Kutatási beszámoló Klebelsberg-ösztöndíj, 2012
Az ösztöndíjnak köszönhetően idén harmadik alkalommal nyílt lehetőségem Moszkvában levéltári kutatásokat folytatni az 1849-es Magyarország elleni orosz katonai intervencióra vonatkozóan. 2010 őszén egy hónapot, 2011 őszén pedig két hónapot töltöttem az orosz fővárosban. Az idén május 28-án utaztam ki Moszkvába, ahonnan július 26-án tértem vissza. Tervem az volt, hogy elsősorban az Orosz Állami Hadtörténelmi Levéltárban (RGVIA: Российский Государственный Военно-Исторический Архив, 105005, Москва, ул. 2-я Бауманская, д. 3.) található 1849-es anyag feltárását folytatom, de tájékozódom a Orosz Külügyminisztérium Levéltárában (Aрхив Внешней Политики Российcкой Империи,113093. Москва, ул. Большая Серпуховская 15.) őrzött anyagról is, a szükséges könyveket és periodikákat pedig az Oroszországi Állami Történelmi Közkönyvtárban (Государственная Публичная Историческая Библиотека России, Москва, Старосадский пер. 9.) nézem meg, ugyanúgy, mint eddig. Az Orosz Külügyminisztérium Levéltárába nem jutottam be. Itt 1954-ben Pach Zsigmond Pál kapott lehetőséget arra, hogy megnézzen a szabadságharc utolsó időszakára vonatkozó dokumentumokat. Ennek eredményeként jelent meg Kiadatlan Görgey-iratok 1849 augusztusából címmel közleménye (először) a Századok 1957-es évfolyamában (1–4. sz. 198–226. o.). A publikált levéltári anyag jelzete: Архив Внешней политики России. Канцелярия МИД, г. 1849. д. 1538. Szerettem volna ezt az anyagot megnézni, azért is, mert tudok arról, hogy Hermann Róbert kérésére a levéltári delegátus, Dr. Varga Éva Mária már egyszer megpróbálta ezt az anyagot azonosítani, de azt a választ kapta, hogy nincs ilyen levéltári jelzet. Pach Zsigmond Pál hivatkozásai alapján egyébként több mint kétszáz oldalas levéltári egységről, gyeloról van szó. Ennek egy része (legalábbis másolatban) biztosan megvan a moszkvai Hadtörténelmi Levéltárban is, pl. Görgeynek az az áttekintése a nyári hadműveletekről, amelyet Paszkevics kérésére nagyváradi fogságának idején Rövid szemle a felső-magyarországi hadjáratról az orosz beavatkozás kezdetétől a világosi fegyverletételig címmel írt (megtaláltam pl.: RGVIA. f. 480. A magyar forradalom leverése – Подавление венгеpской революции 1848–49. című fondjában: op. 1. gy. 26. és az I. vagy a működő hadsereg vezérkara főszállásmesteri hivatalának iratai között: 14014. op. 2. gy. 23. l. a mellékelt listában). A régi anyagot őrző külügyi levéltárba Varga Éva kért számomra kutatási engedélyt, és kérésére az első válasz biztató volt: a levéltár előzetesen most is közölte, hogy a kért jelzet nem létezik, de a témára vonatkozó egyéb iratanyag megtekintésére lesz módom. Némi idő elteltével aztán az orosz fél mégsem adott kutatási engedélyt. Egy másik magyar kutató kutatási engedély iránti kérését a külügyminisztérium 20. századi anyagára vonatkozóan ugyancsak visszautasították. Varga Éva próbált érdeklődni a visszautasítás indokára vonatkozóan, de tudomásom szerint elfogadható válasz nem érkezett. Külön sajnálatos körülmény, hogy az Orosz Külügyminisztérium 1920 előtti iratanyagát őrző levéltár épületét renoválják, ezért az júniusban bezárt, s a tervek szerint csak 2015-ben nyílik meg ismét. Az Orosz Állami Hadtörténelmi Levéltárban a múlt évben munkámat az orosz hadügyminisztérium 1849-es iratanyagának áttekintésével kezdtem. A levéltár 1. fondja a hadügyminiszter irodájának anyagát tartalmazza (фонд 1. Канцелярия Военного Министра). Tavaly beszámolómban közöltem e fond magyar vonatkozású levéltári csomóinak, „gyelo”-inak listáját. Most ebből az anyagból a következő gyelokat kértem ki: f. 1. op. 1. gy. 18383. Всеподданнейшия писма Генерал-Фельдмаршала Князя Варшавского Графа Паскевича Эриванскаго о военных действиях 1849 года в Венгрию против мятежников (Paszkevicsnek, Jereván grófjának és a varsói hercegnek I. Miklós cárhoz írott levelei az 1849. évben a magyar lázadók elleni hadműveletekről.)
