KÖRNYEZETVÉDELMI, TERMÉSZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI TÁRCASZINTÛ KUTATÁSOK

KÖRNYEZETVÉDELMI, TERMÉSZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI TÁRCASZINTÛ KUTATÁSOK 2001-2004

KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI MINISZTÉRIUM Budapest, 2006.

Az összeállítást készítették a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Kutatási és Oktatási Önálló Osztály munkatársai

Szerkesztô: Dr. Kölcsei Tamás

Felelôs kiadó: Karlovits Márta

Készített példányszám: 500 db

Grafikai tervezés és nyomdai kivitelezés: Line & More Kft.

A kiadvány 100%-ig újrahasznosított hulladékpapírból, klórszármazékok és optikai fehérítô felhasználása nélkül elôállított, Cyclus ofszet papírra készült.

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 1. KÖRNYEZETPOLITIKA, STRATÉGIA, ÁLALÁNOS ÁTTEKINTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 2. A KÖRNYEZET ÁLLAPOTA, ÁLLAPOTVÁLTOZÁSA, TERHELHETÔSÉGE ÉS AZ EZZEL KAPCSOLATOS MÉRÔ-, MEGFIGYELÔ-, INFORMÁCIÓS RENDSZEREK . . 35 3. BIOLÓGIAI ÉS TÁJI SOKFÉLESÉG, A TERMÉSZET ÉLÔ ÉS ÉLETTELEN ÉRTÉKEINEK SZÁMBAVÉTELE, FELTÁRÁSA, VÉDELME . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 4. GLOBÁLIS KLÍMAVÁLTOZÁS KUTATÁSA, METEOROLÓGIA . . . . . . . . . . . . . . . . . 181 5. REGIONÁLIS ÉS LOKÁLIS LÉGKÖRI FOLYAMATOK, LÉGSZENNYEZÉS-TERJEDÉSI MODELLEK KUTATÁSA, LEVEGÔTISZTASÁGVÉDELEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193 6. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATT VIZEK VÉDELME, VÍZGAZDÁLKODÁS . . . . . . . . . . . . 207 7. FÖLDTANI KÖZEG VÉDELME, TALAJVÉDELEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225 8. HULLADÉKOK KÁROS HATÁSA ELLENI VÉDELEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 245 9. KÖRNYEZET ÉS EGÉSZSÉG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 261 10. KÖRNYEZETBIZTONSÁG, KATASZTRÓFAVÉDELEM, KÁRMENTESÍTÉS . . . . . . . . . 271 11. KÖRNYEZETGAZDASÁGTANI, KÖRNYEZETJOGI ÉS VÍZJOGI KUTATÁSOK . . . . . . 277 12. SZEMLÉLETFORMÁLÁS, KÖRNYEZETI OKTATÁS, NEVELÉS, TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 291 13. A FENNTARTHATÓ FEJLÔDÉS STRATÉGIÁJÁNAK ÉS MUTATÓSZÁMAINAK KIDOLGOZÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 301 14. FENNTARTHATÓ ENERGIAGAZDÁLKODÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 305 15. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZETMINÔSÉG ÉS FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉS . . . . . . . . . . . . . . . 313 16. KÖRNYEZETKÍMÉLÔ FENNTARTHATÓ KÖZLEKEDÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 319 17. FENNTARTHATÓ MEZÔGAZDASÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 327 TÁRGYSZAVAK JEGYZÉKE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 337

4

BEVEZETÉS

Egy nagy érdeklôdésre számot tartó sorozat legújabb számát tartja az olvasó a kezében. A környezetvédelmi tárca hosszú évek óta igyekszik áttekintést adni – annotált bibliográfia formájában – a tárcaszinten megvalósuló kutatások eredményeirôl. A legutóbbi szám 2002-ben jelent meg felölelve 1998-2001. közötti idôszakban megvalósuló kutatásokat. Az azóta eltelt idôben a vízügy környezetvédelmi tárcához „átkerülésével” a kutatási témakörök a vízügyi K+F-fel kiegészültek, így a mostani számban már a vízgazdálkodási témakörök is megtalálhatók. A bibliográfia a tárcaszintû kutatásokat fogja át, egyúttal felölve a környezetvédelmi tárca és az MTA együttmûködés keretében elkészült tanulmányok rövid tartalmi kivonatainak közlését. A könyv 17 témakörre lebontva 17 fejezetben közli a tartalmi kivonatokat. Jellegénél és uralkodó tételszámánál fogva a természetvédelemmel foglalkozó (3.) fejezeten belül – a könnyebb áttekinthetôség kedvéért – altémák szerinti csoportosítást alkalmaztunk. Jelen (3.) szám a 2001-2004-es évekre kiterjedô kutatásokról számol be, de az idôtartamokat illetôen néha idôbeli „visszalépések” is történtek, minthogy egyes tanulmányok csak késve készültek el, de jelentôségüknél fogva fontosnak (és aktuálisnak) tartottuk azok tartalmi kivonatainak – rajtunk kívül álló okok miatt – megkésett megjelentetését. A kiadvány felépítése egyszerû, könnyû eligazodást nyújt. Az egyes szakbibliográfiai tételek a raktári számmal (KUT, ill. Fb) kezdôdnek, alattuk a kutatás nyilvántartási száma, majd a szerzô(k), kutatóhely(ek), intézmény(ek) megnevezése (ha ezek a feldolgozott kiadványban szerepelnek), végül a kutatás címe és maga a tartalmi kivonat következik. A könyv legvégén található a tárgyszavak jegyzéke, megkönnyítve az egyes témakörök alapján történô kereséseket. Akiket a kutatások részletei érdeklik, azoknak a Szakkönyvtár (Budapest, V. Sas u.6.) a tanulmányokat olvasásra készséggel rendelkezésre bocsátja. Reméljük, hogy a kiadvány hasznos segítséget fog nyújtani az Olvasóknak, a szakma iránt érdeklôdôknek, s mindazoknak, akiknek a környezetvédelem szívügye. Talán e könyv ez utóbbiak táborának növekedéséhez a maga szerény eszközeihez hozzá tud járulni. Ha ez sikerül, könyvünk megjelentetésével járó fáradozásaink nem voltak hiábavalóak.

2006. január

6

1. KÖRNYEZETPOLITIKA, STRATÉGIA, ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS

KUT 2876/1 HT-03-10/1 COWI Magyarország Az NPK-II. 2004. évi végrehajtási tervének elôkészítése. 1. kötet 2004. 102 p. Fontosabb akcióprogramokat tekintik át, ismertetve ezek célkitûzéseit, a szabályozási lehetôségeket. (1.) Éghajlatváltozás akcióprogram átfogó célját és specifikus céljait táblázatban tekintik át, majd horizontális feladatokat, operatív célkitûzéseket, a tartalmi leírásokat, a hazai, EU-s és nemzetközi jogszabályi kapcsolódásokat és vonatkozásokat, az NKP-II- célkitûzéseihez való kapcsolódásokat, a felelôs minisztériumok (intézmények) neveit, a megvalósulást jelzô elôrehaladási mutatókat ismertetik. A horizontális feladatok részletezésekor megnevezik az egyes részfeladatokat, a feladatok tartalmát, a felelôsöket, határidôket/ütemezéseket. Ugyanilyen felosztásban foglalkoztak a (2.) Környezet-egészségügyi és élelmiszerbiztonság akcióprogrammal, (3.) Vizeink védelme és fenntartható használata akcióprogrammal, és (4.) Környezetbiztonság akcióprogrammal.

KUT 2876/2 HT-03-10/2 COWI Magyarország Az NPK-II. 2004. évi végrehajtási tervének elôkészítése. 2. kötet 2004. 90 p. Ez a 2. kötet a fontosabb akcióprogramokkal foglalkozó 1. kötet kiegészítéseként táblázatos formában tekinti át a 2003. és 2004. évi Végrehajtási Tervek alakulását. Így ismertetik az intézkedések számát, megnevezését, a felelôs minisztériumokat, az intézkedés kezdô és befejezô évét, a kapcsolódó programokat, szabályozásokat (kapcsolódó átfogó programok, NKP-I intézkedési program száma, hazai jogszabály, EU-s jogszabály), kapcsolódó célkitûzéseket (NKP-II célkitûzései, hozzájárulás %-a), területi vetületeket, finanszírozás (finanszírozó, társfinanszírozó, finanszírozás típusai, elôirányzat, összeg, éves költség) adatait.

KUT 2816 HT-026-2 Gál Benedek DHV Magyarország NKP II. – Vidéki környezetminôség, terület- és földhasználat. 2002. 26 p. A vidéki területek termôerejének megôrzése, a fenntartható fejlôdés biztosítása és a jellemzô táji kultúra megôrzése stratégiailag fontos feladat. Ebben az akcióprogramban a következô logikai sort követték: probléma – annak lehetséges következményei – a probléma megoldását szolgáló

8


9

feladatok meghatározása. Alapproblémák: az ökoszisztémák széttagoltsága, elszigetelôdése, átjárhatatlansága, az urbánus és kultúrterületek terjeszkedése, a biológiai sokféleség degradációja a monokultúrás erdô- és mezôgazdálkodás következtében, fogyasztói személetû táj- és térhasználat. Következmények: a területrendezési tervek kidolgozásakor környezeti konfliktushelyzetek generálódnak, a vidék fejlôdésével, az infrastrukturális ellátottság javulásával az ökoszisztémák helyzete tovább romlik, hosszú távon sem gazdaságilag, sem környezetileg fent nem tartható vidékfejlôdés alakul ki. A vidéki környezetminôség, területhasználat témákkal összefüggésben értékelték a kapcsolódó környezeti és társadalmi-gazdasági folyamatokat, megadták a tematikus akcióprogram célrendszerét és az akcióprogram megvalósításának általános tervét (ezen belül a végrehajtás érintettjeit, eszközeit, ellenôrzését, monitorozását, szervezését).

KUT 2759 HT-02-094 Burger Ferenc – Kucserák Katalin – Rabóczki Laura – Szabó Sándor Az önkormányzatok szerepe az NKP II. megvalósításában. 2003. 102 p. + Mell. 25 p. Az EU csatlakozásból adódó feladatokra tekintettel három témakört vizsgáltak: 1. Az önkormányzatok környezetvédelmi feladatainak áttekintése. 2. Az NKP II. tematikus akcióprogramjaihoz illeszkedô önkormányzati feladatok. 3. Az önkormányzati környezetvédelmi alapok szerepének vizsgálata. Az l. témakörön belül a helyi önkormányzatok általános környezet- és természetvédelmi feladatait, a területhasználat tervezését, az építési folyamat szabályozását, az épített környezet fenntartását, használatát, védelmét, a zöldfelületeket, a közlekedés, köztisztaság, településtisztaság, a természetvédelem, állatvédelem, vízgazdálkodási feladatok, a vizek védelme kérdéseit vizsgálták. Beszámoltak a levegôtisztaság-védelmi önkormányzati feladatokról, a zaj- és rezgésvédelem, hulladékgazdálkodás kérdéseirôl. A 2. témakörben beszámoltak az éghajlat -változási akcióprogram, a környezet-egészségügy és élelmiszer-biztonság, városi környezetminôség akcióprogramról, a biológiai sokféleség védelme és tájvédelem akcióprogramról, vizeink védelme és fenntartható használat akcióprogramról, a hulladékgazdálkodásról, környezetbiztonságról. A 3. témakörön belül a szabályozási háttért, valamint a szabályozás alapján végzett értékelést mutatták be.

KUT 2893/15/7/1 KöM-MTA 1. projekt Közösségi támogatási keretprogram (2000-2006) – Olaszország 1-es célterületek. 2000. 26 p. Ismertetik a hátrányos helyzetûnek számító Mezzogiorno körzet gazdasági problémáit, a körzet gyengeségét SWOT analízissel meghatározva, beszámolnak a stratégiáról, a bizottsági prioritásokkal való kapcsolatokról, a közösségi politikák környezetre, foglalkoztatottságra és egyforma esélyekre várható hatásairól (hatásbecslés), a prioritásokban a stratégia szerkezetérôl. Prioritások: a természeti és környezeti források kiaknázása, a kulturális és történelmi források kihasználása, emberi erôforrások felhasználása, a helyi fejlesztési rendszerek kiterjesztése és kiaknázása, a városok minôségi javítása, a szolgáltatások és azok hálózatainak erôsítése, a mezôgazdaság és vidékfejlesztés


elôsegítése – ezekre általános irányelvek kijelölése, a halászati ágazatra általános irányvonalak, a technikai támogatás forrásainak megadása. A pénzügyi tervrôl szóló fejezetben ismertetik a pénzügyi források szervezését, a pénzügyi tervet, az addicionalitást. Az operatív programok meghatározását és szervezését taglaló fejezetben ismertetik a 7 nemzeti operatív programot, ezek: Mezzogiorno fejlesztésének biztonsága, K+F, szállítás, iskolafejlesztés, halászat, helyi businessfejlesztés, contextuális cselekvések. Ismertetik a strukturális alapok jelentette segítség végrehajtásának koordinálását központi és helyi szinten, a gazdasági és szociális partnerekkel való együttmûködéseket, a forrásáramlás szervezését és átláthatóságát, a pénzügyi menedzselés, a monitoring, értékelés és ellenôrzés menetét.

KUT 2893/15/2 KöM-MTA 1. projekt Közösségi Támogatási Keretterv – 2000-2006. Görögország. 2000. 24 p. Az angol nyelvben megjelenô tanulmány fejezetei: 1. A jelenlegi helyzet leírása (általános jellemzô, makro-ökonómiai helyzet, diszparitások elemzése, erôsségek és gyengeségek, makro-ökonómiai kontextus, a nemzeti terv ismertetése. 2. A stratégia leírása, prioritások ismertetése (fenntartható fejlôdés versenyképességének fokozása, kommunikáció, vidékfejlesztés és halászat, életminôség, információs társadalom, regionális fejlôdés). 3. Az operatív programok összegzése. 4. Finanszírozás, a kohéziós és strukturális alapok koordinálása, az addicionalitás ex ante jóváhagyása. 5. A közösségi támogatási intézkedések végrehajtása.

KUT 2893/15/3 KöM-MTA 1. projekt Közösségi Támogatási Keretterv – 2000-2006. Észak-Írország. 2000. 110 p. Mottó: békésebb, prosperáló és stabil társadalom létrejötte. Az angol nyelvben megjelenô tanulmány fejezetei: 1. Regionális kontextus (a régió általános leírása, politikai, gazdasági, K+F, turisztikai stb. vonatkozások, a korábbi programszakaszok áttekintése). 2. Közösségi támogatási keret (angol rövidítésben: CSF) – fejlesztési stratégia (CSF általános célja, szerkezete). 3. a CSF horizontális alapelvei. 4. Béke és összehangolás. 5. Gazdasági növekedés, megújhodás (1. prioritás), – üzleti versenyzés, információs társadalom, K+F, turizmus. 6. Foglalkoztatás, humán erôforrás fejlesztés és szociális betagozódás (2. prioritás). 7. Kiegyenlített regionális, városi és rurális fejlesztés (3. prioritás). 8. Észak-Dél és szélesebb körû együttmûködés (4. prioritás). 9. Monitoring indikátorok. 10. Operatív programok. 11. Intézkedések végrehajtása (irányítás, pénzügyi menedzselés, évi végrehajtási beszámoló, monitoring rendszerek és értékelés, elektronikus adatok cseréje, technikai segítség, közösségi politikák teljesítése).

KUT 2893/15/4 KöM-MTA 1. projekt Közösségi Támogatási Keretterv – 2000-2006. Írország. 2000. 75 p.

10


11

Az angol nyelvben megjelenô tanulmány fejezetei: 1. A jelenlegi helyzet leírása (általános jellemzô, makro-ökonómiai helyzet, regionális diszparitások, erôsségek és gyengeségek, az elôzô szakaszban elért eredmények, a Terv elôkészítése és jóváhagyása, környezeti kontextus). 2. Célok, stratégia és prioritások, a kulcs makro-ökonómiai indikátorokra gyakorolt hatások, közösségi politikák teljesítése. 3. Az operatív programok strukturális alapjainak kofinanszírozása (ökonómiai és szociális infrastruktúra, foglalkoztatás, strukturális alapok, humán erôforrás fejlesztés, termelô szektor, regionális programok, technikai segítség, béke-programok, együttmûködés Észak-Írországgal, pénzügyi források, pénzügyi terv, addicionalitás). 5. Menedzsment és végrehajtás (hatóság, ellenôrzés, monitoring, értékelés, információ és publicitás).

KUT 2893/15/6/4 KöM-MTA 1.projekt Közösségi támogatási keretprogram (2000-2006) – Spanyolország 1-es célterületek. 2000. 25 p. Ismertetik a jelenlegi helyzetet, az 1-es célterületek erôsségét és gyengeségét SWOT analízissel meghatározva, beszámolnak a stratégiáról és a prioritásokról. Prioritások: a versenyképesség javítása és a termelés fejlesztése, tudástársadalom (innováció, K+F, információs társadalom), környezet, természet és vízforrások, humán erôforrások, foglalkoztatottság és egyforma lehetôségek fejlesztése, helyi és városi fejlesztés, szállítás és energiahálózatok, mezôgazdasági és vidékfejlesztés, halászati struktúrák és aquakultúra, mûszaki segítség. A MOISEE-modell segítségével a 2000-2006-os idôszakra a közösségi és nemzeti költség hozzájárulásokat táblázatban tekintik át, ex ante értékelést adva. Összegzik a regionális, multi-regionális programokat, számszerûen bemutatják a finanszírozást és addicionalitást, a kohéziós és strukturális alapok közötti koordinációt. Ismertetik a strukturális alapok jelentette segítség végrehajtásának koordinálását, a gazdasági és szociális partnerekkel való együttmûködéseket, a pénzügyi menedzselés, a monitoring és ellenôrzés menetét.

KUT 2893/14/1 KöM-MTA 1. projekt Regionális fejlesztési tanulmányok. A térségi tervezési rendszerek és politikák EU kézikönyve – Írország. 2001. 191 p. Az angol nyelven megjelenô kiadvány 1. fejezete áttekintést ad a tervezési rendszerekrôl, ezen belül politikai intézményekrôl (nemzeti összefüggésekrôl, alapelvekrôl, trendekrôl. A 2. fejezet a tervek készítésérôl és az irányelvekrôl (regionális, helyi stb. szinten), a politika eszközeirôl (szintén nemzeti, regionális, helyi szinten). A 3. fejezet a szabályozásokról és engedélyekrôl ad áttekintést, ismertetve a fontosabb engedélyeket, az egyéb engedélyeket, kivételeket, eljárások végrehajtását, a tervtôl való eltéréseket, illetéktelen használatot. A 4. fejezet a fejlôdés és fenntartás eszközeirôl és mechanizmusairól ad áttekintést (beleértve a regionális, helyi, városi, közintézményi szinteket, fontosabb infrastruktúrákat, partnerkapcsolatokat, turizmusfejlôdést, vidékfejlesztést), a környezet védelme/fenntartása témákról (ebbe beleértve a vidékmegôrzés, környezetvédelem, fontos élôhelyek, tengerpart-védelem, városi környezet védelme, történelmi épületek védelme, forrástervezés témákat). Az 5. fejezet a térségi tervezés gyakorlati vonatkozásairól ad áttekintést (környezeti feladatok, tervezés és környezetpolitika, Európa hatása az írországi szektorális politikára, város-


politika, regionális és lokális politika). A 6. fejezet az irányelvekrôl, politikákról ad áttekintést (kereskedelem, gazdasági fejlôdés, környezet-management, történeti örökségek, település, ipari fejlôdés, szabad idô és turizmus, természeti források, szállítás, hulladékgazdálkodás és szennyezés témaköreit beleértve).

KUT 2893/14/14/2 KöM-MTA 1.projekt. II. kötet Regionális fejlesztési tanulmányok. A térségi tervezési rendszerek és politikák EU kézikönyve – Ausztria. 2001. 157 p. Az angol nyelven megjelenô kiadvány 1. fejezete áttekintést ad a tervezési rendszerekrôl, azon belüli összefüggésekrôl, alapelvekrôl, trendekrôl. A 2. fejezet a tervek készítésérôl és az irányelvek (politikák) készítésérôl és azok vizsgálatáról ad számot, ezen belül politikai intézményekrôl (nemzeti, regionális, helyi stb. szinten), a politika eszközeirôl (szintén nemzeti, regionális, helyi szinten). A 3. fejezet a szabályozásokról és engedélyekrôl ad áttekintést, ismertetve a fontosabb engedélyeket, az egyéb engedélyeket, kivételeket, a tervtôl való eltéréseket, illetéktelen használatot. A 4. fejezet a fejlôdés és fenntartás eszközeirôl és mechanizmusairól ad áttekintést (beleértve a regionális, helyi, városi, közintézményi szinteket, fontosabb infrastruktúrákat, partnerkapcsolatokat, turizmusfejlôdést, vidékfejlesztést, Alpok-tervezését, a vidékmegôrzés, környezetvédelem, fontos élôhelyek, városi környezet védelme, forrástervezés témákat). Az 5. fejezet a térségi tervezés gyakorlati vonatkozásairól ad áttekintést (nemzeti, tartományi, regionális, városi szinteken). A 6. fejezet az irányelvekrôl, politikákról ad áttekintést (mezôgazdaság, kereskedelmi, gazdasági fejlôdés, környezet-management, történeti örökségek, település, ipari fejlôdés, szabad idô és turizmus, természeti források, szállítás, hulladékgazdálkodás és szennyezés témaköreit beleértve).

KUT 2893/14/4 KöM-MTA 1. projekt Regionális fejlesztési tanulmányok. A térségi tervezési rendszerek és politikák EU kézikönyve – Franciaország. 2001. 151 p. Az angol nyelven megjelenô kiadvány 1. fejezete áttekintést ad a tervezési rendszerekrôl, azon belüli összefüggésekrôl, alapelvekrôl, trendekrôl. A 2. fejezet a tervek készítésérôl és az irányelvek (politikák) meghatározásáról és azok vizsgálatáról ad számot, ezen belül a politikai intézményekrôl (nemzeti, regionális, helyi stb. szinten), a politika eszközeirôl (nemzeti, regionális, helyi szinten). A 3. fejezet a szabályozásokról és engedélyekrôl ad áttekintést, ismertetve a fontosabb engedélyeket, az engedélyek kérelmezését, a kérelmek kezelését, fellebbezési jogokat, egyéb engedélyeket, kivételeket, a tervtôl való eltéréseket, az eljárások szabályozását, a szabályozási területeket, illetéktelenséget. A 4. fejezet a fejlôdés és fenntartás/megôrzés eszközeirôl és mechanizmusairól ad áttekintést, a fejlôdéssel kapcsolatban a regionális, helyi, városi, közintézményi szintekrôl, fontosabb infrastruktúrákról, turizmusfejlôdésrôl, a vidékfejlesztésrôl, a környezet védelme/fenntartása témákról (természetvédelem, tengerpart-védelem, városi környezet védelme, történelmi épületek védelme, forrástervezés). Az 5. fejezet a térségi tervezés gyakorlati vonatkozásairól ad áttekintést. A 6. fejezet szektorális irányelvekrôl/ politikákról ad áttekintést (kereskedelmi fejlôdés gazdasági fejlôdés, környezetpolitika, iparpolitika, természeti erôforrások, településvédelem, történelmi értékek, turizmus, szállítás, hulladékgazdálkodás).

12


13

KUT 2893/14/5 KöM-MTA 1. projekt Regionális fejlesztési tanulmányok. A térségi tervezési rendszerek és politikák EU kézikönyve – Belgium. 2001. 201 p. Az angol nyelven megjelenô kiadvány 1. fejezete áttekintést ad a tervezési rendszerekrôl, azon belüli összefüggésekrôl, alapelvekrôl, trendekrôl. A 2. fejezet a tervek készítésérôl és az irányelvek (politikák) meghatározásáról és azok vizsgálatáról ad számot, ezen belül a politikai intézményekrôl (nemzeti, regionális, helyi stb. szinten), a politika eszközeirôl (nemzeti, regionális, helyi szinten). A 3. fejezet a szabályozásokról és engedélyekrôl ad áttekintést, ismertetve a fontosabb engedélyeket, az engedélyek kérelmezését, a kérelmek kezelését, fellebbezési jogokat, az egyéb engedélyeket, kivételeket, a tervtôl való eltéréseket, az eljárások szabályozását, a szabályozási területeket, illetéktelenséget, forrásokat és további információkat. A 4. fejezet a fejlôdés és fenntartás/megôrzés eszközeirôl és mechanizmusairól ad áttekintést, a fejlôdéssel kapcsolatban a regionális, helyi, városi, közintézményi szintekrôl, fontosabb infrastruktúrákról, turizmusfejlôdésrôl, a vidékfejlesztésrôl, a környezet védelme/fenntartása témákról (vidék megôrzése, környezetvédelem, tengerpart-védelem, városi környezet védelme, történelmi épületek védelme, hulladékgazdálkodás, forrástervezés). Az 5. fejezet a térségi tervezés gyakorlati vonatkozásairól, határon átnyúló együttmûködésekrôl, forrásokról ad áttekintést. A 6. fejezet az irányelvekrôl/ politikákról ad áttekintést (kereskedelmi fejlôdés gazdasági és ipari fejlôdés, környezetmanagement, településvédelem, történelmi értékek, turizmus, szállítás és mobilitás, hulladékgazdálkodás).

KUT 2893/14/6 KöM-MTA 1. projekt Regionális fejlesztési tanulmányok. A térségi tervezési rendszerek és politikák EU kézikönyve – Portugália. 2001. 127 p. Az angol nyelven megjelenô kiadvány 1. fejezete áttekintést ad a tervezési rendszerekrôl, azon belüli összefüggésekrôl, alapelvekrôl, trendekrôl. A 2. fejezet a tervek készítésérôl és az irányelvek (politikák) készítésérôl és azok vizsgálatáról ad számot, ezen belül politikai intézményekrôl (nemzeti, regionális, helyi stb. szinten), a politika eszközeirôl (nemzeti, regionális, helyi szinten). A 3. fejezet a szabályozásokról és engedélyekrôl ad áttekintést, ismertetve a fontosabb engedélyeket, kivételeket, eljárások végrehajtását, egyéb engedélyeket, a tervtôl való eltéréseket, illetéktelen használatot, szemléltetéseket a szabályozásra és fejlesztésre, valamint forrásokat. A 4. fejezet a fejlôdés és fenntartás eszközeirôl és mechanizmusairól ad áttekintést, beleértve a regionális, helyi, városi, közintézményi szinteket, fontosabb infrastruktúrákat, turizmusfejlôdést a környezet védelme/fenntartása témákról (ebbe beleértve a vidékmegôrzés, környezetvédelem, tengerpartvédelem, városi környezet védelme, történelmi épületek védelme témákat). Az 5. fejezet a térségi tervezés gyakorlati vonatkozásairól ad áttekintést. A 6. fejezet az irányelvekrôl, politikákról ad áttekintést (település, kereskedelem és szolgálatosok, ipar, szabad idô és turizmus, környezet szállítás, gazdasági fejlôdés, táji és természeti források, kulturális örökség, hulladékgazdálkodás és szennyezés témaköreit beleértve).


KUT 2893/14/7 KöM-MTA 1. projekt Regionális fejlesztési tanulmányok. A térségi tervezési rendszerek és politikák EU kézikönyve – Spanyolország. 2001. 157 p. Az angol nyelven megjelenô kiadvány 1. fejezete áttekintést ad a tervezési rendszerekrôl, azon belüli összefüggésekrôl, alapelvekrôl, trendekrôl. A 2. fejezet a tervek készítésérôl és az irányelvek (politikák) készítésérôl és azok vizsgálatáról ad számot, ezen belül politikai intézményekrôl (nemzeti, regionális, helyi stb. szinten), a politika eszközeirôl (jogalkotás, tervek, tervezés nemzeti, regionális, helyi szinten). A 3. fejezet a szabályozásokról és engedélyekrôl ad áttekintést, ismertetve a fontosabb engedélyeket (építési engedélyezés példáján bemutatva), az egyéb engedélyeket, kivételeket, eljárások végrehajtását, a tervtôl való eltéréseket, illetéktelen használatot. A 4. fejezet a fejlôdés és fenntartás eszközeirôl és mechanizmusairól ad áttekintést (beleértve a regionális, helyi, városi, közintézményi szinteket, fontosabb infrastruktúrákat, turizmusfejlôdést) és a környezet védelme/fenntartása témákról (ebbe beleértve a vidékmegôrzés, környezetvédelem, tengerpartvédelem, városi környezet védelme, történelmi épületek védelme témákat). Az 5. fejezet a térségi tervezés gyakorlati vonatkozásairól ad áttekintést. A 6. fejezet az irányelvekrôl, politikákról ad áttekintést (településpolitika, kereskedelem-, ipar-, turizmus-, környezet-, szállítás-, természeti forrás-, hulladékgazdálkodás és szennyezés politika témaköreit beleértve).

KUT 2893/14/8 KöM-MTA 1. projekt Regionális fejlesztési tanulmányok. A térségi tervezési rendszerek és politikák EU kézikönyve – Németország. 2001. 203 p. Az angol nyelven megjelenô kiadvány 1. fejezete áttekintést ad a tervezési rendszerekrôl, azon belüli összefüggésekrôl, alapelvekrôl, trendekrôl. A 2. fejezet a tervek készítésérôl és az irányelvek (politikák) készítésérôl és azok vizsgálatáról ad számot, ezen belül politikai intézményekrôl (szövetségi, tartományi városi stb. szinten), a politika eszközeirôl (nemzeti, regionális, helyi szinten). A 3. fejezet a szabályozásokról és engedélyekrôl ad áttekintést, ismertetve a fontosabb engedélyeket (pl. építési engedély), egyéb engedélyek, kivételeket, a tervtôl való eltéréseket, az eljárások szabályozását, szabályozási területeket (regionális, rurális). A 4. fejezet a fejlôdés és fenntartás/ megôrzés eszközeirôl és mechanizmusairól ad áttekintést, a fejlôdéssel kapcsolatban a regionális, helyi, városi, közintézményi szintekrôl, fontosabb infrastruktúrákról, turizmusfejlôdésrôl, a vidékfejlesztésrôl, a környezet védelme/fenntartása témákról (vidékmegôrzés, környezetvédelem, tengerpart-védelem, városi környezet védelme, történelmi épületek védelme). Az 5. fejezet a térségi tervezés gyakorlati vonatkozásairól ad áttekintést, beleértve a gyakorlati térségi fejlesztés áttekintését, a politikai tervek és azok kölcsönhatását a térségi fejlesztéssel, a térségtervezés globális megközelítését. A 6. fejezet az irányelvekrôl, politikákról ad áttekintést (kereskedelmi fejlôdés gazdasági fejlôdés, ipari fejlôdés, természeti erôforrások, történelmi értékek, turizmus, szállítás, hulladékgazdálkodás).

14


15

KUT 2893/14/9 KöM-MTA 1. projekt Regionális fejlesztési tanulmányok. A térségi tervezési rendszerek és politikák EU kézikönyve – Egyesült Királyság. 2001. 146 p. + Mell. 16 p. Az angol nyelven megjelenô kiadvány 1. fejezete áttekintést ad a tervezési rendszerekrôl, azon belüli összefüggésekrôl, alapelvekrôl, trendekrôl. A 2. fejezet a tervek készítésérôl és az irányelvek (politikák) készítésérôl és azok vizsgálatáról ad számot, ezen belül politikai intézményekrôl (nemzeti, regionális, helyi stb. szinten), a politika eszközeirôl (nemzeti, regionális, helyi szinten). A 3. fejezet a szabályozásokról és engedélyekrôl ad áttekintést, ismertetve a fontosabb engedélyeket (tervengedély, tervezési engedélyre kérelem, tervpályázat feldolgozása, a tervezési engedéllyel kapcsolatos feltételek, fellebbezési jogok), egyéb engedélyeket, kivételeket, a tervtôl való eltéréseket, az eljárások szabályozását, szabályozási területeket (regionális, rurális). A 4. fejezet a fejlôdés és fenntartás eszközeirôl és mechanizmusairól ad áttekintést, beleértve a regionális, helyi, városi, közintézményi szinteket, fontosabb infrastruktúrákat, turizmusfejlôdést a környezet védelme/fenntartása témákat (vidékmegôrzés, környezetvédelem, tengerpart-védelem, városi környezet védelme, történelmi épületek védelme). Az 5. fejezet a térségi tervezés gyakorlati vonatkozásairól ad áttekintést. A 6. fejezet az irányelvekrôl, politikákról ad áttekintést (kereskedelmi fejlôdés, gazdasági fejlôdés, környezet-management, ipari fejlôdés, természeti erôforrások, turizmus, szállítás, hulladékgazdálkodás, települések, nemzeti örökségek).

KUT 2893/14/10 KöM-MTA 1. projekt Regionális fejlesztési tanulmányok. A térségi tervezési rendszerek és politikák EU kézikönyve – Dánia. 2001. 116 p. Az angol nyelven megjelenô kiadvány 1. fejezete áttekintést ad a tervezési rendszerekrôl, azon belüli összefüggésekrôl, alapelvekrôl, trendekrôl. A 2. fejezet a tervek készítésérôl és az irányelvek (politikák) készítésérôl és azok vizsgálatáról ad számot, ezen belül politikai intézményekrôl (nemzeti, regionális, városi stb. szinten), a politika eszközeirôl (nemzeti, regionális, helyi szinten). A 3. fejezet a szabályozásokról és engedélyekrôl ad áttekintést, ismertetve a fontosabb engedélyeket, egyéb engedélyeket, kivételeket, a tervtôl való eltéréseket, végrehajtási eljárásokat, a szabályozási területeket, illetéktelen használatot. A 4. fejezet a fejlôdés és fenntartás/megôrzés eszközeirôl és mechanizmusairól ad áttekintést, a fejlôdéssel kapcsolatban a regionális, helyi, városi, közintézményi szintekrôl, fontosabb infrastruktúrákról, turizmusfejlôdésrôl, a vidékfejlesztésrôl, a környezet védelme/fenntartása témákról (vidékmegôrzés, környezetvédelem, tengerpart-védelem, városi környezet védelme, forrástervezés). Az 5. fejezet a kulcsprioritásokról, EU és nemzeti, regionális, lokális szintekrôl, a globális tervezési megközelítésrôl ad áttekintést. A 6. fejezet az irányelvekrôl, politikákról ad áttekintést (kereskedelmi, ipari, gazdasági fejlôdés, környezet, turizmus, szállítás, természeti erôforrások, történelmi értékek, hulladékgazdálkodás, energia).


KUT 2893/14/11 KöM-MTA 1. projekt Regionális fejlesztési tanulmányok. A térségi tervezési rendszerek és politikák EU kézikönyve – Finnország. 2001. 113 p. Az angol nyelven megjelenô kiadvány 1. fejezete áttekintést ad a tervezési rendszerekrôl, azon belüli összefüggésekrôl, alapelvekrôl, trendekrôl. A 2. fejezet a tervek készítésérôl és az irányelvek (politikák) készítésérôl és azok vizsgálatáról ad számot, ezen belül politikai intézményekrôl ( nemzeti, regionális stb. szinten), a politika eszközeirôl (nemzeti, regionális, helyi szinten). A 3. fejezet a szabályozásokról és engedélyekrôl ad áttekintést, ismertetve a fontosabb engedélyeket, egyéb engedélyeket, kivételeket, tervváltoztatásokat, a tervtôl való eltéréseket, végrehajtási eljárásokat, szabályozási területeket, illetéktelen használatot. A 4. fejezet a fejlôdés és fenntartás/megôrzés eszközeirôl és mechanizmusairól ad áttekintést, a fejlôdéssel kapcsolatban a regionális, helyi, városi, közintézményi szintekrôl, fontosabb infrastruktúrákról, turizmusfejlôdésrôl, a vidékfejlesztésrôl, a környezet védelme/fenntartása témákról (vidékmegôrzés, környezetvédelem, tengerpart-védelem, városi környezet védelme, történelmi jelentôségû épületek védelme, forrástervezés). Az 5. fejezet a kulcsprioritásokról, EU és nemzeti, regionális, lokális szintekrôl, a globális tervezési megközelítésrôl ad áttekintést. A 6. fejezet az irányelvekrôl, politikákról ad áttekintést (kereskedelmi, ipari, települési, turizmuspolitikák, környezetpolitika, szállítás, természeti erôforrások, történelmi értékek, hulladékgazdálkodás-politikák).

KUT 2893/14/12 KöM-MTA 1. projekt Regionális fejlesztési tanulmányok. A térségi tervezési rendszerek és politikák EU kézikönyve – Hollandia. 2001. 148 p. Az angol nyelven megjelenô kiadvány 1. fejezete áttekintést ad a tervezési rendszerekrôl, azon belüli összefüggésekrôl, alapelvekrôl, trendekrôl. A 2. fejezet a tervek készítésérôl és az irányelvek (politikák) készítésérôl és azok vizsgálatáról ad számot, ezen belül politikai intézményekrôl ( nemzeti, regionális stb. szinten), a politika eszközeirôl (nemzeti, regionális, helyi szinten). A 3. fejezet a szabályozásokról és engedélyekrôl ad áttekintést, ismertetve a fontosabb engedélyeket, egyéb engedélyeket, általánosságban a környezeti engedélyeket, kivételeket, a tervtôl való eltéréseket, végrehajtási eljárásokat, szabályozási területeket, illetéktelen használatot. A 4. fejezet a fejlôdés és fenntartás/megôrzés eszközeirôl és mechanizmusairól ad áttekintést, a fejlôdéssel kapcsolatban a regionális, helyi, városi, közintézményi szintekrôl, fontosabb infrastruktúrákról, turizmusfejlôdésrôl, a vidékfejlesztésrôl, a környezet védelme/fenntartása témákról (vidékmegôrzés, környezetvédelem, tengerpart-védelem, városi környezet védelme, történelmi jelentôségû épületek védelme, forrástervezés). Az 5. fejezet a kulcsprioritásokról, EU és nemzeti, regionális, lokális szintekrôl, a globális tervezési megközelítésrôl ad áttekintést. A 6. fejezet az irányelvekrôl, politikákról ad áttekintést (kereskedelmi, ipari, vidékfejlesztési és mezôgazdasági politikák, környezet, turizmus, szállítás, természeti erôforrások, történelmi értékek, hulladékgazdálkodás).

16


17

KUT 2893/14/13 KöM-MTA 1. projekt Regionális fejlesztési tanulmányok. A térségi tervezési rendszerek és politikák EU kézikönyve – Görögország. 2001. 125 p. Az angol nyelven megjelenô kiadvány 1. fejezete áttekintést ad a tervezési rendszerekrôl, azon belüli összefüggésekrôl, alapelvekrôl, trendekrôl. A 2. fejezet a tervek készítésérôl és az irányelvek (politikák) készítésérôl és azok vizsgálatáról ad számot, ezen belül politikai intézményekrôl (szövetségi, tartományi városi stb. szinten), a politika eszközeirôl (nemzeti, regionális, helyi szinten). A 3. fejezet a szabályozásokról és engedélyekrôl ad áttekintést, ismertetve a fontosabb engedélyeket, egyéb engedélyeket, kivételeket, a tervtôl való eltéréseket, végrehajtási eljárásokat, illetéktelen használatot. A 4. fejezet a fejlôdés és fenntartás/megôrzés eszközeirôl és mechanizmusairól ad áttekintést, a fejlôdéssel kapcsolatban a regionális, helyi, városi, közintézményi szintekrôl, fontosabb infrastruktúrákról, turizmusfejlôdésrôl, a vidékfejlesztésrôl, a környezet védelme/fenntartása témákról (vidékmegôrzés, környezetvédelem, tengerpart-védelem, városi környezet védelme, emlékmûvek védelme, forrástervezés). Az 5. fejezet a kulcsprioritásokról, EU és nemzeti, regionális, lokális szintekrôl, a globális tervezési megközelítésrôl ad áttekintést. A 6. fejezet az irányelvekrôl, politikákról ad áttekintést (kereskedelmi, ipari, gazdasági fejlôdés, környezet, turizmus, szállítás, természeti erôforrások, történelmi értékek, hulladékgazdálkodás és szennyezés).

KUT 2893/5 KöM-MTA 1. projekt A közép-európai, a Duna menti és az adriai térség integrált területfejlesztési stratégiája. 2000. 56 p. A Vision dokumentum a VISIRON PLATNET és az INTERREG II C projekt keretében került kidolgozásra. A projekt célja az volt, hogy közös stratégiákat, irányelveket és intézkedéseket fogalmazzanak meg a térség továbbfejlesztése számára, beleértve 12 európai ország teljes területét, ill. 5 ország területének egy részét. A dokumentum két fô részbôl áll: (1) Politikai javaslatok és a (2) háttérjelentés. Ismertetik a fô célkitûzéseket, a területfejlesztés távlatát, a térszerkezet fejlesztésének fontosabb feladatait (pl. új vidék-város kapcsolat kialakítása, átfogó regionális politika és a regionális egyenlôtlenségek kezelésére, nemzetközi közlekedési hálózatok fejlesztése stb.). A célkitûzések megvalósításának elôfeltétele a területfejlesztés megfelelô intézményeinek, eszközeinek és intézkedéseinek felállítása, létrehozása, melynek három fô eleme a következô: a területi-közigazgatási rendszer átalakítása, a területi tervezési rendszer kialakítása, a pénzügyi és egyéb gazdasági eszközökkel rendelkezô regionális politika fejlesztése.

KUT 2893/6 KöM-MTA 1. projekt A svéd területfejlesztési rendszer. 2000. 11 p. Ismertetik a területfejlesztésben az alkotmány, a törvényhozó és igazságszolgáltatási rendszerben a kontextusokat és alapelveket, az országos, regionális helyi szinteket. A környezetvédelmi


politikában több fontos törvény együttesen alkotja azoknak a programoknak az alapját, melyek célja a rekreációs és természetvédelmi szempontból fontos területek megôrzése, a tájvédelem, a szennyezések csökkentése, ill. minden esetben biztosítják a környezetvédelem szempontjainak figyelembe vételét a területfejlesztésben. A területrendezés a Környezetvédelmi Minisztérium hatáskörébe tartozik, de több minisztériumnak is jelentôs hatása van rá. Ismertetik a területfejlesztésben a politikai eszközöket (országos, regionális, települési szinten).

KUT 2893/7 KöM-MTA 1. projekt Az EU tagországok nemzeti fejlesztési terv alapján készült közösségi támogatási kerettervének néhány tanulsága. 2000. 13 p. Tárgyalt témák: 1. A nemzeti fejlesztési tervek és a közösségi támogatási kerettervek készítésének körülményei. 2. Az 1994-1999-es idôszakra vonatkozó görög és a portugál közösségi támogatási keretterv (angol rövidítésben: CSF) ismertetése. 3. A 2000-2006-re vonatkozó portugál, görög és ír közösségi támogatási kerettervek.

KUT 2893/9 MTA-KöM 1. projekt Az EU tagországok Nemzeti Fejlesztési Terveinek elemzése a terület- és vidékfejlesztés, valamint a környezetvédelem szempontjából. 2000. 46 p. Fejezetek: Az EU tagországok környezet-egészségügyi tervinek hasznosulása az EU területfejlesztési perspektívák alapján. A környezet-egészségügyi szempontok a NDP dokumentumokban. A Nemzeti Fejlesztési Tervek környezet-egészségügyi tartalmai (a felszíni és felszín alatti vizek védelme, a szennyvizek kezelése, a levegô tisztaságának védelme, a talaj minôségi és mennyiségi védelme, a hulladékok kezelése, a települések környezet-egészségügyi feladatai). A környezetpolitika megjelenése a Nemzeti Fejlesztési Tervekben (környezetpolitikai hangsúlyok, az érintett szervezetek, tervezési idôsíkok, lokális és regionális hatások figyelembe vétele az NFT-ben, a környezetpolitikához rendelt eszközök az NFT dokumentumok alapján). A terület- és településfejlesztés környezetvédelmi aspektusai az NFT dokumentumokban.

KUT 2993/1/1 KöM-MTA Fodor István et al. MTA Regionális Kutatások Központja A környezeti és környezetvédelmi hatások vizsgálata, különös tekintettel az új „Európai Unió területfejlesztési perspektívái” c. Köm-MTA 1. projekt I. fázis eredményeire. 2003. 69 p. Kutatási célok: Az EU területfejlesztési dokumentumainak környezeti és környezetvédelmi

18


19

szempontból történô elemzése a magyarországi adaptálás lehetôségeinek figyelembe vételével; egységes és probléma-orientált, tudományosan megalapozott tervezés, döntés-elôkészítési módszer, eljárás kidolgozása a térségi és helyi résztvevôk számára; annak feltárása és elemzése, hogy az EU Strukturális alapokból származó támogatások megalapozásához készülô Nemzeti Fejlesztési Tervben miként jeleníthetôk meg és érvényesíthetôk a környezetvédelem igényei, szempontjai. Az EU támogatási elveit, módszereit, gyakorlatát egyes tagországok (Írország, Portugália, Görögország) fejlesztési dokumentumai, támogatott programjai alapján tekintették át. A Strukturális Alapok támogatási rendszere elsôsorban a regionális/térségi átfogó programok megvalósítását hivatott elôsegíteni. A Kohéziós Alap döntôen a környezetvédelem infrastrukturális hálózatának beruházásait támogatja (út-, vasúthálózat, vízellátás, szennyvízkezelés mûszaki megvalósítása, kiépítése stb.). A támogatásokhoz fontos, hogy az NFT, majd a CSF régiós és ágazati programjaiban is megjelenjen a környezetvédelem indok- és feladat-rendszere. Kiindulási alapként az EU által elfogadott és preferált támogatások körét kell meghatározni, ezek: 1. A fenntartható fejlôdés és annak környezetvédelmi összefüggéseit, 2. az EU 6. Környezetvédelmi Akcióprogramja, amely a 2001-2010 közötti idôszakra 4 prioritást fogalmaz meg (klímaváltozás, a természet és biodiverzitás, a környezet és egészség, a természetes erôforrások és hulladék), valamint 5 kulcsterületet. Ezek lényegében alkalmasak minden hazai aktuális problémakör megoldásának közvetlen és/vagy közvetett indoklására, lefedésére. A készülô NFT támogatási programjait már az EUkonform témakörökre hirdették meg. A fenntartható fejlôdés kulcskritériumait és fôbb érintett ágazatait táblázatban tekintik át. Felhívják a figyelmet arra, hogy a környezetvédelmi szempontok érvényesítésére kidolgozott eljárás az EU-ban a Környezeti Hatásfelmérés (SEA) rendszere. Minden tervfajtánál és a Strukturális Alapok tervezési eljárása minden lépésében el kell végezni a fejlesztések környezeti hatásainak átfogó értelmezését és a megállapítások visszacsatolását a következô tervben.

KUT 2993/1/2 KöM-MTA Fodor István et al. MTA Regionális Kutatások Központja A környezeti és környezetvédelmi hatások vizsgálata, különös tekintettel az új „Európai Unió területfejlesztési perspektívái” c. Köm-MTA 1. projekt II. fázis eredményeire. 2002. 75 p. + Mell. 24 p. Kutatási cél annak feltárása és elemzése, hogy az EU Strukturális alapokból származó támogatások meglapozásához készülô Nemzeti Fejlesztési Tervben (NFT) miként jelenítendôk meg és érvényesíthetôk a környezetvédelem igényei, szempontjai. A fejlesztési programoknak/operatív programoknak a környezeti hatásai az ún. Stratégiai Hatásfelméréssel (SEA) alátámasztottnak kell lenniük, bizonyítva a környezetvédelmi szempontok érvényesülését. A készülô NFT ágazati és/vagy térségi fejlesztési programjainak környezeti hatásfelmérésénél az irányadó SEA-eljárás szerinti döntési, tervezési lépéseket mutatják be. Ebben az interaktív döntési-tervezési folyamatban nyílik mód a környezetvédelmi szempontok figyelembe vételére, a környezeti érdekek érvényesítésére. Az operatív programok viszont csak az ágazati fejlesztési elképzelések, tervek ismeretében alakíthatók ki egyrészt az ágazatokra/szektorokra, másrészt a régiókra is. Az NFT az EU Strukturális Alapokból történô, a térségfejlesztést szolgáló támogatás pénzügyi megalapozására készül, s az NFT stratégiai célkitûzéseiben, a prioritásoknál és a különféle programokban a környezetvédelmet is fontos prioritásként, kiemelt feladatként kezeli.


KUT 2893/2/3-a KöM-MTA 1.projekt MTA Regionális Kutatások Központja Lokális környezetvédelmi tervek Nagy-Britanniában. I. 2001. 110 p. Az angol nyelvû kiadvány a fenntartható fejlôdés és a helyi (Local) Agenda 21 szellemében több mint 80 körzetre, településre kidolgozott tervet ismerteti. KUT 2893/2/2

KUT 2393/2 KöM-MTA 1.projekt MTA Regionális Kutatások Központja Lokális környezetvédelmi tervek Ausztriában, Dániában, Finnországban, Görögországban, Hollandiában, Spanyolországban. 2001. 80 p. Az angol (és Ausztriát bemutató részben német) nyelvû kiadvány a fenntartható fejlôdés és a Local Agenda 21 szellemében a címben jelzett országokra (azon belül azok körzeteire) kidolgozott lokális terveket ismerteti.

KUT 2893/2/2 KöM-MTA 1.projekt MTA Regionális Kutatások Központja Lokális környezetvédelmi tervek Németországban. 2001. 110 p. A német nyelvû kiadvány a fenntartható fejlôdés és a Local Agenda 21 szellemében 5 német tartományra vonatkozóan (Rajnavidék-Pfalz, Saarvidék, Szászország, Schleswig-Holstein, Türingia) ismerteti a kidolgozott lokális terveket.

KUT 2624 HT-004 Holczinger Ildikó TéT Alapítvány Az EU 5. KTF Keretprogramjában és LIFE programjaiban való magyar részvétel elôsegítése a környezet- és természetvédelem területén. 2000. 3 p. + Mell. A TéT Alapítvány kérdôívet készített – a környezetvédelmi tárca által megkeresett – intézmények adatainak felvétele és azok tevékenységi területei felmérése céljából. Az egyes kutatóhelyeken

20


21

a K+F tevékenység felmérését elvégezték, s az adatokat adatbázisba vitték. Táblázatos formában elkészült a hálózat iránt érdeklôdô és annak szolgáltatásait igénybe venni kívánó intézményekben a helyi kontakt személyek elérhetôségi adatairól való kimutatás. A lista adatainak felhasználásával a TéT Alapítvány folyamatos telefonos segítséget nyújtott a pályázóknak. Kéthetente szétküldte a Hírlevelet, amely tájékoztatást nyújt az EU által kínált pályázati lehetôségekrôl, valamint egyéb fontos tudnivalókról. A TéT Alapítvány felvette a kapcsolatot a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségével (KSZGYSZ), megállapodva velük, hogy a tagoknak eljuttatják a Hírlevelet. 2002 nyarán a K+F-ben érdekelt szakemberek számára információs napot tartottak. Az elôadók tájékoztatást adtak a Keretprogram alapelveirôl, új eszközeirôl, a releváns pályázati lehetôségekrôl, valamint a LIFE programról.

KUT 2893/14/2 KöM-MTA 1. projekt Nemzeti Fejlesztési Terv – Cseh Köztársaság. 2001. 190 p. A cseh Regionális-fejlesztési Minisztérium összeállításában készült angol nyelvû könyv témaköreit 3 részben 12 fejezet szerinti csoportosításban tárgyalják. 1.rész: Makro-ökonómiai és regionális analízis, szintézis és stratégia (nemzetközi ökonómiai összefüggések, az ökonómiai fejlôdés analízise, makro-ökonómiai elôrejelzés, ökonómiai stratégia, a regionális fejlôdés szintézise, regionális politika Csehországban, erôsségek és gyengeségek a cseh ökonómiai, szociális és regionális fejlôdésben). 2. rész: Stratégiai cél, prioritások és javasolt operatív programok. 3.rész: Végrehajtási rendszerek és pénzügyi szerkezet.

KUT 2893/14/3 KöM-MTA 1. projekt Nemzeti Fejlesztési Terv – Szlovénia. 2001-2006. Tervezet. 2001. 237 p. A szlovén Nemzeti Regionális fejlesztési Hivatal által kiadott angol nyelvû könyv témakörei 6 fejezet szerinti csoportosításban: 1. Csatlakozási tárgyalások, stratégia az ország ökonómiai fejlesztésére, nemzeti fejlesztési terv 2001-2006-os idôszakra, 2. Makro-ökonómiai környezet, makroökonómiai fejlôdés 1995-2000 között, a társadalmi-ökonómiai reformok helyzete, nemzeti összehasonlítások, a regionális fejlôdés helyzete és problémái, 3. Analízisek és fejlesztési szcenáriók (ökonómiai szerkezet, munkaerô-piac és humán erôforrások fejlesztése, ökonómiai infrastruktúra, környezet, erôsségek, gyöngeségek, lehetôségek és veszélyek analízise), 4. Fejlesztési célok és prioritások (fô célok, fejlesztési prioritások), 5. Végrehajtás és ellenôrzés, 6. Az addicionalitás elvei és pénzügyi táblázatok.


KUT 2893/13 KÖM-MTA 1. projekt A környezetvédelem jelenléte és szerepe a Szlovén Nemzeti Fejlesztési Tervben. 2004. 36 p. A Stratégiai Környezeti Felmérést a 2001/2006-os szlovén NFT-hez 2000-ben kezdték el készíteni. A NFT-n belüli programok fô célja a társadalom és jólét fejlôdésének elérése egy átfogó monitoring rendszer segítségével. Fejezetek: 1. fejezet: A környezetvédelem megjelenése a Szlovén NFT bevezetô részében. 2.fejezet: Makro-ökonómiai környezet. 3.fejezet: Elemzések és fejlesztési tervek. 3.4-es fejezet: Környezet, ezen belüli részfejezetek: az EU-hoz való csatlakozás, területi szabályozások ellenôrzése, a vízi erôforrások védelme, levegô, termôföld és erdôk, biodiverzitás, zaj, környezeti kockázatok. Az ebben a fejezetben található fejlesztési prioritások SWOT analízisét végezték el, a veszélyeknél kiemelve a rekonstrukciós és környezetvédelmi befektetések szükségességét. 4.fejezet: Fejlesztési célok és fejlesztési prioritások (szennyvízkezelés, vízi környezet védelme, szénbányák és egyéb bányák bezárása, környezeti rehabilitációjuk, energiaszektor). 5. fejezet: Végrehajtás és ellenôrzés. 6. fejezet: Az addicionalitás elve és financiális táblázatok.

KUT 2476 HT-050 Környezetvédelmi Tanácsadó, Tervezô és Szolgáltató Iroda Szakértôi tanulmány a különbözô ágazati fejlesztések környezeti hozzáadott értékének becslésére. 2002. 73 p. + Mell. A komplex kérdés megismertetésére áttekinti a fejlesztési törekvések környezeti szempontú megfelelôségi vizsgálatának nemzetközi és hazai gyakorlatát, ezen belül az EU módszertanát, a Nemzeti Fejlesztési Tervnek, valamint a ROP-nak környezeti szempontú értékelési módszertanát, majd a különbözô ágazati fejlesztések környezeti hozzáadott értékének mérési lehetôségeit. A hozzáadott érték módszertan alkalmazásának lehetôségeit két példán keresztül (esettanulmánnyal) mutatja be, ezek: 1. Célelôirányzatok (nem környezetvédelmi fejlesztési célok) környezeti hozzáadott értékének vizsgálata. 2. Egy konkrét NKP-II feladat környezeti hozzáadott értékének vizsgálata. A stratégiai környezeti vizsgálat (SEA) módszertanát tekintve célszerû a hat szakaszra különítés: 1. A környezet kiinduló helyzetének leírása (alapállapot meghatározása), 2. Célok és prioritások meghatározása, 3. Elôzetes fejlesztési javaslat (terv/program), valamint az alternatívák azonosítása, 4. Az elôzetes javaslat környezetvédelmi szempontú értékelése, 5. Környezeti indikátorok, mutatószámok kidolgozása, 6. Az értékelés eredményeinek beépítése a tervekrôl és programokról szóló végleges döntésbe. Olyan elemzési technikát (bizonyos esetekben technikák keverékét) kell használni, amely alkalmas a valóban releváns és stratégiai szintû hatások kimutatására. Ugyanakkor az is fontos követelmény, hogy a vizsgálat idôszükséglete csekély legyen és sokszor ismételhetô. Utóbbi feltételek különösen azért fontosak, mert az elemzésnek együtt kell haladni a tervezéssel, és gyakran nagyon sok intézkedésre kell elvégezni a környezeti szempontú vizsgálatot.

22


23

KUT 2760 HT-02-042 Horváth János – Maksi Csaba – Jónás Éva ÖKO Rt. Kistérségek EU szempontú környezeti felkészültsége. 2003. 87 p. + Mell. A kistérségek felkészültségének mérése a következô pontokon lehetséges: intézményi mûködés, környezeti ügyek, fejlesztési stratégiák, EU információk. A tapasztalatok szerint kistérségi szint az, mely a környezeti ügyek eredményes képviseletét és vitelét lehetôvé teszi, ugyanis a helyi önkormányzatok többsége nem rendelkezik azokkal a kapacitásokkal, amik ehhez szükségesek, ill. nincs és nem is lehet meg az a térségi rálátás, ami a környezeti ügyek többségénél elengedhetetlen. Fontos teendô, hogy felül kell vizsgálni a kistérségek jelenlegi rendszerét több követelmény, ill. elvárás figyelembe vételével. A NUTS-1-2-3-, ill. település szintjén egymást kiegészítve kell funkcionális és strukturális, de nem hierarchikus egységet alkotni. A kistérségi rendszernek területi és strukturális szempontból is tartósan stabilnak kell maradnia. A kistérségi rendszer, mint a NUTS-4 EU-s besorolási rendszer része teljes egészében le kell fednie az ország területét, a kistérségi lehatárolást jogszabálynak kell rögzítenie. Felül kell vizsgálni, hogy melyek lehetnének azok a jogszabályban rögzített környezetvédelmi feladatok, melyeket a kistérség felelôsségével kellene megvalósítani. Ez szorosan összefügg a területfejlesztés és rendezés átalakuló tervezési rendszereivel. Javítani kell a kistérségek EU információkhoz való hozzáférését. Összességében tehát a kistérségek megerôsödésének két kulcspontja van: (1). Fontos, hogy a területfejlesztés/közigazgatás átalakulása során milyen jogosítványokat kapnak, és hogy (2) a fejlôdésükben érintett szervek milyen kapacitásokat mozgósítanak (idôben is következetesen) fejlôdésük elôsegítésére.

KUT 2617 CT-066 Tombácz Endre ÖKO Rt. Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Rt Az egyes tervek, programok környezetre való hatásainak vizsgálatáról szóló EK direktíva által érintett tervek és programok. 2002. 62 p. A munka az EU 2001/52, úgynevezett Stratégiai Környezeti Vizsgálatokkal foglalkozó direktívák hazai jogrendbe való ültetését szolgálta. A munka keretében megvizsgálták, mely tervek és programok kerüljenek az új szabályozás hatálya alá, és milyen ezen tervek és programok esetében a környezeti tényezôk figyelembe vételének helyzete. Javaslat készült a szabályozás kialakítását illetôen. Miután a tárgyalt direktíva fogalomhasználata nem egyértelmû, a kutatás során kialakítottak egy olyan álláspontot, ami környezetvédelmi szempontból korrekt, és Magyarországnak megfelelô. A munka során feltárták a jelenlegi helyzetet, értékelték, ill. összehasonlították az EK elôírásokkal. Megállapították, hogy a vizsgált tervek nem alkotnak tervezési rendszert és a hazai szabályozáskor nem lehet az EK által alkalmazott szabályozottsági feltételeket a direktívákban közölt formában átvenni. A kutatás az EU új, egyes tervek és programok környezeti hatásainak vizsgálatáról szóló irányelvének jogharmonizációját segítette elô az alapinformációk, a magyarországi tervezési gyakorlat feltárásával.


KUT 2874/2-3 HT-03-04/2-3 Molnár Ferenc – Szilávcsku Zsolt BKÁE – Vitaregnat Bt 2001/42/EK irányelv jogharmonizáció elôsegítése. 2004. 77 p. A K+F feladat célkitûzése: Az EU egyes tervek és programok környezetre való hatásainak vizsgálatáról szóló irányelv jogharmonizációjának keretében a jogszabálytervezet környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata és kapcsolódó esettanulmányok elemzése a végrehajthatóság szempontjából. Az 1. kötet folytatásaként a 2. és 3. szakaszban a következô feladatokat látták el. A Megbízótól megkapott részletes szabályozási koncepcióra a környezetvédelmi törvény 44.§-ának megfelelô vizsgálati elemzést elkészítették – az elsô fázisban begyûjtött információk alapján, különös tekintettel az intézményi, szervezeti, költségvetési kérdésekre. Elvégezték a vizsgálati elemzés elsô változatának elkészítését a minisztériumok közötti egyeztetésre alkalmas formában. A kodifikációt figyelemmel kísérték és amennyiben szükséges volt, megtörtént a vizsgálati elemzés módosítása, illetve kiegészítése. A 3. szakaszban megtörtént a minisztériumok közötti egyeztetések során felmerülô kérdések alapján a vizsgálati elemzés módosítása, illetve kiegészítése. Majd az új szabályozás véglegesítését követôen a vizsgálati elemzés véglegesítése és összefoglaló készítése a kormány-elôterjesztésnek megfelelô formában készült el. Megtörtént a vizsgálati elemzés szükség szerinti módosítása, illetve kiegészítése és összefoglalása a törvényjavaslathoz az Országgyûlés számára.

KUT 2739-1 HT-02-50 Fülöp Sándor Környezeti Management és Jogi Egyesület (EMLA) Az egyes tervek és programok környezetre való hatásainak vizsgálatáról szóló 2001/42/EK Irányelv jogharmonizációjának megalapozása. 2003. 114 p. I. Koncepciókat dolgoztak ki a politikákat, stratégiákat, koncepciókat követô, de az egyedi engedélyezési eljárásokat megelôzô terv- és programkészítés, elfogadás szabályozási körére és módjára az irányelv követelményei és a magyar helyzet sajátosságai alapján, a megvalósíthatóság figyelembe vételével. A téma neves szakértôi fogalmazták meg javaslataikat, amibôl egységes anyagot készítettek és részt vettek annak a gyakorló közigazgatási szakemberek által történt véleményeztetési folyamatában is. II. Anyagokat készítettek a részletes szabályozás megalapozása, ezen belül a fogalmak tisztázása, a szabályozási szintek meghatározása, a hatály meghatározása, az eljáró hatóságok körének feltárása, a nyilvánosság bevonásával kapcsolatos kérések vizsgálata, a határon átterjedô hatások kezelésének, az EU-val közös finanszírozású tervek kezelésének és a környezeti jelentés egyes kérdéseinek tisztázása terén. A jobb és egyértelmûbb megvitathatóság érdekében szövegszerû változatot is készítettek a Környezetvédelmi törvény módosítása és a SEA kormányrendelet tárgyában.

24


25

KUT 2321 C-182 Tombácz Endre – Magyar Emôke – Strébely Erzsébet – Zimáni Erika Öko Rt. – ForEnviron Kft. Környezeti hatásvizsgálat a hazai és az EU szabályok szerint. 2001. 103 p. + 65 p. melléklet A csatlakozási tárgyalások megindulásával az EU átértékelte a közép- és kelet-európai államok számára nyújtott segélyprogramok szerepét. Az EU segélyek a továbbiakban elsôsorban a csatlakozási folyamathoz szorosan kapcsolódó intézményfejlesztési és beruházási projektek megvalósítására használhatók. Az új támogatási eszközök egyike az ISPA, melynek fô célja az infrastruktúra és a környezetvédelem területén meglévô, a csatlakozást hátráltató konkrét problémák megoldásának támogatása. A kiadvány célja, hogy az ISPA támogatásért folyamodó szervezeteknek és szakértôknek segítséget nyújtson a környezetvédelmi kérdésekben való eligazodásban. A környezeti hatásvizsgálatról szóló általános információkat és az alkalmazott fogalmakat, a hatásvizsgálat módszertanát ismertetik, s összehasonlítják a vonatkozó magyar és EK elôírásokat. Az ISPA pályázati kérdôívek kitöltéséhez, a csatolni szükséges dokumentumok összeállításához nyújtanak segítséget. Összefoglalják az ISPA forrásból támogatható tevékenységek – utak, kikötôk, repülôterek, vasutak, szennyvízkezelôk és hulladéklerakók, ártalmatlanítók építése – hatásvizsgálati jellemzôit, gyakorlati tanácsokat adnak a pályázatot készítôk számára. A melléklet a gyakorlatban közvetlen segítséget adó részeket és a hivatkozott jogszabályokat tartalmazza.

KUT 2396/1 CT-064 Tombácz Endre – Magyar Emôke – Horváth János ÖKO Rt A környezeti hatásvizsgálatról szóló 20/2001. (II. 14.) sz. új Kormányrendelet alkalmazását elôsegítô útmutatások kidolgozása. 2001. 99 p. A környezetvédelmi felügyelôségek kérdéseire adott válaszokat és definíciókat ismertetik. Az „A” és „B” fejezetbe tartozó, a környezeti hatásvizsgálat-köteles tevékenységekrôl áttekintést adnak, s fogalmi meghatározásokat közölnek. A kijelölt tevékenységek útmutatói közül 7 témakört részleteznek: haltenyésztés (intenzív ketreces vagy medencés haltermelô üzemben), kikötô, bevonatolt termékek gyártása (fémtermék, alkatrész felületét meghatározott tulajdonságok elérése céljából elôírt vastagságú réteggel való bevonására), nem veszélyes hulladék biológiai kezelése (ipari komposztálás biológiai lebontás és stabilizálás révén, biológiai típusú hulladékkezelô eljárással, pl. enzimes fermentációval), veszélyes hulladék-hasznosító (mely révén a kezelésnek alávetett veszélyes hulladékot alapanyaggá, ill. alapanyagból elôállított termékkel egyenértékû termékké alakítják), vízbesajtolás felszín alatti vízbe (mely során a felszíni vizet vagy felszínre került felszín alatti vizeket a befogadó rétegben mért nyomásnál nagyobb nyomással sajtolják be a felszín alatti víztartóba), vízfolyásrendezés (melynek célja a vízfolyás által szállított víztömeg, valamint a hordalék és a jég kártétel nélküli lefolyásának biztosítása, a káros mederváltozástól mentes egyensúlyi állapot elérése).


KUT 2827 HT-053 Környezeti Management és Jogi Egyesület EMLA Szakértôi tanulmányok kidolgozása az Espooi egyezmény alapján kötendô magyarszlovák kétoldalú megállapodás elôkészítéséhez. 2002. 46 p. A szakértôi tanulmányok a szerzôdô felek kezdeti felkészülését szolgálták, nemzetközi összehasonlító anyagok, illetve az Espooi Egyezmény Titkársága által kibocsátott útmutatók és értekezleti összefoglalók alapján. Hat fejezete: 1. Az Espooi egyezményhez tervezett SEA protokoll szakértôi elemzése, 2. Az egyes tervek és programok környezeti hatásainak vizsgálatáról szóló 2001/42/EC direktíva és a magyar jog megfelelôségének vizsgálata, 3. Kérdések a SEA jegyzôkönyv egyes rendelkezéseivel kapcsolatban, 4. A SEA jegyzôkönyv és a magyar jog viszonyának egyes kérdései, 5. Elôrehaladási jelentés a KöM „Szakértôi tanulmányok az Espooi egyezményhez kapcsolódó stratégiai környezeti vizsgálati jegyzôkönyv kidolgozásában való magyar részvétel támogatására” c. projektben, 6. A SEA irányelv 6. cikk értelmezésével kapcsolatos kérdések és az azokra adott válaszok.

KUT 2623 CT-012 VITUKI Consult Rt. Az Európai Környezeti Ügynökség részére a nemzeti referencia központok által elvégzendô feladatok. 2000. 81 p. Az Európai Környezeti Ügynökség (EEA) mûködésének alapkoncepciója, hogy a már meglévô és a leghozzáértôbb helyi, nemzeti vagy nemzetközi monitoring és elemzô/értékelô kapacitásokat kívánja felhasználni célja eléréséhez. Ezért az Ügynökség tevékenysége összekapcsolja a tagállamokat és az európai kontinens egyéb részeit is. Munkája során a már létezô adatokra támaszkodik. Az információ-forgalmat elôsegítendô az Ügynökség a 933/1999/EEC rendelettel összhangban állította fel az Európai Környezeti Információs és Megfigyelô Hálózatot (EIONET), amely a következôkbôl áll: • Témaközpontok (ETC): 1997-tôl az ETC-ket a Phare országokat összefogó Témaközpontokkal (PTL: Phare Topic Link) egészítették ki. A Témaközpontok a Légszennyezés, a Levegôminôség, az Adatforrások katalogizálása, a Kontinentális vízkészletek, a Felszínborítás, a Tengeri és Tengerparti Környezet, a Természetvédelem, a Talaj és a Hulladék témakörökben mûködtek. 2001-tôl több terület összevonásával már csak 5 Témaközpont mûködik: Levegô és Éghajlatváltozás, Természetvédelem és Biodiverzitás, Szárazföldi Környezet, Hulladék és Anyagáramok, Vizek. • Nemzeti összekötôk (NFP) az Ügynökség munkaprogramjának elôkészítésében, bevezetésében és véghezvitelében segédkeznek. • A nemzeti hálózatok összetevôi elemei: a Fôbb Összetevô Elemek (MCE), melyeknek egynegyede maga a Nemzeti Referencia Központ (NRC). A telematikus hálózat legfontosabb célja az idôszakos EEA környezetvédelmi tanulmányok elkészítéséhez szükséges információk összegyûjtése és azok bemutatása. A hálózat direkt hozzáférést biztosít az EIONET csomópontok adatbázisaihoz. Ezáltal központi szerepe van az elôállított információ tömeg áttekinthetôsége szempontjából. Ezenfelül fontos szerepet tölt be

26


27

a közvélemény informálásában is. A hazai vonatkozások megismertetésére ismertetik hazánk feladatait (2001-2002 között) az egyes referenciaközpontok feladataira leosztva.

KUT 2758 HT-02-099 Adler Judit et al. GKI Gazdaságkutató Rt. A környezetvédelem és a foglalkoztatás összefüggései. 2003. 47 p. A kutatás rávilágít arra, hogy a környezetvédelemben foglalkoztatottak aránya az összes foglalkoztatotakon belül alacsony a fejlett országok átlagához képest. Ennek az a fô oka, hogy a magyar környezetvédelmi ráfordításokon belül alacsony a hulladékhasznosításra fordított hányad, amely pedig a legmunkaigényesebb része a környezetvédelemnek. A környezetvédelem foglalkoztatási képességének meghatározására készült különféle becslések közül a legoptimistábbat alapulvéve a tevékenységgel közvetlenül foglalkozók létszáma 2002-ben 27.000 fôre tehetô. A környezetvédelemmel foglalkozó összes foglalkoztatott száma 60 ezer fôre tehetô. A következô öt évben számításaik szerint a közvetlen létszám 38,5-42 ezer fôre, azaz a teljes létszám nagyságrendileg 100 ezer fôre emelkedhet az Európai Uniós tagság követelményeinek végrehajtását célzó II. Nemzeti Környezetvédelmi Program feladatainak teljesülése nyomán. A közvetett létszám mérését is lehetôvé tevô adatbázis kialakítása folyamatban van, annak kiépülése a jövôben mélyebb elemzéseket, illetve a számítások pontosítását is lehetôvé fogja tenni. A környezetvédelmi tevékenység foglalkoztatásban játszott szerepe korlátozott, dinamikus fejlôdése esetén is csak az összes foglalkoztatott 2,5-3%-át teszi majd ki a szektor középtávon, ez nagyjából megfelel a GDP termelésben várható súlyának. A környezetvédelmi tevékenységet végzôk egyharmada szellemi, kétharmada fizikai foglalkozású jelenleg, ezek a belsô arányok a következô öt évben nem változnak alapvetôen. Magyarországon egyelôre kis súlya van a környezetvédelmi eszközök gyártásának, ennek esetleges megváltozása (ezt a tevékenységet folytató külföldi mûködô tôke betelepülése) esetén várható a létszámnak a prognosztizáltnál erôteljesebb növekedése. A környezetvédelem foglalkoztatási képességének meghatározására ez a második kísérlet Magyarországon. Az eredmények magukon viselik a kezdeti bizonytalanság jeleit, de ennek ellenére, mint irányadó értékek felhasználhatók mind a nemzetgazdasági foglalkoztatási prognózisok, mind a környezetvédelem munkaerô-keresletének prognosztizálása során középtávon. Az eredményeket elsôsorban az államigazgatás tervezési munkájában lehet hasznosítani, de meríthetnek belôle a munkaerô-tervezéssel foglalkozó kutatók, illetve azok a felsôoktatási intézmények, amelyek munkaerô, illetve környezetvédelmi tervezés oktatásával foglalkoznak.

Fb 996/73 Zöld Belépô Ónodi Gábor et al. A természetvédelem és a mezôgazdálkodás összehangolásának EU konform rendszere II.: Magyarország földhasználati zónarendszere és annak területfejlesztési, vidékfejlesztési következményei. 1999. 64 p.


A tanulmány megfogalmazza a földhasználati zonációs program célkitûzéseit és alapkérdéseit, kitér a vizsgálatok adatbázisának leírására, megadja az elemzô rendszer felépítését és kitér a feldolgozás technikai lépéseinek a leírására. A vizsgálatok eredményeképp a tanulmány szerzôi meghatározták Magyarország területének: • mezôgazdasági termelési alkalmasságát • környezeti érzékenységét • földhasználati zonációs alaptérképét, majd zonalitási példákat, mintaforgatókönyveket állítottak elô. A vizsgálat második része a földhasználati forgatókönyvek vidékfejlesztési, területfejlesztési következményeit vizsgálta. Az elemzés során a következô kérdéseket vizsgálták: 1. Hogyan teljesíti a zónaterv az EU konformitás követelményeit a nemzeti érdek egyidejû érvényesítésével, mi a zónaterv szakmai tartalma és milyen módon használhatók a zónaterv ajánlásai a vidék- és területfejlesztésben, területi tervezésben? 2. A zónaterv ajánlásainak megfelelô konverziós igények kistérségenként, és a konverziós igények összehasonlítása a kistérségek egyes elmaradottsági jellemzôivel. 3. Javaslatok arra vonatkozóan, hogy a területfejlesztési célok kivitelezését szolgáló területrendezési tervekben milyen szabályozási eszközökkel történjen a zónaterv szempontjainak érvényesítése. 4. A földhasználati, környezet- és természetvédelmi valamint vidékfejlesztési kérdések kezelésére vonatkozó uniós dokumentumok vizsgálata alapján EU-szintû tervezési ajánlások megfogalmazása.

Fb 996/93 Zöld Belépô Dorogi András A környezetvédelem Európai Uniós szabályozásának kihívásai és lehetôségei az idegenforgalom szempontjából. 2000. 60 p. A tanulmány célja, hogy az Európai Unió külpolitikájának tükrében vizsgálja az idegenforgalom és a környezetvédelem közötti összefüggéseket és azt, hogy mit tehetnek az idegenforgalom szereplôi mikroszinten a turizmus környezeti hatásainak mérséklésére, és hogy lehet jogilag szabályozni a kérdéskört. A német autóclub, az ADAC az 1990-es évek elején részletesen kidolgozta az utazásszervezôk teendôit a környezet védelme érdekében. Ezt a listát a tanulmány teljes terjedelmében idézi. Felvetik a kérdést, vajon az Európai Unió környezetpolitikája érinti-e a turizmust és hogyan. Milyen kihívásokat jelent a környezetvédelmi szabályozás és milyen kezdeményei találhatók meg a jelenlegi politikában? Ismertetik az Európai Turisztikai és Környezetvédelmi Díj, az ECoNETT hálózat és a Philoxenia program mibenlétét, az ötödik környezetvédelmi akcióprogram által meghatározott tennivalókat az idegenforgalmi szektor számára. Vizsgálják, hogy milyen feladatokat ró Magyarországra az Európai Uniós szabályozás a turizmus környezetbaráttá alakítására és a fenntartható turizmus megteremtésére vonatkozóan. Arra a megállapításra jutnak, hogy az idegenforgalmi iparnak fel kell ismernie, hogy a környezetvédelmi érdekek elsôdlegessé tétele nélkül a jövô vonzerejét rombolja le. Ennek ellenére az Európai Unió környezetvédelmi politikája a turizmus szektorát csak áttételesen érinti. A jövôben szükséges lenne olyan önálló támogatási mechanizmusok kialakítása a nemzetközi szervezetek ajánlásaiból és a jelenlegi közösségi környezetpolitika haladó elveibôl kiindulva, melyek kifejezetten a fenntartható turizmus céljait szolgálnák.

28


29

KUT 2895/1-2 Lévai János (Szerk.) Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Gazdaság – Vállalkozás – Vezetés. Mûhelytanulmányok. 2002. 297 p. A könyv 15 olyan tanulmányt tartalmaz, melyeknek környezeti vonatkozásai vannak. Így: 1. Beszámoló a Széchenyi Terv autópálya-fejlesztési programjának stratégiai környezeti vizsgálatáról, 2. Az IPPC-direktíva és ágazati követelményei, 3. Mérvadó vélemények a környezetpolitikáról, 4. Állam vagy piac a környezetvédelemben, 5. A természeti tényezôk helyettesíthetôségérôl és a technikai tudás lehetôségeirôl, 6. A másodlagos hozam, avagy hogyan csökkenthetjük a munkanélküliséget környezetvédelmi adók kivetésével, 7. A hazai erômûvek környezeti teljesítményének értékelése, 8. A Q-módszer gyakorlati alkalmazása egy energetikai-környezetvédelmi szakértôi megkérdezés kapcsán, 9. Környezetvédelmi vonatkozású projektek megtérülésének számítása, 10. A tisztább termelés alkalmazását korlátozó szervezeti tényezôk, 11. Ökológiai kockázatelemzés és -becslés mint vizes élôhelyek kezelését megalapozó metodológia, 12. Környezeti szempontok stratégiai integrálásának egy lehetséges eszköze: a benchmarking, 13. Az információs és telekommunikációs technológiák néhány környezetre gyakorolt hatása, 14. Környezettudatos terméktervezés a vállalati gyakorlatban – ökodesign, 15. Tisztább termelési lehetôségek a szállodaszektorban.

KUT 2396-2 CT-064 ÖKO Rt. Javasolt válaszok a környezetvédelmi hatóságok által a környezetvédelmi engedélyezési eljárás gyakorlatából feltett kérdésekre. 2002. 31p. A környezeti hatásvizsgálatról szóló 20/2001. (II.14.) sz. Kormányrendelet megjelenése után a tárca részérôl felkérés ment a környezetvédelmi felügyelôségekre, nemzeti park igazgatóságokra és a fôfelügyelôségre arra vonatkozóan, hogy a joggyakorlatukban milyen problémák merültek fel és várhatóan milyen problémák jelentkezésével számolnak. A beérkezett 78 kérdésre az EMLA jogászai megfelelô jogirodalmi tájékozódás alapján adták meg a válaszokat. A válaszok nem a problémák azonnali vagy végleges megoldására hivatottak, hanem jóval inkább egyfajta álláspontra, döntési alternatívára vonatkozó javaslatként szolgálnak.

KUT 2874/1 HT-03- 04/1 Molnár Ferenc – Szilvácsku Zsolt BKÁE és Vitaregnat Bt. Hazai tapasztalatok, hatóságok felkészültsége és szempontjai, ill. az EU gyakorlat áttekintése. 2004. 80 p. + Mell. 36 p. Magyarországon az EU-s konvergencia idôszakában egyre inkább megjelent a nagyobb léptékû


(kormányzati) döntések (programok, tervek stb.) elôkészítése során a környezeti hatások figyelembevételét célzó „stratégiai környezeti vizsgálathoz” (SKV) hasonló elemzések elkészítése. Rövid összefoglaló táblázatot adtak a vizsgálatokról, azok jellemzôirôl. A vizsgálatok pontos elnevezései: A Rába és árterének értékváltozás-becslése a víztest és az érintett környezet eltérô változásai esetén, a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésének I. ütemében kiválasztott tározók megfelelô alternatívákhoz kapcsolódó összehasonlító elemzése, a Széchenyi Terv autópálya-fejlesztési programjának hatásvizsgálata, Regionális Operatív Program Stratégiai Környezeti Vizsgálat kísérleti projekt, a Duna-Tisza közi hátság vízpótlás környezeti vizsgálata, a Szigetköz értékváltozásának becslése a Bôs-Nagymarosi vízlépcsô létéhez kapcsolódóan. A táblázatban megadták a vizsgálatokban résztvevô intézmények neveit, a társadalmi részvételt, a bevontak köreit, a költségnagyságokat. A mellékletekben ismertették az alkalmazott kérdôíveket a környezet- és természetvédelmi hatóságok vizsgálatához, a német jogszabálytervezetet és az írországi szabályozást.

KUT 2893/12 KöM-MTA 1. projekt Vajdovichné Visy Erzsébet VÁTI Kht. Törekvések a környezeti szempontok érvényesítésére az európai együttmûködés és a magyar területi tervezés során. 2004. 4 p. Az Európai Területfejlesztési Perspektíva (angol rövidítésben: ESDP) alcíme: Az EU területének kiegyensúlyozott és fenntartható fejlôdése felé. Lényege a területi összefüggések jelentôségének hangsúlyozása és a kiegyensúlyozott, fenntartható területi fejlôdés-fejlesztés alapelveinek meghatározása, értékorientált irányelvek alátámasztása, meghatározása. Az anyag kifejezetten az EU országainak területére vonatkozott, de a területfejlesztés számára meghatározott értékek, a követendô irányok, irányelvek a magyar területi tervezés számára is irányadók. A Vision Planet program az Interreg II C keretei között indult 1998 végén. A programban Magyarország részvételét elsô fázisban a magyar kormány, második fázisban a Phare Program finanszírozta. A program közös kezdeményezése azt a törekvést szolgálta, hogy közös stratégiát, irányelveket és intézkedéseket (azaz „jövôképet”) fogalmazzon meg e térség területfejlesztése számára. A projekt a térség 12 országának szereplôit fogta össze. A Vision dokumentum két fô részbôl áll: „Irányelvek és fejlesztéspolitikai javaslatok”, ill. az intézkedésekhez tartozó ajánlások összegzése a CADSES térség számára. A „Háttérjelentés” a közös kidolgozási folyamat fontosabb megállapításait tartalmazza. A térszerkezet fejlesztésének legfontosabb feladatait ismertetik. Az ESDP és a Vision Planet tanulságait jól lehetett érvényesíteni Magyarországon az országos jelentôségû munkák keretében. A kidolgozás folyamatát, az egyeztetések bonyolítását segítette az ESDP folyamat példája. A Vision Planet a közép-kelet-délkeleti európai országok hathatós együttmûködését hozta magával. Tapasztalatai közvetlenül hatottak az Országos Területrendezési Terv kidolgozására, ill. az abban javasolt szempontoknak nemzetközi alátámasztást adtak.

30


31

KUT 2342 CT 002 Alexa László et al. Biokultúra Egyesület – Szent István Egyetem Talajtani és Agrokémiai Tanszék – Nyugatmagyarországi Egyetem Növényvédelemtani Tanszék A növényvédô szerek környezeti szempontú értékelését szolgáló hazai módszertan fejlesztése. 2001. 134 p. A növényvédô szerek széleskörû, nagymennyiségû felhasználása szükségessé teszi a felhasználó országok engedélyezési eljárásában alkalmazott követelményrendszer nemzetközi harmonizációját, annak érdekében, hogy a felhasználás során a humán egészség és a környezet védelme magas szinten érvényesüljön. Az európai engedélyezési eljárás harmonizációjával egyidôben, erôteljes törekvés indult meg a felhasznált növényvédô szerek számának és mennyiségének csökkentésére. Az elemzô tanulmány célja, hogy az értékelés jelenlegi módszereinek és alapelveinek ismertetésével, segítséget nyújtson az értékelés hazai módszertanának kifejlesztéséhez. Az I. rész ismerteti a növényvédô szerek engedélyeztetésére vonatkozó törvényeket, rendeleteket, irányelveket, és a készítmények vizsgálatára szolgáló analitikai módszereket. A módszerek ismertetése után, a növényvédô szerek környezeti szempontú értékeléséhez szükséges követelmények és értékelési szempontok ismertetése következik. A II. rész a 91/414/EEC irányelv VI. melléklet szempontjai alapján értékeli a növényvédô szereket. Vizsgálták a növényvédô szerek közvetlen hatását, és a szermaradványok hatását az emberi és állati egészségre, valamint a környezetre gyakorolt hatásukat. A tanulmány III. része módszertani útmutatást ad a növényvédô szerek engedélyeztetéséhez. Az alapfogalmak tisztázása után a vizsgálati és értékelési eljárások során alkalmazott irányelvek ismertetése következik. Ennek során olyan vizsgálati módszereket sorol fel, melyek megfelelnek a széleskörû alkalmazási igényeknek, ugyanakkor megbízható, pontos és reprodukálható eredményeket szolgáltatnak. A IV. rész témája a kockázat-becslés. A szerzôk megállapítják, hogy a környezeti kockázatkezelés új politikai-gazdasági terület, melyet a környezetben megjelenô, és folyamatosan növekvô mennyiségû és számú kémiai anyagok, bizonyított káros környezeti hatásainak megítéléséhez kényszerített ki az élet. A környezeti kockázatkezelés célja, a környezeti károsító hatások csökkentése. Ehhez alapvetô fontosságú a veszélyforrások azonosítása, és a veszélyeztetés mértékének becslése, amely a kémia, a talajtan, a hidrogeológia, a hidrológia, a toxikológia, az ökológia, az orvostudomány és a matematika eredményeit egyaránt fölhasználja. A mellékletek tartalmazzák a környezeti kockázat becslésének alapfogalmát, a peszticidek környezeti és toxikológiai jellemzôit, a toxikus vegyületek ökotoxikológiai kockázatának jellemzését.


KUT 2646 HT-065 Darvas Béla MTA Növényvédelmi Kutatóintézete Vizsgálatok a DK-440-BTY GM-kukoricával. 2003. 52 p. A kukorica „génszökését”, a tápláléklánci hatásokat és tartamhatásokat vizsgálták. A környezetszennyezés területén a kukorica pollentermelését és annak vertikális hatását, a ruderális területen a tápnövény és a fitofág hernyó kapcsolatát, a hazai védett lepkefajokat, a Bt-toxin eloszlását a DK-440-BTY kukoricafajtában vizsgálták. Hazánkban 187 védett lepkefaj él, a Bt-toxinra érzékeny lepkefajok a védett fajok minimum 16%-át teszik ki. A GM-hulladékképzôdés témakörben a Bt-kukorica növényi maradványok természetes körülmények közötti lebomlását, a Bt-toxin ízeltlábúakra való hatását vizsgálták. Az elôbbivel kapcsolatban megállapították, hogy a betakarítás után toxin marad vissza a tarlómaradvánnyal, amelynek a környezetünkben való sorsa ismeretlen.

KUT 2794 Romhányi Gábor Budapesti Mûszaki Egyetem Ipari Menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan Tanszék Környezeti menedzsment rendszerek (ISO 14000, EMS 1836) bevezetésének és mûködtetésének elméleti és informatikai megalapozása a „gazdaságos” környezetvédelem érdekében. 1999. 19 p. + 91 p. melléklet A munka célja olyan modellek, eljárások, módszerek kidolgozása, amelyek az olcsó környezeti menedzsment rendszerek elterjedését alapozzák meg. Az elsô lépést jelentette a környezeti menedzsment rendszer mûködésének, valamint a környezetvédelmi felülvizsgálat illetve állapotfelmérés információigényének felmérése és rendszertervi összefoglalása. Az elkészült rendszerterv alapján megvalósításra került a KIR szoftver, mely a ZWACK Rt-nél bevezetésre került és sikeresen alkalmazták. Második lépésben következett a környezet kontrolling elméletének és módszertanának kidolgozása. Ez megalapozza a gazdaságos környezetmenedzsment rendszer mûködtetését, a környezeti célok gazdaságossági értékét és ezáltal hozzájárul a társaság gazdasági eredményének javításához. Elemzik a környezetmenedzsment és környezet kontrolling kapcsolatát, ismertetik a környezet kontrolling alapfogalmait, az anyag- és energia-folyamatokhoz kapcsolódó fogalmakat, az ismertetett fogalmakon alapuló elemzések lépéseit. A tanulmány harmadik része a környezeti teljesítmény számszerûsíthetô és nem számszerûsíthetô elemeinek együttes értékelési módszerével és a környezeti kockázat értékelés módszerének figyelembevételével foglalkozik. Ezen belül mellékletként részletesen megadja a környezeti hatások teljesítmény értékelésének és kockázatelemzésének módját. Végül mellékletként bemutatja az informatikai fejlesztési feladat keretében elkészült Környezetgazdálkodási Információs rendszer szoftverét.

32


33

KUT 2793 Pethô Attila Debreceni Egyetem Számítógép-tudományi Tanszék Az ökológiai szemléletû természet- és környezetminôsítés informatikai alapjainak kidolgozása. 2001. 84 p. A projekt célkitûzése az volt, hogy az „ökológusok által kidolgozott élôhely-minôsítô módszereket a modern informatika eszközrendszerével könnyen feldolgozható, elemezhetô és mutatható formába hozza”. Arra törekedtek, hogy az informatika és a multimédia módszereinek felhasználásával olyan eszközt készítsenek, amelyet az ökológusok hatékonyan használhatnak fel a gyûjtô és feldolgozó munkájukban. Elkészült egy minden platformon használható és flexibilisen átalakítható internetes adatgyûjtô és továbbító szoftverrendszer. Továbbfejlesztették és a Windows 98 operációs rendszerben is használhatóvá tették a BioBev programot. Nagy hangsúlyt fektettek az adatok megjelenítésének. Vizsgálták, hogy az ökológiai adatrögzítési szabályok szerint készült és archivált diafelvételeket hogyan és milyen minôségben lehet elektronikus adathordozón tárolt formába hozni. Az UTM hálórendszerû térképen való megjelenítéshez természetesen a térképeket is digitalizált formában kellett tárolni. A térképek feldolgozására három módszert is kipróbáltak. 1. Az Aggteleki NP térképeit digitalizált formában (tehát készen) kapták. E nagy adatmennyiséget vektorgrafikus formába hozták, amely már alkalmas volt a bemutatásra. 2. Az ET 56 hálómezô papír alapú térképét digitalizálták, majd vektorgrafikussá alakították. 3. Az EU 43 hálómezôrôl tematikus rétegeket tartalmazó térképeket készítettek. A továbbiakban a multimédia módszerek alkalmazhatóságának a bizonyítására az Odonaták-ról és az élôhelyükrôl Interneten bemutatható videóbejátszást is készítettek. Minden adatot papír alapú publikálásra, digitális továbbfelhasználásra is kidolgoztak.

KUT 2711 CT-033 Fodor István Pécsei Tudományegyetem TTK Társadalmi-gazdasági folyamatok értékelése a Duna-Dráva Nemzeti Park területén a természetvédelem szemszögébôl. 2001. 18 p. A kutatás célja az volt, hogy a Duna-Dráva NP természeti-környezeti állapotának elemzését követôen vizsgálják a lakosság jelenlegi képzettségi szintjén, a hozzá kapcsolódó tudati hiányosságok orvoslásának lehetôségét, az infrastrukturális hátteret és a környezeti konfliktusok gazdasági forrását. A NP 1996-ban lett védetté nyilvánítva. Elsôsorban a vízi és nedves élôhelyeinek köszönhetôen természeti értékekben európai viszonylatban is igen gazdag. A terület térszerkezetileg három részre tagolódik: a Dráva- és Duna-menti térség, a Baranya háromszög határterülete. A NP védett természeti értékeire tartós veszélyhelyzetet két tényezô idézhet elô: az egyik az intenzív mezôgazdaság, a másik a regionális környezetszennyezés. Ez utóbbi a védett természeti értékekre állandó veszélyt jelent. Szintén veszélyt jelent a térségben felhalmozódó kommunális, ipari és még inkább a különleges kezelést igénylô, ún. veszélyes hulladék. Ennek fényében vizsgálták a levegôminôség alakulását, a vízminôség és vízkészletek készlet-igény egyensúlyának néhány regionális kérdését, a szakszerûtlenül kezelt hulladékok (=idôzített bomba) okozta gondokat, a fenntartható gazdaságfejlesztést a NP-ban. A NP és közvetlen térsége tele-


püléseinek népessége csökkent. A fejlesztésre kedvezôen hat a térség viszonylag érintetlen környezeti állapota, táji szépsége és az is, hogy bizonyos területeken a mezôgazdasági termôhelyi adottságok kedvezôek.

KUT 2416 HT-013 Gerencsér Árpád A KÖM országos K+F tevékenységével kapcsolatos stratégiai-szervezési feladatok. 2002. 63 p. A környezetvédelmi tárca megbízásából a kutatás-szervezéssel kapcsolatos tevékenységrôl, az OKTKP, a Környezetvédelmi Mûszaki Fejlesztési Pályázat rendszerével kapcsolatos munkákról, a hazai K+F koncepció kidolgozásában, az országos K+F információs rendszer kidolgozásában, szakértôi feladatok ellátásában, a Tudományos Technológiai Együttmûködések (Tét) megszervezésében, ott a tárcaszempontok érvényesítésében, a szakértôi lista összeállításában kifejtett tevékenységrôl ad tájékoztatást. Mellékeli a környezet- és természetvédelmi opponensek jegyzékét, az elérhetôségi adatok kíséretében. Tájékoztatást ad a K+F eredmények hasznosításának helyzetérôl a tárca szakterületein, s javaslatot közöl a tárcán belüli kutatás koordinációjára. A tárca kiadásában megjelenô K+F koncepciójával foglalkozó kiadvány társszerzôjeként mellékeli az említett kiadványt.

34

2. A KÖRNYEZET ÁLLAPOTA, ÁLLAPOTVÁLTOZÁSA, TERHELHETÔSÉGE ÉS AZ EZZEL KAPCSOLATOS MÉRÔ-, MEGFIGYELÔ-, INFORMÁCIÓS RENDSZEREK

KUT 2912 KöM-MTA 4. projekt BFNTA, Budapest A szerves szennyezô anyagok mérésével kapcsolatos eredmények a Talajvédelmi Információs és Monitoring keretében végzett vizsgálatokban. 2000. 30 p. A TIM keretében végzett talajvizsgálatok: 1. Növényvédô-szerek, 2. Szerves mikro-szennyezôk (TPH, BTEX, PAH, klórozott aromás szénhidrogének, halogénezett alifás szénhidrogének, klórfenolok, PCB, PCDD, PCDF). 3. Egyéb anyagok (cianidok, tiocianát, piridin).

KUT 2387 0005/99 Dombovári János Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, Debrecen Egyes agrártérségek fontosabb növényfajainak toxikus és egyéb elemtartalma különös tekintettel a növények stroncium tartalmára és a Sr radioaktivitására. 2000. 14 p. + 16 p. Mell. A korábbi években kimutatták, hogy a legkülönbözôbb hazai térségekben fôleg a füves térségek gyepállományát alkotó egyes növények, elsôsorban a szikfû, cickafark, sziki üröm stronciumtartalma esetenként 1000-2000%-kal is megnôtt. A füvek közül elsôsorban a kisebb vegetatív tömeget adó füvek, így az egérárpa, vörösnadrág csenkesz, tarackos tippan Stroncium-tartalma növekedett meg erôteljesen: 300-600%-kal. Az iménti vizsgálatok többségében a stronciumtartalom rendkívül nagymértékû növekedésének kimutatását követôen újabb mintavételeket és egyéb növényfajokra kiterjedô vizsgálatokat végeztek. Így Ukrajna egyes térségeibôl származóan kijevi mintákban mérték a stroncium-tartalmat. A kijevi mintákban szereplô gabona (búza, rozs, kukorica, köles) szemtermésében, valamint a borsó termésében a stroncium-tartalom nem növekedett. Kivételt képez a búzaszalma, továbbá a szója, de fôleg a repcemag, mely részekben megnôtt a stroncium-tartalom. Az erdôszéli aljnövényzet stroncium-tartalma 700%-kal nôtt. A szikes területeken túlmenôen a vizsgálatokat az ország északkeleti térségére is kiterjesztették. Az ezekbôl a térségekbôl származó nagyobb vegetatív tömeget adó füveknek is (angol perje, csillagpázsit, csomos ebir, tarackos búzafû) stroncium-tartalma 700-1000%-kal nagyobb volt, mint a szikes területeken lévô pázsitfüveké. Összességében az észak-keleti térségben lévô gyepalkotó növények stroncium-tartalma nagyobb volt, mint a sziki térségekbôl származó növényeké. A nagyobb stroncium-tartalmú növények elemszintjét tehát nem a szikes talajok ökoszisztémája okozza. A talajminták Sr-tartalmát áttekintve kimutatták, hogy a meszes szódás szikes talajok esetében, ahol nagyobb volt a stroncium-tartalom, a gyepalkotó növények Sr-tartalma viszonylagosan nem nôtt meg. Az egyéb elemekre kiterjedô vizsgálatok szerint a gyepnövényekben

36


37

a makro- és mikroelem tartalom (N, Mg, S, Zn, Cu, Fe, Mn) általában az ôsi minôség értékeitôl nem nagyon tért el. Elsôsorban a szikes területek egyes gyepnövényeinél tapasztalható a Fe-érték megnövekedése. A növények vizsgált elemtartalma, de különösen a Sr-é nincs szoros összefüggésben, a talajokban mért Sr értékekkel. A hazai begyûjtött növényminták Sr-90 aktivitása minden esetben a „háttér” értéket mutattak. Az Ukrajnából – a csernobili reaktor robbanás helyétôl 80-100 km-re délre – származó növénymintáknak a Sr-90 aktivitás szintén kontroll szintû volt.

KUT 2397 Jolánkai Géza – Mándoki Mónika – Bíró István VITUKI Rt. Szennyezôanyag mérleg, terhelhetôségi elemzés és egyszerû vízminôségi modell a Tisza és mellékfolyói magyarországi szakaszára. 2002. 54 p. A cél az volt, hogy a rendelkezésre álló vízminôségi törzshálózati és vízrajzi adatok alapján a lehetô legpontosabb képet kapjanak arról, hogy a különbözô szennyezôanyagok honnan és milyen terhelésekkel, anyagáramokkal érkeztek és érkeznek hazánkba ill. hazánk mekkora terheléssel járul hozzá a vízrendszer szennyezettségi viszonyaihoz. Ezért a Tisza vízrendszer összes határszelvényére és az összes hazai mérôhelyre megvizsgálták a szennyezô anyag koncentrációk és anyagáram idô- és térbeli alakulását. Egy átfogó adatbázist készítettek el a Tisza vízrendszerének magyarországi szakaszára vonatkozóan – a rendelkezésre álló adatok segítségével – a vízminôség idôbeli változásainak elemzését elvégezték. A mellékfolyók határszelvényeit 1989-2000 között vizsgálták. Az oldott oxigén viszonyok minden határszelvényen javulást mutattak. A BOI5 és KOIk eredmények alakulásában hasonló volt a kép. Az ammónium-nitrogén koncentrációja az elmúlt 10 évben jelentôsen csökkent – évi 5%-os javulást eredményezve. Szintén csökkent a nitrit-nitrogén töménysége. A nitrogénformák koncentrációja a 90-es évek második felére lecsökkent. A nitrát koncentráció gyakorlatilag nem változott, az ammónium és a nitrit részaránya viszont csökkent. Magának a Tisza vízének folyásirány szerinti változásait elemezve kimutatták, hogy nôtt a különbség a be- és kilépô szelvények oxigén telítettsége között. A folyásirány mentén térben és idôben nagymértékben lecsökkent az ammónium-nitrogén koncentrációja. Térben folyásirány szerint emelkedett a nitrát-nitrogén mennyisége a szennyezô-források hatására. A mikrobiológiai paraméterek alapján a Tisza vízének minôségét Tiszabecsnél és Tiszaszigetnél több évben is az erôsen szennyezett (V.oszt.) kategóriába sorolták. A mederbeli átalakulási-visszatartási folyamatok számszerû figyelembe vételéhez vízszál-követô hossz-szelvény mérést végeztek kétszer, így 2000 novemberében és 2001 júliusában a Tisza felsô szakaszán. A második mérés során a Tisza vize a Szolnok-Szeged közötti egész szakaszon a B0l5 alapján kiváló minôségû volt. Ammónium-N általában nem volt kimutatható a folyó vizében, ez alapján minôsége kiváló (I. oszt.), kivéve Tiszakécskénél, Csongrád alatt és Szegeden – a közvetlen szennyezések hatására. Nitrit-N nem volt kimutatható a folyó vizsgált szakaszán. A foszát-foszfor koncentráció a folyásirány mentén növekedett. Az ortofoszfát-P koncentráció értékei elsôsorban a befolyó szennyvizekben voltak magasak. A 2001. évi vizszál-követéses mérések adatainak alapján a Streeter és Pheelps egyszerû BOI-O2 modelljét alkalmazva modellezték a Tisza Szolnok és Szeged közötti szakaszát. A legjobb illesztés eredményei alapján a számított értékek jó egyezést mutattak az oldott oxigén koncentráció ténylegesen mért értékeivel, de a számított BOl értékek jóval eltértek a mért értékektôl.


KUT 2619 CT-002 Alexa László – Füleky György – Kuroli Géza – Németné Konda Lívia – Roszik Péter – Szakál Pál – Turner László Szent István Egyetem – Nyugat-Magyarországi Egyetem A növényvédô szerek környezeti szempontú értékelését szolgáló hazai módszertan fejlesztése. 2001. 153 p. Megállapították, hogy a hazai ökológiai gazdálkodást szabályozó rendeletek növényvédelmi elôírásai harmonizálnak az EU vonatkozó rendeletével. Az EU és a hazai elôírások egyaránt mellékletekben szereplô listákon sorolják fel az alkalmazható hatóanyagokat és kizárólag ezek alkalmazására kerülhet sor. Az aktuális listák azonosak, azok között az engedélyezett anyagokban nincs eltérés, azzal a különbséggel, hogy a nikotin az EU-ban a szubtrópusi és trópusi növények levéltetvei ellen felhasználható. A hazai jogszabályokban a metaldehid-piretroid csapdában történô alkalmazására nincs határidô, ugyanakkor az EU-ban csak 2002 március 31-ig engedélyezett. A hazai szabályozás nem tartalmaz idôbeli korlátozást a rézkészítményekre, az EU-ban azok alkalmazhatóságának határnapja 2002. március 31. A hazai szabályozás a kálcium-poliszulfidot csak téli lemosó permetezésre és szôlô-,gyümölcskultúrákban engedélyezi, az EU-ban viszont ilyen korlátozások nincsenek. Az ásványi olajok felhasználhatóságára az EU-ban 2002. március 31-ig van lehetôség, Magyarországon nincs erre határidô. A magyar lista nem tartalmazza a kvarc-liszt és a zselatin, továbbá az etilén és kalinite alkalmazhatóságát. Az EU-lista nem tartalmazza a sterilizációt mint lehetôséget, valamint a növényi viaszokat, kovaföldet, kôport mint alkalmazható anyagokat. A magyar szabályozás csak forgalomba hozatali engedéllyel rendelkezô növényvédôszer megléte esetén járul hozzá a hatóanyagok alkalmazhatóságához, az EU viszont a következôk esetében ettôl eltekint: etilén, kálium allum, kvarchomok, diammónium-foszfát, méhviasz, hidrolizált fehérje. Az EU tagállamok majd mindegyikében az összes hatóanyagra léteznek engedélyezett készítmények, ugyanakkor hazánkban nincs készítmény a következô hatóanyagokból: azadirachtin, zselatin, lecitin, piretrin (csak sparyben van), quassia, rotenon, granulózis vírus, diammóniumfoszfát, rézoxid, káliumpermanganát, kvarchomok.

KUT 2806 CP-0149 Növényvédôszer-maradványok idegrendszeri hatásának vizsgálata a környezeti terhelés kockázatának csökkentése céljából. 2001. 5 p. Vizsgált szerek: bensultap és fipronil inszekticidek, Topsin fungicid. A szereket a patkányokba gyomorszondával juttatták be. Azt vizsgálták, hogy a szerek módosítják-e a szinaptikus plaszticitást, megváltoztatják-e az idegi serkenthetôséget, befolyásolják-e az alvás-ébrenléti ciklust és milyen hatással vannak a viselkedésre. Összefoglalva megállapítható, hogy a három különbözô idegi dimenziót vizsgáló kísérletsorozat jó kiindulási alap lehet egy általánosan elfogadott toxikológiai protokoll kifejlesztésére. Az eredmények esetleges mérgezés okozta hatásának kezeléséhez adnak értékes, hasznosítható információkat.

38


39

KUT 2934 HP-02-2-016 Turcsányi László – Bozó László Szent István Egyetem – MTESZ Magyar Meteorológiai Társaság Atmoszferikus nehézfém-kiülepedés országos monitorozása mohák kémiai elemzésével. 2003. 18 p. A légkörbôl kiülepedett nehézfémek mennyiségére mohák mint passzív bioindikátorok segítségével lehet következtetni, minthogy azok különösen alkalmasak a légköri nehézfém-kiülepedés (Zn, Cd, Cr, Ni, Pb, Cu, V) nyomon követésére, mert nagy relatív felületükkel a nehézfémeket a levegôbôl hatékonyan akkumulálják. Az is elôny, hogy gyûjtésük és kémiai analízisük egyszerû. A vizsgálatok során a Magyarországon széles földrajzi elterjedésû ciprusmohát (Hypnum cupressiforme) használták. A mintákat a meteorológiai viszonyok – fôképp a csapadékviszonyok – figyelembe vételével kell begyûjteni, a minták lehetôleg több „alminta” keverékébôl álljanak. Célszerû a mintavételi pontok sûrûségét növelni. Javasolható, hogy a mohákkal egyidejûleg talajmintákat is kellene gyûjteni, és a vizsgálatokat az alumíniumra is ki kellene terjeszteni.

KUT 2442-1 HT-02-025 Ökohydro Kft, Szombathely Bányászati tevékenység környezeti korlátai, különös tekintettel a felszín alatti víz- és talajvédelmet érintô építôanyag-ipari bányászati tevékenységre. 2002. 28 p. + Mell. 35 Az európai országok engedélyezési gyakorlata a bányászat terén igen változatos. Az eltérések részben attól is függnek, hogy melyik ország mikor alkotta meg a jelenleg érvényben lévô szabályozást. Ettôl függ az is, hogy az EU irányelvek milyen mértékben érvényesülnek, jelennek meg a jogszabályokban. Magyarországon a hazai tapasztalatokat a bányászati tevékenység engedélyezésével kapcsolatban a Környezetvédelmi Felügyelôségek gyûjtötték össze. A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. Törvény és a végrehajtására kiadott 203/1998(XII.18.) Kormány.rendelet környezetvédelmi szempontú értékelésével kapcsolatban felvetik, hogy szükségessé vált annak aktualizálása. Egyértelmû, hogy a környezetvédelmi érdekek jobb érvényesítését szolgálja az olyan elôírás, ami szerint a kutatást olyan földtani és mérnöki módszerekkel kell végezni, amelyek az ásványi nyersanyag és földtani felépítés megismeréséhez a felszín legkisebb mértékû megbontásával járnak, s környezeti hatásuk a legkisebb, s megfelelô földtani, vízföldtani alapadatokat szolgáltatnak a KHV készítéséhez is. A jelenleg érvényben lévô ásványvagyon-gazdálkodásra vonatkozó definició kiegészítésre, módosításra szorul. A fenntartható fejlôdés elvét feltétlenül tartalmaznia kell, azon kívül utalni kellene a területfejlesztéssel való összhangra. Az építôanyag bányászat az esetek többségében külfejtéssel történik, ami meghatározó az érintett környezeti elemek (talaj, víz, táj, élôvilág) védelme szempontjából. A külszíni bányászattal kapcsolatos német engedélyezési eljárás alapjaiban hasonló a magyar eljáráshoz, de az engedélyezés indításánál nagyobb szerepet kap az egyeztetés és a területfejlesztési koncepciókkal, a területrendezési tervekkel történô összhang megteremtése. Mindez példa arra, hogy a nemzetközi gyakorlat hazai alkalmazhatósága nagy figyelmet érdemel. A hazai szakmai tapasztalatok áttekintése után a vonatkozó hazai jogszabályokat ismertetik, s javaslatot tesznek a hazai szabályozás korszerûsítésére.


KUT 2916 KöM-MTA 4. projekt Szent István Egyetem Növénytermesztési Intézet Agrotechnikai kezelésekbôl származó peszticid maradványok. 2002. 13 p. A vizsgálat célja a búza és kukorica leggyakoribb közforgalmú növényvédô-szereinek hatás, ill. mellékhatás vizsgálata. Mindegyik peszticid kezelést követôen kimutatható mennyiségû szermaradvány maradt vissza a búzában. A peszticidek mennyisége nagymértékben változott a vizsgálati idôpont, alkalmazott szertípus, adott évjárat és fajta függvényében. Veszélyességi sorrend a vizsgált szertípusok között: a fungicides kezelés teljesen veszélytelennek mutatkozott, a herbicidek kevés, az inszekticid kezelések nagyobb mértékben voltak kimutathatóak a kezelést követôen. Kukoricánál szembetûnô volt az atrazin-maradék, az acetoklór esetében évjáratonként eltérô szermaradvány-értékeket kaptak.

KUT 2524 Horváth László OMSZ Nitrogén-mérleg meghatározása a légkör és egy lucfenyves állomány között. 2002. 4 p. A Mátra-hegység bázisterületén lévô lucfenyvesben végezték a méréseket. Nedves ülepedés és állományon keresztüli ülepedés adataiból meghatározták a nitrogénvegyületek összes ülepedését, külön-külön a redukált és oxidált nitrogénvegyület-formákra. A nitrogénvegyületek ülepedésének egyik formája a nedves ülepedés (WT). A légkörbôl csapadékmentes idôszakban az erdôre ülepedô nitrogénvegyületek részben a növényzet felületén, részben a légzônyílásokon elnyelôdnek ill. kisebb mértékben a talajon kötôdnek meg. A növény felszínén megkötött anyagok a következô csapadék hullásakor lemosódnak. A lemosódott nitrogénvegyületek a szabadtéri csapadékhoz hasonlóan ammónium és nitrát formáiban mutathatók ki. A lombkoronán áthulló (TF), ill. a törzsön lefolyó (SF) csapadék összetételébôl és a csapadék mennyiségébôl kiszámíthatjuk az összes ülepedést (TF + SF). Az anyagmérleg szerint ez az összes ülepedési érték megegyezik a nedves ülepedés (WD), valamint a száraz ülepedés (DD) sztóma felvétellel (UP) csökkentett összegével a következô összefüggés szerint: TF + SF = WD + DD - UP. A számított ülepedés értékeit vizsgálva kitûnt, hogy a törzsön lefolyó csapadékból számított ülepedés jóval kisebb a koronán áthulló csapadékból számított ülepedéshez képest, annak kb. 3%-át teszi ki. A felvétellel csökkentett száraz ülepedést, azaz a DD-UP kifejezést NTF-nek nevezzük és a NTF = TF + SF - WD képlet szerint számítható ki.

KUT 2403 Szilágyi László ELTE, Biokémiai Tanszék Környezetkárosító szennyezések kimutatására alkalmas bioszenzorok kifejlesztése. 2000. 16 p.

40


41

A kimutatási módszer kidolgozásában a bioszenzor érzékelô elemei az E. coli védekezô rendszerének komponensei, a válaszadó elem pedig egy könnyen detektálható jelet adó ún. riporter fehérje. A rendszer értékelô elemei egyrészt a környezet nitrát tartalmát, másrészt a környezet mérgezô fém (jelen esetben arzenát) ionjait képesek felismerni. Mindkét rendszernek legalább két komponense van. Egyrészt az E. coli baktérium rendelkezik olyan fehérjékkel, melyek ezeket az ionokat nagy affinitással képesek megkötni, másrészt a baktérium genomjában vannak olyan regulációs gén szekvenciák, amelyekhez ezek a fehérjék az ionok jelenlététôl függôen hozzákötôdhetnek és a baktérium védekezését elôsegítô gének kifejezôdését szabályozzák. Sikeresen állítottak elô a nitrát meghatározására alkalmas pKS-Nar-Lux plazmodit, amely az E. coli JM109 sejtben specifikus fénykibocsátással reagál a nitrát ionok jelenlétére. A rendszer stabilitása nem volt megfelelô. A tenyészet öregedésével a fénykibocsátás jelentôsen csökkent, sôt el is veszett.

KUT 2641 HP-02-004 Szent István Egyetem Környezeti Elemek Védelme Tanszék, Gödöllô Káros anyagok együttes hatását mérô biotesztek fejlesztése, értékmérése. 2003. 25 p. Kockázatos anyagok [10/2000(VI.2.) KöM-EüM-FVM-KHVM sz. rendelet] toxikus koncentrációjának kimérése valósult meg: – Felhasznált mikroszervezetek: Pseudomonas putida (DSM 50026), Ps. fluorescens (DSM 50090), Azomonas agilis (DSM 375), Azotobacter chroococcum (DSM/2286), Micrococcus varians, Comamonas acidovorans, Micrococcus nishinomiyaensis, Ps. vesicularis, Nocardia rubra, Rhodococcus rhodochrous, Nitrosomonas sp. – Felhasznált kockázatos anyagok vízoldható formában: Cd, Ni, Pb, Cr(VI), Hg, As, Cu, benzol, triklór-etilén, gázolaj és ezek bizonyos keverékei. – Felhasznált módszerek: szubmerz tenyésztés, respirációs teszt (OxiTop rendszer), nitrifikáció gátlási teszt (BioFix). MSZ EN ISO 10712, DIN EN 29408/ISO, 9408 OECD 301 F, DIN EN ISO 9509-L38 szabványokat alkalmazva. A mérések során összesen 157, újdonságnak számító toxicitási adathoz jutottak, amelyek eredményesen alkalmazhatóak a 33/2000 (III.17.) Korm. rendelet szerinti ökotoxikológiai kockázatelemzésben is.

KUT 2520 CP-0006 Schweitzer Ferenc – Kis Éva – Vaszkó Csaba – Balogh János MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Ôskörnyezet-változások vizsgálata a Kárpát-medencében új granulometriai kiértékelô módszer segítségével. 2002. 84 p. Kutatásaik célja az volt, hogy általuk kidolgozott új granulometriai kiértékelô módszer alkalmazásával minél pontosabb képet kaphassanak a Kárpát-medence negyedidôszaki fejlôdéstörténetérôl, a földrajzi környezetben bekövetkezett változásokról a szelvényen belüli granulometriai változás megismerése során. A kapott ismeretek a környezeti adatbázis megalapozásához járulnak


hozzá. Olyan módszert kerestek, amelyek segítségével a löszös és löszszerû üledékek elkülönítése viszonylag nagy megbízhatósággal már akár egyetlen mutatószám ismeretében is lehetôvé válhat. A módszer keretében együtt vizsgálták a 4 mutatószámon (K, Sk, So, Md) kívül az általuk bevezetett FG és Kd mutatószámokat. Szelvényenként összefoglaló, kiértékelô táblázatokban ismertették a mutatószámok rétegenkénti összevont paraméter-értékeit és külön oszlopban azok értelmezési lehetôségeit. Az eredmények gyakorlati hasznosítása infúziós lösz és típusos lösz elkülönítésében, földtani kutatásokban, különbözô környezetvédelmi feladatok megoldásában (pl. a magaspartok tájvédelmileg védett területekké történô nyilvánításukhoz, hulladék-elhelyezési problémák felvetôdésekor) nyújthat segítséget. A környezeti adatbázist ezen eredményekkel jelentôsen ki lehet bôvíteni.

KUT 2360 CP-0014 Anton Attila – Takács Tünde – Vörös Ibolya – Szili Kovács Tibor MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete A környezetvédelmi követelmények, célállapotok meghatározásának tudományos megalapozása talajban, talajbiológiai és biokémiai tesztmódszerekkel. 2001. 46 p. + 5 p. melléklet Ismertetik a hazai TIM ( Talaj Információs és Monitoring Rendszer) sajátosságait, majd rátér a kutatás során alkalmazott módszerek részletes leírására, a talajmintavételre, a talajminta elôkészítésére és tárolására, a talaj elôinkubációjára. A talajminták fizikai és kémiai sajátosságainak vizsgálata és a talaj-mikrobiológiai vizsgálatok során a következô vizsgálati módszereket alkalmazták: – A talaj mikrobiális populációinak vizsgálata hagyományos lemeztöréses módszerrel – Enzimaktivitás vizsgálatok – Mikrobiális biomassza – C meghatározása kloroform fumigációs-extarkciós módszerrel – Talaj inkubációs kísérlet – A kísérletben alkalmazott növények AM gomba kolonizációs paramétereinek meghatározása – AM gombafajok meghatározása – Tenyészedény kísérletek. A vizsgálatok során használt talajok a Sárhatvan település melletti nagyhörcsöki meszes vályog talajon beállított nehézfémes szabadföldi kisparcellás tartamkísérletbôl származtak. A kutatás eredményeként a nagyhörcsöki mészlepedékes csernozjom Cd, Ni és Zn fémekkel szennyezett és fémterheléstôl mentes talajaiból hat arbuszkuláris mikorrhiza gombafajt sikerült kimutatni. Az AM-gombák fajainak számbeli alakulása a kétféle kontrolltalajban mutatja, hogy a talajmûvelés csökkenti a természetes ökoszisztémák fajgazdagságát. A legtöbb AM-gombafaj a természetes ökoszisztémát reprezentáló talajokból volt izolálható. A legalacsonyabb fajszámot a kadmiummal szennyezett talajok mutatták, ami jelzi a kadmium különösen toxikus hatását az AM-gombákra. A Cd, Ni és Zn nehézfémek hatására csökkent a talajokban lévô AMF fajok száma. A nehézfémekkel szennyezett talajokban tapasztalt arbuszkuláltság mértéke és az AM- gombák fajspektrumának alakulása jó indikátora a talajok nehézfém szennyezésének.

42


43

KUT 2448 HP-02-024 Varsányi Zoltánné Szegedi Tudományegyetem A hasznosított termálvizek makro- és mikroelem valamint szerves anyag tartalmának környezeti hatása az Alföldön. 2003. 35 p. Szentesi és Szentes környéki vízminták már meglévô kémiai mérési eredményeit gyûjtötték össze és értékelték. További részletes vizsgálatokhoz 11 kutat választottak ki. Az ezekbôl vett mintákban laboratóriumi vizsgálatokkal meghatározták a szerves és szervetlen komponenseket és a víz stabil izotópjait. A kapott eredményeket, adatokat értékelték és értelmezték. A vizek NaHCO3 típusúak, melyekben a nagy hidrogén-karbonát tartalom nem a felszínrôl származó CO2-vel, hanem a mélyebb rétegben az üledék szerves anyag tartalmának bomlásával került a vízbe. A vizek paleometeorikus eredetûek, az utolsó jégkorszak folyamán szivárogtak a felszín alá. A klorid ion koncentráció meglepôen alacsony volt, ami azt sejteti, hogy a szentesi területen a termálvizes rétegekben erôteljesebb a vízcsere, mint általában a Dél-Alföldön. A nátrium valószínûleg az albit agyagásvány átalakulásából, a kálium pedig a rosszul oldódó alumínium-szilikát ásványok oldódásából származik. A nátrium és a berillium közötti jó korreláció azt mutatja, hogy a berillium az albitból származhat, annak mállása során került az oldatba. A fluorid forrásaként a kálium ásványok jöhetnek szóba. A termálvizekkel együtt nagy mennyiségû oldott anyag is felszínre jut. Ezek legnagyobb része a felszíni körülmények között is oldatban marad, néhány vegyület azonban a megváltozott hômérséklet, nyomás és redox körülmények hatására válik ki. A kicsapódó karbonátokhoz, kovasavhoz és vasoxi-hidroxidokhoz nyomelemek kötôdhetnek adszorpcióval vagy koprecipitációval, megnövelve ezzel a befogadó terület nyomelem terhelését.

KUT 2352 CP-0111 Heltai György Szent István Egyetem, Mezôgazdaság-és Környezettudományi Kar, Kémia és Biokémia Tanszék, Gödöllô A környezeti állapot változásának detektálása felszíni vizek üledékeiben, módszerfejlesztés üledékek radiokémiai kormeghatározására. 2001. 36 p. A környezetet érô antropogén hatásoknak maradandó indikátorai a felszíni vizekben keletkezô és lerakódó üledékek. Két, egymástól eltérô adottságokkal rendelkezô mintaterületen (GödöllôIsaszeg közötti tórendszer, Galga-völgy) folytattak vizsgálatokat. Elem-analitikával feltérképezték az üledékek antropogén eredetû elem-felhalmozódásait, a vízparti talajok radiokémiai vizsgálatával pedig a radiokémiai kormeghatározást végeztek. Elsôként az iszapban felhalmozódott szennyezôdések területi eloszlásának feltérképezésére került sor. Az elemfeldúsulások helyén, dugattyús elven mûködô mintavevôvel oszlopmintákat vettek, amelyeket azután rétegenként elemezve, az elemkoncentrációk mélységi eloszlását határozták meg. Az oszlopmintákban γ-spektrometriás módszerrel határozták meg az adott geológiai környezetben elôforduló természetes és mesterséges eredetû radioaktív izotópok eloszlását. A légköri atomrobbantások és a csernobili reaktorbaleset következtében a légkörbe kerülô Cs-137 nuklid (felezési idô 30 év) mélységi eloszlásának meghatározása lehetôvé tette az üledékképzôdés idôskálájának becslését.


Összevetve az üledék és vízvizsgálatok eredményeit a környezeti állapot változása nyomon követhetô, és az egyes elemek dúsulási helyébôl következtetni lehet a szennyezések eredetére, ezt követôen a javítás lehetôségeinek kidolgozására. A radiokémiai vizsgálatok során nyomjelzôként felhasználhatónak bizonyultak a csernobili katasztrófa során a talajfelszínre kihullott radioizotópok, elsôsorban a Cs-137. A radiokémiai elemzés segítségével állóvizekben becsülhetô az üledékképzôdés idôskálája, folyóvizekben pedig a hordalék hosszirányú elmozdulása. A kimutatott elemfelhalmozódások az üledékben mindkét területen jelentôs környezetállapot-változást mutattak.

KUT 2481 HT-020 Magyar Szabványügyi Testület A felszíni vizek üledékében lévô, biológiailag hozzáférhetô foszfortartalom meghatározása algateszttel. (MSZ 20360) 2002. 9 p. A szabványban elôírt algateszt a tavak, víztározók és halastavak üledékében lévô, biológiailag hozzáférhetô foszfor (BAP) meghatározására alkalmas. A BAP ismeretében tavakban, tározókban ellenôrizhetô a kotrás eredményessége, halastavakban megállapítható az üledék természetes hozamot közvetlenül növelô foszfortartaléka, valamint becsülhetô a szükséges foszformûtrágyázás mértéke. A módszer elve: az üledékben lévô BAP meghatározásához foszforéheztetett laboratóriumi algát olyan tápoldatban szaporítanak, melyben az egyetlen foszforforrás a fagyasztva szárított felszíni tavi üledék. A vizsgálathoz ismertetik a mintagyûjtést és a minták elôkészítését, az algateszthez használható algatörzseket (rutinvizsgálatokra a Scenedesmus subspicatus zöldalga javasolt), a zöldalga-törzs tenyésztését, a cianobaktérium tenyésztését, a teszthez használható tenyésztô-berendezést, a BAP számítását a kalibrációs görbe alapján. A teljes és foszformentes Zenhder 8 tápoldat készítéséhez négy törzsoldatra, a teljes és a foszformentes BG-11 tápoldat készítéséhez nyolc törzsoldatra van szükség. A kalibrációs görbe készítéséhez a foszforéheztetett algát, ill. cianobaktériumot különbözô P-koncentrációju tápoldatban szaporítják. Egy hét elteltével mérik a tenyészetek „klorofill-a” koncentrációját és kiszámítják a regressziós egyenes egyenletét. Az egyhetes kísérletek végén a tenyészetekben mért klorofill koncentrációja arányos az üledékben lévô BAP koncentrációjával. A BAP számításához kalibrációs görbe készítendô, vagyis a különbözô foszforkoncentrációjú tápoldatban szaporodó foszforéheztetett algatenyészetek „klorofill-a” koncentrációja ábrázolható a P-koncentráció függvényében.

KUT 2765 HT-02-046 Szabó Elemér – Telegdi László Központi Statisztikai Hivatal Mintavétel és a mintából történô becslés módszereinek kidolgozása. 2003. 51 p. + 3 függ. A kutatás keretében a mintavétel és a mintából történô becslés módszereinek kidolgozása a hulladékkezelés, légszennyezôanyag-terhelés és a szennyvízkibocsátás reprezentatív megfigyeléséhez adnak módszereket, javaslatokat. Célok: – A környezetvédelmi elvárások, a lehetséges megoldások számbavétele

44


45

–

A reprezentatív megfigyelések céljának, célsokaságának, gyakoriságának és idôzítésének, a megfigyelendô mutatók körének és a megfigyelések kérdôíveinek kialakítása – A mintavétel és a becslés specifikációjának kidolgozása – A meglevô és a kialakítandó adatállomány elemzése, a jövôre vonatkozó elképzelések meghatározása Kialakították a hulladékkezelés és keletkezés, a légszennyezôanyag-terhelés, és a szennyvízkibocsátás statisztikai megfigyelésének jellemzôit. Kidolgozásra került a mintavétel (mintavételi keret, megfigyelési egység, minta) és a becslés (hiányzó adatok pótlása, outlierek kezelése, teljeskörûsítés, hibaszámítás) specifikációját. Így elvégezték a mintavétel és a mintából történô becslés általános módszereinek környezetvédelmi célú adaptálását. Elvégzett munka feladatok és eredmények: – Megvizsgálták a különbözô adatgyûjtési alrendszereket, feltárták azok hiányosságait, kiküszöbölésükre az adott szakterületen javaslatokat fogalmaztak meg – A Hulladék Információs Rendszer keretében a kutatással megalapozottá vált a reprezentatív becslés és a vízhasználati és szennyvíz-kibocsátási adatok összekapcsolása a további feladatok meghatározásának, adatainak ismeretéhez alapot szolgáltat. – Az eredmények alapján reprezentatív becslések végezhetôk a kialakítandó Hulladék Információs Rendszer keretében. Sor kerülhet a vízhasználatokra és szennyvízkibocsátásokra vonatkozó alrendszerek összehangolására, majd összekapcsolására. – Az egyes gazdasági ágazatok GDP termelésének és környezetterhelésének összekapcsolása, integrált környezeti-gazdasági értékelések statisztikai megalapozása során valósul meg.

KUT 2936 HT-02-010 Bulla Miklós et al. Széchenyi Egyetem, Gyôr Környezetállapot-értékelés – Módszertani fejlesztési lehetôségek. 2004. 48 p. A tanulmány öt fejezetre oszlik. Az 1. fejezetben a környezetelemzés, a 2. fejezetben a környezetállapot-értékelés kérdéseivel foglalkoztak (állapotértékelés célja, definiálása, az értékelés szempontrendszere, az állapotértékelés helye a környezetpolitika formálásában, kockázatok figyelembevétele, környezetállapot jellemzôk, informatikai alapelvek, igények, a környezetállapot értékelés módja, technikai környezeti állapotjelentések – korábbi adatbázisok és elemzések). A 3. fejezet témája: Környezetelemzési szakértôi döntéstámogató rendszer megvalósítása térinformatikai eszközökkel (környezeti modellezés, adatbevitel, felhasználói felület, a program és adat, megjelenítés), 4. fejezet: Az alkalmazások bemutatása egy város és agglomerációján keresztül (a megvalósított példa elemzése, az alternatívák összevetése). 5. fejezet: Továbblépési lehetôségek.

KUT 2393 Schweitzer Ference – Kis Éva – Balogh János – Csuták Máté – Viczián István – de Gléria Mária – Garainé Édler Eszter MTA Földrajztudományi Kutatóintézet A csongrádi süllyedék torkolatmenti „aktív árterei” felszínformáinak térképezése és vizsgálata. 2002. 77 p.


A vizsgálatnak az volt a célja, hogy elvégezzék a hullámtéri és mentett oldali holtágak, valamint a többi felszíni forma és formacsoport feltérképezését, megállapítsák fejlôdéstörténetüket és a kapott eredményeket térképi, valamint szöveges formában közzétegyék. Ezzel azt kívánták elérni, hogy a különbözô szennyezôdésekhez kapcsolódó más pályázatok kémiai vizsgálati eredményeinek értékeit rá lehessen tenni a kapott 1:25 000 méretarányú felszínalaktani és tájökológiai térképek felszíni formáira. Ily módon meg lehet állapítani, hogy a szennyezés az adott területen belül milyen felszíni formákat és milyen mértékben ért. A különbözô felszíni formákról származó növényminták vizsgálati értékei alapján következtetni lehet arra, hogy a különbözô mélységben található felszín alatti vizekbôl kerülhetett-e szennyezôdés a táplálékláncba. A vizsgált terület magába foglalta a Körös-Tisza torkolatvidékét 1-1 levágott Tisza- és Körös holtmederrel Csongrád DK-i, valamint a Magyartés nyugati határában, ill. annak tágabb környezetét a szomszédos középtájak irányában. A vizsgálat négy középtáj mellett kiterjedt három kistájra: 1. DélTisza völgyi kistáj, mely a terület hidrológiai tengelye is. Nagyrészt a Tisza alacsony ártéri szintje tartozik ide. E terület tavakban igen gazdag, melyek lényegében lefûzött, nyílt vizû morotvatavak. A kistáj természetes növényezte gyakorlatilag megszûnt. A természetesre utaló társulásokat a lágyszárú társulások között lehet keresni. 2. Tiszazug, mely nagyrészt 83 és 95 m közötti tszf-i magasságú részekkel tagolt magas-ártéri szintû hordalékkúp. E kistáj felszínét infúziós lösz és homok takarja. Ennek megfelelôen a mezôgazdaság homogenizáló hatása ellenére igen mozaikos felépítésû. 3. Körösszög a Tiszazughoz hasonló 80-96 m tszf-i magasságú területeket foglalja magában. Az egykori feltöltött – többnyire csatornázott – meanderekkel, erekkel bonyolultan átszôtt ártéri felszíne az Ôs-Maros, az Ér-völgyön lefutó – az egykor egyesített Tisza-Szamos – folyó és a Körös régi medreinek összefolyási területe. E területekre kiterjedôen az ôsföldrajzi viszonyokat, földtani és lemeztektonikai jellemzôket megadták, az élôhelyekrôl és vegetációjukról, a tájökológiai beosztásról, a hullámterek szedimentációjáról térképes összeállításokat készítettek.

KUT 2513 CP-0125 Consulting Bt, Budapest Kardoskúti Fehér-tó környezetének hidrogeológiai vizsgálata. 2002. 31 p. + Mell. 30 p. A címben jelzett tó (Orosházától kb. 12 km-re) a Körös-Maros közének legnagyobb szikes tava. A szikes tavakra jellemzô módon nyaranta kiszárad. Az elmúlt másfél évtized aszályos idôjárása komoly problémákat okozott a tó vízháztartásában. A tó vízének egy része közvetlenül csapadékból származik, ez azonban nem biztosítja a teljes vízmennyiséget. Ezzel kapcsolatban merült fel, hogy a tó vízháztartását mélybôl jövô vizek is befolyásolják. E kérdés tanulmányozásához a topográfiai, klimatikus, földtani, hidrogeológiai, vízkémiai viszonyokat vizsgálták. Megállapították, hogy a Sóstói csatorna nem gyakorol lényeges hatást a tó vízháztartására. Az aszályos idôszakok kivédésének a belvizes idôszak vizeinek területen tartása a leghatékonyabb módja, ez azonban a szántóföldi gazdálkodást nem támogatja, mert idôszakos vízborítással jár. Ezért a szántóföldi termesztést a tó közvetlen közelében meg kellene szüntetni, mert a bemosódó, beomló partvonal a tó medrének térfogatát csökkenti, gyorsítja a feltöltôdést. Ugyanezen okból javasolható a gát felszámolása is.

46


47

KUT 2527 CP-0157 Szegedi Tudományegyetem TTK Az Alsó-Tisza-vidék hullámtereinek (Tisza-Maros) komplex geo-ökológiai vizsgálata, különös tekintettel a nehézfém-szennyezôdések térbeli eloszlására. 2002. 16 p. A vizsgálati területek geomorfológiai térképezése kétféle módon történt. A Maros 34-33 fkm között elterülô apátfalvi sziget- és zátonyrendszerében feltérképezték a területen megtalálható formákat, alakjukat, méretüket és anyagukat. A hullámtéri öblözetek (Tisza 203-216 fkm, Maros 27-34 fkm) geomorfológiai formáit meghatározták. A fô vizsgálati keresztszelvények megrajzolása topográfiai térképek alapján történt. A vizsgálatok alapján egyrészt rámutattak a formák állandó változására, ezáltal a korábban feltárt morfológiai összefüggések alapján az esetleges nehézfémfelhalmozódás helyének változásaira is. Másrészt az állandó és a változások dinamizmusából kifolyólag viszonylag gyors eróziós folyamatok az esetleges felhalmozódási helyekrôl történô folyamatos ill. egy-egy árvízkor hirtelen, fizikai eredetû, mobilizálódás lehetôségére is felhívják a figyelmet. A hullámtéren idôben viszonylag állandó, jól meghatározható akkumulációs helyekkel lehet számolni. A meder kapcsán a nehézfémtartalmú üledékek mindig más és más helyen rakódtak le ill. ezek a szigeteket, zátonyokat felépítô üledékek néhány évtized elteltével újra bekerülnek a folyó hordalékába.

KUT 2679 HP-02-081 Márialigeti Károly Komplex mikrobiológiai vizsgálatok a Szigetközben a fokozott üledék-felhalmozás környezeti hatásának felderítésére. 2003. 45 p. A Dunacsúnyi-víztározó ill. a Bôsi-vízlépcsô üzembe helyezésével a Szigetköz térségében lezajlott környezetállapot-változás a mikrobiális közösségeket mélyrehatóan érintette. A vízfenék-üledék, víz-növényzet stb. határfelületeken a felszíni ill. felszín alatti vízszintsüllyedés nyomán felmérhetetlen mennyiségû biofilm pusztult el. E szûrôfelület relatív csökkenése mellett annak komoly átstrukturálódása is bekövetkezett. A 2002-ban végzett komplex szigetközi mikrobiológiai vizsgálatok összegzéseként megállapítható, hogy a bakteriológiai elemzések megerôsítették és kiegészítették az algológiai, valamint protisztológiai elemzések alkalmazásával korábban már kimutatott tényeket. Ezek alapján az Öreg-Duna megôrizte folyóvízi jellegét, annak ellenére, hogy az itteni mintavételi helyek élesen kettéváltak mikrobiológiai tekintetben: más a fenékküszöb feletti és alatti szakasz mikrobanépességének összetétele ill. aktivitásaik. A fenékküszöb alatt ténylegesen kimutatható az anaeróbiára való hajlam, annak ellenére, hogy ez – a szigorúan anaerob indikátor mikrobanépességének segítéségével – jelen esetben nem volt detektálható. A komplex mikrobiológiai vizsgálatok egy évi adatsora mélyebb következtetések levonására nem alkalmas. Ennek ellenére jól mutatja, hogy a bakteriológiai elemezések eredményei, különösen a mikrobiális aktivitások tesztelése érzékeny indikátorai a legrövidebb távú változásoknak is.


