Köszöntő. Az építő mester. Rt. Tisztelt Olvasó!

CÉGTÖRTÉNET

Köszöntő Tisztelt Olvasó! 65 év hosszú idô, közel egy emberöltô az egyén életében. 65 év nem kevés sem egy település, sem pedig egy ország életében. Ám 65 év elegendô arra, hogy megfejtse egy vállalat múltját, értékelje jelenét és bizakodással nézzen jövôje elé.

Az építő mester ®

A ZÁÉV 65 éves fennállásának évfordulóján építôipari társaságunk számvetéssel él. Szeretettel emlékezünk hajdani kollégákra, egykorvolt technológiákra, emléklapok dicsérô szavaira, emblematikus épületekre és szakipari elismerésekre. Tudjuk, mennyit köszönhetünk az elmúlt évtizedek erôfeszítéseinek, az örökös útkeresésnek, a sosem szûnô tenni akarásnak. Nem csodálkozunk hát, hogy a ZÁÉV kollektívája olyan összetartó közösséggé kovácsolta a vállalatot, amelyhez tartozni mindig is rangot jelentett. A visszatekintés nemcsak a kedves emlékek felidézésére alkalmas, arra is lehetôséget nyújt, hogy egy pillanatra megállítsuk a gyor-

san pergô idôt, s bátran barangoljunk a megrekesztett hat és fél évtized ösvényén. Elsárgult iratok, hatalmas tervrajzok, fekete-fehér fényképek és jegyzôkönyvek a tanúi a régvolt korszakának, ám ez a korszak mégiscsak itt van a jelenben. Hisz’ a ZÁÉV építette létesítmények napjaink szerves részét képezik: hol egy belváros rekonstrukció, hol egy egyetem, hol egy csarnok, hol egy fürdô köszönheti a létét dolgozóinknak. Méltán vagyunk büszkék arra, hogy az egykori kis építôipari csoportosulásból – több gyarapodási ciklust követôen – társaságunk mára országos vállalattá vált. Ennek a folyamatnak története van, s errôl „regél” új kiadványunk, mely sajátos lenyomata a ZÁÉV fejlôdésének, s nem hiányozhat belôle sem a nosztalgia, sem a jelenkori referenciák gyûjteménye.

Tisztelettel:

Peresztegi Imre vezérigazgató

Rt. Az építő mester


1

ZÁÉV: a folyamatos haladás és gyarapodás története Zala megyében a II. világháború elôtt jelentôsebb ipari objektum nem volt. Akkoriban Zalaegerszegen csak három kisebb teljesítményû téglagyár, Nagykanizsán pedig néhány ipari üzem mûködött, ezért az olajbányászokon kívül az építôk képezték a munkásság gerincét. A háború utáni dinamikus gazdasági fejlôdés eredményeként ugyan egész sor ipari üzem települt Zala megyébe, ennek ellenére az építôipar – amely idôközben nagyarányú fejlôdésen ment keresztül, nemcsak technikailag, hanem a létszámát tekintve is –

még hosszú idôn keresztül megtartotta vezetô szerepét. A folyamatos haladás és gyarapodás végigkíséri a Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat, majd a ZÁÉV Zrt. (továbbiakban: ZÁÉV) történetét is: a céget mindig is az építôipar élvonalába sorolták, ha teljesítményrôl, minôségrôl, munkamorálról, szervezettségrôl, közösségrôl volt szó, s ez a megítélés mit sem változott az évtizedek alatt. A ZÁÉV neve – mint márkanév, védjegy – napjainkban is ugyanolyan jól cseng, mint a XX. század második felében.

A hivatalos kezdet: 1949. szeptember 2. Göröngyös, jóllehet tapasztalatokkal teli ösvény vezetett az egykori magasépítési csoportosulástól a több ezer fôt foglalkoztató nagyvállalatig, amelynek voltaképpen több „születésnapja” is van – igaz, nem mindegyik ismert. 1949. szeptember 2-án az építésügyi miniszter aláírta a 163/8/1949. számú határozatot, amelyben Zalaegerszegen Magasépítési Nemzeti Vállalat névvel új társaság – a Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat jogelôdje – megalapítását rendelte el. Hivatalosan ettôl az idôponttól számít a ZÁÉV története, ám a tisztesség, s a tényekhez való hûség úgy kívánja, hogy szót ejtsünk a megalakulás elôzményeirôl is.

ZÁÉV székháza

2



Alapítólevél, 1949

Az egyik jelentős jogelőd: a Zalaegerszegi Építőipari Munkások Szövetkezete A ZÁÉV elsô jogelôdjének 50163/1949. sz. alapítólevelét „Zalaegerszegi Magasépítési Nemzeti Vállalat” néven bocsátották ki 1949. október 18-án – maga a cég a Zalaegerszegi Építôipari Munkások Szövetkezetébôl, valamint a szombathelyi Magasépítési Nemzeti Vállalat zalaegerszegi kirendeltségébôl alakult meg. Fontos megjegyezni, hogy nem a Zalaegerszegi Építôipari Munkások Szövetkezete volt az elsô építôipari csoportosulás a városban. Már 1906-os dokumentumok igazolják a zalaegerszegi Építômunkások Szakszervezetének tevékenységét – ugyanis a tagok a Rosenkrancz-féle vendéglô istállójában tartották vasárnaponkénti találkozóikat. Az építômunkások egyesületi buzgalmát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy saját pénzüket és munkájukat is beletéve építették fel székházukat a Jókai utcában, melynek avatását 1930. december 7-én tartották. Ezt az épületet nevezték késôbb MÉMOSZ (Magyar Építôipari Munkások Országos Szövetsége) székháznak, ahol 1946. december 1-jén Kovács Miklós, az építôipari munkacsoport elnöke a zalai építôipari szövetkezetek megalakításának tervét terjesztette a megjelent munkások elé. Végül 1947. január 12-én, ötven taggal megalakult a Zalaegerszegi Építôipari Munkások Szövetkezete. A tagok sikerrel küzdötték le a kezdeti nehézségeket, olyannyira, hogy már az elsô gazdasági évet jelentôs eredménnyel zárták (a Viktória Kereskedelmi Tudakozó részére 1948 júniusában kitöltött kérdôívbôl kitûnik, hogy a szövetkezet üzletmenetét „kifogástalannak” ítélték).

3

Felszámolják a szövetkezeti csoportosulást – Megalakul a Zalaegerszegi Magasépítési Nemzeti Vállalat

Fotó: Zala Megyei Levéltár

Zalaegerszeg, MÉMOSZ székház 1930-ban

Ezután már gyorsan peregtek az események.

A szövetkezet alapszabálya A korabeli iratok között fellelhetô a szövetkezet – kisiskolás füzetbôl készült – alapszabálya, pénztárkönyve, továbbá a tagok által a szövetkezetbe hozott eszközök és szerszámok leltára is. Ezekbôl kitûnik, hogy az építkezéshez szükséges szerszámokat és állványanyagokat maguk az igazgatóság tagjai bocsátották rendelkezésre. A szövetkezet indulásakor a tagoknak fejenként 50 forintnyi részjegyet kellett vásárolniuk, ennek a jelentôs részét a cég bejegyzésére fordították. Érdemes elolvasni az eredeti alapszabályt, hiszen némely passzusa – tartalmát tekintve – érvényesnek fogadható el napjainkban is. A II. fejezet 3. paragrafusa – némi módosítással

1949 második fele a szövetkezet végnapjainak idôszaka. Június 26-án a szövetkezet igazgatósága elhatározta, hogy az építésügyi minisztertôl a szövetkezet államosítását kéri, s egyben felajánlja a csoport vagyonát és a tagság által jegyzett részvényeket is. Másnap az igazgatóság errôl szóló levelet küldött az Építésügyi Minisztérium II. Fôosztálya Magasépítô Ipari Igazgatósága címére, miszerint „az igazgatóság tehát elérkezettnek látja az idôt arra, hogy a kitûzött feladatokat teljesítô szövetkezet átadja helyét egy magasabb színvonalú gazdasági szervnek, a Nemzeti Vállalatnak...”

– mint mai feladat hozza közel a jelenhez a hajdani alapszabályt: „A szövetkezet tárgya: az építôipar bármely szakmájába tartozó építôipari és az építôiparral rokon és vele kapcsolatos iparok ûzése, munkák vállalása, azoknak a közös termelés és üzletkezelés elvei mellett, a közérdek szem elôtt tartásával, a tagok javára történô végzése. Építôipari anyagok és szerkezetek gyártása és forgalomba hozatala. Kislakásépítô közösségek megszervezése által a lakásellátás elôsegítése. Az építôipar korszerûsítése, a szövetkezet tagjainak szakmai és kulturális nevelése, a közös termelési forma megismertetése és kialakítása.”

ZÁÉV múltidéző találkozó 2014. július 9-én, Zalaegerszegen

Az építésügyi miniszter 1949. szeptember 20án kelt 4971/1949. számú határozata alapján, az 560/1949. számú kormányrendelet értelmében a szövetkezetet felszámolták. A szövetkezet függô ügyeinek és építkezéseinek, valamint az ezzel kapcsolatos teendôknek az elvégzésével Baráth Lajost és Gózon Imrét bízták meg. A vállalat elsô igazgatója Baráth Lajos, fômérnöke Gózon Imre, fôkönyvelôje Senyei Gyula lett. A szövetkezet volt dolgozóinak többsége (munkások, mûszakiak és adminisztratív alkalmazottak) az új vállalkozás, a Zalaegerszegi Magasépítési Nemzeti Vállalat dolgozói lettek.

Fotó: Tódor Tamás

A képen (balról): Bertalan Géza, Kovács László, Péntek Gyula, Szalay Gyula, Gyöngy Zoltán, Karsa Álmos, Róth Imre, Tátrai Miklós, Soós József, Peresztegi Imre vezérigazgató, Baksa Attila az igazgatóság elnöke, Keszi Lajos

4



5

Elsőként Élüzem A Zalaegerszegi Magasépítési Nemzeti Vállalat létrejötte után máris rangos feladatok megvalósítására kapott megbízást. Az alapítás utáni években hozták létre a megye területén lévô honvédelmi létesítményeket, valamint a megye iparosításának elsô kiemelkedô bázisát, a Zalaegerszegi Ruhagyárat. A nagyüzem építése nemcsak régiós szempontból töltött be kiemelt szerepet, ugyanis az akkori években hasonló mértékû beruházásból országos viszonylatban is kevés akadt. A ruhagyár, az akkori építési technológiát és gépesítettségi színvonalat véve alapul, szinte rekordidô alatt épült fel. Ebben nagy szerepet játszott az a versenymozgalom, amely ekkor alakult ki a vállalatnál, s ez biztosította azt, hogy a ZÁÉV elsôként lett „Élüzem” 1951-ben. Az elsô megbízást további jelentôs feladatok követték: lakásépítések Zalaegerszegen, gépállomás kivitelezése Lentiben és Csesztregen, szülôotthon kialakítása Nován, versenylótelep kiépítése Rádiházán, lengyár felhúzása Mikosdpusztán, téglagyár telepítése Zalaszentgróton, továbbá üdülôk építése a Balaton partján.

Amikor lovas kocsik vitték a téglát - épül a ruhagyár Kovács László, mindenki Laci bácsija, fogalom a ZÁÉV-es dolgozók körében, ami nem is csoda, hisz’ 1950. július 4-én segédmunkásként lépett a vállalat szolgálatába, ám 1986-os nyugdíjba vonulásakor már anyagellátó osztályvezetôként búcsúzott el kollégáitól. Részt vett az egykori Petôfi laktanya, valamint a ruhagyár kiépítésében is – nála jobban talán senki sem ismeri az 1950-es évek Zalaegerszegét.

Élüzem Az élüzem négy évtizeden keresztül, 1949 és 1989 között a felsôbb irányító szervek által meghatározott célkitûzések megvalósítása terén kimagasló termelési, gazdasági eredményt elért vállalatok kitüntetô címe volt hazánkban. Az élüzem kitüntetést az illetékes (a vállalat felett felügyeletet gyakorló) minisztérium és a szakszervezet együttes döntése alapján adományozták annak a vállalatnak, amely fél éven keresztül a legeredményesebben teljesítette a megállapított célkitûzéseket (például önköltség-csökkentés, tervteljesítés, tervszerûség, exportterv teljesítése). A címmel együtt pénzjutalom is járt. A rendszerváltáskor az élüzem kitüntetés megszûnt.

- A ruhagyár kialakítása hatalmas beruházás volt, országosan is; volt idô, amikor több mint kétezer ember dolgozott az építkezésen – eleveníti fel a múltat Kovács László. – Mondhatnám úgy is, hogy zöldmezôs beruházásról volt szó, hiszen az üzem kukoricaföldre épült, így elôtte a terepet rendezni kellett. Az épületekhez kisméretû téglákat használtunk fel, melyeket akkoriban még lovas kocsik hordtak a helyszínre.

6

Zalaegerszegi Ruhagyár

Megalakul a Nagykanizsai Magasépítési Nemzeti Vállalat 1949 a magasépítési nemzeti vállalatok születésének éve volt Zala megyében. Mint említettük, 1949 ôszén megalakult a Zalaegerszegi Magasépítési Nemzeti Vállalat, melynek alapítólevelében a következô feladatot rögzítették: „magasépítési tevékenység, s ennek keretében minden olyan ipari tevékenység, amely egy építmény teljes kivitelezésével kapcsolatos”. A zalaegerszegi szervezet a Dunántúli Magasépítési Ipari Központhoz tartozott, s 1952-ig állt fenn.

Magasépítési Nemzeti Vállalat, méghozzá a Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT) Tervezési és Építési Osztályából, továbbá az államosított kisipari üzemekbôl. A dél-zalai magasépítési vállalat 1950-ben tovább bôvült a gyôri Épületszerelô Vállalat víz-, villany- és fûtésszerelô részlegének beolvadásával. A zalaegerszegi és a nagykanizsai Nemzeti Vállalatok létszáma az 1949. évi megalapításuk évében együtt több mint 600 fô volt.

1949 márciusában, a zalaegerszegi cégnél fél évvel korábban alakult meg a Nagykanizsai



7

A másik jelentős jogelőd: a MAORT Tervezési és Építési Osztálya Az olajtörténelem piros betûs dátuma 1937. november 21-e: ekkor indult meg az olajtermelés Zala megyében, méghozzá a budafapusztai olajmezôn. A Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT) Tervezési és Építési Osztályát a következô évben alapították „az olajtermeléshez szükséges vagy azt elômozdító legkülönbözôbb magas- és mélyépítési mûszaki létesítmények” tervezésére és kivitelezésére. Külön érdekesség, hogy ez a kanizsai csoport volt az elsô vidéki iroda, mely út- és magasépítési terveket is készített. A MAORT építészeti beruházásainak skálája meglehetôsen széles volt: a dolgozók la-

kásoktól kezdve vasúti töltôállomáson és szivattyúházon át csendôrlaktanyát és kultúrházat is építettek. A tervezési és építési osztály tevékenysége 1943-ban minden addiginál jelentôsebb volt: kétezer munkás és 49 tisztviselô képviselte a csoportot, több dunántúli helyszínen. A háborús, valamint a világégés befejezését követô nehézségek a MAORT-osztály sorsát is megpecsételték: az Országos Tervhivatal vizsgálatának eredményeként a dolgozók többsége átkerült a Nagykanizsai Magasépítési Vállalathoz. A tervezési és építési osztály kisebb létszámmal mûködött ezután, míg végül 1951-ben feloszlatták.

