KUD Kotoriba Kotoribai Kulturális Egyesület

srpnja 2010.

2010. július

II. broj

II. szám

KUD Kotoriba Kotoribai Kulturális Egyesület

3. str. – 3. old.

Teta Liza i Tonček Elizabeta Toplek, Teta Liza, koja je u studenom prošle godine napunila 84 godine života, života prožetog međimurskom pjesmom, danas je legenda i najpoznatija interpretatorica međimurske izvorne pjesme. Cijeli svoj život provela je u rodnoj Donjoj Dubravi, u kojoj se već u djetinjstvu predala zapisivanju i izvođenju narodnih pjesama, napjeva, izvornog kajkavskog narječja i govora donjodubravskog kraja te radu u kulturno umjetničkom amaterizmu, gdje je kasnije zapisivala i uvježbavala generacije plesača međimurskim plesovima i kolima. Osim susreta s glazbenim osnovama u školi, nije stjecala nikakvo dodatno glazbeno obrazovanje, a surađivala je s mnogim etnomuzikolozima, koreografima, snimila nebrojeno audio snimaka za potrebe Hrvatskog radija, Instituta za etnografiju i folkloristiku, Nacionalnog folklornog ansambla „LADO”, strane istraživače i stručnjake. (Nastavak na 2. str.)

Toplek Elizabet, mindenki Teta Lizája tavaly novemberben töltötte be életének 84. évét. Egész élete Muraköz dalaival van átszőve, ma élő legenda, a muraközi eredeti népdal legismertebb előadója. Az egész életét Alsódomborúban töltötte, ahol már gyerekként gyűjtője és előadója volt az eredeti muraközi népdalnak, a kaj-nyelvjárásnak, alsódomborúi tájszólásnak. A helyi amatőr kulturális élet aktív tagjaként számos generációnak tanította a muraközi táncokat. Az alapfokú általános iskolai zenei képzésen kívül semmilyen más zenei képzésen nem vett részt, de együttműködött etnozene-kritikusokkal, koreográfusokkal, számos hangfelvételt készített a Horvát Rádiónak, az Etnográfiai és Folklorisztikai Intézetnek, a „LADO” Nemzeti Folklór Együttesnek, külföldi kutatóknak, szakembereknek. (Folytatás a 2. oldalon)

2

srpnja 2010. július

Naše novine – A mi lapunk

Cijenjeni čitatelji! Tisztelt Olvasók! U rukama držite drugi broj naših zajedničkih novina koje se ostvaruju u sklopu IPA prekograničnog programa Hrvatska – Mađarska zahvaljujući zalaganju KUD-a Kotoriba i Društvu Horvata kre Mure. Ako ste u rukama imali prvi broj, donekle ste mogli upoznati naselja, koja su uključena u spomenuti projekt, a riječ je o prijateljskim naseljima s jedne i s druge strane zajedničke nam rijeke Mure. Pomalo postaje fraza kada naglašavamo da nas rijeka Mura ne razdvaja, nego spaja, ali će te se uvjeriti u istinitost te tvrdnje kada prelistate najnoviji broj lista MI & MURA & MI. Riječ MI i na hrvatskom, na hrvatskom u Mađarskoj i na mađarskom znači isto, znači da se radi o nama. No da smo MI – MI vidi se i iz zajedničke povijesti koja se zrcali i kroz kulturu, običaje, a o jeziku da ni ne govorimo. Drugi broj smo posvetili našoj zajedničkoj kulturi, sa istim korijenima, te malo i umjetnosti, koja isto nikne na tlu koje je tlo za naše pretke bila zajednička zipka. Kroz napise koje Vam nudimo, možete upoznati društva i pojedince, entuzijaste i obične aktiviste, voditelje i članove, amatere i profesionalce koji pred sobom imaju isti cilj, a to je očuvanje običaja, starih melodija, umjetničkih pokreta, jezika, koji se ne smije prepustiti zaboravu i djela koja motive crpe iz naše zajedničke prošlosti i sadašnjosti. Želim Vam, da čitajući naše zajedničko izdanje, provedete ugodne trenutke, da obogaćeni novim informacijama osjećate daljnju potrebu za zbližavanjem, za zajedničkim sadržajima, za koje je zaista istina «fraza o spajanju». Dragi čitatelji! Kao urednik ovog izdanja bio bih veoma zahvalan ako bi sa svojim primjedbama i savjetima pružili svojevrsnu pomoć cijeloj ekipi koja se zalaže da list koji držite u rukama tj. naredni brojevi budu što kvalitetniji, da kroz ponuđene informacije ostvarimo naš zajednički zacrtani cilj. Svjesni smo da je skoro nemoguće svakome udovoljiti, da je utopija očekivati savršenost, ponuditi nešto što je bez greške, ali ipak mislimo da se zajednički možemo bolje približiti tim vrijednostima. Molimo da reakcije, odnosno dojmove, koje smo izazvali u Vama, pošaljete na jednu od e-mail adresa. Kezükben tartják közös újságunk második számát, mely a Magyarország–Horvátország IPA határon átnyúló programjának keretén belül és a Kotoribai Kulturális Egyesület, valamint a Muramenti Horvátok Egyesülete kezdeményezésének köszönhetően jelenik meg. Amennyiben kezükben tartották az első számot is, valamelyest megismerhették azokat a településeket, melyek bekapcsolódtak az említett projektbe. A Mura egyik és másik oldalán lévő testvértelepülésekről van szó. Lassan frázissá válik, amikor azt hangsúlyozzuk, hogy a Mura nem elválaszt, hanem összeköt bennünket, de meggyőződhetnek ennek az állításnak az igazságtartalmáról, amikor átlapozzák a MI & MURA & MI legújabb számát. A MI szó horvátul és magyarul is ugyanazt jelenti, azt, hogy „mirólunk” van szó. Az, hogy MI MI vagyunk a kultúrában, hagyományokban, a nyelvben tükröződő közös történelmünkből is látszik. A második számot a közös gyökerekkel rendelkező kultúrának és kicsit a művészetnek szenteltük, mely abból a talajból nőtt ki, amely őseink közös bölcsője volt. A megjelent írásokon keresztül megismerhetnek csoportokat és egyéneket, odaadó és egyszerű aktivistákat, vezetőket és tagokat, amatőröket és profikat, akik előtt ugyanaz a cél lebeg. Megőrizni szokásainkat, régi dallamokat, művészi mozdulatokat, a nyelvet, amely nem merülhet feledésbe, és azokat az alkotásokat, melyekhez az ihletet közös múltunkból és jelenünkből merítették. Kívánom Önöknek, hogy olvasva közös kiadványunkat, töltsenek el kellemes perceket, új információkkal gazdagodva érezzenek további késztetést a közeledéshez, a közös programokhoz, amelyekre valóban igaz a „kötődésről szóló frázis”.

Kedves Olvasók! Mint ennek a kiadványnak a szerkesztője, nagyon hálás lennék, ha észrevételeikkel és tanácsaikkal segítenék az egész stáb munkáját, akik arra törekszenek, hogy a lap, amit a kezükben tartanak, ill. a következő számok minél tartalmasabbak legyenek, hogy a felkínált információk segítségével elérjük közös célunkat. Tudjuk, hogy szinte lehetetlen mindenkinek a kedvében járni, hogy utópia elvárni a tökéletességet, felkínálni valamit, ami hibátlan, de mégis úgy gondoljuk, hogy közös erővel jobban meg tudjuk közelíteni ezeket az értékeket. Kérjük, hogy észrevételeiket, ill. benyomásaikat küldjék a következő e-mail cím valamelyikére: [email protected] vagy [email protected] Ladislav Gujaš Gulyás László urednik szerkesztő

Tonči és Teta Liza (Nastavak s 1. str.) O njoj je snimljeno nekoliko televizijskih emisija, film „Teta Liza“ na svjetskim festivalima osvaja nagrade. Izdana je i biografija Tete Lize te najnovija knjiga memoara „Teta Liza – mojih 85“. Snimljeno je i nekoliko nosača zvuka u produkciji njenog KUD-a “Seljačka sloga” Donja Dubrava. Sve nastupe u 70-godišnjem radu ni sama Teta Liza ne bi mogla nabrojati. Za svoj rad primila je brojna odlikovanja i priznanja. U suradnji s ansamblom „LADO“ 2008. g. Teta Liza je snimila nosač zvuka „Teta Liza i Lado“ koji je bio dobitnik triju diskografskih nagrada Porin, a iste ju je godine u lipnju predsjednik Republike Hrvatske, Stipe Mesić odlikovao Redom Danice hrvatske s likom Marka Marulića, najvećeg državnog priznanja u kulturi. Antuna Horvata (r. 1963. g.), provjerenog aranžera i obrađivača međimurskih pjesama, nije potrebno predstavljati krugu znalaca etno i folklorne glazbe te međimurske popevke, a u kvalitetu planiranog nismo ni treptaj oka posumnjali. Skroman i opsesivno radišan znalac, akademski glazbenik, klarinetista po struci, svim srcem od 1994. g. punih 15 godina odan je našem društvu i predan razvitku glazbene kulture i razvoju kvalitete društva i mjesta. Do danas je obradio stotinjak međimurskih pjesama za naše društvo, brojne kvalitetne izvođače, a nagrađivan je na festivalima kao skladatelj novih skladbi u međimurskom štihu. Antun Horvat živi u Donjoj Dubravi, radi u Osnovnoj glazbenoj školi „Miroslav Magdalenić“ Čakovec – odsjek Donji Kraljevec, gdje predaje klarinet. Umjetnički je voditelj i jedan od osnivača Puhačkog orkestra općine Donja Dubrava. Aktivno radi i pomaže više kulturno umjetničkih društava. Svira saksofon u Big bandu Čakovec od samog osnutka, a bio je i voditelj tog orkestra od 2006. do 2008. godine. Osnivač je i dugogodišnji član jednog od najboljih tamburaških sastava u Međimurju – TS „Frankopani“ u kojem djeluje neprekidno od 1995. g. (Tekst i slika: Saša Šopar)

(Folytatás az 1. oldalról) Több televíziós felvétel is készült róla, a róla készült „Teta Liza” film nemzetközi fesztiválokon kapott különböző díjakat. Életrajza is megjelent, legújabb, emlékezéseit tartalmazó kötetének címe: „Teta Liza – az én 85 évem”. Néhány hanghordozó készült közösen az alsódomborúi „Seljacka sloga” Kulturális Egyesülettel. Hetven év alatt fellépett hazájában, Magyarországon, Svájcban, Ausztriában, Németországban, Dániában, Svédországban, a 90-es évektől pedig minden fesztiválon, ahol tisztelet és széles körű ismertség övezte, még ő maga sem tudná felsorolni valamennyit. Munkásságáért számos kitüntetést és elismerést kapott. A LADO együttessel együttműködve 2008-ban „Teta Liza i Lado” címmel jelent meg lemeze, amely három zenei kiadói díjat, „Porint” kapott, és még ugyanebben az évben a kultúráért járó „Red Danice hrvatske s likom Marka”, a legmagasabb állami kitüntetést vehette át Stipe Mesićtől, a Horvát Köztársaság elnökétől. Antun Horvat zenészt, a muraközi dallamok feldolgozóját nem kell bemutatni a népzene ás a muraközi dalok kedvelőinek. Máig közel száz muraközi dalt dolgozott fel a helyi kulturális egyesület és számos előadóművész részére, de dalszerzőként, muraközi jellegű új dalok szerzőjeként fesztiválokon is kipróbálta magát, amelyeken díjazásban is részesült. Antun Horvat Alsódomborúban él, klarinétot oktat a Csáktornyai „Miroslav Magdalenic” Általános Zeneiskola Murakirályi Tagozatán. Művészeti vezetője és egyik alapító tagja az alsódomborúi fúvószenekarnak. Több kultúrcsoport munkáját segíti. Megalakulásától aktív szaxofonistája a Csáktornyai Big Bandnek, melynek 2006 és 2008 között vezetője is volt. Alapítója és aktív tagja Muraköz egyik legjobb tamburazenekarának, a TS „Frankopani”-nak, amelyben 1995 óta megszakítás nélkül dolgozik.



