Környezet – Ember – Kultúra A természettudományok és a régészet párbeszéde
Environment – Human – Culture Dialogue between applied sciences and archaeology
Környezet – Ember – Kultúra A természettudományok és a régészet párbeszéde Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ 2010. október 6 – 8-án megrendezett konferenciájának tanulmánykötete
Environment – Human – Culture Dialogue between applied sciences and archaeology Proceedings of the conference held between 6th and 8th of October 2010 by the National Heritage Protection Centre of the Hungarian National Museum
Szerkesztők: Kreiter Attila – Pető Ákos – Tugya Beáta Editors: Attila Kreiter – Ákos Pető – Beáta Tugya
Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ Hungarian National Museum Centre for National Cultural Heritage
Budapest 2012
Környezet – Ember – Kultúra A természettudományok és a régészet párbeszéde Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ 2010. október 6 – 8-án megrendezett konferenciájának tanulmánykötete Environment – Human – Culture Dialogue between applied sciences and archaeology Proceedings of the conference held between 6th and 8th of October 2010 by the National Heritage Protection Centre of the Hungarian National Museum
Szerkesztők: Kreiter Attila – Pető Ákos – Tugya Beáta
Editors: Attila Kreiter – Ákos Pető – Beáta Tugya
Kiadó: Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ (MNM NÖK)
Published by: Hungarian National Museum National Cultural Heritage Protection Centre (HNM NHPC)
Felelős kiadó: Dr. Csorba László főigazgató
Editor in chief: Dr. László Csorba director general
Borító: Gulyás-Kis Csaba, Horváth Zoltán, Kenéz Árpád, Kreiter Attila, Oláh István, Pető Ákos, Rákóczi Gábor és Szilágyi-Gábor Irén felvételeinek felhasználásával összeállította Bicskei József
Cover: Computer graphics by József Bicskei (HNM NHPC) based on the photographs by Csaba Gulyás-Kis, Zoltán Horváth, Árpád Kenéz, Attila Kreiter, István Oláh, Ákos Pető, Gábor Rákóczi and Irén Szilágyi-Gábor
Nyomdai előkészítés: Romankovics Nóra és Kvassay Judit (MNM NÖK)
Copy editor: Nóra Romankovics and Judit Kvassay (HNM NHPC)
A kötet előkészítésében részt vettek: Kecskés Anita, Kreiter Eszter, Pánczél Péter, Viktorik Orsolya (MNM NÖK)
Editorial work: Anita Kecskés, Eszter Kreiter, Péter Pánczél, Orsolya Viktorik (HNM NHPC)
KEK logó: Pető Ákos és Gaál Erika (MNM NÖK) ©
KEK logo: Ákos Pető, Erika Gaál (HNM NHPC) ©
Példányszám: 500
Number of copies: 500
ISBN: 978-963-88584-8-1
Környezet – Ember – Kultúra: Az alkalmazott természettudományok és a régészet párbeszéde KREITER, A. – PETŐ, Á. – TUGYA, B. (SZERK.) pp. 411 – 422.
A balatonszárszói újkőkori kerámia leletegyüttes archeometriai vizsgálata Archaeometric analyses of Neolithic ceramics from Balatonszárszó Zsók Ildikó1, Szakmány György1, Kreiter Attila2, Marton Tibor3 1
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Kőzettan-Geokémiai Tanszék, 1117 Budapest Pázmány P. sétány 1 / c. Email:
[email protected],
[email protected]
2
Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, Restaurálási és Alkalmazott Természettudományi Laboratórium, 1113 Budapest Daróci u. 3. Email:
[email protected] 3
Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet, 1014 Budapest Úri u. 49. Email:
[email protected]
ABSTRACT This study provides the result of an archaeometric analysis on Linear Pottery (LBK) culture ceramics from Balatonszárszó – Kis-erdei dűlő. Representative samples were examined by macroscopic, petrographic and X-ray powder diffraction methods. One-hundred and sixty-four ceramic samples were selected for petrographic study from which twelve samples were submitted for X-ray powder diffraction analysis. The aim of the study is to assess possible technological similarities or differences in the subsequent archaeological phases of the Linear Pottery Culture that can be identified by the ceramic petrological method. At Balatonszárszó five main phases of the Linear Pottery Culture were distinguished archaeologically and finds of the Sopot culture also came to light, from which representative samples were also included in the analyses. For the comparison of ceramics the qualitative and quantitative differences of non-plastic inclusions in the ceramic raw materials were assessed and the characteristics of the ceramic fabrics were also described. The macroscopic and petrographic analyses were supplemented by X-ray diffraction analysis in order to examine the very fine-grained composition of the ceramics and also to gain information on firing temperatures. In considering the archaeological phases at the site the variability in ceramic technology has increased towards the younger phases of the settlement. That is, technological variability has increased through time, which reflected in the wider selection of local raw materials and tempers. The most common tempering practice through the archaeological phases, except for the Sopot culture ceramics, was the use of vegetal material. Vegetal tempering was utilized for calcareous and non-calcareous raw materials. In the second phase very fine-grained ceramics without tempering also appeared and this raw material has remained in use and increased towards the younger phases. In the second phase a calcareous, but more sandy raw material also appeared with the traditional method of vegetal tempering. In the third phase, apart from the previous raw materials, a calcareous one without vegetal tempering became in use just as very fine to fine-grained raw materials also without vegetal tempering. In phase four the technological variability decresead, which change is also reflected in the typological variability in this phase. Phase five shows the highest technological variability when vegetal tempering remained in use although its utilisation has decreased. The results show that phase one shows the least ceramic technological variability, which is a characteristic phenomena since similar practice was observed at other Hungarian Neolithic sites. Thus, the earliest ceramic technologies show little technological variability and potters used restricted number of raw materials and tempered them with vegetal material. The most consistent ceramic technological pattern at the site is vegetal tempering, which appears in all raw materials and vessel types and no relationship can be identified between