Krisztus jó katonája 2014. május 18. Lekció: Galata levél 1,3-12 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, 4aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint. 5Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen. 6Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; 7pedig nincsen más. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. 8Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen! 9Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen! 10Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.11Tudtotokra adom, testvéreim, hogy az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől származik, 12mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam.
Textus: 2Timóteus 2,1-10 Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van. 2És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. 3Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. 4Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta. 5Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez. 6A fáradozó földművesnek kell először a termésből részesülnie.7Gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts. 8Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom, 9amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Az Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve. 10Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel.
Kedves Testvéreim! Csak pár szóban térjünk ki arra, hogy ki is ez a Timóteus, akihez szól Pál apostol levele! Timóteus egy keresztyén ifjú, aki Pál apostol egyik leghűségesebb munkatársa volt – sok útján elkísérte őt, részt vállalt az apostoli szolgálatban. Mikor megkapja ezt a levelet Timóteus, akkor már egy gyülekezet vezetője. Ezt a fiatal pásztort igyekszik ő buzdítani, tanítani, hogy Krisztus Jó katonájának bizonyuljon. Az apostol azzal kezdi Timóteushoz intézett intelmeit, hogy „Te azért fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van.” Azt meg hogyan kell? – kérdezhetné valaki. Nem valamiféle gyakorlatra gondol itt Pál, nem vár el valamiféle különös erőfeszítést Timóteustól. Hanem megmondja, hogy hol található ez a kegyelem: Krisztus Jézusban van. Másképp sehogy sem lehet megerősödni a kegyelemben, csak az Úrnál. Úgy lehet erősödni benne, hogy nemcsak azt tudom, hogy mit jelent (Isten nem a bűneim szerint járó ítélettel, hanem örök élettel ajándékoz meg engem), hanem tapasztalom is. Mint a tékozló Fiú, aki elkérte előre az örökségét, amit el is tékozolt, és mindezek után, úgy tért haza apjához, hogy csak béresnek fogadja vissza, mert már nem méltó arra, hogy fiának nevezze. Mit mond erre az apja? „…az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” (Lk 15,11-32) Ha mi is átérezzük ennek a jelentőségét, mert tapasztaltuk a saját életünkben, hogy mennyire szeret minket az Isten és dehogyis érdemelnénk Tőle megbocsátást és kegyelmet, akkor mi is erősödünk a kegyelemben. Ezért mi nem tudunk tenni semmit, mert a kegyelem csak Istentől függ, ebben önerőből hiába is akar valaki erősödni. Csak annyit tehetünk, hogy jövünk Jézushoz, ahogy vagyunk: fáradtan, megterhelten, frusztráltan, betegen, fásultan is, de megyünk az Ő közelébe, hallgatjuk szavát, mert nincs annál nagyobb megerősítés, hogy én Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett. Ne a magunk erejében bízzunk, hanem Jézus Krisztusban. „Elég neked az én kegyelmem” – mondja Isten. „És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.” – folytatja Pál. Add át – mert a kegyelem bizony következményekkel is jár. Ha valaki abban megerősödik, azt magáénak tudja, akkor nem ülhet megelégedetten a babérjain, hanem érzi, hogy ezt másnak is át kell adnia. Ebből más sem maradhat ki. ez a mi feladatunk is testvérek! Nem csak Timóteusé, nem csak a lelkészeké, vagy vallástanároké, hanem minden egyes kegyelmet nyert bűnösé. Az a jó, ha ez belső késztetés szerint van így [pl. az emmausi tanítványokat nem kellett Jézusnak
