2015. december
XVIII. ÉVFOLYAM 4. szám
a Mi lapunk
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasai Országos Szövetségének kiadványa
Köszöntő
az Idősek Világnapja alkalmából „Az öregeket dicsérem, a bölcset, a gyönyörűt, A türelmest, a csendes szavút, Az öregeket dicsérem, kiknek szavára figyelj! – Mögöttük áll maga az élet” Engedjék meg, hogy az aktív korosztályok nevében Illyés Gyula soraival nagy tisztelettel köszöntsem az Idősek Világnapja alkalmából a Nemzeti Adó- és Vámhivatal valamennyi nyugállományú hivatásos és kormánytisztviselő dolgozóját! Az ENSZ kezdeményezésére 1991. óta október 1-jén ünneplik világszerte az időskort megélt embertársainkat, akik hosszú élet munkáját, tapasztalatait tudják maguk mögött. Magától értetődő kedves feladat ez valamennyi olyan szervezet számára, ahol különböző korosztályok dolgoznak együtt, átadva egymásnak az elődök tapasztalatait. Önbecsülésünk fontos része a késztetés, hogy az idősek napját ne csak egynapos ünnepnek tekintsük.
Figyelmünkkel, törődésünkkel éreztessük az előttünk járó nemzedékeknek, hogy ebben a küzdelmes világban is teszünk azért, hogy az idősebbek a korukhoz méltó derűs, nyugodt körülmények között éljenek. A hagyományokhoz híven ezen az őszi napon mi is, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál dolgozók megemlékezünk azokról a munkatársainkról, akiktől szakmánkat tanultuk, akik előttünk jártak. Nagyra értékeljük szellemi, szakmai tevékenységüket, felhalmozódott tudásukat, mellyel jelenünket alapozták. A NAV Nyugdíjasainak Országos Szövetsége útján, rendszeres kulturális és társasági programok révén törekszünk tartalmas kapcsolatot tartani nyugdíjas munkatársainkkal, éreztetni velük a törődést, az odafigyelést. Ennek részeként fejezem ki az Idősek Világnapja alkalmából tiszteletünket és megbecsülésünket a nyugállományú kormánytisztviselők és pénzügyőrök iránt. Jó egészséget, tartalmas, boldog életet kívánok mindannyiuknak, Arany János költőnk időskorában írt, megfontolandó, bölcs gondolataival: Hisz szép ez az élet Fogytig, ha kiméled Azt ami maradt; Csak az ősz fordultán, Leveleid hulltán Ne kivánj nyarat. Bár füstbe reményid, – S egeden felényit Sincs már fel a nap: Ami derüs, élvezd, Boruját meg széleszd: Légy te vidorabb. Dr. Varga Árpád a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöki jogkörben eljáró elnökhelyettese Budapest, 2015. október 1.
Minden kedves Olvasónknak áldott, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket, boldog, békés új esztendőt kívánunk! Megköszönve tudósítóink, cikkíróink egész évi szorgalmas munkáját, arra biztatjuk őket, hogy 2016-ban is adjanak hírt klubjuk életéről. Szerkesztőség
Elismerések Nemzeti ünnepünk, 2015. október 23-a alkalmából – munkája elismeréseként – a NAV Motyovszki Andrásnét, a salgótarjáni adóági klub vezetőjét Bezerédj-díj ezüst fokozata, Rózsa Róbertet ny. á. püőr. századost, a szombathelyi VP klub vezetőjét, regionális felelőst Szent Máté-érem arany fokozata, Iván József ny. á. püőr. őrnagyot, a győri VP klub tagját soron kívüli előléptetés (ny. á. alezredessé), Orbán Gyula ny. á. püőr. főhadnagyot, a soproni VP klub vezetőségi tagját soron kívüli előléptetés (ny. á. századossá) elismerésben részesítette. A NAV NYOSZ elnöksége a regionális nyugdíjas-találkozókon: Szabó Zsolt püőr. dandártábornok, észak-magyarországi regionális főigazgatót, Dobsa Tamás püőr. százados, Békés megyei igazgatót, Somoskövi Claudia püőr. alezredes, Baranya megyei igazgatási főreferenst, Dancsák Jánosné nyá. püőr. zászlóst, a Nyíregyházi Nyugdíjas Klub vezetőségi tagját, Szabó Imréné nyá. püőr. főhadnagyot, a Debreceni Nyugdíjas Klub vezetőségi tagját, Oláh Gusztáv nyá. püőr. őrnagyot, a Szombathelyi Nyugdíjas Klub tagját, Mogyorós Jánosnét, a „GÖCSEJ” adóági klub vezetőjét, Szegedi Gyula nyá. püőr. alezredest, a Komárom-Esztergom Megyei Nyugdíjas Klub vezetőjét „NYUGDÍJASOKÉRT” emlékérem, Dr. Ábrahám Jánosnét, a Tolna megyei adóági klub vezetőjét Dicsérő oklevél elismerésben részesítette.
Az egyenruha összetartó ereje Utoljára találkozunk ebben a felállásban – közölte a hallgatósággal Molnár Tamás pénzügyőr ezredes, a Közép-dunántúli Vám- és Pénzügyőri Regionális Főigazgatóság vezetője a térség testületi nyugdíjasainak székesfehérvári éves találkozóján. Mint a 2011-ben létrehozott NAV minden egyes hivatalában, úgy a dr. Vida Ildikó elnök asszony távozását követő, a jövőt illető bizonytalanság ebben a régióban is érezteti a hatását. Felfelröppennek hírek, elképzelések az újabb átszervezés mikéntjéről, létszámleépítésről, ezekről mi, nyugdíjasok is a sajtóból tájékozódunk valamelyest. Ki, hol kap állást, és kap-e egyáltalán a Nemzeti Adó- és Vámhivatal berkein belül, azt senki nem tudja – a vám- és pénzügyőrség állománya mindenesetre elég harcedzett már e téren. Miként a főigazgató reméli, az átszervezésnek lehetnek majd akár pozitív hatásai is. Úgy legyen! Dobos Károly régiófelelős (vajh, mi lesz az ő szerepük, elnevezésük, ha megszűnnek a régiók?) megköszönte a főigaz-
Regionális év végi találkozók Az év végi találkozókat október elejétől folyamatosan megtartották a főigazgatóságok és az igazgatóságok. Vendégül látták a nyugdíjasokat, segítve a szállításban is ott, ahol azt kérték a klubvezetők. Egyre színvonalasabb körülmények között kerül sor erre a – mostanra már országosan elfogadott – eseményre. A vendéglátással, a figyelmességgel kifejezték mindenhol a gondoskodást, az adott területi vezetők bizalmat erősítő jelenléte pedig mindig fontos nyugdíjasaink számára. A NAV NYOSZ elnökségi tagjai igyekeztek minden helyszínre eljutni, hogy személyesen fejezzék ki köszönetüket a törődésért, amelynek kereteit az idén aláírt, új Együttműködési Megállapodás határozza meg. Regionális találkozók címszó alatt honlapunk (www. navnyugdijasok.hu) közli a beszámolókat.
2
gatónak, az igazgatóknak azt a hathatós segítséget, amely révén a távolabb élő, és az idős kollégák részvételét lehetővé teszik a közösségi programokon, amelyekből felsorolt néhányat. Hasonlóan a Nyíregyházán fennálló helyzethez, KomáromEsztergom megyében sincs megoldva nyugdíjasaink összejöveteleihez a klubhelyiség – tudtuk meg Szegedi Gyula klubvezető hozzászólásából. Komáromban már nincs vámhivatal, ezért Tatabányára kell elutazni, ha klubnapot akarnak tartani, mert az ottani vám- és pénzügyőri igazgatóság szívesen látja őket. Esztergomban akár önálló klubot is alakíthatnának az ottani pénzügyőr nyugdíjasok, mert vannak hozzá elegen, viszont sajnos nem akad vállalkozó a klubvezetői posztra. A mai helyzet értékelésével kezdte Czikora András ny. vezérőrnagy, a szövetség elnöke felszólalását. Megállapította, hogy a mai nyugdíjasok minden gond és baj ellenére a vám- és pénzügyőrség aranykorában töltötték le szolgálati évtizedeiket, majd megköszönve az eddigi együttműködést, kitartást, helytállást kívánt a jelenkor pénzügyőreinek, hitet az összetartást jelképező egyenruha erejében. Ezt követően átnyújtotta Szegedi Gyula klubvezetőnek a kiemelkedő teljesítmény elismeréséért járó Nyugdíjasokért Emlékérmet. A találkozó résztvevői tapssal adtak hangot egyetértésüknek. Tavaly még Horváth Károly volt a veszprémi klub vezetője, de időközben posztjáról lemondott. Most mégis ő emelkedett szólásra, bemutatván utódját, Gombás Líviát, s magasztalta munkáját, amellyel megmentette klubját a megszűnéstől. Ezúttal Egyed László nem csupán Váczi Mihály Még nem elég! című költeményének mélyen átélt előadásával készült. Áttért prózára, és egy kis önvallomás formájában tudatta velünk, hogy nála a versmondás lelki és szellemi erősítő tevékenység. Segít elkerülni a gyógyszert és a patikát. Mi mást is kérhetnénk hetvenöt éves kedves kollégánktól: le ne tegye kezéből a versesköteteket! b.g.j.
