Budakalász Város Polgármesteri Hivatal
iktatószám: 621/8/2010
:
„Kulturális örökségek” megőrzésének támogatása PÁLYÁZAT Project: Luppa -sziget építészeti és kulturális örökségének feltárása.
Projekt: Luppa -sziget építészeti és kulturális örökségének feltárása A projekt kifejtése során a felhasználó ismereteket szerezhet Luppa sziget építészeti hagyományairól, az egyes nyaralók érdeklődésére számító tulajdonosainak életútjáról, a sziget hangulatáról és a nyaralók jelenlegi állapotáról. Az információk hasznosak lehetnek: - idegenforgalmi szempontból - Budakalászi lakosok számára, hogy megismerjék Luppa szigetet - Budakalász Önkormányzata részére a település fejlesztés és építési engedélyek kiadása tekintetében. Valamint fontos információk lehetnek a nyaralók jelenlegi állapotának fotói, a napi munkához és a jövőbeli visszatekintés érdekében. A projekt végrehajtása során Németi Jenő végzett kutatási, gyűjtési és fotózási munkákat. Az anyag összeállítási munkáit, szerkesztését, a kutatás és gyűjtés segítését valamint a fotók nagy részét Lupa Egyesületi tagok közreműködésével, társadalmi munkában, külön juttatás nélkül Elek Péter készítette. A kutatást folytatjuk és folyamatosan frissítjük az anyagot, hogy a jelen és az utókor megismerhesse Budakalász gyöngyszemét a Luppa szigetet. TARTALOM 1. Luppa szigeti nyaralók: Kozma Lajos hatása a sziget nyaralóinak építészetére, a nyaralók jellemzése és a jövő elképzelései. Kollár Bence Elméleti szakdolgozata. 2. Kulturális, építészeti örökség: egyes nyaralók megmutatása és az érdeklődésre számító tulajdonosainak életútja. Luppa Péter, a sziget névadója Egy fás sziget és a papír tíz forintos. Jankó János festőművész. A sziget parcellázása Platán sor 3. Molnár C. Pál festőművész Platán sor 4. Dr. Szekeres-Varsa Vera, Dr. Román András építész. Platán sor 8. Kozma Lajos építész, Walter Rózsi operaénekes, Sóváry Emil gépészmérnök Platán sor 13. Dr. Litván György történész Platán sor 29. Tatai Tibor olimpikon Platán sor 39. Soros Tivadar, Soros György közgazdász, Soros Pál mérnők, Margitai Ági színművész Platán sor 41. Makrai Katalin olimpikon, Schmitt Pál olimpikon, köztársasági elnök, Platán sor 86. Krisztinkovich Béla műgyűjtő, kerámia szakértő Rév utca 2. Bacsó Péter filmrendező Kacsa utca 3 Csécsy Imre író, műfordító, országgyűlési képviselő, Csécsy Magda nyelvtanár, nyelvtudós Melléklet: Luppa szigeti házak fotói, 2010-es állapot. Luppa szigeti körkép Dera TV videója (video elindítása: d VTS_01_1 VOD fájlra való kétszeri kattintással)
Luppa Péter a sziget névadója Illő, hogy megtudjunk mindent arról az emberről, akiről a szigetet elnevezték. Luppa Péter mérnök, országgyűlési képviselő 1838-ban született, Pomázi lakos volt. 1857-ben Bécsből öt technikus társával együtt csolnakon ment le a Dunán a Fekete tengerre. Keleti utazását közzétette részint saját neve, részint Kőhegyi álnév alatt. 1861-től Pest megye tiszteletbeli főmérnöke lett és 63-ban birtokára, Pomázra ment és ott mintagazdaságot rendezett be. 1875-78-ban a szentendrei kerület képviselőjévé választották. Szabadelvű párt tagjaként 1887-től újra képviselő. A Phyloxéra tanulmányozása céljából Franciaországban hosszabb utazást tett és tapasztalatait a kormány rendelkezésére bocsátotta és ezért a Ferencz József rend középkeresztjét kapta. Útleírása, történeti, régészeti, közgazdasági, különösen szőlőgazdasági és politikai cikkeket írt. Leveleit Bécsből a Magyar Néplapban (1857), cikkei a Vasárnapi Újságban (1858), Délibábban, Napkeletben jelentek meg. Képviselőházi beszédei a Naplókban (1892) vannak. Kőhegyi álnéven Dunai Útirajz írt, amely folytatásokban jelent meg a Napkelet c. folyóiratban 1858-ban. Pomázon a Kossuth Lajos utcában van egy kis helytörténeti múzeum, a falu sváb és szerb lakosainak néprajzi használati tárgyaiból összeállítva. A kis emlékmúzeum egy komplett századfordulói tipikus szerb lakószobát is bemutat a szokásos berendezéssel, hímzésekkel, ikonokkal és a képek kereteit díszítő hímzett kendőkkel.
Luppa szigeten, az Országgyűlés Hivatalának üdülőjében, található Luppa Péter emléksarok
Egy fás sziget Az egy fás sziget Luppa sziget és Szentendrei sziget között helyezkedik el. A rég „zöld” 10 forintos bankjegyen ez a sziget látható.
A bankjegyre az egy fás szigetről egy festmény került rá, melyet Jankó János festett és a kép eredeti címe Folyóparti táj. A képen jobbra a Szentendrei sziget, balra Luppa sziget látható.
Készült ugyanarról a helyről még egy festmény:
Az egy fás sziget ma:
Jankó János (Tótkomlós, 1833. nov. 3. – Bp., 1896. márc. 29.): festő és rajzoló, ~ János etnográfus apja. Szarvason már gimnazista korában rajztanítással foglalkozott. Pesten állította ki első életképeit (Búsuló betyár, 1854; Felköszöntő a kocsmárosra, A menyasszony üdvözlése, 1855; Magyar parasztmulatság, 1860). 1864-től a bécsi akadémián tanult, ahol csakhamar felfigyeltek karikatúráira. A m. élclapok hívására 1866-ban Pestre jött, s rajzait ettől kezdve a bécsi Kikeriki, valamint a pesti Bolond Istók és Üstökös közölte. Tipikus és közkedvelt karikatúra-figurái (Sanyaró Vendel, Tojáss Dániel, Seiffensteiner Salamon stb.) főként a Borsszem Jankóban jelentek meg. Rajzainak számát mintegy 70.000-re becsülik. – Irodalom: M. Kiss Pál: J. J. (Gyula, 1961.)
