~ Thyalie ~ A Sziget
-1-
Tartalom Tartalom ..................................................................................................................... - 2 Földrajz ....................................................................................................................... - 3 Homokos part .........................................................................................................- 3 Nyugati tenger ........................................................................................................- 4 Keleti horizont .........................................................................................................- 4 Sziklás part ..............................................................................................................- 5 Dzsungel ..................................................................................................................- 5 Humma hegy ...........................................................................................................- 7 Thyalie városa............................................................................................................. - 9 Főtér és Liget ...........................................................................................................- 9 Városháza .............................................................................................................- 10 Templom ...............................................................................................................- 10 Piactér ...................................................................................................................- 10 Főkapu és Kikötő ...................................................................................................- 11 Üdülőközpont ........................................................................................................- 11 Rakpart .................................................................................................................- 11 Céhek és Keleti kapu..............................................................................................- 12 Belvárosi negyed és Dzsungel kapu .......................................................................- 12 Temető ..................................................................................................................- 13 Alsó negyed és Parti kapu .....................................................................................- 13 Kórház ...................................................................................................................- 14 Könyvtár ................................................................................................................- 14 Vigadó ...................................................................................................................- 15 Népesség................................................................................................................... - 15 Politika ...................................................................................................................... - 17 Rangok ...................................................................................................................... - 18 Vallás ........................................................................................................................ - 21 Kultúra ...................................................................................................................... - 22 Technológia .............................................................................................................. - 23 Egyéb tudnivalók ...................................................................................................... - 25 -
-2-
Földrajz A sziget létrejöttét homály övezi. Egyesek szerint a semmiből emelkedett ki, hirtelen, egy ismeretlen erő hatására. A tudomány sem nagyon tudta ezt megcáfolni, amit viszont bizton állít, az a sziget emelkedett energiatartalma. Mintha mindent bejárna a természetfeletti – varázslásra alkalmas – erő. Mind élőlényekben, mind élettelen testekben megtalálható. Csak pár ehhez hasonló hely létezik Ardonon. A majd 90 000 négyzetmérfölden elterülő sziget egyébként vulkáni eredetet mutat – már ahogy ezt a felszíni kövekből látni lehet. Kerülete – partvonalait nézve – 1060 mérföld, formáját tekintve pedig észak-dél irányban egy enyhén lapított körhöz hasonlít. Ha részletezni akarjuk partra, hegyre, dzsungelre oszthatjuk a szigetet, Thyalie lakói azonban ennél aprólékosabbak:
Homokos part Thyalie városától nyugatra húzódó széles, íves, homokos partszakasz. Néhol mérföldnyire is kiszélesedik, szélén lassan uralkodik el a növényzet. Régen kesekenyebb volt, az elmúlt évszázadokban azonban növekedő tendenciát mutat. A jelenség okát még csak találgatják a tudósok. A legkézenfekvőbb magyarázat az egyre szélsőségesebb időjárás, mely évtizedek óta hóval is szolgál az esős évszakban. Mindenesetre a többszáz mérföldön elnyúló tengerparti szakasz igazi Hajóbérlő a Homokos parton turistaparadicsom. A város nem is habozott kihasználni ezt, a nyolcvan esztendeje működő Üdülőközpont pihenni vágyók ezreit vonzza minden évben Thyaliera. A finom szemű homok és
-3-
a langyos tenger ideális minden befektető álma. A sekélyen benyúló parttól négy mérföldre egy korallzátony körvonalai rajzolódnak. A sekély vízben egy káprázatos vízalatti világ húzódik. Hihetetlen szépsége mágnesként vonzza a sziget vendégeit és nincs ez másként a tudatlan hajókapitányokkal sem. A félkört rajzoló vízalatti gyönyör nemcsak színes korallokat, de valaha élő emberek, és más fajzatok csontvázait is rejti.
Nyugati tenger Nyugatra fordulva a part keskenyedik, sziklásodik. Pár mérföldön keresztül egyre növekvő kőtömbők között kell gyalogolnia annak aki el akar érni ahhoz a nem veszélytelen öbölhöz ahol heti rendszerességgel történik hajóbaleset. A meleg, déli áramlat itt találkozik először a hideg, északi tengervízzel, ennek eredményeképp kiszámíthatatlan sodrás, örvénylés uralkodik a vizeken. A hely annyira hírhedt, hogy a helyiek el is keresztelték Haragos Hullámoknak a tenger ezen szakaszát. Rossz időben a hegy árnyékos oldaláról érkező erőteljes szél könnyedén felkorbácsolja az amúgyis gyilkos habokat, s ha ez még nem lenne elég, akkor ott vannak a késként kiálló éles, helyenként hét láb magasan kiálló sziklacsúcsok is. Ez az együttálás úgy vonzza a merész kapitányokat mint medvét a méz illata. Sokan rajta is vesztenek túlzott vakmerőségükön. Az áramlat kiszámíthatatlansága és az odébb húzódó gigantikus örvény miatt a Nyugati Tengeren át nem lehet átjutni a sziget északi féltekére.
Keleti horizont A várostól keletre hosszú, kezdetben füves, lankás part húzódik. A nap kora reggel simogatja, a legforróbb órákban viszont némileg enyhülnek sugarai ezen a tájon. Nem csak fekvésének, de a sziget egyetlen folyójának, a Liossnak is köszönhető, hogy a parton mérföldeken át megtelepedett a fű. Ennek hála a homok helyét termőföld vette át, mely szinte az egyetlen művelhető területet jelenti a város lakói számára. A búza és a szőlő vígan megterem, a többi édesvizet kívánó növény viszont csak és kizárólag a folyó torkolatánál termeszthető. Odébb, a folyó túloldalán lassan elmaradnak a cserjék, bokrok, s végül a fű is. Visszatér a homok és főként a kavics, s az örökösen fújó keleti hűs, szárító szél.
-4-
Mérföldeken át lehet gyalogolni a semmiben, azzal az érzéssel, hogy sehova sem jutunk. Mozgásunkat csak a Humma komótos moccanása bizonyítja.