Tolna megyei találkozó A NAV DDR Adó Főigazgatósága és a Tolna Megyei Adóigazgatóság vezetői a hagyományoknak megfelelően 2015. 11. 10-én 11 órára a Megyeháza Dísztermébe meghívta a hivatali nyugdíjas kollegákat egy finom ebédre és kötetlen beszélgetésre. A meghívottak közül mintegy hatvanan jelentek meg a találkozón, ahol az aktív munkatársak fogadták a vendégeket, majd az ünnepien feldíszített asztaloknál mindenki elfoglalta a helyét. A vendéglátók egy kis ajándékkal is kedveskedtek a nyugdíjasoknak. Fausztné Czirják Zsanett, a NAV Tolna megyei igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva, hogy a nyugdíjasok még most is megbecsült tagjai a szervezetnek. Beszélt a jelenlévőknek a működő nyugdíjasklubról, és ösztönözte a még nem csatlakozókat arra, hogy lépjenek be. Beszélt arról is, hogy a klub igen jól működik, a taggyűléseken kívül színes és sok a szervezett program, melyekről írásos tájékoztatások is olvashatóak. Az igazgató asszony ezt követően dr. Varga Árpádnak, a NAV elnöki jogkörben eljáró elnökhelyettesének üdvözletét tolmácsolta az Idősek Világnapja alkalmából.
Az elnökhelyettes úr jó egészséget, tartalmas nyugdíjas éveket kívánt mindannyiunknak. A találkozón részt vett Varga Imre régiófelelős, elnökségi tag is, aki tájékozta a megjelenteket a NAV NYOSZ jelenlegi helyzetéről, az országosan megalakult klubokról, a nyugdíjasok életéről. Ezt követően javaslatára dr. Ábrahám Jánosnénak, a Tolna Megyei Adóigazgatási Klub vezetőjének munkája elismeréseként átadta a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetsége által adományozott oklevelet. A klubvezető megköszönte az elismerést, egyben hangsúlyozta, hogy ez mindenekelőtt a Szekszárdi Klubnak, a klubban tevékenykedő tagoknak szól, akiknek köszönet érte. A finom ebéd, az üdítők, a kávé mellett nagyon jó hangulat alakult ki, a rég nem látott kollegák üdvözölték egymást, és a koccintás sem maradt el, úgyszintén a kötetlen beszélgetés sem, ami a kora délutáni órákig tartott. Nagyon jó, élményekben gazdag, a régi kollegákkal, a vezetőkkel, a jelenlegi aktív munkatársakkal való találkozás remekül sikerült. Bujdos Istvánné krónikás
Fiatalosan az idősek napján A honlapunkon sorra jelennek meg a tájékoztatók a regionális találkozókról. Valamennyit a jó hangulat, az elismerések átadása jellemzi. Szerintem az ÉMRVPF miskolci székházában hangzott el először az ünnepi köszöntő. Szabó Zsolt dandártábornok úr mindig ügyel arra, hogy ami történik, az akkor és az aktualitásában történjék. Október elseje az idősek napja, tehát a régió szépkorú vámosait is ekkor illik meginvitálni egy kis baráti beszélgetésre. Gondos előkészületek előzik meg a találkozót. Valamennyi jelentkezőt a rendezvényre el kell szállítani Salgótarjántól Sátoraljaújhelyig, és a svédasztal ínyencségeiről is gondoskodni kell, mert 12 órakor mindenki elfoglalja a kedvenc helyét a fehér abroszú asztalnál. Külön figyelemre méltó, hogy elnök úrral együtt érkezett dr. Kaizinger Tibor, Tánczos Imre, és dr. Bessenyei Gábor, az elnökség tagjai, mert kiemelten fontosnak tartották, hogy a területen élő nyugdíjasok érezzék a NAV NYOSZ személyre szóló törődését. A találkozó hivatalos programját megelőzően alkalom nyílt egy hasznos beszélgetésre, amelyen jelen volt Szalayné Ostorházi Mária, a NAV Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatóság főigazgatója, s a vendéglátó Szabó Zsolt dandártábornok, az Észak-magyarországi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatóság vezetője, dr. Mező Gábor ezredes és Erdélyi János ezredes főigazgató-helyettesek. A cél a NAV NYOSZ munkája, valamint a megújított, 2015. július 28-án aláírt és életbe lépett Együttműködési Megállapodás minél alaposabb megismerése, és a lehetőségek kiaknázása volt. Látható, hogy valamennyi nyugdíjasunk érdekeit képviseli a szövetség, természetesen nagyobb arányban részesítve a helyi klubokban tevékenykedőket. A kulturális, sport-, szabadidő-, hagyományőrző programok tartalmas feltöltése, a szociális, kegyeleti gondoskodás és gondozás elsősorban a klubtagok feladata. Fentről a keret biztosított, a színvonalat a helyben élő tagoknak kell kitölteni. A kerekasztal-beszélgetés végén a két regionális vezető messzemenő támogatásáról biztosította a nyugdíjasok szövetségét. Büszkék lehetünk, hogy az országban van egy olyan szervezet, amely nem felejti el a nyugdíjasait, felvállalja őket úgymond „jóban-rosszban”, s számít rájuk. A regionális találkozó nagyon jó hangulatú volt. Az ünnepi köszöntő után az elnök úr megköszönve Szabó Zsolt dandártábornok úr önzetlen segítségét, átadta részére a Nyugdíjasokért
emlékérmet. Jó helyre került a szövetség legmagasabb elismerése. A regionális felelős javaslata alapján 80. születésnapja alkalmából külön köszöntötték Elekes Lajos pénzügyőr alezredes, Erős András őrnagy és Csaba Béla törzszászlós urakat. (Persze nem maradt ki az ünnepeltek közül Bodnár Béla sem, aki az 50. évfordulóval büszkélkedhetett). A tarjáni lányok sorra rendelték a mulatós számokat. Szinte csak nekik húzták, hogy „...mert a nézését meg a járását, a csípőjének a ringását...”. Bízzunk benne, hogy jövőre ugyanitt, ugyanilyen jókedvben találkozunk a régi kollégákkal. Belátom, egy kicsit kolléganőcentrikus vagyok, ezért még egy megjegyzést tennék. A klubvezető és a regionális felelős ajánlása alapján Tőzsér Tünde az elnökségtől 4.f-et (Az Együttműködési Megállapodás egyik pontja – a szerk.) kapott kiemelkedő társadalmi munkája elismeréseként. (…hát, Hévíz egy hétig!) Géczy Attila régiófelelős, elnökségi tag Tisztelt tudósítóink! Kérem, hogy a szerényen meghúzódó Szerkesztői üzenet című kis keretes szöveget is olvassák el a lapban, mert fontos információkat tartalmaz! Szerkesztőségünk köszöni a sok cikket, ám a szerzőknek tekintettel kell lenniük néhány szempontra. Mivel nem lenne célszerű bédekerré alakítani A Mi Lapunkat, ezért kérjük, hogy a programjaik során meglátogatott helyek túl részletes történelmi, kultúrtörténeti vagy művészeti leírása helyett inkább saját magukról, a klubtagokról, történésekről meséljenek. Érdemes figyelemmel követni mások cikkeit is, mert akkor kiderül, hogy ugyanarról a helyszínről már megjelent-e beszámoló. Ha a közelmúltban igen, akkor másik témát tanácsos választani az ismétlések elkerülése végett. Míg a honlapon szinte korlátlan felületen jelenhetnek meg a cikkek és fotók, addig A Mi Lapunk terjedelme véges, ezért fogadjuk el alapszabályként, hogy egy klub csak egy beszámolót küldjön egy lapszámba. Megértésüket köszönöm. (Szerk.)
3
K
L U B H Í R E K
Csoportos adóbevallás énekszóval „Nem vagyok én senkinek sem adósa, adósa…” – jelentették ki egyhangúlag a Gönyűi Nyugdíjasklub Duna-parti Örökifjú Kórusának tagjai mintegy nyolcvan fő nyugdíjas adóhivatali dolgozó előtt. A „bevallást” és a megelőző ráhangoló népdalcsokrot, valamint a követő filmslágereket vastapssal fogadta (el) az „ellenőrzéssel megbízott” nagyérdemű. Történt mindez a NAV Nyugat-dunántúli Regionális Adó Főigazgatóság és a Győr-Moson-Sopron Megyei Adóigazgatóság életéről, mindennapi feladatairól tájékoztatást adó nyugdíjastalálkozón, ahol a megnyitó köszöntő és a főigazgatói tájékoztató után kapott „szót” az énekkar, melynek tagjai nagy odaadással készültek arra, hogy a meghívásnak eleget téve szórakoztassák nyugdíjastársaikat. Ezt követően a NAV Arrabona (adóági) Nyugdíjas Klub életéről tartott tájékoztatást a klubvezető, remélve, hogy újabb társak csatlakoznak a tartalmas klubéletet élő közösséghez. A találkozó további részében a meghívott örökifjú elődök az aktív kollégák által sütött sütemények elfogyasztása és élénk eszmecsere közben ismertették egymással a család, az unokák körüli teendők és főleg örömök sokaságát, megbeszélték az egészségmegőrzés során szerzett egyéni tapasztalataikat, a helyi és nagypolitika kérdéseit és még sok mást, ami a korosztályt foglalkoztatja. Kellemes élményekkel, felelevenített kapcsolatok tudatában, a közreműködő munkatársak figyelmességével övezve tértek haza nyugdíjastársaink, hogy útközben feltegyék magukban a kérdést: „Jövőre? Veletek? Ugyanitt?” Horváth Attila
Speciális helyzetben Az Észak-magyarországi Régió Vám- és Pénzügyőrségi Főigazgatósága ez évben Nyíregyházán látta vendégül SzabolcsSzatmár és Hajdú-Bihar megye nyugdíjasait a szokásos októberi találkozón. Mint rendesen, most is Tóthné Somogyi Edit őrnagy asszony olvassa fel az időseket köszöntő „parancsot” (ahogyan azt még nem is olyan régen hívtuk). Ezek a találkozók alkalmat adnak tájékozódni a nyugállományba bocsátó munkahely jelenlegi helyzetéről, feladatairól, eredményeiről. Mint Mező Péter pénzügyőr ezredestől, a NAV Észak-alföldi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatóság főigazgató-helyettesétől megtudjuk, az adóhivatallal való sikeres együttműködés meghozta az eredményeket az elmúlt esztendőben, a vám- és pénzügyőrség eredményesen dolgozott az újonnan kapott munkaterületeken, amilyen például az elmaradt adózás behajtása. Megemlítendő, hogy a régiók közül ez az egyetlen, ahol a pénzügyőrök létszáma magasabb a kormánytisztviselőkénél.