Jankó János sírja Budapesten, a Kerepesi Temetőben 11-1/a-25. Kallós Endre alkotása
A sziget parcellázása A Helvétia építő és ingatlan RT. nevű cég 1932-ben parcellázta a szigetet, jól átgondolt és szépen kivitelezett tervek alapján. Megteremtette az infrastruktúrát és ezzel a kulturált üdülés lehetőségét. Példa lehetne arra, hogy milyen sorrendben kell egy területet a természettől „elhódítani". Általában fordítva történik. Előbb épülnek, aztán dúlnak: csatorna, víz, villany, telefon, utca stb., érdekében. Aki telket vásárolt, aláírta a Lupa Bizottság (Lupa Egyesület elődje) által meghatározott alapszabályokat, amelyek biztosították a békét és kulturált üdülést. Nyeles telkekre osztották a szigetet, vagyis a vízpartiaknak szorgalmi útjuk lett a főút felé, a belső telkeknek kijáratuk lett a vízre. A HELVETIA építő és ingatlan RT. eredeti hirdetése és parcellák kiosztása
Platán sor 3
Lupai Vénusz: a kép a ház teraszán készült
Ez a ház Molnár C. Pál festőművész tulajdona volt. Molnár C. Pál (Battonya, 1894. április 28. – Budapest, 1981. július 11.) magyar festő és grafikus. Műveiben a mediterrán hangulat a neoklasszicista nyugalommal párosul, így oldódik fel nála a nyugtalanság, a mozgalmasság az elmélyülésben, végső soron a transzcendenciában, így lesz kiváló egyházi- és díszítő festő. Életpályája: Apja, Molnár József uradalmi intéző volt a Battonya melletti Tompapusztán. Édesanyja, Jeanne Contat svájci-francia nevelőnő volt a földbirtokos családnál; az ő családnevének kezdőbetűjét vette fel már elismert művészként a fia. 1912-ben aradi diákként országos rajzpályázaton első díjat nyert. 1915 és 1918 között rajztanári szakon tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol mestere Szinyei Merse Pál volt. A főiskola befejezése után Genfben, majd 1921–22-ben Párizsban élt. Úgy tanult a legtöbbet, hogy a Louvre-ban másolta a klasszikusokat. 1923-ban hazatért. Irodalmi műveket illusztrált, valamint fametszeteket készített, plakátokat tervezett. 1926-ban Giotto di Bondone azonos című alkotásának hatására festett Szent Ferenc a madaraknak prédikál c. festményével három évre ösztöndíjat nyert Gerevich Tibor által a római Collegium Hungaricumba. Az 1930-as évektől a festészet lett alkotói tevékenységének fő területe. Budapesti műtermében alkotott, nyaranként pedig Zsennyén, közben számos egyházi és állami megbízást kapott freskófestésre mind Budapesten, mind vidéken. Egyéni és csoportos kiállítások rendszeres résztvevője volt. Művészete: Leginkább a klasszikus hagyományokat tisztelte, de korának irányzatai sem hagyták hidegen, beleépítette azokat az ő egyéni művészetébe, tudott élni a szecesszió, a szimbolizmus, a szürrealizmus s a nagybányai iskola hagyományaival, művészetét mind a mai napig tisztelik, szeretik és értik. S olyan művész volt, kinek nem kellett "külön" alkalmazkodni a megbízók ízléséhez, lényéből fakadt, hogy utat talált és talál ma is művészete a közönséghez. Nemcsak itthon, Európában is nagy sikerei voltak. Igen termékeny alkotó volt, haláláig festett, a festés, a rajzolás volt életerejének fenntartója. Emlékezete: Halála után 1984-ben megalapította a család és a Molnár C. Pál Baráti Kör a Molnár C. Pál Műterem-Múzeumot, melynek gyűjteménye Molnár C. Pál festményeit, rajzait, fametszeteit és szobrait mutatja be abban a budapesti lakásban, ahol 1931-81 között a festő műterme volt. A vendégeket a művész családja fogadja, és vezeti a képek között[1] Szülőhelyén, Battonyán 1984-ben a budapesti Battonyaiak Baráti Köre és a Battonyai Nagyközségi Tanács létrehozta egy neoklasszicista épületben a Molnár C. Pál Emlékházat, benne a művész által szülőhelyének adományozott képeit állítják ki. (Angyali üdvözlet, (1934); Mezőhegyesi jegyzetek, (1950); Önarckép (1958); Dante: Divina Comedia, (1977); összesen 44 festmény, 20 grafika és egy fametszet-sorozat képezi a kiállítás anyagát.)[2]
Platán sor 4. A nyaraló 1938-ban és 2010-ben
A ház tulajdonosa Dr. Szekeres-Varsa Vera, a Színház –és Filmművészeti Egyetem ny. idegennyelvi lektorátusvezetője, a Diplomás Nők Szövetségének volt elnöke, az Amnesty International 5 cikluson át volt magyarországi elnöke, amivel kapcsolatban ezt írta neki Göncz Árpád: ”Meleg barátsággal köszöntöm ... és őszinte szívvel és szeretettel megköszönöm, amit...merem állítani, az egész világ javára végzett!” Könyvei és cikkei jelentek meg, képzőművészeti kiállításokat rendezett Budapesten és Franciaországban. Dr. Szekeres-Varsa Vera férje, Dr. Román András 1929. szeptember 15-én született, Budapesten. 1951-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán. Kivitelezői tapasztalatok szerzése után 1961-től folyamatosan a műemlékvédelemben dolgozott (BMF, OMF, ÉM, OMF, OMvH). Építészként, műemlékvédelmi szakemberként és urbanistaként meghatározó szerepe volt e szakterületek közötti együttműködés elméleti alapjainak kimunkálásában és a gyakorlati megvalósítás elősegítésében. Évtizedeken keresztül kiemelkedő szerepet játszott a magyar műemlékvédelem kiváló nemzetközi kapcsolataiban, nagy figyelmet szentelve a fiatal szakemberek bevonására. Az UNESCO műemléki szervezetének. az ICOMOS-nak sok éven át volt vezetőségi tagja (19781987), majd alelnöke (1991-96); munkája elismeréseként a szervezet örökös tiszteletbeli taggá választotta (1999). Nevéhez fűződik az ICOMOS egri székhelyű Történeti Városok és Falvak Nemzetközi Bizottságának létrehozása (1983), amelynek alapító elnökeként (1983-1992) irányította az 1987-ben, Washingtonban elfogadott "Történeti városok rehabilitációjának nemzetközi kartája" c. meghatározó jelentőségű nemzetközi dokumentum elkészítését. Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságnak hosszú időn keresztül elnöke (majd később Möller István díjjal elismert, tiszteletbeli tagja), az utóbbi években pedig program-igazgatójaként sikeres hazai és nemzetközi rendezvények, rendezvénysorozatok kezdeményezője és szervezőjeként is szolgálta a műemlékvédelem legtágabb értelemben vett ügyét. Számos más nemzetközi (ECOVAST, ICOMOS CIAV) és hazai (MUT, NKA) szakmai szervezet munkájában és vezetésében is aktív szerepet vállalt. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az első magyar helyszínek kiválasztásában és a Világörökségi Listára való felkerülésében. A Hollókő Ófalu megmentésének és restaurálásának és megőrzésének évtizedeken keresztül a motorja volt, éppúgy, mint a Torockó és Énlaka erdélyi falvak építészeti örökségének megmentését és megőrzését támogató, Budapest, Belváros-Lipótváros Önkormányzata által életre hívott program kezdeményezésének és megvalósításának. Számos további műemléki együttes, egyedi műemlék - például a mádi barokk zsinagóga épületének - megmentése sem valósult volna meg áldozatos munkája nélkül. Műemlékvédők nemzedékeit tanította-nevelte egész munkásságával, címzetes egyetemi tanárként pedig a Budapesti Műszaki Egyetemen (az utóbbi években Kolozsvárott is), a műemlékvédelmi szakmérnöki képzés keretében. Számos nagysikerű előadást tartott itthon és külföldön; közérthető, világos szakmai-, és frappáns publicisztikai írásaival - például a legutóbb megjelent "487 bekezdés és 617 kép a műemlékvédelemről" című könyvével - ugyancsak a műemlékvédelem ügyét szolgálta. 2005-ös halála után a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal az NKA segítségével internetes adatbázist hozott létre. Halála után hivatali szobájában megnyílt a ROMÁN ANDRÁS MŰEMLÉKVÉDELMI KÖNYVTÁR ÉS KUTATÓKÖZPONT, a 2006-ban felépült hollókői új faluház az ő nevét viseli, a műemlékvédelmi nyári egyetem szintén felvette a nevét és emlékét nem csak budapesti lakóházán, hanem Torockó egy házán is emléktábla örökíti meg.
Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága emléktáblát készített, melyet 2010 november 13-án avattak fel a, Budapest V. kerület Aulich u. 3-as számú ház falán, ahol születésétől haláláig élt.
Platán sor 8. A nyaraló 1935-ben és 2010-ben
Platán sor 8. A nyaraló Platán sor felöli nézete A szobor Kozma Lajos lányáról készült.
Kozma Lajos (1884—1948) saját maga részére építette a házat. Építész, iparművész, grafikus; a magyarországi szecesszió egyik legkiválóbb, külföldön is elismert művésze; rendkívül sokrétű életművet hagyott hátra. 1906ban szerzett építészoklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd több helyen járt külföldi tanulmányúton. Néhány évig Lajta Bélánál dolgozott, majd 1913-ban megalakította a Budapesti Műhely néven ismert, belsőépítészettel foglalkozó művészcsoportot. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a művészeti direktóriumnak; a két világháború között baloldalisága miatt nem jutott állami megbízatáshoz. 1920-as években szorosan együttműködött Kner Imre gyomai nyomdásszal és kiadóval. A közösen tervezett, Kozma fametszeteivel és könyvdíszeivel megjelent kötetek a magyar könyvművészet példamutató alkotásai. Az 1930-as évektől építészeti terveit főként a funkcionalizmus jellemezte. Számos modern lakóházat tervezett Budapesten. Belsőépítészeti tervei alapján alakították ki a fővárosban a Rózsavölgyi könyv- és zeneműkereskedés berendezését, valamint építették át a volt Magyar Divatcsarnokot. A 30-as évek nagy feladata volt az Átrium-ház és mozi építése 1935-ben. Kozma a feladatát úgy oldotta meg, hogy a hétemeletes ház építészeti megoldásán túl gondosan ügyelt még a lakásajtókon lévő számtábla és névtábla kiképzésére is. Színpadi díszleteket és bútorokat is tervezett. A barokk stílus hagyományait újjáélesztő, magyaros bútorai Németországban is népszerűvé váltak. Kozma Lajos írja önmagáról 1935-ben a Magyar Iparművészet című folyóiratban: "... Az érvényesülésért nem verekedtem soha. Jöttek jó emberek és rendeltek nálam könyvet, bútort, lakást, házat, ahogy szomszédomban a nemes csizmadiánál papucsot, cipőt, csizmát. Igyekeztem derekasan megfelelni a feladatnak - mert mindig feladatnak éreztem és gyönyörű erőpróbának ezt a tusát -, a vízió és az anyag, a régi megkötöttség és az új lehetőség, a szokás és a felszabadulás küzdelmét. ... Elmerültem néha napokig egy szép szék vonalaiba, ahogy egy kis ház alaprajza álmaimat ma is nyugtalanítja: hogyan formáljam meg azt, amit logikusnak, világosnak, tisztanak érzek képzeletemben. ..." Életművéből szinte legismertebb a Lupa-szigeti nyaraló, melynek vasbeton erkélye és teteje a Duna beton partfaláról a víz fölé nyúlik. A vasbeton szerkezet kezelésében Kozma csakúgy járatos, mint a bútorok és a belsőépítészeti kialakítások tervezésében vagy az asztalosmunkában. A nyaraló 1934– 1935-ben épült. Már a családi házakon is látszik a leegyszerűsödött formavilág, ami Kozma építészeti tevékenységében éppúgy végbement, mint grafikai és iparművészeti munkásságában. A díszítés helyett a funkciót helyezte előtérbe, akárcsak bútorainál. Felismerte, hogy az épületek tervezéséhez korának igényeit kell szem előtt tartania, és a modern építészet irányelvei szerint a korszerű technikát és a korszerű építészeti irányelveket kell alkalmaznia. Saját maga számára is szokatlan formájú, víz fölé nyúló nyaralót tervezett. A Lupa-szigeti vasbeton nyaraló Kozma modern építészének egyik szimbóluma lett.
A Kozma nyaraló eredeti kinézete, berendezése, alaprajza és a ház falán található kerámia plakett.
Walter Rózsi operaénekes A Kozma Lajos által épített nyaraló tulajdonosa volt Walter Rózsi operaénekes is.
Walter Rózsi (Bp., 1901 - Bp., 1974. aug. 14.): operaénekes (drámai szoprán). A Zeneakadémián Anthes György növendékeként, majd Milánóban tanult énekelni. A bp.-i Operaház balett együttesében táncolt (1914-19). Ezután egy évadra a Belvárosi Színházhoz szerződött. Mint énekesnő a Tosca címszerepében mutatkozott be a Városi Színházban (1921. szept. 5.). Utána Olaszországban folytatta énektanulmányait. Hazatérése után az Operaházban Aida címszerepét énekelte (1926. máj. 28.). Ettől kezdve 1948-ig a bp.-i Operaház tagja, 1942-től örökös tagja volt. 1954-ben nyugdíjba vonult. Hangversenyszereplései közül az 1930-as években Liszt Ferenc: Szent Erzsébet legendájának előadásában aratott sikert. Énekelt oratóriumokat is. Énekhangja főként a verista operákban érvényesült. Főbb szerepei:
Leoncavallo: Bajazzók - Nedda Puccini: Manon Lescaut - Manon Puccini: Turandot - Turandot Puccini: Tosca - Tosca Verdi: Az álarcosbál - Amelia Verdi: Otello - Desdemona Verdi: Aida - Aida Wagner: Tannhäuser - Vénusz
József-legenda Egy ritkán játszott balettzene a Tavaszi Fesztiválon
Zsedényi Károly és Walter Rózsi az 1934-es budapesti előadáson (Fotó: Vajda M. Pál)
Richard Strauss: József legendája. Operaház, 1934. Mally Győző (Putifár), Walter Rózsi (Putifár felesége), Zsedényi Károly (József, a pásztorfiú). Fotó: Vajda M. Pál. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest.
A nyaraló jelenleg a Sóváry család tulajdonában van.
