Krishnamurti. Végső szabadság ALDOUS HUXLEY ELŐSZAVÁVAL

Végső szabadság

Krishnamurti

Végső szabadság A L D O U S HUXLEY ELŐSZAVÁVAL

ÉDESVÍZ KIADÓ BUDAPEST, 2 0 0 6

TARTALOM

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Krishnamurti / The First & Last Freedom

A l d o u s H u x l e y előszava

HarperSanFrancisco, a division of Harper Collins Publishers, 1975 Fordította PORDÁN FERENC Szerkesztette ZSOLNAI MARGIT Copyright © Krishnamurti Foundation Trust Limited, Brockwood Park, Bramdean, Hampshire, UK S 0 2 4 oLQ, 1954 Hungarian translation © Pordán Ferenc, 2 0 0 5 Hungarian edition © Sweetwater Publisher Establishment in association with Neemtree Corporation AG., 2 0 0 5 Cover design © Sweetwater Publisher Establishment in association with Neemtree Corporation AG., 2 0 0 5 Minden jog fenntartva. A könyv - a kiadó írásos jóváhagyása nélkül - sem egészében, sem részleteiben n e m sokszorosítható vagy közölhető, semmilyen formában és értelemben, elektronikus vagy mechanikus módon, beleértve a nyilvános előadást vagy tanfolyamot, a hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, a fénymásolást, a rögzítést vagy az információrögzítés bármely formáját. ÉDESVÍZ KIADÓ, BUDAPEST

7

I. II. III.

Bevezetés Mit keresünk? E g y é n és t á r s a d a l o m

20 31 38

IV.

Önismeret

47

V. VI. VII.

E s z m é k és cselekvés Hit Erőfeszítés

57 66 77

VIII. IX. X. XI. XII. XIII.

Ellentmondás Az „ é n " természetéről Félelem Egyszerűség Tudatosság Vágy

84 91 99 105 112 119

XIV. XV. XVI

K a p c s o l a t és elszigeteltség G o n d o l k o d ó és g o n d o l a t Megoldhatjuk-e p r o b l é m á i n k a t

125 130

XVII. XVIII. XIX. XX.

a g o n d o l k o d á s által? Az e l m e szerepe Önámítás Az é n k ö z p o n t ú tevékenységek I d ő és á t a l a k u l á s

134 140 146 153 160

E r ő és felismerés

166

XXI.

Felelős kiadó NÓVÁK ANDRÁS igazgató K É R D É S E K ÉS VÁLASZOK

Főszerkesztő MOLNÁR ESZTER

Műszaki vezető ERDÉLYI A N N A Tipográfia TYPOSTÚDIÓ KKT.

1. 2.

A j e l e n l e g i krízisről A nacionalizmusról

177 180

Felelős vezető GYÖRGY GÉZA vezérigazgató

3. 4.

A spirituális tanítókról A tudásról

182 187

ISBN 963 528 848 4

5. 6.

Az önfegyelemről A magányról

191 201

Borítót készítette EL GRECO KFT. NYOMTA ALFÖLDI NYOMDA RT., Debrecen

7.

A szenvedésről

204

8.

A tudatosságról

209

9. 10.

A kapcsolatokról A háborúról

215 220

11.

A félelemről

225

ELŐSZÓ

12.

Az u n a l o m r ó l és az érdeklődésről

229

Az E M B E R K É T É L T Ű , aki e g y s z e r r e él a m e g a d a t o t t és

13. 14.

A gyűlöletről A pletykálkodásról

233 238

15.

A kritikáról

243

16.

Az i s t e n h i t r ő l

248

17. 18. 19. 20.

Az emlékezetről E n g e d d át m a g a d a valóságnak! Az i m á r ó l és a m e d i t á c i ó r ó l A t u d a t o s és a t u d a t t a l a n elméről

253 259 262 269

21. 22. 23. 24. 25.

A szexualitásról A szeretetről A halálról Az időről A z eszmék n é l k ü l i cselekvésről

275 281 285 288 294

a saját m a g a által t e r e m t e t t világban, az anyag, az élet és a tudatosság, v a l a m i n t a j e l k é p e k világában. G o n d o l ­ k o d á s u n k s o r á n s z á m o s különféle j e l k é p r e n d s z e r t , r e n ­ geteg lingvisztikai, m a t e m a t i k a i , k é p i , z e n e i és r i t u á l i s j e l k é p e t h a s z n á l u n k . E j e l k é p r e n d s z e r e k n é l k ü l n e m lé­ t e z h e t n e a művészet, n e m l é t e z h e t n e a t u d o m á n y és a filozófia, n e m l é t e z h e t n é n e k a t ö r v é n y e k , n e m létez­ h e t n é n e k a civilizáció alapjai - m á s k é n t fogalmazva, p u s z t á n állatok l e n n é n k .

26. 27. 28. 29.

A régiről és az újról A névadásról Az i s m e r t r ő l és az i s m e r e t l e n r ő l Az igazságról és a h a z u g s á g r ó l

298 302 309 313

30. 31.

Istenről A z a z o n n a l i felismerésről

320 325

32.

Az egyszerűségről

329

33. 34.

A felszínességről Ajelentéktelenségről

332 335

35. 36.

A z elme csendjéről Az élet é r t e l m é r ő l

338 342

37.

A zavarodott e l m é r ő l

345

38.

A z átalakulásról

348

A jelképek tehát nélkülözhetetlenek, ugyanakkor, m i n t azt t ö r t é n e l m ü n k oly e g y é r t e l m ű e n bizonyítja, vég­ zetessé is v á l h a t n a k . Vegyük p é l d á u l egyrészről a t u d o ­ m á n y , m á s r é s z r ő l a politika és a vallás világát. Az egyik oldalon az a d o t t s z i m b ó l u m r e n d s z e r b e n t ö r t é n ő gondol­ k o d á s - és az e n n e k megfelelő cselekvés - által eljutot­ t u n k a t e r m é s z e t alapvető e r ő i n e k b i z o n y o s m é r t é k ű megértésére; a m á s i k s z i m b ó l u m r e n d s z e r által ugyanak­ k o r a tömeggyilkosság és a kollektív öngyilkosság eszkö­ z e i k é n t h a s z n á l j u k fel u g y a n e z e n erőket. Az első e s e t b e n az é r t e l m e z é s h e z h a s z n á l t j e l k é p e k e t g o n d o s a n válasz­ t o t t u k meg, b e h a t ó a n elemeztük, é s h a l a d ó szellemben a l k a l m a z t u k a fizikai létezés tényeire; a m á s o d i k e s e t b e n a m á r eredetileg is rosszul megválasztott j e l k é p e k s o h a n e m estek á t gondos vizsgálaton, é s s o h a n e m alakultak át, hogy ö s s z h a n g b a kerüljenek az e m b e r i létezés s o r r a m e g m u t a t k o z ó tényeivel. R á a d á s u l e félrevezető szimbó­ l u m o k a t m i n d i g és m i n d e n ü t t teljesen j o g o s u l a t l a n tisz­ telettel kezelték, m i n t h a valamilyen rejtélyes m ó d o n va­ lódibbak l e n n é n e k még az általuk megjelenített valóság7

n á l is. A vallás és a politika világában a szavakat n e m bi­ zonyos dolgok és e s e m é n y e k meglehetősen a l k a l m a t l a n képviselőinek tekintjük; é p p ellenkezőleg, az eseménye­ k e t kezeljük úgy, m i n t h a p u s z t á n az adott szavak sajátos illusztrációi l e n n é n e k . M i n d e z idáig c s u p á n a z élet kevésbé f o n t o s n a k é r z e t t t e r ü l e t e i n h a s z n á l t u k reális m ó d o n a j e l k é p e k e t , a m é ­ lyebb érzéseinket é r i n t ő t e r ü l e t e k e n a z o n b a n n e m p u s z ­ t á n irreális, d e s z i n t e b á l v á n y i m á d ó , sőt b o m l o t t m ó d o n ragaszkodtunk a jelképek alkalmazásához. E fanatizmu­ s u n k e r e d m é n y e k é p p e n e l j u t o t t u n k odáig, h o g y hideg­ v é r r e l és k i t a r t ó a n k é p e s e k v a g y u n k o l y a n dolgok elkö­ vetésére, amelyeket a v a d á l l a t o k c s u p á n a t o m b o l ó d ü h , a vágy vagy a félelem r i t k a p i l l a n a t a i b a n t e s z n e k meg. A jelképek h a s z n á l a t a és bálványozása oda vezetett, h o g y az e m b e r idealistává lett, és képessé vált a r r a , h o g y az állatok n é h a n a p j á n j e l e n t k e z ő m o h ó s á g á t egy R h o d e s vagy egy J. R M o r g a n g r a n d i ó z u s i m p e r i a l i z m u s á v á ; idő­ s z a k o s a n előforduló d u r v a s á g u k a t a s z t á l i n i z m u s vagy a s p a n y o l inkvizíció r é m t e t t e i v é ; a t e r ü l e t e k védelmé­ b e n elkövetett alkalmi t e t t e i k e t pedig a n a c i o n a l i z m u s k i s z á m í t o t t őrjöngésévé változtassa. S z e r e n c s é r e a r r a is k é p e s e k vagyunk, h o g y a vadállatok s z ó r v á n y o s kedves­ ségét egy E l i z a b e t h F r y vagy egy V i n c e n t de P a u l egész é l e t e n át t a r t ó irgalmasságává; a p á r j u k és a kicsinyeik iránt - ritkán - tanúsított odaadásukat pedig olyan á t g o n d o l t é s k i t a r t ó e g y ü t t m ű k ö d é s s é a l a k í t s u k át, amely mindeddig elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy megoltalmazza világunkat az idealizmus másik, kataszt­ rofális fajtájának k ö v e t k e z m é n y e i t ő l . De vajon t o v á b b r a i s elegendőek lesznek-e e z e n t u l a j d o n s á g a i n k a r r a , h o g y m e g m e n t s ü k a világot? C s u p á n a n n y i t m o n d h a t u n k , h o g y a m i ó t a a n a c i o n a l i z m u s hívei m á r a t o m b o m b á v a l is r e n d e l k e z n e k , j ó c s k á n c s ö k k e n t az e g y ü t t m ű k ö d é s ­ b e n és az i r g a l m a s s á g b a n h í v ő idealisták esélye. 8

M é g a legjobb s z a k á c s k ö n y v s e m h e l y e t t e s í t h e t egy csapnivaló é t k e z é s t - ez m e g l e h e t ő s e n nyilvánvaló tény­ n e k t ű n i k . A z eltelt é v s z á z a d o k s o r á n a z o n b a n még a legbölcsebb filozófusok, a l e g t a n u l t a b b , éles e s z ű teoló­ g u s o k is folyton b e l e e s t e k a b b a a h i b á b a , h o g y t é n y k é n t k e z e l t é k a t i s z t á n verbális s z e r k e z e t e k e t , vagy a b b a a m é g n a g y o b b h i b á b a , h o g y azt k é p z e l t é k , a j e l k é p e k va­ l a m i l y e n m ó d o n h a t a l m a s a b b a k a z á l t a l u k kifejezett dolgoknál. A szavak e b á l v á n y o z á s a e l l e n t ö b b e n is fel­ e m e l t é k a h a n g j u k a t . „A b e t ű megöl, a Lélek pedig meg­ e l e v e n í t " - m o n d t a S z e n t Pál; „Vajon m i é r t fecsegünk folyton I s t e n r ő l ? - k é r d e z t e E c k h a r t m e s t e r . - B á r m i t is m o n d u n k róla, v a l ó t l a n t á l l í t u n k " ; a világ m á s i k végén p e d i g a Mahayana szútrák egyik szerzője kijelentette, hogy: „ B u d d h a s o h a n e m p r é d i k á l t a z igazságról, m e r t t u d t a , h o g y a z t m i n d e n k i n e k ö n m a g á b a n kell felismer­ n i e " . Az efféle k i j e l e n t é s e k m i n d i g is felforgató állítá­ soknak számítottak: a tiszteletre méltó emberek tudo­ m á s t s e m v e t t e k r ó l u k , é s a k a d á l y t a l a n u l folyt tovább a szavak és a s z i m b ó l u m o k k ü l ö n ö s , b á l v á n y i m á d á s s z e r ű t ú l é r t é k e l é s e . A vallások h a n y a t l á s n a k i n d u l t a k u g y a n , a z o n b a n m i n d a h i t v a l l á s o k megszövegezésére, m i n d a k ü l ö n f é l e d o g m á k b a n való h i t r e i r á n y u l ó régi m e g s z o k á s a m a i n a p i g t a r t j a m a g á t , m é g az a t e i s t á k kö­ r é b e n is. Az e l m ú l t évek s o r á n r o p p a n t a l a p o s logikai és sze­ m a n t i k a i e l e m z é s n e k v e t e t t ü k alá a z e m b e r i gondolko­ d á s t m e g h a t á r o z ó jelképeket. A nyelvészet m á r a önálló t u d o m á n n y á fejlődött, é s n a p j a i n k b a n m á r a k á r a n é h a i B a n j a m i n W h o r f által m e t a l i n g v i s z t i k á n a k elnevezett témakör tanulmányozásába is elmélyedhetünk. Mindez r o p p a n t ö r v e n d e t e s é s j ó dolog - ö n m a g á b a n a z o n b a n mégis kevés. A logika és a s z e m a n t i k a , a nyelvészet és a meta-lingvisztika p u s z t á n i n t e l l e k t u á l i s t a n t á r g y a k . E t u d o m á n y á g a k a s z a v a k n a k a k ü l ö n b ö z ő dolgokhoz,

9

folyamatokhoz és e s e m é n y e k h e z való helyes és helyte­ len, jelentőségteljes és é r t e l m e t l e n viszonyait vizsgálják, a z o n b a n n e m n y ú j t a n a k s z á m u n k r a ú t m u t a t á s t egy­ r é s z r ő l az e m b e r i k a p c s o l a t o k pszichofizikai teljességé­ n e k sokkal a l a p v e t ő b b p r o b l é m á j á r a , m á s r é s z r ő l p e d i g a t é n y e k és a s z i m b ó l u m o k világának k é r d é s é r e nézvést. E p r o b l é m á t a t ö r t é n e l e m s o r á n a világ m i n d e n ré­ s z é n m a g á n y o s férfiak és n ő k oldották meg. E z e k az egyének még b e s z é d e i k b e n é s í r á s a i k b a n s e m h o z t a k létre újabb r e n d s z e r e k e t , mivel t u d t á k , h o g y m i n d e n r e n d s z e r folyamatos k í s é r t é s t j e l e n t s z á m u n k r a ; t u d t á k , h o g y általuk esetleg t ú l k o m o l y a n vesszük majd a jelké­ peket, és n a g y o b b j e l e n t ő s é g e t t u l a j d o n í t u n k a szavak­ n a k , m i n t m a g á n a k a szavak által kifejezni s z á n d é k o z o t t valóságnak. S o h a n e m az volt a céljuk, h o g y kész magya­ r á z a t o k k a l és csodagyógyszerekkel szolgáljanak szá­ m u n k r a , h a n e m h o g y rávegyenek b e n n ü n k e t saját be­ tegségeink d i a g n o s z t i z á l á s á r a és kezelésére, a r r a , h o g y eljussunk a z o n h e l y r e , a h o l közvetlen m ó d o n t a p a s z t a l ­ h a t j u k meg a p r o b l é m á i n k a t és azok megoldásait.

vak formájába ö n t ö t t kijelentésekből, h a n e m a z ön­ m a g u n k r a való i n t e n z í v t u d a t o s s á g b ó l és a megfelelő g o n d o l k o d á s m ó d b ó l fakad; a megfelelő gondolkodásmód p e d i g n e m az i n t e l l e k t u s fejlesztése vagy a különféle m i n t á k h o z való igazodás által valósul meg, b á r m i l y e n m a g a s z t o s és e m e l k e d e t t m i n t á k r ó l legyen is szó. A he­ lyes g o n d o l k o d á s m ó d r a csakis az ö n i s m e r e t által j u t h a ­ t u n k el. H a n e m é r t j ü k m e g ö n m a g u n k a t , n i n c s alapja a gondolkodásunknak; önismeret nélkül n e m lehetnek igazak a g o n d o l a t a i n k . "

E b b e n a K r i s h n a m u r t i írásaiból és m a g n ó s z a l a g o n rögzített beszélgetéseiből összeállított v á l o g a t á s b a n az olvasó fellelheti az a l a p v e t ő e m b e r i p r o b l é m á k egyértel­ m ű e n megfogalmazott, k o r u n k n a k megfelelő i s m e r t e t é ­ seit, v a l a m i n t a felhívást a r r a , h o g y az egyetlen valódi megoldást j e l e n t ő m ó d o n , azaz ö n m a g u n k által é s ön­ m a g u n k é r d e k é b e n oldjuk m e g őket - h i s z e n a kollektív megoldások, a m e l y e k b e n oly sok e m b e r h i s z kétség­ b e e s e t t e n , s o h a n e m l e h e t n e k kielégítőek. „ H o g y meg­ é r t s ü k a b e n n ü n k , és ezáltal a világban is j e l e n l é v ő szenvedést és z ű r z a v a r t , először ö n m a g u n k b a n kell rá­ l e l n ü n k a t i s z t á n l á t á s r a , ez a t i s z t á n l á t á s p e d i g csakis a helyes g o n d o l k o d á s m ó d által v a l ó s u l h a t meg. Ez a tisz­ t á n l á t á s soha n e m ö l t h e t szervezett formát, mivel n e m o s z t h a t j u k m e g a z t m á s o k k a l . A t i s z t á n l á t á s n e m a sza-

Ez az alapvető téma újra és újra felbukkan Krishna­ m u r t i szavaiban. „ N e m a t á r s a d a l o m b a n , n e m a külön­ féle r e n d s z e r e k b e n , a szervezett vallásokban, de magá­ b a n az e m b e r b e n , az egyes e g y é n b e n rejlik az emberiség r e m é n y e . " A szervezett vallások a közvetítőikkel, s z e n t szövegeikkel, a h i e r a r c h i k u s felépítésükkel, dogmáikkal é s r i t u á l é i k k a l együtt c s u p á n h a m i s m e g o l d á s o k a t kínál­ n a k alapvető p r o b l é m á i n k r a . „ H a a Bhagavad-gítáhól, a Bibliából vagy v a l a m i l y e n k í n a i s z e n t szövegből idéz­ tek, nyilvánvaló h o g y c s u p á n papagáj m ó d j á r a ismétel­ getitek a z a d o t t szavakat, n e m d e ? A z igazság p e d i g n e m az i s m é t l é s b e n rejlik. E szavak c s u p á n hazugságok, mi­ vel az igazság m e g i s m é t e l h e t e t l e n . " A h a z u g s á g o k a t el­ terjeszthetjük és ismételgethetjük, az igazságot a z o n b a n n e m , é s h a kísérletet t e s z ü n k rá, a z m e g s z ű n i k igazság­ n a k l e n n i , k ö v e t k e z é s k é p p e n a s z e n t szövegek semmi­ féle jelentőséggel s e m b í r n a k . Az e m b e r n e m a m á s o k által megalkotott j e l k é p e k b e v e t e t t h i t , h a n e m a z önis­ m e r e t által i s m e r h e t i m e g a léte f o r r á s á u l szolgáló örök­ kévaló valóságot. H a b i z o n y o s j e l k é p r e n d s z e r e k tökéle­ tes helytállóságába é s f e l s ő b b r e n d ű n e k t a r t o t t értékeibe vetjük a h i t ü n k e t , az n e m a s z a b a d s á g h o z , csak a törté­ n e l e m és a régi k a t a s z t r ó f á k m e g i s m é t l ő d é s é h e z vezet. „ A h i t m i n d i g elválasztja egymástól a z e m b e r e k e t . H a egy a d o t t d o l o g b a n hisztek, vagy egy a d o t t h i t által töre-

10

11

k e d t e k a biztonságra, elszigetelődtök azoktól, akik más­ fajta h i e d e l m e k által t ö r e k s z e n e k u g y a n e r r e a b i z t o n ­ ságra. H i á b a p r é d i k á l n a k a testvériségről, m i n d e n hie­ d e l e m r e n d s z e r a z elszigetelődésre é p ü l . " H a sikerül m e g o l d a n u n k a t é n y e k és a j e l k é p e k világához fűződő kapcsolatunk problémáját, megszűnnek a hiedelmeink. Ilyenkor elfogadunk u g y a n b i z o n y o s - a céljainkat szol­ gáló - hipotéziseket a gyakorlati élet kérdéseivel k a p ­ csolatban, d e n e m t u l a j d o n í t u n k n e k i k n a g y o b b j e l e n t ő ­ séget, m i n t b á r m e l y egyéb s z e r s z á m n a k vagy szerkezet­ n e k , és a szeretet v a l a m i n t az éleslátás által közvetlen m ó d o n tapasztaljuk m e g e m b e r t á r s a i n k a t és a l é t ü n k alapját k é p e z ő valóságot. H o g y m e g o l t a l m a z z a m a g á t a hiedelmektől, K r i s h n a m u r t i állítása s z e r i n t s o h a n e m olvasott el egyetlen s z e n t könyvet, sem a Bhagavad-gítát, s e m az Upanisadokat. A legtöbb e m b e r a z o n b a n v a l ó b a n n e m olvas efféle s z e n t szövegeket, csak a k e d v e n c újság­ jait, magazinjait és detektívregényeit veszi a kezébe. Ez pedig azt j e l e n t i , h o g y a jelenlegi válsághelyzetet n e m a szeretet és az éleslátás, h a n e m „különféle formu­ lák és r e n d s z e r e k " - r á a d á s u l u g y a n c s a k silány formu­ lák és r e n d s z e r e k által igyekszünk m e g k ö z e l í t e n i . „A jó­ a k a r a t ú e m b e r e k a z o n b a n n e m r e n d e l k e z h e t n e k efféle formulákkal", mivel a z o k csakis „elvakult gondolkodás­ r a " v e z e t h e t n e k . J ó f o r m á n m i n d e n e m b e r a különféle m i n t á k r a b s á g á b a n éli az életét, és ez s z i n t e elkerülhe­ t e t l e n is, mivel „ o k t a t á s i , nevelési r e n d s z e r ü n k azt m o n d j a s z á m u n k r a , mit gondoljunk, n e m p e d i g azt, hogyan g o n d o l k o d j u n k " . Bizonyos r e n d s z e r e k gyakorló h í v e i n e k n e v e l n e k b e n n ü n k e t , legyen szó a k á r a kom­ m u n i z m u s r ó l , a kereszténységről, az iszlámról, a h i n ­ d u i z m u s r ó l , a b u d d h i z m u s r ó l vagy a freudi világképről. Következésképpen „a régi m i n t á k s z e r i n t r e a g á l u n k az ö r ö k k é új kihívásokra, így r e a k c i ó i n k elvesztik érvé­ nyességüket, frissességüket és újszerűségüket. Ha ke-

r e s z t é n y k é n t vagy k o m m u n i s t a k é n t r e a g á l u n k a kihívá­ sokra, r e a k c i ó i n k a t egy a d o t t g o n d o l a t i m i n t a szabja meg, n e m d e ? K ö v e t k e z é s k é p p r e a k c i ó i n k é r t e l m e t l e n e k és j e l e n t é k t e l e n e k l e s z n e k . És vajon n e m m a g u k a mu­ z u l m á n o k , a b u d d h i s t á k és a k e r e s z t é n y e k teremtették-e m e g e p r o b l é m á k a t ? A h o g y m a n a p s á g az Állam i m á d a t a j e l e n t i az új vallást, ú g y b á l v á n y o z t u k r é g e b b e n a külön­ féle e s z m é k e t . " Ha a régi k o n d i c i o n á l á s o k n a k megfelelő­ en r e a g á l u n k a k i h í v á s o k r a , e reakciók által n e m érthet­ j ü k meg az új k i h í v á s o k a t . I l y e n f o r m á n „csakis akkor felelhetünk m e g a z ú j k i h í v á s o k n a k , h a teljes m é r t é k b e n elszakítjuk é s m e g s z a b a d í t j u k m a g u n k a t saját h á t t e ­ rünktől, és megújult m ó d o n n é z ü n k szembe az új prob­ l é m á k k a l " . M á s k é n t fogalmazva, s o h a n e m szabad a jel­ k é p e k e t a d o g m á k szintjére e m e l n i , és egyetlen r e n d ­ s z e r t sem t e k i n t h e t ü n k t ö b b n e k á t m e n e t i m e g o l d á s n á l . A m i n t á k b a v e t e t t h i t , és az e h i t által m e g s z a b o t t csele­ k e d e t e k s o h a n e m j e l e n t h e t n e k m e g o l d á s t a problé­ m á i n k r a . „Csakis a k k o r h í v h a t u n k életre egy kreatív, boldog é s e s z m é k t ő l m e n t e s világot, h a k r e a t í v m ó d o n e l j u t u n k ö n m a g u n k m e g é r t é s é r e . " E g y eszméktől m e n ­ tes világ b o l d o g világ l e n n e , mivel e világban n e m l e n n é ­ n e k j e l e n a z o k a h a t a l m a s k o n d i c i o n á l ó erők, amelyek h e l y t e l e n t e t t e k r e k é n y s z e r í t i k az e m b e r e k e t , és n e m lé­ t e z n é n e k b e n n e a világ l e g a l a n t a s a b b b ű n e i t is igazoló, a legostobább cselekedeteket is r a c i o n a l i z á l ó , s z e n t n e k tekintett dogmák.

12

13

Az az oktatási rendszer, amely n e m arra tanít meg b e n n ü n k e t , hogyan gondolkodjunk, h a n e m arra, hogy m i t gondoljunk, szükségessé teszi egy lelkipásztorokból és m e s t e r e k b ő l álló, i r á n y í t ó osztály létét, a z o n b a n „ m á r m a g a a vezetők, az i r á n y í t ó k eszméje is antiszociális, és ellentmond mindenféle spiritualitásnak". Az irányítást gyakorló s z e m é l y e k s z á m á r a ez a p o z í c i ó kielégülést nyújt, és felébreszti b e n n ü k a h a t a l o m é h s é g e t ; az irá-

n y i t o t t a k s z á m á r a p e d i g biztosítja a b i z t o n s á g és a bizo­ nyosság i r á n t i vágyat. A guruk egyfajta k á b í t ó s z e r k é n t m ű k ö d n e k . A z o n b a n joggal m e r ü l fel b e n n ü n k a k é r d é s , „vajon m i m a g u n k n e m u g y a n ú g y cselekszünk-e, m i n t a gurujaink?" „Nyilvánvaló, h o g y én n e m guruként cse­ lekszem", válaszolja m e g e k é r d é s t K r i s h n a m u r t i . „Elő­ ször i s azért n e m , m e r t é n semmiféle kielégülést n e m kí­ n á l o k s z á m o t o k r a . É n n e m fogom p e r c r ő l p e r c r e , n a p r ó l n a p r a előírni a cselekedeteiteket, én csak r á m u t a t o k bi­ zonyos dolgokra, és egyedül rajtatok áll, m i h e z k e z d t e k e dolgokkal. Én s e m m i t s e m követelek m e g tőletek: s e m azt h o g y b á l v á n y o z z a t o k e n g e m , sem azt h o g y hízelegje­ tek n e k e m , n e m vágyom a sértéseitekre, és n e m vágyom a javaitokra s e m . Csak a n n y i t m o n d o k : »ez és ez tény, kezdjetek vele, a m i t akartok«. És a l e g t ö b b e n s e m m i t s e m kezdtek m a j d e tényekkel, a z o n nyilvánvaló o k n á l fogva, h o g y n e m l e l h e t t e k á l t a l u k kielégülésre."

letes szabadság, és v i s z o n t : a tökéletes szabadság n e m m á s , m i n t I s t e n szolgálata.) A z önfegyelem által e l m é n k n e m megy á t alapvető változáson: é n ü n k t o v á b b r a i s vál­ t o z a t l a n m a r a d , „ p u s z t á n k i p á n y v á z z u k , é s megfékez­ z ü k " azt.

Akkor t a l á n az önfegyelemről l e n n e szó? N e m : a ke­ gyetlen t é n y az, h o g y a z önfegyelem által n e m o l d h a t j u k m e g a p r o b l é m á i n k a t . H o g y megtaláljuk a megoldást, az e l m é n e k m e g kell n y i t n i a m a g á t a valóságra, p r e k o n ­ cepciók és k o r l á t o k n é l k ü l kell s z e m b e n é z n i e a k ü l s ő és a belső világ valóságával. ( I s t e n szolgálata m a g a a töké-

Az önfegyelem t e h á t s z i n t é n felkerül a z o n dolgok lis­ tájára, amelyeket K r i s h n a m u r t i nem k í n á l fel s z á m u n k ­ ra. Akkor lehetséges t a l á n , h o g y az i m á t javasolja? A vá­ lasz i s m é t csak negatív. „Az i m a által t a l á n r á l e l h e t t e k u g y a n a válaszra, a m i t kerestek, ez a válasz a z o n b a n a t u d a t t a l a n b ó l , ebből a m i n d e n igényeteket m a g á b a n foglaló, közös t á r h á z b ó l s z á r m a z i k majd. Ez a válasz n e m I s t e n c s e n d e s é s n y u g o d t h a n g j á n szólal m e g . " M a j d így folytatja: „...vegyük csak s z e m ü g y r e , mi is tör­ t é n i k , a m i k o r i m á d k o z u n k . Bizonyos frázisok állandó ismételgetése, és a g o n d o l a t a i n k e l l e n ő r z é s e által elcsi­ t u l az e l m é n k , n e m d e ? Legalábbis a t u d a t o s elme elcsen­ desedik. K e r e s z t é n y e k m ó d j á r a l e t é r d e l ü n k , vagy h i n ­ d u k k é n t l e t e l e p s z ü n k a földre, és csak ismételgetjük e z e k e t a frázisokat, m í g el n e m c s e n d e s e d i k az e l m é n k , és e b b e n a c s e n d b e n a z t á n r á l e l ü n k valamiféle u t a l á s r a . Ez az u t a l á s , a m i é r t i m á d k o z t u n k , t a l á n a t u d a t t a l a n b ó l s z á r m a z i k , t a l á n saját e m l é k e z e t ü n k r e a k c i ó j a k é n t j ö n l é t r e - az a z o n b a n biztos, h o g y n e m a valóság h a n g j á t halljuk, mivel a valóság h a n g j á n a k m a g á t ó l kell elérkez­ n i e h o z z á n k , m i n e m f o h á s z k o d h a t u n k , n e m imádkoz­ h a t u n k e h h e z a h a n g h o z . N e m c s á b í t h a t j u k b e azt ki­ c s i n y k e t r e c ü n k b e a púdzsá, a badzsan vagy m á s h a s o n l ó s z e r t a r t á s o k által, azáltal, h a virágokat á l d o z u n k n e k i , h a k ö r ü l k e r í t j ü k azt, h a elnyomjuk ö n m a g u n k a t , vagy h a v e r s e n g ü n k e m b e r t á r s a i n k k a l . H a elsajátítottuk a t r ü k k ö t , a m e l y n e k segítségével b i z o n y o s szavak által el­ h a l l g a t t a t h a t j u k az e l m é n k e t , és különféle u t a l á s o k a t k a p h a t u n k e csendből, az a veszély fenyeget b e n n ü n k e t , h o g y - h a c s a k teljes m é r t é k b e n n e m v a g y u n k t u d a t á b a n

14

15

Pontosan mit is kínál h á t számunkra Krishnamurti? Mi az a dolog, a m i t k e d v ü n k s z e r i n t h a s z n o s í t h a t u n k , ám amit m i n d e n valószínűség szerint inkább kihaszná­ l a t l a n u l h a g y u n k m a j d ? M i n t láttuk, n e m valamiféle h i ­ edelemrendszerről, n e m dogmák adott gyűjteményéről, n e m egy c s o k o r r a való előre gyártott fogalomról és esz­ m é r ő l v a n szó. N e m a vezetést, n e m a m e d i t á c i ó t , n e m a spirituális i r á n y m u t a t á s t kínálja fel, sőt m é g csak n e m i s egy példát m u t a t s z á m u n k r a , é s n e m i s v a l a m i l y e n rituálét, e g y h á z a t vagy t ö r v é n y k ö n y v e t a k a r m e g o s z t a n i velünk, n e m h o l m i felemelő, lelkesítő fecsegésben része­ sít b e n n ü n k e t .

a n n a k , h o n n a n is é r k e z n e k ezek az u t a l á s o k - fogságba e s ü n k , és az i m a lép é l e t ü n k b e n az Igazság k e r e s é s é n e k h e l y é b e . A m i t k é r ü n k , az m e g a d a t i k n e k ü n k ; ez a dolog a z o n b a n n e m a z Igazság lesz. H a v á g y u n k v a l a m i r e , é s fohászkodunk, m e g k a p j u k , a m i r e v á g y t u n k , de a végén m e g kell f i z e t n ü n k a k í v á n s á g u n k á r á t . " Az i m á t ó l a z t á n t o v á b b l é p ü n k a j ó g á h o z , és felismer­ j ü k , h o g y a j ó g a s z i n t é n o t t szerepel e z e n a b i z o n y o s , ko­ r á b b a n m á r e m l í t e t t „listán", mivel a j ó g a ö s s z p o n t o s í ­ tás, az ö s s z p o n t o s í t á s p e d i g kirekesztő folyamat. „Egy a d o t t g o n d o l a t r a ö s s z p o n t o s í t v a az ellenállás falát eme­ litek m a g a t o k köré, m i k ö z b e n m i n d e n m á s t igyekeztek kirekeszteni a z e l m é t e k b ő l . " A z á l t a l á b a n m e d i t á c i ó n a k n e v e z e t t folyamat s z i n t é n c s u p á n „az ellenállás fejlesz­ tése, amely s o r á n k i r e k e s z t ő m ó d o n egy á l t a l u n k válasz­ t o t t g o n d o l a t r a k o n c e n t r á l u n k " . D e vajon m i a l a p j á n vá­ l a s z t u n k ? „Mi a l a p j á n j e l e n t j ü k ki, h o g y egy a d o t t dolog j ó , igaz, m a g a s z t o s - és így tovább? E v á l a s z t á s u n k a t nyilvánvalóan a gyönyör, a j u t a l o m és a választás ál­ tal elérhető e r e d m é n y e k vezérlik; vagy e g y s z e r ű n egy - a k o n d i c i o n á l á s u n k b ó l vagy a h a g y o m á n y a i n k b ó l fa­ k a d ó - reakcióról v a n szó. És egyáltalán, m i é r t is válasz­ t u n k ? M i é r t n e m vizsgáljuk m e g m i n d e n egyes gondola­ t u n k a t ? M i é r t v á l a s z t u n k k i egyetlenegyet, a m i k o r oly sok dolog érdekel b e n n ü n k e t ? M i é r t n e m e r e d ü n k m i n ­ d e n egyes b e n n ü n k felmerülő g o n d o l a t n y o m á b a ahe­ lyett, h o g y ellenállást t e r e m t e n é n k m a g u n k b a n , és csu­ p á n egyeden eszmére k o n c e n t r á l n á n k ? Végül is számta­ l a n érdeklődés é l b e n n ü n k , s z á m t a l a n á l a r c o t v i s e l ü n k tudatosan és öntudatlanul egyaránt - akkor h á t miért v á l a s z t u n k ki k ö z ü l ü k egyet, m i é r t vetjük el a többit, m i é r t emésztjük fel a k ü z d e l e m s o r á n m i n d e n e n e r g i á n ­ kat, ellenállást, k o n f l i k t u s o k a t és s ú r l ó d á s o k a t t e r e m t ­ ve ezáltal? H i s z e n ha minden egyes felmerülő gondo­ l a t u n k a t megvizsgálnánk, n e m c s u p á n n é h á n y kiválasz16

t o t t a t , n e m l é t e z n e kirekesztés. E z a z o n b a n r o p p a n t ne­ h é z és fáradtságos feladat, mivel m i k ö z b e n szemügyre v e s z ü n k egy a d o t t gondolatot, k i c s ú s z i k a k e z ü n k b ő l egy másik. Á m h a u r a l k o d á s é s ítéletalkotás n é l k ü l va­ g y u n k t u d a t o s a k , l á t n i fogjuk, h o g y m á r a k k o r s e m fér­ k ő z n e k b e e l m é n k b e m á s gondolatok, h a e g y s z e r ű n csak s z e m ü g y r e v e s s z ü k az egyiküket. A »zavaró« gondola­ t o k csakis a k k o r j e l e n t k e z n e k , h a ítéleteket a l k o t u n k a g o n d o l a t a i n k r ó l , ha ö s s z e h a s o n l í t j u k és összevetjük őket egymással." „ N e ítélj, h o g y ne í t é l t e s s " - ez a S z e n t í r á s b ó l vett idé­ zet e g y a r á n t a l k a l m a z h a t ó a z ö n m a g u n k k a l v a l a m i n t a z e m b e r t á r s a i n k k a l fennálló k a p c s o l a t a i n k r a is. A h o l je­ l e n v a n az ítéletalkotás, az ö s s z e h a s o n l í t á s és a rosszal­ lás, ott n e m v a l ó s u l h a t m e g az e l m e n y i t o t t s á g a ; így so­ ha n e m s z a b a d u l h a t u n k m e g a j e l k é p e k és a r e n d s z e r e k z s a r n o k s á g á b ó l , n e m m e n e k ü l h e t ü n k a m ú l t és a kör­ n y e z e t ü n k elől. Az előre e l h a t á r o z o t t céllal, a d o t t hagyo­ m á n y o k é s e l ő í r á s o k k e r e t e i n b e l ü l t ö r t é n ő önvizsgá­ l a t n e m segít, n e m segíthet r a j t u n k . A z élet t r a n s z c e n ­ d e n s s p o n t a n e i t á s a - vagy ahogy K r i s h n a m u r t i nevezi: a „kreatív Valóság" - csakis akkor tárja fel m a g á t i m m a ­ n e n s l é t e z ő k é n t , ha a megfigyelő elméje az „ é b e r passzi­ v i t á s " , a „választások n é l k ü l i t u d a t o s s á g " á l l a p o t á b a n v a n . Az ítéletalkotás és az ö s s z e h a s o n l í t á s által vissza­ v o n h a t a t l a n u l e l k ö t e l e z z ü k m a g u n k a t a d u a l i t á s mellett, az egységre, az e l l e n t é t e k tökéletes m e g é r t é s b e n és sze­ r e t e t b e n t ö r t é n ő összebékítésére p e d i g kizárólag a vá­ lasztások n é l k ü l i t u d a t o s s á g v e z e t h e t el. Ama etfac quod vis. H a szeretsz, azt teszel, a m i t a k a r s z . A z o n b a n h a m á r k e z d e t b e n i s a z t tesszük, a m i t a k a r u n k , vagy bizo­ n y o s t r a d i c i o n á l i s r e n d s z e r e k n e k és v é l e m é n y e k n e k be­ h ó d o l v a é p p e n s é g g e l azt, a m i t n e m a k a r u n k , s o h a n e m j u t h a t u n k el a s z e r e t e t r e . A m e g s z a b a d u l á s folyamatá­ n a k azzal kell k e z d ő d n i e , h o g y választások n é l k ü l i tuda17

t á b a n vagyunk a n n a k , m i t a k a r u n k , é s h o g y a n reagá­ l u n k a j e l k é p r e n d s z e r e k r e , amelyek megszabják n e ­ k ü n k , mit kell a k a r n u n k , é s m i t n e m szabad a k a r n u n k . Ahogy ez a választások n é l k ü l i t u d a t o s s á g átitatja az ego és a vele szoros k a p c s o l a t b a n álló t u d a t a l a t t i e g y m á s r a következő rétegeit, b e k ö s z ö n t a s z e r e t e t és a m e g é r t é s , ám ez a szeretet, ez a m e g é r t é s egy új, az á l t a l u n k h a ­ g y o m á n y o s a n m e g i s m e r t r e n d t ő l eltérő r e n d b ő l fakad. A z egyetlen v a l ó b a n h a t é k o n y m e d i t á c i ó az, h a m i n d e n k ö r ü l m é n y e k között, é l e t ü n k m i n d e n egyes pillanatá­ b a n megvalósítjuk ezt a választások nélküli tudatossá­ got. A jóga m i n d e n egyéb formája csak az önfegyelem­ b ő l eredő, elvakult g o n d o l k o d á s m ó d r a , vagy egyfajta ö n m a g u n k által gerjesztett e l r a g a d t a t á s r a , a szamádhi valamely valótlan f o r m á j á r a vezet. A valódi felszaba­ d u l á s „a k r e a t í v Valóság belső s z a b a d s á g á b a n rejlik. Ez n e m valamiféle a d o m á n y ; ezt a szabadságot n e k ü n k m a g u n k n a k kell f e l f e d e z n ü n k é s m e g t a p a s z t a l n u n k . E szabadság n e m egyfajta tulajdon, amelyet a z é r t szer­ z ü n k meg, h o g y m e g d i c s ő ü l j ü n k általa; ez a Valóság egy létállapot, ez m a g a a c s e n d , a m e l y b e n n i n c s j e l e n a »valamivé válás« folyamata, a m e l y b e n csak a teljesség létezik. Ez a k r e a t i v i t á s n e m feltétlenül törekszik a meg­ nyilvánulásra; e z n e m valamilyen k ü l s ő megnyilatko­ zásra t ö r ő tehetség. N e m kell n a g y m ű v é s z e k k é vál­ n u n k , n i n c s s z ü k s é g ü n k k ö z ö n s é g r e ; ha e dolgokra tö­ r e k s z ü n k , elveszítjük a b e l s ő Valóságot. E Valóság n e m a d o m á n y , é s n e m i s valamiféle t e h e t s é g e r e d m é n y e : e m ú l h a t a t l a n k i n c s e t ott lelhetjük fel, a h o l a gondolko­ d á s megszabadítja m a g á t m i n d e n testi vágytól, m i n d e n r o s s z a k a r a t t ó l é s t u d a t l a n s á g t ó l , m i n d e n világiasságtól és a létre i r á n y u l ó m i n d e n vágytól. E z t az állapotot egye­ d ü l a megfelelő g o n d o l k o d á s m ó d és a m e d i t á c i ó által tapasztalhatjuk meg."

18

A választások nélküli tudatosság által e l j u t h a t u n k a m i n d e n d e s t r u k t í v alakoskodásunk m ö g ö t t ott rejlő kre­ atív Valósághoz, a h h o z a békés bölcsességhez, amely folyton j e l e n v a n b e n n ü n k , m i n d e n t u d a t l a n s á g é s min­ d e n t u d á s e l l e n é r e - és t u d n u n k kell, h o g y a t u d á s valójá­ b a n s z i n t é n n e m m á s , m i n t a t u d a t l a n s á g egy megnyilvá­ n u l á s i formája. A t u d á s a jelképekről szól, a jelképek­ ből fakad, e z é r t sajnos t ú l gyakran válik a bölcsességet, é n ü n k p i l l a n a t r ó l p i l l a n a t r a t ö r t é n ő feltárását akadályo­ zó tényezővé. A bölcsesség n y u g a l m á r a eljutott elme „megismeri majd a létezést, és m e g i s m e r i a szeretetet; a szeretetet, a m e l y n e m személyes és n e m is személyte­ len. A szeretet m a g a a szeretet, és az e l m e s e m m i n d e n t egyebet k i z á r ó , s e m m i n d e n egyebet m a g á b a n foglaló dologként n e m k é p e s m e g h a t á r o z n i vagy j e l l e m e z n i azt. A szeretet a z o n o s saját örökkévalóságával; a szeretet ma­ ga a valóság, a legfelsőbb létezés, a m é r h e t e t l e n . " Aldous

Huxley

I. BEVEZETÉS

K O M M U N I K Á L N I VALAKIVEL m é g akkor is k ü l ö n ö s e n n e ­

h é z dolog, h a n a g y o n jól ismerjük egymást. L e h e t , h o g y az általam h a s z n á l t szavak s z á m o d r a teljesen m á s t je­ l e n t e n e k . A m e g é r t é s csak akkor következhet b e , ha egy­ a z o n i d ő b e n é s egyazon s z i n t e n t a l á l k o z u n k egymással. E z pedig csakis akkor lehetséges, h a valódi v o n z a l o m él k é t ember, a h á z a s t á r s a k , a m e g h i t t b a r á t o k között. Ez a valódi k o m m u n i k á c i ó ; az a z o n n a l i m e g é r t é s akkor valósul meg, h a a d o t t i d ő b e n m i n d k e t t e n u g y a n a z o n a s z i n t e n vagyunk.

azt. Sajnos a z o n b a n a l e g t ö b b e n az ellenállás szűrőjén k e r e s z t ü l figyeljük a dolgokat. E l m é n k e t elhomályosít­ j á k vallási, spirituális, pszichológiai és t u d o m á n y o s elő­ ítéleteink, m i n d e n n a p i aggodalmaink, vágyaink és félel­ m e i n k , és e s z ű r ő n k e r e s z t ü l szemléljük a világot. K ö v e t k e z é s k é p p e n valójában a saját m a g u n k által kel­ t e t t zajokra, a saját h a n g u n k r a figyelünk, n e m pedig a r r a , m i t m o n d a n a k n e k ü n k . R o p p a n t n e h é z megfeled­ k e z n ü n k a z e l ő k é p z e t t s é g ü n k r ő l , a z előítéleteinkről, a b e á l l í t o t t s á g u n k r ó l és az e l l e n á l l á s u n k r ó l , h o g y ma­ g u n k m ö g ö t t h a g y h a s s u k a szavak szintjét, és úgy figyel­ h e s s ü n k , h o g y a z o n n a l m e g é r t h e s s ü k a z elhangzotta­ k a t . E z j e l e n t i t e h á t a z egyik n e h é z s é g e t s z á m u n k r a .

Létezik egy m ű v é s z e t , a figyelem m ű v é s z e t e . H o g y va­ l ó b a n képesek legyünk meghallgatni a m á s i k a t , fel kell h a g y n u n k m i n d e n előítéletünkkel, m i n d e n p r e k o n c e p ­ ciónkkal, fel kell h a g y n u n k m i n d e n n a p i tevékenysége­ inkkel, vagy legalábbis egy időre félre kell t e n n ü n k e dolgokat. Ha e l m é n k kész befogadni a h a l l o t t a k a t , könyn y ű s z e r r e l m e g é r t h e t ü n k b á r m i t : h a figyelmünket való­ b a n egy a d o t t dolognak szenteljük, m e g fogjuk é r t e n i

H a b e s z é l g e t é s ü n k s o r á n e l h a n g z i k b á r m i , a m i ellen­ t é t b e n v a n a te g o n d o l k o d á s m ó d o d d a l és hiteddel, ne állj ellen - e g y s z e r ű e n csak figyelj o d a a dologra. Lehet, h o g y tévedek, é s n e k e d v a n igazad; d e h a m i n d k e t t e n figyelünk, és e l g o n d o l k o d u n k a k é r d é s e n , rá fogunk lel­ n i a z igazságra. A z igazságot s e n k i n e m a d h a t j a m e g neked, az igazságot n e k e d m a g a d n a k kell felfedezned, e h h e z p e d i g e l m é d n e k e l kell j u t n i a a b b a a z állapotba, a h o l lehetségessé válik a közvetlen m ó d o n t ö r t é n ő érzé­ kelés. H a ellenállás é l b e n n ü n k , h a v é d e k e z ü n k , é s kü­ lönféle m e n t ő ö v e k b e k a p a s z k o d u n k , n e m valósulhat m e g a k ö z v e t l e n érzékelés. A m e g é r t é s t azáltal érhetjük el, h a t u d a t á b a n v a g y u n k a n n a k , a m i van. H a p o n t o s a n tudjuk, mi az, a m i van, mi az igazi, a valódi, anélkül h o g y é r t e l m e z n é n k , e l í t é l n é n k vagy m e g í t é l n é n k azt, e l j u t u n k a bölcsesség k e z d e t é h e z . Az igazságot csakis a k k o r t é v e s z t h e t j ü k s z e m elől, a m i k o r kondicionálá­ s u n k n a k és e l ő í t é l e t e i n k n e k megfelelően elkezdjük ér­ t e l m e z n i azt. V é g e r e d m é n y b e n o l y a n ez, m i n t valami tu­ dományos kutatás. Hogy pontosan megismerjünk valamit, a m i v a n , a h h o z k u t a t n u n k é s v i z s g á l ó d n u n k kell, és n e m é r t e l m e z h e t j ü k a t é n y e k e t a h a n g u l a t u n k -

20

21

R o p p a n t n e h é z k ö n n y e d , h a t é k o n y é s h a t á r o z o t t cse­ lekvések által jellemzett, bensőséges k a p c s o l a t o t létesí­ t e n i valakivel. Beszélgetéseink s o r á n egyszerű szavakat fogok h a s z n á l n i , m i n d e n f é l e pszichológiai vagy t u d o m á ­ n y o s szakkifejezések nélkül, m e r t n e m h i s z e m , h o g y a szakkifejezések m e g o l d h a t n á k b o n y o l u l t p r o b l é m á i n ­ k a t . Szerencsére egyetlen lélektani vagy vallási tárgyú könyvet sem olvastam. A m i n d e n n a p i é l e t ü n k s o r á n h a s z n á l t egyszerű szavakkal s z e r e t n é k k ö z ö l n i veletek valami m é l y é r t e l m ű dolgot; a z o n b a n h a n e m tudjátok, h o g y a n figyeljetek szavaimra, r o p p a n t n e h é z dolgom lesz.

n a k megfelelően. H a k é p e s e k vagyunk l á t n i , megfigyel­ n i , hallgatni, é s p o n t o s a n t u d a t á b a n v a g y u n k a n n a k , a m i van, m e g o l d ó d n a k a p r o b l é m á i n k - és e beszélgeté­ sek s o r á n é p p e r r e fogunk t ö r e k e d n i . A n é l k ü l fogom m e g m u t a t n i n e k t e k azt, a m i van, h o g y a saját szeszélye­ i m n e k megfelelően é r t e l m e z n é m a dolgot; és ti s e m ér­ t e l m e z h e t i t e k majd a tényeket a saját h á t t e r e t e k n e k vagy n e v e l t e t é s e t e k n e k megfelelően. Vajon lehetséges-e, h o g y m i n d e n d o l o g n a k a valóság­ n a k megfelelően l e g y ü n k t u d a t á b a n ? H i s z e n e r r ő l a p o n t r ó l k i i n d u l v a nyilvánvalóan e l j u t h a t u n k a megér­ tésre. Ha felismerjük és elfogadjuk a valóságot, ha meg­ é r t j ü k azt, a m i van, véget ér a k ü z d e l e m . Ha t u d o m , h o g y h a z u g vagyok, és t é n y k é n t fogadom el ezt, véget ér a k ü z d e l e m . A bölcsesség k e z d e t e az, ha az e m b e r felis­ m e r i és elfogadja azt, a m i van, így j u t u n k el a m e g é r t é s ­ r e , a m e l y m e g s z a b a d í t b e n n ü n k e t a z idő fogságából. H a bevezetjük az i d ő m i n ő s é g é t - és m o s t n e m a kronológi­ ai é r t e l e m b e n vett, h a n e m a mediális, pszichológiai fo­ l y a m a t k é n t , a z elme f o l y a m a t a k é n t é r t e l m e z e t t i d ő r ő l b e s z é l e k -, az csak d e s t r u k t í v z a v a r o d o t t s á g o t e r e d m é ­ nyez. T e h á t a m e g é r t é s r e csak akkor j u t h a t u n k el, ha roszszallás és ítéletalkotás n é l k ü l i s m e r j ü k fel azt, a m i van, és n e m próbáljuk b e a z o n o s í t a n i a dolgokat. Ha ismer­ j ü k saját k ö r ü l m é n y e i n k e t , az m á r m a g a is egyfajta fel­ s z a b a d í t ó folyamat; a z o n b a n , h a n e m v a g y u n k t u d a t á ­ b a n a saját á l l a p o t u n k n a k , a k ü z d e l m ü n k n e k , m e g p r ó ­ b á l u n k m á s o k l e n n i , m e g p r ó b á l u n k v a l a m i l y e n n é válni, e z p e d i g csak m e g s z o k á s o k r a vezet. E z é r t n e feledjük, h o g y azt s z e r e t n é n k megvizsgálni, a m i van, h o g y a való­ ságot akarjuk megfigyelni és felismerni, anélkül, h o g y e l f e r d í t e n é n k vagy é r t e l m e z n é n k azt. E h h e z e l m é n k n e k r e n d k í v ü l k ö r ü l t e k i n t ő n e k , s z í v ü n k n e k pedig r u g a l m a s ­ n a k kell l e n n i e , mivel csak így é b r e d h e t ü n k t u d a t á r a 22

a n n a k , a m i van, és csak így é r t h e t j ü k m e g azt; m e r t a va­ lóság folyton változik, folyton átalakul, a h i e d e l m e k h e z , a t u d á s h o z b é k l y ó z o t t e l m e p e d i g n e m törekszik a való­ ság m e g i s m e r é s é r e , és n e m követi a n n a k sebes mozgá­ sát. A valóság n y i l v á n v a l ó a n n e m s t a t i k u s dolog - ha a l a p o s a n megvizsgáljuk, l á t n i fogjuk, h o g y a valóság fo­ l y a m a t o s a n változik és átalakul, és h o g y k ö v e t h e s s ü k ezt az átalakulást, fürge e l m é r e és r u g a l m a s szívre van s z ü k s é g ü n k . A s t a t i k u s , a k ü l ö n b ö z ő h i e d e l m e k h e z , elő­ ítéletekhez és a dolgok b e a z o n o s í t á s á h o z ragaszkodó el­ me pedig megtagadja m a g á t ó l a fürgeséget és a rugal­ masságot; a t e r m é k e t l e n elme és a m e d d ő szív n e m k é p e s k ö n n y e d é n és fürgén k ö v e t n i azt, a m i van. Úgy g o n d o l o m , n i n c s szükség t ú l sok magyarázatra, n i n c s szükség szavakra a h h o z , h o g y tudjuk, a világban m i n d egyéni, m i n d kollektív s z i n t e n k á o s z , zavarodott­ ság é s n y o m o r ú s á g uralkodik. E z n e m csak I n d i á b a n v a n így, de s z e r t e a világon - K í n á b a n , A m e r i k á b a n , Angliá­ b a n , N é m e t o r s z á g b a n - m i n d e n k i tele v a n zavarodott­ sággal és egyre n ö v e k v ő szomorúsággal. Ez az állapot n e m csak egy-egy a d o t t n e m z e t r e , egy-egy a d o t t területre jellemző, de az egész bolygóra. M i n d e n ü t t szenvedés, egyéni és kollektív szenvedés uralkodik. A z a z világmére­ tű katasztrófáról v a n szó, és a b s z u r d dolog l e n n e azt h i n ­ n ü n k , h o g y ez az állapot p u s z t á n egy a d o t t földrajzi te­ rületre, a t é r k é p egy a d o t t s z í n n e l jelölt darabkájára jellemző; így n e m f o g h a t n á n k fel e v i l á g m é r e t ű és egy­ b e n individuális szenvedés valós j e l e n t ő s é g é t . De vajon m i t ö r t é n i k , h a t u d a t á b a n v a g y u n k e n n e k a zavarodott­ ságnak? H o g y a n r e a g á l u n k e r r e a h e l y z e t r e ? V i l á g u n k tele v a n politikai, t á r s a d a l m i és vallási érte­ l e m b e n vett szenvedéssel; pszichológiai l é n y ü n k össze­ zavarodott, p o l i t i k a i és vallási v e z e t ő i n k cserbenhagy­ t a k m i n k e t , a k ö n y v e k p e d i g elveszítették a jelentősé­ güket. Ha fellapozod a Bhagavad-gítát, a Bibliát, vagy 23

a legutóbbi p o l i t i k a i és pszichológiai értekezéseket, azt t a p a s z t a l o d , h o g y elvesztették a j e l e n t ő s é g ü k e t , és m á r n e m leled fel b e n n ü k az igazság m i n ő s é g é t , csak ü r e s szavakat találsz. Te pedig, aki egyre csak e szavakat ismételgeted, ö s s z e z a v a r o d t á l , és e l b i z o n y t a l a n o d t á l , és a szavak m á r s e m m i t s e m j e l e n t e k s z á m o d r a . A sza­ vak és a k ö n y v e k é r t é k t e l e n n é váltak; a z a z ha te, aki a Bibliát, M a r x o t vagy a Bhagavad-gítát idézed, bizony­ t a l a n és z a v a r o d o t t vagy, m i n d e n szavad hazugsággá lesz; m e r t e szavak a p r o p a g a n d a szintjére süllyednek, a p r o p a g a n d a p e d i g n e m egyenlő az igazsággal. Azaz, a z ismétlés által t ö b b é m á r n e m é r t e d m e g saját létálla­ p o t o d a t , csak saját z a v a r o d o t t s á g o d a t igyekszel elleplez­ ni e szavak segítségével. Mi a z o n b a n m e g a k a r j u k érte­ ni ezt a zavarodottságot, ahelyett, h o g y idézetekkel p r ó b á l n á n k t a k a r g a t n i azt. H o g y a n r e a g á l u n k t e h á t e r r e a r e n d k í v ü l i k á o s z r a , zavarodottságra, e l é t b i z o n y t a l a n ­ ságra? M i k ö z b e n e r r ő l az állapotról beszélek, légy tuda­ t á b a n a r e a k c i ó i d n a k ; ne a szavaimra figyelj, h a n e m a b e n n e d felmerülő g o n d o l a t o k r a . A l e g t ö b b e n megszok­ t u k , h o g y csak n é z ő k legyünk, és ne v e g y ü n k r é s z t a já­ t é k b a n . Csak olvassuk a különféle könyveket, de s o h a n e m í r u n k egyet s e m ; h a g y o m á n n y á , n e m z e t i é s egye­ t e m e s s z o k á s u n k k á vált, h o g y n é z ő k legyünk, h o g y kí­ vülről figyeljük a futballmeccseket, a p o l i t i k u s o k a t és a s z ó n o k o k a t . Kívülállók vagyunk, és elveszítettük a krea­ t i v i t á s u n k a t , e z é r t s z e r e t n é n k feloldódni a dolgokban, é s a r r a vágyunk, h o g y r é s z t v e h e s s ü n k b e n n ü k .

m e g i s m e r j ü k az é r z é s e i n k r e adott r e a k c i ó i n k a t , az álta­ l u k közölt dolgokat. E z é r t kérlek, vizsgáld meg, h o g y a n reagálsz e r r e a s z e n v e d é s r e - e n g e m n e m az érdekel, má­ sok m i t m o n d t a k e kérdésről, h a n e m csakis a te reak­ cióid. Ha h a s z n o d r a válik e szenvedés, ha gazdasági, tár­ sadalmi, politikai vagy pszichológiai é r t e l e m b e n kifize­ t ő d ő s z á m o d r a , k ö z ö n y ö s e n szemléled a dolgokat, követ­ k e z é s k é p p e n n e m b á n o d , h a továbbra i s k á o s z u r a l k o d i k a világban. Nyilvánvaló, h o g y m i n é l t ö b b a p r o b l é m a , m i n é l n a g y o b b a k á o s z , a n n á l j o b b a n t ö r e k s z ü n k a biz­ t o n s á g r a . É s z r e v e t t e d m á r ezt? A m i k o r a világban pszi­ chológiai és egyéb é r t e l e m b e n is z a v a r o d o t t s á g uralko­ dik, az e m b e r egyfajta b i z t o n s á g b a b u r k o l j a magát, legyen szó a k á r a b a n k s z á m l á k , a k á r az ideológiák nyúj­ t o t t a b i z t o n s á g r ó l ; vagy i m á d k o z n i kezd, é s b u z g ó t e m p ­ lomjáróvá válik - h o l o t t így valójában csak igyekszik e l m e n e k ü l n i a világ t ö r t é n é s e i elől. E g y r e t ö b b szekta j ö n létre, é s egyre t ö b b „ i z m u s " s z ö k k e n s z á r b a s z e r t e a világon. Mivel egyre n a g y o b b t a zavarodottság, egyre i n k á b b v á g y u n k egy vezetőre, valakire, aki kivezet b e n ­ n ü n k e t ebből a k á o s z b ó l , e z é r t a vallási k ö n y v e k h e z vagy a m o d e r n t a n í t ó k h o z f o r d u l u n k segítségért; vagy o l y a n r e n d s z e r e k s z e r i n t cselekszünk, o l y a n r e n d s z e r e k által r e a g á l u n k a h e l y z e t r e , amelyek l á t s z ó l a g megoldják ezt a p r o b l é m á t , legyen szó a k á r baloldali, a k á r j o b b ­ oldali r e n d s z e r e k r ő l . P o n t o s a n éz t ö r t é n i k m a n a p s á g a világban.

Á m h a p u s z t á n megfigyeled a dolgokat, h a csak n é z ő vagy, n e m foghatod fel e beszélgetések j e l e n t ő s é g é t , mi­ vel m o s t n e m egy o l y a n leckéről v a n szó, a m e l y r e pusz­ t á n a megszokás erejénél fogva kell odafigyelned. N e m c s u p á n lexikális a d a t o k a t , de valódi i n f o r m á c i ó k a t sze­ r e t n é k k ö z ö l n i veled. A r r a t ö r e k s z ü n k , h o g y kövessük egymás gondolatait, h o g y a lehető legmélyebb s z i n t e n

é b r e d ü n k a n n a k , a m i van, m e g p r ó b á l u n k e l m e n e k ü l n i

24

25

H a felismerjük ezt a zavarodottságot, h a t u d a t á r a a valóság elől. A m e n e k ü l é s legrosszabb m ó d j á t a gazda­ sági, t á r s a d a l m i és vallási p r o b l é m á k r a látszólag megol­ d á s t k í n á l ó s z e k t á k j e l e n t i k , mivel e s z e k t á k e s e t é b e n az e m b e r h e l y e t t a r e n d s z e r válik fontossá, legyen szó a k á r vallási, a k á r p o l i t i k a i r e n d s z e r e k r ő l . A r e n d s z e r lesz a fontos, a filozófia, az e s z m é n y k é p , az ideológia,

n e m pedig az e m b e r ; és az e s z m é n y k é p , az e s z m é k ked­ véért az egész e m b e r i s é g e t h a j l a n d ó a k l e s z ü n k feláldoz­ ni - és p o n t o s a n ez t ö r t é n i k m a n a p s á g a világban. N e m c s u p á n én é r t e l m e z e m így a dolgokat: ha k ö r ü l n é z e l , lát­ ni fogod, h o g y p o n t o s a n ez t ö r t é n i k m i n d e n ü t t . A rend­ szer vált fontossá, az e m b e r e k p e d i g elveszítették a je­ lentőségüket; e vallási, t á r s a d a l m i és p o l i t i k a i rendsze­ rek irányítói p e d i g tekintélyre, és h a t a l o m r a vágynak, következésképpen feláldozzák az egyént, feláldoznak e n g e m és téged. Bizony, p o n t o s a n ez t ö r t é n i k m a n a p s á g a világban. Vajon mi okozza ezt a zavarodottságot, ezt a nyomo­ rúságot, ezt a szenvedést? H o g y a n a l a k u l t ki ez a n e m c s u p á n külsőleg, d e b e n n ü n k , m a g u n k b a n i s megnyilvá­ n u l ó n y o m o r ú s á g , ez a szenvedés, m i é r t félünk a n n y i r a attól, h o g y a h e l y z e t e l k e r ü l h e t e t l e n ü l h á b o r ú b a torkol­ lik majd? Mi okozza m i n d e z t ? Ez a j e l e n s é g nyilvánva­ l ó a n az erkölcsi, és spirituális é r t é k e k összeomlására, és az érzéki é r t é k e k , az elme és a kéz által l é t r e h o z o t t dolgok é r t é k e i n e k feldicsőülésére u t a l . É s vajon m i t ö r t é n i k akkor, h a csakis a z é r z é k s z e r v e k dolgainak, az elme, a k e z e k vagy a gépek által l é t r e h o z o t t dolgok értékeivel r e n d e l k e z ü n k ? M i n é l n a g y o b b jelentőséget t u l a j d o n í t u n k a dolgok érzéki é r t é k é n e k , a n n á l nagyobb lesz a z ű r z a v a r - igaz? I s m é t l e m , ez n e m az én elméle­ t e m . A z e m b e r n e k n e m kell különféle könyvekből idéz­ n i e a h h o z , h o g y felismerjük, m i n d e n é r t é k ü n k , gazdag­ ságunk, gazdasági és t á r s a d a l m i l é t e z é s ü n k a k e z e k vagy az elme által előállított dolgokon a l a p u l . Az érzéki érté­ kek világában é l ü n k é s m ű k ö d ü n k , l é t e z é s ü n k e t átitat­ t u k ezekkel az értékekkel, e z é r t az elme, a kezek és a gépek dolgai váltak fontossá s z á m u n k r a ; és a m i k o r a különféle dolgok l e s z n e k fontossá, r o p p a n t jelentő­ ségteljessé v á l n a k a h i e d e l m e k , r o p p a n t j e l e n tőségtelj es-

26

sé válik a h i t - és p o n t o s a n ez t ö r t é n i k m a n a p s á g a vi­ lágban, n e m d e ? T e h á t h a egyre n a g y o b b jelentőséget t u l a j d o n í t u n k a z érzékszervi é r t é k e k n e k , az z ű r z a v a r t szül; mi pedig különféle m ó d o k o n igyekszünk k i t ö r n i e b b ő l a zavaro­ dottságból: vallási, gazdasági vagy t á r s a d a l m i megköze­ lítéseket v á l a s z t u n k , a becsvágy, a h a t a l o m eszközeihez n y ú l u n k , vagy igyekszünk m e g i s m e r n i a valóságot. A va­ lóság a z o n b a n i t t v a n a k ö z e l ü n k b e n , a valóságot n e m kell k e r e s n ü n k - a k e r e s é s által s o h a n e m l e l h e t ü n k rá a valóságra. Az igazság a b b a n rejlik, a m i van - és pon­ t o s a n ez j e l e n t i a dolog szépségét. Ám a b b a n a pilla­ n a t b a n , a h o g y szavakba akarjuk ö n t e n i a valóságot, a h o g y elkezdjük k e r e s n i azt, k ü z d e l e m b e n lesz r é s z ü n k ; és ha küzdünk, n e m lehet részünk a megértésben. Ezért n e m v a g y u n k k é p e s e k n y u g o d t a n megfigyelni a valósá­ got, e z é r t n e m v a g y u n k képesek passzív m ó d o n tudatá­ b a n l e n n i a n n a k , a m i van. Úgy látjuk, h o g y é l e t ü n k e t és cselekedeteinket m i n d i g a p u s z t í t á s és a b á n a t uralja; a zavarodottság és a k á o s z h u l l á m a m i n d i g u t o l é r b e n ­ n ü n k e t . Egy p e r c r e s e m s z ű n i k m e g a létezés zűrzavara. Ú g y t ű n i k , b á r m i t is t e s z ü n k a j e l e n b e n , az káoszt, s z o m o r ú s á g o t é s boldogtalanságot szül. H a s z e m ü g y r e veszed az életedet, a z t látod majd, h o g y folyton a sar­ k a d b a n j á r a b á n a t és a s z o m o r ú s á g . A m u n k á n k , a tár­ sadalmi tevékenységeink, a p o l i t i k u s a i n k , a különféle, a h á b o r ú m e g á l l í t á s á t célzó n e m z e t k ö z i gyűlések m i n d csak további h á b o r ú k a t e r e d m é n y e z n e k . A p u s z t u l á s ott j á r a z élet n y o m á b a n ; m i n d e n t e t t ü n k h a l á l t szül. Pon­ t o s a n ezt figyelhetjük m e g m a n a p s á g a világban. Vajon véget v e t h e t ü n k - e e n n e k a g y ö t r e l e m n e k , és m e g s z a b a d u l h a t u n k - e a zavarodottság és a b á n a t hullá­ m á n a k h a t á s a alól? A n a g y m e s t e r e k , B u d d h a és J é z u s ezt tették: elfogadták a h i t e t , és így u g y a n megszabadí-

27

t o t t á k m a g u k a t a zavarodottságtól és a b á n a t t ó l , de n e m vetettek véget a b á n a t n a k , a zavarodottságnak. A zűrza­ var és a s z o m o r ú s á g továbbra is j e l e n v a n a világban. Ha látván ezt a t á r s a d a l m i és gazdasági z ű r z a v a r t , ezt a káoszt és n y o m o r ú s á g o t , visszavonulsz az ú g y n e v e z e t t vallási életbe, és l e m o n d a s z a világról, t a l á n ú g y érezhe­ ted, csatlakoztál e n a g y t a n í t ó k h o z - a v i l á g b a n a z o n b a n továbbra is folytatódik a káosz, a n y o m o r ú s á g és a pusz­ títás, a gazdagok és szegények s o h a véget n e m é r ő szen­ vedése. A k é r d é s t e h á t az, vajon m a g u n k m ö g ö t t hagy­ hatjuk-e egy c s a p á s r a ezt a gyötrelmet. Ha a világban élve n e m v a g y u n k h a j l a n d ó k a n n a k részévé l e n n i , m á s o ­ k a t is m e g s z a b a d í t h a t u n k ebből a k á o s z b ó l - n e m a jö­ vőben, n e m holnap, de most azonnal. Nyilvánvalóan ez itt a valódi k é r d é s . A h á b o r ú valószínűleg bekövetkezik majd, r á a d á s u l m i n d e n eddiginél p u s z t í t ó b b é s borzal­ m a s a b b h á b o r ú b a n lesz r é s z ü n k . E z t nyilvánvalóan n e m a k a d á l y o z h a t j u k meg, mivel a p r o b l é m á k t ú l n a g y o k és t ú l közeliek. A z ű r z a v a r t és a gyötrelmet a z o n b a n a k á r m o s t a z o n n a l is felismerhetjük - igaz? Fel kell ismer­ n ü n k e dolgokat, és o l y a n h e l y z e t e t kell t e r e m t e n ü n k , a m e l y m á s o k b a n is felébresztheti ezt a m e g é r t é s t . Más­ k é n t fogalmazva, vajon m e g s z a b a d u l h a t u n k - e egy csa­ p á s r a ? Csakis így s z a b a d u l h a t u n k m e g ettől a gyötre­ lemtől: a m e g é r t é s csak a j e l e n b e n k ö v e t k e z h e t b e ; ám h a i n k á b b h o l n a p r a h a g y j u k a dolgot, elborít b e n n ü n k e t a zűrzavar hulláma, és soha n e m szabadulhatunk meg ettől a zavarodottságtól. Vajon eljuthatunk-e a b b a az állapotba, a m e l y b e n egy c s a p á s r a felismerjük az igazságot, és így véget v e t ü n k a zavarodottságnak? Én a z t m o n d o m , igen - r á a d á s u l e z a z egyetlen j á r h a t ó ú t . Azt m o n d o m , e z lehetséges, és m e g is kell t e n n ü n k , m é g h o z z á n e m valamiféle felté­ telezések vagy h i e d e l m e k alapján. A p r o b l é m á t e n n e k a különleges f o r r a d a l o m n a k - és itt m o s t n e m a r r ó l 28

a f o r r a d a l o m r ó l beszélek, a m e l y n e k az a célja, h o g y m e g s z a b a d u l j o n a k a p i t a l i s t á k t ó l , és egy m á s i k csopor­ tot állítson a h e l y ü k b e -, e n n e k a csodálatos átalakulás­ n a k , az egyetlen valódi f o r r a d a l o m n a k a megvalósítása j e l e n t i . Az, a m i t r e n d s z e r i n t f o r r a d a l o m n a k n e v e z ü n k , n e m m á s , m i n t az egyik o l d a l n a k a m á s i k oldal ideái sze­ r i n t t ö r t é n ő m e g v á l t o z t a t á s a vagy folytatása. A baloldal végül is n e m m á s , m i n t a j o b b m e g v á l t o z t a t o t t f o r m á b a n megnyilvánuló folytonossága; ha az egyik oldal az érzéki é r t é k e k e n alapul, a k k o r a m á s i k oldal is e z e n értékekre épül, legfeljebb e z e n é r t é k e k a r á n y a i és megnyilvánulási formái k ü l ö n b ö z n e k majd. Következésképpen a valódi forradalom csakis a k k o r következhet b e , h a egyénekként t u d a t á r a é b r e d ü n k a m á s o k k a l való k a p c s o l a t a i n k n a k . A t á r s a d a l o m n e m m á s , m i n t az e m b e r t á r s a i n k k a l , a há­ zastársunkkal, a gyermekeinkkel, a főnökünkkel, a szom­ szédainkkal kialakított k a p c s o l a t o k összessége. A társa­ d a l o m ö n m a g á b a n véve n e m létezik. A t á r s a d a l o m az, a m i t te és én a k a p c s o l a t a i n k által m e g t e r e m t ü n k ; azaz a t á r s a d a l o m valójában a belső á l l a p o t u n k külvilágba t ö r t é n ő kivetítése. Azaz, s e m m i é r t e l m e s i n c s a n n a k , h a úgy alakítjuk át a b e l s ő világunk k i v e t ü l é s e k é n t meg­ n y i l v á n u l ó külvilágot, h o g y k ö z b e n n e m é r t j ü k m e g ön­ m a g u n k a t , vagyis a t á r s a d a l o m b a n m i n d a d d i g n e m kö­ vetkezhet b e s z á m o t t e v ő változás, a m í g n e m értjük m e g ö n m a g u n k a t az egymással való k a p c s o l a t a i n k b a n . Mivel z a v a r o d o t t a k v a g y u n k a k a p c s o l a t a i n k b a n , olyan társa­ dalmat teremtünk, amely n e m más, m i n t az énünkre a d o t t reakciók k ü l s ő kifejeződése. E r r ő l a nyilvánvaló t é n y r ő l m á r e l k e z d h e t ü n k beszélgetni, é s megvitathat­ j u k , vajon a t á r s a d a l o m , a külső m e g n y i l v á n u l á s terem­ tett-e b e n n ü n k e t , vagy mi h o z t u k l é t r e a t á r s a d a l m u n ­ kat. Vajon n e m nyilvánvaló-e h á t , h o g y a t á r s a d a l m a t a k a p c s o l a t a i n k b a n m e g n y i l v á n u l ó é n ü n k h o z z a létre, é s 29

h o g y h a n e m alakítjuk á t radikálisan ö n m a g u k a t , n e m változhat m e g a t á r s a d a l o m alapvető m ű k ö d é s e s e m ? Ha a t á r s a d a l o m á t a l a k í t á s á r a alkalmas r e n d s z e r t kere­ s ü n k , azzal p u s z t á n k i t é r ü n k a k é r d é s elől, mivel a r e n d ­ szerek s o h a n e m változtathatják m e g az e m b e r e k e t ahogy azt a t ö r t é n e l e m b ő l láthatjuk, m i n d i g az e m b e r e k változtatják m e g a r e n d s z e r e k e t , iAmíg n e m é r t j ü k m e g ö n m a g u n k a t az egymással való k a p c s o l a t a i n k b a n , addig mi m a g u n k l e s z ü n k a káosz, a gyötrelem, a n y o m o r ú s á g és a b r u t a l i t á s o k a i . E m e g é r t é s t n e m az i d ő h o z z a el s z á m u n k r a , e m e g é r t é s r e akár m o s t r ö g t ö n , e b b e n a pil­ l a n a t b a n i s e l j u t h a t u n k . H a azt m o n d j u k , i n k á b b hol­ n a p r a halasztjuk ö n m a g u n k megértését, e destruktív cse­ l e k e d e t ü n k k á o s z t és n y o m o r ú s á g o t szül. A „ m a j d " szó által m e g t e r e m t j ü k az időtényezőt, és m á r i s eláraszt ben­ n ü n k e t a z a v a r o d o t t s á g és a p u s z t u l á s h u l l á m a . A meg­ é r t é s csakis most következhet b e , n e m p e d i g h o l n a p . A h o l n a p a l u s t a e l m e m e n e d é k e , a valóság i r á n t közöm­ bös, t é t l e n e l m é é . H a a z e m b e r t érdekli valami, a z azon­ n a l i cselekvésre vezet, és így bekövetkezik az a z o n n a l i m e g é r t é s é s á t a l a k u l á s . H a m o s t n e m változol meg, s o h a n e m fogsz, mivel a h o l n a p bekövetkező változás csak m ó d o s u l á s , n e m p e d i g átalakulás. A z á t a l a k u l á s csakis a m o s t b a n v a l ó s u l h a t meg; a f o r r a d a l o m ma következik be, n e m p e d i g h o l n a p . És ha bekövetkezik ez a forradalom, m e g s z a b a d u l u n k m i n d e n p r o b l é m á n k t ó l , m e r t é n ü n k t ö b b é n e m aggódik majd saját m a g a m i a t t , és így m a g u n k m ö g ö t t hagyjuk a pusztulás hullámát.

I I . M I T KERESÜNK?

VAJON MI A Z , a m i t a legtöbb e m b e r k e r e s ? Mi az, ami­ re m i n d a n n y i a n v á g y u n k ? M i t s z e r e t n é n k fellelni, fel­ fedezni, k ü l ö n ö s e n e b b e n a n y u g t a l a n világban, ahol m i n d e n k i igyekszik valamiféle b é k é r e , boldogságra, me­ n e d é k r e lelni - h i s z e n ez n y i l v á n v a l ó a n f o n t o s dolog, n e m d e ? Valószínűleg a legtöbben v a l a m i l y e n b é k é r e tö­ rekszünk; olyan m e n e d é k r e v á g y u n k e b b e n a zűrzavar­ ral, h á b o r ú k k a l , k ü z d e l m e k k e l és viszályokkal t e r h e s vi­ lágban, ahol egy kis b é k é b e n l e h e t r é s z ü n k . A z t h i s z e m , ez az, a m i r e a l e g t ö b b e n vágyunk. E z é r t k e r e s ü n k , e z é r t v á n d o r l u n k egyik vezetőtől, egyik vallási szervezettől, egyik t a n í t ó t ó l a másikig. De vajon a r r ó l van-e szó, h o g y b o l d o g s á g r a törek­ s z ü n k , vagy valamiféle j u t a l o m r a , elégtételre vágyunk, hogy azáltal n y e r j ü k el a boldogságot? A boldogság és az elégtétel n e m a z o n o s a k egymással. Vajon kereshetjük-e a boldogságot? Az e m b e r a kielégülésre r á l e l h e t t a l á n , a boldogságra a z o n b a n n e m . A boldogság egy b i z o n y o s állapotból fakad, a n n a k „ m e l l é k t e r m é k e k é n t " j ö n létre. Ezért m i e l ő t t egy r o p p a n t komoly, r e n g e t e g figyelmet, gondolkodást és g o n d o s k o d á s t igénylő d o l o g n a k szentel­ n é n k e l m é n k e t é s s z í v ü n k e t , n y i l v á n k i kell d e r í t e n ü n k , mit is k e r e s ü n k , legyen szó akár a boldogságról, a k á r az elégtételről, a kielégülésről, n e m d e ? A t t ó l t a r t o k , a leg­ t ö b b e n e r r e a kielégülésre t ö r e k s z ü n k . Elégtételre vá­ gyunk, azt akarjuk, h o g y k e r e s é s ü n k végén a teljesség érzete t ö l t s ö n el m i n k e t . Végül is, ha az e m b e r b é k é r e vágyik, r o p p a n t könyn y e n rálelhet a r r a . A z e m b e r v a k o n b i z o n y o s c é l o k n a k és i d e á k n a k s z e n t e l h e t i az életét, h o g y m e n e d é k r e leljen 31

b e n n ü k . E z a z o n b a n nyilvánvalóan n e m oldja m e g a p r o b l é m á t . H a e g y s z e r ű e n csak elszigetelődünk egy z á r t e s z m é b e n , m é g n e m s z a b a d u l u n k m e g a konfliktustól. E z é r t h á t k i kell d e r í t e n ü n k , m i az, a m i r e m i n d a n n y i a n vágyunk, belsőleg éppúgy, m i n t külsőleg - igaz? Ha eb­ b e n a k é r d é s b e n t i s z t á n l á t u n k , sehová s e m kell m e n ­ n ü n k , egyetlen m e s t e r t , egyházat vagy szervezetet s e m kell felkeresnünk. K ö v e t k e z é s k é p p e n a n e h é z s é g ab­ b a n rejlik, h o g y t i s z t á n l á s s u k a s z á n d é k a i n k a t , n e m d e ? Vajon lehetséges ez? És vajon h o g y a n t e h e t ü n k s z e r t er­ re a t i s z t á n l á t á s r a ? A keresés által, vagy azáltal, hogy m á s o k szavaira figyelünk, legyen szó a k á r a legmagasz­ t o s a b b t a n í t ó r ó l , a k á r a sarki t e m p l o m b a n prédikáló p a p r ó l ? Vajon tényleg s z ü k s é g ü n k van-e b á r k i r e , h o g y k i d e r í t s ü k , m i r e i s v á g y u n k valójában? M i mégis p o n t o ­ s a n ezt tesszük, n e m d e ? S z á m t a l a n k ö n y v e t elolvasunk, e l j á r u n k a különféle gyűlésekre és vitákra, k ü l ö n b ö z ő szervezetekhez c s a t l a k o z u n k , így p r ó b á l v á n m e g orvo­ solni az é l e t ü n k b e n j e l e n t k e z ő k o n f l i k t u s o k a t és gyöt­ relmet. Vagy h a n e m ezt tesszük, a k k o r ú g y hisszük, m á r r á l e l t ü n k a gyógymódra: azt m o n d j u k , egy a d o t t szervezet, t a n í t ó vagy k ö n y v kielégít b e n n ü n k e t , rálel­ t ü n k m i n d e n r e , a m i r e vágytunk, és m e g is m a r a d u n k e kikristályosodott h i t ü n k b ö r t ö n é b e n . Vajon n e m valami állandó, valami t a r t ó s dolgot kere­ sünk-e m i n d e m e z ű r z a v a r közepette, valamit, a m i t való­ ságnak, I s t e n n e k , igazságnak n e v e z ü n k ? A n é v n e m szá­ mít, h i s z e n a szó nyilván n e m a z o n o s magával a dolog­ gal, ezért h á t ne e s s ü n k a szavak csapdájába - hagyjuk m e g ezt a hivatásos „ t a n í t ó k n a k " . A legtöbb e m b e r vá­ gyódik valami m a r a d a n d ó dologra - igaz? Valamire, ami­ be b e l e k a p a s z k o d h a t u n k , valamire, a m i biztonságot, tar­ tós lelkesedést, t a r t ó s bizonyosságot nyújt s z á m u n k r a , m e r t oly b i z o n y t a l a n o k vagyunk ö n m a g u n k b a n , m e r t n e m ismerjük m a g u n k a t . Számos t é n y t m e g i s m e r t ü n k 32

u g y a n a különféle könyvekből, de n e m t a p a s z t a l t u k meg közvetlen m ó d o n e dolgokat. É s vajon m i t n e v e z ü n k m a r a d a n d ó n a k ? M i t kere­ s ü n k , m i az, a m i állandóságot biztosít s z á m u n k r a , vagy h e l y e s e b b e n szólva, m i t ő l reméljük ezt az állandóságot? Vajon n e m a t a r t ó s boldogságra, a t a r t ó s kielégülésre, a t a r t ó s b i z o n y o s s á g r a törekszünk-e? Valami olyasmire vágyunk, a m i ö r ö k k é t a r t , a m i elégtétellel tölt el b e n ­ n ü n k e t . Ha m e g s z a b a d u l u n k a szavaktól és a frázisok­ tól, és v a l ó b a n s z e m ü g y r e vesszük a k é r d é s t , k i d e r ü l , h o g y ezt akarjuk. T a r t ó s g y ö n y ö r r e v á g y u n k , m a r a d a n ­ dó kielégülésre - és ezt a dolgot n e v e z z ü k igazságnak, I s t e n n e k , ezt illetjük különféle m a g a s z t o s nevekkel. T e h á t g y ö n y ö r r e vágyunk. T a l á n n a g y o n n y e r s e n fogalmaztam, d e valójában m i n d a n n y i a n e r r e v á g y u n k - t u d á s r a , a m e l y g y ö n y ö r t nyújt s z á m u n k r a , tapaszta­ lásra, a m e l y g y ö n y ö r t nyújt s z á m u n k r a , kielégülésre, a m e l y m i n d ö r ö k k é m e g m a r a d . Különféle kielégüléseket t a p a s z t a l t u n k m á r meg, é s m i n d a s e m m i b e t ű n t ; é s m o s t azt reméljük, a valóságban, I s t e n b e n r á l e l h e t ü n k a m a r a d a n d ó kielégülésre. N y i l v á n v a l ó a n m i n d a n n y i a n ezt keressük; az okos és a b u t a , az elméleti s z a k e m b e r és a tények k o n k r é t dolgokra törekvő e m b e r e . De vajon létezik-e m a r a d a n d ó kielégülés? Létezik-e b á r m i , a m i örökké t a r t ? N a m á r m o s t , h a m a r a d a n d ó kielégülésre t ö r e k s z ü n k , n e v e z z ü k azt a k á r I s t e n n e k , a k á r a z i g a z s á g n a k ( a n é v n e m s z á m í t ) , a k k o r nyilvánvalóan el kell j u t n u n k a meg­ é r t é s r e , n e m d e ? A m i k o r azt m o n d j u k , „ m a r a d a n d ó bol­ dogságra t ö r e k s z e m " , értve ez alatt I s t e n t , az igazságot, vagy b á r m i m á s t , n e m kell-e m e g é r t e n ü n k m a g á t a kere­ sőt is? H i s z e n lehetséges, hogy n e m i s létezik m a r a d a n ­ d ó b i z t o n s á g , m a r a d a n d ó boldogság. L e h e t , h o g y a z igazság egészen m á s , és én úgy h i s z e m , ez v a l ó b a n így is v a n : az igazság n a g y b a n eltér attól, a m i t l á t h a t u n k , 33

felfoghatunk, vagy szavakba ö n t h e t ü n k . Következés­ k é p p n e m egyértelmű-e, h o g y m i e l ő t t v a l a m i m a r a d a n ­ dó dologra t ö r e k e d n é n k , m e g kell é r t e n ü n k m a g á t a ke­ r e s ő t ? A m i k o r így szólsz, „a boldogságot k e r e s e m " , vajon elkülönül-e egymástól a kereső és keresése tárgya? Elkülönül-e a g o n d o l k o d ó a gondolattól? Vajon n e m sokkal i n k á b b egységes, egymással összefüggő jelenség­ k é n t j e l e n t k e z n e k - e , m i n t s e m k ü l ö n á l l ó folyamatok­ k é n t ? K ö v e t k e z é s k é p p e n mielőtt m e g p r ó b á l h a t n á n k ki­ d e r í t e n i , m i t i s k e r e s ü n k , s z ü k s é g k é p p e n m e g kell é r t e n ü n k magát a keresőt.

hatnánk, mielőtt ítélkeznénk és pusztítanánk, t u d n u n k kell, kik is vagyunk. A keresés, a t a n í t ó k és guruk válto­ gatása, a jóga, a különféle légzőgyakorlatok és s z e r t a r t á ­ sok, a M e s t e r e k követése és a t ö b b i h a s o n l ó dolog m i n d tökéletesen felesleges, n e m d e ? M é g a k k o r sincs értel­ m ü k , h a a z á l t a l u n k követett e m b e r e k i s azt h a n g o z t a t ­ ják, „ismerd m e g ö n m a g a d " , mivel a m i l y e n e k mi va­ gyunk, olyan a világ is. Ha kisszerűek, féltékenyek, h i ú k és k a p z s i k vagyunk, k i s s z e r ű , féltékeny, h i ú és k a p z s i világot t e r e m t ü n k m a g u n k köré, és ilyen lesz a társada­ lom, a m e l y b e n é l ü n k .

T e h á t e l é r k e z t ü n k a r r a a p o n t r a , a m i k o r ő s z i n t é n fel­ tesszük m a g u n k n a k a kérdést, vajon megadhatja-e n e ­ k ü n k b á r k i m á s a békét, a boldogságot, a valóságot, Istent, vagy a m i t é p p e n k e r e s ü n k . Vajon felruházhat-e m i n k e t ez a s z ü n t e l e n keresés, ez a vágyakozás azzal a k ü l ö n l e g e s v a l ó s á g é r z e t t e l , azzal a k r e a t í v léttel, a m e l y b e n a k k o r v a n r é s z ü n k , h a v a l ó b a n m e g é r t j ü k ön­ m a g u n k a t ? Vajon az ö n i s m e r e t a keresésből fakad-e, abból, h a egy m á s i k e m b e r t követünk, h a egy a d o t t szer­ vezethez t a r t o z u n k , h a k ü l ö n b ö z ő k ö n y v e k e t o l v a s u n k - és így tovább? Végül is a lényeg az, h o g y a m í g n e m ért­ j ü k meg ö n m a g u n k a t , addig g o n d o l a t a i n k n a k n i n c s ki­ i n d u l á s i alapja, és h i á b a v a l ó lesz a k e r e s é s ü n k , n e m ? M e n e k ü l h e t ü n k u g y a n illúziókba, e l f u t h a t u n k a h a r c , a k ü z d e l e m , a viszály elől, b á l v á n y o z h a t u n k egy m á s i k e m b e r t , és k e r e s h e t j ü k m á s által a megváltást; ám ha n e m i s m e r j ü k ö n m a g u n k a t , h a n e m v a g y u n k teljes mér­ t é k b e n t u d a t á b a n a m ű k ö d é s ü n k n e k , n e m lesz alapja a g o n d o l k o d á s u n k n a k , a v o n z a l m u n k n a k , a cselekedete­ inknek.

Ú g y vélem, e l e n g e d h e t e t l e n , h o g y m i e l ő t t nekivág­ n á n k a valóság vagy I s t e n k e r e s é s é n e k , m i e l ő t t cseleked­ n é n k , mielőtt k a p c s o l a t b a l é p n é n k e m b e r t á r s a i n k k a l , h o g y így megalkossuk m a g á t a t á r s a d a l m a t , először m e g kell é r t e n ü n k ö n m a g u n k a t . Azt t a r t o m a legőszintébb e m b e r n e k , aki először ezzel foglalkozik, n e m p e d i g az­ zal, h o g y a n érjen el egy a d o t t célt, mivel ha te és én n e m értjük ö n m a g u n k a t , h o g y a n is a l a k í t h a t n á n k át valójá­ b a n a t á r s a d a l m a t , a k a p c s o l a t a i n k a t vagy b á r m e l y cse­ l e k e d e t ü n k e t ? É s e z n y i l v á n n e m azt j e l e n t i , h o g y a z ön­ i s m e r e t ellentétes a kapcsolatokkal, vagy h o g y azoktól e l k ü l ö n ü l t e n l é t e z n e ; é s nyilván n e m a r r ó l v a n szó, hogy a h a n g s ú l y az e g y é n e n , az é n e n l e n n e , s z e m b e n a tömeggel, a t ö b b i e m b e r r e l .

A z o n b a n p o n t o s a n e r r e vágyunk a legkevésbé - egyál­ t a l á n n e m a k a r j u k m e g i s m e r n i ö n m a g u n k a t . Nyilván­ való, hogy ez az egyetlen alap, a m e l y r e é p í t h e t ü n k , a z o n b a n m i e l ő t t é p í t k e z n i k e z d e n é n k , m i e l ő t t átalakul-

J f o g y a n i s g o n d o l k o d h a t n á n k e l igazán valamiről, h a n e m ismerjük ö n m a g u n k a t , h a n e m i s m e r j ü k a saját g o n d o l k o d á s m ó d u n k a t , h a n e m tudjuk, m i é r t gondol­ k o d u n k úgy, ahogy, h a n e m i s m e r j ü k saját kondicio­ n á l á s u n k h á t t e r é t , h a n e m tudjuk, m i é r t r e n d e l k e z ü n k bizonyos h i e d e l m e k k e l a művészettel, a vallással, az or­ szágunkkal, az e m b e r t á r s a i n k k a l vagy é p p e n ö n m a g u n k ­ kal k a p c s o l a t b a n ? H a n e m ismerjük saját h á t t e r ü n k e t , ha n e m tudjuk, miből állnak és h o n n a n s z á r m a z n a k a gondolataink, teljességgel h a s z t a l a n a k e r e s é s ü n k , csele-

34

35

kedeteink pedig é r t e l m e t l e n e k , n e m d e ? H a n e m rendel­ k e z ü n k ö n i s m e r e t t e l , s e m m i jelentősége sincs, hogy amerikaiak vagy i n d i a i a k vagyunk-e, vagy hogy melyik valláshoz t a r t o z u n k .

ugyan, végül mégis vissza kell t é r n ü n k ö n m a g u n k h o z .

Mielőtt k i d e r í t h e t n é n k , mi az élet végcélja, h o g y m i t j e l e n t ez az egész, m i t j e l e n t e n e k a h á b o r ú k , a n e m z e t e k közti ellentétek, a konfliktusok, ez az egész zűrzavar, saját m a g u n k a t kell m e g i s m e r n ü n k , n e m igaz? E z rop­ p a n t egyszerű d o l o g n a k t ű n i k ugyan, mégis k ü l ö n ö s e n n e h é z feladat. H o g y megismerjük ö n m a g u n k a t , h o g y lás­ suk, hogy m ű k ö d i k a g o n d o l k o d á s u n k , kivételesen éber­ n e k kell l e n n ü n k , e z é r t ahogy egyre é b e r e b b e k l e s z ü n k saját g o n d o l k o d á s u n k r a , reakcióinkra és érzéseinkre, úgy b í r u n k m a j d egyre n a g y o b b t u d o m á s s a l n e m csak ö n m a g u n k r ó l , de a z o k r ó l az e m b e r e k r ő l is, akikkel kap­ csolatban állunk.[Az ö n i s m e r e t h e z ú g y j u t u n k el, h o g y a cselekvés, azaz a k a p c s o l a t o k által t a n u l m á n y o z z u k ön­ m a g u n k a t . A n e h é z s é g e t az jelenti, h o g y t ú l türelmetle­ n e k vagyunk: h a l a d n i a k a r u n k , el akarjuk é r n i a célun­ kat, é s így n i n c s s e m i d ő n k , s e m a l k a l m u n k a r r a , h o g y lehetőséget a d j u n k m a g u n k n a k a dolgok t a n u l m á n y o z á ­ sára és megfigyelésére. Vagy elkötelezzük m a g u n k a t bi­ zonyos tevékenységek - p é l d á u l a k e n y é r k e r e s e t vagy a gyermeknevelés - mellett, vagy pedig m a g u n k r a vállaljuk bizonyos szervezetek felelősségeit; o l y a n n y i r a elkötelez­ zük m a g u n k a t , h o g y alig m a r a d i d ő n k a r r a , h o g y ö n m a ­ g u n k r a t e k i n t s ü n k , h o g y megfigyeljük és t a n u l m á n y o z ­ zuk magunkat. ( Azaz valójában mi m a g u n k vagyunk fele­ lősek a reakcióinkért, n e m pedig valaki m á s . S z á m o m r a teljességgel ü r e s é s h a s z o n t a l a n dolognak t ű n i k a z a z egész világon megfigyelhető jelenség, h o g y az e m b e r e k különféle gurukat és r e n d s z e r e k e t követnek, hogy elol­ vassák a különféle t é m á k r ó l írott legújabb könyveket, és így tovább, mivel a k á r az egész világot is b e j á r h a t j u k

lyamatainkat. Minél jobban ismered önmagad, annál tisztábban látsz majd. Az ö n i s m e r e t végtelen dolog - az e m b e r so­ h a n e m é r e l egyfajta végcélt, s o h a n e m j u t k o n k l ú z i ó r a . A z ö n i s m e r e t egy végtelen folyó; é s a h o g y t a n u l m á n y o z ­ z u k ö n m a g u n k a t , a h o g y egyre m é l y e b b r e m e r ü l ü n k a z ö n i s m e r e t b e n , r á l e l ü n k a b é k é r e . E l m é n k n e k m e g kell n y u g o d n i a , m é g h o z z á n e m a z önfegyelem k é n y s z e r e , d e az ö n i s m e r e t által, mivel a valóság csakis e b b e n a nyu­ galomban, e b b e n a c s e n d b e n s z ü l e t h e t meg. Csakis ek­ k o r l é t e z h e t az üdvösség, csakis ekkor l é t e z h e t n e k krea­ tív cselekedetek. És ú g y t ű n i k s z á m o m r a , h o g y e n é l k ü l a m e g é r t é s nélkül, e n é l k ü l a t a p a s z t a l á s n é l k ü l r o p p a n t gyerekes dolog m i n d e n f é l e könyveket olvasni, beszéde­ ket h a l l g a t n i vagy é r v e l n i b á r m i m e l l e t t - ez m i n d értel­ metlen, azonban ha az ember képes megérteni önmagát, és így életre h í v n i a k r e a t í v boldogságot, m e g t a p a s z t a l v a valamit, a m i n e m a z e l m e s z ü l e m é n y e , a k k o r t a l á n át­ a l a k u l h a t n a k a közvetlen k a p c s o l a t a i n k , és így m a g a a világ is, a m e l y b e n é l ü n k .

36

És mivel a legtöbben egyáltalán n e m i s m e r j ü k ö n m a g u n ­ kat, r o p p a n t n e h é z feladatot j e l e n t s z á m u n k r a , h a m e g akarjuk i s m e r n i a gondolkodási, érzelmi és cselekvési fo­

I I I . EGYÉN ÉS TÁRSADALOM

A L E G T Ö B B Ü N K N E K S Z E M B E KELL n é z n ü n k azzal a

kérdéssel, vajon az egyén p u s z t á n a t á r s a d a l o m eszköze, vagy a t á r s a d a l o m csúcsa-e. Vajon téged és e n g e m , m i n t egyéneket, a t á r s a d a l o m h a s z n á l , i r á n y í t , o k t a t , ellen­ őriz és formál-e egy a d o t t m i n t a alapján, vagy a társada­ l o m , az állam létezik az e g y é n é r t ? Vajon az egyén a tár­ s a d a l o m csúcsa-e, vagy c s u p á n egy b e t a n í t h a t ó , k i z s á k m á n y o l h a t ó és a h á b o r ú e s z k ö z e k é n t lemészárol­ h a t ó b á b u ? S z i n t e m i n d a n n y i a n s z e m b e s ü l ü n k ezzel a kérdéssel. Ez a világ p r o b l é m á j a : vajon az e g y é n csak a t á r s a d a l o m eszköze, a k ü l ö n b ö z ő h a t á s o k f o r m á l h a t ó játékszere-e, vagy a t á r s a d a l o m van-e az e g y é n é r t ? Vajon h o g y a n k a p h a t n á n k választ e r r e a k é r d é s r e ? Ez k o m o l y k é r d é s , n e m d e ? Ha az egyén c s u p á n a tár­ s a d a l o m eszköze, a k k o r a t á r s a d a l o m jóval fontosabb az egyénnél. Ha ez így v a n , fel kell a d n u n k az egyénisé­ günket, és a t á r s a d a l o m é r t kell m u n k á l k o d n u n k ; egész o k t a t á s i r e n d s z e r ü n k n e k f o r r a d a l m i v á l t o z á s o n kell átesnie, az egyént pedig használható és elpusztítható, felszámolható és e l d o b h a t ó eszközzé kell a l a k í t a n u n k . Á m h a a t á r s a d a l o m v a n a z egyénért, a k k o r n e m a z a szerepe, h o g y különféle m i n t á k h o z formáljon b e n n ü n ­ ket, h a n e m h o g y biztosítsa s z á m u n k r a a szabadság érzé­ sét és a szabadság i r á n t i vágyat. T e h á t ki kell deríte­ n ü n k , melyik m e g á l l a p í t á s téves.

z ű r z a v a r t é s k o n f l i k t u s t szülnek. H a bal- vagy jobbolda­ li eszmékre, vallásos könyvekre t á m a s z k o d s z , m i n d i g véleményektől függesz, legyen szó a k á r B u d d h a , J é z u s , a kapitalisták vagy a k o m m u n i s t á k v é l e m é n y é r ő l . Ezek csak eszmék, é s a z e s z m é k n e m a z o n o s a k a z igazsággal. A tényeket s o h a n e m l e h e t megkérdőjelezni, n e m l e h e t eltagadni, a t é n y e k r ő l alkotott véleményeket a z o n b a n igen. H a k é p e s e k v a g y u n k felismerni a z igazságot e b b e n a k é r d é s b e n , k é p e s e k l e s z ü n k a különféle vélemények­ től függetlenül cselekedni. E z é r t h á t vajon n e m kell-e s z ü k s é g k é p p e n e l v e t n ü n k m á s o k v é l e m é n y e i t ? A bal­ vagy j o b b o l d a l i vezetők v é l e m é n y e a k o n d i c i o n á l á s u k ­ ból fakad, e z é r t ha felfedező u t a d s o r á n a k ö n y v e k b e n leírt dolgokra hagyatkozol, a v é l e m é n y e k béklyójába ve­ red m a g a d . Ez a k é r d é s n e m a t u d á s r ó l szól. H o g y a n fedezheti h á t fel az e m b e r az igazságot e kér­ déssel k a p c s o l a t b a n , h o g y a z t á n a z a l a p j á n cselekedjen? Hogy ráleljünk az igazságra, m e g kell s z a b a d u l n u n k m i n d e n p r o p a g a n d á t ó l , a z a z k é p e s n e k kell l e n n ü n k ar­ ra, h o g y a különféle v é l e m é n y e k t ő l függetlenül vizsgál­ juk m e g a k é r d é s t . Az o k t a t á s feladata valójában az egyén felébresztése. H o g y f e l i s m e r h e s s ü k az igazságot e b b e n a k é r d é s b e n , r o p p a n t t i s z t á n kell l á t n u n k , azaz semmiféle v e z e t ő r e n e m h a g y a t k o z h a t u n k . A m i k o r ve­ zetőt választasz m a g a d n a k , a z a v a r o d o t t s á g o d vezérel, és p o n t o s a n ez t ö r t é n i k m a n a p s á g a világban. Követke­ zésképpen n e m szabad a vezetőinktől v á r n u n k az útmu­ t a t á s t és a segítséget.

