Középületek Public Buildings A Gresham-palota
Zeneakadémia
A Sir Thomas Gresham, londoni kereskedőről elnevezett Gresham Életbiztosító Társaságot 1847-ben alapították Londonban, majd 1864-ben Magyarországon is létrehozták képviseletüket, amely 1878-tól működött Budapesten, a jelenlegi épület helyén álló egykori Nákó-palotában. 1903-ban bírálták el Londonban a beérkezett pályázatokat, amely eredményeként Quittner Zsigmondot bízták meg az épület megtervezésével. A palota egy négy házból álló komplexum, amelyből hármat földszinti átjáró köt össze. A végleges kialakítás a Quittner irodájában dolgozó Vágó László és József testvérek közreműködésével készült. A földszinten és a félemeleten, továbbá a középső épület első emeletén kaptak helyet a Biztosító Társaság irodái, a földszint többi részén illetve az alagsorban üzleteket és a Gresham-kávéházat rendezték be. Az emeleteken luxuslakásokat alakítottak ki, ahol bankigazgatók, bankárok, miniszteri titkárok, valamint Kossuth Lajos fia, Ferenc lakott. A főlépcsőházakat Kossuth Lajos, Andrássy Gyula és Thomas Gresham után nevezték el, színes ólombetétes üvegablakokon megformált portréjuk a lépcsőházak fordulójában található. Az épület üvegfestészeti munkáit Róth Miksa tervezte és kivitelezte. Míg a bejárati ajtók üvegezése geometrikus mintába rendezett, rézötvözetbe foglalt, savval mattított opalizáló üveg, addig a földszint díszüvegezése színes Tiffany-üvegből készített virágornamentika, zöldes-drappos üveggel és préselt üvegszemekkel kombinálva. A „hagyma” kupolatorony aranyos csillogású mozaikdíszeinek négyzetes, illetve koszorúmotívumai a stukkók formavilágával harmonizálnak.
Az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia tervezésére báró Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszter kérte fel 1902-ben Korb Flóris és Giergl Kálmán építészeket. Az első tervváltozat még a szecesszió stílusjegyeit mutatta, de végleges kialakításánál elvetették a szeces�sziós megjelenést, és az épület historizáló külsőt kapott. A Zeneakadémiát 1907. május 12-én adták át Budapesten. Az épületet a kor ideáljának megfelelően összművészeti alkotásnak, vagyis „Gesamtkunstwerk”-nek tekinthetjük, amelyen a kor legkiválóbb iparosai és művészei dolgoztak összehangolt és precíz munkával. A homlokzaton Stróbl Alajos Liszt Ferenc szobra, Telcs Ede domborművei és Maróti Géza Géniuszai, míg a belsőben Kőrösfői-Kriesch Aladár mozaikja és a Zsolnay gyár eozinmázas burkolatai és díszítőelemei kaptak helyet. A művészek között döntő szerep jutott Róth Miksának, aki az előcsarnokban és a lépcsőházakban elhelyezett ólomüveg és mozaik munkáival jelentősen hozzájárult az épület művészi értékeinek gazdagításához. Róth életművének egyik legnagyobb szabású art deco stílusú ólomüveg-együttese maradt fenn az épületben, amelyet 30 különböző ablak és ajtó alkot. A tervezéskor fontos szempont volt, hogy minél több fény jusson be a térbe, ezért különös gondot fordítottak a fényáteresztő felületek létrehozására. Az üvegfelületek geometrikus kialakítása szerves egységben van az architektúrával. A színhasználat a századfordulón megszokotthoz képest visszafogott, a silbergelb (ezüstpác) és a schwarzlot dominál. A felhasznált motívumok az épület funkcióját tükrözik. Így a Nagyteremben az ablakok középrészének uralkodó motívuma a stilizált lant és a babérfüzér lett, amelyek Apollónra utalnak. Az épület enteriőrjében gyakran előfordulnak a hangszerek húrjához hasonlóan párhuzamosan futó ólomszálak, amelyeket fonatos-lantos díszítéssel egészített ki a művész.
Gresham Palace Gresham Life Insurance Company, named after the London-based merchant Sir Thomas Gresham, was established in 1847 in London. Later, in 1864 the company set up a branch in Hungary which moved into Nákó Palace in Budapest in 1878, a previous building on the would-be site of Gresham Palace. The submitted tenders were judged in London in 1903, as a result of which Zsigmond Quittner was entrusted with drawing the plans for the building. The palace itself is a building complex made up of four houses, three of which are connected by a passageway on the ground floor. The final arrangement was created with the cooperation of the Vágó brothers, László and József, both working for Quittner’s office. The Insurance Company’s offices were to occupy the ground floor as well as the mezzanine, while the rest of the ground floor and the basement hosted a number of shops and the Gresham Café. On the first floor and above luxury homes were created where bank directors, bankers and secretaries of state resided. One of its famous residents was Ferenc Kossuth, the son of Lajos Kossuth, a crucial figure in the Revolution and War of Independence of 1848/49 in Hungary. The main stairhalls were named after Lajos Kossuth, Gyula Andrássy (the first Prime Minister of the dual monarchy of Austria-Hungary) and Thomas Gresham. Their portraits, fashioned on coloured leaden glass windows, are to be found on the stair landings. All glass painting works in the building were planned and accomplished by Miksa Róth. The glazing of the entrance doors is made with opalescent glass devitrified with acid in a copper alloy frame, and follows a geometrical form, whereas the ground floor has floral ornamental glazing made with coloured Tiffany glass combined with green and drab glass pieces as well as pressed glass beads. The square and wreath motifs of the mosaic ornaments of the ‘onion’ dome tower tone in with the forms of the stuccoes.
The Academy of Music Two architects, Flóris Korb and Kálmán Giergl were commissioned in 1902 by Gyula Wlassics, minister for culture, to make designs for the Royal National Hungarian Academy of Music. The first version of the designs still demonstrated the stylistic features of the Secession. Nonetheless, as the plans were finalised, the Secession-style look was dismissed and the building received a Historicist appearance instead. The Academy of Music was completed on 12 May 1907 in Budapest. In line with the ideal of the age, the building can be thought of as a ‘Gesamtkunstwerk’, as the most accomplished craftsmen and artists of the age worked in a full stylistic sync during its construction. On the façade, we can see a statue of the composer Franz Liszt (made by Alajos Stróbl), as well as some reliefs by Ede Telcs and The Genies by Géza Maróti. The interior boasts of the mosaic composition created by Aladár Kőrösfői-Kriesch and the eosin glaze panelling and decorative elements produced by the Zsolnay factory of Pécs. Miksa Róth took a leading role among the artists, and through his stained glass and mosaic works in the entrance hall and the stairways he made a significant contribution to enhancing the artistic value of the building. The building preserved one of the most monumental Art Deco stained glass compositions ever made by Róth, consisting of 30 different doors and windows. During the planning, it was crucial that as much light as possible would enter the building, therefore special attention was paid to creating surfaces that are permeable to light. The geometric arrangement of glass surfaces forms an organic whole with the architecture. In comparison with what was typical of the turn of the century, the use of colours is rather low-key, the dominant colours being silbergelb (silver varnish) and schwarzlot. The motifs that were used all demonstrate the functions of the building. As a result, on the central part of the windows of the Great Hall, stylised lyres and bay wreaths dominate, which all bear reference to the Greek god Apollo. In the interior, we will often find parallelrunning leaden strings, similar to those of musical instruments, which were further ornamented by the artist with a plaited, lyre-like pattern.
A Gresham-palota távlati képe | The view of Gresham Palace © S. Sebestyén József
A Zeneakadémia | The Academy of Music © S. Sebestyén József
Sir Thomas Gresham portréja a Gresham-palota lépcsőházában | Sir Thomas Gresham’s portrait in the stairhall of Gresham Palace © Hack Róbert
A Zeneakadémia előcsarnoka | The entrance hall of the Academy of Music © S. Sebestyén József
Középületek Public Buildings Országház
Magyar Országos Levéltár
Az Országház 1885–1902 között épült Steindl Imre tervei alapján. Az építkezés 1885. október 12-én kezdődött, majd egy esztendőn át szünetelt, és csak 1886. október 25-én indult újra. 1894. május 5-én tartották a bokrétaünnepélyt, 1895. május 16-án helyezték el a kupola zárókövét. 1902. október 8-án vehették használatba az épületet, a belső munkálatok 1904 végéig még folytatódtak. Historizáló, részleteiben javarészt gótikus elemeket felhasználó, de elrendezésében a barokk tér- és tömegszervezés elvét tükröző épület született a Duna partján. Steindl Imre, a Műegyetem tanára és neves építésze korábban a máriafalvi templom üvegablakainak elkészítésekor karolta fel a fiatal üvegfestőművészt, Róth Miksát. Az Országház építésénél újabb megbízást adott neki, és arra késztette, hogy új megoldásokat keressen a profán üvegablakok kivitelezésekor. Róth Miksa 1894-ben már a vázlatokon dolgozott, 1895-re elkészült a munka első részével. Tisztában volt vele, hogy a középkori értelemben vett üvegfestést nem lehet összhangba hozni az Országház architektúrájával, ezért „az üvegfestészeti díszítések elgondolásánál – Steindl által oly invenciózusan és művészien megoldott – falfestés irányát követve, a rajzbeli kiképzésnél teljesen annak szelleméhez alkalmazkodtam, míg a színezésnél egy szonorikusabb akkordot ütöttem meg” – írta Róth. Fontos volt a terek megfelelő megvilágítása, a középkori üvegfestmények színessége azonban mindig a világosság rovására ment, így Róth az utcai és a belső udvarokra nyíló ablakoknál nagy fényáteresztő felületeket alkalmazott. Az épület Duna felőli oldalán oszlopsoros erkélyfolyosóval kitüntetett Vadászterem nyílik: az Országház nagyebédlője. Ide készültek, de nem valósultak meg Róth Miksának a vadászat motívumát megjelenítő üvegablak tervei. Az Etele vadkanvadászat alkalmával megmenti Buda életét című tervlap központi jelenete a hun testvérkirályok alakjait mutatja be. Etele éppen leszúrja a vadkant, aki már leterített egy kutyát és Budát is a földre kényszerítette. A jelenetet virág- és egyéb növényi motívumok, illetve neogótikus architektúra keretezi. Róth másik tervének középpontjában a vadászat kezdetét jelző, kürtöt fújó, lovon ülő ifjú alakja kapott helyet. Mellette egy solymász és egy fiatal férfi áll agarakkal. A virágos növényi ornamentika itt is átszövi az ábrázolást, és ismét felbukkannak a vadászat eszközei.
