KÖRNYEZETI KOCKÁZAT ELEMZŐ MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA Dr. Czakó Sándor Az elmúlt években bekövetkezett ipari balesetek (Seveso, Flixborough, Bhopal, Enshede) bebizonyították, hogy szükség van olyan kockázat elemző módszerek alkalmazására, amelyek kvantitatív módon, kockázati mérőszámok segítségével lehetőséget adnak a környezetre veszélyes ipari üzemek és létesítmények biztonságának növelésére. A környezeti kockázatok elemzésének jelentősége A kvantitatív kockázati mérőszámok azt segítik, hogy az egyén, a társadalom esetleges sérülése és a környezet károsodása objektív módon megítélhetővé váljon, másrészről, hogy a hatósági szabályozás könnyen érthető és kezelhető mérőszámok alapján történjen. A nyugat-európai országokban bevezetett irányelvek ezt a fajta környezeti kockázat elemzést helyezik előtérbe és folyamatban van, egy az Európai Unió által koordinált kockázati harmonizációs program, amelynek fő célja az, hogy az egyes kockázat elemzési eljárásokat, módszereket egységes alapokra helyezze és az egyes szakterületek kockázat elemző technikáit megfelelő módon harmonizálja. Magyarországon az Európai Uniós csatlakozás előtérbe kerülésével számos uniós irányelv és rendelet került adoptálásra és bevezetésre, amelyek teljesítését és alkalmazását a vonatkozó kormányrendeletek írják elő. A környezeti kockázatok vonatkozásában az európai uniós és azzal összhangban lévő hazai környezetvédelmi szabályozások a következők: 2/2001.(I.17.) sz. Kormány rendelet a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről 193/2001.(X.19.) sz. Kormány rendelet az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályairól 20/2001.(II.14.) sz. Kormány rendelet a környezeti hatásvizsgálatról
Európa Tanács 96/82/EC SEVESO II Irányelve Európa Tanács 96/61/EC IPPC (Integrated Pollution Prevention and Control) Irányelve Európa Tanács 97/11/EC, 85/337/EC EIA (Environmental Impact Assessment) Irányelve Európa Tanács 93/67/EC Irányelve és a 1488/94/EC Rendelete
A szabályozásokat előíró hazai és európai uniós rendeletekben fellelhetők a környezeti kockázat elemzés egyes lényegi elemei. Ezek alapján felmerül annak igénye és lehetősége, hogy az arra kötelezett vállalat, illetve üzem egy olyan környezeti kockázatkezelő rendszert működtessen, amely alkalmas arra, hogy a vonatkozó rendeleteket teljesítse és az abban előírtakat kielégítse. Ez a rendszer egy olyan korszerű és egyben a környezeti kockázat elemzés eredményeire alapuló környezeti kockázatmenedzsment rendszer kialakítását és folyamatos alkalmazását jelenti, amely lehetőséget ad a naprakész kockázat követésére, illetve a megbízható, folyamatos üzemvitel biztosítása mellett a környezetbiztonsági szempontokat is érvényesíti. Környezeti kockázatmenedzsmentAz alkalmazott kockázat elemzési módszernek illeszkednie kell a kockázat menedzsment egyes elemeihez, figyelembe véve a fokozatosság elvét,
valamint a megszületett hazai jogszabály követelményeit az európai uniós elvárásoknak az alapján. A környezeti kockázatmenedzsment elemei
Veszély azonosítás Következmény modellezés Frekvencia becslés Kockázat összegzés/ bemutatás Elfogadhatósági vizsgálatok
VESZÉLY ELEMZÉS KOCKÁZAT ELEMZÉS DÖNTÉSHOZATAL KOCKÁZAT BECSLÉS