Vajon h o g y a n vizsgálnád meg ezt a k é r d é s t ? H i s z e n ez létfontosságú dolog, n e m d e ? A válasz n e m függ sem­ miféle bal- vagy j o b b o l d a l i ideológiától, h i s z e n ha bár­ m i l y e n ideológiától függene, p u s z t á n egyéni vélemé­ nyekről l e n n e szó. Az e s z m é k m i n d i g ellenségeskedést,

H a a z elme m e g a k a r é r t e n i egy k é r d é s t , n e m csak az a d o t t k é r d é s t kell teljes egészében m e g é r t e n i e , de ar­ ra is k é p e s n e k kell l e n n i e , h o g y fürgén kövesse a helyzet változásait, mivel a p r o b l é m á k s o h a n e m statikusak. A p r o b l é m á k folyton m e g ú j u l n a k , legyen szó a k á r az é h í n s é g k é r d é s é r ő l , a k á r egy p s z i c h o l ó g i a i vagy egyéb p r o b l é m á r ó l . M i n d e n egyes k r í z i s ú j ; k ö v e t k e z é s k é p p e n ,

38

39

ha m e g akarjuk é r t e n i a kríziseket, e l m é n k n e k friss­ n e k , t i s z t á n a k és fürgének kell l e n n i e e törekvése s o r á n . Ugy h i s z e m , a l e g t ö b b e n felismerjük, h o g y szükség v a n egy belső f o r r a d a l o m r a , a m e l y m á r ö n m a g á b a n i s k é p e s radikálisan á t a l a k í t a n i a külső világot, a t á r s a d a l m a t . Ez az a p r o b l é m a , a m e l y m i n d e n k o m o l y s z á n d é k ú em­ b e r h e z h a s o n l ó a n e n g e m is foglalkoztat. A k é r d é s az, h o g y a n h í v h a t n á n k életre a t á r s a d a l o m alapvető, radi­ kális átalakulását; ez a külső átalakulás pedig n e m való­ s u l h a t m e g a b e l s ő f o r r a d a l o m n é l k ü l . Mivel a társada­ l o m m i n d i g s t a t i k u s , m i n d e n , e belső f o r r a d a l o m nélkül végrehajtott cselekedet és r e f o r m is s t a t i k u s lesz, így h á t a folytonos belső f o r r a d a l o m n é l k ü l n i n c s s z á m u n k r a remény, mivel így m i n d e n külső cselekedet ismétlődő megszokássá válik. A t á r s a d a l o m n e m m á s , m i n t a köz­ ted és az e m b e r t á r s a i d , a közted és k ö z t e m lévő kapcso­ l a t o k o n belüli cselekedetek összessége; és ez a társada­ lom m i n d a d d i g s t a t i k u s é s élettelen lesz, amíg n e m valósul m e g ez a folytonos belső f o r r a d a l o m , ez a krea­ tív pszichológiai á t a l a k u l á s . E f o r r a d a l o m h i á n y á b a n a t á r s a d a l o m s t a t i k u s s á válik, kikristályosodik, és e z é r t folyton b u k á s r a v a n ítélve.

zák létre, és ha a k a p c s o l a t a i n k zavarosak, egocentriku­ sak, sekélyesek, k o r l á t o l t a k és n a c i o n a l i s t á k , ezt vetítjük ki m a g u n k b ó l , k á o s z t t e r e m t v e ezáltal a világban.

Vajon m i l y e n k a p c s o l a t v a n k ö z t e d és a b e n n e d és kö­ r ü l ö t t e d u r a l k o d ó gyötrelem és z ű r z a v a r k ö z ö t t ? Ez a n y o m o r ú s á g , ez a z ű r z a v a r nyilván n e m ö n m a g á t ó l j ö t t létre. T e é s é n t e r e m t e t t ü k azt, n e m egy kapitalista, k o m m u n i s t a vagy fasiszta t á r s a d a l o m h o z t a létre, d e m i m a g u n k , az egymással való k a p c s o l a t a i n k által. Belső vi­ lágunk, az é n ü n k , a g o n d o l a t a i n k , az érzéseink, a m i n ­ d e n n a p i cselekedeteink kivetültek a külvilágba, ily mó­ d o n hozva létre v i l á g u n k a t . H a b e n s ő n k n y o m o r ú s á g o s , zavarodott, és k a o t i k u s , e kivetítés válik a világgá^a tár­ s a d a l o m m á , mivel a t á r s a d a l o m n e m m á s , m i n t a közted és köztem, a k ö z t e m és e m b e r t á r s a i m k ö z t fennálló kap­ csolatok összessége. A t á r s a d a l m a t a k a p c s o l a t a i n k hoz-

A világ olyan, a m i l y e n te vagy, így p r o b l é m á i d a világ p r o b l é m á i . Ez nyilvánvalóan r o p p a n t alapvető és egy­ s z e r ű tény, n e m d e ? Úgy t ű n i k , az egyes egyénekkel való k a p c s o l a t a i n k b a n valahogy mégis folyton megfeledke­ z ü n k e r r ő l a t é n y r ő l . R e n d s z e r e k , ideológiai forradal­ m a k vagy r e n d s z e r e k e n alapuló é r t é k e k által a k a r u n k változást e l é r n i , megfeledkezve a r r ó l , h o g y a társadal­ m a t m i h í v t u k életre, m i , akik a z é l e t m ó d u n k által te­ r e m t ü n k k á o s z t vagy r e n d e t . E z é r t h á t a z á t a l a k u l á s n a k először legszűkebb k ö r n y e z e t ü n k b e n kell bekövetkez­ n i e , azaz először a k e n y é r k e r e s ő foglalkozásunkban és az ideákkal és h i e d e l m e k k e l való k a p c s o l a t a i n k b a n meg­ m u t a t k o z ó m i n d e n n a p i létezésünkkel, g o n d o l a t a i n k k a l , érzéseinkkel és cselekedeteinkkel kell foglalkoznunk. H i s z e n e dolgokból áll a m i n d e n n a p i lét. T ö r ő d ü n k a m e g é l h e t é s ü n k k e l , azzal, h o g y j ó álláshoz j u s s u n k é s p é n z t k e r e s s ü n k , t ö r ő d ü n k a c s a l á d u n k k a l vagy az em­ b e r t á r s a i n k k a l való k a p c s o l a t a i n k k a l , és foglalkozunk az i d e á i n k k a l és a h i e d e l m e i n k k e l is. Ha megvizsgáljuk e tevékenységeinket, rájövünk, h o g y a z o k a l a p v e t ő e n az irigységen a l a p u l n a k , azaz, n e m p u s z t á n a z t a célt szol­ gálják, h o g y m e g k e r e s s ü k általuk a m i n d e n n a p i bete­ vőnket. A t á r s a d a l o m , szerkezetéből a d ó d ó a n a folyama­ tos k o n f l i k t u s , a valamivé válás folyamata; a t á r s a d a l o m I kapzsiságra, az irigységre, a felettünk állók i r á n t é r z e t t irigységre a l a p u l - a h i v a t a l n o k igazgató a k a r l e n n i , és BZ azt jelzi, n e m c s u p á n azzal törődik, h o g y megkeresse u m i n d e n n a p i k e n y e r é t , és jó m e g é l h e t é s r e tegyen szert, de azzal is, h o g y j o b b pozíciót és n a g y o b b p r e s z t í z s t vív­ j o n ki m a g á n a k . Ez a hozzáállás t e r m é s z e t e s e n p u s z t u ­ lást e r e d m é n y e z , a z o n b a n ha c s u p á n a m e g é l h e t é s ü n k ­ höz szükséges összeg előteremtésével foglalkoznánk,

40

41

r á l e l n é n k az e h h e z szükséges eszközökre, és ezek az eszközök n e m az irigységen a l a p u l n á n a k . Az irigység a kapcsolatok egyik legpusztítóbb tényezője, mivel az irigység a h a t a l o m , a t á r s a d a l m i pozíció i r á n t i vágyra utal, és végül m i n d i g politizálásra vezet - e dolgok szo­ r o s k a p c s o l a t b a n á l l n a k egymással. A m i k o r a h i v a t a l n o k a r r a törekszik, h o g y igazgató legyen belőle, a h á b o r ú k a t kiváltó h a t a l m i p o l i t i k a egyik tényezőjévé válik, azaz közvetlen m ó d o n felelős a h á b o r ú é r t . Vajon m i r e a l a p u l n a k a k a p c s o l a t a i n k ? M i r e alapul a közted és k ö z t e m lévő kapcsolat, m i r e a l a p u l n a k a köz­ ted és e m b e r t á r s a i d k ö z ö t t lévő k a p c s o l a t o k - azaz, mi­ re alapul m a g a a t á r s a d a l o m ? Nyilvánvaló, h o g y n e m a szeretetre, b á r r e n g e t e g e t b e s z é l ü n k róla. E kapcsola­ tok n e m a s z e r e t e t e n a l a p u l n a k , m e r t h a így l e n n e , r e n d , béke és boldogság j e l l e m e z n é a k a p c s o l a t a i n k a t ; a k ö z t ü n k lévő k a p c s o l a t b a n a z o n b a n rengeteg, ö n m a ­ gát tiszteletként f e l t ü n t e t ő r o s s z a k a r a t v a n . H a gondo­ l a t a i n k b a n é s é r z é s e i n k b e n egyenlőek l e n n é n k , n e m létezne k ö z t ü n k tisztelet, é s n e m l é t e z n e k ö z t ü n k rossz­ akarat, m e r t e k k o r e g y e n r a n g ú e g y é n e k k é n t érintkez­ n é n k egymással, n e m p e d i g t a n í t ó k é n t é s t a n í t v á n y k é n t , n e m a feleségét e l n y o m ó férjként, vagy a férjén uralko­ dó feleségként. A h o l megjelenik a r o s s z a k a r a t , ott fel­ t ű n i k az u r a l k o d á s i vágy is, ez pedig féltékenységet, ha­ ragot és d ü h ö t szül: e dolgok t e r e m t i k m e g kapcsola­ t a i n k b a n azt az á l l a n d ó konfliktust, a m i elől igyekszünk e l m e n e k ü l n i , ez a m e n e k ü l é s pedig csak további k á o s z t és gyötrelmet szül.

állított dolgoknak. Legtöbb g o n d o l a t u n k a z ö n m a g u n k megvédelmezésére i r á n y u l ó ö s z t ö n b ő l fakad, n e m igaz? És oly sok e s z m é n k e t r u h á z z u k fel téves jelentőséggel, olyan jelentőséggel, amellyel ö n m a g u k b a n n e m rendel­ k e z n e k . K ö v e t k e z é s k é p p e n h i s z ü n k b á r m i l y e n vallási, gazdasági vagy t á r s a d a l m i e s z m é b e n , h a h i s z ü n k Isten­ b e n , az i d e á k b a n , az e m b e r e k e t egymástól elszigetelő t á r s a d a l m i r e n d s z e r e k b e n , a n a c i o n a l i z m u s b a n , és így tovább, nyilvánvalóan téves é r t e l e m m e l r u h á z z u k fel a h i t e t , ez pedig ostobaságra u t a l , h i s z e n a h i e d e l m e k , a meggyőződések n e m egyesítik, de elválasztják egymás­ tól a z e m b e r e k e t . így h á t láthatjuk, h o g y é l e t ü n k k e l r e n ­ d e t vagy káoszt, b é k é t vagy konfliktust, boldogságot vagy szenvedést t e r e m t ü n k .

Nos, a m i a m i n d e n n a p i l é t ü n k , h i e d e l m e i n k és vé­ l e m é n y ü n k r é s z e i t k é p e z ő eszméket illeti, vajon n e m torzítják-e el e dolgok az elménket?/Hiszen mi is az osto­ baság? N e m m á s , m i n t az, hogy téves é r t é k e k e t tulajdo­ n í t u n k az elme által m e g t e r e m t e t t vagy a k é z által elő-

T e h á t a k é r d é s az, vajon létezhet-e egyidejűleg a sta­ tikus t á r s a d a l o m , és a folytonos f o r r a d a l o m á l l a p o t á b a n élő egyén - n e m d e ? H i s z e n a t á r s a d a l m i f o r r a d a l o m n a k az egyén belső, pszichológiai átalakulásával kell kezdőd­ nie. A legtöbb e m b e r a r r a vágyik, h o g y r a d i k á l i s a n át­ alakuljon a t á r s a d a l o m szerkezete. E r r ő l szól a világban folyó csata - a r r ó l , h o g y a k o m m u n i z m u s - vagy egyéb r e n d s z e r e k - eszközeivel m e g v a l ó s í t s u n k egy t á r s a d a l m i forradalmat. A t á r s a d a l m i f o r r a d a l o m a z o n b a n , legyen b á r m i l y e n radikális is, t e r m é s z e t é r e n é z v é s t m i n d i g az e m b e r k ü l s ő szerkezetére i r á n y u l , ennélfogva az egyén belső forradalma, pszichológiai á t a l a k u l á s a n é l k ü l csak­ is statikus lehet. K ö v e t k e z é s k é p p e n egy d i n a m i k u s , foly­ t o n megújuló, ö s s z e t a r t ó és élő t á r s a d a l o m megalkotásá­ hoz e l e n g e d h e t e t l e n az egyén l é l e k t a n i s z e r k e z e t é b e n lejátszódó forradalom, mivel a külvilág e b e l s ő forrada­ lom nélküli átalakulása vajmi kevés jelentőséggel bír. A t á r s a d a l o m így m i n d i g merevvé és s t a t i k u s s á válik, Bíért a z t á n s z ü k s é g k é p p e n felbomlik. N e m számít, h á n y törvényt h o z u n k , és n e m számít, m i l y e n bölcsek ezek a

42

43

törvények, a t á r s a d a l o m m i n d i g a h a n y a t l á s á l l a p o t á b a n van, mivel a f o r r a d a l o m n a k n e m p u s z t á n kívül, de belül is m e g kell valósulnia. Úgy gondolom, n e m szabad e l s i k l a n u n k e t é n y felett, és teljes m é r t é k b e n m e g kell é r t e n ü n k azt. A véghezvitt külső cselekedetek befejeződnek, és statikussá válnak; ha az e m b e r e k közti kapcsolatok összessége, azaz a tár­ sadalom n e m egy belső forradalom e r e d m é n y e k é p p e n j ö n létre, akkor a s t a t i k u s t á r s a d a l m i szerkezet elnyeli, és így statikussá és r e p e t i t í w é teszi az e g y é n t is. Ha fel­ ismerjük ezt a tényt, és a n n a k különleges jelentőségét, fel sem m e r ü l a kérdés, vajon igaz-e az állítás, és megszű­ n i k a p r o b l é m á r ó l alkotott egyéni v é l e m é n y e k jelentő­ sége. Tény, h o g y a t á r s a d a l o m m i n d i g kikristályosodik, és elnyeli az egyént, és h o g y ez a folyamatos, kreatív for­ r a d a l o m csakis a z e g y é n b e n valósulhat meg, n e m pedig a külső t á r s a d a l o m b a n . Azaz, a k r e a t í v f o r r a d a l o m csak­ is az egyéni k a p c s o l a t o k b a n m e h e t végbe, és a társadal­ m a t p o n t o s a n ezek a kapcsolatok alkotják. Látjuk, mi­ lyen gyorsan b o m l i k fel a jelenlegi t á r s a d a l m i szerkezet I n d i á b a n , E u r ó p á b a n , A m e r i k á b a n vagy b á r h o l a vilá­ gon, és saját é l e t ü n k b e n is ismerjük ezt a jelenséget megfigyelhetjük azt, ha e g y s z e r ű e n csak végigsétálunk az utcán. Nincs szükségünk nagy történészekre ahhoz, h o g y közöljék v e l ü n k a tényt, m i s z e r i n t t á r s a d a l m u n k szétmállik, és egy új t á r s a d a l o m felépítéséhez új építé­ szekre, és új m u n k á s o k r a v a n szükség. E z t a szerkezetet új alapokra, ú j o n n a n felfedezett t é n y e k r e és értékekre kell felépítenünk. M a m é g n e m l é t e z n e k ilyen építészek. N i n c s e n e k megfelelő é p í t ő m u n k á s o k , n i n c s senki, aki megfigyelve a világot, és ráébredve a r r a , h o g y a szerkezet összeomlófélben van, é p í t ő m é r n ö k k é k é p e z n é magát. Ez a mi p r o b l é m á n k . Látjuk, h o g y a t á r s a d a l o m szétmállik, és n e k ü n k , n e k e d és n e k e m kell az új építészekké vál­ n u n k . N e k e d és n e k e m kell újra felfedeznünk az értéke44

ket, és n e k ü n k kell l é t r e h o z n u n k egy p r i m e r e b b , t a r t ó ­ sabb alapot; m e r t ha a hivatásos építészekre, a politikai és vallási é p í t ő m u n k á s o k r a s z á m í t u n k , p o n t o s a n ugyan­ a b b a a helyzetbe k e r ü l ü n k , ahol m o s t vagyunk. Mivel n e m v a g y u n k kreatívak, e r r e a k á o s z r a redukál­ t u k a t á r s a d a l m a t , e z é r t k r e a t í v n a k kell l e n n ü n k , m e r t ez a p r o b l é m a n e m t ű r halasztást: t u d a t á b a n kell len­ n ü n k , mi okozza a t á r s a d a l o m összeomlását, és létre kell h o z n u n k egy új, n e m az u t á n z á s o n , de a k r e a t í v megér­ t é s e n a l a p u l ó szerkezetet. ^Ehhez p e d i g egyfajta negatív g o n d o l k o d á s m ó d r a v a n szükség, n e m igaz? A negatív g o n d o l k o d á s a m e g é r t é s legmagasabb r e n d ű formája. Azaz, ha m e g a k a r j u k é r t e n i , m i t is j e l e n t a k r e a t í v gon­ d o l k o d á s m ó d , n e g a t í v m ó d o n kell m e g k ö z e l í t e n ü n k a kérdést, mivel a p o z i t í v megközelítési m ó d - azaz az, hogy n e k e d és n e k e m k r e a t í v n a k kell l e n n ü n k , h o g y fel­ é p í t h e s s ü n k egy új t á r s a d a l m a t - p u s z t á n u t á n z á s len­ n e . H o g y m e g é r t s ü k azt, a m i szétmállik, m e g kell vizs­ g á l n u n k a dolgot, m é g h o z z á negatív m ó d o n , n e m pedig egy pozitív r e n d s z e r , n e m egy pozitív k é p l e t vagy konklúzió segítségével. Vajon m i é r t v a n az, h o g y a t á r s a d a l o m n y i l v á n v a l ó a n szétmállik és ö s s z e o m l i k ? Az a l a p v e t ő okok egyike az, hogy e g y é n e k k é n t t ö b b é m á r n e m v a g y u n k kreatívak. H a d d m a g y a r á z z a m el, m i t é r t e k e z alatt. N e m terem­ t ü n k , csak u t á n z u n k , külsőleg és belsőleg e g y a r á n t csak l e m á s o l u n k b i z o n y o s dolgokat. Külsőleg, a m i k o r elsajá­ t í t u n k egy t e c h n i k á t , egy m ó d s z e r t , a m i k o r a szavak szintjén k o m m u n i k á l u n k egymással, t e r m é s z e t e s mó­ d o n valamiféle u t á n z á s n a k , m á s o l á s n a k kell végbemen­ nie. H o g y m é r n ö k lehessek, először m e g kell t a n u l n o m u szükséges t e c h n i k á k a t , a z t á n a l k a l m a z n o m kell őket, hogy h i d a k a t é p í t h e s s e k . E h h e z a k ü l s ő t e c h n i k á k eseté­ h e n szükség v a n b i z o n y o s m é r t é k ű u t á n z á s r a , másolás­ ra, a z o n b a n ha belsőleg, pszichológiai é r t e l e m b e n is csu45

p á n u t á n z u n k b i z o n y o s m i n t á k a t , n y i l v á n v a l ó a n meg­ szűnünk kreatívak lenni. Oktatási és társadalmi rend­ szereink, ú g y n e v e z e t t vallási é l e t ü n k m i n d a z u t á n z á s r a épülnek; csak így illeszkedünk b i z o n y o s t á r s a d a l m i és vallási m i n t á k b a . (Többé m á r n e m v a g y u n k valódi egyé­ n e k , pszichológiai é r t e l e m b e n p u s z t á n n é h á n y előre be­ p r o g r a m o z o t t válaszreakcióval i s m é t l ő g é p e k k é v á l t u n k , legyenek b á r ezek a válaszok egy h i n d u , egy keresztény, egy b u d d h i s t a , egy n é m e t vagy angol e m b e r válaszai. Reakcióinkat a társadalmi kondicionálás mintái hatá­ rozzák meg, függetlenül attól, h o g y keleti vagy n y u g a t i , vallásos vagy m a t e r i a l i s t a t á r s a d a l o m r ó l van-e szó.,Azaz, a társadalom összeomlásának egyik alapvető o k a az u t á n ­ zás, az ö s s z e o m l á s é r t felelős t é n y e z ő k k ö z ö t t p e d i g ott szerepelnek a v e z e t ő i n k , a k i k n e k l é t e l e m ü k az u t á n z á s . H o g y m e g é r t h e s s ü k a szétmálló t á r s a d a l o m t e r m é s z e ­ tét, vajon n e m kell-e u t á n a j á r n u n k a n n a k , e g y é n e k k é n t k é p e s e k vagyunk-e a k r e a t i v i t á s r a ? L á t h a t j u k , h o g y az u t á n z á s ö s s z e o m l á s t e r e d m é n y e z ; a tekintélyelvűség pe­ dig u t á n z á s t szül. És mivel egész m e n t á l i s , pszichológi­ ai a l k a t u n k a tekintélyelvűségre é p ü l , a h h o z h o g y krea­ tívak legyünk, m e g kell s z a b a d u l n u n k a tekintélyelvűség béklyójától. N e m v e t t é t e k még észre, h o g y a k r e a t i v i t á s p e r c e i b e n , az eleven érdeklődés e b o l d o g p i l l a n a t a i b a n n e m é r e z z ü k úgy, h o g y i s m é t l ü n k , h o g y u t á n z u n k é s m á s o l u n k valamit? E z e k a p i l l a n a t o k m i n d i g újak, fris­ sek, kreatívak és boldogok. T e h á t l á t h a t j u k , h o g y a tár­ sadalom ö s s z e o m l á s á n a k egyik alapvető o k a az u t á n z á s , azaz a tekintélytisztelet, a tekintély b á l v á n y o z á s a .

IV. ÖNISMERET

A VILÁG P R O B L É M Á I

oly h a t a l m a s a k és oly végtelenül

összetettek, h o g y ha m e g akarjuk é r t e n i , és így fel akar­ j u k o l d a n i őket, r o p p a n t egyszerű é s k ö z v e t l e n m ó d o n kell m e g k ö z e l í t e n ü n k őket; az egyszerűség és a közvet­ lenség pedig n e m a k ü l s ő k ö r ü l m é n y e k , az előítéleteink vagy adott h a n g u l a t u n k függvénye. M i n t m á r r á m u t a t ­ t a m , a m e g o l d á s t n e m a különféle k o n f e r e n c i á k , ter­ vezetek vagy a v e z e t ő k lecserélése által lelhetjük fel. A megoldás n y i l v á n v a l ó a n a p r o b l é m a , a r o s s z i n d u l a t , a hazugság és az e m b e r i lények k ö z t létező félreértések t e r e m t ő j é b e n r e j l i k . j í r o s s z i n d u l a t , e p r o b l é m á k terem­ tője pedig m a g a az egyén; azaz te és én v a g y u n k felelő­ sek e p r o b l é m á k é r t , n e m pedig a világ, a h o g y azt hiszs/,ük. A világ n e m m á s , m i n t az e m b e r t á r s a i n k k a l való k a p c s o l a t a i n k összessége. A világ n e m valamiféle t ő l ü n k e l k ü l ö n ü l t e n l é t e z ő dolog: a világ, a t á r s a d a l o m az álta­ lunk kialakított vagy k i a l a k í t a n i vágyott k a p c s o l a t o k • isszessége. Azaz, mi v a g y u n k a p r o b l é m a , n e m p e d i g a világ, mi­ vel a világ ö n m a g u n k kivetülése, és h o g y m e g é r t h e s s ü k a világot, ö n m a g u n k a t kell m e g é r t e n ü n k . A világ n e m k ü l ö n ü l el t ő l ü n k , mi m a g u n k v a g y u n k a világ, és p r o b ­ l é m á i n k a világ p r o b l é m á i . E z t e g y s z e r ű e n n e m l e h e t elégszer e l m o n d a n i , m e r t l u s t a m e n t a l i t á s u n k m i a t t úgy gondoljuk, a világ p r o b l é m á i n e m t a r t o z n a k r á n k , azol it az E N S Z - n e k kell m e g o l d a n i a , vagy e g y s z e r ű e n le kell c s e r é l n ü n k a v e z e t ő i n k e t . Ha így g o n d o l k o d u n k , mppant nehézkes mentalitásról teszünk tanúbizonysá­ got, m e r t v a l ó j á b a n mi v a g y u n k a felelősek a világban I . I p a s z t a i h a t ó , ijesztő m é r e t e k e t öltött n y o m o r ú s á g é r t 47

és z ű r z a v a r é r t , az örökös h á b o r ú s fenyegetésért.(Hogy átalakítsuk a világot, először ö n m a g u n k a t kell átalakíta­ n u n k ; e f o l y a m a t b a n p e d i g a s z á n d é k u n k j á t s s z a a leg­ nagyobb s z e r e p e t . R e n d e l k e z n ü n k kell a z ö n m a g u n k m e g é r t é s é r e i r á n y u l ó szándékkal, h o g y n e csak a r r a vár­ j u n k , h o g y m á s o k á t a l a k í t s á k ö n m a g u k a t , é s n e csak ki­ sebb változásokat a k a r j u n k e l é r n i a különféle politikai p á r t o k által p r o p a g á l t f o r r a d a l m a k által. F o n t o s , hogy m e g é r t s ü k , ez a mi felelősségünk, a tied és az e n y é m ; m e r t b á r m i l y e n kicsi legyen is a világ, a m e l y b e n élünk, h a képesek v a g y u n k á t a l a k í t a n i ö n m a g u n k a t , h a képe­ sek v a g y u n k egy r a d i k á l i s a n új n é z ő p o n t o t m e g h o n o ­ s í t a n i m i n d e n n a p i l é t e z é s ü n k b e n , a k k o r t a l á n a világ egészére, az e m b e r t á r s a i n k k a l való k a p c s o l a t a i n k öszszességére is k é p e s e k l e s z ü n k h a t á s t gyakorolni. M i n t m o n d o t t a m , e beszélgetések s o r á n ö n m a g u n k m e g i s m e r é s e a cél, és ez egyáltalán n e m valamiféle elszi­ getelt folyamat. Ez n e m egyenlő a világtól való elvo­ nulással, mivel a z e m b e r n e m élhet elszigeteltségben. Létezni annyi, m i n t kapcsolatban lenni másokkal, és senki n e m l é t e z h e t elszigeteltségben. A konfliktusokat, a szenvedést és a k ü z d e l m e t a megfelelő kapcsolatok hiá­ n y a e r e d m é n y e z i ; b á r m i l y e n kicsi legyen is saját egyéni világunk, h a e b b e n a z a p r ó világban k é p e s e k v a g y u n k m e g v á l t o z t a t n i a k a p c s o l a t a i n k a t , ez a változás h u l l á m ­ k é n t s ö p ö r m a j d végig b o l y g ó n k o n . Úgy vélem, fontos, h o g y felismerjük, b á r m i l y e n szűkös is világunk, e világ valójában n e m m á s , m i n t a k a p c s o l a t a i n k összessége; és ha e b b e n a v i l á g b a n n e m c s u p á n felületes változáso­ kat, de valódi, gyökeres átalakulást i d é z ü n k elő, akkor h o z z á l á t h a t u n k a világ cselekvő m ó d o n t ö r t é n ő átalakí­ t á s á h o z . A valódi f o r r a d a l o m n e m követ egyetlen m i n t á t sem; ez az é r t é k e k f o r r a d a l m a , a m e l y s o r á n a környeze­ ti h a t á s o k t ó l független é r t é k e k l é p n e k az érzékszervi értékek h e l y é r e . H o g y r á l e l h e s s ü n k a radikális forra48

dalmát, az átalakulást, a megújulást előidéző valódi ér­ tékekre, létfontosságú, h o g y m e g é r t s ü k ö n m a g u n k a t . E h h e z pedig s z ü k s é g ü n k v a n a m e g é r t é s r e i r á n y u l ó s z á n d é k r a - és itt k e z d ő d n e k a nehézségek. B á r a legtöb­ b e n elégedetlenek vagyunk, mégis valamiféle a z o n n a l i változásra vágyunk, és c s u p á n a d o t t célok elérésére t ö r e k s z ü n k ; elégedetlenek vagyunk, e z é r t m á s i k állást keresünk, vagy p u s z t á n e n g e d ü n k a k ö r n y e z e t ü n k nyo­ m á s á n a k . Ahelyett, h o g y l á n g r a l o b b a n n á n k , é s megkér­ dőjeleznénk az életet, a létezés egész folyamatát, külön­ féle c s a t o r n á k b a tereljük ezt az elégedetlenséget, ezáltal középszerűvé v á l u n k , és elveszítjük azt az ö s z t ö n z ő erőt, azt az i n t e n z i t á s t , amellyel f e l i s m e r h e t n é n k a léte­ zés teljes j e l e n t ő s é g é t . K ö v e t k e z é s k é p p e n fontos, h o g y mi m a g u n k fedezzük fel e dolgokat ö n m a g u n k s z á m á r a , mivel a z ö n i s m e r e t t e l s e n k i m á s n e m r u h á z h a t fel m i n ­ ket, a z ö n i s m e r e t r e egyetlen k ö n y v által s e m j u t h a t u n k cl. N e k ü n k m a g u n k n a k kell felfedeznünk azt, e h h e z pedig s z ü k s é g ü n k v a n a s z á n d é k r a , a k e r e s é s r e , a vizsgá­ latra. A m e d d i g n e m alakul ki, n e m e r ő s ö d i k m e g b e n ­ n ü n k ez a s z á n d é k , addig vajmi kevés jelentőséggel b í r Í I Z ö n m a g u n k m e g i s m e r é s é r e i r á n y u l ó a l k a l m i vágy. T e h á t a világot ö n m a g u n k á t a l a k í t á s a által alakíthatiuk át, mivel é n ü n k az e m b e r i lét f o l y a m a t á n a k t e r m é k e é s része. Ö n m a g u n k á t a l a k í t á s á h o z p e d i g elengedhetet­ len a z ö n i s m e r e t ; h a n e m tudjuk, k i k v a g y u n k , n i n c s megfelelő g o n d o l k o d á s i a l a p u n k , és ö n i s m e r e t n é l k ü l n e m l é t e z h e t á t a l a k u l á s . J D l y a n n a k kell i s m e r n ü n k ma­ g u n k a t , a m i l y e n e k vagyunk, n e m p e d i g o l y a n n a k , amiI yenek l e n n i s z e r e t n é n k , mivel ez p u s z t á n egy eszmény­ kép, és m i n t ilyen, a l a p t a l a n és valótlan; csak a létező dolgokat l e h e t á t a l a k í t a n i , a z e s z m é n y k é p e k e t n e m . Hogy igaz v a l ó n k b a n ismerjük m e g ö n m a g u n k a t , el­ m é n k n e k kivételesen é b e r n e k kell l e n n i e , mivel a létező dolgok folyton v á l t o z n a k és á t a l a k u l n a k , és h o g y fürgén 49

követhessük a változásukat, e l m é n k e t egyetlen d o g m a vagy h i e d e l e m , m i n t a vagy cselekvés s e m v e r h e t i bék­ lyóba. H a a z e m b e r k ö v e t n i a k a r valamit, n e m béklyóz­ h a t j a le m a g á t . Az ö n i s m e r e t h e z t u d a t o s s á g r a v a n szük­ ség, az elme éberségére, a r r a , h o g y m e n t e s e k l e g y ü n k m i n d e n h i e d e l e m t ő l , meggyőződéstől, m i n d e n eszményítéstől, mivel a meggyőződések, a h i e d e l m e k és esz­ m é n y k é p e k csak a valódi érzékelést gátló t é n y e z ő k e t je­ l e n t e n e k s z á m u n k r a . J i a meg akarjuk t u d n i , kik vagyunk, n e m k é p z e l ő d h e t ü n k , é s n e m h i h e t ü n k külön­ féle e s z m é n y k é p e k b e n . Ha pénzsóvár, irigy vagy erő­ szakos vagyok, vajmi kevés é r t é k e v a n a n n a k , h o g y él b e n n e m az e r ő s z a k m e n t e s s é g vagy a nagylelkűség esz­ m é n y k é p e . Á m a h h o z , h o g y felismerjük, k a p z s i k vagy erőszakosak v a g y u n k , r e n d k í v ü l fejlett érzékelésre v a n s z ü k s é g ü n k - n e m d e ? Ez őszinteséget, és t i s z t a gondol­ k o d á s t követel meg, és ha egy, a valóságtól eltérő esz­ m é n y k é p m e g v a l ó s í t á s á r a t ö r e k s z ü n k , a z p u s z t á n me­ nekülés, és e t ö r e k v é s ü n k m e g a k a d á l y o z b e n n ü n k e t a b b a n , h o g y felfedezzük, kik és m i l y e n e k is v a g y u n k va­ lójában, és e n n e k megfelelően cselekedjünk. megértjük, m i l y e n e k i s v a g y u n k , l e g y ü n k b á r LHa csúnyák, g y ö n y ö r ű e k , b ű n ö s e k vagy r o s s z i n d u l a t ú a k , h a mindenféle t o r z í t á s n é l k ü l m e g é r t j ü k ö n m a g u n k a t , az az e r é n y az erkölcsi tisztaság k e z d e t é t j e l e n t i . Az e r é n y létfontosságú dolog, mivel szabadsággal r u h á z fel b e n n ü n k e t . Kizárólag a z e r é n y által v á l u n k k é p e s s é bár­ m i l y e n felfedezésre, csakis a z e r é n y által é l h e t ü n k , n e m pedig az e r é n y fejlesztése által, mivel az csak tiszteletre­ méltóságot szül, n e m p e d i g m e g é r t é s t é s szabadságot. N a g y k ü l ö n b s é g v a n aközött, h o g y a z e m b e r erényes, vagy e r é n y e s e n él-e. Az erényesség a valóság megértésé­ b ő l ered, az e r é n y e s élet pedig a n n y i t tesz, h o g y elha­ lasztjuk a valóság felismerését, és elfedjük a z t azzal az eszményképpel, amit meg szeretnénk valósítani az 50

é l e t ü n k b e n . A z a z h a erényessé a k a r u n k l e n n i , elha­ lasztjuk a valóságon a l a p u l ó cselekedeteket. A valóság e z e n - az e s z m é n y k é p á p o l á s a által t ö r t é n ő - elkerülé­ sét erényes d o l o g n a k t a r t j u k , á m h a közelebbről szem­ ügyre vesszük, l á t n i fogjuk, h o g y egyáltalán n e m az. Ií cselekedet által p u s z t á n elhalasztjuk azt, h o g y s z e m b e kelljen n é z n ü n k azzal, a m i van. Az e r é n y n e m azt jelen­ ti, h o g y v a l a m i m á s s á v á l u n k ; az erényesség a n n y i t tesz, hogy megértjük, azt, a m i van, és ezáltal megszabadu­ l u n k attól. A z e r é n y létfontosságú gyorsan szétmálló t á r s a d a l m u n k b a n . H o g y egy új világot, a régitől eltérő új r e n d s z e r t t e r e m t h e s s ü n k meg, s z a b a d n a k kell len­ n ü n k , m e r t csak így v á l u n k képessé a felfedezésre; eh­ hez pedig e r é n y r e v a n s z ü k s é g ü n k , mivel e r é n y n é l k ü l n e m létezhet szabadság. Hiszen megismerheti-e az e r é n y t az, aki erkölcstelen, és a z é r t k ü z d , h o g y erényes­ sé váljon? Az erkölcstelen e m b e r s o h a n e m l e h e t sza­ bad, k ö v e t k e z é s k é p p e n s o h a n e m fedezheti fel a valósá­ got. L A valóságot csak a létező dolgok m e g é r t é s é b e n lelhetjük fel; és h o g y m e g é r t s ü k azt, a m i van, szabadság­ ra v a n s z ü k s é g ü n k - m e g kell s z a b a d u l n u n k a valóságtól való félelmünktől. H o g y m e g é r t h e s s ü k ezt a folyamatot, r e n d e l k e z n ü n k kell a valóság m e g i s m e r é s é r e , a g o n d o l a t a i n k , é r z é s e i n k cs t e t t e i n k követésére i r á n y u l ó s z á n d é k k a l ; a valóságot pedig r o p p a n t n e h é z m e g é r t e n i , mivel s o h a n e m moz­ d u l a t l a n , n e m s t a t i k u s , d e m i n d i g m o z g á s b a n van.,A va­ lóság az, a m i vagy, n e m p e d i g az, a m i l e n n i szeretnél, n e m a z e s z m é n y k é p , m e r t a z e s z m é n y k é p k i t a l á l t dolog a valóság az, a m i t p e r c r ő l p e r c r e teszel, gondolsz és érzel. Valódi az, a m i van, a valóság m e g é r t é s é h e z pedig éberségre, é b e r és fürge e l m é r e v a n szükség. A z o n b a n ha e l k e z d ü n k í t é l e t e t m o n d a n i a felett, a m i van, ha el­ k e z d ü n k e l l e n á l l n i a valóságnak, n e m fogjuk m e g é r t e n i | mozgását. H a m e g a k a r o k é r t e n i valakit, n e m ítélhe51

tern el az a d o t t e m b e r t : m e g kell figyelnem, és t a n u l m á ­ n y o z n o m kell őt. S z e r e t n e m kell az á l t a l a m t a n u l m á n y o ­ zott dolgot.jHa m e g a k a r u n k é r t e n i egy gyermeket, sze­ r e t n ü n k kell őt, é s n e m szabad e l í t é l n ü n k . E g y ü t t kell j á t s z a n u n k vele, m e g kell figyelnünk a mozgását, a lelki alkatát, a viselkedésmódját; ám ha c s u p á n ítéletet alko­ t u n k róla, é s h i b á z t a t j u k őt, h a e l l e n á l l u n k n e k i , soha n e m j u t u n k el a m e g é r t é s r e . JJgyanígy, a valóság megér­ téshez i s m i n d e n p e r c b e n meg kell figyelnünk m i n d e n g o n d o l a t u n k a t , é r z é s ü n k e t és c s e l e k e d e t ü n k e t . Csakis ez lehet valódi. E g y e t l e n m á s , e s z m é n y i vagy eszmékből fakadó cselekedet s e m valódi, ezek p u s z t á n kívánságok, kitalált vágyak, a m e l y e k a r r a i r á n y u l n a k , h o g y m á s o k legyünk, m i n t a m i l y e n e k vagyunk. A h h o z , h o g y m e g é r t s ü k azt, a m i van, e l m é n k n e k egy m i n d e n f é l e a z o n o s í t á s t ó l és ítéletalkotástól m e n t e s álla­ p o t b a kell k e r ü l n i e , azaz é b e r n e k , mégis p a s s z í v n a k kell l e n n i e . A m i k o r v a l ó b a n m e g a k a r u n k é r t e n i valamit, eb­ b e n a z á l l a p o t b a n vagyunk: a z érdeklődés i n t e n z i t á s a m e g t e r e m t i ezt a z á l l a p o t o t . j H a a z e m b e r v a l ó b a n m e g akarja é r t e n i a valóságot, az elme a d o t t állapotát, n i n c s szüksége erőfeszítésekre, önfegyelemre, és n e m kell u r a l n i a az elméjét - é p p ellenkezőleg, ilyenkor egyfajta passzív éberség következik b e . Ez a fajta t u d a t á l l a p o t ak­ k o r valósul meg, a m i k o r é r d e k l ő d ü n k v a l a m i i r á n t , ami­ k o r s z á n d é k u n k b a n áll m e g é r t e n i az a d o t t dolgot. ^ Ö n m a g u n k a l a p v e t ő m e g é r t é s é r e n e m a t u d á s , vagy a t a p a s z t a l a t o k felhalmozása által t e s z ü n k szert, h i s z e n e dolgok által p u s z t á n az e m l é k e z e t ü n k e t fejlesztjük. A m e g é r t é s p e r c r ő l p e r c r e következik b e ; ha e g y s z e r ű e n csak felhalmozzuk a z é n ü n k r ő l alkotott t u d á s t , p o n t o ­ s a n ez a t u d á s a k a d á l y o z meg b e n n ü n k e t a további meg­ é r t é s b e n , mivel így a felhalmozott t u d á s és t a p a s z t a l a t válik g o n d o l a t a i n k központjává. A világ n e m k ü l ö n ü l

52

••1 t ő l ü n k és a tevékenységeinktől, mivel a világ problé­ máit mi m a g u n k t e r e m t j ü k meg; a n e h é z s é g e t á l t a l á b a n n z okozza, h o g y n e m ismerjük m a g u n k a t k ö z v e t l e n m ó ­ d o n , e z é r t egy r e n d s z e r t , egy m ó d s z e r t , egy eszközt ke­ lesünk, a m e l y által m e g o l d h a t n á n k a s z á m t a l a n e m b e r i problémát. De vajon létezik-e o l y a n eszköz, o l y a n r e n d s z e r , a m e l y által m e g i s m e r h e t n é n k ö n m a g u n k a t ? R e n d s z e r e ­ ket és m ó d s z e r e k e t m i n d e n okos ember, m i n d e n filozó­ fus l é t r e h o z h a t , a z o n b a n egy a d o t t r e n d s z e r követése c s u p á n a r e n d s z e r által t e r e m t e t t e r e d m é n y e k r e vezet­ het, n e m igaz? H a egy a d o t t m ó d s z e r a l a p j á n igyekszem m e g i s m e r n i ö n m a g a m a t , akkor a r e n d s z e r által diktált eredményre jutok, ám ez az eredmény nyilvánvalóan n e m lesz a z o n o s ö n m a g a m megértésével. A z a z , h a bizo­ nyos m ó d s z e r e k , r e n d s z e r e k , vagy a d o t t eszközök által akarjuk m e g i s m e r n i ö n m a g u n k a t , egy a d o t t m i n t a alap­ ján alakítjuk a g o n d o l a t a i n k a t és a cselekedeteinket, a z o n b a n a m i n t á k követése n e m a z o n o s a z ö n i s m e r e t t e l . (Következésképpen az ö n i s m e r e t r e semmiféle bevált módszer által n e m j u t h a t u n k el. H a m ó d s z e r e k e t kere­ s ü n k , az m i n d i g a r r a u t a l , h o g y valamiféle e r e d m é n y el­ érésére t ö r e k s z ü n k - és s e m m i m á s r a s e m vágyunk. A tekintély vezérel m i n k e t - ha n e m egy a d o t t személy, akkor egy r e n d s z e r vagy egy ideológia t e k i n t é l y e -, mi­ vel kielégítő, b i z t o n s á g é r z e t e t n y ú j t ó e r e d m é n y r e vá­ gyunk. Valójában n e m a k a r j u k m e g é r t e n i ö n m a g u n k a t , az i n d í t é k a i n k a t és a r e a k c i ó i n k a t , t u d a t o s és ö n t u d a t ­ lan gondolkodási folyamatainkat, i n k á b b egy biztos e r e d m é n n y e l kecsegtető r e n d s z e r r e v á g y u n k . Ez a tö­ rekvésünk a z o n b a n m i n d i g a b i z t o n s á g és a b i z o n y o s s á g Iránti vágyunkból fakad, az e r e d m é n y p e d i g nyilván­ valóan n e m a z ö n i s m e r e t l e s z . j H a egy a d o t t m ó d s z e r t követünk, valamiféle t e k i n t é l y r e v a n s z ü k s é g ü n k - egy

53

t a n í t ó r a , gurura, egy megváltóra, egy M e s t e r r e -, aki ga­ rantálja n e k ü n k , h o g y elérjük, a m i r e vágyunk; e z p e d i g b i z o n y o s a n n e m a z o n o s a z ö n i s m e r e t h e z vezető ú t t a l . A tekintélyelvűség m e g a k a d á l y o z z a azt, h o g y megis­ m e r j ü k ö n m a g u n k a t . E g y szaktekintély, egy vezető m e ­ nedékében átmenetileg talán szert t e h e t ü n k ugyan a b i z t o n s á g é r z e t r e , a j ó l é t érzetére, ám ez n e m a z o n o s é n ü n k m ű k ö d é s é n e k megértésével. ( A t e k i n t é l y t e r m é ­ szeténél fogva m e g a k a d á l y o z z a azt, h o g y teljes t u d o m á s ­ sal b í r j u n k ö n m a g u n k r ó l , így végül elpusztítja a szabad­ ságot; k r e a t i v i t á s p e d i g csakis a s z a b a d s á g b a n létezhet. • A kreativitásra csakis az ö n i s m e r e t által t e h e t ü n k szert. A legtöbb e m b e r n e m kreatív: c s u p á n i s m é t l ő g é p e k va­ gyunk, egyszerű gramofonok, akik a t a p a s z t a l á s a d o t t dalait, ö n m a g u n k vagy m á s o k m e g h a t á r o z o t t következ­ tetéseit és emlékeit j á t s s z á k le újra m e g újra. Az efféle ismétlés n e m a z o n o s a k r e a t í v létezéssel - mégis e r r e vá­ gyunk. Mivel m é l y e n legbelül b i z t o n s á g b a n a k a r j u k é r e z n i m a g u n k a t , folyamatosan e b i z t o n s á g e l é r é s é n e k m ó d s z e r e i t és eszközeit keressük, m e g t e r e m t v e ezáltal a tekintélyelvűséget, a „ s z a k t e k i n t é l y e k " feltétlen tiszte­ letét, a m i a z t á n lerombolja a m e g é r t é s t , az elme s p o n t á n n y u g a l m á t , a k r e a t i v i t á s egyetlen lehetséges állapotát.

egy folytonos állapot: p e r c r ő l p e r c r e megújul, mivel egy­ fajta mozgás, a m e l y b e n n i n c s jelen az „ é n " , és az „ e n y é m " fogalma, a m e l y b e n a gondolat n e m fókuszálódik egyet­ len adott é l m é n y r e , törekvésre, teljesítményre, célra és indítékra sem. A kreativitás csakis akkor valósulhat meg, ha n i n c s j e l e n az é n ; és m i n d e n dolgok teremtője, a való­ ság, csakis e b b e n az á l l a p o t b a n létezhet. E z t az állapotot a z o n b a n n e m foghatjuk fel, é s n e m k é p z e l h e t j ü k el, n e m ö n t h e t j ü k szavakba, n e m u t á n o z h a t j u k , é s n e m érhetjük cl valamiféle r e n d s z e r , filozófia vagy az önfegyelem által. Kpp ellenkezőleg: a kreativitás állapota csakis ö n m a g u n k m ű k ö d é s é n e k teljes m e g é r t é s e által következhet b e .

vA nehézséget nyilvánvalóan ez j e l e n t i , h o g y a legtöbb e m b e r elveszítette ezt a kreativitásérzetet. K r e a t í v n a k l e n n i n e m azt j e l e n t i , h o g y képeket kell f e s t e n ü n k vagy verseket kell í r n u n k , és híressé kell v á l n u n k . Ez n e m kreativitás - ez p u s z t á n az ideák kifejezésére irányuló, a közönség által értékelt, vagy s e m m i b e vett képesség. A képességeket n e m szabad ö s s z e t é v e s z t e n ü n k a kreati­ vitással. A képességek n e m a z o n o s a k a kreativitással, a kreativitás egy teljesen m á s létállapot - n e m d e ? O l y a n állapot ez, a m e l y b e n n i n c s j e l e n az én, a m e l y b e n többé m á r n e m a z elme szolgál t a p a s z t a l á s a i n k , ambícióink, törekvéseink és vágyaink központjául. A kreativitás n e m

A z ö n i s m e r e t n e m valamiféle e r e d m é n y vagy csúcs­ p o n t ; a z ö n i s m e r e t n e m m á s , m i n t h o g y p i l l a n a t r ó l pil­ l a n a t r a látjuk m a g u n k a t k a p c s o l a t a i n k - a t u l a j d o n h o z , a különféle d o l g o k h o z , az e m b e r e k h e z és az e s z m é k h e z fűződő k a p c s o l a t a i n k - t ü k r é b e n . A z o n b a n , mivel n e h e ­ z ü n k r e esik é b e r n e k l e n n i , i n k á b b azt választjuk, h o g y egy adott m ó d s z e r követésével, a tekintély, a b a b o n á k és a kielégülést n y ú j t ó elméletek elfogadásával e l t o m p í t j u k elménket, így az fáradttá, k i m e r ü l t t é és é r z é k e t l e n n é vá­ lik. Az ilyen elme p e d i g n e m j u t h a t el a k r e a t i v i t á s álla­ potába. E z a z á l l a p o t csakis a k k o r k ö v e t k e z h e t b e , h a m e g s z ű n i k a felismerés és felhalmozás m ű k ö d é s e , azaz, ha m e g s z ű n i k az é n ; mivel a felismerés k ö z p o n t j a vég­ e r e d m é n y b e n az é n - t u d a t , a felismerés p e d i g n e m m á s , m i n t a t a p a s z t a l a t o k felhalmozása. A z o n b a n m i n d a n y n y i a n félünk attól, h o g y m e g s z ű n j ü n k „ v a l a m i l y e n n e k l e n n i " , mivel m i n d a n n y i a n s z e r e t n é n k „valakivé" válni. A k i s e m b e r n a g y e m b e r r é a k a r válni, az erkölcstelen eré­ nyessé, a gyenge és i s m e r e t l e n e m b e r p e d i g h a t a l o m r a , pozícióra é s t e k i n t é l y r e áhítozik. E z a z elme véget n e m érő tevékenysége. A z ilyen e l m e p e d i g n e m l e h e t nyu­ godt é s c s e n d e s , k ö v e t k e z é s k é p p e n s o h a n e m é r t h e t i m e g a k r e a t i v i t á s állapotát.

54

55

H o g y á t a l a k í t s u k világunkat, a n n a k m i n d e n n y o m o -

V. ESZMÉK ÉS CSELEKVÉS

rúságával, h á b o r ú j á v a l , m u n k a n é l k ü l i s é g é v e l , éhezésé­ vel, osztálykülönbségével és zűrzavarával együtt, először ö n m a g u n k b a n kell v é g b e m e n n i e

egy á t a l a k u l á s n a k .

A f o r r a d a l o m n a k az e g y é n n e l kell k e z d ő d n i e - ám ez a f o r r a d a l o m n e m a l a p u l h a t semmiféle h i t e n vagy ideo­

M O S T A CSELEKVÉS KÉRDÉSÉRŐL s z e r e t n é k n é h á n y szót

lógián, mivel e g y é r t e l m ű , h o g y az e s z m é k e n , vagy az

ejteni. Ez a k é r d é s k e z d e t b e n t a l á n r o p p a n t h o m á l y o s ­

a d o t t m i n t á k h o z való a l k a l m a z k o d á s o n a l a p u l ó forrada­

n a k é s b o n y o l u l t n a k t ű n h e t , d e r e m é l e m , h a végiggon­

l o m egyáltalán n e m f o r r a d a l o m . H o g y valódi, lényegi

doljuk a dolgot, k é p e s e k l e s z ü n k t i s z t á n l á t n i , mivel

f o r r a d a l m a t i d é z h e s s ü n k elő ö n m a g u n k b a n , teljes egé­

egész l é t ü n k , egész é l e t ü n k cselekvések folyamatából áll.

s z é b e n m e g kell é r t e n ü n k a g o n d o l k o d á s u n k és a k a p ­ c s o l a t a i n k h o z fűződő é r z é s e i n k h á t t e r é b e n rejlő folya­ m a t o k a t . Csakis ez j e l e n t h e t m e g o l d á s t a p r o b l é m á i n k ­ ra, n e m p e d i g az, h a m é g n a g y o b b önfegyelemre, m é g t ö b b h i e d e l e m r e , ideológiára é s t a n í t ó r a t e s z ü n k szert. Ha képesek vagyunk percről percre olyannak megérteni ö n m a g u n k a t , a m i l y e n e k valójában vagyunk, és a megér­ t é s b e n n e m k a p s z e r e p e t a felhalmozási folyamat, l á t n i fogjuk, h o g y a n valósul m e g az a n y u g a l o m , a m e l y n e m az elme t e r m é k e , a n y u g a l o m , a m e l y n e m elképzelt és n e m k i m ű v e l t - a k r e a t i v i t á s pedig csakis a n y u g a l o m ezen állapotában létezhet.

|A l e g t ö b b e n egy o l y a n cselekedetsorban, olyan, egy­ mással látszólag semmiféle k a p c s o l a t b a n n e m álló, öszszefuggéstelen cselekedetek s o r á b a n é l ü n k , a m e l y e k el­ k ü l ö n ü l é s h e z , ö s s z e o m l á s h o z és c s a l ó d o t t s á g h o z vezet­ nek. Ez a p r o b l é m a m i n d n y á j u n k a t foglalkoztat, mivel a cselekvések által é l ü n k , és cselekvés n é l k ü l n i n c s élet, nem létezhet tapasztalás, és n e m létezhet gondolkodás. A g o n d o l a t cselekvés, és ha c s u p á n a t u d a t o s s á g egy adott, k ü l s ő s z i n t j é n t ö r e k s z ü n k a cselekvésre, ha gúzs­ ba k ö t n e k b e n n ü n k e t a k ü l s ő cselekedetek a n é l k ü l , h o g y teljes m é r t é k b e n m e g é r t e n é n k m a g á t a cselekvés folya­ m a t á t , az e l k e r ü l h e t e t l e n ü l c s a l ó d o t t s á g h o z és szenve­ d é s h e z vezet. tA legtöbb e m b e r élete a t u d a t o s s á g k ü l ö n b ö z ő szintje­ in m e g n y i l v á n u l ó cselekvések sorából, folyamatából áll. A t u d a t o s s á g pedig t a p a s z t a l á s , n é v a d á s és rögzítés. Az­ az, a tudatosság a kihívás és a reakció (azaz a tapaszta­ lás), ezt követi a z t á n az a d o t t t a p a s z t a l a t megnevezése, cs a rögzítés, azaz az emlékezés. Ez a folyamat pedig cse­ lekvés - igaz? A t u d a t o s s á g cselekvés, és a kihívás és a re­ akció (azaz a t a p a s z t a l á s ) , a n é v a d á s és a rögzítés (azaz a z emlékezés) n é l k ü l n e m l é t e z h e t cselekvés. [ A z t á n a cselekvés m e g t e r e m t i m a g á t a cselekvőt, azaz a cselekvő akkor születik életre, a m i k o r a cselekvés vala-

57

miféle e r e d m é n n y e l , valamilyen végkifejlettel kecsegtet. Ha a cselekvés n e m vezet e r e d m é n y r e , n e m létezik a cse­ lekvő; ám ha a cselekvés e r e d m é n n y e l kecsegtet, életre hívja a cselekvőt. T e h á t a cselekvő, a cselekvés és a vég­ e r e d m é n y egyetlen egységes folyamatot alkotnak, a m e l y akkor valósul meg, ha a cselekvés valamiféle e r e d m é n y ­ nyel jár. Az a d o t t e r e d m é n y é r d e k é b e n t ö r t é n ő cselekvés a z akarat; m á s k ü l ö n b e n n e m létezik a k a r a t , n e m igaz? A végeredmény elérésére irányuló vágy l é t r e h o z z a az akaratot, amely valójában m a g a a cselekvő - „ é n " a k a r o k e l é r n i valamit, „ é n " a k a r o k könyvet í r n i , „ é n " a k a r o k gazdag l e n n i , „ é n " a k a r o k megfesteni egy k é p e t . J ó l ismerjük ezt a h á r o m állapotot, a cselekvőt, a cse­ lekvést és a v é g e r e d m é n y t , h i s z e n ezek alkotják m i n ­ d e n n a p i l é t ü n k e t . É n csak igyekszem e l m a g y a r á z n i azt, a m i van; a z o n b a n csak a k k o r kezdjük m a j d m e g é r t e n i , h o g y a n alakítsuk át azt, a m i van, ha illúziók és előítéle­ t e k nélkül, objektív m ó d o n vizsgáljuk m e g azt. N a m á r m o s t , a létezést alkotó e h á r o m állapot - a cselekvő, a cselekvés és a v é g e r e d m é n y - e g y ü t t e s e n nyilvánvaló­ an a „valamivé v á l á s " folyamatát alkotják. E g y é b k é n t n e m is l é t e z n e ez a folyamat - igaz? Ha n e m létezik cse­ lekvő, ha n e m létezik a v é g e r e d m é n y elérésére i r á n y u l ó cselekvés, n e m létezik a „valamivé v á l á s " sem; az álta­ l u n k ismert, m i n d e n n a p i élet a z o n b a n m a g a a „valami­ vé válás" folyamata. Szegény vagyok, és cselekszem egy a d o t t v é g e r e d m é n y r e m é n y é b e n , azaz a z é r t , h o g y gaz­ daggá váljak. C s ú n y a vagyok, és s z e r e t n é k s z é p p é válni. Azaz, az élet n e m m á s , m i n t a „valamivé v á l á s " folyama­ ta. A z a k a r a t n e m m á s , m i n t a z e r r e i r á n y u l ó a k a r a t , amely a t u d a t o s s á g k ü l ö n b ö z ő szintjein n y i l v á n u l meg, k ü l ö n b ö z ő á l l a p o t o k b a n , amely á l l a p o t o k b a n s z e r e p e t k a p a kihívás és a válaszreakció, a n é v a d á s és a rögzí­ tés. Ez a „valamivé v á l á s " pedig k ü z d e l e m és fájdalom

58

- n e m d e ? Ez egy folyamatos h a r c : ilyen és ilyen vagyok, és s z e r e t n é k m á s m i l y e n n é válni. K ö v e t k e z é s k é p p e n a k é r d é s a következő: vajon léte­ zik-e cselekvés e n é l k ü l a „valamivé v á l á s " n é l k ü l ? Vajon létezik-e cselekvés e n é l k ü l a fájdalom, e n é l k ü l az állan­ d ó h a r c n é l k ü l ? H a n i n c s végeredmény, n i n c s cselekvő sem, m e r t a cselekvőt a v é g e r e d m é n n y e l kecsegtető cse­ lekvés hívja életre. De vajon létezhet-e végeredmény, és így cselekvő n é l k ü l i cselekvés - azaz létezhet-e cselekvés az e r e d m é n y elérésére i r á n y u l ó vágy n é l k ü l ? A válasz pedig az, h o g y igen, létezik olyan cselekvési, tapasztalá­ ul állapot, a m e l y b e n n e m létezik t a p a s z t a l ó és t a p a s z t a ­ lat. E z m e g l e h e t ő s e n filozofikus k i j e l e n t é s n e k t ű n h e t , valójában a z o n b a n r o p p a n t egyszerű dologról v a n szó. A t a p a s z t a l á s p i l l a n a t á b a n az e m b e r n i n c s e n t u d a t á ­ b a n ö n m a g á n a k , m i n t a t a p a s z t a l a t t ó l e l k ü l ö n ü l ő ta­ pasztálénak; egyszerűen a tapasztalás állapotában van. Vegyünk egy e g y s z e r ű p é l d á t : m o n d j u k , h o g y d ü h ö s e k vagyunk. A h a r a g e p i l l a n a t á b a n n e m létezik s e m a ta­ pasztaló, s e m a t a p a s z t a l a t - csakis m a g a a t a p a s z t a l á s létezik. Ám a b b a n a p e r c b e n , ahogy elhagyjuk ezt az ál­ lapotot, egyetlen s z e m p i l l a n t á s s a l a t a p a s z t a l á s u t á n megjelenik a t a p a s z t a l ó és a t a p a s z t a l a t , a cselekvő és a v é g e r e d m é n y r e v e z e t ő cselekvés - azaz m e g s z a b a d u ­ l u n k a d ü h ü n k t ő l , vagy elfojtjuk azt. Ú j r a és ú j r a belé­ p ü n k a t a p a s z t a l á s állapotába, ám m i n d i g el is h a g y j u k a z t , n e v e t a d u n k a t a p a s z t a l a t a i n k n a k , és rögzítjük őket, így t e r e m t v e m e g a „valamivé v á l á s " folytonosságát. Ha k é p e s e k v a g y u n k m e g é r t e n i a szó elsődleges, alap­ v e t ő é r t e l m é b e n v e t t cselekvést, ez a m e g é r t é s felszínes u v é k e n y s é g e i n k r e is k i h a t á s s a l lesz majd; először azon­ b a n a cselekvés a l a p v e t ő t e r m é s z e t é t kell m e g é r t e n ü n k . Vajon a cselekvést az e s z m é k hívják életre? Vajon előIZÖr az eszmével r e n d e l k e z ü n k , és a z t á n cselekszünk,

59

vagy először a cselekedet valósul meg, és a z t á n az ál­ t a l a m e g t e r e m t e t t k o n f l i k t u s k ö r é é p í t ü n k egy e s z m é t ? Vajon a cselekedet t e r e m t i m e g a cselekvőt, vagy először a cselekvő j ö n l é t r e ? R o p p a n t fontos, h o g y kiderítsük, m e l y i k dolog az el­ ső a s o r b a n . Ha az e s z m e az első, a k k o r a cselekvés p u s z t á n a l k a l m a z k o d i k a z eszméhez, k ö v e t k e z é s k é p p e n t ö b b é m á r n e m cselekvés, c s u p á n u t á n z á s , a z e s z m e dik­ t á l t a k é n y s z e r . R o p p a n t fontos, h o g y ezt felismerjük, mivel - lévén, h o g y t á r s a d a l m u n k l e g i n k á b b az intellek­ tuális, a verbális s z i n t r e é p ü l - m i n d n y á j u n k e s e t é b e n először az e s z m é k s z ü l e t n e k meg, és ezt követik a csele­ kedetek. A z a z a cselekvés az e s z m e szolgálója, és ha p u s z t á n e s z m é k e t a l k o t u n k , az n y i l v á n v a l ó a n k á r o s a cselekvésre n é z v é s t . Az e s z m é k további e s z m é k e t szül­ n e k , é s h a csak e s z m é k j ö n n e k létre, e l l e n t é t l é p fel, a t á r s a d a l o m p e d i g „fejnehéz" lesz, a z a z csakis a foga­ l o m a l k o t á s i n t e l l e k t u á l i s folyamatával foglalkozik majd. Társadalmi s z e r k e z e t ü n k kifejezetten intellektuális: csakis az i n t e l l e k t u s t fejlesztjük, l é n y ü n k összes t ö b b i tényezőjének kárára, következésképpen fuldoklunk az eszmék áradatában.

szélén táncol, és b á r m e l y p i l l a n a t b a n b e k ö v e t k e z h e t egy újabb katasztrófa. H a k o m o l y a n elszánjuk m a g u n k a t a r r a , h o g y m e g o l d á s t t a l á l j u n k a p r o b l é m á n k r a , először ezt a fogalomalkotási folyamatot kell m e g é r t e n ü n k . Vajon m i t i s é r t ü n k e s z m e alatt, é s h o g y a n j ö n n e k lét­ re az e s z m é k ? És vajon összeegyeztethető-e az e s z m e a cselekvéssel? Tegyük fel, h o g y r e n d e l k e z ü n k egy a d o t t eszmével, a m i t s z e r e t n é n k megvalósítani. E h h e z először is egy m ó d s z e r t k e r e s ü n k , a z t á n n e k i á l l u n k v i t á z n i , időt és e n e r g i á t v e s z t e g e t ü n k el a r r a , h o g y m e g v i t a s s u k , h o ­ gyan kellene k i v i t e l e z n i az adott ötletet. A z a z v a l ó b a n r o p p a n t fontos, h o g y k i d e r í t s ü k , h o g y a n j ö n n e k l é t r e az ötletek, az eszmék; és ha e b b e n a k é r d é s b e n r á l e l t ü n k az igazságra, majd m e g v i t a t h a t j u k a cselekvés problé­ máját is. H a n e m b e s z é l ü n k a z e s z m é k r ő l , s e m m i értel­ me k i d e r í t e n i , h o g y a n is cselekszünk.

Vajon l é t r e h o z h a t n a k - e az e s z m é k v a l a h a is cseleke­ deteket, vagy p u s z t á n a g o n d o l k o d á s u n k a t formálják, korlátozva ezzel a cselekvést? L Az e s z m é k d i k t á l t a cse­ lekedetek n e m s z a b a d í t h a t j á k fel a z e m b e r t . R o p p a n t fontos, h o g y ezt m e g é r t s ü k . Az e s z m é k által alakított cselekedetek s o h a n e m j e l e n t h e t n e k m e g o l d á s t a problé­ m á i n k r a , m i v e l m i e l ő t t c s e l e k e d h e t n é n k , először fel kell i s m e r n ü n k , h o g y a n j ö t t e k létre az a d o t t e s z m é k . A foga­ lomalkotás, az e s z m é k l é t r e h o z a t a l á n a k vizsgálata óriá­ si jelentőséggel bír, legyen szó a k á r a szocialista, a kapi­ talista, a k o m m u n i s t a vagy a különféle vallási eszmék­ ről, k ü l ö n ö s e n m o s t , a m i k o r t á r s a d a l m u n k a szakadék

Vajon h o g y a n j u t u n k el egy eszmére, a k á r a legegysze­ r ű b b , n e m filozófiai, vallási vagy gazdasági t e r m é s z e t ű e s z m é r e is? N y i l v á n v a l ó a n egy g o n d o l a t i folyamatról van szó - i g a z ? i A z e s z m é k a gondolati folyamatok ered­ ményei, és e folyamatok n é l k ü l n e m l é t e z h e t n e k . E z é r t először m a g á t a g o n d o l k o d á s i folyamatot kell megérte­ n ü n k , m e r t csak e z u t á n é r t h e t j ü k m e g a n n a k t e r m é k é t , a z eszmét. D e vajon m i t i s é r t ü n k g o n d o l a t alatt? M i k o r g o n d o l k o d u n k ? .A g o n d o l a t o k n y i l v á n b i z o n y o s ideg­ rendszeri vagy pszichológiai reakciók e r e d m é n y e i - n e m ­ ele? Vagy az érzékszervek a z o n n a l i válaszai egy b i z o n y o s érzetre, vagy pszichológiai reakciók, az e l r a k t á r o z o t t emlékezet válaszai. L é t e z n e k t e h á t az érzékszervek érzelekre a d o t t válaszai, és az e l r a k t á r o z o t t e m l é k e z e t pszi­ chológiai reakciói, a z a z a faj, a guruk, a család, a hagyo­ m á n y o k befolyása - és m i n d e m e dolgokat n e v e z z ü k i'oiidolatnak. A g o n d o l k o d á s i folyamat az e m l é k e z e t vá­ laszreakciója, n e m igaz? H a n e m l e n n é n e k e m l é k e i n k ,

60

61

n e m l e n n é n e k g o n d o l a t a i n k sem, a gondolkodási folya­ m a t o t pedig az e m l é k e z e t n e k az egyes t a p a s z t a l a t o k r a adott reakciói indítják b e . M o n d j u k p é l d á u l , h o g y ren­ delkezem b i z o n y o s elraktározott emlékekkel a n a c i o n a ­ lizmussal k a p c s o l a t b a n , é s h i n d u n a k n e v e z e m m a g a m . E m l é k e z e t e m n e k a m ú l t b é l i reakciókat, cselekedeteket, következményeket, h a g y o m á n y o k a t , szokásokat, a m u ­ z u l m á n o k , a b u d d h i s t á k vagy a k e r e s z t é n y e k j e l e n t e t t e kihívásokat, és az a d o t t kihívásokra a d o t t reakciókat tar­ talmazó t á r o l ó e d é n y e ilyenkor e l k e r ü l h e t e t l e n ü l életre hívja a gondolkodási folyamatot. Ha megfigyeljük e gon­ dolkodási folyamat m ű k ö d é s é t , közvetlen m ó d o n is meg­ t a p a s z t a l h a t j u k e z e n okfejtés igazságát. Valaki m e g s é r t minket, és ez elraktározódik az e m l é k e z e t ü k b e n , szemé­ lyes h á t t e r ü n k részévé válva. A m i k o r a z t á n újra találko­ z u n k az a d o t t személlyel, azaz a kihívással, e sértés em­ lékével r e a g á l u n k m a j d a helyzetre. A z a z az emlékezet reakciója, ez a g o n d o l a t i folyamat l é t r e h o z egy eszmét, következésképpen az e s z m e m i n d i g valamiféle kondicio­ n á l á s e r e d m é n y e - és fontos, h o g y ezt megértsük.^Másk é n t fogalmazva, az e s z m é k a gondolkodási folyamat eredményei, a gondolkodási folyamat az emlékezet te­ r e m t m é n y e , a z emlékezet pedig m i n d i g k o n d i c i o n á l t . Az emlékezet m i n d i g a m ú l t b a n létezik, és a j e l e n b e l i ki­ hívások keltik életre. A z e m l é k e k n e k ö n m a g u k b a n n i n c s saját életük, csak a k k o r születnek meg, a m i k o r a jelen­ b e n s z e m b e s ü l ü n k egy kihívással. É s m i n d e n e m l é k ü n k kondicionált, legyen szó akár s z u n n y a d ó , a k á r aktív em­ lékekről.

Vajon m i k o r c s e l e k s z ü n k eszméktől m e n t e s e n ? M i k o r következik be o l y a n cselekvés, amely n e m a tapasztalat­ ból fakad? M i n t m o n d t u k , a t a p a s z t a l a t o k o n nyugvó cse­ lekvések k o r l á t o z n a k b e n n ü n k e t , így a k a d á l y t j e l e n t e ­ nek s z á m u n k r a . , A n e m az eszmékből s z ü l e t ő cselekvés s p o n t á n , é s n e m k o r l á t o z ó jellegű, e z p e d i g azt j e l e n t i , hogy a t a p a s z t a l a t u n k t ó l független cselekvés csakis ak­ kor létezhet, h a cselekedeteinket n e m a z e l m é n k irányít­ ja. A m e g é r t é s r e k i z á r ó l a g e b b e n az á l l a p o t b a n j u t h a I u n k el: csak akkor, ha a t a p a s z t a l a t o k o n a l a p u l ó elme n e m irányítja, a s z i n t é n a t a p a s z t a l a t o n a l a p u l ó gondo­ latok pedig n e m formálják a cselekedeteinket. Vajon milyen h á t a g o n d o l a t i folyamatok n é l k ü l i cselekvés? I -étezhet e g y á l t a l á n efféle cselekvés? O l y a n ez, m i n t h a egy h i d a t vagy egy h á z a t a k a r n é k é p í t e n i : h a i s m e r e m n megfelelő t e c h n i k á t , t u d n i fogom, h o g y a n h a j t s a m Végre a feladatot. E z t h í v j u k cselekvésnek. Létezik olyan cselekvés, a m e l y s o r á n verset í r u n k vagy festünk, létez­ nek a k o r m á n y z a t i felelősségekből fakadó cselekvések, léteznek t á r s a d a l m i és gazdasági válaszreakciók. M i n d ­ e m e cselekvések a z őket formáló e s z m é k r e vagy k o r á b b i t a p a s z t a l a t o k r a é p ü l n e k . De vajon létezik-e fogalomal­ kotás nélküli cselekvés?

Következésképp l é t e z n i e kell egy e l t é r ő megközelítés­ n e k is. M i n d n y á j u n k n a k saját m a g u n k n a k , b e l ü l r ő l kell k i d e r í t e n ü n k , vajon e s z m é k a l a p j á n cselekszünk-e, vagy létezhet e s z m é k t ő l független cselekvés is. Vizsgáljuk h á t meg, m i l y e n is az e s z m é k t ő l független cselekvés.

L Az efféle cselekvés n y i l v á n v a l ó a n csak a k k o r valósulli.it meg, ha az e s z m é k m e g s z ű n n e k l é t e z n i ; ez pedig pták a s z e r e t e t által k ö v e t k e z h e t b e . A s z e r e t e t n e m em­ lék. A szeretet n e m t a p a s z t a l a t . A s z e r e t e t n e m egyenlő azzal, h o g y a s z e r e t e t t személyre g o n d o l u n k , mivel ez p u s z t á n egy g o n d o l a t . Az e m b e r n e m gondolhat a szere­ i d r e . G o n d o l h a t u n k a r r a a személyre, akit s z e r e t ü n k , és a k i n e k e l k ö t e l e z t ü k m a g u n k a t - a gurunkra, a példá­ id e p ü n k r e , a feleségünkre, a férjünkre; ám a gondolat, a jelkép n e m a z o n o s a valódi dologgal, a szeretettel. Következésképpen a s z e r e t e t n e m valamiféle j e l k é p .

62

63

A h o l s z e r e t e t v a n , o t t cselekvés is v a n , m é g h o z z á fel­ szabadító cselekvés. Az efféle cselekvés n e m egy m e n ­ tális folyamat e r e d m é n y e , és a s z e r e t e t és a cselekvés között n e m l e l h e t j ü k fel az eszmét a cselekvéstől elvá­ lasztó szakadékot. Az e s z m e m i n d i g régi, és b e á r n y é k o l ­ ja a j e l e n t , mi p e d i g folyton igyekszünk h i d a t v e r n i a cselekvés és az e s z m é k közé. lAhol s z e r e t e t v a n - és a szeretet n e m valamiféle m e n t á l i s tevékenység, n e m egy emlék, n e m a t a p a s z t a l a t vagy az önfegyelem ered­ m é n y e -, ott m a g a ez a szeretet a cselekvés. L Ez az egyet­ l e n dolog, a m i felszabadíthat b e n n ü n k e t . A m í g n e m s z ű n n e k m e g a m e n t á l i s tevékenységek, a m í g a cselek­ vést az e s z m é k vagy a t a p a s z t a l a t o k formálják, addig n e m l e l h e t ü n k rá a szabadságra; és a m í g f o l y t a t ó d n a k e tevékenységek, m i n d e n c s e l e k e d e t ü n k b e h a t á r o l t lesz. Ha felismerjük e z t az igazságot, életre kel b e n n ü n k a szeretet, a s z e r e t e t p e d i g n e m valamiféle m e n t á l i s tevé­ kenység, és g o n d o l a t a i n k k a l n e m is foghatjuk azt. Teljes e g é s z é b e n t u d a t á b a n kell l e n n ü n k e folyamat­ nak; annak, hogy hogyan keletkeznek az eszmék, ho­ gyan j ö n n e k l é t r e b e l ő l ü k a cselekedetek, és h o g y a be­ n y o m á s a i n k r a t á m a s z k o d v a h o g y a n irányítják, h o g y a n k o r l á t o z z á k az e s z m é k a cselekedeteinket. N e m számít, kinek az e s z m é i r ő l v a n szó, n e m számít, h o g y baloldali, vagy szélsőjobbos e s z m é k r ő l beszélünk-e. i A m í g ragasz­ k o d u n k az eszmékhez, olyan állapotban vagyunk, a m e l y b e n e g y á l t a l á n n e m létezet t a p a s z t a l á s . I l y e n k o r e g y s z e r ű e n az i d ő h a t ó k ö r é n b e l ü l l é t e z ü n k - azaz a múltban, amely további benyomásokkal lát el b e n n ü n ­ ket, vagy a j ö v ő b e n , a m e l y s z i n t é n csak a b e n y o m á s o k egy formája. A. t a p a s z t a l á s csakis a k k o r k ö v e t k e z h e t b e , h a e l m é n k m e n t e s a z eszméktől. Az e s z m é k n e m a z o n o s a k az igazsággal; az igazság pedig valami olyasmi, a m i t közvetlen m ó d o n , p e r c r ő l

64

percre kell m e g t a p a s z t a l n u n k . A valódi t a p a s z t a l á s n e m a vágyaink által következik be - h i s z e n az efféle „ta­ p a s z t a l á s " p u s z t á n egy ú j a b b b e n y o m á s . A t a p a s z t a l á s ííllapota csakis a k k o r v a l ó s u l h a t meg, ha k é p e s e k va­ g y u n k m a g u n k m ö g ö t t h a g y n i a z e s z m é k t e r h é t , azaz itt „én"-t, az elmét, e z e k e t a részleges vagy teljes folyto­ nossággal b í r ó e s z m é k e t . É s h a megvalósul e z a z állapot, megismerjük majd az igazságot.

VI. HIT

leljük a dolgokat, a m ú l t k o n d i c i o n á l ó reakciói nélkül, íinélkül, h o g y ezek a z ö s s z e a d ó d ó h a t á s o k g á t a t emelné­ nek k ö z é n k és a valóság közé. t

H a e l g o n d o l k o d u n k a dolgon, l á t n i fogjuk, h o g y töb­

bek között a félelmeink m i a t t v á g y u n k a h i t elfogadására. A H I T És A T U D Á S r o p p a n t szoros k a p c s o l a t b a n áll

Vajon m i t ö r t é n n e v e l ü n k , h a n e m l e n n e h i t ü n k ?

a vággyal; és ha m e g é r t j ü k e k é t dolgot, t a l á n felismer­

Vajon félnénk-e attól, a m i t ö r t é n h e t ? H a n e m l e n n é n e k

hetjük, h o g y a n m ű k ö d i k a vágy, és m e g é r t h e t j ü k a n n a k

a h i e d e l m e i n k e n a l a p u l ó cselekvési m i n t á i n k - legyen

összetett mivoltát.

(•/. a h i t a k á r az I s t e n b e , a k á r a k o m m u n i z m u s b a , a szo-

S z á m o m r a ú g y t ű n i k , a legtöbb e m b e r m i n d e n továb­

i lalizmusba, az i m p e r i a l i z m u s b a vagy valamely vallási

bi nélkül elfogadja a h i t kérdését. Mi a z o n b a n a z o n le­

előírásba, k o n d i c i o n á l á s u n k n a k megfelelő d o g m á b a ve-

s z ü n k , h o g y k i d e r í t s ü k , m i é r t fogadjuk el a h i e d e l m e k e t ;

lett h i t - , végtelenül elveszettnek é r e z n é n k m a g u n k a t

é s h a képesek v a g y u n k m e g é r t e n i e z e n elfogadás okait,

n e m d e ? É s vajon a h i e d e l m e k elfogadása n e m a felel­

akkor t a l á n a r r a i s k é p e s e k l e s z ü n k , h o g y n e csak meg­

ni linket leplezi-e? A félelmet attól, h o g y valójában sem­

é r t s ü k , m i é r t c s e l e k s z ü n k így, de m e g is s z a b a d u l j u n k

m i k vagyunk, h o g y ü r e s e k vagyunk?^ A z o n b a n egy csésze

ettől az elfogadástól. L á t h a t j u k , h o g y a n választják el

csak akkor l e h e t h a s z n o s , ha ü r e s , és a hiedelmekkel,

egymástól az e m b e r e k e t a különféle p o l i t i k a i , vallási,

dogmákkal, állításokkal és idézetekkel teli elme valójá­

n e m z e t i é s egyéb meggyőződések, h o g y a n t e r e m t e n e k

b a n n e m kreatív. A z ilyen elme p u s z t á n a z ismétlésre ké­

konfliktusokat, z ű r z a v a r t és s z e m b e n á l l á s t - ez egyér­

p e s . T ö b b e k k ö z ö t t a z é r t fogadjuk el olyan készségesen

t e l m ű tény, mégis h ú z ó d o z u n k attól, h o g y feladjuk a hie­

és m o h ó n a különféle h i e d e l m e k e t , m e r t így a k a r u n k el­

delmeinket. L é t e z i k a h i n d u , a k e r e s z t é n y , a b u d d h i s t a

m e n e k ü l n i a f é l e l m ü n k elől. F é l ü n k attól, h o g y ü r e s e k és

h i t - számos e g y m á s s a l h a r c b a n álló felekezeti és n e m ­

magányosak vagyunk, h o g y s t a g n á l u n k , h o g y n e m fejlő­

zeti m e g g y ő z ő d é s

és különböző politikai ideológia

d ü n k , hogy n e m v a g y u n k sikeresek, h o g y n e m v a g y u n k

létezik, a m e l y e k m i n d próbálják m e g g y ő z n i egymást.

„valakik", és s o h a n e m is v á l u n k valakikké. De vajon

E g y é r t e l m ű e n l á t h a t j u k , h o g y a meggyőződések, a hie­

megértjük-e ö n m a g u n k a t a h i e d e l m e k elfogadása által?

delmek elválasztják egymástól az e m b e r e k e t , és intole­

l i p p ellenkezőleg. A vallási vagy politikai h i e d e l m e k elfo­

r a n c i á t s z ü l n e k , d e vajon lehetséges-e h i t n é l k ü l élni?

gadása meggátolja azt, h o g y megismerjük ö n m a g u n k a t ,

E z t csakis úgy d e r í t h e t j ü k ki, ha megvizsgáljuk a h i t h e z

mivel általuk egyfajta s z ű r ő n k e r e s z t ü l látjuk m a g u n k a t .

fűződő v i s z o n y u n k a t . Vajon lehetséges-e h i t n é l k ü l élni

I >e vajon k é p e s e k vagyunk-e a r r a , h o g y a h i e d e l m e i n k

e b b e n a világban, lehetséges-e az, h o g y ne c s u p á n meg­

nélkül t e k i n t s ü n k ö n m a g u n k r a ? Marad-e egyáltalán bár­

változtassuk a h i t ü n k e t , ne egy ú j a b b h i e d e l e m r e cserél­

mi szemlélnivaló, ha eltávolítjuk ezt a rengeteg hiedel­

j ü k azt, de teljesen m e g s z a b a d u l j u n k m i n d e n h i e d e l e m ­

mei ? L H a n i n c s e n e k h i e d e l m e i n k , amelyekkel a z elme

től, é s m i n d e n p e r c b e n megújult m ó d o n t a p a s z t a l j u k

a/.onosíthatná ö n m a g á t , akkor k é p e s s é válik a r r a , h o g y

m e g a z életet? A z igazság v é g e r e d m é n y b e n n e m m á s ,

Igaz valójában l á s s a m e g ö n m a g á t - és kétségkívül ezzel

m i n t az a képesség, h o g y percről p e r c r e megújulva szem-

l• < y.dődik ö n m a g u n k m e g é r t é s é n e k folyamata.

66

67

A h i t és a t u d á s k é r d é s e valóban r o p p a n t érdekes, és r o p p a n t különleges szerepet j á t s z i k az é l e t ü n k b e n . H á n y é s h á n y h i e d e l e m m e l r e n d e l k e z ü n k ! ^Nyilvánvaló, h o g y m i n é l intellektuálisabb, m i n é l k u l t u r á l t a b b , m i n é l „ s p i r i t u á l i s a b b " valaki, a n n á l kevésbé k é p e s a megértés­ r e . A b a r b á r o k m é g a m o d e r n világban is megszámlál­ h a t a t l a n u l sok b a b o n á v a l r e n d e l k e z n e k - a meggondol­ t a b b , é b e r e b b e m b e r e k t a l á n kevésbé hívők. A z é r t v a n ez így, m e r t a h i t vak, és elszigeteli egymástól az embere­ ket; p o n t o s a n ezt t a p a s z t a l h a t j u k m i n d e n ü t t a világban - gazdasági és politikai t é r e n éppúgy, m i n t az úgyneve­ zett spirituális életben. Te esetleg a b b a n hiszel, h o g y I s t e n létezik, é n pedig a b b a n , h o g y n e m létezik; vagy t e úgy hiszed, az á l l a m n a k kell i r á n y í t a n i a m i n d e n t és m i n ­ denkit, én pedig a m a g á n v á l l a l k o z á s b a n és az ezzel j á r ó dolgokban hiszek, vagy lehet, h o g y te ú g y hiszed, csakis egyetlen Megváltó létezik, és általa é r h e t e d el a célodat, én pedig n e m o s z t o m ezt a h i t e d e t . T e h á t h i t ü n k k e l m i n d k e t t e n a saját j o g a i n k a t és i g a z u n k a t h a n g o z t a t j u k . Bár m i n d k e t t e n a szeretetről, a békéről, az emberiség egységéről, m a g á r ó l az életről b e s z é l ü n k , ez m i t s e m je­ lent, mivel p o n t o s a n m a g a a h i t ü n k választ el b e n n ü n k e t egymástól. Te B r a h m i n vagy, én n e m , te k e r e s z t é n y vagy, én pedig m u z u l m á n - és így tovább. A testvériségről be­ szélsz, és én s z i n t é n u g y a n e r r ő l a testvériségről, szeretet­ ről és b é k é r ő l beszélek, valójában a z o n b a n elszigetelő­ d ü n k egymástól, é s megosztjuk ö n m a g u n k a t . J i a b é k é r e vágyunk, és egy új világot a k a r u n k t e r e m t e n i , semmiféle h i t által n e m szigetelhetjük e l m a g u n k a t e m b e r t á r s a i n k ­ tól. É r t h e t ő ez? A szavak szintjén t a l á n igen, ám ha fel­ ismered ezen igazság valódi j e l e n t ő s é g é t és érvényessé­ gét, a szavak cselekvéssé változnak.

spirituális é s lelki b i z t o n s á g r a t e g y ü n k szert. M o s t n e m fogok azokról az e m b e r e k r ő l b e s z é l n i n e k t e k , akik gaz­ dasági okokból kifolyólag h i s z n e k v a l a m i b e n , m e r t őket úgy nevelték, h o g y a m u n k á j u k t ó l , az állásuktól függje­ nek, e z é r t m i n d a d d i g keresztények, h i n d u k lesznek, míg ezáltal m e g t a r t h a t j á k az állásukat. A z o k r ó l sem e j t ü n k szót, akik k é n y e l m i s z e m p o n t o k b ó l h i s z n e k bi­ zonyos d o l g o k b a n - b á r lehet, h o g y a l e g t ö b b e n így va­ g y u n k ezzel. Ha félresöpörjük a gazdasági okokat, ala­ p o s a b b a n is m e g kell v i z s g á l n u n k ezt a k é r d é s t , j e g y ü k a z o k a t a z e m b e r e k e t , akik m é l y e n h i s z n e k valamilyen gazdasági, t á r s a d a l m i vagy vallási m e g g y ő z ő d é s b e n : g folyamat m ö g ö t t e g y é r t e l m ű e n a b i z t o n s á g i r á n t i vágy rejlik, n e m igaz? Illetve j e l e n v a n m é g a folytonosság i r á n t i vágy is. A folytonosságról m o s t n e m szólunk, csakis a h i t i r á n t i á l l a n d ó k é s z t e t é s r ő l f o g u n k b e s z é l n i . A békés, n y u g o d t e m b e r e k e t , akik v a l ó b a n tejes egészé­ ben m e g é r t i k a z e m b e r i létezést, s e m m i l y e n h i e d e l m e k n e m v e r h e t i k b é k l y ó b a - igaz? Ők felismerik a b i z t o n ­ ság i r á n t i v á g y u k a t . Kérlek, ne ess t ú l z á s o k b a , ne gon­ dold, h o g y a vallásnélküliséget h i r d e t e m . E g y á l t a l á n n e m e r r ő l v a n szó. C s u p á n azt állítom, h o g y amíg n e m Értjük m e g a vágy h i t f o r m á j á b a n j e l e n t k e z ő folyama­ tát, addig n e m é r n e k véget a viszályok, a k o n f l i k t u s o k , midig b á n a t lesz a v i l á g u n k b a n , és az e m b e r e k t o v á b b r a is e g y m á s ellen fognak f o r d u l n i - a h o g y a z t n a p m i n t n a p l á t h a t j u k . T e h á t h a érzékeljük, h o g y e z a folyamat I hit formáját ölti m a g á r a , amely n e m m á s , m i n t a bel­ s ő b i z t o n s á g i r á n t i vágyakozás, h a t u d a t á b a n v a g y u n k e n n e k , a k k o r n e m az lesz s z á m u n k r a a k é r d é s , vajon biggyünk-e vagy s e m , h a n e m az, h o g y h o g y a n szabadul­ h a t u n k m e g ettől a vágytól.

L á t h a t j u k t e h á t , h o g y a h o l m ű k ö d é s b e lép a vágy, o t t megjelenik a h i t által t ö r t é n ő elszigetelődés is, mivel nyilvánvalóan a z é r t h i s z ü n k v a l a m i b e n , h o g y gazdasági,

II vágytól? Ez itt a k é r d é s , n e m p e d i g az, m i b e n higyi>\ u n k , és m e n n y i r e h i g g y ü n k az a d o t t d o l o g b a n . E dol-

De vajon m e g s z a b a d u l h a t - e az e l m e a b i z t o n s á g irán-

68

69

gok c s u p á n a lelki b i z t o n s á g i r á n t i belső vágyakozás

legyünk. E z a z o n b a n gyermeteg é s é r e t l e n gondolkodás­

megnyilvánulásai,

h o g y leg­

ul vall. A z t h i s s z ü k , az A t y a m i n d n y á j u n k a t lát, ám ez

alább egyvalamiben b i z o n y o s a k l e h e s s ü n k b i z o n y t a l a n

p u s z t á n saját személyes v o n z a l m u n k kivetítése, és nyil­

világunkban.

vánvalóan n e m igaz. A z igazság v a l a m i egész m á s .

a z o n vágy kifejeződései,

Vajon m e g s z a b a d u l h a t - e ettől a b i z t o n s á g i r á n t i vágy­

A következő p r o b l é m á t a t u d á s k é r d é s e j e l e n t i . Vajon

tól az elme, a t u d a t o s elme, a s z e m é l y i s é g ü n k ? Bizton­

./.iikséges-e a t u d á s az igazság m e g é r t é s é h e z ? A m i k o r

ságra vágyunk, e z é r t s z ü k s é g ü n k v a n a v a g y o n u n k , az

IBI m o n d j u k , „ t u d u n k " valamit, a r r a u t a l o k , h o g y léte­

i n g a t l a n a i n k és a c s a l á d u n k által n y ú j t o t t t á m o g a t á s r a .

zik ez a t u d á s . Vajon k é p e s lehet-e az ilyen e l m e a r r a ,

Azáltal a k a r u n k belső, é s „ s p i r i t u á l i s " b i z t o n s á g r a s z e r t

hogy megvizsgálja a dolgokat, és m e g i s m e r j e a való­

t e n n i , h o g y a h i t falait emeljük m a g u n k k ö r é , e cseleke­

ságot? R á a d á s u l m i i s az, a m i t t u d u n k , m i a z a t u d á s ,

d e t ü n k p e d i g a bizonyosság i r á n t i v á g y u n k r a u t a l . D e

i in ire oly b ü s z k é k v a g y u n k ? M i t is t u d u n k valójában?

vajon m e g s z a b a d u l h a t u n k - e e g y é n e k k é n t ettől a készte­

C s u p á n i n f o r m á c i ó k a t i s m e r ü n k ; tele v a g y u n k informá-

téstől, ettől a b i z t o n s á g i r á n t i vágyakozástól, a m e l y a h i t

(i okkal és a k o n d i c i o n á l á s u n k t ó l , az e m l é k e i n k t ő l és a

i r á n t i vágy f o r m á j á b a n n y i l v á n u l m e g ? H a n e m va­

képességeinktől függő t a p a s z t a l a t o k k a l . Vajon m i t ér­

g y u n k m e n t e s e k ettől a vágytól, csak viszályt s z í t u n k ,

i ü n k a z alatt, a m i k o r azt m o n d j u k : „ t u d o m " ? M é g ami­

n e m t e r e m t ü n k b é k é t , é s n e m é l s z í v ü n k b e n a szeretet.

k o r elismerjük, h o g y t u d u n k valamit, a z i s p u s z t á n egy

A h i t p u s z t í t ó dolog - ezt m i n d e n n a p i é l e t ü n k b e n is ta­

lény vagy b i z o n y o s i n f o r m á c i ó k felismerése, vagy egy

p a s z t a l h a t j u k . Vajon k é p e s e k vagyunk-e m e g l á t n i ön­

l<>rabbi t a p a s z t a l á s u n k . A „ t u d o m " kijelentés alapját az

m a g u n k a t , ha foglyul ejt b e n n ü n k e t a v á g y n a k a h i t h e z

i n f o r m á c i ó folyamatos felhalmozása, a t u d á s k ü l ö n b ö z ő

való r a g a s z k o d á s f o r m á j á b a n m e g n y i l v á n u l ó folyamata?

I or m á i n a k gyűjtögetése alkotja, és m i n d a n n y i a n a hát­

Vajon megszabadíthatja-e m a g á t az e l m e a hiedelmek­

t e r ü n k , a v á g y a i n k és a t a p a s z t a l a t a i n k a l a p j á n értel­

től - n e m azt é r t v e ez alatt, h o g y k o r á b b i h i t é t új hiedel­

mezzük azt, a m i t m e g t a p a s z t a l u n k . T u d á s u n k b a n egy

mekkel cseréli fel, h a n e m azt, h o g y v a l ó b a n megsza­

a vágy f o l y a m a t á h o z h a s o n l ó - f o l y a m a t m ű k ö d i k ;

b a d u l m i n d e n f é l e h i e d e l e m t ő l ? P u s z t á n szavakkal n e m

ilyenkor e g y s z e r ű e n a t u d á s s a l h e l y e t t e s í t j ü k a h i t e t .

felelhetünk e g y s z e r ű i g e n n e l vagy n e m m e l e r r e a kér­

„ T u d o m " , m e g t a p a s z t a l t a m " , „ez m e g c á f o l h a t a t l a n " ,

désre, de kétségkívül m e g v á l a s z o l h a t j u k azt, ha a szán­

„a t a p a s z t a l a t o m ezt m o n d j a , és én t ö k é l e t e s m e g b í z o m

d é k u n k m e n t e s s é válik a h i t t ő l . E k k o r s z ü k s é g s z e r ű e n

•

e l é r k e z ü n k a r r a a p o n t r a , a h o l elkezdjük k e r e s n i a z o k a t

r a u t a l n a k . i D e h a m e g h a l a d j u k ezt a t u d á s t , h a a l a p o s a n

t é n y b e n " - az efféle kijelentések m i n d az ilyen tudás­

az eszközöket, a m e l y e k által m e g s z a b a d u l h a t u n k a biz­

megvizsgáljuk azt, h a i n t e l l i g e n s e b b m ó d o n é s gon­

t o n s á g i r á n t i vágyunktól. L Nyilvánvaló, h o g y n e m létezik

d o s a b b a n szemléljük, r á j ö v ü n k , h o g y m á r m a g a az a

örökké t a r t ó belső b i z t o n s á g - b á r m e n n y i r e is szeret­

l iielentés is ú j a b b falakat e m e l k ö z é n k , m i s z e r i n t „tu­

n é n k h i n n i e b b e n . Szeretjük azt h i n n i , h o g y létezik egy

ti i i n k " v a l a m i t . E falak m ö g ö t t m e n e d é k r e l e l ü n k , biz­

Isten,

tonságra és k é n y e l e m r e t ö r e k e d v é n .

aki gondját viseli k i s s z e r ű d o l g a i n k n a k , meg­

m o n d j a n e k ü n k , k i t é s m i t l á s s u n k meg, m i t é s h o g y a n

képes a m e g é r t é s r e . 70

Következésképp

m i n é l t ö b b t u d á s t e r h e l i a z e l m é n k e t , a z a n n á l kevésbé

71

N e m t u d o m , vajon elgondolkodtatok-e m á r valaha a t u d á s m e g s z e r z é s é n e k és f e l h a l m o z á s á n a k k é r d é s é n , azon, vajon ez a t u d á s végül is segít-e n e k ü n k a b b a n , h o g y szeressünk, h o g y m e g s z a b a d u l j u n k azoktól a tulaj­ donságoktól, amelyek k o n f l i k t u s o k a t t e r e m t e n e k b e n ­ n ü n k , illetve k ö z t ü n k és e m b e r t á r s a i n k k ö z ö t t - azon, vajon megszabadíthatja-e a t u d á s v a l a h a is az elmét a becsvágytól. ,Hiszen a becsvágy v é g e r e d m é n y b e n egyi­ ke a k a p c s o l a t a i n k a t l e r o m b o l ó , az e m b e r e k e t egymás ellen fordító t u l a j d o n s á g o k n a k . H a b é k é b e n é l n é n k egy­ mással, nyilvánvalóan ö r ö k r e e l t ű n n e a becsvágy - n e m c s u p á n a politikai, gazdasági vagy t á r s a d a l m i ambíciók s z ű n n é n e k meg, de a spirituális a m b í c i ó is, azaz a vágy, h o g y valakik legyünk. Vajon m e g s z a b a d u l h a t - e az elme valaha is a t u d á s f e l h a l m o z á s á n a k folyamatától, a tudás­ r a i r á n y u l ó vágytól? R o p p a n t érdekes megfigyelni, m i l y e n erőteljes sze­ r e p e t j á t s z i k é l e t ü n k b e n e k é t dolog, a t u d á s és a hit. ^Vegyük csak s z e m ü g y r e , m e n n y i r e b á l v á n y o z z u k a ha­ t a l m a s t u d á s s a l és műveltséggel r e n d e l k e z ő e m b e r e k e t ! Vajon értitek-e, m i t j e l e n t ez? Ha v a l a m i új dologra le­ l ü n k , valami olyasmit t a p a s z t a l u n k meg, a m i n e m pusz­ t á n a k é p z e l e t ü n k kivetülése, az e l m é n k n e k s z a b a d n a k kell l e n n i e - igaz? K é p e s n e k kell l e n n i e a r r a , h o g y meg­ lássa az új dolgokat. Sajnos a z o n b a n a k á r h á n y s z o r vala­ mi új dologgal t a l á l k o z u n k , felidézzük az összes, álta­ lunk már ismert információt, m i n d e n tudásunkat, m i n d e n m ú l t b é l i e m l é k ü n k e t , és így n y i l v á n v a l ó a n kép­ t e l e n n é v á l u n k a felismerésre, k é p t e l e n n é v á l u n k a r r a , h o g y befogadjuk az i s m e r e t l e n és új dolgokat. Kérlek, ne próbáljátok m e g r ö g t ö n a t u d á s m i n d e n formájára al­ k a l m a z n i ezt a z állítást. H a n e m t u d j u k , h o g y a n j u t u n k vissza a z o t t h o n u n k h o z , e l fogunk t é v e d n i , h a n e m tud­ j u k , h o g y a n h a s z n á l j u n k egy gépet, az vajmi kevés ha-

72

s z o n n a l b í r s z á m u n k r a . E z a z o n b a n teljesen másfajta indás, é s m i m o s t n e m e r r ő l a t u d á s r ó l b e s z é l ü n k . M i most a b i z t o n s á g elérését célzó t u d á s r ó l b e s z é l ü n k , a r r ó l ii pszichológiai és b e l s ő vágyról, h o g y „valakikké" vál­ junk. JVIert mivel is r u h á z fel b e n n ü n k e t a t u d á s ? A tu­ dás tekintélyével és súlyával, ö n m a g u n k fontosságának érzetével, méltósággal, az élénkség, az elevenség érzeté­ vel, és m á s h a s o n l ó dolgokkal - n e m d e ? Nyilvánvaló, liogy ha kijelentjük, h o g y „ t u d u n k " valamit, h o g y a dolfok „így és így v a n n a k " , vagy hogy v a l a m i „ k i z á r t " - fel­ h a g y t u n k a gondolkodással, és felhagytunk azzal, h o g y megismerjük vágyaink m ű k ö d é s é t . V é l e m é n y e m s z e r i n t t e h á t a p r o b l é m á t az j e l e n t i , hogy gúzsba k ö t és l e t e r h e l m i n k e t a h i t ü n k és a tudá­ s u n k , és vajon h o g y a n is s z a b a d u l h a t n a m e g a m ú l t t ó l és a h i e d e l m e k t ő l az az elme, amelyre a m ú l t b a n t e t t ü n k M/,ert? É r t i t e k e z t a k é r d é s t ? Vajon lehetséges-e, h o g y e g y é n e k k é n t e b b e n a t á r s a d a l o m b a n éljünk, mégis m e n ­ tesek l e g y ü n k a b e l é n k nevelt h i e d e l m e k t ő l ? Megszaba­ dulhat-e az e l m e m i n d e t t ő l a tudástól, ettől a tekin­ télyelvűségtől? Elolvassátok a különféle s z e n t í r á s o k a t , | különféle vallási könyveket, a m e l y e k b e n g o n d o s a n leírják, m i t t e g y ü n k , é s m i t n e tegyünk, h o g y a n érjük e l I c é l u n k a t , és azt, mi is ez a cél, és mi I s t e n . M i n d a n n y i ­ an kívülről t u d j á t o k e dolgokat, és m i n d a n n y i a n töre­ kedtetek is e cél elérésére. Ez a ti t u d á s o t o k , e r r e tette­ lek szert, ezt h a l m o z t á t o k fel, ez az, a m i t m e g t a n u l t a t o k .1/ általatok k ö v e t e t t ú t o n . És nyilván m e g is fogjátok i iilálni azt, a m i t k e r e s t e k . De vajon ez l e n n e a valóság? Vajon ez n e m c s u p á n saj át t u d á s o t o k k i v e t í t é s e ? Ez n e m | valóság. Vajon felismerhető-e ez az igazság i t t és m o s t n e m h o l n a p , h a n e m m o s t a z o n n a l - , é s lehetséges-e, bogy így szóljatok: „ l á t o m , hogy ez igaz", és elengedjé| lv ezt a dolgot, h o g y elméteket ne n y o m o r í t s a m e g e i i pzelet, a kivetítés e folyamata? 73

Vajon m e g s z a b a d u l h a t - e az elme a h i t t ő l ? E z t az álla­ p o t o t csak a k k o r é r h e t i t e k el, ha m e g é r t i t e k a h i t h e z való ragaszkodásotok o k á n a k t e r m é s z e t é t , a hiedelmei­ teket kiváltó t u d a t o s és t u d a t t a l a n i n d í t é k o k a t . Végül is n e m c s u p á n a t u d a t o s s z i n t e n m ű k ö d ő , felszínes entitá­ sok vagyunk.. H a esélyt a d u n k t u d a t t a l a n e l m é n k n e k , m e g i s m e r h e t j ü k a m é l y e b b , t u d a t o s és t u d a t t a l a n tevé­ kenységeket, mivel ez az elme a t u d a t o s e l m é n é l sokkal g y o r s a b b a n reagál a dolgokra. Míg t u d a t o s e l m é n k c s e n d b e n gondolkodik, hallgat és figyel, addig a t u d a t t a ­ l a n elme sokkal aktívabb, sokkal é b e r e b b , és sokkal fogé­ k o n y a b b - k ö v e t k e z é s k é p p e n rálelhet a válaszra. Vajon képes-e s z a b a d o n g o n d o l k o d n i a leigázott, megfélemlí­ tett, különféle m i n t á k b a és h i t r e k é n y s z e r í t e t t e l m e ? Ké­ pes-e új m ó d o n s z e m l é l n i a dolgokat, és l e d ö n t e n i az el­ szigeteltség falait? ,Kérlek, ne m o n d j á t o k , h o g y a h i t összehozza a z e m b e r e k e t . Nyilvánvaló, h o g y e z n e m igaz. S o h a egyetlen szervezett vallás s e m volt k é p e s er­ r e . Vegyétek csak s z e m ü g y r e az itt, I n d i á b a n élő embe­ reket. M i n d h í v ő k u g y a n , de vajon egységben élnek-e egymással? T i m a g a t o k i s tudjátok, h o g y n e m . Számta­ l a n k i s s z e r ű p á r t r a é s k a s z t r a tagozódtok; m i n d a n n y i a n tudjátok, h o g y ez a h e l y z e t . U g y a n e z a folyamat figyel­ h e t ő m e g a világ m i n d e n r é s z é n , K e l e t e n éppúgy, m i n t N y u g a t o n : a k e r e s z t é n y e k k e r e s z t é n y e k e t gyilkolnak k i s s z e r ű dolgok m i a t t , i n t e r n á l ó t á b o r o k b a zárják az em­ b e r e k e t - és így tovább -, és m i n d e n t e l á r a s z t a n a k a há­ b o r ú b o r z a l m a i . Vagyis a h i t n e m egyesíti az e m b e r e k e t . E z o l y a n n y i r a nyilvánvaló. H a pedig e z e g y é r t e l m ű é s világos s z á m o t o k r a , e s z e r i n t az igazság s z e r i n t kell cse­ lekednetek. A n e h é z s é g e t a z o n b a n az okozza, h o g y a legtöbb e m b e r n e m i s m e r i fel ezt a t é n y t , mivel képtele­ n e k v a g y u n k s z e m b e n é z n i belső b i z o n y t a l a n s á g u n k k a l , azzal az érzéssel, h o g y egyedül v a g y u n k . T á m a s z k o d n i

A k é r d é s t e h á t az, vajon m e g s z a b a d u l h a t - e az elme H tudástól és a h i t t ő l ? Vajon az e l m e n e m t u d á s b ó l és hitből áll-e? N e m e dolgok alkotják-e a t u d a t o s e l m é t ? A hit és t u d á s j e l e n t i k a felismerés folyamatát, ezek ké­ pezik az elme k ö z p o n t j á t . O l y a n ö n m a g á b a z á r ó d ó fo­ lyamat ez, a m e l y b e n a t u d a t o s és a t u d a t t a l a n e l m e egyii a n t részt vesz. Vajon m e g s z a b a d u l h a t - e az e l m e a saját v/.erkezetétől? M e g s z ű n h e t - e l é t e z n i az e l m e ? Ez itt a k e i d é s . L M i n t t u d j u k , az e l m e m ö g ö t t a h i t , a b i z t o n s á g 11 a n ti vágy, a t u d á s és a felhalmozott e r ő rejlik. Ha m i n ­ dé n e r ő n k és f e l s ő b b r e n d ű s é g ü n k ellenére s e m v a g y u n k l é p e s e k mi m a g u n k végiggondolni a dolgokat, n e m lé­ tezhet b é k e a világban. B e s z é l h e t ü n k a b é k é r ő l , szervezlietiink különféle p o l i t i k a i p á r t o k a t , l ö v ö l d ö z h e t ü n k a háztetőkről, de n e m t e h e t ü n k s z e r t a b é k é r e , mivel ma| Iban az e l m é b e n rejlik m i n d e n s z e m b e n á l l á s , ellentét, elszigeteltség és e l k ü l ö n ü l é s alapja. A b é k é s és megfon­ tolt e m b e r e k n e m b e s z é l h e t n e k a testvériségről és a béIléről úgy, h o g y k ö z b e n elszigetelik m a g u k a t e m b e r t á r ­ suktól. Ez csak a s i k e r r ő l és a becsvágyról szóló poli-

74

75

a k a r u n k valamire, vagy valakire: az államra, a k a s z t u n k ­ ra, a n a c i o n a l i z m u s r a , a M e s t e r r e , a Megváltóra, b á r m i ­ r e A m h a felismerjük e dolgok h a m i s mivoltát, akkor a z elme, ha csak egy r ö p k e p i l l a n a t r a is, de k é p e s s é válik arra, h o g y meglássa a z igazságot, m é g a k k o r is, h a a z t á n megelégeli ezt a t a p a s z t a l á s t , és visszatér e r e d e t i állapo­ tába^ A z o n b a n m á r ez a p i l l a n t á s is elegendő; az is elég, ha egy röpke p i l l a n a t r a meglátod az igazságot, m e r t ek­ kor valami k ü l ö n l e g e s dolog t ö r t é n i k : b á r a t u d a t o s el­ méd t a l á n elutasítja az igazságot, a t u d a t t a l a n m ű k ö d é s ­ be lép. Ez n e m valamiféle „progresszív" p i l l a n a t : ez a pillanat az egyetlen létező dolog, és e n n e k meglesz a ma­ ga e r e d m é n y e , a n n a k ellenére is, h o g y a t u d a t o s elme igyekszik m e g a k a d á l y o z n i azt.

