2008. OKTÓBER
3. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM
Közlekedés, na meg férfiasság Dömösön avagy mitıl döglik… a sorompó, és miként akadályozzuk a forgalmat ott, ahol sorompó nincsen? Történt, hogy valaki szeptember 28. éjjelén férfi lett. No, nem úgy, ahogy egy egészséges fiú a hormonok és az érzelmek által kijelölt úton lesz férfivá. Hısünk erre a célra inkább egy lyukas mőanyag rudat választott, illetve nem is egyet, hanem rögtön hármat. Hétfı reggelre mindhárom elektromos sorompó mőanyag rúdját letörte. Vélhetıen betegséggel van dolgunk, hiszen ép lelkő ember, nem tesz ilyen oktalanságot. Vannak olyan fejtörık, amelyekben azt kell kitalálni, milyen betők kerülhetnek a kipontozott részekre, hogy értelmes szavakat
kapjunk. Például …dál. Lehet gondolkodni, talán szandál? Amikor a Duna utcában, a Szent István utcában, vagy a Bartók Béla utcában jártunk, egészen más szó jutott eszünkbe. A vandál! Elkeserítı, lehangoló, értelmetlen. Lehetne rá durvább szavakat is használni, de minek?
Szerintünk azonban sokkal jobb buli, hogy a sorompók – most csak anyagi oldalról nézve – eddig több mint 1,3 millió forint bevételt hoztak Dömösnek. Ez nem kis pénz, különösen ahhoz képest, hogy a kirándulók ittlétérıl eddig csak az itt hagyott szemét tanúskodott.
A tartalomból – Beszámoló a képviselıtestületi ülésrıl – Kultúra, óh… 3. oldal – Gondolatok az új tanév kezdetén 4. oldal – Hajrá civilek! – Gazdaszemmel – Vendégünk volt Berecz András 5. oldal – A Dömös hajó tragikus sorsa – 2. rész 6. oldal – História, Dömös története folytatásokban 8. oldal – Óvodai hírek 9. oldal – Hitélet – Színházlátogatás 10. oldal
A férfias hıstett szomorú eredménye... Csak egy kérdés kong bennünk: mi értelme letördelni a sorompókat? Mert ezt biztosan nem a kirándulók tették. Valószínőleg a szomszéd településekrıl sem ruccant át néhány kemény fiú, hogy megszabadítsa a dömösieket „korlátaiktól”. Egy éjszaka mindhárom sorompót letörni: egyszerően csak vandalizmus. Öncélú, értelmetlen rombolás, pusztítás. Persze lehet, hogy Te, kedves HVCS (Helyi Vagány Csávó) jó bulinak tartod ezt.
Továbbra is az a meggyızıdésünk, hogy a körülbelül 8-10 másodperces megállás a sorompóknál (ennyi idı, amíg a kódot beüti az ember) nem olyan nagy idıveszteség. Talán még attól sem dıl össze a világ, ha ezt napjában 3-4 alkalommal is meg kell tenni. Természetesen ki lehet fejezni valami iránti nemtetszésünket, de ennek nem ez az általánosan elfogadott, megszokott módja. El lehetett volna mondani az ellen-
vetéseket tavaly – még a sorompók felállítása elıtt – például azon a közmeghallgatáson, amelyiknek ez volt a napirendje. Sokan elmondták akkor a véleményüket, de sajnos még többen otthon maradtak, és inkább hallgattak. Márpedig a hallgatás beleegyezés, nemde? De nem csak a sorompóknál közlekedünk, máshol is. Például a Táncsics utcában, amit most felbontottak, mivel új vízvezetéket fektetnek. Örülnek az itt lakók, mert végre megszőnnek az erre igen gyakori csıtörések. De boszszankodnak is, mert vannak emberek, akik nem törıdve az útfelbontással, az óvoda elıtt, a kanyarban parkolják le jármővüket, amíg gyermeküket hozzák-viszik az óvodába. Az ebben a kanyarban való parkolás, akkor is akadályozza a forgalmat, ha nincs felbontva az utca (arról nem is beszélve, hogy az a KRESZ szerint eleve szabálytalan, na és tábla is tiltja). Jelen helyzetben azonban még azt az üzenetet is hordozza, hogy az „önzetlen” autóst teljesen hidegen hagyja, ha másoknak kellemetlenséget okoz, kizárólag saját kényelme érdekli. Úgy gondoljuk, hogy egy egészséges gyermek minden további nélkül képes gyalog megtenni az óvoda és a Községháza elıtti parkoló között levı, kb. ötvenméteres távolságot. Kérjük tehát a szülıket, hogy a parkolótól gyalog vigyék be gyermekeiket az óvodába, egy rövid reggelidélutáni séta még jól is esik. Legyünk hát tekintettel egymásra, ne okozzunk kárt, fölösleges bosszúságot másoknak. NOVÁK LAJOS IFJ. PAULUSZ JÓZSEF SZILÁGYI GÁBOR
2
Dömösi Élet
2008. október
2008. október
Dömösi Élet
Képviselıtestületi ülés dióhéjban Szeptember 24-én, szerdán este hatkor ülést tartott a képviselıtestület. A testületi ülés kilenc napirendi pontjának többsége inkább technikai jellegő volt. 1. Az elızı ülés óta eltelt események – Novák Lajos polgármester a következı két eseményt emelte ki: 25-én csütörtökön kezdıdik a Kırössy utca felújítása, illetve jól halad a régi-új orvosi rendelı kialakítása az iskolaépülettel szemben. 2. Az önkormányzat 2008. évi költségvetési rendeletének módosítása – A képviselıtestület módosította a költségvetést. Költségvetésünk kedvezıbben alakul a vártnál, mert az év eleji kb. tízmillióval szemben várhatóan csak ötmillió forint körül lesz a költségvetési hiány. 3. Dömös Község Önkormányzata parkolási rendeletének módosítása – A képviselıtestület módosította a parkolási rendelet pótdíjra vonatkozó mellékletét: a parkolási pótdíjat azonnali befizetés esetén háromezer, késedelmes befizetés esetén hatezer forintra emelte. 4. A Bursa Hungarica Felsıoktatási Önkormányzati Ösztöndíjrendszerhez való csatlakozás – A képviselıtestület idén is támogatni kívánja a hátrányos helyzető dömösi fiatalok felsıoktatási intézményben való továbbtanulását. 5. Magyar Krízis Intervenciós Központ Egyesületnek a HMW-781 frsz-ú személygépkocsira fennálló vételi jogának megtárgyalása – A fenti egyesületnek szerzıdés szerinti elıvásárlási joga volt az érintett gépkocsira. A gépkocsi vételárát 2004 óta lényegében teljesen kiegyenlítették, illetve más módon kompenzálták. A testület a gépkocsi jelképes összegért való értékesítése mellett döntött. 6. Az orvosi rendelı festésmázolási munkáira érkezett árajánlatok megvitatása – A képviselık a dömösi Dányi László vállalkozó árajánlatát fogadták el. 7. A Kossuth Lajos utcai járda felújítása – A képviselıtestület megvitatás után elfogadta a Kırössy utca felújítását végzı 4-ÉPV Kft. ajánlatát, így a Kossuth Lajos utca 43. és 149. közötti járdaszakasz is felújításra kerül.
