Környezet Ember Kultúra. Environment Human Culture

Környezet – Ember – Kultúra A természettudományok és a régészet párbeszéde

Environment – Human – Culture Dialogue between applied sciences and archaeology

Környezet – Ember – Kultúra A természettudományok és a régészet párbeszéde Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ 2010. október 6 – 8-án megrendezett konferenciájának tanulmánykötete

Environment – Human – Culture Dialogue between applied sciences and archaeology Proceedings of the conference held between 6th and 8th of October 2010 by the National Heritage Protection Centre of the Hungarian National Museum

Szerkesztők: Kreiter Attila – Pető Ákos – Tugya Beáta Editors: Attila Kreiter – Ákos Pető – Beáta Tugya

Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ Hungarian National Museum Centre for National Cultural Heritage

Budapest 2012

Környezet – Ember – Kultúra A természettudományok és a régészet párbeszéde Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ 2010. október 6 – 8-án megrendezett konferenciájának tanulmánykötete Environment – Human – Culture Dialogue between applied sciences and archaeology Proceedings of the conference held between 6th and 8th of October 2010 by the National Heritage Protection Centre of the Hungarian National Museum

Szerkesztők: Kreiter Attila – Pető Ákos – Tugya Beáta

Editors: Attila Kreiter – Ákos Pető – Beáta Tugya

Kiadó: Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ (MNM NÖK)

Published by: Hungarian National Museum National Cultural Heritage Protection Centre (HNM NHPC)

Felelős kiadó: Dr. Csorba László főigazgató

Editor in chief: Dr. László Csorba director general

Borító: Gulyás-Kis Csaba, Horváth Zoltán, Kenéz Árpád, Kreiter Attila, Oláh István, Pető Ákos, Rákóczi Gábor és Szilágyi-Gábor Irén felvételeinek felhasználásával összeállította Bicskei József

Cover: Computer graphics by József Bicskei (HNM NHPC) based on the photographs by Csaba Gulyás-Kis, Zoltán Horváth, Árpád Kenéz, Attila Kreiter, István Oláh, Ákos Pető, Gábor Rákóczi and Irén Szilágyi-Gábor

Nyomdai előkészítés: Romankovics Nóra és Kvassay Judit (MNM NÖK)

Copy editor: Nóra Romankovics and Judit Kvassay (HNM NHPC)

A kötet előkészítésében részt vettek: Kecskés Anita, Kreiter Eszter, Pánczél Péter, Viktorik Orsolya (MNM NÖK)

Editorial work: Anita Kecskés, Eszter Kreiter, Péter Pánczél, Orsolya Viktorik (HNM NHPC)

KEK logó: Pető Ákos és Gaál Erika (MNM NÖK) ©

KEK logo: Ákos Pető, Erika Gaál (HNM NHPC) ©

Példányszám: 500

Number of copies: 500

ISBN: 978-963-88584-8-1

Környezet – Ember – Kultúra: Az alkalmazott természettudományok és a régészet párbeszéde KREITER, A. – PETŐ, Á. – TUGYA, B. (SZERK.) pp. 397 – 410.

Kelta kerámiák petrográfiai, XRF, SEM-EDS és CL vizsgálatainak eredményei Bátaszék – Körtvélyes-dűlő lelőhelyről –

Petrographic, XRF, SEM-EDS and CL analyses of Celtic ceramics from Bátaszék – Körtvélyes-dűlő Pánczél Péter1, Kreiter Attila1, Szakmány György2 1

Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, Restaurálási és Alkalmazott Természettudományi Laboratórium, 1113 Budapest, Daróci u. 3. Email: [email protected], [email protected] 2

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Kőzettan-Geokémiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1 / / c. Email: [email protected]

ABSTRACT In this study an archaeometric investigation is carried out on Celtic non-graphitic ceramics from Bátaszék – Körtvélyes-dűlő (also known as Bátaszék – Kálvária-domb). The aim of this study is to characterise the raw materials, in particular the non-plastic inclusions of the ceramics and also to establish the possible provenance of ceramic raw materials. It is also aimed at assessing the production technology of the different vessel types and examining possible relationships between raw materials, tempers and vessel types. By the means of archaeometric analyses we would like to provide an insight in the organisation and mode of Celtic ceramic production. In this study one-hundred and twenty-one ceramic samples and four potential local raw materials were examined by petrographic analysis in details. By the means of X-ray fluorescence spectroscopy (XRF) the geochemical characteristics of ceramics and local raw materials are assessed. Cathodoluminescence microscopy (CL) was applied to analyse the non-plastic inclusions utilised for tempering the vessels. Scanning Electron Microscopy (SEM-EDS) was also used to determine the mineral phases observed in CL. The ceramics were grouped according to their non-plastic components revealed by petrographic analysis. The main non-plastic inclusions of the ceramics are quartz (mono- and polycrystalline), feldspar (potash and plagioclase), mica (muscovite and biotite), calcareous inclusions and granitic fragments. Petrographic analysis revealed that the raw materials of the ceramics were very similar. They differ in that one group of coarse ceramics were tempered with sand that contained granitic fragments while another group of coarse ceramics were tempered with crushed granitic rock fragments. Tempering material was not observed in very fine-grained ceramics. The petrographic composition of local sediments agreed well with that of the nonplastic components of the ceramics. The petrographic results were also underlined by the main and trace element composition of the ceramics and local sediments. A more detailed analysis of non-plastic inclusions by CL showed that the raw materials used for tempering the ceramics have similar luminosity to that type of inclusions in the local sediments. According to the Scanning Electron Microscopic analysis the composition of mineral phases with similar luminosity in the ceramics and local sediments were similar. The results suggest that the ceramics were most probably locally made from local raw materials although specialization could be identified in the very fine-grained wheel made vessels and in the case of granitic-tempered wheel made and handmade vessels.

1. BEVEZETÉS Jelen tanulmány keretében az 56-os autóút felújításához kapcsolódó régészeti feltárási munkák során, a Bátaszék mellett feltárt régészeti lelőhely kelta, nem grafitos kerámiáinak vizsgálatát, rendszerezését és a kerámia nyersanyagok származási helyének azonosítását tűztük ki célul. Ezen kívül vizsgáljuk a kerámiatípusok és nyersanyagok / technológiai jellegei közötti lehetséges összefüggéseket is. Ezáltal finomítjuk a kelta kerámiák készítéséről rendelkezésre álló ismereteket, valamint betekintést adunk a kerámiakészítés lehetséges módozataiba. A vizsgálataink során igyekeztünk a rendelkezésünkre álló vizsgálati lehetőségeket kihasználni, hogy a leletanyagban rejlő információk a lehető legjobban segítsék a régészeti értelmezést. Ezt a kerámiák vizsgálatán kívül a régészeti lelőhelyről származó, kerámia nyersanyagnak alkalmas agyagos üledékek vizsgálatával is próbáltuk elősegíteni. Mivel a kelta kerámiák és a lelőhely feldolgozása még folyamatban van, ebben a dolgozatban a kerámiák technológiai jellegeinek a leírására szorítkozunk, illetve az eddigi vizsgálati eredmények alapján vázoljuk a lehetséges kerámiakészítési modelleket.

