,
Vörös Eva
KUNMADARAS Újabb adatok a pogrom történetéhez
A
Ml701J'OrflY<;;'ÓV
történeti kronológiája 1946.
május 21-ről a következőket írja: "Provokált tömegverekedés, amely antiszemita pogromba torkollik Kunmadarason (Szolnok vm.), 2 embert megölnek, 18 megsebesül. (Július 25: a Népbíróság a három felbujtót halálra, négy társukat életfogytiglani kényszermunkára ítéli.)'" A korszakkal foglalkozó munkák szinte alig emlitik ezt az akkoriban igen nagy port felvert eseményt. Pedig mindenképpen elgondolkodtató tény, hogy másfél évvel a második világháború befejezése után vajon miért kerül az esemény keresztlüzébe ismét a haláltáborokat megjárt zsidóság. A korabeli sajtó szerint nemcsak Kunrpa?aras volt antiszemita megmozdulás színhelye. Az Uj Elet, az idő szak egyetlen országos izraelita felekezetú hetilapja a következőket írja: "Ebben a naptári évben tizenké! véres és vértelen pogrom volt Magyarországon ... Ozd, Kunmadaras, Pécs, Celldömölk, Szegvár, Hajduhadház, Makó, Tiszaladány, Karcag, Mezőkovácsháza, Sajószentpéter, Eger."2 További helységneveket, illetve az elóbb felsoroltak közül néhányat találunk a Szabad Nép cikkeiben, kibóvítve olyan helyszínekkel, ahol a középkori vérvád is felbukkant? Tegyük fel, hogy ezeken a helyszíneken nem feltétlenül került sor pogromokra, hiszen nehéz megállapítani, mi is történt valójában. Az is kérdéses, ki mit nevez pogromnak, illetve ki mit ért azon. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy nehéz felkutatni az írott forrásokat. Kunmadarassal kapcsolatban szerencsére több ds>kumentum maradt ránk. Feljegyzések találhatók az Uj Magyar Központi Levéltárban, a Politikatörténeti Intézet Levéltárában. A Belügyminisztérium Történeti Irattárában is őriznek az eseményekkel foglalkozó dokumentumokat, ez utóbbiak nagy része azonban kutatási korlátozás alá esik. További hiteles kord okumentum a Nemzetgyűlési Napló. Néhány adat Kunmadaras hétköznapi
életéről
Kunmadaras lakosainak száma 1941-ben 8231 fő, magyar nemzetiségű falu. A lakosság vallás szerinti megoszlása hűen tükrözi az átlagos alföldi falvakét: többségében reformátusok (6901 fő) és római katolikusok (1015 fő), az izraeliták száma pedig 273 fő: A község területe 1936-ban 26 536 kat. hold, legelő 7779 kat. hold, erdő 124 kat. hold, rét 1458 kat. hold, kert, szőló és nádas együtt 475 kat. holdat tesz ki. 5 A községben 15 birtok volt 500 és 1000 hold között, a kis- és középbirtokok nagysága együtt érte el a 483 kat. holdat. 6 Területi adottságának megfelelően jelentős volt az állattenyésztés. A lakosság nagyobb része: 2776 fő a mező gazdaságban tevékenykedett, míg iparral 368 fő és ke-
reskedelemmel 158 fő foglalkozott.? A világháborút megelőzően négy országos és egy hetivására volt. A zsidó lakosság beilleszkedett a község életébe: orvos,' ügyvéd, több kereskedő és iparos, valamint boltos, gyáros és egyéb foglalkozású került ki közülük. Létszámuk 1830 és 1863 között növekedett meg jelentősen. Ebben az időszakban épült fel a község zsidó temploma, és 1925-től a hitközségben működött egy háromtantermes, egytanerős iskola is." A harmincas évek második felében és a második világháború alatt megváltozott a zsidóság helyzete Madara son csakúgy, mint az egész országban mindenhol. A terület deportálási központja Karcag volt, ahol 1944. április 24-én hozták létre a gettót. A város gettója csaknem 1300 zsidót fogadott be. Közülük mintegy 800-an helybeliek voltak, a többieket a szomszédos településekről vitték be. Június 18-án a gettó lakosságát átszállították a szolnoki cukorgyárba, melyet a szomszédos települések "bevagonírozási" központjaként is használtak. A deportálásokra 1944. június 29-én került sor. Egy transzportot Strasshofba (Ausztria) irányítottak, a többieket pedig Auschwitzba! A Strasshofba szállítottak mintegy háromnegyed része életben maradt. Közülük Kunmadarasra 1945 végéig hetvenegynéhányan tértek vissza. lD Az újrakezdés nehézségei
A hazatérés nemcsak Kunmadarason, hanem az ország többi vidékén is komoly súrlódásokat hozott, hiszen köztudott volt, hogy az elhurcolt zsidók javait és ingóságait a hátramaradt lakosság igyekezett kisajátítani. Ezzel kapcsolatban mindenhol vagyoni viták zajlottak, de vidéken és főképp a falvakban a konfliktusok igen élesek voltak." A kérdés megoldása foglalkoztatta a zsidóság országos vezetőségét is. Rendre javaslatokkal fordultak az illetékes kormányzati szervekhez, és sürgős intézkedéseket kértek. A kéréseket mindig előzékenyen meghallgatták, érdemben azonban nagyon kevés történt. 1945 márciusától ugyan működött az elhagyott javak kormánybiztossága, ez azonban nemcsak a zsidóság ingóságaival foglalkozott. A zsidóság és az állam egyetértett abban, hogya hazatértek et segíteni kell ellopott ingóságaik visszaszerzésében, illetve kisajátított ingatlanaik visszaadásában. A konkrét intézkedések azonban továbbra is késtek. A zsidóság vezetősége hiába kérte, hogy "az elhagyott zsidó javakat megfelelő intézkedéssel az elrabolt zsidó javakkal együtt össze kell gyűjteni és vissza kell juttatni a jogos tulajdonosnak. Ha pedig a jogos tulajdonos nem jelentkeznék, akkor az összegyűjtött javakat a zsidó közösség rendelkezésére kell bocsájtani."12 Hogy a gyakorlatban mi volt a helyzet ezzel kap-
69
ság erre a napra túzte ki Karcagon Nagy János kunmadarasi tanító, volt leventeoktató megismételt népbírósági tárgyalását. Nagy Jánost azzal vádolták a még 1945 júniusában indított perben, hogy 1944 májusában a község piacterén háborús propagandát folytatott, továbbá, hogy 1944 szeptemberében a község leventéit mint önkénteseket vitte el, és ezzel hozzájárult a háború meghosszabbításához. Mivel mind a tizenhat leventét épségben hozta vissza Nyugatról, Kunmadaras elitje szinte egy emberként sorakozott fel a község református tanítója védelmében. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a feljelentők soraiban kommunista és szociáldemokrata párttagok voltak, közöttük deportálásból visszatért zsidók. 16 Mint az előzőekben említettük, 1945 júniusában lezajlott az első népbírósági tárgyalás. A Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT) ennek az első fokú tárgyalásnak az ítéletét hatályon kívül helyezte, mivel az "ebben az eljárásban részt vett bírósági tanácsban nem foglalt helyet a Nemzeti Parasztpárt és a Polgári Demokrata Párt tagja, hanem helyettük más, nevezetesen kisorsolt személyek jártak el. Ebből az okból a NOT döntése szerint az eljárt bíróság nem volt szabályszerűen alakítva."17 Ez semmisségi ok, ezért túzték ki újra a tárgyalást 1946. május 20-ára. A lakosság véleménye a tanítóról azonban semmit sem változott. A népbíróság - talán tartva a rá nehezedő tömegnyomástól - a kihirdetett tárgyalást nem is Kunmadarason, hanem a mintegy 5 km-re fekvő Karcagon akarta lefolytatni. csolatban Kunmadarason, azt igen jól szemlélteti a pogrom után tartott statáriális bírósági tárgyaláson elhangzott egyik párbeszéd: ,,- ... miért bántotta ezt a zsidót, akivel maguknak soha nem volt bajuk? - Bajunk nem volt, de tetszik tudni, a németek odahordták a mi házunkba a Rosinger bátyjának, a Bélának a bútorait, más bútorunk nem is volt. Aztán, mikor a Józsi hazajött, az ő bútorait már elvitte a,párt és eljött az enyéimért, hogy azok a Béla bútorai. Es elvitte. Az uram ekkor szidta a Rosingert, de nincs igaza, mikor a Takács Ferenc ma is a Schwarz bundájába jár és ő volt a párttitkár a faluban?" 13 A példa azt is tükrözi, hogy nemcsak magánszemélyek, hanem pártok is megszerezhették maguknak a deportáltak vagyontárgyait. A hazatértek abban reménykedtek, hogy az új rendőrség majd segíteni fog volt ingóságaik visszaszerzésében. Ezért sokan szinte feltétel nélkül készek voltak együttműködni a helyi belügyi szervekkel, vagyis a kommunistákkal, hiszen köztudott, hogy a rendőrség feletti ellenőrzést az MKP szerezte meg. A belügyi és igazgatási terület a koalíciós időszakban állandóan a viták és harcok színtere volt. l4 Az egyik nagy vitára okot adó végrehajtó szerva még az Ideiglenes Nemzeti Kormány által létrehozott népbíróság volt. Mind a demokratikus rendőrség, mind a népbíróságok döntően kommunista befolyás alatt álltak. Tényként kell elkönyvelnünk, hogy a kommunista párt a népbíróságokat többnyire zsidó értelmiségiek, elsősorban jogászok részvételével múködtette.15