raw materials, vessel types and vegetal tempering. This result is in correlation with other Neolithic studies carried out in Hungary and also outside of Hungary. Potters of the Sopot culture also used local calcareous and non-calcareous raw materials but their ceramic technology was different from the Linear Pottery Culture in that the number of vegetal-tempered ceramics has considerably decreased and possible tempering with argillaceous rock fragments appeared. The decrease in vegetal tempering at Balatonszárszó is in complete agreement with other ceramic technological studies showing that towards the Middle Neolithic vegetal tempering indeed decreased and it has disappered in the Late Neolithic. The results of X-ray powder diffraction show that the firing temperatrure of the examined samples was not above ~750 – 800°C. 1. BEVEZETÉS A Balaton déli partvidékén elhelyezkedő Balatonszárszón feltárt régészeti lelőhely többek között egy középső újkőkori település maradványait foglalja magába. Az előkerült kerámia leletek alapján a település a közép-európai vonaldíszes kerámia kultúrájához köthető. A balatonszárszói kerámiák leletanyagából
412
ZSÓK ILDIKÓ, SZAKMÁNY GYÖRGY, KREITER ATTILA, MARTON TIBOR
százhatvannégy darab reprezentatív mintát választottunk ki, amelyeket makroszkópos és vékonycsiszolatokból polarizációs mikroszkópos petrográfiai módszerrel is vizsgáltunk. A vizsgálat során arra kerestük a választ, hogy a többperiódusú leletegyüttesben, a régészetileg elkülönített, egymást követő időszakokban készült kerámiák között milyen, petrográfiai módszerekkel megfigyelhető nyersanyagbeli egyezések és eltérések jelennek meg. Ehhez elsősorban meghatároztuk a kerámiatöredékekben megfigyelhető ásvány- és kőzettörmelékek minőségi és mennyiségi összetételét, továbbá elvégeztük a szöveti jellemzők leírását és értelmezését is. Emellett, reprezentatív mintákból készült röntgen-pordiffrakciós vizsgálat segítségével egyrészt a minták nagyon finomszemcsés, agyagos nyersanyagának ásványos összetételéről, másrészt a kerámiák kiégetési hőmérsékletéről kívántunk információt kapni. 2. A VIZSGÁLT MINTÁK LELŐHELYE ÉS RÉGÉSZETI KUTATÁSA Balatonszárszó – Kis-erdei-dűlő lelőhelyen, az épülő M7 autópálya nyomvonalán, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete végzett megelőző feltárást 2000 és 2003 között, majd 2006-ban. A lelőhely a Balaton déli partján, a tó mai modern partvonalától mintegy 2 – 2,5 km távolságban, természetes platón fekszik, mely észak felé nyitott, a többi oldalon viszont kb. 20 méter mély völgyek határolják. A feltárások során összesen 10 hektárnál is nagyobb területen láttak napvilágot a közép-európai vonaldíszes kerámia kultúrájának régészeti jelenségei. Keleten és nyugaton az ásatási szelvények elérték a plató határát, északon és délen azonban az újkőkori település túlnyúlik a feltárás határán. A több ezer újkőkori régészeti jelenség – elsősorban gödrök – mellett a település negyvennyolc olyan épületalapját sikerült feltárni, melyek szerkezete a feltárt oszlophelyek alapján rekonstruálható volt (a feldolgozás során az épületekre általánosan jellemző hosszanti gödrök alapján további tizenegy épület helye került azonosításra). Napvilágot látott továbbá egy újkőkori körárok részlete is, mely mintegy 160 m hosszan húzódott a feltárt terület déli határán. A település területén előkerült negyvenhárom újkőkori – szintén a közép-európai vonaldíszes kerámia kultúrájához köthető – temetkezés is, a teleptől elkülönült temetőnek ugyanakkor nincs nyoma. Az újkőkori település építészetét, kerámia leletanyagát és egyéb összefüggéseit több előzetes jelentés és részletesebb tanulmány is tárgyalta (Belényesy et al. 2007; Marton 2004, 2008; Marton és Oross 2009; Oross 2004a, 2004b, 2010; Oross et al. 2004). A település objektumaiból előkerült leletanyag legnagyobb része kerámia. A formák és díszítések kombinációi alapján a kerámia leletanyag öt területileg is elkülönülő stíluscsoportra tagolható (Marton 2008, 202, Marton és Oross 2009, 60). A feltárt terület északnyugati részén a közép-európai vonaldíszes kerámia kultúrája korai fázisainak leletei láttak napvilágot (Bicske, illetve Milanovce fázis). A nagy kiterjedésű déli területen feltárt régészeti jelenségekből kottafejes és korai keszthelyi, valamint keszthelyi és zselizi stílusú kerámia leletanyag került elő, a zselizi stílusú kerámia a legkésőbbi objektumokban eléri a karcolt leletanyag 50%-át. Mindössze két esetben, a Vonaldíszes kerámia kultúrája objektumaiba beleásva, a Sopot kultúrához sorolható kerámiatöredékek is előkerültek. 3. A KERÁMIÁK PETROGRÁFIAI VIZSGÁLATA 3.1. A kerámiákon végzett makroszkópos megfigyelések A balatonszárszói újkőkori kerámia leletanyagból négyszázhatvanegy kerámiatöredék mintavételezésére került sor, amelyek reprezentálják a lelőhely különböző fázisainak kerámiáiban megfigyelt technológiai változatosságot. Összehasonlításképpen néhány, a Sopot kultúrához sorolható töredéket is bevontunk a mintavételbe. A kerámiatöredékek alapanyaga homogén, nem, vagy csak nagyon gyengén irányított. A nyersanyagukban előforduló nem plasztikus elegyrészek átlagos szemcsemérete 0,1 – 1 mm között változik. A maximális szemcseméret, mely törésfelületen megfigyelhető volt, 5mm. A nagyobb finom-középszemcsés mérettartományba eső szemcsék színtelen-fehér-sárga (kvarc, földpát, karbonát), valamint szürke-fekete (opakásványok) színűek. A minták külső és belső felületén szabad szemmel is jól látható finomszemcsés csillámok ismerhetők fel. A minták porozitása változó, a kis porozitástól a jól porózusig terjed. A pórusok mérete szintén tág határok között mozog, 0,1 – 4 mm, alakjuk hosszúkás és kerekded is lehet. A kerámiatöredékek szegélye és belső részének színe rendkívül változatos, az esetek többségében azonban csak árnyalatnyi különbségek fedezhetőek fel a minták között. Érdemes megjegyezni, hogy a kerámiák külső felületén (szegélyén) és a metszetben látható szín gyakran eltér egymástól. Ennek okai a betemetődés során a talajoldatokból kiváló sárgásbarna bevonat, a kerámia használata során vékonyan rárakódott koromréteg, illetve a kiégetés során fontos szerepet játszó oxidációs-redukciós viszonyok lehetnek. Ezeket a tényezőket figyelembe véve a minták színe lehet teljes keresztmetszetében sötétszürke (reduktív), vörös (oxidatív) valamint sötétszürkevörös színsávos (reduktív-oxidatív).