Sóváry Emil gépészmérnök ( Budapest 1916 december 27.) Középiskolai tanulmányait az Érseki Katolikus Gimnáziumban (mai II. Rákóczi Ferenc gimnázium) végezte. 1939-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát, majd 1941-ban szabadalmi ügyvivői oklevelet. 1979-ben Kossuth díjat kapott, majd 1991-ben az Magyar Tudományos Akadémia Műszaki tudományok doktora. Munkásságának fő részében a Magyarországi erőmű- és energetikai rendszerek tervezésében vállalt komoly feladatokat. 1981-től az SBGK ügyvédi irodájában vállalt szabadalmi ügyvivői tevékenységet. 1975 óta üdülő tulajdonos a szigeten és barátjával, üdülő tulajdonos társával, Nágel Ferenccel aktív szerepet vállalt a sziget önálló igazgatásának és anyagi függetlenségének kialakításában. A sziget mai működési rendjének alapjait Ők tették le.
Napóra áll egy 1 m magas betonpilléren a kert északi oldalán, melyet Sóváry Emil, Massányi Auréllal közösen tervezett és készítet 1981-ben. A számlap rozsdamentes acélból készült félkörív 0,8 m átmérővel. Vörösréz óraszámozása: VI-XII-VI, egyenközű, félórás osztású. A tartókarok gyertyánfából, a talpsík vörös gránitból készültek.. Sóváry Emil fia, Zoltán és felesége nagy gondot fordítottak a nyaraló felújítására. Igen nagy öröm volt, hogy szinte az eredetihez hasonló burkoló lapokat találtak a terasz burkolásához. Sóváry Zoltán a Lupa Egyesület elnök helyettese, folytatja édesapja által elkezdett munkát.
Platán sor 13
A nyaraló tulajdonosa volt Dr. Litván György történész. Életpályája: Litván György 1929. február 19-én született Budapesten, polgári értelmiségi családban. Apja, Litván József részt vett az 1918–19-es forradalomban, valamint a polgári radikálisok köréhez tartozott. Litván György 1946–1950 között a budapesti tudományegyetemen történelem–politikai gazdaságtan szakon tanult. 1950–1952 között tényleges katonai szolgálatát teljesítette, majd 1957-ig középiskolai tanárként dolgozott, illetve a Huba utcai vendéglátóipari technikum igazgatóhelyettese volt. 1947–1956 között az MKP, majd az MDP tagja volt, aktívan részt vett előbb az ifjúsági, egyetemi mozgalomban, később a pártoktatásban. 1954-ben csatlakozott a Nagy Imre körül kialakult pártellenzékhez. 1956. március 23-án Budapest XIII. kerületének aktívaülésén elsőként követelte nyilvánosan a jelenlévő Rákosi Mátyás eltávolítását a hatalomból. Aktívan részt vett a Petőfi Kör munkájában, majd a forradalom alatt a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának és a XII. kerületi Nemzeti Bizottságnak a tagja volt. A forradalom leverését követően részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom létrehozásában és annak tevékenységében, ezért 1959-ben az úgynevezett Mérei-perben a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével hat év börtönbüntetésre ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül. 1962-ben szabadult. 1963–1971 között az Árpád Gimnázium tanára, illetve könyvtárosa volt, majd az MTA Történettudományi Intézetben történészként dolgozott. 1985-ben részt vett az illegális monori találkozón. 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottsága, politikai téren pedig a Szabad Demokraták Szövetsége alapító tagja volt. 1991-től az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézetének az igazgatója. 1995 óta az ELTE Szociológiai Intézetben egyetemi tanár. Kutatási területe a század eleji magyar társadalmi és politikai gondolkodás, a Trianonhoz vezető politikai, diplomáciai és katonai folyamatok, valamint az elmúlt fél évszázad történelme volt. Litván György a kezdetektől részt vett a Soros Alapítvány munkájában, illetve annak előkészítésében. Már a 80-as évek elejétől tagja volt annak a szűk körnek, amely segített Soros Györgynek kiválasztani a támogatásra érdemes ellenzéki írókat. A nyolcvanas évek második felében Litván György „az alapító személyes képviselőjeként” bizalmi szerepet töltött be az MTA - Soros Alapítvány külföldi ösztöndíj kuratóriumában. Az Alapítvány tevékenységében 1996-ig aktív szerepet játszó Litván György 1990-1991 között a Bölcsész Kuratórium elnöke, 1992-től 1996-ig a Felsőoktatást támogató program (HESP) szakkuratóriumának elnöke, 1992–1993 között a Külföldi ösztöndíjakat elbíráló bizottság tagja, 1993-tól 1996-ig a Konferencia és Külföldi tanulmányutak pályázatait elbíráló bizottságának tagja volt. A Soros Alapítvány 1999-ben Bibó István díjjal ismerte el munkáját.
Platán sor 29
A nyaraló tulajdonosa Tatai Tibor Tatai Tibor (Pöse, 1944. augusztus 4.) olimpiai bajnok kenuzó, edző. Gépésztechnikusként 1960-tól a Budapesti Előre, illetve a BKV Előre kenusa volt. 1968-tól 1972-ig négyszer szerepelt a magyar válogatottban. Az 1968. évi nyári olimpiai játékokon kenu egyes 1000 méteren olimpiai bajnoki címet szerzett. Ugyanebben a számban az 1970. évi koppenhágai világbajnokságon arany-, az 1971. évi belgrádi világbajnokságon ezüstérmes lett. Az aktív sportolást 1972ben fejezte be. A Testnevelési Főiskolán 1969-ben edzői, 1986-ban szakedzői oklevelet szerzett. Visszavonulása után a BKV Előre, majd 1990-től 1995-ig a spanyol kenuválogatott edzője volt. Hazatérése után ismét a BKV Előre edzője lett. Sporteredményei Kenu egyes, 1000 méteren:
olimpiai bajnok (1968) világbajnok (1970) világbajnoki 2. helyezett (1971) Európa-bajnoki 3. helyezett (1969) háromszoros magyar bajnok
Platán sor 39. A nyaraló oldalnézete 1935-ben és 2011-ben
Platán sor 39. A nyaraló, Platán sor felőli, nézete 1935-ben és 2011-ben
Platán sor 39
A nyaraló eredeti tulajdonosa Soros Tivadar volt. Soros Tivadar két fia Soros György és Soros Pál. Soros Tivadarné (Bözsi néni) Gerbaudnál tanult cukrászatot és a nyaraló földszínjén fagylaltozót nyitott.
SOROS PÁL mérnök Dél-Amerikába menekült magyar vállalkozók kérésére épített saját tervezésű tengeri kikötőt, ezt továbbfejlesztve ma a világ legnagyobb tengeri kikötőinek 40 %-át az Ő és cége építette.