398

PÁNCZÉL PÉTER, KREITER ATTILA, SZAKMÁNY GYÖRGY

2. RÉGÉSZETI HÁTTÉR A több mint 800 m hosszú, és legalább 120 m széles lelőhely Bátaszéktől délre, a Körtvélyes dűlőben, az 56-os számú főút jobb es bal oldalán található. A régészeti feltárást a Bátaszékről kivezető 56. számú út ívkorrekciója során végezték 27 261 m2-en. A legkorábbi objektumok középső rézkoriak (Balaton-Lasinja), illetve a legfiatalabbak Árpád-koriak. A feltárás egész területén lehetőség nyílt egy római kori kelta település dokumentálására. A római település korai időszaka a Kr. u. 1. századra keltezhető (Czifra 2010). A feltárás során jelentős mennyiségű kerámia leletanyag került napvilágra, melyek közül sok kerámiát grafit felhasználásával készítettek. A kelta grafitos kerámiák archeometriai vizsgálata több lelőhely anyagán jelenleg is folyik (Havancsák et al. 2009; Havancsák et al. in press; Kreiter et al. in press a). A kora római korú leletanyag jelentőségét az adja, hogy a római hódítást is megélt kelta település Pannoniából kevés helyről ismert. 3. FÖLDTANI HÁTTÉR A régészeti feltárás területe Bátaszéktől délre, az 56-os út mentén található Körtvélyes-dűlő. A terület fiatal folyóvízi és szélfútta üledékekkel borított (Horváth 2008). A pleisztocén és holocén során az üledékképződést a Szekszárdidombság felől érkező vízfolyások (Lajvér-patak) és a Duna folyóvízi síkságán lerakódó üledék határozta meg, illetve a hidegebb időszakok folyamán a mélyedésekben lerakódó lösz (1.ábra 1). Változatos üledékképződési környezet jellemzi a területet, mert a folyóvízi síkságon megjelennek mind az ártérre, mind a mederre jellemző üledékek. Fontos kiemelni, hogy a lehordási területen megtalálhatók a Mórágyi-rög granitoid kőzetei is (Horváth 2008). A területről kerámiakészítésre alkalmas természetes üledékeket (potenciális nyersanyagokat) is vizsgáltunk, melyek a területre jellemző talaj-üledék rétegoszlopban (071209 / 2a = T2A, 071209 / 2b = T2B, 071209 / 2c = T2C, 071209 / 3 = T3) megfigyelhetőek. Az 1. ábrán kerettel jelöltük a vizsgált rétegeket, melyek a régészeti leletanyagot tartalmazó rétegek alatt találhatók. A talajszelvény az ártéri területekre jellemző felfelé aggradáló talajösszlet (Horváth 2008). 4. VIZSGÁLATI MÓDSZEREK A vizsgálataink során százhuszonegy kerámia töredéket és négy helyben gyűjtött nyersanyag mintát vizsgáltunk. Minden kerámia töredékből és nyersanyag mintából vékonycsiszolatot készítettünk, amelyek petrográfiai mikroszkópos vizsgálatát Nikon Alphaphot-2 típusú polarizációs mikroszkóppal végeztük. A polarizációs mikroszkópi fotókat Nikon Eclipse LV100 POL mikroszkóppal és Nikon DS-Fi1 kamerával készítettük. A kilenc kerámiából (öt s-profilú tál, egy fazék, egy csupor, egy mélytál, egy fésűzött duzzadtperemű szitula) és négy nyersanyag mintából (T2A, T2B, T2C, T3) készült fő- és nyomelem kémiai elemzéseket Heinrich Taubald végezte az Eberhardt Karls Egyetem Izotóp Geokémiai Tanszékén (Tübingen, Németország) Bruker AXS S4 Pioneer röntgenspektrométerrel. A kiválasztott minták a felállított összetételcsoportok jellemző tagjaiból kerültek ki. A katódlumineszcens mikroszkópi vizsgálatot Bajnóczi Bernadett segítségével a Magyar Tudományos Akadémia Geokémiai Kutatatóintézetében, Nikon Eclipse E600 típusú mikroszkópra szerelt, Reliotron típusú (hidegkatódos) készülékkel végeztük hét kerámián (három hombár, egy kónikus tál, két s-profilú tál, egy fésűzött duzzadtperemű szitula) és egy helyi üledéken (T3). A fényképek Nikon Coolpix 4500-as készülékkel készültek, automata üzemmódban, nem fókuszált sugár mellett. Az elektron-mikroszondás mérések az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kőzettan-Geokémiai Tanszékén Bendő Zsolt segítségével, EDAX PV 9800 típusú energiadiszperzív spektrométerrel szerelt AMRAY 1830 I / T6 készülékkel, 20 kV gyorsítófeszültség és 1 – 2 nA elektronsugár mellett készültek két kerámián (hombár, fésűzött duzzadtperemű szitula) és egy helyi üledéken (T3). 5. EREDMÉNYEK 5.1 Petrográfiai vizsgálat eredményei A petrográfiai elemzés során az összetevők térfogatszázalékos arányát, méretkategóriáikat, osztályozottságukat, továbbá kerekítettségüket a Prehistoric Ceramic Research Group kissé módosított iránymutatásai alapján határoztuk meg (PCRG 2010). Térfogatszázalékos arányok: szórványos (3 <%), kevés (3 – 9%), közepes (10 – 19%), sok (20 – 29%), nagyon sok (30 – 39%), bőséges (40%+). Méretkategóriák: nagyon finom (< 0.1 mm), finom (0.1 – 0.25 mm), közepes (0.25 – 1 mm), durva (1 – 3 mm), nagyon durva (> 3 mm). Összetevők méretének osztályozottsága: rosszul osztályozott, közepesen osztályozott, jól osztályozott, nagyon jól osztályozott. Összetevők kerekítettsége: szögletes, kissé szögletes, kissé kerekített, kerekített, jól kerekített.