A BALATONSZÁRSZÓI ÚJKŐKORI KERÁMIA LELETEGYÜTTES ARCHEOMETRIAI VIZSGÁLATA
413
3.2. A kerámiák polarizációs mikroszkópos vizsgálata Az edénytöredékekből százhatvannégy darabból álló, különböző nyersanyagbeli sajátosságok és edénytípusok alapján kiválogatott reprezentatív mintacsoportot választottunk ki további részletes petrográfiai vizsgálatra. Ezen többlépcsős mintaválasztás következtében a petrográfiai vizsgálattal elemzett minták reprezentálják a lelőhelyen megfigyelhető kerámiatechnológiai változatosságot. Az elegyrészek térfogatszázalékos összetételét területméréses módszerrel adtuk meg. A törmelékes elegyrészek vizsgálatakor meghatároztuk a mintákban előforduló ásvány- és kőzettörmelékeket, illetve az agyagos kőzettörmelékeket vagy más néven ARF-eket (argillaceous rock fragment) (Whitbread 1986, 79 – 88), a szemcsék kerekítettségét, koptatottságát, osztályozottságát, az átlagos (uralkodó) és a maximális szemcseméretet, valamint a fentebb már említett kimérési eljárás segítségével a törmelékszemcsék egymáshoz viszonyított százalékos összetételét is. A szöveti jellegek leírása során megfigyeltük az alapanyag színét, heterogenitását, izotropitását, irányítottságát, a porozitás meghatározásakor a pórusok méretét, alakját, eloszlását és az esetleges póruskitöltéseket (Zsók 2010). A nem plasztikus elegyrészek szemcseméret eloszlásának és az alapanyag tulajdonságainak együttes vizsgálata során pontosabb képet kaptunk a kerámiák szövetéről. A petrográfiai mikroszkópos vizsgálatra kijelölt százhatvannégy darab vékonycsiszolat leírását, a makroszkópos megfigyeléshez hasonlóan, a már régészetileg meghatározott fázisok alapján végeztük azért, hogy megvizsgáljuk, a régészeti korszakolás összhangban van-e lehetséges kerámiatechnológiai kontinuitással, vagy váltásokkal, illetve információt kívántunk nyerni arról is, hogy a kerámiatechnológia milyen ütemben változik a lelőhelyen. Az egyes fázisokon belül, az egymástól több tulajdonságban is eltérő összetételű vagy jellegű mintákat külön főcsoportokba soroltuk. A mintákra jellemző az uralkodó mennyiségben megjelenő monokristályos kvarc, polikristályos kvarc, csillám, plagioklász, káliföldpát, agyagos kőzettörmelék, valamint nyomokban metamorf és magmás kőzettörmelék, tűzkő, opakásvány és akcesszóriák (epidot, zoizit-klinozoizit, titanit) is megjelennek. A minták erősen porózusak, nyúlt hosszúkás pórusokkal, melyek a növényi anyaggal való soványítás következményei, alapanyaguk csaknem teljesen izotróp. A karbonátszegény csoportok maximális karbonáttartalma ~7 tf%, alapanyaguk homogén, a minták porozitása mérsékelt, szövetük szeriális. A nem plasztikus elegyrészek közül dominál a monokristályos kvarc, kisebb mennyiségben jelenik meg a polikristályos kvarc, a plagioklász, a káliföldpát és a csillám. Az opak ásványok, a magmás kőzettörmelékek és az akcesszóriák csak alárendelt szerepet töltenek be. A karbonátdús csoportok karbonát tartalma ~17 – 57 tf%, szövetük szintén szeriális, gyengén porózus, alapanyaguk homogén, helyenként izotróp. A törmelékes alkotók ásványos összetétele teljesen hasonló a karbonátszegény csoportok nem plasztikus elegyrészeihez, különbség csak a nagyobb mennyiségű karbonátos kőzettörmelék megjelenésében van. A kerámia-összetétel csoportokat a lelőhely fázisaira lebontva mutatjuk be az 1. ábrán, a kerámiák petrográfiai jellegei pedig a 2 és 3. ábrán láthatók. A lelőhely 1. fázisának kerámiái közül harmincról készítettünk vékonycsiszolatot. A fázison belül a nagyonfinom – finomszemcsés karbonátmentes nyersanyag dominál, amelyet a készítők növényi anyaggal soványítottak (NF-F / növényi anyag). Ebben a fázisban szintén növényi anyaggal soványított karbonátos nyersanyagú (NF-F / karbonát / növényi anyag), valamint nagyon finomszemcsés karbonátmentes (NF / növényi anyag) nyersanyagú kerámiák is megjelennek, vagyis a készítők különböző nyersanyagokat is használtak, melyeket mindig növényi anyaggal soványítottak. Homokkal, vagy egyéb kőzettörmelékkel való soványítás nem figyelhető meg ebben a fázisban. A lelőhelyről olyan mintákat is vizsgáltunk (2 db), melyek olyan objektumból kerültek elő, amelyekről nem dönthető el egyértelműen, hogy az 1. vagy 2. fázisba tartoznak. Ezen minták nyersanyaga jelen van mind az 1. mind pedig a 2. fázisban. A 2. fázisból huszonegy kerámia vékonycsiszolatának elemzését végeztük el. Az 1. fázisban megfigyelt nyersanyagtípusok a 2. fázisban is jelen vannak, megfigyelhető ugyanakkor soványítás nélküli nagyon finomszemcsés nyersanyag (NF) és finom-középszemcsés karbonátos nyersanyag is, ez utóbbi homokkal és növényi anyaggal soványítva (F-K / karbonát / növényi anyag). A 3. fázisban (41 db minta) további változásnak lehetünk szemtanúi, ugyanis a korábbiakhoz képest a nagyonfinom- és finomszemcsés karbonátos (NF-F / karbonát) és karbonátmentes (NF-F) nyersanyag is használatba került, amelyeket soványítás nélkül is használtak. A kerámiatechnológia hasonló mértékben változatos a 3. (41 db kerámia) és 5. (49 db minta) fázisok leletanyagában, sokkal egységesebb ugyanakkor a 2. (21 db kerámia) és a 4. fázisok (16 db minta) leletanyagában, azonban lehet, hogy ez a jelenség a 4. fázisból vizsgált kevesebb mintaszámmal (16 db) magyarázható, ugyanis az 5. fázisban a korábban megfigyelt nyersanyagok használata teljes mértékben folytatódott. A vizsgált legkésőbbi, Sopot kultúra edénytöredékeiben (16 db minta) agyagos kőzettörmelékkel való soványítás jelenik meg (NF / ARF, NF-F / ARF / karbonát), illetve a soványítás nélküli karbonátos (NF-F / karbonát) vagy karbonátmentes (NF-F) nyersanyag volt használatban. Szintén megfigyelhető a növényi anyaggal való soványítás is (NF-F / karbonát / növényi anyag), de ez a soványítási eljárás erre az időszakra már alárendelt szerepet játszik.