Nagy János perének előzményei Az 1946. május 20-án lezajlott népbírósági tárgyalás már a másnapi pogrom egyik közvetlen előzményé nek és kiváltó okának tekinthető. A Szolnoki Népbíró-
70
Előkészületek
a karcagi tárgyalásra
Tartottak attól, hogy ismét közbeszólásokra, nemtetszés-nyilvánításokra, esetleg rendzavarásra kerülhet sor, csakúgy, mint az elsőfokú tárgyaláson. A félelem jogos volt. Nagy János, hogy igazát még jobban alátámassza, a tárgyalást megelőző napokban a községben múködő demokratikus pártok vezetőségéhez kérelemmel fordult: "hassanak oda, hogy a népbíróság az ő ügyét kedvező en intézze el".IBUgyanezt cselekedte a tanító felesége is azzal a különbséggel, hogy ő a Magyar Nők Demokratikus Szövetségét kereste meg. Ennek eredményeként - a helyi szociáldemokrata párt kivételével - mindegyik pártszervezet Nagy János ügyének kedvező elbírálása érdekében írta meg a beadványt a népbíróságnak. És itt lépett be az események menetébe a helyi kisgazdapárti titkár: Takács Gergely. Már régről ismerte a tanítót, sőt állítólag barátok voltak. Az ő személye azért fontos, mert a kommunista párt őt használta ki a kisgazdapárttal szemben; megpróbálták bebizonyítani, hogy a kisgazda titkár az események szellemi irányítója. Egyszerű volt így elhitetni az átlagemberrel, hogy a FKGP valóban a demokratikus államrend ellen tevékenykedik, és minden lehetőséget megragad, hogy a régi rend embereit védelmezze, esetleg újra legális tevékenységhez juttassa. A tárgyalás napján, tehát május 20-án a Nagy János védelmében megírt kérvény t küldöttség vitte Karcagra, és adta át a népbíróságnak. A küldöttség azonban jócskán kibővült, szabályos tömeget alkotott. Ebben volt - állítólag - jelentős szerepe Takács Gergelynek, aki a gyülekezési helyet a kisgazda párthelyiség előtti területre hirdette meg. Innen egy kisebb létszámú társaság indult útnak, a község piacára érve azonban újabb csoport csatlakozott hozzájuk,
"tagjait ,más pártok és egyesületek toborozták össze" .20Igy mintegy 250-300 helybéli indult Karcagra. Mások is a tárgyalásra igyekeztek, közöttük a beidézettek, valamint a népbírósági per legfontosabb terhelő tanúja, Takács Ferenc és felesége. Takács Ferenc a helyi kommunista párt titkára. Az ő vallomása miatt ítélték el a tanítót 1945 júniusában. 21 Ettől kezdve az események felgyorsultak és kiszámíthatatlanná váltak. A hangulatból ítélve joggal lehetett attól tartani, baj lesz. Azt viszont senki sem gondolhatta, hogy pogromba torkollanak.
Karcag határában Karcag határában a tömeg megállásra kényszerült, a rendőrség ugyanis az érkezőket kordonnal fogadta. A budapesti népbíróság öttagú különtanácsa által 1946. július 25-én kihirdetett ítéletében az áll, hogy a Kunmadarason maradtak közül valaki telefonált a karcagi rendőrségnek, jelezve a tömeg érkezését. A felvonulókhoz eközben karcagiak vegyültek, és azt terjesztették, hogy a városból két gyermek elveszett. Feléledt hát a középkori vérvád, amely még 1945 után is fel-felbukkant az ország különböző pontjain. 22 Nagy izgalmat váltott ki az a hír is, hogya zsidók telefonáltak Kunmadarasról, ne engedjék be a tömeget Karcagra. A tömegben találjuk a pogrom utáni népbírósági tárgyalás elsőrendú vádlott ját, Tóth Zsigmond pozsonyi születésű, csehszlovák állampolgárt, kunmadarasi lakost. 1946 márciusától Rajkán tartózkodott, majd onnan érkezett a községbe "anyai nagyszüleihez, kiknek némi földbirtoka van ottan . .. .Tevékenységet nem fejtett ki, s~emélye úgyszólván senki előtt nem vált ismertté."23 O az, aki a hangulatot tovább szította. "Rögtön kijelentette a hírrel kapcsolatban, hogy biztosan a zsidók tüntették el a karcagi gyermekeket. Mondta, hogy Szlovákiában is fordultak elő hasonló esetek, s ezért ott több zsidót fel is akasztottak, lámpavasra húzta őket a nép. Az oldalán lógó tőrre mutatva kijelentette, hogy az is használatban volt ott a zsidók ellen."24 Közben a tömeg várakozott. A források kiemelik, hogy az antisZemita hangulat itt kezd igazán a felsZÍnre törni. Kétségt~len, nem egyértelmű a rendőr ség reagálása sem. E. Kovács Kálmán, az MKP kiküldött instruktora a következőket jegyezte le: "A város határában a rendőrség elállta a tüntetők útját, előre látható volt, hogya tárgyalás nem végződik felmentéssel s ez esetben a tömeg meglincseli a népbíróságot. Alkudozás kezdődött a tömeg vezére, Takács Gergely FKGP titkár és a rendőrség között, hogy Nagy Jánossal a tárgyalására hány embert engedjenek be. A rendőrség végül 50 embert akart beengedni, de Takács Gergely szónoklatot tartott és felizgatta a tömeget, hogy ne engedjék Nagy Jánost, csak ha mindnyájan mehetnek vele. Mikor a tömeg fenyegető magatartást tanúsított, a rendőrség riasztó lövéseket adott le. A népügyész elővezetési parancsot adott ki Nagy János ellen, de a tömeg Takács Gergely felhívására nem adta ki, visszaindultak Kunmadarasra. "25 A feljegyzésből kitűnik, hogy Takács Gergelyt próbálják a központba állítani, mintha ő irányította
volna a történéseket. Ezzel szemben Pelle János idézett tanulmánya szerint dr. Lázár Dezső orvos, a Parasztpárt helyi főtitkára volt az, aki megpróbált közvetíteni a dühös, ingerült madarasiak és a népbíróság között, annak érdekében, hogy bebocsátást nyerjenek. Egy szemtanú - Kiss Imre - viszont szintén Takács Gergelyt és Kovács Géza nazarénus hittérítő t jelölte meg vallomásában szónokként.26 Tehát még az alapvető mozzanatokat is nehéz tisztázni. Joggal merül fel a kérdés, vajon a vádlott református tanító védelmére - hiszen minden az ártatlansága mellett szólt - mit tett saját egyháza? Létezik egy ismeretlen eredetű jelentés, amelyben e jelenetnél színre lép a református egyház. A jelentés s~erint Tót János kunmadarasi lelkész - a Magyar Elet Párt ja ottani volt vezetője - akadályozta meg Nagy János előállítását . 27 Valószínűnek tűnik, hogya rendőrség intézkedett. A tömeg lecsillapítására figyelmeztető lövést adtak le. Ezt a pártinstruktor előbbiekben idézett jelentése, valamint Kiss Imre vallomása is alátámasztja. Végül a népbíróság a tárgyalást ismét elhalasztotta, és Nagy János ~ovábbra is élvezhette viszonylagos szabadságát. Igya kunmadarasiak hazaind ultak. A történtek és a szereplők részletes leírása, bemutatása azért is szükséges, hogy világossá váljon, hogyan ért el tűrőképességének határára amadarasi tömeg. Ami az előzőekben leírtakból megállapítható, mindennapos feszültségforrást jelentett, hogya deportáltak javait a község lakosai kisajátították, s nem akarták visszaadni. A helyzetet tovább nehezítette, hogy a zsidóság segítségért fordult a rendőr séghez, amellyel szemben emiatt szintén ellenszenv alakult ki a madarasiak között. A népbírósági per csak tovább fokozta a lakosság ellenérzéseit, amelyekhez hozzájárult a vérvád terjesztése is.