4
. . . .
A szövetség részéről Tánczos Imre, a NAV NYOSZ titkára szól az egybegyűltekhez, majd átadja a Nyugdíjasokért emlékérmet Szabó Imréné ny. főhadnagynak (Debrecen) és Dancsák Józsefné nyugalmazott zászlósnak (Nyíregyháza) a klubjukért végzett sokéves, áldozatos munkájukért. Klubvezetőik és a régiófelelős javaslata alapján döntött az elnökség az elismerésekről. Fazekas Jánosné felszólalása következik, aki főigazgatói székét átadva a közelmúltban állt a nyugdíjasok élére, rögtön meg is alapítva a helyi adós nyugdíjasklubot, immár kívülről követve volt munkahelye sorsát. A néhány éve létrehozott NAV küszöbön álló szervezeti átalakulására utalva önmagát tréfásan a régió első, egyben utolsó (tehát egyetlen) adó-főigazgatójaként nevezi meg. Elismerően szól a közös munkáról, a példamutató együttműködésről. A várható átszervezés előtti bizonytalan helyzet feszültséget kelt mind az adóhivatali, mind a vám- és pénzügyőri munkahelyeken. Vendéglátóink, az igazgatók, a kirendeltségvezetők nem is várják meg az ebédet, fontos értekezletre sietnek el. Maradunk magunkban, mi, nyugdíjasok. Borsi Béla régiófelelős veszi át a házigazda szerepét, kitüntető figyelmet fordítva vendégeire, Molnár Ferencnére, a Hajdú-Bihar és Román Demeternére, a Szabolcs-Szatmár Megyei Nyugdíjas Szövetség elnökére. Megvitatva a világ dolgait, végül egyöntetű vélemény formálódik az asztaltársaságok résztvevői között: nem irigyeljük utódainkat, az övékhez képest a mi szakmai pályafutásunk békebeli időkre esett. B. Gados Júlia
Elmúlt egy év Évek óta visszatérő hagyomány szerint késő ősszel összegyűlnek a megyei nyugdíjas vámosok/pénzügyőrök. Mint annyiszor, most is Győrben, a Kristály étterem volt a helyszíne a találkozónak. Czikora András ny. vezérőrnagy, a NAV NYOSZ elnöke köszöntötte a megjelenteket, tájékoztatva a majd száz főt az eddigi testületi munkáról és a jövőbeni tervekről, majd Bárkovics Sándor, a győri nyugdíjasklub vezetője köszöntötte egykori kollégáit. Mogyorósi Attila ezredes, vámigazgató Scheer Istvánnét és Csatári Andrást köszöntötte 80. illetve 85. születésnapján, ajándékkal kedveskedve. Iván József 85. születésnapja alkalmából előléptetési rendelvényt vehetett át az ajándék mellé. Orbán Gyula szintén előléptetést kapott, míg Rózsa Róbert régiófelelős a Szent Máté (a vám- és pénzügyőrök védőszentje) érem arany fokozatát vehette át. A találkozó hivatalos része után vacsora következett, majd eszmecsere fehér asztal mellett kis műsorral fűszerezve. Kép és szöveg: Talpas Balázs
Jó így együtt! A Dél-dunántúli Régió Baranya Megyei Vám- és Pénzügyőr Főigazgatósága és Igazgatósága ebben az évben is közösen tartotta meg szokásos nyugdíjas-találkozóját Pécsett a Laterum étteremben. Elsőként Bukovics János őrnagy, a Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság igazgatója köszöntötte a megjelenteket és a NAV Nyugdíjasainak Országos Szövetsége elnökhelyettesét, dr. Kaizinger Tibort. Házigazdaként bejelentette, hogy Varga Imre régiófelelős egészségi állapota miatt nem tudott
eleget tenni a meghívásnak. Majd átadta a szót Somoskövi Claudia alezredes asszonynak. Ő az eddigi évekhez hasonlóan felolvasta Varga Árpádnak, a NAV elnöki jogkörrel felruházott elnökhelyettesének köszöntőjét az október 1-jei idősek napja alkalmából. Ezt követően Hajgató Zoltán ezredes, főigazgató tájékoztatta a megjelenteket a NAV ez évi tevékenységéről, a várható új feladatokról, az elért eredményekről. Utalt néhány szóban a nemrég létrehozott NAV küszöbön álló újabb átalakítására. A szövetség részéről dr. Kaizinger Tibor, a NAV NYOSZ vámés pénzügyőri elnökhelyettese szólt az egybegyűltekhez, majd átadta a Nyugdíjasokért emlékérmet a régiófelelős javaslatára Somoskövi Claudia alezredes asszonynak. A kitüntetés átadását követően Fehérné Kovács Tünde, a Pécsi Vám- és Pénzügyőri Nyugdíjasklub vezetője beszámolt a klub életéről, színes programjairól. Majd elfogyasztottuk a finom ebédet, és kötetlen, jó hangulatú beszélgetésbe elegyedtek a rég nem látott egykori kollegák és harcostársak. A nagyon jól sikerült nap után megállapítottuk, hogy ezek a találkozók alkalmat adnak tájékozódni a nyugállományba bocsátó testület jelenlegi helyzetéről, feladatairól, eredményeiről, illetve a rég nem látott kollegák állapotáról, helyzetéről. Jó lenne, ha ez a már hagyományossá vált szép szokás továbbra is megmaradna. Fischer Péter
Adó Ági szolgálólányai Shakespeare-től tudom: „okos emberek nem ülnek tétlen, hogy veszteségüket sirassák, hanem vígan hozzálátnak megjavítani sorsukat.” Így gondolhatták 2013-ban Salgótarjánban is, amikor a Kassai soron megszületett „Adó Ági”, a „nyugi klub.” Azóta a klubba belépők sem veszteségként élik meg nyugdíjba menetelüket, hiszen sok-sok értékes program résztvevői lehettek, amelyeket Attilko és mások remek tudósításaiból ismerhetünk. Az idei őszön „Adó Ági szolgálólányai” két felejthetetlen kirándulást szerveztek a „nyugi klub” tagjainak. A szentkúti Nemzeti Kegyhely látogatásakor az időjárás kellemes, békés ajándéka is hozzájárult ahhoz, hogy a résztvevők gondolatai-
kat, szívüket-lelküket átadhassák az eredetmítosznak, a ránk maradt legendák történeteinek. A barangolástól, a látottaktól elcsendesedett kis közösségünk – az arra kijelölt helyen – az elhunyt kollégáinkra emlékezve gyújtott gyertyát. Búcsút intve a ferencesek által vezetett zarándokhelynek, a Kőrösi Csoma Sándor Emlékparkba indultunk. A Magyarországi Buddhista Közösség által létrehozott park egész tájat uraló, hófehér impozáns épülete, a Béke Sztúpa aranyozott csúcsa már messziről felhívta magára a figyelmünket, jelezvén, hogy itt egy „más világ” nyújt menedéket a hétköznapi gondok, megpróbáltatások háborgó tengeréből erre vetődőknek. Bejárva az emlékparkot, megismerve értékeit, Buddha mának is szóló tanításait, üzenetét, megerősítést kaphattunk abban, hogy „az egészség a legnagyobb ajándék, az elégedettség a legnagyobb gazdagság, a hűség a legnagyobb kapcsolat.” Októberben „Adó Ági testvérklubunkba” kaptunk meghívást Egerbe. A kifejezés nem álságos, a két klub kapcsolatát valóban testvéries, szeretettel megtöltött, közvetlen, igaz barátság jellemzi. Ezúttal egri klubtársaink felejthetetlenül szép, élményekben gazdag napot ajándékoztak nekünk. A program első részeként meglátogattuk az érseki könyvtárat, amelynek gazdagsága méltó az európai hírnévre. Dr. Zeke Ágnes klubtagunk versmondásával és rövid tájékoztatójával megemlékeztünk Tittel Pál katolikus papról, akit rokoni szálak fűztek Ágnes édesanyjához. Mivel az 53 méter magasságban lévő csillagda magasnak tűnt a „nyugi klub” csapatának, ezért vendéglátóink városi sétára invitáltak bennünket, majd következett a Nemzeti étteremben együtt elköltött, nagyon finom, háromfogásos ebéd. Köszönet érte egri klubtársainknak. A program részeként délután is várt ránk igen kellemes meglepetés. A Beatles Múzeumban, ha csak egy órára is, viszszakaptuk fiatalságunkat. A sok értékes relikvia, az idegenvezető a témával kapcsolatos, mindenre kiterjedő útmutatása mellett, Csehné Gizike sikító falnál produkált sikolyát szerintem a Szlovákiából idevándorolt, Bükki Nemzeti Parkban kószáló medvék is hallották. Ezek után visszatérve a nyugdíjasklubba, „hazaindulásig” folytatódott a szépen terített, házi sütikkel megrakott asztalok melletti jó kedélyű, közvetlen, baráti csevegés. Most arra gondolok, hogy ezen a napon is ragyogtak az egri csillagok! Szilágyi Gáborné klubtag
Vendégfogadás Salgótarjánban Az egri és salgótarjáni nyugdíjasklub egri közös találkozása után kedves viszontmeghívásnak tettünk eleget a Nógrád megyei Adóügyi Klub részéről, amikor is ragyogó napsütéses őszi napon meglátogattuk őket. Nyugdíjastársaink a somoskői vár lábánál finom reggelivel és házilag készült nedűvel vártak bennünket. A gazdag napi programot a somoskői vár látogatásával kezdtük, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk a szembe lévő Salgó várára. A somoskői vár alatt tekintettük meg a Petőfikunyhót, melyet a költő emlékére építettek, mivel errefelé is ellátogatott egykoron nagy költőnk. Tovább haladva megcsodáltuk a bazaltömlést, melyet a természet vulkánikus ereje tett csodálatossá és láthatóvá. Eresztvény és Somoskő Magyar-bánya közötti egykori vasúti pálya 2 km-es hosszúságú nyomvonalát kényelmes sétával bejártuk, ahová Petőfi Sándor 1845 nyarán a felvidéki barangolása során látogatott el, ezért az utókor Petőfi sétánynak nevezete el. Utunk során megtekintettük Balassi Bálint nógrádi főúr, vitéz végvári katona és a magyar nyelvű líra első képviselőjének
5