414
ZSÓK ILDIKÓ, SZAKMÁNY GYÖRGY, KREITER ATTILA, MARTON TIBOR
3.3. Röntgen-pordiffrakciós vizsgálat A balatonszárszói kerámiatöredékek közül a makroszkópos és mikroszkópos petrográfiai leírás során felállított csoportokból tizenkét mintát (Vonaldíszes kerámia kultúrája: 4: csőtalpas kónikus tál; 126: legömbölyített kettőskónikus edény; 128: ívelt falú kónikus tál; 134: hengeres nyakú gömbös edény (amfóra); 185, 312, 384, 457: nagyméretű gömbös edény; 279, 310, 351: közepes méretű gömbös edény. Sopot kultúra: 437: tároló edény) választottunk ki röntgen-pordiffrakciós elemzésre (4. ábra). A röntgen-pordiffrakciós vizsgálatok az ELTE Ásványtani Tanszékén, szcintillációs detektorral és grafit monokromátorral felszerelt Siemens D5000 röntgen-pordiffraktométer segítségével, Θ-Θ üzemmódban Bragg-Brentano geometriával, Cu Kα gerjesztő sugárzás mellett készültek. A mérések 0,05°-os lépésközű szkenneléssel készültek 2° – 65° 2Θ-ig 40 kV feszültség és 40 mA áramerősség mellett. A porított minták kvalitatív és félkvantitatív becslését DiffraxPlus EVA szoftverrel végeztük el. Az alkalmazott becslési eljárás lényege, hogy egy azonosított ásvány összes reflexiójának intenzitását (csúcsmaximum) figyelembe veszi. A röntgenfelvételek hibaszázaléka körülbelül ± 5 – 10%. Az elvégzett rutin mérésekkel sok esetben (pl. csillám, plagioklász) csak az ásványcsoportot tudtuk meghatározni, mivel azonban az ásványcsoportokon belüli pontos azonosítás nem volt célunk, így a mintákról a teljes átlagminta rutin felvételei készültek el. A diffraktogramok kiértékelése során az összes mintában egyértelműen uralkodó ásvány a kvarc. A kvarc mellett meghatározó mennyiségben van jelen még a káliföldpát, a plagioklász, valamint a 10 Å-ös (csillám szerkezetű) rétegszilikát. A csillám az összes mintában uralkodó ásvány. Öt mintában 1 – 2%-ban szmektit is megjelenik, amely a mikroszkópos vizsgálatok alapján másodlagos képződésű. Az alacsony kiégetési hőmérsékletű kerámiák esetében, ha a szmektit szerkezet nem omlik össze teljesen, akkor ez az ásvány a betemetődés során visszaalakulhat szmektitté. A mikroszkópos leírás során a fázisokon belül felállított csoportokat nagyrészt a minták kalcit-tartalma alapján különítettük el. Ahogy a röntgendiffrakciós mérések eredményeit bemutató 4. ábra is mutatja, a kerámiák többségében megjelenik a kalcit, hol egészen elenyésző, hol nagyobb mennyiségben. 4. AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE – ÖSSZEFOGLALÁS A vékonycsiszolatos petrográfiai vizsgálatok alapján megállapítható, hogy az egyes fázisok kerámiái a felhasznált nyersanyaguk tekintetében hasonlóak egymáshoz, a nem plasztikus törmelékes elegyrészek általában közepes mennyiségben (15 – 20%) vannak jelen a kerámiákban, uralkodó a kvarc, a csillám, a káliföldpát, a plagioklász, egyes kerámiákban pedig a természetes úton jelenlévő karbonát. Soványító anyagként a készítők növényi anyagot (NF / növényi anyag, NF-F / növényi anyag, NF-F / karbonát / növényi anyag, F-K / karbonát / növényi anyag), néhány kerámia esetében homokot (F-K / karbonát / növényi anyag) és a Sopot kultúrába sorolható kerámiák készítéséhez agyagos kőzettörmeléket (NF / ARF, NF-F / ARF / karbonát) használhattak. A minták alapanyaga nagyrészt karbonátmentes agyag. Az alapanyag jellemzően izotróp vagy közel izotróp keresztezett nikolok között. Az ásványszemcsék főként szilánkos-szögletes megjelenésűek, ritkábban gyengén koptatottak és kerekítettek. A nagyonfinom és finomszemcsés kerámiák kivétel nélkül szeriális szövetűek, így nagy bizonyossággal kizárható a kerámiák ásvány-kőzettörmelékkel történő szándékos soványításának a lehetősége. A finom- és középszemcsés kerámiák esetében (F-K / karbonát / növényi anyag) a növényi soványítás mellett homokkal való soványítás is feltételezhető. Az edénykészítés során felhasznált nyersanyag helyinek tekinthető, feltehetően agyagos-finom-aprószemcsés homokos üledék volt, amely folyóvízi vagy tavi eredetre utal. A lelőhely fázisait figyelembe véve elmondható, hogy a kerámiatechnológiai változatosság fokozatosan növekszik, vagyis az idő előrehaladásával egyre többféle nyersanyagból készítették a kerámiákat. Ennek a jelenségnek fontos szerepe van a lelőhely társadalmi és gazdasági folyamatainak vizsgálatában, ugyanis a kerámiakészítésben megfigyelhető változatosság, a változatosság mértékét figyelembe véve, egyrészt utalhat arra, hogy egyre többen (és többféle módon) készítettek kerámiát, másrészt pedig utalhat specializációra, illetve a kerámiakészítés mértékére is információt szolgáltat (vö. Peacock 1982; Kreiter et al. 2009). Ez utóbbi problémakörök, valamint a kerámiatechnológiák a települési fázisokkal és a fázisokon belül fennálló háztartásokkal (épületcsoportokkal) való lehetséges összefüggéseinek a vizsgálata folyamatban van. A lelőhely minden fázisában, a Sopot kultúra kerámiái kivételével, a legnépszerűbb technológiai eljárás a növényi anyaggal való soványítás (NF / növényi anyag, NF-F / növényi anyag, NF-F / karbonát / növényi anyag), amelyet egyaránt alkalmaztak karbonátos és karbonátmentes nagyon finomszemcsés nyersanyagokhoz (1. ábra 5). Az 1. és 2. átmeneti fázisban ugyanez a jelenség figyelhető meg, a 2. fázisban viszont a soványítás nélküli nagyon finomszemcsés kerámiák is megjelennek (NF) és a későbbi fázisokban is megmaradnak, sőt számuk növekszik.