KELTA KERÁMIÁK PETROGRÁFIAI, XRF, SEM-EDS ÉS CL VIZSGÁLATAINAK EREDMÉNYEI BÁTASZÉK – KÖRTVÉLYES-DŰLŐ LELŐHELYRŐL

399

5.1.1 Finom kerámiák A legtöbb vizsgált minta a finom kerámiákhoz sorolható, összesen hetvenegy darab. Az ide tartozó kerámiák szeriális szövetűek, szándékos soványítás nem figyelhető meg, a kerámiákra kis porozitás jellemző. A nem plasztikus törmelékes elegyrészek mennyisége kevés és sok (5 – 30 tf%) között változik (2. ábra 1 és 2). Az előforduló törmelékes elegyrészek a kvarc, káliföldpát, plagioklász, muszkovit és karbonát. A kvarc jellemző mérettartománya 0,1 – 0,4 mm, a szemcsék jól koptatottak, főként monokristályos formában jelennek meg, általában normál kioltásúak, de előfordul hullámos is. A káliföldpátok és plagioklászok általában 0,1 – 0,3 mm méretűek, kissé kerekítettek koptatottak, általában üdék, szericitesedés nem figyelhető meg rajtuk. A karbonát főként mikrites csomókban jelenik meg, de néhol kagylók és csigák vázainak töredéke is megfigyelhető. A törmelékes elegyrészek mennyisége és a kerámiákban lévő karbonát mennyiség alapján a csoport további két alcsoportra osztható. A karbonátot tartalmazó kerámiákban a törmelékes elegyrészek mennyisége kevés – közepes (5 – 20 tf%), a karbonát pedig kevés (1 – 5 tf%). Ezt a csoportot ötvennyolc kerámia alkotja: s-profilú tálak (41 db), tárolóedények (1 db), bikónikus edény (3 db), behúzott peremű kónikus tál (6 db), csupor (2 db), éles peremű tál (1 db), és mély félgömbös tálak (4 db). A karbonátot nem tartalmazó alcsoportba tizenhárom kerámia tartozik: s-profilú tálak (11 db), mély kónikus tál (1 db) és tárolóedény (1db). Ezen alcsoport kerámiáiban a törmelékes elegyrészek mennyisége közepes – sok (15 – 30 tf%), a szemcsék jól osztályozottak, a kerámiák szövete irányított. A finomkerámiák készítését tekintve tehát két nyersanyag határozottan megkülönböztethető. A karbonátos és karbonátmentes nyersanyag edénytípusokkal való összevetése azt mutatja, hogy mindkét nyersanyagtípusból készültek hasonló kerámiatípusok, vagyis nem figyelhető meg összefüggés edénytípusok és nyersanyagok között, annyi bizonyos, hogy a vékonyfalú edények nagyon finomszemcsés nyersanyagból készültek. 5.1.2 Durva kerámiák A durva kerámiákat két nagyobb csoportra osztottuk. Az egyikbe a granitoid törmeléket tartalmazó homokkal soványított kerámiák tartoznak (2. ábra 3 és 4), míg a kerámiák egy másik része egységes, nagyon finomszemcsés nyersanyagból készült, melyeket granitoid törmelékkel soványítottak, homokkal viszont nem (2. ábra 5 és 6). A durva kerámiák első csoportjába tizenegy minta sorolható. Ebből hét karbonátmentes: fésűzött szitulák (4 db), ferdén bevagdalt bordadíszes tojásdad fazék (1 db), seprűdíszes fazék (1 db) és fésűzött duzzadtperemű szitula (1 db). Karbonátot négy minta tartalmazott: fésűzött duzzadtperemű szitula (1 db), fésűzött fazék (1 db), seprűdíszes fazék (1 db) és ferdén levágott, behúzott peremű hordóformájú fazék (1 db). A karbonátos alcsoportban általában a törmelékes elegyrészek mennyisége több. A durvakerámiák készítését tekintve tehát szintén két nyersanyag különböztethető meg határozottan. A karbonátos és karbonátmentes nyersanyag edénytípusokkal való összevetése nem mutat összefüggést, vagyis mindkét nyersanyagból készítettek hasonló kerámiatípusokat. A minták hiátuszos szövetűek. A nem plasztikus törmelékes elegyrészek mennyisége tág határok, közepes – sok (15 – 40 tf%) között változik. A kerámiák alapanyagának színe ebben a csoportban is változatos, a sötétszürke – feketétől a vörösig, de általában szendvics szerkezet a jellemző. A kerámiák szövete hiátuszos. Az előforduló törmelékes elegyrészek: granitoid törmelék, mono- és polikristályos kvarc, káliföldpát, plagioklász, biotit és karbonát. A legjelentősebb mennyiségben (20 – 50 tf%) előforduló granitoid törmelékekre jellemző, hogy közepesen koptatottak – kerekítettek, uralkodó méretük 2,5 mm körüli, maximálisan 4 mm nagyságúak. Főként polikristályos kvarc és káliföldpát együtteséből állnak, de több helyen megfigyelhető bennük biotit és plagioklász is. A földpátok helyenként szericitesedtek. Itt kell megjegyezzük, hogy ezeknek a törmelékeknek a kis mérete nem teszi lehetővé, hogy egyértelműen besoroljuk és meghatározzuk ezeknek az elegyrészeknek a pontos kőzet típusát. Azokat a törmelékszemcséket soroltuk a granitoidok közé, amelyekben földpát, kvarc és esetleg csillám szoros összenövése azt sejteti, hogy ezek eredetileg egy kőzetből származhatnak. A kerámiát alkotó ásványtörmelékek közül a mono- és polikristályos kvarc és a káliföldpát általában jól koptatott, méretük 0,1 és 0,5 mm között változik. A makroszkóposan is megfigyelhető biotit mérete általában 0,7 és 2 mm között változik. A karbonát mikrites csomók formájában jelenik meg, illetve néhol mészváz töredékek is előfordulnak. A durva kerámiák második csoportjába harminckilenc minta sorolható: hombárok (22 db), ferdén bevagdalt bordadíszes tojásdad fazék (1 db), nagyméretű fazék (1 db), kónikus tál (1 db), s-profilú tálak (5 db), mélytál (1 db), mély félgömbös tál (1 db), mély duzzadt peremű tál (1 db) és tárolóedények (2 db). Az ide sorolható kerámiák megjelenése részben hasonló az előző csoport durva kerámiáihoz. Mindegyik kerámia hiátuszos, a pórusok elsődlegesek, nyúltak, uralkodó méretük 0,5 – 3 mm közötti, granitoid töredékekkel vannak soványítva. Néhány közülük karbonátot is tartalmaz (kónikus tál, nagyméretű fazék, mélytál, ferdén bevagdalt bordadíszes tojásdad fazék).

400


A durva kerámiák első és második csoportja között a granitoid törmelék méretében és mennyiségében van különbség. Az első csoport kerámiái granitoid törmeléket tartalmazó homokkal vannak soványítva, ennek megfelelően a kerámiákban megfigyelhető szemcseméret változatosság nagyobb (finomtól a durváig). A durva kerámiák második csoportjában a kerámiák nyersanyaga nagyon finomszemcsés, tömött, jól feldolgozott, melyet főleg durva granitoidtörmelékkel soványítottak, vagyis nem figyelhető meg az első csoportra jellemző szemcseméretbeli változatosság, ami arra utal, hogy a második csoport kerámiáit kőzettörmelékkel soványították, homokkal viszont nem. Ebben a csoportban a granitoidtörmelék mennyisége sok vagy nagyon sok. Vagyis a durva kerámiák második csoportja egységesebb módon készült, amire a különböző edénytípusok (hombár, tál, fazék) alapanyagának hasonlósága és az összetevők mennyiségét tekintve a nyersanyagukban megfigyelt kis változatosság utal. Az előforduló törmelékes elegyrészek: granitoid törmelék, mono- és polikristályos kvarc, káliföldpát, plagioklász, bioitit és karbonát. A granitoid törmelék mérete a hombárokban nagyobb, mint a durva kerámiákban, általában 1 – 6 mm. A helyi nyersanyag minták egy szelvényből származnak (1. ábra 2). A három felső rétegből (071209 / 2a = T2A, 071209 / 2b = T2B, 071209 / 2c = T2C) gyűjtött anyagból tégla alakú mintatestek formázása és kiégetése után vékonycsiszolat készült. Az üledékmintákat a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ Restaurálási és Alkalmazott Természettudományi Laboratóriumában Nabertherm L15 / 12 / 320 típusú izzító kemencében égettük ki 650°C-on, 1 óra hőntartással, oxidatív körülmények között. Az agyagminták esetében azért esett a választás a viszonylag alacsony kiégetési hőmérsékletre, mert a vizsgált kerámiákban megfigyeltünk karbonátszemcséket, így ha a vizsgált üledékekben van karbonát, azok ezen a kiégetési hőmérsékleten megőrződnek, így a kerámiák és üledékek vékonycsiszolatai jobban összehasonlíthatók. A legmélyebben fekvő réteg (071209 / 3 = T3) szitálási maradékából kiégetés nélkül, beágyazással készült vékonycsiszolat. Ez a minta a nem plasztikus összetevők túl nagy mennyisége miatt nem volt gyúrható, mindazonáltal az összetevői (kőzetttörmelékek) makroszkóposan hasonlónak bizonyultak a kerámiákban megfigyeltekhez, ezért nem potenciális agyagos nyersanyagnak tekintettük, hanem mint lehetséges soványítóanyagot vizsgáltuk. Az agyagmintákban előforduló törmelékes elegyrészek a következők: granitoid törmelék, mono- és polikristályos kvarc, káliföldpát, plagioklász, biotit és karbonát. Granitoid törmelékek egyedül a T3 jelű mintában figyelhetők meg. Ezeket főként mono- és polikristályos kvarc és káliföldpát alkotja, de kisebb mennyiségben megjelenik bennük plagioklász és biotit is. A káliföldpátok között üdék és szericitesedettek is előfordulnak. A T2A, T2B, T2C rétegekben előforduló törmelékes elegyrészek mind méretükben, mind megjelenésükben nagyon hasonlóak a kerámiákban megfigyeltekhez. A kvarc általában 0,1 – 0,3 mm közötti, normál kioltású. A földpátok 0,2 – 0,4 mm nagyságúak. Ezekben a mintákban jelentősebb karbonát tartalom figyelhető meg, ezek mikrites csomók és karbonátos váztöredékek formájában jelennek meg itt is. 5.2. Geokémiai vizsgálatok A geokémiai vizsgálatok során kilenc kerámia mintából és három helyi üledékmintából (T2A, T2B, T2C) készült fő- és nyomelem elemzés röntgenfluoreszcens analízissel. A kerámia mintákból hét finomszemcsés kerámia (öt s-profilú tál, egy fazék és egy csupor), melyből kettő nagyobb karbonát tartalommal rendelkezik (fazék, csupor). A maradék két minta a durva kerámiák csoportjából került ki (mélytál, fésűzött duzzadtperemű szitula). A vizsgálat elsődleges célja a kerámiák összehasonlítása a potenciális nyersanyagokkal. Az összehasonlítást az agyagosaleuritos üledékes kőzetek kémiai elemzésének értékeléséhez világszerte használt PAAS-re (Post-Archaean Australian Shale = Archaikum utáni ausztrál agyagpalák) normált értékeivel, illetve az értékekből alkotott sokelemes diagramok segítségével végeztük. A normáláshoz McLennan (2001) által publikált PAAS adatsort használtuk fel. A kerámiákat és a helyi üledékeket reprezentáló görbék hasonló lefutásúak a főelemek esetében (3. ábra). Jelentős eltérés nem figyelhető meg az egyes összetevők dúsulásában, illetve szegényedésében. A szilícium, titán, alumínium, vas a kerámiákban közel azonos mennyiségben van jelen. Nagyobb eltérést a kalcium, magnézium, mangán és foszfor esetében lehet megfigyelni. A mangán mennyisége a kerámiákban változatos értéket mutat. Ez betudható annak, hogy a mangán redox viszonyokra érzékenyen reagál és a gyártáshoz felhasznált nyersanyagban, esetleg használat során vagy a betemetődés után végbemenő folyamatok eltérően érhették a különböző kerámiákat. A legmagasabb kalciumértéket a két karbonátos minta (fazék, csupor) mutatja és feltehetőleg a karbonátos fázishoz köthető a jelentős pozitív magnéziumanomália is. A foszfor koncentrációja széles határok között változik és nagyobb, mint a helyi üledékeké. Ezt okozhatja a készítés során a nyersanyaghoz hozzákevert szerves anyag (ez jelen esetben valószínűleg kizárható), a használat során az edényben tartott esetleg forralt ételekből kiváló foszfor, illetve a betemetődés utáni folyamatok (talajoldatok hatása) (Magetti 2001).


