KÖRNYEZETI NEVELÉS: CÉLOK ÉS ESZKÖZÖK

ESZTERHÁZY KÁROLY FŐISKOLA

KÖRNYEZETI NEVELÉS: CÉLOK ÉS ESZKÖZÖK KONFERENCIA Absztrakt kötet

Eger, 2015. november 23-24.

Környezeti nevelés: célok és eszközök konferencia 2015. november 23-24. Eger és NIIF országos egyetemközi video-hálózat (http://vvc.niif.hu/vidkonf/vidkonf_list) végpontjaiban Helyszín: Eger 3300, Leányka u. 4. C-épület 10. terem Dékáni tanácsterem (video-helyszín) és Pécs, Budapest video helyszínei Résztvevők: kb. 35 fő November 23. hétfő 9:00 – 9:30 Gyülekező, helyszín elfoglalása, előadások feltöltése, frissítő (kávé, büfé) 9:30 – 10:00 Köszöntő, a konferencia megnyitása – Dr. Liptai Kálmán rektor Környezeti nevelés és tudatformálás tanulmánykötet bemutató 10:00 – 12:00 Plenáris előadások Elnök: Pénzesné Dr. Kónya Erika EKF TTK egyetemi docens Kiss Ádám – Szabó Mária (ELTE) Horváthné Baráti Ilona (BMGE)

A XXI. század kihívásai és a környezeti nevelés szükségessége A környezeti nevelés társadalmi és mérnöki vonatkozásainak komplexitása a műszaki felsőoktatásban

Kárász Imre (EKF)

Környezeti civil szervezetek együttműködése a környezeti tudatformálásban

Kecskés Ferenc (Környezeti Nevelési Egyesület)

Mennyire természetes a környezetünk? A természetesség mérése a környezeti nevelésben

12:00-13:30 Ebédszünet (fogadás) 13:30 – 15:10 Előadások Elnök: Dr. Mika János EKF TTK egyetemi tanér Szabó Mária – Horváth Gergely – Csüllög Gábor – Tamás László – Munkácsy Béla – Budai Edina (ELTE) Angyal Zsuzsanna (ELTE)

A terepgyakorlatok jelentősége a környezeti nevelésben Az iskolán kívüli terepi foglalkozások szerepe a környezeti nevelésben

Mónus Ferenc – Császár Eszter (NYF)

Változik-e a diákok környezettudatossága a középiskolában töltött évek során?

Kollarics Tímea (NYME)

Tanösvények - a környezeti szemléletformálás hatékony színterei?

Gál Blanka1 – Farkas János – Kádár Ferenc – Kiss Balázs – Szmatona – Túri Tünde – Vona -Turi Diána – Weiperth András – Puky Miklós (1ELTE)

Autóutak és az élővilág: feladatok, kutatás, megoldások

Kávészünet 15:30-17:10 Előadások Elnök: Dr. Lakatos Gyula Debreceni Egyetem, egyetemi docens Pajtókné Tari Ilona (EKF) Weiperth András1 – Csányi Béla – Ferincz Árpád – Gál Blanka – György Ágnes Irma – Harka Ákos

A fenntarthatóság és a kockázatok tudatosítása Gazdasági lehetőség, vagy inváziós veszélyforrás?

– Keresztessy Katalin – Kovács Krisztián – Lőkkös Andor – Maász Gábor – Müller Tamás – Paulovits Gábor – Specziár András – Szalóky Zoltán – Szekeres József – Takács Péter – Tóth Balázs – Vitál Zoltán – Puky Miklós (1MTA Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézet)

Egzotikus élőlények hazánk víztereinkben

A klímaváltozás és a fenntartható energiahasználat környezetpedagógiai kérdései

Mika János (EKF) Vancsik Anna Viktória – Angyal Zsuzsanna (ELTE)

A környezeti problémák ismerete a középiskolákban

Farkasné Ökrös Marianna (EKF Gyakorlóiskola)

Környezettudatos tananyagtartalmak megjelenése az új generációs történelem tankönyvekben

November 24. kedd 8:30-10:10 Előadások Elnök: Dr. Szabó Mária ELTE, egyetemi tanár Vig Károly (Savaria Múzeum, Szombathely)

A biológiai sokféleség bemutatása a múzeumban

Pénzesné Kónya Erika (EKF, Eger)

Kertpedagógia - új eszköz a környezeti nevelésben

Kéri András – Ballabás Gábor 1 – Dömsödi Áron (1ELTE)

Növekvő szám, (egyre inkább) eltérő jellemzők - tanösvények értékelésének lehetséges szempontjai

Ütőné Visi Judit (EKF)

A környezeti nevelés lehetőségei a földrajzoktatásban

Rázsi András (EKF)

Az éghajlatváltozás megjelenése a médiában

Kávészünet 10:30 – 12:10 Előadások Elnök: Ütőné dr. Visi Judit EKF Tanárképző Központ igazgató Lakatos Gyula1 – Szabó Marianne – Szmutkó Zsuzsanna (1DE) Katona Ildikó (EKF) Lükő István (PTE) (video-előadás) Rigóczki Csaba (középiskolai tanár)

Víz, ivóvíz- és szennyvíztisztítás az ESD tükrében Tanító és óvodapedagógus szakos hallgatók a környezeti nevelésről Interakciók ökológiája. Környezetpszichológiai vázlatok a környezeti nevelés céljaihoz, módszereihez Játékosított környezeti nevelés - tematikus városi sétaút

Krámos Dániel (DE)

Természettudományi kompetenciafejlesztés az ErasmusPlus Program által támogatott nem-formális oktatáson 12:20- 13:00 Kerekasztal - A környezeti nevelés lehetőségei és korlátai Moderátor: Szmutkó Zsuzsanna Beszélgető partnerek: Dr. Szabó Marianne Dr. Kárász Imre Dr. Lükő István Dr. Vig Károly Ütőné dr. Visi Judit 13:00 A konferencia zárása – Pénzesné dr. Kónya Erika – TTK dékán, egyetemi docens Szervezők Eszterházy Károly Főiskola Neveléstudományi Doktori Iskola Eszterházy Károly Főiskola Természettudományi Kar Eszterházy Károly Főiskola Tanárképző Központ HERA Környezetpedagógiai Szakosztálya

A XXI. század kihívásai és a környezeti nevelés szükségessége Szabó Mária1 – Kiss Ádám2 1