V I I . ERŐFESZÍTÉS

tikai vagy vallási j á t s z m a . (Ha v a l ó b a n elkötelezettek va­ gyunk, h a meg a k a r j u k i s m e r n i a z igazságot, szembe kell n é z n ü n k a h i t és a t u d á s kérdésével; m a g u n k m ö g ö t t kell h a g y n u n k e dolgokat, h o g y teljes egészében meg­ i s m e r h e s s ü k a b i z t o n s á g és a b i z o n y o s s á g i r á n t i vágy működését. Ha az elme eljut a b b a az állapotba, a h o l életre kelhet­ n e k az új dolgok ( n e v e z z ü k őket a k á r igazságnak, a k á r I s t e n n e k vagy b á r m i m á s n a k ) , b i z o n y o s a n felhagy a gyűjtögetéssel, és félresöpör m i n d e n t u d á s t . A t u d á s s a l t e r h e l t elme a z o n b a n n e m k é p e s m e g é r t e n i a valóságot, n e m képes megérteni a mérhetetlent.

A

LEGTÖBB

EMBER

S Z Á M Á R A az egész élet az erő­

feszítésekről, valamiféle t u d a t o s a k a r a t r ó l szól. Képtele­ nek v a g y u n k m e g é r t e n i az akarat, az erőfeszítés nélküli cselekvést, mivel egész é l e t ü n k erőfeszítéseken alapul. T á r s a d a l m i , gazdasági és ú g y n e v e z e t t s p i r i t u á l i s éle­ t ü n k is erőfeszítések sorozatából áll, a m e l y e k m i n d i g va­ lamilyen k o n k r é t cél elérésére i r á n y u l n a k , e z é r t a z t hisszük: az erőfeszítés alapvető, e l e n g e d h e t e t l e n dolog. \De vajon m i é r t t e s z ü n k erőfeszítéseket? E g y s z e r ű e n azért, h o g y e l é r j ü n k egy a d o t t e r e d m é n y t , egy célt, h o g y valakivé váljunk. Ú g y h i s s z ü k , erőfeszítések n é l k ü l stag­ n á l n i k e z d e n é n k . Van valamiféle e l k é p z e l é s ü n k a r r ó l a célról, a m e l y n e k e l é r é s é é r t f o l y a m a t o s a n k ü z d ü n k , és ez a k ü z d e l e m m á r é l e t ü n k részévé vált. H a m e g akarjuk változtatni m a g u n k a t , h a radikális változást a k a r u n k el­ é r n i , h a t a l m a s erőfeszítéseket t e s z ü n k , h o g y felszámol­ j u k régi s z o k á s a i n k a t , h o g y ellenálljunk a m e g s z o k o t t k ö r n y e z e t i h a t á s o k n a k - és így tovább.jAzaz hozzászok­ t u n k e z e k h e z a z erőfeszítés-sorozatokhoz, amelyeket a n n a k é r d e k é b e n t e s z ü n k , h o g y elérjünk valamit, h o g y ráleljünk v a l a m i r e , és egyáltalán, h o g y éljünk. Vajon n e m a z é n ü n k tevékenysége-e m i n d e n efféle erőfeszítés? Vajon n e m é n k ö z p o n t ú - e m i n d e n erőfe­ s z í t é s ? , H a é n k ö z p o n t ú erőfeszítéseket t e s z ü n k , az el­ kerülhetetlenül még nagyobb zavarodottságra, még több k o n f l i k t u s r a , m é g t ö b b szenvedésre vezet, mégis tovább folytatjuk a z erőfeszítéseinket, ^ s a k n a g y o n ke­ vesen i s m e r j ü k fel, h o g y az erőfeszítések é n k ö z p o n t ú tevékenysége egyetlen p r o b l é m á n k a t s e m oldja meg. É p p ellenkezőleg: ez csak fokozza a z a v a r o d o t t s á g u n k a t , 77

a s z e n v e d é s ü n k e t és a s z o m o r ú s á g u n k a t . J ó l t u d j u k ezt,

m e g é r t j ü k azt, a m i van, és kellő j e l e n t ő s é g e t tulajdoní­

ám t o v á b b r a is a b b a n r e m é n y k e d ü n k , h o g y valahogy át­

t u n k a valóságnak. Az az igazi elégedettség, ha n e m az­

t ö r h e t ü n k a z erőfeszítések ezen é n k ö z p o n t ú tevékeny­

zal t ö r ő d ü n k , m e k k o r a a v a g y o n u n k , h a n e m azzal, h o g y

ségén, az a k a r a t cselekedetein.

teljes egészében m e g é r t s ü k a valóság j e l e n t ő s é g é t ; és ez

vÚgy vélem, ha m e g é r t j ü k , m i t is j e l e n t e n e k az erőfe­

az érzés csakis a k k o r s z ü l e t h e t meg, ha felismerjük azt,

szítések, m e g fogjuk é r t e n i az élet é r t e l m é t is. Vajon a

a m i van, ha t u d a t á r a é b r e d ü n k a valóságnak, n e m pedig

boldogság az erőfeszítésekből s z á r m a z i k ? Próbáltatok-e

akkor, ha i g y e k s z ü n k á t a l a k í t a n i és m e g v á l t o z t a t n i azt.

m á r v a l a h a b o l d o g o k l e n n i ? E z teljességgel l e h e t e t l e n ,

L á t h a t j u k t e h á t , h o g y a z erőfeszítés n e m m á s , m i n t

ugye? K ü z d ü n k u g y a n azért, h o g y b o l d o g o k legyünk,

egyfajta k ü z d e l e m , h o g y a v á g y a i n k n a k megfelelően át­

m é g s e m v a g y u n k a z o k - igaz?^Az ö r ö m n e m az elfojtás,

alakítsuk azt, a m i van. M o s t csakis a lelki k ü z d e l e m r ő l

az i r á n y í t á s vagy a b ű n b o c s á n a t e r e d m é n y e k é p p e n szü­

beszélek, n e m a r r ó l , a m i k o r p é l d á u l a m é r n ö k ö k n e k

letik meg. E n g e d h e t ü n k ugyan a v á g y a i n k n a k , de a vé­

vagy a felfedezőknek egy fizikai p r o b l é m á v a l kell meg­

gén m i n d i g m a r a d b e n n ü n k n é m i k e s e r ű s é g , elfojthat­

k ü z d e n i ü k , vagy egy p u s z t á n fizikai t e r m é s z e t ű átalakí­

j u k és i r á n y í t h a t j u k u g y a n az érzéseinket, de a m é l y b e n

tást kell v é g r e h a j t a n i u k . i A t u d o m á n y által r e n d e l k e z é ­

m i n d i g ott rejlik a k ü z d e l e m . Vagyis a b o l d o g s á g n e m az

sünkre bocsátott

erőfeszítés e r e d m é n y e , és az ö r ö m s e m az u r a l o m vagy

g o n d d a l f e l é p í t h e t ü n k u g y a n egy c s o d á s t á r s a d a l m a t ,

végtelen

tudás

segítségével

nagy

az elfojtás r é v é n születik m e g - é l e t ü n k a z o n b a n tovább­

a z o n b a n amíg n e m é r t j ü k m e g a lelki k ü z d e l m e k e t és

ra is az elfojtások, az i r á n y í t á s és a v á g y a i n k n a k való

csatákat, és n e m g y ő z z ü k le a l é l e k t a n i f e l h a n g o k a t

b ű n t u d a t o s b e h ó d o l á s o k sorozatából áll. (Ráadásul fo­

és á r a m l a t o k a t , a d d i g a t á r s a d a l o m s z e r k e z e t e , b á r m i ­

l y a m a t o s h a r c b a n á l l u n k a szenvedélyünkkel, a kapzsi­

lyen n a g y s z e r ű legyen is, újra és ú j r a össze fog r o p p a n ­

ságunkkal, a m o h ó s á g u n k k a l és az o s t o b a s á g u n k k a l .

ni, ahogy a z m á r oly s o k s z o r m e g t ö r t é n t .

T e h á t vajon n e m a z é r t k ü z d ü n k , h a r c o l u n k , n e m a z é r t

| A z erőfeszítés a valóságtól való eltérés. Ha elfogadjuk

t e s z ü n k m i n d e n f é l e erőfeszítéseket, m e r t azt reméljük,

azt, a m i van, egy c s a p á s r a véget ér a k ü z d e l e m . A h a r c ,

hogy így m a j d r á l e l ü n k a boldogságra, h o g y r á l e l ü n k va­

u k ü z d e l e m m i n d e n formája az eltérésre u t a l , ez az el­

l a m i r e , a m i a b é k e és a szeretet érzésével tölt el b e n n ü n ­

térés pedig - a m i n e m m á s , m i n t m a g a a z erőfeszítés

ket? De vajon s z á r m a z h a t - e szeretet és m e g é r t é s a küz­

- m i n d a d d i g l é t e z n i fog, amíg lelkileg a r r a v á g y u n k ,

delemből? Ú g y vélem, r o p p a n t fontos, h o g y m e g é r t s ü k ,

hogy á t a l a k í t s u k azt, a m i van, v a l a m i olyasmivé, a m i

m i t i s é r t ü n k k ü z d e l e m , h a r c é s erőfeszítés alatt.

nincs.

{Vajon n e m azt jelentik-e az erőfeszítések, h o g y a z é r t

i H o g y felismerjük: az ö r ö m és a boldogság n e m az

k ü z d ü n k , h o g y m e g v á l t o z t a s s u k azt, a m i van, és valami

r r ő f e s z í t é s gyümölcsei, először s z a b a d d á kell l e n n ü n k .

m á s s á tegyük, v a l a m i olyasmivé, a m i n e k l e n n i e „kelle­

Vajon a t e r e m t é s az erőfeszítés e r e d m é n y e , vagy csakis

n e " ? Azaz folyton a z é r t k ü z d ü n k , h o g y n e kelljen szem­

a/, erőfeszítések m e g s z ű n é s é v e l l é t e z h e t t e r e m t é s ? Mi­

b e n é z n ü n k a valósággal, igyekszünk e l m e n e k ü l n i előle,

k o r festünk, m i k o r í r u n k , m i k o r f a k a d u n k d a l r a ? M i k o r

igyekszünk á t a l a k í t a n i és m e g v á l t o z t a t n i azt, a m i van.

t e r e m t ü n k ? N y i l v á n v a l ó a n akkor, h a n i n c s b e n n ü n k

Valóban elégedettek a z o n b a n csak a k k o r l e h e t ü n k , h a

erőfeszítés, h a teljesen n y i t o t t a k v a g y u n k , h a m i n d e n

78

79

s z i n t e n tökéletesen k o m m u n i k á l u n k , ha egészek és egy­ ségesek vagyunk. I l y e n k o r eltölt b e n n ü n k e t az ö r ö m , és n e k i l á t u n k verset í r n i , festeni, és dalolni vagy agyagba formázzuk az ö r ö m ü n k e t , A teremtés pillanata n e m a k ü z d e l e m b ő l születik meg. Ha m e g é r t j ü k a k r e a t i v i t á s kérdését, t a l á n k é p e s e k le­ s z ü n k m e g é r t e n i , m i t i s é r t ü n k erőfeszítés alatt. Vajon a kreativitás az erőfeszítés e r e d m é n y e , és vajon t u d a t á ­ b a n vagyunk-e k r e a t í v p i l l a n a t a i n k n a k ? Vagy a kreati­ vitás az én tökéletes m e g s z ű n é s é n e k érzete, az az érzés, a m e l y b e n n i n c s j e l e n semmiféle n y u g t a l a n s á g , csak a teljes, gazdag létezés? És vajon ez az állapot h o s s z a s vajúdás, h a r c , k o n f l i k t u s és erőfeszítés által születik-e m e g ? N e m t u d o m , észrevettétek-e m á r , h o g y a m i k o r g y o r s a n é s k ö n n y e d é n t e s z t e k m e g valamit, a k k o r n i n c s b e n n e t e k erőfeszítés, n i n c s b e n n e t e k semmiféle h a r c ; mivel a z o n b a n a legtöbb e m b e r élete l e g i n k á b b csaták, konfliktusok és harcok sorozata, képtelenek vagyunk e l k é p z e l n i egy o l y a n életet, egy o l y a n l é t á l l a p o t o t , a m e l y b e n n e m létezik semmiféle k ü z d e l e m . A h o z , h o g y m e g é r t s ü k a k ü z d e l e m n é l k ü l i létállapo­ tot, a kreatív létezés állapotát, nyilván az erőfeszítés tel­ j e s kérdését m e g kell v i z s g á l n u n k . ,Erőfeszítés a l a t t azt a k ü z d e l m e t értjük, a m e l y a r r a i r á n y u l , h o g y kiteljesít­ s ü k m a g u n k a t , h o g y l e g y ü n k valakik - n e m d e ? Ez és ez vagyok, és ezzé és ezzé s z e r e t n é k válni; ilyen és ilyen va­ gyok, de ilyenné és i l y e n n é kell v á l n o m - és így tovább. A „valamivé v á l á s " m i n d i g k ü z d e l e m m e l , h a r c c a l és konfliktussal j á r együtt. E k ü z d e l e m s o r á n m i n d i g azzal foglalkozunk, h o g y egy a d o t t cél elérése által teljesítsük be a vágyainkat: egy a d o t t tárgy, egy s z e m é l y egy e s z m e által t ö r e k s z ü n k ö n m a g u n k kiteljesítésére, ez pedig meg­ követeli a folyamatos h a r c , a k ü z d e l e m állapotát, a „va­ lamivé válásra", a beteljesedésre i r á n y u l ó erőfeszítést. E z é r t e l k e r ü l h e t e t l e n n e k t a r t j u k ezt a z erőfeszítést; é n 80

a z o n b a n kíváncsi l e n n é k a r r a , vajon v a l ó b a n szükség van-e e r r e az erőfeszítésre, a h a r c r a , h o g y valamivé, va­ l a m i l y e n n é váljunk? Mi végre ez a k ü z d e l e m ? A h o l bár­ m i l y e n m é r t é k b e n és b á r m i l y e n s z i n t e n megjelenik a beteljesedésre i r á n y u l ó vágy, o t t k ü z d e l e m n e k kell len­ n i e . \A beteljesülés motiválja az erőfeszítéseinket, ez a m ö g ö t t ü k rejlő m o z g a t ó r u g ó ; legyen szó a k á r a vállalat­ igazgatóról, a k á r a h á z i a s s z o n y r ó l , a k á r a legszegényebb e m b e r r ő l , m i n d n y á j u n k b a n j e l e n v a n ez a k ü z d e l e m , a kiteljesedésre, az e l ő r e h a l a d á s r a i r á n y u l ó erőfeszítés. D e vajon m i é r t é l b e n n ü n k e z a z ö n m e g v a l ó s í t á s i vágy? L E vágy n y i l v á n v a l ó a n a k k o r t á m a d fel b e n n ü n k , ha t u d a t á r a ébredünk annak, hogy „senkik" vagyunk. Mivel s e m m i s e m vagyok, mivel a l k a l m a t l a n és ü r e s vagyok, és szegényes a b e l s ő m , k ü z d e n i kezdek, h o g y „valakivé váljak"; külsőleg és belsőleg e g y a r á n t a z é r t k ü z d ö k , h o g y kiteljesítsem ö n m a g a m egy m á s i k sze­ mély, egy adott tárgy, egy e s z m e által. Egész l é t e z é s ü n k a r r ó l szól, h o g y k i t ö l t s ü k ezt a z ü r e s s é g e t ^ H a t u d a t á b a n v a g y u n k a n n a k , h o g y ü r e s e k vagyunk, és szegényes a l e l k ü n k , k ü z d e n i k e z d ü n k : vagy azért, h o g y k ü l s ő dolgo­ k a t gyűjtsünk, vagy a z é r t , h o g y belső gazdagságra te­ g y ü n k szert. Csakis a k k o r t e s z ü n k erőfeszítéseket, ha a cselekedeteink, az elmélkedés, a vagyongyűjtés, a telje­ s í t m é n y e k , a h a t a l o m vagy valami m á s által i g y e k s z ü n k e l m e n e k ü l n i e belső üresség elől. E b b ő l áll m i n d e n n a p i létünk. Tudatában vagyunk az alkalmatlanságunknak, b e l s ő s z e g é n y s é g ü n k n e k , é s a z é r t k ü z d ü n k , h o g y elme­ n e k ü l h e s s ü n k ez elől az ü r e s s é g elől, vagy b e t ö l t h e s s ü k azt. Ez a m e n e k ü l é s , ez a k i t é r é s , az ü r e s s é g elleplezése p e d i g k ü z d e l e m m e l , h a r c c a l és erőfeszítésekkel jár. [Vajon m i t ö r t é n i k , h a a z e m b e r s e m m i l y e n erőfeszí­ tést n e m tesz azért, h o g y e l m e n e k ü l j ö n e z elől a z üres­ ség elől? E k k o r m e g t a n u l együtt é l n i ezzel a m a g á n n y a l , ezzel az ürességgel, és az elfogadás által b e l é p egy krea81

tív állapotba, a m e l y b e n n e m létezik k ü z d e l e m , n e m lé­ t e z n e k erőfeszítések. [Az erőfeszítések csakis addig létez­ nek, amíg igyekszünk elkerülni ezt a belső m a g á n y t és ürességet, de ha s z e m ü g y r e vesszük, és megvizsgáljuk azt, ha ellenállás n é l k ü l elfogadjuk azt, a m i van, megva­ lósul az a létállapot, a m e l y b e n m i n d e n erőfeszítés meg­ szűnik. Ez az állapot a kreativitás á l l a p o t a - a kreativi­ tás pedig n e m a k ü z d e l e m e r e d m é n y e . Ha m e g é r t e d azt, a m i van, ha m e g é r t e d az ürességet, a belső elégtelenséget, ha együtt élsz azzal, és teljes m é r t é k b e n m e g é r t e d azt, megvalósul a k r e a t í v valóság, a boldogságot egyedül előidézni k é p e s k r e a t í v intelli­ gencia. ^Következésképpen a cselekvés á l t a l u n k i s m e r t formá­ ja valójában csak reagálás, s z ü n t e l e n „valamivé válás", és ez n e m m á s , m i n t a valóság eltagadása; ám ha az em­ b e r választás, rosszallás és ítéletalkotás n é l k ü l t u d a t á r a ébred e n n e k az ürességnek, a valóság e m e g é r t é s é b e n ott rejlik a cselekvés, ez a cselekvés p e d i g m a g a a krea­ tív l é t . i H a t u d a t o s a k v a g y u n k ö n m a g u n k h o z a cseleke­ d e t e i n k k ö z b e n , m e g é r t j ü k ezt az igazságot. Figyeld m e g ö n m a g a d cselekvés k ö z b e n , n e m c s u p á n kívülről, d e i s m e r d fel a g o n d o l a t a i d és az érzéseid á r a m l á s á t is. Ha t u d a t á r a é b r e d s z e n n e k az á r a m l á s n a k , fel fogod is­ m e r n i , h o g y a gondolkodási folyamat ( a m e l y egyben érzés és cselekvés is) a valamivé válás e s z m é j é n a l a p u l . J l z a z eszme csakis a k k o r alakul ki, h a b i z o n y t a l a n s á g é r ­ zet van b e n n e d , ez az érzés pedig a k k o r kel életre, ha tu­ d a t á b a n vagy a b e l s ő ürességnek. Ha t u d a t á r a é b r e d s z a gondolatok és az érzések e f o l y a m a t á n a k , l á t n i fogod, h o g y folyamatos h a r c zajlik b e n n e d , azaz erőfeszítése­ k e t teszel a valóság m e g v á l t o z t a t á s á r a és á t f o r m á l á s á r a . Ez a valamivé válásra i r á n y u l ó erőfeszítés, e vágy pedig n e m m á s , m i n t a valóság eltagadása. -Az ö n i s m e r e t , a fo­ lyamatos t u d a t o s s á g által rá fogsz é b r e d n i , h o g y ez a 82

küzdelem, ez a h a r c , ez a k o n f l i k t u s fájdalmat, b á n a t o t és t u d a t l a n s á g o t szül. Csakis a k k o r fogod felfedezni a r e n d k í v ü l i n y u g a l o m állapotát, h a t u d a t á b a n vagy belső elégtelenségednek, é s n e m p r ó b á l s z e l m e n e k ü l n i előle, ha teljes m é r t é k b e n elfogadod azt, és együtt élsz vele. E z n e m valamiféle m e s t e r s é g e s e n felidézett n y u g a l o m , h a n e m a valóság m e g é r t é s é b ő l s z á r m a z ó n y u g a l o m - és a kreatív létezés csakis a n y u g a l o m e z e n á l l a p o t á b a n valósulhat meg.

VIII.

ELLENTMONDÁS

i M I N D E N Ü T T ELLENTMONDÁST LÁTUNK: magunkban

é s m a g u n k körül, é s mivel e l l e n t m o n d á s v a n b e n n ü n k , n i n c s b é k e s e m b e n n ü n k , s e m a világban. A folyamatos t a g a d á s és megerősítés á l l a p o t á b a n é l ü n k : tagadjuk azt, a m i l y e n e k vagyunk, és igyekszünk m e g e r ő s í t e n i azt, a m i l y e n e k l e n n i szeretnénk. Az e l l e n t m o n d á s á l l a p o t a k o n f l i k t u s o k a t szül, a k o n f l i k t u s o k pedig n e m v e z e t n e k b é k é r e - ez nyilvánvaló, m a g á t ó l é r t e t ő d ő tény. E z t a belső e l l e n t m o n d á s t n e m szabad valamiféle filozofikus dualizmusként értelmeznünk, mert ez egyszerűen me­ n e k ü l é s l e n n e : ha azt m o n d j u k , az e l l e n t m o n d á s a dua­ l i z m u s egy állapota, azt h i s s z ü k , ezzel m e g o l d o t t u k a dolgot - h o l o t t ez nyilvánvalóan c s u p á n k o n v e n c i ó , a va­ lóság elől t ö r t é n ő g o n d a t l a n e l m e n e k ü l é s . Vajon m i t is é r t ü n k konfliktus és e l l e n t m o n d á s a l a t t ? Miért van b e n n ü n k állandó ellentmondás? Miért ez az á l l a n d ó k ü z d e l e m , h o g y m á s o k legyünk, m i n t akik va­ g y u n k ? \Uyen és ilyen vagyok, és s z e r e t n é n k ezzé és ez­ z é válni. E z a b e n n ü n k lévő e l l e n t m o n d á s n e m h o l m i m e t a f i z i k u s d u a l i z m u s , h a n e m tény. A m e t a f i z i k á n a k n i n c s szerepe a valóság m e g é r t é s é b e n . B e s z é l g e t h e t ü n k p é l d á u l a d u a l i z m u s r ó l , m e g v i t a t h a t j u k , mi is az, vagy létezik-e egyáltalán ilyesmi, de vajon mi az é r t é k e en­ n e k , h a n e m tudjuk, h o g y e l l e n t m o n d á s lakozik b e n ­ n ü n k , h a n e m t u d j u k , h o g y e g y m á s n a k e l l e n t m o n d ó vá­ gyak, érdeklődések és törekvések élnek b e n n ü n k ? r M e g kell é r t e n ü n k ezt a b e n n ü n k lévő e l l e n t m o n d á s t , ezt a szembenállást, m e r t ez t e r e m t i m e g a k o n f l i k t u s o k a t , és ha konfliktusok k ö z e p e t t e , a folytonos k ü z d e l e m állapo­ t á b a n élük, n e m t e r e m t h e t j ü k m e g a z e g y é n i s é g ü n k e t . 84

F o g a l m a z z u n k h á t e g y é r t e l m ű e n a z á l l a p o t u n k a t illető­ leg. E l l e n t m o n d á s v a n b e n n ü n k , e z é r t a k ü z d e l e m álla­ p o t á b a n élünk; a k ü z d e l e m pedig p u s z t í t á s és p a z a r l á s , és e b b e n az á l l a p o t b a n csakis ellentétet, h a r c o t , m é g t ö b b k e s e r ű s é g e t és b á n a t o t t e r e m t h e t ü n k . ,Ha teljes m é r t é k b e n m e g é r t j ü k ezt, és így m e g s z a b a d u l u n k az e l l e n t m o n d á s t ó l , m e g v a l ó s u l h a t a belső b é k e állapota, a m e l y által m i n d a n n y i a n m e g é r t j ü k m a j d egymást. Ez j e l e n t i h á t a p r o b l é m á t . Ha látjuk, h o g y a konflik­ t u s felesleges és p u s z t í t ó , vajon m i é r t él m i n d n y á j u n k ­ b a n e l l e n t m o n d á s ? H o g y m e g é r t s ü k a dolgot, kicsit to­ vább kell m e n n ü n k . Vajon m i é r t létezik a z e g y m á s n a k e l l e n t m o n d ó vágyak é r z e t e ? N e m t u d o m , vajon t u d a t á ­ b a n vagytok-e e n n e k a b e n n ü n k élő e l l e n t m o n d á s n a k , a n n a k a z é r z é s n e k , h o g y a k a r u n k i s valamit, m e g n e m is, h o g y e m l é k s z ü n k v a l a m i r e , mégis i g y e k s z ü n k elfeled­ ni azt, h o g y v a l a m i új dolgot f e d e z h e s s ü n k fel. Csak fi­ gyeljétek m e g a l a p o s a n ezt a jelenséget. N e m valamiféle r e n d k í v ü l i , de egy r o p p a n t egyszerű és teljesen n o r m á ­ lis dologról v a n szó. A t é n y az, h o g y e l l e n t m o n d á s v a n b e n n ü n k - d e vajon h o n n a n ered e z a z e l l e n t m o n d á s ? M i t i s é r t ü n k e l l e n t m o n d á s alatt? N e m egy á t m e n e t i , egy m á s i k á t m e n e t i állapottal ellentétes á l l a p o t r ó l v a n szó? L Úgy h i s s z ü k , á l l a n d ó vágy él b e n n ü n k , és m a g u n k ­ b a p l á n t á l j u k e z t a vágyat, h o g y a z t á n felüsse b e n n ü n k a fejét egy újabb, e n n e k e l l e n t m o n d ó vágy; ez az ellent­ m o n d á s k o n f l i k t u s t szül, a k o n f l i k t u s p e d i g p a z a r l á s . Az egyik v á g y u n k á l l a n d ó a n tagadja a m á s i k a t , egyik tö­ r e k v é s ü n k legyőzi a m á s i k a t . De vajon létezik-e egyálta­ l á n á l l a n d ó jellegű vágy? L Nyilvánvaló, h o g y minden vágy m u l a n d ó , n e m p u s z t á n metafizikai, d e gyakorlati érte­ l e m b e n is. H a p é l d á u l egy állásra v á g y u n k , a z a n n y i t tesz, h o g y ezt t e k i n t j ü k a boldogság e l é r é s é h e z vezető ú t n a k , á m m é g s e m tesz b e n n ü n k e t elégedetté, h a el­ nyerjük ezt az állást. E l ő s z ö r csak igazgatók, a z t á n tulaj85

d o n o s o k s z e r e t n é n k l e n n i , és ez így m e g y a végtelensé­ gig, n e m c s u p á n az anyagi, de az úgynevezett spirituális világban is: a t a n í t ó iskolaigazgató s z e r e t n e l e n n i , a pa­ p o k p ü s p ö k ö k k é s z e r e t n é n e k válni, a t a n í t v á n y o k p e d i g mesterekké. Ez az á l l a n d ó „valamivé válás" - az egyik állapotból a m á s i k b a t ö r t é n ő váltás - e l l e n t m o n d á s t e r e d m é n y e z - igaz? Akkor vajon m i é r t egyetlen á l l a n d ó v á g y n a k te­ k i n t j ü k az életet, a h e l y e t t h o g y m u l a n d ó , e g y m á s n a k folyton e l l e n t m o n d ó vágyak s o r o z a t a k é n t s z e m l é l n é n k azt? H a így t e s z ü n k , a z e l m é n e k n e m kell a z e l l e n t m o n ­ d á s állapotában l é t e z n i e . H a a z életet n e m egyetlen ál­ l a n d ó vágynak, de időleges, folyton változó vágyak soro­ z a t á n a k tekintjük, n e m létezik e l l e n t m o n d á s . Csak akkor keletkezik e l l e n t m o n d á s , h a a z elme egyetlen vágyra k o n c e n t r á l , vagyis ha n e m t e k i n t min­ den vágyat v á l t o z ó n a k és m u l a n d ó n a k , ha m e g r a g a d egyetlen vágyat, és á l l a n d ó v á teszi azt - mivel ilyenkor az új vágyakkal e g y ü t t megjelenik az e l l e n t m o n d á s is. A z o n b a n m i n d e n vágy folytonos m o z g á s b a n van, é s egyikük sem á l l a n d ó . A vágynak n i n c s á l l a n d ó tárgya, az elme a z o n b a n l é t r e h o z egy ilyen p o n t o t , mivel m i n ­ d e n t a gyarapodás, az erősödés, a „ b e é r k e z é s " eszköze­ k é n t kezel; és a m e d d i g a megérkezésre vágyunk, folyton e l l e n t m o n d á s lesz b e n n ü n k , é s k o n f l i k t u s o k k ö z e p e t t e é l ü n k majd. ( S z e r e t n é n k eljutni valahová, s z e r e t n é n k sikeresek l e n n i , rá a k a r u n k lelni a végső igazságra, I s t e n r e , hogy így t e g y ü n k s z e r t az á l l a n d ó elégedettség­ r e . K ö v e t k e z é s k é p p e n n e m a z igazságot, n e m I s t e n t ke­ ressük. M a r a d a n d ó kielégülésre t ö r e k s z ü n k , é s v á g y u n k tárgyát egy idea, egy t i s z t e l e t r e m é l t ó a n h a n g z ó szó álcá­ j á b a öltöztetjük, I s t e n n e k vagy igazságnak nevezve a dolgot, valójában a z o n b a n m i n d a n n y i a n e r r e a kielégü­ lésre vágyunk, a m e l y e t legmagasabb r e n d ű f o r m á j á b a n I s t e n n e k , legalacsonyabb r e n d ű f o r m á j á b a n p e d i g alkoL

86

h ó l i z m u s n a k n e v e z ü n k . j j í m amíg az e l m e kielégülésre törekszik, n i n c s t ú l sok k ü l ö n b s é g I s t e n és az alkoholiz­ m u s között. Lehet, h o g y az ivás t á r s a d a l m i l a g k á r o s do­ log - a kielégülésre, a g y a r a p o d á s r a i r á n y u l ó b e l s ő vágy a z o n b a n még e n n é l is k á r o s a b b - n e m d e ? i H a v a l ó b a n rá a k a r u n k lelni az igazságra, r e n d k í v ü l ő s z i n t é n e k kell l e n n ü n k , n e m c s u p á n a szavak szintjén, d e m i n d e n s z i n t e n ; r e n d k í v ü l t i s z t á n kell l á t n u n k a dolgokat, e r r e pedig csak a k k o r l e h e t ü n k képesek, h a h a j l a n d ó a k va­ g y u n k s z e m b e n é z n i a tényekkel. Vajon m i váltja k i b e n n ü n k ezt a z e l l e n t m o n d á s t ? N y i l v á n v a l ó a n a „valamivé válás" vágya, ugye? M i n d ­ a n n y i a n s z e r e t n é n k „valakik" l e n n i : az anyagi világ­ b a n s z e r e t n é n k sikeresek l e n n i , é s b e l s ő v i l á g u n k b a n i s s z e r e t n é n k e r e d m é n y e k e t e l é r n i . | A m e d d i g az idő, a tel­ j e s í t m é n y , a pozíció fogalmaiban g o n d o l k o d u n k , m i n d i g e l l e n t m o n d á s o k l e s z n e k b e n n ü n k . ,Végül is az e l m e az idő t e r e m t m é n y e : a g o n d o l k o d á s a t e g n a p o n , a m ú l t o n alapul, és a m e d d i g a g o n d o l k o d á s az i d ő k e r e t e i n be­ lül m ű k ö d i k , amíg a jövő, a valamivé válás, a gyarapo­ dás, a siker fogalmaiban g o n d o l k o d u n k , m i n d i g ellent­ m o n d á s lesz b e n n ü n k , mivel k é p t e l e n e k l e s z ü n k szem­ b e n é z n i azzal, a m i van. Csak a valóság felismerése és m e g é r t é s e által n y í l h a t l e h e t ő s é g ü n k a r r a , h o g y megsza­ baduljunk az ellentmondás bomlasztó tényezőjétől, csak azáltal, h a választások n é l k ü l t u d a t á b a n v a g y u n k a n n a k , a m i van. j S z é r t h á t létfontosságú, h o g y teljes e g é s z é b e n meg­ é r t s ü k a gondolkodási folyamatot, mivel csakis így lelhe­ t ü n k rá az e l l e n t m o n d á s r a . Maga a g o n d o l k o d á s is el­ l e n t m o n d á s o s s á vált s z á m u n k r a , mivel n e m é r t j ü k teljes egészében a saját m ű k ö d é s ü n k e t , e r r e a m e g é r t é s r e pe­ dig csakis a k k o r t e h e t ü n k szert, h a teljes m é r t é k b e n , n e m p u s z t á n megfigyelőként, d e s z e r v e s e n t u d a t á b a n vagyunk m i n d e n gondolatunknak. Ez pedig rendkívül 87

n e h é z feladat - ám csakis így oldhatjuk fel ezt a r o p p a n t k á r o s és fájdalmas e l l e n t m o n d á s t .

csak m é g t ö b b e l l e n t m o n d á s t és konfliktust, szenvedést és z ű r z a v a r t szül b e n n ü n k , és így a világban is.

lAmíg v a l a m i l y e n lelki e r e d m é n y e l é r é s é r e törek­ szünk, amíg belső b i z t o n s á g r a vágyunk, m i n d i g j e l e n lesz é l e t ü n k b e n ez az e l l e n t m o n d á s . J J g y vélem, a leg­ többen n e m is vagyunk tudatában e n n e k az ellentmon­ dásnak, vagy ha igen, n e m ismerjük fel a n n a k valódi je­ lentőségét. É p p ellenkezőleg, az e l l e n t m o n d á s egyfajta ö s z t ö n z ő e r ő k é n t h a t r á n k ; p o n t o s a n a s ú r l ó d á s o k által érezzük, hogy é l ü n k , az erőfeszítés, az e l l e n t m o n d á s ­ ból s z á r m a z ó k ü z d e l e m pedig az elevenség érzetével tölt el m i n k e t . E z é r t szeretjük a h á b o r ú k a t , e z é r t élvezzük a frusztráció csatáit. Amíg él b e n n ü n k az e r e d m é n y e k ­ re, azaz valójában a lelki b i z t o n s á g r a i r á n y u l ó vágy, m i n d i g j e l e n lesz a z e l l e n t m o n d á s is; é s h a e l l e n t m o n ­ dás v a n b e n n ü k , n e m c s i t u l h a t el az e l m é n k - pedig az elme csendje e l e n g e d h e t e t l e n a h h o z , h o g y teljes egészé­ b e n m e g é r t s ü k az élet jelentőségét. L A g o n d o l k o d á s s o h a n e m lehet c s e n d e s é s n y u g o d t , s o h a n e m lelhet r á a z időtlenre, é s s o h a n e m i s m e r h e t i m e g a z i d ő n t ú l i dolgo­ kat., A g o n d o l k o d á s alapvető t e r m é s z e t e az e l l e n t m o n ­ dás, mivel m i n d i g a m ú l t vagy a j ö v ő f o g a l m a i b a n gon­ dolkodunk, k ö v e t k e z é s k é p p e n s o h a n e m v a g y u n k teljes mértékben tudatában a jelennek.

,Hogy m e g s z a b a d u l h a s s u n k az e l l e n t m o n d á s t ó l , vá­ lasztások n é l k ü l kell t u d a t á b a n l e n n ü n k a j e l e n n e k . H o ­ gyan is l é t e z h e t n e választás, a m i k o r t é n y e k k e l á l l u n k s z e m b e n ? Nyilvánvaló, h o g y m i n d a d d i g n e m é r t h e t j ü k meg a tényeket, a m í g a gondolkodás a valamivé válás, a változás, az á t a l a k í t á s fogalmai s z e r i n t igyekszik k e z e l n i ő k e t J C ö v e t k e z é s k é p p e n a m e g é r t é s az ö n i s m e r e t t e l ve­ szi kezdetét; h a n e m i s m e r j ü k m e g ö n m a g u n k a t , tovább­ ra is e l l e n t m o n d á s o k és k o n f l i k t u s o k k ö z e p e t t e éljük majd az é l e t ü n k e t . H o g y megismerjük saját m ű k ö d é s ü n ­ ket, é n ü n k teljességét, n i n c s s z ü k s é g ü n k semmiféle szakértőre, semmiféle „ s z a k t e k i n t é l y r e " . Ha a szakte­ kintélyekre h a g y a t k o z u n k , az csak félelmet szül. Egyet­ len s z a k é r t ő s e m m u t a t h a t j a meg n e k ü n k , h o g y a n ért­ sük m e g a z é n m ű k ö d é s é t ; é n ü n k e t ö n m a g u n k n a k kell t a n u l m á n y o z n u n k . S e g í t h e t ü n k e g y m á s n a k , h a beszé­ l ü n k a dologról, de s e n k i n e m t á r h a t j a fel e l ő t t ü n k az igazságot, egyetlen s z a k é r t ő , egyetlen t a n í t ó s e m fedez­ h e t i azt fel h e l y e t t ü n k . Csakis a k a p c s o l a t a i n k által é b r e d h e t ü n k t u d a t á r a az igazságnak - a t á r g y a k h o z , a t u l a j d o n h o z , a v a g y o n h o z , az e m b e r e k h e z és az esz­ m é k h e z fűződő k a p c s o l a t a i n k által. E k a p c s o l a t o k által felfedezhetjük, h o g y a z e l l e n t m o n d á s a b b ó l ered, h o g y a d o t t e s z m é k h e z a k a r u n k igazodni. A z e s z m é k p u s z t á n a g o n d o l a t o k j e l k é p e k k é kikristályosodott f o r m á i , és az e l l e n t m o n d á s t az az erőfeszítés szüli, amellyel igyek­ s z ü n k e z e n e s z m é k s z e r i n t élni.

Teljes m é r t é k b e n t u d a t á r a é b r e d n i a j e l e n n e k rendkí­ vül n e h é z feladat, mivel a z elme n e m k é p e s közvetlen m ó d o n , m i n d e n f é l e ö n á m í t á s nélkül s z e m b e n é z n i a té­ nyekkel. A g o n d o l k o d á s a m ú l t t e r e m t m é n y e , ennélfog­ va csakis a m ú l t vagy a jövő fogalmaiban k é p e s gondol­ k o d n i , é s n e m k é p e s teljes m é r t é k b e n t u d a t á b a n l e n n i a j e l e n t é n y e i n e k . Ha a gondolat, a m ú l t t e r e m t m é n y e igyekszik m e g s z ü n t e t n i ezt az e l l e n t m o n d á s t , és felszá­ m o l n i az általa o k o z o t t p r o b l é m á k a t , csak valamiféle e r e d m é n y elérésére törekszik, és az efféle g o n d o l k o d á s

88

Azaz, amíg g o n d o l k o d á s u n k m e g h a t á r o z o t t m i n t á k a t követ, m i n d i g e l l e n t m o n d á s lesz b e n n ü n k ; e m i n t á k n a k - és így az e l l e n t m o n d á s n a k - pedig csak az ö n i s m e r e t által v e t h e t ü n k véget. Bárki m e g i s m e r h e t i ö n m a g á t m i n ­ d e n n a p i beszélgetései, a g o n d o l k o d á s m ó d j a és az érzé-

89

IX. Az „ É N " TERMÉSZETÉRŐL

s e i n e k vizsgálata által, vagy azáltal, ha felismeri, h o g y a n t e k i n t e m b e r t á r s a i r a . u H a m i n d e n egyes p i l l a n a t b a n tu­ d a t á b a n vagyunk m i n d e n g o n d o l a t u n k n a k é s m i n d e n é r z é s ü n k n e k , rájövünk, h o g y k a p c s o l a t a i n k által meg­ é r t h e t j ü k é n ü n k m ű k ö d é s é t . É s csak így t e h e t ü n k s z e r t az elme csendjére és n y u g a l m á r a , a valóság p e d i g csakis e b b e n a z állapotban k e l h e t életre.

V A J O N T U D J U K - E , m i t i s é r t ü n k a z „ é n " alatt?, J ó m a ­ gam az eszmét, az emlékezetet, a következtetést, a ta­ p a s z t a l a t o t , a m e g n e v e z h e t ő és m e g n e m n e v e z h e t ő s z á n d é k o k különféle formáit, a létezésre vagy a létezés ellen i r á n y u l ó t u d a t o s törekvést, a t u d a t t a l a n , a faj, a c s o p o r t , az egyén, a n e m z e t s é g felhalmozott emlékeit, és m i n d e z e k külsőleg cselekvésként, s p i r i t u á l i s á n pedig e r é n y k é n t m e g n y i l v á n u l ó egészét é r t e m alatta; a z é n v é g e r e d m é n y b e n m a g a a k ü z d e l e m . t A z é n b e n helyet k a p a versengés, a létezésre i r á n y u l ó vágy is; az én a dol­ gok egészének m ű k ö d é s e , é s a m i k o r s z e m b e k e r ü l ü n k vele, tudjuk, h o g y az én valójában g o n o s z dolog. Szán­ d é k o s a n h a s z n á l o m a „ g o n o s z " kifejezést, mivel az én m e g o s z t ó é s ö n m a g á b a z á r ó d ó cselekedetei, b á r m i l y e n n e m e s e k is, mégis elválasztóak és elszigetelőek., J ó l tud­ j u k m i n d e z t , és i s m e r j ü k a z o k a t a különleges pillana­ t o k a t is, a m e l y e k b e n n i n c s j e l e n a z é n , n i n c s j e l e n a z erőlködés, a v a l a m i r e való törekvés é r z e t e , és a m e l y pil­ l a n a t o k csakis a s z e r e t e t j e l e n l é t é b e n k ö v e t k e z n e k b e . S z á m o m r a ú g y t ű n i k , fontos, h o g y m e g é r t s ü k , h o g y a n erősíti az é n t a t a p a s z t a l á s . L H a k o m o l y a n elkötelezzük m a g u n k a t , m e g kell é r t e n ü n k a létezés e problémáját. Vajon m i t is é r t ü n k t a p a s z t a l á s alatt? F o l y a m a t o s a n t a p a s z t a l a t o k a t , b e n y o m á s o k a t s z e r z ü n k , a z t á n értel­ m e z z ü k őket, és e z e k n e k megfelelően cselekszünk, mér­ legelünk, r a v a s z k o d u n k - és így tovább. F o l y a m a t o s köl­ c s ö n h a t á s v a n az objektív dolgok és a rájuk a d o t t vá­ laszaink, illetve a t u d a t o s és a t u d a t t a l a n emlékek között. M i n d e n á l t a l u n k l á t o t t é s é r z e t t dologra a z e m l é k e i n k a l a p j á n r e a g á l u n k , és m i k ö z b e n r e a g á l u n k a r r a , a m i t lát

91

t ü n k , é r z ü n k , t u d u n k , a m i b e n h i s z ü n k , bekövetkezik a t a p a s z t a l á s - igaz?. A t a p a s z t a l á s a különféle dolgokra a d o t t válaszreakció. H a m e g l á t u n k valakit, r e a g á l u n k ; a t a p a s z t a l á s pedig az, a m i k o r n e v e t a d u n k e n n e k a re­ akciónak. w Ha n e m n e v e z z ü k m e g a reakciót, az n e m ta­ p a s z t a l á s : t a p a s z t a l á s r ó l csak akkor b e s z é l h e t ü n k , h a ezzel egyidejűleg lejátszódik a n é v a d á s folyamata is. Ha n e m ismerlek fel, h o g y a n t e h e t n é k szert a veled való ta­ lálkozás t a p a s z t a l á s á r a ? E z e g y s z e r ű n e k é s i g a z n a k h a n g z i k - n e m d e ? ; Azaz, ha n e m az emlékeink, a k o n d i ­ c i o n á l á s u n k , a z e l ő í t é l e t e i n k alapján r e a g á l u n k , h o n n a n t u d h a t n á n k , h o g y t a p a s z t a l á s b a n volt r é s z ü n k ? jOtt v a n a z t á n m é g a különféle vágyak kivetítése. Pél­ d á u l a r r a vágyom, h o g y m e g o l t a l m a z z a n a k , h o g y belső b i z t o n s á g r a tegyek szert, vagy a r r a , h o g y legyen egy m e s t e r e m , egy gurum, egy t a n í t ó m , egy I s t e n e m ; és m e g i s t a p a s z t a l o m azt, a m i t kivetítettem, J ü v e t í t ü n k egy vágyat, a z t á n a z alakot ölt, m i pedig n e v e t a d u n k n e k i , é s r e a g á l u n k rá. A z egészet m i m a g u n k vetítjük ki. M i a d u n k n e v e t a dolognak. A z t á n ettől a t a p a s z t a l á s t n y ú j ­ tó vágytól vezéreltetve így szólunk: „ezt és ezt t a p a s z t a l ­ t a m " , „ t a l á l k o z t a m a M e s t e r r e l " , vagy „ n e m t a l á l k o z t a m a M e s t e r r e l " . J ó l i s m e r j ü k a t a p a s z t a l á s o k elnevezésé­ n e k folyamatát - és u g y e b á r a vágyakat h í v j u k t a p a s z t a ­ lásoknak - nemde? D e vajon m i t ö r t é n i k , h a a z elme csendjére v á g y u n k ? M i megy végbe i l y e n k o r ? Megértjük, h o g y k ü l ö n b ö z ő okokból kifolyólag fontos, h o g y e l m é n k c s e n d e s és n y u ­ godt legyen; p é l d á u l a z é r t , m e r t ez áll az Upanishádokb a n , vagy m á s s z e n t szövegekben, vagy m e r t ezt állítot­ t á k a szentek, és i d ő n k é n t mi m a g u n k is é r e z z ü k , m i l y e n j ó c s e n d b e n l e n n i , mivel e l m é n k egész n a p csak fecseg. N é h a é r e z z ü k , m i l y e n kellemes, m i l y e n élveze­ tes, ha e l m é n k b é k é s és csendes, ezért h á t feltesszük a

92

kérdést, h o g y a n é r h e t n é n k el azt az állapotot? [Tudjuk, m i t í r n a k a különféle k ö n y v e k a m e d i t á c i ó r ó l , és az önfegyelem egyes formáiról, e z é r t a m e d i t á c i ó által tö­ r e k s z ü n k a csend m e g t a p a s z t a l á s á r a - és é n ü n k így meg­ alapozhatja önmagát a csend megtapasztalásában. Meg akarjuk é r t e n i a z igazságot; e r r e v á g y u n k , e r r e á h í t o z u n k , a z u t á n kivetítjük az igazságról a l k o t o t t ké­ p ü n k e t , mivel m á r r e n g e t e g e t o l v a s t u n k a dologról, és is­ m e r j ü k a s z e n t szövegek és a m e s t e r e k igazságról vallott n é z e t e i t . M i n d e n t a k a r u n k . É s vajon m i t ö r t é n i k e k k o r ? ,Maga ez a vágy vetül ki b e l ő l ü n k , n e k ü n k p e d i g t a p a s z ­ t a l á s b a n lesz r é s z ü n k , mivel felismerjük ezt a k i v e t í t e t t állapotot. H a n e m i s m e r j ü k fel ezt a z állapotot, n e m i s n e v e z z ü k azt igazságnak. H a a z o n b a n felismerjük, é s megtapasztaljuk, ez a t a p a s z t a l á s erővel r u h á z z a fel az é n ü n k e t - igaz? így az elsáncolja m a g á t a t a p a s z t a l á s ­ b a n , m i pedig így s z ó l u n k „ t u d o m " , „ a M e s t e r létezik", „ I s t e n létezik", vagy „ I s t e n n e m létezik". Vagy kijelent­ j ü k , h o g y egy a d o t t p o l i t i k a i r e n d s z e r helyes, a t ö b b i p e ­ dig n e m . u

A z a z a t a p a s z t a l á s m i n d i g megerősíti a z é n t . M i n é l c j o b b a n elsáncoljuk m a g u n k a t t a p a s z t a l a t a i n k védelmé­ b e n , a n n á l erősebbé válik a z é n ü n k . E n n e k e r e d m é n y e ­ k é p p e n s z e r t t e s z ü n k a j e l l e m , a t u d á s a h i t erejére, a m e l y e t k i i s m u t a t u n k a z e m b e r e k felé, m e r t t u d j u k , h o g y ő k n e m olyan okosak, m i n t m i , é s n e k ü n k m e g a d a ­ t o t t az í r á s vagy a s z ó n o k l á s k é p e s s é g é n e k a d o m á n y a , és é r t j ü k a dolgunkat. M i v e l az én t o v á b b r a is cselek­ szik, a h i e d e l m e i n k , a M e s t e r ü n k , a kasztjaink, a gazda­ sági r e n d s z e r ü n k m i n d a z elszigetelődés e r e d m é n y e i , k ö v e t k e z é s k é p p e n e dolgok m i n d viszályt s z ü l n e k . A z a z , ha v a l ó b a n elkötelezzük m a g u n k a t , t ö k é l e t e s e n fel kell o l d a n u n k ezt a k ö z p o n t o t a n é l k ü l , h o g y í t é l k e z n é n k fe­ lette. E z é r t kell h á t m e g é r t e n ü n k , h o g y a n i s m ű k ö d i k a tapasztalás. 93

Vajon lehetséges-e, h o g y az elme, az én ne v e t í t s e n ki s e m m i t , n e vágyakozzon, é s n e t a p a s z t a l j o n ? T u d j u k , h o g y a z é n m i n d e n t a p a s z t a l á s a tagadás, p u s z t í t á s , még­ is p o z i t í v cselekedeteknek n e v e z z ü k őket - igaz? L Ezt n e ­ v e z z ü k pozitív é l e t m ó d n a k . S z á m o t o k r a e folyamat ér­ v é n y t e l e n í t é s e s z i n t é n t a g a d á s n a k m i n ő s ü l - igaz? De vajon igazatok van-e? Vajon e g y é n e k k é n t k é p e s e k va­ gyunk-e a r r a , h o g y l e á s s u n k e folyamat gyökeréig, és m e g é r t s ü k az én m ű k ö d é s é t ? Vajon mi által következik be az én f e l o s z l á s a ? v a l l á s i és egyéb c s o p o r t o k az azo­ n o s u l á s lehetőségét kínálják s z á m u n k r a . L „Azonosítsd m a g a d egy m a g a s a b b r e n d ű dologgal, és e l t ű n i k az éned", mondják. Az azonosulás azonban nyilvánvalóan t o v á b b r a is az én tevékenysége: a n a g y o b b dolog egysze­ r ű e n az én á l t a l u n k m e g t a p a s z t a l t kivetülése, és ez a ta­ p a s z t a l á s csak tovább erősíti az é n ü n k e t .

teljes e g é s z é b e n ? " Vajon eljuthatunk-e az én gyökeréig, és elpusztíthatjuk-e a z t ? H i s z e n ez a valódi m ű k ö d é s egyetlen módja, n e m igaz? N e m részlegesen a k a r u n k in­ telligensek l e n n i , de egységes m ó d o n . L A l e g t ö b b e n csak b i z o n y o s s z i n t e k e n v a g y u n k intelligensek; te egy a d o t t m ó d o n vagy intelligens, é n pedig valószínűleg m á s k é p p . V a n n a k , akik a z üzlet, m á s o k a z irodai m u n k a t e r é n intelligensek; a z e m b e r e k m i n d m á s k é p p intelligensek, á m n e m v a g y u n k egységes m ó d o n , i n t e g r á l t a n intel­ l i g e n s e k . t Egységes m ó d o n i n t e l l i g e n s n e k l e n n i , a z a n n y i t tesz, m i n t a z é n n é l k ü l létezni. D e vajon lehetsé­ ges-e ez?

JSÍyilvánvaló, h o g y az önfegyelem, a h i t és a t u d á s kü­ lönféle formái csak tovább erősítik az é n t . De vajon rá­ lelhetünk-e a r r a az összetevőre, a m e l y feloldja azt? Vagy ez rossz k é r d é s ? A l a p v e t ő e n m i n d a n n y i a n e r r e vá­ gyunk; s z e r e t n é n k t a l á l n i valamit, a m i feloldja a z é n ü n ­ k e t - n e m d e ? Úgy gondoljuk, l é t e z n e k e r r e b i z o n y o s eszközök (például az a z o n o s u l á s , a h i t és így tovább), azonban mindegyikük azonos szinten működik, és egyik sem m a g a s a b b r e n d ű a t ö b b i n é l , mivel m i n d e g y i k egyforma hatékonysággal erősíti m e g az é n t . Vajon felis­ merhetjük-e m ű k ö d é s k ö z b e n a z é n t , felismerhetjük-e p u s z t í t ó erőit és e n e r g i á i t ? B á r m i l y e n n e v e t a d j u n k is n e k i , elszigetelő és p u s z t í t ó e r ő r ő l v a n szó, mi pedig sze­ r e t n é n k m e g t u d n i , h o g y a n o l d h a t n á n k fel a z é n ü n k e t . J g y kell h á t s z ó l n u n k ö n m a g u n k h o z : „ L á t o m , h o g y é n e m folyton m ű k ö d é s b e n v a n , és folyton szorongást, félelmet, csalódottságot, kétségbeesést és szenvedést te­ r e m t , n e m c s a k s z á m o m r a , de a k ö r n y e z e t e m s z á m á r a is. Feloldható-e h á t e z a z é n , n e m c s u p á n részlegesen, d e

Vajon bekövetkezhet-e az én teljes m e g s z ű n é s e , felol­ d ó d á s a ? T u d j u k , h o g y igen. É s vajon m i l y e n hozzáva­ lók, m i l y e n előfeltételek szükségesek e h h e z ? M e l y elem hívja életre ezt az állapotot, és vajon r á l e l h e t ü n k - e e r r e az a l k o t ó e l e m r e ? A m i k o r feltesszük ezt a k é r d é s t , nyil­ v á n m e g v a g y u n k győződve a r r ó l , h o g y r á l e l h e t ü n k e r r e a z e l e m r e ; azaz m á r i s l é t r e h o z t u n k egy t a p a s z t a l á s t , a m e l y a z t á n tovább erősíti a z é n t . | A z é n m e g é r t é s é h e z r e n g e t e g intelligencia, r e n g e t e g éberség és folyamatos figyelem kell, h o g y ne c s ú s z h a s s o n ki a k e z ü n k közül, i Képzeljük csak el, h o g y r o p p a n t eltökélten fel a k a r j u k o l d a n i a z é n ü n k e t . . A m i k o r kijelentjük ezt, t u d j u k , h o g y lehetséges a dolog, ám e b b e n a m o n d a t b a n , e b b e n a pil­ l a n a t b a n s z i n t é n j e l e n v a n a z é n t a p a s z t a l á s a , azaz e z a t a p a s z t a l á s is csak tovább erősíti az é n t . A k k o r h á t h o ­ gyan o l d h a t ó m e g az, h o g y a z é n n e részesüljön t a p a s z ­ t a l á s b a n ? L á t h a t j u k , h o g y a t e r e m t é s á l l a p o t a egyálta­ l á n n e m a z é n t a p a s z t a l á s a . , A t e r e m t é s csak a k k o r v a l ó s u l h a t meg, h a n i n c s j e l e n a z é n , mivel a t e r e m t é s n e m i n t e l l e k t u á l i s , n e m elmebeli, n e m ö n m a g á t kivetítő folyamat - ez a folyamat m i n d e n t a p a s z t a l á s o n t ú l m u ­ t a t . Vajon elképzelhető-e h á t , h o g y e l m é n k elcsituljon, h o g y eljusson a fel n e m i s m e r é s , a t a p a s z t a l á s nélküli-

94

95

ség állapotába, a b b a az állapotba, ahol m e g v a l ó s u l h a t

I uális állapot elérésére törekszik, h o g y általa semmisít­

a t e r e m t é s , vagyis a b b a az állapotba, a m e l y b e n n i n c s

s e m e g a z é n t , a z vajon n e m p u s z t á n csak a z é n t e r ő s í t ő

j e l e n az é n ? Ez i t t a k é r d é s - igaz? x Az e l m e m i n d e n

t a p a s z t a l á s o k egy újabb faj táj a-e? u Ha úgy h i s s z ü k , h o g y

egyes pozitív és negatív cselekedete egy-egy t a p a s z t a l á s ,

létezik az igazság, I s t e n , ez az i d ő t l e n állapot, h o g y léte­

a m e l y valójában csak m e g e r ő s í t i az é n t . Vajon lehetsé­

zik a h a l h a t a t l a n s á g , ez a folyamat vajon n e m csak to­

ges-e, h o g y az elme ne j u s s o n el a felismerés á l l a p o t á b a ?

vább erősíti-e a z é n t ? É n ü n k kivetíti azt, a m i t é r z ü n k ,

.Ez csakis a teljes c s e n d á l l a p o t á b a n

következhet be,

a z t á n életre kel a h i t , és m e g s e m m i s í t i az é n t . Azaz, ha

n e m p e d i g a z é n t a p a s z t a l á s á t képező, i l y e n f o r m á n a z t

s p i r i t u á l i s e n t i t á s k é n t kivetítjük a z i d ő t l e n á l l a p o t b a n

csak m é g j o b b a n m e g e r ő s í t ő c s e n d b e n .

való folytonosság eszméjét, ú j a b b t a p a s z t a l á s r a t e s z ü n k

Vajon létezik-e egy, az e l m é t ő l különálló, a z t megfi­

s z e r t - az efféle t a p a s z t a l á s o k p e d i g csak tovább erősítik

gyelő és feloldó e n t i t á s ? Létezik-e olyan s p i r i t u á l i s e n t i ­

a z é n t . T e h á t m i t i s t e s z ü n k valójában? Valójában n e m

t á s , a m e l y az én h e l y é b e lép, és elpusztítja, félresöpri

pusztítjuk el az é n t , csak m á s névvel, m á s tulajdonsá­

a z t ? V é l e m é n y ü n k s z e r i n t igen, ugye?jA legtöbb vallásos

gokkal r u h á z z u k fel; az én t o v á b b r a is j e l e n van, h i s z e n

e m b e r úgy hiszi, létezik ilyen elem. A m a t e r i a l i s t á k a z t

megtapasztaljuk azt. A z a z c s e l e k e d e t ü n k elejétől a végé­

m o n d j á k : „az é n t n e m l e h e t e l p u s z t í t a n i , a z é n t csak

ig u g y a n a z a cselekedet: b á r azt h i s s z ü k , fejlődik, növek­

k o n d i c i o n á l n i és megfékezni lehetséges - politikailag,

szik, és egyre szebbé válik, a z o n b a n ha megvizsgáljuk

gazdaságilag és t á r s a d a l m i l a g e g y a r á n t . L Bizonyos kere­

a dolgot, l á t n i fogjuk, h o g y u g y a n a r r ó l a cselekedetről

tek közé zárhatjuk és megtörhetjük, következésképpen

van szó, é s u g y a n a z a z é n n y i l v á n u l m e g m á s s z i n t e k e n

é l h e t ü n k magasztos, erkölcsös életet anélkül, h o g y b á r ­

és m á s neveken.

mivel is összeütközésbe k e r ü l n é n k , a t á r s a d a l m i m i n ­

Vajon m i t ö r t é n i k , h a felismerjük ezt a folyamatot, h a

t á k h o z igazodva, e g y s z e r ű g é p e k k é n t m ű k ö d v e " . (Van­

leiismerjük ezt a kivételes ravaszságot és találékonysá­

n a k a z t á n olyan, ú g y n e v e z e t t vallásos e m b e r e k i s (ők

got, a z é n intelligenciáját, h a látjuk, h o g y a n álcázza m a ­

v a l ó j á b a n n e m vallásosak, h i á b a hívjuk így ő k e t ) , akik

gát az a z o n o s u l á s , az erény, a t a p a s z t a l á s , a h i t a t u d á s

a z t m o n d j á k : „ A l a p v e t ő e n létezik ilyen elem, é s h a ké­

által? M i t ö r t é n i k , h a látjuk, h o g y a z elme csak körbe­

p e s e k v a g y u n k k a p c s o l a t b a l é p n i vele, az feloldja m a j d

körbe szalad a saját m a g a á l t a l m e g a l k o t o t t m ó k u s k e r é k ­

az énünket."

b e n ? Vajon n e m válunk-e r e n d k í v ü l csendessé, h a teljes

iVajon létezik-e h á t az é n t feloldani k é p e s e l e m ? Kér­

mértékben tudomására é b r e d ü n k ennek a folyamatnak?

lek, vegyétek észre, m i t is t e s z ü n k m o s t . S a r o k b a szorít­

Ks ez a c s e n d e t n e m v a l a m i l y e n kényszer, j u t a l o m vagy

j u k a z é n t - é s h a hagyod, h o g y sarokba s z o r í t s a n a k ,

Félelem által érjük e l . t H a felismerjük, h o g y az elme m i n ­

m e g l á t o d , m i t ö r t é n i k m a j d . S z e r e t n é n k , h a l é t e z n e egy,

d e n egyes tevékenysége c s u p á n a z é n m e g e r ő s í t é s é n e k

az é n t ő l független, i d ő t l e n elem, a m e l y r e m é n y e i n k sze­

egy-egy formája, ha megfigyeljük ezt a folyamatot, és

r i n t közbelép, és m e g s e m m i s í t i majd az é n ü n k e t - és

teljesen t u d a t á b a n v a g y u n k a m ű k ö d é s é n e k , e l é r k e z ü n k

a m e l y e t I s t e n n e k n e v e z ü n k . D e vajon létezik-e ilyen, a z

m a a p o n t r a ( n e m a z e s z m é k szintjén, n e m verbálisan,

e l m é n k k e l felfogható e l e m ? Vagy igen, vagy n e m ; n e m

n e m a kivetített t a p a s z t a l á s által, h a n e m v a l ó b a n elérke-

ez a lényeg. A z o n b a n a m i k o r ez elme egy i d ő t l e n spiri-

l ü n k e b b e a z á l l a p o t b a ) , a m e l y b e n felismerjük, h o g y

96

97

a z elme, mivel tökéletesen m o z d u l a t l a n , n e m r e n d e l k e ­ zik t e r e m t ő erővel. Az e l m e által t e r e m t e t t összes dolog az én h a t ó t e r ü l e t é r e korlátozódik, és a m i k o r az e l m e m e g s z ű n i k t e r e m t e n i , bekövetkezik a valódi t e r e m t é s - ez a z o n b a n n e m egy felismerhető folyamat. A valóság, az igazság n e m a r r a való, hogy felismerjük. A z igazsághoz meg kell s z ű n n i e m i n d e n h i t n e k , t u d á s ­ n a k , t a p a s z t a l á s n a k , a z e r é n y r e való m i n d e n törekvés­ n e k . A z erényes, a z e r é n y r e t u d a t o s a n törekvő e m b e r e k s o h a n e m l e l h e t n e k r á a valóságra. L e h e t n e k r o p p a n t tisztességes emberek, e z a z o n b a n egyáltalán n e m jelen­ ti azt, h o g y igazak, m e g é r t ő e m b e r e k l e n n é n e k . ^Az igaz e m b e r e k s z á m á r a meg kell s z ü l e t n i e az igazságnak. Aki e r é n y e s , az tisztességes, és a tisztességes e m b e r e k s o h a n e m é r t h e t i k meg a z igazságot, mivel e s e t ü k b e n a z e r é n y c s u p á n az én álcája, a m e l y által az t o v á b b erősíti ö n m a g á t , mivel az ilyen e m b e r e k t ö r e k s z e n e k az erény­ r e . H a azt m o n d j u k : „ n e m l e h e t e k p é n z s ó v á r " , a z így m e g t a p a s z t a l t állapot csak megerősíti a z é n ü n k e t . ^ z é r t o l y a n fontos, h o g y ne csak a világi dolgok, de a h i t és a t u d á s t e r é n is szegények legyünk. A vagyonos vagy tu­ d á s b a n é s h i t b e n gazdag e m b e r e k soha n e m t u d n a k m e g s e m m i t a sötétségről, és m i n d i g ők állnak m i n d e n go­ n o s z s á g é s szenvedés k ö z é p p o n t j á b a n . D e h a egyének­ k é n t képesek v a g y u n k a r r a , h o g y teljes e g é s z é b e n meg­ é r t s ü k az én m ű k ö d é s é t , t u d n i fogjuk, mi a szeretet. B i z t o s í t h a t l a k b e n n e t e k e t a r r ó l , hogy csakis ez a meg­ újulás változtathatja m e g a világot. A szeretet n e m az én t e r e m t m é n y e , az én n e m i s m e r h e t i fel a szeretetet. A z t m o n d j á t o k , ott él b e n n e t e k a szeretet; ám e kijelen­ tés által, e t a p a s z t a l á s által m e g is s z ű n i k a szeretet. A z o n b a n h a i s m e r i t e k a szeretetet, n i n c s t ö b b é é n : ahol szeretet van, ott n e m létezik a z én. L

X.

FÉLELEM

V A J O N MI A F É L E L E M ? A félelem m i n d i g csak valami­ vel k a p c s o l a t b a n létezhet, elszigetelten s o h a s e m . H o ­ gyan f é l h e t n é n k h á t a haláltól, h o g y a n is f é l h e t n é n k valamitől, a m i t n e m i s m e r ü n k ? A z e m b e r csakis at­ tól félhet, a m i t ismer. Ha a z t m o n d o m , félek a haláltól, vajon az i s m e r e t l e n t ő l , a z a z a haláltól félek-e, vagy at­ tól, h o g y elveszítem azt, a m i t i s m e r e k ? N e m a haláltól félünk, h a n e m attól, h o g y elveszítjük a h o z z á n k t a r t o z ó dolgokkal való k a p c s o l a t u n k a t . A félelem m i n d i g az is­ m e r t dolgokkal áll k a p c s o l a t b a n , n e m pedig a z ismeret­ lennel. Ez a vizsgálat m o s t a r r a i r á n y u l , h o g y m e g t u d j u k , h o ­ gyan s z a b a d u l h a t u n k m e g a z i s m e r t dolgokkal kapcsola­ tos félelmeinktől, azaz attól, h o g y elveszítjük a csalá­ d u n k a t , a jó h í r ü n k e t , a p é n z ü n k e t , a vágyainkat - és így tovább. M o n d h a t n á n k azt, h o g y a félelem a t u d a t te­ remtménye, tudatunkat azonban a kondicionálásunk alakírja ki, vagyis a t u d a t is az i s m e r t dolgok e r e d m é n y e ­ k é p p e n j ö n létre. D e vajon m i t i s i s m e r ü n k , m i t tu­ d u n k ? A t u d á s azt j e l e n t i , h o g y r e n d e l k e z ü n k b i z o n y o s eszmékkel, v a n v é l e m é n y ü n k az egyes dolgokról, az i s m e r t t e l k a p c s o l a t b a n a folytonosság é r z e t e tölt el m i n ­ ket - e n n y i . Az e s z m é k emlékek, a t a p a s z t a l á s t e r e m t ­ ményei, a t a p a s z t a l á s p e d i g n e m m á s , m i n t a kihívások­ ra a d o t t válaszreakció. Valójában az i s m e r t t ő l félünk, azaz attól, hogy e l v e s z í t ü n k b i z o n y o s e m b e r e k e t , tárgya­ k a t vagy eszméket, attól, h o g y felfedezzük, kik is va­ g y u n k valójában, félünk attól, hogy zavarba j ö v ü n k , félünk a fájdalomtól, a m i t a fölött é r z ü n k , h o g y elveszít-

99

j ü k , h o g y n e m n y e r j ü k el a gyönyört, vagy h o g y t ö b b é m á r n e m lesz r é s z ü n k b e n n e . Létezik a z t á n m é g a fájdalomtól való félelem. A fizi­ k a i fájdalom i d e g r e n d s z e r i reakció, lelki fájdalmat azon­ b a n akkor é r z ü n k , h a r a g a s z k o d u n k a s z á m u n k r a kielé­ gülést nyújtó dolgokhoz, mivel ilyenkor félünk attól, h o g y valaki vagy valami esetleg elveszi a z o k a t t ő l ü n k . A lelki gyűjtögetés m i n d a d d i g elejét veszi a fájdalom­ n a k , amíg s e m m i s e m zavarja m e g ezt a folyamatot; azaz valójában az ily m ó d o n felhalmozott tapasztalá­ sok h a l m a z a i vagyunk, mivel ez a folyamat elejét veszi m i n d e n k o m o l y a b b n y u g t a l a n s á g n a k - m i pedig n e m akarjuk, hogy b á r m i i s n y u g t a l a n í t s o n b e n n ü n k e t , kö­ vetkezésképp félünk m i n d e n k i t ő l , aki m e g z a v a r h a t j a e t a p a s z t a l á s o k a t . T e h á t ez is az i s m e r t t ő l való félelem: a z o k a t a felhalmozott fizikai és lelki dolgokat féltjük, amelyeket a fájdalom, a b á n a t e l k e r ü l é s é n e k é r d e k é b e n g y ű j t ö t t ü n k össze. Ám a lelki fájdalom m e g e l ő z ő s é n e k é r d e k é b e n t ö r t é n ő gyűjtögetés eleve fájdalmat rejt ma­ g á b a n . A t u d á s s z i n t é n segíthet a b b a n , h o g y elejét ve­ gyük a fájdalomnak, és a h o g y az o r v o s t u d o m á n y segít elejét v e n n i a fizikai fájdalomnak, úgy a h i e d e l m e i n k is segítenek távol t a r t a n i t ő l ü n k a lelki fájdalmat, e z é r t fé­ l ü n k attól, h o g y elveszítjük őket, b á r n e m i s m e r j ü k őket teljes m é r t é k b e n , és k o n k r é t b i z o n y í t é k a i n k s i n c s e n e k velük k a p c s o l a t b a n . L e h e t , h o g y elutasítjuk a n y a k u n k ­ b a v a r r t , h a g y o m á n y o s h i e d e l m e k n é m e l y i k é t , mivel a saját t a p a s z t a l a t a i n k erővel, magabiztossággal és meg­ értéssel r u h á z n a k fel m i n k e t , e h i e d e l m e k és a felhalmo­ z o t t t u d á s a z o n b a n a l a p v e t ő e n u g y a n a z t a célt szolgál­ j á k - n e v e z e t e s e n azt, h o g y távol t a r t s u k m a g u n k t ó l a fájdalmat.

t o s a n ez a c s e l e k e d e t ü n k váltja ki a veszteségtől való félelmet. Következésképp az i s m e r e t l e n t ő l való félelem valójában n e m m á s , m i n t a felhalmozott i s m e r e t e k el­ vesztésétől való félelem. A gyűjtögetés, a felhalmozás m i n d i g félelemmel j á r , a félelem pedig fájdalmat okoz; é s h a azt m o n d j u k , v a l a m i t e g y s z e r ű e n „ n e m veszíthe­ t ü n k el", megjelenik a félelem. Bár azzal a s z á n d é k k a l h a l m o z z u k e dolgokat, h o g y távol t a r t s u k m a g u n k t ó l a félelmet, a felhalmozás folyamatával e g y ü t t j á r a féle­ lem. A félelem, a fájdalom p o n t o s a n az á l t a l u n k b i r t o ­ kolt dolgok e r e d m é n y e k é p p e n születik meg. L_A védekezés magvából m i n d i g szárba s z ö k k e n a t á m a ­ d á s is. Fizikai b i z t o n s á g r a vágyunk, e z é r t l é t r e h o z u n k egy u r a l k o d ó k o r m á n y t , így s z ü k s é g k é p p e n létre kell j ö n n i e egy fegyveres e r ő n e k is, ez pedig h á b o r ú h o z ve­ zet, és a h á b o r ú elpusztítja a b i z t o n s á g o t . A h o l j e l e n v a n az ö n v é d e l e m r e i r á n y u l ó vágy, o t t megjelenik a fé­ l e l e m is. H a felismerjük, m i c s o d a téveszme az, h o g y biz­ t o n s á g o t k ö v e t e l ü n k m a g u n k n a k , felhagyunk a gyűjtö­ getéssel, a felhalmozással. Ha valaki mégis a z t m o n d j a , h o g y t i s z t á b a n v a n ezzel a t é n n y e l , de m u s z á j folytatnia a gyűjtögetést, az csak a z é r t van, m e r t v a l ó j á b a n n e m látja, h o g y a felhalmozással e l k e r ü l h e t e t l e n ü l együtt j á r a fájdalom is.

A félelem m i n d a d d i g l é t e z n i fog b e n n ü n k , a m í g igyekszünk f e l h a l m o z n i az i s m e r t dolgokat, mivel p o n -

L A félelem ott lakozik a f e l h a l m o z á s b a n , és e n n e k a fo­ l y a m a t n a k a z i s része, h a h i s z ü n k v a l a m i b e n . M o n d j u k , ha h i s z e k a r e i n k a r n á c i ó b a n , és m e g h a l a fiam, ez a h i t m e g a k a d á l y o z z a azt, h o g y m é g t ö b b lelki f á j d a l o m b a n legyen r é s z e m ; ám m a g á b a n a h i t m ű k ö d é s é b e n is j e l e n v a n a félelem. A k ü l s ő dolgok felhalmozásával h á b o r ú t i d é z ü n k elő, a h i e d e l m e k belső felhalmozása p e d i g fáj­ d a l m a t okoz. A félelem m i n d a d d i g j e l e n lesz b e n n ü n k , a m í g b i z t o n s á g r a , p é n z r e , élvezetekre é s m á s , h a s o n l ó dolgokra vágyunk, a z a z m i n d a d d i g , a m í g s z e r e t n é n k lel-

100

101

kileg vagy testileg „valakikké válni". P o n t o s a n a z o k a dolgok váltják ki a félelmet és o k o z n a k fájdalmat, a m e ­ lyeket a fájdalom e l k e r ü l é s é n e k é r d e k é b e n t e s z ü n k . A félelem akkor kel életre, a m i k o r egy a d o t t m i n t á h o z a k a r u n k a l k a l m a z k o d n i . A félelem nélküli élet a z t jelen­ ti, h o g y m i n t á k n é l k ü l éljük az életünket; m á r az is félel­ m e t szül, h a egy b i z o n y o s é l e t m ó d o t a k a r u n k követni. A p r o b l é m á t az a v á g y u n k okozza, h o g y a d o t t k e r e t e k között éljünk. Vajon k é p e s e k vagyunk-e k i t ö r n i e kere­ tek közül? Ez csak a k k o r lehetséges, ha felismerjük az igazságot: azt, h o g y e keretek, ezek a m i n t á k félelmet szülnek, a félelem p e d i g tovább erősíti ezeket a kerete­ ket. A z o n b a n ha kijelentjük, h o g y ki kell t ö r n ü n k e ke­ r e t e k közül, m e r t m e g a k a r u n k s z a b a d u l n i a félelemtől, azzal csak egy ú j a b b m i n t á t követünk, és ez csak továb­ bi félelmet kelt. A kitörési vágyból fakadó cselekedete­ i n k csak újabb m i n t á k a t , következésképp ú j a b b félelme­ k e t e r e d m é n y e z n e k . A k k o r vajon h o g y a n t ö r h e t ü n k k i e keretek közül a n é l k ü l , h o g y további félelmeket hív­ j u n k életre, h o g y a n v á l h a t u n k s z a b a d d á m i n d e n e r r e i r á n y u l ó , t u d a t o s vagy t u d a t t a l a n cselekedet nélkülP^Ez a z t jelenti, hogy n e m szabad c s e l e k e d n ü n k , egyetlen lé­ p é s t sem t e h e t ü n k a n n a k é r d e k é b e n , h o g y szétfeszítsük ezt a keretet, h o g y m e g t ö r j ü k az a d o t t m i n t á t . Vajon mi t ö r t é n i k akkor, h a e g y s z e r ű e n csak s z e m ü g y r e vesszük e kereteket anélkül, h o g y b á r m i t is t e n n é n k velük k a p ­ c s o l a t b a n ? Felismerjük, h o g y m a g a ez a k e r e t az elme; az elme az ö n m a g a s z á m á r a megalkotott, m e g s z o k o t t m i n t á k szerint létezik - k ö v e t k e z é s k é p p e n az e l m e ma­ ga a félelem. Az e l m e m i n d e n cselekedete a régi m i n t á k megerősítésére, vagy új m i n t á k l é t r e h o z á s á r a i r á n y u l , azaz b á r m i t tesz is, h o g y megszabaduljon a félelemtől, azzal csak további félelmet okoz.

az országunkkal, a t á r s a d a l o m m a l , az eszmékkel való a z o n o s u l á s - igaz? É s z r e v e t t é t e k már, h o g y a n reagáltok a k a t o n a i vagy vallási felvonulásokra, vagy a r r a , ha az országotokat a megszállás veszélye fenyegeti? Azonosít­ j á t o k m a g a t o k a t az országgal, egy m á s i k lénnyel, vagy egy eszmével. M á s k o r p e d i g a gyermekeitekkel, a felesé­ getekkel vagy a férjetekkel, egy a d o t t cselekvési m i n t á v a l vagy a lustaság a d o t t formájával azonosultok. Az a z o n o ­ sulás által m e g f e l e d k e z h e t ü n k ö n m a g u n k r ó l , és tudjuk, h o g y amíg t u d a t á b a n v a g y u n k a z é n ü n k n e k , m i n d i g fáj­ d a l o m , k ü z d e l e m és folyamatos félelem lesz b e n n ü n k . D e h a a z o n o s u l h a t u n k v a l a m i nagyobb, valami érdemle­ ges dologgal: a szépséggel, az élettel, az igazsággal, a hit­ tel vagy a tudással, a k k o r legalább á t m e n e t i l e g megsza­ b a d u l h a t u n k az é n ü n k t ő l - igaz? Ilyenkor egy i d ő r e megfeledkezünk m a g u n k r ó l . Ha a z o n o s u l u n k a csalá­ d u n k k a l , e m b e r e k egy csoportjával, egy a d o t t politikai p á r t t a l , vagy egy ideológiával, az p i l l a n a t n y i m e n e k v é s t jelent. T e h á t az a z o n o s u l á s az én elől való m e n e k ü l é s egy formája, és u g y a n e z igaz az e r é n y r e is. Ha az e m b e r tö­ r e k s z i k az e r é n y r e , az én elől igyekszik m e n e k ü l n i , el­ m é j e pedig szűk l á t ó k ö r ű és korlátolt. Az ilyen e l m e n e m erényes, n e m kiváló, h i s z e n a z e r é n y r e n e m l e h e t törekedni. Minél inkább igyekszünk erényesek lenni, a n n á l n a g y o b b erővel r u h á z z u k fel az é n ü n k e t . A féle­ l e m , ez a s z á m u n k r a különféle f o r m á k b a n o l y a n n y i r a i s m e r ő s dolog, m i n d i g talál valamiféle h e l y e t t e s í t ő meg­ oldást, következésképp m i n d i g tovább fokozza a b e n ­ n ü n k d ú l ó k ü z d e l m e t . M i n é l j o b b a n a z o n o s u l u n k egy efféle pótlékkal, a n n á l e r ő s e b b e n r a g a s z k o d u n k a h h o z , a m i é r t készek v a g y u n k k ü z d e n i vagy a k á r m e g h a l n i is, mivel a dolog h á t t e r é b e n m i n d i g a félelem rejlik.

A félelem s z á m t a l a n m e n e k ü l é s i f o r m á t t a l á l h a t ma­ gának. A legelterjedtebb ilyen m ó d s z e r az a z o n o s u l á s ,

Vajon tudjuk-e mi is a félelem? Vajon a félelem n e m a valóság elutasítása-e? E l ő s z ö r is m e g kell é r t e n ü n k , m i t

102

103

j e l e n t az „elfogadás" szó. E z t a kifejezést n e m az elfoga­

X I . EGYSZERŰSÉG

d á s é r d e k é b e n t e t t erőfeszítésekre a l k a l m a z o m . H a felis­ m e r j ü k a valóságot, fel s e m m e r ü l az elfogadás k é r d é s e , a z o n b a n h a n e m l á t u n k t i s z t á n , bevezetjük a z elfogadás folyamatát. Azaz: a félelem n e m m á s , m i n t a valóság el­ u t a s í t á s a . De vajon h o g y a n h a l a d h a t j u k m e g e z t az álla­

M O S T AZ EGYSZERŰSÉGRŐL s z e r e t n é k n é h á n y szót ejte­

p o t o t , a m i k o r valójában a reakciók, válaszok, emlékek

n i , és i l y e n f o r m á n t a l á n e l j u t u n k az érzékenység, a fogé­

r e m é n y e k , frusztrációk é s csalódások a l k o t n a k b e n n ü n ­

k o n y s á g m e g é r t é s é h e z is. JJgy t ű n i k , azt h i s s z ü k , az egy­

ket, a m i k o r a korlátolt t u d a t o s s á g b ó l fakadó cselekede­

szerűség pusztán

egy k ü l s ő

megnyilvánulási

forma,

t e k t e r e m t m é n y e i v a g y u n k ? Vajon képes-e az e l m e meg­

egyfajta v i s s z a h ú z ó d á s : az egyszerű e m b e r e k n e k kevés

s z a b a d u l n i ezektől a korlátoktól és akadályoktól, és

vagyontárgyuk van, ágyékkötőt viselnek, n i n c s o t t h o ­

képes-e a t u d a t o s s á g r a ? T u d j u k , h o g y ha n i n c s e n e k b e n ­

n u k , csak kevés r u h á t aggatnak m a g u k r a , és alig v a n

n ü n k korlátok, r e n d k í v ü l boldogok v a g y u n k . , T u d t á t o k ,

p é n z a b a n k s z á m l á j u k o n . A z o n b a n nyilvánvaló, h o g y az

h o g y ha a test t ö k é l e t e s e n egészséges, m e g s z ü l e t i k b e n ­

egyszerűség n e m ezt j e l e n t i - e dolgok csak külsőségek.

n ü n k egyfajta ö r ö m é r z e t , a j ó l é t é r z e t e ? És t u d t á t o k ,

É n alapvető, létfontosságú d o l o g n a k t a r t o m a z egyszerű­

h o g y a k k o r i s h a s o n l ó ö r ö m ö t é l ü n k meg, h a a z e l m e tel­

séget, ám az csak akkor v a l ó s u l h a t meg, ha elkezdjük fel­

j e s e n szabad, h a m e n t e s m i n d e n korláttól, h a n i n c s je­

i s m e r n i a z ö n i s m e r e t jelentőségét.

l e n b e n n e a felismerés k ö z p o n t j a , azaz az é n ? Vajon megéltétek-e m á r ezt az állapotot, az állapotot, amely­

tAz egyszerűség n e m c s u p á n a n n y i t j e l e n t , h o g y egy a d o t t m i n t á h o z i g a z o d u n k . A h h o z , h o g y e g y s z e r ű e k le­

b e n n i n c s j e l e n a z é n ? Biztos vagyok b e n n e , h o g y igen.

h e s s ü k , e z m é g n e m elég, b á r m i l y e n d e r é k e m b e r n e k

Csakis akkor j u t h a t u n k el a m e g é r t é s r e , csakis a k k o r

t ű n j ü n k i s külsőleg: e h h e z j ó k o r a adag i n t e l l i g e n c i á r a

szabadulhatunk meg az énünktől,'ha képesek vagyunk

is s z ü k s é g ü n k van. Sajnos a l e g t ö b b e n külsőleg, a kül­

a z t egységes egészként l á t n i ; ez pedig csak a k k o r lehet­

sődleges dolgok által közelítjük m e g az egyszerűséget.

séges, ha teljes m é r t é k b e n m e g é r t j ü k az összes, a vágya­

Viszonylag k ö n n y ű e l é r n i azt, h o g y csak kevés dologgal

i n k b ó l fakadó c s e l e k e d e t ü n k e t , h a ítéletalkotás, rosszal­

r e n d e l k e z z ü n k , é s m e g e l é g e d j ü n k ennyivel, esetleg m é g

lás

gondolataink

m e g i s osztva csekélyke v a g y o n u n k a t e m b e r t á r s a i n k k a l .

m e g n y i l v á n u l á s a i t , mivel a g o n d o l a t o k n e m k ü l ö n b ö z ­

Ám az egyszerűség k ü l s ő , a v a g y o n t á r g y a k t e r é n t ö r t é n ő

n e k a vágyaktól. És ha e r r e k é p e s e k vagyunk, lehetősé­

megnyilvánulása még nyilvánvalóan n e m utal a belső

g ü n k nyílik a r r a , h o g y m a g u n k m ö g ö t t h a g y j u k é n ü n k

e g y s z e r ű s é g r e . ^ , m a i v i l á g b a n egyre t ö b b dolgot erőltet­

korlátait.

n e k r á n k m i n d külsőleg, m i n d belsőleg, a z élet egyre bo­

és

elfojtás

nélkül

megértjük

n y o l u l t a b b á válik,

é s h o g y e l m e n e k ü l h e s s ü n k előle,

i g y e k s z ü n k l e m o n d a n i b i z o n y o s dolgokról, i g y e k s z ü n k m e g s z ü n t e t n i a h o z z á j u k fűződő k ö t ő d é s ü n k e t - igyek­ s z ü n k e l s z a k a d n i az a u t ó k t ó l , a h á z a k t ó l , a k ü l ö n f é l e szervezetektől, a m o z i k t ó l és a s z á m t a l a n egyéb, külső105

leg r á n k erőszakolt dologtól. .Úgy gondoljuk, a visszahú­ z ó d á s által kell egyszerűvé v á l n u n k . J ó n é h á n y s z e n t é s t a n í t ó v o n u l t el a világtól, s z á m o m r a a z o n b a n úgy tű­ n i k , az efféle elvonulás e g y i k ü n k e s e t é b e n s e m oldja m e g a p r o b l é m á t . Az alapvető, igazi egyszerűség csakis b e l ü l r ő l fakadhat, és ez a belső egyszerűség n y i l v á n u l m e g a z t á n külső j e g y e k b e n . A k é r d é s t e h á t az, h o g y a n l e g y ü n k egyszerűvé, mivel az egyszerűség által egyre ér­ zékenyebbek, egyre fogékonyabbak l e s z ü n k . És létfon­ tosságú, hogy fogékony elmével, fogékony szívvel r e n ­ d e l k e z z ü n k , mivel csakis így v á l h a t u n k képessé a gyors érzékelésre, a gyors befogadásra.

s í t h a t u n k b i z o n y o s r e f o r m o k a t , é s e l é r h e t ü n k n é m i ja­ vulást, de a belső világ végül m i n d i g legyőzi a külsőt.\Ha belül k a p z s i k és becsvágyóak vagyunk, ha a d o t t esz­ m é n y k é p e k megvalósítására t ö r e k s z ü n k , összetett belső v i l á g u n k végül elveszti az egyensúlyát, és m é g a leggon­ dosabban megtervezett külső társadalmat is megdönti.

H a teljes m é r t é k b e n m e g é r t j ü k a h i t m ű k ö d é s é t , azt, hogy miért kötődik elménk a hiedelmekhez, különleges szabadságra t e h e t ü n k szert, és ha m e g s z a b a d u l u n k a hie­ d e l m e i n k t ő l , elérjük az egyszerűség állapotát., E h h e z az egyszerűséghez a z o n b a n intelligenciára v a n szükség, és h o g y intelligensek l e h e s s ü n k , t u d a t á b a n kell l e n n ü n k saját k o r l á t a i n k n a k . E h h e z folyton é b e r e n kell figyel­ n ü n k , és n e m szabad m e g h a t á r o z o t t gondolati vagy cse­ lekvési m i n t á k s z e r i n t é l n ü n k . Végül is belső v i l á g u n k k i h a t á s s a l van a külvilágra. A t á r s a d a l o m , és az összes cselekvés saját é n ü n k kivetülése, és belső átalakulás nél­ k ü l vajmi kevés é r t e l m e és jelentősége v a n a különféle törvényeknek; az ilyen intézkedésekkel t a l á n megvaló-

Azaz, belső világunkkal kell k e z d e n ü n k a dolgot, de n e m szabad e l u t a s í t a n u n k a külvilágot sem. A belső világ m e g é r t é s é h e z nyilvánvalóan a külvilág m e g é r t é s e által j u t h a t u n k el, azáltal, hogy megvizsgáljuk a külső konf­ liktusokat, a k ü z d e l m e t és a fájdalmat. Ahogy egyre job­ b a n e l m é l y e d ü n k e k é r d é s b e n , t e r m é s z e t e s m ó d o n elju­ t u n k majd a külső k o n f l i k t u s o k a t és szenvedést okozó lelkiállapotokhoz.,Minden külső megnyilvánulási f o r m a p u s z t á n egy, a belső á l l a p o t u n k r a u t a l ó jel, ám a h h o z , h o g y m e g é r t s ü k ezt az állapotot, a külső dolgok felől kell k ö z e l í t e n ü n k h o z z á . A l e g t ö b b e n ezt tesszük. H a n e m u t a s í t j u k el a külvilágot, de megértjük azt, és így elju­ t u n k belső világunk m e g é r t é s é h e z , l á t n i fogjuk, h o g y a h o g y egyre i n k á b b e l ő r e h a l a d u n k l é n y ü n k belső össze­ tettségének vizsgálatában, ú g y l e s z ü n k egyre fogéko­ n y a b b a k , egyre s z a b a d a b b a k , É s ez a belső egyszerűség létfontosságú, mivel az egyszerűség fogékonnyá tesz b e n n ü n k e t . H a a z elme n e m fogékony é s n e m éber, a k k o r s e m m i t sem k é p e s befogadni, és k é p t e l e n b á r m i ­ lyen kreatív t e t t r e . , H a a k o n f o r m i z m u s által p r ó b á l u n k egyszerűvé válni, valójában csak fásulttá és é r z é k e t l e n n é tesszük az e l m é n k e t és a szívünket. A tekintélyelvűségen a l a p u l ó k o r m á n y , saját m a g u n k , vagy az e s z m é n y k é p e k és a teljesítmények által r á n k erőltetett m i n d e n kény­ szer, a k o n f o r m i z m u s m i n d e n formája az érzéketlensé­ get segíti elő, n e m pedig a belső egyszerűséget. ^Külsőleg t a l á n a l k a l m a z k o d u n k b i z o n y o s dolgokhoz, és ezáltal e g y s z e r ű n e k t ű n ü n k - s z á m o s vallásos e m b e r tesz így. E z e k az emberek b e t a r t a n a k b i z o n y o s szabályokat, fe-

106

107

Nyilvánvaló, h o g y kizárólag akkor l e h e t ü n k belsőleg egyszerűek, ha m e g é r t j ü k a m i n k e t béklyóba verő szám­ t a l a n akadályt, kötődést és félelmet. A legtöbb e m b e r a z o n b a n szereti, ha lebéklyózzák a többiek, a különféle vagyontárgyak és eszmék. S z e r e t ü n k foglyok l e n n i . Bár külsőleg t a l á n r o p p a n t e g y s z e r ű n e k t ű n ü n k , belül mégis foglyok vagyunk. O d a v a g y u n k láncolva a vágyainkhoz, az igényeinkhez, az e s z m é n y k é p e i n k h e z , és az indítéka­ i n k h o z . Belső szabadság n é l k ü l pedig n e m l é t e z h e t egy­ szerűség, ezért belülről kell k e z d e n ü n k a dolgot. £

L

gyelmezik magukat, csatlakoznak különféle szervezetek­ h e z , bizonyos m ó d s z e r e k alapján m e d i t á l n a k és így to­ vább, és e dolgok m i n d az egyszerűség l á t s z a t á t keltik - ez a k o n f o r m i z m u s a z o n b a n m é g s e m segíti elő az egy­ szerűség kialakulását. v Semmiféle k é n y s z e r n e m v e z e t h e t egyszerűségre, é p p ellenkezőleg: m i n é l j o b b a n elfojtunk bizonyos dolgokat, m i n é l t ö b b pótlékot t a l á l u n k , m i n é l n e m e s e b b é válunk, a n n á l kevesebb egyszerűség lakozik b e n n ü n k . A z o n b a n m i n é l j o b b a n megértjük a z e r é n y e s életet, az elfojtás és a behelyettesítés folyamatát, a n n á l n a g y o b b esélyünk nyílik az egyszerűségre.

. H a n e m v a g y u n k e g y s z e r ű e k , n e m l e h e t ü n k fogéko­ n y a k sem: n e m l e h e t ü n k fogékonyak a fák, a m a d a r a k , a hegyek, a szél, a v i l á g b a n k ö r ü l ö t t ü n k t ö r t é n ő dolgok i r á n t ; h a n e m v a g y u n k egyszerűek, n e m l e h e t ü n k fogé­ k o n y a k a dolgok belső i n f o r m á c i ó i r a . A legtöbb e m b e r r o p p a n t felületes életet él, és p u s z t á n t u d a t o s s á g a legfel­ ső szintjén létezik: e z e n a s z i n t e n igyekszünk megfon­ t o l t a k é s intelligensek l e n n i , a m i valójában e g y e n é r t é k ű a vallásossággal, e z e n a s z i n t e n igyekszünk e g y s z e r ű v é t e n n i az e l m é n k e t a k é n y s z e r és az önfegyelem által. E z a z o n b a n n e m a z o n o s a z egyszerűséggel. H a egysze­ r ű s é g r e szorítjuk felszínes e l m é n k e t , ez a k é n y s z e r csak m e g k e m é n y í t i az elmét, a h e l y e t t h o g y r u g a l m a s s á , tisz­ tává é s fürgévé t e n n é azt. R o p p a n t n e h é z dolog e l é r n i azt, h o g y a t u d a t t a l a n teljesen egyszerűvé váljon, mivel e h h e z a r r a kell t ö r e k e d n ü n k , h o g y megvizsgáljuk é s ki­ d e r í t s ü k , h o g y a n m ű k ö d i k l é n y ü n k , azaz m i n d e n egyes előjelre, m i n d e n a p r ó u t a l á s r a é b e r n e k kell l e n n ü n k , tu­ d a t á b a n kell l e n n ü n k m i n d e n f é l e l m ü n k n e k é s r e m é ­ n y ü n k n e k , és a l a p o s a b b a n m e g kell i s m e r n ü n k e dolgo­ k a t , h o g y m e g s z a b a d u l h a s s u n k tőlük. Csakis a k k o r leszünk képesek megoldani a problémáinkat, ha elménk és s z í v ü n k v a l ó b a n e g y s z e r ű v é és fogékonnyá válik.

