Köszöntő. Kedves Kommunikátorok! Ciao! szeptember ittésmost 3. (Kis Anett, főszerkesztő) (Halász Péter, felelős szerkesztő)

ittésmost    3

2007. szeptember

Köszöntő Azt mondják, az ősz az elmúlás időszaka. Ha ez így van, akkor mi ebben is rendhagyónak számítunk. Nálunk ugyanis most jön a megújulás! Új tanév, új élmények, új barátok, új tárgyak. Új főiskolások, új szabályok, új helyzetek. Ami viszont számunkra a legfontosabb: új komm’! Új színek, új rovatok, új témák. A kiszínesedett oldalak mögött azonban új szerkesztőség is áll. Új vezetők, új újságírói vénával és lelkesedéssel megáldott emberek, új fotósok, olvasószerkesztők. Rengeteg lelkes ember! Egy új korszak kezdete. Nekünk, Nektek, mindenkinek. Rajtunk múlik, élünk-e az új lehetőségekkel. Egy kisgólyának a mamája megmutatja, hogyan kell repülni, de a repülés sikeressége már rajta múlik. Igaz ez Rátok, főiskolásokra és igaz ránk, komm’osokra! Az alkalom itt van, használjuk ki! Kívánok Nektek sikeres félévet, felejthetetlen élményeket, hatalmas bulikat és persze nem utolsósorban jó jegyeket! Magunknak további sikeres lapszámokat, érdeklődő olvasókat, lelkes jelentkezőket és minőségi munkát. Mi rajtra készek vagyunk, velünk tartotok? Engedély megadva, felszállás! Anka (Kis Anett, főszerkesztő)

Ciao!

Örülök, hogy ezt olvasod! De tényleg! Hogy miért? Mert ez azt jelenti, hogy kinyitottad a komm’-ot. Hogy ennek én miért örülök és miért vigyorgok, mint a tejbetök? Mert az első lépést megtetted! Lapozz, olvasd tovább, buszon, metrón, villamoson, órán, szünetben, kocsmában! Ha olvasod, az azt jelenti, hogy egy hóna-

fotó: korompai dániel

Kedves Kommunikátorok!

pon át nem hiába dolgoztunk, volt értelme annak, hogy sulin kívül is fáradoztunk érted, mindenkiért. Jó érzés ez. Jó tudni, hogy nem hiába vertük a billentyűzetet. Mi érted, értetek alkotunk. Szeretnénk tudni, hogy mi a véleményed erről, mi a véleményed a komm’-ról, rólunk. Ezért kérlek, ha van valami észrevételed, akkor írd meg nekünk az info.bkfkomm@gmail. com-ra vagy azaz iwiw-re keresztelt kémrendszeren át is üzenhetsz. A lényeg, hogy írj és véleményezz, ha ötleted van vagy szeretnél egy témában olvasni! Dolgozzunk együtt! Ez a legfontosabb! A csapatmunka. Együtt sokra vagyunk képesek, hát tegyünk meg mindent azért, hogy miénk lehessen a legjobb lap! „Jók legyetek” és ne feledjétek: „Get up stand up, stand up for your rights”! Peti (Halász Péter, felelős szerkesztő)

4    ittésmost

2007. szeptember

Állandó tantárgyfelvételi problémák

Ha a tantárgyfelvétel kerül szóba, a többségnek minden bizonnyal eszébe jut a stressz, az idegeskedés, a szerencse, a verseny, és még sok minden más, ami mind ezzel együtt jár. Ezt a félévet megelőzően is, mint eddig mindig, most is gondot okozott a kurzusfelvétel, azonban mielőtt az ETR készítőinek, illetve karbantartóinak családfáját kezdenénk el sorolni, látnunk kell, hogy alapvetően nem a rendszer felelős a gondokért. A problémát az az idétlen helyzet okozza, hogy az ös�szes nappali tagozatos hallgatónak, megközelítőleg 1700 főnek, ugyanakkor van a tantárgyfelvétele, de a rendszer egyszerre csak 1000 felhasználót enged feljelentkezni. Ez a probléma nem egyedülálló, más ETR-t használó főiskolák is hasonló gondokkal küszködnek. Ugyanezt a rendszert használja a Budapesti Gazdasági Főiskola, a Heller Farkas Főiskola és a Szegedi Tudományegyetem is. A különbség csupán annyi, hogy ezek jóval nagyobb főiskolák, mint a miénk, és épp ezért képtelenek olyan erős rendszert létrehozni, amely ki tudná szolgálni

minden hallgatóju k at. Ezzel szemben a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolára jóval kevesebben járunk, ezér t nem teljesen érthető, miért nincs megfelelő rendszerünk. Főleg annak tükrében, hogy ná lu n k a költségtérítéses hallgatók vannak túlsúlyban. Szerintem ez elsősorban nem anyagi jellegű probléma, inkább egy kis odafigyelés kérdése. Többféle lehetőség is létezik. A legkézenfekvőbb természetesen egy megfelelően erős rendszer kiépítése lenne, de erre valószínűleg anyagi okok miatt nem kerülhet sor. Azonban kínálkozik egy egyszerű megoldás is, ami ráadásul nagyon költségkímélő. Kisebb átszervezéssel szerintem elérhetnénk, hogy gördülékenyebb legyen a tárgyfelvétel. Konkrétan: ha nem tagozatonként, hanem

illusztráció: hausladen ádám

„Miért van ez így? A lepel lehull…”

évfolyamonként történne a kurzusok felvétele, a jelenlegi több, mint másfélezer hallgató egyidejű bejelentkezése helyett csak párszázan próbálkoznának egyszerre tantárgyaik felvételével. Az ETR rendszer készítői és karbantartói minden évben konferenciákon gyűlnek össze, hogy megvitassák tapasztalataikat, illetve a lehetséges fejlesztésekről tárgyaljanak. Sajnos megoldás egyelőre nincs, ostoba és megalázó versengés azonban van. Mindenkinek sok szerencsét! horváth csaba

ittésmost    5

2007. szeptember

ETRism

Próbáltak már eladni ezt-azt

Képzeljétek, van etr.hu. Nem állítom, hogy működik, de itt találtam meg Rós Lászlót, aki válaszolt kérdéseimre. Ő a Dexter Informatikai Kft., az ETR fejlesztőjének egyik munkatársa. Mint megtudtam tőle, minden olyan felsőoktatási intézményben ezt a rendszert használják, amelyikben van értelme (ez azt jelenti, hogy a hallgatók száma meghaladja az 5–600 főt). Így tehát 18 felsőoktatási intézményről beszélünk, hozzávetőlegesen 170,000 hallgatóról. Az, hogy „baj van az ETR-rel”, nem egészen egyszerű kérdés. Mivel általában nem a program szintjén szoktak galibák lenni, hanem az üzemeltetés részénél. Minél bonyolultabb egy intézmény szervezeti struktúrája, illetve minél frissebb a bevezetése, annál több a probléma. Az, hogy „lefagy az ETR”, szintén nem a program hibája. Higgyétek el: a Neptunról való átállás nem seperces hadművelet, majd’ minden nap látok a BKF-en ezzel foglalkozó kollégát a billentyűzet fölé görnyedni vagy épp itt-ott tárgyalni, hogy mit kellene. Rós László szerint, ha a kurzusra való bejutást nem az idő dimenzió határozná meg, akkor nem lenne ekkora tumultus. Van-e más? Újdonság, fejlesztés manapság a CooSpace-rendszer, melyet mind a mai napig tökéletesítenek, bővítik a lehetőségeit. Nyugat-Európában is ilyen jellegű rendszereket használnak, de mivel ott nem túlbürokratizált az adminisztráció, nekik könnyebb dolguk van. Minekután minden kérdés mögött nagyon összetett kérdéssorozatok húzódnak meg, ezért nem könnyű válaszolni rájuk. Mégis ha gondotok van, nosza rajta! Írjátok meg! Megkérdezzük.

BKF-nek saját design-os bankkártya? Ok, nyissunk egy számlát, kapjunk hozzá egy bankkártyát, ami legyen külsőre tökéletes, nagyon szép. Nézzük, mire lehet használni? Hitelt felvenni, azt lehet. Sőt, vegyél is fel, mert csak úgy tudsz bulizni, pörögni, ahogy ők mondják. Egyszerűbben fizetni? Azt nem lehet például olyan boltban, ami K&H-s. Kiállod a sort, majd a pénztáros csak vakarja a fejét a hibaüzenet láttán: „elutasítva”. Az OTP a kártyán keresztül csöndben befenyít. Vajon mit szól ehhez a fősulink bankja, az MKB, hogy ügyfele egy másik bankot reklámoz bankhoz küldi a diákok pénzét? Et tu mi fili, Brute? Legutóbb a Gólyatáborban már a Budapest Bank is megkísérelt beszállni a ringbe. Nem rossz üzlet, ha arra gondolunk, mennyi pénz folyik ott a féléves tandíjak által. Bármelyik pénzintézet szívesen segít, hogy mesés összegekért átutalják a hallgatók pénzét tudását. Aki teheti, inkább dugja a párnájába a megspórolt pénzét, vagy tartsa befőttes üvegben a polc tetején. Hogy teljes legyen a kép, én még kérnék egy bankot a negyedik égtájra is, hogy tényleg kiszolgál(tat)va érezhessem magam. Addig is, örüljünk a gyönyörű kártyánknak és nézzük az egyetlen jó oldalát, más sulinak nincs ilyen szép.

Csikós Eszter

Kurucz László

– most pedig szokatlanul betámadtak a bankok, jobbnál jobb ajánlataikkal. Az elsősök hirtelen célpontok lettek a reklámozók szemében. De mi a helyzet a bankokkal?

6    ittésmost

2007. szeptember

Főiskolánk a Szigeten

sziget.bkf.hu Főiskolánk csupán hat éves, mégis teljes mell- és fenékbedobással vett részt a 15. Sziget Fesztiválon. Az elején hirtelen csak bámulni tudtuk narancssárga tetejű sátrunkat, melyet sokan információs pultnak néztek. Remek helyen volt. Aki belépett az Óbudaiszigetre és elindult a főutcán, a Posta tőszomszédságában rögvest belénk botlott. Igaz, nem volt minden zökkenőmentes. Körülbelül egyhavi telefonszámlát beszéltünk le egy-két nap alatt a kisebbnagyobb baklövések miatt, melyek nem igazán a mi oldalunkon történtek, viszont a legfőbb dolog a mi sátrunkban is a hangulat volt. Ez nem egyszer tetőfokára hágott az esőbeni rögtönzött partikkal és a nagy melegbeni babzsákon való hűsölésekkel. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy szinte több

volt a külföldi, mint a magyar. Kedves volt az a szájhúzás, mikor már mindenkihez „Can I help you?”-val fordultunk és „Mi magyarok vagyunk!” volt rá a válasz. Jöttek hozzánk hollandok, angolok, németek, érkeztek franciák és olaszok is. Egyszer még egy kedves kis gyík is meglátogatott minket, aki elől néhányan sikongatva rohantak arrébb. Divatot mindenesetre alkottunk és terjesztettünk!