KUD Kotoriba KUD Kotoriba osnovan je 1975. godine. Nastavak je to organiziranog rada zaljubljenika u običaje, ples i pjesmu Međimurja, a posebno svoje Kotoribe, koji su još davne 1936.godine posijali sjeme zajedništva i organiziranog rada u Kulturno umjetničkom društvu. Očuvali su tako kulturnu baštinu svoga mjesta, a kotoripsko kolo dio je tog bogatog nasljeđa.

3

Serdahelska osnovna umjetnička škola U serdahelskoj okružnoj školi svakome je ponuđena mogućnost za upis i na sudjelovanje u programu umjetničke obuke. Škola se trudi za formiranje grupa djece približno iste dobi, tako su u rad trenutno uključene četiri grupe. Naglasak obuke je prvenstveno na modernim plesovima a pošto je riječ o hrvatskoj narodnosnoj školi, na programu ima i narodne plesove. Grupe sudjeluju na raznim umjetničkim smotrama, nastupaju u programima lokalnog, regionalnog i državnog karaktera. Međunarodnu scenu trenutno karakteriziraju odnosi s matičnom domovinom, Hrvatskom. Na rad grupa je karakterističnija aktivnost djevojaka ali postoji nada da će se u folklor uključiti i više dječaka. Učenici godišnje imaju jednu tzv. umjetničku prezentaciju kada prikažu sve ono što su naučili na zanimanjima.

Podmladak KUD-a – A Kulturális Egyesület utánpótlása Trenutno je u KUD-u aktivno 70-tak članova, a aktivnosti se očituju kroz rad folklorne, dramske i tamburaške sekcije. Posebna su vrijednost „mali folkloraši” na koje se prenose iskustva starijih KUDovaca. Cjelokupni rad ili program temeljimo na izvornosti plesa, pjesme i običaja. Društvo vrlo aktivno sudjeluje na svim manifestacijama kulturnog značaja u mjestu, a neizostavni je sudionik svih Županijskih smotri. Tradicionalni smo domaćin Smotre narodnih običaja. Bilježimo mnogobrojne i učestale nastupe na svim smotrama državnog značaja kao i nastupe izvan domovine (Slovenija, Mađarska, Švicarska, Njemačka, Slovačka...). Kroz društvo je od osnutka do sada prodefiliralo 300-tinjak što aktivnih, što podupirajućih članova. Vinko Horvat

Kotoribai Kulturális Egyesület A Kotoribai Kulturális Egyesület 1975-ben alakult. Azok munkájának folytatói ők, akik Muraköz, de különösen saját falujuk hagyományait, táncait, dalait ápolták, és még a távoli 1936-ban hintették el a Kulturális Egyesület közösségi és szervezeti magját. Így őrizték meg településük kulturális örökségét, amely gazdag örökségnek része a kotoribai körtánc (kolo) is. Jelenleg az egyesületnek 70 aktív tagja van, akik folklór, színjátszó és tamburás szekcióban fejtik ki tevékenységüket, de külön értéket képviselnek a „kis táncosok”, akik szívesen átveszik az idősebb tagok tapasztalatait. Munkánkat és programjainkat a népszokások, táncok és énekek eredetiségére alapozzuk. Az egyesület nagyon aktívan vesz részt minden helyi kulturális rendezvényen, résztvevője a megyei seregszemléknek. Immár tradicionális házigazdái vagyunk a népszokások seregszemléjének. Több alkalommal szerepeltünk országos szintű rendezvényeken, és számos külföldi szereplést tudhatunk magunk mögött (Szlovénia, Magyarország, Svájc, Németország, Szlovákia...). A csoporthoz megalakulása óta közel 300 tag vagy szimpatizáns, támogató csatlakozott. KUD Kotoriba često sudjeluje na raznim folklorni manifestacijama A Kotoribai Kulturális Egyesület gyakran vesz részt különböző rendezvényeken

Običaj „Sestričenje” – Húsvéti szokás

Tótszerdahelyi Alapfokú Művészeti Iskola A tótszerdahelyi körzeti iskolába bárki beiratkozhat, és részt vehet a művészeti oktatásban. Az iskola igyekszik közel azonos korcsoportokat kialakítani, így négy csoportban dolgoznak. A képzés fő hangsúlya a modern táncoktatáson van, de horvát nemzetiségi iskola lévén, programjában szerepel a népi tánc is. A csoportok különböző művészeti bemutatókon vesznek részt, szereplést vállalnak helyi, regionális és országos szinten is. Nemzetközi vonalon kapcsolataikat egyelőre az anyaországi (Horvátország) kapcsolatok jellemzik. A csoportok munkájára inkább a lányok aktivitása a jellemző, talán a népi táncba sikerül több fiút is bekapcsolni. A diákok évente egy művészeti bemutató keretein belül adnak számot tudásukról és mindarról, amit a foglalkozásokon elsajátítottak.

4



„KUD Sumarton” Tótszentmártoni Kulturális Egyesület KUD Sumarton je, na inicijativu hrvatske manjinske samouprave, utemeljen 1996. godine. Svoj je rad započeo u tri sekcije: plesačka folklorna grupa, puhački orkestar i ženski pjevački zbor. U proteklih 14 godina osnovane su nove sekcije: tamburaški orkestar, etno sekcija, grupa mažoretkinja, ljubitelji prirode i kazališna grupa. Najvažniji cilj društva je očuvanje hrvatske kulture i običaja.

Mladi tamburaši na festivalu „Vino i tambure” Fiatal tamburások „A Bor- és Tamburafesztiválon” Društvo godišnje organizira niz manjevećih priredbi, od Vincekova do božićnog koncerta. Među značajnije sadržaje ubrajamo: Dan naselja, proštenje na Antunovo, festival „Vino i tambure”, Martinje itd. Najviše nastupa smo imali u okolnim naseljima i Međimurskoj županiji. U više navrata smo gostovali u Budimpešti, Zagrebu i nekoliko gradova Slovenije (Ljubljana, Velenje, Lendava). Njegujemo bogatu suradnju s društvima u Međimurju, koje se temelje na uzajamnosti. KUD trenutno broji 70-ak članova.

A tótszentmártoni kulturális egyesület 1996-ban, az akkori horvát kisebbségi önkormányzat kezdeményezésére alakult. Tevékenységét három szekcióval kezdte: tánccsoport, fúvószenekar és asszonykórus. Az eltelt 14 év alatt a szekciók száma nőtt, időközben megalakult a tambura, az etno, a mazsorett-, a természetjáró és a színjátszó csoport. Az egyesület legfőbb célja a horvát kultúra és a horvát hagyományok ápolása.

Mažoretkinje su sve aktivnije A mazsorettcsoport egyre aktívabb

Uređenje „Naše hiže” rezultat je rada etnografske sekcije „A mi házunk” berendezése az etnográfiai szekció munkája

Pjevački zbor i „Sumartonski lijepi dečki” na „Međimurskoj popevki” u Nedelišću Az énekkar és a „Sumartonski lijepi dečki” tamburazenekar a nedelišćei seregszemlén

Az egyesület évente nagyon sok kisebb-nagyobb rendezvényt szervez, a Vince-napi népszokástól a karácsonyi koncertig sok mindent. Jelentősebb rendezvényeink közé tartozik a falunap, az Antal-napi búcsú, a „Bor- és tamburafesztivál”, Márton-nap stb. Legtöbb fellépésünk a környező településeken, ill. Muraköz megyében volt. Több alkalommal léptünk fel Budapesten, Zágrábban és Szlovénia több városában (Ljubljana, Velenje, Lendva). Nagyon sok csoporttal tartunk cserekapcsolatot, főként Muraköz megyéből. Jelenleg 70 aktív tagunk van.

Plesači na jednom od mnogobrojnih nastupa A táncosok a sok fellépés egyikén



5

Keresturski tamburaši Keresztúri tamburások Keresturski tamburaši su ožujku tekuće godine slavili 2. godišnjicu postojanja. Od samog osnutka, orkestar je aktivni sudionik hrvatskog i manjinskog kulturnog života Mađarske. Osnivači su Anica KovagoKovač i Erika Racz. Trenutno su aktivne članice orkestra. Većinu glazbala je pomoću raznih natječaja nabavila keresturska škola. Redovito nastupaju na raznim kulturnim priredbama. Zadnji nastup orkestar je imao na dobrovoljnom balu koji je organizirala keresturska župa. U siječnju 2010. na poziv Zaklade za kulturu sela svirali su i na gala programu Dana mađarske kulture u Budimpešti u kinu Urania. Cilj orkestra je očuvanje, obrada i predstavljanje hrvatske kulture u Mađarskoj. Na repertoaru prvenstveno imaju hrvatske melodije iz Pomurja, a taj se repertoar, s redovitim vježbanjem, stalno širi. Sastav orkestra i po tome je izuzetan što u njemu zajedno sviraju nastavnici i učenici. Stručni voditelj im je Žolt Trojko, upravitelj škole u Sumartonu. S time što svake godine 8. razredu, koji se oprašta, sviraju posebnu oproštajnu pjesmu, svakom razredu različitu, stvoren je jedan lijep običaj. Tjedno imaju probe, a trenutno se pripremaju na Susret naselja sa nazivom Kerestur, koji će se u kolovozu održati u Erdelju. I tamo će ponijeti pozdrave pomurskih Hrvata.

Slikarica iz Kotoribe Moje ime je Zlatica Šebestijan, rođena sam Kotoripčanka. Slikarstvom se ne bavim profesionalno, već slikam za svoju dušu. Nikad prije nisam ni sanjala da ću slikati jer se nisam usudila primiti ni kist u ruke, sve do 2004. godine kad se nešto u meni naglo promijenilo... To je valjda zato što živim pokraj supruga slikara pa bih rekla da sam dobila „spoj”. Trinaestogodišnji sin također slika i to najviše portrete jer to najviše voli. Inače sam majka četvero djece i radim kao suradnik u nastavi pa i nemam baš puno vremena da se posvetim slikarstvu. No, svaka nova slika daje mi motivaciju za dalje... A nevem Zlatica Sebestijan, tősgyökeres kotoribai vagyok. A festészettel nem professzionálisan, hanem csak kedvtelésből foglalkozom. Korábban még nem is álmodtam arról, hogy festeni fogok, ecsetet a kezembe sem mertem venni, egészen 2004-ig, amikor hirtelen megváltozott bennem valami. Mindez talán azért történt, mert a férjem festő, és úgy érzem, hogy az idők folyamán bennem is kialakult valami vonzódás a festészet iránt. Tizenhárom éves fiam szintén fest, leginkább portrékat, mert azt szereti a legjobban. Négy gyermek anyja vagyok, az oktatásban munkatársként dolgozom, így nincs sok időm, hogy a festészetnek szenteljem magam. De minden új festmény arra ösztönöz, hogy továbblépjek ezen az úton...

A murakeresztúri tamburazenekar az idei év márciusában ünnepelte megalakulásának 2. éves évfordulóját. Az együttes fennállása óta aktív résztvevője a magyarországi horvát és a nemzetiségi kulturális életnek. Alapítója: Kovácsné Kővágó Anna és Rácz Erika volt. Ők is aktív tagjai a zenekarnak. A tamburák nagy részét a murakeresztúri iskola pályázatok segítségével vásárolta. Rendszeresen fellépnek különböző kulturális rendezvényeken. Legutóbb a Murakeresztúri Egyházközség által szervezett jótékonysági bálon szerepeltek. 2010 januárjában a Falvak Kultúrájáért Alapítvány meghívására a Magyar Kultúra Napja Gálán Budapesten, az Uránia Filmszínházban is zenéltek. A zenekar célja a magyarországi horvát kultúra megőrzése, feldolgozása és bemutatása. Műsorukban elsősorban Mura menti horvát dalokat, táncokat játszanak. Repertoárjuk a rendszeres próbák hatására folyamatosan bővül. A zenekar összetétele abban is rendkívüli, hogy pedagógusok és tanítványaik együtt zenélnek. Szakmai vezetőjük Trojkó Zsolt pedagógus, Tótszentmártonból. Szép hagyományt teremtettek azzal, hogy minden évben az éppen végző 8. osztályosoknak külön búcsúzenét játszanak, minden osztálynak mást. Hetente vannak próbáik. Jelenleg az augusztusi Keresztúr Nevezetű Települések Találkozójára készülnek, Erdélybe. Oda is elviszik a Mura menti horvátok üdvözletét.

