SZABADOS ÁDÁM
KRISZTUS EGYHÁZÁNAK ISMERTETŐJELEI 1. Igaz és hamis gyülekezetek 2. Mi a helyzet a római katolikus egyházzal?
1.
IGAZ ÉS HAMIS GYÜLEKEZETEK A. Különbség van az igaz és hamis istentisztelet, valamint az igaz és hamis gyülekezetek között i.
János 4,21-24 „Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.”
ii.
1Korinthus 10,20-22 „amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben. Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is. Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?”
iii.
1Korinthus 12,2 „Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványokhoz.”
iv.
Jelenések 2,9 „Tudok… azok káromlásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája.”
v.
Jelenések 3,9 „Íme, neked adok némelyeket a Sátán zsinagógájából, azokból, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem hazudnak: íme, megteszem velük, hogy eljöjjenek, és leboruljanak a te lábad előtt, és megtudják, hogy én szeretlek téged.”
B. Különbség van a hamis gyülekezetek és a „problémás” gyülekezetek között i.
példák problémás, de nem hamis gyülekezetekre: (1) a korinthusi gyülekezet: (a) (b) (c) (d) (e)
belső megosztottság botrányos bűnök a görög filozófia és retorika iránti lelkesedés a lelki ajándékok körüli zűrzavar álapostolok tevékenysége
(2) a pergamoni és thiatirai gyülekezet:
(a) megtűrtek tévtanítókat maguk között (b) elfogadhatatlan életmódbeli kompromisszumokat kötöttek (3) a szárdiszi gyülekezet: (a) a gyülekezetben nagyon kevés valóban újjászületett ember volt (4) a laodiceai gyülekezet (a) a gyülekezetben elitista lelkület uralkodott (b) a gyülekezet lelkülete még Jézus számára is visszataszító volt ii.
megvan a veszélye annak, hogy a problémás gyülekezetek fokozatosan hamis gyülekezetekké válhatnak (1) újszövetségi példák: (a) Galácia gyülekezetei, ahol a judaizáló tanítók a kegyelem evangéliumától a törvény felé fordították a gyülekezeteket (Gal 3,1-4; 4,8-20; 5,1-5) (b) Korinthusban a Jézustól idegen tanítások eltűrése azt a kockázatot hordozta magában, hogy hamis gyülekezetté válnak (2Kor 11,1-4) (c) a megdicsőült Krisztus azzal fenyegette az efézusi gyülekezetet, hogy kimozdítja gyertyatartóját (nem lesz többé Krisztus gyülekezete), a szárdisziakat, hogy ítélettel elmegy hozzájuk, a laodiceaiakat pedig kiköpi a szájából, ha továbbra is az ajtón kívül kell állnia (2) más történelmi példák: (a) a középkorra a fennálló katolikus egyházban a babonák és emberi hagyományok miatt egyre nehezebben lehetett megtalálni az igaz egyház ismertetőjeleit az egyes gyülekezetekben (b) a kvéker mozgalom egyes irányzataiban a „belső világosság”-ról szóló tan fokozatosan eltérítette a gyülekezeteket az evangéliumi alapoktól, és így hamis gyülekezetekké váltak (c) a liberális teológia hatására sok protestáns gyülekezet megszűnt igazi gyülekezet lenni (d) evangéliumi gyökerű gyülekezetek néha a törvényeskedés, a személyi kultusz és a kizárólagosság irányába mozdulva fokozatosan megszűntek igazi gyülekezetekként működni
iii.
a problémás gyülekezetekben pozitív folyamatok is elindulhatnak, és ezáltal „tisztább” gyülekezetekké válhatnak (1) a korinthusiak úgy tűnik, jól válaszoltak az intésekre
2
(a) 2Korinthus 7,8-16 „Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom. Bántam ugyan, látva hogy az a levél, ha egy kis időre is, megszomorított titeket, de most már örülök. Nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg: mert Isten szerint szomorodtatok meg, és miattunk semmiben nem vallotok kárt. Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. Mert éppen az, hogy Isten szerint szomorodtatok meg, mekkora buzgóságot keltett bennetek, sőt mentegetőzést, sőt méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyódást, sőt ragaszkodást, sőt a vétkes megbüntetését! Mindenképpen igazoltátok, hogy tiszták vagytok az ügyben. Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő miatt, és nem is a sértett érdekében írtam, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá legyen buzgóságotok, amely az Isten színe előtt van bennetek irántunk. Ezért tehát megvigasztalódtunk, de megvigasztalódásunkon túl még jobban örültünk Titusz örömének, hiszen ti mindnyájan megnyugtattátok a lelkét. Mert ha egy kissé eldicsekedtem neki veletek, nem szégyenültem meg, hanem amint mindent az igazsághoz híven mondtunk el nektek, úgy Titusz előtt való dicsekedésünk is igaznak bizonyult. Az ő szíve még jobban felétek fordul, amikor visszaemlékezik mindnyájatok engedelmességére, amint félve és aggódva fogadtátok őt. Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.” (2) még a laodiceai gyülekezetnek is a megtisztulás lehetőségét kínálja Krisztus: (a) Jelenések 3,17-22 „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!”” iv.
ábra:
HAMIS
IGAZ
kevésbé „tiszta”
„tisztább”
C. Az igazi egyház/gyülekezetek ismertetőjelei a különböző felekezetek szerint i.
a római katolikus válasz: (1) hagyományos válasz:
3
(a) azok az igaz gyülekezetek, melyek a látható egyházhoz tartoznak (b) igaz gyülekezet (ecclesia audiens, tanuló vagy hívő egyház) ott van, ahol igaz papság (ecclesia docens, tanító egyház) van (c) igaz papság az, amelyik az Egyház láthatatlan fejének, Krisztusnak, és látható fejének, Péter utódjának, a római pápának van alárendelve (2) a II. Vatikáni zsinat utáni álláspont: (a) az Egyházhoz tartoznak a „különvált testvérek” is (keleti ortodoxok és nyugati protestánsok) (b) a hosszútávú cél a keresztények egyesítése a római pápa fennhatósága alatt ii.
az anabaptista válasz: (1) mivel a gyülekezet a szentek közössége, ezért igaz gyülekezetről ott beszélhetünk, ahol valóban újjászületett (és ennek jeleként megkeresztelt) emberek szeretetben és helyesen alkalmazott gyülekezeti fegyelem alatt összekapcsolódnak
iii.
az evangélikus válasz: (1) Luther egyik megfogalmazása hasonlított az anabaptista megközelítéshez: „Mert – Istennek hála – a hétéves gyermek is tudja, mi az egyház: A szent hívők, és azok a báránykák, akik hallgatják Pásztoruk hangját (Jn 10,3)” (A Schmalkaldeni cikkek) (2) a kikristályododott lutheránus nézet: „az egyház a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják, és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki” (Ágostai Hitvallás, VII. cikk).
iv.
a református válasz: (1) egyes református teológusok szerint (Béza, Amesius) egyetlen ismertetőjel van: az evangélium tiszta tanának hirdetése (a) a Westminsteri hitvallás szerint az igaz vallásról való bizonyságtétel az egyetlen ismertetőjel (b) mások szerint az Ige helyes hirdetése magával hozza a sakramentumok helyes kiszolgáltatását is és a gyülekezeti fegyelem gyakorlását is (2) mások szerint (Kálvin, Bullinger, Zanchius, La Rochelle-i hitvallás, Kuyper) két ismertetőjel van: 1. az Ige tiszta hirdetése, 2. a sakramentumok helyes kiszolgáltatása (a) Kálvin: „Mert ha azt látjuk, hogy valahol Isten Igéjét őszintén hirdetik és hallgatják, ahol a szentségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki, ott minden kétséget kizáróan megvan Istennek valamiféle egyháza; mivel nem csalhat Istennek következő ígérete: valahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok ő közöttük (Máté 18,20).” (Institutió, IV/1/9.)