KUT 2634 HT-048 Tóth György István – Sári Diána Környezetgazdálkodási Intézet A földtani közeg és a felszíni vizek minôségi védelméhez szükséges határértékrendszer fejlesztése. 2002. 84 p. A földtani közeg és a felszín alatti vizek minôségi védelme, a már bekövetkezett szennyezôdések minôsítése és a szükséges intézkedések megalapozása érdekében kidolgozott határértékrendszer a 10/2000.(VI.2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes miniszteri rendeletben került rögzítésre. A rendelet mellékleteiben közölték a határértékeket. Késôbb az Európai Közösség szabályozásával való összhang megteremtése érdekében javaslat készült a kötelezô szabványalkalmazás megszüntetésérôl, aminek értelmében a nemzeti szabványokra való hivatkozás csak a közösségi irányelvekben alkalmazott módon történhet. Ennek megfelelôen átdolgozták a határértékekrôl szóló közös minisztériumi rendelet mellékleteit és szabványszámokkal azonosított analitikai módszermegadás helyett az EU gyakorlatában alkalmazott elvi metodikai azonosítást használták. A mérési hivatkozások módosításával egy idôben indokolttá vált a határértékrendszer kiegészítése, pontosítása, bôvítése a felszín alatti vizek minôségét érintô tevékenységekkel összefüggô egyes feladatokról szóló 33/2000. Korm.rendelet, a vizek mezôgazdasági eredetû nitrát szennyezéssel szembeni védelmérôl szóló 49/2001 Korm.rendelet és a szennyvizek és szennyvíziszapok mezôgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól szóló 50/2001. Korm.rendelet hatályba lépését követô tapasztalatok figyelembe vétele alapján. A vizsgálati lista több fémmel és összegparaméterrel bôvült, továbbá a növényvédô szerek vizsgálati listája is konkréttá vált. A feladat teljesítéseként elkészült a 10/2000. együttes miniszteri rendelet fenti célkitûzéseknek módosítására vonatkozó mûszaki tervezet. A rendelet mellékleteiben nemcsak határértékek kerültek megadásra, hanem a rendelet tartalmazza az egyes anyagcsoportok mérésére szolgáló érvényes magyar szabványok, ill. az elôkészületben lévô szabványtervezetek azonosítási számát, vagy pedig utalást a szennyezettségi érték biztonságos mérésére alkalmas analitikai módszerekre.

KUT 2363 CP-191 Bidló András – Heil Bálint – Király Angéla – Kovács Gábor – Kovács Richrd – Varga Zsófia Nyugat-Magyarországi Egyetem, Növénytani és Termôhelyismerettani Intézet, Termôhelyismerettani Tanszék A talajok és a növényzet hosszú távú változásának és jelenlegi állapotának vizsgálata a Soproni Tájvédelmi Körzet és a Fertô-Hanság Nemzeti Park területén. 2001. 12 p. + 188 p. melléklet A munka célja a korábbi- és jelenlegi állapot összehasonlítása és következtetések levonása az állapot változásáról. A kutatások alapját Röjtökmuzsaj és Nagylózs község határa, valamint a Szárhalmi erdô képezte. A program elsô lépésében olyan pontosan lokalizálható felvételi pontokat kerestek, melyekrôl talaj-ill. cönológiai felvétel is rendelkezésre áll. A terület kijelölése után megkezdték a terepi felvételezést. A felvételek pontos helyét erdészeti térképeken jelölték. Az egyes vizsgálati pontokon Braun-Blanquet féle módszerrel botanikai felvételt végeztek. A borításértékek mellett meghatározták az erdôállomány szerkezetét, összetételét, korát, és a fák

48


49

dendometriai adatait. A vizsgálat másik részét képezte a termôhely meghatározása, amely tartalmazta a terület klímájának, hidrológiai viszonyainak és talajának vizsgálatát. A vizsgálatok 1960-as és 2001-es állapotot mutatják be, és felsorolják a növényzet változásainak típusait. Ezután következik a termôhelyi jellemzés, a talajtani viszonyokban beállt változások elemzése. Összegzésként megállapítják, hogy természetes úton 40 év alatt nem következik be drasztikus változás az erdô növényzetében. Az ilyen jellegû változások hátterében mindig antropogén behatás áll. Fokozatos változások azonban nyomon követhetôk. Az adatok archiválása lehetôvé teszi a vizsgálatok 10 évenkénti megismétlését. Az ilyen jellegû összehasonlító vizsgálatok legfontosabb alapkövetelménye a pontosság. Ennek érdekében célszerû lenne olyan adatbázis létrehozása, mely tartalmazná az egyes termôhelyi-botanikai felvételek összes adatát, ami hosszabb távon lehetôvé tenné a változások jobb kimutatását, illetve megfigyelését.

KUT 2443 Cserháti Tibor MTA Kémiai Kutatóközpont Kémiai Intézete A talaj termôképességét befolyásoló biológiai, illetve mikrobiológiai folyamatokat gátló környezetszennyezô anyagok szinergista ill. antagonista hatásának felmérésére. Az eddig ismert módszerek kombinálása ill. új módszerek kidolgozása a szinergista hatás csökkentésére ill. megszüntetésére. 2001. 4 p. + 90 p. melléklet Az ipar számos területén alkalmaznak antracén alapú szintetikus festékeket, melyek nem elhanyagolható biológiai aktivitással rendelkeznek. A mikrobiológiai kutatások bizonyították a különbözô Gram-negatív talajbaktériumok érzékenységét ezekre a festékekre. A kutatók vizsgálták a talajba kerülô szintetikus festékek gombaölô hatását. A kísérleti adatokat többváltozós matematikai statisztikai módszerek, így fôkomponens analízis segítségével értékelték. A gombaölô hatás erôsségének és szelektivitásának elkülönítésére spektrál map technikát alkalmaztak. A vizsgálatnál 36 gombatörzset alkalmaztak. A gombaellenes hatás vizsgálatához referencia vegyületként cycloheximide-t., polyoxin-t, benomyl-t, prochloraz-t, 8-hydroxyquinoline-t és diklórfulaniolo-t használtak. A vizsgálatok és számítások bebizonyították, hogy az antracén alapú festékek gombaellenes hatása jelentôsen függ a vegyületek kémiai szerkezetétôl. 40 különbözô szintetikus festék mikrobiológiai hatását vizsgálták 22 különbözô baktériumfajon. Az adatok kiértékelésére fôkomponensanalízist, clusteranalízist és spektrál map technikát alkalmaztak. A vizsgálatok és a számítások megerôsítették, hogy a mikrobiológiai hatás szignifikánsan függ a festékek kémiai szerkezetétôl, valamint, hogy a hatás kialakulásában mind hidrofil, mind hidrofób kölcsönhatások szerepet játszanak. 40 különbözô szintetikus festék mikrobiológiai hatását vizsgálták 22 különbözô baktériumfajon. Az adatok kiértékelésére fôkomponensanalízist, clusteranalízist és spektrál map technikát alkalmaztak. A vizsgálatok és a számítások megerôsítették, hogy a mikrobiológiai hatás szignifikánsan függ a festékek kémiai szerkezetétôl, valamint, hogy a hatás kialakulásában mind hidrofil, mind hidrofób kölcsönhatások szerepet játszanak. A modern agrokémia nagy mennyiségben használ fel kemikáliákat a mezôgazdasági haszonnövények védelme, és a termésfokozás érdekében. A vegyületek a talajba kerülve különbözô bomlási folyamatokon mennek át, melyek során az eredeti alapszerkezettôl eltérô vegyületek keletkeznek belôlük. A leggyakoribb bomlástermék a különbözô anilin és fenol származék. A vizsgálat célja, hogy vékonyréteg kromatográfiás módszerrel meghatározzák, hogy különbözô körülmények között a vegyületek milyen szerkezeti jellemzôi befolyásolják kötôdésüket. A vizsgálatok képet adhattak arról is, hogy milyen biológiai aktivitást várhatunk ezektôl a bomlástermékektôl.


KUT 2635 HT-051 Györgyné Váraljai Irén – Gyarmatiné Mészáros Erzsébet Környezetgazdálkodási Intézet Tanulmányterv az Országos Légszennyezettségi Mérôhálózat céljainak megfelelô adatgyûjtô és adatátviteli rendszer kialakítására a már folyamatban lévô beruházások figyelembevételével. 2002. 8 p. + Mell. Feladatuk volt a felügyelôségek által 2002. március 31. elôtt üzemeltetett folyamatos üzemû mérôállomások és az adatközpont on-line kapcsolatának kialakítása. A feladatot több részfeladatra osztották, ezek: – a régi „felügyelôségi” mérôállomások adatgyûjtô és adatátviteli rendszerének kialakítása, beintegrálása az Országos Légszennyezettségi Mérôhálózatba (OLM), – országos adatközpont kialakítása – az ÁNTSZ-ektôl átkerült mérôállomások adatgyûjtô és adatátviteli rendszerének kialakítása, on-line rendszerbe integrálása – közönségtájékoztatási mód kidolgozása. A modellezés során a COBRA CONTROL cégtôl megvásárolt adatgyûjtôk megfelelôen mûködtek, az on-line kapcsolat megvalósult. A program kiválóan alkalmas mobil laboratóriumban való alkalmazásra, pl. összehasonlító mérések eredményeinek gyûjtésére, mivel a fizikai terhelést jobban bírja, mint az eddig tesztelt programok. Az Országos Adatközpont az alábbi mérôállomásokkal volt on-line kapcsolatban: – Az Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelôség által üzemeltett mérôállomások közül 5 állomás – A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelôség által üzemeltetett mérôállomások közül 3 állomás. Az országos adatbázis kialakításához beszerzésre és installálásra került a ScanAir 2000 szoftver. Azokkal a mérôállomásokkal jött létre az on-line kapcsolat, ahol ennek a mûszaki feltételei megvoltak. Az adatközpont készen állt fogadni a mérôállomások adatait, és megfelelô formátumra hozni azokat. Az OLM fejlesztése folytatódik tovább, ill. a beérkezô hardver és szoftver eszközök segítéségével egy fejlettebb rendszer került kialakításra.

KUT 2344 CT-007 Síkhegyi Ferenc – Tisza András – Unger Zoltán Magyar Állami Földtani Intézet, Geográfiai Osztály Légi fotó, ûrfotó módszertani útmutató a felszín alatti vizeket és a földtani közeget károsító területhasználatok számbavételéhez. 2001. 73 p. + 62 p. melléklet A KHVM által a kormány részére 1995-ben elôterjesztett célprogram során kiemelt fontosságú a veszélyeztetett, szennyezôdött illetve a károsodott területek, a potenciális és tényleges szennyezô források országos számbavétele. A komplex feladat célja egyrészt a keletkezett károk felderítése, másrészt a potenciális szennyezô források helyeinek kimutatása. A feladat során számos adatforrásösszekapcsolást kell megoldani, ami módszertanilag csak igen eltérô típusú munkák összehangolása révén valósítható meg. A jelen módszertani ismertetés az ivóvízbázisok biztonságba helyezésének

50


51

a légi fénykép értelmezéséhez és a távérzékeléshez kapcsolódó részeit hangsúlyozza. A szerzôk az inkább a már klasszikusnak nevezhetô, csak az alapoknak tekinthetô távérzékelési módszereket tekintik át, a speciális feladatok megoldására kidolgozott konkrét módszerekre csak a jelentôsebb irodalmi hivatkozásokon keresztül utalnak. A légi fényképek és ûrfelvételek készítésével kapcsolatos elméleti alapok leírása után az interpretáció számára használható távérzékelési képi anyagokat, a Magyarországon hozzáférhetô ûrfelvételeket mutatják be. A szennyezô források kimutatásához és káros hatásaik szerinti értékeléséhez felhasználható alapanyagok címû fejezet megállapítása szerint minden állapotfelvétel vagy számbavétel elindításakor, célszerû megvizsgálni a földhasznosítás jellegzetességét. Ehhez kell igazítani a számbavétel konkrét stratégiáját, amihez a folyamatosan készülô felszínborítottság térképezési projekt termékei alkalmasak. A kézikönyv foglalkozik a területhasználatok meghatározásának módszertanával, interpretációs kulcsot adva, a felszín alatti vizeket és földtani közegeket károsító területhasználatok számbavételéhez. Elemzi a minôségbiztosítás kérdését, és megadja a kiértékelések feldolgozásának technikai hátterét. A függelékek a CORINE (Cordination of Informatiom on the Environment Land Cover) adatbázis kategóriáinak összefoglalását, és a potenciálisan szennyezô tevékenységek nyomait bemutató mellékleteit tartalmazzák.

KUT 2729 Kovács Béla et al. Kossuth Lajos Tudományegyetem Alkalmazott Ökológiai Tanszék Alföldi vízfolyások hal együtteseinek összehasonlító ökológiai vizsgálata. 1999. 55 p. + 35 p. melléklet A múlt század derekán megindult folyószabályozások, a hazai vízgazdálkodás koncepciójának megváltozása eredményeként Magyarország vízrajza nagymértékben átalakult. Jelen vizsgálat célja két vízfolyás halfaunájának felmérése és ökológiai értelemben vett struktúrájának feltárása, az alföldi vízfolyásokra jellemzô együttesek meghatározása, a rájuk ható környezeti tényezôk minél alaposabb megismerése. A mintavételi helyek a Keleti-fôcsatorna és a Nyugati-fôcsatorna mentén helyezkedtek el. Részletes leírást adnak a mintavételi pontokról, ezek növényzetérôl és a meder jellemzô paramétereirôl. Az év folyamán szezonálisan több alkalommal vettek víz-, üledék- és plankton mintát. A halászatokat egész évben folyamatosan végezték. A mintavételek idôpontjáról táblázatos formában adnak tájékoztatást. Leírták a víz fizikai és kémiai paramétereit, az üledék szemcseméret összetételét, a bentosz vizsgálat és a plankton vizsgálat eredményeit. A két csatornából 35 faj jelenlétét sikerült kimutatni. A kutatásokat két különbözô – hálós és elektromos – módszerrel végezték. A mintavételi pontok közötti összefüggéseket cluster analízissel nyert diagramok mutatják be. A minták elemzéséhez az elektromos halászgéppel fogott mintáknál Cekanowsky, a hálóval gyûjtött minták esetében pedig Euklideszi hasonlóság függvényt használtak. Az egy éves kutatás alatt sikerült feltárni a két víztér legfontosabb hidrobiológiai sajátságait, a vízkémiai paraméterek, a plankton és a bentosz tér és azok idôbeli változásait. Kiegészítették a két terület fajlistáját, meghatározták a jellemzô hal-együtteseket, a rájuk ténylegesen ható környezeti tényezôk rendszerét.


KUT 2465 HP-02-003 Keresztessy Katalin – Bardóczkyné Székely Emôke – Czinkota Imre – Loksa Gábor Szt.István Egyetem, Gödöllô Ritka és veszélyeztetett halfajok és környezeti feltételeik vizsgálata a Mura árterén. 2002. 43 p. Két mintavételi élôhelyet vizsgáltak. A vizsgált holtág egy speciális, mozaikos élôhelyet képez, amelyet kb. 1 m-es vízmélység és hasonló iszapvastagság jellemez. Az üledékminták fizikai és kémiai vizsgálatai alapján megállapítható, hogy a nyári minták jelentôsen különböznek a tavaszitól, s csak a részecskék kb. 90%-a esik a fentiekkel azonos nagyságú részecskeméret tartományba. 10% körüli mennyiségben jelenik meg a 6 mikron körüli (kolloidnak tekinthetô) frakció. A tavaszi és nyári minták a hibahatáron belül megegyezô szerves anyag tartalommal rendelkeztek. Tehát nem a szerves anyag mennyisége, hanem inkább a minôségi mutatókban észlelhetôk az évszakokkal kapcsolatos változások. A holtág vízminôsége többnyire kielégítô volt (noha a feliszapoltság kb. 60%-osnak mutatkozott). A rendkívül változatos növényállomány a N és P nagy részét hasznosítja. 25 halfajt gyûjtöttek, melyek közül 8 volt a védett fajok száma. A veszélyeztetett fajok közül megtalálták a kiemelten védett, veszélyeztetett lápi pócot, az országon megritkult kárászt, a Mura folyóban védett és veszélyeztetett sujtásos küszt, a védett és átmeneti helyzetû halványfoltú küllôt, a hazánkban gyakori öklét, a megritkult réti csíkot, vágó csíkot, a védett széles durbincsot és a veszélyeztetett magyar bucót. A holtágban csak eurytopic és limnofil fajok fordultak elô, a Murában elsôsorban reofil fajok (nagy egyedszámban) és szórványosan eurytopic fajok (csuka, bodorka stb.). A Mura – a Tiszai Ökológiai Zöld Folyosóhoz hasonlóan – ökológiai folyosóként mûködik. Fontos ezért ebben a védett halfajok állományainak és a biodiverzitásának a fenntartása.

KUT 2924 HP-02-025 Mádiné Szônyi Judit Karsztvizek sérülékenységi vizsgálata „európai megközelítéssel. 2003. 3 p. Az EU mellett mûködô COST-620 munkabizottság által kidolgozott „európai megközelítés” (EA) magyarországi alkalmazásához módszertani értékelést végeztek a „source vulnerability”-ra. A módszertani ajánlásokat magyarországi mintaterületeken – egy fôkarsztos (Kádárta) és egy függôkarsztos (Pálihálás) – vízbázis vízgyûjtôjén értékelték. A feldolgozások térinformatikai kivitelezését adaptálták a magyarországi adatháttérhez, s javaslatot tettek az EA használatára a lokális érzékenységi és vízbázis-védelmi vizsgálatokban. A sérülékenységi becslést nyomjelzéssel, vízmérleg egyenlet felállításával és forráshozam-csapadék idôsor felvételével ellenôrizték. Összességében egyértelmûvé vált a sérülékenységi értékelésbôl, bár a vizsgált területet karsztos vízbázisként tartják nyilván, kétalkotós karszt jellegébôl adódóan mégsem mutat tipikusan karsztos jegyeket. A projekt során szerzett tapasztalatokat folyamatosan visszacsatolták a COST-620 tevékenységébe.

52


53

KUT 2715 HP-02-052 Fleit Ernô Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem EU konform ökológiai kockázatelemzési módszerek. 2003. 132 p. Az üledékekben felhalmozódott nehézfémek krónikus ökotoxikológiai hatásainak értékelésekor a természetes közegekben létezô gradiensekre kiemelt figyelmet kell fordítani. A Felsô-Tisza szakaszon az üledék nehézfém-tartalmában több mintatételi helyen is jelentôs vertikális különbségek voltak. Az üledékben és az élôlények szöveteiben a nehézfémek mennyiségét alapvetôen helyspecifikus tényezôk szabályozzák. A tiszai expoziciós viszonyok heterogén, térben mozaikos mintázattal jellemezhetôk. Javasolnak egy hazai halfogyasztási útmutató elkészítését, amely nem egyszerûen a beltartalmi értéken, hanem a közegészségügyi és halászati szempontból legalább oly fontos maximálisan megengedhetô humán expozició szempontjain alapul. A vízgyûjtô szintû rehabilitációs programok megalkotásának szükséges feltélele, hogy a meglévô hazai faunisztikai adatbázisokat és biológiai vízminôsítési eredményeket összekapcsoljuk az üledék nehézfém szennyezettségi adataival, ill. a gerinces és gerinctelen faunaelemekben mért nehézfém megoszlások értékelésével. A tiszai csukákban mért higany koncentrációk alapján nem ajánlható a havi 80-90 dkg-nál több tiszai csukahús fogyasztása – még egészséges, felnôtt emberek esetén sem. A halfogyasztás mértékét vizsgálva rámutattak, hogy a 300 000 fônyi horgásztársadalom (családtagjaival együtt) évente mintegy 6000 tonna halhúst fogyaszt el úgy, hogy az közegészségügyi ellenôrzés alatt állt volna. Javasolják egy olyan útmutató készítését, amely az egyes halak fogyaszthatóságának kritériumait rögzíti – az ország egyes vízgyûjtô területeire vonatkozóan. Az általános szennyezettséget nézve felvetik a tavi és folyóvízi üledékre vonatkozó hazai ajánlás kidolgozásának szükségességét. Megállapítható, hogy az egyes vízgyûjtôk területeken élô halak szöveteiben jól elkülönülô nehézfém koncentrációk mérhetôk. Az ugyanabból a folyóból származó halak szöveteiben a hossz-szelvény mentén mérhetô koncentráció-különbségek jelzik az adott folyószakasz szennyezettségi állapotát, a szennyezô hullámok levonulását, ill. a felhalmozódást az egyes régiókban. A jövôre nézve fontosnak tartják az üledékekben felhalmozódott szennyezô anyagok térbeli eloszlásának feltérképezését, az alapállapot felvétel adatai alapján kockázatelemzés készítését, a toxikus mederanyag kezelési, eltávolítási és semlegesítési lehetôségeinek meghatározását, intézkedési és kárelhárítási tervek készítését, biomonitor rendszer kiépítését.

KUT 2877 HP-02-2-081 Gyôrfi Júlia BKÁE Kertészettudományi Kar A letermett csiperkekomposzt hasznosításának lehetôségei. 2004. 17 p. Magyarországon 2003-ban kb. 180 000 tonna csiperkekomposzt készült, így csaknem ugyanennyi volt a letermett gombakomposzt mennyisége is. A környezetszennyezést növeli az országban évente keletkezô mintegy 450 tonna szennyezett polietilén zsák is. Budafok és Budatétény területén 72 000 tonna komposzt letermesztése történt meg, ami ugyanennyi letermett komposztot jelent, s ezen a területen továbbá még 180 ezer tonna komposzttal szennyezett polietilén zsák is szennyezte a környezetet. A 72 000 tonna komposztmennyiségbôl 22-32 ezer tonna mennyiséget


illegálisan helyeztek el különbözô, nem mûvelt területeken. A letermett komposzt nem tartalmaz emberre, állatra káros anyagokat, ugyanakkor kiválóan alkalmas agyagos, kötött talajok fellazítására. Homok- és szikes talajoknál való alkalmazásakor nagy tömegû szerves anyag bevitelt tesz lehetôvé. Szikes talajoknál azok pufferképességét javítja. A következô évi termésmennyiséget növeli, ha hektáronként 300-400 mázsa komposztot juttatunk ki ôszi mélyszántással. Szôlôk, gyümölcsösök trágyázására is alkalmas. Különbözô zöldségféléknél (káposzta, karfiol, cékla, bab, zeller) indító trágyaként kiválóan felhasználható, mivel a letermett csiperkekomposztban a növények számára nélkülözhetetlen tápanyagok egy része már feltárt állapotban van.

KUT 2636 HT-063 Nemzeti Környezetvédelmi Program II. nyilvántartó rendszer. 2003. 24 p. A kutatási program célkitûzése egy olyan adatbázis kezelô rendszer létrehozása volt, amely az NKP II szakmai-, pénzügyi információinak teljes körû nyilvántartását teszi lehetôvé. Az NKP II.-re vonatkozó minden adat MsExcel táblázatokban állt rendelkezésre. Mivel a tervezési fázisban létrejött információk tömege és összetettsége meghaladta az Excel nyújtotta lehetôségeket, idôszerûvé vált egy, a szakmai és a tervezôi elvárásoknak megfelelni tudó szoftver kialakítása. A fejlesztésnél további szempontot jelentett a Ms kompatibilitás, mivel az esetleges felhasználók ezzel a rendszerrel dolgoznak. Legegyszerûbb megoldásként az Ms-Access jöhetett szóba. Az Access adatbázisok támogatják a hálózatos használatot, ami szintén elônyt jelent a felhasználók szempontjából. Elsô lépésben megtörtént a rendelkezésre álló adatok felmérése, majd a legfontosabb szakmai szempontok figyelembe vételével rendszerterv készült, amely figyelembe vette a lehetôséges inputokat és a szükséges outputokat. Kialakították az adatokat rögzítô táblákat, melyek külön állományban (mdb) találhatók, így elérésük egyszerre több felhasználó részérôl is biztosított. A fejlesztés következô fázisaként kialakították a táblák közötti kapcsolatokat, majd megtörténtek a kaszkádolási beállítások. Jelen szoftver esetében 27 ûrlap teszi lehetôvé a bevitt adatok megtekintését, új rekordok bevitelét vagy a meglévôk törlését.

KUT 2716 HT-050

Pálvölgyi Tamás – Mozsgai Katalin – Mayer Zoltán Evincent, Budapest Szakértô tanulmány a különbözô ágazati fejlesztések környezeti hozzáadott értékének becslésére. 2003. 86 p. + Mell. 36 p. Mind a Nemzeti Fejlesztési Terv, mind az NKP-II jelentôs figyelmet fordít a fejlesztések, intézkedések közvetett (többek között környezeti) hatásainak nyomon követésére. E megközelítésben a tanulmány fô célkitûzése egy olyan becslési módszer kidolgozása volt, amely támpontot adhat a különbözô célú beavatkozások (fejlesztések, projektek) környezeti „jóságának” objektív becslésére. A munka során egy olyan módszertant dolgoztak ki, amely tervezô segédletként alkalmazató a különféle ágazati vagy regionális intézkedések környezeti teljesítményének elôzetes vizsgálatára. A módszertan egyfajta „gyorsteszt”: alkalmas nagy tömegû intézkedéshalmaz (pl.

54


55

alternatívák) viszonylag rövid idô alatt kivitelezhetô, egyszerû és számszerûsíthetô környezeti szempontú vizsgálatára. A módszertan „SKV-alapú”(Stratégiai Környezeti Vizsgálat), azonban indikátorok alkalmazás nélkül. Kidolgozták a „hozzáadott érték” módszertanát is, mely lehetôvé teszi az intézkedések környezeti teljesítményének javítását. Áttekintették a fejlesztési törekvések környezeti szempontú megfelelôségi vizsgálatának nemzetközi és hazai gyakorlatát, a különbözô ágazati fejlesztések környezeti hozzáadott értékének mérési lehetôségeit. Az EU-ban a Stratégiai Környezeti Vizsgálat fôbb szakaszai: 1. A környezet kiinduló helyzetének leírása (alapállapot meghatározása). 2. Cél és prioritások meghatározása. 3. Elôzetes fejlesztési javaslat, valamint az alternatívák azonosítása, 4. Elôzetes javaslat környezetvédelmi szempontú értékelése, 5. Környezeti indikátorok, 6. Az értékelés eredményeinek beépítése a tervekrôl és a programokról szóló végleges döntésbe. Melléklet formájában három hazai esetvizsgálatot mutattak be: 1. Állattartó telep, 2. Hulladéklerakó, 3.Turisztikai vonzerôk.

KUT 2484 HP-02-050 Mezôsi Gábor Szegeti Tudományegyetem TTK Tájalkotó tényezôk mintázatának vizsgálata az antropogén hatás kimutatására. 2003. 12 p. + Mell. A vizsgált területen az abiotikus tényezôk térbeli szerkezetét az egyes tényezôk mintázatának és egy geostatisztikai módszerrel elôállított „belsô” mintázat összehasonlításával próbálták feltárni. A geoökológiai kutatás a Mátra észak-keleti lábánál lévô Kataréti-patak vízgyûjtô területén kezdôdött. A cél egy geoökológiai információs rendszer (GÖKIR) alapjainak és módszertanának kidolgozása volt, valamint használatának bemutatása egy választott mintaterületen. Elkészült a terület digitális domborzatmodellje. Terepi felvételezés és távérzékelési adatok alapján területhasználati tervek készültek, valamint több idôpontból származó mûholdfelvételek feldolgozásával lehetôvé vált a vegetáció idôbeli változásának elemzése. Az így nyert adatokat földrajzi információs rendszerben (GIS) dolgozták fel. A talajminták vizsgálata során olyan talajtulajdonságok összehasonlítására törekedtek, melyek a talajok genetikájára engednek következtetni. Az analóg térképet raszteresen digitalizálták, geometriai korrekciót hajtottak végbe, majd térinformatikai rendszerben vektoros adatállományokat hoztak létre. Így lehetôvé vált az azonos vonatkoztatási rendszerben levô különbözô adatok együttes elemzése. Az eredmények alapján megállapították, hogy a választott mintaterületen a mozaikosság kialakítói elsôsorban a természetes folyamatok. A feltételezett antropogén hatás kimutatása érzékenyebb módszerek bevonását teszi szükségessé.

KUT 2724 Nyilas István Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Állattani- és Humánbiológiai Tanszék A táj változásának monitorozása. 2000. 28 p. A tájak monitorozásának célja, hogy a késôbbi döntéseinknél segítséget nyújtson a táj és biodiverzitásának fenntartásában. A kutatási program illeszkedik a GLOBNET nemzetközi programhoz.


Az erdôs tájmozaikokat, habitatokat vizsgálta a legkevésbé zavart szinttôl a teljesen lepusztított erdôkig 3 lépcsôben. A vizsgálat színhelye az újszentmargitai „Tilos-erdô” volt, a változásokat pedig az alapul szolgáló talajban és a talajon élô futóbogár faunában elemezték. Az újszentmargitai táj környékén Mária Terézia idejében hatalmas erdôségek voltak. Mára már csak 60 hektárra zsugorodott a természetközeli erdô területe. A talajban történô erdôirtások és vízrendezések megváltoztatták az ökológiai viszonyokat. A „Tilos-erdô” tartalmazza az emberi tevékenység következtében kialakított három mozaikot: 1.) természetközeli, zavartalan mozaik 2.) emberi erdôirtás következtében kialakított nyílt, fátlan puszta 3.) újra telepített erdôkészlet közepesen zavart élôhelynek tekinthetô. A terresztris ökoszisztémák megismerésében és megôrzésében jelentôs feladat a talaj és élôvilágának a feltárása. A talajvizsgálatokat plazmaemissziós spektrometria módszerével végezték. A vizsgált területekrôl eddig ilyen eredmények nem álltak rendelkezésre, így az eredményeket alapadatoknak szánják. A vizsgálatok során 22 elemet vizsgáltak meg. Az elem meghatározások eredményeit táblázatban foglalták össze. Sor került a futóbogár fauna vizsgálatára, melynek során 56 Carabiadae fajt mutattak ki, ami jól jelzi a terület kiemelkedô fajgazdagságát. A tájmozaikokban elôfordult futóbogár fajokat ökológiai szempontból is csoportosították és elkészítették az egyes futóbogár fajok ökológiai-természetvédelmi értékelését. Az elemzések bebizonyították, hogy a szigetszerû elhelyezkedésû, de legtermészetesebbnek tartott zavartalan erdei élôhely diverzitása és abundancia értékei jelentôsek, ugyanakkor szigetszerû jellegének megfelelôen fajkészletét veszély fenyegeti. További problémát jelenthet az erdô természetes kipusztulása, amit a lassú ütemben szikesedô talajok prognosztizálnak. Javaslatuk szerint feltétlenül meg kellene oldani a táj rekonstrukcióját. Ennek kezdô lépése a jelenlegi erdô közelében lévô 2-4 hektár újraerdôsítése lenne, méghozzá lehetô legtermészetesebben, a talajmorfológia, a pangóvizes területek megóvásával.

KUT 2356 Kiss Éva Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézet Magyarország természetföldrajzi adottságai. 1999. 54 p. A jelentés Magyarország természetföldrajzi helyzetét, az ôsföldrajzi viszonyokat, a földtani és lemeztektonikai jellemzôket, a fôbb domborzattípusokat, az éghajlat, a vízrajz, a hozzá kapcsolódó talajtakaró és élôvilág jellemzôit tárja fel. Ismerteti a tájak jellemzôit A 6 nagytáj természeti adottságait vizsgálja és mutatja be általános törvényszerûségeit, összefüggéseit, kialakulásuk okait. Kitér a hazai tájak kapcsolataira a gazdasági és közigazgatási régiókkal,, valamint a határon túli területekkel. Vizsgálja a Kárpát-medence kialakulására és fejlôdéstörténetére vonatkozó jellemzôket, a jelenlegi helyzetet az egykori ôskontinenshez képest, a jégkorszakok idején létrejött felszíni formákat. Az ország éghajlatát, az erdô és a füves puszta (sztyep) határa zónát – a nedves és száraz éghajlati területek közötti átmenetet (középhômérséklet, szélviszonyok, téli-, fagyos-és nyári napok, csapadék-és hóviszonyok), kettôs arculatú vízrajzát, a vízjárásokat, az árvizeket, a folyamszabályozásokat, az árvízmentesítéseket, az árvízvédelmi töltéseket, a csatorna-rendszereket, a tavak jellemzôit, a felszín alatti vizeket, az élôvilágot és a talajtakarót. Elemzi az ok-okozati összefüggéseket. térképekkel, ábrákkal színesíti a mondanivalót. A tanulmány tartalmazza a tájbeosztást, a tájak jellemzôit, bemutatva a gazdasági régiókhoz kapcsolódó közép-és kistájakat. Vizsgálja a tájak ásványvagyon-készletét. Külön kiemelendô értéke, hogy a földrajzi adottságok jellemzését a 6 magyarországi nagytáj határain belül végezték el, így az EU csatlakozás során az európai régiókba való beillesztés könnyen megvalósítható.

56


57

KUT 2756 HT-02-006 Mayer Zoltán – Pálvölgyi Tamás – Szabó Éva – Tóth Anikó Envincent, Budapest Reprezentatív mintavételi eljárás a települések és kistérségek környezetvédelmi helyzetének felméréséhez. 2003. 147 p. A települési önkormányzatok középtávú környezetvédelmi törekvéseinek felmérése és elemzése több szempontból is idôszerû feladat. Többek között a hamarosan induló második Nemzeti Környezetvédelmi Program, az önkormányzatok gyarapodó környezetvédelmi feladatai, az EU pénzügyi források optimális „célba juttatása” is igényli, hogy a környezetpolitikai döntéshozók naprakész és megbízható információkkal rendelkezzenek a települések környezeti helyzetérôl és teljesítményérôl. Jelen tanulmány kettôs célkitûzést követ. Egyrészrôl az External Kft. vizsgálataihoz kapcsolódóan felmérést végeztek a települési önkormányzatok körében a környezetvédelmi problémáikról és értékeikrôl, valamint a megvalósított, illetve tervezett jogi és programalkotási beavatkozásokról (pl. környezetvédelmi rendelet, települési környezeti program, Local Agenda 21, településfejlesztésbe integrált környezetstratégia stb.) Jelen tanulmány elsô részében (I. fejezet) összegezték a felmérési módszertant és a felmérés lebonyolításának módját, a felmérés fôbb eredményeit és javaslatot tettek annak hasznosítására. A tanulmány második részének (II. fejezet) végsô célja egy környezeti szempontból reprezentatív településlista kidolgozása. Ennek elsô lépéseként feltérképezték a magyarországi statisztikai kistérségek környezetvédelmi helyzetét, a környezeti térszerkezet leírására indikátor készletet fejlesztettek ki. Mind a 150 kistérség környezeti helyzetét és teljesítményét térképes, illetve adatlapos formában mellékelték, mely jelenlegi ismeretek szerint az elsô ilyen irányú és felbontású vizsgálat Magyarországon. A környezeti térszerkezet alapján bemutatták a reprezentatív települések kiválasztásának módszertanát, majd közölték az összesen 455 települést felölelô reprezentatív település listát.

KUT 2770 HT-02-086 Tóthné Hanyecz Katalin Körös-Maros NPI Útmutató kidolgozása az egyedi tájértékek felmérésére, minôsítésérôl, jogi és gyakorlati megállapításáról. 2003. 22 p. A 8. fejezet a MSZ mellékletét képezô lista fontosabb objektumait tekinti át. A gépi adatállományból e kód alapján gyûjthetôk le az egyes tájérték típusok ill. csoportosíthatók valamilyen szempont szerint. Csoportosítás: 8.1. Természeti képzôdmények 8.1.1. Élettelen természeti képzôdmények 8.1.2. Biológiai egyedik tájértékek (fa, facsoport; bokros folt, sövény; gyep, gyepsáv; fészkelôhely, táplálkozóhely, migrációs útvonal) 8.2. Kultúrtörténeti egyedi tájértékek 8.2.1. Településsel kapcsolatos egyedi tájértékek (temetô; határárok, határmezsgye, határdomb; parkok, kertek)


8.2.2. Közlekedéssel kapcsolatos egyedi tájértékek (utak, vasutak) 8.2.3. Termeléssel kapcsolatos egyedi tájértékek (halastó, rizstelep; bányászat; csatornák; gátôrház) 8.3. Esztétikai egyedi tájérték „A gyakorlati útmutató felmérôk számára” c. anyagban foglalkoznak az egyedi tájérték fogalmával, a felmérés céljával, a kataszter összeállításával, tárgyi feltételekkel, a terepi felvételezéssel, a címlappal, összesítô térképpel, adatlapokkal, az adatlapok illusztrációival, az adatlapok kitöltésével.

KUT 2699 CT-053 A tájtípusok fô karaktervonásainak meghatározása – tájjelleg-indikátorok azonosítása tekintettel a természeti, a humán tényezôkre, kölcsönhatásaikra és történeti változásukra. 2003. 52 p. A „táj” legvitatottabb fogalmaink egyike, amely szemléletbeli különbségeket jelez. Az egyik (természettudományos) felfogás szerint a táj materiális, biológiai és fizikai valóság. A másik koncepció a tájat a kapcsolódások rendszereként kialakult jelenségként értelmezi, amelyben a természeti és a humán rendszerek egymásra hatása és ennek érzékelése a lényeg. A legújabb – holisztikus – tájszemlélet a tájat materiális valóságként és kapcsolatrendszerként is értelmezi. Ez utóbbi megközelítés szerint a táj a földfelszín egyedi karakterû területegysége, a természeti és az antropogén tájalkotó elemek révén meghatározott biológiai és társadalmi életfeltétel, az emberi tevékenység által alakított, sokrétû funkciókkal felruházott élettér és élménytér, amely a természeti és a társadalom kölcsönhatásának lenyomata. A tájidentifikáció a tájak karakter szerinti azonosítását és elhatárolását, valamint a különleges tájérték számbavételét jelenti, egy olyan leíró leltár készítését, amely kiindulást jelenthet a változások nyomon követésére és a beavatkozások referencia-pontjaként szolgál. A jelen tanulmány a magyarországi tájkarakter meghatározását kívánta elôsegíteni a rendelkezésre álló módszerek, hazai és külföldi példák áttekintésével. A nemzeti tájkarakter programban a táj-jellemzôket 6 fô tényezôcsoport alapján az alábbi rendszerben írták el: 1.felszínforma, 2. geológiai összetétel, 3. vízrajz, 4. vegetációs viszonyok, 5. mezôgazdasági területek – földhasználat, 6. jelenlegi területhasználat, 7. ember alkotta elemek (építmények, technikai létesítmények). A tájkarakter leíró részben összegyûjtötték azokat az indikátorokat, amelyek alkalmasak lehetnek különbözô szempontok szerinti – pl. természetvédelmi, üdülési, mezôgazdasági, fenntarthatósági – értékelésre is.

KUT 2392 Schweiter Ferenc – Kis Éva – Tárkányi Lászlóné – Poór István – Garainé Édler Eszter MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Magyarország felszínének domborzattípusai. 2001. 118 p. Vizsgálataik célja az volt, hogy eredményeikkel hozzájáruljanak a környezet állapotának felméréshez. Az ország felszínének kialakulását napjainkig a lemeztektonikai változások tükrében vizsgálták, ismertetve Magyarország tájait területei paramétereikkel, domborzati jellemzôikkel és természetes növényzetük meghatározásával. Összefoglalták a hegységi, dombsági és síksági

58


59

domborzattípusok fôbb sajátosságait, részletesen jellemezve a mai formák kialakulását döntôen befolyásoló periglaciális domborzatformálást a pleisztocénben, a fiatal hegylábfelszínek kialakulást közép-hegységeinkben, kutatva a hazai löszök anyagának forrásterületeit. Vizsgálták a vulkáni hegyeket anyaguk és állapotuk alapján, tipizálták a szubvulkánokat, összefoglalva a bazaltvulkánok és bazalttakarók fôbb jellemvonásait, csoportosítva azokat felépítésük és anyaguk, valamint formájuk állapota szerint. Kifejlôdésük, orográfiai helyzetük és morfogenetikájuk szerint csoportosíthatók a másodidôszaki trópusi lepusztulás-felszínek maradványai a Dunántúli-középhegységben. A Dunántúli-dombság esetén külön figyelmet fordítottak az öt domborzati körzet formakincsire, a nyugat-magyarországi peremvidék esetén pedig a nagytájon belüli különbözô szerkezeti egységek egymással történô érintkezésére, a Kisalföld és a Nagyalföld esetében pedig a szerkezeti mozgásokkal kapcsolatos domborzati és vízhálózatbeli változások felvázolására. A kapott eredményeket táblázatokban foglalták össze, és térképeken szemléltették.

KUT 2364 Hanyecz Vince Öntözési Kutató Intézet, Szarvas Az élôhely és az élôvilág állapotváltozását feldolgozó információs rendszer tudományos megalapozása mezôgazdasági környezetben. 2000. 153 p. A természeti környezet tényezôinek számbavételére, értékelésére, a környezetszennyezésnek az élôvilágra gyakorolt hatásával foglalkozik – a mezôgazdaság szemszögébôl nézve. Az EU-s csatlakozással a mûvelés alól jelentôs nagyságú területek kivonása várható. Ezeken gyepesítés és erdôsítés javasolt. A felhagyott szántók természetes visszagyepesedése rendkívül lassú az emberi segítség nélkül. A felhagyott területek erdôsítése lehetôséget ad arra, hogy a természetes erdôket megóvjuk, s ezzel növeljük az erdôsített területek arányát.

KUT 2793 Pethô Attila Debreceni Egyetem Számítógéptudományi Tanszék Az ökológiai szemléletû természet- és környezetminôsítés informatikai alapjainak kidolgozása. 2000. 22 p. + 42 p. melléklet Az élôlények és élôlény együttesek indikációs képességében rejlô információk feltárásának egyik legfontosabb módja azoknak az alapadatoknak az összegyûjtése, feldolgozása és értékelése, melyek az élôlényfajok elôfordulásáról és nem-elôfordulásáról, továbbá mennyiségi reprezentáltságáról, ill. ezek változásáról adnak tájékoztatást. A projekt fô célkitûzése az volt, hogy az ökológusok által kidolgozott élôhelyminôsítô módszereket a modern informatika eszközrendszerével könnyen feldolgozható, elemezhetô és bemutatható formába hozzák. A konkrét adatfeldolgozó munka tesztelésére és az eredmények bemutatási lehetôségeinek ismertetéséhez a szitakötôkre esett a választás. A munka elvi kiindulópontját a biotikai adatok képezték. A biotikai adatfeldolgozásnál általában két fô adattípust különböztetnek meg. A tradicionális típusú adatoknál elégséges a lelôhely topográfiai nevének és a hozzá tartozó településnévnek az ismerete, míg a modern típusú adatoknál emellett a közvetlen térinformatikai


megjelenítésre alkalmas geokoordináták közlése is szükséges. Az MOA jelenlegi kiépítésében kizárólag tradicionális adatokat tartalmaz. Az adatok felvétele a BioBev Program segítségével történik. A projekt résztvevôi a Magyar Odonatológiai Adatbázis keretében feldolgozott adatok közül háromféle kiindulási léptékû javaslatot készítettek a biotikai adatok információtartalmának UTM rendszerû hálótérképezésén alapuló egységes bemutatására. A vizsgált mintaterületek az Aggteleki Nemzeti Park, és a Tisza-hullámtéren fekvô Marót-zugi-Holt-Tisza területei. A biotikai adatok információtartalmának bemutatása a következô logikai sorrendben történt. – Az elsô bemutatási egység szemlélteti a vizsgálati területet. – A második bemutatási egység ismerteti a területen található lelôhelyek jegyzékét, majd megadja ezek részletes jellemzését. – A harmadik bemutatási egység az adott területrôl kimutatott taxonok jegyzékét, ill. az egyes taxonok fényképét és sokoldalú jellemzését tartalmazza. – A negyedik bemutatási egységként a szitakötô-fajegyüttes mennyiségi összetételére és az élôhely minôsítésére vonatkozó információkat közölték. A munka során elkészült egy minden platformon használható és flexibilisen átalakítható internetes adatgyûjtô és továbbító szoftverrendszer. Továbbfejlesztették, a Windows 98 operációs rendszeren is használhatóvá tették a BioBev programot. Az UTM hálórendszerû térképen való megjelenítéshez a térképeket is digitális formában kell tárolni. Ismertetik a kutatómunka eredményeit, megadják az elkészített rendszer funkcionális leírását. Ismertetik a BioBec 3.2 programot és a grafikai mûveleteket, kitérnek az odonatológiai adatok feldolgozási módjaira és információtartalmuk bemutatási lehetôségeire.

KUT 2795 Varga Gábor – Konkolyné Gyuró Éva – Kovács Gábor – Schmidt Gábor – Radó Dezsô Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudományi Intézet Városi, város közeli és ökológia folyosók fás növényállományának állapotát és állapotváltozását leíró információs rendszer tudományos megalapozása. 2000. 19 p. + 40 p. melléklet A fás növényállományok egészségi állapota látványosan romlik a városi területeken és a településekhez közeli, többszörös környezeti terhelésnek kitett élôhelyeken. A hanyatlás egyes okai többnyire nyilvánvalóak, de összefüggésükben való feltárásuk az összetett hatások miatt sok tudományterület bevonását és helyhez kapcsolt adatbázisok létrehozását igényli. A projekt célja egy olyan információs rendszer megalapozása, mely alkalmas a városi, város közeli és zöld-folyosók fás növényállományainak állapotváltozásának követésére és az összefüggések feltárására, és amelynek módszere a már kidolgozott ismereteket és módszereket alkalmazza és kapcsolódik ilyen rendszerekhez. A munkafolyamat elsô lépését jelentette a térinformatikai rendszer kiválasztása, az állományleíró és állapotminôsítô tényezôk, mutatószámok meghatározása. Az állapotleírás az állapotjelzôk mért és várt értékeinek összehasonlításán alapul. A fafajonként rendszerbe gyûjtött ökológiai tûrôképességi intervallumra vonatkozó ismeretek „fehér foltjai” fel fogják hívni a figyelmet a gyûjtési és kutatási irányokra és e munka szükségességére, ezért ebben a tekintetben egy nyílt adatbázist kell létrehozni, amely idôvel feltölthetô és adatai frissíthetôk. Ez az adatállomány hatékony segítséget nyújthat a fásítások tervezésénél és fenntartásánál. Megállapították, hogy a városi fák geográfiai információs rendszere számára, melyek a legmegfelelôbb grafikai és adatbázis kezelô szoftverek. Állománytípusonként meghatározták az állomány leírására és állapotának minôsítésére alkalmas tényezôket. A résztvevôk mérési módszert alakítottak ki az adatfelvételhez, melyet konkrét ûrlapokkal és adatfelvételi módszer leírásokkal láttak el.

60


61

A módszert több zöldfelületi típuson próbálták ki helyszíni adat felvételezéssel és adaptációval. A melléklet tartalmazza a nem természetes élôhelyek faállományainak adatfelvételi útmutatóját és ûrlapjait, továbbá a projekt megismertetésére hivatott publikációkat.

KUT 2475 CP-213 BME IMVGT Technológiák elemzési módszerének kidolgozása és a módszert támogató szoftver megvalósítása az integrált szennyezés megelôzése érdekében. 2002. 69 p. Az emberi tevékenységet és annak termékeit technoszférának nevezve megállapítható, hogy a két szféra (bio- és technoszféra) össze nem békíthetô halmazt alkot. Problémát okoz, hogy a bioszféra mérete nem növelhetô, ezzel szemben a technoszféra rendkívüli mértékben nô. Az ember környezete szûkül, a technoszféra növekedése exponenciális. Csakis összehangolt védelem segíthet, melynek legfôbb eleme a megelôzés. Az EU-ban 1966-ben bejelentett direktíva (96/61/EC) rendelkezik az integrált szennyezés-megelôzésrôl és az ellenôrzésrôl. E direktíva kulcsdirektívának számít, mely átszövi a szakterületekre vonatkozó direktívákat, azok felett prioritása van. Az elôbbi direktívát (mely a szakmában IPPC néven ismert) hazai viszonyok között a következô megközelítésben kell vizsgálni. Az az általános elv, hogy a környezetszennyezés problémakörét nem környezeti elemenként, hanem komplex módon, minden környezeti elemre vonatkozóan együtt kell vizsgálni és kezelni. A másik alapelv a megelôzés, amely a gyakorlatban azt is jelenti, hogy a folyamatokban (tervezés, engedélyeztetés, megvalósítás, módszerek alkalmazása stb.) minden eseten az elérhetô legjobb technikát (BAT) kell alkalmazni. A harmadik alapelv a szigorú ellenôrzés deklarálása. Önálló engedélyezési eljárást fogalmaz meg, amely integrált és semmilyen más engedélyezési eljárással nem helyettesíthetô. Az IPPC direktíva elôírja a kibocsátási határértékéket is eljárás- és anyag-specifikusan, s kiemeli azokat az anyagokat, amelyek figyelembe vétele különösen fontos a vizsgálatok során és az engedélyezéseknél. A direktíva függeléke (IV) a kötelezô megfontolásokat veszi számba, amelyeknek a vizsgálatok során történô átgondolása elengedhetetlen. Ismertetést adnak az értékelô mátrixról (a mátrix fogalmát, abszolút mennyiségekkel jellemzését megadva). Ezzel kapcsolatban abszolút és relatív esetre példát mutatnak be. Ismertetik az adatlapokat, rendszertervet, ez utóbbin belül a célt, a feladatot, a rendszerterv leírását. A rendszertervben megadják az adatszerkezet, menüszerkezet ismeréveit, a kódszótárak és törzsadatok képernyôit, globál változókat, help alkalmazását, adatviteli képernyôket, számítási algoritmusokat. Ismertetik a szakvéleményezés adatösszefüggéseit, a szakvéleményezési képernyôt, szakvéleményezési riportot. Összességében megállapítják, hogy a bemutatott rendszerterv alapján készült IPPC szoftverrel egyszerûen, következetesen lehet a szakvéleményezési feladatot teljesíteni, meghagyva a szakértô szakmai ismereteire támaszkodó lelkiismereti és szakmai szabadságát.


KUT 2845 HP-02-2-057 Podmaniczky László et al. Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Kht, Gödöllô Érzékeny természeti területek információs és ellenôrzési rendszerének kialakítása. 2004. 47 p. A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program és benne az Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) rendszere a gazdákkal kötött 5 éves szerzôdések keretében igyekszik a természetvédelem és a mezôgazdálkodás érdekeit érvényesíteni az ökológiai és ökonómiai fenntarthatóság szempontjai mentén. Ennek hatékony mûködtetése olyan információ rendszer létrehozását és fenntartását igényli, amely több követelménynek is megfelel. Külföldi – elsôsorban angol példák alapján – egyértelmûen járható útnak az internetes kapcsolaton alapuló, számtalan ügyfél számára egy idôben elérhetô webszerver-kliens alapú megoldás bizonyult. Az elkészült rendszer maximálisan kielégítette a következô igényeket: 1. Valósuljon meg az ÁTT területi információinak raszteres és vektoros formában egyaránt kezelni képes rendszerének kialakítása, 2. A rendszer gazdálkodói modulja keretében váljon lehetôvé a gazdálkodási események területhez kötött nyilvántartása és nyomon követése, 3. A rendszer biztosítson lehetôséget az ellenôrzés és a monitoring informatikai feladatainak a megoldására, 4. A rendszer mûködtetése révén nyíljon mód a nyilvántartott adatok alapján több szempontú elemzések és összefüggés-vizsgálatok elvégzésére is, 5. A rendszer adatvédelmi modulja segítségével legyen biztosítható a publikus és a nem publikus adatok kezelésnek adatvédelmi elôírásai. Az ÉTT a Hevesi-sík mintaterületre készült el teljes adatfeltöltéssel. A program – mint egy keretrendszer – lehetôséget biztosít a többi ÉTT területi és a hozzájuk tartozó attributív adatainak kezelésére.

KUT 2471 CP-043 Jolánkai Géza – Bíró István – Mándoki Mónika VITUKI Rt. A Velencei-tó eutrofizálódási állapotának, állapotváltozásainak és tápanyag terhelhetôségének vizsgálata. 2001. 46 p. A tó trofitási állapota az átlagértékek vonatkozásában is eutrófnak volt minôsíthetô a 90-es évek elején. A maximum koncentrációk elérték az eu-politróf értékeket. Az utóbbi években viszonylag alacsony értékek a jellemzôk, a tavat azonban továbbra is fenyegeti az eutrofizálódás. A trofitási állapot és állapotváltozás elemzésére vállalkoztak. A tápanyagterhelésre vonatkozó adatsorok összeállítása, majd ennek alapján a tápanyag terhelhetôség meghatározása céljából viszonylag egyszerû, gyakorlati célú tápanyag-terhelési modell és ehhez kapcsolódó eutrofizálódási modell készítését tûzték ki célul. Az elkészült modell viszonylag egy egyszerû dinamikus víz- és foszforforgalmi modellnek bizonyult, ami a tóban történô anyagfogalmat két fázisban (tóvíz- és üledékfoszfor tartalom) számítja. Az anyagforgalmon kívül figyelembe veszi az üledékben történô eltemetôdést (azaz a további forgalomban részt nem vevô vegyületekké alakulást) is. Az eutrofizációs fok jellemzésére a tóvíz klorofill koncentrációját tapasztalati összefüggésekkel a tóvíz foszfor koncentráció alapján számítják ki. Megállapították, hogy a tóvíz szimulált klorofill-a dinamizmusa meglepôen jól követi a mért maximális értékek változásait. A tó tehát érzékenyen

62


63

reagál a víz és anyag mérlegek alakulására. A terhelés-változtatási szcenárciók eredményei szerint 50%-os terhelés-csökkentés jelentôsebb, közel arányos, azaz 50%-os javulást ígér (a modell szerint), míg az 50%-os terhelés növekedés nyomán jelentôs, a hipertrófiába hajló trofitási szint növekedésre lehet számítani. Az eredmények alapján bebizonyítottnak tekinthetô, hogy szükség volna a tó tápanyag-terhelési és trofitási viszonyainak részletesebb felmérésére és egy olyan operatív, térinformatikát is hasznosító, modell-rendszer kidolgozására, amely már tényleges döntéstámogató eszközként lenne használható a tó vízi környezetvédelmére vonatkozó beavatkozások megtervezéséhez.

KUT 2540 Fischl Géza Veszprémi Egyetem Mezôgazdaság-tudományi Kar, Keszthely Vízi- és mocsári növények gombabetegségeinek kimutatása a Balatonon és a Balaton vízgyûjtô területén. 2002. 42 p. A kutatási tervnek megfelelôen nyomon kívánták követni a vegetációs idôszakban a vízi- és mocsári növényeken elôforduló betegségek térbeli és idôbeli elterjedését, a betegségek súlyosságát, a kórokozók dominancia viszonyait. A többirányú kutatási eredményekkel történô egybevetés a vizes élôhelyek természeti értékeinek védelmét szolgálja. 2002-ben 49 mintavételi helyen történtek a felvételezések. Három nagy régióban dolgozva (Balaton északi, déli partvonala, Zala folyó vízgyûjtôje) 58 növényfajon 91 gombafajt azonosítottak. Felfigyeltek a borzas fûzikén a Puccinia pulverulenta rozsdabetegség, valamint a Carex riparia sáskafajon a Farysia thumenii üszöggomba elôfordulására. A vízi- és mocsári növényfajok leggyakoribb betegségei a levélfoltosság típusú betegségek csoportjába sorolhatók, amelyeket különbözô gombanemzetségek fajai okoznak. Gyakori fertôzés alakult ki néhány növényfaj esetében, amelyet rozsdagombák (Puccinia spp.) és lisztharmatok (Erysiphe) idéztek elô. Több mintavételi helyen jelentkezett üszögfertôzés (Ustilago spp.). A nád leggyakoribb betegségei a rozsdagombák (Puccinia spp.), amelyet különbözô erôsségû fertôzéseket okoztak. Szembetûnô volt a deitoneillás betegségek egyre súlyosabb elôfordulása. Megállapították, hogy a nádbetegségek a bugahányást követô idôszaktól kezdôdôen jelentek meg és a fertôzések a szeptemberi-októberi idôszakra súlyosabbá váltak.

KUT 2541 Hlavay József Veszprém Egyetem A légköri ülepedés és a fenéküledékek szennyezettségének vizsgálata a Balaton és a vízgyûjtô területén. 2002. 54 p. A kutatás célja a környezetszennyezô anyagok meghatározására irányuló megfigyelési rendszer kialakítása természeti körülmények között a Balatonra és vízgyûjtô területén. Az eredmények alapfelmérésként szolgálnak egy országos adatbázis kialakításához és nemzetközi vonatkozásban összevethetôk a hasonló jellegû természetvédelmi területeken végzett vizsgálatok eredményeivel. A feladat magába foglalta a légköri aeroszolokban lévô elemek és a természetes vizek fenéküle-


dékeiben felhalmozódott szennyezô vegyületek azonosítását és mennyiségének meghatározását. Vizsgálták a légköri ülepedés hatását a Balaton vízének minôségére és az üledék szennyezettségére. A légköri aeroszol és a csapadék mintákat Tihanyban, Keszthelyen és Siófokon gyûjtötték, a fenéküledék és növényi mintákat a Balatonból, kikötôkbôl és befolyókból vették. A mintákban az egészségre káros szerves (PAH) és szervetlen vegyületek (fémek) koncentrációit határozták meg. A vizsgált megfigyelési helyeken és idôpontokban a Balaton és befolyói környezeti állapota megfelelô volt, jelenetôs szennyezettséget sehol sem észleltek.

KUT 2543 Sáringer Gyula et al. Pannon Egyetemi Koordinációs Kutatási Központ Kht, Keszthely Csípôszúnyog-kutatás a Balaton térségében – 2002. 2002. 115 p. + Mell. 118 p. A Balaton peremvidéke ökológiai szempontból rendkívül törékeny életközösségekbôl tevôdik össze. Ebbôl következôen a csípôszúnyogok elleni gyérítô védekezéseket úgy kell megszervezni, hogy azoknak környezeti veszélye a lehetô legkisebb legyen. Erre két lehetôség van. Egyik a biológiai inszekticiddel (BTI, Bacillus thuringiensis spóraszuszpenzió vagy homok- ill. jéggranulátum) való lárvagyérítés a tenyészôhelyeken, a másik az imágók elleni légi kémiai védekezés a WHO által engedélyezett szerekkel. A biológiai szerekkel történô védekezést csak úgy lehet végrehajtani, ha a lárva-tenyészôhelyek elhelyezkedésérôl pontos térképek állnak rendelkezésre, amelyeket a helikoptervezetô pilóták megkapnak és ennek alapján ott juttatják ki a szereket, ahol a szúnyoglárvák élnek. A Balaton térségében csak a biológiai védekezéssel nem lehet a populációk egyedszámát olyan alacsony szintre szorítani, amely lehetôvé tenné a szúnyogártalom elkerülését. Ebben a megközelítésben tovább folytatták a térségben élô szúnyog-populáció 6 legfontosabb fajának (mocsári, gyötrô, balatoni, dalos, foltos és gyûrûs szúnyog) bionómiai vizsgálatát. 23 taxont találtak, a teljes anyagban elsô helyen a dalos szúnyog állt (18,58%), második a gyötrô szúnyog (13,5%), harmadik helyen a mocsári szúnyog. Csípés közben 17 taxont fogtak be, ebbôl 7 okozott jelentôsebb szúnyogártalmakat, élén az Aedes vexans-al. Három alkalommal végeztek a lárvák elleni biológiai kezelést a BTI-vel (május 16., június 3., szeptember 5.). A kémiai kezelésekre 6 védekezési idôpontot választottak ki, K-OTHRIN (deltametrin hatóanyag), ill. AQUA RESLIN SUPER készítményekkel dolgozva. Becehegyi fénycsapába begyûjtött populációk adatai alapján megállapították, hogy szeptember közepéig folyamatosan volt a rajzás, s augusztus közepétôl fokozatosan emelkedett az egyedszám, ami szeptember elején hihetetlen tömeget ért el a Keszthelyi-öböl térségében. A hat kezelés általános hatásfoka 81,25% volt.

KUT 2544 Herodek Sándor MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet A makrofitonok elterjedését befolyásoló tényezôk a Balatonban. 2002. 36 p. 2002-ben folytatódott az aszály. A tó jelenetôs mértékû vízszint-süllyedése nyomán a nádasok frontja sok helyen 1,5 métert is elôretört a nyílt víz felé. A nádasok üledékének redox potenciálja a hômérséklet alakulásának megfelelô évszakos változásokat mutatott. A horizontális rizómák

64


65

szárazanyagra vonatkoztatott széntartalma mindenütt 33-36% között maradt. A pusztuló nádasokban alacsonyabbak és vékonyabbak voltak a nádszálak, és kevesebb nodusz és levél volt rajtuk, mint az ép nádasban. A horizontális rizómák szénhidrát tartaléka az egész év folyamán magas volt. A páratartalom különbsége által indukált légáramlás a tó minden vizsgált nádasában nagyobb volt a nádas vízfelôli szélén, mint a belsejében. A pusztuló nádasokban nem keletkeztek elzáródások a rizómák levegôszállító rendszerében az anaerob körülmények között keletkezô mérgezô anyagok hatására. Hinarasokat nagyobb mennyiségben csak a zártabb öblökben a nádasok lagúnáiban találtak.

KUT 2545 Padisák Judit Veszprémi Egyetem Biológiai Intézet, Veszprém A Balaton fitoplanktonjának diverzitása, tér- és idôbeli mintázata 2002-ben. 2002. 87 p. Elvégezték a fitoplankton mennyiségének faji- és csoportszintû meghatározását ill. kompozíciós diverzitását, a fitoplankton faji szintû vízminôség indikációs értékét, s az adatok (2002. év) illeszkedését a hosszú távú változások trendjeibe. A mintavételek csômintavevôkkel történtek Tihanynál és Keszthelynél heti-kétheti, valamint április és október hónapok közötti havi gyakorisággal. A mintákat fordított plankton-mikroszkópban a nemzetközileg elfogadott standard módszerekkel analizálták. A fitoplankton biomasszája mindkét helyen alapvetôen monomodális jelleget mutatott. Magas biomassza értékek csak a nyári idôszakban alakultak ki, a tavaszi diatóma csúcs elmaradt. A keszthelyi és a szigligeti tórészen a cyanoprokaryota szukcesszió zárófaja a hideg- és árnyéktûrô, de N-fixálásra nem képes Planktothrix agardhii volt. A vizsgálati évben (2002.) a Balatonban az elméletileg várható nyugat-kelet irányú trofitási gradiens alakult ki. Mind a fitoplankton biomassza maximuma, mind az átlagérték csökkent keleti irányban. Minden tórészen kialakult július elején egy nyári maximum. A maximum kialakulását megelôzôen ill. lecsengését követôen a tóban egységesen alacsony biomassza értékeket regisztráltak. Diverzitás, fajszám, valamint egyenletesség vonatkozásában a tó meglehetôsen egységes képet mutatott, térbeli gradienst nem találtak. Az adatokat a Víz Keretirányelv szemszögébôl értékelve megállapították, hogy a torfitáscsökkenés eddig nem járt a kompozicós jellemzôk alapvetô változásával, emiatt – a kétségtelen eredmények ellenére – a rekonstrukciós folyamat nem tekinthetô befejezettnek.

KUT 2549 Elekes Károly – Herodek Sándor MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet Vírusok elektronmikroszkópos azonosítása és bakteriofák potenciális szerepe toxintermelô cianobaktériumok elterjedésében a Balaton vízében. 2002. 59 p. Abból a ténybôl indultak ki, hogy a kékalgák mellett a cianobaktériumok tömeges megjelenése (a vízvirágzás) a tóra nagy veszélyt jelent. A baktériumok toxikus anyagtermelésük miatt környezetükre nézve potenciális veszélyhordozónak tekinthetôk. Megfigyeléseik szerint a vízben lévô vírusok minden valószínûség szerint a baktériumokra veszélyt jelentenek. E kölcsönhatás vizsgálatához Tihany és a Keszthelyi-öböl térségébôl származó vízmintákban vírusok és bakté-


rium/cinaobaktériumok mennyiségi viszonyait, a vírusok jellemzôit és baktériumokkal való kapcsolatát vizsgálták. Elemezték a bakteriofágok megjelenését és potenciális szerepét a cinaobaktériumok oldásában. A Balatonban jelen lévô virio- és bakterioplanktont nem csak évszakos, hanem éves mennyiségi változások is jellemezték. A cianobaktériumok minden ôsszel az összes biomasszában magas részarányban megfigyelhetôk voltak. A Cylindrospermopsis raciborskii tenyésztésével kapcsolatos eredményeik igazolták, hogy folyamatosnak tekinthetô az a tendencia, mely szerint a tóban egyre csökken a C. raciborskii ill. cianobaktérim fajok mennyisége. Csökkenô jelenlétüket (mikro)biológiai folyamatok szabályozzák.

KUT 2551 Vörös Lajos – Herodek Sándor MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet A vas szerepének kutatása az algásodásban. 2002. 41 p. Meghatározták az oxin okozta gátlás fényintenzitás függését a fitoplankton tömegének, összetételének és klorofill-a tartalmának mérésével párhuzamosan. A Keszthelyi-medencében az összes Fe koncentráció 33-445 mikrométer/l között változott. A koncentrációváltozás nem mutatott évszakos trendet. A Siófoki-medencében az elôbbinél alacsonyabb Fe-koncentrációkat mértek. Az oxinnal történô Fe-megvonás hatására a fitoplankton minták fotoszintézise mindkét helyen jelentôs mértékben csökkent. Fotoszintézis mérései eredményei jól bizonyítják, miszerint a nitrogénmegkötô cianobaktérium által uralt fitoplankton együttesek Fe-szükséglete a legnagyobb. A Siófoki-medencében nemcsak a P, de a Fe is limitálja a fonalas nitrogénmegkötô cianobaktériumok szaporodását.

KUT 2552 Présing Mátyás MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany A fitoplankton nitrogénfelvételének jellemzése és a belsô nitrogénterhelés vizsgálata. 2002. 43 p. Ismeretes, az algapopulációk fenntartásában fontos szerepe van az üledékbôl származó nitrogénformáknak. A Siófoki- és Keszthelyi-medencében vizsgálták a fitoplankton N-felvételét és az üledék ammónium regenerációját. A fitoplankton ammónium-, urea- és nitrát-felvételének sebessége a Siófoki medencében nem különbözött számottevôen az elôzô években megállapított értékektôl. Hasonlóan alacsony környezeti koncentrációk és alga-biomassza mellett alacsony relatív felvételi értékeket kaptak. Eltérést csak a szokásosnál korábban jött, tartós, nagy felmelegedés okozott. Az algák leghatékonyabb a júniusi felmelegedés idején vették fel a nitrogént. A kinetikai mutatók szerint a Keszthelyi-medencében sem tavasszal, hanem nyár elején nôtt meg az algák nitrogénigénye és augusztus végére lett a legnagyobb. Az elôzô évekhez hasonlóan az algák legfontosabb nitrogénforrása az ammónium volt. Az üledék felsô 5 cm-ének ammóniumregenerációja az évszaktól ill. a hômérséklettôl függôen változott. A tavaszi N-termelôdés nyárra megkétszerezôdött. A legnagyobb növekedést mindkét medencében tavasszal, a megemelt inkubációs hômérsékletû kísérletekben tapasztalták, amikor a Keszthelyi-medencében 10, a Siófo-

66


67

kiban 6 °C hômérséklet-emelkedésre az ammónium-regeneráció megtöbbszörözôdött. Összességében a nyári hónapok ammónium-regenerációja a medencében átlagosan 50 mg N/m2/ nap feletti volt. A Siófoki-medencében 2002-ben a nitrogénigény kielégítése tavasztól késô nyárig több-kevésbé megvalósulhat. Júliustól megjelentek és dominánssá váltak a nitrogénkötô cianobaktériumok. A Keszthelyi-medencében is hasonló volt a nitrogén-ellátási kép.

KUT 2553 Hiripi László MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet A fitoplankton foszforfelvételének kutatása, különös tekintettel az exoenzimek szerepére. 2002. 17 p. + Mell. A Balaton vízminôségét az algásodás befolyásolja és ennek mértékét a foszforutánpótlás, a vízben oldott ortofoszfát felvétele határozza meg. Napjainkban a tó foszforlimitált, a fito- és bakterioplankton rendelkezésére álló oldott ortofoszfát koncentrációja alacsony. Balatonban is jelentôséggel bírnak az olyan enzimek, melyek mûködése révén az oldott szerves foszforvegyületekbôl a planktonszervezetek által hasznosítható ortofoszfát képzôdik. Mind a fitoplankton, mind a bakterioplankton csak ortofoszfátot képes felvenni és hasznosítani. A Siófoki- és a Keszthelyimedencékbôl gyûjtött vízmintákat centrifugálással bakteriális alga frakciókra választották, és vizsgálták a frakciók alkalikus foszfatáz enzim (AP) aktivitását és az ortofoszfát felvételét májusoktóber hónapokban. Az ortofoszfát koncentrációja mindkét medencében alacsony volt, ennek ellenére a klorofill-a koncentráció a Keszthelyi-medencében nyárvégén elérte a 35 mikrogram/l értéket. A két medencében mért AP enzim aktivitások mértéke jelzi, hogy a Keszthelyi-medence eutrofizációja erôteljesebb, mint a Siófoki-medencéé. Mindkét medencében mért és a klorofilla-ra vonatkoztatott AP aktivitás hányadosa 1-nél nagyobb értéket mutatott.

KUT 2554 Vörös Lajos et al. MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet A fitoplankton és a fitobentosz változásainak kutatása. 2002. 22 p. Az üledék felszíni rétegében az algák töménysége három, esetenként négy nagyságrenddel is meghaladta a felette lévô vízoszlopban mért koncentrációkat. Ezek a mennyiségi adatok azt sugallják, hogy a fitobentosznak nagy jelentôsége van a tó életében. 2001-ban a Siófoki medencében megkezdték a fitobentosz elsôdleges termelésének rendszeres mérését, melyet 2002-ben tovább folytattak és kiterjesztettek a tó középsô területére is. A rendszeres plankton-vizsgálatokat 2002 január 8-án kezdték a jéggel fedett tóban a Keszthelyi- és a Siófoki medencében. A kétheti gyakoriságú mintavételeket 2002 október 29-én fejezték be. A Keszthelyi medencében a fitoplankton tömege 2002-ben 0,5 mikrogram/l és 9,0 mikrogram/l között változott. Januárban a jégfedettség alatt volt a legkisebb a biomassza. A Siófoki medencében 2002 telén a jégfedettség alatt a fitoplanktonban legtömegesebb volt a Cyclotella ocellata és Rhodomonas minuta. Az eufotikus réteg átlagos mélysége Keszthelynél 2 m, a Siófoki-medencében 3,8 m. A déli part sekély vízében bôségesen jut fény az üledék felszínére, ezért is kedvezôek a feltételek a bentikus


algák szaporodásához. A fitoplankton és a bentosz produktivitására vonatokozó eredményeiket összevetve elmondható, hogy a Siófoki-medence nyíltvízi planktonjának termelése megfelel a medence korábbról már jól ismert trofikus státuszának. A sekély 0,5-2,0 méteres vízben a fitobentosz termelése többszöröse a planktonénak. A déli part vízterei hipertróf termelésûek és a tó legproduktívabb területei.

KUT 2556 Salánki János MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany Toxikus környezetszennyezô anyagok monitorozása a Balatonon és azok hatása a vízi szervezetekre. 2002. 64 p. A toxikus szennyezések eredetének és területi különbségeinek feltárására 4 északi befolyónál ill. a Sió csatorna mentén vizsgálták a toxikus anyagok jelenlétét üledékben ill. vízi szervezetekben, elsôsorban növényekben. A tó nehézfém szennyezettségének tér- és idôbeli különbségeit, a tavat benépesítô Crustacea planktonban felhalmozott elemkoncentrációk alakulása függvényében becsülték. Zooplanktont a tó öt keresztszelvényén (M, K, G, A, E) kijelölt 15 mintavételi helyen gyûjtötték. A tó parti övének szennyezettségét a jó akkumulációs képességû vándorkagyló (Dreissena polymorpha) lágy részeiben felhalmozott toxikus fémkoncentrációk meghatározásával monitorozták. A befolyók torkolati részén gyûjtött növények szennyezettsége szignifikánsan nagyobbnak bizonyult, mely a nyár folyamán tovább nôtt. A crustacea plankton Cd, Cu és Pb szennyezettsége a nyár folyamán szignifikánsan megnôtt. A tó keleti medencéjének általánosan magasabb nehézfém szennyezettsége igazolódott. A kikötôk területén gyûjtött vándorkagylókban a nehézfém-szennyezettség mértéke a korábbi idôhöz képest nem változott számottevôen, de a nagyobb hajóforgalmat lebonyolító kikötôkben a nehézfém-szennyezôdés mértéke nagyobb volt. Az üledékben kimutatott pirén és antracén a koncentrációtól függôen csökkentette a tavi kagylók filtrációs aktivitását.

KUT 2557 Molnár Kálmán MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete A balatoni halak kórtani kutatása és állategészségügyi problémái. 2002. 13 p. A balatoni halak áttelelt és kétnyaras egyedeinek parazitás fertôzöttségét követték nyomon. A monitoring jellegû rendszeres halparazitológiái vizsgálatok mellett vizsgálták a halakról legyûjtött Myxosporea parazitákkal való fertôzést laboratóriumban, valamint az angolnaélôsködô Anguillicola crassus visszaszorulását. A másodnyaras halak parazita-faunáját 4 pontyféle halfaj (karika keszeg, bodorke, vörösszárnyú keszeg, küsz) esetében márciustól november közepéig tudták nyomon követni. A dévérkeszeg uszonyain magas volt az Apophallus muehlingi metacerkáriákkal való fertôzöttség mértéke. A karikakeszeg fertôzöttsége a dévérhez hasonlóan alakult, így magas volt az Apophallus és a Myxobolus fertôzöttség, valamint a bélben métyelek fordultak elô. A bodokra kopoltyúin a Myxobolus intimus cisztáit mutatták ki, s gyakori volt a szemlencsében élô Diplostomum lárvák elôfordulása. A küszben eddig nem azonosított Myxobolus-faj fejlôdését vizsgálták.

68


69

KUT 2558 Tátrai István MTA Balatoni Limnológiai Kutató Intézet A betelepített halfajok állománya a Balatonban. 2002. 20 p. + Mell. 15 p. A vizsgálatok az angolna és a busa állományának megismerésére irányultak. Az angolna egyedsûrûségei a tó parti sávjában 0-144 ind/ha értékek között változtak, jelentôs szezonális különbségeket mutatva A nyár eleji nagyobb sûrûségek oka, hogy az állomány ekkor a táplálékot követve a partszegélyben akkumulálódik. A Keszthelyi- és Fonyódi-medence parti sávjában az egyedsûrûség kétszer nagyobb volt, mint a Siófoki-medencében. Az élôhely minôségétôl függôen az állománysûrûségben mozaikosságot tapasztaltak. A busák leggyakrabban elôforduló méretaránya mind a keleti, mind a nyugati térségben 100 cm volt. A busa egyedek kora mindkét medencében hasonló eloszlásban átlagosan 8 év volt. A testgyarapodásuk 15-20 éves korig viszonylag intenzív, e kor fölött gyakorlatilag leáll. A keleti medencében a kondició faktor nem változott szignifikánsan a testsúllyal. A nyugati térségben a kondició faktor szignifikánsan csökkent a testsúllyal. Ennek oka lehet az, hogy a meglévô népes állomány számára beszûkült a táplálékbázis, és a busa populáció fenntarthatósága veszélybe került. A legnépesebb állományok 5-12 éves korcsoportúak és 56-130 cm testhosszúságúak voltak. A halászattal kifogott egyedek döntô hányad is ebbe a méretarányba tartozott.

KUT 2559 Bíró Péter MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany A Balatonban ôshonos halpopulációk minôségi-mennyiségi felmérése, állománydinamikáik és trofikus kapcsolataik. 2002. 61 p. A halállomány összetétele és mennyisége Sajkodnál és Keszthelynél a nádasban és a parti sáv nyílt vízi területein jellegzetes különbséget mutat. Összesen 27 faj elôfordulását rögzítették. Vizsgált témák: A fogassülô ivadék táplálkozása, a kôsüllô táplálkozásbiológiája, a halállományok dinamikái, a fajok testhossz-testtömeg viszonya, a hozamok és a globális környezeti változások kölcsönhatásainak modellezése, a Balatonba folyó vizek halfaunájának kutatása (faunisztikai vizsgáló módszerek, vízkémiai, fizikai mérô módszerek, a gyûjtött halegyedek vizsgálata, ökológiai besorolása, veszélyeztetettségük jellemzése).

KUT 2560 Istvánovics Vera MTA Támogatott Kutatóhelyek Irodája A belsô terhelés és az idôjárás szerepe a fitoplankton dinamikájában – komplex terepvizsgálat a Balaton Keszthelyi-medencéjében. 2002. 118 p. Célkitûzéseik: a fitoplankton növekedését korlátozó tényezôk feltárása, az ülepedés évszakos


változásának vizsgálata, a felkeveredés-kiülepedés folyamatainak jellemzése üledékcsapdázással, a belsô P-terhelés becslése, az üledék állapotváltozásának nyomon követése a P frakcionális összetételének vizsgálatával és a pórusvíz tápanyag-koncentrációinak mélység menti és évszakos változásai alapján, a késleltetett fluoreszcencia (KF) elvén alapuló on-line spektrométer beüzemelése, a fitoplankton biomasszájának, összetételének és fotoszintetikus aktivitásának folyamatos regisztrálása a Keszthelyi-medencében. A folyamatos terepi adatrögzítéshez a meteorológiai adatokat, víz alatti fényviszonyokat, a fitoplankton biomasszájára és összetételére vonatkozó adatokat rögzítették. 2000-2002 tavaszán a nitrogén, júniustól a fény, a nitrogén és a foszfor felváltva korlátozta a fitoplankton növekedését. A végsô biomasszát, vagyis a medence algaeltartó képességét a rendelkezésre álló foszfor határozta meg. Nyáron ez a tápanyag gyakorlatilag csak a belsô P-terhelés révén, a felkeveredést követô P-deszorpcióval pótlódott a vízben. A Balatonban a fényklímát elsôsorban a felkeveredés határozza meg, és rendkívül dinamikusan változik. Tavasszal és ôsszel lényegesen kedvezôbb fényviszonyok jellemzôek, mint nyáron. Összességben megállapítható, hogy a medence vize a korábban gondoltnál sokkal sötétebb és csak az algáknak a KF spektroszkópiával megragadható fotoadaptációs képességét ismerve érthetjük meg, miért tudnak elszaporodni, sôt tömegprodukciót okozni a Balatonban.

KUT 2745 HT-02-068 Kiss Keve Tihamér et al. MTA Magyar Dunakutató Állomás Kisvizek ökológiai programja, VKI állapotfelvétel. 2003. 116 p. Természetvédelmi szempontból fontos, 50 hektárnál kisebb, 1 hektárnál nagyobb területû felszíni vizek ökológiai feltárási programjának szakmai elôkészítése, összefüggésben a VKI alapállapot felvétellel kapcsolatos felszíni természetvédelmi/vízvédelmi mintaterületek kijelölése programmal. A megbízás értelmében meghatározták a biológiai monitorozás fogalomkörét, és annak legfontosabb ökológiai, természetvédelmi szempontjait. Rámutattak arra, hogy az 50 ha-nál kisebb vizek sok tekintetben sérülékenyebbek a nagy vizeknél, jobban ki vannak téve akár a szélsôséges idôjárási hatásoknak (aszályos évek hatása), akár az emberi használat zavaró, gyakran szennyezô hatásainak. Vizsgálták azt, hogy a kiválasztott élôlénycsoportoknak mi a szerepe, jelentôsége a monitorozásban, miért elônyös biológiai indikációs jelzéseiket épp a kisvizek esetében felhasználni. Megfogalmazták azokat az ökológiai szempontokat, melyek a természetvédelem számára értékesnek tartott kisvizek kiválasztásánál lényegesek, figyelembe veendôk. Kiemelték az értékesnek tartott kisvizek mintavételi helyeinek kiválasztását megalapozó szempontrendszer legfontosabb elemeit. Részletesen kidolgozták az ökológiai állapotfelmérés és monitorozás gyûjtési, feldolgozási, értékelési eljárásait, az algaflóra (fitoplankton, fitobentosz), a Crustacea együttesek (zooplankton), a makrozoobentosz együttesek, a halak és a kétéltûek, hüllôk szempontjából. Emellett a fenti élôlény együttesek monitorozása során vizsgálandó környezeti háttérváltozókra (pl. mederalkat, hidrológia viszonyok, vízkémiai jellemzôk) vonatkozóan is módszertani ajánlást állítottok össze. Megfogalmazták a minimális – mindenképp végrehajtandó és egy optimális gyûjtési-monitorozó programot, a kiválasztott víztípusok, kiválasztott élôlény együttesekre vonatkozóan. Részletezték azokat a tapasztalatainkat, melyeket a mintavételi szempontrendszer alapján kiválasztott kisvíz típusokon (kisvízfolyások, holtágak, kis tavak, szikes tavak, mocsarak – lápok) végrehajtott próba gyûjtések szereztek.

70

3. BIOLÓGIAI ÉS TÁJI SOKFÉLESÉG, A TERMÉSZET ÉLÔ ÉS ÉLETTELEN ÉRTÉKEINEK SZÁMBAVÉTELE, FELTÁRÁSA, VÉDELME

a. Általános áttekintés

KUT 2901 KöM-MTA 7. projekt Láng Edit – Mojzes Andrea – Rédei Tamás MTA ÖKBI Kiskun Biliográfia. 2003. 26 p. 412 bibliográfiai tétel felsorolása a KöM-MTA és az OM NKFP projekt támogatásával a KISKUN LTER kutatások eredményeirôl és azok elôzményeirôl.

KUT 2896/1 KöM-MTA 7. projekt Borhidi Attila – Botta-Dukát Zoltán (Szerk.) MTA Ökológia az ezredfordulón. II. kötet – Esettanulmányok. 2001. 249 p. A könyvben megjelent esettanulmányok gazdag témaválasztékra utalnak. Többek között a következô témákkal foglalkoznak: Terresztris állatközösségek populációökológiája, a rákosi vipera ökológiája, A Maculinea fajok és tápnövényeik ökológiája, a fóti boglárka, az ikerszelvényesek és ászkarákok ökológiája, a fészekalj-predáció vizsgálata, a kakukk költésparazitizmusa nádirigón, a tövisszúró gébics táplálkozása, a ribiszkeszitkár feromon-reakciója, természetvédelmi célú kezelések hatása a rovarközösségekre izolált helyzetû gyepben, Formicoidea metaközösségek, hullámártéri és mentett ártéri erdôk és a herbivor rovarpopulációk kapcsolata, tölgy- és fenyvesállomány Isopoda együtteseinek szünbiológiai vizsgálata, kisemlôsök populációinak szünbiológiai vizsgálata a Dráva menti síkság területén, félszáraz és szekunder gyepek ökológiai és cönológiai viszonyai az Aggteleki-karszton és Hortobágyon.

KUT 2896/2 KöM-MTA 7. projekt Borhidi Attila – Botta-Dukát Zoltán (Szerk.) MTA Ökológia az ezredfordulón. I. kötet – Koncepció, hosszú távú kutatások. 2001. 311 p.

72


73

A könyvben megjelent tanulmányok három téma körül csoportosulnak. 1. Helyzetértékelés, koncepciók, 2. Agrár életközösségek kutatása, 3. Hosszú távú, modell jellegû, kísérletes kutatások (a Kiskun-LTER projekt, a Síkfôkút-LTER projekt, egyéb hosszú távú projektek).

KUT 2896/3 KöM-MTA 7. projekt Borhidi Attila – Botta-Dukát Zoltán (Szerk.) MTA Ökológia az ezredfordulón. III. kötet – Diverzitás, konzerváció, szukcesszió, regeneráció 2001. 244 p. A könyvben megjelent tanulmányok a következô témakörökben csoportosulnak: módszertani kutatások, konzervációs kutatások, biodiverzitás-kutatások, regeneráció és szukcesszió kutatása, vizes élôhelyek állapotfelmérése.

KUT 2896/Mell.7/1 KöM-MTA 7. projekt MTA Ökológia az ezredfordulón. (Kutatások mellékletei). Mellékletek témakörei: A hansági Fehér-tó Ostracoda faunája, Összefüggések a hansági Fehér-tó planktonikus kerekesféreg-együtteseinek tér-idôbeli mintázata és a környezeti változók között. A hansági Fehér-tó hidrobiológiai jellege és a Cladocera, Ostracoda, Copepoda együttesei. Az intersticiális víz fizikai és kémiai tulajdonságai a Fertô nádasában, Hazai tavak és víztározók ökológiai állapotának felmérése: Marcali-víztározó. A nád különbözô szerveinek dekompoziciója. A nádas-állomány szerkezete, vízkémiai jellemzôi és az aratás hatásai a Fertôn. A hansági Fehértó Cladocera, Ostracoda, Copepoda és Rotatoria együtteseinek rövid jellemzése. A felszíni és az intersticiális víz fizikai és kémiai tulajdonságainak évszakos változása. Az intersticiális víz jellemzôinek évszakos és mélységbeli változása a Fertô üledékében. A vízkémiai paraméterek térbeli alakulása a Fertôn.

KUT 2868 Lenti István Bátorliget Önkormányzati Hivatal Bátorliget és térségének komplex ökoturisztikai, biodiverzitás-vizsgálati, természeti erôforrás-feltárási hasznosítási terve. 2001. 14 p. + Mell. 50 p. A vállalt feladatok teljesítését az 1998, az 1999 és 2000 évi célkitûzések alapján értékelték. Így beszámoltak a megvalósítás módszereirôl. 1998-ban telek és épület vásárlás, az ökocentrum szál-


lodai részének terveztetése, 1999-ben a „Bátorligeti tanya” tervének elkészítése, a kerékpár-, hintó- és turisztikai utak tervének megfogalmazása, bio-diverzitás vizsgálati elképzelések, 2000-ben a természeti erôforrásokra vonatkozó feladatok megfogalmazása, a településfejlesztési terv elkészítése valósult meg. Ismertetést adnak a tudományos ökocentrum finanszírozási forrásairól és az eredményekrôl. A természeti erôforrások vizsgálatakor SWOT-analízissel értékelték a térség mezôgazdaságát, meghatározták annak erôs és gyenge pontjait, a kitörések lehetôségét, a mezôgazdaságban rejlô veszélyeket. Az elemzésekre alapozva 1999-ben új mezôgazdasági tevékenységbe kezdett a település lakossága.

KUT 2698 CT-053/1 Balogh Ákos Viriditas Bt, Esztergom Tájtörténeti kutatások – A szlovák-magyar határmenti területek természet- és tájvédelmének nemzeti programja. 2001. 20 p. + Mell. 4 p. Bemutatják a stratégiai programalkotást (prioritások, intézkedések). A prioritásokon belül kialakított intézkedéseknek ki kell terjednie 1.) a határmenti térségék egészére (nemzeti), 2.) regionális, ill. a megyei határmenti területeket átfogva, 3. határmenti kistérségekre, településekre kiterjedôen (lokális). A határmenti területek stratégiai programja három fokozatú: 1.) természet- és tájvédelem, 2.) természet- és tájrehabilitáció, 3. tájgazdálkodás. A megvalósítást négy prioritás és a köréjük szervezett intézkedés csoportok teszik lehetôvé. A tervezési rendszerben a következô lépcsôk különíthetôk el: 1.) természet- és tájvédelmi terv, 2.) integrált természet- és tájvédelmi program, 3. Az EU-ból átvett tervezési lépcsôk szerint a természet- és tájvédelmi stratégiai program, valamint operatív terv.

KUT 2706 CT-053 Balogh Ákos VIRIDITAS Bt, Esztergom A természet- és tájvédelmi tervrendszer koncepciója. 2003. 55 p. A Szlovák-Magyar határmenti területek természet- és tájvédelmi nemzeti programjának elkészítésére vállalkoztak. A tervrendszer programjának kiszámíthatónak, átláthatónak, ellenôrizhetônek, a törvényi és rendeleti szabályozással összhangban kell lenniük, ugyanakkor kompatibiliseknek kell lenniük a természet- és tájvédelmi tervezési gyakorlattal, a terület- és a település fejlesztési koncepciókkal, programokkal, rendezési tervekkel, a tervek természet- és tájvédelmi munkarészleteivel, az ágazat fejlesztési koncepciókkal, programokkal, operatív tervekkel. Ennek szem elôtt tartásával kidolgozták az önálló természet- és tájvédelmi tervrendszert, a tervezés módszertanát, a tervezési szabályozását, a természet- és tájvédelmi tervek tartalmi követelményeit.

74


75

KUT 2900/-1 KöM-MTA 7. projekt MTA ÖBKI Hungarian additions to Manual of European Union Habitats. 2001. 26 p. Az angol nyelvû kiadvány az EU élôhelyek kézikönyvéhez adja meg a magyar vonatkozású kiegészítéseket.

b. Természeti értékek, nyilvántartások, állapotfelvétel

KUT 2858 Fekete Gábor MTA ÖBKI CLC 2000 – CORINE Land Cover térképi adatbázis természetvédelmi szempontú értelmezése. 2000. 32 p. A CLC50 térkép intenzív tájhasználatot lehatároló foltjai nagyon jól kizárják azokat a területeket, ahol természetközeli élôhelyek nem vagy csak igen kis mértékben fordulnak elô. A térképpel a természetközeli élôhelyekkel leginkább fellelhetô foltok alapján csak igen kis mértékben, csak igen kis valószínûséggel lehet következtetni az Á-NÉR élôhelyek elôfordulására. Ez az átlagérték a Duna-Tisza közi mintában 35%-nak bizonyult, országos átlag 20% alatt volt. Az Á-NÉR térkép részletgazdagsága természetszerûleg nagyobb, több mint öt és félszer annyi foltot és másfélszer annyit kategóriát jelenít meg, mint az Á-NÉR kategória-rendszere. Elsôsorban a természetközeli élôhelyek szempontjaiból lényegesen gazdagabb. A CLC50 adatbázis természetvédelmi célú használhatósága korlátozott, de az ennek alapját képezô SPOT-4 ûrfotó-térkép szinte nélkülözhetetlen segítséget jelent. Az eredmények alapján a CLC50 nem természetes növényzetû kategóriáinak területeire esik az Á-NÉR szerint természetes növényzetû élôhelyek 11%-a. A természetközeli területek ábrázolásának hibája az új CLC50 térképezésben lényegesen kisebb. A magas természeti értékû területek lehatárolásának pontossága tovább növelhetô speciális algoritmusok alkalmazásával.

KUT 2530 CP-0118 Ökológiai Intézet Alapítvány Tájtörténeti térképek készítése és felhasználása természetvédelmi tervezésben. 2002. 17 p. + Mell. A program célja volt tájtörténeti információk elôállítása és felhasználása a védett területeken történô tervezésben, a természeti értékek megôrzésében. Az alapadatbázisok létrehozásának


menetét, a felhasznált történeti térképészeti forrásokat, a módszertani fejlesztések keretében a térképezés során alkalmazott módszert, az archív térképek illesztését, a kategória rendszert, a térképezés módszerét, a történeti földhasználati térképezés korlátait és hibalahetôségeit ismertették. Földhasználatra és vegetációra az Aggteleki NP környezetérôl (1780-as évekbôl és 1850-es évekbôl) adtak tájtörténeti térképet. Ehhez kapcsolódóan az egységes adatbázis struktúra kialakítása érdekében újratérképezték az elôzô évben más módszerrel térképezett gömöri területet (összesen 600 km2-nyi területre). A tájtörténeti térképek segítéségével nyomon követhetô egy adott térség területhasználatának alakulása. A történeti földhasználati térképezés értékelése során figyelembe kell venni, hogy a történeti térképek információhordozók, amelyek tartalmi megítélésénél minimális mérlegelési lehetôség van. Az 1997-es állapotok térképezéséhez használt légi felvétel közvetlen információkat tartalmaz a területrôl, amelyek interpretációját helyszíni tapasztalatok is segítették. A légi felvétel alapján részletesebb, árnyaltabb térképezés lehetséges, aminek elsôsorban a gyepek, mocsarak, cserjések elkülönítésében van jelentôsége.

KUT 2432 III-OKTKP-040 Kovács Károly Bükki Nemzeti Park Felhasználói dokumentáció a Hevesi Füves Puszták TK biotikai adatbázis kezelô programhoz. 2001. 12 p. A program biotikai (botanikai, zoológiai) adatok kezelését látja el. Lehetôséget ad a terepi adatok bevitelére, különbözô szempontok szerinti szûrések elvégzésére, kimutatások elôállítására, nyomtatására, törzsadatok kezelésére. Két fô részbôl áll: a botanikai, zoológiai adatok és a törzsadatok. A törzsadatok karbantartása központilag történik, majd a frissítés, ezután kerül átadásra a többi felhasználó számára. A program futtatásához a következôk szükségesek: windows 98/Me/NT/ 2000/XP operációs rendszer, microsoft access 2000, olyan hardver, amelyen a windows megfelelôen mûködik, ajánlott felbontás 800x600 vagy nagyobb. A program telepítése igen egyszerû. Egyetlen önkicsomagolás .exe file-t kell egy tetszôleges helyre felmásolni. Ez tartalmazza az adatbázis-kezelô alkalmazást és egy rövid leírást a programban bekövetkezett újdonságokról. A telepítéshez el kell indítani az .exe-file-t, majd követni kell a képernyôn megjelenô útmutatást. Mivel az adatbázis feltöltése az ún. off-line módon történik, tehát a programban rögzített adatok nem azonnal kerülnek be a központi adatbázisba, ezért szükség van azok exportálására. Ez a funkció a Fajl menü Új adatok exportálása menüponton keresztül érthetô el. A célfajl megadása után az újonnan felvitt zoológiai, botanikai adatok exportálásra kerülnek. Az exportált adatokat az Új adatok importálása menüpont segítségével lehet a központi adatbázisba tölteni.

KUT 2890 CP-0121 Kovács Károly Bükki NP Felhasználói dokumentáció a Hevesi Füves Puszták TK biotikai adatbázis kezelô programhoz. 2004. 12 p.

76


77

A cél a TK archív és recens adatainak összegyûjtése, adatbázisba szervezése, térinformatikai alapon történô megjelenítése volt. A program biotikai adatok kezelését látja el. Lehetôséget biztosít a terepi adatok bevitelére, különbözô szempontok szerinti szûrések elvégzésére, kimutatások elôállítására, nyomtatására, törzsadatok kezelésére. Két fô részbôl áll: botanikai, zoológiai adatok és törzsadatok. A törzsadatok karbantartása központilag történik, majd a frissítés ezután került átadásra a többi felhasználó számára. Az elvégzett munkák: 1. A projekt keretében a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet és vonzáskörzetének (Dét-hevesi Tájegység) az élôlények és a rajta élô jellemzô fajcsoportok (elsôsorban gerinces- és edényes virágos taxonok) alapadatainak összegyûjtése. Ennek során megtörtént: – bibliográfiák összegyûjtése; – botanikai archív adatok kigyûjtése, Természettudományi Múzeum Növénytárának herbáriumi lapjainak kicédulázása; – a korábbi zoológiai adatok revideálása, konvertálása, egységesítése 2. Az összegyûjtött alapadatok adatbázisba szervezése Eredmények: Elkészült a recens adatokat kezelni tudó Access adatbázis. Ennek „felhasználói dokumentációját” a beszámolóhoz mellékelték. A program feltöltése folyamatos, a megbízónak leadott jelentésben 5859 rekord zoológiai- és 443 botanikai adat került feltöltésre. 3. Az adatok térinformatikai (GIS) megjelenítése, jeltöltése Eredmények: Az Arcview 3.1 szoftverhez elkészültek azok a fedvények, amelyek az adatgyûjtéshez is alapul szolgálnak (pl. egységes községhatár és dûlônév fedvények). Az elkészült Arcview fedvények a következôk: dûlônév kataszter (dhte_dulonev.shp) 787 rekord védett terület + bôvítés fedvény (bovites.shp) védett növények fedvény (vedett_nov.shp) 369 rekord halom / sánc fedvény (halom.shp & sanc.shp) 60 rekord NBmR élôhelytérkép fedvény (elôhelyterk.shp)

KUT 2570 HT-02-019 Kiss Gábor – Dósa Henrieatta – Gergely Attila Izra Bt, Miskolc Magyarország tájainak táj- és természetvédelmi szempontú osztályozása az Európai Táj Egyezménnyel összefüggésben. 2003. 88 p. A kutatás célja a hazai tájak egységes szemléletû, táj- és természetvédelmi szempontú osztályozása és jellemzése. Magyarországon eddig földrajzi szempontú tájosztályozások készültek, külföldön viszont már számos táj- és természetvédelmi szempontú tájosztályozási rendszert dolgoztak ki, melyek jelentôs része tájkarakter alapú. A hazai tájak táj- és természetvédelmi szempontú osztályozását két hierarchia-szinten végezték el. Az elsô hierarchia-szinten a tájtípusok elkülönítésének két tényezôje a domborzat és a természetesség volt. A második szinten a domborzat-típusok további tagolása a kôzettani adottságok alapján történt, míg a természetesség alapján megállapított típusokat a felszínborítás alapján osztották tovább. A tájtípusokat a domináns tényezôcsoportok (kôzettani-domborzati egység, néhány esetben a felszínborítás-típus) alapján tárgyalták, az egyes tájtípusokat kóddal látva el. A kôzettani-domborzati egységekben, ill. a felszínborítás-típusokon belül a tájleírás a következô szempontok alapján történt: elôfordulás, természeti adottságok jellemzése, felszínborítás (kôzettani-domborzati egység), tájkarakter (kôzettani-domborzati egység) / tájkarakterben betöltött szerep (felszínborítás-típus), természetesség mértéke, tájérzékenység, veszélyeztetettség jellege és mértéke, táj- és természetvédelmi jelentôség, jogi védettség helyzete.


KUT 2591 HT-02-021 Deutsch Dániel – Dósa Henrietta – Gergely Attila – Kiss Gábor DDHD Kft, Budapest Magyarország tájainak táj- és természetvédelmi szempontú osztályozása az Európai Táj Egyezménnyel összefüggésben. 2003. 18 p. A kutatási program célja a hazai tájak egységes szemléletû táj- és természetvédelmi szempontú osztályozása és jellemzése, s ezzel az Európai Táj Egyezményben vállalt nemzeti szintû feladatok egy részének megvalósítása volt. Elvégezték az osztályozási rendszer számítógépes feldolgozását. A digitális adatbázis és térképek létrehozásánál meglévô domborzati, földtani, tájtípus térképek, valamint a CORINE Land Cover 1:100 000 adatbázisa került felhasználásra. Az ArcView programmal elkészített térképek két szint tematikus térképeit tartalmazzák. Elsô szinten a domborzat, valamint a természetesség, második szinten a kôzet, valamint a felszínborítás alapján történt a térképi lehatárolás. A második szint térképeinek összevetése eredményeként jött létre a tájtípus besorolás. A térképek elôsegítik a tájtípusok osztályozási rendszerének bôvítését, földtudományi, területjfelesztési stb. téren való használatát. Az elkészített digitális térképek alapján megtudhatók, hogy a védett természeti területek milyen tájtípusba sorolhatók és milyen kezelési elôírások adhatók meg a terület fenntartására, megôrzésére, bemutatására. A térképek fontos szerepet játszhatnak a természetvédelmi tervek rendszerében és hozzájárulhatnak az Európai Táj Egyezmény elvárásaiból hazánkra háruló feladatok ellátásához.

KUT 2589 HP-02-059 Kárász Imre Tûzliliom Környezetvédelmi Oktatóközpont Egyesület, Eger Heves megyei természetvédelmi kalauz. 2002. 156 p. Heves megye települési önkormányzatainak nyilvántartásaiban 2002-ben 35 védett természeti érték szerepel. Tulajdonosi illetve kezelési jogokat 28 önkormányzat gyakorol. Egerben és Gyöngyösön a védett fák egy törzskönyvi számon szerepelnek, de a valóságban több (17 illetve 4) helyszínen találhatók. A védett objektumokról egységes adatlap szerint teljes körû állapotfelmérés készült. A könyv áttekintést ad az országos jelentôségû védett értékekrôl a Bükki és a Hortobágyi NP területein, a tájvédelmi körzetek, az országos jelentôségû természetvédelmi területek, a helyi jelentôségû természetvédelmi területek, nevezetes fák, facsoportok, fasorok, erdôk, rétek, lápok, növénytársulások, várak, történelmi emlékhelyek, kövek, sziklák értékeirôl. Megadja a védett és fokozottan védett növények eszmei értékeit. A felmérés az illetékes önkormányzatokkal való interjúval és konzultációval kezdôdött, amit helyszíni szemle, az állapotjellemzôk rögzítése követett. Az adatok egységes adatbázisba kerültek, amely három fô adatcsoportot tartalmaz: 1.) a védett objektum földrajzi helye, helyzete; 2.) védettségi, fenntartói és kezelôi adatok; 3.) a védett objektum állapota és hasznosítása. Az adatbázis a továbbiakban az illetékes önkormányzatok és a megyei koordinátor rendelkezésére áll, annak aktualizálása folyamatosan történhet. A program terméke a Heves megyei természetvédelmi kalauz címû könyv, amely tudományos igényességgel, de ismeretterjesztô stílusban készült azzal a céllal, hogy a természetvédelmi tudatformálás eszköze legyen. A kiadványt Heves megye minden iskolája, önkormányzata, a nemzeti park igazgatóságok és több társadalmi szervezet ingyenesen megkapta.

78


79

KUT 2577 HP-02 042 Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Komplex hosszú távú kutatásokat megalapozó vizsgálatok cönológiai egységeken a Bükk-hegységben. 2002. Az 1992/93-ban indított program keretében a Bükki Nemzeti Park területén hosszú távra megalapozták a BNP környezeti állapotjelzô hálózatát. Ennek érdekében a Bükki Nemzeti Park területén 13 db, egyenként 50-250 ha közötti nagyságú mintaterületet jelöltek ki, melyek a BNP eltérô típusú (növényzet, alapkôzet, geomorfológia, stb.) részeinek reprezentánsai, és amelyek együttesen többé-kevésbé lefedik a BNP összes fôbb jellemzô tájképi, geomorfológiai, geológiai, botanikai típusát. A mintaterületeken a területnagyságtól és a növényzetének változatosságától függôen 10-25 db mintanégyzetet jelöltek ki úgy, hogy ezek száma a 13 területen 200 legyen, a jó statisztikai kezelhetôség érdekében. A 200 négyzet az alábbi szempontok szerint lett kijelölve: 1. Reprezentálják a Bükk lehetôleg összes fontos növényzeti típusát. 2. Az egyes társulástani egységekbôl készített összfelvételek száma lehetôleg 5, vagy annak valamelyik többszöröse legyen, a statisztikai kezelhetôség érdekében. 3. Külön figyelemmel kísérték az edafikus társulásokat, bár területi kiterjedésük mindössze kb. 15%, természetvédelmi és indikációs szerepük ennél jóval nagyobb, ezért területi kiterjedésüknél jóval nagyobb arányban szerepeltették ôket (a zonális társulásokhoz képest). 4. A 200 négyzetet nemcsak társulások, hanem a 13 mintaterület között is igyekeztek úgy elosztani, hogy azok az egyes mintaterületek növényzeti képét külön-külön is jól reprezentálják. A fenti kritériumoknak megfelelôen 1992/93-ban alapállapotfelvétel, 1996-ban tavaszi aszpektus, 2002-ben nyári újrafelvételezése készült el a mintaterületeknek. Az alapállapotfelmérés adatainak kiértékelése megtörtént. 2002-ben a négyzetek GPS bemérését is elvégeztük.

KUT 2885 CP-0177 Horváth Gergely ELTE Tanárképzô Fôiskola A Medves-vidék természeti értékeinek állapotfelmérése. 2003. 9 p A Salgótarjántól keletre fekvô, 160 km2 területû kistáj több országos jelentôségû természeti értékének vizsgálatára irányult a kutatás. A vizsgálat néhány fô területe: I. A kistáj környezetföldrajzi jellemzése (bányászati tevékenység, hulladék-elhelyezés, kemikáliák használata, szennyezôdésérzékenység. A terület környezetföldtani állapotát egyértelmûen az antropogén hatótényezôk befolyásolják, leginkább a korábbi intenzív bányászati tevékenység és a kemikáliák alkalmazása. Elsôdlegesen az alábányászottság játszik fontos szerepet. A felhagyott tárószájakon kilépô „öregségi vizek” jellemzôen magas vas- és szulfáttartalmuk miatt környezet-idegenek. Megszüntetésük gazdaságosan nem oldható meg, az élô vízre gyakorolt hatásuk vizsgálatra szorul. A meddôhányók új morfológiai elemként épültek be a tájba, érzékelhetô szennyezô hatása nélkül, ugyanakkor több helyen másodlagos nyersanyagként („vörös salak”). A felszíni bányászat is számottevô szerepel játszik. A bányagödrök tájidegenek, jelenlétükkel még rekultivációjuk után is számolni kell. II. A kistáj természeti értékeinek felmérése során meghatározták egyes tájak földtani és felszínalaktani


értékeit. A Salgó egyedi, kiemelkedô földtudományi jelentôségûnek számít. A táji értékek további elemeit vizsgálva megállapítható, hogy a Salgó jelentôs kulturális érték is (várrom) és irodalomtörténeti érték (lásd Petôfi Sándor „Salgó” címû elbeszélô költeménye), de a környezetébôl meredeken kiemelkedô kúpszerû megjelenése minden irányból látva esztétikai értéket is mutat.

KUT 2437 CP-142 Horváth András Természetkutató Egyesület, Zsámbék A Mezôföld természetközeli élôhelyeinek térképezése. 2.ütem. 2001. 29 p. + Mell. 85 p. A földrajzi viszonyok keretében a geológia, geomorfológa, alapkôzet, tájföldrajz, potenciális vegetáció kérdéseivel foglalkoztak. Jellemezték a fô élôhelyeket, a löszgyepeket. A területek élôhely foltjellemzése 3 helyre irányult: 1. Csôsz: Öreg-Aszó, 2. Kôszárhegy: Szár-hegy és Hármas-völgy, 3. Velencefürdô: Szabolcsi úti völgy alsó szakasza. Meghatározták a növényfajok regionális léptékû preferenciális tulajdonságait. Megállapításaik szerint a mûvelt területek felôl számtalan invázív, generalista gyomfaj érkezik, amelyek behatolásának csak az elég ép, stabil növényközösségek tudnak ellenállni. Azonnal megkezdôdik a gyomok beözönlése, ha az ôsi társulás-szerkezet megsérül, s a zavaró hatás erôsebbé válik annál a kritikus értéknél, ami a hosszú-távú dinamikus stabilitást még éppen hogy lehetôvé teszi. A zavaró hatások között fôszerepet játszik a különféle kemikáliák bemosódása (fôleg a mûtrágyáké). A gyomfajok az agyonlegeltetett völgyalj vagy a karámok és delelôhelyek környékérôl is érkezhetnek nagy számban. Különösen az akácosok ontják magukból a gyomokat, fôleg a Bromus sterilis-t. He ez utóbbi faj dominánssá válik, az eredeti társulás hosszú ideig nem lesz képes regenerálódni. Hosszú-távú célként tervbe kell venni a völgyeken belüli akácosok letermelését és az eredetihez hasonló erdô restaurációját. A cserjésedés elsôsorban az erdôs-sztyepprétek fennmaradását veszélyezteti akkor, ha a bokrok sûrû bozótost alkotnak. Adott eseben ezért gondoskodni kell a fás-szárúak eltávolításáról vagy ritkításáról. A legeltetéssel – elônyei ellenére – sok probléma lehet (állatok túlzott rágása, letaposás). A legelôk felégetésének káros hatása van, de néha elônyös, ha megfelelô idôpontban (késôôsszel vagy tél végén), megfelelôen ritkán (15-21 évenként) és a fás-szárúakra nézve körültekintôen végzik. Az égetésnek a szerves-anyag növekedésének megakadályozásában fontos szerepe lehet. Ezért erre a célra inkább a kaszálás javasolható, de a gyakori kaszálással a pázsitfüvek dominánssá válhatnak, s ezzel a diverzitás csökkenését idézik elô.

KUT 2406 Császár Géza – Mizák József – Barczi Attila – Vona Márton – Bauer Norbert – Penszka Károly – Kenyeres Zoltán – Kasper Ágota – Harmat Beáta ELTE Regionális Földtani Tanszék – Szt. István Egyetem – Bakonyi Természettudományi Múzeum Az olaszfalui eperjes-hegyi geológiai, talajtani, botanikai és zoológiai mintaterület kutatásáról. 2002. 69 p. A földtani és talajtani vizsgálatok keretében köves-sziklás váztalaj, rendzina talaj, agyagbemosódásos barna erdôtalaj, Ramann-féle barna erdôtalaj és földes kopár típusokat különböztettek

80


81

meg. Megállapítják, hogy a talajtani szempontokkal is egyeztetve komplex területhasználati tervnek kell készülni úgy, hogy az ökofolyosó-rendszer ne sérüljön meg, tehát a terület ne legyen teljesen izolálva. A botanikai vizsgálatok során a fragmentális mészkô-sziklagyepek, egykor legeltetett, bányászattól nem érintett zárt, száraz gyepek, kaszált gyepek, felhagyott bányagödrök, erodált törmelékes lejtôk, kôkupacok, másodlagos, sztyepprét jelegû száraz gyepek, másodlagos mezofil jellegû gyepek, a fiatal meddôhányók, bányagödrök ruderális növényzetét, sziklafalak, barlangbejáratok, cserjések, erdôk növényzetét vizsgálták. A faunisztikai vizsgálatok a pókok, egyenesszárnyúak, poloskák körére terjedtek ki. Megállapítják, hogy a zoológiai adatok és a növényzet paraméterei között áll fenn a legtöbb szignifikáns összefüggés, a zoológiai adatok és a talajparaméterek között már jóval kevesebb. A korrelációs összefüggés alapján arra következtetnek, hogy minél nagyobb a növényborítás és a növény-fajszám, annál nagyobb a vizsgált állatcsoportok faj- és egyedszáma.

KUT 2879 Varga Zoltán Debreceni Egyetem TTK Populációk, fajok, életközösségek-élôhelyek és tájak struktúrájának ill. állapotának változásai az Aggteleki NPI és Hortobágyi NPI kiválasztott területein. 2001. 15 p. Témakörök: 1. Természetvédelmi szempontból jelentôs fajok populációstratégiája, 2. Védett és állapotjelzô rovarfajok állományváltozásai az Aggteleki NP területén, 3. Védett rovarfajok állományváltozásai a Szatmár-Beregi TT és a Bátorligeti TVT területén. 3. Félszáraz gyepek és gyepesedô parlagföldek állapotváltozásai az Aggteleki NP területén, 5. A tájstruktúra hatása gyepés szegélylakó fajok metapopulációs szerkezeteire. 6. Természetvédelmi kezelési következtetések és javaslatok. Ez utóbbival kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az élôhelyek megôrzésének alapvetô feltétele a megfelelô pufferzóna biztosítása, részben a káros hatások kiszûrése, részben a populációk esetleges terjedésének lehetôvé tétele érdekében. Veszélyeztetett és európai szinten is unikális fajaink élôhelyei a táj-matrixon belüli kisebb-nagyobb, nagyrészt izolált és fragmentált foltok. Megôrzésük kulcsa a konnektivitás biztosítása a táj-matrixon belül. Ennek megoldása új és jelentôs kihívás a hazai természetvédelem számára, amelyhez mindenekelôtt populációs szintû : populáció-ökológiai-, demográfiai, genetikai és viselkedés-ökológiai kutatások eredményeire kell támaszkodni.

KUT 2878 Bükki Nemzeti Park Igazgatóság A Dél-Heves természetvédelmi értékeinek monitoring rendszerû vizsgálata. 2000. 61 p. A Dél-Hevesi régióban 1993-ban létesült a Hevesi Puszták Tájvédelmi Körzet, melynek feladata az itt található szikes puszták, valamint a rajtuk élô állat- és növényközösségek megôrzése. A munka célja az volt, hogy a régiót reprezentáló mintaterületen az élôhelyek és a rajta élô jellemzô fajcsoportok állapotát és mennyiségi viszonyait vizsgálva a veszélyeztetô tényezôk felderítésével, ill. védelmi programok kidolgozásával elôsegíthessék fennmaradásukat, megóvásukat. E céloktól vezérelve munkájuk két területre terjedt ki: 1. Gyepek, vizes élôhelyek, erdôk fasorok területein


a vegetációtípus meghatározása, állapotának minôsítése, a minôségi és mennyiségi változások évrôl évre történô nyomon követése. 2. A mintaterületeken élô pusztai életközösséget jellemzô fajcsoportok mennyiségi, minôségi viszonyainak vizsgálata az alábbi taxonokra vonatkozóan, melyek ezen élôhelyek állatközösségeinek fôbb trofikus szintjeit képviselik és a környezeti változásokat jól indikálják, ezek: egyenesszárnyúak, futóbogarak, pókok, madarak. A botanikai állapotfelvételek során az eredmények alapján meghatározták az 5 legértékesebb mintaterületet, ahonnan a cönológiai felvételeket és az elkészült „mikro-vegetáció-térképeket” bemutatták.

KUT 2433 CP-0148 Margóczi Katalain – Györffy György – Gallé László Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszék Faji szintû védelmet és természetvédelmi monitorozást meglapozó kutatások. 2001. 33 p. + Mell. Az élôlény-csoportokra vonatkozó feladatok keretében a védett növényi populációk mennyiségi adatait betöltötték az adatbázisba – 64 populációméret számlálási és becslési adatait vitték be. Az adatbázis tartalmazza az élôhelyre vonatkozó legfontosabb azonosító adatokat, az egyes mintavételi eseményekre vonatkozó információkat, valamint a florisztikai-cönológiai felvételeket és a kiemelt populációk egyedszám adatait. 2. résztémaként a Cicadinea, 3. résztémaként a Formicoidea (hangya) fanuára vonatkozó adatokat is bevitték. A rovarok fajait és élôhelyeit vizsgálva a bevitt adatokat feldolgozták. A területekre vonatkozó vizsgálatok során a dél-kiskunsági gyepek botanikai és zoológiai gyûjtési adatai alapján térképeket szerkesztettek.

KUT 2659 HT-02-085 Mesterházy Attila Ôségi NP Összefoglalás a Vas megyei várbejárásokról. 2003. 13 p. Több mint 60 kastély, várhely, vár, földvár, temetô, major, templomdomb, romtemplom bejárását követôen ad értékelést. Beszámol az adott helyeken végzett korábbi régészeti helyekrôl, a lelôhelyek formájáról, feltételezett koráról, történetérôl, állapotáról, növényzetérôl, a tulajdonosoktól elvárható kötelezettségekrôl.

82


83

KUT 2795 Varga Gábor Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudományi Intézet A városi, városközeli és ökológiai folyosók fás növényállományainak állapotát és állapotváltozását leíró információs rendszer tudományos megalapozása. I. kötet 2000. 45 p. A projekt célja az volt, hogy megalapozzon egy olyan információs rendszert, amely alkalmas a városi, városközeli és zöld-folyosók fás növényállományainak állapotát leképezni, az állapot változását követni, és az összefüggéseket feltárni. Nemzetközi összehasonlítást alapul véve megállapították, hogy a városi fák geográfiai információs rendszere számára melyek a legmegfelelôbb grafikai és adatbázis-kezelô szoftverek. Meghatározták az állomány leírására és állapotának minôsítésére alkalmas tényezôket állománytípusonként. Mérési módszert alakítottak ki az adatfelvételhez, amelyet konkrét ûrlapokkal és adatfelvételi módszer-leírásokkal láttak el. A módszert korlátozott mértékben, de sok zöldfelületi típuson helyszíni adatfelvételezéssel és adaptációval kipróbáltak, majd a tapasztalatok birtokában az eredményeket módosították. Érdemes a projekt által kidolgozott módszert – széleskörû ajánlása elôtt – „éles körülmények” között tesztelni. A környezetvédelem állami irányításán belül létre kell hozni egy szervezetet, amely az adatbázis kezelését végzi. A környezetvédelmi, földmûvelésügyi és belügyi tárcáknak közös rendeletben kell szabályozni a városi fákban megjelenô nemzeti vagyon nyilvántartásának és fenntartásának rendjét és a rend fenntartásának eszközeit.

KUT 2586 Takács Gábor – Jakál Lászlóné Fertô-Hanság NPI Természetvédelem alatt álló területek természeti értékeinek és invázív növényeinek felmérése és térképezése. 2000. 26 p. + Mell. A címben jelzett feladatokra 3 területet jelöltek ki: Fertô-tó, Észak-Hanság, Szigetköz. A program részét képezte háttéranyagok (térképek, légifotók) elôkészítése, védett természeti értékek felmérése, monitorozása, az invázív növényfajok elterjedésének vizsgálata és az utóbbiak visszaszorítására szóba jövô kezelési módok keresése. Csatlakozó programként az Igazgatóság szintû integrált adatbázis kiépítése, szitakötôk, kétéltû- és hüllôfajok monitorozása szerepelt. A Fertô-tó nyugati partján a felhagyott szántókon másodlagos növényzetet találtak (részben vetett gyepeket, részben beszóródással gyepesült területeket). Védett növények ezeken a réteken nem vagy csak ritkán fordulnak elô. Veszélyforrásként a cserjésedés (részben ezüstfával) és a magas aranyvesszô (Solidago gigantea) terjedése jelentkezhet. Észak-Hanságban ugyancsak a magas aranyvesszô, valamint a bálványfa és a selyemkoró fellépése nemkívánatos. A Szigetközben a Duna árterében a bibor nebáncsvirág, a szántóföldek szegélyében a magas aranyvesszô fordul elô gyakran. A hagyományos módszerek (kaszálás, legeltetés, égetés) mellett kénytelenek voltak vegyszeres (Garlone szeres) kezelési vizsgálatokat is végezni, minthogy visszaszorításukra a hagyományos módszerek hatása nem volt megfelelô.


KUT 2669 HP-02-042 Bükki Nemzeti Park Komplex hosszú távú kutatásokat megalapozó vizsgálatok a cönológiai egységeken a Bükk-hegységben. 2003. 35 p. Az 1992/93-ban indított program keretében a Bükki Nemzeti Park területén hosszú távra megalapozták a BNP környezeti állapotjelzô hálózatát. Ennek érdekében a Bükki Nemzeti Park területén 13 db, egyenként 50-250 ha közötti nagyságú mintaterületet jelöltek ki, melyek a BNP eltérô típusú (növényzet, alapkôzet, geomorfológia, stb.) részeinek reprezentásai, és amelyek együttesen többé-kevésbé lefedik a BNP összes fôbb jellemzô tájképi, geomorfológiai, geológiai, botanikai típusát. A mintaterületek: Leány-völgy-Gerenna-vár, Kemesnye-hegy, Csókás-hegySoros-teher (Kis-fennsík), Tar-kô, Kismezô-Szél-bérc, Pénzpatak (Bükkfennsík délkeleti elôtere), Áfonyás-Fehér-föld, Ásottfa-tetô-Lesô-hegy, Mész-hegy-Hidegkút-laposa, Odorvár-Alsó-Csákány, Lök-bér-Lök-völgy, Miklós-völgy-Vár-hegy, Kis-hegy-Rocska-völgy. A mintaterületeken a területnagyságtól és a növényzetének változatosságától függôen 10-25 db mintanégyzetet jelöltek ki úgy, hogy ezek száma a 13 területen 200 legyen, a jó statisztikai kezelhetôség érdekében. A 200 négyzet az alábbi szempontok szerint lett kijelölve: 1. Reprezentálják a Bükk lehetôleg összes fontos növényzeti típusát. 2. Az egyes társulástani egységekbôl készített összfelvételek száma lehetôleg 5, vagy annak valamelyik többszöröse legyen, a statisztikai kezelhetôség érdekében. 3. Külön figyelemmel kísérték az edafikus társulásokat, bár területi kiterjedésük mindössze kb. 15%, természetvédelmi és indikációs szerepük ennél jóval nagyobb, ezért területi kiterjedésüknél jóval nagyobb arányban szerepeltették ôket (a zonális társulásokhoz képest). 4. A 200 négyzetet nemcsak társulások, hanem a 13 mintaterület között is igyekeztek úgy elosztani, hogy azok az egyes mintaterületek növényzeti képét külön-külön is jól reprezentálják. A fenti kritériumoknak megfelelôen 1992/93-ban alapállapotfelvétel, 1996-ban tavaszi aszpektus, 2002-ben a mintaterületeknek a nyári újrafelvételezése készült el. Az alapállapot-felmérés adatainak kiértékelése megtörtént. 2002-ben a négyzetek GPS bemérését is elvégezték.

KUT 2852 HP-02-2-039 Takács Gábor – Bauer Norbert – Király Gergely – Börcsök Zoltán Fertô-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság A Fertô-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság védett területeinek komplex botanikai állapotfelmérése. III. ütem. Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet. 2003. 137 p. + Mell. A Gönyûi-homokvidék, a Holt-Rába és a Pannonhalmi-dombság általános földrajzi (éghajlati, domborzati, földtani, talajtani, vízrajzi, növénytani) sajátosságait ismertetik. A 2003-ban végzett kutatások során 8340 hektáron, összesen 1563 élôhely foltot határoltak el. Az egyes foltokat Á-NÉR kóddal, természetességi-degradáltsági értékkel, szöveges leírással és fajlistával jellemezték. A területen 27 védett növényfaj 309 elôfordulását jegyezték fel, melyek közül a Botrychium lunaria elôfordulása újnak számit ezen a területen. Felmérték a tájvédelmi körzetben jellemzô invázív növényfajok állományát. A gyûjtött adatokat adatbázisban dolgozták fel. A felmérés eredményei alapján megállapítható, hogy a Pannonhalmi TK élôhelyeinek többsége zavart vagy degradált,

84


85

jelentôs része intenzív erdészeti mûvelés alatt áll. A természetes és jó állapotú, természetközeli növényzet mindössze néhány százalékban jellemzô. A TK-ben jelentôs az invázív növények okozta fenyegetettség. Elsôsorban az akác, a bálfányfa, a selyemkóró és a magas aranyvesszô okoz természetvédelmi problémákat. A kapott eredmények jól használhatók a természetvédelmi kezelésben, tervezésében, ill. a hatósági munka során.

KUT 2773 HT-02-024 Mázsa Katalin – Borhidi Attila MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete Az 1998-99. évi erdôrezervátum felmérés és kutatási szempontú besorolás eredményeként elkészült adatlapok feldolgozása, összesítô tanulmány készítése. 2003. 34 p. + Mell. 23 p. Az országos erdôrezervátum felmérés és kutatás szempontú besorolás 1800 erdôrészlet szintû adatlapjának feldolgozása volt a cél. A felmérés erdôrezervátum szintû minôsítô és erdôrészlet szintû adatlapokat tartalmazott. Az erdôrezervátumokat az erdôk természetességi állapota alapján kategória rendszerbe sorolták, amely kategória egyúttal meghatározza a javasolt kutatási, felmérési tevékenységet az adott erdôrezervátumban. A felmérés másik célja az erdôrezervátumok extenzív felmérése, aktuális állapotának jellemzése annak érdekében, hogy értékelje az erdôrezervátum hálózat erdeit az erdôrezervátum célkitûzés, azaz az erdôk természetessége szempontjából. Elkészült az 1970 erdôrészlet szintû kétoldalas adatlap digitalizálása, Microsoft Access adatbázisba rendezése. Az adatbázis a következô adatokat tartalmazza: az erdôrezervátum azonosítója, neve, község, tag, részlet, területe, a faállomány típusa, az aktuális faállomány, aktuális faállomány eltérése a potenciálistól, a faállomány változásában várható folyamatok, különleges élôhelyek jelenléte, vadrágás, vadtaposás, feltalaj minôsítése, invázió szempontjából történô besorolás, vadkár szempontjából történô besorolás. Az elkészült adatbázis tükrözi az erdôrezervátum hálózat kijelölés utáni állapotát, és további összehasonlításokra, területi jellemzésekre ad módot.

KUT 2573 HP-02-074 Kovács J. Attila – Dani Magdolna – Jobb Szilvia Berzsenyi Dániel Fôiskola, Szombathely A Kis-Bakony hegy és környékének botanikai-ökológiai állapotfelmérése, biológiai és táji sokféleségének megôrzése. 2002. 53 p. A Déli-Bakony legnyugatibb hegycsoportját alkotó „Kis-Bakony hegy és környéke”, mely a következô kistérségeket foglalja magába: Kis-Bakony, Babuka-hegy, Cseket-hegy, Csiplek-hegy, Cserhegy, Magyal-hegy. Botanikai-ökológiai állapotfelméréseket végeztek a természeti örökség feltárása, táji jellegzetességeinek megismerése, veszélyeztetett növényfajok és élôhely-típusok megôrzése és fenntartása érdekében. Kimutatták, hogy a Bakony hegység nyugati peremvidékén, ill. a Bakonyalja elôterében egy változatos, sokszínû, részben reliktáris jellegû populációkban gazdag, természetes és természet-közeli vegetáció és élôhely-együttes található. E területen 471


edényes növényfaj és 18 növénytársulás jelenléte igazolódott. A terület jelentôs természeti értékeit 53 védett-, ritka- és élôhely-indikátor faj képviseli. A feltárt populációk jelentôs természeti értéket képviselnek, többségük igen fontos növényföldrajzi-cönológiai szerepet tölt be a Dunántúlon. Számos közülük a területrôl nyugatra már elô sem fordul. A vegetáció-felmérés alapján a térségben a száraz gyepek (sziklagyepek, lejtôgyepek) és a száraz tölgyesek (mészkedvelô molyos-tölgyesek) alkotnak kiterjedt állományokat, és fontos szerepet játszanak a táji sokszínûség kialakításában. E térségben sikerült a Kárpát-medencére egy új növénytársulás viszonyait feltárni (PotentilloBrometum erecti), valamint egy kevésbé elterjedt réti vegetációtípus (Festuco rupicolae-Danthonietum) jelenlétét kimutatni. A cönológiai egységeken kívül a táji sajátosságokat az élôhely-típusok (Á-NÉR) kategóriával is kifejezték, s a legfontosabb élôhely-típusokat térképezték. A terület természeti értékekben igen gazdag, számos refugium-területtel és reliktáris populációval a Dunántúl biológiai- és táji sokféleségének fontos központjának számit. A veszélyeztetett növényfajok és élôhely-típusok fenntartását és megôrzését kijelölt (elkülönített) kistáji-kistérségi szerkezetekre lebontva ajánlott elvégezni.

KUT 2725 Sándor István et al. Hortobágy Kht, KLTE, Kölni Egyetem, FÁNK, HNPI, SZIE, ÁOTE- Parazitológiai Tanszék Pentezug Projekt, egy természetközeli állapotú füves puszta állapotváltozásainak nyomon követése a Hortobágyi Nemzeti Park területén 2000. 50 p. + 6 p. melléklet A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága (NPI) 1997-ben döntött arról, hogy az 1980-ban, a Pentezug nevû pusztán kialakított 3 bioszféra-rezervátum magterületet és a hozzátartozó védôzónát „A” zónává nyilvánítja. Ezzel párhuzamosan a területen folyó mindennemû emberi tevékenységet megszüntettek. Ma a természetvédelmi szakma evidenciaként kezeli, hogy a legeltetéses állattartásnak meghatározó jelentôsége van gyepterületeinken a biodiverzitás megôrzésében. Az NPI hosszú távú kísérleti programot kezdeményezett, amely a szikes-pusztai élôhelyek fenntartását, nagytestû, vadonélô állatfajok segítségével célozza meg. A két kiválasztott állatfaj az eurázsiai vadló (Przewalski ló) és a rekonstruált ôstulok, vagy Heck marha. A vadló esetében az élôhely kezelési, kutatási program kiegészült a vadlónak, mint fajnak alapkutatás jellegû vizsgálatával. Szisztematikus kutatási munka korábban a Pentezugban soha nem folyt. A legfontosabb cél volt egy olyan alapállapot felmérése, mely a lehetô legtöbb taxonra nézve kellô információval szolgál. A tanulmány 3 év kutatási eredményeit közli. A Pentezug projekt nem csupán vadló rezervátum, ahol a tevékenység a veszélyeztetett állatfaj kutatására irányul, de egyúttal lehetôséget biztosít a hazai szikes puszták természetes állapotváltozásainak, növény- és állatvilágának kutatására, megôrzési lehetôségeinek feltárására. A kutatás sorozat alatt a területen meteorológiai adatbázist hoztak létre, elkészítették Pentezug alaptérképét, botanikai és zoológiai állapotfelmérést végeztek, elvégezték a Pentezugban elôforduló egyes növényfajok analitikai és fenológiai, valamint a gerinctelen taxonok vizsgálatát. Foglalkoztak a fokozottan védett madárfajok elôfordulási viszonyainak alakulásával, a költômadár és az emlôs faunával is. Vizsgálták a vadon élô szarvasmarhák viselkedési mintáit és a Pentezugba érkezett Przewalski elsô vadló csoport beilleszkedését, táplálkozásökológiáját, parazitológiáját.

86


87

KUT 2468 HP-02-036 Purger Dragica Pécsei Tudományegyetem TTK Löszgyepek botanikai értékeinek feltárása a Baranyai-, Geresdi és Szekszárdi-dombságon. 2002. 9 p. + Mell. Összesen 42 település környékén gyûjtöttek florisztikai adatokat, beszámolva a ritka vagy kevésbé dokumentált növények elôfordulásáról. A védett és ritka növények pontos elôfordulásának és mennyiségi viszonyainak meghatározása és fennmaradási esélyeiknek becslése témában a növényeket veszélyeztetô tényezôkrôl és a fennmaradási esélyekrôl számoltak be. A löszgyep fragmentumok térképezése, tipizálása és cönológiai elemzése során 15 falu környékén végeztek cönológiai elemzéseket. Megállapították, hogy a kétszikûek változatos arányban fordulnak elô – a gyep korától és a degradáltsági állapotától függôen. A nem rég felhagyott területeken domináltak az egynyári növények, gyomok és a szárazgyep generalista fajok. A másodlatos löszgyepek fajkészletét és a struktúráját az abiotikus tényezôk (kitettség, meredekség) is befolyásolják. A meredek lejtôkön, melyek nem alkalmasak mûvelésre, több helyen találhatók viszonylag gazdag gyepek. A természetes erózió miatt a struktúrájuk általában nyílt. A vizsgált területen a legtöbb gyepfolt fajszegény volt, fôleg ott, ahol a domináns füvek borítása több mint 60%. A gyepek fenntartása érdekében kora tavasszal szokás az avart felgyújtani. Az égetésnek azonban negatív hatása volt a rovarokra (fôleg a védett fajokra). Az égetett területeken terjednek a tájidegen, agresszív növények. A legeltetés visszaszoríthatja a spontán beerdôsülés folyamatát, de túl intenzív legeltetés a gyep romlásához vezet (pl. a karakter fajok eltûnnek, a gyomok elszaporodnak, a gyep struktúrája egyszerûbbé válik). A legeltetés megszûnése még súlyosabb következménnyel jár.

KUT 2576 CP-148 Kalapos Tibor ELTE TTK Természetközeli löszpusztagyep maradványok szünbotanikai vizsgálata az ÉszakMezôföldön. 2000. 32 p. + Mell. Céljuk az volt, hogy a rendelkezésre álló források alapján mintegy 200-230 évre visszamenôleg ellenôrizzék egy-egy jelenlegi löszgyepfolt sorsát. Kimutatták, hogy a földmûvelés soha nem terjedt ki a – vizsgált (érd-százhalombattai Sánc-hegy) – kis lösztáj teljes egészére, így mindig megmaradtak idôszakosan megmûveletlen foltok, ahol az eredeti löszpusztai növénytakaró túlélhetett. Napjainkban a felhagyott löszpuszta-gyepfoltokon, különösen az északias kitettségû erdôírásréteken az erdôsülés irányában zajló szukcesszió nyomán erôteljes a cserjésedés. A tölgy propagulumhiánya miatt nem alakulhat ki a természetközeli zárótársulás, hanem fajszegény töviskesek vagy akácosok alakulnak ki, de más tájidegen fás fajok is fenyegetik a löszpusztai fajokat. Ezért a természetvédelem a legnagyobb fokú biodiverzitást úgy tudja megôrizni, ha a cserjésedést megakadályozza. Egyúttal vizsgálták az eltérô éghajlati kitettség mikroklímát módosító hatását is, meghatározva a vízszintes felszínre jutó globálsugárzást és a sugárzásegyenleget. A másodlagos szukcesszió folyamán a cserjésedés jellegû északias löszlejtôk jellemzô mikroélôhelyeinek (gyep,


cserjés, molyhos tölgyesek) mikroklímáját összehasonlították a vegetációs idôszakban automatikus mérésadatgyûjtés technikájával dolgozva. A cönológiai vizsgálat keretében összesen 580 cönológiai felvétel készült különbözô kitettségû, meredekségû és tájtörténetû löszpuszta-gyepekben, felhagyott szôlôkben vagy gyümölcsösökben. A fajok közel egyharmada egyetlen fajcsoport eleme volt, ugyanakkor nagyszámú fajkoalíciót alkotó faj mindössze csak néhány akadt. A temészetközeli állapotra utaló fajok átlagosan hétnél kevesebb, a degradációra utalók négynél kevesebb fajjal képeztek csoportokat. Az érd-százhalombattai Sánc-hegy vegetáció elemzését elvégezve felfigyeltek arra, hogy az egyik legmarkánsabb égtáj szerinti preferenciát a Brachypodium pinnatum erdôssztyep faj mutatta.

KUT 2821 HP-02-2-035 Horváth András Szegedi Tudományegyetem A Mezôföld természetközeli löszterületeinek kutatása. 1. 2003. 117 p. A felmérés célja kettôs volt: egyrészt a térképen lehatárolni és jellemezni a Közép- és NyugatMezôföld azon löszterületeit, amelyek a Natura 2000-es hálózat részeivé válhatnak, másrészt részletes botanikai bemutatását adni a Nyugat-Mezôföld déli részén elhelyezkedô löszvölgyeknek. A Pannon flóratartomány lösz erdô-ssztyeppjének flórája és vegetációja izolált állományokban ugyan, de összességében nagy kiterjedésben és jelentôs mértékben természetközeli állapotban a Mezôföldön maradt fenn. Az élôhelyek differenciálódása mellett a Kárpát-medencében tapasztalható az erdôs-sztyepp fragmentálódása is. Az erdôs-sztyepp eredeti, legalább részbeni fragmentálódása részben az Alföld egykori ártéri jellegével függ össze, mivel a nagy kiterjedésû ártéri területek homok és löszös tájak pusztai növényzetét választották el egymástól. A fragmentálódás vegetációtörténeti folyamatoknak is köszönhetô. Az erôteljesen fragmentálódott alföldi erdôssztyepp izolált állományok formájában még fennmaradt a mai napig. A Natura 2000-es hálózat területeinek kijelölése a következô településhatárokon belül voltak: Közép-Mezôföld régió, NyugatMezôföld régió, Észak-Mezôföld régió.