Egyetemi tanár, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék e-mail: [email protected] 2 Professor emeritus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Atomfizikai Tanszék e-mail: [email protected],

Napjaink társadalmi közösségei az utóbbi évtizedekben addig soha nem látott mérvű és ütemű átváltozások után alakultak ki. A mélyreható társadalmi változások napjainkban is folytatódnak, sőt sok területen még gyorsulni is látszanak. Ezeknek a társadalmi változásoknak sok okuk van, amelyek közül biztosan kiemelkednek a népességrobbanás, a kulturális-vallási különbségek kiéleződése, a klímaváltozás és a hihetetlen mértékű technológiai fejlődés, szinte minden területen forradalmi megújulás. Ez utóbbi átalakulások oka egyértelműen a természettudományok fejlődése és az új eredmények rendkívüli gyorsasággal való alkalmazása, a világunkat alapvetően megváltoztató eszközök megalkotása. A mai világ sok, a múltban gyökerező, de többségükben csak az utóbbi évtizedekben, években felismert problémával küzd. Ezeknek szinte mindegyike jórészt a természettudományokra alapuló környezettudomány területére esik. Ez a tény rámutat arra a társadalmi igényre, hogy a környezeti ismereteket rendszeresen, tudományos pontossággal és a modern kor kihívásainak megfelelően szerepeltessük oktatási rendszerünkben és problémaorientált módon adjuk át a következő generációnak. Ebben az előadásban kiemeljük a természettudományos ismeretek fontosságát a társadalmi közösségeket ma körülvevő és a gyorsan egyre bonyolultabbá váló környezeti kérdések megértésében. Példákon keresztül mutatjuk meg, hogy az emberiség legfontosabb környezeti problémáinak jellege multidiszciplináris. Megmutatjuk, hogy a jelenleg alkalmazott oktatási rendszerek már ma is átalakításra szorulnak, ha oktatásunk célja felnövekvő nemzedék tudományosan korrekt megalapozott tájékoztatása és a tájékozott polgárok által kialakított demokratikus társadalom megteremtése. Megmutatjuk, hogy a teendők sürgősek és környezeti nevelésünk átalakítását nem halogathatjuk.

A környezeti nevelés társadalmi és mérnöki vonatkozásainak komplexitása a műszaki felsőoktatásban Horváth Imréné Baráti Ilona BME Építőmérnöki Kar email: [email protected] A társadalom, illetve a társadalmat alkotó embercsoportok hosszú évszázadok óta gondolnak úgy az iskolára mint a nevelés egyik alapbázisára. Az oktatás különböző színterein eltérő arányban jelenik meg az oktatás és a nevelés, de igaz, hogy az óvodás kortól kezdve a felsőoktatásig valamilyen mértékben, burkoltan, vagy kevésbé burkoltan, de a nevelés jelen van. A nevelés irányultsága, főbb elvei mindig függenek az éppen aktuális társadalmi viszonyoktól, rendszerektől, a fejlődéséhez szükséges vélt vagy valós igényektől. Az intézményesített nevelés tehát a különböző oktatási intézményekben zajlik, a családokkal szoros együttműködésben, esetenként azonban nem teljes egyetértésben. Az előre meghatározott, és néha ideológiai célokat szolgáló nevelési elvek nem mindig illeszkednek a családok által preferált elvekhez, így az oktatóknak és a családoknak esetenként az együttműködés sem egyszerű. A környezeti nevelés témaköréhez tartozó egyszerűbb „esetek” (pl. hulladékgazdálkodás, ivóvízkészlet megóvása) azonban viszonylag kevés vitát generálnak, a fiatalabb szülők már maguk is pozitív hozzáállást mutatnak, képesek gyermekeiket is jól orientálni. Ez érték, fel- és kihasználandó előny, hiszen a közvetlen környezet észlelése hatást gyakorol a személyiségre már kicsi gyermekkortól kezdve. A környezeti nevelés ma már társadalmi ügy. Elfogadottá vált, hogy a szocializációs folyamatokat feltérképezve, annak pozitív hatásait felhasználva az oktatási intézményeket be kell vonni a cél érdekében. A cél pedig nem lehet más, mint az, hogy megfelelő ökológiai kultúrával rendelkező fiatalok hagyják el az iskolapadokat, illetve kezdjék meg önálló felnőtt életüket. Jelen előadásban a felsőoktatásban rejlő lehetőségekre fókuszálunk, és ezen belül a mérnökképzésre. A XXI. század egyetemeinek kiemelt feladata, hogy a természetes és az épített környezet iránt felelősséget érző és viselő értelmiséget neveljen. Ahol az oktatott tudományterületek szorosan kapcsolódnak a fenntarthatóság valamely fókuszpontjához, ott ez a feladat még határozottabb, még inkább elvárt. Az építőmérnök-képzés ilyen terület. Közös álláspontként leszögezhető, hogy a fenntarthatóság kérdéskörére (is) irányuló képzés a tananyagtartalmak átdolgozását és oktatásmódszertani változtatásokat igényel, amelynek feltétele, hogy az egyetemi oktató elmélyítse az erre vonatkozó új ismereteit, és szakmódszertani kultúráját is fejlessze. A magyar felsőoktatás igen sokszínű. Ez annak köszönhető, hogy hagyományos és új szakterületek is teret kapnak a képzések programjaiban. Jelentős számban indulnak olyan képzések, melyek építőiparral, építőművészettel, környezetvédelemmel, város-, és tájépítéssel kapcsolatosak, így ezeken a szakokon mindenképpen hangsúlyozni kell az említett területeken megjelenő és feltétlenül csökkentendő káros környezeti hatásokat. Az épületek energiaellátásával, az energia előállításával, az elsődleges és másodlagos energiahordozókkal, energiaszállítással összefüggő területeket is ide értve kijelenthető, hogy 20-nál több képzés esetén lehet és kell fókuszba helyezni a környezetkímélő megoldásokat.