Čuvarica vidovskih motiva Štefanija Vojvoda-Morović rođena je 23. prosinca u Donjem Vidovcu. Osnovnu školu polazi u rodnom mjestu i već od prvih školskih dana pokazuje iznimnu sklonost prema slikanju. Nakon završene osnovne škole upisuje Žensku realnu gimnaziju u Varaždinu, gdje prvi put dobiva i određene upute za slikanje od profesorice Vera Kuntner. 1957. upisuje Višu medicinsku školu koju završava 1960. Svoj radni vijek provela je kao medicinska sestra na Odjelu za borbu protiv narkomanije i alkoholizma u bolnici sestara milosrdnica. 1970. postaje član „Grupe 69” s kojom izlaže na tridesetak skupnih izložbi u Zagrebu i diljem Hrvatske. Paralelno sa slikarstvom izrađuje i oslikava raznovrsne živopisne keramičke predmete i suvenire visoke tehničke i umjetničke vrijednosti. Kao prava Vidovčica brojne je prekrasne motive Donjeg Vidovca prenijela na platno. Muravidi motívumok őrzője Vojvoda Morovic Stefánia tősgyökeres muravidi. Már tanulmányai kezdetén felfigyelnek tehetségére, középiskolásként pedig Varasdon Kuntner Vera tanárnő segíti festői tehetségét. Felsőfokú végzettséggel rendelkező ápolónőként dolgozza le munkás éveit, a drog- és alkoholfüggők életkörülményeinek javításáért fáradozik. 1970-ben tagja lesz a „69 Csoportnak”, akikkel csaknem harminc közös kiállításon szerepel Zágrábban és Horvátország más területein. Festőként magas technikai és művészi értékű kerámiákat, ajándéktárgyakat is fest. Mint igazi muravidi, számos hazai motívumot ültet át vásznára.

6



Kulturno umjetničko društvo Općine Donji Kraljevec Murakirályi Kulturális Egyesület KUD općine Donji Kraljevec djeluje od 1998. godine. Društvo okuplja stotinjak aktivnih članova u nekoliko sekcija: folklorna sekcija, mlađa folklorna skupina, tamburaška sekcija, vokalna pjevačka te dramska sekcija.

Žive jašlice – Betlehemes játék Iako društvo nema dugu tradiciju, uspjelo je, zahvaljujući velikoj volji, radu i požrtvovanosti izbiti na sam vrh na ljestvici zapaženosti i kvaliteti. Sudjelovanjem na mnogobrojnim smotrama ostvarili su niz pohvala i nagrada, a u cilju da otrgnu od zaborava narodne običaje, snimili su više TV dokumentarnih emisija i međimurskih pjesama. Tijekom godine društvo je organizator: predsmotre Hrvatske pučke popijevke iz Međimurja, Međunarodnih susreta folklornih skupina, općinskog fašnika u Hodošanu, Živih jaslica, te dviju tradicionalnih priredbi u vrijeme Martinja i za „Belo nedeljo”. Osim toga ugošćuju mnoga kulturno umjetnička društva dajući im prigodu za nastup i druženje, uspostavljajući tako dobre odnose. Jedan od njih je zasigurno i potpisan ugovor o kulturnoj suradnji s Republikom Mađarskom, preciznije sa Sumartonom i Budimpeštom. Sudionici su na svim županijskim smotrama, na državnim (Vinkovačke jeseni, Brodsko kolo), na regionalnim (EKO-ETNO u Zagrebu, REGA u Varaždinu, Podravski motivi u Koprivnici, Šlingeraj, Zeljarijada …), na međunarodnim pozornicama: festival u Cortoni – Italija, Primorsko – Bugarska, festival u Brotnu, Čitluk – BiH te na raznim mjestima u Mađarskoj, Sloveniji i BiH.

Isprika Ispričavamo se cijenjenim čitateljima što smo u prošlom broju pogrešno ilustrirali napis o Svetoj Mariji (str. 5.). Uz tekst se objavila pogrešna slika.

Helyreigazítás Elnézést kérünk Tisztelt Olvasóinktól, hogy az előző számunkban tévesen jelentettünk meg képet a Muraszentmáriát bemutató írásunkhoz (5. old.).

A Murakirályi Kulturális Egyesület 1998 óta működik. Az egyesület közel száz tagja több szekcióban fejti ki tevékenységét: folklór szekció, utánpótlás folklórcsoport, tamburás szekció, énekkar és színjátszó csoport. Annak ellenére, hogy az egyesület nem olyan régóta működik, az odaadó és áldozatkész munkának köszönhetően sikerült felkerülnie a legelismertebbek és a legjobbak listájára. Számtalan seregszemlén történő fellépéseikkel sok dicséretben és elismerésben volt részük. Azzal a céllal, hogy ne merüljenek feledésbe a régi népszokások és a muraközi népdalok, több tv- és dokumentumműsort is felvettek. Az év során az egyesület otthont ad a Muraközi Népdalfesztivál előselejtezőjének, a nemzetközi folklórtalálkozóknak, Hodosani Farsangi Felvonulásnak, „Élő jászolnak” (pásztorjátéknak), valamint két hagyományos rendezvénynek Márton-nap és „Fehér Vasárnap” alkalmával. Ezenkívül vendégül látnak sok kultúrcsoportot, a jó kapcsolatok ápolásán túl biztosítva számukra a fellépés és a barátkozás lehetőségét is. Ezek közé tartozik a Magyarországgal, pontosabban Tótszentmártonnal és Budapesttel aláírt kulturális együttműködési szerződés. Részt vesznek megyei, országos (Vinkováci Őszi Napok, Brodsko kolo), regionális (EKO-ETNO – Zágráb, REGA – Varasd, Dráva menti Motívumok – Kapronca, Slingeraj, Zeljarijada...) seregszemléken, felléptek külföldi színpadokon: Cortonai Fesztivál – Olaszország, Primorsko – Bulgária, Brotnói Fesztivál, Citluk – Bosznia-Hercegovina, valamint különböző magyarországi, szlovéniai, bosznia-hercegovinai helyszíneken.

Na međunoradnom susretu folkloraša – Nemzetközi Folklór Találkozón

Teta Rozika Broz čuvarica je pomurske popevke Sedamdesetsedmogodišnja teta Rozika Broz, već desetljećima čuva pomursku kajkavsku popevku, koju je naučila od svoje stare mame i majke. Kad je tužna, kad je vesela, kada kuha i kada kopa u vinogradu uvijek joj je „pri ruci” lijepa pomurska popevka. Poznaje i svadbene, ljubavne, rodoljubne popevke od „Mura, Mura..., Rožica sem bila..., Fičehaz je lepo selo..., Klinčec stoji...do Da bi se zrušile..., Na vrčaku... itd. ” Njezin glas je još uvijek prekrasan, kaže se za nju da je „slavuj” Fićehaza, pa nema priredbe na kojoj publika ne bi «iskala» njezino pjevanje. Njezinom vrlo lijepom glasu opet smo se mogli diviti na nedavnoj hrvatskoj kulturnoj večeri, a rado su ju pratili i bandisti međimurskog pjevača Žige. Teti Roziki vrlo lijepo stoji čardaš, tibetni robec, bela gumišala, saten frton i bela suknja, točno tako kako to treba stajati.Primjećuje se da je ona to i nosila kao mlada djevojka i rado se prisjeća mladenačkih dana: Na Fičehazu sam hodila v školu šest let, onda potle sam išla delate, meli smo fnogo zemle, pak sam morala iti delate na zemle, nesem mogla iti dale se vučiti. Da sam delala vek sam popevala kaj mi delo leže ide. Potle sam hodila išče dva ostala vučiti se vu večernu školu vu Kerestur, kaj sam delala vu ovodi (dječji vrtić) kaj mi je rekel šef kaj moram završiti išče razrede. Bila sam daduš (dadilja) pak sam vek deci fnogo popevala sakojačke popevke, igre. Bila sam popevala i vu KUD-u Morica z Keresturčanami. Z Moricom smo išli i vu Hrvatsku, bila sam vu Zagrebu, Rabu, pak tu vu Međimurju, onda vu Pečuhu. Ja sam vek i igrala z steklom. I ve išče morem, stajim si na glavu pak morem se išče i vrteti.



7

Kulturno-umjetničko društvo „Seljačka Sloga” Donja Dubrava „Seljačka Sloga” Kulturális Egyesület Alsódomborúból Korijeni našeg KUD-a sežu u daleku 1927. i počivaju na diletantsko, Egyesületünk gyökerei a távoli 1927-es évhez nyúlnak vissza, és a ku1turnoprosvjetnom društvu „Dubravka”. Danas ponosno okupljamo „Dubravka” dilettáns kultúregyesület alapjain nyugszik. Ma büszkék stotinjak članova, a u tamburaškoj, folklornoj, dramskoj te dječjoj vagyunk száz körüli tagságunkra. A tamburás, folklór és színjátszó, folklornoj i tamburaškoj sekciji aktivno radi njih sedamdesetak. valamint gyermek folklór és tamburás szekcióban közel hetvenen Djelatnost Sloge temelji se na uvježbavanju izvornih međimurskih dolgoznak aktívan. pjesama, plesova i govora te na promicanju, razvijanju i unapređenju Az egyesület munkája Muraköz dalainak, táncainak és nyelvének kulture. Cilj društva je očuvanje narodnih običaja i tradicionalne gyakorlásán és a kultúra előmozdításán, fejlesztésén alapul. Célja a narodne folklorne baštine. Posljednjih desetak godina radi se i na népszokások és a folklór hagyományok megőrzése. Az elmúlt tíz uvježbavanju pjesama i plesova iz drugih krajeva Lijepe Naše. esztendőben az egyesület azon is dolgozott, hogy Horvátország más Godina nam je ispunjena brojnim nastupima, više od 50 godišnje, régióinak dalait és táncait is begyakorolja. tako da smo u ulozi domaćina ili u Az év számos fellépéssel ulozi gostiju. Od osnutka pa do danas van kitöltve (ötvennél is több), brojimo mnogo nastupa i uspjeha függetlenül attól, hogy házidiljem Hrvatske kao i na međugazdák vagy vendégek vanarodnim nastupima. Sudionici smo gyunk. Megalakulásunktól sok svih smotri na županijskom nivou i fellépést jegyzünk Horvátordržavnih susreta. Od međunarodnih szágban és külföldön egyaránt. nastupa posebno bismo izdvojili Részt veszünk minden megyei nastupe u Italiji, Mađarskoj, Njeés országos seregszemlén. A mačkoj, Švicarskoj i Švedskoj. Posjekülföldi fellépések közül külön dujemo svoje reprezentativne prostokiemelnénk az olaszországi, rije u kojima smo uredili malu magyarországi, németországi, etnografsku zbirku našeg kraja i u svájci és svédországi vendégkojima su izložena mnoga priznanja i szerepléseket. nagrade koja smo dobili za svoj rad i Saját reprezentatív helyiséSlogasi u Opuzenu – Opuzeni fellépés alkalmából postignute uspjehe. Vlastitim sredgekkel rendelkezünk, ahol létstvima obnavljamo i dopunjujemo donjodubravsku nošnju te nabavljamo nošnje drugih krajeva Hrvatske te smo dosad nabavili kompletne nošnje Podravine, Zagorja i Posavine. Zahvalni smo našim mještanima koji velikodušno poklanjaju dijelove nošnji iz svojih obiteljskih ostavština, a dijelove izrađuju i održavaju stariji članovi društva. Najveća kulturna manifestacija koju Sloga organizira je Smotra međimurskog folklora koja se tradicionalno održava u Donjoj Dubravi. Društvo je za svoj rad primilo i najveću županijsku nagradu u kulturi. U ovom društvu stasala je i dan danas djeluje primadona međimurske izvorne popevke Elizabeta Toplek Teta Liza, biser međimurske kulture te jedan od sinonima i ambasadora Međimurja. Društvo je 2009. g. izdalo nosač zvuka „Teta Liza i Tonček” s 13 rijetko izvođenih međimurskih pjesama za koji smo primili dvije najprestižnije hrvatske diskografske nagrade „Porin”. Saša Šopar

rehoztunk egy etnográfiai gyűjteményt, és elhelyeztük azokat az elismeréseket, okleveleket és díjakat, melyeket munkánk elismeréseként kaptunk. Saját forrásból újítjuk fel és egészítjük ki népviseletünket, valamint megvásároljuk más régiók népviseleteit, így idáig beszereztük Dráva mente, Zagorje és Posavina komplett népviseletét. Hálásak vagyunk azoknak a helybélieknek, akik önzetlenül ajándékoznak meg minket örökségük egyes darabjaival. Ezek készítését és karbantartását az egyesület idősebb tagjai végzik. A legnagyobb rendezvény, a „Sloga” szervezésében a Nemzetközi Folklór Fesztivál, melynek Alsódomború ad otthont. Egyesületünk munkájával elnyerte a kultúráért járó legmagasabb megyei elismerést is. Egyesületünkből nőtt ki a ma is aktív Elizabeta Toplek, Teta Liza, az eredeti muraközi dalok primadonnája, a muraközi kultúra gyöngyszeme, Muraköz szinonimája, nagykövete.