KUT 2820 CP-0142 Horváth András Zsombék Természetkutató Egyesület A Mezôföld természetközeli élôhelyeinek térképezése. 2. ütem. 2001. 29 p. + Mell. 66 p. Vizsgálták a földrajzi (geológiai, geomorfológiai, alapközettani, tájföldrajzi, potenciális vegetációs) viszonyokat, a fôbb élôhely-típusokról rövid tájtörténeti leírást adtak, jellemezték a löszgyepeket. A térképezett területek élôhely foltjellemzését Csôsz (Öreg-aszó), Kászárhegy (Szárhegy és Hármasvölgy), Velencefürdô (Szabolcsi úti völgy alsó szakasza) megadták. Ismertették a növényfajok regionális léptékû preferenciális tulajdonságait. Természetvédelmi kezelései javaslataik: A gyomosodással veszélyeztetett völgyoldalak peremének védelmében a völgyek peremén szélesebb, nem mûvelt pufferzónát kell kialakítani. Hosszú távú célként tervbe kell venni a völgyeken belüli aká-

88


89

cosok letermelését és az eredetihez hasonló erdô restaurációját. A cserjésedés fôleg az északias oldalakon válhat nagymértékûvé, így elsôsorban az erdôssztyepp-rétek fennmaradását veszélyezteti akkor, ha a bokrok sûrû bozótost alkotnak. Adott esetben gondoskodni kell a fásszárúak eltávolításáról, vagy ritkításáról. A legeltetés néha kedvezô hatással is járhat, ha óvatosan történik. Probléma akkor merül fel, ha intenzívé válik, mert az állatok túlzott rágásának és taposásának az érzékenyebb fajok már nem képesek ellenállni. Fontos szerepe lehet az égetésnek a szerves anyag növekedésének megakadályozásában. Erre a célra inkább a kaszálás javasolható, megfelelô idôben. Gyakori kaszálással a pázsitfüvek dominánssá válhatnak, a diverzitás csökkenését elôidézve.

KUT 2898 Csiky János Pécsi Tudományegyetem TTK A Nógrád-Gömöri Bazaltvidék flórája és vegetációja. (2000.) 136 p. Növényföldrajzi alapon igyekeztek tisztázni a címben jelzett – szlovákiai résszel határos – tájegység határvonalát. A bazaltvidék két növényföldrajzi alegységre bontható: a Karancs hegységre és a Medves-Ajnácskôi-hegységre. Összeállítják a bazaltvidék bibliográfiáját és a flóralistáját. Kimutatják, hogy a vizsgálati terület 1312 edényes növénytaxonja közül 268 csak a MedvesAjnácskôi-hegységben, 27 pedig csak a Karancs hegységben fordul elô. A közös taxonok száma 1017, azaz a flórnak mintegy 22%-a differenciális faj. A bazaltvidék a szomszédos, alacsonyabb fekvésû tájegységektôl elsôsorban a szilikátszikla-lakó és a montán növényfajok jelenlétében különbözik. A környék magasabb fekvésû, szilikátsziklákban bôvelkedô hegységeitôl viszont az oligocén kori meszes homokkôsziklákhoz és környékükhöz kötôdô növények, valamint bizonyos szubmediterrán jellegû fajok jelenléte különíti el. A bazaltvidék természetközeli vegetációjának klasszikus cönológiai módszerekkel történô vizsgálata kapcsán 17 társulásról adnak részletes jellemzést.

KUT 2834 HP-02-2- 2005 Vojtkó András SORBUS 2001 Kft A Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzet vegetációtérképezése és alapozó természetvédelmi kutatása. 2003. 17 p. A Kelet-Cserhát TK igen gazdag védett növényfajokban. 96 védett és veszélyeztetett, ill. lokálisan fontos fajokat táblázatban tekintenek át. A flóra jellegzetességeit vizsgálva az (atlanti)-szubmediterrán, a kontintentális-pontuszi-pannon, a sziklagyepek, a gyertyánosok-bükkösök, a száraz tölgyesek, bokorerdôk társulásait tekintik át. Részletes flóralistát közölnek. A vegetáció kép megismertetéséhez a klímazonális társulásokat, a sziklaerdôket, xerotherm társulásokat, a víz által befolyásolt társulásokat, telepített erdôk társulásait tekintik át. A TK növénytársulásairól egy táblázatot közölnek, ahol a magyar és latin név megadása mellett az azokhoz tartozó védettségi kategóriákat is megadják.


KUT 2394 Virágh Klára – Kun András – Aszalós Réka – Krasser Dóra MTA-ÖKBI, Vácrátót A Gödöllôi Dombvidék Tájvédelmi Körzet és a bôvítésre tervezett területei erdôssztyepp mozaikjainak botanikai és természetvédelmi felmérése és értékelése. 2001. 138 p. Az erdôssztyepp mozaikok korábbi állapotfelmérései során nyilvánvalóvá vált, hogy a feldaraboltság és az antropogén hatások ellenére a vizsgált TK-en belül és környékén igen sok a botanikailag értékes és értékesnek ígérkezô terület. Ezek megismerését tûzték ki célul. Ennek keretében a TKben és annak környékén a még fellelhetô erdôssztyepp-maradványok térképezését, állapotának felmérését, valamint természetvédelmi szempontú értékelését végezték el. Tájökológiai-társulástani és florisztikai szempontból a következô területeket vizsgálták: 1.Albertirsa, Golyófogó-völgy. 2. Gödöllô, Perôc oldal, 3. Nagytarcsai-völgy, Küdôi hegy, 4. Domonyvölgy,Bárányjárás, 5. Isaszeg, Szarkaberki-völgy, 6. Domonyvölgy, Fekete-erdô, 7.Bag, Harminchányás. A vizsgálatokat 2001 nyarán végezték, a térképezés szintvonalas térképek és légi felvételek segítségével történt. A térképezéssel és felvételezéssel párhuzamosan elkészültek a területek aktuális teljes fajlistái. A fajlistában szereplô fajokhoz gyakorisági értékeket rendeltek (1-5 skálán), a védett növényfajok esetében emellett populációméret-becslést is alkalmaztak (1-5 skálán). Digitalizálták a terepen lehatárolt növényzeti foltokat, felvételezési helyszíneket is, majd a foltokat a terepi jegyzetek alapján a digitális állományokban is tipizálták. A térképeket területenként készítették el, külön folt- és felvétel-számozással, jelkulccsal. Amennyiben egy területrôl rendelkezésre állt légi fotó, ott egy további térképet is közreadtak a légi fotóra helyezett növényzeti folthatárokkal. Az egyes vizsgált területeket sorban ismertették, bemutatva azok foltmintázását, a vegetációs egységek fôbb jellemzôit, értékest növényfajaikat, s összegezték a természetvédelmi kezelési javaslataikat – gyepes és erdô területekre vonatkozólag. A vizsgált gyepes területeken cserjeirtásra ott van szükség, ahol a gyeptípusok által alkotott mozaikban vagy a fajgazdag gyepállományban homogén cserjés van kialakulóban. A beavatkozás ne teljes cserjeirtást jelentsen, hanem a gyepfoltok és a cserjések mozaikjainak a kialakítása legyen a cél. A cserésekben különbözô ôshonos fafajok (tölgyek, szil, hárs, cseresznye, juharok) fiatal egyedei is elôfordulnak, amelyeket a cserjeirtáskor kímélni kell. A cserjeirtásra a legalkalmasabb a téli idôszak. A vizsgált területeken felhagyott szántók és idegenhonos fajokkal telepített faültetvények (akácosok, fenyvesek) is elôfordultak. Ezeken a helyeken ôshonos fafajokkal (kocsánytalan- és kocsányos tölgy, esetleg molyhos tölgy, kislevelû hárs, mezei juhar stb.) elegyesen végzett újra-erdôsítés lenne a leginkább megfelelô. A vizsgált erdôk igen nagy természetvédelmi értéket képviseltek, ezért fontos lenne azokban az erdészeti kezeléseket minimumra csökkenteni. Fontos az ún. elegy-fafajok meghagyása, de a legjobb megoldás a fakivitel teljes megszüntetése lenne. Az akác és más idegenhonos fajok foltjait, egyedeit ki kellene irtani, ill. az akácos foltokat a következô vágás után ôshonos fafajokkal kellene lecserélni.

KUT 2693 HP-02-077 Aszalós Réka – Bölöni János MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete Botanikai alapállapot felmérés az Országos Erdôrezervátum Hálózat kiválasztott területein. 2003. 41 p. + Mell. 52 p.

90


91

A kiválasztott erdôrezervátumok területén – párhuzamosan a faállomány szerkezeti jellemzôk dokumentálásával – megkezdték a botanikai adatgyûjtést. Elsô lépésként a xero- és mezofil hegyvidéki tölgyes mintaterületek kiválasztása volt a cél. Több erdôállományban idôs, változatos szerkezetû, fajgazdag tölgyes foltot találtak, de felújulásuk lassú, ami részben vagy teljes mértékben a túltartott vadállománynak tulajdonítható. A xerofil és xeromezofil típusok lombkoronaszintjét molyhos tölgy, csertölgy, vagy kocsánytalan tölgy alkotja. A hazánkon kívül esô, de a pannon régióhoz tartozó tölgyes erdôrezervátumok felkeresése és a hazai erdôrezervátumokkal való összehasonlítása során négy szlovákiai természetvédelmi területet látogattak meg. Ezekben a legfontosabb különbség a hazai állományokhoz képest az volt, hogy ezeken a területeken a tölgyfajok jól újulnak meg, illetve, hogy e területek egy része jó termôhelyen található, ezért vizsgálatható a gazdaságilag értékes, jó növekedésû erdôk természetes dinamikája is. A kapott eredményeket (térképek, fotók, légi fotók, fajlisták, táblázatok) digitálisan dokumentálták és feldolgozták.

KUT 2518 CP-0134 Varga Zoltán – Rácz István – Szabó Sándor – V.Sípos Julianna Debreceni Egyetem Pannon félszáraz gyepek (Cirsio pannonici-Brachypodion társulások) szukcessziófolyamatainak és megôrzési lehetôségeiknek a feltárása. 2003. 38 p. Vizsgálati helyszínek az Aggteleki NP és a Tokaj-Bodrogzugi TK területein voltak. Vizsgálták a növény-társulástani és vegetáció-dinamaikai jellemzôket, a gyeplakó és talajszinti Invertebrataközösségeket (egyenesszárnyúak, bogarak, nappali lepkék, pókszabásúak). Beszámoltak a védett és fokozottan védett növényfajok elôfordulásáról, a cönológiai feldolgozás eredményeirôl, a tokaji Kopasz-hegy erdôssztyepp élôhelyeinek florisztikai és fitocönológiai vizsgálatáról. A vizsgált gyepek szukcessziójára és kezelésére vonatkozó következtetéseik alapján megállapították, hogy az Aggteleki NP által eddig végzett cserjeirtások és kaszálások kedvezôen növelték meg a nagy diverzitású félszáraz gyepek és sztyepprétek kiterjedését. Nem tartották kielégítônek a legeltetés szabályozottságát (túllegeltetés, alullegeltetés, taposási károk). Kedvezô, hogy a területen nincs jelentôsebb mufflon-állomány, viszont csökkentendô a vaddisznó állománya, amely – véleményük szerint – a zoochor gyomok fô terjesztôje. A fajgazdag félszáraz gyepek fajkészlete nagy számú olyan fajt tartalmaz, amelyek érzékenyek a nitrofilizációval és a taposással szemben. Ezért ezeken a legeltetés nem alkalmas kezelési mód, legfeljebb rövidebb idôszakokban, áthajtásos módon jöhet szóba. A kaszálás idôpontját bizonyos védett rovarfajok fejlôdési ciklusa, ill. a földön fészkelô madarak költési ideje szabja meg. Ezért kaszálásra az Aggteleki-karszton a fennsíki gyepekben általában a július vége- augusztus eleje látszik a legalkalmasabb idôpontnak. A kaszálást nem szükséges minden évben a teljes területen végrehajtani, hanem a magaskórós-sarjtelepes sávok kihagyhatók. A kaszálás a gyomosodott, aszattal-bogánccsal benôtt területeken sûrûbben ismételendô. 4-5 évenként cserjeirtás is szükségessé válhat, de ilyenkor szükség van bizonyos védôsávok meghagyására (madárvédelem, védelemre érdemes lepkefajok élôhelyeinek megóvása miatt).


KUT 2730 Lenti István Nyíregyházi Fôiskola A bátorligeti természetvédelmi területek gombavegetációja. 2000. 45 p. + 18 p. melléklet Bátorliget ökológiai adottságait megváltoztatták a vízrendezési munkálatok, a társadalmi pressziók és az oktalan tájhasználat. A terület eltérô típusú és állapotú lápok, homoki gyepek, erdôtársulások és változó intenzitással használt szántók és legelôk gazdag mozaikjaiból áll. A környezet leépülésének indikátora lehet az igen érzékeny gombavilág ismerete is. A gombák igen gyorsan, látványosan reagálnak mindazokra a behatásokra, melyek hosszabb idôtávban megváltoztatják a magasabb rendû élôlények életkörülményeit. 1995-ben kezdték meg a mikrobiológiai kutatásokat a Bátorligeti-ôslápon. Jelen kutatás célkitûzése a Bátorligeti Természetvédelmi Területeken elôforduló nagytestû gombafajok rendszerezése, dominanciájuk megállapítása, a mikorrhiza kapcsolatok elemzése, a mikrofil gombafajok identifikálása és a feltárt adatok alapján megfogalmazható kutatási irányok rögzítése volt. A kutatás helye a Bátorligeti-ôsláp, a Bátorligeti-nagylegelô és a Fényi-erdô. A felvételezéseket heti egyszeri bejárással végezték. A bonitálás során a gombákat begyûjtötték, feljegyezték a környezetüket, és a helyszínen ill. laborban határozták meg az anyagot. Közlik a Bátorligeti-ôsláp, a Bátorligeti-nagylegelô és a Fényi-erdô nagytestû gombáinak teljes fajtalistáit az 1999-2000. években, valamint a felvételezett gombák rendszertani besorolását. Táblázatba foglalták továbbá a nagytestû gombák mikrofil gombáit. – A Bátorligeti-ôslápon 46 család 109 nemzetségébe tartozó 167 gombafaj – A Bátorligeti-nagylegelôn 25 család 46 nemzetségébe tartozó 106 fajt – A Fényi-erdôn 32 családba 72 nemzetségbe tartozó 134 fajt azonosítottak. A mikrofil gombák vizsgálatának eredménye további kutatásokra ösztönöz, hisz a mikroparazita fajok hazánkban kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert gombák.. A felkutatott, feltárt és leírt gombák többsége szaprobionta, viszonylag kevés az obligát parazita gombafaj. Jelentôs számban fordulnak elô mikorrhizás gombák, melyek szerepére a további kutatások deríthetnek fényt. A felvételezési munkák során több olyan gombafajt találtak, melyek védettségre érdemesek.

KUT 2478 CP-178 Ábrahám Levente Somogy Megyei Múzeum, Kaposvár A Látrányi puszta TT zoológiai alapállapotának felmérése a különbözô módon kezelt élôhelyeken. 2002. 11 p. + Mell. A TT általános jellemzését, a környezeti és botanikai jellemzôket adták meg. A természetvédelmi felméréshez a puhatestûek, pókok, szitakötôk, futóbogarak, poloskák, recésszárnyúak, növényevôdarázs, hártyás-szárnyúak, tegzes, nagylepkék és gerincesesek faunájának vizsgálatáról számolnak be. A zoológiailag szinte teljesen ismeretlen területrôl 1342 gerinctelen állatfaj elôfordulásáról és 98 gerinces állatfaj tartózkodásáról sikerült adatokat gyûjteni. Egy pók faj (Pirata insularis) a hazai faunában új fajként került elô. A kapott eredmények birtokában elkészítették a Nemzeti Park számára a terület-kezelési tervet.

92


93

KUT 2431.1-2 HP-02-046.1-2 Mahunka Sándor et al. Magyar Természettudományi Múzeum. A Fertô Hanság Nemzeti Park faunája. 1. és 2. kötet (The fauna of the Fertô-Hanság National Park). 2002. 827 p. A rendkívül széleskörû és átfogó felmérés a Platyhelminthes, Nematoda, Mollusca, Annelida, Arthropoda, Vertebrata körére kiterjedô vizsgálatokra vállalkozott a NP területén több mint 20 földrajzilag meghatározott élôhelyre vonatkozóan. A vizsgálatok és felmérések igen gazdag eredményeirôl kétkötetes angol nyelvû könyvet adtak ki.

KUT 2610-1-2 CT-010 Sziráki György – Mahunka Sándor Magyar Természettudományi Múzeum Jelentés a Fertô-Hanság Nemzeti Park hansági területének zoológiai állapotfelmérésérôl. 2001. 184 p. A cél a hansági területen lévô állatvilág megismerése, faunisztikai feltárása, annak alapállapotként való rögzítése volt. A 2001. évi helyszíni vizsgálatok kiterjedtek a NP hansági részének valamennyi egységére, a késôbbiekben a NP-hoz csatolni tervezett területekre, ill. az NP adott területein dolgozói szakemberei által értékesnek ítélt területekre. Mintegy 2800 állatfaj elôfordulását dokumentálták a NP-ból és a hozzá kapcsolódó természeti vagy természetközeli területekrôl. Igen jelentôs természeti értéknek tekinthetô hazánk faunájára új, most megtalált állatfajokat a következô számban találtak is: televényféreg 4, pók, 2, ugróvillás 18, kérész 1, fürgetetû 1, kabóca 6, recésszárnyú 1, bogár 2, darázs 1, összesen 36 faj. Ezen túlmenôen igen sok a további ritka, értékes állatfaj. A törvény által is védett rovarfajok közül eddig 21 elôfordulását sikerült kimutatniuk: szitakötô – 7, sáska – 1, bogár – 3, lepke – 10. A gerincesek körében 8 védett halfajt mutattak ki. A NP határain kívül esô helyszínek közül a fauna több rovarcsoport esetében is új, igen ritka és/vagy védett fajok lelôhelyei a következôk voltak: Lébény, Szigeti-legelô, Rábatamási, SzabadHany, Osli, Tölösi-erdô, Sopron, Ház-hegy (védelemre tervezett), Várbalog, héricses legelô (védelemre tervezett). A NP-hoz nem tartozó, de vizsgált és értékes területek közül érdemes kiemelni a dénesfás legelôt, ahol a nagyon öreg fák rendkívül értékes szaproxilofág bogárfaunának adnak otthont. Ezen kívül egyéb rovarrendek (Dermaptera, Psocoptera) esetében is ritka fajokra figyeltek fel.

KUT 2728 Mahunka Sándor Magyar Természettudományi Múzeum A Fertô-Hanság NP állatvilágának komplex kutatása. 2000. 71 p.


Összesen 2800 állatfaj elôfordulását dokumentálták a Fertô-Hanság NP-ból és a hozzá kapcsolódó természeti vagy természetközeli területekrôl. Felhívták a figyelmet azokra az új fajokra, melyeket errôl a területrôl gyûjtött példányok alapján írtak le vagy amelyek leírása a közeljövôben várható (1 televényféreg, 5 ugróvillás, 1 kabóca, 21 ormányosbogár). Kiemelkedô természeti értéknek tekinthetôk hazánk faunájára új, most megtalált következô állatfajok is: 4 televényféreg, 2 pók, 18 ugróvillás, 1 kérész, 1 fürgetetû, 6 kabóca, 12 recésszárnyú, 2 bogár, 1 darázs faj (összesen tehát 36 faj). A törvény által is védett rovarfajok közül eddig 21 elôfordulását lehetett kimutatni: szitakötô – 7, sáska – 1, bogár – 3, lepke – 10. A gerincesek vonatkozásában 8 védett halfaj kimutatását tartják kiemelkedônek. Egyelôre még a NP határain kívül esô helyszínek esetében az alábbiak értékességét szeretnék hangsúlyozni, mivel azok a faunára új, igen ritka és/vagy védett fajok lelôhelyei több rovarcsoport esetében is: Lébény, Szigeti-legelô, Rábatamási, Szabad-Hany, Osli, Tölös-erdô, Sopron, Ház-hegy (védelemre tervezet), Várbalog, héricses legelô (védelemre tervezett).

KUT 2897/1-2 Mahunka Sándor (Szerk.) Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest A Fertô-Hanság Nemzeti Park faunája. I. és II. kötet. 2002. 827 p. A kétkötetes angol nyelvû könyv a NP gazdag állatvilágáról – szinte hiánypótló jelleggel – közöl információkat neves zoológus szerzôk tollából. 1968-ban alakult meg az MTA Fertô Bizottsága, mely 21 témakörben kezdett kutatásokat végezni és az eredményekrôl rendszeresen publikálni. 1972-ben jelent ennek a nyomán a Fertô Bibliográfia. A kutatásoknak nagy lökést adott, hogy 1976-ban megalakult a Hanság-védelmi Terület, majd a Fertô-Védelmi Terület (1971), s végül a Fertô-Hanság Nemzeti Park (1991). Az 1980-as évek végén az osztrák féllel (Illmitz) közös kutatások felgyorsultak. 1990 végén megkezdôdött Nyugat-Dunántúl ökológiai állapotának felmérése a TVH támogatásában, ennek keretében a késôbbiekben sor került a Fertô-Hanság NP flórájának és faunájának alapos felmérésére. Jelen kétkötetes könyv a fauna-felmérés eredményeirôl ad részletes áttekintést az alábbi rendszertani felépítésben: Platyhelminthes és Nematoda, Mollusca, Annelida, Arthropoda (I. kötet), Arthropoda és Vertebrara (II.kötet).

KUT 2612 CT-045 Csányi Sándor – Szelényi Balázs Szent István Egyetem, Gödöllô Szénás-hegyek Európa-diplomás védett terület nagyvad monitoringja. 2002. 36 p. + Mell. A területen 5 nagyvadfaj (dámszarvas, gímszarvas, ôz, muflon, vaddisznó) található. A terület domborzati adottságai és a növényzet jellege (beláthatóság) megnehezítette a nagyvadak állományfelmérési munkáit. A vizsgált területen közvetlen megfigyelésen alapuló módszerekkel (hajtásos vadszámlálás, megfigyelô pontokon végzett vadszámlálás, magaslati megfigyelô pontokról végzett vadszámlálás, sávos becslés meghatározott útvonalakon végzett számlálással, repülôgéprôl végzett számlálás), éjszakai számlálásokkal (reflektoros számlálás, hôkép alapján végzett számlálás),

94


95

közvetett módszerekkel (a vad által okozott hatások mérése, nyomszámlálás, hullaték – ürülékszámlálás) dolgoztak. A megfigyelések legalább 2/3-ában az 5 vadfaj közül hárommal (dámszarvas, ôz, muflon) lehetett találkozni, ami jelzi, hogy ezek elôfordulása állandónak tekinthetô, s jelenlétüknek a növényzetre gyakorolt hatásai is tartósabbak. Minthogy a nagyvadak jelenléte felveti azt a kérdést, hogy a védeni kívánt természeti értékek megôrzését azok hogyan befolyásolják, esetleg veszélyeztetik, ezért nem csak a vadlétszám, hanem hatásuk monitorozása is feltétlenül szükséges a megalapozott, tartamos kezelés rendjének kialakítása érdekében. Célszerû lenne a vadállomány nagyságára vonatkozó indexet és a legelési-indexet vagy rágási indexet együtt vizsgálni. Fontos lenne meghatározni az egyes fajok elôfordulási gyakoriságának figyelembe vételével a jelenlegi terítékek növelésének szintjét. A lelövések 25-50%-kal való növelése indokoltnak látszik.

KUT 2789 HP-02-2-044 Licskó Béla VITUKI Rt Az északi pocok (Microtus oeconomus) populációk dinamikai paramétereinek térinformatikai rendszerrel történô vizsgálata. 2003. 10 p. Az észak pocok populációk monitorozása érdekében egy olyan térinformatikai adatbázis került kialakításra a Szigetközben (Lipót térségében), amellyel meghatározható és nyomon követhetôk a pockok jellegzetes habitátjai. A területi adatok meghatározására a távérzékelés és a helyszíni adatgyûjtés módszereit alkalmazták. Attribútum adatokként a növényzeti és fajspecifikus zoológiai adatok kapcsolódtak a területi adatokhoz. Az elkészült térinformatikai adatbázis és a kidolgozott módszerek alapján a Vörös Könyves északi pocok magyarországi alfaja, a Microtus o. méhelyi élôhelyi feltételeinek és a populációk egyedszám becslésének olyan új, korszerû eljárását sikerült kialakítani, amely fennmaradásának nyomon követéséhez, monitorozásához a természetvédelem számára nélkülözhetetlen. A térinformatikai adatbázis más lokális, endemikus és veszélyeztetett állatfajok (elsôsorban kisemlôsök) élôhelyeinek feltárására és azok változásának nyomon követésére is alkalmas.

KUT 2736 HP-02-2-031 Debreceni Egyetem Kisemlôs faunisztikai felmérések a Nyírségben. 2003. 28 p. Az alkalmazott módszerekkel a vizsgálati területekrôl közvetlenül és közvetve 26 emlôsfajt mutattak ki: Muscardinus avellanarius, Apodemus flavicollis, Apodemus agrarius, Microtus arvalis, Sorex minutus, Sorex araneus, Crocidura leucodon, Clethrionomys glareolus, Apodemus sylvaticus, Erinaceus concolor, Talpa europaea, Nyctalus noctula, Pipistrellus pipistrellus, Vulpes vulpes crucigera, Martes foina, Meles meles, Mustela erminea, Mustela nivalis, Sus scrofa, Capreolus capreolus, Dama dama, Sciurus vulgaris fuscoater, Spermophilus citellus, Mus spicilegus, Ondatra zibethicus, Lepus europaeus. A felmérések során a 7-es számú mintaterület közelében vadôrök


jelezték nyestkutya elôfordulását, azonban ezt az adatot nem tudták visszaellenôrizni. A létesített odútelepek mindegyike sikerrel mutatta ki a területrôl a monitoring keretében megcélzott fajt, a mogyorós pelét. Az odúk 20-40%-át foglalták el kisemlôsök már mindössze néhány hónap elteltével, ami jó alapot biztosít a további, monitoring jellegû munkához. Az odúkban mogyorós pelén kívül sárganyakú erdeiegeret is találtak. Az alkalmazott, kifejezetten kisemlôsök számára készített, a fatörzs felé nézô bejárattal rendelkezô odúkat az állatok szívesen elfogadták. Mind átmeneti éjszakázóhelyként, mind kölykezô fészekként használták azokat. A 2003-as évben a három odútelepen a mogyorós pelék átlagos utódszáma augusztusban 3 utód/nôstény volt. Ebben az idôszakban a pelék már második almukat nevelték. Az elsô alom átlagos utódszámáról nincsenek adataik, ugyanis az odúk ellenôrzése idején még olyan kis kölyköket találtak, melyek számlálása az állatok intenzív zavarása nélkül nem volt lehetséges. Gyakoribb ellenôrzéseket azért nem végeztek, mert korábbi tapasztalataink alapján az esetben gyakori, hogy a nôstények kölykeiket elköltöztetve elhagyják az odúkat.

KUT 2931 CP-0270 Juhász Lajos Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Nyírségi erdôk odúlakó madárközösségeinek és védett rágcsálók populációinak ökológiai állapotfelvétele. 2004. 118 p. A Nyírség egyes területein és a Dél-Nyírséghez tartozó Hajdúsági Erdôspusztákon régóta folyik a madárközösségek megismerésére irányuló kutatás. A nyírségi keményfa ligeterdôkben bizonyítható az odúlakó madarak fajgazdag társulás-komplexumának fennmaradása. Számos fafaj szinte egyedüli élôhelynek számít számukra. A mesterséges fészekodvakban új faként megjelent a kormos légykapó. Ez a régióban unikális, egyben a magyar madártani irodalomban e régióra nézve új adatnak számít. Az eltérô kiterjedésû természetközeli keményfa ligetek földrajzi helyzetük és ökológiai adottságaik alapján mint természetes „zöldfolyosók” szerepelnek a kisebb termetû énekesek vonulása számára. Ez visszafogási adatokkal is bizonyítható. A tavaszi-ôszi, vonuló madártársulások diverzitása nagy, amely ugyancsak a hasonló erdôállományok vonulásban betöltött szerepét bizonyítja. Új adatként bizonyították a Nyírségben a nagy fülemüle és a kis légykapó rendszeres elôfordulását. A maradvány keményfa ligeterdôk eltérô nagyságú foltjai még ma is az egykori flóra és fauna refúgium területeinek számítanak. Szerepül különösen madártanilag jelentôs a természetes fajutánpótlás szempontjából. Védelmük, háborítatlanságuk biztosítása ezért mindenképpen indokolt, mert ezek az erdôtársulások a természetes élôvilág reliktum, unikális és a régióban szokatlan elemeinek csaknem egyedüli mentsvárai.

KUT 2710 CT-031 Nyugat-Magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási Intézet, Sopron Magyar Vízivad Monitoring. 2002. 96 p. A megfigyelések köre az alábbi taxonokra terjedt ki: búváralakúak, vöcsökalakúak, lúdalakúak,

96


97

kárókatona, kis kárókatona, nagy kócsag, szürke gém, szárcsa, daru, réti sas. Összesen 51 fajt vizsgáltak. Elsôsorban az azonos helyen élô fajokat, ill. fajcsoportokat választották ki, de tekintettel voltak a halgazdálkodás információigényére is. A megfigyelést követôen a Jelentôlapot a megfigyelôk beküldték a Kutató Csoport székhelyére, ahol az a számítógépes Vízivad Adatbázis-ba került. A megfigyelések 24 körzetben történtek, esetenként 2-6 alkörzetre is bontva. Így összesen a teljes vízivad monitoring 49 megfigyelési egységben folyt. Megfigyelési körzetek: Fertô-tó, Duna (Gönyû-Szob közötti szakasz), Tatai Öreg-tó, Velencei-tó, Soponyai-halastavak, Rétiszilasihalastavak, pacsmagi-halastavak, Balaton (Keszhelyi-öböl), Kisbalaton, Dráva (Barcs-Szentborba közötti szakasz), Gyékényesi kavicsbányató, Sumonyi-halastavak, Pellérdi halasstavak, Dunakanyar, Kiskunsági szikes tavak, Hortobágyi I. körzet, Hortobágyi II. körzet, Hortobágyi III. körzet, Kardoskúti Fehér-tó, Biharugrai és Begécsi halastavak, Tömörkényi Csaj-tó, Szegedi Fehér-tó és Fertô.

KUT 2651 HT-02-038 Nyugat-Magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási Intézet, Sopron A magyar vízivad monitoring adatbázisa – 2002/2003. 2003. 95 p. A Magyar Vízivad Információs Rendszer Vízivad Adatbázisának a fajok természetes állománynagyságát, aktuális diszperzióját és a vízivad közösségek ugyancsak aktuális összetételét meghatározó megfigyelô rendszere a tartósan mûködô Magyar Vízivad Monitoring. A megfigyelések köre az alábbi taxonokra terjed ki: búváralakúak (Gaviiformes), vöcsökalakúak (Podicipediformes), lúdalakúak (Anseriformes) minden fajára, továbbá a kárókatonára, a kis kárókatonára, a nagy kócsagra, a szürke gémre, a szárcsára, a darura és a réti sasra, azaz 51 fajra. A megfigyelések 23 körzetben történnek, amelyek esetenként 2-6 alkörzetre is bonthatók, így összesen 49 megfigyelési egységben folyik a teljes vízivad monitoring. A teljes megnevezés azért szükséges, mert a vadlúd monitorozásba a Balaton keleti területe, a Duna gemenci és béda-karapancsai szakaszai, továbbá a Tisza-tó is bekapcsolódnak. Így a megfigyeléssel érintett területegységek száma 53.

KUT 2667 HT-02-049 Majoros Gábor – Halmágyi Levente Szent István Egyetem Vadbiológiai Tanszék, Gödöllô A szárazföldi csigákra vonatkozó fontosabb szakirodalmi áttekintés a magyarországi éti csiga állományainak megôrzése és hasznosítása szempontjából. 2003. 83 p. + Mell. 45 p. Az éticsiga a 92/43/EGK tanácsi irányelv alapján az EU tagállamaiban védett faj, melynek hasznosítása (gyûjtése) csak megfelelô kezelési terv alapján lehetséges. Ennek érdekében a csigagyûjtés és a populációk változásait jelzô és összekapcsoló monitoring rendszer létrehozása szükséges. A tanulmány ennek megfelelôen összefoglalja a monitorozással kapcsolatos ismereteket, a csigafajok felmérésére alkalmas módszereket, az 1995-2002 között folytatott állományfelmérések tapasztalatait, és javaslatot tesz a jövôben mûködtetendô rendszerre. A tanulmány külön kitér várható elônyökre és a potenciális veszélyekre, valamint több változatban elkészített költségbecslést tartalmaz. Ugyancsak javaslatot ad a módszertan fejlesztéséhez szükséges kutatásokra is.


A javasolt monitorozási rendszer a korábbi rendszeren alapul, de összekapcsolja az éticsiga gyûjtését és a felvásárlás alakulásának adatait. Ezért lehetôvé teszi a csigaállományok változásának nyomon követését és a gyûjtés ennek megfelelô szabályozását. Ezáltal a csigaállományok esetében egy alkalmazkodó gazdálkodási modell alakítható ki, amely megfelel a fent hivatkozott irányelv követelményeinek. A fenti célok érdekében a témáról készült anyagban a következô kérdések kerültek vizsgálatra és értekelésre: – A monitorozás módszerei és céljai (fogalmi meghatározások, figyelembe vehetô módszerek ismertetése, populáció-becslések és populáció-indexek alkalmazása, különös tekintettel a csigafajokra) – A csigaállományok változásának vizsgálatára alkalmazott módszerek és eredmények feldolgozása (metodikai kérdések, a felmérések területi eloszlása és az 1995-2002 közötti tapasztalatok bemutatása, az éticsiga sûrûség-dinamika a vizsgálati területeken) – Az éticsiga monitorozás javasolt modellje (célok, figyelembe vehetô módszerek elônyei és hátrányai, a rendszer kritikus elemei, javasolt kutatások a módszertan pontosítására, költségek becslése).

KUT 2613/1 CT-055 Puky Miklós MTA ÖKBKI Magyar Dunakutató Állomás, Göd Magyarországi Corine területek kétéltû-hüllô ponttérképeinek felülvizsgálata és összesítô jelentésének elkészítése. 2001. 73 p. A Varangy Akciócsoport Egyesület szervezésében széles körû kétéltû – hüllô ponttérképezés indult, amelynek elsôdleges célja az elôzetesen kijelölt Corine területek faunájának felmérése volt. A kutatás nem csak az Élôhely Direktíva függelékeiben szereplô fajokra, hanem valamennyi hazai taxonra kiterjedt. Az adatgyûjtés hármas mintavételi stratégiával folyt. Az adatbázis a lelôhelyet, települést, 10 x 10 UTM kódot, gyûjtési évet és a gyûjtôk nevét tartalmazta. Az elkészült adatbázis nem csak az elôzetesen javasolt Corine területekrôl, hanem az ország további részeirôl is nagyszámú adatot tartalmaz. Az adatok 713 db 10 x 10 UTM négyzetbôl, az ország területének 69,4%-áról származtak. Ezzel az új adatbázis területi kiterjedése a korábban rendelkezésre álló adatbázisnak csaknem kétszerese. Az elkészült adatbázisban 18 kétéltû és 15 hüllôfaj összesen 10 636 adata szerepel. A TVH számára korábban rendelkezésre álló adatbázishoz képest az új adatbázis információtartalma összesen 307,8%-kal nagyobb. A 8164 kétéltû adat 702 db 10 x 10 km-es UTM négyzetbôl, az ország területének 66,7%-áról származott. A 2490 hüllô adat 482 db 10 x 10 UTM négyzetbôl, az ország területének 45,8%-áról származott.

98


99

KUT 2613-2 CT-055 Varangy Akciócsoport Egyesület, Budapest Magyarországi Corine területek kétéltû-hüllô ponttérképének elkészítése és az országos kétéltû hang-monitorozás megszervezése. 2001. 5 p. Magyarországon az EU irányelvei alapján az 1990-es évek közepén jelölték ki a CORINE területeket, amelyek kiemelt, kontinentális szinten fontos természeti értéket ôriznek. Egyre sürgetôbbé válik a területhatárok pontos kijelölése, másrészt az ott élô, kiemelten védendô (Habitat Direktíva II. Függelékében szereplô) fajok elôfordulásának, elterjedési területének felmérése. A hazai kétéltûek és hüllôk veszélyeztetettségét jól érzékelteti, hogy összesen 24 fajuk szerepel a Habitat Direktíva függelékeiben. Kiemelt helyzetben van négy kétéltû (Triturus cristatus, T. dobrogicus, Bombina bombina, B. variegata) és két hüllô (Emys orbicularis, Viperai ursinii) faj, amelyek a II. Függelékben szerepelnek. E céloktól vezérelve megtörtént a hazai herpetofauna adatbázisának összeállítása, amely tartalmazza a pontos gyûjtési/észlelési adatokat, az adatszolgáltatókat, valamint a lelôhely 10 x 10 km-es UTM rácskódját. Az átadott adatbázis két Excel táblázatot tartalmaz, egyikben a kétéltûek (összesen 18 faj) , a másikban a hüllôk (összesen 15 faj) adatsorai találhatók.

KUT 2385 Fehér Zoltán Magyar Természettudományi Múzeum, Állattár Jelentés a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén 2000-ben végzett malako-faunisztikai vizsgálatok eredményérôl. 2000. 10 p. A vizsgálat célja az volt, hogy a Börzsönyben és az Ipoly mentén különbözô biotópokban meghatározzák a puhatestû-fauna összetételét, olyan élôhelyeket keresve, ahol a fauna összetétele információt ad a környezet állapotáról. E adatok birtokában tervezték, hogy kidolgoznak egy olyan monitorozási stratégiát, amely a kijelölt mintavételi pontokon alkalmas arra, hogy a fauna rutinmonitorozásával – kedvezô költség/haszon arány mellett – a környezet állapotát figyelemmel lehessen követni. 21 mintavételi helyet választottak ki. Felhívják a figyelmet arra, hogy pl. a NagyHideg hegyen a sípálya melletti erdô gazdag faunáját veszélyezteti a sípálya biotópokat feldaraboló hatása, a téli-nyári nagy turistaforgalom, hegyi-kerékpározók, síelôk emelkedô száma. A fauna védelme érdekében a további látogatottsági növekedést meg kellene akadályozni. A mobiltelefon társaságok által telepítendô adók építése során a munkagépek a sziklagyepet, a növényzetet és a talajt az alapkôzetig feltépik, így számolni kell azzal, hogy a terület erodálódni fog. Természetvédelmi szempontokból kiemelkedô jelentôségûnek tartják a következô fajokat: Cochlodina cerata, Discus ruderatus, Ena montana, Orcula dolium, Ruthenica filograna, Vestia turgida, Bythinella austriaca, Vertigo substriata, Lehmannia nyctelia, Anisus septemgyratus, Perforatella bidentata, Pisidium psueodsphaerium, Gyraulus rossmaessleri. Ezek elôfordulási jellegérôl adnak áttekintést.


KUT 2787 HP-02-2-024 Uherkovich Ákos Janus Pannonius Múzeum, Pécs A Mecsek hegység és közvetlen környéke malakológiai alapfelmérésének megkezdése. 2003. 48 p. A Mecsek hegység középsô részének malakofaunáját (Puhatestûek: csigák, kagylók) korábban már vizsgálták, az eredmények egy részét publikálták is. A gyûjtött anyagok zöme négy gyûjteményben található, ezekrôl adatbázisok alapján elkészült egy összefoglaló. A vizsgálati terület nagyobb részén most végezték elsô ízben gyûjtéseket, ezeket nagyobb részt feldolgozták és adatbázisba vitték. Összeállítottak két metaadatbázist, egyikük tartalmazza az újonnan vizsgált lelôhelyeket – mintegy 200 van ilyen. Egy másikban táblázatosan összefoglalták a vizsgálati területrôl mind a korábban, mind a jelen vizsgálat során megismert puhatestû fajok jegyzékét. Kiemelkedô érték a Kelet-Mecsekben elôkerült Keleti ajtóscsiga (Pomatias rivulare), amelynek elôfordulási körülményeit alaposabban tanulmányozták. Az eredmények alapján védelmének módjára javaslatot tettek. Más, a hegységben nem gyûjtött fajok is elôkerültek. A védett fajok száma öt.

KUT 2766 HP-02-020 Horvátovich Sándor Baranya Megyei Múzeum, Pécs Védett és ritka bogárfajok (Insecta: Coleoptera) állapotfelmérése a Mecsek és a Villányihegység bükköseiben és szurdokvölgyeiben. 2003. 63 p. Hét dél-dunántúli bükkösben (Villányi-hegység: Átai-hegy, Bissei-bükkös. Mecsek: Égervölgy, Melegmányi-völgy, Jakabhegy, Tubes, Zengô) 24 védett és 38 országosan ritka bogárfaj állapotfelmérését végezték el. Az összesen 62 fajból 22-nek (Carabus nodulosus, Dixus clipeatus, Ampedus quadrisignatus, Dorcatypus tristis, Leistus piceus, Bembidion inustum, B. stephensi, Trechus obtusus, Leptacinus ops, Raphirus dubius, Lasiochara bonnairei, Thoracophorus corticinus, Dyctiopterus aurora, Cantharis longicollis, Xylophilus testaceus, Nematodes filum, Grynocharis oblonga, Dascillus cervinus, Pleganophorus bispinosus, Biphyllus frater, Phytobaenus amabilis, Tetratoma desmaresti) nagyon kicsi az állománya, így ezek a kipusztulás közvetlen közelébe kerültek. Kidolgozták a 62 faj fennmaradása számára fontos kezelési javaslatot. Szakirodalomból és gyûjteményekbôl összeállították a magyarországi bükkösök bogár (Coleoptera) fauunáját (1024 faj). A most kidolgozott – a Dél-Dunántúl bükköseiben élô 62 védett, illetve ritka bogárfaj fennmaradását biztosító – kezelési javaslatot elsôsorban a Mecsek és a Villányi-hegység területén illetékes természetvédelmi hatóság (Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság) hasznosíthatja a jövôben. A javasolt kezelés viszont minden magyarországi bükkösben – akár természetvédelmi terület, akár nem – hasznosítható az ottani ritka és védett bogárfajok állományainak megôrzésében és az ott élô teljes bogár (Coleoptera)fauna fajdiverzitásának fenntartásában, illetve emelésében.

100


101

KUT 2539 CP-0289 Szél Gyôzô Területkezelést megalapozó bogárfaunisztikai vizsgálatok a Tihanyi-félszigeten. 2002. 35 p. + Mell. Ismertetik a tihanyi bogarászati kutatások elôzményeit, az elmúlt 100 évbôl a ritka és védett bogárfajokat, a félszigeten 2000-ben végzett bogarászati kutatások céljait, a faunisztikai vizsgálatok helyszíneit és módszereit, a 2000-ben gyûjtött jellegzetes, védett, ill. ritka fajok jellemzô tulajdonságait. Felsorolják a 2000-ben talált bogarakat lelôhelyenkénti felsorolásban, s javaslatokat tesznek a félsziget kezelési tervéhez. Lelôhelyenkénti felsorolás: Szarkádi dûlô: lucernaföld, vágásterület, Hármas-hegy: erdôszél, kaszáló, gejzírkúp, Gödrös: sziklagyep, Kiserdô-tetô: sziklagyep, bokorerdô, Külsô-tó partja: sásos-füzes, Apáti-tetô: száraz gyep, cserjés, árvalányhajas gyep, száraz gyep rózsabokrokkal, feketefenyves szegélye, száraz gyep, bokorerdô, levendulás: mandulás, levendulás. Szarkádi-dûlô: cseres-tölgyes, Tájvédelmi Kutatóház környéke: cserestölgyes.

KUT 2436 HP-02-072 Nagy Barnabás MTA Növényvédelmi Kutatóintézet Védett és fokozottan védett egyenesszárnyú rovarfajok szerepe, jelentôsége Magyarországon, fô tekintettel nemzeti parkjainkra és védett területeinkre. 2002. 85 p. Elsô ízben készült az ország egész területére kiterjedô felmérés az egyenesszárnyú rovarok (Orthoptera) valamennyi „védett” (26) és „fokozottan védett” (3) fajáról. A felmérésben „törzslapokkal” dolgoztak, ezek az általános információkat követôen tartalmazzák a védett fajok areájának rövid megjelölését, a hazai elôfordulás jellemzését és faunisztikai jelentôségét. A védett fajok száma nemzeti parkonként 4-19 között ingadozik, amely a fajösszetételnek (113 faj) 3,5-16,8%-át jelenti. A legnagyobb a védett fajok szerepe a BNP és a DINP területén. Egyes fajok annak ellenére „érdemelték ki” Magyarországon a természetvédelmi státuszt, hogy bár nagy areájuk Eurázsiára vagy éppen még Afrikára is kiterjed, azonban hazánkban vagy legalábbis a Kárpát-medencében érik el elterjedésük legészakibb/legnyugatibb határát. Sajátos kategóriát képvisel a hazai védett fajok sorában a keleti vándorsáska, amely a korábbi tömeges jelenléte után az utolsó évszázadban csaknem a kipusztulás szélére jutott. Kimutatták, hogy a legtöbb faj elôfordulása nemcsak „foltos”, hanem felettébb kis kiterjedésû – akár 20-50 m2-nyi – élôhelyre is korlátozódhat. A legtöbb rovar rejtôzködô életformája miatt igen nehéz az elôfordulás megállapítása. Néhány fajuk jelenlétére hangadásuk alapján következtettek.


KUT 2467 HP-02-034 Vadkerti Edit Pécsi Tudományegyetem TTK A Dél-Baranyai-dombság Isophya (Orthoptera) faunájának alapállapot felmérése. 2002. 9 p. Az Isophya fajok elsôsorban hegyvidéki területek füves, bokros élôhelyein élnek. A Mecsekben és a Villányi-hegységben négy tarsza-faj található, melyek réteken, erdôkben lévô tisztásokon és erdôszéli bokrokon fordulnak elô. Az e hellyel határos Dél-Baranyai-dombság tarsza faunájának vizsgálata volt a célj. Ezzel kapcsolatban a Dél-Baranyai Dombságban elôforduló tarsza fajok számbavétele, elterjedési viszonyaik és veszélyeztetettségük vizsgálata képezte a munka alapját. Magyarországon hat tarsza (Isophya) faj él (Orthoptera, Phaneropterinae, Barbitistini). Ezek közül kettô fokozottan védett: Isophya costata, I. stysi, három védett: I. brevipennis, I. modesta, I. modestior. Az I. kraussi nem védett. A Mecsek és Villányi hegységben – amely határos a kutatott területtel – négy fajt mutattak eddig ki: I. brevipennis, I. costata, I. modestior, I. modesta. A Baranyai-dombságban az I. costata 15 lokalitásban fordult elô, 6 élôhely típusban. Az I. modestior 2 alkalommal, különbözô élôhely típusokban fordult elô.

KUT 2479 HP-02-003 Vadkerti Edit Pécsei Tudományegyetem TTK A Villányi-hegység és a Mecsek pókfaunisztikai vizsgálata. 2002. 2 p. + Mell. 11 p. A vizsgálatok a címben jelzett két hegy különbözô száraz területeire (karsztbokor-erdô, sziklagyep, pusztafüves lejtôssztyepp) terjedtek ki. Az élôhelyeket Á-NÉR kategóriákba sorolták be. Összesen 1334 egyedet gyûjtöttek, 23 család 101 faját mutattuk ki a területekrôl. A hímek egyedszáma 737, a nôstényeké 196, a juveniliseké pedig 401 volt. A magyarországi 15 védett pókfaj közül négyet mutattak ki kutatásuk során: Atypus affinis, A. muralis, Nemesia pannonica, Eresus cinnaberinus. A Villányi-hegységben és a Mecsekben is 65 fajt mutattak ki, a közös fajok száma 29 (44.62%) volt.

KUT 2788 HP-02-2-025 Uherovich Ákos Janus Pannonius Múzeum, Pécs A Mura-Kerka vízrendszer dél-zalai területének vízi gerinctelen faunája. 2003. 51 p. Célul tûzték ki, hogy egy hosszabb vizsgálat-sorozat részeként újabb adatokat szerezzenek elsôsorban a Kerka alsó szakaszának és a Mura magyarországi szakaszának vízi gerinctelen állatairól.

102


103

Emellett ellenôrzô vizsgálatokat is beütemeztek a vízrendszerhez tartozó Szentgyörgyvölgyi-patak tegzesein. Ezen belül a fokozottan védett Drávai tegzes (Platyphylax freuenfeldi) korábbról ismert élôhelyeinek ellenôrzése és esetleges további elôfordulásainak felkutatása is céljuk volt. 2002 és 2003 nyara között 67 mintát vettek. A begyûjtött mintákban 72 tegzes (Trichoptera) fajt találtak, közülük 8 eddig ismeretlen volt ezen a területen. A fajok száma így 121-re emelkedett. A többi vízi rovar-csoport feldolgozása során 20 kérész, 11 szitakötô, 5 álkérész fajt ismertek meg. A fajok jegyzékét lelôhelyeikkel együtt adták meg. Megállapításaik szerint 3 védett tegzes és 5 védett szitakötô faj él a területen. A védett állatok érdekében a terület vízfolyásait természetes állapotukban kell megtartani, s a szennyezô forrásoktól meg kell óvni.

KUT 2695-1 HP-02-087 Móra Arnold – Csabai Zoltán Debreceni Egyetem Gerinctelen zoológiai felvételezések a Hernád-völgy területén – tegzesek (Trichoptera). 2002. 36 p. A tegzesek rendje az egyik legnagyobb fajszámú és ezáltal az egyik legjelentôsebb vízi gerinctelen állatcsoport. A nagy fajszámnak és a sok szûk tûrôképességû fajnak köszönhetôen a csoport jól felhasználható a vízminôség jellemezésére. Hazánkban 210 faj elôfordulásáról tudunk. Jelen dolgozatban az Aggteleki NP megbízásából a Hernád-völgy területén (22 víztérben) végzett tegzesfaunisztikai felmérés eredményeirôl számoltak be, amely lárvák vizsgálatán alapult. Így lehetôvé vált az egyes fajok pontos elterjedésének megismerése. A kimutatott fajok mindegyike (35) új a terület faunájára, 5 fajt pedig elsô alkalommal mutattak ki a vizsgált területen. Leggyakoribb fajoknak a Hydropsyche modesta, a H. pellucidula/incognita és az Anabolia furcata bizonyult. A vizsgált vízterek közül a következôk tekinthetôk természetvédelmi szempontból kiemelkedôen értékesnek: Bársonyos (Novajidrány), Bélus-patak (Méra), Hernád (Hernádszurdok, Vizsony, Gibárt), Vadász-patak (Alsó-vadász), Vasonca (Halmaj).

KUT 2695-2 HP-02-087 Huber Attila – Csabai Zoltán Debreceni Egyetem Gerinctelen zoológiai felvételezések a Hernád-völgy területén. Szitakötôk (Odonata) , 2002. 26 p. A gyûjtés idôpontjait a szitakötôk fenológiai viszonyai alapján választották ki. A gyûjtés eszköze lárvák esetében 0,2 mm lyukbôségû kotróháló, exuviumok esetében kézi egyelés volt. Az imágókat 1 mm lyukbôségû lepkehálóval fogták meg. A vizsgált területen 2002-ban összesen 30 szitakötôfaj jelenlétét mutatták ki, amelyek közül 12 faj a Zygoptera, 18 faj az Anisoptera alrendbe tartozik. Az irodalmi adatokkal kiegészítve jelenleg 37 faj elôfordulásáról tudnak a Hernád völgyébôl. Ezek közül a terület faunájára újnak a következôk bizonyultak: Coenagrion scitulum, C. ornatum, Ischnura pumilio, Aeshna affinis, A. cyanea, Brachytron pratense, Libellula depressa, L. fulva,


Orthetrum brunneum, O. coerulescens, Sypmetrum pedemondtanum. Elôször került elô a vizsgált területrôl több faj lárvája vagy exuviuma. A folyami szitakötôk mind a négy fajának új lelôhelyeit találták meg. A vizsgált vízterek közül odonatológiai szempontból a Hernád, a Bársonyos és a Bélus-patak bizonyult kiemelkedôen értékesnek.

KUT 2695-3 Gerinctelen zoológiai felvételezések a Hernád-völgy területén – Lepkék (Lepidoptera) és egyenesszárnyú rovarok (Orthoptera). 2003. 7 p. + Mell. A kutatásra kijelölt területek fragmentumok voltak, faunájuk nagy különbözôséget mutatott. Lepkékben leggazdagabb terület a Vizsony melletti terület és a Hernád ártér. Különösen értékes lepkefajok: Maculinea teleius, Lycaena dispar, Diachrysia zosimi. A Méhész-szög (Szikszó) és Vasonca menti (Szentistvánbaksa-Halmaj) gyepek – az ott elôfordul Orthopterák alapján – igen jó állapotúnak mondhatók és feltétlenül védelemre érdemesek. A Poecilimon intermedius pókszöcskefaj Méhész-szögben való elôfordulása igen jelentôs. Természetvédelmi javaslataik: az értékes, kisebb lápréteket (Belegrád meleltt, Nagyrét-szög) sürgôsen meg kellene vásárolni. Minthogy a területen a virág- és pókszöcske fajok és egyes boglárkalepkék legfôbb ellensége a tavaszi tûz, ezért erre figyelemmel kell lenni. Távlatilag egyes helyeken megoldandó a vízrekonstrukció. A területeket táblával kell megjelölni, nehogy véletlenül elôforduljon a „beleszántás”, A láprétek kaszálását szakmailag meg kell tervezni, egy részüket kaszálás nélkül kell hagyni. Keményfás erdôn a vegyszeres növényvédelmet meg kell tiltani, az idôs fák lopását meg kell akadályozni. Sok helyen (árterekben) gondot okoz a Solidago giganteum és Amorpha futicosa.

KUT 2695/4 HP-02-087 Csabai Zoltán – Móra Arnold Debreceni Egyetem Gerinctelen zoológiai felvételezések a Hernád-völgy területén – vízibogarak (Hydradephaga és Hydrophiloidea). 2002. 28 p. A vízibogár-fauna több régió faunaelemeinek keveredésébôl áll össze. Magyarországon vízibogarakból az érintett csoportokból ez idáig 180 fajt ismertek. A Hernád-völgyben és környékén 27 mintavételi helyen, évi négy alkalommal végzett vízibogarakra irányuló faunisztikai vizsgálataik során a területrôl 76 faj elôfordulását sikerült kimutatni, melybôl 74 a Hernád-völgy, 4 a Nemzeti Park faunájára újnak bizonyult. Egy faj, a Helophorus rufipes a magyar faunára nézve is új, minthogy elsô ízben sikerült magyarországi területrôl kimutatni. Természetvédelmi és faunisztikai szempontból is kiemelkedôen értékes fajok a következôk voltak: Haliplus laminatus, Orectochilus obscuratus, Helophorus asperatus, H. liguricus, Cercyon impressus, Laccobius obscuratus, L. simulatrix és L. sinuatus. Az egyes vízterek közül a vízibogarak alapján értékesebbeknek a Béluspatak hernádszentandrási szakasza, a Hernád vizsolyi és gibárti szakasza, a Vasonca halmaji szakasz és a Vizsony-Holt-Hernád bizonyult.

104


105

KUT 2695-5 HP-02-087 Hegyessy Gábor Gerinctelen zoológiai felvételezések a Hernád-völgy területén – Futóbogarak (Coleoptera: Carabidae). 2002. 35 p. Három községre (Alsózsolca, Hernádnémeti, Vizsoly) végezték a vizsgálatokat talajcsapdákkal dolgozva. A 3 település biotópjaiból összesen 626 bogárfajt mutattak ki, közülük számos ritka fajt. Javasolják mindhárom területen a természetvédelmi kezelések fenntartását az élô sokszínû bogárfauna megôrzésére. Kerülni kell a területek gyepjének, nádasának, gyékényesének égetését, az idôs, korhadt fák elszállítását, az ágak összeszedését. Káros gyakorlat a nagytermetû védett csigák rendszeres kereskedelmi célú gyûjtése, mert azok fiatalabb korukban a védett futóbogarak számára táplálékot jelentenek. A szárazságra hajlamos területeken érdemes lenne az egyes mélyedéseket idônként vízzel feltölteni az értékes bogárfajok fennmaradása érdekében.

KUT 2807 CP-0278 Forró László Magyar Természettudományi Múzeum A természeti állapot felmérése idôszakos kisvizekben a rákfauna fajösszetétele és genetikai szerkezete alapján. 2001. 11 p.+ Mell. A vizsgálatok célja az idôszakos vizek abiotikus tulajdonságainak mérése, a rákfauna fajösszetételének és genetikai diverzitásának felmérése, továbbá az említett változatok közötti összefüggések elemzése volt. Az Alföld két nagy régiójában, a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon található idôszakos vizekbôl gyûjtötték a minták többségét, néhány mintát a Dunántúlról vették. Az izoenzim vizsgálatokat négy Cladocera faj populációin végezték. A vizsgált idôszakos vizekbôl 45 rákfajt mutattak ki, amelyek között ritka fajokat is találtak. Négy ágascsápú rákfaj (Daphnia magna, D. atkinsoni, Moina brachiata, M. macrocopa) populációiban végeztek enzimpolimorfizmus vizsgálatokat. A Moina fajokat elsôként kezdték ilyen módon vizsgálni. A populációk változatossága és más genetikai tulajdonságai arra is utalnak, hogy jelentôs genetikai változatosság található még. Ez még inkább hangsúlyozza azt, hogy a biodiverzitás megôrzése szempontjából nem csak egyes, a ritka fajoknak otthont adó helyek védelmére van szükség, hanem minél több idôszakos kisvizet is meg kell ôrizni.

KUT 2523 CP-0261 Knauer József – Knauerné Gellai Mária Az országos védelemre tervezet Tési-fennsík környéke földtani természetvédelmi térképe. 2001. 53 p. + Mell. 59 p.


Az országos védelemre tervezett Tési-fennsík és környéke földtani természetvédelmi térképe két változatban készült el. A munka a területre vonatkozó földtani és geomorfológiai ismeretekkel kapcsolatos szakirodalom összegyûjtésével, értékelésével, terepbejárással kezdôdött. 120 egyedi földtani, részben egyúttal geomorfológiai objektum bizonyult földtani természetvédelmi szempontból értékelendônek. A földtani áttekintéshez a képzôdményeket triász-rendszer, jura rendszer, jura-kréta rendszer, paleocén rendszer, neogén rendszer, kvarter rendszer szerinti besorolásban vizsgálták. A munka során nagy figyelmet fordítottak az értékesnek minôsülô objektumok megközelíthetôségére és hozzáférhetôségére, valamint bemutathatóságára – a szakmai körökön kívüli – érdeklôdôk számára. Ezzel kapcsolatban túra- és tanösvény útvonal javaslatok is születtek. A területen számos védendô földtani alapszelvény van, ezeken kívül az újakra javaslatot tettek. Érdemesnek látszik kezdeményezni egyes feltárások bevonását a hivatalos alapszelvények közé, ilyenek: Vadalmási homokbánya, Aszó-völgyi murvabánya két helye. Célszerû számon tartani azokat a feltárásokat, amelyek földtani tartalmuk és feltártságuk folytán, szakmai vizsgálat után, alapszelvényként szolgálhatnak. A bemutatásra feltétlenül érdemesnek tartott területrészek és feltárások a következôk: A Gaja-patak szakadékos völgye a Kis-Csiga-h. NY-i szegéllyén, a Nagykô sziklatornyai a Csengô-hegy É-i szegélye, A Gaja-patak „nehéz út” jellegû völgyszakasza, a Csepegô-árok, Alsópere, Sötét-Horog-völgy, Tési erdô a Lázi-dûlôtôl É-ra futó szûk, függôleges falu vízmosása, Hétház-pusztai felhagyott kôbánya. Az értékelésben feltételesen javasolt („bemutatásra alkalmas”) objektumok többé-kevésé jó feltártsági állapotban lévô, adott földtani képzôdmény jellegeinek bemutatására minimális beavatkozással vagy a nélkül alkalmas, de nem kiemelkedôen látványos feltárások, amelyekkel abban az esetben érdemes foglalkozni, ha tanösvényt vagy új jelzett turistautat vezetnek be a térségben.

KUT 2633 HT-043 Czajlik Zoltán – Anders Alexandra – Bödöcs András ELTE Régészettudományi Intézet A kunhalmokat, földvárakat veszélyeztetô jelenségek, folyamatok feltárása, módszertani útmutató ezek megelôzésére, mérséklésére, megszüntetésére. 2002. 44 p. A természetvédelem által kunhalomként, ill. földvárként kezelt földlétesítményeket a régészeti kutatás több meghatározott kategóriába sorolja, ezek: kunhalom, tell (lakódomb), kurgán, halomsír, földvár. A természeti erôk pusztító hatásának a vízközeli földépítmények esnek leggyakrabban áldozatul – árvizek vagy partfalomlások formájában. Az antropogén pusztító hatások közül a leggyakoribb a szántóföldi mûvelés terjedése, de rengeteg földvárat tettek tönkre a szôlôültetvények telepítését megelôzô rigolírozással vagy erdészeti utak építésével. A természetes és antropogén hatások gyakran felerôsítik egymást. A megbolygatott sáncba szívesebben költözik be a róka, az árvizek által kimosott tellek oldalában gyakran jelennek meg a kincskeresôk. Alapvetô kérdés az, hogy meg lehet-e védeni egy földvárat vagy halomsírt úgy, hogy csak a természetvédelmi vagy kizárólagosan a régészeti védelmet helyezzük elôtérbe. Nyilvánvaló, hogy a fauna és a flóra vagy a tájképi érték sem ôrizhetô a teljes védelem nélkül, ugyanakkor a szántóföldi mûvelés alatt álló, tehát botanikailag értéktelen tellek vagy földvárak pusztulása régészeti értelemben is hamarosan bekövetkezik. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy általában a régészeti lelôhelyek esetében korlátozni kell a mûvelési mélységet és a földépítmények esetében pedig célszerû lenne a terület teljes kivonása a mûvelés alól. Hegyvidékeken a földépítmények állapota arra utal, hogy a szakszerûen kezelt szálerdôk jelentik a legjobb megoldást. A legelôként használt földi építményeknél a legeltetést természetvédelmi szempontból korlátozni kell. Bizonyos esetekben már nincs

106


107

mód megfelelô kezelésekre, ilyenkor szükségessé válhat a földépítmény rekonstrukciója is. Mindenfajta helyreállítás régészeti szakértést igényel, sôt a legtöbb esetben régészeti feltárást is.

KUT 2632 HT-036 Tóth Csaba Geopont Bt, Budapest Az országos kataszterezés keretében felmért kunhalmok érték szerinti rangsorolása. 2002. 5 p. Mell. A kunhalomfelmérô adatlapok számítógépes feldolgozása 2002 nyarára készült el. A beérkezett adatlapok egy Delphi programnyelven íródott Kunhalmok Nyilvántartási Rendszere 1.0 nevû szoftver segítésével lettek digitális formában rögzítve. Az adatbázis képi információkkal való feltöltése még nem készült el. A halmokról készült fotó és diapozitívek digitalizálását megkezdték. Az adatbázisban 1649 halom adatait rögzítették, ezek 14 megyébôl érkeztek be. Megyénként szétbontva a települések neveivel, a földrajzi koordinátáival és a felmérô személyek neveivel az adatbázisban megtalálható az összes halom listája. Megyei bontásban csak azokat a halmokat tüntették fel, melyek az alábbi szempontok alapján értékesnek tekinthetôk: – a halom test épsége, geomorfológiai érték – tájképi érték – botanikai érték – régészeti érték – kultúrtörténeti érték Az iménti ismérvek alapjában összesen 835 olyan halmot találtak, amelyek rendelkeznek a fenti felsorolt értékek valamelyikével vagy akár többel is. Ezek fokozott védelmének kidolgozását indokoltnak tartják. A felmért halmok 49,36%-a, azaz 814 db halom a fenti kategóriák alapján nem tekinthetô értékesnek. Ezek nagy része a szántóföldi mûvelés miatt lealacsonyodott, szétszántott vagy az emberi bolygatás miatt roncsolt, elhordott halom. Sok esetben a beerdôsítés vagy a spontán beerdôsülés miatt vesztették el eredeti gyepvegetációjukat, valamint tájképi értéküket. A jelentés végén kördiagramokon mutatták be az 1649 halmon elvégzett tematikus osztályozás eredményeit. Ezek az ábrák a halmokat borító vegetációtípusokról, a halomtestek állapotáról, a kunhalom tájképi értékeirôl, a felszíni régészeti letétekrôl és a régészeti feljárások százalékos megoszlásáról adnak tájékoztatást.

KUT 2453 HT-02-84 Tóth Albert Alföldkutatásért Alapítvány, Kisújszállás Az Alföld piramisai. 2002. 96 p. A kunhalmok elnevezése megtévesztô. Ezek döntô többsége a kunok bejövetele elôtt keletkezet. A fémkorszakok népei, a népvándorlási kultúrák a több ezer éves, földbôl készült „piramisokat” hagyományoztak ránk. Ezek lakódombok, sírdombok, ôrhalmok, késôbb határhalmok gyanánt


szerepeltek. Számuk a Kárpát-medencében negyvenezerre becsülhetô. Fôleg a vízjárta síkvidékeken keletkezett belôlük igen sok. Keletkezésük azzal magyarázható, hogy a felszín kis magasságkülönbségei a tájat mozaikszerûen vízmentes hátakra, szigetekre tagolták, amelyeket közvetlenül fertôk, lápok, mocsarak és egyéb vízterek öleltek közre. A kunhalmok az emberiség egyik legôsibb s egyben legbiztonságosabb, számos elônyt nyújtó telephelyévé váltak. A legfontosabb típusai: lakódombok, sírdombok, ôrhalmok, határhalmok. Pusztulásuk történelmi folyamat (sírrablók, kincskeresôk fosztogatásai). A szántóföldi mûvelés terjeszkedése, a mind belterjesebbé váló agrár-környezet csak fokozta a halmok veszélyeztetettségét, gyorsította pusztulásukat. Gyakran tapasztalni a halmok jellegvesztését, megcsonkítását, teljes széthordását. Megóvásuk érdekében hathatósan cselekedni kell. Az 1996. évi LIII. Törvény a természet védelmérôl valamennyi kunhalomnak kiemelt oltalmat biztosít.

KUT 2595 HP-02-008 Veres Márton Berzsenyi Dániel Fôiskola, Szombathely A Tihanyi-félsziget gejzírkúpjai. 2002. 113 p. A munka célja: a félsziget „kúp” térképének elkészítése, a kúpok formakincsének vizsgálata és kialakulásuk modellezése, a kúpok képzôdési környezetének rekonstruálása. Ennek keretében elkészítették a félsziget „gejzírkúp” térképét. A kúpok eloszlása és a kúpok hosszabbik tengelyének irányeloszlása bizonyítja, hogy a forróvíz feltörések a félszigeten É-D-i irányú törések mentén történtek. A kúpok kôzetanyagának eredetében, összetételében, átkristályosodásában területi különbségek mutathatók ki. Így nyugatról keletre csökken a szerves eredetû kôzet mennyisége és valószínûleg az átkristályosodás mértéke is. Kelet irányban csökken a karbonátok aránya és nô a kováé a kúpok anyagában. Összességében a kúpok alsó része melegvizes források túlfolyása, felsô része gejzír szolfatára és fumarola mûködés során jöhetett létre. Bár a kúpokon kialakulásukat követôen lepusztulás ment végbe, néhány helyen a kúpkialakulás vége felé létrejött primér formák részlegesen megmaradtak. A félszigeten a kúpok képzôdése különbözô posztvulkáni mûködési fázisokkal és az ezekhez kapcsolódó jelenségekkel írható el. A kúpok mai alakja utólagosan átalakult. Ez visszavezethetô természetes okokra (pl. fagyaprózódás, omlások), valamint emberi beavatkozásokra.

KUT 2401 ELTE Természetföldrajzi Tanszék Védett természeti értékeket veszélyeztetô talajeróziós és környezetkémiai folyamatok és mérsékelhetôségük felmérése, térinformatikai modellezés az Aggteleki-karszt példáján. 2001. 28 p. A két évre kiterjedô vizsgálat célja az volt, hogy a felszínen valamint a talaj- és málladéktakaróban lejátszódó talaj-genetikai és karsztos beszivárgási folyamatokat a felszíni és a felszín alatt – a karszt beszivárgási zónájában – végbemenô karsztjelenségekkel kapcsolatba hozva az Aggteleki-karszt meghatározott részének állapotváltozásait feltárják. A kutatáshoz számítógépes adatgyûjtô

108


109

állomásokat helyzetek a karsztos vertikum különbözô zónáiba. Így sikerült a karsztos anyagmozgás konkrét számadatokkal leírt folyamatait regisztrálni az 1998-2000 években. Több ezer kismélységû talajfúrás és mintázás alapján digitalizált adatok nagy pontossággal mutatják a karsztfelszínek talajtakarójának vastagsági viszonyait, ill. azok összefüggéseit a felszíni karsztformákkal és domborzattal. A talajdegradációs és környezetkémiai vizsgálatok során a karbonátok és az oldott széndioxid, valamint a vas mozgását tanulmányozták a karszt vertikális szelvényében.

KUT 2611 CT-044 Maucha László Magyar Karszt és Barlangkutató Társulat Lakott területek alatt húzódó, fokozottan védett barlangok vizeinek vizsgálata. 2001. 20 p. + Mell. 28 p. 2001-ben kémiai és bakteriológiai vizsgálatokat végeztek öt barlang (Ferenc-hegyi-, Józsefhegyi-, Mátyás-hegyi-, Pál-völgyi-, Szelmô-helyi-barlang) vizeinek tanulmányozására. A bakteriológiai eredményeket az 1987-1994. évi vizsgálatok adatsoraival hasonlították össze. A barlangi vizek szennyezôdésének négy fô oka van: a beépített védôterületek környékén a csatorna-hálózat csôtörései; az utak sózása; a kertek vegyszeres kezelése; a felszíni vízgyûjtô mélyedések nagyforgalmi közutak környékén való elhelyezkedése. Az eredmények alapján úgy tûnik, hogy a Ferenchegyi, a Mátyás-hegyi, a Pál-völgyi- és a Szemlô-hegyi-barlangban egy-két csepegô helytôl eltekintve a NO3-ion változási trendje növekvô volt, s csak a József-hegyi-barlangban nem növekedett. A 22 fokos baktériumszám változása is ugyanezt a változást mutatta, egyedül a Józsefhegyi-barlangban nem volt folyamatos a baktériumszám csökkenése. A barlangi vizek felszíni védelme érdekében javasolják a védôterületen áthaladó közutak vízelvezetô árkának vízzáró szigetelését. Fontosnak tartják azt is, hogy ki kell jelölni a védôterületekre esô vízgyûjtô mélyedéseket, ahová felszíni lefolyás nagyobb területrôl szállíthat szennyezett vizet. A kertekben fontos lenne felhívni a kerttulajdonosok figyelmét a környezetkímélô mûvelés szorgalmazására. Javasolják bôvíteni a vizsgálandó komponensek körét olyan kémiai mikroszennyezôkkel, (pl. PAH, aromásés illékony szénhidrogének, peszticidek, olaj stb.). amelyek segítségével a térség antropogén hatásait (pl. gépkocsik kipufogó gázainak, szivárgó hajtó- és kenôanyaginak, kommunális szennyvizek, csapadékvizek, öntözés jelenlétét) az eddigieknél pontosabban jelezhetnék

KUT 2769 HP-02-041 Gasztonyi Éva – Horváth János – Kozma István Bükki Nemzeti Park Az Észak-zempléni középkori és XVII.-XVIII. századi bányászati emlékek feltérképezése. 2002. 23 p. A tanulmány célja volt, hogy a telkibányai területre vonatkozó információkat, kutatási és bányászati adatokat összefoglalva tájékoztató anyagként szolgáljon és felhívja a figyelmet a megóvásra, védelemre érdemes objektumokra. E céltól vezérelve vizsgálták a jelentôsebb középkori és XVIII.


század körüli bányászattörténeti vonatkozásokat, az ércföldtani környezetet, a vágatrendszereket, tárókat, aknákat és a hozzájuk tartozó létesítményeket (épületromokat, ércôrlômalmok maradványait, ôrlôköveket stb.). A vágatokban számos denevérfaj telepedett meg, védelmük érdekében a bányák bezárását a barlangoknál bevált, röptetônyílással ellátott vasajtókkal vagy rácsos ajtókkal kellene megoldani. Érdemes lenne kutatótárót, bányamúzeumot, bemutató-tárót kialakítani. Mindezek a kutatásban, ill. oktatásban fontos szerepet játszhatnának. Bemutató területek, tanösvények elsôsorban a Kánya-hegyen, a Veresvízi bánya környékén, a Gyepû-hegyen és a Fehér-hegyen alakíthatók ki.

KUT 2370 CP-0131 Bauer Norbert – Futó János – Kenyeres Zoltán – Murányi Dávid Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc A Cseszneki vár-hegy és környékének természetvédelmi és tájvédelmi célú kutatása. 2001. 62 p. + Mell. A Cseszneki vár-hegy és környezetének földtudományi, botanikai és zoológiai értékeinek feltárására és bemutatására vállalkozotak. A cél az volt, hogy a természeti értékek számbavételét követôen a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság számára javaslatot tegyenek a terület természetvédelmi területté nyilvánítására, valamint egy tanösvény tervezetét adják, amely minél több helyi érdekességet, értéket, látnivalót mutat be az arra járónak, miközben nyomvonalával elkerüli az értékes, veszélyeztetett élôhelyeket, képzôdményeket, megkímélve azokat a turistaforgalom káros hatásaitól. Feldolgozták a Cseszneki vár-hegy és környékének földtani, geomorfológiai értékeit, köztük a Vár-hegy, a Kômosó-hegy és Kômosó-szurdok képzôdményeit, a barlangokat, a karsztjelenségeket. Az igen változatos geomorfológiai sajátosságok következtében a térségben jellemzô mészkôvegetáció feltünôen gazdag, a xeroterm sziklagyepektôl és tölgyesektôl a szubmontán bakonyi bükkösökig , illetve szurdokerôkig számos, sajátos növénytársulás ismerhetô fel. Ezen változatos szerkezetû és megjelenésû növényzet típusai az állatvilág számára sokszínû potenciális élôhelyet jelentenek. Térben mind vertikálisan, mind pedig horizontálisan számos eltérô struktúrájú állatközösség kialakulását eredményezték.

KUT 2459 HT-02-027 Krén Zsuzsa AQUA-ACARE Kft A források értékelése a természetvédelmi törvény alapján – Az ex lege védett források jegyzékének összeállítása. 2003. 18 p. A forrásokat a természet védelmérôl szóló 1966. évi LIII. Tvt. 23.§. (2.) bekezdése nyilvánította országos jelentôségû védett természeti területté. A tvt alapfogalmai szerint tehát maga a forrás védetté nyilvánított földterület. Ahhoz, hogy a védettség a gyakorlatban érvényesíthetô legyen, további jogi lépés szükséges. A törvénybôl adódó kötelezettségek, a területhasználatra vonatkozó kívánalmak teljesülése csak akkor várható el, ha a védett terület tulajdonosa/kezelôje/használója

110


111

tudatában van a védettség tényének. A munka célja a természetvédelmi törvény hatálya által védett források körének meghatározása, ill. a róluk meglévô ismeretek – a jog és a napi gyakorlat számára megfelelô tartalmú – kibôvítése. A munkához a kiindulási alapot a VITUKI Rt által készült „Magyarország forrásainak katasztere” c. gyûjtemény gépi adatállománya jelentette. A források pontos helye (EOV koordináta) helyszíneléssel állapítható meg, amely segítségével a forrást magában foglaló terület helyrajzi száma késôbb beazonosítható. Összesen 3388 db volt a felmérésre javasolt források száma, melynek több mint fele (1735) a Bükki NPI, több mint negyede (739) a Duna-Ipoly NPI területén volt. Jelentôs számban voltak felmérendô források a Balatonfelvidéki (434), a Duna-Dráva NPI (247) és az Aggteleki NPI területén (151). A Fertô-Hanság és az Ôrségi NPI területén 100 db alatti volt a felmérendô források száma. A helyszíni felmérés nem csak arra szolgált, hogy a védett forrásokat azonosítsák, hanem arra is, hogy pontosítani lehessen az érintett források körét. A védett források körének rendszeres módosítási lehetôségét is célszerû megtartani és az erre vonatkozó információkat gyûjteni. Az adatok a természetvédelmi ôrök, természetjárók bevonásával direkt módon is gyarapíthatók.

KUT 2516 CP-0099 Kucsera Mihály Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdômérnöki Kar Természetes vizek állapotváltozásának megfigyelése erdôterületen. 2002. 27 p. + Mell. 19 p. A természetes vízháztartás mennyiségi is minôségi szempontú integrált vizsgálatához és az antropogén hatások kimutatásához kiváló alapot biztosítanak a kisvízgyûjtôkön végzett kísérletek. Jelen vizsgálatok a Sopron melletti Hidegvízvölgy két vízgyûjtôjére terjedtek ki, ezek: a Vadkanárok és a Farkas-árok. A vizsgálatok célja a természetes évszakos periodicitás meghatározása volt. E célt természetes körülmények között gyûjtött adatok feldolgozása és elemzése révén érték el. A megfigyelés tárgya a patakok vízhozam-, hômérséklet-, vezetôképesség- és pH-változásának, valamint a gördített és lebegtetett hordalék szállításának nyomon követése.

KUT 2784 HP-02-2-012 Hegyessy Gábor Herman Ottó Múzeum, Miskolc A Bodrog vízében és árterén található élôlények komplex felmérése. 2003. 22 p. A Bodrog a Tisza egyik jobb parti mellékfolyója, amely hatalmas területrôl gyûjti össze a felszíni vizeket. A magyar szakaszán mintegy 40 kilométeres folyó kapcsolatot tart fenn az ÉszakkeletiKárpátok hegyláncainak élôvilágával. A magyar területeken már teljesen alföldi körülmények között szállítja a vizet, alig néhány kilométernyire a Tiszától. A két folyó közti terület, a Bodrogköz a folyóárterek egyik olyan példája, amilyen már kevés van hazánkban. A két folyó összeömlése feletti terület a Tokaj–Bodrogzug Tájvédelmi Körzet néven már jó ideje törvényes védelmet élvez, s a Bodrog egykori kanyargós holtágait és több helyen ôsi jellegeket, montán elemeket is mutató


sátoraljaújhelyi Long-erdô is védetté vált 1996-tól. Korábban a szitakötôk, bogarak és gerincesek Bodrog-menti faunája volt a legjobban ismert. Célzott kereséssel még további fajok, ill. újabb elôfordulások, populációk után kutattak. A Bodrog mentén elôzetes ismereteik alapján több kiváló, egymástól térben különálló rész kínálkozik, amelyeket a folyó haladása mentén egymással össze lehet hasonlítani. Ezeket rendszeres, évi több alkalommal végzett, egységes vizsgálati módszerekkel kell vizsgálni. Ezt a munkát a térbeli közelségünk miatt elvégezték, a begyûjtött vizsgálati anyagot osztályozása után a megfelelô specialistákhoz juttatták. Képet kaptak az eddigi szakirodalmakban szereplô eredményekrôl, amihez hozzátéve saját vizsgálataik által nyert információit: 2345 élôlényfaj Bodrog árterén tenyészô populációjáról szereztek információkat. Az elért eredmények minden bizonnyal könnyen összehasonlíthatók a Tisza vidékének más tájaival, de a Duna szigetközi szakaszán végbement változások értelmezésére is lehetôség nyílik majd.

KUT 2742-2 HP-02-030-2 Ambrus András – Juhász Péter – Kovács Tibor Balaton-felvidéki NPI A Marcal folyó vízi makroszkopikus gerinctelen faunájának vizsgálata. 2003. 27 p. + 8 p. A Marcal folyón és a Torna-patakon elvégzett faunisztikai felmérésük során összesen 42 makrogerinctelen taxont mutattak ki. Az elôkerült taxonok közül 13 vízi csiga, 7 kagyló, 5 pióca, 2 magasabbrendû rák, 6 szitakötô, 4 kérész, 1 poloska, 1 vízi recésszárnyú és 3 tegzes volt. A Marcalban változatos puhatestû fauna él. Az elôkerült 20 faj között – elsôsorban a lassú áramlásnak köszönhetôen – állóvízi fajok domináltak. A talált csigafajok jelentôs része legelôaprító táplálkozású és emellett detrituszfaló életmódot is folytatnak. A folyóban élô gazdag makrovegetáció kedvezô körülményeket teremt a csigafajok megtelepedéséhez. A kagylófajok közül említést érdemelek az Unio crassus, a ritka hazai elôfordulású Pisidium moitessierianum és a tiszta, áramló vizeket kedvelô Pseudanodonta complanata. A piócák csak kis faj- és egyedszámban találhatók a víztérben. A rákok közül az Asellus aquaticus nagy egyedszámban volt, a dús vízi makro-vegetációnak köszönhetôen. A Marcalból és a Tornából lárválisan 4 kérész taxont és 6 szitakötôfajt mutattak ki. A természetvédelem számára egyik legfontosabb jövôbeni feladat a kommunális és mezôgazdasági szennyvizek bejutásának megakadályozása a folyó vízminôségének javításához.

KUT 2374 Sallai Zoltán NIMFEA Természetvédelmi Egyesület. A Dráva-Mura vízrendszer halfaunisztikai monitorozása. 2001. 15 p. + Mell. A Dráva folyó hazai szakaszának halfaunáját egészen az 1990-es évek elejéig fôként múlt századi, illetve századelejei fajlisták jellemezték. A faunaterületek lecsökkenésének, valamint a vízrendezéseknek tulajdoníthatóan folyóink halfaj-összetétele erôsen átalakult, nem is beszélve a nem kellôen átgondolt idegen halfajok honosításáról. A kutatás a jelenlegi helyzet feltárására, illetve bemutatására vállalkozott, külön kiemelve a természetvédelmi szempontból is kiemelkedô jelentôséggel bíró fajokat. A vizsgálat 1999-novembere és 2000 novembere között folyt. A Dráva

112


113

hazai vízrendszerébôl elôkerült védett halfajok száma 17. Ezek közül kiemelést érdemel a felpillantó küllô drávai elôfordulása, ami a felsô-tiszai és murai elôfordulás mellett a harmadik igazolt lelôhelye a fajnak. Kiemelkedô értéknek tekinthetô a botos kölönte állandó jelenléte a Drávában, mivel az ipolyi alkalmi elôfordulástól eltekintve – hazánkban eddig a Szigetközben tudtunk a faj stabil populációjáról. GUTI hazai halfauna természetvédelmi értékelésére javasolt rendszere alapján meghatározták a Dráva abszolút és relatív természeti értékét. A Dráva halfaunájának magas (110) abszolút természeti értéke tükrözi az elôforduló veszélyeztetett fajok magas számát. A Dráva a magas fajszám és a biológiai sokféleség miatt kiemelkedô természetvédelmi jelentôséggel bír, megôrzése a folyóvízi jelleg fenntartásával valósítható meg.

KUT 2594 HP-02-062 Csabai Zoltán – Móra Arnold – Boda Pál – Müller Zoltán Debreceni Egyetem Ökológiai Tanszék Felsô-Tisza-vidéki holtmedrek állapotfelmérése öt mikroszkopikus vízi gerinctelen csoport alapján. 2003. 113 p. A munka során 32 Felsô-Tisza-vidéki holtmederben végeztek faunisztikai alapállapot felmérést öt vízi gerinctelen állatcsoportra (szitakötôk, vízibogarak, vízi- és vízfelszíni poloskák, árvaszúnyogok, tegzesek) szorítkozva. A víztereket úgy jelölték ki, hogy a lehetô legtöbb típus képviselve legyen. Így közöttük védett, „szentély jellegû” vízterek, természetvédelmi oltalom alatt nem álló holtmedrek egyaránt voltak. A mintavételek során 184 faji (néhány esetben fajpár vagy fajcsoport) szintig azonosított taxon elôfordulását mutatták. Az elôkerült taxonok számszerû megoszlása a következôképpen alakult: szitakötôk 26 faj, vízibogarak 94 taxon, vízi és vízfelszíni poloskák 19 faj, árvaszúnyogok 33 taxon (32 faj + 5 fajcsoport), tegzesek 5 faj. Az elôkerült fajok közül 4 (1 bogár és 3 árvaszúnyog) a magyar faunára új volt, azaz elsôként mutatták ki Magyarországon. További 28 faj a természetvédelem számára értékesnek tekinthetô, ezért elôkerülésük faunisztikai, állatföldrajzi, természetvédelmi, ökológiai szempontból jelentôs eredmény. A megtalált fajok között 5 (4 szitakötô és 1 bogár) Magyarországon védettséget élvez, ill. nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozik. Egyben rámutattak az adott vízterek természetvédelmi vízforgalmi problémáira, a holtmeder állapotát veszélyeztetô hatásokra. Hierarchikus klasszifikációval összevetették a víztereket, s alapvetô különbségeket találtak az eltérô hasznosítású holtmedrek állapota között. Javaslatot tettek a „Szentély jellegû holtmedrek” listájának revíziójára, bôvítésére. A Nagy-morotva (Rakamaz) élôvilága alapján megérdemelné a „szentély” jellegû státuszt. A szentély jellegû Helmecszegi-Holt-Tisza állapota nem kielégítô, ezért természetvédelmi beavatkozások megtétele fontos lenne az értékes élôvilág megmentésére.

KUT 2546 Ponyi Jenô – Herodek Sándor MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet A Balatonba ömlô patakok zoológiai vizsgálata. 2002. 50 p. + Mell. 62 p. A Balatonba ömlô kisvízfolyások közül egyesek árokra emlékeztetô mederben folynak, mások


patakok, csermelyek és erek valamelyik csoportjába sorolhatók. A tóra nézve hatásuk igen nagy, mivel nagy jelentôséggel bírnak a Balaton tápanyagterhelésének, szennyezésének növelésében. E vízfolyások állapotának folyamatos nyomon követésére legkorszerûbb megoldás a zoológiai monitorozás. Ennek az az alapja, hogy a vízi gerinctelen állatok a környezeti változók hatását integrálják, élettani hatékonyságuk, produktivitásuk vagy az életközösségen belüli ökológiai helyzetük indikálja az adott élôhely általános állapotát, ill. állapotváltozását. A zoológiai monitorozás számos elemet tartalmaz, közülük az ún. szerkezeti elemek a legfontosabbak. A változásokat a fajok számának módosulása, valamint a fajpopulációk egyedszámának alakulása mutatja. Az ún. indikátor fajok vizsgálata jól kiegészíti a zoomonitoring vizsgálatokat. Az ilyen vízminôsítôs elônye a kémiaival szemben az, hogy ez hosszabb távú vízminôséget tükröz és a vízi szervezeteket ért szennyezô hatást direkt és integrált módon mutatja. Az Oligochaeta és a vízi Insecta fauna fajai jól indikálták a patakok állóvízi és folyóvízi jellegét. A két állatcsoportból 49 faj került kimutatásra. A faji összetétel változása azt jelezte, hogy az elôzô évihez képest tovább romlott a vízi élôhelyek környezeti állapota. 2002-ban egyes patakokból teljesen vagy részlegesen eltûnt a Gammarus roeseli, mely jelenség nagy valószínûséggel a jelentôs mértékû peszticid szennyezôdésre vezethetô vissza. Az áramló vizekre és patakokra jellemzô viziatka fajok eltûntek vagy visszaszorultak, helyettük az állóvízi, kisebb oxigén igényû fajok szaporodtak el. A patakokból 54 kisrák-fajt mutattak ki. A rákfajok dominancia viszonyai patakonként és évszakonként is eltért, leggyakrabban az Asellus aquaticus dominanciája volt regisztrálható (2002-ben). Az összes állatcsoporttal végzett analízisek eredményei azt mutatják, hogy a vizsgált patakok ökológiai állapota az elmúlt két évben (2000-2002) tovább romlott. Ennek egyik oka a 2002-ben észlelt jelentôs mértékû vízhozam csökkenés, a másik a vízminôséget befolyásoló paraméterek kedvezôtlen irányba való elmozdulása. Egyértelmû, hogy az állatvilág sokkal érzékenyebben reagál a vízfolyásokat ért kisebb szennyezésekre, mint az a kémiai vízminôsítési kategóriákból adódna. Ez bizonyítja a zoomonitorozás fontosságát, ill. felhasználhatóságát.

KUT 2696 HP-02-088 Pellinger Attila et al. Fertô-Hanság NPI A Fertô-tó védett és fokozottan védett természetszerû élôhelyein végzett fenntartó kezelések és rekonstrukciók értékelését megalapozó monitoring 2001. 2001. 216 p. A projekt célja olyan monitoring jellegû kutatások szervezése a NPI védett, természetközeli területein, amelyek elôsegítik a természetvédelmi fenntartó kezelések és rekonstrukciók tervezését és mûködtetését. A kutatómunka során több élôhely-típus és több taxon vizsgálatával átfogó képet igyekeztek alkotni a beavatkozások szükségességérôl és eredményességérôl. A Fertô-tájról részletes jellemzést adtak. Vizsgálták a pókbangó elôfordulását a fertôi szikeseken. Arra a feltételezésre jutottak, hogy a Fertô-melléki pókbangó populáció Burgelandból származik. Vizsgálták a szikes tavak zooplankton állományát (fajösszetételét, fajszámának alakulását), a szikes tavak makrozoobentoszát. A szikes élôhelyek növény- és állatvilágára vonatkozólag beszámolnak a természetvédelmi kezelésekrôl. A zoológiai vizsgálatok során a Carabidae, a Formicoidea és az Isopoda taxonokat mind meghatározták. 3 védett futóbogár fajt (Carabus cancellatus, C. granulatus, C. violaceus) sikerült kimutatni. Beszámoltak a mekszikópusztai elárasztásoknak a fészkelô és vonuló madárállományokra kifejtett hatásairól.

114


115

KUT 2531 CP-0059 Márkus István – Király Géza – Kovács Gyula – Magyar Zsolt Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdômérnöki Kar, Sopron A Fertô tó öblözeteinek hínárállomány-térképezése. 2001. 39 p. + Mell. 25 p. A vízi ökoszisztéma fennmaradása, megôrzése szempontjából kiemelkedôen fontos tényezô a tó vízállás-változásai, a tómeder morfológiája, az áramviszonyok, a feltöltôdés-elnádasodás, a nádas állomány belsô szerkezete és a hínár állományok sorsának alakulása. E részletkérdések összefüggéseinek vizsgálatában jól bevált a GIS-elemzés. Bemutatták a tó botanikai kutatásával, a távérzékelés és más feltárási technikák alkalmazásával kapcsolatos eredményeket. Távérzékelési módszerekkel vizsgálták a submers vízi vegetációt, s a hínárállomány-térképezés eredményeket közölték. A kutatás során digitális alaptérképek, digitális felületmodellek, légi felvételek készültek, ûrfelvételeket szereztek be és terepi adatgyûjtést végeztek. Szoros összefüggést találtak a tómeder feltöltôdése, a hínár állományok térbeli elhelyezkedése és borítási értékei, illetve a tómeder morfológiája és az áramlásviszonyok közt. Az iszapfelszín és az iszapvastagság digitális felületmodellje szoros kapcsolatban volt a hínárosokkal. A síkrajz és az iszapvastagság együttes elemzésébôl is kitûnt, hogy a feliszaposodó tórészek a széltôl védett öblökben, nádszigetek árnyékában, illetve az áramlásvizsgálatok által kimutatott visszaáramlási zónában találhatók. A tavi szukcesszióban a hínárasokat követi az elnádasodás. Ebbôl a szempontból összefüggés van a hínárasok és a nádasok terjedése között. Az elnádasodás alacsony vízállás mellett felgyorsul, magas vízállásnál viszont mérsékelt. A nádasok terjedésének irányát és mértékét befolyásolja a nádas szegély kitettsége, az uralkodó szélirány, a szél által gerjesztett áramlások, a hullámverés és jégzajlás roncsoló hatása. A hínár tömegviszonyait jelentôs mértékben befolyásolják a lebegtetett iszap sûrûsége és a tó vízállás-változásai. A vízben oldott só betöményedik, amely korlátozza a hínár- és algavegetáció gyarapodását. A „kiédesedô” vizekben, a sugárirányú csatornák parthoz közeli szakaszain a hínár akadálytalanul növekszik.

KUT 2670 HP-02-047 Körmendi Sándor et al. Somogy megyei lápos területek vízminôségi és zoológiai vizsgálata. 2002. 95 p. A kutatásokat természetvédelmi szempontból értékes Somogy megyei lápos területeken végezték: Baláta-láptó, Darányi-Nagyberek, Balaton-Nagyberek (Fehérvízi-láp, Ordai-,Zardavári-,Csehi-(OZCS)berek). A vízterek vízminôségének vizsgálata 20 paraméter analízisével a vizsgálati periódus alatt 12 alkalommal történt. Halobitás: A lápok Ca-Mg-HCO3-típusuak (az OZCS-berek Mg-Ca-HCO3típusú, mely megegyezik a Balatonéval). A csapadékszegény idôjárás miatt a vegetációs idô alatt bekövetkezô koncentrálódás ellenére, a vezetôképesség értékek alapján, a legalacsonyabb halobitása a Baláta-láptó (béta-oligohalóbikus) és a Darányi-Nagyberek (béta-alfa-oligohalóbikus) vizének volt. A Balaton melletti lápokban a víz halobitás-foka béta-alfa-oligohalóbikusról oligomezohalóbikusra változott. Trofitás: A primer produkció nem nitrogén és foszfor limitált, vízterek trofitás-foka mezotrófikusról eu-politrófikussá válik a nyári idôszakban, de a pl. az a-klorofill koncentráció ingadozása a Balaton melletti lápokban lényegesen kisebb mértékû. Szaprobitás: A vegetációs idôszak elôrehaladásával a szaprobitás-fok tendenciózusan növekedett, alfa-béta-


mezoszaprobikusról poliszaprobikussá alakult. A vízi gerinctelen fauna vizsgálata során 61 Rotatoria, 35 Cladocera, 18 Copepoda, 5 Ostracoda, 1 Amphipoda, 1 Isopoda taxont határoztunk meg. Nem találtunk Mysida, Anostraca, Notostraca és Conchostraca taxonokat. A meghatározott taxonok általában euriök, kozmopolita, policiklikus fajok, melyeknek több, mint 80%-a metafitikus és bentikus élôhelyeken él. A Baláta-láptó és a Darányi-Nagyberek mintavételi helyein nagymértékû a korábbi vizsgálatokkal összehasonlítva a fajszám csökkenés és új fajok megjelenése. A BalatonNagyberekre vonatkozóan korábbi adatok nem állnak rendelkezésre. Megállapítottuk, hogy hasonló típusú élôhelyeken (nyílt víz, nádas-zsombékos, égeres-füzes) hasonló Rotatoria és Crustacea fauna él, függetlenül a területi és vízminôségi különbségekre. A lápterületek gerinctelen faunájának vizsgálata: A Baláta-láptó és a Fehérvízi-láp nagylepke (Lepidoptera) faunáját 415 taxon alkotja, melyek közül 22 taxon áll különbözô fokozatú védelem alatt. A nagy fajszám és diverzitás differenciáltan tükrözi vissza a környezeti változásokat. E lápok recésszárnyú (Neuroptera) faunája fajkészletében (47 taxon) és dominancia viszonyaiban a puhafa ligeterdôkhöz áll legközelebb. A Shannon-Wiener diverzitás 0,69-1,11 között változott. Kétéltû (Amphibia) és hüllô (Reptilia) fauna vizsgálata: A vizsgált lápokon különleges herpeto-fauna elemet nem sikerült kimutatni. Összesen 9 kétéltû és 5 hüllô faj került elô. A Baláta-láptó mellett erôs keresztes vipera populáció él, de a többi vizsgált lápon nem él e faj. Ornitológiai vizsgálatok: A Darányi-Nagyberek és a Baláta 25,1 ha mintaterületein 34 ill. 29 fészkelô énekesmadár taxon él, melyek összdenzitása 46,4 pár/10ha ill. 38,6 pár/10ha. Természetvédelmi szempontól fontos a Ficedula albicollis nagy gyakorisága. A Darányi-Nagyberek és a Baláta vízimadár közösségét 9 ill. 19 taxon alkotja. Természetvédelmi szempontból fontos, hogy mindkét lápon 10-12 pár Aythya nyroca fészkel. A Porzana parva pedig új a Baláta madárvilágára. Az emlôstani (Mammalia) vizsgálatok eredményei: Az elôkerült 18 fajból a Balátán 10, a Darány-Nagyberekben 13, a Fehérvízi-lápon 14 taxont sikerült megtalálni, melyek közül 9 védett faj. Elvégezték a vidra (Lutra lutra) táplálékanalízisét is.

KUT 2529 CP-0124 Kiss Béla – Lengyel Szabolcs – Müller Zoltán Hortobágyi Nemzeti Park Kovaalgák és vízi makroszkopikus gerinctelenek mennyiségi vizsgálata kiskunsági szikes vízterekben, valamint a Hortobágyi NP szikes víztereinek faunisztikai vizsgálata. 2002. 51 p. Jellemzést adtak a Hortobágyi NPI területén lévô szikes élôhelyek általános jellegérôl, a területen végzett faunisztikai vizsgálatok eredményeirôl. Összeállították a területrôl elôkerült vízi makroszkopikus fajok összesített listáját (egysejtûek, rákok, puhatestûek, piócák, pókok, szitakötôk, ez utóbbin belül az egyenlôszárnyúak és egyenlôtlenszárnyúak -, a vízi és vízfelszíni poloskák). Az alábbi mintaterületeken végezték a gyûjtéseket, melyekrôl részletesen beszámolnak: Bocskorosszik, Fehér-szik, Fekete-szik, Kaján-szik, Kis-Kaján-szik, Nagy-szik, Nagy-vadas, Rádi-tó, Sut-kertiszik, Veres-háti szik, Kenderátó, Halas-fenék, Fecskerét. Említésre méltó, hogy összesen 2 pióca (Hirudinea) és 4 csiga (Gastropda) fajt mutattak ki, A pókok vizsgálata során összesen 22 fajt határoztak meg. A hazai vizes élôhelyek kb. 100 pókfajának 1/5-e került elô és még legalább ennyi faj elôfordulása várható. 14 szitakötôfajt mutattak ki, ami a hazai szitakötô-fauna mintegy 22%-át jelenti. A poloskák együttes vizsgálata során 13 vízi és 7 vízfelszíni fajt találtak a területen. A Kiskunsági NP szikes víztereiben elvégezték a kovaalgák mennyiségi vizsgálatát. A Fehér-székben, Kelemen-székben és Zab-székben élô algák kvalitatív és kvantitatív jellemzôit értékelték. A Zabés Kelemen-szék mind fajkészletét, mind dominanciaviszonyait tekintve egységesebb képet

116


117

mutatott, mint a Fehér-szék. Fontosnak tartják a szikes vízterek kovaalga flórájának monitoring jellegû vizsgálatát, mivel ezzel eddig még nem kutatott témát vethetnének fel, másrészt a kovaalgák kiváló indikátorai a szikes vizek vízminôség-változásának. A Kiskunsági NP területére kiterjedô a makroszkopikus gerinctelenek mennyiségi vizsgálatát is elvégezték. Az errôl kapott eredményeket és azok értékelését ismertetik, bemutatva a szezonális változatosságot, összehasonlítva a zsiókás és nyílt víztereket.

KUT 2381 CP 0056 Szent István Egyetem, Gödöllô Egyes veszélyeztetett halfajok fennmaradási esélyei a Közép-Dunában, a vízminôség, a táplálék ellátottság függvényében 2000. 17 p. Kutatás célja az élôhely jellemzésére, fontosabb paraméterinek mérésére, halfaunisztikai adatgyûjtésre, azok eredményeinek értékelésére és táplálkozásbiológiai relációk irányuló vizsgálatok elvégzése volt, minthogy a védett, veszélyeztetett halfajokkal kapcsolatos vizsgálati eredmények felhasználhatók vízrendezések és rekonstrukciós tervek elkészítésekor. Az üledékminták vizsgálatához az üledéket jól zárható mûanyag flakonba töltötték, az üledékmintákban a részecskeméret eloszlását, a redox potenciált mérték és a szerves-anyag tartalmat meghatározták. A faunisztikai vizsgálathoz egyenáramú, elektromos kutató halászgépet használtak, melyre pulzáló egyenáram, 4-15 A áramerôsség és 20-100 Hz frekvencia volt jellemzô. A legfontosabb testparamétereket a helyszínen mérték, a kormeghatározáshoz pikkelymintát, a menyhalak esetében otolitot használtak. A táplálkozásbiológiai elemzések vizsgálatához a Duna bentonikus mezofauna tagjait egyelôhálóval gyûjtötték a parti övbôl. Mintavételi helyek: Közép-Duna felsô, középsô- és alsó-szakasza. A felsô szakaszon a legnagyobb egyedszámok (csökkenô sorrendben): küsz, paduc, ezüst kárász, bodorka, törpeharca, a középsô szakaszon: küsz, menyhal, kessler géb, sügér, az alsó szakaszon: küsz, dévérkeszeg, kessler géb, ezüst kárász. Megállapították, hogy kifejezetten gyakoribbá, helyenként tömegessé vált a törpe harcsa, az ezüst kárász és kessler géb, s szintén gyakoribbá vált a Dunában a korábban inkább csak a Balatonra jellemzô folyami géb. Ezeknek a jövevény, korábban egyáltalán nem vagy csak szórványos megjelenésû, terjeszkedô halfajoknak a tömegessé válása az élô-hely degradáltságát jelzi. Örvendetes jelenség, hogy a menyhal gyakoribbá vált – új élôhelyeket foglalva el a kôszórásos partszakaszokon. A reofil és a korábbi vizsgálatok során is ritkább elôfordulású halfajok jelenléte tovább csökkent.

KUT 2377 0143/1999 KISS Béla – Lengyel Szabolcs Hortobágyi NPI. Algák és vízi makroszkopikus gerinctelenek mennyiségi vizsgálata kiskunsági szikes vízterekben 2001. 43 p. A vizsgált helyeken a szikes vízterek a vízkémiai paraméterek közül egyedül a pH tekintetében különböztek. A vízi makroszkopikus gerinctelen szervezetek faj- és egyedszáma – a szitakötôk


egyedszáma kivételével – jelentôs szezonális változásokon ment keresztül. A vízipoloskáknak mind a fajszáma, mind az egyedszáma jelentôs szezonális variabilitást mutatott, hasonlóan nagy volt a gerinctelen szervezetek térbeli variabilitása mindhárom vizsgálati víztérben. A fajok száma mindhárom helyen július-augusztus táján érte el a maximumot. Az algák mennyisége változó volt az egyes mintavételi idôpontokban. Jellegzetes szezonális vagy térbeli trendeket nem sikerült megállapítani. A korrelációanalízis eredményei szerint a vizsgált makroszkopikus gerinctelenek a sekélyebb, parthoz közeli víztestekben nagyobb tömegben fordultak elô, mint a mélyebb, parttól távolabbi helyeken. A pH növekedésével nôtt a vízipoloskák egyedszáma, de csökkent a szitakötôk faj- és egyedszáma. A vízipoloskák és a szitakötôk diverzitása nem volt kapcsolatban a mért változókkal, míg a vízibogarak diverzitása a növényzet borításával nôtt.

KUT 2548 G. Tóth László – Herodek Sándor MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet A nyíltvíz és a parti öv gerinctelen állatvilágának kutatása. 2002. 113 p. Új vizsgálati szempontként jelentkezett a víz legfontosabb fizikai és kémiai tulajdonságai (elsôsorban a hômérséklet, a zavarosság, a pH és az oldott oxigén tartalom) és a zooplankton keresztszelvények menti mennyiségi és minôségi vizsgálat igénye, mert nyár közepére a tó északi és déli partok menti sávokban beszûkült a plankton élettere, növelve a litorál arányát. A víz fiziko-kémiai mutatóinak és a metazoa zooplankton szerkezetének alakulását a tó két keresztszelvénye mentén, a nyíltvízi metazoa zooplankton szerkezetének szezonális alakulását a tó hossztengelye mentén vizsgálták. Folytatták a parti-övi és hínáros gerinctelen állatvilág összetételének és mennyiségének monitorozását. Meghatározták a tóból kiveszett tízlábú rákok visszatelepíthetôségének ökológiai feltételeit. Meghatározták a pontusi tanúrák populáció szezonális dinamikáját Tihanynál. Vizsgálták a metazoa zooplankton sûrûség és a fitoplankton biomassza évtizedes változatásait

KUT 2802/1-6 HT-02-062/1-6 Cseppkô-degradációs vizsgálatok. I. II. III. IV. V. VI. kötet. 2004. 215 p. A tanulmány különbözô szerzôk összeállításában, 6 barlangban végzett vizsgálatokról számol be 6 tanulmány formájában. A Baradla-barlangban 6,7 km hosszúságban végezték a felmérést, ahol is 131 helyen összesen 278 visszaoldódási nyomot mutattak ki. Cseppkôpusztulási (degradációs) típusok: szivárgó telítetlen vizek korróziós hatása, szivárgó vizek keveredési korróziója, kondenzvíz korrózió, guano eredetû korrózió, gyökérsavas korrózió, árvízi elöntések korróziós és eróziós hatása. Az egyes megjelenési formák a következôk: csepegési kráter vagy medence, csepegési kút, oldási barázdák, oldási vályúk, ragyás-érdes felület, átlyukadás, rojtosodás, héjas visszaoldódás, kicsorbulás, csepptorzó, szuvasodás, indián fogsor, szövetes visszaoldódás, kagylósodás. A Vass Imre-barlangban a vizsgálat a barlang teljes fôágára terjedt ki. Mind fosszilis, mind recens visszaoldott képzôdményekre figyeltek fel, de ezek csak lokálisan fordultak elô. A barlang zömére nem a visszaoldódott képzôdmények jellemzôek, hanem inkább a fejlôdôek. A Béke-barlangban a degradálódott cseppköveket aktivitásuk szerint négy szintre különítették el: 1. aktív, a pusztulás mértékét tekintve jelentôs, 2.aktív, jelentôs, de kedvezôtlen helyzete vagy csekély vízhozama

118


119

következtében csepegésmérésre ajánlott, 3.aktív, de a pusztulás mértéke miatt jelentéktelen, 4.fosszilis vagy aktivitás nem megállapítható. Ismertetik a cseppkôfajták jellegzetességeit (répacseppkô, nyelves répa, cseppkônyelv stb.), a fôbb degradáció-típusokat. Hasonló vizsgálatokat végeztek a Rákóczi 1.sz. barlangban – 10 helyen összesen 33 visszaoldódási nyomot találva. A Földvári Aladár-barlangban 21 helyen végzett vizsgálataik során 79 visszaoldódási nyomot találtak. A Meteor-barlang recens cseppkô pusztulási jelenségeit, a visszaoldódási folyamatokat vizsgálva bemutatták a visszaoldott képzôdmények elhelyezkedését.

KUT 2702 HT-02-083 Maucha László Magyar Karszt és Barlangkutató Társulat Lakott terület alatti barlangok (Tapolca) vízminôség vizsgálata. 2003. 17 p. + Mell. 35 p. A tapolcai barlangok vizeiben a 90-es évek elején a Plecotus Barlangkutató Csoport által végzett vizsgálatok jelentôs bakteriológiai szennyezôdést tártak fel. Ebben az idôszakban a nyírádi bauxitbányászat vízkiemelése miatt a Kórház- és Tavas-barlangban a vízszint jelentôsen lecsökkent; ez tette lehetôvé a csatornázás hiánya következtében becsorgó szennyvizek több helyen való megfigyelését. A megbízás alapján 2003. elsô félévében 12 ponton megvizsgálták a barlangok és az azok vizeit megcsapoló Malomtavi-forrás vizeinek kémiai és bakteriológiai állapotát. A kémiai vizsgálatok alapján kimutatták, hogy az idôközben történt csatornázás kivitelezése és az eredeti vízszintek visszaállása miatt a vizek ma már ivóvíz minôségûek. A bakteriológiai vizsgálatok alapján viszont három helyen ivóvíznél rosszabb vízminôséget lehetett megállapítani. Ezért javaslatot tettek ezen pontok feletti területek szennyvíz-kezelésének ellenôrzésére és a lokalizált szennyezôforrások megszüntetésére.

KUT 2812 HT-02-061 Forró László – Majoros Gábor Aggteleki NP Barlangi vizes élôhelyek ökológiai állapotfelvétele. 2003. 3 p. Az Abaligeti- és a Baradla-barlang rákfaunáját vizsgálták, különös tekintettel az endemikus fajokra. A különbözô méretû és életmódú rákok megfogása során a mikroszkopikus kisrákok gyûjtésére planktonhálót használtak. A nagyobb testû Amphipoda és Isopoda fajok gyûjtésére jól bevált a csalival felszerelt csapda. A rákfauna vizsgálatán kívül kémiai méréseket is végeztek (pH, elektromos vezetôképesség, oldott oxigéntartalom, vízminták nitrát-, foszfáttartalma). Az abaligeti barlangban annak teljes hosszában tömegesen fogták a csapdák a Gammarus fossarum egyedeit, de vakrákokat nem sikerült kimutatni. Több helyen találtak evezôlábú rákokat (Copepoda). A munka másik részében malakológiai vizsgálatokat végeztek az Abaligeti-, az Aggteleki- és a Béke-barlangban. Nyolc faj héját sikerült kimutatni a Styx hordalékából. Egy új barlangi csiga héja is elôkerült, melynek rendszertanilag távoli rokona a Paladilhia. Megfigyelték, hogy más barlangi állatokkal szembeni a puhatestûek terjedése nagyon korlátozott lehetôségû és megte-


lepedésük esélye még inkább korlátozott. Az Abaligeti-barlangban elôkerült a védett Paladilhia hungarica élô példánya.

KUT 2680 HP-02-011 Csima Péter Módusné Bugyi Ildikó – Horváth Emese Szent István Egyetem Tájvédelmi Tanszék Egyedi tájértékek meghatározásának vizsgálati módszere. 2003. 86 p. A Természet védelmérôl szóló 1996. évi LIII. Törvény meghatározta az egyedi tájértékek kataszterezésével kapcsolatos feladatokat. Az ország 10 NPI-án megkezdôdött a témával kapcsolatos felmérések irányítása és koordinálása. Az 1999-ben kiadott MSZ 20381 szabvány tartalmaz egy listát az egyedi tájértékek típusairól és fajtáiról, valamint egy útmutatót a kataszterezés módszerére vonatkozóban. A tudományos megalapozás hiányában az eddig elkészült települési kataszterekben a tájértékek típusba sorolása és fajtamegnevezése nagyon heterogén, a vizsgálatba bevont jellemzôk esetlegesek és hiányosak. Ebben a megközelítésben céljuk volt az egyedi tájértékek körén belül a „kultúrtörténeti egyedi tájértékek” felmérése során alkalmazható vizsgálati szempontok tudományos kutatással megalapozott meghatározása tájérték fajtánként. Kultúrtörténeti egyedi tájértékek azok a tájelemek, amelyek az ember tájalakító tevékenysége során jöttek létre és valamely közösség számára különleges jelentôségûek. Kutatási eredményeik a következôk voltak: – a kultúrtörténeti egyedi tájértékek típuscsoportjainak, típusainak, fajtáinak illetve változatainak kiegészített listája – vizsgálati szempontok meghatározása 67 egyedi tájérték fajtára vonatkozóan, mely szempontok három csoportba sorolhatók: 1. Jellemzôk vizsgálati szempontjai. 2. Környezet vizsgálati szempontjai, 3. Állapot vizsgálati szempontjai. Típuscsoportok: – Településsel kapcsolatos emlékek típusai (építészeti, vallási stb. emlékek) – Közlekedéssel kapcsolatos emlékek típusai (közúti közlekedési emlékek, vasúti, lóvasúti közlekedési emlékek stb.) – Termeléssel kapcsolatos emlékek típusai (agrártörténeti, ipartörténeti, bányászati, erdôgazdálkodási, vízgazdálkodási stb. emlékek) – Történelmi eseménnyel kapcsolatos emlékek típusai (háborús temetkezési emlékek, hôsi emlékmûvek stb.)

KUT 2830 HT-02-036 Sára János – Plósz Sádnor Plosz Bt Egyedi természeti tájértékek megôrzését elôsegítô módszertan kidolgozása. 2002. 26 p. Módszertan kidolgozása az MSZ 20 381 Természetvédelem, Egyedi tájértékek kataszterezése c. szabvány és alapozó kutatások felhasználásával készült. A Zárójelentés összevontan, egybefûzve

120


121

tárgyalja a kultúrtörténeti, települési és természeti egyedi tájértékeket, kiemelten az indító adatlapban és a Szabványban meghatározott csoportokra. A kutatás megállapítja, hogy az egyedi tájértékek az esetek többségében, kizárólagosan nem különíthetôk el természeti és települési tájértékekre, mert a természeti tájalkotó elemek elválaszthatatlan részt képviselnek. A kutatás ennek megfelelôen a szabványban meghatározott csoportok teljes skáláját dolgozza fel a kitûzött feladatnak megfelelôen. Kataszter készítése: 1. Elôkészítô munkálatok, felmérés, kataszterezés, 2. Hatósági eljárások lehetôsége, 3.Fenntartás, állagmegóvás munkái, 4. Pénzügyi feladatok. Az egyedi tájértékek kataszterének elkészítése során sok olyan információ birtokába lehet jutni, amelyek a védett élôlényekre, növények, állatok élôhelyeire adnak adatot, támpontot. Ezek felvétele az egyedi tájértékek közé vagy mellékletként egy adott terület kataszteréhez fontos adatokat szolgáltat a természetvédelem számára. Megállapítja, indokolja és javaslatot tesz, hogy az egyedi tájértékek kataszterét ne csak a nem védett területekre, hanem a természetvédelem alatt álló területekre is terjesszék ki. A javaslatokban a fentieknek megfelelôen alakítják ki a vonatkozó szabályozórendszereket.

KUT 2839 HT-046 Böszörményi Krisztina – Hoffmann Orsolya – Vaskó Ernô Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Egyedi tájértékek megôrzésének lehetôségei és ebben a természet-tájvédelmi hatóság szerepe. 2002. 43 p. A 2066/2001. (IV.5.) Korm. határozat alapján az egyedi tájértékek kataszter rendszerének kialakítását 2006-ig kell elvégezni. Ennek kapcsán az egyedi tájértékek védelme szempontjából legfontosabb feladatokat és szempontokat tekintik át. Ezek: Az egyedi tájértékek kataszter rendszerének kialakítása 2006-ig. Az egyedi tájértékek felmérésének, nyilvántartásának és kezelésének központi finanszírozása – az egyedi tájértékek megóvása érdekében. A tájértékeket érintô hatósági eljárásokban az illetékes tájvédelmi szakhatóság közremûködése. Az önkormányzatok kötelezése a rendelet megjelentetésére, a tájértékek felmérésének elvégzése, a MSZ 20381 szabvány módosítása, a védett természeti területeken a felmérések a NPI-k feladataiként szerepeltetése, a tájértékek kataszterének a településrendezési tervekbe történô integrálása, a tájértékek felmérésének, minôsítésének és kezelésének szabályozása, a TVH feladatainak ellátása, megyei és országos szinten a feladatok, bejegyzések szükségessége, a tulajdonosok értesítése, a kártalanítás kérdése, a szükséges kezelési feladatok feltüntetése, engedélyezô hatóságok tájékoztatása, szakmai alapelvek megfogalmazása, egyedi tájértékek megjelölése, a hatósági jogkörök gyakorlati alkalmazásának feltétele a kataszter megalkotása, az egyedi tájértékek felmérését és megóvását a NTA-ban is kiemelt helyen kell szerepeltetni. A programban résztvevôk ellátása megfelelô adattal, információval, számítógépes nyilvántartás azonos térinformatikai rendszer részeként az összes igazgatóságon és a KvVM-ben.


KUT 2782/1-2 HT-02-092 Szekeres Anita Balaton-felvidéki Nemzeti Park Egyedi tájértékek felmérésnek folytatása a nemzet park igazgatóságok illetékességi területén. 2003. 66 + 58 p. Elvégezték Lovas és Paloznak községek teljes közigazgatási területére az egyedi tájértékek kataszterezését. A két település egyes részei a Nemzeti Parkhoz tartoznak, ezért a természetvédelmi területek felügyelete mellett különösen fontos volt a táji értékek részletesebb feltárása is. Az egyedi tájértékek felvételezés az MSZ 20381 sz. magyar szabvány elôírásai szerint történt. Az adatfelvételek elsôsorban helyszíneléssel történtek. A projekt keretében 2003. év tavaszán és nyarán történtek a vegetációs idôszakban a felmérések, amelyek segítettek az esetleg eddig még nem kellôen feltérképezett természeti értékek feltárásában, dokumentálásában is. A fellelt egyedi tájértékek megjeleníthetôk a települések rendezési terveiben. Az elkészült kataszter az országos adatbázis részeként az Igazgatóság hatósági tevékenységének megalapozásában is jelentôs segítséget jelent, s megalapozza a két község egyedi tájértékeinek megóvását.

KUT 2668 HT-02-087 Szabó József Debreceni Egyetem Gondolatok az egyedi tájérték-felmérés elméletéhez és gyakorlatához – különös tekintettel az élettelen természeti értékekre. 2003. 29 p. Az útmutató három részbôl áll: 1. Gondolatok a tájérték felvételezés elvi alapjairól. 2. Az élettelen természeti (földtudományi) értékek rendszerezésének elvei, különbözô rendszerek összehasonlítása. 3. Javaslatok és tanácsok a földtudományi, a kultúrtörténeti és az esztétikai tájértékek felvételének gyakorlatához. A földtudományi értékek esetén az útmutató az egyes munkafázisok (elôkészítés, terepi munka, utómunkálatok) részletes elemzését adja. Külön elemzi az anyagok, a folyamatok és a formák felvételének legfontosabb problémáit. Az útmutatót elsôsorban a nem földtudományi képzettségû tájérték felvételezôk használhatják gyakorlati munkájukban, de a geográfus, geológus, stb. felvételezôknek is segítséget nyújt. Az útmutató egyrészt a kataszterezés elvi hátterének megértését, másrészt a felvételezô munkák racionális megszervezését segíti. Különösen fontos lehet a terepmunkák elôkészítô fázisában jelentkezô problémák rendszeres átgondolása szempontjából, és felhívja a figyelmet a különbözô típusú terepi objektumok felvételénél várható nehézségekre.

122


123

KUT 2615 CT-060 Duna-Ipoly Nemzeti Park Egyedi tájértékek kísérleti jellegû kataszterezése a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság mûködési területén. 2002. 2 p. + Mell. A program célja a NP illetékességi területén az egyedi tájértékek MSZ-20381 szabvány szerinti kataszterezése volt. Nyolc településre terjedt ki a vizsgálat: Bernecebaráti, Nagyoroszi, Borsosberény, Diósjenô, Nográd, Dömös, Pilismarót, Pilisszentkereszt. A munka eredményeképpen jelentôsen nôtt az eddig elkészült egyedi tájérték kataszterek aránya. Az elkészült dokumentációk a konkrét katasztereken és az értékelô táblázatokon kívül rövid ismertetést is tartalmaznak a települések történetérôl, mûemlékvédelemrôl, ill. a helyi védelem alatt álló létesítményekrôl.

KUT 2805 HP-02-2-048 Csima Péter – Gergely Attila – Kiss Gábor – Módosné B.Ildikó – Sikabonyi Miklós BKÁE (SZIE) Tájvédelmi és Táj-rehabilitációs Tanszék Tájhasznosítás és értékvédelem Hollókô Világörökség területén és környezetében. 2004. 81 p. Hollókô település és azt körülvevô tájrészlet 1997 óta tájvédelmi körzetként védett. 1987-óta az UNESCRO Világörökségi Területek listáján az emberiség kulturális örökségeként szerepel. Az épületek közvetlen környezetében a falu fogadóterületén megnövekedett látogatóforgalom miatt a településképet kedvezôtlenül megváltoztató folyamatok is megindultak. Az Ófalut és a Várat környezetô tájnak a Világörökséghez szorosan hozzátartozó adottságaira nem fordult kellô figyelem, ezek egy része elhanyagolt, helyenként károsodott. A védelem érdekében javaslatokat hoztak, ezek: Az Ófaluban az épületekhez tartozó kerteket alapvetôen gyepes-gyümölcsös jelleggel kell fenntartani. A közterületeken lévô keskeny zöld sávoknál a településképbe illô megoldás az egynyári virágkiültetés vagy gyepesítés. Az Ófalun kívüli – keleti – fogadóterület jelenlegi állapota nem méltó a Világörökséghez. Az apró részletekre is kiterjedô komplex környezetrendezési terv alapján kell megkezdeni annak átalakítását. Az északi lejtôoldal erdôit kirándulóerdôként, a déli oldalát védôerdôként kell kezelni. Fás legelôként megôrizhetô a Vártól nyugatra lévô, enyhe lejtésû hegyláb. A patakvölgyek környezetei elhanyagoltak. Helyre kell állítani mind a Hollókôi-patak, mind a Vár-kúti-patak medrében lévô kultúrtörténeti emlékeket, egyben meg kell tisztítani a Hollókôi-patak medrét a hulladéktól.

KUT 2747 HP-02-2-011 Szinetár Csaba A Ság hegy élô természeti értékeinek feltárását és megôrzését szolgáló zoológiai és botanikai vizsgálatok. II. 2003. 100 p.


A vizsgálatok célja Ság hegy élô természeti értékei állapotának feltárása. A 2001-es kutatások folytatása, ill. kiterjesztése a Ság hegytôl D-Ny-ra fekvô Gércei tufagyûrû (Nemes-hegy, Púposhegy, Külsô-hegy, Pet-hegy, valamint a Hercseg természtközeli) élôhelyeire. A Ság hegyen a nagylepke faunájának vizsgálata során felfigyeltek a ritkább fajokra mint a sziklagyepekre és a száraz gyepekre jellemzô fajok, a molyhos tölgyfogyasztó fajok. Színesítik ezt a faunát a felszíni sziklakibúvásokhoz kötôdô vagy a sziklákon zuzmófogyasztó fajok. A recésszárnyú (Neuroptera) fauna leggazdagabb volt az északi törmeléklejtô erdôben. A Hercseg-hegy flórájában jelen vannak a természetes élôhelyeket veszélyeztetô özönfajok, mint a Solidago gigantea, Impatiens theoprasti, vagy a felhagyott bányagödrök szemetes földkupacain az Abutilon theoprasti. Mindenütt terjedôben az akác. Ugyanitt végzett orthopoterológiai vizsgálatok során két I. kategóriás faj (Isophya kraussi, Pachytrachis gracilis) jelenlétére figyeltek fel. A pókokra kiterjedô vizsgálatok során négy domináns és hat szubdominás fajból három tipikusan csak a bolygatás mentes zárótársulásokra jellemzô faj. A Ság hegyen fontos a cserjésedés (kökény) visszaszorítása, a taposási hatás korlátozása. A Hercse platójának, valamint a törmeléklejtô erdejének védetté nyilvánítása és az élôhely védelmét biztosító intézkedések meghozatala szintén fontos lenne. Lehetôleg ne történjen gyepfeltörés a lejtôsztyepp körzetében, s a volt bányagödrök szeméttel történô feltöltése tilos !

KUT 2406/Mell. CP-0145 Császár Géza – Mizák József – Barczi Attila – Vona Márton – Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán – Penszka Károly ELTE Az Eperjes-hegy élettelen és élôvilága. 2002. 62 p. A kiadvány dokumentálni kívánja az élô és élettelen világ között fennálló bonyolult kapcsolatokat, különös tekintettel az élôvilágnak az élettelen világtól való függôségére, utalva egyúttal a fordított irányú hatásokra is. Az olaszfalui Eperjes-hegyen lévô erdôk, gyepterületek, cserjések, kopár sziklafelszínek kockáiból felépülô természeti képet vizsgálják. Tanulmányozzák a talajviszonyokat, talaj és növényzet közötti összefüggéseket. Megállapítják, hogy az alapkôzet, a geomorfológia, a talaj és klimatikus adottságok, a közösségszervezôdést meghatározó ökológiai törvényszerûségek, valamint a fentiektôl csak részben független flórafejlôdés belsô törvényszerûségei alakítják ki a növénytakarót, ezen keresztül befolyásolják a fentiekhez hasonló tényezôk mellett az állatvilág összetételét is. A mondanivalót színes, látványos színes képek teszik szemléletessé, így a kirándulásvezetô természetkedvelôk hasznos könyvként forgathatják.

KUT 2658 HP-02-075 Császár Géza et al. ELTE Az Eperjes-hegy élettelen és élôvilága. 2002. 62 p. A könyvformájú kiadvány az Eperjeshegy-hegy geológiai környezetét, földtani felépítését és

124


125

fejlôdéstörténetét, talajviszonyait mutatja be. A területen elôforduló talajtípusok: köves-sziklás váztalaj, rendzina talaj, agyagbemosódásos barna erdôtalaj, lejtôhordalék talaj, antropogén talaj. Értékelték a genetikai talajtérképet, vizsgálták a talaj és növényzet közötti összefüggéseket, talajvédelmi vonatkozásokat. Az élôhely-vizsgálat során a zárt erdôk élôlény-együtteseit, a hegyvidéki fás-legelôket, természetes és mesterséges sziklakibúvásokat, sziklahasadékokat, az árnyas mészkôsziklák, sziklahasadékok, napsütötte sziklák, felhagyott kôvágó gödrök élôvilágát, egykor legeltetett, száraz gyepek típusait és élôlény-együtteseit, a cserjések térhódítását, a kaszálórétek élôvilágát vizsgálták. A könyv jellege révén „Kirándulásvezetô természetkedvelôknek” sorozat indítófüzete lehetne.

KUT 2447 HP-02-044 Szollát György – Böhm Éva Irén Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára Vegetációkutatás a Pilisi-híd hegycsoportban, különös tekintettel a Zajnát-hegyekre. 2002. 50 p. + Mell. A Pilis és a Budai-hegység között elfekvô hegycsoportban a felsôtriász dolomit és dachsteni (triász) mészkô mellett néhol hárshegyi homokkô is a felszínre bukkan. A Zajnát-hegyeket a délkeleti részen dolomit építi föl, másutt a mészkô a jellemzô alapkôzet. A hegycsoport déli részén a sasbércek többnyire oligocén homokos képzôdményekbôl emelkednek ki, az északi részen lösz fedi részlegesen a kôzetet. A táj arculatát jelentôs mértékben befolyásolta az emberi tevékenység. A potenciális erdôterületek helyén levô hajdani irtások nagy része jelenleg is fátlan (vadföld, felhagyott legelô, kaszáló, felhagyott szôlô, gyümölcsös). Rámutattak, hogy az ökológiai katasztrófát jelentô fenyôtelepítés ellenére igen sok értékes, ritka, védett faj marad meg a dolomitsziklagyepek flórájából, sok esetben nem is kis populációnagyságban. A felmérés során feljegyezték a látott fajokat, továbbá számos, érdekesebb részterületen lokálisan teljességre törekvô fajösszeírást végeztek. A vegetáció egységei cönológiai, általában társulás-csoport szintû jelölést kaptak, olyankor azonban Á-NÉR kategóriával, ill. egyéb megnevezéssel illették az egyes állományokat. 9 részterületre bontva (térképen szemléltetve) írták le a flóra- és vegetációkutatás eredményeit. Az eredmények közül kiemelkedik, hogy 79 védett fajt találtak meg, melyek termôhelyeit és becsült állománynagyságát térképen jelölték.

KUT 2376 Bölöni János PANGEA Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület, Vácrátót. A Kab-hegy erdeinek áttekintô leírása és értékelése. 2000. 16 p. A tanulmány a Kab-hegy erdeinek leírását és természetvédelmi szempontú értékelését tartalmazza. A terület nagy kiterjedése miatt nem teljes felmérés készült, hanem adott szempontok szerint vettek mintát az erdôkbôl, lehetôleg a legtöbb erdôtípusból alapadatokat nyerve. Megállapították, hogy a Kab-hegy erdei erôs emberi hatás alatt álltak és állnak, az elmúlt 100 évben és napjainkban is. Tölgyek, bükk, gyertyán és kislevelû hárs alkotja az ember által szabályozott erdôállományt.


Ugyanakkor a hegy, különösen a déli oldala nagy kiterjedésben tartalmaz – elsôsorban fafajösszetételét tekintve – a természeteshez közelálló különféle tölgyeket és tölgyelegyes erdôket. Ezen erdôk kellôen változatosak, akár védetté nyilvánításuk is meggondolást érdemel, fennmaradásuk azonban csak a kezelésük mélyreható, alapos és következetes megváltoztatásával biztosítható. A tanulmány az állapot-felvételi kutatásokhoz részletes élôhelytérképeket tartalmaz.

KUT 2532 CP-0146 Török Júlia ELTE Egysejtû vizsgálatok a Dabas környéki lápvidék különbözô jellegû víztereiben. 2002. 17 p. Célkitûzéseik között szerepelt a protozoon állomány feltárása (különös tekintettel a házas amôbákra), a vizsgált élôhelyek téridô mintázatának megismerése, az élôhelyek jellemzése a protozoon fauna alapján, a terület egysejtû élôvilágának bemutatása – ismeretterjesztési céllal. Mintavételi helyek: (1) nyílt nádas-sásos terület, nagy tömegben keresztes békalencsével; (2) fákkal szegélyezett, félárnyékos, sásos terület, sûrû békalencse takaróval borítva; (3) a láp szélén húzódó csatorna, a vízben az érdes tócsagaz és a süllôhinár dominált, a felszínen kevés békelencsével; (4) rétegvízes betörés a láp szélén; (5) nyílt vízfelület náddal szegélyezett széle, gyakori békanyál elôfordulással. A mintavételi helyek között 500-3000 m távolság volt. A mintavételek fôként a metafitonra és a biotektonra irányultak. A vizsgált 5 mintavételi helyen 8 alkalommal gyûjtött 111 egysejtû taxon közül egy volt új a hazai faunára nézve. Az 5 víztér elkülönült az egysejtûállomány taxonómiai összetétele alapján. A legszegényebb állomány az 1. helyen volt, zömében házas amôbákkal, a leggazdagabb az 5. helyen volt, de ez utóbbi évszakonként erôsen változó összetételt mutatva. A 3. helyen az állomány összetétele már nem a lápi környezetre utalt, hanem a síkvidéki csatornáéra, állóvizekére emlékeztetett. A 4. helyen viszonylag kevesebb taxon fordult elô. A 2. hely testesíti meg a legsajátosabb lápi környezetet, ahol is a fajösszetétel jelentôs évszakos változást nem mutat, ami a viszonylagos stabilitásra utal. A fajösszetételt tekintve a házas amôba fajok között sok Arcella és Centropyxis fordult elô.

KUT 2937 HP-02-2- 042 és 043 Majer József Pécsi Tudományegyetem TTK Szaporcai Ó-Dráva meder faunája felmérése, valamint a Külsô-Hobogy és a Sárga-víz medermorfológiája és feliszaposodásának vizsgálata, valamint a DDNP területén lévô legfontosabb mellék- és holtágak medermorfológiai vizsgálata. 2004. 75 p. Elvégezték az Ó-Dráva Meder faunájának felmérését, valamint a Szilháti-tó, a Belsô-Hobogy, a Belsô-tó és a Sárga-víz medermorfológiai és feliszaposodási vizsgálatát. Emellett botanikai felmérésékeket is végeztek, kiemelve a vizek minôségét veszélyeztetô, tömegesen elôforduló hínárnövényzetet. Továbbá felmérték a Dráva árterén elhelyezkedô holtágak közül: az Adhini,

126

A TERMÉSZETVÉDELEMBEN ALKALMAZHATÓ KÖZGAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSI MÓDSZEREK

127

a Róza-tó, a Támosó, a Vejti és a Piskói mellékágakat, s megszerkesztették ezek mederkeresztszelvényeit. A mérési adataikat összevetették a korábbi leírásokkal (Pálfai munkáival), s kimutatták a korábbi adatoktól való eltéréseket. A mellékágaknál a kifolyásnál és a betorkolásnál 3 dimenziós fenékradarral a fenék domborzati áttekintése is megtörtént, a két part közötti legrövidebb szakaszon vezérkötés kihúzása révén és kétdimenziós radarral méterenként a kemény mederfenék és a lágyfenék felmérését elvégezték. A holtágaknál a sávok kijelölése 3 dimenziós fenékradarral, cirkáló módszerrel történt. A radaros méréshez legalább 50 cm víz kellett.

KUT 2743 HT-02-028 Suta Sándor Bükki Nemzeti Park A Bodrogköz egyedi tájérték felmérése. 2003. 142 p. Összesen 20 Bodrogközi település egyedi tájértékeinek felmérése történt meg az MSZ 20381 szabvány szerint. Az egyedi tájérték adatlapokon a település nevét, az egyedi tájérték típusát, pontos helyszínét, helyrajzi számát, EOV koordinátáját, a tájérték fôbb jellemzôit, állapotának minôsítését, veszélyeztetettségét, a szükséges intézkedéseket tüntették fel.

KUT 2572 HT-009 Bartha Dénes – Börcsök Zoltán – Király Gergely – Gulyás Levente WWF Magyarország Összehasonlító kutatások ártéri ligeterdôkben. 2002. 48 p. A vizsgálatra olyan természetközeli erdôszerkezettel rendelkezô állományokat választottak ki, amelyek a hazai ligeterdôket jó biztonsággal képviselték és rendelkeztek a társulásokra jellemzô elemekkel. A munka célja a puhafás és a keményfás ligeterôk természetvédelmi szempontú vizsgálata volt, irányelveket adva a különbözô állapotú állományok kezeléséhez. Bemutatták a síkvidéki ligeterdôk védelmét érintô szabályozási környezetet (elsôdleges rendeltetés, felújítás fafaja és technológiája, vadgazdálkodás, vízgazdálkodás, telepítés, rendeltetési zónák). Az ártéri erdôk kiemelt természetvédelmi értékeit és nagyfokú veszélyeztetettségét egyaránt igazolták a vizsgálati eredmények. A védelem feladatai többrétegûek, minthogy a természetes fejlôdési folyamatoknak érvényesülniük kell, s azt is figyelembe kell venni, hogy különlegesen érzékeny vizes élôhelyekrôl, a természetes vízbázissal közvetlen érintkezésben lévô területekrôl van szó. Mindemellett az érintett ágazatok érdekeit és a széleskörû társadalmi elvárásokat is figyelembe kell venni. Fontos ezért az ilyen erdôk területnövelése, átgondolt hálózatban végzett telepítése, helyreállítása.