Sziklás part A keleti part lassan keskenyedik, s mintha minden összeszűkülne: a homok, a fák és maga a hegy is présként érkezik egy keskeny szoroshoz. Először a dzsungel adja fel a küzdelmet, majd végül az aprókavicsos partot is felváltják a termetesebb kőtömbök. Az út szerpentineken, meredek, borotvaéles sziklák mentén vezet tovább. A tenger hirtelen találkozik az észveszejtően magas sziklafallal, minduntalan csapdosva próbálja kidönteni azt: sikertelenül. Kitartó próbálkozásaiért cserébe, azonban kapott a hegytől egy tengerszorost, mely ki tudja hová vezet. Egyenesen a hegy alá-belé, a vízre pár láb után teljesen ráborul a fölötte alakuló sziklabarlang árnyéka. Bentről egyenletesen morajló dübörgés hallatszik, mintha egy sárkány horkolna. A másik oldalt már más a helyzet. Ha sikerül átverekednünk magunkat az áramló szoroson, keskeny, alacsony partra érkezünk, ahonnan egy barlang szája nyílik: ez a Hegylábi barlang. Bonyolult rendszerében könnyű eltévedni, több terme és aknája víz alá merül, így felderíteni sem egyszerű. Sokan regélnek csodás vízlényekről, ember nagyságú denevérekről, na meg persze elfeledett kincsekről tárnáiban. Előbbi igaz lehet, utóbbit azonban senki nem támasztja alá. A barlang szájától odébb többszáz magas, teljesen sima plató emelkedik. Megmászni lehetetlen, tetejét légörvények metszik. Az átkelés majdnemhogy lehetetlen, s aki felér a csúcsára az is csak a rémisztő Óriás Örvényt fogja megpillantani.
Dzsungel A sziget több mint felét erdős rész fedi. Sokhelyt szinte áthatolhatatlan kuszaság, néhol – rendszerint a hegyhez közelebb – a lombhullatók és a tűlevelűek megjelnése rendszert parancsol a buja dzsungelben. Határait nehéz bejelölni, ha szakszerűtlenűl szeretnénk megfogalmazni, akkor: mindenhol dzsungel van, ahol nincs homok, szikla, hegy vagy éppen lakott terület. Ha mégis könyvbe illően szeretnénk határolni a dzsungelt, akkor azt mondhatjuk, hogy délről szorosan a város, a Keleti horizont
-5-
lankája, és a Nyugati part homokja határolja, nyugatról a Sziklás öböl és a Nyugati tenger sziklarengetege, keletről a Sziklás part meredek szerpentinei és a sivár Kavicsos Part, északról pedig a Humma hegy, illetve az Óriás Örvény. Megfogalmazásunk oly szempontból hibás, hogy nem a hegy nem határolja az erdőt, hanem épp az erdő veszi körbe a hegyet, s ahol a talaj engedi, beszivárog annak völgyeibe – ahogy ez történetesen a Sziklás part esetében is így van. Növényzetét tekintve az alsóbb, nedvesebb régiókban, főleg a folyóhoz közel pálmák, liánok, indák, óriás levelű fák jellemzik, a fentebbi területeken tölgy, bükk majd fenyőerdők következnek. Az erdő rengeteg szokatlan teremtménynek
A Felső Lioss
ad otthont az vadállatok mellett. Az állatoknak pedig, csakúgy mint a növényeknek édesvízre van szükségük. Erről a Lios gondoskodik, a sziget egyetlen folyója, mely hamar dagad csermejből patakká, majd végül a Keleti lankákra kiérve már az ötven láb átmérőt is eléri. A folyó hossza 600 mérföld, útjának csak tizedét teszi meg hegyek között. Mélyen a Hummában fakad, és ezer forrásaból gyűjti be a hegy éltető vizét. Szűkön kanyarog a hegyi platókon és völgyeken, majd a dzsungelt elérve a 150 láb magas Visszhang vízesésen alázúdúlva éri el a rengeteget. A folyó nemcsak a környező élőlényeket látja el ivóvízzel, de halaknak, vizi állatoknak is otthont biztosít.
-6-
Humma hegy A kolosszusként magasodó hegy a dzsungel fogságából emelkedik ki. 3435 láb magasságával csúcsain a hó is megtelepszik, főleg a hidegebbik évszakban. A hegy kelet-nyugati átmérője 220 mérföld, kisebbik, északdéli szélessége pedig 98 mérföldnyi. A hegy megnevezés mégsem pontos, ugyanis az alacsonyabbik csúcs helyén egy aktív vulkán krátere tátong. A tudósok szerint a Hummát valójában két rész alkotja: nyugati félteke tipikus hegy, gránit és üledékes alapú kőzet, keleti része pedig vulkanikus állagú, az itt tevékenykedő vulkánnak köszönhetően. A két kőzet találkozásánál – de az üledékes anyagnál is – kusza, labirintusszerű barlangok jöttek létre az évezredek során. A víz hamar Napfelkelte a Szürke Szirten utat tör a lágy ércen, s végül zuhatag formájában hull alá a dzsungelbe. A hegy üledékes oldala ideális hely a bányászathoz, ám a magmás oldal is rengeteg értékes kristállyal kecsegtet. A kalandozók véleménye nem sokmindenben, de ebben egyezik: a hegy megmászása nyugatról kelet felé nehezedik. Míg a nyugati Sziklás láb mentén bányalejtőkön akár turistákat is fel lehet vezetni egész a Szürke szírtig, addig Visszhang vízesésnél szinte teljesen függőleges falba ütközik a vándor. A Szürke szírt felett magasodó csúcs, az Oham – mely a múlt században élt pankoni cirkuszi óriásról kapta nevét – már igazi tapasztalt hegymászóknak és kalandoroknak való. Ha azonban nem vetemedünk hegymászásra, a szírt mentén továbbhaladva egy nagyobb, kerek szájú barlangra lehetünk figyelmesek: a Sikolyok barlangjára. Egyszerű ember, elf, vagy más szerzet nem merészkedik járataiba. Nem ritkák itt a hegyi szellemek, másvilági entitások, macsogok, óriás denevérek sem. A barlang neve azonban mégsem a
-7-
szörnyek és a halálra ítéltek kiáltásairól kapta a nevét. Az élesen fújó szél arról tanúskodik, hogy a délre néző barlang északi oldala is nyitott, mégpedig nem egy, hanem több tucatnyi fél lábnyi széles résekkel. A süvítő levegő mintha vékony sípon haladna át, a keskeny járatok és az északi nyitásokon keresztül magas, éles, sikolyszerű hangot ad. Az arra járók minduntalan hallják a rémisztő hangokat, nem csoda hát, hogy az amúgysem veszélytelen barlang ilyen rosszalló nevet kapott. A barlangtól már nincs messze a vízesés, mely alatt áthaladva a vulkáni szakadékos törésponthoz jutunk. Keskeny, omladozó szerpentineken át vezet annak az útja aki el akar érni a Kihalt kráterig. Maga a kráter majd két mérföld átmérőjű, melybe spirális út vezet a meredek falon lefelé. Alant, a mélyben nyugalmi időben majd 800 láb mélyen fortyog a láva, az út pedig ennek a feléig vezet. A bizonyára ősi lakosok által elkeresztelt Áldozatok útjának végén egy 100 lábnyira benyúló pillér emelkedik az izzó anyag fölé: a Magmapillér. Kitöréskor ez a pillér a semmibe vész az Áldozatok útjával egyetemben. A Humma utolsó kitörése 16754-ben volt, tehát majd 600 éve. Az ezt megelőző incidens 900 évvel történt, és ez az időintervallum az előző kitörésekkor is hasonló volt. A tudósok tehát úgy számolják, hogy körülbelűl 300 év múlva várható a Humma újabb kitörése. Igazolva a szakértőket, a magma szintje máris emelkedik, évente másfél lábnyit. A kitörés pusztító, az dzsungel fele azonnal megsemmisül, a másik felét pedig a későbbi Bányásztelep tüzek tarolják le. A város polgársága már jó előre elmenekül, csak az őrség és az ide vezényelt mandúriai hadtest marad a szigeten. Ha idejük van rá, a város körül sáncot, árkot ásnak, hogy ezzel is fékezzék a lávafolyam sebességét. Az utóbbi két kitörést a város szerencsésen átvészelte, a Lioss vizét sikerült ugyanis az árkokba vezetni. Az akkoriban még csak kétszáz háznyi városkát a láva nagy ívben elkerülte. A legközelebbi vészt a város rohamos fejlődésének köszönhetően már sokkal nehezebb lesz kivédeni. A város azóta majd tízszeresére nőtt, a kitelepítés is körülményesebb
-8-
lesz, nem beszélve a dzsungel – és ezzel együtt a tűz – közelségéről. A város tehát a természet, és az idáig szunnyadó Humma kezében van. A hegy azonban sosem marad adósa a lakosoknak. Pusztítását követően az erdő új hajtásai gombamód nőnek ki a hamu alól, s alig száz éven belűl egy új dzsungel virul a régi helyén.