Az
első
incidens - az
első
áldozat
A délután három órára kitűzött tárgyalásról a tömeg estére éit haza Kunmadarasra. Már a községbe érkezés pillanatában újabb incidens fokozta a feszültséget. A hazatérők útközben megegyeztek, hogy az ipartesület székházában még aznap este összegyűlnek, és kérvény t írnak az igazságügy-miniszternek Nagy János felmentése érdekében, valamint összegyűjtik a tanúkat, hogy vonják vissza terhelő vallomásaikat. Ennek az "akciónak" az első mozzanata az volt, amikor a szekéren hazatérő Takács Ferencet és feleségét a község határában néhányan megállították, körbevették és a következőket kiabálták feléjük: "Megálljatok rohadt demokráciások, a zsidó népbíró ság bérencei, zsidóbérencek, most nem lesz népbírósági tárgyalás!" 28 Takács Ferencnél fegyver volt, és használta is, de hogy célzott~e valakire, vagy csak a levegőbe lőtt - nem tudni. Aldozat ez alkalommal méKnem volt. Ugyanezt az incidens t a pártinstruktor E. Kovács Kálmán a következőképpen jegyezte le: "a megtámadottak közül egyesek alkalmatlan fegyverből három riasztólövést adtak le, mire a tömeg megijedt és elállt a támadástól" .29 Egyetlen forrás alapján sem lehet eldönteni, hogy Takács Ferenc hogyan használta
71
fegyverét. Még a pogrom után tartott statáriális tárgyalás jegyzőkönyve is diplomatikusan fogalmaz: "A kocsin ülők revolvert szegeztek a támadóknak, a kocsis pedig a lovak közé vágott, s így sikerült kimenekülniök az embergyúrúből." 30 Közben elókerült három kunmadarasi rendőr, akik a "tömeg felszólítására ... lefegyverezték Takács Ferencet, őt pedig az ipartestület székházba kísérték."31 Ez már az események következő színhelye volt. Aki Karcagon járt, az mindenképpen ide igyekezett, hiszen úgy döntöttek, hogy megtárgyalják a napközben történteket. Rajtuk kívül azonban még igen sokan voltak kíváncsiak a beszámolókra. A gyúlésnek feladata volt még az előzőekben említett kérvény megírása, illetve a terhelő tanúvallomások visszavonatása. Takács Ferencék már jelen voltak. Nem tudni, sikerült-e a felbőszült tömegnek rábírni őket, hogy vonják vissza vallomásukat. Mindenesetre nagy összevisszaság, nagy hangzavar lehetett, mert végül is a rendőr ség közbeavatkozott, és Takács Ferencéket amadarasi rendőrlaktanyába kísérték, ahonnan csak reggel öt órakor távoztak el. Valószínűleg nem voltak hajlandók még a tömeg nyomására sem lemondani terhelő vallomásukról, így a fenyegető hangulat indokolttá tette a tanúk védelmét. Felvetődik a kérdés, a rendőr ség miért nem oszlatta fel a székházban összegyűlte ket. Mivel határozott rendőrségi intézkedésre nem került sor, közvetve hozzájárultak, hogy egy csoport elindulhatott az első áldozat, Wurczel Ferenc lakására. Ó volt a helyi szociáldemokrata párt titkára, a népbírósági per egyik zsidó származású tanúja. A csoport nevében Vona József (ötödrendű vádlott) biztosította Wurczel Ferencet, hogy semmi bántódása nem lesz, csak vonja vissza a vallomását. Wurczel Ferenc nem akart kijönni a házából. Valószínűleg tartott a pattanásig feszült tömeghangulattól, ezenkívül sötét volt, számára ellenségekkel teli az éjszaka, rendőröket nem tudott a maga védelmében, talán hallotta, mi történt Takács Ferencékkel, és az egész nap történései sem sok biztatót sugalltak. Végül úgy döntött, útnak indul a csoporttal együtt. "Mikor megérkeztek, az ipartesület előtti gyalogjárót megszállva tartotta az ott lévő tömeg, s így Wurczel Ferenc - aki lakásából az ipar!estületig a gyalogjárón haladt - kikerült az úttestre. Igy azután nekitámadt a tömeg: öt fogát kiverték, a koponyáját és a homlokát megsebesítették, és úgy összevissza rugdos ták, hogy egyik oldalbordája is elrepedt. Sérülései 20 napon túl gyógyultak. Bántalmazóinak kilétét megállapítani nem lehetett."32 Wurczel Ferencnek még csak a lehetősége sem volt meg, hogy bemenjen az ipartestület székházába, és elmondhassa véleményét, esetleg visszavonja vallomását. Ez azt bizonyítja, hogy nem mint tanút, hanem mint zsidót verték meg. "Csak amikor öt fogam a kezemben maradt, jöttem rá, hogy nem mint szocialistát vernek, hanem mint zsidót"33 - vallotta később. Az ipartesület székházában eközben ismét hallatta hangját Tóth Zsigmond, és nem is akárhogyan. Megjegyzései alapján nyílt antiszemita uszítás t végzett. Ezt bizonyítja az a figyelmeztetése is, mely szerint a zsidók éjszaka el akarják rabolni Nagy János tanítót, ezért védelmére őrséget kell szervezni. A többség vakon elhitte ezt a, minden józan mérlegelést nélkülöző újabb rémhírt. Igy szerveződött meg a Nagy János
72
"személyes biztonságára" vigyázó őrség, melynek tagjai (összesen nyolcan) időközönként váltották egymást. Más kérdés, hogy Nagy János kijelentette: az őr ségre nincs szükség. Még mindenki együtt volt a székházban, amikor Tóth Zsigmond újabb felhívást intézett az egybegyűl tekhez: "másnap mindenki legyen a piacon, mert ott valami történni fog, lehet, hogy zsidóverés is lesz".34 Elkészült több aláírással az igazságügy-miniszterhez címzett kérvény is, igaz, már nem az ipartesület székházában, hanem Retzer Henrik lakásán. Ezt követően a ti:?meg szétoszlott. Ejszaka semmi említésre méltó nem történt. Az azonban most már egyértelműnek látszott, hogya hétfői nap eseményei még nem fejeződtek be. Ezt érezte a madarasi rendőrség is, és félve a folytatástól, még éjjel erősítést kért a meglévő saját 13 embere mellé. Ennek eredményeképpen még az éjszaka folyamán ~Kunhegyesről 9 fő, Karcagról pedig 6-8 fő érkezett. Igy a rendőri létszám 28-30 főre emelkedett, s köztük főhadnagy, hadnagy és alhadnagy is volt."35 1946. május 21.