401

A helyi üledékminták főelemösszetétele nagyon hasonló egymáshoz, jelentős kémiai változékonyság nem figyelhető meg. A szilíclium, titán és foszfor mutatja a legjobb egyezést a PAAS-el, míg az összes többinél eltérés tapasztalható. A kalcium esetében egy nagyságrendnyi pozitív anomália figyelhető meg a PAAS-hez képest, ami a magas kalcium-karbonát-tartalommal magyarázható. A kémiai összetétel jó egyezést mutat a minták petrográfiai összetételével, vagyis a nagy kalciumtartalmú minták jelentős mennyiségű karbonátot tartalmaznak. Ugyanakkor karbonáttartalom tekintetében az egyes üledékminták között is megfigyelhető volt kisebb különbség. Az összes többi főelem látszólagos szegényedésének a véges-összeghatás az oka. A nyomelemek és ritkaföldfémek esetében a kerámiák és a helyi üledékek nem mutatnak jelentős különbséget egymástól, csupán kisebb eltérések figyelhetők meg (3. ábra). A kerámiákban és a helyi üledékekben mért értékek hasonló tendenciát mutatnak, legnagyobb eltérés a bárium esetében mutatkozik. A rubídium értéke a káliummal hozható kapcsolatba. Míg a kerámiák esetében a PAAS-el közel megegyező érték figyelhető meg, addig az üledékek mind káliumban, mind rubídiumban szegényebbek. A kerámiákban a helyi üledékekhez és a PAAS-hez képest nagyobb báriumérték tapasztalható, ami feltehetőleg a jelentős földpáttartalomhoz és a földpátok báriumtartalmához kapcsolódik. A legnagyobb mért érték is egy granitoid törmeléket tartalmazó fésűzött duzzadtperemű szitulához tartozik. A kerámiák cirkónium- és ittriumtartalma széles határok közt változik, amit az akcesszóriák jelenléte, eltérő mennyisége okozhat. 5.2.1 Katódlumineszcens mikroszkópiai vizsgálatok eredményei A lumineszcencia jelensége a gerjesztés hatására létrejövő fénysugárzás. A lumineszcenciát az ásványokban lévő szennyezők (kationokat helyettesítő nyomelemek) és rácshibák okozzák (Marshall 1988). A lumineszcens szín a kibocsátó ásványra jellemző, már akkor is megfigyelhető, ha csak néhány ppm „szennyező” nyomelem épül be a szerkezetbe (Bajnóczi et al. 2005), ezáltal az eltérő környezetből származó vagy eltérő genetikájú ugyanazon ásványok katódlumineszcens mikroszkópiai vizsgálatokkal elkülöníthetők egymástól. Vizsgálataink során főként a durva kerámiák reprezentatív mintáit (három hombár, egy kónikus tál, két s-profilú tál, egy fésűzött duzzadtperemű szitula), továbbá a T3 jelű durva frakciójú szitálási maradékot vizsgáltuk (4. ábra 1, 3 és 5). Elsősorban a soványítóanyagként felhasznált granitoid törmelékek ásványos összetételét hasonlítottuk össze a lehetséges nyersanyagként begyűjtött mintákban található granitoid szemcsék összetételével. A vizsgált kerámiákban azonosítani lehetett a gyenge lumineszcenciát mutató kvarcokat, melyek egységesen lila-vörös színt mutattak, ami feltételezhetően mélységi magmás eredetre utal (Götze et al. 2001). A földpátok esetében három szín volt megfigyelhető. A kék színű káliföldpátok jól elkülönültek a zöld színű plagioklászoktól, illetve harmadikként egy világoskék-kék-lila átmeneti szín is megfigyelhető volt, melyek az első két típustól szintén jól elkülöníthetőek voltak. A zöld színű plagioklászoknál megfigyelhetők voltak erősen „világító” területek. A karbonátok egységesen narancssárga, erősen lumineszkáló színt mutattak. A vizsgált összehasonlító nyersanyag mintákban a kvarcok, földpátok és a karbonát fázisok a kerámiákban megfigyelt színekhez teljesen hasonló megjelenésűeknek mutatkoztak. 5.2.2 Elektron-mikroszondás vizsgálat eredményei A petrográfiai és a katódlumineszcens vizsgálatok eredményeinek pontosítására elektron-mikroszondás ásványkémiai vizsgálatot végeztünk, amivel az egyes földpátfázisok pontos összetételét határoztuk meg, így a lumineszcens színeket és a földpátok típusait, illetve azok kémiai összetételét lehetett kötni egymáshoz (4. ábra 2., 4. és 6). A vizsgálat célja volt még, hogy a kerámiákban (hombár, fésűzött duzzadtperemű szitula) és egy helyi üledékben (T3) található földpátok ásványos összetételének vizsgálatával és az irodalmi adatokkal való összevetés alapján pontosítsuk a nyersanyag származási helyét. A vizsgálatok eredményei alapján a földpátokat három csoportra lehetett osztani, ahogy azt a katódlumineszcens mikroszkópos vizsgálat is valószínűsítette. A kék lumineszcens színű ásványok sok káliumot és kevés nátriumot tartalmaztak, tehát a vizsgált szemcsék káliföldpátok. A zöld lumineszcens színt mutató plagioklászok nagy mennyiségű albitot és kis mennyiségű anortitot tartalmazó összetételt mutattak, vagyis erősen savanyú összetételűek. A lumineszcens képen megfigyelhető „világító” zöld színt az ásványok szericitté történő átalakulása okozza. A kékes-lila színű földpátok változó arányban tartalmaznak albitot és anortitot, tehát ezek is plagioklászok, de a fent említettől eltérő, oligoklászos és andezines összetételűek. Az elektron-mikroszondás mérések során egy fésűzött duzzadtperemű szitula káliföldpátjában báriumban gazdag, zónássághoz és sávossághoz nem köthető foltot sikerült azonosítani. Ebben a foltban az ásvány báriumtartalma 5% körüli értéket ért el.