A gyelo Paszkevicsnek 27, Miklós cárhoz intézett eredeti levelét, valamint két feljegyzését (előterjesztését) és egy jelentését tartalmazza. Paszkevics személyes hangú leveleiben rendszeresen beszámolt az uralkodónak a hadjárat eseményeiről, és a keltezésekből úgy látszik, hogy megvan a levelek nagy része, talán a teljes sorozat is összeállítható egyéb helyekről összeszedett levelekkel kiegészítve. A levelek terjedelme általában 3-4 kis levélpapír-oldal, de van közöttük 12 oldalas is. Kronológiai sorrendben a gyelo a következő leveleket őrzi: június 7/19. ?; június 10/22. Bártfa; június 12/24. Eperjes; június 13/25. Kassa; június 16/28. Kassa; június 19/ július 1. Forró; június 23/ július 5. ?; június 26/ július 8. Miskolc; június 29/ július 11. Mezőkövesd; július 1/3. Gyöngyös; július 5/17. Vác; július 9/21. Aszód; július12/24. Gyöngyös; július 15/27. Mezőkövesd; július 20/ augusztus 1. Csege; július 23/ augusztus 4. Debrecen; július 28/ augusztus 9. Debrecen; augusztus 1/13 Debrecen; augusztus 3/15. Berettyóujfalu; augusztus 5/17. Nagyvárad; augusztus 6/18. Nagyvárad; augusztus 7/19. Nagyvárad; augusztus 9/21; Nagyvárad; augusztus 11/23. Nagyvárad; augusztus 13/25. Nagyvárad; augusztus 31. (?) Varsó. (Az utolsó, november 11-én Varsóban írt levelet nem másoltattam már le, szempontunkból kevésbé érdekes, a másoltatás pedig drága.) f. 1. op. 1. gy. 18354. Первоначальныя соображения о содействии Австрии, об отправлении сводной дивизии. (Az első tervek az Ausztriának nyújtandó segítségről, a kombinált hadosztály elindításáról.) Ebben a gyeloban további 11, Miklós cárhoz Varsóból írt Paszkevics-levelet találtam. Ezek keltezésük szerint a következők: 1849. március 30/április 11.; 1849. április 2/14.; 1849. április 7/19.; 1849. április 9/21.; 1849. április 12/24.; 1849. április 19/május 1.; 1849. április 21/május 3.; 1849. április 25 /május 7.; 1849. április 25/május 7. /két levél ugyanazzal a dátummal/; 1849. április 28/ május 10.; 1849. május 2/14. Elsőrangú, izgalmas anyag, szeretném kötetben megjelentetni. Ezeket a leveleket a magyar hadjárat monográfiáját megíró Ivan Ivanovics Oreusz használta 1880-ban megjelent munkájához, aztán pedig Alekszandr Petrovics Scserbatov hivatkozott rájuk Paszkevics-életrajzában ugyancsak a 19. század végén. Ma mindkettő munka olvasható már magyarul. (I. I. Oreusz: Oroszország háborúja a magyarok ellen 1849-ben. Budapest, 2002. ford. Rosonczy Ildikó, és A. P. Scserbatov: Paszkevics Magyarországon. Budapest, 1984. ford. Gerencsér Zsigmond.) A Scserbatov-kötet mellékletében megtaláljuk I. Miklósnak Paszkevicshez intézett leveleit, a Paszkevics-levelek közzétételével pedig így a magyarországi hadjárat idején folytatott teljes „párbeszédük” hozzáférhető lenne. A levelekről rendeltem másolatokat. f. 1. op. 1. gy. 18393. Рапорт ген. адют. Федорова, губ. Новороссии и Бессарабии о доставленном из Трансильвании Шидловском: он был