8. Királykúti utcai sziklafal veszélyelhárítás – A Királykúti utca 29-ben leomlott a sziklafal. A képviselıtestület döntött a közvetlen veszély elhárításáról, illetve arról, hogy felméreti a teljes sziklafal állapotát, és ennek megfelelıen hoz késıbb további intézkedést. 9. Egyebek – Novák Lajos polgármester tájékoztatta a testületet, hogy a 11-es útnak a falu alá történı áthelyezése 2013-ig sajnos egyelıre nem szerepel a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztı Zrt. terveiben. Szeptember 27-én, szombaton Tatabányán megyenapot rendeznek Komárom-Esztergom megye megalakulásának 85. évfordulója alkalmából. A képviselıtestület késedelmes, illetve nem teljesítés miatt kezdeményezte a felsı buszmegálló és a ravatalozó felújításának megtervezésére a Mújdricza és Társa Építımővészeti Bt-vel kötött szerzıdéstıl való elállást. SZILÁGYI GÁBOR
3
Kultúra óh… Kedves Jóska! Tulajdonképpen rendjén való, ha kritizálnak minket: nem tesszük ezt, nem tesszük azt, vagy miért csináljuk ezt, miért csináljuk azt… Az ember ezeket meghallgatja, és próbálja még jobban tenni a dolgát. Az utóbbi idıben elég sok kritika érte a község kulturális életét eme újság hasábjain, de nem igazán értem, miért? 2007 elıtt valóban nemigen lehetett kulturális életrıl beszélni, ám szeptemberi cikkedben szó szerint ez áll: „A közélet, a helyi kultúra helyzete egyre romlik…” Ez azért erısen paradox… ha az elmúlt években nem volt semmi, akkor az hogyan csökkenhet tovább?. Szeretném a figyelmedbe ajánlani a Dömösi Élet 2008 januári és márciusi számait, amelyekben nem kevés közéleti, kulturális, közösségi programot hirdettünk meg. Ezek egy része már meg is valósult. Azért, mert valaki nem vesz részt ezeken a rendezvényeken, attól még vannak… Szők két év alatt közel harminc olyan programot szervez-
tünk, amiben a kultúra, a közélet, a közösségi szellem fellendítése volt a cél. Sajnálom, hogy ezek elkerülték a figyelmedet. Emlékeztetıül néhány ezek közül: hét színházlátogatás, gyermeknap, aszfaltrajz-verseny, kirándulás, idısek napja, Mikulás, öt verses est, kézmőves foglalkozások, szemétszedés, emlékmőépítés, évfordulók mősora, zenetanárok és diákok koncertje, nyáresti kamarazene, utcabál, világhírő mővészek fellépései (Lovász Irén, Balogh Kálmán, Berecz András) és még lehetne folytatni. (Fogjuk is folytatni!!) Nem tudom, hogy miként lehet ezt hanyatlásnak nevezni. Továbbá nem értem, hogyan illetheted a fentebb sorolt mővészek elıadásait rétegprogramoknak. Természetes, hogy vannak, akiknek más az ízlésük, vagy ahogy Te írtad: „más az igényük”. Sajnos a személyes igényeket nem tudjuk kielégíteni – ez igaz. Legalábbis azokét nem, akik ezekbıl a „rétegprogramokból” nem tudnak választani. Az általad lekicsinylett színházlátogatásokra mindig telt buszokkal megyünk, és már most nagyon sokan kérdezik, mikor lesz a következı? Ez a „réteg” is eléggé szők kört ölel fel: 10 évestıl a 70 (80) évesig. A munkanélkülitıl az egyetemi professzorig. Sajnos továbbra sem tudjuk színházakat – mint javasoltad – Dömösre hozni. Sem a Madách, sem a József Attila, de még a Vígszínház sem jön el hozzánk egy-egy elıadásra. Nekem az is furcsa, hogy Te, aki annyi helyen, annyi mindent csinálsz, Dömösre szinte egyáltalán nem szervezel kulturális programot, és éppen Dömösön alig veszel részt ebben a tevékenységben! Emlékezzünk vissza: Te voltál az elsı, akit megkértünk, hogy legyél tagja a kulturális bizottságnak. Nem vállaltál benne szerepet. Biztosan több mindent teszünk rosszul. Azért mégsem kellene minket a sárba tiporni, mert vannak olyan dolgok is, amiket jól csinálunk. Építı jellegő kritikáidat, és javaslataidat továbbra is szívesen fogadjuk. Üdvözlettel: IFJ. PAULUSZ JÓZSEF a kulturális bizottság tagja
4
Dömösi Élet
2008. október
Gondolatok az új tanév kezdetén Szeptember 1. óta ismét gyermekzsivajtól hangos a visegrádi iskola udvara. A hosszú vakáció alatt sok élményt győjtöttek a gyerekek, akadt aki szüleivel nyaralt, mások táborozni voltak. Az Áprily Lajos Általános Iskola hagyományos VI-PA táborában, Parajdon 17-en, a németországi Obergünzburgban 15-en, tánctáborban 4-en voltak. Reméljük, a résztvevık a látottakat, hallottakat hasznosítják majd mindennapjaikban, tanulmányaikban.
Múzeum vagy színházlátogatás is gyakran szakítja meg a tanítási napok egymásutánját. Történelmi témájú festményeket néztünk meg a 7 és 8. osztályosokkal a Reneszánsz túrák kertében. Azért mehettünk el a Nemzeti Galériába, mert pályázatunkkal 185 ezer forintot nyertünk. A helyi múzeumokat sem hanyagoljuk el, hiszen legfıbb feladatunk megismertetni diákjainkkal közvetlen környezetünk, lakóhelyünk múltját. Nem egyszerő az osztály-
A most kezdıdı, szürkének tőnı tanítási napok is sok érdekességet, változatos órákat, foglalkozásokat hoznak. A kedves olvasó talán nem is tudja, hogy manapság a gyerekek már erdei iskolában is megismerhetik pl. a Balaton földrajzát, élıvilágát. Szeptember 16-19 között a negyedikesek Zánkán vettek részt erdei iskolában. Intézményünk rendkívül fontosnak tartja a tanulók környezettudatos nevelését, ezért az erdei iskola pedagógia programunk része lett. Tulajdonképpen a tananyag újszerő feldolgozását jelenti, és mivel tanítási idıben szervezzük, a tanulók számára kötelezı. Viszont csak akkor vihetünk mindenkit, ha a szülıknek nem kerül pénzbe. A visegrádi önkormányzat az iskola költségvetésében biztosítja a szükséges összeget. Természetesen a pedagógusok döntik el, hogy az adott osztályközösséget magatartása, neveltségi szintje alkalmassá teszi-e a programon való részvételre.
fınökök dolga, mert minden közösségben vannak dömösi, majdnem mindegyikben pedig kisoroszi gyerekek is. Számon tartja, figyelemmel kíséri életüket saját lakóhelyük közössége is, sokszor bizony hiányolja is ıket. Igyekszünk jelenlétünkkel feledtetni, hogy Dömösön kilenc éve nincs iskola. Ünnepségeken, koncerteken, az óvodában szerepelnek a
tanulók. Több éve zenetanáraink tartanak „zeneovit” Dömösön és Visegrádon is. A zenetanulás elıkészítése mellett az a célunk ezzel, hogy a gyerekek és a szülık is megismerhessék kollégáinkat, munkájukat. Minden évben eljövünk betlehemezni és márciusban a mindenkori 3. osztály mősorral kedveskedik az ovisoknak. További lehetıségeit keressük az együttmőködésnek, errıl beszélgettünk a tanév-elıkészítı értekezleten Sebık Istvánnéval, a dömösi Szivárvány Óvoda vezetıjével. Kiváló alkalom a szülık, családok találkozására az iskola tanáraival, diákjaival, szülıi közösségével az október 11-én a Telgárthy réten rendezendı Családi nap, amelyre szeretettel várjuk a dömösi családokat! Tavaly nagyon jó sikerült! Tavaly a jubileumi év rendezvénye volt, hagyományt szeretnénk belıle teremteni. Volt tanítványainkat is hívtuk, elıttük is mindig nyitva az iskola kapuja. Nem közömbös számunkra sorsuk alakulása, nagyon jó érzés, hogy ha összefutunk velük, mesélnek sikereikrıl, gondjaikról. Tanári közösségünk természetesen kíváncsi tanulmányi eredményeikre, hiszen azt szeretnénk, hogy a visegrádi iskolában végzett tanulók megállnák a középiskolákban a helyüket. Több évre visszamenıleg rendelkezünk diákjaink középiskolai elsı féléves átlagával. Ezek azt mutatják, hogy nem rosszabbak a jegyek, sıt egyes tárgyak átlagai jobbak a nálunk elértnél. Nyolcadikban szakköri keretben biztosítjuk a
felkészülést a középiskolai felvételire. Óriási elınyt jelent, hogy 22-es létszám fölött két csoportban foglalkozunk matematika és magyar órán a gyerekekkel. A német nemzetiségi nyelvtanulás igazán azoknak térül meg, akik a középiskolában folytatják a nyelvet, sokan a két év után leteszik a középfokú nyelvvizsgát. A heti 3 angol óra jó alapot ad a középiskolai továbbtanuláshoz. Nyelvtanuláshoz kapcsolódik a tánctanulás, amely a rengeteg szereplési alkalom mellett az oly nagyon elhanyagolt mozgáskultúra fejlesztését is szolgálja- nem említve a viselkedés, társas kapcsolatok terén kimutatható pozitív hatását. A tánchoz hasonlóan szinte fel sem lehet sorolni a zenetanulás elınyeit: rendszerességre, kitartásra, mőélvezetre, a szabadidı tartalmas eltöltésére nevel, valódi értékeket közvetít. Zeneiskolaként a tavalyi minısítésen kiváló fokozatot értünk el. Akkor, amikor sok alapfokú mővészetoktatási intézményrıl hallani, hogy megszőnt, nálunk 10 féle hangszeren 69 növendék tanul. Örülök, hogy magas szakmai színvonalon, lelkiismeretesen dolgozó, hivatását szeretı pedagógusközösség vezetıje vagyok, és meggyızıdésem, hogy a tanításnak, az iskolának a minısége a tanítótól, tanártól függ. Ha nem is támogatott bennünket az oktatási minisztérium az iskola épületének bıvítésében, Visegrádon a történelmi falak között továbbra is a legjobbra tanítjuk a jövı nemzedékét. Ebben számítok az Önök együttmőködésére, támogatására. SCHMIDT ANNA, IGAZGATÓ
Számítástechnikai tanfolyam Megfelelı létszám esetén az alábbi számítástechnikai tanfolyamok egyike indul 2008. októberében: 1. Számítógép és internet alapismeretek (száma: OM 274/162/2004 ): 60 óra - 30.000Ft + könyv 1.200 Ft 2. ECDL SELECT vizsgára elıkészítı tanfolyam (száma: OKM-3/117/2007): 30 óra - 30.000Ft + ECDL példatár 7.000 Ft 3. Internethaszálati alapismeretek (száma: OKM-3/95/2007): 30 óra - 26.000 Ft Helyszín: Visegrád, Áprily Lajos Általános Iskola. Jelentkezni lehet Paulusz József tanfolyamvezetınél a helyszínen személyesen vagy az esti órákban telefonon: 06-33-482-023. Jelentkezési határidı: október 20.