402


6. AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE – ÖSSZEFOGLALÁS A kerámiák szöveti jellegei, valamint a nem plasztikus elegyrészek mennyisége alapján a kerámiákat két főtípusba és azokon belül altípusokba lehetett sorolni. Az első főtípusba sorolt nagyonfinomszemcsés kerámiákban nem volt megfigyelhető soványítóanyag. Ezen belül meg lehet különböztetni karbonátot tartalmazó és karbonátmentes típust. A típusokon belül a törmelékes elegyrészek minőségi jellemzői hasonlóak, mennyiségük azonban változatosságot mutat. A karbonátos és karbonátmentes nyersanyag használata két határozottan elkülönülő nyersanyag használatát jelzi, ugyanakkor a törmelékes elegyrészek változatossága arra utalhat, hogy a korongolt termékek készítéséhez szánt nyersanyagokat különböző módon tisztították. A finomkerámiákra jellemző a gondos nyersanyag előkészítés, melynek során a durvább frakciót feltehetően iszapolással választották le. A második típusba sorolt durva kerámiák esetében is két altípust lehet megfigyelni. A durvakerámiáknál is jelen van a karbonátos és karbonátmentes nyersanyag, azonban jelentősebb különbség közöttük, hogy egy részüket granitoid törmeléket tartalmazó homokkal (1. durva kerámia csoport), másik részüket pedig csak granitoidtörmelékkel (2. durva kerámia csoport) soványították. A durva kerámiák finomszemcsés alapanyaga a finom kerámiákhoz hasonló összetételű és szöveti sajátságú, a készítők ehhez a két határozottan elkülöníthető alapanyaghoz (karbonátos és karbonátmentes) szándékosan keverték a soványítanyagokat. Megjegyzendő, hogy a durvakerámiák második csoportjába tartozik az összes vizsgált hombár (22 db), vagyis ez esetben egyértelmű összefüggés mutatkozik a hombárok és durvaszemcsés granitoidtörmelékkel (de homokkal nem) soványított nyersanyag között. A finom- és durvakerámiákon, valamint az üledékmintákon végzett petrográfiai és kémiai elemzések eredményei alapján a kerámiák és helyben gyűjtött üledékminták egymáshoz hasonló összetételűek. A tapasztalható kis különbségek a terület földtani változatosságából adódhatnak és nem abból, hogy a nyersanyag, vagy maga a késztermék más területről származik, tehát a kerámiák helyi nyersanyagból, helyben készültek. Ezt az eredményünket megerősítették a katódlumineszcens mikroszkópos vizsgálataink, melyek során a káliföldpátok és plagioklászok jól elkülöníthetővé váltak mind egymástól, mind a polarizációs mikroszkópban sokszor hasonló megjelenésű kvarctól. A kerámiákban soványítóanyagként használt granitoid törmelékek és az összehasonlító üledékmintákban előforduló ásványszemcsék azonosnak mutatkoztak. A földpátok pontos összetételét elektron-mikroszondás vizsgálattal határoztuk meg. A nyersanyag származási helyének meghatározásához további pontosítást nyújtott egy fésűzött duzzadtperemű szitula egyik káliföldpátjában mért jelentős (5,25%) báriumtartalom. A nagy báriumtartalmú káliföldpátok irodalmi adatok alapján jól párhuzamosíthatók a Mórágyi-rög terültén található granitoid kőzetek földpátjaival (Király et al. 2008). Ez alapján a soványítóanyag is helyi nyersanyagnak bizonyult, ami kizárja az összetevők, illetve a kerámiák import eredetét. Említettük, hogy a vizsgált kerámiák ugyanabból a kétféle nyersanyagból (karbonátos és karbonátmentes) készülhettek, amelyeket a korabeli fazekasok a durva kerámiák egy részénél változatos (granitoid törmeléket tartalmazó homok), más részüknél pedig egységesebb (granitoid törmelék) módon soványítottak. A finomkerámiáknál az egységes szemcseméret arra utal, hogy a nyersanyagot esetleg iszapolták, de az is lehetséges, hogy egy természetes úton nagyon finomszemcsés nyersanyagot használtak a készítésükhöz. A technológiai eljárások következtében a hasonló alapanyag ellenére tehát eltér a finom- és durva kerámiák nyersanyaga. A vizsgálatok eredményei előzetes eredményként értékelhetők, hiszen a lelőhelyről vizsgált grafitos (Havancsák et al. 2009; Havancsák et al. in press; Kreiter et al. in press a) és nem grafitos kerámiák részletes technológiai összehasonlítása, nyersanyagok edénytípusokkal való lehetséges összefüggéseinek vizsgálata még folyamatban van. A kutatásnak ebben a fázisában annyi bizonyos, hogy a korongolt finomkerámiák jó minőségű, nagyon finomszemcsés karbonátos és karbonátmentes nyersanyagokból is készültek. Ezektől eltér a durvakerámiák készítési módja, különösen gondolatébresztő a hombárok egységes nyersanyaga (második durvakerámia csoport), amely eltér a durvakerámiák első csoportjától. Ezt azért fontos kiemelni, mert a változatos nyersanyag (első durva kerámia csoport) egy kerámiacsoporton belül utalhat arra, hogy az adott típust több fazekas vagy fazekasműhely készíthette párhuzamosan. Ez azért feltételezhető, mert egy-egy fazekas / műhely egy adott edénytípust általában azonos módon készít, azonos típuson belül nem váltogatja a nyersanyagokat valamint a soványítóanyag mennyiségét, de az is előfordul, hogy a fazekasok egy „receptet“ használnak minden kerámiatípushoz amit készítenek (DeBoer és Lathrap 1979, 116 – 117; Plog 1980, 86 – 87; Tobert 1984, 226 – 227; Chávez 1992, 85; Sillar 1997, 8; Frank 1998, 83). A vizsgált anyag esetében ez azért is releváns, mert a durva kerámiák első csoportjával ellentétben a második csoport, vagyis az összes vizsgált hombár, továbbá fazekak, tálak és tárolóedények technikája egységesebb. Ez az eredmény azért is fontos, mert bizonyítja, hogy a hombárok nyersanyaga korongoláshoz is alkalmas volt, hiszen az