A BALATONSZÁRSZÓI ÚJKŐKORI KERÁMIA LELETEGYÜTTES ARCHEOMETRIAI VIZSGÁLATA
415
A 2. fázisban az eddigiek mellett homokosabb nyersanyag használata (F-K / karbonát / növényi anyag) is megfigyelhető, amit a korábbi hagyományokhoz híven növényi anyaggal is soványítottak. Az eddigiekhez képest a 3. fázisban a karbonátos nyersanyagot növényi anyaggal való soványítás nélkül (NF-F / karbonát) is kezdték használni, illetve a karbonátmentes nagyonfinom – finomszemcsés nyersanyag (NF-F) is megjelent. A 4. fázisban nem figyelhető meg új nyersanyag használata, a technológiai változatosság visszaesik a 3. fázishoz képest. Felmerült annak a lehetősége, hogy ez a jelenség esetleg a kevesebb mintaszámmal (4. fázis: 16 db) magyarázható, ugyanakkor ezek az adatok jól összevethetők a kerámia fázisok (stíluscsoportok) formai és díszítésbeli variabilitásával is: a 3. fázisban a késő vonaldíszes kerámia kialakulása, míg az 5. fázisban a zselizi kerámia nagyarányú elterjedése figyelhető meg (Marton 2008, 205). A Sopot kultúrához sorolható minták száma csekély, ezeken a növényi anyag használatának visszaszorulása figyelhető meg (5. ábra). Ez a jelenség összhangban van más lelőhelyeken tapasztaltakkal, vagyis a középső újkőkortól a növényi anyaggal való soványítás egyre kisebb arányban van jelen, majd a késői újkőkorra eltűnik (Szakmány 2008; Kreiter 2010; Kreiter és Viktorik 2011; Kreiter et al. 2011). A Sopot kultúra kerámiái a korábbi fázisokban használt karbonátos és karbonátmentes nyersanyagokból készültek, azonban agyagdarabkák (ARF) is megjelennek bennük (2. ábra 2). A Sopot kultúra balatonszárszói kerámiáinak agyagdarabkákkal való szándékos soványítása egyelőre kérdéses, azonban ezek akár természetes (a készítők nem homogenizálták megfelelően a nyersanyagot), akár mesterséges úton vannak jelen a nyersanyagban, nem okoztak különösebb problémát száradáskor és kiégetéskor, hiszen azok tulajdonságai, csakúgy mint a törtkerámiáké, hasonlítanak ahhoz a nyersanyaghoz, amiből a kerámiát készítik, hőtágulási és kémiai tulajdonságai megegyezhetnek azzal az anyaggal, amelybe belekeverik (Rice 1987, 229). Az agyagdarabkák következetes jelenléte ugyanakkor arra is utalhat, hogy szándékosan használták ezeket a kerámiák soványítására. Megjegyzendő, hogy korábbi kerámiavizsgálataink igazolták, a késő újkőkori (Kreiter és Viktorik 2011), rézkori (Kreiter 2009) és bronzkori (Kreiter és Tóth 2010) fazekasok használtak agyagdarabkákat a kerámiák soványításához. A kerámiák petrográfiai összetételét figyelembe véve elmondható, hogy a karbonátot és karbonátosodó kőzettörmeléket tartalmazó kerámiák ásványtani összetétele – a karbonátot leszámítva – nagymértékű hasonlóságot mutat a karbonátmentes kerámiák összetételével. Ez alapján feltételezhető, hogy a vizsgált kerámiák egymáshoz közeli területről származó helyi üledékekből készülhettek. A szándékos soványítást a karbonátos kerámiák esetében nem tartjuk valószínűnek, mivel mesterséges soványításra utaló tört-zúzott, szögletes megjelenésű karbonátos kőzettörmeléket nem találtunk a csiszolatokban. A kerámiatöredékekből készült röntgen-pordiffrakciós felvételek eredményei nagyrészt egybevágnak a makroszkópos és mikroszkópos petrográfiai megfigyelésekkel, illetve ki is egészítik azokat. Összességében elmondható, hogy a mintákban uralkodó kvarc mind a durvább, mind a finomabb tartományban, a kalcit kizárólag a nem plasztikus elegyrészek durvább frakciójában, míg a plagioklász, a káliföldpát és a csillám inkább a finomabb frakcióban dúsul. A kerámiák kiégetési hőmérsékletére a mintákban jelenlévő karbonáttartalom és a 10 Å-ös fázis jelenléte alapján következtettünk, elsősorban a Maggetti (1982) és Cultrone et al. (2001) munkáiban leírtak alapján. A kalcit lebomlása már ~700°C hőmérsékleten megkezdődhet, 800°C körül már intenzívvé válik és megközelítőleg 850 – 930°C-on teljesen lebomlik, ezért a kerámiák égetése ez utóbbi hőmérséklet tartomány alatt történhetett. A kiégetési hőmérséklet becslését pontosítja, hogy a karbonátszemcséken nem észleltük átalakulás nyomait, emellett a 10 Å-ös fázis is jelentős mértékben jelen van. A közel 800°C körül elkezdődő Ca-szilikátok kialakulásának ugyanakkor egyáltalán nem találtuk nyomát. Mindezen okok alapján a kiégetés maximális hőmérséklete ~750 – 800°C-ra becsülhető. A karbonátos nyersanyag használata a kerámiák készítőinek jelentős technológiai ismereteire utal. A karbonátos nyersanyagok, vagy soványítóanyagok felhasználása által okozott problémák ismertek a fazekasok számára, hiszen még a 20. századi kerámiakészítésben is nagy figyelmet fordítottak ezek kiküszöbölésére (Woods 1986, 168 – 169; Csupor és Csuporné Angyal 1998, 19). A karbonátos nyersanyagok és soványítóanyagok alkalmazásáról az a nézet alakult ki, hogy elősegítik a kerámia hőnek való ellenállását, ami olyan edények esetében, amelyek rendszeresen hőnek vannak kitéve (pl. főzőedények) előnyös (Hoard et al. 1995). Használatukat ezért funkcionális okokra vezették vissza. Woods (1986, 163 – 165) azonban rávilágított arra, hogy Angliában az újkőkortól a középkorig nincs egyértelmű kapcsolat a főzőedények és bizonyos soványító anyagok – így a meszet tartalmazó anyagok – között sem, miután számos soványítási eljárás ismert volt. Vizsgálataink megerősíteni látszanak Woods álláspontját, hiszen Balatonszárszón sem találtunk összefüggést edénytípusok és karbonátos nyersanyagok között. Karbonátos nyersanyagból különböző típusú tálak, amfórák, hombárok, valamint gömbösés csőtalpas edények is készültek. A nyersanyag használatának megjelenése és használatának intenzitása sokkal inkább a település régészeti fázisaival mutat összefüggést, mintsem a kerámiák funkciójával. Megjegyzendő, hogy a Lengyel és Tisza kultúra kerámiáin (Kreiter és Viktorik 2011), valamint bronzkori kerámiákon (Kreiter 2006) sem mutatkozott összefüggés a karbonátos nyersanyagok és egyes edénytípusok között. Korábban már említettük a növényi anyag használatát, mint a leggyakoribb soványítási eljárást. Ezt a jelenséget más újkőkori lelőhelyeken is megfigyeltük (Kreiter 2010; Kreiter et al. 2011; Kreiter és Szakmány 2011; Kreiter et al. in press), illetve szakirodalmi adatok is ezt támasztják alá (Gherdán et al. 2004a; Gherdán et al.