T á r s a d a l m i , k ö r n y e z e t i , politikai és vallási p r o b l é m á ­ i n k o l y a n n y i r a összetettek, h o g y csakis az egyszerűség által oldhatjuk m e g őket, n e m pedig azáltal, h a r o p p a n t m ű v e l t é s okos e m b e r e k k é v á l u n k . A z e g y s z e r ű e m b e r e k sokkal k ö z v e t l e n e b b m ó d o n látják é s t a p a s z t a l j á k m e g a dolgokat, m i n t az összetett, b o n y o l u l t személyiségek. Elménket annyira túlterheli a hatalmas mennyiségű tényanyag, a r e n g e t e g t a n í t á s , h o g y m á r n e m v a g y u n k k é p e s e k a z egyszerűségre, a r r a , h o g y k ö z v e t l e n m ó d o n tapasztaljuk m e g ö n m a g u n k a t . E p r o b l é m á k e g y s z e r ű megközelítést igényelnek, ez pedig csak a k k o r lehetsé­ ges, h a b e l ü l v a l ó b a n e g y s z e r ű e k vagyunk. E r r e a z egy­ szerűségre kizárólag a z ö n i s m e r e t , ö n m a g u n k m e g é r t é ­ s e által t e h e t ü n k szert: m e g kell é r t e n ü n k , h o g y a n g o n d o l k o d u n k és h o g y a n é r z ü n k , h o g y a n m ű k ö d i k a g o n d o l k o d á s u n k , h o g y a n r e a g á l u n k az egyes dolgokra, h o g y a n a l k a l m a z k o d u n k félelmeink által vezéreltetve a közvéleményhez, mások nézeteihez, Buddha, J é z u s vagy a szentek t a n í t á s a i h o z - m i n d e m e dolgok az alkal­ m a z k o d á s r a való h a j l a m u n k r a és a b i z t o n s á g i r á n t i vá­ g y u n k r a utalnak., Fia a b i z t o n s á g r a t ö r e k s z ü n k , nyilván­ valóan a félelem á l l a p o t á b a n é l ü n k , következésképp n e m l e h e t ü n k egyszerűek.

K é p e s n e k kell l e n n ü n k a r r a , h o g y ú j m ó d o n vizsgál­ j u k m e g m i n d e m e dolgokat, mivel p r o b l é m á i n k a t csakis

108

109

LA t u d á s n e m oldja m e g a p r o b l é m á i n k a t . L e h e t , h o g y t u d o d p é l d á u l , h o g y létezik a r e i n k a r n á c i ó , h o g y létezik egyfajta folytonosság a h a l á l u t á n . M o n d o m , lehet, h o g y t u d o d , n e m állítom, h o g y e z v a l ó b a n így van, b á r a z i s l e h e t , h o g y m e g vagy győződve a dologról. Ez a z o n b a n n e m oldja meg a p r o b l é m á t : a h a l á l t n e m k é s l e l t e t h e t e d ezzel az elmélettel, egy i n f o r m á c i ó v a l vagy meggyőző­ déssel. A h a l á l e n n é l s o k k a l rejtélyesebb, sokkal m é ­ lyebb, sokkal k r e a t í v a b b .

a közvetlen tapasztalás által o l d h a t j u k meg, a k ö z v e t l e n t a p a s z t a l á s h o z pedig e g y s z e r ű n e k kell l e n n ü n k , m e r t csak így l e h e t ü n k fogékonyak az új dolgokra. E l m é n k e t l e t e r h e l i a t u d á s , e l t o m p í t j a a m ú l t és a jövő. E l m é n k csakis a k k o r i s m e r h e t i m e g k ö r n y e z e t ü n k folyton r á n k gyakorolt befolyását é s h a t á s á t , h a p i l l a n a t r ó l p i l l a n a t r a k é p e s a j e l e n h e z igazodni. T e h á t n e m a z a z e m b e r vallásos, aki c s u h á t vagy ágyékkötőt ölt m a g á r a , vagy csak n a p o n t a egyszer vesz m a g á h o z ételt, vagy s z á m t a l a n s z o r megesküszik a r r a , h o g y elhagyja a rossz tulajdonságait; h a n e m az, aki belül egyszerű, é s n e m a k a r „ v a l a m i l y e n n é v á l n i " . A z ilyen e m b e r e k elméje r e n d k í v ü l fogékony, mivel n i n c s b e n n e semmiféle korlát, s e m m i l y e n félelem, é s n e m ha­ lad semmiféle irányba, így k é p e s befogadni a kegyelmet, I s t e n t , az igazságot, b á r m i l y e n névvel illessük is ezt a dolgot. A valóságra törekvő elme a z o n b a n n e m e g y s z e r ű . A k e r e s ő , k u t a t ó , t a p o g a t ó d z ó , n y u g t a l a n e l m e n e m egy­ s z e r ű , a tekintélyelvűség a l a p j á n létrejött k ü l s ő vagy b e l s ő m i n t á k h o z igazodó e l m e n e m l e h e t fogékony. A z e l m e csakis akkor k é p e s befogadni a z igazságot, h a v a l ó b a n fogékony, éber, és t u d a t á b a n v a n m i n d e n tevé­ kenységének, r e a k c i ó j á n a k é s g o n d o l a t á n a k , h a t ö b b é m á r n e m akar v a l a m i l y e n n é válni, h a t ö b b é m á r n e m igyekszik v a l a m i l y e n n é a l a k í t a n i ö n m a g á t . Csakis e k k o r l é t e z h e t boldogság, mivel a boldogság n e m valamiféle végcél - a boldogság a valóság e r e d m é n y e k é p p e n j ö n lét­ r e . t H a az elme és a szív egyszerűvé, és ezáltal fogékonyn y á lesz (mégpedig n e m valamiféle kényszer, i r á n y í t á s vagy előírás által), felismerjük, h o g y r o p p a n t egyszerű­ en is megközelíthetjük a p r o b l é m á i n k a t . B á r m i l y e n b o ­ n y o l u l t a k legyenek is e p r o b l é m á k , k é p e s n e k kell len­ n ü n k a r r a , hogy frissen, ú j l á t á s m ó d d a l k ö z e l í t s ü k m e g őket. M a n a p s á g e r r e v a n a legnagyobb s z ü k s é g ü n k :

110

o l y a n e m b e r e k r e , akik k é p e s e k ú j m ó d o n , k r e a t í v a n és e g y s z e r ű e n , m i n d e n f é l e bal- vagy jobboldali elmélet és m i n t a nélkül kezelni a k ü l s ő z ű r z a v a r t és ellenséges­ séget. E r r e pedig csakis a k k o r l e h e t ü n k képesek, ha egy­ s z e r ű e k vagyunk. A p r o b l é m á k a t csak a k k o r o l d h a t j u k meg, ha ily m ó ­ d o n közelítjük m e g őket; ez p e d i g csak akkor lehetséges, h a n e m különféle g o n d o l a t i , vallásos, politikai vagy egyéb m i n t á k s z e r i n t g o n d o l k o d u n k . így h á t m e g kell s z a b a d u l n u n k m i n d e m e dolgoktól, és egyszerűvé kell l e n n ü n k . E z é r t olyan fontos, h o g y t u d a t o s a k legyünk, hogy képesek legyünk megérteni gondolkodásunk mű­ k ö d é s é t , h o g y teljes m é r t é k b e n t u d o m á s s a l b í r j u n k ön­ m a g u n k r ó l , mivel így valósul m e g az egyszerűség, az alázat, a m e l y n e m erény, é s n e m i s valamiféle megszo­ k á s . A kivívott, e l n y e r t a l á z a t valójában n e m alázat, az ö n m a g á t alázatossá tévő e l m e n e m alázatos. A z élet leg­ f o n t o s a b b dolgait csakis a k k o r i s m e r h e t j ü k meg, ha alá­ z a t o s a k vagyunk, á m e z a z a l á z a t n e m valamiféle nyűg, mivel h a e l j u t u n k a z alázatra, t ö b b é n e m v a g y u n k fon­ t o s a k ö n m a g u n k s z á m á r a , így n e m saját késztetésein­ k e n és f o n t o s s á g é r z e t ü n k ö n k e r e s z t ü l szemléljük az éle­ tet. I l y e n k o r m a g á t a p r o b l é m á t vesszük s z e m ü g y r e , és így k é p e s e k l e s z ü n k m e g o l d a n i azt.

XII.

TUDATOSSÁG

Vajon e g y a r á n t t u d a t á b a n v a g y u n k az elme felszínes re­ a k c i ó i n a k és belső r e a k c i ó i n k n a k is? Egyáltalán, h o g y a n v a g y u n k t u d a t o s a k b á r m i r e is? Először i s a z i n g e r e k r e a d o t t r e a k c i ó i n k n a k , e z e k n e k a nyilvánvaló t é n y e k n e k é b r e d ü n k t u d a t á r a - n e m d e ? ^Látjuk p é l d á u l a fákat,

. I S M E R N I Ö N M A G U N K A T , a n n y i t tesz, m i n t i s m e r n i

és l é t r e j ö n a reakció, m a j d az érzet, a kapcsolat, a b e a z o ­

a világgal való k a p c s o l a t u n k a t - n e m csak az e s z m é k és

n o s í t á s , és a vágy. Ugye á l t a l á b a n így zajlik le ez a folya­

az e m b e r e k világával, de a t e r m é s z e t t e l és az á l t a l u n k

m a t ? N i n c s s z ü k s é g ü n k k ö n y v e k r e a h h o z , h o g y megfi­

b i r t o k o l t tárgyakkal való k a p c s o l a t u n k a t is. .Ebből áll az

gyelhessük, mi is m e g y végbe valójában.

é l e t ü n k : az élet teljes e g é s z é b e n a kapcsolatok összessé­ ge.

Vajon

szükség van-e b á r m i l y e n

T e h á t a b e a z o n o s í t á s által g y ö n y ö r b e n és fájdalom­

specializálódásra

b a n v a n r é s z ü n k . L A „ k é p e s s é g e i n k " pedig a r r a i r á n y u l ­

a h h o z , h o g y m e g é r t h e s s ü k ezt a k a p c s o l a t o t ? Nyilván­

n a k , h o g y az élvezettel foglalkozzunk, és i g y e k e z z ü n k

v a l ó a n n i n c s . , A t u d a t o s s á g h o z a r r a v a n szükség, h o g y

e l k e r ü l n i a fájdalmat - i g a z ? t H a érdekel b e n n ü n k e t va­

egységes egészként szemléljük az életet. De vajon h o ­

l a m i , a b b a n é l v e z e t ü n k e t leljük, é s a z o n n a l megjelenik

gyan v á l h a t u n k t u d a t o s s á ? Ez i t t a k é r d é s . H o g y a n t e h e ­

ez a „képesség"; a z o n n a l t u d a t á r a é b r e d ü n k a tények­

t ü n k s z e r t e r r e a t u d a t o s s á g r a , ha ezt a kifejezést n e m

n e k , é s h a a z a d o t t t é n y fájdalmas, kifejlődik b e n n ü n k

a specializálódás különféle f o r m á i r a gondolva h a s z n á l ­

az e l k e r ü l é s é r e való „képesség". Ú g y vélem, m i n d a d d i g

j u k ? Hogyan lehetünk képesek arra, hogy egészében

k u d a r c o t fogunk vallani, amíg a z ö n m a g u n k m e g é r t é s é ­

szemléljük a z életet? Vagyis h a n e m c s u p á n a z e m b e r ­

re i r á n y u l ó „képességet" i g y e k s z ü n k fellelni, mivel az

t á r s a i n k k a l való személyes k a p c s o l a t a i n k a t , de a t e r m é ­

ö n i s m e r e t n e m függ semmiféle képességtől. A z ö n i s m e ­

szettel, az á l t a l u n k b i r t o k o l t dolgokkal, az eszmékkel, az

r e t n e m valamiféle fejleszthető, kellő idővel és gyakor­

elme

lással n ö v e l h e t ő képesség. A z ö n m a g u n k r a való t u d a t o s ­

által

illúzióként

és

vágyakként

megterem­

t e t t dolgokkal való k a p c s o l a t a i n k a t is é r t j ü k ez alatt.

ságunkat nyilvánvalóan lemérhetjük

H o g y a n é b r e d h e t ü n k teljes egészében t u d a t á r a a k a p ­

által, azáltal, a h o g y e m b e r t á r s a i n k k a l b e s z é l ü n k , a h o g y

csolatok m ű k ö d é s é n e k ? H i s z e n nyilvánvalóan e b b ő l áll

v i s e l k e d ü n k velük. JHa m i n d e n f é l e a z o n o s í t á s , összeha­

a z é l e t ü n k , n e m ? L Kapcsolatok n é l k ü l n e m létezik élet;

s o n l í t á s és ítéletalkotás n é l k ü l e g y s z e r ű e n csak megfi­

és a k a p c s o l a t m e g é r t é s e n e m a z o n o s az elszigeteltség­

gyeljük ö n m a g u n k a t , l á t n i fogjuk, h o g y v a l a m i k ü l ö n l e ­

gel. É p p ellenkezőleg: e h h e z a r r a v a n szükség, h o g y tel­

ges dolog következik b e . N e m c s a k h o g y véget v e t ü n k

a kapcsolataink

j e s egészében felismerjük a k a p c s o l a t o k m ű k ö d é s é t , és

egy ö n t u d a t l a n t e v é k e n y s é g n e k ( h i s z e n a legtöbb tevé­

a t u d a t á r a é b r e d j ü n k e n n e k a folyamatnak.

k e n y s é g ü n k ö n t u d a t l a n m ó d o n m e g y végbe), d e t u d a t á ­

Hogyan lehetünk tudatosak? Hogyan vagyunk tuda­

ra é b r e d ü n k e tevékenység m o z g a t ó r u g ó i n a k is, még­

t á b a n b á r m i n e k is? H o g y a n v a g y u n k t u d a t á b a n a z egyes

h o z z á a n é l k ü l , h o g y a l a p o s a b b a n m e g v i z s g á l n á n k azt.

e m b e r e k k e l való k a p c s o l a t a i n k n a k , h o g y a n v a g y u n k tu­

,_Ha t u d a t o s a k és é b e r e k v a g y u n k , felismerjük gondol­

d a t á b a n a fáknak, vagy a m a d a r a k é n e k é n e k ? H o g y a n

k o d á s u n k é s cselekedeteink m ű k ö d é s é t ,

t u d a t o s u l n a k b e n n ü n k a z újsághírekre a d o t t r e a k c i ó i n k ?

csak a k k o r következhet b e , h a ítéletalkotás n é l k ü l szem-

ez a z o n b a n

112

113

leljük a dolgokat. L Ha e l í t é l ü n k valamit, n e m é r t h e t j ü k m e g az a d o t t dolgot - p o n t o s a n ez az egyik m ó d j a an­ n a k , h o g y k i t é r j ü n k m i n d e n m e g é r t é s elől. Ú g y gondo­ l o m , a l e g t ö b b e n k é s z a k a r v a t e s z ü n k így; a z o n n a l elítél­ j ü k azt, amivel t a l á l k o z u n k , és úgy gondoljuk, é r t j ü k a dolgot. A z o n b a n ha ítéletalkotás h e l y e t t s z e m ü g y r e vesszük azt, amivel t a l á l k o z u n k , és a t u d a t á r a é b r e d ü n k a dolognak, elkezd m e g n y í l n i s z á m u n k r a az a d o t t csele­ k e d e t t a r t a l m a és é r t e l m e . Próbáljátok csak ki, és maga­ tok is meglátjátok majd. Csak legyetek t u d a t o s a k , m i n ­ denféle ítélkezés nélkül; ez t a l á n m e g l e h e t ő s e n n e g a t í v cselekedetnek t ű n h e t , m é g s e m az. É p p ellenkezőleg: csakis ez a cselekedet r e n d e l k e z i k a passzivitás, azaz a közvetlen cselekvés minőségével, és e r r e ti m a g a t o k is k ö n n y ű s z e r r e l rájöhettek. Végül is, h a meg a k a r u n k é r t e n i valamit, passzív h a n ­ g u l a t b a n kell l e n n ü n k - n e m d e ? N e m g o n d o l k o d h a t u n k , n e m e l m é l k e d h e t ü n k a z a d o t t dolgon, é s n e m i s k é r d ő ­ j e l e z h e t j ü k m e g azt. K e l l ő k é p p e n fogékonynak kell len­ n ü n k , h o g y befogadjuk a t a r t a l m á t . O l y a n ez, m i n t h a é r z é k e n y fotólemezek l e n n é n k . , H a p é l d á u l m e g a k a r l a k é r t e n i téged, passzív m ó d o n kell t u d a t o s n a k l e n n e m , é s akkor elmeséled n e k e m a t ö r t é n e t e d e t . Nyilvánvaló, h o g y ez n e m valamiféle képesség, vagy specializálódás, szakosodás kérdése. E folyamat s o r á n elkezdjük megér­ t e n i egymást - n e m c s u p á n t u d a t o s s á g u n k felszínes ré­ tegeit érintjük, de m é l y e b b r e h a t o l u n k , és e rétegek az igazán fontosak, mivel b e n n ü k rejlik m i n d e n i n d í t ó ­ o k u n k és s z á n d é k u n k , o t t rejlenek titkolt, zavaros igé­ nyeink, szorongásaink, félelmeink és vágyaink. Külső­ leg t a l á n képesek v a g y u n k i r á n y í t a n i e dolgokat, belül a z o n b a n f o r r á s p o n t r a h e v ü l n e k , és míg a t u d a t o s s á g ál­ tal teljes m é r t é k b e n m e g n e m é r t j ü k őket, nyilvánvaló­ a n n e m l é t e z h e t szabadság, boldogság é s intelligencia.

114

Vajon az intelligencia a szakosodástól függ? Az intel­ ligencia a n n y i t tesz, h o g y teljes m é r t é k b e n t u d a t á b a n v a g y u n k saját m ű k ö d é s ü n k n e k , és vajon nevezhetjük-e i n t e l l i g e n c i á n a k azt, ha valamiféle specializálódás által k í v á n u n k fejlődni? H i s z e n ez t ö r t é n i k m a n a p s á g a világ­ b a n - n e m d e ? , A p a p , az orvos, a m é r n ö k , a gyáros, az ü z l e t e m b e r a t a n á r - az efféle specializálódások h a t á ­ rozzák meg a gondolkodásmódunkat. Ú g y h i s s z ü k , csak a k k o r i s m e r h e t j ü k fel az intelligen­ cia legmagasabb r e n d ű m e g n y i l v á n u l á s á t - az igazságot, I s t e n t , ezt a l e í r h a t a t l a n dolgot -, ha specialistákká vá­ l u n k . T a n u l u n k , k e r e s g é l ü n k , és p u h a t o l ó z u n k , és spe­ cialista m e n t a l i t á s u n k k a l t a n u l m á n y o z z u k ö n m a g u n k a t , h o g y kifejlesszük m a g u n k b a n azt a képességet, a m e l y segítségével feltárhatjuk a k o n f l i k t u s a i n k a t , és megért­ hetjük a szenvedésünket. Ha a legkisebb m é r t é k b e n is t u d a t o s a k v a g y u n k , fel­ m e r ü l a kérdés, vajon megoldhatja-e h e l y e t t ü n k b á r k i m á s a m i n d e n n a p i l é t e z é s ü n k k e l együtt j á r ó konfliktu­ sokat, m e g s z ü n t e t h e t i - e a gyötrelmeket és a s z o m o r ú s á ­ got, é s h a n e m , a k k o r h o g y a n k ü z d h e t ü n k m e g m i ma­ g u n k ezzel a f e l a d a t t a l ? , A p r o b l é m á k m e g é r t é s é h e z n y i l v á n v a l ó a n b i z o n y o s i n t e l l i g e n c i á r a v a n szükség, e r r e p e d i g n e m t e h e t ü n k s z e r t a specializálódás által. E z a z intelligencia csakis a k k o r születik életre, h a paszszív m ó d o n t u d a t á b a n v a g y u n k t u d a t o s s á g u n k m ű k ö d é ­ sének, azaz, h a választás é s ítéletalkotás n é l k ü l v a g y u n k t u d a t o s a k . H a passzív m ó d o n t u d a t o s a k v a g y u n k , l á t n i fogjuk, h o g y e passzivitás által, amely n e m a z o n o s a tét­ lenséggel, a m e l y n e m valamiféle alvás, de k ü l ö n l e g e s éberség, t e h á t e p a s s z i v i t á s által teljesen új é r t e l m e t n y e r n e k a p r o b l é m á k - t ö b b é n e m a z o n o s u l u n k velük, k ö v e t k e z é s k é p p e n m e g s z ű n i k az ítéletalkotás, és így fel­ t á r u l e l ő t t ü n k a z a d o t t k é r d é s lényege. H a f o l y a m a t o s a n

115

k é p e s e k vagyunk e r r e a passzivitásra, m i n d e n p r o b l é ­ m á n k a t megoldhatjuk, mégpedig n e m p u s z t á n felülete­ sen, de lényegi és alapvető m ó d o n . , A n e h é z s é g e t az je­ l e n t i , h o g y a legtöbb e m b e r n e m k é p e s passzív m ó d o n t u d a t o s és é b e r l e n n i , n e m k é p e s h a g y n i , h o g y a p r o b l é ­ m á k m a g u k meséljék el a t ö r t é n e t ü k e t , a n é l k ü l h o g y é r t e l m e z n i p r ó b á l n á k őket. N e m tudjuk, h o g y a n szem­ léljük tárgyilagos m ó d o n a p r o b l é m á k a t . Sajnálatos m ó ­ d o n k é p t e l e n e k v a g y u n k e r r e , m e r t m i n d i g valamiféle e r e d m é n y elérésére t ö r e k s z ü n k , m i n d i g v a l a m i l y e n vá­ laszra v á r u n k , mindig a végkimenetelt tartjuk szem előtt; vagy igyekszünk a g y ö n y ö r ü n k n e k vagy f á j d a l m u n k n a k megfelelően é r t e l m e z n i az a d o t t helyzetet, vagy m á r ele­ ve k é s z m e g o l d á s u n k v a n a kérdésre. L Következésképpen régi m i n t á k s z e r i n t közelítjük m e g a folyton m e g ú j u l ó p r o b l é m á k a t . M i n d i g ú j kihívásokkal t a l á l k o z u n k , á m m i n d i g a régi válaszok s z e r i n t r e a g á l u n k , és a n e h é z s é ­ get az j e l e n t i s z á m u n k r a , h o g y megfelelő m ó d o n , a ma­ guk teljességében feleljünk m e g a kihívásoknak. L A p r o b ­ l é m á k m i n d i g csakis a k a p c s o l a t a i n k b a n , a k ü l ö n b ö z ő dolgokkal, emberekkel vagy eszmékkel fennálló k a p c s o ­ l a t a i n k b a n m e r ü l n e k fel. A k a p c s o l a t a i n k b a n felmerülő p r o b l é m á k r a , és azok folyton változó k ö v e t e l m é n y e i r e csak a k k o r t u d u n k megfelelő m ó d o n , teljes m é r t é k b e n reagálni, ha elsajátítjuk ezt a passzív t u d a t o s s á g o t . JSz a passzivitás n e m e l h a t á r o z á s , a k a r a t e r ő vagy önfegyelem k é r d é s e - a dolog azzal kezdődik, h o g y felismerjük, nem vagyunk passzívak. M i n d e n azzal kezdődik, h o g y t u d a ­ t á r a é b r e d ü n k , h o g y egy a d o t t p r o b l é m á v a l kapcsolat­ b a n egy b i z o n y o s válaszra v á r u n k : először m e g kell i s m e r n ü n k a z a d o t t p r o b l é m á v a l fennálló k a p c s o l a t u n ­ k a t , és t u d n u n k kell, h o g y a n kezeljük a k é r d é s t . A z t á n a h o g y elkezdjük m e g i s m e r n i a z egyes p r o b l é m á k r a a d o t t reakcióinkat, ahogy megtudjuk, m i l y e n előítéle­ tek, igények, vágyak é l n e k b e n n ü n k a z a d o t t h e l y z e t b e n , 116

e t u d a t o s s á g által m e g i s m e r j ü k majd a g o n d o l k o d á s i fo­ l y a m a t u n k a t , m e g i s m e r j ü k saját t e r m é s z e t ü n k e t - és így e l j u t h a t u n k a szabadságig. T e h á t nyilvánvalóan az a legfontosabb, h o g y válogatás nélkül t u d a t o s a k l e g y ü n k m i n d e n r e , mivel a választások konfliktusokat szülnek. ,Ha zavarodottak vagyunk, vá­ l a s z t u n k , d ö n t é s e k e t h o z u n k ; h a n i n c s b e n n ü n k zavaro­ dottság, n i n c s választás sem. Csakis a zavarodott embe­ rek h a t á r o z z á k el, m i t kell t e n n i ü k , é s m i t n e m szabad m e g t e n n i ü k . A z egyszerű é s tiszta e m b e r e k n e m válasz­ t a n a k : s z á m u k r a az van, a m i van. Az eszmékből fakadó cselekedetek a választásokból s z á r m a z n a k , és az ilyen cselekedetek n e m s z a b a d í t h a t n a k fel b e n n ü n k e t ; é p p el­ lenkezőleg, a k o n d i c i o n á l t g o n d o l k o z á s n a k k ö s z ö n h e t ő ­ en csak m é g t ö b b ellenállást és további k o n f l i k t u s o k a t eredményeznek. Vagyis a lényeg az, h o g y m i n d e n p i l l a n a t b a n t u d a t o ­ sak legyünk, és ne h a l m o z z u k fel a t u d a t o s s á g szülte ta­ p a s z t a l a t o k a t , mivel ha ezt tesszük, csakis a felhalmozott tapasztalatok, a z a d o t t m i n t á k m e g s z a b t a m ó d o n lehe­ t ü n k t u d a t o s a k . A t u d a t o s s á g u n k a t ilyenkor e felhalmo­ zott dolgok h a t á r o z z á k meg, így az é r t e l m e z é s l é p a meg­ figyelés h e l y é r e . É s h a m e g j e l e n i k a z é r t e l m e z é s , megjelenik a választás is, ez pedig k o n f l i k t u s t e r e d m é ­ n y e z - és ahol konfliktus van, o t t n e m l é t e z h e t m e g é r t é s . vAz élet a k a p c s o l a t o k r ó l szól, és h o g y m e g é r t h e s s ü k ezt a d i n a m i k u s k a p c s o l a t r e n d s z e r t , r u g a l m a s , é b e r e n passzív, n e m pedig agresszív m ó d o n aktív t u d a t o s s á g r a v a n s z ü k s é g ü n k . M i n t e m l í t e t t e m , e passzív tudatosság­ r a n e m a z önfegyelem, é s n e m a gyakorlás által t e s z ü n k szert. E g y s z e r ű e n m i n d e n egyes p i l l a n a t b a n t u d a t á b a n kell l e n n ü n k a g o n d o l a t a i n k n a k és az é r z é s e i n k n e k , n e m p u s z t á n akkor, a m i k o r é b r e n vagyunk, mivel - m i n t azt l á t n i fogjuk, a h o g y egyre m é l y e b b r e h a t o l u n k - egy idő u t á n e l k e z d ü n k á l m o d n i , é s elkezdjük m a j d érvény117

r e j u t t a t n i a z á l m o k k é n t é r t e l m e z e t t jelképeket. E k k o r kitárjuk az i s m e r e t l e n r e nyíló ajtót, és e dolgok is is­ m e r t t é válnak s z á m u n k r a ; á m h o g y r á l e l h e s s ü n k a z is­ m e r e t l e n r e , be kell l é p n ü n k e z e n az ajtón - és nyilván­ valóan ez j e l e n t i s z á m u n k r a a nehézséget., Az elme n e m i s m e r h e t i meg a valóságot, mivel az elme az i s m e r t dol­ gok, a m ú l t t e r e m t m é n y e , következésképpen a h h o z , h o g y m e g t e r e m t s ü k a z i s m e r e t l e n létezésének lehetősé­ gét, e l m é n k n e k először m e g kell i s m e r n i e ö n m a g á t , sa­ j á t m ű k ö d é s é t és igazságát.

X I I I . VÁGY

A

LEGTÖBB

EMBER

S Z Á M Á R A k o m o l y p r o b l é m á t je­

l e n t e n e k a vágyak: a vagyon, a t á r s a d a l m i helyzet, a ké­ n y e l e m , a h a l h a t a t l a n s á g , a folytonosság, a szeretet, az á l l a n d ó , kielégítő, m a r a d a n d ó , i d ő t l e n dolgok i r á n t i vá­ gyak. De vajon mi is a vágy? Mi ez a sürgető, k é n y s z e r í ­ t ő dolog? N e m azt a k a r o m m o n d a n i , h o g y m e g kell elé­ g e d n ü n k azzal, a m i n k v a n , vagy a m i l y e n e k v a g y u n k , h i s z e n e z é p p a z ellenkezője a n n a k , a m i r e t ö r e k s z ü n k . A z o n vagyunk, h o g y m e g t u d j u k , mi is a vágy, és ha ké­ p e s e k v a g y u n k k i p u h a t o l n i a választ, v é l e m é n y e m sze­ r i n t életre h í v h a t u n k egy átalakulást, a m e l y n e m m e r ü l ki a b b a n , h o g y e g y s z e r ű e n csak egy új dologgal helyet­ tesítjük be vágyunk k o r á b b i tárgyát. .Úgy g o n d o l o m , o l y a n átalakulásra v a n s z ü k s é g ü n k , a m e l y s o r á n n e m p u s z t á n megváltoztatjuk v á g y u n k tárgyát, j ó l l e h e t álta­ l á b a n ezt értjük változás a l a t t - n e m d e ? l H a elégedetle­ n e k v a g y u n k v á g y u n k tárgyával, e g y s z e r ű e n egy m á s i k dologgal helyettesítjük azt. . Ö r ö k ö s e n ezt t e s s z ü k : ma­ gasztosabb, n e m e s e b b , k i f i n o m u l t a b b dolgokat kere­ s ü n k ; a vágy a z o n b a n - legyen b á r m i l y e n k i f i n o m u l t is - t o v á b b r a is vágy m a r a d , és örökös változása csak vég n é l k ü l i h a r c o t szül, csak az e l l e n t é t e k k o n f l i k t u s á t hívja életre. T e h á t vajon n e m fontos-e, h o g y m e g t u d j u k , mi is a vágy, és h o g y vajon átalakítható-e? Vajon mi a vágy? JSÍem m á s , m i n t egy j e l k é p és a j e l k é p által k i v á l t o t t ér­ zet, n e m igaz? A vágy egy é r z e t és a vágy tárgya együtt­ véve. Vajon létezhetnek-e vágyak a j e l k é p e k és az á l t a l u k kiváltott érzetek n é l k ü l ? N y i l v á n v a l ó a n n e m . A z a d o t t j e l k é p l e h e t egy k é p , egy személy, egy szó, egy név, egy 119

képzet, egy eszme, a m e l y egy a d o t t érzetet vált ki belő­ l ü n k , mi pedig vagy kedveljük, vagy elutasítjuk ezt az ér­ zetet; h a a z érzet kellemes s z á m u n k r a , a k k o r t ö r e k e d n i fogunk rá, b i r t o k o l n i akarjuk az a d o t t jelképet, h o g y továbbra is r é s z ü n k l e h e s s e n e b b e n az ö r ö m b e n . , H a j l a ­ m a i n k t ó l és v é r m é r s é k l e t ü n k t ő l függően i d ő r ő l i d ő r e megváltoztatjuk ezt a k é p e t , ezt a képzetet, a v á g y u n k tárgyát. H a b e t e l ü n k a z élvezet egyik formájával, h a a z m á r u n t a t vagy fáraszt b e n n ü n k e t , ú j érzeteket, eszmé­ ket, új jelképeket k e r e s ü n k h e l y e t t e . E l u t a s í t j u k a régi érzetet, és új érzetekkel, új szavakkal, új j e l e n t é s e k k e l és élményekkel helyettesítjük azt. E l l e n á l l u n k a régi dol­ goknak, é s b e h ó d o l u n k a z új, m a g a s z t o s a b b n a k , n e m e ­ sebbnek, kielégítőbbnek t a r t o t t dolgok előtt.,A vágyban ellenállás és b e h ó d o l á s rejlik, ez pedig e g y ü t t j á r a kísér­ téssel; és ha b e h ó d o l u n k a vágy egy a d o t t j e l k é p é n e k , t e r m é s z e t e s e n m i n d i g j e l e n v a n b e n n ü n k a csalódástól való félelem is.

a k ö z p o n t b a n v a l ó s u l h a t meg, n e m pedig a felszínen, mivel a felületes változás p u s z t á n egyfajta figyelemelte­ relés, és így r o s s z i n d u l a t ú cselekedetekhez vezet.

Ha megfigyeljük ö n m a g u n k b a n a vágy m ű k ö d é s é t , azt látjuk, hogy m i n d i g v a n egy a d o t t tárgy, a m e l y felé e l m é n k a további é r z e t e k r e m é n y é b e n törekszik, és eb­ b e n a folyamatban s z e r e p e t k a p az ellenállás, a k í s é r t é s és az önfegyelem is. L E folyamatot az érzékelés, az érzet, a kapcsolatfelvétel és a vágy alkotják, és az e l m e k é p e z i a folyamat gépies eszközét; m i n d e n vágy, a m b í c i ó és tö­ rekvés a jelképek, a szavak és a tárgyak k ö r é é p ü l - azaz a k ö z p o n t j u k n e m m á s , m i n t az „ é n " . Vajon feloldhat­ juk-e a vágyak e k ö z p o n t j á t - n e m c s u p á n egy a d o t t vá­ gyat, egy adott epekedést, de a vágy, a vágyakozás, a re­ m é n y k e d é s teljes szerkezetét, a m e l y b e n folyton j e l e n v a n a csalódástól való félelem?. M i n é l c s a l ó d o t t a b b a k va­ gyunk, a n n á l i n k á b b m e g e r ő s í t j ü k az é n ü n k e t , és amíg r e m é n y e k és vágyak é l n e k b e n n ü n k , a h á t t é r b e n m i n d i g ott bujkál majd a félelem is, ez pedig csak t o v á b b erősíti ezt a k ö z p o n t o t . U g y a n a k k o r a f o r r a d a l o m csakis e b b e n

H a t u d a t á b a n a n n a k , h o g y a n épül fel a vágy, felismer­ j ü k , h o g y a n vált e l m é n k egy h a l o t t k ö z p o n t t á , az emlé­ k e z e t m e c h a n i k u s eszközévé. H a b e l e f á r a d u n k egy a d o t t vágyba, a u t o m a t i k u s a n egy m á s i k vágy által a k a r j u k ki­ teljesíteni m a g u n k a t . A z elme folyamatosan t a p a s z t a l , az elme n e m m á s , m i n t az érzetek, a b e n y o m á s o k eszkö­ ze. H a b e l e u n u n k egy a d o t t érzetbe, újat k e r e s ü n k h e ­ lyette, és ezt az é r z e t e t n e v e z h e t j ü k a k á r I s t e n felisme­ r é s é n e k is, attól m é g u g y a n ú g y érzet m a r a d . ,Elegünk v a n ebből a világból, a vajúdásból, és örökké t a r t ó béké­ r e vágyunk, e z é r t m e d i t á l u n k , fegyelmezzük m a g u n k a t , és o l y a n n á alakítjuk az e l m é n k e t , h o g y m e g t a p a s z t a l ­ h a s s u k ezt a b é k é t . Ez a t a p a s z t a l á s a z o n b a n t o v á b b r a is csak egy érzet. Azaz e l m é n k az érzetek, az e m l é k e z e t m e c h a n i k u s eszközévé, egy élettelen k ö z p o n t t á válik, m i p e d i g e k ö z p o n t b ó l k i i n d u l v a g o n d o l k o d u n k és cselek­ s z ü n k . A z á l t a l u n k vágyott dolgokat e l m é n k vetíti k i jel­ k é p e k k é n t , és ezekből s z á r m a z t a t j a a z t á n a különféle é r z e t e k e t . , Az „ I s t e n " , „ s z e r e t e t " , k o m m u n i z m u s " , de­ m o k r á c i a " , „ n a c i o n a l i z m u s " szavak m i n d csak j e l k é p e k , a m e l y e k k ü l ö n b ö z ő é r z e t e k k e l látják el az e l m é t , és el­ m é n k i l y e n f o r m á n ragaszkodik hozzájuk. M i n t t u d j u k , egyszer m i n d e n é r z e t véget ér, ezért v á l t u n k folyton egyik érzetről a m á s i k r a , és m i n d e n új é r z e t egyre in­ k á b b megerősít b e n n ü n k e t e b b e n a s z o k á s u n k b a n . így az elme e g y s z e r ű e n az é r z e t e k eszközévé válik, és fog­ lyul ejt b e n n ü n k e t ez a folyamat. A m e d d i g az e l m e foly­ t o n ú j a b b t a p a s z t a l á s o k r a é s é l m é n y e k r e törekszik, csakis é r z e t e k b e n k é p e s g o n d o l k o d n i , é s m i n d e n spon­ t á n , kreatív, életteli és v a l ó b a n új t a p a s z t a l á s t a z o n n a l é r z e t t é fokoz le, m a j d tovább törekszik e r r e az é r z e t r e , a m e l y a z t á n emlékké válik. K ö v e t k e z é s k é p p e n m i n d e n

120

121

t

t a p a s z t a l á s é l e t t e l e n n é lesz, az elme pedig a m ú l t pos­ h a d t vizű tavává válik. Ha megvizsgáltuk m á r ezt a dolgot, i s m e r ő s s z á m u n k ­ ra ez a folyamat, mégis úgy t ű n i k , k é p t e l e n e k v a g y u n k t ú l j u t n i rajta. Szeretnénk m a g u n k mögött h a g y n i ezt a fo­ l y a m a t o t , m e r t b e l e f á r a d t u n k ebbe a vég n é l k ü l i meg­ szokásba, az é r z e t e k e gépies hajszolásába, e z é r t az elme kivetíti az igazság, I s t e n eszméjét, mivel alapvető válto­ zásról álmodik - arról, h o g y fontos s z e r e p e t j á t s z i k majd e b b e n a változásban - és m á s , h a s o n l ó dolgokról. A z a z s o h a n e m következhet be a k r e a t í v állapot. Látjuk, h o ­ gyan j á t s z ó d i k le b e n n ü n k újra és újra a vágy gépies, is­ m é t l ő d ő folyamata, a m e l y a megszokások k e r e t e i közé szorítja, élettelen k ö z p o n t t á teszi az elmét, és kiöl belő­ le m i n d e n kreatív s p o n t a n e i t á s t . . I d ő n k é n t a z o n b a n a t e r e m t é s v á r a t l a n p i l l a n a t a i b a n is r é s z ü n k v a n - és e pil­ l a n a t o k n e m a z elme t e r e m t m é n y e i , n e m a z emlékezet­ ből, az érzetekből vagy a vágyból fakadnak. A f e l a d a t u n k t e h á t az, h o g y m e g é r t s ü k a v á g y a i n k a t - n e m azt kell m e g é r t e n ü n k , m e d d i g t a r t h a t n a k , vagy m i k o r é r n e k véget a vágyaink, h a n e m a vágyak, az epe­ kedés, a sóvárgás működését., A legtöbb e m b e r a z t hiszi, h a csak kevés dolgot b i r t o k i u n k , a z azt jelzi, h o g y m e n ­ tesek v a g y u n k a vágyaktól - de ne feledkezzünk m e g a r r ó l , m e n n y i r e b á l v á n y o z z u k e kevés dolgot! t Az ágyék­ kötők, a k o p o t t k ö n t ö s ö k m i n d a vágyaktól való megsza­ b a d u l á s r a i r á n y u l ó v á g y u n k a t jelképezik; e z a z o n b a n csak egy újabb felszínes reakció. M i é r t foglalkoznánk a felületes dolgokkal, m i é r t a k a r n á n k l e m o n d a n i a vagyo­ núnkról, amikor elménket megnyomorítja a számtalan vágy, h i e d e l e m és a véget n e m érő k ü z d e l e m ? Nyilván­ való, h o g y itt, az e l m é n k b e n kell b e k ö v e t k e z n i e a forra­ d a l o m n a k , n e m p e d i g a z á l t a l u n k b i r t o k o l t j a v a k vagy vagyontárgyak t e r é n . E dolgok mégis n a g y h a t á s t gyako­ r o l n a k r á n k , mivel e l m é n k r e n d k í v ü l felszínes. 122

A k é r d é s t e h á t az, vajon m e g s z a b a d u l h a t - e valaha is az elme a vágytól, az érzetektől? A t e r e m t é s n e k nyilván­ v a l ó a n s e m m i köze s i n c s e n az é r z e t e k h e z ; a valóság, I s t e n , a z igazság n e m valamiféle é r z e t k é n t megtapasz­ t a l h a t ó állapot. M i i s t ö r t é n i k vajon, a m i k o r valamilyen t a p a s z t a l á s b a n v a n r é s z ü n k ? , A z a d o t t t a p a s z t a l á s egy b i z o n y o s é r z e t b e n részesít, a lelkesültség vagy a levert­ ség érzetével tölt el m i n k e t . Az e m b e r t e r m é s z e t e s e n igyekszik elkerülni, k i k ü s z ö b ö l n i a levertség állapotát, u g y a n a k k o r törekszik a lelkesültségre, az ö r ö m r e . Ha az a d o t t t a p a s z t a l á s kellemes é r z e t e t kelt, m é g t ö b b r e vá­ g y u n k belőle - ez a „ m é g t ö b b " pedig új erővel r u h á z z a fel az elme élettelen, h a l o t t k ö z p o n t j á t , a m e l y m i n d i g új é l m é n y e k r e vágyik. ,így az e l m e s e m m i ú j a t n e m képes m e g t a p a s z t a l n i , mivel m i n d i g az e m l é k e k és a felismerés által közelíti m e g a dolgokat, és ha v a l a m i t az emlékezet által i s m e r ü n k fel, a z n e m valódi, n e m t e r e m t ő tapasz­ talás, n e m valóság. A z ilyen elme n e m t a p a s z t a l h a t j a m e g a valóságot: kizárólag az é r z e t e k e t i s m e r h e t i meg, a t e r e m t é s pedig n e m egyfajta érzet, h a n e m egy m i n d e n p e r c b e n megújuló, örökkévaló dolog. Ma felismerjük e l m é n k e z e n állapotát, l á t n i fogjuk, h o g y az elme valójában az é r z e t e k és a vágy eszköze, vagy h e l y e s e b b e n szólva, az elme m a g a a gépies megszo­ k á s o k fogságában vergődő é r z e t és vágy. Az ilyen elme n e m k é p e s m e g i s m e r n i é s b e f o g a d n i a z ú j dolgokat, mi­ vel a z o k nyilván m e g h a l a d j á k a régi t a p a s z t a l á s o k b ó l s z á r m a z ó érzetek szintjét. T e h á t véget kell v e t n ü n k e n n e k a gépies f o l y a m a t n a k , és véget kell v e t n ü n k az é r z e t e k n e k - n e m d e ? Véget kell v e t n ü n k a j e l k é p e k r e , a szavakra, a k é p z e t e k r e és a velük j á r ó é r z e t e k r e való törekvésnek, és a n n a k is, h o g y m i n d i g t ö b b e t és t ö b b e t a k a r u n k . E l m é n k csakis így j u t h a t el a k r e a t i v i t á s a z o n állapotába, a m e l y b e n m e g s z ü l e t h e t n e k az új dolgok. Ha k é p e s e k vagyunk a m e g é r t é s r e a n é l k ü l , h o g y megba123

b o n á z n á n a k b e n n ü n k e t a szavak, a szokások és az esz­ m é k , és felismerjük, m i l y e n fontos, hogy e l m é n k folya­ m a t o s a n k a p c s o l a t o t l é t e s í t s e n az új dolgokkal, a k k o r ta­ l á n m e g é r t j ü k m a j d a vágy, a megszokás, az u n a l o m , az é l m é n y e k i r á n t i sóvárgás m ű k ö d é s é t . ,Úgy g o n d o l o m , ekkor felismerjük majd, h o g y a valódi k e r e s ő k é l e t é b e n vajmi kevés j e l e n t ő s é g e v a n a vágynak. N y i l v á n v a l ó a n v a n n a k b i z o n y o s fizikai szükségleteink: s z ü k s é g ü n k v a n élelemre, r u h á r a , m e n e d é k r e - és így tovább. E z e k a dol­ gok a z o n b a n s o h a n e m v á l n a k lelki szükségletté, és az elme n e m v á l h a t á l t a l u k a vágy központjává. L A fizikai szükségletektől e l t e k i n t v e a vágy összes m e g n y i l v á n u l á s i formája - a nagyságra, az igazságra, az e r é n y r e i r á n y u l ó vágy - egyfajta lelki folyamattá válik, a m e l y által az el­ me kialakítja az „ é n " eszméjét, és megerősíti m a g á t köz­ ponti szerepében. Ha felismerjük ezt a folyamatot, ha m i n d e n f é l e ellen­ állás, kísértés, és ítéletalkotás nélkül t u d a t á b a n va­ gyunk, felfedezzük, h o g y az e l m e képes az új dolgok befogadására, és h o g y e dolgok s o h a n e m érzetek; követ­ k e z é s k é p p e n s o h a n e m i s m e r h e t j ü k fel, é s n e m t a p a s z ­ t a l h a t j u k meg ú j r a őket. O l y a n létállapot ez, a m e l y b e n m i n d e n f é l e felhívás és emlékezet nélkül valósul m e g a k r e a t i v i t á s - és ez az állapot a valóság.

XIV. KAPCSOLAT ÉS ELSZIGETELTSÉG

Az É L E T T A P A S Z T A L Á S , mégpedig a k a p c s o l a t o k által t ö r t é n ő t a p a s z t a l á s . A z e m b e r n e m élhet elszigeteltség­ b e n , azaz az élet m a g a a k a p c s o l a t o k összessége, a k a p ­ csolatok pedig egyenlőek a cselekvéssel. De vajon h o ­ gyan t e h e t ü n k s z e r t a kapcsolatok, azaz élet m e g é r t é ­ s é h e z szükséges „ k é p e s s é g r e " ? H i s z e n a k a p c s o l a t o k n e m p u s z t á n a z e m b e r e k k e l való közösséget, d e a z egyes dolgokkal és eszmékkel való m e g h i t t v i s z o n y t is j e l e n t i k - igaz? Az élet kapcsolat, a m e l y az egyes dolgokkal, e m b e r e k k e l és e s z m é k k e l fennálló k a p c s o l a t a i n k formá­ j á b a n n y i l v á n u l meg. 3 a m e g é r t j ü k a k a p c s o l a t a i n k a t , k é p e s s é v á l u n k a r r a , h o g y teljes egészében m e g i s m e r j ü k az életet. T e h á t a p r o b l é m á t n e m ez a „ k é p e s s é g " jelen­ ti ( h i s z e n e képesség n e m független a k a p c s o l a t a i n k t ó l ) , h a n e m az, h o g y m e g é r t s ü k e k a p c s o l a t o k a t , m e r t így t e r m é s z e t e s m ó d o n s z e r t t e s z ü n k majd a gyors alkalmaz­ k o d á s h o z és r e a g á l á s h o z szükséges r u g a l m a s s á g r a is. Nyilvánvalóan a kapcsolataink jelentik azt a tükröt, a m e l y által m e g i s m e r h e t j ü k ö n m a g u n k a t . . K a p c s o l a t o k nélkül n e m létezünk: létezni annyi, m i n t kapcsolatban állni. Csakis a k a p c s o l a t a i n k b a n l é t e z ü n k , n é l k ü l ü k n i n c s értelme a létezésnek. N e m a gondolataink, h a n e m a k a p c s o l a t a i n k által l é t e z ü n k , k o n f l i k t u s a i n k a t p e d i g az okozza, hogy n e m é r t j ü k m e g e k a p c s o l a t o k a t . J e l e n l e g n e m é r t j ü k a k a p c s o l a t a i n k a t , mivel csakis a további e r e d m é n y e k , az átalakulás, a „valamivé v á l á s " é r d e k é b e n h a s z n á l j u k őket. A k a p c s o l a t o k a z o n b a n va­ l ó j á b a n ö n m a g u n k felfedezésének eszközeit j e l e n t i k , mivel k a p c s o l a t b a n állni a n n y i , m i n t létezni. Kapcsola-

125

tok nélkül n e m létezünk. Hogy megértsük önmagunkat, m e g kell é r t e n ü n k a k a p c s o l a t a i n k a t , mivel ezek jelen­ tik azt a t ü k r ö t , a m e l y b e n m e g p i l l a n t h a t j u k m a g u n k a t . E t ü k ö r l e h e t t o r z és tiszta is - ez u t ó b b i e s e t b e n a való­ ságot p i l l a n t h a t j u k m e g b e n n e , a legtöbb e m b e r azon­ b a n n e m azt látja e t ü k ö r b e n , a m i van, h a n e m azt, a m i t l á t n i szeretne. Idealizáljuk a dolgokat, m e n e k ü l ü n k , és i n k á b b é l ü n k a j ö v ő b e n , m i n t h o g y a j e l e n b e n megért­ sük a k a p c s o l a t a i n k a t .

tó, oly sok fájdalommal, szomorúsággal, h á b o r ú v a l , pusz­ títással és szenvedéssel t e r h e s , h o g y el a k a r u n k m e n e ­ k ü l n i , h o g y a z t á n saját l é n y ü n k b i z t o n s á g o s falain b e l ü l éljünk. A z a z a legtöbb e m b e r s z á m á r a a m á s o k k a l való k a p c s o l a t o k valójában az elszigetelődésről szólnak, és az efféle k a p c s o l a t o k b ó l nyilvánvalóan elszigetelődő tár­ s a d a l o m alakul ki. P o n t o s a n ez t ö r t é n i k m a n a p s á g a vi­ l á g b a n : elszigeteltségünkben kinyújtjuk u g y a n k e z ü n k e t t e s t v é r e i n k felé, n e m z e t i é r z é s n e k , testvériségnek vagy m á s , h a s o n l ó a n n e m e s d o l o g n a k nevezve e gesztust, va­ l ó j á b a n a z o n b a n t o v á b b r a is f e n n m a r a d n a k a független k o r m á n y o k és h a d s e r e g e k . A z t hisszük, saját k o r l á t a i n k h o z ragaszkodva is k é p e s e k l e s z ü n k m e g t e r e m t e n i a vi­ lágbékét, k é p e s e k l e s z ü n k l é t r e h o z n i egy egységes vilá­ got - ez a z o n b a n l e h e t e t l e n . E g y é r t e l m ű , h o g y amíg különféle n e m z e t i , gazdasági, vallási vagy t á r s a d a l m i k o r l á t o k k ö z t é l ü n k , n e m l e h e t b é k e a világban.

H a megvizsgáljuk a z é l e t ü n k e t , a z e m b e r t á r s a i n k k a l való k a p c s o l a t a i n k a t , l á t n i fogjuk, h o g y az elszigeteltség folyamatáról van szó. Valójában n e m t ö r ő d ü n k egymás­ sal; b á r sokat b e s z é l ü n k a dologról, igazából csakis ön­ m a g u n k k a l t ö r ő d ü n k . Csakis addig k ö t ő d ü n k valakihez, amíg ez a k a p c s o l a t ö r ö m ö t okoz s z á m u n k r a , m í g m e n e ­ d é k r e l e l ü n k általa, amíg kielégít m i n k e t - ám a b b a n a p i l l a n a t b a n , ahogy a k a p c s o l a t b a n esetleg felmerülő problémák kényelmetlenséget jelentenek számunkra, m e g s z a b a d u l u n k az a d o t t személytől. M á s k é n t fogal­ mazva, a k a p c s o l a t a i n k csakis addig léteznek, a m í g örö­ m ü n k e t leljük b e n n ü k . E z m e g l e h e t ő s e n n y e r s e n h a n g ­ zik, d e h a a l a p o s a b b a n s z e m ü g y r e vesszük a z é l e t ü n k e t , l á t n i f o g j u k , h o g y e z a z igazság; h a p e d i g n e m n é z ü n k s z e m b e a tényekkel, az azt j e l e n t i , h o g y t u d a t l a n s á g b a n é l ü n k , és a t u d a t l a n s á g b ó l s o h a n e m s z á r m a z n a k megfe­ lelő kapcsolatok. Ha s z e m ü g y r e vesszük az é l e t ü n k e t és a k a p c s o l a t a i n k a t , l á t n i fogjuk, h o g y ellenállást alakí­ t u n k ki m a g u n k b a n , h o g y falakat é p í t ü n k , és e falak m ö ­ gül t e k i n t ü n k e m b e r t á r s a i n k r a ; d e s o h a n e m b o n t j u k l e őket, és s o h a l é p ü n k ki m ö g ü l ü k , legyen szó a k á r fizikai, a k á r anyagi, gazdasági vagy n e m z e t i falakról. A m í g elszigetelten, falak m ö g ö t t é l ü n k , n e m l é t e z h e t n e k k a p ­ csolatok, mi pedig e l z á r k ó z o t t a n é l ü n k , m e r t ez az élet­ m ó d kielégítőbb s z á m u n k r a , mivel azt h i s s z ü k , így n a ­ gyobb b i z t o n s á g b a n l e h e t r é s z ü n k . A világ oly b o m l a s z -

Az elszigetelődés folyamata a h a t a l o m h a j s z o l á s á n a k folyamata: ha az e g y é n vagy egy faji vagy n e m z e t i ala­ p o n létrejött c s o p o r t o s u l á s h a t a l o m r a tör, a n n a k m i n d i g elszigeteltségben kell l é t e z n i e , mivel a h a t a l o m r a , a p o ­ zíciókra i r á n y u l ó vágy m a g a az elkülönülés. És végered­ m é n y b e n m i n d e n k i e dolgokra vágyik - n e m d e ? Az em­ berek olyan pozíciókba a k a r n a k kerülni, ahol uralhat­ n a k m á s o k a t , legyen szó a k á r o t t h o n , m u n k a h e l y e n vagy a b ü r o k r a t i k u s r e n d s z e r b e n b e t ö l t ö t t p o z í c i ó k r ó l . M i n d e n k i h a t a l o m r a tör, é s e k ö z b e n egy k a t o n a i , i p a r i , gazdasági h a t a l o m r a é p ü l ő t á r s a d a l m a t h o z u n k létre - ez ú j r a csak nyilvánvaló. De vajon n e m p o n t o s a n a ha­ t a l o m i r á n t i vágy szigetel-e el b e n n ü n k e t e g y m á s t ó l ? Úgy vélem, r o p p a n t fontos, h o g y ezt m e g é r t s ü k , mivel h a b é k é s , h á b o r ú k t ó l m e n t e s világra vágyunk, a m e l y b e n n i n c s e n ilyen r é m i s z t ő p u s z t í t á s , ilyen m é r h e t e t l e n , katasztrofális n y o m o r ú s á g , a k k o r t i s z t á n kell l á t n u n k e b b e n a k é r d é s b e n - n e m d e ? A szeretetteljes, kedves

126

127

e m b e r e k n e m vágynak h a t a l o m r a , k ö v e t k e z é s k é p p e n n e m k ö t ő d n e k egyetlen n e m z e t h e z , egyetlen z á s z l ó h o z s e m . A z ilyen e m b e r e k n e m „címkézik fel" m a g u k a t . Az elszigeteltségben n e m létezik élet: egyetlen ország, egyetlen n é p , egyetlen e m b e r s e m élhet elszigetelten, a h a t a l o m i r á n t i vágy a z o n b a n elszigeteltséget e r e d m é ­ n y e z . A n a c i o n a l i z m u s , az úgynevezett hazafias é r z ü l e t valójában átok, mivel a n a c i o n a l i s t a e m b e r e k állítólagos hazafiságuk által az elszigetelődés falát emelik m a g u k k ö r é . Ezek a személyek o l y a n n y i r a a z o n o s u l n a k az or­ szágukkal, hogy falat e m e l n e k az egyes e m b e r e k közé. És ha falakat e m e l ü n k valami ellen, az a v a l a m i folya­ m a t o s a n o s t r o m o l n i fogja a „ v é d m ű v e i n k e t " . Ha ellenál­ l u n k valaminek, p o n t o s a n e z a z ellenállás jelzi, h o g y k o n f l i k t u s o k k ö z e p e t t e é l ü n k . Vagyis a n a c i o n a l i z m u s , a n e m z e t i érzület - a m i valójában n e m m á s , m i n t a h a ­ t a l o m i r á n t i vágyból s z á r m a z ó elszigetelődés folyamata - n e m t e r e m t h e t b é k é t a világban.,Ha valaki n a c i o n a l i s ­ ta létére a testvériségről beszél, h a z u d i k - és e l l e n t m o n ­ d á s o k közepette él. Vajon élhetünk-e a h a t a l o m , a t á r s a d a l m i h e l y z e t a te­ k i n t é l y i r á n t i vágy n é l k ü l ? N y i l v á n v a l ó a n igen; és a k k o r é l ü n k így, h a n e m v á g y u n k egy nagyobb, m a g a s a b b r e n ­ dű dologgal - egy p á r t t a l , a h a z á n k k a l , a fajunkkal, a vallással, I s t e n n e l , és így tovább - való a z o n o s u l á s r a , mivel ez az a z o n o s u l á s valójában n e m m á s , m i n t a h a t a ­ l o m hajhászása. Mivel ú g y érezzük, ö n m a g u n k b a n ü r e ­ sek, tehetségtelenek és gyengék vagyunk, s z e r e t n é n k egy n á l u n k n a g y o b b dologgal a z o n o s u l n i - e v á g y u n k a z o n b a n valójában n e m m á s , m i n t a h a t a l o m i r á n t i vágy. A k a p c s o l a t a i n k b a n ö n m a g u n k a t nyilvánítjuk meg, é s h a n e m ismerjük m a g u n k a t , h a n e m i s m e r j ü k e l m é n k é s s z í v ü n k m ű k ö d é s é t , h i á b a t e r e m t ü n k egyfajta k ü l s ő

128

rendet életünkben, hiába gondolunk ki mindenféle agyafúrt megoldásokat és r e n d s z e r e k e t . . A fontos az, h o g y m e g é r t s ü k ö n m a g u n k a t a m á s o k k a l való kapcsola­ t a i n k b a n , m e r t ezáltal a k a p c s o l a t a i n k n e m az elszigete­ lődésről szólnak majd, és így m e g i s m e r h e t j ü k saját indí­ t é k a i n k a t , g o n d o l a t a i n k a t , törekvéseinket - a szabadság és az átalakulás pedig p o n t o s a n e felismerések által ve­ szi kezdetét.

X V . GONDOLKODÓ ÉS GONDOLAT

d o n tapasztaljuk m e g a z t az állapotot, a m e l y b e n a gon­ d o l k o d ó m a g a a gondolat. J e l e n p i l l a n a t b a n ú g y gondol­ j u k , a g o n d o l a t e l k ü l ö n ü l a gondolkodótól, de vajon va­ l ó b a n így van-e ez?, Szeretjük így h i n n i , mivel ily m ó d o n a g o n d o l k o d ó a g o n d o l a t a által m a g y a r á z h a t j a az egyes

JVIINDEN T A P A S Z T A L Á S U N K B A N jelen v a n a t a p a s z t a ­

k é r d é s e k e t . A gondolkodó erőfeszítései a r r a i r á n y u l n a k ,

ló, a megfigyelő, aki vagy egyre t ö b b t a p a s z t a l á s t gyűjt

h o g y á l t a l u k valami t ö b b é - vagy valami kevesebbé - vál­

össze m a g á n a k , vagy megtagadja ö n m a g á t . De vajon

j o n , k ö v e t k e z é s k é p p e n e k ü z d e l e m b e n , az a k a r a t e cse­

n e m téves-e ez a folyamat, n e m olyan törekvésről van-e

l e k e d e t é b e n , a „valamivé v á l á s b a n " m i n d i g j e l e n v a n ez

szó, a m e l y s o h a i d é z h e t i elő a kreativitás á l l a p o t á t ?

az é r t é k c s ö k k e n t ő t é n y e z ő : n e m egy valódi, de egy téves

És ha h i b á s ez a folyamat, vajon képesek vagyunk-e fel­

folyamatra törekszünk.

h a g y n i vele? t Ez csak a k k o r lehetséges, h a n e m gondol­

Vajon valóban elkülönül-e egymástól a g o n d o l k o d ó

k o d ó k é n t tapasztaljuk m e g a dolgokat, de t u d a t á r a ébre­

és a g o n d o l a t ? A m í g igen, addig m i n d e n e r ő f e s z í t é s ü n k

d ü n k e folyamatnak, és felismerjük, kizárólag egyetlen

h i á b a v a l ó : egy h i b á s , d e s t r u k t í v folyamat r é s z e s e i va­

állapot létezik, és e b b e n az á l l a p o t b a n a g o n d o l k o d ó

g y u n k , a m e l y m a g a a h a n y a t l á s t , az é r t é k c s ö k k e n é s t elő­

egységet alkot a g o n d o l a t t a l .

i d é z ő t é n y e z ő . ; H a azt v e s s z ü k észre, h o g y p é n z s ó v á -

A m í g t a p a s z t a l u n k , a m í g valamivé válunk, m i n d i g je­

r a k , b i r t o k l ó a k vagy e r ő s z a k o s a k vagyunk, ú g y véljük,

l e n v a n ez a d u a l i s t a cselekedet: léteznie kell a gondol­

e z r o s s z dolog, é s n e m l e n n e szabad i l y e n e k n e k len­

k o d ó n a k és a g o n d o l a t n a k , e n n e k a két, egymástól kü­

n ü n k . _ E k k o r a g o n d o l k o d ó megpróbálja m e g v á l t o z t a t n i

l ö n b ö z ő f o l y a m a t n a k - n i n c s egység, m i n d i g j e l e n v a n

a g o n d o l a t a i t , azaz erőfeszítéseket tesz a r r a , h o g y „vala­

az egyéni, kollektív, vagy a k á r n e m z e t i l é t r e vagy n e m ­

m i l y e n n é váljon"; és e z e n erőfeszítések s o r á n az az illú­

l é t r e i r á n y u l ó a k a r a t cselekedete által m ű k ö d t e t e t t köz­

zió vezérli, hogy k é t k ü l ö n á l l ó folyamat v a n j e l e n , h o l o t t

p o n t . M i n d e n h o l ezt a folyamatot figyelhetjük meg.

a v a l ó s á g b a n csak egyetlen folyamat létezik. Ú g y vélem,

A m í g az erőfeszítés t a p a s z t a l á s r a és t a p a s z t a l ó r a külö­

e b b e n rejlik az é r t é k c s ö k k e n é s alapvető oka.

n ü l el, j e l e n t k e z i k a h a n y a t l á s , az é r t é k c s ö k k e n é s , az

Vajon megtapasztalhatjuk-e azt az állapotot, amely­

egység pedig csak a k k o r v a l ó s u l h a t meg, ha a gondolko­

b e n a t a p a s z t a l ó és a t a p a s z t a l a t két, e g y m á s t ó l elkülö­

dó t ö b b é n e m a megfigyelő s z e r e p é t tölti b e . J e l e n pilla­

n ü l ő folyamata h e l y e t t csak egyetlen e n t i t á s v a n j e l e n ?

n a t b a n csak a g o n d o l k o d ó és a gondolat, a megfigyelő

H a k é p e s e k l e n n é n k e r r e , valószínűleg r á j ö n n é n k , m i t

és a megfigyelt dolog, a t a p a s z t a l ó és a t a p a s z t a l á s egy­

is j e l e n t a kreativitás, m e g i s m e r n é n k azt az állapotot,

m á s t ó l e l k ü l ö n ü l ő á l l a p o t a i t ismerjük, m i p e d i g a r r a tö­

a m e l y b e n n e m létezik é r t é k c s ö k k e n é s , é s m e g t u d n á n k ,

r e k s z ü n k , h o g y egyesítsük e dolgokat.

milyen kapcsolatokat kellene kialakítanunk a minket

t

A z a k a r a t cselekedete m i n d i g dualisztikus. D e vajon

meghaladhatjuk-e ezt az e l k ü l ö n í t ő akaratot, és felfedez­

k ö r ü l v e v ő világgal. T é t e l e z z ü k fel,

hogy kapzsi

és p é n z s ó v á r

vagyok.

hetjük-e az állapot, a m e l y b e n n i n c s j e l e n ez a d u a l i s t a

E k k o r n e m két állapot v a n j e l e n , n e m k ü l ö n ü l ö k e l a

cselekedet? E z csakis a k k o r lehetséges, h a k ö z v e t l e n m ó -

kapzsiságtól: csakis egy dolog létezik, m é g h o z z á m a g a

130

131

e b b e n a z á l l a p o t b a n l e h e t ü n k kreatívak. E b b e n a z álla­ p o t b a n n i n c s j e l e n a z erőfeszítést tévő személy, e z a z állapot n e m a szavakról szól, és n e m a r r ó l , h o g y meg­ próbáljuk kideríteni, milyen állapotban is vagyunk; ha a z á l l a p o t u n k a t a k a r j u k m e g i s m e r n i , s o h a n e m lelhe­ t ü n k r á a r r a . . A fontos az, h o g y felismerjük, a z erőfeszí­ tést tévő személy és az erőfeszítés tárgya megegyezik egymással. H o g y lássuk, h o g y a n osztja m a g á t a z e l m e egy m a g a s a b b r e n d ű , á l l a n d ó e n t i t á s r a , és egy alacso­ n y a b b r e n d ű részre, m e g é r t é s r e é s éberségre v a n szük­ ségünk, a z o n b a n t o v á b b r a is egy gondolati, a z a z időbeli folyamatról v a n szó. H a k é p e s e k vagyunk k ö z v e t l e n ta­ p a s z t a l á s k é n t m e g é r t e n i ezt az igazságot, l á t n i fogjuk, h o g y egy teljesen új t é n y e z ő lép m ű k ö d é s b e .

a kapzsiság. Vajon mi t ö r t é n i k , ha t u d a t á r a é b r e d e k an­ n a k , h o g y k a p z s i vagyok? T á r s a d a l m i vagy vallási okok­ ból erőfeszítéseket teszek e z e n állapot megváltoztatásá­ ra, ám ezek az erőfeszítések m i n d i g csak egy s z ű k h a t ó k ö r r e k o r l á t o z ó d n a k ; m é g h a k i i s t e r j e s z t e m ezt a h a t ó k ö r t , akkor is b e h a t á r o l t t e r ü l e t e n mozgok, követ­ k e z é s k é p p e n m i n d i g j e l e n v a n e z a z é r t é k c s ö k k e n t ő té­ n y e z ő . H a a z o n b a n egy kicsit m é l y e b b r e t e k i n t e k , é s a l a p o s a b b a n s z e m ü g y r e v e s z e m a dolgokat, l á t n i fogom, h o g y a kapzsiság o k a n e m m á s , m i n t m a g a az erőfeszíté­ seket tévő személy, és egyben ő m a g a a k a p z s i s á g is; lát­ ni fogom, h o g y n e m létezik a kapzsiságtól k ü l ö n á l l ó „ é n " , csak a kapzsiság v a n j e l e n . H a felismerem, h o g y k a p z s i vagyok, h o g y n e m létezik semmiféle, a kapzsiság­ tól e l k ü l ö n ü l ő megfigyelő, m e r t én m a g a m vagyok a kapzsiság, az teljesen megváltoztatja az a d o t t k é r d é s t , és a rá a d o t t v á l a s z r e a k c i ó m a t is, és így t ö b b é m á r n e m l e s z n e k d e s t r u k t í v a k az erőfeszítéseim. Vajon m i t t e s z ü n k , h a r á é b r e d ü n k , h o g y egész lé­ nyünk, m i n d e n cselekedetünk kapzsi és pénzsóvár? Sajnos, á l t a l á b a n n e m ilyen m ó d o n g o n d o l k o d u n k . JVIindig j e l e n v a n b e n n ü n k az „ é n " , a f e l s ő b b r e n d ű e n t i ­ tás, a z i r á n y í t á s r a , a z u r a l o m r a t ö r ő k a t o n a . S z á m o m r a a z o n b a n kifejezetten d e s t r u k t í v n a k t ű n i k e folyamat, é s úgy vélem, illúzió l e n n e azt h i n n i , h o g y t u d j u k , m i é r t cselekszünk így. Valójában saját f o l y t o n o s s á g u n k fenn­ t a r t á s a é r d e k é b e n osztjuk ö n m a g u n k a t m a g a s - é s ala­ c s o n y r e n d ű r é s z e k r e . D e vajon m i t ö r t é n i k , h a csak é s kizárólag a kapzsiság v a n j e l e n , n e m pedig a k a p z s i s á g o t m ű k ö d t e t ő „ é n " , azaz h a teljes egészében k a p z s i va­ gyok? „Nyilvánvaló, h o g y ekkor egy teljesen e l t é r ő folya­ m a t lép m ű k ö d é s b e , m á s k é r d é s s e l találjuk s z e m b e ma­ g u n k a t . E z a k é r d é s kreatív, mivel n e m a z „ é n " , n e m a valamivé válás é r z e t e u r a l k o d i k b e n n e , és kizárólag

132

1

X V I . MEGOLDHATJUK-E PROBLÉ­ MÁINKAT A GONDOLKODÁS ÁLTAL?

p o n t ú a gondolkodás tevékenysége? És vajon megold­ hatja-e az ilyen g o n d o l k o d á s az ö n m a g a által t e r e m t e t t p r o b l é m á k a t ? Képes-e a p r o b l é m á k a t m e g t e r e m t ő elme feloldani ö n n ö n t e r e m t m é n y e i t ?

M!ÉG S O H A , egyetlen g o n d o l a t s e m oldotta m e g a p r o b ­ l é m á i n k a t , és n e m h i s z e m , h o g y ez valaha is bekövetkez­ n e . A b b a n b í z t u n k , a z intelligencia majd m e g m u t a t j a n e k ü n k a b o n y o l u l t h e l y z e t ü n k b ő l kivezető u t a t , azon­ b a n m i n é l agyafúrtabb, m i n é l visszataszítóbb, m i n é l ki­ f i n o m u l t a b b ez az intelligencia, a n n á l t ö b b r e n d s z e r , el­ m é l e t és e s z m e áll r e n d e l k e z é s ü n k r e . . Az e s z m é k p e d i g egyetlen e m b e r i p r o b l é m á t s e m o l d a n a k meg, e z m é g s o h a n e m t ö r t é n t meg, és a j ö v ő b e n sem fog bekövetkez­ n i . N e m az elme a megoldás, a bonyolultságból kivezető u t a t nyilvánvalóan n e m a gondolkozás útja j e l e n t i . Ú g y vélem, először a gondolkozás folyamatát kell m e g é r t e ­ n ü n k , h o g y a z t á n k é p e s e k l e g y ü n k m e g h a l a d n i azt, mi­ vel ha a b b a m a r a d a gondolkodás, t a l á n k é p e s e k l e s z ü n k m e g t a l á l n i az egyéni és kollektív p r o b l é m á i n k megoldá­ s á h o z vezető u t a t .

A gondolkodás n y i l v á n v a l ó a n egyfajta válaszreakció. H a feltesznek n e k ü n k egy kérdést, v á l a s z o l u n k a r r a , m é g h o z z á az e m l é k e i n k n e k , az előítéleteinknek, a n e ­ v e l t e t é s ü n k n e k , a szellemi h á t t e r ü n k n e k , a k o n d i c i o n á ­ l á s u n k n a k megfelelően - m i n d i g e d o l g o k n a k megfele­ l ő e n r e a g á l u n k és g o n d o l k o z u n k . Cselekedeteink e h á t ­ t e r é n e k k ö z p o n t j á t a z „ é n " képezi, é s amíg n e m é r t j ü k meg e hátteret, a problémákat megteremtő ént, amíg n e m é r t j ü k m e g a g o n d o l k o d á s i folyamatot, és n e m ve­ t ü n k véget neki, addig t o v á b b r a is külső és belső, a gon­ d o l a t a i n k b a n , az é r z e l m e i n k b e n és a c s e l e k e d e t e i n k b e n e g y a r á n t m e g n y i l a t k o z ó k o n f l i k t u s o k k ö z e p e t t e fogunk élni. Legyen b á r m i l y e n okos, b á r m i l y e n a l a p o s a n átgon­ dolt, egyetlen intellektuális m e g o l d á s s e m v e t h e t véget a z e m b e r e k közti k o n f l i k t u s o k n a k . H a ezt felismerjük, é s t u d a t á b a n v a g y u n k a n n a k , h o g y a n é s m i l y e n forrás­ ból s z ü l e t n e k a g o n d o l a t o k , joggal t e h e t j ü k fel a k é r d é s t : vajon véget érhet-e v a l a h a is a g o n d o l k o d á s ?

A gondolkodás n e m o l d o t t a m e g a p r o b l é m á i n k a t . A bölcs emberek, a filozófusok, a tudósok, a p o l i t i k a i vezetők valójában s o h a egyetlen e m b e r i p r o b l é m á t s e m o l d o t t a k meg, m e r t n e m o l d o t t á k m e g a z e m b e r e k közöt­ ti k a p c s o l a t o k problémáját. M i n d ez idáig az elme, az i n t e l l e k t u s segítségével vizsgáltuk ezt a kérdést, és re­ m é l t ü k , hogy előbb-utóbb r á l e l ü n k majd a válaszra. De vajon feloldhatja-e v a l a h a is az elme a p r o b l é m á i n ­ k a t ? Vajon n e m m i n d i g ö n m a g á t védelmezi-e a labora­ t ó r i u m o k o n , a tervezőasztalok világán kívül megnyil­ v á n u l ó gondolkodás, vajon n e m ö n f e n n t a r t ó a k , n e m kondicionáltak-e ezek a g o n d o l a t o k ? Vajon n e m énköz-

Az egyik kérdés t e h á t az, vajon megoldhatja-e a gon­ d o l k o d á s a p r o b l é m á i n k a t - igaz? Vajon megoldjuk-e a p r o b l é m á k a t azáltal, ha végiggondoljuk őket? Vajon megoldott-e valójában a g o n d o l k o d á s v a l a h a b á r m i l y e n gazdasági, t á r s a d a l m i vagy vallási p r o b l é m á t ? Hétköz­ n a p i é l e t ü n k s o r á n m i n é l t ö b b e t g o n d o l k o d u n k egy a d o t t p r o b l é m á n , a z csak a n n á l összetettebbé, b i z o n y t a ­ l a n a b b á és m e g f o g h a t a t l a n a b b á válik. Vagy n e m ez tör­ t é n i k a valós, m i n d e n n a p i élet s o r á n ? Lehet, h o g y ha vé­ giggondoljuk a z a d o t t k é r d é s b i z o n y o s a s p e k t u s a i t , a k k o r j o b b a n m e g é r t j ü k m a j d a m á s i k e m b e r álláspont­ j á t , a g o n d o l k o d á s által a z o n b a n n e m foghatjuk fel a

134

135

p r o b l é m á t a m a g a teljességében - a gondolkodás csak részlegesen láthatja a p r o b l é m á k a t , a részleges válasz p e d i g n e m válasz, a z a z n e m megoldás. M i n é l t ö b b e t g o n d o l k o d u n k egy p r o b l é m á n , m i n é l a l a p o s a b b a n vizsgáljuk, e l e m e z z ü k és tárgyaljuk azt, an­ n á l összetettebbé válik a k é r d é s . Vajon lehetséges-e h á t átfogóan, teljes e g é s z é b e n szemlélni a p r o b l é m á k a t ? Úgy t ű n i k , ez j e l e n t i s z á m u n k r a a legnagyobb n e h é z s é ­ get. P r o b l é m á i n k egyre s z a p o r o d n a k , k ö z v e t l e n ü l fenye­ get b e n n ü n k e t a h á b o r ú veszélye, k a p c s o l a t a i n k p e d i g egyre zavarosabbá válnak, d e vajon h o g y a n é r t h e t n é n k m e g teljes egészében e dolgokat? Ez a p r o b l é m a nyilván­ v a l ó a n csak akkor o l d h a t ó meg, ha teljes egészében vizs­ gáljuk, ahelyett, h o g y r é s z e i r e b o n t a n á n k szét. D e vajon h o g y a n lehetséges ez? Nyilvánvaló, h o g y ez csak a k k o r lehetséges, ha véget ér a g o n d o l k o d á s n a k az „ é n b ő l " , a h a g y o m á n y o k , a k o n d i c i o n á l á s , az előítéletek, a re­ m é n y , és a kétségbeesés forrásából táplálkozó folyama­ t a . Vajon megérthetjük-e ezt az é n t , n e m az e l e m z é s ál­ tal, d e azáltal, h o g y igaz valójában látjuk, h o g y n e m p u s z t á n e l m é l e t k é n t , de t é n y k é n t vagyunk t u d a t á b a n a l é t e z é s é n e k ? Úgy, h o g y n e m a z é n feloldására törek­ s z ü n k valamiféle e r e d m é n y t remélve e c s e l e k e d e t ü n k ­ től, de felismerjük é n ü n k folyamatos tevékenységét? Vajon k é p e s e k v a g y u n k e g y s z e r ű e n csak szemügyre ven­ ni az é n ü n k e t anélkül, h o g y m e g p r ó b á l n á n k e l p u s z t í t a ­ n i , vagy ö s z t ö n ö z n i a z t ? E z itt a k é r d é s . H a n e m l é t e z n e b e n n ü n k az „ é n " központja, a n n a k minden hatalom, tekintély, t á r s a d a l m i r a n g , folytonosság, és ö n v é d e l e m i r á n t i vágyával, a k k o r n y i l v á n v a l ó a n m e g s z ű n n é n e k a p r o b l é m á i n k is.

g e n d ő , h a ítéletalkotás é s rosszallás nélküli t u d a t á b a n v a g y u n k a z é n tevékenységeinek. H a a z é r t v a g y u n k t u ­ d a t o s a k , h o g y megoldjuk vagy á t a l a k í t s u k a p r o b l é m á ­ k a t , h o g y valamilyen e r e d m é n y r e j u s s u n k , a z á l t a l to­ v á b b r a i s m e g m a r a d u n k a z é n h a t ó k ö r é n belül.,Amíg a z e l e m z é s , a t u d a t o s s á g vagy g o n d o l a t a i n k folyamatos vizsgálata által valamilyen e r e d m é n y elérésére törek­ s z ü n k , addig továbbra is a gondolkodás, az é n , az ego te­ r ü l e t é n t a r t ó z k o d u n k , b á r h o g y is n e v e z z ü k ezt a dolgot. Nyilvánvaló, h o g y m í g létezik az elme tevékenysége, n e m l é t e z h e t szeretet. A h o l s z e r e t e t van, ott n i n c s e n e k t á r s a d a l m i p r o b l é m á k . A s z e r e t e t a z o n b a n n e m valami­ féle m e g s z e r e z h e t ő , e l n y e r h e t ő dolog. Az e l m e u g y a n tö­ r e k e d h e t a r r a , h o g y egy új g o n d o l a t h o z , egy új játék­ s z e r h e z , egy új g o n d o l k o d á s m ó d h o z h a s o n l ó a n s z e r t t e g y e n a s z e r e t e t r e is, ám m í g ezt teszi, n e m j u t h a t el a s z e r e t e t állapotába. v Az e l m e , a m e l y a r r a törekszik, h o g y eljusson a bőkezűség á l l a p o t á b a , továbbra is k a p z s i m a ­ r a d . Ugyanígy, a m e d d i g a z t kívánja, h o g y eljusson a b b a az állapotba, a h o l a s z e r e t e t létezik, amíg e r r e vágyik, és e n n e k é r d e k é b e n cselekszik, addig p o n t e törekvése által tagadja meg m a g á t ó l a s z e r e t e t e t - n e m igaz?

A gondolkodás n e m k é p e s m e g o l d a n i a z é n p r o b l é ­ máját. E h h e z t u d a t o s s á g r a v a n szükség, a t u d a t o s s á g p e ­ dig n e m a z o n o s a gondolkodással; a t u d a t o s s á g h o z ele-

Ha s z e m ü g y r e vesszük ezt a kérdést, az élet ö s s z e t e t t k é r d é s é t , h a t u d a t á b a n v a g y u n k saját g o n d o l k o d á s i fo­ l y a m a t u n k n a k , és felismerjük, h o g y az sehová s e m ve­ zet, e l j u t u n k a z intelligencia egy újszerű, n e m egyéni, é s n e m i s kollektív á l l a p o t á b a . E k k o r m e g s z ű n n e k a z e g y é n n e k a t á r s a d a l o m m a l , a közösséggel és a valósággal való viszonyával k a p c s o l a t o s p r o b l é m á i , mivel e b b e n a z á l l a p o t b a n kizárólag a z intelligencia létezik, a m e l y n e m személyes és n e m is s z e m é l y t e l e n . Úgy é r z e m , csakis ez a z intelligencia oldhatja m e g h a t a l m a s p r o b l é m á i n k a t . E z a z intelligencia n e m l e h e t valamiféle törekvés ered­ m é n y e : csak akkor v a l ó s u l h a t m e g , h a teljes m é r t é k b e n ,

136

137

n e m p u s z t á n a t u d a t o s s z i n t e n , de a t u d a t o s s á g mélyeb­ b e n fekvő, rejtett szintjein is m e g é r t j ü k a gondolkodási folyamatot. H o g y m e g é r t s ü k e p r o b l é m á k a t , r o p p a n t c s e n d e s és nyugodt elmére van szükségünk, hogy elménk m i n d e n ­ féle köztes eszmétől és elmélettől, m i n d e n zavaró ténye­ zőtől m e n t e s e n szemlélhesse a kérdést. t Es p o n t o s a n ez j e l e n t i s z á m u n k r a az egyik nehézséget, mivel a g o n d o l a t zavaró tényezővé vált. H a m e g a k a r o k é r t e n i valamit, h a s z e m ü g y r e a k a r o m v e n n i az a d o t t dolgot, n e m kell el­ g o n d o l k o d n o m róla - egyszerűen csak szemügyre kell ven­ nem azt. A b b a n a p i l l a n a t b a n , ahogy elkezdek gondol­ k o d n i az adott dologról, ahogy bármiféle elképzelésem, v é l e m é n y e m t á m a d azzal k a p c s o l a t b a n , m á r i s a zava­ r o d o t t s á g á l l a p o t á b a n vagyok: elterelődik a figyelmem, és m á r n e m azt a dolgot szemlélem, a m i t m e g k e l l e n e ér­ t e n e m . T e h á t h a p r o b l é m á i n k v a n n a k , zavaróvá v á l n a k s z á m u n k r a a g o n d o l a t o k (azaz az eszmék, a vélemé­ nyek, az ítéletek, az ö s s z e h a s o n l í t á s o k ) , mivel megaka­ dályozzák azt, h o g y s z e m ü g y r e vegyük, és így megért­ sük, és megoldjuk m a g á t a p r o b l é m á t . Sajnos a z o n b a n a legtöbb e m b e r s z á m á r a t ú l z o t t a n fontossá vált a gon­ dolkodás. M o s t t a l á n azt k é r d i t e k : „de h á t h o g y a n létez­ h e t n é k gondolatok n é l k ü l ? H o g y a n l e h e t n e ü r e s a z el­ m é m ? " H a a z e m b e r elméje ü r e s , a z azt j e l e n t i , h o g y a kábultság, a gyengeelméjűség á l l a p o t á b a n létezik, és ezt az állapotot ö s z t ö n ö s e n elutasítjuk, A z o n b a n a csen­ des, saját g o n d o l a t a i által m e g n e m zavart, nyílt e l m e képes r o p p a n t közvetlen é s egyszerű m ó d o n s z e m l é l n i b á r m e l y kérdést, és p o n t o s a n ez a képesség j e l e n t i az egyedüli megoldást - e h h e z p e d i g n y u g o d t és b é k é s el­ m é r e v a n szükségünk. ^Az ilyen elme n e m valamely erőfeszítés e r e d m é n y e ­ k é p p e n j ö n létre, n e m a gyakorlás, a m e d i t á c i ó vagy az

138

önfegyelem végterméke. Ez az elme n e m az elfojtás, n e m a n e m e s e d é s által születik meg, létéhez n i n c s szük­ ség az é n , a g o n d o l k o d á s erőfeszítéseire; ez az e l m e ak­ k o r alakul ki, ha teljes e g é s z é b e n megértjük a gondolko­ dási folyamatot, a z a z h a k é p e s e k v a g y u n k m i n d e n zavaró t é n y e z ő n é l k ü l l á t n i a tényeket. .A. v a l ó b a n nyu­ godt e l m e e b é k é j é b e n o t t rejlik a szeretet - és csakis a s z e r e t e t oldhatja m e g e m b e r i p r o b l é m á i n k a t .

X V I I . AZ ELME SZEREPE

Vajon m i a z elme s z e r e p e ? H o g y ezt m e g t u d j u k , t u d ­ n u n k kell, m i t i s tesz valójában a z elme. Vajon m i t tesz az e l m é n k ? Az egész a g o n d o l k o d á s i folyamatról szól n e m d e ? G o n d o l k o d á s n é l k ü l n i n c s elme; h a a z e l m e (tu­ d a t o s a n vagy ö n t u d a t l a n u l ) n e m gondolkodik, n e m léte­ zik t u d a t o s s á g . Ki kell d e r í t e n ü n k , h o g y a n viselkedik a különféle kérdésekkel k a p c s o l a t b a n a m i n d e n n a p i é l e t b e n megszokott e l m é n k , illetve az az e l m é n k , amely­ n e k a legtöbben n e m is v a g y u n k t u d a t á b a n . Igaz valójá­ b a n kell s z e m l é l n ü n k a z elmét, n e m pedig o l y a n n a k kell l á t n u n k azt, a m i l y e n n e k l e n n i e kellene.

M i l y e n t e h á t a m ű k ö d é s b e n lévő elme? I t t valójában az elszigetelődés folyamatáról v a n szó, ugye?,A gondol­ k o d á s i folyamat a l a p v e t ő e n e r r ő l szól: a g o n d o l k o d á s i folyamat n e m m á s , m i n t a g o n d o l k o d á s egy elszigetelt, ám t o v á b b r a is kollektív formája. Ha megfigyeljük saját g o n d o l k o d á s u n k a t , l á t n i fogjuk, h o g y egy elszigetelt, tö­ r e d é k e s folyamatról v a n szó. Az emlékeinkből, a tapasz­ t a l a t a i n k b ó l , a t u d á s u n k b ó l , a h i t ü n k b ő l fakadó reakci­ ó i n k n a k m e g f e l e l ő e n g o n d o l k o d u n k , és e d o l g o k r a r e a g á l u n k . A m i k o r azt m o n d o m , alapvető f o r r a d a l o m ­ n a k kell bekövetkeznie, a z o n n a l reagáltok e r r e a kijelen­ tésre. H a „ é r t é k e s " s p i r i t u á l i s vagy egyéb befektetések­ kel r e n d e l k e z t e k , t i l t a k o z n i fogtok ez ellen a kifejezés ellen. A z a z a r e a k c i ó i n k a t a t u d á s u n k , a h i t ü n k , a ta­ p a s z t a l a t a i n k h a t á r o z z á k m e g . E z nyilvánvaló tény. A r e a k c i ó k n a k s z á m o s különféle formája létezik. T a l á n azt állítjátok: „együtt kell é r e z n e m f e l e b a r á t a i m m a l " , „együtt kell m ű k ö d n ö m a t ö b b i e m b e r r e l " ; „ k e d v e s n e k kell l e n n e m " - és így tovább. De valójában m i k is ezek a m o n d a t o k ? Egytől egyig reakciók; a g o n d o l k o d á s alap­ vető reakciója a z o n b a n mégis a z elszigetelődés. M i n d ­ a n n y i a n megfigyeljük saját e l m é n k tevékenységeit, azaz megfigyeljük a t e t t e i n k e t , a h i t ü n k e t , a t u d á s u n k a t , a ta­ p a s z t a l á s a i n k a t , és e dolgok b i z t o n s á g é r z e t t e l t ö l t e n e k el b e n n ü n k e t - igaz? B i z t o n s á g é r z e t e t n y ú j t a n a k , és e r ő t a d n a k a g o n d o l k o d á s i f o l y a m a t n a k . Ez a folyamat kizárólag az „ é n t " , az e l m é t erősíti - legyen szó a k á r az ú g y n e v e z e t t alacsonyabb vagy m a g a s a b b r e n d ű é n r ő l . M i n d e n vallásunk, m i n d e n társadalmi rendeletünk, m i n d e n t ö r v é n y ü k a z egyén, a z egyéni é n , a z e l k ü l ö n í t ő cselekedetek t á m o g a t á s á r a j ö t t létre; e n n e k ellenpontja­ k é n t p e d i g megjelenik a t o t a l i t á r i u s állam. H a mélyebb­ re h a t o l u n k a t u d a t t a l a n b a , o t t is u g y a n e z a folyamat j á t s z ó d i k le. E z e n a s z i n t e n a k ö r n y e z e t ü n k , a t á r s a d a -

140

141

HA

MEGFIGYELJÜK A Z E L M É N K E T , é s n e m csak an­

n a k ú g y n e v e z e t t felső rétegeit, de a t u d a t t a l a n t is szem­ ü g y r e vesszük, valójában az elme tevékenységeit látjuk - igaz? Csakis így v a g y u n k k é p e s e k megvizsgálni b á r m i ­ l y e n k é r d é s t . Ne azt p r ó b á l j u k m e g l á t n i , m i t kellene ten­ n i e az e l m é n e k , vagy h o g y a n kellene g o n d o l k o d n i a , m e r t így p u s z t á n ü r e s , j e l e n t é s n é l k ü l i kijelentésekre j u t u n k . Ha azt mondjuk, hogy ennek az elmének ilyennek és i l y e n n e k kellene l e n n i e , felhagyunk m i n d e n vizsgálattal és magával a gondolkodással is; és ez t ö r t é n i k a k k o r is, h a a különféle szaktekintélyeket idézzük, ugye? J i a B u d d h á t , J é z u s t vagy b á r k i m á s t idézzük, véget é r m i n ­ d e n t ö r e k v é s ü n k , a b b a m a r a d a g o n d o l k o d á s és a vizsgá­ lat. Azaz, é b e r e n kell figyelnünk a r r a , h o g y elkerüljük ezt a c s a p d á t . Ha velem a k a r t o k t a r t a n i , h o g y megvizs­ gáljuk az én kérdését, fel kell h a g y n o t o k m i n d e n ravasz­ kodással, éleselméjűséggel, és egyszerű elmével kell szem­ l é l n e t e k a dolgokat.

l o m , az a p á i n k , a n y á i n k és n a g y s z ü l e i n k által befolyá­ solt, kollektív f o r m á b a n l é t e z ü n k , és itt is u g y a n ú g y m e g t a l á l h a t ó az i g a z u n k é r v é n y r e j u t t a t á s á r a , az uralko­ d á s r a i r á n y u l ó vágy, a k á r c s a k az egyén esetében.

p á r t o k egyfajta önfegyelmet k é n y s z e r í t e n e k az e g y é n r e , e z é r t h a egybe a k a r u n k gyűlni, h a k ö z ö s e n a k a r u n k cse­ l e k e d n i , e l e n g e d h e t e t l e n n é válik s z á m u n k r a az önfegye­ lem.

Vajon m i n d e n n a p i m ű k ö d é s ü n k s o r á n n e m a z elszi­ getelés folyamata jelenti-e az á l t a l u n k i s m e r t e l m e fel­ a d a t á t ? Vajon n e m az egyéni megváltásra törekszünk-e? A távoli j ö v ő b e n majd „valakikké" válunk, vagy m é g eb­ b e n a z életben „ n a g y e m b e r e k " , n a g y írók, n a g y m ű v é ­ szek l e s z ü n k . Ez az egész folyamat az elszigetelődésről szól. De vajon képes-e az elme m á s k é n t is cselekedni? Képes-e n e m elszigetelt, t ö r e d é k e s és ö n m a g á b a z á r t m ó d o n g o n d o l k o d n i ? E z e g y s z e r ű n lehetetlen. v így h á t i m á d j u k és tiszteljük az elmét, és rendkívüli j e l e n t ő s é g e t t u l a j d o n í t u n k n e k i . Vagy n e m tudjátok, milyen fontossá v á l h a t t o k a t á r s a d a l o m b a n , ha egy kicsit is ravaszak és é b e r e k vagytok, h a felhalmoztok n é m i t u d á s t é s infor­ m á c i ó t ? J ó l tudjátok, h o g y a n bálványozzátok a z intel­ l e k t u á l i s a n f e l s ő b b r e n d ű e m b e r e k e t , az ügyvédeket, a t a n á r o k a t , a s z ó n o k o k a t , a n a g y írókat, a szövegek m a ­ gyarázóit, h i s z e n egész é l e t e t e k b e n az i n t e l l e k t u s t és az elmét fejlesztettétek.

M í g n e m értjük meg, h o g y a n h a l a d h a t j u k m e g ezt a z e l k ü l ö n í t ő g o n d o l k o d á s m ó d o t , e folyamatot, a m e l y so­ r á n oly n a g y h a n g s ú l y t f e k t e t ü n k az egyéni vagy kollek­ tív f o r m á b a n é r t e l m e z e t t „ é n r e " é s a z „ e n y é m r e " , n e m l e l h e t ü n k békére, és folyamatos k o n f l i k t u s o k és h á b o ­ r ú k k ö z e p e t t e fogunk élni. A k é r d é s az, vajon h o g y a n v e s s ü n k véget a g o n d o l k o d á s elkülönítő f o l y a m a t á n a k . Vajon képes-e l e r o m b o l n i az é n t a gondolkodás, a szavak és a reakciók folyamata?. A g o n d o l a t p u s z t á n reakció, a g o n d o l a t n e m kreatív dolog. De vajon véget vethet­ nek-e ö n m a g u k n a k az efféle g o n d o l a t o k ? P o n t o s a n ezt i g y e k s z ü n k k i d e r í t e n i . H a a z t m o n d j u k : „fegyelmezett­ n e k kell l e n n e m " , „ h e l y e s e n kell g o n d o l k o d n o m " , „ i l y e n n e k é s ilyennek kell l e n n e m " , h a e z h a t á r o z z a m e g a g o n d o l k o d á s m ó d u n k a t , a g o n d o l k o d á s a változás­ ra k é n y s z e r í t i és ösztökéli m a g á t , a r r a , h o g y „valami­ l y e n n é váljon". Vajon ez n e m az elszigetelődés folyama­ t a ? E z n e m a z egységes e g é s z k é n t m ű k ö d ő intelligencia, h o l o t t az e g y ü t t m ű k ö d é s csakis ez által az intelligencia által valósulhat meg.

^Az elme feladata az elszigetelődésre i r á n y u l ; az e l m e e n é l k ü l n e m is létezik. M i u t á n évszázadokon k e r e s z t ü l fejlesztettük ezt a folyamatot, a z o n k a p j u k m a g u n k a t , h o g y k é p t e l e n e k v a g y u n k az e g y ü t t m ű k ö d é s r e ; csak ar­ ra v a g y u n k képesek, h o g y a gazdasági vagy vallási tekin­ télyek által keltett félelemtől vezérelve cselekedjünk. H o g y is l é t e z h e t n e e g y ü t t m ű k ö d é s , a m i k o r jelenleg ez az állapot jellemző r á n k , és ez az állapot n e m c s u p á n tu­ d a t o s e l m é n k b e n , de a m é l y e b b szinteken, a motiváció­ i n k b a n , a s z á n d é k a i n k b a n és a törekvéseinkben is meg­ nyilvánul? Hogyan csatlakozhatnánk h á t egymáshoz, h o g y intelligens m ó d o n , együtt valósítsunk m e g b á r m i t is?.Mivel ez szinte l e h e t e t l e n , a vallások és a p o l i t i k a i 142

Vajon h o g y a n v e t h e t ü n k véget a g o n d o l k o d á s n a k ? H e l y e s e b b e n szólva, h o g y a n é r h e t véget az elszigetelt, t ö r e d é k e s és részleges g o n d o l k o d á s ? H o g y a n fogjunk h o z z á a dologhoz? Vajon alkalmas-e e r r e a célra az úgy­ n e v e z e t t önfegyelem? Nyilvánvaló, h o g y az önfegyelem h o s s z ú évei s o r á n n e m j á r t a t o k sikerrel, m á s k ü l ö n b e n n e m h a l l g a t n á t o k e n g e m . Kérlek, vizsgáljátok m e g ezt a fegyelmezési folyamatot, a m e l y valójában egy g o n d o ­ lati folyamat, a m e l y b e n s z e r e p e t k a p a z a l á r e n d e l é s , az elfojtás, az i r á n y í t á s és az u r a l o m - e dolgok m i n d h a t á s s a l v a n n a k a kor e l ő r e h a l a d t á v a l egyre i n k á b b elő143

térbe k e r ü l ő t u d a t t a l a n r a . M i u t á n a n n y i é v e n á t h a ­ s z o n t a l a n u l p r ó b á l k o z t a t o k , nyilván rájöttetek, h o g y a z önfegyelem n e m rombolja l e a z é n t . A z önfegyelem n e m k é p e s e r r e , mivel ez a folyamat csak tovább erősíti az éneteket. Mégis m i n d e n vallásotok pártolja és támogat­ ja a dolgot; e r r e é p ü l m i n d e n m e d i t á c i ó , ez k é p e z i m i n ­ d e n vallási állítás alapját. Vajon lerombolja-e az é n t a tu­ dás vagy a h i t ? M á s k é n t fogalmazva, sikerrel j á r h a t - e b á r m e l y jelenlegi tevékenységünk, amely a r r a i r á n y u l , h o g y eljussunk é n ü n k gyökereihez? Vajon n e m cselek­ szünk-e alapvetően h i á b a v a l ó m ó d o n a g o n d o l k o d á s i fo­ lyamat, azaz az elszigetelődés és a reakciók folyamata k ö z e p e t t e ? És vajon m i t tesztek, ha r á é b r e d t e k , h o g y a gondolkodás n e m v e t h e t véget ö n m a g á n a k ? M i t ö r t é n i k ekkor? Figyeljétek m e g m a g a t o k a t . M i t ö r t é n i k , h a teljes m é r t é k b e n t u d a t á r a é b r e d ü n k e t é n y n e k ? v Megértjük, h o g y m i n d e n reakció k o n d i c i o n á l t , és a k o n d i c i o n á l á s által n e m l é t e z h e t semmiféle szabadság, s e m a folyamat elején, sem a végén - a szabadság pedig m i n d i g a kezde­ teknél található. Vajon mi j á t s z ó d i k le valójában, a m i k o r felismeritek, h o g y m i n d e n reakció a k o n d i c i o n á l á s egy a d o t t formája, és i l y e n f o r m á n a r e a k c i ó k különféle m ó d o k o n folyto­ n o s s á g o t b i z t o s í t a n a k az é n n e k ? E b b e n a k é r d é s b e n r o p p a n t t i s z t á n kell l á t n u n k . , A h i t , a t u d á s , az önfegye­ lem, a t a p a s z t a l a t , az e r e d m é n y e k elérésére i r á n y u l ó egész folyamat, a becsvágy, az, h o g y jelenlegi vagy kö­ vetkező é l e t ü n k b e n „valakikké" váljunk - m i n d e m e dol­ gok az elszigetelődési folyamat részét képezik, e folya­ m a t pedig p u s z t u l á s s a l , h á b o r ú v a l é s szenvedéssel jár, és a kollektív cselekedetek által n e m m e n e k ü l h e t ü n k e folyamat elől, b á r m e n n y i r e is fenyeget b e n n ü n k e t pél­ d á u l a k o n c e n t r á c i ó s t á b o r o k r é m e . T u d a t á b a n vagytok e t é n y n e k ? Vajon m i l y e n á l l a p o t b a n v a n az az elme, a m e l y azt m o n d j a : „ez így és így v a n " , „ez az én p r o b l é 144

m á m " , „ p o n t o s a n ez a h e l y z e t " , „látom, m i r e k é p e s a tu­ dás és az önfegyelem", „ l á t o m , m i t e r e d m é n y e z a becs­ vágy"? Nyilvánvaló, h o g y h a felismerjük m i n d e m e dol­ gokat, egy eltérő folyamat lép m ű k ö d é s b e . Az i n t e l l e k t u s útjait i s m e r j ü k ugyan, d e n e m ismer­ j ü k a szeretet útját, és az i n t e l l e k t u s által n e m is lelhe­ t ü n k rá e r r e az ú t r a . H o g y m e g s z ü l e t h e s s e n a szeretet, m e g kell s z ű n n i e a z i n t e l l e k t u s n a k , m i n d e n elhajlásá­ val, m i n d e n vágyával, ambíciójával és törekvésével egye­ t e m b e n , H á t n e m tudjátok, h o g y amikor o t t é l b e n n e t e k a szeretet, a k k o r e g y ü t t m ű k ö d t ö k e m b e r t á r s a i t o k k a l , és n e m g o n d o l t o k ö n m a g a t o k r a ? Ez az intelligencia leg­ m a g a s a b b r e n d ű formája - n e m pedig az, a m i k o r fel­ s ő b b r e n d ű l é n y e k k é n t vagy m a g a s a b b t á r s a d a l m i pozí­ ciót betöltve szeretitek embertársaitokat, m e r t az valójában n e m m á s , m i n t félelem. H a a z efféle dolgok­ n a k s z e n t e l i t e k a z érdeklődéseteket, n e m l é t e z h e t szere­ tet; i l y e n k o r csak a k i z s á k m á n y o l á s félelemből e r e d ő fo­ l y a m a t a létezhet. Azaz a szeretet csak az elme h i á n y á b a n s z ü l e t h e t m e g , e z é r t teljes e g é s z é b e n m e g kell h á t é r t e n e t e k a z e l m e s z e r e p é t é s m ű k ö d é s é t . L

E g y ü t t m ű k ö d é s csakis akkor létezhet, h a tudjuk, h o ­ gyan szeressük egymást; csakis ilyenkor m ű k ö d h e t ü n k intelligens m ó d o n , csakis ilyenkor o l d h a t u n k m e g bár­ m i l y e n p r o b l é m á t . Csakis ekkor ismerhetjük m e g I s t e n t , csakis ekkor i s m e r h e t j ü k m e g az igazságot. J e l e n l e g az i n t e l l e k t u s és az u t á n z á s által t ö r e k s z ü n k I s t e n megisme­ r é s é r e - ez a z o n b a n p u s z t á n b á l v á n y i m á d á s . Az örökké­ való, az i d ő t l e n és f e l m é r h e t e t l e n csakis a k k o r s z ü l e t h e t életre b e n n ü n k , ha a m e g é r t é s által félresöpörjük az é n ü n k e t . Az örökkévalót n e m kereshetitek fel - m e g kell v á r n o t o k , míg az k e r e s fel b e n n e t e k e t .