A Magyar Országos Levéltár Bécsi kapu téri épülete Pecz Samu műépítész, egyetemi tanár tervei szerint épült 1913 és 1918 között. Az első világháború eseményei miatt a tervezettnél később adták át az első modern, kifejezetten erre a célra épült levéltárat. Az épület jellegzetes eleme volt a már korában vitát kiváltó 76 méter magas torony, amely a fűtési rendszer kéményét, valamint a tűzoltáshoz szükséges víztartályt foglalta magába. A torony a második világháború alatt an�nyira megrongálódott, hogy az 1945 utáni újjáépítés során nem tudták helyreállítani. Róth Miksa tervezte és kivitelezte az épület üvegablakait, amelyek a történeti Magyarország legfontosabb településeinek címereit ábrázolják. Az összesen 27 ablak az előcsarnok, a főlépcsőház, a kutatóterem, valamint a főkapu portálját díszíti. A második világháború idején az épület jelentős károkat szenvedett: a címeres üvegablakok csupán azért maradtak épen, mert a pincében helyezték el őket. A levéltár üvegmunkáin kívül a művészt bízták meg a falak ornamentális festésével is, sőt a kutatóterem üvegtéglákból összeállított világítómennyezetét, illetve a tanácsterem bútorait és bronzlámpáját is ő tervezte. Az Országos Levéltár művészi kialakítására nagy hatást gyakorolt gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter is, akit Róth Miksa így jellemzett: „Az Országos Levéltárnak belső díszítése Klebelsberg Kunó grófnak szívügye volt. Annak munkálatait, nagy történelmi tudásával, művészettörténeti tájékozottságával és finom művészi érzékével ő maga irányította. Ő, a renaissance-korabeli nagy mecénásokhoz hasonlóan, a művészeknek művük megalkotásához nemcsak az anyagi eszközöket bocsátotta rendelkezésre, hanem maga is a művészekkel együtt szinte átélte a mű keletkezésének minden fázisát.”
The Parliament The Parliament was built between 1885 and 1902 according to the plans of Imre Steindl. Construction works began on 12 October 1885, then came to a halt for a year, to be resumed on 25 October 1886. The roof-raising ceremony was held on 5 May 1894, and the keystone was inserted on 16 May 1895. The representatives started to use the building on 8 October 1902, although interior works continued until late 1904. This new building on the Danube Bank was mostly designed in the Historicist style, dominated by Gothic elements and a Baroque-style organisation of space and mass. Imre Steindl, a renowned architect of his time as well as professor at the Technical University of Budapest, started to support the young stained glass artist Miksa Róth when they were creating the windows for the church in Mariasdorf (Máriafalva). Steindl commissioned Róth with another work during the construction of the Parliament, and encouraged him to find new solutions for the creation of windows with a profane decoration. As soon as 1894 Miksa Róth was already drawing up sketches and completed the first part by 1895. It was quite clear for him that stained glass in the medieval sense could not be brought in harmony with the architecture of the Parliament. Therefore he came to the following realisation: “When thinking up the stained glass decorations, I followed the direction of the frescoes so inventively and artistically accomplished by Steindl, and I completely adapted to its basic idea when creating the drawings. However, when I did the colouring I tried to use more sonorous chords.” It was vital that the spaces should be properly illuminated, but the many colours of medieval-style stained glass always worked against brightness. As a result, for the windows opening to the street and inner courtyards Róth created large surfaces that are permeable to light. On the side of the building facing the Danube, the so-called Hunters’ Room can be found. It was distinguished with a colonnade on its balcony and served as the grand dining hall of the Parliament. Miksa Róth designed some windows for this room as well, using motifs connected to hunting, but he did not receive an opportunity to create them. The central scene on the plan ‘King Etele Saves Buda’s Life During a Boar Hunt’ depicts the figures of the Hun king and his brother. In the picture King Etele stabs the boar that had already killed a dog and had also forced his brother Buda to the ground. The scene is framed by floral and other plant motifs as well as some Neo-Gothic architecture. In the centre of another design by Róth we can observe a young horseman blowing a horn, signalling the start of the hunt. Beside him there stands a falconer and a young man with greyhounds. The floral ornamentation again interweaves the depiction, and the tools of hunting also appear again.
The Hungarian National Archives The building of the National Archives, located in Bécsi Kapu Square in the Castle District in Budapest, was designed by the architect Samu Pecz and constructed between 1913 and 1918. Due to the First World War, the building could only be opened to the public later than it was originally planned. It is worth noting that this was the first building of the Archives that was constructed specifically for this purpose, and was rated therefore as very modern. The building possessed a characteristic and somewhat debated feature, namely, a 76-metre-tall tower that included the chimney of the heating system as well as the water tank for extinguishing possible fires. During the Second World War the tower was so badly damaged that it could not be restored after the war had been over. The stained glass windows of the building were designed and created by Miksa Róth. They depict the coats of arms of the most significant cities and towns of Old Hungary. There are 27 windows in total, all of which ornament the entrance hall, the main stairway, the research room as well as the portal of the main entrance. During the Second World War the whole building suffered heavy damage. The windows could survive only because they were hidden in the cellar. In addition to the stained glass windows, Róth was also commissioned with the ornamental painting of the walls. Furthermore, he designed the illuminative ceiling of the research room, made of glass bricks, as well as the furniture and the bronze lamp of the council room. Count Kuno Klebelsberg, minister for culture at the time, had a considerable impact on the artistic design of the Archives. Miksa Róth wrote about the minister in the following words: “The ornaments of the Archives’ interior were especially important for Count Kuno Klebelsberg. So much so, that he decided to oversee all works in person, putting his extensive knowledge of history and art history to use, as well as his refined taste for art. Very similarly to the great Renaissance patrons of art of the Renaissance era, he not only provided the artists with the material resources they needed to accomplish their work, but also he was present at every stage of work, experiencing every moment of the process of creation together with the artists.”
Az Országház | The Parliament © S. Sebestyén József
A budavári Fortuna utca háttérben a Magyar Országos Levéltár épületével, 1932 | Fortuna Street in the Castle District with the Hungarian National Archives in the background, 1932 © Fortepan
Egyházi épületek Ecclesiastical Buildings Lipótmezei kápolna Az egykori Országos Budai Tébolyda építését I. Ferenc József rendelettel határozta el 1857-ben, amikor a budai várpalota építési alapjából engedett át tébolyda létrehozására. Az épület terveit Zettl Lajos építészeti tanácsnok készítette el. A korábbi telektulajdonos Göbl Lipót után Leopoldfeldnek, azaz Lipótmezőnek nevezett területen 1860 és 1868 között épült a késő romantikus stílusú, négyszintes intézmény, amelyet 500 beteg számára emeltek. 1861-ben a Vasárnapi Újság így írt az épülő tébolydáról: „…Az első homlokzat osztálya a „gyógyintézet” számára van rendelve. Ide azon betegek jönnek, kiknek felgyógyulásához még van remény; a hátulsó részben lesz az „ápoló-intézet” azon szerencsétlenek számára, kiknél a lélek örök éjbe süllyedt… A háttérben lesz a harmadik osztály, a „dühöngök” számára, kiknek osztálya úgy van elrendezve, hogy a betegek tombolása a gyógyítás alatt levő többi betegeket ne háborgathassa.” Az épületben helyet kaptak továbbá az orvosok és a személyzet lakásai, valamint konyha, irodák és raktárak. Az épülethez hatalmas park és 50 hold erdő tartozott. Az intézet kápolnájának festett üvegablakait a gödöllői művésztelep festője, Nagy Sándor és Róth Miksa üvegművész közösen alkotta meg. Az ablakokat ikonográfiai ábrázolásaik és színkompozíciójuk a nemzetközi üvegművészet történetének legkiemelkedőbb alkotásai közé helyezik. A szentély ablakaiban két üvegfestmény látható: a Bűnbeesés és a Megváltás, illetve az Utolsó Ítélet. A kompozíció egyedi koncepció szerint készült, amely egyrészt a Bibliát, másrészt a preraffaelita művészek ábrázolásmódját követi. A színösszeállítás nemcsak különleges, de tudományos megalapozottsága is figyelemreméltó. Róth Miksa és Nagy Sándor ugyanis a jelenetek kidolgozása közben többször is beszélgetett Oláh Gusztáv igazgatóval és elmegyógyász specialistával, aki kérte, hogy kerüljék a meleg színek túl nagymértékű alkalmazását, mert azok kellemetlenül hathatnak az ápoltakra. A színskála tehát alulról felfelé a sötét narancs-vörösből a lila felé egyre hidegebb színeket használ, az ábrázolás felső jelenetei, valamint Krisztus alakja a kék árnyalataival közvetítenek nyugalmat a néző számára.
The Chapel in Lipótmező The construction of the one-time National Lunatic Asylum of Buda was decreed by Emperor Franz Josef I in 1857, providing funds from the sum originally set aside for the Royal Palace of Buda. The asylum was designed by the architectural advisor Lajos Zettl. The plot of land was given the name ‘Leopoldfeld’ (Leopold’s Field) after the previous owner, Lipót Göbl. The four-storey asylum, which was to host 500 patients, was built in the Late Romantic style between 1860 and 1868. The Vasárnapi Újság (The Sunday Gazette) wrote about the asylum under construction in this way: “The department at the front of the building shall belong to the ‘medical institute’, which is to deal with those patients for whose recovery there is still hope. The back part of the building shall host a ‘care facility’, for those patients whose soul has descended into eternal night... Apart from these two, there will be a third department for ‘raving lunatics’, whose accommodation is arranged in a way that they would not disturb the other patients under treatment.” Medical staff and other personnel were also accommodated within the building; moreover, there was a kitchen, some offices as well as storage rooms. Additionally, the asylum grounds included a vast park and 31 acres of forest. The stained glass windows of the institute’s chapel were designed and created in cooperation by the glass artists Sándor Nagy and Miksa Róth. Owing to their iconographical depictions and colour compositions, the windows rank among the finest works of international glass painting. The shrine’s windows hold two glass paintings: the Fall and Redemption, and the Last Judgement. The composition was made in line with a unique concept which followed the Bible as well as the Pre-Raphaelite method of depiction. The composition of colours is not only special, but also scientifically grounded, since during the fashioning of the scenes Miksa Róth and Sándor Nagy were continually advised by Gusztáv Oláh, the asylum’s director who was also a specialist of mental diseases. Upon his request, the artists chose to avoid using warm colours in a great amount as they were assumed to affect the patients negatively. The colour scheme starts with dark orange/red, goes through colder and colder colours, and ends with violet. The topmost scenes of the depiction as well as Christ’s figure convey tranquillity to the observer’s eye.