Megelőztünk mindenféle más tervezőt, aki műanyag táblával, asztallal vagy akár a saját partnerével akarta magától távol tartani a hűvös csapadékot. Nálunk az idei év slágere a fekete nejlon kukászsák lett… Az egyik legjobb pillanat viszont egyértelműen az a Nagyszínpad előtti sárban dagonyázó és részegen üvöltöző KRF-es hallgatók látványa volt. Úgy vélem ennek viccértékét leginkább egy BKF-es értheti meg. És hogyha már kommunikáció, végül, de nem utolsó sorban engedjétek meg, hogy megköszönjem a kedves mosolyokat Bródy Jánosnak, Lovasi Andrásnak és a Ladánybene 27-nek, akik jelenlétükkel emelték az esemény fényét. No meg persze Bíró Andris fotósunknak, aki ott volt és fotózott. Csikós Eszter

Együtt a boldogabb percekért! Néha elég a színes ceruza is ahhoz, hogy gyermekeket boldogabbá tehessünk. Már két hónapja rendszeresen látogatjuk a Budai Gyermekkórházat, hogy az ott fekvő gyermekekkel hetente foglalkozzunk egy kicsit. Különféle képeket, tárgyakat készítünk közösen, mely nagy örömöt jelent számukra. Élvezik, hogy ők vannak a középpontban, illetve azt, hogy a kötelező foglalkozások után van egy kötetlen programuk, amikor fantáziájuk minden zugát felfedezhetik. Ma-

gam is meglepődöm néha, mikre nem képesek, mily határtalan a gyermeki képzelőerő! Varázsolni egy ecsettel?! Lehetetlennek tűnt még régen, mikor én fogtam az ecsetet. Viszont most, hogy látom mekkora örömöt okoz nekik, hogy a kórháznak festhetnek, meglepődöm. Újra és újra megdöbbenek, és néha, mint egy gyermek, csak ámulok, hogy milyen kis dolgokból születnek igazán nagy csodák. Nagy Amadea

fotó: MHT archív

8    házon belül

2007. szeptember

Legyél te is a csapatunk tagja!  Ha érdekel a projekttervezés, és szeretnél kiváló szakmai gyakorlatot szerezni már a tanulmányaid alatt, akkor pont téged várunk! light! A Megújul a BKF men ellime.extra.hu cí diákoldal érhető BKF-es lendületszerkesztői friss az új tantel vágnak neki ttal a honévnek és egyú hez. Vadolap fellendítésé és belsővel natúj külsővel es fiatalok várják tehetség BKF light jelentkezését a . Részszerkesztői közé en Ádám, letek: Hauslad ail.com. haus.adam@gm A Csatorna Médiafesztiválon képviseltette magát a komm’ és a bkFM szerkesztősége 2007. szeptember 14-16. között. A BKF médiabrigádja a fesztivál szervezőitől kapott meghívást a rendezvényen való meg jelenésre, ahol egy saját standon népszerűsíthették a hallgatói lapot, az online rádiót, valamint magát a főiskolát. Továbbra is lelkes tagokat vár a komm’ szerkesztősége újságíró, fotós, grafikus, olvasószerkesztő és hirdetésszervező posztra. Jelentkezni az [email protected] címen lehet.

A BKF Felnőttk épzési Akadémia és az Eu rópai Tanulmányi Közp ont tevékenységének le hetsz aktív részese, tehá t belekóstolhatsz válasz tott szakod főbb területébe , az üzleti életbe és a pr ojekt menedzserek izga lmas világába. Mindehh ez energikus, modern környezetet biztosítunk . Amennyiben csatlakozn i szeretnél hozzánk, mielő bb küldd el önéletrajzoda t motivációs levéllel a kö vetkező címre: Francsic s Dániel, dfrancsics@bk f.hu

Karikaturisták jelentkezését várja a főiskola Marketing Kommunikációs Igazgatósága. A téma: a BKF vezetőségének megrajzolása. Jelentkezni Koós Adrienn marketing és kommunikációs asszisztensnél lehet az akoos@bkf. hu e-mail címen.

Összeállította Kis Anett

A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola Marketing Igazgatósága felvételt hirdet Marketing Hallgatói Team-ébe. Olyan lelkes diákok jelentkezését várjuk, akik szeretnének főiskolai éveik során jelentős szerepet vállalni a BKF honlapjának és hírlevelének szerkesztésében, valamint az intézmény kampányainak és rendezvényeinek lebonyolításában. Jelentkezni névvel, e-mail címmel és mobilelérhetőséggel Koós Adrienn marketing és kommunikációs asszisztensnél lehet az akoos@ bkf.hu e-mail címen.

Lemaradtál a felvételirõl? Szeretnél mûsorvezetõ, technikus, marketinges vagy esetleg kulturális újságíró lenni? Ne tétovázz, jelentkezz a bkFM OnLine Rádióba! Gyere 2007. október 11én 15:40-kor a Körépület 205-ös termébe, és bátran mesélj ötleteidrõl, mutasd meg rátermettséged! E-mail: [email protected] (Somorai László, bkFM)

hökinfo    9

2007. szeptember

A HÖK tájékoztat

Amiért tanulunk

Költségtérítéseseknek ott van a BKF ösztöndíj, melyre október 1–13-a között lehett pályázni. Előfeltétele viszonylag kevés van: legyen átlagod az előző félévből (úgyhogy sorry, gólyák, majd legközelebb), méghozzá 4,00 felett. Ez sajnos nem jelenti azt, hogy efölött mindenképp kapsz pénzt; van ugyanis egy fix keretösszeg és a legkisebb kifizethető pénz is megszabott. Ebből az következik, hogy sok jó átlag feljebb tolja a küszöböt. Bónusznak pedig nem árt, ha élsportoló, kutató, vagy művész vagy. És persze arra is jár pluszpont, ha valamilyen társadalmi munkát végzel. Például höközöl. A másik nagy lehetőség egyelőre feltételes módban van. Ugyanis, ha marad rá pénz a szociális és lakhatási támogatások odaítélése után, lehet pályázni kiemelt ösztöndíjra is. A korábbi évekkel ellentétben most már nem csak az ál-

lamisok, de a költségtérítésesek is lehetőséget kapnak arra, hogy megkaparintsák ezt a támogatást. A fentebb emlegetett bónuszpontot érő tevékenységek itt már alapkövetelményt jelentenek. Ez azt jelenti, hogy ha van egy 5,6-os átlagod, de a tanuláson kívül nem csinálsz semmit, akkor helló, felejtsd el, hogy nyerhetsz, ugyanis olyan emberekkel vagy versenyben, akik olimpiára készülnek, éjt nappallá téve jótékonykodnak, esetleg publikációkat írnak. A rendelkezésre álló pénzből pedig csak maroknyian részesülnek. Fontos kikötés, hogy ha az előző félévben kaptál kiemeltet, ebben a félévben nem juthatsz hozzá. Nem kell azonban feladni a reményt! Már csak azért sem, mert a jelenlegi három legjobb államisunk, akik jelenleg köztársasági ösztöndjat kapnak, nem indulhatnak itt is. Tavaly sokan jöttek hoz-

fotó: korompai dániel

Mindannyian ismerjük azokat a közhelyeket, hogy az életnek tanulunk, meg magunknak, satöbbi. Ezzel szemben az igazság az, hogy pénzért tesszük. Mert ha elég jók vagyunk, egyáltalán nem elhanyagolandó összegekhez juthatunk a sulitól. A következő hetekben két módja is lesz ennek.

zánk értetlenkedve, hogy olyan jó az átlaguk és nem értik, miért nem jár érte pénz. Őket általában felvilágosítottuk, hogy bizony rosszul számoltak. Nektek ugyanis az ún. Korrigált Kreditindex (KKI) kell. Tömören a lényeg: beszorozzuk az egyes jegyeket a tárgyhoz tartozó kredittel, majd az így kapott számokat összeadjuk – ezt az összeget elosztjuk harminccal – végül pedig az egészet beszorozzuk a teljesített és vállalt kreditek hányadosával. És ami a legfontosabb: határidőn belül, minden kiegészítést csatolva adjátok le a pályázatokat! Torjai Dávid http://bkfhok.blog.hu

10    gólyatáborozó

fotó: korompai dániel

2007. szeptember

GT 2007

A hatodik Sherpa, OTP-s Ildi, na meg a passzív gólyák?

Gólyatábori élményeikről kérdeztük a főszervezők csapatát erősítő Anka Orsit és Takács Ildit.

– Melyik volt a kedvenc csapatotok?

Anka Orsi:  – Nem volt kedvenc csapatom, mivel időm sem volt választani. Takács Ildi: – Ghána és Franciaország, mert én voltam a konzuljuk. Vatikán is tetszett, mert aktívak voltak. – Melyik csapat áldozott

a legtöbbet a megvesztegetésre?

T. I: – A spanyolok. Egyedül ültem mikrofonnal a kezemben és odahoztak egy biciklit, ami teljesen használhatatlan volt. Mondtam nekik, hogy ha ebből valami használhatót csinálnak és valaki képes lesz vele közlekedni, meg lesz a pluszpont. Csodák csodájára sikerült! – Hogy látjátok, milyenek a mai gólyák?

A. O: – Voltak, akik bent ültek a szobában és mondjuk ország-városoztak. Nin-

csen ezzel baj, csak egy GTbe nem hiszem, hogy ezért jön el valaki. Tavaly 80% és 20% volt az aktívan résztvevő és passzív gólyák aránya. Idén ez az arány olyan 5050%. Sokkal több erőfeszítésre volt szükség részünkről a jó hangulat érdekében. – Melyek voltak szerintetek a  legemlékezetesebb pillanatok?

A. O: – Korábban a HÖKnek nem kellett csikket szednie, de idén viszont utolsó reggel az egész táborban mi gyűjtöttük be, többek között

gólyatáborozó    11

2007. szeptember

a konyhás néni fenyegetésének hatására, hogy nem lesz reggeli. T. I: – Első nap beugrottam az OTP-s nő helyére, aki a tájékozatót tartotta volna. Nagyon nem voltam képben, de ahogy néztem a gólyák sem, így hamar lezártam a beszédet azzal, hogy „nyissatok számlát, mert jó”. Onnantól kezdve mindenki csak OTP-s Ildinek ismert. Nádasdi Eszter, rákóczi Viktória

rosszabb élményként említeni. D. Gy.: – Nem is vettétek észre, hogy mi, amíg ti gólyák vagytok, miket csinálunk ahhoz, hogy minden program rendben menjen. –  Melyik volt a legtöbb szervezést igénylő program?

D. Gy.: – Akadálypálya. Sz. K.: – Igen, mivel 10 állomás volt, mindegyiknél 2 felügyelő. Össze kellett hangolni az egészet, hogy ne legyen csúszás.

– Mi volt még a dolgotok?

Más szemmel

A gólyatáborról beszélgettem két programfelelőssel, Dergez Györggyel, Ubullal és Szili Klárival. Ők feletek azért, hogy mi, gólyák ne a másnaposságtól elfáradva feküdjünk félholtan az ágyikónkban.

– Miért pont programfelelősként vettetek részt a gólyatáborban?

Szili Klári: – A házfelelősség nem érdekelt. Ez vonzott jobban és így izgalmasabbak a programok is. Dergez György: – Én már tavaly is programfelelős voltam és olyan kiváló teljesítményt nyújtottam, hogy muszáj volt ott lennem a programosok között.

– Mi volt a legrosszabb élményetek a négy nap alatt?