4
(3) a legelterjedtett felfogás (Belga hitvallás, Skót hitvallás, Berkhof, Ravasz) szerint három ismertetőjel van: 1. az ige tiszta hirdetése, 2, a sakramentumok helyes kiszolgáltatása, 3. a gyülekezeti fegyelem gyakorlása (a) bár sokan különbséget tesznek az ismertetőjelek között: van, amelyik az egyház létéhez, van, amelyik az egyház jólétéhez szükséges (4) a magyar református felfogás szerint négy ismertetőjegy van: 1. az ige tiszta hirdetése, 2. a sakramentumok helyes kiszolgáltatása, 3. a gyülekezeti fegyelem gyakorlása, 4. a diakónia (a) a diakónia az egyház kifelé végzett szeretetszolgálatát jelenti v.
az anglikán válasz: (1) „Krisztus látható Egyháza a hűségesek azon gyülekezete, melyben Isten tiszta Igéjét hirdetik, és a Sakramentumokat Krisztus rendeléseinek megfelelően szolgáltatják ki…” (XIX. cikkely) (2) ez a felfogás megfelel a klasszikus lutheránus és az egyik református nézetnek
vi.
más vélekedés: (1) az igaz egyház egyetlen ismertetőjele a szeretet: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,35) (2) ez a válasz igaz, de önmagában nem áll meg
D. Szűkebb és tágabb megközelítés: i.
szűkebb megközelítés: (1) „Ott beszélhetünk Krisztus igazi gyülekezetéről, ahol (1) újjászületett emberek (2) Krisztus nevében rendszeresen összegyülekeznek, (3) ahol az evangéliumot tisztán hirdetik, (4) ahol a sakramentumokkal élnek, és (5) ahol igei módon gyakorolják a gyülekezeti fegyelmet.” (a) „újjászületett emberek”: (i)
bár igaz, amit Augusztinusz mondott, hogy „igen sok juh van az egyházon kívül, s igen sok farkas van benn az egyházban” (id. Kálvin: Institutio, IV/1/8.), de azért a gyülekezet álljon bárányokból!
(ii)
Krisztus gyülekezetei élő kövekből épülnek fel (1Péter 2,5)
(b) „Krisztus nevében rendszeresen összegyülekeznek”: (i)
az összegyülekezés Krisztus nevében történik, ő az összekötő kapocs, az összegyülekezés nyilvánvalóan keresztény jellegű
(ii)
az összegyülekezés rendszeres, nem alkalmi
(c) „ahol az evangéliumot tisztán hirdetik”:
5
(i)
a gyülekezetben rendszeresen elhangoznak az evangélium alapigazságai, a tanításokon keresztül Krisztusban való üdvözítő hitre lehet jutni
(ii)
ez nem jelent feltétlenül jó és „igényes” igehirdetéseket, de azt igen, hogy a gyülekezet hitvallásában vagy más formában a Krisztusban való ingyenes bűnbocsánat evangéliuma megismerhető
(d) „ahol a sakramentumokkal élnek”: (i)
a sakramentumok jelzik a gyülekezet keresztény jellegét, ezért általában akkortól tekinthető egy csoport vagy bibliakör gyülekezetnek, amikor elkezdenek rendszeresen élni a sakramentumokkal 1.
a keresztség jelzi a különbséget a bűnös élet és a Krisztusban való új élet között (a gyülekezet a szentek közössége)
2.
az úrvacsora jelzi a keresztény gyülekezetek sakramentális jellegét (Krisztus van a középpontban)
(ii)
a sakramentumokkal való rendszeres élés különböztetik meg a gyülekezetet más szerveződésektől 1.
a gyülekezet több, mint egy imakör, baráti kör vagy keresztény egyesület
2.
a gyülekezetet más mint egy keresztény missziós társaság (MEKDSZ, KIE, OM stb.)
3.
az Üdvhadsereg a kvékereken kívül talán az egyetlen felekezet, mely nem él a sakramentumokkal, ezért is gondolják róluk sokan, hogy ők egy missziós társaság, nem gyülekezet
(e) „ahol igei módon gyakorolják a gyülekezeti fegyelmet”: (i)
ahol nem gyakorolják a gyülekezeti fegyelmet, ott nehéz igazi gyülekezetről beszélni 1.
az egyik veszély az, hogy a gyülekezet egyszerű hallgatósággá válik
2.
a másik veszély az, hogy a gyülekezet erkölcsi minősége annyira leromlik, hogy egy idő után csak névleges keresztényekből áll
(ii)
ahol a gyülekezeti fegyelmet igeellenes módon gyakorolják, komoly szociológiai és pszichológiai problémák jelentkezhetnek 1.
a veszély az, hogy a közösség igazi gyülekezetből az emberek személyiségét összezúzó szektává válhat
(2) sokak szerint ezeknek az ismertetőjeleknek a hiánya az igaz gyülekezetek létét, és nem csak jólétét kérdőjelezik meg
6
(a) ahol valamelyik ismertetőjel hiányzik, ott nem beszélhetünk igazi gyülekezetről ii.
tágabb megközelítés: (1) „Ott beszélhetünk Krisztus igazi gyülekezetéről, ahol (1) emberek Krisztus nevében rendszeresen összegyülekeznek, és (2) ahol az evangélium alapigazságait olyan módon hirdetik, hogy a hallgatók üdvözítő hitre juthatnak.” (a) nem férnek bele még ebbe a tágabb definícióba sem Jehova Tanúi, mormonok, unitáriusok és más magukat kereszténynek nevező, de az evangélium alapigazságait tagadó csoportok (2) kész vagyok ezt a tágabb megközelítést alkalmazni, mert: (a) a kereszténységben óriási a zűrzavar, és azzal a kegyelemmel kell másokhoz fordulnunk, amellyel Isten könyörült rajtunk (Róma 5,20; 14,13-19; 15,7) (b) a keresztények egysége megköveteli azt, hogy a szeretet alapelvét alkalmazzuk ott, ahol bizonytalanok vagyunk az ítéletünkben (Mk 9,38-41; 1Kor 12,3; 1Jn 4,2) (c) maga Jézus Krisztus úgy tűnik ezt a tágabb megközelítést alkalmazta, amikor igaz gyülekezeteknek nevezett olyan problémás gyülekezeteket is, mint a pergamoni, thiatirai, szárdiszi és laodiceai gyülekezetek (Jel 2-3) (d) reménységem az, hogy az evangélium hirdetése hitet szül, tehát a gyümölcse előbb-utóbb emberek megtérése lesz (Róma 1,16; 10,17) (e) az evangélium hirdetése nagy valószínűséggel sakramentumokkal kapcsolatos nézetekre is
hatással
van
a
(f) az evangélium hirdetésében az intés és bátorítás a gyülekezeti fegyelem egyik eszköze lehet (3) hiszem ugyanakkor, hogy azok a gyülekezetek, melyek csak a tágabb megközelítésben nevezhetők igaz gyülekezeteknek, magukban hordozzák azt a veszélyt, hogy idővel megszűnjenek igaz gyülekezeteknek lenni (a) ahol a tagok jelentős része nem valódi hívő, a gyülekezet krisztusi jellege előbbutóbb teljesen eltűnhet (b) ahol nem élnek rendszeresen a sakramentumokkal, ott hosszútávon a keresztényeket a világtól elválasztó és Krisztussal összekapcsoló szentségi jelek hiánya a gyülekezet Krisztus-központúságát veszélyezteti (c) ahol nem gyakorolják a gyülekezeti fegyelmet, ott a gyülekezet belső minőségi romlása idővel olyan mértékűvé válhat, hogy nem beszélhetünk többé keresztény gyülekezetről E. A gyülekezetek tisztasága az Igéhez való ragaszkodás mértékétől függ i.