visszaküldeni Jeruzsálembe a tizenegyhez, hanem mentek maguktól, hogy nekik is legyen bizonyosságuk: Jézus él. (Lk 24,33)] Kinek adja át az evangéliumot? Nem olyasvalakinek, aki nagyhangú, központi figura, vagy népszerű, vagy a legkegyesebb, hanem olyannak, aki megbízható. Hogy az apostol szavaival éljek: aki a rábízott drága kincset megőrzi a Szentlélek által (2Tim 1,14). Aki szintén tudja, tapasztalta a kegyelmet. Az apostol így szeretne gondoskodni arról, hogy az evangéliumot a következő generációnak is átadják. Ennek az átadásnak pedig a gyülekezeten kívül a család és az iskola a legfontosabb színtere. Olyan jó látni ezt akkor, mikor a gyermek-istentisztelet szolgálatát végzem és látom, hogy értik a gyerekek, hogy miről van szó – hogy a jó vetés bizony növekszik kicsiny életükben. És még a kicsik is lehetnek ilyen megbízható emberek. Mikor segédlelkész voltam Biharkeresztesen, akkor hallottam a református általános iskola vallástanárától, hogy az egyik szülő beszámolt a következőről: otthon a gyerek szólt rá szüleire, hogy nem imádkoztak a vasárnapi ebéd előtt, pedig azt bizony nem szabad elfelejteni. Kicsik és nagyok egyaránt lehetnek ilyen hív emberek – ahogy Károli mondja. És lehetnek ilyen hű emberek az idősek is, akiknek lehet, hogy már csak arra van erejük, hogy az imádság és a bizonyságtétel szolgálatát végezzék – de az is hatalmas szolgálat és kedves az Isten előtt. Mindegy, hogy idős vagy fiatal – mit is mond Pál Timóteusnak az első levelében? „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban.” (1Tim 4,12) Ilyen egy megbízható, hű szolgája Jézusnak: példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban – és ezek nem korhatáros tulajdonságok. Ezek után arra mutat rá Pál apostol, hogy ez a szolgálat – nemcsak a pásztori, hanem a keresztyén ember szolgálata – bizony nem könnyű, mert vállalni kell az azzal járó szenvedést is. Ha valaki nem vállalja az ezzel járó szenvedést, a kényelmetlenségeket, mint Krisztus jó katonája, akkor az nem lehet megbízható, hű Krisztus-követő. Ha neked kellemetlen, hogy hitedért esetleg lenéznek, mondván, de maradi és korlátolt vagy kinéznek; hogy micsoda egy különc egyén ez, vagy; vagy megbélyegeznek, hogy na ez is egy szentfazék, akkor nem vagy hű Jézushoz. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy egyes országokban milyen szörnyű támadásokat, erőszakot, és halált kell elszenvedniük a keresztyéneknek Krisztusért. Mintha ezzel arra készítené fel Pál a mindenkori keresztyéneket, amiről Jézus így szólt: „Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én
igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani.” (Jn 15,20)Mintha már érezné a közelgő keresztyénüldözések előszelét – hogy ne érezte volna, hisz mikor ezt a levelét írta, akkor is éppen fogságban volt. Üzenet ez nekünk is testvérek, hogy ne keressük a kibúvót, hogy elkerüljük a nehézségeket, hanem bízzunk benne, hogy Isten azok között is megtart. Jézus sem keresett kibúvót, hanem megüresítette magát, szolgai formát vett fel, megalázta magát és engedelmeskedett a kereszthalálig (Fil 2,5-11). Vállalta értünk a méltatlan körülményeket, a nehézségeket. Mondandója alátámasztására három hasonlatot hoz az apostol: egy harcos, egy sportoló és egy földműves képét. Először azt mondja: „Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta.” Milyen egy jó harcos? Nem adja fel, nem szökik meg, hanem addig küzd, míg vége nem lesz a háborúnak. A keresztyén ember élete tehát folyamatos harc. Miért? Erre jó választ ad az egyik konfirmációi kérdés: „Te részt vehetsz-e az ő hármas tisztében? Igen. Prófétai tisztem, hogy nevéről én is vallást tegyek; főpapi tisztem, hogy szívemet, mint égő áldozatot hálából neki adjam; királyi tisztem, hogy bűneim ellen harcoljak.” Ez pedig egy folyamatos, kemény munka. Jézus nem mondta, hogy majd egyszer ennek vége és akkor boldogan élsz, míg meg nem halsz. Épp ellenkezőleg! Egész keresztyén életünk, Krisztus-követésünk folyamatos tanulás, erősödés a kegyelemben, és harc is, de majd az életed azután is folytatódik, hogy meghal a tested, és Jézus neked szánja az életnek koronáját. Csak lég hű mindhalálig! (Jel 2,10) Ami még nagyon fontos, hogy ebben a harcban nem