Sz. K.: – A koránkelés, 2-3 órás alvások, rohangálás, pakolászás, ha lehet ezeket leg-

Sz. K.: – Pontok beírása, ös�szegzése országokra, napokra lebontva. Kisebb pakolászások, illetve oda kellett figyelnünk a kellékekre is. D. Gy.: – A fiúk feladata volt a nehezebb cipekedés, és folyamatosan innunk kellett, hiszen meg kellett vesztegetni minket. És ráadásul nem mehettünk WC-re annyi sör után… Nagyon büszke vagyok magamra, hogy ezt a feladatot is teljesíteni tudtam! – Hogy kerültetek a szervezők csapatába?

D. Gy.: – Minden évben, áprilisban van egy válogatás, aminél van egy pár fős bírálóbizottság, akik megnézik melyik posztra ki alkalmas. Ez egy motivációs levél alapján történik. Sz. K.: – Mindenképp kreatívnak kell lenni a levélben. Fel kell sorolni az erényeidet, de azért túlzásokba se kell esni. D. Gy.: – A lényeg hogy ak-

tívnak kell lenni, pörgősnek, humorosnak, és nem szabad mutatni hogy fáradt vagy, mert akkor a gólyák is azok lesznek! Ja, meg persze tudni kell inni! kovács barbaraa

Gólyatábor – emlékek halmaza

Reggel 11 óra, jött a tütü és irány Velence. Gyorsan még alkohol után kellett néznünk, . Tesco, de nem gazdaságos vásárlás történt meg, majd tovább az autópályán. Megérkeztünk, de még senki sincs. Pontosabban Pujka, aki kiterülve energiaitalt fogyaszt. Fél óra sem telik bele és jönnek a többiek. Szervezői nap révén estére irgalmatlan részeg mindenki. Majd reggel jöttök Ti, kedves kis gólyáink. Mondanom sem kell, ittunk. Kommersz barack, vodka és kevert. Förtelmes, és emellett még meleg is van. Rosszak vagyunk, nagyon rosszak – de tetszik. Éjszakai bevetés Jakab, a programfelelősök humorzsákja ellen. Miközben éppen becserkésztem be egy vödör hideg vízzel éjjel fél 3-kor, törött a vödör, az áldozat locsog a víztől. Pár perc múlva megtorlás a zuhanyzóban, ömlik rám a hideg víz és hülyére ázva sörözöm és pálinkázom tovább.

12    gólyatáborozó

fotó: korompai dániel

2007. szeptember

Másnap már meg lehetett minket vesztegetni. Kalinka vodka, bor, meg előtte sörök. De kedves programos barátom, Hunor kapta a legjobbat: elkapja egy kedves vállalkozó szellemű gólya és már csak annyit látunk, hogy a földön hemperegve próbálja szervezőtársamat minél több puszival a lehető legtöbb pluszpont megadására kényszeríteni. Ezután kiderült, hogy nagyon szeretitek a vizespóló versenyt. Vani anyum, a progisok védőszentje és Manócska segítségével körülbelül hatvanan táncoltok az alakuló téren. Persze voltak, akik már póló nélkül, sőt… A bulik szerintem mindenki emlékeibe mélyen beivódnak. Jól raktározzátok el őket és ha kell majd mesélni, akkor mondjátok bátran: igen, ott voltunk és jók voltunk! Ha pedig jövőre ti is részt akartok lenni a szervezők közt, akkor ne legyetek restek! Minél

több programban részt venni és együtt még több ilyen és ehhez hasonló buliba eljönni velünk! Most élj! Dergez György Élményeim

Cirka egy óra utazás után lecuppantunk a vonat sokat megélt műbőrüléseiről és elindultunk a Tábor felé. A helyre, ahol majdnem mindent lehet, kivéve elhagyni azt és hiányos öltözetben parádézni a területén. Volt némi időnk pihegni, azután elkezdődtek a feladatok. Először ártalmatlannak tűntek, kisvártatva azonban lehullt a lepel és nyilvánvalóvá vált, hogy a feladatokat a következő eszközök felhasználásával ajánlatos végrehajtani: kannásbor, sör, pezsgő és mindennemű egyéb alkohol; sár, tejszínhab, rúzs, mell és fenék. Ezen eszközök bármilyen kombinációban szerepelhettek, például sörös

pezsgő, rúzsos popó, tejszínhabos kannásbor, vagyis egy idő után mindenki sárossá/ részeggé/meztelenné/félmeztelenné vált. A játékok után bánatosan tapasztaltuk, hogy a sok test együtt különleges atmoszférát képes teremteni. Így lett némely szobának kojot-, keselyű-, vagy éppen antilopláb-szaga. Elindultunk hát lefürödni, ellenszegülve egy mindannyiunk fülében csengő kérésnek, miszerint „Ne fürgyé’ le!”. Sajnos a zuhanyzóban a természet zord törvényei érvényesültek, mert csak a legfürgébbeknek és legerősebbeknek jutott melegvíz. Ezután elérkezett a borsófőzelék ideje. Gyanítom, hogy egy több teherautónyi borsószállítmány eltévedt és a táborban kötött ki, mert valamilyen formában szinte minden étkezésnél felbukkant ez a kis zöldség. Persze azért akadt még érdekesség, így az

gólyatáborozó    13

2007. szeptember

egy szál csákóban mászkáló fiúk, a kannásbor-ivó versenyen meggyőzően bizonyító lányok vagy a rögtönzött transzvesztiták az utolsó napi szépségversenyen, mint a mi finom senoritánk, aki civilben Imiként ismert. Mindenkit megcsodálására biztatok, mint ahogy ajánlom, látogassuk az azóta már vélhetően idegszanatóriumban lábadozó spanyol konzult is. lenkefi Anna Köszönöm. Gólyatábor, gólyaszemmel

Tizenhat ország képviseltette magát, Ghánától elkezdve Spanyolországon keresztül egészen a vodkás Oroszországig el lehetett jutni tértől, időtől függetlenül. A játékokban volt bevezetés, tárgyalás, befejezés. Itt aztán mindenki játszhatott kedvére és senki nem maradt szomjas. Bukfenc, ének, egymás gatyájában kajtatás, műanyaglavórból borivó verseny, fürdőruha csere a két nem között! A végeredmény egy felszabadult, bulizós társaság, prűdséget maguk mögött hagyó, kapcsolatkiépítést szorgalmazó, jövőbeni főiskolai társadalom. Azt hiszem, sok ország kifejezetten jó kapcsolatokat épített ki nemzetközileg, vagy épp összébbhúzták az országon belüli lazább szálakat. Ha mázlis vagy, pár év múl-

va újra madár leszel, de akkor már másképp, mint most. Nem pihés kiscsibe képében, hanem fiatalodni vágyó vágnivalóként jössz majd. Aki nem volt, sajnálhatja, mert feledhetetlenre sikeredett. Aki ott volt, úgyis látta, hallotta, és mesélni fogBányai Nikolett ja. A házfelelősök is emberek

Idén is rengeteg feladat hárult a házfelelősökre: mindegyiküknek 16 kis gólyát kellett összekovácsolnia 3 nap alatt. Stresszeltek azon, hogy mindenki jól érezze magát, élvezze a közös programokat és egy erős kis csapat alakuljon ki a tábor végére. Meg kellett mutatniuk a gólyáknak a BKFes mentalitást és mindemellett egy életre szóló bulit szerveztek nekik. Reggel 8-tól éjfélig fitteknek kellett lenniük, ügyelniük kellett a csapatukra és arra, hogy a gólyácskák minél többet megtudjanak egymásról a különböző játékok közben. Nem csak nappal voltak a gólyák társai és segítői, hanem a reggelig tartó, májat nem kímélő bulikban is. Mindent egybevetve egy komoly kihívást jelentett, mert ők adták a gólyáknak első főiskolai élményüket. Nagy élmény volt, és ezért mondják bátran azt, jövőre ugyanígy, ugyanott! Köszönet Nekik a gólyák nevében! Lődy Barbara

Gólyából házfelelelős

Tavaly rám is várt a gólyatábor. Délelőtt 11 óra, megszeppenve állok a Déli pályaudvaron. Vagy 400 ember tolong egy kupacban. Gondoltam, feltalálom magam és megkérdezem valakitől, hogy hol vannak a STAFF emberkék. Persze a két lány, akit kiszúrtam magamnak, nem tartozott a sulihoz. Na, ez is jól kezdődik… De a folytatás annál jobb volt. Ajándék fagyi, névtábla, póló, zöld fülci és a csodás házfelelőseim… Igazából mindkét gólyatáborban fantasztikusan éreztem magam. Négy napig egy kissé spicces voltam és nem aludtam túl sokat. Gólyaként ez egy igazi buli volt, felelősség és józan ész nélkül. Ismerkedés, kapcsolatteremtés, rosszalkodás. Ne higgyétek, ifjonc gólyák, hogy minket annak idején nem büntettek a secus fiúk! Emiatt mi is sokszor durcik voltunk, de aztán este pár whiskey mellett összespanoltunk velük és megoldódtak a dolgok. A legfőbb különbség viszont, hogy akkor csak az volt a lényeg, hogy igyak és szórakozzak. Ez persze most is megvolt, de nem ez volt az elsődleges. Felelősséggel tartoztam 15 gólyáért, azért, hogy jól érezzék magukat, ne kanászodjanak

14    gólyatáborozó el, és megkönnyítsem nekik a főiskolai életbe való beilleszkedést. Ez sokszor áldozattal járt, én sem tehettem mindig azt, amit akartam. És gyakran olyat kellett tennem, amit nem akartam… Azonban összességében jobban éreztem magam idén, szervezőként. Egy olyan csapatban dolgozhattam, ahol mindenki jófej, értenek ahhoz, amit csinálnak és ahol a legnagyobb buli velük egy este! Nagy Réka

Security mindenek felett

KFT, secu-csoda-mix, esőcsinálás és még hosszan sorolhatnám. Ezek azok a dolgok, amikről mindenkinek, aki már részt vett gólyatáborban, csak egy dolog juthat eszébe és ez nem más, mint a rettegett security. De vajon hogyan zajlik a gólyatábor a biztonságiak oldaláról? Juhász Lacitól, a security egyik vezetőjétől megtudtam, van egy mottó, amit két éve találtak ki: „a gyűlölet tart minket életben”. Mint elmesélte, tavaly az egész szervező gárdát megszívatták, Hovanyecz Tamás például fél évig nem tudott tejterméket enni. Viszont idén (is) megmutatták, hogy képesek mindarra, amit megcsináltatnak a többiekkel. Azt is megtudtam, hogy a

2007. szeptember

secu túlélőjáték idő hiányában elmaradt. Minden házból kiválasztottak volna 6 embert. Beterelték volna őket egy nagyobb helyre, ahol egy katonai kiképzőtiszt másfél órán keresztül beszélt volna a magyar királyi lovak névadási szokásairól, majd hajnal kettőkor, amikor mindenki elindul aludni, az elégedett mosolyokat látva füttyszóra visszahívtak volna mindenkit egy 50 darabos puzzle kirakására. Valastyán Vanda Kedves lány, nem kedves szerepben

A gólyatábor egyik legérdekesebb alakjával, a gólyatábor rendőrségének egyetlen női tagjával, Pólya Alexandrával beszélgettem. Ha sok minden nem is, de ő tutira megmaradt emlékeitekben, mint szőrös szívű, ellenszenves nőszemély. Tévhitet félretéve, igen kellemes embert ismertem meg benne.

– Miképp kerültél bele ebbe a nem hagyományos munkakörbe?