az Igéhez való ragaszkodás a tanítás területén
7
(1) egészségesebbek lesznek azok a gyülekezetek, ahol a tanítás igeközpontú, mint azok a gyülekezetek, ahol nem ragaszkodnak a Bibliához, hanem emberi hagyományokkal, pszichológiával vagy mással helyettesítik Isten Igéjének a hűséges magyarázását (2Tim 3,16 - 4,5) ii.
az Igéhez való ragaszkodás az átélés/ tapasztalat területén (1) Isten előtt kedvesebb az a gyülekezet, ahol a tagok számára a Biblia nem csupán az értelmük tápláléka, hanem az Istennel való személyes kapcsolat és a szívből jövő imádat eszköze (Jn 4,24)
iii.
az Igéhez való ragaszkodás a gyakorlat területén (1) a gyülekezet tisztasága nagyban függ attól, hogy a gyülekezeti tagok mennyire alkalmazzák a Biblia tanítását saját életükben, mennyire járja át Isten Igéje az egész életüket, az életük minden területét (Jak 1,22)
A. Nincsen teljesen tiszta gyülekezet iv.
a legtisztább gyülekezetek sem tökéletesek, és viszonylagos tisztaságuk nem örök biztosíték arra, hogy idővel akár hamis gyülekezetté ne váljanak (1) „A létező legtisztább egyházak is alá vannak vetve a keveredésnek meg a tévedésnek egyaránt. Némelyik pedig annyira elfajult, hogy megszűnt Krisztus egyházának lenni, és a Sátán zsinagógájává vált.” (Westminsteri hitvallás, XXV/V.)
v.
a legtisztább gyülekezetek is fejlődhetnek, és szükségük van újabb és újabb megtisztulásra (1) mindig van mit tanulni másoktól (2) mindig van miben jobban igazodni az Igéhez (3) mindig van ok az alázatra és bűnbánatra
8
2.
MI A HELYZET A RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZZAL? A. A római katolikus egyház formálisan a világ legnagyobb keresztény felekezete, ezért nem megkerülhető a kérdés: igaz egyházról van-e szó? i.
világszerte kb. 1 milliárd ember vallja magát római katolikusnak (1) ez nagyjából fele az összes kereszténynek (2) a számadat mégis csalóka: nagyon sok a nem gyakorló (névleges) katolikus
ii.
Magyarországon a lakosság kb. 70 százaléka vallja magát római katolikusnak (1) a gyakorló katolikusok száma ennek töredéke
iii.
égető kérdés: evangéliumi keresztényekként hogyan tekintsünk a r. kat. egyházra? (1) (2) (3) (4)
elfogadhatjuk-e fenntartások nélkül igaz egyháznak? igaz de deformált egyháznak tekintsük? hamis egyházként elhatárolódjunk tőle? esetleg bonyolultabb a helyzet?
B. A megítélés szempontjai i.
a r. kat. egyház önmeghatározása ellenére sem nem változhatatlan, sem nem egységes (1) a protestáns kritika gyakran arra a feltevésre épül, hogy a r. kat. egyház változatlan és egységes (a) kiragadnak a r. kat. egyház történetéből, dogmatikájából vallásgyakorlatából egy-egy vonást, és azt rávetítik az egész egyházra
vagy
(b) mivel egységesnek tekintik, sommásan ítélik meg; mivel változhatatlannak tekintik, az kimondott ítéletet véglegesnek tartják (2) ha reálisan akarjuk értékelni a r. kat. egyházat, a valóságból, és nem saját önmeghatározásából kell kiindulnunk (a) a valóság az, hogy a r. kat. egyház igenis gyakran változott és jelenleg is állandóan változik (i)
pl. új dogmák, I. és II. Vatikáni zsinat közötti különbségek, ökumenikus párbeszédre való nyitás, anyanyelvi és „beat”-misék bevezetése, stb.
(b) a valóság az, hogy a r. kat. egyház nem volt soha egységes, és ma még kevésbé az, mint bármikor korábban (i)
pl. különböző teológiai iskolák és lelkiségi mozgalmak (augusztiniánusok és szemi-pelágiánusok, misztikusok és skolasztikusok, scotisták és tomisták, jezsuiták és janzenisták, bencések
és ferencesek, konzervatívok karizmatikusok, stb.) ii.
és
liberálisok,
kvietisták
és
protestánsok három különböző szempontból szokták megítélni a katolikus egyházat (gyakran nem véve tudomást a másik kettőről): (1) dogmatikai szempont: mit tanít a r. kat. egyház különböző kérdésekről (2) hatalmi szempont: hogyan épül fel az egyházi hierarchia és hogyan jelenik meg a társadalomban (3) lelkiségi szempont: milyen hitélet kapcsolódik a r. kat. egyházhoz
iii.
a végeredmény mindhárom területen több dologtól függ: (1) nem mindegy, hogy az adott vizsgálati területen mire irányul a figyelmünk (ne felejtsük: a róm. kat. egyház változó és heterogén!) (2) nem mindegy, hogy milyen kontextusban vizsgáljuk: (a) történelmi kontextus (a végeredmény függ attól, hogy az V., XV., vagy XXI. századi katolikus egyházat vizsgáljuk-e) (b) földrajzi hely (más eredményt kapunk, ha a r. kat. egyházat Dél-Amerikában vizsgáljuk, mást, ha Angliában vagy Észak-Amerikában) (c) társadalmi csoport (a kifinomult megfogalmazásokat nem mindenki érti: mást jelenthet a katolikus hit megélése olyan egyszerű emberek számára, akiknek az esetleg csak babonás szertartásokat jelent, és mást olyanok számára, akik átgondoltan, reflektáltan hisznek) (3) felekezetünk története és hangsúlyai felnagyítanak egy-egy területet (a) pl. evangélikusok: hit általi megigazulás; baptisták: egyházkormányzás és keresztség; reformátusok: kegyelem és istentisztelet
C. Dogmatikai szempont i.
sokan a r. kat. egyház dogmatikai heterodoxiáját (= az igazságtól való eltévelyedés) hangsúlyozzák (pl. a következő dolgokban): (1) az Egyház tekintélye az igazság kérdésében (a) a katolikus felfogás szerint az Egyház hozta létre a Bibliát, és ma is az Egyház Tanító hivatala a legfőbb tekintély az igazság kérdésében (b) protestánsok szerint az Ige hozta létre az Egyházat, számukra elfogadhatatlan az, hogy az igazság kérdésében az Egyház lenne a végső tekintély (2) Mária és a szentek tisztelete
10
(a) a katolikus teológia komoly szerepet szán a megváltás folyamatában Máriának és a szentek közbenjárásának (b) protestánsok számára elfogadhatatlanok a Máriával kapcsolatos dogmák, és az, hogy Istenen kívül máshoz imádkozzunk (3) a miseáldozat (a) a klasszikus katolikus megfogalmazás szerint a miseáldozatban minden alkalommal Krisztus áldozata ismétlődik meg (b) a protestánsok ragaszkodnak ahhoz, hogy Krisztus áldozata egyszer s mindenkorra szólt, megismételhetetlen (4) a purgatórium (a) a katolikus teológia szerint a halál után a legtöbb kereszténynek szüksége van további megtisztulásra, nem jut közvetlenül a mennybe (b) protestánsok elutasították ezt a tant (mint amiről a Biblia nem beszél), és hangsúlyozták, hogy semmilyen módon nem fizethetünk a bűneinkért (5) az üdvösség útja (a) a tridenti zsinat elítélte azt a protestáns tanítást, hogy egyedül hit által, Krisztus érdeméért van a megigazulás; valamint hangsúlyozta a papok által kiszolgáltatott sakramentumok üdvszerző szerepét (b) protestánsok ezt az evangéliumtól való egyértelmű elhajlásnak, és a kegyelemtől a cselekedetek felé való fordulásnak tekintették ii.