emlékét őrző pihenőhelyét. Továbbhaladva az óriási szerteágazó vén tölgyfa ágai alatt találtuk meg a Petőfi-forrást. Útközben már az ősz érlelte fekete szedret szedhettük sétánk során. A célállomáshoz érve Eresztvényben, a Fenyves Büfé kerthelyiségében rotyogó, csülkös bableves illata hívott bennünket ebédre, melyet finom puha kenyérrel fogyasztottunk el. Itt újra előkerültek vendéglátóink házilag készített pogácsái, finom ízű házi süteményei. Nógrád megyei klubtársaink saját kezűleg készített ajándékkal (hűtőmágnes) leptek meg bennünket, mely a festői szépségű somoskői várat ábrázolja. A csodás vendéglátás után még egy rövid sétát tettünk a „medveles” felé vezető úton. Sajnos az idő gyorsan elszállt, és fájó szívvel búcsúztunk e csodálatos élményekkel teli gazdag naptól, melyet ezúton is szeretnénk megköszönni minden kedves salgótarjáni nyugdíjas klubtársunknak a kedves és szívélyes fogadtatásért, és hogy felejthetetlen élményekben lehetett részünk az általuk szervezett programok keretében. Még egyszer köszönjük e szép napot, és üzenjük, hogy „jövőre veletek újra együtt”! Kiss Lászlóné „Böbi” NAV NYOSZ Egri Nyugdíjas klub tagja
Fütyült is a szél rendesen, be-be kellett burkolózni egy-egy stampó védelme mögé. Mindenhol a pásztorok őrizték a rackanyájat, a marha- és a bivalygulyát, a csikós mént. Egyedülálló a csikós, aki 5-ös fogaton felállva hajtja a paripákat, míg a másik árvalányhaj tollú kalapos legény ostorát pattogtatva fekteti, futtatja a lovakat. A korai nap csak tovább barnította a markáns arcú kunokat, akik közrevették a szekereinket, és büszkén mutogatták a ménesük ékeit, különösen egy bogárszemű kancát. Tünde erdész családból származik. Már kicsi korában a fogatosoknak meg kellett állni a ház előtt, mert a cocónak az erdei munka elkezdéséhez gyermeki simogatás kellett. Ez a ragaszkodás megmaradt finánc lány korában, sőt még tovább is. Összetalálkoztak „Fecskével”, a fekete lóval, és ez a szemvillantás el is döntötte, hogy a ló mama a további életét a romboló kutya és a csirke társaságában fogja eltölteni a Karancs hegyvidékén.
Évzáró klubgyűlés Az Adóhivatali Központi Klub 2012. szeptember 5-én alakult 31 fővel. A 2015. évi évzáró klubgyűlés november 18-án este volt a Mátyás utcai NAV étteremben közös vacsorával egybekötve. A 2015. évben történteket Péchy Zsolt vezetőségi tagunk versben foglalta össze. Ezután a klubvezető néhány statisztikai számot ismertetett. A klub létszáma ez év végére 135 főre emelkedett. Kirándulásokra, múzeumlátogatásokra tíz alkalommal került sor, és ezeken összesen 383 klubtag vett részt. Koncertre és színházba klubtagjaink összesen 283 jegyet váltottak. Ezután számtalan javaslat hangzott el a 2016. évi programra, amelyet a vezetőség megtárgyal, és a január 20-án tartandó klubgyűlés fogadja majd el. Felkérésünkre a vacsora előtt a Pénzügyőr Zenekar két karmestere adott félórás zongora-klarinét koncertet óriási sikerrel. Kapi-Horvát Ferenc és Nyers Alex karmester urak bebizonyították, hogy hangszereiknek is mesterei. Dr. Bessenyei Gábor klubvezető
A kiscsikó neve legyen „VIHAR”... A salgótarjáni nyugdíjas pénzügyőrök klubéletéről írok. Mik is voltak a nevezetesebb állomások ebben az évben? Kezdetnek volt egy tavaszi hortobágyi kirándulás hajdúszoboszlói wellnesszel összekötve, Gordos Zsozsó születésnapi ünneplésével. Később Kőnigh Feri grillpartiján ünnepeltük meg a házigazda hatvanadikját. Majd jött a hagyományos magyar–szlovák vámos találkozó. Tavasszal a csapat több napot egyberakva Hajdúszoboszlón a Viktóriában múlatta az időt. Kiemelt programja volt az alföldi kirándulásnak a pásztoréletéről és betyárvilágáról híres Hortobágyi Nemzeti Park megtekintése. Mindig is csodáltam a rónán ágaskodó gémeskutakat, amely a puszta jelképévé vált. Vizet és életet adott az itt élőknek a kondásoktól a legmagasabb rangú csikósokig. Régen kútbíró vigyázott rájuk, szigorúan megkövetelve a rendet és a tisztaságot. Ha valaki elpiszkította, vagy netalántán megmérgezte a kutat, annak annyi volt. A szegények barátjaként ismerték a síkföldi betyárokat. Angyal Bandihoz, Zöld Marcihoz, a balladában is megénekelt Sós Pistához, avagy a „futóbetyár” Bogár Vincéhez számos legenda fűződik. Mint a tv-ben. Fedett szekerekkel zötykölődtünk a tavaszi szélben.
6
A vidám nap Hajdúszoboszlón folytatódott tovább. Gordos Zolit ünnepeltük a 60. születésnapján locsipocsizás meg iddogálás közepette, de mindenkit az izgatott, hogy mikor költözik fel az alföldi kecsesség. Hazafelé Debrecen következett, a Munkácsy-képek megnézésével, és a felújított református nagytemplom megtekintésével. Jött a korai nyár, és a nyugdíjasklub grillpartit szervezett a Kőnigh-birtokon, összekötve a házigazda születésnapjának megünneplésével. Nagyon egyszerű recept szerint dolgozott a konyha ördöge. Végy pár kiló csirkemellet, tarját, gombát, kolbászt, füstölt dolgokat, sajtot, különféle zöldfélét, pácold be többféle módon fűszerekkel, nem féltve tőle, aztán a tárcsa alá tűz, föléje a vásárfia, és már mehet is. (Ja, a salátát és a pálinkát el ne felejtsd! Se előtte, se utána!) Feri mindig kísérletezik pálinkakülönlegességekkel. Egy bölcs erőivó mondta, hogy valaki a sportolástól érzi magát erősnek, van, aki az ágyas pálinkától. Mi az utóbbit választottuk, csupán a „hasogatás” miatt. A dalest végén újabb jó hír bújt elő a palackból. „Fecske” mama már nógrádi lakos, és a kis csikónak „VIHAR” lesz a neve. Attilko
Szerzői est Balassagyarmaton Rendhagyó klubgyűlésen vettünk részt október 30-án. Először megemlékeztünk nemzeti ünnepünkről, október 23-áról. A megemlékezés folytatódott klubtagunk, Krasznai Kázmér novellájával, amit maga a szerző olvasott fel – hiszen személyes, 1956. októberi élményét foglalta írásba. Ezután két kerek évfordulós és egy névnapos klubtagunkat köszöntöttük. Klubnapunk egy gazdag „terülj-terülj asztalkámon” felszolgált sült hurka-kolbász, és kis jó rozé borocska kíséretében baráti beszélgetéssel folytatódott. Bozányné Nemes Rita klubvezető
Legyünk felkészült, tudatos fogyasztók! A NAV Arrabona (adóági) Nyugdíjas Klub szokásos, hónap első pénteki összejövetelére meghívtuk a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal fogyasztóvédelmi munkatársait, hogy egyrészt „tegyék rendbe” a fogalmakat a fejünkben, másrészt ismertessenek meg a lehetőségekkel, amikor kárvallottakká válunk, és kiragadott példákkal illusztrálják a korosztályunkat érintő „megvezetéseket”, mint például a termékbemutatók java része. Összefoglaló tanulság lehet, hogy készüljünk fel előre, de utólag is érvényesíthetjük jogainkat. Az informatív, interaktív összejövetelért köszönetünket fejezzük ki Országné Nagy Gabriellának és Pőczéné Sáhó Mártának, valamint a Kormányhivatalnak, hogy kérésünket teljesítve elküldte hozzánk felkészült munkatársait. Horváth Attila klubvezető
Kihelyezett klubnap A Székesfehérvári klub a nyárutón ismét Hévízre kirándult. Ezen a három napon a veszprémi vámigazgatási klub néhány tagja is velünk tartott. A székesfehérvári indulás után Veszprém felé vettük az irányt, ahol csatlakoztak hozzánk az ottani klub tagjai. Dél körül értünk a gyógyházba, és ebéd után szinte mindenki fürödni indult a tóra, illetve a kórház fürdőjébe. Este klub-összejövetelt tartottunk, ahol Dobos Károly klubvezető tájékoztatást adott a NAV NYOSZ-ban folyó munkáról, a szövetség és a NAV közötti új megállapodásról, illetve együttműkö-
Őrvidéki várak a határ két oldalán A NAV NYOSZ Arrabona Adóági Nyugdíjas Klub 2015. október 14-én 39 fős klubtagsági létszámmal, utazási iroda szervezésében, idegenvezetővel kirándult a nyugati határ két oldalán álló végvárakhoz. Esős, zord időben indultunk Győrből, és hasonló fogadott bennünket Ausztriában, az ódon Güssing váránál. Az olasz bástyarendszerű végvárat III. Béla király 1180 körül építtette a nyugati határ védelmére. A várat II. Lajos király 1524-ben Batthyány Ferencnek adta. Azóta is a tulajdonukban áll, sőt a Batthyány családnak ma is itt van a birtok-központja. Mivel a várhoz meredek kapaszkodó vezetett, meg az eső is esett, ezért siklóval jutottunk fel. A vár gazdagon díszített helyiségeiben múzeumot rendeztek be. Idegenvezetőnk élvezetes tájékoztatása után lesiklóztunk a várdombról, és buszunkkal Burgerland szép, őszi színben pompázó hegyvidéki tájain továbbutazva érkeztünk meg egy igazi romantikus lovagvárhoz Lékára. A ma már Ausztriához tartozó Léka (Lockenhaus) vára Kőszeg környékének legkeresettebb látnivalója. A fellegvár a 13. század elején a német betörések ellen épült királyi várként, a nyugati határvidék egyik első kőváraként. Az évszázadok során több nemesi család kezében is volt, majd a Kanizsai családtól házasság révén került a Nádasdyak tulajdonába. Esterházy Pál herceg a várat 1676-ban szerezte meg, végül 1968-ban Paul Anton Keller osztrák író vásárolta meg az Esterházy családtól. Az új tulajdonos minden vagyonát a vár helyreállítására fordította, és óriási anyagi áldozatok árán alakította ki a vár mai képét.