A magasépítési vállalatok csúcsteljesítményei

A nagykanizsai vállalat munkái A Nagykanizsai Magasépítési Nemzeti Vállalat dolgozói nagy teljesítményeket produkálva építették fel a létesítményeket: pontházakat 1949-ben, terményraktárakat 1950-ben, sôt, utóbbi évben el is hagyták a város határát, hisz’ Vésén, Tapsonyban, Csurgón és Felsôsegesden húztak fel gépállomásokat. A munkások 1950-ben álltak neki a kanizsai kenyérgyár, valamint a kórház építésének is. Nagykanizsán vezették be elôször a darabbér-rendszerû fizetést, melyet késôbb Zalaegerszegen is alkalmaztak. A ZÁÉV már ebben az idôszakban magáénak tudta azokat az ismérveket, melyek miatt számtalan alkalommal részesült elismerésben az évtizedek folyamán: törekvés a csúcsteljesítményre, élenjárás a technológiában, kitûnô szakmai színvonal. A társaság dolgozói akkor is a minôségre törekedtek, amikor még az újonnan alakult üzemhez tartoztak, s ugyanezt tették, amikor már megyei vállalat, illetve országos tekintetben is számottevô cég alkalmazásában álltak.

1 8

Nagykanizsa, Kőolajipari Irodaház


Az 1940-es és ’50-es évek fordulója a rekordok idôszaka – errôl a korabeli sajtó cikkeibôl is meggyôzôdhetünk, hiszen az újságírók szinte naponta beszámoltak a megfeszített munka újabb és újabb eredményeirôl. Akkoriban nem volt ritka a több száz százalékot elérô teljesítmény. Csupán néhány példa: „Az új munkamódszer diadala: 250 %-ot ért el falazásban a Magasépítési Horváth-brigádja” (Zala, 1949. november 27-ei lapszám), „Munkamódszerátadásra Nagykanizsára jön az 1210 %-ot teljesítô


Szücs-brigád” (Zala, 1949. december 4.), „Csúcsteljesítmények a kanizsai pontházépítkezésnél: Godinek-brigád: 1414 %, Szücs-brigád: 1076 %” (Zala, 1949. december 14.). Persze a zsurnaliszták nem hagyták ki az alkalmat, hogy szemléltessék a százalékok mögött lapuló teljesítést sem: a fentebb említett Godinek-Szücs brigád „párbajakor” a kanizsaiak 33 perc alatt 5 és fél téglasort tettek le, míg az egerszegiek ugyanennyi idô alatt négy téglasort

2 9

Az Építőipari Tröszt korszaka A középirányítási feladatot 1952-1954 között trösztösített építôipari szervezet keretében a szombathelyi ÉM 72. sz. Építôipari Tröszt látta el. A zalaegerszegi és nagykanizsai vállalatok 1952 októberétôl ennek a trösztnek a keretében mûködtek – elôbbi mint ÉM 72/4. sz. Építôipari Vállalat, utóbbi pedig 72/5. sz. Építôipari Vállalatként szerepelt a dokumentumokon. A zalaegerszegi társaság késôbb kiegészült az ÉM 72/6. sz. Anyagellátó Vállalat zalaegerszegi kirendeltségével. A tröszt irányítása alá tartozó 9 vállalat lényegében felölelte Dél- és Nyugat-Dunántúl építôipari tevékenységét – ezek a cégek szakosított tevékenységet láttak el. A tröszt igazgatója Góreczky Antal, fômérnöke 1953-ig Lavotta János, majd a tröszt megszûnéséig Brenner Vilmos volt. A zalaegerszegi vállalat igazgatója elsô ízben Godinek Ferenc, majd Horváth Ferenc, a nagykanizsai vállalaté pedig Dani Ferenc volt.

Megalakul az ÉM Zala Megyei Állami Építőipari Vállalat 1954 végére az építôiparban a trösztösített szervezeti formát országszerte megszüntették, és minden megye területén állami építôipari vállalatot hoztak létre. 1955-tôl tehát új idôszámítás kezdôdött az egerszegi és a kanizsai magasépítési vállalatok életében is. 1955. január 1-jén – a szombathelyi ÉM. 72. sz. Építôipari Tröszt megszûnésével – újabb szervezés eredményeként a zalaegerszegi 72/4. sz. Építôipari Vállalatból, a nagykanizsai 72/5. sz. Építôipari Vállalatból és a 72/6. sz. Anyagellátó Vállalat volt zalaegerszegi kirendeltségébôl megalakult az ÉM Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat, mint „B” kategóriás vállalat. Elsô igazgatója Osztroluczky Mihály, fômérnöke Gózon Imre, fôkönyvelôje pedig dr. Juhász Miklós volt. A közvetlen központi irányítás és felügyelet alatt álló társaság fô feladatát a kötelezôen elôírt állami építés képezte.

A megyei vállalattá alakulás idôszakában a technikai színvonal még meglehetôsen alacsony volt, ezt mutatja az is, hogy az építési tevékenységet döntôen kézi munkával végezték. Mivel földmunkagép, szállítóeszköz és emelôgép szinte egyáltalán nem állt rendelkezésre, fárasztó és kimerítô volt az akkori feladatok elvégzése. Szak-szerelôipari, mélyépítô részlegek híján a vállalat az épületszerkezetek és az épületanyagok vonatkozásában teljes mértékben szállító cégekre volt utalva. Az emelôgépek hiánya kihatott az épületek szintmagasságára is, hisz’ az alkalmazott módszerekkel csupán 2-3 emeletes házak ké-

szülhettek. A hátrányos helyzet miatt gyakorta fordultak elô balesetek. A vállalat akkori mérsékelt technikai színvonala megnyilvánult az egy fôre jutó termelési érték alakulásában is, ami 1954-ben 38.337 forint, 1955-ben 53.823 forint, 1956-ban pedig 51.724 forint volt. Az építôipari termelési érték 1954-ben 10,6, 1955-ben 32,2, 1956-ban pedig 39,2 millió forintot tett ki. Segédipari tevékenységrôl alig lehetett beszélni, ugyanis az még a 2 millió forintot sem érte el. Csupán alacsony szervezettségû gépmûhely és mûkô-, illetve betonüzem mûködött.

Családi híradó Sokan úgy tartják, hogy a ZÁÉV mindig is egy nagy családot alkotott. A cég vezetése folyamatosan támogatta az alkalmazottakat, s nemcsak a munkahelyen, hanem a magánéletben is. A boldog dolgozónál jobb reklám nemigen akadt. Ennek egyik

Daruépítés

10

Kezdetben alacsony technikai színvonal


‚‚


elsô példáját az ÉM Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat „Vállalati Híradó” címû újság 1955 novemberében megjelent lapszámában olvashatjuk, melyben egy örömteli családi eseményrôl számoltak be a munkatársaknak: „Bubits Zoltán termelési

osztályvezetô szaktársunkat kedves felesége folyó hó 2-án egy egészséges fiúgyermekkel ajándékozta meg. Ezen örvendetes családi esemény alkalmával Bubitséknak szívbôl gratulálunk, mindhármuknak jó egészséget és sok-sok boldogságot kívánunk.”

a ZÁÉV-hez tartozni mindig is rangot jelentett... 11

A ZÁÉV megerősödik Az ÉM Zala Megyei Építôipari Vállalat megalakulását követô évtized a cég megerôsödésérôl szólt. A technológiai fejlôdés, a dolgozói létszám gyarapodása, a tapasztalatok bôvülése, az új metódusok alkalmazása, a tevékenységi kör növekedése mind hozzájárult ahhoz, hogy valamivel több, mint tíz év alatt a vállalat olyan szintet érjen el, aminek köszönhetôen „A” kategóriába sorolják át. Ennek a periódusnak a nyomát számos épület ôrzi a megyében. Csupán néhány példát említünk: az Ady mozipalotát 1956ban építették fel a megyeszékhelyen, a nagykanizsai Sörgyárat 1960-ban fejezték be, 1965-ben avatták a zalaegerszegi autóbusz-pályaudvart és az Arany Bárány Szálloda új szárnyát. A tömeges kézi betonkeverést felváltotta a gépi, az elôregyártott elemeket pedig már nem kézzel szállították az emeletekre, hanem emelôrudakkal és –himbákkal mozgatták. Az addigi lovas kocsik helyett a munkahelyeken megjelentek a gépi szállítóeszközök. A nehéz fizikai erôkifejtést igénylô munkafolyamatokat gépesítették: a vállalat a külsô és belsô anyagmozgatás könnyítésére autódarukat, dömpereket, villamos targoncákat, kút- és egyéb mélyalapozáshoz alkalmas kotró és más berendezéseket vásárolt.

A tröszti irányítás éveiben a vállalat tevékenysége csak néha volt gazdaságos: az éves mérlegek szinte évrôl évre veszteséget mutattak. Ám az ÉM Zala Megyei Építôipari Vállalat már az elsô évben, 1955-ben nyereséggel zárt. Az 1956-os esztendô I-III. negyedéve is pozitív eredményeket mutatott, igaz, azt az akkori forradalmi események lerontották. A gazdaságot ért károk helyreállítása a beruházási tevékenység visszaesését vonta maga után, s a foglalkoztatottak nagyarányú leépítését váltotta ki – ekkor a munkások és az alkalmazottak mintegy 30 százalékának az elbocsátása vált szükségessé. Az 1956. évi események utáni elsô évben a vállalat termelése 27 millió forint volt, ami 1958-ban 45 millió forintra, 1959-ben 81 millió forintra, 1960ban pedig 182 millióra emelkedett. A vállalatnak ez volt az egyik legdinamikusabb szakasza, hisz’ a termelés évrôl évre szinte megduplázódott. A volumen és termelékenység növekedésében nagy szerepe volt a végrehajtott gépesítésnek. Például az egy építôipari munkásra jutó termelés 1957-ben 66.402 forint volt, ami 1958-ban 78.295 forintra, 1959-ben 122.512 forintra, 1960-ban pedig 130.282 forintra változott.

Zalaegerszeg, Ady Mozi, Csemege Áruház

Szervezeti fejlesztés a vállalatnál A vállalat igazgatója 1957-ben Baráth Lajos lett (ô 1962-ig látta el a vezetôi feladatokat), a fômérnöki beosztásban 1958-ban Király Lajost köszöntötték. Ezekben az években került elôtérbe az építôipari szervezés fejlesztése is. A napi munkaelosztásról áttértek a hosszabb idôszakra szóló munkahelyi feladat-meghatározásra. Elkezdôdött a brigádok szervezése, s azok szervezeti rendszerének a kiépítése. Létrejött az építésvezetôségi – középvezetôi – szervezeti egység, amely késôbb, a vállalat továbbfejlôdésekor lehetôvé tette a zalaegerszegi, nagykanizsai és keszthelyi fôépítésvezetôségek felállítását. A mezôgazdaság átalakításának idôszakában a vállalatra igen jelentôs feladat hárult. Az 1959. és 1960. évi munkák nagy hányadát a termelôszövetkezeti létesítmények építése tette ki, elsôsorban Zala megyében, de jelentôs számban Veszprém megye területén is. A ’60-as években a kor igényeinek megfelelôen a vállalat fô feladata a megnövekedett lakásépítési igény kielégítése volt. Az építési magánvállalkozások felszámolása után a ZÁÉV egyedül uralta a Zala megyei építési piacot. A megyében létrehozott további építôipari vállalatok (a Zala Megyei Tanácsi Tatarozó Vállalat és az Építôipari Szövetkezet) gyakorlatilag nem jelentettek konkurenciát a számára. A töretlen fejlôdésnek köszönhetôen a ZÁÉV a késôbbi évtizedekben is ügyesen kezelte az ágazati versenyhelyzetet, s ez nem változott napjainkban sem.

Nagykanizsa, Sörgyár

12



13

Újabb beolvadás a cégbe 1960 decemberében miniszteri utasítás értelmében az ÉM 4. számú Mélyépítô Vállalat január 1-jével beolvadt a Veszprém Megyei Állami Építôipari Vállalatba. Ennek következményeként az ÉM. 4. számú Mélyépítô Vállalat zalaegerszegi fôépítésvezetôsége 1961. január 4-én beolvadt a ZÁÉV-be, s ugyancsak ekkor került hozzá a 4. számú vállalat tapolcai és sümegi építésvezetôsége is. Az átalakulás, bár nem ment nehezen, nem volt zökkenômentes: fennmaradt dokumentumok bizonyítják az átadás-átvétellel kapcsolatos problémákat – akár egészen triviális esetrôl is jegyzôkönyvet készítettek, mint például, hogy egy asztali tûzhelyet Balatonalmádiban állóeszközként tartottak nyilván, de Zalaegerszegen fogyóeszköznek ítélték.

A vertikumok kialakulása A dinamikus fejlôdés sürgette az építés-szerelés ipari hátterének a megteremtését. Megyei vállalattá alakulásakor a ZÁÉV csak magasépítési feladatok ellátására volt alkalmas. A szakipari, szerelôipari, valamint mélyépítési munkákat alvállalkozásba kellett adnia, ami rendszerint a határidôk elhúzódásával és tetemes bürokráciával járt, az épületszerkezeteket pedig szállító vállalatoktól kellett beszereznie. Ezért a zalaegerszegi és a nagykanizsai vállalatok összevonásával létrejött megyei vállalat vezetôinek egyik fô törekvése a vertikalitás kialakítása volt. A vállalat az 1960-as évek elejétôl fokozatosan hozta létre szak- és szerelôipari szervezeteit, melyeket olyan szintre emelt, hogy egykét speciális szakmát (például a kôfaragó, a liftszerelô) kivéve minden építési feladatot képes lett saját szervezetével megvalósítani. Különösen számottevô volt a szerelôipari szervezete, amely a hagyományos épületgépészeti munkákon túl technológiai szerelési feladatok elvégzésére is alkalmassá vált. Ugyancsak

14

jelentôs volt a vállalat életében a mélyépítési tevékenység, így a ZÁÉV a térség közmûellátottságának fejlesztésében is jelentôs szerepet játszott. A segédipari vertikumok – asztalos, lakatos és betonipari üzemek – fokozatosan alakultak ki. A vállalat ettôl kezdve már függetleníteni tudta magát a szállítók által diktált feltételektôl. Nagykanizsán korszerû asztalosüzemet hozott létre: itt különbözô épületberendezések (például beépíthetô lakásbútorok, szobai és irodai szekrények) és más garnitúrák készültek. A vállalat legnagyobb segédüzeme a zalaegerszegi lakatosüzem volt: itt állították elô azokat a vasszerkezeteket, fém nyílászáró szerkezeteket, portálokat, amelyek a saját építkezéshez voltak szükségesek. Létrehozott a vállalat egy tokozott berendezéseket gyártó üzemet is az elektromos elosztó és kapcsoló berendezések gyártására: ez az egység a saját szükségleten felül más építôipari szervezetek részére is képes volt termelni.