Kockázatcsökkentő intézkedések kiválasztása
1Kockázatmenedzsment
KOCKÁZATMENEDZSMENT
A VESZÉLY ELEMZÉS a kockázatbecslési folyamat első lépése, amelynek során a veszély azonosítása és a lehetséges következmények modellezése történik. A veszélyek azonosítására kvalitatív (pl. HAZOP, FMEA, hibafa) módszerek alkalmazhatók. A következmények elemzésére hibafa/eseményfa és kiáramlási, terjedési modellek használatosak. A KOCKÁZAT ELEMZÉS magába foglalja a veszély elemzés lépéseit és kiegészül a kvantitatív, valószínűségi alapon történő frekvenciabecsléssel és a feltételezhető súlyos baleseti kockázatok összegzésével. A frekvenciák becslésének kiindulási alapjául az egyes – szűrés után azonosított - üzemi létesítmények, technológiai egységek súlyos baleseti kibocsátást kiváltó hibáinak megbízhatósági elemzése szolgál, melynek felhasználásával a lehetséges hatások (toxikus, tűz és robbanás) egyéni és társadalmi kockázatainak frekvenciája is meghatározásra kerülhet a következmény modellek eredményeinek felhasználásával. A DÖNTÉSHOZATALI FOLYAMATOT a kockázati eredmények alapján tehető biztonságnövelő intézkedésekre vonatkozó javaslatok segítik és támogatják. A kockázatok korlátozására vonatkozó intézkedések kiválasztása hatékonyan két alapelv alapján történhet a kockázat becslési eredmények alapján. Vagy a frekvenciák mérséklését szolgáló megoldások kiválasztásával, vagy pedig a lehetséges következmények mérséklését szolgáló megoldásokkal. A kockázatok korlátozása érdekében, az előzőek szerint megvalósított kockázat elemzési és döntéshozatali folyamatból tevődik össze a KOCKÁZAT BECSLÉSI eljárás. A kockázatok kezeléséhez szükséges optimális megoldások folyamatos kialakítása és fenntarthatósága egy hatékonyan megvalósított kockázat becslési eljáráson alapuló KOCKÁZATMENEDZSMENT RENDSZER működtetésével valósítható meg. A fokozatosság elvével összhangban a kockázatelemzés elvégzése az elemzés terjedelme és mélysége alapján - egymásra épülő - fázisokra bontható. Ez lehetőséget ad a későbbi fázisok pontosabb tervezésére, illetve ezek folyamatos aktualizálására, ezáltal az elemzés időtartamának, költségének az optimalizálására. A fentiek eredményeként a projekt előre haladtával csökken az elemzendő létesítmények, egységek száma, miközben nő az elemzés mélysége.
Szűrés
Adatgyűjtés Kvalitatív elemzés
Szűrés
Kvantitatív elemzés Szűrés
A módszer harmadik pillére a hazai jogszabályok követelménye, illetve az urópai uniós elvárások, melyek alapján az alábbiak szerint kell eljárni: kvalitatív elemzések szükségesek és célszerűek a lehetséges súlyos baleseti szcenáriók (eseményláncok) azonosítására, a kvalitatív elemzések eredményei alapján meghatározhatók (szűréssel) azok a szcenáriók, amelyek további, részletesebb elemzése szükséges a következményelemzésekhez, illetve az ezekhez kapcsolódó (valószínűségi alapon meghatározott) kockázati mutatók előállításához és rangsorolásához. A környezeti kockázatok jellemzésére szolgáló mutatók, így többek között az egyéni és társadalmi kockázatok számszerű meghatározása és az elfogadhatósági kritériumokkal való összevetés csak a kvantitatív elemzés által szolgáltatott valószínűségi mutatók segítségével lehetséges.