403

összetételcsoportban, amelybe a hombárok is tartoznak, korongolt termékek is vannak. Megjegyzendő, hogy a finom és durva kerámiák esetében a karbonátos és karbonátmentes nyersanyagok használata is utalhat arra, hogy több készítőt / műhelyt feltételezzünk azért, mert a karbonátos nyersanyag nagy tapasztalatot igényel, hiszen a kerámia szétrepedéséhez vagy felületének repedezéséhez vezethet már viszonylag alacsony hőmérsékleten, mert a kalcium karbonát kalcium oxiddá (égetett mésszé) alakul át. A kalcium oxid vizet vesz fel a környezetből, valamint az agyagból és kalcium hidroxiddá (oltott mésszé) alakul (Rye 1981, 114; Rice 1987, 98; Hoard et al. 1995, 824 – 825; Feathers 2006, 92). Ez egy térfogatnövekedéssel járó folyamat, amely az edény belsejében és felületén repedésekhez vezethet, illetve kisebb-nagyobb mélyedéseket eredményezhet azáltal, hogy mészszemcsék robbannak ki az edény falából (Shepard 1965, 30; Rice 1987, 98; Csupor és Csuporné Angyal 1998, 19; Kreiter 2007, 108, 110, Fig. 61). Visszatérve a durva kerámiák második csoportjára, a kerámiák nyersanyaga egységes képet mutat, az összetevők mennyisége is viszonylag szűk keretek között változik. Mivel ezek a kerámiák granitoidtörmelékkel vannak soványítva és ennek ellenére kicsi a változatosság az összetevők mennyiségét illetően, szintén feltételezető, hogy egy szűk kör, esetleg egy műhely készíthette őket. Elképzelhető tehát, hogy egy műhelyben készültek, amely elsősorban hombárokra specializálódott, azonban ebben a csoportban kézzel formált kerámiák (hombárok, fazekak, tárolóedények) és korongolt termékek (tálak) is megfigyelhetők. Ez a jelenség alapvetően két interpretációs lehetőséget hordoz: 1. A hombárok és korongolt termékek egy műhelyben készültek, ahol a fazekas / ok azonos nyersanyaggal dolgoztak. A két technológia nem zárja ki egymást, hiszen a korongolt áruk készítői tudnak, tudhatnak kézi technikával kerámiát készíteni, vagyis aki tud korongozni, az kézi technikával is tud kerámiát készíteni. Ez a jelenség fordítva már nem igaz, vagyis nem mindenki tud korongozni, aki kézitechnikával készít kerámiát. Megjegyzendő, hogy a hombárok nagy mérete nem is tette lehetővé, hogy korongon készüljenek. 2. A hombárok és korongolt termékek különböző műhelyben készültek, de azonos nyersanyagból, azonos módon csak granitoidtörmelékkel soványítva. A durva kerámiák második csoportjában lévő hombárok és egyéb durvakerámiák nyersanyagában megfigyelhető technológiai hasonlóságok alapján az első lehetőséget tartjuk valószínűbbnek, vagyis egy műhelyhez köthetők, míg a durvakerámiák másik részét (első durva kerámia csoport) más fazekasok készíthették, akik a durvahomokos soványítást részesítették előnyben. Álláspontunkat tovább erősíti az, hogy a korongolt termékek, valamint a nagyméretű hombárok készítése speciális tudást és kitűnő anyagismeretet igényelt. Mivel mindkét esetben hasonló nyersanyagot figyeltünk meg ez erősíti azt a nézetünket, hogy egy műhelyből kerültek ki. A további kutatás feladata, hogy fényt derítsen arra, hogy a kerámiák nyersanyaga milyen lehetséges összefüggést mutat a korongolt árukon belül edénytípusokkal, formákkal és díszítésekkel, mely összefüggések segítségével pontosabban lehatárolható lehet egy-egy fazekas műhely a lelőhelyen belül. Mindazonáltal az bizonyos, hogy a hombárok különleges edénytípust képviselnek, készítésük speciális tudást igényelt, a lelőhelyről kiegészített darabok mérete elérte a 84 – 85 cm-es magasságot és a 85, valamint a 97 cm-es legnagyobb szélességet. A restaurált egész hombárok súlya pedig 50 és 72 kg volt, ami tekintélytparancsoló. A hombárok laptechnikával készültek, a készítőknek nagyfokú anyagismeretre volt szüksége ahhoz, hogy ekkora edényt felépítsenek, hiszen nagy súlyuk és méretük miatt ilyen nagy kerámiák csak több munkafázisban készíthetők el, valószínűleg több napon keresztül (Argenti 1999; Frank 1998; Kramer 1979; Perryman 2000; Reina és Hill 1978, 56 – 67). Szintén a méretük és jelentős falvastagságuk miatt a nagyméretű edények megfelelő módon való kiégetése is nagy szaktudást igényelt (Reina és Hill 1978, 40, 63). Mindezek a tényezők arra engednek következtetni, hogy a hombárokat specialisták készíthették, csak úgy mint a korongolt árukat. Meg kell azonban különböztetnünk a nagyon finomszemcsés nyersanyagból korongolt finomkerámiákat, valamint a hombárok nyersanyagából készült, vagyis durvább nyersanyagú kézzel formált és korongolt kerámiákat. A nyersanyagbeli változatosság alapján több specializált műhelyre gondolhatunk, hiszen a korongolt nagyon finom nyersanyagú kerámiák és a granitoid törmelékkel soványított hombárok és korongolt durvakerámiák készítése eltérő tudást és tapasztalatot igényelt, ugyanis egy nagyon finomszemcsés korongolt áru eltérően viselkedik szárításkor és kiégetéskor, mint egy kőzettörmelékkel soványított termék (Rice 1987, 104; Kilikoglou et al. 1995; Kilikoglou et al. 1998; Kilikoglou és Vekinis 2002). Az első durvakerámia csoportba sorolt edények szintén további műhelyben / műhelyekben készülhettek, amire a nyersanyaguk változatossága (összetevők mérete és mennyisége) utal. Nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget sem, hogy esetleg házilag készíthették őket, hiszen ez a csoport elsősorban kézzel formált kerámiákat tartalmaz, valamint nyersanyaguk összetétele is változatos, ami a fentebb említett okok miatt szintén több készítőre utalhat. Ennélfogva tehát a lelőhelyen különböző edénytípusokra és technológiákra szakosodott műhelyekkel és esetleg házi készítéssel kell számolnunk. Mivel

404


az összetételbeli különbségek (nagyon finomszemcsés iszapolt nyersanyag ↔ kőzettörmelékkel soványított nyersanyag) minőségi különbségeket is eredményeznek a kerámiák között, ez is azt támaszthatja alá, hogy több készítővel számolhatunk (Budden 2008; Gandon et al. 2011). A durvakerámiák első csoportja változatosabb technológiai képet mutat, ami gondolatébresztő a lelőhelyen belüli kerámiakészítés módozataira vonatkozó lehetséges interpretációban, hiszen hasonló jelenséget (technológiai változatosság) figyeltünk meg olyan korszakokban is, ahol jelenlegi ismereteink szerint a kerámiakésztés házilag vagy háziiparszerűen történhetett. Ilyen megfigyeléseket tettünk neolitikus (Kreiter et al. 2009; Kreiter 2010; Kreiter et al. 2011, Kreiter és Viktorik 2011), bronzkori (Kreiter 2006, Kreiter 2007, Kreiter 2009, Kreiter és Tóth 2010) és vaskori (Kreiter et al. in press a, b) kerámiavizsgálatok során is. A korábbi vizsgálati eredményeink alapján a durvakerámiák első csoportja esetében készítésük házilag, saját használatra történhetett, amikor is egy-egy család elkészíti a számára szükséges kerámiát, vagy pedig háziiparszerűen, amikor a kerámiakészítést néhány szakosodott fazekas végzi (Peacock 1982, 8), de nincs olyan mértékű szakosodás, mint a korongolt nagyon finomszecsés kerámiák és a második durvakerámia csoportba tartozó termékek esetében. A kelta kerámiakészítés módozatainak, mértékének és esetleges specializációjának a vizsgálata fontos régészeti kérdés egy település gazdasági és társadalmi folyamatainak jobb megértésében, ezt a kérdést azonban csak további vizsgálatok eredményei alapján tudjuk tisztázni. Annak érdekében, hogy képet kapjunk a kerámiakészítés módozatairól (saját használat, háziipar, kis műhely, műhelycsoport vagy iparszerű jelleg: jellemzőikhez (lásd Peacock 1982, 8 – 9), ismernünk kell a kerámiakészítés helyét és módját (kemence / műhely mérete, szerszámok típusa és mennyisége, kiégetés módja (gödör, kemence, felszíni égetés), selejt mennyisége), mely Bátaszék esetében nem áll rendelkezésre. Mindazonáltal előzetes eredményeink fontos ismeretanyagnak tekinthetők a kelta kerámiakészítés jobb megértésében. 7. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönettel tartozunk Heinrich Taubaldnak a geokémiai mérések elvégzéséért, Bajnóczi Bernadettnek a katódlumineszcens mikroszkópi vizsgálatban nyújtott segítségért, Bendő Zsoltnak az elektron-mikroszondás mérésekért és Szöllősi Szilviának a kerámiák típusának meghatározásában nyújtott segítségért.