Thyalie városa Thyalie szigete egyetlen városnak ad otthont, mely közel háromezer éves múlttal rendelkezik. A város alapítóinak, csakúgy mint a sziget felfedezőinek kilétét a történelem homálya fedi, csak a legendák árulkodnak pár igencsak ingoványos ténnyel. A monda szerint hajótöröttek vetődtek először Thyalie partjaira. A tragikus kimenetelű szerelmi háromszög elbeszélést a centrumban felavatott csobogó illusztrálja. A kezdetben csak párszáz telepest számláló falu az évezredek során városszintre emelkedett, és a kereskedés mellett turizmussal is foglalkozik. Ez utóbbi ágazat rohamos fejlődésének tudható be Thyalie beceneve is, azaz az “Ardon Lengőágya” megnevezés. A mandúriai kormánytól a 15733. esztendőben autonómiát kapott, havi tized befizetése ellenében. A kötelék az anyaszigettel sokszorta labilis, ám ezidáig sikerült kisebb-nagyobb összezörrenések közepette békésen kezelni a viszonyt. A mára 300 ezer főt számláló város több kerületre, negyedre osztható fel:
Főtér és Liget Thyalie városának főtere és sétánya sosem üres. Egész nap nagy rajta a nyüzsgés, a turistahad itt találkozik először a város igazi arcával. Zene, tánc, énekek, eladó festmények szórakoztatják az arrajáró érzékeit, ráadásúl a jobbra található park üde illata járja át a levegőt. A főtéri sétány másfél mérföldön át vezet a kikötőtől a főtérig. A délkeletészaknyugat fekvésű tíz láb széles sétáló egyenesen a városházához vezet. Töretlenül hasít bele a város szívébe, csak az Elveszett Amulett emlékmű készteti megállásra közvetlenűl a városháza előtt. A cifra macskaköves úton mindig nagy a tömeg. Szabadúszó énekesek, táncosok szórakoztatják naphosszat a százával érkező turistákat. A sétány mellett
-9-
szorosan a városi liget lombjai húzódnak. A park több mint két négyzetmérföldön terül el, kisebb erdőnek is nevezhetjük. Normális tempóban is fertályórába telik, míg átrágjuk magunkat a labirintusszerű sétányokon a másik oldalra. A többszáz éves fák lombjai alatt mindig kellemes a henyélés, s a park közepén elhelyezkedő ovális tó a tökéletes kilátásról is biztosít.
Városháza A hosszúkásan elnyúló főtér végén egy rikítóan fehér épület ágaskodik az ég felé. Tetejét sárga csíkos kupola fedi, és már messziről kitűnik a többi kisebb nagyobb ház közül. Monumentális méreteivel csak a tőle jobbra magasodó templom vetekedhet. A két emeletes főpületben ülésezik nap mint nap a Városi Tanács, itt hozzák meg a településre és az egész szigetre kiható döntéseket.
Templom A városháza keleti szárnya mellett egy tornyos épület csúcsosodik az ég felé. A sudár templom egyike a város legrégebbi épületeinek, mely az évszázadok elteltével mi tsem vesztett büszkeségéből. Igazi kőszikla ő, ki időt nem ismerve oltalmazza a bűnös lelkeket, fogadja a dicsőítő ódákat. Falain belül a Három Istenséget tisztelik: Zien a Vizek ura, Feia a Tűz Istennője, Pión az Erdők Istene. Nélkülük a sziget nem tudna létezni, minden egyes maréknyi anyag a Három Istenség erejéből van összekovácsolva. Közös megjelenésük, és tökéletes összhangjuk adja az élet alkotó esszenciáját, kit Riony, a Gyöngypor Szűz testesít meg. Bármi ami él az ő lelkének darabját hordozza, s mikor meghal visszaadja azt a szűznek, és vele a Három Istenségnek. Thyalie szigetére nem ért el az elfek kétistenhite, a szigetet Mandúriához hasonlóan a reformista istenségek kultusza uralja.
Piactér A főtéri sétánytól balra piaci sátrakba botlunk. A piacteret még ha akarnánk sem tudnánk elhatárolni a város többi részétől. Minden délben életre kel (főleg szombatonként), és karjai behajlanak a környező
- 10 -
utcákba. Bár a tanács komoly intézkedéseket tett a piac korlátlan terjeszkedése ellen, nagyon úgy tűnik, hogy a félezer négyzetlábnyi piactér polipként terjeszkedik. Ha valaki belekeveredik, akkor szinte lehetetlen kikászálódni a forgatagból, a rengeteg portéka és csecsebecse között nemcsak a test, de az elme is elvesződik.