Másnap, kedden reggel piaci nap volt Kunmadarason. Ilyenkor nemcsak a helybéliek, de a környező községekből, tanyákról, sőt Budapestről is érkeztek árusok. Ezeknek a hetivásároknak az ország gazdasági életében felbecsülhetetlen értékük volt. 1946 tavasz végére, nyár elejére a pengő alkalmatlan fizetőeszköz zé vált. Az emberek árut cseréltek árura, illetve olyan közszükségleti cikkek váltak általános egyenértékessé, mint például a só, a cukor vagy a zsír. 36 Az 1945. évi szárazság és ennek következtében a rossz termés, az új betakarításig súlyos gondokat okozott a lakosság ellátásában. Többek között erről is említést tesz a kommunista párt megyei bizottságának jelentése, amelyet a Központi Vezetőségnek küldött. A kevesebb termés következtében nehezebben teljesítették a beszolgáltatásokat is, "egyes helyeken az a jelszó, hogy miért adjunk be, azért, hogy a kommunistáknak és a zsidóknak legyen!"37 Ez a hangulatjelentés hűen tükrözte a "lappangó" antiszemitizmust. De térjünk most vissza a madarasi piacra. Egyre többen jöttek ki a vásárra, még ha nem akartak is semmit sem venni. Egyesek nézelődtek, mások az előző napi események részleteit tárgyalták meg újra és újra, kiegészítve és továbbszínezve a karcagi gyerekek eltűné sével. Mintha hiába pakoltak volna ki az árusok, köztük zsidók is. Megérkezett Tóth Zsigmond, aki valóban egyik értelmi szerzője volt az eseményeknek. Mintha mindenki rá várt volna, kiadta a jelszót: "Na, most már kezdődhet a tánc!"38 Ettől a pillanattól kezdve Kunmadarason szó szerint elszabadult a pokol. A község zsidó lakosságát véresre verték, nem kímélve öregeket, nőket, gyerekeket. Mindenki egy emberként támadt a zsidókra. Megdöbbentő, hogya menekülők előtt bezáródtak a kapuk, az ajtók, kocsikra nem vették fel őket. 39 Madarason, úgy tűnik, senki sem emelt szót a tömeges vérengzés ellen. Egyetlen újságban nem lehet olvasni arról, hogy valaki megpróbált volna tiltakozni. Joggal kérdezhetnénk, hol volt a megerősített karhatalom, miért nem lépett közbe? Erre még az események további részletes ismertetése után visszaté-
rünk. A megdöbbentő cselekedetek, bűntettek gyors egymásutánja a budapesti népbíróság öttagú tanácsa által hozott első ítélet alapján idézhető fel. A következőket lehet megállapítani. Tóth Zsigmond jelszavát követően a piaci sokaság a vérvád közismert vádpontjait kezdte kiabálni, mely szerint ütni kell a zsidókat, mert ellopják a gyerekeket, hogy kolbászt, paprikást csináljanak belőlük. Hihetetlen, milyen tárgyakat, eszközöket vettek kezükbe az emberek, hogy ütlegeljék áldozataikat. Néhány a jegyzőkönyv felsorolásából: bot, kerítésléc, szódásüveg, lólábszárcsont stb ... A keddi nap első áldozata nem is helybéli zsidó volt. Fisch Vilmos Tiszaszentimréről érkezett, és már kora reggel a piacon tartózkodott. Hallotta, hogy miről beszélgetnek a helybéliek. Megpróbálta meggyőzni őket a vádak képtelenségéről. Hasztalan, mert meg sem hallgatták, hanem nekitámadt Földvári Sándorné, és ütlegelni kezdte, majd a többiek is. Fisch Vilmosnak valami csoda folytán sikerült megszöknie. Ekkor még úgy tűnt, a következő áldozatok, Klein (Kuti) Sándor és felesége, kereskedők is el tudnak menekülni a piactérről. Először tojásosládáikat borította fel hat felbő szült asszony, majd nekiestek a házaspárnak, de ekkor már segítettek a férfiak is. Ha nehezen is, de Kleinéknek sikerült elhagyniuk a piacot. Két fiúgyermekükért rohantak, majd egy idegen házban kaptak menedéket. Ott nem maradhattak sokáig, a házigaz-
dák kérésére el kellett hagyniuk a házat. A falutól két kilométerre fekvő Szilvási tanyára menekültek, de miután a közelükben olyan falubéliek voltak, akik már értesültek a piacon történtekről, itt is veszélyben voltak. A verekedések színhelye ekkor már nem korlátozódott a piac területére. Nemcsak a házaspárt, a gyerekeket is kegyetlenül elverték, ismét sikerült azonban elmenekülniük. Közben a piacon tovább folyt a vérengzés. Megint olyan személy esett áldozatául, aki nem is volt helybéli. Lazarsfeld István reggel érkezett Budapestről, de ő sem "kerülhette el sorsát", sérülései nyolc napon belül gyógyultak!" A piactéri üzlettel rendelkező zsidó kereskedők közül Hasznos Lászlót támadták meg először, aki végignézte a Klein házaspár meghurcoltatását. Teljesen tehetetlen volt, és megdermedt a döbbenettől. Bénultságából egy kiáltás ébresztette fel: "itt is van egy büdös zsidó, agyon kell ütni". Egy nyolc fős csoport rontott be az üzletébe, "kézzel, seprúvel ütötték, mérlegsúlyokat és kékítős üvegeket vágtak hozzá". Azok a zsidók, akik nem tartózkodtak a piactéren, igyekeztek bezárkózni, elbújni. Az utca zajából, az ablakon át szemük elé táruló látványból megértették, hogy életük veszélyben van. Nem messze a piactól lakott Rosenberg Gyula és felesége . Hiába rejtőzköd tek el házukban, a tömeg így is rájuk talált. Felfeszítették kapuj ukat, s eltűnt gyermekeket követelt rajtuk a felbőszült nép. Először az asszonyt, majd a férfit
73
kezdték ütlegelni. Mindketten súlyosa n megsérültek. Délelőtt 11 óra volt, amikor a tömeg Kohn Sándor házához érkezett. A férfi feleségével együtt a lakásához tartozó üzlethelyiségben dolgozott. A" váratlan vendégek" láttán megpróbáltak elmenekülni, de nem volt szerencséjük. A hetvenéves Kohn Sándort az üzletből "kihúzták az utcára és ott ütlegelték. .. a további - talán végzetes ütésektől azután úgy menekült meg, hogy halottnak tettette magát."41 Feleségét ugyancsak megverték. Szülei bántalmazásának hírére a szomszédból hazaérkezett a fiú, aki szintén az események szenvedő alanya lett. A Neulander házaspár a piactól a negyedik vagy ötödik házban lakott. Neulander Ferencné a következőket mondta el 1946. május 24-én a karcagi kórházban: "Kedden de. lO-kor betörtek hozzánk, a kaput kitörték, lerombolták, mi el akartunk bújni, ezek megkerestek és titkos telefont kerestek rajtunk. Kituszkoltak az utcára, ahol fadorongokkal és korbáccsal verni kezdtek bennünket, miközben a következőket kiabálták: népbíróság kell nektek, most ez lesz a bíróság, elég volt a zsidó uralomból, elviszitek a mi gyerekeinket... A férje sérülései: jobb kartörés, bordatörés, fején számtalan törés és repedés."42 A pontosság kedvéért megjegyzendő, hogy azt a nem létező telefont keresték rajtuk, amelyen az előző napon Karcagra telefonáltak, értesítve az ottani népbíróságot a tárgyalásra érkező tömegről. Neulander Ferenc a későbbiek során belehalt sérüléseibe. Szintén a piac szomszédságában lakott Weinberger Ernő feleségével és Ilona nevú lányával. A kö~elből jól látták, mi történik, milyen a nép hangulata. Ugy döntöttek, hogy megbújnak a szomszéd padlásán, bár a tulajdonos nem tudott róla. Mégis rájuk találtak. Weinberger Ernőné így emlékezett 1946. május 24-én a karcagi kórházban: "feljött egy ember, ...aki egy lapáttal elkezdett minket leverni a padlásról. Aztán kaptam egy ütést, hogy eszméletlenül beleestem az árokba. Mikor magamhoz tértem, három nő volt ott, ... nagy husángokkal elkezdtek verni, én nagy nehezen levánszorogtam a kertbe, ahol a három nő azt mondta: még mozog, lehet őt verni. Szerencsémre a rendőr és az orosz parancsnokság közbe lépett, a tömeget elkergették és engem kórházba vittek, ujjaim eltörtek, a fejemen egy 8, egy 7 és egy 5 cm-es varrást kaptam, fél oldalam megbénult, két bordám eltörött."43 Ez az első alkalom, hogy utalást találunk a rendőrségre, hiszen joggal kérdezhető, miért nem avatkoztak határozottan közbe. Weisz Bertalan napi teendőit végezte kis üzletében, amikor hozzá is eljutottak a rémisztő hírek. Azonnal cselekedett: kisietett a vasútállomásra, elrejtőzött egy vagonban, de valószínúleg valaki észrevette, így őt is elkapták. Bekísérték a községbe, ahol a tömeg botokkal a fejét, illetve a védekezésként használt kezét ütlegelte, míg csak eszméletét nem vesztette; A rendőrség teljesen tehetetlen volt. Ugy látszik, a tömeg tudat9san, szervezetten vonult tovább a következő címre. Utközben találkoztak a rendőrökkel. "Ekkor egy rendőrfőhadnagy és egy rendőrhadnagy szétoszlásra szólította fel a tömeget. ... A tömeg a felszólításnak nem tett eleget, mire a főhadnagy és az alhadnagy ... elhajtottak anélkül, hogy a közelükben tartózkodó ... töltött fegyverrel felszerelt közrendőröket... bármiféle utasítással ellátták volna."44 Talán a nap legkegyetlenebb eseménysorozata kez-
74
dődött el, hiszen a soron következő gyilkossághoz a hátra maradt három közrendőr asszisztált. A tömeg felszólította őket, vegyék el Kuti Ferenctől a nem létező fegyverét. A rendőrök bementek hozzá, majd közölték, hogy nem találtak nála semmilyen fegyvert. Kuti követte a rendőröket, kijött a házból. "A tömeg nekitámadt, ütlegelték, a lágyék táján valaki meg is szúrta ... a negyedrendú vádlott (Kálmán Balázs) egy kb. 50-60 cm hosszú, ujjnyi vastag, belül üres, vascső darabot látott meg az udvaron és azt magához vette ... amikor a többiek az ütlegelést már abbahagyták, célozva két hatalmas ütést mért a vascsővel Kuti Ferenc koponyájára, majd egy harmadikat a szájára ... Eme ütések életveszélyesek voltak és Kuti Ferencnek később : júniusban, a karcagi kórházban halálát okozták."45 A következő színhely a község határában található repülőtér volt. Már a déli órákban vagyunk, de a helybéliek "nem voltak tekintettel az ebédidőre" . Kunmadaras felől - talán a menekülés reményében - jött Rosinger József. A reptéren napszámos munkát végzők sem akartak kimaradni a véres eseményekből. Egyszerűen belekötöttek Rosingerbe, aki hidegvérrel azt felelte a támadók kérdésére, hogy nem fél ő száz magyartól sem. Ez még jobban felbőszítette a jelenlevőket, és téglával hajszolni kezdték, bekerítették szerencsétlen embert. Támadni azonban nem mertek, mert Rosinger kezében somfabot volt. Megjelent valahonnan a környékről Vona József (ötödrendű vádlott), és kitépte az erős testalkatú Rosinger kezéből a somfabotot. Innen idézzük az ítélet egy részét: "Szarka Imre nyomban puszta kézzel szájon vágta úgy a sértettet, hogy az hanyatt esett. Azután valamennyien ütötték, akként, hogy a búnjelbot többszörösen kézről-kézre járt, s azzal mértek hatalmas csapásokat sértett valamennyi testrészére. Ujj Ferenc fiatalkorú vádlott... kövekkel is ... ütlegelte .... Azután eltávoztak, s akkor a sértett még életben volt, sőt fekvőhelyzetéből a földről még föl is állt. - Amikor a vádlottak ekként távoztak, három ismeretlen karcagi ember ment a sértetthez és a bűnjel bottal tovább ütlegelték őt. Ekkor törött el eme ütőeszköz. Mindezen bántalmazásoktól származó testi sérüléseibe a sértett ott a helyszínen, még aznap belehalt."46 A továbbiakban nem történt sem ezekhez hasonló, sem súlyosabb véres összecsapás. A piactéren vagy annak közelében még bántalmazták Vajda Andort és Klein Istvá~t, valamint a zsidó származású Bujdosó Ferencnét. Ot azért érte támadás, mert védelmére kelhetett a zsidóknak.