Broz Rozika néni – a Mura menti dallamok őrzője A hetvenhét éves Rozika néni évtizedek óta őrzi a Mura menti kaj-énekeket, amelyeket nagymamájától és édesanyjától tanult. Amikor szomorú, amikor vidám, amikor főz és amikor kapál a szőlőben, mindig „kéznél vannak” a szép Mura menti dallamok. Ismeri a lakodalmas, szerelmes, hazafias nótákat egyaránt, mint pl. a „Mura, Mura…, Rožica sem bila…, Fičehaz je lepo selo…, Klinčec stoji…, Da bi se zrušile…, Na vrčaku…”. A hangja még mindig csodálatos, azt mondják róla, hogy ő Fityeház „pacsirtája”, és nincs olyan rendezvény, ahol a közönség ne követelné tőle az éneket. Csodálatos hangját nemrég újra élvezhettük a horvát kulturális esten, ahol szívesen kísérték „Žiga” fúvósai. Rozika néninek nagyon jól áll a csárdás és a gazdag népviselet, minden darabja úgy áll rajta, ahogy az elő van írva, látszik, hogy ezt hordta fiatal korában is, és szívesen emlékszik vissza ezekre az időkre: – Fityeházon jártam iskolába hat évig, aztán elmentem dolgozni, sok földünk volt, ezért kellett kijárnom, nem tanulhattam tovább. Hogy könnyebben menjen a munka, mindig énekeltem. Később Keresztúron esti iskolán végeztem el még két osztályt, mivel óvodában dolgoztam, és a főnököm azt mondta, hogy be kell fejeznem. Dajka voltam, és a gyerekeknek énekeltem mindenféle éneket, játékos dalokat. Murakeresztúron a Morica Kulturális Egyesületnél is énekeltem. A Moricával voltunk Horvátországban, így Zágrábban, Rabon, Muraközben, aztán Pécsett. Mindig üveges táncot is táncoltam. Még most is bírok, felteszem a fejemre, és forogni is tudok vele.

8



Ambasadori Kulture Donjeg Vidovca A muravidi kultúra nagykövetei KUD Donji Vidovec obilježio je 20 godina postojanja te aktivnog i vrlo uspješnog rada. Već prvim nastupom 29. 11. 1989. zabljesnulo se kvalitetom, divnim nastupom pred «naj» publikom. Slijedili su brojni nastupi širom Međimurja, diljem Hrvatske i u inozemstvu. Potrebno je istaknuti Vinkovačke jeseni, nastupe u Zagrebu, Mađarskoj, Smotru folklora u Donjoj Dubravi, fantastičan uspjeh u Pragu (Češka). Tijekom godina izdano je nekoliko nosača zvukova, širom svijeta su prosuti stihovi naše pjesnikinje Ruže Pokolić, glazba naših tamburaša i Martina Srpaka. Dramska sekcija plasirala se u sam vrh među dramskim amaterima Hrvatske. U redovima KUD-a su članovi koji su proglašeni «naj» glumcem i glumicom Međimurja, a Gabrijel Matulin je ponio titulu najboljeg glumca amatera Hrvatske. Još davne, 1995. godine, snimljen je video zapis „Vidovske zgode i nezgode” gdje su nastupile sve sekcije KUD-a, promovirala se kvaliteta svih sekcija, taj video zapis obišao je sve kontinente. Za sve uspjehe treba zahvaliti svim članovima jer oni daruju svoje slobodno vrijeme, daruju dio sebe svom Donjem Vidovcu, svojem Međimurju i Hrvatskoj. 2009. godine KUD je ostvario izvrstan nastup na 12th folklore festival „South city playing, singing and dancing” u Pragu, gdje je nastupio sa spletom međimurskih plesova Turki robe. Predstavio se s 20 plesača i 6 tamburaša koje su uvježbali voditelji Franjo Šestak i Nikola Matulin. Tu se postigao poseban uspjeh, kojim se KUD-ovci neizmjerno ponose, briljantan nastup donio je izvrsne kritike stručnjaka, oduševljenje brojne publike, ostavljen je neizbrisivi trag, a izazvani interes nazočnih stručnjaka za folklor rezultirao je pozivima na nastupe i višednevna gostovanja u Bugarskoj, Grčkoj, Španjolskoj, Portugalu i Danskoj, a direktor praškog festivala želi ih ponovno vidjeti u Pragu. Prije 20 godina ponovno osnivanje i djelovanje društva pokrenula je grupica entuzijasta, ljubitelja običaja i štovatelja kulture, dok danas društvo broji više od 90 aktivnih članova svih dobnih skupina. Za ovu godinu, između ostalih aktivnosti, planira se nastup za Društvo Međimuraca u Zurichu, te ugošćavanje jednog KUD-a iz Ljubljane.

A Muravidi Kulturális Egyesület megemlékezett fennállásának és aktív, sikeres működésének 20. évfordulójáról. Már első fellépésekor, 1989. november 29-én, kitűnő közönsége előtt bizonyította kvalitásait. Ezt követte számos fellépés Muraközben, Horvátország más területén és külföldön. Külön ki kell emelni a Vinkováci Őszi Fesztivált, a zágrábi és magyarországi fellépéseket, az alsódomborúi folklór seregszemlét és a fantasztikus prágai (Csehország) sikert. Az évek során kiadásra került néhány hanghordozó is, világszerte fel-felbukkannak Pokolić Rózsa költőnő versei, tamburásaink és Srpak Martin zenéje. Színjátszó csoportunk Horvátország amatőr színjátszásának csúcsához tartozik, soraiban található Muraköz legjobb színésze és színésznője, Matulin Gabrijel, aki elnyerte a Horvátország legjobb amatőr színésze címet. Még a távoli, 1995-ös esztendőben készült egy, az azóta az összes kontinenst bejárt videofelvétel „Muravidi esetek és esetlenségek” címmel, amelyen minden szekció képviseltette magát. Minden sikerért köszönet illeti a tagokat, akik szabadidejük feláldozása árán, a maguk játékával ajándékozzák meg Muravid, Muraköz és egész Horvátország közönségét. A Kulturális Egyesület 2009-ben Prágában, a 12th folklore festival „South city playing, singing and dancing”-on mutatkozott be, egy fantasztikus fellépéssel, ahol muraközi koreográfiákat adtak elő. 20 táncossal és 6 tamburással léptek fel, akiket Šestak Franjo és Matulin Nikola tanított be. Itt értek el különleges sikert, amire a csoport tagjai méltán büszkék is lehetnek. A briliáns fellépés nagyon jó kritikát kapot a szakmai zsűritől, a közönség nagy lelkesedéssel fogadta őket, kitörölhetetlen nyomot hagyott a jelenlévő szakemberekben is, amelynek eredményeként számos fellépés következett Bulgáriában, Görögországban, Spanyolországban, Portugáliában és Dániában. A prágai fesztivál igazgatója újra szeretné látni a csoportot Prágában is. A 20 évvel ezelőtti újraszerveződést egy lelkes, a hagyományokat és a kultúrát kedvelő csoport kezdeményezte, így a csoport ma több mint 90 tagot számlál, soraikban pedig minden generáció képviselteti magát.

Prilikom nastupa u Kotoribi – Kotoribai fellépés alkalmából



9

Nositelji kotoripske kulture A kotoribai kultúra hordozói Nositelji kulture i kulturnih zbivanja u Kotoribi mogu se podijeliti u Kotoribában a kulturális életet és a kulturális eseményeket a válnekoliko grana. U javnosti je najprimjećenija aktivnost KUD-a tozatosság jellemzi. A közönség számára talán a leglátványosabb a Kotoriba. Osim aktivnosti KUD-a, na kulturna zbivanja u Kotoribi Kotoribai Kulturális Egyesület munkája. Rajtuk kívül említésre značajno djeluju aktivni slikari. Vlado Šebestijan rođen 1963. godine, méltóak a Kotoribában alkotó festőművészek. Számos önálló kiállíDragica Debić r. Siladi rođena 1942. godine i gđa Zlatica Šebestijan tásukon kívül Debić Dragica szül. Siladi, Šebestijan Vlado és Šekoji su prisutni na samostalnim ili grupnim izložbama. Na području bestijan Zlatica gyakran voltak résztvevői közös kiállításoknak is. Az pisane riječi svakako je najmoćnije ime Jože Horvata, svjetski írott szó területén a legismertebb név Horvat Jožáé, akit szerte a poznatog pisca – književnika i világban ismernek – irodalmár svjetskog putnika – moreplovca koji je és tengeri utazó, aki felesésa svojom suprugom Renatom oplovio gével, Renátával körbehajózta svijet. az egész Földet. Horvat Joža Joža Horvat rođen je u Kotoribi 1915-ben született, de 10 éves 1915. godine, od svoje 10-te godine korától Zágrábban élt és vált života živi u Zagrebu, ponos je Kotoriba büszkeségévé. Műveit Kotoribe. Prijevodi njegove pisane riječi a világ számtalan nyelvére na mnoge svjetske jezike (Besa je lefordították, így öregbítette prevedena i na kineski i bengalski jezik) Kotoriba nevét, ahol ma is ime Kotoribe, u kojoj je uvijek dragi mindig kedves vendég. (Besa gost, pronijeli su svjetskim širinama. című művét kínai és bengáli Veliko bogatstvo predstavljaju i nyelvre is lefordították.) Nagy pučki pjesnici. Među poznatijima gazdagságot képviselnek a népi živući Franjo Nađ te pokojni Luka írók és költők. Az ismertebbek Balog, Ivan Balog ,a posebice svećenik közül meg kell említenünk Franjo Balog koje je između ostaloga Nagy Ferencet, Balog Lukát és Joža Horvat sa mladin kotoripskim ribičima autor teksta sada već poznate pjesme Balog Ivánt, ők már sajnos Joža Horvat kotoribai fiatal horgászokkal „Moja Kotoriba”, koja se može smatrati nincsenek közöttünk, viszont himnom Kotoribe. külön ki kell emelnünk Balog Tu je još i crkveni zbor koji u svojih 50.-tak godina postojanja Franjo plébános urat, akinek tollából származik Az én Kotoribám című ustrajno i vrlo kvalitetno izvodi i najsloženije arije duhovnog, ali i vers, amelyet nyugodtan nevezhetünk Kotoriba himnuszának. Itt van svjetskog karaktera. Osnivač zbora bio je pokojni dugogodišnji még az egyházi kórusunk, amelyik már 50 éve kitartóan és magas orguljaš (kantor) Vinko Balog, a njegov je vrijedni nasljednik, također színvonalon ad elő egyházi és világi áriákat. A kórus alapítója Balog kantor, gosp. Damir Kadija koji vrlo uspješno u repertoar uvodi i Vinko, orgonista és kántor is volt, az ő munkájának sikeres folytatója najzahtjevnije skladbe. Kadija Damir, aki nagy sikerrel építi be a kórus repertoárjába még a Vinko Horvat legigényesebb műveket is.