начальником кронштадского цитадели, и по сдаче в плен обьявил себя уроженцем западных губ. России. (Fjodorov főhadsegéd, Novorosszija és Besszarábia kormányzója az Erdélyből odaszállított Szydlowskiról, aki a brassói fellegvár parancsnoka volt, és miután fogságba esett, úgy nyilatkozott, hogy Oroszország egyik nyugati kormányzóságából származik.) Erre a gyelora ugyancsak a múlt évben figyeltem föl, akkor le is másoltattam belőle Jan Stanisław Szydłowskinak az izmaili várban tett vallomását. Szydłowski címzetes honvéd százados volt, a brassói fellegvár térparancsnokaként adta meg magát az Erdélybe betörő orosz csapatoknak 1849. június 22-én. Bukarestbe, Izmailba, majd Kijevbe hurcolták. (Bukarestbe Kiss Sándor honvéd ezredessel, a brassói hadosztály parancsnokával együtt szállították. Kiss Sándor a Tömösi-szorost védelmezve esett súlyosan sebesülten orosz fogságba, majd az osztrákoknak történt átadása után öngyilkos lett.) A 63 lapos dosszié tartalmazza a fogolytól elkobzott levelek és feljegyzések másolatát is. Most a teljes anyagot kijegyzeteltem és feldolgoztam. A titkos minősítésű hivatalos dokumentumok a gondos adminisztrációnak köszönhetően végigkövetik a hadifogoly honvédtiszt oroszországi útját egészen az osztrákoknak történt kiadatásáig. Az iratok Szydłowski példáján keresztül bemutatják az orosz kormányzatnak és magának I. Miklós cárnak a hadifogoly-kérdésben képviselt álláspontját s az annak alapján lefolytatott eljárást. Az elkészült tanulmányt hazatérésem után Egy honvédtiszt oroszországi fogságának története 1849-ből címmel leadtam a Hadtörténelmi
Közlemények szerkesztőségének. Munkámhoz felhasználtam a f. 1. op. 1. gy. 18362. levéltári jelzet alatti iratcsomót is, ugyanis a foglyokkal kapcsolatban követett eljárásban volt hasonlóság. A gyelo címe: Рапорт ком. 5. пех. корпуса об арестовании в Галаце поляка из Галиции Треттера за агенство польским эмиссаром (Az V. gyal. hadtest parancsokának jelentése egy Tretter nevű galíciai lengyel ügynök letartóztatásáról Galacban.) f. 1. op. 1. 18402. Записка Адлерберга с возвращением двух копии с писем лорда Стуарта к Бему, найденных в бумагах Бема, отбитых в Шесбурге.(Adlerberg feljegyzése lord Dudley Stuart Bemhez írt, Segesvárnál július 31-én Bem iratai között talált és az oroszok birtokába került két levele másolatának visszaküldésével, 1849. aug. 24. 7 lap, mikrofilmen.) Erre a gyelora ugyancsak tavaly figyeltem föl, most le is másoltattam. Július 31-én Segesvárnál a menekülés során Bem kocsija, poggyászával és irataival együtt az oroszok zsákmánya lett. Ebből az iratanyagból van meg tehát két dokumentum, még ha csak másolatban is. Ahogy kikértem, láttam, hogy a gyeloban a két levél közül – címével ellentétben – csak az egyik származik a lengyel- és magyarbarát angol lord, Dudley Coutts Stuart (London 1849 májusa) tollából. A másik levelet Nicolae Bălcescu írta Bemnek 1849. július 20-án Kolozsvárról.