Környezeti civil szervezetek együttműködése a környezeti tudatformálásban Kárász Imre Eszterházy Károly Főiskola Környezettudományi és Tájökológiai Tanszék email: [email protected] Az 1990-es évektől Magyarországon is jelentős mozgástér nyílt a civil szervezetek működésére. Közülük több országos szerveződésű egyesület és szövetség kiemelten a környezeti nevelést tűzte a zászlójára. A szerző felteszi a kérdést: Milyen eredményeket sikerült a környezeti nevelés és tudatosság kialakítása terén elérni? Sikerült-e az eredményesség érdekében együttműködni, vagy az egyéni arckeresés, a rivalizálás, az anyagi és humán források parciális, szétforgácsolt felhasználása volt jellemzőbb? Előadásában azt vizsgálja, hogy a legjelentősebbnek tartott hat szervezetnél (KOKOSZ, MKNE, TKTE, Körlánc, EIE, Hálózat) a közös cél milyen jellemző, hasonló sajátságokat eredményezett, másrész milyen mértékben és formában sikerült együttműködniük a megvalósításban. Példákon keresztül mutatja be az együttműködés alábbi főbb színtereit: - Pedagógusok (környezeti nevelők) képzése és továbbképzése; - akkreditált továbbképző programok kidolgozása és megvalósítása - rendezvények (konferenciák, terepgyakorlatok, tréningek) - oktatási-nevelési segédanyagok készítése - Környezeti országos versenyek; - Országos környezeti akciók; - Döntéshozók befolyásolása, a környezeti nevelés társadalmasítása; Az elmúlt negyed évszázad eredményeinek tükrében megállapítható, hogy a környezeti tudatformálás egyik legfontosabb színterét jelentik a civil szervezetek, mert képesek átszőni a társadalom szinte valamennyi alrendszerét és szerény anyagi támogatással tudják társadalmasítani a környezeti ügyeket.

Mennyire természetes a környezetünk? - A természetesség mérése a környezeti nevelésben Kecskés Ferenc Budai Középiskola / Magyar Környezeti nevelési Egyesület email: [email protected] Az elmúlt néhány évtizedben több módszert is kifejlesztettek a kutatók a természetesség mérésére, ezek egy része jól használható a környezeti nevelésben is. A természetesség a növénytakarónak, illetve a növénytársulásoknak az a tulajdonsága, amely megmutatja, hogy valamely életközösség faji összetételében és eloszlásában, valamint szerkezetében mennyire tükrözi a bolygatástól mentes, azaz természetes termőhely adottságait. A természetesség mérésére, meghatározására szolgáló értékelő módszerek három oldalról közelítik meg a természetesség kérdését: 1. az ember okozta változásokat, a potenciális és az aktuális vegetáció eltérését veszi figyelembe (hemeróbia), 2. a fajok viselkedése alapján értékel, 3. a fajok mellett az élőhelyre jellemző egyéb tulajdonságokat, például szerkezetet is figyelembe vesz. A környezeti nevelésben két féle módszert alkalmaznak a természetesség mérésére. Az egyik a fajok viselkedésén alapuló Simon-féle természetvédelmi értékkategóriák, a másik a több szempontot is figyelembe vevő MÉTA természetességmérő.

A terepgyakorlatok jelentősége a környezeti nevelésben Szabó Mária1 – Horváth Gergely – Csüllög Gábor – Tamás László – Munkácsy Béla – Budai Edina 1

Egyetemi tanár, ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék e-mail: [email protected]

A környezeti nevelés területén kulcsszerepe van a terepgyakorlatoknak, úgy a középfokú, mint a felsőfokú oktatásban. A környezeti problémák megelőzése, felismerése és megoldása a megalapozott természet- és társadalomtudományi ismeretek nélkül könnyen demagógiává válhat. A környezettudatos viselkedés elsajátításának egyik lehetséges módja lehet a terepen végzett aktív vizsgálódás, megfigyelés, élmények gyűjtése, a helyi lakosokkal való elbeszélgetés, interjúk készítése és a kérdőíves felmérések. Ez alakíthatja ki a megfelelő környezeti szemléletet és segíthet a természeti- és a társadalmi-gazdasági környezet szövevényes kölcsönhatásainak megértésében. A mai oktatás lényegesen több interaktív cselekvésre kell, hogy épüljön, mint az a korábbiakban tapasztalható volt. Így a környezettan-környezettudomány képzés mellett a többi természettudományos szakok esetében is egyre nagyobb jelentősége van a terepgyakorlatok szakmai tartalma mellett a környezeti nevelési elemek beépítésére. A terepgyakorlat, mint oktatási forma alkalmas arra is, hogy az elméletben megtanultak alkalmazását bemutassuk a gyakorlatban. Megtaníthatjuk pl. a környezet állapotát vizsgáló módszereket, méréseket és a kapott eredmények értékelési és értelmezési módszereit. A terepgyakorlat alkalmas arra is, hogy a hallgatók megtanuljanak közösen dolgozni, hiszen egy környezeti probléma komplex vizsgálatához csoportmunka szükséges. Az előadásban bemutatjuk a földrajz alapszakos hallgatók nyári, Tibolddarócon lebonyolított terepgyakorlatának tapasztalatait. A terepgyakorlat célja a település és táji környezete állapotának és kapcsolatának feltárása, a múltbeli és a mai tájhasználat formáinak megismerése volt. A megismertek alapján a hallgatók javaslatokat tettek a falu fejlesztési lehetőségeire, az ökoturizmus lehetőségeire, illetve a megismert problémák megoldására. Összegezve azt mondhatjuk, hogy a terepgyakorlaton lehet az elmélet és gyakorlat egységét megteremteni. A terepgyakorlatok a környezeti nevelés részei, hiszen színterei, eszközrendszerei, céljai segítik a hallgatók szemléletének alakítását. Kulcsszavak: terepgyakorlat, Tibolddaróc, tájhasználat, fejlesztési lehetőségek, ökoturizmus