XVIII.

ONÁMÍTÁS

g y ü n k v a l ó b a n t u d a t á b a n a n n a k , h o g y b e c s a p j u k saját m a g u n k a t ? M i e l ő t t v á l a s z o l h a t n á n k a r r a a kérdésre, h o g y m i i s a z ö n á m í t á s , először t u d a t á b a n kell l e n n ü n k a n n a k , h o g y rászedjük m a g u n k a t . De vajon t i s z t á b a n va­ gyunk-e ezzel? M i t i s é r t ü n k ö n á m í t á s alatt? Ú g y gondo­

M O S T A Z Ö N Á M Í T Á S kérdéséről szeretnék n é h á n y szót ejteni, az e l m e s z á m á r a oly kedves tévképzetekről, a m e l y e k e t folyton r á e r ő l t e t ö n m a g á r a és m á s o k r a is. Ez r o p p a n t komoly kérdés, különösen most, amikor a világ súlyos krízisekkel n é z s z e m b e . A z o n b a n h o g y m e g é r t s ü k ezt a p r o b l é m á t , n e m p u s z t á n a szavak szint­ j é n , de mélyebb, lényegibb és a l a p v e t ő b b s z i n t e k e n is s z e m ü g y r e kell v e n n ü n k azt. T ú l h a m a r m e g e l é g s z ü n k a szavakkal és az elcsépelt frázisokkal, t ú l z o t t a n h o z z á ­ s z o k t u n k a világi dolgokhoz, és csak r e m é n y k e d n i tu­ d u n k a b b a n , h o g y „majdcsak t ö r t é n i k valami".,Látjuk,

lom, ez egy r o p p a n t fontos kérdés, mivel m i n é l i n k á b b rászedjük m a g u n k a t , a n n á l erősebbé válik ez az á m í t á s ; h i s z e n ez egyfajta elevenséggel, energiával, életerővel ru­ h á z fel m i n k e t , és így m á s o k r a is r á e r ő l t e t j ü k ezt az ön­ m a g u n k r ó l alkotott h a m i s k é p e t . így h á t l a s s a n m á r n e m csak ö n m a g u n k a t csapjuk b e , d e m á s o k a t i s r á s z e d ü n k - ez az ö n á m í t á s k ö l c s ö n h a t á s a . Vajon t u d a t á b a n va­ gyunk-e e n n e k a folyamatnak? A z t hisszük, k é p e s e k va­ g y u n k t i s z t á n , világosan és c é l t u d a t o s a n g o n d o l k o d n i , de vajon t u d a t á b a n vagyunk-e a n n a k , h o g y e z a z ö n á m í t á s a g o n d o l k o d á s i folyamatban is szerepet k a p ?

h o g y h i á b a m a g y a r á z z u k meg, m i é r t v a n n a k h á b o r ú k ,

Vajon n e m önigazolásra és b i z t o n s á g r a törekszünk-e a

az m é g n e m vet véget a h a r c n a k : s z á m t a l a n t ö r t é n é s z ,

gondolkodási folyamat által? N e m a r r ó l van-e szó, h o g y

teológus és vallásos e m b e r szolgált m á r efféle magya­

elismerésre, t á r s a d a l m i r a n g o k r a , p r e s z t í z s r e é s h a t a ­

r á z a t o k k a l , a h á b o r ú k mégis tovább folynak, r á a d á s u l

l o m r a v á g y u n k ? Vajon n e m t e r e m t ü n k - e m e g egy köny-

pusztítóbbak,

n y e d é n elfogadható állapotot, a b b a n a p i l l a n a t b a n , h o g y

m i n t valaha.

H a l e l k i i s m e r e t e s e k va­

g y u n k , a szavak m ö g é kell h a t o l n u n k , és fel kell l e l n ü n k

az egyszerű anyagi szükségleteinken kívül m á s r a is el­

m a g u n k b a n a z alapvető f o r r a d a l m a t . Csakis e z l e h e t

k e z d ü n k vágyakozni? P é l d á u l sok e m b e r t érdekel, m i i s

a gyógyír, csak ez j e l e n t h e t t a r t ó s és lényegi megváltást

t ö r t é n i k vajon a halál u t á n , és m i n é l i d ő s e b b e k l e s z ü n k ,

az emberiség s z á m á r a .

a n n á l n a g y o b b érdeklődést t a n ú s í t u n k a k é r d é s i r á n t , és

Ú g y gondolom, amikor az önámításról beszélünk, ha­ s o n l ó k é p p e n ő r i z k e d n ü n k kell m i n d e n felületes magya­ r á z a t t ó l és replikától; azt j a v a s l o m h á t , ne csak egysze­ rűen

hallgassuk

a beszélő

szavait,

de

igyekezzünk

s z e r e t n é n k m e g i s m e r n i az igazságot e b b e n a t é m á b a n . D e vajon h o g y a n l e l h e t ü n k r á a z igazságra? Nyilvánvaló­ an n e m azáltal, ha különféle könyveket o l v a s u n k a dolog­ ról, vagy m á s emberek m a g y a r á z a t a i t hallgatjuk.

a l a p o s a n megvizsgálni m i n d e n n a p i é l e t ü n k b e n e z t a

H o g y a n d e r í t h e t j ü k h á t ki, m i a z igazság? E l ő s z ö r i s

k é r d é s t - azaz figyeljük m e g ö n m a g u n k a t és a gondolko­

t ö k é l e t e s e n m e g kell t i s z t í t a n u n k a z e l m é n k e t m i n d e n

d á s u n k a t , hogy lássuk, m i l y e n h a t á s t g y a k o r l u n k em­

a k a d á l y o z ó tényezőtől - m i n d e n r e m é n y t ő l , a folytonos­

bertársainkra, és hogyan színészkedünk önmagunknak.

ság i r á n t i összes vágytól, és attól, h o g y ki a k a r j u k derí­

Vajon mi az ö n á m í t á s oka, alapja? Vajon h á n y a n va-

t e n i , mi v á r r á n k a túloldalon. H i s z e n az e l m e m i n d i g a

146

147

b i z t o n s á g r a törekszik, vágyik a folytonosságra, és r e m é ­ li, h o g y valahogy r á l e l h e t a beteljesedéshez, a j ö v ő b e n i létezéshez vezető ú t r a . B á r az ilyen elme m e g akarja t u d n i , mi az igazság a h a l á l u t á n i élettel, a r e i n k a r n á c i ó ­ val és a h a s o n l ó dolgokkal k a p c s o l a t b a n , mégis k é p t e l e n e r r e - n e m d e ? N e m az a fontos, vajon létezik-e a r e i n ­ k a r n á c i ó vagy sem, h a n e m az, h o g y h o g y a n igyekszik igazolni e l m é n k b i z o n y o s dolgokat az ö n á m í t á s által. A fontos az, hogy h o g y a n közelítjük meg a k é r d é s t , h o g y milyen motivációval, miféle késztetéssel és vággyal igyek­ s z ü n k m e g i s m e r n i a z igazságot.

v a l ó s u l h a t meg, h a e l m é n k felismeri a z ö n á m í t á s m i n ­ d e n egyes formáját, és a m e g é r t é s által felhagy m i n d e n ­ féle önigazolással, és n e m vágyik t ö b b é a b i z t o n s á g r a - a z a z ha képessé lesz a r r a , h o g y semmivé váljon. De va­ j o n lehetséges-e ez?

^Mindig maga a k e r e s ő vezeti félre magát, h i s z e n sen­ k i m á s n e m l e n n e k é p e s e r r e . M a g u n k r a erőltetjük ezt a tévképzetet, és a rabszolgáivá válunk. Az ö n á m í t á s alapját az az á l l a n d ó v á g y u n k képezi, hogy „valakik" le­ g y ü n k e b b e n a világban - és a másvilágon is. JTüdjuk, m i l y e n e r e d m é n n y e l j á r n a k efféle vágyaink e b b e n a vi­ l á g b a n : e vágyak teljes k á o s z h o z vezetnek, egy olyan vi­ lágot e r e d m é n y e z n e k , a h o l m i n d e n k i verseng a másik­ kal, a h o l az e m b e r e k a b é k e n e v é b e n e l p u s z t í t j á k egymást, ez a folyamat p e d i g n e m más, m i n t az ö n á m í ­ tás egy rendkívüli f o r m á j a . . E n n e k ellenére a m á s v i l á g o n is ugyanígy b i z t o n s á g r a és különféle „ p o z í c i ó k r a " vá­ gyunk.

A m í g b á r m i l y e n m ó d o n rászedjük ö n m a g u n k a t , n e m é l h e t b e n n ü n k szeretet. A m í g a z elme k é p e s a r r a , h o g y különféle tévképzeteket t e r e m t s e n m e g és erőszakoljon m a g á r a , addig nyilvánvalóan elszigeteli m a g á t a kollek­ tív, egységes megértéstől. És p o n t o s a n ez j e l e n t i szá­ m u n k r a a z egyik n e h é z s é g e t : n e m tudjuk, h o g y a n m ű ­ k ö d j ü n k együtt egymással. Csak azt tudjuk, h o g y a n p r ó b á l j u n k m e g k ö z ö s e n m u n k á l k o d n i egy m i n d a n n y i ­ u n k által e l é r n i vágyott e r e d m é n y é r d e k é b e n . A z együtt­ m ű k ö d é s a z o n b a n csakis a k k o r valósulhat m e g , h a n i n ­ c s e n e k közös, a gondolkodás által m e g t e r e m t e t t céljaink. A fontos az, hogy felismerjük, az e g y ü t t m ű k ö d é s kizáró­ lag akkor lehetséges, h a n e m v á g y u n k a r r a , h o g y „vala­ m i v é váljunk". Amíg él b e n n ü n k ez a vágy, szükségessé válik a hit, és a h o z z á h a s o n l ó dolgok, szükségessé válik egyfajta kivetített u t ó p i a létezése. A z o n b a n h a névtele­ n ü l , és mindenféle ö n á m í t á s , a h i t és a t u d á s k o r l á t a i , a b i z t o n s á g i r á n t i vágy n é l k ü l t e r e m t ü n k , megvalósul­ h a t a valódi e g y ü t t m ű k ö d é s .

L Azaz attól a p i l l a n a t t ó l fogva elkezdjük r á s z e d n i ma­ g u n k a t , ahogy felüti a fejét b e n n ü n k a létezés, a „vala­ mivé válás", a sikerek i r á n t i vágy. Az elme csak r o p p a n t n e h e z e n képes m e g s z a b a d u l n i e vágytól; és ez j e l e n t i é l e t ü n k egyik legalapvetőbb problémáját. Vajon lehetsé­ ges-e úgy é l n ü n k e világban, h o g y „senkik v a g y u n k " ? H i s z e n csakis így s z a b a d u l h a t u n k meg m i n d e n tévképz e t ü n k t ő l , m e r t csak így lehetséges az, hogy az e l m e ne akarjon e l é r n i semmiféle e r e d m é n y t , n e k e r e s s e n kielé­ gítő válaszokat és önigazolást, és ne törekedjen b i z t o n ­ ságra az e m b e r i k a p c s o l a t o k által. Ez pedig csakis a k k o r

Vajon lehetséges-e az, h o g y mindenféle l d t ű z ö t t cél nél­ k ü l m ű k ö d j ü n k együtt egymással? Képesek vagyunk-e e g y ü t t m u n k á l k o d n i anélkül, h o g y valamilyen e r e d m é n y elérésére t ö r e k e d n é n k ? M e r t nyilvánvalóan ez a valódi e g y ü t t m ű k ö d é s - n e m igaz? H i s z e n mi is t ö r t é n i k olyan­ kor, a m i k o r közösen k i g o n d o l u n k , k i d o l g o z u n k egy meg­ v a l ó s í t a n d ó célt, és e n n e k é r d e k é b e n m u n k á l k o d u n k ? _ A gondolataink, az i n t e l l e k t u s a i n k t e r m é s z e t e s e n közös nevezőre j u t n a k egymással, de meglehet, h o g y érzelmi­ leg egész l é n y ü n k ellenáll a dolognak, ez pedig ö n á m í t á s ra, és konfliktusokra vezet. Intellektuálisan t a l á n meg-

148

149

egyezünk abban, hogy k ö z ö s e n elvégezzünk egy a d o t t feladatot, m é l y e n ö n m a g u n k b a n , ö n t u d a t l a n u l a z o n b a n h a r c b a n állunk egymással., M i n d a n n y i a n a saját érde­ k ü n k b e n akarjuk megvalósítani a k i t ű z ö t t célt; uralkod­ ni a k a r u n k a többieken, azt akarjuk, h o g y a mi n e v ü n k kerüljön a legelőkelőbb helyre, jóllehet azt állítjuk, h o g y együtt fogunk m ű k ö d n i egymással. t így h á t a z a d o t t t e r v kiagyalóiként valójában m i n d a n n y i a n s z e m b e n á l l u n k egymással, még akkor is, ha külsőleg úgy t ű n i k , egyazon cél é r d e k é b e n m u n k á l k o d u n k . Vajon n e m fontos, hogy kiderítsük, képesek vagyunk-e együtt, egymás mellett élni egy olyan világban, ahol sem­ m i k és senkik sem vagyunk, h o g y megtudjuk, k é p e s e k vagyunk-e - n e m p u s z t á n felszínes m ó d o n , de v a l ó b a n - e g y ü t t m ű k ö d n i egymással? T a l á n ez j e l e n t i a legna­ gyobb p r o b l é m á t s z á m u n k r a . . M i n d a n n y i a n a z o n o s u ­ l u n k a z a d o t t dologgal, m i n d a n n y i a n é r d e k l ő d é s t t a n ú ­ s í t u n k i r á n t a , és m i n d a n n y i a n m e g akarjuk v a l ó s í t a n i a k i t ű z ö t t célt. Ez a g o n d o l k o d á s i folyamat a z o n b a n nyil­ vánvalóan r o p p a n t felszínes, mivel az a z o n o s u l á s által m e g t e r e m t j ü k az elszigetelődést; s z á m o s e g y é r t e l m ű p é l d á t l á t h a t u n k e r r e m i n d e n n a p i é l e t ü n k s o r á n . ^Mond­ j u k , h o g y é n h i n d u vagyok, t e p e d i g k a t o l i k u s : m i n d k e t ­ t e n a felebaráti s z e r e t e t e t h i r d e t j ü k , mégis folyton egy­ m á s t o r k á n a k u g r u n k . D e vajon m i é r t ? E z j e l e n t i a z egyik legnagyobb p r o b l é m á n k a t - igaz? Valahol m é l y e n b e n n ü n k , ö n t u d a t l a n u l ott é l n e k a saját h i e d e l m e i n k . Ha csak b e s z é l ü n k a testvériségről, azzal m é g n e m old­ j u k m e g a h i t kérdését, c s u p á n elméletileg, i n t e l l e k t u á l i s m ó d o n é r t ü n k egyet a b b a n , h o g y a n kellene m ű k ö d n i ü k a dolgoknak, m é l y e n ö n m a g u n k b a n a z o n b a n s z e m b e n á l l u n k egymással.

m ű k ö d n i egymással. H a egy a d o t t csoporttal, eszmével vagy országgal a z o n o s u l u n k , az soha n e m vezethet együtt­ működésre. A h i t b ő l n e m s z á r m a z i k e g y ü t t m ű k ö d é s ; é p p ellenke­ zőleg, a h i t megosztja az e m b e r e k e t . L á t h a t j u k , h o g y a n f o r d u l n a k szembe egymással az egyes p á r t o k : m i n d ­ egyik a m a g a m e g o l d á s a i b a n hisz, m i n d e g y i k m á s k é n t igyekszik kezelni a gazdasági p r o b l é m á k a t , és így folya­ m a t o s a n h a r c b a n á l l n a k egymással. N e m fognak össze egymással, h o g y megoldják p é l d á u l az é h e z é s k é r d é s é t - e h e l y e t t azzal v a n n a k elfoglalva, h o g y k ü l ö n b ö z ő el­ m é l e t e k e t agyaljanak ki a p r o b l é m a megoldásáról. N e m magával a p r o b l é m á v a l foglalkoznak, h a n e m azzal, mi­ l y e n m ó d s z e r r e l oldják m e g azt. K ö v e t k e z é s k é p p e n h a r c b a n állnak egymással, mivel a p r o b l é m a h e l y e t t ki­ zárólag a z eszmékkel t ö r ő d n e k . . M i n d a n n y i a n t u d j u k , h o g y ugyanígy s z e m b e n á l l n a k egymással a vallásos em­ b e r e k is, j ó l l e h e t s z a v a i k b a n az élet és I s t e n egységét h i r d e t i k . Belül a z o n b a n elszigetelik őket egymástól dest­ ruktív hiedelmeik, véleményeik és tapasztalásaik. A t a p a s z t a l a t s z i n t é n m e g o s z t ó h a t á s t gyakorol a z e m b e r i k a p c s o l a t o k r a ; a t a p a s z t a l a t s z i n t é n a tévkép­ zetek, az ö n á m í t á s egyik fajtája. Ha m e g t a p a s z t a l u n k valamit, r a g a s z k o d n i fogunk az adott t a p a s z t a l a t h o z , és ahelyett, h o g y a t a p a s z t a l á s k é r d é s é n e k m é l y é r e h a t o l n á n k , azt h i s s z ü k , m a g a a t a p a s z t a l a t is elégséges; következésképp e t a p a s z t a l á s által csak tovább á m í t j u k önmagunkat. L

M í g n e m s z ü n t e t j ü k m e g ezeket a k o r l á t o k a t , ezt a z ö n á m í t á s t , amely egyfajta életerővel és elevenséggel r u ­ h á z fel b e n n ü n k e t , n e m l e s z ü n k képesek v a l ó b a n együtt-

A n e h é z s é g e t az j e l e n t i s z á m u n k r a , h o g y m i n d a n n y i ­ an o l y a n n y i r a a z o n o s u l u n k egy adott hittel, a boldogság vagy a gazdasági fejlődés elérésére kidolgozott a d o t t m ó d s z e r e k k e l , h o g y e dolgok foglyul ejtik az e l m é n k e t , és így k é p t e l e n e k v a g y u n k a k é r d é s m é l y é r e h a t o l n i , ennélfogva t o v á b b r a is s z e r e t n é n k k i t a r t a n i a saját m ó d ­ szereink, h i t ü n k és t a p a s z t a l a t a i n k mellett. M í g a m é -

150

151

lyebb s z i n t e k e n is bekövetkező m e g é r t é s által fel n e m oldjuk ezeket az e l l e n t m o n d á s o k a t , n e m l e h e t b é k e a vi­ l á g b a n . E z é r t olyan fontos, h o g y n e csak felszínesen, d e m é l y e n , és teljes egészében m e g é r t s ü k a „valamivé vá­ l á s r a " , a z e r e d m é n y e k r e i r á n y u l ó vágy kérdését, m e r t csakis így t e r e m t h e t ü n k b é k é t a világban.

XIX. AZ ÉNKÖZPONTÚ TEVÉKENYSÉGEK

Az igazság n e m valamiféle kivívható dolog. A s z e r e t e t t n e m k ö s z ö n t b e a z o k h o z , akik b e n n e k e r e s n e k fogódzót, vagy akik s z e r e t n é n e k a z o n o s u l n i vele. Az igazság és a s z e r e t e t csakis akkor l é p b e a z é l e t ü n k b e , h a e l m é n k n e m k e r e s semmit, h a t ö k é l e t e s e n elcsendesedik é s meg­ nyugszik, é s n e m t e r e m t t ö b b é hiedelmeket, h o g y azok­ tól függjön, vagy e r ő t n y e r j e n belőlük, h i s z e n ez valójá­ b a n n e m m á s , m i n t ö n á m í t á s . E l m é n k pedig csak a k k o r c s e n d e s ü l h e t el, ha teljes m é r t é k b e n m e g é r t i a vágy m ű ­ ködését. Csakis ekkor h a g y h a t fel a létre vagy a n e m l é t ­ re i r á n y u l ó törekvéseivel; és csakis ekkor j u t h a t el a b b a a z állapotba, ahol n e m létezik semmiféle ö n á m í t á s .

U G Y VÉLEM, a legtöbben tudatában vagyunk annak, hányféle m ó d o n , hányféle érvvel p r ó b á l t a k m á r meg­ győzni m i n k e t arról, h o g y h a g y j u n k fel az ö n z ő , énköz­ p o n t ú cselekedetekkel. A vallások az ígéretek, a pokoltól való félelem és a megbélyegzés k ü l ö n b ö z ő formáival p r ó b á l t a k b e n n ü n k e t távol t a r t a n i a z „ é n " k ö z p o n t j á b ó l fákadó folyamatos tevékenységektől, és a m i k o r e kísérle­ t e k k u d a r c o t vallottak, a p o l i t i k a i szervezetek vették át a stafétabotot. K e z d ő d ö t t elölről a meggyőzés, a rábeszé­ lés, újra felütötte fejét az u t ó p i s z t i k u s r e m é n y . M i n d e n ­ féle ellenállást igyekeztek m e g t ö r n i a különféle t ö r v é n y i eszközökkel, amelyek k ö z ö t t a z e n y h e b ü n t e t é s e k mel­ l e t t a végletes m ó d s z e r e k ( p é l d á u l a k o n c e n t r á c i ó s tá­ b o r o k ) i s h e l y e t k a p t a k . M i a z o n b a n tovább folytattuk ö n z ő tevékenységeinket, mivel úgy t ű n i k , csak efféle cse­ lekedetekre v a g y u n k k é p e s e k . H a egyáltalán e s z ü n k b e j u t a dolog, igyekszünk m é r s é k e l n i azt; ha t u d a t á b a n va­ g y u n k e cselekedeteknek, i g y e k s z ü n k v á l t o z t a t n i rajtuk, a l a p v e t ő e n a z o n b a n n e m alakítjuk át e tevékenységein­ ket, é s n e m v e t ü n k véget n e k i k . t A g o n d o l k o d ó e m b e r e k t u d j á k ezt, é s a n n a k i s t u d a t á b a n v a n n a k , h o g y csak a k k o r létezhet boldogság, ha ezek a tevékenységek abba­ m a r a d n a k . A legtöbben t e r m é s z e t e s d o l o g n a k t a r t j u k ezeket a dolgokat, és úgy gondoljuk, n e m t e h e t ü n k m á s t , m i n t hogy mérsékeljük, á t a l a k í t j u k é s u r a l j u k őket. Á m ha egy kicsit a l a p o s a b b a n e l m é l y e d ü n k a k é r d é s b e n , ha egy kicsit lelkiismeretesebbek v a g y u n k - és m o s t n e m az úgynevezett „őszinteségről" beszélek, mivel az őszinte-

153

ség s z i n t é n csak az ö n á m í t á s egyik formája -, ki kell d e r í t e n ü n k , vajon m a g u n k m ö g ö t t hagyhatjuk-e ezt a folyamatot, ha teljes m é r t é k b e n a t u d a t á r a é b r e d ü n k annak. H o g y m e g é r t h e s s ü k e z e n ö n z ő , é n k ö z p o n t ú tevé­ kenységek lényegét, n y i l v á n v a l ó a n meg kell v i z s g á l n u n k őket, és teljes m é r t é k b e n t u d a t á b a n kell l e n n ü n k a fo­ l y a m a t n a k . H a e r r e k é p e s e k vagyunk, l e h e t ő s é g ü n k nyí­ lik a r r a , hogy feloldjuk e cselekedeteket - a t u d a t o s s á g ­ h o z a z o n b a n m e g é r t é s r e v a n szükség, és a r r a , h o g y a m a g a valóságában l á s s u k a dolgot, és ne akarjuk értel­ m e z n i vagy m e g v á l t o z t a t n i a jelenséget, és ne a k a r j u n k ítéletet alkotni róla. ,Rá kell é b r e d n ü n k a r r a , m i t te­ s z ü n k , t u d a t á b a n kell l e n n ü n k m i n d e n egyes, a z énköz­ p o n t ú á l l a p o t u n k b ó l fakadó c s e l e k e d e t ü n k n e k . E b b e n az j e l e n t i az egyik legnagyobb nehézséget, h o g y a m i n t t u d a t á r a é b r e d ü n k e tevékenységeknek, i g y e k s z ü n k át­ a l a k í t a n i és u r a l n i őket, ítéletet a k a r u n k a l k o t n i a dolog­ ról, vagy m e g akarjuk v á l t o z t a t n i azt, így h á t csak r i t k á n v a g y u n k képesek k ö z v e t l e n m ó d o n megfigyelni m a g á t a folyamatot. És m é g ha ez sikerül is, akkor is csak ke­ vés e m b e r tudja, m i h e z kezdjen. Felismerjük, h o g y a z ö n z ő tevékenységek á r t a l m a s a k és destruktívak, és h o g y az é n k ö z p o n t ú e m b e r e k tevé­ kenységei a l a p v e t ő e n az a z o n o s u l á s valamely formájá­ b a n n y i l v á n u l n a k m e g - legyen szó a k á r egy a d o t t n e m ­ zettel, egy c s o p o r t t a l , egy vággyal való a z o n o s u l á s r ó l , b i z o n y o s e világi, vagy következő életbéli e r e d m é n y e k r e vagy az erényes életre való törekvésről, a p é l d a k é p e k kö­ vetéséről, vagy egyes e s z m é k dicsőítéséről. t M i n d e n egyes, a t e r m é s z e t t e l , az e m b e r t á r s a i n k k a l , az egyes esz­ m é k k e l való k a p c s o l a t u n k ebből az é n k ö z p o n t ú s á g b ó l fakad. D e vajon m i t é v ő k legyünk, h a t i s z t á b a n v a g y u n k m i n d e z z e l ? Az ilyen tevékenységeknek m a g u k t ó l kell

154

véget é r n i ü k , n e m p e d i g erőltetett, i r á n y í t o t t m ó d o n , n e m valamiféle külső befolyás h a t á s á r a . A legtöbben tudjuk, h o g y ezek az ö n z ő tevékenységek r o s s z i n d u l a t o t és káoszt szülnek, ám csak b i z o n y o s dol­ gokkal kapcsolatban v a g y u n k t u d a t á b a n e t é n y n e k . Vagy az t ö r t é n i k , hogy m á s o k k a l k a p c s o l a t b a n felismerjük u g y a n a dolgot, m a g u n k b a n a z o n b a n n e m , vagy t u d a t á ­ b a n v a g y u n k e n n e k a t é n y n e k , és igyekszünk á t a l a k í t a n i e tulajdonságainkat, igyekszünk m e g h a l a d n i vagy v a l a m i m á s s a l helyettesíteni őket. Mielőtt a z o n b a n kezelhet­ n é n k ezt a szituációt, t u d n u n k kell, h o n n a n e r e d ez a fo­ l y a m a t - igaz? Hogy m e g é r t s ü n k valamit, k é p e s n e k kell l e n n ü n k arra, hogy s z e m ü g y r e vegyük az a d o t t dolgot, e h h e z pedig i s m e r n ü n k kell a k ü l ö n b ö z ő ( t u d a t o s és tu­ d a t t a l a n ) szinteken m e g n y i l v á n u l ó tevékenységeket, az­ az a t u d a t o s i r á n y m u t a t ó k a t éppúgy, m i n t ö n t u d a t l a n m o t i v á c i ó i n k és s z á n d é k a i n k ö n z ő megnyilvánulásait. A z „ é n " cselekedeteinek csak akkor v a g y u n k t u d a t á ­ b a n , a m i k o r s z e m b e h e l y e z k e d ü n k valamivel, a m i k o r k u d a r c o t szenved a t u d a t o s s á g u n k , a m i k o r é n ü n k vala­ m i l y e n e r e d m é n y elérésére vágyik^ Illetve a k k o r is t u d a ­ t o s a k v a g y u n k erre a k ö z p o n t r a , a m i k o r véget ér valami­ l y e n élvezet, é s s z e r e t n é n k m é g t ö b b e t k a p n i belőle, mivel ekkor ellenállás t á m a d b e n n ü n k , é s c é l t u d a t o s a n i g y e k s z ü n k egy adott, boldogsággal és kielégüléssel ke­ csegtető e r e d m é n y e l é r é s é n e k i r á n y á b a ö s z t ö k é l n i el­ m é n k e t ; például t u d a t á b a n v a g y u n k ö n m a g u n k n a k és a cselekedeteinknek, h a t u d a t o s a n t ö r e k s z ü n k a z e r é n y e s életre. Nyilvánvaló a z o n b a n , h o g y az e r é n y e s életre tö­ r e k v ő e m b e r n e m e r é n y e s - az a l á z a t r a s e n k i s e m töre­ k e d h e t , és é p p e n e b b e n rejlik a dolog szépsége. t

E z e k az ö n z ő cselekedetek az idő által v a l ó s u l n a k meg. Míg b á r m i l y e n f o r m á b a n , t u d a t o s vagy ö n t u d a t l a n m ó d o n létezik ez a b i z o n y o s k ö z p o n t , addig j e l e n v a n az

155

idő is, és t u d a t á b a n v a g y u n k a m ú l t n a k és j e l e n n e k , va­ l a m i n t a m ú l t n a k és a j e l e n n e k a jövővel fennálló k a p ­ c s o l a t á n a k is. Az „ é n " ö n z ő tevékenysége időbeli folya­ m a t . E cselekedetek k ö z p o n t j a , az „ é n " az e m l é k e z e t által tesz szert folytonosságra. H a megfigyeljük ö n m a ­ g u n k a t , és t u d a t á b a n v a g y u n k a tevékenységek e köz­ p o n t j á n a k , l á t n i fogjuk, h o g y csakis egy időbeli folya­ m a t r ó l , az emlékezés és a t a p a s z t a l á s folyamatáról, v a l a m i n t a t a p a s z t a l a t o k a d o t t emlékek a l a p j á n t ö r t é n ő é r t e l m e z é s é n e k folyamatáról v a n szó; és azt is észre­ vesszük majd, h o g y e tevékenység valójában a felisme­ rés, a felismerés p e d i g s z i n t é n egy elmebeli folyamat. D e vajon képes-e a z e l m e m e g s z a b a d u l n i m i n d e m e dolgoktól? Bizonyos r i t k a p i l l a n a t o k b a n b e k ö v e t k e z h e t ez; á l t a l á b a n olyankor, a m i k o r valamilyen ö n t u d a t l a n , s z á n d é k o l a t l a n cselekedetet végzünk. De vajon megsza­ b a d u l h a t - e az elme teljes m é r t é k b e n az ö n z ő tevékeny­ ségektől? E r o p p a n t fontos k é r d é s t m i n d n y á j u n k n a k fel kell t e n n ü n k , mivel p u s z t á n m á r ezáltal is r á l e l h e t ü n k a válaszra. H a teljes m é r t é k b e n t u d a t á b a n v a g y u n k ö n z ő cselekedeteinknek, h a t u d a t á b a n v a g y u n k a z o k k ü l ö n ­ böző tudatossági szinten t ö r t é n ő megnyilvánulásainak, akkor nyilván fel kell t e n n ü n k a kérdést, vajon véget ér­ hetnek-e valaha e tevékenységek. Vajon lehetséges-e az, h o g y ne az idő fogalmai s z e r i n t , ne a „ m i leszek, mi vol­ t a m , m i vagyok" tengely m e n t é n g o n d o l k o z z u n k . A z ön­ ző cselekedetek az efféle g o n d o l a t o k b ó l f a k a d n a k , és itt veszi k e z d e t é t a „valamivé v á l á s " és a választás időbeli folyamata is. E f o l y a m a t b a n p e d i g r e t t e n e t e s gonoszság, szenvedés, z ű r z a v a r és elkorcsosulás rejlik. Nyilvánvaló, h o g y az időbeli folyamatok egyáltalán n e m f o r r a d a l m i j e l l e g ű e k v A z i d ő b e n n e m létezik átala­ kulás, csak vég n é l k ü l i folytonosság, és m e g i s m e r é s . A f o r r a d a l o m és az á t a l a k u l á s csakis akkor k ö v e t k e z h e t

156

b e , csakis akkor s z ü l e t h e t m e g valami új, h a teljes mér­ t é k b e n véget v e t ü n k a z i d ő n e k , a z é n tevékenységének. D e vajon m i t é v ő legyen a z elme, h a t u d a t á b a n v a n a z „ é n " a d o t t cselekedetekben m e g n y i l v á n u l ó tevékenysé­ gének? Az új dolgok csakis a forradalom, az „ é n " teljes m e g s z ű n é s e által s z ü l e t h e t n e k meg, n e m p e d i g a fejlő­ dés, a „valamivé v á l á s " által. t Az idő n e m h o z h a t újat, a t e r e m t é s útja n e m az i d ő útja. N e m t u d o m , volt-e m á r részetek a k r e a t i v i t á s egyetlen p i l l a n a t á b a n is. N e m a r r ó l beszélek, a m i k o r a z e m b e r valóra vált egy l á t o m á s t , h a n e m a felismerés nélküli, ön­ t u d a t l a n t e r e m t é s p i l l a n a t a i r ó l . E p i l l a n a t o k b a n olyan á l l a p o t b a k e r ü l ü n k , a m e l y b e n m e g s z ű n i k a z „ é n " , meg­ s z ű n i k m i n d e n felismerésen a l a p u l ó tevékenység. H a t u d a t o s a k vagyunk, l á t n i fogjuk, h o g y e z e k b e n a pilla­ n a t o k b a n n e m létezik az emlékező, az é r t e l m e z ő , a ta­ p a s z t a l ó , é s n i n c s e n e k i d ő h ö z k ö t ö t t g o n d o l a t i folyama­ tok. A t e r e m t é s , a k r e a t i v i t á s e z e n i d ő t l e n á l l a p o t á b a n m e g s z ű n n e k a z „ é n " tevékenységei. A k é r d é s nyilván az, vajon lehetséges-e, h o g y az e l m e n e p u s z t á n á t m e n e t i jelleggel, egy-egy r i t k a p i l l a n a t r a j u s s o n el e b b e az állapotba, de az időtől függetlenül tar­ tózkodjon o t t ? ( N e m s z e r e t n é m a „ m i n d i g " , vagy az „ ö r ö k k é " kifejezéseket h a s z n á l n i , mivel ezek ó h a t a t l a ­ n u l is az i d ő h ö z k ö t ő d n e k . ) E r r e a fontos felfedezésre m i n d n y á j u n k n a k e l kell j u t n u n k , mivel e z nyitja m e g s z á m u n k r a a s z e r e t e t h e z vezető u t a t - és m i n d e n m á s út az „ é n " tárgykörébe t a r t o z i k . , A s z e r e t e t független az időtől. A z e m b e r n e m „gyakorolhatja" a s z e r e t e t e t ; h a így tesz, c s u p á n az „ é n " t u d a t o s tevékenységei nyilvá­ n u l n a k meg, azaz i l y e n k o r p u s z t á n v a l a m i l y e n ered­ m é n y elérésére t ö r e k s z ü n k a szeretet által. A s z e r e t e t független az időtől: semmiféle t u d a t o s erő­ feszítés, önfegyelem vagy a z o n o s u l á s által n e m ismer-

157

h e t j ü k meg, mivel ezek m i n d időbeli folyamatok. Az el­ me n e m képes felismerni a szeretetet, mivel csakis idő­ beli folyamatokat ismer. A szeretet az egyetlen örökké­ való, á l l a n d ó a n új dolog. .Mivel a legtöbb e m b e r az időbeli folyamatok e r e d m é n y e k é p p e n k i a l a k u l ó e l m é t fejleszti, n e m tudjuk, mi a szeretet^Beszélünk u g y a n ró­ la, a z t m o n d j u k , szeretjük az embereket, a g y e r m e k e i n ­ ket, a h á z a s t á r s u n k a t , a felebarátainkat, vagy a k á r a ter­ mészetet, azonban amint tudatában vagyunk annak, h o g y s z e r e t ü n k valamit, ö n z ő tevékenységről v a n szó, amelyet többé m á r n e m n e v e z h e t ü n k s z e r e t e t n e k . Az elme e tevékenységeit csakis a k a p c s o l a t a i n k o n , a természettel, az e m b e r t á r s a i n k k a l , a saját m a g u n k által kivetített dolgokkal, a m i n k e t körülvevő világgal fennál­ ló k a p c s o l a t u n k o n k e r e s z t ü l é r t h e t j ü k meg. Bár t a l á n igyekszünk elszigetelődni a kapcsolatoktól, m é g s e m lé­ t e z h e t ü n k nélkülük. .A kapcsolatok ugyan fájdalmasak, m é g s e m szigetelődhetünk el a világtól, n e m é l h e t ü n k re­ m e t e é l e t e t - h i s z e n e m ó d s z e r e k m i n d az „ é n " tevékeny­ ségeiből fakadnak. Ha felismerjük ezt, ha teljes egészé­ b e n , választások é s k o n k r é t s z á n d é k o k n é l k ü l t u d a t á b a n v a g y u n k az idő t u d a t o s s á g k é n t megnyilvánuló folyama­ t á n a k , h a semmiféle e r e d m é n y elérésére n e m törek­ s z ü n k , látni fogjuk, h o g y az idő folyamata t e r m é s z e t e s m ó d o n , magától véget ér, anélkül, hogy a k á r csak vágy­ n á n k is erre - és csakis ekkor valósulhat m e g az örökkév a l ó a n új szeretet. ,Az igazságot n e m kell k e r e s n ü n k ; az igazság n e m va­ lamiféle távoli dolog. A m i t ő l ü n k távol v a n , az m i n d i g csak az e l m é n e k a saját p i l l a n a t n y i tevékenységeiről alkotott igazsága. ,Ha t u d a t á b a n vagyunk e n n e k a pilla­ n a t o n k é n t változó igazságnak, az időbeli folyamatok­ n a k , ez a megértés felszabadítja a t u d a t o s s á g o t , ezt az intelligenciának vagy s z e r e t e t n e k is n e v e z e t t e n e r g i á t .

158

A m í g az elme ö n z ő m ó d o n használja a tudatosságot, m i n d i g az idő és az i d ő szülte szenvedés, konfliktus, r o s s z i n d u l a t és s z á n d é k o s félrevezetések u r a l k o d n a k majd felettünk: a s z e r e t e t csak akkor létezhet, ha el­ m é n k teljes egészében m e g é r t i e folyamatot, és így fel­ h a g y a működésével.

X X . IDŐ ÉS ÁTALAKULÁS

JÉrdekes felismerni, h o g y é l e t ü n k legnagyobb részét az i d ő h a t á r o z z a m e g - mégpedig n e m a k r o n o l ó g i a i - a p e r c e k , órák, n a p o k és évek által k i m é r t - idő, h a n e m a pszichológiai e m l é k e z e t é r t e l m é b e n vett i d ő . Az idő ál­ tal é l ü n k , az idő t e r e m t m é n y e i vagyunk. E l m é n k e t a s z á m o s t e g n a p h o z t a létre, a j e l e n pedig n e m m á s szá­ m u n k r a , m i n t egy átjáró a m ú l t és a j ö v ő k ö z ö t t . VE1m é n k , l é n y ü n k , m i n d e n tevékenységünk a z i d ő n alapul; ha n i n c s idő, n i n c s e n gondolkodás sem, mivel a gondo­ l a t o k a t e g n a p o k b ó l s z ü l e t n e k meg, és e m l é k e z e t n é l k ü l n e m l é t e z h e t n é n e k . A z emlékezet idő, mivel kétféle i d ő

létezik, a kronológiai és a l é l e k t a n i é r t e l e m b e n vett i d ő : e g y a r á n t létezik az ó r á k által m é r t idő t e g n a p j a és az emlékezet tegnapja. Az e m b e r n e m u t a s í t h a t j a el a kro­ nológiai é r t e l e m b e n vett időt: e z a b s z u r d dolog l e n n e - p é l d á u l folyton e l k é s n é n k m i n d e n h o n n a n . De vajon v a l ó b a n létezik a k r o n o l ó g i a i időtől független i d ő ? A n a ­ p o k b a n , ó r á k b a n m é r t i d ő nyilvánvalóan létezik, d e vajon létezik-e i d ő a b b a n az é r t e l e m b e n , a h o g y a z t az e l m é n k gondolj a?, A pszichológiai é r t e l e m b e n v e t t i d ő t e g y é r t e l m ű e n a z e l m e h o z z a létre. G o n d o l a t i a l a p nél­ k ü l az idő n e m létezik - legalábbis n e m a t e g n a p o t a m á ­ val összekötő, a j ö v ő t kialakító i d ő . Azaz a j ö v ő t az em­ lékek f o r m á j á b a n m e g n y i l v á n u l ó , a j e l e n r e r e a g á l ó teg­ n a p o k t e r e m t i k meg; ez p e d i g egy gondolati folyamat, az elme egyik tevékenysége. Ez a gondolati folyamat é l e t r e h í v egy idő f o r m á j á b a n m e g n y i l v á n u l ó lelki folyamatot is, de vajon é p p o l y valódi-e ez az idő, m i n t a k r o n o l ó g i a i é r t e l e m b e n vett i d ő ? És vajon felhasználhatjuk-e az el­ m e idejét a r r a , h o g y m e g é r t s ü k általa a z örökkévalót, a z i d ő t l e n t ? M i n t m o n d t a m , a boldogságot n e m a t e g n a p t e r e m t i meg, a boldogság m i n d i g a j e l e n b e n , egy i d ő t l e n á l l a p o t b a n létezik. N e m t u d o m , észrevettétek-e m á r , h o g y a m i k o r eksztázist, k r e a t í v ö r ö m ö t éltek m e g , ami­ k o r a s z ü r k e égbolton megjelenik n é h á n y világos felhő, a b b a n a p i l l a n a t b a n n e m létezik az idő - i l y e n k o r csak­ is a közvetlen j e l e n létezik. V A j e l e n m e g t a p a s z t a l á s a u t á n újra visszatérő e l m e a z o n b a n emlékezik, s z e r e t n é m e g h o s s z a b b í t a n i ezt az é l m é n y t , és így l é t r e h o z z a az időt. Azaz az időt ez a „ t ö b b r e " való vágy t e r e m t i meg; az i d ő egyfajta vagyongyűjtés, u g y a n a k k o r e l k ü l ö n ü l é s is - az elkülönülés p e d i g s z i n t é n az elme egyfajta felhal­ m o z á s i folyamata. K ö v e t k e z é s k é p p e n , h a a z i d ő k e r e t e ­ i n b e l ü l csiszoljuk a z e l m é n k e t , h a a z idő, a z a z a z emlé­ kezet keretein belül kondicionáljuk agondolkodásunkat, azáltal n e m n y í l h a t m e g s z á m u n k r a a z időtlenség.

160

161

S Z E R E T N É K N É H Á N Y S Z Ó T ejteni arról, m i i s a z idő,

m e r t úgy vélem, csak akkor tapasztalhatjuk m e g az időt­ l e n m ó d o n igaz dolgok gazdagságát, szépségét és jelentő­ ségét, ha teljes m é r t é k b e n megértjük az időt, és végered­ m é n y b e n a m a g u n k m ó d j á n m i n d a n n y i a n a boldogságra törekszünk., A jelentőségteljes, valódi boldogságban gaz­ dag élet nyilvánvalóan n e m kötődik az i d ő h ö z . Az ilyen élet időtlen, akárcsak a szeretet: és hogy m e g é r t s ü k az i d ő t l e n dolgokat, m e g kell é r t e n ü n k m a g á t az i d ő t - b á r e dolgokat nyilvánvalóan n e m közelíthetjük m e g az idő által. N e m a l k a l m a z h a t j u k az idő eszközét a r r a , h o g y el­ érjük, felismerjük és felfogjuk az időtlenséget. A legtöbb e m b e r mégis ezt teszi egész életében: azzal töltjük az i d ő n k e t , hogy igyekszünk megragadni az időtlent, e z é r t h á t fontos, h o g y m e g é r t s ü k , m i t i s é r t ü n k idő alatt, m e r t v é l e m é n y e m s z e r i n t igenis képesek v a g y u n k megszaba­ d u l n i a z időtől. E z é r t r o p p a n t fontos, h o g y n e c s u p á n részlegesen, de teljesen egészében m e g é r t s ü k az időt.

Vajon időfüggő-e az á t a l a k u l á s ? A l e g t ö b b e n meg­ szoktuk, h o g y azt higgyük, az á t a l a k u l á s h o z i d ő r e v a n szükség: ilyen és ilyen vagyok, és h o g y o l y a n n á változ­ zak, a m i l y e n n e k l e n n e m k e l l e n e , időre v a n szükségem. Ha valaki kapzsi (amivel e g y ü t t j á r a kapzsiság összes e r e d m é n y e , a zavarodottság, az ellenségesség, a r e n g e t e g k o n f l i k t u s és szenvedés is), a k k o r úgy gondoljuk, bizo­ n y o s időre van szükség a h h o z , h o g y az a d o t t s z e m é l y át­ alakuljon, és nagylelkűvé váljon., Azaz az időt a fejlődés, a „valamivé válás" egyik e s z k ö z é n e k t a r t j u k .

szakmentességet, a nagylelkűséget és a b é k é t " . T e h á t gyakorolni s z e r e t n é n k p é l d á u l a z e r ő s z a k m e n t e s s é g e t , m e r t a z erőszak zavaros, konfliktusokkal teli állapotot t e r e m t , és ú g y gondoljuk, idővel szert t e s z ü n k majd az e m l í t e t t pozitív tulajdonságra, és ú r r á l e s z ü n k a p r o b l é ­ m á k o n . D e m i i s t ö r t é n i k valójában? Egy konfliktusok­ k a l t e r h e l t állapotból s z e r e t n é n k eljutni egy b é k é s álla­ p o t b a . De vajon az i d ő által érjük-e el ez u t ó b b i állapotot? N y i l v á n v a l ó a n n e m , mivel míg e l n e m j u t u n k e b b e az állapotba, t o v á b b r a is erőszakosak v a g y u n k , kö­ vetkezésképpen továbbra is konfliktusok közepette élünk.

Tegyük fel, h o g y k a p z s i k , irigyek, i n d u l a t o s a k , ke­ gyetlenek vagy szenvedélyesek vagyunk. Vajon szüksé­ g ü n k van-e időre a h h o z , h o g y m e g v á l t o z t a s s u k azt, a m i van? Először is, m i é r t a k a r j u k m e g v á l t o z t a t n i a valósá­ got, m i é r t a k a r u n k á t a l a k u l á s t e l é r n i ? Miért?j A z é r t , m e r t a valóság n e m elégít ki b e n n ü n k e t : a valóság konf­ l i k t u s t é s zavart e r e d m é n y e z , m i pedig n e m kedveljük az a d o t t állapotot - v a l a m i j o b b r a , valami n e m e s e b b r e , v a l a m i tökéletesebbre v á g y u n k . K ö v e t k e z é s k é p p e n vá­ g y u n k az átalakulásra, mivel a jelenleg h e l y z e t fájdal­ m a t , k é n y e l m e t l e n s é g e t é s k o n f l i k t u s o k a t szül. M o n d ­ h a t n á n k , hogy a konfliktusoktól való m e g s z a b a d u l á s h o z , é n ü n k m e g v á l t o z t a t á s á h o z p é l d á u l h ú s z n a p r a , vagy h ú s z évre v a n s z ü k s é g ü n k , e z i d ő alatt a z o n b a n tovább­ ra is k o n f l i k t u s b a n á l l u n k ö n m a g u n k k a l , a z a z az át­ a l a k u l á s n e m a z i d ő e r e d m é n y e k é p p e n következik b e . H a a z idő által a k a r u n k s z e r t t e n n i valamely tulajdon­ ságra, e r é n y r e vagy l é t á l l a p o t r a , e g y s z e r ű e n csak elo­ d á z z u k a valóságot, i g y e k s z ü n k elkerülni azt, a m i van; é s úgy gondolom, r o p p a n t fontos, h o g y ezt m e g é r t s ü k . A kapzsiság, az e r ő s z a k fájdalmat okoz és zavart kelt az e m b e r i k a p c s o l a t o k világában, azaz a t á r s a d a l o m b a n , é s h a t u d a t á b a n v a g y u n k e n n e k a k a p z s i s á g n a k vagy e r ő s z a k n a k nevezett, z a v a r o s á l l a p o t n a k , így s z ó l u n k : „idővel le fogok s z o k n i e r r ő l . G y a k o r o l n i fogom az erő-

A k é r d é s t e h á t az, vajon ú r r á l e h e t ü n k - e egy konflik­ t u s o n , egy „ m ű k ö d é s i z a v a r o n " m e g h a t á r o z o t t i d ő alatt, legyen szó a k á r n a p o k r ó l , a k á r évekről - vagy é p p e n éle­ t e k r ő l ? Vajon m i t ö r t é n i k , h a így szólunk: „ A következő e n n y i é s e n n y i i d ő b e n a z e r ő s z a k m e n t e s s é g e t fogom g y a k o r o l n i ? " M a g a a gyakorlás is a r r a u t a l , h o g y konf­ liktusaink vannak - n e m d e ? Az ember n e m gyakorolná az e r ő s z a k m e n t e s s é g e t , ha n e m u t a s í t a n á el a konflik­ t u s o k a t ; azt m o n d j u k , ez az ellenállás e l e n g e d h e t e t l e n a h h o z , hogy ú r r á legyünk a konfliktusokon, ehhez az ellenálláshoz pedig i d ő r e v a n s z ü k s é g ü n k . A z o n b a n m á r m a g a a k o n f l i k t u s o k k a l s z e m b e n i ellenállás is egy­ fajta k o n f l i k t u s . A r r a p a z a r o l j u k a z e n e r g i á n k a t , h o g y ellenálljunk a k a p z s i s á g n a k , irigységnek vagy erőszak­ n a k n e v e z e t t f o r m á b a n m e g n y i l v á n u l ó konfliktusok­ n a k , e l m é n k a z o n b a n t o v á b b r a i s k o n f l i k t u s o k közepet­ t e létezik, e z é r t r o p p a n t fontos, h o g y felismerjük, m i l y e n téves dolog azt h i n n ü n k , h o g y az idő által le­ s z ü n k majd ú r r á a z e r ő s z a k o n , é s így m e g s z a b a d u l u n k m a j d ettől a folyamattól. így k é p e s s é v á l u n k a r r a , hogy, a z o k legyünk, akik valójában vagyunk, felismerjük ezt a lelki zavarodottságot, és rájöjjünk, h o g y m a g u n k va­ g y u n k az erőszak.

162

163

Vajon mi az a legfontosabb, alapvető dolog, a m i által m e g é r t h e t j ü k az e m b e r i és t u d o m á n y o s p r o b l é m á k a t ? E h h e z elsősorban c s e n d e s és nyugodt, a m e g é r t é s szán­ dékával rendelkező e l m é r e v a n szükségünk, n e m igaz? A z ilyen elme pedig n e m kirekesztő, n e m igyekszik „ ö s s z p o n t o s í t a n i " - mivel ez újfent csak egy ellenállásból fakadó erőfeszítés. H a valóban m e g a k a r u n k é r t e n i vala­ mit, e l m é n k a z o n n a l elcsitul. Vajon milyen á l l a p o t b a n v a n az elmétek, a m i k o r m e g akarjátok h a l l g a t n i a ked­ v e n c dalotokat, vagy m e g a k a r t o k n é z n i egy festményt, a m e l y h e z mély é r z e l m e k fűznek b e n n e t e k e t ? A z e l m e ilyenkor a z o n n a l elcsendesedik. A m i k o r z e n é t hallga­ t u n k , e l m é n k n e m csatangol el mindenfelé - ilyenkor egyszerűen figyelünk. Ha m e g akarjuk é r t e n i a konflik­ tusokat, ugyanígy n e m függünk az időtől: e g y s z e r ű e n s z e m b e s ü l ü n k azzal, a m i van, azaz j e l e n e s e t b e n a konf­ liktussal, és ekkor e l m é n k a z o n n a l elcsendesedik és meg­ nyugszik. H a m á r n i n c s s z ü k s é g ü n k a z i d ő r e a h h o z , h o g y átalakítsuk azt, a m i van, m e r t felismertük e folya­ m a t téves mivoltát, a k k o r felismerjük a valóságot, és mi­ vel s z á n d é k u n k b a n áll azt m e g é r t e n i , e l m é n k m a g á t ó l elcsitul - és e b b e n az éber, mégis passzív á l l a p o t b a n be­ következik a megértés. A m í g e l m é n k k o n f l i k t u s o k kö­ z e p e t t e létezik, amíg m á s o k a t h i b á z t a t , amíg ellenáll a valóságnak, és ítélkezik, n e m l é t e z h e t s z á m u n k r a megér­ tés: h a meg a k a r u n k é r t e n i valakit, nyilvánvalóan n e m a l k o t h a t u n k ítéletet a z illetőről. A 2 átalakulást p e d i g e z a csendes és n y u g o d t e l m e idézi elő. Ha az e l m e m á r n e m áll ellen a valóságnak, ha n e m akarja e l t a g a d n i és meg­ ítélni azt, h a n e m e g y s z e r ű e n passzív m ó d o n t u d a t á b a n v a n a n n a k , a m i van, a k k o r e b b e n a passzív á l l a p o t b a n va­ l ó b a n elkezdünk foglalkozni az a d o t t kérdéssel, ez p e d i g elvezet az átalakuláshoz. A forradalom csak a j e l e n b e n lehetséges, n e m p e d i g a j ö v ő b e n ; a megújulás a m á b a n rejlik, n e m a h o l n a p 164

b a n . H a m a g a t o k i s megvizsgáljátok a z általam m o n d o t t dolgokat, a z o n n a l i m e g ú j u l á s r a leltek, és s z e r t t e s z t e k a frissesség m i n ő s é g é r e , mivel az érdeklődő, a m e g é r t é s r e vágyó, a m e g é r t é s t s z á n d é k o l ó e l m e m i n d i g n y u g o d t és csendes. A l e g t ö b b ü n k s z á m á r a az j e l e n t i a n e h é z s é g e t , h o g y n e m áll s z á n d é k u n k b a n m e g é r t e n i azt, a m i van, m e r t félünk attól, h o g y a m e g é r t é s megértése forradal­ m i változásokat e r e d m é n y e z n e a z é l e t ü n k b e n , e z é r t el­ l e n á l l u n k a n n a k , a m i van. E z a z ellenállás m u n k á l b e n ­ n ü n k olyankor, a m i k o r a z idő vagy egy e s z m é n y k é p által a k a r u n k fokozatos á t a l a k u l á s o k a t e l é r n i . A megújulás csak m a lehetséges, n e m h o l n a p , n e m v a l a m i k o r a távoli j ö v ő b e n . Ha az idő által a k a r u n k s z e r t t e n n i a boldogságra, ha ily m ó d o n a k a r j u k felis­ m e r n i a z igazságot vagy I s t e n t , p u s z t á n á m í t j u k m a g u n ­ k a t - t u d a t l a n s á g b a n é l ü n k , és így k o n f l i k t u s o k d ú l n a k b e n n ü n k . H a látjuk, h o g y s z o r u l t h e l y z e t ü n k b ő l n e m a z i d ő útja a j e l e n t i a k i u t a t , m a g á t ó l felébred b e n n ü n k a megértésre irányuló szándék, következésképpen spon­ t á n m ó d o n , m i n d e n f é l e k é n y s z e r vagy gyakorlás n é l k ü l elcsendesedik az e l m é n k . A megújulás csakis a k k o r kö­ v e t k e z h e t b e , h a e l m é n k n y u g o d t é s békés, é s semmiféle válaszra vagy m e g o l d á s r a n e m törekszik, mivel i l y e n k o r k é p e s érzékelni az igazságot; és ez az igazság tesz sza­ b a d d á b e n n ü n k e t , n e m p e d i g a saját erőfeszítéseink.

X X I . ERŐ ÉS FELISMERÉS

L Á T J U K , HOGY R A D I K Á L I S v á l t o z á s r a v a n s z ü k s é g tár­

s a d a l m u n k b a n az egyéni és c s o p o r t o s k a p c s o l a t a i n k ­ b a n ; a k é r d é s az, h o g y valósítsuk m e g ezt a változást? Ha a változás az elme által kivetített m i n t á k n a k megfe­ lelően zajlik le, ha egy ésszerű, a l a p o s a n kidolgozott t e r v s z e r i n t következik be, továbbra is az elme h a t ó k ö r é ­ b e n m o z g u n k , következésképpen a z elme által megalko­ t o t t dolgok válnak azzá a v é g e r e d m é n n y é , a m e l y é r t h a j ­ l a n d ó a k l e s z ü n k feláldozni ö n m a g u n k a t é s e m b e r t á r ­ s a i n k a t . Ebből pedig az következik, h o g y e m b e r i lények­ k é n t e g y s z e r ű e n a z elme t e r m é k e i vagyunk, é s ezzel e g y ü t t j á r a k o n f o r m i z m u s , a kényszer, az erőszak, a z s a r n o k s á g , ezzel együtt j á r n a k a k o n c e n t r á c i ó s tá­ b o r o k , és a t ö b b i b o r z a l m a s dolog., Ha az e l m é t bálvá­ n y o z z u k , l é t r e j ö n n e k m i n d e m e dolgok - igaz? De vajon m i t é v ő k legyünk, h a felismerjük ezt, h a látjuk a z önfe­ gyelem, a z i r á n y í t á s hiábavalóságát, h a látjuk, h o g y a z elfojtás k ü l ö n b ö z ő f o r m á i csak tovább erősítik az „ é n " és az „ e n y é m " fogalmát? H o g y teljes egészében f e l m é r h e s s ü k ezt a p r o b l é m á t , először a t u d a t o s s á g k é r d é s é t kell m e g v i z s g á l n u n k . N e m t u d o m , vajon elgondolkodtatok-e m á r e z e n a k é r d é s e n , vagy e g y s z e r ű e n csak a különféle szaktekintélyek véle­ m é n y é t szoktátok i d é z n i a témával k a p c s o l a t b a n ? N e m t u d o m , vajon megértettétek-e a t a p a s z t a l a t a i t o k és az önvizsgálat által, m i t is j e l e n t a t u d a t o s s á g - és m o s t n e m c s u p á n a m i n d e n n a p i tevékenységekre és törekvé­ sekre való t u d a t o s s á g r a gondolok, de a r r a a m é l y e b b e n rejlő, gazdag t u d a t o s s á g r a is, amelyet sokkal n e h e z e b b felfogni. H a a r r ó l b e s z é l ü n k , h o g y alapvető v á l t o z á s n a k 166

kell b e k ö v e t k e z n i b e n n ü n k - és ezáltal a világban is -, és ha e változás célja egy a d o t t l á t o m á s , a lelkesedés, a h é v felkeltése, egy r e m é n y , egy bizonyosság életre hí­ vása, a m e l y a z t á n biztosítja s z á m u n k r a a cselekvéshez szükséges h a j t ó e r ő t - ha m e g a k a r j u k é r t e n i m i n d e z t , akkor s z ü k s é g k é p p e n m e g kell v i z s g á l n u n k a t u d a t o s s á g kérdését is. A z t k ö n n y ű s z e r r e l felfoghatjuk, m i t é r t ü n k a z elme felszínes szintjén m e g n y i l v á n u l ó t u d a t o s s á g alatt: nyil­ vánvalóan a gondolkodási folyamatról, a g o n d o l a t o k r ó l van szó. A g o n d o l a t o k az e m l é k e z e t és a verbalizáció eredményei; a gondolatok a tapasztalások megnevezése, feljegyzése és e l r a k t á r o z á s a által j ö n n e k l é t r e , illetve ezen a s z i n t e n lelhetjük fel a különféle gátlásokat, meg­ szorításokat és b ü n t e t é s e k e t is. E dolgokat m e g l e h e t ő ­ sen jól ismerjük. H a egy kicsit m é l y e b b r e h a t o l u n k , ott rejlenek a faji emlékezet által felhalmozott emlékek, rej­ tett m o z g a t ó r u g ó i n k , az érzékelés, a k a p c s o l a t o k és a vá­ gyak által l é t r e h o z o t t kollektív és személyes a m b í c i ó k és előítéletek. A t u d a t o s s á g e n y i t o t t és r e j t e t t r é s z e i egy­ a r á n t a z „ é n " eszméje k ö r é c s o p o r t o s u l n a k . A m i k o r változásról b e s z é l ü n k , á l t a l á b a n a felszínes változásra g o n d o l u n k , n e m igaz? A z é r t k ü z d ü n k a z el­ h a t á r o z á s a i n k , k ö v e t k e z t e t é s e i n k , h i e d e l m e i n k , önfe­ g y e l m ü n k és gátlásaink által, h o g y elérjük az á l t a l u n k vágyott, felszínes e r e d m é n y e k e t , és azt reméljük, a tu­ d a t t a l a n , az elme m é l y e b b r é t e g e i n e k segítségével siker­ rel is j á r u n k majd; k ö v e t k e z é s k é p p e n úgy véljük, fel kell f e d e z n ü n k ö n m a g u n k m é l y e b b rétegeit. A z o n b a n m i n ­ den pszichológus, m i n d e n ö n i s m e r e t r e t ö r e k v ő e m b e r tökéletesen t u d a t á b a n v a n a n n a k , h o g y a felszínes és az úgynevezett m é l y e b b rétegek s o h a véget n e m é r ő konf­ l i k t u s b a n állnak egymással. Vajon előidézhet-e változást ez a belső k o n f l i k t u s ? Vajon m i n d e n n a p i é l e t ü n k legelemibb, legfontosabb kér167

dése n e m a r r a vonatkozik-e, h o g y h o g y a n h í v j u n k l é t r e egy radikális változást ö n m a g u n k b a n ? És vajon elegen­ dő-e e h h e z az, ha e g y s z e r ű e n a felszíni rétegeket változ­ t a t j u k meg? Vajon előidézi ezt a változást a t u d a t o s s á g , a z „ é n " k ü l ö n b ö z ő s z i n t j e i n e k megértése, h a feltárjuk a m ú l t b a n , a g y e r m e k k o r u n k t ó l n a p j a i n k i g megélt élmé­ nyeket, h a m e g é r t j ü k a p á i n k , a n y á i n k , őseink, fajunk kollektív tapasztalásait, ha felfogjuk a r á n k h a t ó t á r s a ­ d a l m i k o n d i c i o n á l á s t ? L é t r e h í v h a t ó m i n d e m e dolgok elemzésével egy o l y a n változás, a m e l y t ö b b e g y s z e r ű alkalmazkodásnál? L Úgy é r z e m - és ezzel b i z o n y á r a ti is ugyanígy vagytok - , h o g y é l e t ü n k b e n s z ü k s é g k é p p e n b e kell k ö v e t k e z n i e egy alapvető változásnak; egy változásnak, a m e l y t ö b b e g y s z e r ű reakciónál, a m e l y n e m a k ö r n y e z e t ü n k r á n k gyakorolt n y o m á s a által valósul meg. D e vajon h o g y a n i d é z h e t j ü k elő ezt a változást? T u d a t o s s á g u n k valójában az e m b e r i t a p a s z t a l á s o k összessége és a j e l e n n e l való k a p c s o l a t u n k e r e d m é n y e k é p p e n j ö t t létre - és vajon ki­ válthatja-e a t u d a t o s s á g e z t a változást? Vajon bekövet­ kezhet-e ez a változás, ha t a n u l m á n y o z z u k ö n m a g u n k a t és a cselekedeteinket, ha t u d a t á b a n vagyunk a gondola­ t a i n k n a k és az é r z é s e i n k n e k , és elcsendesítjük az el­ m é n k e t , h o g y ítéletalkotás n é l k ü l vizsgálhassuk m e g ö n m a g u n k a t ? Megvalósulhat-e a változás a h i t , az esz­ m é n y k é p n e k nevezett, kivetített képzetekkel való azo­ n o s u l á s által? M i n d e m e dolgok a jelenlegi é n ü n k , és az „ideális" é n ü n k közötti konfliktusra utalnak - n e m d e ? A z t jelzik, h o g y folyamatos h a r c dúl b e n n ü n k , é s h a r c ­ b a n á l l u n k a t á r s a d a l o m m a l is - igaz? S z ü n t e l e n konf­ l i k t u s d ú l a jelenlegi é n ü n k , és megvalósítani k í v á n t é n ü n k között; vajon előidézheti-e a változást ez a konf­ l i k t u s , ez a k ü z d e l e m ? Látjuk, h o g y a változás v a l ó b a n létfontosságú, de vajon megvalósíthatjuk-e azt, ha küz­ d e l m e k k ö z e p e t t e , az önfegyelem és az elfojtás k ü l ö n b ö -

168

ző f o r m á i által i g y e k s z ü n k megvizsgálni a t u d a t o s s á ­ g u n k a t ? Ú g y é r z e m , a z efféle folyamatok n e m h o z h a t ­ n a k lényegi változást. Az e m b e r n e k teljesen b i z t o s n a k kell l e n n i e e b b e n a k é r d é s b e n . És ha ez a folyamat n e m v e z e t h e t alapvető á t a l a k u l á s r a , n e m v á l t h a t k i egy mély, b e l s ő f o r r a d a l m a t , a k k o r vajon mi i d é z h e t i elő ezt a vál­ tozást? Vajon h o g y a n i d é z h e t ü n k elő valódi f o r r a d a l m a t ? Mi­ l y e n erő, m i l y e n k r e a t í v e n e r g i a k é p e s e r r e , é s h o g y a n s z a b a d í t h a t ó fel ez az e n e r g i a ? P r ó b á l k o z t á l m á r az ö n ­ fegyelemmel, a különféle e s z m é n y k é p e k k e l és elméle­ tekkel; azzal az elmélettel, m i s z e r i n t a z o n o s vagy I s t e n ­ n e l , é s h a k é p e s vagy f e l i s m e r n i saját i s t e n i m i v o l t o d a t , m e g t a p a s z t a l n i az Atmant, a legmagasabb létezést, ak­ k o r m a g a ez a felismerés a l a p v e t ő változást i d é z m a j d elő b e n n e d . De v a l ó b a n így v a n ez? Először is, feltétele­ zed, h o g y létezik egy valóság, a m e l y n e k része vagy, m a j d k ü l ö n b ö z ő elméleteket, h i e d e l m e k e t , d o k t r í n á k a t é s to­ v á b b i feltételezéseket é p í t e s z e tétel k ö r é , és a z o k alap­ j á n éled a z életedet; a d o t t m i n t á k alapján g o n d o l k o z o l és cselekszel, és r e m é l e d , ez m a j d alapvető v á l t o z á s t fog k i v á l t a n i . De vajon tényleg bekövetkezik-e ez a változás? T e g y ü k fel, h o g y a l e g t ö b b vallásos e m b e r h e z h a s o n ­ l ó a n t e i s ú g y gondolod, h o g y m é l y e n b e n n e d o t t rejlik a valóság eszenciája, és h o g y h a az erény, az önfegyelem, az elfojtás, a t a g a d á s és az á l d o z a t o k különféle f o r m á i ál­ t a l k é p e s vagy k a p c s o l a t o t k i a l a k í t a n i ezzel a valósággal, bekövetkezik a k í v á n t á t a l a k u l á s . De vajon n e m a gon­ d o l k o d á s b ó l fakad-e ez a feltevés is? N e m a k o n d i c i o ­ nált, adott mintákhoz igazodó m ó d o n gondolkodó elme t e r e m t i - e m e g ezt a feltételezést? . L é t r e h o z o d az a d o t t k é p e t , a z eszmét, h i t e t é s r e m é n y t , é s azt v á r o d , h o g y a saját t e r e m t m é n y e d előidézi a k í v á n t változást. E l ő s z ö r is fel kell i s m e r n ü n k az „ é n " , az e l m e n e h e ­ z e n megfogható tevékenységeit, t u d a t á b a n kell l e n n ü n k 169

az e s z m é k n e k , a h i e d e l m e k n e k és a feltevéseknek - és m e g kell s z a b a d u l n u n k tőlük, mivel e dolgok valójában tévképzetek. Lehet, h o g y m á s o k m á r m e g t a p a s z t a l t á k a valóságot, de ha te m a g a d n e m t a p a s z t a l o d m e g azt, m i r e j ó k a feltevések, m i r e j ó , ha elképzeled, h o g y lénye­ gedet tekintve a z o n o s vagy valami valódi, h a l h a t a t l a n , i s t e n i e r e d e t ű dologgal? így továbbra sem lépsz ki a gon­ dolkodás h a t ó k ö r é b ő l , és a gondolkodásból s z á r m a z ó összes dolog k o n d i c i o n á l t , időfüggő és az e m l é k e z e t h e z kötődik - k ö v e t k e z é s k é p p e n egyikük s e m valódi. ( H a az e m b e r valóban felismeri a z igazságot, h a n e m c s u p á n spekulatív m ó d o n elképzeli, de v a l ó b a n felismeri, h o g y az elme m i n d e n tevékenysége, m i n d e n keresése, filo­ zófiai t a p o g a t ó d z á s a , m i n d e n feltételezése, képzelgése és r e m é n y e p u s z t á n ö n á m í t á s , akkor felmerül a k é r d é s : vajon milyen erő, m i l y e n k r e a t í v energia k é p e s előidéz­ n i ezt a z alapvető á t a l a k u l á s t ?

J ó l ismerjük az e r ő , a h a t a l o m k ü l ö n b ö z ő megnyil­ v á n u l á s i formáit: az u r a l k o d á s , az önfegyelem, a kény­ szer és az elfojtás által gyakorolt h a t a l m a t . A z t r e m é l ­ j ü k , a p o l i t i k a i e r ő kiváltja m a j d e z t az a l a p v e t ő változást, az ilyen h a t a l o m a z o n b a n csak m é g t ö b b sö­ tétséget, e l k ü l ö n ü l é s t és gonoszságot szül, és m é g t ö b b erővel r u h á z z a fel az „ é n t " . ,Ismerjük a vagyongyűjtés egyéni é s c s o p o r t o s f o r m á i t is, d e s o h a n e m p r ó b á l k o z ­ t u n k a szeretettel - m é g azt s e m tudjuk, m i t j e l e n t ez a szó. A m í g j e l e n v a n a g o n d o l k o d ó , az „ é n " k ö z p o n t j a , n e m i s m e r h e t j ü k m e g a szeretetet; de vajon m i t é v ő k le­ gyünk, ha rájövünk m i n d e r r e ?

,Eddig a p o n t i g valószínűleg t u d a t o s e l m é n k segítségé­ vel j u t o t t u n k el: k ö v e t t ü k az érvelést, v i t a t t u k vagy elfo­ gadtuk az elhangzottakat, és m e g é r t e t t ü k vagy megsejtet­ tük, m i t j e l e n t e n e k e szavak. A z o n b a n a h h o z , h o g y továbblépjünk, h o g y m é l y e b b e n is m e g t a p a s z t a l j u k ezt a dolgot, csendes, u g y a n a k k o r é b e r elmére v a n s z ü k s é g ü n k - igaz?, Az ilyen e l m e m á r n e m követ semmiféle eszmét, mivel ha így t e s z ü n k , megjelenik a kérdéssel kapcsolat­ b a n e l h a n g z o t t a k r a figyelő, gondolkodó személy, és így m á r i s m e g t e r e m t j ü k a dualitást. Ha a l a p o s a b b a n m e g akarjuk vizsgálni ezt a kérdést, a lényegi változás kérdé­ sét, aktív e l m é n k n e k el kell c s e n d e s e d n i e - n e m d e ? (Nyil­ vánvaló, hogy csakis ekkor lesz k é p e s m e g é r t e n i ezt a fo­ gós kérdést, az e g y m á s t ó l e l k ü l ö n ü l ő e g y s é g e k k é n t értelmezett gondolkodó és gondolat, t a p a s z t a l ó és ta­ pasztalás, megfigyelő és megfigyelt dolog összetettségét. Ez a kreatív lelki forradalom, a m e l y b e n n i n c s j e l e n az „ é n " , csakis akkor következhet be, ha a g o n d o l k o d ó és a

E z t a változást, e z t a k r e a t í v lelki felszabadulást nyil­ v á n v a l ó a n csakis a m i n d e n n a p i éberség válthatja ki, csak az, h a m i n d e n p i l l a n a t b a n egyaránt t u d a t á b a n va­ g y u n k t u d a t o s é s ö n t u d a t l a n i n d í t é k a i n k n a k is. Vajon ha felismerjük, h o g y az önfegyelem, a h i t és az e s z m é n y ­ k é p e k t ö k é l e t e s e n h i á b a v a l ó a k , mivel csak tovább erő­ sítik az „ é n t " , ha felismerjük ezt az igazságot, a k k o r n e m j u t u n k el t ö b b é a r r a a p o n t r a , ahol a g o n d o l k o d ó el­ k ü l ö n í t i m a g á t a g o n d o l a t a i t ó l , a megfigyeléseitől és a t a p a s z t a l á s a i t ó l ? . A m í g a g o n d o l k o d ó a g o n d o l a t t ó l kü­ lönálló m ó d o n létezik, a m í g igyekszik u r a l n i a gondol­ k o d á s á t , n e m k ö v e t k e z h e t b e e z a z alapvető á t a l a k u l á s . A m í g az „ é n " a megfigyelő, a t a p a s z t a l ó egyre j o b b a n megerősíti ö n m a g á t a t a p a s z t a l á s által, n e m l é t e z h e t radikális változás, n e m l é t e z h e t kreatív felszabadulás. Ez csakis akkor k ö v e t k e z h e t b e , ha a g o n d o l k o d ó eggyé válik a g o n d o l a t t a l - ám a k é t e n t i t á s k ö z t i s z a k a d é k o t semmiféle erőfeszítés által n e m h i d a l h a t j u k át., H a a z

170

171

gondolat egy egységet alkot, h a n e m létezik dualitás, h a a gondolkodó n e m igyekszik u r a l n i a gondolatait; és ú g y vélem, kizárólag ez a t a p a s z t a l á s szabadíthatja fel azt a k r e a t í v energiát, a m e l y a z t á n előidézi ezt az alapvető for­ r a d a l m a t , a lélektani „ é n " felbomlását.

e l m e felismeri, h o g y m i n d e n spekuláció, m i n d e n verbalizáció, a gondolkodás m i n d e n formája csak m é g t ö b b erővel r u h á z z a fel a z „ é n t " , h a r á é b r e d a r r a , h o g y a m í g a g o n d o l k o d ó e l k ü l ö n ü l a gondolattól, addig m i n d i g is k o r l á t o z n i fogja ö n m a g á t , és életre hívja majd a dualiz­ m u s b ó l s z á r m a z ó konfliktust, a k k o r é b e r r é válik, és sza­ k a d a t l a n u l t u d a t á b a n lesz a n n a k , h o g y h o g y a n szigeteli el m a g á t a tapasztalástól, h o g y a n tolakodik előtérbe, h a ­ t a l o m r a törve. És ha e t u d a t t a l tovább folytatja a meg­ k e z d e t t u t a t , a n é l k ü l h o g y valamiféle v é g e r e d m é n y el­ é r é s é r e t ö r e k e d n e , megvalósul az az állapot, a m e l y b e n a g o n d o l k o d ó egyesül a g o n d o l a t t a l . E b b e n az állapot­ b a n n e m létezik erőfeszítés, m e g s z ű n i k a „valamivé vá­ l á s " , m e g s z ű n i k a változás i r á n t i vágy - e b b e n az álla­ p o t b a n n e m létezik a z „ é n " , mivel bekövetkezik a z e l m é t ő l független á t a l a k u l á s .

k a t felhalmozó t a p a s z t a l ó ? Lehetséges-e az, h o g y az el­ me félretegyen minden érvelést, t a p a s z t a l á s t , előírást, m i n d e n „szakvéleményt", és eljusson az ü r e s s é g állapo­ t á b a ? T e r m é s z e t e s e n n e m t u d t o k felelni e r r e a k é r d é s r e , h i s z e n n e m i s m e r i t e k a választ, m e r t s o h a n e m próbál­ k o z t a t o k ezzel a dologgal. Ám a z t javaslom, tegyétek fel m a g a t o k n a k e kérdést, vessétek el m a g a t o k b a n a magot, és figyeljetek: ha valóban figyeltek, ha n e m álltok ellen, figyelmetek m e g t e r m i majd a gyümölcsét.

Ez a k r e a t í v üresség csak akkor v a l ó s u l h a t meg, ha n i n c s j e l e n a gondolkodó, aki várakozik és megfigyel, h o g y t a p a s z t a l a t o t gyűjtsön, és így m e g e r ő s í t s e ö n m a ­ gát. D e vajon képes-e a z e l m e m e g s z a b a d u l n i m i n d e n jelképtől, m i n d e n szótól és a h o z z á j u k k a p c s o l ó d ó m i n ­ d e n érzettől, h o g y t ö b b é n e legyen j e l e n a t a p a s z t a l á s o -

Csakis az új k é p e s á t a l a k u l n i , a régi n e m . , H a a régi m i n t á k a t követitek, m i n d e n változás csak a régi dolgok megváltozott f o r m á b a n t ö r t é n ő folytatása lesz; e b b e n pedig semmi új, semmi kreatív nincsen. A kreativitás csak akkor k ö s z ö n t h e t b e , ha m a g a az e l m e is ú j , az el­ m e p e d i g csakis a k k o r k é p e s m e g ú j í t a n i ö n m a g á t , h a n e m c s u p á n felszínesen, d e m é l y e b b s z i n t e n i s felisme­ ri saját tevékenységeit. Vajon ha az elme felismeri saját tevékenységeit, h a t u d a t á b a n v a n saját vágyainak, igé­ n y e i n e k , késztetéseinek, törekvéseinek, a n n a k , h o g y a n t e r e m t i meg saját s z a k t e k i n t é l y e i t és félelmeit, ha felis­ m e r i m a g á b a n a z önfegyelem, a z u r a l o m é s a z i r á n y í t á s , illetve a h i t e t és az e s z m é n y k é p e k e t kivetítő r e m é n y ál­ t a l t e r e m t e t t ellenállást, h a teljes m é r t é k b e n t u d a t á b a n v a n e n n e k a folyamatnak, k é p e s s é válik-e a r r a , h o g y m e g s z a b a d u l j o n m i n d e m e dolgoktól, megújuljon, és el­ érje a k r e a t í v ü r e s s é g á l l a p o t á t ? E r r e a k é r d é s r e csak ak­ k o r k a p h a t t o k választ, h a m i n d e n p r e k o n c e p c i ó t ó l m e n ­ t e s e n , és a n é l k ü l t a p a s z t a l j á t o k m e g ezt a dolgot, h o g y e l a k a r n á t o k é r n i ezt a k r e a t í v állapotot. H a t a p a s z t a l á s ­ ra vágytok, t a p a s z t a l á s b a n lesz r é s z e t e k - ily m ó d o n a z o n b a n n e m a k r e a t í v ürességet, c s u p á n k i v e t í t e t t vá­ gyaitokat t a p a s z t a l j á t o k m a j d meg.JHa az új m e g t a p a s z ­ t a l á s á r a vágytok, p u s z t á n b e h ó d o l t o k a z illúziók előtt, á m h a elkezditek megfigyelni m i n d e n n a p i tevékenysé­ geiteket, h o g y m i n d e n p i l l a n a t b a n t u d a t á b a n legyetek

172

173

L A t e r e m t é s csakis akkor lehetséges, ha az e l m e ü r e s s é válik, ám ez alatt n e m a l e g t ö b b ü n k r e jellemző, felszínes ü r e s s é g e t értem.. A legtöbb e m b e r felszínes m ó d o n ü r e s , és a k i k a p c s o l ó d á s r a i r á n y u l ó vágya által fejezi ki ö n m a ­ gát. .Szórakozni vágyunk, e z é r t a k ö n y v e k h e z , a r á d i ó ­ h o z , a tévéhez f o l y a m o d u n k , e l ő a d á s o k r a j á r u n k , és a különféle szaktekintélyek „bölcsességeit" t a n u l m á n y o z ­ zuk; e l m é n k folyamatosan igyekszik m e g t ö l t e n i ö n m a ­ gát. M o s t a z o n b a n n e m e r r ő l a figyelem n é l k ü l i üresség­ ről beszélek; é p p ellenkezőleg, a r r ó l a z ü r e s s é g r ő l , a m e l y a kivételes figyelemből fakad, és a m e l y s o r á n az e l m e felismeri saját i l l ú z i ó t e r e m t ő erejét, és m e g h a l a d j a a tévképzeteket.

a n n a k , m i t tesztek, h a m i n t e g y t ü k ö r b e n látjátok maga­ tokat, elérkeztek majd e végső ürességhez, az újra p e d i g csakis itt lelhettek rá. A z igazságnak vagy I s t e n n e k nevezett dolog n e m m e g t a p a s z t a l h a t ó , mivel a t a p a s z t a l ó az idő, az emléke­ zet, a m ú l t t e r e m t m é n y e , és amíg j e l e n van, n e m szület­ h e t életre a valóság. A valóság csakis akkor létezhet, ha az e l m e teljes m é r t é k b e n m e g s z a b a d u l az elemzőtől, a t a p a s z t a l ó t ó l és a t a p a s z t a l á s t ó l . Ekkor ráleltek m a j d a válaszra, és l á t n i fogjátok, h o g y a változás a n é l k ü l kö­ vetkezik b e , h o g y k é r n é t e k azt, és r á é b r e d t e k , h o g y a k r e a t í v üresség á l l a p o t á t n e m „fejleszthetitek k i " ma­ g a t o k b a n - ez az állapot m i n d i g j e l e n v a n b e n n e t e k , és c s e n d b e n , m i n d e n f é l e m e g h í v á s nélkül érkezik m a j d el h o z z á t o k . A m e g ú j u l á s és a forradalom p e d i g csakis e b b e n a z á l l a p o t b a n lehetséges.

Kérdések és válaszok

1. A JELENLEGI KRÍZISRŐL

Kérdező: Ön azt m o n d j a , m é g n e m volt p é l d a a jelenlegi­ hez h a s o n l ó krízisre, de vajon m e n n y i b e n kivételes a mostani helyzet? Krishnamurti: Nyilvánvaló, h o g y még s o h a n e m volt példa a m o s t a n i h o z h a s o n l ó világméretű k r í z i s r e . A tör­ t é n e l e m s o r á n k o r á b b a n i s előfordultak m á r különféle t á r s a d a l m i , n e m z e t i vagy politikai krízisek; a válság­ helyzetek, a gazdasági recessziók újra és ú j r a b e k ö s z ö n ­ tének, a z t á n megváltozik a h e l y z e t - m i n d i g is így volt ez. J ó l i s m e r j ü k ezt a folyamatot. A jelenlegi h e l y z e t a z o n b a n n y i l v á n v a l ó a n m á s , n e m igaz? E l ő s z ö r i s a b b a n k ü l ö n b ö z i k a k o r á b b i krízisektől, h o g y m o s t n e m a p é n z r ő l vagy m á s , kézzelfogható dolgokról, h a n e m esz­ mékről v a n szó. Ez a k r í z i s kivételes, m e r t az e s z m é k te­ r ü l e t é n zajlik le. E s z m é k k e l á l l u n k h a r c b a n , és igazoljuk a gyilkosságot: a világ m i n d e n táján e l f o g a d h a t ó n a k tartják a gyilkosságot, m i n t az igazságos v é g e r e d m é n y e l é r é s é n e k eszközét, é s m á r ö n m a g á b a n e z i s p é l d a nél­ kül való. K o r á b b a n a g o n o s z t gonoszként, a gyilkosságot gyilkosságként i s m e r t ü k , ma a z o n b a n a gyilkosság a n e ­ mes cél e l é r é s é n e k eszközévé vált. I g a z o l h a t ó n a k t a r t j u k a gyilkosságot, legyen szó a k á r egyetlen személy, a k á r egy n é p c s o p o r t meggyilkolásáról, mivel a gyilkos - vagy az általa képviselt c s o p o r t - az e m b e r i s é g r e n é z v é s t ü d ­ vös v é g e r e d m é n y e l é r é s é n e k eszközeként t ü n t e t i fel azt. Azaz feláldozzuk a j e l e n t a j ö v ő é r t - és n e m s z á m í t , mi­ vel j á r ez, m i n d a d d i g így t e s z ü n k , míg k i n y i l a t k o z t a t o t t c é l u n k az, h o g y a z e m b e r i s é g s z á m á r a ü d v ö s n e k t a r t o t t v é g e r e d m é n y t é r j ü n k el. E z p e d i g azt j e l e n t i , h o g y ú g y 177

véljük, rossz eszközök is v e z e t h e t n e k jó e r e d m é n y r e , és az e s z m é k által igazoljuk ezeket az eszközöket. A k o r á b ­ bi krízisek az e m b e r e k vagy a t e r m é s z e t k i z s á k m á n y o ­ lásáról szóltak, a m o s t a n i válsághelyzet lényege v i s z o n t az e s z m é k kizsákmányolása, és ez sokkal á r t a l m a s a b b , sokkal veszélyesebb, mivel az e s z m é k k i z s á k m á n y o l á s a r o p p a n t d e s t r u k t í v dolog. M a m á r ismerjük a p r o p a g a n ­ da erejét - és ez egyike a legsúlyosabb c s a p á s o k n a k , mi­ vel így az eszmék által alakítjuk át az e m b e r e k e t . P o n t o ­ s a n ez t ö r t é n i k m a n a p s á g a világban. Az e m b e r e k n e m fontosak - a r e n d s z e r e k , az eszmék váltak fontossá. A z e m b e r i életnek többé m á r n i n c s e n jelentősége: millió­ k a t p u s z t í t h a t u n k el, ha az e s z m é i n k által igazolt ered­ ményeket produkálunk. Nagyszerű rendszereink vannak a gonoszság igazolására, és ez m i n d e n b i z o n n y a l p é l d a n é l k ü l álló dolog. A gonosz az gonosz, és s o h a n e m ve­ z e t h e t j ó r a . A h á b o r ú n e m a b é k e kivívásának eszköze - a h á b o r ú esetleg e r e d m é n y e z h e t b i z o n y o s ü d v ö s dol­ gokat, p é l d á u l h a t é k o n y a b b repülőgépeket, d e s o h a n e m h o z h a t békét az emberiségnek. Intellektuális m ó d o n iga­ zoljuk a h á b o r ú t , a b é k e e s z k ö z é n e k nevezve a z t - és ha az e m b e r i életben az i n t e l l e k t u s é a vezető szerep, az pél­ d a n é l k ü l i krízist e r e d m é n y e z . Egyéb dolgok is u t a l n a k a r r a , h o g y az e m b e r i s é g n e k m é g n e m volt része a jelenlegihez h a s o n l ó k r í z i s b e n . Az egyik ilyen dolog az, h o g y oly különleges j e l e n t ő s é ­ get t u l a j d o n í t u n k az érzéki é r t é k e k n e k , a v a g y o n n a k , a r a n g o k n a k , a t á r s a d a l m i o s z t á l y o k n a k és a h a z á n a k , azaz az á l t a l u n k viselt c í m k é k n e k . M o h a m e d á n n a k , h i n ­ d u n a k , k e r e s z t é n y n e k vagy k o m m u n i s t á n a k valljuk ma­ g u n k a t , a nevek, a címek és a vagyon váltak a legfonto­ s a b b dolgokká, és ez azt j e l e n t i , h o g y b é k l y ó b a v e r n e k b e n n ü n k e t az érzéki értékek, az elme vagy a kéz által te­ r e m t e t t dolgok értékei. E dolgok oly fontossá váltak, h o g y hajlandóak vagyunk é r t ü k ölni, hajlandóak vagyunk 178

e l p u s z t í t a n i , l e m é s z á r o l n i , m e g s e m m i s í t e n i egymást. A szakadék szélén állunk: m i n d e n politikai és gazdasági cselekedetünk egyre k ö z e l e b b t a s z í t b e n n ü n k e t e h h e z a kaotikus, zavaros mélységhez. A jelenlegi krízis p é l d a nélkül való, így m e g o l d á s á h o z is k o r á b b a n n e m l á t o t t tettekre v a n szükség. H o g y m a g u n k m ö g ö t t h a g y h a s s u k ezt a helyzetet, időtlen, n e m e s z m é k e n és r e n d s z e r e k e n alapuló t e t t e k r e v a n s z ü k s é g ü n k , mivel az ilyen cseleke­ detek e l k e r ü l h e t e t l e n ü l csalódásra vezetnek. Az eszmé­ ken és r e n d s z e r e k e n a l a p u l ó t e t t e k által csak ú j r a viszs z a j u t u n k e h h e z a s z a k a d é k h o z - legfeljebb az odavezető út lesz m á s . Mivel a jelenlegi krízis p é l d a nél­ kül való, p é l d á t l a n t e t t e k r e , a z a z az egyének a z o n n a l i megújulására v a n szükség, m e r t n i n c s m á r n e m vesz­ tegetni való i d ő n k . E n n e k a m e g ú j u l á s n a k m o s t kell bekövetkeznie, n e m a j ö v ő b e n , mivel a h o l n a p az elkü­ lönülést j e l e n t i . H a azt m o n d o m : „majd h o l n a p megvál­ t o z o m " , az z ű r z a v a r t t e r e m t , és t o v á b b r a is csak p u s z t u ­ lást e r e d m é n y e z . Vajon lehetséges-e ez az a z o n n a l i átalakulás? Megváltozhatunk-e egy c s a p á s r a ? É n azt m o n d o m , igen. A lényeg az, h o g y mivel ilyen r e n d k í v ü l i krízissel n é ­ z ü n k farkasszemet, f o r r a d a l m i változásnak kell bekövet­ keznie a g o n d o l k o z á s u n k b a n ; ezt a változást p e d i g csak mi m a g u n k idézhetjük elő, n e m m á s o k , n e m a különféle könyvek vagy szervezetek. N e k ü n k m a g u n k n a k kell élet­ re h í v n u n k ezt a változást. Csakis így t e r e m t h e t ü n k m e g egy új t á r s a d a l m a t , egy új r e n d s z e r t , amely k ü l ö n b ö z i k a jelenlegi b o r z a l o m t ó l , az á l t a l u n k felhalmozott, k ü l ö n ö ­ sen p u s z t í t ó erőktől; és ez az átalakulás csakis a k k o r va­ lósulhat meg, h a m i n d e n egyén elkezd t u d a t á r a é b r e d n i m i n d e n egyes g o n d o l a t á n a k , t e t t é n e k és é r z é s é n e k .

2.

A NACIONALIZMUSRÓL

Kérdező: Mi t ö r t é n i k akkor, ha véget ér a n a c i o n a l i z m u s ? Krishnamurti: E g y é r t e l m ű - b e k ö s z ö n t az intelligen­ cia. D e attól t a r t o k , n e m e r r e v o n a t k o z o t t a k é r d é s . Ú g y é r t e d , mi h e l y e t t e s í t h e t i a n e m z e t i é r z ü l e t e t ? Egyetlen efféle p ó t l é k sem vezet intelligenciára. Ha elhagyok egy vallást, h o g y egy m á s i k r a cseréljem azt, vagy k i l é p e k egy politikai p á r t b ó l , h o g y a z t á n egy m á s i k h o z csatlakoz­ z a m , ez a folyamatos csere egy intelligencia n é l k ü l álla­ potra utal. Vajon m i k o r é r h e t véget a n a c i o n a l i z m u s ? Csakis akkor, ha teljes m é r t é k b e n megértjük, mivel jár, ha meg­ vizsgáljuk, és t u d a t á r a é b r e d ü n k , milyen külső és belső cselekedetek f o r m á j á b a n nyilvánul meg. A nacionaliz­ m u s külsőleg elválasztja egymástól az e m b e r e k e t , kü­ lönféle osztályokat t e r e m t , h á b o r ú k a t és p u s z t í t á s t ered­ m é n y e z - ez m i n d e n valamirevaló megfigyelő s z á m á r a nyilvánvaló. Belsőleg, l é l e k t a n i é r t e l e m b e n az orszá­ g u n k k a l vagy egy eszmével való azonosulás egyértel­ m ű e n é n ü n k kiterjesztésének egy fajtája. Éljek a k á r egy kis faluban, akár egy n a g y v á r o s b a n , senki vagyok; ám ha a z o n o s u l o k egy n a g y o b b egységgel, m o n d j u k az orszá­ gommal, vagy p é l d á u l h i n d u n a k nevezem m a g a m , a z hí­ zeleg a h i ú s á g o m n a k , az kielégülést nyújt s z á m o m r a , tekintéllyel és a jólét érzetével r u h á z fel; u g y a n a k k o r a z o n b a n ez - az é n ü k kiterjesztését létfontosságúnak ér­ ző e m b e r e k s z á m á r a e l e n g e d h e t e t l e n a z o n o s u l á s - konf­ liktusokat és viszályt szít az emberek között. A z a z a n e m z e t i érzület n e m p u s z t á n külső szembenállást, d e frusztrációt is e r e d m é n y e z , és ha teljes egészében meg180

értjük ezt a folyamatot, m e g s z ű n i k a n a c i o n a l i z m u s . A n a c i o n a l i z m u s t az intelligencia által é r t h e t j ü k meg, iizáltal, ha g o n d o s a n megfigyeljük a m ű k ö d é s é t . E b b ő l n vizsgálatból a z t á n m e g s z ü l e t i k az intelligencia, és ek­ kor m á r n e m akarjuk v a l a m i m á s s a l p ó t o l n i a „haza­ s z e r e t e t e t " . Ha a n a c i o n a l i z m u s h e l y é r e p é l d á u l a val­ lás l é p , akkor az válik é n ü n k kiterjesztésének eszközé­ vé, a lelki szorongás forrásává, az táplál m i n k e t tovább hiedelmeivel, k ö v e t k e z é s k é p p e n m é g a l e g n e m e s e b b ilyen p ó t l é k is t u d a t l a n s á g r a u t a l . Olyan ez, m i n t h a valaki rágógumit vagy diót r á g n a , hogy így szokjon le a d o h á n y z á s r ó l - ám ha az e m b e r teljes m é r t é k b e n m e g é r t i a d o h á n y z á s , a megszokások, az érzetek és a pszicholó­ giai igények kérdését, m a g á t ó l elmúlik a n i k o t i n i r á n t i vágy. A megértés csakis a k k o r következhet b e , ha az intelligencia fejlődik és m ű k ö d i k , ez pedig csak a k k o r lehetséges, h a n e m k e r e s ü n k efféle helyettesítő eszkö­ zöket, efféle pótlékokat. E pótlékokkal p u s z t á n m i n t e g y megvesztegetjük, megkísértjük ö n m a g u n k a t , így é r v é n el, h o g y egyik s z o k á s u n k a t egy m á s i k r a cseréljük. A m é r ­ gező, szenvedést és viszályt szülő n a c i o n a l i z m u s csak az intelligencia j e l e n l é t é b e n t ű n i k el, az i n t e l l i g e n c i á r a pedig n e m t e h e t ü n k s z e r t azáltal, h a p u s z t á n o l v a s u n k , t a n u l u n k , és sikerrel teljesítjük a vizsgáinkat. Az intel­ ligencia akkor születik m e g b e n n ü n k , h a m i n d e n felme­ rülő p r o b l é m á t m e g é r t ü n k . H a m i n d e n s z i n t e n megért­ jük az a d o t t p r o b l é m á k a t , ha n e m c s u p á n a külső, de a belső, lelki m e g n y i l v á n u l á s a i k a t is átlátjuk, a k k o r e fo­ lyamat által b e k ö s z ö n t a z intelligencia. I l y e n k o r m á r n i n c s s z ü k s é g ü n k m i n d e n f é l e pótlékokra, és az intelli­ gencia j e l e n l é t é b e n m e g s z ű n i k a n a c i o n a l i z m u s - a m i valójában n e m m á s , m i n t az ostobaság egy fajtája.

3- A SPIRITUÁLIS TANÍTÓKRÓL

Kérdező: Ön azt m o n d j a , n i n c s e n s z ü k s é g ü n k gurukra, de vajon h o g y a n l e l h e t n é k rá az igazságra a n é l k ü l a bölcs ú t m u t a t á s és segítség n é l k ü l , a m i t csak egy guru nyújthat számomra? Krishnamurti: A k é r d é s az, vajon s z ü k s é g ü n k van-e a gurukra, vagy sem. Vajon rálelhetünk-e az igazságra egy m á s i k személy által? Van, aki s z e r i n t igen, m á s o k s z e r i n t n e m , m i a z o n b a n m o s t n e m a k ü l ö n b ö z ő véle­ m é n y e k r e vagyunk kíváncsiak, h a n e m a z igazságra. Ne­ k e m n i n c s véleményem ezzel a kérdéssel k a p c s o l a t b a n . N e m a véleményektől függ, h o g y s z ü k s é g ü n k van-e a gu­ rukra vagy s e m - az igazság s o h a n e m függ a vélemé­ nyektől, b á r m i l y e n e m e l k e d e t t , n a g y t u d á s r a valló, n é p ­ s z e r ű vagy egyetemes vélekedésről legyen is szó. E r r e a k é r d é s r e n e k ü n k m a g u n k n a k kell fellelnünk a vélemé­ nyektől független, t é n y s z e r ű igazságot.

életet, n e m k é r n é n k a segítségüket. R e m é l e m , felismeri­ tek, m i l y e n fontos ez a tény. Mivel z a v a r o d o t t a k vagy­ tok, t a n í t ó k a t k e r e s t e k m a g a t o k n a k ; a z é r t fordultok hozzájuk, h o g y m o n d j á k meg, h o g y a n éljetek, h o g y a n szabaduljatok meg a zavarodottságotoktól, h o g y a n lelje­ tek rá az igazságra. A z é r t választotok gurut m a g a t o k n a k , m e r t össze vagytok zavarodva, és azt r e m é l i t e k , tőle megkapjátok, a m i r e vágytok. Azaz, olyan t a n í t ó t válasz­ totok, aki kielégíti az igényeiteket: az alapján d ö n t ő t ö k , vajon kielégít-e b e n n e t e k e t az a d o t t személy. N e m vá­ lasztotok m a g a t o k n a k o l y a n gurut, aki azt m o n d j a : „csak saját m a g a d b a n b í z z " , m e r t m i n d i g a z előítéleteitek h a ­ t á r o z z á k m e g a választásotokat. Vagyis valójában n e m az igazságot keresitek, h a n e m a zavarodottságból kive­ zető u t a t - és ezt n e v e z i t e k tévesen igazságnak.

Először is vizsgáljuk meg, vajon m i é r t v á g y u n k a. gu­ rukra? A z t m o n d j u k , azért, m e r t z a v a r o d o t t a k vagyunk, és a guruk s e g í t h e t n e k n e k ü n k : m e g m u t a t j á k , mi az igazság, segítenek, h o g y m e g é r t s ü k azt, és mivel n á l u n k sokkal t ö b b e t t u d n a k a z életről, t a n í t ó k k é n t e l l á t n a k m i n k e t atyai t a n á c s a i k k a l . M i szinte s e m m i t n e m ta­ p a s z t a l t u n k még meg, ők pedig rengeteg t a p a s z t a l a t t a l r e n d e l k e z n e k , és e t a p a s z t a l a t által s e g í t h e t n e k b e n n ü n ­ k e t - és így tovább. Azaz, a l a p v e t ő e n a z é r t f o r d u l u n k a t a n í t ó k h o z , m e r t össze v a g y u n k zavarodva. H a t i s z t á n l á t n á n k , n e m k e r e s n é n k fel a gurukat. Nyilvánvaló, h o g y h a tökéletesen b o l d o g o k l e n n é n k , h a n e m l e n n é ­ n e k p r o b l é m á i n k , h a teljes egészében m e g é r t e n é n k a z

E l ő s z ö r t e h á t vizsgáljuk m e g azt az elképzelést, mi­ s z e r i n t a guruk m e g s z ü n t e t h e t i k a z a v a r o d o t t s á g u n k a t . Vajon k é p e s e r r e b á r k i , t u d v á n , h o g y ezt a zavarodottsá­ got a saját r e a k c i ó i n k h o z t á k létre, h o g y mi m a g u n k te­ r e m t e t t ü k ezt az állapotot? Vagy azt hiszitek, valaki m á s felelős e z é r t a n y o m o r ú s á g é r t , e z é r t a létezés m i n d e n külső és belső s z i n t j é n e g y a r á n t m e g n y i l v á n u l ó küzdele­ mért? Ezt a helyzetet az önismeretünk hiánya hívta életre. A z é r t f o r d u l u n k a gurukhoz, akik v é l e m é n y ü n k s z e r i n t majd segítenek m e g s z a b a d u l n i ettől a zavaro­ dottságtól, m e r t n e m é r t j ü k ö n m a g u n k a t , n e m é r t j ü k a konfliktusainkat, a reakcióinkat, a szenvedésünket. Ö n m a g u n k a t csakis a j e l e n n e l való k a p c s o l a t u n k által é r t h e t j ü k meg, és m a g a ez a k a p c s o l a t a mi valódi gu­ runk, n e m egy m á s i k személy. Ha n e m é r t j ü k e z t a k a p ­ csolatot, h i á b a k é r j ü k a t a n í t ó k t a n á c s á t , mivel h a n e m é r t j ü k m e g a v a g y o n h o z , az e m b e r e k h e z , az e s z m é k h e z fűződő k a p c s o l a t u n k a t , u g y a n ki o l d h a t n á fel a b e n ­ n ü n k l a k o z ó k o n f l i k t u s o k a t ? N e k ü n k m a g u n k n a k kell m e g é r t e n ü n k a k a p c s o l a t a i n k a t , ez pedig csakis a t u d a -

182

183

tosság által lehetséges, és e h h e z n i n c s s z ü k s é g ü n k gu­ rukra. H i s z e n m i h a s z n u n k r a l e h e t n e egy t a n í t ó , h a n e m i s m e r j ü k ö n m a g u n k a t ? A h o g y a zavarodott embe­ r e k zavarodott m ó d o n választják m e g politikai vezetői­ ket, u g y a n ú g y választjuk ki mi is a gurunkat: csakis e zavarodottság által vezéreltetve t u d u n k választani, így h á t a t a n í t ó k e s e t é b e n is zavarodott e m b e r e k r e esik m a j d a választásunk.

eszmékkel, a hittel és m i n d e n egyéb dologgal is. Zavaro­ d o t t a k v a g y u n k az e m b e r e k h e z , a vagyonhoz, az eszmék­ hez fűződő k a p c s o l a t u n k a t illetőleg, e z é r t egy guruhoz fordulunk. Ha az a d o t t e m b e r valódi t a n í t ó , azt fogja m o n d a n i , h o g y meg kell é r t e n e d ö n m a g a d a t , m e r t t e ma­ gad vagy m i n d e n félreértés és zavarodottság forrása, és csak a k k o r leszel k é p e s feloldani ezeket a konfliktusokat, ha m e g é r t e d ö n m a g a d a t és a kapcsolataidat.