Főkapu és Kikötő A Főkapu és a kikötő a város tenger felőli bejárata. A három mérföldön húzódó kikötő közepén délkelet irányba tekintő vaskos, kőoszlopos, nyolc láb magas kapu emlkedik. Fáklyás őrök váltják tetején egymást félnaponta. A hajón érkező turisták és vendégek ezt a helyszínt pillantják meg legelőször a szigetből, éppen ezért a város vezetősége nagyon figyel a kikötő biztonságára, tisztántartására, hiszen semmi sem fontosabb az első benyomásnál. A tripla aranyozott ívű kapu csak tetézi a kellemes fogadtatást. A kikötőből száz meg száz kurtább-hoszabb dokk nyúlik a vízre. Erős talapzatuk egyaránt biztonságos kikötést ígér tutajnak és karaviellnek. A kígyóként elnyúló kikötői sétányon nyugatra tartva az üdülőközponti plázsáig, keletre pedig a rakpartig juthatunk el.
Üdülőközpont A város délnyugati féltekén, három négyzetmérföldös területen nyúlik el Thyalie üdülőközpontja, a szórakozás fellegvára. Turisták százai fordulnak meg itt nap mint nap és persze a sziget módosabb lakói is igénybe veszik olykor az üdülőközpont jótékony szolgáltatásait. Mindemellett az üdülőközpont a szigeten élők jelentős részének biztosít megélhetést. Kalandorok, masszőrök és vizi felügyelők gondoskodnak a vendégek szórakoztatásáról és biztonságáról.
Rakpart A főkaputól keletre széles, kövezett part következik, mely egybefügg a dokkok fás szerkezetével. A kikötőbe befutó hajókról itt rakodják le az árut, majd a száz lábbal bentebb található öblös raktárcsarnokba szállítják. A tíz láb magas, kupolázott, fa és kőépítésű raktárhelyiségbe kétszárnyas kapukon át vezet az út – mindkét oldalról. A raktárcsarnok
- 11 -
nyolcvan láb hosszú és tizenöt láb széles. A rakpart nagyjából félmérföldes szakaszt foglal el a keleti partból – habár csak tizedét használják kimondott rakodásra –, melyet napkelte felől a várost övező palánkok határolnak. A csarnok és maga a rakpart többszáz munkahelyet biztosít az ide érkező vándoroknak, s bár a munka nem könnyű, stabil juss az eredménye.
Céhek és Keleti kapu A város keleti kapuja nem olyan magasztos, mint a tenger felőli főkapu. A célnak megfelel, azaz távol tartja az éjjelente besurranó tolvajokat, a dzsungelből elkószált ragadozókat. A hét láb széles kaput általában csak a keleti szántókon dolgozó földművesek és a céhek dolgozói használják. A keleti kaputól nem messze, a park mögött hosszú házsorok kezdődnek. Füstölgő kéményeik és egyszerű ám mégis gondozott külsejükről már lehet sejteni, hogy itt dolgozó emberek laknak. A házak ajtaján embernagyságú címerek jelzik, hogy az adott házat ugyanzon szellemben élők használják. Kovács, szabó, ékszerész, sőt alkímista műhely is akad közöttük. Ez utóbbi mellett egy nádtetős kunyhó ad otthont a tetoválónak, előtt pedig egy magas, csikorgó szélmalom ácsorog, ez a gyöngypor prés.
Belvárosi negyed és Dzsungel kapu A park bal oldalán, a városházától és a templomtól keletre a város legelőkelőbb negyede kezdődik, a Belvárosi negyed. Utcái szélesek, szabályos kövekkel kirakottak, házai elegánsak, lakói jómódúak. Majd félszáz utca szövevényes hátózata adja ki a csaknem két négyzetmérföld területű arisztokrata negyedet. Ebben Házak és villák a belső negyed utcáin a negyedben laknak a város elöljárói, a városi tanács tagjai, tiszteletben álló tanárok, tudósok,
- 12 -
valamint azok a szerencsések, akiknek nemvárt örökség ütötte a markukat. A hangulat teljesen más itt mint az Alsó negyedben. Az emberek kevésbé közvetlenek, de ha mégis beszélgetésbe bonyolódnak egymással, a társalgás elég nagy valószínűséggel kulturális jellegű, vagy esetleg a város problémáit beszélik meg. A belvárosi negyedből a dzsungelbe vezető kapun át lehet elhagyni a várost. A kapun kívül rögtön kezdődik a dzsungel, melynek csak első párszáz lábján biztonságos sétálgatni.
Temető A város déli szélén, az arisztokrata és az alsó negyed között, kovácsoltvas kerítés óvja a holtak nyugalmát. A díszes kapun belépve hosszú kikövezett sétány tárul a látogató elé, melyből aztán több tíz ösvény válik le, bekúszva a sírok és kripták közé. A tizenöt hektáros temetkezési hely lassan, de biztosan bővül, egyre kifelé tolva a város határait. A magas fák alatt megbúvó padok és a sírok között burjánzó bokrok és virágok leginkább egy parkra emlékeztetnek semmint egy temetőre. De akármilyen barátságos és nyugodt a temető fényes nappal, a legjobb harcosoknak is hihetetlen bátorságra van szükségük ha egy éjszakai sétát terveznek a kripták között, mert itt aztán bármi megtörténhet.
Alsó negyed és Parti kapu A temető délnyugati oldalán a belvárosi negyedhez képest kétszer akkora kerület húzódik. Az alsó negyed ad otthont a sziget középosztálybeli, vagy épp szegényebb lakóinak. Ebben a városrészben leginkább egyszerű családi házakkal találkozhatunk, de a külső utcákon a lerobbant, elhagyatot tolvajlak sem ritka. Az utcák nappal csendesek, viszont délután mikor a hőség alábbhagy, a negyedet a játszó gyerekek zsivalya tölti meg, valamint az idősebbek is összezsúfolódnak egy-egy
- 13 -
Sikátor az Alsó negyedben
padra megbeszélni az aznap legfontosabb történéseit. Éjjel senkinek sem ajánlatos az elhagyatott utcákon járkálnia, az alvilági szekták ugyanis szabadon randalíroznak az alsónegyedi sikátorokban. A negyed nyugati felén a Pari kapu ad kijárást a hosszú Homokos partra. Ez a kapu tökéletes mása a város másik oldalán elhelyezkedő Keleti kapuénak.
Kórház A piactér mögött, a könyvtárral szemben egy kétemeletes, világos kőépület húzódik. Ez az épület ad otthont a városi kórháznak, ahol korszerű gyógymódokkal igyekszenek segíteni a betegeken. Az új építésű kórház a múlt században költözött ebbe az épületbe, a város növekedésével ugyanis a betegek száma is nőtt, így a létesítmény kénytelen volt átköltözni az addigi három szobás lakásból egy kéttucatnyi rendelő és kórteremmel megáldott emeletesházba. Thyalie orvosai világhírűek, a tudományág legújabb vívmányában, a sebészetben, is kítűnő eredményeket értek már el. Ezen kívül járvány- , gyerek-, mágiarészleg is működik a kórházon belül.