416
ZSÓK ILDIKÓ, SZAKMÁNY GYÖRGY, KREITER ATTILA, MARTON TIBOR
2004b; Szakmány et al. 2004; Szakmány et al. 2005; Szilágyi és Szakmány 2007; Starnini 2008). A vizsgálati eredményeink és a szakirodalmi adatok azt is mutatják, hogy az újkőkori kerámiatechnológiák között a növényi anyaggal való soványítás tekintetében jelentős hasonlatosság van. Határainkon túli kerámiavizsgálatok eredményei is ezt támasztják alá, hiszen például lengyelországi újkőkori (Zseliz és Kottafejes kultúra) kerámiák vizsgálata is azt mutatja, hogy a növényi anyaggal való soványítás jellemző a vonaldíszes kultúrkörre (Rauba-Bukowska 2009). Szintén fontos tényező, amit a hazai kerámiavizsgálatok is megerősíteni látszanak, hogy nincs összefüggés a kerámiák formája, típusa és a növényi soványítás között, vagyis olyan esetekben is előfordult növényi soványítás, amikor az technológiailag nem volt indokolt (Rauba-Bukowska 2009, 247; Kreiter et al. in press). Spataro (2006) kutatásai alapján koraújkőkori Starčevo (Vinkovci és Ždralovi, Szlavónia) és középső újkőkori vonaldíszes (Tomašica és Malo Korenovo, Horvátország) kerámiatechnológiák különbséget mutattak, ugyanakkor a Vonaldíszes kerámia kultúráján belül a vizsgált lelőhelyeken jelentős hasonlatosság mutatkozott a kerámiatechnológiában. A kerámiavizsgálati eredmények alapján a vonaldíszes kerámiakészítési hagyomány változatosabb, míg a Starčevo egységesebb, vagyis az utóbbi esetben nagyon hasonló nyersanyagokat használtak, amelyeket főleg növényi anyaggal soványítottak. Vizsgálati eredményeink alapján a vonaldíszes kerámiakészítési hagyomány valóban változatosabb a koraújkőkori kerámiakészítéshez képest (Kreiter 2010; Kreiter és Szakmány 2011; Kreiter és Viktorik 2011; Kreiter et al. in press), amelyet a balatonszárszói eredmények is alátámasztani látszanak. Szintén említést érdemel, hogy a balatonszárszói település legkorábbi időszaka mutatja a legkisebb technológiai változatosságot, vagyis az első telepesek elsősorban karbonátmentes, ezáltal könnyebben használható nyersanyagokkal dolgoztak, amelyeket növényi anyaggal soványítottak. Ezek az eredmények is összhangban vannak korábbi vizsgálati eredményekkel, miszerint a korai kerámiatechnológiákra kis változatosság jellemző, vagyis kevesebb típusú nyersanyagot és soványítóanyagot használtak, mint a fiatalabb fázisokban (Kreiter et al. in press). Ezt követően Balatonszárszón növekedett a kerámiatechnológia változatossága, hiszen egyre többféle (különböző finomságú, karbonátos és karbonátmentes) nyersanyagot használtak, amelyet legritkábban homokkal és agyagdarabkákkal, leggyakrabban pedig növényi anyaggal soványítottak. Petrográfiai szempontból a balatonszárszói eredmények jól illeszkednek korábbi, újkőkori kerámiákon végzett vizsgálataink eredményeihez, illetve a szakirodalmi adatokhoz is. 5. FELHASZNÁLT IRODALOM Belényesy, K., Fábián, Sz., Marton, T., Oross, K. 2007. Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlő. In: Belényesy, K., Honti, Sz., Kiss, V. (Szerk.) Gördülő idő. Régészeti feltárások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán Zamárdi és Ordacsehi között. Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága-Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, 75 – 89. Cultrone, G., Rodriguez-Navarro, C., Sebastian, E., Cazalla, O., De La Torre, M. J. 2001. Carbonate and silicate phase reactions during ceramic firing. European Journal of Mineralogy, 13, 621 – 634. Csupor, I., Csuporné Angyal, Z. 1998. Fazekaskönyv. Jelenlévő Múlt. Planétás Kiadó, Budapest. Gherdán, K., Biró, K. T., Szakmány, Gy. 2004a. Petrologic studies on Early Neolithic pottery from Vörs, SW Hungary. Acta Mineralogica Petrographica, 45(2), 41 – 48. Gherdán, K., Biró, K. T., Szakmány, Gy., Tóth, M. 2004b. Technological investigation of Early Neolithic pottery from Vörs, southwest Hungary. Trabalhos de Arqueologia, Lisboa, 42, 111 – 118. Hoard, R. J., O’Brien, M. J., Khorasgany, M. G., Gopalaratnam, V. S. 1995. A material-science approach to understanding limestone-tempered pottery from the Midwestern United States. Journal of Archaeological Science, 22(6), 823 – 832. Kreiter, A. 2006. Kerámia technológiai vizsgálatok a Halomsíros kultúra Esztergályhorváti-alsóbárándpusztai településéről: hagyomány és identitás – Technological examination of Tumulus culture pottery from Esztergályhorváti-Alsóbárándpuszta: tradition and identity. Zalai Múzeum, 15, 149 – 170. Kreiter, A. 2009. A Baden kultúra kerámiáinak makroszkópos és petrográfiai vizsgálata – Macroscopic and petrographic analysis of the pottery of the Baden culture. In: Kvassay, J. (Szerk.) Település- és temetőfeltárás Dunaszentgyörgy határában. A 6 sz. főút 121+650 – 124+800 km szakasza között, a rehabilitációs munkálatokat megelőző régészeti feltárások (2007) eredményei. VIA. Kulturális Örökségvédelmi Kismonográfiák, 1 – Monographia Minor in Cultural Heritage 1., Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat, Budapest, 41 – 59. Kreiter, A. 2010. Crafting difference: Early Neolithic (Körös culture) ceramic traditions in north-east Hungary. In: Kozłowski, J. K., Raczky, P. (Eds.) Neolithization of the Carpathian Basin: northernmost distribution of the Starčevo / Körös culture. Karaków: Polish Academy of Arts and Sciences-Budapest: Institute of Archaeological Sciences of the Eötvös Loránd University, 177 – 193.