N e m fontos k i n e k v a n igaza - n e k e m , vagy a z o k n a k , akik azt mondják, s z ü k s é g ü n k v a n a gurukra -, a fontos az, h o g y kiderítsük, m i é r t h i s s z ü k azt, hogy s z ü k s é g ü n k v a n rájuk. A guruk a k i z s á k m á n y o l á s k ü l ö n b ö z ő formái m i a t t léteznek, de ez is lényegtelen. Ugyan kielégüléssel tölt el b e n n ü n k e t , ha valaki azt mondja, s z é p e n hala­ d u n k , a lényeg a z o n b a n az, h o g y kiderítsük, m i é r t l e n n e s z ü k s é g ü n k a t a n í t ó k r a . Egy m á s i k személy m e g m u t a t ­ h a t j a u g y a n s z á m o d r a az u t a t , de neked magadnak kell v é g i g m e n n e d azon, m é g a k k o r is, ha rendelkezel egy gu­ ruval. Te a z o n b a n n e m a k a r s z s z e m b e n é z n i ezzel a tény­ nyel, e z é r t a gurura h á r í t o d a felelősséget. A m i n t megje­ l e n i k az ö n i s m e r e t legapróbb morzsája, s z ü k s é g t e l e n n é válnak a t a n í t ó k . Egyetlen guru, egyetlen k ö n y v vagy s z e n t szöveg sem r u h á z h a t fel téged az ö n i s m e r e t t e l : az ö n i s m e r e t r e csak akkor j u t h a t s z el, ha t u d a t o s vagy a k a p c s o l a t a i d b a n . É l n i a n n y i t tesz, m i n t k a p c s o l a t b a n áll­ n i , és ha n e m értjük m e g a k a p c s o l a t a i n k a t , s z e n v e d ü n k , é s á l l a n d ó k ü z d e l m e k k ö z e p e t t e telik a z é l e t ü n k . H a n e m v a g y u n k t u d a t o s a k - p é l d á u l - a vagyonhoz fűződő k a p ­ c s o l a t u n k b a n , zavarodottá válunk. H a n e m tudjuk, h o ­ gyan viszonyuljunk e h h e z a k é r d é s h e z , folyamatos konf­ l i k t u s lesz b e n n ü n k , ez p e d i g a t á r s a d a l o m b a n is k o n f l i k t u s o k a t e r e d m é n y e z . Ha n e m értjük m e g a köz­ t ü n k és a h á z a s t á r s u n k , vagy a g y e r m e k e i n k k ö z ö t t fenn­ álló kapcsolatot, h o g y a n is o l d h a t n á n k meg az e kapcso­ latokból s z á r m a z ó p r o b l é m á k a t ? Ugyanez a h e l y z e t az

S e n k i n e m lelheti fel h e l y e t t ü n k az igazságot, ez egy­ s z e r ű e n n e m lehetséges. A z igazság n e m valamiféle stalikus dolog, az igazságnak n i n c s e n á l l a n d ó lakhelye, | S igazság n e m egy cél, n e m valamiféle végeredmény, lipp ellenkezőleg: az igazság élő, d i n a m i k u s , éber és életteli dolog. H o g y a n is l e h e t n e h á t valamiféle végered­ m é n y ? H a a z igazság rögzül, m e g s z ű n i k igazságnak len­ ni, és p u s z t a v é l e m é n n y é válik. Az igazság m a g a az is­ m e r e t l e n , és a k e r e s ő e l m e s o h a n e m lelhet r á , mivel

184

185

m i n t azt m a g a t o k is megfigyelhetitek - az e l m é t az is­ m e r t dolgok alkotják; az e l m e a m ú l t , az i d ő t e r e m t m é ­ nye. Az e l m e az i s m e r t dolgok eszköze, következéskép­ pen n e m lelhet rá az ismeretlenre, m e r t soha n e m hagyhatja el az i s m e r t dolgok h a t ó k ö r é t . A m i k o r az el­ me az igazságot, a k ö n y v e k b e n foglalt igazságot keresi, mi m a g u n k vetítjük ki ezt az „igazságot", mivel az elme c s u p á n az i s m e r t dolgokra törekszik, m i n d i g a legin­ kább kielégítőt választva ki k ö z ü l ü k . A m i k o r az elme az igazságra törekszik, v a l ó j á b a n a saját m a g a által k i v e t í t e t t dolgokat k u t a t j a . V é g e r e d m é n y b e n m i n d e n e s z m é n y k é p egyfajta kivetítés, azaz m i n d e n e s z m é n y k é p képzeletbe­ li és v a l ó t l a n dolog. Valódi az, a m i van, n e m p e d i g az el­ lenkezője, a m i n e k lennie kéne. A valóságot, az I s t e n t ke­ reső elme a z o n b a n c s u p á n a z i s m e r t dolgokra törekszik. A mikor I s t e n r e gondoltok, ez az I s t e n a saját gondola­ ti i tok kivetülése; ez az I s t e n a t á r s a d a l m i h a t á s o k ered­ m é n y e k é p p e n j ö t t létre. Csakis a z i s m e r t dolgokról tu-

d u n k g o n d o l k o d n i : a z e m b e r n e m képes a z i s m e r e t l e n ­ r e g o n d o l n i , n e m k é p e s a z igazságra ö s s z p o n t o s í t a n i . A b b a n a p i l l a n a t b a n , a h o g y az i s m e r e t l e n r e g o n d o l u n k , m á r csak az ö n m a g u k a t kivetítő i s m e r t dolgokról beszél­ h e t ü n k . Istenről, a z igazságról n e m g o n d o l k o d h a t u n k , m e r t a m i n t r á g o n d o l u n k , m e g s z ű n i k igazságnak l e n n i . Az igazságot n e m k e r e s h e t j ü k : az igazság m a g á t ó l érke­ zik el h o z z á n k . Csakis az i s m e r t dolgokra t ö r e k e d h e ­ t ü n k , az igazság a z o n b a n csak akkor t á r u l h a t fel szá­ m u n k r a , ha az e l m é t n e m gyötrik az i s m e r t dolgok és e dolgok h a t á s a i . Az igazság ott rejtőzik m i n d e n egyes fa­ levélben, m i n d e n k ö n n y c s e p p b e n , é s n e k ü n k p i l l a n a t r ó l p i l l a n a t r a kell m e g i s m e r n ü n k azt. Senki n e m v e z e t h e t el téged az igazságra - és ha valaki vezet téged, csakis az is­ m e r t dolgokhoz j u t h a t s z el. A z igazság csakis a k k o r é r i n t h e t i meg e l m é n k e t , h a azt n e m terhelik m e g az i s m e r t dolgok. Az igazság a k k o r érkezik el h o z z á n k , ha e dolgok felfüggesztik a m ű k ö d é ­ süket. Az elme az i s m e r t dolgok t á r h á z a , az i s m e r t dol­ gok h o r d a l é k a , és h o g y eljusson a b b a az állapotba, a h o l m e g s z ü l e t h e t a z i s m e r e t l e n , t u d a t á b a n kell l e n n i e ön­ magának, korábbi tudatos és tudattalan tapasztalatai­ n a k , r e a k c i ó i n a k é s saját szerkezetének. H a megvalósul a tökéletes ö n i s m e r e t , az i s m e r t dolgok véget é r n e k , és k i ü r ü l n e k az e l m é n k b ő l . Csakis ekkor é r k e z h e t el hoz­ z á n k az igazság - m é g p e d i g mindenféle erőfeszítés és tö­ rekvés nélkül. A z igazság n e m t a r t o z i k s e n k i h e z , a z igazságot n e m b á l v á n y o z h a t j u k . A b b a n a p i l l a n a t b a n , ahogy i s m e r t t é lesz, v a l ó t l a n n á válik. A j e l k é p e k n e m valódiak, a k é p z e t e k n e m valódiak; ám ha m e g é r t j ü k ön­ m a g u k a t , h a é n ü n k felfüggeszti m ű k ö d é s é t , m e g s z ü l e t i k az örökkévalóság.

4.

A TUDÁSRÓL

Kérdező: Ön e g y é r t e l m ű e n a z t állítja, hogy a t a n u l á s és a t u d á s akadályt j e l e n t . De vajon mit a k a d á l y o z n a k e dolgok? Krishnamurti: A t u d á s és a t a n u l á s nyilvánvalóan aka­ dályozzák az új dolgok, az i d ő t l e n , az örökkévaló megér­ tését. H a tökéletes t e c h n i k á k a t fejlesztünk k i m a g u n k ­ b a n , attól m é g n e m v á l u n k kreatívvá. L e h e t , h o g y tudjuk, h o g y a n fessünk n a g y s z e r ű képeket, m e r t ismer­ jük a szükséges t e c h n i k á t , de ettől m é g n e m l e s z ü n k kre­ atív festők. T a l á n tökéletesen ismerjük a versírás t e c h n i ­ káját, d e e z még n e m tesz b e n n ü n k e t költőkké. K ö l t ő n e k l e n n i azt j e l e n t i , h o g y k é p e s e k v a g y u n k befogadni a z ú j dolgokat, és k e l l ő k é p p e n fogékonyak v a g y u n k a h h o z , hogy r e a g á l n i t u d j u n k az új é l m é n y e k r e - n e m d e ? A tu­ dás, a t a n u l á s a legtöbb e m b e r s z á m á r a egyfajta függő­ séggé vált, és úgy gondoljuk, a tudás által k r e a t í v a k le­ s z ü n k . A z o n b a n vajon képes-e a tényekkel és t u d á s s a l telezsúfolt elme befogadni a z ú j , v á r a t l a n é s s p o n t á n dolgokat? H a e l m é n k telve v a n i s m e r t dolgokkal, vajon marad-e b e n n e h e l y a z i s m e r e t l e n egy d a r a b k á j á n a k b e ­ fogadására? A t u d á s n y i l v á n v a l ó a n m i n d i g az i s m e r t dolgokra vonatkozik, mi p e d i g e dolgok segítségével igyekszünk m e g é r t e n i az i s m e r e t l e n t , a m é r h e t e t l e n t . Vegyünk p é l d á n a k egy r o p p a n t egyszerű és gyakori dolgot. A vallásos e m b e r e k - b á r m i t is j e l e n t s e n j e l e n l e g ez a szó - megpróbálják elképzelni Istent, igyekeznek elgondolkodni Isten m i b e n l é t é r ő l . S z á m t a l a n k ö n y v e t ol­ vastak, elolvastak m i n d e n t a különféle szentek, m e s t e r e k

187

és Mahatmák tapasztalásaival k a p c s o l a t b a n , és megpró­ bálják elképzelni, á t é r e z n i e t a p a s z t a l á s o k a t - azaz az is­ m e r t dolgokon keresztül igyekeznek megközelíteni az is­ m e r e t l e n t . De vajon lehetséges-e ez? Képesek vagyunk-e elgondolkodni a m e g i s m e r h e t e t l e n e n ? Csakis az i s m e r t dolgokon g o n d o l k o d h a t u n k . A z o n b a n a világban p o n t o ­ s a n ez a k ü l ö n ö s e n fonák dolog t a p a s z t a l h a t ó m a n a p s á g : azt h i s s z ü k , h a egyre t ö b b i n f o r m á c i ó , k ö n y v é s t é n y v a n a b i r t o k u n k b a n , e l j u t u n k majd a m e g é r t é s r e .

B u d d h a és J é z u s , és e z é r t az alapoktól kell e l i n d u l n u n k . Vajon m i t t e n n é n k e b b e n a h e l y z e t b e n ? Először is, a sa­ j á t gondolkodási f o l y a m a t u n k a t kellene m e g é r t e n ü n k - n e m d e ? E z e n k í v ü l ó v a k o d n u n k kellene attól, h o g y ki­ v e t í t s ü k ö n m a g u n k a t és a g o n d o l a t a i n k a t a j ö v ő b e , így hozva l é t r e egy n e k ü n k t e t s z ő i s t e n k é p e t - ez meglehe­ t ő s e n g y e r m e t e g dolog l e n n e . A z a z először m e g kellene é r t e n ü n k a saját g o n d o l k o d á s u n k a t , h i s z e n csakis így f e d e z h e t ü n k b á r m i l y e n ú j dolgot, n e m igaz?

H o g y t u d a t á r a é b r e d j ü n k b á r m i n e k , a m i n e m a z is­ m e r t dolgok kivetülése, a m e g é r t é s által le kell számol­ n u n k e dolgokkal. D e vajon m i é r t ragaszkodik e l m é n k m i n d i g az i s m e r t d o l g o k h o z ? A z é r t , m e r t folyton a biz­ t o n s á g r a é s bizonyosságra törekszik, n e m igaz? A z e l m e lényegét az idő, az i s m e r t dolgok képezik, és vajon h o ­ gyan t a p a s z t a l h a t n á m e g az i d ő t l e n t az az e l m e , amely­ n e k alapját m a g a a m ú l t k é p e z i ? Elgondolhatja, szavak­ b a ö n t h e t i vagy lefestheti u g y a n a z i s m e r e t l e n t , d e e z a b s z u r d dolog. Az i s m e r e t l e n csak akkor születik életre, ha megértjük, feloldjuk és elvetjük az i s m e r t dolgokat. E z a z o n b a n r o p p a n t n e h é z , mivel a b b a n a p i l l a n a t b a n , a h o g y m e g t a p a s z t a l u n k valamit, az elme lefordítja az a d o t t t a p a s z t a l á s t a z i s m e r t dolgok nyelvére, ezáltal m ú l t t á fokozva l e a z é l m é n y t . N e m t u d o m , vajon észrevettétek-e már, h o g y m i n d e n t a p a s z t a l á s t a z o n n a l értel­ m e z ü n k , névvel l á t u n k el, l a j s t r o m b a foglalunk, és fel­ j e g y z ü n k . Azaz a t u d á s az i s m e r t dolgok folyamata, és az ilyen t u d á s , az ilyen t a n u l á s v a l ó b a n a k a d á l y t j e l e n t számunkra. Képzeld csak el, h o g y a n é l k ü l kell r á j ö n n ü n k az élet é r t e l m é r e , h o g y a k á r egyetlen vallási vagy filozófiai tár­ gyú könyvet is elolvastunk volna. Vajon h o g y a n fognánk h o z z á a dologhoz? Tegyük fel, h o g y n e m l é t e z n e k mes­ t e r e k , n e m l é t e z n e k vallási szervezetek, n e m létezik

A m i k o r azt állítom, h o g y a t a n u l á s , a t u d á s akadályt j e l e n t s z á m u n k r a , n e m a t e c h n i k a i t u d á s r ó l (például az autóvezetésről, vagy a gépek kezeléséről), és n e m is az ef­ féle t u d á s s a l j á r ó h a t é k o n y s á g r ó l beszélek. Teljesen m á s ­ ra g o n d o l o k ilyenkor: a k r e a t í v boldogság a z o n érzésére, a m e l y r e semmiféle t u d á s , semmiféle t a n u l á s által n e m t e h e t ü n k szert. A szó legigazabb é r t e l m é b e n vett kreati­ vitás a z t jelenti, h o g y m i n d e n p i l l a n a t b a n m a g u n k m ö ­ gött hagyjuk a m ú l t a t , m e r t a m ú l t folyamatosan b e á r n y é ­ kolja a j e l e n t . A t u d á s az, ha c s u p á n az i n f o r m á c i ó h o z , m á s o k t a p a s z t a l á s a i h o z , m á s o k v é l e m é n y é h e z ragaszko­ d u n k (legyen szó a k á r a legnagyobb e m b e r r ő l ) , és igyek­ s z ü n k e dolgok s z e r i n t cselekedni. De a h h o z , h o g y felfe­ d e z h e s s ü n k b á r m i újat, a saját u t u n k a t kell j á r n u n k : m e z í t e l e n ü l , m i n d e n t e h e r n é l k ü l kell m e g k e z d e n ü n k ezt az u t a z á s t , és elsősorban a t u d á s u n k t ó l kell megszaba­ d u l n u n k , mivel a t u d á s és a h i t által r o p p a n t k ö n n y ű t a p a s z t a l á s o k r a s z e r t t e n n i , a z ilyen t a p a s z t a l á s o k azon­ b a n p u s z t á n ö n m a g u n k kivetítésének e r e d m é n y e i , kö­ vetkezésképpen valótlanok és tévesek. Ha fel a k a r j u k fedezni az új dolgokat, n e m c i p e l h e t ü n k m a g u n k k a l régi terheket, és k ü l ö n ö s e n igaz ez a t u d á s r a , a m á s o k által felhalmozott t u d á s r a , b á r m i l y e n n a g y e m b e r e k r ő l legyen is szó. A t u d á s az ö n v é d e l m ü n k e t , a b i z t o n s á g u n k a t szol­ gálja, mi pedig teljesen b i z o n y o s a k a k a r u n k l e n n i afelől,

188

189

h o g y ugyanolyan t a p a s z t a l á s o k b a n lesz r é s z ü n k , m i n t

5. AZ ÖNFEGYELEMRŐL

B u d d h á n a k j é z u s n a k vagy b á r m e l y más, á l t a l u n k i s m e r t s z e m é l y n e k . A t u d á s által ö n m a g a megvédelmezésére tö­ rekvő e m b e r a z o n b a n nyilvánvalóan n e m a z igazságot keresi. A z igazsághoz n e m vezet i s m e r t ú t . F e l t é r k é p e z e t l e n v i z e k e n kell h a j ó z n u n k ; e z a z o n b a n egyáltalán n e m le­ h a n g o l ó , é s n e m i s v a k m e r ő dolog. H a v a l a m i ú j dolgot a k a r u n k felfedezni, h a k í s é r l e t e z n i a k a r u n k , a h h o z elő­ ször is el kell csitulnia az e l m é n k n e k - igaz? Ha e l m é n k tele v a n zsúfolva tényekkel és tudással, e dolgok akadá­ l y o z n a k b e n n ü n k e t az új m e g i s m e r é s é b e n ; és a legtöbb e s e t b e n az j e l e n t i a n e h é z s é g e t , h o g y e l m é n k oly fontos­ sá, oly m e g h a t á r o z ó v á vált, h o g y az szinte l e h e t e t l e n n é teszi s z á m u n k r a az ú j , az i s m e r t dolgokkal egyidejűleg létező dolgok befogadását. A z a z a t u d á s és a t a n u l á s a k a d á l y t j e l e n t a k e r e s ő k s z á m á r a , azok s z á m á r a , akik igyekeznek m e g é r t e n i a z i d ő t l e n t .

Kérdező: M i n d e n vallás megköveteli, hogy az e m b e r az önfegyelem valamilyen formájával mérsékelje az e m b e r ­ b e n lakozó állati ö s z t ö n ö k e t , a s z e n t e k és a m i s z t i k u s o k pedig állításuk s z e r i n t az önfegyelem által é r t e k el az is­ t e n i m i n ő s é g e t . U g y a n a k k o r ú g y t ű n i k , Ö n a r r a céloz, h o g y az efféle önfegyelem meggátolja azt, h o g y felismer­ j ü k I s t e n t , é s e z összezavar e n g e m . M o s t akkor k i n e k van igaza? Krishnamurti: N e m az a fontos, k i n e k v a n igaza eb­ b e n a k é r d é s b e n . A fontos az, h o g y mi m a g u n k j ö j j ü n k rá az igazságra, és ne egy s z e n t , egy i n d i a i bölcs vagy egy egyéb egzotikus h e l y r ő l s z á r m a z ó személy véleményé­ hez igazodjunk. A p r o b l é m á t a k é t e l t é r ő v é l e m é n y okozza: v a n n a k olyanok, akik s z e r i n t s z ü k s é g ü n k v a n a z önfegyelemre, mások szerint nincs. Ilyenkor általában a kényelme­ sebb, a s z á m u n k r a kielégítőbb m e g o l d á s t választjuk: a z t a z e m b e r t , akit j o b b a n k e d v e l ü n k , aki j o b b a n n é z ki, a k i n e k j o b b a n kedveljük a g o n d o l k o d á s m ó d j á t , a k i n e k a v é l e m é n y e közelebb áll h o z z á n k - és így tovább. M o s t a z o n b a n tegyük félre m i n d e z t , vizsgáljuk m e g közvetle­ n ü l a k é r d é s t , és i g y e k e z z ü n k mi m a g u n k r á j ö n n i az igazságra. Ez a k é r d é s s z á m o s dolgot vet fel, e z é r t óvato­ s a n és p u h a t o l ó z v a kell m e g k ö z e l í t e n ü n k . A legtöbb e m b e r n e k szüksége v a n különféle szakte­ kintélyekre, aki m e g m o n d j á k , m i t tegyen. I r á n y m u t a ­ tást k e r e s ü n k , mivel ö s z t ö n ö s e n v á g y u n k a b i z t o n s á g r a , a r r a h o g y n e s z e n v e d j ü n k t ö b b e t . H a valaki állítólag rá­ talált a boldogságra, az ü d v ö s s é g r e , azt reméljük, ez a 191

személy majd m e g m o n d j a n e k ü n k , h o g y a n é r h e t j ü k e l azt mi is. H i s z e n ezt akarjuk: u g y a n e r r e a boldogságra, u g y a n e r r e a belső c s e n d r e és ö r ö m r e vágyunk, és szeret­ n é n k , h a valaki m e g m o n d a n á n e k ü n k , m i t t e g y ü n k eb­ b e n a zavaros, ő r ü l t világban. A legtöbb e m b e r b e n ott él ez az alapvető ö s z t ö n , és ez h a t á r o z z a meg a cselekede­ t e i n k e t . Vajon I s t e n t , a legmagasabb r e n d ű , megnevez­ h e t e t l e n és szavakkal kifejezhetetlen dolgot az önfegye­ lem, illetve egy a d o t t cselekvési m i n t a által találhatjuk-e meg? El a k a r u n k é r n i egy a d o t t célt, egy a d o t t végered­ m é n y t , és úgy gondoljuk, a gyakorlás, az önfegyelem, az elfojtás vagy a felszabadítás, a megtisztulás és a b e h e ­ lyettesítés által r á t a l á l h a t u n k a r r a , a m i t k e r e s ü n k . Mivel is j á r az önfegyelem? M i é r t d ö n t ü n k úgy, h o g y fegyelmezzük m a g u n k a t ? Vajon létezhet-e egyidejűleg az intelligencia és az önfegyelem? A legtöbb e m b e r úgy ér­ zi, m u s z á j az önfegyelem valamely formája által megsze­ lídíteni és i r á n y í t a n i a b e n n ü n k lakó vadállatot, ezt a b e n n ü n k rejtőző k o m i s z dolgot. De vajon uralható-e ez a vad, csúf dolog az önfegyelem segítségével? Egyáltalán, m i t is é r t ü n k önfegyelem alatt? Egy j u t a l o m m a l kecseg­ t e t ő cselekedetsort, a m e l y megadhatja s z á m u n k r a , a m i r e vágyunk, és amely e g y a r á n t l e h e t pozitív vagy n e g a t í v is; egy viselkedési m i n t á t , a m e l y h a szorgalmasan, s e r é n y e n és b u z g ó n gyakoroljuk, biztosítja s z á m u n k r a a k í v á n t végeredményt. Lehet, h o g y fájdalmas a dolog, de a k á r ezt is h a j l a n d ó a k v a g y u n k vállalni, h o g y elérjük a c é l u n k a t . Át akarjuk alakítani, le akarjuk igázni, el akarjuk pusz­ t í t a n i agresszívnek, ö n z ő n e k , k é p m u t a t ó n a k , szorongó­ n a k és r é m ü l t n e k t a r t o t t é n ü n k e t , a b e n n ü n k lakozó vad­ állatért felelős é n t . De vajon h o g y a n é r h e t j ü k ezt el? Az önfegyelem vagy é n ü n k m ú l t j á n a k intelligens megér­ tése által, azáltal, ha megértjük, mi is az é n , és h o g y a n alakult ki? Vajon a k é n y s z e r vagy az intelligencia segít­ ségével elpusztíthatjuk a b e n n ü n k lakozó vadállatot? 192

Feledkezzünk meg egy p e r c r e arról, m i t m o n d t a k a szen­ tek, m i t m o n d a többi ember, és m e r ü l j ü n k el mi m a g u n k a t é m á b a n , m i n t h a m o s t először t a l á l k o z n á n k ezzel a kérdéssel; ekkor t a l á n valamiféle kreatív e r e d m é n y r e ju­ t u n k majd, ahelyett h o g y csak hiábavalóan ismételget­ n é n k m á s o k véleményét. E l ő s z ö r i s azt állítjuk, h o g y konfliktus d ú l b e n n ü n k : fekete a fehér ellen, k a p z s i s á g a nagylelkűség ellen - és így tovább. Kapzsi vagyok, ez p e d i g fájdalmat okoz szá­ m o m r a , és h o g y megszabaduljak ettől a t u l a j d o n s á g o m ­ tól, fegyelmeznem kell m a g a m a t . Azaz ellen kell á l l n o m a fájdalmas k o n f l i k t u s n a k , a m e l y e t j e l e n e s e t b e n k a p ­ zsiságnak nevezek. A z t állítom, h o g y a k a p z s i s á g a n t i ­ szociális, erkölcstelen és n e m j á m b o r dolog - azaz felso­ rolom ellenállásom különféle t á r s a d a l m i és vallási okait. De vajon e l p u s z t í t h a t ó vagy elvethető-e a k a p z s i s á g a k é n y s z e r által? E l ő s z ö r is vizsgáljuk meg, m i l y e n folya­ m a t o k l é p n e k m ű k ö d é s b e az elfojtás, a k é n y s z e r , az el­ lenállás s o r á n . M i i s t ö r t é n i k , h a így t e s z ü n k , h a ellen­ á l l u n k a k a p z s i s á g n a k ? T u l a j d o n k é p p e n mi is áll e l l e n t ? Először ezt a k é r d é s t kell f e l t e n n ü n k - igaz? A m i k o r el­ l e n á l l u n k , ki az az e n t i t á s , aki így szól: „meg kell szaba­ d u l n o m a kapzsiságtól"? Az e n t i t á s , aki a z t m o n d j a : „meg kell s z a b a d u l n o m " , s z i n t é n m a g a a k a p z s i s á g n e m d e ? A kapzsiság egészen eddig kifizetődött s z á m á r a , most a z o n b a n fájdalmassá vált, e z é r t így szól: „ m e g kell s z a b a d u l n o m ettől a dologtól". A motiváció t o v á b b r a is a kapzsiságból fakad, mivel m e g a k a r változni, m á s s á akar válni, m i n t a m i van. M o s t a nagylelkűség vált kifi­ zetődővé, e z é r t a r r a t ö r e k s z ü n k ; a z o n b a n a z i n d í t é k u n k továbbra is az, h o g y ne l e g y ü n k k a p z s i a k - azaz a szán­ d é k n y i l v á n v a l ó a n t o v á b b r a is a kapzsiságból fakad; és e z ú j r a csak a z „ é n " h a n g s ú l y o z á s á n a k n e g a t í v formája. T e h á t úgy találtuk, h o g y a kapzsiság különféle nyil­ vánvaló okokból kifolyólag fájdalmat okoz s z á m u n k r a . 193

Míg élvezzük a dolgot, m í g a kapzsiság kifizetődő szá­ m u n k r a , s e m m i p r o b l é m á n k n i n c s vele. A t á r s a d a l o m különböző módokon arra bátorít minket, hogy legyünk kapzsik, és ugyanezt teszi a vallás is. Míg a kapzsiság ki­ fizetődő, míg n e m fájdalmas, gyakoroljuk azt, á m a m i n t fájdalmat okoz s z á m u n k r a , ellen a k a r u n k állni a dolog­ n a k . E z t az ellenállást n e v e z z ü k a kapzsiság l e k ü z d é s e é r d e k é b e n alkalmazott önfegyelemnek, de vajon meg­ s z a b a d u l h a t u n k - e a kapzsiságtól az ellenállás, a „jobbá válás", a nemesedés, az elfojtás által? A kapzsiságtól meg­ s z a b a d u l n i vágyó „ é n " összes cselekedete t o v á b b r a is a kapzsiságból fakad, k ö v e t k e z é s k é p p e n egyetlen ilyen t e t t ü n k , egyetlen ilyen r e a k c i ó n k s e m j e l e n t h e t megol­ dást számunkra.

d e n r u g a l m a s s á g á t és alkalmazkodóképességét, és lelas­ sul. Vagy n e m i s m e r t e k olyan embereket, akik fegyelme­ zik ö n m a g u k a t - m á r ha l é t e z n e k egyáltalán ilyen embe­ rek? A z önfegyelem s z e m m e l l á t h a t ó a n h a n y a t l á s r a vezet. H i á b a rejtjük el belső k o n f l i k t u s a i n k a t , azok to­ vábbra i s ott p a r á z s l a n a k b e n n ü n k .

H o g y m e g é r t h e s s ü n k valamit, először i s c s e n d e s , n y u g o d t elmére v a n s z ü k s é g ü n k ; k ü l ö n ö s e n akkor, h a egy i s m e r e t l e n , felfoghatatlan dologról v a n szó - a m i a k é r d e z ő esetében n e m m á s , m i n t I s t e n . H o g y megért­ s ü n k b á r m i l y e n b o n y o l u l t k é r d é s t - az élet vagy a k a p ­ csolatok kérdését, illetve valójában b á r m i l y e n k é r d é s t -, e l m é n k n e k el kell j u t n i a egy b i z o n y o s c s e n d e s mélység­ r e . Vajon elérhető-e ez a c s e n d e s mélység b á r m i l y e n k é n y s z e r által? Felszínes e l m é n k t a l á n r á k é n y s z e r í t h e t i m a g á t a r r a , hogy elcsendesedjen, ez a c s e n d a z o n b a n e g y é r t e l m ű e n a h a n y a t l á s , a h a l á l csendje. Ez a c s e n d n e m k é p e s a l k a l m a z k o d n i , n e m r u g a l m a s é s n e m fogé­ kony. Azaz az ellenállás n e m a megfelelő m ó d s z e r . A felismeréshez i n t e l l i g e n c i á r a v a n szükség. Ha ész­ revesszük, hogy e l m é n k e t eltompítja a kényszer, ha lát­ j u k , h o g y az önfegyelem p u s z t á n egy a d o t t cselekvési m i n t á h o z való, félelem s z ü l t e igazodás, az m á r az intel­ ligencia kezdetét j e l e n t i - igaz? H i s z e n ha fegyelmezzük m a g u n k a t , a z a r r a u t a l , h o g y félünk, h o g y n e m k a p j u k meg, a m i r e vágyunk. M i t ö r t é n i k , h a fegyelmezzük a z e l m é n k e t , a l é n y ü n k e t ? Az e l m e ilyenkor elveszti m i n -

Tegyük fel, hogy l á t u n k valakit, akit b o l d o g n a k ta­ lálunk, vagy úgy véljük, eljutott valamilyen felismerésre, és látjuk, h o g y a n tesz b i z o n y o s dolgokat, mi p e d i g - mivel u g y a n e r r e a boldogságra vágyunk - u t á n o z n i kezdjük őt. E z t az u t á n z á s t n e v e z z ü k önfegyelemnek igaz? A z é r t u t á n z u n k , h o g y r é s z ü n k legyen a b b a n íi b i z o n y o s dologban, amivel az a d o t t személy rendelke­ zik, azaz azért, m e r t b o l d o g n a k véljük őt. De vajon rálelh etünk-e a boldogságra az önfegyelem által? S z a b a d d á válhatunk-e valaha is azáltal, h o g y b e t a r t u n k b i z o n y o s szabályokat, b i z o n y o s viselkedési m i n t á k a t ? A felfede­ zéshez nyilvánvalóan s z a b a d n a k kell l e n n ü n k - n e m igaz? E g y é r t e l m ű , h o g y ha fel a k a r u n k fedezni b á r m i t is, s z a b a d n a k kell l e n n ü n k . De vajon elérhetjük-e a szabad­ ságot azáftal, hogy egy adott, önfegyelemnek n e v e z e t t m ó d o n formáljuk a z e l m é n k e t ? T e r m é s z e t e s e n n e m . Ilyenkor p u s z t á n ismétlő gépekké válunk, akik b i z o n y o s következtetések alapján, a d o t t viselkedési n o r m á k h o z igazodva ellenállnak b i z o n y o s dolgoknak. Az önfegyelem állal n e m t e h e t ü n k szert a szabadságra. A szabadság piák. az intelligencia által valósulhat meg, ez az intelli-

194

195

A z a z l á t t u k , hogy az önfegyelem ( a m i l é n y e g é b e n n e m m á s , m i n t ellenállás), c s u p á n létrehoz, s z o k á s o k a t teremt, a szokások, a gyakorlások pedig nyilván n e m ve­ z e t h e t n e k intelligenciára. H a egész álló n a p z o n g o r á z o l vagy a kezeiddel dolgozol, az ujjaid t a l á n r o p p a n t ügye­ sek lesznek, ám a m o z g á s t az intelligenciának kell vezé­ relnie, és mi m o s t ezt az intelligenciát fogjuk alaposab­ ban szemügyre venni.

gencia pedig abban a p i l l a n a t b a n felébred b e n n ü n k , ami­ kor felismerjük, h o g y a belső és külső k é n y s z e r m i n d e n formája megtagadja t ő l ü n k a szabadságot. Az első követelmény (és m o s t n e m az önfegyelem által megkívánt dolgokról beszélek) t e h á t n y i l v á n v a l ó a n a szabadság: és e s z a b a d s á g r a csakis az erény, az erköl­ csi tisztaság által t e h e t ü n k szert. A kapzsiság zavaro­ dottságot e r e d m é n y e z , a k á r c s a k a h a r a g vagy a k e s e r ű ­ ség. Ha ezt felismerjük, nyilvánvalóan m e g s z a b a d u l u n k e dolgoktól: n e m á l l u n k ellen, de r á é b r e d ü n k , h o g y a fel­ fedezés csakis a szabadság á l l a p o t á b a n lehetséges, és a k é n y s z e r megfoszt b e n n ü n k e t ettől a szabadságtól, t e h á t megfoszt b e n n ü n k e t a felfedezéstől is. Az e r é n y azon­ b a n igenis felszabadít m i n k e t . A z erkölcstelen e m b e r e k zavarodottak, és h o g y is f e d e z h e t n é n k fel b á r m i t , ha za­ v a r o d o t t a k vagyunk? A z a z a z e r é n y n e m a z önfegyelem e r e d m é n y e : az e r é n y m a g a a szabadság, a s z a b a d s á g o t p e d i g egyetlen n e m e r é n y e s , ö n m a g á b a n n e m igaz csele­ k e d e t által sem é r h e t j ü k el. A n e h é z s é g e t az j e l e n t i szá­ m u n k r a , hogy a legtöbb e m b e r túl sokat olvas, t ú l sok felszínes formáját gyakorolja az önfegyelemnek ( m i n d i g u g y a n a b b a n az ó r á b a n k e l n e k fel, k ü l ö n b ö z ő m e d i t á c i ó s p ó z o k b a n ücsörögnek, igyekeznek m e g h a t á r o z o t t m ó ­ d o n gondolkodni - és így tovább), mivel a z t m o n d t á k n e ­ k ü n k , hogy h a n é h á n y éven keresztül r e n d s z e r e s e n elvé­ gezzük e gyakorlatokat, a végén majd r á t a l á l u n k I s t e n r e . T a l á n d u r v á n fogalmaztam, de a l a p v e t ő e n így gondolko­ d u n k . I s t e n r e a z o n b a n n e m l e l h e t ü n k r á ilyen k ö n n y e n , n e m igaz? Isten n e m valamiféle árucikk: n e m m o n d h a t ­ j u k azt, hogy h a ezt é s ezt tesszük, akkor , j á r n e k ü n k " Isten.

elérjenek valamit, h o g y csak r o p p a n t n e h e z e n k é p e s e k újfajta, n e m az önfegyelem által fémjelzett m ó d o n gon­ d o l k o d n i erről a kérdésről. Először is fel kell ismer­ n ü n k , mivel j á r az önfegyelem, h o g y a n szűkíti le, h o ­ gyan korlátozza az elmét, és h o g y a n k é n y s z e r í t i a d o t t t e t t e k r e a vágyak a külső h a t á s o k és az e h h e z h a s o n l ó dolgok által; a kondicionált elme s o h a n e m l e h e t szabad, következésképpen n e m értheti m e g a valóságot, b á r m i ­ l y e n „ e r é n y e s " kondicionálásról legyen is szó. I s t e n , a valóság, az igazság - nem s z á m í t , milyen n é v e n nevez­ z ü k - csakis a szabadság által é r h e t ő el, a szabadság p e ­ dig n e m valósulhat m e g a pozitív vagy negatív k é n y s z e r vagy a félelem által. Ha valamiféle v é g e r e d m é n y elérésé­ re t ö r e k s z ü n k , n e m létezhet szabadság, m e r t m a g a a cé­ l u n k ver béklyóba b e n n ü n k e t . A m ú l t t ó l t a l á n megsza­ b a d u l u n k ugyan, a jövő a z o n b a n leláncol b e n n ü n k e t , és ez n e m szabadság. A felfedezés csakis a szabadság ál­ l a p o t á b a n lehetséges, csakis így f e d e z h e t ü n k fel új esz­ m é k e t , új érzéseket, új érzékelési m ó d o k a t . A kénysze­ r e n a l a p u l ó önfegyelem m i n d e n formája megtagadja t ő l ü n k a szabadságot, legyen szó a k á r politikai, a k á r val­ lási é r t e l e m b e n vett szabadságról, és mivel az önfegye­ l e m , azaz a t e t t e k gyakorlása, b é k l y ó b a ver m i n k e t , ily m ó d o n s o h a n e m válhat s z a b a d d á a z e l m é n k . A z e l m e i l y e n k o r csakis egy adott kerékvágásban m o z o g h a t , a k á r a g r a m o f o n tűje.

A legtöbb e m b e r t o l y a n n y i r a befolyásolják a k ü l ö n b ö ­ ző külső hatások, a vallási d o k t r í n á k , a h i e d e l m e k és saját belső igényük, h o g y elérkezzenek valahová, h o g y

A z a z a gyakorlás, a megszokások, és az a d o t t m i n t á k fejlesztése által az elme csak a z t é r h e t i el, a m i t eleve ismer, következésképpen n e m l e h e t szabad, é s így n e m i s m e r h e t i fel a mérhetetlent. Ha t u d a t á b a n v a g y u n k en­ n e k a folyamatnak, annak, m i é r t fegyelmezzük folyton ö n m a g u n k a t , h o g y megfeleljünk a k ö z v é l e m é n y n e k , vagy h o g y s z e n t h e z illő életet éljünk, ha tudjuk, h o g y a n igyekszünk megfelelni e m b e r t á r s a i n k v é l e m é n y é n e k , és

196

197

tudjuk, ez az azzal jár, h o g y s z i n t e m e g f o g h a t a t l a n mó­ d o n alávetjük m a g u n k a t m á s o k n a k , eltagadjuk az igaz­ ságot, elfojtjuk ö n m a g u n k a t , és igyekszünk n e m e s e b b é válni, az m á r a szabadság k e z d e t é t j e l e n t i - és ebből a szabadságból születik m e g a z t á n az erény. Az e r é n y nyilvánvalóan n e m a z o n o s egy a d o t t e s z m e ápolásával. P é l d á u l h a a r r a t ö r e k s z ü n k , h o g y nagylelkűvé váljunk, a z m á r n e m e r é n y - igaz? Azaz h a t u d a t á b a n vagyunk a n n a k , h o g y nagylelkűek vagyunk, n e m v a g y u n k eré­ nyesek - az önfegyelem a z o n b a n p o n t o s a n ezt a fajta „tudatosságot" eredményezi. Az önfegyelem, a k o n f o r m i z m u s , a gyakorlás kizáró­ lag a „valaki vagyok" é r t e l m é b e n vett ö n t u d a t r a helyezi a h a n g s ú l y t . Az elme gyakorolja a nagylelkűséget, követ­ k e z é s k é p p n e m m e n t e s a saját nagylelkűségéről alko­ t o t t tudatosságtól, így h á t valójában n e m i s nagylelkű. C s u p á n új köpönyeget öltött magára, és nagylelkűségnek nevezi azt. Megfigyelhetjük az egész folyamatot: a moti­ vációt, a végcél elérésére i r á n y u l ó vágyat, az a d o t t m i n ­ t á k h o z való igazodást, az e m i n t a által e l é r n i k í v á n t biz­ t o n s á g i r á n t i vágyat - m i n d e z n e m m á s , m i n t az egyik i s m e r t dologtól a m á s i k felé i r á n y u l ó folyamat, amely s o r á n s o h a n e m hagyjuk el az e l m e ö n m a g á b a z á r ó d ó fo­ l y a m a t a i n a k h a t ó k ö r é t . Az intelligencia azzal kezdődik, h o g y felismerjük ezt a t é n y t , t u d a t á b a n v a g y u n k e n n e k a folyamatnak, az intelligencia pedig n e m e r é n y e s és n e m i s erkölcstelen, mivel semmiféle m i n t á h o z n e m iga­ zodik. Az intelligencia szabadságot szül, és ez a szabad­ ság n e m szabadosság, és n e m is zűrzavar. E n é l k ü l az intelligencia nélkül n e m l é t e z h e t erény; a z e r é n y sza­ badsággal r u h á z fel b e n n ü n k e t , a szabadság állapotában pedig életre kel a valóság. Ha teljes egészében megértjük ezt a folyamatot, a z t t a p a s z t a l j u k majd, h o g y megszűn­ tek a k o n f l i k t u s a i n k . A z é r t f o l y a m o d u n k az önfegye

198

lem, a t a g a d á s és az a l k a l m a z k o d á s k ü l ö n b ö z ő formái­ hoz, a z é r t i g a z o d u n k különféle m i n t á k h o z , m e r t szeret­ nénk megszabadulni a konfliktusainktól. Ha megértjük a k o n f l i k t u s o k k i a l a k u l á s á n a k folyamatát, szóba s e m ke­ rül a z önfegyelem k é r d é s e . E h h e z a z o n b a n nagyfokú éberségre v a n szükség: folyamatosan m e g kell figyel­ n ü n k ö n m a g u n k a t , é s e b b e n a z a z érdekes, h o g y b á r ta­ lán n e m m i n d e n p e r c b e n v a g y u n k éberek, m ű k ö d i k b e n n ü n k egyfajta belső m e c h a n i z m u s , belső fogékony­ ság, a m e l y az e r r e i r á n y u l ó s z á n d é k megjelenésétől kezdve m i n d e n t rögzít, így h a e l m é n k elcsitul, k é p e s lesz k i v e t í t e n i ezeket a felvett „képeket". A z a z a szabadság n e m önfegyelem k é r d é s e . Az elfoj­ tás s o h a n e m vezet fogékonyságra. R á k é n y s z e r í t h e t ü n k ugyan egy gyereket b i z o n y o s dolgok megtételére, sarok­ ba állíthatjuk, és lehet, h o g y v a l ó b a n c s e n d b e n is m a r a d - b e l ü l a z o n b a n valószínűleg forrong, k i b á m u l az ab­ lakon, és igyekszik m e g s z a b a d u l n i az a d o t t h e l y z e t b ő l . Mi mégis p o n t o s a n ezt a k é n y s z e r t a l k a l m a z z u k . Azaz az önfegyelem kérdését, és azt a kérdést, vajon k i n e k van igaza a témával k a p c s o l a t b a n , csakis mi m a g u n k vá­ laszolhatjuk meg. És tudjátok, m i n d e m e l l e t t m é g a tévedésektől is fé­ lünk, mivel sikeresek a k a r u n k l e n n i . A z önfegyelem i r á n t i vágy m é l y é n a félelem rejlik, az i s m e r e t l e n t a z o n ­ b a n n e m ejthetjük c s a p d á b a a z önfegyelem hálójával, lípp ellenkezőleg: az i s m e r e t l e n n e k s z a b a d s á g r a v a n szüksége, n e m pedig a z elme különféle m i n t á i r a . E z é r t olyan fontos, hogy e l c s e n d e s í t s ü k a z e l m é n k e t , á m h a a z elme t u d a t á b a n v a n saját csendjének, t ö b b é m á r n e m c s e n d e s , é s h a t u d a t á b a n v a n saját nagylelkűségének, a n n a k , h o g y m e g s z a b a d u l t a kapzsiságtól, a k k o r h i á b a ismeri fel m a g á t a nagylelkűség k ö n t ö s é b e n , ez m é g n e m lesz egyenlő a békességgel. E z é r t kell m e g é r t e n ü n k a z t

199

is, ki az, aki az önfegyelem által kontrollálja magát, és m i t is kontrollál valójában ilyenkor az ember. E k é t en­ titás n e m k ü l ö n ü l el egymástól, és csakis együtt létez­ n e k : az irányító és az i r á n y í t o t t dolog egyetlen egységet alkot.

6. A MAGÁNYRÓL

Kérdező: K e z d e m felismerni, h o g y r o p p a n t m a g á n y o s vagyok. Vajon m i h e z kezdjek m o s t ? Krishnamurti: A k é r d e z ő azt s z e r e t n é t u d n i , m i é r t ér­ zi m a g á n y o s n a k m a g á t - de vajon tudjátok-e, m i t j e l e n t a m a g á n y , és t u d a t á b a n vagytok-e a m a g á n y n a k ? N e m h i s z e m , mivel o l y a n n y i r a lefoglaljuk m a g u n k a t a k ü l ö n ­ böző tevékenységekkel, a könyvekkel, a k a p c s o l a t a i n k ­ kal é s a z e s z m é n y k é p e i n k k e l , h o g y n e m é b r e d h e t ü n k tudatára a magánynak. Mit is é r t ü n k magány alatt? Ügyfajta ürességérzetet, azt az érzést, h o g y s e m m i n k s i n c s e n , h o g y végtelenül b i z o n y t a l a n o k vagyunk, és se­ hová s e m k ö t ő d ü n k . E z n e m kétségbeesés, é s n e m re­ m é n y t e l e n s é g , h a n e m i n k á b b egyfajta üresség, egyfajta csalódottságérzet. Biztos vagyok b e n n e , h o g y m i n d a n y n y i a n é r e z t ü k m á r ezt, a boldog e m b e r e k éppúgy, m i n t a b o l d o g t a l a n o k , az aktív személyek éppúgy, m i n t a tu­ dásfüggő e m b e r e k . M i n d i s m e r j ü k ezt az érzést. Ez a végtelen fájdalom érzete, a fájdalomé, amelyet h i á b a is igyekszünk, k é p t e l e n e k v a g y u n k elleplezni. K ö z e l í t s ü k m e g ú j r a ezt a k é r d é s t , h o g y lássuk, mi is t ö r t é n i k valójában, h o g y lássuk, m i t t e s z ü n k , a m i k o r magányosnak érezzük magunkat. Igyekszünk elmene­ k ü l n i az é r z é s elől, f e l k a p u n k egy könyvet, v e z e t ő t kere­ s ü n k m a g u n k n a k , m o z i b a m e g y ü n k , r o p p a n t aktív tár­ s a d a l m i életet k e z d ü n k élni, e l k e z d ü n k t e m p l o m b a járni, és i m á d k o z u n k , í r u n k egy v e r s e t vagy f e s t ü n k egy képet a m a g á n y r ó l . Gyakorlatilag ez t ö r t é n i k ilyenkor. Amikor t u d a t á r a é b r e d ü n k a m a g á n y n a k , a m a g á n y fáj-

201

d a l m á n a k é s m é r h e t e t l e n félelmünknek, m e n e k ü l n i p r ó ­ b á l u n k , ez a m e n e k ü l é s p e d i g egyre fontosabb lesz szá­ m u n k r a , így fontossá válik m i n d e n tevékenységünk, fon­ tossá válik a t u d á s u n k , fontossá válnak az i s t e n e i n k , és fontossá válnak a k i k a p c s o l ó d á s k ü l ö n b ö z ő f o r m á i is - igaz? Ha fontosságot t u l a j d o n í t u n k a m á s o d l a g o s é r t é ­ k e k n e k , az szenvedést és z ű r z a v a r t e r e d m é n y e z : a má­ sodlagos értékek m i n d i g az érzéki értékek, a m o d e r n civilizáció pedig p o n t o s a n az efféle m e n e k ü l é s e n a l a p u l . M e n e k ü l n i igyekszünk a m u n k á n k , a c s a l á d u n k , a r a n ­ g u n k , a t a n u l m á n y a i n k , a m ű v é s z e t i alkotások által - egész k u l t ú r á n k e r r ő l szól. A m a i civilizáció kétségkí­ vül e z e n a m e n e k ü l é s e n a l a p u l . D e vajon megpróbáltatok-e m á r valaha egyedül l e n n i ? H a igen, ereztétek, m i l y e n n e h é z ez, é s m e n n y i r e intel­ l i g e n s n e k kell l e n n ü n k , h o g y k é p e s e k l e g y ü n k a dologra, mivel e l m é n k n e m hagyja, h o g y egyedül l e g y ü n k . Az el­ me ilyenkor n y u g t a l a n n á válik, és a m e n e k ü l é s k ü l ö n ­ b ö z ő formáival igyekszik l e k ö t n i magát. Azaz, m i t is te­ szünk tulajdonképpen ilyenkor? Megpróbáljuk az i s m e r t dolgokkal k i t ö l t e n i ezt a r e n d k í v ü l i ű r t . Felfedez­ zük, h o g y a n váljunk aktívvá, h o g y a n éljünk aktív társa­ d a l m i életet, t a n u l n i k e z d ü n k vagy bekapcsoljuk a tévét. Az i s m e r t dolgokkal, a t u d á s s a l vagy a k a p c s o l a t a i n k k a l töltjük ki ezt az i s m e r e t l e n t , ezt az ürességet - igaz? így m ű k ö d ü n k , így l é t e z ü n k . N a m á r most, h a rájössz, h o g y ezt teszed, vajon t o v á b b r a is úgy gondolod-e, h o g y k é p e s vagy kitölteni ezt az ű r t ? Vajon sikerrel járt-e m á r vala­ ha ez a törekvésed? P r ó b á l k o z t á l a mozival, a filmekkel, de n e m j á r t á l sikerrel, e z é r t gurukat kerestél m a g a d n a k , a könyvekhez fordultál, vagy aktív t á r s a d a l m i életet kezdtél élni. De vajon sikerült-e b e t o k e n e d ezt az ű r t , vagy csak elleplezted a z t ? Ha csak elleplezted, az ü r e s ­ ség továbbra is j e l e n v a n b e n n e d , következésképp előbb-

202

utóbb visszatér majd. H a p e d i g sikerült e l m e n e k ü l n ö d előle, akkor b e z á r t a d m a g a d egy m e n e d é k h e l y r e , vagy teljesen e l t o m p u l t á l . P o n t o s a n ezt figyelhetjük m e g ma­ napság a világban. Vajon betölthető-e valahogy ez az ű r ? És ha n e m , va­ j o n elmenekülhetünk-e előle? H a t a p a s z t a l a t a i n k alap­ j á n tudjuk, h o g y a m e n e k ü l é s egy a d o t t formája é r t é k t e ­ len, vajon n e m a z t j e l e n t i - e ez, h o g y u g y a n ú g y értéktelen a többi is? N e m számít, mivel igyekszünk be­ tölteni ezt az ürességet - az ú g y n e v e z e t t m e d i t á c i ó is csak egy m e n e k ü l é s , és lényegtelen, h o g y a m e n e k ü l é s mely formáját választjuk. H o n n a n t u d h a t j u k h á t , m i h e z k e z d j ü n k ezzel a ma­ gánnyal? E r r e csak a k k o r j ö h e t ü n k rá, ha felhagyunk a meneküléssel - n e m d e ? Csak akkor, ha h a j l a n d ó a k va­ gyunk s z e m b e n é z n i azzal, a m i van, ha n e m folyamo­ dunk a r á d i ó h o z vagy a t é v é h e z , azaz ha h á t a t f o r d í t u n k a civilizációnak; ha s z e m b e n é z ü n k azzal, a m i van, a k k o r a magány véget ér, mivel t ö k é l e t e s e n átalakul, és meg­ szűnik m a g á n y n a k l e n n i . Ha m e g é r t e d azt, a m i van, ez válik a valósággá. Mivel az e l m e folyton igyekszik elme­ nekülni a valóságtól, igyekszik elkerülni, e l u t a s í t a n i azt, megteremti a saját k o r l á t a i t , és mivel oly sok efféle, a felismerést gátló a k a d á l y él b e n n ü n k , n e m é r t j ü k m e g azt, ami van, k ö v e t k e z é s k é p p e n e l t á v o l o d u n k a valóság­ tól; m i n d e z e n a k a d á l y o k a t p e d i g az elme h o z t a l é t r e , hogy ne kelljen felismernie azt, a m i van. E h h e z a fel­ ismeréshez n e m csak nagyfokú cselekvési k é p e s s é g r e és tudatosságra v a n szükség, de h á t a t is kell f o r d í t a n u n k mindannak, a m i t f e l é p í t e t t ü n k : a b a n k s z á m l á i n k n a k , a pozícióinknak, m i n d e n n e k , a m i t civilizációnak n e ­ vezünk. Ha felismerjük azt, a m i van, l á t n i fogjuk majd, hogyan alakul át a m a g á n y .

203

7- A SZENVEDÉSRŐL

Kérdező: Mi é r t e l m e a fájdalomnak és a s z e n v e d é s n e k ? Krishnamurti: M i é r t e l m e a n n a k , h a szenvedsz, h a fájdalmaid v a n n a k ? A fizikai fájdalomnak n y i l v á n meg­ v a n a m a g a é r t e l m e és jelentősége, a k é r d é s a z o n b a n va­ l ó s z í n ű l e g a lelki fájdalomra v o n a t k o z o t t , és az efféle szenvedés é r t e l m e egészen m á s b a n rejlik, é s m á s szinte­ k e n n y i l v á n u l meg. D e vajon m i é r t akarjuk m e g t u d n i , m i értelme v a n a s z e n v e d é s n e k ? N e m m i n t h a n e m l e n n e é r t e l m e , és ki is fogjuk d e r í t e n i , mi az. De m i é r t akarjuk k i d e r í t e n i ezt? A m i k o r feltesszük m a g u n k n a k a kérdést, h o g y m i é r t s z e n v e d ü n k , és a szenvedés o k á t k u t a t j u k , vajon n e m e l k e r ü l n i igyekszünk-e a szenvedést, n e m el­ m e n e k ü l n i p r ó b á l u n k - e előle? Tény, h o g y s z e n v e d ü n k , de a b b a n a p i l l a n a t b a n , ahogy e l m é n k elkezd e z e n a té­ n y e n g o n d o l k o d n i , és feltesszük m a g u n k n a k a k é r d é s t : „ m i é r t ? " , m á r i s c s ö k k e n t j ü k a fájdalom i n t e n z i t á s á t . M á s k é n t fogalmazva, s z e r e t n é n k e n y h í t e n i , é s magyará­ z a t a i n k k a l c s ö k k e n t e n i a szenvedést. E t t ő l a z o n b a n m é g n y i l v á n v a l ó a n n e m é r t j ü k meg a dolgot. A szenvedés lé­ nyegét csak akkor k e z d h e t j ü k el m e g é r t e n i , ha megsza­ b a d u l u n k attól a vágytól, h o g y e l m e n e k ü l j ü n k a fájda­ l o m elől.

mélyről, akit felöveztünk a r e m é n y e i n k k e l , a k i n e k ked­ veltük a társaságát - és így tovább. És ez a s z e m é l y m o s t h i r t e l e n eltávozott. E n n e k k ö v e t k e z t é b e n zavar keletke­ zik b e n n ü n k - és ezt a z a v a r t n e v e z z ü k s z e n v e d é s n e k . Ha n e m kedveljük ezt a szenvedést, feltesszük ma­ g u n k n a k a kérdést, vajon m i é r t is s z e n v e d ü n k . „ H i s z e n u n n y i r a s z e r e t t e m ő t " - m o n d j u k : „ő olyan jó volt, o l y a n kedves, és az e n y é m volt". A szavakban, a c í m k é k b e n , n h i t b e n igyekszünk m e n e d é k r e lelni, h o g y e l m e n e k ü l ­ j ü n k a szenvedés elől. E dolgok egyfajta n a r k o t i k u m k é n t m ű k ö d n e k - de vajon mi t ö r t é n i k , ha m á s k é p p cselek­ s z ü n k ? H a e g y s z e r ű e n t u d a t á b a n v a g y u n k a szenvedés­ nek, n e m ítéljük e l azt, é s n e m p r ó b á l j u k igazolni s e m - e g y s z e r ű e n csak s z e n v e d ü n k . Ha így t e s z ü n k , k é p e s e k leszünk megfigyelni a szenvedést - igaz? K é p e s e k le­ s z ü n k felismerni a lényegét, azaz m e g p r ó b á l j u k megér­ teni a dolgot.

Vajon mi a szenvedés? Egyfajta zavar - n e m d e ? Egy zavar, a m e l y e g y a r á n t m e g n y i l v á n u l a fizikai s z i n t e n , és a t u d a t a l a t t i k ü l ö n b ö z ő szintjein. A szenvedés a zavar egy heves, s z á m u n k r a k e l l e m e t l e n formája. T é t e l e z z ü k fel, h o g y m e g h a l t a f i u n k - a fiunk, aki k ö r é m i n d e n re­ m é n y ü n k e t é p í t e t t ü k , de lehet szó a k á r a l á n y u n k r ó l vagy a h á z a s t á r s u n k r ó l is, egy s z á m u n k r a kedves sze-

M i t i s j e l e n t az, h o g y s z e n v e d ü n k ? N e m azt k é r d e m , miért s z e n v e d ü n k , n e m a dolog okát k u t a t o m , h a n e m azt, mi is t ö r t é n i k i l y e n k o r valójában - n e m t u d o m , ertitek-e a különbséget. Ha e g y s z e r ű e n csak t u d a t á b a n vagyunk a s z e n v e d é s n e k - n e m a j e l e n s é g e t vizsgáló, kü­ lönálló megfigyelőként, h a n e m tudjuk, h o g y a szenve­ dés a r é s z ü n k e t képezi, h o g y az egész é n ü n k s z e n v e d -, akkor k é p e s e k l e s z ü n k megfigyelni a m ű k ö d é s é t , és lát­ ni fogjuk, h o v á vezet a dolog. Ha így t e s z ü n k , n y i l v á n leltárul e l ő t t ü n k ez a folyamat - n e m d e ? E k k o r felismer­ hetjük, h o g y a h a n g s ú l y az „ é n e n " van, n e m p e d i g a sze­ retett személyen. Ő csak a r r a szolgált, h o g y f e d e z z e n m i n k e t a n y o m o r ú s á g u n k , a m a g á n y u n k és a s z e r e n ­ c s é t l e n s é g ü n k elől. Mivel én s e n k i vagyok, a z t r e m é l icm, belőle majd lesz valaki. Ez a r e m é n y a z o n b a n szeri (foszlott, az illető m a g á r a h a g y o t t e n g e m , n é l k ü l e p e d i g magányos és elveszett vagyok. N é l k ü l e s e n k i n e k é r z e m magam, ezét sírok. N e m a r r ó l v a n szó, h o g y eltávozott,

204

205

h a n e m arról, hogy m a g a m r a m a r a d t a m . E r r e a p o n t r a a z o n b a n r o p p a n t n e h é z eljutni - n e m d e ? R o p p a n t n e ­ h é z felismerni ezt, é s ahelyett, h o g y p u s z t á n azt m o n ­ d a n á n k : „egyedül vagyok, é s n e m t u d o m , h o g y a n sza­ b a d u l j a k m e g ettől a m a g á n y t ó l " (ami újfent csak a m e n e k ü l é s egy formája), tudatában kell lenni a szenve­ d é s n e k , és megfigyelni a m ű k ö d é s é t . Ezt a k é p z e l t halál­ esetet csak m i n t e g y p é l d a k é n t h o z t a m fel. H a hagyjuk, h o g y feltáruljon e l ő t t ü n k a folyamat, l á t n i fogjuk, h o g y azért szenvedünk, m e r t elveszettnek érezzük magunkat; a z a d o t t e s e m é n y a r r a h í v fel b e n n ü n k e t , h o g y szentel­ j ü n k figyelmet v a l a m i n e k , a m i t valójában n e m a k a r u n k s z e m ü g y r e v e n n i , r á n k k é n y s z e r í t valamit, a m i t n e m a k a r u n k meglátni és megérteni. Számtalan ember haj­ l a n d ó segíteni n e k ü n k e b b e n a m e n e k ü l é s b e n : az úgy­ n e v e z e t t vallásos e m b e r e k ezrei, a m a g u k hiedelmeivel és dogmáival, r e m é n y e i v e l és fantazmagóriáikkal („ez a karma, ez I s t e n a k a r a t a " ) - ők m i n d m e n e k ü l é s i u t a t k í n á l n a k s z á m u n k r a . Á m vajon m i t ö r t é n i k akkor, h a k é p e s e k vagyunk k i á l l n i ezt a fájdalmat, ha n e m aka­ r u n k e l m e n e k ü l n i , h a n e m a k a r u n k e l h a t á r o l ó d n i tőle, é s n e m igyekszünk e l t a g a d n i a z t ? M i l y e n állapotba ke­ r ü l az elménk, ha ily m ó d o n figyelemmel kíséri a szen­ vedés folyamatát?

n e m létezhet, ahogy a fájdalom s e m l é t e z h e t ö n m a g á ­ ban, csakis valamivel (egy a d o t t személlyel, egy ese­ m é n n y e l , egy érzéssel) k a p c s o l a t b a n . Most, h o g y teljes m é r t é k b e n t u d a t á b a n v a g y u n k a szenvedésnek, felme­ rül a k é r d é s : vajon elkülönül-e t ő l ü n k ez az érzés, azaz p u s z t á n a szenvedést szemlélő megfigyelők vagyunk-e, vagy mi m a g u n k vagyunk a szenvedés?

Vajon a szenvedés c s u p á n egy szó, vagy valós dolog? Ha valós dolog, a k k o r a s z ó n a k j e l e n p i l l a n a t b a n n i n c s jelentősége, vagyis csak az á t h a t ó fájdalomérzet v a n je­ l e n . De vajon m i r e v o n a t k o z i k ez a fájdalom? Egy kép­ zetre, egy t a p a s z t a l á s r a , v a l a m i r e , amivel vagy rendelke­ z ü n k , vagy n e m . Ha r e n d e l k e z ü n k ezzel a valamivel, ö r ö m n e k , g y ö n y ö r n e k n e v e z z ü k ; h a n e m , akkor fájda­ l o m n a k . K ö v e t k e z é s k é p p e n a fájdalom, a b á n a t m i n d i g kapcsolódik v a l a m i h e z . De vajon ez a valami p u s z t á n egy szó, egy kifejezés, vagy valós dolog? A b á n a t m i n d i g csak valamivel k a p c s o l a t b a n jelentkezik, ö n m a g á b a n

Vajon elkülönül-e t ő l ü n k a szenvedés, ha n e m létezik az azt m e g t a p a s z t a l ó megfigyelő? Ilyenkor mi m a g u n k s z e n v e d ü n k - n e m d e ? N e m k ü l ö n ü l ü n k el a fájdalomtól: mi m a g u n k v a g y u n k a fájdalom. T e h á t mi is t ö r t é n i k ilyenkor? Ilyenkor n i n c s e n e k címkék, n e m a d u n k n e v e t n dolognak, és így n e m is s ö p ö r j ü k félre azt - mi m a g u n k vagyunk ez a fájdalom, ez a gyötrelmes érzés. És mi tör­ t é n i k e k k o r ? Vajon létezik-e b á r m i f é l e k ö z p o n t , h a n e m nevezzük m e g azt, h a n i n c s j e l e n a h o z z á k a p c s o l ó d ó I d e i e m ? Ha ez a k ö z p o n t összefügg a szenvedéssel, ükkor fél tőle, e z é r t cselekednie kell, t e n n i e kell v a l a m i t . I >e m i t t e s z ü n k , ha m a g a ez a k ö z p o n t szenved? S e m m i t l e m t e h e t ü n k , n e m igaz? M i t ö r t é n i k akkor, h a m i m a ­ ciink v a g y u n k a szenvedés, anélkül, h o g y elfogadnánk, felcímkéznénk vagy f é l r e s ö p ö r n é n k a z t ? E g y é r t e l m ű , hogy ilyekor egy a l a p v e t ő á t a l a k u l á s következik b e . Kkkor n e m létezik t ö b b é a s z e n v e d ő „ é n " , mivel n i n c s l e m m i f é l e k ö z p o n t - a m e l y valójában csak a z é r t szen­ ved, m e r t s o h a n e m vizsgáltuk meg, miféle k ö z p o n t r ó l IN van szó. Egyik szótól a másikig, egyik reakciótól a kö­ vet kezőig éljük az é l e t ü n k e t . S o h a n e m m o n d j u k azt: ..nosza, vizsgáljuk csak meg, mi is szenved v a l ó j á b a n " . Az e r ő l t e t e t t önfegyelem által n e m i s m e r h e t j ü k m e g ezt a dolgot, m e r t a m e g i s m e r é s h e z érdeklődve, s p o n t á n megértéssel kell s z e m l é l n ü n k a folyamatot. Ha így te­ link, felismerjük, h o g y e g y a r á n t e l t ű n i k a szenvedés­ nek, fájdalomnak nevezett, e l k e r ü l n i igyekezett dolog és | C önfegyelem is. A m í g n e m á l l u n k k a p c s o l a t b a n ezzel

206

207

a r a j t u n k kívülállónak érzékelt dologgal, n e m m e r ü l fel ez a p r o b l é m a , ám a m i n t létrejön ez a kapcsolat, szem­ b e kell n é z n ü n k vele. A m í g ö n m a g u n k o n kívül á l l ó n a k tekintjük a szenvedést ( p é l d á u l azt m o n d j u k , a z é r t szen­ v e d ü n k , m e r t elvesztettük a testvérünket, m e r t n i n c s elég p é n z ü n k , vagy egyéb külső okokat n e v e z ü n k meg), k a p c s o l a t o t l é t e s í t ü n k a szenvedéssel, h o l o t t ez a k a p ­ csolat teljeséggel fiktív dolog. A z o n b a n h a m i m a g u n k v a g y u n k a szenvedés, ha felismerjük ezt a t é n y t , a k k o r m i n d e n átalakul, és új é r t e l m e t nyer. E k k o r megjelenik a teljes, osztatlan figyelem, megértjük, és így feloldjuk a szenvedést, k ö v e t k e z é s k é p p e n m e g s z ű n i k a félelem, és n e m létezik t ö b b é s z á m u n k r a a „ b á n a t " szó s e m .

8. A TUDATOSSÁGRÓL

Kérdező: Mi a különbség a t u d a t o s s á g és az önvizsgálat között, és ki az a személy, aki t u d a t o s a t u d a t o s s á g ese­ tében? Krishnamurti: Először vegyük szemügyre, m i t is ér­ t ü n k önvizsgálat alatt. Az e m b e r ilyekor ö n m a g á b a te­ k i n t , befelé fordul, de vajon m i é r t teszi ezt? Azért, h o g y fejlődjön, hogy valamivé, v a l a m i l y e n n é váljon - n e m d e ? M á s k ü l ö n b e n nem m e r ü l n é n k el e b b e n a tevékenység­ b e n . N e m vizsgálgatnánk ö n m a g u n k a t , h a n e m élne b e n ­ n ü n k a változás i r á n t i vágy, a vágy, hogy m á s m i l y e n n é legyünk, mint amilyenek vagyunk. Nyilvánvalóan e z é r t t a r t u n k önvizsgálatot: p é l d á u l d ü h ö s e k vagyunk, és h o g y megszabaduljunk a h a r a g u n k t ó l , h o g y megváltoztassuk azt, az önvizsgálathoz f o l y a m o d u n k . Az önvizsgálat ese­ t é n m i n d i g jelen v a n b e n n ü n k a z é n ü n k r e a k c i ó i n a k megváltoztatására i r á n y u l ó vágy, és m i n d i g lebeg valami­ lyen végcél a szemünk előtt; ha pedig n e m érjük el ezt a célt, rosszkedvűek és levertek l e s z ü n k . Azaz: az önvizs­ gálat m i n d i g elkerülhetetlenül együtt j á r a lehangoltsággal. N e m tudom, észrevettétek-e m á r , h o g y a m i k o r ön­ vizsgálatot tartotok, a m i k o r m a g a t o k b a tekintetek, h o g y megváltozzatok, m i n d i g megjelenik a lehangoltság. M i n ­ dig feltámad a levertség h u l l á m a , a m e l y ellen k ü z d e n e t e k kell - újra és újra önvizsgálatot kell t a r t a n o t o k , h o g y úr­ rá legyetek ezen a h a n g u l a t o n . Az önvizsgálat folyamatá­ ból n e m származik m e g k ö n n y e b b ü l é s , az önvizsgálat n e m vezet szabadságra, m e r t e folyamat s o r á n m e g p r ó ­ báljuk átalakítani azt, a m i van - valamivé, a m i n i n c s e n . P o n t o s a n ez történik, a m i k o r önvizsgálatot t a r t u n k , ami209

k o r e l m e r ü l ü n k e b b e n a sajátságos cselekedetben. E cse­ lekvésben m i n d i g megfigyelhető egy összeadódó folya­ m a t , amely s o r á n az „ é n " megvizsgál valamit, h o g y meg­ változtassa azt, azaz m i n d i g j e l e n van egy dualisztikus konfliktus, és így j e l e n v a n a frusztráció is. N e m létezik szabadulás; és a m i k o r felismerjük ezt a frusztrációt, be­ k ö s z ö n t az üresség. A tudatosság a z o n b a n teljesen más dolog. A t u d a t o s ­ ság ítéletalkotás nélküli megfigyelés. A tudatosság meg­ é r t é s t szül, mivel n i n c s b e n n e ítélkezés vagy rosszallás, csak csendes megfigyelés. H a m e g a k a r u n k é r t e n i vala­ m i t , kritizálás nélkül kell megfigyelnünk az a d o t t dolgot. N e m szabad í t é l k e z n ü n k , n e m szabad t ö r e k e d n ü n k a z a d o t t dologra, h a g y ö n y ö r k é n t , é s n e m szabad ódzkod­ n u n k tőle, h a k e l l e m e t l e n é l m é n y k é n t értékeljük azt. Csak a t é n y s z e r ű , c s e n d e s megfigyelés lehet j e l e n , amely s o r á n semmiféle végcél n e m lebeg a s z e m ü n k előtt, egy­ s z e r ű e n csak p i l l a n a t r ó l p i l l a n a t r a t u d a t á b a n v a g y u n k m i n d e n n e k . E megfigyelés és a megfigyelés m e g é r t é s e a z o n b a n a b b a n a p i l l a n a t b a n megszűnik, a m i k o r meg­ j e l e n i k az ítéletalkotás, a rosszallás vagy az önigazolás. Az önvizsgálat célja a fejlődés, ezért az önvizsgálat ö n z ő , é n k ö z p o n t ú tevékenység. A tudatosság n e m a fejlődésről szól. É p p ellenkezőleg, a tudatosság az én végét jelenti, a n n a k m i n d e n sajátságos beállítottságával, emlékével, igényével és követelésével. Az önvizsgálatban a z o n o s u l á s és rosszallás rejlik, a t u d a t o s s á g b a n a z o n b a n egyik dolog sincs jelen, következésképpen nincs j e l e n a fejlődés sem. Ó r i á s i különbség v a n a k é t dolog között. Aki fejlődni akar, s o h a n e m lehet t u d a t o s , mivel a fej­ lődés együtt j á r a rosszallással, és a különféle célkitűzé­ sekkel. A tudatosság a z o n b a n a mindenféle ítéletalkotás, t a g a d á s vagy elfogadás n é l k ü l i megfigyelésről szól. Ez a t u d a t o s s á g a külső dolgokkal kezdődik, azzal, h o g y tuda­ t á b a n vagyunk a különféle tárgyaknak, h o g y kapcsolatot 210

l é t e s í t ü n k a természettel. Először is fogékonyak l e s z ü n k a különféle dolgokra, a t e r m é s z e t r e , az e m b e r e k r e , azaz a kapcsolatokra, majd megjelenik az eszmékről alkotott t u d a t o s s á g is. A t e r m é s z e t r e , az e m b e r e k r e és az eszmék­ re való fogékony t u d a t o s s á g n e m k ü l ö n ü l el egymástól, h a n e m egy egységes folyamatot alkot. E t u d a t o s s á g lé­ nyege m i n d e n dolog, a b e n n ü n k megszülető összes gon­ dolat, érzés és cselekedet megfigyelése, és mivel a t u d a ­ tosság n e m ítéletalkotás, e z n e m valamiféle ö s s z e a d ó d ó folyamat. Az e m b e r csak akkor alkot ítéletet, ha r e n d e l ­ kezik egyfajta n o r m á v a l , vagyis itt egy összeadódó, a fej­ lődésről szóló folyamatról v a n szó. A tudatosság azon­ b a n azt jelenti, h o g y m e g é r t j ü k a z é n ü n k cselekedeteit a d o t t emberekkel, eszmékkel és tárgyakkal kapcsolato­ s a n . Ez a tudatosság m i n d e n p i l l a n a t b a n megújul, követ­ kezésképp lehetetlen begyakorolni. Amikor gyakorlunk valamit, az megszokássá válik, a tudatosság pedig n e m megszokás. A megszokások s z e r i n t m ű k ö d ő elme n e m fogékony, az adott cselekedetek m i n t á j á b a n m o z g ó e l m e t o m p a és rugalmatlan, a t u d a t o s s á g pedig á l l a n d ó r u ­ galmasságot és éberséget követel meg. Ez n e m is olyan n e h é z . Gyakorlatilag m i n d i g ez j e l l e m z ő r á n k , a m i k o r ér­ d e k l ő d ü n k valami i r á n t , a m i k o r érdeklődéssel szemlél­ j ü k a gyermekeinket, a h á z a s t á r s u n k a t , a növényeket, a fákat vagy a m a d a r a k a t . Ilyekor ítélkezés és b e a z o n o s í ­ tás n é l k ü l figyeljük m e g a dolgokat, következésképp eb­ b e n a megfigyelésben tökéletes egység rejlik - a megfi­ gyelő és a megfigyelt dolog egységet alkotnak egymással. Ez t ö r t é n i k akkor, a m i k o r ő s z i n t e érdeklődést t a n ú s í ­ t u n k valami i r á n t . Ó r i á s i különbség v a n a t u d a t o s s á g és az önvizsgálat önkiterjesztő fejlődési folyamata között. Az önvizsgálat frusztrációt és újabb, egyre m é l y e b b k o n f l i k t u s o k a t eredményez, a t u d a t o s s á g s o r á n a z o n b a n m e g s z a b a d u ­ l u n k a z é n cselekedeteitől, azaz t u d a t á r a é b r e d ü n k m i n 211

d e n n a p i cselekedeteinknek, g o n d o l a t a i n k n a k , tetteink­ nek, és a megfigyelés által t u d a t o s a k l e s z ü n k e m b e r t á r ­ s a i n k r a is. E r r e csak a k k o r v a g y u n k képesek, h a sze­ r e t ü n k valakit, h a m é l y é r d e k l ő d é s é l b e n n ü n k valami i r á n t . H a n e m csak é n ü n k felszínes rétegeit akarjuk m e g i s m e r n i , de teljes egészében m e g s z e r e t n é n k ismer­ n i ö n m a g u n k a t , akkor n y i l v á n v a l ó a n n e m l e h e t b e n ­ n ü n k rosszallás. N y i t o t t n a k kell l e n n ü n k m i n d e n gon­ dolatra, m i n d e n érzésre, m i n d e n h a n g u l a t r a é s m i n d e n elfojtásra, és ahogy egyre j o b b a n kitágul a tudatossá­ g u n k , egyre i n k á b b m e g s z a b a d u l u n k m i n d e n rejtett g o n d o l a t i folyamattól, m i n d e n titkos i n d í t é k u n k t ó l és t ö r e k v é s ü n k t ő l . A t u d a t o s s á g szabadság, a t u d a t o s s á g szabadságot szül, az önvizsgálat e l l e n b e n konfliktusok­ ra és b e z á r k ó z á s r a vezet, következésképp m i n d i g fruszt­ rációval és félelemmel t e r h e s . A k é r d e z ő azt is s z e r e t n é t u d n i , vajon ki az, aki tuda­ tos? Vajon mi t ö r t é n i k , a m i k o r valamilyen b e h a t ó él­ m é n y b e n v a n r é s z ü n k ? Vajon t u d a t á b a n vagyunk-e ilyenkor a n n a k , h o g y é p p m e g t a p a s z t a l u n k valamit? Vajon t u d a t á b a n vagyunk-e az é r z e l m e i n k n e k a harag, a féltékenység vagy az ö r ö m p i l l a n a t a i b a n ? A megfigye­ lő és a megfigyelt dolog csak az é l m é n y végeztével jele­ n i k meg, az adott p i l l a n a t b a n egyikük sincs j e l e n : ilyek o r csakis m a g a a t a p a s z t a l á s létezik. A legtöbb e m b e r n e m tapasztal, s o h a n e m j u t e l a t a p a s z t a l á s állapotába - e z é r t tesszük fel azt a kérdést, h o g y ki a megfigyelő, és kicsoda t u d a t o s ? Nyilvánvaló, h o g y ez egy rossz kér­ dés, n e m ? A t a p a s z t a l á s p i l l a n a t á b a n n e m létezik sem a t u d a t o s személy, s e m t u d a t o s s á g á n a k tárgya, n e m lé­ tezik a megfigyelő és a megfigyelt dolog, csakis maga a t a p a s z t a l á s állapota. A legtöbb e m b e r n e k r e n d k í v ü l n e h e z é r e esik e b b e n az á l l a p o t b a n élni, mivel ehhez, kivételes rugalmasságra, fürgeségre és nagyfokú érzé­ kenységre v a n szükség, ez p e d i g n e m v a l ó s u l h a t meg. 212

ha egy a d o t t cél elérésére t ö r e k s z ü n k , ha sikert a k a r u n k elérni, ha k a l k u l á l u n k - e dolgok m i n d frusztrációt ered­ m é n y e z n e k . H a s e m m i t n e m k ö v e t e l ü n k meg, h a n e m egy a d o t t cél elérésére t ö r e k s z ü n k , e l j u t h a t u n k az állan­ d ó t a p a s z t a l á s állapotába. E k k o r m i n d e n m o z g á s b a len­ dül, m i n d e n é r t e l m e t nyer, s e m m i s e m elavult, s e m m i sem i s m é t l ő d ő , mivel az, a m i van, s o h a s e m elavult. A k i hívás m i n d i g új. Csakis a kihívásra a d o t t válasz l e h e t réÉ, a régi dolgok p e d i g további üledékeket h a g y n a k ma­ guk u t á n , azaz emlékeket h o z n a k létre, é s m e g t e r e m t i k a/, ö n m a g á t megfigyelése tárgyától, a kihívástól, a ta­ pasztalástól e l k ü l ö n í t ő megfigyelőt. A m o s t e l h a n g z o t t a k a t r o p p a n t k ö n n y e n és egyszerű­ en kipróbálhatjátok m a g a t o k is. Csak figyeljétek m e g ma­ c i t o k a t , a m i k o r legközelebb h a r a g r a gerjedtek, a m i k o r feltámad b e n n e t e k a féltékenység, a kapzsiság vagy az erőszak. Ilyenkor n i n c s j e l e n az énetek, csakis az a d o t t nl lapot létezik. A következő p i l l a n a t b a n m á r n e v e t a d t o k e n n e k az állapotnak, féltékenységnek, h a r a g n a k , kapzsil á g n a k nevezve azt, azaz a z o n n a l m e g t e r e m t i t e k a meg­ figyelőt és a megfigyelt dolgot, a t a p a s z t a l ó t és a tapasz­ talást. A m i k o r e k é t dolog e l k ü l ö n ü l egymástól, a tapasz­ taló igyekszik m e g v á l t o z t a t n i a tapasztalást, igyekszik visszaemlékezni a r r a , és így f e n n t a r t j a a k ö z t e és az íidott é l m é n y között lévő elkülönülést. H a n e m a d t o k n e ­ vet az é l m é n y n e k , azaz n e m t ö r e k e d t e k semmiféle eredm e n y elérésére, n e m ítélkeztek, csak c s e n d b e n t u d a t á ­ b a n vagytok az a d o t t érzésnek, észreveszitek majd, h o g y RE érzés, a t a p a s z t a l á s e z e n á l l a p o t á b a n n e m létezik a megfigyelő és a megfigyelt dolog, mivel e k é t dolog egy­ ségként v a n j e l e n - azaz csakis a t a p a s z t a l á s létezik. K ö v e t k e z é s k é p p e n az önvizsgálat és a t u d a t o s s á g k é t icljesen k ü l ö n b ö z ő dolog. Az önvizsgálat f r u s z t r á c i ó t és további k o n f l i k t u s o k a t e r e d m é n y e z , mivel a változás Iránti vágyból fakad, a változás p e d i g n e m m á s , m i n t 213

az új f o r m á b a n m e g n y i l v á n u l ó folytonosság. A t u d a t o s ­ ság olyan állapot, a m e l y b e n n e m létezik rosszallás, ítél­ kezés és b e a z o n o s í t á s , ennélfogva megszületik a megér­ tés; a passzív, é b e r t u d a t o s s á g e z e n á l l a p o t á b a n n e m létezik sem a t a p a s z t a l ó , s e m a t a p a s z t a l a t .

9. A KAPCSOLATOKRÓL

Az önvizsgálat, azaz a fejlődés, é n ü n k kiterjesztésé­ n e k e formája s o h a n e m v e z e t h e t el az igazságra, mivel ez a folyamat ö n m a g u n k b a z á r m i n k e t ; a t u d a t o s s á g el­ l e n b e n olyan állapot, a m e l y b e n m e g s z ü l e t h e t az igaz­ ság, a valóság, a m i n d e n n a p i lét egyszerű igazsága. És h a n e m értjük m e g ezt a z igazságot, sehová s e m j u t h a ­ t u n k el. H a messzire a k a r u n k eljutni, először kis lépése­ k e t kell m e g t e n n ü n k , a legtöbb e m b e r a z o n b a n r o h a n n i akar, és anélkül akarja m e g i s m e r n i a távoli dolgokat, h o g y m e g é r t e n é a közelieket. Ha m e g é r t j ü k a közeli dolgokat, felfedezzük majd, h o g y n e m létezik távolság - a k e z d e t és a vég egy és u g y a n a z .

Kérdező: Ön gyakran beszél a kapcsolatokról, de vajon m i t jelentenek azok a z Ö n s z á m á r a ? Krishnamurti: E l ő s z ö r is, elszigeteltségben n e m léte­ zik élet. Létezni a n n y i t tesz, m i n t k a p c s o l a t b a n állni, é s kapcsolatok n é l k ü l n i n c s élet. D e m i t i s é r t ü n k k a p ­ csolatok alatt? A k a p c s o l a t o k a k é t e m b e r k ö z ö t t i kihívá­ sok és reakciók összességét j e l e n t i k : a kihívások, a m e ­ lyek elé te állítasz e n g e m , és amelyeket én elfogadok, a m e l y e k r e reagálok, illetve az á l t a l a m felállított és álta­ l a d megválaszolt kihívások. A t á r s a d a l m a t az e m b e r e k közti kapcsolatok h o z z á k l é t r e : a t á r s a d a l o m n e m füg­ getlen tőlünk, mivel a t ö m e g ö n m a g á b a n n e m k ü l ö n á l l ó e n t i t á s - ezt a tömeget, a c s o p o r t o t , a t á r s a d a l m a t te, én és a k ö z t ü n k fennálló k a p c s o l a t h o z z a létre. A k a p c s o l a t a k é t e m b e r közötti k ö l c s ö n h a t á s r a való t u d a t o s s á g o t je­ l e n t i . Vajon mire a l a p u l n a k á l t a l á b a n a k a p c s o l a t o k ? A kölcsönös e g y m á s r a u t a l t s á g r a és segítségnyújtásra - n e m d e ? Legalábbis a z t állítjuk, h o g y a k a p c s o l a t o k a k ö l c s ö n ö s segítségnyújtásra a l a p u l n a k - ám vajon m i t l á t u n k , ha félretesszük a szavakat, az egymás előtt viselt é r z e l m i álcákat? A k ö l c s ö n ö s kielégülést - igaz? Ha n e m s z e r z e k örömet n e k e d , m e g s z a b a d u l s z tőlem, h a v i s z o n t a kedvedben járok, elfogadsz e n g e m h á z a s t á r s k é n t , szomszédként vagy b a r á t k é n t . Ez e g y s z e r ű e n tény. M i t is nevezünk p é l d á u l c s a l á d n a k ? N y i l v á n v a l ó a n egy meghitt, bensőséges k a p c s o l a t r e n d s z e r t . De vajon létezik-e ez a mély lelki közösség a c s a l á d u n k b a n , a h á ­ zastársunkkal való k a p c s o l a t u n k b a n ? H i s z e n ezt é r t j ü k

215

valódi k a p c s o l a t alatt - igaz? A kapcsolat félelem nélkü­ li közösséget jelent, a m e l y b e n k e l l ő k é p p e n s z a b a d o k va­ g y u n k a h h o z , h o g y m e g é r t s ü k egymást, é s közvetlen m ó d o n k o m m u n i k á l j u n k egymással. A k a p c s o l a t o k nyil­ v á n v a l ó a n azt jelentik, h o g y közösségben é l ü n k egy má­ sik e m b e r r e l . Vajon e l m o n d h a t ó - e ez r á t o k ? Közösség­ b e n éltek a h á z a s t á r s a t o k k a l ? Fizikailag t a l á n igen, ez a z o n b a n m é g n e m k a p c s o l a t . A z elszigetelődés falai m ö ­ gött éltek, n e m igaz? M i n d k e t t ő t ö k n e k m e g v a n n a k a m a g a törekvései és ambíciói. Egy fal mögött éltek, időn­ k é n t á t p i l l a n t o t o k a túloldalra, és ezt nevezitek kapcso­ l a t n a k - n e m d e ? Lehet, h o g y ti részletesebben, árnyal­ t a b b a n í r n á t o k le e z t a viszonyt, de a t é n y attól m é g t é n y m a r a d : elszigeteltségben éltek, és ezt az életet n e ­ vezitek k a p c s o l a t n a k . H a k é t e m b e r k ö z ö t t valódi kapcsolat van, azaz közös­ ségben élnek egymással, az óriási h a t á s o k k a l j á r . Ilyen­ k o r n e m létezik elszigeteltség, n i n c s felelősség és köte­ lesség, csak szeretet v a n . A felelősség és a kötelesség szavakat m i n d i g az elszigetelten, falak m ö g ö t t élő e m b e ­ rek h a n g o z t a t j á k . Aki szeret, az n e m beszél ilyesmiről - e g y s z e r ű e n csak szeret, és e z é r t megosztja m á s o k k a l az ö r ö m é t , a b á n a t á t , vagy a k á r a vagyonát is. Vajon el­ m o n d h a t ó - e ez a ti c s a l á d o t o k r a ? Létezik-e valódi közös­ ség k ö z t e d és a h á z a s t á r s a d , a gyermekeid k ö z ö t t ? Nyil­ v á n v a l ó a n n e m . Következésképp a család p u s z t á n egy ü r ü g y a r r a , hogy továbbvidd a neved, a h a g y o m á n y a i ­ dat, h o g y szexuális vagy pszichológiai é r t e l e m b e n meg­ k a p d , a m i r e vágysz, azaz a család c s u p á n az én folyto­ nosságát szolgálja, és a h a l h a t a t l a n s á g , az állandóság egy formájává vált. A családot ezenkívül h a s z n á l j u k m é g a kielégülés e s z k ö z e k é n t is: a külső, üzleti, politikai vagy t á r s a d a l m i életben kegyetlenül kihasználjuk e m b e r t á r s a ­ i n k a t , o t t h o n pedig p r ó b á l u n k kedvesek é s nagylelkűek l e n n i . Ez a b s z u r d ! Vagy az is előfordul, h o g y t ú l s o k n a k 216

érezzük a világot, b é k é r e vágyunk, és e z é r t m e g y ü n k h a z a . A. világban s z e n v e d ü n k , e z é r t o t t h o n i g y e k s z ü n k kényelemre és b é k é r e lelni, azaz a k a p c s o l a t o k a t hasz­ náljuk az ö r ö m , a kielégülés eszközeiként, ez p e d i g an­ n y i t tesz, hogy n e m szeretjük, ha a k a p c s o l a t a i n k bár­ miféle zavart o k o z n a k az é l e t ü n k b e n . Azaz, akkor t ö r e k s z ü n k a kapcsolatokra, ha a z o k b a n kölcsönös kielégülésre l e l ü n k ; és ha ez n e m következik b e , változtatunk a k a p c s o l a t a i n k o n - elválunk, vagy együtt m a r a d u n k u g y a n , d e m á s h o l k e r e s ü n k ö r ö m ö t , vagy egyik k a p c s o l a t b ó l a m á s i k b a vetjük m a g u n k a t , míg rá nem l e l ü n k a r r a , a m i t k e r e s ü n k , azaz a kielégü­ lésre és a biztonság, a k é n y e l e m érzésére. H i s z e n tény, h o g y pontosan ilyen k a p c s o l a t r e n d s z e r e k e t figyelhe­ t ü n k meg m a n a p s á g a világban. O l y a n k a p c s o l a t o k r a tö­ rekszünk, amelyek által j ó l e s ő b i z t o n s á g b a n és t u d a t ­ lanságban é l h e t ü n k - ez a z o n b a n m i n d i g k o n f l i k t u s o k a t eredményez - n e m d e ? H a n e m lelem ö r ö m ö m e t valaki­ b e n , ha az a d o t t s z e m é l y n e m okoz s z á m o m r a kielégü­ lést, holott é n a r r a t ö r e k s z e m , a k k o r t e r m é s z e t e s , h o g y konfliktusok l é p n e k fel k ö z t ü n k , h i s z e n m i n d k e t t e n egymás által v á g y u n k e l é r n i a b i z t o n s á g o t , és ha ez a biztonság b i z o n y t a l a n n á válik, féltékenyek, e r ő s z a k o s a k és birtoklóak l e s z ü n k . Vagyis a k a p c s o l a t o k folyton bir­ toklásba és ítélkezésbe t o r k o l l a n a k , m i n d i g m e g j e l e n n e k b e n n ü k az „ é n " b i z t o n s á g r a , k é n y e l e m r e és kielégülésre vonatkozó követelései, é s e z t e r m é s z e t e s e n n e m a z o n o s a szeretettel. Beszélünk u g y a n a szeretetről, a felelősségről és a kö­ telességről, de ez n e m a z o n o s a szeretettel: k a p c s o l a t a ­ i n k a kielégülésen a l a p u l n a k , és ez súlyos h a t á s t gyako­ rol a civilizációnkra. Abból, a h o g y a h á z a s t á r s u n k k a l , a gyermekeinkkel, a s z o m s z é d a i n k k a l és a b a r á t a i n k k a l bánunk, jól l á t h a t j u k , h o g y k a p c s o l a t a i n k b a n egyálta­ l á n nincs j e l e n a szeretet. De a k k o r vajon mi célja a k a p 217

c s ő l á t ó k n a k ? M i b e n rejlik a z é r t e l m ü k ? H a s z e m ü g y r e v e s s z ü k ö n m a g u n k a t a m á s o k k a l való k a p c s o l a t a i n k t ü k r é b e n , azt fogjuk l á t n i , h o g y a k a p c s o l a t o k a megnyi­ latkozásról szólnak - n e m d e ? H i s z e n a m á s o k k a l való k a p c s o l a t a i n k elárulják n e k ü n k , vajon k e l l ő k é p p e n tu­ datosak, kellőképpen é b e r e k vagyunk-e a h h o z , h o g y tu­ d a t á b a n legyünk a saját r e a k c i ó i n k n a k . A k a p c s o l a t o k valójában a megnyilatkozásról, azaz az ö n i s m e r e t r ő l szólnak; és e folyamat s o r á n s z á m o s kellemetlen dolog­ gal, n y u g t a l a n í t ó és kellemetlen gondolattal és tevékeny­ séggel s z e m b e s ü l ü n k . Mivel n e m tetszik n e k ü n k , a m i t l á t u n k , e l m e n e k ü l ü n k a k e l l e m e t l e n kapcsolatokból, és a kellemeseket választjuk h e l y e t t ü k . K ö v e t k e z é s k é p p e n a k a p c s o l a t o k n a k vajmi kevés j e l e n t ő s é g ü k van, ha csak a k ö l c s ö n ö s kielégülésre t ö r e k s z ü n k , ám kivételesen fontossá v á l h a t n a k , h a a z ö n i s m e r e t eszközeinek tekint­ j ü k őket. Végül is a valódi s z e r e t e t j e l e n l é t é b e n n e m l é t e z n e k k a p c s o l a t o k - n e m d e ? K a p c s o l a t o k csak akkor l é t e z n e k , h a s z e r e t ü n k valamit vagy valakit, é s e z é r t elvárjuk, hogy viszontszeressenek minket. Ha valóban szeretünk, azaz, h a teljes m é r t é k b e n á t a d j u k m a g u n k a t v a l a m i n e k vagy valakinek, n e m alakul ki semmiféle k a p c s o l a t . H a s z e r e t ü n k , h a v a l ó b a n ott é l b e n n ü n k a szeretet, az csodálatos dolog. Az ilyen s z e r e t e t b e n n e m létezik súrlódás, n i n c s e n e k egymástól e l k ü l ö n ü l ő személyek, csak a tökéletes egység létezik. Az ilyen s z e r e t e t az egy­ ség, a teljesség állapota. A tökéletes szeretet és lelki kö­ zösség á l l a p o t á b a n m e g v a l ó s u l h a t n a k ezek a ritka, bol­ dog és ö r ö m t e l i p i l l a n a t o k . Á l t a l á b a n a z o n b a n n e m a s z e r e t e t a fontos s z á m u n k r a , h a n e m s z e r e t e t ü n k tárgya, a m á s i k személy; a s z e r e t e t h e l y e t t az az e m b e r válik fontossá, a k i n e k a s z e r e t e t ü n k e t adjuk. Különféle bioló­ giai vagy verbális okokból - vagy a kielégülésre, a kénye-

218

l e m r e és a b i z t o n s á g r a i r á n y u l ó vágyunk m i a t t - a szere­ tet tárgya lesz fontossá, m a g a a szeretet p e d i g elhalvá­ n y u l . Aztán a b i r t o k l á s , a féltékenység és a követelése­ i n k konfliktusokat szülnek, és a szeretet m é g i n k á b b h á t t é r b e szorul; és a h o g y folytatódik ez a folyamat, az a d o t t kapcsolat egyre i n k á b b elveszti a j e l e n t ő s é g é t és az értelmét. Azaz a s z e r e t e t egyike a l e g n e h e z e b b e n meg­ é r t h e t ő dolgoknak. Semmiféle intellektuális k é s z t e t é s n e m eredményezhet szeretetet, semmiféle m ó d s z e r , esz­ köz vagy önfegyelem n e m k é p e s e r r e . A s z e r e t e t olyan létállapot, a m e l y b e n m e g s z ű n n e k az én tevékenységei, ám ez nem következhet be azáltal, ha p u s z t á n elfojtjuk vagy megfegyelmezzük e tevékenységeket - vagy igyek­ s z ü n k kitérni előlük. A t u d a t o s s á g m i n d e n szintjén m e g kell értenünk é n ü n k tevékenységeit. Időről i d ő r e megél­ j ü k a szeretet p i l l a n a t a i t , a m i k o r n i n c s e n e k b e n n ü n k gondolatok és i n d í t é k o k , ám az ilyen p i l l a n a t o k n a g y o n ritkák, ezért h á t e m l é k e z e t ü n k k e l igyekszünk ragasz­ k o d n i hozzájuk, és így falat e m e l ü n k az élő valóság és a m i n d e n n a p i lét közé. H o g y megértsük a k a p c s o l a t o k a t , először azt kell megértenünk, a m i van, azaz m e g kell é r t e n ü n k é l e t ü n k m i n d e n apró t ö r t é n é s é t , és azt, h o g y m i t is j e l e n t e n e k valójában a k a p c s o l a t o k . A k a p c s o l a t o k a megnyilatko­ zásról szólnak, a z o n b a n mivel n e m a k a r u n k megnyilat­ kozni, elrejtőzünk a b i z t o n s á g b a n , így k a p c s o l a t a i n k elsekélyesednek, elvesztik j e l e n t ő s é g ü k e t és szépségü­ ket. Valódi k a p c s o l a t o k csak a s z e r e t e t b e n l é t e z h e t n e k , a szeretet a z o n b a n n e m a z o n o s a kielégülésre való tö­ rekvéssel. A szeretet csak a k k o r létezhet, ha ö n z e t l e n e k vagyunk, és ha közösséget é l ü n k meg, n e m c s u p á n a partnerünkkel, de a legmagasabb r e n d ű entitással, a va­ lósággal is - ez p e d i g csakis akkor következhet b e , ha megfeledkezünk az é n ü n k r ő l .