Az iskolán kívüli terepi foglakkozások szerepe a környezeti nevelésben Angyal Zsuzsanna ELTE TTK Környezettudományi Centrum email:[email protected] Ha a természettudományos közoktatás problémáiról kérdezzük a gyakorló pedagógusokat, szinte mindenki kivétel nélkül a lecsökkent óraszámokat és a gyerekek általános érdektelenségét, esetleg félelmét emeli ki a földrajz, a biológia, a kémia és a fizika tantárgyak tekintetében. A kesergőknek kétség kívül igazuk van, ugyanakkor az oktatásügyért felelős kormányzati szervek az elmúlt években éppen ezeknek a tantárgyaknak a fontosságát és a gyakorlatorientált, kompetenciaalapú képzés megerősítésének szükségességét hangoztatják. Kérdés, hogy hogyan lehet ezt az ellentmondást feloldani és a két álláspontot közelíteni egymáshoz. Tény, hogy a mai felgyorsult, informatikai téren folytonosan változó világban a hagyományos tudásszerző módszereket és ebben a tanár szerepét újra kell gondolni. A dominánsan elméleti jellegű oktatást fel kell váltania egy jóval gyakorlatiasabb, a gyerekek figyelmét jobban felkeltő, a tanulási folyamatba őket aktívan bevonó tanítási módszertannak. Ennek első lépése a gyakorlatban a tanulói vizsgálódások és a terepi órák, gyakorlatok mindennapi oktatásba való beillesztése lehet. Tanulmányomban egy olyan tanári segédanyagot mutatok be, amelyet több korosztály számára, több terület és környezeti probléma gyakorlati, multidiszciplináris jellegű megismerésére dolgoztunk ki. Célunk az volt, hogy egy olyan foglalkozásterv-gyűjteményt adjunk a pedagógusok kezébe, amely – bár mintaterületekre lett kidolgozva – segítségével bárki, bármely korosztálynak, bármilyen területre könnyedén tud terepi órákat, témanapokat, esetleg több napos terepgyakorlatokat szervezni. Változik-e a diákok környezettudatossága a középiskolában töltött évek során? Mónus Ferenc – Császár Eszter Nyíregyházi Főiskola email: [email protected] Kérdőíves vizsgálatunkban 2 megye 770 középiskolás diákjánál próbáltuk felmérni a diákok környezettudatossággal kapcsolatos szokásait, és az ezeket befolyásoló tényezőket. A vizsgálatokat két korosztályban végeztük, 9-ikeseknél (belépő évfolyam) és 12-ikeseknél (kilépő évfolyam). Vizsgálatunk célja az volt, hogy a két korosztály összehasonlításából megpróbáljuk megítélni, hogy mennyiben változnak a diákok környezettudatossággal kapcsolatos szokásai ebben a korosztályban, illetve hogy ez a változás mennyire tulajdonítható a középiskolákban zajló nevelésnek. Mindezek mellett kiemelkedő célunk volt, hogy technikailag egy olyan kérdőívet állítsunk össze, amellyel objektíven lehet mérni a környezettudatossággal kapcsolatos szokások változását. Eredményeink szerint a vártnál kevesebb különbség van a középiskolák belépő és kilépő évfolyamai között környezettudatossággal összefüggő szokásaikban, vélekedésükben. A végzős évfolyamok diákjai elsősorban a vásárlási szokásaikban térnek el fiatalabb társaiktól: általában kevesebb édességet, rágcsálnivalót és szénsavas üdítőt vásárolnak, viszont gyakrabban vásárolnak akciós termékeket, és ruházkodásukkal, kikapcsolódásukkal összefüggő költekezéseik során kevésbé környezettudatosak. Fontos különbség, hogy többet beszélgetnek otthon a családban, illetve baráti körben is környezetvédelmi témákról, mint a belépő évfolyamokra járó diákok. Sem a hulladékot szelektíven gyűjtők, sem a komplexebb környezettudatos gondolkodással jellemezhető diákok aránya nem változik a belépő és a kilépő évfolyamok között. A természettudományos tantárgyakat kedvelők közül csak a biológia iránt érdeklődők között magasabb a hulladékot szelektíven gyűjtők aránya, mint a nem természettudományos érdeklődésű diákok körében. További részletesebb elemzéseinktől várjuk, hogy segítenek megérteni a középiskolák szerepét a környezettudatosságra való nevelésben.

Tanösvények - a környezeti szemléletformálás hatékony színterei? Kollarics Tímea Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar email: [email protected] A tanösvények, mint terepi környezeti nevelési helyszínek, valamint ismeretterjesztő és ökoturisztikai attrakciók jelentős szerepet tölthetnek be a környezeti szemléletformálásban. A tanösvények tényleges hasznosulásának megítélése nehéz, objektív mérési rendszer szükséges ahhoz, hogy következtetéseket vonhassunk le a hatékonyságukról. Az előadás három hazai tanösvény hatékonyságvizsgálatának tapasztalatait mutatja be, ahol megkíséreltük az ismeretszerzés vizsgálatát kérdőíves módszerrel. A felmérések során arra szerettünk volna választ kapni, hogy a tanösvényeket bejáró látogatók ismeretei bővülnek-e a tanösvények bejárása során. Cél volt továbbá a tanösvények látogatási szokásainak és a látogatói elégedettségnek a felmérése, amelyekből következtetéseket lehet levonni, valamint módszertani javaslatokat lehet megfogalmazni a tervezési folyamathoz. Az ismeretszerzés és a látogatói elégedettség vizsgálatán túl a tanösvények szemléletformálásban betöltött szerepének megítélésére is kitérünk a felmérések tapasztalatai alapján. Autóutak és az élővilág: feladatok, kutatás, megoldások Gál Blanka1,6– Farkas János2 – Kádár Ferenc3 – Kiss Balázs3 – Szmatona - Túri Tünde4 – Vona -Turi Diána5 – Weiperth András6 – Puky Miklós6† ELTE TTK Környezettudományi Doktori Iskola ELTE TTK Állatrendszertani és Ökológia Tanszék 3 MTA ATK Növényvédelmi Intézet 4 Mátra Erdészeti, Mezőgazdasági és Vadgazdálkodási Szakképző Iskola,Mátrafüred 5 Eötvös József Református Oktatási Központ, Heves 6 MTA Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézet 1

2

Magyarország teljes közúthálózata napjainkra meghaladta a 200.000 kilométert. Kutatások igazolják, hogy az úthálózatok jelentős hatással bírnak a környező élőhelyek állapotára, például fajösszetételére, az élőhelyek fragmentációra, ökológiai barriereket képezhetnek, vagy elősegíthetik idegenhonos fajok terjedését. A „Harmony” projekt célja, hogy különböző szakterületek képviselőinek bevonásával olyan fenntartható megoldásokat fejlesszenek ki a közutak számára, amelyek csökkentik a konfliktusokat az utak és az élővilág között. Az Európai Unió tagállamaiban kötelező környezeti hatásvizsgálatok elvégzése az útépítések során. A kutatási eredmények teszik lehetővé, hogy érvényesülni tudjanak az Európai Unió által előírt irányelvek, például a KHV, a Madárvédelmi, az Élőhelyvédelmi és a Vízkeret Irányelv. A nemzetközi projekt egyik célja, hogy megvizsgálja mennyire sikeresen hajtották végre a különböző Uniós országok az előírt irányelveket. Többek között kilenc referenciaország (Írország, Egyesült Királyság, Belgium, Hollandia, Magyarország, Ausztria, Svédország, Dánia, Görögország) és Németország 107 környezeti hatásvizsgálatának elemzését végezték el a különböző országok szakértői. Ezzel párhuzamosan hazánkban négy vizsgálati területen végzünk terepi vizsgálatokat, hogy teszteljük az előírásoknak megfelelő és alternatív kezelési módszerek hatását az utak menti állatvilág alakulására. Az előadás elsősorban a magyarországi vizsgálatokkal és észrevételekkel foglalkozik, illetve bemutatja, hogy a közutak mentén végzett zoológiai vizsgálatok milyen fontos eredményekkel szolgálnak az alap és alkalmazott tudományterületek és a közútkezelők számára.