Dömösi Élet
2008. október
Hajrá civilek! Egy az interneten meghirdetett „Kincskeresı játék” nemrégiben óriási sikerrel zárult. A feladat az volt, hogy a Magyarországon található közel 11.000 mőemlék közül, egy-egy ember minél többrıl készítsen fényképeket, és pontos helymeghatározási koordinátákat adjon meg. A mőemlék szó hallatán ne csak a Parlamenthez vagy a visegrádi fellegvárhoz hasonló épületeket képzeljünk magunk elé, hanem még a szántóföld vagy az erdı közepén található, akár az idıszámítás elıtti idıbıl származó kıkupacot is, ami erıd vagy kápolna volt. A magyar mőemlékvédelemnek, mióta létezik, sem sikerült a leltárában szereplı összes helyre eljutnia, és fıleg nem fényképekkel dokumentálnia védendı értékeit! A civileknek ez most három hónap alatt sikerült! Sokszor hallani, hogy a civil összefogásra óriási szükség van, óriási szükség lenne! Az a baj, hogy csak halljuk ezt a mondatot, de nem jut el az értelmünkig. Nem várni kell arra, hogy majd valaki megoldja a problémáinkat, majd valaki megvalósítja a vágyainkat, majd valaki megszervezi az általunk áhított programot. Elárulom a titkot! Az a valaki csak mi saját magunk lehetünk! A házaink elıtt rendet tartani, lenyírni a füvet, kijavítani, amit az idı megrágott, egy-két virágot, fát, bokrot ültetni, azt hiszem, nem elsısorban pénz kérdése. Hiába ültetünk a közterületekre, kihelyezett ládákba virágot, ha nincs, nem lesz, aki rendben tartja, öntözi. Akinek ötlete, kapcsolatai vannak, és kedvet érez hozzá, szervezzen csapatot, társaságot, egyesületet, és hozza létre azt, amitıl mindannyian jobban fogjuk érezni magunkat ebben a faluban! Persze nem egymás ellen, hanem egymás mellett! Nem hiszem, hogy elérhetetlen álom lenne 2-3 egyesület, klub, melyek egymással karöltve megpróbálnák élhetıbbé tenni ezt a falut. Minden mővész, aki az elmúlt egy évben szerepelt nálunk, úgy búcsúzott el, hogy hívjuk, jönnek szívesen, mert ez egy csodálatos természeti környezet, és nagyon befogadó a közönség, a közösség. İszintén így gondolják, példa erre Lovász Irén éne-
kesnı, aki magánemberként, családostól jár vissza a falunkba, rendezvényeinkre. Hát legyen nekik igazuk! Én is osztom, ifj. Péntek Lajos múlt havi számunkban megjelent cikkének konklúzióját! Ha van a faluban arra rátermett, energikus ember, aki felvállalná egy evezıs csapat létrehozását – legyen az egyesület vagy klub, vagy baráti társaság – a gyerekeink, fiataljaink számára óriási dolog lenne! És lehetnének társaságok, akik túrákat szerveznek, és akik a virágosításban segítenek, akik felvállalnák a Duna-parti szemét felszedését, és így tovább… Csak a képzelet és a tenni akaró emberek energiája, ideje szab határt! Mindenkit biztatnék, aki érez magában ilyen késztetést, hogy kezdeményezzen, szervezzen, hiszen a bırömön érzem, hogy jó dolog sikeres programokat létrehozni, látni, hogy örömöt, kikapcsolódást tud szerezni stresszes mindennapjainkban egyegy, akár szemétszedéssel eltöltött délelıtt. Azonban egyesületünk emberi kapacitásai végesek, így azt mondom: Hajrá civilek! TAKÁCSNÉ GYENES ILDIKÓ
5
Gazdaszemmel Nem mindig a büntetés vezet a legjobb eredményre, ha volna, aki ismeri a lakosokat, és személyesen megbeszélnék az elhanyagolt telek, illetve a jogos sövény gondot. Bár a fıút legelhanyagoltabb kertje s utcai része a Pásitrét szokott lenni, az meg községi tulajdon. Aki nem, hiszi, járjon utána! Mint ahogy utánajártunk a Bábolnai Gazdanapoknak, s a dömösi Gazdakör meglátogatta a szép kiállítást, s részt vett a programokon. Amit láttunk, az világszínvonalú volt, viszont kicsit bántott bennünket, hogy kisebb kertek, parcellák mővelésére alkalmas gépekkel, adapterekkel nem találkoztunk. Ezt már felemlítettük a szervezıknek. A témához tartozik, hogy a legutóbbi gazdaköri összejövetelen megemlékeztünk Arad hıseirıl, s a helyi hagyományokról. Szóba jött még, hogy jó volna egy közeli, középtávú és egy távoli perspektívát mutató tervrendszer, amit mi is szívesen tanulmányoznánk, s elmondanánk a vele kapcsolatos véleményünket. Annak is örülnénk, ha a legközelebbi öszszejövetelünkre, mely október 24én pénteken 18 órakor kezdıdik,
Beköszönt hozzánk a magyar nyelv
Szeptember 25-én újra beköszönt hozzánk a magyar nyelv, Berecz András mesemondó képében. Az ı bajuszos arca, markánsan kifejezı hangja a vidám lélekemelı történetei közvetítették számunkra a szavakat. Azokat a magyar szavakat, amelyek hihe-
tetlenül gazdaggá teszik, tehetik a történeteinket, érzelmeinket. A kifejezések többségével ma már sajnos csak elvétve találkozhatunk, hiszen korunk emberének életcélja, ahogy ı fogalmazott a „kiadás-bevétel” gondolatkörére szőkült. Ehhez pedig nincsen szükség árnyalt fogalmazásra, kifejezı, gazdag magyar nyelvre, de még érzelmekre sem. A magyar nyelv önmagában is közösség- és nemzetteremtı, hiszen olyan bonyolult és gazdag, hogy a megtanulni csak anyanyelvként, játszva lehet. Köszönjük az Összefogás Dömösért Egyesületnek elnökének, Takácsné Gyenes Ildikónak, és Fürjes Dórának ezt az estét is és azt is, hogy ilyen nagyszerő emberekkel ismertettek meg bennünket, mint Lovász Irén, Balogh Kálmán és Berecz András. NOVÁK LAJOS
eljönne Csathó úr, Polgár úr s Márton úr is, természetesen másokkal egyetemben. Akik oda járunk, nem sértıdünk meg egymás véleménye miatt, mondhatom, ez a beugró. Bár jó helyen vagyunk a nagyteremben – köszönet érte –, de érthetı, hogy a Faluházban még jobban éreznénk magunkat, de most örüljünk a régi-új orvosi rendelınek! A múltkori újság egyik cikkében olvastam, hogy a pályázatot író hibát követett el annak írásakor, mégpedig egy számszaki adat feltüntetése kapcsán. Azért csak kellett volna ezt ellenırizni valakinek, nem? Értesülésem szerint a közeljövıben pályázni lehet kistelepülések közmővelıdése ügyében, érdemes figyelni a kiírásokat. Véleményem szerint a jövıben még jobban oda kéne figyelni arra, hogy közeli feltételek mellett dömösi vállalkozó kapjon megbízást, példa erre a festımázoló pályázat, amikor polgármester úr egyedül maradt, ha jól emlékszem, nyolcvanezer forint miatt. Nem is szabad arra gondolni, mi lett volna ha két évvel ezelıtt a legolcsóbb bérért munkát vállaló polgármester-jelöltet választják meg Dömösön. Visszatérnék egy korábbi észrevételre, ami kapcsán még az önkormányzatnak is támadhat gondja. Ugyanis az alsó kerteken húzódó szennyvízvezeték árvízkor szívesen befogadja a Duna vizét, annak levonultakor pedig szívesen ereszti ki a fekáliát. Örömmel olvastam a múltkori számban, hogy egy dömösi ifjú, aki Lábatlanon megkóstolta a vízi életet, örülne annak, ha szőkebb hazájában is lenne hasonló. Csak ismételni tudom, gondolom, rajtam kívül más pedagógus is akadna, aki segítené helyben a közösségi élet kibontakoztatását. Akkor talán megint mőködne a Galéria – is. A Komárom-Esztergom Megyei Közgyőlés legutóbbi ülésen megszavaztuk azt, hogy másfél milliárd forint összegig licitáljunk az árverésre kitőzött bábolnai földekre, azon szándékkal, hogy egyszer családi gazdálkodóknak átadhassuk azokat, s most ne a nagytıkések vehessék meg. Reméljük, sikerülni fog! PÁLMAI JÓZSEF