Przemys´l kápolna, Lengyelország Przemys´l város Lengyelországban, a Kárpátaljai vajdaságban, a San folyó partján fekszik. Az első világháborúban Przemys´l erődje súlyos harcok színtere volt, így területén az osztrák-magyar hadsereg katonáinak három közös temetője van. Petrik Ernő honvédőrnagy naplójából értesülhetünk az akkori eseményekről: „…mi önkéntelenül mondtunk imát a kalnikowi temetőben virágos hant alatt nyugvó hőseink sírja felett. Przemys´lt magyar hősök kényszerültek feladni, magyar hősök drága vérrel szerezték vissza.” A „Magyarország Kapujáért” – ahogy a várost nevezték – folytatott harcban elesett százezer katona tiszteletére épített emlékhelyeket Szabolcs Ferenc építőmérnök és hadnagy tervezte. A Zasanie városrészben található temető kápolnájának körülbelül kilenc üvegablaka Róth Miksa műve. Sajnos az üvegablakok az 1920-as évek végén rongálás áldozatául estek: mind megsemmisültek. Korábban felmerült a lehetőség, hogy Róth Miksa katonai szolgálata alatt készítette az ablakokat, de ez nem bizonyítható, hiszen a terveken a neve mellett nem szerepel katonai rang, és életrajzában sincs rögzítve, hogy hol és mikor teljesített szolgálatot. A Magyar Építészeti Múzeum három körablak és egy egyenes záródású, babérlevelekkel díszített ablak tervét őrzi. A körablakok közül a legnagyobbik közepén harci sisak látható, a másik kettő egyszerűbb díszítésű, amelyek közül a felső közepén kard előtt szalagon olvasható az évszám: 1914–1916, amely Przemys´l három ostromára (1914. szeptember 17, 1914. november 2. és 1915. május 31.) utalhat.
Przemys´l Chapel, Poland The town of Przemys´l is situated in Poland, more closely in the province of Low Carpathia, by the River San. During the First World War the fortress at Przemys´l saw heavy fights. As a result, three cemeteries of the Austro-Hungarian army were created there. Major Ernő Petrik’s diary informs us of the events of those times: ”… Most involuntarily, we prayed for our heroes in the cemetery of Kalnikow, above their graves overgrown by flowers. Przemys´l had to be surrendered by Hungarian heroes and it was Hungarian heroes who took it back with their precious blood.” The monument, commemorating the 100,000 Hungarian soldiers who lost their lives in the fight for the town, also called ’the gateway to Hungary’, was designed by the civil engineer and lieutenant Ferenc Szabolcs. The nine windows of the cemetery’s chapel, to be found in the Zasanie district of the town, were designed by Miksa Róth. Most unfortunately, in the late twenties, the windows were all vandalised. Earlier it was a matter of debate whether Miksa Róth had created these windows during his military service. However, this cannot be proven since on the plans no military rank appears together with his name, and neither does his autobiography inform us about where and when he served in the army. The Hungarian Museum of Architecture has the plans for three round windows as well as a straight-closing one ornamented with bay leaves. As for the round windows, a helmet is depicted in the centre of the biggest one. The other two have simple decoration, the upper one showing the commemorated years of 1914–1916 on a ribbon in front of a sword. This must be a reference to the three sieges of Przemys´l (17 September 1914, 2 November 1914 as well as 31 May 1915).
Az egykori Országos Budai Tébolyda épülete | The building of the former National Lunatic Asylum of Buda © Hack Róbert
Az egykori Országos Budai Tébolyda kápolnája | The chapel of the former National Lunatic Asylum of Buda © Hack Róbert
Részletek a lipótmezei kápolna üvegablakairól | Details of the stained glass windows of the chapel in Lipótmező © Hack Róbert
Bankok Banks Magyar Agrárés Járadékbank A Kőrössy Albert és Kiss Géza által tervezett Magyar Agrár- és Járadékbank 1912-ben épült Budapesten. Belsejét tekintve a korszerű banképület alaptípusa jelenik meg: a középpontban helyezkedik el a fényűző pénztárcsarnok, ahol még az üvegfal sárgaréz díszítésű beszélője is méhkast formáz, amely a szorgosság, takarékosság és gazdagság szimbóluma. A trapéz alakú üvegmennyezettel fedett pénztárcsarnok Róth Miksa tervei szerint készült, amelynek színtelen üvegtetejét vízszintes és függőleges irányú, aranysárga díszítősorok és préselt gúla formájú üvegszemek gazdagítják. Az épületben a hatalmas ablakfelületektől a kis fülkeüvegekig változatos méretű kompozíciókat találunk. Az üvegművész szívesen alkalmazott virágdíszítést, csokrokat, leveleket, koszorúkat, copfra emlékeztető füzérdíszt, ugyanakkor az épület funkciójának hangsúlyozására is ügyelt. Ezekben az épületekben az ipari, kereskedelmi és pénzügyi élet irányítása bonyolódott, ezért mindegyikben észrevehetünk olyan jelképeket, amelyek szorosan kapcsolódnak a funkcióhoz. Ilyen a már említett méhkas, valamint a férfialak kezében csavarodó kígyó, amely az okos gazdálkodást jelképezi, valamint a gabonakéve, amely a mezőgazdaságot szimbolizálja. Az igazgatósági irodák előcsarnokának üvegablakain a négy évszak allegorikus alakjai és Merkúr látható. Merkúr – a leleményesség és ügyesség istene, illetve a kereskedők pártfogója – a korabeli pénzintézeteken gyakran feltűnő figura, akit általában szárnyas saruval és pásztorkalappal, kezében hírnökpálcán tekergőző kígyókkal ábrázolnak.
The Hungarian Agrarian and Annuity Bank The Hungarian Agrarian and Annuity Bank was built in 1912 in Budapest. As regards its interior, it shows the features of an archetypal modern bank building. The sumptuous cash desk hall lies in the centre, where even the brass-ornamented opening in the glass wall has the form of a beehive, which has traditionally been the symbol of diligence, frugality and wealth. The cash desk hall with the trapeziform glass roof was designed by Miksa Róth, and its colourless glass roof is ornamented with horizontal and vertical gold-coloured lines as well as pyramid-shaped pressed glass beads. Inside the building we can find a variety of compositions ranging from large window surfaces to small bay windows. The glass artist was inclined to apply floral ornaments, bouquets, leaves, wreathes as well as garlands resembling plaits, while at the same time emphasising the building’s purpose. These buildings were designed to host leaders and managers of industrial, commercial and financial life, therefore symbols related to these purposes can be noticed in all of them. Examples for these are, for instance, the already mentioned beehive, as well as the serpent twisting in the hand of a male figure, which stands for clever management, and also the bundle of wheat, which represents agriculture. On the windows of the entrance hall to the Directorate’s offices we can observe allegorical figures of the four seasons and Mercury. Mercury, being the god of resourcefulness and cleverness, as well as the patron of merchants, is a very often depicted figure in financial institutes of the era. He is most often portrayed with winged sandals and a shepherd’s hat, holding a messenger’s staff with serpents twirled around it.
Török Bankház Budapesten, a Szervita téri Török Bankház a Hegedűs Ármin, Böhm Henrik építészpáros tervei alapján épült 1906-ban. A könnyeden ható vasvázas szerkezetű üzletház homlokzatának hullámos oromzata Lechner Ödön szellemiségét idézi. A bankház különlegessége volt a – mára sajnos elpusztult – Kiss György szobrászművész által készített Glóbusz szoborcsoport, amely hazánk egyik legelső fénnyel kombinált épülethomlokzati szoborkompozíciója volt. Az oromzatot lezáró hatalmas üvegmozaikképet (mintegy 50 m2) Róth Miksa és Vajda Zsigmond készítették. A Patrona Hungariae ábrázolás középpontjában, hermelin palástban Szűz Máriát látjuk a Szent Koronával és Szent István kardjával. A Szűz Anyát a magyar történelem jeles személyiségei veszik körül, köztük Zrínyi Miklós, Rákóczi Ferenc, Pázmány Péter, Kossuth Lajos, Széchenyi István, Eötvös Loránd és Deák Ferenc. Róth Miksa korábbi tervein először más kompozíció szerepelt: közepén arkangyallal, körülötte puttók, akik aranyat szórtak az emberek közé, ezzel is szimbolizálva az épület funkcióját. A bankházat építtető cég ugyanis elsősorban szerencsejátékkal foglalkozott. Később mégis a Magyarok Nagyasszonyát ábrázoló terv valósult meg, kiegészítve a magyar nemzet nagyjainak dicsőítésével.
The Török Bank The Török Bank on Szervita Square in Budapest was designed by the architects Ármin Hegedűs and Henrik Böhm and constructed in 1906. The department store has got an iron framework which lends a graceful appearance to it, and the wavy gable of the façade calls Ödön Lechner’s work to mind. The speciality of the bank house was the Globus statue group created by the sculptor György Kiss, regretfully having been destroyed since then, which was one of the first façade statue compositions in the country that were combined with light. The grandiose glass mosaic picture (at the size of about 50 sq. metres) that completes the gable was created by Miksa Róth and Zsigmond Vajda. In the centre the Virgin Mary is depicted as Patrona Hungariae, wearing an ermine mantle and the Holy Crown of Hungary, as well as holding St Stephen’s sword. The Holy Mother is surrounded by such famous figures of Hungarian history as Miklós Zrínyi, Ferenc Rákóczi, Lajos Kossuth, István Széchenyi, Loránd Eötvös and Ferenc Deák. The early versions of Miksa Róth’s plans had originally included a different composition, with an archangel in the centre, surrounded by puttoes who were throwing gold to a group of people, thereby symbolising the building’s purpose, since the commissioning company’s main field of operation was lottery and gamble. Eventually, the already mentioned later version of the plan was to be carried out, which was to depict Our Lady and some significant figures of Hungarian history.
Patrona Hungariae Róth Miksa mozaikján | Patrona Hungariae on Miksa Róth’s mosaic © az épület 2006–2008-as felújítását végző restaurátorok | the conservators responsible for the building’s restoration between 2006 and 2008
Merkúr alakja az igazgatósági irodák előcsarnokának üvegablakán | Mercury on the windows of the entrance hall of the Directorate’s offices © Baldavári Eszter
Magyar Agrár- és Járadékbank | The Hungarian Agrarian and Annuity Bank © Baldavári Eszter
A Török Bankház | The Török Bank © az épület 2006–2008-as felújítását végző restaurátorok | the conservators responsible for the building’s restoration between 2006 and 2008
Külföldi munkák Works Abroad Norvégia és Hollandia
A mexikói Nemzeti Színház
Az 1903-ban felszentelt oslói Fagerborg templom kórusfalán, az oltár feletti nagyméretű üvegablak Róth Miksa munkája. A hármas tagolású ablak Krisztus feltámadását ábrázolja. A templom Hagbarth Martin Schytte-Berg alkotásaként a századfordulós norvég templomépítészet egyik jelentős emléke. Az enteriőr a német területekre jellemző Jugendstil stílusjegyeit tükrözi, amelyek közül az egyik legimpozánsabb az 1913-ban készült, pávatollakra emlékeztető orgona. A dél-kelet norvégiai Sandefjord városának templomát 1903-ban szentelték fel, miután 1900-ban a város korábbi templomát tűzvész pusztította el. Szerencsére Otto von Mengelberg düsseldorfi festő oltárképét sikerült kimenteni, így az új épületben Róth Miksa üvegablakával együtt díszítette az új, ma is látható templom szentélyét.