Soros György közgazdász
Soros György 1930-ban született, Schwartz Tivadar (Soros Tivadar) író, újságíró, eszperantista fiaként. 1944-ben a 13 éves fiút egy minisztériumi tisztviselő rejtegette Budapesten, így sikerült túlélnie a holokausztot. 1947-ben kivándorolt az Egyesült Királyságba, ahol 1956-ig élt. 1952-ben diplomázott a London School of Economicson. 1956-ban költözött az Amerikai Egyesült Államokba. 1962-1965 között filozófiával foglalkozott. Egy évtizeden keresztül egy tőzsdei cégnél alkuszként és értékpapírelemzőként dolgozott. 1969-ben megalapította a Quantum Befektetési Alapot, 1983-ban pedig a Soros Alapítványt, amit a következő évben Magyarországra is kiterjesztett. 1994-ben elindította a Global Power Investments-et. 1989-ben a Magyar Kulturális Kamara tiszteletbeli elnökének választották. 1988-ban Franciaországban, 1992-ben Angliában és 1993ban Németországban hajtott végre nagy feltűnést keltő pénzügyi spekulációs műveleteket. A Soros Fund Management befektetési alapkezelő társaság és a Nyitott Társadalom Intézet elnöke. A lengyel Szolidaritás és a csehszlovák Charta 77 mozgalomnak nyújtott segítsége hozzájárult a Szovjetunió befolyásának gyengüléséhez, végül megszűnéséhez. Soros György által létrehozott és támogatott különböző független alapítványok és programok egy közös céllal működnek: hogy világszerte elősegítsék a nyitott társadalmak kialakulását, különösen Közép-Kelet Európa és a Szovjetunió volt kommunista országaiban. Ezek a szervezetek a nyitott társadalmakhoz szükséges infrastruktúrát és intézményeket segítenek kiépíteni, széles körben támogatva az oktatási, gyermek- és ifjúsági programokat, média- és kommunikációs programokat, civil társadalom és emberi jogi programokat, humanitáriánus segélyprogramokat, tudományos, orvosi, művészeti, kulturális, valamint gazdasági szerkezet átalakításhoz kapcsolódó programokat. Ennek a szervezetrendszernek a középpontjában helyezkedik el a Közép-Kelet Európa országaiban, valamint DélAfrikában és Haitin működő 24 országos alapítványi iroda. Valamennyi alapítványi iroda önálló kuratóriummal és munkatársakkal rendelkezik, akik meghatározzák a prioritásokat az alapítvány munkájában. Az országos alapítványi irodák közötti kapcsolattartást és együttműködést segíti elő a New York-i Nyitott Társadalom Intézet valamint a Budapesti Nyitott Társadalom Intézet, amelyek a közös témakörökben szervezett regionális programokkal, adminisztratív támogatással és technikai segítséggel, valamint az egyes Közép-Kelet Európai irodák kapacitását és jogkörét meghaladó lehetőségekre reagáló, illetve sürgős kérdésekkel foglalkozó különleges projektek kezdeményezésével járulnak hozzá az országos irodák munkájához. A New York-i Nyitott Társadalom Intézet egyben alapítványként is működik, támogatásaival számos, a nyitott társadalmak megteremtését célzó programot kezdeményez, támogat és népszerűsít szerte a világon, így az Egyesült Államokban is. A Közép-Európai Egyetem (CEU) egy bejegyzett, diplomát adó, az országos irodáktól független oktatási intézmény. Célja a régió diákjainak képzése, valamint a térségben folyó átmenet kutatása. Az országos irodák és a hálózat egyéb tagjai ugyancsak igénybe veszik az egyetem oktatási lehetőségeit. A Budapesti Nyitott Társadalom Intézet számos közös kutatási programban együttműködik a CEU-val.
Soros György és Holló Ági (Platán sor 11) kajakkal, a Platán soron, az 1938-as árvízben.
A nyaraló jelenleg tulajdonosa Margitai Ági színművész. Pályája: Margitai Ági 1937-ben született Budapesten. Színészi pályafutását 1958-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte. 1962-től a kecskeméti Katona József Színház, 1963-tól a Petőfi Színház, 1965-től a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1968-ban a Mikroszkóp Színpad szerződtette, 1970-1972 között Szegeden, 1972-től a József Attila Színházban, 1978-tól Szolnokon játszott. 1982-ben a Mafilm társulatához szerződött, 1990-től a Miskolci Nemzeti Színház tagja, majd szabadúszó. 1992 és 1996 között a Magyar Színészkamara ügyvivőjeként tevékenykedett. Margitai Ági: nyugodtabb időszak következik 2010. március 16. "Nagy megbecsülést és minősítést jelent, hogy megkaptam a Kossuth-díjat" - mondta Margitai Ági, akit több mint negyvenéves, sokoldalú művészi pályája elismeréseként tüntettek ki a legmagasabb művészeti elismeréssel hétfőn a Parlamentben. (MTI) - "Mivel szabadúszó vagyok, azt hiszem, nem lobbizott értem senki. Többször felterjesztettek már a díjra, de végül sosem kaptam meg. Már-már le is mondtam róla. Így elsősorban nagy meglepetés és persze hatalmas öröm" - tette hozzá a Jászai Mari-díjas színművész. Margitai Ági ugyanakkor megjegyezte: úgy érzi, az utóbbi két évben túlhajtotta magát, ezért a jövőben megpróbálja egy kicsit visszafogni a munkát. "2008 óta fantasztikus jó előadásokra kértek fel és nem tudtam rájuk nemet mondani. Mázlistának érzem magam, jó rendezőkkel, kiváló kollégákkal szerepelhettem kitűnő darabokban" - mondta az elmúlt évekről. Mint kifejtette, aligha lehet olyan előadásra nemet mondani, amelynek főszerepét rá írták. A színésznő ezzel a Celestina avagy Calisto és Melibea tragikomédiája című, 2008-as bemutatóra utalt, amelyet a tatabányai Jászai Mari Színházban tartottak és amelynek szövegét Lőrinczy Attila kifejezetten Margitai Ági számára írta újra Fernando de Rojas drámája alapján. A színésznő még két előadást emelt ki az elmúlt évekből: Radoslav Milenkovic rendezését, az Emésztő tűz című előadást az egri Gárdonyi Géza Színházban és a jelenleg vidéki turnén lévő Sírpikniket, amely eredetileg a Thália Színház bemutatója volt Ilan Eldad rendezésében. Margitai Ági elmondta, hogy most nyugodtabb időszak következik a számára, mert kevesebb vidéki előadásban szerepel, de ugyanakkor több új darabot fognak próbálni. Húsznál is több filmben szerepelt, a legtöbbször a hetvenes-nyolcvanas években, de azután is sűrűn tűnt fel a filmvásznon. Dolgozott többek között Mészáros Mártával, Simó Sándorral, Böszörményi Gézával, Radványi Gézával és Sándor Pállal. Több külföldi filmben kapott epizódszerepet, s tévéfilmekben is feltűnt.