Kockázat csökkentés Rutin kibocsátások
Ökológiai kockázatelemzés
Biológiai hatások Kémiai hatások Fizikai hatások
Nem rutin kibocsátások
Ipari kockázatelemzés
Környezeti kockázatelemzés
Költség-haszon elemzés
Egészségügyi kockázatelemzés
(Előre becsült körny. konc./ Előre becsült hatás nélküli k )
Kockázat Menedzsment
Pénzügyi tervezés Település rendezés
PE C/PNEC
Biológiai hatások Kémiai hatások Fizikai hatások
PDI/ADI (telj. becsült napi bekerülés az emberi szervezetbe/ elfogadható napi bekerülés az emberi szervezetbe
A környezeti kockázatelemzés tipológiája A kockázatok jellemzésére többféle mutató használható. Az ipari kockázatok elemzésénél használatos kvantitatív valószínűségi kockázati jellemzők lehetnek például a kikerülési valószínűségek, illetve frekvenciák, ugyanakkor a meghatározó környezeti hatásokat összességében figyelembe vevő egyéni és társadalmi kockázati mérőszámok. Az egyes kikerülő anyagmennyiségek rutin (normál üzemi) és nem rutin (üzemzavari, baleseti) kibocsátásokhoz is tartozhatnak az elemzés céljának megfelelően. A kapott számszerű valószínűségi jellemzőket rangsorolni lehet és szükséges is, a megfelelően hatékony biztonságnövelő intézkedések megtételének támogatásához. Az ökológiai és egészségügyi kockázatok elemzésénél használatos mutatók a PEC és PNEC, azaz az előre becsült környezeti koncentráció és az előre becsült hatás nélküli koncentráció viszonya, illetve a PDI és ADI, azaz az emberi szervezetbe történő teljes becsült napi bekerülés és az emberi szervezetbe történő elfogadható napi bekerülés viszonya. A kockázat jellemzésére használt ezen mutatók a veszélyeztetettség elemzésén és a veszélyforrások azonosításán és az azt követő hatáselemzésen alapulnak. A veszélyeztetettség elemzésen alapuló, becsült mutatók előállításához szükséges lépések azonosak lehetnek az ipari kockázatok elemzésénél alkalmazott eljárásokkal, amikor tulajdonképpen a kibocsátások gyakoriságát és a kikerülő anyagok terjedési modelljeinek előállítása a feladat. A hatáselemzés során a mérgező adatok feldolgozása és az extrapoláció elvégzése után a hatás nélküli szintek meghatározása történhet.
Egészségügyi kockázatelemzés
Ipari kockázatelemzés
Ökológiai kockázatelemzés
Összességében megállapítható, hogy az egyes szakterületekhez rendelhető kockázatelemzési eljárások között azonos eljárások alkalmazása célszerűnek mutatkozik. A kockázatelemzési eljárások azonos elemei: − veszélyazonosítás, − kibocsátások előfordulási gyakoriságának meghatározása, − következményértékelés, terjedési és hatásmodellek alkalmazásával, − kockázati mérőszámok előállítása. Az Európai Unión belül folyó környezeti kockázatelemzési eljárásokra vonatkozó harmonizációs törekvés abba az irányba mutat, hogy az egyes szakterületi kockázatelemzési technikákat közös alapokra helyezzék. Ezen törekvések elsősorban a veszélyek
azonosításához és a kibocsátásokhoz tartozó előfordulási gyakoriságok meghatározásához használható módszerek alkalmazásában figyelemre méltóak. Mivel a környezeti kockázatok jelentős hányada - legyen az ipari, ökológiai vagy egészségügyi kockázat - az ipari üzemek, technológiák működéséből ered, ezért a veszélyek azonosítása, illetve az előfordulási gyakoriságok meghatározása a kockázatot jelentő ipari technológiák elemzésére kell, hogy vonatkozzanak. A veszély azonosításának első lépéseként használható módszerek közül a kvalitatív elemzési technikák használhatók. Ezek közül a legelterjedtebb a HAZOP (Hazard Operability Study) módszer, amely egy olyan szisztematikusan végrehajtott elemzési eljárás, amikor a működő technológiát részletesen elemzik a szakértők a lehetséges technológiai funkciókat figyelembe véve. A veszély azonosítás következő fázisára a legelterjedtebb és egyben ajánlott módszer a hibafa elemzés, amely egyben kvalitatív és kvantitatív eljárást biztosít az elemzőnek. A kvalitatív eredmény u.n. minimális hibaesemény kombinációk formájában áll elő, a kvantitatív eredmény pedig egy valószínűségi, megbízhatósági számítás végeredménye. Hazai előírások A környezeti kockázat elemzés lényegi elemei, mind az uniós, mind a vonatkozó hazai kormányrendeletekben megtalálhatók. Kormányrendelet írja elő a súlyos balesetek értékelését és annak tartalmát, illetve elkészítésének módját. A veszélyek meghatározására és értékelésére használt eljárások, illetve módszerek alapján figyelembe kell venni a lehetséges súlyos balesetek lehetőségeinek valószínűségét és hatásainak súlyosságát. Az üzemeltető köteles az üzem által okozható veszélyeztetést, annak következményét és a kockázat értékelését együttesen figyelembe vevő bármilyen, e célra a nemzetközi gyakorlatban, a szakma által elfogadott módszert alkalmazni. A kormányrendelet két valószínűségi mérőszám kvantitatív meghatározását írja elő. A súlyos baleset következtében bekövetkező halálozás egyéni kockázatának mérőszámát az üzem veszélyes anyagot kibocsátó forrása körül az adott anyag fizikai, kémiai tulajdonságai és a meteorológiai adatok alapján, illetve a vonatkozó technológia megbízhatósági elemzése eredményeinek felhasználásával lehet előállítani. Az egyéni kockázati kontúrok az egyéni kockázatok földrajzi eloszlását mutatják. Ezen túlmenően ezen görbék mutatják az elhalálozás várható frekvenciáját egy meghatározott helyen, tekintet nélkül arra, hogy azon a helyen éppen tartózkodik, vagy sem valaki.