A mexikói Nemzeti Színházat, vagy más néven a Szépművészetek Palotáját 1910-ben kezdték el építeni Adamo Boari tervei alapján. Az olasz építész 1906-ban a milánói világkiállításon ismerkedett meg Maróti Gézával, ekkor kérte fel az épület iparművészeti munkáinak megtervezésére. Az építési munkálatok költségvetési és műszaki nehézségek miatt 1913-ban megakadtak, és csak 1932-ben indultak meg újra. Az 1934-ben elkészült színházat a mexikói függetlenségi háború emlékére állították, képzőművészeti részleteit többek között Frida Kahlo férje, Diego Rivera festette. Maróti Géza Róth Miksával együttműködve tervezte az épület nézőterének hatalmas, mesterségesen megvilágított mennyezeti üvegfestményét, valamint a színpad feletti impozáns, félköríves, mintegy 140 négyzetméteres mozaikkompozíciót is, amely Apollónt és a kilenc Múzsát ábrázolja. A tervezési és kivitelezési munkák érdekesen alakultak. Maróti Géza 1:1-es méretarányú tervrajzokat adott Róth Miksának, aki a négy méter magas Múzsák és Apollón alakjának üvegszelvényeit ládákban szállíttatta Budapestről Mexikóba. A színpadhoz tartozik még az a világon egyedülálló 32 cm vastag, 14 méter széles és 12,5 méter magas üvegfüggöny, amely a mexikói havasokat (Tehuantepetl, Citlaltepetl, Popocatepetl) ábrázolja. Az előcsarnokban szereplő felirat szerint ezt az amerikai Tiffany cég készítette, valójában azonban Róth Miksa tervezte és a Tiffany cég volt a kivitelező. Ezt bizonyítja, hogy 1927-ben a michigani építészek társasága által megjelentetett értesítőben, Maróti nevezetesebb művei között említik az üvegfüggöny tervét is. Az 1960-as években Maróti Géza leánya, Bródy-Maróti Dóra személyesen mutatta meg a Palacio akkori művészeti vezetőjének, Ruth Riveranak édesapja üvegfüggönyhöz készített eredeti rajzait, amelyek idővel a Műegyetemhez kerültek. Feljegyzéseiben pedig utal rá, hogy újfent Róth Miksával együtt tervezték az opálos üveglapokból összeállított többtonnányi, hidraulikus szerkezettel könnyedén mozgatható üvegfüggönyt.
Az első világháború után éhező magyar gyerekek ezreit fogadták magukhoz holland családok, hogy pár hónap múlva felerősödve küldjék őket vissza szüleikhez. Magyarország hálája kifejezéseként és a Holland Magyar Társaság kezdeményezésére művészi üvegfestményt ajánlott fel Vilma királynő uralkodásának huszonöt éves jubileumára, amely Nagy Sándor és Róth Miksa tervei szerint készült. Az üvegfestmény a királynőt észak-hollandiai fríz népviseletben ábrázolja, lábánál magyar gyermekek virágfüzérekkel hódolnak. Róth Miksa önéletrajzi írásából tudjuk, hogy az üvegfestményt a hágai királyi palota egyik legszebb termében, a Beldensalban, a királynő által személyesen kijelölt helyen állították fel. Az ünnepélyes átadásnál jelen volt Mendlik Oszkár festőművész is, aki így emlékezett meg az eseményről: „Őfelsége rendkívül meleg szavakban fejezte ki örömét és megelégedését úgy az ablak kompozíciója, valamint annak tökéletes kivitele fölött és az ünnepélyes átadást követő társalgás folyamán engem külön felkért arra, hogy az ablak tervezőjének valamint az ablak készítőjének közöljem legmagasabb megelégedését.”
Norway and the Netherlands The large stained glass window above the altar on the choir wall of Fagerborg Church in Oslo is also a work of Miksa Róth. The threepart window depicts the resurrection of Jesus Christ. The church, designed by Hagbarth Martin Schytte-Berg, is an important monument of Norwegian church architecture around the turn of the century. The interior demonstrates the stylistic features of Jugendstil, at that time typical of German-speaking territories. The most significant of these features is the organ (built in 1913), which resembles the feathers of a peacock. After the previous church of the Southeast Norwegian town of Sandefjord had been destroyed by fire, the newly erected church was consecrated in 1903. Fortunately, the altar picture of the Düsseldorf-based painter Otto von Mengelberg could be saved from the disaster, and today, together with Miksa Róth’s stained glass window, it ornaments the chancel of the church that is still in service. After the First World War, thousands of starving Hungarian children were hosted by Dutch families for a few months, in order to send them back to their parents reinvigorated. Hungary, as part of expressing her gratitude, offered an artistic piece of glass painting designed by Sándor Nagy and Miksa Róth to commemorate the 25th anniversary of Queen Wilhelmina’s succession to the throne. The glass painting depicts the Queen in Frisian clothing, typical of Northern Holland, with Hungarian children at her feet, paying homage to her with flower garlands. We know from Miksa Róth’s autobiography that the glass painting was installed in one of the most magnificent rooms of the Royal Palace in The Hague, called Beldensal, at a place personally marked out by the Queen. The painter Oszkár Mendlik was also present at the handover ceremony and recalls it like this: “Her Majesty expressed her satisfaction with the composition of the window as well as its perfect accomplishment in extraordinarily cordial words. During a conversation that followed the handover ceremony she personally requested me to further her message about her most complete satisfaction to the window’s designer.”
The National Theatre of Mexico The construction of the National Theatre of Mexico, also known as the Palace of Fine Arts, began in 1910 according to the plans of Adamo Boari. The Italian architect got acquainted with Géza Maróti at the World Fair of 1906 in Milan, and commissioned him with the applied art related works of the building. Due to financial and technical problems, the construction works came to a halt in 1913, only to be resumed as late as 1932. The theatre, finally completed in 1934, was to commemorate Mexico’s War of Independence, and its details of fine art related works were, among others, accomplished by Diego Rivera, the husband of Frida Kahlo. It was Géza Maróti who, in collaboration with Miksa Róth, designed the monumental stained glass ceiling of the building’s artificially lit auditorium, as well as the approximately 140-square-metre semi-circular mosaic composition above the stage, depicting Apollo and the nine Muses. Design works and the process of carrying out took an interesting course. Géza Maróti gave plans that had a scale of 1:1 to Miksa Róth, who had the four-metre glass Muse figures taken apart to sections and delivered in crates from Budapest to Mexico City. The unique, 32 cm thick, 14 m wide and 12.5 m tall glass curtain depicting the highest peaks of Mexico (namely, Tehuantepetl, Citlaltepetl and Popocatepetl) is also part of the stage. According to the inscription in the entrance hall, this was made by the American company Tiffany, although in fact it was designed by Miksa Róth and produced by the Tiffany company in line with this design. This is proven by the fact that a 1927 bulletin of the Michigan Society of Architects mentioned the glass curtain among the most famous works of Géza Maróti. Moreover, in the 1960s Géza Maróti’s daughter Dóra BródyMaróti showed her father’s original plans of the glass curtain in person to Ruth Rivera, the art director of the Palacio. These plans were later handed over to the Technical University of Budapest, Hungary. In addition, he mentioned in his notes that Miksa Róth was his partner in designing the glass curtain that consisted of opalescent glass panes, weighing many tons, which could easily be moved with the help of a hydraulic structure.
A mexikói Nemzeti Színház | The National Theatre of Mexico © Lővei Pál
A Vilma királynő uralkodásának huszonöt éves jubileumára készített üvegfestmény| Glass painting commemorating the 25th anniversary of Queen Wilhelmina’s succession to the throne © Magyar Építészeti Múzeum | Hungarian Museum of Architecture
Az oslói Fagerborg templom | The Fagerborg Church in Oslo
Egyházi épületek Ecclesiastical Buildings Római katolikus templom, Máriafalva Az egykori máriafalvi (ma Mariasdorf) 15. században épült gótikus templomot Steindl Imre, az Országház építészének tervei szerint építették át 1878 és 1902 között. Az anyagi támogatást részben Trefort Ágoston kultuszminiszter biztosította. A templomot 1885-ben szentelték fel, berendezési tárgyait Steindl Imre tervei alapján a pécsi Zsolnay-gyár készítette, üvegablakait pedig Róth Miksa kivitelezte. Magyarországon is – akárcsak külföldön – a középkori templomok restaurálása során merült fel először a színes üvegablakok iránti igény. Róth Miksa, akinek ez volt az első nagyszabású megbízása, Steindl Imrének köszönhetően kapta meg a tervezés és a kivitelezés lehetőségét. A művész így emlékezik meg a megbízás körülményeiről és Steindl Imre építészről: „Alig voltam 22 éves, amikor a mindennapi megélhetés súlyos gondjaival küszködve Steindl megbízott engem az általa restaurált máriafalvi gótikus templom üvegfestményeinek kivitelével. … Órákat töltött el velem tanszékének könyvtárában, hogy a középkori üvegfestészet remekeit velem megismertetve, azokból tanuljak és okuljak… Steindl az ő színszeretetét, a színekért való rajongását a szülői házból hozta magával. Atyjának, a kiváló ötvösnek műhelyében fogta őt meg a színes ékkövek varázsa. … élete későbbi folyamán szenvedélyesen gyűjtötte a színes ékköveket, de különösen a rubint, melynek mélytüzű, színes ragyogásában tudott úgy gyönyörködni.”
Roman Catholic Church, Mariasdorf The 15th-century Gothic church of Mariasdorf, Austria (previously Máriafalva) was renovated between 1878 and 1902, according to the plans of the famous Hungarian architect Imre Steindl who also designed the building of the Parliament in Budapest. The expenses were partly covered by the minister for culture, Ágoston Trefort. The church was consecrated in 1885. The ornamental objects of the interior were manufactured by the Zsolnay Factory of Pécs, in line with the plans of Imre Steindl. The windows were created by Miksa Róth. Just like abroad, a new demand for stained glass windows first appeared when Medieval churches had to be restored. This opportunity to design and carry out, which was the first truly monumental commission for Miksa Róth, was given to him thanks to Imre Steindl. The artist recalled the circumstances of his commissioning and Imre Steindl in these words: ”I only just turned twenty-two and was suffering from the difficulties of making an own living when Imre Steindl commissioned me with creating stained glass windows for the Gothic church of Máriafalva that he was restoring at that time. […] He would spend hours with me in the library of his department at university, making me acquainted with the masterpieces of medieval glass painting so that I would learn and improve… […] Steindl brought his love and enthusiasm for colours from home. His father was an outstanding goldsmith, and it was in his workshop that Steindl was captivated by the magic of coloured jewels. […] Later in his life he continued collecting all coloured jewels, but most of all ruby, whose deep, fiery glowing gave him the greatest pleasure.”