Két előző moszkvai kutatóutam beszámolójában már jeleztem, hogy a magyar szabadságharcra vonatkozóan igen értékes és gazdag a 846. fond (Военно-ученый архив) Magyarországi hadjárat, 1849. (Венгерская кампания 1849 г.) című gyűjteménye (iratjegyzéke 16. – оп. 16.), amelynek nagy részét a moszkvai levéltári kiküldött, Varga Éva a Magyar Országos Levéltár számára mikrofilmeztette is. A mikrofilmek kisebb részét 2007-ben küldte haza, nagyobb részüket pedig idén szeptemberben. Ahogy a levéltárban megtudtam, ez az anyag október 3-án meg is érkezett a MOL óbudai részlegébe. Ebből a gyűjteményből kinti munkám során tehát nem is rendeltem másolatokat, kivéve a Szemjakin-hagyatékot, amely nem szerepelt a mikrofilmezett gyelok Varga Évától kapott listáján, s amely nekem szűkebb témám, az osztrák fősereg mellé rendelt Panyutyin altábornagy parancsnoksága alatt 1849 nyarát végigharcoló hadosztály története szempontjából érdekes. Szemjakin tábornoknak a magyarországi hadjáratra vonatkozó hátrahagyott iratainak (Бумаги к кампаніи Венгерской из дел покойнаго Генерала Семякина) levéltári jelzete: f. 846. op. 16. gy. 5368. Konsztantyin Romanovics Szemjakin ezredes, a brjanszki vadászezred parancsnoka volt a Panyutyin vezette orosz gyaloghadosztály 2. (vadász)dandárának ideiglenes parancsnoka. 32 iratból álló iratcsomójába 2010-ben csak bele tudtam nézni, most kijegyzeteltem és másolatot rendeltem a fontosabb dokumentumokról. Vannak itt menetutasítások, az elhelyezkedéssel, a kolerajárvánnyal kapcsolatos rendelkezések, de Panyutyinnak az ütközetek alatt és után sebtében, tépett papírfecnikre saját kezűleg ceruzával írt vagy iratott parancsai is. Érdemes kiemelni Panyutyin 1849. május 23-án Pozsonyban kelt, (Paszkevics főparancsnok utasítása alapján) Szemjakinhoz intézett parancsát arra vonatkozóan, hogy a lengyel származású tisztek különös figyelemmel kísérendők, és törekedni kell arra, hogy a lakossággal a tiszteknek minél kevesebb kapcsolatuk legyen (14–14b). Rendeltem másolatot a fontosabb dokumentumokról. A közelmúltban Petőfi elestének helyéről a vita ismét megélénkült (egy Szűcs Gábor nevű szerzőnek a Petőfi halála – Fehéregyháza 1849. július 31. című, nagy médiahátszélt kapott, azóta kiderült, hogy egy amatőr Petőfi-kutató munkájának eredményeit plagizáló kötete kapcsán), ezért úgy gondoltam, a f. 846. op. 16. gyűjteményben megkeresem a Segesvárnál harcolt orosz erők parancsnokának, Lüders tábornoknak az ütközetről szóló jelentését, még ha az tartalmában nagyjából ismert is egy 1851-es angol kiadványból. Lüdersnek az orosz főparancsnokhoz intézett augusztus 2-án Segesváron kelt jelentését meg is találtam, levéltári jelzete: f. 846. op. 16. gy. 5351. 98–106. o. Az ütközet értékelésére Lüders részletesebben visszatér még Nagyszebenbenben augusztus 9-én kelt jelentésében is (levéltári jelzet ugyanaz, a Segesvárra vonatkozó oldalszámok: 284b–286.). A segesvári jelentésekről, bár úgy tudtam, hogy ősszel mikrofilmen Magyarországon is