Könyvtár Hasonlóan két emeletes épület áll a kórházzal szembe. Bal oldalán a vigadóval teljes kontrasztot alkot: a bohémság és a tudomány. Szemből nem látszik, de az épület hátrafelé három szárnnyal is rendelkezik, melyek között keresztfolyosók biztosítják a könnyű, ámbár labirintusszerű átjárást. Előkelő fafaragott kapuját kétoldalról fehér kőoszlopok vigyázzák. A főbejáraton belépve az előcsarnokban rögtön egy karcsú leány szobrát pillantod meg. Ő Riony, a Gyöngypor Szűz aki a három Istenség közös erejét szimbolizálja. Az épületbe belépve a látogatót azonnal magával ragadj a hely magasztossága. A falakon festmények függenek, elődök dícső cselekedeteit hírdetve, a sarkokban pedig sudár ifjak és karcsú lányok kőszobrai figyelnek. A hely első pillantásra kihaltnak, sőt ridegnek tűnik, de amint távoli beszéd és muzsika keveredik a csendbe, ráébredünk, hogy valójában ez a sziget egyik legmozgalmasabb pontja. A szobák tánc-, ének- és festőtermeknek is helyet adnak a tucatnyi zugos olvasóterem mellett. Ugyanitt egy körölményesen védőrúnázott, márványterem is található, melyben az
- 14 -
ifjú mágustanoncok gyakorolhatják varázstudományukat. A különleges termet a múlt évben adták át, és szigorú felügyeletnek örvend.
Vigadó A városháza és a könyvtár mögött apró, kétszintes épület húzódik meg. Bejárata fölött korhadt fa cégér lifeg, melyen díszes, gömbölyű betűk hírdetik rendeltetését: VIGADÓ. A városi vigadó az egyike a legrégebbi épületeknek. Az öblös lenti teremmel megáldott ház túlélt minden tűzvészt, árt és csapást ami az idők során meggátolhatta volna a nép étellel s no persze szesszel való ellátásában. Az ajtón belépve rögtön megcsapja a látogató orrát a különféle ételek és italok keveredő illata. A reggeli órákban sem tétlenkednek a felszolgálók, hiszen mindig akad valaki aki társaságban szeretné elfogyasztani a reggelijét vagy épp az ebédjéd, viszont az igazi élet csak a délutáni órákban indul. Központi szerepet tölt be a sziget életében, hiszen mindenki megtalálja itt a helyét. Legyen szó szigetlakóról, aki társaságra vágyik netán megéhezett, vagy turistáról, aki szeretne beilleszkedni a sziget kicsiny életébe. Itt készítik a legfinomabb lakomákat, itt terjednek a legújabb pletykákat, illetve itt lehet a legkönyebben ismerkedni, új barátokra, no meg ellenségere szert tenni.
Népesség Thyalie háromezer évre visszavezethető történelme során a sziget népessége egyszer sem állt meg növekedni, s jelen pillanatban 300 000 –re tehető. Lassan, de biztosan gyarapodik az itt lakók száma, bár első ránézésre dupljájának is nézhető a rengeteg turista és vendég miatt. Tény, hogy a város lakossága amellett, hogy folyton gyarapszik, gyakran is cserélődik. Sokan szerencsét próbálni jönnek Thyaliera, s ha ez nem jön be, továbbállnak. A gyöngyporral átitatott tér rengeteg gyors-meggazdagodási tervet szül, s ennek a többsége illúzió. A helyiek ezzel természetesen tisztában vannak, s mielőtt szélnek eresztik az illúziókat kereső szerencsevadászokat, előbb jól megfejik azok erszényeit. Így évente többtízezer szerencsét próbáló telepszik le és nagyjából ugyanennyi is hagyja el évente Ardon lengőágyát. Van aki csak
- 15 -
egy, de sokan két-három évig is húzzák, bejelentett lakhellyel és tartózkodással rendelkeznek, így állandó lakosnak minősülnek. A szerencsevadászok zömét emberek és félelfek alkotják, ritkán keverednek közéjük törpék, gnómok és orkok, elfek azonban soha. A lakosság többi részét tekintve eléggé kiegyenlített a fajok aránya ugyanis a népesség harmada elf,
Hétvégi vásár a piactéren
harmada ember, ötöde félelf, tizede törpe, a maradék pedig honosított ork, goblin vagy más keverék. Az emberek és elfek számbeli kiegyensúlyozottsága az egymáshoz való viszonyulásukat is meghatározza. A Nagy Kontinens városaival ellentétben itt nem dúl a gyűlölet, az erőszak a két domináns faj között – az alvilágot leszámítva. Mivel a sziget Mandúriai, így elf fennhatóságú – és köztudottan az elfek közel sem olyan heves vérmérsékletűek mint ember társaik – a szigeten nyugalomban él mindkét faj. Az már nem ilyen biztos, hogy fordított uralom esetén is ugyanilyen rózsás lenne a helyzet. A két rivális nemzedék mögött egy viszonylag új, szívós, energikus faj tör előre a város lakosságának ranglistáján: a fél-elfek. A legnagyobb létszámbeli növekedést produkálva csak évek kérdése, hogy utolérjék az emberek és az elfek létszámát. Nem törődve a politikai nézetekkel, a fél-elfek zavartalanul élnek a sziget szinte összes pontján, akár egymagukban is. A többi ritka faj képviselői csak színesítik a sziget és a város képét. Különösebb szóval nem bírnak a sziget életében, de tetteikkel olykor komolyan befolyásolni tudják a gyarmat sorsát. Mint mindenhol a világban, az orkok és goblinok itt sem örvendnek túl nagy vendégszeretetnek. Általában a környező vadonban rejtőznek, s ha a városba merészkednek, igyekszenek az alsó negyed, a vigadó, vagy más kevésbé feltünő helyen randalírozni. Utóbbi időben egyre több gnóm érkezik a szigetre, valószínű az ő érdeklődésüket is felkeltette a gyöngyporos levegő, természetesen, az ő
- 16 -
érdekeik merőben tudományos alapúak, nem úgy mint szerencsevadász társaiké. A gnómok érkezéséből a sziget lakossága is profitál, ugyanis a zseni mérnökök lépten-nyomon elcsöppentik hatalmas tudományuk felmérhetetlen értékű végtermékeit. Az utóbbi években egy eddig Thyalien soha nem látott faj jelent meg: a tündérek. Létszámukat nem lehet pontosan megmondani, de egy tucatnál nem lehetnek többen. Illanó képességüknek köszönhetően bárhol feltűnhetnek a szigeten. Hogy pontosan mi vonzza őket Thyaliera ezt senki sem tudja megmonadni. A városi tanács a gyöngyporra gyanakszik, de ez csak feltevés, hiszen miért is kellene az isteni képességekkel megáldott tündéreknek a gyöngypor? A lakosság korát tekintve Thyalie a többi Mandúriai városhoz képest fiatalnak mondható. Csalóka a 450 éves átlagéletkor, az elfek, fél-elfek és törpék élettartama ugyanis elrontja az átlagszámítást. A nemek tekintetében kevéssel, de a nők megelőzik a férfiakat.