Steindl Imre terve a máriafalvi templom restaurálására | Imre Steindl’s plan for the restoration of the Church of Mariasdorf © Forster Központ Tervtár | Drawing Collection of Forster Centre
Steindl Imre terve a máriafalvi templom keresztelőmedencéjéhez | Imre Steindl’s plan for the baptismal font of the Church of Mariasdorf © Forster Központ Tervtár | Drawing Collection of Forster Centre
A máriafalvi templom | The Church of Mariasdorf © Győr Attila
Szent István Bazilika A budapesti Szent István – vagy korábbi nevén lipótvárosi – bazilika az ország harmadik legnagyobb épülete, az esztergomi bazilika és az Országház után. Amikor 1817-ben mintegy ezer hívővel megalakult a lipótvárosi plébánia, felmerült az igény egy impozáns templom megépítésére. A kiírt tervpályázatot Hild József építész nyerte meg, aki klasszicista stílusban tervezte az épületet. 1851. október 4-én volt az ünnepélyes alapkőletétel, és a munkálatok egészen 1867. március 6-ig, Hild haláláig folytak. Ybl Miklós vette át a templom építését, és miután áttanulmányozta a terveket és ellenőrizte az építkezést, arra lett figyelmes, hogy a csegelyekben repedések keletkeztek. Figyelmeztette az építési bizottságot, hogy a kupola beomlása elkerülhetetlen, így fel tudtak készülni a katasztrófára. A kupola január 22-i bedőlése után Ybl hozzákezdett a templom terveinek átdolgozásához. Az ún. „Nagy Bazilika” terveit több mint száz éven át homály fedte, amíg az 1950-es évek elején a terv tíz lapja előkerült a Bazilika egy elfalazott helyiségéből, Ybl eltűntnek vélt hagyatékával együtt. A templom építési munkái 1867 és 1891 között folytak Ybl Miklós vezetésével, amikor január 22-én, pontosan a kupola beomlásának 23. évfordulójának napján Ybl meghalt. A bazilika 1891 és 1905 közötti utolsó építési szakasza Kauser József nevéhez fűződik, aki a fő és kereszthajók beboltozását illetve a belső díszítésének terveit készítette. Róth Miksától rendelték meg 1897-ben a kereszthajók homlokzati és karzati ablakait, valamint a kórus felülvilágítójának üvegezését. Érdekes vita folyt az üvegezési munkákról, amely nemcsak Róth életművének szempontjából volt fontos momentum, de kiválóan tükrözte a korszak külföldi és hazai műiparának egymáshoz való viszonyát is. A templomépítő bizottság az olasz Salviati & Co. céggel kívánt szerződést kötni – végül is ők kapták meg a megbízást –, ám az időközben műhelyt alapító Róth Miksa is szerette volna elkészíteni az üvegmunkákat. Hosszas vita alakult ki tehát arról, hogy a régóta működő kitűnő minőségű üveget gyártó cég kapja-e a megbízást, vagy a kísérletező szellemű fiatal magyar művész, Róth Miksa. Kauser József és maguk a művészek is tiltakoztak ez utóbbi ellen. Kauser hangsúlyozta, hogy ő nem a hazai műipar ellensége, ezért azt ajánlotta, hogy a mellékkápolnák medalionképeinek mozaikmunkáját adják Róth Miksának, mert azzal nem veszélyeztetik a templom egységes főterének összhatását. Vastagh György és Deák-Ébner Lajos készítette a kartonokat a magyar szentek és boldoggá avatottak mozaikjaihoz, amelyeket 1900-ban helyeztek el a szentélyben, a dongaboltozatokon és a mellékkápolnákban. Bár Róth Miksa a keleti bejáratok fölé szánt timpanonképek mozaikmunkájához is adott be árajánlatot, ezt a megbízást sem sikerült megszereznie. 1904-ben az üvegművész kapott megrendelést a két nagyobb mellékoltár és a Cecília-oltár mozaikmunkáira, amelyek kartonjait Aggházy Gyula és Nádler Róbert készítették. Az előcsarnok dongaboltozatára a korábbiakban tempera festőtechnikával készült képek az 1910-es évek elejére látványosan peregni kezdtek, ezért Kauser eredeti elképzelésének megfelelően mozaiktechnikával állították helyre, amely 1913 decemberére készült el Róth műhelyében.
St Stephen’s Basilica St Stephen’s Basilica in Budapest, formerly called the parish church of Lipótváros district, is the third largest building in the country, only surpassed by the Basilica of Esztergom and the Parliament. When about a thousand believers formed the parish of Lipótváros in 1817, they raised a demand for the construction of a larger church. A tender was called for, won by the architect József Hild, who designed a building in the Classicist style. The foundation stone was laid on 4 October 1851, and construction works continued until as late as 6 March 1867, the day when József Hild passed away. Leadership was taken over by Miklós Ybl, and after he had studied the plans thoroughly and checked how the works were proceeding, he noticed that some cracks appeared in the pendentives, and he informed the architectural commission that the dome would soon collapse. In this way, everyone could prepare for the coming disaster. After the actual collapse of the dome on 22 January, Ybl began to revise Hild’s plans and to create new ones. The plans of this “Great Basilica” had been a mystery for more than a hundred years when in the early 1950s ten pages of it were discovered in a walled-off compartment of the Basilica, together with other pieces of Ybl’s legacy. Construction works under Ybl’s leadership lasted from 1867 until 1891, when on 22 January, the anniversary of the day on which the dome had collapsed, Ybl died. The final stage of the construction process was led by József Kauser, who supervised the arching of the nave and the transepts, as well as the ornamentation of the interior. The windows for the transept’s façade and gallery were ordered from Miksa Róth in 1897, as well as the glazing of the choir’s transom windows. There was an interesting debate going on in connection with the glazing works, which was not only an important point in Miksa Róth’s life works, but also shed light on the relationship between the foreign and Hungarian art industry of the age. The church building committee intended to sign a contract with the Italian company Salviati & Co. (and in the end it was them who were actually commissioned). Nevertheless, Miksa Róth, who had meanwhile set up his own workshop, also wanted to create these glass works. As a result, a lengthy debate followed whether a long-standing company should be commissioned which had been producing glassware of excellent quality; or Miksa Róth, the young Hungarian artist of a rather experimental spirit. Against the latter, both József Kauser and the artists spoke up. Kauser emphasised that he was no enemy of the Hungarian art industry, therefore he suggested that Miksa Róth be commissioned with creating mosaics for the medallion images of the chantries because this would not endanger the total effect of the unified main space of the cathedral. The cardboards for the mosaics of Hungarian saints and blessed ones were prepared by György Vastagh and Lajos Deák-Ébner. In 1900, these were placed in the shrine, the chantries, as well as on the barrel vaults. Although Miksa Róth competed in the tender for mosaic works for tympanum images above the eastern entrance, and quoted a price, he was not able to get the commission. Nonetheless, in 1904 Róth was commissioned with creating mosaic works for the two major sidealtars as well as the Cecilia altar. The cardboards for these were prepared by Gyula Aggházy and Róbert Nádler. There were some pictures made with distempering technique on the barrel vault in the entrance hall, which had begun to peel off by the early 1910s. As a result, in line with Kauser’s original idea, it was restored with the use of mosaics, which were created in Miksa Róth’s workshop by December 1913.
A Szent István Bazilika | St Stephen’s Basilica © S. Sebestyén József
Villák és bérházak Villas and Apartment Houses A Kasselik alapítvány üzlet- és bérháza A Budapest, Vörösmarty tér 3. szám alatti üzlet- és bérházat Kasselik Jenő emeltette a szűkös viszonyok közé jutott értelmiségi családok számára. Az osztrák-olasz háborúban főhadnagyként szolgáló katonatiszt apja, a tehetős építőmester, Kasselik Ferenc kívánságára kilépett a hadseregből, és magánzóként Párizsban élt. Nagyapja és apja (Kasselik Fidél, a terézvárosi plébánia templom tervezője és Kasselik Ferenc, a Citadella tervezője) halála után hatalmas vagyont örökölt. 1910-ben Cannes-ban hunyt el, s végrendelete értelmében a szülei nevét viselő Kasselik Erzsébet és Ferenc alapítványból olyan bérházakat kívánt építeni, amely az értelmiségi réteg önhibájukon kívül szegényes körülmények közé került tagjait támogatta. A hatemeletes Jugendstil formákat idéző bérház 1911-ben épült Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján. Az építőmesterek Kondor és Feledi voltak, akiknek ebben a házban volt az irodája. Az épület homlokzati nyílásai közötti részt több helyen vaslemezekkel burkolták, a tetőzetét rézlemezzel fedték. A homlokzat sávjait koronázó kis kupolákat, két-két kőből faragott Atlasz-figura tartja, melyek Szabó Rezső Antal alkotásai, s Eliel Saarinen helsinki pályaudvarának statikus figuráira hasonlítanak. A Róth Miksa által tervezett és kivitelezett főlépcsőházi üvegablakok 1915-ben készültek. A három szinten át egybefüggő fémszerkezetben elhelyezett színes üvegek középső részét figurális ábrázolás díszíti. Az első emeleten Orpheus alakja jelenik meg, amint a vadállatot zenéjével megszelídíti, míg a második emeleten Artemisz látható, aki üldözői elől védelmezi a szarvastehenet. Az ablakokon geometrikus, art deco stílusú keretbe foglalva madarakkal díszített nyolcszögletű és ovális kompozíciók is helyet kaptak.
The Department Store and Apartment House of the Kasselik Fund The department store and apartment house at 3 Vörösmarty Square in Budapest was run by Jenő Kasselik, serving educated middle-class families who had become impoverished. Upon the request of his father (the wealthy master builder Ferenc Kasselik), the army officer Jenő Kasselik, who had earlier fought in the war between Austria and Italy, left the army and lived in Paris as a person of leisure. After the death of his grandfather Fidél Kasselik (designer of the parish church of Terézváros district in Budapest) as well as his father Ferenc Kasselik (designer of the Citadel in Buda), he inherited a vast fortune. He died in Cannes in 1910, and in his will he expressed an intention to establish a fund which was to build apartment houses for those members of the educated middle class who have become impoverished due to factors beyond their control. The six-storey apartment house, which calls Jugendstil forms to mind, was designed by Flóris Korb and Kálmán Giergl and built in 1911. The master builders were Kondor and Feledi, who also set up their office in the house. The part between the façade openings of the building was covered with iron plates at many points, and copper plates were used to cover the roof. The small domes forming the top of the façade’s stripes are held by two Atlas figures each, which were created by Rezső Antal Szabó, and bear resemblance to the static figures made by Eliel Saarinen for the Helsinki railway station. The stained glass windows of the main stairway were designed and created by Miksa Róth in 1915. The windows were placed into a connected metal structure extending over three storeys of the building, and a figurative depiction can be observed in their centre. On the first floor we can see the figure of Orpheus, while on the second floor Artemis is shown, who is protecting a cow from its pursuers. The windows also have some octagonal and oval compositions ornamented with birds, surrounded by a geometric Art Deco frame.