Értekezlet a községházán Késő délutánra járt, a szomorú nap azonban még nem ért véget. Az események megtárgyalására "pártközi értekezlet" -re ültek össze néhányan a községháza nagytermében. A gyűlésen olyanok is részt vettek, akiknek párt juktól nem volt megbízatásuk. Takács Gergely elnökölt, és ő diktálta jegyzőkönyvbe is a következő határozatot: " ... A pártközi értekezlet sajnálkozik a megtörténtek felett, felszólítja Takács Ferencet és feleségét, hogy Kunmadaras községet hagyják el. Felszólítja továbbá az értekezlet Kunmadaras község zsidó lakosságának azt a részét, amelyik nem hajlandó beilleszkedni a község demokratikus életébe, hogy
saját maguk érdekében a falut hagyják el, mert a pártok érettök felelősséget vállalni nem tudnak."47 Ez utóbbi felszólítással nem mindenki értett egyet, legalábbis erre enged következtetni a Szabad Nép egy megjegyzése, mely szerint a kommunisták, a szociáldemokraták és a szakszervezetek képviselői nem voltak hajlandók olyan felhívást aláírni, amely a zsidókat megbélyegezte, illetve a községből való távozásra szólította volna fel. 48 A tehetetlen karhatalom
Takács Ferenc az előbb említett jegyzőkönyvet maga vitte el és adta át a közben megérkezett Polonyi Szücs Lajos vármegyei rendőrkapitánynak. Mint már utaltunk rá, a rendőrség szinte meg sem próbált cselekedni. A pogrom előtti este kértek ugyan erősítést, amely az éjszaka folyamán meg is érkezett. Már hétfő este konkrét lépésre kellett volna magukat elszánniuk. Nem volt elég ugyanis, hogy a kommunista Takács házaspárt bekísérték a laktanyájukba, hiszen ezek után került sor a szociáldemokrata párttitkár megverésére. Majd a délelőtti események láttán, még a keddi napon újabb rendőri erők érkeztek a faluba. Erről számol be Grósz Sándor, aki a deportálásból visszatérve karcagi rendőrkapitány lett. "Déltájban lehetett, amikor telefonhoz hítak és a kunhegyesi járási kapitányság vezetője, Kuklis Pál nagy lélekszakadva ordította a telefonba, hogy Madarason pogrom van és segítsek. ... Ádler Sanyi kis 0,5 t-ás teherautóját vettem
igénybe és 5-6 rendőrrel és Kántor valamint Szabó Lőrinc nyomozóval tőlünk telhetőleg felfegyverezve átmentünk a 14 km-re fekvő Kunmadarasra. Madarasra érve már csendben találtuk a falut. ... A mi odaérkezésünk után nem sokkal megérkezett a kunhegyesi kapitányságról Kuklis és Drukker Pál hadnagy egy gépírónővel, megjött Szolnokról Polonyi Szücs Lajos főkapitány és az orosz nacsalnyik."49 Itt ellentmondás van a népbírósági ítélet és Grósz Sándor feljegyzése között abban, mikor érkezett Kunmadarasra Polonyi Szücs Lajos főkapitány. A lényegen azonban ez mit sem változtat. Egyben ez már a második utalás, amelyben "orosz" katonák jelenlétét említik. Ennek magyarázata az, hogy Madarason még a világháború alatt építettek egy repülőteret, mely a háború befejeztével a szovjet csapatok egyik légitámaszpontja lett. A rendőröknek közbe kellett volna avatkozniuk Kuti Ferenc házánál, ahol a jelen lévő három rendőr végignézte a védtelen ember megverését. Itt elfogadhatatlan a magyarázat, hogy nem volt parancsuk az intézkedésre. A rendőrségi ténykedés nem korlátozódhatott volna arra, hogya sebesülteket kórházba szállítsák. Tehetetlenségüket említi az a "Dringend" távirat is, melyet a Magyar Izraeliták Országos Irodája kapott Kunmadarasról. Azonnal továbbították is az Iroda Ideiglenes Intézőbizottsága nevében dr. Munkácsi Ernő ügyvezető igazgató és Stöckler Lajos elnök - egyenesen Nagy Ferenc miniszterelnöknek. A miniszterelnök átiratot küldött a belügyminiszternek, Rajk Lászlónak a sürgős intézkedés végett. 50
75
Az első visszhangok
ván kisgazda és Drózdy Győző pártonkívüli képviseMindketten hangot adtak felháborodásuknak. Szolnoki István véleménye a következő volt: " ...fegyvertelen, védtelen embereket megölni, kínozni, halálra sebezni, már nem is emberi, hanem állati és baromi".s3 Az okokat keresve arra a megállapításra jutott, hogya felszabadulás után nem világosították fel eléggé a magyar nemzetet arról, hogy tulajdonképpen mi is történt a zsidósággal. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az antiszemitizmus és a vele járó vérvád mesék az országban több helyen fellelhetők, és ennek az az oka, hogy vidéken ,,felzaklatott lelkiállapotban él a nép és ha akadnak lelketlen lélekkufárok, akik felzaklatják az amúgy is pattanásig feszített húrt, akkor ez nemcsak az egyik helyen, hanem másutt is bekövetkezik'? A következőkben Szolnoki István sem hagyta szó nélkül a kunmadarasi rendőrség tehetetlenségét, de kritikáját kiterjesztette a rendőrség egész szervezetére, ami nem más, mint Rajk László, a belügyminiszter támadása. Mint ahogy a dolgozat elején utalunk rá, itt már mutatkozik a két legnagyobb koalíciós párt közti harc. Szolnoki István szavaival: " ... kénytelen vagyok rámutatni arra a sajnálatos körülményre, hogy az országban a végrehajtó hatalom teljesen dezolált állapotban van s ha van is talán pár rendőr, az sem végzi el feladatát úgy, ahogy kellene".ss Beszédének befejező részében Szolnoki kiemelte, hogy "ez nem zsidókérdés _. nem a zsidók érdekében és védelmében lő.