Politika Politikailag jellemezve Thyalie szigetét: hatványozottan gyarmat. Első sorban Mandúria szigetgyarmatához tartozik, másod sorban pedig Lindell névleges fennhatósága alá, ugyanis Mandúria is a maga során gyarmatnak nevezhető, habár autonómiája gyakran külön állammá teszi azt. Az anyasziget bár elf fennhatóság alatt áll, Lindell is jól tudja, hogy ez az alárendelt viszony inkább paktum, mintsem egy közönyös gyarmatosítás eredménye. Ígyhát Mandúriát jóformán külön államnak is tekinthetjük. Thyalie azonban kimondott gyarmat, mégha a mandúriai kormány keze nem is ér el idáig – avagy nem olyan gyorsan. Az anyaszigetről ugyanis hetekig kell utazzon az a hírnök, netán Mandúriai nagykövet asszony hadsereg ami Thyalie partjain akarja megvetni a lábát. Bármilyen katonai beavatkozás méregdrága vállalkozás
- 17 -
lenne, s ráadásul Thyalie nem is bír sem kereskedelmi sem katonai potenciállal. Egyedül a turizmus – ez a napjainkban fellendülő, újnak számító ágazat – jut az emberek eszébe ha Thyalie nevét hallják. A sziget tanácsa pontosan tudja ezt, és kihasználva a helyzetet önálló döntések tömkelegét hozza meg anélkül, hogy az anyáskodó kormányt erről kikérdezné. Emez pedig jobb híjján utólag bólint rá az ügyre, mert keze túl fukar és túl rövid ahhoz, hogy Ardon lengőágyáig érjen. Így válik politikailag Thyalie autonóm gyarmattá. A szigeten hadi erők nincsenek, mint ahogy ezt túl költséges lenne fenntartani, egyedül csak a Városőrök ügyelnek az amúgy sem problémás közbiztonságra. A sziget és a város élén a városi tanács áll, melynek tagjai a nemesség és a fontosabb vezetők közül kerülnek ki. A tanács közös döntéssel, azaz demokratikus szavazás útján hozza meg döntéseit, mely a nemesi birtokláson és rangosztáson kívül bármit érinthet. Utóbbi kettő felett a mandúriai kormány dönt, a városi tanács csak felterjesztheti a rangokkal és birtoklási ügyekkel kapcsolatos javaslatokat.
Rangok A szigetre érvényes rangok megegyeznek az anyasziget rangjaival. Kezdetben Mandúrián is a lindelli ranglétra volt használatos, ám a kormány sokadik kérésére az elf birodalom is belátta, hogy egy kereskedőállamban szükség van kereskedői rangokra is – foglalkozás, aminek képviselőjét Lindellben keresve sem találunk. A rangi kérelmet Lindellbe kell eljuttatni miután a mandúriai kormány jóváhagyta az iratokat. A következő rangok léteznek, a legkisebbből a legnagyobbig: Kalmár / Kerekedő – a legalacsonyabb rang, amely viszonylag újnak számít a többihez képest. Az alig száz éves történelmű rang egy mandúriai kereskedőlázadás következménye. A rang teljesítési feltételei: százezer mandúriai arany, egy karaván vagy nagyobb hajó és minimum öt fizetett szolgáló avagy cseléd. Báró – az egyetlen teljes egészében megmaradt lindelli rang. A bárók rendszerint hadi erőkkel, és csekély földbírtokkal rendelkező nemesek. Rendszerint kastélyok, kúriák urai, akik kedvüket lelik a méretes magántestőrség tartásában. A báró rang teljesítési feltételei: egymillió
- 18 -
mandúriai arany, egy legalább ötven holdon elterülő nagybirtok, több mint ötven katonás fő; emellett esküvel pecsételt alávetése minden politikai és hadi kérelemnek a Mandúriai Köztársaság irányából. Vikkomt – régi elf rang, amely manapság kicsit másképp értelmezett mint annak idején. Ezer évekkel ezelőtt a Vikkomt elf családfőt, birtoktulajdonost jelentett, megszólításként használták. A reformizmus tájékán azonban a vikkomt algrófi jelleget kapott, ugyanis a hadba szólított családfők a grófok – városi nemesek – szolgálata alatt indultak hadba. A vikkomt rang teljesítési feltételei: nyolc millió mandúriai arany, legalább öt nagybirtok - fejenként minimum ötven holdas - , száz szolgáló, kétszázötven patás állat, utóbbikból legalább száz ló; emellett a köztársaság felé havi nyolcad sarc fizetés, és esküvel pecsételt alávetése minden politikai és hadi kérelemnek.