219

1 0 . A HÁBORÚRÓL

Kérdező: H o g y a n v á l t o z t a t h a t n á n k meg a jelenlegi kaoti­ k u s politikai helyzetet, és h o g y a n o l d h a t n á n k m e g a vi­ l á g b a n t a p a s z t a l h a t ó k r í z i s t ? Tehetünk-e e g y é n e k k é n t b á r m i t is, h o g y elkerüljük a k ü s z ö b ö n álló h á b o r ú t ? Krishnamurti: A h á b o r ú a m i n d e n n a p i élet l á t v á n y o s és véres kivetülése - n e m d e ? A h á b o r ú c s u p á n b e l s ő ál­ l a p o t u n k külső m e g n y i l v á n u l á s a , m i n d e n n a p i cseleke­ d e t e i n k felnagyított változata. L á t v á n y o s a b b a z o k n á l , v é r e s e b b és p u s z t í t ó b b , de mégis egyéni cselekedeteink kollektív e r e d m é n y e , k ö v e t k e z é s k é p p e n m i , te és én va­ g y u n k felelősek é r t e - de vajon m i t t e h e t n é n k , h o g y vé­ get v e s s ü n k neki? Nyilvánvaló, h o g y n e m v e t h e t ü n k véget a h á b o r ú s veszélynek, m e r t a h á b o r ú m á r m e g is k e z d ő d ö t t : m á r zajlik, j ó l l e h e t egyelőre főleg lelki szin­ t e n . Mivel m á r zajlik, n e m lehetséges m e g á l l í t a n i - túl sok a p r o b l é m á s k é r d é s , t ú l n a g y o k a gondok, és a folya­ m a t o t m á r n e m l e h e t visszafordítani. D e m i , akik látjuk, h o g y l á n g o k borítják el o t t h o n u n k a t , m e g é r t h e t j ü k a t ű z okait, elhagyhatjuk a h á z a t , és új o t t h o n t é p í t h e t ü n k m a g u n k n a k m á s , n e m gyúlékony anyagokból, olyan anyagokból, amelyek n e m r o b b a n t a n a k k i ú j a b b h á b o ­ r ú t . Mindössze ennyit t e h e t ü n k . Felismerhetjük, mi okozza a h á b o r ú t , é s h a v a l ó b a n véget a k a r u n k v e t n i a h a r c n a k , elkezdhetjük á t a l a k í t a n i ö n m a g u n k a t - m e r t a h á b o r ú okai a l a p v e t ő e n b e n n ü n k rejlenek. M é g a világháború alatt felkeresett egy a m e r i k a i hölgy, és e l m o n d t a , hogy az egyik fia elesett O l a s z o r s z á g b a n , és m o s t szeretné m e g m e n t e n i a másik, t i z e n h a t éves gyermekét, ezért t ő l e m k é r t a n á c s o t . Azt j a v a s o l t a m n e 220

ki, ha m e g akarja m e n t e n i a fiát, hagyjon fel azzal, h o g y amerikai legyen: h a g y j o n fel a kapzsisággal, a vagyon és a h a t a l o m hajhászásával, és legyen erkölcsi értelem­ ben e g y s z e r ű - ne csak e g y s z e r ű r u h á k a t h o r d j o n , ne csak a külsőségeiben váljon egyszerűvé, de legyen egy­ szerű a g o n d o l a t a i b a n és a k a p c s o l a t a i b a n . A hölgy így felelt: „ E z t ú l sok. Ön e g y s z e r ű e n t ú l sokat k é r t ő l e m . Ezt k é p t e l e n vagyok m e g t e n n i , m e r t n e m áll h a t a l m a m ­ ban m e g v á l t o z t a t n i a k ö r ü l m é n y e i m e t . " Vagyis tulaj­ d o n k é p p e n ő m a g a volt a felelős a fia h a l á l á é r t . Igenis m e g v á l t o z t a t h a t j u k a k ö r ü l m é n y e i n k e t , m e r t mi m a g u n k t e r e m t e t t ü k m e g őket. A t á r s a d a l o m a k a p ­ csolataink e r e d m é n y e k é p p e n j ö n létre, é s h a megválto­ zunk a k a p c s o l a t a i n k b a n , megváltozik a t á r s a d a l o m is. Azonban ha a b b a n b í z u n k , h o g y a t ö r v é n y e k és a kény­ szer m a j d megváltoztatják a t á r s a d a l m a t , m i k ö z b e n mi magunk t o v á b b r a i s k o r r u p t a k m a r a d u n k , m i k ö z b e n to­ vábbra i s h a t a l o m r a , r a n g r a é s u r a l o m r a t ö r ü n k , azzal a leggondosabb t u d o m á n y o s m ó d s z e r e k k e l felépített társadalmat is elpusztítjuk. A z a z a belső dolgok m i n d i g legyőzik a külsőket. Vajon mi váltja ki a vallási, p o l i t i k a i és gazdasági h á ­ borúkat? N y i l v á n v a l ó a n a h i t - legyen szó a k á r a n a c i o ­ nalizmusba, az ideológiákba vagy a d o g m á k b a v e t e t t h i t ­ ről. H a n e m h i t , d e j ó a k a r a t , s z e r e t e t é s előzékenység élne b e n n ü n k , n e m l e n n é n e k h á b o r ú k . M i n k e t a z o n b a n a különféle h i t e k , e s z m é k és d o g m á k t á p l á l n a k , így foly­ tonos elégedetlenségben é l ü n k . A jelenlegi krízis p é l d a nélkül való, és e m b e r i l é n y e k k é n t vagy a m i n d e n n a p i cselekedeteinkből s z á r m a z ó folytonos k o n f l i k t u s o k és folyamatos h á b o r ú k ú t j á t választjuk, vagy felismerjük a h á b o r ú k okait, és h á t a t f o r d í t u n k e dolgoknak. A h á b o r ú k a t n y i l v á n a h a t a l o m r a , a t á r s a d a l m i rang­ ra, a p r e s z t í z s r e és a p é n z r e i r á n y u l ó vágy, a n a c i o n a ­ lizmus n e v ű betegség ( a z a z az a jelenség, a m e l y s o r á n 221

i s t e n k é n t i m á d u n k egy a d o t t zászlót) és a d o g m á k tisz­ telete (azaz a szervezett vallás nevet viselő k ó r ) váltja ki. E dolgok okozzák a h á b o r ú k a t : ha e g y é n e k k é n t b á r m e l y szervezett vallás tagjai vagyunk, ha h a t a l o m é h e s e k és irigyek v a g y u n k , o l y a n t á r s a d a l m a t a l k o t u n k m e g , a m e l y p u s z t u l á s h o z vezet. Azaz, a dolog m e g i n t csak r a j t u n k múlik, n e m p e d i g a vezetőinken, n e m az ú g y n e ­ vezett államférfiakon. Mi v a g y u n k a felelősek, de úgy t ű n i k , n e m ismerjük fel ezt a t é n y t . Ha v a l ó b a n felelős­ séget é r e z n é n k a t e t t e i n k é r t , r o p p a n t gyorsan véget vet­ n é n k a h á b o r ú k n a k , e z e k n e k a látványos szenvedések­ n e k . D e tudjátok, k ö z ö m b ö s e k vagyunk. R é s z ü n k v a n a n a p i h á r o m s z o r i é t k e z é s ü n k b e n , v a n m u n k á n k , meg­ v a n a b a n k s z á m l á n k , e z é r t így szólunk: „az I s t e n szerel­ m é r e , n e zavarj b e n n ü n k e t ilyesmivel, hagyj m á r b é k é n m i n k e t " . M i n é l m a g a s a b b a n á l l u n k a t á r s a d a l m i rang­ l é t r á n , a n n á l j o b b a n v á g y u n k a biztonságra, az állandó­ ságra, a n y u g a l o m r a , a r r a , h o g y b é k é n h a g y j a n a k b e n ­ n ü n k e t , és f e n n t a r t h a s s u k a dolgok jelenlegi á l l a p o t á t - ez az állapot a z o n b a n n e m t a r t h a t ó fent, h i s z e n n i n c s i s m i t f e n n t a r t a n i , m e r t m i n d e n széthullik k ö r ü l ö t t ü n k . N e m a k a r u n k s z e m b e n é z n i a tényekkel, n e m a k a r u n k s z e m b e n é z n i azzal, h o g y mi vagyunk felelősek a h á b o ­ r ú k é r t . B e s z é l h e t ü n k u g y a n a békéről, l e ü l h e t ü n k a tár­ gyalóasztalok mellé, belül, a l e l k ü n k m é l y é n a z o n b a n h a t a l o m r a és t á r s a d a l m i r a n g r a vágyunk, és a k a p z s i s á g vezérel m i n k e t . Á s k á l ó d u n k , á t h a t b e n n ü n k e t a nacio­ n a l i z m u s , b é k l y ó b a v e r n e k m i n k e t a h i e d e l m e i n k és a dogmáink, amelyekért egyaránt hajlandóak vagyunk m e g h a l n i és ölni is. Gondoljátok, hogy a h o z z á n k ha­ s o n l ó e m b e r e k k é p e s e k b é k é t t e r e m t e n i a világban? H o g y b é k é t t e r e m t s ü n k , b é k é s n e k kell l e n n ü n k ; é s h o g y b é k é b e n é l h e s s ü n k , n e m t e r e m t h e t ü n k ellenségességet. A b é k e n e m c s u p á n egy e s z m é n y k é p . S z á m o m r a az esz­ m é n y k é p e k p u s z t á n m e n e k ü l é s t j e l e n t e n e k : a valóságot 222

igyekszünk elkerülni általuk, e z é r t az e s z m é n y k é p e k el­ l e n t m o n d a n a k a n n a k , a m i van. Az e s z m é n y k é p e k meg­ akadályozzák a valóságon a l a p u l ó igazi cselekvést. A bé­ kéhez szeretetre v a n szükség, és a r r a , hogy felhagyjunk az „eszményi élettel", és a valóságot felismerve csele­ kedjünk, megváltoztatva a b e n n ü n k és k ö r ü l ö t t ü n k lévő dolgokat. Amíg m i n d a n n y i a n a lelki b i z t o n s á g r a törek­ szünk, n e m l e h e t r é s z ü n k a szükséges fizikai b i z t o n s á g ­ ban, n e m érhetjük e l azt, h o g y m i n d e n e m b e r r e n d e l ­ kezzen kellő m e n n y i s é g ű élelemmel, r u h á v a l és m i n ­ denkinek legyen h o l n y u g o v ó r a h a j t a n i a a fejét. Egy n e m létező lelki b i z t o n s á g r a t ö r e k s z ü n k , é s h a m ó d u n k ­ b a n áll, a h a t a l o m és a t á r s a d a l m i r a n g eszközeit hasz­ náljuk fel e c é l u n k elérésére - ezek az eszközök p e d i g el­ pusztítják a fizikai b i z t o n s á g o t . Ha e l g o n d o l k o d t o k a dolgon, felismeritek majd, h o g y ez nyilvánvaló tény. Hogy b é k é t t e r e m t s ü n k a világban és véget v e s s ü n k minden h á b o r ú n a k , m i n d a n n y i u n k b a n b e kell követ­ keznie a f o r r a d a l o m n a k . E b e l s ő f o r r a d a l o m n é l k ü l m i n ­ den gazdasági f o r r a d a l o m é r t e l m e t l e n , mivel az éhezé­ sért a lelkiállapotunk, a kapzsiság, az irigység, a rossz­ akarat és a birtoklási vágy által m e g h a t á r o z o t t gazdasági körülmények a felelősek. Ha véget a k a r u n k v e t n i az éhe­ zésnek, a b á n a t n a k , a h á b o r ú k n a k , egy lelki f o r r a d a l o m ­ ra van szükségünk, ám csak kevesen v a g y u n k h a j l a n d ó ­ ak szembenézni ezzel a t é n n y e l . H a j l a n d ó a k v a g y u n k arra, hogy vitákat f o l y t a s s u n k a békéről, h o g y különféle törvénytervezeteket é s szövetségeket h o z z u n k l é t r e , hogy megalkossuk az Egyesült N e m z e t e k Szövetségét, mégsem vívhatjuk ki a b é k é t , m e r t n e m adjuk fel társa­ dalmi r a n g u n k a t , t e k i n t é l y ü n k e t , v a g y o n u n k a t és osto­ ba kis életünket. M á s o k r a s z á m í t u n k e k é r d é s b e n , h o ­ lott ez tökéletesen h i á b a v a l ó , m e r t csakis mi m a g u n k teremthetünk békét a világban. Egyetlen vezető, egyet­ len kormány, hadsereg, egyetlen ország s e m t e r e m t h e t 223

b é k é t s z á m u n k r a . A b é k é t csakis a külső cselekedeteket kiváltó belső átalakulás h o z h a t j a el s z á m u n k r a . Ez a bel­ ső átalakulás n e m a z o n o s az elszigetelődéssel, a külső cselekedetektől való elvonulással; é p p ellenkezőleg, csak­ i s akkor c s e l e k e d h e t ü n k megfelelő m ó d o n , h a helyesen gondolkodunk, ez pedig csak akkor lehetséges, ha ismer­ j ü k ö n m a g u n k a t . Ö n i s m e r e t n é l k ü l n e m l é t e z h e t béke. H o g y véget v e t h e s s ü n k a világban d ú l ó h á b o r ú k n a k , először a b e n n ü n k d ú l ó h á b o r ú n a k kell véget v e t n ü n k . N é h á n y a n t a l á n r á b ó l i n t o t o k e r r e a z állításra, a z t á n új­ ra kiléptek a világba, és t o v á b b r a is u g y a n ú g y cseleked­ tek, ahogy az e l m ú l t tíz vagy h ú s z évben. Az egyetér­ tésetek p u s z t á n a szavak s z i n t j é n n y i l v á n u l meg, és semmiféle jelentősége s i n c s e n , mivel ideiglenes jóváha­ gyásotok m i t sem v á l t o z t a t a világ szenvedésein, és n e m vet véget a h á b o r ú k n a k . A h á b o r ú k csak a k k o r é r h e t n e k véget, ha felismeritek a fenyegető veszélyt, és felelőssé­ get vállaltok é r t e ahelyett, h o g y valaki m á s r a h a g y n á t o k a dolgot. Ha felismeritek a szenvedést, ha látjátok, h o g y a z o n n a l c s e l e k e d n ü n k kell, é s n e m h a l o g a t h a t j u k to­ vább a dolgot, akkor átalakítjátok majd ö n m a g á t o k a t . A b é k e csakis akkor k ö s z ö n t h e t b e , ha m e g b é k é l t e k ön­ m a g a t o k k a l és e m b e r t á r s a i t o k k a l .

11. A FÉLELEMRŐL

Kérdező: Hogyan s z a b a d u l h a t n é k m e g a m i n d e n cseleke­ d e t e m r e kiható félelemtől? Krishnamurti: M i t is é r t ü n k vajon a félelem a l a t t ? És m i t ő l féliink? A félelemnek különféle f o r m á i létez­ nek, é s n e k ü n k n e m kell m i n d e g y i k e t k i e l e m e z n ü n k , a z t a z o n b a n láthatjuk, h o g y a félelem m i n d i g a k k o r születik meg, ha n e m értjük m e g teljes egészében a k a p c s o l a t a i n ­ kat; az emberekkel, a t e r m é s z e t t e l , a vagyonnal, az esz­ mékkel fennálló k a p c s o l a t u n k a t - amíg n e m é r t j ü k m e g e kapcsolatokat, m i n d i g j e l e n lesz b e n n ü n k a félelem. Az élet a kapcsolatokról szól: l é t e z n i a n n y i , m i n t k a p ­ c s o l a t b a n állni, és k a p c s o l a t o k n é l k ü l n i n c s e n élet. Sem­ mi s e m létezhet elszigeteltségben, és amíg az e l m e el­ szigeteltségre törekszik, m i n d i g j e l e n lesz b e n n ü n k a félelem. A félelem n e m valamiféle absztrakció: a félelem m i n d i g valamivel k a p c s o l a t b a n létezik. A k é r d é s tehát az, h o g y a n szabaduljunk m e g a féle­ lemtől? Először is, m i n d e n legyőzhető dolgot ú j r a és ú j r a le kell győznünk. Egyetlen p r o b l é m á t sem g y ő z h e t ü n k le véglegesen - a p r o b l é m á k a t m e g é r t e n i lehetséges, legyőz­ ni e l l e n b e n n e m . Ez k é t teljességgel eltérő folyamat, amelyek közül a m á s o d i k csak további zavarodottságra és félelemre vezet. Ha ellenállunk, ha igyekszünk u r a l n i , legyőzni egy p r o b l é m á t , vagy védekezni p r ó b á l u n k el­ lene, az csak további k o n f l i k t u s o k a t szül; u g y a n a k k o r , ha k é p e s e k vagyunk m e g é r t e n i a félelmet, ha k é p e s e k vagyunk lépésről lépésre a m é l y é r e h a t o l n i , és teljes m é r ­ t é k b e n felfedezni azt, akkor a félelem elmúlik, és t ö b b é s o h a semmilyen f o r m á b a n n e m t é r majd vissza. 225

M i n t m o n d t a m , a félelem n e m valamiféle a b s z t r a k ció, és m i n d i g csakis valamivel k a p c s o l a t b a n létezik. D e m i t i s é r t ü n k félelem alatt? V é g e r e d m é n y b e n attól t a r t u n k , h o g y n e m l é t e z ü n k , h o g y n e m v á l u n k valamivé vagy v a l a m i l y e n n é - n e m d e ? Na m á r most, vajon le győzhető-e a n e m l é t t ő l , a stagnálástól, vagy az i s m e r e t l e n t ő l , a haláltól való félelem b á r m i l y e n e l h a t á r o z á s , d ö n t é s vagy választás által? E z nyilvánvalóan n e m l e h e t s é g e s . Ha elfojtjuk, szublimáljuk vagy behelyettesít­ j ü k ezt a félelmet, az csak további ellenállást szül - n e m igaz? Következésképpen a félelmet n e m győzhetjük le az önfegyelem vagy az ellenállás által. Ezt a t é n y t r o p p a n t t i s z t á n kell l á t n u n k , át kell é r e z n ü n k , és m e g kell ta­ p a s z t a l n u n k : a félelmet semmiféle védekezés vagy ellen­ állás által n e m győzhetjük le, é s n e m s z a b a d u l h a t u n k m e g tőle azáltal, ha valamiféle válaszra t ö r e k s z ü n k , vagy ha intellektuális m ó d o n , p u s z t á n a szavak segítségével i g y e k s z ü n k m e g m a g y a r á z n i azt.

magától a ténytől. Ha s z e m t ő l s z e m b e n á l l u n k a ténynyel, n i n c s m i t m e g é r t e n ü n k : a t é n y t é n n y é lesz, m i pei l i g képesek l e s z ü n k k e z e l n i azt. H a pedig a z a d o t t szó­ l ó i félünk, meg kell é r t e n ü n k ezt a szót, és e h h e z fi laposan m e g kell v i z s g á l n u n k a kifejezéssel k a p c s o l a t o s folyamatokat.

De vajon mitől is félünk? A tényektől, vagy a tények­ r ő l alkotott elképzeléseinktől? Egy k o n k r é t dologtól, vagy attól, a m i l y e n n e k az a d o t t dolgot képzeljük? Vajon a ha­ lál t é n y é t ő l vagy a h a l á l r ó l alkotott elképzelésünktől félünk-e? Egy dolog az a d o t t tény, és m e g i n t m á s a tény­ ről alkotott elképzelésünk. Vajon a „ h a l á l " szótól félünk, vagy magától a h a l á l t é n y é t ő l ? Mivel félünk a szótól, az eszmétől, s o h a n e m é r t h e t j ü k meg m a g á t a t é n y t ; s o h a n e m vesszük s z e m ü g y r e a tényt, és s o h a n e m léte­ s í t ü n k közvetlen k a p c s o l a t o t vele. A félelem csakis ak­ kor m ú l i k el, ha tökéletes egységre l é p ü n k az a d o t t do­ loggal. Ha ez n e m valósul meg, m i n d i g is félelem lesz b e n n ü n k , és ez az egység csakis akkor j ö h e t l é t r e , ha n i n c s e n e k elképzeléseink, h a n i n c s v é l e m é n y ü n k a z a d o t t dologról, e z é r t h á t r o p p a n t t i s z t á n kell l á t n u n k , vajon az a d o t t szótól, az a d o t t eszmétől t a r t u n k - e - vagy

Mondjuk, h o g y r e a g á l u n k a m a g á n y r a : azaz kijelent| ük, h o g y félünk attól, m a g á n y o s a n n e m v a g y u n k s e n k i k B e m . D e vajon m a g á t ó l a t é n y t ő l félünk-e, vagy a z é r t tái nad fel b e n n ü n k ez a félelem, m e r t v a n valamiféle elő­ zetes t u d á s u n k a tényről, azaz: r e n d e l k e z ü n k egy szóval, í g y j e l k é p p e l , egy k é p z e t t e l ? H o g y a n is f é l h e t n é n k egy lénytől? H a s z e m t ő l s z e m b e n á l l u n k egy t é n n y e l , h a közvetlen k a p c s o l a t u n k v a n vele, s z e m ü g y r e vehetjük, • -s megvizsgálhatjuk azt, k ö v e t k e z é s k é p p e n n e m félünk i i i a j d tőle. A félelmet m i n d i g a t é n y e k r ő l vallott n é z e t e i uk okozzák; az, h o g y elképzeljük, vajon m i l y e n lehet, v.igy m i t t e h e t v e l ü n k az a d o t t dolog.

226

227

"Vegyük p é l d á u l a m a g á n y t ó l , a m a g á n y által o k o z o t t l'rij dalomtól való félelmet. Ez a félelem n y i l v á n v a l ó a n « zért l é t e z h e t b e n n ü n k , m e r t m é g s o h a n e m vizsgáltuk meg a m a g á n y t , s o h a n e m a l a k í t o t t u n k ki k a p c s o l a t o t vele. H a n y i t o t t a k v a g y u n k a m a g á n y t e n y é r é , a b b a n i p i l l a n a t b a n képesek l e s z ü n k m e g é r t e n i azt, a z o n b a n l i a él b e n n ü n k egy elképzelés, egyfajta, a k o r á b b i t u d á ­ s u n k o n a l a p u l ó v é l e m é n y a m a g á n n y a l k a p c s o l a t b a n , ez >i z elképzelés félelmet szül. A félelem e g y é r t e l m ű e n az r I nevezésből, a t é n y t j e l k é p e z ő s z i m b ó l u m kivetítéséből s z á r m a z i k - azaz a félelem e g y á l t a l á n n e m független az n d o t t szótól.

A félelmet m i n d i g a saját v é l e m é n y e i n k , elképzelései nk, a tényekkel k a p c s o l a t o s t a p a s z t a l a t a i n k és t u d á ­ s u n k váltja ki. Amíg nevekkel l á t j u k el, és ezáltal b e a z o ­ nosítjuk, vagy elítéljük a t é n y e k e t , amíg a gondolkodá-

s u n k a megfigyelő s z e r e p é t betöltve ítéletet alkot r ó l u k , s z ü k s é g s z e r ű e n m i n d i g o t t él b e n n ü n k a félelem. A gon­ dolkodás a m ú l t t e r e m t m é n y e , amely csakis a szavak, j e l k é p e k és k é p z e t e k által létezhet; és amíg a gondolko­ d á s hivatkozik a t é n y e k r e , amíg é r t e l m e z i a z o k a t , m i n ­ d i g j e l e n lesz a félelem is.

1 3 . AZ UNALOMRÓL ÉS AZ ÉRDEK­ LŐDÉSRŐL

A z a z a félelmet valójában az elme t e r e m t i meg, mivel az elme n e m m á s , m i n t m a g a a gondolkodási folyamat. A g o n d o l k o d á s s o r á n szavakba foglaljuk azt, a m i r ő l gon­ d o l k o d u n k . Szavak, j e l k é p e k é s k é p z e t e k n é l k ü l n e m tu­ d u n k g o n d o l k o d n i : a g o n d o l k o d á s s o r á n a z t á n kivetítjük ezeket a képzeteket, az e l m e előítéleteit, előzetes t u d á ­ sát és n é z e t e i t az a d o t t t é n y e k r e , és ily m ó d o n megte­ r e m j ü k a félelmet. A félelemtől csakis akkor s z a b a d u l h a ­ t u n k meg, h a e l m é n k k é p e s m i n d e n f é l e é r t e l m e z é s n é l k ü l szemlélni a tényeket, ha n e m látja el őket k ü l ö n ­ féle nevekkel és címkékkel. Ez a z o n b a n m e g l e h e t ő s e n n e h é z dolog, mivel a z e l m e a z o n n a l b e a z o n o s í t j a a z érzéseinket, a r e a k c i ó i n k a t és a s z o r o n g á s a i n k a t , és kü­ l ö n b ö z ő nevekkel r u h á z z a fel. A féltékenység é r z e t é t a „féltékenység" szó által a z o n o s í t j u k b e . De vajon lehet­ séges-e az, h o g y e n é l k ü l az azonosítási folyamat n é l k ü l szemléljük az é r z é s e i n k e t ? Az é r z é s e k n e k ez a n é v a d á s biztosít e r ő t és folytonosságot: a b b a n a p i l l a n a t b a n , a h o g y n e v e t a d u n k a félelemnek nevezett dolognak, erő­ vel r u h á z z u k fel azt - a z o n b a n ha képesek v a g y u n k e n é v a d á s i folyamat n é l k ü l szemlélni az a d o t t érzéseket, l á t n i fogjuk, h o g y a félelem elenyészik. Következéskép­ p e n , ha terjesen m e g a k a r u n k s z a b a d u l n i a félelemtől, m e g kell é r t e n ü n k ezt a n é v a d á s i folyamatot, a m e l y so­ r á n különféle j e l k é p e k e t és k é p z e t e k e t v e t í t ü n k ki a té­ n y e k r e . A félelemtől csakis a k k o r s z a b a d u l h a t u n k meg, ha i s m e r j ü k ö n m a g u n k a t . Az ö n i s m e r e t a bölcsesség k e z d e t e - a bölcsesség p e d i g a z o n n a l véget vet m i n d e n félelmünknek.

Kérdező: A legtöbb e m b e r r e n g e t e g dolog i r á n t t a n ú s í t

228

229

érdeklődést, engem a z o n b a n s e m m i sem érdekel, és m i ­ vel m u n k a nélkül is megélek, n e m is dolgozom. Ön sze­ r i n t lehet, hogy mégis v é g e z n e m kellene valamiféle h a s z n o s munkát? Krishnamurti: A r r a gondolsz, h o g y szociális m u n k á s leszel, esetleg politikai vagy vallási m u n k á t végzel - igaz? Mivel nincs egyéb dolgod, ú g y d ö n t e s z , h o g y r e f o r m e r lesz belőled! D e h a n i n c s s e m m i dolgod, h a u n a t k o z o l , a k k o r miért n e m választod i n k á b b azt, h o g y e g y s z e r ű e n csak u n a t b z o l ? M i é r t n e m éled m e g a z u n a l m a t ? H a b á n a t o s vagy, légy b á n a t o s . Ne k e r e s s m i n d e n f é l e k i u t a kat, m e r t az u n a l m a d r o p p a n t jelentőségteljes l e h e t , ha k é p e s vagj m e g é r t e n i é s m e g é l n i azt. H a azt m o n d o d : „unatkozom, ezért h á t c s i n á l o k valamit", e g y s z e r ű e n csak igyekszel e l m e n e k ü l n i az u n a l o m elől, és m i v e l a legtöbb tevékenységünk a m e n e k ü l é s b ő l fakad, így oko­ zod a legnagyobb k á r t a t á r s a d a l o m n a k . Ha m e n e k ü ­ l ü n k , azáltal sokkal n a g y o b b k á r t o k o z u n k , m i n t h a meg­ é l n é n k azt, a m i elől m e n e k ü l n i igyekszünk. A k é r d é s t e h á t az, togyan v e s s ü n k véget a m e n e k ü l é s n e k : m i v e l a legtöbb tevékenységünk p u s z t á n m e n e k ü l é s , r o p p a n t n e h é z megállni, és s z e m b e n é z n i azzal, a m i elől m e n e k ü ­ l ü n k . Következésképp e n g e m boldoggá tesz, h a v a l ó b a n unatkozol, és így szólsz: „álljunk csak meg, és vegyük szemügyre a dolgot. M i é r t k e l l e n e b á r m i t is t e n n e m ? " Vajon miből fakad az u n a l o m ? M i t is n e v e z ü n k való­ j á b a n unalomnak? M i é r t v a n az, h o g y egyetlen dolog

i r á n t s e m érdeklődsz? B i z o n y á r a m e g v a n n a k a z okai a n n a k , hogy u n a t k o z o l : a szenvedés, a m e n e k ü l é s , a hie­ delmek, a s z ü n t e l e n tevékenységek eltompítják az el­ m é t , és m e g k e m é n y í t i k a szívet. Ha rájönnél, m i é r t u n a t k o z o l , m i é r t n i n c s b e n n e d semmiféle érdeklődés, azzal nyilván m e g o l d a n á d a p r o b l é m á t , és m ű k ö d é s b e l é p n e ily m ó d o n felkeltett érdeklődésed - n e m d e ? Ha n e m érdekel, m i é r t u n a t k o z o l , n e m erőltethetsz érdeklő­ dést m a g a d r a csak a z é r t , h o g y csinálj valamit - ez olyan l e n n e , m i n t h a egy m ó k u s k e r é k b e n r o h a n g á l n á l körbe­ k ö r b e -, b á r jól t u d o m , h o g y a legtöbb e m b e r ilyesféle te­ vékenységekkel köti le m a g á t . A z o n b a n k i d e r í t h e t j ü k , h o g y m i é r t is tölt el m i n k e t ez a végtelen u n a l o m , felis­ m e r h e t j ü k , m i é r t v a g y u n k e b b e n a z á l l a p o t b a n : érzelmi­ leg és m e n t á l i s a n o l y a n n y i r a k i m e r í t e t t ü k m a g u n k a t , oly sok érzetet és t a p a s z t a l á s t p r ó b á l t u n k m á r ki, oly sok dologgal k í s é r l e t e z t ü n k , h o g y a végén t o m p á v á és elcsigázottá v á l t u n k . C s a t l a k o z u n k egy a d o t t csoport­ h o z , m e g t e s z ü n k m i n d e n t , a m i t ez a c s o p o r t megkövetel tőlünk, aztán továbbállunk, és kipróbálunk valami m á s t . H a n e m válik b e a p s z i c h o l ó g u s u n k , e l m e g y ü n k egy m á s i k orvoshoz vagy egy p a p h o z ; ha vele is k u d a r ­ cot vallunk, új t a n í t ó t k e r e s ü n k m a g u n k n a k , és így to­ v á b b - folytonos m o z g á s b a n vagyunk. Az á l l a n d ó erőlte­ tés és elengedés e folyamata r o p p a n t fárasztó - n e m d e ? És az összes t ö b b i é r z e t h e z h a s o n l ó a n ez is h a m a r el­ t o m p í t j a az elmét. P o n t o s a n ezt t e t t ü k eddig: egyik érzet u t á n p r ó b á l t u k ki a másikat, egyik izgatottságból a másikba v e t e t t ü k ma­ g u n k a t , míg végül e l j u t o t t u n k a r r a a p o n t r a , a h o l való­ b a n k i m e r ü l t ü n k . M o s t , h o g y felismertük, n e folytassuk a dolgot - p i h e n j ü n k m e g egy p e r c r e . Legyünk csend­ b e n , hagyjuk, h o g y e l m é n k e r ő t gyűjtsön, é s n e kényszer í t s ü k s e m m i r e . A h o g y a t e r m ő t a l a j megújítja ö n m a g á t

230

télen, úgy újul meg e l m é n k is, ha hagyjuk, h o g y egy idő­ r e elcsendesedjen. A z o n b a n m i n d e m e tevékenységek u t á n roppant n e h é z p a r l a g o n h a g y n i a z elmét, mivel a z folyton cselekedni akar, ám ha e l j u t u n k a r r a a p o n t r a , h o g y valóban hagyjuk, h o g y o l y a n o k legyünk, amilye­ n e k vagyunk ( u n o t t a k , c s ú n y á k , u n d o k a k , b á r m i l y e ­ n e k ) , lehetőségünk nyílik a r r a , h o g y kezeljük az a d o t t helyzetet. Vajon mi t ö r t é n i k , a m i k o r elfogadunk valamit, ami­ k o r elfogadjuk azt, a m i l y e n e k v a g y u n k ? Ha elfogadjuk magunkat olyannak, a m i l y e n e k vagyunk, m i j e l e n t h e t számunkra p r o b l é m á t ? A p r o b l é m á k csak akkor j e l e n t ­ keznek, ha n e m fogadjuk el a dolgokat a m a g u k valósá­ gában, és m e g akarjuk v á l t o z t a t n i őket - amivel n e m a z t akarom m o n d a n i , h o g y a megelégedettséget h i r d e t n é m ; é p p ellenkezőleg. Ha elfogadjuk azt, amilyenek vagyunk, l á t n i fogjuk, h o g y a dolog, a m i t ő l r e t t e g t ü n k , a m i t u n a ­ lomnak, kétségbeesésnek vagy félelemnek n e v e z t ü n k , teljesen megváltozik, és óriási á t a l a k u l á s o n m e g y ke­ resztül. Ezért olyan fontos, h o g y m e g é r t s ü k a gondolkodá­ s u n k működését. A z ö n i s m e r e t r e n e m t e h e t ü n k s z e r t m á s emberek, a könyvek, a gyónás, a pszichológia vagy a lélekbúvárok által. Az ö n i s m e r e t r e m i n d e n k i n e k m a ­ gának kell eljutnia, m e r t ez a te életed; és ha n e m széle­ sítjük, nem mélyítjük el az ö n i s m e r e t ü n k e t , b á r m i t is teszünk, b á r h o g y a n változtatjuk is m e g külső vagy b e l s ő körülményeinket, az élet m i n d i g c s u p á n a kétségbeesés, az unalom és a b á n a t forrása lesz s z á m u n k r a . H o g y ma­ g u n k mögött h a g y h a s s u k az e l m e ö n m a g u k b a z á r ó d ó te­ vékenységeit, meg kell é r t e n ü n k őket, e h h e z p e d i g t u d a ­ t á b a n kell l e n n ü n k az e m b e r e k k e l , a tárgyakkal és az eszmékkel fennálló k a p c s o l a t a i n k s o r á n t a n ú s í t o t t reak­ cióinknak. E k a p c s o l a t o k b a n , e t ü k r ö k b e n a z t á n l a s s a n

231

felismerjük ö n m a g u n k a t , m i n d e n f é l e ítéletalkotás és rosszallás nélkül, és ahogy egyre j o b b a n m e g i s m e r j ü k saját e l m é n k m ű k ö d é s é t , tovább h a l a d h a t u n k előre: el­ c s e n d e s í t h e t j ü k e l m é n k e t , és befogadhatjuk a valóságot.

1 3 . A GYŰLÖLETRŐL

Kérdező: Ha teljesen ő s z i n t e a k a r o k l e n n i , be kell valla­ n o m , hogy gyakran m e g s é r t ő d ö m , é s n é h a s z i n t e m i n ­ d e n embert gyűlölök. E z pedig r o p p a n t b o l d o g t a l a n n á és fájdalmassá teszi s z á m o m r a az életet. I n t e l l e k t u á l i s a n m e g é r t e m ugyan, h o g y a s é r t ő d ö t t s é g és a gyűlölet e z e n állapotában létezem, de k é p t e l e n vagyok k e z e l n i a dol­ got. Ön mit javasolna n e k e m ? Krishnamurti: M i t értesz az alatt, h o g y „intellektuáli­ s a n megérted"? M i r e g o n d o l u n k , a m i k o r azt m o n d j u k , intellektuálisan é r t ü n k valamit? Vajon létezik-e olyasmi, hogy intellektuális m e g é r t é s ? Vagy c s u p á n a r r ó l v a n szó, hogy az elme megérti az adott szót, az a d o t t kifejezést, mivel csakis így t u d u n k k o m m u n i k á l n i egymással? Egy­ á l t a l á n megérthetünk-e b á r m i t p u s z t á n m e n t á l i s ú t o n , a szavak által? Először is azt kell t i s z t á z n u n k , vajon az úgynevezett intellektuális m e g é r t é s valójában n e m aka­ dályozza-e a megértést. A m e g é r t é s nyilvánvalóan egysé­ ges, n e m pedig valamiféle részleges dolog - igaz? Az em­ ber vagy ért valamit, vagy n e m . H a a z t m o n d j u k : „intellektuálisan é r t e m az a d o t t k é r d é s t " , az nyilvánvaló­ an akadályozza a megértést, h i s z e n ez egy részleges fo­ lyamat, azaz: egyáltalán n e m m e g é r t é s . A kérdés t e h á t ez: „ h o g y a n s z a b a d u l h a t o k m e g én, a sértődött, gyűlölködő e m b e r e t t ő l a p r o b l é m á t ó l , h o ­ gyan tudnám k e z e l n i a z t ? " Vajon h o g y a n kezeljük a problémákat? Egyáltalán, m i t n e v e z ü n k p r o b l é m á n a k ? Nyilvánvalóan valamiféle zavaró dolgot. Tegyük fel, hogy s é r t ő d ö t t és gyűlölködő vagyok, h o g y gyűlölök bizonyos e m b e r e k e t , és ez fájdalmat okoz n e 233

k e m . És tegyük fel a z t is, h o g y t u d a t á b a n vagyok e n n e k . Vajon m i t é v ő legyek? Ez a gyűlölet zavaró t é n y e z ő t je­ l e n t az é l e t e m b e n . Vajon m i t tegyek, h o g y a n szabadul­ j a k m e g tőle - n e m p u s z t á n átmenetileg, d e a l a p v e t ő e n és végérvényesen? Vajon h o g y a n é r h e t n é m el ezt? Vagyis a gyűlölet p r o b l é m á t j e l e n t s z á m u n k r a , m e r t zavar b e n n ü n k e t . H a n e m z a v a r n a , n e m l e n n e problé­ ma - igaz? S z e r e t n é n k m e g s z a b a d u l n i a gyűlölettől, m e r t fájdalommal, nyugtalansággal, szorongással jár, m e r t v i s s z a t a s z í t ó n a k t a r t j u k . K ö v e t k e z é s k é p p e n való­ j á b a n ez ellen a n y u g t a l a n s á g ellen v a n kifogásunk - n e m d e ? Más-más a l k a l m a k k o r k ü l ö n b ö z ő névvel illet­ j ü k ezt a dolgot: az egyik n a p így hívjuk, a m á s n a p pe­ dig m á s k é p p , de a vágyuk a l a p v e t ő e n a r r a i r á n y u l , h o g y m e g s z a b a d u l j u n k ettől a zavaró, n y u g t a l a n í t ó dologtól. N e m így v a n ? A g y ö n y ö r t elfogadjuk, m e r t egyáltalán n e m zavaró. A g y ö n y ö r t ő l n e m a k a r u n k m e g s z a b a d u l n i , m e r t - legalábbis p i l l a n a t n y i l a g - n e m kelt zavar b e n ­ n ü n k ; a gyűlölet és a s é r t ő d ö t t s é g a z o n b a n r o p p a n t za­ varó dolgok, e z é r t m e g s z e r e t n é n k s z a b a d u l n i t ő l ü k . A fontos az s z á m u n k r a , h o g y s e m m i ne zavarjon m i n ­ ket, e z é r t igyekszünk r á j ö n n i , h o g y a n é r h e t n é n k el ezt. D e vajon m i é r t akarjuk, h o g y s e m m i n e zavarjon b e n ­ n ü n k e t ? H o g y ezt m e g t u d j u k , s z ü k s é g k é p p e n l é t e z n i e kell valamiféle zavaró t é n y e z ő n e k - n e m ? H a t a l m a s fel­ fordulásokon, n y u g t a l a n s á g o k o n , s z o r o n g á s o k o n kell k e r e s z t ü l m e n n ü n k , h o g y választ k a p j u n k e r r e a k é r d é s ­ r e - igaz? H a s e m m i n e m zavar meg b e n n ü n k e t , n e m é b r e d ü n k fel, és a l e g t ö b b e n t a l á n v a l ó b a n e r r e is vá­ g y u n k - a r r a , h o g y megbékéljünk, hogy á l o m b a szende­ r ü l j ü n k , h o g y m e g s z a b a d u l j u n k m i n d e n zavaró ténye­ zőtől, és elszigeteltségben, elzárkózva és b i z t o n s á g b a n éljünk. Ha n e m z á r k ó z u n k el a nyugtalanság, a valódi, n e m c s u p á n felszínes n y u g t a l a n s á g elől, m e r t m e g akar-

234

j u k i s m e r n i a dolog okát, a k k o r megváltozik a gyűlölet­ tel, a sértődöttséggel k a p c s o l a t o s h o z z á á l l á s u n k is. Ha n e m b á n j u k a dolgot, a k k o r m á r n e m is fontos, h o g y a n n e v e z z ü k e zavaró t é n y e z ő k e t - igaz? T ö b b é n e m fontos a „gyűlölet" szó, nem f o n t o s a k a „ s é r t ő d ö t t s é g " , a „ n e ­ h e z t e l é s " kifejezések, ugye? H i s z e n ekkor k ö z v e t l e n m ó ­ d o n tapasztaljuk meg az a d o t t állapotot, a n é l k ü l h o g y szavakba foglalnánk azt, vagy n e v e t a d n á n k n e k i . A h a r a g roppant zavaró tulajdonság, a k á r c s a k a gyű­ lölet és a sértődöttség, és csak n a g y o n kevés e m b e r ta­ pasztalja m e g a haragot közvetlen m ó d o n , a n é l k ü l , h o g y n e v e t a d n a neki. H a n e m foglaljuk szavakba, h a n e m n e v e z z ü k haragnak, egész m á s t a p a s z t a l á s r ó l v a n szó - n e m d e ? A névadás által l e c s ö k k e n t ü n k egy új t a p a s z ­ talást, vagy a régi dolgok által m e g h a t á r o z o t t m ó d o n ér­ t e l m e z z ü k azt, ellenben h a n e m a d u n k n e v e t a z é l m é n y ­ n e k , közvetlen módon m e g é r t e t t t a p a s z t a l á s b a n lesz r é s z ü n k , és ez a megértés át is alakítja t a p a s z t a l á s u n k a t . Vegyük például a kicsinyességet. A legtöbb e m b e r n i n c s t u d a t á b a n annak, ha k i c s i n y e s e n j á r el a p é n z ü g y i k é r d é s e k b e n , h a nem k é p e s m e g b o c s á t a n i m á s o k n a k , h a e g y s z e r ű e n kicsinyes. Biztos vagyok b e n n e , h o g y tudjá­ tok, m i r ő l beszélek. D e vajon h o g y a n s z a b a d u l h a t u n k m e g ettől a tulajdonságunktól, ha t u d a t á b a n v a g y u n k a d o l o g n a k ? N e m arról beszélek, h o g y a n váljunk nagylel­ k ű v é , mivel n e m ez a lényeg. Ha m e g s z a b a d u l u n k a kicsinyességtől, nagylelkűek l e s z ü n k - és n e m lesz szük­ ség a r r a , h o g y azzáváljunk. E l ő s z ö r is nyilván t u d a t á b a n kell l e n n ü n k a kicsinyességünknek. Lehet, h o g y nagylel­ kű a d o m á n y o k a t adunk a t á r s d a l o m n a k , n a g y l e l k ű e n vi­ s e l k e d ü n k a barátainkkal, mégis r e t t e n e t e s e n kicsinye­ sek l e s z ü n k , ha - mondjuk - a b o r r a v a l ó r a k e r ü l a sor, a z t h i s z e m , tudjátok, m i r e gondolok; az e m b e r á l t a l á b a n n i n c s t u d a t á b a n az efféle d o l g o k n a k . De vajon mi t ö r t é -

235

n i k akkor, h a a z e m b e r t u d a t á r a é b r e d v a n a kicsinyes­ ségének? Az a k a r a t u n k , az ö n f e g y e l m ü n k segítségével m e g p r ó b á l u n k nagylelkűek l e n n i , igyekszünk legyőzni e t u l a j d o n s á g u n k a t - és így tovább. A z o n b a n ha akara­ t u n k megfeszítésével i g y e k s z ü n k nagylelkűek l e n n i , a z továbbra is a k i c s i n y e s s é g ü n k része, b á r m á r egy fokkal szélesebb k ö r b e n m o z g u n k , ú g y h o g y h a a z i m é n t felso­ rolt dolgok egyikét s e m tesszük, e g y s z e r ű e n csak tuda­ t á b a n v a g y u n k a n n a k , mivel j á r a kicsinyesség, a n é l k ü l h o g y n e v e t a d n á n k a dolognak, l á t n i fogjuk, h o g y egy radikális átalakulás következik b e . Kérlek, tegyétek p r ó b á r a a szavaimat. E l ő s z ö r is, szükségünk van a r r a , h o g y v a l a m i megzavarjon b e n n ü n ­ ket, és nyilvánvaló, h o g y a legtöbb e m b e r n e m szereti ezt. Úgy véljük, r á t a l á l t u n k valamiféle m i n t á r a - a Mes­ t e r r e , a h i t r e , b á r m i r e -, és a z t á n m e g á l l a p o d u n k e n n é l a m i n t á n á l . O l y a n ez, m i n t h a l e n n e egy jól fizető hiva­ t a l n o k i állásunk, és egész é l e t ü n k b e n u g y a n a b b a n a hi­ v a t a l b a n d o l g o z n á n k . N e m i s m e r j ü k fel, m i é r t fontos, h o g y valami megzavarjon m i n k e t , h o g y b i z o n y t a l a n o k legyünk, h o g y ne éljünk függésben - h o l o t t n y i l v á n csakis a b i z o n y t a l a n s á g által válik lehetségessé a felfede­ zés, a felismerés és a m e g é r t é s . G a z d a g és g o n d t a l a n em­ b e r e k s z e r e t n é n k l e n n i ; a z ilyen e m b e r e k p e d i g n e m szeretik, h a b á r m i i s megzavarja, vagy n y u g t a l a n í t j a őket. A m e g é r t é s h e z e l e n g e d h e t e t l e n az, h o g y v a l a m i meg­ zavarjon b e n n ü n k e t , és a b i z t o n s á g r a i r á n y u l ó m i n d e n t ö r e k v é s ü n k csak h á t r á l t a t j a a m e g é r t é s t . Ú g y vélem, ha képesek vagyunk k ö z v e t l e n m ó d o n , a n é v a d á s i folyamat n é l k ü l m e g t a p a s z t a l n i egy érzést, óriási felfedezésre ju­ t u n k : ekkor t ö b b é n e m h a r c o l u n k a z é r z é s ellen, mivel ilyenkor eggyé válik a t a p a s z t a l ó és a t a p a s z t a l a t - ez pe­ dig létfontosságú. A m í g a t a p a s z t a l ó szavak formájába

236

ö n t i az érzéseket, a t a p a s z t a l a t o k a t , addig e l k ü l ö n í t i ma­ gát az érzéstől, és e n n e k megfelelően cselekszik, az ilyen cselekvés pedig mesterséges é s illuzórikus. A z o n b a n h a m e g s z ű n i k a verbalizáció, a t a p a s z t a l ó eggyé válik az ál­ tala megtapasztalt dologgal. Ez az egység pedig szükség­ szerű, és szembe kell n é z n ü n k ezzel a t é n n y e l .

1 4 - A PLETYKÁLKODÁSRÓL

Kérdező: Úgy gondolom, a pletykálkodás h a s z n o s lehet, h a m e g akarjuk n y i l v á n í t a n i m a g u n k a t , k ü l ö n ö s e n a z é r t , m e r t így m e g i s m e r h e t ü n k m á s o k a t is. K o m o l y a n k é r d e z e m , m i é r t n e m h a s z n á l j u k a pletykálkodást a va­ lóság m e g i s m e r é s é n e k e s z k ö z e k é n t ? E n g e m n e m lel k i a h i d e g a „ p l e t y k a " szó h a l l a t á n , csak azért, m e r t az em­ b e r e k évszázadok ó t a elítélik a dolgot.

a r r a i r á n y u l , h o g y kiderítsük, m i t tesznek, m i t gondol­ n a k és é r e z n e k m á s o k , és a z t á n p l e t y k á l j u n k r ó l u k ? N e m kínál-e ez lehetőséget a r r a , h o g y e l m e n e k ü l j ü n k ö n m a g u k elől? Vajon nem elég b o n y o l u l t , összetett és fájdalmas-e a saját életünk a n é l k ü l is, h o g y m á s o k k a l foglalkoznánk, h o g y beavatkoznánk az é l e t ü k b e ? Oly sok i d ő n k l e n n e , h o g y ráérnénk ilyen pletykás, kegyet­ len és visszataszító módon g o n d o l k o d n i m á s o k r ó l ? Mi­ é r t t e s s z ü k h á t ezt? Tudjátok, gyakorlatilag m i n d e n k i pletykálkodik - de vajon miért?

Krishnamurti: A z o n t ű n ő d ö m , vajon m i é r t is plety­ k á l k o d u n k ? Nyilvánvalóan n e m azért, m e r t a p l e t y k á k felfedik s z á m u n k r a e m b e r t á r s a i n k a t . É s m i é r t i s l e n n e e r r e szükség? M i é r t akarjuk m e g i s m e r n i a t ö b b i em­ b e r t ? M i é r t érdekelnek b e n n ü n k e t ily r e n d k í v ü l i m ó d o n az e m b e r e k ? Először is vizsgáljuk m e g azt a k é r d é s t , mi­ é r t p l e t y k á l k o d u n k ? Ez a n y u g h a t a t l a n s á g egy fajtája - n e m d e ? Az aggodalomhoz h a s o n l ó a n a p l e t y k á l k o d á s i s n y u g h a t a t l a n e l m é r e u t a l . Vajon m i é r t é l b e n n ü n k e z a vágy, h o g y b e a v a t k o z z u n k m á s o k életébe, h o g y meg­ t u d j u k , m i t tesznek, m i t m o n d a n a k e m b e r t á r s a i n k ? A pletykálkodás n e m csupán nyughatatlan, de r o p p a n t felületes elmére, t o l a k o d ó a n kíváncsi, r o s s z u l i r á n y í t o t t e l m é r e is u t a l - n e m d e ? Ú g y t ű n i k , a k é r d e z ő úgy gon­ dolja, h a érdeklődik m á s o k i r á n t , h a érdeklődik em­ b e r t á r s a i viselt dolgai, g o n d o l a t a i és v é l e m é n y e i i r á n t , azáltal m e g i s m e r h e t i az e m b e r e k e t . De vajon megismer­ h e t ü n k - e másokat, h a n e m i s m e r j ü k ö n m a g u n k a t ? Meg­ í t é l h e t ü n k - e másokat, ha n e m i s m e r j ü k a saját gondol­ k o d á s u n k a t , cselekedeteinket, v i s e l k e d é s ü n k e t ? M i é r t v a n b e n n ü n k e z a r e n d k í v ü l i érdeklődés e m b e r t á r s a i n k i r á n t ? Vajon n e m egyfajta menekülés-e ez a vágy, a m e l y

Ú g y vélem, elsősorban a z é r t p l e t y k á l k o d u n k , m e r t n e m t a n ú s í t u n k kellő érdeklődést a saját g o n d o l a t a i n k és cselekedeteink i r á n t . Szeretnénk l á t n i , m i t t e s z n e k má­ sok, és - h o g y f i n o m a n fogalmazzak - s z e r e t n é n k utá­ n o z n i őket. Á l t a l á b a n véve a pletykálkodás a r r ó l szól, hogy ítéletet a l k o t u n k mások felett, de ha j ó i n d u l a t ú a n kiterjesztjük a pletykálkodás definícióját, t a l á n az u t á n ­ zásra is vonatkoztathatjuk azt. De vajon m i é r t a k a r u n k m á s o k a t u t á n o z n i ? N e m valamiféle r e n d k í v ü l i sekélyességre u t a l ez? Csak az eltompult elme keresi ö n m a g á n kí­ vül az izgalmakat, azaz a pletykálkodás által egyfajta iz­ gatottságra vágyunk. Ez az érzet t a l á n eltér a megszokott izgatottságtól, de a pletykálkodásban m i n d i g j e l e n v a n ez az izgatottság és szórakozás i r á n t i vágy. Ha az e m b e r va­ lóban elmélyed e b b e n a kérdésben, visszajut ö n m a g á ­ hoz, a m i azt m u t a t j a , hogy r o p p a n t sekélyesek vagyunk, és a b b a n k e r e s ü n k izgalmat, h o g y m á s o k r ó l b e s z é l ü n k . Csak figyeld meg magad, amikor legközelebb pletykál­ kodsz valakiről: ha kellőképpen t u d a t o s vagy, rengeteg b o r z a l m a s dolgot t u d s z majd m e g saját magadról. Ne próbáld m e g azzal leplezni ezt, h o g y azt m o n d o d , csak érdeklődsz az e m b e r e k iránt. Ez a viselkedés n y u g h a t a t ­ lanságra u t a l , egyfajta izgatottságra, sekélyességre és az e m b e r e k i r á n t é r z e t t valódi, m é l y érdeklődés h i á n y á r a - m e r t a n n a k s e m m i köze a p l e t y k á h o z .

238

239

A következő k é r d é s az, h o g y a n vessünk véget a plety­ k á l k o d á s n a k - n e m d e ? H o g y a n vessünk véget a dolog­ n a k , h a t u d a t á b a n v a g y u n k a n n a k , hogy pletykálko­ d u n k ? M i t tegyünk, h a e z m á r megszokássá, visszata­ szító, n a p m i n t n a p i s m é t l ő d ő szokássá vált e s e t ü n k b e n ? Vajon felmerül-e egyáltalán ez a kérdés? Vajon ha tud­ juk, hogy pletykálkodunk, ha tudatában vagyunk a pletykálkodás m i n d e n velejárójának, feltesszük-e egyál­ t a l á n m a g u n k n a k ezt a k é r d é s t ? Vajon n e m szűnik-e m e g ez a tevékenység ö n m a g á t ó l a b b a n a p i l l a n a t b a n , a m i k o r a t u d a t á r a é b r e d ü n k ? A „ h o g y a n " kérdése fel s e m m e r ü l . E z csak akkor következik b e , h a n e m vagyunk t u d a t o s a k - a pletykálkodás p e d i g p o n t o s a n a tudatosság h i á n y á r a u t a l . Próbáld csak ki ezt legközelebb, a m i k o r pletykál­ k o d n i kezdesz, és l á t n i fogod, milyen gyorsan, s z i n t e a z o n n a l véget vetsz a p l e t y k á k n a k , ha t u d a t á b a n vagy a n n a k , miről beszélsz, ha t u d a t á b a n vagy, h o g y „elsza­ l a d t veled a nyelved". Csak t u d a t á b a n kell l e n n e d a n n a k , h o g y m i t m o n d a s z , és l á t n i fogod a dolog következmé­ nyeit. N e m kell elítélned a pletykálkodást, elég, ha t u d a ­ t á b a n vagy a n n a k , m i t teszel, és l á t n i fogod, m i l y e n gyor­ s a n véget vetsz e n n e k a tevékenységnek, mivel így feltárulnak előtted a cselekedeteid, a viselkedésed és gondolati m i n t á i d ; és e b b e n a megnyilatkozásban felfe­ dezed ö n m a g a d a t , a m i sokkal fontosabb, m i n t b á r m i l y e n p l e t y k a arról, h o g y m i t tesznek, m i r e g o n d o l n a k vagy h o g y a n viselkednek m á s o k .

Olyan szegényesek vagyunk, h o g y a pletykálkodás a szó­ rakozás, az önmagunk elől való m e n e k ü l é s egyik formá­ j a k é n t funkcionál számunkra. Igyekszünk a t u d á s s a l , a s z e r t a r t á s o k k a l , a pletykálkodással, a különféle gyűlé­ sekkel b e t ö l t e n i a b e n n ü n k t á t o n g ó ű r t , a m e n e k ü l é s összes formáját igénybe vesszük, így m a g a a m e n e k ü l é s válik fontossá, nem pedig az, h o g y m e g é r t s ü k azt, a m i van. Ez a megértés figyelmet követel; h o g y tudjuk, ü r e ­ sek vagyunk, és fájdalom lakozik b e n n ü n k , a h h o z r e n ­ geteg figyelemre van szükség, n e m pedig m e n e k ü l é s r e . A legtöbb e m b e r azonban kedveli ezt a m e n e k ü l é s t , m e r t ez élvezetesebb és kellemesebb a valóságnál. R á a d á s u l , h a igaz v a l ó n k b a n ismerjük m a g u n k a t , r o p p a n t n e h é z kezelni a helyzetet: ez is egyike az elibénk t o r n y o s u l ó p r o b l é m á k n a k . Ilyenkor n e m tudjuk, m i t é v ő k l e g y ü n k . H a tudjuk, h o g y üresek v a g y u n k , h o g y s z e n v e d ü n k , hogy fájdalom lakozik b e n n ü n k , n e m tudjuk, h o g y a n kezeljük ezt a helyzetet, e z é r t a m e n e k ü l é s különféle f o r m á i h o z folyamodunk.

A legtöbb újságolvasó e m b e r t teljesen b e t ö l t i a plety­ ka, a globális p l e t y k a . N e m m á s ez, m i n t egyfajta m e n e ­ k ü l é s ö n m a g u n k , saját k i s s z e r ű s é g ü n k és visszataszító m i v o l t u n k elől. A z t h i s s z ü k , h a felületes é r d e k l ő d é s t ta­ n ú s í t u n k a világ dolgai i r á n t , egyre bölcsebbé v á l u n k , és egyre i n k á b b k é p e s e k l e s z ü n k kezelni a saját é l e t ü n k e t . M i n d e z e n tevékenységek n y i l v á n a r r a szolgálnak, h o g y n e kelljen s z e m b e n é z n ü n k ö n m a g u n k k a l - n e m d e ?

A k é r d é s t e h á t az, m i t é v ő k l e g y ü n k ? T e r m é s z e t e s e n n e m m e n e k ü l h e t ü n k el - ez l e n n e r é s z ü n k r ő l a legab­ s z u r d a b b , leggyerekesebb dolog. De vajon m i t t e g y ü n k , ha szembetalálkozunk valós é n ü n k k e l ? Először is, lehet­ séges-e az, h o g y ne tagadjuk meg, és ne ítéljük el ö n m a ­ g u n k a t , d e kitartsunk amellett, a m i t l á t u n k ? E z r o p p a n t t e r h e s dolog, mivel az e l m e folyton a m a g y a r á z a t o k r a , az ítéletalkotásra és a dolgok b e a z o n o s í t á s á r a törekszik. Ha a z o n b a n elménk e tevékenységek h e l y e t t k i t a r t amellett, a m i van, az olyan, m i n t h a elfogadnánk a való­ ságot. H a p é l d á u l elfogadom, h o g y b a r n a a b ő r ö m , m á r véget is é r t a probléma, ha a z o n b a n világosabb b ő r s z í n ­ re vágyom, csak problémákat t e r e m t e k . Elfogadni azt, a m i van, a létező legnehezebb dolog: e r r e csakis a k k o r vagyunk képesek, h a n e m a k a r u n k e l m e n e k ü l n i , h a n e m a k a r u n k ítélkezni - és az ítéletalkotás v a l ó j á b a n

240

241

s z i n t é n a m e n e k ü l é s egyik formája. Következésképpen, h a teljes m é r t é k b e n megértjük, m i é r t p l e t y k á l k o d u n k , ha felismerjük a p l e t y k á l k o d á s a b s z u r d i t á s á t és a vele j á r ó dolgok kegyetlen mivoltát, akkor n e m m a r a d szá­ m u n k r a m á s , m i n t a valódi é n ü n k ; a z é n ü n k e t p e d i g vagy le akarjuk r o m b o l n i , vagy m e g akarjuk v á l t o z t a t n i . Ha a z o n b a n ehelyett a m e g é r t é s szándékával k ö z e l í t ü n k az é n ü n k felé, felfedezzük majd, h o g y t ö b b é m á r n e m lé­ tezik az, amitől r e t t e g t ü n k . És ekkor l e h e t ő s é g ü n k nyí­ lik az én átalakítására.

1 5 . A KRITIKÁRÓL

Kérdező: Yajon m i l y e n s z e r e p e t j á t s z i k a k r i t i k a a k a p ­ csolatokban? És mi a k ü l ö n b s é g a d e s t r u k t í v és az é p í t ő jellegű kritika k ö z ö t t ? Krishnamurti: E l ő s z ö r is, vajon m i é r t k r i t i z á l u n k m á ­ s o k a t ? A megértés é r d e k é b e n , vagy csak e g y s z e r ű civakodásról, bírálásról v a n szó? Vajon megértjük-e e m b e r ­ társainkat azáltal, ha kritizáljuk őket? Vajon a m e g é r t é s a z ítéletalkotásból fakad? H a n e m p u s z t á n felszínesen, de teljes mélységében m e g a k a r o m é r t e n i a h o z z á d fű­ ződő kapcsolatomat, vajon elkezdelek k r i t i z á l n i téged? Vajon mi történik, ha t u d a t á b a n vagyok e n n e k a k a p c s o ­ latnak, és csendben megfigyelem azt, anélkül h o g y kive­ t í t e n é m a véleményemet, az ítéleteimet, a k r i t i k á m a t , a n é l k ü l , bogy b e a z o n o s í t a n á m vagy elítélném a k a p c s o ­ l a t u n k a t ? M i t ö r t é n i k , h a n e m kritizállak téged? A z em­ ber ilyenkor h a j l a m o s á l o m b a s z e n d e r ü l n i - n e m igaz? E z azonban n e m j e l e n t i , h o g y h a z s ö r t ö l ő d ü n k , a k k o r n e szunnyadnánk el. E z t a l á n m á r s z o k á s u n k k á vált, é s egyszerű megszokásból m e r ü l ü n k álomba. Vajon meg­ érthetjük e m é l y e b b e n a k a p c s o l a t a i n k a t a k r i t i k a által? N e m számít, h o g y d e s t r u k t í v vagy építő jellegű kritiká­ ról v a n szó - ez n y i l v á n v a l ó a n lényegtelen. Következés­ k é p p e n a kérdés így h a n g z i k : „milyen á l l a p o t b a n kell l e n n i e az e l m é n k n e k és a s z í v ü n k n e k , h o g y m e g é r t s ü k a kapcsolatainkat?" M i b ő l is áll a m e g é r t é s f o l y a m a t a ? H o g y a n értünk m e g b á r m i t is? H o g y a n é r t j ü k m e g a gyermekeinket, h a é r d e k l ő d ü n k i r á n t u k ? Úgy, h o g y megfigyeljük őket - igaz? E l n é z z ü k őket, a m i n t j á t s z a ­ n a k , tanulmányozzuk különféle kedélyállapotaikat, és 243

n e m vetítjük ki rájuk a véleményeinket. N e m jelent­ j ü k ki, h o g y a z a d o t t g y e r m e k n e k ilyennek é s i l y e n n e k k e l l e n e l e n n i e . E g y s z e r ű e n é b e r e n , aktívan t u d a t o s a k v a g y u n k - és így t a l á n elkezdjük m e g é r t e n i őket. Ha folyton k r i t i z á l u n k , ha folyton közbeiktatjuk saját sze­ mélyiségünket, g o n d o l k o d á s m ó d u n k a t , v é l e m é n y ü n k e t , m e g h a t á r o z v a , m i l y e n n e k kellene l e n n i e a g y e r m e k n e k és így tovább, akkor nyilvánvalóan a k a d á l y o z z u k az a d o t t k a p c s o l a t m e g é r t é s é t . Sajnos a legtöbb e m b e r a z é r t kritizál, hogy így alakítsa, így irányítsa a dolgokat; egyfajta gyönyörrel, kielégüléssel ajándékoz m e g b e n ­ n ü n k e t , ha átformálhatjuk a k a p c s o l a t a i n k a t - a h á z a s ­ t á r s u n k k a l , a g y e r m e k ü n k k e l vagy az i s m e r ő s e i n k k e l va­ ló k a p c s o l a t a i n k a t . Ez az e r ő érzetével r u h á z fel m i n k e t , úgy érezzük, mi i r á n y í t u n k , és e b b e n kielégülésre le­ l ü n k . Nyilvánvaló a z o n b a n , h o g y ily m ó d o n n e m é r t h e t ­ j ü k meg a kapcsolatainkat. Ez pusztán önámítás, n e m m á s ez, m i n t az a vágyunk, h o g y a saját g o n d o l k o d á s m ó ­ d u n k , vágyaink és k í v á n s á g a i n k m i n t á j á n a k megfelelő­ en átformáljuk a m á s i k személyt. Ez pedig m e g a k a d á ­ lyozza azt, hogy m e g é r t s ü k a k a p c s o l a t a i n k a t - n e m d e ?

gondolatok és az érzések á r a m l á s n a k - igaz? A felfedezés ezáltal az áramlás által valósul meg, n e m pedig az ura­ l o m b a n rejlik. Amikor felfedezünk, fontos k i d e r í t e n ü n k , hogyan cselekszünk az a d o t t dolgokkal k a p c s o l a t b a n . Ha egy eszme, egy n o r m a , egy e s z m é n y k é p s z e r i n t cselek­ szünk, ha egy adott m i n t á b a kényszerítjük az é n ü n k e t , e b b e n pedig nem rejlik m e g é r t é s , így n e m h a l a d h a t j u k meg az énünket. Ez csak akkor válik lehetségessé, ha ké­ pesek vagyunk ítélkezés és b e a z o n o s í t á s n é l k ü l megfi­ gyelni az énünket; e z é r t olyan alapvetően téves az a folyamat, amely s o r á n egy e s z m é n y k é p h e z m é r j ü k ma­ g u n k a t . Az eszményképek valójában házilag g y á r t o t t is­ tenek, és ha egy ö n m a g á t kivetítő k é p z e t h e z i g a z o d u n k , azáltal nyilván n e m l e l h e t ü n k rá a szabadulásra.

O t t v a n a z t á n még az ö n k r i t i k a . Vajon eljuthatunk-e az ö n i s m e r e t r e , ha kritizáljuk és elítéljük m a g u n k a t ? N e m gátoljuk-e a megértés, a felfedezés folyamatát, ha el­ kezdjük kritizálni ö n m a g u n k a t ? Vajon feltárja-e é n ü n k e t az önvizsgálat, a k r i t i k a e fajtája? Vajon h o g y a n ismer­ h e t j ü k m e g a z é n ü n k e t ? H a folyton elemezgetünk, rette­ g ü n k és kritizálunk, az nyilván n e m segít. É n ü n k e t a folyamatos tudatosság tárja fel s z á m u n k r a , és ezáltal el­ kezdhetjük rosszallás és b e a z o n o s í t á s nélkül m e g é r t e n i ö n m a g u n k a t . E folyamatban szerepet kell k a p n i a bizo­ nyos s p o n t a n e i t á s n a k : n e m elemezhetjük, fegyelmezhet­ j ü k és alakíthatjuk folyton m a g u n k a t . Ez a s p o n t a ­ n e i t á s elengedhetetlen a m e g é r t é s h e z . Ha folyton csak k o r l á t o z u n k , i r á n y í t u n k és ítélkezünk, véget v e t ü n k a

Vagyis a megértésre csakis a k k o r j u t h a t u n k el, ha el­ m é n k csendesen éber, és megfigyeli a dolgokat, ez p e d i g r o p p a n t nehéz feladat, mivel ö r ö m ü n k e t leljük az akti­ v i t á s b a n , a nyughatatlanságban, a k r i t i z á l á s b a n , a roszszallásban és az ítélkezésben. Ez k é p e z i l é n y ü n k alap­ vető szerkezetét, mi p e d i g az eszmék, az előítéletek, a n é z ő p o n t o k a t a p a s z t a l a t o k és az emlékek s z ű r ő j é n keresztül törekszünk a m e g é r t é s r e . De vajon megszaba­ d u l h a t u n k mindezen szűrőktől, h o g y lehetségessé vál­ j o n számunkra a közvetlen m e g é r t é s ? H a k ü l ö n ö s e n in­ t e n z í v problémával v a n d o l g u n k , nyilván így t e s z ü n k : ilyenkor n e m vesszük végig m i n d e z e n m ó d s z e r e k e t , ha­ n e m közvetlen m ó d o n közelítjük m e g a k é r d é s t . A k a p ­ csolatokat csak akkor é r t h e t j ü k meg, ha m e g é r t j ü k az ö n k r i t i k a működését, és elcsitul az e l m é n k . Ha odafi­ gyeltek a r r a , amit m o n d o k , és k ü l ö n ö s e b b erőfeszítés nélkül megpróbáljátok k ö v e t n i az á l t a l a m k ö z ö l n i igye­ kezett dolgokat, a k k o r t a l á n m e g é r t h e t j ü k egymást. D e ha folyton csak kritizáltok, ú j a b b és újabb, k ö n y v e k b e n olvasott, másoktól h a l l o t t v é l e m é n y e k e t h o z t o k fel, n e m l é t e s í t h e t ü n k kapcsolatot egymással, mivel k ö z é n k fura-

244

245

kodik ez a s z ű r ő . Ha m i n d a n n y i a n igyekszünk megis­ m e r n i a p r o b l é m á t , és azt, mi is rejlik az a d o t t kérdés­ b e n , ha m i n d a n n y i a n h a j l a n d ó a k vagyunk a dolog m é ­ l y é r e h a t o l n i , h o g y felfedezzük a z igazságot, h o g y megismerjük azt, a m i van, a k k o r kialakul k ö z t ü n k ez a kapcsolat. Ekkor az e l m é t e k egyaránt é b e r és passzív, és a kérdés i g a z s á g t a r t a l m á t veszi szemügyre. Követke­ z é s k é p p e l m é t e k n e k r e n d k í v ü l r u g a l m a s n a k kell l e n n i e , n e m béklyózhatja le egyetlen e s z m e vagy e s z m é n y k é p , egyetlen, a t a p a s z t a l a t a i t o k által megszilárdított ítélet vagy v é l e m é n y sem. A m e g é r t é s akkor válik lehetővé, ha megjelenik a passzívan é b e r elme e rugalmassága, mivel ekkor az elme fogékonnyá válik, és megnyílik a befoga­ dásra. Az eszmékkel, előítéletekkel, véleményekkel és el­ lenvéleményekkel t e r h e l t elme a z o n b a n n e m fogékony. A kapcsolatok m e g é r t é s é h e z passzív t u d a t o s s á g r a v a n szükség - és ez a t u d a t o s s á g n e m rombolja le a k a p c s o ­ latokat; é p p ellenkezőleg: sokkal élettelibbé, és jelentőóségteljesebbé teszi őket. A passzív tudatosság jelenlé­ t é é b e n a k a p c s o l a t a i n k b a n l e h e t ő s é g ü n k nyílik a valódi gyengédség m e g t a p a s z t a l á s á r a , megjelenik a melegség, a közelség érzése, a m e l y n e m p u s z t á n valamiféle b e n y o ­ m á s vagy érzet. H a k é p e s e k vagyunk m i n d e n n e l ilyen k a p c s o l a t o t kialakítani, k ö n n y ű s z e r r e l m e g o l d ó d n a k a p r o b l é m á i n k ; m e g o l d ó d n a k a vagyonnal, a b i r t o k l á s s a l kapcsolatos p r o b l é m á k , mivel m i m a g u n k v a g y u n k az, a m i t b i r t o k l u n k . H a p é n z t b i r t o k l u n k , m i m a g u n k va­ g y u n k a p é n z . Ha a v a g y o n n a l azonosítjuk m a g u n k a t , mi m a g u n k l e s z ü n k a v a g y o n n á , a h á z z á vagy a h á z be­ rendezésévé. U g y a n e z a h e l y z e t az eszmékkel és az em­ berekkel is: ahol b i r t o k l á s van, ott n e m l é t e z h e t valódi kapcsolat. A legtöbben b i r t o k l u n k , m e r t h a n e m b i r t o k ­ l u n k , n i n c s s e m m i n k sem. H a n e m b i r t o k l u n k , h a n e m töltjük meg é l e t ü n k e t b ú t o r o k k a l , zenével, t u d á s s a l és

246

egyéb dolgokkal, ü r e s kagylóhéjak vagyunk c s u p á n . Ez a kagylóhéj rengeteg zajt csap, mi pedig ezt a zajt n e v e z z ü k életnek, és m e g e l é g s z ü n k ezzel az élettel. A m i k o r aztán valami megzavarja ezt az életet, a m i k o r valami elszakít m i n k e t attól, s z o m o r ú a k l e s z ü n k , m e r t ekkor hirtelen meglátjuk igaz valónkat; felfedezzük hogy ü r e s , jelentőség n é l k ü l i kagylóhéjak v a g y u n k csu­ p á n . Ha tudatában v a g y u n k a k a p c s o l a t o k valódi tar­ t a l m á n a k , az cselekvést e r e d m é n y e z , és ebből a cselek­ vésből megszületik a valódi k a p c s o l a t o k lehetősége, a lehetőség, hogy felfedezzük igaz mélységüket, j e l e n t ő ­ ségüket, és megismerjük a szeretetet.

V

l6.

Az

ISTENHITRŐL

Kérdező: M i é r t tagadja Ön I s t e n t , a m i k o r az i s t e n h i t ar­ r a ö s z t ö n ö z m i n k e t , h o g y j o b b életet éljünk? M i é r t n e m próbálja m e g i n k á b b újjáéleszteni a z e m b e r e k n e k I s t e n eszméjébe vetett h i t é t ? Krishnamurti: Vegyük s z e m ü g y r e intelligens m ó d o n , széles látókörrel ezt a k é r d é s t . Én n e m t a g a d o m I s t e n t - ostobaság l e n n e , ha így t e n n é k . Csakis a valóságot n e m i s m e r ő e m b e r e k e n g e d n e k az é r t e l m e t l e n szavak csábí­ t á s á n a k . A m a g u k a t t u d ó n a k valló emberek m i t s e m tud­ n a k , a z o k n a k pedig, akik p e r c r ő l p e r c r e m e g t a p a s z t a l j á k a valóságot, n e m á l l n a k r e n d e l k e z é s ü k r e eszközök e va­ lóság kifejezésére.

A gazdag ember is h i s z I s t e n b e n : k ö n y ö r t e l e n ü l kizsák­ mányolja a szegényeket, h o g y a z t á n t e m p l o m o t építtes­ sen vagy jótékonykodásba fogjon. Azok az emberek, akik l e d o b t á k az a t o m b o m b á t H i r o ­ simára, azt m o n d t á k , I s t e n velük volt; az Angliából fel­ szálló pilóták s z i n t é n a z t állították, h o g y I s t e n volt a másodpilótájuk, m i k ö z b e n N é m e t o r s z á g o t b o m b á z t á k . A diktátorok, a m i n i s z t e r e l n ö k ö k , az államfők m i n d i g Istenről és az ő mélységes h i t ü k r ő l b e s z é l n e k - de vajon az emberiség é r d e k é b e n m u n k á l k o d n a k - e ? A m a g u k a t hívőnek valló e m b e r e k e l p u s z t í t o t t á k a fél világot, és nyomorúságba t a s z í t o t t á k a F ö l d e t . A vallási h á b o r ú k ­ hoz vezető, az emberiséget h í v ő k r e és h i t e t l e n e k r e osztó vallási türelmetlenség j ó l m u t a t j a , m e n n y i r e a politiku­ sokhoz hasonlóan g o n d o l k o z n a k a vallásos e m b e r e k .

A h i t az igazság tagadása, a h i t akadályozza az igazsá­ got: I s t e n b e n h i n n i a n n y i , m i n t n e m m e g t a l á l n i Ő t . Sem a hívő, sem az ateista e m b e r e k n e m l e l h e t n e k rá Isten­ re, mivel a valóság m a g a az ismeretlen, az i s m e r e t l e n lé­ t é b e vagy n e m l é t é b e vetett h i t pedig p u s z t á n ö n m a g u n k kivetítése, é s m i n t ilyen, n e m valóságos. T u d o m , h o g y t e hiszel, és t u d o m , hogy a h i t e d n e k vajmi kevés j e l e n t ő s é ­ ge v a n az életedben. S z á m o s h í v ő létezik: e m b e r e k mil­ liói h i s z n e k I s t e n b e n , és lelnek b e n n e vigaszt. Először is felmerül a kérdés, vajon m i é r t h i s z ü n k ? A z é r t , m e r t a h i t kielégülést, vigaszt és r e m é n y t n y ú j t s z á m u n k r a , és azt állítjuk, h o g y é r t e l m e t ad az é l e t ü n k n e k . Valójá­ b a n a z o n b a n a h i t n e k n i n c s túl n a g y jelentősége, m e r t h i s z ü n k ugyan, mégis k i z s á k m á n y o l j u k e m b e r t á r s a ­ i n k a t ; h i s z ü n k u g y a n , mégis gyilkolunk; h i s z ü n k egy egyetemes I s t e n b e n , mégis megöljük e m b e r t á r s a i n k a t .

Vajon valóban a r r a ösztönöz-e b e n n ü n k e t az i s t e n h i t , hogy jobb életet éljünk? E r r e nyilvánvalóan csakis a tiszta és egyszerű életre i r á n y u l ó vágy k é s z t e t h e t m i n ­ ket - nemde? Ha ö s z t ö n z é s r e vársz, a k k o r valójában n e m érdekel az, h o g y m i n d e n k i s z á m á r a lehetővé t e d d ezt a jobb életet - csakis a saját ö s z t ö n z é s e d d e l t ö r ő d s z , ez pedig talán m e r ő b e n e l t é r az e n y é m t ő l , így folytonfolyvást vitázni fogunk egymással. Ha b o l d o g a n é l ü n k együtt, nem azért, m e r t m i n d a n n y i a n h i s z ü n k Isten­ b e n , de azért, m e r t m i n d a n n y i a n e m b e r i lények va­ gyunk, akkor m i n d n y á j u n k j a v á r a megosztjuk majd egy­ mással a termelőeszközöket. Mivel n e m v a g y u n k elég intelligensek, elfogadjuk egy „ I s t e n n e k " nevezett, fel­ sőbbrendű intelligencia eszméjét, ez az „ I s t e n " a z o n b a n n e m ad jobb életet n e k ü n k . A j o b b élet az intelligencia által érhető el, a h i t , az osztálykülönbségek, a t e r m e l ő ­ eszközök egyenlőtlen elosztása, az egymástól elszigetelt nemzetek és s z u v e r é n k o r m á n y o k léte a z o n b a n kizárja az intelligenciát. M i n d e m e dolgok e g y é r t e l m ű e n az in-

248

249

telligencia h i á n y á r a u t a l n a k , és a j o b b élet lehetőségét n e m a hitetlenség, de az intelligencia h i á n y a tagadja meg tőlünk. Különféle m ó d o k o n m i n d a n n y i a n h i s z t e k v a l a m i b e n , h i t e t e k n e k a z o n b a n semmiféle valósága s i n c s e n . A való­ ság az, a m i l y e n e k vagytok, a m i t tesztek, a m i t gondoltok, a h i t e t e k pedig c s u p á n egyfajta m e n e k ü l é s j e l e n t egy­ h a n g ú , ostoba és kegyetlen életetekből. R á a d á s u l a h i t m i n d i g megosztja a z embereket, h i n d u k r a , b u d d h i s t á k ­ ra, k e r e s z t é n y e k r e , k o m m u n i s t á k r a , szocialistákra, ka­ p i t a l i s t á k r a k ü l ö n í t v e el őket. A h i t és az e s z m é k soha­ s e m egyesítik az e m b e r e k e t . A h i t k i a l a k í t h a t u g y a n k i s e b b c s o p o r t o k a t , e c s o p o r t o k a z o n b a n m i n d i g szem­ b e n á l l n a k majd az egyéb csoportosulásokkal. Az esz­ m é k és a h i e d e l m e k s o h a n e m egyesítő h a t á s ú a k , é p p el­ lenkezőleg, elkülönítik egymástól az e m b e r e k e t , mivel d e s t r u k t í v a k és b o m l a s z t ó a k . K ö v e t k e z é s k é p p e n az is­ t e n h i t e t e k csak további n y o m o r ú s á g o t szül a világban; b á r n y ú j t h a t s z á m o t o k r a p i l l a n a t n y i vigaszt, valójában csak n y o m o r ú s á g r a , h á b o r ú k r a , éhínségekre, osztálykü­ l ö n b s é g e k r e és az egyének által végrehajtott kegyetlen cselekedetekre vezet, azaz teljességgel é r v é n y t e l e n do­ log. H a v a l ó b a n h i n n é t e k I s t e n b e n , h a I s t e n valós ta­ p a s z t a l á s l e n n e s z á m o t o k r a , m o s o l y ragyogná b e a z ar­ cotokat, és n e m p u s z t í t a n á t o k el az e m b e r i lényeket. De vajon mi Isten, mi a valóság? I s t e n n e m a z o n o s ez­ zel a szóval, m e r t a szó n e m m a g a a valóság. H o g y meg­ i s m e r h e s s ü k ezt a m é r h e t e t l e n , időtlen dolgot, e l m é n k ­ n e k m e n t e s s é kell v á l n i a a z időtől, a z a z m e g kell s z a b a d u l n i a m i n d e n gondolattól, m i n d e n I s t e n r ő l alko­ t o t t elképzeléstől. M i t is t u d t o k I s t e n r ő l vagy az igazság­ ról? Valójában s e m m i t sem. Csakis a szavakat, m á s o k él­ m é n y e i t vagy a saját k ö d ö s t a p a s z t a l á s a i t o k a t i s m e r i t e k . E dolgok nyilvánvalóan n e m a z o n o s a k I s t e n n e l , n e m

250

uzonosak az időtlen valósággal. H o g y m e g i s m e r h e s s ü k az i d ő t l e n t , m e g kell é r t e n ü n k m a g á t az időt, a gondol­ kodás, a valamivé válás és a t u d á s f e l h a l m o z á s á n a k fo­ lyamatát, mivel e dolgok k é p e z i k az elme h á t t e r é t , saját h á t t e r ü n k e t pedig ugyanakkor m a g a a t u d a t o s és t u d a t ­ talan, az egyéni és kollektív e l m e képezi. Vagyis az elmé­ nek m e g kell szabadulnia az i s m e r t dolgoktól, el kell c s e n d e s e d n i e , méghozzá ö n m a g á t ó l - t e r m é s z e t e s m ó ­ d o n . A c s e n d e t valamiféle folyamat, tett, gyakorlat vagy az önfegyelem eredményeképpen elérő e l m e v a l ó j á b a n n e m csendes. A kényszerített, i r á n y í t o t t , a d o t t k e r e t e k közé erőszakolt és elcsendesített elme n e m n y u g o d t . Le­ het, h o g y egy ideig talán sikerrel h a l l g a t t a t j u k el e l m é n k félszíni rétegeit, ettől a z o n b a n m é g n e m c s e n d e s e d i k el az e l m é n k . A csend, a n y u g a l o m állapota csakis a k k o r valósulhat meg, ha m e g é r t j ü k a g o n d o l k o d á s m ű k ö d é ­ sét, mivel e folyamat m e g é r t é s e a folyamat m e g s z ű n é s é t jelenti, és ezzel veszi k e z d e t é t a c s e n d . A z i s m e r e t l e n csakis akkor k e l h e t életre, h a e l m é n k n e m c s u p á n felületesen, de a t u d a t o s s á g m é l y e b b szint­ jein is tökéletesen elcsendesedik. Az elme csakis a csen­ det tapasztalhatja meg, a z i s m e r e t l e n t soha. H a b á r m i mást is megtapasztal, c s u p á n saját vágyait vetíti ki, és az ilyen elme n e m csendes; a c s e n d m i n d a d d i g n e m kö­ s z ö n t b e , míg elménk n e m c s e n d e s , míg j e l e n v a n b e n n e bármiféle t u d a t o s vagy ö n t u d a t l a n gondolat. A c s e n d a múlttól, a tudástól, a t u d a t o s és t u d a t t a l a n e m l é k e k t ő l való megszabadulás, és az i d ő t l e n , az örökkévaló csakis akkor születik életre, ha e l m é n k teljesen elcsendesedik, ha beáll az erőfeszítés n é l k ü l i c s e n d állapota. Ez az álla­ pot n e m valamiféle emlékezés, mivel n i n c s j e l e n b e n n e az emlékező, tapasztaló e n t i t á s . Következésképpen Isten, az igazság percről p e r c r e szü­ letik meg, ez pedig csakis a szabadság és a s p o n t a n e i t á s

251

á l l a p o t á b a n következhet b e , csakis akkor, h a n e m p r ó ­ báljuk e l m é n k e t egy a d o t t m i n t á h o z igazítani. I s t e n n e k s e m m i köze sincs a z e l m é h e z , I s t e n n e m valamiféle ön­ m a g u n k b ó l kivetített dolog; I s t e n az e r é n y és a szabad­ ság által születik meg. Az e r é n y pedig a n n y i t tesz, h o g y s z e m b e n é z ü n k azzal, a m i van - és ez m a g a az üdvösség állapota. E l m é n k n e k el kell é r n i e ezt az üdvözült, csen­ des, m o z d u l a t l a n állapotot, a m e l y b e n egyetlen t u d a t o s és t u d a t t a l a n g o n d o l a t o t s e m vetít ki, mivel csakis így s z ü l e t h e t meg az, a m i örökkévaló.

17. AZ EMLÉKEZETRŐL

Kérdező: Ön azt állítja, az e m l é k e z e t egyfajta t ö k é l e t l e n tapasztalás; de vajon m e n n y i b e n tökéletlen az Ön ko­ rábbi beszédeiről alkotott, r o p p a n t eleven b e n y o m á ­ s o m ? Kérem, fejtse ki r é s z l e t e s e b b e n ezt a kérdést. Krishnamurti: Vajon m i t is é r t ü n k az emlékek, az em­ lékezet alatt? Az ember iskolába jár, és megtelik különfé­ le tényekkel és t e c h n i k a i jellegű tudással, a z t á n - m o n d ­ j u k - mérnök lesz belőle, és a r r a h a s z n á l j a a t e c h n i k a i t u d á s r ó l alkotott emlékeit, h o g y h i d a k a t é p í t s e n - ez a t é n y s z e r ű emlékezet. Létezik a z t á n m é g a pszichológiai emlékezet is: tételezzük fel, h o g y m o n d a s z n e k e m vala­ milyen kellemes vagy k e l l e m e t l e n dolgot, a m i t én meg­ jegyzek, és amikor legközelebb t a l á l k o z u n k , ezzel az emlékkel az e l m é m b e n üdvözöllek téged. Azaz: az emlé­ k e z e t n e k tót a s p e k t u s a létezik: a pszichológiai és a tény­ s z e r ű emlékezet, amelyek m i n d i g k ö l c s ö n h a t á s b a n áll­ n a k egymással, vagyis s o h a n e m k ü l ö n í t h e t ő e k e l egymástól teljesen. Tudjuk, h o g y a t é n y s z e r ű e m l é k e z e t elengedhetetlen a m e g é l h e t é s ü n k h ö z , de vajon szüksé­ g ü n k van-e a pszichológiai e m l é k e z e t r e is? Vajon m e l y tényező segítségével r a k t á r o z z u k el a pszichológiai em­ lékeket? Mitől e m l é k s z ü n k a b e n n ü n k e t é r t s é r e l m e k r e és a dicséretekre? M i é r t ő r z ü n k m e g b i z o n y o s emléke­ ket, és miért u t a s í t u n k el m á s emlékeket? Nyilvánvaló, hogy az ember a kellemes e m l é k e k e t őrzi meg, a kelle­ metleneket pedig igyekszik elfeledni. Ha megfigyeljük önmagunkat, l á t n i fogjuk, h o g y a fájdalmas e m l é k e k e t sokkal gyorsabban feledjük el, m i n t a kellemeseket.

253

Az elme n e m m á s , m i n t a k ü l ö n b ö z ő s z i n t e k e n megnyil­ v á n u l ó , k ü l ö n b ö z ő nevekkel illetett emlékezet: az e l m e a m ú l t t e r m é k e , a m ú l t r a , azaz az emlékezet k o n d i c i o ­ n á l t állapotára épül, és ezzel az emlékezettel felvértezve tapasztaljuk meg az életet, az új kihívásokat. A kihívá­ sok m i n d i g újak, r e a k c i ó i n k a z o n b a n m i n d i g régiek, mi­ vel m i n d i g a m ú l t b ó l s z á r m a z n a k . Azaz teljesen m á s , ha v a l a m i t az e m l é k e i n k által, illetve az e m l é k e z e t ü n k nél­ k ü l t a p a s z t a l u n k meg. Tegyük fel, hogy t a l á l k o z u n k egy - t e r m é s z e t é b ő l f a k a d ó a n - új kihívással, és a régi dol­ gok által k o n d i c i o n á l t reakcióval felelünk rá. Mi is tör­ t é n i k ? Megértés n é l k ü l szívjuk m a g u n k b a az újat; az ilyen tapasztalást pedig m i n d i g a m ú l t h a t á r o z z a meg. Következésképpen csak részlegesen é r t j ü k m e g az új dolgokat, és soha n e m j u t h a t u n k el a teljes m e g é r t é s r e , h o l o t t csakis a teljes m e g é r t é s által é r h e t j ü k el azt, h o g y a z a d o t t dolgok n e hagyják b e n n ü n k m a g u k u t á n a z em­ lékezet sebhelyét.

hívások csakis akkor h o z z á k m e g gyümölcsüket, h a új­ fajta, a múltunk által n e m befolyásolt m ó d o n r e a g á l u n k rájuk.

Régi reakciókkal felelünk az örökké új k i h í v á s o k r a - a régi reakciók pedig befolyásolják és eltorzítják az új dol­ gokat, így s o h a n e m é r t h e t j ü k m e g őket: az új dolgok e g y s z e r ű e n csak felszívódnak a régi t a p a s z t a l á s o k b a n , és megerősítik a z o k a t . Ez t a l á n elvont o k o s k o d á s n a k t ű n h e t , de ha a l a p o s a b b a n s z e m ü g y r e vesszük a kérdést, k ö n n y e n m e g é r t h e t j ü k , m i r ő l is v a n szó. A világ jelenle­ gi helyzete újfajta megközelítést, a p r o b l é m á k kezelésé­ n e k új módját követeli meg, mivel a p r o b l é m á k folyton megújulnak. M i a z o n b a n k é p t e l e n e k v a g y u n k újfajta m ó d o n megközelíteni a p r o b l é m á k a t , mivel hozzáállá­ s u n k a t k o n d i c i o n á l t e l m é n k ; n e m z e t i , helyi, családi é s vallási előítéleteink h a t á r o z z á k meg. K o r á b b i t a p a s z t a ­ l a t a i n k megakadályozzák az új dolgok m e g é r t é s é t , így h á t tovább ápoljuk, tovább erősítjük az e m l é k e z e t ü n k e t , e z é r t soha n e m é r t j ü k m e g a z ú j dolgokat, s o h a n e m rea­ g á l u n k teljes, egységes m ó d o n a kihívásokra. Pedig a ki-

A k é r d e z ő azt s z e r e t n é t u d n i , vajon m e n n y i b e n m i n ő ­ s ü l n e k tökéletlen t a p a s z t a l á s n a k a korábbi beszélgetése­ inkről alkotott emlékei és eleven b e n y o m á s a i . Ha pusz­ t á n emlékekről, b e n y o m á s o k r ó l v a n szó, akkor nyilván­ való, h o g y ezek a t a p a s z t a l á s o k tökéletlenek; ha a z o n b a n megértetted az e l h a n g z o t t a k a t , ha felismerted az igaz­ ságukat, akkor ez az igazság n e m c s u p á n egy emlék. Az igazság soha n e m emlék, mivel az igazság m i n d i g új és folyamatosan átalakítja ö n m a g á t . Azt m o n d o d , r e n ­ delkezel bizonyos emlékekkel a k o r á b b i beszélgetések­ ről, de vajon mi végre? Ha ezeket h a s z n á l o d i r á n y m u t a ­ t ó k é n t , az azt j e l e n t i , h o g y n e m é r t e t t e d m e g teljes m é r t é k b e n az e l h a n g z o t t a k a t . Szeretnél e l m e r ü l n i e dol­ gokban, és tudatosan vagy ö n t u d a t l a n u l é l e t b e n t a r t o d a k o r á b b i szavakat. Ha teljes m é r t é k b e n m e g é r t ü n k va­ lamit, azaz felismerjük a dolog igazságát, r á é b r e d ü n k , hogy semmiféle emlékkel n e m r e n d e l k e z ü n k a z a d o t t dologról. Oktatási r e n d s z e r ü n k az emlékezet fejlesztésé­ ről szól, akárcsak a vallási gyakorlatok és s z e r t a r t á s o k , az olvasás és m i n d e n egyéb t u d á s u n k . De vajon m i t is é r t ü n k e z alatt? M i é r t r a g a s z k o d u n k a z e m l é k e k h e z ? N e m t u d o m , észrevettétek-e m á r , hogy ahogy az em­ ber egyre idősebb lesz, elkezd v i s s z a t e k i n t e n i a m ú l t r a , a m ú l t b é l i örömökre, fájdalmakra és gyönyörökre - a fia­ talok mindig a j ö v ő b e t e k i n t e n e k . De vajon m i é r t teszszük ezt? Miért v á l n a k ilyen fontossá az emlékek? A z o n egyszerű és nyilvánvaló o k n á l fogva, hogy n e m t u d j u k , h o g y a n éljünk teljes m é r t é k b e n a j e l e n b e n . A j e l e n t csak a jövő elérésére szolgáló eszköznek tekintjük, kö­ vetkezésképpen semmiféle j e l e n t ő s é g e t n e m tulajdoní­ t u n k n e k i . Képtelenek v a g y u n k a j e l e n b e n élni, m e r t azt csakis a jövőbe vezető á t j á r ó n a k tekintjük. Mivel foly-

254

255

t o n valamivé válunk, s o h a n e m értjük m e g m a g u n k a t teljesen, é s a h h o z , h o g y m e g é r t s ü k ö n m a g u n k a t , h o g y p o n t o s a n tudjuk, m i l y e n e k v a g y u n k a j e l e n p i l l a n a t b a n , n e m kell fejlesztenünk a z e m l é k e z e t ü n k e t . É p p ellenke­ zőleg: az emlékezet akadályozza a valóság m e g é r t é s é t . N e m t u d o m , feltűnt-e m á r n e k t e k , h o g y csakis a k k o r tá­ m a d n a k b e n n ü n k ú j gondolatok, ú j érzések, h a elmén­ k e t n e m ejti foglyul az emlékezet hálója; ha k é t gondo­ lat, k é t emlék k ö z ö t t létrejön egyfajta folytonossági h i á n y , é s h a sikerül m e g h o s s z a b b í t a n i ezt a z intervallu­ m o t , létrejön egy újfajta állapot, amely n e m a z o n o s az emlékezettel. M i n d n y á j u n k n a k v a n n a k emlékei, és az e m l é k e z e t e t a folytonosság elérésére való e s z k ö z k é n t ke­ zeljük, ám a m e d d i g fejlesztjük az e m l é k e z e t ü n k e t , r o p ­ p a n t fontos lesz s z á m u k r a az „ é n " és az „ e n y é m " , és mi­ vel a legtöbb e m b e r t e fogalmak h a t á r o z z á k meg, az emlékek kiemelt szerepet játszanak életünkben. Ha n e m l e n n é n e k emlékeink, n e m l e n n e ilyen fontos szá­ m u n k r a a vagyon, a család, n e m l e n n é n e k ilyen fonto­ sak az eszmék, k ö v e t k e z é s k é p p e n , ha m e g e r ő s í t j ü k az „ é n " és az „ e n y é m " fogalmait, azzal az e m l é k e z e t ü n k e t fejlesztjük. Ha megfigyeljük a dolgot, l á t n i fogjuk, h o g y m i n d i g létezik egy i n t e r v a l l u m a g o n d o l a t a i n k , az érzel­ m e i n k között, é s e b b e n a z i d ő t l e n i n t e r v a l l u m b a n , ame­ lyet n e m a z e m l é k e i n k h o z n a k létre, ott rejlik a z „ é n t ő l " és az „ e n y é m t ő l " való m e g s z a b a d u l á s lehetősége.

időm és lehetőségem lesz, h o l n a p r a t a l á n én leszek a vállalat igazgatója vagy tulajdonosa. K ö v e t k e z é s k é p p e n szükségem v a n az időre, és h a s o n l ó g o n d o l k o d á s m ó d t ó l vezéreltetve jelentem ki azt is, h o g y „el kell é r n e m a va­ lóságot, el kell jutnom I s t e n h e z " . Azaz i d ő r e v a n szük­ ségem a valóság felismeréséhez, ez pedig azt j e l e n t i , hogy a gyakorlás és az önfegyelem által fejlesztenem kell az emlékezetemet, hogy elérjek valamit, azaz s z ü k s é g e m van az időbeli folytonosságra. Az i d ő által a k a r j u k elér­ ni az i d ő t l e n t , így a k a r u n k s z e r t t e n n i az ö r ö k k é v a l ó r a - de vajon lehetséges-e ez? Foglyul ejthetjük-e az időt­ lent az idő hálójában az emlékezet segítségével? Az időt­ len csakis akkor jelenhet meg, ha m e g s z ű n i k az „ é n " és az „ e n y é m " fogalma, ha m e g s z ű n i k az emlékezet. Ha fel­ ismerjük azt az igazságot, h o g y az i d ő t l e n t n e m é r t h e t ­ j ü k meg, n e m fogadhatjuk b e a z i d ő által, a k k o r elmé­ l y e d h e t ü n k az emlékezet k é r d é s é b e n . A t e c h n i k a i t e r m é s z e t ű emlékezetre v a l ó b a n s z ü k s é g ü n k v a n , a z é n t életben t a r t ó , az a z o n o s s á g t u d a t o t és folytonosságot biztosító pszichológiai e m l é k e z e t a z o n b a n k á r o s az élet­ re és a valóságra nézve. Ha felismerjük ezt az igazságot, m e g s z ű n i k a hamisság, és t ö b b é n e m h á t r á l t a t n a k b e n ­ n ü n k e t a t e g n a p tapasztalásai.

Vegyük s z e m ü g y r e m á s k é p p is a k é r d é s t . Az emlé­ k e z e t nyilvánvalóan időbeli dolog - igaz? Az e m l é k e z e t t e r e m t i m e g a t e g n a p o t , a m á t és a h o l n a p o t , a t e g n a p emlékei pedig befolyásolják a m á t , ezáltal alakítva a hol­ n a p o t is - azaz, a j ö v ő t a m ú l t t e r e m t i m e g a j e l e n segít­ ségével. Egy időbeli folyamatról, a valamivé válásra irá­ n y u l ó a k a r a t r ó l v a n szó. Az emlékezet m a g a az idő, és azt reméljük, az i d ő által majd e l é r ü n k b i z o n y o s ered­ m é n y e k e t . M a m é g csak h i v a t a l n o k vagyok, d e h a elég

A m i k o r először l á t u n k egy g y ö n y ö r ű n a p l e m e n t é t , egy csodálatos fát, teljes m é r t é k b e n kiélvezzük a lát­ ványt, és a z t á n később ú j r a v i s s z a t é r ü n k az a d o t t hely­ re, m e r t szeretnénk újra ö r ö m ü n k e t lelni a d o l o g b a n . D e vajon m i i s történik i l y e n k o r ? T ö b b é m á r n e m ada­ tik m e g s z á m u n k r a az első a l k a l o m h o z h a s o n l ó gyönyör, m e r t csak a tegnapi n a p l e m e n t e emléke sarkallt b e n ­ n ü n k e t a visszatérésre, csak ez az emlék ö s z t ö n ö z m i n ­ ket az élvezetre. Tegnap m é g n e m létezett ez az emlék, csak a s p o n t á n r élvezet, a k ö z v e t l e n reakció, ma p e d i g m á r a r r a vágyunk, hogy ú j r a átéljük a t e g n a p i t a p a s z t a ­ lást. Azaz: az emlék ott áll k ö z t ü n k és a n a p l e m e n t e kö-

256

257

zött, és így n e m élvezhetjük azt, n e m l e h e t r é s z ü n k a szépség teljességében. Vagy p é l d á u l egy b a r á t u n k m o n d o t t v a l a m i t n e k ü n k t e g n a p , m e g b á n t o t t vagy megdi c s é r t m i n k e t , és mi e l r a k t á r o z z u k ezt az emléket, és ma m á r ezzel az emlékkel az e l m é n k b e n k ö s z ö n t j ü k őt I l y e n k o r valójában n e m a z a d o t t személyt látjuk, m e r i m a g u n k k a l h o r d o z z u k a t e g n a p zavaró emlékeit. Foly t o n ezt tesszük, emlékekkel véve k ö r ü l ö n m a g u n k a t és cselekedeteinket, és így n e m l é t e z n e k s z á m u n k r a új dol gok, n e m létezik frissesség. így teszi é l e t ü n k e t fáradttá, t o m p á v á és üressé az emlékezet. Az emlékezet által foly t o n megerősítjük a z „ é n " é s a z „ e n y é m " fogalmát, ezéri ellentétek keletkeznek k ö z ö t t ü n k . Az emlékezet a jelen beli cselekedeteink által születik életre, ám ha a j e l e n b e n n e m a d u n k életet n e k i , elhalványul é s elsorvad. Nyilvánvalóan e l e n g e d h e t e t l e n , h o g y e m l é k e z z ü n k a különféle tényekre és a t e c h n i k a i t e r m é s z e t ű dolgokra, a pszichológiai a k a d á l y k é n t m ű k ö d ő emlékezet a z o n b a n megakadályozza azt, h o g y m e g é r t s ü k az életet, és egy ségben éljünk e m b e r t á r s a i n k k a l .