Platán sor 41
Makray Katalin olimpiai ezüstérmes tornásznő, Schmitt Pál köztársasági elnök felesége Sportolóként: Tízéves korában kezdett el sportolni. 1957-től lett a Postás SE igazolt tornásza. Utánpótlás versenyzőként tagja lett az ifjúsági válogatottnak Első jegyzett felnőtt eredményét 1961-ben érte el, amikor a mesterfokú tornász OB-n első helyezett lett felemáskorláton, valamint bronzérmes talajon és egyéni összetettben. A következő évben már a felnőtt válogatott tagjaként indulhatott a prágai világbajnokságon, ahol csapatban negyedik, felemáskorláton hatodik helyen végzett. Az OBn megvédte bajnoki címét. 1963-ban a Porto Alegre-i Universiadén bajnok lett egyéni összetettben és csapatban. Az országos bajnokságon három szeren győzött (egyéni összetett, felemáskorlát, talaj), gerendán pedig második lett. 1964ben tagja lett az olimpián induló csapatnak. Itt második lett felemáskorláton, 5. csapatban, 10. talajon, 16. gerendán, 18. összetettben és 51. lóugrásban. Az OBn újra győztes lett felemáskorláton. Ebben az évben megkapta az év tornásznője címet is. A következő szezonban a budapesti universiadén győzelmet szerzett csapatban, és harmadik lett egyéni összetettben. Az OB-n újabb bajnokságot nyert felemáskorláton, amit 1966-ban egy ezüstérem követett. 1968-ban újra olimpiai csapattag volt. Csapatban ötödik helyen zárt, felemáskorláton 13., összetettben 26., lóugrásban 27., gerendán 29., talajon 33. lett. Sportolói pályafutását egy újabb felemáskorlát bajnoki arannyal zárta.[2]A ’70es években tűnt fel újra, a Magyar Televízió tv-torna műsorának volt állandó szereplője gyermekeivel. Sportvezetőként: 1978-ban szerzett diplomát a Testnevelési Főiskolán. Edzőként a Postás SE-ben tevékenykedett. Az aerobik egyik hazai meghonosítója volt. 1983-ban az elsők között kezdte meg a sportág edzőképzését Magyarországon.[4] 1991-ben részt vett a Magyar Aerobik Szövetség megalapításában, és elnökségének tagja lett. A 2002-es budapesti tornászvilágbajnokságon a protokolligazgatói teendőket látta el. Közszereplőként 2003 júliusában alapító tagja volt a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség sportszekciójának. 2006-ban résztvevője volt a Fidesz női kampányának,valamint a Fidesz női tagozata rendezvényeinek.
Családja: Vasváron született, ahová Budapesten élő családja menekült a második világháború fővárosi harcai elől. Anyai nagyapja tüzér-tábornok volt 1945 előtt, ezért kitelepítették a Hortobágyra. Férjével, Schmitt Pállal 1962-ben ismerkedett meg a tatai edzőtáborban, majd négy év múlva kötöttek házasságot. Három gyermekük és hat unokájuk született.
Schmitt Pál (Budapest, 1942. május 13.) a Magyar Köztársaság elnöke, kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó (1968, 1972), diplomata, közgazdász, politikus. 1983 és 1989 között a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára, 1989-től elnöke. 1983-tól a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, 1995 és 1999 között alelnöke. 1993–1997-ben madridi, 1998 és 2002 között berni nagykövet. 2003 és 2007 között a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség egyik alelnöke. 2004 és 2010 között az Európai Parlament tagja, 2009–2010ben egyik alelnöke. 2010. május 14-től augusztus 5-ig az Országgyűlés elnöke. Sportoló pályafutása: 1955-ben kezdte párbajtőrvívó pályafutását a Budapesti Vörös Meteorban, illetve annak jogutódjában, az MTK-VM-ben. Pályafutása alatt kétszer nyert magyar bajnokságot egyéniben. 1965 és 1977 között 130 alkalommal szerepelt a magyar vívó válogatottban. Első nemzetközi sikerét 1967-ben érte el, amikor a magyar párbajtőrcsapat tagjaként világbajnoki (vb) bronzérmes lett. Az 1968-as mexikóvárosi olimpián B. Nagy Pállal, Fenyvesi Csabával, Kulcsár Győzővel és Nemere Zoltánnal olimpiai aranyérmet nyert a párbajtőrcsapat tagjaként. 1970-ben csapatvilágbajnok; ezt a sikerét 1971-ben meg tudta ismételni. Legnagyobb egyéni sikere a Világkupa-győzelem volt 1971ben. Az 1972-es müncheni olimpián a párbajtőrcsapattal sikerült megismételnie az olimpiai győzelmet, ekkor Erdős Sándorral, Fenyvesi Csabával, Kulcsár Győzővel és Osztrics Istvánnal. További sikerei: vb-ezüstérmes (1973), vb-bronzérmes (1974, 1975). A válogatottól 1976-ban, az aktív versenysporttól 1977-ben vonult vissza. Visszavonulása után 1960-ban érettségizett. Utána felvették a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem belkereskedelem szakára, ahol 1965-ben diplomázott. 1992-ben a Testnevelési Egyetemen védte meg egyetemi doktori disszertációját, ugyanitt 1994től címzetes egyetemi tanár. Diplomájának megszerzése után a Hungarohotels Vállalatban kapott állást szállodai munkatársként. 1976-ban kinevezték az Astoria Szálló igazgatóhelyettesévé. A turisztikai szakmából 1981-ben került ki, amikor a Népstadion és Intézményei (NSI) főigazgatójává nevezték ki. Ezt a tisztségét 1983-ig töltötte be. A Magyar Olimpiai Bizottságban első fontos tisztségét 1983-tól töltötte be. Ekkor választották a testület főtitkárává. 1989-ben a testület elnöke lett. 2006-ban aktív politikai részvétele miatt kritika érte, de a MOB elnökségének tagjai újra megerősítették elnöki tisztségében.1985 és 1990 között a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának elnöke volt. 1983-ban beválasztották a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagjai sorába.