P. A.: – Tökéletesen véletlenül. Nézelődőnek indultam, mondjuk inkább plusz embernek. Egy srác, aki a secu munkáját erősítette volna, visszamondta, így emberhiány lévén be kellett segítenem. Kezdetben kisebb feladatokat bíztak rám, de az-

tán szépen lassan, akaratlanul belefolytam a munkába. – A fiúk nem idegenkedtek, hogy, mint nő végzed velük ezt a férfias munkát?

P. A.: – Az elején talán igen. Mivel jól felvettem a munkatempót és beilleszkedtem a szerepkörbe, látták, hogy lehet rám számítani, kimondatlanul lettem secus. Kezdettől ráéreztem, hogyan kellene lojálisan, de mellette méltósággal kezelni a problémás helyzeteket – A kegyetlen játékok kitalálása, kivitelezése men�nyire volt működőképes?

P. A.: – A hétköznapokban is marketinggel és szervezéssel foglalkozom, így nem okozott gondot a váratlan események kezelése. Voltak a már jól bejáratott régebbi szivatások és spontán újak is. A pass- nem viselésért járó büntetést például nekem köszönhetitek. – Mit gondolsz a szerepről, amibe belecsöppentél?

P. A.: – Nagyon jól éltem meg, még így is, hogy nem a kedves, jó fej néni szerepét játszottam. A lényeg, hogy nem szabad átlépni a láthatatlan emberi határokat, nem lehet visszaélni a hatalmunkkal. Lényeg, hogy nagyon jól éreztem magam, tehát, ha jövőre úgy hozza a sors, lehet újra rettegni tőlem, meg az ötleteimtől! Bányai Nikolett

rigmus    15

2007. szeptember

Változások a magyar tévépiacon

Tiszta Amerika…

Az NBC 3 új csatornával jelentkezik, a NBC Universal mellett egy horror és egy sci-fi csatorna indulását tervezik. Ezek mellett az HBO már el is indította vígjátékcsatornáját, amihez magyar humoristák közreműködését is várja. Szegény Hofi, ha élne… A VIACOM a fiatalok körében nagy népszerűségnek örvendő Music Televisiont (MTV-t) is elindítja magyar nyelven, amely október 1-től már elérhető. Ennek a cégnek a kezében van egyébként a világ összes MTV csatornája, a VH1 és a magyar VIVA is. Mindemellett jövőre még COMEDY CENTRAL elindítását is tervezi, melynek nevéhez köthető a világ legmocskosabb rajzfilmje, a South Park is. Nálam kaptak egy piros pontot. A magyar nyelvű MTV indulásával ugyanakkor veszítünk is valamit: ez pedig az MTV EUROPE, azt ugyanis kivonják a magyar piacról. A magyar mu-

táción a program ötven százalékát zenével, másik felét az MTV saját gyártású műsoraival töltik ki. Ezek között kezdetben egy magyar gyártású valóságshowt láthatunk majd a műsorvezetőcastingról. Reméljük nem egy újabb VIVA Kristófot ünnepelhetünk… Az MTV már ismert műsorai magyar szinkronnal lesznek láthatóak. Ilyen például a kemény repper, Xzibit autóstuningolós műsora, a Pimp My Ride, de további sikerműsorok szinkronizált verzióit is megnézhetjük majd. Természetesen lesznek magyar zenék is, de lényegesen kisebb mennyiségben, mint a VIVA-n, ugyanis az MTV a 15–29 éveseket fogja megcélozni és elsősorban a fiúkat. Nagy szerepet kap majd a rock, a metal, az alternatív rock, a hip-hop és az indie. A VIVA-t tervezik a „jófiús” zenecsatornának, míg az MTV-t csak a „fasza gyerekek” nézik majd. Legalábbis

illusztráció: korompai dániel

A tervek szerint ősztől - ami az időjárást tekintve már itt van a nyakunkon- 18 új tévécsatorna indul Magyarországon. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a nagy amerikai „médiabirodalmak” a kelet-európai piacot vették célba, gondolván, hogy az emberek tévét mindenhol néznek. Szegények még nem ismerik a tévétársaságok által „közkedvelt” ORTT-t…

remélik… Az új zenetévé valószínűleg megjelenik majd a bulik színterén is, sőt nincs kizárva, hogy partikat is rendeznek majd a zenecsatorna nevével fémjelezve. Ezek a legfrissebb hírek kábeltévéfronton. Az új csatornák létrejöttével ugyan van egy kis baj, mert számos kábelszolgáltató analóg rendszerrel dolgozik, ami csak korlátozott számú csatornát enged sugározni. Ez kényes kérdéseket vet fel, de mindegy, megoldják. A lényeg, hogy mindenki rengeteg „hasznos” órát tölthet el a tévé előtt ülve mikor kint esik az eső, fúj a szél és a pingvinek sétálgatnak az utcákon. Én már alig várom… vaskó viktor

16    megmondó

2007. szeptember

Interjú Papp-Váry Árpáddal

„Keep it simple” Más nem is kell hozzá, hogy elnyerd az év tanára díjat. Csak légy egyszerre piackutató, reklámszövegíró, főszerkesztő, intézetvezető, stratégiai tanácsadó, stb., s ha még mindig van energiád, légy barátságos, nyitott, humoros, s mindig mosolyogj! Papp-Váry Árpád Ferenccel, a 2007. év tanárával beszélgettünk. Három óra van. Lassan jönnie kéne. Türelmetlenül toporgunk a körépület előtt. Hirtelen kivágódik a főépület ajtaja, a fotocella szikrázik. Ez biztosan ő lesz: dinamika, energia, sportos elegancia. Még a nap is kisüt. – Egy ásványvizet?

– Köszönöm, elfogadom. A büfé felé indulunk. Letegeződünk. Minden készen áll a kötetlen beszélgetésre, ezért úgy döntünk, nem könnyítjük meg a dolgát. Inkább zavarba hozzuk. Szeretnénk, ha bemutatná az állásinterjúk kedvelt feladatát, és eladna nekünk két teljesen ugyanolyan tollat. Szemei kikerekednek, már kezdi is: – Ez a toll egy nagyon különleges darab, aminek az alapanyagait az Alpok érceiből szerzik. Azért is szenzációs, mert az Európai Unió országai is hozzájárulnak a gyártáshoz, így ez egy svájciEU közös toll. Nagyon olcsón adjuk, pillanatnyilag ez most tizenkilencezer forint, mellé

ajándékba adjuk a másik tollat. – Közben elkezdi kattogtatni – Ez a hang, figyeljék, még egy mikrofont is ki-be kapcsol, így titkos interjúkat lehet vele készíteni… Az ajánlatnak bedőlünk, rögtön rendelünk is két tucatot, főleg, hogy addig nem tudunk mivel írni. Elmosolyodik, megkönnyebbül. Most már rátérhetünk a lényegre. – Nagyon sok munkakörben dolgoztál eddig, voltál már piackutató, reklámszövegíró, stratégiai tanácsadó, stb. stb., meg „tűzoltó, katona, s vadakat terelő juhász”. Melyik volt a kedvenced?

– Több kedvencem is van. Az oktatást nagyon imádom, azért vagyok itt, sőt, ezt voltaképp 18 éves korom óta művelem. A reklámszövegírás bizonyos pillanatait is nagyon élveztem.

– Van olyan szöveg, ami ismert és a nevedhez köthető?

– Mindenki azt hiszi, hogy a szövegírás abból áll, hogy az ember szlogeneket gyárt és arra emlékezni fognak. Szerintem ez soha nem szlogenmunka, inkább pozícionálás. Amire büszke vagyok, az egy ingatlaniroda, amiből már a tizenötödik nyílik a belvárosban. Közben végre lekerül a kupak az ásványvizes üvegről. Nem hagyjuk inni:

– És hogyan működik a szövegírás? Otthon megálmodod?

– Jó lenne, ha így működne, – mosolyodik el – először is mindig határidős a munka, például tegnap este is felhívtak olyan kilenc óra fele, hogy kell egy rádióreklám, így kénytelen voltam hajnalban megírni. Egy kicsit aludtam előtte, úgyhogy most igaz, hogy megálmodtam. A jó eset az lenne, hogy megkapja az ember a feladatot, összegyűjti az infókat, kicsit rápihen, mire összeáll az agyában, és leírja az ötleteit. Sajnos erre az életben nagyon kevésszer van idő, minden tegnapra kell. Közben a beszélgetés an�nyira hétköznapivá olvad, hogy két srác is odajön hozzánk köszönni, nem veszik észre, hogy valójában egy komoly interjú zajlik. – Miért választottad a marketing és reklám szak-

megmondó    17

2007. szeptember

területeket? Voltak olyan képességek, amik alapján úgy döntöttél, hogy ezt kell csinálnod?

– A BKF - en mos t eg y egész évfolyam áll választás előtt. Kiknek ajánlod ezt a szakot?

– Ami fontos – ez most tanárosan fog hangzani – hogy valaki nagyon elhivatott és szorgalmas legyen. Kellenek még a kapcsolatok is. Sőt, ha még pénze is van az embernek… Aki reklámügynökséghez megy, számítson rá, hogy éjszakázni fog. Mindig jó érzés, hogy „hú, ezt én csináltam” és az utcán kint van a plakátod. Néha meg azt mondod, hogy hu ezt én csi-

fotó: csikós eszter

– Nem. Az egyetemen sokáig nem találtam olyan tárgyat, ami érdekelt volna. Egy diákszervezet érdekelt, ami oktatással foglalkozott. A marketing a mellékszakirányom volt a Közgázon. Volt egy reklámverseny, – a Kreatív reklámversenye – amit megnyertünk. Jó buli volt. Az utolsó napokban már együtt laktunk, felügyeltük egymást, majd leadtuk a pályázatot. Miután megnyertük, elvittek minket Londonba, megmutatták az ottani reklámszakmát. Akkor már sejtettem, hogy ezt fogom csinálni. Ehhez képest utazási irodánál kezdtem el dolgozni. náltam, de „erről ne tudjon senki” mert a végeredmény már olyan.

– Főleg, amikor a megrendelő mondja, hogy ez ne ilyen leg yen, hanem olyan…

– Igen, pontosan. Ez nem csak a megrendelő hibája, mindenkinek meg kell tudni védeni az ötletét, illetve annak eredetileg is nagyon jónak kell lennie.

– Szerinted az termett erre a pályára, aki úgy érzi,

bármit el tudna sózni bárkire, vagy az, akinek inkább jó ötletei vannak? Vagy mindkettő?

– Nem hiszem, hogy bármit el lehetne sózni, ez félreértés. A terméknek is jónak kell lennie. Nem árt, ha valaki jól tud dumálni, de inkább tudjon rendszerben gondolkodni. Aki sok mindent megélt, kipróbált többféle munkát, az jó marketinges lehet. Ha valaki csinált valamit rendszeresen, pl. spor-

18    megmondó tolt, táncolt stb., az is előnyt jelent. Megtanulja a rendszert, az elhivatottságot, és ha a reklámügynökségben sokszor káosz is van, ő akkor is látja a rendet. – BKF vagy Közgáz? Men�nyire számít, hogy ki hol szerzi meg a marketinges diplomát?