Dömösi Élet
6 CSAPAI LAJOS:
III. Vasalják a Dunát A brit Királyi Légierı fokozódó aktivitása, az elszenvedett súlyos hajóveszteségek nyomán rövidesen felébredt kábultságából a védelem is, és német haditengerészeti irányítással 1944. április 20-án létrehozták az MRDD-t, azaz a Minenraumdienst Donau-t, a Dunai Aknaszedı Szolgálatot, amely a magyar folyami erıkkel közösen végezte a folyam aknamentesítését. Német precizitással háromfıs csoportot alakítottak: A felsı-dunai Bécstıl Linzig, a közép-dunai Budapesttıl Pancsováig, az al-dunai pedig Ruszéig tevékenykedett, de ezen kívül több alcsoportban végezték veszélyes munkájukat, amit az is jelez, hogy a 49 aknaszedı hajóból 13 robbant fel a víziaknákon. Érdekesség, hogy a sokféle nemzetiségő hajó között még egy görög is akadt: Kronosz VIII néven, az al-dunai szakaszon szolgált. Nagy lendületet adott az aknakutatásnak és mentesítésnek, amikor 1944. nyarán végre lehetıség volt aprólékosan megvizsgálni, valójában milyen ellenség ellen harcolnak. Ezen a nyáron ugyanis rendkívül alacsony volt a Duna vízállása, így a magyar folyamırség könnyebben megtalálta a rossz helyre dobott „uborkákat”. Az angolok méretük, súlyuk és mőködési elvük szerint Mark I, II, III ... stb. jelzéső aknákat telepítettek, amelyek típusuktól függıen a felette elhaladó hajótest által elıidézett mágneses erıtér változása folytán, vagy pedig a hajó által elıidézett zaj hatására aktiválták
„Dömös”, a végzet hajója – 2. rész
gyújtószerkezetüket. Az idızítıszámláló szerkezettel ellátott típusok – késıbb ezekrıl esik még szó – 5-10 másodperces késleltetéssel, rendszerint a hajó derekánál robbantak, valósággal „kibelezve” a gépházat és a kazánházat, de gyakran elıfordult, hogy a vontatóhajó mögött lévı uszályok alatt léptek mőködésbe. Egy aknakutató hajó parancsnoka Palágyi Mihály így emlékszik vissza a különféle módszerekre: „Egy generátor adta az áramot az aknarobbantó mágneses „szivarra”, amely egy 150-200 méteres kötélre volt felcsatolva. Eleinte a németek kísérleteztek az úgynevezett „Seekuh”-val (tengeri tehén), amikor is egy akkumulátorokkal megtöltött bárkát kellett vontatni. Volt még robbantó repülıgép is, amelyet mi csak „Mausi”-nak hívtunk. A hajó jobb oldalára fel volt szerelve egy zajkeltı generátor, amelyet menetben a víz áramlása mőködtetett egész napon át iszonyatos zajt keltve. Csak nappal kutattunk, heteken, hónapokon át elfásulva, egyhangúan „vasaltunk”. Havonta egyszer kellett Bécsbe felmenni demagnetizálásra. Ilyenkor beálltunk egy zsilipszerő kamrába és az egész hajót ellepte a sok elektromos kábel...” Biczó Sándor Baja, Czirfusz utca 53. szám alatti lakos is részt vett a mentesítési munkálatokban. İ így emlékszik vissza ezekre az eseményekre. „1944-ben kaptam behívót az I. folyamır zászlóaljhoz, ahol elsı tisztként, majd zászló aljparancsnokként az volt a feladatom, hogy rögzítsük a Dunába dobott mágneses aknák leesési helyét, és lehetıség szerint hatástalanítsuk azokat. Az én megfigyelési területemen áprilistól kezdve rendszerint minden hónap 4-én történt az aknák ledobása. Minden alkalommal két repülı érkezett alacsony siklórepüléssel. Dobás után felzúgtak a motorjaik és eltőntek a térségbıl. Egy-egy akna 4-5 méter hosszú, Akna robbant a kutatóhajó mögött körülbelül 40 centimé-
ter átmérıjő szivar alakú henger volt, benne 5-6 mázsa robbanóanyag és az idızítı szerkezet. Az akna a Duna medrében feküdt és várta a beállítás szerinti áldozatát. Tapasztalataink szerint ugyanis az aknákat a hónap 1. - 27. napja közül valamelyikre beállították, ezen belül a felette elhaladó 1. - 7. hajó valamelyikére aktiválódtak.
2008. október
Forrás: Kalocsai Néplap is, ha olyan helyre dobták, ahol ilyen sekély volt a víz. Fajsz hajóállomásától Kalocsa irányában a Kovács-fokig 4 aknát dobtak. A Kovács-foknál ledobott akna még hajnalban felrobbant, mert nem volt elég mély a víz. A hajóállomás közelébe vetett aknát még ugyanazon a napon én robbantottam fel a mögöttünk
Aknakutató hajó magyar és német legénysége 1944 júliusában Mágneses elven mőködtek, vagyis a Föld mágnesessége miatt magnetizálódtak a vasból készült hajók, az aknák belsejében pedig teljes hosszukban rézhuzalból készült tekercs volt, amelynek vezetékei kapcsolódtak az idızítı- és gyújtókészülékhez. Az akna felett áthaladó hajók mágnesként hatottak a réztekercsekre és áramot indukáltak. Ez az áram akkor hatott, ha éppen arra a napra volt idızítve az akna és 1. - 7. hajó közül éppen a beállítás szerint haladt át felette. Az aknafigyelı ırsök személyzete hallás után határozta meg az aknák csobbanásait és másnap az észlelési pontok bemérésével, állapítottuk meg valószínő helyüket és jelöltük meg bójákkal a még használható hajózó utat. Sajnos, nem minden kormányos vette ezt figyelembe és bizony bekövetkezett a tragédia. Az ırsök megpróbálták hatástalanítani a fenéken nyugvó aknákat ezért naponta hétszer fagerendákra kötött mágnesrudakat húztak át az aknamezı felett ladikokkal. Ezt naponta hétszer meg kellett ismételni huszonhét napon keresztül az ismert variáció miatt. Az aknákat kihalászni nem lehetett, mert volt bennük egy olyan szerkezet is, amely ha az akna felett 1 méternél kisebb volt a vízmagasság, automatikusan felrobbantotta. Ugyanez történt akkor