sokan a r. kat. egyház dogmatikai ortodoxiáját (= az igazsághoz való hűség) hangsúlyozzák (pl. a következő dolgokban): (1) a Szentírás tekintélye és tévedhetetlensége (a) bár protestánsok semmiképp nem ismerik el a hagyományt a Szentírással egyenrangú tekintélyként, azt sokan elismerik, hogy a Szent Hagyomány katolikus értelmezésben sem független a számukra is csalhatatlan Szentírástól (b) a liberális teológiával ellentétben az evangéliumi és a r. kat. teológia egyaránt vallja a Biblia ihletettségét és tévedhetetlenségét (2) a Szentháromság Isten és Jézus Krisztus személye (a) a korai hitvallások alapján a katolikusok Istenről és Krisztusról vallott nézete megegyezik a protestánsokéval (ugyanazt a Jézus Krisztust valljuk) (b) az Apostoli hitvallás, az első négy ökumenikus hitvallás és az Athanasius-féle hitvallás közös hitvallások (Krisztus istenségéről, a Szentháromságról, Krisztus kettős természetéről)
(3) Krisztus halála és feltámadása (a) r. katolikusok is hisznek Krisztus helyettes engesztelő áldozatában (l. Szent Anzelm: Miért lett Isten emberré?) és feltámadásában (b) sok katolikus ma amellett érvel, hogy a miseáldozat csak a Krisztus áldozatára való megemlékezés/emlékeztetés (szimbolikus áldozat) (4) hit általi megigazulás (a) egy nemrégen elfogadott evangélikus-katolikus állásfoglalás a katolikus és protestáns álláspont közötti meglepő hasonlóságot hangsúlyozza (b) sokan úgy látják, hogy míg a katolikusok a „megigazulás” szó alatt a jogi értelemben vett megigazulást és a megszentelődést együtt értik, addig a protestánsok csak az előbbit értik alatta (a vita tehát nem a lényeget hanem a szóhasználatot érinti) (c) ebben a kérdésben azonban az előzőeknél lényegesen kevésbé egyértelmű, hogy beszélhetünk-e tényleges egyetértésről iii.
a lényegi kérdés: van-e elengendő ismeret a r. kat. egyházban ahhoz, hogy üdvözítő hitre lehessen jutni? (1) a római katolikus teológia jóval szerteágazóbb, összetettebb és bonyolultabb annál, hogy a kérdés megválaszolásához elég lenne a tridenti zsinat reformáció-ellenes határozataira hivatkozni (a) éppen ez egy alapvető különbség a mormonok, Jehova Tanúi és hasonló szekták, valamint a r. kat. egyház között (i)
az előbbiek olyan homogén tanítást fogalmaznak meg, amelyik egyértelműen tagadja az evangélium alapigazságait
(ii)
az utóbbi olyan heterogén tanítást képvisel, melynek egyes rétegei teljesen összhangban vannak az evangélium alapigazságaival, más rétegei viszont ellentmondanak annak (de valószínűleg senki sem képes az egészet együtt látni!)
(b) a Tanítóhivatal megpróbálja fenntartani annak a látszatát, hogy egységes tanítás-rendszerről van szó, de a valóság mást mutat (i)
Szent Ágoston kegyelemtana pl. nehezen összeegyeztethető a középkori búcsúcédulákkal vagy II. János Pál pápa egyes enciklikáival
(ii)
Szent Cyprianus mást tanított a bukottak visszafogadásáról, mint István, római püspök, és mást tanított az Egyházhoz tartozásról, mint a II. Vatináni zsinat
(2) az én megítélésem szerint jó esély van arra, hogy a r. kat. egyházban elegendő ismeretet találjon az ember az üdvözítő hithez
12
(a) ennek eszköze lehet: (i)
a Szentírás, mely a r. kat. egyház szerint is tévedhetetlen tekintély
(ii)
olyan szerzők írásai, mint a korai egyházatyák (Római Kelemen, Ignatiusz, Iréneusz, Athanásziosz, Augusztinusz stb.), vagy középkori és újkori szerzők (Szent Anzelm, Clairvaux-i Szent Bernát, Johannes Tauler, Kempis Tamás, Blaise Pascal stb.)
(iii)
olyan lelkiségi mozgalom, melyben Krisztus van a középpontban, és az egyszerű hitre helyezi a hangsúlyt
(b) de sajnos arra is nagy esély van, hogy a r. kat. egyház heterodox tanításai hatékonyan távol tartsák a híveket az evangélium alapigazságaitól D. Hatalmi szempont i.
sok protestáns keresztény a r. kat. egyház hierarchiáját és világi hatalmát teljes mértékben elfogadhatatlannak tartja (1) a r. kat. hierarchiát igeellenesnek és Krisztus tanításával ellentétesnek tartják (a) úgy látják, hogy a pápaság minden szempontból ellentétes Krisztus akaratával és Péter apostol példájával (Mt 23, 5-12; 1Pt 5,1-4) (b) a r. kat. hierarchia nem tükrözi az újszövetségi gyülekezetek egyszerűségét (2) a r. kat. egyház történetét összeegyeztethetetlennek látják (a) (b) (c) (d) (e)
ii.
botrányosnak
és
az
igazi
kereszténységgel
inkvizíció, kereszteshadjáratok, invesztitúra-harc Giordano Bruno megégetése Szent-Bertalan-éj a Biblia terjesztésének tiltása stb.
más protestánsok, bár nem értenek egyet a kialakult hierarchiával, és a katolikus egyház történelmi szerepét sem tartják feltétlenül pozitívnak, a mai katolicizmusban a társadalmi kérdésekben való potenciális szövetségest látják (1) a nyugati világban a keresztény értékek hanyatlását tapasztaljuk, ami több területen a kereszténység társadalmi megtartóerejének fokozatos csökkenését jelenti: (a) (b) (c) (d) (e)
a család és a heteroszexuális, elkötelezettségen alapuló házasság értéke a becsület fontossága a szorgalom és munka értéke a felelősségvállalás fontossága stb.