désről. Tájékoztatta továbbá elsősorban a székesfehérvári tagságot arról, hogy a vezetőség korábban meglátogatta tagtársunkat, Furuglyás Mihálynét a kórházban és a lakásán, valamint szociális támogatásként csomagot adott át. Móri lakásában felkereste Parcsami Géza tagtársunkat, aki 100%-os látássérült, köszöntötte őt 80. születésnapján, és tárgyjutalmat adott át. Géza meghatottan vette át az ajándékot, majd egy kis poharazás mellett mesélt a testületben eltöltött hosszú évekről. A gyógyház klubhelyiségében aztán késő estig folyt a társalgás a klub anyagi helyzetéről, a leendő programokról, aktuális témákról. Mint mindig, most is remekül éreztük magunkat ezen a nyár közepét idéző három napon. Sánta Sándor vezetőségi tag
Gólyák városában A NAV győri egykori Apeh és Pénzügyőr tagozatának nyugdíjas tagjai részéről közel ötvenen látogattunk el autóbuszszal a Fertő tó környékére, annak is a legszebb településére, Rusztra. A gólyák és a bor városába, amely a történelmi Magyarország legkisebb szabad királyi városa volt egykor. Belvárosa védett, csodálatosan tükrözi a múltat, szinte minden épülete műemlék. A város lakóinak évszázadok óta a szőlő- és bortermelés a fő foglalatossága. Ezt érzékeltük az egymást követő éttermekkel, borozókkal. A királyi udvar 1524-ben engedélyezte, hogy a ruszti borászok „R” betűt üthessenek a hordóikra, afféle márkajelzésként, s ez a hagyomány ma is él, ámde az „R” jelölést a parafa dugókon tüntetik fel. Napunkat a bájos kisvárosban, Kőszegen fejeztük be, ahol a mai napig is 11 órakor harangoznak a hős várvédők tiszteletére. Városnézésünk során először a felújított Jurisics-várat tekintettük meg, majd átsétáltunk a Hősök kapuja alatt. A nap befejezéseként koccintottunk egymás
egészségére egy deci finom vörösborral a helyi hangulatos borospincében, és diákkorunk hagymás zsíros kenyerét ettük hozzá igen jó étvággyal. Az esti órákban érkeztünk vissza Győrbe elfáradva, de jó hangulatban. Nem is vettük észre, hogy még mindig szitál az eső, annyira elvarázsolt a középkori történelemóra, melyben részünk volt ezen az emlékezetes kiránduláson. Lánci István Lászlóné
7
sikerrel. A filmforgatásra készített tengerjáró hajó díszleteit még mindig láthattuk. A kirándulásunk alatt keletkezett étvágyunkat és szomjunkat a soproni Gyógygödörben csillapítottuk, majd tele élményekkel az esti órákban érkeztünk meg kiindulási helyünkre, Győrbe. Jáni Lajos pénzügyőr klubtag
Ópusztaszeren és Szegeden jártunk Másik szembetűnő dolog a kéményeken látható rengeteg gólyafészek, amely miatt nevezik a gólyák városának Rusztot. Néhány gólya olyan jól érzi magát, hogy egész évben itt lakik. Sétánk során három gólyapárt is láttunk a fészkekben. Nem repülnek délre, maradnak a városban, ahol találnak élelmet télen is. Benéztünk a reneszánsz vagy barokk stílusú patinás polgárházak udvarára, láttunk ott egymás mellett traktort, mikrobuszt és új személygépkocsikat. Különösen festőiek a nagyobb utcákat összekötő kis közök, régi házaikkal, belső udvaraikkal. Főutcáján szinte minden épület figyelmet érdemel a nagyrészt kétszintes, díszes homlokzatú polgárházakkal. Az autóbuszunkhoz visszatérve a parkoló melletti kerékpárúton, lépten-nyomon találkoztunk csoportokkal, amelyek a Fertő tó körül kerekezve élvezték az őszi napsütéses idő áldását. Ruszt után a Fertő tó magyar oldalán, Fertőrákoson szálltunk hajóra, s tettünk több mint egyórás kirándulást. A csodálatos látvány megragadott mindnyájunkat, közelről szemléltük meg a határvonalat jelző karókat. Mörbishnél megcsodálhattuk Európa legnagyobb vízi színpadát, ahol az Európa-szerte ismert híres tűzijátékot több mint nyolcszázötven személy nézheti. Az Egy éj Velencében című darabot huszonhatszor játszották nagy
A Szekszárdi Adóügyi Nyugdíjas Klub augusztus 14-én Ópusztaszerre és Szegedre kirándult. Ópusztaszeren a Nemzeti Történelmi Emlékparkba vitt az utunk. Anonymus leírása szerint a honfoglaló magyarok itt hozták meg első törvényeiket. Először a Feszty Árpád és festőtársai által létrehozott hatalmas panorámaképet, a Feszty-körképet néztük meg, amely a magyarok bejövetelét hűen ábrázolja. A kép egyébként a restaurálást követően került egy óriási kör alakú épületbe. Az Emlékhelyen számos kiállítás, néprajzi múzeum, emlékmű, a
Végső búcsú Éppen egy évvel ezelőtt történt, hogy az évzáró elnökségi ülést követően ünnepi ebédre invitálta Czikora András elnök a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának két egykori vezetőjét, dr. Garamvölgyi Károly ny. pénzügyőr altábornagy, országos parancsnokot és dr. Szabó Sándor ny. pénzügyőr dandártábornok, országos parancsnokhelyettest. Megható és emlékezetes esemény volt hajlott korú régi vezetőinkkel találkozni, eltölteni velük egy kedélyes hangulatú délutánt. Akkor még nem tudhattuk, hogy ez az utolsó látogatásuk körünkben. Közel egykorúak voltak, s néhány hónap eltéréssel szinte egy időben távoztak az élők sorából, 88. életévükben. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal saját halottjaként, katonai tiszteletadás mellett búcsúztatta dr. Garamvölgyi Károlyt szeptemberben, dr. Szabó Sándort novemberben. A hajdani kollégák, s fiatal, egyenruhás pénzügyőreink nevében dr. Balogh György ny. pénzügyőr vezérőrnagy mondott búcsúbeszédet mindkét alkalommal. Nyugodjanak békében!
8
Dél-Alföld építészetét, korhű viseletét, foglalkozását bemutató kiállítás található. Láttunk tanyasi iskolát, szélmalmot, iparos műhelyt, szatócsboltot, halász- és gátőrházat, régi mezőgazdasági gépeket. Következő állomásunk Szeged, Csongrád megye székhelye, talán az egyik legszebb Tisza-parti város. Először egy rövid belvárosi sétát tettünk, majd felültünk a városnéző kisvasútra, amellyel Szeged főbb látnivalóit tekinthettük meg „gépi” idegenvezetéssel. A közel egyórás vonatozás után a majdnem 40 fokos kánikulában jólesett a „Kis Virág” cukrászda finom, hűsítő fagylaltja, majd a hazaindulás előtti rövid séta a Tisza partján. Lejegyezte: Ábrahám Jánosné klubvezető Szerkesztői üzenet Kérem tisztelt tudósítóinkat, hogy a 2016 márciusában megjelenő lapszámunkhoz február 10-ig szíveskedjenek eljuttatni írásaikat, és papír- vagy JPEG-formátumú fényképeiket az
[email protected] elektronikus levélcímre, vagy a NAVNYOSZ 1554 Budapest, Pf. 68. postacímre. Kérem továbbá, hogy a terjedelem ne haladja meg az egy oldalt (12-es betűméret, másfeles sortávolság). Honlapunk címe: www.navnyugdijasok.hu.