húzott mágnesrudakkal. Néhány nappal a hajóállomástól számított második aknán robbant fel és sülylyedt el a Struden nevő motoros hajó, amelynek csak az árbocának felsı vége látszott ki a vízbıl, így a felette lévı harmadik aknát minden hajó elkerülte. Idıközben a Struden roncsát a Duna berakta hordalékkal és elıtte is zátonyt képezett. Ebbe temetıdött a fel nem robbant negyedik akna. Késıbb, a háború után, 1945. és 1947. között az orosz dunai flotta irányításával aknamentesítést végeztek, amelyben két magyar folyamır, Illey és Szigethy is részt vettek. Kiemelték a Struden roncsát, de a miatta képzıdött zátony megmaradt és benne lapult a fel nem robbant akna így nem is találhatták meg 1951-ig, amikor is egy szokatlan árvíz elbontotta és elhordta a zátonyt, szabaddá téve a lapító aknát. Emiatt még talán nem történt volna tragédia, ha a „Dömös” kormányosa a tényleges hajózóúton halad. A magas vízállás ugyanis lehetıvé tette, hogy lerövidítse a Kalocsa felé vezetı kanyart. Egyenesen a Kovács-fok felé hajózott, nem is sejtve, hogy a mélyben hét éve ott várakozik a szerencsétlen hajóra a lapuló halál.” A hajókormányos életével fizetett a sietségért s vele együtt merült hullámsírba a mindmáig
Dömösi Élet
2008. október
Az „Érsekcsanád / Ruthof” Regensburgban megállapíthatatlan számú áldozat. A Duna medrébıl még 1972-ben is emeltek ki aknát Lágymányosnál, s bár a Hadtörténeti Múzeum munkatársai minden követ megmozgattak, hogy mementóként megmentsék az utókor számára, igyekezetük nem járt eredménynyel: az utolsó „uborkát” a tőzszerészek megsemmisítették. Nekünk pedig megmaradt a kínzó kérdés: valóban az utolsó lehetett? IV. Hajózni muszáj A „Gardening” iszonyú pusztítást végzett a dunai nemzetek hajóállományában. Korábban már utaltunk arra, hogy 1944. tavaszától késı ıszig angol adatok szerint a Royal Air Force Liberátorai és Wellingtonjai 1382 darab különféle típusjelő Mark aknát telepítettek a folyam medrébe, s az akció már a kezdetektıl fogva igen eredményes volt. Az igazi veszteségeket azonban csak a háború befejeztével sikerült felmérni, s a pusztulás mértéke megdöbbentı volt: míg 1944. januárjában a MFTR-nek – vagy ahogy becézték, a „Mefternek” – összesen 346 darab üzemképes úszóegysége volt, egy 1945. márciusi ki-mutatás szerint mindössze 4 darab uszály és 2 személyhajó maradt Magyarországon. A nyugatra menekült 255 hajóegység közül 48 elsüllyedt, a többi pedig amerikai és orosz ellenırzés alá került Ausztriában. Egyes adatok szerint a dunai hajózási vállalatok összes veszteségét 5-600 úszóegységre lehet becsülni, ebbıl 200 végzetét okozták a víziaknák. A rómaiak szerint “Navigare necesse est” – vagyis hajózni muszáj – s ez több évezredes kényszer. Természetesen a háború kábulatából ébredezı ország elemi igényei azt követelték, hogy a medret mielıbb s a lehetı legalaposabban megtisztítsák a hajózást
akadályozó, elsüllyedt roncsoktól. A kiemelési munkálatok már 1945 tavaszán megkezdıdtek a folyó magyar szakaszán, de kaotikus állapotok között: a tulajdonjog teljes figyelmen kívül hagyásával, összehangolatlanul végezték a munkát hajózási vállalkozók, orosz katonai egységek és jugoszlávok, így aztán a magyar Hajózási Szakosztály a Szövetséges Ellenırzı Bizottsághoz fordult a helyzet tisztázására. A választól aligha lettek okosabbak. Trajnyin ellentengernagy röviden közölte, hogy „az egykori tulajdonosok hajóikat kiemelhetik, üzembe helyezhetik...” A kiemelési munkák döntı részét 1945. és 1950. között végezték. Kezdetben csak 4-5 emelıcsoport mőködött, de 1946-47-ben már tizenöt csoportban négyszázan „takarították” a Dunát. Különösen az 1947-es ıszi, hosszan tartó, rendkívül alacsony (Budapest mínusz 49 cm) vízállás volt a segítségükre. Volt, amikor egyszerő iszaptalanítással, lékeltömítéssel már úszóképessé tudták tenni a roncsot, ám akadt olyan is, amelylyel hónapokon át birkóztak. Közéjük tartozott a Dunaszentbenedeknél elsüllyedt Rákos gızös, amelynek kiemelését augusztus 22-én kezdték meg, de csak december 17-én sikerült az emelıtagok között Pestre szállítani a farán aknától sérült hajót. Ma már nehéz elképzelni, miféle szerkezet volt ez az emelıtag: két uszályra több száz tonna teherbírásra méretezett hídszerkezetet építettek és az erre felszerelt csigarendszer és emelıorsók segítségével húzták fel a mélybıl a roncsot. Késıbb aztán úszódaruk is bekapcsolódtak az aknák áldozatául esett hajók megmentésébe. Pásztói József hajóparancsnok így emlékszik a „Komárom” gızös kiemelésére:
„Mivel a gızös nem fért volna az emelıtagok közé, a búvár elıször mind a két kerékdobot lerobbantotta s csak ezt követıen engedhettük rá az emelıtagot a hajóra. Néhány kellemetlen pillanat is akadt, de szerencsére csak a munkák befejezésénél. Gugorázás (csörlızés) közben hirtelen üres lett a kötél és valamiben elakadt a mederben, rászedésnél pedig egy aknát emelt ki. Olyan volt, mint a fürdıszobában a hengeres vízmelegítı. Kibójáztuk a helyét, és késıbb jöttek a tőzszerészek...” A kezdeti nekibuzdulást hosszú szünet követte, 1950-51ben alig folyt kiemelési munka a Dunán, majd 1954-ben újból teljes intenzitással nekifogtak. Az utolsó emelési munkák egyike volt az Érsekcsanádnál elsüllyedt „Ruthof” kiemelése 1956-57-ben. A szerencsétlenül járt hajót átkeresztelték, névadóul, a tragédia helyszínéül szolgáló észak-bácskai falut választották. Sok társával ellentétben, melyeknek osztályrészéül a lebontás, beolvasztás és az örök feledés jutott, az „Érsekcsanád” ma Regensburgban hajómúzeumként idézi azokat a vészterhes idıket, amikor lángolt a Duna.
7 A hajósok többsége szerint ettıl már nem kell tartanunk, szerintük a folyam medre mára víz nélkül puszta sivatag képét mutatná. De ki merné letenni a nagyesküt, hogy csak a több száz kilométeres magyar szakaszon, a kavicsos-homokos meder alján nem lapul valahol az ottfelejtett halál? Mindmáig furcsa dolgokat emelnek ki a kotróhajók forgó kanalai, a sóderkitermelık órákig tudnának errıl beszélni. Római kori cserépdarabokra, agyagból égetett törökkori pipákra, rozsdamarta kardokra bukkannak, s néha megérezzük a háború hideg leheletét is, amikor egy-egy tüzérségi gránát kerül elı a kitermelt sóderbıl, mint legutóbb Kalocsán és Dunapatajon is elıfordult. Bármennyire is szeretnénk, sohasem érezhetjük magunkat tökéletes biztonságban. Még ha túl is tesszük magunkat azon a kellemetlen érzésen, ami akkor fog el bennünket, ha átrágjuk a Gardeninggel kapcsolatos statisztikai adatokat, nem feledhetjük el, hogy ha Dunába telepített 1382 darab akna számából kivonjuk a hajók alatt felrobbant és az aknamentesítések során hatástalanított szerke-
A mélység réme: ilyen akna robbant a Dömös alatt. Alul kinagyítva az idızítı- és gyújtószerkezet. Ha az ember eltőnıdik, milyen kép tárulna elé, ha valami csoda folytán egy rövid idıre eltőnne a víz a Dunából, rendszerint felgyújtja a képzeletét a történelem, s úgy képzeli: amiként a tengerek, óceánok mélyén korhadó, rozsdásodó hajóroncsok ırzik titkukat, talán a Duna is tartogat efféléket, a fel nem robbant aknákról nem is beszélve.