Nyomban megindult a nyomozás, a bűnösök kézre kerítése. Az azonnali megtorlás a társadalom, valamint a külföld megnyugtatására is nélkülözhetetlen volt. Ezt tükrözte a Minisztertanács döntése is, melynek értelmében a területileg illetékes Szolnoki Törvényszék statáriális tanácsának kellett intézkednie. Az üggyel a Minisztertanács soros ülésének napirendje előtt foglalkozott, és elítélte a szomorú eseményt, az országban felbukkanó antiszemitizmust, "amelyek éppen olyan időpontban mutatkoznak, amikor komoly és nagy nemzeti összefogásra lenne szükség, a sorsunkat hosszú időre eldöntő békekötések előtt". sl Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, hogy "feltétlenül halálra kell ítélni, aki ... az események szervezője volt, mert példát kell statuálnunk."52 Ennek megfelelően dr. Ries István, a szociáldemokrata igazságügy-miniszter Szolnokra küldte dr. Auer György budapesti főügyészt. O és a megyei főügyész, dr. Szintay Kálmán intézkedett a rögtönítélő tanács összehívásáról és a tetteseknek a bíróság elé állításáról.
Felszólalások a nemzetgyúlésben A minisztertanácsi ülést követően, 1946. május 25én összeült a nemzetgyűlés . A Kunmadarason történtek miatt napirend előtti felszólalás t kért Szolnoki Ist-
76
állok fel... - ez magyar kérdés ... itt nincsenek különböző kérdések, itt magyar állampolgárok kérdése van" .56 Végezetül visszautasította a Szabad Nép vádját, amely a kisgazdapárt felelősségét hangsúlyozta a kunmadarasi események megszervezésében. Drózdy Győző pártonkívüli képviselő a jelenlévők számára felvázolta a szomorú esel!lény történéseit, de közel sem teljes részletességgel. Ujdonságot jelentett felszólalásában, hogy szerinte "nem lehet Nagy János esetét összekapcsolni a pogrommal" .57 Ismertette azokat a konkrét helyszíneket, ahol népítéletek lezajlottak. Ennek kapcsán vonta felelősségre a Kommunista Pártot, amely meghirdette, hogy "igenis a népnek joga van ... a felháborodásra, mert ha a kormány nem cselekszik, a nép veszi a kezébe a hatalmat és az fog cselekedni".58 Drózdy Győző kiemelte, hogya "zsidóság nem érdemli meg ... , hogy ilyen eseményeket eltúrjön" .59 Beszédének legfontosabb része az a javaslat, hogy a felekezetek elleni izgatásra is ki kellene terjeszteni a statáriális intézkedéseket. A kunmadarasi eseményekkel kapcsolatosan Szeder Ferenc szociáldemokrata képviselő ugyanezen az ülésnapon sürgős interpellációra kért engedélyt, melynek szövegét Vörös Vince jegyző ismertette: "Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy az ország egyes helyein a fasizmus egyik kísérő jelensége, az antiszemitizmus újra jelentkezik? .. Mit hajlandó tenni a kormány, hogy a reakciónak ilyen álruhában való jelentkezését csírájában elfojtsa?,,6o Ennek kapcsán Szeder Ferenc megjegyezte, hogy antiszemita megnyilvánulások vannak a közéletben is, hogy vidéken nem merik este kiengedni a gyerekeket, mert azt a hírt terjesztették el, hogy elviszik és levágják őket. A legfontosabb feladatot az emberek felvilágosításában jelölte meg: " ... kötelessége minden politikai pártnak, a demokratikus pártoknak: tanítani, nevelni, ... hogy ezt a megfertőzött lelkű népet demokratikus gondolkozásúvá tegyük."6! Az elsó tárgyalás
A parlamenti üléseken tovább folyt a vita és vádaskodás a kisgazda, a kommunista és szociáldemokrata pártok között. A kisgazda igazságügyi államtitkár, dr. Pfeiffer Zoltán - egyébként a párt vezetőségi tagja - május 29-én sajtóértekezletet tartott. Beszámolt arról, hogy eddig nyolcvan embert tartóztattak le. A következőkben biztosította a jelenlevő- . ket, hogy "bűnvádi eljárás alá vonják azokat a hatósági személyeket: rendőri tisztviselők et, rendőri közegeket, akik nem igyekeztek megakadályozni a pogrom kiterjedését". 62 Tulajdonképpen dr. Pfeiffer Zoltánnak igaza volt, de mégsem az ő hatáskörébe tartoz'?tt a fegyelmi eljárás megindítása. Erről dr. Major Akos, a NOT későbbi elnöke írt emlékirataiban, ő provokációnak minősítette az államtitkár kijelentését: 3 A második tárgyalás
Közben Szolnokon június 4-én megkezdődött a tárgyalás. A bíróság elnöke dr. Füzessi István, a vád képviselője: dr. Szintay Kálmán, a szolnoki ügyészség vezetője volt. A tárgyaláson részt vett még: dr. Auer György főállamügyész, Szeder Ferenc és Ragó Antal
nemzetgyűlés i képviselő, valamint az Igazságügyminisztérium képviseletében dr. Pfeiffer Zoltán államtitkár. A bíróság előtt nyolc vádlott állt. A kihallgatás után a statáriális bíróság úgy döntött, hogy az ügyet rendes eljárásra utalja, ugyanis a felbújtók felderítésére a rögtönítélő eljárásra megszabott ~etvenkét óra nem lett volna elegendő. Dr. Major Akos ezt a lépést hibásnak ítélte meg, indoklásul a 8020/1939. M.E.sz. rendeletet hozta fel, melynek értelmében "a tettestársak és bűnrészesek kipuhatolását is szem előtt kell ugyan tartani, de emiatt a vádlottak ellen az ítélet meghozását elhalasztani nem szabad".64 Az igazságügy-minisztert helyettesítő dr. Domokos József, a kommunista párti legfőbb államügyész határozottan intézkedett, és az ügyet a Budapesti Népbírósághoz rendelte. (Az igazságügy-miniszter 1946. június 1-25. között a kormányküldöttség tagjaként Nagy Ferenc, Rákosi Mátyás, Gyöngyösi János társaságában Washingtonban és Londonban tartózkodott.) Innentől kezdve a kisgazda dr. Pfeiffer Zoltán és a kommunista dr. Domokos József közötti ellenségeskedések a laikus számára tovább bonyolította az egyébként sem egys,zeru ügyet. Az első ütközés tárgya maga dr. Major Akos személye volt, aki 1945 előtt mint hadbíró műkö dött. Ezért javasolta dr. Pfeiffer Zoltánnak, hogy az előzetesen 1946. július 3-ra kitűzött népbírósági tanács ,:ezetését ne dr. Major lássa el. Mellesleg dr. Major Akos pártonkívüli volt. Az ötöstanács vezetését végül dr. Ries István a kommunista párti Nagy Károlyra bízta. A Budapesti Népbíróságnak ez volt az első ügye, tehát az első ítélete is, melyet a tárgyalás kezdete után három héttel: 1946. július 25-én hozott meg. Ennek értelmében Takács Gergelyt (a madarasi kisgazdapárt szervezőtitkára), Nagy Jánost és Tóth Zsigmondot halálra, további ötvenhat társukat pedig két évtől életfogytig tartó kényszermunkára ítélték. Nagy Ferenc miniszterelnök az ítéletről a következőket jegyezte le emlékiratában: "A kommunisták befolyása alatt álló igazságügyminiszter összeállított egy új tanácsot... Ez a tanács kiterjesztette a vizsgálatot a Kisgazdapárt felé is, és amíg a gyilkosok valamennyien hosszabb-kevesebb időre szóló börtönbüntetést kaptak, addig Nagy János tanító t és Takács Gergely párttitkárt, a Kisgazdapárt vezető tagjait halálra ítélte."65
Újabb vita a nemzetgyúlésben
Az ítélet kihirdetése után ismét megindultak a csatározások a nemzetgyűlésben. 1946. július 31-én Reicher Endre kisgazdapárti képviselő interpellált dr. Ries István igazságügy-miniszterhez amadarasi ügy bírósági tárgyalása tárgyában. Megkérdőjelezte a szolnoki statáriális tanács vizsgálatának leállítás át: "Mind a nyolc vádlott az egyik demokratikus párt tagjai közül került ki, amint ez kiderült az első napon, akkor, amikor egymást állandóan elvtársnak címez ték. ... Tény, hogya következő napon a belügyminisztériumnak egy vezető tisztviselője, aki ugyanannak a pártnak tagja, bent járt a bíróság székhelyén és lépéseket tett a statáriális eljárás leállítása iránt. A legszomorúbb dolog, hogya belügyminiszter beavatkozik egy folyamatban lévő bírósági ügybe .... Harmadik nap ezt a statáriális eljárást leál-
77
"Hogy a népbíróság szigOIúan ítélt-e vagy nem, erről nem nyilatkozhatom, aminthogy nem nyilatkozhatom az egyes vádlottak cselekményéről sem, mert akkor követnék el alkotmánysértést, ha ennek az ügynek részletezésébe itt belemennék. Ez az ügy a Népbíróságok Országos Tanácsa előtt van, az majd felülvizsgálja."70
A végleges ítélet
A$"_ ~~..Mt
t~Il'!!~
*••hI __JS
iI!m1l'&Z,. . . .