RÉGI
IDŐK SZOLGÁLATA
Szolgálati parancs és feljegyzési füzet Beszélgetés Maszlag István nyugalmazott pénzügyőr őrnaggyal Jánoshalmán – Kedves Pista Bátyám! Folytassuk a régi idők, mondjuk, az ötvenes évek szolgálataiból merített történetekkel. Légy oly szíves és mesélj nekem az akkori szolgálati feladatokról, ami a mai fiatalok, sőt az ötvenes-hatvanas éveikben járó pénzügyőrök számára is ma már legendának számít! – Nagyon szívesen teszek eleget a kérésednek, Zolikám, hiszen az én fiatalságomról mesélhetek, ami számomra is felüdülést jelent! Pár igaz történetet mesélek el most a szolgálati parancs és a kézi feljegyzési füzet vezetéséről. Amikor a testületbe kerültem, és elvégeztem az előképző tanfolyamot, Jánoshalmán, a szakaszon kezdtem a szolgálatot. Itt, az első oktatási napon elláttak feljegyzési füzettel, amit a parancsnok személyesen adott át, hitelesítve és megfelelő magyarázat kíséretében! A feljegyzési füzetet a szolgálatok helyszínén kellett naprakészen vezetni, és a megfelelő instrukciókat ehhez a mindenkori járőrvezető adta meg. A füzet vezetése során a hivatalosan meghatározott és engedélyezett rövidítések használata lehetséges volt. Kezdeném a dohányföldek felmérésével. 1958. július elsején P. József járőrtárssal voltam előírva szolgálati paranccsal, 7-től 18-ig. 7 órától kerékpárral utazás Mélykútra 8 óráig. Itt Sz. Mihály dohánytermelési felelőssel megbeszélést tartottunk, melynek során áttekintettük a dohánytermelési lajstromokatm és megállapítottuk, hogy azon a napon mely dohánytermelőknek kell a dohányföldjét felmérni. 9 órától kerékpárral látogattunk el a tanyavilágba, és ott 16 dohánytermelő gazda földjét felmértük, az adatokat rögzítettük a termelőnként fölfektetett dohánytermelési lajstromba. 17 órától kerékpárral utazás viszsza Jánoshalmára, a szakaszra, és 18 órakor befejeztük a szolgálatot. A felmérés adataiból a termelő megtudta, hogy pontosan mekkora a dohányföld területe, és erről mennyi dohányt kell majd leadnia.
Egy másik napi munkavégzés története. Ez egy jogosulatlan italmérés felderítésének az esete. 1958. július 13-án B. Antal 60. számú járőrtárssal voltam előírva szolgálati parancscsal 16 órától 22 óráig. Kerékpárral utazás Borota külterületére, Antallaposra. Útközben D. Mihály külterület 1. szám alatti lakosnál engedély nélküli italmérés gyanúja miatt ellenőrzést tartottunk. A gyanú nem igazolódott be. 18.40kor érkeztünk Antallaposra, ahol is a tanyához közeli fák mögül megfigyelést végeztünk id. C. István külterület 224. számú tanyájára vonatkozóan, ahol bálra, táncmulatságra készültek. A bál megkezdése után rajtaütés-szerűen váratlan ellenőrzést hajtottunk végre. Az ellenőrzés során bizonyosságot nyert, hogy nevezett személy engedély nélkül méri az italt. Az italt fogyasztó P. Simon, P. István, H. László, és K. István borotai lakosokat tanúként hallgattuk meg. A tulajdonos C. István ellen szabálysértés miatt jegyzőkönyvet vettünk fel engedély nélküli italmérés miatt. Mivel a megfigyelés és az intézkedés több időt vett igénybe, így az előírtak szerint nem tudtunk bevonulni. Csak 14-én 1.30-kor tudtunk elindulni a helyszínről. Jánoshalma felé kerékpározva a járőrtárs kerékpárjának az első kereke összecsuklott, így csak négyórás késéssel, 2.00 órakor tudtunk megérkezni. A kézi feljegyzési füzetben leírtaknak mindig összhangban kellett lenni a szolgálati parancsban foglaltakkal. Ez így első hallásra talán felesleges kettősségnek tűnhet, de valójában volt értelme. Erről többet majd a következő beszélgetésünkben fogok mondani. – Köszönöm, Pista bácsi! További jó egészséget és még sok ilyen beszélgetést kívánok Neked! Horváth Zoltán elnökségi tag, klubvezető
Karácsonyra készülődés Egész évben hegyen-völgyön koptattuk a bakancs talpát, és most már készülünk a télre, a fenyőszagú karácsonyra. Lassan közeledik az év vége. Számvetést készítünk, és egyben gondolunk a jövőre. Vajon mit hoz az újév, milyen változást hoznak a csillagok? Felkészülünk az újra, de előtte még itt kopogtat az egyik legfontosabb ünnep, a szeretet ünnepe: a karácsony. Szeretteivel együtt van a család, sajnos van, akivel csak lélekben tud találkozni a fenyőillatú szobában, a pattogó tűz mellett. Az András napjához legközelebbi vasárnaptól várjuk a karácsonyt. Advent vasárnapjain meggyújtunk egy-egy gyertyát a hit, remény, szeretet és az öröm jegyében. Palócország is készül hagyományaival, népszokásaival az ünnepekre, kitárul a mendemondavilág. December 13-án, Luca napján a legények elkezdik készíteni kilencféle fából a szög nélküli LUCA székét. Pontosan szentestére kell elkészülnie, mert aznap este a templomban arra ráállva (ráülve) meg lehet látni a boszorkányokat. E napon a jó termés reményében egy marék
búzát, „lucabúzát” kell elvetni, ami meleg helyen kikel és kizöldell. Játékosan várják a karácsonyt a betlehemezők, avagy „ámenbódogozók”, akik egy kis koccintás és harapás reményében Regős énekekkel adnak áldást a ház lakóinak. Karácsony böjtjén (24-én) hús nem ehető, csak böjti étel, mint például a mákos guba, ganca, laska, pampuska, esetleg egy kis magalevi leves, vagy az egészség szimbóluma, a piros alma, ja, és étkezés előtt egy kis mézes pálinka adható. Mivel fejezhetném be, mint a Regős énekkel. Mindenkinek áldott, fenyőillatú, fahéjmelegű havas karácsonyt, békés, szeretetteljes ünnepeket kívánok. „Adjon az Úristen ennek a gazdának Jó egészséget, jó egészséget! Adjon az Úristen ennek a gazdának Négy szép ökröt, egy kis bérest, arany ostort a kezébe, arany ekét a földjébe! Hej, Regő rajta! Hej, Regő rajta.” Salgótarján, 2015. december Géczy Attila
9
ÉLETUTAK
Egy díjnyertes pályamű margójára Életemben talán először a bőség zavarával küzdök. Mielőtt még megrohannának a baráti kölcsönt igénylők, sietek tisztázni: nem anyagi, hanem szellemi javakban bővelkedem Horváth Károly ny. pénzügyőr alezredes jóvoltából, akinek életéről és közéleti tevékenységéről a vele való beszélgetés előtt már némi írásos anyaggal rendelkeztem. Nem érkeztem tehát felkészületlenül vendéglátóm árnyas ligettel szegélyezett veszprémi otthonába, de az ott rendelkezésemre bocsátott anyag, írásos és tárgyi dokumentumok bősége minden képzeletemet felülmúlta. Egyebek mellett az a sűrűn gépelt harmincoldalas anyag, amellyel Horváth Károly 1994-ben I. helyezést és 20 000 Ft-ot nyert a Vám- és Pénzügyőrség Szociális, Kulturális és Sportközpontja, valamint a Vám- és Pénzügyőrség Nyugdíjasainak Egyesülete által kiírt „Sorsom, családom, életem. Pénzügyőrivámtisztviselői életmód a XX. században” című pályázaton – A kezemben lévő vaskos iratköteg részletesen tartalmazza pénzügyőri pályafutásodat. Az azt megelőző életedről alig tudok valamit. Igaz, hogy kilencen voltatok testvérek? – Nem egészen jó az értesülésed, mert az apám – felesége halálával végződött – első házasságából született négy gyermekkel együtt tizenhárman voltunk testvérek. De a családi asztalt sohasem ülte körül tizenhárom testvér, mert mire én, a legfiatalabb, a család Benjaminja megszülettem, több testvérem már betegségben meghalt. Ma már csak én vagyok életben. – Ilyen népes családban nem lehetett könnyű a gyermekkorod. – Nem bizony! Szülőfalumban, Jánosházán tíz hold földdel rendelkeztünk, ami csak a szűkös megélhetést biztosította. Új ruha és lábbeli számomra ismeretlen volt. Legkisebb testvér lévén azt hordtam, amit a nagyobbak kinőttek. Lelkiekben viszont gazdagok voltunk. Szüleinktől mintegy útravalóul munka- és emberszeretetet, tisztakezűséget, a megpróbáltatás és nélkülözés leküzdésének képességét kaptuk. Úgy érzem, ezeket a normákat sikerült megőriznem és betartanom későbbi életem során. – Tanulásra volt lehetőséged? – A polgári iskola négy osztályának elvégzésénél akkor tovább nem jutottam. A gépesítés nélküli paraszti gazdaság sok emberkezet igényelt. A katonai szolgálatra való bevonulásomig eltelt éveket kemény fizikai munkával töltöttem. – A hozzád hasonló életutak ismertetésénél szinte törvényszerű volt, hogy a katonaság után a pénzügyőrség következett. Nálad is így volt? – Pontosan. Egyik egyenruhából szinte ugrottam a másikba. Novemberben még a katonai uniformist hordtam, decemberben már a pénzügyőrit.
augusztus 31-ig dolgoztam. A következő nap már Veszprémben talált, a Vám- és Pénzügyőrség Veszprém Megyei Parancsnokságán, ahol parancsnokhelyettesi beosztást kaptam. De ez nem tartott sokáig, mert összevonás folytán megszűnt a megyei parancsnokság, és engem 1979. április 1-jei hatállyal kineveztek a Veszprémi Pénzügyőri Szakasz parancsnokának. A szakasz neve 1976-ban vámhivatal névre változott. Tényleges pénzügyőri szolgálatban – tíz nap hiányával – 35 évet töltöttem el. A katonai idővel és egyéb munkával eltelt idő beszámításával 40 évvel és 11 hónappal a hátam mögött tértem nyugállományba 1989. november 30-án a Veszprémi Vámhivatal parancsnokaként.