(2) protestánsok között egyre gyakoribb a katolikusokkal való együttműködés és a katolicizmus társadalmi szerepének alapvető igenlése
(a) keresztény szociális és társadalmi szervezetek (pl. Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat, L’Arche /Bárka/ közösségek stb.) (b) közös rendezvények, melyeken katolikus egyházi vezetők is jelen vannak (pl. „Ez az a nap!”, Billy Graham evangélizáció stb.) (c) közös dokumentumok, melyekben evangéliumi keresztények társadalmi kérdésekben közös célokat határoznak meg a r. kat. egyházzal (pl. „Evangelicals and Catholics Together” dokumentum) iii.
a katolicizmus hatalmi szempontból való megítélése nem elválasztható a történelmi kontextustól (1) amikor a r. kat. egyház jelentős világi hatalmával a protestantizmus üldözőjeként lépett fel, egyetlen protestánsnak sem jutott volna eszébe, hogy együttműködésen vagy közös célokon gondolkodjon (ahogy a katolikusokban sem merült ez fel) (2) amikor a katolicizmus legfőbb ellenlábasa a társadalomban nem a protestantizmus, hanem olyan istentelen ideológiák, mint a szekuláris humanizmus, a radikális liberalizmus, a homoszexuális lobby, az iszlám vagy a posztmodern relativizmus, és amikor a r. kat. egyház magatartása is alapvető változásokon ment át (lásd II. Vatikáni zsinat), jogos, ha protestánsoknak újragondolják az együttes fellépés elfogadható lehetőségeit
E. Lelkiségi szempont i.
a lelkiségi szempont ma sokkal jelentősebb a katolicizmus megítélésében, mint bármikor korábban (1) a dogmatikai szempontok a mai korban jóval kisebb súlyt képeznek a véleményalkotásban (2) a r. kat. egyház nem számít olyan hatalmi tényezőnek, mint pl. a középkorban (3) a korszellem és a keresztény világ egyaránt a tapasztalatra és a valóság megélésére helyezi a hangsúlyt az ortodoxia és az igazságban való hit helyett
ii.
a reformáció és a protestáns felekezetek hagyományos kritikája jelentős részben épült a katolikus lelkiség és vallásgyakorlat kritikájára (1) (2) (3) (4) (5) (6) (7)
iii.
Mária és a szentek tisztelete bálványimádás babonák, ereklyék, rózsafüzér penitencia, érdemszerző cselekedetek névleges vallásosság üres tradicionalizmus stb. manapság éppen a lelkiség az a terület, ahol sok protestáns keresztény kapcsolódási pontokat talál a r. kat. egyházzal
(1) látva, hogy a r. kat. egyházban is sok újjászületett keresztény van, sokan kritikátlanul és sommásan igaz egyháznak tekintik a r. kat. egyházat
14
(2) a karizmatikus mozgalom hatására korábban áthatolhatatlannak tűnő falak omlottak le (nem a dogmák és a hierarchia, hanem a Szentlélek öröme és az imádság a középpontban) (3) az angolszász evangéliumi kereszténységben a katolikus monasztikus hagyomány és spirituális örökség reneszánsza zajlik (Clairvaux-i Bernát, Assisi Szent Ferenc, Norwich-i Júlia, Sienai Katalin, Avilai Teréz, Keresztes Szent János, Szalézi Szent Ferenc, Madam Guyon, Francois Fénelon, Henri Nouwen, Thomas Merton stb.) (4) a r. kat. egyházban sokan olyan lelki értékeket találnak, melyek véleményük szerint indokolatlanul hiányoznak a protestáns hitgyakorlatból (a csend értékelése, lelkigyakorlatok, bűnvallás, lelki vezetés), és pozitívan gazdagíthatják az evangéliumi lelkiséget iv.
a lelkiség területén különösen hangsúlyozni kell, hogy a r. kat. egyház rendkívül sokszínű, heterogén szervezet (1) a különböző (régi és új) katolikus lelkiségi irányzatok léte éppen ezt bizonyítja (2) ítéletalkotásunk nagyban függ attól, hogy milyen katolikus lelkiségről van közvetlen tapasztalatunk
F.
Eltérő értékelések i.
teljes elutasítás (mely ugyanakkor nem zárja ki, hogy a r. kat. egyházban is vannak valódi hívők): (1) némely protestáns irányzat és az adventisták felfogásában a r. kat. egyház a hamis antikrisztusi egyház megjelenítése (a) a pápaság és a hamis tanok együttesen ördögi képződménnyé teszik a r. kat. egyházat (b) a Jelenések 13-ban szereplő valamelyik fenevad vagy a Jelenések 17-19-ben szereplő Babilon a r. kat. egyházat jelképezi (pl. Dave Hunt: A fenevadon ülő asszony; E.G. White: A nagy küzdelem) (2) népszerű evangéliumi kiadványokban a katolicizmust időnként úgy állítják be, mint ami egy teljesen más vallás (a) a kevés történelmi ismerettel rendelkező olvasónak az a benyomása, hogy a kereszténység és a katolicizmus soha nem is volt semmiféle „köszönőviszonyban” egymással (b) ebben a megközelítésben az újszövetségi kereszténység és a középkori római katolicizmus között nem lassú történelmi fejlődést (vagy fokozatos megromlást) látnak, hanem idegen eszmék és babonák hatására született új vallást, mely gyökereiben is különbözik az igazi hittől (3) közös ezekben a megközelítésekben az a követelmény, hogy a valódi hívőknek ki kell jönniük a r. kat. egyházból
(a) a r. kat. egyház véglegesen megromlott (van, aki szerint soha nem is volt igazi egyház) (b) mindenféle közösségvállalás hamis kompromisszum és Isten Igéje iránti engedetlenség ii.
alapvető (bár nem feltétlenül kritikátlan) elfogadás: (1) az ökumenikus mozgalom hozzáállása: (a) az 1961-es Újdelhiben tartott konferencia óta a r. kat. egyház az Egyházak Világtanácsának állandó megfigyelője és aktív résztvevője (b) az anglikánok és katolikusok között zajló párbeszéd alapja egymás testvéri alapon való elfogadása (i)
a „Growing into Union” c. dokumentum két evangéliumi anglikán és két anglo-katolikus teológus között előkészítette az utat a r. katolikusokkal való hasonló testvéri párbeszédre
(ii)
ARCIC (Anglican-Roman Catholic International Commission) a párbeszéd hivatalos formája lett
(c) az 1997-ben lutheránusok és r. katolikusok között létrejött egyetértés a megigazulás kérdésében egymás elfogadásának alapján történt (2) evangéliumi anglikán vezetők között gyakori az a megközelítés, hogy a r. kat. egyház testvéregyház: (a) David Watson (evangéliumi karizmatikus anglikán lelkipásztor) a r. kat. egyházzal való szorosabb egységen dolgozott, és a reformációt az egység szemszögéből nézve „tragikus fejezet”-nek nevezte (I Believe in the Church, 348. o.) (b) George Carey (önmagát evangéliuminak valló korábbi Canterbury-i érsek) A Tale of Two Churches c. könyvében protestánsok és katolikusok egysége mellett érvel (a könyvhöz az előszót J.I. Packer írta) (3) Billy Graham evangélizációs szolgálatában a lehető legszélesebb ökumenikus egységre törekedett, ami a r. katolikusokkal való szoros evangélizációs (!) együttműködést is jelentette (a) a megtérteket többek között r. kat. gyülekezetekbe küldik (4) nagy port kavart az „Evangelicals and Catholics Together” dokumentum, melyet 1994-ben számos evangéliumi vezető írt alá (a) idézet a dokumentumból: „Krisztusban testvérek mindazok, akik elfogadják Krisztust Uruknak és Megváltójuknak. Evangéliumi keresztények és katolikusok Krisztusban testvérei egymásnak.”