lították."66 Az a tisztviselő, akit Reicher Endre megemlített, nem volt más, mint dr. Szebenyi Endre, aki mint a "rendőri főhatóság képviselője a nyomozás keretében felügyeletet gyakorolhatott" :7 Abban lehetett némi igazság, hogy a statáriális bíróság előtt álló vádlottak b}\loldali pártok tagjai lehettek, mert a pártinstruktor E. Kovács Kálmán jelentésében is található egy figyelemre méltó mondat, amely konkrétan erre utal: "A verekedésben részt vettek pártunk és a Nemzeti Parasztpárt lumpen elemei." 68 Ezt a Pfeiffer Zoltántól kapott értesülései alapján Nagy Ferenc miniszterelnök is tényként idézi: "a vádlottak padján ülő emberek valamennyien elvtársnak szólítják egymást... Szebenyi is megerősítette, s így nyilvánvalóvá válik, hogya kunmadarasi zsidóverés és gyilkosság a helybeli kommunisták akciója volt":9 Az előbb említett interpellációra dr. Ries István igazságügy-miniszter az 1946. augusztus 7-i nemzetgyűlé sen válaszolt. Utalt arra, hogy éppen Párizsban tartózkodott a második világháborút lezáró béke aláírásának előkészítése céljából, ahol amerikai újságírók megkérdezték tőle, hogy összeegyeztethetőnek tartja-e a magyar demokráciával az antiszemita megmozdulást, és nem gondolja-e, hogy ez a nyilas uralom folytatása. Ebből is érezhető, hogy a történtek a külföldet is erősen foglalkoztatták. Ries István szerint az interpelláló kisgazda képviselő azzal, hogy támadja a munkáspárti igazságügy-minisztert, továbbá a népbíróságok múködését, a kormánykoaIíció amúgy sem szilárd egységét kívánja bomlasztani. A következőkben dr. Ries István hangsúlyozta, hogy mind Pfeiffer Zoltán államtitkár, mind Domokos József főállamügyész szabályszerűen, a törvények értelmében járt el. Az ötöstanács ítéletéről Ries István véleménye:
78
Ahogy az igazságügy-miniszter utalt rá, az ügy még nem zárult le. Az újabb nyilvános fellebbviteli fő tárgyalás ítéletét dr. Sarlós Márton 1946. november 30-án hirdette ki. Ez a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet a bűnösség, a minősítés és a büntetés kiszabása érdekében alapjaiban megváltoztatta. 71 Ennek értelmében: Tóth Zsigmond elsőrendű vádlott büntetését életfogytiglani fegyház ra módosította, mert az elsőfokú bíróság ítéletének azon részét nem fogadták el, melyben felbújtói búnrészességgel vádolták, viszont tetteiben faj- és felekezet elleni gyűlölködésre izgatás elemeit vélték felfedezni. A másodrendű Takács Gergely kísgazda titkár büntetését összeesküvés helyett izgatás bűntett címén két év és hat hónapi börtönre változtatták. Nagy János tanítót, a harmadrendű vádlottat bűncselek mény hiányában felmentették. Úgy tűnik, hogy ez utóbbi ítéletnél a népbíróság figyelembe vette dr. Domokos József előzetes javaslatát, melynek lényege az volt, hogy ellene az eljárást meg kellene szüntetni. 72 Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a javaslat még 1946 júniusában, az első fokú tárgyaláshoz készült. ott még nem építették be, csak dr. Domokos József szigorító javaslatait, így fordulhatott elő az, hogy a felbújtókat (Takács Gergelyt, Nagy Jánost és Tóth Zsigmondot) szigorúbban - halállal - büntették m~g, mint az elkövetőket. Dr. Major Akos a magyar igazságszolgáltatás történetében egyedülálló esetként említi az 1946 novemberi ítélethirdetést, ez szerinte: "az elsőfokú bíróság teljes dezavuálása volt" .73 Végigolvasva a két ítéletet, a sajtóban megjelent írásokat, beszámolókat, tényként lehet megállapítani, hogy a fent említett három személy közvetlenül nem vett részt a pogrom eseményeiben. Egyedül Tóth Zsigmond végzett nyíltan antiszemita uszítást. Nem tudni, hogy a pogrom idején hol tartózkodtak, de hogy a község utcáin nem, az biztos. Reggel a piacon Tóth Zsigll}ond jelen volt ugyan, de utána csak a június 5-i Kis Ujság számolt be arról, hogy Rajkánál fogták eF4 A többi vádlott ítélete nyolc évtől öt hónapig terjedő büntetésre enyhült. Minden elítélt letöltötte büntetését, kivéve Tóth Zsigmondot, aki 1956-ban kiszabadult, és elszökött MagyarországróF5 , Az ítélet kihirdetése után dr. Major Akos nyilatkozatot tett: ". .. Most a magyar demokráciát egyik saját bírósága úgy állította a világ közvéleménye elé, hogy nem tud a saját háza táján rendet tartani, sőt talán nincs is szándékában gyökeresen kiirtani az ilyen fasiszta cselekményeket. Ismét leszögezem: az első és másodfokú ítéletek között hallatlan aránytalanság mutatkozik. Amíg az első fokon három polgári párti bíróval szemben három munkáspárti bíró ül a tanács okban, addig itt a NOT -nál három polgári párttal szemben csak két munkáspárti. Ez a törvénykezés hibája, amelyen segíteni kell."76 A konkrét feladat nem más, mint a népbíróság intézményeinek megtisztítása
a pártok politikai befolyásától. Ezt emeli ki V. P. is a Jogtudományi Közlöny-ben megjelent cikkében: ". ..számunkra a Kunmadarasból leszűrhető tanulság az, hogy az igazságszolgáltatás depolitizálása immár halaszthatatlanná vált"?' A megoldás
A Magyarországi Cionisták Szövetsége, a Magyarországi Izraeliták Országos Irodája Ideiglenes Intéző Bizottsága és a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitfelekezet Központi Irodája közös levélben fordult Nagy Ferenc miniszterelnökhöz. Ebben ismételten kiemelték annak fontosságát, hogy a kormánynak konkrét intézkedéseket kell foganatosítania, mégpedig jogszabályokat kell hozni és érvényesíteni a zsidók és jogaik védelmében. Erre azért is szükség van, mert az egész országot hullámszerúen antiszemita izgatások borítják el, és nincs komoly hatósági megnyilvánulás, amely ezekkel szembeszállna. A helyzet gyökeres és azonnali megváltoztatása a kormány egyik fontos feladata kell hogy legyen, mert "kétségtelen, hogya felelősséget csak azok viselhetik, akik a fegyveres hatalom felett rendelkeznek" .78 A továbbiakban két intézkedés végrehajtását kérték: az egyik a statárium kiterjesztése faji, illetve felekezet elleni izgatásra, valamint a magánosok elleni erőszak bűncselekményeire; a másik "azon község lakosai, amelyekben zsidóellenes atrocitások történnek, valamennyien egyetemlegesen felelősek legyenek a megtámadott zsidóknak okozott károkért és ebben az irányban megfelelő jogszabályok alkotandók. Ezek a jogszabályok az adópengőben megállapítandó kártérítési összegnek közigazgatási úton történő behajtását is rendeljék el." 79 Ebből a két kérésből egy sem valósult meg. Viszont dr. Ries István igazságügy-miniszter a nemzetgyűlés 1946. szeptember 27-i ülés én benyújtott egy törvényjavaslatot "A magyar zsidóságot ért üldözés megbélyegzéséről és következményeinek enyhítéséről" .80 Ezt a képviselők 1946. október 3-án tárgyalták meg és fogadták el. A törvény elítélte az előző rendszer azon intézkedéseit és rendelkezéseit, amelyek a zsidóságot származása címén jogaitól megfosztották. A nemzetgyűlés ezeket a "barbár szabályokat" hatályon kívül helyezte, visszaállította a jogegyenlősé get, és ezzel megteremtette a jóvátétel jogi feltételeit. Ezenkívül a nemzetgyűlés "háláját nyilvánítja mindazoknak, akik. .. önzetlenül és áldozatkészen álltak üldözött embertársaik mellé és ezzel sokezer emberi életet mentettek meg a pusztulástól". 81 A törvény kimondta, hogy "az állam mindazokat a hagyatékokat, amelyeket örökös hiányában hagyatékként megszerzett... az alábbi rendelkezések szerint létesítendő külön alapnak engedi át. Az alap rendeltetése az izraelita vallásuk, illetőleg zsidó származásuk címén üldözött és ennek következtében segítségre utalt személyek, valamint az ily személyek javára szolgáló intézmények támogatása."s2 Ez a törvény végre jogalapot biztosított arra, hogy beindulhasson a zsidóság kártalanítása. Mindez azonban nem vált valóra.