405

8. FELHASZNÁLT IRODALOM Argenti, N. 1999. Is this how I looked when I first got there? Pottery and practice in the Cameroon Grassfields. London, British Museum Occasional Papers, 132. Bajnóczi, B., Tóth, M., Mersdorf, Zs. 2005. Kerámiák vizsgálata katódlumineszcens mikroszkóppal, zalavári kora középkori-leletek példáján. Archeometriai Műhely/Archaeometry Workshop, 2(2), 31 – 41. Budden, S. A. 2008. Skill amongst the sherds: understanding the role of skill in the Early to Late Middle Bronze Age in Hungary. In: Berg, I. (Ed.) Breaking the mould: challenging the past through pottery. Prehistoric Ceramic Research Group Occasional Paper 6, British Archaeological Reports International Series, 1861. Chávez, M. K. L. 1992. The organization of production and distribution of traditional pottery in south Highland Peru. In: Bey III, G. J., Pool, C. A. (Eds.) Ceramic production and distribution: an integrated approach. Westview Press, Oxford, 49 – 92. Czifra, Sz. 2010. 34. Bátaszék-Körtvélyes dűlő (Tolna megye). In: Kvassay, J. (Szerk.) Évkönyv és jelentés a K.Ö.SZ. 2008. évi feltárásairól – Field Service for Cultural Heritage 2008 yearbook and review of archaeological investigations. Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat, Budapest, 44 – 45. Csupor, I., Csuporné Angyal, Z. 1998. Fazekaskönyv. Jelenlévő Múlt. Planétás Kiadó, Budapest. DeBoer, W., Lathrap, D. 1979. The making and breaking of Shipibo-Conibo ceramics. In: Kramer, C. (Ed.) Ethnoarchaeology: implications of ethnography for archaeology. Academic Press, New York, 102 – 138. Feathers, J. 2006. Explaining shell-tempered pottery in prehistoric Eastern North America. Journal of Archaeological Method and Theory, 13(2), 89 – 133. Frank, B. E. 1998. Mande potters and leather workers. Art and heritage in West Africa. Smithsonian Institution Press, Washington DC. Franyó, F., Chikán, G., Koloszár, L. (Eds.) 2005. Baja L-34-62. Magyarország fedett földtani térképe 1:100 000 – 1:100 000 surface geological map series of Hungary. Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. Gandon, E., Casanova, R., Sainton, P., Coyle, T., Roux, V., Bril, B., Bootsma, R. J. 2011. A proxy of potters’ throwing skill: ceramic vessels considered in terms of mechanical stress. Journal of Archaeological Science, 38(5), 1080 – 1089. Götze, J., Plötze, M., Habermann, D. 2001. Origin, spectral characteristics and practical applications of the cathodoluminescence (CL) of quartz-a review. Mineralogy and Petrology, 71, 225 – 250. Havancsák, I., Bajnóczi, B., Szakmány, Gy., Kreiter, A., Szöllősi, Sz., Gáti, Cs. 2009. A petrográfiai vizsgálatok jelentősége a kelta kerámiák grafitos soványítóanyagának proveniencia meghatározásában – Significance of petrographic investigations in the determination of provenance of graphitic temper in Celtic ceramics. Archeometriai Műhely/Archaeometry Workshop, 6(4), 1 – 14. Havancsák, I., Bajnóczi, B., Tóth, M., Kreiter, A., Szöllősi, Sz. in press. Archaeometric investigation of Celtic graphitic pottery from two archaeological sites in Hungary. In: Martinon-Torres, M. (Ed.) From craft to science. Proceedings of the 9th European Meeting on Ancient Ceramics (EMAC ‘09) London, UK, 10 – 13 September 2009. Hoard, R. J., O’Brien, M. J., Khorasgany, M. G., Gopalaratnam, V. S. 1995. A material-science approach to understanding limestone-tempered pottery from the Midwestern United States. Journal of Archaeological Science, 22(6), 823 – 832. Horváth, Z. 2008. Bátaszék, 56-os út, Kálvária-domb (23+015 – 23+880 km szelvény) régészeti ásatás geopedológiai vizsgálata. Publikálatlan jelentés. Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ Adattára: 2009 – 0039. Kilikoglou, V., Vekinis, G. 2002. Failure prediction and function determination of archaeological pottery by finite element analysis. Journal of Archaeological Science, 29(11), 1317 – 1325. Kilikoglou, V., Vekinis, G., Maniatis, Y. 1995. Toughening of ceramic Earthenwares by quartz inclusions: An ancient art revisited. Acta Metallurgica et Materialia, 43, 2959 – 2965. Kilikoglou, V., Vekinis, G., Maniatis, Y., Day, P. M. 1998. Mechanical performance of quartz-tempered ceramics. Part I: strength and toughness. Archaeometry, 40(2), 261 – 279. Király, E., Gulácsi, Z., Koroknai, B. 2008. A Mórágyi Gránit Formáció integrált értékelése. Publikálatlan jelentés, Magyar Állami Földtani Intézet, 86 – 95. Kramer, C. 1979. Ethnoarchaeology: Implications of ethnography for archaeology. Columbia University Press, New York. Kreiter, A. 2006. Kerámia technológiai vizsgálatok a Halomsíros kultúra Esztergályhorváti-alsóbárándpusztai településéről: hagyomány és identitás – Technological examination of Tumulus culture pottery from Esztergályhorváti-Alsóbárándpuszta: tradition and identity. Zalai Múzeum, 15, 149 – 170.