A fenntarthatóság és a kockázatok tudatosítása Pajtókné Tari Ilona Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz és Környezettudományi Intézet email: [email protected] A fenntarthatóság és a kockázatok tudatosításának módszertani eszközeit különleges szituációs feladatokkal, érdekes játékokkal, gyakorlatban jól használható ötletekkel segítjük. Ezt a munkát David Leat (Leat, 1998) és munkatársai által kidolgozott stratégiák ihleték. Ezeknek a stratégiáknak a mintájára készítettük el ugyanis gyakorlati útmutatásainkat a címben jelzett feladathoz. Előadásom azoknak a szakembereknek szól, akik szeretnék, ha a tanítványaik nem unatkoznának az előadáson vagy tanítási órán; szeretnék, ha tanítványaik önálló személyiséggé fejlődnének, akiket érdekel a tanulás; szívesen veszik tanítványaik kérdéseit (még ha maguk esetleg nem is tudják a kérdésre mindig a választ); és meg merik mondani a tanítványaiknak, hogy „erre még soha nem gondoltam”. A gondolkodást elősegítő, alkalmazott, stratégiák: Kakukktojás; Élő grafikonok; „Elme mozi”; Rejtélyek; Történetek elbeszélése; Valóság vagy meggyőződés?; Osztályozás; Fényképek elemzése. Előadásom egyben egy elkészült elektronikus tankönyv ismertetése is, amelynek szerkezetére jellemző, hogy először a stratégia módszertani leírását adja meg, majd minden stratégia esetében gyakorlati és módszertani példákat közöl a fenntarthatóság és kockázatok tudatosítása céljából. Gazdasági lehetőség, vagy inváziós veszélyforrás? Egzotikus élőlények hazánk víztereinkben Weiperth András1 – Csányi Béla1 – Ferincz Árpád2 – Gál Blanka1,3 – György Ágnes Irma1 – Harka Ákos4 – Keresztessy Katalin5 – Kovács Krisztián6 – Lőkkös Andor7 – Maász Gábor8 – Müller Tamás2 – Paulovits Gábor8 – Specziár András8 – Szalóky Zoltán1 – Szekeres József1 – Takács Péter8 – Tóth Balázs9 – Vitál Zoltán8 – Puky Miklós1† MTA ÖK Duna-kutató Intézet, Budapest SZIE MKK, KTI, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő 3 ELTE TTK Környezettudományi Doktori Iskola, Budapest 4 Magyar Haltani Társaság, Tiszafüred 5 Vashal Bt, Maglód 6 Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség, Győr, 7 Balaton-felvidéki Nemzeti Park, Csopak 8 MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet, Tihany 9 Duna-Ipoly Nemzeti Park, Budapest 1

2

Hazánk Európában kiemelkedik termálvíz készleteivel, melyek gyógyászati és energetikai hasznosítására számtalan példát tudunk (pl: hévizi és budai gyógyfürdők, Miskolci Távhőszolgáltató, stb.). Ugyanakkor hazánk természetes termálvíz forrásai az emberi tevékenység folytán az egyik leginkább átalakított vizes élőhelyek, melyek élővilágáról meglehetősen kevés információval rendelkezünk. Az emberi beavatkozások előtti állapotok leírásának hiányán túl alig, vagy semmilyen információnk sincs a szándékosan, vagy véletlenül behurcolt állatfajokról. A történelem során számos alkalommal tervezetten történtek egyes fajok telepítése, pl: szúnyogirtó fogasponty (Gambusia sp.) a csípőszúnyogok visszaszorítására, de napjainkban egyre gyakrabban találkozunk egzotikus állatfajok véletlen, vagy szándékos kihelyezésével természetes vizeinkben, melyek megjelenése és elterjedése számos veszélyt jelenthet az őshonos élőlények számára. Előadásunkban bemutatjuk, hogy hazánk termálvízforrásai által táplált tavakban és kifolyókban milyen új vízi makrogerinctelen, hal-, rák- és kétéltű és hüllő fajokat sikerült kimutatni az elmúlt évek kutatásai során, melyek terjedésükkel potenciálisan invázív fajként megjelenhetnek, megtelepedhetnek és elterjedhetnek hazánkban.

A klímaváltozás és a fenntartható energiahasználat környezetpedagógiai kérdései Mika János Eszterházy Károly Főiskola, Környezettudományi és Tájökológiai Tanszék E-mail: [email protected] A címben jelzett, módszertani kutatások rendszerét három szempont, egyenként két-két alternatívája, azaz összesen nyolc kutatási irány alkotja. A szempontok: (i) Klímaváltozás vagy energiahasználat, (ii) az egyik tanítása, vagy felhasználása más közlendők illusztrálására az i eredményeire támaszkodva (1x2), (iii) tudományos ismeretközlés az i-ben, vagy egészen más nevelési célok elérése érdekében történik-e a kérdéses pedagógiai tevékenység. Tanulmányunk mind a nyolc szempont szerint bemutat egy-egy példát, elsősorban az egri természettudományi és szakmódszertani műhelyek munkáira támaszkodva. E témába vágó kutatásaink áttekintése ugyancsak célja az előadásnak, noha erről csak az írásos tanulmány tud majd teljes képet és utánakeresési lehetőséget adni.