***
Nem feledkezhetünk meg arról, hogy 1946-ban Szlovákiában, Lengyelországban és Romániában is zajlottak le hasonló antiszemita tömegakciók. R3 Az, hogy Kunmadarason mi történt, ma már teljesen tisztázott: népítélet, melynek tizennyolc sebesült és nem kettő, hanem három halálos áldozata volt, továbbá lincselés, amely a madarasi zsidóság egész közössége ellen irányult. Ami a pogromot követő bírósági tárgyalások kapcsán történt, az jól tükrözi a pillanatnyi politika kétarcúságát. A bíróság először a kommunista párt nyomására "fasiszta provokátoroknak" bélyegezte főbűnösként a helyi politikai ellenfeleket, majd a miniszterelnök közbelépésével a NOT szolgáltatott igazságot, és a két halálra ítélt embert felmentette. A pogrom verekedő tömegének nagy részét írni-olvasni ugyan tudó, de többségében vagyontalan, könnyen manipulálható lumpenelemek alkották. 84 Ez azonban egyetlen vétkest sem menthet fel bűntette alól, hiszen mindenki önmaga felelős tetteiért. JEGYZETEK
1 Magyarország torténeti kronológiája. Szerk. Benda Kálmán. IV. !<öt; Budapest, 1982. Akadémia Kiadó, 1028. 2 uj Elet, 1946. június 6. 3 Szabad Nép, 1946. május 30., június 2.,9., 14.,16. 4 1941. évi népszámlálás. l. Budapest, 1976. 548-549. 5 Magyarország földbirtokviszonyai 1935-ben. Budapest, 1936. 170-171. 6 Magyarország földbirtokosai és földbérlői - Gazdacímtár. Budapest, 1937. 157. 7 1941. évi népszámlálás. l. Budapest, 1976. 454-455. 8 Otvös László: Amadarasi per. Meg nem jelent kézirat. 9 Randolph L. Braham: A mngyar holocaust. Budapest, 1989. Gondolat, 50., 58. 10 Kőbányai János: A magyar siratófal. Budapest, 1990. Szépirodalmi Könyvkiadó, 237. 11 Pelle János: A " mezítlábas vérvád" . 2000, Irodalmi és társa dalm/ havilap. 1990. július-augusztus, 697-76. 12 Uj 11agyar Központi Levéltár, XXX-5-b--l.d. 13 Uj Elet, 1946. június 13. 14 Vida István: Koalíció és pártharcok 1944- 1948. Budapest, Magvető, 1986. 147-03. 15 Pelle J. i. m. 71. 16 Ötvös L. i. m. 17 ÚMKL XX-4-b. 18 Uo. 19. Uo. 20. Uo. 21 Pelle J. ,: m. 73. 22 Szabad Nép, 1946. június 2., B., 14., 16. Vérvád bukkant fel a következő helységekben: Mecsekháza, Földeák, Nyírtas, Mezőkovácsháza, Tiszaladány, Debrecen, Hajdúhadháza, Sopron, Csanádpalota. 23 Belügyminisztérium Történeti Irattára V-56-032 24 Uo. 25 Politikatörténeti Intézet Levéltára 274'/l1./64.ő. e . 26 Ötvös L. I: m. 27 Magántulajdonban található meg: Jelentés a kunmadarasi pogromról 1946. május 20-21. címmel. 28 BM TI V-56-032 29 PI Levéltára, 174./11. / 64.ő.e . 30 BM TI V-56-032 31 Uo. 32 Uo. 33 Haladás, 1946. május 30. 34 BM TI V-56-032 35 Uo. 36 Izsák Lajos: A koalíció évei Magyarországon 1944- 1948. Budapest, 1986. Kossuth, 106. 37 PI Levéltára 274 . /11./64. ő.e.
79
38 39 40 41 42 43 44
45 46
47 48 49 50 dr. 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63
BM TI V-56--032 Tiszav/dele, 1946. június 6. BM TI V-56--032 Uo. Magántulajdonban található meg: jegyzóMnyv címmel. Uo. BM TI V-56-32 Uo. Uo. Uo. Szabad Nép, 1946. május 23. Otvös L. /: m. ÚMKL XIX-A-l-j--65.d. (A jelzet megadásáért köszönet Halabuk Józsefnek) új Élet, 1946. május 30. Uo. NemzetgyűlésiNapló, 1946. május 25. Uo. Uo. Uo. Uo. Uo. Uo. Uo. Uo. Kis Újstfg, 1946. május 29. Major Akos: Népbíráskodás - forradalmi t(jrvényesség.
Kőbányai
Budapest, 1988. Minerva, 279-298. 64 Major Á. i. m. 283. 65 Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfiiggijny mógot/. Budapest, Európa, 1990. 331-337. 66 Nemzetgyűlési Napló, 1946. július 31. 67 Major A. i. m. 288. 68 PI Levéltára 274./11.1 64.ó.e. 69 Nagy F. i. m. 335. 70 Nemze/gyűlési Napló, 1946. augusztus 7. 71 Major A. i. m. 292. 72 PI Levéltára 274./ll./64.ó.e. 73 Major Á. i. m. 292. 74 .Kis Újság, 1946. június 5. 75 Otvös László: A madarasi antiszemita megmozdulás. jászkunság, 1990.1. sz. 82-92. 76 Major Íj.. i. m. 196. 77 Major A. i. m. 197. 78 ÚMKL XIX-A-l-j-67.d. 79 Uo. 80 NemzetgyzílésiNapló, 1946. szeptember 27. 81 Corpus Juris Hungarici - Magyar törvénytár -1946-os törvénytár xxv. törvénycikk, Budapest, é. n. Frankiin, 106. 82 Uo. 83 Varga János: A miskolci népítélet, 1946. Medvetánc, 1946. 2-3. sz. 310. 84 BM TI V-56--032.s
János
Kuntnadaras (munkacím) filmnovella Jancsó Miklósnak, hogy megcsinálja
A
kis utazás című szociográfiámhoz (Magyar Siratófal, Szépirodalmi-Tevan,
1990) dokumentumanyagot gyűjtve, két figura és két mondat adta a megfilmesíthetőség ötletét és fikcióját. (Míg az események kerete megtörtént tényeken alapszik.) Rosinger Jóska, akit a madarasi pogrom során utolsóként vernek agyon 1J1enekülte'ben a falu végén dolgozó pályamunkások. Es a félkegyelmű Kozár Eszteré, aki a pogromot elindította a piactéren, s aki azt mondta a Szabad Nép riporterének, hogy "azóta lett tlyen, mióta a férjét rajtakapta az anyjával." S még egy apró momentum, amit az egyik túlélő mond el. Amikor hazajött a koncentrációs táborból, az utolsó szakaszt gyalog tette meg, s nem sokkal Kunmadaras előtt a pusztán egy orosz katona befogta munkára; juhok összeterelésére, s utána kenyeret adott neki. A film: a tizennégy-tizenöt éves Rosinger Jóska "fejlődés regénye " . A meggyilkolása előtti pillanatokban be is teljesedik: megnyomorított, "gyáva zsidó" lelke felszabadul. Ezért a film képeit javarészben az ő belső monológja kíséri.
80
Puszta, tanyaépület. Kozár Eszter kosárban élelmet visz férjének. Keresi a házban. Végül a kamrában találja meg, in flagranti az anyjával az állatok között. Eszelősen rohan vissza a faluba, akadozva szalad, mert öt-hat hónapos terhes. A faluba hazatérő csorda. A falu végén egy kis nyápic fiú, Rosinger Jóska, megy elé a két tehenüknek, és nógatja őket hazafelé. Eszter hozzászalad, és összevissza csókolja, ölébe kapná a meglepetéstől megbénult gyereket. Majd őrületéből föleszmélve rájön, hogy ez nem az ő meg sem született gyereke, és eltaszÍtva magától, elrohan. Rosinger Jóska beköti az istállójukba az állatokat. A házuk. Idős, fekete ruhás szülei pakolnak. Vacsora. Az utolsó. Meggyúj~ák az ünnepi gyertyákat. Holnap be kell vonulniuk a szomszédos város gettójába. Eszter egy istállóban elvetél. Másnap hajnal. A gettóba vonulás. Néptelen, csendes falu. A kocsma előtt a leventeoktató és néhány tanítványa gúnyos, antiszemita szavakat ki-