KUT2731 Gyarmathy István Dél-Nyírség Bihari Tájvédelmi Egyesület Ökológiai vizsgálatok az Ecsedi láp és peremvidéke maradvány lápterületein, azok rehabilitációjának és védetté nyilvánításának megalapozása céljából. 2001. 139 p. + 7 p. melléklet A vidékfejlesztés egyik legneuralgikusabb pontja a mezôgazdaság EU csatlakozás után is életképes struktúrájának létrehozása úgy, hogy egyszerre biztosítsuk a mezôgazdaság megfelelô jövedelemtermelését, a vidéki lakosság megtartó képességét és tájainak egyedi jellegzetességeinek, értékeinek védelmét. Az Ecsedi láp mezôgazdasági termelésre kevéssé alkalmas ugyan, de táji-természeti értékekben még ma is bôvelkedik. A tanulmány megvizsgálja az Ecsedi láp részleges visszaállításának esélyeit, s bemutatja ennek a táj egészére kifejtett jótékony hatását. Elsôként a tájátalakulás rövid történetét, majd ismerteti a láp jelenlegi ökológiai állapotát, kezdve az éghajlattól, a földtani viszonyokon, a domborzaton, a talajtani adottságokon át (homokos, szikes, lápos) egészen a terület vízrajzáig és a vízminôségig. A biotikus tényezôket, azaz a flórát és a faunát vizsgálva megállapítják, hogy az Ecsedi láp lecsapolásával egy sok évezredes folyamat eredményeként, természetes úton létrejött komplex élôhely-rendszer tûnt el. Foglalkoznak a térség agrárpotenciáljával, táji adottságaival. Feladatonként megfogalmazzák, hogy a rendezett vízállapotok és vízgazdálkodás megvalósítása, mint alapfeltétel után a rossz talajállapotok hatékony javításával kell eljutni a növények különbözô fenofázisához tartozó optimális igények megközelítéséhez. A térség vízgazdálkodásának elemzése után javaslatot tesznek a láp-rehabilitációra alkalmas területek lehatárolására és az ezzel kapcsolatban elvégzendô aktuális feladatokra a tulajdonviszonyok és mûszaki lehetôségek figyelembevételével. Külön fejezetben elemzi a belvízrendszer fejlôdését, majd a helyreállítandó lápterület természetvédelmi kezelésére a külterjes gazdálkodási lehetôségekre, a biogazdálkodás és az ökoturizmus támogatására tesz javaslatot.

KUT 2457 HP-02-013 Galambos István et al. Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc A Kab-hegy bazalttakaróján található kis tavak és vízállásos helyek összehasonlító botanikai és gerinctelen zoológiai vizsgálata. 2002. 87 p. + Mell. A vizsgált vizes élôhelyeket azok természetessége, szerkezete és vízviszonyai alapján több csoportba sorolták: mesterséges eredetû erdei tavak lebegô hínárnövényzettel (Gellér-tó, Dagonyató, Kis-Veréb-tó); kiszáradt és degradálódott tavak (Nagy-Veréb-tó, Büdös-tó); magassásosok (KisSás-tó, Nagy-Sás-tó); zsombéksásosok (Semlyékes-tó); rekettyefüzes, tôzegmohás fûzlápok (Nagytó; Nyír-tó); kiszáradó láprétek (Szíjjártó-, Szentes-, Rekesztô-rét). Jelentôsek a tôzegmohás fûzlápok (Öcs: Nagy-tó; Nagyvázsony: Nyír-tó). A vizsgált vizes élôhelyeken 13 védett virágos növényfaj és 7 tôzegmoha fordult elô, utóbbi két tóban. A vizsgálatba bevont ízeltlábú csoportok több tagja a Bakonyra új vagy ritka faj. A vizsgálatok során a Kab-hegyrôl 120 poloskafaj jelenlétét mutatták ki, közülük három (Acalypta platycheila, Agramma confusum, Chilacis typhae) a Bakony faunájára nézve új. Mellettük 17 ritka, értékes faj került elô. A vízi poloska és a búvárpoloskák több faja a tó kiszáradásával eltûnt. A sok értékes faj jelenléte alapján érdemes lenne ezeket a területeket

128


129

megôrizni, a kiszáradó lápréteken a kezelést (pl. kaszálást) elvégezni, szükség esetén a vízpótlásról gondoskodni, hogy ne tûnjenek el végleg ezek az értékes élôhelyek. Összesen 137 futóbogár-fajt sikerült kimutatni, mely között 9 védett és további 26 ritka faj fordult elô. Az élôhelyeket több tényezô is veszélyezteti (pl. dagonyázó helyek, sózó helyek jelenléte). A vadállomány, különösen a vaddisznók nagy taposási és túrási kárt okoznak a növényzetben. A száraz idôszak és a tetemes zavarás hatására több élôhelyen dominánssá vált a nagy selyemfutrinka. Ez az állat ruderáliák és mezôgazdasági területek közönséges faja. A tavak környékérôl a pókok közül 16 család 64 faját sikerült kimutatni, így több értékes faj is elôkerült.

KUT 2657 HT-02-044 Kiskunsági NP Kerekegyháza egyedi tájértékei. 2003. 9 p. + Mell. 45 p. Az egyedi tájértékek kategóriájába besorolható tájelemek egyre nagyobb mértékben várnak a településfejlesztés és az intenzív gazdálkodás áldozatává. A nemzeti park igazgatóságok feladata az egyedi tájértékek megállapításai és nyilvántartásba vétele. A természet védelmérôl szóló 1996. évi LIII. Törvény 6.§ (3) bekezdése alapján egyedi tájértéknek minôsül az adott tájra jellemzô természeti érték, képzôdmény, emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elem. Ebben a megközelítésben a település történetérôl, gazdasági életérôl, lakosságáról, területérôl történeti áttekintést adnak. Ismertetik a természeti emlékeket (védett természeti területeket és értékeket), a természetvédelmi oltalom alatt álló területeket, egyedi tájértékek kataszterét. Mindezeket térképek, fényképek és egyedi tájérték adatlapok egészítik ki.

KUT 2771/1 HT-02-031/1 Csorba Péter – Kiss Gábor – Novák Tibor Debreceni Egyetem TTK Debrecen külterületének egyedi tájérték katasztere – természeti értékek. 2000. 125 p A kataszter készítés közben a munkafázisok: a tájérték megnevezése, típusa, pontos helyszín, helyrajzi száma, tulajdonos, kezelô neve, a tájérték fôbb jellemzôinek megadása, a tájérték minôsítése, veszélyeztetettségének leírása, komplex tájvédelmi értékelés 1-tôl 5-ig terjedô minôsítésben, kiemelkedôen értékes egyedi tájérték – értékes egyedi tájérték – , jelentôs egyedi tájérték kategóriák bejelölése, a szükséges intézkedések leírása, adatfelvevô nevének, az adatforrásnak és az adatvétel idôpontjának feltüntetése.


KUT 2771/2 HT-02-031/2 Csima Péter – Csorba Péter – Csôszi Mónika – Kiss Gábor – Milotai Andrea Szent István Egyetem, Budapest – Debreceni Egyetem, Debrecen Debrecen – egyedi tájérték katasztere – külterület. II. Kultúrtörténeti értékek. 2001. 122 p. Debrecen település külterületein lévô egyedi tájértékek felmérésére 2000-ben és 2001-ben került sor. A felmérés célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a település külterületén található értékekre, elôsegítse azok megmaradását, valamint ötleteket adjon a megôrzésükhöz szükséges intézkedésekre. A kataszterbe szakmai mérlegelést követôen a felmért objektumok közül csak azok kerültek, amelyek megítélésük szerint megfelelnek az egyedi tájértékek kritériumainak. A kataszter felépítését az jellemzi, hogy a település egyedi tájértékeit önálló adatlapokon ismerteti, továbbá települési összesítést is tartalmaz. Az egyedi tájértékeket a szabvány rendszerétôl kis mértékben eltérve a következô fô típusokba sorolták be: kulturtörténeti egyedi tájértékek településsel kapcsolatos emlékek, közlekedéssel és szállítással kapcsolatos emlékek, termeléssel kapcsolatos emlékek. A szabvány által megnevezett tájérték típusok közül a kataszterben „esztétikai tájérték” nem szerepel. A kataszterezés módszertani kérdéseit, a kataszter felépítését, a táj- és településtörténetet, táj- és település-szerkezetet, a kataszterezés eredményeit ismertetik. Összesítô listát és összesítô térképet mellékeltek.

KUT 2719 HT-02-037 Mihály Gyôzô Ôrségi NPI Ivánc, Felsômarác, Hegyhátszentmárton községek egyedi tájérték felmérése. 2003. 93 p. A kataszterezés célja az volt, hogy ráirányítsa a figyelmet a vizsgált településeken található értékekre, hozzájáruljon az értékek fennmaradásához és támpontot adjon a megôrzésükhöz szükséges intézkedések meghatározásához. Az egyedi tájértékek felmérésének folytatásában az Ôrségi Nemzeti Park területén három település (Ivánc, Felsômarác, Hegyhátszentmárton), mint az „Ôrség kapuja” táji-, természeti-, kultúrtörténeti jellegzetes települési, egyedi tájértékei kerültek felmérésre. A fenti természetvédelmi védettség alatt nem álló települési belterületeken felvételezésre került fenti kategóriákba tartozó tájérték javaslatok azok egyedisége, sajátosságaik feltárása mellett, a helyi értékek megôrzésének fontosságát és figyelem felkeltést lennének hivatottak szolgálni. A kataszterezést egyedik tájérték adatlapok segítségével végezték, melyeken a következô fontosabb adatok szerepeltek: egyedi tájérték megnevezése, pontos helyszíne, helyrajzi száma, tulajdonos, kezelô neve, a tájérték fôbb jellemzôi, kora, állapotának minôsítése, veszélyeztetettsége, szükséges intézkedések. A külterületek jellegzetes egyedi tájértékei az általános védettség mellett speciális értékeik és sajátosságaik megismerésén keresztül, azok további megôrzését, fenntartásuk, megmaradásuk biztosítását szolgálhatják.

130


131

KUT 2596 HT-02-033 Szent István Egyetem Tájépítészeti Kar Csabacsûd Nagyközség – egyedi tájérték katasztere. 2003. 3 p. + Mell. 40 p. Ismertetést adnak a község történetérôl (kronológiai sorrendben), és az épített és természeti környezet értékeirôl. Ez utóbbin belül ex-lege védett területek a község közigazgatási területén található kúnhalmok. Helyi jelentôségû védett területek: közterek faállományai, Sallai utcai szomorú japánakác fasorok, sportpálya és játszótér faállománya, parkerdô és játszótér faállománya, Úttörôház elôtti kocsányos tölgyfák. A felméréshez egyedi tájérték lapokat használtak, a tájértékek nagy részét fényképen is szemléltetik.

c.) Ökológiai folyosók, hálózatok, NATURA, ESA-területek

KUT 2892 CP-0260 Balaton-Felvidéki Nemzeti Park Az EU Habitát direktívához a Natura 2000 hálózathoz kapcsolódó anyag. 2002. 8 p. Térképen bemutatja javaslatát Zala megyére vonatkozóan a madárvédelmi és az élôhely-védelmi irányelvek figyelembe vételével. Táblázatos formában áttekintést ad az egyes körzetekben elôforduló állatfajokról.

KUT 2684 HP-02-038 Kevey Balázs Pécsi Tudományegyetem Növénytani Tanszék A Körös-vidék keményfás erdeinek összehasonlító-cönológiai felmérése, tekintettel a természetvédelmi célú rekonstrukcióra. 2003. 15 p. + Mell. A Körös-vidék keményfás erdeinek növényvilága oly értékesnek bizonyult, hogy megfelel az EU által meghatározott természetvédelmi normatíváknak, s így e tájegység része lehet a Natura 2000 ökológiai hálózatnak. A cél az értékes maradványerdôk összehasonlító-cönológiai felmérése, flórájukban bekövetkezett változások kimutatása, az e változásokért felelôs tényezôk meghatározása volt. A nemes nyár kultúrákat többnyire tölgy-kôris-szil ligeterdôk helyén hozták létre. Ezeknek a faültetvényeknek az aljnövényzete erôsen elgyomosodott, de jelen vannak az ôsi aljnövényzet elemei is. Faállománycserével könnyen végrehajtható e nemes nyárasok tölgy-kôris-szil ligeterdôvé történô visszaalakítása. Országszerte az akác visszaszorítása megoldhatatlan feladatnak tûnik. A fák meggyûrûzésével, valamint arboricidek alkalmazásával lehetne eredményt elérni (magas


költségek !). A tájidegen zöld juhar visszaszorítására csakis a termést érlelô anyafák teljes kiirtásával lehetne eredményt elérni. Kisebb problémát jelent a fekete dió, melynek spontán terjedésétôl nem kell tartani. Monokultúrái könnyen átalakíthatók tölgy-kôris-szil ligetekké. Az erdôk és a szikes tisztások vízgazdálkodási viszonyait javítani kellene, azaz némileg emelni kell a talajvízszintet. A szikes tisztásokat a legeltetés visszaállításával, valamint a talajvízszint némi megemelésével lehetne megôrizni.

KUT 2569 HP-02-032 Gallé László – Bagi István – Györffy György – Körmöczy László – Margóczi Katalin – Molnár Nóra – Szigetvári Csaba Szegeti Tudományegyetem Ökológiai Tanszék Élôhely-folyósók kutatása a Tisza és mellékfolyói ment. 2002. 92 p. + Mell. 85 p. Vizsgálták a Tisza melléke mint ökológiai folyosó szerepét, az invazív fajok ( állatok, növények) populációinak terjedését, az élôhely- és növénytársulási komplexek feltárása és potenciális folyosó szerepe kérdését a Tisza és mellékfolyói mentén. Ez utóbbin belül a Maros középsô szakaszán, a Makó melletti hullámtéren, a Maros torkolatánál, Vetyeháton végeztek botanikai vizsgálatokat, s az itt kapott adatokat értékelték. A kutatások során bebizonyosodott, hogy (1) a Tisza melléke, elsôsorban hullámtere jelentôs szerepet játszik a virágos növények, bogarak (Coleoptera), kabócák (Auchenorrhyncha), egyenesszárnyúak (Saltatoria), hangyák (Formiocidea), kaszáspókok (Opiliones), csigák (Gastropoda) és madarak (Aves) regionális elterjedésében; (2) a Tisza és mellékfolyói hullámterét alkotó kvázi parallel élôhely-sávok folyosó-funkciója is eltér; (3) az egyes sávok ökoton jellegû határátmenetei transzverzális migrációs barrierekként mûködnek; (4) az invazív fajok populációinak terjedését elsôsorban a tájidegen élôhely-sávok segítik; (5) az invazív fajok populációinak nagy denzitása súlyos hatást gyakorol az eredeti, természetközeli társulásokra; (6) a Tisza melléke nem csak élôhely-folyosó a fogalom szûkebb értelmében, mert sávszerû alakja mellett magterületként és populáció-poolként is mûködik; (7) a Tisza mellékének élôhely-folyosó funkciója nemcsak a fajok, hanem populáció-kollektívumok (pl. közösségek, koalíciók) terjesztésében is megnyilvánul; (8) a hullámtér longitudinális folyosó jellege mellett transzverzális kapcsolatban van a környezô, mentett ártéri területekkel, kölcsönösen befolyásolva egymás biotáját és diverzitási mintázataik fenntartását.

KUT 2640 HP-02-060 Varga Zoltán Debreceni Egyetem TTK A magyar természetvédelem aktuális feladatai a Berni Konvenció, a Natura 2000, a Habitat Directive és az EMERALD, Network (ASCI) tükrében. 2003. 13 p + Mell. Európában a hangyaboglárkák (Maculinea) 5 faja fordul elô. Valamennyi veszélyeztetett, ill. sebezhetô. Szerepelnek az európai nappali lepkék Vörös Könyvében, három fajuk a Habitat Directive Annes II-ben, 2 fajuk pedig az Annex II elôzetesen elfogadott fajai között szerepel.

132


133

Táblázatos formában bemutatják e fajok élôhely-típusait, általános és hazai elterjedését, lárvális tápnövényeit és gazdafajait. Ismertetik a vizsgálati területeket, azok vegetációját és a Maculineapopulációk állapotát, a M.rebeli xerophica populációjának jelölés-visszafogás vizsgálatát Jósvafôn, az élôhely-megôrzési és kezelési tapasztalataikat, javaslataikat. Megállapítják, hogy a nedves réti Maculinea-fajokkal kapcsolban országosan mutatkozik egy súlyos kezelési probléma. Ezeknek a fajoknak az egész fejlôdési ciklusa a rétek hagyományos használatához alkalmazkodva alakult ki. Számukra a nyáron végzett „nagyüzemi” jellegû gépi kaszálás a lehetô legrosszabb kezelés. Emiatt hiányoznak sok, alkalmasnak látszó élôhelyrôl. Mindenütt, ahol a Maculinea-populációk megôrzése a cél (vö. Natura 2000), kompenzációt kell biztosítani a nyári kaszálással kiesô jövedelem pótlására. Ezenkívül a kaszálás nem végezhetô olyan nehéz gépekkel, amelyek a laza talajszerkezetû réteken, különösen a csapadékos nyári idôszakban a talajszerkezet tömörödését és hangyabolyok pusztulását okozhatják. Ezenkívül szükséges a magaskórós szerkezetû szegélystruktúrák kímélete is.

KUT 2450 HP-02-090 Bidló András – Dani Boldizsár – Farkas Lászlóné – Heil Bálint – Kovács Gábor – Kovács Richárd – Varga Zsófia Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron Termôhely-feltárás az Országos Erdôrezervátum-hálózat kiválasztott területein. 2003. 73 p. + Mell. Az erdôrezervátum a természetes vagy természet-közeli állapotú erdei életközösség megóvását, a természetes folyamatok szabad érvényesülését, továbbá kutatások folytatására szolgáló erdôterület. Az erdôrezervátumok alapállapotának rögzítéséhez, az erdôrezervátumokban lezajló folyamatok értelmezéséhez a klimatikus, hidrológiai és talajviszonyok meghatározása alapvetôen fontos. Az egyes erdôrezervátumokban végzett felvételek eredménye két részre osztható. Egyrészt az egyes rezervátumok jellegzetes pontjaiban részletes termôhely-feltárást, másrészt a rezervátumok magterületén egy 50 x 50 m-es háló pontjaiban talajfúrást végeztek. Két erdôrezervátum (Ropoly és Nagy Istrázsa-helyi Rezervátum) termôhelyének megismerését, bemutatását és dokumentálást végezték el. A vizsgálatok a geológiai, éghajlati, talajviszonyok, növényföldrajzi elhelyezés, erdôtársulások sajátosságainak felmérésére irányultak, meghatározták az egyes termôhely-típus változatokat.

KUT 2508 CP-0098 Kevey Balázs Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság A Dávodi Erdôrezervátum vegetációtérképe. 2002. 14 p. + Mell. A Boronkamelléki TK legértékesebb részét képezi a „Dávodi Erdôrezervátum”, melynek vegetációtérképezése volt a feladat. Ennek keretében aktuális és potenciális vegetációtérképet, az aljnövényzetek alapján megállapított erdôtípusok térképét és degradáltsági térképet készítettek.


A növénytakaró természetessége, ill. degradáltsága szerint négy kategóriát különítettek el: 1. természetes területek, 2. mérsékelten degradált területek, 3. közepesen degradált területek, 4. erôsen degradált területek. Ismertetést adtak az erdôrezervátum társulásairól, ezek: hinártársulások, nádasok, magassásosok, fûzlápok, égerlápok, égermocsarak, égerligetek, tölgy-kôris-szil ligetek, gyertyános-tölgyesek, bükkösök, cseres-kocsányos tölgyesek, faültetvények. A területen 23 védett növényfajt azonosítottak, ezeket ismertetik, elterjedésüket térképen is szemléltetve. A védôzóna kezelésénél fontosnak tartják a tájidegen erdeifenyô és akác eltávolítását. Ezt azonban nem ajánlatos egyszerre végezni, hanem folyamatos szálalást kell alkalmazni. A cseres-tölgyesek valódi termôhelyein ma már telepített erdeifenyvesek vannak. E termôhelyeken viszont a csereskocsányos tölgyesesek kialakítását javasolják.

KUT 2683 HP-02-029 Hortobágyi NP A Hortobágyi NPI mûködési területén elhelyezkedô erdôrezervátumok hosszú távú kutatási programjának megalapozása. 2003. 20 p. A kutatás célja a NPI területén elhelyezkedô erdôrezervátumok (Baktai-erdô, Bockereki-erdô, Dédai-erdô, Fényi-erdô) kutatási programjának (monitorozásának) megalapozása, elsô felvételezése volt. A kutatás során az említett erdôrezervátumok magterületein és puffer zónáiban kijelölt tartós kvadrátok cönológiai felvételeit és fontosabb, talajfelszíni gerinctelen állatcsoportjainak (csigák, futóbogarak, pókok) összehasonlító vizsgálatát végezték el. Több esetben is elôfordult, hogy a vizsgált magterületeken és/vagy puffer zónáiban az egyes élôlénycsoportok (lágyszárúak, csigák, futóbogarak, pókok) mintánkénti egyed- és/vagy fajszámai szignifikánsan különböztek egymástól. A Bockereki-erdô magterületén szignifikánsan nagyobb volt a kvadrátonkénti lágyszárú növények fajszáma, mint a puffer zónáiban. Ez azzal magyarázható, hogy a magterület mozaikosabb szerkezetû, mint a puffer zóna. A Fényi-erdô puffer zónájában mintánként szignifikánsan több futóbogár és pók egyedet és fajt gyûjtöttek, mint a magterületen. Összességében megállapítható, hogy három esetben (Baktai-erdô, Bockerei-erdô, Dédai-erdô) nem találtak szignifikáns különbséget a vizsgált élôlénycsoportok mintánkénti egyed- és fajszámában a magterület és a puffer zóna között. Ez azt jelzi, hogy ezekben az erdôkben a magterületen és a puffer zónában hasonló módon gazdálkodhattak az erdôrezervátumok törvényi kihirdetése elôtt és így a magterület és a puffer zóna erdôszerkezet nem különbözik jelentôsen.

KUT 2703 CT-047 Horváth Ferenc – Borhidi Attila (Szerk.) A hazai erdôrezervátum-kutatás célja, stratégiája és módszerei. 2002. 289 p. A KvVM Természetvédelmi Hivatalának tanulmánykötetei 8. sz. sorozatfüzete a következô fejezetekre tagolva vizsgálja a címben felvetett kérdést. – Az erdôrezervátum fogalma – Európai együttmûködés az erdôrezervátum-kutatásban: COST E4

134


135

–

– – –

–

Az erdôrezervátum-program jogi, szervezeti és infrastrukturális keretei (ezen belül a hazai erdôrezervátum-hálózat kijelölésének és fenntartásának természetvédelmi programja, az erdôrezervátumok fenntartásának általános irányelvei, az erdôrezervátum-program koordinálása és szervezeti keretei, a kutatási program infrastrukturális feltételei, az erdôrezervátumokkal kapcsolatos törvények, rendeletek és egyéb jogi eszközök) Az erdôrezervátumok bemutatása az országos erdôállomány adattár alapján Az erdôrezervátumokban folytatandó kutatások általános célkitûzései Az erdôrezervátum-kutatás stratégiája és módszertana (ezen belül a kutatási stratégia ismertetése, az erdôállomány történetére vonatkozó adatok felkutatása, eseményfigyelés, faállomány-szerkezeti, termôhelyi vizsgálatok, növényzet-vizsgálatok, mikológiai, zoológiai vizsgálatok) Az erdôrezervátum-kutatás informatikai alapjai

KUT 2579 HT-02-40 Elek István ISIS Térinformatikai Kft Érzékeny Természeti Területek Programja informatikai rendszerének megalapozása és kísérleti rendszer kidolgozása. 2003. 22 p. A munka célja a térinformatikával támogatott adatbázis kialakítása és kezelése a Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program (NakP) természetvédelmi célja megvalósulásának és a programban résztvevô gazdálkodás ellenôrzésének nyomon követése céljából. A NakP Érzékeny Természeti Területek Programja végrehajtásához fontos egy olyan informatikai rendszer, amely a döntéshozóknak segítséget nyújt a döntéseikben és ellenôrzési munkáikban. A rendszer legfontosabb eredménye, hogy létrehozta azokat az adatstruktúrákat, amelyek a továbbiakban is alapját fogják képezni a rendszernek, továbbá, hogy felépültek térkép-szöveg kapcsolatok. A szoftver funkcióját vizsgálva a nemzeti parkonkénti áttekintést egy meghatározott ikonra klikkeléssel lehet aktivizálni. Így megjelennek egy táblázatban a nemzeti parkok, amelyek közül választva megtekinthetôk az adott NP-ban rendelkezésre álló ÉTT területek. A mintaterület kiválasztását követôen egy harmadik táblázatban a program felkínálja a mintaterülethez tartozó térképeket. A területi áttekintéshez egy meghatározott ikonra klikkelve megjelenik a területi áttekintô modul képernyôje. Itt fontossági sorrendbe állítva láthatók a különbözô ÉTT területek. A mintaterületekhez vektoros térkép is tartozik, amely automatikusan megnyílik a terület kiválasztásakor.

KUT 2740-1 HT-02-048-1 Szilvácsku Zsolt MME Természetvédelmi Tanácsadó Szolgálat Az ÉTT folytatása területi kiterjesztésének vizsgálata az EU jogharmonizációs feladatok tükrében. 2003. 76 p. Az érzékeny természeti területek (ÉTT) jelenlegi hálózatának vizsgálatát végezték el abból a szem-


pontból, hogy az élôvilág- és tájvédelmi kijelölési szempontokat a rendelkezésre álló legfrissebb adatbázisok segítségével felülvizsgálják, amennyiben szükséges a területi kategóriák átminôsítésére javaslatot tegyenek, illetve a vizsgálat eredményeként indokolt területi kiterjesztéseket megalapozzák, valamint hogy összevessék a Natura 2000 területek kiterjedésével és védelmi szerepével. A vizsgálat során át kellett tekinteni azokat az élôvilág- és tájvédelmi szempontokat, amelyek szerepet játszhatnak az ÉTT kijelölés során. Az áttekintés eredményeként született meg a projekt elvi módszertani kerete, amelyben kitértek nem csak a meglévô, hanem a vizsgálatok megalapozottságát erôsítô tervezett, illetve jelenleg készülô adatbázisok szerepére is. A módszertani keretek meghatározását követôen a vizsgálati folyamatban az élôvilág- és tájvédelmi szempontból releváns meglévô legfrissebb adatbázisok segítségével meghatározták a potenciális ÉTT területek hálózatát. Az eredményként megszületett hálózatot összevetették a jelenlegi ÉTT hálózat területeivel, valamint a tervezett Natura 2000 területhálózattal. A jelenlegi ÉTT területek hálózata 39 területénél tartják szükségesnek az élôvilág- és tájvédelmi szempontból történô területbôvítés vizsgálatát. Az ÉTT hálózat kiegészítésére 15 terület kijelölését javasolták. Az 19 ÉTT-n a korábbi kijelölés határainak módosításának részletesebb vizsgálatát tartják szükségesnek. Az ÉTT kategóriáinak átminôsítésére vonatkozóan 19 terület esetében tartják szükségesnek az átminôsítést, illetve annak további vizsgálatait. A Natura 2000 hálózat releváns felszínborítású területei közül 30 tervezett SCI és 13 tervezett SPA területét nem fedi 100%-ban az általuk javasolt területi hálózat.

KUT 2742/1 HP-02-030-1 Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán Coronilla 2002 Bt. – Acrida Bt Marcal-menti területek, mint tervezett Tájvédelmi Körzet és mint kiemelten kezelt Érzékeny Természeti Terület természeti állapotát felmérô, védelmét megalapozó kutatási jelentés. 2003. 100 p. A kutatás helyszínén, a Marcal-medencében az alábbi eredmények születtek: Megtörtént a terület komplex ökológiai állapotának feltárása, a problémák kezelésének lehetôségei vizsgálat alá kerültek. A kiválasztott élô és élettelen objektumokkal kapcsolatos eredmények, ezek különbözô szempontú elemzése lezajlott, mely lehetôséget teremt egy regionális szintû élôhely-minôsítésre is. A tájökológiai jellegû vizsgálatok illetve értékelés a természetvédelmi kezeléshez, a kivitelezhetô rekonstrukció megtervezéséhez biztosít fontos alap- és származtatott adatokat. A vizsgálatok eredményeképpen a jövôben létrejövô kezelési terv adja majd az alapot a területen végrehajtani kívánt munkálatokhoz, illetve az ehhez kapcsolódó hatósági eljárásokhoz, továbbá a területen bevezetésre kerülô, az ÉTT programmal kapcsolatos támogatási rendszer számára. A Marcal-medencei területeken kialakítható, megvalósítható: – A tervezett tájvédelmi körzet. – A természeti területek felmérése során szerzett tapasztalatok alapján ez a komplex, részben wetland-jellegû élôhely értékes növény- és madárvilága megôrizhetô. – A természet védelmérôl szóló 1996. évi LIII. törvény 23. ?-a értelmében a lápok országos jelentôségû védett természeti területnek minôsülnek. Ezek megôrzése is lehetôvé vált.

136


137

d.) Biodiverzitás monitoring, kutatás

KUT 2903 A magyar nemzeti biodiverzitási stratégia és akció program (NBSAP) keretei. 2001. 114 p. A biológiai sokféleség fogalma azon alapszik, hogy minden élô rendszer önmaga reprodukálására képes, genetikai információkat hordozó, változékony egységekbôl épül fel. A biológiai alapegységek minden szintjébôl sokféle létezik, és ezek valamilyen gyakorisággal jellemezhetô komponensei a belôlük felépülô rendszereknek. A biológiai sokféleség szintjei: genetikai sokféleség, faji sokféleség, életközösségek (biocönózisok) sokfélesége. A magyar biodiverzitás stratégia legfontosabb célkitûzései: védett területek állapotának megôrzése és javítása, a biodiverzitás megôrzése és fejlesztése a természetvédelmi területeken kívül, az ex-situ védelem megerôsítése, a biodiverzitás és komponenseinek fenntartható használata és a fenntartható használathoz szükséges eszközrendszer kialakítása, a biodiverzités és a természeti környezet megôrzéséhez, gazdagításához szükséges társadalmi tudatosság fejlesztés (oktatás, képzés, ismeretterjesztés), a genetikai források hasznosításából származó javak igazságos elosztása, a biológiai sokféleség szempontjainak integrálása az egyes szektorokba (ágazati szektorok). Ez utóbbin belül a kulcsfontosságú ágazati stratégiák: bányászat, erdôgazdálkodás, halgazdálkodás, halászat, horgászat, mezôgazdaság, területfejlesztés és turizmus, területhasználat, vadászat, vízgazdálkodás, molekuláris biológiai módszerek.

KUT 2870 Gallé László et al. Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszék Élôhely-hálózatok szerepe a biodiverzitás megôrzésében és fenntartásuk lehetôségei az Alföldön. 2001. 131 p. Abból az alapelvbôl indultak ki, hogy természetvédelmi szempontból nem csak és nem is elsôsorban a nagy diverzitás a jó diverzitás, hanem az a közösségi összetétel (diverzitási mintázat), amely az eredeti, természetközeli állapotokat tükrözi. Munkájukban a biodiverzitást szûkebb értelmezésében vizsgálva az életközösségek faji minôsítésû populációk szerinti diverzitást tanulmányozták. Ennek során vizsgálták az élôhelyek természetes izoláltságának hatását az életközösségek paramétereire, különös tekintettel diverzitásukra, az antropogén izoláció fajkészletre és diverzitásra gyakorolt hatását, a magterületek és a közvetítô élôhelyek komplexumainak szerepét adott élôhely-típusok életközösségeik fenntartásában és a folyosók megszakítottságának hatását. Az élôhely-hálózatok optimális kialakítására és kezelésére természetvédelmi javaslatokat fogalmaztak meg. 3 nagy témakört öleltek fel a vizsgálatok: 1. Dél-kiskunsági gyepfragmentumok szerepe a vegetáció és állatközösségek regionális diverzitásának megôrzésében (gyepfoltok vegetációja, láprétek, sztyepprétek jellemzése cönológiai felvételek alapján, stb.) 2. Természetes löszgyep-foltok kapcsolatai (flóra, növény-cönológiai vizsgálatok, ízeltlábú fajegyüttesek vizsgálata (Auchenorrhyncha), természetvédelmi vonatkozások stb.) 3. Hullámtéri és mentett ártéri ökológiai folyosók, potenciálisan magterületként, „lépegetô követként” vagy rehabilitációs területként funkcionáló természetközeli élôhely-foltok szerepe,


és helyreállításuk lehetôségeinek összehasonlító vizsgálata a Tisza és mellékfolyói mentén (Maros projekt eredmények, botanikai eredmények, állatközösségek struktúrája, természetvédelmi következtetések, Orthoptera közösségek szervezôdése izolált élôhelyeken, izolált és nem izolált élôhelyek rovarközösségeinek szervezôdése).

KUT 2517 CP-0135 Varga Zoltán – Rácz István – Szabó Sándor – Sipos Julianna Debreceni Egyetem TTK Pannon és hûvös-kontintentális erdôssztyepp-cserjések életközösségei: szerkezet, faji összetétel (flóra, Invertebrata fauna), megôrzési lehetôségek. 2002. 20 p. A vizsgálat célja az volt, hogy egyrészt hozzájáruljanak a címben jelzett társulások biológiai sokféleségének pontosabb leírásához, másrészt, hogy módszereket találjanak arra, hogyan ôrizhetôk meg a különösen érzékeny, sávszerû ökoton-társulások és életföldrajzi szempontból kiemelkedô jelentôségû növény- és rovarfajok. Vizsgálati helyszínek: 1. Gyöngyvesszôs sziklacserjés (Bükki NP, a Bélkô megmaradt szikla „pikkelye” és az Aggteleki NP, Nagyoldal), 2. Mogyorócserjés (Bükki NP, Nagymezô DK-i pereme a bekerített területen belül, Aggteleki NP, Haragistya), 3. Csepleszmeggy-törpecserjés (Aggteleki NP Jósvafô, Szôlôhegy – befüvesedett régi szôlôteraszok, ugyanitt a melegkedvelô tölgyes szegélye), 4. Törpemandula-cserjés (Tokaj-Bodrogzugi TK területén a Tokaji Kopasz-hegy és Bodrogkeresztúr, Vár hegy). A természetközeli erdôssztyepp-cserjések mindig átmeneti jellegû termôhelyen alakulnak ki. A sarjtelepes életforma nagy aránya jelzi, hogy ez az ecoton egyúttal dinamikus küzdelmi övezet. Megôrzésük akkor lehetséges, ha ez a fluktáció, dinamikus egyensúly körüli helyzet fennmarad. Ehhez az szükséges, hogy ne történjék olyan beavatkozás, amely a domináns fajok közötti kompetíciós viszonyokat lényeges mértékben megváltoztatja. Ilyen mindenekelôtt a tûz. Amennyiben a gyep kezeléséhez szükséges az idônkénti kaszálás, akkor ennek viszonylag késôi idôszakban kell történnie, lehetôleg sávosan vagy mozaikosan, éves beosztásban, a magaskórós és törpecserjés jellegû részeket kihagyva vagy csak ritkábban kaszálva. Amennyiben az erdôssztyepp-cserjés területeken tájidegen fafaj (bálványfa, akác, fenyô) terjedése észlelhetô, ez azonnal beavatkozást igényel. Ugyancsak indokolt lehet a beavatkozás, ha pionír jellegû nyír- rezgônyár vagy gyertyánsarjak terjedése tapasztalható. Ezek ugyanis a fény-árnyék viszonyok radikális megváltoztatás révén, ill. avarjuk felhalmozódása révén is igen gyorsan, kedvezôtlen irányba tolhatják el a kompetíciós viszonyokat.

KUT 2786 HP-02-2-023 Börcsök Zoltán Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron Dunántúli mezei szilek morfológiai változatosságának térképezése, szilherbárium létrehozása. 2003. 25 p. + Mell. 23 p. A szilek kutatását a holland szilfavész ma is tartó pusztítása teszi fontossá. A korábban gyakori fafaj az erdészeti kezelések és a betegség hatására nagyon megritkult, s a még megmaradt nagy

138


139

fák védelmet érdemelnek. Mintegy 230 faegyedrôl gyûjtött leveleket vizsgálták meg Richens útmutatása szerint. Eredményeik alapján a dunántúli mezei szileknek két csoportja kezd kibontakozni, de véleményük szerint további vizsgálatok szükségesek. Javasolják a mikromorfológiai bélyegek közül a különbözô szôrtípusok elhelyezkedésének és sûrûségének vizsgálatát. A vizsgált egyedekrôl nagyobb hajtásokat is gyûjtöttek, és létrehoztak egy herbáriumot a hazai szilekbôl. A projekt melléktermékeként fejleszteni kezdtek egy levélmérô programot, mely a jövôben egyszerûsítheti az ilyen jellegû vizsgálatokat.

KUT 2588 HP-02-016 Kertész Miklós MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót A növényzet produkciójának és diverzitásának tájszintû felmérése a KNP orgoványágasegyházi területén. 2003. 19 + Mell. A vizsgálatnak hármas célja volt: 1. A hosszú távú ökológiai kutatások megalapozása a 3 x 3 km-es reprezentatív mintaterületen vegetáció-, biomassza- és levélfelület-index térképezéssel. 2. Nemzetközi együttmûködésben részvétel a biomassza- és levélfelület-index-adatok szolgáltatásával. 3. Térképezéssel hozzájárulás a természetvédelmi kezelés megalapozásához. A térképezési munka során rögzítették a mintaterület határait, majd geokódolt légi felvétel és elôzetes durva termôhely-térkép felhasználásával többszöri terepbejáráson alapuló részletes vegetáció- és földhasználati térképezést végeztek. A vegetációs és földhasználati térképen több mint 800 foltot 28 kategóriába soroltak: nyílt homokpusztagyep, zárt homokpusztagyep, nyáras, leégett nyárasborókás, rét, nádas mocsárrét, nedves rét, nádas mocsár, füzes, sziki sztyepprét, telepített nyáras, telepített feketefenyves, leégett telepített feketefenyves, akácos, bálványfás bozót, nyílt homok, gyümölcsös, szôlô, felhagyott területen száraz gyep és akácos, felhagyott területen gyep és száraz legelô, felhagyott terület selyemkóróval, vagy tanyahely, parlag, tarló, ruderális gyom, szántó (búza vagy rozs), kukoricás, kapás kultúra, lucernás. Ezt a térképet használták a biomassza- és levélfelület-index kartogramjai alaptérképül. A 28 növényzeti és földhasználati kategóriát természetvédelmi, ill. tájszintû biodiverzitásban betöltött szerepe szerint jellemezték. A vizsgálati eredmények a jövôben terepkísérletek, produkciómodellezés, ill. egyéb hosszú távú vizsgálatok alapjául fog szolgálni, részben már megindult projektek keretében.

KUT 2724 Nyilas István Debreceni Egyetem TTK A táj változásának monitorozása. 2000. 28 p. A tájmozaikok hasonló térbeli mintázatokat mutatnak világszerte, ugyanakkor kevés az információ arról, hogy ezeknek a változásoknak milyen hatásai vannak a biodiverzitásra. Jelen munkában az erdôs tájmozaikokat, habitatokat vizsgálták a legkevésbé zavart színttôl a teljesen lepusztított erdôkig 3 lépcsôben. Színhely: újszentmargitai Tilos-erdô. A változásokat a talajban és a talajon élô futóbogár-faunában elemezték. A Tilos-erdôben vizsgált három tájmozaik: 1. természtközeli,


zavartalan mozaik (C habitat), 2. az emberi erdôirtás következtében kialakított nyílt, fátlan puszta , ami az ember által jelentôsen megváltozott (J habitat), 3.újratleepített erdôrészlet, amely közepesen zavart élôhelynek tekinthetô (I habitat). A vizsgált terület éghajlata a szemihumidszemiarad, szubkontinentális erdôssztyepp klíma övezetébe tartozik. Vizsgált élôhelyek jellemzése: C habitat: erdôssztyepp-erdô (Festuca pseudovinae – Quercetum roboris), J habitat: füves szikespuszta (Achilleo-Festucetum pseudovinae), I habitat: kultúrerdô. Rámutattak arra, hogy az erdôirtás következtében kialakult szikes puszta még fejlôdésének csak kezdeti szakaszában van. Ezt mutatják viszonylag kedvezô talajtani paraméterei, a futóbogarak vonatkozásában az átöröklött euritóp fajok magas aránya. A futóbogár fauna jó indikátornak bizonyult egy adott helyre, jól mutatva a környezeti változásokat is. A szikesedés folyamata során irreverzibilis változásokat szenved el a talaj és a késôbbiekben egyre kevésbé alakítható vissza a korábbi, eredeti „természetes” élôhely. A javasolt rekonstrukciót az ártér irányába kellene folytatni, s célszerû lenne természetvédelmi erdôtelepítéseket is végezni. Az így telepített erdôk fékeznék az erôsödô szikesedést, javítanák a mezoklímát, a diverzitás utánpótlásához is hozzájárulnának.

KUT 2804/1 KI-03-08/1 Horváth Ferenc – László Ildikó – Révész András – Papp Orsoly MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete Az élôhely-térképek felülvizsgálata és értékelése. 2004. 6 p. + Mell. A Nemzeti Biodiverzitás-Monitorozó Rendszer (NBmR) mintavételezésének felülvizsgálata élôhelyek, vegetáció, növényfajok, makroszkopikus gerinctelenek és halak c. feladat keretében „az élôhelymozaikok tájléptékû monitorozása” témán belül 123 db 5x5 km-es mintaterület kijelölését tervezték. A tervezett mintavételt három célkitûzés vezérelte: 1. természetvédelmi szempontból kiemelten fontos területek reprezentációja és trendmonitorozása, 2. regionális veszélyeztetô tényezôk következményeként a feltételezetten várható gyors tájhasználati átrendezôdések detektálása és követése, 3. az aktuális élôhelyek országos áttekintésû általános táji reprezentációja és trendmonitorozása. Az élôhely-térképezés eredményeként térképek és táji dokumentációk születtek, melyek országos jelentôsége és stratégiai értéke egyre nagyobb lesz. Ezért is fontos az élôhely-térképezés folytatása, digitális és módszertani továbbfejlesztése. A térképezés eredményeinek központi átvételét, nyilvántartását és az ellenôrzés, visszajelzés stb. rendjét következetesen be kell tartani. A módszertantól való eltérést tapasztalni a természetességi-degradáltsági becslés gyakori elhagyásakor.

KUT 2804/2 KI-03-08/2 Botta-Dukát Zoltán MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete Az NBmR négy éves adatsorának felülvizsgálata. 2. Növénytársulások. 2004. 20 p. A Nemzeti Biodiverzitás-Monitorozó Rendszer (NBmR) keretében a növénytársulások monitorozására kidolgozott módszertan kellôen részleges adatokat szolgáltat egy sokoldalú feldolgozáshoz,

140


141

ugyanakkor kellôen egyszerû. A származtatott adatok utólagos kiszámítása tovább csökkenti a felvételezés munkaigényét anélkül, hogy az információvesztéssel járna. A terepen a következô szintetikus jellemzôket kell meghatározni: szintenkénti összborítás; avar, csupasz talaj, csupasz szikla és nyílt vízfelszín borítása; degradáltsági tényezô és a jelenség típusának azonosítása; a természetesség mértékének becslése; a kezelésre (kaszálásra) vonatkozó adatok (gyakoriság, idôpont), a talajvízszintre, vízellátottságra vonatkozó adatok beszerzése, mérések (lehetôleg 2-3 hetente). A hínártársulásokra és nádasokra vonatkozóan az elôírt módszer nem egyértelmû, s nehezen kivitelezhetô. Ezért ezeknél új monitorozási módszert javasolnak. Eddig 131 területen történt meg az alapállapot-felmérés, s kb. 150 mintaterületen fog folyni a társulások monitorozása.

KUT 2804/3 KI-03-08/3 Botta-Dukát Zoltán MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete Az NBmR négy éves adatsorának felülvizsgálata. 3. Edényes növényfajok. 2004. 22 p. A Nemzeti Biodiverzitás-Monitorozó Rendszer (NBmR) keretében az edényes növényfajokra kiterjedôen áttekintették az elôírt módszereket, összeállították az elkészült jelentések meta-adatbázisát, ellenôrizték azt, hogy a protokolban elôírt feladatok elkészültek-e és megfeleltek-e a módszertani elôírásoknak. Összesen 254 jelentést dolgoztak fel, a többség egy fajra vonatkozott. A jelentések közül 36 tartalmazott megismételt felvételezést, ami a monitorozás hatékonyságának lényegi ellenôrzését teszi lehetôvé. A nemzet parkok által 2002-ig kitûzött monitorozási terv nagyrészt teljesült. Feltûnô volt az inváziós jelentések viszonylag kis száma. Összeállították a TVH-ba beérkezett jelentések legfontosabb adatait tartalmazó metaadatbázist.

KUT 2804/4 KI-03-08/ Oerter Nándor MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóinézet Duna-Kutató Állomás A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBMR) négy éves adatsorának felülvizsgálata. 4.Vízi makroszkopikus gerinctelenek és halak. 2004. 19 p. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer mintavételi programja 1997-ben elkészült, amely alapján a monitorozás 1998-ban megindult. Az évek során a program egyre bôvült, az élôhelyek, a vegetáció és a növényfajok mellett 2002-re a gerinctelen és gerinces állatok mintavételezése is megindult. Az eddigi tevékenység során keletkezett adatokat fel kell dolgozni, az eredményeket össze kell foglalni, szintetizálni. Ez a felülvizsgálat alapot ad a további stratégia kidolgozására. A növénycönológiai és növényfaj adatokat a módszer tökéletesítése miatt szükséges feldolgozni, míg a makroszkópikus gerinctelenek és a halak adatainak közös elemzése segíthet a két komponens eredményeinek közös értelmezésében, ami a Víz Keretirányelv végrehajtásához is szükséges. Erre vállalkozva végezték el a makroszkopikus gerincetelenek és a halak monitorozását, összehasonlítását, s javaslatokat adtak a továbbiakban végzendô feladatokhoz (általános, adatellenôrzési és értékelési szempontok). Hangsúlyozzák, hogy a jövôben rutinszerûen végzett monitorozásnak


sokkal több víztípusra kiterjedve kell törekedni egy „országos lefedettségre”, s ki kell dolgozni és a protokollba be kell építeni azokat a matematikai-statisztikai értékelési eljárásokat, amelyekkel a mintavételek reprezentativitása, a megfelelô minta- és ismétlésszám, adatellenôrzés kalkulálható és biztosítható. Mindenképpen javasolt a próbaprotokoll alkalmával tesztelt mesterséges alzatok bevezetése egy a nagy folyókra megtervezett monitor hálózatba. A mesterséges alzatok (élôhelycsapdák) használata olcsó és egyszerû, ugyanakkor természetvédelmi szempontból – az élôhely zavarása nélkül – a legkíméletesebb eljárást biztosítják. Számos probléma áthidalálásra javasolható megoldás lehet egy – minimális-optimális programon belüli – a „lábalható” kisvizekre és a nagyobb folyók litorális zónájára standardizált mintavétel bevezetése, második lépcsôben pedig a nagy folyókra és tavakra is alkalmas halászhajóval történô gyûjtés kidolgozása.

KUT 2521 CP-0133 Gallé László – Margóczi Katalin – Györffy György – Pénzes Zsolt Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszék Faji szintû védelmet és természetvédelmi monitorozást megalapozó kutatások. 2001. 122 p. Áttekintést adnak a ritkaság-gyakoriság problémakörérôl. Javaslatot tesznek a ritkaság-gyakoriság megállapítására egy két dimenziós koordináta rendszerben, amely a lokális denzitás és az elterjedés információtartalmát fogja össze. A módszer alkalmazhatóságát hangyákon tesztelték. A biodiverzitás monitorozási programban – az általánosan elfogadott növények mellett – kutatásaikat két olyan rovarcsoportra (kabócák, hangyák) irányították, melyeket erre nem szokás használni. Adatbázist hoztak létre növényekre és állatokra vonatkozóan. A botanikai lapok fôleg cönológiai felvételek kezelésére, a zoológiai bázis faunisztikai és taxonómiai célokra alkalmas. Bebizonyították, hogy a hangyák ökológiai vizsgálatokra és biodiverzitás-monitorozásra kiválóan alkalmasak. 47 lelôhelyen végeztek a hangyákra faunisztikai gyûjtéseket. Elvégezték a dél-kiskunsági gyepek botanikai értékeinek feltárását, 21 védett növényfajnál kimutatták azok populációinak méretét. A Tisza és a Maros mellékérôl származó 6 állatcsoportot (csiga, egyenesszárnyúak, poloska, futóbogár, hangya, pók) tartalmazó faunalista jelentékenyen hozzájárul a Tisza vidékének faunisztikai ismeretéhez.

KUT 2426-2 HT-02-065 SneL Consult Bt, Budapest A tájidegen fás-szárú növényfajok visszaszorítására irányuló technológia kidolgozása. II. rész 2003. 78 p. A két tájidegen faj taxonómiáját, morfológiáját, származását, elterjedését, életciklusát, termôhelyi igényét, a biotikus interakciókat, gazdasági hasznát, a velük kapcsolatos természetvédelmi problémákat, a visszaszorítás lehetôségeit vizsgálták. Mindkét faj jelenléte olyan természetszerû életközösségekben kockázatos, ahol a hazai termôhelyen tájhonos fafajok optimálisan tenyészhetnek. A bálványfánál allelopátia figyelhetô meg, melynek nyomán az állományokban lassú

142


143

a szukcesszió és hosszú idô elteltével is látszólag szegény vegetáció marad alattuk. A vele fertôzött területek növényzete a fertôzést megelôzô állapothoz képet folyamatosan degradálódik. A fák beárnyékoló hatására a lehulló lombtömeg és az avar bomlása a talajban nitrogénfeldúsulást indít el, amit az árnyékkedvelô nitrofil zavarástûrô fajok megjelenése jelez. Visszaszorításukra biológiai eljárással alig van példa, jóval több a mechanikai jellegû védekezési mód. A fa egyetlen sebezhetô pontja a gyökérzete, ha ezt idôrôl idôre nagyobb károsodás éri, a növény elpusztul. Eredményes a tuskókiemelés, a gyökértépés módszere. Irtásuknál a cél az újrasarjadzás megakadályozása. A vegyszeres irtás irányulhat a kifejlett fák és a sarjak irtására. Hatásos módszer az idôsebb fák törzsébe hexazin hatóanyagú szert (Velpar) injektálni. A vegyszeres irtás létjogosultsága a védett természeti területeken a legvitatottabb. A kombinált (mechanikai és kémiai) irtásról kevés az ismeretünk. A zöld juhar gyors növekedése, szárazság- és téltûrése miatt népszerû a városi sor- és díszfa ültetéseknél. Az okozott legfontosabb gazdasági kára a gyomosító tulajdonságára vezethetô vissza. Pionír jellegénél fogva természetvédelmi problémákat elsôsorban az ártéri puhafaligetekben jelent. Visszaszorítására alkalmas módszerek: biológiai, mechanikai módszerek, a tuskók, a kérgek lekenése arboricidekkel, a tôfeletti kéreggyûrûzés, ill. kéreg égetése, a frissen kivágott tuskók fertôzése korhasztó gombákkal. A tuskót arboricid szerekkel is el lehet pusztítani (ilyen a triklopir hatóanyagú Garlan 4E).

KUT 2630 HT-031 Szent István Egyetem Mezôgazdasági és Környezettudományi Kar A farkas és hiúz LIFE pályázat társfinanszírozására (a fajok számára alkalmas élôhelyek feltérképezése, monitoring-hálózat kiépítése és mûködtetése, a fajok helyzetének rendszeres felmérése). 2002. 36 p. + Mell. A farkas és hiúz a XX.sz. derekára eltûnt országunkból. Hosszú visszaesés után a 80-as évek óta több véletlenszerû elôfordulását észlelték, s megindult e két faj visszatelepülése a magyar erdôkbe. Megjelenésük mindenképpen a terület ökológiai rendszerét dicséri, annak kiegyensúlyozott, stabil mûködésére utal, de a szaporodóképes állatállományok kialakulásához még nagyon sok feltételnek kell teljesülnie. Ezért a magyar faunában ki kell jelölni és meg kell ôrizni a számukra alkalmas élôhely-foltokat, s ezeken a helyeken biztosítani kell a számukra megfelelô körülményeket. Ellenôrizni kell az elôfordulások és a létszám változásait, feltárni és kiküszöbölni a csökkenés okait (pl. illegális elejtések). E célok eléréséhez elsô lépésként a ma élô populációk hazai elterjedését kell vizsgálni. A jelenlegi helyzet felmérésére és a jövôbeni változásainak folyamatos nyomonkövetésére építették ki a nagyragadozó monitoring rendszert az Északi-középhegység területén. A kutatás keretében tervezett feladatok a következôkre terjedtek ki: – a farkas és hiúz fajvédelmi tervének átdolgozása – a nagyragadozók által okozott károk kompenzációs rendszerének elsô tervezete – a korábbi nagyragadozó észlelések adatbázisba gyûjtése – a LIFE program teljes területén a nagyragadozók elôfordulásának kérdôíves felmérése – a nagyragadozók jelenlétét észlelô monitoring-rendszer továbbfejlesztése és mûködtetése – a késôbbi rádiótelemetriás vizsgálatok elôkészítése – a területen érintett vadgazdálkodókkal a kapcsolat felvétele – ismeretterjesztô táblák tervezése – a program személyi és infrastruktúrális hátterének kiépítése – internetes tájékoztatás – a szlovák természetvédelmi szakemberekkel a kapcsolatok felvétele.


KUT 2810 HT-02-080 Szemethy László Szent István Egyetem Mezôgazdasági és Környezettudományi Kar Az emlôs nagyragadozók hosszú távú védelmének megalapozása Magyarországon. II.szakasz. 2004. 46 p. Egyszeri alapozó (A) feladatok: a farka, a hiúz fajvédelmi tervének kidolgozása, a terepi monitoringban résztvevôk kiképzése, a kárbecslési és kompenzációs rendszer kidolgozása, adatbázis felállítása. Rendszeresen ismétlôdô, hosszú távú (D) feladatok: kérdôíves felmérés a farka és a hiúz elterjedésének vizsgálatára, terepi monitoring mûködtetése, rádiótelemetriás vizsgálat a farkas és a hiúz nyomon követésére. „E” feladatok: ismeretterjesztés, eredmények közreadása. Projektirányítási (F) feladatok: témavezetô kijelölése, a projekt felépítésének kialakítása, nemzetközi kapcsolatok kialakítása és ápolása, független könyvvizsgálat.

KUT 2435 HP-02-043 Mészáros Ferenc Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest Az északi pocok (Microtus oeconomus) hazai fragmentálódott populációinak habitatés térhasználata. 2003. 17 p. Az északi pocok populációk vizsgálatánál fontos kérdés, hogy melyek azok a területek, amelyek optimális élôhelyet biztosítanak a reliktum-állományok számára és hogyan osztja meg azt más kisemlôs-fajokkal, s a mozgáskörzetek a különbözô csoportok között milyen mértékben fednek, s van-e mozgáskörzetek nagyságának szezonális dinamikája. Három helyen (Hanság-Tóköz, Szigetközben a lipóti Holt-Duna térség, Kis-Balaton) voltak a vizsgálati területek A mintaterületeken 11x11-es csapdahálóval dolgoztak. Fa-, ill. mûanyagból készült elevenfogó dobozcsapdákat alkalmaztak. A populáció egyedeinek térbeli mintázatát elemezték, amihez a Lloyd-féle zsúfoltsági index és a foltosság értékét használták fel. Dolgoztak rádiótelemetriás módszerrel is, amikor is 1,5-3 g körüli tömegû adókat alkalmaztak (IPC rendszer használatával elérhetôvé vált a kisteljesítményû adók jel-zaj viszonyának optimalizálása). A Fertô-Hanság NP területén talált élôhely optimális volt az egér számára, mely itt a kisemlôs közösség karakter, domináns faja volt. A Szigetközben és a Tóközben is vizsgálták az egerek térbeli eloszlását. Itt nem alakult ki egyenletes eloszlás, ami arra utal, hogy vannak a faj egyedei számára kitüntetett területfoltok. A felállított null-hipotézisüket, miszerint a foltokban kapott fogási arányt nem a foltok mérete határozza meg, mindkét helyen teljesen vagy részben a chi2-próba igazolta. Ezek alapján a területek egyéb tulajdonságai (vízborítottság, annak szezonális változása) jelentôsen befolyásolták az egér egyedeinek térbeli eloszlását, folthasználatát.

144


145

KUT 2638 HT-027 Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület A rákosi vipera pontos elterjedési térképek kidolgozása. 2002. 2 p. + Mell. A rákosi vipera által lakott gyepeket térképeken szemléltették. A 2001. december 31-i állapot szerint ezek a következôk: Széna-dûlô, Tengelykúti-dûlô, Alsópeszéri rétek, Erzsébet-rét, Bányatavirét, Kovács-rét, Leveles-rét, Dög-hegy, Göböly-járás, Vizes-nyilas, Tolvajos-dülô, Bugacpuszta. Az ezeken lévô populációk mértékérôl, jellegérôl, az azokat veszélyeztetô fontosabb tényezôkrôl (különösen a forgalmas utak populációkat szétválasztó hatása) adnak tájékoztatást.

KUT 2935 HP-02-2-041 Horváth Márton ELTE TTK A parlagi sas természetvédelmi kutatása Északkelet-Magyarországon. 2004. 12 p. + Mell. 21 p. A költô madarak tollazatának jellegzetességeit 40 fészkelô-területen nagy nagyítású távcsövek segítségével határozták meg. A tollak adatait adatbázisban rögzítették. Jelenleg összesen 2202 hazai parlagi sas tollminta áll rendelkezésükre a genetikai vizsgálatokhoz. A vedlett tollakból történô DNS kivonási módszert dolgoztak ki. Feljegyezték a madarak nemét, korát, a fehér vállfoltok méretét és alakját, a faroktô és a fej színét. A fiatalkori jelölés során a hagyományos alumínium gyûrûk mellett számozott színes gyûrûkkel is megjelölték a madarakat. Az összegyûjtött adatokat egy erre a célra létrehozott adatbázisban tárolták. E jellegzetességek ismeretében célzott megfigyelések során 25 párnál sikerült a táplálkozó-területeket behatárolni. Összegyûjtötték és meghatározták a fészek alatt található táplálék-maradványokat (413 zsákmányállatot).

KUT 2778 HP-02-040 Bagyura János Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület A vándorsólyom (Falco peregrinus) költésbiológiai kutatása. 2003. 22 p. Magyarországon több mint 3 évtized után 1997-ben ismét sikeresen költött a vándorsólyom. 1930-ban az udvari solymászat bevezetésével (fiókagyûjtés) a populációszám jelentôsen csökkent. A hazai állomány feltérképezése az 1930-as években kezdôdött. Legkedveltebb költôterületek: Bükk, Zemplén, Dunakanyar. A fajra irányuló specifikus védelmi intézkedések, különösen a DDT betiltásának hatására Nyugat-Európában állományuk stabilizálódott. A vándorsólyom a Bükki NP területén 2001-ban Hollókôn fészkelt elôször. A Mátrában 2002-ben sikeresen költött egy pár. A hazai állomány jelentôse része fô fészkelési helyének a Bükki NP területe tekinthetô. Jelenleg


az országban 7 revírt tartanak számon, ebbôl 3 pár a Bükki NP területén található (Mátrában – Csókakôn, Bükkben Peskôn és Hollókôn). Gyakori a városi környezetben való költés (így pl. a Szent István-bazilikán is felfigyeltek jelenlétükre).

KUT 2359 Merkl Ottó – Korsós Zoltán Magyar Természettudományi Múzeum Állattára A területkezelések hatása az Ipolytarnóci Ôsmaradványok Természetvédelmi Terület gerinctelen faunájára. 2001. 42 p. A mai védett természeti területet eredetileg gyepekkel mozaikoló cseres-tölgyes borította, ezt azonban a 20. század elsô felében maradéktalanul kivágták. Ma többnyire tájidegen fafajokkal telepített, illetve spontán erdôsülô terület. A vizsgált állatcsoportok szempontjából legértékesebb része a Kilencfenyô-erdô, amely ugyan szintén telepített, de a telepítés ôshonos fafajokkal történt. A gerinctelen fauna feltárása érdekében végzett gyûjtés során igyekeztek minél több helyrôl minél több fajt kimutatni, de elsôsorban a szaproxilofág bogárfajokra, a soklábúakra, illetve az élôhelyek közül a leginkább természetközeli társulásokra helyezték a hangsúlyt. Az alkalmazott módszerek: egyelés, fûhálózás, ágak kopogtatása, rostálás, lámpázás, autós hálózás, csapdázás és csalétkeztetés volt. Az elôkerült fajok alapján a hazai alacsony hegyvidékek általános faunaképe rajzolódik ki. A degradált növénytársulások miatt a terület nem képvisel jelentôs természeti értéket, a gerinctelen faunát illetôen, hiszen a viszonylag kisszámú kimutatott védett faj az ország számos vidékén elôfordul. Potenciális lehetôsége azonban megvan annak, hogy jobb helyzet alakuljon ki, amelynek lehetôségét a jelenleg jobb állapotban levô közeli szlovákiai területekrôl történô betelepülés biztosíthatná. Ennek kialakulásához javasolt tennivalók: – Fel kell hagyni a tájidegen fafajok telepítésével – A tájidegen fafajokat a vágásérettség elérésekor kíméletesen el kell távolítani – Óvni kell a tájidegen telepítésekben spontán lábrakapott ôshonos fafajokat (tölgy, gyertyán) – Új telepítéseket kizárólag ôshonos, a zonális társulásnak megfelelô fafajokkal szabad végezni – A kidôlt, elpusztult fákat nem szabad eltávolítani, mert az értékes szaproxilofág fajoknak ez az egyedüli élôhelye. Mellékletként szerepel a területrôl elôkerült soklábú-és bogárfajok adatait tartalmazó felmérés, a gyûjtôk neve, a pontos hely, és idô feltüntetésével.

KUT 2886 CP-080 Cservenka Judit Veszprémi Egyetem A zörög-hegyi hibrid Primula populáció (Primula x brevistyla) morfológiai, genetikai variabilitása és a faj predikciós térképezése. 2003. 7 p. A bakonyi Zörög-hegyen élô interspecifikus hibrid (Primula x brevistyla) populációk morfológiai tulajdonságait, élôhelyük sajátosságait régóta vizsgálják. A vizsgált fajok (P. vulgaris – szártalan kankalin és P. veris – tavaszi kankalin) normális esetben egymástól eltérô társulásokban fordulnak

146


147

elô, viszont bizonyos körülmények között elterjedési areáljuk átfedheti egymást. Ekkor a két faj – szoros rokonságukból adódóan – könnyen keresztezôdhet természetes körülmények között. A vizsgálati területként kiválasztott Cuha-völgy egyes részein – viszonylag nagy egyedszámban – elôfordulnak ezek a nagy morfológiai változatosságot mutató egyedek. Jelen tanulmány keretében a morfológiai variabilitás vizsgálata mellett a hibridek és a szülôfajok fitokémiai sajátosságainak és genetikai variabilitásuk vizsgálatára vállalkoztak. A hibridjelleg nagyon szépen tükrözôdött a kromatogrammokon. A legtöbb különbözô flavonoid-glikozidot a P. veris tartalmazta. A P. vulgaris a P. versishez képest jóval szegényebb flavonoid-összetétellel rendelkezik. A mintákban az elôbb említettek közül pl. a mennyiségileg is értékelt rutint csak igen minimális mennyiségben találták. A hibrid a másik két fajhoz viszonyítva nagyobb mennyiségben tartalmazott hiperozidot.

KUT 2872 Korsós Zoltán Magyar Természettudományi Múzeum Ritka és kiemelten veszélyeztetett állatfajok elterjedés-térképezése, populációökológiai és populációgenetikai vizsgálata. 2000. 69 p. + Mell. 26 p. A vizsgálatok 3 témakört öleltek fel: 1. A rákosréti vipera populációinak elterjedés-dinamikája és természetvédelmi helyzete. Ezen belül a Kiskunságban lévô, egymástól elszigetelten fennmaradt populációkat mérték fel. Az ember területkövetelô tevékenysége, a városok, az úthálózatok terjeszkedése, a mezôgazdasági földterületek növekedése végveszélybe hozzák a viperákat. Ugyanakkor a szárazság következtében átalakult az élôhelyek vegetációszerkezete és a rendelkezésre álló táplálékbázis összetétele, s módosult a viperák termoregulációjához fontos környezeti tényezôk dinamikája. Másrész a lehulló csapadék miatt emelkedett a talajvízszint. Az elmúlt 40 évben az alacsony talajvízszinthez alkalmazkodott viperák nem tudják követni a hirtelen változásokat, s egyedszámuk a fragmentálódás következtében tovább csökken. 2. A kiemelten veszélyeztetett nappali lepkefajok térképezése, populácó-ökológiai és populáció-genetikai vizsgálata során megfigyelték, hogy a lápréti ökotípusok a peték nagy részét a tápnövény elsô nóduszának virágaira, a száraz sziklagyep ökotípusok a felsô három nódusz leveleire rakták. A lepke számára fontos limitáló forrás a gazda partner hangyafaj megfelelô nagyságú, számú és elhelyezkedésû fészkének jelenléte. 3. A hazai levéllábú rákok (Phyllopda) állományainak felmérése és természetvédelmi értékelése során összesen 116 mintát gyûjtöttek és 47 vízmintát vettek. A vizsgált minták közül 66-ban nem találtak levéllábú rákokat, 50 mintában 8 faj (4 Anostraca, 1 Notostraca, 3 Conhostrata faj) elôfordulását mutatták ki. Mind a Duna, mind a Tisza völgyében a Branchipus schaefferi volt a leggyakoribb faj.

KUT 2339 CT-046 Halmos Gergô Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Gyûrûzô és Vonuláskutató Szakosztály Védett és fokozottan védett madárfajok vonulásának kutatása 2000. január 1. – 2001. január 31. 2001. 10 p.


A madarak gyûrûzését, mint kutatási módszert, vonulásuk és más élettevékenységük megismerésére Európában az elsôk között kezdte meg a Madártani Intézet 1908-ban. Az európai gyûrûzô központok koordináló szervezete az 1963-ban alapított EURING. Minden európai országban mûködik nemzeti gyûrûzô központ, melynek feladata a honi madárgyûjtés koordinálása, a gyûrûzési és megkerülési adatok regisztrálása, nyilvántartása, adatszolgáltatás, és rendszeres információcsere a többi gyûrûzô központtal. Magyarországon 1908 és 2000 között több mint 1 800 000 madarat jelöltek, és több mint 40 000 került meg. A feldolgozható adatokat számítógépes adatbázisban rögzítették. Lezárult az új adatbanki szoftver fejlesztése, amely lehetôvé teszi: – a nemzeti biomonitoring rendszerrel kompatibilis adatnyilvántartást – az adatvédelmi szabályoknak megfelelô adatnyilvántartást és archiválást – az egyedi gyûrûzési és egyéb jelölési adatok rögzítését és nyilvántartását – biometriai adatok rögzítését és nyilvántartását – megkerülési adatok rögzítését és nyilvántartását a már meglevô adatokból történô automatikus adat-kiegészítéssel – tetszôleges szempontú lekérdezéseket – jelölési, megkerülési adatok és lekérdezések levelezését, hagyományos és elektronikus úton – sokoldalú karbantartási funkciókkal az adatintegritás megôrzését, és a bekerülô adatok ellenôrzését. A zárójelentés ezután kitér a gyûrûzô vizsga problematikájára, a nemzetközi kapcsolattartás módozataira, a jelölôgyûrûk és más segédeszközök beszerzésére és az adatszolgáltatás jellemzôire.

KUT 2707 Halmos Gergô Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Védett és fokozottan védett madárfajok vonulásának kutatása. 2001. 17 p. Ismertetik a madárgyûrûzési adatbank kezelését, a belföldi és nemzetközi kapcsolattartást, jelölôgyûrûk, fogó- és segédeszközök beszerzését, a 2001. évi eredményeket, az adatszolgáltatás menetét. A Gyûrûzôközpont kezeli a madárgyûrûzési adatbankot, amely jelenleg két fô adatbázist tartalmaz: a hazai jelölési adatokat, valamint a megkerülési adatokat. 1997 óta két nagy gyûrûzôállomáson (Fenékpuszta, Ócsa), valamint a gyûrûzôközpontban rögzített és a beérkezô adatokat egyetlen központi adatbázisban egyesítették. Jelenleg mintegy 1 800 000 madár gyûrûzési adatát és 70 000 megkerülési adatot tárolnak. Az új adatbanki szoftver fejlesztése megtörtént, s folyamatban van egy új szoftver gyûrûzôknek szánt változatának kialakítása.

KUT 2752 HP-02-2-074 Pellinger Attila Fertô-Hanság Nemzeti Park A Kárpát-medence szerepe a közép-európai vízimadár-vonulásban. 2003. 80 p. A projekt a hazai vízimadár-vonulás monitoringja, melyre a Fertô-tó délkeleti részén, Mekszikó-

148


149

pusztán került sor. A helyi viszonyoknak megfelelô madárfogási módszer kialakításával eddig mintegy 6000 vízimadár gyûrûzésére került sor. A jelölés mellett biometriai, genetikai és parazitologiai adatgyûjtés is folyik. A vonulásdinamikai és gyûrûzés-visszafogási eredmények összevetése rámutat arra, hogy nincsen szoros kapcsolat egyrészt az elôfordulási gyakoriság és a befogott egyedek száma, másrészt az elôfordulási gyakoriság és a megkerült gyûrûs madarak száma között. Az eredmények az egyes fajok populációinak vonulásában balti- és földközi-tengeri irányultságra mutatnak rá, kisebb mértékben a fekete-tengeri és atlanti vonulási útvonalak preferenciáját igazolják. A vízimadarak vonulásának kutatása nemzetközi hálózat keretében folyik. A fészkelô, vonuló- és telelôhelyeken végzett befogások kölcsönösen erôsítik egymás eredményességét, mivel hosszú távon vonuló fajokról van szó, amelynek populációi több kontinensen keresztül 5-10 000 km-t repülnek. Az érdemi adatok a jelöléstôl számított akár 15 év során keletkezhetnek, mivel a hosszabb életkort elérô példányok késôbb is kézre kerülhetnek. A hosszabb idôn keresztül végzett szisztematikus jelölés, a jelölt egyedek visszajelentései alapozzák meg a hazánkon át vonuló vízimadarak nemzetközi védelmi stratégiáit.

KUT 2598 HP-02-047 Halmos Gergô Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Védett és fokozottan védett madárfajok vonulásának kutatása. 2003. 12 p. Minden európai országban mûködik egy nemzeti gyûrûzô-központ, amely a honi madárgyûrûzést koordinálja, a gyûrûzési és megkerülési adatok regisztrálását, nyilvántartását, adatszolgáltatást és a többi gyûrûzôközponttal való rendszeres információcserét végzi. Hazánkban ezt a tevékenységet a MME Gyûrûzôközpont látja el. A Központ kezeli a madárgyûrûzési adatbankot, amely jelenleg két fô adatbázist tartalmaz: a hazai jelölési adatokat, valamint a megkerülési adatokat. A megtérülési adatok nagy része számítógépen van, s 1933 óta a gyûrûzési adatokat is gépre viszik. 2002-ben az elôzô év több mint százezer gyûrûzési adatán kívül az adatbázisba került több tízezer gyûrûzési adat az 1975-1992 közötti idôszak jelentôlapjairól. Így jelenleg mintegy 2,2 millió madár gyûrûzési adatát és 170 ezer megkerülési adatot tárolnak. Ez valószínûleg az egyik legnagyobb hazai adatbázis a természetvédelem, ill. a zoológiai és ökológiai kutatások területén. Az új adatbanki szoftver fejlesztése jelentôs részben lezárult és az átállás megtörtént, az adatok feltöltése és az új adatok rögzítése folyamatban van.

KUT 2511 CP-0212 Keresztessy Katalain – Gál János – Gosztonyi Lívia Vadgazdálkodási Intézet, Gödöllô – Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdômérnöki Kar, Sopron A kárókatona és a szürke gém táplálkozása védett és nem védett vizes élôhelyeken. 2003. 31 p. A halgazdálkodók és a természetvédelem között konfliktus helyzetet idéz elô a kárókatona és a szürke gém. A kárókatona eszmei értéke 1000 Ft. Korábban védett faj volt hazánkban, majd


egész éves vadászati idényt állapítottak meg rá. A 30/1977. FM rendeletben már nem szerepelt a vadászható állatfajok listáján, azaz a jogszabály nem tekintette vadnak, de védelmi rendelkezés sem vonatkozott rá, ezért átkerült a bizonytalan státuszú fajok körébe. A 13/2001. KÖM rendeletben 1000 Ft pénzben kifejezett értékkel szerepel. A szürke gém hazánkban mindig védett madárfaj volt, eszmei értékét 1993-tól 10 000 Ft-ban határozta meg a jogszabály. A 11/2001 KÖM rendelet értelmében a fészektelepek a korábbi szabályozás során is kímélet alatt állnak, a gyérítés pedig nem veszélyeztette fészkelô populációit. A kutatás célja az volt, hogy napjaink környezeti és védelmi körülményei között meghatározzák e két faj státuszát, és javaslatot tegyenek a velük való gazdálkodást illetôen. Ismertetik a két faj felismerési jegyeit, költési elterjedését, élôhelyeit, szaporodását, táplálkozását, állományviszonyait, védelmét, gazdasági jelentôségét. A kárókatona gyérítése/riasztása nagymérvû, intenzív halfogyasztása miatt halastavaknál indokolt, ill. indokolttá válhat, különösen abban az esetben, ha azok védett területeken vannak és a védelem alá tartozó fajok károkozásának pénzügyi kompenzációja a jövôben elkerülhetetlenné válik. A madár károkozása nem csak a halfogyasztásban, hanem a halak zavarásában, az egyedek megsértésében/megsebzésében is megnyilvánulnak. Mivel a hazai tógazdaságok jelentôs része természetvédelmi területhez kötôdik, így a kárókatona állományszabályozása, riasztása fokozott óvatosságot igényel. A szürke gém esetében az állománynövekedés ugyancsak kifejezett, de a kártétel a zsákmányszerzés eltérô voltából adódóan rendszerint a gazdálkodó által elviselhetô szinten belül van. Így a kárókatona károk megelôzésére tett intézkedések elégségesnek látszanak a szürke gém okozta károk elviselhetô szinten tartására.

KUT 2850 HP-02-2-040 Takács Gábor et al. Fertô-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság A dél-hansági élôhely-rekonstrukciók komplex ökológiai monitoringja (2003). 2003. 138 p. Az élôhely-rekonstrukció elsô ütemeként elkészült a nyirkai-hanyi rekonstrukción az árasztás óta eltelt három évben jó állapotú vizes élôhelyek alakultak ki. Az elôzetes várakozásoknak megfelelôen az elsô néhány évben nagyon gyors folyamatok játszódtak le. A területet az árasztás óta három téma köré csoportosítva vizsgálták: botanikai, madártani és szitakötô monitoring. A növénytani monitoring keretében 1:5000 léptékû vegetáció-térképet készítettek, a térképezés során 64 vegetációtípust különítettek el, összesen 1483 folton. Az élôhelyek között elsôsorban sásos, gyékényes, nádas és különbözô hínártársulások voltak. A kialakuló növényzetet elsôsorban a víz mélysége, kisebb mértékben a víz minôsége és áramlási viszonyai határozzák meg. A Hanság lecsapolása után erôsen beszûkültek a vizes élôhelyekhez kötôdô madárfajok életlehetôségei a magyar Kisalföldön. A tavaszi belvizek, áradások idején a Hanságban is megjelenô vizimadártömegek azonban jelezték, hogy az állandó vízfelületek kialakításával megteremthetôk a számukra szükséges fészkelô- és táplálkozó-helyek. Reményeik szerint évek múlva kialakul egy ugyan kisebb fajszámból álló, de értékes vízimadár közösség, több fokozottan védett faj – mint pl. a cigányréce – országos viszonylatban is jelentôs állománynagysággal. A terület szitakötô faunájára elsôsorban a széles ökológiai toleranciájú fajok, ill. az euryök kolonizáció volt jellemzô, de mellettük számtalan – a rekonstrukció közvetlen környezetében korábban kimutatott – lápi-mocsári faj is megjelent.

150


151

KUT 2469 HP-02-083 Környezetvédelmi-Környezetgazdálkodási Felsôoktatásért Alapítvány, Gödöllô. A Gödöllôi Dombvidék Tájvédelmi Körzet ôshonos és régen honosult gyümölcsöseinek és bogyósainak feltérképezése és Organikus Bemutatókert kialakítása. 2002. 4 p. + Mell. 55 p. A nagyüzemi gyümölcsösökben használatos intenzív mûvelést igénylô fajták kiszorították a régi fajtákat, de a családi házak kertjeibôl, sôt a zártkertekbôl is lassanként azok kiszorultak. Elôzetes vizsgálatok szerint a TK területén még elôfordulnak ôshonos és régen honosult gyümölcsök. Ezek felkutatására vállalkoztak. A felmérés kérdôíves formában a helyszíneken történt. Az adatközlôk tulajdonában lépô fajok/fajták leírásával, a helyszín bejelölésével a reprodukálhatóság érdekében minden fontosabb adatot dokumentáltak. A látottakról fotódokumentáció is készült. A tájfajták felmérése egyedi kitöltésû ún. törzslappal történt. Ebben minden fontosabb adat szerepelt: faj és fajta megnevezése, termesztôjének adatai, a lelôhely címe, helyrajzi száma, a termesztés éve, a származási helye, egyedszáma, felhasználása stb. A jelentés mellékletében egy ilyet másolatot el is helyeztek. Az így nyert adatokat a térinformatikus módszereivel térképre vitték. A Gödöllô Dombvidék TK terepülésein (Bag, Domony, Erdôkertes, Gödöllô, Isaszeg, Pécel, Szada, Valkó, Vácegres, Veresegyház, Zsámbok) – Vácszentlászló kivételével – mindenütt találtak régi gyümölcs tájfajtákat, de bogyós fajtával – egy kivételtôl eltekintve – már nem találkoztak. A régi tájfajták száma rendkívüli mértékben lecsökkent, kikerültek a termesztésbôl. Egy-két helyen, települések határaiban, felhagyott területeken, idôs gazdák kertjében szórványként még fellelhetôk, noha sok helyen kivágásukat tervezik. Egyes régi fajták kimagaslóan jó beltartalmi értékekkel, mára már elfelejtett ízekkel rendelkeznek. A munkával párhuzamosan a Babat-völgyi Ökológiai Modellközpont területén olyan gyümölcsöst hoztak létre, ahol régi tájfajták is gazdagítják a fajtaválasztékot. A bemutatókert az oktatás és kutatás céljait egyaránt szolgája. Célja, hogy a völgy mezôgazdasági célra hasznosítható területein a táji adottságoknak és az ökológiai gazdálkodás követelményeinek megfelelô szerkezetû, sokrétû tevékenységet a laikus és a szakmai közönség számára bemutassák.

KUT 2884 CP-0069 Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézet, Gödöllô Ôsi magyar gyümölcs tájfajták kutatása és szaporítása. 2004. 4 p. A Kht szerzôdést kötött a projekt megvalósítására a debreceni székhelyû Biohistoria K+F Bt-vel. A tájfajtákat a közeli szarvasgedei történeti bemutatókertben szaporították fel, s ugyanott faiskolát létesítettek. Több éves gyûjtômunka eredményeképpen a szarvasgedei biohistóriai telepen olyan historikus gyûjteményes kert jött létre, melyek több száz egyede jól reprezentálja azt a bôséget, mely a Kárpát-medence területén cseresznye, kajszi, meggy, barack, szilva, alma, körte és szôlô diverzitás tekintetében több évszázad alatt létrejött. Itt található meg a Kárpát-medence legnagyobb szilva alakköri gyûjteménye. Az eredeti termôhelyekrôl kiszorult ôsi tájfajták java részben a parlagokról és egyéb elhagyott területekrôl, vagy idôs gazdák kertjeibôl, horgosokból származnak. A felszaporítás meggyorsítása céljából az oltványok alanyául szolgáló fajokat nem magról szaporították, hanem magoncok formájában vásárolták meg. A Babot-völgyi Ökológiai Modellközpont részére 400 db oltványt szaporítottak. A Modell-központban a projekt keretében létrejött ún. organikus bemutató gyümölcsöskert alapvetôen az oktatás és a kutatás céljait szolgálja.


e. Veszélyeztetô jelenségek, okok feltárása

KUT 2649/1 HT-02-082/I. Baloghné Ormos Ilona – Vajda Szabolcs – Örsi Károly – Párkányi Ildikó Szent István Egyetem Kertmûvészeti Tanszék Országos jelentôségû védett parkok, arborétumok. I. Természetvédelmi Kezelési Terv – Martonvásári kastélypark. 2003. 63 p. Ismertetik a martonvásári kastélypark környezeti, biológiai, gazdasági, társadalmi és kulturális jellemzôit, a táji értékeket, az adatbázisokat. Beszámolnak a tervezési terület természetvédelmi jelentôségének kiértékelésérôl, a legfontosabb természeti értékek meghatározásáról, a korlátozó és veszélyeztetô tényezôkrôl. Természetvédelmi stratégiák elemei: élôhely kezelése, fenntartása, fajok védelme, látogatás, oktatás, bemutatás, kutatás, terület- és földhasználat, táj- és kultúrtörténeti emlékek, természetvédelmi infrastruktúra. A természetvédelmi kezelési tervben elsôdleges fontosságú hosszú távú cél a kastélykert rekonstrukciós munkáinak folytatása, a kutatóintézet tevékenységének és a kastélypark funkcióinak minél teljesebb harmonizálása. Másodlagos célként tanulmánytervet kell készíteni a kastélykert idegenforgalmi fejlesztésérôl, valamint a kertben tervezett fejlesztések gazdasági lehetôségeirôl. A kert mûemléki védelme terjedjen ki minden kerttörténeti értékre, így a kert szerkezetére, kompozíciós sajátosságaira, útvezetésére, a kerti terek rendszerére, a terepalakításra, a vízfelületek, utak, kerti építmények, kertberendezési tárgyak és a növényállomány értékeire. A természeti és kerttörténeti értékek megôrzésének kulcsa az éves munkatervben meghatározott fenntartás biztosítása. A kert természeti értékeinek védelme érdekében javasolt fontos korlátozások: – a kert gépjármû és átmenô forgalmának korlátozása – a belépés szabályozása – a szigeten található mocsárciprus védelme érdekében törzsét és léggyökereit kerítéssel kellene körülvenni.

KUT 2649/2 HT-02-082/II. Baloghné Ormos Ilona – Kollányi László – Gecsené Tar Imola Szent István Egyetem Kertmûvészeti Tanszék Országos jelentôségû védett parkok, arborétumok. II. Kerttörténeti adatbázis a magyarországi történeti kertek, parkok, arborétumok helyzetének bemutatására. 2003. 121 p. A természetvédelmi kezelési tervek készítésének alapfeltétele, hogy áttekintéssel, részletes ismeretekkel rendelkezzünk a hazai történeti kertek, parkok, arborétumok jelenlegi állapotáról. A törvény kezelési terv készítését csak országosan védett természetvédelmi területre írja elô, de ez nem zárja ki, hogy az alacsonyabb helyi védettségû vagy a jelenleg még nem védett történeti kertek ne szerepeljenek jelen ismertetésben. Az adatbázis 280 történeti kert, park adatait tartalmazza. Így bemutatnak minden olyan kertet, amely jelenleg valamilyen szintû (országos vagy helyi védettség) természetvédelem alatt áll. A kertek jelentôs része „csak” helyi védelem alatt áll. Célszerû lenne ezért a legfontosabb, legértékesebb történeti kertek esetében (pl. fertôdi Esterházy-

152


153

kastély kertje) a védettséget átgondolni, a kerteket országos védettségûvé átminôsíteni. Az adatbázis a kertek legfontosabb adatait tartalmazza, így többek között a kert, a település, a megye nevét, a terület nagyságát, a mûemlékvédettséget, a természetvédelmi besorolást, a védetté nyilvánító határozat számát, a tulajdonos nevét, a kert kezelôjét, a kert jelenlegi funkcióját, látogathatóságát, a kert leírását, fontosságát, értékét. A kertekkel kapcsolatosan megfogalmazható általános problémák: – Hiányzik egy olyan átfogó szervezet, intézmény, amely magára vállalná a kertekkel kapcsolatos kutatási, kezelési, védelmi intézkedéseket, – A védettség önmagában nem elegendô a történeti kertek megmentéséhez. Mindenképpen szükséges olyan befektetôt, kezelôt találni, akik a kertek hosszú távú megôrzésében, fejlesztésében, rekonstrukciójában érdekeltek, – A fejlesztés és rekonstrukció érdekében fokozni kell a kertekkel kapcsolatos kutatásokat, – Kezelési terveket kellene kidolgozni a helyi védettségû történeti kertekre is, – A történeti kertek állapotát részletesen fel kellene mérni. Országos programot kell indítani a kultúrtörténeti jelentôségû történeti kertek megvédési programjára.

KUT 2708 CT-043 Baloghné Ormos Ilona – Párkányi Ildikó – Vajda Szabolcs Szent István Egyetem Kertmûvészeti Tanszék A Nemzeti Park Igazgatóságok vagyonkezelésében lévô történeti kertek, arborétumok növényzetének zöldfelületi kataszterre alapozott fenntartási terve. 2001. 48 p. A kutatás célja egy olyan javaslat készítése volt, amely alkalmas arra, hogy az alcsúti arborétumhoz hasonló szerkezetû és növényanyagú történeti kertek fenntartását annak segítségével megtervezzék. Az arborétumok és a történeti kertek kezelése és fenntartása eltér a hagyományos parkfenntartástól, valamint a park- és pihenôerdô fenntartásától is. Mindkettôbôl át kell venni bizonyos elemeket, de ezeket speciális kezelési eljárásokkal is ki kell egészíteni. Figyelembe kell venni, hogy a növényzet jelentôs része idôs, s ezért fokozott gondozást igényel, ahol a cél sok esetben (pl. történelmi jelentôségû faegyedeknél) a növények lehetséges legtovább való életben tartása. Ezek pedig különleges gondozási feladatot jelentenek. A legtöbb hasonló célból létesített kert mind munkaerôben, mind gépesítettségben az igényekhez képest alultervezett.

KUT 2869 Juhász Magdolna Somogy Megyei Múzeum, Kaposvár Természetvédelmi kezelési stratégiát meglapozó termôhely-feltárás és vegetációtérképezés. 2000. 21 p. + Mell. 6 p. A DDNP-hez tartozó Barcsi Borókás területén végezték a vizsgálatokat. Ez egyike az ország legelôbb védetté nyilvánított területeinek (Barcsi Ôsborókás néven vált ismertté). Vizsgálták e tájegység természeti viszonyait, természeti állapotát. Az aktuális vegetáció-térkép nyílt vizek, nádasok, magassásosok, égeres láperdô, égerligetek, folyóparti ligeterdôk, kocsányos tölgyes erdôk, fiatal


kocsányos tölgy ültetvények, gyertyánosok, nyíresek, kocsánytalan tölgy ültetvények, elegyes homoki kultúrerdôk, száraz gyepek, nedves rétek, csupasz felszínek, tájidegen fafajok ültetvényei vegetációs egységek természetének állapotának jellemzésérôl adott áttekintést. Ismertették a terület történetét, a környezeti változások bioindikációját, a termôhely és a vegetáció kapcsolatát, a természetvédelmi kezelés javasolt stratégiáját, a természeti értékek és az ökológiai adottságok összefüggéseit, a természeti értékek megôrzését szolgáló természetvédelmi kezeléseket, a tájidegen (invázív) fajokat és azok visszaszorításának lehetôségeit, a magas látogatottság okozta terhelés (turizmus) mértékét.

KUT 2851 HP-02-2-064 Fertô-Hanság Nemzeti Park A Fertô-tó védett és fokozottan védett természetszerû élôhelyein végzett fenntartó kezelések és rekonstrukciók értékelését megalapozó monitoring 2002. 2003. 153 p. A kutatás célja volt a monitoring jellegû vizsgálatok szervezése a védett, természetközeli területeken, melyek révén elôsegíthetôk a természetvédelmi fenntartó kezelések és rekonstrukciók tervezése és mûködtetése. A monitoring kiterjedt a védett területeken alkalmazott kezelések élôvilágra gyakorolt hatásainak vizsgálatára és értékelésére. A kutatómunka során több élôhelytípus és több taxon vizsgálatával kíséreltek meg átfogó képet alkotni a beavatkozások szükségességérôl és eredményességérôl. A Fertô-táj általános jellemzését, a 2002-ben elvégzett felmérések kutatási eredményeit közlik. Vizsgálták a tó vízszint változásai és a kapcsolódó mederhasználat, a gyepkezelési kísérletek eredményeit, a tó menti szikes élôhelyek diverzitását és a természetvédelmi kezelések (kaszálás, legeltetés) hatását az élôhelyek növény- és állatvilágára, a szikes tavak zooplankton összetételét, az elárasztások hatását a fészkelô és vonuló madárállományokra. 2002ben a mekszikópusztai élôhely-rekonstrukciós terület elárasztásain madárállomány számlálásokat végeztek. A szárazság nem kedvezett a vízimadarak fészkelésének és a száraz idôszakban elmaradt az optimálistól az átvonuló-táplálkozó madárcsapatok igényeihez képest. Viszont a száraz idôjárás kedvezô volt az élôhely-fenntartó kezelések elvégzéséhez, amely elsôsorban a terjeszkedô nádas visszaszorítása érdekében igen fontos. Kezelések: kaszálás, szárzúzás, rackával és szürkemarhával végzett legeltetés.

KUT 2522 CP-0068 Kleb Béla – Plósz Sándor – Winter János Plósz Környzetmérnöki Iroda Bt A Hévíz-Keszthely-Sármellék környéki lápterületek természetvédelmi kezelését, rekonstrukcióját megalapozó kutatások. 70 p. + Mell. Alapvetô cél a címben megjelölt területek, kiemelten a Hévízi-tó gyógytényezôinek biztosítása és fejlesztése érdekében a lápterületek ökológiai vízellátásának megalapozása. Ehhez a Várvölgy és Nagy-séd vízgyûjtô területén javasolják új, kis keresztmetszetû agyaggal vagy burkolattal szigetelt meder létesítését a patakot kísérô galériaerdôk jobb oldalán, s a tisztított szennyvizek átemelését

154


155

a Zalaszántó feletti gerinc magasságáig. A Vindornyai lápmedence és vízgyûjtôjének vizsgálata alapján a láp kiszáradásának megakadályozása csak vízvisszatartó rendszerekkel oldható meg. Ehhez a szurdokban völgygát-építés javasolt. Az Almakúti dûlôben öntözési vízkivétel csak abban az esetben engedélyezhetô, hogy a Hévízi-láp ökológiailag szükséges vize biztosított más forrásból. A Rezi homokhátságon a roncsolt területek helyenként a karsztvíz szint alá mélyültek. A területet védelem alá kell helyezzni, s megtisztítani a szeméttôl. Amennyiben a terület természetvédelme nem oldható meg, kötelezni kell az egykori bányászatot végzô céget a tó agyagszigetelésére és betöltésére. A Hévíz-Egregyi lápon fontos a láp ökológiai vízigényének a biztosítása. Ehhez elô kell írni, hogy alapállapotban a zsilip az Óbereki-csatornába vezesse a vizet 1,0 m3/sec vízhozamig. A Hévíz – Alsópáhoki – Keszthelyi láp területén fontos az északi keresztcsatorna járóútja magassága és az, hogy annak kiépítése biztosítsa a természetvédelem által igényelt vízszintet. A Kenderáztatócsatorna szakaszonként vezesse a vizet a lápra, ne direkt az Égett Berekbe. Az utóbbi vízszintjének és kialakításának módját – az egyeztetett Kis-Balaton tervben – kell meghatározni. Az Öreg-sziget berekben kerüljön többhasznosításra a Hévízi elfolyó melegvíz, amely egyben az ökológiai vízigényt is biztosítja a területen. A lápterületen csak tavak alakíthatók ki. A termáltavak létesítésébôl kikerülô tôzeg, tôzegsár gyógyiszapként, gyógyászati alapanyagként hasznosítható. A tôzeggödrök rekultiváció tervét módosítani kell, célszerûen a Nemzeti Parki területen. A termáltavakból elfolyó víz, az Alsópáhoki berek elfolyó vízével együtt a Keszthelyi láp északi területegységére vezetendô.

KUT 2525 CP-0249 Pellinger Attila et all. Fertô-Hanság Nemzeti Park A Fertô-tó védett és fokozottan védett természetszerû élôhelyein végzett fenntartó kezelések és rekonstrukciók értékelését megalapozó monitoring 2001. 2001. 215 p. A Fertô-táj általános jellemzését tárgyalva a domborzat viszonyokat, talajviszonyokat, éghajlati, vízrajzi sajátosságokat, a természeti értékeket (táji, földtani, növénytani, állattani értékeket), a természetvédelmi kezelés, fenntartás, gazdálkodás szempontjait ismertetik. A 2001-ben elvégzett felmérések során újabb adalékokat adnak meg a sarródi Fertô nádasainak és vízhasználatának történetéhez, a pókbangó elôfordulásáról a fertôi szikeseken és élôhelyeik kezelésérôl. A szikes tavak zooplankton vizsgálata során az iszapminták gyûjtését követôen ismertetik a fajösszetétel és fajszám alakulását, az élô-hely rekonstrukció eredményeit, a természetvédelmi ajánlásokat. A szikes tavak makrozoobentosz vizsgálata során a lárvagyûjtések ás a tömegmérések eredményeirôl számolnak be. A tó menti szikes élôhelyek növény- és állatvilágára vonatkozólag ismertették a természetvédelmi kezeléseket. Beszámolnak arról, hogy a mekszikópusztai elárasztások milyen hatással voltak a fészkelô és vonuló madárállományra 2000-ben és 2001-ben.

KUT 2753 HT-02-076 Bartha Dénes – Börcsök Zoltán – Király Gergely – Exner Tamás WWF Magyarország Összehasonlító kutatások és kezelési javaslatok a magyarországi láperdô társulások megôrzéséért. 2003. 35 p.


A projekt hozzájárul a veszélyeztetett erdôtársulások kezelésére vonatkozó több éves kutatás részeként az e társulások közé tartozó láperdôk magyarországi megôrzéséhez az alábbi pontok szerint: a) A láperdôk természetvédelmi kezelésére vonatkozó jelenlegi ismeretek összegzése, és a felmerülô problémák megoldása, valamint a megfelelô kezelés kialakítása érdekében szükséges, több tudományterületet átfogó kutatások meghatározása. b) Összehasonlító kutatások lefolytatása természetközeli láperdôkben, valamint a környezetükben található mesterséges állományokban az állománytípusok biodiverzitásának összehasonlítására. c) Kezelési javaslatok kidolgozása a láperdôk természetközeli állapotban való fenntartására és felújítására. A kutatás egymásra épülô szakaszokban folyt. Összehasonlító terepi felmérések, valamint korábbi kutatások eredményei alapján vizsgálták a síkvidéki láperdôk hazai maradványainak és a termôhelyükre ültetett ültetvényszerû állományok ökológiai viszonyait és természetes dinamikájának összefüggéseit. Meghatározásra kerültek a legfontosabb természetvédelmi problémák, veszélyeztetô tényezôk. Megoldási javaslat készült az állományok természetvédelmi, illetve gazdálkodási célú kezelésének javítására, valamint a szabályozási környezet (erdôtervezés, szakhatósági felügyelet, támogatások stb.) fenti célú átalakítására. A vizsgálatok alapját reprezentatív erdôterületekben végzett kutatások képezik. A terepi felmérések adatai kiegészítésül szolgálnak egy korábban kevéssé kutatott terület számára, hozzájárulnak a síkvidéki láperdôk szerepének mélyebb megismeréséhez. A természetvédelmi törvény által védett erdôtársulások kezelési terveinek elkészítését a nyert ismeretanyag alapján rövid határidôvel meg kell valósítani, és az elôírt intézkedéseket programszerûen végre kell hajtani.

KUT 2780 CP-0008 Virág Klára – Kun András – Aszalós Réka – Krassner Dóra MTA ÖBKI, Vácrátót A Gödöllôi-dombvidék TK és a bôvítésére tervezett területei erdôssztyepp mozaikjainak botanikai és természetvédelmi felmérése és értékelése. 2001. 45 p. Tájökológiai-társulástani és florisztikai szempontból feltárt területek: 1. Albertirsa, Golyófogóvölgy, 2. Gödöllô, Perôc oldal, 3. Nagytarcsai-völgy, Küdôi-hegy, 4. Domonyvölgy, Bárányjárás, 5. Isaszeg, Szarkaberki-völgy, 6.Domonyvölgy, Fekete-erdô, 7. Bag, Harminchányás. Az egyes területeket sorban ismertették, bemutatva azok foltmintázását, a vegetációs egységek fôbb jellemzôit, értékes növényfajaikat. Közölték a teljes dokumentációt is (térképek, cönológiai felvételek, fajlisták, fényképek). Egy összefoglaló részben elvégezték a területek összehasonlítását a fajlisták és a cönológiai felvételek cönoelem-spektrumainak, természetvédelmi értékkategóriáinak, életforma-csoportjainak gyakoriságai és megoszlásai alapján. Az Albertirsa határában feltárt – kétszikûekben gazdag Chamaecytisus-os – „erdôssztyepp-rétek”, valamint a fajgazdag Festuca rupicola sztyepprétek mindenképpen védendôek. A kezeléseknek e gyeptípusok megtartására, az erôs bolygatások, antropogén hatások kizárására kell irányulnia. A becserjésedés megakadályozása, a tisztások fenntartása javasolható. A cserjék elterjedését az éppen megtelepedô egyedek eltávolításával célszerû visszaszorítani, ill. szükség lehet ritkításra, enyhe cserjeirtásra is. A további gyomosodás megakadályozására megtiltandó a gyeptéglázás. A gyepek szerkezetében bekövetkezô – sokszor irreverzibilis – átalakulások elkerülésére javasolt egy keskeny pufferzóna, védô erdôsáv kialakítása.

156


157

KUT 2848-1 HP-02-2-071-1 Szendreiné Koren Eszter Erdészeti Tudományos Intézet Természetvédelmi kezelések irányelveinek kidolgozását megalapozó vizsgálatok. 2003. 112 p. A kutatás célja olyan természetközeli erdômûvelési módok kidolgozásához módszertan készítése és irányainak megmutatása, mely figyelembe veszi a klímaváltozás várható hatását. A negatív hatások közül elsôsorban a talajok száradásának különbségeire irányítják a figyelmet. Ismertették a Visegrádi-hegység területén található mintaterületek földtani-talajásványtani sajátosságait, a mintaterületek termôhelyi viszonyait, a faállományok kondíciójának mûszeres méréssel történô meghatározását, a 2003-ban elvégzett cönológiai vizsgálatok eredményeit. Megállapították, hogy az elmúlt 25 évben a vízigényes gyertyán fokozatosan visszaszorult a melegebb kitettségben, ami nemcsak a fatérfogat arányában és kondíció csökkenésében mutatkozik meg, hanem egyben az elegyben elôforduló egyes fák szociológiai helyzetében is. Ennek megfelelôen a kedvezôtlenebb vízgazdálkodás miatt erdômûvelési, természetvédelmi szempontból optimális faállomány-szerkezet alakult ki természetes úton. A cönológiai vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy az alapkôzet egyes elemei és a talajok vízgazdálkodása között milyen összefüggések vannak, s annak fontosságára is, hogy a változó meteorológiai körülmények esetén milyen fontos szerepet kap a lágyszárú növényzet alakulása. Összességében megállapítható volt, hogy a talaj vízgazdálkodása (termôréteg vastagsága, kitettsége, különbözô módon kötött és visszatartott vizek, alapközet különbség) és a faállományok produktivitása, azok szerkezetének alakulása között szoros összefüggés mutatható ki. Ezek ismeretében lehetôség nyílik javaslatot tenni differenciált erdômûvelési és természetvédelmi kezelési irányelvekre.

KUT 2849 HP-02-2-002 Körmöczi László – Margóczi Katalain Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszék Kiskunsági Nemzeti Park bugacpusztai területe kezelését megalapozó vegetáció térkép elkészítése. 2003. 25 p. + Mell. A munka keretében megtörtént - a célterület releváns történeti (elsôsorban térképi) anyagának összegyûjtése, ami összehasonlítási alapot szolgáltat a jelenlegi állapotokhoz, - a célterület pontos lehatárolása után a feladat megoldására a legalkalmasabb módszer kiválasztása a feldolgozás szempontjából rendkívül nehéz célterület cönológiai felvételezésére, - az elkülönített 14 vegetációtípusban ( homoki legelô – átlagos, homoki legelô – fajgazdag, homoki legelô – degradált, homoki legelô – sásos, zárt homoki sztyeprét, nyílt homokpusztagyep, kékperjés rét maradvány, vékony perjés, magas-sásos maradvány, mézpázsitos szikfok és szikes mocsár, szikes rét, parlag, gyomos mezofil gyep, nitrofil és inváziós gyomtársulás) GPS koordinátákkal lokalizált, összesen 114 felvétel elkészítése, - az így összegyûjtött adatokból a célterület vegetációs térképeinek elkészítése, - a jelenlegi hasznosítás aktuális felmérése és jövôbeni kívánatos hasznosítás körvonalazása,


- a munka angol nyelvû változatának elkészítése, - Vegetáció-térkép, természetvédelmi kezelés.

KUT 2528 CP-0256 Takács Gábor – Jakál Lászlóné Fertô-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelem alatt álló területek védett és fokozottan védett természeti értékeinek és invázív növényeinek felmérése és térképezés. A fokozottan védett értékeket veszélyeztetô egyéb tényezôk feltárása, megoldási javaslatok. 2001. 31 p. + Mell. A program célja olyan évrôl-évre összehasonlítható adatok gyûjtése és adatbázisba foglalása, melyekkel a NPI mindennapi munkáját segítik elô. Így más adatbázisokkal kiegészítve használhatók a kezelések tervezéséhez, hatékonyságának méréséhez. A tényleges felmérések keretében megkezdték az invázív (adventív és hazai) növényfajok visszaszorítását segítô kezelési kísérletek végrehajtását – A Soproni-hegységben, a Dél-Hanságban, a Kis-Tómalmi lápréten és az ÉszakHanságon. A védett növényfajok felmérése során elsôsorban két területrôl (Sopron és környéke és az Észak-Hanság) érkeztek részletes adatok. A két területrôl 58 faj 754 adata 568 lelôhelyrôl került feldolgozásra, melyeket a csatolt térképen szemléltettek és összegeztek. Fontos adatok érkeztek még e két területen kívül egyes más fokozottan védett fajokra vonatkozólag is. A fajok közül kiemelésre érdemes a Liparis loeseli, ill. a Pinguicula vulgaris megtalált állománya. Az elôbbi fajt kihalással fenyegetett növényfajként tartják nyilván, s csak három hazai elôfordulásáról tudunk. A Pinguicula vulgaris-t kipusztultnak hitték, azért is örvendetes tény, hogy Sopron melletti lelôhelyeirôl 6 tô került elô. A Cypripedium calceolus-t (fokozottan védett növényt) veszélyeztetik élôhelyeinek cserjésedése, ill. a turisták, virágszedôk. Csak 7 tövet sikerült találni belôle. Táblázatban foglalták össze a növényfajokat, megadva a védettség jellegét, az adatok számát és a veszélyeztetett élôhelyek számát. Többségük a védett kategóriába tartozik, a legtöbb veszélyeztetett lelôhely potenciális veszélyeztetett kategóriába sorolható. A veszélyeztetô tényezôk közül elsôsorban a természetvédelmi kezelések hiánya miatt bekövetkezô változások (cserjésedés, gyomosodás) jelentkeznek. A veszélyforrások másik nagy csoportját az emberi beavatkozások jelentik (utak, csatornák karbantartása, javítása). Sok faj veszélyeztetettségét tetszetôs külleme, szép virága is fokozza, minthogy a turisták kedvelik a szép virágokat – s ezért hajlamosak leszedni azokat. A mezôgazdaság-vadgazdálkodás sem elhanyagolható veszélyforrás (kemikáliák alkalmazása, vaddisznó túrásai). Az invázív növények 2001. évi felmérési eredményeit fajonkénti és területenkénti részletezésben elemezték, megadva az ellenük végzett kezelési kísérletek eredményeit.

KUT 2590 HP-02-001 Bratek Zoltán ELTE TTK A hagymaburok visszatelepítését elôkészítô kutatások a Velencei-tó úszólápján. 2003. 10 p.

158


159

A terepi munka során sikerült a hazánkban fokozottan védett orchidea, a hagymaburok (Liparis loeselii) egyedekben gazdag újabb termôfoltját felfedezni, s kapcsolódóan a populációk lokalizációjának jellemzése és az élôhely talajtani vizsgálata is megtörtént. Felnyílt magtokok, többségüknél kiszórt magokkal, valamint fejlett pseudobulbus-ok a tôzeg felszínen, az elszáradt hajtások tövénél voltak megfigyelhetôk. Gyakori volt a csigák általi rágáskártétel a pseudobulbus-okon, gyakran csak a buroklevelek maradtak meg. A hagymaburok eddig vizsgált közép-európai populációi az ITS-szekvenciáik összehasonlításán alapuló DNS-vizsgálat alapján nem voltak elkülöníthetôk, ezért más génszakaszok vizsgálatát is megkezdték. A hagymaburok steril magvetésére és aszimbiotikus nevelésére sikerült megfelelô módszert kidolgozni. A növényi gyökerekbôl izolált gombatörzseket molekuláris taxonómiai vizsgálattal szimbiontaként azonosítotték. Tôzegalapú, a mikorrhizagombával átszövetett oltóanyag került kifejlesztésre. A szimbiotikus nevelés elôkísérletei steril agaros tenyészeteken megkezdôdtek.

KUT 2822 HP-02-2067 Végvári Zsolt et al. ADONIS 2000 Bt, Debrecen A legeltetés különbözô élôlénycsoportokra gyakorolt hatásának vizsgálata hortobágyi szikes pusztákon. 2004. 24 p. A pályázat célkitûzése a különbözô háziállat-fajtákkal és különbözô intenzitással legeltetett területek összehasonlító vizsgálata volt. Ennek során az eltérô módon kezelt területeken azonos növénytársulásokban kijelölt mintavételi helyek cönológiai felvételeinek és fontosabb, növényzethez kötôdô ízeltlábú csoportjainak (talajfelszíni bogarak, ill. macrolepidoptera fajok), továbbá madarak és kisemlôsök összehasonlító vizsgálatát, valamint kisléptékû vegetáció-térképek készítését tervezték. Kimutatták a legeltetés intenzitásbeli és fajta szerinti jelentôs hatásait a vizsgált csoportoknál. Ennek megfelelôen pl. mind az alacsony, mind a magasfüvû réteket kedvelô fajok száma és állománysûrûsége szignifikánsan különbözött az eltérô legeltetettségû területek között. Mivel mindkét csoportban találtak fokozottan védett (pl. túzok, nádiposzáta, hamvas rétihéja), vagy természetvédelmi szempontból kiemelt jelentôségû fajt, ezért fontos a fajok és élôhelyeik kezelésére vonatkozólag természetvédelmileg megokolt javaslatokat adni.

KUT 2737 HP-02-2-073 Tobisch Tamás Erdészeti Tudományos Intézet Szálalás hatásainak elemzése bükkös – tölgyes társulásban. 2003. 11 p. Pályázatukkal egy hosszú távú vizsgálatot kezdtek el, amelynek célja a szálalás hatására az erdô különbözô szintjein (anyaállomány, újulat, lágyszárú szint) végbemenô folyamatok detektálása és elemzése. Egyidejûleg tanulmányozták a vad hatását e folyamatokra. A kutatás elsô két évében (2002-2003.) a kísérlet megfelelô megalapozása volt a legfontosabb elérendô cél. A vizsgált állomány a Pilisszentlélek 25/A erdôrészlet (bükkös tölgyes állomány), amelynek kb. fele-


kétharmada kerített. Kutatásuk elsô eredményei szerint a vad a vizsgált erdôrészlet lágyszárú szintjének sokféleségét növeli, mivel meggátolja, hogy néhány faj nagymértékben elszaporodjon, és ezáltal több fajt kiszorítson élôhelyérôl. Ugyanakkor a vad az újulat textúrális és strukturális diverzitását erôsen csökkenti. A kerítésen kívül a természetes felújulást meggátolja. Kísérletük fényt fog deríteni arra, hogyan járulhat hozzá a természetes folyamatokat legmesszemenôbben kihasználó szálalás erdeink természetes textúrális és strukturális sokféleségének fenntartásához. Az is megismerhetô, hogy a hazánkra jellemzô túlnépesedett vadállomány az erdô különbözô szintjeire (anyaállomány, cserje- ill. gyepszint) milyen hatást gyakorol.

KUT 2697 HP-02-089 Takács Gábor – Jakál Lászlóné Fertô-Hanság NPI Kezelési kísérletek invázív növényfajok elterjedésének megakadályozására, ill. a rendszeresen végzett kezelések eredményeinek dokumentálása ezen fajokon keresztül a Fertô-Hanság NPI védett területein. 2002. 23 p. A Sopron-hegység területén és a Répce mentén vizsgálták az invázív fajok elterjedését. Vizsgált fajok: kôrislevelû juhar, bálványfa, ürömlevelû parlagfû, kisvirágú ôszirózsa, közönséges kakaslábfû, sûntök, bíbor nenyúljhozzám, magas kúpvirág, magas aranyveszô, kanadai aranyvesszô, erdei aranyvesszô, ártéri japán keserûfû. A felmérés eredményeképpen pontos képet kaptak a területeken élô invázív növényfajokról és így megtervezhetôk a teendôk a további terjedés megakadályozására, ill. e fajok visszaszorítására. A Soproni-hegység területén végzett felmérési adatok alapján nincs szükség sürgôs beavatkozásra. A Repce mentén a magas aranyvesszô ellen elsôsorban rendszeres kaszálással, ill. a terület idôszakos elöntésének biztosításával lehet védekezni. A bíbor nenyúljhozzám ellen viszonylag egyszerû védekezni, mert – egynyári növény lévén – a virágzáskori kaszálással a növény eltávolítható.

KUT 2458 C-027795 Heltai Miklós – Márkus Márta – Szemethy László Szt. István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék Különösen veszélyeztetett emlôs ragadozó fajok elôfordulásának és létszámváltozásának monitoringja. 2000. 41 p. + Mell. 56 p. Európában és Magyarországon is jelentôs változás történt a ragadozó fajok megítélésében és helyzetében a XX. század folyamán. A század elején potenciális ellenfélként vagy veszélyforrásként kezelték, s gyakorlatilag minden elképzelhetô eszközzel, a legkevesebb korlátozással vadászták e fajokat. Az ökológiai és természetvédelmi szemlélet térnyerésével a század második felében jelentôs szemléletváltás következett be. Ennek eredményeképpen kezdôdtek meg a védetté nyilvánítások, a vadászatok korlátozása, végül a védelmi programok (aktív tenyésztés, visszatelepítés, élôhelyfejlesztés stb.). Jelenleg a fajok többségének elterjedési területe stabilizálódott vagy növekedett. 1987 és 2001 között telepedett vissza és hozott létre viszonylag stabil állományokat két – korábban

160


161

kipusztultnak vélt fajunk – a farkas és a hiúz. Jelenleg e két fajnak csak az Észak-középhegység területén bizonyítható állandó, de a szomszédos országok helyzetétôl erôsen függô állománya. Folyamatossá váló jelenlétük jól kapcsolódik a szlovákiai és lengyelországi populációk növekedéséhez. A hazai vidrapopuláció európai viszonylatban is nagynak tekinthetô. Elterjedése jelentôsen függ a halastavak jelenlététôl. Védelmének fenntartása ezért indokolt. Fel kell készülni a halasgazdák növekvô kárérzékenységére. Minél hamarabb ki kellene dolgozni egy fenntartható, ökológiai, halastavi gazdálkodási rendszert. Fontos lenne, hogy ez a gazdálkodási mód külön kompenzációs rendszer nélkül is biztosítsa mind a vidra, mint a halastavi gazdálkodás rentabilitását. Jelentôsen romlott a vadmacska helyzete. Elterjedési területe és állománysûrûsége is csökkent, az ország számos területérôl eltûnt. Megmaradt populációi valószínûleg fokozatosan elszigetelôdnek egymástól. Megmaradt állományainak védelme értekében sürgôs intézkedéseket kell tenni, így el kell készíteni a faj védelmi tervét, melyben ki kellene jelölni azokat a rezervátumterületeket, ahol fokozott védelmi intézkedésekkel – pl. az öreg, vágásérett erdôk megtartásával, a házimacska jelenlétének kiküszöbölésével – lehetne a populációsûrûségüket növelni.

KUT 2519 CP-0201 Bihari Zoltán Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Az emlôspopulációk dinamikájának várható irányai a változó gazdálkodási formák tükrében. 2002. 35 p. A hörcsög, a güzüegér, a korai denevér hazai elterjedési viszonyairól akartak képet alkotni. Az elsô két faj a mezôgazdasági területek, a korai denevér a nagyvárosok lakója. Vizsgálták a hörcsög ökológiai preferenciáját és a szántóföldi mûveléssel kapcsolatát, a güzüegér táplálék- és búvóhely-preferenciáját, a kisemlôs-közösségek térbeli változását ártéri ökoszisztémákban, s a denevérek „urbanizálódásának” jellegét. A vizsgált 1550 ha-os területen dinamikusan változó hörcsög metapopulációt sikerült kimutatni. A táplálékfoltok – melyek jelen esetben az egyes mezôgazdasági táblákat jelentik – egyben meghatározzák a hörcsög elôfordulását és egyedsûrûségét. Ezeken a táplálékfoltokon (táblákon) élô hörcsögök szubpopulációt alkottak, amelyek egymással közvetlenül vagy a forráspopuláción keresztül voltak kapcsolatban. A metapopulációban lényeges szerepe van a forráspopulációnak. A lucernatáblák egész évben táplálékot adnak, a kukorica és a búza csak idôszakosan. A táplálékfoltok mindig biztos táplálékforrásul és menedékhelyként szolgálnak. A kedvezôtlenné váló élôhelyekrôl (betakarítás után) ide tudnak áramolni és átvészelni a nehéz idôszakokat. A metapopuláció struktúra szubpopulációinak a cukorrépa, búza, kukorica és néhány ritkábban termelt haszonnövény (mák, borsó stb.) táblái adnak helyet. A güzüegeknél megfigyelték, hogy tél végén a hordás magassága 15-40 cm. Az összegyûjtött termések felett lévô földborítás 5-20 cm közötti vastagságú. Az állatok azt gyûjtötték, amit találtak, szinte kizárólag a gyomnövények terméseit részesítették elônyben. A hordásban leggyakrabban elôforduló növények: muhar fajok, disznóparéj, libatop, kakaslábfû, ebszékfû, parlagfû, mezei aszat, csillagpázsit. A korai denevér egyedszáma különösen Nyugat-Európában erôsen megfogyatkozott, ennél jóval nagyobb arányuk Magyarországon. A magyarázat az, hogy a hazai városokban a házgyári épületek nagy száma miatt megfelelô búvúhelyet találtak azokban. A lakók részérôl való idegenkedés nyomán sok pihenôhelyük pusztul el (pl. a panel elemek közötti részek leszigetelésével az állatok a pihenôhelyeken rekednek és elpusztulnak, másrészt a panel épületek felújításával a búvóhelyek veszélybe kerülnek). Célszerû lenne a veszélyeztetett területeken mesterséges odúk kihelyezése, melyek akár betonból is készülhetnek, de megfelelô térfogatúak


legyenek (3-5 dm3). Lehetôleg 5 m feletti magasságban kell elhelyezni azokat. Ezekben olyan felületet kell kialakítani, ami a kapaszkodást elôsegíti.

KUT 2764 HT-02-041 Zaják Árpád – Szakolczi Gáborné Ökotoxikológiai Laboratórium, Fácánkert Csökkentett koncentrációjú és kombinált hatóanyag-tartalmú rágcsálóirtó szerek hatékonysági és szekunder toxicitási vizsgálata. 2003. 65 p. Vizsgálatai anyagok neve: SZEF 222 (antikoaguláns), 2. G 4751 (klórfacnion analóg antikoaguláns), 3. SZEF 222 + G 4751 hatóanyag kombináció, 4. Brodifacoum (antikoaguláns), 4. Klórfacinon antikoaguláns. Új hatóanyagok és hatóanyag kombinációk különbözô koncentrációjú készítményeivel provokált etetési kísérleteket végeztek fehér egereken, wistar patkányokon és mezei pockokon úgy, hogy az eredményeket a jelenleg használt Brodifacoum és Klórfacinon hatóanyag/hatóanyag kombináció hatékonyágával hasonlították össze. Az új hatóanyagokkal/ hatóanyag kombinációkkal szekunder toxicitási vizsgálatokat végeztek egerészölyveken. Kutatásaik azt igazolták, hogy a forgalomban lévô rágcsálóirtó szerek – melyek a nem célzott élô szervezeteket is veszélyeztetik, és másodlagosan is toxikusak – hatóanyag koncentrációját jelentôsen csökkentve és kombinálva lehetôség van olyan szer gyártására és forgalmazására, melyeknél az elôbb említett problémák kivédhetôek.

KUT 2482 HP-02-2-004 Ökotoxikológiai Laboratórium, Fácánkert A kommunális rágcsálóirtás természetvédelmi kockázatának csökkentése. 2002. 43 p. Ismeretes, a patkány és egér irtására használt hatóanyagok közül a Bromadiolon szekunder toxicitású a ragadozó madarakra és emlôsökre, súlyos környezetterhelést jelentve. A jelenleg használt koncentráció csökkentésével és a hatóanyagok kombinációjával azt az összetételt keresték, amelyek elfogyasztásakor a ragadozó madarak szekunder toxicitásának veszélye a legkisebb, de az ölô hatása 100%-os. A kísérletek beállításakor a jelenleg használatos 0,005% Bromadiolon hatóanyag tartalmú Ratex-et véve alapul, etetéses kísérletet végeztek 0,001 – 0,0005 és 0,00025% Bromadiolon hatóanyag tartalommal. A csökkentett hatóanyag tartalmú Bromadiolon és Bromadiolon + Klórfacinon hatóanyag kombinációval wister patkányokon végzett etetéses kísérletek eredménye igazolta azt a feltételezésüket, hogy a csökkentett hatóanyag tartalmú/hatóanyag kombinációjú pellet etetése akár 100%-os hatékonyságot is eredményezhet. Az igen alacsony koncentráció miatt a másodlagos toxicitás veszélye jelentôsen csökkenhet, viszont félô, hogy a koncentrációcsökkenés megnöveli a rezisztencia kialakulásának veszélyét.

162


163

KUT 2717 HP-02-048 Lánszki József Kaposvári Egyetem Ökológiai Munkacsoport Nehézfémek és poliklórozott bifenilek (PCB-k) okozta szennyezés hatásának vizsgálata a fokozottan védett vidrán. 2003. 19 p. + Mell. 12 p. A Magyarországon 2002-ben elkezdett vizsgálatban 25 vidra (Lutra lutra) post mortem analízisét végezték el (2 juvenilis, 4 subadult, 19 adult). A fokozottan védett vidra tetemeket a Nemzeti Parkok adták át vizsgálatra. A minták harmada (36%) származott a Dunántúlról és kétharmada (64%) a Dunától keletre esô országrészbôl. Az elhullást minden esetben gépkocsi gázolás okozta, egy esetben találtak a testen vidra harapásra utaló nyomokat. Az állatok kondíció indexe a hímivarban 1,35 ± 0,086 (n=10), a nôivarban 0,89 ± 0,052 (n=11) volt. A gyomor 9 esetben üres volt, a gyomortartalom súlya 109 ± 26,2 g, 66%-ban halat (fôként ezüstkárászt), 19%-ban békát, 14%-ban madarat, a fennmaradó részben emlôst, hüllôt, rovart tartalmazott. A szennyezô anyagok bioakkumulációját kémiai vizsgálattal 24 esetben májból, 1 esetben izomból (erôsen roncsolt test miatt) végezték. Az ólom koncentráció legmagasabb a Tisza folyó közelében és a halastavakon élô vidrákban volt, a többi területen (Balaton, Kapos folyó, Kôrösök és Maros, egyéb) a kimutathatósági határérték (0,1 mg/kg) alatt maradt. Legmagasabb kadmium koncentrációt a Kôrösök és a Maros folyók vidékén, valamint a Tiszán élô vidrákban mértünk. A higany koncentráció a Kôrösök és a Maros folyók vidékén, a réz a Tisza folyón, a cink a halastavakon élô vidrákban volt a legnagyobb. A kapott átlagértékek általában az európai közepes (fémek), vagy alacsony (PCB-k) adatokhoz hasonlóak.

KUT 2455 CP-024 Korsós Zoltán Magyar Természettudományi Múzeum Természetvédelmi javaslatok a hazai unkafajok élô- és szaporodó-helyeinek megôrzésére. 2002. 14 p. Az Észak- és Kelet-Európa síkvidékein elôforduló vöröshasú unka (Bombina bombina) és a dél- és nyugat-európai hegyvidékeken élô sárgahasú unka (B. variegata) hibridzónákat hozott létre. Ilyen átmeneti területek találhatók a Dunántúli- és az Északi-középhegység egyes részein. A morfológiai bélyegek elemzése megbízható módszernek bizonyult a két unkafaj és a hibrid egyedek elkülönítéséhez, azok faji vagy hibrid kategóriába sorolásához. A vöröshasú unkák állományának fennmaradása érdekében fontos az élôhelyek felkutatása, vizsgálata és megfelelô védelme, kezelése. A sárgahasú unka még veszélyeztetettebb, mint az elôbbi faj, minthogy szaporodóhelyei a víztestek, melyek sokszor idôszakosok és a nyár közepére kiszáradnak. Így nem zajlik le teljesen az egyedfejlôdésük, rengeteg lárva pusztul el a kiszáradó pocsolyákban. Javasolják az ilyen idôszakos, de az unkák szaporodására alkalmas kisvizek felkutatását és védelmét, valamint esetleges önkéntes mentôakciók szervezését.


KUT 2510 CP-0122 Bükki NP Óriás-koraidenevér Nyctalus lasiopterus észak-magyarországi élôhelyeinek felderítése és megôrzési programja. 2002. 11 p. Az óriás-koraidenevér – a fajt érintô hazai monitoring hiányában – hazánk faunájának egyik legveszélyeztetettebb szárazföldi gerinces állatfaja. A faj fokozottan védett, eszmei értéke 100 000 Ft. A faj védelmét támogató projekt fô célja az archív adatok összegyûjtése, új élôhelyek kimutatása. A faj Európa legnagyobb denevére, szárfesztávolsága megközelíti a fél métert. Jellegzetes élôhelyei az idôs, odvas fákban bôvelkedô erdôségek. Szálláshelyei elsôsorban faodvak, ritkábban sziklarepedések, barlangok. Kimutatott élôhelyeik többsége a Mátra, a Bükk és a Zempléni hegység területén található. Nyári idôszakban nagytestû rovarokat, éjszakai lepkéket fogyaszt, madárvonulás esetén kistestû madarakkal is táplálkozik. A faj hazai állománya valószínûleg 500-1000 egyedbôl állhat. A környezô országok faunájával ellentétben, ahol csak elvétve észlelték, hazánkban rendszeresen szaporodik. E ritka faj európai populációjának megôrzése szempontjából a hazai állománynak kiemelkedô szerepe van. A fokozottan védett státusz feltétlenül indokolt.

KUT 2599 HP-02-63 Dobrosi Dénes – Samu Péter Kôrös-Maros Nemzeti Park A Dél-Tiszántúl veszélyeztetett denevérkolóniáinak védelmi problémái. 2003. 14. Az utóbbi években több jelentôs denevérkolónia megszûnésétére figyeltek fel, melyet a gyöngybagoly okozta károsításra vezettek vissza. A megtelepedô baglyok ugyanis a denevérek elvándorlását okozzák, s a denevérek kölykezési idôszakában a kölykök elpusztításával okoznak érzékeny károkat. A denevérek védelme értekében nagyon fontos a ragadozók távoltartása a kolóniáktól. Ennek egyik módja az épületekben lakó denevérek szálláshelyein olyan berepülônyílás-típusok kialakítása, mely révén oda a gyöngybagoly nem jut bejutni. Több nyílás kipróbálása után a 45 fokos szögben megdöntött fém lamellájú zsalugáteres ablak mutatkozott alkalmasnak. A mérések szerint a nyílások magasságának 10 cm-esnek kell lenniük, amit – elôzetes tapasztalataik szerint – a denevérek még szívesen és könnyen átrepülnek.

KUT 2629 HT-028 Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. A rákosi vipera élôhely-kezelési módszerek kidolgozása, ill. ellenôrzése. 2002. 14 p. A rákosi vipera a Vipera ursinii fajcsoport kistermetû alakja. Rendszertani helyzete még vitatott, de egyelôre mint alfaj elfogadott. Az állat maximális hossza 60 cm, de a hímek általában kisebbek.

164


165

Két színváltozata ismeretes, egy középszürke és egy sárgás-barna vagy bronzos-barna. A valamikor Burgenlandban, Magyarországon, Romániában és egyes adatok szerint É-Bulgáriában élô állat ma már csak hazánkban él. Jelenlegi ismereteink szerint a Hanságban, Dabas környékén, a peszéradacsi réteken, s Bugac környékén maradt fent kisebb, egymástól elszigetelt populációja. Ma egész pontosan 11 szigetszerû élôhelyét ismerjük, de valószínû még néhány izolált elôfordulási helyének megtalálására van kilátás. Elôfordulásuk szemléltetésére térképet mellékeltek. Az állat elsôsorban egyenesszárnyúakkal táplálkozik, de táplálékként gyíkok, rágcsálók is szóba jönnek. Az élôhelyre vonatkozó ismeretek birtokában kezelési javaslatokat tesznek. Általában a magyar szürke marhákkal való kíméletes legeltetés javasolt, a birkákkal való legeltetés nem kívánatos.

KUT 2853 HP-02-2-006 Somlai Tibor Füvészkert Társaság, Nagyecsed A rákosi vipera új telepi kutatási módszerrel történô állományfelmérése, a vipera élôhelyek optimális megvalósításához szükséges terepmodell elkészítése. 2003. 42 p. A munka két fázisiban ment végbe. 1. A vipera állomány és élôhely kutatása a Kiskunsági NP területén 2002-ban és (2) állományvizsgálat ugyanott 2003-ban. Az egyes állományok, csoportok helyzete, mûködése jelentôs eltéréseket mutat. A helyzetet csak eseti módszerekkel lehet kezelni, azaz az egyes területeken élô állományok stabilizálására, feljavítására alkalmas módszerek csoportonként eltérôek lesznek. A kicsi és elszigetelt állományok, a különbözô adottságú élôhelyek, a populációcsökkenés kritikus mértéke nem teszi lehetôvé – sôt kizárja – a kimerítô felmérést és a lépcsôzetes kezelési kísérletek folytatását.

KUT 2585 HT-02-022 Halpern Bálint – Péchy Tamás Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Szteppyi vipera (Vipera renardi) két, egymástól elszigetelt Duna-deltai populációjának összehasonlító genetikai vizsgálata. 2003. 10 p. A Fekete-tenger partján, Tulcea-tól légvonalban kb. 65 km-re lévô tengerpart 2 km-es szegmensében (dûnesorban) fôleg a keskenylevelû ezüstfa, homoktövis és szürke tamariska volt az uralkodó növényfaj. Az itt tanyázó viperák fôleg a sisakos sáskával, imádkozó sáskával, homoki olasz sáskával táplálkoznak, de jelentôs táplálékforrás a fürge gyík is. Összességében 27 állatot figyeltek meg, s 10 vérmintát gyûjtöttek be, melyekbôl sikerült DNS-t izolálni. A RADP analízis segítségével feltárt rokonsági viszonyok arra mutattak rá, hogy mindkét populációban viszonylag alacsony az átlagos hasonlósági index és a két populáció nem vált el élesen egymástól. Bár kicsi volt a mintaszám, de ezeknek az adatoknak az alapján feltételezhetô, hogy nem állt fel jelentôsebb beltenyésztettség. A Duna-Deltában nyert adatok a Rákosi vipera védelmére irányuló erôfeszítések során jól hasznosíthatók.


KUT 2578 Horváth Gyôzô Pécsi Tudományegyetem Biológiai Intézet Az aktívan menedzselt és a nem védett gyöngybagoly-párok (Tyto alba) költségbiológiájának összehasonlító vizsgálata. 2000. 8 p. A baglyok visszaszorulásának okai között fontos tényezô a potenciális fészkelôhelyek csökkenése, az emberi zavarás mértékének növekedése. Az állománycsökkenés okait keresve a Dráva menti települések láda nélküli, és a baglyok számára hozzáférhetô templomtornyokat is ellenôrizni kezdték. Vizsgálták, hogy a költôláda mennyire befolyásolja a költés sikerességét és azt, hogy a még nem felújított templomokba kirakott ládák esetén a baglyok a ládát vagy a korábbi fészkelôhelyeket, a toronysisak alatti párkányt választják-e fészkelésre. A kihelyezett költôládák mérete 100 x 50 x 50 cm, melyen 15x15 cm-es röpnyílás található. A kelési siker esetében a lerakott tojások számával kell osztani a kikelt tojások számát. A kirepülési siker esetében a kikelt fiókák számával kell osztani a kirepült fiókák számát, a szaporodási sikernél a kirepült fiókák számát az adott fészekaljban lerakott tojások számával kell osztani. Megfigyelték, hogy a ládás költôhelyeknél lényegesen nagyobb volt a másod költés. A nem ládás tornyok esetén a 19 közül csak egy helyen volt második költés. A ládás kötéseknél a kirepülési siker eredményesebb volt az elsô költésnél. Összességében megállapítható, hogy a baglyok sikerrel foglalják el a nagyobb fészekaljakkal jellemezhetô ládás helyeket.

KUT 2566 Moskát Csaba – Fuisz Tibor – Kisbenedek Tibor – Báldi András Egy veszélyeztetett madárcsoport (Laniidae) természetvédelmi-ökológiai kutatása: megôrzésének lehetôségei és felhasználása a környezetállapot indikációjára, az EU területgazdálkodási elveinek tükrében. 1999. 17 p. A tövisszúró gébics és a kis ôrgébics populációja számos országban drasztikusan lecsökkent, több helyrôl pedig kipusztult. Ezért a két faj szaporodási potenciáljának és táplálékbázisának felmérése alapvetôen szükséges minden jövôbeli természetvédelmi beavatkozások megtervezéséhez. A két faj költôállományának felmérése Pest megye délén részén kiválasztott mintaterületen történt (Bankháza környékén, a Kiskunsági NP északi részén). A térképezés EOTR 1:10000 léptékû térképen történt. Vizsgálták a fajok állománynagyságát, a költôpárok denzitását, szaporodás-biológiáját, a táplálékkínálatot, a fészekalj-predáció szerepét. Mindkét faj territóriumában a táplálékkészlet hasonló, nagy számban vannak jelen a nagyobb ízeltlábúak és a kistestû gerincesek. Általánosan elfogadott, hogy ezek kellô egyedszámban való jelenléte biztosítja a gébicsek táplálékbázisát, amelynek esetleges elöntése a fajok eltûnését vonná maga után. A tövisszúró gébicsek körében a legkisebb predációs rátát a rejtett helyzetû fészkek szenvedték. A nyílt fészkek közel kétszer nagyobb hányad került kifosztásra. Ez arra utal, hogy a fészekpredátorok elsôsorban vizuális ingerek alapján derítették ki a fészkeket. A festett tojásokat tartalmazó, feltûnô fészkek predációja volt a legmagasabb értékû. A kis ôrgébics nyílt fészket épít, melyet ágvillába rak vagy elnyúló ágra épít, ezért különösen veszélyeztetett, minthogy mind a madár, mind az emlôs predátorok viszonylag könnyen megtalálhatják.

166


167

KUT 2800 CP-036 Fuisz Tibor István MTA-MTM Állatökológiai Kutatócsoport Az erdôtelepítés hatása az ízeltlábú közösségekre és a tövisszúró gébics táplálkozására, denzitására. 2002. 22 p. + Mell. A tövisszúró gébics fészkelés-biológiájának számos kérdését vizsgálták az élôhelyükön bekövetkezett radikális szerkezetváltozás tükrében. A fészkelô párok GPS technika és lézeres rangefinderrel történô feltérképezésével és költési sikerének monitorozásával tett megállapításaik: 1. Az állatok kisebb denzításban fészkeltek az erdôtelepítések mellett (és itt a fészkelô párok fészek-alj mérete szignifikánsan kisebb volt), mint a rét természetes élôhelyein fészkelôké. 2. A természetes növényzettel rendelkezô területen fészkelô párok háromszor nagyobb eséllyel repítenek fiókákat, mint az erdôtelepítés mellett fészkelô párok. 3. Nagyobb egyedszámot észleltek a természetes növényzettel borított térrészeken. Az állatok által fogyasztott nagyméretû rovarokból is nagyobb mennyiséget találtak itt. 4. A nagy méretû ízeltlábúak, elsôsorban a 2 cm feletti egyenesszárnyúak és egyéb rovarok fontos szerepet játszanak az állatok táplálkozásában. A kiemelt indikátor szervezetnek tartott tövisszúró gébics védelme érdekében javasolják a rét egyes füves élôhelyeinek természetes állapotban történô megôrzését. A bokrosodás elleni – pár évente végrehajtott – kaszálás vagy extenzív legeltetés révén megtartható a rét bokros részeinek és füves területeinek egyensúlya. A földutakat kísérô bokros-füves mezsgyéket érdemes lenne kiszélesíteni.