– Ez egyre kevésbé számít. Egy időben a reklámügynökségek a külkereseket imádták, mert gyakorlatiasabb volt, mint a Közgáz, és jól beszéltek nyelveket. Még most is ez a legfontosabb, de most már mindenhonnan verbuválódnak emberek. Angolul muszáj tudni. Sőt, ez vicces szokott lenni. Amikor pl. a Fiatnak dolgoztunk, akkor úgy működött, hogy elkészült Olaszországban egy hirdetés, amit ők lefordítottak angolra. Mi ezt megkaptuk Magyarországon, majd az angolt adaptáltuk magyarra, így megszületett a magyar verzió. Ezt vis�szafordítottuk angolra, végül ők olaszra. Nem baj, ha az ember meg tud szólalni más nyelven is, attól egyenesen elájulnak. – Mit gondolsz, milyen irányba tart Magyarországon a reklám?

– Stagnál. Nemzetközi versenyeken alig nyerünk díjakat. A románoknak nagyon jó kampányaik vannak, a cseh reklámok is jók, a magyarok

2007. szeptember

mellett elmentek, és mintha belefásult volna a szakma is. Ráadásul az elmúlt időszakban igen sok leépítés, pénzügyi megszorítás volt. Ebből a szempontból nem tudok motiválni senkit, de ezen lehet változtatni. – Az egyik fő kutatási területed az ország­i mázs, országmarketing. Mondanál erről pár szót?

– A kutatásom attól volt különleges, hogy megpróbáltam márkaként értelmezni az országot, hogy mik a hasonlóságok, pl. egy üdítő és egy ország között. Én azt gondolom, hogy ez jobban hasonlít egy szolgáltatásra – egy étteremre –, ahol számít, hogy milyenek az emberek, a koszt, hogy amikor belépsz oda, milyen környezet fogad. A fiatalok országképét vizsgáltam Magyarországon, és a környező országokban. Ez egy nemzetközi online kutatás volt, amit kb. négyszáz külföldi és ötszáz magyar töltött ki. Kiderült, ők nem látják ilyen ros�szul a helyzetet, mint amen�nyire mi látjuk magunkat.

– Gratulálunk az év tanárának! Órákon sokat halljuk, hogy „légy más, mint a többi”. A Te előadásaid miben voltak másak?

– Talán abban, hogy próbálom egyszerűen elmondani. Keep It Simple and Stupid, ez a filozófiám. Szerin-

tem az ember értse a legfontosabb dolgokat, ne legyen nagyon elméleti, és ha már a saját életében megtanulja, hogy legyen más, mint a többiek, akkor ez nekem már megérte. – Ennyi munka mellett jut idő barátokra, hobbira?

– Muszáj jutnia. Minél idősebb az ember, ez annál fontosabb. Megpróbálom beosztani az időmet, focizni azért elmegyek a héten vagy kétszer.

– Van még olyan cél, amit a jövőben el akarsz érni?

– Nem vagyok már olyan fiatal, és pár éven belül jó lenne családot alapítani. Szakmai oldalról, ami még hiányzik, hogy még nincs könyvem. Sok minden van a fejemben, s azt gondolom, hogy egy-két éven belül párat le kéne tenni az asztalra. Amit még szeretnék, hogy a BKF-en is legyen egy nemzetközi társaság, egy angol program. Ehhez sok sikert kívánunk neki, majd kikapcsoljuk a diktafont. Elmondja, hogy az elején megijedt a tollas játéknál egy picit. Sőt, ha olyan kérdést kapott volna, hogy mit csinálna, ha három keze lenne, azt válaszolná, hogy megfojtana minket. Pedig ahhoz kéne még egy kéz. Majd elviharzik, mert ez a délután is rövidnek ígérkezik. Bock Kata–Kurucz László

fotó: tuska istván

20    örökmozgó

2007. szeptember

Szurkolás mint életstílus

„Egységünk örök, barátságunk töretlen!” „Indulnod kell már, telt a lelátód Az ultra életet a szívedbe zárod Barátaid várnak, együtt mentek A Válogatottért énekeltek Telt a szektor, magasban a kezek Füstbombák gyúlnak, zászlók lengenek Most nem tudsz semmi másra gondolni Nálunk ezt jelenti ultrának lenni!” A mára már világszerte ismert ultrák, vagyis a futballhuligánok külön réteggé nőtték ki magukat. Saját öltözködésükkel, viselkedésükkel, életstílusukkal különülnek el a többi embertől. Ezt az elszigeteltséget ők vállalják, sőt akarják is. Összeköti őket a szerelem a saját csapatuk iránt, a torkuk szakadtából énekelt dal, a barát biztonsága, aki alszik mellette a vonaton, aki visszahozza az idegenbeli meccsről. Összeköti őket a diákos séta az ellenfél városában, a meccsre indulás és a vis�szaút fáradtságának öröme. Összeköti őket a kettéválasztott szendvics a sok órás koplalás után, a felajánlott cigaretta, a tekintet egy verekedés után és a mentalitás. Ezek azonban elválasztják őket a külvilágtól. Nem akarnak olyanok lenni, mint a nagy átlag. Már csak azért sem, mert úgy érzik, nem értik meg őket. Szerintük az emberek csak vandalizmust, agressziót látnak a szurkolásban. Mit sem tudunk mi civilek az ő világukról. Csak azt látjuk, amilyennek a média – sokszor tévesen – beállít-

illusztráció: pálvölgyi zoltán

ja őket. Deviáns emberek szándékos rongálása lenne ez, a demokrácia elfajulása vagy csupán a média és a rendfenntartó szervek által túlreagált szenvedély? Ezt nyilván mindenki máshogy látja, de az a baj, hogy vannak, akik meg sem próbálják a rács másik oldaláról nézni a dolgot. Bele sem gondolnak, hogy az ultra is ember, ő is tanul, ő is dolgozik, neki is van otthona. Nem őrült, csak elvetemült imádattal élteti a csapatát. Véleményem szerint sokszor még udvariasabbak is. Bár ők is a generációnkhoz tartoznak, a tisztelet mégsem veszett ki belőlük. Az idősebbre felnéznek, a fiatalabbat tanítják. Másfelől azokat is meg lehet érteni, akik előítéleteket állítanak velük szemben. Ők csak azt hallják, olvassák, amiről a napilapok, rádiók tudósítanak és ezekből egy képet alkotnak róluk. Ennek természetesen van alapja, mert valahol ez elvakultság, ami erőszakot szül. Én mégis tisztelem azt a barátságot, azt az összetartást, azt az odaadást a csapatért és egymásért, amit tőlük látok. Minden meccsen ott vannak, még ha a hatodik vereségét is szenvedi a csapat, ott vannak értük. Még ha az ország másik felére is kell utazni, mennek és bíztatnak. Elszántságukat a hajukba borotvált, vagy a karjukra tetovált csapatnév is mutatja. Az ultra nem szűnik meg akkor, amikor leveszi a sálat, vagy hazatér egy utazás után. Folytatja a harcot hét napból hétszer. ispán boglárka

fotó: mht archív

22    nincstabu

2007. szeptember

Mi kell a nőnek?

„A jó nem kell, a rossz két kézzel.” Sokszor halljuk ezt párválasztásnál. De vajon ki a jó és ki a rossz? Az a jó, aki a tenyerén hordoz minket, akitől virágot kapunk minden találkozáskor – vagy minden másodiknál-, aki vacsorázni visz , aki egy nap húszszor felhív minket csak azért hogy elmondja, mennyire szeret? Aki ha nem találkozunk egy hétig, belebetegszik abba, hogy nem lát, aki folyton a kezünket fogja, ölel és végtelenül romantikus? És ki a rossz? Aki nem hív fel, ha mégis, akkor 1 percnél többet nem beszélünk, akitől sosem kapunk semmit vagy csak nagy ritkán, akiért mindent megteszünk, de viszonzás nincs? Aki flegmán viselkedik velünk és akinek sosem jut eszébe a szülinapunk? Mindenkinek más az értékrendje, és mások az elvárásai. Van, akinek pont az a férfi a tökéletes, aki mások szerint a rossz, és ugyanez fordítva. Ha egy aranyos, kedves, tipikus jófiúval hoz össze a sors, mindenki boldog. Tökéletes, Ő, az, ahogy bánik Veled. Kifogástalan a modora, odafigyel rád, kényeztet, lesi minden kívánságodat, és a szülők is boldogok, hiszen mindenki ilyen férfit kíván a lányának. De nagyon kell vigyázni, mert az ilyen embert nagyon könnyű megbántani. Elég egy rossz szó, egy mondat, mindegy, hogy véletlenül csúszott ki vagy nagyon is tudatosan, nagy sebet ejthetünk rajta. Kiengesztelni nagyon nehéz. Ő nem veszekillusztráció: korompai dániel

szik, hanem durcizik. Figyelni kell rá, pátyolgatni, vigyázni arra, hogy véletlenül se sértsük meg. Akinek amúgy is ilyen a beállítottsága, annak szimpla ügy, de aki nem szokott hozzá ehhez a sok kedvességhez és törődéshez, annak nehéz lesz megváltozni. De megéri, mert az ilyen férfi tényleg mindent megad nekünk. Amennyiben nem így alakulna és Te éppen az ellenkező típusra buksz, akkor még nehezebb dolgod lesz. Akkor egy igazán szenvedélyes, makacs és nehezen kezelhető pasival kell megbirkóznod. Nála nehéz elérni, hogy megkapd azt, amire szükséged van. Meg kell tanulni bánni vele és akkor nyert ügyed van. Ez sem nehéz, csak fel kell venni az ő stílusát. Ha Ő flegma, legyél Te is az! Ha Ő nem kedveskedik Neked, Te se tedd! Nehéz, mert a nők eredendően törődnek a másikkal, szeretgetnek, kedveskednek. Ha a kemény típus másik példáját vesszük, Nála azzal éred el a jót, ha jól bánsz vele. Kényeztesd, nézd, hogy hogyan lehet az a‑múgy morcos alaphangulatát jobbá tenni, egy nehéz nap után kedvesen bánni vele, és ha éppen segíthetsz neki, vegyél le egy kis terhet a válláról! Szerintem akkor vagy szerencsés, ha az utóbbi hímneműt fogod ki. Hiszen belőle ki lehet hozni minden jót, de a vadság, szenvedély is megmarad benne, és ha esetleg adódna egy kis nézeteltérés. Vele jól lehet veszekedni, és mint tudjuk, balhé után édes a békülés… Mándoki Vanda

2007. szeptember

Dö förszt

Meghatározó Mi jut eszünkbe az „első” szóról? Az első lélegzetvétel? Az első lépés? Az első sírás? Az első nap a suliban? Az első diákcsíny? Az első barát? Az első pasi, csaj az életedben? Az első randi? Az első igazi csók?