406


Kreiter, A. 2007. Technological choices and material meanings in Early and Middle Bronze Age Hungary: understanding the active role of material culture through ceramic analysis. British Archaeological Reports International Series, 1604, Oxford. Kreiter, A. 2009. Késő bronzkori kerámiák makroszkópos és petrográfiai vizsgálata – Macroscopic and petrographic analysis of the Late Bronze Age pottery. In: Kvassay, J. (Szerk.) Település- és temetőfeltárás Dunaszentgyörgy határában. A 6 sz. főút 121+650 – 124+800 km szakasza között, a rehabilitációs munkálatokat megelőző régészeti feltárások (2007) eredményei. VIA. Kulturális Örökségvédelmi Kismonográfiák 1/Monographia Minor in Cultural Heritage 1. Budapest: Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat, 88 – 114. Kreiter, A. 2010. Crafting difference: Early Neolithic (Körös culture) ceramic traditions in north-east Hungary. In: Kozłowski, J. K., Raczky, P. (Eds.) Neolithization of the Carpathian Basin: northernmost distribution of the Starčevo/Körös culture. Polish Academy of Arts and Sciences, Institute of Archaeological Sciences of the Eötvös Loránd University, Karaków, 177 – 193. Kreiter, A., Szakmány, Gy., Kázmér, M. 2009. Ceramic technology and social process in Late Neolithic Hungary. In: Quinn, P. S. (Ed.) Interpreting silent artefacts: petrographic approaches to archaeological ceramics. Oxbow, Oxford, 101 – 119. Kreiter, A., Tóth, M. 2010. A dunántúli mészbetétes kultúra kerámiáinak petrográfiai vizsgálata, és az inkrusztáció összetételének meghatározása roentgen-pordiffrakciós vizsgálattal Mernye-Nagy-ároktól északra lelőhelyről – Petrographic analysis of ceramics of the Transdanubian Encrusted Pottery culture and the determination of the composition of encrustation by X-ray powder diffraction from the site of MernyeNagy-árok. In: Kvassay, J. (Szerk.) Évkönyv és jelentés a K.Ö.SZ. 2008. évi feltárásairól – Field Service for Cultural Heritage 2008 Yearbook and review of archaeological investigations. Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat, Budapest, 299 – 319. Kreiter, A., Viktorik, O. 2011. Tiszai és lengyeli kultúra kerámiáinak petrográfiai vizsgálata Aszód-Papi földek lelőhelyről, valamint az összehasonlítása helyi üledékekkel. Publikálatlan jelentés. Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ Adattára: 2011 – 0003/1. Kreiter, A., Azbej Havancsák, I., Sipos, P., Tóth, M., Viktorik, O. 2011. Maroslele – Panáról származó neolitikus kerámia töredékek petrográfiai, XRF és XRD vizsgálata – The petrographic, XRF and XRD Analyses of the Neolithic Pottery from Maroslele-Pana. In: Paluch,T. (Szerk.) Maroslele-Pana. Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. Szeged. 303 – 325. Kreiter, A., Bajnóczi, B., Havancsák, I., Tóth, M., Szakmány, Gy., Szöllősi, S. in press a. Ceramic technology and the materiality of Celtic pottery. In: Sabatini, S., Alberti, M. E. (Eds.) Exchange, interactions, conflicts and transformations: social and cultural changes in Europe and the Mediterranean between Bronze and Iron Age. Oxbow, Oxford. Kreiter, A., Czifra, Sz., Tóth, M., Széles, É., Viktorik, O. in press b. Petrographic, LA-ICP-MS and XRD analyses of Hallstatt type ceramics from a Scythian settlement in north Hungary. In: Bergerbrant, S., Sabatini, S. (Eds.) Bronze Age and beyond. Magetti, M. 2001. Chemical analyses of ancient ceramics: what for? Chimia, 55(11), 923 – 930. Marshall, D. J. 1988. Cathodoluminescence of geological materials. Unwin Hyman, Boston. McLennan, S. M. 2001. Relationship between the trace element composition of sedimentary rocks and upper continental crust. Geochemistry – Geophysics – Geosystems, 2(4). PCRG 2010. The study of later prehistoric pottery: general policies and guidelines for analysis and publication. Prehistoric Ceramic Research Group: Occasional Papers Nos 1 and 2. 3rd edition revised. Peacock, D. P. S. 1982. Pottery in the Roman world: an ethnoarachaeological approach. Longman, London. Perryman, J. 2000. Traditional pottery of India. A & C Black Ltd., London. Plog, S. 1980. Stylistic variation in prehistoric ceramics. Cambridge University Press, Cambridge. Reina, R. E., Hill, R. M. 1978. The traditional pottery of Guatemala. University of Texas Press, Austin. Rice, P. M. 1987. Pottery analysis: a sourcebook. University of Chicago Press, Chicago. Rye, O. S. 1981. Pottery technology: principles and reconstruction (Manuals on Archaeology). Taraxacum, Washington. Shepard, A. O. 1965. Ceramics for the archaeologist. Carnegie Institution of Washington, Washington. Sillar, B. 1997. Reputable pots and disreputable potters: individual and community choices in present-day pottery productions and exchanges in the Andes. In: Cumberpatch, C. G., Blinkhorn, P. W. (Eds.) Not so much a pot, more a way of life. Oxbow, Oxford, 1 – 20. Tobert, N. 1984. Potters of El-Fasher: one technique practiced by two ethnic groups. In: Picton, J. (Ed.) Earthenware in Asia and Africa. Percival David Foundation, London, 219 – 237.


407

1. ábra 1 – a terület fedett földtani térképe (Franyó et al. 2005); 2 – földtani rétegoszlop (Horváth 2008 nyomán módosítva) a vizsgált minták származási helyének megjelölésével (keretezve). Fig. 1. 1 – covered geological map of the examined area (Franyó et al. 2005); 2 – stratigraphical column (modified after Horváth 2008) indicating the place of the examined sediment samples (framed).

408


2. ábra 1 – a finom kerámiák jellegzetes szöveti képe (3. minta, s-profilú tál) (+N); 2 – karbonátos nyersanyagú finom kerámiák jellegzetes szöveti képe (5. minta, tojásdad tárolódedény) (+N); 3 – homokkal soványított durva kerámiák jellegzetes szöveti képe (10. minta, tárolóedény) (+N); 4 – homokkal soványított durva kerámiák jellegzetes szöveti képe (188. minta, hordó formájú edény) (+N); 5 – granitoid törmelékkel soványított durva kerámiák jellegzetes szöveti képe (108. minta, hombár) (+N); 6 – granitoid törmelékkel soványított durva kerámiák jellegzetes szöveti képe (145. minta, hombár) (+N).

Fig. 2. 1 – characteristic fabric of fine wares (Sample 3. bowl with an S profile) (+N); 2 – characteristic calcareous fabric of fine wares (Sample 5. egg-shaped storage vessel) (+N); 3 – characteristic fabric of sand-tempered coarse wares (Sample 10, storage vessel) (+N); 4 – characteristic fabric of sand-tempered coarse wares (Sample 188, barrel-shaped vessel) (+N); 5 – characteristic fabric of granitic-tempered coarse wares (Sample 108, storage vessel) (+N); 6 – Characteristic fabric of granitic-tempered coarse wares (Sample 145, storage vessel) (+N).


409

3. ábra 1 – kerámiák főelem eloszlása; 2 – kerámiák nyomelem és ritkaföldfém eloszlása; 3 – kerámiák és helyi üledékek főelem eloszlása; 4 – kerámiák és helyi üledékek nyomelem és ritkaföldfém eloszlása. Fig. 3. 1 – main elements distribution in the ceramics; 2 – trace and rare-earth elements distribution in the ceramics; 3 – main elements distribution in the ceramics and local sediments; 4 – trace and rare-earth elements distribution in the ceramics and local sediments.

410


4. ábra 1 – 4 – a kerámiákhoz (183. minta) soványításként felhasznált granitoid törmelék katódlumineszcens és visszaszórt elektron képe; 5 – 6 – helyi üledék (T3) granitoid törmelékei. KFP: káliföldpát, PL: plagioklász Fig. 4. 1 – 4 – cathodoluminescence and backscattered electron image of granitic fragments used for pottery (Sample 183) tempering; 5 – 6 – granitic fragments in a local sediment (T3). KFP: potash feldspar, PL: plagioclase

Környezet Ember Kultúra. Environment Human Culture

Recommend Documents