KUT 2538 Kiskunsági Nemzeti Park A nádgazdálkodás hatása a nádasok énekesmadár költôállományára. 2003. 21 p. A Kiskunsági NP területén, ill. a kezelésében álló Kolon Tavon végezték a vizsgálatokat. Ismertették a tó növényzetét, a nádas jellegét (uralkodó faj: Phragmites australis), a gyékényfajok (Typha) elôfordulását, a nádhoz és gyékényhez képest jóval kisebb borítással résztvevô növényeket (káka, mocsári nôszirom, buzogány stb.). A vizsgálati területen kijelölt egységes méretû (1 ha) kvadrátokban, a kvadrát közepén húzódó transzekt mentén függönyhálózással, valamint az éneklô hímek alapján pontszámítással történt a mintavétel. A vizsgálat a következô madarakra terjedt ki: nádirigó, sitke, foltos nádiposzáta, cserregô nádiposzáta, nádi sármány, csilcspcsalpfüzike. Általános tapasztalat az, hogy a profitorientált nádaratók a nádvágás során nem veszik figyelembe a természetvédelmi értékeket. Ezért fontos figyelembe venni, hogy természetvédelmi szempontból a teljes nádfelületre kiterjedô kaszálás súlyosan ronthatja azoknak a madárfajoknak a költési sikerességét, melyek a friss nádasokban nem vagy csak nagyon ritkán költenek. Ez utóbbi csoportba tartozik a fülemülesitke és a nádi tücsökmadár. Felmerül az a kérdés, hogy amennyiben nem összefüggô területeken, hanem pl. mozaikosan történik a nádaratás, akkor az így kialakítandó szegélyek hogyan befolyásolják a nádasok költôállományát. Ennek tesztelésére a kvadrátokon áthúzódó transzekt vonalán történô mintavétel kiválóan alkalmas. Feltételezhetô, hogy a szegélyek mentén nô az a-diverzitás, emellett nô a predációs és fészekparazitációs (kakukk) nyomás, így csökken a költési sikeresség.


KUT 2555 Nehézfém toxicitás jellemzése balatoni halfajokban a stressz tolerancia vizsgálata céljából. 2002. 11 p. A kutatás célja két halfaj, a harcsa és a busa kadmium hatásával szembeni potenciális érzékenységének összehasonlító vizsgálata. A nehézfémek a halak szervezetében számos védô fehérje, többek között a metallotioneinek (MT) és az antioxidációs enzimek szintézisét indulálják. A stresszreakciót kadmiummal, az egyik leghatásosabbnak tartott MT induktorral idéztek elô, s a változásokat MT mRNS mérésévvel követték nyomon. A fém biotranszformációs rendszert befolyásoló hatását az állatok májszövetébôl izolált mikroszóma frakcióban in vivo kezelést követôen, a citokróm P4501A izoenzimek aktivitás változása alapján vizsgálták.A Cd erôteljesebb metallothioneid induktornak bizonyult a májszövetben, mint a vesében. A harcsában a fémmel szemben sokkal hatékonyabb védelem valósul meg, ezért a busa stressz-érzékenysége a Cd-mal szemben fokozottabb. A citokróm P450-függô transzformációs enzimek rendkívül érzékenyen reagáltak a Cd hatására, aktivitásukat a sejtbe lépô fém azonnal, közvetlenül és irreverzibilisen blokkolta.

KUT 2843 HP-02-2-045 Barta Dénes – Börcsök Zoltán – Csóka György – Kovács Tibor – Király Gergely – Gulyás Levente WWF Magyarország Erdei élôhelyek és életközösségek rekonstrukciója veszélyeztetett erdôtársulásokban – homoki, sziki és lösztölgyesek. 2002. 41 p. Céljuk a térség egyik legveszélyeztetettebb erdôtársulás-csoportja, az erdôspusztai tölgyesek védelmének elôkészítése volt. Elsô lépésben a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének megbízásával elvégezték a hazai természetközeli állapotú erdôspuszta-maradványok feltérképezését és erdôrészlet szintû beazonosítását. A területekrôl egy részletes adatbázis készült, amely a többi között tartalmazza a területek térképszelvényeit, a földrajzi és vegetációs adatait, az állapot minôségét, a veszélyeztetettség mértékét és a természetvédelmi kezelési javaslatot. A terepi adatszolgáltatásba, a biodiverzitás-felmérésbe és a kezelési tervek kidolgozásába számos természetvédelmi szakembert bevontak. Az eredményeket továbbították az Állami Erdészeti Szolgálatnak, akik vállalták az erdôspuszta-részletek Országos Erdôállomány Adattárba való bejegyzését. Az erdôrészletek listáját elküldték valamennyi Nemzeti Park Igazgatóságnak valamint a Természetvédelmi Hivatalnak, javasolva azok Natura 2000-es programba való bevonását. Több nemzeti park részérôl pozitív visszajelzést kaptak, így több általuk javasolt erdôrészlet törvényes védelme 2004-tôl biztosított lesz. A WWF Magyarország kezdeményezésével létrejött egy munkacsoport, amelynek feladata az erdôspuszták kezelési irányelveinek kidolgozása, az erdôtervezés és felügyelet idevonatkozó részeinek módosítása. A munkacsoport kidolgozta az agrárgazdasági és vidékfejlesztési célok jövôbeni költségvetési támogatásának módosító javaslatait. Ez azért fontos, mivel a jelenlegi támogatási és kezelési irányelvek számos pontban nincsenek tekintettel az erdôspusztai tölgyesek természetes struktúrájára (pl. túl magas záródást írnak elô), így az erdôtulajdonosokat az erdôspusztai termôhelyeken az ôshonos állomány akácültetvénnyé való átalakítására kényszerítik.

168


169

KUT 2862 Fertô-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság A Fertô-tó védett és fokozottan védett természetszerû élôhelyein végzett fenntartó kezelések és rekonstrukciók értékelését megalapozó monitoring. 2000. 135 p. A monitoring kiterjedt a védett területeken alkalmazott kezelések (legeltetés, kaszálás, égetés, nádaratás) élôvilágra gyakorolt hatásainak vizsgálatára és értékelésére. A kutatómunka során több élôhelytípus és több taxon vizsgálatával kísérelték meg átfogó képet alkotni a beavatkozások szükségességérôl. A kapott adatok segítségével javaslatokat tettek az egyes kezelések idôpontjára és módjára vonatkozólag. A munka elsô részében a Fertô-tájról általános jellemzést adtak, s az 1999-ben elvégzett felmérések 6 témakörre irányultak, ezek eredményeirôl számoltak be. A vizsgált 6 témakör: 1. Vízrendezések és azok hatása a tájfejlôdésre a Fertô környékén, 2. Szikes gyepek és sziki élôhely-rekonstrukciók vegetációjának összehasonlító vizsgálata, vegetációtérképezése, 3. A Fertô-tó menti szikes élôhelyek diverzitása és a természetvédelemi kezelések hatása az élôhelyek növény- és állatvilágára, 4. Szikes gyepek és sziki élôhely-rekonstrukciók talajfaunisztikai összehasonlító vizsgálata, 5. A mekszikópusztai élôhely-rekonstrukciók hatása a fészkelô és vonuló madárállományokra, 6. Szikes gyepek kisemlôs-cönológiai vizsgálata.

KUT 2842 HP-02-2-027 Bartha Dénes Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdômérnöki Kar A magyarországi természetszerû erdôtársulások természetességének felmérése és értékelése. 2004. 29 p. A természetesség-leromlottság mértékének meghatározása merôben új szemléletmódot és módszereket kíván. Azért van szükség – különbözô térléptékben – erdeinkben a természetességi fokozat megállapítására, mert eddig: – Csak a faállományt minôsítették, az erdôt sohasem – Csak mennyiségi mutatókat (ha, m3 stb.) alkalmaztak, minôségi mutatókat nem – Csak statikus állapotot értékeltek, a dinamikus változásokat figyelmen kívül hagyták. A természetességi mutató idôrôl-idôre történô megállapítása hozzásegíthet egy valóban természetközeli erdôgazdálkodás kibontakozásához, ill. elterjedéséhez. Az értékelésnél 4 szempontú megközelítést alkalmazták: 1. Területi egységek szerinti értékelés a.) A magyarországi erdôk természetessége b.) Az erdôgazdasági nagytájak erdeinek természetessége c.) Az erdôgazdasági tájak erdeinek természetessége 2. Tematikus egységek szerinti értékelés a.) Az erdôtársulás-csoportok természetessége b.) A korosztályok természetessége c.) A különbözô erdôrészlet-nagyságok természetessége d.) A különbözô kezelésû erdôk természetessége 3. Természetességi kritérium(csoport)ok szerinti értékelés a.) Kompozícionális kritériumok


b.) Strukturális kritériumok c.) Termôhelyi kritériumok d.) Holtfa e.) Vadkár 4. Egyéb szempontok szerinti értékelés Itt a felvételi jkv. egyes, eddig figyelembe nem vett szempontjai (lejtôszög, kitettség, talajtípus, termôréteg vastagsága illetve fajlista, fajok csoportjai) és az erdôrészlet-lap (mint háttéranyag) válogatott szempontjai jöhetnek szóba.

f. Védett területek természetkímélô hasznosítása

KUT 2631 HT-0331 Solymos Rezsô Ökoszisztéma Kft A nemzeti erdôstratégia természetvédelmi irányelveit megalapozó kutatása. 2002. 175 p. I. 1992-ben a Rio de Janeiróban megrendezett UNCED az erdôpusztulás megállítása érdekében egy jegyzéket fogadott el AGENDA 21 néven. Ez elôírja, hogy az aláíró országok dolgozzák ki az erdô fenntartását és az erdôgazdálkodás tartamosságát biztosító nemzeti akcióprogramjaikat. Magyarországon e feladat kapcsán az FVM a Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdôvagyongazdálkodási Intézetét bízta meg egy átfogó Nemzeti Erdôstratégia és Erdôprogram kidolgozásával. Ismeretes, a védett természeti területek közel 50%-át természetszerû és ahhoz közel álló erdôk alkotják. Ezeken az élôhelyeken él természetes növényvilágunk 45%-a és a fauna jelentôs hányada. Az erdôgazdálkodás és az erdôk szakkezelése nem csak az erdôgazdálkodókat érinti, hanem környezetvédelmi, természetvédelmi és társadalmi vonatkozásai is kiemelendôek. A munka elsô fázisa a Nemzeti Erdôstratégia természetvédelmi irányelveit megalapozó kutatás, melynek keretében vizsgálták a természetvédelmi oltalom alatt álló erdôk kezelését, az állami tulajdonban lévô védett természeti területek vagyonkezelését. A kutatás során kiemelten foglalkoztak a természetvédelmi vonatkozások biológiai alapjaival, az erdôfelújítások és erdôtelepítések módjaival, a fafajmegválasztással – a természetközeliség szempontjából. Az erdészeti mûveleteket erdészeti és természetvédelmi szempontból – az elônyök és hátrányok feltüntetésével – táblázatos formában foglalták össze.

170


171

KUT 2809 HT-0332 Solymos Rezsô Ökoszisztéma Kft, Budapest A nemzeti erdôstratégia természetvédelmi irányelveit megalapozó kutatás. 2002. 151 p. II. A természetszerû és ahhoz közel álló védett (természetvédelmi) erdôk alkotják a védett természeti területek közel 50%-át. A védett természeti területeken lévô erdôk elsôdleges rendeltetése a természetvédelmi törvény 32. § (1) bekezdése szerint védelmi, ami alapvetôen azt jelenti, hogy a természet védelmének van prioritása a gazdálkodási érdekekkel szemben. Természetszerû erdeinkben a természetközeli erdôgazdálkodás jelenti a jövô egyetlen alternatíváját. Ilyen megközelítésben a természetszerû erdôállományokban fel kell deríteni az Alföldi legértékesebb erdôtársulásai közül azokat, amelyekben valamelyik természetszerû erdôkezelési módra lehet áttérni. Ennek leegyszerûsített célja a többkorúság, elegyesség, a termôhelytôl függô elegyesség, mozaikosság és többszintûség. Az ültevényszerû erdôállományokban az állományszerkezet átalakító tevékenységnek ki kell dolgozni a természetvédelmi szempontjait. Vizes élôhelyeken részletesen elemezni kell az alföldi vizes, extrazonális erdôtársulások felújításának és telepítésének természetközeli lehetôségeit. Az ôshonos növényzet védelme érdekében az ôshonos növényzet megôrzésére irányuló stratégiák nem csak a veszélynek leginkább kitett fajokat védik, hanem az ôshonos növényfajok és növényközösségek hosszú távú túlélését is biztosítják. A legnagyobb mértékig meg kell ôrizni, helyre kell állítani a köztulajdonú földeken található ôshonos növényfajokat és élôhelyeket, valamint elô kell segíteni az ilyen irányú tevékenységeket a magántulajdonban lévô földeken is.

KUT 2380 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron A természetközeli erdôgazdálkodás erdômûvelési módszereinek kidolgozása a Sopronihegység Tájvédelmi Körzet területén 2001. 15 p. A Soproni-hegység Tájvédelmi Körzet területén található acidofil kocsánytalan tölgyes és acidofil gyertyányos kocsánytalan tölgyes erdôtársulásokra kiterjedô vizsgálatokat végeztek. E termôhelyeken az elmúlt idôben (évszázadokra visszamenôleg) az erdôfelújításokat erdei- és feketefenyôvel végezték, mely a természetes biotóp radikális megváltozását okozta. Javasolják, hogy a jövôben a feketefenyôt mint táj- és termôhelyidegen fafajt lehetôség szerint mellôzzék a Soproni-hegység TK területérôl. A bükkösök és kocsánytalan tölgyesek minôségi csoportos gyérítéseinek lehetôségeit vizsgálva a kíséretek elsô eredményei azt bizonyítják, hogy az erdô természetes életfolyamataihoz lényegesen közelebb álló minôségi csoportos gyérítési eljárás fatermési szempontból nem kedvezôtlenebb – sôt bizonyos tekintetben kedvezôbb – a térbeli rendre alapozott eljárásoknál. Az erdôfelújításokat akadályozó veszélyes gyomok kérdését vizsgálva megállapították, hogy az egyszikûek visszaszorítása miatt a nehezen irtható kétszikûek, mindenekelôtt a Rubus fajok térfoglalásának növekedésével kell számolni. Ezek visszaszorítására szükség esetén foltkezelésre van szükség.


KUT 2473 CP-203 Koloszár József Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron A természetközeli erdôgazdálkodás erdômûvelési módszereinek kidolgozása a Sopronihegység Tájvédelmi Körzet területén. 2001. 16 p. + Mell. Vizsgálták a szálalóvágásos felújítás alatt álló, ill. szálaló üzemmódban kezelt erdôk állományszerkezetét, ill. összehasonlító jellegû bükk természetes felújítási kísérletek eredményeit, négyféle eljárással (Wagner-, Gayer-, Roth-, Hartig-féle módszerrel) dolgozva. Foglalkoztak lakott területtel érintkezô erdôk felújításának kérdéseivel. Tanulmányozták a természetes felújítást akadályozó és a védett területeken megjelenô invázív fajok visszaszorításának lehetôségeit. A siska nádtippan mint veszélyes gyom visszaszorítására szelektív herbicideket alkalmaztak. Az átlagos gyomborítottság a tavaszi és ôszi felvételnél egyaránt 70-100% közötti volt. Az ôszi borítottságot befolyásolja, hogy a vegetációs idôszakban a terület nagy része egy mechanikai ápolást is kapott. Vizsgálták az endogén kezelések, kenéses és fainjektálási technológiák alkalmazhatóságát, ezen belül is a kapszulák beütését a fába a tuskó újrasarjadzásának megakadályozására, ill. álló fa kiirtására. A hexacinon hatóanyagú ECOPLUG kapszulákkal kezelt álló akác- és bálványfánál érték el a legjobb eredményeket. A tuskófelület arboriciddel történô kezelésére glifozát származék 1:1 arányú és Garlon 4E 1:1 arányú vizes oldatának ecsetelésével, kenésével végeztek kísérleteket tuskó vágófelületén. Nagy elôny, hogy a kenéssel biztosítani tudjuk, hogy a szer kizárólag csak a vágásfelületre jusson, így nagy valószínûséggel elkerülhetô vele a célfelületen kívüli szennyezés. Kis átmérôjû tuskókat teljes felületen szivacsos végû kézi kenô eszközzel lehet kezelni. Nagy átmérôjû (20 cm feletti) tuskók esetén a tuskók külsô, élô szijács gyûrûjének a kenésével a kijuttatott szermenynyiséget tovább lehet csökkenteni.

KUT 2603 CT-016 Bartha Dénes – Temesi Géza A természetszerû erdôk kezelése. 2001. 286 p. A természeti területek és értékek kiemelt oltalma, tehát a védetté nyilvánításon alapuló hagyományos természetvédelem a védett természeti területeken álló erdôkre, valamint a természetvédelmi oltalom alatt nem álló erdôkben levô védett természeti értékekre terjed ki. Az ország több mint 800 ezer ha kiterjedésû védett természeti területeinek 47%-a az „erdô” mûvelési ágba tartozik. A fenntartható erdôgazdálkodás ökológiai szempontból is tartamos erdôgazdálkodást jelent. A fenntarthatóság, az ökológiai tartamosság megvalósításának egyik alapfeltétele és eszköze a természeti folyamatokat egyre szorosabban megközelítô erdôkezelés, amelynek széles körû alkalmazása lehetôvé teszi a biológiai sokféleséggel rendelkezô természeti rendszerek mûködtetését. Ismeretik a természetszerû erdôk kezelésének és megújításának alapjait, s a különbözô erdôtársulás-csoportok jellemzését. Így foglalkoznak a klimazonális, mészkerülô, mészkedvelô, szikladomborzatú, erdôssztep- liget- és láperdôkkel. E csoportokon belül ismertetik a csoport elôfordulási helyeire jellemzô termôhelyi viszonyokat, a csoport fiziognómiáját (szerkezet, vertikális és horizontális tagoltság), faji összetételét (fafajok, cserjék, lágyszárúak, mohák), a társulás-csoport földrajzi elterjedését, valamint a csoportba tartozó legfontosabb társulásokat.

172


173

KUT 2704 CT-048 Bartha Dénes (Szerk.) A természetszerû erdôk kezelés. 2001. 286 p. A KöM Természetvédelmi Hivatalának tanulmánykötetei 7. sz. sorozatfüzete két nagy fejezetre és azokon belül további alfejezetekre tagozódik. Az elsô nagy fejezet az elméleti megalapozás ismertetését tûzte ki célul. Foglalkozik a természetközeli erdôkezelés és –gazdálkodás témaköreivel. Kiindulási alapja a természetes állapotú erdô, annak jellemzôi és a benne zajló jellegzetes folyamatok. A természetes erdôkben lezajló folyamatok közül röviden taglalja a változások alapjául szolgáló természetes bolygatásokat és a hatásukra meginduló erdôdinamikai folyamatokat. Leírja a természetes erdôtársulások jelentôségét, kitérve a természetesség és az ôshonosság kérdéskörére. Ismerteti a természetes erdôtársulás-csoportokat a következô bontásban: – Klímazonális erdôk – Mészkerülô erdôk – Mészkedvelô erdôk – Szikladomborzati erdôk – Erdôssztep-erdôk – Ligeterdôk – láperdôk

KUT 2603-2 CT-016 Bartha Dénes et al. Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdômérnöki Kar A természetszerû erdôk kezelése, a kultúr- és a származékerdôk megújítása – Átmenet a természeti folyamatokra épülô erdôkezelés felé. 2000. 68 p. A kiadvány a természetvédelem és az erdôgazdálkodás szempontjából jelentôs valamennyi hazai erdôtársulás-csoport jellemzését, a múltban és a jelenben alkalmazott erdôhasználati eljárások összefoglalását, valamint valamennyi erdôtársulás-csoport esetében a természetközeli erdôgazdálkodás lehetôségeinek és eljárásainak leírását tartalmazza. Ennek keretében ismerteti a természetközeli erdôgazdálkodás céljait, az új szemlélet jogi alapjait, az ilyen szemléletû gazdálkodás feltételeit, a természetes állapotú erdôket, a „természetesség” fogalmát, a természetes állapotú erdôk jellemzôit és az ilyen erdôkben lejátszódó egyes folyamatokat, erdôtársulásokat, a természetszerû erdôk gyakorlati kezelését, az erdôk biológiai értékeinek növelésére vonatkozó lehetôségeket.


KUT 2470-2 CP-0174 Kevei Ferencné A fenntartható erdôgazdálkodás lehetôségeinek számítógéppel támogatott optimalizációs vizsgálata karsztos mintaterületeken. 2002. 22. p. Az Aggteleki és Nyugat-Mecseki Karsztok területén végezték kutatásaikat abból a célból, hogy erdô-rehabilitációs javaslatot készítsenek. A termôhelyi tulajdonságok közül a domborzati adottságokat, éghajlati tényezôket, vízgazdálkodási jellemzôket, az alapkôzet és a talaj tulajdonságait vették figyelembe. A domborzati formákat vizsgálva felhívták a figyelmet a lejtôk kitettségére, minthogy erdôgazdasági szempontból az északi kitettség a legkedvezôbb, a legrosszabb a déli expozíció. Az északi kitettségben az alsóbb szinteken gyertyános tölgyes, a magasabb szinteken szubmontán bükkösök a jellemzôk. A déli kitettségben – a szárazság miatt – a karsztbokor erdôk, a keleti és nyugati kitettségben a dombvidéki tölgyesek települnek meg. A termôréteg vastagságát vizsgálva kitûnik, hogy csak azok az erdôk (pl. karsztbokor erdôk) telepszenek meg, amelyek az igen sekély termôréteget is hasznosítani tudják. A talajok fizikai jellemezôi közül fontos a hasznosítható víz jelenléte. A kapott értékeket a tervezésnek megfelelôen rendszerezték és kódokba építették. A kód számsor helyi értékei képezték a különbözô tulajdonságok típusainak értékeit. Így az összes tulajdonságot különbözô nagyságrendû számokkal kódolták. Az egy területre vonatkozó számok egyszerû összeadásának eredményeképpen a vizsgált területekre vonatkozó termôhely típusokat és az azoknak megfelelô társulásokat lehet megkapni. Az eredmények alapján megszerkesztették a két mintaterület erdô-rehabilitációs térképét. Az eredménytérképet értékelve megállapítható, hogy az ideális és a tényleges állapot a vizsgálati terület legnagyobb részén egybeesett. Ez azt jelenti, hogy a tervezett tájvédelmi körzet erdôtársulásai megfelelnek a táji adottságoknak, tehát az erdôk a domborzat, a talajjellemzôk és a klimatikus sajátosságok által nyújtott feltételekkel összhangban vannak. Ennek alapján a vegetáció a biztosított feltételek szemszögébôl vizsgálva természetközi állapotban lévônek tekinthetô. A terület északi, karsztos részét vizsgálva kitûnt, hogy az optimalizációs és a jelenlegi erdôtársulásokat ábrázoló tárkép között itt volt a legnagyobb az egybeesés, tehát az erdôtípus természetességi értéke is magasabb volt, mint a déli területeken.

KUT 2748 HP-02-2-036 Bíró Marinna MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete A Gödöllôi-dombvidék Tájvédelmi Körzet erdô- és tájhasználat-története. 2003. 93 p. + Mell. 22 p. A Tájvédelmi Körzet területén folytatott erdôhasználat, erdôgazdálkodás jellegzetességeinek feltárása a XVIII. századtól kezdve napjainkig. A kutatás célja az volt, hogy hozzájáruljanak a TK közeljövôben elkészítendô kezelési tervének tudományos megalapozásához. Három korszakot különítettek el: 1. A kincstári kezelésbe vétel elôtti idôszak (18. századtól 1867-ig), 2. A kincstári kezelésbevételtôl a 20. század közepéig, 3. az 1945 utáni idôszak: a tervgazdálkodás idôszakától az 1970-es évekig. Megtörtént a védett terület szempontjából kiemelkedô értéket képviselô vegetáció típusok (pl. erdôssztyepp-tölgyesek stb.) által a múltban elfoglalt területek megállapítása,

174


175

valamint területcsökkenésük okainak feltárása, a legértékesebb élôhelyfoltok területén az elmúlt 160 évben bekövetkezett változások dokumentálása. A dombságszéli területeken a néhány évtizeddel ezelôtt az intenzív tájhasználat (legeltetés, kaszálás, szántóföldi mûvelés) felhagyásának következményeiként felfigyeltek a beindult dinamikai folyamatokra. Ezek közül legjellemzôbbek a cserjésedés és erdôsülés, a gyepregenerálódás, helyenként a láposodás, máshol a kiszáradás és legújabban az inváziós fajok igen gyors terjedése.

KUT 2348 CP-047 VITUKI Rt Belvízjárta területek területhasználati szerkezetváltásának természetvédelmi szempontú megalapozása 1999-2000. évi légifelvételek kiértékelésével 2001. 78 P. + Mell. A kutatás célja az volt, hogy az Alföld jellegzetes, belvízjárta területein olyan területhasznosítási lehetôségeket mutassanak be, amelyek az adott térség környezeti adottságaihoz illeszkednek, a vidék harmonikus fejlôdését segíthetik elô. A vizes élôhellyé alakítás (pl. tározó, halastó létesítése) csak a természetvédelmi célállapot pontos meghatározása nyomán javasolható. A mezôgazdasági célú hasznosítást több tényezô is motiválja. Egyrészt a területen maradó „olcsó” öntözôvíz készlet biztosítása, növelése, ill. a tározók és a hozzájuk kapcsolódó mûvi létesítmények részén a termesztésbe vont talajok vízháztartásának idôbeni optimalizálása. Az állattartó telepeken keletkezô hígtrágya elhelyezésének problémájában segít az a megoldás, amikor a tározókban felfogott belvíz hígításával történik a kiöntözés. Ez egyrészt a termesztett kultúráknál a talajerô pótlását is biztosítja, másrészt a faültetvényekre kerülve gazdasági és környezetvédelmi célokat szolgál. Az ökológiai hálózatokhoz (magterületek, védôzónák, pufferterületek, ökológiai folyosók, rehabilitációs területek) szorosan kapcsolódhatnak a hagyományos és környezetbarát formákat ôrzô Érzékeny Természeti Területek (ESA). Az ökológiai hálózat elemei tartós borítottságuk, stb. révén a felszíni lefolyást, a térszíni vízháztartási viszonyok alakulását jelentôs mértékben képesek befolyásolni, s a mezôgazdasági területek termôképességének megôrzését közvetlenül is segítik az eróziós, deflációs, szedimentációs folyamatok enyhítésével.

KUT 2796 Papp Sándor ELTE Természetföldrajzi Tanszék A Duna-Ipoly Nemzeti Park védôzóna-kijelölését megalapozó kutatások. 2000. 67 p. + Mell. Az elvégzett kutatások három fontos, egymással szorosan összefüggô kérdéskört ölelnek fel: 1. A természetes, ill. természetközeli állapotú téregységek vizsgálata (ezen belül a kutatási terület vegetációjának minôsítése, potenciális és aktuális vegetációtérkép elkészítése, a különbözô vegetációegységek (gyepek, erdôk) elkülönítése a természetesség, ill. a degradáltság alapján, ezen belül az 1996. évi LIII. Tv. szerint természeti területnek minôsülô élôhelyek lehatárolása, állapotuk minôsítése). 2. A táj mezôgazdasági potenciálját meghatározó tényezôk egyenkénti értékelése, tipizálása, 3. A táj ökológiai potenciáljának megfelelô, a környezet állapotát kedvezôen befolyásoló,


ill. alakító (optimális) tájhasznosítás meghatározása, térbeli lehatárolása, komplex tájhasznosítási térkép készítése. A földhasználat átalakításának megtervezésekor a következô tényezôket vették figyelembe: a terület természetföldrajzi adottságait, a térségnek a Duna-Ipoly NP-kal való szomszédságát, a földhasználat alakítására vonatkozó országos elképzeléseket. Az optimális földhasznosítás, azaz a táj adottságaihoz legjobban alkalmazkodó mûvelési ágak megtervezésekor mindenekelôtt a lejtésszög, a lejtôkitettség, a mikroklimatikus és talajadottságok, ill. a természetes növénytakaró együttesét kell megvizsgálni. Sikerült olyan térképet szerkeszteni, amely a vizsgált terület eltérô mezôgazdasági potenciállal jellemezhetô téregységeit (ún. ökoponttyp-jeit) ábrázolja. A mezôgazdasági mûvelésbôl kivonandó területek döntô többségét erdôsíteni kell, mely fôleg a meredek, erózióval fenyegetett, ezért felszámolásra javasolt jelenlegi szántók helyein, ill. a mai erdôkbe beékelôdô, egykor megmûvelt területeken javasolható. A jelenlegi faültetvények közül nagy gondot okoznak a nagy kiterjedésû akácosok. Lecserélésükre nincs reális esély, s terjeszkedésük megakadályozása is nagyon nehéz. Az Ipoly alacsony-ártereinek jellemzô tájtényezôi egyértelmûen a rét- és legelôgazdálkodásnak kedveznek. A rét-legelô célú hasznosítás célszerûsége, ill. gazdaságossága attól is függ, hogy lesz-e elegendô számú állat, amellyel a megtermelt szénát hasznosítani lehet.

KUT 2859/1 Papp Sándor ELTE Természetföldrajzi Tanszék A Duna-Ipoly Nemzeti Park védôzóna-kijelölését megalapozó kutatások. 2000. 57 p. + Mell. A cél három kérdéskört ölelt fel: 1. A természetes, ill. természetközeli állapotú téregységek vizsgálata (vegetációtérkép készítések, a különbözô vegetációegységek (gyepek, erdôk) elkülönítése a természetesség, ill. a degradáltság alapján), 2. A táj mezôgazdasági potenciálját meghatározó tényezôk egyenkénti értékelése, tipizálása, 3. A táj ökológiai potenciáljának megfelelô, a környezet állapotát kedvezôen befolyásoló, ill. alakító (optimális) tájhasznosítás meghatározása, térbeli lehatárolása, komplex tájhasznosítási térkép készítése. Ennek megfelelôen vizsgálták a tájtényezôket (fekvés, földtani-domborzati viszonyok, éghajlati adottságok, felszíni és felszín alatti vizek, növénytakarók). Ez utóbbin belül a növénytakarók áttekintése, jellemzése, a terület aktuális növénytakarója, a növénytakaró minôsítés a természetesség alapján, természeti területek jellemzôit adták meg, végezetül a talajviszonyokról számoltak be. Áttekintették a terület földhasznosításának múltját, jelenét, s javaslatot tettek az optimális föld-(táj) hasznosításra, színes térképen szemléltetve a javasolt hasznosítási területeket: erdô, visszaerdôsítés vagy a visszaerdôsülés elôsegítése, rétlegelôgazdálkodásra alkalmas területek, gyümölcstermesztésre alkalmas területek, szántóföldi mûvelésre alkalmas területek, szôlôtermesztésre alkalmas területek, bogyós gyümölcsök hagyományos termôhelye, s maga a település.

176


177

KUT 2583 HP-02-022 Mikók Sándor Debreceni Egyetem ATC Szabadtartásos baromfitenyésztés szakmai megalapozása érzékeny természeti területeken. 2003. 11 p. A különbözô intenzitású lúdlegeltetés és pulyka szabadtartás hatással volt a legtöbb vizsgált talajparaméterre és a legelô botanikai összetételére. A libalegelôn a vertikálisan lúgosodó talaj a legnagyobb állatintenzitásnál megmaradt a semleges pH tartományban. A felsô réteg alacsonyabb térfogattömegét a felhalmozódott trágyaréteg eredményezte. Az intenzívebb állatterhelésre növekedett a lúdlegelôn a talaj szerves C%-a, összes N, ammónia-N, nitrát-N, növény által felvehetô P, K, Cu és Zn koncentrációja; a pulykával hasznosított területen pedig a nitrát-N, felvehetô P, K és Mg. A talaj összes-só mennyisége és felvehetô Mg koncentrációja egyértelmû tendenciát nem mutatott a lúdnál. A közepes állatintenzitás, ami kisebb mértékû túllegeltetést jelent, nem okozott degradációt a növénytársulásban sem a lúd, sem a pulyka esetén. A legnagyobb állatterhelés hatására a fûfajok visszaszorultak és a lúdlegelôn az ebszékfû, a pulykánál pedig a porcsin keserûfû vált uralkodóvá.

KUT 2582 HP-02-021 Béri Béla Debreceni Egyetem Természetkímélô szarvasmarha-legeltetés szakmai megalapozása a Hortobágy védett gyepein. 2003. 12 p. Célul tûzték ki, hogy megállapítsák a különbözô intenzitású szarvasmarha-legeltetés hatására miként változik a legelô állapota. A vizsgálat során – a Hortobágyi NP területén lévô legelôn – mérték a talaj fizikai, kémiai paraméterei mellett a legelô növényi borítottságát, fajösszetételét. A növekvô állatintenzitás befolyásolta a legtöbb vizsgált talajparamétert. A taposás hatására leginkább az un. csapás talaja tömörödött. A trágya és a vizelet hatására a kémhatás – mind az enyhén savanyú, mind az enyhén lúgos talajú legelôn – az állati jelenlét fokozásával a semleges tartomány irányába változott. Nagyobb állat terhelés hatásra emelkedett a talaj sótartalma, ammónia-nitrogén, nitrát-nitrogén, felvehetô foszfor, kálium és réz koncentrációja. A szerves szén, összes nitrogén, növények által felvehetô magnézium és cink mennyiségi változása nem mutatott egyértelmû tendenciát, ami fôként a terület nagyfokú heterogenitásának a következménye. A közepes állatterhelés hatására – tehát azokon a területeken, ahol a legelésen túl rendszeresen eljár az állat, így taposásnak és ürülék-hatásnak nagyobb mértékben kitett – a növényzet faji összetétele megváltozott, fajszáma azonban nem. A túllegeltetést, taposást a porcsin keserûfû és az angol perje tolerálta leginkább.


g. Ökoturizmus

KUT 2678 CT-037,CT-039, CT-040, CT-052,CT-054,CT-058,CT-059 Turizmus Magyarország védett területein. 2003. 158 p. + 40 p. A 3-kötetes tanulmány 1. része a hazai nemzeti park igazgatóságok tájvédelmi körzeteit, természetvédelmi területeit mutatja be, a mûködtetéshez szükséges létesítmények (bemutatóhelyek, múzeumok, tájházak, tanösvények, túraútvonalak, kerékpárurak, táborhelyek stb.) leírásával. Ismertetést adnak a turisztikai programokról: gyalogtúrák, kulturális események védett területeken, lovaglás védett területeken, falunapok, jeles, napok, biotermékek, kézmûves termékek árusítása, kirándulás erdei kisvasutakon, vízitúrák stb. A 2. kötet az elsô kötetben ismertetett létesítményeket és turisztikai programokat ismerteti részleteiben. A 3. kötet részben az ökoturizmus összegzését adja, másrészt a fejlesztés lehetôségeit tárgyalja. Ez utóbbin belül bemutatja az egymásra épülô stratégiai tervezés megvalósítását. A magas színvonalú ökoturisztikai kínálat létrehozása keretében foglalkozik a turisztikai fogadó és programhelyszínek kiépítésének kérdéseivel, a bemutatási rendszerek technikai, módszertani fejlesztésével, a szolgálatfejlesztéssel, programfejlesztéssel, a turisztikai információs és irányító rendszer fejlesztésével, a turizmus természeti hatásait mérséklô infrastruktúra biztosításával. Az ökoturizmus humán erôforrás oldalának fejlesztését két rendszerben mutatja be: 1.) iskolarendszerû szakképzés, 2.) helyi képzések, betanító és fenntartó tréning. Nagy fontosságot tulajdonít a marketing- és kommunikációfejlesztésnek, melynek 3 lépcsôjét ismerteti: 1.) a nemzeti parkok ökoturisztikai kínálatának nemzetközi és nemzeti marketingjét végzô szervezet kialakítása, a finanszírozás módjának kidolgozása, 2.) a nemzeti parkok kapcsolatának fejlesztése a turizmus országos és regionális szervezeteivel, 3. a nemzeti parkok ismertségét, elismertségét célzó országos kommunikációs kampány szervezése.

KUT 2606 CT-034 Baczur János – Bíró Borbála Bükki NPI Az ökoturizmus lehetôségei a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében álló természetvédelmi területen. 2002. 56 p. + Mell. Napjainkban felerôsödött a turizmusnak az az iránya, amely a védett természeti területeket, a hagyományos táji értékeket és hozzá kapcsolódó tradicionális gazdálkodási formákat, a még élô falusi hagyományokat célozza meg. Amennyiben ez a helyi lakosságot gazdasági elônyökhöz segíti oly módon, hogy hosszú távon fenntartható marad a környezet és vonzerôként a természeti és kulturális örökség, akkor az ökoturizmus kritériumai teljesíthetôk. Mindezt fokozza az aktív szabadidô eltöltése, egészséges életmód iránti igény. Ettôl a szemlélettôl vezérelve bemutatják a Nemzeti Parkot, a tájvédelmi körzeteket és a természetvédelmi területeket, és a mûködtetéshez szükséges létesítményeket. Ez utóbbin belül ismertetik az NPI bemutatóhelyeit, természetismereti, bemutató tanösvényeit, a túraútvonalakat, kerékpárutakat (a Bükkben), az erdei iskolai programokat Észak-Magyarországon, a látogatóközpontokat, az NPI kutatóházait, fogadóépületeit, szálláshelyeit. A nagyközönség számára ajánlható turisztikai programokat ismertetik, javaslatokat adva az egyéni túrákra és a kerékpáros túrákra, egyben a kerékpárkölcsönzés lehetôségeit is

178


179

megadva. Ismertetik a turisztikai kínálat, szervezeti háttér erôsségeit és gyenge pontjait, az infrastruktúra jellegét, a személyállomány összetételét, az ökoturisztikai projekteket, a turisztikai szervezetekkel való kapcsolatokat, a fejlesztésre vonatkozó javaslataikat. Ez utóbbin belül az oktatási irányokat, a néprajzi és kultúrtörténeti kiállítások, a földtani bemutatóhelyek fontosságát emelik ki.

KUT 2608 CT-036 Borosné Szabó Ágnes – Tóth Endre Kiskunsági Nemzeti Park A Kiskunsági Nemzeti Park ökoturizmusa. 2001. 61 p. Részletes áttekintést adnak a Nemzeti Park történetérôl, természeti értékeinek gazdagságáról. A Tájvédelmi Körzetekben belül a pusztaszeri, a mártélyi körzet élôvilágáról adnak beszámolót. A természetvédelmi területek ismertetése a következôkre tér ki. Ásotthalom láprét, bácsalmási gyapjas gyûszûvirág termôhely TT, Csongrádi Kónya-szék TT, Csólyospálosi régi mészkô- és dolomitfeltárás, Császártöltési Vörös-mocsár, Érsekhalmi Hét-völgy, Hájosi homokpuszták TT, Hájosi kaszáló és löszpartok TT, Kéleshalmi homokbuckák TT, Kiskôrösi turjános erdô TT, Kiskunhalas Fejetéki-mocsár TT, Kunfehértói holdrutás erdô (120 ha), Kunpeszéri Szalag-erdô TT, Péterdi-tó TT, Pusztaszeri Fölöp-szék TT, Pusztaszeri Hét vezér Emlékmû TT, Szelidi-tó. Bemutatják a mûködtetéshez szükséges létesítményeket, bemutató-, kiállítóhelyeket, tanösvényeket, túraútvonalakat, kerékpárutakat, a kerékpárút-hálózathoz kapcsolódó védett területeket, az erdei iskolákat, táborozási lehetôségeket, oktatóközpontokat, kutatóházakat, látogatóközpontokat. A tanulmány 2. fejezete a védett területeken folytatott hazai turizmus általános helyzetérôl ad áttekintést.

KUT 2614 CT-057 KGI TVI Turizmus Magyarország védett területein – az ökoturizmus fejlesztésének kiindulási alapjai. 2001. 44 p. Az ökoturizmus feltételeinek megteremtése, folyamatos szervezése a természetvédelem, a turizmus és a nemzeti szintû oktatás, ifjúságnevelés irányítóinak közös munkáját igényli. Az ökoturizmus iránti kereslet világszerte erôteljesen növekszik. Ebben a megközelítésben vizsgálják az ökoturizmus fejlesztésének kiindulási alapjait, lehetôségeit, a nemzeti park igazgatóságok szerepét, a magas színvonalú ökoturisztikai kínálat létrehozásának menetét (turisztikai fogadók és programhelyszínek kiépítése, bemutatási rendszerek technikai, módszertani fejlesztése, szolgáltatásfejlesztés, programfejlesztés, turisztikai információs és irányító rendszer fejlesztése, a turizmus természetre káros hatásait mérséklô infrastruktúra biztosítása), az ökoturizmus humán erôforrás oldalának fejlesztése (iskolarendszerû szakképzés, helyi képzések, betanító és fenntartó tréning rendszer), az ökoturizmus mûködési környezetének fejlesztése, a marketing- és kommunikációfejlesztés lehetôségei.


KUT 2673 CT-032 Szabó József Project Készítô és Oktató Bt, Debrecen Az ökoturizmus fejlesztési lehetôségei az egyes védett természeti területeken. 2003. 18 p. Bemutatták a NPI-ok által a védett természeti területeken mûködtetett ökoturizmus jogi szabályozását, a költségvetési gazdálkodás jellegét, az ökoturizmus általános jellemzôit, a nemzeti parkok kínálatát, az ökoturizmus infrastrukturális, szervezési és személyi feltételeit. Rámutattak az ökoturisztika jelenlegi mûködtetési rendszerében a következô változtatások szükségességére: a feladatellátás kereteinek újragondolása, a finanszírozási rendszer áttekintése, a mûködtetés szervezeti formájának felülvizsgálata, hatékony érdekeltségi rendszer megteremtése.

180

4. GLOBÁLIS KLÍMAVÁLTOZÁS KUTATÁSA, METEOROLÓGIA

KUT 2938 HP-02-2-072 Somogyi Zoltán Erdészeti Tudományos Intézet Nemzetközi szerzôdéseknek eleget tevô hazai, a klímaváltozás mérséklése céljából végrehajtott erdészeti projektek szénlekötésének becslésére szolgáló modellek kifejlesztése. 2003. 120 p. Az ENSZ Klímaváltozási Keretegyezményén (UNFCCC) belül 1997-ben elfogadott Kyotoi Jegyzôkönyv megvalósításához szükséges szénlekötési célú erdôsítési projektek végrehajtásához olyan modelleket fejlesztettek, amelyek a Jegyzôkönyv, valamint a Marrakechi Deklaráció megfelelô szakmai értelmezésén alapulnak. Kigyûjtötték mindazokat az elszámolási szabályokat („accounting rules”) és jelentési kötelezettségeket („reporting”), amelyeket a fenti két dokumentum elôír az erdôk szénkészlet-változásának leltárakor, különös tekintettel az erdôsítésekre. Ez alapján kifejlesztettek egy olyan elszámolási rendszert, amely lehetôvé teszi, hogy valamennyi erdészeti tevékenység és valamennyi elszámolási „játékszabály” alkalmazásával többféle variációt lehessen megvizsgálni, ill. amellyel kiszámolható, hogy az ország szénegyenlege hogyan néz majd ki az ún. kötelezettségvállalási idôszakban („committment period”, 2008-2012). Ezek folytatásaként kifejlesztettek egy olyan modellt is, ami megmutatja, hogy az elszámolási szabályok milyen helyzeteket eredményeznek aszerint, hogy a Kyotoi Jegyzôkönyv terminológiája szerinti különbözô tevékenységek (pl. erdôsítés, erdôirtás, erdôkezelés stb.) által megkötött, ill. kibocsátott szénmennyiség hogyan viszonyul egymáshoz és a szabályok által meghatározott limitáló értékekhez. Végül továbbfejlesztettek egy olyan modellt, ami szénlekötési célú erdészeti projektek szénegyenlegének becslésére használható.

KUT 2407 HT-059-I Energia Központ Kht Klímavédelem az Európai Unióban. 2001. 64 p. Az EU-ban az üvegházhatású gázok kibocsátása az 1990-es szinthez képest 4%-kal csökkent 1999-re, s ez a csökkenés összhangban volt a kitûzött célokkal. A tanulmány az Európai Éghajlatváltozási Programot és az elsô fázis megvalósításáról szóló dokumentumot (COM – 2001580 final), valamint az energiahatékonyság javításáról szóló akciótervet vette figyelembe. Vizsgált témakörök: Az energetikai eredetû és a fogyasztó oldali CO2 és metán kibocsátás mérséklése és a viszonyított fajlagos kibocsátások csökkentése; Megújuló energiahordozók elterjesztése; A közlekedési eredetû CO2 és dinitrogén-oxid kibocsátás növekedési ütemének mérséklése; Élô rendszerek üvegházhatású gáz megkötési potenciáljának növelése, valamint a mezôgazdasági metán és dinitrogén-oxid kibocsátás mérséklése; A klímavédelmi intézményrendszer fejlesztése és horizontális intézkedések; A sztratoszférikus ózoncsökkenés és a légköri eredetû savasodás megelôzése.

182


183

KUT 2379 O20865-01/2000 Bidló András – Heil Bálint et al. Nyugat-Magyarországi Egyetem, Termôhelyismereti Tanszék, Sopron A földhasználat változásának hatása a szénmegkötésre az ökoszisztémákban 2000. 35 p. A szárazföldi ökoszisztémák szénelnyelése nem elhanyagolható, viszont igen nagy a bizonytalanság az elnyelés mértékét illetôen. A magyarországi erdôkben összesen tárolt szén mennyisége 1990-ben 350 Mt volt. A szénkészletek nagyságának és változásának becslésére, erdei és mezôgazdasági mûvelési ágú termôhelyeken összehasonlító vizsgálatokat végeztek ún. hamis idôsorok felállítása segítségével. Ehhez egymás közvetlen közelében fekvô, erdôsített területek különbözô stádiumait jelölték ki. Egy-egy ilyen hamis idôsor kezdôpontját mindig egy mezôgazdasági mûvelés alatt álló terület, rét vagy legelô képezte. Hozzájuk fiatalos, rudas korú és idôs állományokat jelöltek ki a mintavételezések helyéül. Az összes foszfortartalom az erdôsítések korának növekedtével minden vizsgálati területen csökkenô tendenciát mutat. A pH-csökkenést okozó tényezôk közül a legerôsebb összefüggés az állományok korával áll fenn. Általános tendencia volt, hogy a tûlevelû állományok erôsebben elsavanyítják a talajt, mint a lombos fafajok avarja. A talajok összes-szén koncentrációi nem mutattak olyan egyértelmû összefüggést a beerdôsített területek faállományainak korával, mint a talaj kémhatása.

KUT 2887 C-027700 Szalai Sándor OMSZ Meteorológiai extrém értékek vizsgálata magyarországi adatsorok alapján, becslésük lehetôségei. 2002. 6 p. Statisztikai szempontból nagyon sokáig az átlag és szórásszámítások uralkodtak a klimatológiában, az extrémérték vizsgálatok az elmúlt tíz évben terjedtek el. A munka két részre oszlott: (1.) Egydimenziós paraméterek és (2.) többdimenziós paraméterek vizsgálata. Az 1. részben közölték a hômérséklet és csapadék adatok elemi statisztikáit (melyek többek között a szélsôérték elemzések alapjául is szolgálnak), az extrémumokra vonatkozó statisztikákat (hômérséklet, csapadék) tervezési értéket, visszatérési periódust. A 2. részben rámutatták arra, miszerint a többdimenziós paraméterek vizsgálatának szükségességét az indokolja, hogy extrém szituáció kialakulhat oly módon is, hogy egyes paraméterek nem vesznek fel extrém értéket, az együttes hatásuk viszont szélsôséges meteorológiai jelenséget válthat ki. Extrém helyzetek kialakulásának valószínûségét meg lehet adni, ha elkészítjük az egyes sûrûségfüggvények becslését. Jelen vizsgálatban a magfüggvényes becslést alkalmazták.


KUT 2888 C-027702 Szentimrey Tamás OMSZ Hosszú éghajlati adatsorok minôségellenôrzése, a homogenizálási eljárások fejlesztése. 2002. 9 p. Fontos az éghajlatsorok homogenitásának vizsgálata, ill. a mérési körülmények változásának eredményeképpen fellépô inhomogenitások kiszûrése, azaz az adatsorok homogenizálása. Ennek hiányában a gazdasági döntéseket is megalapozó adatsor elemzések, kutatási eredmények nem fogadhatók el hitelesnek. Az OMSZ pár éve foglalkozik a homogenizálás témakörével, errôl adnak helyzetelemzést. Kutatási céljuk egyrészt a homogenizálási módszerfejlesztés az adattörténeti, állomástörténeti információ (meta adatok) használata alapján, másrészt verifikációs módszerek kutatása, fejlesztése, szintén az adattörténeti, állomástörténeti információk (meta adatok) használata alapján. A homogenizált adatbázis révén a rendszer biztosítja a képességet egyrészt a felhasználói igények rutinszerû, gyors, jó minôségû, megbízható kielégítésére, másrészt javítható, bôvíthetô a homogenizált adatbázisok létrehozása is. Bemutatták, hogy a homogenizált adatsorok elemzése szerint a hazai XX. századi középhômérsékleti sorok is melegedô tendenciát jeleznek, összhangban az IPPC beszámoló megállapításaival.

KUT 2367/2 C-027705 Harnos Zsolt Szent István Egyetem Matematika és Informatikai Tanszék. A klímaváltozás hatásainak és az üvegház gázok kibocsátásának elemzése. 2001. 23 p. Mérésekkel igazolható, hogy a légkör szennyezettsége rohamosan növekszik, elsôsorban a légköri CO2 koncentráció. Különbözô elméletek és modellszámítások szerint ez jelentôs klímaváltozásokat okozhat, és az ún. üvegházhatás következtében globális felmelegedés következhet be. Az ökológiai problémákon kívül ez az esetleges változás jelentôsen befolyásolja a mezôgazdasági termelést, az egyes területeken termelhetô növények körét, az elérhetô termésátlagokat, stb., ugyanakkor a léghômérsékletek is mutatnak bizonyos felmelegedési folyamatot. A Meteorológiai Világszervezet jelentése szerint a Föld átlagos hômérséklete az utolsó 100 évben 0,3-0,7 °C-kal emelkedett. Ezek az adatok még nem jelentenek bizonyítékot arra, hogy további felmelegedés várható. Az utóbbi években azonban jelentôsen megnôtt az idôjárási anomáliák intenzitása és gyakorisága (aszály, hideg nyár, stb.), ami nagymértékben befolyásolja a termés biztonságát, a növénytermelés és közvetve az egész élelmiszeripar termelékenységét. A légköri CO2 koncentráció alakulását alapvetôen az emberi tevékenység határozza meg, ezért számos nemzetközi egyezmény született az emisszió csökkentésére. Magyarország azon országok közé tartozik, amely nem meríti ki a kvótáját, szemben az ipari nagyhatalmakkal. A tanulmány azt vizsgálja, hogy a mezôgazdaságnak mi a becsült CO2 kibocsátása. A magyar mezô-és erdôgazdaság karbon mérlegében a jövôben két tényezô játszhat meghatározó szerepet: a mezôgazdasági melléktermékek energetikai hasznosítása és az erdôsítés. A biomassza produkció több mint 50%-a melléktermék, amelynek hasznosítása nem megoldott. Jelentôs része energetikailag, illetve talajtápanyagként hasznosítható. A nagy tartalékok az erdôsítésben vannak. Már a 80-as években készültek olyan tervváltozatok, hogy

184


185

a gyenge minôségû területeket ki kell vonni a mezôgazdasági termelésbôl, és erdôsíteni kell. Erre azonban sem kényszer, sem pénz nem volt. A jövôben azonban áttörés következhet be, mert nem lesznek források a gazdaságtalanul mûködô mezôgazdaság támogatására, és nagyobb szerepet kap a környezetgazdálkodás, ami a földhasználatot elmozdíthatja az erdôsítés irányába.

KUT 2832 C-027705 A klímaváltozás hatásainak és az üvegház gázok kibocsátásnak az elemzése. 2002. 23 p. A klímaváltozás és hatásai elemzésének két alapvetô indítéka van:1. Mérésekkel igazolható, hogy a légkör szennyezettsége rohamosan növekszik, s elsôsorban a légköri CO2 koncentráció növekedik. 2. A léghômérsékletek is mutatnak bizonyos felmelegedési folyamatot. Az 1. esetben a CO2 koncentráció növekedésének és a klímaváltozások összefüggéseinek a leírására ún. cirkulációs modelleket dolgoztak ki, melyeknek az eredményeit használják elméleti számításokhoz. Az ún. GISS-modell szerint a CO2 töménység hatására Helsinkiben az éves középhômérséklet több mint 4 °C fokkal növekszik. A következmény: meghosszabbodik a tenyészidô, s melegigényesebb növények is termeszthetôk az adott körzetben. A felmelegedési folyamatokat (2.) tanulmányozva kimutatták, hogy a Föld átlagos hômérséklet az utolsó 100 évben 0,3-0,7 °C-fokkal emelkedett. Az utóbbi években jelentôsen megnôtt a rövid távú idôjárási anomáliák intenzitása és gyakorisága (aszály, hideg nyár stb.), ami nagymértékben befolyásolja a termés biztonságát, a növénytermesztés, s közvetve az egész élelmiszeripar termelékenységét. Vizsgálták, hogy a mezôgazdaságnak mi a becsült CO2 kibocsátása, s táblázatos formában ezer tonnában megadták a fôtermékek (gabonafélék, ipari növények, erdei biomassza stb.) , melléktermékek karbonát-tartalmát. A mezôgazdaság CO2 kibocsátásakor a nemzetközileg elfogadott számítási módszer szerint elsôsorban az állattenyésztést, ill. a növényi biomassza égetést szokás figyelembe venni. A hazai mezô- és erdôgazdaság karbon-mérlegében a jövôben két tényezô játszhat meghatározó szerepe: 1. a mezôgazdasági melléktermékek energetikai hasznosítása. 2.erdôsítés. Vizsgálták a klímaváltozás növényekre kifejtett hatásait (hômérséklet, vízellátottság, a levegô CO2-koncentrációja), a modellezést búzán végezve. Vizsgálták, hogy a klímaváltozásnak milyen hatása van a búzatermesztésre. Áttekintették a növénytermesztésben a klímaváltozással kapcsolatosan jelentkezô kockázati tényezôket, s ezek vizsgálatára matematikai modellt szerkesztettek.

KUT 2818 HP-02-2-077 Schweitzer Ferenc – Kis Éva – Vaszkó Csaba MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Ôséghajlat-változások kutatása klímaváltozás magyarországi hatásainak megalapozó vizsgálatához. 2004. 108 p. Vizsgálataik célja az volt, hogy az általuk kidolgozott – a negyedidôszaki üledékek környezetjelzô jellegének megállapítására alkalmas – új kiértékelô módszer segítségével olyan ôséghajlatváltozásokra vonatkozó alapinformációk birtokába jussanak, amelyek feltétlenül szükségesek a jelenlegi éghajlatváltozásokat kutatók számára. Feltárások: abonyi feltárás geológiai és geomorfológiai helyzete, a mendei III. sz. feltárás és a ceglédberceli feltárás geológiai és geomorfológiai


helyzete, a bátaszéki, a beremendi, a dunaföldvári és dunakömlôdi, a hévízgyörki feltárások. A kutatási területek vizsgálatára minta volt a Pécsi-víz völgyének kialakulás és a löszösszetétel kapcsolata. A kapott eredmények kiértékelésével lehetôség nyílt az eddigieknél jóval több és gyorsabb információ beszerzésére a Pannon tenger kiszáradása utáni idôszak éghajlatváltozásairól, a jégkorszak alatt bekövetkezett klímaváltozásokról, a felmelegedési és lehûlési maximumok rétegeken belüli kimutathatóságáról.

KUT 2873 Szegedi Sándor Debreceni Egyetem TTK Idôjárási elemek és a levegôszennyezettség összefüggésének vizsgálata Debrecenben. 2001. 5 p. A meteorológiai adatgyûjtést 1999 júliusában kezdték meg. CO2/CO szondával Debrecen területén imisszió-méréseket folytattak. Az expediciós mérések számára olyan útvonalat jelöltek ki, amely a városi zöldfelületekrôl a kis-, közepes és nagyintenzitású lakóterületeken át a városközpontig, ill. az ipari területekig vezetett. A forgalom a mérési pontok körzetében a hét folyamán ingadozott, ezért igyekeztek a méréseket nagyjából azonos forgalmú hétköznapokon végezni, hogy a mért koncentrációk közötti különbségeket csak az eltérô meteorológiai feltételek okozzák. Az adott helyen kézikanalas szélmérôvel minden mérési ponton kiegészítô szélút méréseket végeztek. A három mérési idôpont közül a mért CO koncentrációkban a zöldterületeken nem volt szignifikáns különbség. A belvárosban a déli és esti mérés azonos arányban hozott magas eredményeket. Az ipari és kertes-családi házas beépítésû területeken, valamint a lakótelepeken egyértelmûen a 18 óra értékek voltak a legmagasabbak. A nagytérségi (makroszinoptikus) helyzetek és a városi levegô CO tartalma közötti összefüggés egyértelmûen kirajzolódott. A legmagasabb értékeket az anticiklonális helyezetek közül az A, Ae és As idején a városközpontban és az ipari területeken tapasztalták, meghaladva az egészségügyi határértékeket. A legkisebb CO tartalmat a meridionális irányítású északias áramlású helyzetekben mérték. A nagytérségi idôjárási helyzet ismeretében eddigi vizsgálataik alapján Debrecen egészére és az egyes jellegzetes beépítési-területhasználati egységekre a levegô CO szennyezettségének mértéke kielégíthetôen elôrejelezhetô.

KUT 2408/1 HT-059/II. Energia Központ Kht. Éghajlatváltozás, magaslégköri ózoncsökkenés és savasodás. 2001. 11 p. + Mell. A klímavédelmi akcióprogram keretében a kapcsolódó környezeti és társadalmi-gazdasági folyamatok értékelését, a tematikus akcióprogram célrendszerét és megvalósításának általános tervét, ez utóbbin belül a végrehajtás érintettjeit, eszközeit, ellenôrzését, monitorozását, szervezését ismerteti.

186


187

KUT 2408-2 HT-059/I Energia Központ Kht, Budapest Éghajlatváltozás, magaslégköri ózoncsökkenés és savasodás. 2001. 64 p. A cél az volt, hogy a II. Nemzeti Környezetvédelmi Program klímavédelmi részéhez kapcsolódóan háttéranyagot adjanak, különös figyelemmel az EU jogi szabályozására és célkitûzéseire. Ennek szellemében ismertetik a klímavédelmi akcióprogram célrendszerét, a megvalósítás általános tervét. A vizsgálati témakörök: 1. A szén-dioxid és metán kibocsátás mérséklése és a viszonyított fajlagos kibocsátások, 2. A megújuló energiahordozók elterjesztése, 3. A közlekedés eredetû szén-dioxid és dinitrogén-oxid kibocsátás növekedési ütemének mérséklése, 4. Élô rendszerû üvegházhatású gáz megkötési potenciáljának növelése valamint a mezôgazdasági metán és a dinitrogén-oxid kibocsátás mérséklése, 5. A klímavédelmi intézményrendszer fejlesztése és horizontális intézkedések megtétele, 6. A sztratoszférikus ózoncsökkenés és a légköri eredetû savasodás megelôzése. Valamennyi iménti témakörben megadják az NKP II. erre vonatkozó célkitûzéseit és az azzal kapcsolatos feladatokat.

KUT 2686 HP-02-053 Mika János OMSZ Az éghajlatváltozás hatása a szélsôséges vízellátottsági állapotok alakulására. 2002. 9 p. Fô cél a természetes ill. mezôgazdaságban hasznosított felszínek vízmérlegében végbement változások számszerûsítése Magyarországon, valamint e változások és a globális hômérsékleti tendenciák közötti, statisztikai összefüggések feltárása volt. A végrehajtás során, mintegy melléktermékként, megvizsgálták, hogy a havi éghajlati paraméterekbôl leszármaztatott ún. aszályindexek valóban hatékonyan jellemzik-e a talajok felsô rétegeinek nedvességtartalmát. Ugyancsak számszerûen elemezték, hogy az egyedi, szélsô nedvesség-ellátottsági állapotok (aszályok ill. belvizek) bekövetkezése miként vezethetô vissza a csapadék illetve a hômérséklet napi szélsôségeinek fellépésére és halmozódására. Válaszaik lényege a fenti kérdésekre a következôk: Bármely aszályindexszel dolgoztak is, a XX. században hazánkban tendencia-szerûen csökkent a talaj nedvességkészlete. A Palmer-Index mennyiségi értelemben is kiváló indikátora a sokkal komplikáltabban elôállítható talajnedvességnek. A szélsôséges nedvesség-ellátottság jelentôs része nem kapcsolódik közvetlenül a cirkulációs viszonyok szokásostól eltérô voltához, hanem a távoli vidékek fizikai folyamataiban, illetve a hazai vízmérleg elôzményeiben gyökerezik. A tapasztalt szárazodási tendencia statisztikai értelemben összefügg a globális melegedéssel.


KUT 2404 Harnos Zsolt Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem A klímaváltozása és annak hatása a környezetre és fenntartható agrárgazdaságra. 2000. 18 p. Kialakítottak egy meteorológiai adatbankot, amely kompatíbilis a nemzetközi alapidôszakkal (1960-1990). A debreceni és gyôri megfigyelô állomások szolgáltak referenciának a CLIVARA projektben, mely projekt keretében több európai megfigyelôállomás adatait megkapták (19601990). A klímaváltozás jellemzésére az U.K. Hardley centre HADCM2 modell felhasználásával készített szcenáriókat használták. A klímaszcenáriók felhasználásával elemezték a lehetséges változásokat, s vizsgálták, hogy milyen változások, változási tendenciák voltak megfigyelhetôk az elmúlt évszázadban, ill. a referencia idôszakban. Kitûnt a hosszú idôsorok elemzésébôl, hogy 3 éves csúszó átlagokat tekintve egy-két fokos hômérsékletingadozás természetes változékonyságnak tekinthetô. A csapadék ingadozás mértéke több száz mm is lehet. Az 1950 és 1990 közötti négy dekád (10 éves átlag) hômérsékletében és csapadékában csökkenés figyelhetô meg. A klímaváltozás mezôgazdasági potenciállal kapcsolatos vizsgálatát búzával, kukoricával és burgonyával végezték Az idôjárás-termés összefüggések elemzésével megállapították, hogy ha a genetikai és agrotechnikai feltételek nem változnak, akkor a búza potenciális termôképessége jelentôsen csökken. A kapott eredmények azt mutatják, hogy a klímaváltozás következében az ország agroökológiai potenciálja csökken, de számolni lehet azokkal a genetikai és agrotechnikai változásokkal, melyekkel kompenzálni lehet a klímaváltozásból fakadó káros hatásokat.

KUT 2907 KöM-MTA 3.sz. projekt Pálfai Imre – Licskó István VITUKI Magyarország területének belvízi veszélyeztetettsége és aszályossága. 2002. 35 p. + Mell. 12 p. A célkitûzés egy összefoglaló tanulmány készítése Magyarország belvízi veszélyeztetettségérôl és aszályosságáról. A tanulmány térképmellékletei hazánk nagytájainak regionális belvíz-veszélyeztetettségi térképeit és hazánk nagytájainak regionális aszályossági térképeit ábrázolják 1:500 000 méretarányban. Az elkészült digitális térképállomány 5 aszályossági kategóriát tartalmaz. A következô nagytáj-beosztással dolgoztak: Dunai Alföld, Tiszai Alföld, Kisalföld, Nyugat-magyarországi peremvidék, Dunántúli dombvidék, Dunántúli középhegység, Észak-magyarországi középhegség. A belvízzel veszélyeztetett terület 24 000 km2-re terjed ki, ennek hozzávetôlegesen 75%-a áll mezôgazdasági mûvelés alatt, tehát a belvízzel veszélyeztetett agrárterület kereken 20 000 km2. Mezôgazdasági mûvelt területeinken átlagosan tízévenként lehet számítani 300 000 hektárt elérô belvízi elöntésre. Az elöntés 50 évenként kb. 600 000 hektárt érinthet. Hazánkban az aszály bárhol felléphet, de az aszályra való hajlam tekintetében nagy területi különbségek vannak. Legaszályosabb térség az Alföld „szív alakú” középsô és déli része, amelyet mintegy 30-40 km-es sávban egy alacsonyabb fokozatú, de ugyancsak erôsen aszályos zóna vesz körül. Ezek az ország területének kb. 40%-át teszik ki, amely mintegy 2,8 millió hektárnyi mezôgazdasági területet érint. A két zóna teljes területét lefedô mérsékelt aszály átlagosan háromévenként, ugyanitt közepess erôsségû aszály tízévenként, súlyos aszály pedig 20-30 évenként fordul elô.

188


189

KUT 2654 HP-02-031 A szárazodás területi és idôbeli változásainak komplex értékelése az Alföldön. 2003. 28 p. A kutatás azon az alapötleten alapult, hogy a szárazodás folyamata leginkább a biomassza képzôdésének változásán keresztül fogható meg. Ennek tér- és idôbeli alakulása, mint komplex mutató vissza tudja türközni a folyamat mértékét, idôbeli lefolyását. A munka során feltárták, hogy a szárazodási folyamat keretében megfigyelt talajvízszint-csökkenés a Duna-Tisza közén legalább mintegy 5 milliárd m3 vízhiányt okozott. A területen tapasztalt talajvízszint-csökkenés fôleg a domborzatilag magasabb helyzetben lévô területeket sújtja (különösen a tszf. 130 méteres magasságú feletti helyeken). Ezeken a területeken a csapadékos idôszak sem hozott érdemi javulást. Ez az oka annak, hogy kb. 1500 km2-en normalizálódás alig remélhetô. A vízzel borított területek felszíne a mindenkori csapadékviszonyok függvényében ingadozik, azonban a nyílt vízfelszínek folyamatosan zsugorodnak. Csapadékos évek során is kimutatható, hogy a növényzet birtokba veszi az egykori vízfelszíneket. A csökkenés differenciált ugyan, de gyakorlatilag mindenütt jelentôs mértékû. A szárazodás környezeti hatásainak kimutatása multispektrális analízissel a rendelkezésre álló adatok segítségével az 1980-as évek közepétôl vizsgálható. NOAA AVHRR mûholdak NDVI adatsorával dolgoztak. A vegetációs index csökkenô tendenciát mutat a vizsgálati területek átlag, maximum és különösen a minimum NDVI értékeire, mely csökkenés a nyári félév szinte valamennyi hónapjában határozottan felismerhetô, különösen július és szeptember hónapokban. A szárazodás folyamata tehát a természetes vegetációban is jelentkezik, igaz területileg differenciáltan.

KUT 2928 HP-02-2-079 Kertész Ádám MTA Földrajztudományi Kutatóintézet A globális klímaváltozás természetföldrajzi hatásai. Az aridifikáció vizsgálata a DunaTisza közén. 2003. 30 p. + Mell. 12 p. A szárazodás folyamata a mintaterületen – és extrapolálva a Duna-Tisza közén – ténynek tekinthetô. További jelentôs csapadék utánpótlásra nem lehet számítani. Mindenképpen szükség lesz tehát a tájrehabilitáció érdekében történô, a talajvíz szintjét megemelô és a rétegvíz-utánpótlást is biztosító, igen költséges mûszaki beavatkozásokra (pl. csatornahálózat kiépítése). A mérések, megfigyelések még több éves adatgyûjtés után sem adnak látványos, az egész térség változásaira alapvetô következtetések levonását megengedô, azt lehetôvé tevô adatokat. A Duna-Tisza köze jelenlegi környezeti, ökológiai állapotát tekintve instabil helyzetben van. Egykori természeti értékei, táji jellegzetességei szinte teljesen eltûntek. A változások fölmérésével és a további évek változási irányának megbecslésével egy optimális területhasználat javaslat dolgozható ki. Ez persze nem az eredeti állapotok visszaállítását, hanem az újonnan kialakult tájtulajdonságok figyelembe vételével történô fenntartható fejlôdés irányelveit szem elôtt tartó gazdálkodást jelent.


KUT 2536 C-027703 Kerényi Attila Debreceni Egyetem TTK A klímaváltozás várható hatása a természeti tájakra és a földhasználatra. 2003. 64 p. A kutatás kiinduló feltételezéseként elfogadták, hogy hazánk klímája a globális éghajlatváltozás hatására szárazabbá és melegebbé fog válni, valamint az idôjárási szélsôségek a jövôben tovább fokozódnak. Céljuk az volt, hogy különbözô tájrészletek természeti adottságait vizsgálják abból a szempontból, hogy azok mennyire érzékenyek a fentebb említett éghajlatváltozásra. Elemezni kívánták, hogy a két különbözô tájtípusban bekövetkezô változások hogyan befolyásolják a földhasználatot, s ennek alapján milyen változásokat látnak szélsôségesnek a jelenlegi gazdálkodáshoz képest. A mintaterületek kiválasztásának fô szempontja az volt, hogy azok hegyvidéki és alföldi tájat is reprezentáljanak. Ennek megfelelôen az egyik mintaterületet a Zempléni-hegység ÉK-i részén a Felsô-Hegyközben, az alföldi mintaterületet a Felsô-Tisza mentén a Rétközben jelölték ki. A felsô-hegyközi terület természetföldrajzi, geológiai, domborzati, talajtani, vízrajzi, botanikai vizsgálatát végezték el. Optimális területhasználati modellt készítettek és értékelték az éghajlatváltozás szempontjából, s meghatározták a feltételezett klímaváltozás egyéb kedvezôtlen hatásait és a kivédésükhöz szükséges teendôket. A Rétköz természeti viszonyait, geológiai, talajtani vizsgálatát végezték el, a talajvizsgálati eredményeket összegezték. A növényzet vizsgálata során a keményfaligetek, puhafaligetek, bokorfüzesek és ligeterdôk ökológiai jelentôségére világítottak rá. A térségben és a felsô-hegyközi területen a földhasználatok múltbeli változásait és a jelenlegi helyzetet tekintették át.

KUT 2564/1 Borhidi Attila Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs A klímaváltozás hatása a védett növények dinamikájára és öko-fiziológiájára populációs és társulás szinten. 1. Populáció –és társulásdinamikai rész. 1999. 12 p. Az éghajlatváltozásnak a növényzetre gyakorolt hatását az erre a célra legalkalmasabbnak tartott mintaterületeken, a Mecsek és a Villányi hegység meredek, déli kitettségû sziklás lejtôin, természetes védett gyeptársulásokban és erdôállományok tisztásain vizsgálták. A vizsgálatok eredményeként két különbözô folyamatot sikerült felismerni, amelyek egyidejûleg, de különbözô vegetációs objektumban mennek végbe, és amelyeket liánosodásnak azaz lianizációnak, valamint egyévesesek inváziójának, azaz terofitizációnak nevezhetünk. Az egyéves populáció dinamikája igen szélsôséges, nagyon érzékenyen követi az egyes évjáratok karakterét. A Tubaesen és a Szársomlyón lévô mintaterületeken számottevô populáció dinamika zajlott le, amely a bioindikációs mérôszámokkal szignifikánsan értékelhetô volt. Az észlelt változások nem a társulások faji összetételét érintették, hanem elsôsorban a tömegviszonyokat befolyásolták, mégpedig nem annyira a fajok, mint inkább a különbözô életformák és stratégiatípusok szintjén. Ez a két különbözô stratégia-váltás a szálerdôkben mint liánosodás, a sziklagyepekben pedig az egyévesek inváziója, vagyis terofitizáció formájában jelentkezett.

190


191

KUT 2564/2 Borhidi Attila Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs A klímaváltozás hatása a védett növények dinamikájára és öko-fiziológiájára populációs és társulás szinten. 1. Ökofiziológiai rész. 1999. 6 p. A kutatás célja az emelkedô légköri CO2 koncentráció és léghômérséklet hosszú távú növényökológiai hatásainak megismerése jellegzetes kárpát-medencei természetes vegetáción a löszpusztagyep példáján. A vizsgálatok a vegetáció szerkezetének, ill. a vegetáció és növények fiziológiájának, produkciójának és ökofiziológiai, ill. kémiai összetételének vizsgálatára terjedtek ki. Ennek keretében vizsgálták a gyep összetételét és a cönológiai borítás alakulását, a levélterület index, az állományszerkezet és a produkció változását. Az a tény, hogy a löszgyep állományok közül csak az eredeti, bô N-ellátottságú állományokban nôtt a földfeletti szárazanyag produkció, fontos jel, hiszen a természetes vegetáció élôhelyei egyre jobban degradálódnak, ezáltal N-ben elszegényedhetnek vagy éppen nemkívánatos helyeken fel is dúsulhatnak. A gyep/egyed összetételbeli változásai mögött az egyes fajok eltérô akklimatizációja áll. A gyep vizsgált fajai eltérô fotoszintetikus akklimatizációt mutatnak: stimuláló vagy upward és visszafogott vagy downward jellegû akklimatizáció, ill. ezek átmenetei egyaránt elôfordulnak. Valószínûsíthetô, hogy a várható emelt CO2 koncentrációjú légköri környezetben – amihez a szárazodás és kedvezôtlen csapadékviszonyok, ill. magasabb hômérséklet is társul majd – a növényzet a jelenleginél nagyobb mértékû vízhiánynak lesz kitéve.

KUT 2932 HP-02-054 Rimócziné Paál Anikó OMSZ A sugárzásháztartás komponenseinek operatív feltérképezése hazánk területére mûholdas mérések felhasználásával. 2003. 4 p. A kutatás célja operatívan futó programcsomag kifejlesztése a sugárzási mérleg komponenseinek számítására. A projekt során több részfeladatot oldottak meg, mely révén 5 sugárzási mérleg komponens pillanatnyi mátrixait lehet felállítani, napi 8 idôpontra: a globális sugárzást, a rövidhullámú egyenleget, a visszasugárzást, a hosszúhullámú egyenleget és a sugárzási egyenleget. Belôlük integrálással napi, havi és éves mátrixok állíthatók elô. A sugárháztartás komponenseinek megismerése elméleti és gyakorlati szempontból is jelentôs lehet. Amennyiben pl. a klímaváltozás a következô évtizedek tartós tendenciájának bizonyul, úgy számításaik a hazai sugárzási változások referencia állapotául (baseline climate) fognak szolgálni.


KUT 2643 Lehoczki Zsuzsanna – Dócsné Balogh Zsuzsanna COWI Magyarország Kft. A Kiotói jegyzôkönyvhöz való csatlakozás konkrét elôkészítése. 2002. 66 p. A Kiotói Jegyzôkönyvhöz való csatlakozás konkrét elôkészítési munkáinak elvégzésében, az ezzel kapcsolatos dokumentumok, kormány-és parlamenti elôterjesztések, háttéranyagok elkészítésében, a szükséges egyeztetések lebonyolításában való részvétel. Az elkészített elôterjesztés célja a jegyzôkönyvhöz történô csatlakozás, illetve a végrehajtáshoz szükséges jogszabály kidolgozása és intézkedésre vonatkozó határozat elfogadása volt. Az elôterjesztés tartalmazza mindazon ismereteket, amelyek a döntés meghozatalához feltétlenül szükségesek voltak, mindezeket rövid, érthetô megfogalmazásban, így: – elkészült a csatlakozáshoz szükséges Kormány-elôterjesztés, a 2101/2002. (IV.12.) Korm. határozat által kihirdetésre került; – kidolgozták és elemezték a magyarországi és nemzetközi jogi hátteret, feltárták a kapcsolódási pontokat, különös tekintettel a környezetvédelemre, a természetvédelemre, illetve a levegôtisztaság-védelmi jogszabályokra; – elemezték a csatlakozás következtében várható következményeket, a végrehajtással kapcsolatos szempontokat; – folyamatosan egyeztettek az érintettekkel, elkészítették az egyeztetések szakmai alátámasztó anyagait; – részt vettek a tárgyalásokon, az ott kialakított álláspontokat beépítették a dokumentumokba; – elkészítették a parlamenti elôterjesztés szakmai anyagát. A munka eredményes volt, megszületett a Kormányhatározat, illetve a csatlakozást az Országgyûlés elfogadta. A hazai kibocsátás csökkentése a cél – bázisnak az 1990. évet tekintették. Hazánk 1985-87 átlagát választotta bázis idôszaknak. Cél a CO2 és az üvegházhatású gázok kibocsátásának ezen a szinten tartása. A kibocsátás csökkentés mellett lehetôség nyílik nemzetközi együttmûködés keretében végrehajtandó csökkentésekre. A kibocsátási jogok kereskedelmében az országok egymás között kereskedhetnek a kibocsátási jogokkal.

192

5. REGIONÁLIS ÉS LOKÁLIS LÉGKÖRI FOLYAMATOK, LÉGSZENNYEZÉS TERJEDÉSI MODELLEK KUTATÁSA, LEVEGÔTISZTASÁGVÉDELEM

KUT 2354 C-027710 KGI Környezetvédelmi Intézete Szakértôi Iroda A nemzetközi kötelezettségekkel összefüggô szakmai feladatok megalapozása, különös tekintettel az emissziókataszterre. 1999. 77 p. A kutatás, az emissziók összeállításának, területi megoszlásuk elemzésének célja a megismerés, a tájékoztatás, a szennyezôanyag-kibocsátások területi megoszlásának vizsgálata, több éves adatsorok megléte esetén a trendek meghatározása, környezetvédelmi koncepciók megalapozása, továbbá, hogy ezekkel minél pontosabb, részletesebb és mélyebb információk megszerzésére nyíljon lehetôség a különbözô szennyezôanyag kibocsátásokról, oly módon, hogy a visszakérdezés lehetôsége biztosított legyen. További cél volt a nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettségek megalapozása. A tanulmány a hazai légszennyezôanyag kibocsátások adatait dolgozza fel, bemutatva az országos összes, a megyei és az egyes nagyvárosokra vonatkozó emissziókat. A bemutatott adatok kizárólag antropogén forrásból, elsôsorban a fosszilis tüzelôanyagok eltüzelésébôl származó emissziók. Ezek ipari, közlekedési, mezôgazdasági, kommunális eredetûek, illetôleg a hô és villamos energia termeléshez kapcsolódnak, és a szervezetek önbevallásán, illetve számításokon alapulnak. A közúti közlekedési emissziók adatait a Közlekedéstudományi Intézet Rt. modellje alapján állították össze. Megállapítják, hogy az emisszió jelentôs mértékben csökkent az utóbbi évtizedek folyamán. A csökkenés okai között a környezetvédelmi intézkedések hatásán túl a fosszilis energiahordozók felhasználásának mérséklôdése, a környezetbarát, a kisebb szennyezôanyag-tartalmú anyagok felé történô eltolódás, a tüzelôanyag váltás, a tüzelôberendezések korszerûsítése, valamint a gazdasági szerkezet átalakítása említhetô elsôsorban. Emellett jelentôs a közlekedésben elért eredmények hatása (pl. ólommentes benzin elterjedése, a gépkocsik környezetvédelmi ellenôrzése, a gépjármûvek korszerûsödése). Mindezek ellenére megállapítható, hogy a közúti közlekedés jelentôs légszennyezést okoz, országos viszonylatban az NOx és CO emissziók kialakulásának meghatározó tényezôje. Az ipari és kommunális szektor szennyezôanyag kibocsátásait jelentôs mértékben az energia átalakítás során történô emissziók jellemzik. Az energiahordozó fajtájától függôen fôleg az SO2, az NO2 és a szilárd anyagok kibocsátása jellemzô. A kibocsátások területi megoszlásához négyzethálós rendszerû emissziókataszterek készülnek. Az európai rendszerekhez való kapcsolódás részeként a EMEP (European Monitoring and Evaulation Program) 150x150 kmes hálózati feldolgozásának vonatkozó részeit vették át. A fosszilis tüzelôanyagokból származó légköri emisszió meghatározásához az emissziós tényezôkön alapuló számítási módszert választották. A számításoknál a tüzelôanyag-felhasználásokat vették alapul, amelyek múltbeli adatai az energiastatisztikákból, távlati adatai pedig az energiaprognózisokból állnak rendelkezésre. Ilyen módon az emisszióknak mind a múltbeli, mind a távlatban várható értékei meghatározhatók, vizsgálhatók, elemezhetôk. A tanulmány jól használható adatsorokat tartalmaz az éves kibocsátásokról, illetve térképi ábrázolásban is megjeleníti szennyezôanyagonként a szennyezés megoszlását az országban.

194


195

KUT 2367/1 C-027705 Kyotói Rugalmas Mechanizmusok megvalósíthatósága Magyarországon. 2001. 59 p. A tanulmány a Kyotói Jegyzôkönyvben rögzített üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos hazai lehetôségek feltárására vállalkozott. A hazai stratégia kidolgozásához rengeteg kérdést kell mérlegelni, mint pl. – A szennyezési engedélyek kereskedelmének, az együttes végrehajtásnak és a tiszta fejlesztési mechanizmusnak mely kombinációja megfelelô Magyarország számára? – Mit kezdjünk a szennyezés-csökkentés következtében felszabaduló jogokkal? Eladjuk, tartalékoljuk, vagy bérbe adjuk azokat? – Mikor érdemes jogot eladni? Mikor és kitôl érdemes jogot venni? – Melyek a megfelelô eszközök a hazai kibocsátás-csökkenés elérésére? – Mennyi lesz a GWP kibocsátásunk öt év múlva? kérdések megválaszolása következményei milliárd forintokban mérhetôk, tehát mindenképpen foglakozni kell velük, minél elôbb, mert annál nagyobb lesz a mozgásterünk. A magyar stratégia kialakításakor ügyelni kell természetesen az EU követelményeknek való megfelelésre, de az ahhoz való alkalmazkodás lehetôségeire is. Gondosan definiálni kell, hogy hazánkban kinek és milyen feltételekkel áll jogában kibocsátási engedélyeket vásárolni és eladni. A magasabb szennyezéselhárítási határköltséggel rendelkezô országoknak lehetôsége nyílik arra, hogy alacsonyabb szennyezés-elhárítási határköltséggel rendelkezô országokban érjenek el kibocsátás-csökkenést, ezzel költséghatékony megoldást találva a globális kibocsátások csökkentésére. Ennek a lehetôségnek hatékony használatával a fejlôdô országok környezetileg fenntartható fejlôdési pályára állíthatják gazdaságukat. A kiemelt projektek közé tartozhat a nagymérvû erdôsítés, az iparágon belüli energia-hatékonyság javítása. A fejlettebb környezeti tudatossággal rendelkezô és ezért eredményesebb környezetvédelmi gyakorlatot folytató országok példája mutatja, hogy a környezetgazdálkodás mûszaki-gazdasági-szellemi eszközrendszerének a gazdasági recesszió közepette is vállalt és ösztönzött fejlesztése számos társadalmi-szociális probléma kezelésére is alkalmas lehet. A környezetpolitikák megvalósításának következményeit elemzô vizsgálatok arra is igazolásul szolgálnak, hogy a környezetvédelem által motivált mûszaki fejlesztések, szervezeti korszerûsítések, gazdasági racionalizálások inkább erôsítik a vállalat, intézmény egzisztenciáját, mintsem ellene hatnának.

KUT 2894/1 KöM-MTA 2. projekt Flachner Zsuzsanna – Németh Tamás – Tóth Róbert (Szerk.) MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet A légszennyezés környezeti hatásainak elemzése – elméleti háttér. 2002. 238 p. A környezetvédelmi tárca és az MTA közös finanszírozású programja keretében valósult meg „A levegôszennyezés környezeti hatásainak közgazdasági értékelése” projekt, melyben 8 szakterületi kutatóintézet vett részt. A kutatási program célkitûzése kettôs volt: egyrészt feltérképezni és összegezni a témába vágó szakterületi eredményeket, másrészt felépíteni a levegôszennyezô anyagok társadalmi, gazdasági hatásait elemzô közgazdasági modellt (integrált szakértôi rendszert). Tanulmányok: A légszennyezô anyagok ülepedésének vizsgálata modellszámításokkal; troposzférikus ózon száraz ülepedésének mérése és modellezése; a nitrogénmérleg meghatározása légkör


és egy lucfenyves állomány között; a magyarországi talajok érzékenysége a környezeti hatásokkal szemben; nitrogén-körforgalom talaj-növény-víz-atmoszféra rendszerekben; a közlekedés, település és az ipar által okozott talajszennyezés; ökosztisztémák osztályozása a légszennyezési hatások vizsgálatának tükrében; légszennyezô anyagok vizsgálata bükkös ökoszisztémákban; a nitrogén terhelés kritikus értékeinek számítása SMB modell alapján, légszennyezés-terhelés mértékének és kritikus határértékeinek térképezése; javaslat természetföldrajzi típusú kritikus terhelési értékek részleges térbeli felbontású meghatározására, települések levegôminôségének hazai alakulása 1980-2000 között; a légszennyezettség egészségügyi hatásai, biológiai és kémiai légszennyezô anyagok interakciója és hatása a napi halálozásra; a fosszilis és nukleáris villamosenergia-termelés környezeti kárai; a légszennyezés hatása az épített környezetünkre; légszennyezô anyagok hatásának becslése a budapesti épületekre; egészségügyi hatások közgazdasági értékelése; a környezeti változások pénzbeli értékelésének lehetôségei.

KUT 2587 C-027743 Bozó László OMSZ Budapesti toxikus nyomelemek forrásainak azonosítása modellszámításokkal. 2001. 12 p. Több nemzetközi együttmûködési keretprogram keretében az emberi egészség szempontjából káros toxikus nehézfémek városi forrásairól és koncentrációiról gyûjtöttek mérési adatokat. A légköri aeroszol részecskéket HARVARD típusú impaktorral gyûjtötték a szélén gyûrûvel merevített Teflon szûrôkön. A mintákat 3 helyrôl (a KFKI épületének tetején, az Országos Közegészségügyi Intézet kertjében és a Váralagútban) gyûjtötték, s XRF módszerrel analizálták. A CMB (Chemical Mass Balance) modellezés során ismerni kell a vizsgált nyomanyagok forráskategóriáit (közlekedés, széntüzelés, olajtüzelés, fémkohászat, hulladékégetés stb.), ill. az ezek szennyezôanyag-csóvájában kialakuló koncentráció-eloszlást. A vizsgálatokat hat toxikus nehézfém (Cd, Cu, Ni, Pb, V, Zn) együttesére végezték, figyelembe véve a következô forrás-kategóriákat: közlekedés, széntüzelés, olajtüzelés, hulladékégetés. Megállapítható, hogy jelentôs mennyiségû Zn, Pb és Cu kerül ki a fôváros közeli hulladékégetésbôl, a közlekedési profilban pedig a Pb volt a meghatározó. Az olajtüzelés esetén a Ni és a V kibocsátás relatív részesedése a legnagyobb. A hat toxikus fém együttese esetében a hulladékégetés a legjelentôsebb forrás-kategória (átlagosan 72%), a közlekedés kb. 10%-kal részesedik a koncentráció-eloszlás kialakításában. A széntüzelés hozzájárulása elhanyagolható. Amennyiben a hulladékégetésbôl származó toxikus nehézfém-kibocsátást jelentôsen sikerülne csökkenti, ez látványos változást (=csökkenést) eredményezne a vizsgált elemek együttesének légköri koncentrációjában.

196


197

KUT 2933 HP-02-2-07 Salma Imre ELTE A budapesti szálló por kiülepedése az emberi légzô-rendszerben és ennek gyakorlati hatása a PM10 és PM 2,5 aeroszol frakciók monitorozására. 2003. 27 p. Meghatározták több elem tömeg-méreteloszlását a légköri aeroszolban a 0.125-16 µm aerodinamikai átmérô tartományban kaszkád impaktorral kûlvárosi/parkvárosi, belvárosi és alagúti környezetekben gyûjtött minták alapján. Az elemi méreteloszlások modális jellemzôit felhasználták a szálló por (PM) méreteloszlásainak kiszámolására is. A legnagyobb kiülepedést az orr- és szájüregben tapasztalták. A kiülepedett frakció nem monoton módon változik a fizikai igénybevétellel, hanem maximális értéket mutat az orrlégzés és a kombinált orr- és szájlégzés átváltási pontjához tartozó légzési sebesség körül. A budapesti aeroszol légszennyezettség jelenlegi állapotát és sajátosságait figyelembe véve, valamint a szálló por légzô-rendszerben történô kiülepedését megvizsgálva szakmai szempontból jelenleg indokoltnak látszik a PM2.5 monitorozási koncepció addicionális bevezetése a fôvárosban a megfigyelési hálózat részeként.

KUT 2413 CP-153 Záray Gyula ELTE A budapesti aeroszol EU ajánlásoknak megfelelô fizikokémiai minôsítése. 2002. 14 p. A kulcsfontosságú szennyezôk (NO, NO2, SO2, CO, aeroszolok és a troposzferikus O3) és szinergizmusuk tanulmányozása megmutatta, hogy az említett szennyezôk közül az aeroszolok jelentik a legnagyobb egészségkárosító kockázatot a városlakókra. A káros egészségügyi hatása és a légköri aeroszolok több jellemzôje között pozitív és szignifikáns korrelációt figyeltek meg. Fejlett országokban az aeroszol részecskék méreteloszlásának hatását úgy veszik figyelembe, hogy már nem a teljes aeroszol (TSP) tömegét mérik, hanem a mérést olyan mérettartományokra szûkítik, amelyek egészségkárosító kockázata nagyobb a többinél. A légszennyezôk monitorozását Budapest 8 pontján az ÁNTSZ végezte automata mérôhálózattal. Meghatározták a fôvárosi légköri aeroszol koncentráció szintjét és részletes elemi összetételét a durva és finom méretû frakciókban különkülön. Meghatározták a részecskék méreteloszlását és ezek alapján megbecsülték az aeroszol legfontosabb természetes és antropogén forrástípusait. A kapott tömegeloszlási adatok alapján kitûnt, hogy a belvárosban és a Várhegyi alagútban a durva aeroszol relatív tömege jelentôsebb a városi háttérhez képest, ami a gépjármûforgalom okozta reszuszpenzióval magyarázható. A részecskék felületét tekintve megállapítható, hogy a finom részecskék (pontosabban az akkumulációs módus) alkotják az összfelület túlnyomó többségét, amelynek fontos szerepe van a fotokémiai reakciókban és az egészségügyi hatásokban.


KUT 2402 OKTKP 1-0138/98 Tóth György István KGI Dioxinmérési és minta-elôkészítési metodika fejlesztése a TÜV Ecoplan Umwelt GmbH donzdori laboratóriumában. 2001. 15 p. A levegôtisztaság-védelmi emisszió-mérések legnehezebb feladata szerves mikroszennyezôk, különösképpen a poliklórozott dibenzo-dioxinok és – furának (PCDD és PCDF) mintavétele és meghatározása. Magyarországon a KTM rendelet szabályozása értelmében a kibocsátási határérték 0.1 ng/Nm3. Az EU konform határérték egyértelmû és megbízható mérése érdekében a mintavétel, minta-elôkészítés és analízis terén végzett K+F program keretében megalapozták a PCDD és PCDF vegyületek kibocsátásnak mértékét. Elvégzett munkák: hordozógáz áramlási sebességének meghatározása; a dioxinok és furánok mintavétele; a minta-elôkészítés és analízis; eredmények értékelése. Mind az I-TEQ értékek, mind az individuális mérési eredmények kielégítô egyezést mutattak. A különös gondossággal végrehajtott azonos mintavételek analíziseredményei között 14 és 95% különbség volt.

KUT 2537 C-027793 Haszpra László OMSZ A bioszféra/légkör szén-dioxid mérleg meghatározása. 2001. 11 p. + Mell. Elkészítették a mérôrendszer dokumentációját azzal a céllal, hogy a legszélesebb körben hozzáférhetôvé lehessen tenni oly módon, hogy az késôbb, a mérési adatok felhasználásakor hivatkozási alapul is szolgálhasson. A dokumentációban részletesen leírták a mérési helynek (Hegyhátsál 248 m) mindazokat a földrajzi (vegetáció típusok, antropogén források, stb.), talajtani jellemzôit, amelyek a mérések értelmezéséhez nélkülözhetetlenek. Megadták a légköri CO2 függôleges koncentráció-eloszlásának folyamatos meghatározásához kialakított mérôrendszer egyes elemeit (10 – 48 – 82 – 115 m-en elhelyezett érzékelôk, valamennyi mérési szintet kiszolgáló LiCor Model 6252 típusú CO2 analizátor bekötési és kalibrációs módja). Az adatgyûjtô szoftver ismertetésébôl megtudható, mi az a legjobb idôbeli felbontás, amellyel a rendszertôl adatokat lehet kapni. Az 1997 óta a 82 m magasságban elhelyezett Eddy-korreláció mérôrendszer segítségével végzett regionális skálájú fluxus-mérések adatai alapján megállapították, hogy a vizsgált régió az 19971999 közötti idôszakban éves idôskálán végig nettó szén-dioxid felvevô volt, azaz több széndioxidot vett fel, mint amennyit kibocsátott. A repülôgépes levegô-mintavételhez Cessna 172 típusú repülôgéppel dolgoztak fertôszentmiklósi bázissal. A bioszférából, ill. a különbözô fosszilis tüzelôanyagok elégetése révén a légkörbe kerülô CO2 szén- és oxigén stabilizotóp összetétele eltérô volt. A szén-monoxid vizsgálata során kitûnt, hogy természetes módon szén-monoxid csak az anaerob bomlás során keletkezô metán és a vegetáció által kibocsátott illékony szerves anyagok oxidációja során keletkezik.

198


199

KUT 2687 HP-02-055 Haszpra László OMSZ A bioszféra/légkör szén-dioxid mérleg és idôbeli változásainak meghatározása (carboeurope/aerocarb). 2003. 16 p. A lokális térskáláról induló, ún. bottom-up megközelítés során konkrét ökológiai rendszerek vonatkozó mérési adataiból becsülhetô a globális szénmérleg. A globális térskáláról induló, ún. top-down megközelítés során matematikai modelleket alkalmaznak a szénmérleg meghatározására. Jelenlegi ismereteink szerint egyik módszerrel sem kapunk országnyi vagy kontinensnyi területekre megbízható eredményeket, a lokális és globális térskálára vonatkozó adatokat nem lehet összekapcsolni. A légköri széndioxid izotóp-összetételének mérésével megbecsülhetô a bioszférikus és antropogén források aránya. A folyamatos izotóp-összetétel mérések igen költséges berendezéseket igényelnek. A mintavételen alapuló mérések megvalósításához egy teljes egészében távvezérelhetô mintavevô készült. Ennek segítségével az izotóp-összetétel idôbeli alakulását nyomon lehet követni. Megállapították, hogy a közel természetes fajösszetételû gyep jelentôs mennyiségû szenet köt meg. 1999-ben a nettó szénfelvétel 54 g/m2, 2000-ben 232 g/m2 volt. A gyep szénfelvételének értékelésekor figyelembe kellett venni, hogy a nyár elején és végén azt lekaszálták. A területrôl elszállított szerves anyag valahol másutt bomlott el, így a gyep által megkötött szén egy része visszakerült a légkörbe.

KUT 2836 HP-02-2-062 Horváth László OMSZ A nitrogén-oxid kibocsátás vizsgálata a légkör és egy erdei ökológiai rendszer határán. 2004. 9 p. A cél érdekében egy éven keresztül (2002 október és 2003 októbere között) folyamatosan mérték a dinitrogén-oxid kibocsátást, ill. a nitrogén-monoxid talaj-emissziót. A lucfenyves és tölgyes talajának N2O kibocsátását heti gyakorisággal mérték a Mátra-hegységben. A mintavételeket kisméretû zárt akkumulációs kamrákkal végezték. A kiértékelés GC-MS módszerrel történt. A mérések szerint az éves átlagban a dinitrogén-oxid fluxusok értéke lucos és tölgyes állományra 1,5, ill. 20 µg N m-2h-1. A nitrogén-monoxid talajkibocsátás vizsgálatokat 21 alkalommal végezték a helyszínen, in-situ dinamikus kamrás mérésekkel. Az átlagos NO fluxus 5,8-szor kisebbnek adódott az N2O-val összehasonlítva. Az erdôtalajra ülepedett nitrogénvegyületek egy része a talajban átalakulva nagyrészt üvegházhatású gáz formájában (N2O) visszajut a légtérbe.


KUT 2371 C-027742 Bobok Elemér Miskolci Egyetem Gázmérnöki Tanszék Gázkitörés okozta emisszió mértékének meghatározása. 2001. 42 p. A gázkitörés részben természeti, részben mûszaki jelenség, amelynek során az átfúrt tárolórétegbôl nagy mennyiségû gáz hatol ellenôrizetlenül a fúrólyukba, ahonnan nagy sebességgel ömlik ki a légkörbe. Ez a szabályozatlanná vált hangsebességû gázáramlás hatalmas természeti erôket szabadít fel, emberéleteket veszélyeztet, hatalmas anyagi kárt okoz, és nem utolsó sorban a több millió m3 gáz légkörbe kerülésével súlyosan szennyezi a környezetet. A kutatási anyag a mérési folyamatot olyan részletességgel tárgyalja, hogy az e tárgykörrel foglalkozó szakember számára minden lényeges mozzanatában követhetô, ellenôrizhetô, reprodukálható. Alapkutatás jellegû elsôsorban, de a gyakorlat számára is jól hasznosítható eredményt ad, a kidolgozott számítási eljárással egy esetleges jövôbeni kitörés lényeges paraméterei rövid úton meghatározhatók. A kitörések utólagos elemzésébôl kiderült, hogy azok leginkább akkor alakultak ki, ha két vagy több kitörésveszélyes körülmény alakult ki, és az esetek mintegy 80%-ban emberi mulasztás is közrejátszott (késôi észlelés, helytelen beavatkozás, hibás kútfejszerelvény, a kellô felügyelet elmulasztása). A gázkitöréseket kiváltó okok és a megelôzés a hatvanas évek közepétôl került a szénhidrogénipari kutatások középpontjába. A jelenség áramlástani és termodinamikai vizsgálata csak mostanában került a figyelem homlokterébe, pedig a folyamat fizikai alapjainak tisztázása, a feltárt összefüggéseknek a mérnöki gyakorlat számára is alkalmas megfogalmazása lehet alapja a további sikeres munkának. A tanulmány a fúrólyukban kialakuló jelenség vizsgálatát, számításának lehetôségeit ismerteti.

KUT 2386 Osán János – Török Szabina KFKI Atomenergia Kutatóintézet Fosszilis energiatermelés emissziós faktorainak meghatározása és adatbázisba építése, validálás terepi mérésekkel. 2000. 40 p. A cél az volt, hogy a hazai fosszilis erômûvek légszennyezése által okozott környezeti károk becsléséhez az erômûvek technológiai és kibocsátási adatait, valamint a terjedési modellezéshez szükséges meteorológiai adatokat egy komplex adatbázisban foglalják össze. Az adatbázis térinformatikai rendszerben való megjelentetését az ESRI ArcView 2.0 szoftvercsomaggal végezték. Még korábban elvégezték az egyes hazai villamos és fûtô-erômûvekre az egységnyi teljesítményre vonatkozó specifikus emissziós tényezôk számítását. A terjedési is kiülepedési modellszámításokhoz szükséges meteorológiai adatokat az OMSZ bocsátotta rendelkezésükre. Az emissziós tényezôk meghatározása keretében a hôegyensúlyi állapotra vonatkozó emissziós tényezôket megadták. Korábbi évekre vonatkozóan az erômûvekre az éves kibocsátás adatait és az emissziós tényezôket ismertették (SO2, CO, NOx, szilárd anyagok). Négy pontforrást kiválasztva terepi füstgázmérésekkel meghatározták az emissziós tényezôket. A pernyerészecskék légszennyezési hatásának meghatározásához azok nyomelem-összetételének szekunder targetos röntgenfluoresszcencia-analízisét (XRF) végezték el. A százhalombattai erômû füstgázból vett pernyerészecskéiben a füstgázra vonatkoztatott koncentrációértékek alapján arra következtettek, hogy a fémek közül a vanádium-

200


201

és nikkelkibocsátás lehet számottevô a levegôminôség szempontjából. A kapott kénkoncentrációk is mutatják, hogy a kibocsátott szilárd részecskékhez is jelentôs mennyiségû kén kötôdik. Összességében tehát a meghatározott emissziós faktorok segítségével, a terhelési adatok ismeretében a kibocsátás idôbeli alakulása olyan erômûvekre és olyan szennyezô anyagokra is megbecsülhetô, amelyekre monitorozási adatok nem állnak rendelkezésre. Ezen bemenô adatok felhasználásával a légköri terjedés és kiülepedés modellezhetô, ezen keresztül a fosszilis energiatermelés környezeti hatása becsülhetô mind a makro- mind a mikro-szennyezôkre vonatkozóan.

KUT 2722 Kardos Mihály Közlekedéstudományi Intézet Rt. Dízel-motoros gépjármûvek részecske kibocsátásának értékelése a kormányzati döntéselôkészítés szempontjából. 1999. 45p. + 7 p. melléklet A kutatás célja a legfejlettebb országok tendenciáinak figyelemmel kísérése, a dízel részecske problémakör, a méréstechnika és az alkalmazások jobb megismerésére. A kutatás keretében összegyûjtötték, feldolgozták és értékelték a dízel részecske kibocsátás körébe tartozó nemzeti szakirodalmat az alábbi témakörökben: – A részecske fogalma, fizikai tulajdonságai, a kibocsátásról általában. – A dízel részecske jellemzô összetétele, dízel részecskék tömeg- és darabszám szerinti eloszlása az átmérô függvényében. – Vizsgálati módszerek és hazai lehetôségeik. – Környezeti és egészségügyi hatások elemzése, emissziós és immissziós határértékek.. A tanulmány összefoglalja az irodalomban leggyakrabban ajánlott mérési elveket, az ezekhez tartozó mérôrendszereket. Mûködési leírást ad három mûszerrôl, melyek mûködési elve lényegesen eltér a gépjármû diagnosztikában eddig alkalmazottaktól: – DMA vagy DMPS ( Differential Mobility Analyzer) – ELPI ( Electrical Low Pressure Impactor) – APC ( Airborne Particle Counter) A magyar mérési eredmények összefoglalásában megállapítja, hogy szükséges a kutatás a kisebb részecske méret és a tranziens mérési módok irányába, mert a részecske kutatások irányának meghatározásával lehetôség nyílik beavatkozni a levegôtisztaság védelmi jellemzôk változtatásába, a legfontosabb egészségügyi szempontok figyelembevételével. A kutatók javaslatot tesznek a városi monitoring rendszer PM 10 és PM 2,5 finom részecskék mérésére alkalmas hálózat kiépítésére Budapesten és legalább öt kitüntetett ponton. Fontosnak tartják a külföldi kutatások figyelemmel kísérését és alkalmazását, továbbá a részecske szûrôk minôsítésére is alkalmas vizsgáló berendezés összeállítását. A melléklet a részecske eloszlással, részecskeszámmal és méreteloszlással kapcsolatos ábrákat tartalmazza.


KUT 2616 CT-062 Papp Zoltán – Zsuffa László Fôvárosi Levegôtisztaság-védelmi Kft, Budapest Biomassza, biogáz tüzelés javasolt szabályozása, határértékei. 2001. 46 p. + Mell. 22 p. A szabályozás célja az, hogy a biomassza-eltüzelésben alkalmas, jó minôségû technológiák terjedését segítse, a többit pedig fogja vissza. A megkívánt szint – az egyes EU szabályozások esetében – a hazai gazdasági környezethez illeszthetô elôírások átvétele és beépítése a magyar szabályozásba, EU-elôírások híján pedig az egyes EU-országok saját szabályozásaiból a mérvadó értékek átvétele. A biomassza, biogáz tüzelôanyag határértékeire külön jogszabály csoport kidolgozását nem tartják indokoltnak, mivel a normák jól beilleszthetôk a jelenlegi és a tervezett jogszabályokba. A biomassza, biogáz energetikai (tüzelôanyagként) alkalmazása számos kérdést vet fel, melyek egy része túlmutat a levegôtisztaság-védelmi határértékek, ill. a környezetvédelmi szabályozások körén. A tüzelôanyagonkénti szempontrendszer alapján a fôbb támpontok: szilárd bio- tüzelôanyagok (pl. fa, szalmaféleségek, pellet, biobrikett); folyékony biomassza (mely leghatékonyabban és a legkisebb szennyezô anyag emisszióval égethetô el erre a célra tervezett motorokban); biogáz (felhasználása leggyakrabban kazánok és gázmotorok fûtôanyagaként történik. Ennek a területnek a szabályozása is történhet a meglévô szabályok szerint). Összességben megállapítható, hogy a szilárd tüzelésre vonatkozó határértékek elfogadhatók szilárd bio tüzelôanyag tüzelésre is, csupán a légszennyezô anyagok köre bôvül a szerves szénvegyületekkel, melyekre a javasolt határérték összhangban van az EU szabályozással. Biogáz tüzelés esetén sem javasolható az eltérés a tervezett gáztüzelésre vonatkozó normáktól. A szilárd bio tüzelôanyagok, valamint a biogáz tüzelés esetén a vonatkoztatási oxigén tartalmat 11%-ban javasolják meghatározni. Ez összhangban van az üzemeltetési viszonyokkal, valamint az EU normákkal.

KUT 2723 Woperné Serédi Ágnes Miskolci Egyetem Hôenergia-gazdálkodási Intézet Hulladék energiahordozók környezetkímélô eltüzelése. 2000. 100 p. A kutatás célkitûzése különbözô hulladék energiahordozók elégetése során keletkezô károsanyagkibocsátás vizsgálata, különös tekintettel csökkentésük lehetôségeire. A földgáz-hulladékgázok fokozatos elégetése és a füstgáz-recirkuláció hatása az égési folyamatra témában végzett kísérletek során született megállapításaik: a földgáz-biogáz kevertgáz tüzelésnél a biogáz arányának növelésével csökken a keverék fütôértéke; a keverék égéstermékében nagyobb CO2 tartalommal kell számolni, a normál (egyfokozatú) tüzelésnél folyamatosan csökken a fajlagos NOx kibocsátás a földgáztüzelés értékéhez viszonyítva; a kétfokozatú elégetésnél akár a normál földgáztüzeléshez, akár a normál földgáz-biogáz tüzeléshez viszonyítva jelentôs NOx csökkenés tapasztalható; a földgáz-biogáz fokozatos tüzelésénél a NOx mennyisége csökkenô, növekvô és állandó hôáram mellett egyaránt csökkent; a nitrogénoxidok csökkenése szempontjából meghatározó szerepe van a primér égési tér levegôtényezôjének; az elégetlen szénhidrogének mennyiségét nem befolyásolja a fokozatos tüzelés általuk alkalmazott módszere földgáz-biogáz keverékének elégetésekor; a füstgáz-recirkulációs tüzelés eredményeit a fokozatos tüzelés eredményeihez viszonyítva minden keveréknél közel azonos mértékû NOx

202


203

csökkenés tapasztalható; három különbözô típusú gázkeverék azonos hôteljesítmény mellett történô kombinált tüzelésekor a földgáz-biogáz füstgáz-recirkulációval kombinált fokozatos elégetése mellett távozik a legkevesebb NOx a légtérbe. A faaprítékok fokozatos elégetése témában kutatva elkészült egy olyan kísérleti berendezés, amely biomasszák környezetkímélô eltüzelését teszi lehetôvé oktatási és kutatási céllal egyaránt. Igazolták, miszerint a faaprítékok eltüzelésekor a földgáztüzeléshez viszonyítva nagyobb a füstgáz NOx, de fôként CnHm tartalma. A fokozatos levegô-bevezetés hatására mindegyik légszennyezô gázalkotó mennyisége – az egyfokozatú levegôbevezetés mérései eredményeihez viszonyítva – csökkent.

KUT 2877 HP-02-2-081 Gyôrfi Júlia BKÁE Kertészettudományi Kar A letermett csiperkekomposzt hasznosításának lehetôségei. 2004. 17 p. Magyarországon 2003-ban kb. 180 000 tonna csiperkekomposzt készült, így csaknem ugyanennyi volt a letermett gombakomposzt mennyisége is. A környezetszennyezést növeli az országban évente keletkezô mintegy 450 tonna szennyezett polietilén zsák is. Budafok és Budatétény területén 72 000 tonna komposzt letermesztése történt meg, ami ugyanennyi letermett komposztot jelent, s ezen a területen továbbá még 180 ezer tonna komposzttal szennyezett polietilén zsák is szenynyezte a környezetet. A 72 000 tonna komposztmennyiségbôl 22-32 ezer tonna mennyiséget illegálisan helyeztek el különbözô, nem mûvelt területeken. A letermett komposzt nem tartalmaz emberre, állatra káros anyagokat, ugyanakkor kiválóan alkalmas agyagos, kötött talajok fellazítására. Homok- és szikes talajoknál való alkalmazásakor nagy tömegû szerves anyag bevitelt tesz lehetôvé. Szikes talajoknál azok pufferképességét javítja. A következô évi termésmennyiséget növeli, ha hektáronként 300-400 mázsa komposztot juttatunk ki ôszi mélyszántással. Szôlôk, gyümölcsösök trágyázására is alkalmas. Különbözô zöldségféléknél (káposzta, karfiol, cékla, bab, zeller) indító trágyaként kiválóan felhasználható, mivel a letermett csiperkekomposztban a növények számára nélkülözhetetlen tápanyagok egy része már feltárt állapotban van.

KUT 2825 HT-02-020 Paár István Közlekedéstudományi Intézet Rt Phare Green Car Center A városi levegôszennyezettség csökkentésének érdekében ösztönzô rendszer kidolgozása, a személygépkocsi forgalom mérséklésére, csúcsidôn kívüli áruszállítás elôsegítésére. 2003. 77 p. A városi levegôszennyezés csökkentésének egyik fontos eszköze a személygépkocsi forgalom csökkentése, amely az igény csökkentésén túl, a környezetbarát közlekedési módok ösztönzését, és az igény környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevô kedvezôbb ütemezését, egyenletesebb eloszlását is magában foglalja. Nagy lehetôségek rejlenek a gépjármû közlekedés, ezen belül különösen a városi áruszállítás csökkentésében, az igények egyenletesebb eloszlását szolgáló


ösztönzô rendszer kialakításában. E céloktól vezérelve elemezték és értékelték a gépjármû forgalom, ill. a városi gépjármû forgalom és környezetszennyezés (zaj, levegô) csökkentés lehetôségeit, európai gyakorlatát, eredményeit. Külön foglalkoztak az autómentes városok, a mobilitás fejlesztés, a citylogisztika, a modal-split, a német mobilitási programok, és külön Notthingham tiszta belváros programjának eredményeivel és problémáival. A hazai helyzetet áttekintve rávilágítanak az alapvetô problémákra, a politikai döntés, érdemi anyagi ráfordítás és társadalmi megegyezés kialakításának szükségességére. Megállapítják, hogy néhány hazai városunkban a helyzet elérte a kritikus szintet, ahol sem a szükséges infrastrukturális háttér, sem a szükséges ráfordítások fedezete nem áll rendelkezésre a probléma megoldására. Valamennyi megoldást legalább három részre bontva kell vizsgálni: 1. Felmérni az úthálózat terhelését, megállapítani túlterhelését és annak idôbeli lefolyását, 2. Megvizsgálni a túlterhelés levezetésének (eloszlás, korlátozás) lehetséges módjait, annak társadalmi és pénzügyi hatásait. 3. Megvizsgálni az optimális forgalom mellett minimális környezetterhelést okozó további megoldások alkalmazhatóságát. Tudomásul kell venni, hogy minden megoldás valamiféle korlátozással jár, amely a lakosság egy részérôl egyértelmû ellenállásba fog ütközni. Egy-egy lokális probléma esetleg kisebb lakossági ellenállással is megoldható, azonban a gépkocsi használat bármilyen mértékû, de szélesebb körû korlátozása szélesebb társadalmi ellenállást is kiválthat.

KUT 2824 KI-03-09 Vaskövi Béláné (egyéni vállalkozó) A porszennyezettség alakulása, a jogszabályi változásokat követô mérési stratégia kialakítása az új mérési módszerek és mérômûszerek alkalmazásának figyelembe vételével. 2004. 106 p. Vizsgált témakörök: a szálló por fogalma, méretállományai, a részecskék kezelése, fizikai jellemzôi, kémiai összetétele, viselkedésük a légkörben, környezeti hatások. Áttekintést adnak a légszennyezettség EU-ban és Magyarországon történô szabályozásáról, az ellenôrzési módszerekrôl (ellenôrzés méréssel, modellezéssel), a szálló por és a toxikus fémek szennyezettségének hazai szabályozásáról, a magyar és az uniós szabályozás kapcsolatáról, a hazai szabályozás részleteirôl, az ellenôrzési módszerekrôl (mérési módszerek, mérôhálózati munka), a szennyezettség retrospektív értékelésérôl (szálló por (PM10) szennyezettség alakulása, a szálló por (TSP) és az ólom szennyezettség alakulása Budapesten és országos szinten), a manuális méréseken alakuló frakcionált szálló por és fém szennyezettséget ellenôrzô mérôhálózati program tervezésérôl. Ismertetik a szálló por szennyezettség kiegészítô ellenôrzésére és a toxikus fém szennyezettség mérésére szolgáló vizsgálati programot, a PM10 Program agglomerációban és a zónákban való alakulását, a PM10 Programot a jelentôs pontforrások hatásterületén és a településeken, a minôségbiztosítás/minôség-ellenôrzés (QA/QC) sajátosságait. A környezetvédelemi felügyelôségek szintjére lebontott, részletesen kimunkált ütemterv alapján egy olyan mérési program valósítható meg, amely hazai viszonylatban elsôként ad majd választ a légszennyezettségi zónák és az agglomeráció területén lévô jellemzô ipari és közlekedési kibocsátások által exponált körzetek, valamint a városi háttér területek porés fémterhelési szintjére. A program eredményeként az egy idôben több helyszínen végzett szálló por- és fémszennyezettség mérések tágabb lehetôséget teremtenek a levegôminôség és a lakosság egészségi állapota közötti kapcsolatot elemzô epidemiológiai vizsgálatok számára.

204


205

KUT 2775 HP-02-058 Baranka Györgyi OMSZ Városi ózon elôrejelzés. 2003. 7 p. A vizsgálathoz két nyári félévi idôszak, az 1996. április 1. és szeptember 31, valamint 1997. április 1. és szeptember 31 közötti idôszak budapesti ózonméréseit használták fel. Az ózon esetében a határérték túllépések száma minimális volt az ÁNTSZ által üzemeltetett két ózon-mérôhelyen. Az állomások elhelyezkedése nem tette lehetôvé ezeknek szmog-elôrejelzés céljára való alkalmazását. Az ózon területi eloszlását a SURFER nevû programmal lehet ábrázolni. A fôvárosban fôképpen a közlekedési eredetû NO és NO2-nek fordulnak elô legmagasabb koncentrációkban, ezek fotokémiai folyamatokon keresztül az ózon szintjét is szabályozzák. A budapesti szennyezettségi szintet alapvetôen befolyásoló meteorológiai paraméterek: a hômérséklet, a keveredési magasság, a szélsebesség és a földfelszíni légnyomás. Mind regionális, mind városi térskálán elvégzett vizsgálataik bizonyították, hogy az ózon koncentrációt befolyásoló legfontosabb meteorológiai paraméter a léghômérséklet. Az ózon nagyon epizódikus szennyezôanyag. Koncentrációi jelentôs mértékben függnek más oxidáns koncentrációktól, ezért várható értékének elôrejelzéséhez egy transzport modellt adaptáltak. A kontinentális léptékû ózonmodellek (pl. az EMEP ózonmodellje) csak hosszú idôszak átlagaira adnak elôrejelzéseket. Az ózon elôrejelzésre használt hibrid modell két részbôl áll: egy transzport modell (OZIPR) és két statisztikai modell.

KUT 2883 C-027741 Györgyné Váraljai Irén Környezetgazdálkodási Intézet Magyarország ózon szennyezettségének felmérése passzív monitorokról. 2001. 6 p. A méréseket 4x1 hétig végezték passzív monitorok cseréjével. A mérések célja az volt, hogy a jelenleginél nagyobb területi felbontásban kapjanak információt a hazai ózon-terhelés mértékérôl. A mintavételi idôszak mindössze 4 hetes idôtartamú volt. Az ózonkoncentráció heti átlagai jelentôs területi változékonyságot mutattak. Egy átlagos meteorológiai paraméterekkel jellemezhetô héten 10 és 60 µg/m3 közötti értékeket mutattak ki az ország különbözô részein. Ez arányaiban jóval nagyobb, mint ami az SO2 vagy az NO3 koncentrációinak területi változékonyságában Magyarországon tapasztalható. Modellszámítások szerint a téli hónapokban ÉNY – DK irányú gradiens mutatkozik. Ennek egyik oka az, hogy a jellemzô széljárás is ilyen irányú, ami elôsegíti az ózon, ill. a prekurzorok nagytávolságú légköri transzportját. Az ózon komponens mellett célszerû lenne a prekurzurok vizsgálatát is elvégezni. Az ózon-koncentráció jelentôs térbeli változékonysága miatt várhatóan szükség lesz az on-line ózon-monitorok növelésére az országban ahhoz, hogy a zóna kijelölés kritériumait teljesíteni tudják.


KUT 2921 HT-02-74 Fucskó József – Kaderják Péter – Kiss András Magyar Közgazdaságtani Központ (MAKK) Az EU emisszió-kereskedelmi direktíva. 2004. 93 p. A tanulmány célja az EU emisszió-kereskedelmi irányelvébôl következô feladatok áttekintô számbavétele és elemzése, az opciók felvázolása. A feladat három fô csoportja: – Az Irányelv átvételében mechanikusan átültetendô feladatok, – A nemzeti sajátosságoknak megfelelôen kisebb-nagyobb tagállami döntési szabadságok érvényesítési lehetôsége, – Az Irányelvben explicit módon nem szereplô, de a hatékony átvételhez, mûködtetéshez nélkülözhetetlen feladatok, A cél a hazai üvegház-kereskedelmi szabályozás, jogszabályalkotás szakmai megalapozása, a vállalatok felkészülését elôsegítô szabályozó rendszer alapjait biztosító ismeretek összegyûjtése, elemzése. Magyarország számára az EU szintû kereskedelemben való részvétel potenciálisan jelentôs környezeti és gazdasági elônyöket kínál. A magyar erômûvek és egyéb érintett vállaltok nettó ÜHG kibocsátási jog eladható lehet, amelybôl bevételei származhatnak. E jogok hazai, vagy külföldi tôkébôl megvalósuló ÜHG csökkentô beruházás révén keletkeznek, miközben egyéb szennyezések (por, kén-dioxid, nehézfémek) is jelentôsen csökkennek. Ezen hasznok valóra váltásának elôfeltétele a nemzetközi követelményeket kielégítô és egyben hatékony hazai szabályozás és intézményrendszer kialakítása. A kutatás célja az volt, hogy meghatározza a legalapvetôbb EU specifikus tennivalókat az államigazgatásban, opciókat vázoljon fel, ahol van mozgásterünk, elemezze ezeket az opciókat elônyök és hátrányok szempontjából, és megindítson egy olyan kutatási folyamatot, amely az érintett vállalatok tennivalóit meghatározza a kereskedésbe való optimális bekapcsolódásuk érdekében. A kutatási anyagban ismertették, a közgazdasági és környezetgazdasági eszköztár segítségével elemezték a direktíva emisszió-kereskedelmi rendszerének mûködési mechanizmusát, a kirótt feladatokat és a döntési pontokat. Feltérképezték a teendôket: – Az államigazgatás számára széleskörû opciókat ismertettek – A magánszektor területén a lehetôségeket bemutatták, a szakemberek nevelését is beleértve – Összeállították az általános kiotói intézményrendszereket és eljárásmódok és a hazai szabályozási rendszert összevetése az EU EK követelményeivel – Bemutatták a nemzeti allokációs terv készítéséhez szükséges alapinformációkat, hatásvizsgálatokat – Feltárták a mûködési elveket és hatásköröket Az EU tagállamainak 2005-2007 közötti idôszakra vonatkozóan el kell készíteniük saját Nemzeti Allokációs Tervüket. Ebben meg kell határozniuk a kibocsátási jogok teljes leosztandó mennyiségét, és az allokáció tervezett módját. 2004. szeptember 30-ig meg kell határozni a 2005-2007 kereskedési idôszakra vonatkozóan üzemeltetôkre lebontva az allokált kibocsátási jogokat, azaz minden üzemeltetôre ki kell számolni a részére leosztásra kerülô mennyiséget. Mindezek megalapozásához nyújtott segítséget a tanulmány. A kibocsátás-kereskedelem bevezetésének vállatokra vonatkozó hatásvizsgálata a bevezetés elônyeit, hátrányait, a benne rejlô lehetôségeket, a felkészülés folyamatát részletesen feldolgozza, ezzel segítséget nyújt a jogszabályalkotáshoz, és a vállaltok felkészüléséhez egyaránt.

206

6. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VIZEK VÉDELME, VÍZGAZDÁLKODÁS

KUT 2639 CT-014 Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem A Víz Keretirányelv hazai bevezetésével kapcsolatos feladatok. 2000. 80 p. Áttekintették a VKI-ben foglalt feladatokat. Vizsgálták, hogy azok a jelenlegi hazai, jogi szabályozásban melyik tárca hatáskörébe tartoznak. Rámutattak arra, hogy a VKI hazai bevezetése a jelenlegi gyakorlattól eltérô megközelítést, szemléletet, jogi és intézményi hátteret, s rengeteg pénzt igényel. A hatásköri illetékességet három-fokozatú skálán tüntették fel, bemutatva a jelentôs részleges hatáskört és az érintettségét. A környezetvédelmi tárca illetékessége mind a 17 olyan cikkelynél jelentkezik, amelyre a tagállamnak feladatot adnak. Ezek közül 9-ben a szerepe kizárólagos vagy meghatározó. A VKI néhány feladat esetében elég közeli határidôket szabott, melyek közül az üzemelési monitoring beindítása 2006-ra tervezett. Környezetvédelmi-vízügyi szempontból néhány fontosabb feladat: – a megközelítés részletessége – a környezeti célkitûzések teljesítése alól való felmentést jelentô lehetôségek ésszerû kihasználása – a kritériumrendszer szigorúsága – a külföldrôl érkezô vizek mennyiségére és minôségére vonatkozó, számunkra kötelezô feltételrendszerek kidolgozása – a vízterek tipológiája és ennek alapján a referencia-területek kijelölése – a vízterek kijelölésének változatai és következményei – a vízterek jellemzéséhez, valamint a hatás- és állapotértékeléshez szükséges adatok összegyûjtése és a VKI igényei szerinti feldolgozása – a megfelelô információs rendszer kiépítése – a monitoring tervezésének folytatása – a hasznosítható felszín alatti készletek meghatározásához szükséges ökológiai kutatások a vízfolyások hidrológiai jellemzôi és az ökológiai referencia-viszonyok közötti kapcsolatok vizsgálatára.

KUT 2368 C-027659 Budapesti Mûszaki Egyetem Környezetvédelmi célkitûzések meghatározása a felszíni és felszín alatti vizek minôségei elemei szerint, az EU vízi keretirányelv alkalmazásával. 2000. 62 p. A kutatás az EU harmonizációval kapcsolatosan a vizek minôségi elvek szerinti környezeti követelményrendszerének kidolgozását tûzte ki célul. A célállapot szempontjából kulcsfontosságú a vízminôség meghatározása. A jóság (bonitás) valamilyen meghatározott követelménynek való megfelelést jelent. A használhatóság nem közvetlen, hanem közvetett alkalmasságot jelöli meg. A víztestekkel kapcsolatos követelményeket és célállapotokat egyre inkább az ökológiai

208


209

vízminôséggel mérik, ill. határozzák meg. A Keretirányelv elôírásai alapján a víztesteket jó minôségi állapotba kell hozni, vagyis olyan biológiai vízminôség elérése a távlati cél, amely a jó vízállapotnak felel meg.

KUT 2533 CP-0226 Somlyódy László – Clement Adrienne – Buzás Kálmán Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Az Európai Unió Vízügyi Keretirányelve hazai bevezetésének tudományos és módszertani megalapozása a felszíni vizek terhelhetôsége és a vízminôségi célállapot szempontjából. 2001. 40 p. + Mell. 55 p. Egy térinformatikai rendszerrel támogatott vízminôségi modell kidolgozását tûzték ki célul, amelynek segítéségével a hazai felszíni vizeik minôségét meghatározó szennyezôanyag terheléseket figyelembe véve a vizek terhelhetôsége és a vízminôségi célok megvalósíthatósága elôre jelezhetô. Abból a ténybôl indultak ki, hogy az emisszió becslések és a vízminôségi modellel végzett számítások szerint – a következô 15 év alatt, az EU csatlakozást kielégítô program sikeres megvalósítása esetén – a felszíni vizeket érô kibocsátások csökkenése és a vízminôség javulása várható. A javulás azonban nem egyértelmû és nem vonatkozik minden szennyezôanyagra. A vizsgált komponensek közül a szerves-anyag (BOI5) emissziók közelítôleg a jelenlegi negyedére-ötödére csökkennek, a csatornázás-szennyvíztisztítás megvalósításától függôen. A tápanyagok emissziója (N, P) kb. fele-harmada lesz a mostani állapotnak, azonban 10-20%-os növekedés elôfordulhat a szennyvíztisztítási technológia megválasztásától függôen. Az oxigén- és tápanyagháztartási jellemzôk a Dunán, a Tiszán és a nagyobb folyókon alig változnak majd (a mikrobiológiai állapot természetesen kedvezôbbé válik). Hosszú távon a legnagyobb gondot a vizek magas tápanyag koncentrációja, különösen a foszfor mennyisége jelenti. Sajnos a leggyakrabban alkalmazott technológiák sem minden esetben elegendôek, hogy a csatornázásból származó többlet felszíni vizek terhelését kompenzálják. Vizsgálataik során megadták a vízminôségi célállapot Víz Keretirányelv szerinti definícióját és annak értelmezését, a különbözô állapotok jellemzôit, a jó kémiai állapotot jellemzô referencia-értékeket. A vízminôség jelenlegi állapotának értékelése során a hazai minôsítési rendszert értékelték. Beszámoltak a területi vízminôségi modell alkalmazásáról (a modell felépítése, emissziók meghatározása, a modell kalibrálása és igazolása, bizonytalansági tényezôk, terhelési alternatívák).

KUT 2754 KI-03-03 Kovács Péter VITUKI Rt. A kijelölt felszíni víztestekre a részvízgyûjtô területek hatásainak kijelölése és fedvény készítése a GIS-hez, valamint a részvízgyûjtôk geológiai jellemzése 2003. 3 p. + Mell. A célkitûzés az volt, hogy a 2000/60/EK Víz Keretirányelvben elôírt feladatok végrehajtásához a kijelölt felszíni víztestekre a részvízgyûjtô területek hatásainak kijelölését és rétegének elkészí-


tését, valamint a részvízgyûjtôk geológiai jellemzését elvégezzék. Mintaterületi jelleggel elkészült a vízgyûjtôk meghatározása a NYUDUVIZIG mûködési területére, a VÍZIG által szolgáltatott vízgyûjtô térképek digitalizálásával. Megtörtént a vízgyûjtôterületek nagyságának összevetése az eredeti térképen feltüntetett értékekkel. Elkészült a felszíni víztestek vízgyûjtôterületeinek kijelölése a terepviszonyok és belvízrendszerek alapján, a VIZIG-ek adatszolgáltatásának felhasználásával, a mintaterületi tapasztalatok figyelembe vételével. Létrehozták és feltöltötték a vízgyûjtôk EU/GIS útmutatójában meghatározott attribútum tábláját, valamint összekapcsolták a vízfolyásokat és vízgyûjtôterületeket.

KUT 2534 CP-0223 Horváth János – Kardos Mária – László Tibor ÖKO Rt, Budapest Felszíni vizek vízminôségi célállapotának meghatározása. 40 p. + Mell. A munka célja az volt, hogy egyrészt a gyakorlatban egységesen alkalmazható javaslatot hozzanak a vízfolyások hosszú távú vízminôségi célállapota kijelölésére, valamint a rövid távú vízminôségi célállapot tervezéséhez alkalmas „munkaeszközre”, továbbá a munkaeszköz gyakorlati alkalmazásának bemutatása, másrészt útmutató kidolgozása a rövid távú vízminôségi célállapot tervezéséhez alkalmas „munkaeszköz” elôállítására. E feladatok ismeretében ismertetik a vízminôségi célállapot meghatározás környezetvédelmi szabályozási alapjait (EU-szabályozás, hazai szabályozás), a vízminôségi célállapot meghatározásának általános módszerét, s javaslatukat a szennyezôanyag terhelhetôségi vizsgálat munkaeszközére és a vízminôségi célállapot értékekre. Útmutatót adnak meg a KÖFE-k részére a vízminôség-gazdálkodási mérleg készítéséhez (vízminôség-gazdálkodási hossz-szelvény szerkesztése, a szerves szennyezôanyag lebomlási folyamat vizsgálata, rövid távú vízminôségi célállapot meghatározása).

KUT 2863 Madarassy László – Ijjas István Budapesti Mûszaki Egyetem Környezetvédelmi követelményrendszer és célállapotok kidolgozása mesterséges medrekre. 1999. 58 p. + Mell. 65 p. A munka célja a környezeti követelményrendszer kidolgozása volt Magyarország EU-s integrációs törekvéseinek megfelelôen, a környezet és a természet állapotával, állapotváltozásával és terhelhetôségével kapcsolatosan. Az eredmények a következô fô csoportokba sorolhatók. 1. A Nemzeti Környezetvédelmi Program szerint a vizek környezeti állapotának és célállapotának összefoglalása a mesterséges vízszállító medrekkel kapcsolatosan. 2. Az EU új vízi keretirányelveinek elemzése. Az Irányelv elôírásai alapján a víztesteket jó vízminôségi állapotba kell hozni, mégpedig a környezetvédelmi célkitûzések és az intézkedési program szerint, vagyis olyan biológiai minôségi állapot elérése a hosszabb távú cél, amely a jó vízállapotnak felel meg. Ennek megfelelôen a vízminôsítéssel kapcsolatos feladatokat részletezték. 3. A célállapotnak megfelelô környezetfejlesztés és a jó vízállapotok elérése – elsôsorban a költségvonzatok miatt – egy hosszabb folyamat,

210


211

melyben meghatározó szerepük van az üzemeltetésnek, a fenntartásnak és a lépésekben végzendô környezet átalakításoknak. Ez utóbbi fejezetben a célállapot ilyen több lépésben és több módszerrel való elérésének elvi kérdéseivel és folyamataival foglalkoztak.

KUT 2815 HT-026-1 Gál Benedek DHV Magyarország Kft. NKP II. – Vizeink fenntartható használata. 2002. 25 p. A vizeink fenntartható használatában a Tematikus Akcióprogram készítése során jelentkezô alapproblémák: – Az országos vízigény és vízkészletek megoszlása térben és idôben egyenlôtlen. – Az élôvizek szennyezettsége, szerves anyag tartalma sok helyen túl magas. – A vizek öntisztuló képessége az általános szennyezettségi szint miatt jelentôsen leromlott. – A talajvizek általános süllyedése sok áttételes probléma forrása (pl. sivatagosodás). Feladatok: – Takarékos vízhasználatra épülô vízigények biztosításához szükséges feltételek kidolgozása. – Szennyvíztisztító kapacitások volumenét és hatékonyságát növelni kell, az iszapelhelyezést hosszú távon meg kell oldani. – Vizes biotópok, élôhelyek fennmaradását biztosítani kell. – Ki kell dolgozni a vizek kártételeinek megelôzését szolgáló beavatkozásokat. A Tematikus Akcióprogram (TAP) keretében a vizeink fenntartható használata témában értékelték a kapcsolódó környezeti és társadalmi-gazdasági folyamatokat, meghatározták a TAP célrendszerét és megvalósításának általános tervét. Ez utóbbin belül a végrehajtás érintettjeit, a végrehajtás eszközeit, a végrehajtás ellenôrzését, monitorozását, a szervezés fontosabb kérdéseit.

KUT 2366 Juvancz Zoltán VITUKI Rt. Gyógyszermolekulák meghatározása vizekben. 2001. 19 p. A természetes vizekben a gyógyszermolekulák elsôsorban mint diffúz szennyezô források jelentkeznek. Kimutatásuk a gyógyszeriparban alkalmazott analitikai módszerekkel – kis töménységük miatt – igen nehéz. Az EU még nem léptetett életbe elôírást a kommunális szennyvizek, ill. az ivóvizek megengedhetô gyógyszerhatóanyagát illetôen, de a tendenciákat figyelve erre az elkövetkezô 10 évben sor fog kerülni. A beszedett gyógyszerek egy része változatlan formában ürül az emberi szervezetbôl, más részük átalakulva, metabolit formájában távozik. Az eredeti vegyület és a metabolitok ürülésének aránya vegyületenként igen változó. A vizsgálat a lakosság körében nagy mennyiségben fogyasztott gyógyszerekre irányult. Az Etinilösztrodol fogamzásgátló aránylag kis mennyiségben kerül forgalomba, de hatása rendkívül erôs volt. A halak szaporodásában 3 nagyságrendnyivel kisebb koncentráció is zavart okoz, mint a ftalátok és nonilfenolok.


KUT 2346 HT-012 Süveges Miklós et al. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Részvénytársaság (VITUKI Rt.) Felszíni vizek radioaktív szennyezettségének vizsgálata. 2001. 17 p. A korszerû környezetvédelem igen fontos feladata a környezetellenôrzô rendszerek üzemeltetése. Különösen kiemelendô a környezet radioaktivitásának, a radioaktív izotópok területi eloszlásának, terjedésének ismerete. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a felszíni vizek radioaktivitásának ellenôrzésével kapcsolatos feladatok ellátására üzemelteti a Környezetvédelmi Radiológiai Szolgálatot (KRSZ). A VITUKI Rt., mint a KRSZ alközpontja látja el az ellenôrzési feladatokat e szakmai körben. A tanulmányban a 2001. évi felszíni vizek radioaktív szennyezettségének vizsgálatai szerepelnek. A laboratóriumok által végzett, és rendszeresen beküldött összes-ß mérési adatot a VITUKI havonta értékelte, számítógépes adatbázisba töltötte (OKSER), és elvégezte az adatok statisztikai és grafikus feldolgozását. Az így létrehozott hálózat mérési adatai alapján megállapították, hogy az ország felszíni vizeit a vizsgált idôszakban nem érte radioaktív szennyezés. A felszín alatti vizek radiológiai mérôhálózatának kialakítása és üzemeltetése terén az elsô lépésként elkezdôdött az alapszint felmérés. A felszíni vízminták összes-â aktivitás rendszeres mérése kéthetente történt. Táblázatokba foglalva ismertetik a mérési eredményeket, értékelik a mérések, mûszerek minôségét, a módszerek korszerûségét, az adatok összehasonlíthatóságát. A hálózat 2001. évi összes-ß mérési eredményei nem jeleztek olyan rendkívüli radioaktív szennyezést, amely azonnali beavatkozást igényelt volna. A korábbi évekhez hasonlóan, egy-két esetben az intenzív csapadékosabb idôjárás okozta árvizek következtében a folyókba került nagyobb mennyiségû lebegôanyag megemelte az összes-ß aktivitás értékeket. Eredményeképpen az utóbbi évhez képest némi emelkedés volt tapasztalható a vizek összes-ß aktivitásában, azonban a legtöbb mintavételi helyen az utóbbi évek szintjén stabilizálódott. Foglalkoztak a Duna radioaktív szennyezettségének ellenôrzésével, kiemelten a fôváros fölötti szakaszon. A Duna Budapest környéki szakaszán nem történt radioaktív szennyezés. A Duna trícium tartalmában Komárom alatti szakaszon mutatkozik némi emelkedés, valószínûleg a Vágba eresztett atomerômûvi eredetû magasabb trícium koncentrációjú vizek következtében.