16
(b) az aláírók között volt: J.I. Packer, Bill Bright, Chuck Colson, Os Guinness (c) a dokumentum tükrözi azt a jelenséget, hogy egyre több az evangéliumi meggyőződésű római katolikus (különösen Észak-Amerikában), és egyre több a katolicizmussal szimpatizáló evangéliumi keresztény iii.
a reformátorok alapvető, de nem teljes elutasítása (1) Luther: (a) Luther a r. kat. egyház megreformálását látta szükségesnek, mert Krisztus egyházának tekintette azt, mely babiloni fogságban van (i)
a szakadást ideiglenesnek tekintette, és csak az idő múlásával és a szembenállás elmérgesedésével vált erőteljesebbé az állásfoglalása
(b) eleinte a pápáról is tisztelettel beszélt, hangvétele akkor vált keményebbé, mikor hosszú évek küzdelme után belátta: a pápaság a változás legfőbb akadálya (i)
„Végeredményben nem más, mint ördög ő, mert Istennel ellenkezve és fölébe kerekedve terjeszti hazugságait a miséről, a tisztítótűzről, a kolostori életről, jócselekedetekről és istentiszteletről. Mert ez az igazi pápaság! Átkozza, öldösi és gyötri mindazokat a keresztényeket, akik ezt a szörnyűséget nem akarják mindenek fölé emelve tisztelni. Ezért, ahogyan nem imádjuk urunk és istenünk gyanánt magát az ördögöt, éppen úgy nem tűrhetjük meg vezetőnk és urunk gyanánt annak apostolát, a pápát vagy az antikrisztust sem a maga kormányzatával együtt.” Schmalkaldeni cikkek)
(ii)
de még a Schmalkaldeni tételek megírásakor is éppen a katolikus egyház vezetőivel való dialógusra készült!
(2) Kálvin: (a) különbséget tett a pápaság és a r. kat. egyház között (i)
a pápaságot tekintette az Antikrisztusnak
(ii)
a r. kat. egyházat viszont megromlott, de olyan egyháznak tekintette, melyben továbbra is felfedezhetők az igaz egyház nyomai
(b) idézetek: (i)
„Mindazonáltal amint egykor a zsidók között is megmaradt az egyháznak néhány különleges joga, úgy a pápistáktól sem tagadjuk meg az egyház azon nyomait, melyekről az Úr azt akarta, hogy közöttük a romlásban is fönnmaradjanak… És amint gyakran úgy rontják le az épületeket, hogy azoknak fundamentuma és romjai megmaradnak, azonképen Isten, bár az ő igéjét megvető emberek hálátlanságának büntetése végett eltűrte azt, hogy borzasztó rázkódás és rombolás érje az egyházat, azt mégsem engedte meg, hogy az Antikrisztus fenekestül felforgassa, vagy a földig lerombolja az ő egyházát, hanem azt akarta, hogy a pusztulás után, ha félig rombadőlt állapotban is, de mégis fennmaradjon az egyház épülete.” (Institutió, IV/2/11)
(ii)
„Amikor tehát a pápistáknak egyszerűen nem akarjuk megadni az egyház címet, ezért még nem tagadjuk azt, hogy ő náluk nem volnának egyházak; hanem csak az egyház igazi és törvényes állapota felől állunk harcban, amely az egyház vallásának jeleit képező szentségeknek, különösen pedig a tudománynak egyességében áll. Előre megmondották Dániel (9,27) és Pál (2 Thessz 2,4), hogy Istennek templomában fog ülni az Antikrisztus. Ennek az átkozott és utálatos birodalomnak a vezérét és zászlóvivőjét mi a római pápában látjuk. Az, hogy az ő székét Isten templomában helyezik el, jelzi, miszerint olyan lesz az ő hatalma, mely sem Krisztusnak, sem az egyháznak a nevét el nem törli. Kitűnik tehát ebből, hogy mi épen nem tagadjuk azt, hogy az ő zsarnoksága alatt is fennmaradnak az egyházak, csakhogy ezeket az ő szentségtelen istentelenségével megfertőztette, borzalmas uralmával lenyűgözte, gonosz és veszedelmes tudományával, mintegy mérges itallal, megrontotta és majdnem megölte; hogy ezekben az egyházakban félig el van temetve Krisztus, el van nyomva az evangélium, száműzve a kegyesség és majdnem el van törölve az Isten tisztelete; végre, hogy ezekben az egyházakban annyira össze van zavarva minden, hogy inkább Babilonnak, mint Isten szent államának képe látható bennük. Röviden, egyháznak nevezem őket annyiban, amennyiben az Úr az ő népének maradványát, ha nyomorúságosan szétszórt és széthányt állapotban is, de mégis csodálatosképp megőrzi bennük, amennyiben megmarad bennük az egyház néhány ismertető jegye, különösen azok, melyeknek hatását sem az ördög ravaszsága, sem az emberek gonoszsága megrontani nem képes.” (Institutió, IV/2/12)
(iii)
„Hiszen Pál nem máshova helyezi az Antikrisztust, hanem magába az Isten szentélyébe. Nem is kívülről jövő ellenség tehát ez, hanem belső, aki magának Krisztusnak a neve alatt visel háborút Krisztus ellen. De megkérdezhetnénk azt is, hogyan lehetséges ekkora latorságok barlangját egyháznak nevezni, tekintve, hogy egyébként az igazság oszlopának kellene lennie (1Tim 3,15)? Azt felelem, nem azért neveztetik így, mert magán viseli az egyház minden tulajdonságát, hanem mivel megmaradt ebből valami. Megvallom tehát, hogy ahol a pápa uralkodik, az is Isten temploma: ámde végeláthatatlan szentségtörésekkel megszentségtelenített templom.” (Kommentár Pál apostol Thesszalonikabelieknek írt leveleihez, 97. o.)
(c) az egyháztörténet Kálvin és a reformátorok számára elsősorban katolikus egyháztörténet volt (i)
nem gondolták azt, hogy az Egyház a reformációval újrakezdődött volna, és nem csak a fennálló egyházon kívüli mozgalmakkal éreztek rokonságot
(ii)
alapvető céljuk a r. kat. egyház megreformálás volt, többségüket kiátkozták, nem maga szakadt ki az egyházból
(iii)
Kálvin a Szentírás mellett Augusztinusz, Clairvaux-i Szent Bernát és Nagy Szent Gergely pápa írásaira hivatkozott állításai alátámasztására
(3) a reformáció hitvallásai a r. kat. egyházat néha hamis egyháznak nevezték, a pápaságot pedig az Antikrisztusnak, a kép mégis valamivel árnyaltabb volt
18
(a) II. Helvét hitvallás: (i)
„Ezért elítéljük azokat az egyházakat, mint a Krisztus igaz egyházától idegeneket, melyek nem olyanok, amilyeneknek az elmondottak szerint lenniük kellene, akárhogyan kérkednek is püspökeik apostoli utódlásával, egységükkel és régiségükkel. Sőt azt parancsolják nekünk az apostolok, hogy kerüljük a bálványimádást és fussunk ki Babilonból és ne közösködjünk vele, hacsak nem akarunk Isten csapásaiban is velük közösködni.” (XVII.)
(ii)
de: „…néha az is megesik, hogy Isten igaz ítéletével megengedi, hogy Igéjének igazsága, a közös hit és az igaz istentisztelet úgy elhomályosuljon és megrendüljön, hogy úgy látszik, mintha az egyház kihalt volna és nem állna fenn többé, amint az Illés próféta és mások idejében történt. De azért vannak Istennek ebben a világban ilyen sötét időkben is igaz imádói, méghozzá nem is kevesen, hanem hétezren és még többen.” (XVII.); „De azért nem vetjük meg a szenteket, se nem vélekedünk róluk tiszteletlenül. Elismerjük ugyanis, hogy ők Krisztus élő tagjai, Isten barátai, akik dicsőségesen meggyőzték a testet és a világot. Szeretjük tehát őket, mint testvéreinket, sőt nagyra becsüljük is…” (V.)