illusztráció: erdélyi réka

Az én első csókom az oviban történt meg. Délutáni alvás helyett Orsikával papás-mamást játszottam. Ő volt életem első nagy szerelme. Elbújtunk a kis étkező székek mögött, hogy senki se lásson minket, majd megtörtént az első csók. Semmilyen érzésre nem emlékszem, mert csak szájrapuszi volt és jó régen történt. De az első volt! Mennyire érdekes az ember. Az első, akármi is, mindig nagyon nagy nyomot hagy. Biztos Te is tudsz olyan dolgot mondani, ami első volt az életedben. Emlékszel az első romantikus pillanatodra? Az első kézfogásra? Az első smsre? Az első szájrapuszi, az első csók, az első együtt töltött este, az első szex. Figyeljünk oda, hogy hol, mikor, milyen állapotban teszünk olyan dolgot, ami első tud lenni. Nem

nincstabu    23 célszerű a Deák tér közepén megkérni a párod kezét, bár szerintem tudna mesélni a három színű metrómegálló. Az első sok mindent jelenthet az ember számára. Akár csak a születésünkkor az első nagy lélegzetvétel, ugyanolyan meghatározó lehet egy életre első párkapcsolatunk is, az első vezetés a forgalomban, vagy akár az első iskolanapod szeptember elején. Nem hiába mondják, hogy mennyire fontos az első benyomás. Emberi kapcsolatokat építhet, de meg is hiúsíthatja azokat. Akkor mennyivel lenne kevesebb az első szemezés? Való igaz, ez csak külsőség, de adjunk neki jelentőséget! Egy jó pillantás, egy jó időben eleresztett mosoly bimbódzó kapcsolatot ápolhat. Játszunk egyet! Fiú vagy. Szembejön Veled egy csinos lány. Szemébe nézel, mikor elhalad melletted és rámosolyogsz! Vagy elmész mellette úgy, hogy rá se nézel. Melyiknek nagyobb az esélye: hátrafordul és megállít vagy csak simán továbbsétál, mert csak egy ember voltál, akit észre se vett a városban? Az első verzió jobban hangzik, nem? Lehetséges, hogy abszurd példa, de az esélyt megadtad Magadnak, magatoknak. És ez az első volt az első közös dolgok közül! Persze ezt az első pillantást mindenki fordítsa le a saját nyelvére. Valakinek ez a szituáció a diszkóban történik meg, de van, akinek egy heavy metal koncerten, esetleg pogózás közepette. Amikor anyukáddal vásárolsz a húsboltban vagy egy számítástechnikai üzletben. Teljesen mindegy, hogy hol, egy biztos: ha kihasználod ezt az első lehetőséget, akkor jól jöhetsz ki belőle. Bárhol, bármikor. Szerintem. Szerinted? Torbik Tibor

24    fantázia

illusztráció: pálvölgyi zoltán

2007. szeptember

Víziók, most sicc!

Egyszer volt, de hol? És mit tudott? Egyszer amikor én még a Fülöp-szigeteken gomba voltam az egyik erdőben, láttam egy esetet. Egy afro orgazda épp bartelolni akart egy csóri kínaival. Amúgy nagyon izgi volt gombának lenni, mert mindig láttam azokat a piszkos kis eseteket, amelyek felett még a rendőrség is szemethúny. No de mindegy. Szal épp a dusti feka próbált rásózni egy LCD monitort szegény kínaira. És a sztorim itt kezdődik. Szal volt a szemüveges raszta ogre meg a kínai, épp az üzlet kellős közepén

tartottak, amikor megjelent a Filippínó muksó és rájuk hozta a frászt a kutyájával, amely épp olyan kis gombácskák nyomozására volt kiképezve, mint én. Megjegyzem ez a kutyás muksó földterülete volt, amit gombavadászat céljából bérelt az önkormányzattól. Ijedtükben ketten hétfelé futottak. Csak hogy a sztorinak legyen értelme, elmondom még bizalmasan, hogy aztán kb. 4 óra múlva a rasztaman megint ott dekkolt és megpróbálta ellőni a motyót megint ugyanannak a sze-

gény kínai csókának. Szal éppen sózta rá a kacatot és felmerültek az alapkérdések, hogy mit kóstál a cucc, meg hogy mekkora a képátmérő és még sok hasonló. Ám szegény raszta nem vágta, hogy mekkora is valójában a sztáff, ezért csak húzta vállát. Nah a kínai szeme felcsillant és benyögte, hogy van nála egy colstok, mellyel játszi könnyedséggel megméri a képátmérőt. Lezajlik az aktus, megszületik a méret. „19 col!”kiált fel a kínai. Ezek után megállapodnak az árban, amely 20 ropogós amerikai dollár. A kínai leszurkolja, majd ráfúj a monitorra, mely hirtelen samsung digitális kamerává változott. De helyből kettővé. Pff, asszed ez meglepő?! Én is azt hittem, nyugodj bele… de ami most jön, azon behasalsz. Piszi hosszú öccáé fogta magát, tapsolt kettőt, ugrott egy 360 fokosat és kockacukorrá változott. Nyakába csapta a digitális videokamerákat és elrepült. A raszta barátunk kicsit kiakadt. Lehajolt hozzám é s megkérdezte: „EZ MIT NYOMOTT?”. Mire én megijedtem és gombafonalaimmal behálózván magamba építettem. Ez a mese vége. petrucz ferenc

2007. szeptember

dr. komm’    25

Hapci…

Versenyfutás az allergiával

Az allergia túlérzékenységi reakciót jelent a szervezet számára, vagyis az addig tökéletesen működő immunrendszer védőbástyája egy bizonyos ponton túl túlterhelődik, és ilyenkor szembeszáll olyan anyagokkal is, amelyeket addig nem ítélt károsnak. Lehet ez hajlam öröklődése, táplálkozás, gyógyszerek, műanyagok, helytelen életmód, és persze az alap pszichés állapotunk. Kimutatható, hogy egy túlterhelt, stresszes időszak előhozhatja a tüneteket, amelyek aztán egyre csak fokozódnak. Az okok között fellelhetjük a civilizáció, és a városiasodás egyéb melléktermékeit is. A szennyezett levegő, és a kipufogógázok megváltoztatják a pollenek fehérjeszerkezetét, így a nyálkahártyák áteresztőképessége megnő, a tünetek pedig felerősödnek. A különböző anyagokkal szembeni érzékenység kialakulásához idő kell, nem megy egyik pillanatról a másikra. Az első találkozás az allergénnel még nem vált ki tüneteket, csak az ismételt, és egyre nagyobb koncentráció érzékelésekor jelentkeznek. Mi is az a pollen? A szabad szemmel alig látható, igen parányi képződmények legfőbb rendeltetése a beporzás, a növények megtermékenyítése. A természet jótékony eszközei ezek, de belélegezve, a bőrre, nyálkahártyára, kötőhártyára kerülve kiválthatják a szervezet túlérzékenységi reakcióját. Ezek a klasszikus tünetek formájában jelentkeznek: orr-, és szem-

fotó: pakó petra

Hatalmas tüsszentés… Könnyező szemek… Folyton–folyvást orrfújás… „Ugyan már! Kire vagy allergiás? Talán rám?” Jönnek a viccesnek tűnő mondatok a jópofa szomszédtól, miközben mi sorra fújjuk tele a pzs-ket…

viszketés, vízszerű orrfolyás, gyakori tüsszögés, száraz, gyakran rohamszerű köhögés, fulladás, légszomj és vérnyomás csökkenés. Kész, start, szezon! Ki ne hallott volna a parlagfűről, amely élenjár a támadók között, és amely olyan magas koncentrációban van jelen Magyarország területén, hogy becslések szerint tizenöt év múlva minden második magyar allergiás megbetegedésben fog szenvedni. Természetvédők kiszámolták, hogy az állam kb. 1,5 milliárd forintot költ évente az allergia elleni gyógyszerek támogatására, míg ebből a pénzből véglegesen ki lehetne irtani ezt a veszedelmes gyomnövényt… dopita tünde

26    penna

2007. szeptember

kopjás fanni

Az utolsó Augusztus végén járunk. Imádom, ahogy a nyár színei cikáznának, de a kék, a fehér és a lila is bekúszik a gondolatok közé… Nincs túl meleg, de nem is fázom. Ilyenkor mindig sokat ír az ember. Mint a tenger hullámai, úgy áramlik felém minden. A természet szépsége, a közelítő ősz illata, az emlékeim, hangok, amelyek végigkísérték az életemet. Gondolatok kaotikus forgataga, és én mint halandó nem tudom szavakba önteni. Furcsa nap ez… Üres sétálóutca képe jelenik meg a szemem előtt, ahol a portréfestők csendesen cigarettáznak egy hűvös októberi délutánon. Látom magam, amint szoknyában, kötött pulóverben lépkedek anyámmal a macskakövön. Mosolyogva nézzük a tájat. Szelíd hangja nem jut el fülemig, de minden szavát értem. Apám elöl lépked, hátra-hátra néz miközben hangosan mesél. Anyu megfogja a kezem úgy, ahogyan régen, kiskoromban tette. Hozzábújva megyek tovább, a melankólia, a beletörődés, a szeretet, egy vasárnap délután érzete jár át, vörös hajába belekap a szél és hirtelen nincs. Mélázok ezen a látomáson

és elindulok a park felé. Nem túl nagy, egy szélesebb fasornak mondanám, túloldalán van egy tó. Régi, fa stégekkel, olyan ingatagok, mint egy kikötött tutaj, tisztán érezni, ha mozog alatta a víz. Séta közben meglátom őt. Hirtelen tűnik fel a semmiből, barna haja most is vidám loknikban libeg, ahogy könnyed lépteivel közelít felém. Arcán bohém mosoly. Hirtelen belém nyilall. Furcsa érzés, megszédülök, emlékképek kavarognak fejemben meg nem történt eseményekről, olyan helyekről, ahol sosem jártam. Halántékomba beleszúr a fájdalom, görcsösen hunyom be a szemem és átjár a hideg. Megállok. Még mindig csukva van a szemem, mintha szembe szél fújna, de a fák némán állnak. Átjár a hideg. Elmúlt. Most értem csak meg. Az utolsó utunk. Beérjük egymást és hirtelen sárgának tűnik minden. Első szavait nem igazán fogom fel, tudom, haldoklom, az életem lezárult, az utolsó körök, amiket futhatok, már elkezdődtek. Az előbb éreztem... Itt volt és hamarosan visszajön. Mostmár tisztán hallom. Gondtalanul beszélgetünk, viccelődünk, őszintén, felsza-

badultan nevetek és leírhatatlanul boldog vagyok, hogy itt van. Itt van és velem van. Mint oly sokszor most is a fejemben olvas és javasolja, hogy sétáljunk el a tóig. Nem kérdezem, miért van itt, mindketten tudjuk, hogy itt kell lennie. Hirtelen csendben maradunk. Vele sosem kínos a csend, nem érzem kellemetlennek, ha nincs épp mit mondanom, mert tudom, közös világban hallgatunk. Egy ugyanazon világban élünk, ahol időről időre ugyanazok a dallamok csendülnek fel más húrokon és nem kell magyaráznom mit érzek, ő elmondja helyettem. Ha most kéne felidéznem, hány dombot jártunk be, azt mondanám óriási hegyeket másztunk. Hogy hány folyón úsztunk végig, azt mondanám átúsztuk az óceánt. Hogyan tenném idillivé? Mondhatnám, hogy göröngyös, kemény útját jártuk be a barátságnak és sáros, koszos lett ruhánk, mire a nehézségeket legyűrtük. De nem így van. Sima utunk volt. Mocskolták mások, de a mi cipőnk mindig tiszta maradt. Nem küzdöttem érte soha, nem sírtam egyedül a szoba sarkában, mert megbántott. Mi csak voltunk. Léteztünk, hibátlanok voltunk egy közös tükörben. Miközben ezek a gondolatok szántják végig a levegőt, to-