A Marsaglia-villa Milánóban Giovanni Marsaglia torinói születésű üzletember és mérnök volt, az ő nevéhez fűződik a francia-olasz határ menti Sanremo parkjának kialakítása. Az Alpokon átívelő Zürich-Milánó útvonal részét képező 1881-re megépült Gotthard vasúti alagút egyik építési vállalkozója volt. Az alagút kialakításához az Alfred Nobel által szabadalmaztatott dinamitot használták, így az üzletember személyes jó barátságot ápolt a később Sanremóban elhunyt svéd kémikussal. Giovanni Marsaglia az 1890-es években érkezett Magyarországra: a Budapest-esztergomi helyiérdekű vasútvonal tulajdonosa ugyanis a „Fratelli Marsaglia et C.” cég volt. 1895-ben az Esztergom és vidéke napilap adta hírül, hogy a vasutat megnyitották. Az ekkor a Terézvárosban élő mérnök milánói saroktornyos historizáló villája 1882-ben épült Pio Soli sanremói építész tervei alapján. Giovanni Marsaglia feltehetően magyarországi tartózkodása alatt ismerkedett meg Róth Miksa üvegművészeti alkotásaival, akkor bízhatta meg, hogy készítsen ablakterveket milánói palotájába. A billiárd szalonhoz készült ablakterven aprólékosan kidolgozott itáliai reneszánsz ornamentika és figurális díszítés látható rozettákkal, vázamotívumokkal és groteszk maszkokkal. A „Muro di Ferro” vagyis „vasfal” terv valószínűleg valamelyik nagyobb terem vasszerkezetes üvegelválasztója lehetett. A terv felső harmadában főként reneszánsz, rozettákból álló ornamensek, az alsó részen pedig savmaratott virágvázás kompozíció kapott helyet.
Villa Marsaglia in Milan Giovanni Marsaglia was a businessman and engineer born in Turin, and the creation of the Sanremo park on the French-Italian border can be attributed to him. He was a building contractor for the Gotthard railway tunnel, completed in 1881, on the Zurich-Milan line crossing the Alps. The tunnel was created with the use of dynamite, an invention patented by Alfred Nobel, and it is during this working relationship that Marsaglia and Nobel became very good friends. (Later, Nobel was staying in Sanremo when he died.) Giovanni Marsaglia came to Hungary in the 1890s since the company ‘Fratelli Marsaglia et C.’ was the owner of the Budapest-Esztergom railway branch line, whose opening was announced in 1895 in the daily newspaper Esztergom and Its Vicinity. At that time, the engineer Marsaglia was living in Terézváros district of Budapest. His Historicist-style villa, which boasted of a Milanese corner tower, was designed by the architect Pio Soli from Sanremo, and built in 1882. It was presumably during his stay in Hungary that Giovanni Marsaglia got acquainted with Miksa Róth’s glass art, and this might have been the time when Róth was commissioned with designing windows for his palace in Milan. On the plans of the billiard room’s windows some very thoroughly designed Italian Renaissance ornaments and figurative decorations can be observed, including rosettes, vase motifs as well as grotesque masks. There was also a plan called ‘Muro di Ferro’ (Iron Wall), which might have been a glass traverse with a metal structure, dividing one of the biggest rooms of the house. On the upper third of the plan mostly Renaissance ornaments can be seen, whereas on the lower half there is an etched flower-and-vase composition.
Giovanni Marsaglia, 1913
A Marsaglia-villa Milánóban egy 1902-es képeslapon | Villa Marsaglia in Milan on a postcard from 1902
A Kasselik alapítvány üzlet- és bérháza, később Luxus Áruház, 1986 | The department store and apartment house of the Kasselik Fund, later ‘Luxury Department Store’, 1986 © Fortepan
Szimbólumok Symbols Növényi szimbólumok a századfordulón
Figurális motívumok a századfordulón
Életfa A gyökereivel a földbe hatoló, törzsével a föld felett álló, ágaival pedig az égi szférában élő világfa az alvilágot, a földi és az isteni világot köti össze. Az örökkévalóság szimbóluma, a földi világ szakrális középpontja és a hármas kozmikus rendszer alappillére. A szecessziós művészetben gyakran megjelenik épületek homlokzatán, faragott kapukon, esetenként kandallókon is.
Galamb A közepes termetű, kecses madár a lélek és a harmónia jelképe. Az anyaságot is szimbolizálja, valamint a beteljesedett szerelmet. Egyiptomban a halhatatlanság madara, amely az életfa ágán ül, csőrében a fa gyümölcsével. Az ókeresztény művészetben a temetkezési urnákon az élet forrásából ivó lelkekre utal, a keresztény ikonográfiában a Szentlélek megjelenítője. A „békegalamb” – elsősorban Picasso grafikái nyomán – a háborúellenes mozgalom jelképe lett. Art deco stílusú szimmetrikus kompozíciókon gyakran jelenik meg a stilizált galambpár motívuma.
Babér A mediterrán térségben honos fa az örökkévalóságot jelképezi. A görög-római hagyományban Apollón szent növénye volt, amely a győzelemmel elért halhatatlanságot szimbolizálja, ezért koszorúzzák meg lombjával a versenyek győzteseit és a bölcseket. A megkoszorúzottak különleges kapcsolatba kerülnek az istennel, aki átadja nekik a halhatatlanságot és a titkos tudást. A századfordulós épületeken is megjelenik, legtöbbször párkányzatokon és oromzatokon: például a bécsi Secession áttört, arany babérlevelekből álló gömbjén. Gránátalma A mediterrán vidékeken őshonos díszcserje piros színű, sokmagvú termése a szerelem és az élet szimbóluma. Ugyanakkor a termékenységet is jelképezi, ezért egy régi szokás szerint házasságkötéskor földhöz vágnak egy gyümölcsöt, hogy magjai szétszóródjanak. Mivel a termést nem támadják meg a férgek, a tisztaság kifejezőjeként is számon tartják. A kereszténységben az öröklét és a szellemi, spirituális termékenység jelképe. A heraldikában, vagyis a címertanban a népek egységére utal. Napraforgó A Közép-Amerikából származó magas, fészekvirágzatú növénynek már a neve is kifejezi szoláris karakterét. Az imádat és a szolgai követés szimbóluma. William Blake angol költő és festő Napraforgó című versében az embert jelképezi, aki teste által a földhöz kötött, de lelke mindig fölfelé, a fény forrása felé törekszik. A napraforgófejek a Városligeti fasor 47. szám alatti Kőrössy-villa homlokzatán és a lépcsőházban is megjelennek a Róth Miksa által tervezett festett üvegablakon. Liliom A mérsékelt égövi, tölcsér formájú, illatos virágzatú növény a tisztaság, az ártatlanság és a fény jelképe, emellett erotikus jelentése is ismert. Egy kínai legenda szerint az egyik császári feleség lába nyomán liliomok nyíltak, innen ered az „arany liliom” elnevezés, amelyet később az elkötözött, a női szépséget jelképező kicsiny lábfejre használtak. A keresztény művészetben a világ bűnei között megőrzött tisztaság és a kiválasztottság szimbóluma, valamint Szűz Mária virága. Nőszirom A kora tavasszal virágzó kékes-lila színű növény nevét sziromszerű bibéjéről kapta, de a különböző fajták eltérő színű virága miatt az ókorban írisznek is nevezték. A keresztény ikonográfiában a szeplőtlen fogantatás szimbóluma és Mária szüzességének jelképe. Kard vagy tőr formájú levele miatt a középkorban a Passióra és Mária hét fájdalmára utal. A nőszirom a századfordulós villákban gyakran megjelenik, például a Kőrössy-villa lépcsőházi ablakának egyik központi motívumaként.
Gólya A tavasszal Európába érkező költöző madár a hosszú élet szimbóluma, amely ismeri az élet forrását, onnan hozza a gyermekeket. Mivel a vándormadár visszatérése egybeesik a természet újjászületésével, a születés és újjászületés jelképévé vált. A merengéssel és a szemlélődéssel is ös�szefüggésbe hozták, mert gyakran áll fél lábon, mozdulatlanul. Japánban a boldog, megelégedett öregkor és a fiúi kegyesség jelképe, míg a kereszténységben az óvatosság és az éberség kifejezője. A szecessziós villák üvegablakain is sok esetben megjelenik: a Kőrössy-villa kompozícióján fél lábon áll, a Babocsay-villa (Budapest, Andrássy út 129.) ablakán pedig szárnyait széttárva a magasba száll. Hattyú A hosszú nyakú, kecses vízimadár az életet jelképezi, a Nap és a hajnal szimbolikájához kötődik. Fehér színe a tisztaságot, az őszinteséget és a fényt jelenti. A keresztény szimbolikában szeplőtlen fehérsége és kecsessége miatt Szűz Máriával azonosítják. Európában elsősorban a költészet és a költői halhatatlanság megtestesítője, amelyen két hattyú fogja közre a babérral díszített hárfát. A magyar irodalomban a szerelem és a szépség jelképe. Páva A Délkelet-Ázsiában őshonos madár elsősorban hímjének díszes tollazatáról ismert, amely az életfa mellett ábrázolva a bőség, a termékenység és a halhatatlan lélek szimbóluma. Kínában a császár az új tisztség betöltőjének pávatollat adományozott, ezért lett a rang és az uralkodói jóindulat jelképe. A keresztény szimbolikában az örökkévalóság és a teljesség kifejezőjének tekintették. A középkorban a Paradicsom madaraként szerepel, szarvasok és galambok társaságában, gyakran az élet vize mellett, farkán a pávaszemek pedig a mindent látó Egyházra utalnak. Úgy tartották, hogy páva viszi fel az isteni császárnő lelkét a mennybe, ezért vált a bizánci császárnők emblémájává is. A magyar népművészetben a keresztény használat nyomán a mennyország jelképe, az örök élet reménye a rabok számára. A szerelem madaraként is sokszor szerepel, a népköltészet szerelmi tárgyú verseiben pedig hírvivő madár, és a szerelmes lány vagy a menyasszony megtestesítője. A századfordulón az egyik legkedveltebb motívum volt az épületek homlokzatain és a belsőkben, valamint iparművészeti tárgyakon is gyakran megjelent. A 19–20. századi néprajzi kutatások szerint a pávatollat nemcsak állati, de növényi motívumként is használták.