A BALATONSZÁRSZÓI ÚJKŐKORI KERÁMIA LELETEGYÜTTES ARCHEOMETRIAI VIZSGÁLATA
417
Kreiter, A., Szakmány, Gy., Kázmér, M. 2009. Ceramic technology and social process in Late Neolithic Hungary. In: Quinn, P. S. (Ed.) Interpreting silent artefacts: petrographic approaches to archaeological ceramics. Oxbow, Oxford, 101 – 119. Kreiter, A., Azbej Havancsák, I., Sipos, P., Tóth, M., Viktorik, O. 2011. Maroslele-Panáról származó neolitikus kerámia töredékek petrográfiai, XRF és XRD vizsgálata – The petrographic, XRF and XRD analyses of the Neolithic pottery from Maroslele-Pana. In: Paluch, T. (Szerk.) Maroslele-Pana. Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. Szeged, 303 – 325. Kreiter, A., Szakmány, Gy. 2011. Petrographic analysis of Körös ceramics from Méhtelek-Nádas. In Kalicz, N. with a contribution by Attila Kreiter and György Szakmány. Méhtelek. The first excavated site of the Méhtelek group of the Early Neolithic Körös culture in the Carpathian Basin. British Archaeological Reports S2321, Archaeolingua Central European Series 6. Budapest, Archaeolingua. Kreiter, A., Tóth, M. 2010. A dunántúli mészbetétes kultúra kerámiáinak petrográfiai vizsgálata, és az inkrusztáció összetételének meghatározása roentgen-pordiffrakciós vizsgálattal Mernye-Nagy-ároktól északra lelőhelyről – Petrographic analysis of ceramics of the Transdanubian Encrusted Pottery culture and the determination of the composition of encrustation by X-ray powder diffraction from the site of MernyeNagy-árok. In: Kvassay, J. (Szerk.) Évkönyv és jelentés a K.Ö.SZ. 2008. évi feltárásairól. - Field Service for Cultural Heritage 2008 Yearbook and review of archaeological investigations. Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat, Budapest, 299 – 319. Kreiter, A., Viktorik, O. 2011. Tiszai és lengyeli kultúra kerámiáinak petrográfiai vizsgálata Aszód-Papi földek lelőhelyről, valamint az összehasonlítása helyi üledékekkel – Petrographic analysis of Tisza and Lengyel culture ceramics from the site at Aszód-Papi földek and their comparison with local sediments. Publikálatlan jelentés. Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ Adattára: 2011 – 0003 / 1. Kreiter, A., Pető, Á., Pánczél, P. in press. Materializing tradition: ceramic production in Early and Middle Neolithic Hungary. In: Bánffy, E. (Ed.) The Early Neolithic of the Danube-Tisza interfluve, southern Hungary. British Archaeological Reports Central European Series. Budapest, Archaeolingua. Maggetti, M. 1982. Phase analysis and its significance for technology and origin. In: Olin, J. S., Franklin, A. D. (Eds.) Archaeological ceramics. Smithsonian Institution Press, Washington, 121 – 133. Marton, T. 2004. Material finds from Balatonszárszó, Neolithic settlement: connections within and without the TLCP territory. Antaeus, 27, 81 – 86. Marton, T. 2008. Development of pottery style on the LBK settlement of Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlő in Hungary. Acta Terrae Septemcastrensis, 7, 197 – 216. Marton, T., Oross, K. 2009. Reconstructing space in a familiar world: the formation of Late LBK settlements in Central Transdanubia. In: Kozlowski, J. K. (Ed.) Interactions between different models of neolithization north of the Central European agro-ecological barrier. Kraków: Polska Akademia Umiejętności. Prace Komisji Prehistorii Karpat PAU, 5, 51 – 73. Oross, K. 2004a. Das Neolitische dorf von Balatonszárszó (Forschungen zwischen 2000 – 2002). Antaeus, 27, 61 – 80. Oross, K. 2004b. Újkőkori telepkutatások Balatonszárszó, Kis-erdei-dűlő lelőhelyen 2000 – 2003 között – Neolithic settlement investigations at the Balatonszárszó, Kis-erdei-dűlő site between 2000 and 2003. Régészeti kutatások Magyarországon 2003 / Archaeological Investigations in Hungary 2003, Budapest, 17 – 25. Oross, K. 2010. Architecture of the Linearbandkeramik settlement at Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlő in central Transdanubia. In: Gheorghiu, D. (Ed.) Neolithic and Chalcolithic archaeology in Eurasia: building techniques and spatial organisation. Proceedings of the XV World Congress UISPP (Lisbon, 4 – 9 September 2006). British Archaeological Reports International Series, 2097, Oxford, 63 – 80. Oross, K., Marton, T., Fábián, Sz. 2004. Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlő középső neolit településének temetkezései. Előzetes jelentés – Bestattungen der mittelneolithischen Siedlung von Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlő. Vorbericht. MOMOSZ, 3. Őskoros kutatók III. Összejövetelének konferenciakötete, Szombathely, 283 – 292. Peacock, D. P. S. 1982. Pottery in the Roman world: an ethnoarachaeological approach. Longman, London. Rauba-Bukowska, A. 2009. Bone temper in Early Neolithic vessels from southern Poland. Examinations using scanning microscopy. In: Hofmann, D., Bickle, P. (Eds.) Creating communities. New advances in Central European Neolithic research. Oxbow, Oxford, 235 – 248. Rice, P. M. 1987. Pottery analysis: a sourcebook. University of Chicago Press, Chicago. Spataro, M. 2006. Pottery production at a Linear Pottery Culture site: a different ceramic technology from that of the Starčevo culture? A case study: the site of Tomašica (Garešnica, Croatia). Atti della Societa per la Preistoria e Protostoria della Regione Friuli-Venezia Giulia, Trieste, 15, 117 – 134. Starnini, E. 2008. Material culture traditions and identity. In: Bailey, D., Whittle, A., Hofmann, D. (Eds.) Living well together? Settlement and materiality in the Neolithic of South-East and Central Europe. Oxbow, Oxford, 101 – 107.
ZSÓK ILDIKÓ, SZAKMÁNY GYÖRGY, KREITER ATTILA, MARTON TIBOR
418
Szakmány, Gy. 2008. Kerámia nyersanyagok, kerámiák a mai Magyarország területén a neolitikumtól a XVIII. század végéig. In: Szakáll, S. (Szerk.) Az ásványok és az ember a mai Magyarország területén a XVIII. század végéig. Fókuszban az ásványi anyag. Tudományos konferencia 2007. március 2., Geotudományok. A Miskolci Egyetem Közleménye. A sorozat, Bányászat, 74. kötet. Alkalmazott ásvány- és kőzettan. Egyetemi Kiadó, Miskolc, 49 – 90. Szakmány, Gy., Gherdán, K., Starnini, E. 2004. Kora neolitikus kerámia készítés Magyarországon: a Körös és a Starčevo kultúra kerámiáinak összehasonlító archeometriai vizsgálata. Archeometriai Műhely / Archaeometry Workshop, 1(1), 28 – 31. Szakmány, Gy., Starnini, E., Raucsik, B. 2005. A preliminary archaeometric investigation of Early-Neolithic pottery from the Körös culture (S. Hungary). In: Kars, H., Burke, E. (Eds.) Proceedings of the 33rd International Symposium on Archaeometry, 22 – 26 April, 2002, Amsterdam, Geoarchaeological and Bioarchaeological Studies, 3. Vrije Universiteit, Amsterdam, 269 – 272. Szilágyi, V., Szakmány, Gy. 2007. Petrographic and geochemical study of ceramics of Neolithic settlements on the northern boundary of the Great Hungarian Plain – Tiszaszőlős-Domaháza (Körös culture) and Füzesabony-Gubakút (ALP culture, Szatmár group). Archeometriai Műhely, 4(3), 31 – 46. Whitbread, I. K. 1986. The characterisation of argillaceous inclusions in ceramic thin sections. Archaeometry 28(1), 79 – 88. Woods, A. 1986. Form, fabric and function: some observations on the cooking pot in antiquity. In: Kingery, W. D. (Ed.) Technology and style. Ceramics and civilization, 2, The American Ceramic Society Inc., Columbus, 157 – 172. Zsók, I. 2010. A balatonszárszói neolit korú kerámia leletegyüttes archeometriai vizsgálata. Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Kőzettan-Geokémiai Tanszék. Publikálatlan szakdolgozat. Budapest. 100%