olvashatók lesznek, mégis rendeltem másolatokat a magam számára. Rendelésemet azonban az orosz levéltár állagvédelemre hivatkozva visszautasította, és a másolatokért felelős munkatárs azt közölte velem, hogy ezt (vagy ezeket) annak idején sem mikrofilmezték le, a Magyar Országos Levéltár számára sem – állagvédelmi szempontok miatt. Időben szólt, hogy a magam számára le tudjam másolni kézzel őket, amit meg is tettem. Így szembesültem azzal, hogy a MOL számára készült mikrofilmek nem a megadott gyelok teljes anyagát tartalmazzák, vagy nem minden esetben a teljes anyagot tartalmazzák, és esetenként fontos fennmaradt dokumentumok ezekről a mikrofilmekről hiányoznak. Varga Éva minden bizonnyal jelezte is ezt a gondot a MOL-nak. Óbudán meg fogom nézni a szóbanforgó mikrofilmeket, de levelemre, hogy mikortól lesznek kutathatók, még nem kaptam pozitív választ, nyilván most folyik beleltározásuk. (A 2007-ben hazaérkezett mikrofilmeknél is észrevettem korábban, hogy időnként az oldalszámok „ugranak”, de úgy gondoltam, talán az eredeti gyűjteménynél is így van ez. Pedig valószínűleg a mikrofilmezésnél kihagyott iratokról van szó. Ezt ellenőrizni kellene.) A Panyutyin altábornagy parancsnoksága alatt Magyarországra bevonult és az osztrák fősereg mellé rendelt hadosztályra vonatkozóan megnéztem a személyi fondok között Szergej Petrovics Kopjev (1821–1893) személyes irataiból a magyaroszági hadjárat időszakára vonatkozókat. Ezek levéltári jelzete: f. 257. op. 1. gy. 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11. és 20. A későbbi gyalogsági tábornok, a Haditanács tagja 1849-ben vezérkari kapitányként a Panyutyin-hadosztályhoz beosztva vett részt a hadjáratban. A múlt évben anyagát nem kaptam meg, mert „tudományos-technikai feldolgozás” alatt állt. Ahogy a korábbi opiszból láttam, a fondot átrendezték, az addigi öt gyelot nyolc gyelóra bontották. Ezek közül a 6. (1849. május 4– i/16–i napi jelentés a hadosztály állományáról), a 7. (különböző tiszti jelentések) a 8. (lakossági panaszok az orosz hadosztályra Pozsony környékén) és a 9. (ütközetvázlatok és az ütközetekhez fűzött magyarázatok) gyelo érdekes, amelyeket részben kijegyzeteltem, részben másoltattam. Az 5. 10. és 11. gyelo a hadosztály hadműveleti naplójának egy rövid részlete, egy piszkozata és egy tisztázata, amely számomra érdektelen volt, ugyanis a hadműveleti napló egy másik tisztázata megtalálható a 846. fondban is, ahonnan a szöveg már birtokomban van (f. 846. op. 16. gy. 5360.). Ennek az anyagnak az alapján úgy látszik, hogy a hadosztály hadműveleti naplóját Kopjev állította össze. Érdemesnek tartom megjegyezni, hogy a piszkozat mellett ott van másolatban Görgey Pach Zsigmond Pál által közölt, már említett, az 1849. nyári hadi eseményeket áttekintő írásának egy rövid, a Panyutyin hadosztály működésének értékelését tartalmazó részlete, amelyet a szerző be is dolgozott a hadműveleti napló szövegébe. A 20. gyelo két olyan orosz katonadal szövegét őrzi, amelyeket Magyarországon énekeltek a hadosztály katonái. Ezek közül az egyiket kézzel lemásoltam, a hosszabbat másoltatni akartam, de pénzszűke miatt és a fontosabb dokumentumokra való tekintettel lemondtam róla. A hazai kutatás számára most az I. vagy működő hadsereg vezérkarának fondjából (RGVIA, f. 14014.) kezdtem el az 1849-es magyar vonatkozású gyelok listázását. Magyarországra ennek a hadseregnek a hadtestei vonultak be. A fond anyagát tíz opisz ismerteti, amelyek közül kettőt tudtam megnézni. A minket érdeklő iratcsomók, gyelok listát mellékelem. Szűkebben vett kutatási területemre, a Panyutyin-hadosztály működésére vonatkozóan is találtam itt anyagot, de idő hiányában már