Hajós kalmár
Kereskedőgróf – az elf birodalomban csak grófként ismert cím mandúriai területen kereskedőgróffá alakult. A grófi nagybirtokok mellett ugyanis a kereskedőgrófnak hajóflottával és karavánokkal is rendelkeznie kell. A kereskedőgróf rang teljesítési feltételei: tizenöt millió mandúriai arany, legalább tucatnyi nagybirtok - közte legalább két kastély -, félezer szolga, cseléd és ezer patás állat, továbbá öt hajóból álló kereskedelmi flotta avagy tíz két szekeres, fejenként két lovas karaván; emellett a köztársaság felé havi nyolcad sarc fizetés, és esküvel pecsételt alávetése minden politikai és hadi kérelemnek. Kalmármárki – a legfelsőbb önerőből elérhető nemesi cím. Ez a rang ötvözi a kereskedőgrófi és a bárói kötelezettségeket. Eredetileg a márkik határvédő
- 19 -
grófok, akik a meghódított, vagy politikailag viszontagságos területekre lettek telepítve – mint például Smaragd erdő déli határára, Antaron romjai és Kulgar mezsgyéire. Nem kevés márkit telepítettek mandúriai földre sem, ezek a nemesek azonban a sziget kimondatlan autonómiájával elvesztették hadi jelentősségüket és kereskedésbe kezdtek. Így mára a márkikból kalmármárkik lettek, akinek erejük nemcsak a haditestekben de a kereskedelemre gyakorolt hatásukban is leledzik. Tagjai a kormánynak, így a hercegek és koronásfők kegyeit élvezhetik. Mivel Thyalie túl kicsi és gazdaságilag elenyésző egy kalmármárki számára, ezért a szigeten pillanatnyilag egyetlen effajta nemes sem él. A kalmármárki rang teljesítési feltételei: húszmillió mandúriai arany, legalább harminc nagybirtok, kétezer szolgáló vagy cseléd, továbbá tucatnyi hajóból álló kereskedelmi flotta vagy huszonöt két szekeres, fejenként két lovas karaván, illetve két ezred, vagy tizenöt csatahajó. Mindemellett a köztársaság felé havi nyolcad sarc fizetés, és esküvel pecsételt alávetése minden politikai és hadi kérelemnek. Herceg – vérvonalon öröklődő vagy a koronásfő által ajándékozott felső nemesi rang. Bár mandúria államformája köztársaság, a kormány így is királyként néz a kormányzóra. Gyakori, hogy a következő hatalomra kerülő kormányzó az előző leszármazottja, így elmondhatjuk, hogy a hatalmat jelképező jogar vérvonalon öröklődik. Az épp kormányzáson lévő kormányzó távoli családtagjai és rokonai közt hercegi rangot oszthat ki, így egy grófon vagy vikkomtot a kalmárbárók szintjére – sőt, a fölé – avanzsálhat. A temérdek szolgával, arannyal és mérhetetlen területekkel megajándékozott hercegek újgazdagok, az irányításhoz és vezetéshez többnyire nem értenek. Rangjukat viszont a következő kormányzó sem veheti el, és mint olyan, a rang öröklődik apáról fiúra. Thyalie szigete jelen pillanatban a kormányzó unokaöccsének, Malco Esterze hercegi birtokához tartozik. Az ifjú, alig huszonöt esztendős herceg ezidáig egyszer látogatott a szigetre. A hercegi rangot földi javakkal elérni nem lehet, ezért feltételei sincsenek. Koronásfő – divatos, ám sokak által gyűlölt kifejezés a kormányzó család tagjainak megnevezésére. A kormányzó öccse, bátyja – utóbbi ritkán, hiszen az elsőszülött fiú általában a soron következő kormányzó – húga, nővére és szülei koronásfőknek szólítandók, és hasonlóan nagy birtokok kerülnek tulajdonukba mint a hercegi – tágabb – család tagjainak. A kezükbe került régiókkal szinte egyáltalán nem foglalkoznak, ezért általában kalmármárkik
- 20 -
felügyelete alá adják ki azokat. Thyalien öt éve járt utoljára koronásfő, a kormányzó kisebbik húga, Jukka Esterze koronásfő kisasszony.
Vallás Thyalie a vallás terén is külön régiót alkot. Bár Mandúria hivatalos hite reformista politeizmus – de csak hivatalosan, mert az anyaszigeten szinte az összes vallás megtalálható -, addig Thyalien csak három istenséget, és a belőlük született felsőbbrendű istennőt tisztelik. A vallás egyszerre tekinthető több- és egyistenhitnek is, eredete pedig mint minden vallásé, az istenek korában kezdődik. Az ide költöző első elfek és emberek rögtön érezték, hogy ez a sziget más mint a többi. Tömény gyöngyportartalmú levegőjének köszönhetően nem csak a mágia, de sokminden kicsit másabb mint a világ többi pontjain. Így a vallás is ehhez alakult. A hit központja és az egyistenhit megtestesítője, Riony, a Gyöngypor Szűz. Ő a kezdet és a vég, a mindenható, mindenek felett álló istenség. Úgy tartják, hogy minden élő és élettelen magában hordozza Riony egy darabkáját, így telítődik meg minden egyes tárgy és test lélekkel, tartalommal. “A kőnek is lelke van” tartják az aggastyán szigetlakók. Van is benne valami, hiszen hatalmas kősziklákat porrázúzva, és kirostálva csekély mennyiségű gyöngyporhoz juthatunk. Riony híveinek fő eszméi az összhang, az egyensúly és az örökös, természetes körforgás. A Szűz alapjában véve irgalmas, szerető isten, aki nem kér áldozatot, ám kedvesek neki a ritka növények, füstölők égetése. A Gyöngypor Szűz három megnyilvánulási formája a három istenség: Zien a Vizek ura, Feia a Tűz Istennője és Pión az Erdők Istene. Zient tenger habok tetején táncoló, égszínkék hajú fiatal fiúnak ábrázolják. Szereti a mulatságokat, segítőkész, vendégszerető és jókedvű isten. Feia, a lángarcú, fényes szemű istennő, a harc, a virtus és a bátorság istennője. Pión a falevelekbe burkolózó mozdulatlan isten a reményt, a tudást és a biztonságot testesíti meg. Nem teljesen tisztázott, hogy a három isten és Riony között mi az összefüggés. A legősibb és legelfogadottabb legenda szerint az istenek korában a három anyagi isten játszóteréül választotta a szigetet. Civakodásukból, erejük fitogtatásából jött létre mindaz amit ma Thyalieként ismer a civilizáció. A három isten erejét felemésztve játszott a szigeten, és amikor mindhárman végleg kimerültek észrevették, hogy természetfeletti energiáikkal milyen káprázatos világot teremtettek. Elégedettségükben megpihetnek, és
- 21 -
Feia hív
beleolvadtak a szigetbe. Együttes energiáikkal sikerült létrehozzák a gyöngyporral dúsitott levegőt, matériát és életet, amely maga Rhiony. Más mondák szerint Rhiony a három istenség anyja, vagy közös gyermeke. Akárhogyis, a sziget többsége a Gyöngypor Szüzet tiszteli és vele a szentháromságot is. Egy szertartás alkalmával ritkán esik szó azonban a három istenségről külön-külön, csak a fanatikusok – tűzmágusok, vízmágusok, földmágusok – rajonganak kiemelkedően egyetlen istenért. A hívek sokszorta otthon tisztelegnek a Szűz, avagy a kisebb istenségek előtt, illetve Thyalie egyetlen templomában, ahol minden második nap tartanak szertartást.