A környezeti problémák ismerete a középiskolákban Vancsik Anna Viktória1 – Angyal Zsuzsanna2 1,2

ELTE TTK Környezettudományi Centrum email:1 [email protected] 2 [email protected]

A környezeti oktatás és nevelés átfogó célja, hogy elősegítse minden korosztály környezettudatos szemléletének, magatartásának, életvitelének kialakulását. Ezzel érhető el, hogy a felnövekvő nemzedék képes legyen majd tevékenységében, döntéseiben alkalmazni, érvényesíteni ezt a szemléletet és ismeretanyagot. A globális környezeti és társadalmi problémák ma megoldhatatlan kihívás elé állítják az emberiséget, emiatt elengedhetetlen, hogy az oktatásban és a nevelésben az eddiginél nagyobb teret kapjon a környezeti jelenségek, folyamatok és összefüggések megismerését szolgáló információk átadása, és ez a nevelés – oktatás –, szakképzés rendszerében tudatosan felépítve végig megjelenjen. Tanulmányomban röviden felvázolom a környezeti nevelés megjelenését a mai magyar közoktatásban, majd bemutatom az általam végzett kutatás eredményeit, melyet a környezeti nevelés hatékonyságának témakörében folytattam. A környezeti nevelés hatékonyságának megítéléséhez kérdőíves kutatást végeztem a 9. és 12. évfolyamos középiskolások körében, melynek során globális problémák témaköreit dolgoztam fel. Arra is kíváncsi voltam, hogy van-e különbség a hagyományos tantervű középiskolák és az ökoiskolák tanulóinak tudása között. A diákok válaszai alapján két témakör, az ózonbontás és az üvegházhatás eredményeit mutatom be, ugyanis itt mutatkoztak a leggyengébb pontszámok, amik fogalmi zavarra engednek következtetni a diákok környezeti problémákra vonatkozó ismereteiben. Munkám végén javaslatot is teszek arra vonatkozóan, miként lehetne a hasonló fogalmi zavarokat kiküszöbölni, ezzel javítva a környezeti nevelés minőségét a magyar közoktatásban.

Környezettudatos tananyagtartalmak megjelenése az új generációs történelem tankönyvekben Farkasné Ökrös Marianna Eszterházy Károly Főiskola, Gyakorló Általános-, Közép-, Alapfokú Művészeti Iskola és Pedagógiai Intézet email: [email protected] Az új Nemzeti alaptanterv és a releváns kerettantervek a 2013/2014-es tanévben, felmenőrendszerben kerültek iskolai bevezetésre. A pedagógus berkekben egyszerűen csak „NAT2012” néven emlegetett dokumentum több alapvető pontban is szemléleti váltást jelent az oktatásban, többek között az a korábbiakhoz képest még inkább kiemelten kezeli a tantárgyakon átívelő környezeti tudatformálást, a környezettudatos tananyagtartalmaknak tantárgyközi megjelenítését. A tantervi koncepció megváltozása – sok más tényezővel együtt -, szükségszerűen magával hozta a közoktatási tankönyvek nagyszabású reformját is, több tantárgy vonatkozásában is megjelentek, illetve mára már gyakorlati kipróbálási szakaszba léptek az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet kísérleti tankönyvei. Tanulmányunkban a környezeti nevelés, mint az egyik fő fejlesztendő kompetencia terület aspektusából kívánjuk elemezni a tankönyvek és a Nemzeti alaptanterv viszonyát. A műveltségi terület releváns, a környezeti tudatformálással összefüggő tantervi elemeinek tankönyvekkel történő összehasonlító elemzése mellett röviden áttekintjük az ember környezetátalakító tevékenységének mérföldköveit (pl. tűzhasználat, ipari forradalom, stb.), illetőleg megvizsgáljuk ezek esetleges tankönyvi előfordulásait. Elsődlegesen arra keressük a választ, hogy a történelem tantárgynak a gimnáziumi 9., 10. és 11. évfolyamokra íródott legújabb kísérleti tankönyveiben hogyan, milyen szerkezetben és mélységben jelennek meg a Nemzeti alaptantervben és a tantárgyi kerettantervben deklarált környezeti tartalmak, hogyan érvényesülnek a fenntartható fejlődés szempontjai. A biológiai sokféleség bemutatása a múzeumban. De hogyan? Vig Károly Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Szombathely [email protected] A sokféleség világunk legcsodálatosabb megnyilvánulása és legmeghatározóbb élménye. Legyenek akár emberi alkotások, élő- vagy élettelen képződmények, a változatosság körülvesz bennünket és áthatja mindenapjainkat. A biológiai sokféleség fontosságának felismerése sokunkban érzékelhetően megváltoztatta a Földhöz való viszonyunkat és alapvetően hatott gondolkodásmódunkra. Ebből következően természetes igényként fogalmazódhat meg egy muzeológusban, hogy ne csak a biológiai sokféleség élményét, de a mögöttes biológiai tartalmat is bemutassa a múzeumba látogatóknak. Az emberi alkotások egyediségükben hordozzák értéküket, de ugyanúgy egyedi és megismételhetetlen minden egyes élőlény, még akkor is, ha temérdek, ránézésre egymáshoz nagyon hasonló található belőle. Vajon elegendő-e, ha pusztán sokat mutatunk be belőlük, ha érzékeltetjük a változatok, válfajok sokaságát? Az ásványvilág sokfélesége érzékeltetésére gyakran elégséges a csillogó bányavirágok vitrinbe rendezése, de – túl a látvány sokkhatásán – vajon megjeleníti-e például ezer, tízezer kiállított rovarpreparátum azt az evolúciós szükségszerűséget, amely a biológiai sokféleségben megvalósul? Vajon hogyan mutathatja be egy kiállítás a platonista „eszencialista” világkép, majd az újabb korok variációs szemlélete közötti szakadékot, vagy éppen a Linné-féle „befagyasztott” rendszer és a darwini variációs elmélet közötti alapvető különbséget? Taxonómusként, mindennapi munkámban az azonosíthatóság, az azonos vagy nem azonos, központi jelentőségű linnéi fogalmak, szemben a variáció, a variabilitás, a sokféleség alapvetően darwini