Forrás: Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából. Szerk.: Pál József – Újvári Edit. Budapest, Balassi Kiadó, 2001.
Plant symbols at the turn of the century
Figurative motifs at the turn of the century
Tree of life The tree of life is rooted in the ground, stands on it, and its branches reach the heavenly sphere, which means that it connects the netherworld, the earthly world as well as the godly world. It is the symbol of eternity, the sacred centre of the earthly world as well as the pillar on which the threefold cosmic system rests. In the Secession art, it often appears on façades of buildings, carved gates or even fireplaces.
Dove This middle-sized, graceful bird is the symbol of the soul and harmony. It also symbolises maternity, as well as the fulfilment of love. In Egypt it was regarded as the bird of immortality, sitting on a branch of the tree of life, holding a fruit of the tree in its beak. On burial urns in Early Christian art it refers to souls that drink from the source of life; in Christian iconography it represents the Holy Spirit. The ‘dove of peace’, mainly as a result of Picasso’s drawings, became the symbol of the antiwar movement. We can very often see the stylised pair of pigeons on Art Deco symmetrical compositions.
Bay tree This tree, indigenous to the Mediterranean region, stands for eternity. In the Greco-Roman tradition it used to be the sacred plant of the god Apollo, and represented immortality achieved by victory. This is why winners in competitions and wise people were crowned with a laurel wreath. The laureates were able to establish special contact with the god from whom it was possible to receive immortality and secret knowledge. The symbol also appears on buildings at the turn of the century, most often on mouldings and gables, for instance, the golden orb of fretted bay leaves on the Secession building in Vienna. Pomegranate This ornamental shrubbery that is indigenous to the Mediterranean region has a red fruit, containing many seeds. As such, it is not only the symbol of love and life, but also of fertility, therefore at weddings it was customary to throw down a pomegranate on the floor to allow its seeds to disperse. Since the fruit is usually not attacked by worms, it also became a symbol of purity. In the Christian interpretation it represents eternity as well as intellectual, spiritual productivity. In heraldry it is regarded as a symbol of the unity of nations. Sunflower Even the name of this tall plant with its capitulate flower expresses its solar character. It arrived in Europe from Central America, and it started to represent worship and servile obedience. In William Blake’s poem ‘Ah! Sun-flower’ it represents the human being, who is tied to earth by its body, but its soul always strives upwards, towards the source of light. We can observe sunflower heads on the façade of Villa Kőrössy (at 47 Városligeti Fasor) as well as in its stair hall, namely, on the stained glass windows designed and created by Miksa Róth. Lily This plant is indigenous to temperate climates and has a cone-shaped, fragrant flower. It is the symbol of purity, innocence and light, however, there is also an erotic meaning to it. According to a Chinese legend, lilies started to grow in the footsteps of one of the imperial wives, hence the expression ‘golden lily’ that was used for tiny, bound feet, symbolising female beauty. In Christian art, it represents purity and a chosen nature preserved among the sins of the world. It is also considered to be the Virgin Mary’s flower. Iris This plant, blooming in bluish purple colour in early spring, received its name in antiquity after the fact that the different varieties had a flower of a different hue. In Christian iconography it is the symbol of the immaculate conception and Mary’s virginity. Its leaves look like a sword or dagger; that is why they were thought to refer to the Passion and the Seven Sorrows of Mary. The iris is very often depicted in villas at the turn of the century, for example, as a central motif on one of the stair hall’s windows in Villa Kőrössy.
Stork This migrating bird, arriving in Europe every spring, is the symbol of longevity. It is also said to know the source of life and bring newborn babies to us from there. It symbolises birth and rebirth since the return of the migrating bird coincides with nature’s rebirth. The stork is also associated with pondering and contemplation as it can frequently be seen standing motionlessly on one leg. In Japan it is regarded as a symbol of happy, content old age and the piety of sons, whereas in Christianity it represents caution and vigilance. This bird often appears on the windows of Secession-style villas, for example, in Villa Kőrössy, standing on one foot in a composition, as well as in Villa Babocsay (129 Andrássy Street), spreading its wings and soaring to the sky. Swan This long-necked and graceful bird is the symbol of life, and it is also strongly linked to the symbology of the Sun and the dawn. Its white colour stands for purity, sincerity and light. In Christian symbology it is very often identified with the Virgin Mary, for the most part due to its immaculate whiteness. In Europe it is mainly thought of as the embodiment of poetry and the immortality of poets. In these depictions there are usually two swans around a harp ornamented with bay leaves. In Hungarian literature, the swan is mentioned as a symbol of love and beauty. Peacock This bird, indigenous to Southeast Asia, is mostly known for the ornate plumage of the male bird. It is the symbol of abundance, fertility and the immortal soul, especially when depicted beside the tree of life. In China it was customary that the Emperor gave a peacock’s feather as a gift upon any major officeholder’s accession to office, therefore it became a symbol of high rank and the Emperor’s benevolence. In Christian symbology it represents eternity and completeness. In the Middle Ages it is depicted as the bird of Paradise, in the company of deer and doves, very often beside the water of life. As for the eyes on the feathers, they refer to the all-seeing eye of the Church. The peacock also became the emblem of Byzantine empresses as it was thought that the soul of the divine empresses is taken up to the sky by a peacock. In Hungarian folk art, due to Christian influence, it became a symbol of heaven; and for prisoners, of eternal life. It is also frequently depicted as the bird of love, and in love poems originating in folk art it appears as a messenger bird, representing a maiden or a bride in love. At the turn of the century, it was one of the most popular motifs on façades and in interiors, and it also appeared very often on products of applied arts. According to 19th and 20th-century studies in folklore, the peacock feather was used not only as an animal motif, but also as a plant motif. Source: Symbol Thesaurus. Symbols, Motifs and Themes in Hungarian and World Culture. Edited by József Pál and Edit Újvári. Budapest, Balassi Kiadó, 2001.
Egyházi épületek Ecclesiastical Buildings Kálvin téri református templom
A szegedi fogadalmi templom
A Kálvin téri református templomot 1816 és 1830 között Hild József építész nagybátyja, Hild Vince tervei alapján Hofrichter József építőmester építette. Sokáig Balla József földmérőt jelölték meg építészként, pedig ő csupán a hitközség kurátora volt, és mivel Hild Vince ácsmester volt, kevés épület megtervezése fűződik a nevéhez. A klasszicista stílusú templomot eredetileg két toronnyal tervezték. Az alapkőletételre 1816. július 12-én József nádor hitvese, Hermina főhercegasszony jelenlétében került sor. Az épületet 1830. augusztus 29-én nyitották meg a hívők számára. A templom portálját Hild József műépítész tervezte, és Feszl József kőfaragó (Feszl Frigyes apja) készítette 1848-ban. A tető rézfedése Mayer Istvántól, a csillag aranyozása Vandrák Sámuel bronzművestől származik. Az 1838-as árvíz utáni helyreállításokat Hild József tervei szerint végezték az angol születésű Zichy Emmanuelné Strachan Sarolta grófnő adományából. A grófnő márványból készült síremlékét Raymond Gayrard párizsi szobrász készítette, a sírhely neogótikus építményét pedig Feszl Frigyes, a Vigadó építésze tervezte. 1903-ban tervpályázatot írtak ki a telektömb beépítésére, majd 1917-ben a templom újjáépítésére. A templom déli oldalán helyezkedik el a Kálvin terem, amelynek festett üvegablakait Róth Miksa tervezte. Üvegfestmény-sorozata keresztény szimbólumokat ábrázol, valamint nyolcszögletes medalionban neves református egyháztörténeti személyeket, többek között Kálvin Jánost, Bocskai Istvánt és Bethlen Gábort. Alatta Zakariás próféta könyvéből olvasható egy szakasz a következő részletből: „És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! Azt mondja a Seregeknek Ura.”
Az 1879-es szegedi nagy árvíz pusztítását követően I. Ferenc József király ellátogatott Szegedre és 145 000 koronát adományozott a városnak az újjáépítésre. 1880-ban Szeged városa fogadalmat tett, hogy a város újjáépítésének emlékére templomot épít különböző gyűjtésekből és adományozásokból. Az első tervpályázat nyertese Schulek Frigyes budapesti építész lett, aki azonban az építkezés megkezdése előtt idős korára hivatkozva végül lemondott a tervezői feladatról. A második tervpályázatot Foerk Ernő nyerte meg, aki a Schulek-tervek alapján neoromán stílusban tervezte meg a templomot. 1907-ben a város képviselőtestülete a mostani templom helyén álló barokk stílusú Szent Dömötör-templom bontása mellett döntött, amely folyamat az új templom építésével párhuzamosan folyt. 1913-ban tették le az alapkövet, de a munkálatokat rövidesen megszakította az első világháború. Az építkezés 1923-ban indult meg újra, amiről a templom tornyain olvasható idézet tanúskodik, amely a világháború áldozatainak állít emléket a Szózat soraival: „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért.” A trianoni békeszerződéssel Romániához csatolt Temesvárról kiutasították Glattfelder Gyula csanádi püspököt, aki ezért Szegedre tette át a székhelyét. Végül 1930. október 24-én szentelte fel a szeged-csanádi püspök a Fogadalmi templomot a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére, amely székesegyházi rangot is kapott. A templom üvegművészeti alkotásait nagy részben Zsellér Imre készítette, a kiemelt jelentőségű ablakokat viszont Róth Miksa tervezte, köztük a Szent Gellért-oltár feletti Jézus Szíve-rózsaablakot. Az ablak az 1920-as évek végén készült festett, ólmozott üvegből. A rózsaablak közepén látható Krisztust színes rozetták veszik körül, amelyekben a szívre utaló vörös szín dominál. Szintén Róth műhelyében készült a Szent Antal oltár ólmozott üvegablaka, amely a névadó szentet ábrázolja. A dóm legimpozánsabb üvegművészeti munkái a szentélyben találhatók: az ornamentális lőrésszerű ablakok alatt helyezkedik el Kapisztrán Szent János és Szent Péter alakja egy-egy félköríves ablakban, sötét színekből álló neoromán keretezésben. Fennmaradt a templom építésze, Foerk Ernő és Róth Miksa levelezése is, amely a megrendelt kompozíciók felsorolását is tartalmazza.