(b) Ír hitvallás: (i)
„Róma püspöke oly távol áll attól, hogy Krisztus egyetemes egyházának feje legyen, hogy cselekedetei és tanításai egyenesen a bűn emberének mutatják, akiről a Szentírás jövendöl…” (80. cikkely)
(ii)
de: a hitvallás nem az egész egyházról, hanem a pápáról állítja, hogy az Antikrisztus!
(c) La Rochelle-i hitvallás: (i)
„Ebben a hitben állva kijelentjük, hogy ahol nem fogadják el Isten Igéjét és nem tesznek fogadalmat az annak való engedelmességre, és ahol nem történik meg a sakramentumok kiszolgáltatása, ott tulajdonképpen semmiféle egyház nem létezik. Ezért ítéljük el a pápista összejöveteleket, tudva, hogyan száműzik onnan Isten tiszta igazságát, hogy a sakramentumokat megrontják, kicsavarják, meghamisítják vagy teljesen tönkreteszik, ezenkívül szokásban van mindenféle babonaság és bálványimádás. Úgy tartjuk tehát, hogy aki ilyen dolgokba keveredik és azokban részesül, elszakítja magát Jézus Krisztus testétől. Mindemellett, mivel a pápaságban is megmaradt némiképp az egyház halvány nyoma, és a keresztség lényege sem szűnt meg, hozzátéve, hogy a keresztség hatékonysága és ereje nem függ annak kiszolgálójától, kinyilvánítjuk, hogy az itt megkeresztelteknek nincs szükségük egy második keresztségre. Mégis, e pápás egyházban nem lehetséges úgy bemutatni a gyermekeket, hogy az abban pusztító romlás miatt ezek ott meg ne fertőztessenek.” (28. cikkely)
(ii)
de: még ebben a kemény ítéletben is benne van a kitétel, hogy a r. katolicizmusban van az egyháznak „halvány nyoma”!
(d) Westminsteri hitvallás:
iv.
(i)
„Az Úr Jézus Krisztuson kívül nincs más feje az egyháznak. Még a római pápa sem lehet az, semmiféle értelemben; ellenkezőleg, ő az Antikrisztus, a bűn embere és a kárhozat fia, aki mindenek fölé emelkedik az egyházban Krisztus és mindannak ellenében, amit Istennek neveznek.” (XXV/VI.)
(ii)
de: az egyházban emeli fel magát a pápa, mint Antikrisztus!
kritikus, de nyitottabb megközelítések: (1) Nicholaus von Zinzendorf (a) a herrnhuti pietista ébredés egyik fő jellemzője a keresztény felekezetek közötti egység előmozdítása volt (b) Zinzendorf szerint minden felekezetben van egy „troposz paideia” (tanító alap, az evangélium lényegének egy kulturálisan és más módon meghatározott megjelenítése), melyek alapján laza szövetségbe tömörülhetnek (c) Zinzendorf nyitott volt arra, hogy egy megújult katolikus egyház is benne legyen ebben a szövetségben (2) J. Gresham Machen (a) a protestáns ortodoxia ügyéért kompromisszumok nélkül kiálló presbiteriánus vezető (a Westminster Theological Seminary és az OPC felekezet alapítója) a teológiai liberalizmusról írott könyvében a római katolicizmust megromlott, de a Szentírás tekintélyét elfogadó és a korai hitvallásokhoz ragaszkodó keresztény egyháznak tekintette (b) „Lehet, hogy Róma egyháza a keresztény vallás megromlott formája, de a naturalista liberalizmus egyáltalán nem is kereszténység.” (Christianity and Liberalism, 52. o.) (3) Ravasz László (a) „A római katolikus egyház igaz egyház, de nem tiszta (bár a református teológusok nagy része hamis egyháznak tartja), s így vagyunk az anglikánokkal is.” (Kis dogmatika, 118.o.) (4) Richard Lovelace (a) bibliai alapon érvel a r. kat. egyház megújulásának lehetősége mellett (i)
Lovelace továbbfejleszti Kálvinnak Izráel hitehagyásával és a megújulás újabb lehetőségeivel kapcsolatos bibliai érveit
(b) Lovelace szerint a protestánsok talán túl hamar feladták a r. kat. egyház megreformálódásának reményét, bár igaz, hogy ebben a tridenti zsinatnak döntő szerepe volt (5) John Stott (a) hozzáállására a kritikus nyitottság a jellemző
20
(i)
„Nem hiszem, hogy addig részt vennék római katolikus misén, még ha ez megengedett is lenne, míg az egyház doktrinális álláspontja hivatalosan is meg nem változik.” (Dudley-Smith, John Stott: A Global Ministry, 207. o.)
(ii)
ugyanakkor aktív és konstruktív résztvevője az ERCDOM (EvangelicalRoman Catholic Dialogue on Mission) munkájának
(b) 1970-ben ezt írta: (i)
„Számomra nyugtalanító látni, amikor protestánsok és római katolikusok közös istentiszteletet vagy evangélizációs összejövetelt tartanak. Miért? Mert a kívülállóknak azt a benyomást közvetíti, hogy a nézetkülönbségek gyakorlatilag megszűntek… De az ilyen demonstrálása inkább színészkedés mint a valóság. Természetesen hálásak lehetünk azokért a jelekért, melyek szerint a római katolikus egyházban oldódik a merevség és fontosabbá válik a Biblia. Ezek következtében sok római katolikus jutott egyénileg olyan igazságokra, melyeknek korábban nem volt birtokában, és néhányan ’lelkiismeretük miatt’ el is hagyták egyházukat. A II. Vatikáni zsinat annyira szabadjára engedte az egyházban a Bibliát, hogy ma még senki sem tudja megmondani, mi lesz ennek a végeredménye. Mindezek fényében nem arra van ma szükség protestánsok és római katolikusok között, hogy egy kiforratlan külső egységet mutogassanak, hanem arra, hogy őszinte, komoly párbeszédet folytassanak. Egyes protestánsok az ilyen párbeszédet kompromisszumnak tekintik, de nem szükségszerűen az… Protestánsok számára kettős célja van: először is az, hogy figyeljenek, hogy megérthessék, amit római katolikusok mondanak, és ezáltal elkerüljék az ’árnyékbox’ veszélyét, másodszor az, hogy világosan és egyértelműen bizonyságot tegyenek arról, ahogyan az igei igazságokat megértették.” (Christ, the Controversialist, 22-3.o.)
(6) Alister McGrath (a) evangéliumi protestánsok gyakran nem megfelelő árnyaltsággal kezelték a r. kat. egyház tanításait, és ez gyakran hamis sztereotípiákhoz vezetett (i)
bár vannak valós különbségek is, melyeknek feloldása egyhamar nem valószínű, hogy megtörténik
(b) az evangéliumi kereszténység és a r. kat. egyház a különbségek ellenére nem összeegyeztethetetlenek (i)
„Az evangélikalizmus az egész világra kiterjedő felekezetközi mozgalom, amely képes együtt élni minden nagyobb felekezettel a nyugati egyházban, beleértve a római katolikus egyházat is.” (Bevezetés a keresztény teológiába, 369.o.)