1991-ben a NOB végrehajtó bizottságának tagja lett, amely posztot 1995-ig, NOB-alelnökké történt megválasztásáig viselt. Erről a posztjáról 1999-ben távozott, amikor a NOB protokollfőnökévé választották. Emellett 1995-től a NOB Sport és Környezetvédelmi Bizottságának elnöke is. 2001-ben indult a NOB elnöki posztjáért, a 4. helyen végzett. 2007 áprilisában Jacques Rogge elnök felkérésére ő vette át az ENSZ környezetvédelmi díját, „A Föld védelméért” díjat, amelyet a NOB-nak ítéltek. A World Olympians Association (Olimpikonok Világszövetsége) elnöke volt 1999 és 2007 között. Köztársasági elnökké választása után 2010. augusztus 5-én lemondott MOB-elnöki tisztjéről. 2010. november 20-án Borkai Zsolt MOB-elnökké választása mellett Schmitt a Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli elnöke lett. Közéleti pályafutása: 1983 és 1986 között a Magyar Népköztársaság sportot irányító központi hatóságának, az Országos Testnevelési és Sporthivatalnak (OTSH) az elnökhelyettese volt miniszterhelyettesi rangban,[4][5] ebbe az időszakba esett a Magyarország által politikai okokból bojkottált 1984. évi nyári olimpiai játékok (Los Angeles) is. Az olimpiai részvételről szóló szavazáson azonban nem vett részt.[6] Diplomáciai pályafutása 1993-ban kezdődött, amikor kinevezték madridi nagykövetnek, később 1995-ben akkreditálták Andorrába is. 1997-ben, négyéves megbízatásának lejártával hívták vissza mindkét helyről. 1998-ban megbeszélést kezdeményezett a Magyar Szocialista Párttal, felajánlva, hogy a párt képviseletében indul a budapesti főpolgármester-választáson.[7] Még ebben az évben kiküldték Bernbe, úgyszintén nagyköveti rangban (1999-ben akkreditálták Liechtensteinbe is). Kovács László akkori külügyminiszter 2002-ben hívta vissza, miután Schmitt bejelentette, hogy indul Budapest főpolgármesteri tisztségéért. Formálisan független jelöltként indult, de ténylegesen az akkori parlamenti ellenzék két pártja, a Fidesz és a Magyar Demokrata Fórum támogatta. A második helyen végzett a Szabad Demokraták Szövetsége által indított Demszky Gábor mögött, a szavazatok 35,85%-ával. Schmitt Pál 2010. április 11-én 2003-ban bejelentette, hogy belép a Fideszbe, majd ugyanebben az évben megválasztották a párt egyik alelnökévé. A 2004-es EP-választáson pártja listavezetője volt, az Európai Parlament tagjává választották és a Fidesz EP-delegációjának vezetője lett. Az EU-Horvátország Parlamenti Vegyes Bizottságba delegált küldöttség elnöke és a kulturális és oktatási bizottság első alelnöke volt. A bizottság 2007. szeptember 10-én nagy többséggel fogadta el „A sport szerepe az oktatásban” című Schmitt-jelentést. 2007. május 19-én, miután megválasztották a 2009-es EPválasztási kampány vezetőjének, bejelentette, hogy visszalép a pártalelnöki poszt iránti jelöltségtől. A 2009-es EPválasztáson ismét mandátumot szerzett. Az Európai Néppárt képviselőcsoportja az Európai Parlament alelnöki tisztségére jelölte; megválasztása után, az EP eddigi legmagasabb rangú magyar tisztségviselője.[8] A 2010-es országgyűlési választáson a Fidesz–KDNP pártszövetség országos listáján indult, onnan szerzett mandátumot. Megválasztása után lemondott EP-képviselői székéről. Ezt követően a Fidesz képviselőcsoportja a 2010-ben megalakuló Országgyűlés elnökének jelölte. 2010. május 14-én választották meg. Köztársasági elnöki tevékenysége: Schmitt megköszönte a korábbi elnökök munkáját Az új köztársasági elnök hivatalba lépési ünnepségén, a Sándor-palota udvarában, úgy fogalmazott: Göncz Árpád, Mádl Ferenc és Sólyom László korábbi államfők munkája, egyéniségük, céljaik és stílusuk mind különkülön és együtt csiszolta az elnökséget olyan intézménnyé, melyre a magyarok még ma, a bizalmatlanság, a csalódások korában is mély tisztelettel tekintenek. Köszönet illeti őket, hiszen - mint fogalmazott - ők az elnöki szerepből méltóságot formáltak. Kiemelte: bízik abban, hogy a következő öt év újabb fontos színnel, újabb értékkel gazdagítja az elnökséget. Hozzátette: megnyugtató alapot ad számára, hogy felkérése e feladatra olyan széleskörű felhatalmazásból született, amely húsz esztendős demokráciánkban egyedülálló. Az egyensúly szerepe a fontos "Egyensúly, mint mondottam és nem ellensúly az a szerep, amit be kívánok tölteni" - fogalmazott Schmitt Pál. Hozzátette: minden erejével azon lesz, hogy a lehető legszélesebb körű nemzeti egyetértésen nyugvó, a nép akaratát tükröző alaptörvénye és törvényei legyenek az országnak. Hangsúlyozta: közhivatalánál fogva, kellő mértéktartással, aktív részese kíván lenni az alkotmányozás folyamatának. Schmitt Pál közölte azt is: javasolni fogja, hogy az alaptörvény előszava tartalmazza a kereszténységre történő utalást és a Szent Koronát. Nagy kincs az anyanyelv Schmitt Pál a hivatalba lépése alkalmából rendezett pénteki ünnepségen beszédében kiemelte: aki az anyanyelvet nem ismeri és szereti, az igazán más nyelveket, kultúrákat és népeket sem tud majd megérteni, nehezebben tudja a világban a helyét megtalálni. Közölte: mint olimpiai bajnok megvív azért, hogy a sport is az alkotmány szövegének része legyen. Hozzátette: elnöki vállalásai között lesz az is, hogy kiáll a pedagógus életpálya erkölcsi és anyagi megbecsültsége mellett. Schmitt Pál úgy fogalmazott: el fogják érni, hogy minden ember számára felemelő érzés lesz magyarnak lenni.
Platán sor 86
A nyaraló tulajdonosa volt Krisztinkovich Béla (Bp., 1887. szept. 11. – Bp., 1969. dec. 23.): műgyűjtő, kerámia szakértő. Műegyetemi tanulmányai befejeztével (1909) az autóiparban helyezkedett el. Kezdetben gyári fajansszal foglalkozott, a porcelánok közül csak a regécit gyűjtötte. Az I. világháború idején jelentős holicsi kollekciója pusztult el. A harmincas években a habán kerámia került érdeklődésének, gyűjtőmunkájának, majd tudományos feldolgozó tevékenységének középpontjába. A tudományos kutatómunkát E. Braunnak, a troppaui múzeum igazgatójának kezdeményezésére kezdte el. A II. világháború után újult erővel folytatta a habán kerámiák gyűjtését. Egyedülálló gyűjteményét csak az Iparművészeti Múzeum habán kollekciója szárnyalta túl. Az ötvenes évektől kezdve kutató és feldolgozó munkája is nagy jelentőségű. Számos európai kerámiai szaklap munkatársa, itthon a Szabad Művészetben, a Művészettörténeti Értesítőben és az Iparművészeti Múzeum. Évkönyvében publikált. Tagja volt a holland, a német és a svájci kerámiabarátok egyesületének, amelyeknél gyakran tartott előadásokat. Több cikke, tanulmánya jelent meg a Faenza c. tudományos folyóiratban. Könyve, A habán kerámia (Bp., 1962), három nyelven jelent meg. – Írodalom. Katona Imre: K. B. (Művészet történeti értekezés, 1971. 4. sz.). Habán kerámiák
Rév utca 2