penna    27

2007. szeptember

vább beszélgetünk. Leülünk a stégre egymás mellé, nézzük a vizet és köveket dobálunk a nádasba. Régi történeteken hangosan nevetünk. Elfeledett ballépések jutnak eszembe és ahogy elkezdek róluk beszélni, ismét gyerekek vagyunk...  Váratlanul száll le a lilás fátyol körénk, a nap is alacsonyabban jár. Ölébe fekszem, zöld szeme sosem volt még ilyen halvány. Üresedni kezd, érteni kezd. „Színek táncolnak a vízen. Sosem hittem volna, hogy lehet ilyen szép” – szólok hozzá. Én egyre könnyebbnek és fáradtabbnak érzem magam, az ő lelkén viszont nagy a súly, nem mozdul. „Ennyi időt kaptam arra, hogy maradjak, de most utaznom kell tovább. Határtalan lesz és szabad, korlátok nélkül. Elvisz egy másik, idegen, de jó barát. Nekem most…itt… ennyi járt. Szép, és örülök, hogy veled élhettem meg.” Egy olyan pillanat, ami nem lesz többé, épp oly különleges, mint bármely más, épp oly egyedi és pont ugyanúgy vissza nem hozható. „Vándor vagyok és te vagy az útlevél”. Valaki más is megfogta a kezem. A narancssárga ég ott csillog a tó tükrén. Hallani, ahogyan a leveleket fújja a szél, a távolban valahol még felélednek a város zajai, a levegőben érezni az emberek ka-

valkádját még itt, messze is. Egyre messzebb kerülök tőle, a küszöb előtt még visszanézek rá. Öléből felemeli fejemet, elsimítja hajam az arcomból és megcsókolja a homlokom. Még nehéz a szíve, de ugyanúgy éltük meg: utolsó közös emlékünk, ami gyönyörű volt. Hosszú életünk végén oly sok emlékkép villanhat fel, de még nincs vége. Ez, az utolsó még

itt van. Mindkettőknek. Feláll hát és végignéz a tavon. Még meleg van, de a nap már pihen. Az utolsó kimondott szavak visszhangoznak a fejében. Megfordul, erős, tiszta léptei alatt némán sikít a fű. Apró, lassú könnycsepp csordul végig az arcán. Többet nem sír és már nem is fél. Mostmár nem látom. Tökéletes barát.

28    kishercegség

2007. szeptember

herczeg zsolt

A gödör aljáról írok Bedobok egy jókora követ az állóvízbe: az újságírók iránti legmélyebb és legnyíltabb megvetést itt, ezen a főiskolán kaptam. Kommunikáció szakos hallgatóknak meséltem: egy sajtótájékoztató előtt arra próbáltak rávenni bennünket, hogy ne kérdezzünk. Tehát nem arról volt szó, hogy nem válaszolnak a kérdéseinkre. Az rendjén van, illetve nincs, de megszoktuk. Viszont ők egyenesen megmondták, hogy ne is kérdezzünk. Nem lehet. Illetve nem szabad. Nem kéne. Kész, passz, kuss. Nyilván kérdeztünk, és nem kaptunk választ. De kérdeztünk! Megcselekedtük, amit, aztán mentünk haza. A sztori végén afféle Aesopus-i tanulságként bátorkodtam megjegyezni: „tessék mindig kérdezni, ha azt mondják, hogy nem szabad.” Hát ezzel csúnyán elrúgtam a pöttyöst az egyik hallgatónál. Valami régóta erjedő, nagyon mélyről felszakadó slájmként buggyant ki egyikükből a sommás ítélet: „na, ezért utálja mindenki az újságírókat”. Így, pofába, nekem, az órán. A BKF-en. Csócsáljuk egy kicsit ezt a mondatot. Helyette is pirulva lendüljünk túl azon a kínos ellentmondáson, hogy egy kommunikációs főiskolán szakmabeli tanároktól tetemes tandíjért újságírást tanul, miközben szerinte „mindenki utálja az újságírókat.” Foglalkozzunk inkább a mondat matematikai alapú lehetetlenségével. Mindenki ugyanis fotó: www.due.hu

nyilván nem utálja az újságírókat, mert én például nem utálom őket, tehát az állítás nem igaz. Ugyanakkor ez a megsemmisítő vélemény jól mutatja, hogy a legtöbben amerikai filmek és televíziós műsorvezetők alapján alakították ki véleményüket rólunk. Ami pedig, ugye, jéghegycsúcs, stb. A következő „támadást” az iwiw-en kaptam. Tizenöt év után gyermekkori haverom írt. Érdeklődhetett volna, hogy mi van velem, ám ehelyett – tudván, hogy újságíró lettem – két (!) oldalon keresztül szembesített a mai magyar média fertőjével. Szerencsére fikázta Havas Henriket is, akit időközben kirúgtak, tehát volt mivel védekeznem: látod, van itt öntisztulás… De tény: ez a régi barátom is nyilvánvalóan úgy tartja, hogy minden újságíró genyó. Mondjátok meg, most akkor nekem védekeznem kell? Vagy kérdezzek vissza demagóg érvem biztos tudatában, hogy ha a közvélemény szerint ennyire mocskok vagyunk, notórius hazugok, felelőtlen pletykagyárosok, akkor miért a Blikkből és a Storyból fogy el a legtöbb? Miért nem a HVG-ből? Miért nézik milliók a leggusztustalanabb celebműsort a Kultúrház helyett? Most akkor én a tyúk vagyok, vagy a tojás?! Tisztességes legyek, vagy ne legyek tisztességes, ha úgyis kiterítetek?! a szerző az inforádió munkatársa és a bkf oktatója

kisváros    29

2007. szeptember

Az én Bicském Közel 700 éve alapították Bicskét, mégis kevesen tudnak létez éséről. Számomra azonban nem csak egy magyar kisváros a sok közül, hanem szülővárosom is, ezért egy kicsit elfogultan tudom csak bemutatni. A sok műemlék közül kiemelném a Batthyány-kastélyt, ami ma gyermekotthonként üzemel. Itt minden év augusztusában megrendezésre kerül egy nyárzáró kulturális eseménysorozat, me-

lyen minden korosztály talál magának programot. A városunk aktív kulturális életét bizonyítja a mára már hagyománnyá vált Bicskei Napok. Ezen fellépnek a helyi tehetségek mellett országosan elismert művészek is. Parkjainkban találhatjuk a Vajda- és Kossuth-szobrot, valamint a Hősi emlékművet. Bicske a mai napig is dinamikusan fejlődő város, amit olykor aggódó szívvel figyelünk. Sajnos döbbenettel néztük,

mikor utcasornyi egészséges, árnyékot adó fákat vágtak ki a felújítás címszó alatt. Nálunk épül a Budapest Gate központ, ahol Közép-Európa legnagyobb golfpályája, luxuslakásai és egy wellness centrum kap helyet. Kedvező fekvése révén közel van a fővároshoz, Tatabányához és Székesfehérvárhoz egyaránt, tehát irány Bicske! Lődy Barbara

30    trendelő

2007. szeptember

A turkálók világa

Gubera

Budapest utcáin sétálgatva temérdek ilyen boltba ütközünk. Persze észre sem vesszük, hiszen „milyen égő más levett gönceit hordani”. Pedig ha kicsit tovább látnánk az orrunknál, észrevennénk, hogy az igényesebb helyeken válogatott ruhák halmaza vár arra, hogy potom pénzért elvigyék őket. Érdemes tehát kicsit körülnézni a használtruha boltok háza táján! Egyből a Mogyoródi útnál, az ABC mellett, vagy ahogy ismerősebb lehet, a Telehordó Borozó közvetlen szomszédságában található egy, a szó szoros értelmében vett turkáló. A roppant „kreatívan” Angol Minőségi Turkáló névre keresztelt boltba belépve óriási dobozokba ütközünk, melyekből fél emberek lógnak kifelé, hiszen derékig a dobozban matatva igyekeznek megtalálni az ület kirakatán rikító feliratok által ígért vezető angol márkás felnőtt és gyermek ruházatot. Találkoztam itt plüss állatokkal, cipőkkel, táskákkal, fehérneműkkel. A legszembetűnőbb talán az ablakban lógó csupacsipkés menyasszonyi ruha volt. És ha esetleg jégen szeretnénk esküdni, nyugalom, itt még korcsolyát is árulnak. Ha ez a hely mégsem nyeri el tetszésünket,

érdemes egy kicsit a belvárosban körbenézni. A Szentkirályi utcában egyből két helyen is megfordultam. Egyik a Turilandia volt, melynek nevéből és kínálatából egyaránt hiányzik a minőségi szócska, de ha olcsón szeretnénk sok dolgot venni, itt holland import ruhákból kilónként 2000 forintot pengetve megtehetjük. És persze ne feledjük az akciókat, hiszen a tél közeledtével szükségünk lehet egy kabátra akár 1500 forintért. Számomra azonban, a Turilandia mellett található Ruházati Bizományi szimpatikusabb helynek tűnt. Bár itt is „nálunk minden kapható” felkiáltással vehetünk a cipőktől, csizmáktól, mamuszoktól kezdve a táskákon, parfümökön, hajfestéken keresztül, a CD-ken, DVD-ken, képkereteken át a gyertyákig, bögrékig mindent, a ruhák mégis válogatottan, vállfára akasztva vásárol-

fotó: barutkin szandra

A főiskola udvarán körülnézve egy divatvilágba csöppenünk. Van itt minden, mi szemszájnak,t illetve kommunikációs főiskolásnak ingere. Egy pláza butiksora ehhez képest egy lepukkant kínai piac. Vajon mennyit költünk arra, hogy divatosak legyünk? Mindezt csupán azért, hogy félév múlva az egykor übertrendi ruháinkat kiselejtezzük és a szemétbe dobjuk. Van ám erre más megoldás is. Irány egy jó turkáló!

trendelő    31

fotó: sellei eszter

2007. szeptember

hatók meg. A boltba bárki behozhatja eladásra szánt ruháit, de állítólag csak a legdivatosabbakat veszik át, hiszen az emberek nagyon jó holmit keresnek nagyon olcsón és még a középkorosztály is a legutolsó divat szerint. Az eladó hölgy a bizományit kimondottan a fiatalok üzletének titulálta és hangsúlyozta, itt ugyanazt kapjuk, mint a plázákban, csak negyed annyiért. Tény, hogy csupaszőr kabátot a drága butikokban is találni, csak ott ötször ennyit fizetünk érte… Turimustrámat a Múzeum körúton folytatva arra a megállapításra jutottam, hogy ma már a használtruha üzletek is új korszakukat élik, hiszen bár emlékképeimben a könyékig a ruhák közt turkálás egyet jelentett ezekkel a boltokkal, addig mára már szinte mindenhol vállfás megoldásokkal találkozunk. A Bross átmenet a két dolog között, hiszen mindkét műfaj megtalálható. Lehet itt vásárolni pulóvert, nadrágot, kabátot 490 forintért darabonként, míg 200-ért fehérneműt és gyerekruhát kapunk. Vehetünk itt szőrös táskákat, bőrkabátokat, sálakat, öveket, de akár estélyiket is a hozzá illő ékszerekkel. Úgy látszik, hogy a játékok is szerves részét képezik a használtruhások kínálatának, hiszen itt is, csak úgy, mint a következő állomásomon, az Oké Stores-ban is megtalálhatók. Végülis játszva is vásárolhatunk. Az Oké Stores közvetlenül az ELTE mellett található, ezáltal főképp fiatalok által látogatott hely, mely a hirdetés szerint „magas színvonalú, kézzel válogatott, naponta frissített, kiváló minőségű, angol ruhákból álló áru-

készlettel rendelkezik”. Az Angliából behozott használt ruhák ára 290 forintnál kezdődik, de érdeklődésemre a boltvezető elmondta, hogy jelenleg a legdrágább ruci is csak 5490 forint. A kabátok persze más árban vannak, de ha szeretnénk, eredeti szőrmebundát is vásárolhatunk maximum 35 ezerért. Ám mégis érdemes egy ajtóval arrébb menni, hiszen itt található a Gizmo. A hely érdekessége, hogy egy helyen találkozunk új és használt ruhákkal, hiszen a bolt outlet értékesítéssel is foglalkozik. Az Adidas, Calvin Klein, Dockers, Diesel, Gap, Puma stb. márkás cuccok mellett találunk farmereket, estélyiket egyedi árazással, de én például itt jutottam a legtöbb hasznos információhoz is a használtruha kereskedésekkel kapcsolatban. Ingyen persze. Az eladók elmondása szerint az ilyen üzleteket legfőképp a főiskolások és az állandó keresettel rendelkezők látogatják. Az emberek ugyan legtöbbször nem tudják, mi a kínálat egy ilyen helyen, de a legjobbat, a legdivatosabbat és a legfőképp a legolcsóbbat szeretnék. A turkálókra kereslet van, de nem tudni meddig, hiszen több üzlet nyílik, mint amennyi ruhát az emberek leselejteznek, így aztán a boltok egymást ölik meg. Megoldásnak egyedül talán az outlet számít. Mert a Gizmo ugyebár az is… Nem tudom. Mindenki tegyen legjobb belátása szerint. Lehet turkálni jótékonyságból, pénzspórolásból, szórakozásból vagy ki tudja még mibol és persze maradhatunk a többtízezres vásárlásnál is.Kérdés, kinek mi éri meg… kis anett