The Reformed Church in Kálvin Square The Reformed Church in Kálvin Square was designed by Vince Hild, the uncle of the famous Hungarian architect József Hild, and built between 1816 and 1830 in Pest under the direction of the master builder József Hofrichter. For a long time, the surveyor József Balla was indicated as architect, however, he was only the church-warden. In addition, as Vince Hild was a master carpenter, only a few designs are attributed to him. Originally, the Classicist church was to have two towers. The foundation stone was laid on 12 July 1816, in the presence of the Grand Duchess Hermina, spouse of Joseph, Palatine of Hungary. The church was opened to the public on 29 August 1830. The portal of the church was designed by the architect József Hild, and created by the stonemason József Feszl (father of the architect Frigyes Feszl) in 1848. The roof’s copper cover was made by István Mayer, and the gilding of the star was carried out by the bronze-craftsman Sámuel Vandrák. After the flood of 1838, the church had to be restored, which was carried out in line with the plans of József Hild. All necessary funds were provided by the English-born Countess Sarolta Strachan, wife of the aristocrat Emmanuel Zichy. Her marble grave was made by the Parisian sculptor Raymond Gayrard, and the Neo-Gothic structure of the gravesite was designed by Frigyes Feszl, the same architect who also designed the Vigadó building in Budapest. In 1903, a tender was called for the construction of buildings on these plots of land, and eventually for the reconstruction of the church in 1917. The Kálvin Room, whose stained glass windows Miksa Róth designed, can be found on the south side of the church. The series of glass paintings depicts Christian symbols, and also (in an octagonal medallion) a number of renowned ecclesiastical figures of the Reformed Church such as John Calvin, István Bocskai and Gábor Bethlen (the latter two being powerful leaders of 17th-century Hungary and Transylvania, and thus important patrons of the Church). Below them, a verse can be read from the Book of Zechariah: “So he said to me, “This is the word of the Lord to Zerubbabel: ‘Not by might nor by power, but by my Spirit,’ says the Lord Almighty.” (Zechariah 4:6)
The Votive Church of Szeged In 1879 the River Tisza, breaking through the dams, flooded the town of Szeged. When the flood was over, King Franz Joseph I visited the town and donated 145,000 crowns to facilitate reconstruction. The following year the town of Szeged made a vow to commemorate its own reconstruction by erecting a church. The necessary funds were to be raised through various forms of donations and charitable activities. It was Frigyes Schulek who won the first tender, however, due to his old age, he cancelled this commission before the construction started. Then a second tender was called for, which was won by Ernő Foerk. Following Schulek’s plans, he designed a church in the Neo-Roman style. In 1907 the town council decided to have the previous, Baroque-style church on the same site, named after St Demetrius, pulled down. The construction and demolition works were being carried out at the same time. The foundation stone was laid in 1913, but the works could not continue for long, as the First World War broke out. The construction was resumed in 1923, testified by the quote on the church towers, commemorating the victims of the war with lines from the national poem and song Summons: “It cannot be that all in vain so many hearts have bled”.* As a consequence of the Peace Treaty of Trianon, the Hungarian town of Temesvár was annexed by Romania, and Gyula Glattfelder, Bishop of Csanád, was forced to leave the country while the centre of the bishopric was moved to Szeged. Finally, he was the one who consecrated the Votive Church in honour of Our Lady. The church was also raised to the rank of cathedral. The glass works of the cathedral were mostly created by Imre Zsellér, except for some crucial parts that were designed by Miksa Róth. (For example, the ‘Heart of Jesus’ rose window above the St Gerald [Gellért] altar.) The window was made of leaded stained glass in the late 1920s. Christ, portrayed in the centre of the rose window, is surrounded by coloured rosettes. The colour red dominates here, referring to the heart. Another leaded stained glass window that was made in Róth’s workshop is that of the St Anthony altar, portraying St Anthony. The most magnificent works of glass art can be found in the shrine. Under the ornamental windows that look like arrow slits a statue of St John of Capistrano and one of St Peter can be seen in separate semi-circular windows, in a dark-coloured frame of Neo-Roman style. Fortunately, the correspondence between the church’s architect Ernő Foerk and Miksa Róth has been preserved, from which we are informed about the list of the compositions ordered. (* Translated into English by Watson Kirkconnell)
A Kálvin tér a református templommal Klösz György felvételén, 1891–1897 | Kálvin Square with the Reformed Church, György Klösz’s photograph, 1891–1897 © Fortepan / Budapest Főváros Levéltára | Budapest City Archives
Foerk Ernő tervei a szegedi fogadalmi templomhoz | Ernő Foerk’s plans for the Votive Church of Szeged © Magyar Építészeti Múzeum | Hungarian Museum of Architecture
Villák és bérházak Villas and Apartment Houses Kőrössy-villa
Opalescens üveglemezek
Budapesten, a Városligeti fasor 47. szám alatti telket és az ott álló korábbi villát Kőrössy Albert Kálmán építész 1899-ben vásárolta meg Dr. Schwarz Gusztáv egyetemi tanártól. A hosszú telken három épület helyezkedett el. Az utca felőli oldalon állt az 1899-ben épült impozáns nyaraló villa, mögötte egy istálló 1910-ből és a telek legvégén a Sebestyén Artúrral közös iroda, amely 1903-ban épült meg. A korai német Jugendstil formakincset idéző szecessziós villa homlokzatát növényekkel és állatalakokkal díszítették. A motívumok között megtalálható a világfa, a napraforgó – amely az isteni szférára utal –, a körte és a mák – mint a remény és a termékenység szimbólumai –, illetve a szőlő és a maszkok, amelyek az apollóni szimbólumkörhöz kapcsolva a művészetet jelképezik. Az épület oromzatán domborműves kompozíció figyelhető meg, amely a Szobrászat, Festészet és Építészet allegorikus alakjait mutatja be. Az ábrázolás érdekessége, hogy ha alaposabban szemügyre vesszük az Építészetet megjelenítő alak környezetét, akkor az építész kezében látható épületmakett formáiban a villa kicsinyített mására ismerhetünk. Így az azt vizsgáló szakember nem lehet más, mint maga az építész, Kőrössy Albert Kálmán. A villa lépcsőfeljárójának hatalmas ablakát Róth Miksa tervezte és kivitelezte. A gazdagon díszített üvegmunka fő motívumai a gránátalma, a nőszirom és a gólya, amelyek a bőséget szimbolizálják, s ahogy a homlokzaton, úgy itt is megjelenik a napraforgó.
„Az amerikaiak által újabban gyártott opalescens üveglemezek egész átalakulást jelentenek az üvegfestészet technikája terén. Ezt az anyagot rendkívüli leleményességgel készítik úgy, hogy az egyes üvegdarabok a legfinomabb és leggazdagabb színárnyalatokkal bírnak. Felületük sima, recézett, szemcsés vagy hullámos. Ez által az üvegeken átszűrődő világosság igen változatos s e mellett sajátszerű misztikus fényhatással bír. Vannak ezen kívül kagylószerűen öntött üvegek, a mint azt a színes mellékletünk alsó ábráján látjuk, a melynek kagylója, különböző színű üveganyagnak egymásba való folyása által önmagából képződött. Sajátszerű briliáns hatást érhetünk el úgy is, ha két különböző színű üveglemezt egymásra teszünk s így mindkét lemez színe együttesen hat. Ilyképpen előállíthatók mindama színek, tónusok és árnyalatok, melyek a festőművésznek palettáján rendelkezésre állnak. De valamint a festőművész palettájából csakis hivatott igazi művészi lélek bír biztos ecsetvonásokkal és színkeveréssel művészi becsű alkotásokat teremteni, úgy ezekből az opalescens üvegekből is csak hivatott kéz képes valóban becses üvegfestményeket előállítani. Ez az, ami örömmel tölthet el bennünket, mivel a közönséges kézművességig süllyedt üvegfestészetet ismét látjuk felemelkedni arra a színvonalra, a mely azt megilleti. Így tehát meg lesz az is, hogy a hivatott üvegfestők ismét tüzetesebben fognak foglalkozni az üveg-anyagok tanulmányozásával, mert be fogják látni, hogy csakis ezen az alapon képesek művészi becsű munkákat készíteni.” Róth Miksa
Villa Kőrössy The architect Albert Kálmán Kőrössy bought the plot of land at 47 Városligeti Fasor in Budapest, as well as the previous villa that stood on it, in 1899 from the university professor Dr Gusztáv Schwarz. There were three buildings on this long plot. On the side that faces the street stood the magnificent summer residence. In 1903 the office (used together with Artúr Sebestyén) was built on the back side, and a stable was also added in 1910. The façade of the Secession-style villa is ornamented with plants and animal figures calling the early German Jugendstil forms to mind. Among the motifs, the world tree can be found, as well as the sunflower that represents the divine realm, and the pear and the poppyseed as symbols of hope and fertility, and also grapes and masks that, in connection with the Apollonian group of symbols, stand for art. A relief composition decorates the gable of the building, which demonstrates the allegoric figures of Sculpting, Painting and Architecture. An important feature of the depiction is that if we take a closer look at the surroundings of the figure representing Architecture, in his hand we will discover a small model which is the exact copy of the villa itself. Therefore the expert examining it cannot be anyone else than the architect himself, that is, Albert Kálmán Kőrössy. The large window above the stairway in the villa was designed and created by Miksa Róth. The main motifs of this richly ornamented glasswork are the pomegranate, the iris flower and the stork, all of which represent abundance. Also, just as on the façade, the symbol of the sunflower can be observed here.
Opalescent glass panes ”The opalescent glass panes most recently produced by the Americans represent a complete transformation in glass painting techniques. This material is manufactured with the utmost resourcefulness in a way that the individual glass pieces have the finest and richest hue. Their surface can be smooth, reticulated, grained or wavy, which not only makes the effect of light permeating the glass panes very diverse, but also lends it a special mystical atmosphere. In addition to these, there is a seashellshaped type of cast glass (as we can see it in the lower picture of the colour supplement), the shell of which is formed by glass materials of different colours flowing into one another, therefore it is created of itself. We can also achieve a characteristic brilliant effect if we overlap two glass panes of different colours and thus make both colours appear together. In this manner all colours, tones and hues that are present on the painter’s palette can be produced. But just as it is true that only a truly inspired soul of an artist is able to create works of artistic value by using colours from a painter’s palette and applying them with confident brush-strokes and mixing, it is also true that only a professional hand can bring forward stained glass of artistic value from these opalescent panes. This is what can fill us with delight, since now we will be able to see glass painting, formerly degraded to a mere handicraft, be elevated again to a due standard. This can also result in professional glass painters scrutinizing glass materials once again, because they will realise that it is only on this foundation that they would be able to produce works of artistic value.” Miksa Róth
Opalescens üveglemezek Kossuth Lajos portréján a Gresham-palota lépcsőházában | Opalescent glass panes on Lajos Kossuth’s portrait in the stairhall of Gresham Palace © Hack Róbert
Kőrössy-villa | Villa Kőrössy © Baldavári Eszter
Opalescens üveglemezek gróf Andrássy Gyula portréján a Gresham-palota lépcsőházában | Opalescent glass panes on Count Gyula Andrássy’s portrait in the stairhall of Gresham Palace © Hack Róbert