A segédüzemi vertikumok fejlôdésére jellemzô, hogy 1957-ben a termelés volumene csak 2,5 millió forint volt, ami 1960-ban már 21,8 millió forintot tett ki. A vertikális szervezet fontos – az építômunkát gyorsító – részét jelentették a zalaegerszegi, nagykanizsai és keszthelyi fôépítésvezetôségek területén létrehozott betongyárak és habarcskeverô telepek, valamint a nagy mennyiségû betont igénylô munkahelyeken mûködtetett automata betongyárak. Ezek már az 1960-as évek elejétôl biztosították az építmények megvalósításához szükséges mennyiségû és minôségû betont és habarcsot, ami nagy elôrelépés volt a minôség javítása és az emberi erô kímélése tekintetében. A második, még fejlettebb asztalosipari üzem az 1970-es évek második felében létesült a nagykapornaki vasútállomás mellett. Ott gyártották magyar és olasz gépsorokon, szalagszerû

termelési folyamatban az építkezésekhez szükséges belsô és bejárati ajtókat, fokozott légzárású ablakokat és egyéb nyílászáró szerkezeteket. Ugyancsak Nagykapornakon épült meg a vállalat betonelem elôregyártó ipari üzeme, ahol az alagútzsalus technológiával épített házak hôszigetelt homlokzati paneljai, belsô vasbeton válaszfalai, és késôbb a homlokzati kéregpaneljei készültek. Saját technológiai fejlesztések alapján megindult a (nem tipizált) csarnokszerkezetek rúdelemeinek (pillér, gerenda) gyártása, kiegészülve egyéb, olyan egyedi elôregyártott építô elemek készítésével is, amelyeket máshol nem lehetett beszerezni. Az akkori mintegy 100 milliós építôgéppark folyamatos üzemelését szolgálta a TMK üzem, amely 1969-tôl létezett. A mûhely dolgozói gondoskodtak a géppark üzemképességérôl, s elvégezték a szükséges felújításokat és karbantartásokat.

Gigantikus csarnokban kapott helyett a ZÁÉV lakatosüzeme Szalay Gyula 1959-ben került a ZÁÉV-hez, 1996-ban pedig a vállalat egyik cégének, a Zalafém Kft.-nek az igazgatójaként vonult nyugdíjba. Fô „specialitása” az acél tartó- és tetôszerkezetek magas színvonalú megépítése volt. Egyik híres munkája, a nagykanizsai izzó- és üveggyár tetôszerkezete akkoriban (az 1970-es években)


komoly feladat elé állította a ZÁÉV-et. - Nehézséget okozott a 33 méter fesztávolságú tetôszerkezet kiépítése, de szerencsére megoldottuk azt is – meséli Szalay Gyula, majd tovább sorolja az építôipari „kuriózumként” számon tartott méreteket. – Nagykanizsán 24 méter x 260 méteres csarnokok épül-

tek, ahová még az üvegfalakat is mi gyártottuk. Mint az egykori igazgató elmondja, ahhoz, hogy a hatalmas igényeket kielégítsék, rengeteg dolgozót foglalkoztattak a zalaegerszegi lakatosüzemben. A háromezer négyzetméteres csarnokban – fénykorában – nem kevesebb, mint 200 fô szorgoskodott.

15

Téglablokk: megoldás az anyaghiányra Nagykanizsa, Tungsram gyár

Nagykapornak, ZÁÉV Ipartelep

ZÁÉV: „A” kategóriás magasépítési vállalattá válik A ZÁÉV megalakulása idôben egybeesett a megyében megindult, kezdetben szerény ütemû, majd mind dinamikusabb fejlôdéssel. A vállalati szervezet folyamatosan fejlôdött, növekedett: munkájának eredményeként új gyárak és mezôgazdasági üzemek jöttek létre, új iskolák és mûvelôdési házak emelkedtek, kórházak épültek, új lakóházak színesítették a településeket. A gombamód szaporodó ZÁÉV-es épületek is jelezték, hogy a vállalat nemcsak házakat húz fel, hanem egyúttal városképet is formál. Mindennek köszönhetôen 1968-ban az építési és városfejlesztési miniszter a 642/1968. számú határozatával a vállalat nevét Zala Megyei Állami Építôipari Vállalatra változtatta, majd a 3678/1968. III. 25-i rendeletével, 1968. január 1-i hatállyal a vállalatot „A” kategóriába sorolta. A vállalat – hogy a vele szemben támasztott egyre növekvô követelményeknek eleget tehessen – intenzív kapacitásfejlesztést hajtott végre. A termelés 1957-ben folyó áron szá-

16

mítva még csak 27 millió forintot tett ki, ami 1968-tól már meghaladta a fél milliárdot, 1976-tól az egymilliárdot, 1987-tôl a másfél milliárdot, 1991-ben pedig elérte a kétmilliárd forintot. A teljes termelés 2000-ben közel 10 milliárd forintot tett ki, két évvel késôbb pedig megduplázódott. Az 1950-es évek végén, '60-as évek elején a munkaerô szinte korlátlanul állt rendelkezésre. A munkások létszáma az 1957. évi 596 fôrôl 1958-ban 676 fôre, 1959-ben 1.209 fôre, 1960-ban pedig 1.788 fôre emelkedett. Az 1970-es évek elsô felében a megyében több építôipari szervezet mûködött, melyek együttes létszáma elérte a hétezret. Ekkoriban az összes építôipari munkás több mint felét, 4.000 munkavállalót foglalkoztatott a ZÁÉV (1974-ben például az összes dolgozói létszám elérte a 4.157-et). 1980-ban még jóval háromezer fölött volt a foglalkoztatottak száma, 1990-ben 2.300 alá csökkent, 2000-ben pedig 555 fô volt.


Maga az anyagbeszerzés másképp zajlott, mint manapság: Kovács László anyagellátó osztályvezetô szavaival élve a régi érában „a vevô futott az eladó után”. A vállalat legnagyobb anyagbeszerzési forrását Budapesten találták meg: az ÉPTEK-nél szerezték be azokat az eszközöket, anyagokat, melyeket még nem tudtak elôállítani a ZÁÉV berkein belül. - Az anyaghiányra megoldást jelentett a téglablokkos építési mód bevezetése hangsúlyozza Kovács László. – A blokkokhoz szükséges téglát Zalaegerszegen, az Alsóerdôn található üzemünkben állítottuk elô, majd cementes habarccsal rögzítettük azokat keretbe. Hogy az igényeket ki tudjuk elégíteni, több méretben is készítettünk téglablokkokat.


A téglablokkos építési mód bevezetése A vállalat 1949-ben történt megalakulásakor a dolgozók még hagyományos módon, nehéz fizikai megerôltetéssel végezték a munkájukat. A segédmunkások meszet oltottak, habarcsot kevertek, a kômûvesek kézzel rakták egymásra, magas falakká formálva a téglasorokat. Késôbb azonban forradalmi változáson ment keresztül a technológia. Az 1960-as években az építési igények megnövekedtek, s ezt a vállalatnak is tekintetbe kellett vennie. Mivel a termelési kapacitás extenzív növelési lehetôségei kimerültek, mindinkább elôtérbe került a korszerû építési módok alkalmazásának a szükségessége. Ezt segítette elô 1963-ban a téglablokkos építési mód, melyet országos szinten a ZÁÉV vezetett be elsôként. Ezután mind nagyobb mértékben jelent meg az üzemileg elôregyártott váz- és födémszerkezeteknek az alkalmazása, valamint az egyre magasabb fokú gépesítettség feltételeinek a megteremtése. A Zalaegerszegen, Nagykanizsán és Keszthelyen ekkor létrehozott úgynevezett blokküzemeket a vállalat másfél évtizeden keresztül mûködtette. Az építômunka gyorsítása, valamint az új technológiák elterjesztése érdekében a vállalat 1968-ban létrehozta a mûszaki tervezô részlegét. Ennek a szervezetnek elsôsorban az volt a feladata, hogy a mûszaki fejlesztés keretébe tartozóan olyan kiviteli terveket készítsen, melyek fejlettebb építési technológiával építhetôk, és amelyek elôrelépést jelentenek a nagyobb termelés biztosítása, az építési idôtartam csökkentése és a termék minôségének javulása érdekében. Mind a téglablokkos építési mód, mind pedig a késôbb bevezetett Outinord technológia Király Lajos igazgatósága alatt öregbítette a ZÁÉV hírnevét. Király Lajos 1962-tôl 1975-ig volt a vállalat élén.

17

A francia alagútzsalus Outinord technológia A ZÁÉV folyamatosan stabil helyzetét és jól csengô nevét többek között annak is köszönheti, hogy képes volt alkalmazkodni a folyamatosan változó körülményekhez és igényekhez, sosem volt rest a változtatásra és a befektetésre. Az idô mindig a vállalatot igazolta. Jól példázza mindezt a francia Outinord rendszerû alagútzsalus építési technológia bevezetése. A gazdaságban egyre nagyobb mértékben kialakult munkaerô-kereslet hatására már az 1960-as évek végén munkaerôhiánnyal küzdött a vállalat. Ebben az idôszakban évrôl évre jelentôs mértékben növekedett a vállalat lakásépítési kötelezettsége, ezért választania kellett egy olyan új technológiát, amelynek használata lehetôvé teszi a zalai lakásigények teljes kielégítését. A döntést a helyi adottságok és a fellelhetô anyagok erôsen befolyásolták – így került a képbe az Outinord technológia, melynek hatékonyságát a késôbbi számszaki adatok is hitelesítették. A ZÁÉV az 1960-as évek elejéig a hagyományos falazásos módszerrel évente 250-300 lakást épített. Késôbb az általa kifejlesztett téglaközépblokkos technológiával már évi 500-600 lakás elkészítésére vállalkozott. Mindez azonban kevésnek bizonyult a ’70-es évek igényeihez, amikor is a cégnek évente több mint 1.000 lakás megépítése lett a feladata. Az Outinord építési rendszer egyaránt alkalmas volt tömeges lakásépítés megvalósítására, lakótelepek, foghíjak beépítésére, sorházak, középmagas épületek kialakítására. Mûszaki paraméterei nagyobb szabadságot engedtek

18

a tervezônek és a kivitelezônek a racionális alapterületû lakások, illetve lakóépületek tervezésére és változatos telepítésére, valamint az esztétikus homlokzatok, továbbá a variálható hangulatos városképek kialakítására. A Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat elsôk között vállalkozott az új lakásépítési módszer meghonosítására és elterjesztésére, amely több mint két évtizeden keresztül meghatározó volt a megye lakásépítésében, s tette országosan elismertté és elsôvé ebben a technológiában. Tervezô-fejlesztô mérnökei és gyakorlati szakemberei 1968-ban az elsô garnitúra Outinord alagútzsalus szerkezetek, sablonok, szerszámok és gépek megvásárlásával egyidejûleg elkezdték az alagútrendszerû lakástípusok tervezését és kísérleteit. A kivitelezés hasonlóan bátor vállalkozás volt. A vállalat legjobb szakemberei (mérnökök, fôépítésvezetôk, építésvezetôk, mûvezetôk és kiváló szakmunkások) vállalkoztak az új módszerek megtanulására és az új munkafolyamatok kialakítására – Zalaegerszegen, az egykori Fürst Sándor utcai (ma Vizslaparki út) tízemeletesek építkezésénél francia tolmács segítségével tanulták a tudnivalókat a külföldi mérnököktôl. Az alagútzsalus építési mód alkalmazásával a termelékenységi hatásfokot 30-40 százalékkal lehetett növelni a lakásépítés területén, ami a szak- és szerelôipari szervezeteinek létrehozásával késôbb lényegesen tovább emelkedett. Emellett javult a lakások minôsége, felszereltsége és jelentôsen csökkent az építési idô is. A fejlôdést jól jelzi, hogy amíg a téglablokkok felhasználásával egy lakás elkészítésének az


ideje átlagosan meghaladta a 2.200 órát, addig zsalumozgatás programját, és sikerrel megvalóaz Outinord rendszerû alagútzsalus technológi- sították az új technológia alkalmazását. ával ugyanez az idô 1.400 órára csökkent. Az Outinord alagútzsalus technológia mellett a A szakemberek tudását, erejét, képességét ala- cég a BATIMETAL és a magyar fejlesztésû PEVA posan próbára tette az újabb és újabb építési rendszerek alkalmazására is áttért, sôt azok eljárások bevezetése, de ôk mindvégig megfe- vállalati fejlesztésére is gondot fordított. Akkor leltek az egyre növekvô követelményeknek. Az készültek a tapolcai Y-házak és olyan jelentôs alagútzsalus technológia bevezetése mûszaki szállodák, mint a hévízi Hotel Thermál, a Honfejlesztô szakemberek foglalkoztatását és komp- véd, a Bányász és a SZOT üdülôk, s még szálex munkaszervezet kialakítását tette szüksé- mos más létesítmény. gessé, akik kidolgozták épülettípusonként a

Tapolca, „Y”-házak (328 lakás)

Alagútzsaluzás – az Építôipari Kislexikon magyarázata szerint: „Acélszerkezetû, összeépített nagytáblás emeletmagas fal- és födémzsaluzat. Az egy vagy két darabban daruval áthelyezhetô szerkezetet fôleg harántfalas épületek teherhordó vázának öntött építési módjához alkalmazzák (vagy alkalmazták). Forgási sebességének növelésére a betont mesterségesen érlelik (fûtött légtér, gôzölés, kötésgyorsítók, elektromos hôkezelés), ezért 24-48 óra után kizsaluzható.”


19

Újítások a ZÁÉV-nél

„Új, változatos, gazdaságos az alagútzsalus technológia” Az alagútzsalus technológia ragyogó lehetôséget adott a megye nagyobb városaiban a lakótelepek kialakításához. Hangulatos utcasorok, változatos épülethomlokzatok, színes belsô terek tették, teszik érdekessé, egyedivé, emberközelivé az alagútzsalus szerkezetû épületeket és városrészeket. Utóbbira remek példa Landorhegy, Zalaegerszeg külön szeglete (egykoron kukoricás, szántóföld), ahol hatezer lakást adtak át a ZÁÉV dolgozói határidôre. A lakótelepen nemcsak lakásokat építettek, hanem „minden megtalálható” itt: játszóterek, orvosi rendelô, gyógyszertár, posta, ABC áruház, hússzaküzlet, divatüzlet, virágbolt, mûvelôdési központ. Mint a vállalat üzemi lapja, a Zalai Építôk 1982. júliusi száma beszámol róla, az építkezés idején a leendô

lakók gyakran érdeklôdtek, sôt, arra is akadt példa, hogy maguk is segédkezet nyújtottak a befejezô munkálatoknál. A ZÁÉV az alagútzsalus építési technológiával 1971-tôl 1985 szeptemberéig 11.127 lakást készített el az országban – szép kivitelben, jó minôségben és versenyképes áron. Nem mellékes tény az sem, hogy a vállalat nívódíj kitüntetést kapott az alagútzsalus szerkezetû hévízi Hotel Thermál, a Bányász üdülô és a zalaegerszegi városközpont üzletei és lakásai miatt. Nem csoda, hogy a vállalati újság 1985 szeptemberében egész oldalas cikkben foglalkozott a módszerrel – az írás címe a következô volt: „Még ma is új, változatos, gazdaságos az alagútzsalus technológia”.