Kultúra A sziget egyetlen városa nemcsak turisztikai, de kulturális központ is. Az íratlan hagyományok, mítoszok éppúgy jelen vannak a városban, mint a Nagy Kontinensről érkező új tudományok kódexei. Az előzőkkel leginkább az utcákon találkozhat az ember. A főtéri Elveszett Amulett Emlékmű a kultúra
- 22 -
hírnökeként fogadja a látogatókat, rajta a város alapításának legendájával. Nem kevésbé beszédesek a piactéri sátraknák található helyi festésű faldíszek, agyagkorsók, réz és ezüst tányérok, sőt még a hajlított pengéjű, könnyű szablyák sem. Szinte minden egyes portéka hordoz magában valami egyedit, valami Thyaliet. A színkavalkád és ezernyi motívumok között ismétlődő szimbóluként tér vissza a három istenség és a Gyöngypor Szűz alakja. Thyalie ezen kívül messze földön híres könyvtáráról is. A három szintes, több művészeti ágat magába foglaló épület majd negyvenezer könyvnek és kódexnek ad otthont már évszázadok óta. Mivel a sziget eddig még sikeresen mentesült mindenféle háborúskodástól, az archaikus és ritka iromány példányok gyakran pihennek akár évtizedekig is Thyalie könyvtárának tölgyfapolcain. Többnyire elf eredetű kódexek találhatók az olvastótermek polcain, ám számos neldroni kötet is felbukkan a sorok között. Rengeteg tudományág képviselteti magát az olvasmányok között, a korai gyógyászat éppúgy mint az alkímia, növénytan, matematika és természettudomány. Filozófiai elmélkedések is szépszámmal akadnak a Lindellből érkező könyvritkaságok között, az elfek ugyanis köztudottan szeretik a mélységekig boncolni létezésük miértjét, hogyanját. A könyvtárban helyet kap a festőkör, akiknek tagjai nem csak alkotnak, de ápolják, restaurálják is az ide szállított, többezer éves festményeket. A művészetek köréből a zenét sem hagyhatjuk ki, amelynek termében nap mint nap gyakorol a templomi kórus. A könyvtári zenesarkon kívül azonban a főtéren és sétálókon is számtalan lant, fuvola és hegedűszót hallani. Ardon Lengőágya az utcazenészek fellegvára is egyben, a dalnokok és bárdok lassan hagyományt alakítanak a szigetre való látogatásukkal. A sziget vallással átitatott kultúrájának összképét az elfek mellett az emberek, sőt még a törpék is alakították az évszázadok folyamán, amelyből csak egy morzsányit láthat a pár napra idelátogató vendég.
Technológia Thyalie Mandúriának köszönhetően élen jár az innováció terén is. Bár utcáit korántsem népesíti be annyi gnóm és szorgos törpe mint az anyasziget városainak zömét, ám így is elég számos tudós és mérnök fordul meg a
- 23 -
turistaszigeten. Itt kedvükre alkothatnak, nem zavarja őket a világ zaja, s ha még nehezebb is hozzájutni az alapanyagokhoz, a kreatív légkör mindenért kárpótolja az alkotókat. Mandúriai gnóm mesterek készítették például a gyöngypor prést is, amely napról napra őrli a sziget gyöngyporral teli gyümölcseit. A szerkezetek többsége mechanikai, csak ritkán találkozhatunk a gnóm technológiát és a mágia formáit ötvöző készülékekkel. A gnóm ketyerék általában fogaskerekes – vas-, ezüst- avagy arany ötvözet -, kallantyús megoldások, amelyet minden esetben egy élőlény – többnyire a használó – vagy egy súly, nehezék ereje mozgat vagy épp tart mozdulatlan. Ritka és értékes munkák a rugós és rugalmas anyagokat – például hajlított acéllemezt - tartalmazó szerkezetek, az ilyenek kisebb vagyont érnek a piacokon. Hasonlóval Thyalie városának bazárjában aligha találkozhat a vásárló, talán csak évente egyszer akad olyan gnóm aki ilyesfajta ereklyét piacon árul. Annál több az egyszerű, ám hasznos megoldás a városban. A városháza korszerű, csővezetékkel ellátott épületében az ivóvíz egyenesen a falból folyik. Ugyanezzel a technológiával működik a főtéri szökőkút is. A különbség csak annyi, hogy míg az előbbinél a városháza melléképületében lévő tíz láb átmérőjű hajtókarokkal és szamarakkal ellátott kerék szolgáltatja a csörléshez szükséges energiát, addig a szökőkút szinte önműködő mechanizmussal rendelkezik. A föld mélyén egy ötven négyzetláb aknában két négyezer gallonos tartály lóg láncokon egymás felett. Az alsóban levegő, míg a középsőben víz van. A legalsó tartály egy csővel van összekötve a felszíni Gnóm mérnöknő
kúttal, amelynek vize lecsorog a levegővel teli alsó tartályba. Ez a tartály egy újabb csővel kötődik a felette lógóval, így amint a fenti kútból víz érkezik a levegővel teli tartályba, innen a levegő a felette lévőbe pumpálódik. A középső vizes tartály ismételten egy csővel kapcsolódik a felszínhez – ez vezet ki a szőkőkút száján -, így amint
- 24 -
ebben megnő a nyomás az érkező levegő miatt, az ebben lévő víz feltolul a felszínre. A körforgás szépséghibája, hogy amint a felső tartályból elfogy a víz, a két tartályt, és a csövezést ki kell cserélni. Így reggel és este a láncokkal és csörlőkkel felfüggesztett tartályokat le és fel kell emelni. A mechanizmus Oligo szökőkútjaként ismeretes Ardonon.
Egyéb tudnivalók Pénz: aki Thyaliera érkezik, annak fontos tudni, hogy a pénzegység itt is, mint az anyaszigeten a mandúriai arany és váltópénze a mandúriai ezüst. A mandúriai arany nyolc tized neldroni aranynak felel meg, és ugyanígy van ez az ezüsttel is. A vert érméken Mandúria címere és a sziget formája látható. Mértékegységek: a mértékegységek ugyanazok, mint amik világszerte használatosak. A hossz mértékegységek az ardoni láb (férfi ember combtőtől talpig mért távolsága) az ardoni hüvelyk (emberi hüvelykujj szélessége), illetve az ardoni mérföld (ezer ardoni láb). A súly mértékegysége az ardoni font (nagyjából tíz egymaréknyi búza), az ardoni mázsa (száz font), az ardoni tonna (ezer font), ardoni óz (tizednyi font). Az űrmértékek között felsorolható az ardoni akó (egy fontnyi búza térfogata), az ardoni hordó (száz akó), az ardoni köböl (ezer akó), az icce (egy tizednyi akó) és az uncia (egy ezrednyi akó). Évszakok és időszámítás: Thyalie szigetén két évszak ismeretes, a hideg és a forró, ezen belűl pedig hat-hat hónap. A hónapok hetekre bomlanak, a hetek pedig napokra. Az idő mérése még gyerekcipőben jár, ám napórák és egyébb gnóm ingás szerkezetek a legújabb időmérést, az órát is bevezették már Mandúrián. Egy nap lévén 24 óra. Az innováció szele Ardon Lengőágyára is elért már, de az órás időszámítást még kevesen ismerik a szigeten.
- 25 -