Zavičajna zbirka „Josip Hunjadi“ Zavičajna zbirka „Josip Hunjadi” Sveta Marija utemeljena je tijekom 1996. godine postavom predmeta koji su pripadali čovjeku čije ime ta zbirka i danas nosi, a koje je njegova supruga nakon njegove smrti darovala Kulturno-umjetničkom društvu „Ivan Mustač Kantor” Sveta Marija. Osnivanje zbirke bilo je rezultat dugogodišnje želje grupe entuzijasta da se od zaborava sačuvaju predmeti koji su obilježili život svetomarskih žitelja u prošlim vremenima. 2005. godine impozantnu zbirku od cca 1300 predmeta dio članova KUD-a je sakupio, popisao i postavio prema njihovoj namjeni u stalni postav. Zbirka je izložena u prostorima Doma kulture Sveta Marija, a otvorena je tijekom svih općinskih manifestacija i vjerskih blagdana kao i na traženje osnovnoškolskih, srednjoškolskih i turističkih grupa, koje sve redom s velikim zanimanjem i oduševljenjem razgledavaju postavu. Ponosni na prelijepu zbirku, s nestrpljenjem čekamo „bolja vremena” u kojima ćemo je preseliti u etno-kuću koju je Općina Sveta Marija kupila za tu namjenu. Ostvarenjem tog cilja zaokružit ćemo svoje napore u očuvanju vrijedne baštine našeg kraja. Milenko Kanižaj Voditelj Zavičajne zbirke

Hunjadi Josip gyűjteménye és hagyatéka „Josip Hunjadi” régi tárgyi emlékeket őrző gyűjteményét, amelyet a gyűjtemény névadójának halálát követően a felesége adományozott az „Ivan Mustač Kantor” Kulturális Egyesületnek, 1996-ban rendeztük be állandó kiállításként. A gyűjtemény létrehozásával, hogy megőrizzék azokat a tárgyakat, amelyek a múltban Muraszentmária lakosainak életét jellemezték, néhány elkötelezett ember sokéves álma valósult meg. 2005-ben a Kulturális Egyesület néhány tagja közel 1300 tárgy összegyűjtése, rendeltetésének megfelelő rendszerezése után állította össze az állandó kiállítást. A kiállítás Muraszentmária Kultúrházában kapott helyet, és minden helyi rendezvény, egyházi ünnep alkalmával, valamint az általános, középiskolai és turistacsoportok kérésére megtekinthető. Büszkék vagyunk a csodálatos gyűjteményre, és türelmetlenül várjuk a „jobb időket”, amikor átköltöztethetjük etno-házunkba, melyet a helyi önkormányzat erre a célra vásárolt meg. Kanižaj Milenko a gyűjtemény vezetője

10



Ženski pjevački zbor „Ružmarin” Rozmaring Asszonykórus Zbor je karakterističan po tome da radi s mladalačkim elanom. U poslu im pomaže nastavnica Molnar Jozsefne. Cilj im je sačuvati tradiciju i običaje iz prošlosti. Ovogodišnji „plod” zbora je: od strane Udruge javnog obrazovanja izdavanje programskog DVD-a sa sadržajem starih narodnih običaja, uz potporu Javne zaklade za nacionalne i etničke manjine Mađarske te Javne zaklade Kerestura. Na DVD-u se može vidjeti farbanje (pisanje) pisanica, žetveni običaj, običaj ljuštenja kukuruza, rezanje zelja, običaji Božića. Na drugom DVD-u, za koji je sredstva preko Natječaja „Tengertanc”, Ministarstva obrazovanja i kulture – renesansa ruralne kulture-Javno blago 2008. nabavio Opći obrazovni centar „Nikola Zrinski” u Keresturu, možemo vidjeti prepričane i prikazane stare keresturske običaje: običaj pečenja kruha, prelo, svadbeni običaji, u iščekivanju Božića, fašnički običaji, tkanje danas, rad s „kumušinjem”, izrada čipke, narodna jela… Zbor je sudjelovao u Vonyarcvashegyu na KOTI (Savez mađarskih zborova, orkestara i sastava narodne glazbe), na kvalifikacijama gdje je Ženskom pjevačkom zboru «Ružmarin» dodijeljena nagrada „Zlatni paun” i stečena zlatna klasifikacija. Zbor je redoviti sudionik Gocsejskih žetvenih dana. Sa svojim nastupima često osvajaju prvo mjesto. Tako je bilo i u Zalabaksi na XI. Županijskom žetvenom natjecanju gdje je zboru pripalo prvo mjesto. Aktivno sudjeluju na seoskim priredbama, Danu starijih osoba, Danima sela. Na priredbi pokretanja projekta NCA priredili su gastronomsku prezentaciju sačuvanih narodnih recepata. Na manifestaciji „Rođen sam u lijepoj Zali” žene su prikazom „ženskog fašnika” isto osvojile prvo mjesto. I titula najatraktivnija scenska slika pripala je Ženskom pjevačkom zboru Kerestura. Njihov izuzetan rad priznali su i organizatori. U 2010. su imale više nastupa, tako su na Žetvenom natjecanju u Novi dobili posebnu nagradu, a uspješno su sudjelovali na Božićnom koncertu hrvatskih zborova i na Susretu hrvatskih zborova u Serdahelu.

A kórus aktivitására jellemző, hogy fiatalokat megszégyenítő lendülettel dolgoznak. Munkájukat Molnár Józsefné tanárnő folyamatosan segíti. Céljuk: megőrizni a múlt hagyományait, szokásait. Az asszonyaink idei „terméséből”: az MNEKK pályázatán a Murakeresztúrért Közalapítvány pályázatával a Közművelődési Egyesület elkészítette a népi hagyományokat, népszokásokat felvonultató műsoros DVD-t. A DVD-n látható: húsvéti tojásfestés, aratás, kukoricafosztás, káposztaszelés, borkóstoló, karácsonyi hagyományok. A második DVD-n az Oktatási és Kulturális Minisztérium által kiírt, a Zrínyi Miklós ÁMK Murakeresztúr által megpályázott: A vidék kulturális reneszánsza – Közkincs 2008. Tengertánc pályázaton kiadásra kerülhetett a népi hagyományokat felelevenítő elbeszélt, ill. bemutatott keresztúri szokások. Kenyérsütés, fonás, lakodalmi szokások. Karácsonyvárás. Farsangi szokásaink, szövés napjainkban, csuhéfonás, csipkeverés rejtelmei, népi étkeink. Részt vettek Vonyarcvashegyen a KÓTA (Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége) minősítő rendezvényén, ahol a zsűri a Rozmaring Asszonykórusnak Aranypáva-díjat és arany minősítést adott. Rendszeres résztvevői a Göcseji Aratónapoknak. A megméretéseknél szerepléseikkel sokszor kiérdemlik az első díjat. Így volt ez Zalabaksán is: a XI. Zala Megyei Cséphadarós Rozscséplőés Zsúpkötő Versenyen cséplésben az előkelő első hely gazdái lettek. Aktív szereplői voltak az Idősek napjának, a Falunapoknak. Egyesületünk NCA projekt nyitórendezvényén gasztronómiai bemutatót tartottak a népi hagyományok által megmaradt étkekből. A „Szép Zalában születtem” rendezvényen asszonyainkat az „asszonyfarsang” bemutatóval a zsűri I. díjjal jutalmazta. A leglátványosabb színpadképet produkáló fellépő is a Murakeresztúri Asszonykórus volt. Kiemelkedő munkájukat a szervezők is elismerték. 2010-ben is több szereplést vállaltak, így a Novai Aratóversenyen különdíjat kaptak. De sikeresen szerepeltek a horvát kórusok karácsonyi koncertjén és a Horvát Kórusok találkozóján, Tótszerdahelyen is.

Katica Horvat Vertarič

majstora. Od tada joj je život postao potpuniji. Svoje misli, osjećaje i uspomene materijalizira na ovaj način. U slobodnom vremenu stvorene slike uljepšavaju život njezine sredine u obitelji, u krugu svojih prijatelja. Izložbom se najprije predstavila u svom rodnom kraju i okolici, a kasnije je njezine slike mogla vidjeti i šira publika kako u Mađarskoj, tako i u Hrvatskoj.

Rođena je 24. srpnja 1950. godine u Letinji. Crtanje i slikarstvo prati njezin cijeli život. U početku je radila akvarele, ali velika joj je bila želja da proba novu tehniku, ulje na platnu. Od svoje je obitelji za poklon dobila cijeli pribor i na autodidaktički način stekla znanje, uvijek tražeći i poslušavši prijedloge i pomoć starijih i iskusnijih

Vertaricsné Horváth Katalin Született 1950. júl. 24-én Letenyén. A rajzolás és festés szeretete egész életét végigkísérte. Kezdetben akvarelleket készített, de nagy késztetést érzett az új technika, a vásznon olajjal történő munka iránt. Családjától egy komplett festőkészletet kapott, és autodidakta módon sajátította el ismereteit, mindig meghallgatva és megfogadva a tapasztaltabb és idősebb mesterek véleményét. Azóta élete kiteljesedett, saját gondolatait, érzéseit és emlékeit materializálja ilyen módon. Szabadidejében alkotott képei megszépítik egész környezetét családjában, baráti körökben. Először szülővárosában és környékén mutatta be képeit, majd eljutott Magyarország más régióiba és Horvátországba is.



11

Petripske ružice

Glazbenik od srca

Udruga za kulturu i očuvanje baštine

Martin Srpak rođen je u Donjem Vidovcu 1945. godine. Osnovnu školu polazio je u rodnom mjestu i u Kotoribi. 1964. završio je srednju vojnu glazbenu školu u Vukovaru, a kasnije upisuje Glazbenu akademiju u Sarajevu koju završava 1977. godine.

Udruga je utemeljena u rujnu 2009., kao nasljednik zbora, koji je djelovao od prije dvije godine. Prioritet društa je spasiti i sačuvati narodne pjesme za naredna pokoljenja. Broj aktivnih članova društva je 20, ali rado očekujemo i članove simpatizere, sponzore. Trenutno pjevački zbor – kao sekcija – raspolaže širim repertoarom, ali među planovima imamo utemeljenje daljnjih umjetničkih grupa, kao npr. dramska sekcija. Tijekom vremena i na osnovi potreba, pored izbora hrvatskih narodnih pjesama u program smo uvrstili i splet mađarskih pjesama. Imali smo više nastupa kako u Hrvatskoj tako i u Mađarskoj, bili smo na niz kvalifikacijskih smotri što ujedno svjedoči aktivnost i izdržljivost naših članova. Među glavnijim zadacima društva je: očuvanje hrvatskih običaja, upoznanje i upoznavanje hrvatske kulture, s posebnom pažnjom na mladež, organiziranje kulturnih i programa s ciljem očuvanja običaja, stvaranje partnerskih odnosa unutar i izvan granica sa sličnim civilnim organizacijama.

Martin Srpak ne odvojen je od svoje gitare Martin Srpak elválaszthatatlan a gitárjától

Petrivente Rózsái

Kao vojni glazbenik službovao je po mnogim gradovima bivše Jugoslavije, a svoj je radni vijek završio kao časnik Hrvatske vojske svirajući u Simfonijskom puhačkom orkestru HV, odakle 1994. odlazi u mirovinu. Njegova kuća u Donjem Vidovcu širom otvara vrata brojnim posjetiteljima, a pjesma i gitara razgali brojne prijatelje. Teško je zamisliti priredbu u Donjem Vidovcu bez njegova nastupa. Prekrasne pjesme, koje je uglazbio, oduševljavaju u Donjem Vidovcu, ali i Međimurju, Hrvatskoj, mogu se čuti diljem cijelog svijeta. Dovoljno je reći: „Stiha, stiha”.

Kulturális és Hagyományőrző Egyesület

Szívből jövő melódiák

Az egyesület 2009 szeptemberében alakult, a már két éve működő népdalkör utódjaként. Fő prioritásunk, hogy a horvát népdalokat átörökítsük és megtartsuk az utókornak. Az egyesület aktív létszáma 20 fő, de támogató és pártoló tagokat is szívesen várunk. Jelenleg a szekcióként működő énekkar rendelkezik nagyobb repertoárral, de terveink között szerepel további művészeti csoportok létrehozása, tervezünk például színjátszó kört is. Az idők folyamán és a jelentkező igényeknek megfelelően a horvát népdalok kiválasztása mellett magyar nótacsokorral is bővítettük kínálatunkat. Több horvátországi és magyarországi fellépésen vagyunk túl és több minősítésen vettünk részt, ami egyben igazolást jelent a tagok aktív munkájára. Egyesületünk fő feladatai között szerepel: a horvát hagyományok őrzése, a horvát kultúra megismerése és megismertetése – különös figyelmet fordítva az ifjúságra –, kulturális és hagyományőrző rendezvények szervezése és lebonyolítása, partnerkapcsolatok kialakítása hazai és határon túli hasonló tevékenységet folytató civil szervezetekkel.