Bacsó Péter (Kassa, 1928. január 6. – Budapest, 2009. március 11.) Kossuth-díjas magyar filmrendező Kassán született, a családja az 1940-es években költözött Budapestre, ő itt fejezte be a gimnáziumi tanulmányait. 1946-ban felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1950-ben kapott diplomát. Kezdetben dramaturgként és forgatókönyvíróként dolgozott, első rendezése az 1963-as Nyáron egyszerű című film volt. 1969-ben rendezte a legendás A tanú című filmet, amely az 1950-es évek koncepciós pereit elevenítette fel. A film túlzottan merész volt az akkori kultúrpolitikának, ezért egészen 1979-ig be sem mutatták, de az 1981-es cannes-i filmfesztiválon nagy sikert aratott, mára pedig kultuszfilm lett Magyarországon. Számos dalszöveget írt, elsősorban saját filmjeihez. Egyik legnagyobb slágere Fényes Szabolcs zenéjével a Te szeress legalább című szám volt. Többek között Mikes Éva és Koncz Zsuzsa aratott vele nagy sikert. Szintén Fényes Szabolccsal írta az Esős vasárnap délután című számot. Munkásságáért 1985-ben Kossuth-díjjal jutalmazták. Szinte halála napjáig dolgozott, 2005-ben a De kik azok a Lumnitzer nővérek? című vígjátékot, 2008ban pedig a Majdnem szűz című filmet forgatta. 2009. március 11-én szerdán elhunyt. A Kossuth-díjas rendező 81 évesen halt meg. Bacsó betegsége ellenére is dolgozott, utolsó filmjét Majdnem szűz címmel 2008-ban fejezte be. A 2009-es filmszemlén életműdíjat kapott, az átadáson elnézést kért, hogy túl szomorú filmeket készített Díjai 1968 Balázs Béla-díj 1972 Érdemes Művész 1983 Kiváló Művész 1985 Kossuth-díj 1998 A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje 2002 A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal /polgári tagozat/ 2009 A Magyar Filmszemle életműdíja
Kacsa utca 3
Csécsy Imre (Budapest, 1893. október 15. – Budapest, 1961. február 6.) polgári radikális politikus, író, politikai író, műfordító, országgyűlési képviselő, a Társadalomtudományi Társaság elnöke. Élete, munkássága Az első világháború előtt a Nyugatban és a Huszadik Században publikált. 1913-14-ben a Galilei-kör tagja, mint galileista kapcsolódott a szabadkőműves mozgalomhoz. 1914-ben az Új Magyar Szemle szerkesztője. 1918-ban Jászi Oszkárnak, a Társadalomtudományi Társaság vezető egyéniségének és a Huszadik Század főszerkesztőjének titkára lesz a nemzetiségi minisztériumban, a külügyminisztériumban. Később a Külügyi Népbiztosságon töltött be tisztségeket. 1919-1921-ig szerkeszti a Világot, majd munkatársa, 1934-1939-ig szerkesztője lesz a két világháború közt a Századunk (1926-1939) c. folyóiratnak, amely valójában a századelő Huszadik Század (1900-1919) c. polgári radikális szellemiségű tudományos orgánumának folytatása. 1943-1944-ben Bajcsy-Zsilinszky Endre Szabad Szó c. lapjának munkatársa. 1944-ben megalapítja az illegális Magyar Radikális Pártot, amelynek tagjai a Polgári Demokrata Pártból váltak ki, 19451948-ban a párt elnöke. 1947-ben képviselővé választják. 1947-1949-ben újraindítja a Huszadik Századot. 1949-ben nyugdíjazzák, ezután haláláig fordítással foglalkozik. Csécsy polgári demokratikus szellemisége és munkássága a Nyugat, az Új Magyar Szemle, a Huszadik Század, a Világ, a Századunk, a Szabad Szó, az 1945 után újraindított Huszadik Század hasábjain bontakozott ki. 1949-től következett a kényszerű hallgatás, s ezen időszak alatt a francia felvilágosodás jeles filozófusának, Montesquieu-nek műveit fordítja.
Könyvekben megjelent írásai Az élet felé : (elbeszélések) (1912) A Balkán probléma. Jászi Oszkár előszavával (1912) Világos pillanat : adatok az 1941-1943. évek történetéhez (1946) Ha Hitler győzött volna (1947) Megbukott-e a demokrácia? Válogatott írások. (szamizdat) Radikalizmus és demokrácia: Csécsy Imre válogatott írásai / szerkesztette, előszó Valuch Tibor ; utószó: Szalai Pál, Kerékgyártó Béla, Valuch Tibor (1988) A törvények szelleméről / Montesquieu, Charles Louis de Secondat. Fordította. Sebestyén Pállal. (Utószó Hahner Péter) (2000)
Csécsí Imre Budapest I. kerület Pauler utca 19 számú házon található emléktáblája.
Luppa szigeti Csécsi házra 2008 május 31 a Lupa Egyesület, Illési Ádám közreműködésével, helyezte el ezt az emléktáblát.
Csécsy Magda nyelvtanár, nyelvtudós. Életpályáját legjobban az általa írt A Dunától a Szajnáig című memoár jellemzi. Ennek a memoárnak a szerzője Budapestről indult, itt is nőtt fel igazi polgári családban. Apja, Csécsy Imre író, újságíró, a 20. századi Budapest majd minden polgári liberális mozgalmában részt vett, illetve a legrangosabb lapok munkatársa volt. Szerkesztője volt a Századunknak és a Huszadik Századnak egyaránt, dolgozott Jászi Oszkárral és Bajcsy-Zsilinszky Endrével. Lánya gyermek- és ifjúkorát a legragyogóbb magyar entellektüellek között töltötte. Csécsy Magdát Párizsba vitte a sors 1948-ban. Francia nyelvtanár lett, menekülteket, többek között 1956-os magyar menekülteket tanított. Majd francia nyelvészettel kezdett el foglalkozni, amelynek nem csupán tanára, hanem tudósa is lett. Kíméletlenül őszinte memoár, egy igazi értelmiségi asszony vallomása munkáról, magányról, örömről és nehéz sorsfordulókról. A szerző, aki élete és pályája legjelentősebb eseményeiről számol be emlékiratában, színes és érdekes élményeket ért meg, olyan sors adatott neki, amilyen kevés magyarnak: Franciaországban szinte franciaként és nem emigránsként élhetett. Budán, a Krisztinavárosban töltötte gyermekkorát, édesanyja jó nevű iparművész, édesapja ismert író, újságíró, liberális poli-tikus, ifjú korában a Galilei-kör tata, Jászi Oszkár titkára, 1945 után a Radikális Párt megalapítója és a Huszadik Század szer-kesztője. Csécsy Magda 1944-ben magyar-francia szakos tanári diplomát szemelt, majd az átalakult demokratikus Magyarországon Keresztury Dezső közoktatási miniszter személyi titkára lett. 1947ben francia állami ösztöndíjjal Párizsba utazhatott nyelvtu-dását tökéletesíteni. Új, csodálatos világ tárult ki előtte: Párizs, a kultúra fővárosa a mindent beragyogó fiatalság fényében. A francia nyelv iránt érzett rajongása éppúgy átsegítette az első nehézségeken, mint a későbbi egzisztenciális gondokon. Idehaza gyorsan változott a politika, Rákosi hatalomra kerülése után nem volt tanácsos hazatérnie, így most már nemcsak látogatóként, de tartósan ott élőként kellett beilleszkednie a francia viszonyok közé. Hogy ez mennyi szép és érdekes élménnyel és mennyi súlyos problémával járt, erről számol be könyvében. Művének olvasása közben belülről ismerkedhetünk meg en-nek a lehetőségeiben gazdag, izgalmas és nagyvonalú országnak hétköznapjaival, ünnepeivel. Vonzó emberi kapcsolatok, barátok és szerelmek, európai és egzotikus utazások jutottak osztályrészéül és egy nagy ívű karcer. Tudásának, teljesítményének köszönhetően ritka lehetőséget kapott - franciáknak taníthatott francia nyelvet és irodalmat, ami kevés külföldinek sikerült. A nyelvtanítás szenvedélyévé vált, megszerezte a nagydoktori fokozatot is, végül pedig „Azúr parton", a nizzai egyetem tanára lett. Am választott és kedves második hazájában sem feledkezett meg soha szülőföldjéről, anyanyelvéről, itthoni barátairól. Magyarországot franciaként és Franciaországot magyarként volt képes látni, s ez adja írásának hasonlíthatatlan hangulatát.