KUT 2829 HT-02-026 Süveges Miklós VITUKI Rt. Felszíni vizek radioaktív szennyezettségének vizsgálata. 2002. 16 p. + Mell. A felszíni vizek radioaktív szennyezettségének vizsgálatát a Környezetvédelmi Radiológiai Szolgálat a korábbi évekhez hasonlóan végezte. A VITUKI Rt., mint a KRSZ alközpontja csatlakozott a kijelölt feladatok ellátására. A laboratóriumok által végzett és rendszeresen beküldött összes-béta mérési adatokat a VITUKI havonta értékelte és összesítve megküldte a tárca és a PVOP részére. A mérési adatokat adatbázisba töltötték, ennek segítségével végezték az adatok statisztikai és grafikus feldolgozását. A hálózat mérési adati alapján megállapították, hogy az ország felszíni vizeit nem érte olyan rendkívüli szennyezés, mely azonnali beavatkozást igényelt volna. Hasonlóan a korábbi évekhez az intenzív csapadékosabb idôjárás okozta árvizek miatt a folyókba került nagyobb

212


213

mennyiségû lebegôanyag idônként megemelte az összes-béta aktivitás értékeket. A Duna Medves és Budapest közötti szakaszán nem történt rendkívüli radioaktív szennyezés, de a szlovákiai folyók hatását – melyek vízgyûjtôjén atomerômûvek találhatók – csak trícium mérésekkel lehetett egyértelmûen kimutatni. A Duna trícium tartalmában alkalomszerûen a Komárom alatti szakaszon mutatott némi emelkedést. Ezt valószínûleg a Vágba, ill. a Garamba eresztett atomerômûvi eredetû magasabb trícium koncentrációjú vizek okozták. Feltétlenül szükség van korszerû mérôeszközök beszerzésére, ill. a meglévô kapacitások jobb kihasználására, hogy a hálózati mérési színvonalat növelni lehessen.

KUT 2607 CT-001 Horváth János – Géczi Csaba ÖKO Rt. A Magyarországon használt mosószerek helyzetének értékelése, a forgalmazott mennyiség és összetétel szerint, beleértve a mosószerrel szennyezett víz kezelésének helyzetét Magyarországon és az EU-ban. 2002. 57 p. A foszfátok környezetbarát összetevôk a mosószerekben, s az az egyetlen gond velük, hogy az egész környezet túlzott tápanyagellátása esetén hozzájárulnak az élôvizek eutrofizációs folyamataihoz. Az eutrofizációban a foszfortartalom csak egy a sok tényezô közül. A felszíni vizekbe jutó szennyezôanyagok közül a foszfornak közel fele csatornázott területekrôl származik. A csatornahálózatban megjelenô szennyvizek foszfor-tartalma három nagy forrásból származik: 1. Legjelentôsebb kibocsátó maga az emberi szervezet, melynek anyagcsere termékei között jelentôs mennyiségû foszfor található. 2. A háztartásokból származó hulladékok (fôleg edények tisztításából származóan). 3. A foszfor-tartalmú mosószerek és mosogatószerek révén jelentôs mennyiségû foszfor-vegyület jut a csatornahálózatba és annak közvetítésével a szennyvíztisztító telepekre, illetve a felszíni vizekbe. Összességében a környezeti foszforterhelésben – nemzetközi felmérések szerint – a mosószerek viszonylag kis szerepet (10-15%) játszanak. Sokkal nagyobb a mezôgazdaság és a nem azonosítható diffúziós foszforterhelések aránya (50% feletti). A magyarországi méréseken alapuló vizsgálatok csak korlátozott számban készültek, ezért a hazai adatok bizonytalanok és csak becsléseken alapulhatnak. Hazai becslések szerint Magyarországon a mosószerek foszforterhelése a teljeses foszforszennyezésen belül csak 13%-ot tesz ki. A mezôgazdaságé pedig az egyéb diffúz forrásokkal együtt több mint 40%. Nemzetközi felmérések igazolják, hogy a mosószerek foszfáttartalmának korlátozása nem megoldás az eutrofizáció eliminálására. A csatornázás várható fejlôdése – ha ez nem jár együtt az elvezetett szennyvizek fokozott mértékû foszfor-eltávolítást (is) célzó tisztításával – növeli a felszíni befogadók foszfor-terhelését. Valóságos eredményt a szennyvizek tisztítása hozhat.

KUT 2631 HP-02-019 Kiss Keve Tihamér MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete Magyar Dunakutató Állomás


A fitoplankton és a perifiton biodiverzitása, elsôdleges termelése a közös magyar-szlovák Duna szakaszon. 2002. 14 p. + Mell. Elektronmikroszkóppal sikerült a Dunából és a vizsgált mellékfolyóiból kimutatni a Thalassiosira gessneri, Th. incera és a Cyclotella cyclopuncta kovaalga-fajokat. Kimutatható, hogy a duzzasztók a folyó eredeti szakaszjellegét megváltoztatják, ezzel az eredeti élôlény-együttesek is inkább az alsóbb szakaszokra jellemzô fajösszetételûek és egyedszámúak. A Duna forrásánál és annak közelében a várakozással ellentétben euplanktonikus fajokban gazdag fitoplanktont találtak. Feltételezhetô, hogy itt még a fenékig átlátszó Duna kisebb tavakon folyik keresztül vagy azok vize belefolyik, ahonnan euplanktonikus fajok kerülnek bele. A vízsebesség sem olyan nagy, hogy a fitoplankton szaporodását gátolná vagy a turbulencia az algákat összetörné. A Duna és a mellékfolyók áradása miatt a lebegôanyag mennyisége a vízlépcsôk tározóiban alig ülepedett ki. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a fitoplankton egyik forrása a mellékfolyók által szállított alga-együttesek, a másik utánpótlási, regenerálódási lehetôség a bevonatba kiülepedett és onnan az áramlással újra planktonba emelt szervezetek.

KUT 2665 HP-02-006 Somlyódy László Budapest Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem A légköri eredetû savasodás hatása a Csórréti-tározó vízminôségére. 2003. 56 p. A kísérleti munka célja a légköri savasodás ellenôrzése és vizsgálata szempontjából több mint 10 éve nemzetközi referencia pontként szereplô Csórréti-tározó és tápláló vízfolyásainak rendszeres vízminôség-vizsgálata. A kutatómunka során 2002 áprilisa és 2003 márciusa között összesen 11 alkalommal vettek vízmintákat a tározóból, illetve az azt tápláló 5 patakból. Négy alkalommal hóminták vizsgálatára is sor került. A vizsgálatok évében meglehetôsen szokatlan idôjárási viszonyok voltak (extrém csapadékos július, hosszú, csapadékos tél), amelyek jelentôsen befolyásolták a tározó vízminôségének alakulását. Az eredmények értékelésében a hômérséklet, elektromos vezetôképesség, lúgosság, kalcium, magnézium, nátrium, kálium, kloridion, szulfátion, lebegôanyag-tartalom, kémiai oxigénigény, szerves nitrogén, ammónium ion, nitrition, nitrátion, higany, kadmium, réz, ólom, cink, króm, nikkel, vas, alumínium, mangán vizsgálatára vonatkozó megállapításaikat közlik. A kutatás eredményeként megállapították, hogy a tározó vize ivóvíz elôkészítés céljára megfelelô, egyedül a vas- és mangántartalma haladja meg idôszakosan az ivóvíz-szabványban elôírt értékeket, ezt azonban a vízmû probléma nélkül tudja kezelni. A tározó pH-ja rendszerint 7,0-nél nagyobb, azonban pufferkapacitása (lúgossága) – a terület geológiai sajátosságai miatt – kicsi, amit a júliusi nagy csapadék és a tavaszi hóolvadás drasztikusan csökkentett. Ezzel párhuzamosan a tározóba jutó nagymennyiségû – savas karakterû – csapadék gyors pHcsökkenést okozott. A Csórréti-tározó számottevô mértékû savasodásától nem kell tartani, azonban a szokásostól eltérô idôjárási viszonyok átmeneti jelleggel kedvezôtlen hatással lehetnek a tározó vízminôségére. Vizsgálták az ivóvízkezelésben alkalmazható koaguláló szereket is. Megállapították, hogy a víz kis pufferkapacitása miatt bizonyos koaguláló szerek nem alkalmazhatók, mivel azok túlságosan csökkentenék a kezelt víz pH-ját. A Vízmû által is alkalmazott Bopac-ot megfelelônek találták.

214


215

KUT 2811 HT-03-015 Licskó István Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építômérnöki Kar A légköri eredetû savas terhelés, valamint meteorológiai változások hatásának vizsgálata a Csórrét-tározó vízminôségére. 2004. 36 p. + Mell. 41 p. Ismertették a tározót tápláló patakok jellemzôit, a mintavétel menetét a tározóból és a patakokból, a hómintavételt, analitikai méréseket, eredmények értékelését: meteorológiai viszonyok, hômérséklet, pH, lúgosság, elektromos vezetôképesség, kalcium, magnézium, nátrium, kálium, kloridion, szulfátion, lebegôanyag tartalom, kémiai oxigénigény, szerves nitrogén , ammónium ion, nitrition, nitrátion, higany, kadmium, ólom, króm, nikkel, réz cink, alumínium, vas, mangán tartalmának mérési eredményei a tározókban és a patakokban. A légköri eredetû savasodás hatása legjellegzetesebben az adott víztér pH értékének és pufferkapacításának változásával jellemezhetô. Az anionok közül a légköri savasodás szempontjából fontos szulfát ion koncentráció változására hívták fel a figyelmet. A nitrogén-háztartásra vonatkozó mérési eredmények alapján nem tudták egyértelmûen megállapítani az egyes komponensek koncentráció-változásának okát. A vizsgálati idôszakban a nehézfémek közül jellegzetes koncentráció változás az alumínium, a vas és a mangán esetében volt megfigyelhetô. A higanytartalom hónapról hónapra nôtt a tározó környezetében elhelyezkedô hótakaróban. A tározó legalsó rétegében, amikor a víz hômérséklete elérte a 15-16 Celsius fokot, ugrásszerû vas-koncentráció növekedés kezdôdött. A tározóban bekövetkezô vaskoncentráció növekedés forrása a vízgyûjtô területrôl történô bemosódás, de ez csak szélsôséges esetben mérhetô össze a fenéküledékbôl történô kioldódásból származó koncentráció növekedéssel. A nyár végi – ôsz eleji idôszakban a tározó két alsó rétegében az oldott állapotú mangán vegyületek koncentrációja lényegesen meghaladta az ivóvízben megengedhetô maximális szintet, így az adott idôszakban ezekbôl a rétegekbôl nem tanácsos vizet kiemelni ivóvíz-tisztítási céllal.

KUT 2542 Varga György VITUKI Rt. A Balaton hasznosítható vízkészletének meghatározása vízmérleg-szimulációs modell alapján. 2002. 35 p. + Mell. 42 p. Elvégezték a korrigált természetes vízkészlet-változás idôsorok statisztikai vizsgálatát, amelynek alapján meghatározták a tó vízjárásában a jellegzetesen áradási (készletnövekedési) idôszakot (október-április) és a jellegzetesen apadási (készletcsökkenési) idôszakot (május-szeptember). A készletcsökkenési idôszakban hasznosíthatónak tekinthetô az a vízkészlet, melynek kivétele esetén a tó vízszintje az apadási idôszak végére sem süllyed a minimális szabályozási szint alá. A készletnövekedési idôszakban hasznosítható az a vízkészlet, aminek kivétele, ill. a többletvizek levezetése után a tó vízszintje az áradási szakasz végén is még az optimális felsô határ és a maximális szint között marad. Egy olyan vízmérleg-szimulációs modellt szerkesztettek, amely alkalmas arra, hogy a benne tárolt vízháztartási adattáblák és felvett adatok alapján vízmérlegszimulációval és vízszintszabályozással a hónap elsô napjára vonatkozó várható vízállásokat, ill. a hónapban várható leeresztéseket meghatározza. A várható vízállás elôrejelzésére két elôrejelzés-típust dolgoztak ki. Az egyik egy kiválasztott idôszak egészére vonatkozóan, a másik hosszú távú (több havi) idôjárás-elôrejelzés alapján ad támpontot.


KUT 2642 HT-005 Márk László – Szabó Szabolcs – Szimandel Dezsô VITUKI Rt. – Környezetvédelmi Szakértôi Iroda A Balaton-parti települések belterületi vízrendezése. 2002. 171 p. Az elmúlt évtizedekben a felgyorsult eutrofizációs folyamat alapjaiban veszélyeztette a tó vízének minôségét, ezáltal használatát. A vízminôség javítás feladatainak kidolgozása során kiemelt figyelmet kell fordítani a tó egészén kívül a parti sáv szennyezettségét elôidôzô tényezôkre és azok megszüntetésére. Ezt az is indokolja, hogy az üdülôk által használt partmenti vízterület átlagosan 40-50 millió m3, amely fokozottan kapta a terhelést a vízgyûjtôrôl a betorkolló vízfolyásokon keresztül, a szennyvíztisztítóktól bevezetett tisztított szennyvizekbôl, a hatalmas tömegû fürdôzôktôl és a parti sávban levô települések belterületérôl. Tekintve, hogy a partmenti vízterület a teljes térfogat 2,5%-a, ezért alapvetôen szükségessé vált a komplex vízminôség-védelmi beavatkozások megtervezése és végrehajtása. A foszforterhelés csökkentése érdekében a városias területrôl érkezô vizek rendezett elvezetése és szükség szerinti befogadóba történô bevezetés elôtti megfelelô kezelése mielôbb megvalósítandó. A csapadékvíz-elvezetô rendszerek kiépítését az is indokolja, hogy jelenleg a csapadék egy része a szennyvízvezetékekbe jutva a tisztítótelepeket terheli. A csapadék intenzitásától függôen néha jelentôs tisztítási hatásfok-csökkenést okoz a lökésszerûen érkezô csapadékkal megnövekedett szennyvíz túlterhelése. A csapadékcsatornába történt engedély nélküli szennyvízbekötések is jelentôs terhelést okoztak. A 2000. évi CXII. Balaton Törvény elôírja a szennyvízbekötések kötelezését a közcsatornába, azonban ennek végrehajtása nagy feladat elé állítja az önkormányzatokat. Az intézkedési javaslatok a következôk: – a partközeli üdülôterületek települési bemosódásai szabályozásának megtervezése és megépítése – mezôgazdasági területek eróziós-meliorációs-tápanyag visszatartási beavatkozásainak megfelelô megtervezése, megépítése és üzemeltetése – nádas-állomány védelme és feljavítása – a szilárd hulladék-gazdálkodás megoldása – a tó vízszint szabályozási megoldásának véglegesítése, a vízminôség-védelmi szempontok figyelembevételével – a tó belsô terhelésének csökkentésére irányuló kotrási munkák ütemezésének megtervezése – a Kis-Balaton védôrendszer végsô megoldásának kialakítása, az elérhetô tápanyag eltávolítási hatásfok pontosítása alapján A település terhelések primér forrásaival behatóbban kell foglalkozni. A terhelések legjelentôsebb komponense a csapadék csatornába történô illegális szennyvízbekötés, a burkolatlan és a növényzet által is fedetlen területek eróziója szintén gondokat okoz. A hulladék-szemét gyûjtés, úttisztítás gyakorlatában tapasztalható hiányosságok, a közlekedés, ezen belül is a gépjármûforgalom okozta nehézfém és mikroszennyezô anyagok súlyos terhelési források, de a parti települések, fizetôs és szabad strandok higiénés viszonyainak is komoly következményei vannak a tóra.

KUT 2550 V.Balogh Katalin – Herodek Sándor MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet A huminanyagok vízminôségre gyakorolt hatásának kutatása. 2002. 49 p.

216


217

Tanulmányozták az oldott szerves(humin)anyagok fotolitikus bomlását és a mikrobiális szervezetekre gyakorolt hatását, az üledék szerepét a huminanyagok eliminációjában. Az aszályos 2002. évben a tó vízében a szerves szén koncentráció értékek stabilak. A humintermészetû oldott szerves anyagok fluoreszcens tulajdonságai térben is idôben egyaránt változtak a Balatonban. A bejutó szerves anyagok a tóban átalakultak, fluorokromokban szegényedtek, ezért csökkent fluoreszcencia intenzitásuk a Zala folyó szerves anyagaihoz képest, Tihanynál 5-öd részére. Kísérletekkel igazolták, hogy algamentes, huminanyagokat tartalmazó Zala-vízben rendkívül szoros az összefüggés az UV-sugárzás intenzitása és az UV-indukált hirdogénperoxid koncentráció között. Az üledék szerves szén koncentrációja a Keszthelyi-medence partközeli pontjain 2,4-3,4%, a felszínen valamivel nagyobb, mint a 10 cm alatti rétegben. A tó hossztengely mentén 1,8-2,3, míg a déli parton a legkevesebb (0,3-1,1%). A szerves szén frakcionális összetétele jelentôs szezonális és mélységbeli különbségeket nem mutatott.

KUT 2547 Specziár András – Herodek Sándor MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet Az üledéklakó árvaszúnyog lárvák (Chironomidae, Diptera) anyagforgalmi szerepe a Balatonban. 2002. 66 p. A vizsgálatok az árvaszúnyog populáció dinamikájának és a produkció vizsgálatára, lárvák táplálékának meghatározására, a szúnyog-fauna és a fitoplankton mennyiség közötti kapcsolat feltárására, a halak szúnyog-lárva fogyasztásának tanulmányozására irányult. Meghatározták a szúnyog-fauna összetételét, mennyiségi viszonyait, a 3 domináns faj generációs ciklusát, a fitoplankton (Klorofill-a) mennyisége és az árvaszúnyog fauna közötti kapcsolatokat a Balaton öt hagyományos keresztszelvénye mentén (összesen 15 ponton). A tó üledéklakó árvaszúnyog faunájában 6-7 faj elôfordulása tekinthetô rendszeresnek és jelentôsnek. A biomassza és a produkció 90% feletti részét e három faj képezi (Procladius choreus, Tanypus punctipennis, Chironomus balatonicus). A nagyléptékû tér és idôbeni változások szoros korrelációt mutatnak a fitoplankon produkciójával. A magasabb elsôdleges termelés magasabb árvaszúnyog biomasszát és Chironomus dominanciát eredményez, az alacsonyabb elsôdleges termelés a biomassza csökkenésével és a Chironomus fajok visszaszorulásával, ill. eltûnésével jár együtt. A szúnyoglárvák produkciója alapvetôen meghatározza a velük táplálkozó szervezetek életfeltételeit. A dévérkeszeg fô tápláléka a szúnyoglárva és a zooplankton. A tó trofikus gradiense mentén párhuzam mutatkozott az árvaszúnyog lárvák jellemzô eloszlásai mintázata és a dévérkeszeg növekedése és hozama között.

KUT 2580 Lóczy Dénes et al. Pécsi Tudományegyetem TTK Ártéri felszínformák védelmét, helyreállítását és természetkímélô hasznosítását megalapozó kutatások a Duna-Dráva Nemzeti Park Duna menti területén. 2003. 38 p. + Mell. A kutatás célja az volt, hogy az ártéri természetes (a fokgazdálkodásból származó, majd folyósza-


bályozási munkálatok eredményeképpen keletkezett) negatív felszínformák megkülönböztetésére irányuló eljárások kidolgozásával és kipróbálásával hozzá tudjanak járulni a gyakorlati beavatkozások tervezéséhez. A munka keretében foglalkoztak a meanderezô folyómedrek és árterük fejlôdésének elméleteivel, a Duna-menti árterek felszínforma-rendszerével, a fokgazdálkodással és a folyószabályozáskor kialakított felszínformákkal, a természetes és mesterséges ártéri felszínformák elkülönítésének módszereivel. Azt is vizsgálták, hogy alkalmazhatók-e a nemzetközi folyóvízi geomorfológiai irodalomban lévô módszerek a hazai viszonyokra. Nem volt kimutatható minden korabeli fok, sok közülük betemetôdött az elhanyagoltság, a kitisztítás hiánya miatt. Az árvizek is gyorsították a feltöltést a folyóvíz hordaléklerakás révén. A régi térképek segítségével sikerült néhány fokot megtalálni. Több esetben a fokok betorkollása csaknem derékszögû. A vizsgált területen a számítógép által létrehozott színárnyékos domborzatábrázolást a régi térképpel összevetve 12 foknak feltételezett vízfolyást lehetett kimutatni. Egy áttekintô ábrát is szemléltettek, mely egyértelmûen alátámasztotta azt a megállapítást, miszerint az ember már a fokgazdálkodással alapvetôen átformálta az ártér domborzatát, vízrajzát, megszabva a lefolyásviszonyokat, az árvizek levonulásának és a feltöltôdésének a körülményeit.

KUT 2512 CP-0086 Simándi Péter Tessedik Sámuel Fôiskola Az élôvizekben folytatott agrártermelést károsító speciális vízszennyezés vizsgálata és elhárítási stratégia kidolgozása. 2002. 18 p. Az országos vízvagyonnak különösen értékes részét képezik azok a felszíni vizek, amelyek az ivóvízkészítéssel, ill. a nagytisztaságú vízminôséggel összefüggô agrártermelési tevékenységgel (elsôsorban halgazdaság) vannak kapcsolatban. Ismeretes, egyes kékalga és sugárgomba fajok a vízi rendszerekben olyan szag- és ízanyagokat állítanak elô, amelyek felhalmozódnak a halak szervezetében, és igen alacsony koncentrációban is kedvezôtlenül befolyásolják a víz és a halhús ízét. Ez a probléma nem csak halastavaknál, hanem más természetes vizeknél és ivóvíz rendszereknél is elôfordulhat. A leggyakrabban elôfordulók ilyen anyagok a geozmin (GSM) és a 2-metilizoborneol (MIB). A GSM kondenzált gyûrûs aliciklusos vegyület, mely kellemetlen iszapízt kölcsönöz a halnak. Kis koncentrációban természetes összetevôje néhány zöldségfélék és egyéb élelmiszerek szagának. A MIB kámforból levezethetô alkohol. Magas koncentrációban a vízben dohos, penészre emlékeztetô szagot okoz. E vegyületek eléggé stabilak, öntisztulással viszonylag hosszú idô alatt bomlanak csak le és ez különféle környezeti károsodásokhoz vezethet. Szerves anyagok bomlásakor is keletkezhetnek mind a vízben, mind az üledékben. Jelenlétük miatt szükségessé váló vízkezelés jelentôs költségtényezô. A vízmintákból a MIB és GSM kinyerése diklórmetános extrakcióval történt, majd széndioxidos bepárlást követôen alkoholban oldották fel. Az ország különbözô helyeirôl begyûjtött halastavi minták (73 db) mintegy 50%-ában nem találtak kimutatható mennyiségû MIB-et és mintegy 60%-ukban nem volt kimutatható a geozmin, a többi mintában változó koncentrációban fordultak elô. A legmagasabb értéket az augusztus végi, szeptember eleji meleg idôszakban találtak. A MIB koncentrációk egyenes arányú összefüggést mutattak a mért, vízben oldott szerves anyagok mennyiség jellemzô KOI, ill. TOC, valamint a klorofill-a értékekkel, míg a szerves lebegô anyag és az összes alga mennyiségével fordított arányú változás volt kimutatható. Halastavainkban mind az algák, mind a szerves törmeléket bontó sugárgombák együttesen felelôsek az íz- és szagrontó vegyületek, azaz a MIB és GSM termeléséért. Mennyiségét tekintve hazai tavainknál a MIB szerepe sokkal jelentôsebb, mint a GSM-é. Az ízrontó anyagok vízbe

218


219

kerülése mérsékelhetô algicidek alkalmazásával vagy szûrô halak telepítésével. Ezen kívül a párolgás (diffúzió) vagy a bakteriális lebontás révén is kikerülhetnek azok a vízbôl. A MIB megjelenése az eutrofizáció velejárójának is tekinthetô, ezért minden olyan tevékenység, amely az eutrofizációt csökkenteni képes, hatásos lehet (pl. mederkotrás, aerob körülmények biztosítása).

KUT 2350/1 HT-007/HT-015 Urbányi András K+K Osztrák-Magyar Környezetgazdálkodási és Közmûtervezô Kft. Hazai szennyvíztisztító telepek hatékonyságának állapotértékeléséhez szükséges metodikai módszerek kidolgozása. I. ütem . 2001. 17 p. A tanulmány elsô kötete a 2000. december 31-én üzemelési engedéllyel rendelkezô hazai szennyvíztisztító telepek jegyzékét tartalmazza, olyan adattáblázatban, amely az adott település, az üzemeltetô, a tisztítási technológia, a mechanikai tisztítókapacitás, a biológiai tisztítókapacitás, a III. tisztítási fokozatú tisztítókapacitás, a szennyvíztisztító mû átlagos terhelése, csúcsterhelése, és a településen összegyûjtött szennyvíz mennyiségérôl ad tájékoztató adatokat. A szennyvíztisztító telepekrôl készült kataszter tükörképet ad az e körben mûködtetett közvagyon állapotáról, hatékonyságáról. Bemutatja, hogy általuk az élôvizek milyen mértékben mentesülnek a településekrôl közcsatornába juttatott szennyezôdésektôl, továbbá hogyan valósul meg a keletkezett iszapok ártalommentes elhelyezése, hasznosulása. Alapot és segítséget nyújt a parlamenti, államigazgatási, oktatási, kutatás-fejlesztési és tervezési területen dolgozók számára. Ugyanakkor tájékoztatást ad a lakosság számára is, eleget téve az EU és OECD keretében meghatározott nyilvánossági és kötelezô adatközlési kötelezettségeknek.

KUT 2350/2 HT-007/HT-015 Urbányi András K+K Osztrák-Magyar Környezetgazdálkodási és Közmûtervezô Kft. Hazai szennyvíztisztító telepek hatékonyságának állapotértékeléséhez szükséges metodikai módszerek kidolgozása. II. ütem. 2001. 22 p. + Mell. A tanulmány a hazai szennyvízkataszter országos méretû, átfogó adatgyûjtés és tárolás rendszerét tartalmazza, amely figyelembe veszi az adatkezeléssel kapcsolatos kormányrendeletek ide vonatkozó utasításait. Olyan információk gyûjtésére került sor a felvétel idején, amelyet a meglevô szennyvízelvezetéssel foglalkozó statisztikai rendszerek nem tartalmaznak, de a gyûjtött adatok kiegészítik azokat. Az adatgyûjtés alapját „A szennyvíztisztító mûvek kataszterének adatlapja” c. kimutatás és annak kitöltését elôsegítô „Útmutató” képezte. Az adatokat számítógépes adatrögzítô és leolvasó programmal alkalmassá tették különbözô elemzô és értékelô összefoglalások kidolgozására. A szennyvíztisztító telepenként gyûjtött adatok számítógépes nyilvántartása után olyan adatbázis áll rendelkezésre, amely rendkívül sokrétû felhasználást tesz lehetôvé. Az adatok elôsegítik a jogi, mûszaki, környezetvédelmi és gazdasági szabályozást, a jogszabályok elôírásainak teljesülését, ellenôrzését. Biztosítja a helyi, regionális és országos szennyvíztisztítási helyzet


értékelését. Sokrétû lehetôséget nyújt a tervezôi, kivitelezôi, üzemeltetôi, tudományos kutatásfejlesztési és oktatási feladatok szakmai színvonalának növelésére. Olyan információk állnak általa rendelkezésre, amelyek egységes gyûjtésére eddig nem került sor, és amelyek ugyanakkor az EU követelményeinek teljesítése, a korszerû környezetvédelmi szemlélet kialakítása szempontjából alapvetô információkat tartalmaznak. Például: választ ad arra, hogy az egyes telepeken a kibocsátott szennyvíz kielégíti-e az EU elôírásokat figyelembevevô hazai követelményeket, milyen a tisztítás hatásfoka, mennyi a befogadóba jutó szervesanyag mennyisége, milyen az adott technológia. Az adatok alapján különbözô összesítések készíthetôk, például: vízminôségvédelmi kategóriák, sérülékenységi kategória, lakosegyenérték nagyságrendek, szennyvíztisztítási technológiák, iszapkezelés, elhelyezés, hasznosítás stb.

KUT 2420 HT-014 Szennik Jenô – Ráth Imre VIZITERV Consult Kft. Térségi szennyvíziszap elhelyezés környezeti és mûszaki-gazdasági feltételeinek meghatározása. 2002. 48 p. Vizsgálják a szennyvíziszap elhelyezési módjának visszahatását a tisztító telepek iszapkezelési technológiájára. A mezôgazdasági felhasználással kapcsolatban a felhasználás feltételeit, engedélyezését, a felhasználás megkezdéséhez szükséges talaj- és talajvízvizsgálatokat, a szennyvíziszap vizsgálandó komponenseit, a felhasználható mennyiségeket, a felhasználás korlátait és tilalmait ismertetik. Így a mezôgazdasági hasznosításhoz akkreditált laboratórium által végzett vizsgálatok alapján talajtani szakvéleményt kell készíttetni, mely meghatározza a felhasználandó terület nagyságát, a talaj terhelhetôségét, a termesztendô növények faját. Ismertetik a szennyvíziszap deponálás céljait, a depónia létesítésének engedélyezését, módjait, a depóniák kialakításának követelményeit, üzemeltetését, a védôterületek szükségességét. Vizsgálják a szennyvíziszap szállításának mûszaki, gazdasági, közegészségügyi, közlekedési feltételeit, azok következményeit, s javaslatot tesznek az elhelyezés országos hálózati rendszerének kialakítására. Magának a szennyvíziszapnak az elhelyezésével kapcsolatos engedélyezési struktúra több tárca hatáskörébe tartozik – kormányrendelet, ill. tárcarendeletek szabályozásában. A rendeletek sok esetben átfedést tartalmaznak. A gazdaságos és környezetvédelmi szempontból kedvezô térségi iszap elhelyezési megoldását, tervezését és megvalósítását támogatási program formájában kellene kezelni.

KUT 2562 Fleit Ernô VITUKI Rt. A szennyvíziszapok és más, a szennyvíztisztításból származó, biológiai eredetû szilárd hulladékok felhasználásának, visszaforgatásának és elhelyezésének nemzetközi elemzése és javaslat az ilyen technológiák hazai bevezetésére. 1999. 64 p. A szennyvíztisztító telepeken kétféle biológiai eredetû, ill. természetes hulladék keletkezik, a tisztító rendszer elsô lépcsôjét képezô „finom” rácson fennakadó ún. „rácsszemét”, majd a következô

220


221

lépcsôkön keletkezô „nyers iszap” és „biológiai iszap”. Az iszap szervesanyag tartalma 50-75%, a rácsszemété 90% is lehet. Az iszap és rácsszemét magas víztartalommal kerül ki a szennyvíztisztítási folyamatból. A kezelés (biológiai, kémiai, fizikai) feladata, hogy egyrészt csökkentse a víztartalmat, másrészt csökkentese az iszap bûz- és fertôzés ártalmát. A kezelt szennyvíziszap elhelyezésére a következô megoldások jönnek szóba: – A víztelenített iszapot termikusan szárítják. A szárítóról lekerülô kb. 90%-os szervesanyag tartalmú granulátum zsákolható állapotban felhasználható a mezôgazdaságban (pl. mûtrágyával keverve), feltéve, ha nehézfém tartalma nincs a határérték felett. A granulátum tüzelôanyagként is hasznosítható. – A szennyvíziszap önálló égetése (némi kiegészítô fûtôanyag mellett), esetleg „olvasztása” egyre növekvôbb mértékû a fejlett ipari országokban. A visszamaradó hamu (olvasztásnál salak) az építôanyag iparban hasznosítható. – A szennyvíziszap visszaforgatása a természetbe mezôgazdasági hasznosítással. Ennek szigorú talajvédelmi kritériumai vannak, de a hazai kommunális eredetû és stabilizált szennyvíziszapok tapasztalat szerint ezeknek megfelelnek. Az iszapokat közvetlenül is rá lehet hordani a termôföldre, legelôre és faültetvényre (erdôben ez tilos). – A mésszel stabilizált (és fertôtlenített) nyers szennyvíziszap mezôgazdasági felhasználása általában a hazai talajok termôképességét elônyösen befolyásolja. Az iszap tározása a mezôgazdasági hasznosításnál nélkülözhetetlen, mert sem a fagyott földre, sem a tenyészidô alatt nem hordható ki. Ezért is jelentôs a szárítási technológia mérlegelése, mert a granulátum könnyen tárolható fedett területen. A termikus szárítás lehetôségét minden, napi 50 000 m3-nél több szennyvizet tisztító telep esetében érdemes megvizsgálni. Fontos feladat hazánkban a különbözô nagyságrendû szennyvíztisztító telepekre és különbözô, az EU irányelveknek megfelelô iszap-elhelyezési módozatokra konkrét költségtényezôk megismerése és azoknak különbözô variációkra való továbbfejlesztése. Fontos a PR-tevékenység megszervezése, hogy el lehessen fogadtatni a lakossággal és az érdekeltekkel a szennyvíztisztításból kikerülô – megfelelôen elôkezelt – hulladéktermék mezôgazdasági hasznosítását.

KUT 2609 CT-004 Liebe Pál VITUKI Rt. A felszín alatti vizek túlzott igénybevételének megakadályozását szolgáló országos kutatási program stratégiai terve. 2001. 155 p. A munka célja: – a felszín alatti vizek igénybevétele környezeti hatásainak és korlátainak áttekintése a vonatkozó EU irányelvek figyelembevételével, – az Országos Vízföldtani Modell munkálatai keretében eddig elért eredmények áttekintése, a modellrendszer fejlesztési tevének elkészítése, – a jelenlegi igénybevételt, ill. állapotot értékelô, minôsítô és a tervezett vízkivételek, valamint az éghajlatváltozás hatásait elôrejelzô rendszer koncepciójának kidolgozása, – a más adatbázisokkal való kapcsolatok, alapkutatási igénynek elôzetes áttekintése, a szükséges szoftver fejlesztések, – az elôbbiek alapján stratégiai terv összefoglalása.


A stratégiai terv a következôk szerint foglalható össze: – Ki kell számítani a felszín alatti víztartók tartós utánpótlódását jellemzô vízhozamot. A vízkivételek és a környezeti célra „meghagyandó” készletek ezt az értéket régiónként tartósan nem léphetik túl. – Meg kell határozni a felszín alatti áramlási rendszerek természetes kilépési pontjain megjelenô vízhozamot. Vizsgálni kell, hogy a környezeti feltételek figyelembe vételével ezek milyen mértékben csökkenthetôk, vagyis meg kell határozni az elôbbiek vonatkozásában a „mederben hagyandó” készleteket. – Vizsgálni kell az eddigi vízkivételek hatásait a monitoring-rendszer ténylegesen mért adatai, valamint modellezés alapján. – Elôre kell jelezni az engedélyezett, valamint a vízgyûjtô-gazdálkodási tervezés során meghatározott „lekötött” készleteknek megfelelô vízkivételek hatását az éghajlati scenáriók figyelembe vételével a fejlesztendô modellrendszerrel. – Mindehhez a stratégia alapvetô elemeként fejleszteni kell az Országos Vízföldtani Modellt mind a szoftver, mind a földtani, vízföldtani és egyéb adatokkal való feltöltés vonatkozásában. – A vízkivételek vízjogi engedélyezése során a modellezéssel ellenôrzött távlati igénybevétel figyelembe vételével kell eljárni. Ehhez a távlati igénybevétel meghatározásánál használt elvi érték helyett a konkrét igény behelyettesítésének szabályait kell kidolgozni. – Az országos állapotértékelést, valamint a kockázatos területek részletesebb értékelését rendszeresen kell végezni a monitoring és a modellezés eredményeire támaszkodva.

KUT 2439 HT-02-012 Dócsné Balogh Zsuzsanna – Szabó Piroska – Liebe Pál COWI Magyarország Kft. A felszín alatti vizek túlzott igénybevételét megakadályozó jogi, mûszaki, gazdasági szabályozó rendszer kidolgozása. 2002. 93 p. A munka célja a jelenlegi helyzet feltárása, a szabályozási hiányosságok számbevétele a felszín alatti vizek igénybevételével kapcsolatban, s szabályozási koncepció kialakítása a felszín alatti vizek igénybevételével kapcsolatban. A felszín alatti vizek mennyiségi problémáival kapcsolatban a korábbi vízügyi és a környezetvédelmi fôhatóság megbízásából a VITUKI Rt. számos tanulmányt készített az elmúlt években. Ezek alapján tekintették át a felszín alatti vizekhez kapcsolódó mennyiségi problémákat és az áttekintés alapján javaslatokat tettek a szabályozási rendszer fejlesztésére. A szabályozási hiányosságok számbavétele során beszámoltak a monitoring eredményeirôl, a vízhasználat optimális mennyiségének biztosításával kapcsolatos szempontokról, a szankciókról, az információs és ellenôrzési rendszerrôl. A szabályozási koncepció sarokpontjai: a szabályozás tartalmára vonatkozó javaslat megadása, a szabályozó eszköz típusa (jogi, gazdasági, mûszaki), az igényelt szabályozási szint, a szabályozás bevezetésének javasolt idôpontja, a javasolt szabályozás és a hatályos jogszabályok kapcsolata, a szabályozás kidolgozásához szükséges feltételek számbavétele. Ezzel kapcsolatban ismertetik a rövid és a hosszabb távú feladatokat (I. és II. szakasz).

222


223

KUT 2330/2 Liebe Pál – Lorberer Árpád – Szôcs Mihály – Török József VITUKI Rt. Hidrológiai Intézete Termálvízkészleteink, hasznosításuk és védelmük. 2001. 29 p. Magyarországon a geotermikus gradiens értéke átlagosan 5 C°/100 m, ami mintegy másfélszerese a világátlagnak. A termálvíz (hévíz) lehetôségeinek felvillantásakor az esetek döntô részében nem kerülnek említésre a hévíztermelés környezetvédelmi korlátai. A tanulmány hazánk geotermikus adottságainak rövid bemutatása, valamint a hévíztároló képzôdmények csoportosítása és a termálvizek minôségének elemzése után, történeti áttekintést nyújt a hévízfeltárás, termelés és hasznosítás alakulásáról, a múlt századi, kezdeti lépésektôl fogva. A továbbiakban kitér a használt hévizek elhelyezésének kérdésére. A használat során lehûlt vizek többnyire közcsatornákba, belvízelvezetô csatornákba, tavakba-tározókba jutnak, és a környezetre különbözô hatást gyakorolnak. A környezethez képest magasabb vízhômérséklet elôsegíti a vízi növényzet elburjánzását, a csatorna gyorsabb feliszapolódását. Az eredeti biológiai egyensúly veszélyes eltolódása következtében romlik az oxigén vízben való oldhatósága. A melegebb vízben tárolt oxigén mennyisége rohamosan elfogyhat, és a vízi élô szervezetek tömegesen elpusztulhatnak. A hévizek esetén a szabad ammóniakoncentráció növekedése következhet be, ami közvetlen okozója lehet a halpusztulásnak. Öntözôvízbe történô bejutásuk a talaj elszikesedéséhez vezethet. A hévíztermelés rohamos növekedésével, szabályozott elvezetési módok kidolgozása vált szükségessé. A káros hatások minimalizálását a hévizek környezetkímélô elhelyezésével, a vízelvezetés szabályozásával lehet elérni. Az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság már 1980-ban javaslatot dolgozott ki a használt hévizek elhelyezésére. Az akkori szabályozás szerint az egyik leghatékonyabb elhelyezési mód, a hévizek átmeneti tározása volt. A másik elhelyezési forma, a hévizek hévíztároló rétegekbe való visszajuttatása, ma is a legkorszerûbb módszernek minôsül. Beruházása ugyan költségesebb, de elôsegíti a rétegenergia fenntartását. Medenceterületeink nagy részén a hévíztermelés jelentôsen meghaladja az utánpótlás mértékét. Mindez tartós nyomáscsökkenést és vízszintsüllyedést okoz. Ezért kívánatos a kiemelt hévizeket hasznosításuk után visszatáplálni. Üzemszerûen mûködô hévízbesajtoló rendszerek épültek ki Hódmezôvásárhelyen, Szegeden és Szentesen. A termálvizek energetikai célú hasznosításánál a gazdaságosságot alapvetôen befolyásolja a visszatáplálás szükségessége, ami a beruházási és üzemköltségeket jelentôsen növeli. A fenntartható hévízgazdálkodás fontos szempontja, a feltárt vagy hasznosított termálvízkivételek védelme. A tanulmány befejezô része azokat a rendeleteket és gazdasági szabályozásokat ismerteti, melyek errôl a védelemrôl gondoskodnak.

KUT 2801 HT-02-014 Tamás Pál MTA Szociológiai Kutatóintézet Az árvízkárok csökkentési lehetôségeinek társadalmi vonatkozásai. 2003. 141 p. A vízpolitikai koncepciónak szükségképpen foglalkozni kell a piacok szerepével az ökológiai fenntarthatóság biztosításában. Ilyen megközelítésben a környezeti fenntarthatóságot a gazdasági és társadalmi fejlôdés olyan pályájának tartjuk, amelynek hatásai a természeti környezetre az


ökológiai határokon belül maradnak. Ismeretes, a vízkészletek országok, térségek, politikai entitások között egyenetlenül vannak elosztva, ily módon a hiány vagy a bôség – a szezonális ingadozásokon túl – egy következô szinten már feloldódik. A mezôgazdasági exportôrök – így mi is – ebben az értelemben víz exportôrök vagyunk. Agrárexportunk és vízfelhasználási stratégiánk ily módon összekapcsolódnak. A közvetlen határokon túl itt számba kell venni azok a költségeket is, amelyek az adott termék elôállításához szükséges földterület árvíz- és belvíz-mentesítését biztosítják. Mindebbôl következôen meghatározhatjuk az intenzív vízfelhasználást, vízkezelést igénylô területeket és termelési formákat. Az azokkal kapcsolatos ráfordításokat is a modellbe emelve megvizsgálhatjuk, hogy mely termékek válnak ily módon gazdaságtalanokká és ezért helyettesítésük valódi alternatíva lehet. A tanulmány a vízpolitikai „kockázattársadalmi” elemeivel, a vízpolitika mint társadalom politika kérdésével, a hiányok, bôség, a változó stratégiák, vízpiacok, a víz ára, intézményi megoldások kérdéseivel foglalkozik. Bemutatja a vízpolitikában a szabályozást és alkut, a magyar lakosság vízhasználati szokásait (az 1998. évi empirikus felvétel tanulságaira alapozva). Az árvízkérdéssel kapcsolatban az 1998-as felsô-tiszai árvíz társadalmi hatásait vizsgálja, rámutatva a magyarországi és kárpátaljai különbségekre.

224

7. FÖLDTANI KÖZEG VÉDELME, TALAJVÉDELEM

KUT 2927 HP-02-2-019 Szabó Csaba et al. ELTE TTK Kôzettani és Geokémiai Tanszék Lakókörnyezetekben észlelt megnövekedett radonaktivitás forrásának és geológiai okainak vizsgálata ásvány-kôzettani és geokémiai módszerekkel. 2003. 49 p. Az elektronmikroszondás elemezéssel kimutatott két lényeges U- és Th-tartalmú ásvány (a radonanomália potenciális forrásásványai) a mállott gránitban (gránitmurva) a monacit és a xenotim, egy elegyesedési sor, a monacitcsoport tagjai. Mindkét ásvány Ca-szegény, peralumíniumos gránitokban és azok differenciátumaiban gyakori. A mállási folyamatok során, amelyben fizikai, kémiai és – minden bizonnyal biológiai – folyamatok is közrejátszanak az allanit mállásával egy U-ban és Th-ban gazdagabb, monacitos-brabantitos összetételû fázis jön létre. Annak ellenére, hogy a vizsgált alapkôzetben lévô U és Th mennyisége nem kimagasló és a belôle származó radioaktivitás értéke sem nagy, a területen mégis radon anomália alakult ki. A nagy beltéri radonszint létrejöttében a radont szolgáltató forráson kívül több tényezônek is meghatározó szerepe van. A vizsgált területen ezek közül a legfontosabb a fellazult alapkôzet, az építkezési szokások (nem megfelelô aljzatszigetelés), egyes idôjárási paraméterek (szélsebesség, hômérséklet, csapadék), az ingadozó talajvízszint és a házak nem megfelelô szellôzése.

KUT 2444 MTA Kémiai Kutatóközpont Kémiai Intézete Felületaktív anyagok adszorpciója magyarországi talajtípusokban. A folyamatos befolyásoló körülmények meghatározása. I. 2002. 14 p. Felületaktív anyagokat nagy mennyiségben használnak az ipar területén, ezáltal ezek az anyagok óriási mennyiségben kerülnek ki a természetbe, szennyezik a talajt és az élôvizeket. A kutatás fô célja a talajok felületaktív anyagokkal történô szennyezésének vizsgálata. Ennek keretében vizsgálták a felületaktív anyagok adszorpcióját-deszorpcióját különbözô talajtípusok esetében, különös tekintettel a kioldás körülményeire, a kioldás során alkalmazott közeg pH viszonyaira, valamint a felületaktív anyagok és egyéb szennyezôk kölcsönhatásaira. A növényvédôszer gyártásban az egyik leggyakrabban alkalmazott felületaktív anyag az Arkopal. Mivel az Arkopal N-080 az egyik legelterjedtebb formálási segédanyag, ezért ezt használták a laboratóriumi kísérlet során. 3 különbözô helyrôl származó talajtípust vizsgáltak: Nagyhörcsök ( váztalaj, humuszos homok) Nyírlugos (váztalaj, humuszos homok Kompolt (köves, erdô) A talajminta szétaprózása, megtisztítása és azonosító cédulával való ellátása után a talajminta szárítása és aprítása következett. A talajminták fémtartalmát ICP (Induktív Csatolású Plazma Emissziós Spektrométer) méréssel határozták meg. A részjelentés pontosan leírja a minta elôkészítését és az extrakciós eljárást, valamint felsorolja a méréshez használt mûszereket eszközöket és vegyszereket.

226


227

A talajon nem adszorbeálódott Arkopal mennyiségét fordított fázisú folyadékkromatográfiás módszerrel határozták meg, és ebbôl számították ki az adszorbeálódott Arkopal mennyiségét. Az Arkopal N-080 vizes oldatából elkészítették a kalibrációs sort. A kalibrációs görbe jól mutatja, hogy 5 mg/l és 200 mg/l között a kalibrációs görbe linearitást mutat. Az összefoglalásban megállapítják, hogy a kapott telítési felületaktív anyag koncentráció mind a három talajtípus esetében 80 ppm koncentráció körül mérhetô. Ennél nagyobb felületaktív anyag koncentráció esetén a talaj már nem tudja adszorbeálni a szennyezô anyagot, és az megjelenhet a környezetben. A munka további részében más talajtípusok esetében vizsgálják az adszorpciós folyamatot, és több felületaktív anyag együttes hatását az adszorpcióra.

KUT 2372 CP 0020/99 Czinkota Imre Szent István Egyetem Talajvédelmi szempont és modell rendszer kidolgozása az érzékeny természeti területekre a Kunpeszéri mintaterület példáján. 2000. 36 p. A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program talajvédelmi zonális célprogramja a sérülékeny, érzékeny talajok megóvása, amely az érintett területek gazdálkodási rendszerének szabályozását, talajvédelmi célú korlátozását, az eróziót és deflációt, a talaj savanyodását és a talajok szenynyezôdését megelôzô, mérséklô agrotechnika és az ezt ösztönzô kompenzációs kifizetések alkalmazását jelenti. A kutatás a természetvédelmi hatóság által kijelölt Kunpeszér és környéke Érzékeny Természeti Terület példáján mutatja be a zonális célprogramok, benne a Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program talajvédelmi célprogramja, egymásra hatásának folyamatát. A mintaterület talajainak irodalmi leírásait kiegészítették terepi felvételezésekkel. Az így készült talajtérképre fedvényként ráhelyezték a természetvédelem által javasolt mûvelési ág térképet. A térkép és a hozzá tartozó adattáblák segítségével elemezték a javasolt földhasználati formák megfelelôségét a mintaterület talajainak talajvédelmi szempontú megôrzéséhez. Megállapították, hogy a természetvédelem által javasolt mûvelési ágak általában megfelelnek a talajvédelmi szempontoknak is. A mûvelési ágak megváltoztatásakor figyelembe kell venni a talajdegradációs folyamatokat, meg kell határozni azokat a talajtulajdonságokat, amelyek a földhasználat során változhatnak, és meg kell vizsgálni a talajok állapotában bekövetkezô változásokat. Bemutattak több mérési módszert is, amelynek alkalmazásával ellenôrizhetôvé válik, hogy a területen gazdálkodó betartotta-e a talajvédelmi elôírásokat.

KUT 2384 Kovács Béla – Simon László – Szegvári Ildikó Debreceni Egyetem Króm (III) és króm (VI) talajszennyezés potenciális veszélyek tudományos értékelése határérték megállapításhoz. 2000. 22 p. Bemutatja a króm határértékek szabályozását az EU-ban és más európai országokban. A krómra vonatkozólag az EU szabályozás kiterjed az ivóvíz, vízminôség, szennyvíziszap, csomagolóanyag,


veszélyes hulladék szabályozására. Javaslatot adnak a határértékek megállapításához. Ennek lényege az, hogy a régebbi gyakorlatban a határérték rendszerint egyetlen koncentrációérték volt. Az újabb rendszerû szabályozásban 5 koncentrációértéket jelölnek meg. Ezek A, B, C1, C2 és C3. Az A a szennyezetlen határértéket jelenti, multifunkcionális felhasználást téve lehetôvé. A B szint emelkedett koncentrációt jelent, amely nem jelent környezeti kockázatot, bizonyos felhasználást azonban korlátozhat. A C1 szint nagyjából a régi gyakorlat határértékének felel meg. Ekkor a talaj szennyezett, a szennyezést fel kell tárni, s a környezetre potenciális veszélyt jelenthet. A C2 szint felett a szennyezés körülhatárolása szükséges, s tervet kell készíteni a terület megtisztítására, s meg kell akadályozni a szennyezôdés terjedését. A C3 szint felett azonnal beavatkozás szükség, s meg kell kezdeni a terület tisztítását. A mérések elvégzésénél, a minta-elôkészítésnél az MSZ 21470-50: Környezetvédelmi talajvizsgálatok. Az összes és az oldható toxikus elem-, a nehézfém és a króm(VI) tartalom meghatározása c. szabványt kell alkalmazni. A régi 100 mg/kg-os összes króm határérték helyett egy táblázatban közlik a javasolt határértékeket. Ebben megadják az 5 szintre: 1. az „összes”, azaz cc. HNO3/cc. H2O2 oldható krómtartalom, 2. 0.01 M CaCl2 oldható Cr (III) és 3. 0.02 M CaCl2 oldható Cr (VI) értékeket. Hasznosnak tartanák az ittrium normalizálás bevezetését is a szennyezett területek értékelésében Ekkor a mért és az ittrium normalizációból számított krómszennyezés értékét kellene szabályozni. Az ittriumnormalizáció során a számított értéket megkapjuk, ha 2.979-cel megszorozzuk a mért ittrium koncentrációt. A mért és számított krómkoncentráció különbsége adja a krómszennyezés (Crcont) nevû, mg/kg mértékegységû paramétert.

KUT 2383 Veszprémi Egyetem, Georgikon Mg. Kar, Keszthely Környezetvédelmi talajvizsgálat a mezôgazdasági területrôl potenciálisan lemosódó lebegôanyag és foszfor terhelés meghatározására. 2000. 19 p. Külföldi tapasztalatok alapján az Egyetemen PANNON R-02 típusú esô-szimulátort állítottak elô, mely számítógép vezérlésû volt és óránként 20-130 mm esôintenzitás között dolgozott 12 m2-nyi megfigyelési területen. Két elôkészítô és 10 eróziós mérést végeztek két területen. A felszíni vízlefolyás és talaj-erózió fajlagos mutatóit meghatározták, ezek közül is a legfontosabbak: a lefolyás-intenzitás (mm/min), a talajelhordás fajlagos intenzitás (g/m2, min). Mindkét mutató az esôztetés megkezdésétôl kezdve változik, pontosabban növekvô tendenciát mutat. Mivel a fajlagos eróziós intenzitás a területrôl való talajelhordás sebességi mutatója, az egyes mérések idôtartama alatti növekedés egyértelmûen az erózió gyorsulására utal. A talajlepusztulás intenzitás gyorsulása ok-okozati kapcsolatba hozható az esô- és lefolyás-intenzitással. Az alkalmazott esô-lefolyás intenzitás hatása az átlagos szárazanyag-lehordásra és a számított kezdeti lehordási sebességre lineáris regressziós egyenlet illesztésével is kimutatható. Az erózió gyorsulás jelenséget csak quasilineáris hatás-függvénnyel lehet pontosan leírni az esôintenzitás és a lefolyás-intenzitás függvényében.

228


229

KUT 2865 Sisák István PATE Georgikon Kar A felvehetô foszfor határértékek kidolgozása a Balaton vízgyûjtô mezôgazdasági talajaira a diffúz foszfor terhelés csökkentése érdekében. 2000. 13 p. Megfigyelhetô volt, hogy a mûvelt talajokon a szerves- és mûtrágyázás következtében a felvehetô foszfor tartalom többszörösére nôtt. Az ammónium-laktát kivonószerrel kimutatható felvehetô foszfor tartalomhoz viszonyítva a vasoxid-csíkos módszer több információt ad a talajokban az algák számára potenciálisan felvehetô foszfor tartalomról, ha a vizsgált talajok heterogének. A vasoxid-csíkos talaj-foszfor vizsgálat a környezetvédelmi talajvizsgálatok céljára sokkal alkalmasabb módszer, de szükség van a fejlesztésére a nagy mésztartalmú talajok megfelelô értékelése szempontjából. A mezôgazdasági talajokra kapott függvényekkel érzékenység vizsgálatot végezve azt találták, hogy a felvehetô foszfor tartalom háromszorosára növelése nagyobb mértékben emeli a szuszpenzió foszfát-foszfor tartalmát, mint a talaj-víz arány ugyanolyan arányú növelése. A Balaton vízminôség védelme érdekében el kell kerülni a felvehetô foszfor-tartalom túlzott emelését, az erôltetett feltöltô trágyázást, mert az ugrásszerû foszfát-foszfor terheléshez vezethet. Különösen nagy lehet a jelentôsége az eddig kevésbé vizsgált, homokos talajú vízgyûjtô részeknek: a déli vízgyûjtônek és a Zala vízgyûjtô kapcsolódó részeinek. Ezeken a talajokon ugyanakkor a foszfor trágyázás nagyobb felvehetô foszfor tartalom növekedést okoz, mint a kötöttebb talajokon. A kapott összefüggések segítségével közvetlenül meg lehet határozni, hogy egy adott mûtrágyázási szinthez milyen foszfát foszfortartalom növekedés tartozik ismert eróziós viszonyok esetén. Ennek ismeretében azt is el lehet dönteni, hogy a foszfor mûtrágyázás szintjének a csökkentése vagy az erózió elleni védekezés-e a megfelelô stratégia a vízvédelem és a növénytermesztés szempontjából.

KUT 2831 CP-014 Szili Kovács Tibor MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete A környezetvédelmi követelmények, célállapotok meghatározásának tudományos megalapozása talajban, talajbiológiai és biokémiai tesztmódszerekkel. 2001. 51 p. A nagyhörcsöki mészlepedékes csernozjom Cd, Ni és Zn fémekkel szennyezett és fémterheléstôl mentes talajaiból hat arbuszkuláris mikorrhiza (AM) gombafajt sikerült kimutatni. Az AM-gombák fajainak számbeli alakulása a kétféle kontroll talajban mutatja, hogy a talajmûvelés és a bolygatás csökkenti a természetes ökoszisztémák fajgazdagságát. A legtöbb AM-gombafaj a természetes ökoszisztémát reprezentáló talajból volt izolálható. A legkisebb fajszámot a kadmiummal szennyezett talajok mutatták, ami jelzi a kadmium különösen toxikus hatásait az AM-gombákra. A Cd, Ni és Zn nehézfémek hatására csökkent a talajban lévô AM fajok száma. A bolygatatlan talaj gombái legérzékenyebben a kadmium szennyezésre reagáltak, gyökérkolonizációs értékeik azonban legtöbb esetben nem tekinthetôk alacsonynak. A természetes ökoszisztémát reprezentáló talaj gombáinak infekciós gyakorisága (F%) a cink szennyezés fokozásával a kontroll értékhez képest növekedést mutat, amely valószínûleg a cink esszenciális elem voltával magyarázható. Az AM-ek gyökér kolonizációját a nehézfémek csökkentik, mivel gátolják az AM-gombák


spóracsirázását, hifák terjedését és a sporulációt. Az angolperjével végzett vizsgálati eredmények szerint a fémekkel szennyezett talaj növényeinek gyökerében a kadmium koncentrációja magasabb volt, mint a nikkelé. Az angolperje gyökere a kadmiumot felhalmozta, annak egy részét visszatartotta és nem engedte bejutni a hajtásba. A legtöbb esetben a mikorrhizás növények kevesebb kadmiumot, nikkelt és cinket akkumuláltak, mint a nem mikorrhizás kezelések növényei. Összességében a természetes vagy bolygatott ökoszisztémák egyensúlyi állapotának, fajösszetételének megítélésénél, a nehézfémekkel szennyezett talajok revegetációs folyamatainál nem szabad figyelmen kívül hagyni az AM gombák mint bioindikátorok és stresszpufferoló szervezetek szerepét.

KUT 2472 CP-0209 Kádár Imre MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete A talaj terhelhetôségének vizsgálata, talaj-szennyezettségi (nehézfém-terhelési) határértékek kidolgozása. 2001. 18 p. Meszes vályog csernozjom talajon állítottak be nehézfém/károselem terhelési szabadföldi kísérletet. Összesen 13 mikroelemet vizsgáltak 4-4 terhelési szinten 0 – 30 – 270 – 810 kg/ha Al, As, Ba, Cd, Cr, Cu, Hg, Mo, Ni, Pb, Se, Sr, Zn adagot jelentô oldható só formában. A növényi sorrend a következô volt: kukorica – sárgarépa – burgonya – borsó – cékla – spenót – búza – napraforgó – sóska – ôszi árpa – repce. Összefoglalva az eddigi országos felmérések, szabadföldi terhelési kísérletek és talajvizsgálataik eredményeit javaslatot tettek – táblázatos formában – azokra az ideiglenes határértékekre, melyek segítségével a mûvelt és mezôgazdaságilag nem hasznosított területek szennyezettsége megítélhetô. Leszögezik, hogy a jövôbeni ismeretek, kísérleti tapasztalatok birtokában a javasolt határértékek folyamatosan ellenôrizhetôk és pontosíthatók. A környezetvédelmi és az agrártárca Talajvédelmi Szakértôi Bizottsága által még 1968-ban kidolgozott és a 33/2000. sz. kormányrendeletben jóváhagyott és az összes tartalomra megadott határérték táblázatot a felvehetô tartalomra vonatkozó határértékekkel javasolják kiegészíteni. Így a szenynyezett talajok minôsítése megbízhatóbbá válhat.

KUT 2738 HP-02-2- 052 Csiha Imre ERTI, Püspökladány Minimális talajbolygatással járó erdôfelújítási módszerek vizsgálata a Tiszántúlon. 2003. 18 p. + Mell. 25 p. A Tiszántúl három jelentôs területén jelöltek ki vizsgálati területeket minimális és teljes talajelôkészítéssel végzett tölgy erdôfelújításokban. A beállított kísérletekben induló állapotfelvételeket végeztek annak érdekében, hogy a majdani megismételt állapotfelvétel alapját megteremtsék. Kipróbáltak és összehasonlítottak három eltérô talaj-elôkészítô eszközt, valamint egy makkvetô berendezés prototípusát. Nem volt egyértelmû a minimális talajbolygatásos felújítás költségta-

230


231

karékos volta, de természetvédelmi elônyei még az esetleges magasabb költségeit is kompenzálhatják érzékeny területeken.

KUT 2929 KI-03-11 Fábián Dénes VITUKI Rt. A talajok gázfázisú szennyezô anyagainak mintázása és vizsgálata (módszertani fejlesztés az illékony szennyezô komponensek talajlevegô mintavételi, minta-elôkészítési és analitikai eljárásainak egyesítésére). 2004. 30 p. A talajlevegô vizsgálatával a talajba jutott illékony szennyezô komponensekrôl, azok minôségérôl kielégítô, mennyiségérôl tájékoztató jellegû információt lehet kapni. Ennek oka egyrészt a talajban létrejövô több fázisú egyensúlyoknak, másrészt a környezeti tényezôk változatos hatásának köszönhetô. Az elméleti áttekintési fejezetben a talajlevegô vizsgálatával kapcsolatos alapfogalmakat, a környezeti feltételek talajlevegô összetételére kifejtett hatását, a talajlevegô vizsgálattal megoldandó feladatokat, a mintavétellel kapcsolatos általános megfontolásokat, a talajlevegô mintavételi eljárásokat (aktív mintavételi megoldások, az aktív mintavételhez használt készülékek, passzív mintavételi megoldás), a terep felmérésének folyamatát tekintették át. A lehetséges mintavételi megoldások ismeretében olyan mintavételi módszerre és ehhez illeszkedô analitikai módszerre tettek javaslatot, mellyel a talajba került illékony szennyezô anyagok vizsgálatát egyszerûen és hatékonyan meg lehet oldani.

KUT 2726 Balázs Julianna Pannon Agrártudományi Egyetem, Keszthely A talajok nitrát-állapotának vizsgálata növénytermesztési és vízvédelmi szempontból a Balaton térségében. 2000. 26 p. A N-min-vizsgálatok eredményeivel a talajok N-ellátottsága és a változások jól nyomon következôk. A növényi igényeit nem meghaladó N-tárgyázás hosszú távon sem okoz NO3-N lemosódást. A növény igényeit meghaladó N-ellátás következményként egyre mélyebb rétegekben mutatkozik NO3-N felhalmozás, ami viszont a jelenlegi N mûtrágya-felhasználás mellett csak pontszerû megjelenés lehet. Az istállótrágya felhasználás önmagában a jelenlegi szinten jelentôs NO3lemosódást nem okoz még kolloidban szegény talajon sem. A talaj maradvány-N csak túltrágyázás esetén számottevô, ezért itt érdemes – környezetvédelmi megfontolásból – a másodvetésû növények termesztésével foglalkozni. A talajok szerves-anyag készletének megôrzésében az istállótárgya fontos szerepet kap, de a szár/szármaradványok részben képesek helyettesíteni a hiányzó istállótrágyát. A talaj N-min-vizsgálatok jól mutatják a N-ellátottságot a talajban, de az ásványi-N mennyiségek változás csak soktényezôs összefüggésben értékelhetô.


KUT 2477 C-027823 Helil Bálint – Bidló András – Kovács Gábor – Horváth Balázs – Király Angéla – Varga Zsófia Nyugat-Magyarországi Egyetem, NTI A talajok vízgazdálkodásának vizsgálata a hazánkban folyó nagyszabású erdôtelepítési program alapját képezô, mezôgazdasági mûvelésbôl kivont területeken. 2001. 116 p. A kutatási programok célkitûzése az erdôsítésekre rendelkezésre álló talajok termékenységének egyik meghatározó tényezôjének, a talajok vízgazdálkodásának vizsgálata volt. Az ország területén szétszórva, a mezôgazdasági mûvelésbôl a közelmúltban kivont, beerdôsítendô kísérleti területeket jelölték ki. A termôhelyek leírásához 64 talajszelvény feltárására került sor, melyek genetikai talajszintjeibôl laboratóriumi vizsgálatokhoz mintákat gyûjtöttek. Mintavételi helyek: Környe, Bábolna-Tárkány-Parrag, Ácsteszér, Komárom, Császár, Szombathely, Bakonybánk, Kópháza, Bokod, Mány, Fertôszentmiklós, Fertôd, Mátraverebély, Jánosháza, Csurgó, Gödöllô, Valkó, Isaszeg, Ásotthalom, Tiszaszentimre, Kölked, Nagykanizsa, Iván, Sopron (Harka), Sopron (Dudlesz), Farkasgyepû, Kecskemét. A talajok fizikai féleségének meghatározására elvégzett vizsgálataik alapján azok termékenységét jellemezték a jövôbeli erdôsítések területein. A termékenységet meghatározó tényezôk egész sora függ döntôen a szemcseösszetételtôl, vagyis a talaj szövetétôl. A mechanikai összetételén túl további tényezôk (pl. talaj szerkezete, ásványi összetétele) erôsen módosíthatják a termékenységet. A durvább szemcsézettség nagyobb vízáteresztô képessége – hazánk e vidékeit jellemzô szemiarid klímában – a vízháztartást negatívan befolyásolja. A homok kisebb víztartó képessége miatt jellemzôen – a téli és tavaszi idôszakban lehulló – nagyobb csapadékmennyiségek talajban történô tárolását nem teszi lehetôvé, így a tenyészidôszakban, a növények legnagyobb vízigényének felléptekor hiány állhat elô. A homokos talajok alacsony hôkapacitása tavasszal gyors felmelegedéshez vezet, ami a mikroorganizmusoknak a talaj szerves anyagát lebontó, intenzív tevékenységet eredményezi, mindaddig, amíg a nedvességtartalom megfelelô. Ez a mezôgazdasági mûvelés alapját jelentô szántás mellett a humusztartalmak erôs lecsökkenéséhez vezetett, az átlagérték 1,52% szerves anyag tartalom volt. A vizsgált területek talajaira vonatkozóan megállapítható, hogy a vízgazdálkodást jellemzô pF-görbék fizikai féleségek szerint elkülöníthetôk. A homokos szövetû talajok már kis szívóerôre elvesztik a tárolt vízmennyiség nagy részét. Megvizsgálva más talajjellemezôk összefüggését a mechanikai összetétellel, mely a pF-görbék lefutását legjobban befolyásoló tényezô, azt tapasztalták, hogy a legerôsebb kapcsolat az Arany-féle kötöttségi számmal áll fenn. Ennek korrelációja az agyagtartalommal egészen 86%-os értéket ér el, ami igen erôs összefüggésre vall. Nem tapasztalható erôs összefüggés sem a humusztartalommal, sem a talaj kémiai állapotát jellemzô pH-értékkel.

KUT 2618 CT-028 Várallyay György MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet Vizes élôhelyek visszaállításának és fenntartásának talajtani alapjai. 2001. 71 p. Ismertetést adnak arról, hogy miért van szükség vizes élôhelyekre, mi szükséges a vizes élôhelyek visszaállításához és fenntartásához, milyen körülmények indokolják a vizes élôhelyek rekonstrukcióját, s milyen gazdasági és környezeti feltételeket kell a vizes élôhelyek rekonstrukciójának

232


233

kielégítenie. A rekonstrukció indokai: árvízveszély, belvízveszély, más irányú területhasználat különbözô okok miatti korlátai, táj- és területfejlesztési koncepció. A rekonstrukciónak úgy kell végbemennie, hogy nem okozhat indokolatlan vagy irracionális termôfelület-kiesést, nem okozhat káros gazdasági vagy környezeti mellékhatásokat az adott területen vagy annak környezetében (pl. szikesedés, láposodás, túlnedvesedés stb.), ugyancsak nem okozhat káros szociális vagy egészségügyi körülményeket, nem növelheti a környezô területek belvíz-veszélyeztetettségét. Talajtani szempontból az alábbi lépések szükségesek: 1. A program cél-állapotának meghatározása 2. Megvalósíthatósági tanulmány 3. A szóban forgó térség (vízgyûjtô terület, belvíz-övezet, körzet, régió) talajtani információanyagának összeállítása vagy elkészítése, beleértve adatbankok, GIS-alapú tematikus szakértô rendszerek megalkotását is 4. Talajtani információk célra orientált értékelése és interpretálása 5. A kiválasztott és tervezett beavatkozások várható jövôbeni hatásainak megbízható elôrejelzése 6. Kivitelezési tanulmány 7. Monitoring rendszer megalkotása a megvalósítást követô talajtani változások pontos regisztrálására 8. Hatáselemzés, azaz annak megállapítása, hogy a végrehajtott beavatkozások/intézkedések elérték-e a kívánt hatást ill. nem jártak-e esetleges nemkívánatos mellékhatásokkal.

KUT 2913 KöM-MTA 4. projekt Blazsó Marianne MTA Kémiai Kutatóközpont Szerves szennyezôanyagok kötôdésének vizsgálata talajokban. 2001. 6 p. + Mell. 5 p. A kutatás célja a leggyakoribb és legártalmasabb talajszennyezôk és két kiválasztott hazai talaj közötti kölcsönhatás tanulmányozása. Modellkísérleteket végeztek annak érdekében, hogy ismereteket szerezzenek a policiklusos aromás szénhidrogének (PAH-ok) és a poliklórozott bifenilek (PCB-k) kötôdésérôl egy meszes és egy savanyú homoktalajon. Már a rövid idôtartamú laboratóriumi modellkísérletekben is jól mérhetô különbségek voltak a vizsgált kétféle homoktalaj és a PAH-ok ill. PCB-k közötti kölcsönhatásokban.

KUT 2918 KöM-MTA 4. projekt Németh Tamás MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet Szerves szennyezô anyagok vizsgálata talajokban. 2002. 6 p. + Mell. 5 p. Célkitûzés az volt, hogy megvizsgálják a leggyakoribb és legártalmasabb talajszennyezôk és egyes hazai talajféleségek kölcsönhatásait. A vizsgált talajminták: savanyú homok, eredeti (Nyírlugas), savanyú homok, üzemi (Nyírlugas), meszes homok (Ôrbottyán), csernozjom barna erdôtalaj (Gyöngyös). A meszes és a savanyú homokra különbözô mértékben kötôdtek a szennyezô anyagok.


A laboratóriumi modell-kísérletek eredményei alapján jól mérhetô különbségeket állapítottak meg a vizsgált talajtípusok és a policiklusos aromás szénhidrogének (PAH-ok), valamint a poliklórozott bifenilek (PCB-k) hosszú távú kölcsönhatásaiban. A meszes talajról egy év múltán a PAH-nak százaléknyi mennyisége nyerhetô csak vissza, a savanyú homokról a felvitt szennyezô mennyiség mintegy egyharmada. Az általuk felvitt szennyezés extrahálhatóságát nagymértékben megváltoztatta a talaj egyéb szennyezôdése.

KUT 2917 KöM-MTA 4. projekt Németh Tamás MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet A szerves szennyezô anyagok viselkedésének vizsgálata egyes magyarországi talajokban és környezetvédelmi hatásaik értékelése. 2001. 8 p. + Mell. 17 p. Célkitûzés az volt, hogy megvizsgálják, milyen mértékben tartalmaznak a települési szennyvíziszapok bizonyos toxikus szerves vegyületeket, ill. azok szennyezik-e s ha igen, milyen mértékben az elhelyezésükre szolgáló mezôgazdasági területek talaját. A kiválasztott iszapféleségek: két tisztított szennyvíziszap, egy szennyvíziszap-komposzt, valamint szippantott szennyvíziszap ill. elhelyezési területe. A három határértékkel szabályozott károsanyag (PAH, PCB, EPH) koncentrációja egyik vizsgált szennyvíziszapban sem érte el vagy közelítette meg az azokra vonatkozó határértékeket. Egyéb szerves toxikus vegyületek a három szennyvíziszap-féleség átlagmintáiban nem voltak jelen a kimutatási határ felett ill. említésre méltó koncentrációban. Összességében a kilenc, vizsgálatra hatóságilag nem kötelezett és határértékkel nem szabályozott szerves toxikus vegyület közül a bisz(2-etil-hexil)-ftalát és a 2,6-diklór-fenol koncentrációja adódott figyelemre méltónak a vizsgált három szennyvíziszap-féleség mintáiban. A megfelelô elhelyezési területek talaját tekintve azonban csak az elôbbi vegyület volt kimutatási határ feletti koncentrációban jelen – egyetlen elhelyezési területen.

KUT 2919 KöM-MTA 4. projekt Székács András MTA Növényvédelmi Kutatóintézete Szerves szennyezô anyagok viselkedésének vizsgálata egyes magyarországi talajokban és környezetvédelmi hatásaik értékelése. 2003. 8 p. + Mell. 42 p. A növényvédô szer hatóanyagok és maradékok magyarországi talajmintákban és felszín alatti vizekben történô szintjeinek felmérése vállalkoztak. A hatóanyagokat gázkromatográfiás-tömegspektrometriás (GC-MS) módszer segítségével vizsgálták. A vizsgálati mintavételezést a vonatkozó szabvány (MSZ 12749) elôírásai, valamint a TIM mintavételi protokoll szerint hajtották végre. A mellékletben bemutatták a rendszerben digitálisan hozzáférhetô adatok leszûkített körét (kútadatok, talaj- és talajvíz minták eddigi vizsgálati eredményei: vízkémia, nehézfémek, tápelemek, klórbenzolok, PAH, peszticidek). A TIM pontok mellé telepített piezométerek kiváló lehetôséget jelentettek a monitorozásában. Összességében megállapítható, hogy az év során begyûjtött

234


235

talajmintákból két esetben atrazine hatóanyagot találtak (0,07-0,11 mikrog/g), a felszín alatti vízmintákban négy peszticid hatóanyagot (atrazine, diazinon, acetochlor, prometrin) találtak 15-3100 nanogr/ml szinten. A talajbeli szennyezettségi szint 8,3, a vízbeli pedig 58,5% szennyezettségi aránynak felelt meg.

KUT 2691 HP-02-070 Szakácsné Földényi Rita Veszprémi Egyetem Növényvédô-szerekkel szennyezett talaj / talajoldat-rendszerek vizsgálata folyadékkromatográfiával. 2003. 7 p. + Mell. 12 p. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a folyadékkromatográfia megbízható, specifikus módszer nagy szerves anyag tartalmú vizes oldatok elemzésére is, ugyanakkor az oldott humuszanyagok jelenléte a gyors, olcsó UV-spektrofotometria által kapott eredményeket kétségessé teszi. A pályázati munka futamideje alatt ötféle növényvédô-szer adszorpcióját vizsgálták meg természetes adszorbenseken különbözô, a környezetben is elôforduló jellemzôkkel (összetétel, pH) rendelkezô közegekben, minden esetben kiszámítva az illesztett izotermaegyenlet alapján megállapítható állandókat. Az 5-ös pH-értékû közegben kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a savas esô növeli az adszorpció esélyét. A magasabb szerves anyag tartalmú adszorbensek segítik a szennyezô anyagok megkötését, ami különösen az alginit és bentonit esetében acetoklórral végrehajtott kísérlet alapján jelenthetô ki. Az izoproturon nagyon lassan bomlik a vizsgált körülmények között, míg az egyébként stabil és igen veszélyes 2,4-diklór-fenol alginiten feltûnôen gyorsan – nem egészen 6 nap alatt – az érzékelhetô koncentráció alá csökkent, ami a jelenlévô mikroorganizmusok jótékony hatásának tulajdonítható.

KUT 2833 HP-02-070 Növényvédô-szerekkel szennyezett talaj/talajoldat rendszerek vizsgálata folyadékkromatográfiával. 2003. 7 p. + Mell. 14 p. A kísérletekhez három, hazánkban jellemzôen elôforduló talajt használtak: homoktalajt, barna erdôtalaj és csernozjomot. Felhasznált növényvédô-szerek (gyomirtó-szerek) : izoproturon, acetoklór, propizoklór, prometrin. Statikus egyensúlyi kísérleteket és bomlásvizsgálatokat végeztek. Analitikai módszerek: HPLC és UV-spektrofotometria. A folyadék-kromatográfia megbízható, specifikus módszernek bizonyult a nagy szerves anyag tartalmú vizes oldatok elemzésére. Az alacsonyabb pH-értékû közegben kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a savas esô növeli az adszorpció esélyét. A magasabb szerves anyag tartalmú adszorbensek segítik a szennyezô anyagok megkötését. Az izoproturon nagyon lassan bomlott.


KUT 2526 CP-0120 Szabó Lajos Szent István Egyetem, Mezôgazdasági Fôiskolai Kar, Gyöngyös Toxikus elemek akkumulációja a talaj-növény rendszerben. 2001. 25 p. Ôszi árpával, mint jelzônövénnyel dolgozva vizsgálták az elemek talajban való megkötôdését, az oldható formák átalakulását oldhatatlan formákká, a kimosódást, kilúgzást, a növény általi elemfelvételt, az elemek dúsulását a növény vegetatív és generatív szerveiben, a toxikus elemterhelések hatását a növény fejlôdésére, a termés minôségére, mennyiségére, táplálékláncba kerülésének veszélyét. A szennyezést/kezelést követôen több év elteltével is jól elkülöníthetôk a mobilis talajszennyezôk (Cd, Cu, Pb) és a gyorsan átalakuló, megkötôdô elemek (Cr, Hg). A Cd sokáig oldható (a növény számára felvehetô) formában marad a talajban, 8 év elteltével is a kiadott mennyiség több mint 40%-a volt kimutatható NH4-acetát+EDTA oldható formában. A vizsgált elemek terhelési dózisai az ôszi árpa jelzônövény növekedésére, fejlôdésére és termésére semmilyen negatív hatással nem voltak. A kezelések a bokrosodáskori ôszi árpa zöld hajtásának elemösszetételét lényegesen nem befolyásolták. A Hg és a Pb mozgékonysága a talaj-növény rendszerben a kezelést követôen 8 évre teljesen megszûnt. Sem a vegetatív, sem a generatív szervekben nem tudták kimutatni ezeket a szennyezô elemeket. A szalmában csak a Cd és az As akkumuláció volt igazolható, de ez a táplálékláncra nem jelent veszélyt, hiszen az árpa szalmát nem alkalmazzák takarmányozásra, hanem rendszerint visszadolgozzák a talajba, azaz nem kerülnek ki a talaj-növény rendszerbôl. A Cd a szemben is dúsult, így évek múltán is reális veszélyt jelentett a táplálékláncra. A vizsgált elemek mozgékonysága a talaj-növény rendszerben és akkumulációjuk a növényi szervekben az évek során jelentôsen lecsökkent.

KUT 2866 Bujtás Klára et al. MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete Szennyvíziszapok mezôgazdasági újrafelhasználásának vizsgálata tartamkísérletekben. 2001. 21 p. + Mell. 19 p. A vizsgált szennyvíziszapokban a Cr, a Cu és a Zn a mezôgazdasági felhasználásra engedélyezett határértéküket jóval meghaladó mennyiségben voltak jelen. Mindhárom elemnek az iszapterhelés következtében kialakult mérhetô össz elemtartalma az 5 iszapdózis esetén általában a kísérletbe vont 4 talaj közül a 2 kötöttebb talajon nagyobb volt, mint a 2 homoktalajon. Extrém szenynyezettségi viszonyok között a felvehetônek becsült mennyiség a szennyezettség mértékével, azaz lényegében az össztartalommal arányos volt. Jellemzô volt, hogy elsôsorban a kisebb szennyezettségi viszonyok között a talajok kötöttsége is befolyásolta a felvehetônek tekintett frakció arányát. A Cu és a Zn felvehetô mennyisége az enyhén savanyú kötött talajon volt a legnagyobb, a savanyú homoktalajon a legkisebb. A két meszes talajon a felvehetô mennyiség nem különbözött lényegesen. Az elemek növényi felvételét meghatározóan befolyásolta a növény életében játszott szerepük, fontosságuk. A Cr a növények számára nem esszenciális elem, a Cu és Zn viszont a mikro-tápanyagok közé tartoznak. Összességében megállapítható, hogy bár az alkalmazott iszapadatok a maximális terhelésnél megközelítették ill. túllépték a határértéket, a növények növekedésében, elemtartalmában a szennyezôanyagoknak (kommunális szennyvíz-

236


237

iszap, bôrgyári komposztált szennyvíziszap) nem jelentkezett toxikus hatása. Felvetik a határértékekre vonatkozó szabályozás hazai talajviszonyokra alkalmazásának szükségességét.

KUT 2444 MTA Kémiai Kutatóközpont Kémiai Intézete Felületaktív anyagok adszorpciója magyarországi talajtípusokban. A folyamatos befolyásoló körülmények meghatározása. I. 2002. 14 p. Felületaktív anyagokat nagy mennyiségben használnak az ipar területén, ezáltal ezek az anyagok óriási mennyiségben kerülnek ki a természetbe, szennyezik a talajt és az élôvizeket. A kutatás fô célja a talajok felületaktív anyagokkal történô szennyezésének vizsgálata. Ennek keretében vizsgálták a felületaktív anyagok adszorpcióját-deszorpcióját különbözô talajtípusok esetében, különös tekintettel a kioldás körülményeire, a kioldás során alkalmazott közeg pH viszonyaira, valamint a felületaktív anyagok és egyéb szennyezôk kölcsönhatásaira. A növényvédôszer gyártásban az egyik leggyakrabban alkalmazott felületaktív anyag az Arkopal. Mivel az Arkopal N-080 az egyik legelterjedtebb formálási segédanyag, ezért ezt használták a laboratóriumi kísérlet során. 3 különbözô helyrôl származó talajtípust vizsgáltak: – Nagyhörcsök ( váztalaj, humuszos homok) – Nyírlugos (váztalaj, humuszos homok – Kompolt (köves, erdô) A talajminta szétaprózása, megtisztítása és azonosító cédulával való ellátása után a talajminta szárítása és aprítása következett. A talajminták fémtartalmát ICP (Induktív Csatolású Plazma Emissziós Spektrométer) méréssel határozták meg. A részjelentés pontosan leírja a minta elôkészítését és az extrakciós eljárást, valamint felsorolja a méréshez használt mûszereket eszközöket és vegyszereket. A talajon nem adszorbeálódott Arkopal mennyiségét fordított fázisú folyadékkromatográfiás módszerrel határozták meg, és ebbôl számították ki az adszorbeálódott Arkopal mennyiségét. Az Arkopal N-080 vizes oldatából elkészítették a kalibrációs sort. A kalibrációs görbe jól mutatja, hogy 5 mg/l és 200 mg/l között a kalibrációs görbe linearitást mutat. Az összefoglalásban megállapítják, hogy a kapott telítési felületaktív anyag koncentráció mind a három talajtípus esetében 80 ppm koncentráció körül mérhetô. Ennél nagyobb felületaktív anyag koncentráció esetén a talaj már nem tudja adszorbeálni a szennyezô anyagot, és az megjelenhet a környezetben. A munka további részében más talajtípusok esetében vizsgálják az adszorpciós folyamatot, és több felületaktív anyag együttes hatását az adszorpcióra.

KUT 2915 KöM-MTA 4. projekt Németh Tamás MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet A talaj felszíni rétege PCDD/PCDF szennyezettségének vizsgálata a Dorogi Hulladékégetô környeztében. 2002. 17 p. + Mell. 12 p. A mintavételezéshez a mintavételi helyek földrajzi koordinátáit készülékkel határozták meg, 18


mintával dolgozva. A mintavételi helyek az égetômû kéményétôl, mint központtól kijelölt koncentrikus körök területén belül helyezkedtek el. Egyik mintában sem érte el a PCDD/F vegyületek koncentrációja a 10/2000. KöM – EüM – FVM – KHVM együttes miniszteri rendeletben rögzített, földtani közegre vonatkozó szennyezettségi „B” határértéket. A természetes határértéket jelentô „A” értéket a vizsgált 18 mintából mindössze négy minta PCDD/F koncentrációja haladta meg. A fentiek alapján megállapítható, hogy az Égetômû környeztében a talaj dioxinokkal és furánokkal nem szennyezett.

KUT 2443-2 HP-02-009-2 Cserháti Tibor MTA Központi Kémiai Kutatóintézet, Budapest A talaj termôképességét befolyásoló biológiai ill. mikrobiológiai folyamatokat gátló környezetszennyezô anyagok szinergista ill. antagonista hatásának felmérése. II. rész . 2002. 122 p. A talajba kerülô szintetikus festékek gombaölô hatásának vizsgálatával foglalkoztak. Ismeretes, antracén alapú szintetikus festékeket igen nagy mennyiségben alkalmaznak az ipar számos területén. Ezek – hasonlóan a tributil alapú szintetikus festékekhez – nem elhanyagolható biológiai aktivitással rendelkeznek. A mikrobiológiai kutatások már korábban is bizonyították különbözô Gram-negatív talajbaktériumok (Myxococcus xanthus) érzékenységét ezekre a festékekre. Ugyanúgy növekedésgátló hatást mutatnak az antracén alapú festékek a Bacillus substilis és Escherichia coli törzsekre is. A baktériumok körét túllépve különbözô gombatörzsekkel dolgozva „spektrál map” technikát alkalmaztak a festékek gombaölô hatásának vizsgálatára. A gombaelleni hatás vizsgálatához referenciaként különbözô vegyületeket alkalmaztak (hatáserôsség, szelektivitás). Vizsgálataik és számításaik bebizonyították, hogy az antracén alapú festékek gombaellenes hatása jelentôs mértékben függ a vegyületek kémiai szerkezetétôl. A gombaellenes hatása vizsgálatának értékeléséhez a fôkomponens analízis és a „spektrál map” technika hasznos segítséget nyújtott.

KUT 2880 Debreceni Egyetem TTK Környezetszennyezô anyagok transzportjának tanulmányozása agyagásványokban és talajokban. 2003. 9 p. + Mell. A hidrofóbizálás a kationos tenzidek bevitele (különféle szerkezetû Na-, Ca-,H-montmorillonit és bentonit) filmekbe azok áztatásával történt, a vizes tenzidoldatok koncentrációját ill. az áztatás idejét változtatva. Az alifás és aromás jellegû tenzidek hidrofóbizáló hatása között lényeges eltérést nem tapasztaltak. A huminsav/humát megkötôdés kinetikai vizsgálat meglehetôsen nehéz. Különféle összetételû agyag-humusz-komplexumok szolgáltak „mesterséges talajminták” gyanánt. Vizsgálták a hidrofil és hidrofóbizált agyagásványok ún. behatolásai, beáramlási és kiáramlási folyamatait. A tipikus környezetszennyezô anyagok mozgásának monitorozása és a tényleges permeációs sebességek meghatározása során 137Cs3-izotópot használtak, minthogy az a csernobili atomerômû baleset után jutott a környezetbe, másrészt a Cs+-ion hidratáltsága és mozgása megközelíti a rövid felezési idejû 42K3-t, így annak modellezésére is kiválóan alkalmas volt.

238


239

KUT 2744 HP-02-2-015 Szentpétery Ildikó – Kerék Barbara – Kuti László Magyar Állami Földtani Intézet A Szendrô-hegység déli öblözetének (Abod környéke) földtani, agro- és ökogeológiai vizsgálata. 2003. 18 p. A támogatott kutatás céljául tûzték ki, hogy Észak-Magyarország egyik kevésbé ismert földtani egységének, a Szendrôi-hegyvidéknek földtani szempontból legszínesebb részét, az Abod környéki paleozóos, alsó-miocén, pannóniai és pleisztocén–holocén képzôdményekbôl felépülô dombvidéket különféle geológiai módszerekkel kutassák. Elkészítették a mintaterület felszínföldtani, fedetlen földtani térképét, terepmodellen ábrázolták az alluvium, az alsó-miocén és a paleozóos képzôdmények felszíni elôfordulását. A terület alsó-miocén képzôdményei elterjedésének pontosításával, kôzettani jellegük, faunájuk és települési viszonyaik vizsgálatával megállapították: az Abod környéki alsó-miocén nem összevethetô a Rudabánya környéki kifejlôdések egyikével sem. Sem a Bretkai fáciesbe, sem a Szuhogyi fáciesbe nem tudták az üledékeket besorolni. Sokkal inkább láttak hasonlóságot a Dédestapolcsány, Bán-patak-völgye környékén elôforduló alsó-miocén üledékekkel. A síkvidéki tapasztalatokból kiindulva megvizsgálták, hogy a síkságok térképezési metódusa hogyan alkalmazható a morfológiailag sokkal tagoltabb, vékonyabb laza üledéktakaróval fedett hegyvidéki területre. Tapasztalatokat szereztek a terepi munka elôkészítésének és lebonyolításának a síkvidékitôl nagyon eltérô voltáról és idôigényérôl, valamint az elsôdleges, terepen szerzett tapasztalatok fontosságáról annál is inkább, mert a laboratóriumi vizsgálatok eredményeire akár évekig is várni kell. A laza üledékekkel fedett területekre sekélyfúrás-hálózatot telepítettek a szerkezeti irányokra merôleges szelvények szerint, a domborzati és útviszonyok figyelembevételével. A fúrások anyagát részletes makroszkópos vizsgálatoknak vetették alá, a laboratóriumi elemzések pedig folyamatban vannak (a kért vizsgálatok az Alföldön megszokottakkal azonosak, ahol szükséges speciális vizsgálatokkal kiegészítve). Kialakították a terepi adatokból megszerkeszthetô ábrák sorrendjét, s megismerték használhatóságuk korlátait. A kutatás során megállapították, hogy a klasszikus földtani térképezés és a síkvidéki, sekélyfúrásos kutatás jól kiegészíti egymást azokon a területeken, ahol mind hegyvidéki, mind hegylábi morfológiával számolhatnak. Lehetséges a feltárások követése a felszín alatt, valamint nagyon jól tanulmányozható a fedôüledék településének jellege.

KUT 2361 CP-0222 Kiss Gábor Szent István Egyetem Földtudományi értékek természetvédelmi szempontú kataszteri térképezésének módszertani megalapozása. 2001. 11 p. + Mell. A földtudományi értékek közül kötelezô jelleggel az ásványokról, ásványtársulásokról, ôsmaradványokról, barlangokról vezetnek nyilvántartást, az egyéb értékes földtani, felszínalaktani, víztani és talajtani képzôdmények nem kerültek számbavételre. Ezt pótlandó a földtudományi értékek kézi nyilvántartását lehetôvé tevô kataszteri lap összeállítására és annak tartalmára adtak javaslatot. A felmérést a Tokaj-hegyaljai mintaterületen indították el.


KUT 2674-1 KI-02-03/I Környezetgazdálkodási Intézet Magyarország földtudományi értékeinek kataszterezése természetvédelmi és turisztikai szempontból. I. 2003. 20 p. + Mell. A tanulmány célja egy átfogó ökoturisztikai fejlesztési koncepció kialakítása, melyhez a jelenlegi helyzet elméleti és gyakorlati kérdéseinek feltárásával, javaslataival (saját árualap, értékesítési csatornák, célterületek, együttmûködô partnerek, kapcsolódó termékek stb.) kutatás hozzájárul. Ennek keretében a munka fealadata a megôrzésre, ill. nevelési-oktatási és turisztikai szempontból bemutatásra érdemes földtudományi (földtani, felszínalaktani, talajtani, víztani) értékek természetvédelmi és turisztikai szempontú országos kataszterezése volt. A több szempontból is hiánypótló kataszterezés nagysága miatt az elsô lépcsôben az oktatási-nevelési szempontból is értékes, bemutatható objektumok kerültek felmérésre. A feladat komplexitása miatt jött létre a KGI TvI Ökoturisztikai Osztálya, a SZIE Tájépítészeti, -védelmi és -fejlesztési Kar, Tájvédelmi Tanszéke és a nemzetipark-igazgatóságok földtudományi szakemberei közötti együttmûködés. A munka során bejárt 182 objektum közül a terepi tapasztalatok és elôzetes felmérések alapján kiválasztott 90 földtudományi értékrôl készült el a részletes kataszteri lap (adatlap, tudományos leírás, turisztikai lap, fotó- és térképmellékletek), ez alkotja az összefoglaló munkaanyag nagy részét. A kataszterezés a természetvédelmi és turisztikai szempontú kataszterezésbôl állt.

KUT 2674/2 KI-02-03/2 Benkhard Borbála – Lingauer János – Kovács László Környezetgazdálkodási Intézet Földtudományi értékek természetvédelmi és turisztikai szempontú kataszterezése 2002-2003. II. 2003. 205 p. A címben jelzett vizsgálatokat a Balaton-felvidék NPI területéhez tartozó fontos földtudományi értékekre (pl. Badacsony tanúhegye és bazaltvulkáni képzôdményei, Szent György-hegy tanúhegye és bazaltvulkáni képzôdményei, Aranyház-hévforráskúp, Tihanyi hévforráskúp barlangja, Salföldi „kôtenger”, Sümegi Várhegy, Darvas-tói volt bauxit külfejtés, Cseszneki Várhegy, Hévízi melegvizû forrástó stb.) vonatkozólag végezték el. A munkához a földtudományi értékek kataszteri lapját használtak, melyen az azonosító adatok, EOV-koordináták, természetvédelmi jelentôség mértéke, rövid szöveges indoklása, a veszélyeztetettség jellege, az aktuális. ill. a potenciális veszélyeztetettség, az objektum állapota, a természetvédelmi oltalom jellege, a gyakorlati védelem helyzete, az oktatási-nevelési és turisztikai hasznosítás ismérvei (bemutathatóság, oktatási-nevelési és turisztikai jelentôség, hasznosíthatóság-hasznosítás), egyéb információk szerepeltek. Ezeken a lapokon az objektumok részletes tudományos leírását is megadták Külön közöltek turisztikai lapokat is, melyeket a bemutathatóság ismérvei (látogatással szembeni érzékenység, elérhetôség, megközelíthetôség, biztonsági szempontok), az oktatási-nevelési és turisztikai jelentôség ismérvei (látványosság, kulturális ill. történelmi vonatkozások), jelenlegi hasznosítások szerepeltek. Ezekhez csatlakozva térképmellékletben az objektumról részletes térképet vagy helyszínrajzokat közöltek.

240


241

KUT 2674/3/1 KI-02-03/3 Benkhard Borbála – Lingauer János – Kovács László Környezetgazdálkodási Intézet Földtudományi értékek természetvédelmi és turisztikai szempontú kataszterezése 20022003. II. 2003. 195 p. A címben jelzett vizsgálatokat a Bükki NPI területéhez tartozó fontos földtudományi értékekre (Upponyi-szoros mészkôszurdoka, Damas-szakadék, Imó-kôi karsztforrás, Bükki Zsidó-rét karsztformái, Bükki Nagy-fennsík déli peremének „kövei”, Szarvaskôi szurdok és Várhegy, Szalajkavölgyi Fátyol-vízesek és mésztufagátok, Egerszalóki hévizes forrásmészkô-kiválás, Vén-hegyi kaptárkövek, Tarjánka-patak szurdokvölgye, Klarissza-csevice, Noé szôlôje – homokkôformák, Bükkszenterzsébeti Nagykô homokkôformái, Kazári eróziós tufafelszín, Salgó bazaltképzôdményei, Kis-Salgó bazaltképzôdményei, Nemti Leány-kô homokkô-kôgombája) vonatkozólag végezték el. A munkához a földtudományi értékek kataszteri lapját használtak, melyen az azonosító adatok, EOV-koordináták, természetvédelmi jelentôség mértéke, rövid szöveges indoklása, a veszélyeztetettség jellege, az aktuális. ill. a potenciális veszélyeztetettség, az objektum állapota, a természetvédelmi oltalom jellege, a gyakorlati védelem helyzete, az oktatási-nevelési és turisztikai hasznosítás ismérvei (bemutathatóság, oktatási-nevelési és turisztikai jelentôség, hasznosíthatóság-hasznosítás), egyéb információk szerepeltek. Ezeken a lapokon az objektumok részletes tudományos leírását is megadták Külön közöltek turisztikai lapokat is, melyeket a bemutathatóság ismérvei (látogatással szembeni érzékenység, elérhetôség, megközelíthetôség, biztonsági szempontok), az oktatásinevelési és turisztikai jelentôség ismérvei (látványosság, kulturális ill. történelmi vonatkozások), jelenlegi hasznosítások szerepeltek. Ezekhez csatlakozva térképmellékletben az objektumról részletes térképet vagy helyszínrajzokat közöltek.

KUT 2474/4 KI-02-03/4 Benkhard Borbála – Lingauer János – Kovács László Környezetgazdálkodási Intézet Földtudományi értékek természetvédelmi és turisztikai szempontú kataszterezése 20022003. IV. 2003. 185 p. A címben jelzett vizsgálatokat a Bükki NPI területéhez tartozó – az l. rész folytatásaként – a fontos földtudományi értékekre (Bugyiszló-völgy eróziós kisformái, Szilvás-kô bazaltképzôdményei, Bárnai Nagy-kô bazaltkúpja, Szilaspogonyi Kis-kô bazaltkúpja és lávabarlangja, Béri ívelt andezitoszlopok, Sámsonházai Vár-hegyi kôfejtô, Ipolytarnóci ôslábnyomos lelôhely, Kishartyáni Kôlyuk-oldal homokkôformái, Páris-patak szurdoka, Füzéri Várhegy kifagyásos formaegyüttese, Nagy Pétermennykô kifagyásos formaegyüttese, Ósva-völgy perlitformái, Sólyom-kô vörös riolit sziklatornya, Barnamáj és Mulató-hegy kétbúbú andezit lakkolitja, Boldogkôújfalui „kôtenger”, Boldkôi kovásodott riolittufa sziklataréj, Megyeri-hegyi felhagyott malomkôbánya) vonatkozólag végezték el. A munkához a földtudományi értékek kataszteri lapját használtak, melyen az azonosító adatok, EOV-koordináták, természetvédelmi jelentôség mértéke, rövid szöveges indoklása, a veszélyeztetettség jellege, az aktuális. ill. a potenciális veszélyeztetettség, az objektum állapota, a természetvédelmi oltalom jellege, a gyakorlati védelem helyzete, az oktatási-nevelési és turisztikai hasznosítás ismérvei (bemutathatóság, oktatási-nevelési és turisztikai jelentôség, hasznosíthatóság-hasznosítás),


egyéb információk szerepeltek. Ezeken a lapokon az objektumok részletes tudományos leírását is megadták Külön közöltek turisztikai lapokat is, melyeket a bemutathatóság ismérvei (látogatással szembeni érzékenység, elérhetôség, megközelíthetôség, biztonsági szempontok), az oktatásinevelési és turisztikai jelentôség ismérvei (látványosság, kulturális ill. történelmi vonatkozások), jelenlegi hasznosítások szerepeltek. Ezekhez csatlakozva térképmellékletben az objektumról részletes térképet vagy helyszínrajzokat közöltek.

KUT 2674/5 KI-02-03/5 Benkhard Borbála – Lingauer János – Kovács László Környezetgazdálkodási Intézet Földtudományi értékek természetvédelmi és turisztikai szempontú kataszterezése 20022003. V. 2003. 212 p. A címben jelzett vizsgálatokat a Kiskunsági NPI, a Duna-Dráva NPI , a Fertô-Hanság NPI, az Ôrségi NPI és a Duna-Ipoly NPI területéhez tartozó fontos földtudományi értékekre vonatkozólag dolgozták ki. A munkához a földtudományi értékek kataszteri lapját használtak, melyen az azonosító adatok, EOV-koordináták, természetvédelmi jelentôség mértéke, rövid szöveges indoklása, a veszélyeztetettség jellege, az aktuális ill. a potenciális veszélyeztetettség, az objektum állapota, a természetvédelmi oltalom jellege, a gyakorlati védelem helyzete, az oktatási-nevelési és turisztikai hasznosítás ismérvei (bemutathatóság, oktatási-nevelési és turisztikai jelentôség, hasznosíthatóság-hasznosítás), egyéb információk szerepeltek. Ezeken a lapokon az objektumok részletes tudományos leírását is megadták Külön közöltek turisztikai lapokat is, melyeket a bemutathatóság ismérvei (látogatással szembeni érzékenység, elérhetôség, megközelíthetôség, biztonsági szempontok), az oktatásinevelési és turisztikai jelentôség ismérvei (látványosság, kulturális ill. történelmi vonatkozások), jelenlegi hasznosítások szerepeltek. Ezekhez csatlakozva térképmellékletben az objektumról részletes térképet vagy helyszínrajzokat közöltek.

KUT 2672 HT-02-067 Fügedi P. Ubul et al. Magyar Állami Földtani Intézet – ELTE TTK – Országos Geológiai Szolgálat Földtani formációk elemtartalom adatbázisa. 2003. 253 p. + Mell. 28 p. A modern analitikai mûszerek (pl. neutronaktivációs analízis módszerek, röntgenfluoreszcens spektrometria, ICP-MS) csak az elmúlt kb. 10 éve állnak hazánkban rendelkezésre a geológiai minták mérésére. Igen nagy számú geokémiai mérés készült ugyanebben az idôszakban külföldi laboratóriumokban hazai kôzetekrôl. A hazai magmás, üledékes és metamorf kôzetek geokémiai adatainak feldolgozása, adatbázisba rendezése és különösen értelmezése során kritikusan kell kezelni az adatok származását. Mindenképpen figyelembe kell venni az elemzési körülményekrôl rendelkezésre álló információkat is. Feladattervük a munka elsô fázisában az adatbázisok helyének, tulajdonosának, elérhetôségének feltárása, a földtani formáció- és képzôdmény jegyzék és területi elterjedés digitális adatbázisának elôállítása volt. Elméleti áttekintést adtak az elmúlt 50 évben

242


243

használt vizsgálati módszerekrôl, mûszerekrôl, az adatok minôségérôl. A korábbi idôszakban geokémiai szempontból vizsgált formációk, ill. kôzettípusok adatbázisának összeállítását megkezdték, elôzetesen egy 1: 500 000 méretarányú térképen bemutatva. A tanulmány három témaköre a következô volt: 1. elemek természetes geokémiai eloszlása és elemzési módszereik 2. felmérés a földtani közeg minôségi védelméhez szükséges nyomelem-adatokat tartalmazó hazai geokémiai adatbázisok adatgazdáiról és az adatok elérhetôségérôl 3. elemtartalom adatbázis

KUT 2418-1 CP-141/2001 Császár Géza Magyar Állami Földtani Intézet A természeti értéket képviselô földtani alapszelvény fogalmának felülvizsgálata. 2002. 565 p. A földtani alapszelvény a földtani természeti értékek egy olyan csoportja, amely a földtani képzôdménysor valamely egységének típus kifejlôdését egészében, az egységek egyes jellegzetes és fontos elemét, sajátosságát hivatott képviselni. A földtani alapszelvényeket tágabb értelemben fogalmazva az élettelen világ nagyobbik hányadát képviselô és az élôvilágnak életteret és tápanyagot biztosító földtani képzôdmények. A bennük rejlô információ fontosak a természetvédelem szemszögébôl nézve is. A kiemelkedô jelentôségû földtani érték (alapszelvény s.l.): tektonikai alapszelvény, geomorfológiai alapszelvény ásvány-kôzettani alapszelvény. Az elemi és ásványtani összetétel az esetleges káros elem szennyezô forrására vagy éppen a mérgezô anyagok lehetséges megkötési képességére vonatkozóan is egyre megbízhatóbb adatokat szolgáltathat, vagyis az alapszelvények környezetvédelmi, környezetgazdálkodási szempontból is figyelmet érdemelnek. A vizsgálatok az alapszelvényeknek a felszínhez viszonyított helyzetük szerint tagolására, az alapszelvény felmérés indoklására, a felmérés néhány eredményének ismertetésére, a fúrási alapszelvények raktározásának helyzetére irányultak. Javaslataik: erôsíteni kell a kisebb tájegységek vagy objektumok tágabb környezetének integrált természettudományos-természetvédelmi célú vizsgálatát. Gondoskodni kell az egyes alapszelvény jellegû objektumok jogi védelmérôl (pl. építési, mezôgazdasági tilalom). Elôre tisztázni kell, hogy a mûködô bányák esetében a bányászati tevékenység abbahagyása esetén mely területet kell kivonni a hagyományos rekultivációs tevékenység alól. A barlangokhoz hasonlóan indokolt lenne az alapszelvények digitális adatbázisként kezelt térképen történô nyilvántartása. A kiadvány 13. oldalától kezdve – a II. kötet folytatásaképpen – megtalálhatók a földtani alapszelvények felmérô lapjai. Ezeken a vizsgált helyekre vonatkozó feltárási típus, a GPS-szel mért koordináták, a feltárt képzôdmények jellege, a védelmet indokló értékek ismertetése, az objektum állapota, a teendôk jellege, gyakorisága, az objektum jogi védelmének szükségességére utalás van feltüntetve.


KUT 2904 KöM-MTA 3. projekt Várallyay György MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet Magyarország talajtakarója. 2001. 120 p. Ismertetik Magyarország talajait, kitérve a talajtermékenységet gátló tényezôkre, talajdegradációs folyamatokra. A következô nagytájaink talajait tekintik át: Duna Alföld, Tisza Alföld, Kisalföld, Nyugat-magyarországi peremvidék, Dunántúli dombvidék, Dunántúli-középhegység, Északmagyarországi középhegység. Az egyes nagytájakon belül ismertetik a kis-tájakra vonatkozó adatokat, a talajképzôdési tényezôk és a képzôdési folyamatok bemutatásának kíséretében.

KUT 2474 CP-187 Konrád Gyula et al. Pécsi Tudományegyetem Földtani Tanszék Mecseki védendô és megôrizendô földtani értékek. 2002. 48 p. A védendô és megôrizendô földtani értékekek felderítése, dokumentálása és közérthetô bemutatáshoz szükséges dokumentációk elkészítése volt a cél. A munka során topográfiai térképet, áttekintô földtani térképet, földtani térképet, részletes leírást, rétegsori jellemzést és fényképeket készítettek. Különösen érdekes volt a Széchenyi-tér építô- és díszítô kövein megfigyelhetô földtani jelenések leírása, kitérve a Szentháromság-szobor, Tünde-ház, Mecsek Cukrászda, Kapualj létesítményekre.

KUT 2906 KöM-MTA 3. projekt Büntner György – Maucha Gergely Földmérési és Távérzékelési Intézet Magyarország nagytájainak földhasználati térképe az 1:100.000-es CORINE Felszínborításos adatbázis alapján. 2001. 12 p. + Mell. 16 p. A CORINE felszínborítási projektet az EU országokban az 1980-as években kezdték meg azzal a céllal, hogy egységes és összehasonlítható információval rendelkezzenek a felszínborításra 1:100 000 méretarányban. A CORINE Felszínborítás-Magyarország (CLC100) adatbázis fôbb jellemzôit megadták. A standard CORINE felszínborítási nómenklatúra 44 osztályt tartalmaz háromszintes hierarchikus szerkezetben. Az elsô szint kategóriái: mesterséges felszínek, mezôgazdasági területek, erdôk- és természetközeli területek, vizenyôs területek, vizek. A CLC adatbázisból térképeket készítettek az ország teljes területét fedô alábbi 7 nagytájra: Tiszai-Alföld, Dunai-Alföld, Kisalföld, Dunántúli-dombság, Dunántúli-Középhegység, Észak-magyarországi Középhegység, Nyugat-magyarországi peremvidék. A térképek jelkulcsát a CLC100 adatbázis

244


245

kategóriáiból alakították ki. A 16 osztályból 8 darab harmadik szintû kategóriák összevonásával keletkezett, míg a másik 8 a megfelelô harmadik szintû kategória átvételének felel meg. (A jelkulcsot táblázatban mutatták be). A hét nagytáj térképhez tartozó földhasználati statisztikákat középtájak szerinti bontásban közölték. A nagytájak összesített földhasználati statisztikáját egy táblázatban foglalták össze.

KUT 2908 KöM-MTA 3. projekt Kuti László – Müller Tamás – Vatai József Magyar Állami Földtani Intézet Magyarország sík- és dombvidéki területei talajvíztérképei. 2002. 15 p. A cél az volt, hogy az agrár-környezetvédelemmel összefüggô kutatások keretében szerkesszék meg Magyarország sík- és dombvidéki területei talajvíztérképeit 1:500 000-es méretarányban, földrajzi tájanként három tematika szerint: 1. A talajvíz mélysége a felszín alatt, 2. A talajvíztükör helyzete a tenger szintje felett, 3. A talajvíz kémiai típusai és összes oldott anyag tartalma. 3. Az eredeti célkitûzésektôl eltérôen két térképen készült el, nevezetesen „A talajvíz kémiai típusai” és a „Talajvíz összes oldott anyag tartalma”. A térképeket 4 nagytájra készítettek el: Tiszai Alföld, Dunai Alföld, Nyugat-magyarországi peremvidék, Dunántúli dombvidék.

KUT 2920 KöM-MTA 4. projekt Németh Tamás MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet Szempontok a TIM rendszer aktualizálást megalapozó talaj-mintavételezés tervezéséhez. 2003. 12 p. + Mell. 29 p. A Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer alapállapot felvételezésére 1992-ben került sor. A mérôhálózat 1236 pontot foglal magába, ebbôl 865 mezôgazdasági, 183 erdészeti, 189 speciális, problematikus területen található. A TIM rendszer létrehozása óta eltelt idôszakban jelentôs változások következtek be (pl. ipari tevékenység, közlekedési infrastuktúra stb.). Indokolttá vált a jelenlegi mintavételi pontok, vizsgálati kör és gyakoriság felülvizsgálata, esetleg további „S” pontok létesítése. Az aktualizálás részét jelenti a vizsgálati kör kiterjesztése a szerves toxikus (mikro)szennyezôkre, köztük bizonyos POP (= perzisztens szerves környezetszennyezôk) vegyületekre. Szükségessé vált olyan vizsgálatok tervezése is, melyek információt szolgáltatnak a POP vegyületek elôfordulásáról a különbözô környezeti elemekben, így a talajokban is. A TIM rendszer keretében a vizsgálati kör szerves, különös tekintettel POP vegyületekre történô kiterjesztését célzó talaj-mintavételezést két lépcsôben javasolják tervezni. Az elsô – lényegében tájékozódó szakaszban – 50-100 mintavételi pontot célszerû kijelölni célzatosan meghatározott POP vegyületekre történô vizsgálatok céljából. Az eredmények és tapasztalatok birtokában ezt követôen lehet megtervezni a tulajdonképpeni országos mintavételezést, kidolgozni a módszertant. Megfontolandó a talaj és a rendelkezésre álló felszín alatti vízminôség-figyelô objektumokból a talajvíz együttes mintázása.

8. HULLADÉK KÁROS HATÁSA ELLENI VÉDELEM

KUT 2340 CT-027 Kovács László – Székely Anna Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv végrehajtását megalapozó információbázis kialakítása. 2001. 53 p. Figyelembe véve a hulladékgazdálkodással kapcsolatban felmerülô uniós adatszolgáltatási igényeket és a hulladékgazdálkodási tervezés során szükségessé váló információk halmazát, ezek hiteles adatokkal való kielégítése csak egy, a teljes hulladékforgalom követésére kialakított hatósági információs rendszerhez hasonló méretû és felépítésû adatbázis létrehozásával oldható meg. A tanulmány célja az volt, hogy javaslatot tegyen egy olyan egységes hulladékgazdálkodási információs rendszer kialakítására, mely hosszú távon biztosítani képes a hulladékgazdálkodással kapcsolatos hatósági igényeket, és megbízható bázisa az EU, OECD, Bázeli Egyezmény adatigényének, valamint a közérdekû nyilvános környezetvédelmi információknak is. Elsôként a hulladékgazdálkodási tervezés igényeit kielégítô adatbázissal szemben támasztott és a jogszabályi követelményeket írják le. Ennek kapcsán idézik és kommentálják a hulladékgazdálkodással összefüggô 2000. évi XLIII. törvény fontosabb paragrafusait. Javaslatot tesznek az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer alrendszerének, az egységes HIR a felépítésére, az adatszolgáltatókra és az adatszolgáltatás elemeire, majd elemzik a hulladékgazdálkodási tervezéssel, adatkezeléssel összefüggésbe hozható hatályos jogszabályokat. A Hulladékgazdálkodási Információs Rendszer megfelelô módon képes elôállítani a nyilvános hulladékgazdálkodási információkat, és képes tetszés szerinti csoportosításban statisztikai adatokat szolgáltatni az EU részére. Más országos rendszerekkel összekapcsolva lehetôséget biztosít a kötelezettek körének ellenôrzésére, vagy hatékony ellenôrzési munkaterv készítésére.

KUT 2415-2 HT-061 Pannonmarket 2000 Kft A hulladékgazdálkodási területhez kapcsolódó környezeti felelôsségbiztosításról szóló jogszabály elôkészítése – Tanulmánykiegészítés. 2002. 22. p. A gazdátlan károk fedezetére szolgáló lehetôségek közül legjobb eszköz a megelôzés, de a megelôzésre tett erôfeszítések mellett a gazdátlan károk helyreállításának finanszírozására is megoldást kell találni a szabályozásban. Javasolják, hogy Környezetvédelmi alap Célfeladatok fejezeti kezelési elôirányzat (KAC) legyen a felelôs a gazdátlan károk helyreállításának finanszírozásáért. A veszélyes hulladékok kezeléséhez kapcsolódó szabályozás sarokkövei: kötelezô felelôsségbiztosítás; bankgarancia; fedezetképzés; vegyes rendszer. Ismertetik a módosított jogszabály-tervezetet „A hulladékgazdálkodási területhez kapcsolódó környezeti felelôsségbiztosításról” címen. A jogszabály célja, hogy a felelôsségbiztosítás rendszerén keresztül biztosítsa a gazdálkodó szervezetek tevékenysége során keletkezô veszélyes hulladékok által, valamint

246


247

a veszélyes hulladékok hulladékkezelése során okozott károk teljes megtérítését, beleértve a környezet helyreállításának költségeit is.

KUT 2860 Kótai László et al. MTA Központi Kémiai Kutatóintézete, Budapest A Zn kinyerése horganyiszapból. 2000. 18 p. + Mell. Az angol nyelven megjelenô tanulmány megállapításai szerint a cinktartalomnak több mint 60%-át tudták kinyerni cinkoxidként az iszapból. Az alumíniumhidroxidból a technológia folyamán az ammónia felszabadul és így reciklizálható, ezzel hulladékmentes technológia valósítható meg. Az iszapot hôkezelés után ammónium-hidroxiddal kezelve a cink oly mértékben nyerhetô ki, hogy a maradék a kohóba visszavihetô, azaz reciklizálhatóvá válik. A kinyerés során értékesíthetô anyagokat, cink-oxid terméket nyertek. A kezelt iszap maradék nyomelem tartalma miatt a mezôgazdasági növények tápanyag kiegészítôjeként is felhasználható. A fizikai hôkezelés során végzett elôkisérletek és ammóniás kilúgozás után a toxikus komponensek mennyisége az elôírt határértékek alá csökkent. Szinte minden szempontból gazdaságos és környezetbarát technológiát sikerült megvalósítani. A módszert a Szabadalmi Hivatal is védjegy alá helyezte.

KUT 2411 CT-013 Déri Lajos – Hudák István – Reith Imre – Szabó Imre- Nagy György Köztisztasági Egyesülés Tervezési segédlet a települési szilárd hulladéklerakók beruházásához, üzemeltetéséhez és bezárásához. 2001. 145 p. A hazai hulladéklerakó-helyzet vizsgálatakor célszerû két idôszakot, az 1990. elôtti és az utáni állapotot vizsgálni. 1990 elôtt szinte a teljes szabályozatlanság, az alacsony mûszaki színvonal, a magántôke bevonásának a hiánya volt jellemzô. 1990 után céltámogatás (KKA, majd KAC) és egyéb alapokból (PHARE,ISPA) nyert források és szakmai befektetôk finanszírozásával több, mint 40 olyan lerakó épült, amelyeknek a többsége a nemzetközi elvárásoknak megfelelô többszörös védelmi rendszerrel bírt. Vizsgált témák: a hulladéklerakó típusok és a lerakható hulladékok, a hulladéklerakók létesítésére vonatkozó általános követelmények (engedélyezési eljárás, helykiválasztás, geotechnikai alkalmassági követelmények, topográfiai és morfológiai befolyásoló tényezôk, a helykiválasztás környezetföldtani és alkalmassági kritériumai, depóniatükör, az aljzat szigetelôrendszer felépítése, hajlékony mûanyag membránszigetelôk, csurgalékvíz keletkezése, összegyûjtése, elvezetése és kezelése, az aljzatszigetelô-rendszer felépítésének szabályozása, felsô és lezáró szigetelés), hulladéklerakó üzemeltetése (üzemeltetés jogi vonatkozásai, üzemeltetési terv, a felszín alatti víz és a földtani közeg védelmére vonatkozó megfigyelési és ellenôrzési eljárásokkal kapcsolatos kötelezettségek, a hulladéklerakó adatai), a hulladéklerakó kiszolgáló létesítményei, a monitoring rendszer, rekultiváció, a hulladéklerakó bezárása és utógondozása.


KUT 2662 HT-02-073 Köztisztasági Egyesülés Települési szilárd-hulladékkezelô létesítmények fajlagos költségei. 2003. 150 p. A fogyasztói szokások megváltoztatásával, a csomagolási technológia fejlôdésével évrôl évre egyre nagyobb mennyiségû és egyre több olyan hulladékfajta képzôdik, amely potenciális nyersanyagot, újrahasznosítható anyagot jelent. A hasznosítható hulladékok különgyûjtése és hasznosítása, újrafeldolgozása nagy súllyal esik latba a hulladékgazdálkodási stratégia megváltozatásában. Az összegyûjtött hasznosítható hulladékok legtöbb fajtája ebben az állapotban nem vagy csak korlátozott mértékben alkalmas ipari hasznosításra. Annak érdekében, hogy a hulladékból másodnyersanyag váljon, ipari elôkészítésre van szükség. Ezt az elôkészítési fázist biztosítják a válogatómûvek, ahol a hulladék fajtánkénti, ill. fajtán belüli elkülönítésére és bálázására kerül sor. A szelektív hulladékgyûjtô létesítmények közé a gyûjtôszigetek, hulladékudvarok, válogatómûvek tartoznak. Ismertetik az átrakóállomások, lényegét, telepítését, mûszaki felszereltségét, beruházási igényét (ez utóbbit a mezôhegyesi átrakóállomás példáján), a komposztással kapcsolatos jogszabályokat, a komposztálási technológiákat, telepek méretezését, beruházási költségeit. Kitérnek a fajlagos költségekre, területkialakítás, gépek, berendezések költségeire. Ismertetik az anaerob hulladékkezelés (erjesztés) menetét, technológiáját, a hulladékégetési eljárásokat, üzemeltetési költségeit, a hulladéklerakók beruházási, mûködési, üzemeltetési költségeit, a fajlagos költségértékeket, az inert hulladéklerakók beruházási és mûködési költségeit, a rekultiváció munkafolyamatait, a hulladéklerakókhoz vezetô bejáró út készítésének fajlagos költségeit.

KUT 2844 HT-02-097 Bôhm József – Csôke Barnabás – István Zsolt Miskolci Egyetem Környezetgazdálkodási Intézet Kézikönyv a települési szilárd hulladékok mennyiségérôl és összetételérôl. 2003. 110 p. A tanulmány 5 fejezetre tagolódik. 1. A települési szilárd hulladékok mennyisége, összetétele (országos adat, budapesti elemezések adatai, miskolci vizsgálatok adatai, dél-dunántúli vizsgálatok, székesfehérvári, siófoki, polgárdi vizsgálatok). 2. Csomagolóanyag-hulladék – általános helyzet (papír, mûanyag, fém alapú, üveg alapú csomagoló eszközök), a csomagolóanyag-hulladékok részletes összetételi adatai a jelentôsebb gyûjtést, szelektív gyûjtést és válogatást folytató cégek adatai alapján. 3. Elhasznált eszközök, használati tárgyak: gumiabroncs, akkumulátor, hûtôszekrény, elektronikai hulladékok (ez utóbbin belül a hulladék mennyisége, általános anyagi összetétel, veszélyes anyag-tartalom, HEEB-hulladék mennyisége, kezelése, számítógépek, monitorok és televíziók szerkezete, anyagösszetétele, nyomtatott áramkörû panel, a televíziókészülékek és monitorok). 4. Elhasznált autó ( autóroncsok mennyisége, az elhasznált autók feldolgozási folyamata, feldolgozási folyamatának anyagmérlege), alkatrész, részegység és anyagi összetétel.

248


249

KUT 2700 HT-02-069 Bíró Kálmán Épület-fenntartási K+F Alapítvány, Budapest Útmutató az építési és bontási hulladékok hasznosításához. 2003. 60 p. + Mell. 84 p. Az építôiparban keletkezô hulladékok, fôleg a bontott anyagok újrahasznosítása hazánkban egyelôre esetleges. Mûszaki feltételei csak részben feltártak, a mûszaki szabályozása hiányzik, vagy korszerûsítésre szorul. Rendszeresen mûködtetett országos építési- bontási törmelék-hulladék adatbázis hiányzik. Szakértôi vélemények szerint 1,5 millió m3-t tesz ki az épületbontásból évente keletkezô anyagmennyiség, amelynek nagy része feldolgozás után újra beépíthetô lenne. A fejlett országok tapasztalatai szerint a kommunális hulladék után a legnagyobb mennyiségben keletkezô építési és bontási hulladék mintegy 80-90%-ban újrahasznosítható, minthogy az az építô- és közlekedésépítô ipar másodnyersanyag forrása. Hazánkban jelenleg az újrahasznosítás a magasépítésbôl származó bontásoknál nem éri el a 30%-ot. A bontott építési törmelék egyre növekvô hulladék-lerakási problémát jelent. Esetenkénti illegális lerakása számos település önkormányzatának súlyos környezetterhelési gondot okoz. Az újrahasznált bontott törmelékkel egyenes arányban csökkenthetô a természetes ásványi anyagok kitermelése, ami az ezirányú környezetrombolást csökkenti. Az építmények és az utak anyagai általában alkalmasak a többszöri felhasználásra. Az anyagok újrafelhasználásának egyrészt elôfeltétele, hogy a kívánt célnak az elsôdlegesen felhasznált anyaggal egyenértékûen feleljen meg, másrészt nem jelenthet nagyobb környezeti vagy munkaegészségügyi kockázatot, mint az új építôanyagok használata. A környezetvédelmi tárca honosított útmutatót készíttetett Ausztriában alkalmazott 3 irányelv alapján. Nagy gondot jelent, hogy a honosítási munkánál a két ország hivatkozott szabványai között különbözôségek vannak. A legfejlettebb európai országokban az összes elbontott anyagról pontos nyilvántartást kell vezetni, az érintett vállalatoknak el kell tudni számolni az összes bontásból kikerült anyaggal, de különösen az aszfalttal, az újrahasznosítható ásványai anyagot pótló bontási törmelékkel stb., s elô van írva pl. az útépítésnél a beépítendô újrahasznosítható anyagok aránya. Ilyen jellegû hazai szabályozás nálunk nincs, az elszámoltatás, hatósági ellenôrzés hiánya jellemzô. Súlyos gondot okoz a szórt azbeszt ellenôrizhetetlen, szabálytalan bontása, s az ilyen hulladék kezelése. A jelen tanulmányban elkészült honosított útmutatók, a téglatöretbôl készíthetô termékek mûszaki elôírás-tervezetei jelentôs lépések a szabályozatlanság felszámolására. Létre kell hozni a bontások, ill. a bontott anyagok engedélyeztetésének, nyilvántartásának és elszámoltatásának jogszabályi hátterét. Állami támogatással létre kell hozni egy olyan vállalkozói réteget, amely az évrôl-évre keletkezô nagymennyiségû szilád hulladékot fokozatosan, minél nagyobb mértékben mûszakilag szabályozottan és ellenôrzötten képes újrahasznosítani.

KUT 2422 CP-0255 Bay Zoltán Alapítvány Az EU kidolgozás alatt álló, elektronikai termékekrôl és azokból származó hulladékokról szóló direktívájának gazdasági hatáselemzése és hazai bevezetésének vizsgálata. 2001. 70 p. Ismertetik a nemzetközi szabályozás (EU Irányelv) szempontjait (direktíva hatóköre, elkülönített


gyûjtés, feldolgozás, háztartásokból származó elektromos és elektronikai – EE – hulladékok kezelésének finanszírozása, nem háztartásoknál keletkezô EE hulladék kezelésének finanszírozása), az irányelv aktuális változásának értelmezését, várható hatásait. A direktíva hatóköre: nagyméretû háztartási gépek (pl. hûtôgépek), kisméretû háztartási gépek, IT-berendezések és telekommunikációs eszközök, fogyasztói eszközök, világító berendezések, elektromos és elektronikai szerszámok, játékok, orvos berendezések, rendszerek, figyelô és ellenôrzô eszközök, adagoló automaták. Az elkülönített gyûjtés keretében olyan rendszereket kell kialakítani, ahol a háztartásokban élôk ingyen vissza tudják juttatni a készülékekbôl származó hulladékot. Biztosítani kell, hogy a forgalmazók új termék értékesítése után visszavegyék a háztartásokból a hasonló elektromos/ elektronikai készülékekbôl származó elhasznált berendezést. Biztosítani kell a tagállamnak, hogy minden begyûjtött készülékbôl származó hulladék ellenôrzött kezelô létesítménybe kerüljön. Gondoskodni kell arról, hogy a külön begyûjtött EE készülékekbôl származó hulladékok begyûjtése és szállítása olyan módon történjen, hogy az újrahasználható és/vagy újrahasznosítható részek vagy az egész berendezés alkalmas maradjon az újra-használatra és újrahasznosításra. A tagállamoknak 2006. január 1-re el kell érni egy minimális különgyûjtési arányt, mely átlagosan lakosonként évente 4 kg az elektromos és elektronikai készülékekbôl származó hulladék. Mennyiségadatokat adnak meg, ezen belül beszámolnak a hazai egyes régiókban a lakosság EE eszközökkel való ellátottságáról. Közlik a környezetvédelmi problémákat, a gazdasági szereplôkre gyakorolt várható hatásokat. A HEEB-re vonatkozó szabályozási lehetôségek köre az alábbi: egyes anyagok felhasználásának tilalma, visszavételre való kötelezés, engedélyeztetési kötelezettség, kommunális hulladékba dobás tilalma, betétdíj, termékdíj, állami támogatás, szankciók. A hulladékkezelési-feldolgozási folyamat „jóságának” végsô mércéje a környezeti terhelés nagysága. Mindenképpen fontos a társadalomra gyakorolt tudatformáló tevékenységek folytatása, melyek révén a hulladék életminôségre gyakorolt hatásairól szóló ismeretek a köztudatba kerülhetnek.

KUT 2861 Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány Az elektronikai termékek életciklus tervezésének stratégiai megközelítése a fenntartható fejlôdésért. 2000. 58 p. + Mell. 46 p. Az elhasznált elektronikai és elektromos termékek visszavétele, begyûjtése és újrahasznosítása az EU-ban régóta súlyos problémát jelent. Ezzel kapcsolatban ismertetik az EU-ban az elhasznált elektromos és elektronikai (EE) termékek hulladékairól szóló direktíva tervezetét, a hazai szabályozást, az EE nemzetközi és hazai feltérképezését, a hazai EE termékek gyártóit és forgalmazóit, az egyes EE recycling cégeket (Rethmann Recycling Szolnok Rt, Kaszilkó Gyûjtô Kereskedô, Szolgáltató Bt, Müllex Kft, Biocom Kft, Farbax, 4M Kft). Bemutatják a környezettudatos terméktervezés alkalmazását az elektronikai termékeknél (életciklus elemzés szerepét a terméktervezésben, a termékoptimalizálást, a tervezéskor az újrahasznosítás figyelembevételét, környezetbarát termékek tervezését), az elektronikai termékek anyagösszetételét. Foglalkoznak a zártláncú gazdálkodás menedzselésének logisztikai szempontjaival (gyártók, szállító cégek, kereskedôk, fogyasztók, szerviz hálózatok, begyûjtôk, hulladékhasznosítók), a menedzsment rendszer informatikai megközelítésével, az integrált információs és menedzsment rendszer elônyeivel, a rendszermodell alapelveivel és azok kiépítésével.

250


251

KUT 2430 HT-066 Elem- és Akkumulátor Forgalmazók Egyesülete Az elhasznált hordozható áramforrások visszagyûjtésének és kezelésének európai gyakorlata. 2002. 10 p. A galvánelemek és a kiskapacitású akkumulátorok egyre nagyobb tömegben kerülnek forgalomba. Mivel ezek az áramforrások belsejükben különbözô kémiai anyagokat tartalmaznak, hulladékként veszélyesekké válnak a környezetre. Ezzel kapcsolatban vizsgálták a szelektív begyûjtés és a szakszerû ártalmatlanítás gyakorlatát. Az EU-ban 1991-ben született meg az a direktíva (91/ 157/EEC), mely a veszélyes anyagokat is tartalmazó elemekrôl és akkumulátorokról szól. Az EU direktíva a tagállamok feladatául tûzi ki olyan intézményrendszer felállítását, amely meghatározza a stratégiai célokat, s programokat dolgoz ki és koordinálja azok végrehajtását. A visszagyûjtési célokat vizsgálva 3 tagállam és Svájc 11 éves tapasztalata szerint egy adott évben eladatt elemek 75%-ának visszagyûjtése megvalósíthatatlan volt. Minden begyûjtött elemet, hacsak nem sérült vagy más technikai ok nem szól ellene, a legjobb, többletköltséget nem igénylô, hozzáférhetô technológiával kell feldolgozni. Igen fontos a közönségtájékoztatás, mert csak hosszú felvilágosítási programokkal érhetô el a fogyasztói szokások megváltoztatása, a használt elemek gyûjtési arányának a növelése. Összességében arra lehet következtetni, hogy a fô tendencia inkább a káros anyagok mennyiségének drasztikus csökkentése, sôt teljes kiküszöbölése, ami nem csökkenti, sôt bizonyos tekintetben fokozza a külön gyûjtés és ártalmatlanítás jelentôségét.

KUT 2461-1 HT-045/1 Tokár Tiborné – Halasi György Inform Bt, Budapest Rendszerterv – a forgalomból kivont, kiselejtezett jármûvek bontásával foglalkozó vállalkozások adatainak és a bontás adatai számítógépen nyilvántartó és feldolgozó rendszerének kidolgozása. 2002. 43 p. + Mell. Célkitûzés: a tervezett számítógépes rendszernek a kiselejtezett jármûvek – Átvételével, bontásával foglalkozó vállalkozók adatainak, – Jellemzô azonosító adatainak, – Bontási (technológiai) folyamatát jellemzô adatainak gyûjtését, nyilvántartását, a meghatározott igények szerinti feldolgozását, a szükséges információk szolgáltatásának lehetôségeit kell biztosítania.. Az adatok nyilvántartása/kezelése, feldolgozása, ill. az információk/eredmények szolgáltatása 3 ágon történik, ezek: 1. vállalkozói ág – vállalkozók adatait tartalmazó, elkészítendô adatbázis alapján, 2. bontási tevékenységi ág – a bontási tevékenységet jellemzô adatokat tartalmazó, elkészítendô adatbázis alapján, 3. adminisztrációs ág – a kiselejtezett jármûvek jellemzô, azonosításukra alkalmas adatait tartalmazó, elkészítendô adatbázis alapján. Az 1. esetében a forgalomból kivont, kiselejtezett jármûvek gyûjtését, bontását a vállalkozók mûködésére jellemzô adatok nyilvántartására, feldolgozására hozzák létre. A 2. sz. modulnak fô-


ként az illetékes belügyi szervezetekkel való kapcsolattartáshoz szükséges információkat kell szolgáltatnia. Ennek megfelelôen a forgalomból kivont, kiselejtezett jármûvek egyedi azonosítására szolgáló adatok nyilvántartását és a különbözô egyeztetésekhez szükséges információk elôállítását kell támogatnia. A 3. sz. modul a bontási tevékenység során keletkezett alkatrészek, hulladékok adatait tartja nyilván és dolgozza fel. Ismertetik a javaslatukat az adatáramlási folyamatokra, s a jogszabályi feltételek elemzésérôl számolnak be. Ismertetik a számítógépes adat- és kódállományok választékát, az adat- és kódállományok létrehozásának, karbantartásának, ellenôrzésének fontosabb szempontjait, a számítógépes rendszer javasolt szolgáltatásait a 3 modul vonatkozásában.

KUT 2461-2 HT-045/2 Tokár Tiborné – Halasi György Inform Bt, Budapest A forgalomból kivont, kiselejtezett jármûvek bontásával foglalkozó vállalkozások adatainak és a bontás adatai számítógépes nyilvántartó és feldolgozó rendszerének kidolgozása. II. rész. 2002. 58 p. + Mell. A cél az volt, hogy javaslatokat dolgozzanak ki a számítógépes rendszer mûködéséhez szükséges adatválaszték meghatározására, az adatszolgáltatás formai és tartalmi megoldására. A tervezett számítógépes rendszert szervezeti (Környezetvédelmi Felügyelôségek) és központi (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) szinteken alkalmazzák. Ezeken a szinteken eltérô információ igények és felhasználói feladatok jelentkeznek. Számítástechnikai megoldás szempontjából három önálló, de egymással adat- és kódállományaik tekintetében összefüggô modul kialakítása látszik célszerûnek. 1. Vállalkozói modul funckiója – forgalomból kivont, kiselejtezett jármûvek gyûjtését, bontását végzô vállalatok mûködésére jellemzô adatok nyilvántartása, feldolgozása. 2. Adminisztrációs modul – funkciója fôként az illetékes belügyi szervezetekkel való kapcsolattartáshoz szükséges információ elôállítása, szolgáltatása, 3. Bontási modul funkciója – a bontási tevékenység során keletkezett alkatrészek, hulladékok adatainak nyilvántartása és feldolgozása. A „Vállalkozói modul” kapcsán ismertetik a bontóüzem, átvevôhelyek nyilvántartását, bontóüzemek és átvevôhelyek tárgyévi átvételi forgalmát, bontóüzemek és átvevôhelyek évenkénti átvételi forgalmát, bontóüzemek és átvevôhelyek tárgyévi megyénkénti összesített átvételi forgalmát típusonként, bontóüzemek és átvevôhelyek évenkénti összesített átvételi forgalmát típusonként, bontóüzemek és átvevôhelyek évenkénti megyénkénti összesített átvételi forgalmát típusonként, bontóüzemek és átvevôhelyek országos évenkénti összesített átvételi forgalmát típusonként, átvevôhelyek tárgyévi és évenkénti átadási forgalmát, tárgyévi összesített és évenkénti összesített forgalmát. Az „Adminisztrációs modul” a forgalomból kivont jármûvek egyedi kimutatását tartalmazza.