Hévíz, Thermal Hotel

20


Egy épület, négy évtized – építkezés egykoron és napjainkban Gyöngy Zoltán legelsô és nyugdíjba vonulása elôtti utolsó munkája is a zalaegerszegi kórház szülészetéhez kapcsolódik: a ZÁÉV 1953ban építette fel az egészségügyi osztály épületét, majd az 1990-es években felújította azt. - A szülészet kialakításakor hagyományos téglaépülettel kellett számolnunk, sôt, még az építmény alapja is téglából állt, nem pedig betonból – emlékszik vissza a kezdetekre Gyöngy Zoltán, aki fôépítésvezetôként ment nyugdíjba, ám egészen 1998ig aktív dolgozója maradt a vállalatnak. – Negyven évvel késôbb, a szülészet felújításakor már teljesen más anyagokkal dolgoztunk, például a padlóburkolat mázas kerámiából készült. Gyöngy Zoltán a megyeszékhelyi Hûtôház építéséért kormánykitüntetést kapott, ám ô az alagútzsalus technológiával felépült lakásokról is büszkeséggel beszél. Nagy számot említ: gárdája a ZÁÉV berkein belül összesen 2.008 alagútzsalus lakást húzott fel.


A ZÁÉV „kicsiben” is szívesen fogadta az újításokat. A társaság dolgozói már kezdetektôl fogva szívesen hozakodtak elô újabb és újabb ötletekkel, amelyek alkalmazásával meggyorsítottak egy eljárást vagy megkönnyítettek egy munkafolyamatot. A vállalat mind erkölcsi, mind anyagi értelemben honorálta a saját kútfôbôl kipattant újítási terveket, javaslatokat, miközben a többi kollégát kapacitálta a használható ötletek munkavégzésbe történô beillesztésére. Az egyik 1949. decemberi ötlet sikerét nem is percekben, hanem egyenesen órákban mérték, hisz’ a falrakásnál falazóléceket alkalmaztak, ami miatt a munkaidô lényegesen lecsökkent. Elôfordult, hogy forintban fejezték ki a „találmány” értékét, mint 1949 decemberében is, amikor egy asztalos daraboló készüléke évi 2.500 forintos megtakarítást hozott a vállalatnak. A ZÁÉV igazán büszke lehet arra is, hogy az Építéstudományi Intézet négy nagykanizsai újítást fogadott el, melyeket meg is jelentettek az 1949. évi magasépítési ipari újítások gyûjteményében további 307 újítással egyetemben. 1978 júliusában a következôk kerültek fel a vállalat újítási listájára: egyetemes vágógépre szerelhetô hajlító, tôcsavarok utólagos gyors beépítése. A ZÁÉV üzemi lapja 1989 szeptemberében is beszámolt az elfogadott új ötletekrôl, mint a pipántfurat sorozatfúró elkészítésérôl, továbbá a betontechnológiai üzemek nyilvántartásának számítógépes rendszerérôl.

Zalaegerszeg, Kórház szülészet

21

Amikor a ZÁÉV egy év alatt „felépített egy fél várost” Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Keszthelyen több városi lakótelepet, Hévízen, Lentiben és Sármelléken pedig számos lakóépületet, továbbá azokhoz kapcsolódó iskolákat, diákotthonokat, óvodákat, bölcsôdéket és kereskedelmi egységeket épített a ZÁÉV, amelyek nyomán jelentôsen megváltozott a települések arculata, s átalakult azok környezete. A vállalat munkájának fontos területe volt, s a fejlôdés nagyszerû bizonyítéka a nagy ütemben folytatott lakásépítés, amivel 1960 óta foglalkozott intenzívebben. Az átadott lakások száma folyamatosan növekedett, a csúcs években meghaladta az 1.000 lakást. A vállalat egyik legnagyobb sikerét 1981-ben érte el, amikor is a dolgozók az éves lakásépítési feladatot egy hónappal korábban teljesí-

tették, így december 2-ára összesen 908 lakást adtak át a megyében (ebbôl 864 alagútzsalus technológiával készült).

A gombamód szaporodó ZÁÉV-es lakások idôszakának sokat emlegetett alanya Farkas József, aki 1975-tôl 1987-ig igazgatóként, majd ezt követôen 1989-ig vezérigazgatóként látta el a feladatait. Az ô vezetése idején történt, hogy a ZÁÉV irányítási formája 1986. május 22-én

jelentôsen megváltozott, amikor is Vállalati Tanács általános vezetésével mûködô állami vállalat lett. A Vállalati Tanács 1990 szeptemberében 22 fôvel újjáalakult, és a részvénytársasággá történô átalakulásig vezette a vállalatot.

Ha számításba vesszük, hogy 1980-ban egy háztartásra 3 személyt tartott nyilván a Központi Statisztikai Hivatal, akkor a vállalat 1981ben több mint 2.700 ember számára biztosított lakást – utóbbi adat pedig megegyezik Hévíz 1980-ban nyilvántartott lakosságának a felével. A lakásbôvülésnek köszönhetôen csökkent az egy lakásra jutó lakók száma Zalában: míg 1949-ben száz lakásra 401 lakót regisztráltak, 1960-ban már csak 368-at, 1970-ben 341-et, 1980-ban 322-t, 1990-ben 293-at, 2001-ben 278-at, 2011-ben pedig már csak 251-et (a KSH nyilvántartott adatai szerint). Zalaegerszeg, Városközpont (lakások és üzletek)

Megéhezett az éjjeliôr – színes hír 1964-bôl

Farkas József vezérigazgató díjat ad át

22


Az ÉM Zalai Építôk címû üzemi híradó lapszámait böngészve különös cikkre bukkanunk: az 1964. évi harmadik megjelenésben egy sajátos „egyéniség” fegyelmi határozatát közölték: „Sokan vagyunk ennél a vállalatnál; a sok ember között mindig akad olyan, aki hibázik. Ki nagyobbat, ki kisebbet. A büntetést is eszerint


méri az I. fokú Fegyelmi Hatóság. Az alábbi ismertetést azért adjuk, hogy okulásul szolgáljon mindenki részére.” Az egyik éjjeliôr „munkafegyelem sértés miatt írásbeli megrovást kapott. Éjjeliôri szolgálata közben szabadban rakott tüzet, s ott szalonnát sütött.”

23

Ipari üzemek építése

Heti 48, 44, 42, végül 40 óra – változik a munkaidô A ZÁÉV 1970. január 1-jétôl tért át – a kormányhatározatoknak megfelelôen – a csökkentett, 44 órás munkahétre (egészen addig heti 48 órát kellett a dolgozóknak teljesíteniük). A társaságnál akkoriban kiszámolták, hogy a heti 4 órás munkaidô-csökkentés 302 fô munkájának a kiesését jelentette, hisz’ a munkaidôalap 8,1 százalékkal rövidült. A „hiányzó” munkát mûszaki és szervezési intézkedésekkel pótolták: a hagyományos építési mód csökkentésével, újabb kisgépek széles körû alkalmazásával, továbbá a munkaidô jobb kihasználásával. A következô csökkentésre több mint tíz évet várni kellett, amikor is a kormány döntött az ötnapos munkahétre való átállásról. Az elôkészületek 1981 júliusában megkezdôdtek, melynek köszönhetôen 1982. január 1-tôl a

munkaidô 44 óráról 42 órára csökkent. Ahogy akkoriban fogalmaztak: „az ötnapos munkahét bevezetésével tovább javul a dolgozók élet- és munkakörülménye”. Az áttérés alapvetô feltétele volt, hogy a vállalat termelése, jövedelme és gazdasági helyzete nem romolhat – mindez természetesen messzemenôen igényelte a munkahelyen töltött idônek a korábbiaknál is jobb kihasználását. A ZÁÉV – részletesen elemezve a feltételeket és a lehetôségeket – 1984. július 1-jével tért át a 40 órás munkahétre. Mint akkor kihangsúlyozták: a rövidebb munkaidô nem lehet akadálya a vállalati feladatok elvégzésének és a dolgozók munkabére sem csökkenhet. Hozzátették: „Az is igaz viszont, hogy a jövôben majd heti 40 óra alatt kell ugyanannyit termelni, mint az eddigi 42 órában.”

Mivel Zala megye a II. világháború elôtt az olajipart leszámítva nem rendelkezett számottevô iparral, ezért a ZÁÉV-nek az ipari üzemek építésében vállalt szerepe meghatározó jelentôségû volt. A már említett Ruhagyáron túl a ZÁÉV építette Zalaegerszegen a Zalai Kôolajipari Vállalat olajfinomító üzemét, a GANZ-MÁVAG gyárát, a Szállítógépgyárat, a Sajt- és Vajgyárat, a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat gyárát, az Egyesült Izzó és Villamossági Rt. gyárát, a Magyar Optikai Mûvek üzemét. Tófejen a csempegyár, Lentiben az Épületasztalos Ipari Vállalat gyára és a Kenyérgyár kapcsolódik a cég nevé-

A példaként felsorolt ipari létesítmények megvalósítása szakképzett gárdát igényelt. A ZÁÉV munkásai felkészültek a tipizált elôregyártott vasbeton és acélszerkezetû csarnokok szerelésére, továbbá a komplex könnyûszerkezetes épületrendszerek (CONDER, CLASP) kivitelezésére.

Mezőgazdasági létesítmények A vállalat az ipar mellett a mezôgazdaság ágazatában is otthagyta a névjegyét. Visszatekintve a múltba, szólni kell olyan fontos üzemek létrehozásáról, mint a zalaegerszegi Gabonatároló és – siló, a nagykanizsai terményraktár és gyümölcsmanipulátor, a zalaegerszegi, a zalaszentgróti és az egervári Hûtôházak, a zalacsébi nagy teljesítményû takarmánykeverô, a keszthelyi Agrártudományi Egyetem baki tangazdaságának barnakpusztai tehenészeti telepe és tömbösített sertéstelepe, továbbá több, egyenként száz férôhelyes szarvasmarha istálló.

Baki Állami Gazdaság

Zalaegerszeg, Hűtőház

24

hez. Nagykanizsán a vállalatnak köszönhetôen épült fel a Sörgyár, az Üveggyár, a Dunántúli Kôolajipari Gépgyár, a Kanizsa Bútorgyár és az Egyesült Izzó kanizsai gyára. A ZÁÉV ipari üzemek építésében vállalt szerepe döntôen hatott abban, hogy a felépített ipari létesítményekben hozzávetôleg mintegy 40 ezren dolgozhattak.



25

A ZÁÉV-középületek Jóllehet Zala megye fejlôdésében meghatározóak voltak a ZÁÉV építette ipari létesítmények, a haladást mégsem csupán ezek az objektumok jelzik. A zalaegerszegi és a nagykanizsai kórházak új szárnyakkal történt bôvítése és azok felújítása példaértékû feladat volt. Zalaegerszegen a Tüdôgyógyintézet és Szociális Otthon, a Hevesi Sándor Színház, a Sportcsarnok, a TV-torony, Nagykanizsán a

Dél-Zalai Áruház, a Mezôgazdasági Fôiskola és annak kollégiuma, Újudvaron a TV-torony, Keszthelyen az Agrártudományi Egyetem egyes épületei és kollégiuma, a Színház és Mûvelôdési Ház, továbbá sok egyéb épület (mint a zalaegerszegi, nagykanizsai, keszthelyi, zajdai és sármelléki laktanya) ôrzi a ZÁÉV dolgozóinak keze nyomát.

Épül a Sportcsarnok Zalaegerszegen

Nagykanizsa, Dél-Zalai Áruház

26


A nők napján A ZÁÉV tisztelete jeléül jeles alkalomként ünnepelte meg minden évben a nôk napját. A vállalat dolgozóinak üzemi lapjában, a Zalai Építôk címû újság 1970. január-februári számában a következô írással kedveskedett a hölgyeknek: „Fehér kelyhû, szerény hóvirág, illatozó nárcisz, s ezernyi más virág díszíti a munkaasztalokat, viszi a tavasz leheletét az otthonokba. A nôket, asszonyokat és leányokat köszöntik ma szerte az öt földrész mindegyikén, munkásnegyedekben, a falvak apró házaiban egyaránt. Köszöntik azoknak unokáit, akik 60 esztendôvel ezelôtt ezt a napot ünneppé: a nôk egyenjogúságáért, a békéért, a barátságért folytatott harc ünnepévé avatták. … S legyen az úton a mai nap ne csak virágdíszes ünnep, hanem újabb erôt adó állomás is, amelyrôl az egész társadalom megbecsülésétôl, szeretetétôl övezve haladnak tovább a ... munkában.”


A Festetics-kastély felújítása A keszthelyi Helikon Szálló, a keszthelyi KPM (Közlekedési és Postaügyi Minisztérium) Szálló, a hévízi Tófürdô épületei, a hévízi Thermál és SZOT szállók, a hévízi Bányász, Postás és BM (Belügyminisztérium) üdülôk a megye és a régió egyre növekvô idegenforgalmi szerepét is jelzik. Különösen szép feladat volt a keszthelyi Festetics-kastély több mint másfél évtizeden keresztül történô, igényes felújítási munkája. A ZÁÉV keszthelyi fôépítésvezetôsége 1968 és 1984 között dolgozott a Balaton fôvárosának egyik szimbólumát jelentô Helikon Kastélymúzeum területén. A munka szakaszosan zajlott: a ZÁÉV három ütemre kötött szerzôdést, közel 62 millió forint generál értékben. A munkálatokban számos vállalat és kisiparos is közremûködött még: az Országos Szakipari Vállalat, a Kôfaragó Vállalat, a Képzômûvészeti Kivitelezô Vállalat, a Keszthelyi Városgazdálkodási Vállalat, a Keszthelyi Asztalos Szövetkezet, továbbá keramikus, fémmûves, üveges és mûlakatos iparmûvészek. A helyreállítás építtetôje a Mûvelôdési Minisztérium, beruházója – utóbb fôvállalkozója – pedig a MÛBER (Mûvelôdésügyi Beruházási Vállalat) volt. A tervezés már 1966-ban – felméréssel és hasznosítási javaslat készítésével – elkezdôdött. Figyelembe kellett venni bizonyos nehézségeket is, hiszen szerte a házban voltak lakások, még a múzeumi területen belül is. Meglehetôsen „népes” volt az épület, ugyanis az idôk folyamán mûködött itt nyomda, tervezô vállalat, kollégium, zeneiskola, honvédségi mosoda, de még légópince is rendelkezésre állt. A kastély teljes rekonstrukciója 1987 ôszére fejezôdött be. A Festetics-kastély rekonstrukciós és felújítási munkájáért a ZÁÉV-et építészeti nívódíjjal jutalmazták 1987. december 22-én az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban. A kivitelezô mellett a tervezô és beruházó vállalatok – a Középülettervezô Vállalat és a Mûvelôdésügyi Beruházó Vállalat – is részesei voltak az elismerésnek.