32    pause

2007. szeptember

Lyukas órák másképp, máshol

Zugló utcáin

Az Egressy úton a boltok és büfék gyűrűjében található vágyaink tárgya, az alkohol meleg otthona. Elsőre bizalomgerjesztő, akkor menjünk be –gondoltam ottjártamkor. Belépve már kevésbé éreztem magam otthon, az első rossz érzést a kis tér okozta. A félreértések elkerülése végett ez nem valami talponálló dolog, csak a hely inkább hosszú és zsúfolt. Alaposan megtömték minden fontos kocsmai kellékkel: játékgép, zenegép, csocsóasztal, flipper. No meg persze emberekben sem volt hiány. Boldogan nyugtáztam viszont, hogy bár egy borozóról van szó, nagy a kínálat sörből is. Pontosabban 6 féléből választhatunk és az egyiket csapolt változatban is kérhetjük. Kifejezetten örültem annak is, hogy nemcsak sós mogyit és ropit lehet enni „szívmelegítőnk” mellé, hanem melegszendvicset, hot-dog-ot vagy akár pizzát

illusztráció: hausladen ádám

Kis feladatom hatalmas örömmel töltött el, mely szerint ismertetek veletek egy közeli – lyukas órákat kitöltő – vendéglátóipari egységet. Rövid közvéleménykutatást tartottam a helyi fiatalok körében, hogy hova érdemes eljárni suli után vagy közben megpihenni. Mondanom sem kell, ötletekben nem volt hiány. Találomra kiválasztottam az egyik szimpatikusnak hangzó helyet, a kellemesen csengő nevű Hordó borozót.

is, bár egyiket sem kóstoltam, nem kezeskedem. Az árak a hely színvonalának megfelelően korrektek. Mellesleg az sem probléma, ha nagyobb társasággal érkezünk, kint 8 személyes asztalok is vannak. Mindent egybevetve állíthatom, egy-két lyukas órát megér a Hordó borozó. nagy réka

Hordó borozó – az Egressy úti villamosmegállóval szemben Nyitva tartás: hétfő–vasárnap 6–20 Borok: 100-200 Ft/dl Sörök: 200-300 Ft/üveg

komm’, a BKF hallgatói lapja. 1148 Budapest, Nagy Lajos király útja 1-9 • [email protected] • (+36 1) 273 3090/1080 • Főszerkesztő: Kis Anett ([email protected]) • Felelős szerkesztő: Halász Péter ([email protected]) • főmunkatárs: peller kálmán • Képszerkesztő: Korompai Dániel • főOlvasószerkesztő: Matiszkó Kitti • olvasószerkesztők: Czékmány Patrícia, Farády László, Hajas Lilla, Lukácsi Zsolt, Nemes Petra, Tóth Zsófia, Vászondy Viktória, Zsell Viktória • Címlap: Barócsi Edit • Nyomdai előkészítés: Papp Viktória • ittésmost: Csikós Eszter, Horváth Csaba, Kurucz László, Nagy Amadea • hökinfo: Hovanyecz Tamás, Torjai Dávid • gólyatáborozó: Bányai Nikolett, Dergez György, Kovács Barbara, Lenkefi Anna, Lődy Barbara, Nádasdi Eszter, Nagy Réka, rákóczi viktória, Valastyán Vanda • pause: Nagy Réka • megmondó: Bock Kata, Kurucz László • örökmozgó: Ispán Boglárka • nincstabu: Mándoki Vanda, Torbik Tibor • fantázia: Petrucz Ferenc • dr. komm’: Dopita Tünde • penna: Kopjás Fanni • kishercegség: Herczeg Zsolt • kisváros: Lődy Barbara • trendelő: Kis Anett • rigmus: Vaskó Viktor • koktél: Ilyés Katalin • fotó: Barutkin Szandra, Csikós Eszter, Erdélyi Réka, Hausladen Ádám, Koós Adrienn, Korompai Dániel, Kurucz László, Pakó Petra, Pálvölgyi Zoltán, Sebődi Tímea, Sellei Eszter, Vincze Gréta, gino • Közreműködtek: Dénes Andrea, Koós Adrienn, Molnár László András, pál zsombor, Szurok András • Nyomda: Kapitális Nyomdaipari és Kereskedelmi Kft. 4002 Debrecen, Balmazújvárosi út. 14.

3^WYZ[fW^WeWTTZƒdXaddxe 4[lS^a_ UeS] Zaeel hW] ]‹hWf]WlWfWe _g`]x \xhS^ bƒfZWfŠ  7ldf hSYkg`] Tel]] S Ela`VS ;beae a]fˆTWd[ dWbdWlW`fSfƒh ]gfSfxex`S] WdWV _`kdW S_W^k elWd[`f S ZS^^YSfˆ] _[`VW` _xe h[leYx^fTgVSbWef[dxV[ˆ`x^Z[fW^WeWTTZƒdXaddxe `S] fSdf\x] Sl ;`XaDxV[ˆf  3 XW^_de elWd[`f S Z[fW^WeeY YSdS`U[x\S Sl ZaYk ?SYkSdadelxY WYkWf^W`ZƒddxV[ˆ\SXd[eefxdYk[^SYaeeaT\W]fƒh 7ldf _[`VW` _xe h[leYx^f dxV[ˆ`x^ f‹TTW` ZS^^YSf\x]Sl;`XaDxV[ˆZƒdW[feWTTW`S]‹dTW` SZƒddxV[ˆV[UeW]WVZWfS^WYf‹TTdW`VelWdWeZS^^ YSfˆhS^[e 3_[`ŠeY[Zƒdela^Yx^fSfxefSl[`fWd`Wf ]‹l‹`eYW[eea]dSTWUe^[,S$""(W^W\`[`Vƒfaff iii [`XadSV[a Zg [`fWd`WfWe Zƒdbadfx^f a]fˆTWd TW`Zf]‹l`Sba`]`f_xdxf^SYaeS``Sb['$ +"" ^xfaYSfˆ]WdWefWXW^

4[lfaeZaYk`W_h^Wf^W`^ 

;`XaDxV[ˆ

=>G4DÕ6;Ü

93L963EÕ9; DÕ6;Ü

4G63B7EF DÕ6;Ü

DÕ6;Ü#

ELFÕD8?

DAJKDÕ6;Ü

DÕ6;Ü538t

5^Ueabadf,4gVSbWef#*^WYS^xTT]fSVˆf[e_Wd- Xaddxe,Ela`VS;beae

3]gfSfxeTS`elWdWb^ŠdxV[ˆ]

34    koktél

2007. szeptember

Egy kiállítás az emlék és valóság közt

Vajon túl lehet élni a Titanicot?

Ez a kérdés merült fel bennem, mikor beléptem a Millenáris parkban felállított élethű Óriáshajó másába. Egy tiszt a bejáratnál kezembe adott egy helyre szóló beszállókártyát, mely egy igazi Titanic-utas nevét és adatait tartalmazta. Azt az utasítást kaptam, hogy az utazás végén nézzem meg az utasok listáján, hogy túléltem-e a Titanicot. Ahogy sétáltam a hajó belsejében, megszemlélhettem a különböző osztályok rétegeit. Étkészletekben, lakosztályokban látni lehetett az első, másod- és harmadosztály luxusát. Már rögtön az elején megtaláltam magam az első osztályon, mint egy kiváló olimpikon, ám még nem tudtam meg, hogy túlélem-e vagy belehalok az utazásba. Egyszercsak egy sötét terembe érkezve úgy éreztem magam, mintha az óceánban fuldokolnék. Ezt az érzést a tapintható jéghegy és a túlélők idézetei keltették bennem. Ez volt a katasztrófa ideje… Túllépve a borzongáson szembetaláltam magam az emléktárgyakat felszínre hozó gép élethű ma-

kettjével, majd elérkeztünk a végéhez, ahol rögtön megtaláltam a táblát, melyen a túlélők és az áldozatok névsora olvasható. Nehezen, de megtaláltam magam a sok név között. Túlélő. Fellélegezhettem. Van válasz a kérdésre: túl lehet élni a Titanicot! Érdemes végig járni ezt az utat legalább egyszer. Már ha túl éled… Rövid, de valóságos utazás a Titanicon!

Bemutatkoznék, Sir Cosmo Edmund Duff-Gordon vagyok, nemrég még kiváló vívónak számítottam és ezt az 1908-as Olimpián meg is mutathattam. Feleségem, Lucille elhívott New York-i divatházának megnyitójára és ezt az utat a híressé vált Elsül�lyeszthetetlen hajóval szerettük volna megtenni. Velünk tartott feleségével együtt legjobb barátom is, Jacques Heath Futrelle, aki regényét népszerűsítette Londonban és New Yorkban. Mikor felszálltunk az Óriás hajóra, furcsa érzés fogott el. Valahogy valóságnak és emléknek tűnt a hajófedélzet, a különböző szintek és barátom alakja is elhalványodott egy pil-

fotó: archív

A nagy utazás

lanatra. Beérkezve az ebédlőbe a luxus, csillogás, kényelem kápráztatott el, majd egy kósza pillanat és egy kép ugrott be, ahol nincsenek emberek, nagy a sötétség, minden iszapos, törött tányérok és csészék hevernek mindenhol. Ám az élet zajlott tovább, mígnem a szalonban nagy pókerezés közepette egy mennydörgés és földrengésre emlékeztető vegyes morajt észleltünk. Az események olyan gyorsan történtek, hogy a sikítások, pánikoló segítségkérések, rohanások káoszában Futrellékkel elvesztettük egymást. Most, hogy itt állok a túlélők és áldozatok listája előtt, az emlékek még valóságosabbnak tűnnek. Kilépve a Millenáris parkból az esős őszi időbe, elgondolkodva nézem, hogy a világ körforgása még sem állt le, még ha a Titanic kiállítás egy időre visszazökkentett a múltba. ilyés katalin