zetek meglehetıs bizonytalansággal megállapított számát, akkor csak egyetlen kérdésre kellene megtalálnunk a helyes és megnyugtató választ: mi lett a különbséggel? A Duna némán hömpölyög. Tudja, amit tud. Választ tıle nem kapunk. (a következı számban folytatjuk)
Dömösi Élet
8
2008. október
Dömös története a XX. század elsı felében – 2. rész Falurendezés és közmővesítés A két világháború közötti idıszak Dömös történetében a falurendezés, a közmővesítés és a nyaralóhellyé fejlesztés kora. Ezen kérdésekben a képviselıtestület mindig pozitívan döntött, jól látva a fejlesztések hosszú távú hatását. Esztergom és a fıváros közelsége, valamint a fejlıdı motorizáció miatt egyre nagyobb szerepet betöltı fıút igen elınyös helyzetbe hozta Dömöst, amit a falu élén állók a település érdekében igyekeztek kihasználni. A 20-as évek végén az Árpád telep megoldatlan problémái kerültek elı. 1927-ben elhatározták a képviselık egy híd építését a községi útalapból, ami gyalogosforgalmat tett volna lehetıvé (talán elıdje a ma is álló betonhídnak). 1937 májusában hatalmas felhıszakadás pusztított, és a hömpölygı víz elvitte a hidat, sıt a Malom-patak medrét is „átalakította”. Ezért Dittert Gyula erdımérnök költségvetést nyújtott be a híd és a meder rendbe hozására. Ezt el is fogadta a testület, 1050 pengıt szavazva meg erre a célra. 1927-ben egyezség jött létre a fıkáptalan és a község között a Duna-part bérlete ügyében. Ennek értelmében a terület „csekély jogelismerés ellenében” a falu kezelésébe került, megkönnyítve a községrendezést és az idegenforgalmi fejlesztéseket. 1929-ben a képviselıtestület szabályozni kívánta a község az utcák vonalát. Az öblösödések, egyenetlenségek megszüntetése miatt négyszögölenként 1-1 pengıt fizettek, illetve kaptak a telektulajdonosok, aszerint, hogy elvettek tılük, vagy adtak nekik bizonyos területet. 1930 márciusának elején, Horthy Miklós tízéves kormányzói jubileuma alkalmából a község tisztelete jeléül az addigi „Fıuccát” a kormányzóról nevezte el. Mertán János indítványára „az iskolától az országútig terjedı névtelen utca” Szent Imre nevét kapta. (Ma: Bartók Béla utca, azaz „kisköz”.) A hajdani tőzoltószertár elıtti teret Apponyi Albertrıl nevezték el. 1938-ban a Szent Istvánév alkalmából a Királykúti utca templomtól a Duna utca torkolatáig húzódó része államalapító kirá-
lyunk nevét kapta, Mertán János javaslatára. 1931-ben merült fel a Horthy Miklós út melletti járda kiépítése, amit azonban a vármegye nem hagyott jóvá. A terv az volt, hogy közmunka keretében valósítják meg, de a vármegyei ínségakcióból nem telt erre. Viszont a már felhalmozott kövek közé patkányok fészkelték be magukat, ezért a tőzoltószertár környékén lakók kérték, hogy tegyen valamit a képviselıtestület. Mégsem történt egyelıre semmi, mert sokba került volna a kupacok elhordása. 1936-ban ismét elıkerült a járdaépítés terve. Ekkor a Magyar Weekend Egyesület segélye nyújtott volna lehetıséget erre. A járda a hajóállomástól a református templomig, illetve az MFTR Üdülıig
tesen megadták azt, de kikötötték, hogy az egyéni befizetések számítsanak bele a község által fizetett összegbe. További tárgyalások után megegyezett egymással a két fél: Dömösnek nem jelent terhet a hálózat teljes kiépítése, mert a már korábban bekapcsolt, illetve késıbb bekötendı fogyasztók illetékei fedezik a költségeket. Úgy számoltak a képviselık, hogyha a 340 házból legalább 200-at bekötnek, akkor mintegy 6000 pengı illeték győlik össze, tehát a lakosság erıteljes hozzájárulásával csak csekély terhet jelent a község számára a villamosítás. Röviddel ezután a községi épületekbe is bevezették a villanyt. A pásztorház és a bikaistálló fogyasztását a falu és a pásztor fele-fele arányban állta, valamint 17 lámpát szereltek fel az utcákon. A
(ma a Kékkereszt Egyesület szanatóriuma) húzódott volna. Késıbb az Egyesület a korábbi, 2000 pengıs költségvetés helyett újat adott be. A továbbiakban nem esett több szó a járda ügyérıl. 1937-ben Esztergom vármegye alispánjának határozata értelmében az Esztergomot Budapesttel összekötı törvényhatósági út szilárd burkolatot kapott. Ehhez kapcsolódó javaslata szerint a Dömös területére esı útszakasz tisztántartása az út mellett lakók feladata lenne. A falu közmővesítése a 20-as évek közepétıl kezdıdött el. 1926ban érte el a 35 kV-os feszültségő távvezeték Dömöst. Duna fölötti átvezetésének impozáns tartóoszlopa mind a mai napig látható a hajóállomás mellett. Az Esztergomi Közüzemi Rt. elektromos hálózat kiépítésének engedélyezését kérte a községtıl. A képviselık természe-
Dobogókıi utca lakói is szerettek volna egy lámpát. Ennek az volt a feltétele, hogy legalább 10 „lángot” (égıhelyet) helyeztessenek el a házakban. 1932-ben a község már a Hungária Villamos Rt.-hez fordult, hogy elérje a villamos energia árának csökkentését. Mivel a személyes megkeresés sikertelen volt, a képviselık a budapesti igazgatósághoz fordultak. De végsı soron abba is beleegyeztek volna, ha a közvilágítás idıleges szüneteltetésével 1200 pengı alá csökkenne Dömös villanyszámlája. A részvénytársaság részben elfogadta a javaslatokat, de problémák is adódtak. A cég feltételei dr. Schrodt István mérnök és képviselı szerint elınytelenek voltak a falura nézve, ugyanis a hálózati feszültséget bármikor megváltoztathatják (ak-koriban még nem volt egységes a hálózati feszültség „neme” és nagysága, mint
napjainkban), a más cég által készített „házi villanyvilágítási berendezéseket” felül kell vizsgáltatni, valamint a jövıben fizetendı összegek sincsenek feltüntetve a cég szerzıdési javaslatában. Ezért a szakértınek felkért képviselı azt javasolta, hogy a község ne fogadja el az új szerzıdést, ragaszkodjon a korábban megkötötthöz. Az 1933-as szerzıdéstervezet sem a pontos feszültséget és a közvilágítás üzemszünetét sem tisztázta. Az egyre jobban elmérgesedı helyzetet jellemzi, hogy a következı év áprilisától augusztus végéig csak este 23 óráig volt közvilágítás, reggel sötétek maradtak a lámpák. Mivel az „áramdíjak” leszállítását a Hungária Villamos Rt. nem hajtotta végre, a község Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszterhez fordult. Az akció sikeres volt, ugyanis a miniszter Dömös javára döntött. A szerzıdést módosítandó Havas Ernı jegyzıt és Schrodt Istvánt bízták meg a képviselık. A miniszteri döntés ellenére nem oldódtak meg a problémák: 1934-ben ismét a közvilágítás korlátozását kérték a képviselık, és a szerzıdést sem fogadták el, továbbra is magasnak tartva az energiaköltségeket. İsszel mindkét fél beszüntette a tárgyalásokat, de Dömös nem maradt sötétben. Télen sötétedéstıl késı este fél tízig, reggel fél öttıl hatig volt világítás az utcákon, és immár a rév mellett is. 1936-ban még mindig téma volt a Dömös és a Hungária Rt. közötti pótszerzıdés ügye. Dittert Gyula és Rencz János azt javasolta, hogy fogadja el azt a község, mert akkor 55 pengıre mérséklıdne az eddigi 85 pengıs havonkénti közvilágítási díj. A megegyezés továbbra is elmaradt, de 1939-ben 15 db 40 W-os égı világította meg Dömös utcáit. Ebbıl három a Horthy Miklós úton, egy-egy lámpa pedig a „felvégen”, az Apponyi téren, a Béla király utcában, a Templom téren, a Szent István utcában, a Királykúti utcában, a Duna utcában a Weiner-bolt elıtt és az Árpád telepen világított. Végre 1940 nyarán megegyezett egymással Dömös és a Hungária Rt. A 20 évre szóló szerzıdés értelmében a közvilágítási díj 65 fillérrıl 50 fillérre mérséklıdött, míg a magánfogyasztás díja 88 fillérrıl 75 fillérre.