27

Az oroszok már a kastélyban vannak Karsa Álmos 1974-ben kezdett a ZÁÉV-nél Keszthelyen, a megyeszékhelyre öt évvel késôbb költözött, majd 1989-ben lett a vállalat termelési igazgatója, késôbb pedig mûszaki igazgatója. A Balaton fôvárosában a Festeticskastély felújítási munkálataiba csöppent bele. - Tudvalevô, hogy a kastélymúzeumba az

orosz katonaság egy híradós alakulata fészkelte be magát. Meglehetôsen áldatlan körülmények fogadtak bennünket, azonban szerencsére a könyvtárhoz nem nyúltak az állomásozók – meséli a nyugdíjas szakember. – Elôször a múzeumi, késôbb pedig az északi szárnyat restauráltuk.

A ZÁÉV Keszthelyen és környékén A keszthelyi Balaton Szálló 1971-ben befejezett felújítása is a ZÁÉV sokáig emlegetett munkája maradt, ám a vállalat bankfiókot, iskolát és kórházi tömböt is épített a magyar tenger fôvárosában. Róth Imrét 1956 júniusában vették fel a ZÁÉV-hez, ahol több mint négy évtizedig maradt, 1996 decemberében, mint termelési ellátási fômérnök ment nyugdíjba. Számos zalai, majd Balaton környéki helyszínen dolgozott: elôször a zalaegerszegi mozi építésén munkálkodott technikus-

ként, majd a kórház gyermekosztályának építésébôl vette ki a részét. - Az építôiparban mindenre muszáj figyelni – organizálni kell, ez az alfája és az omegája a vezetésnek – osztja meg hitvallását Róth Imre. – Az 1960-as évek elsô felében a Balatonra helyeztek, ahol az úgynevezett zöldlámpás kemping programban vettünk részt: – idézi fel az idegenforgalmi munkákat Róth Imre – Keszthelytôl egészen Ábrahámhegyig mi alakítottuk ki az összes kempinget.

A ZÁÉV országos vállalattá fejlődik A korabeli újságok a mából visszatekintve jelentéktelennek tûnô gondokról, csupán egy-egy ház építésérôl szóltak. Az 1960-as, ’70-es és ’80-as években azonban már gyárak, üzemek, iskolák, kórházak, mûvelôdési házak, üdülôk, szállodák, lakások és még sok egyéb létesítmény kivitelezôje volt a ZÁÉV, s nemcsak Zala megyében, hanem a Dunántúl nagy részén és a fôvárosban is – mára pedig országos vállalkozássá vált, irányítói évi 12-14 milliárd forintos árbevétellel számolhatnak. A ZÁÉV mûködési területe már az 1960-as évek elejétôl nagyobb volt Zala megyénél. Tapolcán akkortól építésvezetôsége, Budapesten pedig 1983-1989 között 250 fô körüli létszámú leányvállalata volt. Így munkájának a nyomát az ország több városában is ôrzik az általa megvalósított létesítmények. Ide sorolható Tapolcán a kiemelt állami nagyberuházásként megvalósuló Perlit- és Bazaltgyapotgyár, továbbá a la-

kások (közöttük az „Y” jelûek) és a laktanyák épületei. Veszprémben a vegyipari kollégium és a Két Tannyelvû Tetôfedô Szakmunkásképzô, Badacsonyban a felújított Kisfaludy-ház, Badacsonylábdin a Bortároló; Balatonfüreden a kórházépületek kivitelezése forrott össze a ZÁÉV nevével. Taliándörögdön az Interszputnyik Állomás, Zánkán az Úttörôváros épületei, Siófokon az Ezüstpart Szálló, Balatonlellén a Postás Üdülô bôvíti a vállalat referenciáinak a sorát. A zirci középiskola is ebben az idôszakban épült fel a ZÁÉV részvételével. Szamosszegen az 1970. évi árvíz miatt károsult összes újjáépített lakás, Pakson az Atomerômû egyes épületeinek a vasbeton-szerelési, betonozási, lakatos- és kômûvesmunkái készültek el. Budapesten rengeteg lakás és még számos egyéb településen az ott felépített létesítmények is a ZÁÉV-nek köszönhetik létüket.

Siófok, Hotel Ezüstpart Keszthely, Festetics-kastély

28



29

Árvíz pusztított Szamosszegen – nemes küldetésben a ZÁÉV Tátrai Miklós fôépítésvezetô 1958-ban kezdte pályafutását a ZÁÉV-nél, még ipari tanulóként. Nyugdíjba vonulásáig (2000ig) számos helyen dolgozott az országban, ám legszívesebben a szamosszegi feladatokra tekint vissza. Elôbbi apropóját szomorú esemény idézte elô: 1970-ben a Tisza árvize több településen is hatalmas károkat okozott, s a helyreállítási munkálatokban az állami építôipari vállalatok is oroszlánrészt vállaltak. Ezért a ZÁÉV több munkatársa Szamosszegre „költözött”, hogy újjáépítsék azt a 138 lakóházat, melyet a folyó elpusztított. - Amerre csak körülnéztem, mindenhol a vizet láttam, mintha Szamosszeg egy részét elnyelte volna a tenger – emlékezik vissza Tátrai Miklós a megérkezésre, amikor is fél nap csupán a terepfelméréssel telt el. – Heti váltásban dolgoztunk, egy idôben 40 ZÁÉV-es kolléga építette a falakat, ácsolta a tetôket, pallózta a szobákat. A munkálatok 1970 júniusában kezdôdtek, a helyi károsultak bevonásával, így a tervezett december 31-i határidô elôtt egy hónappal, novemberben sikerült lakhatóvá tenni az újonnan felhúzott épületeket.

‚‚

a ZÁÉV 138 lakóházat épített újjá az árvíz sújtotta településen...

30

Négy év Zánkán: kiemelt építkezésen a ZÁÉV

Úttörőváros Zánkán Az úttörôpark tervei már 1962-ben megfogalmazódtak, a késôbbiekben pedig egy egész várost bemutató elgondolássá növekedtek. A tereprendezés és az infrastruktúra kiépítésének kezdete 1968 ôszére esett, méghozzá a Zánka és Balatonakali községek közötti Ság-pusztán. A jövendô „város” alapkövét (mely 90 kilogrammos volt) 1969. augusztus 15én helyezték el. Az építési munkák irányításával Mayer Antal mérnököt bízták meg, a generáltervezést az Általános Épülettervezô Vállalat, míg a kivitelezési munkákat a ZÁÉV végezte 17 vállalat és szövetkezet bevonásával. Sôt, 1969-tôl önkéntes ifjúsági építôtáborok fiataljai is részt vettek a munkában. Az úttörôváros kulcsait hivatalosan 1975. május 25-én – a Nemzetközi Gyermeknap alkalmából – adta át Kádár János a gyermekeknek, egyúttal felavatva Közép-Európa legnagyobb táborát, a Balatoni Úttörôvárost.


Tátrai Miklós 1971-ben utazott Zánkára, hogy építésvezetôként segítse az Úttörôvárosban zajló – s a kormány által kiemeltnek minôsített – építkezést, amely egészen 1975-ig eltartott. Normál munkarendben átlagosan 100 ZÁÉVes dolgozó teljesített „szolgálatot” egy idôben. - Az Úttörôvárost három cég építette fel: a Délép (Délmagyarországi Magas- és

Mélyépítô Vállalat) a csatornázást, az Állami Építtetô az utak kialakítását, míg a ZÁÉV az üdülôlétesítmények építését vállalta – mondja Tátrai Miklós. – A terület nagyságát jelzi, hogy nyolc 120 személyes, továbbá nyolc 240 személyes házat kellett felépítenünk ahhoz, hogy a zánkai táborban háromezer gyermek tudjon gondtalanul üdülni.

Zánka, Úttörőtábor (nyári pavilon)


31

A ZÁÉV a Paksi Atomerőmű építkezésén A ZÁÉV több száz dolgozója közel négy és fél éven keresztül vett részt az atomerômû kiépítésében. Ilyen jelentôs, országos beruházás határidôs elkészítése átgondolt összefogást igényelt, s több építôipari vállalat koncentrált munkáját követelte meg. A ZÁÉV három dunántúli társasággal – a Gyôr, Vas és Somogy megyei Állami Építôipari Vállalatokkal – együtt közös fôépítésvezetôséget hozott létre, és így vállalt át feladatokat az egyik generál kivitelezôtôl, a 22. számú Állami Építôipari Vállalattól.

A közös fôépítésvezetôség munkatársai elsôsorban vasbetonszerelést, betonozást, lakatos- és kômûvesmunkát végeztek el három mûszakban, tíznapos munkarendben – egészen 1982. december 31-ig, amikor is levonultak az atomerômû építkezésérôl. Ekkor az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium paksi miniszteri biztosa, Baranya Sándor levélben fejezte ki köszönetét és elismerését a ZÁÉV-nek. 1983 ôszén Keszi Lajos építésvezetô miniszteri kitüntetést kapott a Paksi Atomerômû építkezésén nyújtott eredményes, sikeres munkájáért.

A Paksi Atomerômû A Paksi Atomerômû Zrt. jogelôdje az 1976. január 1-jén létrehozott Paksi Atomerômû Vállalat volt. A cég megalapítása egy új hazai iparág megjelenését jelentette, nevezetesen az atomenergia alkalmazását villamos energia elôállítására. Az erômû Beruházó Vállalatnak 4 építô és 7 technológiai szerelô vállalattal volt fôvállalkozási szerzôdése. A háttérben 14 tervezô- és kutatóintézet állt, 166 vállalat-

‚‚

32

tal és 1.723 érvényben lévô szerzôdéssel. A magyar szakembereken kívül megjelentek szovjet, lengyel, cseh, német mérnökök és szakmunkások. Az építkezésen csúcsidôben közel 10 ezer ember dolgozott. Ezt a hatalmas létszámot nehéz volt Paksra irányítani, ezért igénybe vettek több mint 1.000 fô honvédségi erôt, továbbá KISZ építkezéssé nyilvánították Paksot és a KISZ ide irányította a fiatal szakembereket.

a ZÁÉV közel öt évig képviseltette magát a paksi építési területeken...


Fotó: Atomenergetikai Múzeum

Épül a Paksi Atomerőmű

Visszaemlékezés a paksi építkezésre Keszi Lajos 1962-ben kezdte karrierjét a ZÁÉV-nél, ahol több mint négy évtizedig maradt: létesítményvezetô menedzserként köszönt el a vállalattól 2003-ban. Számos híres létesítmény építésébôl vette ki a részét (például a budapesti Nemzeti Színház, a MOM Park), a legtöbb anekdotát mégis a paksi erômû kialakításáról ismeri. Nem véletlen: a ZÁÉV közel öt évig képviseltette magát a paksi építési területeken. Egy idôben 120-150 zalai ács, lakatos, betonozó és vasszerelô dolgozott Keszi Lajos irányítása alatt, akihez még a GyôrMoson-Sopron megyébôl érkezô kollégák is tartoztak.


- Volt idô, hogy tízezren dolgoztak egy idôben Pakson. A szakemberek éjjelnappal az építkezésen voltak, 12 órás mûszakokban vettek részt, 10 + 4 napos rendszerben – sorolja a munkakörülményeket Keszi Lajos. – Mi, záévesek leginkább a reaktorterek közötti területen dolgoztunk: a keresztirányú villamosgalériákat és a speciális szellôzôközpontot készítettük. Mint Keszi Lajos kidomborítja: a paksi atomerômû legvékonyabb fala 60 cm, a legvastagabb pedig 138 cm. Az erômû épülete 129 méter széles, 504 méter hos�szú – négy reaktor található benne, mindegyikhez 2-2 generátor tartozik.

33

Leányvállalat Budapesten 1983 ismét a bôvülés éve a ZÁÉV-nél: a társaság ekkor leányvállalatot alapított Budapesten, mely április 29-én kezdte meg a hivatalos mûködését. A cég korábban is jelentôs szerepet vállalt a fôvárosi lakásépítési programban, ám idôközben létrejöttek a személyi és tárgyi feltételek, amelyek a kisvállalati formában mûködô leányvállalat kialakításához szükségesek voltak. A „C” kategóriába tartozó szervezet székhelye a VII. kerületben volt. Legfontosabb feladatai közé számított a Budapest VII. Kerületi Tanács rehabilitációs programjából évente mintegy 100 millió forintos nagyságrendû munka elvégzése. A leányvállalat 1989. február 1-jéig mûködött, akkor vagyonát beolvasztották az anyavállalatba, s építésvezetôségként mûködött tovább.

A ZÁÉV-dolgozók szociális ellátása Időutazás az 1980-as évekbe Soós József fômérnök 1970 és 2007 között dolgozott a ZÁÉV kötelékében, egészen vállalkozási igazgató-helyettesként történô nyugdíjba vonulásáig. Egyike azon szakembereknek, akik a ZÁÉV budapesti leányvállalatában is pozíciót vállaltak. - Rengeteg lakóházat építettünk a fôvárosban, az egyik legemlékezetesebb feladatunk a Petrezselyem utcai lakóépületek felhúzása volt – repít vissza a ’80as évekbe Soós József. – Két lakótömbrôl van szó, több mint száz lakással, s ami érdekessé teszi az építkezést, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat számára egy vezérlôtermet kellett kialakítanunk a házban.

A ZÁÉV a szükséges munkaerô biztosítása és megtartása érdekében folyamatosan nagy figyelmet fordított a dolgozók megfelelô szociális ellátására. A három generál fôépítésvezetôségének székhelyén (Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Keszthelyen), illetve közelében (Hévízen) az akkori viszonyok között korszerûnek számító, több száz férôhelyes állandó munkásszállói és több ezer adagos üzemi konyhái voltak. (Ezek közül a legimponálóbb az 1968-ban megépített 405 személyes zalaegerszegi szálló volt, amelynek épületében ma a Nemzeti Adó- és Vámhivatal igazgatóságát találjuk.) A nagyobb munkahelyeken dolgozók ellátásáról ideiglenes munkásszállásokat, étkezô- és egyéb szociális létesítményeket üzemeltetve, a távoli munkahelyeken pedig ilyen szolgáltatásokat igénybe véve gondoskodott. A lakóhely és munkahely

közötti közlekedést saját és bérelt autóbuszokkal tette lehetôvé minden olyan esetben, ha az szükséges volt. A vállalat mindvégig segített dolgozói lakásgondjainak megoldásában; csupán néhány számot idézünk fel: 1965-ben és ’66-ban tíz-tíz, 1968-ban és ’70-ben huszonkettô-huszonkettô, 1972-ben 84, 1973-ban 28 lakást épített fel részükre csak Zalaegerszegen. Szintén hasonló nagyságrendben épültek lakások Nagykanizsán és Keszthelyen. A dolgozók üzemorvosi és fogorvosi ellátása Zalaegerszegen, Nagykanizsán és Keszthelyen saját orvosi rendelôkben történt. Az üdülés feltételeit a ZÁÉV a keszthelyi 75 férôhelyes „Balaton” üdülôjében, valamint több külföldi „csere” üdülôben biztosította.