252


253

KUT 2441 HT-02-017 Burger Ferenc – Kucserák Katalin – Rabóczki Laura – Szabó Sándor EXTERNAL Kft A betétdíjas rendszer mûködése az Európai Unió tagállamaiban. 2002. 76 p. Vizsgálták, hogy az egyes EU-tagországban milyen betétdíjas rendszer mûködik, figyelemmel az EU és az egyes tagállamok által meghatározott jogszabályi környezetre. Áttekintették az EU versenyszabályozás vonatkozó alapjait, az Európai Csomagolási Szövetség (EUROPEN) állásfoglalását, a közvetlen pénzügyi-gazdasági jellemzôket, a betétdíjas rendszer környezetvédelmi eredményeit (kombinált italdobozok, alumínium italos dobozok, papír, karton újrafeldolgozási arányok, üvegpalackok, mûanyag palackok, vas- és acél-csomagolóeszközök). Vizsgálataik szerint a betétdíjas szabályozás nagyon eltérô környezete alakult ki a tagállamokban. Szinte minden országban megfigyelhetô, hogy a rendszer csak egyéb gazdasági szabályeszközök közé és a jogi felelôsségi kötelezettségi rendszerbe beágyazottan tud jelentôs hatást kifejteni. A környezetpolitika az a legfôbb hatóerô, amely a hulladékgazdálkodás, különösen a csomagolási hulladékok szakterületén jelentôs eredményt tud kikényszeríteni. Azok az országok, amelyek a piaci tényezôkre hagyatkoztak, egyre növekvô problémákkal találták magukat szemben. Csak ott sikerült a csomagolási hulladékok képzôdésének növekedési ütemét lelassítani, ahol a kormányzat igen erôs környezetpolitikai eszköztárat alkalmazott, vállalva ezzel sokszor a gyártókkal való konfrontációt, ill. akár az EU Bizottság vizsgálatát is. A betétdíjas rendszerek önállóan sehol sem tudtak életben maradni: azok a költségviszonyok, amikor ezek önállóan, a piaci szereplôk érdekei alapján fenn tudtak maradni, olyan gyökeresen megváltoztak a csomagolási és termékpiaci szerkezeti átalakulásával, hogy valamilyen piacon kívüli hatás segítségével tudtak jelentôs hatást kifejteni. Ezt vagy a költségviszonyokra ható adójellegû eszközökön keresztül lehet fokozni vagy a felelôsségi rendszer olyan szigorú átalakításával, hogy az egyes gyártók felelôsségét és részvállalását a magas szintû hulladékhasznosításban ellenôrizni lehessen. Elvileg a teherviselés mind egy integrált gyûjtés, mind a betétdíjas visszagyûjtés keretében elképzelhetô, de a költségek minimalizálása érdekében a legjobb, ha a gyártóknak meghagyja a rendszer a szabadválasztást ezen eszközök megválasztását illetôen a kitûzött kötelezô újrahasználati és/vagy hasznosítási arányok eléréséhez. A betétdíjon keresztül jelentôs hulladék csomagolóeszköz visszagyûjtési részarányt elérô országokban (pl. Svédország) kiakalult egy intézményi háttér az adminisztráció és koordináció elôsegítésére (Returpack). Nem elképzelhetetlen egy integrált gyûjtôk által történô koordináció sem. A kötelezô betétdíj bevezetésétôl kezdve a német Grüne Punkt ebben jelentôs szereplô lehet. A jogi háttér erre Magyarországon is adott. Az újrahasznosítással szemben a többutas csomagolásoknak, így a betétdíjnak kedvez az, hogy az újrafeldolgozással termelt másodlagos nyersanyagok, ill. termékek piaca egyre inkább telítôdik.

KUT 2315 Pukánszky Béla – Belina Károly Budapesti Mûszaki Egyetem, Vegyészmérnöki Kar, Magyar- és Gumiipari Tanszék PET hulladék újrafeldolgozása. Ütésálló keverék készítése PET hulladék felhasználásával. 1999. 31. p. A PET hulladékból megfelelô adalékanyagok felhasználásával könnyen kristályosodó anyag állítható


elô, amely akár mûszaki termékek fröccsöntésére is alkalmas lehet. A mûszaki anyagok felhasználása során az anyagoktól kiegyenlítetten jó tulajdonságokat várnak el, tehát a nagy szilárdság mellett jó ütésállósággal is rendelkeznie kell a kiválasztott anyagoknak. Az ütésállóság az anyagi minôség mellett erôsen függ a hômérséklettôl és az igénybevétel sebességétôl is. A PET hulladékok újrahasznosítása során problémát jelenthet, hogy a kristályos termék ütésállósága kicsi lehet, mivel nagy a kristályossági fok és a rugalmassági modulus. Az ütésállóság növelésének két alapvetô lehetôsége a kémiai szerkezet módosítása, vagy keverékek összeállítása. Az utóbbi környezetvédelmi szempontból elônyösebb. A kutatás során figyelembe vették azt a lehetôséget is, hogy lehetséges-e PET hulladék felhasználásával termoplasztikus elasztomer elôállítása. Beszámolnak a PET hulladékból kiinduló ütésálló keverék készítésére irányuló kutatások eredményérôl. Az elsô rész a kutatás elméleti hátterét mutatja be. A kísérletekben felhasznált PET hulladékot a keverékkészítés elôtt 3 órán keresztül 70 °C-on, vákuumban szárították. Adalékként két különbözô típusú elasztomert – a Tafmer 0480-at és ennek ojtott változatát, a Tafmer 0480G-t – használtak. A vizsgálatokat a fröccsöntött próbatesteken végezték. Meghatározták a mechanikai jellemzôiket, törési ellenállásukat és SEM felvételekkel a szerkezetüket. A kapott eredménye igazolták az elôzetes várakozásokat: – Húzó vizsgálatok: Az ojtatlan elasztomer tartalmú keverékek szilárdsága monoton csökkenést, míg az ojtottaké inkább emelkedô tendenciát mutat, a térfogatarány növekedésével. – Hajlító vizsgálat: A várakozásoknak megfelelôen az összetétel függvényében a hajlító feszültség és a hajlító modulus a húzásnál tapasztaltak szerint változott. Az ojtott adalékot tartalmazó keverékek ebben az esetben is kisebb tulajdonságromlást mutatnak. – Ütésállósági vizsgálatok: Az ojtott elasztomert tartalmazó minta töréséhez lényegesen nagyobb energiára volt szükség. A maximális erô közel 100 N-nal, az elmozdulás közel 0,5 mm-rel nagyobb, mint az ojtatlan elasztomert tartalmazó mintákban.

KUT 2792 Bélafiné Bakó Katalin Pannon Agrártudományi Egyetem Mûszaki Kémiai Kutató Intézet, Veszprém Használt sütôzsiradékok hasznosítási lehetôségei. 2000. 22 p. + Mell. 19 p. A cél a használt sütôolajok értéknövelési hasznosítása (hulladékhasznosítás), kétféle termék: bio-dízel és zsírsavak elôállítása. A tanulmány három témakört ölel át: átészterezés, hidrolízis és a növényi olajok hevítése során lejátszódó folyamatok. A munka során kiértékelték a trigliceridek átészterezésének, a hidrolízisnek és a sütôzsiradékok hevítés közben lejátszódó folyamatait. Bemutatták a félüzemi biodízel elôállítási kísérleteik eredményeit, részletezték és értékelték a termékminôsítésnél kapott adatokat. Bemutatták a méretnövelt membrán bioreaktorban megvalósított fél-folytonos triglicerid hidrolízis kísérleti adatait, s egy membrános töményítési eljárást. Vizsgálataikkal hozzá lehet járulni a sütôolajok elhasználódás közbeni szerkezeti, kémiai változásainak felderítéséhez. Eredményeik ipari alkalmazásával nem csak e hulladék hasznosítását lehet megoldani, hanem egyben az összegyûjtött sütôzsiradékok teljes körének ún. non-food felhasználást is biztosítani lehet, s ezzel elkerülhetô az élelmiszerláncba (pl. takarmányba bekeverés) történô visszakerülésük.

254


255

KUT 2561 Miskolci Egyetem, Geotechnológiai és Térinformatikai Intézet Szénerômûvek maradékanyagai jellemzôinek meghatározása, a deponálás környezeti hatásai. 1999. 294 p. Az erômûvekben keletkezô maradékanyagok (salak, pernye, gipsz, mosóvíz) mennyisége és fizikaikémiai összetétele döntô módon meghatározza a maradék anyagok hasznosítási lehetôségét, a deponált anyag szilárdsági-hidraulikus (mechanikai-fizikai-kémiai környezeti hatás) jellemzôit, az elhelyezés módjától is függôen várható környezeti hatásokat. A depóniákba (salak-pernye hányó, ülepítô tó) került erômûi maradékok mennyisége igen nagy. A hányók rekultivációja, az eddig felhalmozott, ill. a jövôben keletkezô anyagok hasznosítása, a kéntelenítés során keletkezô ún. REA-víz kezelése fontos feladat. A rendkívül összetett kérdés tanulmányozásához áttekintették a külföldi kutatások eredményeit a hasznosítás területén. Ebben is elsôsorban a németországi kutatások eredményeit dolgozták fel. A barnaszén és pernye (összefoglaló néven: hamu) hasznosítás lehetôségeit vizsgálva 15 kutatási tervrôl döntöttek. A pernye hasznosításával kapcsolatos építô- és építôanyag-ipari kísérletek pozitív eredményeket az alábbi területeken hoztak: pernyecement keverékek felhasználása, falazati kötôanyag és burkoló réteg kialakítása, szigetelô rétegként való hasznosítás, betonadalékként történô hasznosítás, útépítés és teherhordó útburkolat kialakítás. A hazai erômûvek salak-pernye anyagainak jellemzôit laboratóriumi mérésekkel határozták meg. Részletes elemzéseket végeztek a Mátra Erômû Rt, a Visontai Erômû, a Bakonyi Erômû Rt., Inotai Erômû és az AES Berentei Hôerômû anyagaival. Az Inotai Erômûben az átlagos szemnagyság 0,2-0,3 mm, Visontai Erômûben 3-8 mm. Ez utóbbinál a lignin fás szerkezetébôl adódóan a salak 50%-ának a szemnagysága 10 mm-nél nagyobb. A vizsgált hazai pernye anyagok szemnagysága nem biztosít számukra számottevô önszilárduló képességet, azaz kötôanyag (cement, gipsz, mész) nélküli számottevô szilárdságot.

KUT 2316 CP-0012 Bonnyai Zoltán – Schád Péter Szent István Egyetem, Gépészmérnöki Kar, Környezettechnikai Tanszék, Gödöllô A hazai szilárd települési hulladéklerakókban keletkezô depóniagáz kezelés-hasznosítás mûszaki irányelveinek megalapozása. 2001. 43 p. A depóniagáz témakörét nemzetközileg is kiemelten kezelik részben azért, mert szabadba távozó metántartalma növeli az üvegházhatást, részben mert a hulladékok lerakása során keletkezô gázból mint megújuló energiaforrásból hô, illetve elektromos energia nyerhetô. A kutatás távlati célkitûzése egy mûszaki irányelv tervezet szakmai megalapozása, mely figyelembe veszi a hazai adottságokat és foglalkozik a depóniagáz mint speciális megújuló energiaforrás hazai hasznosítási lehetôségeivel. Szakirodalmi áttekintést adnak a biogáz keletkezési folyamatáról, a gázképzôdést befolyásoló abiotikus tényezôkrôl, elemzik a depóniagáz-összetétel alakulását, a lerakóhelyen keletkezô gáz mennyiségét és a mennyiség alakulására ható tényezôket, a gáz fizikai és kémiai tulajdonságait, a gázképzôdés idôtartamát, valamint a gázszivárgás ellenôrzését. Bemutatják a biogáz-kezelés lehetséges alternatíváit, kezdve a lerakóhelyi biogáz kinyerés általános szempontjaival, ezután következik az elôkezelés, majd a légtérbe való kiszellôztetés és az eltávozó gáz tisztításának leírása és a depónia gáz gázfáklyán történô elégetése. A tanulmány taglalja


a biogáz felhasználás lehetôségeit. A biogáz, mint energiahordozó primer energiaként kerül a rendszerbe, és elégetéssel közvetlen hôtermelésre vagy kapcsolt energiatermeléssel hô- és villamos energiatermelésre használható fel. 1. Az egyik legegyszerûbb megoldás a biogáz kazánokban történô elégetése melegvíz elôállítása céljából. Ez esetben egy vagy több kazánra van szükség. 2. A villamos energiává történô átalakítás eszközei a gázmotorok. 3. Hatékonyabb módszer a két eljárás kombinálása. Ennek során a gázból egy gázmotor segítségével villamos energiát termelnek, majd azt hulladék hôtermelésre fordítják. 4. A biogáz hasznosításának további lehetôségét jelenti annak tisztítással és dúsítással történô földgáz minôségû termékké alakítása. Beszámolnak a depóniagáz termelésének ellenôrzésérôl, a gáz tárolásáról, a további hasznosítás fejlesztési irányairól és az alkalmazás általános feltételeirôl.

KUT 2464 HP-02-007 Bay Zoltán Alapítvány Biotechnológiai Intézete A háztáji hulladékok mint megújuló energiaforrások. 2002. 33 p. A téma kivitelezése során a kísérletes munkát mikrobiológiai szempontból két szakaszra bontották. Az elsô szakaszban sikeresen izolálták és a metabolit termelés szempontjából jellemezték olyan mikroorganizmusokat, melyek a mezofil hômérsékleti zónában megfelelôen bontották a cellulózt, illetve a pektint, melyek egy átlagos összetételû háztáji hulladék fô alkotói. A munkafolyamat második szakaszában egy emelt aktivitású metántermelô kevert mikroorganizmus populációt állították elô, mely az elsô szakasz metabolitjait nagy hatásfokkal alakította át biogázzá, mezofil zónában. A kiválasztott metabolitok az ecetsav és a tejsav voltak. Megvizsgálták, hogy ezek a metabolitok hogyan, milyen kinetikával alakulnak metánná három hômérsékleti értéken. Tapasztalataik szerint a tejsav kiváló metabolit a megcélzott mezofil zónában. A továbbiakban méretnövelô lépéseket végeztek a metabolittermelô izolátumokkal és a biogáztermelô iszappal. Megállapították, hogy az alkalmazott háztáji hulladék szubsztráton történô metántermelése 15 és 25 ºC-on megoldható, az oltókultúrák nagyban emelik a metántermelés sebességét. Összegzésként megállapították, hogy a háztáji hulladékok felhasználása energiaforrásként, mikrobiológiai folyamatok irányított alkalmazása mellett ígéretes területe az újrafelhasználható energiaforrások kutatási területének. A mezofil anaerob biogáz-termelésnek nagy jövôje van, de a gyakorlati alkalmazás még sok kísérleti fejlesztési munkát igényel.

KUT 2584 HP-02-067 Kocsis István Tessedik Sámuel Fôiskola Mezôgazdasági Kar, Szarvas A hulladéklerakókban található szerves anyagok degradációs fokának megállapítása kémiai oxidáció módszerével. 2002. 27 p. A kommunális szilárd hulladékoknak közel 34%-a bio- és zöldhulladék, 16%-a papírhulladék és

256


257

10%-a mûanyaghulladék. A szerves eredetû hulladékoknak hasznosítása többféle eljárással történhet. Az újrahasznosítási eljárás megválasztásához ismerni kell a hulladék degradációs fokát. A részleges kémiai oxidáció alkalmas a biológiailag bontható szerves anyagok könnyen mineralizálható részének meghatározására. Az így nyert eredmények gyakorlati tartalmat nyerhetnek a komposztálás vagy biogáz-termelés során, ugyanis minél nagyobb a könnyen bomló hányad, annál sikeresebb a biológiai degradáció. Az oxidáció során a szerves anyagokból oxidáló szer hatására keletkezô összes gáz térfogatát az idô függvényében mérték. Gázanalizátorral mérték a CO2-t, mely ismerete azért fontos mutatója a rendszenek, mivel így határozható meg, hogy az összes C-nek hány%-a az oxidálódott mennyiség. 16%-os háztartási hypóval végzett mérések eredményei megalapozzák az egyszerû, olcsó, helyszínen alkalmazható módszer kifejlesztését és használatát. A biológiailag bontható szerves anyagokból olyan keverék állítható elô, amelyek részleges oxidációja olyan magas, hogy kémiailag megalapozottá válik a sikeres komposztálás. A hulladéklerakóban található biológiailag nem bontható szerves anyagok, nevezetesen a mûanyagok elhasználódásának is jó mutatója a részleges kémiai oxidáció. A papírhulladékok – kémiai bonthatóságukban – a növényi anyagokhoz állnak közel. A mûanyagok és a hulladéklerakóban talált papírféleségek részleges oxidációs eljárásával történô minôsítésére akkor van lehetôség, ha ezen anyagok anyagszerkezeti változását összefüggésbe lehet hozni a részleges oxidáció eredményével.

KUT 2438 HT-02-013 Faur Krisztina – Horváth Igor – Kovács Balázs – Szabó Imre – Tóth István Miskolci Egyetem Környezetgazdálkodási Intézet Tervezési segédlet a 22/2001. (X.10.) KÖM rendelet alkalmazásához – veszélyes hulladék lerakók. 2002. 113 p. + Mell. 48 p. A hulladéklerakók kialakítását, üzemeltetését szabályozó 22/2001. (X.10.) KÖM rendelet 2001. októberében jelent meg, mely messzemenôen eleget tett az 1993/31 EK irányelvnek és a korábbi hazai gyakorlathoz képest lényegesen szigorúbb. A rendelet a lerakók kialakításának, üzemeltetésének követelményeit egyértelmûen megfogalmazza, de értelemszerûen nem ad eligazítást, utasítást a követelmények betartásának, betarthatóságának módjáról, eszközeirôl. A megjelenés óta eltelt rövid idô alatt is számos probléma, kérdés vetôdött fel. Jelen tervezési segédlet a veszélyes hulladék-lerakókra vonatkozóan a miniszteri rendelet magyarázatával, értelmezésével foglalkozik. Így a segédlet ismerteti a lerakó létesítéséhez, engedélyeztetéséhez szükséges eljárási rendet és az egyes tervek elvárható tartalmi követelményeit. Részletesen foglalkozik a lerakóhely hely kiválasztásával kapcsolatos követelményekkel (különös tekintettel a földtani közeg, a geológiai védelem kérdéseivel) és a szigetelôrendszerrel. Ez utóbbi keretében ismerteti azokat a vizsgálati, kutatási, tervezési kérdéseket, amelyek a szigetelôrendszer egyes elemeinek kiválasztásához, beépítéséhez szükségesek ahhoz, hogy a rendeletben elvárt szennyezôanyag visszatartó-képesség megvalósuljon. Külön hangsúlyt helyeznek az alternatív megoldásokra, valamint a minôségbiztosítási, minôségellenôrzési kérdésekre. Javaslataik: a KÖM rendeletben a hulladékok jegyzékében a veszélyes hulladékként jelölt csoportokra célszerû volna jelölni (megadni) az ártalmatlanítás módját (pl. égetés, lerakás, fiz.-kém. kezelés, hasznosítás stb.). A gazdaságossági szempontok alapján jogszabályi hátteret célszerû biztosítani a hulladék kezelési, inertizálási rendszerek, technológiák elterjesztésére, így a kevésbé kockázatos hulladékhoz rendelni a lerakó mûszaki védelmét. Az EU elôírásokkal összhangban a veszélyes hulladékok lerakására (lerakóvédelemhez rendelt) vonatkozó fogadási (lerakási) elôírásokat a közeljövôben ki kell dolgozni.


KUT 2421 HT-058 AGRO-SAFE Mérnökiroda KKT, Debrecen Állati hulladékok gyûjtésére szolgáló gyûjtôhely, gyûjtô-átrakóhely kialakításának, üzemeltetésének részletes szabályozása. 2002. 44 p. + Mell. Az állattartás, vágás és húsfeldolgozása során jelentôs mennyiségû állati hulladék keletkezik (évi 330 ezer tonna). Az állati hullát, az állati eredetû hulladékot, terméket/mellékterméket és a hasznosíthatatlan állati eredetû anyagokat állati hulladéknak nevezzük. A 2000. évi XLIII. Hulladékgazdálkodási törvény kötelezi az állattartókat, vágóhidakat és húsfeldolgozókat a mûködésük során keletkezett állati hullák, állati hulladékok kezelésére és ártalmatlanítására. Az elôbbi törvény, a 98/2001 Korm.rendelet és a 3028/2001. sz. FVM közlemény a következô feladatokat határozza meg: szelektív hulladékgyûjtését, a veszélyességi osztályba sorolását, a hullák és hulladékok kezelését és ártalmatlanítását, a feldolgozott állati hulla és állati eredetû hulladék kereskedelmi forgalomba hozatalát. A hulladékok osztályozására 3 kategória van: 1. Speciális nagy fertôzési veszélyt jelentô hulladékok, 2. Kis fertôzési veszélyt jelentô hasznosítható hulladékok, 3. Állati eledelnek felhasználható hulladékok. A készülô FVM-KvVM rendeletek 2005. végéig az elôírások betartására kötelezik az üzemeltetôket. Új dögkutak létesítésére engedélyt tilos kiadni.

KUT 2399 1-0055/98 Török Géza Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Talaj és hulladék mutagenitási vizsgálatok a hulladékok genotoxikus kockázata becslésének megalapozásához. 2002. 37 p. A genetikai információs anyag szervezôdése alapján a mutációk 3 csoportba sorolhatók: génmutációk; kromoszóma mutációk, kromoszóma aberrációk; genomiális mutációk (aneuploidia). Salmonella mikroszóma (Ames) teszttel dolgoztak a kémiai anyagok mutagenitásának kimutatására. A módszer elterjedtségét egyszerûsége, alacsony költségszintje és érzékenysége indokolta. A teszt értékelésére a kezelt lemezeken talált mutáns/revertáns kolóniák számát összevetették a kezeletlen lemezeken talált spontán mutáns/revertáns kolóniák számával. Mutagének hatására dózisfüggô kolóniaszám-emelkedés figyelhetô meg, ami akár két nagyságrenddel is meghaladhatja a spontán mutációk számát. Mintegy félszáz hulladékmintából készített extraktum mutagenitását vizsgálták 7 fôcsoportba tartozó származások alapján: erômûvek és hulladékégetôk; szállópor, szennyezett munkaruhák; olajok és olajos hulladékok; fénycsô; szennyvíziszap; egyéb hulladékok. Megállapították, hogy akkor várható biológiai hatás, amikor magas a hulladékok szervesanyag tartalma (pl. ipari szennyvizek és szennyvíziszapok esetén). Biológiai hatás nem várható akkor, ha alacsony a hulladék szervesanyag tartalma (pl. erômûvek, égetômûvek hulladékai, fémek, üveghulladékok).

258


259

KUT 2375 Auer Tibor – Tátrai Ildikó Környezetgazdálkodási Intézet Környezetvédelmi Igazgatóság Dioxinok és furánok emissziójának meghatározása nem-hulladékégetési technológiákban. 2001. 95 p. A dioxinok és a furánok mindenekelôtt kémiai és termikus folyamatokban nem kívánt melléktermékként keletkeznek. A dioxinterhelés fô forrása korábban a vegyipar volt, és a korábban keletkezett veszélyes hulladékok miatt még ma is a kémiai ipar a dioxin emisszió egyik fô forrása. A vegyipari terhelés ma már lényegesen kevesebb dioxinnal terheli a környezetet, a jogszabályozási változások miatt. Napjainkban a dioxinterhelést fôleg termikus folyamatok okozzák. Néhány éve még a hulladékégetést tekintették a legnagyobb forrásának, ma a fémipart, pl. a vasércszínterezés (zsugorítás) és a nemvas fémek kinyerése vette át ezt a pozíciót. A dioxinok és a furánok elsôsorban a levegôn keresztül jutnak a környezetbe. Kiülepedéssel mindenekelôtt a talajba, azon keresztül a táplálkozási láncba kerülnek. Az ember dioxinterhelése több mint 90%-ban a táplálékkal jut a szervezetbe, különösen a tej, a hús és a hal zsírtartalmán keresztül. Az elsôdleges források a kémiai és a termikus folyamatok. Másodlagos források pl. a szennyvíziszap, a komposzt, a szenynyezett szemétdepóniák és talajok, a PCB-t tartalmazó vagy PCP-vel kezelt termékek. Jelenlegi ismereteink szerint minden nem tökéletes égésnél, ahol klórvegyületek vannak jelen, számolni kell a PCDD és PCDF keletkezésével.

KUT 2353 Zöld Nyúl Környezetvédelmi BT. A hazai gyógyszerfogyasztásból származó gyógyszerhulladékok keletkezésének csökkentési lehetôségei. A hazai gyógyszerfogyasztásból származó gyógyszerhulladékkeletkezés megelôzési lehetôségeinek kutatása. 2001. 56 p. Az egészségügyi és a környezetvédelmi kormányzat fontos feladata a lakosságnál felgyûlt, lejárt, illetve szükségtelenné vált humán gyógyszerkészítmények begyûjtésének, ártalmatlanításának megoldása. A gyártóknál, a nagykereskedôknél, gyógyszertáraknál keletkezô hulladék sorsa megoldott. A lakosságnál felhalmozódó, szükségtelenné vált gyógyszerek esetében a helyzet megoldatlan. Kockázata elsôsorban egészségügyi, másodsorban környezetvédelmi jellegû. 4 millió háztartásban – becslések szerint – mintegy 1000-3000 tonna/év mennyiség keletkezik, ezért nagyon fontos csökkentése, a begyûjtés feltételeinek megfelelô biztosítása. Jelenleg ugyanis a kommunális hulladékba kerülve annak kezelését, ártalmatlanítását nagyon megnehezíti. A kutatás 10 év adatait, tapasztalatait dolgozza fel, amelynek alapján prognózist alakít ki az elkövetkezô 10 évre, és javaslatot tesz a háztartásokban feleslegessé váló gyógyszermennyiség csökkentésére. Tapasztalatait összeveti az EU országok nemzeti szabályozásaival. Ausztria hulladékgazdálkodási törvénye nem tér ki a gyógyszerhulladékok begyûjtésének módjára. Németországban nincsenek az egész országra kiterjedô szabályok a fel nem használt gyógyszerekre vonatkozóan. Görögországban nincs jogszabály a háztartásokban fel nem használt gyógyszerek begyûjtésére. A gyakorlatban azonban számos EU tagállamban megállapodások születtek a patikákkal és a szállító cégekkel, aminek eredményeképpen a kiselejtezendô gyógyszereket, gyógyszerészeti segédeszközöket (fecskendô, injekciós tû, stb.) a közforgalmú gyógyszertárak átveszik. A tanulmány jellemzést ad a hazai gyógyszeripar helyzetérôl, fejlôdésérôl – megalapozásaként a megoldási


formák kialakításához. Elemzi a beteg, az orvos, a gyógyszerész szerepét a gyógyszer-felhasználási folyamatban. Javaslatként elsôsorban a helyi önkormányzatok nagyobb szerepvállalását emeli ki, az önkormányzatok feladatául jelölve ki a megfelelô gyûjtôhelyek kijelölését, azok mûködésérôl való gondoskodást, és ahol ez nem lehetséges, ott idôszakonkénti begyûjtési akció szervezésével gondoskodjon a kérdés megnyugtató rendezésérôl. A fel nem használt gyógyszerek mennyiségének csökkentésére javasolja a készítmények bonthatósága kérdésének megvizsgálását (az USAban a patikai megbonthatóság elfogadott). Hazánkban járhatóbb útnak tûnik az egyre kisebb kiszerelés. Ennek megvalósítása azonban gazdasági kérdéseket vet fel – a kisebb kiszerelés nem arányosan lesz olcsóbb. Legnagyobb feladat a lakosság pozitív hozzáállásának elnyerése, a visszagyûjtés szabályozói, financiális és technikai feltételeinek kidolgozása. A tudatformálás fô eszköze az erre irányuló oktatás, nevelés és a média. De ilyenek lehetnek a patikákban, orvosi rendelôkben elhelyezett felhívások is. Meghirdetése csak akkor induljon, ha a teljes rendszer mûködôképes. Ne fordulhasson elô, hogy a gyógyszerhulladéktól megszabadulni akaró lakos ne tudja leadni hulladékká vált gyógyszerét.

260

9. KÖRNYEZET ÉS EGÉSZSÉG

KUT 2676 CT-061 Debreceni Egyetem Népegészségügyi Iskola A telepeken és telepszerû lakóhelyeken élô kisebbségek környezet-egészségügyi problémái. 2001. 43 p. + Mell. 44 p. Felmérést végeztek Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyékben fellelhetô cigánytelepek elhelyezkedésére, közmûellátására és az ott lakók számára vonatkozóan. A telepekre vonatkozó részletes adatokat kérdezôbiztosok gyûjtötték, majd egységes adatlapokon rögzítették helyszíni bejárás során. A felmérés során gyûjtött adatok feldolgozását követôen a három megyében található telepek rangsorolását az alábbi szempontok szerint végezték el: A kedvezôtlen adottságok halmozódását vizsgálva a legmagasabb pontszámot (8 vagy 7) Hencida, Csökmô, Görbeháza-Bagota, Hajdúsámson, Komádi, Mezôsas és Vámospércs kapta. Ezek mind Hajdú-Bihar megyében találhatók. A lakosság létszáma szerint listázva a telepeket olyan telepekre terjedt ki a felmérés, melyeken 300 fônél nagyobb volt a létszám. Borsod megyében 14, HajdúBiharban 12, Szabolcs-Szatmárban 15 ilyen telepet találtak. Összesen 31 telepen volt a létszám 1000 fônél nagyobb. A település hátrányos helyzete szerinti rangsorolás szerint a vizsgált három megyében a telepek egyharmada olyan településeken található, amelyek egésze társadalmigazdasági szempontból súlyosan és tartósan hátrányos helyzetûnek tekinthetô. A felmérés alapján a telepeken élô lakosság életminôségének javítása feltétlenül indokolt. A megoldás olyan jól átgondolt intézkedésektôl várható, amelyeknek tervezésébe és kivitelezésébe a központi és helyi kormányzat az érintett lakosságot be tudja kapcsolni.

KUT 2768 Fodor István Pécsi Tudományegyetem TTK A környezeti terhelések és az egészségügyi állapotok értékelése a lakosság körében a dél-dunántúli régióban 2000. 37 p. 2002. Ismeretes, az összes emberi megbetegedés 20-30 százalékáért a különbözô környezeti hatások felelôsek. E tény ismeretében a régió szakemberei olyan kutatási programot alakítottak ki, amely segítségével megismerhetôvé vált a dél-dunántúli régió különbözô településein élôk szubjektív környezeti érzékenysége, egészségi állapotuk önértékelése és a környezet-egészségügyi kérdésekkel kapcsolatos attitûdjük. A válaszok kialakításához szükséges adatbázist kérdôívek segítségével állították elô. Az adatfelvételek révén sikerült reprezentálni egy adott populáció környezeti hatásokról alkotott személyes tapasztalatait. A kutatás által nyert információk hozzájárulnak a környezetvédelemben érintett hivatalos szervek és a lakosság együttmûködésének, egymás kölcsönös megértésének javulásához. A kapott adatok értékelésével feltárták az egészséggel és a környezettel kapcsolatos magatartásmód összefüggéseit, a tudásszint mértékét, az információforrás jellegét, az áldozatvállalási készséget, a szocio-ökonómiai státusz jellegét, valamint az értékfüggôséget, érintettséget.

262


263

KUT 2355 CP-0111 Fodor István PTE TTK Földrajzi Intézet Környezetföldrajzi és Meteorológiai Tanszék A környezeti terhelés és az egészségi állapot értékelése a lakosság körében Baranya megyében. 2001. 29 p. + Mell. A kutatócsoport elkezdett egy felmérô munkát, melynek során kijelölték a vizsgálandó területet, településeket, a vizsgálati módszert, a kitöltendô kérdôívek kérdéseit, a kérdôíveket megszerkesztették, kimunkálták az adatfelvétel-adatfeldolgozás, publikálás módszerét. A kutatás célja az volt, hogy feltárja a megye lakosságának környezet-egészségügyi állapotát, a lakosság szemléletmódjának, véleményének jellegét. A munka hátterét a 80-as évek vége felé beindult környezetegészségügyi kutatások szolgáltatták. A begyûjtött dokumentumokból kitûnt, mely területeken kell az ott élô lakosságnak nagyobb kockázatokkal számolniuk. A lakók véleményét összevetették a szakhatóságok által mért adatokkal, majd az eredményeket értékelték. Vizsgálatokat végeztek a környezeti ártalmakkal nem érintett területekkel („tiszta területek”) az összehasonlítások megalapozása érdekében. A vizsgálatokhoz kiválasztott települések mindegyike valamely környezeti hatásban érintett volt (zajterhelés, légszennyezettség, nem jó ivóvízminôség, stb.). A választott módszer egy kérdôív összeállítása. A cél az volt, hogy feltárja a megye lakosságának környezet-egészségügyi szemléletmódját, az emberek véleményét és a feltárt állapotról pontos leírást adni.

KUT 2663 HP-02-084 Fodor István Pécsi Tudományegyetem TTK A környezeti terhelés és az egészségi állapotok értékelése a lakosság körében a Déldunántúli régiókban – 2002. 2003. 36 p. Kutatásaik során feltérképezték a Dél-Dunántúli régió lakosságának környezet-egészségügyi problémákhoz való viszonyulását, kiemelt figyelmet fordítva a kontaminált településeken, a megyeszékhelyeken, a környezetszennyezés által minimálisan terhelt, tisztának nevezhetô településeken és a nemzetiségek által lakott falvakban élôk véleményére. A feldolgozásra került 1600 kérdôívbôl – amely életkor, nem, iskolázottság tekintetében reprezentálja a kiválasztott települések lakosságát – szerteágazó következtetések levonására adódott lehetôség. Ezek közül csak pár általános, de ugyanakkor érdekes eredményt volt módukban itt most felsorolni. Az iskolai végzettség játszotta a fô differenciáló szerepet a vélemények osztályozásánál, hiszen nem meglepô, hogy a felsôfokú végzettséggel rendelkezôk áldoznának legtöbbet a környezetvédelemért, jobb az egészségi állapotuk és a lakókörnyezetük szennyezettségérôl, ennek veszélyérôl szintén objektívabb képpel rendelkeznek. Meglepô volt számukra viszont, hogy a mintába bekerült egyetemi hallgatók érdektelenül reagáltak a környezetük állapotát vizsgáló kérdésekre. A munkában sikerült feltárni, hogy a szennyezett településeken élôk általában tisztában vannak az ôket érintô környezeti kockázatokkal. Ettôl azonban még nem rajzolódik ki éles különbség a tiszta településeken élôk véleményéhez viszonyítva a környezeti problémák társadalmi beágyazottságáról, a környezeti attitûdökrôl, az egészségi állapot és a környezet állapotának


összefüggéseirôl. Az általuk felvett 1600 kérdôív egyértelmûen bizonyítja, hogy a magasabb környezeti ismerettel, tudással rendelkezô válaszadók anyagilag is többet áldoznának környezetükért. Tehát kutatásukból kitûnik, hogy a helyi problémák ismerete és az általános környezetvédelmi jártasság sokat segíthet a környezeti konfliktusok megoldásában.

KUT 2664 HP-02-005 Buzás Kálmán – Clement Adrienne – Simonffy Zoltán – Jánosi Erika Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Az egyedi szennyvízelhelyezés megoldási elveinek kidolgozása, különös tekintettel a kistelepüléseken lehetséges környezeti-közegészségügyi hatások tudományos megalapozására. 2002. 166 p. A hazai és a külföldi gyakorlat szakirodalmi értékelése 17 mûszaki változatra terjedt ki. Arra a következtetésre jutottak, hogy a szennyezésre kevésbé érzékeny, 5000 LE alatti településeken az egyedi szennyvíztisztítási és elhelyezési megoldások alkalmazhatók. Nagyobb, helyi laksûrûségek esetén a szikkasztás helyett a gyökérzónás tisztítás javasolható, amelynek a nitrogén eltávolítási hatásfoka (ηTN) 90%, a foszforé (ηTP) pedig 50%. További költség-hatékony megoldások: recirkulációs homokszûrô (ηTN = 64%, ηTP = 80%), eleveniszapos kisberendezés (ηTN = 64%, ηTP = 43%). A szennyezésre fokozottan érzékeny területen lévô településeken a szennyvíz elválasztás vagy a Ruck rendszer alkalmazása szükséges. A szennyvízszikkasztás megközelítôleg 1500 településen alkalmazható. Az értékelést két fázisban végezték: (i) a típustelepülésekre végzett részletes számítások eredményeit a (ii) térinformatikai módszerekkel terjesztették ki valamennyi érintett településre. Számítási módszert dolgoztak ki azoknak a településeknek a kijelölésére, ahol csak a dombos kialakítású szikkasztók alkalmazhatók. A szennyvízelhelyezés közegészségügyi kockázatait széles nemzetközi szakirodalmi anyag feltárása alapján értékelték. Az információk heterogének. A kockázat mértéke a környezeti viszonyok mellett a lehetséges expozíciós útvonalaknak is függvénye. A kémiai kockázatok szempontjából, a szervezetbôl kiürülô gyógyszermaradványok és a hormonok szerepe vizsgálandó. Utóbbiakra nem voltak információk, hogy hogyan viselkednek hosszútávon a talaj-talajvíz közegben. A Zala vízgyûjtô csatornázatlan kistelepülésein végzett helyszíni mérések igen jó korrelációs kapcsolatot mutatnak a szennyezôanyag-kibocsátással arányos laksûrûség, illetve az ivóvízfogyasztás és a talajvíz szennyezettsége között. További, méréseken alapuló kutatás szükséges az egyedi szennyvíztisztítás és a szennyvíz talajban való elhelyezése, valamint a kisvízfolyások vízminôsége közötti hatások, az azokat befolyásoló folyamatok tisztázása érdekében.

KUT 2783 HP-02-2-008 Molnár László et al. Gazdaságkutató Rt Környezetszennyezés és annak következtében fellépô megbetegedések, halálozások hatása az egészségügyre, demográfiára. 2003. 173 p.

264


265

A kutatással a környezetszennyezést és az annak következtében fellépô megbetegedések és halálozások egészségügyre és demográfiára vonatkozó hatásainak számszerûsítését célozták meg. Bemutatják a magyarországi települések életminôségének alakulását az elmúlt évtizedben, a levegôszennyezés és a vízszennyezés egészségügyi hatásait, az emberi szervezetre káros kémiai anyagokat és az általuk okozott betegségeket. A kiválasztott település-mintát két részre osztották: egyrészt olyan településekre, amelyek körzetében jelentôs az ipari tevékenység, ezért feltételezhetôen szennyezettebb a levegôje és rosszabb a vízminôsége, másrészt olyan településekre, amelyek környékén nem található ipari üzem ill. egyéb szennyezés-kibocsátó forrás. Ennek következében a megbetegedésekre és a halálozásokra vonatkozó mutatószámok jól összehasonlíthatóvá váltak a települések két csoportja között. Kimutatták, hogy a környezetszennyezéssel összefüggésbe hozható megbetegedések elôfordulása jóval gyakoribb az iparosodott települések esetében, mint a jelentôs iparral nem rendelkezô településeknél, így az ezek következében fellépô egészségügyi, demográfiai károk, s ezek becsült költsége is nagyobb.

KUT 2388 Kádár Imre – Prokisch József Debreceni Egyetem, Mezôgazdaság-tudományi Kar Az arzén, kadmium, szelén és ólom elem felvételének, lemosódásának és átalakulásának vizsgálata terheléses talajkísérletekben. 2001. 52 p. A vizsgált elemekre vonatkozóan elôbb áttekintették azok emberi szervezetben kifejtett élettani hatását és a szervezetekben való feldúsulásának mértékét. A címben jelzettek vizsgálata során tett megállapításaik: A talajban felhalmozódó elemek többségének mobilitását a pH jelentôs mértékben szabályozza. A talajban való megkötôdésük és a nemkívánatos növényi felvétel megakadályozására hatékony eszköz a talajok meszezése. A meszezés és a megfelelô szervesanyaggazdálkodás környezetvédelmi szempontból is indokolttá válthat egyes termôhelyeken. A toxikus elemek talajbani mobilitását, szervezetbe való bejutását gátolják olyan „védô” elemek, mint a Cg, Mg, P, K. Az elemek növényekben történô akkumulációja fajonként és fajtánként genetikailag eltér. Ezért a közvetlen emberi fogyasztásra kerülô zöldségek és más növények esetében alacsony szennyezettségû típusok szelektálására van szükség. A gyökér/fiatal hajtás/szár/szem csökkenô elemtartalma a növényben szûrô rendszert képez. A szalmában ill. a melléktermékben felvett szennyezôk nem jutnak ki a talaj-növény rendszerbôl, amennyiben visszaszántják a talajba. A növénvizsgálatokat illetôben tett fôbb megállapítások: A maximális arzén-terhelés toxikus hatása minden évben ill. minden növénynél jelentkezik, de a mérsékelt As adagok esetén terméscsökkenés nem lép fel. Az extrém adagú molibdén-só depresszív hatása csak az elsô évben várható. A mérsékeltebb adagok nem okoznak bizonyíthatóan termésveszteséget. A Pb a Mo-hoz hasonlóan csak az elsô évben és a maximális terhelésnél okozott termésveszteséget a kukoricában. Az elem a talajban nem mozgékony és nem mérgezô. A Se növekvô terhelése minden évben és minden növénynél pusztító hatásúnak mutatkozott, mozgékonyságuk és toxicitásuk az évek multával sem csökkent. Végkövetkeztetésként felhívják a figyelmet arra, miszerint nem elégséges csak a végterméket ellenôrizni, a gazdálkodás egészét, a technológiai láncszemeket is szabályozni kell. Végsô soron a szennyezô forrásokat kellene felszámolni (pl. ólmozott benzin, ipari/kommunális/ mezôgazdasági szennyvizek és szennyvíziszapok ellenôrizetlen kibocsátása, szakszerûtlen trágyázás stb.).


KUT 2776 HP-02-057 Bozó László OMSZ Toxikus nyomelemek koncentrációjának és antropogén forrásainak meghatározása Budapesten. 2003. 18 p. A toxikus nehézfémek a felszíni környezetben és a táplálékláncon keresztül a bioszférában is felhalmozódhatnak, és ezzel hosszú távú környezeti és egészségügy problémát okoznak. A kibocsátó forrásokat, valamint az egyes forráskategóriákat a múltban jellemzô termelési/ felhasználási adatok, emissziós faktorok alapján meghatározták, hogy az 1955-2000 közötti idôszakban mekkora volt az akkumulált légköri ólomülepedés mértéke Magyarországon, vagyis a légkörbôl az ország fölött száraz és nedves ülepedés útján felületegységre kihullott ólom tömege. Ez az érték modellszámításaik szerint mintegy 370 mg/m2, amellyel Európában a légköri ólommal közepesen szennyezett országok sorába tartozunk. A kén- és nitrogénvegyületekhez hasonlóan számításokat végeztek az ólom magyarországi ülepedésének eredet szerinti meghatározására is. Megállapították, hogy a hazai források mellett a szlovák, német, olasz, osztrák és lengyel kibocsátók adják a legjelentôsebb hozzájárulást a teljes magyarországi ólomülepedéshez. A határainkon túli források a hazai ülepedés mintegy 65%-áért felelôsek. A Budapesti forrásokra és receptorpontokra elvégzett CMB modellezés során lényegében a vizsgált nyomanyagok (Cd, Cu, Ni, V, Pb, Zn) forráskategóriáit (közlekedés, széntüzelés, olajtüzelés, fémkohászat, hulladékégetés stb.) ill. az ezek szennyezôanyag-csóvájában kialakuló koncentráció-eloszlást kell ismerni, valamint mérni kell ugyanezen anyagok koncentráció-eloszlását a receptorpontban, vagyis egyik forráskategória által sem dominánsan befolyásolt mérôhelyen. A modellszámítások alapján meghatározták az egyes források relatív hozzájárulását a koncentráció kialakításához. Az alkalmazott módszer lehetôséget nyújt a hazai légköri környezetterhelés mértékének becslésére, különös tekintettel a különbözô antropogén források relatív hozzájárulásának meghatározására. A vizsgálatokhoz nagytávolságú légköri transzportmodellt, illetve CMB modellt használtak. Az eredmények felhasználhatók a környezetet érô hosszú távú hatások, terhelések idôbeli menetének vizsgálatához. környezet-egészségügy, környezetszennyezés, légszennyezés, nehéz fémek, kénvegyületek, nitrogénvegyületek

KUT 2690 HP-02-066 Páldy Anna Fodor József Országos Közegészségügyi Központ A környezetszennyezések és az emberi egészség (halálozási és megbetegedési mutatók) közötti összefüggések feltárása, az ok-okozati kapcsolatok igazolása a szükséges intézkedések megalapozása érdekében. 2003. 12 p. Jelen pályázat keretében a környezet-szennyezések egészségkárosító szerepének vizsgálatára alkalmas módszereket az elôzô években megkezdett kutatásokra alapozva továbbfejlesztették. Új vizsgálati lehetôséggel bôvítették a statisztikai-térinformatikai módszereket. A fejlesztés lehetôvé teszi egy tényezô tér és idôbeli halmozódásának vizsgálatát a teljes vizsgálati idôszakra vonatkozó térklaszterek, valamint a teljes idôtartamon belül tetszôleges idôszakra vonatkozó un. idôklaszterek

266


267

meghatározásával és azok térképi megjelenítésével. Az egészségi jelenségek területi halmozódásának vizsgálatára többváltozós térbeli regressziós módszert alakítottak ki, amelynek segítségével vizsgálható az egyes zavaró és módosító tényezôk hatásának térbeli megoszlása is. Kifejlesztették a pontszerû szennyezô források egészségkárosító hatásának térinformatikai értékelô módszerét. Ennek alkalmazásával egy szennyezô forrás körül 20 km-es körzetben vizsgálják a halálozás, illetve morbiditás alakulását különbözô sugarú körgyûrûkben. A pontforrástól való távolság függvényében értékelhetô a hatás csökkenése. A szignifikancia tesztelésére a Poisson általános tesztet, a Poisson maximum tesztet és a Kolmogorov-Szmirnov statisztikai tesztet módosították. A környezetszennyezés hatásának térképes megjelenítésére három dimenziós felületillesztési programot dolgoztak ki.

KUT 2891 Kovács Melinda Egyes természetes gombatoxinok környezetterhelô és élettani károsító hatásának vizsgálata. 2003. 11 p. A kutatás célkitûzése a Fusarium verticillioides által termelt fumonizinek hazai elôfordulási gyakoriságának, biológiai, élettani hatásának, az általa okozott elváltozások diagnosztikai lehetôségeinek és morfogenezisének megismerése volt. Vizsgálták továbbá a toxinnak a szervezeten belüli körforgását, az egyes szervekben történô lehetséges kumulációját annak megállapítására, hogy a toxin milyen mértékû környezetterhelô hatást jelent, valamint, hogy milyen mértékû kockázatot jelent az élelmiszerekkel történô szennyezôdés. Elvégezték a gombatoxinok magyarországi elôfordulásának regionális elemzését, vizsgálták a fumonizin B1 (FB1) immunszuppresszív, az idegrendszert károsító, magzatkárosító hatását – malacokban. A levágott állatok szerveiben összesen megjelent toxin mennyisége és a felvett toxin mennyisége között nem volt szoros korreláció. Legtöbb toxin a vesében és a májban volt kimutatható, viszont a fogyasztásra leginkább kerülô izom és zsír minták nem tartalmazták számottevô mennyiségben. Kísérleteik és modellszámításaik eredményei igazolták, hogy a FB1 sertésbôl származó élelmiszer alapanyagokkal nem jut be az emberi szervezetbe számottevô mennyiségben, s így nem jelent humán-egészségügyi kockázatot.

KUT 2837 HP-02-2-063 Bozó László OMSZ Légköri toxikus aeroszol részecskék eredetének és egészségügyi kockázatának vizsgálata Budapesten. 2004. 17 p. Magyarországon az elmúlt évtized során a kén-dioxid kibocsátás valamennyi emisszós kategóriában jelentôsen visszaesett, míg a nitrogén-oxidok kibocsátásában mérsékeltebb a csökkenés, egyben a közlekedési forráskategória relatív növekedése volt tapasztalható. Figyelembe véve Magyarország méretét és földrajzi elhelyezkedését, a hazai levegôminôséget ill. a szennyezôanyagok légköri ülepedésének mértékét jelentôsen befolyásolják a határainkon túli kibocsátók. A hazai antropogén források számottevô hatást gyakorolnak nemcsak a hazai, de a határokon túli térségek, régiók


levegôkörnyezeti állapotára is. A pontszerû mérések önmagukban nem elegendôek ahhoz, hogy térben folytonos információt kaphassunk a légszennyezô anyagok koncentrációjának és ülepedésének eloszlásáról ill., hogy megbecsüljük azt, hogy ezek kialakításához az egyes európai országok antropogén forrásai milyen mértékben járulnak hozzá. A problémakör komplex vizsgálatához légköri transzportmodellekkel végzett számításokra is szükség van. A modellekkel végzett szimulációk ezen túlmenôen arra is lehetôséget nyújtanak, hogy az emisszió várható jövôbeli alakulásának ismeretében megbecsüljük a koncentráció- és ülepedés mezôk várható európai eloszlását is, tehát ún. szcenárció kísérleteket végezzünk. Ismertették a városi alapterhelés meghatározását támogató kontinentális, regionális modelleket, s a modellszámítások és mérések eredményeit (kénvegyületek, nitrogénvegyületek, nehézfémek vonatkozásában), a budapesti levegôminôségi vizsgálatok eredményeit, a CMB modellezés lényegét. A CMB modellezés során arra kaptak választ, hogy az egyes forráskategóriák milyen relatív hozzájárulást jelentenek a vizsgált nyomelemek együttes koncentrációjának kialakításában. Modellszámításokkal meghatározták a PM10 éves átlagait. A számítási eredmények azt mutatják, hogy az elsôdleges PM10 kibocsátás hatásai elsôsorban a forgalmas fôutak mentén mutatkoznak. A másodlagos részecskék is döntô részben a közlekedés által terhelt területeken okoznak problémát. A mérési és modellszámítási eredmények segítségével a légköri részecskék okozta egészségügyi kockázatok becsülhetôk. Az adatbázisok és információ rendszerek a lakossági egészségi állapotát reprezentálják, és a környezeti hatásokkal potenciálisan kapcsolatba hozhatók. Az adatbázisokból a dinamikus modellek számára a következôk használhatók kockázatbecslés céljaira: demográfiai adatok, mortalitási és morbiditási adatok, betegellátásra és egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó adatok, közegészségügyi tevékenységgel kapcsolatos adatok, egyes környezeti tényezôk mérései adatai.

KUT 2808 HP-02-2-055 Záray Gyula ELTE TTK Katalizátorral felszerelt gépjármûvek által kibocsátott Pt, Pd és Rh mérése. 2004. 14 p. A kutatás célja a címben jelzettek légköri koncentrációjának meghatározása Budapesten, valamint a városlakók szervezetébe történô beépülésének és dúsulásának vizsgálata. Ehhez 100 kiválasztott – 24-60 év közötti – járóbetegtôl vettek vizeletmintákat. A minták egyik részét elemanalízisre, a másik részét a kreatin mérésére, a harmadikat tartaléknak szánták. Megállapították, hogy a Pt koncentrációja a budapesti emberek vizeletében több mint háromszorosan haladja meg a Rómában élô emberekét, míg a Pt kreatinra vonatkoztatott koncentrációja a budapesti mintákban mintegy kétszerese a Münchenben kapott adatoknak. A városi aeroszol PM-10-es frakciójában mért Pt koncentrációk ezt a vizeletben mért különbséget nem magyarázzák. A Pd és Rh mérése az ICP-MS max. 10000 mértékû felbontása mellett sem mérhetô spektrális interferencia nélkül, ezért ezen elemek koncentrációi csak tájékoztató jellegûek. Az Al és Ce koncentráció aránya a városi aeroszolban eltér a földkéregbeli 1767 értékbôl. Az 1216 Al/Ce arány a Ce katalizátorokból származó emisszióját valószínûsíti.

268


269

KUT 2463 HP-02-078 Fodor József Országos Közegészségügyi Központ A lakóházak hálózati áramból eredô elektromágneses terhelésének felmérése – különös tekintettel a transzformátor állomásokra. 2002. 21 p. Némi bizonyíték van az epidemiológiai felmérések alapján arra nézve, hogy a hálózati áram frekvenciájú (50 Hz-es) elektromos és mágneses terek (EMF) expozició és a gyermekkori fehérvérûség kockázat emelkedése között összefüggés található. Ennek alapján a WHO és a Nemzetközi Rákkutató Központ (IARC) az alacsonyfrekvenciás mágneses tereket a lehetséges emberi rákkeltô fizikai ágensek közé sorolta. Az EMF expozició összetett, és a transzformátorállomásokon túl még sokféle forrásból (pl. nagyfeszültségû távvezetékek) származik otthon és a környezetben. A felmérések során megállapították, hogy az embert érô hálózati frekvenciájú expozició meghatározásánál ismerni kell az 50 Hz és a felharmonikus összetevôk arányát, azonosítani kell a forrásokat, a mágneses tér térbeli és idôbeli megoszlását a lakótérben. Kidolgoztak egy személyi expozició mérési módot. 24 órás személyi dózis mérés esetén lehetôség nyílik a lakáson belüli és a lakáson kívüli dózis becslésére. A helyszíni mérések eszköze az EMDEX II doziméter, a személyi dózis mérések mérôeszköze az EMDEX PAL. A mérési módszer alkalmasságát helyszíni és személyi dózismérésekkel ellenôrizték.

KUT 2637 HT-017 Országos Frédéric Joliot-Curie Sugárzásbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutató Intézet A nem-ionizáló sugárzások környezet-egészségügyi hatásai. Mobil rádiótelefon rendszerek hatásai. 2001. 44 p. + Mell. 40 p. Az elektromágneses terek élô szervezetekre gyakorolt hatásainak kutatása jelentôs eredményeket hozott. Az Európai Tanács is a kérdés „elôvigyázatos kezelését” vetette fel. Vitatott kérdés az ionizáló sugárzásoknál elfogadott, ún. ALARA, vagyis „Az ésszerûen elérhetô legalacsonyabb sugárzási szint” elvének alkalmazása. A szabályozási, szabványosítási munkát nehezíti az, hogy számos esetben a technikai, ipari elôrehaladás megelôzte az egészségügyi, környezetvédelmi megfontolásokat. Nehézséget jelent az is, hogy a megengedhetô határértékek megállapításánál a már meglévô lakossági expozíciós szinteket is figyelembe kellene venni. Az egészségügyi határértékek nemzetközi egységesítésének egyik akadálya, hogy a tudományos kutatás a nemionizáló sugárzások egyes területein nem talált igazán megbízható dózis-hatás összefüggéseket. Sôt, egyes kísérleti eredmények azt sejtetik, mintha a kisebb expozíció nagyobb biológiai hatást produkálna. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a lakosság expozíciója várhatóan növekedni fog, akár az eddigi trendeket, akár a jövôre vonatkozó fejlesztési terveket tekintjük. A szabványok és ajánlások kialakításánál alapvetô cél, hogy az elektromágneses sugárzások használatára vonatkozó szabályozásnak biztosítania kell a sokféle egyéni, csoport és gazdasági érdek összhangját, elsôbbséget adva az egészségvédelem szempontjainak, de nem gátolva a korszerû technológiák nemzetgazdasági elterjedését. Ismertetik a mobil rádiótelefon rendszereket, az elektromágneses tér jellegét, környezetünk elektromágneses expozícióját, az RF sugárzások egészségre kifejtett hatásait. Ez utóbbin belüli hatások: központi idegrendszerre, daganatképzésre kifejtett hatások.


KUT 2823 HT-03-18 Páldy Anna – Szeitzné Szabó Mária Országos Közegészségügyi Központ Környezet-egészségügy és élelmiszerbiztonság. 2004. 99 p. A tanulmány a NKP tematikus akcióprogramjának megvalósításához (2008-ig) készült. Környezetegészségügy alatt az emberi egészséget, beleértve az élet minôségét érintô azon tényezôket értjük, amelyeket a fizikai, biológiai, szociális és pszicho-szociális környezet határoz meg. Környezetünk káros hatásai a vízben, talajban, levegôben elôforduló, közvetetten vagy közvetlenül egészségkárosító ágensek legnagyobb mennyiségben és valószínûséggel a tápcsatornán keresztül élelmiszer és víz közvetítésével érik el a szervezetet. Az élelmiszerbiztonság annak biztosítása, hogy az élelmiszer nem jelent egészségi ártalmat a fogyasztó részére, ha azt megfelelô módon készíti és fogyasztja el. E fogalmak bevezetését követôen ismertetik az élelmiszer-biztonság és a környezetvédelem kapcsolatát, a nemzeti és nemzetközi programok szerepét a környezet-egészségügyi és élelmiszerbiztonsági helyzet alakulásában. Áttekintik a környezet-egészségügyi helyzetet és a teendôket, ezen belül a lakosság egészségi állapota és a környezeti állapot közötti összefüggéseket, az élelmiszerbiztonság hazai helyzetét és környezet-egészségügyi összefüggéseit. Vizsgálják az élelmiszerláncban a természetes környezetbôl, mezôgazdasági termelésbôl, élelmiszeriparból származó élelmiszerek élelmiszerbiztonsági vonatkozásait, a vendéglátásban, kereskedelemben, magánháztartásokban jelentkezô környezet-egészségügy problémáikat.

270

10. KÖRNYEZETBIZTONSÁG, KATASZTRÓFAVÉDELEM, KÁRMENTESÍTÉS

KUT 2620 CT-009 Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Tájékoztató a Környezetbiztonsági Információs Rendszerrôl. 2001. 22 p. A rendszer létrehozása során a legfontosabb cél az volt, tovább könnyen kezelhetô legyen, sok és részletes információt tudjon nyújtani az ország pontszerû és területi kiterjedésû veszélyforrásairól, ugyanakkor biztosítson riasztási és kommunikációs kapcsolati lehetôséget, valamint közvetlen hozzáférést tegyen lehetôvé a védelem-irányításhoz szükséges háttéranyagokhoz való közvetlen hozzáféréshez. A rendszer a térinformatika által nyújtott lehetôségek segítségével alkalmassá válik veszélyhelyzetekben, katasztrófa-szituációkban gyors és specifikus adatgyûjtésre, az érintett területek gyors azonosítására, térképi megjelenítésére, az események, történések ábrázolására. Jelenleg a rendszer adatbázisai az alábbi modulokban kerültek feldolgozása: ipari eredetû veszélyforrások, mezôgazdasági, közlekedési veszélyforrások, természeti veszélyforrások, monitoring rendszerek – nemzetközi adatok, adatkezelés – kommunikáció. A rendszer alapelemei: DTA50 digitális alaptérkép, ArcVeiw 3.2 GIS kezelô szoftver, ArcExplorer 2.0 nézegetô szoftver (szabadon letölthetô program), Excel táblázatkezelô, Internet Explorer.

KUT 2263/1 Szvetnik Natália ComEnPro Szolgáltató, Kereskedelmi, Fejlesztési és Média Bt Elôzetes kockázatfelmérés módszertani útmutatója I. rész. Elôzetes kockázatfelmérés általános szempontjai. 1999. 60 p. Magyarországon a kockázatbecslés alkalmazása különös hangsúlyt kapott az 1996-ban létrehozott Nemzeti Kármentesítési Programban. A kármentesítési programok végrehajtását a szennyezô források és szennyezett területek felkutatásával és számbavételével kezdik. Magyarországon a felmérések során közel 25 000 szennyezô forrást és szennyezett területet vettek nyilvántartásba. A kármentesítési folyamat kezdeti szakaszában szükség van ezek minôsítésére. Meg kell határozni, hol lesz szükség beavatkozásra, és milyen sürgôsségi sorrendben kell azokat végrehajtani. Magyarországon 1994-ben indult meg az egyszerûsített kockázatbecslésen alapuló elôminôsítési eljárások kifejlesztése. Eddig három módszer-változat kidolgozására került sor, ezek azonban csak az elôzetes becslés szintjén fogadhatók el. A tanulmány ismerteti az elôzetes kockázatfelmérési eljárások fôbb módszertani jellemzôit, melyek: – egységes értékelési rendszer – relatív értékelés – egyszerûsített kockázatbecslési modell – meglévô információkra támaszkodó inhomogén input adatbázis – minôségi osztályozáson és rangsoroláson alapuló elôminôsítés – elôzetes becslési szintnek megfelelô, limitált értékelési megbízhatóság és ebbôl eredôen a minôsítés elôzetes jellege.

272


273

A harmadik fejezet a kockázatfelmérési eljárások specifikációit meghatározó elvi szempontokat sorolja fel és értelmezi. „Az egyszerûsített kockázatbecslés alapelvei” címû fejezet leírja a kockázat kialakulási folyamatát és ennek résztvevôit, táblázatos formában definiálja a szennyezô-források és szennyezett területek jellegét. Leírja az anyag környezetbe történô kiszabadulásának ill. bejutásának valószínûségi kritériumait, elemzi a transzport és transzformációs folyamatokat, minôsíti a receptorok körét. Az egyszerûsített kockázatbecslési modellek szerkezetének ismertetése után leírja a nemzetközi modellekben található fôbb változatokat. A kockázat minôsítésére az egyszerûsített modellekben relatív pontszámrendszert vagy relatív minôségi kategóriákat alkalmaznak. Az elôzetes kockázat-felmérési eljárások nem alkalmasak a kockázat kialakulási folyamatok precíz elemzésére, ezért az eredmények további pontosítást igényelnek. A helyszíni viszonyok alaposabb ismeretére, és a minôsítési módszerek finomítására van szükség. A munka folytatása a módosított hazai elôzetes kockázat-felmérési eljárás leírása és alkalmazási útmutatója.

KUT 2371 C-027742 Bobok Elemér Miskolci Egyetem Gázmérnöki Tanszék Gázkitörés okozta emisszió mértékének meghatározása. 2001. 42 p. A gázkitörés részben természeti, részben mûszaki jelenség, amelynek során az átfúrt tárolórétegbôl nagy mennyiségû gáz hatol ellenôrizetlenül a fúrólyukba, ahonnan nagy sebességgel ömlik ki a légkörbe. Ez a szabályozatlanná vált hangsebességû gázáramlás hatalmas természeti erôket szabadít fel, emberéleteket veszélyeztet, hatalmas anyagi kárt okoz, és nem utolsó sorban a több millió m3 gáz légkörbe kerülésével súlyosan szennyezi a környezetet. A kutatási anyag a mérési folyamatot olyan részletességgel tárgyalja, hogy az e tárgykörrel foglalkozó szakember számára minden lényeges mozzanatában követhetô, ellenôrizhetô, reprodukálható. Elsôsorban alapkutatás jellegû, de a gyakorlat számára is jól hasznosítható eredményt ad. A kidolgozott számítási eljárással egy esetleges jövôbeni gázkitörés lényeges paraméterei rövid úton meghatározhatók. A kitörések utólagos elemzésébôl kiderült, hogy azok leginkább akkor alakultak ki, ha két vagy több kitörésveszélyes körülmény alakult ki, és az esetek mintegy 80%-ban emberi mulasztás is közrejátszott (késôi észlelés, helytelen beavatkozás, hibás kútfejszerelvény, a kellô felügyelet elmulasztása). A gázkitöréseket kiváltó okok és a megelôzés a hatvanas évek közepétôl került a szénhidrogénipari kutatások középpontjába. A jelenség áramlástani és termodinamikai vizsgálata csak mostanában került a figyelem homlokterébe. A folyamat fizikai alapjainak tisztázása, a feltárt összefüggéseknek a mérnöki gyakorlat számára is alkalmas megfogalmazása alapja lehet a további sikeres munkának. A tanulmány a fúrólyukban kialakuló jelenség vizsgálatát, számításának lehetôségeit ismerteti.

KUT 2727 Somlai János Veszprémi Egyetem Radiokémiai Tanszéke Magas Ra-226 koncentrációjú szénsalak környezetszennyezô hatásának felmérése, sugárterhelést csökkentô eljárások kidolgozása. 2000. 32 p.


Napjainkban egyre nagyobb figyelem fordul a természetes eredetû radionuklidoktól származó sugárterhelés vizsgálatára. A lakosság sugárterheléséhez jelentôsen hozzájárulhat az emberi beavatkozások során megnövekedett, a természetes eredetû radionuklidoktól származó, de korántsem természetes háttérsugárzás. Ennek egyik forrása a magas radinuklid koncentrációjú szénfajták eltüzelése során keletkezett különféle salakok építkezéseken történô felhasználása. Hazánkban a Mecsekben, illetve a Balaton felvidéktôl Tatabányáig húzódó területen, különösen Ajka és Tatabánya környékén kitermelt szénbôl keletkezô salak radionuklid tartalma többnyire jelentôsen meghaladja a világátlagot. A radionuklidok az eltüzelés során a salakban, pernyében dúsulnak, s így a 226Ra koncentráció az építôanyagokra jellemzô 50BQ/kg-os értéket egy-két nagyságrenddel is meghaladhatja. Az ötvenes, hetvenes években a salakot felhasználták lakóépületekben, iskolák, óvodák és más középületek, illetve utak, parkok, játszóterek építésénél. A tanulmány készítése során a kutatók Ajkán, Tatabányán és Várpalotán vizsgálták a beépített, illetve salakhányókról vett minták radionuklid koncentrációját. Összehasonlításokat végeztek a különbözô országokban elôírt felhasználhatósági kritériumok szempontjából. Meghatározták a salakok radionuklid koncentrációját, megtörtént a salakok radiológiai minôsítése, megmérték a gamma dózisteljesítményt, a Radon-koncentrációt, és értékelték a mérési eredményeket, melyeket táblázatba foglaltak. Az eredmények alapján megállapítható, hogy az egyes országok minôsítési indexe alapján az ajkai, tatabányai salakokat nem lett volna szabad az építkezésekhez felhasználni, de az EU javaslatot figyelembe véve a várpalotai lakásokba beépített salakok egy része sem felel meg építôanyagnak. Az elnyelt dózisteljesítmény értékek jelentôsen (3-7 szeresen) meghaladták a 80 nGy/órás világátlagot. Vannak olyan lakások is, ahol a beépített salak miatt a várható éves sugárterhelés meghaladja a sugárveszélyes munkahelyeken dolgozókra vonatkozó dóziskorlátot is. A tanulmány második fele lakóépületekben építôanyagként felhasznált magas Ra-226 koncentrációjú salak okozta gamma dózisteljesítmény és radon-koncentráció csökkentési lehetôségeivel foglalkozik Ennek során számítógépes szimulációval modellezték a kialakuló dózistereket és a különbözô árnyékolások hatását. Részletesen vizsgálták a salak radon-kibocsátó képességét. Különbözô beavatkozásokkal (szobák összenyitása, szellôztetés, ventillátoros elvezetés, szigetelés) tanulmányozták a radon-koncentráció csökkentésének lehetôségét. Megállapításuk szerint a többféle beavatkozás közül a legeredményesebb a ventillátorral elôidézett levegôcsere volt.

KUT 2790 HP-02-079 Biodegradációs és biokorróziós folyamatok tanulmányozása radioaktív hulladék- és kiégett nukleáris fûtôelem tárolókban. 2002. 24 p. Vizsgálták a Bodai Aleurolit Formációból származó mikroorganizmusok szerepét a radionuklidok mobilitásában, valamint a kiégett fûtôelem tárolóban a biofilmek korróziós hatását. E témában két jelentés készült. A biokorrózióban szerepet játszó mikroorganizmusokat tanulmányozva levegôbôl, kôzetbôl, technikai és forrásvízbôl 67 mintát vettek, ezekbôl 300 morfológiailag különbözô baktériumtörzset izoláltak. A 16 gáztermelô törzset vizsgálva az aerob izolátumok CO2-t, az anaerob törzsek CO2-t és H2-t termeltek. A mikrobiológiai aktivitás befolyásolja a radionuklidok mobilitását szerves komplexképzôk vagy bioszorpciós, bioakkumulációs folyamatokkal és megváltoztathatja az eredeti környezeti feltételeket. Ezért a tervezés során a radioaktív hulladéktárolók biztonsága érdekében távlatilag figyelembe kell venni a mikrobiális korrózió következményeit. A kiégett fûtôelem tárolóban (KFKI) biofilmek korróziós hatását vizsgálva hat domináns baktériumtörzset izoláltak, amelyeknek megvizsgálták a biokorróziós és a nehézfém mobilizációs folyamatokat befolyásoló anyagcsere tulajdonságait. Az izolátumok sziderofor termelô képessége

274


275

nem jelentôs, ellenben szervessav képzôdést és toxikus fém (Cd,Cr,Co,Sr) abszorpciót mértek, mely tulajdonságok a korróziós és az immobilizációs folyamatok meglévô veszélyeire utalnak. Nagy felbontású mikroszkóppal vizsgálták a rozsdamentes acél felszínét az inkubáció kezdetétôl az ötödik hétig, nyomon követve a biofilm képzôdését. Oroszországi vizsgálatokkal összehasonlítva hasonló mértékû korróziót tapasztaltak. Feltételezve, hogy a korróziós lyukak nagysága lineáris az inkubációs idôvel, jelen helyzetben 1,5-2 mikrométer/év korróziós rátával lehet számolni.

KUT 2864 Kovács Valéria ELTE TTK Környezet-szennyezettség vizsgálata a távérzékelési spektrális és atomemissziós spektroszkópiai módszerek együttes alkalmazásával. 2001. 7 p. EXOTECH 100 BX négycsatornás radiométerrel laboratóriumi és terepi spektrális reflektancia méréseket végeztek. A háromhetes növényi csíráknál (árpa) reflektancia méréseket végeztek és ICP segítségével megmérték az árpalevelek ólomfelvételét. A spektrális reflektancia mérés esetében a nehézfém felhalmozódása a növényekben azon effektus alapján mutatható ki, hogy a vizsgált spektrumban a klorofill abszorpicós él a nehézfém hatására a kékebb tartományok felé tolódik el. A laboratóriumi – ideális – körülmények között az ólommal mesterségesen szennyezett növények levél-reflektancia adatai egyértelmûen kimutatják az ólom okozta stresszhatást. A terepi reflektancia mérések soron megvizsgálták, hogy a növényekben kimutathatók-e a stresszhatások a talaj nehézfém-szennyezettségének függvényében. Az M0 autóút déli szakaszán és az M7 autópálya melletti terepeken végezték a méréseket. A talaj felszínén és 15 cm-es mélységben mérték a talaj Pb-tartalmát. A felszín Pb-tartalma nagyobb volt, mint a 15 cm-es mélységben, vagyis a talaj megszûrte az ólmot. Az M7-es mellett az ólomszennyezés tízszer akkora volt, mint a M0 mellett – a jóval nagyobb autóforgalomra visszavezethetôen.

KUT 2565 Rontó György MTA Támogatott Kutatóhelyek Irodája A magaslégköri ózonfogyás hatásának monitorozása biológiai és fizikai doziméterekkel különbözô földrajzi szélességek mentén elhelyezkedô mérôhelyeken: módszertani lehetôség megalapozása a biológiai hatása távlati trendjének meghatározására. 2000. 6 p. Szabadtéri monitorozáshoz uracil vékonyréteg-detektort készítettek. Mérôhelyek: Budapest, Gödöllô, Kékestetô, Hármaskút, K-Puszta, Szeged, Siófok, Keszthely. A mérôhelyeken a következô idôfelbontásban végezték a monitorozást: ápr.-május, június, július, aug.-szept. és az utolsó negyedév. A hazai klimatikus viszonyok között április közepétôl/májustól szeptember végéig jelentôs a biológiailag hatásos UV sugárzás, ami a globális sugárterhelést jellemzi. Egyetlen nap alatt reggeltôl estig 10 MED UV terheléssel kell számolni. E megállapítás a szabad téren dolgozók (építômunkások, útépítés, aratás stb.) esetében fokozott odafigyelést igényel. Az élô környezet globális UV terhelése jelentôsen függ a földrajzi szélességtôl, s ugyancsak jelentôsen módosíthatják


a globális UV terhelést a légköri viszonyok (felhôzet, porszemcsék stb.). A megnövekedett és felgyorsult emberi mobilitás következtében (pl. viszonylag kis UV-terhelésû országokból rövid idô alatt fokozott expoziciójú helyre – pl. Egyenlítô környéke – való eljutás) az egyéni veszélyeztetettségre, az egyéni védekezés fontosságára is nagy figyelemmel kell lenni.

KUT 2857 Barabás György Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Kutatások végzése ásványi olaj származékok bioremediációjára. 2001. 7 p. Ismertetik a baktérium-törzsek (Streptomyces fajok) taxonómiai azonosítását. Az ásványi olaj felvétel mechanizmusát tanulmányozták difenilhexatrién (DPH) alkalmazásával, amely az oldat felvételt mintegy megjelölte. A 14Cel jelzett hexadekán felvételének tanulmányozása jelezte a hexadekán felvételét és a belôle képzôdött vegyületek helyét a baktériumban. Izoláltak egy új, a hexadekánt igen hatékonyan felhasználó törzset, amely szén-tartalmú vegyületeit hexadekánból mint egyedüli szénforrásból is képes felépíteni. Kis léptékû bioremediációs kísérleteik biztató eredménnyel zárultak mind az alifás, mind a poliaromás szénhidrogének lebontására vonatkozóan.

276

11. KÖRNYEZETGAZDASÁGTANI, KÖRNYEZETJOGI ÉS VÍZJOGI KUTATÁSOK

KUT 2425/1-2. HT-049/2001 Burger Ferenc – Kucserák Katalin – Rabóczki Laura – Szabó Sándor EXTERNAL Kft Ágazati és egyéb támogatási célelôirányzatok környezeti teljesítményének vizsgálata. 2002. 351 p. A célelôirányzatok környezeti teljesítményének vizsgálata során meg kell ítélni, hogy a támogatott, ill. támogatandó fejlesztések mennyiben járulhatnak hozzá az NKP második szakaszának (20032008) tervezett környezet- és természetvédelmi céljainak teljesítéséhez. A feladat elvégzéséhez azonosították a vizsgálatot érdemlô célelôirányzatokat, ezek: KAC, címzett- és céltámogatások, települései szilárdhulladék-közszolgáltatás fejlesztéseinek támogatása, vízügyi célelôirányzat, kiemelt városok szennyvízkezelése, kombinált fuvarozás fejlesztése, útfenntartási és fejlesztési célelôirányzat, energia-megtakarítási program, turisztikai célelôirányzat, kis- és középvállalkozói célelôirányzat, regionális gazdaságépítési célelôirányzat, vidékfejlesztési célfeladatok, területfejlesztési célfeladatok, agrárberuházások támogatási célelôirányzat, erdészeti közcélú feladatok támogatása célelôirányzat, erdôkárok felszámolásához nyújtott támogatás, termôföld minôségi védelme, hasznosítása támogatás, agrártermelés költségeit csökkentô támogatás. Ezt követôen azt vizsgálták, hogy a támogatási célelôirányzatok mely NKP II feladatok végrehajtásához és milyen mértékben járulnak hozzá. Az elemzéshez egyrészt áttekintették a fenti támogatások jogi szabályozását és a pályázati feltételeit, másrészt számszerû becslést adtak az NKP-II tervezetében felsorolt közvetlen és közvetett „környezetorientált” fejlesztési célok központi költségvetési támogatási hányadáról az elmúlt két év tapasztalatai alapján. A munka azt a célt is kitûzte, hogy elôrejelezzék az NTF öt Operatív Tervében 2003-2006 között e támogatásból milyen hányad szolgálja a környezetorientált fejlesztési célok elérését. A munka során arra is vállalkoztak, hogy az adott célelôirányzat „finanszírozó-képességét” az adott vonatkozásban legjobbnak tûnô módszerrel vessék össze egy-egy érintett TAP-feladatnak az NKP-II tervezetében megjelenô állami finanszírozási igényével. A cél-elôirányzatonként bemutatott eredmények általában ahhoz voltak elegendôek, hogy érzékelni lehessen: egy-egy TAP feladat teljesítése érdekében milyen módosítások lennének szükségesek egy-egy célelôirányzat szabályozási feltételeiben vagy prioritásaiban, a pénzügyi keret növelésében, annak belsô lehatárolásában vagy a célelôirányzat részcéljai közötti finanszírozási arányok módosításában. Az egyes célelôirányzatok elemzése a következô rendszerben történt: a témához kapcsolódó jogszabályi háttér bemutatása, a célelôirányzatok céljaihoz kapcsolódó NKP-II feladatok körének lehatárolása, a célok és feladatok kapcsolatának jellemzése, a célelôirányzatok igénybevétele (környezetvédelmi) feltételeinek és prioritásának bemutatása, a célelôirányzatok támogatási céljai és az egyes TAP-feladatok esetleges ellentéteinek jelzése, annak bemutatása, hogy a célelôírások milyen mértékben fedezték – vagy fedezhetik – a kapcsolódó TAP-feladatok állami támogatás-igényét.

278


279

Fb 996/91 Zöld Belépô Kerekes Sándor et al. Közgazdaságtudományi Egyetem A hazai vállalatok környezeti teljesítményének értékelése 2000. 72 p. + 24 p. melléklet A vizsgálat célja a környezetvédelmi tevékenység területeinek és eredményeinek minél szélesebb körû feltérképezése, valamint az eredményesség javítását célzó javaslatok megfogalmazása volt. A mintában, amelyben iparág és vállalati méret szerinti reprezentativitásra törekedtek, 152 vállalat szerepelt. Az elemzések alapstatisztikákra épültek, a gyakoriságok és kereszttáblák felhasználása jó kiindulópontot biztosít a további, magasabb szintû matematikai-statisztikai elemzésekhez. A tanulmány sorra veszi a mintában szereplô vállalatok alapjellemzôit, és megvizsgálja ezen jellemzôk egymás közti kapcsolatát. Ezután bemutatja, hogy a mintában szereplô vállalatok a környezeti menedzsment eszköztárából mely elemeket és milyen gyakorisággal alkalmazzák, és az alkalmazás milyen vállalati jellemzôktôl függ. A következô fejezetben a vállalatok által hozott konkrét intézkedéseket elemezték, megfigyelték az intézkedések sikerességét, a bevezetés nehézségeit, kijelölték a javításra szoruló területeket. Ezt követôen arra a kérdésre keresték a választ, hogy mennyire érzik erôsnek az egyes érintett csoportok befolyását a környezetvédelmi intézkedések meghozatalánál, majd a tanulmány bemutatja a környezeti marketing lehetôségeit. Megvizsgálja, hogy a vállalatok mit gondolnak a magyar fogyasztók környezeti tudatosságáról, valamint elemzi a környezetbarát termékek keresletnövelésének eszközeit. Javaslatokat fogalmaznak meg a vállalatok környezetvédelmi tevékenységének javítására vonatkozólag. A mellékletben megtalálható az alkalmazott kérdôív. A felmérést részben nemzetközi kérdôíves kutatásokban használt kérdésekre alapozták, így a válaszok feldolgozása lehetôvé teszi a nemzetközi összehasonlítást. Ennek ellenére a válaszok valóságtartalmának megítélése, és az egyes kérdéscsoportok közötti mélyebb összefüggések megtalálása további vizsgálatokat igényel.

KUT 2445-1 HT-02-015-I Ürge-Vorsazt Diána – Lazarova Szilvia – Takács Ildikó Közép Európa Egyetem Kármentesítési intézkedések finanszírozási lehetôségei az Európai Unióhoz való csatlakozás tükrében: támogatási eszközök a csatlakozó országok és az EU tagállamai részére. 2002. 175 p. A cél az volt, hogy bemutassák az Európai Bizottságból és más pénzügyi forrásokból nyerhetô támogatási eszközöket a kármentesítési tevékenységeket magukba foglaló projektekre. A PHARE Regionális Fejlesztési Program, a PHARE-CBC, az ISPA és a SAPARD programok támogathatják a kármentesítési elemeket is tartalmazó projekteket. A csatlakozást követôen a már felhagyott szennyezôdések felszámolására irányuló kármentesítési intézkedések a Strukturális Alapokból és a Kohéziós Alapból finanszírozhatók. Az 1. Célkitûzés körébe tartozó programok és a Kohéziós alap a legnagyobb költségvetésû forrás. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) támogathatja az 1. és 2. Célkitûzés alá tartozó régiók kármentesítési tevékenységeit, éppúgy, mint az INTERREG és az URBAN Közösségi kezdeményezések. A Közösségi támogatások között az INTERREG III és az URBAN II érdemel figyelmet, de ezek a lehetôségek mind költségvetésüket, mind a célterületek


nagyságát tekintve korlátozottabbak. A LIFE-Környezetvédelem finanszírozási eszköz – a kármentesítés lehetôségeinek a kutatása és fejlesztése esetén – a csatlakozást követôen is elérhetô. A 6. Kutatási és Technológia Fejlesztési Keretprogram is támogatást nyújt a csatlakozást követôen is. Az EU pénzügyi támogatási eszközei szoros együttmûködést mutatnak a nemzetközi pénzügyi intézményekkel, bankokkal (EIB, EBRD, CEB), ezeket kiegészítô forrásként lehet felhasználni nagyobb projektek részeként megvalósuló kármentesítési intézkedések finanszírozására. Az EIB és EBRD társfinanszírozást nyújthat nagyobb környezeti és infrastruktúra fejlesztési projektekhez. A CEB városi rehabilitációs programok keretében finanszírozza a kármentesítési tevékenységeket a környezet és az elônytelen helyzetû városi területek rehabilitációjának céljai keretében. Az ENSZ lehetôségei elsôsorban globális környezeti problémák megoldásait finanszírozzák, tehát kármentesítést a globális környezeti problémákkal összefüggésben finanszírozhat. A GEF finanszírozás minimum követelménye, hogy a projekt a globális környezeti célokat is kielégítse. A GEF 5. prioritási területeként kezelt talajpusztulás problémája lehetôséget nyújt szennyezett talajok kármentesítésének a finanszírozására. Ez utóbbinál a finanszírozás minimum követelménye: a globális környezeti problémára irányuló kritériumok megléte.

KUT 2445-2 HT-02-015-II Ürge-Vorsatz Dianna – Lazarova Silvia – Takács Ildikó Közép Európai Egyetem Kármentesítési intézkedések finanszírozási lehetôségei az EU-hoz való csatlakozás tükrében: támogatási eszközök a csatlakozó országok és az EU tagállamai részére. 2002. 26 p. A tanulmány célja az volt, hogy közremûködjön az Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP) megvalósításának a felgyorsításában a finanszírozási alapok megszerezhetôségi lehetôségeinek feltárásával. Ennek keretében áttekintették az elôcsatlakozási idôszakban elérhetô támogatási eszközöket (PHARE, ISPA, SAPARD), a tagállamok lehetôségeit: Strukturális alapokat, különösen az Európai Regionális Fejlesztési Alap az 1. és a 2. célkitûzés aló tartozó régiókban, valamint az INTERREG III és az URBAN II közösségi kezdeményezéseket, a Kohéziós alapot. Végezetül két olyan támogatási eszközt mutattak be, amelyek a csatlakozó országok és az EU tagállami számára egyaránt elérhetôk: LIFE-környezetvédelem, 6. Kutatási és Technológiafejlesztési Keretprogram. Áttekintést adtak arról, hogy a nemzetközi pénzügyi intézmények (Európai Befektetési Bank, Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, Európa Tanács Fejlesztési Bank, a Világbank csoport, ENSZ) eszközei hogyan alkalmazhatók a kármentesítési intézkedést is magukba foglaló nagyobb, komplexebb beruházások társfinanszírozása során kiegészítô forrásként.

KUT 2456 CP-002 Kerekes Sándor – Marjainé Szerényi Zsuzsanna – Bisztricky József – Kulifai József Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Környezettudományi Intézet A monetáris értékelés lehetôségei a környezet-, ill. természetvédelmi döntések megalapozásában. 2001. 144 p.

280


281

Ismertetik az empirikus kutatás alapjául szolgáló elméleti kérdéseket, a hazai környezetértékelési eseteket, a környezetértékelés szerepének fontosságát a környezeti, ill. természeti politikában, a környezeti ügyekben érintett és a természetvédelmi szakemberek körében végzett felmérések eredményeit. Javaslatot tesznek a pénzbeli értékelés alkalmazásának lehetôségeire a környezet-, ill. természetvédelmi döntések megalapozásában. A pénzbeli környezetértékelést és annak eredményeit a döntéshozók többsége jelenleg olyan kiegészítô információnak tekintik, amely önmagában nem alkalmas döntések meghozatalához, viszont megalapozottabbá tehetik a döntéseket. Az elsôdleges feladat az eredmények ismeretében az lenne, hogy a környezeti, ill. természetvédelmi döntések meghozatalához érintett szakemberek ismereteit bôvíteni kellene több irányban is. Rávilágítanak arra, hogy a biodiverzitás által nyújtott szolgáltatások haszna valójában globális szinten jelentkezik, és ugyanez mondható el az abban bekövetkezô veszteségekre is. Ezzel szemben a pénzbeli értékelést helyi, regionális vagy legfeljebb országos szinten hajtják végre. Globális szinten még inkább jelentôsebbek a közvetett használattal összefüggô, a választási lehetôség és a használattal nem kapcsolatos összetevôk. Ez az értékelés szempontjából azt jelenti, hogy a helyi szinten jelentkezô változásokat általában sokkal könnyebben lehet becsülni, mint a globális szintûeket. Az a tény, hogy globális szinten a használattal nem összefüggô értékek lesznek dominánsak, leszûkíti a környezetértékelésre alkalmazható eljárások körét. Megfontolandó, hogy habár a költségek oldaláról becsülô eljárások a környezet/természet értékének igen szûk tartományát határozzák csak meg, mégis nagy jelentôségû lenne, ha legalább azokat nagyobb mértékben használnák fel a vizsgált döntések körében.

KUT 2930 CP-0217 Dócsné Balogh Zsuzsanna et al. COWI Magyarország Kft Természetvédelmi célú KAC pályázatok közgazdasági értékelése. 2002. 20 p. A tanulmány a természetvédelmi célú KAC pályázatok közgazdasági értékelésével foglalkozik. A munka során a természeti erôforrások takarékos, racionális, gazdaságilag és környezetvédelmileg egyaránt optimális, hatékony felhasználását szolgáló, közgazdasági, pénzügyi elemzéssel alátámasztott módszertan kidolgozására került sor. A módszertan kidolgozása során jelentôs figyelmet fordítottak a környezetvédelmi törvényben meghatározott kritériumokra, valamint a közgazdasági alapelveken nyugvó szabályozásra. Az értékelésnél a közgazdasági módszerek közül a költség-haszon elemzés (CBA:cost-benefit analysis) és a költséghatékonyság elemzés (CEA:cost.-effectiveness analysis) módszereit alkalmazták. Sor került a döntési változatok vizsgálatára is, ha a kiinduló állapot, ill. a beavatkozás nélküli várható állapot nem megfelelô. A döntési változatoknak két alapvetô dimenziója van: idôtényezô, területhez kötôdés. Minden egyes döntési változatot a következôkkel kell jellemezni: a kiinduló állapot jellemzôi, a beavatkozási változat megfogalmazása, a várható állapot jellemzôi. A költség-haszon elemzés egy olyan kvantitatív döntéstámogató módszer, amely számszerûsíti és pénzben fejezi ki a döntési változatok költségeit, ill. hasznait. A természetvédelmi hatás mérése különbözô mutatók, kulcstényezôk alkalmazásával történhet. Az EU kifejlesztett a projektek értékelésére egy indikátor listát. A koncepció kialakításánál elsôdleges szempont az volt, hogy a kulcstényezôk minden fejlesztési projekt környezetvédelmi értékelésénél alkalmazatóak legyenek (47 db indikátor). A 47 indikátorból 7db volt természetvédelmi vonatkozású (genetikai erôforrások, erdôkitermelés, intenzív mezôgazdaság során használt területek nagysága stb.). Ezeket foglalták össze táblázatban.


KUT 2671 HT-02-059 Marjainé Szerényi Zsuzsanna – Csutora Mária BKÁE Környezet-gazdaságtani és Technológiai Tanszék Természeti értékek közgazdasági értékelése: a magyarországi helyzethez igazított útmutató és példatár. 2003. 163. p. A kutatás keretében elkészült egy útmutató, amely a természetvédelmi szakemberek számára közérthetôen mutatja be a természetvédelmi értékek/erôforrások közgazdasági értékelésére szolgáló eljárásokat, lehetôségeket. Általános betekintést nyújt a természeti erôforrások pénzbeli értékelésének alapjairól, a teljes gazdasági értékrôl, a pénzbeli értékelésre igényt tartó területekrôl. A tanulmány egységes struktúrában tárja fel az egyes módszerekkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat: rövid leírásuk mellett választ kaphatunk arra, milyen értékrészek megragadására képesek, milyen helyzetekben alkalmazhatók, mikor nem javasolható a felhasználásuk, mekkora idô-, költség és emberi erôforrás igénnyel rendelkeznek. Az eljárásokat egymáshoz képest értékeli a fent említett szempontok szerint, így a természetvédelmi szakemberek viszonylag egyszerûen áttekinthetik egy adott helyzetben a legmegfelelôbb eljárásokat, és a köztük való választás is könnyebb lehet. A költség alapú értékelési módszerek tárgyalása során beszámoltak a termelékenység változása/lehetôség költség módszerrôl, a védekezési költségek módszerérôl, az árnyék projekt módszerérôl, a helyreállítási költség módszerérôl, a helyettesítô piaci áruk/termékek módszerérôl. Minden eljárásnál hazai (illetve ezek hiányában fiktív vagy külföldi) példákkal illusztrálták a fôbb lépéseket, számításokat. Új esettanulmányokat is kidolgoztak a megértés elôsegítése érdekében.

KUT 2347 Madarassy László Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék Az EU Víz Keretirányelvében elôírt gazdasági elemzések a mezôgazdasági víz- és környezetgazdálkodásban. Az EU Víz Keretirányelv környezetvédelmi elôírásainak ökonómiai vizsgálata. 2001. 73 p. + Mell. Az Európai Unió 2000-ben elfogadott Víz Keretirányelvének környezeti célkitûzése a jó vízállapotok megteremtése 2015-ig. Fontos alapelvei: a vízgazdálkodást a vízgyûjtôkre kell alapozni, a vízgazdálkodásban illetékes hatóságoknak tevékenységüket meghatározott szabályok szerint koordinálniuk kell, a vízgyûjtô-gazdálkodási tervezésbe és döntésekbe be kell vonni a társadalmat, érvényesíteni kell a vízi szolgáltatások és vízhasználatok költségeinek visszatérülési elvét. A kutatás az EU Víz Keretirányelv környezetvédelmi és természetvédelmi elôírásai átvételének és alkalmazásának ökonómiai elemzése feladatát látta el, különös tekintettel a vízgazdálkodási szolgáltatások költségeinek megtérülésére. Vizsgálata kiterjed az EU Keretirányelvében elôírt gazdasági elemzésekre, ismerteti a Víz Keretirányelv általános és környezetvédelmi célkitûzéseit, fogalommeghatározásait. Bemutatja a vízgyûjtô-gazdálkodási tervek követelményeit, a vízszennyezés elleni védekezés és szennyezés-megelôzési stratégiákat. Végigköveti a gazdasági vizsgálatok, elemzések folyamatát, lépéseit, ütemtervét, valamint a vizsgálati eredmények alkalmazása lehetôségeit. Kimutatja a vízi szolgáltatások és a vízhasználatok költségeinek összetevôit, a környezeti költségek meghatározásának fôbb módszereit. Kiemeli a leginkább költséghatékony kombinációkat. Kiemelt

282


283

téma a vízgyûjtô-gazdálkodási egységek felülvizsgálata, illetve a hozzájuk kapcsolódó feladatok és módszertani kérdések, a vízi szolgáltatások és a vízhasználatok költségének meghatározása, valamint a leginkább költséghatékony kombinációk és vízárpolitika meghatározása volt. Ezek a vizsgálatok képezik a hazai szabályozás, az intézkedési programok, a vízgyûjtô-gazdálkodási tervek, a tervezési követelmények és módszerek gazdasági alapját. Célja a jelenleginél tisztább és átláthatóbb árrendszer, a Víz Keretirányelv árképzési alapelveinek hazai bevezetése.

KUT 2410 HT-029 Bándi Gyula BMGE Környezet-gazdaságtani Tanszék A környezet- és természetvédelmi nemzetközi egyezményekbôl, ill. a szerzôdésekbôl fennálló hazai jogalkotási kötelezettségek teljesítésének ellenôrzése, ill. az új jogalkotási feladatok meghatározása. 2002. 132 p. A környezetvédelmi vonatkozású – hazánkat is érintô – nemzetközi egyezmények listáját tekinti át. Az egyezmények témakörei: általános, horizontális kérdések; szárazföldi vizek; légkör, ill. országhatárokon átterjedô légszennyezés; természetvédelem; hulladékok és vegyi anyagok; atomenergia alkalmazása és a kapcsolatos felelôsség; munkahelyi környezet védelem; katonai területek; egyezmények a tengerekkel kapcsolatban; Antarktisz; vegyes. Az egyezmények áttekintésekor figyelmet fordít azok hatályosulására, legfontosabb tartalmi elemeire, követelményeire (feladataira, pl. szervezet felállítása), a hazai aláírásra és kihirdetésre (mikor, milyen formában ?), a jogalkotási feladatra és a hátralévô tennivalókra.

KUT 2718 HT-02-089 Dósa Henrietta – Hanyecz Katalin – Szabó József D és F Bt, Budapest Útmutató kidolgozása az egyedi tájértékké minôsítésrôl, jogi és gyakorlati megállapításáról. 2003. 19 p. Jelenleg az egyedi tájértékek felmérése az MSZ 20381 Természetvédelem. Egyedi tájértékek kataszterezése c. magyar szabvány szerint történik. A szabvány elôírásai szerint azonban egyedi tájérték felmérésekre csak a természetvédelmi oltalom alatt nem álló területeken kerül sor. Az egyedi tájértékekre vonatkozó jogszabályok ilyen kikötést nem tesznek, így a gyakorlati felmérések során keletkezett tapasztalatok felhasználásával, a jogi ellentmondások megszüntetésére a szabvány módosításának kezdeményezése megtörtént. E megközelítésben a kutatási téma felosztása három részre történt a tanulmány elkészítésében résztvevôk szakmai orientációját figyelembevételével. Jelen tanulmány a kutatási anyag elsô, úgynevezett általános részét tartalmazza, amely az egyedi tájértékek jogszabályi megközelítését, a felmérés célját, szükségességét, az eddig elvégzett felmérések elemzését, az egyedi tájértékké nyilvánítás folyamatát, valamint a felmérés gyakorlati módját foglalja magába. A tanulmány elkészítése során áttekintésre került a felmérési módszerek, jogszabályi alkalmazások, közérthetô fogalommeghatározások, melyek


hozzájárulhatnak az egyedi tájértékek szakszerû és egyöntetûbb felméréséhez, az országos adatbázis egységesebb kialakításához. Az útmutató gyakorlati szinten, már a helyszíni bejárás során segíti elô a felvételezôt az egyedi tájérték felmérésben.

KUT 2462 HT-02-091 Pesta János Ügyvédi Iroda, Budapest Helyi rendeletalkotási feladatok a környezet- és természetvédelem terén. 2002. 27 p. A helyi rendeletalkotás alkotmányi feltételeinek részletezése során utalnak arra, hogy az 1990. évi LXV. Törvény a helyi önkormányzatokról kimondja, miszerint „A képviselô-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot”. A Kvt. 48. §-ának (1) bekezdése megadja a felhatalmazást az önkormányzati rendelet számára a magasabb szintû környezetvédelmi tárgyú jogszabályi rendelkezéstôl való egyfajta eltérésre, vagyis a szigorításra. A törvényalkotó ezzel tehát kifejezte azt a szándékát, hogy a helyi önkormányzat környezetvédelmi feladatkörben szigoríthassa – de nem enyhítheti – a törvényi környezetvédelmi normákat. A környezetvédelmi tárgyú helyi rendelet is csak magasabb szintû jogszabályban egyedileg megadott eltérési felhatalmazás keretei között térhet el az országos szintû jogszabály elôírásaitól, még szigorítás esetén is. A kötelezô, törvényben meghatározott tárgyú rendeleti jogalkotások eseteinek részletezése során a környezet általános védelmérôl, a föld, a levegô védelmérôl, a vízminôség-védelemrôl, a természetvédelemrôl, az épített környezet védelmérôl, a hulladékgazdálkodásról, a vegyi anyagokról, radioaktív anyagokról, nukleáris biztonságról, zaj- és rezgésvédelemrôl adnak áttekintést.

KUT 2622 CT-065 Az egyes tervek és programok környezeti hatásainak vizsgálatáról szóló 2001/42/EC Direktíva és a magyar jog megfelelôségének vizsgálata. 2002. 25 p. A stratégiai hatásvizsgálatnak (SEA) három meghatározó eleme van: – az, hogy stratégiai döntésrôl, azaz tervrôl, programról legyen szó, – maga a környezeti hatások szisztematikus vizsgálata, – a vizsgálat eredményeinek széles körben történô megvitatása, a társadalmi részvétel. Olyan tervezési programalkotási folyamatunk, amelyben mindhárom lényeges SEA ismérv megtalálható, igen kevés van. A munka kezdetén elvégezték az Irányelv szövegének jogi szakfordítását. Ennek segítségével a továbbiakban táblázatos formában összevetették az Irányelv és az azzal valamilyen szinten összefüggésbe hozható magyar jogszabályok rendelkezéseit. A táblázat négyes oszloprendszerrel készült. A négy oszlopban a következô fejlécek voltak: normaszöveg; jogi tartalom; magyar normaszöveg; a magyar jog értékelése. Leszögezték, hogy a jövôbeni magyar jogszabálynak a megalkotása során figyelemmel kell lenni a rokonterületek szabályozásának szellemiségére, az ott meglévô joggyakorlatra. Mérlegelni kell a meglévô jogi rendelkezések módosításának szükségességét vagy esetleg hatályon kívül kell helyezni néhányukat a párhuzamos eljárások elkerülése érdekében.

284


285

KUT 2480 CT-067 Farkas Patricia – Kiss Tibor – Leitol Csaba – Fülöp Zoltán – Drescher László Bio-Consulting 2000 Kft, Pécs Környezetvédelmi termékdíj átalakításának lehetôségei és hatásának elemzése a hulladékgazdálkodási törvény alapján. 2002. 143 p. A környezetvédelmi termékdíjat fizetôk bôvítésére az elmúlt egy évtizedben fokozatosan került sor. E döntések nem titkolt célja, hogy a környezet megóvását, ill. a szennyezettség megszüntetésének költségeit áthárítsák azokra, akik a károsítás részbeni okozói. A termékdíj bevezetésének elsô állomása az volt, amikor 1992-ben az üzemanyagokra kivetették ezt a fizetési kötelezettséget. 1996-tól a Környezetvédelmi Minisztérium kialakította az ún. programgazda rendszert, amelynek lénye, hogy az arra vállalkozó cégek létrehozzák és mûködtessék a hulladék összegyûjtését szolgáló hálózatot és emellett álljon rendelkezésre az újrahasznosításhoz szükséges ipari háttér is, ill. az adott cég kész legyen ennek megteremtésére. A programgazda rendszer életre hívását követôen 2000-ig összesen csaknem 9,9 milliárd forint támogatást adott a KAC a hulladékok begyûjtéséhez és feldolgozásához. A Bio-Consulting 2000 Kft elemezte a Környezetvédelmi termékdíj átalakításának lehetôségeit és hatását a 2000. évi XLIII. Hulladékgazdálkodási törvény alapján. A Hgt. 21. § (1) pontja alapján az önkormányzatok kötelezô feladatai közé sorolta a hulladékkezelési szolgáltatás biztosítását. A termékdíj fizetéssel terhelt hulladékká vált anyagok (üzemanyag, csomagolóeszközök, gumiabroncs, akkumulátor, festék és hígítók stb.) közül több nem része a települési szilárd hulladéknak, így nem részei a közszolgáltatásnak sem. Jelen tanulmány így csak a közszolgáltatással összekapcsolható termékdíjas hulladékok, elsôsorban a csomagolóeszközök visszagyûjtési rendszerének átalakításával foglalkozik. A rendszer átalakításának vizsgálatakor a következô lehetôségeket vették figyelembe: a jelenlegi Programgazda rendszer fenntartása; a jelenlegi programgazda rendszer átalakítása – a feldolgozás és újrahasznosítás nagyobb mérvû támogatásával; vegyes rendszer kiépülése állami és magánjogi szerzôdés együttes jelenléte mellett; államtól független, a közszolgáltatás melletti duális rendszerû, magánjogi alapú kezelô szervezetek átalakítása; államtól független, a közszolgáltatói rendszerrel együttmûködô, magánjogi alapú kezelô szervezetek átalakulása. Az ország gazdasági potenciálját figyelembe véve az önkormányzatokkal és a közszolgáltatókkal együttmûködô, magánjogi alapú rendszer folyamatos kialakítását javasolják. A rendszer átalakulása nem azonnal fog lezajlani, ezért középtávon (3-5 év) szükség lesz egy „vegyes rendszerre”, az állam és a magánjogi szervezôdések egymás melletti, egymást kiegészítô tevékenységére is. Az önkormányzatoknak, ill. a közszolgáltatóknak a Hgt.-ben elôírt feladatok teljesítése, valamint a közszolgáltatás megfelelô szinten történô kiépítése érdekében számos beruházást kell megvalósítaniuk, ami független ugyan a termékdíjas rendszer megváltoztatásától, de elengedhetetlen feltétele a közszolgáltatás ellátásának. A beruházási és fenntartási források a következôk lehetnek: nemzeti támogatási formák; állami beruházási támogatás; a rendszer saját árbevétele a fajtatiszta anyagok értékesítésébôl; önkormányzati források a beruházáshoz és a folyamatos mûködéshez; vállalkozói tôke bevonása; koordináló szervezetek hozzájárulása a mûködéshez.


KUT 2423 C-147/99 Burger Ferenc – Kucserák Katalin – Rabóczki Laura – Szabó Sándor EXTERNAL Kft Környezeti felelôsségbiztosítási koncepciók vizsgálata. 2001. 57 p. A kötelezô felelôsségbiztosítástól (KF) megalkotandó Kormányrendelet elôkészítés érdekében vizsgálták a környezeti kockázatoknak, ill. a fedezni kívánt károknak a körét, ahol egyrészt a megelôzésben, másrészt a kármentesítés finanszírozásában jól mûködhet a KF konstrukciója. A kár fogalmában az elemek: felmerült kár, elmaradt jövedelem vagy haszon, költségek és kiadások. A biztosítás különleges fajtája a felelôsségbiztosítás, amelynek alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító mentesítse ôt az oly kár megtérítése alól, amelyért egyébként felelôssé tehetô. A felelôsségbiztosítás keretében biztosítási eseménynek minôsülô károkozás esetén tehát nem a tényleges károkozó, hanem a biztosító teljesít a kötelezett helyett. Az Európai Biztosítók Szövetsége (1999-ben) felmérései szerint a legtöbb országban a jogszabályalkotók szerint a biztosítótársaságok még nem képesek kezelni a környezetszennyezéssel járó kockázatokat. Ezért „kollektív kompenzációs eszközöket” vagy „másodlagos kompenzációs eszközöket” követelnek meg, amelyeket a hatóságok kezelik. A kötelezô környezeti felelôsségbiztosítás (KFB) körének meghatározását szükségszerûen a környezetvédelmi engedélyezéshez, ezen belül is a nagyobb kockázatokhoz kapcsolódó hatásvizsgálat-köteles tevékenységhez kötik. A kötelezô KFB tevékenységi hatályának kijelölésekor ezt a tevékenységi csoportosítást tekintik kiindulópontnak, mint azokat a potenciális veszélyt hordozó tevékenységeket, amelyekkel kapcsolatosan a KF bevezetése jelentôs társadalmi hasznot hozhat. A KFB rendszer mûködéséhez ezért az a szerencsés, ha a biztosított a mûködés során képzôdô folyamatos árbevételeibôl tudja fedezni a díjat. Mivel nem lenne célszerû, hogy a környezetvédelmi hatóság legyen a kompetens a biztosítási összeg meghatározásában, ezért a kormányrendeletnek kell meghatároznia tevékenységenként azt a naturális vagy gazdasági mutatót (elsôsorban árbevétel adatot), amelyhez viszonyítva kell a biztosítási összeget meghatározni. A kármentesítés során igényelhetô fedezetet tekintve elvileg két lehetôség közül kell választani: vagy a biztosított döntésén múlik a kármentesítés megkezdése, vagy a felügyelôség határozata a feltétele a biztosítási összeg iránti igény érvényesítésének. Ez utóbbi változat alkalmazása látszik célszerûbbnek.

KUT 2415-1 HT-061 Pannonmarket 2000 Kft, Budapest A hulladékgazdálkodási területhez kapcsolódó környezeti felelôsségbiztosításról szóló jogszabály elôkészítése. 2002. 56 p. Ismertetik a szabályozás koncepciójával kapcsolatos jogi hátteret hazai jogszabályok és nemzetközi kitekintés formájában. Meghatározzák a „hulladék kezelése” és a „hulladékkezelés” fogalmát. A „hulladék termelôje” a keletkezô hulladékot köteles gyûjteni, hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról gondoskodni, vagyis tipikusan „hulladékkezelési tevékenységet” végezni. Maga a felelôsségbiztosítás a kárelhárítás egyik vagyoni fedezete. A környezetkárosítás területén a jogszabályok a fedezetek három formáját határozzák meg: céltartalék képzés; vagyoni biztosítékadás; felelôsségbiztosítás. A jelen környezeti felelôsségbiztosítás szabályozás célja az, hogy

286


287

azokat a gazdálkodó szervezeteket, amelyeknek tevékenysége során veszélyes hulladék keletkezik vagy tevékenységi körében veszélyes hulladék kezelésével foglalkoznak, mentesítse olyan károk megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelôsek. A felelôsségbiztosításnak további célja az, hogy a károsultnak (harmadik személynek) a kompenzációját szolgálja, valamint a kár okozójával fizetesse meg az általa okozott környezeti kár helyreállításának a költségét. Azokban az esetekben, amikor a környezetet károsító magatartások révén konkrét egészségkárosodás, dologi kár nem következik be, a kár meghatározására tulajdonképpen egyetlen egy eszköz létezik: mennyi az a költség (mint kár), amely a környezeti károsodás megelôzô állapotának helyreállításához szükséges. Javasolják annak megfontolását, hogy a felelôsségbiztosítás megkötése és annak bejelentése a környezetvédelmi hatósági engedély elôfeltétele legyen. Az állami szerepvállalással szorosan összefügg az a javaslatuk, miszerint gazdátlan, ill. magánjogi jogviszonyokban nem álló környezeti elemekben okozott károk fedezetét a környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésû elôirányzata képezze. Végezetül ismertetik a kidolgozott jogszabály-tervezetet „A hulladékgazdálkodási területhez kapcsolódó környezeti felelôsségbiztosításról” címen.

KUT 2324 Burger Ferenc – Kucserák Katalin- Rabóczki Laura – Szabó Sándor External Gazdasági, Környezetvédelmi Tanácsadó és Szolgáltató Kft. A környezetvédelmi biztosítékadási, céltartalék-képzési gyakorlat vizsgálata, a lehetôségek értékelése. 2001. 90 p. + 40 p. melléklet A tanulmány célja a több jogszabály által kötelezôvé vagy lehetôvé tett biztosítékadás, céltartalékképzés gyakorlatának vizsgálata. Feltárták a jogi szabályozás hiányosságait, részletes ismereteket szereztek arról, hogy az érintett gazdálkodók miként hidalják át ezeket a hiányosságokat. Bemutatják az alkalmazási lehetôségeket, az alkalmazást akadályozó tényezôket, a módosítás lehetôségeit. Cél volt továbbá, hogy a hazai tapasztalatok fényében megalapozást nyújtsanak a még meg nem alkotott jogszabályokhoz a környezet védelmének általános szabályaitól szóló 1995. év LIII. törvény felhatalmazása szerint. A biztosíték és a céltartalék tartalmi jellemzôinek meghatározását adja meg, s bemutatja a hatályos jogszabályi elôírásokat az engedélyek azon körére, melyek esetében lehetôség van környezetvédelmi biztosítékadási kötelezettség megállapítására vagy lehetôség érvényesítésére. Bemutatja azokat a jogszabályhelyeket is, amelyek valamely hatósági eljárás részeként kitérnek a biztosítékadási és céltartalék-képzési szabályokra. Ismertetik azokat a témákat, kérdéseket, melyek az egyes jogszabályok által lehetôvé tett biztosítékadás, céltartalék-képzés gyakorlati alkalmazási tapasztalatainak feltárása érdekében vizsgáltak. Bemutatják az egyes engedélyezési és egyéb hatósági eljárások keretében kiadott kötelezések, véleményezések sajátosságait. A melléklet tartalmazza a környezetvédelmi célú biztosítékadás, céltartalék-képzés gyakorlatával kapcsolatos kérdéslistát, a villamos energia szektorban elemzett engedélyek listáját, az interjúk listáját, a személyenkénti interjúk során adott „nyers” információkat és véleményeket.


KUT 2666 CP-254 Kis András – Jánoska Miklós Magyar Közgazdaságtani Központ Az EU szilárdhulladék-gazdálkodással kapcsolatos egyes jogszabályi kötelezettségei átvételének modellezése. 2003. 48 p. Elkészítették azt a közgazdasági modellt, amelyik egy egyenletrendszerrel ábrázolja a hulladékgazdálkodási folyamatokat. Az egyenletrendszernek az Excel „Solver” eszközével történô megoldása az optimális stratégiához vezet. Az optimalizáláson kívül lehetôség van a felhasználó által definiált forgatókönyvek költségeinek a nyomon követésére és összegzésére is. A modell mindkét esetben, tehát az „optimalizáló” és a „nyomon követô” forgatókönyvek esetében is évenkénti és technológiák szerinti bontásban megadja az egyes hulladékok hasznosított/ártalmatlanított mennyiségét, a beruházási, mûködési és annualizált költségeket, valamint azok jelen értékét és az újonnan létesített kapacitások nagyságát. A követelmények egy szûkebb szegmentjére koncentrálva a lakossági szilárd hulladékkal kapcsolatos azon elvárásokat tették a modell részévé, amelyek esetében több magas költségû és egymással is kölcsönhatásban álló megoldási alternatíva közül lehet választani. A modell így a csomagolóanyagok hasznosítására és a szerves hulladék lerakásának korlátozására vonatkozó alternatívák közötti választást teszi lehetôvé, ugyanakkor a hasznosításon kívül a lerakás és az égetés költségeit is figyelembe veszi. A modell mennyiségi adataira elsôsorban az Országos Hulladékgazdálkodási Tervbôl próbáltak következtetni, a költségadatokat pedig egy átfogó EU felmérésbôl vették át. Az így feltöltött modell segítségével néhány optimalizáló forgatókönyvet is lefuttattak, bemutatva a modell alkalmazhatóságát. A félreértések elkerülése érdekében a forgatókönyveket „demo” forgatókönyvnek nevezeték el, ezzel is érzékeltetve azt, hogy a forgatókönyvek akkor kelnek igazán életre, ha a felhasználó az elemezni kívánt kérdéskörre kialakított, jó minôségû, ellenôrzött adatokkal tölti fel azokat.

KUT 2466-1 HT-064-1 Burger Ferenc – Kucserák Katalin – Rabóczki Laura – Szabó Sándor EXTERNAL Kft A betétdíjas szabályozásra irányuló javaslat. 1. Munkafázis. 2002. 34 p. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. XLIII. Törvény (Hgt) 59. § (1) bekezdése felhatalmazást adott a Kormánynak arra, hogy szabályozza „a letéti díj, a betétdíj, a visszavételi és visszaadási lehetôségek alkalmazásának részletes szabályait”. Ennek a feladatnak részeként a tárca megbízására az External Kft vállalkozott arra, hogy elkészítse a javasolt kormányrendelet tervezetének vizsgálati elemzését (egy kiválasztott termékkörre a részletes hatások bemutatásával). Az elsô munkafázisban a rendelet-tervezetre irányuló javaslatot dolgozták ki. A Hgt 56. § 8. bekezdése szerint „a visszavételi kötelezettség alapján” 2005 július 1-ig kell elérni, hogy a hulladékká vált csomagolóanyagok legalább 50%-a hasznosításra kerüljön (és ezen belül legalább 25%-a anyagában kerüljön hasznosításra úgy, hogy ez az arány minden anyagtípusnál legalább 15% legyen). Számos ellentmondás van a Hgt. és a Kt között, s ezek feloldására 3 lehetôség kínálkozik: (1.) a Kt. módosítása, (2.) a Hgt. Módosítása, (3.) a 94/2002 Kormányrendelet kiegészítése a szabályozott csomagolásokra kiterjedô betétdíjas kötelezettséggel. A megbízó szerint az elsô

288


289

megoldás lenne célszerû, azaz a Kt. Módosítása úgy, hogy a visszavételi kötelezettség ne minden esetben – ne feltétlenül – vonja maga után a betétdíjas (letéti díjas) kötelezettséget. Javasolt újrahasználati részcélok szélsôértékei (italtermékenként): sör 60-80%, bor: 25-40%, pezsgô: 50-70%, tömény szeszesitalok: 20-30%, szénsavas üdítô és ásványvíz: 35-45%, nem szénsavas üdítô és ásványvíz: 30-40%. A kormányrendelet-tervezetben ismertetik a fogalmakat, a rendelet hatályát, általános szabályokat, a betétdíjas forgalmazást koordináló szervezetet, bejelentési és nyilvántartási követelményeket, a fogyasztó tájékoztatására vonatkozó követelményeket, a csomagolóeszközökre vonatkozó újrahasználati és betétdíjas szabályokat, számviteli szabályokat, a letéti díj alkalmazásának sajátos szabályait, szankcionálást, záró-rendelkezéseket.

KUT 2466-2 HT-064/2 Burger Ferenc – Kucserák Katalin – Rabóczki Laura – Szabó Sándor EXTERNAL Kft A betétdíjas szabályozási rendszer rendeletének megalkotása, valamint az elôírt hatásvizsgálatok elvégzése. 2. Munkafázis. 2002. 38 p. A Kt. 63. § (1) bekezdése értelemében jogszabály állapítja meg azon termékek körét, „amelyeknek visszafogadása a környezet terhelésének, szennyezésének csökkentése értekében indokolt. A visszafogadás ösztönzésére a termék forgalmazójának betétdíjat kell felszámítania”. E törvényi követelmény értelmében tehát a (forgalmazó általi) visszafogadási kötelezettség maga után vonja a betétdíjak – ugyancsak forgalmazó által – alkalmazásának követelményét. A bevezetésre kerülô betétdíjas rendszer több oldalról is elôsegítheti a hulladékgazdálkodás céljainak teljesítését. Az újrahasználat szorgalmazásán kívül (ami a csomagolások esetén a fô cél) a késôbb meghatározandó termékkörökben a nagyarányú hasznosítás (esetleg elkülönített ártalmatlanítás) a betétdíjas mûködés fô célja. A betétdíjas rendszer által úgy kerülhet hasznosításra a hulladékká vált termékek nagy része, hogy azok nem is kerülnek be a hagyományos települési hulladékáramba. A hazai javaslathoz a nemzetközileg általános elfogadott szabályozási megoldásokat tekintik át, különös figyelemmel a német modellre. Svédországban monopol-szervezet végzi a szervezett visszagyûjtést, ill. biztosítja a betétdíjak pénzügyi áramlását. Foglalkoztak a szabályozás várható pénzügyi-gazdasági hatásaival (piaci koncentráció, fogyasztói vonatkozások, élelmiszeriparra, kereskedelemre, éttermekre, importôrökre gyakorolt hatások, beruházás, foglalkoztatás), a hatósági és intézményi hatásokkal, a szabályozás által a hatóságokra háruló többletterhekkel, a környezeti hatásokkal, a fogyasztói magatartásra gyakorolt várható hatásokkal.

KUT 2427 CT-068 Dócsné Balogh Zsuzsanna – Lehoczki Zsuzsanna – Szabó Piroska COWI Magyarország Aktuális jogi- közgazdasági, intézményi kutatás-fejlesztési feladatok a felszín alatti vizek védelmére, az Országos Környezeti Kármentesítési Programra vonatkozóan, különös tekintettel az új jogszabályok végrehajtásával, valamint a környezetvédelmi programok (NKP II, OKKP stb.) kidolgozásával kapcsolatosan. 2002. 88 p.


A kutatás alapvetô célkitûzése az volt, hogy az NKP II., valamint az OKKP és alprogramjai alapján adódó jogi, közgazdasági és intézményi feladatokat feltárja és ezek alapján a feladatok elemzését elvégezze. E munka során a tárca OKKP honlapi anyagának értékelését és korrekcióját elvégezték, továbbfejlesztették a FAVI koncepcióját, elôterjesztést készítettek az OKKP szervezeti, mûködtetési rendszerének fejlesztésérôl, s javaslatot tettek a 33/2000. kormányrendelet módosítására. Az OKKP 2003-2008. közti szakaszára szóló kormány-elôterjesztés tervezetét kidolgozták. Észrevételeket tettek az NKP II-nek a felszín alatti vizek és a földtani közeg, talaj védelmét érintô részeivel kapcsolatosan. Véleményt alkottak a „Prioritási listás kármentesítési projektjavaslatok, 2002” anyagáról, s egyéb szakértôi anyagokat készítettek.

290

12. SZEMLÉLETFORMÁLÁS, KÖRNYEZETI OKTATÁS, NEVELÉS, TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL

KUT 2660 HT-02-023 Havas Péter – Széplaki Nikolett – Varga Attila Országos Közoktatási Intézet. A környezeti nevelés magyarországi gyakorlata. 2003. 48 p. Az empirikus kutatás feltárta valamennyi hazai eurórégióban mindösszesen 52 iskola környezeti nevelési gyakorlatának sajátosságait, erôsségeit és gyengeségeit. Az interjús módszerû kutatás adatai bemutatják a hazai iskolai környezeti nevelési gyakorlat helyzetét, az eredményeket és a problémákat: A hazai iskolai gyakorlat legfôbb erôsségei: – a természettudományos tantárgyak tanóráinak tartalmában megvalósuló környezeti nevelés, – a pedagógusok elkötelezettsége, A hazai iskolai gyakorlat legfôbb gyengeségei: – a KN erôforrás hiányai, elsôsorban az alulfinanszírozottság – a társadalomtudományi és humán tárgyak igen kevés KN elemet tartalmaznak – a helyi KN nem kapcsolódik a helyi fenntarthatósági és környezetvédelmi programokhoz. A kapott adatok és következtetéseik hasznos hozzájárulással szolgálhatnak a szakterületi, szakmapolitikai intézkedésekhez, pályázatok kiirásához és a további kutatásokhoz.

KUT 2817 HT-023 Könczeky Réka Környezeti Nevelési és Kommunikációs Programiroda, Budapest A környezeti nevelés és szemléletformálás külföldi szabályozási gyakorlatai. 2002. 44 p. Foglalkoztak a környezeti nevelés kialakulásával és törekvéseivel, a jogi és intézményi keretekkel (EU, Ausztria, Dánia, Finnaország, Egyesült Királyság, USA. Ausztrália), az iskolai környezeti nevelés kérdéseivel (közös alapok, integrálás kiterjesztése, szakképzés, felsôoktatás, tanárképzés, továbbképzés, kutatás), az iskolák számára a partnerekkel való kapcsolatokkal (oktatóközpontok, társadalmi szervezetek, szakmai egyesületek, vállalatok), a felnôttek környezeti nevelésével, a környezeti nevelés finanszírozásával a vizsgált országokban. Ismertették a terveket és trendeket: új oktatásfilozófia, helyi társadalomba integrált oktatás, gazdasági életnek megfelelô környezeti nevelés, szakanyagok és segédanyagok, tanárképzés, minôsítés, koordinálás. Leszögezik, hogy a fenntarthatósági kezdeményezéseknek versenyezniük kell a pénzügyi és egyéb támogatásokért. A fenntarthatósági oktatás hozzájárul olyan jól informált választókhoz, akik felhatalmazhatják a kormányokat a megfelelô és hatékony környezetpolitikák kialakítására. Továbbá hozzájárulnak a környezeti kutatások és fejlesztések közös, összehangolt céljaihoz, valamint ahhoz, hogy az intézmények és szakmák világszerte a legjobb gyakorlatot alkalmazzák, s a népek és kormányaik

292


293

is ismerjék egymás környezetét és környezeti álláspontját, s legyen nemzetközi együttmûködés az emberiség számára a fenntartható jövô érdekében.

KUT 2661 HT-02-045 Lehoczky János Fôvárosi Pedagógiai Intézet Iskolai szabadidô-szervezôk környezeti neveléssel összefüggô foglalkoztatása. 2003. 50 p. A kutatás célja az volt, hogy átfogó képet adjanak a közoktatásban foglalkoztatott szabadidôszervezôk környezeti neveléssel összefüggô feladatainak ellátásáról, s ismertessék az ezzel kapcsolatos tevékenységeket és a tevékenység során jelentkezô problémákat. Megvizsgálták a szabadidô-szervezôk foglalkoztatásának törvényi, jogszabályi hátterét, az alkalmazásuk során mutatkozó szükségleteket és korlátokat. Országos kérdôíves felmérést végeztek, amely alapján feltárták a szabadidô-szervezôk iskolai foglalkoztatásának területeit, elôzetes képzettségüket, a környezeti nevelési szakértelmüket, kompetenciájukat, szakirányú gyakorlatukat. Problémakatalógust állítottak össze munkavégzésük körébôl. A pályázatok másodelemzése, a pályázatonkénti értékelés során a környezet- és természetvédelmi szaktáborok, erdei iskolák, a környezetvédelmi jeles napok tapasztalatait ismertették.

KUT 2572 HT-02-018 Kerényi Attila – Szabó György Debreceni Egyetem A környezettani oktatás fejlesztése a felsôoktatásban. 2002. 39 p. + Mell. Reprezentatív kérdôíves felmérést végeztek 1000 nappali szakos olyan hallgató körében, akik kötelezô tantárgyként nem tanulnak környezettant. A kérdôívek feldolgozása során az alábbi fontosabb megállapítások születtek: – A hallgatók 84%-a fontosnak vagy nagyon fontosnak tartotta, hogy tanulmányai során mindenki tanuljon a környezeti kérdésekrôl – A legnagyobb érdeklôdést a következô témakörök váltották ki: az emberiség jövôje, természeti katasztrófák, a légkor állapota és az éghajlatváltozás, természetvédelem, vízszennyezés, a globalizáció és környezeti hatásai. A 20 választható témakörbôl 16 iránt legalább közepes érdeklôdést tanúsítottak, – A hallgatókat négy tudományterületi csoportba bontották, érdeklôdésüket egymáshoz viszonyítva azt állapították meg, hogy csak egy-két témakör iránt mutatható ki speciális érdeklôdés, – A rendôrtiszti hallgatók voltak a legérdeklôdôbbek, az orvostanhallgatók a legkevésbé érdeklôdôek, – A hallgatók 41%-a válaszolt határozott igennel arra kérdésre, hogy felvenné-e választható tárgyként a környezettant, 51%-uk a „talán” választ jelölte meg,


– Az oktatási formák közölt elsô helyre az elôadást sorolták, – A Környezettan tantárgyat a hallgatók 73%-a egy féléves kurzusként hallgatná legszívesebben. Az intézményvezetôkkel és a környezettan potenciális oktatóival készített interjúk fôbb tapasztalatai szerint – Az oktató tanároknak nem egységes a véleményük abban, hogy egy ilyen áttekintô, szemléletformáló tárgyra szükség van-e, – Többen úgy vélték, hogy a környezeti kérdések oktatását csak a szakismeretek szintjén tudják elképzelni, – Az oktatók egy része szûk szakmai ismeretek tolmácsolását képzeli el a tárgy keretén belül, – Alig van olyan intézmény, amelyben a jelenlegi oktatói létszámmal megoldható lenne a környezettani oktatás kívánatos fejlesztése, – A környezettani oktatásban nem részesülô hallgatók egy szemeszterre terjedô oktatását a jelenleg alkalmas tanárok ideális esetben is csak kb. 50%-ban tudják megvalósítani, – Pénzügyi forrásokra lenne szükség, – A Környezettan tankönyvet minimális térítési díj ellenében kellene a hallgatók számára biztosítani.

KUT 2409 HT-21 Elek Sándor – Pringer Júlia Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Környezettudományi Intézet Környezet-gazdaságtani és Technológiai Tanszék A környezetvédelmi diplomások iránti kereslet szerkezete, a kereslet növelésének feltételei. 2002. 74 p. Vizsgálták, hogy milyen a környezetvédelmi szakmákban a képzés tartalma, milyenek mennyiségi arányai, valamint hogy a képzés által létrehozott kínálat mennyire felel meg a szakma által támasztott keresletnek. Vizsgálták azt is, hogy milyen módszerekkel lehetne a keresletet gerjeszteni annak érdekében, hogy a szakmai kultúra színvonala emelkedjen. Követett módszer: – A fellelhetô szakirodalom (hazai és EU) áttekintésével a környezetvédelmi szakképzés jelenlegi helyzetének feltárása – Kérdôíves feldolgozással, illetve mélyinterjúkkal rögzítve bemutatni, hogy a környezetügy mely területein és képzettséggel foglalkoztatnak szakembereket, illetve milyenekre tartanának igényt – A kérdôíves adatok feldolgozása, az eredmények értékelése – Javaslatok kidolgozása szakmai és marketing stratégiára A kutatás eredményei segítséget nyújthatnak a felsôfokú környezetvédelmi képzés korszerûsítéséhez és a környezetvédelmi szakemberek iránti kereslet növeléséhez. A kereslet-kínálati tapasztalatok alapján valószínû, hogy a jelenleginél nagyobb szükség lehet olyan szakemberekre, akik a szûkebb szakmai és az általános környezetvédelmi feladatok ellátására egyaránt alkalmasak, versenyképesebbek, mint a kétlépcsôs (alap-és posztgraduális) képzésben résztvevôk. A marketing stratégia bemutatja azokat a feladatokat, amelyek a felsôfokú környezetvédelmi szakemberek iránti kereslet növeléséhez vezethetnek. A tanulmány három fô részre tagolódik – A keresleti oldal felmérésére elôször került sor – Kérdôíves felmérés a jelenlegi helyzetrôl és a keresletrôl

294


295

– –

– – – – – – – –

Kérdôíves felmérés eredményeinek bemutatása, értékelése Javaslatok kidolgozása a felsôfokú képzettség szakmai és marketing stratégiára – A valós hazai igények várható alakulásának meghatározása – Konkrét igények meghatározása a vállalkozási szférában, az állami apparátusban és a nonprofit szférában – A lemaradás mértékének és szerkezeti jellemzôinek a meghatározása – A lemaradás megszüntetése érdekében teendô kormányzati lépések – Ágazati minisztériumok feladatai – Az önkormányzatok kötelezettségeinek felmérése A felmérés kiindulópontot és összehasonlítási alapot jelenthet a témában folyó további kutatásokhoz A kiválasztott csoportok keresletet támaszthatnak a környezetvédelmi diplomások iránt (ISO 14 001 tanúsítvánnyal rendelkezôk, élelmiszeripari vállalatok, önkormányzatok) Bemutatja a jelenlegi helyzetet Az értékelésbôl meghatározható a további tennivalók sora A döntéshozók számára segítséget nyújt a felsôoktatási reform végrehajtásában a szakterületen További kutatásokhoz ad alapot, vet el kérdéseket (pl. hatóságok, auditáló cégek, amelyek jelentôs igényt támaszthatnak fiatal környezetvédelmi szakemberek iránt a jövôben) A kutatás eredményei adalékul szolgálhatnak a felsôfokú környezetvédelmi képzés korszerûsítéséhez, a környezetvédelmi szakemberek iránti kereslet növeléséhez Megállapításainak egy része közvetlenül beilleszthetô a szaktárca stratégiájába

KUT 2628 HT-024 Valkó László BME Gazdaság és Társadalomtudományi Kar Környezetgazdaságtan Tanszék A környezetbarát fogyasztói magatartás elôsegítésének lehetôségei. 2002. 114 p. A lakosság (fogyasztók) környezeti tudatosságának fejlesztésében fôleg a szervezett környezeti nevelésben-képzésben résztvevôk tölthetnek be multiplikátor szerepet. A környezeti oktatásnak kiemelkedô szerepe van – egyéni és társadalmi szinten – a fogyasztói döntések befolyásolásában. A kutatás keretében vizsgált kérdések: 1. a jelenkori magyar környezetstratégiában milyen a környezeti szemléletformálás, oktatásképzés helyi értéke 2. a szervezett oktatás-képzés egyes szintjein és szakterületein milyen fejlesztési igények fogalmazhatók meg a környezettudatos fogyasztói magatartás irányába történô elmozdulás érdekében 3. melyek lehetnek a frekventált célcsoportok, célterületek A tanulmány három fô részre tagolódik 1. fogalom-meghatározás a fenntartható fogyasztás neveléssel összefüggô kérdéseiben 2. kérdôíves felmérés eredményeinek bemutatása 3. módszertani anyag a napi pedagógiai munka segítése céljából A nevelési folyamatban alapvetô fontosságú a fenntarthatóság kérdésének megfelelô helyen történô kezelése, a komplex megközelítés igénye, annak mérvadó összetevôjeként a fenntartható fogyasztás dimenzióinak (ökológiai, gazdasági és szociális) és különbözô szintjeinek (globális, regionális, lokális-egyéni) összhangja. A kiindulás, a jelenlegi helyzet feltárása – a kérdôíves felmérés, és eredményeinek értékelése – alapvetô fontossággal bír a hazai helyzet megismerése, a tennivalók meghatározása, módszerek kiválasztása, bevezetése, ütemezése terén.


KUT 2926 HT-02-032 Sági Mária ELTE BTK Életmód és értékrend. 2003. 20 p. + Mell. 8 p. Az Életmód és értékrend c. kutatás kérdôíve a statisztikai adatokkal együtt 8 témacsoportot tartalmazott, kb. 130 fô-kérdéssel. Sok kérdésnek alkérdései is voltak. A kérdezés interjú formájában történt. Az 1000 fôs reprezentatív mintában kb. egyforma volt a nemek aránya. Lakhely szerint: 200 fôvárosi, 480 vidéki városi, 320 községi lakos, végzettség szerint: 8 osztálynál kevesebb 7,6%, 8 általános iskolai végzettség 19,6%, szakmunkásképzô, szakiskolai végezettség 27,9%, középiskola 30,1%, fôiskola 10,6%, egyetem 4,2%. A tanulmány arra vállalkozott, hogy az értékrend és környezettudatosság szempontjából kiemelje a kutatás kezdeti gép adatfeldolgozásából megmutatkozó leglényegesebb vonásokat. Az USA-ban 3 nagy szociológiai csoportban (modern, hagyományos, kulturálisan kreatív) a vélemények és az életkörülmények között jobb összhang van a gazdasági körülmények relatív folyamatossága révén. Az értékrend és az életkörülmények egymásból adódóan és erôsebben harmonizálnak egymással. Magyarországon ezek a „tiszta” típusok nem mutatkoztak meg, s azt tapasztalni, hogy nálunk az értékrend magasabb, mint a konkrét életlehetôségek. Megfigyelhetô volt, hogy a nehezebb anyagi körülmények között élôk egyrészt értik és értékelnék az egyszerûbb és minôségileg jobb életmódot, másrészt még szeretnék megtapasztalni a technikai és gazdasági jólét elônyeit.

KUT 2597 HT-022 Könczey Réka – Sükösd Miklós Környezeti Nevelési és Kommunikációs Programiroda. A magyarországi elektronikus média környezeti felkészültsége. 2003. 41 p. A felmérések szerint a katasztrófa- és botrányhíreken túl azért nincs nagyobb tere a médiában a környezetnek, mert a közönség azt nem igényli. A hírügynökségek híreiben a környezetvédelem akkor szerepel minden esetben, ha jelentôs botrányról, környezetszennyezésrôl, katasztrófáról van szó. A környezetvédelmi tárgyú közlemények, sajtótájékoztatók csak akkor kapnak hangot, ha jelentôs személy vagy szervezet adja azokat közre. A vidéki tudósítók által küldött környezetvédelmi hírek száma jóval meghaladja a fôvárosból érkezôéket, miközben hírértékük az ország teljes lakosságát véve alapul sokszor kisebb. A médiaszakemberek számára komoly probléma, hogy a civilszervezetek nagyon gyakran „átpolitizáltan” és egymással rivalizálva foglalkoznak egyegy környezetvédelmi üggyel és gyakran egymást hátráltatva tevékenykednek. A hazai felsôfokú média- és kommunikációképzésben csupán kezdeményezések formájában van jelen a környezetetikai ismeretek oktatása. Erôsen személyfüggô, hogy bekerül-e az oktatásba a téma vagy sem. Összességben elmondható, hogy a környezetetikai ismeretek elsajátítása nem része az oktatásnak – néhány kivételtôl eltekintve. Ha fontosnak is tartanák a környezetvédelem oktatását, nem tudják azt finanszírozni. Másrészt az is probléma, hogy a képzési idô rövid, így nem fér abba a környezetetika oktatása, de azt is figyelembe kell venni, hogy a közvélemény érdektelenséget mutat a téma iránt. Javasolják, hogy a környezetetika akkreditációs, ill. képzési követelmények közé illesztésével lehetôséget kellene adni a felsôoktatásban a környezetetika oktatásának. Fontos lenne szorosabb együttmûködést kialakítani a környezetvédô civil szervezetek és a média között, kiegészítve azt a környezetvédelmi tárcával.

296


297

KUT 2581 HP-068 Budapesti Gazdasági Fôiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Fôiskolai Kar Egyes fejlett természetvédelmi módszerekkel rendelkezô országok tömeg- és ökoturisztikai gyakorlatának, felsôfokú oktatási módszereinek kutatása, különös tekintettel a hazai nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek gyakorlatának összehasonlítására. 2003. 28 p. Foglalkoznak az ökoturizmus fogalmának meghatározásával, minthogy e téren nincs általánosan elfogadott definició. Sokan az ökoturizmust olyan potenciális stratégiának tekintik, amellyel elôsegíthetô a természetes ökoszisztémák megôrzése, ugyanakkor elôsegíti a fenntartható helyi fejlôdést is. Napjainkban az ökoturizmus kutatói olyan definíciókat fogalmaznak meg, amely az a környezet megóvását és a helyi fejlesztést hangsúlyozza. Brit kutatók szerint az ökoturizmus bevételek, környezetvédelmi oktatás és a helyi lakosságnak a döntéshozásban, a megvalósításban való részvétele és a keletkezô haszonból való részesedése útján segít megóvni a természeti környezetet. Ily módon mind a két cél, vagyis a megóvás és a fejlesztés is fenntartható módoson valósul meg. A nemzetközi szakirodalom alapján meghatározza az ökoturizmus funkcióit, az ökoturizmusban fennálló kölcsönhatásokat. Felsorolja a projekt keretében elkészült szakmai anyagokat, hallgatói diplomamunkákat, a Fôiskola – mint megbízott – szakkönyvtárában hozzáférhetô szakmai anyagok jegyzékét.