A boldog szentgotthárdi évek
Tevékeny élet a nyugdíjas szövetségben
– Az 1954. december 10-én kezdődött pénzügyőri pályafutásom három városhoz kötődik: Szentgotthárdhoz, Tapolcához és Veszprémhez. Első állomáshelyemen, a Szentgotthárdi Pénzügyőri Szakasznál beosztottként kezdtem, és parancsnokhelyettesként fejeztem be. Az itt töltött tíz év volt a nehézségek ellenére is a legváltozatosabb és a legkellemesebb. Házasságkötésem és László fiam születése is erre az időszakra esett. 1965. július 29-én áthelyeztek a Tapolcai Pénzügyőri Szakaszhoz, és megbíztak a parancsnoki teendők ellátásával. Itt 1975.
10
Tanfolyamok minden mennyiségben – A négy polgárin kívül tanulásról eddig nem esett szó, pedig nyilván volt részed benne még. – De még mennyire! Tizennyolc éven át folyamatosan tanultam valamilyen tanintézményben. A pénzügyőrséghez való felvételemet követő néhány napon belül harmincnapos előképző tanfolyamon vettem részt, amit 1955. augusztus 1-jétől 1956. február 27-ig tartó bentlakásos alapfokú tanfolyam követett. A levelező középfokú szaktanfolyam 1961. május 22-től 1962. július 30-ig tartott. A felsőfokú szaktanfolyamot 1968. február 19-én kezdtem el és 1970. február 24-én fejeztem be. 1961. március 1-jétől október 9-ig tartó tanfolyam előzte meg a képesített könyvelői vizsga letételét is. Mivel a vámőrség és pénzügyőrség 1964ben történt egyesülése előtt pénzügyőrként dolgoztam, vámszaki előképző tanfolyamon kellett részt vennem Budapesten 1964. augusztus 31-től szeptember 12-ig. Az 1964. év egyébként is nevezetes számomra: ekkor fejeztem be a négy évvel korábban megkezdett középiskolai tanulmányaimat, és tettem sikeres érettségi vizsgát a szentgotthárdi Állami Vörösmarty Gimnáziumban. A politikai ismeretek elsajátítása is elő volt írva a képesítési utasításban. Ennek kapcsán 1970–74-ig elvégeztem a MarxizmusLeninizmus Esti Egyetemet. De nemcsak tanultam, hanem tanítottam is. A Hévízen tartott alapfokú szaktanfolyamon politikai alapismereteket oktattam, majd két középfokú szaktanfolyam keretében konzultációkat vezettem politikai gazdaságtan, működési ügyviteli szabályzat, valamint államigazgatási szabályok tantárgyból a győri konzultációs központban.
– A nyugdíjazásod utáni időszak szinte a szemem előtt zajlott le, mert több cikluson keresztül együtt dolgoztunk nyugdíjas szövetségünk vezetőségében. – Oda csak akkor kerültem, amikor régiófelelős lettem. Ezt megelőzően 1994. december 2-án megalapítottam a veszprémi nyugdíjas pénzügyőrök klubját, amelynek vezetését ez év elején adtam át Gombás Líviának. A szövetség elnökségében
betöltött tisztségemről már korábban lemondtam. Itt Dobos Károly lett az utódom. – Szinte csikókorod óta vezető voltál valahol. Nem hiányzik a gyeplő a kezedből? – Az nem, de a régi lendület és energia már igen. Április 3-án betöltöttem 83. életévemet, nem múltak el nyomtalanul az évek felettem. Feleségem hosszú ideig tartó ápolása és júniusban bekövetkezett halála nagyon megviselt. 58 évet éltünk boldog házasságban. Körülöttem minden rá emlékeztet. Az a Veszprém külterületén lévő 700 négyzetméteres telek is, amelyet együtt vásároltunk 1976-ban, és amit kezünk munkájával alakítottunk kellemes pihenőkertté, ami a kikapcsolódást, a regenerálódást jelentette számunkra. Magányomat a fiam és családja (menyem és fiúunokám) igyekszik elviselhetővé tenni. Nyugdíjasklubunk rendezvényeire továbbra is rendszeresen eljárok.
– Távozásom előtt kifejezem elismerésemet azzal a csodálatra méltó, általam eddig nem tapasztalt hangyaszorgalmú gyűjtőmunkával kapcsolatban, amivel hosszú pénzügyőri pályafutásod minden jelentős írásos és tárgyi dokumentumát megőrizted – köztük a Pénzügyőr és A Mi Lapunk eddig megjelent valamennyi számát –, szinte szabadkozva mondtad, hogy a szakaszvezetői előléptetésedről szóló rendelvény hiányzik. A látottak nyomán meggyőződtem arról, hogy ízig-vérig pénzügyőr voltál. Hivatásodnak tekintetted a munkádat, és nem érdemtelenül jutottál ahhoz a rengeteg kitüntetéshez, oklevélhez, melyeknek csak a felsorolása is oldalakat tenne ki. Igazi példakép lehetnél a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen minden pályakezdő számára mind szakmai, mind emberi szempontból. Köszönöm a beszélgetést, örülök a veled való ismételt találkozásnak. Kis István
Évadzáró klubvers 2015 Mottó: Idős nyögdíjas nem lehet öreg, ha mobil Ez az év is jól kezdődött, Tagság létszám százharmincöt, Pezsgő a program kínálat, Ami ránk idén várhat. Utazás és kultúra, Testi-lelki tortúra. Gábor, Ákos, Zsuzsa és Zsolt szervezi, Színházjegyeket Marcsi kezeli. Induljunk útra, oda se neki! Téli programnyitó hónap január, Mielőtt a Szépművészeti bezár, Megragadjuk az alkalmat, Rembrandt tárlat csalogat. Németalföldi festészet, Világhírű mesés művészet, Tájak, malmok, hajók és portrék Reneszánsz csoda-emlék. Február A Nemzeti Galériában Rippl-Rónai Edit szeretettel szervezi, Festő és szobrász munkássága, Példa francia-magyar barátságra. Az őszi kaposvári Róma-hegyi Kiruccanásunkat feleleveníti. Március Pestről kimozdulunk, Délfelé visz utunk. Márciusi napsütésben, A pécsi városnézésen, a felújított Széchenyi téren. Mivel nem jár kisvasút itt, Csoportunk buszra kapaszkodik. Minden csak kívülről nézhető, Mecset, dóm, őskeresztény temető. A Zsolnay kulturális negyed, Családi porcelán sikertörténet, Míves vázákkal gyönyörködtet. Eozin máz és kézi festés, Ritka szép mesterség. Április A Debrecen-Hortobágy program, Sűrűre alakult valóban. Munkácsi képek, Déri múzeum, A híres református kollégium, Nagytemplom és csonka torony, Jó lenne belül is megnézni nagyon. Kossuth téren Arany Bika, Nem a szállók legújabbika. Nagy az állomás, nagy a templom, 2 Nagy az egyetem, fürdő és aréna. Nagy az erdő körútja. A belga sörözőben
kulináris örömökben pihenés csak egy óra, megyünk ki a Hortobágyra. Egy hölgy meg is kérdezi, Minek megyünk mi oda ki? Meglepett a kérdés nagyon, Indokolt volt kedvenc, régi dalom: „Lenn a délibábos Hortobágyon, Megakadt a szemem egy barna lányon”. Ezúttal kocsikázás és lovas bemutató, Bivalycsorda és szürke marha látható, Racka juhnyáj és tinók, a pusztához tartozók, Birka vagy juh? egyre megy! Nincsen semmi különbözet. Pásztor élet rejtelmei, mesterségei, Darvak vonulása, körszín képei, Mind-mind fényképeink emlékei. Május Távolba tekintő ülő-élményünk, a Lengyel házaspár mutatta be nékünk, Melyek a csodák dél-amerikai utakon, Ahol kevesen jártunk nagyon, Pláne hajóúton luxus árakon. Más odaát a stílus és életforma, Gyökere a spanyol-portugál kultúra. Gyöngyös-Mátra Corvin áruháztól irány Gyöngyös, Újpest (?), Árpád híd (?) göröngyös, Így nem térünk ki mi arra, Buszunkat az autópálya várja. Orczy kastély kintről nézhető, Őrzi négy kőoroszlán és a jegyszedő. Egyházi kincstár aranyos kelyhei, A reneszánsz míves remekei, 14 stáció kerámia Zsolnay. A szent Bernát templom leégett, Csák Máté tette meg e szívességet, De most láttuk régi pompájában, impozáns három hajójában. A Fő tér sétáló negyede, a megújulás igyekezete, Szent István és Károly Róbert szobra, A régi hagyományok folytatója. Ferencesek könyvtára 16 ezer kötet tárháza.