Budapest, Szabó Ervin Gimnázium

Keszthely, Balaton üdülő

34



35

A ZÁÉV szerepe a sportéletben

Neves elôadómûvészek a FÉK-klubban Az 1970-es és ’80-as években élénk zsibongás hangjai hallatszottak ki a ZÁÉV zalaegerszegi, Balatoni úton található munkásszállójának alagsorából, amikor is az ifjúság a FÉK-klub (vagyis Fiatal Építôk Klubja) összejövetelein gyûlt össze – akár heti több alkalommal is. Ezeken az estéken a kultúra, a zene és a tánc jutott fôszerephez. Az ifjúsági klubba nemcsak a ZÁÉV dolgozói „léphettek be”, hanem bárki, aki lazítani szeretett volna. A klub lényegét szemléletesen foglalja ös�sze az 1977. februári „mûsor”, amikor is vetített képes élménybeszámoló várta az érdeklôdôket más országok építészetérôl, a KOKO vezette „Dis (sic!) Jockey” ugyanúgy a programpaletta részét képezte, mint a GRIMASZK irodalmi színpadi est, de a szakmai versenyek konzultációs foglalkozására, továbbá a Mûszakiak és Közgazdászok Klubjára is jutott idô. Filmeket is vetítettek: 1980. március 5-én például a Sylvester Stallone-féle Rocky

elsô részét láthatták az érdeklôdôk. A szabadidôs foglalkozások idôvel bôvültek: 1981 szeptemberében sakkverseny, „Magnósok klubja”, ügyességi játékokkal vegyített diszkó, „Társalogjunk” címmel kötetlen program várta a fiatalokat, akiknek arra is nyílt lehetôségük, hogy baráti találkozón vegyenek részt szovjet növendékekkel. A ZÁÉV idônként neves elôadókat, mûvészeket is vendégül látott a FÉKklubban: 1981 novemberében Egri János mûsorvezetô tette tiszteletét, 1983 májusában Bródy János szövegíró és énekes lépett fel, 1983 októberében pedig a rádió humorfesztiválján feltûnt Nagy Bandó András és Maksa Zoltán páros fakasztotta derûre a közönséget. (A társaskört szerették volna a nagykanizsai és a hévízi szállókon is megerôsíteni, de ott a fiatalok nem igényelték a klubélet beindítását.)

Zalaegerszegi Építők focicsapata

36


A vállalat jelentôs szerepet töltött be hazánk

a teke, a modellezô és a vitorlázó szakosztályok

sportéletében. Kiemelkedô sportlétesítményekkel

voltak. Egyesületei több olyan sportolót neveltek,

rendelkezett, melyek közül legjelentôsebb a zala-

akik a felsôbb osztályokba való átigazolásuk után

egerszegi, Csácsi úti sporttelep, valamint a szin-

országos hírnevet szereztek.

tén megyeszékhelyi munkásszálló alagsorában

A ZÁÉV kollektívája nem hanyagolta el a testmoz-

kiépített iker tekepálya volt. A ZÁÉV sportegyesü-

gás egyéb területeit sem. A vállalatnak létezett lö-

letének számos szakosztálya versengett a megyei

vész, röplabda, természetjáró szakosztálya is, sôt,

és az országos bajnokságokon. Ezek közül a leg-

az érdeklôdôk autó, repülô és hajómodellezô te-

eredményesebbek az atlétika, a labdarúgó, a sakk,

rületen is érvényesíthették tehetségüket.

Kosárlabda: a kék-fehér szín a ZÁÉV-hez kötődik A minôségi kosárlabdázás alapjait a megyeszékhelyen az 1970-es években kezdték megteremteni – egyszerre két helyen is: a Zalaegerszegi Torna Egyesületnél (ZTE), valamint Zalaegerszeg másik másodosztályú csapatánál, a ZÁÉV együttesénél, a Zalaegerszegi Építôknél. Fontos információ, hogy a ZTE elôször az NB III-ban szerepelt, majd a második élvonalba került, ugyanakkor 1977-ben a Zalaegerszegi Építôk csapata a II. helyen végzett az NB II Nyugati csoportjában. Ekkor merült fel az ötlet, hogy a két jó társulatból egy ütôképes csapatot lehetne alkotni. A ZTE és a Zalaegerszegi Építôk végül 1978 januárjában fuzionált, s az új csapat ZTE néven indult neki az 1978-as bajnokságnak, azzal a nem titkolt céllal, hogy kiharcolja az NB I-es indulás jogát – ez az elsô közös szezonban sikerült is.

mamentes, számos vita elôzte meg az új csapat névválasztását is. Ám végül, mindkét fél „nyert”: a kompromisszum eredményeként megmaradt az ismert ZTE név, azonban a csapat addigi zöld-fehér színét a Zalaegerszegi Építôk kék-fehér színére változtatta a közgyûlés. A ZTE kosárcsapata az 1983/84-es bajnokságot a harmadik helyen zárta. Az 1985/86-os évadban következett az addigi legfényesebb gyôzelem, melynek tárgyiasult formája az ezüstérem volt. Az elsô Magyar Kupa gyôzelmet 1988. március 16án aratta az együttes. Ugyanezen év május 8-án szerezték meg a zalai sportolók az elsô magyar bajnoki aranyérmet. A ZTE együttese továbbá az 1989/90-es, az 1991/92-es, valamint a 2009/10es szezonban végzett elsô helyen.

A Zalaegerszegi Építôk sportkörének és a ZTE egyesületének az összeolvadása nem volt problé-


37

A teke mindig is fontos volt A ZÁÉV mindig is szívügyének tekintette a teke sportág támogatását: névadó szponzora a ZTE 1970-ben alakult nôi teke szakosztályának, nem utolsósorban pedig a vállalat anyagilag is hozzájárult a város hatsávos tekepályájának építéséhez. Az elmúlt négy és fél évtized során a ZTE-ZÁÉV csapata bebizonyította, hogy lendületes és lelkes együttest képviselnek. 2007 óta az országos viadalokon állandóan dobogós helyezést érnek el,

Oktatás és továbbképzés

sôt, 2010-ben és 2013-ban a megtisztelô bajnoki titulust is kiharcolták. A ZTE-ZÁÉV nevét évek óta jegyzik az országos bajnokságok egyéni döntôiben is: a tekézôk évente legalább egy arannyal gyarapítják az együttes trófeáinak számát. A tekézôk 2008-ban nemzetközi téren is bemutatták tudásukat – ekkor a Bajnokok Ligája ezüstérmét nyerték el. A fentieken túl a csapat több egyéni és csapat világbajnokot adott a magyar válogatottnak.

A ZÁÉV – mint Zala megye legnagyobb építôipari szervezete – a megalapítása óta fontos feladatának tekintette a szakemberképzést, folyamatosan vállalta és végezte az „építôs” szakmákat tanulók gyakorlati oktatását. Ehhez Zalaegerszegen, Nagykanizsán és Keszthelyen jól felszerelt tanmûhelyeket létesített és mûködtetett. Ezekben és az építési munkahelyeken tanulók száma egyes években meghaladta az 500 fôt. Az egyik legkorábbi adat a képzésre vonatkozóan a jogelôdök korszakába, 1950-be kalauzol, amikor is a Zalaegerszegi Magasépítési Nemzeti Vállalat – minisztertanácsi határozat nyomán – 95 segédmunkás átképzését vállalta, továbbá 40 új tanulót állított munkába. A ZÁÉV mindig is gondosan ügyelt dolgozói továbbképzésére, s ha kellett, utánajárt annak, hogy az érdekelt munkatársak hol és milyen körülmények között fejezhetik be a szakiskolát, illetve tehetnek érettségit. A vállalat tanulmányi szerzôdéseket is kötött: 1972 szeptemberében 34 dolgozó írta alá a

A főszponzor büszke a lányok sikereire

dokumentumot, miszerint vállalják a 10 hónapos magasépítôi mûvezetôi tanfolyamon való részvételt és a vizsgákat, miközben munkabért kapnak erre az idôszakra. Az építôipari hiányszakmák jelentkezése megkeserítette a ZÁÉV munkaszervezését, ezért a vezetôség számos alkalommal, különbözô fórumokon hívta fel a figyelmet a vállalat által szervezett szakmai tanfolyamokra. 1981-ben a következô foglalkozások szerepeltek a vállalati hiányszakmák listáján: kômûves, ács-állványozó, vasbetonszerelô, hidegburkoló, üveges, bádogos, vízszigetelô, hôszigetelô. A „tanulónak”, aki szerzôdött a céggel, vállalnia kellett, hogy a képesítés megszerzését követôen legalább három évig a ZÁÉV alkalmazásában marad. Az alapok elsajátítását 1986-ban például 67-en kezdték meg Zalaegerszegen, Keszthelyen és Nagykapornakon, a betanulás intenzív szakasza három hónapot vett igénybe.

Kapcsolattartás a szakmai szervezetekkel

Fotó: Jóna István

A vállalat vezetôi mindig is figyelmet fordítottak a szakmai szervezetekkel való kapcsolattartásra, rendszeresen részt vettek szakmai kiállításokon és vásárokon. A ZÁÉV tagja az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ), a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ), a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ), valamint a Kereskedelmi és Iparkamarának (MKIK), ahol a kötelezôn túl önkéntes kamarai tagságot is vállal. A szakmai szervezeteken túlmenôen a városfejlesztési feladatok minél eredményesebb megoldása érdekében rendszeres kapcsolatot tart a mûködési területén lévô állami és egyéb szervekkel, az új technológiák megismerése és gyakorlati alkalmazásának elôsegítése érdekében pedig a hazai – hasonló nagyságrendû és tevékenységet folytató – élen járó építôipari vállalatokkal.

A képen (balról): Gál Henrietta, Sabján Csenge, Baján János edzô, Airizer Emese, Peresztegi Imre ZÁÉV Zrt. vezérigazgató, Borsos József szakosztály elnök, Mátyás Szilvia, Horváth Katalin, Csurgai Anita csapatkapitány.

38



39

Kooperáció külhoni szakmai cégekkel A ZÁÉV a magyar vállalatok közül az elsô, mely megkezdte a hatékony technológiák meghonosítását, melynek során külföldi szakmai befektetôkkel közös vegyesvállalatokat is létrehoztak. A ZÁÉV külföldi cégek technológiai ismeretének birtokában komoly szerepet játszott egyes modern építôanyagok elterjedésében. 1989-ben az osztrák Heraklith céggel megalapította a Heraklith Hungária Kft.-t, amely megkezdte Magyarországon a hô- és hangszigetelô lapok gyártását.1990ben az osztrák Villas és a magyar MOL csoport

Hévíz, Lotus Therme Rogner Hotel

jogelôdjeivel közösen alapította meg a bitumenes szigetelôlemezeket gyártó Villas Hungária Kft.-t. Két évvel késôbb a ZÁÉV létrehozta a német Readymix csoporttal közösen a betongyártással foglalkozó Readymix Zala Kft.-t. Érdemes megjegyezni, hogy a ZÁÉV munkájára már az 1980-as években felfigyeltek a külföldi cégek, ennek köszönhetô, hogy a vállalat elfogadta az osztrák Hoffman és Maculan építôipari cég alvállalkozói megbízatását a budapesti Erzsébet Szálló építésére.

Alsónemesapáti, Heraklith Hungária Kft. telephelye

A ZÁÉV részvénytársasággá alakul A magyar gazdaság átalakulása az építôipart sem hagyta érintetlenül. A piaci viszonyok megjelenése és a verseny kialakulása arra késztette a ZÁÉVet, hogy átalakítsa tulajdonosi szerkezetét. A Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat az 1988. évi VI. törvény alapján az Állami Vagyonügynökség 1991. december 20-i határozatának megfelelôen Zalai Általános Építési Vállalkozó Részvénytársaság (rövidítve: ZÁÉV Rt.) névvel részvénytársasággá alakult. A zártkörû részvénytársaságot 1991. december 31-i idôponttal jegyezték be 641 millió forint alaptôkével. A részvénytársasággá válással egy idôben megkezdôdött a társaság privatizációja is, mely 1993-ban – a hasonló építôipari tevékenységet végzô cégek közül elsôként – be is fejezôdött. A ZÁÉV 2002. december 31-ével került teljes mértékben magántulajdonba. A ZÁÉV a minôségbiztosítás és a szervezetirányítás terén is alkalmazkodott a kor követelményeihez. 1996 januárjától alkalmazza az ISO minôségbiztosítási rendszerét, 2001 októberétôl pedig az Integrált Szervezetirányítási Rendszert. Összességében elmondható, hogy a vállalat tevékenységének folyamatos javítása és a megrendelôk

Budapest, Erzsébet Hotel

40



bizalmának erôsítése érdekében kiemelt figyelmet fordítanak az integrált minôségirányítási rendszer fejlesztésére, melyet akkreditált szervezetekkel évrôl évre auditáltatnak. Az ebben az idôszakban a ZÁÉV – önálló vagy együttmûködô partnereivel közös – munkáját megörökítô számos épület közül kiemelhetjük a fôvárosi ORFK-BRFK rendôrpalotát, a MOM park lakásait, a rédicsi határátkelôt, a hévízi Lotus Therme Hotelt, a nagykanizsai Vásárcsarnokot, valamint a Cegléden épült lakóotthonokat. 2006. június 7. óta a társaság Zalai Általános Építési Vállalkozó Zártkörûen Mûködô Részvénytársaságra változtatta a nevét. 2011-tôl ZÁÉV Építôipari Zrt. (röviden ZÁÉV Zrt.) név szerepel a dokumentumokon, mivel a cégvezetés úgy látta, hogy a ZÁÉV egy országosan jól bevezetett márkanévvé vált az építôipari piacon, így a hosszú és megyei szintû vállalkozást sugalló név feleslegessé vált. A rendszerváltást követôen két vezetôje volt a ZÁÉV-nek: 1989-ben Baksa Attilát választották a cég vezérigazgatójának, aki 2010-ig dolgozott ebben a minôségben, ôt Peresztegi Imre követte, aki jelenleg is betölti a vezérigazgatói pozíciót.