2008. október Az izzócsere a cég számláját terhelte, így a falubeli gyerekek nyugodtan célozhattak a csúzlijaikkal. A vízvezeték létesítése is régi igénye volt a képviselıtestületnek, már 1924 óta szerették volna azt megvalósítani. 1931-ben az ez ügyben megbízott gyıri kultúrmérnöki hivatal a „csekély személyzet” miatt képtelen volt a gyors munkára, és azt javasolta, hogy a falu bízzon meg a munkával „magánmérnököt”. Feltételezhetı, hogy a „hivatalos” terveztetés olcsóbb volt, mint egy szabadfoglalkozású szakember megbízása. Végül 1934 ıszén az esztergomi kultúrmérnök 150 pengıért elvállalta a helyszínrajz elkészítését. Eközben a Királykúti utca lakói egy kutat kértek. A testület – jogosnak találván a kérést – 500 pengıt szánt erre a célra. 1937 végén a nehezen megoldódó probléma sínre került: a Magyar Királyi Ipari és Közlekedési Minisztérium az idegenforgalmi szempontból egyre fontosabb Dobogókı vízellátását Dömösön keresztül kívánta megoldani. A vezetékek lefektetéséhez szükséges területre szolgalmi jogot kértek a községtıl. A képviselık ezt örömmel megadták, hiszen ez a terv egy csapásra megoldotta a régen húzódó kérdést. A falunak 59 ezer pengıbe került volna a vízvezetékhálózat kiépítése, így most lehetıség nyílt rá, hogy az olcsóbban valósuljon meg. Ezért 1938 augusztusában rendkívüli győlést tartott a képviselıtestület. A tervek szerint 4 utcai vízcsapot és 5 tőzcsapot létesítettek volna, de a képviselık öt, illetve 6 csapot szerettek volna, amibe a minisztérium bele is egyezett. A vízmő a Duna-parton, a „hosszú földek” végében épült meg, és további két átemelıtelep nyomta (és nyomja napjainkig) a vizet Dobogókıre. Az egyik a Malom-patak völgyében, a másik pedig a Miklós-kútnál látható. Tornyos épületeik jellegzetes elemei a tájnak. A vízvezeték csak „közcélokat” szolgált, egyénileg nem lehetett rácsatlakozni, a csapok is a fınyomócsı nyomvonalát követték, ami a Horthy Miklós úton a templomig, majd a Szent István, illetve Királykúti utcán át haladt. A falu többi részén az ásott kutakból lehetett vizet venni. Dömös egészségügye 1930-tól dr. Büttner Károly, majd 1936-tól dr. Bády Imre látta el
Dömösi Élet Dömösön és Pilismaróton a körorvosi tisztet. Az orvosi rendelı a községházán, a jegyzı szobájában mőködött. Ezt a lehetetlen állapotot úgy próbálták meg megoldani, hogy az adóügyi jegyzı lakását vették igénybe erre a célra. A két világháború között még ritka volt, különösen faluhelyen, hogy az újszülöttek kórházban jöjjenek világra. A csecsemık világra segítése a bábaasszonyok, azaz szülésznık („gólyanénik”) feladata volt. İk a község alkalmazásában álltak. A csecsemıhalandóság csökkentésére 1926-ban anya- és csecsemıvédelmi szabályrendeletet alkotott a dömösi képviselıtestület. Feltételezhetı, hogy felsıbb utasí-
tásra minden községnek meg kellett ezt tennie. 1930-ban az orvosi rendelı mellett csecsemıvédı állomást alakítottak ki. 1933-ban a Stefánia Szövetség rendeletére tejkonyhát létesített a falu. Innen látták el a megfelelı mennyiségő anyatejjel azokat a kisbabákat, akiket édesanyjuk nem tudott szoptatni. Pilismaróton 1921-ben orvosi lakás épült, amit 1933-ban fel kívántak újítani. A szomszédos község képviselıtestülete arra kérte Dömöst, hogy nyújtson ebben segítséget, ugyanis a házban lakó körorvos a falut is ellátja. Az itteni képviselıtestület viszont azzal érvelt, hogy a házat annak idején az ı megkérdezésük nélkül emelték, sıt a falu lakbért
A Szivárvány Óvoda hírei
A nyári szünet után a Dömösi Szivárvány Óvoda is gyerekek zsivajától hangos újra. Új óvodások is érkeztek, de mára az ı könnyeik is felszáradtak. Sok-sok gyerekmunka készül, és teszi otthonossá a mi óvodánkat. Szeretettel vesznek körül bennünket a körülöttünk élık Vitéz Öcsi bácsi elkészítette a kerékpártartót, így azóta szép rendezetten gyülekezhetnek a kis és nagy kerékpárok az óvoda udvarán. Paulusz Józsi bácsi, ha teheti, egy doboz gyümölccsel – nyáron cseresznyével, ısszel almával – lepi meg a gyerekeket. A baba-mama klub szüreti darálásra és eszemiszomra hívott meg bennünket. Mások papírt hoznak, amire rajzolni lehet, és mi nagyon örülünk, hogy a dömösiek gondoskodnak a kis óvodásokról, ha tehetik. A szülık segítségét is kérjük az óvoda szépítése érdekében. Az elmúlt hétvégén a konyhát és a folyosót járólapozták le Hoffmann Fruzsina szülei, Vitéz Brigitta apukája és a Sztancsik Csabi és Balázs apukája. Köszönjük, hogy a hétvégéjüket áldozták az óvoda szépítésére!
Heim Zsófi és Balázs szülei néhány hónapja megkezdték egy óvodai alapítvány létrehozását. Nagyon sok ügyintézés után minden „csapóajtón” keresztüljutottak, ami egyáltalán nem volt egyszerő, és már a számlaszám intézése van folyamatban. Köszönjük! Remélem, a novemberi lapban már részletesebben számolhatunk be az alapítványról. Ebben a tanévben is fogunk úszni járni az ovisokkal. Az Összefogás Dömösért Egyesület az idén is támogatja az ovis úszást, amit nagyon köszönünk! Néhány gyerek enélkül a támogatás nélkül nem is tudna úszásra járni! A tanköteles korú gyerekek zeneoviba járnak, amit a visegrádi Áprily Lajos Általános iskola idén is ingyen biztosít számukra. Minden hónapban lesz madárovi, amit szintén nagyon fontosnak tartunk az óvodások természetismeretre és szeretetre nevelésében. Még sok gazdag, sokszínő tevékenységet tervezünk a remélhetıleg hosszú és szép ıszi idıszakra. SEBİK ISTVÁNNÉ, JUDIT NÉNI
9 fizet Pilismarótnak, valamint rendszeresen fogatot küld a Dömösre látogató orvosnak. Azt is ajánlották, hogy az orvos költözzön be falunk valamelyik üresen álló házába, de ez elfogadhatatlan volt a szomszéd falu számára. A vitát végül a belügyminiszter döntötte el, Dömösnek adva igazat. Közbiztonság Dömös közbiztonságát a csendırök felügyelték. Szuronyos, darutollas alakjuk szinte mindenkiben félelmet, de legalább tiszteletet keltett – okkal, ok nélkül. 1929-ben Havas jegyzı azt a bizalmas értesülést kapta, hogy Esztergomból a járás valamelyik helységébe kíván költözni a szárnyparancsnokság. A képviselık – a jegyzıvel egyetértésben – azt szerették volna, hogy az Dömösön telepedjék le. A kérdés a továbbiakban nem merült fel, valószínőleg érvényét vesztette. A falu közbiztonsága minden bizonnyal megfelelı volt – a „megfelelı” itt a húszas-harmincas évek szintjén értendı –, amit a kiépült közvilágítás, az éjjeli ırség tovább javított. Az utóbbival azonban a csendırség nem volt maradéktalanul elégedett. A jelentés szerint az ırség nem kielégítı, mert azt sokszor „gyerekkorúak, sıt leányok, asszonyok” látták el. A képviselık az intést komolyan vették, és a továbbiakban két, a község által fizetett férfi látta el ezt a tisztet. A közbiztonsággal is kapcsolatban állt a kocsmák számának „maximalizálása”. A „keret” öt ilyen intézményt tett lehetıvé, és már négy mőködött a faluban. A képviselıtestület mégsem járult hozzá az ötödik megnyitásához, „mert 1300 lelkes község igényeit a meglévı 4 túlon túl kielégíti.” A jegyzıkönyvek két bőnügyet, illetve tragédiát örökítettek meg. 1928-ban H. Vincéné szülésznı ellen indult eljárás magzatelhajtás gyanújával. Bár hamar kiderült az asszony ártatlansága, mégis le kellett mondania állásáról. 1940 ıszén egy vadászbaleset borzolta a dömösiek idegeit. M. Ferenc községi díjnok (szakképzettség nélküli adminisztratív alkalmazott) véletlenül rálıtt Kaszás János erdészre. A szerencsétlen M. azt hitte, hogy az erdész meghalt, ezért otthona udvarán agyonlıtte magát. A község 150 pengı segélyt utalt ki özvegyének. KLÁDEK LÁSZLÓ
Dömösi Élet
10
Shoppingolunk, shoppingolunk! Régebben a magyar emberek a boltokba, áruházakba, vásárokba mentek vásárolni, manapság azonban népünk a plázákban és centrumokban „shoppingol”, azaz vásárolgat nézelıdés közben. A közönséges halandó nem gyızi kapkodni a fejét a szebbnél szebb és csalogató árucikk láttán, nem beszélve az árucikkek árairól. Én sem azokról szeretnék most a kedves olvasóval eszmét cserélni, hanem inkább észrevételezni szeretném azt a tényt, hogy a magyar nyelvünkbe egyre több idegen szó kerül használatba, és nem is igen áll meg a lábán az a kereskedı, aki a boltjára nem azt írja, hogy „top shop”. Az internet és a világ egyre erısödı globalizálódása folytán beözönlenek az idegen szavak és kifejezések, jelentıs mértékben mostanában az angol szavak és kifejezések, s megmagyarítva ragozzuk az idegen szavakat! Angliában a középiskolai tantervbe beépítették, hogy minden tanulónak kötelezı megtanulni kívülrıl egy Shakespeare drámát. Babits Mihály tanár úr szerint is az iskolában a gyermekeket gondolkodni és beszélni kell megtanítani. Szerinte egy magyar fiatal legtöbbet, s legjobban úgy tanulhat meg helyesen beszélni és gondolkodni, ha addig olvassa Arany János: Toldiját, míg kívülrıl nem tudja. A helyes és szép magyar beszéd ıseink szellemi kincseinek összegyőjtésével és megırzésével fıként nemzeti költıink mőveinek megismerésével, megszereté-
sével, elménkbe és lelkünkbe zárásával mővelhetı legjobban. „Nyelvében él a nemzet!” tanultam meg én is még középiskolás koromban. Melyik könyv, mely irodalmi mő az, ami a legjobban ırizte, és éltette a magyar nyelvet és nemzetet századokon keresztül? Mely könyvet nyomtattak ki legtöbb példányszámban magyarul, és a legtöbb magyar családnak a tulajdonában van? Nos ez a könyv a „könyvek könyve” a Szentírás, a Biblia. Magyarra fordította Károli Gáspár, gönci református lelkész l590-ben, s a mai napig is az İ fordítása alapján olvashatjuk napról napra magyarul. Magyarul olvashatjuk határokon innen és túl Isten nekünk magyaroknak is szóló üzenetét, s általa nemcsak a magyar nyelvünk megmaradását szolgálja, hanem lelkünket táplálja, hitet reménységet ébresztve abban, hogy van Megtartónk, Szabadítónk, akármilyen ördögi hatalom mőködik is ebben a világban. 2008 a Biblia éve Magyarországon. Olvassuk minden nap, hogy megerısödjünk üzenetében. „A teljes írás Istentıl ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jócselekedetre felkészített.” (2 Tim. 3:l6-l7) „Boldog, aki olvassa!!!” (Jel. :1:3) Sok boldogságot kívánok minden kedves olvasónak! DOBOS KÁROLY
Színházlátogatás Donald Churchill: ÉDES BOSSZÚ Szereplık: Gálvölgyi János, Hernádi Judit Tóth Auguszta/Kökényessy Ági Rendezte: Szirtes Tamás Helye: Játékszín, Budapest Ideje: 2008. november 6. 19 óra Gyülekezés: Dömösön, Községháza elıtt Indulás: 1710-kor Jegyárak: 2600 Ft + 400 Ft buszköltség (a buszköltség másik felét most is állja az Összefogás Dömösért Egyesület) Jelentkezni lehet: Vanekné Vakán Anikónál: 33/482-127.