Srpak Martin 1945-ben született Muraviden. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában és Kotoribában végezte. 1964-ben végezte el a katonai zenei középiskolát Vukováron, majd beiratkozott a Szarajevói Zeneakadémiára, ahol 1977-ben diplomázott. Katonai zenészként 1994-ig, nyugdíjba vonulásáig, a volt Jugoszlávia számos városában fellépett, tisztként szolgált a Horvát Hadseregben, ahol tagja volt a Horvát Hadsereg Fúvós Szimfonikus Zenekarának. Muravidi háza mindenki számára nyitva áll, dalai, melyeket gitárjával kísér, mindenkit elbűvölnek. Muraviden szinte elképzelhetetlen olyan rendezvény, amelyen ő ne lépne fel. Az általa megzenésített csodálatos versek magukkal ragadják a muravidieket, muraközieket, Horvátország minden polgárát, de hallhatóak bármely kontinensen, elég csak megemlítenünk a „Stiha, stiha” (Csendesen, csendesen) című dalt.

Pjesnik Donjeg Vidovca

Muravid poétája

Franjo Strbad rođen je 15. 10. 1929. godine u Donjem Vidovcu. Do sada je objavio 4 zbirke poezije. Član je KUD-a Podravka, Matice Hrvatske-ogranak Koprivnica i Književnog kruga Prelog. Nastupao je u Lendavi, Čakovcu, Koprivnici, Zagrebu, Prelogu, Varaždinu, Križevcima... Pjesme su mu objavljene u raznim tiskovinama u Hrvatskoj, svake godine ima promociju u Donjem Vidovcu, na radost mnogobrojnih ljubitelja lijepe riječi i poezije..

Strbad Franjo Muraviden született, 1929. 10. 15-én. Ez idáig négy verseskötete jelent meg. Tagja a Podravka Kulturális Egyesületnek, a Matica Hrvatska kaproncai szervezetének és a Perlaki Irodalmi Körnek. Fellépett Lendván, Csáktornyán, Kaproncán, Zágrábban, Perlakon, Varasdon, Krizsevciben... Versei bejárták egész Horvátországot, minden évben irodalmi estet tart Muraviden, amit a helyi irodalomkedvelők nagy megelégedéssel fogadnak.

12



KUD „Ivan Mustač Kantor“ Sveta Marija Muraszentmáriai „Ivan Mustač Kantor” Kulturális Egyesület Zametak današnjih kulturnih zbivanja u Svetoj Mariji počinje 1919. godine kada Ivan Mustač, završivši orguljašku školu u Celju, biva od mještana Svete Marije izabran za crkvenog orguljaša te odmah osniva mješoviti crkveni zbor od pedeset pjevača. Nakon crkvenog zbora Mustač osniva mještoviti zbog Seljačke sloge, vodi dvije limene glazbe, jedan tamburaški sastav i komorni gudački sastav. Navedene aktivnosti Mustač vodi do 1941. godine kad zbog ratnih zbivanja odlazi u Bjelovar. Vraća se u Svetu Mariju po završetku Drugog svjetskog rata i odmah nastavlja aktivnosti vođenja zborova da bi se nakon stjecanja svih uvjeta dana 6. prosinca 1949. godine osnovalo Kulturno prosvjetno društvo „Vladimir Nazor“ sa 44 člana. Ono je nastavilo vrlo uspješno prezentirati kulturna događanja, kao što su to činili i spomenuti zborovi primajući priznanja diljem Hrvatske i ondašnje Jugoslavije: u Splitu, Zagrebu u Hrvatskom narodnom kazalištu i Katedrali, Koprivnici, Čakovcu i Beogradu. Nakon niza godina u kojem je društvo imalo i uspona i padova, u veljači 1991. godine društvo mijenja ime u KUD „Ivan Mustač Kantor“ čime se željelo odati priznanje čovjeku koji je utemeljio kulturna zbivanja u našoj sredini. Današnje društvo ima stotinjak članova koje djeluje kroz folklornu, tamburašku, dramsku, pjevačku i etno sekciju, koje sve zajedno doprinose njegovanju izvorne tradicije. KUD je aktivni sudionik i nositelj većine kulturnih zbivanja u Općini Sveta Marija kao što je domaćinstvo Županijske smotre dramskih amatera i Županijske smotre pjevačkih zborova, organizacija susreta folkloraša, Dana Ivana Mustača Kantora, fašenske povorke, priredaba, ... Veoma raduje činjenica da je veliki broj mladih uključen u rad društva, koji odgovorno i s poštovanjem nastavlja svjetlu tradiciju njegovanja međimurske riječi, pjesme, plesa i običaja kako se to činilo od prvih početaka pa sve do danas.

A mai kulturális élet gyökerei Muraszentmárián 1919-ig nyúlnak viszsza, amikor Mustač Ivan Celjében befejezte az orgonistaképzőt, és a helyiek megválasztották orgonistának templomukba, ahol mindjárt létrehozta az egyházi vegyeskart, ötven taggal. Az egyházi kórus után megalakítja a „Seljacka sloga” vegyeskart, vezet két fúvós, egy tamburazenekart és megalakít vonósokból egy kamaraegyüttest. A kulturális élet vezetője marad egészen 1941-ig, amikor a háború miatt Bjelovárba megy. A háború befejeztével folytatja a kórusok vezetését. A szükséges feltételek megteremtését követően 1949. december 6-án 44 taggal megalakult a „Vladimir Nazor” Kulturális Egyesület. Az egyesület folytatta a megkezdett kulturális értékek bemutatását, elismeréseket szerezve egész Horvátországban és az akkori Jugoszláviában: Splitben, Zágrábban a Horvát Nemzeti Színházban és a székesegyházban, Kaproncán, Csáktornyán és Belgrádban. Hosszú évek sorát követően, amikor az egyesületnek voltak sikerei és kudarcai egyaránt, az egyesület Ivan Mustač kántor nevét veszi fel, így tisztelegve azon ember emléke előtt, aki megteremtette településünkön a kulturális élet alapjait. A mai egyesületnek közel száz tagja van, akik több szekcióban fejtik ki tevékenységüket: folklór és tamburás szekció, színjátszó csoport, énekkar és etno szekció, így ápolva az eredeti hagyományokat. Az egyesület Muraszentmária kulturális életének fő szervezője, házigazdái vagyunk a Megyei Amatőr Színjátszócsoportok Találkozójának és a Megyei Kórustalálkozónak, szervezői folklórtalálkozóknak, az Ivan Mustac Kántor Napok rendezvénysorozatának, farsangi felvonulásnak és más kulturális rendezvénynek. Örömteli az a tény is, hogy az egyesület munkájába sok fiatal is bekapcsolódik, akik felelősségteljesen és tisztelettel folytatják a muraközi nyelv, ének, tánc és hagyományok őrzését, ahogy ez történt a kezdetektől napjainkig.

Julija Pongrac Rođena je u Moskvi ali nakon udaje, od 1992., živi i stvara u Goričanu. Završila je Školu za primijenjenu umjetnost u Moskvi. Od 2005. g. tajnica je Likovne udruge donjeg Međimurja Prelog. Do sada je izlagala na niz samostalnih i skupnih izložbi. Njezino slikarstvo temelji se na realističnim motivima mrtve prirode, cvijeća, pejzaža, veduta. Jedna je od rijetkih slikarica koja njeguje staro-majstorski stil likovnih velikana. Na svojim slikama najčešće želi izraziti ljepotu prirode toplim i mekim tonovima, a uz igru svjetlosti sjene daje im sklad i mirnoću. Pongrac Julija Moszkvában született, de 1992-től, házasságkötését követően, Muracsányban él és alkot. Moszkvában végezte az Alkalmazott Művészetek Iskoláját. 2005-től titkára a perlaki székhelyű Alsó-muraközi Képzőművészeti Egyesületnek. Ez ideig számos önálló és közös kiállítása volt. Az ő festészete elsősorban a csendélet, virágkép, tájkép és városkép realisztikus motívumain alapszik. Egyike azoknak a ritka művészeknek, aki a régi nagy mesterek stílusát ápolják. Képein a természet szépségét leggyakrabban meleg, puha árnyalatokkal igyekszik kifejezni, a fény-árnyék játékos alkalmazásával viszont harmóniát és nyugalmat kölcsönöz nekik.

Jorgovani – Orgonák



13

Puhački orkestar Općine Donji Kraljevec

Hrvatsko kulturno umjetničko društvo Goričan

Na inicijativu žitelja te načelnika Općine Donji Kraljevec, 10. siječnja 1995. godine osnovan je Puhački orkestar Općine Donji Kraljevec. Učenje i rad u orkestru prošlo je oko dvjestotinjak djece, da bi danas orkestar brojio četrdesetak članova tj. glazbenika. Puhački orkestar Općine Donji Kraljevec bilježi svoje nastupe unutar same općine, kao i naše županije, gostovali smo širom lijepe naše, a i izvan naših granica. S ponosom možemo nabrojiti važnije nastupe: nastupali smo tako u Varaždinu, Zagrebu, Opatiji, Rovinju, Senju, Selcu, Svetom Križu Začretje, Čakovcu … Od važnijih nastupa izvan naše domovine možemo nabrojiti nastupe u: Minhenu (Njemačka), Ljubljani i Velenju (Slovenija), Budimpešti, Nađkaniži, Sumartonu (Mađarska) i u Mooskirchenu (Austrija). Puhački orkestar Općine Donji Kraljevec je vrlo mlad orkestar, djeluje petnaest godina, a bilježimo i dva velika priznanja koje je orkestar osvojio. 2000. godine na državom natjecanju osvajamo srebrnu plaketu, a 2006. u Selcu na državnom nivou, pripala nam je brončana. Od samog osnutka, umjetnički voditelj orkestra je prof. Ivan Belovari.

HKUD Goričan djeluje od 1925. godine a proisteklo je iz bogatog kulturnog života u Goričanu. Zahvaljujući pojedincima – entuzijastima – stvorena je hvalevrijedna tradicija koja predstavlja na polju kulture u Međimurskoj županiji respektabilnu udrugu. Iako su mnogobrojne generacije prošle kroz niz godina postojanja, društvo je uspjelo zadržati izvornost prezentacije narodne baštine. To se prije svega odnosi na narodnu nošnju, koja je među najočuvanijima i najkompletnijima u Međimurju. Društvo danas djeluje u četiri sekcije: folklornoj, dramskoj, tamburaškoj i ženskoj pjevačkoj skupini. Tijekom dugogodišnjeg rada bilježe brojne nastupe koje je gotovo nemoguće nabrojiti. Mogu se podijeliti na lokalne – programi prigodom državni praznika i crkvenih blagdana, na regionalne – sudjelovanje na županijskim smotrama i slično, na državne – tu se osobito ubraja nastup na zagrebačkoj međunarodnoj smotri, na «Vinkovačkim jesenima», Đakovačkim vezovima, Brodskom kolu i na međunarodnim smotrama, pri čemu se jedni odnose na pripadnike hrvatske manjine u Mađarskoj i Sloveniji, a drugi su međunarodni nastupi u Austriji i Njemačkoj. Osim uspješnih nastupa društvo se bavi i drugim aktivnostima, tako su snimili više nosača zvuka, TV emisija, sudjelovali na radijskim festivalima, za što su dobili mnogobrojna priznanja, zahvale i pohvale.

Muracsányi Horvát Kulturális Egyesület

Na novogodišnjem koncertu Újévi koncerten

Murakirály fúvószenekara A lakosság és Murakirály polgármesterének kezdeményezésére 1995. január 10-én alakult meg a Murakirályi Fúvószenekar. A zenekarnál tanult, ill. munkájában részt vett közel kétszáz fiatal, jelenleg pedig negyvenegynéhány tagot-zenészt számlál. A Murakirályi Fúvószenekar fellépett helyi és megyei szinten, vendégszerepelt az ország számos pontján és határain kívül is, így büszkén sorolhatjuk fel a jelentősebb állomásokat. Felléptünk Varasdon, Zágrábban, Opatijában, Rovinjban, Senjben, Selcén, Sveti Križ Začrtjen, Csáktornyán, a fontosabb külföldi helyszínek közül megemlíthetjük Münchent (Németország), Ljubljanát és Velenjét (Szlovénia), Budapestet, Nagykanizsát, Tótszentmártont (Magyarország) és Mooskirchent (Ausztria). A Murakirályi Fúvószenekar egy nagyon fiatal együttes, csupán tizenöt éves, de már két nagy elismerésben volt része. A 2000. évi országos versenyen ezüst, míg 2006-ban Selcén, szintén országos szintű vetélkedőn bronz minősítést kapott a zenekar. Megalakulásától a zenekar művészeti vezetője Belovári Iván.