41

A ZÁÉV a rendszerváltás korszakában Megjelenik Baksa Attilának a vállalat ösztöndíjasaként jegyezték fel a nevét az 1965-ben, majd tanulmányai befejeztével – 1970ben – állást vállalt a ZÁÉV-nél havi 2.100 forintos fizetéssel. A ranglétrát végigjárva (Veszprémbe került mûvezetônek, késôbb a mûszaki fejlesztési osztály kollektíváját erôsítette) lett a ZÁÉV vezérigazgatója, majd nyugdíjba vonulásakor, 2010-ben az igazgatóság elnöke. - ZÁÉV-esnek lenni mindig is rangot jelentett – vallja Baksa Attila. – A vállalat mindvégig kiemelkedô mûszaki és szakmunkás gárdával rendelkezett, s fénykorában, az 1970-es évek elején nem kevesebb, mint 4.500 dolgozója volt. Mindig újított és elébe ment a változásoknak, egyesek talán nem is tudják, de már a budapesti leányvállalat 1983-as megalapítása elôtt is dolgoztunk a fôvárosban, például Kispesten. Baksa Attila a fôépítésvezetôségek fontosságát is kiemeli. Az 1960-as évek elejétôl az 1990-es évek elejéig Zalaegerszegen, Nagykanizsán és Keszthelyen mûködô egységek egyenként is minden feladatra képesek voltak, igényeiket az egyéb ZÁÉV-üzemek kiszolgálták. - Arra vagyok a legbüszkébb, hogy eredményesen gazdálkodtunk és sikerült megtartani egy remek gárdát, mindezt úgy, hogy ott maradtunk a piacon és meghatározó pozíciót tudtuk elérni – mondja Baksa Attila. – Mivel a ZÁÉV a rendszerváltást követôen nem bomlott szét 15-20 társaságra, így nem is válhattunk egymás konkurenciájává. Mindig keressük az új ösvényeket, a megfelelô utakat – az elmúlt két és fél évtizedben sem ragadtunk le csupán egyetlen szervezeti megoldásnál. Baksa Attila a szó szoros és átvitt értelmében is családnak tartja a ZÁÉV-et: a vállalat szakmailag és emberileg is dicséretes értékekkel rendelkezik, ugyanakkor saját családja révén is kötelék fûzi a nagy múltú céghez, hiszen felesége munkaviszonya nagy részét is a ZÁÉV-nél töltötte, fia pedig jelenleg is a vállalat alkalmazásában áll.

42

az informatikai támogatás a ZÁÉV-nél Karsa Álmos termelési és mûszaki igazgató feleleveníti azt a korszakot, amikor a mûszaki osztályon dolgozott, ahol terveket, tervellenôrzéseket végzett és költségvetést készített: a munkatársak az egész ZÁÉV apparátus számára bonyolították a termelési programokat. Minden terv (évente körülbelül 50-60) megfordult a fôleg mérnökökbôl és technikusokból álló húsz fôs csoportban.

A ZÁÉV közremûködésével épült fel az új Nemzeti Színház A ZÁÉV az új Nemzeti Színház építésében is közremûködött, ezért a munkáért a vállalat Orbán Viktor miniszterelnöktôl elismerô emléklapban részesült. Az építkezés 2000 szeptemberében kezdôdött meg a pesti Duna-part Petôfi híd és Rákóczi (korábban Lágymányosi) híd közötti szakaszán, az egykori Ferencvárosi pályaudvar területén. A ZÁÉV konzorciumi tagként építette fel az íves falakat tartalmazó épületrészt, a nézôtér vízszintes teherhordó szerkezeteit, valamint az összetett födéme-

ket, melyek ekkora méretben Magyarországon kuriózumnak számítanak. A színház rekord gyorsaságú kivitelezés eredményeként, alig 15 hónap alatt készült el, így 2002 januárjában elkezdôdhettek a próbák, míg a nyitó díszelôadást 2002. március 15-én tartották meg. A színház nagyságát impozáns szám is alátámasztja: az épület területe ugyanis a szabadtéri színpaddal együtt 20.844 négyzetméter.

- Ezekbôl a tervekbôl alakultak ki a termelési programok – mondja Karsa Álmos. – Késôbb merült fel az ötlet, igény, hogy olyan vállalati szintû egyéves tervet készítsünk, amire nemcsak alapozni lehet, hanem amibôl következtetni is tudunk. Így hoztuk létre az úgynevezett mûszaki forgatókönyvet, ami nem más volt, mint egy-egy létesítmény tervdokumentációja. Mivel egy-egy forgatókönyv körülbelül húszezer adathelyet tartalmazott, idôvel – az átláthatóság és kezelhetôség érdekében – szükségessé vált a számítógép bevezetése a nyolcvanas években. Elôször Commodore 64-en kezdték meg a munkálatokat, késôbb érkeztek a PC-k. Karsa Álmos fontosnak tartja megemlíteni, hogy a Framework táblázatkezelô rendszer magyar nyelvû változatát másodikként vásárolta meg a ZÁÉV az országban.


Budapest, Nemzeti Színház


43

A ZÁÉV szerepe az országban Az ország más vállalataival összevetve a ZÁÉV folyamatosan állta, állja a megmérettetést. A hajdanvolt kis szövetkezetbôl néhány év múlva már „B” kategóriás, 1968-ban pedig „A” besorolású nagyvállalat lett, s az is maradt az 1991. évi részvénytársasággá alakulásáig – mindez mutatja, hogy a küzdelmes munka megérlelte gyümölcsét, hisz’ egyre sikeresebb és sikeresebb évek követték egymást. A ZÁÉV a megalakulása óta eltelt idô alatt kiemelkedô szerepet töltött be Zala megye ipari és városi arculatának a fejlôdésében – az egykor elmaradott, mezôgazdasággal foglalkozó vidék késôbb országos megbecsülésnek örvendô, fontos gazdasági területté lépett elô. A vállalat jelentôs szerepet játszott a környezô megyék, valamint Budapest építkezéseinél is, napjainkban már szinte nincs is olyan szeglete az országnak, ahol a ZÁÉV ne hagyta volna ott a névjegyét. A cég ugyanakkor döntôen hozzájárult ahhoz is, hogy a ZÁÉV-es épületekben élôk, dolgozók büszkék legyenek a környezetükre.

A ZÁÉV fejlôdésében, eredményeiben és sikereiben kiemelkedô szerepük volt az alapító és a törzsgárda tagoknak, akik hosszú idôn keresztül hûek maradtak hozzá, s akikre a nehéz idôkben és a nagy feladatok megvalósításakor is mindig számítani lehetett. A vállalat dolgozói folyamatosan aktív tevékenységet fejtettek ki a társadalmi életben: számos játszótér, óvodabôvítés, parképítés a ZÁÉV hozzájárulásával készült el. A magyar tulajdonú ZÁÉV jelentôs foglalkoztató, hisz’ a cégcsoport napjainkban több mint 250 fôt foglalkoztat, míg a szakmunkástanulók száma meghaladja a százat, így a vállalat a szakmai utánpótlás nevelés tekintetében is országos szinten élen jár. A cég nemcsak megyei, hanem országos viszonylatban is kiemelkedôen szerepel a TOP 10-es építôipari listákon: 2010-ben például a ZÁÉV lett a legnagyobb árbevételû cég Zala megyében, nem utolsósorban pedig a közbeszerzési piac jelentôs szereplôje.

Nívódíj 2012

FIABCI különdíj

Nívódíj 2013

A ZÁÉV díjai A ZÁÉV munkáját nemcsak a megrendelôk, hanem az építôipari szakma is méltányolja – bizonyíték erre, hogy a cég többször részesült magas rangú kitüntetésekben. A vállalat négyszer lett Élüzem (1951, 1957, 1958, 1967), s kilencszer kapott Miniszteri Dicséretet (1962, 1963, 1965, 1966, 1968, 1969, 1970, 1971, 1973). Neve kétszer fonódott össze a Hild-érem kitüntetéssel: 1975-ben Zalaegerszeg, 1981-ben pedig Nagykanizsa város építéséért. A ZÁÉV több ízben részesült Építészeti Nívódíjban: 1973-ban a tömbösített szarvasmarha-tartási épületek megvalósításáért, 1976-ban a hévízi Hotel Thermál felépítéséért, 1979-ben a Zalaegerszeg

Győr, Megyei Bíróság

44



Városközpont kivitelezéséért, 1981-ben a hévízi Bányász üdülô elkészítéséért, 1987-ben pedig a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum felújításáért. A ZÁÉV az elmúlt években is számos építôipari nívódíjat vehetett át a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár (2000), a Herendi Porcelánmanufaktúra (2001), a szentgotthárdi fürdô (St. Gotthard Spa & Wellness) (2008), a szombathelyi ISEUM (2012) és a gyôri Széchenyi István Egyetem új épületeinek (2013) kivitelezéséért. További rangos elismerést kapott a kaposvári városközpont rekonstrukció (2012), valamint a budaörsi 24 tantermes iskola (2010) megvalósításáért.

45

Mire képes a ZÁÉV? A ZÁÉV megalapítása óta nemcsak betöltötte hivatását, hanem túl is szárnyalta azt. A ZÁÉV felkészültsége, tapasztalata és nagyságrendje alapján ma is képes a tevékenységi körébe tartozó hazai építés-szerelési feladatok bármelyikének a megrendelôi elvárás szerinti végzésére. Mivel a ZÁÉV napjainkban már cégcsoportként mûködik, a magasépítés mellett a következô feladatokkal bôvítette szolgáltatási palettáját: villanyszerelés, betongyártás, ingatlanüzemeltetés és ingatlanfejlesztés. A cégcsoportban a megrendelôk számára komplex szolgáltatás- és termékportfóliót kínálnak, mellyel rugalmasan és hatékonyan tudják kiszolgálni az egyedi és soron kívüli igényeket is. A cégcsoport jelentôsebb tagjai: Z-Pannon Kft., Zala-Elektro Kft., Mester-e Kft., Readymix-Zala Kft. és Z-Immo Kft. A bizalmat tovább erôsíti a vállalat iránt, hogy a cég piaci pozícióját mindig is kedvezônek ítélték, s jelenleg is az: többek között köszönhetôen annak, hogy a dolgozók magas mûszaki, technológiai és esztétikai követelményeknek képesek megfelelni.

Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a ZÁÉV a munkák során a törvényi elôírásokon felüli garanciákat is vállal. Napjainkban a ZÁÉV mûködési területe elsôsorban a Dunántúlra és a fôvárosra összpontosul, de jelentôs referenciamunkákkal rendelkezik az ország keleti részén is. A ZÁÉV központja Zalaegerszegen található, emellett Budaörsön és Pécsett területi kirendeltségeket mûködtet. Telephelyeinek, területi rendszerének és leányvállalatainak köszönhetôen folyamatosan jelen van Keszthelyen, Nagykanizsán, Kaposváron, Szombathelyen és Gyôrben is. A ZÁÉV mindig is törekedett a szakmai együttmûködésekre, hosszú távú és stabil kapcsolatok jellemzik mûködését, melynek keretében a szerzôdött partnereivel szemben korrekt magatartást tanúsít. A társaság által kivitelezett létesítmények jó referenciákat biztosítanak, melyek a lehetô legszélesebb palettát mutatják, hisz’ számos egyetemi épület, lakópark, kastélyszálló, gyógy- és termálfürdô,

aquapark, gyár, áruház, bank, tanmûhely, kórház, egészségügyi központ, manufaktúra, könyvtár, kulturális központ, színház, továbbá városközpont készült el a ZÁÉV közremûködésével.

több megrendelésnek tehetett magas fokon eleget,

Az elmúlt idôszakban a ZÁÉV minôségi munkavégzésének és jó hírnevének köszönhetôen egyre

szág egyik ismert és elismert építôipari cégeként

így a vállalat éves forgalma folyamatosan meghaladja a 10 milliárd forintot. Mindezek alapján nem véletlen, hogy a ZÁÉV-et napjainkban az egész oremlegetik.

ZÁÉV: múlt, jelen és jövő A ZÁÉV örömmel végzett tatarozási munkát, ha arról volt szó. A ZÁÉV szívesen épített lakóházat, ha megbízták. A ZÁÉV készséggel elvállalt mûemléki jellegû felújítást. A ZÁÉV vállalta, hogy egy-egy projekt mellett akár évtizedig tartó idôszakra is elkötelezôdjék.

Az, hogy a ZÁÉV több ezer családnak nyújtott és nyújt ma is anyagi biztonságot, csupán egyik jó ismérve a cégnek. A tradíció megôrzése és a megbízhatóság fogalma ugyanúgy a társasághoz tartozik, mint az a törekvés, hogy környezetünket folyamatosan szépítsük és bôvítsük.

Több ezer lakás, több száz középület, több tucat fürdô és mûemléki jellegû épület – gyors (és korántsem teljes) felsorolása a ZÁÉV referenciáinak. A máig is álló, jó minôségû házak mutatják a vállalat stabilitását, minôségi munkáját – ez a biztonság pénzügyi téren is mindig a vállalat sajátja volt.

S hogy mit jelent a 21. század hajnalán építôipari cégnek lenni? Ugyanazt, mint a 20. század második felében, igaz, most már másfajta prioritások kapnak nagyobb hangsúlyt – így az energiatakarékosság, valamint az a tény, hogy a gépiesítés „elérte” az épületeket, vagyis sok mindent már a számítógép vezérel. De az élômunka, a verejték, az íróasztal mögötti gondolatok nem változtak. Nem is fognak.

Ám ezt az állapotot irányítók, mérnökök és képzett szakemberek százaival, ezreivel érték el – ôk azok, akik akarva-akaratlanul, láthatóan-láthatatlanul részeseivé váltak az ország alakításának.

ZÁÉV menedzsmentje A képen (balról): Istenes István - termelési igazgató, Baksa Attila - igazgatóság elnöke, Peresztegi Imre - vezérigazgató, Dormán József - vállalkozási igazgató, Ruzsics Norbert - általános igazgató, Török Zoltán - gazdasági igazgató.