elveivel szemben. És itt érkeztünk el egy érdekes problémához: a természettudományi múzeumokban, az intézmények hagyományos fejlődéstörténete következtében alapvetően taxonómusok dolgoznak, akiknek ereiben – bár elkötelezett hívei a darwini gondolatnak, a linnéi vér csörgedez. Márpedig a sokféleség értelmezése és bemutatása csak a linnéi és a darwini gondolati kettősségen belül képzelhető el, függetlenül a megvalósítás mikéntjétől! Ugyanakkor a rendelkezésre álló preparátumok hatalmas számából következően, éppen egy múzeumi gyűjtemény és a belőle készíthető kiállítás mutatkozik a legalkalmasabbnak arra, hogy ezt a nehezen megragadható témát élményszerűen bemutassa, eszközt nyújtva a tanulni vágyóknak a világ megismeréséhez. Kertpedagógia : új eszköz a környezeti nevelésben Pénzesné Kónya Erika EKF TTK Növénytani és ökológiai tanszék email: [email protected] A városi gyerekek többsége csak a termesztés végtermékét érzékeli. Ezért különösen fontos, hogy a tanulók lássák: hogyan csíráznak a magok, fejlődnek a palánták, milyen vetési, ültetési módok vannak és milyen sok munka és megfelelő körülmények kellenek a növények termesztéséhez. A biológiai sokféleség életszerűvé, megismerhetővé válik azzal, hogy a vadon élő növények megismerését a házi, termesztett fajokkal együtt mutatjuk be a felhasználási lehetőséggel együtt. Az egyik legjobb lehetőség annak tudatosítására is az iskolakert, hogy az emberi táplálék előállításának csak egy természetbarát formája révén tudjuk megőrizni a természet erőforrásait. Kiemelt nevelési célok: 1. Fenntarthatóságra nevelés,2. Globalizációs és lokális cselekvőképesség: egyensúly megteremtése a folyamatok között3. Önkéntesség és kooperatív szellemiség erősítése. Több kert funkció illeszthető az iskolakertbe: konyha- háztáji kert, sportkert, gyógynövénykert, virágoskert, sziklakert, földrajzi kert, madárbarát kert. A kerti tevékenység alapú oktatás alkalmas új módszerek kipróbálására, majd azok értékelésére, tudományos megfigyelésekre. A felnövekvő generáció elvesztette érdeklődését a mezőgazdasági tevékenységek iránt. Az információs társadalom X-Y-Z generációja számára „kellemetlen a földet túrni, termeszteni. Ezért fontosak a kertpedagógiai foglalkozások hatásait mérő kutatások és a táplálék preferenciát változtató eredmények. Ebből mutat be az előadó nemzetközi példákat és hazai jó gyakorlatokat.

Növekvő szám, (egyre inkább) eltérő jellemzők – tanösvények értékelésének lehetséges szempontjai Budapest környéki tanösvények példáján Kéri András1 – Ballabás Gábor2 – Dömsödi Áron3 1

Varangy Akciócsoport Egyesület és ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola, 2 ELTE TTK FFI Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszék, 3 Puskás Ferenc Általános Iskola, Budapest

Hazánkban a tanösvények számában az utóbbi évtizedben jelentős mennyiségi robbanás következett be, napjainkban több mint 500 tanösvény található szerte az országban. Különösen látványosan nő a számuk az egyes nemzeti parki igazgatóságok kezelésében lévő védett természeti területeken, illetve a nagy agglomerációk, településképződmények természeti vagy kultúrtörténeti értékekben gazdag területein, ahol sok oktatási intézmény diákjai, érdeklődő kirándulók, felnőttek is egyre gyakrabban látogatják ezeket. Ráadásul más szervezetek például állami erdészetek, felsőoktatási intézmények, civil környezet- és természetvédelmi szervezetek, önkormányzatok is egyre gyakrabban alakítanak ki tanösvényeket. Bár a „tanösvény” kifejezés hallatán sokakban talán egy szép ösvény jelenik meg képekkel és betűkkel telehalmozott fakeretes táblákkal, ezeket a bemutatóhelyeket is rengeteg dolog különbözteti meg egymástól. Tanulmányunk célja éppen ezért az - több mint 10 éve tartott Környezeti nevelés c. kurzusunk tapasztalatait is beépítve - hogy több budapesti és Budapest környéki tanösvény példáján egy kísérleti, tanösvényeket érintő értékelési módszert mutassunk be.

A környezeti nevelés lehetőségei a földrajzoktatásban Ütőné Visi Judit Eszterházy Károly Főiskola Társadalomföldrajz Tanszék / Tanárképző Központ email: [email protected] A címben jelzett témát több szempontból mutatja be az előadás. Egyrészt a Nemzeti alaptanterv Földünk-környezetünk műveltségterület valamit a földrajz kerettantervek nyújtotta lehetőségeket szempontjából, másrészt a tanórai beépítés lehetőségének szempontjából. Az előadás összefoglalja és értékeli az alapdokumentumok szintjén megfogalmazott elvárásokat, összevetve ezeket a korábbi szabályozó dokumentumokban megjelentekkel. Ezt követően elemzi a tanórai megjelenés kereteit meghatározó új fejlesztésű földrajz tankönyveket, kiemelve a környezeti neveléshez kapcsolódó, az ismeretek bővítését szolgáló tartalmi, a tanulók környezeti kompetenciáit fejlesztő, illetve az ismeretek elsajátítását, elmélyítését valamint alkalmazását támogató didaktikai elemeket.

Az éghajlatváltozás megjelenése a médiában Rázsi András Eszterházy Károly Főiskola Környezettudományi és Tájökológiai Tanszék E-mail: [email protected] A lakosság köreiben még mindig sok a klímaszkeptikus, és/vagy klíma-közömbös egyén. Az iskolai keretek között csak minimális tudást lehet szerezni az éghajlatváltozásról, annak okairól, hatásairól, az egyes emberek- és a döntéshozók felelősségéről, és a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodásról ezért jó eséllyel a most felnövekvő generáció is nagy arányban, a hétköznapi cselekedeteire nézve, klíma-közömbös marad. Fontos megvizsgálni, hogy milyen egyéb benyomások érik az embert a hétköznapokban a témával kapcsolatban. Egy korábbi kutatásból kiderült, hogy az emberek jelentős részének az elsődleges információ forrása a televízió, és a második helyen az internet áll, ezért fontos megvizsgálni, hogy milyen tartalmak jelennek meg ezeken a felületeken a klímaváltozással kapcsolatban. A kutatásban a 2014. év került vizsgálat alá. Különböző szempontok szerint lettek megvizsgálva az egyes tartalmak, így a megjelenések mennyisége mellett az is kiderült, milyen minőségű tartalmak voltak, amelyek kapcsolatba hozhatóak az éghajlatváltozással. Mindemellett azt is megnéztük, hogy az egyes tartalmakhoz milyen nézettség párosul, így kiderült, hogy a különböző minőségű tartalmak mennyi emberhez jutottak el.