2008. október
Rózsafüzér Királynéja Október 7. Szent V. Piusz pápa rendelte el az ünnepet a törökök felett Lepantónál 1571-ben aratott sikeres tengeri csata emlékére. A gyızelmet a rózsafüzér imádkozása által a Boldogságos Szőznek tulajdonította. A Domonkos-rendi szerzetesek és a karthauziak példája nyomán a rózsafüzér népi ájtatossággá vált. A hagyomány hosszú idın keresztül Szent Domonkost tartotta az „olvasó” megteremtıjének. Annyi bizonyos, hogy az ı nyomába lépı szerzetesek voltak a rózsafüzér imádság leglelkesebb terjesztıi, különösen a rózsafüzér-társulatok alapításai által. A jezsuita szerzetesek nagy lelkesedése is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ez az imádkozási mód elterjedjen az egész világon. Tény, hogy 1480-tól kezdve biztos adatok igazolják, hogy a keresztények tizenöt „titok” segítségével elmélkednek Jézus életének titkai fölött. Az imádkozó ember Mária helyzetébıl és szemszögébıl, valamint az ı segítségével törekszik behatolni az Örömhír legfontosabb titkaiba. Ezért nem csodálkozunk, hogy a múltban és egészen napjainkig, a pápák annyira szorgalmazták a rózsafüzér imádságot. A rózsafüzér imádság lényegében az Evangélium rövid öszszefoglalója. Az Üdvözlégy Mária kezdető ima litániaszerő ismétlése elmélkedésre sarkall. Így a rózsafüzér elısegíti a szemlélıdést, az összeszedettséget, a belsı békét, a lélek újjászületését és életképességét.
A rózsafüzér imádkozásának áldásai: Fokozatosan elmélyíti Jézus Krisztus iránti ismeretünket. – Megtisztítja lelkünket a velünk született és az azóta szerzett szennyezıdésektıl. – Azáltal biztosít gyızelmet ellenségeink felett, hogy nem ártunk senkinek. – Segít az erényekben való növekedésben. – Lángra lobbantja bennünk az Isten iránti szeretetet, mert megérthetjük, hogy Istennél senki nem szeret bennünket jobban. – Kegyelmekkel és érdemekkel halmoz el. – Segít adósságainkat rendezni Isten és embertársaink felé. Hogyan imádkozzuk a rózsafüzért? A rózsafüzérbe iktatott gondolatot titoknak hívjuk. Mindig az Üdvözlégy ima szövegét bıvítjük a titokkal, éspedig Jézus neve után. Aszerint, hogy az Úr Jézus megtestesülésével, megváltó szenvedésével, vagy föltámadásával kapcsolatosak a titkok, megkülönböztetünk Örvendetes, Fájdalmas és Dicsıséges Rózsafüzért. II. János Pál pápa 2002. október 16-án adta ki a „Rosarium Virginis Mariae” kezdető apostoli levelét, amelyben meghirdette a rózsafüzér évét. Ugyanakkor az eddig imádkozott rózsafüzért kiegészítette „A világosság titkaival”. Maga a „rózsafüzér” kifejezés képletes: arra figyelmeztet, hogy imánk ne legyen gépies, hanem olyan, mint rózsaillathoz hasonló kedves gondolatcsokor, amellyel a Szőzanyát és Gyermekét, az Úr Jézust köszöntjük. BALTÁS-KAPORNAI SZILVIA
Az elıttünk álló egyházközségi program: Október 12. Jubiláns házasok miséje Kérjük azok jelentkezését, akik nem Dömösön kötöttek házasságot, s ebben az esztendıben jubilánsok (azaz 5, 10, 15, 20, 25 stb. éve házasok).
www.domos.hu A www.domos.hu honlapon minimális térítési díj ellenében lehetıség nyílik fényképes ingatlanhirdetések elhelyezésére. A hirdetéseket a Községházára kérjük eljuttatni. Telefon: 33-507-050 Fax: 33-482-095 E-mail:
[email protected]
Az MR Kossuth rádió Oxigén címő mősorában szeptember 28-án délután elhangzott egy riport a Duna-Ipoly Nemzeti Park Dömösre tervezett látogatóközpontjáról. A teljes riport meghallgatható vagy letölthetı MP3 formátumban a www.domos.hu honlapról.
Dömösi Élet
2008. október
11
Nőgyógyászati magánrendelés Óbudán
a DUNA MEDICAL-ban minden hétfőn. Rendel:
Dr. Bíró János Információ, bejelentkezés 8-tól 20 óráig a 06 1 387 1508 telefonszámon.
Gumiszerelés, centrírozás, javítás Visegrádon 06 20 661 7803 Várjuk olvasóink írásait! Aki úgy érzi, hogy közérdeklıdésre számot tartó mondanivalója , javaslata, kérdése van, írja le, és küldje el nekünk. Bárkitıl elfogadunk cikket, ha az közlésre alkalmas, még akkor is, ha mondandójával nem mindenben értünk egyet. Ilyen módon kívánunk fórumot biztosítani a különbözı véleményeknek. A beküldött írásokat nem változtatjuk meg, csak az esetleges nyelvi, illetve helyesírási hibákat javítjuk ki. Nem közlünk rasszista, kirekesztı, győlöletkeltésre alkalmas, a jó ízlést és az alapvetı emberi jogokat sértı vagy trágár, stb. írásokat. Kéziratot nem ırzünk meg, és nem küldünk vissza.
A Volánbusz Zrt. tájékoztatása A Budapest felé utazni szándékozók figyelmébe! A Volánbusz Zrt. október 1-tıl áthelyezi a 11-es úton közlekedı autóbuszjáratok budapesti végállomását az Árpádhídtól Újpest, Városkapu végállomásra, amit az autóbuszok az átadásra kerülı Megyeri-hídon át közelítenek meg. Itt közvetlenül át lehet szállni a 3-as metróra, a BKV egyéb járataira és a MÁV vonataira. Október 1-tıl tehát Békásmegyer vagy pl. a Flórián tér nem lesz többé elérhetı közvetlen autóbuszjárattal. Ebben az esetben legcélszerőbb Szentendrén átszállni a HÉV-re, és azzal folytatni az utazást.
Dömösi Élet Felelıs kiadó: az Összefogás Dömösért Egyesület elnöke Felelıs szerkesztı: Szilágyi Gábor Szerkesztıség: Pauluszné Tóth Anna, Vanekné Vakán Anikó A szerkesztıség címe: 2027 Dömös, Táncsics M. u. 10. Telefon: 20-579-7829; E-mail:
[email protected] Készült a GLOBEPRINT Nyomdában 500 példányban Ingyenes kiadvány. Eng.sz.: 2.9/595-1/2006 Az újság összes eddig megjelent száma a www.domos.hu internetes oldalon olvasható.
[email protected]
12
Dömösi Élet
2008. október