90%
80%
70%
60%
50%
40%
30%
20%
10%
0%
1. fázis
1. vagy 2. fázis
2. fázis
3. fázis
4. fázis
5. fázis
Sopot kultúra
0
0
1
0
3
3
0
22
1
7
20
9
15
0
NF-F/karbonát/növényi anyag (db)
4
1
5
8
3
15
1
NF-F/karbonát (db)
0
0
0
3
0
6
1
NF-F/ARF/karbonát (db)
0
0
0
0
0
0
2
NF-F (db)
0
0
0
4
4
1
NF/növényi anyag (db)
4
0
7
3
0
0
0
NF/ARF (db)
0
0
0
0
0
0
1
NF (db)
0
0
1
2
1
6
0
F-K/karbonát/növényi anyag (db) NF-F/növényi anyag (db)
1. ábra A petrográfiailag vizsgált kerámiák összetételcsoportok szerinti megoszlása Balatonszárszó régészeti fázisai alapján Fig. 1. Distribution of fabric groups of the petrographically examined ceramics according to the archaeological phases at Balatonszárszó
A BALATONSZÁRSZÓI ÚJKŐKORI KERÁMIA LELETEGYÜTTES ARCHEOMETRIAI VIZSGÁLATA
419
2. ábra 1 – nagyon finomszemcsés nyersanyagú finom kidolgozású gömbös edény (Vonaldíszes kerámia kultúrája), +N (399); 2 – nagyon finomszemcsés nyersanyagú feltehetően agyagdarabkákkal soványított tárolóedény (Sopot kultúra), +N (437); 3 – nagyon finomszemcsés nyersanyagú növényi anyaggal soványított gömbös edény (Vonaldíszes kerámia kultúrája), +N (282); 4 – nagyon finom–finomszemcsés nyersanyagú finom kidolgozású gömbös edény (Vonaldíszes kerámia kultúrája), +N (357); 5 – nagyon finom–finomszemcsés karbonátos nyersanyagú, feltehetően agyagdarabkákkal soványított s-profilú fazék (Sopot kultúra), +N (441); 6 – nagyon finom–finomszemcsés karbonátos nyersanyagú nyitottabb ívelt falú kónikus tál (Vonaldíszes kerámia kultúrája), +N (458) Fig. 2. 1. very fine-grained, finely made globular vessel (Linear Pottery culture), +N (399); 2 – very fine-grained storage vessel assumedly tempered with dried clay fragments (Sopot culture), +N (437); 3 – very fine-grained globular vessel tempered with vegetal material (Linear Pottery culture), +N (282); 4 – very fine to fine-grained, finely made globular vessel (Linear Pottery culture), +N (357); 5 – S-profiled pot made from very fine to fine-grained calcareous raw material and assumedly tempered with dried clay fragments (Sopot culture), +N (441); 6 – conical bowl with more open orifice and arched body made from very fine to fine-grained calcareous raw material (Linear Pottery culture), +N (458)
420
ZSÓK ILDIKÓ, SZAKMÁNY GYÖRGY, KREITER ATTILA, MARTON TIBOR
3. ábra 1 – nagyon finom–finomszemcsés karbonátos nyersanyagú, növényi anyaggal soványított tölcséres nyakú gömbös edény (Vonaldíszes kerámia kultúrája), +N (211); 2 – nagyon finom–finomszemcsés karbonátos nyersanyagú, növényi anyaggal soványított közepes méretű gömbös edény (Vonaldíszes kerámia kultúrája), +N (445); 3 – nagyon finom–finomszemcsés nyersanyagú, növényi anyaggal soványított közepes méretű gömbös edény (Vonaldíszes kerámia kultúrája), 1N (56); 4 – nagyon finom–finomszemcsés nyersanyagú, növényi anyaggal soványított közepes méretű gömbös edény (Vonaldíszes kerámia kultúrája), +N (56); 5 – alapvetően finomközépszemcsés, karbonátos nyersanyagú, homokkal és növényi anyaggal soványított nagyméretű gömbös edény (Vonaldíszes kerámia kultúrája), +N (359); 6 – alapvetően finom-középszemcsés, karbonátos nyersanyagú, homokkal és növényi anyaggal soványított nagyméretű gömbös edény (Vonaldíszes kerámia kultúrája), +N (448) Fig. 3. 1 – globular vessel with conical neck made from very fine to fine-grained calcareous raw material and tempered with vegetal material (Linear Pottery culture), +N (211); 2 – medium-sized globular vessel made from very fine to fine-grained calcareous raw material and tempered with vegetal material (Linear Pottery culture), +N (445); 3 – medium-sized globular vessel made from very fine to fine-grained raw material and tempered with vegetal material (Linear Pottery culture), 1N (56); 4 – medium-sized globular vessel made from very fine to fine-grained raw material and tempered with vegetal material (Linear Pottery culture), +N (56); 5 – large globular vessel made from fine to medium-grained calcareous raw material and tempered with sand and vegetal material (Linear Pottery culture), +N (359); 6 – large globular vessel made from fine to medium-grained calcareous raw material and tempered with sand and vegetal material (Linear Pottery culture), +N (448)
A BALATONSZÁRSZÓI ÚJKŐKORI KERÁMIA LELETEGYÜTTES ARCHEOMETRIAI VIZSGÁLATA 4.minta
126.minta
128.minta
134.minta
421 185.minta
279.minta
Kvarc
50%
64%
45%
50%
43%
45%
10Å-ös rétegszilikát
21%
15%
21%
18%
17%
24%
Plagioklász
15%
7%
22%
20%
15%
20%
Káliföldpát
10%
14%
10%
12%
20%
10%
Kalcit
2%
1%
5%
1%
Szmektit
2%
1%
Összesen
100%
100%
100%
100%
100%
100%
312.minta
310.minta
384.minta
351.minta
457.minta
437.minta
Kvarc
50%
86%
64%
10Å-ös rétegszilikát
11%
5%
Plagioklász
24%
Káliföldpát
14%
Kalcit
54%
68%
54%
10%
8%
11%
20%
5%
23%
1%
14%
4%
5%
13%
8%
10%
5%
16%
10%
2%
Szmektit
1%
2%
2%
Összesen
100%
100%
100%
100%
100%
100%
4.1. ábra Röntgen-pordiffrakciós mérések eredményei %-ban Fig. 4.1. Results of X-ray diffraction analysis in %
4.2. ábra Röntgen-pordiffrakciós vizsgálatok diffraktogramjai I. Fig. 4.2. XRD diffractograms I
ZSÓK ILDIKÓ, SZAKMÁNY GYÖRGY, KREITER ATTILA, MARTON TIBOR
422
4.3. ábra Röntgen-pordiffrakciós vizsgálatok diffraktogramjai II. Fig. 4.3. XRD diffractograms II 100%
90%
80%
70%
60%
50%
40%
30%
20%
10%
0%
1. fázis
1. vagy 2. fázis
2. fázis
3. fázis
4. fázis
5. fázis
Sopot kultúra
Növényi anyaggal soványított kerámiák (db)
30
2
20
31
15
33
1
Növényi anyag soványítás nélküli kerámiák (db)
0
0
1
9
1
16
5
5. ábra Növényi anyag soványítás nélküli és növényi anyaggal soványított kerámiák megoszlása a petrográfiailag vizsgált kerámiákban Fig. 5. Distribution of ceramics without and with vegetal tempering amongst the petrographically analysed ceramics