Víz, ivóvíz- és szennyvíztisztítás az ESD tükrében 1

Lakatos Gyula – 2Szabó Marianne – 2Szmutkó Zsuzsanna Debreceni Egyetem, Ökológiai Tanszék EU Miniszterelnökség Államtitkársága, Budapest 1

2

A víz a létfontosságú természeti javak egyike, ezért ősidők óta fontos szerepe van/volt a földi élet, a termelés, a társadalmi-gazdasági fejlődés alakulásában. A víz, mint biológiai tényező, az élet nélkülözhetetlen feltétele, és mint nyersanyag, segédanyag, a termelés fontos - általában mással nem helyettesíthető – természeti eleme. A víz természetes körforgásába az ember azzal, hogy a vizet használja, és a használattal szennyezi, nagymértékben beavatkozik. A földi vízkészlet egyes elemeire vonatkozóan számítások, illetve becslések állnak rendelkezésre. A Föld vízkészletének csupán 2,5 %a édesvíz. A Víz Világnapjának megünneplését az 1992. évi Rio de Janeiro-i környezetvédelmi konferencián kezdeményezték. Ennek hatására az ENSZ március 22-ét nyilvánította e nappá, felhívva a kormányok, szervezetek és magánszemélyek figyelmét a víz fontos szerepére életünkben. Cél, hogy óvjuk, védjük környezetünket, s ezen belül a Föld vízkészletét. A szennyvizek tisztítása során három szakaszt különítünk el, amelynek technológiai kivitelezésében, további eljárások kombinációja lehetséges, elsődleges vagy mechanikai tisztítást, másodlagos tisztítást – ezt a szakaszt szokás biológiai tisztításnak is nevezni – és harmadlagos tisztítást, mely biológiai és kémiai módszerekkel történhet. Részletesen elemeztük és áttekintjük a jó ivóvíz mutatóit és megtárgyaljuk a szennyvíz sajátosságait, és áttekintést adunk a szennyvíztisztításról, - véleményünk szerint - mindkettőre szükség lenne a közoktatásban és a tanárképzésben is. Az előző megállapításunk megerősítéséhez az ENSZ és UNESCO napjainkban megfogalmazott elvárásait idézzük.

Interakciók ökológiája: Környezetpszichológiai vázlatok a környezeti nevelés céljaihoz, módszereihez Lükő István NyME Kulcsszavak: terek és érzékelésük, proxemika, szükségletek, kultúra, érték Az előadásban bemutatjuk a különböző terek(auditív, vizuális, termikus, szaglási és tapintási) sajátosságait, szerepüket a környezeti nevelésben. Az állatok és az emberek távolságtartása és szabályozása az ökológiai és társadalmi folyamatokban, ezeken keresztül a környezeti tudatformálásban meghatározóan fontos. Pedagógiai tevékenységünket tudatosabbá tesszük az egyéni és társas szükségletek, a valamint a kultúra és a szerepek, valamint a környezet kapcsolatának feltárásával, illetve bemutatásával. Viselkedésünk szabványaként foghatók fel az értékek, amelynek léptékei(érték, attitűd, vélemény) jellemzőit figyelembe vesszük a nevelési folyamatokban.

Játékosított környezeti nevelés – tematikus városi sétaút Rigóczki Csaba „A környezeti nevelés helyszínei” közé illeszkedő előadásomban a „célok és eszközök” közül az utóbbin van a hangsúly: a városi környezeti nevelést a gamifikáció módszertanával közelítjük. Az „oktató város” eszköze egy tematikus sétaút, melynek állomásai a város(rész) egynéhány, helyi identitást erősítő, környezeti kérdéseket bemutató földrajzi helye. Az 5-6 fős gyerekcsoportok a játékmechanizmusok alkalmazásával, virtuális eszközöket használva (pl. facebook, google map, google drive), de a valós térben cselekedve (pl. selfizve, GPS-t, QR-t használva) vesznek részt a játékban. Megfigyeléseket tesznek, real time válaszolnak feladatokra és gyűjtenek pontokat egy távolabbi, de jól látható cél elérése érdekében. Egy kortárs profil, Geoharcos vezeti őket útjukon, mely út végén nyomot hagynak a városban (pl. egy lakat egy kijelölt vasoszlopon). Az utolsó állomás talán egy cukrászda, ahol sütemény várja a fiatalokat. A szakirodalmi háttér a környezeti nevelés, a gamifikáció és az oktató város fogalma köré csoportosuló publikációk közötti kapcsolatot kutatja. A kutatás-fejlesztés empirikus háttere a Berzewiczy Gergely nevét viselő budapesti szakközépiskolának helyismereti szakköre, illetve a kerület iskoláinak 13-14 éves diákjai. Az előadás prezentációjában az elméleti alapok mellett egy valós tanösvény és a gyakorlati tapasztalat kerül bemutatásra. Előzetes részletek láthatók itt: https://prezi.com/vl0zeg2kvlwn/elso-tanosveny-ujpest

Természettudományi kompetenciafejlesztés az Erasmus+ program által támogatott nem formális oktatás segítségével Krámos Dániel – Dr. Kajati György Kulcsszavak: Erasmus+ program, ifjúsági csere, környezeti nevelés, kompetencia

természettudományi

A környezeti oktatás és nevelés átfogó célja, hogy elősegítse minden korosztály környezettudatos szemléletének, magatartásának, életvitelének kialakulását. Jelen kutatás során bemutatjuk, hogy a nem formális oktatás elemeinek alkalmazásával megvalósult ifjúsági csereprogramok milyen hatással voltak a résztvevőkre, valamint milyen fajta módszertani megközelítésben lehet a megújuló energiaforrások ismeretanyagát közelebb hozni a fiatalok látókörébe. Alkalmazott mérési módszerként bemeneti és kimeneti kompetenciaméréseket végeztünk az ifjúsági cseréinken. A kutatás alapját a „Fiatalok Megújuló Energiákkal”, az „Energia Demokrácia Mindenkinek” és a „SWEET Life” című csereprojektek adták, amelyeken összesen 140 fiatal vett részt. Ezen ifjúsági cseréken a kompetenciák fejlődését YouthPass tanúsítvánnyal díjaztuk, amely kiválóan mutatja az interkulturális tanulás eredményeit, s az EuroPass önéletrajzok mellékleteként is jól alkalmazhatók.