csak átlapozni, illetve mikrofilmen átnézni tudtam őket. Levéltári jelzetük: f. 14014. op. 2. gy. 32. és 36. (l. a mellékelt listában). Anyaguk részben (pl. Haynau osztrák főparancsnok utasításai, menetintézkedések stb.) fogalmazványként megtalálható a bécsi Kriegsarchivban, de a jövőben érdemes alaposabban is áttanulmányozni a két iratcsomót. Szükségesnek tartom még megemlíteni, hogy az RGVIA 1849-es erdélyi anyagát román kutatók tervszerűen kutatják egy nagyobb projekt (?) keretében: a szűkebb téma Erdély lakosságának helyzete a két hadsereg (az orosz és a magyar) között. Orosz kutatók segítik az anyag feltárását. Találkoztam Dr. Stelian Mândruţ román kutatóval, a kolozsvári „G. Baritiu” Történettudományi Intézet munkatársával, aki Magyarországon végezte az egyetemet. Ismerem az
Eötvös Kollégiumból, így többször beszélgettünk. Az Oroszország Állami Történelmi Közkönyvtárába (Государственная Публичная Историческая Библиотека России, Москва, Старосадский пер. 9.) több ösztöndíjas jár, köztük én is (Государственная Публичная Историческая Библиотека России, Москва, Старосадский пер. 9.). Tudományos Könytár, jelentős idegen nyelvű könyvállománnyal. Az itt megtalálható magyar történelmi munkák 90 százaléka 1990 előtti, azóta megszakadhatott a beszerzés. Mindenképpen szükséges volna magyar szakmunkákat juttatni, ajándékozni a könyvtárnak oroszul, ha vannak, de angolul, németül, franciául és egyéb nyelveken is, mert az olvasói jelentős számban a tudományos kutatók közül kerülnek ki. (Ahogy láttam, a többi volt szocialista blokkbéli ország ezen a területen sokkal jobban áll.) A könyvtárban végignézve a Новая и новейшая история (Új és legújabb kori történelem) című történelmi folyóirat elmúlt két évtizedét, az alábbi figyelemre érdemes tanulmányokat találtam a magyar 1848–49re vonatkozóan: Виноградов, В. Н.: Венгерский поход И. Ф. Паскевича 1849. г.: легенда и действительность. (Vinogradov, V. N.: I. F. Paszkevics magyarországi hadjárata 1849: legenda és valóság). Новая и новейшая история, 2000. 3. 80–96. o. Гросул В. Я. : Русские участники зарубежных революций первой половины XIX. века. (Groszul, V. J.: A XIX. század első fele külföldi forradalmainak orosz résztvevői). Новая и новейшая история, 2007. 4. 118–143. o. И.И. Орлик: Венгерская революция 1848–1849 годов и Россия (Orlik, I. I. 1848–1849 magyar forradalma és Oroszország). Новая и новейшая история, 2008. 2. 21–40. o. Végül szeretném hangsúlyozni, hogy a moszkvai Hadtörténelmi Levéltár segítőkészen fogad mindig, mind az igazgató asszony I. O. Garkusa, mind a munkatársak, de korrekt kiszolgálást, segítőkészséget tapasztaltam a Történelmi Könyvtár részéről is. Köszönettel tartozom a moszkvai Magyar Intézet valamennyi munkatársának. Oroszország levéltárai a magyar történelemre vonatkozóan rendkívül értékes és nagy mennyiségű iratanyagot őriznek, amely most többé-kevésbé kutatható, ezért különösen fontos a Magyar Intézet mellett működő Levéltári Intézet munkája. Az általam rendelt iratmásolatok még nem készültek el, általában két-három hónap az átfutási idő, most az augusztusi nyári szünet miatt hosszabb is. Iőközben oroszországi kutatatásaim eredményeként megjelent: Egy orosz ezredes, A. K. Baumgarten 1849-es naplója. Hadtörténelmi Közlemények 2012. 2. 191–237. o.
Budapest, 2012. október 17. Rosonczy Ildikó