(ii)
az egyik oka ennek az, hogy egyre több az olyan katolikus, aki szelektíven engedelmeskedik egyháza tanításainak
(iii)
a másik ok az, hogy evangéliumi keresztények sok olyan dolgot tanulnak katolikusoktól, melyek valóban gazdagítják evangéliumi hitüket
(7) Wayne Grudem (a) ahogy nem lehet a liberális teológia jelenléte miatt sommásan egész protestáns egyházakat hamis egyházaknak nevezni, úgy nem lehet a r. kat. egyházat sem egységesen megítélni (b) a különböző lelkiségi irányzatokhoz tartozó egyes plébániák esetében lehet ítéletet alkotni (mennyire van középpontban Isten Igéje, mennyire Krisztusközpontú, az egyszerű hitet hangsúlyozzák-e, stb.) (8) az Alliance of Confessing Evangelicals nevű konzervatív evangéliumi szervezet egyik dokumentuma („Resolutions for Roman Catholic & Evangelical Dialogue”) hét pontban foglalkozik a kérdéssel (az ECT-t szignáló Packer ezt is aláírta) (a) az első pont szerint: „Bár evangéliumiak és római katolikusok egyaránt vallják az ökumenikus hitvallásokat, ez a katolikus egyetértés nem elégséges alap ahhoz a megállapításhoz, hogy egyetértés létezik az evangélium minden lényeges elemével kapcsolatban.” (b) a dokumentum negyedik pontja megállapítja, hogy a korai hitvallásokban való egyetértés megfelelő alap a társadalmi kérdésekben való együttműködésre, de nem elégséges alap a közös evangélizációhoz G. A helyes lelkület: i.
törekedjünk a hitbeli egységre minden Krisztusban testvérünkkel, így azokkal a római katolikusokkal is, akik hozzánk hasonlóan Krisztusban remélik az üdvösségüket (1) Krisztusnak fontos a keresztények egysége (2) be kell fogadnunk azokat, akikért Krisztus meghalt (Róma 14-15)
ii.
tartsuk szem előtt, hogy az együttműködésnek és közösségvállalásnak több szintje van (1) más a r. kat. egyházzal való szervezeti egység, más egy közös istentisztelet, más az együttes fellépés társadalmi kérdésekben, és más egy missziós szervezetben újjászületett r. katolikusokkal való együttműködés (2) hívő katolikusokkal való közös imádkozás vagy a r. kat. egyházzal meghatározott célokért való együttműködés nem jelenti feltétlenül a r. kat. egyház bármely tanításának, gyakorlatának vagy történelmi tettének elfogadását
iii.
ragaszkodjunk az evangélium alapigazságaihoz és a hithez, mely „egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott”, még akkor is, ha adott esetben ez akadálya lehet római katolikusokkal való együttműködésnek (1) a katolikusokkal való közösségvállalás semmilyen esetben sem jelentheti azt, hogy elfogadunk nem bibliai dogmákat (pl. Mária mennybemenetele) (2) ha a közösségvállalás olyan szintű, hogy megkövetelné a lelkiismeretünkkel való megalkuvást, inkább az igazsághoz kell ragaszkodnunk
22
iv.
akármilyen változások is zajlanak a r. kat. egyházban, nem helyes azt a benyomást keltenünk, mintha már minden rendben lenne vele (1) az embereknek a tiszta evangéliumot kell hallaniuk, és erre a r. kat. egyházban gyakran nincs lehetőségük, sőt, valami egészen mást hallanak (ahogy egyes protestáns gyülekezetekben is) (2) a hívőknek szükségük van az Ige helyes tanítására ahhoz, hogy egészségesen növekedhessenek a hitben, de a r. kat. egyházban uralkodó tanításbeli zűrzavar miatt gyakran éppen erre nincs lehetőségük (3) bár sokan hitre jutnak és növekednek a r. kat. egyházban, mégsem kell úgy tennünk, mintha nem lenne egészségesebb, ha evangéliumi alapokon álló, biblikusan működő gyülekezetekben történne meg ugyanez
v.
úgy bánjunk római katolikusokkal, ahogy szeretnénk, hogy mások bánjanak velünk (1) mielőtt véleményt mondunk egyes r. katolikus tanításokról, vizsgáljuk meg azokat alaposan, hogy biztosan jól értsük a bennük lévő szándékot és azok valós tartalmát (ahogyan mi is azt várnánk el másoktól, hogy a nézeteinket ne felszínesen és saját előítéleteik alapján véleményezzék) (2) ahogy mi sem szeretnénk, hogy egyházunk/felekezetünk összes hibájával és tévedésével (esetleg múltbeli bűneivel) azonosítsanak, úgy mi se tegyük ezt katolikusokkal (3) ahogy sok evangéliumi keresztény igen kevés ismeret alapján gyakorolja a Jézussal való kapcsolatát, és egyáltalán nem biztos, hogy teljesen érti a megigazulás tanát, úgy r. katolikusokat se annak alapján ítéljünk meg, hogy milyen szinten értették meg a hit általi megigazulás tanának finom kitételeit
vi.
legyünk alázatosak, készek a tanulásra, nyitottak mindarra, amit Isten a r. kat. egyházban tett és tesz ma is (1) tanulhatunk az első öt évszázad hitvallásaiból (a) a katolicizmus korai szakaszában megbírkózott olyan kérdésekkel, melyekkel nekünk már nem kell (b) mi, protestánsok készen kaptuk a Szentháromság-tant, a Niceai-hitvallást és a Kálcedóni formulát Krisztus kettős természetéről (2) tanulhatunk az egyháztörténet folytonosságának tudatából (a) a katolicizmus történetének tanulmányozása megmutatja, hogy a r. kat. egyház nem egy másik forrásból jött létre, hanem a kereszténység változásaival fokozatosan lett azzá, amivé lett (ezt a reformátorok is hangsúlyozták) (i)
ez megmutatja, hogy az emberi hagyományok deformálhatják azt, ami Isten munkájának indult
fokozatosan
(ii)
hinnünk kell ugyanakkor Jézusnak, hogy az ő Egyházán még a pokol kapui sem vehetnek erőt (még a leggonoszabb időkben is volt Istennek népe a r. kat. egyházon belül is!)
(b) az Egyház nem velünk kezdődött, és nem is a reformációval, hanem jóval korábban (és a r. kat. egyház romlottsága közepette is létezett) (3) tanulhatunk az Egyház egysége iránt érzett felelősségből (a) a szentek világméretű közössége és a világ számára is megfogható egysége valóban fontos szempont, de ez az egység alapvetően lelki természetű (4) tanulhatunk a katolikus egyház spirituális örökségéből (a) a reformátorok és később más evangéliumi vezetők is ezt tették: (i)
Kálvin sokat idézte Augusztinuszt, Szent Bernátot és Nagy Szent Gergely pápát, Luther pedig Taulert és a Theologia Germanica-t
(ii)
ma sok evangéliumi szerző (pl. A.W. Tozer, R. Foster, D. Willard, E. Peterson) hoz fel frissítő értékeket a r. kat. egyház lelkiségi hagyományából
(b) nekünk, protestánsoknak van mit tanulnunk többek között a csend és a szemlélődés értékéről, az alázatról, az imádságról és az Isten iránti szeretetről BEFEJEZÉS A. Végső soron Isten tudja, hogy kik az övéi i.
„Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: „Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!”” (2Timóteus 2,19)
B. A mi feladatunk az, hogy vigyázzunk az evangélium tisztaságára i.
„Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”; „A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.” (2Timóteus 2,20-21; 1,4)
C. Mindig örüljünk annak, ha valahol az Újszövetség Krisztusát hirdetik i.
„Némelyek ugyan irigységből és versengésből, de mások jóakaratból hirdetik a Krisztust: ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére rendeltettem, azok pedig számításból, nem tiszta lélekkel hirdetik a Krisztust, mert azt hiszik, hogy gyötrelmet okoznak nekem fogságomban. Mert miről is van szó? Egyedül arról, hogy bármelyik módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok.” (Filippi 1,15-18)
24