vagy egyedül, mert Krisztus melletted van mindig. „Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta.” A mellékes dolgok nem érdeklik: nem azzal törődik, hogy otthon hogy áll az infláció, hogy mit mondanak a politikusok, hogy mit gondol most róla a szomszéd, hanem egy célja van: megvívni a háborút és élve hazatérni a hajlékába a családjához. A keresztyén ember legfontosabb küldetése: megharcolni a hit nemes harcát, és végül átvenni az Úrtól az igazság koronáját (2Tim 4,7-8). Sokszor mégis az fegyverez le minket leginkább, ami mellékes az üdvösség szempontjából: az élet problémái – a munkahelyi, családi, párkapcsolati, egészségi, anyagi problémák. Fontos kérdések ezek, félreértés ne essék, de ezzel szemben azt mondja az ige, hogy nem az számít, hogy milyen problémáim vannak, hanem az, hogy kinek akarok én
tetszeni – azaz megfelelni. Mennyire rossz azt látni, hogy a megfelelési kényszer a legrosszabbat is képes kihozni belőlünk! Amikor azt teszik az ember értékének mutatójává, hogy milyen márkás ruhái, telefonja, autója stb. van neki. „Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Gal 1,10) És itt van szerintem a lényegi kérdés: a problémáim, a nyomorúságom, az esetleges önsajnálatom, az, hogy elfogad-e a környezetem, mit változtat a tényen, hogy Krisztus engem megváltott, és így az Atya Isten gyermeke vagyok. Semmit! Mégis ezt sokszor képesek vagyunk elfeledni – na ekkor elegyedünk bele a mindennapi élet gondjaiba. Arra bíztat az Ige, hogy tanuljunk meg rangsorolni, fontos, és lényegi dolgok között! Úgy, mint ahogy egy katona felismeri a felettese rendfokozatát. „Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez.” – így folytatódik az ige. Minden sportágnak megvannak a maga szabályai, amelyeket be kell tartani. De itt most Pál nem az üdvözülés kapcsán mondja ezt, hanem arról beszél, amit úgy nevezünk, hogy megszentelődés, ami a hálából táplálkozik. Nem a törvény betartásáról beszél, mert ha az által győznénk, akkor az önmegváltás lenne, olyan meg nincs a Szentírásban. Próbáljunk úgy élni, hogy szeressük az Urat, meg a felebarátunkat! De nem ezért kapjuk meg az üdvösséget, hanem azért, mert Isten kegyelmes és ingyen adja azt. Azonban el is lehet játszani a kegyelmet. A sport példájánál maradva: ha bekerül valaki egy csapatba, be kell tartania a játékszabályokat, különben piros lapot kap, és akkor hiába hivatkozik arra, hogy: de hát engem bevett az edző, mert jóban vagyok vele, ezért ne állítsanak ki. Az ingyen kegyelem nem felhatalmazás a felelőtlen életre! Végül egy fáradozó földművesről beszél az apostol itt a példák sorában. Kemény munka a földművesé: kiszolgáltatott a munkája az időjárásnak, a kártevőknek, a betegségeknek, és nem lehet elhanyagolnia a földjét, mert ha épp 40 fokban kell valamit megcsinálni, hogy legyen termés, akkor nem lehet nyafogni, hogy most nem akarom, mert megizzadok, meg leégek.
Isten országa közöttetek van – mondja Jézus – (Lk 17,20),
közöttetek épül, és ehhez ti is kelletek. Kell a hűségetek, a bizalmatok, mely az Isten kegyelméből él. Ennek a kegyelemnek az alapja a feltámadt Krisztus. Ezért mondja Pál, hogy: „Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom” Dávid utóda, vagyis a megígért Messiás, aki a kígyó fejére tapos, aki a prófécia szerint Dávid családjából fog származni. Ő pedig nem csak meghalt, hanem fel is támadt. Azaz, Isten elfogadta az Ő áldozatát, tehát nem volt hiábavaló az Ő halála. „Nincs
tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” – mondja Pál a római levélben (Rm 8,1). Ez pedig felszabadít bennünket, ahogyan Pált is felszabadította. Ezért tudja mondani még a börtönben is, nem sokkal mártírhalála előtt: „Erről szól (a feltámadt Krisztusról) az én evangéliumom, amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Az Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve. Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel.” Ez a Feltámadt Krisztusról szóló jó hír adjon nekünk is szabadságot, reményt, és kitartást, hogy úgy tudjunk élni, mint Krisztus Jézus jó katonája. Ámen.
Gégényi Béla