KUT 2826 HT-047 Sára János KGI A természetjárás és a védett természeti területek kapcsolatának elemzése, a „bakancsos” turizmus fejlesztésének lehetôségei a nemzeti parkokban és a tájvédelmi körzetekben. 2002. 42 p. A turizmus meghatározása: 1. természetjáró, kiránduló, 2. más helységekbe, városokba látogató; országjáró, 3. külföldre utazó vagy onnan hozzánk látogató személy. Turisztika, turizmus: 1. természetjárás, 2. „utazgatás, idegenbe látogatás”. A turistákból négyféle van: 1. kocaturista, 2. kulturturista 3. fajturista, 4. igazi turista. Ez utóbbi jellegzetessége az, hogy az a természetet, a vele való harmóniát élvezi és ezért teljesítményre is képes, legyôzve az akadályokat, legyôzve önmagát. Meghatározták a „bakancsos” turizmus jellegét. Azok a „bakancsos” turisták, akik egyénenként, alkalmi csoportokban és turista-, természetbarát szervezetekbe tömörülve a természetben folytatott túrájuk egy részét gyalogosan, „bakancsban” teszik meg. A szervezett természetjárás nevelési lehetôségei: 1. Erkölcsi-világnézeti nevelés, 2. Munkára nevelés, 3. Honismereti-hazafias nevelés, 4. Közösségi nevelés, 5. Értelmi-tudati nevelés, 6. Esztétikai nevelés, 7. Egészséges életmódra nevelés, 8. Ökológiai nevelés. Ez utóbbinak célja, hogy az ember egészében lássa és tapasztalja az élô- és élettelen környezetét, tudva, hogy csak általuk létezhet. A túraterületeken tapasztalt részproblémákat elôbb-utóbb kiterjesztve, a Föld egészébe helyezve kell tudni értelmezni. Gondoljunk a környezetvédôk jelmondatára: Gondolkodjál globálisan, cselekedj lokálisan ! A bakancsos turizmushoz ki kell jelölni a túrázók, iskolai csoportok, gyalogos kirándulások útvonalait. A kerékpáros túrázók is igénybe vehetik a túrautak egy részét. Tovább kell folytatni


a megkezdett tanösvény hálózatot. Érdemes új nyomvonalakat kijelölni Az újonnan létesített bemutató utakat össze kell hangolni a régi térképeken is szereplô, hagyományos turista-utakkal. Számításba kell venni, hogy a turizmus fejlesztésében egyre nagyobb szerepet kap a magántulajdon térhódítása. Az ország távoli vidékein élôknek munkahelyteremtô, jövedelempótló, a helyben maradást erôsítô hatást eredményezhet a turizmus.

KUT 2701 HT-02-057 5P Marketing Tanácsadó Bt, Budapest Ökoturizmus Magyarország védett területein. 2003. 65 p. A tanulmány a kitûzött feladatnak megfelelôen Magyarország védett területeire irányuló ökoturizmus szekunder kutatását, marketing célok meghatározását dolgozta fel oly módon, hogy az ökoturizmus kereslet-kínálatának elemzésével (belföld, külföld) valós képet ad nemzeti park igazgatóságaink jelenlegi lehetôségeirôl. Egyben javaslatot tesz, ötleteket ad az igazgatóságokkal folytatott személyes, vagy írásos konzultációk alapján hatékonyabb munkájukhoz. A marketingmix keretében bemutatja a „termékeket” (a hazai nemzeti parkokat mint turisztikai vonzerôt), az árakat, bevételi forrásokat, információs, értékesítési csatornákat, a marketingkommunikáció területeit (célterület, célcsoportok, koncepció, üzenet, a kommunikáció eszközei), az emberi tényezôt (felkészítés, képzés).

KUT 2648 HT-02-056 KGI TVH Piackutatás az ökoturizmus területén, a bel- és külföldiek magyarországi igényeinek felmérése. 2003. 67 p. A hazai ökoturisztikai programok fejlesztése és a jelenlegi kínálat piacképességének biztosítása érdekében szükséges a jelenlegi és a jövôben megnyerhetô vendégkör jellemzôinek, motivációinak, fogyasztási szokásainak és paci elérhetôségének a minél pontosabb ismerete. A nemzetközi ökoturizmus jellemzôinek vizsgálata során foglalkoznak az ökoturisztikai kínálat általános nemzetközi keresletének elemzésével, a vendégprofil alakulásával, az utazásszervezôk ökoturisztikai programokkal szembeni elvárásaival, az ökoturizmus nemzetközi piacán várható kínálati és keresleti fejlôdési irányokkal. Az ökoturizmus hazai piaca vizsgálata során a közvetlen fogyasztókkal (potenciális és valós piaccal), az értékesítôk célcsoportjaival foglalkoztak, mely információkat táblázatos áttekintésben szemléltették.

298


299

KUT 2647 HT-02-072 Dél-Dunántúli Idegenforgalmi és Gazdaságfejlesztési Kht. Látogató statisztikai módszerek a nemzeti parkokban. 2003. 40 p. A munka célja a hazai nemzeti park igazgatóságok által kezelt, természetvédelmi oltalom alatt álló területeken terület-specifikusan és költség-hatékonyan alkalmazható látogató statisztikai módszerekre ajánlás készítése. A nemzetközi gyakorlat és a jelenleg alkalmazott hazai megoldások kutatása során a reprezentatív minták és személyek kiválasztását követôen a mélyinterjús megkérdezés, ill. az on-line kutatás módszerével dolgoztak. A nemzetközi felmérések során nyilvánvalóvá vált, hogy teljesen megbízható és egységesen alkalmazható, általánosan elfogadott és alkalmazott módszer nem mûködik a nagy hagyománnyal rendelkezô, leglátogatottabb nemzeti parkokban sem. Ez fôként az egyes természeti területek eltérô morfológiai szerkezetébôl és a látogatást korlátozó-megengedô szabályozások helyi, egyedi jellegébôl adódik. Nemzetközileg elfogadott látogató statisztikai módszerek: – mechanikus számlálási módszerek – napelemes lézerkapu – napelemes fotocella – kamerával való látogatószám megfigyelés – gyalogos forgalom mérésére szolgáló földben elhelyezett nyomásértékelô – gépjármû forgalom mérésére szolgáló, földben elhelyezett nyomásértékelô – közvetett módon történô látogató számlálás – idôszakonként végzett látogató statisztikai felmérése A hazai látogató statisztikai adatgyûjtésre javasolt helyszíneket és módszereket táblázatban foglalták össze, melyben a statisztikai állomáshelyet, annak jellemzôit, a forgalom értékét („menynyiségét”), az alkalmazható módszert (marketing célú statisztikák, látogatószám és eloszlás vizsgálata) tekintették át.

KUT 2602 HP-02-041 Gasztonyi Éva – Horváth János – Kozma Katalin Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Az Észak-zempléni középkori és XVII.-XVIII. századi bányászati emlékek feltérképezése. 2002. 23 p. Áttekintés adnak a jelentôsebb bányatörténeti vonatkozásokról, melyek nyomai Telkibánya környékén ma még megtalálhatók. Az ércföldtani környezet, a vágatrendszerek, tárók, aknák és a hozzájuk tartozó létesítmények – épületromok, ércôrlô-malmok maradványai, ôrlôkövek stb. – olyan egyedülálló földtani, régészeti, bányászattörténeti értékeket képviselnek, melyek megóvásra, védelemre feltétlenül érdemesek. A vágatokban számos denevérfaj telepedett meg, de azok a bányamûszaki beavatkozások során jobbára elpusztultak. A bányák bezárását a barlangoknál bevált, röptetônyílással ellátott vasajtókkal vagy rácsos ajtókkal kellene megoldani. Kutatótáróként, a középkori arany- és ezüstbányászatot bemutató bányamúzeumként részben a szakmai oktatásban, részben a nagyközönség számára bemutató-táróként lehetne hasznosítani. Bemutatásra alkalmas a Mária táró. Késôbb további tárók és aknák alakíthatók ki látogatási célra. Bemutató


területek, tanösvények elsôsorban a Kánya-hegyen, a Veresvízi bánya környékén, a Gyepû-hegyen és a Fehér-hegyen alakíthatók ki.

300

13. A FENNTARTHATÓ FEJLÔDÉS STRATÉGIÁJÁNAK ÉS MUTATÓSZÁMAINAK KIDOLGOZÁSA

KUT 2644 HT-044 Bulla Miklós – Tamás Pál (Szerk.) OKT-MTA Szociológiai Kutatóintézet Magyarország környezeti jövôképe. 2003. 381 p. A mû megírásának alapját egy olyan program alapgondolata hatotta át, amely szerint a korábbi természeti állapotprognózishoz egy társadalmi-környezeti jövôképet – egy megvalósíthatósági víziót – kellene illeszteni. A cél érdekében meg akarták jeleníteni a hazai kutatási/szellemi piacon e területen kialakult legfontosabb víziókat, szemléletmódokat, kutatási tradíciókat. Fejezetek: Magyarország környezeti jövôképe egy évtized távlatából, természeti erôforrás-gazdálkodás, ökológiai modernizációs forgatókönyvek, gazdaság és környezetvédelem (trendek és eredmények), a környezetjog és intézményrendszer az EU-csatlakozás elôtt és után, fenntartható vízgazdálkodás, válaszúton a mezôgazdaság és a vidék, az energetika új félszázada, elmélkedések az élelmiszerbiztonságról, a globalizációtól a Kárpát-medencéig, természetvédelem Magyarországon ma és holnap, környezeti érdekérvényesítés konfliktusai, a fenntarthatóság lokális programjai, Budapest a közép-európai Manhattan (kerekasztal-beszélgetés), gazdasági változások és környezeti stratégiák.

KUT 2483 HT-001 Pomázi István (Szerk.) Környezeti elôretekintés, stratégia és kulcsmutatók az OECD-ben. 2001. 111 p. A Környezetvédelmi Stratégia öt egymással szoros kapcsolatban álló célt határoz meg, amelyek a költséghatékony és mûködôképes környezetpolitikát a fenntartható fejlôdés keretein belül segítik elô. Ezek: ökoszisztémák integritásának fenntartása; a környezeti terhelések szétválasztása a gazdasági növekedéstôl; a döntéshozatalhoz szükséges információnyújtás javítása; a társadalom és környezet kapcsolata; globális környezeti kölcsönös függôség. A Környezeti Elôretekintésben szereplô ágazatok közül a legkritikusabb helyzetben lévô közlekedés nem-fenntartható trendjeinek megfordítása céljából a környezetvédelmi miniszterek elfogadták a Környezetileg Fenntartható Közlekedés Útmutatóit. A könyvben szereplô mutatók az OECD környezeti mutatóinak alapkészletébôl származnak. Kulcsmutatók: éghajlatváltozás – a CO2 kibocsátás intenzitása, ózonréteg – ózonkárosító anyagok, levegôminôség – SOX és NOX kibocsátások intenzitása, hulladékkeletkezés – települési hulladék keletkezés intenzitása, édesvizek minôsége – a szennyvízkezelésre történô csatlakozottság aránya, édesvízkészletek – a vízkészletek használatának intenzitása, erdôvagyon – az erdôvagyon használatának intenzitása, halállomány – a halállomány használatának intenzitása, energiaforrások – az energiafelhasználás intenzitása, biológiai sokféleség – fenyegetett fajok.

302


303

KUT 2405-1 HT-016/2001 Szabó Elemér – Pomázi István Környezetvédelmi Minisztérium Magyarország környezeti kulcsmutatói. 2002. 55 p. Környezeti kulcsmutatók és -mutatószámok kidolgozása részben az OECD, részben az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) tevékenységére alapozódott. A legfontosabb környezeti trendek országos szintû bemutatása 12 témakör szerint lett csoportosítva. Ezek: éghajlatváltozás, sztratoszférikus ózoncsökkenés, eutrofizáció, savasodás, toxikus anyagok szennyezése, a települési környezet minôsége, biológiai sokféleség, hulladék, vízkészletek, erdôvagyon, gazdaság és környezet, fogyasztói szokások.

KUT 2405-2 HT-016/2001 Szabó Elemér – Pomázi István Környezetvédelmi Minisztérium Key Environmental Indicators of Hungary (Magyarország környezeti kulcsmutatói c. kiadvány angol nyelven). 2002. 55 p. A magyar nyelvû kiadvány angol nyelvû változata. Környezeti kulcsmutatók és -mutatószámok kidolgozása részben az OECD, részben az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) tevékenységéra alapozódott. A legfontosabb környezeti trendek országos szintû bemutatása 12 témakör szerint lett csoportosítva. Ezek: éghajlatváltozás, sztratoszférikus ózoncsökkenés, eutrofizáció, savasodás, toxikus anyagok szennyezése, a települési környezet minôsége, biológiai sokféleség, hulladék, vízkészletek, erdôvagyon, gazdasági és környezet, fogyasztói szokások.

KUT 2650 HT-02-066 Kerényi Attila et al. Debreceni Egyetem Az EU tagállamok és az EU fenntartható fejlôdéssel kapcsolatos stratégiájának, ill. programjainak vizsgálata, elemezése. 2003. 163 p. Miután az EU fenntartható fejlôdés stratégiája alapjaiban meghatározza a tagországok stratégiájának tartalmi elemeit, a fô cél az adott stratégia specifikumainak feltárása volt. A másik célkitûzés: a vizsgálandó stratégiák elemzése abból a szempontból, hogy milyen módszereket kívánnak alkalmazni a fenntartható fejlôdôdés megvalósítása felé vezetô úton. Egy-egy vizsgált ország fenntartható fejlôdôdés stratégiájában megkeresték a kitûzött fô célokat, az ezek elérést


szolgáló, végrehajtandó feladatokat és azokat a módszereket, amelyekkel mindezeket megvalósítják. Az elôbbi általános szempontok mellett a nemzeti stratégiákat az alábbi konkrét szempontok szerint elemezték: – Hogyan érvényesült a stratégiában és a stratégia készítése során a fenntartható fejlôdôdés három pillére: a környezetvédelmi, a gazdasági és a szociális szempont? – Milyen módszereket kívánnak alkalmazni az egyes országok a megvalósítás során? – Milyen idôtávlatokat ölel fel a stratégia, és hány évre tervezték az azt segítô programokat? – Érvényesülnek-e a fenntartható fejlôdés programjaiban, stratégiájában a regionális szempontok? – Milyen biztosítékok látszanak a stratégiában a megvalósításra nézve? – Mennyire épül a megvalósítás a szektorális programokra? – Milyenek a szektorok keresztkapcsolatai? Németország, Nagy-Britannia, Hollandia, Írország, Görögország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Egyesült Államok, Kanada, Dél-Afrika, Németország példáján mutatták be a fenntartható fejlôdôdés stratégiájával kapcsolatos vizsgálati eredményeiket. Az egyes országok stratégiájának alaposabb megismeréséhez megadták az internetes forrásokat is. Információkat adtak az OECD és az UNDP ajánlásáról a nemzeti fenntartható fejlôdôdés stratégiák szerkezetére, tartalmára vonatkozóan, valamint módszertani javaslatukat közölték a magyar fenntartható fejlôdés stratégia tényezôinek és keresztkapcsolatainak rendszerelvû elemzésére.

KUT 2417 CP-0210 Bulla Miklós – Nagy Géza – Kövesi András – Lesny Juraj – Szalay Dénes – Tóth Péter Széchenyi István Egyetem, Környezetmérnöki Tanszék A környezeti erôforrások fenntartható használatának megalapozása. 2002. 98 p. Három témakörrel foglalkoznak. 1. Vizsgálati és szabályozási modell a környezeti, természeti erôforrások racionális hasznosítására. Ezen belül a környezetet érô káros hatások komplex elemzését, a technológiai hatáselemzést végzik el, foglalkozva az életciklus elemzés kérdéseivel, azok elônyeivel és felhasználhatóságuk fontosságával. Felhívják a figyelmet arra, hogy hazánkban az életciklus-elemzés alkalmazása egyelôre még csak a kísérleti fázis elején jár, s ezért ösztönözni kellene a szakembereket ennek alkalmazására. 2. A biomassza környezetbarát energetikai hasznosítása témán belül a biomassza képzôdésével, a biomassza-égetés környezeti szempontjaival foglalkoznak, hazai példát hozva a biomassza (gáznemû és növényi olaj-üzemanyagú) energetikai célú elégetésének optimális lehetôségére. 3. A kifejlesztett modell és algoritmus továbbkutatásának lehetséges irányai a biodízel példáján. A fejezeten belül az energiaegyenleggel, CO2-kibocsátással, nyersanyagfogyasztással, vízszennyezéssel, szilárd hulladékokkal, érzékenységi analízissel, a biodízel alkalmazásának elônyeivel és hátrányaival foglalkoznak. Táblázatban megadják a biodízel és a hagyományos dízelolaj emisszióinak különbségeit – a két hajtóanyag általános összehasonlítására. Felhívják a figyelmet arra, hogy a biodízel alkalmazása bizonyos hátrányokkal is jár, s további komoly ökológiai, technológiai, ökonómiai stb. vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy megalapozott ítéletet lehessen mondani a biodízel hazai alkalmazásáról.

304

14. FENNTARTHATÓ ENERGIAGAZDÁLKODÁS

KUT 2854 HP-02-2-018 Gergely Sándor et al. Környezetvédelmi, Környezetgazdálkodási Felsôoktatásért Alapítvány Javaslattétel a megújítható energiaforrások gyorsabb mértékû elterjedését lehetôvé tevô támogatási rendszer kidolgozására a mezôgazdaságban. 2004. 87 p. Ismertetik az EU zöld energiapolitikáját, a megújítható erôforrások termelésének szabályozását, az energiatermelés szabályozását, az EU országok energiapolitikájának a megújuló energiaforrások hasznosítását érintô néhány fontos szempontját, majd Magyarország zöld energiapolitikájára térnek át. Ismertetik a biomassza hasznosítását segítô hazai támogatási rendszereket, az új szabályozást az energiatermelésben, a biomassza mérleg alakulását (kereslet, kínálat, egyenleg), a magyar biomassza alapú energiatermelés, ezen belül a biogáz-termelés gazdasági összefüggéseit, az energetikai célú biomassza-termelést (a szántóföldeken), a magyar biomassza alapú energiatermelés és szabályozás értékelésével kapcsolatos következtetéseket, a biomassza alapú energiatermelés környezet- és természetvédelmi kérdéseit. Végezetül javaslatot adnak az energetikai biomassza-hasznosítást segítô stratégia és gazdaságpolitika kialakításához (az energetikai biomassza termelése, hasznosítása, a megújuló erôforrásokat segítô szakpolitikák kialakítása). Javasolják, hogy a tûzifából termelt villamos energia csak abban az esetben kapja meg a támogatott magas árat, amennyiben igazolt az üzemterv szerinti kitermelése és nem tartalmaz ipari minôségû választékot. A kitermelt tûzifa nem csökkentheti a mindenkori erdôállomány gyarapodását, és nem jelentheti a védelmi rendeltetésû erdôknek idô elôtti vagy az engedélyezett területméretnél nagyobb tarra vágását. Javasolják a hazai fajtákkal történô fokozottabb erdôtelepítéseket. Az energiaültetvényekkel kapcsolatban javasolják, hogy a jelenlegi legnagyobb fogyasztók közvetlen közelében, az arra alkalmas területeken létesüljenek intenzív energia-ültevények, amelyek csökkentik a beszállítandó tûzifaigényt. Javasolják az intenzív, rövid vágásfordulójú fás szárú ültetvények elôtérbe helyezését a jó és közepes minôségû szántóföldeken. Nedvesebb területre a fûz hibrideket, vízellátás szempontjából közepes minôségû területekre a nyár hibridet, míg a szárazabb területekre az akácfajtákat ajánlják.

KUT 2395 Várhegyi Gábor – Pekkerné Jakab Emma – Mészáros Erika MTA Kémiai Kutatóközpont Biomassza tüzelôanyagok optimális hasznosítását elôsegítô kutatások. 2001. 32 p. A CO2 emisszió csökkentésében a növényi eredetû biomassza tüzelôanyagok fokozott bevonása az energiatermelésbe nagy jelentôségû. A növényi eredetû tüzelôanyagok fontos felhasználási területe a lakó- és egyéb épületek egyedi fûtése. A kis és közepes méretû fûtôberendezésekben a hô hasznosítása nem eléggé hatékony, és a tökéletlen égés miatt szénmonoxid, szénhidrogén és korom szennyezôk kerülnek a levegôbe. Távlati megoldásnak a speciális, egyes tüzelôanyagok sajátosságait maximálisan figyelembe vevô, elektronikus szabályozórendszerekkel ellátott tüzelô-

306


307

egységek kialakítása tûnik. A vizsgálathoz a méréseket Perkin-Elmer TGS-2 típusú termomérleggel végezték, mellyel jól tudták figyelemmel kísérni a minta tömegének változását különbözô, jól definiált hômérséklet programok mellett áramló gázban. A minták termikus viselkedését (1) inert atmoszférában és (2) oxigén jelenlétében vizsgálták. A vizsgált minták a Nyugat-Magyarországi Egyetembôl (Sopron) származtak. Ezek: tárolóból származó nyárfaminta, akác egyéves és többéves hajtása, fûz, Pannónia nyár, Kopeczky nyár, Koltay nyár, Unal nyár, Raspalje nyár többéves hajtásai, japánfû törzsállománya és mikro-szaporítású egyedei. A japánfû Marosvölgyi Béla professzor (Sopron) által nemesített változata jól tûri a fagyokat és egy év alatt több, mint 3 m magasra nô, viszonylag könnyen betakarítható gépekkel, s egy-egy ültetvény 20-30 éven át szolgáltat energiahordozót. A három fôkomponens (hemicellulóz, cellulóz, lignin) igen eltérô termikus viselkedésû volt. A növényi anyagok hôbomlásánál általában az egyes fôkomponensekhez tartozó termikus jelek nem különülnek el. Nemzetközi együttmûködés keretében éger, bükk, nyír, tölgy, duglászfenyô, erdeifenyô, európai mandulafenyô, lucfenyô, mamutfenyô mintáival dolgoztak. Felfûtési mérések szimultán kiértékelése során nyert aktiválási energiaértékeket táblázatban foglalták össze, melyben megadták az illeszkedés mértékét, a preexponenciális faktorokat, az egyes komponensekbôl fejlôdô illóanyagok össz-mennyiségét az adott modell szerint, a modell alapján számított faszénkihozatalt és 500 °C fokon mért faszénkihozatalt az eredeti mintatömeg százalékéban és az egyes részgörbék csúcsmaximumaihoz tartozó Tmax hômérsékletértékeket.

FB 996/88 Zöld Belépô Baróti István – Kocsis Károly Szent István Egyetem Az energetikai biomassza termelés szerepe a mezôgazdaságban, az erdôgazdálkodásban, valamint a megújuló energiaforrások fejlesztésében. 1999. 104 p. A tanulmány célja, hogy felvázolja a biomassza energetikai célú termelésének és jövôbeli hasznosításának mûszaki lehetôségét, a széles körû piaci bevezetés kormányzati feladatait. Az agrárenergetikával szemben új igényként fogalmazható meg a racionális földhasználatot és a vidéki foglalkoztatottság javítását elôsegítô új lehetôségek feltárása, a fosszilis energiahordozók okozta kedvezôtlen környezeti hatások csökkentése. Összefoglalásaként következtetéseik és javaslataik: – Az EU egyes tagországai energia szükségletük 20-25% -át már jelenleg is biomassza eredetû energiaforrásokból fedezik. Az 1997–ben kiadott Zöldkönyv 2010-ig kétszeresére kívánja növelni a megújuló energiaforrások részarányát. – Magyarországon az e célra rendelkezésre bocsátható földterületek nagyságától függôen az agrárágazatok távlati folyékony bio-hajtóanyag termelô képessége mintegy 0,5-1,0 millió tOE – A mezô- és erdôgazdasági eredetû energiahordozó-termelés jövôbeni kiterjesztése elôsegíti a környezetbarát alternatív földhasználat fejlesztését, a légkör CO2 terhelésének csökkentése révén az ország légköri környezeti tényezôinek a javítását. – A biomassza tüzelés gazdaságosan mûködtethetô technológiái lényegében rendelkezésre állnak. A biomassza alapú hajtóanyag-termelés eljárásainak javítása még jelentôs mûszaki fejlesztést igényel. Az állati hígtrágya erjesztésével elôállítható megújuló energiaforrások potenciális készlete jelentôs. – Az agrártermelés távlati potenciális energiatermelô képessége összesen mintegy évi 3,0-4,0 millió tOE-re tehetô.


–

–

A biomassza alapú energiaforrások gazdaságosságának értékeléséhez, a környezeti tényezôk gazdasági hatásait is figyelembe vevô új kalkulációs módszerek és eljárások kidolgozására van szükség, ez azonban jelentôs központi fejlesztési fórumokat igényel. Felül kell vizsgálni az energiastatisztikai adatgyûjtés rendszerét. A biomassza energiatermelési és átalakítási technológiák elterjesztése érdekében fontos a vonatkozó szaktanácsadási, piaci információs és propagandatevékenység megszervezése, a vonatkozó vám- és adópolitikai intézkedések megtétele, a megfelelô támogatási rendszer bevezetése.

KUT 2732 I-0303-98 Pecznik Pál – Körmendi Péter FVM Mûszaki Intézet A káros emisszió csökkentésének lehetôsége biomassza tüzelôberendezések és tüzelôanyagok minôsítési rendszerének kidolgozásával. 2000. 26 p. + 74 p. melléklet Az EU-hoz való csatlakozás egyik feltétele a biomassza energetikai és ipari célokra való felhasználásának növelése. Ehhez fejlesztések szükségesek a biomasszából energiát elôállító berendezések, a biomassza tároló, elôkészítô és tüzelôanyaggá nemesítô technológiák, valamint az ipari felhasználási technológiák területén. A mezôgazdasági termelésnek alkalmazkodnia kell az EU feltételeihez, vagyis egyes területeket, a mezôgazdasági termôterület mintegy 10%-át az élelmiszertermelésbôl ki kell vonni. A kutatás célkitûzése a feladatok elemzése és kidolgozása, elsôdlegesen a biomassza energetikai hasznosításának növelése. A kutatók a megújuló energiaforrások felhasználásának új megoldásainál részben saját mérési eredményükre, részben üzemeltetési tapasztalatokra támaszkodtak. A hazai és import biomassza tüzelôberendezések vizsgálatánál fejlesztô vizsgálatokat végeztek a hazai gyártók berendezésein. Vizsgálták a berendezések hôteljesítményét, hatásfokát, a tüzelôanyagok összetételét, elemezték a kazán által kibocsátott füstgázokat. Az energiaerdô ültetvény és referenciaüzemi tapasztalatokhoz a saját és a Nyugat-magyarországi Egyetem, valamint a terület tulajdonosának kutatási és mérési adatait, és irodalmi adatokat használtak fel. Kiemelten foglalkoztak az energia-ültetvények elterjedésének legnagyobb gátját jelentô gépi betakarítás vizsgálatával. A jelenlegi és tervezhetô bioenergia potenciál adatait táblázatba foglalták. Tanulmányozták a biomasszából történô hôelôállítás költségeit. Megállapították, hogy a biodízel elôállításával és a jövedéki adó elengedésével érné csak meg a termelôknek és a gyártóknak részt venni a programban. Elkezdték a biodízel programhoz kapcsolódó, a biodízel elôállítása során keletkezô melléktermékek hôenergetikai célú vizsgálatát, melynek eredményét a tanulmány 1. függeléke tartalmazza. Elvégezték a különbözô biomasszatüzelô-berendezések vizsgálatát. Ennek alapján a következô berendezéseket ismertetik: – FHB kazáncsalád (Bioláng Kft, Szolnok) – CALOR 450 automatikus aprítéktüzelô berendezés (CALOR 2000 Kft, Lébény) – KTK család (Optigép Kft, Békés) Megállapítják, hogy gyors fejlesztések szükségesek az energetikai növények betakarítása, a növényi szárak, a szalma eltüzelésére alkalmas berendezések és a fás szárú energianövények gépesített betakarításának a fejlesztése terén egyaránt. A részletes tüzelôanyag vizsgálati jelentéseket és a tüzelôberendezés vizsgálati jelentéseket a függelékek tartalmazzák.

308


309

KUT 2762 HP-02-2-020 Melegh Gábor – Emôd István Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Újratermelhetô motorhajtóanyagok gépjármû- és mezôgazdasági motorok tüzelôanyagaként történô alkalmazása. 2003. 55 p. + Mell. 21 p. A kutatás során összehasonlították és értékelték a különbözô biohajtóanyagok alkalmazási lehetôségeit dízelmotorban. Úgy döntöttek, hogy az általános felhasználhatóságot szem elôtt tartva a motorkísérleteket (15% etanolt tartalmazó) gázolaj-etanol keverékkel végezzék. Az általános felhasználhatóság érdekében a gázolaj-etanol keveréket adalékolták oly módon, hogy a motoron ne kelljen lényeges változtatást végezni. Összehasonlító károsanyag-kibocsátási, fogyasztási és teljesítményméréseket végeztek – a jármûmotorokra vonatkozó ENSZ-EGB 24 sz. elôírás szerint teljes terhelésnél, – az ENSZ-EGB 49.03 sz. elôírás szerint a teljes üzemi tartományban és – a nem közúti mobil gépekbe, ill. traktorokba épített belsôégésû motorokra vonatkozó ENSZEGB 86. sz. elôírás szerint. Megvizsgálták, hogy milyen motorbeállítási változtatásokkal érhetô el etanol-gázolaj keverékkel a gázolajjal leadott teljesítmény. Mûszaki és a gazdaságossági szempontok értékelése alapján megállapították, hogy az etanol dízelmotor-tüzelôanyagkénti felhasználási lehetôségei közül a korlátozott mennyiségû etanol és a gázolaj keveréke (mikroemulzió) a legkedvezôbb. A károsanyag-kibocsátási, fogyasztási és teljesítménymérések azt mutatták, hogy az alkoholos keverékkel üzemelô motor azonos feltételek (fordulatszám, forgatónyomaték) mellett – jelentôsen kisebb részecske-kibocsátású, – kissé kevesebb NOx-kibocsátású, – kissé nagyobb CO-kibocsátású és – nagyobb HC-kibocsátású (megjegyzendô azonban, hogy a HC-kibocsátás abszolút értéke olyan kicsi, hogy még megnövekedve is nagyon távol van a jelenlegi és a közeljövôben érvénybe lépô EU határértékektôl). Dízelmotoroknál általában a részecske- és az NOx-kibocsátás EU-határértékeinek kipufogógázutókezelés nélküli teljesítése okoz komoly nehézségeket. Elônye az etanolos keverékekkel üzemelô motoroknak, hogy (az etanol kisebb széntartalma és zárt CO2-körfolyamata miatt) CO2-kibocsátásuk kisebb, valamint az etanol kénmentessége miatt az égéstermékek kevesebb kén-dioxidot és kén-trioxidot tartalmaznak. Az etanol-gázolaj keverékek használata hozzásegítheti az országot ahhoz, hogy az Európai Parlament és Tanács 2003. május 8-án kiadott 2003/30/EC irányelvét teljesítse, mely szerint „a bio-tüzelôanyagok részaránya 2005 végéig 2%-os, 2010 végéig 5,75%-os részarányt érjen el a teljes motorhajtóanyag-felhasználásra vonatkoztatva”.

KUT 2840 HP-02-2-014 Kiss István Tejsavó mint megújuló energiaforrás alkalmazása biogáz termelésre. 2003. 33 p. A tejiparban a túró- és sajtgyártás során melléktermékeként sok tejsavó keletkezik. Egy tejfeldolgozó üzem 100 tonna tej naponkénti feldolgozásával olyan minôségû szennyvizet állít elô,


amelynek szervesanyag-tartalma megfelel egy 55 ezer lakosú város elfolyó szennyvízének. A dúsítási és izolálási technika révén sikerült a célzott baktériumtörzsek elôállítása. Az alkalmazott mikroorganizmusok, fermentációs lépések, ill. a szakaszos kezelés alkalmas a tejsavó anaerob kezelésre. A laboratóriumi (50-500 ml) és méretnövelt (1000-10000 ml) reaktorok eredményei alapján a következô lépéseket javasolják a tejsavó anaerob kezelésére. 1. lépésben a tejsavó tejcukortartalmának bakteriális kezelése ismert mikroorganizmusokkal. A technológiába beilleszthetô egy rögzített sejtes reaktor is, mely nagyban emeli a rendszer gazdaságosságát és hatékonyságát. 2. lépésben a tejsavó tejcukor-mentesítése során fellépô savasodást CaCO3 egyszeri adagolásával lehet elkerülni. 3. lépésben az anaerob rothasztást termofil (ha erre nincs lehetôség, akkor mezofil) zónában kell elvégezni. Az ezen a hômérsékleti tartományokban lejátszódó folyamatok jelentôsen nagyobb hatásfokúak, mint az alacsony, pszikrofil zónában végbemenôk. 4. lépésben az ammóniamentesítés kidolgozására van szükség.

KUT 2369 CP 0240 Rádonyi László Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Energetikai Tanszék Szoláris fotóvillamos-termikus hibrid energiatermelô rendszer kísérleti vizsgálata és szimulációs optimalizálása. 2001. 13 p. + Mell. A napenergia hasznosítás igénye és lehetôsége napjainkban folyamatosan bôvül. A potenciális felhasználók és fogyasztók többségénél egyidejûleg jelentkezik villamos energia- és hôigény. A ma forgalomban levô fotovillamos energiatermelô berendezések a beérkezô napenergia 1015%-át hasznosítják, míg a lényegében már befogott maradék 85-90% energia hô formájában hasznosítatlanul jut a környezetbe. A fotovillamos energiatermelôk hatásfoka hosszú távon sem fogja meghaladni a 25-30%-ot. Kézenfekvô a törekvés, hogy a fotovillamos cellák által termelt hôt hasznosítsuk. Egy olyan rendszer, amely a fotovillamos és a termikus energia-átalakítók egyesítésével jönne létre, elvileg 70-80%-os hatásfokkal hasznosíthatja a beérkezô napenergiát. A BME Energetikai Tanszéke is bekapcsolódott a kutatásba, majd annak továbbfejlesztésébe. A PHARE Program támogatásával 1996-ban létrehozott szoláris laboratóriumba telepített szoláris fotóvillamos-termikus hibrid energiatermelô berendezés vizsgálatáról szól a tanulmány. A berendezés 60-80% hatásfokkal hasznosítja a beérkezô napenergiát, szemben a hagyományos fotovillamos berendezések 10-15%, és a hagyományos termikus berendezések 40-50%-os hatásfokával szemben, miközben a hibrid berendezések beruházási költsége alig haladja meg a hagyományos fotovillamos berendezések árát. Ezen elônyök ellenére a gyakorlati bevezetés elôtt számos elméleti és gyártástechnológiai, alkalmazástechnikai, mûszaki-gazdasági részkérdés tisztázásra szorul. A kutatás során méréseket végeztek a rendszer üzemi tulajdonságainak meghatározására. A mérési eredmények alapján matematikai modellt és számítógépes szimulációs programot készítettek, amelynek segítségével elemezhetôvé váltak a különbözô konstrukciós és technológiai megoldások, alapját képezve a termékfejlesztésnek. A kutatás eredményeként kezdeményezni lehet a gyártmányfejlesztési kapcsolatfelvételt különbözô nemzetközi és hazai cégekkel. A tanulmány segítséget nyújthat kutatóknak, hallgatóknak a megújuló és környezetkímélô energianyerési lehetôségek megismeréséhez.

310


311

KUT 2419 CP-0151 Dövényi Péter – Drahos Dezsô – Lenkey László ELTE Magyarország geotermikus energia-potenciáljának feltérképezése a felhasználás növelése érdekében – Hômérsékleti viszonyok. 2001. 10 p. + Mell. Távlati céljuk volt, hogy felmérést adjanak az ország geotermikus energiakészletérôl és meg tudják mondani, hogy az ország különbözô részein mekkora geotermikus energia áll rendelkezésre milyen hômérsékletû víz vagy gôz formájában. Ezzel lehetôvé válik, hogy az energiát a leghatékonyabban használjuk fel és közben a rezervoárt se termeljük túl. Szabályozott és ellenôrzött termelés mellett ugyanis megôrizhetô a termelô kút vízhozama és a víz hômérséklete is. A kapott adatbázis azokat a hômérsékleti adatokat tartalmazza, melyeket 2000 m-nél nagyobb mélységben mértek, vagy ahol a hômérséklet magasabb volt, mint 30 °C fok. A hômérséklet értékek extrapolálása során a számításhoz a különbözô mélységben mért hômérsékletekbôl kiszámítják a geotermikus gradienst, majd azt megszorozzák a hôvezetôképességgel. A hôvezetôképességet laboratóriumban lehet meghatározni magmintákon történô méréssel. A geotermikus adatbázis a fúrások rétegsorát is tartalmazza. Összeállították a hazai legteljesebb geotermikus adatbázist, amely 12 667 hômérséklet adatot tartalmaz 4 666 mélyfúrásból. Az adatbázis segítségével tetszôleges mélységre, felületre vagy szelvény mentén lehet hômérséklet adatokat leválogatni és extrapolálni. A leválogatott adatokból tetszôleges térképszerkesztô programmal térképet lehet készíteni. A 100 °C fokos vagy annál melegebb víz – a Dunántúli-Középhegységet kivéve – az ország területén átlagban 1800-2000 m mélységben található.

KUT 2723

Woperné Serédi Ágnes Miskolci Egyetem Hôenergiagazdálkodási Intézet, Tüzeléstani Tanszék Hulladék energiahordozók környezetkímélô eltüzelése. 2001. 85p. + 16 p. melléklet A kutatás célkitûzése különbözô hulladék energiahordozók elégetése során keletkezô káros anyag kibocsátás vizsgálata, különös tekintettel csökkentésük lehetôségeire. A kutatómunka elsô részében elsôsorban biogáz és földgáz keverékek kétfokozatú elégetését vizsgálták, valamint a füstgáz recirkuláció hatásait az égési folyamatra. A számítások és kísérletek alapján többek között megállapították, hogy a földgáz biogáz kevert gáznál a biogáz arányának növelésével csökken a keverék fûtôértéke és növekszik a sûrûsége. Kétfokozatú elégetésnél akár jelentôs NOx csökkenés tapasztalható a normálföldgáz-biogáz tüzeléshez viszonyítva. A nitrogén- oxidok csökkenése szempontjából meghatározó szerepe van a primer égési tér levegôtényezôjének. Három különbözô típusú gázkeverék azonos hôteljesítmény mellett történô kombinált tüzelésekor a földgáz-biogáz füstgázrecirkulációval kombinált fokozatos elégetése mellett távozik legkevesebb NOx a légtérbe. Ezt követi a földgáz-kamragáz keveréke, végül a földgáz-konvertergáz keverékének ilyen módon történô eltüzelése- a legkisebb mértékû NOx csökkenést eredményezve. A kutatómunka második felében a fosszilis tüzelôanyagok és a biomassza elégetésének a környezetre gyakorolt hatását elemzik. Sor kerül a Miskolci Egyetem Tüzeléstani Tanszékén tervezett és megépített, fokozatos tüzelés elvén mûködô kísérleti kemence szerkezeti kialakításának és mûködési elvének ismerte-


tésére. A kísérletsorozat igazolta, hogy a faaprítékok eltüzelésekor a földgáztüzeléshez viszonyítva nagyobb a füstgáz NOx, de fôként a CnHm tartalma. A fokozatos levegôbevezetés hatására az egyfokozatú levegôbevezetés mérési eredményeihez viszonyítva. mindegyik légszennyezô gázalkotó mennyisége csökkent.

Fb 996/65 Zöld Belépô Bakoss Géza – Toldy Ferenc – Zseblik Albin A kommunális energiafelhasználás hatékonyságának növelése a környezetszennyezés csökkentése érdekében. 1998. 56 p. A tanulmány célja a kommunális szektor energia megtakarítási potenciáljának, valamint a megtakarítást célzó beruházásokhoz szükséges költségek felmérése volt. Ennek meghatározásához összegyûjtötték a jelentôsebb volumenben megvalósítható károsanyag emisszió-csökkenést eredményezô energiatakarékossági beavatkozásokat, és a rövid távú, a mai magyar mûszakigazdasági és társadalmi viszonyok között reálisan megvalósíthatókat vizsgálták meg. Két intézkedéssorozatot állítottak fel, egy kevésbé beruházás igényes, felújítás jellegû, és egy beruházás igényesebb, csere jellegû forgatókönyvet. Az elemzések alapján számszerûsítették az egyes intézkedésekkel megvalósítható energiafelhasználás és károsanyag kibocsátás mértékét, valamint a megvalósításukhoz szükséges beruházási költségeket. A tanulmány megvizsgálja, milyen gyakorlat alakult ki a szektor energiahatékonysági és környezetvédelmi beruházásainak támogatása tekintetében Németországban és Ausztriában valamint azt, hogy melyek a támogatás hazai lehetôségei.

312

15. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZETMINÔSÉG ÉS FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉS

KUT 2524 CP-0231 Jároli József – Medgyasszay Péter Szécsi Ilona Független Ökológiai Központ Ma használatos és környezetkímélôbb, újonnan épülô lakóház típusok teljes életciklus alatti energia- és költségigénye, a környezetkímélôbb háztípusok piaci lehetôségei. 2002. 14 p. + Mell. 150 p. Definiálták a lakástípusokat (hagyományos és környezetkímélô házakat), meghatározták a piaci potenciált, elvégezték a teljes életciklusra vetített költségszámításokat és azok elemzését. Ez utóbbi keretében a létesítési, üzemeltetési energiaigényeket, a ház életciklusára vetített energiaigényeket meghatározták. Kimutatták, hogy amennyiben a házak teljes életciklusát tekintik, a mai áron is jelentôs költség- és környezeti haszon keletkezik a környezettudatos építési módszereknek köszönhetôen. Az energiahordozók árának várható emelkedésével a környezetkímélô házakkal nyerhetô nagyobb költséghaszon egyre nyilvánvalóbbá válik. Az épületek jelen áron számított, teljes életciklusú és fenntartási energia és költség-diagramjai élesen elválnak egymástól. A jellegében eltérô görbék közül a létesítési és üzemeltetési költségeket összehasonlító ábrák jól ábrázolták a hétköznapok döntésének azt a logikáját, miszerint jellemzôen a ház létesítési költségeit próbálják optimalizálni, a létesítéshez képest elenyészô fenntartási költségek alapján. Az „általános” ház esetén elmondható, hogy a létesítési és üzemeltetési energiaigény 1:7,56, a létesítési és üzemeltetési költségek l:0,8, ill. l:1,25 arányban állnak egymással. A környezetkímélô házak esetében ez a torzító piaci arány még élesebb, mivel a létesítési és üzemeltetési energiaigény l:4,12 arányával szemben a létesítési és üzemeltetési költségek 1:0,20, ill. l:0,30 arányban állnak. Rámutattak arra, hogy jelen piaci körülmények erôsen torzítják a létesítés és üzemeltetés költségarányát a fenntarthatóság indikátoraként használható energiaarányhoz képest. A költségkalkulációk kimutatták, hogy a teljes életciklus figyelembe vételével a környezetkímélô házak létesítése – a mai energiahordozó árak mellett is – a környezeti hasznok mellett mikro- és nemzetgazdasági szinten is kimutatható jelentôs költséghaszonnal jár. A jelen piac az árakon keresztül a fenntarthatóság ellen hat, mivel – elsôsorban a viszonylag alacsony energiaárak miatt – nem tudatosítja a használat során keletkezô környezetterhelést. A jelen kutatás az építtetôk motivációja és a költségek elemzése után célcsoportok definiálására tett javaslatot, mely célcsoportok – kellô szemléletformálással és/vagy anyagi támogatással – a környezetkímélô házak fizetôképes keresletét képezhetik. Az állami szerepvállalás lehetôségére, a nemzetgazdasági szinten várható hasznok számszerûsítésére módszertant dolgoztak ki. Ez kellô alapadatok frissítésével bármely idôponthoz képest a várható építési volumenbôl meghatározza a környezetkímélô házak létesítéséhez szükséges többlet beruházásokat, és a beruházások hatására várható környezeti és költséghasznokat.

314

15. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET, MINÔSÉG ÉS FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉS

315

KUT 2391/1 HT-002/1 Reis Frigyes BMGE Épületakusztikai Laboratórium Az épített környezet zaj elleni védelmének eszközei – összefoglalás. 2002. 39 p. Az építésügyi jogszabályok környezeti zajvédelmi vonatkozásainak vizsgálata keretében az épített környezet zaj elleni védelmének eszközeirôl 8 résztanulmányban számoltak be. Jelen kiadvány a következô 8 résztanulmány összefoglalását képezi. Tanulmány: Az építésügyi szabályozás elemzése; Tanulmány: A környezeti zaj elleni védelemre vonatkozó jogszabályok elemzése; Tanulmány: A környezeti zaj elleni védelem szakmai anyagai; Esettanulmány: Gépjármû javító létesítése kialakult városi környezetben; Esettanulmány: Bevásárló központ létesítése kialakult városi környezetben; Esettanulmány: Lakóterületen keresztül vezetô fôközlekedési út fejlesztése – Az ANTSZ mûködése; Esettanulmány: Lakóterületen keresztül vezetô fôközlekedési út fejlesztése; Módszertani útmutató: A környezeti zaj elleni védelem feladatainak felismerését, hatósági megközelítését segítô szakmai anyag. A résztanulmányokban összefoglalt javaslatokat adják meg.

KUT 2391/2 HT-002/2 Hunyadi Zoltán – Reis Frigyes BMGE Épületakusztikai Laboratórium Az épített környezet zaj elleni védelmének eszközei – Tanulmány: Az építésügyi szabályozás áttekintése. 2002. 38 p. Az építésügyi szabályozással kapcsolatos törvényeket, kormány- és miniszteri rendeleteket tekintik át, mellékletben megadva a településrendezési eszközök jelkulcsát. Az Országos Településrendezési és Építési Követelmények elôírásaival kapcsolatosan javaslatokat tesznek. Ennek keretében javasolják a rendeltetésszerû használat és a rendeltetésszerû használat zavarása fogalmának pontos meghatározását, valamint a települési kategóriák pontosítását és egységesítését a környezeti zaj elleni védelemben alkalmazott területi kategóriákkal. A 18/1998. (VI. 25.) KTM rendelettel kapcsolatosan javasolják a rendelet területrendezési programokra vonatkozó fejezetének teljes átdolgozását, a vegyes terület építési övezet jellemzôinek részletesebb meghatározását, hasonlóan a lakóterületi övezetek esetében alkalmazott al-övezeti besoroláshoz.

KUT 2391/3 HT-002/3 Juhariné Koronkai Andrea – Reis Frigyes BMGE Épületakusztikai Laboratórium Az épített környezet zaj elleni védelmének eszközei – Tanulmány: A környezeti zaj elleni védelemre vonatkozó jogszabályok elemzése. 2002. 25 p.


A címben jelzett jogszabályok áttekintését követôen javaslatokat tesznek. Így javasolják, hogy széles szakmai közösség végezze el a 12/1983 Mt. rendelet korszerûsítését olyan felfogásban, amely integrálja a környezetvédelem, a környezeti zaj elleni védelem, az építésügy és a közlekedésügy szempontjait, a zaj emberre gyakorolt hatását, valamint támaszkodva az EU tapasztalatokra és szabályozásra. A következô NKP elôkészítése céljából induljon meg a kutatás négy témában: a környezeti zaj jelenségek kiterjedésének megismerése; a környezeti zaj emberre gyakorolt hatásának feltárása; a mûszaki és tervezési eszközök, módszerek fejlesztése; lakossági információs rendszer, lakossági kapcsolatok, szemléletformálás. Javasolják, hogy az üzemi és közlekedési létesítményeken túl a szolgáltató létesítmények létesítésével, bôvítésével összefüggô környezetvédelmi hatósági feladatok is a környezetvédelmi felügyelôségekhez tartozzanak.

KUT 2391/4 HT-002/4 Reis Frigyes BMGE Épületakusztikai Laboratórium Az épített környezet zaj elleni védelmének eszközei – Tanulmány: A környezeti zaj elleni védelem szakmai anyagai. 2002. 29 p. A környezeti zaj elleni védelem szûkebb értelemben vett szakmai anyagai közé sorolhatók: vizsgálati módszerek, méretezési eljárások, követelmények határértékekre. Ezek a hazai gyakorlatban többféle módon jelennek meg: szabványokban, jogszabályokban, irányelvekben, elôírásokban, tervezési segédletekben. Vizsgált témák: gépek hangteljesítménye; ipari üzemek, telephelyek zajkibocsátása; homlokzati szerkezetek hangszigetelése; zajárnyékoló létesítmények. Számítási eljárások a közúti jármûforgalom, a vasúti jármûforgalom, az ipari objektumok zajkibocsátására terjedtek ki. A környezeti zaj elleni védelem kiinduló pontja a helyhez kötött, ill. mozgó zajforrások zajkibocsátása, a végpont a zaj ellen védendô területeken levô immissziós pont. A környezeti zaj leírására szolgáló adatok: egyenértékû A hangnyomásszint, statisztikai szint, zajesemény szint, megítélési szint, hosszú idejû átlagos hangnyomásszint, hosszú idejû átlagos megítélési szint. Koncepcionálisan javasolják, hogy a vizsgálati módszer, a határérték és a méretezési módszer szorosan feleljenek meg egymásnak.

KUT 2391/6 HT-002/6 Roppoliné Lázár Mária – Reis Frigyes BMGE Épületakusztikai Laboratórium Az épített környezet zaj elleni védelmének eszközei – Esettanulmány: Bevásárló központ létesítése kialakult városi környezetben. 2002. 15 p. A bevásárló központot Pécsett városi környezetben akarták létesíteni. A létesítést megelôzôen fontos az érintett polgárok, érdekképviseleti szervek véleménynyilvánítása, ill. az elôkészítésbe vonása. A különbözô tervfázisokhoz szükséges akusztikai munkarészek kidolgozásához szükséges, hogy az információ rendelkezésre álljon (környezeti zaj meghatározáshoz számítási módszer, a mérésekhez szabványokban rögzített vizsgálati módszerek stb.). A jelenlegi vizsgálati módszere-

316


317

ket és követelményeket egymással is, az újabb keletû építésügyi szabályozással is harmonizálni kell. Legfontosabbnak tartják a jelenleg hatályos, a zaj- és rezgésvédelem szabályozását tartalmazó 12/1982. (V.12.) Mt. sz. rendelet átdolgozását. Amíg ez nem történik meg, az építésügyi jogszabályok módosításával kell a környezeti zaj és rezgés elleni védelmet hangsúlyosabbá tenni.

KUT 2391/7 HT-002/3 Kvojka Ferenc – Reis Frigyes BMGE Épületakusztikai Laboratórium Az épített környezet zaj elleni védelmének eszközei – Esettanulmány: Lakóterületen keresztül vezetô fôközlekedési út fejlesztése – Az ANTSZ mûködése. 2002. 12 p. Budapesten a Déli Összekötô Vasúti Híd szomszédságában új úthálózatot terveztek, amely a Lágymányosi hídhoz csatlakozik. Az ANTSZ az engedélyezési eljárás során szakhatóságként közremûködött a tervezési folyamatban, amely a zaj ellen védendô épületek helyiségeire, a külsô környezetre egyaránt vonatkozott. Leszögezik, hogy a kialakult szakmai eljárást célszerû felülvizsgálni a tervezés biztonságának növelése érdekében.

KUT 2391/8 HT-002/8 Széll Gábor – Reis Frigyes BMGE Épületakusztikai Laboratórium Az épített környezet zaj elleni védelmének eszközei – Esettanulmány: Lakóterületen keresztül vezetô fôközlekedési út fejlesztése. 2002. 13 p. A fôközlekedési út négy sávra bôvítését tervezték. A hatásvizsgálathoz adatokat kell gyûjteni az utat igénybevevô gépjármûvek összetételérôl, számáról, azok sajátosságairól. A keresztmetszeti forgalomadatok mellett szükség lehet idôszakos kézi forgalomszámlálásra is. Jelenleg számos joghézag van, amelyek feloldása fontos lenne. Így pl. a 12/1983. (V.12.) MT rendelet nem ismeri a passzív akusztikai védelmet, mint mûszaki lehetôséget.

KUT 2391/9 HT-002/9 Mesterházy Beáta – Reis Frigyes BMGE Épületakusztikai Laboratórium Az épített környezet zaj elleni védelmének eszközei – Módszertani útmutató: A környezeti zaj elleni védelem feladatainak felismerését, hatósági megközelítését segítô segédlet szakmai anyaga. 2002. 33 p.


Vizsgált témák: lakóépület közút mellett; lakóépület vasútvonal mellett; központi épületgépészeti berendezéseket tartalmazó épület; üzemi (szolgáltató) létesítmény lakóépületen belül; önálló telephellyel rendelkezô üzemi vagy szolgáltató létesítmény. Az elôbbiekre vonatkozó megoldási lehetôségeket, akusztikai határértékeket és követelményeket, a zajkibocsátás csökkentésének lehetôségeit foglalják össze.

KUT 2373 CP-0072 Bite Pálné Közlekedéstudományi Intézet Rt. Környezetvédelmi és Akusztikai Tagozat Települési környezet zajterhelését, annak változását követô zajtérkép készítési módszer hazai alkalmazását bevezetô kutatás. Egységes környezeti zajállapot dokumentálás, zajtérkép megjelenítés, mintaprojekt kidolgozása. 2001. 65 p. + Mell. Az EU direktívák szerint – kb. 2003-ra a 250 000 lakosnál nagyobb településekre, fôútvonalakra, vasúti fôvonalakra, nagy repülôterekre, – kb. 2008-ra a 100 000 lakosnál nagyobb településekre el kell készíteni az egységes elvek szerinti zajtérképet, zajcsökkentési intézkedési tervet. Ez dokumentálási és széleskörû alkalmazási kötelezettséget jelent. A környezeti zaj csökkentése, a zajtérképek készítésének módszerei igen szoros kapcsolatban vannak az EU zajpolitikájával, céljainak megvalósításával. A zajcsökkentés tervezésének folyamatában a zajtérkép készítését az EU-ban a településrendezési tervek kötelezô részeként tervezik elôírni. A kutatás célja a zajtérkép készítés módszertani kérdéseinek vizsgálata, egységes vizsgálati módszer kidolgozása. Ma Magyarországon a zajvédelmi ellenôrzés és tervezés szinte kizárólag mérésekre támaszkodik. Zajtérkép alkalmazása eseti, nincs egységes vizsgálat, tervezési módszer alkalmazásukra. A tanulmány a hazai zajtérkép készítés módszertanának kidolgozására vállalkozott, a különbözô zajtérképi formák szemléltetô bemutatásával. Egy hazai kisváros – Sopron – területére készült egy zajtérkép, amely az EU direktív-tervezet követelményeit már figyelembe vette és egyeztetett az EU zajtérkép-készítési munkabizottság vezetôjével. A zajtérképeken feltüntetendô környezeti zajforrás-csoportok: üzem/ipar, közút, vasút, légi közlekedés, sport- és szabadidô létesítmények, hajó közlekedés. A számítást minden forráscsoportra külön kell elvégezni és ábrázolni. Ezek alapján készül az eredô zaj-immisszió térkép, amit a 7 zajforrás-csoportra napszakonként 1-1 térképbôl, tehát összesen 14 résztérképbôl állítanak össze. Az emissziókataszter arra a feltételezésre épül, hogy az adott terület minden zajforrása ismert zajteljesítményû pont, vonal, vagy felületi forrás, vagy arra visszavezethetô. A felhasználók számára a leggyakrabban használt üzemi jellemzôkbôl és mûszaki adatokból a lehetséges zajteljesítmény kiszámítható. A hangterjedést befolyásoló tényezôk, a reflexiók, talajmodellek, az észlelési pont magassága, a számítási raszter témaköreit külön fejezet tárgyalja. A 10-10 m-es raszter magasságát a talajszint fölött 6 méterben rögzítették. A családi házas beépítés magassága ez alatt, a többszintes épületeké e fölött van, de a szakemberek megállapítása szerint ennél pontosabb eredményeket vonalforrások esetén nem lehet elérni. A zajtérképekhez a település 1:5.000, vagy 1:10.00 léptékû digitális térképe szükséges. A térképnek tartalmaznia kell a 1-3. rendû utakat, a vasútvonalakat, a teherpályaudvarokat, a jelentôsebb parkolókat, az akadályokat, mint épületek, üzemi létesítmények, sport-, szabadidô-, ipari- és zöldterületek. A digitális városmodellben a magassági szintvonalakat, rézsûket, töltéseket is fel kell tüntetni.

318


319

KUT 2351 Hirka Ferenc DECIBEL Zajvédelmi és Elektronikai GM. Üdülôhelyek speciális zaj- és rezgés elleni védelmének lehetséges kezelése. Számítási szoftver a hang terjedési paramétereinek számítására. (környezeti zajvédelmi tanulmány). 1999. 9 p. A tanulmány egy szabványjavaslat, amely arra hivatott, hogy egy egységes, minden fajta hangforrásra alkalmazható legyen, a nagyobb távolságú terjedés számítására is alkalmas eljárást alakítson ki, és tegyen elérhetôvé. Erre azért volt szükség, mert a különbözô hangterjedések számítási módszereit különbözô szabvány tartalmazza, és mert a tudomány mai állása szerint sokféle hatás mértéke még nem határozható meg pusztán fizikai, méréstechnikai eszközzel. Így egységes konvenciók létrehozása a zajterhelés becslésében, az idôjárási viszonyok figyelembevételére nem valósítható meg. Ezen anyag ismeretében készülhet el az a magyar szabványtervezet, amely a hangterjedés számításának hazai alapdokumentuma lehet. A szabványjavaslat a zajkibocsátás (teljesítményszint) és a vizsgált területen észlelhetô zajterhelés (hangnyomásszint) közötti összefüggéseket vizsgálja, megoldást adva arra, hogyan lehet kiszámítani a zaj szintjét az észlelés helyén, a zajkibocsátási adatokból kiindulva az elôre megadott terjedési feltételek mellett. A szabványjavaslat célja, hogy egységes számítási eljárást nyújtson a tervezéshez, a tervezés ellenôrzéséhez, és a különbözô létesítmények és berendezések által okozott zajkibocsátás, valamint zajterhelés meghatározásához. A számítás eredményeit Excel táblázatban rögzítették. A táblázatban szerepelnek azok a zajösszetevôk oktávsávonként, illetve terjedési jelenségenként, amelyekbôl az eredô zaj felépül. Ennek alapján meghatározható, mely jelenség és milyen frekvenciatartományban felel a kialakult hangnyomás-szintért.

16. KÖRNYEZETKÍMÉLÔ FENNTARTHATÓ KÖZLEKEDÉS

KUT 2398 1-0291/98 Bányavári Péter Közlekedéstudományi Intézet Rt A forgalomszervezési intézkedések levegô-tisztaságvédelmi megítéléshez szükséges alapemissziós tényezôk kialakítása a személygépkocsikra vonatkozóan. 1999. 28 p. + Mell. Vizsgálták a kipufogógáz komponenseket (CO, HC, NOx, CO2), a forgalom gyorsulásának és lassulásának emisszióra kifejtett hatását, az emisszió változását a körforgalommá alakított útkeresztezôdésekben. A kapott mérési eredmények lehetôséget adnak a forgalomszervezési intézkedések emissziós hatásainak vizsgálatára a sebességprofil változása alapján.A keresztezôdések körforgalmú csomóponttá átépítését követôen jelzôlámpával, ill. jelzôtáblával szabályozott körforgalomban mérték az emisszió mértékét. A jelzôlámpával szabályozott körkeresztezôdés körforgalmúvá történô alakítása esetén mind a fô-, mind a mellékútvonalon haladó jármûvek eredô emissziója csökkent. A jelzôtáblával szabályozott forgalmú keresztezôdés körforgalmúvá alakítása esetén a fôútvonalakon haladó jármûvek emissziója nô, kivéve a hagyományos benzinüzemûek NOx-emisszióját.

KUT 2428 CT-049/2000 Tamási Attila Közlekedéstudományi Intézet Rt. A gépjármûvekbôl származó párolgási emisszió ellenôrzési, mérési módszereinek kidolgozása, a hazai szabályozásba történô bevezetésének vizsgálata. 2002. 20 p. + Mell. 45 p. A fejlett motorizációjú országokban a szénhidrogén-emisszió mintegy felét a közlekedés okozza, és ennek közel 1/3-a párolgás útján kerül kibocsátásra. Ezért fontossá vált a jármûvek ilyen szempontból történô vizsgálata, minôsítése. A mérések módját az ENSZ-EGB 83. sz. elôírás többször változtatott, ill. finomított körülhatárolásban tárgyalja az ún. IV. típusú vizsgálat keretében. A mérések végrehajtásának két alapvetô eszközfeltétele a jármû menetciklus keretében végrehajtandó emissziómérés görgôs próbapadja a kapcsolódó menetvezérlô, gáz mintavevô és elemzô rendszerekkel, valamint az ún. párolgási fülke. Ez utóbbi a jármûvet hermetikusan bezáró helyiség, ahol a jármû hôállapot-változásai során elôálló párolgási emisszió mértéke a kibocsátott szénhidrogén-tömeg pontos mérésével valósítható meg. A már mûködô emissziós fülkék mûszaki sajátosságainak vizsgálatához a Horiba-Shed és Pierburg-Shed berendezésrôl szerzett adatokat ismertetik. A párolgási emisszió meghatározására szolgáló hazai elôírásunk a nemzetközi elôírásokra épülôen 2000-ben a 6/1990 KÖHÉM rendelet mellékleteként jelent meg, mely a 70/220/EGK irányelvre, ill. az ezt módosító 96/69/EGK irányelvre épült és tartalmazta az ENSZ-EGB 83. elôírás 03/B,C,D változataiban rögzítetteket. A rendelet száma: 12/2000, KHVM. A hazai mérésfeltételek megteremtésére ajánlati anyagot közölnek, s számot adnak a hazai jármûállomány helyzetérôl.

320


321

KUT 2382 Haszpra László OMSZ A magyarországi személygépkocsik átlagos szennyezôanyag-kibocsátásának meghatározása 2000. 17 p. A méréseket a budai Vár-hegy alatti Alagútban végezték. A levegô áramlását az Alagútban anemométerrel mérték, amelyeket a keleti bejáratnál, a közlekedési ûrszelvény felett kifeszített kötélpáron helyeztek el. A mérés idején folyamatosan számlálták az alagúton áthaladó jármûveket, külön regisztrálva a kétütemûeket, valamint az elhanyagolható számban elôforduló motorkerékpárokat és autóbuszokat. A forgalom sebességét a forgalommal együtt mozgó gépkocsival mérték. A szén-monoxid koncentráció folyamatosan mérésére ENVIROMENT CO11M, a teljes szén-hidrogén mennyiség mérésére HORIBA APHA350E, a nitrogén-oxidok mérésére HORIBA APNA350E típusú berendezést használtak. A szénhidrogén összetételt laboratóriumban gázkromatográffal határozták meg. Az egy gépkocsira esô kibocsátás meghatározására egyenletet szerkesztettek, melyben figyelembe vették az Alagút két részen a szennyezôanyag-koncentrációt, az alagút keresztmetszetét, az alagútnak a mérôhelytôl szélirányba esô szakaszán lévô gépkocsik számát. Megállapították, hogy egyrészt a rossz hatásfokkal mûködô, jelentôs mennyiségû szén-monoxidot és elégetlen üzemanyagot kibocsátó kétütemû motorok számának jelentôse csökkenése, másrészt a katalizátoros gépjármûvek arányának növekedése mind az átlagos szén-monoxid, mind az átlagos szénhidrogén kibocsátást csaknem negyedére csökkentette.

KUT 2625 HT-006 Hajdú Sándor – Merétei Tamás Közlekedéstudományi Intézet Rt. Forgalomtechnikai intézkedések gépjármûvek káros-anyag kibocsátására és zajemiszsziójára vonatkozó hatásainak számszerû értékelése. II. Zárójelentés. 2002. 63 p. + Mell. A munka fô célkitûzése a fôútvonalak lakott települések ki- és bevezetô szakaszain, ill. a lakott területen kívüli szakaszán létesítendô, ill. megépített körforgalmi keresztezôdésekben lebonyolódó gépjármûforgalom és az ennek levegôszennyezô, ill. zajhatása közötti fontosabb összefüggések feltárása volt. Ennek keretében vizsgálták a területi és vonali forgalomcsillapítást, a forgalomcsillapítás eszköztárát, a forgalomtechnikai jellemzôk és a zajterhelés kapcsolatát, a közlekedési zaj számítására a nemzetközi gyakorlatban alkalmazott szabványokat, az alapvetô forgalomtechnikai jellemzôk kapcsolatát a forgalom zajhatásával egyenes vonalvezetésû út esetén, a forgalomcsillapított területeken várható légszennyezettség értékelésére vonatkozó irányelveket, számítási módszert. Ismertették a körforgalmú csomópont és forgalmának sajátosságait, a körforgalom forgalomtechnikai kérdéseit, zajhatásának becslését (esettanulmánnyal, amikor is a zajmodellbôl levezethetô egyszerû becslô eljárást, valamint az „elôtte” és „utána” állapotra vonatkozó mértékadó zajszint és sebesség adatának meghatározását, értékelését), a körforgalom légszenynyezô hatásának vizsgálati eredményeit (esettanulmánnyal). Megállapításaik szerint az 5. sz. fôút és a 4604 jelû út keresztezôdésének körforgalmú csomóponttá történô átépítése a jármûforgalom légszennyezô hatását kedvezôen befolyásolta. A kialakított körforgalom a hegyesszögû útkeresztezôdés minden emissziós és közlekedésbiztonsági hátrányát kiküszöböli, az áthaladó jármûvek


átlagsebességét 40 km/h-ra korlátozza, segíti a mellékútvonalról a nehéz tehergépjármûvek könnyebb áthaladását, ezzel kompenzálja a fôútvonal forgalmának lassításából származó többlet emissziót. Természetesen a kialakuló légszennyezettségre gyakorolt hatást a helyi környezeti körülmények (terepviszonyok, átlagos szélirány és szélsebesség) jelentôsen befolyásolják.

KUT 2682 HP-02-0233 Pitrik József Szegedi Tudományegyetem Tanárképzô Fôiskola A közlekedés városökológiai problémáinak vizsgálata. 2003. 7 p. A munka a következô feladatok ellátására terjedt ki: Szeged város Környezetvédelmi program (2003-2008) Közlekedés és környezet részfejezetének és kapcsolódó háttéradattár kimunkálása; A közlekedés és az életminôség néhány összefüggése szegedi vizsgálatok alapján c. anyag oktatási segédanyagként való felhasználása a technika és a környezetvédelem szakos tanárképzésben; A városfejlesztés és a közlekedés összefüggései c. elôadás megtartása nemzetközi továbbképzés keretében (Önkormányzatiság és környezetvédelem – egyetemi kurzus); Szakmai kapcsolat kiépítése Brno város közlekedési vállalatával. Megismerték a város közlekedési rendszerét, megtekintették a tömegközlekedés infrastruktúráját; Szakmai kapcsolatot építettek Zlin város közlekedési vállalatával. Együttmûködési megállapodás alapján közös kutatást indítottak az Univerzita Tomáse Bati Egyetem közlekedési közgazdaságtannal foglalkozó oktatóival.

KUT 2689 HP-02-065 Tóth Árpád Közlekedéstudományi Intézet Rt. A közlekedésbôl adódó terhelések korridor szemléletû katasztere. 2002. 107 p. Amikor a közlekedésfejlesztés környezetre gyakorolt hatásának felmérése a cél, három tényezô együttes befolyását kell számba venni: – a közlekedésfejlesztés követlen hatását, – a közvetett pozitív hatásokat, – a közvetett és közvetlen káros hatásokat, a közlekedés okozta terhelést. A közlekedés okozta terhelés kapcsán jelennek meg az infrastruktúra-fejlesztés negatív hatásai, az externáliák (balesetek, egészségkárosodás, légszennyezés, klimatikus változás, zajártalom, torlódások, városi hatások, táj/területhasználat, visszafordíthatatlan folyamatok), amelyek legnagyobb része olyan társadalmi költség, amit teljes egészében nem az infrastruktúra használói fizetnek meg. A korridor vagy közlekedési folyosó szemléletben az útvonalakat és módokat együtt kezelik. Ebben a megközelítésben a kutatás célja egy átfogóan alkalmazható, objektív összehasonlítási, elemzési módszer kidolgozása a közlekedés által okozott hatások együttes vizsgálatára. Meghatározták az infrastruktúra költségeit, a torlódási költségeket, a környezeti költségeket,

322


323

a zaj okozta externáliákat, a baleseti költségeket, s bemutatták a korridor szemléletû (összközlekedési) költségképzést, a módszer alkalmazását a mintaterületekre. Rámutattak, hogy a közlekedési zaj zavaró hatásának megítélésénél más, európai vizsgálatok feltehetôen jóval szigorúbb mércével mérnek, mint hazánkban. A kidolgozott módszer alkalmas a közlekedés egészének a környezetre gyakorolt terhelése megítélésére, de a továbbiakban célszerû lenne a közlekedési externáliák költségszámítási módszertanát finomítani, elsôsorban a levegôszennyezés, a zaj és a belesetek okozta externális költségek számítása terén.

KUT 2515 C-027574 Paár István – Németh Tamás – Priszler Tamás – Suri Éva – Rónyai Judit Közlekedéstudományi Intézet Rt. Vizsgálati eljárás kidolgozása a korszerû gépkocsik rendszeres környezetvédelmi felülvizsgálatára. 2002. 48 p. + Mell. 36 p. A középtávú fejlesztési célhoz kapcsolódó K+F részfeladat célja egy Magyarországon, a hazai körülmények (állomány, forgalom, gazdasági színvonal) között gazdaságosan alkalmazható, az egységes európai követelményeknek megfelelô környezet-hatékony eljárás megalapozása a már forgalomban lévô jármûvek környezetszennyezésének rendszeres vizsgálatára. Egy jármû környezetszennyezési jellemzôinek megítélése szempontjából jelenleg a legpontosabb módszer az ún. típus vizsgálati eljárás, amely Európában az ún. Európa-ciklus, az USA-ban az ettôl elvében lényegesen nem különbözô ún. FTP eljárás. Itt tehát egy-egy típus, gyártmány, egy darabjának értékelésérûl van szó, ahol a méréstechnikai költségek kevésbé mérvadók. A munka során a mérések a benzinmotoros és dízel motoros gépkocsik vizsgálatára irányultak. A fejlesztés keretében meghatározták egy korszerû emissziós vizsgálati eljáráshoz a fejlesztô rendszer központi, vezérlô és mérési adatgyûjtô rendszere mûködésének alapvetô paramétereit, logikai összefüggéseit. Ezek alapján elkészült a központi egység elsô kísérleti változata. Kialakítottak egy megfelelô vizsgálati programot és elvégezték az elsô értékeléshez szükséges méréseket is. A mérésekbôl levonható következtések szerint – A benzinmotoros gépkocsik környezetvédelmi állapotának megállapításához a terheléses eljárások több, és részletesebb információt adnak a jelenleg alkalmazott terheletlen vizsgálatnál, ugyanakkor a mérés technológiai igénye eltér a jelenleg alkalmazottól, – A dízelmotoros gépjármûvek terheléses vizsgálata a jelenleg is alkalmazott füstölés vonatkozásában nem ad érdemben több információt a terheletlen vizsgálatnál, ugyanakkor a korszerû gépkocsiknál egyre nagyobb szerephez jutó egyéb gázok tekintetében – szemben a jelenleg alkalmatlan vizsgálatnál – értékes következtetésekre lehetôséget adó információk nyerhetôk.


KUT 2828 HT-02-011 Hajdú Sándor – Dombi István Közlekedéstudományi Intézet Rt. Korszerû villamos-pályák zaj- és rezgéskibocsátásának összehasonlító vizsgálata. 2002. 13 p. + Mell. 45 p. A villamos pályák és a villamoskocsik együttesen határozzák meg a környezetbe jutó zajt és rezgést. A zaj- és rezgéshatás alapján a pályák minôsíthetôk, rangsorolhatók. A budapesti viszonyok között fennálló helyzet feltárására, a rangsorolás megalapozására az alábbiak szerint végezték a vizsgálatokat: 1. Részletes felmérését készítettek a már bevezetett villamos-szerelvény – pályatest kombinációkról. 2. Méréseket végeztek az egyes – elôzôkben meghatározott – esetekre vonatkozóan. A mérések eredménye a villamos üzem zaj- és rezgés-emissziójára vonatkozóan szolgáltat információkat. 3. Korszerû értékelési eljárást dolgoztak ki a mérések alapján végzendô, az egyes jármû-pályatest kombinációk környezetvédelmi megfelelôség szempontjából történô rangsorolásához. 4. Javaslatot adtak a lehetséges mûszaki megoldások alkalmazhatóságára, az alkalmazhatóság peremfeltételeire vonatkozóan. Vizsgálataik alapján megállapítható, hogy kiemelkedôen jó, vagy kedvezôtlen villamos pálya – szerelvény kombináció nem volt. Tovább csökkenti a különbséget a talaj – útburkolat – épület átviteli rendszer. Minden esetben szerves része kell, hogy legyen a villamos közlekedés tervezési munkáiban a gondos zaj- és rezgésvédelmi tervezés. A már megépített hálózat utólagos szigetelése költséges és csekély eredményt ad.

KUT 2391/5 HT-002/5 Kocsis Edit – Reis Frigyes BMGE Épületakusztikai Laboratórium Az épített környezet zaj elleni védelmének eszközei – Esettanulmány: Gépjármûjavító létesítése kialakult városi környezetben. 2002. 14 p. A vizsgált létesítmény személygépkocsi javító mûhely egy nagyobb városi családi házas övezetben. Minthogy az ilyen mûhelyek általában családi házas övezetekben vannak, ezért a rendezési tervek szerint „lakóterület”-nek minôsülnek. Ennek megfelelô zajvédelmi besorolása is. Ehhez a kategóriához nappal 50 dB, éjszaka 40 dB határérték tartozik. Ahhoz, hogy az építésügyi jogszabályokban kellô hangsúllyal jelenjen meg a környezeti zaj- és rezgés elleni védelem, legfontosabb feladat a jelenleg hatályos, a zaj- és rezgésvédelem szabályozását tartalmazó 12/1982 (V.12.) Mt.sz rendelet átdolgozása. Amíg a rendelet nem kerül módosításra, a jelenlegi tapasztalatok alapján az építésügyi jogszabályok módosításával kell a környezet zaj- és rezgés elleni védelmet hangsúlyosabbá tenni.

324


325

KUT 2867 Bera József Szent István Egyetem Gépészmérnöki Kar Repülôterek zajemissziójának csökkentése. 2000. 27 p. A repülôtér üzemben tartójának a levegôben végzett gépmozgásokra vonatkozóan a katonai légieszközökre olyan fel- és leszállási eljárásokat célszerû kidolgozni, melyek a hagyományos fel- és leszállási eljárásokhoz képest csökkentik a zajterhelést a fel- és leszállási útvonalak környezetébe tartozó településeken. A zajterhelés csökkentésére technikai megoldások is eredményre vezethetnek, ezért a jövôben törekedni kell a zajcsökkentéshez szükséges mûszaki feltételek megteremtésére. Zajárnyékoló létesítményekkel a terület adottságait is figyelembe véve lehetôség van a keletkezett zaj csökkentésére, a védendô homlokzatok és irányok fokozottabb védelmére. A repülôtér személyzete a jelenlegi zajterhelés mellett erôsen túlterhelt, ami az egészségi állapot gyors romlásához, ezzel együtt jelentôs munkaképesség csökkenéshez vezet. Ajánlott zajárnyékoló mûszaki berendezések létesítése, korszerû védôeszközök beszerzése. Az aktív zajvédelem mellett a környezô településeken épületek létesítése, bôvítése és használatba vétele során az engedélyezési tervek is számoljanak a zajhatárértékek teljesülését biztosító akusztikai védelemmel.

KUT 2568 A vasúti mellékvonalak hatása a kistérségek társadalmi-gazdasági fejlôdésére. Mellékletek. 1999. 128 p. Az EU 1985-ben elfogadott közlekedéspolitikája négy területet foglal magába: – Az infrastrukturális hálózat fejlesztése. – Piacok liberalizálása. – A határátkelés megkönnyítése. – A biztonsági és üzemeltetési elôírások egységesítése. A Közösség koordinálása mellett egységes egésszé kell összeállnia a tagállamok közlekedési hálózatainak. A Helsinki-konferencián megfogalmazott célok: – A szállítási piacok liberalizálási és integrálási folyamatának támogatása. – A szállítandó javak mobilitásának, a mobilitás hatékonyságának növelése kombinált szállítási módok preferálása a hatékony és a környezetbarát szállítás, közlekedés érdekében. – A szállítás biztonság növelése. – Európai szabályozási környezet létrehozása, a meglévô eltérések csökkentése. – A szállítási rendszer minden elemének fejlesztése. – Intézményes és szabályozási keretek fejlesztése, korszerûsítése. – „Információs társadalom”. A megfogalmazott elvek: – diszkriminációmentesség – fenntarthatóság – védelem (biztonság) – együttmûködés – interoperabilitás – szubszidiaritás – átláthatóság – költség-hozzájárulás


– hatékonyság – konzultáció. Az európai országok közlekedési miniszterei a Helsinkiben meghatározott közúti hálózatok fejlesztésének fô irányait, a „folyosókat” rögzítették, melyek közül magyar vonatkozásúak a következôk: Berlin/ Nürnberg – Prága – Pozsony/– Bécs – Budapest – Konstance/Szaloniki/Isztambul; Fiume – Zágráb – Budapest; Plocse – Szarajevó – Eszék – Budapest; Duna; Budapest – Újvidék – Belgrád. A fenti szellemben több térség (Barcs-Villány, Putnok-Eger-Füzesabony; Kecskemét-Füzesabony) közúti adatairól készítettek részletes áttekintô táblázatokat, ebben szerepeltetve a teherbírási osztályzatokat, burkolat állapotát stb.

KUT 2563 Merétei Tamás – Bányavári Péter – Borsi Zoltán – Suri Éva Közlekedéstudományi Intézet Rt A közlekedési levegôszennyezés csökkentés stratégiájának mûszaki tudományos megalapozása. 1999. 42 p. A munka célja a közúti közlekedés okozta éves összes levegôszennyezés számítására korábban kidolgozott modell továbbfejlesztése, fôként a CO2 emisszió számítás pontosabbá tétele és a paraméter érzékenység vizsgálata. Ismertetik az ún. szénegyensúlyi egyenletre épített módszert, mely alkalmas a jármûvek tüzelôanyag fogyasztása és emissziója közötti kapcsolat egyértelmû leírására és így a CO2 kibocsátás pontos számítására is. A relatív vizsgálatok eredményeképpen megállapítják, hogy a modell jellegében nagy valószínûséggel reális képet ad a valóságos folyamatról. Ezért a közúti közlekedésbôl származó éves összes CO2 emisszió számítására és prognosztizálására célszerû a használata. A paraméter érzékenység vizsgálata keretében a hazai katalizátor és LPG programot összehasonlítva számszerû értékekkel támasztja alá azt, hogy a katalizátor környezeti hatékonysága lényegesen nagyobb az LPG programnál. Ez aláhúzza modell hazai alkalmazásának elônyét.

326

17. FENNTARTHATÓ MEZÔGAZDASÁG

KUT 2677 CT-026 Podmaniczky László et al. Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézet A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi program természevédelmi célprogramjának közgazdasági kérdései. 2003. 71 p. Áttekintést adnak a multifunkcionális mezôgazdálkodás, a környezet- és tájgazdálkodás feladatairól, a „Környezetileg Érzékeny Területek” (ÉTT, angol rövidítésben: ESA) rendszerrôl. Az agrárkörnyezetvédelmi intézkedések térségi programjai alapvetôen a kisebb termelési potenciállal, de jelentôs természeti értékekkel rendelkezô ESA területek célprogramjai. Ezekben a programokban a környezeti, természet- és tájvédelmi szempontok hangsúlyos megjelenése a jellemzô. A kettôs – védelmi + termelési – meghatározottságú extenzív térségekben gyakran jelentkeznek a termelési funkciótól eltérô, más hasznosítású célok. A térségi célprogramok keretében egy-egy térség ökológiai adottságainak és védelmi szükségletének megfelelô elôíráscsomagok fejében kaphatnak támogatást, ill. kifizetést a gazdálkodók. A zonális programok célterületei lehetnek: – integrált természetvédelmi és tájvédelmi – vízvédelmi és – talajvédelmi zónák. Az egyes potenciális ESA területeket a természetvédelmi támogatás fontossága alapján értékelték és három kategóriát állítottak fel: – kiemelt területek – fontos területek – lehetséges területek. A kiemelt ESA területeket táblázatban foglalták össze. Ismertetést adnak a kifizetési összegek meghatározásának külföldi gyakorlatáról (Egyesült Királyságban, Hollandiában), a kifizetési összeg maghatározásának hazai minta-számításáról. Bemutatják az „Északi-Cserhát” ÉTT és a „Mosonisík” ÉTT kifizetési összegeinek számításai metodikáját.

KUT 2939 HT-03-019 Ángyán Józset el al. Szent István Egyetem Környezet és Tájgazdálkodási Intézet A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program és a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésére (VTT) vonatkozó koncepció agrár-környezetgazdálkodási lehetôségei a Tisza-völgy térségben. 2004. 42 p. + Mell. 15 p. Ismertetik az agrár-környezetgazdálkodás és vidékfejlesztés kérdéseit az EU-ban és Magyarországon. A Nemzeti vidékfejlesztési terv területalapú támogatásainak elemzését és értékelését elvégezték a Tisza-völgy komplex tájhasználati, fejlesztési programja szempontjából. A VTT által érintett tározó- területek agrár-környezetgazdálkodási támogatási lehetôségeit áttekintik.

328


329

Bemutatják a Tisza-völgyben igénybe vehetô I. és II. pilléres támogatási formákat. A Tiszaroffi tározó területén a jelenlegi földhasználat esetén igénybe vehetô konkrét támogatásokat ismertetik, összehasonlítva a tározó kialakulása miatt szükségszerûen bekövetkezô változásokkal. Felhívják a figyelmet arra, hogy a tározó területének használatára vonatkozó rendelkezések csökkentik az ott gazdálkodók jövedelemszerzési esélyeit, és a tervezett kártalanítási kifizetések nem kompenzálják kellô mértékben az elmaradó jövedelmeket.

KUT 2378 0026/99 Nagy János Debreceni Egyetem, Mezôgazdaságtudományi Kar A környezetkímélô, anyag- és energiatakarékos talajhasználati rendszer Magyarországon 2000. 27 p. Több kísérleti helyszínen több évre tervezett kísérletekben a különbözô talaj-elôkészítési változatok – ôszi szántás és talajkímélô energiatakarékos mûvelés – tartamhatását vizsgálták. Megállapították, hogy tavasszal, szántás nélkül és talajkímélô mûveléssel az ôszi szántáshoz közel azonos, egyes években azt meghaladó hozamok is elérhetôk. A gazdaságossági számítások azt támasztják alá, hogy sekély mûveléssel nagyobb nyereség érhetô el, e mûvelési módnak az ôszi szántáshoz viszonyított mintegy 20%-kal kisebb élômunka- és üzemanyag-költsége következtében. Az eddig elvégzett mérések a szántás nélküli csökkentett mûvelésre alapozott gabonatermesztési technológiák üzemi méretû alkalmazhatóságát igazolják. Az induló nitrát-készlet a trágyázott kezelésekben egyértelmûen nagyobb, és a két talajmûvelési változat közül az ôszi szántásúban a talaj mélyebb rétegeiben szignifikánsabb több, mint a talajkímélô változatban. A tenyészidô végén mért nitrát-tartalom a nem trágyázott és trágyázott kezelésekben egyértelmûen az ôszi szántásos kezelésekben volt a nagyobb. A NO3-profil alakját sokkal inkább a mûtrágyázás alakítja ki, mint a talajmûvelés. Összességében tehát a talajkímélô mûvelést alkalmazva a környezetszennyezés csökken, a NO3-kimosódás kockázata ugyanakkora vagy kisebb, mint az egyéb talajmûvelésnél.

KUT 2574 HT-02-055 Podmaniczky László – Ángyán József – Belényesi Márta – Balázs Katalin – Juhász Gabriella – Skutai Julianna – Grónás Viktor – Centeri Csaba Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Kht, Gödöllô Saját vagyoni kezelésben lévô mezôgazdasági mûvelési ágú területek természetvédelmi gazdálkodási üzemtervének kidolgozása. 2003. 123 p. A természetvédelmi gazdálkodási üzemterv megalapozásával kapcsolatban Ausztria, Anglia gyakorlatát mutatja be. A Természetvédelmi Mezôgazdálkodási Terv (TMT) struktúrájának kialakításához ismerteti a Természetvédelmi Kezelési Terv szerkezetét, fôbb tartalmi vonatkozásait, céljait. Maga a Terv a Nemzeti Park Igazgatóságok saját vagyoni kezelésben lévô területeire készülô olyan


terv, amely védett természeti területek és természeti értékek felmérését, nyilvántartását, megóvását, fenntartását, bemutatását, helyreállítását célzó valamennyi tevékenységet, továbbá a tervezési területen tartósan fennmaradó vagy a jövôben várható gazdasági, gazdálkodási tevékenységeket és az azokra vonatkozó elôírásokat foglalja magában. A Terv gyakorlati célkitûzéseit, a hozzájuk tartozó stratégiákkal és elôírásokkal együtt közös táblázatban kell meghatározni, méghozzá a nemzeti parknál kezelési övezetekre, egyéb területeken védettségi szint szerint, majd helyrajzi számokra és/vagy erdôrészletekre lebontva. Ez a hatósági ügyintézés megkönnyítését, az erôforrások elosztásának tervezését segíti elô. A kezelési tervek és a gazdálkodási tervek között az „átjárhatóságot” biztosítani kell. Az Agrár-környezetvédelmi Üzemterv keretében a gazdaság általános adatairól és a programba bevitt táblákról szolgáltatandó információkról adnak tájékoztatást.

KUT 2454 HP-02-069 Agrobotanikai Intézet Az extenzív mezôgazdálkodásban felhasználható helyi tájfajták környezetadaptációs és genetikai variabilitásának vizsgálata. 2002. 45 p. Az Agrobotanikai Intézetet folytatta kutatási tevékenységét a Dévaványa és környéke, az ÔrségVendvidék és a Szabolcs-Szatmár Érzékeny Természeti Területeken. Ez a munka egyfelôl részét képezte a Növénygenetikai Erôforrások Nemzetközi Intézete által koordinált nemzetközi in situ on-farm megôrzési projektnek, másfelôl kapcsolódott a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program Érzékeny Természeti Területek célprogramjához is. A környezetadaptációs vizsgálat a termôhelyi viszonyok, a termesztési szokások és a növényállománnyal kapcsolatos vizsgálatokra irányult. A termôhelyi viszonyok elemzése során a klimatikus, a domborzati, a vízrajzi és a növényföldrajzi viszonyokat térképezték fel regionális szinten. A kiskertekben, háztáji gazdaságokban ennél részletesebb felmérésre került sor. A növényállománnyal kapcsolatos vizsgálatok során a tájfajták és a modern fajták, ill. hibridek termésminôségét elemezték. A genetikai vizsgálatok során az érzékeny természeti területeken gyûjtött 41 kukorica tájfajta genetikai diverzitását elemezték biokémiai markerekkel. Táblázatban foglalták össze az Ôrség-Vendvidék ÉTT mintaterületein elôforduló legveszélyeztetettebb növényfajokat és legértékesebb állatfajokat, megadva a relatív országos gyakoriság és az ôrségi gyakoriság mértékét.

KUT 2882 CP-0049 Keszthelyi Tibor Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézet, Gödöllô Fokozottan veszélyeztetett növény- és állatfajok, régi magyar háziállat-fajták és veszélyeztetett élôhelyek megôrzése. 2001. 6 p. 20 hektáron 4 azonos területû (5 ha-os) egységet alakítottak ki, s ezeken mint legelôkertekben szabadtartásban helyeztek le állatokat (cigája juh, kecske, mangalica tenyészkoca, magyarszürke üszô, bivaly, ló, szamár, baromfi). A legelési ciklusok alkalmazkodnak a természetes viszonyokhoz.

330


331

Az ökológiai állattartásban fontos lehet a sertések szabadtartása. A gyengébb minôségû legelôk igen alkalmasak a sertések tartására. A baromfi együtt tartható a kérôdzôkkel azonos legelô szakaszokon, s takarmányigényüket ki tudják elégíteni csak legelôn tartva.

KUT 2652 HT-02-058/1 Hartman Mátyás – Dömsödi János Környezetvédelmi-Környezetgazdálkodási Felsôoktatásért Alapítvány Az ÉTT monitoring módszertani megalapozása. I. ütem. 2003. A Nemzeti Agrár-Környezetvédelmi Program (NAKP) célprogramjai két fô típusba sorolhatók, ezek a horizontális és zonális célprogramok. A horizontális célprogramok az ország egész területére kiterjedôen támogatják a környezetbarát gazdálkodási eljárásokat. A zonális célprogramok támogatásai a természetvédelmi, talaj és/vagy vízvédelmi szempontból speciális hasznosítást igénylô területeken (ÉTT-területeken) vehetôk igénybe. A zonális célprogramok minden térségre egyedileg az adott terület környezetvédelmi igényeinek, természeti értékeinek megfelelôen kerültek kialakításra. Bemutatják az ÉTT európai monitoringját, ezen belül Angliában és Észak-Írországban a monitoring helyzetét. A Nemzeti Természetvédelmi célú biodiverzitás-monitorozó rendszerekre Angliából, Svájcból és Németországból hoznak példákat, ezekkel összevetve a magyar nemzeti biodiverzitás monitorozó rendszert. Ez utóbbi projektjeit egy csatolt mellékletben részletezik. A mellékletben felsorolt projektek a következôk: védett és veszélyeztetett fajok megfigyelése, felszíni vizek és vizes területek életközösségei, Magyarország élôhelyei, invázív fajok, erdôrezervátumok-kezelt lombos erdôk, Kis-Balaton (II.ütem) élôvilága, Szigetköz, szikes élôhelyek, száraz gyepek, hegyi rétek.

KUT 2653 HT-02-058/2 Podmaniczky László et al. Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Kht., Gödöllô Az ÉTT monitoring módszertani megalapozása. II. ütem. 2003. A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) célprogramjai két fô típusba sorolhatók, ezek a horizontális és zonális célprogramok. Az ÉTT-k területén folyó támogatott gazdálkodási tevékenységek természetvédelmi szempontú monitorozásának céljai a következôk: az agártevékenységgel összefüggô környezeti/természeti változások nyomon követése; a védett növény- és állatfajok állománydinamikájának vizsgálata; a természetes, a természet közeli és a mesterséges élôhelyek monitorozása; a gazdálkodási tevékenység és a tájképi jelleg alakulása közti összefüggések vizsgálata. Az iménti célok az ÉTT-k területén rendszeresen végzett botanikai, zoológiai és tájképi felmérésekkel érhetôk el. 2003-ban az ÉTT természetvédelmi szempontú monitoringjának tesztelését hajtották végre két kijelölt mintaterületen: Hevesi-sík mintaterület és a Marcal-medence mintaterület. Mindkét kiválasztott területen eltérôek a természetvédelmi prioritások, ezért eltérô gazdálkodási stratégiákat támogat a NAKP. Ennek megfelelôen a területeken alkalmazásra kerülô monitoring technikák is különbözôek voltak. Mindkét vizsgált mintaterületen részletes környezeti


jellemzést adtak, az élôvilágot bemutatták és a támogatott tevékenységeket felsorolták. Javaslatot tettek a hazai ÉTT-k területein bevezetésre kerülô tájkép és élôhely monitoring kialakítására.

KUT 2721 CT-069 Podmaniczky László et al. Környezet- és Tájgazdálkodási Kht, Gödöllô A fenntartható fejlôdés közgazdasági kérdései: a természetvédelmi támogatások lehetôsége, különös tekintettel az Érzékeny Természeti Területekre. 2003. 106 p. Ismereti a fenntarthatóság kérdéseit a mezôgazdaságban, a fenntartható mezôgazdaság hatékonyságának mérési problémáit. A fenntarthatóság mérôszámai: 1. Az ENSZ fenntartható fejlôdési mutatószám rendszere, 2. Az ELISA program és annak háttere, 3. Az EU PAIS programja, 4. Az OECD- agrár-környezetvédelmi mutatószám rendszere. Bemutatja az ÉTT alapelveit, kialakításának gyakorlatát az EU-ban (Angliában, Csehországban) ) és a magyarországi rendszer felépítését, a rendszer várható hazai hatásait (természet- és tájvédelemben, mezôgazdaságban, területfejlesztésben). Olasz, angol, svéd és cseh példákon mutatja be az ÉTT rendszer mûködésének gyakorlatát. Foglalkozik az ÉTT rendszer ökonómiai és informatikai kérdéseivel, ezen belül az ÉTT programcsomag felvállalásának ökonómiai hatásaival, az EU nyilvántartási és ellenôrzési elvárásainak megfelelô üzemi információs rendszerek elemeivel és megvalósításuk eszközeivel, az EU információs rendszer szerkezetével, az Integrált Adminisztrációs és Ellenôrzô Rendszerrel (ACS), a hazai agrár-információs rendszer fejlôdési irányaival.

KUT 2779 KI-03-02 CODA Társadalomkutató és Számítástechnikai Bt, Budapest NAKP ÉTT Program gazdasági és társadalmi hátterének vizsgálata. 2003. 95 p. A zonális program olyan gazdálkodási formát feltételez, amelynek alapja a természeti környezettel való együttélés. A zonális programok abban is különböznek más agrár-környezetgazdálkodási programtól, hogy nem csak a termelés egy-egy elemére összpontosítanak, hanem olyan használati formákat (módokat) támogatnak, amely az üzem egész mûködését befolyásolja. Sajátosságként megemlíthetô, hogy az országos programok egy-egy konkrét üzemet érintenek, az ÉTT programok viszont olyan egységet alkotó területeket, társadalmi és gazdasági tartalommal megtöltött térbeli szerkezetet fognak át, ahol a programot és a benne résztvevôket érô társadalmi és gazdasági hatások meghatározóbbak, mint a térben elszórtan elhelyezkedô országos programokban. Az együttélés alakulásához a tájhasználati, természetvédelmi célt el kell fogadtatni a gazdálkodókkal. Ezt csak anyagi eszközökkel (támogatás) nem lehet elérni. A zonális programok társadalmi hátterét vizsgálva a mintaterületek társadalmának jellemzôit, a térségek agrárszerkezetét mutatják be. Ez utóbbin belül részletezik a tulajdonviszonyok, birtokviszonyok, a területhasználat, állattartás és szántóföldi növénytermesztés jellegzetességeit, a területhasználat konfliktusait, a gazdálkodói típusokat. Az ÉTT zonális program üzemeinek szerkezetét vizsgálva bemutatják a gazdaságok szerkezetét (területhasználat, birtokviszonyok, üzemek tevékenysége, a legeltetô állattartás, az

332


333

üzemek fejlesztése és eredményessége, az üzemek társadalmi jellemzôi), a zonális program jellegét és a gazdálkodók vélekedéséét (részvétel és a gazdálkodók véleménye a programról).

KUT 2803 HT-02-071 Podmaniczky László et al. Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Az ÉTT rendszer értékelése és továbbfejlesztési irányvonalainak kijelölése. 2004. 30 p. + Mell. Áttekintést adnak az EU közös agrárpolitikája (CAP) és a Környezetileg Érzékeny Területek (ÉTT – ESA) rendszerérôl, ezen belül az 1992 elôtti szabályozásról és az ESA-rendszerrôl, az EK 2078/92 EEC szabályozása és az ESA rendszer témáról, a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) és az ÉTT rendszer hazai helyzetérôl, a programok bevezetésének hazai jogi hátterérôl, a hazai ÉTT rendszerérôl. Másik nagy témaként a 2002. évi program pályázati eredményeinek általános értékelését és területi vonatkozásait tekintették át, kitérve az ÉTT rendszer kötelezô gazdálkodási elôírásaira, a modellterületekre és speciális elôírásokra. Beszámoltak az értékelési szempontrendszerrôl és a kifizetések összhangjáról, s javaslatokat tettek a program továbbfejlesztésére. Javasolták, hogy a program eredeti céljainak érdekében fokozott mértékben vegyék figyelembe a gazdálkodók egyéni adottságait és lehetôségeit. Véleményük szerint a pályázást egy szakértô/szaktanácsadó közremûködésével végzett üzemtervezési folyamatnak kellene követni. Ennek során részletesen feltárásra kerülnének a gazdaság természeti, környezeti értékei (tábla szinten !) és a gazdálkodó azon adottságai is, amelyek alapot szolgálnak a program megvalósítására. Maguk a programok is valójában a gazdaság ezen adottságai alapján alakulnának ki, figyelembe véve természetesen az egyes ÉTT-kre megfogalmazott irányelveket. Ezzel a módszerrel az eddigiekhez képest sokkal megalapozhatóbbá tehetô az egyes programok területi specializációja, emellett az üzemtervek is elnyernék valódi szerepüket (segítséget a gazdáknak és a végrehajtást ellenôrzô szervezeteknek). Végezetül térképmellékleteket csatoltak.

KUT 2847 HP-02-2-058 Podmaniczky László et al. Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Kht, Gödöllô Érzékeny Természeti Területek agrár-környezeti üzemtervei elkészítését támogató információs rendszer kialakítása. 2004. 64 p. + Mell. 25 p. A kutatásnak két célja volt. Egyrészt – áttekintve néhány EU-ország e téren szerzett tapasztalatait – annak bemutatása, hogy miképpen szolgálja az agárkörnyezeti szempontok érvényesülését az egyes országok üzemtervezési gyakorlata, különös tekintettel az ÉTT rendszerére. Másfelôl az volt a cél, hogy mûködô modell formájában megteremtsék az ÉTT-rendszerben folyó gazdálkodás tervezéséhez szükséges informatikai infrastruktúra szoftver hátterét. E céltól vezérelve bemutatták az agárkörnyezeti tervezés elveit és gyakorlatát néhány EU-tagország példáján; áttekintették a természetvédelmi szempontok üzemi szintû integrálásának lehetôségeit (a birtoktervezés környe-


zeti szempontjai, annak folyamata, az ökológiai infrastruktúra és az üzemi természetvédelmi terv, a „jó gazdálkodás/környezetgazdálkodási üzemterv” tartalmi elemei, a környezeti tényezôk tervezhetôsége, az üzemi természetvédelmi terv tartalmi követelményei); kidolgozták az integrált (ökológiai – ökonómiai) tervezés módszertanát, elkészítették az agrárkörnyezeti üzemtervek elkészítését megvalósító információs rendszert (az NAKP üzemtervezési rendszere, az üzemtervezés internetes támogatása).

KUT 2905 KöM-MTA 3. projekt Ángyán József – Nagy Gábor – Podmaniczky László – Skutai Julianna Szent István Egyetem, Környezetgazdálkodási Intézet Magyarország és természetföldrajzi tájainak földhasználati zonációs rendszere és szintézistérképei. 2001. 37 p. + Mell. 32 p. Az agrártermelési alkalmasság értékelésére és minôsítésére 9 domborzati és talaj-, valamint 7 klímaparamétert, a környezeti érzékenység megítélésére 7 élôvilágra vonatkozó, 5 talaj- és 2 integrált, vízbázisokra vonatkozó paramétert használtak. A földhasználati értékskála segítségével kerültek kialakításra a földhasználati zónák, s lettek besorolva az ország különbözô területei az agrártermelési, a kettôs, ill. a környezetérzékenységi meghatározottságú területi kategóriákba. Ez képezte a természetvédelmi magzónára, pufferzónára, átmeneti (vagy extenzív agrár-) zónára, valamint az agrár magzónára épülô integrált földhasználati zónarendszer kialakításának az alapját. A földhasználati piramiskoncepcióból kiindulva olyan földhasználati zónarendszert alakítottak ki, mely többek között alapjául szolgál a területileg differenciált és egymással összehangolt agrár-, vidék- és környezetpolitika kialakításának, segítheti az ökológiai feltételekhez alkalmazkodó, fenntartható földhasználati struktúra kialakítását, megteremtheti a NAKP földhasználati alapjait.

Fb 996/89 Zöld Belépô SZEMÁN László – ÁNGYÁN József – VAJNÁNÉ Madarassy Anikó- MÁRKUS Ferenc- TASI Julianna A gyepgazdálkodás helyzete és az agrárkörnyezeti extenzifikációs programhoz illeszkedô EU-konform fejlesztése 1999. 86 p. A tanulmány egészen az 1960-as évekig vizsgálja az európai folyamatokat, az extenzív gazdálkodási módok fenntartását befolyásoló politikákat az EU-ban. Ezek az elvek az 1992-ben a Közös Agrárpolitika (CAP) reformja jegyében elfogadott „ 2078/92 EU szabályozás a tájfenntartás és a környezetvédelem követelményeinek megfelelô mezôgazdasági termelésrôl” elnevezésû alapvetô európai dokumentumban körvonalazódnak. A rendelet alapján a tagországoknak kötelezô saját agrárkörnyezeti programot kialakítani és bevezetni. A tanulmány elkészítésének az volt a célja, hogy az EEC 2078/92 rendelet alapján feltárja a hagyományos gyepgazdálkodási módokat, és a hozzájuk kapcsolódó legeltetéses állattartás lehetôségeit a flóra és a fauna fajdiverzitásának megôrzése és a természetvédelmi elvárások megvalósítása érdekében. A tanulmány röviden összefoglalja a magyar mezôgazdaság helyzetét, általános jellemzôit, és az

334


335

Agrár Környezeti Programot (AKP) a magyar EU-csatlakozási folyamat összefüggésében. Rövid leírást ad az AKP szakmai hátterét jelentô Földhasználati Zonációs Programról. Külön fejezet tárgyalja a magyar gyepgazdálkodás helyzetét, jellemzôit és technológiai fejlesztésének fô irányait. Részletes elemzést ad a magyarországi gyepes növénytársulásokról, a gyepek természetvédelmi és gazdasági célú kezelésének alapjairól. Az elemzések után a szerzôk technológiai fejlesztési javaslatokat tesznek, többek között a felhagyott szántók, parlagok visszagyepesítésére, az elgyomosodott gyepek felújítására és fenntartására, a fás legelôk és legelôerdôk gyepgazdálkodására. A feldolgozásnál figyelembe vették a gyepek ökológiai és termôhelyi viszonyok alapján várható szárazanyag termését, ez alapján meghatározták a javasolható hasznosítási formák, a hasznosító állatfajok igényeit figyelembe véve meg tudják állapítani az adott terület állateltartó képességét is. Végül a tanulmányban leírtak alapján ajánlásokat fogalmaznak meg a hosszú távon mûködôképes EU- konform mezôgazdálkodás kialakítása érdekében.

KUT 2451 CP-0167 Nádasdy Miklós Veszprémi Egyetem Mezôgazdaság-tudományi Kar, Keszthely Az entomopatogén fonálféreg kutatása és alkalmazásának a lehetôségei a környezetkímélô növényvédelemben Magyarországon. 2001. 12 p. A vizsgálatok fô célkitûzései: a fonálférgek hatásának vizsgálata a Melolontha melolontha, Pieris brassicae, Mamestra brassicae, Blatta germanica, Agrolimax sp- fajokra; az ökológiai tényezôk hatásai a fonálférgek életmódjára, az entomopatogén fonálférgek kompetitív hatása a fitonematódákra; az entomopatogén fonálférgek gyûjtése, identifikálása erdô- és mezôgazdasági területeken; a mûtrágyák és herbicidek fonálférgekre kifejtett hatásának felmérése, a fonálférgek tenyésztési és tömegszaporítási módszerének kidolgozása. A kapott eredmények alapján lehetôséget láttak arra, hogy Magyarországon engedélyeztessék a fonálférgeket tartalmazó készítmények alkalmazását mezô- és erdôgazdasági területeken. A fonálférgek elsôsorban a talajlakó krátevôk (Melolontha sp.), a talaj közelében leveleket károsító kártevôk (Mamestra brassicae, Pieris brassicae) és raktári kártevôk (Blattidae sp.) ellen használhatók fel. A különbözô fonálféreg/baktérium komplexek közül célszerû azokat a baktérium törzseket (Xenorhabdus fajok) alkalmazni, amelyekkel jobb eredmények érhetôk el a rovarkártevôk ellen. Az ökológiai tényezôk, elsôsorban a hômérséklet, a talajnedvesség, a talajtípus befolyásolja a fonálférgek hatékonyságát. A Stinernema feltiae és a Heterorhabditis bacteriophora mindenütt megtalálható a hazai talajokban. Az eredmények alapján 2003-ban Újfehértón megkezdôdhetett az entomopatogén fonálférgek nagyüzemi gyártása fermentorokban.


KUT 2349 CT-038 Balogh István et al. Szent István Egyetem Kertészettudományi Kar Szôlészeti Tanszék Szôlô mûvelési ágú védett természeti területek vagyonkezelési irányelveinek megalapozása Tokaj példáján. 2001. 32 p. A tanulmány feltárja Tokaj-hegyalja sajátosságait, értékeit, és emellett olyan, más védett szôlôterületeken is hasznosítható megoldást mutat be, amelynek segítségével megoldás javasolható a szôlô mûvelési ágú védett természeti területek vagyonkezelési irányelveinek megalapozásához. A tanulmány elsô része a földvédelem, földhasznosítás kérdéskörével foglalkozik, kiemelten a Tokaj-hegyalja példáján. Az évszázadok során a térségben az ökológiai viszonyokat a területhasznosítás során messzemenôen figyelembe vették és veszik. A talaj, a terület-hasznosítás és a talajvédelem szempontjából kiemelkedô jelentôségû az erdôvel hasznosított területek aránya (42%), amely jóval meghaladja az országos átlagot. Ennek alapvetô oka az eltérô ökológiai viszonyokban rejlik. Szerepe, hatása nemcsak ökológiai, talajvédelmi szempontból, hanem rekreációs vonatkozásban is meghatározó. A Tokaj hegy erôs eróziós hatásoknak van kitéve. Az eredeti lösztakaró vastagsága ennek következtében fokozatosan csökkent, ami napjainkban is folyamatosan észlelhetô. A talajtakaró pusztulása szoros összefüggésben van a relief energiával, amit a terület abszolút magassága és tagoltsága határoz meg. Ezen a területen kiemelkedô jelentôsége van az erózió elleni megfelelô védelemnek. A térségben komplex talajvédelmi terv és annak megvalósítása szükséges. Egy olyan módszert is ismertetnek, amely kiemelten a védett természeti területeken lehetôvé teszi a szôlôültetvények növényvédelmét anélkül, hogy nagy mennyiségû vegyszert juttatna a növényekre, illetve a talajba. A módszer ugyan nem új, már régóta alkalmazzák hagyományosan Tokaj-hegyalján és a Móri borvidéken. A levélritkítás mûvelete igen egyszerûen elvégezhetô, alkalmazása számos elônnyel járhat. A helyesen elvégzett beavatkozás eredményeként szín-és aromaanyagban gazdag, harmonikus savtartalmú termésre lehet számítani. A szellôs fürtzónában csökken a gombás betegségek fellépésének mértéke. A fürtök jobban hozzáférhetôk, ezért fokozódik a növényvédelmi beavatkozások és a szüret hatékonysága. A levélritkítás igazolható módon mérsékli a szürkerothadás fellépését és a fertôzés mértékét. Elônyös lehet a lisztharmat elleni védekezésben is a virágzás után végzett levélritkítás. A permetezések száma ezzel a módszerrel a negyedével csökkenthetô volt, azonos eredmény mellett.

KUT 2485 CP-280 Filius István – Kovács András – Ligetvári Ferenc – Terbe István Szent István Egyetem, Gödöllô A környezetvédelem helyzete és fejlesztésének lehetôségei a zöldséghajtatásban. 2002. 80 p. A zöldségtermesztésnek környezeti szempontból is kimagasló jelentôségû változata a zöldséghajtatás (nagy a termelés intenzitása, nagyok a ráfordítások, így a felhasznált tápanyagok, növényvédô- és fertôtlenítôszerek mennyisége stb.). A kutatás célja az volt, hogy figyelemmel kísérjék a termelés során a környezet esetleges károsodásának lehetôségeit, azok kiküszöbölésére, ill. csökkentésére számításba jövô módszereket. E megközelítésben áttekintették a vízigény, vízforrás,

336


337

vízminôség (javítás) környezetvédelmi vonatkozásait, a hajtatott zöldségek tápanyagellátásának környezeti vonatkozásait és a hajtatás egyéb környezetvédelmi összefüggéseit (növényvédô- és fertôtlenítôszerek, növényi maradványok, technikai maradványok, a hôenergia felhasználás (fûtés), hajtatás – termésminôség összefüggései). A technikai maradványok körében kiemeli a mûanyag fóliák hulladéka okozta problémákat. Megoldás lenne a használt anyagok összegyûjtése és újra feldolgozása. Ez azonban csak úgy valósulhatna meg, ha abban a fólia gyártásától az újra felhasználásig az egész folyamat minden résztvevôje érdekelt lenne. A termálvíz hasznosítása is számos környezetvédelmi problémát jelent, ezért foglalkozni kellene a lehûlô, különbözô hômérsékletû víz egymást követô több célú hasznosításával. Fûtéskor a gáz elégetésekor felszabaduló CO2 nagy része a növények általi megkötésével a légszennyezés csökkenéséhez vezet.

TÁRGYSZAVAK JEGYZÉKE

adatbázis 25, 32, 49, 53, 58, 59, 74, 75, 76, 81, 82, 84, 96, 98, 99, 121, 139, 140, 141, 144, 146, 151, 182, 220, 241, 243, 245, 261, 271, 310 agrár-környezetvédelem 134, 226, 244, 327, 330, 331 agrárpolitika 333 agrártermelés 217 agrokémia 48 akác 79 akcióprogram 7 akkumulátor 250 Alföld 50 alga 65, 66, 115, 116, 213 algateszt 43 állapotértékelés 44, 59, 85, 110, 124 állapotfelmérés 47, 56, 57, 72, 77, 78, 79, 82, 83, 84, 85, 90, 99, 101, 109, 118, 121, 126, 129, 135, 139, 140 állategészségügy 67 állatfajok 91 állati hulla 257 állatkísérlet 37 állatközösség 79 állattartás 176 állattenyésztés 329 állatvilág 92, 117, 154 állományvizsgálat 80, 91, 96 anyagáramlás 237 árasztás 149 arborétum 151,152 ártalmatlanítás 257 ártér 110, 217 ártéri erdô 126 árvíz 231 arzén 264 ásvány 237, 238 ásványtan 242 aszály 63, 186, 87 Ausztria 11, 19 avar 182 bagoly 165 baktérium 64, 65 Balaton 62, 63, 64, 65, 66, 67, 68,113, 117, 167, 214, 215, 216, 228 bánya 289 bányahányó 254 bányászat 38

bányászati emlékek 108, 298 barlang 108, 117, 118, 238, 242 bazalt 88 becslési módszer 43 belvíz 174, 187, 231 bemutatókert 150 beruházás 247, 277, 311 betelepített halfajok 68 betétdíj 252, 287 bibliográfia 71 bifenilek 162 biodiverzitás 54, 72, 86, 136, 139, 141, 330 biodízel 253, 303 biogáz 201, 254, , 255, 305, 308, 310 bioindikátor 38 biokémiai tesztek 41 biológiai készítmény 334 biológiai védekezés 63, 334 biológiai víztisztítás 218, 219 biomassza 64, 138, 201, 303, 305, 306, 307 bioremediáció 275 bioszenzor 39 bioszféra 197, 198 bioteszt 40 biotóp 98 bogárfauna 99, 100, , 103, 104 bomlási folyamat 48, 255 bontási hulladék 251 bontóüzem 251 botanika 75, 86 botanikai felmérés 76, 81, 113, 155 botanikai vizsgálat 90, 135 célállapot 207,208 célelôirányzat 277 cigány települések 261 cink 246 CO2-mérleg 184 cönológia 47, 85, 86, 89 cönológiai vizsgálat 78, 156 csapadékhiány 189 Csehország 20 cseppkô-vizsgálat 117 cserjésedés 86 csiga 96, 99 csomagolóanyag 287 csomagolóanyag-hulladék 247 Dánia 14,19 denevér 160, 163

338

MELLÉKLET

339

depónia 219 dioxin 197, 258 diverzitás 79, 116, 158, 329 dízel-motor 200 domborzat 44, 57 döntéshozatal 56, 279 Duna 46, 116, 211, 213 Duna-Tisza köze 189 egészségkárosítás 265, 194, 196 egészségügyi kockázat 266 égetés 201 éghajlatváltozás 186, 189, 302 egyedi tájérték 120, 126, 129 egyenesszárnyúak 103 egysejtûek 125 elektromágneses tér 268 elektromágneses terhelés 268 elektronikai hulladék 247, 248, 249 élelmiszerbiztonság 266, 269, 301 életciklus 249, 303 életközösség 137, 167 életminôség 321 élôhely 74, 79, 101, 113, 123, 124, 125, 127, 131, 136, 138, 139, 163, 167, 168, 329 élôhely minôsítô rendszerek 58 élôhely-kezelés 163 élôhely-rekonstrukció 149 elôrejelzés 204 emisszió 193, 199, 307, 319, 326 emisszió-kereskedelem 205 énekesmadár 166 energetikai hasznosítás 307 energiaárak 313 energiagazdálkodás 201, 255, 301, 303, 305, 306, 308, 309, 311 energiahordozó 186, 201, 310 energiatakarékosság 313, 328 energiatermelés 186, 199, 201, 220, 303, 305, 309, 310 energia-ültevény 305 engedélyezési eljárás 286 építési-bontási hulladék 248 épített környezet 273, 268, 302, 314, 315, 316, 317, 318, 323 erdei fafaj 182, 305 erdei ökológiai rendszer 198 erdô 124, 132, 171, 181, 182 erdôgazdálkodás 126, 133, 169, 170, 172, 229, 306, 334 erdôhasználat 173 erdômûvelés 156, 170, 171, 172

erdôpusztulás 54, 169 erdôrezervátum 84, 90, 132, 133 erdôsítés 58, 174, 181, 183, 231 erdôtársulás 155, 167, 168, 170, 172, 173 erdôvagyon 302 erdôvédelem 130, 137, 155, 158 erózió 227, 335 erômû 28, 199 érzékeny természeti terület 61, 134, 229, 330, 331, 332 esôztetés 227 Észak-Írország 9 EU Kutatási Keretprogram 19 EU Víz Keretirányelv 69, 207, 208, 209, 281 Európai Környezeti Ügynökség 25 Európai Unió 17, 18, 21, 24, 27, 37, 74, 201, 207, 208, 209, 250, 252, 278, 279, 281, 287, 311, 325, 333 EU-szabályozás 186, 248 eutrofizáció 61, 212, 217, 302 extenzív mezôgazdaság 329 externáliák 321 fajtavédelem 150 farkas 142 fás növényállomány 59, 82 fauna 85, 92, 97, 98, 112, 116, 137, 141, 162 faunavizsgálat 79, 93, 94, 101, 103, 104, 110, 111, 112, 115, 123, 125, 135, 216 fejlesztési terv 17 felelôsségbiztosítás 285 felszín alatti vizek 208, 220, 221 felszíni vízek 42, 43, 47, 49, 69, 103, 110, 111, 211, 217 felületaktív anyagok 225, 236 fémek 29 fémszennyezés 235, 246 fenntartható építészet 213 fenntartható erdôgazdálkodás 171, 173 fenntartható fejlôdés 17, 18, 29, 194, 301, 302, 331 fenntartható közlekedés 203 fenntartható mezôgazdaság 181, 187, 301, 328, 331, 332, 333, 335 fenntartható turizmus 27 fenntartható vízgazdálkodás 210, 222 Fertô-Hanság Nemzeti Park 93 Fertô-tó 72, 113. 114, 147, 153, 154 festékek 237 finanszírozás 278, 279 Finnország 15, 19 fitoplankton 64, 65, 66, 67, 203

MELLÉKLET

flóra 85, 88, 123, 137, 141 foglalkoztatás 26 fogyasztói magatartás 294 fogyasztóvédelem 269 folyó 46, 11, 140 folyószabályozás 217 források 109 foszfor 43, 228 foszforfelvétel 66 foszforszennyezés 212, 228 fosszilis tüzelôanyagok 193 földgáz 310 földhasználat 8, 27, 138, 182, 189, 243, 333 földtan 40, 79, 105, 123, 242 földtani értékek 243 földtani közeg 47, 107, 241 földtani vizsgálatok 238 földtudomány 109, 238 földtudományi érték 239, 240, 241 furán 258 futóbogarak 54, 138 füves puszta 85 gazdasági elemzés 281 gázkitörés 199, 272 gejzírkúp 107 genetikai vizsgálat 145, 164 génmanipuláció 31 geológiai jellemzés 208 geoökológia 46, 54 geotermikus energia 310 gépjármû 193, 200, 251, 308, 312, 320, 322, 326 gerinctelen fauna 115, 116, 117, 140, 145 globális klímaváltozás 18, 156, 183, 184, 185, 186, 187, 188, 189, 190, 191 globalizáció 301 gombabetegség 62 gombakomposzt 52, 202 gombaölô hatás 48 gombatoxin 266 gombavegetáció 91 Görögország 9, 16, 19 güzüegér 160 gyepgazdálkodás 35, 333 gyógyszer 210, 258 gyomirtás 171, 234 gyümölcs 150 hagymaburok 158 hajtóanyag 308 hal 52, 116, 140, 167, 216 halastó 217

halfauna 50, 51, 67, 68. 111 hasznosulási vizsgálat 33 határérték 47, 226, 232, 233 határmenti együttmûködés 73 hatásvizsgálat 17, 18, 21, 53, 219 helyi rendeletalkotás 283 Hernád 103 Hévízi-tó 153 hibrid növények 145 hínár 63, 114 hiúz 142 Hollandia 15, 19 Hollókô 122 holtág 44, 112 hörcsög 160 hulladék 201, 210, 248, 255, 257, 285, 302 hulladék biológiai kezelése 24 hulladékégetés 195, 236, 247 hulladékgazdálkodás 245, 246, 247, 248, 250, 251, 252, 253, 254, 255, 256, 258, 284, 285, 287, 288 hulladékhasznosítás 24, 247, 249, 251, 253, 254, 287, 308 hulladékkezelés 43, 247, 285 hulladéklerakó 246, 254, 255, 256 hulladékmentes technológia 246 hullámtér 44, 46 huminanyag 216 hüllôk 97, 98 idegenforgalom 27, 297 indikátorfajok 138 információs rendszer 54, 58, 59, 61, 82, 134, 245, 271, 332 informatika 32, 58 intézményrendszer 22 invázív fajok 159 invázív növényfajok 79, 82, 84, 157 IPPC 28, 60 irányelv 267 Írország 9 ISPA 24 Ivóvíz 217 japánfû 305 jelzônövény 235 jogharmonizáció 22, 23, 134 jogi szabályozás 22, 37, 38, 191, 201,221, 245, 248, 252, 256, 257, 282, 283, 284, 285, 286, 287, 288, 291, 314, 315, 316, 323 joggyakorlat 28 K+F 33 kadmium 264

340

MELLÉKLET

341

kármentesítés 271, 275, 278, 279, 285, 288 kárókatona 148 káros anyagok 40 károsanyag kibocsátás 201, 310 karszt 51, 107 kastélypark 151 kataszter 120, 128, 129, 239, 240 kataszterezés 241 katasztrófa 199, 272 kémiai összetétel 42 kémiai védekezés 63 kénvegyületek 265 kérdôíves felmérés 261, 262, 278 kétéltûek 97, 98 kezelési terv 79, 91, 104, 113, 151, 152, 154, 155, 159 kimutatási módszer 39 Kiotó 191 kisemlôsök 94, 143, 160 kistáj 55 kistelepülés 263 kistérség 22 kisvizek 104 klímavédelem 181, 185, 186 kockázatelemzés 30, 40, 52, 266, 271, kommunális energia 311 kórtan 67 költség-haszon elemzés 280 költségszámítás 321 környezetállapot 32, 42, 44, 45, 46, 55, 56, 57, 79, 116, 165, 238, 262 környezetbiztonság 199, 271, 272, 273 környezetegészségügy 52, 196, 200, 203, 210, 225, 261, 262, 263, 264, 265, 267, 268, 269, 273, 274, 314 környezeti adatbázis 40 környezeti ártalmak 262 környezeti erôforrás 303 környezeti érzékenység 262 környezeti feltételek 51 környezeti hatás 176 környezeti hatásvizsgálat 22, 23, 24, 25, 28, 31, 283 környezeti hozzáadott érték 21, 53 Környezeti Irányítási Rendszer (KIR) 31 környezeti jog 23, 28, 282, 283, 301 környezeti kár 285, 335 környezeti konfliktusok 32 Környezeti Menedzsment Rendszer (KMR) 31 környezeti mutatók 301, 302 környezeti nevelés 239, 291, 292, 294, 298

környezeti oktatás 178, 291, 292, 293, 294, 295 környezeti stratégia 8, 301 környezeti szemlélet 295 környezeti szempontú értékelés 30 környezeti teljesítmény 31, 277 környezeti tényezôk 261 környezeti terhelés 262 környezeti tudatosság 278 környezetminôség 8 környezetminôsítés 32, 58 környezetpolitika 7, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 21, 22, 23, 28, 28, 58, 194, 262. 333 környezetstratégia 7,8, 9 17, 18, 20, 23, 25, 28, 29, 33 környezetszennyezés 39, 52, 62, 202, 234, 237, 265, 269, 274, 311 környezetterhelés 37, 42 környezettudatos viselkedés 262, 295 környezetvédelem 25, 28, 32, 33, 207, 242, 277, 279, 282, 283, 301, 302, 335 környezetvédelmi adó 28 környezetvédelmi felügyelôség 24 környezetvédelmi hatóság 28 környezetvédelmi szabályozás 209 környezetvédelmi teljesítmény 278 környezetvédelmi vizsgálat 322 közegészségügy 257 közgazdasági értékelés 280, 281 közlekedés 181, 186, 194, 204, 321 közösségi támogatás 17 közút 325 közúti közlekedés 326 króm 226 kultúrtörténeti értékek 129 kunhalom 105, 106 kutatás 124 kutatási stratégia 33 kutatásszervezés 19 laboratóriumi módszer 197 lakóház 225, 268, 313 láp 91 láperdô 155 lápvidék 114, 125, 127, 153 legelô 174 legeltetés 79, 158, 176 légi fotó 49, 89 légkör 39, 181, 185, 190, 197, 198, 266 légköri aeroszol 62, 196, 266 légköri savasodás 213

MELLÉKLET

légköri ülepedés 62 légszennyezés 38, 43, 49, 181, 183, 185, ,186, 194, 195, 196, 197, 199, 200, 201, 203, 204, 205, 258, 265, 266, 267, 308, 310, 319, 320, 322, 326 lepkék 103, 146 ligeterdô 95,126 löszgyep 86 löszpusztagyep 86 lucfenyô 39 madárállomány 148, 153 madárvédelem 144, 146, 147, 148,161, 165, 166 madárvilág 149 madárvonulás 146, 147. 153 maradványerdô 130 mechanikai víztisztítás 218, 219 medermorfológia 125 megelôzés 60 megújuló energiaforrás 181, 222, 254, 305, 306, 307, 308 mérési módszer 196, 203, 319, 320 mérôhálózat 49 meteorológia 182, 183, 184, 185, 190, 214 mezôgazdaság 27, 58, 183, 184, 186, 305, 306, 333, 334, 335 mezôgazdasági hasznosítás 219, 235 mezôgazdasági potenciál 174 mikrobiológia 48 mikrobiológiai vizsgálat 46 mintavétel 43, 62, 97, 236, 244 mocsári növények 62 modell 36, 54,61, 187, 204, 220 modellezés 107, 273, 287 módszertan 30 mohák 38 monitoring 54, 80, 96, 142, 143, 147, 152, 154, 200, 330 monitorozás 40, 81, 94, 98, 113, 139 mosószer 212 mutagenitás 257 múzeum 298 mûemlékvédelem 81, 122 mûtrágya 230 nád 62, 63, 72, 114 nádgazdálkodás 166 nagy tavak 61, 62 Nagy-Britannia 19 nagyragadozók 142, 143 nagytáj 55 napenergia 309

Natura 2000 87, 130 nehézfémek 38, 52, 67, 162, 167, 194, 228, 229, 235, 265, 274 nehézfém szennyezés 41, 46 Németország 19 Nemzeti Agrár Környezetvédelmi Program 331, 332 Nemzeti Fejlesztési Terv 17, 18, 20, 21 Nemzeti Környezetvédelmi Program 8, 53, 210, 277 nemzeti park 47, 77, 78, 83, 90, 91, 92, 98, 100, 115, 122, 134, 137, 157, 175, 177, 178, 239, 240, 241 nemzetközi egyezmény 282 nemzetközi együttmûködés 33 nitrát 39 nitrogén 230 nitrogénfelvétel 65 nitrogénmérleg 39, 198 nitrogénvegyületek 265 növénykárosítás 93 növényközösség 79 növényszennyezés 35, 39, 264 növénytársulás 85, 88, 89, 90, 189, 190 növénytermesztés 184 növényvédelem 37, 334, 335 növényvédô szer 30, 35, 37, 39, 233, 234 növényvilág 123, 154 nyilvántartási rendszer 82 odúlakó madarak 95 OKKP 279 oktatás 150 olajszármazék 275 olajszennyezés 275 Olaszország 8 ólom 264, 274 országos adatbázis 49 osztályozás 76, 77 oxidáció 255 ózon 181, 185, 186, 194, 204 ökogeológia 238 ökológia 50, 51, 54, 58, 69, 71, 72, 123, 127, 131, 138, 173, 181, 187, 216, 231 ökológiai állapotfelvétel 85, 95, 189 ökológiai állattartás 329 ökológiai folyosó 59, 79, 174 ökológiai gazdálkodás 37 ökológiai hálózat 174 ökológiai potenciál 174, 175 ökológiai változás 54 ökológiai vizsgálat 118

342

MELLÉKLET

343

ökonómia 20 ökoszisztéma 54, 182, 228 ökotoxikológia 40 ökoturizmus 72, 127, 177, 178, 179, 296, 297, 298 önkormányzatok 8 ôshonos társulások 145 ôsi gyümölcsfajták, 150 pályázat 19, 24, 33, 277, 280 park 151 parlagi sas 144 patak 110, 111 pénzügy 279 pénzügyi forrás 278, 279 pénzügyi támogatás 277 PET hulladék 253 plankton 68, 117 pocok 101 populáció 143, 160 populációdinamika 189, 190 populációökológia 71, 146 projekt 35 porszennyezettség 203 prognózis 26 puhatestûek 98, 99 radioaktív hulladék 273 radioaktív szennyezés 211 radiokémiai vizsgálat 42 radon 225, 273 ragadozó madarak 161 ragadozók 159 rágcsálóirtó szerek 161 rákok 144 rákosi vipera 144, 164 recycling 249 régészet 81 régi fajták 155 rehabilitáció 127 rekonstrukció 231 rekultiváció 254 reliktum-fajok 143 rendelet 28 rendszertani besorolás 91 reprezentatív felmérés 278 repülôtér 324 rét 174 rezervátum 85 rezgésvédelem 323 ritka fajok 100 roncsautó 247 rovar 92, 100, 127

rovarkártevô 334 savasodás 186, 302 sérülékenységi vizsgálat 51 sólyom 144 Spanyolország 10, 19 statisztikai elemzés 278, 295 stratégia 16, 136, 302 stratégiai terv 220 stroncium 35 sugárártalom 225, 268 sugárterhelés 273 sugárveszély 274 sugárzási mérleg 190 Svédország 16 szabályozási rendszer 27, 221 szabvány 43, 226, 268, 315, 318 szakképzés 293 szakoktatás 292 szálló por 196 számítógépes adatnyilvántartás 49, 106, 146, 251 számítógépes optimalizáció 173 számítógépes program 75 szántóföld 160 szárazodás 188, 189 szarvasmarha 176 szelektív hulladékgyûjtés 247, 250 szelén 264 szemléletformálás 177, 178, 248, 262, 291, 292, 295, 296, 297, 298, 314 szén-dioxid 183, 197, 198 szénerômû 254 szénmegkötés 182 szénmérleg 181 széntüzelés 195 szennyezés 47, 52, 61, 235 szennyezés-megelôzés 60 szennyezett területek 271 szennyezô anyagok 162, 230 szennyezô források 36, 49 szennyvízelhelyezés 263 szennyvíziszap 219, 220, 233, 235 szennyvízkezelés 219, 220 szennyvízkibocsátás 43 szennyvíztisztítás 212, 218, 219, 263 szermaradvány 39, 233 szerves anyag 42, 216, 255 szerves mikroszennyezô 35 Szigetköz 46 szikes terület 116, 158 szikes vizek 45, 115

MELLÉKLET

szilárd hulladék 246 szilfa 137 szintetikus festék 48 szitakötô 102, 149 Szlovénia 20 szoftver 53, 60, 220 szôlôtermesztés 335 szukcesszió 72 szúnyog 63, 216 szürke gém 148 táj 57 tájérték 56, 119, 128, 130, 282 tájérték-kataszter 121, 122 tájfejlesztés 231 tájföldrajz 44 tájhasználat 173, 175 tájidegen fafajok 141 tájmozaik 54 tájökológia 44, 89 tájtípus 76 tájtörténet 79 tájvédelem 73, 76, 77, 109, 122, 173, 226 tájvédelmi körzet 135, 170, 171, 173 talaj 47, 231 talajbiológia 41 talajhasználat 328 talajkárosodás 194 talajképzôdés 243 talajlevegô 230 talajmûvelés 328 talajnedvesség 186 talajpusztulás 107, 227 talajszennyezôdés 35, 225, 226, 228, 229, 230, 232, 233, 234, 236, 237, 244, 264, 274 talajtan 79, 123, 231, 243 talajtermékenység 243 talajvédelem 35, 38, 225, 227, 229, 230, 232, 233, 234, 235, 236, 237, 244, 288, 335 talaj-vízgazdálkodás 232, 244 talajvizsgálat 41, 156, 176, 182, 219, 231, 238 támogatás 279, 327, 331 támogatási rendszer 8, 10, 17, 18, 305, 327 tanösvény 105 tápanyagterhelés 61 tápláléklánc 235 tározó 174 tavak 140 távérzékelés 49 tegzes 102 tejfeldolgozás 308

település 56 települési folyékony hulladék 218, 219 települési hulladék 254 települési szilárd hulladék 247 tematikus akcióprogram 210 terhelhetôség 36, 208 térinformatika 76, 94 térkép 57, 89, 138, 144, 187, 243, 244, 310 térképezés 74, 75, 113, 238 termálvíz 42, 153, 222 termékdíj 284 terméktervezés 28 természetföldrajz 55 természeti erôforrás 58, 72, 281, 301, 303 természeti érték 77, 78, 82, 93, 106, 121, 122, 123, 128, 281 természeti táj 135, 189 természetkímélô állattartás 176 természetközeli erdôgazdálkodás 138, 171 természetminôsítés 32 természetszerû erdô 170, 171, 172 természetvédelem 27, 32, 33,51, 71, 72, 73, 74, 75, 76, 77, 79, 80, 81, 82, 83, 84, 85, 86, 87, 89, 90, 91, 92, 93, 94, 96, 97, 98, 99, 100, 101, 102, 103, 104, 105, 108, 109, 111, 112, 113, 115, 118, 119, 120, 121, 122, 123, 124, 125, 126, 128, 129, 131, 132, 133, 134, 135, 136, 137, 139, 140, 141, 142, 143, 144, 145, 146, 149, 150, 151, 153, 154, 155, 156, 157, 158, 159, 160, 161, 162, 163, 164, 165, 166, 167, 168, 169, 170, 171, 172, 174, 177, 178, 179, 238, 239, 240, 241, 242, 243, 277, 279, 280, 282, 283, 296, 297, 298, 301, 302, 328, 329, 331 természetvédelmi célprogram 327 természetvédelmi kezelés 80, 90, 127, 131, 153, 154, 155, 168 természetvédelmi kezelési terv 87, 90, 156 természetvédelmi körzet 84 természetvédelmi rekonstrukció 130 természetvédelmi térkép 105 termôhely 47, 152, 173 térségfejlesztés 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 27 területfejlesztés 16, 17, 18, 29 területhasználat 8, 49 területhasznosítás 174 területkezelés 100 tesztelés 197 tesztmódszer 257 Tihanyi-félsziget 100

344

MELLÉKLET

345

Tisza 36, 131 tisztább termelés 28 tó 45, 153 toxicitás 161, 167 toxikus anyagok 48, 67, 232, 302 toxikus hatás 235 toxin 31 történeti kert 151, 152 törvény 109 tövisszúró gébics 166 trágyázás 220, 228 tudatformálás 259 turisztika 105, 239, 240, 241, 296 tüzelôanyag 307, 308 újrahasználat 248, 252, 253, 287, 288 unkák 162 UV-sugárzás 274 üledék 40, 42, 43, 46, 52, 62, 66, 216 üledékvizsgálat 116 üvegházhatás 186, 191 üvegházhatású gáz 181, 183, 194 vadgazdálkodás 142 vadkárosítás 158 vadvédelem 96, 142 várak 81 városi közlekedés 195, 196, 319 városökológia 321 vas 65 védett állatfajok 80, 93, 94, 100, 130, 158, 162, 164, 165 védett fajok 100, 113, 146 védett növényfajok 72, 80, 84, 85, 86, 88, 90, 93, 124, 137, 150, 155, 157, 329 védett régészeti értékek 81 védett területek 40, 89, 130, 151, 153 védôzóna 175 vegetáció 44, 47, 79, 80, 84, 86, 87, 88, 109, 123, 124, 131, 138, 149, 156, 176, 188, 189, 190 vegetációtérkép 88, 132, 152, 174 vegyszermaradvány 236 Velencei-tó 61, 158 veszélyes hulladék 24, 245, 250, 256 veszélyeztetés 98 veszélyeztetett állatfajok 51, 116, 127, 131, 144, 146, 159, 162, 329 veszélyforrás 161 vidékfejlesztés 17, 27, 327 vidra 162 világörökség 122 villamos közlekedés 323

vipera 146, 163 vírusok 64 víz 110 vízbázis 51 vízbesajtolás 24 vízellátás 153, 186 vizes élôhely 50, 72, 148, 231 vízfolyás 50, 113 vízfolyásrendezés 24 vízgazdálkodás 42, 207, 208, 209, 214, 220, 221, 281, 301 vízgyûjtô 51, 52, 62, 110, 208 vízgyûjtô-gazdálkodási tervek 281 vízháztartás 45 vízi élôlények 115 vízi gerinctelenek 101, 112 vízi növények 62 vízi ökoszisztéma 113 vízimadár 147 vizivad 96 vízkészlet 214, 302 vízmérleg 214 vízminôség 64, 102, 113, 114, 118, 208, 209, 213, 214 vízminta 64, 65 vízrajz 44 vízrendezés 215 víztározó 213, 214 víztisztítási technológia 218, 219 vízvédelem 38, 61, 118, 174, 215, 230, 288 vízvisszatáplálás 222 vízvizsgálat 72, 108, 216 vízszennyezés 36, 64, 65, 67, 68, 108, 113, 208, 211, 212, 215, 217, 233 zajártalam 324 zajcsökkentés 318, 320 zajhatás 320 zajterhelés 318, 315, 318 zajtérkép 317 zajvédelem 314, 315, 316, 317, 318, 323, 324 zónarendszer 333 zoológia 75, 109 zoológiai felmérés 76, 81, 92, 102, 103, 114 zoológiai vizsgálat 103, 113, 118, 158, 216 zöldségtermesztés 335

KÖRNYEZETVÉDELMI, TERMÉSZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI TÁRCASZINTÛ KUTATÁSOK

Recommend Documents