46

Hévíz, Bányász Üdülő, majd Hotel Carbona



47

Idővonal: 1947. január 12. Zalaegerszeg - A Zalaegerszegi Építôipari Munkások szövetkezete megalakulása 1949. március Nagykanizsa - megalakul a Nagykanizsai Magasépítési Nemzeti Vállalat (a MAORT építôrészlegébôl és az államosított kisipari üzemekbôl) 1949. szeptember 2. Zalaegerszeg – a Népgazdasági Tanács nemzeti vállalat alapítását rendeli el Magasépítési Nemzeti Vállalat (a Zala megyei Állami Építôipari Vállalat jogelôdje) névvel 1949. október 18. Zalaegerszeg – megalapítják a Zalaegerszegi Magasépítési Nemzeti Vállalatot a Zalaegerszegi Építôipari Munkások Szövetkezetébôl, valamint a szombathelyi Magasépítési Nemzeti Vállalat zalaegerszegi kirendeltségébôl 1949-1952 Dunántúl – a Zalaegerszegi Magasépítési Nemzeti Vállalat (mely szervezet 1952-ig állt fenn) a Dunántúli Magasépítési Ipari Központhoz tartozott 1950 Gyôr – a nagykanizsai vállalatba beolvad a gyôri Épületszerelô Vállalat víz-, villany- és fûtésszerelô részlege 1952. október – 1954 a vállalat a szombathelyi központú, trösztösített építôipari szervezet keretében mûködik 1955. január 1. zalaegerszegi központtal megalakul az ÉM Zala megyei Építôipari Vállalat, fôépítésvezetôségek Nagykanizsán és Keszthelyen 1961. január 4. Tapolca és Sümeg - az ÉM Zala me-

gyei Építôipari Vállalatba olvad az ÉM. 4. számú Mélyépítô Vállalat zalaegerszegi fôépítésvezetôsége (jegyzôkönyvvel), valamint a Mélyépítô Vállalat tapolcai és sümegi építésvezetôsége is 1968. január 1. Zalaegerszeg – az ÉM Zala Megyei Építôipari Vállalat megváltoztatja a nevét: Zala megyei Állami Építôipari Vállalatra (s egyúttal megkapja az „A” kategóriás besorolást) 1983. május – leányvállalat alapítása Budapesten 1986. május 22. Zalaegerszeg – a vállalat irányítási formája megváltozik: a Vállalati Tanács általános vezetésével mûködô állami vállalat lesz 1991. december 31. a vállalatot, mint zárkörû részvénytársaságot jegyzik be Zalai Általános Építési Vállalkozó Részvénytársaság (ZÁÉV Rt) néven 1991. december 31. - 1993 Zalaegerszeg – a társaság privatizációja 1998. október 1. – megalapításra kerül a Pécsi Területi Fômérnökség és iroda nyitás Pécsett 2006. június 7. – a társaság Zalai Általános Építési Vállalkozó Zártkörûen Mûködô Részvénytársaságra (ZÁÉV Zrt.) változtatja a nevét 2007. július 1. – megalapításra kerül a Budapesti Területi Igazgatóság és iroda nyitás Budaörsön 2011. november 11. – a társaság ZÁÉV Építôipari Zártkörûen mûködô Részvénytársaságra (ZÁÉV Zrt.) változtatja a nevét

Referenciák

48



2

Közintézmény

Közintézmény Budapest, Nemzeti Színház (konzorcium)

Budapest, ORFK-BRFK Központ (konzorcium)

Közintézmény

Közintézmény Szombathely, Iseum Savariense

(Isis szentély mûemlék rekonstrukciója)

Körmend, Városközpont rekonstrukció

Közintézmény

Közintézmény Szombathely, Büntetés Végrehajtási Intézet

Kaposvár, Városközpont rekonstrukció

Közintézmény

Közintézmény Veszprém, Megyei Könyvtár

(felújítás és bôvítés)

Szombathely, Weöres Sándor Színház

Közintézmény

Közintézmény Székesfehérvár, Megyei Levéltár

(felújítás)

Abony, Kulturális Központ

Közintézmény

Közintézmény Keszthely, Balaton parti sétány

Szekszárd, Agóra projekt

(kulturális központ és zsinagóga)

Közintézmény

Közintézmény Veszprém, Megyei Levéltár

(felújítás)

Kaposvár, Együd Árpád Kulturális Központ

Közintézmény

Közintézmény Szigetvár, Vigadó (felújítás)

Zalavár, Emlékhely

Egészségügy

Egészségügy Csurgó, Egészségügyi Központ

Kaposvár, PET Centrum

(konzorcium)

Egészségügy

Egészségügy Ajka, Városi Kórház

(felújítás)

Zalaegerszeg, Megyei Kórház

(gyermekosztály és sürgôsségi ellátó)

Egészségügy

Egészségügy Nagykanizsa, Városi Kórház

(felújítás és bôvítés)

Kaposvár, Megyei Kórház új épületei

Oktatás

Egészségügy Budapest, SOTE Szemészeti Klinika

(felújítás)

Gyôr, Széchenyi István Egyetem új épületei

Oktatás

Oktatás Szekszárd, Illyés Gyula Fôiskola

(bôvítés)

Budaörs, Általános Iskola

Oktatás

Oktatás Szeged, Egyetem Bólyai épület

(felújítás)

Pécsvárad, Óvoda

Oktatás

Oktatás Pécs, Miroslav Krleža Horvát Iskola

Böhönye, Általános Iskola

Turisztika

Turisztika Szentgotthárd, Fürdô

Röjtökmuzsaj, Szidónia Kastélyszálló

(felújítás)

Turisztika

Turisztika Hévíz, Tófürdô

(felújítás)

Bük, Gyógyfürdô

Turisztika

Turisztika Sárvár, Gyógyfürdô

Bük, Danubius Hotel

(bôvítés)

Turisztika

Turisztika Szeged, Anna Fürdô

(felújítás)

Kehidakustány, Gyógyfürdô

Turisztika

Turisztika Zalakaros, Gyógyfürdô

Bükkszék, Fürdô

Turisztika

Turisztika Igal, Fürdô

(bôvítés)

Velence, Velencei-tó kapuja

(sétány és üzletek)

Ipar-kereskedelem

Ipar-kereskedelem Herend, Porcelánmanufaktúra Kereskedelmi Központ

Zalaegerszeg, Flextronics gyár

Ipar-kereskedelem

Ipar-kereskedelem Lenti, Creaton cserépgyár

Mezôlak, Johnson Controls gyár

Ipar-kereskedelem

Ipar-kereskedelem Mohács, Tesco áruház és Family Center

Nagykanizsa, Inkubátorház

Ipar-kereskedelem

Ipar-kereskedelem Pacsa, Baromfifeldolgozó üzem

Szigetszentmiklós, Rolla gyár

Ipar-kereskedelem

Ipar-kereskedelem Zalaszentgrót, Coca-Cola palackozó üzem

Zalaegerszeg, Axiál telephely

Lakóépület

Lakóépület Budapest, MOM Park lakások

(konzorcium)

Budapest, Tûzoltó u. lakások

Lakóépület

Lakóépület Hévíz, Római u. lakópark

Kaposvár, Fô téri lakások

Felhasznált irodalom: • 25 éves a Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat (Budapest, 1974) • A háztartások és családok fôbb adatai Zala megyében – Központi Statisztikai Hivatal – http://www. ksh.hu/nepszamlalas/tablak_teruleti_20 • A háztartások fôbb adatai Zala megyében – Központi Statisztikai Hivatal – http://www.ksh.hu/ nepszamlalas/tablak_teruleti_20 • A lakóegységek rendeltetése, lakók, laksûrûség – Központi Statisztikai Hivatal – http://www.ksh.hu/ nepszamlalas/tablak_teruleti_20 • A magyar kivitelezô vállalatok története (Budapest, 2005) – A Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat címû fejezet (szerzô: Karsa Álmos) • A MAORT Tervezési és Építési Osztályának története (kézirat, Cseh Valentin – Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum) • A Nemzeti Színház legújabb kori építési krónikája (Színház) – http://www.papirusz.hu/cikkek/?id=197 • A népesség számának alakulása, népsûrûség, népszaporodás – Központi Statisztikai Hivatal – http:// www.ksh.hu/nepszamlalas/tablak_teruleti_20 • A népesség számának alakulása, terület, népsûrûség – Központi Statisztikai Hivatal – http://www.ksh.hu/ nepszamlalas/tablak_teruleti_20 • A ZÁÉV a legnagyobb árbevételû zalai cég http:// www.monitormagazin.hu/24-ora-hirei/a-zaev-alegnagyobb-arbevetelu-zalai-ceg • A ZÁÉV megalakítása és helye az építôiparban (ZÁÉV RT. kézirat, dátum nélkül) • A Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat (ZÁÉV) története (fôszerkesztôi észrevételek alapján javított és kiegészített változat) (Zalaegerszeg, 2003) • A Zalai Általános Építési Vállalkozó Zrt. és jogelôdei 60 éves története (Zalaegerszeg, 2009) • Az MVM Paksi Atomerômû Zrt. cégtörténetének bemutatása – http://www.atomeromu.hu/cegtortenet • Élüzem fogalma – http://hu.wikipedia.org/ wiki/%C3%89l%C3%BCzem • ÉM Zalai Építôk – ÉM. Zala-Megyei ÁÉV. üzemi híradója (1962. VII. 2. szám) • ÉM Zalai Építôk – ÉM. Zala-Megyei ÁÉV. üzemi híradója (1963. 3. szám) • ÉM Zalai Építôk – ÉM. Zala-Megyei ÁÉV. üzemi híradója (1963. 4. szám) • ÉM Zalai Építôk – ÉM. Zala-Megyei ÁÉV. üzemi híradója (1964. 3. szám) • ÉM Zalai Építôk – ÉM. Zala-Megyei ÁÉV. üzemi hír-

adója (1965. 1. szám) • ÉM Zalamegyei Állami Építôipari Vállalat – Vállalati Híradó (1955. november) • Építôipari kislexikon (Budapest, 1971 – 14. oldal) • Festetics kastély helyreállítása, Keszthely – Magyar Építômûvészet 1986/5. szám (38-43. oldal) • Interjú Baksa Attilával (Zalaegerszeg, 2014. július 9.) • Interjú Borsos Józseffel, a ZTE-ZÁÉV klub elnökével (2014. augusztus 27.) • Interjú Gyöngy Zoltánnal (Zalaegerszeg, 2014. július 9.) • Interjú Karsa Álmossal (Zalaegerszeg, 2014. július 9.) • Interjú Keszi Lajossal (Zalaegerszeg, 2014. július 9.) • Interjú Kovács Lászlóval (Zalaegerszeg, 2014. július 9.) • Interjú Róth Imrével (Zalaegerszeg, 2014. július 9.) • Interjú Soós Józseffel (Zalaegerszeg, 2014. július 9.) • Interjú Szalay Gyulával (Zalaegerszeg, 2014. július 9.) • Interjú Tátrai Miklóssal (Zalaegerszeg, 2014. július 9.) • Nemzeti Színház – Látogatás, épület – A színház épülete – http://www.nemzetiszinhaz.hu/az_epulet • Összegzés a nyolcvanas évekrôl (ZÁÉV RT. kézirat, dátum nélkül) • Összeszedtük az állami beszerzések giganyerteseit http://index.hu/gazdasag/2014/04/14/kozbeszerzes/ • Privatizáció, szervezeti átalakulás a cégnél (ZÁÉV RT. kézirat, dátum nélkül) • Szerkezet-kész a nemzet színháza – http://www. fomi.hu/honlap/magyar/szaklap/2001/06/6.htm • Új edzôvel és gyôzelemmel kezdte az idényt a ZTE ZÁÉV ZK – Zalaegerszegi 7 Nap, 2014. szeptember 5-ei lapszám, 16. oldal • ZÁÉV Építôipari Zrt – Az Építô Mester (Zalaegerszeg, 2012) • Zala Megyei Levéltár XXIX.14. Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat jogi és igazgatási osztályának iratai 1. doboz, 1. dosszié (1.): 2 db jegyzôkönyv a Zalai Építôipari Szövetkezet alakuló ülésérôl (1946. dec. 1.) • Zala Megyei Levéltár XXIX.14. Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat jogi és igazgatási osztályának iratai 1. doboz, 1. dosszié (2.): A MÉMOSZ Építôipari Termelô Szövetkezet alapító és rendes tagjainak

névsora és üzletrész befizetéseinek nyilvántartása 1946-1949 • Zala Megyei Levéltár XXIX.14. Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat jogi és igazgatási osztályának iratai 1. doboz, 1. dosszié (5.): Jegyzôkönyv a szövetkezeti elôkészítô bizottság ülésérôl (1947. jan 6.) • Zala Megyei Levéltár XXIX.14. Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat jogi és igazgatási osztályának iratai 1. doboz, 1. dosszié (6.): 2 db jegyzôkönyv szövetkezeti igazgatósági ülésrôl (1947. feb. 6.) • Zala Megyei Levéltár XXIX.14. Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat jogi és igazgatási osztályának iratai 1. doboz, 1. dosszié (64.): Iparengedély (másolat) /15962/ 1947. szám (1949. ápr. 5.) • Zala Megyei Levéltár XXIX.14. Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat jogi és igazgatási osztályának iratai 1. doboz, 1. dosszié (72.): Baráth Lajos vállalatvezetô kinevezése (1949. júl. 2.) • Zala Megyei Levéltár XXIX.14. Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat jogi és igazgatási osztályának iratai 1. doboz, 1. dosszié (82.): Alapítólevél (másolat) /50163/ 1949. szám (1949. okt. 18.) • Zala Megyei Levéltár XXIX.14. Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat jogi és igazgatási osztályának iratai 1. doboz, 1. dosszié (86.): Építôipari Munkások Term. Ért. Szöv. felszámolása É. 539 /dr. W/ P. (1949. nov. 14.) • Zala Megyei Levéltár XXIX.14. Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat jogi és igazgatási osztályának iratai 1. doboz, 1. dosszié (97.): Ép. Munk. Term. Szövetkezet felszámolási ügye É. 539 /dr. Wo/ Szi (1950. jan. 10.) • Zala Megyei Levéltár XXIX.14. Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat jogi és igazgatási osztályának iratai 1. doboz, 2. dosszié (2.): Zalaegerszegi ép. vez. átadása (1960. dec. 31.) • Zala Megyei Levéltár XXIX.14. Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat jogi és igazgatási osztályának iratai 1. doboz, 2. dosszié (6.): Átszervezéssel kapcsolatos intézkedés (1960. dec. 24.) • Zala Megyei Levéltár XXIX.14. Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat jogi és igazgatási osztályának ira-

•

•

•

•

•

• •

•

• •

tai 1. doboz, 2. dosszié (13.): Feljegyzés a zalaegerszegi ép. vez-ség átadásával kapcsolatban (1961. feb. 13.) Zala Megyei Levéltár XXIX.14. Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat jogi és igazgatási osztályának iratai 1. doboz, 3. dosszié: Egyéb megalakulással kapcsolatos ügyek (1948-1950. évi) Zala Megyei Levéltár XXIX.14. Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat jogi és igazgatási osztályának iratai 1. doboz, 4. dosszié (1.): MÉMOSZ székház története (Baráth Lajos visszaemlékezése,1974) Zala Megyei Levéltár XXIX.14. Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat jogi és igazgatási osztályának iratai 1. doboz, 4. dosszié (2.): A Zalaegerszegi Építôipari Munkások Termelô és Értékesítô Szövetkezetének története (Baráth Lajos és Kis Imre visszaemlékezése, 1974) Zala Megyei Levéltár XXIX.14. Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat jogi és igazgatási osztályának iratai 1. doboz, 4. dosszié (6.): É.M Zala m. ÁÉV megalakulása és fejlôdése (1974) Zala Megyei Levéltár XXIX.14. Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat jogi és igazgatási osztályának iratai 1. doboz, 4. dosszié (8.): Az építômunkások dalárdájának megalakulása (Baráth Lajos visszaemlékezése, 1974) Zala újság (1949. október – december közötti lapszámok) Zalaegerszeg négyszeres bajnok férfi kosárcsapatának weboldala – Múltunk – http://www.ztekosar.hu/ zte/multunk Zalai Építôk - A Zala Megyei Állami Építôipari Vállalat Dolgozóinak Üzemi Lapja (1970-1990 közötti lapszámok) Zalai Hírlap (1950. január – október közötti lapszámok) Zánka – Új Nemzedék Központ – http://hu.wikipedia. org/wiki/Z%C3%A1nka

KIADJA: Pergamen Mûhely Kiadó Kft

SZÖVEG: Tódor Tamás

FOTÓK: Mészáros T. László, ZÁÉV archívum

NYOMDAI ELÔKÉSZÍTÉS: Graphikconsult Kft.

FELELÔS KIADÓ: kiadó ügyvezetôje

ISBN: 978-963-12-0508-4


Köszöntő. Az építő mester. Rt. Tisztelt Olvasó!

Recommend Documents