Szólna története napestig, De vár a busz, nem késlekedik. A Benevárban Füreden, 3 Jó falatok, külön terem. Buszunkkal nagy lihegve, Feldöcögünk a Kékesre. Ki a kilátó toronyra felmegyen, Lifttel vagy gyalogszeren, Körpanoráma 42 méteren, Sok-sok csoda várja, Apró falvak koszorúja, Fák zöld lombkoronája. Június Igazi szép kultúr – csoda, Pannonhalma és Zirc kolostora. Oly nagy az érdeklődés foka, Két buszunk is elindul oda. Bencések a Márton hegyre, Ezer éve telepedtek le. Várként szolgáló erős fala, Templom őrség tornya, Kriptát őrző altemploma, A kerengőn ékes kapuja, Mind-mind egy-egy csoda. Könyvtár gyönyörű gyűjteménye, Kódexek tízezrével férnek be, Tihanyi apátság alapító levele, Méltó helyet kapott ebbe. Zircen nehéz kiszállni, Míg eláll az eső, Meg kell várni. Gyönyörű a barokk templom, Könyvtára vonzó nagyon, Filmvetítés és kiállítás, mély ránk a benyomás. Július – Augusztus Most nyári szünetet tartunk, De már őszre van gondunk. Vezetőség kerekasztal mellett, Töri fejét, merre legyen a menet. Szeptember Szarvasi volt a célállomás, Várt a szilva fesztivál, Pálinka és sűrű lekvár. De jött menedékkérők hada, Keleti pályaudvart elbirtokolta. A szarvasi arborétum, Álom maradt és punktum. Szerveztük, de elmaradt ugyanezért Miskolc-Edelény és Kecskemét. Vadaskerti erdei útra, Hosszú nagyon a gyalogtúra. Róka, szarvas, vaddisznó,
A hőség már nem tikkasztó, A sártenger sem szikkasztó, 4 De mégis kissé fárasztó. Kárpótol erdei hangulat, Otthon van itt ember, állat. Bika ugrik autóról karámba, Ez a sztár esemény mára. Éhes hét fős csoportunkat, Gesztenyés étterem várta. Október Nem vonatoztunk már messze, Csábított HÉV-vel Szentendre. Szerbek, festők városa, Kovács Margit kerámia, Ferenczyek Múzeuma, Művészetek szobrász malma. Belvárosi és vár séta, Lementünk a Duna-partra. Mobil gátnak betonja látszik, Nem lesz többé árvíz itt. Bárczy panzióban finom a falat, Zsúfolt program egy nap alatt. November Pécsett csak kívülről láttuk, De most a várban megcsodáltuk. Vonzott a Csontváry-kiállítás. Magányos cédrus, portrék, tájak, Jelképei patikus magányának, Egy őrületes álom-varázsnak. Baalbeki templom oszlop csarnoka, arab falu nőtt ki alatta. Mosztári híd uralja Boszniát, látott már ez is sok kalamajkát. Búcsúszó Visszatekintünk a tizenötös évre, Ennyi szép élmény fért bele. Kirándulások, múzeum látogatások, Klubnapi ebédek, elfoglaltságok. Most már ezeknek adózunk, Hivatali izgalmak (?), nem a mi gondunk! Amíg ily mobilok vagyunk, Nem öreg, csak idős Minden klubtagunk. Kívánok még szép klubéveket, Vigyázzuk egymást, amíg lehet, Tartson össze szakma és szeretet. Írta egy fiatal költő- / kirándulás szervező / nyögdíjas nemzetközis, idegenvezető. 2015. november tizenkettő. Péchy Zsolt
11
Egy nyugdíjas őszinte sorai Mostanában kerültek a kezembe a Pénzügyőr lap év eleji lapszámai, melyekben a „legalacsonyabb” nyilvántartási számú pénzügyőrökkel készült riportok olvashatók. Ahogy elolvastam a cikkeket, különös emlékek jutottak eszembe. 1968 januárjában nyertem felvételt a testülethez, az én nyilvántartási számom: 7316 volt. Közel 40 évig „szolgáltam” a vám- és pénzügyőrséget, ebből legtöbbet, 25 évet a szobi vámhivatalban, 2004-ben a székesfehérvári Jövedéki Központból mentem nyugdíjba őrnagyi rendfokozattal. Akik valaha szolgáltak a szobi vámhivatalban (sajnos már alig dolgozik ilyen kolléga a testületnél), tudják, milyen jó közösség volt. Talán még most is az, ha összejövünk havonta egyszer a nyugdíjasklubban. Legtöbbször azonban egy-egy régi kolléga temetésén találkozunk. Ez az élet rendje. A régi szép időkben nyaranta 10-15 pénzügyőrt is vezényeltek Szobra az ország különböző részeiről. Mindenki tudja, hogy egy-egy ilyen vezénylés nem volt leányálom, főleg a családosoknak. De Szobon általában mindenki jól érezte magát, és könnyen beilleszkedett. Előfordult, hogy valakivel több év után találkoztam valamilyen testületi rendezvényen, örömmel üdvözölt és kíváncsian érdeklődött az egykori munkatársakról. Mondhatom, jó érzés volt. Sok fiatal került innen az ország különböző hivatalaihoz magasabb beosztásba. Ennyi év után is visszatekintve, úgy érzem, jó pályát választottam, szép hivatás volt, és talán maradt is a miénk. Nyugdíjazásom óta is figyelemmel kísérem a testület tevékenységét, remélem továbbra is méltó marad hagyományaihoz és eredményeihez. Utóirat: Egy pályakezdő őszinte sorai címmel jelent meg írásom 1968-ban a Pénzügyőrök Lapjában. Sajnos a lapot nem őriztem meg. Mikor a visszaemlékező cikkeket olvastam, úgy éreztem, meg kell szólalnom, és ezt a címet választottam. Kazinczi Ferencné
GYÁSZ Előző lapszámunk megjelenése óta dr. Szabó Sándor ny. pénzügyőr dandártábornok (88), Zsigora Józsefné ny. pénzügyőr törzsőrmester (88), Bertalan András ny. pénzügyőr törzszászlós (81), Szlifka Rudolf ny. pénzügyőr őrnagy (76), Kiss Gy. Antal ny. pénzügyőr törzszászlós (65) budapesti, dr. Máhr Oszkár ny. pénzügyőr őrnagy (90) veszprémi, Barna János ny. pénzügyőr főtörzszászlós (62), Bán László ny. pénzügyőr százados (76), Élő Mihály ny. pénzügyőr főtörzszászlós (79) győri, Jákly János ny. pénzügyőr főtörzszászlós (52) perkátai, Turján József ny. pénzügyőr hadnagy (55) bánrévei, Stipsits Lajosné (82) salgótarjáni, Bozsik Lajosné ny. előadó (73) egri, Tuboly Piroska ny. kormánytisztviselő (62) pécsi nyugdíjastársunk elhunytáról kaptunk értesítést.
Nyugodjanak békében!
a Mi lapunk 12
A többi testületi sajtótermék mellett a Pénzügyőrök Lapja valamennyi évfolyamának bekötött példányát is megőrzi az utókornak a KEKI vezetése alatt álló Pénzügyőr- és Adótörténeti Múzeum gyűjteménye, így nem volt nehéz rátalálni az említett cikkre, amit a teljesség kedvéért most közreadunk.
Egy pályakezdő őszinte sorai 1968. január 16. az én életemben nem a szokásos szürke hétköznapot jelentette. Végre elérkezett az a nap, amit már olyan régen vártam. Mint ahogy mondani szokták, „kilépek az Életbe”, azaz dolgozni fogok. Még szeptember végén megkaptam az értesítést, hogy a Vám- és Pénzügyőri Iskolán tett felvételi vizsgám sikerült. Azóta vártam erre a napra, bizony elég sokáig. Itt, az iskolán tudtuk meg, hogy ki hol fogja eltölteni azt a pár hónapot az előképző tanfolyam előtt. Én a szobi vámhivatalhoz kerültem. Ezután következtek számomra a meglepetések. Elmondták ugyanis, hogy mindenkinek először a megyei parancsnokánál kell jelentkezni szolgálatra. Hát, ez volt az, amitől én annyira féltem. Mert mi, lányok nem voltunk katonák, nem tudtuk, hogyan is kell az ilyet csinálni. A legnagyobb félelmemet az okozta, hogy a rendfokozatokat egyáltalában nem ismertem. De azért igyekeztem, hogy az „első szereplésem” jól sikerüljön. Otthon elmagyaráztattam édesapámmal, hogyan kell jelentkezni – már ahogyan ő emlékezett rá katona korából –, és miről ismerem meg, ki a legmagasabb rendfokozatú. Mire azonban a Pest megyei Parancsnokság irodáinak bejáratához érkeztem, úgy éreztem, hiábavaló volt az otthoni „korrepetálás”, mert mindent elfelejtettem. Aztán utoljára egy mély lélegzetet vettem, és bekopogtam az ajtón. A jelentkezés úgy-ahogy sikerült. A megyei parancsnok elvtárs kedvesen elbeszélgetett velem, és hasznos tanácsokkal látott el az elkövetkező időkre. Elmondta, hogy Szobon irodában fogok dolgozni, igyekezzek mindent jól megfigyelni és megtanulni, a kérdéseimmel pedig bátran forduljak a kollégáimhoz. Szobon nagyon kedvesen fogadtak. A munkatársaim készségesen megmutattak mindent, igaz, az első két hétben még önálló feladatokat nem bíztak rám. Aztán már lassan kezdtem megismerkedni az ügykezeléssel, a hivatalos levelezés formáival, és önállóan is megpróbáltam egy-egy dolgot elintézni. Ezeket mindig megmutattam a kollégáknak, akik az előforduló hibákat kijavították. Az előképző tanfolyamot sikeresen elvégeztem, és megkaptam az egyenruhát is. Az első napokban nagyon furcsán éreztem magam benne, de most már az a szokatlan, ha civilben vagyok. Minden vágyam az, hogy az utasforgalomba kerüljek, mert szerintem a mi munkánk legszebb része az utasvizsgálat. Hogy ez a vágyam teljesüljön, szorgalmasan tanulok németül, tanulmányozom a büntető, és az utasforgalommal kapcsolatos rendelkezéseket. Ez a néhány hónap, amióta a testületben dolgozom, nagyon gyorsan eltelt. Úgy érzem, hogy sokat tanultam, és még mindig nem tudok semmit. Persze, évek szükségesek ahhoz, hogy majd úgy gondolhassam: tudok is valamit. Évek, melyeket itt, a testületben becsületes munkával akarok eltölteni. Bezeczki Judit őrv.
Kiadja a VIVA Média Holding, 1135 Budapest, Szegedi út 37–39. Telefon: 288-7700 • Felelős kiadó: Moldován Tamás vezérigazgató • Felelős szerkesztő: Czikora András, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetsége elnöke • Szerkesztő: Bogschützné Gados Júlia • Szerkesztőbizottság: Dr. Kaizinger Tibor, Géczy Attila, Horváth Zoltán, Varga Imre, Dr. Bálint László György