A Muracsányi Horvát Kulturális Egyesület a gazdag muracsányi kulturális hagyományokra épülve, 1925-ben alakult. Odaadó egyének kezdeményezésének köszönhetően egy dicséretre méltó tradíció alakult így ki, amely Muraköz megye kulturális életében figyelemre méltó szerepet tölt be. Annak ellenére, hogy az egyesület fennállása alatt több generáció cserélődött, sikerült megőriznie a hagyományok eredetiségét. Ez elsősorban a népviseletre vonatkozik, amely egyike a legeredetibbeknek és legkomplettebbeknek Muraközben. Az egyesület ma négy szekcióban fejti ki tevékenységét: folklór, színjátszás, tamburazenekar és asszonykórus. Fennállásuk hosszú évei során számtalan fellépésük volt, melyeket szinte lehetetlen felsorolni. Feloszthatjuk őket helyiekre – fellépések állami és egyházi ünnepek alkalmával, regionálisak – megyei seregszemléken való részvétel és hasonló, országos jellegűek – ide sorolhatjuk általában a zágrábi nemzetközi seregszemléken, „Vinkováci Őszi Napokon”, djakovói és brodi fesztiválon és más nemzetközi találkozókon való fellépéseket, melyek közül néhány a magyarországi és szlovéniai horvát kisebbségre vonatkozik, néhány meg ausztriai és németországi vendégszereplés. A fellépéseken kívül az egyesület más aktivitást is magáénak mondhat, így kiadtak néhány hanghordozót, részt vettek tévéfelvételeken, rádiós fesztiválokon, amelyekért sok elismerésben, köszönetben és dicséretben részesültek.

Snimanje emisije „+30 °C u hladu” „30 °C árnyékban” című műsor forgatásán

14



Hrvatski pjevački zbor Velike Kaniže Kanizsai Horvát Kórus Zbor je s 12 članova utemeljen 1999. godine s ciljem da s Hrvatima A Kanizsai Horvát Kórus 1999-ben alakult 12 fővel, azzal a céllal, koji žive u Velikoj Kaniži upoznaju hrvatske narodne pjesme Pomurja. hogy a Mura menti horvát népdalokat megismertesse a kanizsai horVoditelj zbora je Štef Prosenjak, direktor Glazbene škole u Letinji. vátokkal. Vezetője Proszenyák István, a letenyei Zeneiskola igazgatója. Zbor danas broji 32 člana. A létszáma 32 főre emelkedett, a Repertoar pjesama koje izvode repertoárja egyre szélesedett, nem áll stalno se širi, nije im nepoznat ni távol a csoporttól a Dráva menti, podravski ni gradišćanski nailletve a gradistyei népdalanyag sem. rodni melos. U počecima, nastuHogy mennyire ismerik a csoporpe je zbor pretežno imao u tunkat: az elején többnyire a Mura hrvatskim naseljima u Pomurju, menti horvát településeken, később a dok su kasnije grad predstavljali magyarországi horvát régiók rendezi u ostalim regijama Mađarske, vényein is képviselte városunkat. Ami gdje žive Hrvati. az anyaországi szereplést illeti: a Što se matične domovine Muraközi fellépéseken kívül a csoport tiče, nastupali su u Zagrebu, Puli fellépett Zágrábban, Pulán, Zadarban. i u Zadru. Od 2007. na reper2007-től repertoárjukon szeretoaru imaju i crkvene, duhovne pelnek horvát templomi énekek is. pjesme. 2008-ban az „Országos Kóta” Hrvatski pjevački zbor Velike Kaniže uz pratnju tamburaša 2008. na državnoj kvalifimegmérettetésen „kiváló” minősítést A Kanizsai Horvát Kórus tamburások kíséretében kaciji „KOTA” zbor je dobio kapott a kórus. Ettől az évtől már a „odličnu” ocjenu. Od te godine zbor nastupa i uz pratnju Hrvatskog tamburaškog orkestra Velike Kaniže koji je utemeljila Hrvatska manjinska samouprava.

Horvát Kisebbségi Önkormányzat által alakított Kanizsai Horvát Tamburazenekar kíséretében is szerepel az énekkar.

Hrvatski tamburaški orkestar Velike Kaniže Kanizsai Horvát Tamburazenekar Orkestar je utemeljen 2007. a voditelj im je Žolt Trojko, upravitelj Sumartonske osnovne škole. Sastav uglavnom čine mladi Hrvati iz Velike Kaniže. Orkestar prvenstveno izvodi narodne pjesme koje su sakupljene u Pomurju, a nisu im strane ni pjesme iz drugih regija Mađarske gdje žive Hrvati. Iako je riječ o nedavno utemeljenom sastavu, nastupe su imali u više hrvatskih naselja. U lipnju 2010. u Pečuhu, na Državnom susretu hrvatskih tamburaških orkestara, zastupali su Hrvate Zalske župnije.

A zenekar 2007-ben alakult, vezetője Trojkó Zsolt, a Tótszentmártoni Általános Iskola igazgatója. A 8 fős zenekar többnyire a kanizsai horvát fiatalokból tevődik össze. A tamburaoktató elsősorban a Mura mentén összegyűjtött horvát népdalanyagból tanít, de a magyarországi horvát régiók más jellegű népdalanyaga sem áll távol a zenekartól. Bár még nemrég alakult együttesről van szó, immár több horvát településen adott elő műsort, így a környező falvak rendezvényein kívül, 2010 júniusában Pécsett a Horvát Tamburazenekarok Országos Találkozóján képviselte a zalai horvátokat.

Miljenko Kranjčec Rezbar iz Hodošana Rođen je 18. veljače 1957. g. u Čakovcu. Djetinjstvo je proveo u Hodošanu gdje i sada živi. Sklonost prema crtanju i oblikovanju budi se u njemu vrlo rano. Stvarajući svoje prve skulpture od blata i drveta, Miljenko svoj svijet obogaćuje pričama o starim majstorima, te na taj način budi u sebi snažnu želju da se i sam okuša u tim vještinama. Svoje prve radove počeo je izrađivati prije 30 godina, radeći prvenstveno suvenire i stilski namještaj. Budući da je bio zadivljen bogatom unutrašnjošću crkava, započeo je i sam izradu sakralnih radova. Prvi takav rad bilo je raspelo i kip sv. Florijana, koji je poklonio DVD-u Hodošan. Kasnije mu je nadahnuće bio križni put na kojem je radio dvije godine i s kojim ostvaruje prvu samostalnu izložbu. Analitičari crkvene umjetnosti jako su se pozitivno i pohvalno izrazili o tom sakralnom djelu. Član je Likovne udruge donjeg Međimurja Prelog (LUDM) i ZB-ART-a iz Ludbrega. Do sada je imao niz samostalnih izložbi. Sudjelovao je na više kiparskih kolonija u Hrvatskoj i Mađarskoj. Izvrstan je poznavatelj tehnologije obrade drveta te stekao ugled posebice po izradi interijera za crkve.

Fafaragó Hodosánból Csáktornyán, 1957. február 18-án született. Gyermekkorát Hodosánban töltötte, ahol ma is él. A rajzolási és alkotási hajlam nagyon korán felébredt benne. Amikor megalkotta első, agyagból és fából készült szobrait, Miljenko saját világát az öreg mesterekről szóló mesékkel gazdagította, ezen a módon ébresztette fel önmagában a hatalmas vágyat, hogy ő is kipróbálja magát ebben a szakmában. Első alkotásai 30 évvel ezelőtt láttak napvilágot. Elsősorban ajándéktárgyakat és stílbútorokat készített. Mivel csodálója volt a templombelsők gazdagságának, ő maga is elkezdett szakrális elemeket készíteni. Első ilyen munkája egy feszület és Szt. Flórián szobra volt, amit a Hodosáni Tűzoltó Egyesületnek ajándékozott. Később a keresztút ihlette meg, amin két évig dolgozott, és abból lett az első önálló kiállítása. Az egyházi alkotások kritikusai nagyon pozitívan és dicsérő szavakkal illették ezt a szakrális művet. Tagja a perlaki székhelyű Alsó-muraközi Képzőművészeti Egyesületnek (LUDM) és a Ludbregi ZB-ART-nak. Ez ideig egy sor önálló kiállítása volt. Több alkotótáborban vett részt Horvátországban és Magyarországon. Kitűnő ismerője a fafaragás technikájának, s tekintélyt szerzett, különösen a templombelsők kidolgozásánál.



15

Likovni umjetnik Franjo Mustač – Medarov Franjo Mustač – Medarov, festőművész Franjo Mustač – Medarov rođen je 29.ožujka 1958. g. kao osmo i najmlađe dijete oca Đure i majke Verone rođene Sabol, a obitelj Medarovih, kako su ih zvali, nije se puno razlikovala od ostalih obitelji; vjerski tradicionalna, bogobojazna, strogo patrijarhalna. Franjo je vrlo rano počeo odlaziti u crkvu, gdje se događa njegov prvi susret s nečim neobičnim, nesvakidašnjim, nečim toliko drukčijim od njegova skromna doma, kada njegove oči najčešće umjesto u svećenika bivaju uperene prema svodu crkve na prekrasne freske s biblijskim motivima te na prekrasni oltarni lik Majke Božje. Osnovnu školu pohađa u Svetoj Mariji, a u sedmom je razredu slomio desnu ruku baš u vrijeme kad su na satu likovnog odgoja radili portret majke. On se nije obeshrabrio, već je vrlo smjelo krenuo ljevicom riješiti zadatak i ispalo je fantastično, jer mu se baš nekako u to vrijeme u glavi posložilo kako riješiti problem sa sjenama. Tada je shvatio da je ruka samo sredstvo, dok se ono najvažnije odvija u glavi. Do kraja osmog razreda odlučio je da će se njegov daljnji život vezati uz boju i kist. Nakon završetka osnovne škole, upisuje Školu primijenjene umjetnosti u Zagrebu. Školovanje je trajalo pet godina i on se uz pomoć dobrih profesora polako profilirao u vrsnog poznavatelja različitih slikarskografičkih tehnika, dok neprestano radi i na usavršavanju osobnog izraza. Nakon završetka srednje škole i odsluženog vojnog roka, vraća se kući u Svetu Mariju. 1980. godine zapošljava se kao dizajner tekstila u Čateksu u Čakovcu gdje radi i danas. 1987. godine priklanja se zamislima istomišljenika te zajedno s gospodinom Franjom Ružmanom i Damirom Šalarijem formira prvu amatersku likovnu udrugu na području Međimurja (LUDM) sa sjedištem u Prelogu, čiji je član i danas. Član je i Likovne udruge Varaždin (LUV), sudjeluje na brojnim likovnim kolonijama, prvenstveno humanitarnim. Izlaže kontinuirano od 1982. godine s članovima Udruge u Hrvatskoj, Sloveniji i Njemačkoj te samostalno u Svetoj Mariji, Prelogu, Čakovcu, Varaždinu, Buzetu i Zagrebu. Nijedna mu slikarska tehnika nije strana, no može se slobodno reći da je najviše usavršio zahtjevnu tehniku uljnog pastela. Kao i tehnika, raznolik mu je i motiv, pri čemu se isto tako izdvaja u pejzažu, a na gotovo svim njegovim slikama osjeća se pripadnost sredini iz koje je potekao.