Egyéni kockázat
10-8 10-7 10-6
A társadalmi kockázat az emberek egy csoportjára vonatkozó kockázati mérőszám, aminek alkalmazása eredetileg a nukleáris területen történt meg. A társadalmi kockázatot un. F-N (frekvencia - érintett ember-csoport száma) görbével szokás megadni. Ez a görbe a
Frequency (F)
Társadalmi kockázat 10-3
10-4
10-5 10-6
10-7 10-8 1 10 1001000 Number of victims (N) halmozott frekvenciák alakulását mutatja a következmények, mint halálesetek kumulatív számában kifejezve. Kormányrendelet írja elő az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályait is. Ez az eljárás az új és meglévő tevékenységek környezeti hatásaira vonatkozik. Előírja: − az intézkedést a környezeti hatással járó balesetek megelőzéséről, az esetleges következmények csökkentéséről, − a hatásterület bemutatását, amelyet a környezeti kockázat elemzés során a következmények értékelése után lehet meghatározni. Az üzem vagy tevékenység várható kibocsátásainak és ezek környezetre, emberi egészségre gyakorolt hatásainak meghatározása szintén a kockázat elemzés tárgya és feladata. A környezeti hatásvizsgálat keretében többek között a környezetre jelentős hatást gyakorló tevékenységek (ipar, infrastruktúrák) hatásait kell bemutatni. A környezeti következményeket becsülni kell, tehát valamilyen eljárással, módszerrel a tevékenységek lehetséges következményeit értékelni kell. A környezet igénybevételének várható mértékének becslését az adatok bizonytalanságának figyelembevételével kell megtenni, azaz az igénybevétel becslésére valamilyen valószínűségi eljárást kell alkalmazni, annak érdekében, hogy az abban szereplő adatok bizonytalansága meghatározható legyen. A kormányrendelet előírja az esetlegesen környezetterhelést okozó balesetek vagy meghibásodások előfordulási lehetőségeinek figyelembevételét. Ez azt jelenti, hogy kockázat elemzésben alkalmazott veszély meghatározási eljárásokat (HAZOP, hibafa/eseményfa elemzés) kell alkalmazni annak érdekében, hogy a környezetterhelést kiváltó meghibásodásokat és azok kombinációit ki lehessen mutatni. Környezeti hatásokat értékelni kell és a hatásterületeket térképen kell meghatározni és jelölni, amely szintén egyik lényegi eleme a környezeti kockázat elemzés következményelemzését szolgáló terjedés, illetve hatás számításnak. Előírja a kormányrendelet, hogy amennyire számszerűsíthető, az egészségi kockázat mértékét meg kell határozni. Ugyanakkor, a meg kell adni a környezetkárosodás elkerülésének, mérséklésének lehetőségeit, amely szintén a környezeti kockázat elemzés utolsó lépéseként alkalmazott biztonságnövelő intézkedéseket szolgáló javaslatok megtételét jelenti.