1958. március 29-én született nyolcadik, legfiatalabb gyerekként. Franjo nagyon korán kezdett templomba járni, ahol találkozik számára valami különlegessel, nem mindennapival, valami teljesen mással, mint ami az ő szerény otthonát jellemzi. A szemei leggyakrabban nem a plébánosra, hanem a mennyezetre, a csodálatos, bibliai motívumokkal festett freskókra, valamint a Szűzanya csodálatos oltárképére meredtek. Az általános iskolát Muraszentmárián járja, amikor hetedikes korában eltörik a jobb keze, akkor, amikor rajzórán az volt a feladat, hogy megrajzolják édesanyjuk portréját. Nem ijedt meg, hanem nagyon bátran, bal kézzel állt neki a probléma megoldásához, fantasztikus eredménynyel, mert pont akkor állt össze a fejében, hogyan tudja megoldani az árnyék problémáját. Akkor jött rá arra, hogy a kéz csak egy Pejzaž – Tájkép eszköz, a legfontosabb dolgok a fejben történnek. Nyolcadik végéig elhatározta, hogy további életét az ecsettel és festékkel köti össze. A művészeti középiskola befejezését és a katonai szolgálatot követően visszatér Muraszentmáriára. 1980-tól a mai napig textildizájnerként dolgozik Csáktornyán, a Čateksnél. 1987-ben a vele együtt gondolkodókkal, valamint Ružman Franjóval és Šararija Damirral megalakítja az első amatőr képzőművészeti egyesületet Muraközben (LUDM), perlaki székhellyel, melynek tagja ma is. Tagja a Varazsdi Képzőművészeti Egyesületnek (LUV) is, részt vesz számos alkotótáborban, elsősorban humanitárius jellegűekben. Rendszeresen 1982 óta állít ki együtt az egyesület tagjaival Horvátországban, Szlovéniában és Németországban, valamint önállóan Muraszentmárián, Perlakon, Csáktornyán, Varazsdon, Buzetban és Zágrábban. Egyetlen technika sem idegen számára. Ahogy a technikák, úgy a motívumai is változatosak.

Alojzije Matulin Rođen je u Donjem Vidovcu 17. 06. 1947. samouki je kipar, rezbar, pravi umjetnik. Njegovo najnovije djelo je inspirirano staroslavenskom mitologijom i usmenom predajom, a na temelju dobivenih skica, završio je rad na našem donjovidovskom predkršćanskom spomeniku, posvećenom staroslavenskom bogu Svevidu. Navedeni spomenik nalazio se na uzvišenju istočno od današnjeg groblja. Ovo djelo je jedan od simbola duge povijesti življenja na području današnjeg Donjeg Vidovca. Spomenik je napravljen u umanjenom mjerilu prema sačuvanoj skici. Original je bio visok oko 7 metara i izrađen od hrastova trupca. Gotovo sva djela koje je napravio poklonio je prijateljima, rodbini,…, a ovo, najnovije djelo, darovao je cijelom Vidovcu te to prekrasno djelo krasi općinski prostor. Matulin Alojzije 1947. június 17-én született Muraviden. Autodidakta szobrász és fafaragó, valódi művész. Legújabb alkotásához az ószláv mitológiából merítette az ihletet, és a kapott vázlatok alapján fejezte be a munkálatokat a muravidi, a kereszténység előtti kornak emléket állító művön, amelyet Svevidnek, az ószláv istennek szentelt. Az emlékmű egy dombon, a mostani temetőtől keletre állt. Ez az alkotás szimbóluma annak a ténynek, hogy Muravid területén nagyon régóta élnek emberek. Az alkotás az eredetinek a megőrzött vázlatok alapján készített kicsinyített mása. Az eredeti 7 méter magas tölgyfa rönkből készült. Csaknem minden alkotását barátainak, rokonainak ajándékozta, de ezt a legújabb csodálatos művet, amely a hivatalban kapott helyet, egész Muravidnek ajándékozta.

16



„Popevka je išče živa na Minarce” „Még él a dal Molnáriban” Ženski pjevački zbor u Mlinarcima je utemeljen 1969. godine. Tada je A Molnári Asszonykórus 1969-ben alakult. Akkoriban harmincnál is zbor imao više od trideset članova. Nakon četrdeset godina članstvo se több tagja volt. Negyven év elmúltával a létszám megfeleződött, de prepolovilo, ali su članice vrlo aktivne, one su jezgro kulturnog života tagjai nagyon aktívak, ők alkotják a kulturális élet magját Molnáriban, u selu, bilo kakva priredba je, one su spremne pjevati, peći mazanicu, bármilyen rendezvényről van szó, ők készen állnak az énekre, mazakolače, čuvati djecu po potrebi, prikazati im stare običaje, pričati im nica- és süteménysütésre, szükség szerint a gyerekek őrzésére, megpriče.Voditeljice zbora sada su Kristina Gerőly i Katica Salai. 17. mutatva nekik a régi szokásokat, dalokat énekelve. Az énekkart Szalai listopada zbor je obilježio četrdesetu obljetnicu svoga postojanja. Kati és Geröly Krisztina vezeti. Tavaly október 17-én emlékeztek meg Poznanici, prijatelji, kolege koji se dugo nisu vidjeli, stare foto- a kórus megalakulásának 40. évfordulójáról. grafije, članci iz Zalai Hirlap-a, Narodnih novina i Hrvatskoh glasnika, Rég nem látott ismerősök, barátok, kollégák, régi fényképek, ploča „Igraj kolo”, stari snimci sa probi, citere, sve je to svjedočilo o cikkek a Zalai Hírlapból, Narodne novine-ból és a Hrvatski glasnikból, četrdeset godina rada pjevačkoga „Igraj kolo” lemez, régi próbai felzbora. Zbor je utemeljen iniciravételek, citerák, mindez a kórus njem tadašnjeg učitelja Josipa negyvenéves munkájáról tanúsVlašića (na žalost danas pokodott. A kórus megalakulását Vlakojni). Terezija Stojko, Katica sics József tanár bácsi kezdeméHertelendi i Barica Glogovec nyezte, aki ma már sajnos nincs bile su među prvima, kao i köztünk. Sztojkó Teri, Hertelendi Veronika Repp, koja je imala Kati és Glogovec Barica az elsők glas kao ševa, pišu novine. között voltak, úgy mint Repp VeroUskoro je bilo i glazbene nika, akinek az akkori újság szerint pratnje 12 citeraša, gitarista i olyan hangja volt, mint a pacsirtának. berdaš. Pjevački zbor ubrzo je Nemsokára zenei kíséretük is postao vrlo popularan. Natupi u lett, 12 citera, gitár és bőgő. A kórus okolici, na narodnosnim festihamar népszerűvé vált. A környékvalima u Pečuhu, Paki, Bekesbeli szerepléseket nemzetiségi feszcsabi, Stolnom Biogradu, slijetiválokon Pécsett, Pákán, Békésdilo je snimanje u studiju Radio csabán, Székesfehérváron a Pécsi Pečuha, pa 1978. g. audio ploče Rádió felvétele és 1978-ban az „Igraj „Igraj kolo”. Zbor s osnivačem Joškom Vlašičem, koji danas na žalost već nije s nama kolo” lemez megjelenése követte. Generacije su se mijenjale, A Kórus alapítójukkal Vlasics Józsi bácsival, aki sajnos már nincs Generációk váltották egymást, a vođenje zbora i kulturnog doma kórus és a kultúrház vezetését Dobos közöttünk su preuzeli Etelka Doboš, Marija Etelka, Karádiné Tislér Mária, majd Tišler Karadi i Ladislav GlogoGlogovec László vette át. A kórus vec. Zbor je nekoliko godina pauzirao s redovitim djelovanjem. 2007. néhány éves szünetet tartott a rendszeres munka terén, és 2007-ben a g. hrvatska manjinska samouprava sela ponovo je okupila nekadašnje horvát kisebbségi önkormányzat a régi tagok mellé új tagokat is članove zbora i prikupila je uz njih i nove članove. toborzott. „Raditi ćemo na tome da mladi ostanu u našim redovima i nakon „Azon dolgozunk, hogy a fiatalok soraink közt maradjanak az što napuste našu školu, no nije to lako, jer djeca odlaze na školovanje iskola befejezését követően is, de ez nem könnyű, mert a gyerekek u razna mjesta i vrlo ih je teško već okupiti. Dobro bi bilo i snimiti i különböző helyeken tanulnak tovább, és nehéz őket összeszedni. Jó CD ploču.” – naglasila je među planovima stručna voditeljica, Katica lenne egy CD-t is készíteni – hangsúlyozta ki tervei között Szalai Salai. Katalin, a kórus szakmai vezetője. Szigeti Katica kb. harmincéves Katica Sigeti je imala oko trideset godina kada je utemeljen zbor i lehetett, amikor megalakult a kórus, és még most is szívesen énekel a još uvijek rado pjeva u zboru. Ana Kovač bila je među prvim članica- kórusban. Kovács Anna is az első tagok között volt: „Valamikor még ma: „Negda sam se i svadila doma, kaj sam štela ite, komaj sam čekala veszekedtem is otthon, mert el akartam menni, alig vártam a kultúrházi kaj budu probe vu kulturu. Bili smo se po sud, vu Hrvatskem ne, ondak próbákat. Mindenfelé jártunk, Horvátországban nem, mert akkor nem išče je ne bilo moči vu Hrvatsku. Da se je več moglo, unda smo bili vu lehetett kimenni, de amikor lehetett, akkor Kotoribában is voltunk, és Kotoribi, onda je bil z nami župnik. Išče pomlaju i Vinka Žganeca i velünk volt a plébános úr is. Még emlékszem Zganec Vinkóra és Vujičića kaj je zapisal naše popevke. Jako mi je bilo lepo vek, jako smo Vujicsicsra, akik gyűjtötték a mi dalainkat. Mindig nagyon szép volt, és zahvalni nevučitelu kaj nam je pomogel”. nagyon hálásak vagyunk a tanár bácsinak, aki segített nekünk.” PROJEKT / PROJEKT / PROJECT: CULTUREVIVE HUHR /0901 / 2.2.2 / 0001

Magyarország–Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program

IPA prekogranični program Mađarska–Hrvatska

Hungary–Croatica IPA Cross-border Co-operation Programme

www.culturevive.eu A

KIADVÁNY MEGJELENÉSÉT TÁMOGATTA

/ POTPORA

ZA NAKLADU

/ ISSUE

A projekt a Magyarország–Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Programban, az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg.

OF THIS PUBLICATION WAS SUPPORTED BY:

MINISTARSTVO REGIONALNOG RAZVOJA ŠUMARSTVA I VODNOGA GOSPODARSTVA REPUBLIKA HRVATSKA

Projekt sufinancira Europska unija u sklopu IPA prekograničkog programa Mađarska – Hrvatska

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség The project is co-financed by the European Union through the Hungary–Croatia IPA Cross-border Co-operation Programme

Izdaje: „Humán Esély Tanácsadó Nonprofit Közhasznú” d.o.o. Zalaegerszeg Za izdavača: Direktor d.o.o.-a • Suizdavač: KUD Kotoriba Uređivanje, prikupljanje i pripremu materijala za izdavača i suzdavača u Mađarskoj vrši – Cro-Produkt Bt., u Hrvatskoj – Inter Ambijent d.o.o. Uredništvo: Ladislav Gujaš (glavni urednik), Bernadeta Blažetin, Vinko Horvat, Ivana Horvat, Marija Hranjec, Stjepan Turul, Gordana Gujaš, Lajoš Vlašič. Tiskarski radovi: Croatica Kft. • Odgovoran: Čaba Horvat, direktor Izdanje se realizira u sklopu Hrvatska–Mađarska IPA 2007-2013 programa uz sufinanciranje Republike Hrvatske i Republike Mađarske, pod nazivom Malogranični prijelaz, HUHR/0901/2.2.3/0004 Kiadja: a Humán Esély Tanácsadó Nonprofit Közhasznú Kft. Zalaegerszeg Felelős kiadó: a Kft. ügyvezetője. A kiadásban társkiadóként közreműködött: a Kotoribai Kulturális Egyesület. A szerkesztést, az anyagok gyűjtését és sajtó alá rendezését, a kiadó és a társkiadó megbízásából, Magyarországon a – Cro-Produk Bt., Horvátországban az – Inter-Ambiejent d.o.o. végezte. Szerkesztőség: Gulyás László (főszerkesztő), Blazsetin Bernadett, Vinko Horvat, Ivana Horvat, Marija Hranjec, Turul István, Gulyás Gordana, Vlasics Lajos – Tördelőszerkesztő: Zámbó Kati Nyomdai munkák: Croatica Kft. • Felelős vezető: Horváth Csaba ügyvezető igazgató A kiadvány a Magyarország–Horvátország IPA 2007 – 2013 program támogatásával, a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság társfinanszírozásával, a Kishatárátlépő elnevezésű, HUHR/0901/2.2.3/0004 nyilvántartási számú projekt keretei között készült.

KUD Kotoriba Kotoribai Kulturális Egyesület

Recommend Documents