18. E N G E D D ÁT MAGAD A VALÓ­ SÁGNAK!

Kérdező: Mi a különbség aközött, h o g y az e m b e r m e g h a ­ jol Isten a k a r a t a előtt, és aközött, a m i t Ön m o n d a való­ ság elfogadásáról? Krishnamurti: Nyilvánvaló, h o g y a két dolog k ö z ö t t óriási különbség v a n - n e m ? Ha meghajolsz I s t e n akara­ ta előtt, az a r r a utal, h o g y m á r eleve ismered azt, h i s z e n az ember n e m hajol meg valami előtt, a m i t n e m ismer. Ha ismered a valóságot, n e m hajolhatsz m e g előtte; ilyenkor m e g s z ű n i k az én, és m e g s z ű n i k a m a g a s a b b r e n ­ dű akarat előtt t ö r t é n ő b e h ó d o l á s fogalma. Ha meghajo­ lunk egy magasabb r e n d ű a k a r a t előtt, ez az a k a r a t csu­ p á n saját m a g u n k kivetítése lehet, mivel a valóságot n e m ismerhetjük m e g az i s m e r t dolgok által. A valóság csakis akkor születik életre, ha az i s m e r t dolgok m e g s z ű n n e k létezni. Az i s m e r t világ az elme t e r e m t m é n y e , mivel a gondolatok az i s m e r t dolgok, a m ú l t t e r e m t m é n y e i , és a gondolkodás csak azt k é p e s l é t r e h o z n i , a m i t i s m e r - következésképpen, a m i t a gondolkodás ismer, az n e m az örökkévaló. E z é r t v a n az, h o g y amikor m e g h a j o l u n k Isten akarata előtt, valójában a saját m a g u n k által kivetí­ tett dolgok előtt h a j o l u n k meg; és ez t a l á n kielégítő és kényelmes dolog ugyan, de n e m a z o n o s a valósággal. A valóság m e g é r t é s é h e z másfajta folyamatra v a n szük­ ség. A „folyamat" szó t a l á n n e m a legmegfelelőbb, de va­ lójában a következőre gondolok: a valóság m e g é r t é s e sokkal n e h e z e b b a n n á l , m i n t h a e g y s z e r ű e n csak elfo­ gadnánk egy a d o t t eszmét, vagy á t a d n á n k m a g u n k a t annak; e h h e z jóval t ö b b i n t e l l i g e n c i á r a és t u d a t o s s á g r a 259

v a n szükség. Hogy m e g é r t s ü k azt, a m i van, n i n c s szük­ s é g ü n k erőfeszítésekre - az erőfeszítések elvonják a fi­ gyelmüket, é s h a m e g a k a r u n k é r t e n i valamit, h a m e g akarjuk é r t e n i azt a valóságot, s e m m i n e m t e r e l h e t i el a figyelmünket - igaz? Ha m e g a k a r o m é r t e n i azt, a m i t m o n d a s z , n e m h a l l g a t h a t o k k ö z b e n zenét, n e m figyel­ h e t e k a z u t c a zajaira, h a n e m m i n d e n figyelmemet n e ­ ked kell s z e n t e l n e m . A z a z k ü l ö n ö s e n n e h é z és fáradsá­ gos dolog t u d a t á b a n l e n n i a n n a k , a m i van, mivel m a g a a g o n d o l k o d á s u n k vonja el a figyelmünket a valóságról. Igazából n e m akarjuk m e g é r t e n i azt, a m i van. Az előíté­ letek, az ítéletalkotás vagy az a z o n o s í t á s s z ű r ő j é n ke­ r e s z t ü l szemléljük a valóságot, és ezt a s z ű r ő t r o p p a n t n e h é z eltávolítani, r o p p a n t n e h é z s z e m ü g y r e v e n n i azt, a m i van. A valóság n y i l v á n v a l ó a n tény, m a g a az igazság, é s m i n d e n m á s p u s z t á n egyfajta m e n e k ü l é s . H o g y meg­ é r t h e s s ü k azt, a m i van, m e g kell s z ű n n i e a d u a l i t á s konf­ l i k t u s á n a k , mivel a „valamivé v á l á s " negatív reakciója megtagadja t ő l ü n k a valóság megértését. Ha p é l d á u l m e g akarjuk é r t e n i a z önteltséget, n e m i n d u l h a t u n k e l a z ellenkező irányba, n e m z a v a r h a t n a k m e g b e n n ü n k e t a valamivé válásra, vagy a k á r m a g á r a a valóság m e g é r t é ­ sére i r á n y u l ó erőfeszítések. M e r t m i i s t ö r t é n i k , h a ön­ teltek vagyunk? Ha n e m a d u n k nevet a dolognak, meg­ s z ű n ü n k önteltek l e n n i , a z a z a válasz m a g á b a n a p r o b l é ­ m á b a n rejlik, n e m pedig valahol m á s u t t . N e m a valóság elfogadásáról v a n szó, h i s z e n az e m b e r n e m fogadja el azt, a m i van; n e m fogadjuk el, h o g y bő­ r ü n k fehér vagy b a r n a , mivel ez t é n y - az elfogadásra csak akkor van szükség, h a m e g p r ó b á l u n k valami m á s s á válni. Ha felismerjük a t é n y t , az elveszíti a jelentőségét, a z o n b a n a m ú l t o n és a j ö v ő n való t ö p r e n g é s r e s z o k t a t o t t elme képtelen k i t a r t a n i egyetlen dolog mellett, és így n e m képes m e g é r t e n i azt, a m i van. H a n e m é r t j ü k m e g

260

azt, a m i van, n e m l e l h e t ü n k rá a valóságra, és e megér­ tés n é l k ü l az élet é r t e l m e t l e n , folyamatos csaták soroza­ tából álló, szenvedéssel és fájdalommal k í s é r t dologgá válik. A valóságot csakis a k k o r é r t h e t j ü k meg, ha meg­ é r t j ü k azt, ami van, ez p e d i g n e m lehetséges, ha ítélke­ z ü n k , és folyton b e a z o n o s í t j u k a k ü l ö n b ö z ő dolgokat. Az ítélkezéssel és a dolgok b e a z o n o s í t á s á v a l elfoglalt el­ me n e m képes a m e g é r t é s r e : az ilyen elme csak az őt fog­ ságba ejtő dolgokat é r t h e t i m e g . Ha megértjük azt, a m i van, ha tudatában v a g y u n k a n n a k , a m i van, r e n d k í v ü l i mélységek tárulnak fel e l ő t t ü n k , és e mélységekben rej­ lik a valóság, az ö r ö m és a boldogság.

/

19 • Az IMÁRÓL ÉS A MEDITÁCIÓRÓL

Kérdező: Vajon n e m I s t e n h e z vezet-e az i m a által kifeje­ z ő d é s r e j u t ó vágyakozás? Krishnamurti: E l ő s z ö r is vizsgáljuk m e g az e k é r d é s k a p c s á n felmerülő k ü l ö n b ö z ő dolgokat: az i m á t , a kon­ c e n t r á c i ó t és a m e d i t á c i ó t . Vajon m i t is é r t ü n k i m a a l a t t ? Az i m a elsősorban könyörgés, esdeklés a h h o z a dologhoz, a m i t I s t e n n e k , valóságnak n e v e z ü n k . Egyé­ n e k k é n t követelünk, esdekelünk, k ö n y ö r g ü n k , ú t m u t a ­ tást k é r ü n k attól, a m i I s t e n n e k n e v e z ü n k , a z a z a hozzá­ á l l á s u n k a t az h a t á r o z z a meg, hogy valamiféle j u t a l o m r a , kielégülésre t ö r e k s z ü n k . Bajban v a g y u n k vagy b a j b a n v a n a n e m z e t ü n k , e z é r t ú t m u t a t á s é r t i m á d k o z u n k ; vagy össze vagyunk zavarodva, és tisztánlátásért k ö n y ö r g ü n k , segítséget k é r ü n k I s t e n t ő l . Ez a r r a utal, h o g y I s t e n - je­ l e n p i l l a n a t b a n mindegy, m i l y e n I s t e n r ő l v a n szó - majd h e l y r e h o z z a a z ű r z a v a r o s helyzetet, a m i t mi m a g u n k i d é z t ü n k elő. Végül is mi t e r e m t e t t ü k ezt a káoszt, ezt a n y o m o r ú s á g o t , ezt a látványos z s a r n o k s á g o t , mi va­ g y u n k felelősek a szeretet h i á n y á é r t , és a z t á n I s t e n t kér­ j ü k , h o g y h o z z a r e n d b e a dolgokat. M á s k é n t fogalmaz­ va, azt akarjuk, h o g y valaki m á s oszlassa el a zavaro­ d o t t s á g u n k a t , a s z e n v e d é s ü n k e t , a b á n a t u n k a t , valaki m á s oldja meg a k o n f l i k t u s a i n k a t , e z é r t k ö n y ö r g ü n k I s t e n n e k , hogy h o z z o n világosságot és boldogságot az életünkbe. Amikor imádkozunk, könyörgünk, fohászkodunk, a n n a k általában megvan a maga eredménye. Ha kérünk, m e g a d a t i k n e k ü n k , a z o n b a n a m i t k a p u n k , a z n e m te­ r e m t r e n d e t , mivel a m i m e g a d a t i k n e k ü n k , a z n e m ered262

ményez világosságot, t i s z t á n l á t á s t és megértést. Ez csak kielégít b e n n ü n k e t , de n e m szül megértést, mivel ami­ kor megkövetelünk valamit, a z t kapjuk, a m i t m i ma­ gunk v e t í t ü n k ki. Hogyan is felelhetne a valóság, h o g y a n is felelhetne Isten egy a d o t t k é r é s r e , egy követelésre? Vajon foglalkozhat-e a m é r h e t e t l e n , a kifejezhetetlen a saját m a g u n k által teremtett kicsinyes aggodalmainkkal, n y o m o r ú s á g u n k k a l és z a v a r o d o t t s á g u n k k a l ? A m é r h e ­ tetlen nyilván n e m felelhet a m é r h e t ő r e , a k i s s z e r ű r e , az a p r ó r a . Akkor hát m i az, a m i válaszol n e k ü n k ? A z i m a p e r c e i b e n meglehetősen c s e n d e s , befogadó á l l a p o t b a ke­ r ü l ü n k , és a tudatalattink egyfajta p i l l a n a t n y i t i s z t á n ­ látással r u h á z fel minket. A k a r u n k valamit, v á g y u n k valamire, és a vágyakozás, a szolgalelkű k ö n y ö r g é s e pil­ l a n a t á b a n meglehetősen befogadó állapotba k e r ü l ü n k : tudatos, aktív énünk elcsendesedik, így a t u d a t t a l a n ki­ vetíti magát, és válaszol n e k ü n k . Ez a válasz nyilvánva­ lóan n e m a valóságtól, n e m a m é r h e t e t l e n t ő l s z á r m a z i k - saját t u d a t t a l a n u n k felel n e k ü n k . T e h á t ne h i g g y ü k azt, h o g y amikor i m á n k m e g h a l l g a t á s r a talál, kapcsola­ tot l é t e s í t ü n k a valósággal. Mi n e m j u t h a t u n k el a való­ sághoz - a valóságnak kell felkeresnie b e n n ü n k e t . Az i m a kérdésében m é g egy t é n y e z ő , a b e l s ő h a n g n a k nevezett válasz is szerepet k a p . M i n t m o n d t a m , a fo­ hászkodás, az esdeklés p i l l a n a t á b a n e l m é n k viszonylag nyugodt, csendes állapotba k e r ü l , és a m i k o r m e g h a l l j u k ezt a belső hangot, valójában saját h a n g u n k v e t ü l ki hozzávetőlegesen csendes e l m é n k b e . H o g y a n is l e h e t n e ez a h a n g a valóság hangja, h o g y a n is é r t h e t n é m e g a va­ lóságot a zavarodott, t u d a t l a n , követelődző, esdeklő el­ me? Az elme csak akkor k é p e s befogadni a valóságot, ha teljesen nyugodt, h a n e m követelődzik, n e m esdekel, h a n e m k é r semmit, sem m a g á n a k , s e m a n e m z e t n e k , s e m egy másik személynek. A követelődző, fohászkodó, kö­ nyörgő, ú t m u t a t á s r a vágyó e m b e r rátalál a r r a , a m i t ke263

res, ez a z o n b a n n e m lesz egyenlő az igazsággal. Ilyenkor t u d a t t a l a n u n k n a k a t u d a t o s b a kivetülő rétegeit fogad­ j u k b e ; a b e n n ü n k e t vezérlő a p r ó , h a l k h a n g n e m a való­ ság, h a n e m a t u d a t t a l a n válasza. Az i m a p r o b l é m á j a e z e n k í v ü l a k o n c e n t r á c i ó k é r d é s é t is felveti. A k o n c e n t r á c i ó , az ö s s z p o n t o s í t á s a legtöbb e m b e r s z á m á r a egyfajta k i r e k e s z t ő folyamat. Az össz­ p o n t o s í t á s t az erőfeszítések, a kényszer, az i r á n y í t á s és az u t á n z á s segítségével valósítjuk meg, azaz: a k o n c e n t ­ ráció kirekesztő folyamat. M o n d j u k , h o g y érdeklődést t a n ú s í t u n k az ú g y n e v e z e t t m e d i t á c i ó i r á n y á b a n , de a g o n d o l a t a i n k zavarosak, e z é r t egy a d o t t k é p r e , egy kép­ zetre vagy egy e s z m é r e ö s s z p o n t o s í t u n k , é s m i n d e n m á s g o n d o l a t o t k i z á r u n k az e l m é n k b ő l . E z t a kirekesztő k o n c e n t r á c i ó s folyamatot t a r t j u k a m e d i t a t í v állapot el­ éréséhez szükséges eszköznek. H i s z e n ezt tesszük - igaz? A m i k o r l e ü l ü n k m e d i t á l n i , egy a d o t t szóra, egy képzet­ r e vagy egy k é p r e ö s s z p o n t o s í t u n k , e l m é n k a z o n b a n folyton elkalandozik. Folyton megzavarnak m i n k e t m i n d e n f é l e egyéb eszmék, g o n d o l a t o k és érzelmek, mi p e d i g igyekszünk f é l r e s ö p ö r n i őket: azzal töltjük az i d ő n k e t , h o g y a g o n d o l a t a i n k k a l v i a s k o d u n k , és ezt a fo­ l y a m a t o t n e v e z z ü k m e d i t á c i ó n a k . Vagyis igyekszünk va­ l a m i s z á m u n k r a é r d e k t e l e n dologra ö s s z p o n t o s í t a n i , g o n d o l a t a i n k a z o n b a n folyton m e g s o k a s o d n a k , és meg­ zavarják a k o n c e n t r á c i ó n k a t , e z é r t h á t a kirekesztésre, a védekezésre, a g o n d o l a t o k félresöprésére fordítjuk az e n e r g i á i n k a t , és ha k é p e s e k v a g y u n k az a d o t t gondolat­ ra vagy tárgyra k o n c e n t r á l n i , azt hisszük, végre sikerült m e d i t á l n u n k . H o l o t t n y i l v á n v a l ó a n n e m ez a m e d i t á c i ó - igaz? A meditáció n e m k i r e k e s z t ő folyamat, a meditá­ ció s o r á n n e m kell v é d e k e z n ü n k , n e m kell e l l e n á l l n u n k a „ t i l t o t t " g o n d o l a t o k n a k . Az i m a n e m m e d i t á c i ó , ahogy a k i r e k e s z t ő ö s s z p o n t o s í t á s sem.

264

A k k o r h á t mi a meditáció? A k o n c e n t r á c i ó n e m medi­ táció, mivel h a é r d e k l ő d ü n k valami i r á n t , viszonylag k ö n n y ű az a d o t t dologra ö s s z p o n t o s í t a n u n k . A h á b o r ú t , mészárlást tervező t á b o r n o k o k r o p p a n t összeszedettek; a p é n z z e l foglalkozó ü z l e t e m b e r e k is összeszedettek, a k á r a r r a is hajlandóak, h o g y kegyetlenül félresöpörjék az ú t b ó l m i n d e n egyéb érzésüket, és teljes m é r t é k b e n a r r a k o n c e n t r á l j a n a k , a m i t e l a k a r n a k é r n i . A z érdeklő­ d ő e m b e r természetes, s p o n t á n m ó d o n összeszedett; ez­ zel s z e m b e n az efféle ö s s z p o n t o s í t á s n e m m e d i t á c i ó , c s u p á n kirekesztés. De a k k o r vajon mi a m e d i t á c i ó ? A m e d i t á c i ó nyilván­ valóan m e g é r t é s - a meditáció m a g a a m e g é r t é s lényege. H i s z e n h o g y a n is v a l ó s u l h a t n a m e g a m e g é r t é s a kire­ kesztés által? Hogyan i s m e d i t á l h a t n á n k , h a k ö n y ö r ­ g ü n k és esdeklünk? A m e g é r t é s b e n b é k e és szabadság rejlik: ha m e g é r t ü n k valamit, m e g s z a b a d u l u n k a h a t á s a alól. A z összpontosítás vagy a z i m a ö n m a g á b a n m é g n e m e r e d m é n y e z megértést, a m e d i t á c i ó alapja, legele­ m i b b r é s z e pedig a megértés. N e m kell h i n n e t e k n e k e m , de ha a l a p o s a n szemügyre veszitek az i m á t és a k o n c e n t ­ ráció folyamatát, látni fogjátok, h o g y egyikük s e m vezet m e g é r t é s r e . E dolgok p u s z t á n makacsságra, megrögzöttségre és tévképzetekre vezetnek, e l l e n b e n a m e g é r t é s t m a g á b a n foglaló meditáció szabadságot, t i s z t á n l á t á s t és egységet eredményez. M i t is é r t ü n k tehát m e g é r t é s a l a t t ? A m e g é r t é s a n n y i t tesz, h o g y m i n d e n n e k p o n t o s a n a megfelelő j e l e n t ő s é ­ get, megfelelő értéket t u l a j d o n í t u n k . T u d a t l a n n a k l e n n i a n n y i , m i n t rosszul é r t é k e l n i a dolgokat: az ostobaság­ ra a l a p v e t ő e n jellemző, h o g y n e m fogja fel az é r t é k e k m i b e n l é t é t . A megértésre csak a k k o r j u t h a t u n k el, ha felismerjük a dolgok valós é r t é k é t . De vajon h o g y a n ér­ h e t j ü k ezt el, hogyan i s m e r h e t j ü k fel a vagyon, a k a p c s o -

265

latok, a z eszmék valós é r t é k é t ? E h h e z meg kell é r t e n ü n k m a g á t a gondolkodót - n e m d e ? Ha n e m értjük a gondol­ k o d ó t , h a n e m értjük m e g ö n m a g u n k a t , n i n c s é r t e l m e a választásainknak, azaz h a n e m ismerjük ö n m a g u n k a t , n i n c s alapja a c s e l e k e d e t e i n k n e k és a g o n d o l a t a i n k n a k , így h á t a meditáció az ö n i s m e r e t t e l kezdődik: n e m a könyvekből, a szaktekintélyektől, a guruktól felcsipege­ tett, h a n e m a z ö n m a g u n k megismerése, a z ö n m a g u n k r a való tudatosság által m e g s z e r z e t t tudással. H a n e m ért­ j ü k m e g saját g o n d o l k o d á s u n k a t , érzéseinket, h a n e m i s m e r j ü k az i n d í t é k a i n k a t , a vágyainkat, az igényeinket, h a n e m tudjuk, m i l y e n cselekvési m i n t á k a t , azaz m i l y e n e s z m é k e t követünk, egyszóval h a n e m i s m e r j ü k ö n m a ­ g u n k a t , n i n c s alapja a g o n d o l k o d á s u n k n a k ; ha a gondol­ k o d ó c s u p á n kér, i m á d k o z i k vagy kirekeszt b i z o n y o s dolgokat az elméjéből, a n é l k ü l , hogy m e g é r t e n é ö n m a ­ gát, az e l k e r ü l h e t e t l e n ü l zavarodottsághoz és tévképzet e k h e z vezet.

c s e n d e t az ember csakis azáltal valósíthatja meg, ha m e g é r t i elméje tevékenységeit, ha megfigyeli őket, ha felismeri saját kegyetlenségét, ha látja, h o g y a n beszél az alárendeltjeivel, a h á z a s t á r s á v a l , a testvérével, az anyjá­ val - és így tovább. Ha a felszínes, t u d a t o s elme ily m ó ­ d o n , n e m a kényszer által eltompítva, vagy a vágyak pa­ r a n c s a i n a k engedelmeskedve, de a m e g é r t é s által teljes m é r t é k b e n tudatára é b r e d tevékenységeinek, a k k o r ké­ pes lesz befogadni a t u d a t t a l a n és az elme egyéb rétegei­ n e k (a faji ösztön, az e l t e m e t e t t emlékek, a titkos törek­ vések, a titkolt, m é l y sebek) u t a l á s a i t . Az elme csakis a k k o r fogadhatja b e a z örökkévalót, h a m i n d e m e dolgok kivetülnek, és megértjük őket, ha teljes t u d a t o s s á g u n k a t n a p v i l á g r a tárjuk, és m e g t i s z t í t j u k m i n d e n b e f o r r a t l a n sebtől, minden rejtőzködő e m l é k t ő l .

A m e d i t á c i ó alapja az ö n i s m e r e t , azaz az, h o g y t u d a ­ t á b a n vagyunk m i n d e n g o n d o l a t u n k n a k é s é r z é s ü n k ­ n e k , és ismerjük t u d a t o s s á g u n k m i n d e n egyes rétegét, a m é l y e b b e n m e g h ú z ó d ó , rejtett tevékenységeket épp­ úgy, m i n t t u d a t o s s á g u n k felszínét. Hogy m e g i s m e r j ü k e rejtett tevékenységeket, titkos i n d í t é k a i n k a t , reakcióin­ kat, g o n d o l a t a i n k a t és é r z é s e i n k e t , b é k é n e k kell h o n o l ­ n i a t u d a t o s e l m é n k b e n , azaz a t u d a t o s e l m é n e k el kell c s e n d e s e d n i e , hogy befogadhassa a t u d a t t a l a n kivetüléseit. A felületes, t u d a t o s e l m é t lekötik l é t e z é s ü n k m i n ­ d e n n a p i tevékenységei: a p é n z k e r e s e t , az, h o g y megté­ vesszen, becsapjon és kizsákmányoljon m á s o k a t , h o g y elmeneküljön a p r o b l é m á k elől. E t u d a t o s e l m é n e k fel kell fognia tevékenységei valódi jelentőségét, h o g y ezál­ tal elcsendesíthesse ö n m a g á t . Ez a c s e n d és n y u g a l o m n e m valósulhat m e g p u s z t á n a p a r a n c s o k , a k é n y s z e r vagy az önfegyelem által. A n y u g a l m a t , a b é k é t és a

A meditáció ö n i s m e r e t , és ö n i s m e r e t n é l k ü l n e m léte­ zik meditáció. H a n e m v a g y u n k folyamatosan t u d a t á ­ b a n m i n d e n egyes r e a k c i ó n k n a k , h a n e m v a g y u n k teljes m é r t é k b e n tudatosak m i n d e n n a p i tevékenységeinkre, c s u p á n menekülésnek t e k i n t h e t ő , h a b e z á r k ó z u n k egy szobába, és letelepszünk m e d i t á l n i a gurunk, a meste­ r ü n k arcképe elé, mivel ö n i s m e r e t n é l k ü l n e m gondol­ k o d h a t u n k megfelelően, é s h a n e m g o n d o l k o d u n k meg­ felelően, c s e l e k e d e t e i n k n e k s e m m i f é l e j e l e n t ő s é g e s i n c s e n , függetlenül attól, m i l y e n n e m e s s z á n d é k o k ve­ z é r e l n e k b e n n ü n k e t . T e h á t a z i m a ö n i s m e r e t n é l k ü l je­ l e n t é k t e l e n és é r t e l m e t l e n dolog, az ö n i s m e r e t a z o n b a n megfelelő gondolkodásmódot, és így megfelelő cseleke­ d e t e k e t eredményez. H a p e d i g megfelelő m ó d o n cselek­ s z ü n k , megszűnik a zavarodottság, azaz t ö b b é n e m kell valaki máshoz f o h á s z k o d n u n k , h o g y vezessen ki b e n ­ n ü n k e t zűrzavaros á l l a p o t u n k b ó l . A t u d a t o s e m b e r m i n ­ d e n pillanatban m e d i t á l , é s n e m imádkozik, m e r t n e m vágyik semmire. Az i m a , a p a r a n c s o l a t o k , az ismétlés és az e h h e z hasonló dolgok által e l j u t h a t u n k u g y a n egy bi-

266

267

zonyos c s e n d r e , ám ez a c s e n d p u s z t á n t o m p a s á g , az el­ m é n e k és a szívnek egyfajta k i m e r ü l t létre t ö r t é n ő leredukálása. Ez az állapot eltompítja az elmét, a k o n c e n t ­ r á c i ó n a k n e v e z e t t kirekesztés pedig n e m v e z e t h e t el a valóságra - a valóság semmiféle kirekesztés által n e m is­ m e r h e t ő meg. A m e g é r t é s csak az ö n i s m e r e t által való­ s u l h a t meg, a megfelelő s z á n d é k b i r t o k á b a n p e d i g n e m i s olyan n e h é z t u d a t o s n a k l e n n i . H a érdeklődést t a n ú s í ­ t u n k a z i r á n t , hogy m e g i s m e r j ü k é n ü n k m ű k ö d é s é t , h a n e m c s u p á n felszínesen, d e teljesen egészében m e g akarjuk i s m e r n i l é n y ü n k e t , viszonylag k ö n n y e n tuda­ tossá l e h e t ü n k . H a v a l ó b a n m e g akarjuk i s m e r n i ö n m a ­ g u n k a t , m e g fogjuk vizsgálni szívünket és e l m é n k e t , h o g y lássuk, mi rejlik b e n n e , és ha t ö r e k s z ü n k a t u d á s ­ ra, elnyerjük azt. És e k k o r ítéletalkotás n é l k ü l figyelhet­ j ü k majd m e g m i n d e n g o n d o l a t u n k a t é s é r z é s ü n k e t , é s így e l j u t h a t u n k a n e m kényszerből, n e m a p a r a n c s o l a ­ tokból, de a p r o b l é m a m e n t e s s é g b ő l fakadó n y u g a l o m ál­ l a p o t á b a . O l y a n ez, m i n t az esti szélcsendben k i s i m u l ó vízfelszín: ha e l m é n k megnyugszik, életre kel a m é r h e ­ tetlen.

2 0 . A TUDATOS ÉS A TUDATTA­ LAN ELMÉRŐL

Kérdező: A tudatos e l m e n e m i s m e r i a t u d a t t a l a n t , és fél attól, Ön pedig javarészt csak a t u d a t o s e l m é n k h e z szól - de vajon elegendő ez? Vajon felszabadítható-e az Ön módszerével a t u d a t t a l a n e l m e ? K é r e m , fejtse ki, h o g y a n foghatjuk fel teljes m é r t é k b e n a t u d a t t a l a n t . Krishnamurti: T u d a t á b a n vagyunk ugyan, h o g y léte­ zik a t u d a t t a l a n elme is, a z o n b a n a legtöbb e m b e r p u s z ­ t á n a t u d a t o s szinten, az elme felszíni r é t e g é n m ű k ö d i k - gyakorlatilag egész é l e t ü n k e r r e a szintre korlátozódik. Az úgynevezett tudatos e l m é b e n élünk, és s o h a n e m for­ d í t u n k figyelmet a mélyebb, t u d a t t a l a n elmére, a h o n n a n i d ő n k é n t eljutnak h o z z á n k b i z o n y o s utalások, á m ezeket az u t a l á s o k a t figyelmen kívül hagyjuk, eltorzítjuk, vagy p i l l a n a t n y i tudatos é r d e k e i n k n e k megfelelően é r t e l m e z ­ zük. A k é r d e z ő azt s z e r e t n é t u d n i , vajon elegendő-e, ha c s u p á n a tudatos e l m é h e z s z ó l u n k - vizsgáljuk h á t meg, m i t is é r t ü n k tudatos elme alatt. Vajon különbözik-e egy­ m á s t ó l a tudatos és a t u d a t t a l a n elme? E l k ü l ö n í t e t t ü k u g y a n egymástól e k é t dolgot, de vajon igazolható-e ez az elkülönítés? Létezik-e efféle megosztottság a t u d a t o s és t u d a t t a l a n között? Van-e valamiféle k o n k r é t h a t á r v o ­ nal, ahol véget ér a t u d a t o s , és elkezdődik a t u d a t t a l a n ? A felső rétegnek, az aktív t u d a t o s e l m é n e k t u d a t á b a n vagyunk ugyan, de vajon v a l ó b a n csakis ez az egyetlen szerkezet m ű k ö d n e aktívan m i n d e n n a p j a i n k s o r á n ? H a kizárólag az elme felső r é t e g é h e z i n t é z n é m szavaimat, nyilván semmiféle értékkel, semmiféle j e l e n t é s s e l n e m b í r n a a m o n d a n i v a l ó m . A legtöbb e m b e r mégis ragaszko269

dik a t u d a t o s elme által elfogadott dolgokhoz, mivel tuda­ tos e l m é n k s z á m á r a kényelmes, h a bizonyos egyértelmű tényekhez igazodhat - a t u d a t t a l a n a z o n b a n fellázadhat, és gyakran meg is teszi ezt, így h á t konfliktus alakul ki az úgynevezett t u d a t o s és t u d a t t a l a n elme között. A p r o b l é m á t t e h á t ez a k o n f l i k t u s j e l e n t i . Valójában c s u p á n egyetlen állapot létezik, n e m pedig egy t u d a t o s és egy t u d a t t a l a n n a k n e v e z e t t állapot; c s u p á n egyetlen létállapot van, b á r ezt az állapotot feloszthatjuk t u d a t o s és t u d a t t a l a n részre. Ez a fajta t u d a t o s s á g a z o n b a n m i n ­ dig a m ú l t tudatossága, n e m a j e l e n é : csakis a m á r el­ m ú l t dolgokra v a g y u n k t u d a t o s a k . A m o n d a n i v a l ó m r a a szavaim e l h a n g z á s á t követő p e r c b e n váltok t u d a t o s s á , egy p i l l a n a t t a l k é s ő b b é r t i t e k m e g a szavaimat. A jelen­ n e k s o h a n e m v a g y u n k t u d a t á b a n . Figyeljétek csak meg a szíveteket és az elméteket, és l á t n i fogjátok, h o g y a tu­ datosság a m ú l t és a jövő k ö z ö t t m ű k ö d i k : a j e l e n pusz­ t á n egyfajta átjáró a t e g n a p és a h o l n a p között. Követke­ z é s k é p p e n a t u d a t o s s á g a m ú l t b ó l a j e l e n felé t ö r t é n ő mozgás. Ha m ű k ö d é s k ö z b e n figyeljük meg az elmét, l á t n i fog­ j u k , h o g y a m ú l t b ó l a j ö v ő felé i r á n y u l ó m o z g á s folyama­ t á b a n n e m k a p h e l y e t a j e l e n . Vagy a m ú l t h a n g s ú l y o s , m i n t a z esetlegesen k e l l e m e t l e n j e l e n t ő l való m e n e k ü l é s eszköze, vagy a jövő, mivel ez j e l e n t i s z á m u n k r a a jelen­ ből való elvágyódást. Azaz: az e l m e vagy a m ú l t t a l , vagy a jövővel foglalkozik, és elveti a j e l e n t . Vagyis az elmét a m ú l t b r a h m i n n á , indiaivá, k e r e s z t é n n y é , b u d d h i s t á v á vagy valami m á s s á kondicionálja, és ez a k o n d i c i o n á l t elme vetíti ki m a g á t a jövőbe, következésképp s o h a n e m k é p e s közvetlen és tárgyilagos m ó d o n szemlélni a ténye­ ket. Az elme vagy elítéli és elutasítja a tényeket, vagy el­ fogadja azokat, és a z o n o s u l velük. Az ilyen elme nyil­ vánvalóan n e m k é p e s t é n y é k k é n t kezelni a tényeket. E b b e n a m ú l t által k o n d i c i o n á l t tudatossági á l l a p o t b a n 270

létezünk tehát, és g o n d o l a t a i n k pedig a tények kihívásai­ ra adott k o n d i c i o n á l t válaszok; és m i n é l i n k á b b a hi­ t ü n k , a m ú l t u n k k o n d i c i o n á l á s á n a k megfelelő m i n t á k s z e r i n t reagálunk a kihívásokra, a n n á l i n k á b b megerő­ sítjük á m u l t a t . Ez a megerősítés pedig e g y é r t e l m ű e n a m ú l t jövőnek n e v e z e t t folytonosságát e r e d m é n y e z i . Azaz: tudatosságunk, e l m é n k ingája folyton oda-vissza leng a miílt és a jövő között. E z t a tudatosságot n e m csu­ p á n az elme felső rétegei alkotják, de s z e r e p e t k a p n a k b e n n e a m e l y e b b rétegek is. Az ilyen t u d a t o s s á g nyil­ vánvalóan n e m k é p e s k ü l ö n b ö z ő s z i n t e k e n m ű k ö d n i , mivel esik az előre-, illetve visszafelé i r á n y u l ó m o z g á s t ismeri. Ha alaposan s z e m ü g y r e vesszük a kérdést, l á t n i fog­ j u k , hogy n e m egy folyamatos mozgásról v a n szó: k é t gondolat között m i n d i g v a n egy rövid s z ü n e t , és b á r ez az intervallum t a l á n egy m á s o d p e r c tízezred részéig sem tart, mégis óriási jelentőséggel b í r az i n g a e mozgá­ sa során. F e l i s m e r t ü k a t é n y t , h o g y g o n d o l k o d á s u n k a t a jövőbe kivetített m ú l t h a t á r o z z a meg: a b b a n a pillanat­ b a n , amikor felvállaljuk a m ú l t a t , felvállaljuk a j ö v ő t is, mivel nincsen két, egymástól elkülönülő állapot: csak egyetlen állapot létezik, a m e l y e g y a r á n t m a g á b a n foglal­ ja a tudatost és a t u d a t t a l a n t , a kollektív és az egyéni m ú l t a t is. A kollektív és az egyéni m ú l t a j e l e n r e reagál­ va megteremti a kollektív tudatosságot, következéskép­ p e n a tudatosság a m ú l t e r e d m é n y e , és ez k é p e z i létezé­ s ü n k hátterét. A b b a n a p i l l a n a t b a n , ahogy r e n d e l k e z ü n k a múlttal, r e n d e l k e z ü n k a jövővel is, mivel a j ö v ő csu­ p á n a megváltoztatott m ú l t folytatása, ám t o v á b b r a is a m ú l t része. A k é r d é s t e h á t az, h o g y a n i d é z z ü n k elő vál­ tozást a múlt e f o l y a m a t á b a n anélkül, h o g y ú j a b b k o n d i ­ cionálást, újabb m ú l t a t t e r e m t e n é n k meg. Másképpen fogalmazva, a p r o b l é m a a következő: a leg­ több ember elutasítja a k o n d i c i o n á l á s b i z o n y o s formáit, 271

és szélesebb látókörű, jelentőségteljesebb vagy kelleme­ sebb kondicionálást választ helyettük. Elhagyjuk az egyik vallást, h o g y egy m á s i k a t v e g y ü n k fel, elutasítjuk a h i t egyik fajtáját, és egy m á s i k a t fogadunk el h e l y e t t e . Az efféle behelyettesítés a z o n b a n nyilvánvalóan n e m azo­ n o s az élet, azaz a k a p c s o l a t o k megértésével. A k é r d é s t e h á t az, vajon h o g y a n s z a b a d u l h a t n á n k m e g m i n d e n k o n d i c i o n á l á s t ó l ? E r r e az e m b e r vagy azt feleli, h o g y ez l e h e t e t l e n , hogy e r r e egyetlen e m b e r i l é n y s e m k é p e s , vagy vizsgálódásba és kísérletezgetésbe kezd, h o g y felfe­ dezze az igazságot. Ha azt állítjuk, hogy s o h a n e m sza­ b a d u l h a t u n k m e g a k o n d i c i o n á l á s o k t ó l , nyilvánvaló, h o g y véget é r t s z á m u n k r a a folyamat. Ez a kijelentés a l a p u l h a t saját szűk- vagy széleskörű t a p a s z t a l a t a i n k o n , vagy p u s z t á n egy a d o t t h i e d e l e m elfogadásán is, de m i n ­ d e n k é p p e n a keresés, a vizsgálat és a felfedezések taga­ d á s á t j e l e n t i . Hogy k i d e r í t s ü k , vajon m e g s z a b a d u l h a t - e az e l m e m i n d e n k o n d i c i o n á l á s t ó l , s z a b a d o n kell vizsgá­ l ó d n u n k és kísérletezgetnünk. N o s , é n azt állítom, e g y é r t e l m ű e n lehetséges az, h o g y e l m é n k m e n t e s legyen mindenféle kondicionálástól - per­ sze ezt s e n k i n e k n e m kell v a k o n elfogadnia. H a p u s z t á n a t e k i n t é l y e m m i a t t elfogadjátok ezt az állítást, s o h a n e m fogjátok felfedezni az igazságot: ez a kijelentés csu­ p á n ú j a b b j e l e n t é k t e l e n b e h e l y e t t e s í t é s lesz s z á m o t o k r a . A m i k o r azt m o n d o m , lehetséges a dolog, a z é r t t e s z e m ezt, m e r t s z á m o m r a ez tény, és verbálisan rá is t u d l a k vezetni benneteket erre a tényre, azonban ha ti magatok is fel akarjátok i s m e r n i ezt az igazságot - saját magatok­ n a k kell m e g t a p a s z t a l n o t o k azt.

A vizsgálódó, az a d o t t dolgot e l e m z ő személy m a g a is ré­ sze a kondicionált á l l a p o t n a k , így b á r m i l y e n legyen is a vizsgálata, az értelmezése, a m e g é r t é s e , e dolgok is a kondicionálás részét képezik. T e h á t e z a z ú t n e m j á r h a ­ tó, és feltétlenül meg kell t ö r n ü n k ezt a h á t t e r e t , mivel az új kihívásoknak újfajta m ó d o n kell megfelelnünk, s ehhez n e k ü n k m a g u n k n a k is m e g kell ú j u l u n k . H o g y felfedezhessük Istent, az igazságot, a h h o z az e l m é n k n e k frissnél, a régi dolgoktól m e n t e s n e k kell l e n n i e . A m ú l t elemezgetése, a kísérletek e r e d m é n y e z t e konklúziók, az állítások és a tagadások t e r m é s z e t ü k n é l fogva m i n d a h á t t é r megváltozott f o r m á b a n való folytonosságára utal­ n a k , és ha felismeritek e t é n y t , rá fogtok j ö n n i , h o g y vé­ get kell v e t n ü n k az e l e m z ő j e l e n l é t é n e k . E k k o r n e m lé­ tezik majd a h á t t é r t ő l e l k ü l ö n ü l ő e n t i t á s , csakis a gon­ dolatok, a t u d a t o s és a t u d a t t a l a n , egyéni és kollektív emlékezet reakciói l e s z n e k j e l e n h á t t é r k é n t . Az elme a m ú l t t e r e m t m é n y e , a m ú l t p e d i g a k o n d i ­ cionálás által j ö t t létre - h o g y a n s z a b a d u l h a t h á t m e g az elme a kondicionálástól? E h h e z n e m c s u p á n a m ú l t és a jövő között végzett i n g a m o z g á s á t kell felismernie és megértenie, de t u d a t á b a n kell l e n n i e a g o n d o l a t o k k ö z t i intervallumnak is. E z a z i n t e r v a l l u m s p o n t á n m ó d o n j ö n létre, n e m pedig a k í v á n s á g a i n k vagy a k é n y s z e r ál­ tali okság t ö r v é n y e .

Az analízis vagy az önvizsgálat által n e m j u t h a t u n k el a k o n d i c i o n á l á s m ű k ö d é s é n e k teljes m e g é r t é s é r e , mivel az elemző személy m e g j e l e n é s é n e k p i l l a n a t á b a n m a g a az analízis a h á t t é r részévé válik, következésképp jelen­ tőségét veszti. Ez tény, e z é r t ezt az u t a t el kell v e t n ü n k .

Ha gondosan megfigyeljük, l á t n i fogjuk, h o g y b á r a reakciók, a g o n d o l a t o k m o z g á s a g y o r s n a k t ű n i k , m i n d i g j e l e n vannak k ö z t ü k ezek a rövid s z ü n e t e k . Két gondo­ lat között m i n d i g megjelenik a c s e n d n e k egy rövid ideig t a r t ó , i gondolkodási folyamattól független intervallu­ m a . Ha megfigyelitek, l á t n i fogjátok, h o g y ez a csend, ez az intervallum kívül áll az i d ő n , és ha felfedezitek, ha teljes m é r t é k b e n m e g t a p a s z t a l j á t o k azt, m e g s z a b a d í t benneteket a k o n d i c i o n á l á s t ó l - illetve n e m a n n y i r a „benneteket" szabadít meg, m i n t i n k á b b ott rejlik b e n -

272

273

ne a k o n d i c i o n á l á s t ó l való megszabadulás. Vagyis a gon­ dolkodási folyamatot a m e d i t á c i ó által é r t h e t j ü k meg; és mi m o s t n e m c s u p á n a gondolkodási folyamatról, és a gondolatok szerkezetéről, azaz az emlékezet, a t u d á s h á t t e r é r ő l b e s z é l ü n k , de azt is igyekszünk k i d e r í t e n i , vajon megszabadíthatja-e m a g á t az elme ettől a h á t t é r ­ től. Ez pedig csakis a k k o r lehetséges, ha az e l m e n e m te­ szi folytonossá a g o n d o l a t o k a t , ha eljut a k é n y s z e r és ok­ ság nélküli c s e n d á l l a p o t á b a .

21. A SZEXUALITÁSRÓL

Kérdező: Tudjuk, h o g y a szexualitás k i k e r ü l h e t e t l e n fizi­ kai és lelki szükséglet, és ú g y t ű n i k , ez a n e m z e d é k ü n k életét uraló káosz egyik legfőbb forrása. H o g y a n kezel­ h e t j ü k ezt a p r o b l é m á t ? Krishnamurti: Vajon m i é r t v a n az, h o g y m i n d e n b ő l p r o b l é m á t csinálunk? P r o b l é m á t c s i n á l t u n k I s t e n b ő l , a szeretetből, a kapcsolatokból, p r o b l é m á t j e l e n t szá­ m u n k r a az élet és a szexualitás is. De vajon m i é r t ? Mi­ é r t v a n az, hogy m i n d e n t e t t ü n k b o r z a l m a s , h o g y m i n ­ d e n tettünk p r o b l é m á k a t t e r e m t s z á m u n k r a ? M i é r t redukáljuk problémák s o r o z a t á v á a z életet, m i é r t n e m v e t ü n k véget a p r o b l é m á k n a k ? Vagy m i é r t n e m h a l u n k i n k á b b bele a p r o b l é m á i n k b a , ahelyett, h o g y n a p r ó l n a p r a , évről évre m a g u n k k a l cipeljük őket? A szexuali­ tás nyilvánvalóan lényeges k é r d é s , az elsődleges k é r d é s a z o n b a n az, hogy m i é r t éljük m e g p r o b l é m á n a k az éle­ tet? A munka, a szexualitás, a p é n z k e r e s e t , a gondolko­ dás, az érzések, a t a p a s z t a l á s - m i é r t j e l e n t p r o b l é m á t s z á m u n k r a az élet m i n d e n egyes dolga? Vajon n e m a z é r t van ez így, mert a l a p v e t ő e n m i n d e n t egy b i z o n y o s rög­ zített nézőpontból s z e m l é l ü n k ? M i n d i g egy k ö z p o n t b ó l a perifériák irányába g o n d o l k o d u n k , de a legtöbb e m b e r s z á m á r a a perifériák j e l e n t i k a k ö z p o n t o t , így m i n d e n t c s u p á n felületesen é r i n t ü n k . B á r m i t t e s z ü n k is a perifé­ r i á n , az elkerülhetetlenül p r o b l é m á k h o z vezet, és éle­ t ü n k valójában e p r o b l é m á k s o r o z a t á b ó l áll: a felszínen é l ü n k , és beérjük ezzel az élettel, a n n a k m i n d e n p r o b l é ­ májával együtt. A p r o b l é m á k addig léteznek, a m í g csu­ p á n a felszínen, a p e r i f é r i á n é l ü n k , és ez a p e r i f é r i a je275

len esetben az „ént", és az én benyomásait jelenti, ame­ lyeket m e g n y i l v á n í t h a t u n k külsőleg, vagy szubjektívvé is t e h e t ü n k , amelyeket b e a z o n o s í t h a t u n k a világmin­ denséggel, az országunkkal, vagy egyéb, az elme által te­ r e m t e t t dolgokkal. A m í g az elme h a t ó k ö r é n b e l ü l é l ü n k , m i n d i g is lesz­ n e k b o n y o d a l m a k és p r o b l é m á k - e z e n kívül m á s t s e m i s m e r ü n k . Az elme egy érzet, egy b e n y o m á s , az e l m e a f e l h a l m o z o t t é r z e t e k és reakciók t e r e m t m é n y e , és b á r ­ mivel k e r ü l i s kapcsolatba, s z ü k s é g k é p p e n n y o m o r ú s á ­ got, z a v a r t és vég n é l k ü l i p r o b l é m á k a t t e r e m t . Problé­ m á i n k valódi oka az éjjel-nappal gépiesen, t u d a t o s a n és t u d a t t a l a n u l e g y a r á n t m ű k ö d ő e l m e . Az e l m e a l é t e z ő legfelszínesebb dolog, mi p e d i g n e m z e d é k e k ó t a az el­ me fejlesztésével töltjük egész é l e t ü n k e t : i g y e k s z ü n k m i n é l okosabbá, m i n é l n e h e z e b b e n megfoghatóvá, mi­ n é l agyafúrtabbá, m i n é l h a z u g a b b á é s c s a l á r d a b b á t e n ­ n i - e t ö r e k v é s ü n k e t j ó l megfigyelhetjük é l e t ü n k m i n ­ d e n egyes tevékenységében. Az elme t e r m é s z e t é n é l fogva ő s z i n t é t l e n és csalárd, k é p t e l e n s z e m b e n é z n i a tények­ kel, é s a z elme m i n d e n p r o b l é m a forrása: a z e l m e m a g a a probléma. Vajon m i t is é r t ü n k a szexualitás j e l e n t e t t e problé­ m á k alatt? Magát a cselekvést, az a k t u s t - vagy az a k t u s ­ sal k a p c s o l a t o s g o n d o l a t o k a t ? Nyilvánvalóan n e m az ak­ t u s t : a szexuális a k t u s n e m j e l e n t n a g y o b b p r o b l é m á t s z á m u n k r a , m i n t p é l d á u l a z evés, a z o n b a n h a egész n a p csak az evésre gondolunk, ha folyton ez tölti be az e l m é n ­ ket, az m á r p r o b l é m a . T e h á t a szexuális a k t u s a p r o b ­ l é m a vagy az aktussal k a p c s o l a t o s g o n d o l a t o k ? Vajon m i é r t g o n d o l k o d u n k e z e n a dolgon? M i é r t f e k t e t ü n k rá oly n a g y h a n g s ú l y t ? H i s z e n nyilvánvalóan ezt tesszük. A filmek, a magazinok, a n ő k öltözködési szokásai, m i n ­ d e n a szexualitással k a p c s o l a t o s g o n d o l a t o k a t erősítik. De m i é r t ? M i é r t vált ilyen k ö z p o n t i kérdéssé a szexuali276

t á s az életünkben? M i k ö z b e n oly sok dolog követeli m e g a figyelmünket, mi csakis a szexualitásra g o n d o l u n k . De h á t mi történik, m i é r t foglalkoztatja ez a t é m a ily mér­ t é k b e n az elménket? A z é r t , m e r t a szexualitás a végső m e n e k ü l é s egyformája - n e m d e ? A szexualitás az ö n m a ­ g u n k r ó l való tökéletes megfeledkezés egyik módja: az a d o t t pillanatra legalábbis m e g f e l e d k e z h e t ü n k ö n m a ­ g u n k r ó l - és ezt csak így é r h e t j ü k el. Az élet m i n d e n egyéb dolga az é n ü n k r e h e l y e z i a h a n g s ú l y t . Az üzlet, a vallás, az isteneitek, a vezetőitek, a politikai és gazda­ sági cselekedeteitek, m e n e k ü l é s e i t e k , t á r s a d a l m i elfog­ laltságaitok, politikai p á r t j a i t o k m i n d - m i n d az é n r e h e ­ lyezik a hangsúlyt, az é n t erősítik. A szexualitás az egyetlen olyan dolog, a m e l y n e m az é n t hangsúlyozza, e z é r t problémává válik, n e m igaz? Ha ez az egyetlen do­ log, a m e l y a végső m e n e k ü l é s h e z , az ö n m a g u n k r ó l való tökéletes megfeledkezéshez vezet, ragaszkodni k e z d ü n k h o z z á , m e r t csakis e z e k b e n a p i l l a n a t o k b a n vagyunk bol­ dogok. M i n d e r egyéb k é r d é s r é m á l o m m á , a szenvedés és a fájdalom forrásává válik, e z é r t h á t r a g a s z k o d u n k az egyetlen dologhoz, a m e l y által tökéletesen megfeledkez­ h e t ü n k önmagunkról - mivel ezt n e v e z z ü k boldogság­ n a k . A z o n b a n a r a g a s z k o d á s u n k által ez is r é m á l o m m á lesz, m e r t később a z t á n m e g a k a r u n k s z a b a d u l n i tőle, h o g y ne legyünk a szexualitás rabszolgái. E z é r t h á t ú j r a csak az elméhez fordulunk, a szűziesség, a cölibátus esz­ m é j é h e z , és azelfojtás által igyekszünk szűzies életet él­ n i , így elménk áj fent csak igyekszik e l k ü l ö n í t e n i m a g á t a tényektől. Ez pedig újra az é n r e helyezi a h a n g s ú l y t , az é n r e , aki megpróbál v a l a m i l y e n n é válni, azaz újra fog­ lyul ejt bennünket a vajúdás, a p r o b l é m á k , az erőfeszítés és a fájdalom ördögi k ö r e . A szexualitás m i n d a d d i g r e n d k í v ü l n e h é z és ö s s z e t e t t p r o b l é m á t jelent m a j d s z á m u n k r a , m í g m e g n e m é r t j ü k az a d o t t problémáról g o n d o l k o d ó elmét. M a g a az a k t u s 277

s o h a n e m j e l e n t h e t p r o b l é m á t , a gondolatok a z o n b a n igen. Az a k t u s a m e n t ő ö v szerepét tölti b e : k i c s a p o n g ó életet é l ü n k , vagy belevetjük m a g u n k a t a h á z a s s á g b a , p r o s t i t u á l v a ezzel feleségünket, aki egyébként s z e m m e l l á t h a t ó l a g r o p p a n t tiszteletreméltó asszony, és ez elége­ dettséggel tölt el b e n n ü n k e t . A p r o b l é m á t nyilván csak a k k o r oldhatjuk meg, h a teljes m é r t é k b e n m e g é r t j ü k a z „ é n " é s a z „ e n y é m " m ű k ö d é s é t é s szerkezetét. A z „ é n " feleségem, az „ é n " g y e r m e k e m , az „ é n " v a g y o n o m , az „ é n " a u t ó m , a z „ é n " teljesítményem, a z „ é n " sikereim - m í g m e g n e m értjük, és fel n e m oldjuk e dolgokat, t o v á b b r a is p r o b l é m á t j e l e n t majd s z á m u n k r a a szexua­ litás. A m í g politikai, vallási vagy b á r m e l y egyéb érte­ l e m b e n becsvágyóak vagyunk, amíg az é n r e , a gondolko­ dóra, a t a p a s z t á l é r a h e l y e z z ü k a h a n g s ú l y t , és a saját, az országa, a pártja, vagy a vallásnak nevezett e s z m e előrem e n e t e l é n e k ambíciójával tápláljuk azt, azaz amíg j e l e n v a n n a k ezek, az én kiterjesztésére i r á n y u l ó tevékenysé­ gek, m i n d i g is lesznek szexuális p r o b l é m á i n k . Egyfelől m e g t e r e m t j ü k , tápláljuk és kiterjesztjük ö n m a g u n k a t , másfelől pedig igyekszünk megfeledkezni m a g u n k r ó l , igyekszünk legalább egy p e r c r e elveszíteni az é n ü n k e t . H o g y a n is l é t e z h e t n e egymás mellett ez a k é t törekvés? Az élet így e l l e n t m o n d á s s á válik: egyrészt k i h a n g s ú l y o z ­ z u k az é n t , m á s r é s z t igyekszünk megfeledkezni róla. N e m a szexualitás a p r o b l é m a : a p r o b l é m á t az életünk­ b e n j e l e n t k e z ő e l l e n t m o n d á s j e l e n t i , é s ezt a z ellent­ m o n d á s t a z elme n e m k é p e s á t h i d a l n i , mivel a z e l m e m a g a is e l l e n t m o n d á s o s . E z t az e l l e n t m o n d á s t csak ak­ k o r é r t h e t j ü k meg, h a teljes m é r t é k b e n m e g é r t j ü k m i n ­ d e n n a p i l é t e z é s ü n k folyamatát. M o z i b a j á r u n k , h o g y a z t á n b á m u l j u k a v á s z n o n feltűnő nőket, olyan könyve­ ket olvasunk, amelyek stimulálják ez i r á n y ú gondolatain­ kat, félmeztelen képekkel teli m a g a z i n o k a t n é z e g e t ü n k , m e g b á m u l j u k a n ő k e t az u t c á n , titkos p i l l a n t á s o k a t lo-

p u n k és k a p u n k - m i n d e m e dolgok k ö r m ö n f o n t m ó d o n a r r a ösztönzik a z elmét, h o g y m é g j o b b a n kihangsúlyoz­ za az ént, u g y a n a k k o r p e d i g m e g p r ó b á l u n k kedvesek, gyengédek és szeretetteljesek l e n n i . Ez a k é t dolog n e m valósulhat m e g egyszerre. A s p i r i t u á l i s vagy egyéb érte­ lemben becsvágyó e m b e r e k n e m l é t e z h e t n e k p r o b l é m á k nélkül, h i s z e n a p r o b l é m á k csak akkor s z ű n n e k meg, h a megfeledkezünk a z é n ü n k r ő l , h a a z é n n e m létezik, e z a nemlét p e d i g n e m az a k a r a t u n k t ó l függ, itt n e m p u s z ­ t á n valamiféle reakcióról v a n szó. A szexualitás reakció­ vá válik: ha az elme igyekszik m e g o l d a n i egy p r o b l é m á t , az csak egyre zavarosabbá, n y u g t a l a n í t ó b b á , és fájdal­ masabbá válik. N e m a szexualitás, h a n e m az e l m e a probléma, az elme, a m e l y a z t állítja, h o g y szűzies, szep­ lőtelen életet kell é l n ü n k . A szeplőtelenség n e m az elme t e r e m t m é n y e . Az e l m e csak elfojtani k é p e s saját tevé­ kenységeit, az elfojtás p e d i g n e m egyenlő a szeplőtelenseggel, az erkölcsösséggel. A szeplőtelenség n e m erény, é s n e m l e h e t fejleszteni. A z alázatosságra t ö r e k v ő e m b e r nyilván n e m alázatos; b á r b ü s z k e s é g é t t a l á n a l á z a t n a k nevezi, attól m é g b ü s z k e m a r a d , é s p o n t o s a n e z é r t tö­ rekszik az alázatra. A b ü s z k e s é g b ő l s o h a n e m lesz alá­ zat, a szeplőtelenség p e d i g n e m az elme t e r e m t m é n y e - egyszerűen n e m v á l h a t u n k s z e p l ő t e l e n n é . A szeplőtelenséget csakis a s z e r e t e t által i s m e r h e t j ü k meg, a szere­ t e t n e k pedig s e m m i köze a z e l m é h e z .

278

279

Következésképpen a szexualitással k a p c s o l a t o s , a vi­ l á g o n oly sok e m b e r t gyötrő p r o b l é m a m i n d a d d i g n e m oldható meg, amíg n e m é r t j ü k m e g m a g á t a z e l m é t . M i u g y a n n e m v e t h e t ü n k véget a g o n d o l k o d á s n a k , az még­ is véget é r h e t , ha e l t ű n i k a g o n d o l k o d ó , ez p e d i g csak ak­ k o r következhet b e , ha teljes m é r t é k b e n m e g é r t j ü k a gondolkodási folyamatot. Ha e l k ü l ö n ü l egymástól a gon­ dolkodó és a gondolat, az félelmet szül, és a k o n f l i k t u s csak akkor s z ű n i k meg, ha n e m létezik a g o n d o l k o d ó .

A m a g á t ó l é r t e t ő d ő dolgok m e g é r t é s é h e z n i n c s szükség erőfeszítésre. A g o n d o l k o d ó az erőfeszítések által j ö n létre, a z t á n kiterjeszti m a g á t , hogy így alakítsa, így kontrollálja a g o n d o l a t a i t - vagy így vessen véget n e k i k . A gondolkodó fiktív e n t i t á s , az elme illúziója. Ha tény­ k é n t ismerjük fel a g o n d o l a t o k a t , n e m kell gondolkod­ n u n k e tényeken. Az egyszerű, választások nélküli t u d a ­ tosság jelenlétében elkezdik feltárni ö n m a g u k a t a m a g á t ó l é r t e t ő d ő tények, és így véget ér a t é n y s z e r ű gondolkodás. E k k o r l á t n i fogjuk, hogy a szívünket és el­ m é n k e t emésztő p r o b l é m á k , a t á r s a d a l m i r e n d ü n k b ő l a d ó d ó p r o b l é m á k végre m e g o l d h a t ó v á válnak. A szexua­ litás t ö b b é n e m j e l e n t majd p r o b l é m á t , m e r t a megfelelő h e l y r e kerül, é s n e m lesz sem tisztátalan, s e m szűzies. A szexualitásnak m e g v a n a m a g a helye az é l e t ü n k b e n ; a z o n b a n h a a z elme t ú l n a g y jelentőséget tulajdonít n e ­ ki, p r o b l é m á v á válik. Az elme a z é r t cselekszik így, m e r t n e m k é p e s boldogság n é l k ü l élni, így a szexualitás p r o b ­ l é m á v á válik s z á m u n k r a , á m h a a z elme m e g é r t i ö n m a ­ ga m ű k ö d é s é t , és m e g s z ű n i k létezni, azaz, ha véget ér a gondolkodás, bekövetkezik a t e r e m t é s , és valójában a te­ r e m t é s tesz boldoggá b e n n ü n k e t . A t e r e m t é s á l l a p o t a m a g a az üdvösség, m e r t e b b e n az állapotban megfeled­ k e z ü n k ö n m a g u n k r ó l , é s m e g s z ű n n e k a z é n reakciói. Ez n e m valamiféle elvont válasz a szexualitás m i n d e n ­ n a p i p r o b l é m á j á r a - ez az egyetlen válasz. Az elme ta­ gadja a szeretetet, s z e r e t e t n é l k ü l pedig n e m létezik szeplőtelenség; és p o n t o s a n a szeretet h i á n y a m i a t t je­ l e n t p r o b l é m á t s z á m u n k r a a szexualitás.

280

2 2 . A SZERETETRŐL

Kérdező: M i t é r t Ön szeretet áatt? Krishnamurti: A k é r d é s megválaszolásához a megér­ tés által j u t u n k el, a megértés által fogjuk felfedezni, h o g y mi n e m a z o n o s a szeretettel, h i s z e n mivel a szere­ tet m a g a az ismeretlen, csak iz i s m e r t dolgok kizárásá­ val j u t h a t u n k el h o z z á . Az ismert dolgokkal teli e l m e n e m fedezheti fel az ismeretlent, e z é r t h á t először meg­ i s m e r j ü k az i s m e r t értékeit, szemügyre vesszük az is­ m e r t dolgokat, és a m i k o r mindenféle ítélkezés n é l k ü l látjuk őket, m e g s z a b a d u l tőlük az e l m é n k - és e k k o r m e g t u d h a t j u k , mi a szeretet. Azaz, m i n t e g y n e g a t í v i r á n y b ó l fogjuk megközelíteni a szeretetet. M i t is j e l e n t a szeretet a legtöbb e m b e r s z á m á r a ? M i t é r t ü n k a z alatt, a m i k o r azt rrondjuk, s z e r e t ü n k valakit? Azt, h o g y birtokoljuk az adott személyt. E b b ő l a b i r t o k ­ lásból fakad a z t á n a féltékenység, mivel ha elveszítjük azt, akit s z e r e t ü n k , ü r e s n e k és elveszettnek é r e z z ü k m a ­ g u n k a t , k ö v e t k e z é s k é p p e n igazoljuk a b i r t o k l á s t , és i g y e k s z ü n k m e g t a r t a n i a szeretett személyt. Nyilvánva­ ló a z o n b a n , hogy ez a birtoklás n e m a z o n o s a szeretet­ tel - igaz? A s z e r e t e t nyilván n e m is az érzelmesség. É r z e l m e s ­ n e k l e n n i n e m a z o n o s a szeietettel, mivel a s z e n t i m e n ­ t a l i z m u s és az é r z e l m e k pusztán érzetek, b e n y o m á s o k . A J é z u s r ó l , K r i s n á r ó l , agurujukról vagy b á r k i m á s r ó l sír­ d o g á l ó , vallásos e m b e r e k c s u p á n s z e n t i m e n t á l i s a k . E l m e r ü l n e k e b b e n az érzetben, e b b e n a g o n d o l a t i folya­ m a t b a n , a g o n d o l a t o k a z o n k n n e m a z o n o s a k a szere­ tettel. A g o n d o l a t o k az érzetek e r e d m é n y e i , azaz a szen-

281

t i m e n t á l i s , érzelmes e m b e r e k n e m i s m e r h e t i k a szerete­ tet. Ú j r a csak felmerül a k é r d é s , vajon n e m vagyunk-e m i n d a n n y i a n érzelmesek? Az érzelmesség p u s z t á n é n ü n k kiterjesztésének egy formája, és n y i l v á n v a l ó a n n e m egyenlő a szeretettel, mivel az é r z e l m e s e m b e r e k k é p e s e k kegyetlenek i s l e n n i , h a megválaszolatlanok m a r a d n a k a z érzelmeik, h a n e m n y i l v á n u l h a t n a k m e g az érzéseik. Az é r z e l m e s személyek k ö n n y e n gyűlölködővé v á l h a t n a k , és h á b o r ú k r a , öldöklésekre r a g a d t a t h a t ­ j á k m a g u k a t . A s z e n t i m e n t á l i s , vallását k ö n n y e k k ö z ö t t emlegető e m b e r e k b e n nyilvánvalóan n i n c s e n szeretet. A k k o r vajon a m e g b o c s á t á s l e n n e a szeretet? M i t is je­ l e n t a megbocsátás? Valaki m e g b á n t b e n n ü n k e t , mi pe­ dig m e g s é r t ő d ü n k , e l r a k t á r o z z u k ezt az emléket, m a j d valamiféle k é n y s z e r vagy a m e g b á n á s m i a t t így s z ó l u n k : „megbocsátok n e k e d " . E l ő s z ö r m e g s é r t ő d ü n k , a z t á n el­ u t a s í t j u k a s é r t ő d ö t t s é g ü n k e t . De vajon melyik folyamat m i t j e l e n t ? Továbbra is mi v a g y u n k a k ö z p o n t i h e l y e n , továbbra is mi v a g y u n k fontosak, mi v a g y u n k azok, akik m e g b o c s á t u n k . A m e g b o c s á t á s attitűdjére az j e l l e m z ő , h o g y továbbra is mi v a g y u n k a fontosak, n e m p e d i g az a személy, aki állítólag m e g b á n t o t t b e n n ü n k e t . A z a z a megbocsátás folyamata, a m e l y n e k s o r á n először elraktá­ r o z z u k m a g u k b a n a sértettséget, majd m e g t a g a d j u k azt, n e m a z o n o s a szeretettel. H a s z e r e t ü n k , n y i l v á n v a l ó a n n i n c s b e n n ü n k ellenségesség, é s teljesen k ö z ö m b ö s e k s z á m u n k r a e dolgok. A rokonszenv, a m e g b o c s á t á s , a b i r t o k l á s o n alapuló k a p c s o l a t - e g y é r t e l m ű , h o g y e dol­ gok n e m a z o n o s a k a szeretettel, h i s z e n m i n d az e l m e te­ r e m t m é n y e i - n e m d e ? És míg az elmét t e k i n t j ü k válasz­ t o t t b í r á n k n a k , n e m é l h e t b e n n ü n k szeretet, m e r t a z elme csakis a b i r t o k l á s o n keresztül k é p e s d ö n t é s e k e t h o z n i , ezért d ö n t é s e i p u s z t á n a b i r t o k l á s k ü l ö n b ö z ő megnyilvánulási f o r m á i . A z elme c s u p á n m e g r o n t a n i k é p e s a szeretetet, de n e m k é p e s szeretetet és szépséget 282

t e r e m t e n i . í r h a t u n k u g y a n verseket a szeretetről, de ez még n e m egyenlő a szeretettel. Az is nyilvánvaló, h o g y valódi tisztelet n é l k ü l n e m l é t e z h e t szeretet, legyen szó a k á r a szolgálóink, a k á r a b a r á t a i n k iránt t a n ú s í t o t t tiszteletről. É s z r e v e t t é t e k már, h o g y a szolgálóink, az alárendeltjeink i r á n t n e m t a n ú s í t u n k tiszteletet, v e l ü k n e m vagyunk kedvesek é s nagylelkűek? Tiszteljük a f e l e t t ü n k állókat, a f ő n ö k ü n ­ ket, a milliomosokat, a n a g y h á z z a l és m a g a s társadal­ mi ranggal rendelkező e m b e r e k e t , azokat, akiktől r e m é ­ l ü n k valamit. A z a l a t t u n k állókba a z o n b a n b e l e r ú g u n k , és m á s nyelven b e s z é l ü n k velük. K ö v e t k e z é s k é p p e n tisz­ telet nélkül n e m l é t e z h e t szeretet: ahol n i n c s k ö n y ö r ü let, szánalom és m e g b o c s á t á s , ott n i n c s e n s z e r e t e t s e m . És a legtöbb e m b e r p o n t o s a n e b b e n az á l l a p o t b a n léte­ zik: n i n c s b e n n ü k s e m tisztelet, s e m k ö n y ö r ü l e t , s e m nagylelkűség. Birtoklóak v a g y u n k , és érzelmesek, szent i m e n t a l i z m u s u n k p e d i g m e g n y i l v á n u l h a t gyilkosságok és mészárlások, vagy ostoba, t u d a t l a n s z á n d é k o k által vezérelt egyesülések f o r m á j á b a n is. H o g y a n is é l h e t n e h á t b e n n ü n k a szeretet? A szeretetet csakis a k k o r i s m e r h e t j ü k meg, ha m i n d ­ e m e dolgok véget é r n e k , h a m á r n i n c s b e n n ü n k b i r t o k ­ lási vágy, ha n e m c s u p á n s z e n t i m e n t á l i s á h í t a t t a l adó­ z u n k valaminek. Az efféle o d a a d á s p u s z t á n egyfajta könyörgés, azaz t o v á b b r a is b i z o n y o s dolgok e l é r é s é r e törekszünk, csak másfajta f o r m á b a n . Aki i m á d k o z i k , az n e m ismeri a szeretetet. Mivel b i r t o k l ó a k v a g y u n k , mi­ vel az érzelmessé tevő o d a a d á s és i m a által is m i n d i g va­ lamiféle eredmény elérésére t ö r e k s z ü n k , t e r m é s z e t e s , h o g y nincs b e n n ü n k s z e r e t e t ; a szeretet p e d i g n y i l v á n n e m létezhet tisztelet n é l k ü l . T a l á n azt állítjuk, h o g y tisztelettudóak vagyunk, ez a tisztelet a z o n b a n c s u p á n a feljebbvalóink i r á n t n y i l v á n u l meg, c s u p á n az o p p o r ­ tunizmusból és a félelemből fakad. Ha v a l ó b a n ismer283

n é n k a tiszteletet, e g y a r á n t t i s z t e l n é n k a legalacsonyabb s o r b a n élő és l e g m a g a s a b b a n álló e m b e r e k e t is, mivel a z o n b a n n e m ismerjük a tiszteletet, n e m i s m e r h e t j ü k a s z e r e t e t e t sem. Oly kevés nagylelkű, m e g b o c s á t ó és kö­ n y ö r ü l e t e s e m b e r él e z e n a világon! Csak a k k o r v a g y u n k nagylelkűek, ha ez kifizetődő a s z á m u n k r a , csak akkor v a g y u n k k ö n y ö r ü l e t e s e k , h a úgy gondoljuk, k a p u n k ér­ t e v a l a m i t cserébe. H a e dolgok e l t ű n n e k , h a n e m kötik le t ö b b é az e l m é n k e t , ha n e m az elme dolgai töltik be szívünket, megszületik a szeretet; és egyedül a s z e r e t e t k é p e s m e g v á l t o z t a t n i a világban jelenleg u r a l k o d ó té­ bolyt, n e m pedig a különféle r e n d s z e r e k és ideológiák, legyen szó akár a bal-, a k á r a jobboldali e s z m é k r ő l . Csakis a k k o r s z e r e t ü n k igazán, h a n i n c s b e n n ü n k bir­ toklási vágy, h a n e m i r i g y k e d ü n k m á s o k r a , h a n e m va­ g y u n k kapzsik, ha i s m e r j ü k a tiszteletet, a k ö n y ö r ü l e t e t és az együttérzést, ha figyelmesek v a g y u n k a h á z a s t á r ­ s u n k k a l , a g y e r m e k e i n k k e l és s z e r e n c s é t l e n s o r s ú alá­ r e n d e l t j e i n k k e l is.

2 3 . A HALÁLRÓL

Kérdező: Milyen k a p c s o l a t b a n áll egymással az élet és a halál? Krishnamurti: Vajon v a l ó b a n elkülönül-e egymástól az élet és a halál? Vajon m i é r t t e k i n t j ü k a h a l á l t az élet­ től különálló dolognak? M i é r t félünk a haláltól? És mi­ é r t í r t a k már oly sok könyvet e r r ő l a t é m á r ó l ? Vajon tényleg létezik ez az e l k ü l ö n ü l é s , vagy csak egy ö n k é ­ nyes, az elme által l é t r e h o z o t t felosztásról v a n szó?

A szeretetről n e m l e h e t gondolkodni, a szeretetet n e m lehet fejleszteni, a szeretetet n e m lehet gyakorolni. A sze­ retet, a testvériség gyakorlása továbbra is az elme tárgy­ k ö r é b e tartozik, következésképpen valójában n e m sze­ retet. A szeretet akkor valósul meg, a szeretetet akkor i s m e r h e t j ü k meg, h a felhagyunk m i n d e m e dolgokkal. E k k o r a szeretet t ö b b é m á r n e m mennyiségi, de m i n ő s é ­ gi k é r d é s lesz: u g y a n n e m jelentjük ki, h o g y szeretjük az egész világot, de ha tudjuk, h o g y a n s z e r e s s ü n k egyetlen e m b e r t , t u d n i fogjuk, h o g y a n szeressünk m i n d e n k i t . Mi­ vel a z o n b a n még n e m tudjuk, h o g y a n s z e r e s s ü n k egyet­ l e n e m b e r t , a z emberiség i r á n t é r z e t t s z e r e t e t ü n k c s u p á n fikció. H a s z e r e t ü n k , n e m létezik s z á m u n k r a sok vagy kevés - csak a szeretet létezik. P r o b l é m á i n k a t csakis a szeretet által oldhatjuk meg, és csakis így i s m e r h e t j ü k m e g az üdvösséget és a boldogságot.

A m i k o r az életről b e s z é l ü n k , a folytonosság o l y a n fo­ l y a m a t á t értjük ez alatt, a m e l y b e n m i n d i g s z e r e p e t k a p a különböző dolgok b e a z o n o s í t á s a . „ É n " , az „ é n h á z a m , a z „ é n " feleségem, a z „ é n " b a n k s z á m l á m , a z „ é n " m ú l t ­ beli tapasztalásaim - ezt é r t j ü k élet alatt - igaz? Az élet a t u d a t o s és t u d a t t a l a n e m l é k e z e t f o l y t o n o s s á g á n a k fo­ l y a m a t a , annak m i n d e n k ü z d e l m é v e l , vitájával, esemé­ nyével és tapasztalatával együtt. E dolgok összességét n e v e z z ü k életnek, és ezzel állítjuk s z e m b e a h a l á l t , a m i véget vet ennek a f o l y a m a t n a k . Mivel m e g t e r e m t e t t ü k az élet ellentétét, és félünk tőle, igyekszünk fellelni az élet és a halál közti k a p c s o l a t o t : és ha valamilyen magya­ rázat, a folytonosságba v e t e t t h i t , vagy a túlvilági élet se­ gítségével képesek v a g y u n k m e g t a l á l n i a s z a k a d é k fölött átívelő hidat, elégedettek l e s z ü n k . H i s z ü n k a r e i n k a r n á ­ c i ó b a n vagy a g o n d o l a t f o l y t o n o s s á g á n a k v a l a m e l y egyéb formájában, és i g y e k s z ü n k k a p c s o l a t o t l é t e s í t e n i az i s m e r t és az i s m e r e t l e n k ö z ö t t . I g y e k s z ü n k á t h i d a l n i ezt a szakadékot, és így m e g t a l á l n i a m ú l t és a j ö v ő kö­ zötti kapcsolatot. H i s z e n ezt tesszük, a m i k o r m e g p r ó ­ báljuk kideríteni, létezik-e b á r m i l y e n k a p c s o l a t az élet

284

285

és a h a l á l között - n e m d e ? T u d n i akarjuk, h o g y a n hidal­ j u k át az élet és a vég k ö z ö t t i szakadékot - ez a mi leg­ alapvetőbb vágyunk. De vajon megismerhető-e a vég, a halál még az élet so­ r á n ? Ha még é l e t ü n k b e n m e g i s m e r h e t n é n k a halált, m e g s z ű n n é n e k a p r o b l é m á i n k . A z é r t félünk az ismeret­ lentől, m e r t n e m t a p a s z t a l h a t j u k meg azt é l e t ü n k során. A k ü z d e l m ü n k a r r a i r á n y u l , h o g y kapcsolatot létesít­ s ü n k ö n m a g u n k , azaz az i s m e r t dolgok t e r e m t m é n y e i és a h a l á l n a k nevezett i s m e r e t l e n között. Vajon létezhet-e b á r m i l y e n kapcsolat a m ú l t , és az elme által felfoghatat­ lan, h a l á l n a k nevezett dolog között? Egyáltalán m i é r t k ü l ö n í t j ü k egymástól e k é t dolgot? N e m azért, m e r t el­ m é n k p u s z t á n az i s m e r t dolgok, a folytonosság t e r ü l e t é n belül képes m ű k ö d n i ? Csakis a n y o m o r ú s á g , a gyönyör, a szeretet, a v o n z a l o m és a különféle t a p a s z t a l a t o k emlé­ keivel rendelkező gondolkodókként, cselekvőkként is­ m e r j ü k ö n m a g u n k a t ; h a n e m így l e n n e , n e m úgy gondol­ n á n k m a g u n k r a , m i n t valamilyen adott f o r m á b a n létező lényekre. Amikor a z t á n ez a valami, a l é n y ü n k elérkezik a h a l á l n a k nevezett dologhoz, megjelenik az ismeretlen­ től való félelem, e z é r t s z e r e t n é n k b e v o n z a n i az ismeret­ l e n az i s m e r t dolgok tárgykörébe, és egész erőfeszítésünk a r r a irányul, hogy folytonossá tegyük azt. Azaz valójá­ b a n n e m a halált is m a g á b a n foglaló életet akarjuk meg­ i s m e r n i , h a n e m azt akarjuk t u d n i , h o g y a n valósítsuk m e g a folytonosságot, h o g y a n kerüljük el a véget. A folytonos dolgok k é p t e l e n e k a megújulásra. A foly­ t o n o s s á g b a n n e m l é t e z h e t s e m m i ú j , s e m m i k r e a t í v - ez m e g l e h e t ő s e n nyilvánvaló. Az örökkévalóan új lehetősé­ gét csakis a folytonosság vége t e r e m t h e t i meg. A z o n b a n p o n t o s a n ettől a végtől r e t t e g ü n k , és n e m ismerjük fel, h o g y a megújulás, a k r e a t i v i t á s , az i s m e r e t l e n csak ez ál­ t a l a vég által válik lehetővé, n e m pedig úgy, ha n a p r ó l n a p r a m a g u n k k a l cipeljük a t a p a s z t a l a t a i n k a t , az emlé286

keinket, a szerencsétlenségünket. A h o l folytonosság van, ott n e m létezhet s e m m i új; n e m l é t e z h e t a kreativitás, a z i s m e r e t l e n , a z örökkévaló, n e m l é t e z h e t Isten. Folyto­ n o s e n t i t á s k é n t s o h a n e m lelhetjük fel az i s m e r e t l e n t , a valódit, az örökkévalót, mivel így csak a saját m a g u n k által kivetített dolgokra l e l h e t ü n k rá, e dolgok pedig n e m valóságosak. Az újat csakis a vég, a h a l á l által is­ m e r h e t j ü k meg; és ha az élet és a h a l á l közti k a p c s o l a t o t k u t a t j u k , h o g y összekössük a folytonost azzal, a m i véle­ m é n y ü n k szerint t ú l v a n a folytonosságon, egy ö n m a ­ g u n k által kivetített, fiktív és valótlan világban é l ü n k . D e vajon megtapasztalhatjuk-e még é l e t ü n k s o r á n a halált, a z a z a véget, a s e m m i v é válást? M e g i s m e r h e t ­ jük-e a h a l á l t egy olyan világban élve, ahol m i n d e n foly­ t o n valamilyenné válik, a h o l m i n d e n a h a l a d á s r ó l vagy a h a n y a t l á s r ó l szól? Vajon l e s z á m o l h a t u n k - e m i n d e n e m l é k ü n k k e l - n e m a t é n y s z e r ű emlékekkel, h a n e m a pszichológiai biztonsághoz fűződő belső ragaszkodá­ s u n k r ó l , a boldogság kereséséről szóló, felhalmozott em­ lékeinkkel? Lehetséges-e az, h o g y m i n d e n áldott n a p m e g h a l j u n k , és m á s n a p m e g ú j u l t a n s z ü l e s s ü n k újjá? M e r t csakis így i s m e r h e t j ü k m e g m é g é l e t ü n k s o r á n a halált. A megújulás csakis e halál, a folytonosság e véget­ érése által lehetséges, csakis így v a l ó s u l h a t m e g az örök­ kévaló teremtés.

2 4 . Az IDŐRŐL

Kérdező: Vajon feloldható egy csapásra a m ú l t , vagy eh­ h e z m i n d e n k é p p e n n é m i i d ő r e v a n szükség? Krishnamurti: M i n d a n n y i a n a m ú l t t e r e m t m é n y e i va­ g y u n k : g o n d o l a t a i n k a t e g n a p o n , és az azt m e g e l ő z ő sok ezer t e g n a p o n a l a p u l n a k . Az idő t e r e m t m é n y e i va­ gyunk, reakcióinkat, jelenlegi m a g a t a r t á s u n k a t a sok e z e r m ú l t b e l i pillanat, e s e m é n y é s t a p a s z t a l á s összeadó­ d ó h a t á s a h o z t a létre. A z a z t a g a d h a t a t l a n tény, h o g y a legtöbb e m b e r s z á m á r a valójában a m ú l t a j e l e n . A g o n d o l a t a i n k , a t e t t e i n k , a r e a k c i ó i n k m i n d a m ú l t te­ r e m t m é n y e i , vagyis mi m a g u n k is a m ú l t t e r e m t m é n y e i v a g y u n k . A kérdező azt s z e r e t n é t u d n i , vajon félresö­ p ö r h e t ő - e egy csapásra a m ú l t , vagy ez az ö s s z e a d ó d ó h a t á s csak bizonyos idő alatt távolítható el? F o n t o s , h o g y m e g é r t s ü k a kérdést, a m i t u l a j d o n k é p p e n így szól: ha m i n d a n n y i a n a m ú l t t e r e m t m é n y e i vagyunk, folya­ m a t o s a n változó, s z á m t a l a n b e n y o m á s alkotta h á t t é r r e l , vajon félresöpörhető-e ez a h á t t é r m i n d e n f é l e időbeli fo­ l y a m a t nélkül?

zott e l m e , vagy e h h e z h o s s z a s vizsgálatra és elemzésre van szükség. Az e l m e maga a h á t t é r ; az e l m e az idő, a m ú l t t e r e m t ­ m é n y e , n e m pedig a j ö v ő r é s z e . Kivetítheti m a g á t a jövő­ be, és a jelent a m ú l t és a j ö v ő k ö z ö t t i á t j á r ó k é n t hasz­ nálja, e z é r t b á r m i t is tesz, b á r m i l y e n e k legyenek is múlt-, j e l e n vagy jövőbeli tevékenységei, s o h a n e m sza­ b a d u l az idő fogságából. Vajon m e g s z ű n h e t - e teljesen az elme, véget érhet-e a g o n d o l k o d á s i folyamat? Az elmé­ n e k nyilván s z á m o s rétege v a n : a t u d a t o s s á g n a k neve­ zett dolgot számos, egymással k ö l c s ö n ö s k a p c s o l a t b a n álló, egymásra k ö l c s ö n ö s e n h a t ó réteg alkotja - a t u d a ­ tosság n e m csak m e g t a p a s z t a l j a a dolgokat, de el is n e ­ vezi, és emlékek f o r m á j á b a n el is r a k t á r o z z a a t a p a s z t a ­ lásokat. Ebből áll a t u d a t o s s á g folyamata. Vajon nem a t a p a s z t a l á s r a , a t a p a s z t a l a t o k elnevezé­ sére, és az emlékezetben t ö r t é n ő e l r a k t á r o z á s á r a gondo­ lunk-e, amikor a t u d a t o s s á g r ó l b e s z é l ü n k ? H i s z e n ezek a k ü l ö n b ö z ő s z i n t e n m e g n y i l v á n u l ó dolgok alkotják a tudatosságot. De vajon képes-e az idő által l é t r e h o z o t t elme az analízis lépésről l é p é s r e h a l a d ó folyamata segít­ ségével megszabadulni saját h á t t e r é t ő l , illetve megsza­ b a d u l h a t - e egyáltalán teljes m é r t é k b e n az időtől, h o g y közvetlen m ó d o n szemlélje a valóságot?

Vajon mi a m ú l t ? M i t is é r t ü n k m ú l t alatt? Nyilván­ v a l ó a n n e m a kronológiai m ú l t a t , h a n e m a felhalmozott t a p a s z t a l a t o k a t , a felhalmozott reakciókat, emlékeket, h a g y o m á n y o k a t , t u d á s t ; a s z á m t a l a n gondolat, érzés, b e n y o m á s és reakció t u d a t a l a t t i t á r h á z á t . Ezzel a h á t t é r ­ rel n e m é r t h e t j ü k meg a valóságot, mivel az független az időtől - a valóság i d ő t l e n . Azaz, az idő által l é t r e h o z o t t elmével n e m é r t h e t j ü k m e g az időtlent. A k é r d e z ő a r r a kíváncsi, vajon lehetséges-e felszabadítani az elmét, m e g s z ű n h e t - e egyetlen p i l l a n a t alatt az idő által l é t r e h o -

A h á t t é r t ő l való m e g s z a b a d u l á s h o z s z á m o s s z a k é r t ő s z e r i n t arra v a n szükség, h o g y m i n d e n r e a k c i ó n k a t , m i n d e n k o m p l e x u s u n k a t , m i n d e n b e n n ü n k élő aka­ dályt megvizsgáljunk - ez p e d i g n y i l v á n i d ő h ö z k ö t ö t t folyamat. Ez a n n y i t tesz, h o g y az e l e m z ő n e k m e g kell é r t e n i e , amit elemez, é s n e m s z a b a d f é l r e é r t e l m e z n i e azt. Ha rosszul é r t e l m e z i a dolgot, rossz következteté­ sekre j u t , és így csak egy ú j a b b h á t t e r e t h o z létre magá­ nak. Az elemzőnek k é p e s n e k kell l e n n i e a r r a , h o g y a legkisebb elhajlás n é l k ü l e l e m e z z e a g o n d o l a t a i t és az érzéseit, mert h a egyetlen rossz l é p é s t tesz, h a rossz

288

289

következtetésekre j u t , azzal - b á r m á s i r á n y v o n a l m e n t é n és m á s s z i n t e n - egy ú j a b b h á t t e r e t alakít ki. R á a d á sul felmerül az a k é r d é s is, vajon az elemző elkülönül-e magától az elemzéstől? Vajon az elemző és az elemzett dolog n e m egy és u g y a n a z ? Nyilvánvaló, h o g y a t a p a s z t a l ó és a t a p a s z t a l a t m i n dig együtt j á r n a k , n e m p e d i g két, egymástól e l k ü l ö n ü l ő dologról v a n szó, e z é r t először is vegyük s z e m ü g y r e , mi lyen n e h é z s é g e k e t rejt m a g á b a n ez az elemzés. Szinte teljességgel l e h e t e t l e n k i e l e m e z n i t u d a t o s s á g u n k teljes t a r t a l m á t , és e folyamat által m e g s z a b a d u l n i , h i s z e n ki is az elemző? Bár az ellenkezőjét hiszi, az e l e m z ő n e m k ü l ö n b ö z i k e l e m z é s é n e k tárgyától. T a l á n e l k ü l ö n í t i m a gát attól, mégis a r é s z e m a r a d . Felmerül b e n n ü n k egy gondolat, egy érzés, p é l d á u l d ü h ö s e k l e s z ü n k , e k k o r a d ü h ö t elemző személy t o v á b b r a is része e n n e k a d ü h n e k , k ö v e t k e z é s k é p p e n az e l e m z ő és elemzése tárgya egyetlen jelenséget a l k o t n a k , n e m pedig két, egymástól e l k ü l ö n ü l ő erőt, k é t k ü l ö n á l l ó folyamatot. Azaz: önma­ g u n k elemzésének, feltárásának, oldalról o l d a l r a t ö r t é n ő „végigolvasásának" folyamatát, amely s o r á n megfi gyelünk m i n d e n egyes r e a k c i ó t - végtelenül n e h é z és időigényes dolog. K ö v e t k e z é s k é p p n e m ez az út vezet a h á t t e r ü n k t ő l való s z a b a d s á g h o z - igaz? L é t e z n i e kell egy sokkal egyszerűbb, sokkal közvetlenebb ú t n a k , és mi pontosan erre az ú t r a a k a r u n k rátalálni. E h h e z pedig el kell v e t n ü n k m i n d e n téves dolgot, é s n e m s z a b a d ragasz k o d n u n k hozzájuk. A z a z az elemzés n e m a megfelelő út, e z é r t m e g kell s z a b a d u l n u n k ettől a folyamattól.

felhagyunk ezzel a folyamattal - igaz? Mi t ö r t é n i k az analízissel, ha felismerjük, h o g y n e m ez a megfelelő ú t , ha n e m c s u p á n a szavak szintjén, de v a l ó b a n r á j ö v ü n k erre? E k k o r abbahagyjuk az elemzést - ugye? De a k k o r vajon mi m a r a d s z á m u n k r a ? Csak figyeld m e g a dolgot, és látni fogod, milyen g y o r s a n és k ö n n y e d é n megszaba­ dulhatsz saját h á t t e r e d t ő l . De vajon milyen ú t o n ? Vajon milyen á l l a p o t b a n létezik az e l e m z é s h e z , a vizsgálathoz, a boncolgatáshoz, a következtetések l e v o n á s á h o z szo­ kott e l m e ? É s milyen állapotba k e r ü l , h a a b b a m a r a d e z a folyamat? Azt m o n d j á k , az e l m e t i s z t a l a p , folytassuk h á t ezzel a tiszta l a p p a l . M á s k é n t fogalmazva, vajon mi t ö r t é n i k az elménkkel, ha e l v e t e t t ü n k m i n d e n t , a m i t t é v e s n e k is­ m e r t ü n k meg? Végül is m i t v e t e t t ü n k el? A h á t t é r b ő l származó téves folyamatokat - n e m d e ? Egyetlen m o z ­ dulattal elvetettük ezt az egész dolgot. És ha felismer­ jük, h o g y egy téves folyamatról v a n szó, és elvetjük az elemzést, a n n a k m i n d e n következményével együtt, el­ ménk m e g s z a b a d u l a t e g n a p t ó l , így k é p e s lesz közvetle­ nül, m i n d e n időbeli folyamat k ö z b e i k t a t á s a n é l k ü l l á t n i a dolgokat, k ö v e t k e z é s k é p p e n egy c s a p á s r a elvetheti sa­ ját h á t t e r é t .

M i m a r a d h á t s z á m u n k r a ? H i s z e n kizárólag ezt a z u t a t ismerjük. A megfigyelő megfigyel ( m i k ö z b e n egy jelenséget alkot megfigyelése tárgyával), és az elemzés segítségével r á é b r e d a r r a , h o g y megfigyelése tárgya n e m fogja m e g s z a b a d í t a n i őt saját h á t t e r é t ő l . Ha ez így van,

H o g y m á s k é p p tegyük fel a kérdést, a g o n d o l k o d á s az idő t e r e m t m é n y e - n e m d e ? A g o n d o l k o d á s t a k ö r n y e z e ­ tünk, a t á r s a d a l m i és vallási h a t á s o k t e r e m t i k m e g , és a dolgok m i n d az idő részei. De vajon m e g s z a b a d u l h a t - e a gondolkodás az időtől? A g o n d o l k o d á s t i r á n y í t h a t j u k és formálhatjuk, ezzel a z o n b a n t o v á b b r a s e m h a g y j u k el az idő h a t ó k ö r é t , t e h á t a k é r d é s az, vajon h o g y a n szaba­ dulhat m e g az idő, a sok e z e r t e g n a p által l é t r e h o z o t t el­ me egy c s a p á s r a ettől az ö s s z e t e t t h á t t é r t ő l ? Ez igenis le­ hetséges, mégpedig n e m a j ö v ő b e n , de m o s t a z o n n a l , erre a z o n b a n csak a k k o r v a g y u n k képesek, h a felismer-

290

291

j ü k a téves dolgokat - az e l e m z ő folyamat p e d i g nyilván v a l ó a n téves, b á r e z e n k í v ü l s e m m i m á s n e m áll r e n d e l k e z e s ü n k r e . Ha ez a folyamat leáll, mégpedig n e m vala miféle k é n y s z e r h a t á s á r a , h a n e m azért, m e r t megértjük, h o g y e l k e r ü l h e t e t l e n ü l téves e r e d m é n y r e vezet, a z t ta pasztaljuk majd, h o g y e l m é n k teljes m é r t é k b e n elkülö n ü l a m ú l t t ó l - a m i n e m azt j e l e n t i , h o g y n e m ismerjük fel a m ú l t a t , e l m é n k a z o n b a n t ö b b é n e m áll közvetlen k a p c s o l a t b a n azzal. így az elme egy c s a p á s r a megszaba d í t h a t j a m a g á t a m ú l t t ó l , azaz lehetséges a n e m k r o n o ­ lógiai, de pszichológiai é r t e l e m b e n vett m ú l t t ó l való a z o n n a l i és tökéletes m e g s z a b a d u l á s - és csakis ily mó­ d o n é r t h e t j ü k m e g a valóságot. H o g y e g y s z e r ű e n fogalmazzak: vajon m i l y e n állapot­ b a n v a n a z elménk, a m i k o r m e g a k a r u n k é r t e n i valamit; a m i k o r m e g akarjuk é r t e n i a g y e r m e k e i n k e t , egy ember­ t á r s u n k a t , a h o z z á n k i n t é z e t t szavakat? I l y e n k o r n e m elemezzük, n e m kritizáljuk azt, a m i t a m á s i k m o n d , n e m í t é l k e z ü n k az e l h a n g z o t t a k felett, e g y s z e r ű e n csak figyelmesen h a l l g a t u n k - n e m igaz? E l m é n k o l y a n álla­ p o t b a n van, a m e l y b e n a g o n d o l a t i folyamatok n e m aktí­ vak ugyan, mégis r o p p a n t é b e r e k . Ez az éberség pedig n e m időfüggő - ugye? E g y s z e r ű e n csak éberek, passzív m ó d o n befogadóak, mégis teljesen t u d a t o s a k vagyunk; és a m e g é r t é s r e csakis e b b e n az á l l a p o t b a n j u t h a t u n k el. H a e l m é n k izgatott é s n y u g t a l a n , h a k é r d é s e k e t t e s z fel, elemez, és boncolgatja a válaszokat, n e m l é t e z h e t szá­ m u n k r a m e g é r t é s . A m e g é r t é s i n t e n z i t á s á n a k jelenlété­ b e n a z o n b a n megnyugszik, elcsendesedik a z e l m e . Ter­ m é s z e t e s e n n e m s z a b a d v a k o n m e g b í z n o t o k a szavam­ b a n , d e h a tesztek egy p r ó b á t , l á t n i fogjátok, h o g y m i n é l i n k á b b elemeztek valamit, a n n á l kevésbé fogjátok meg­ é r t e n i az a d o t t dolgot. Esetleg m e g é r t e t e k u g y a n bizo­ nyos eseményeket, b i z o n y o s t a p a s z t a l á s o k a t , az elemzés

292

által azonban n e m lesztek k é p e s e k teljes m é r t é k b e n ki­ üríteni a t u d a t o s s á g o t o k a t . Ez csak akkor lehetséges, ha felismeritek az a n a l i t i k u s megközelítés téves mivoltát. Ha tévesnek i s m e r i t e k fel azt, a m i téves, elkezditek m a j d meglátni azt, a m i igaz - és ez az igazság megszaba­ dít majd b e n n e t e k e t a h á t t e r e t e k t ő l .

j ü k a téves dolgokat - az e l e m z ő folyamat p e d i g nyilván­ v a l ó a n téves, b á r e z e n k í v ü l s e m m i m á s n e m áll r e n d e l ­ k e z é s ü n k r e . Ha ez a folyamat leáll, mégpedig n e m vala­ miféle k é n y s z e r h a t á s á r a , h a n e m azért, m e r t megértjük, h o g y e l k e r ü l h e t e t l e n ü l téves e r e d m é n y r e vezet, a z t ta­ pasztaljuk majd, h o g y e l m é n k teljes m é r t é k b e n elkülö­ n ü l a m ú l t t ó l - a m i n e m azt j e l e n t i , h o g y n e m ismerjük fel a m ú l t a t , e l m é n k a z o n b a n t ö b b é n e m áll közvetlen k a p c s o l a t b a n azzal. így az elme egy c s a p á s r a megszaba­ díthatja m a g á t a m ú l t t ó l , azaz lehetséges a n e m k r o n o ­ lógiai, de pszichológiai é r t e l e m b e n vett m ú l t t ó l való a z o n n a l i és tökéletes m e g s z a b a d u l á s - és csakis ily m ó ­ d o n é r t h e t j ü k meg a valóságot. H o g y e g y s z e r ű e n fogalmazzak: vajon m i l y e n állapot­ b a n v a n a z elménk, a m i k o r m e g a k a r u n k é r t e n i valamit; a m i k o r m e g akarjuk é r t e n i a g y e r m e k e i n k e t , egy ember­ t á r s u n k a t , a h o z z á n k i n t é z e t t szavakat? I l y e n k o r n e m elemezzük, n e m kritizáljuk azt, a m i t a m á s i k m o n d , n e m í t é l k e z ü n k az e l h a n g z o t t a k felett, e g y s z e r ű e n csak figyelmesen h a l l g a t u n k - n e m igaz? E l m é n k o l y a n álla­ p o t b a n van, a m e l y b e n a g o n d o l a t i folyamatok n e m aktí­ vak ugyan, mégis r o p p a n t é b e r e k . Ez az é b e r s é g pedig n e m időfüggő - ugye? E g y s z e r ű e n csak éberek, passzív m ó d o n befogadóak, mégis teljesen t u d a t o s a k vagyunk; és a m e g é r t é s r e csakis e b b e n az á l l a p o t b a n j u t h a t u n k el. H a e l m é n k izgatott é s n y u g t a l a n , h a k é r d é s e k e t tesz fel, elemez, és boncolgatja a válaszokat, n e m l é t e z h e t szá­ m u n k r a m e g é r t é s . A m e g é r t é s i n t e n z i t á s á n a k jelenlété­ b e n a z o n b a n megnyugszik, elcsendesedik a z e l m e . Ter­ m é s z e t e s e n n e m s z a b a d v a k o n m e g b í z n o t o k a szavam­ b a n , d e h a tesztek egy p r ó b á t , l á t n i f o g j á t o k , h o g y m i n é l i n k á b b elemeztek valamit, a n n á l kevésbé fogjátok meg­ é r t e n i az adott dolgot. Esetleg m e g é r t e t e k u g y a n bizo­ nyos eseményeket, b i z o n y o s t a p a s z t a l á s o k a t , a z elemzés

292

által a z o n b a n n e m lesztek k é p e s e k teljes m é r t é k b e n ki­ ü r í t e n i a t u d a t o s s á g o t o k a t . Ez csak akkor lehetséges, ha felismeritek az a n a l i t i k u s megközelítés téves mivoltát. Ha t é v e s n e k i s m e r i t e k fel azt, a m i téves, elkezditek majd m e g l á t n i azt, a m i igaz - és ez az igazság megszaba­ dít m a j d b e n n e t e k e t a h á t t e r e t e k t ő l .

2 5 . AZ ESZMÉK NÉLKÜLI CSELEKVÉSRŐL

Kérdező: Ön azt állítja, az Igazság az eszmék n é l k ü l i cse­ lekvés által érkezik el h o z z á n k , de vajon lehetséges-e folyton e s z m é k és elképzelések, célkitűzések n é l k ü l cse­ lekedni? Krishnamurti: Vajon m i l y e n e k jelenleg a t e t t e i n k ? M i t is é r t ü n k cselekvés alatt? A cselekedeteink - azok a dolgok, amelyeket m e g t e s z ü n k , vagy amelyeket m e g a k a r u n k t e n n i - az e s z m é k e n a l a p u l n a k . Csakis eszmék­ kel, eszményképekkel, ígéretekkel és k ü l ö n b ö z ő formu­ l á k k a l r e n d e l k e z ü n k a r r a nézvést, m i k vagyunk, é s m i k n e m vagyunk. T e t t e i n k alapját a j u t a l o m r e m é n y e , vagy a b ü n t e t é s t ő l való félelem k é p e z i . J ó l tudjuk ezt - n e m ­ d e ? Az ilyen ö n m a g u k b a z á r ó d ó tevékenységek p e d i g el­ szigetelnek m i n k e t egymástól. R e n d e l k e z ü n k egy k é p p e l az e r é n y r ő l , és e k é p alapján é l ü n k , e k é p a l a p j á n cselek­ s z ü n k a k a p c s o l a t a i n k b a n . A kollektív vagy egyéni k a p ­ csolatok c s u p á n az e s z m é n y k é p e k , az erény, a különféle e r e d m é n y e k elérésére i r á n y u l ó cselekvéseket j e l e n t i k számunkra.

t á t o n g egy szakadék, o t t t a l á l h a t ó egy időbeli folyamat n e m d e ? M á s k é n t fogalmazva, valójában n e m v a g y u n k könyörületesek, n e m él s z e r e t e t és m e g b o c s á t á s a szí­ v ü n k b e n , d e úgy érezzük, k ö n y ö r ü l e t e s n e k k é n e len­ n ü n k . Azaz, szakadék v a n aközött, a m i l y e n e k vagyunk, és aközött, a m i l y e n e k l e n n ü n k kellene, és mi folyton igyekszünk á t h i d a l n i ezt a szakadékot. E r r ő l s z ó l n a k a cselekedeteink. D e vajon m i t ö r t é n n e , h a n e m l é t e z n é n e k ezek a z esz­ m é k ? E k k o r egy c s a p á s r a á t h i d a l n á n k ezt a szakadé­ kot - igaz? E k k o r o l y a n o k l e n n é n k , a m i l y e n e k vagyunk. H i s z e n a m i k o r azt m o n d j u k : „ c s ú n y a vagyok; vajon m i t tegyek, h o g y széppé váljak?", ez a c s e l e k e d e t ü n k egy a d o t t e s z m é n alapul. Vagy azt m o n d j u k : „ n e m é r z e k együtt e m b e r t á r s a i m m a l , d e e g y ü t t érzővé kell v á l n o m " , azaz bevezetjük a cselekedetektől független e s z m é k fo­ galmát. K ö v e t k e z é s k é p p e n s o h a n e m a z a l a p j á n cselek­ s z ü n k , a m i l y e n e k vagyunk, h a n e m a z a l a p j á n a z esz­ m é n y k é p alapján, a m i t e l a k a r u n k é r n i , a m i t m e g a k a r u n k valósítani. A z o s t o b a e m b e r e k m i n d i g a r r ó l be­ szélnek, h o g y előbb-utóbb m a j d okosak lesznek; folyton e z e n m u n k á l k o d n a k , e z é r t k ü z d e n e k , egy p i l l a n a t r a sem t a r t a n a k s z ü n e t e t , h o g y azt m o n d j á k : „ o s t o b a va­ gyok". T e h á t az e z e n e s z m é n a l a p u l ó cselekedeteik való­ j á b a n egyáltalán n e m i s cselekedetek.

A m i k o r cselekedeteink egy e s z m é n y k é p e n , azaz egy e s z m é n a l a p u l n a k (olyanokra gondolok, m i n t p é l d á u l : „ b á t o r n a k kell l e n n e m " , „ k ö v e t n e m kell a jó p é l d á t " , „irg a l m a s n a k kell l e n n e m " - és így tovább), az a d o t t e s z m e formálja és irányítja a t e t t e i n k e t . M i n d a n n y i a n olyano­ k a t m o n d u n k , h o g y „ k ö v e t n e m kell ezt az e r é n y e s pél­ d á t " , azaz t u l a j d o n k é p p e n azt j e l e n t j ü k ki: „e p é l d a sze­ r i n t kell é l n e m " , t e h á t az a d o t t e s z m e h a t á r o z z a m e g a cselekedeteinket. A tett és az e s z m e között a z o n b a n ott

A cselekvés tetteket, m o z g á s t j e l e n t , a z o n b a n ha kü­ lönféle e s z m é k k e l r e n d e l k e z ü n k , csak ideologizálgat u n k , csak a cselekvéssel k a p c s o l a t o s gondolati folyama­ tokig j u t u n k el. D e vajon m i t ö r t é n i k , h a n e m é l n e k b e n n ü n k efféle e s z m é k ? I l y e n k o r e g y s z e r ű e n o l y a n o k vagyunk, amilyenek: szívtelenek, h a r a g t a r t ó k , kegyetle­ nek, o s t o b á k é s m e g g o n d o l a t l a n o k . É s vajon m i t ö r t é ­ nik, ha felismerjük, h o g y szívtelenek és o s t o b á k va­ gyunk, m i t ö r t é n i k , h a t u d a t á b a n v a g y u n k a n n a k , h o g y ez így van? Vajon nincs-e i l y e n k o r j e l e n b e n n ü n k a szív-

294

295

jóság, az intelligencia? Vajon ha n e m c s u p á n a szavak szintjén, n e m m e s t e r s é g e s m ó d o n , de valójában teljes m é r t é k b e n felismerjük a szívtelenségét, ha r á é b r e d ü n k a r r a , hogy szívtelenek vagyunk, h a meglátjuk azt, ami van, nincs-e j e l e n e c s e l e k e d e t ü n k b e n a szívjóság és a szeretet? Vajon n e m válunk-e ekkor a z o n n a l könyörületesessé? H a felismerjük, h o g y t i s z t á n a k kell l e n n ü n k , m i n d e n r o p p a n t e g y s z e r ű lesz: e g y s z e r ű e n fogjuk ma­ g u n k a t , és m e g t i s z t u l u n k . De mi t ö r t é n i k akkor, ha a tisztaság c s u p á n egy e s z m e s z á m u n k r a ? I l y e n k o r vagy elhalasztjuk a megtisztulást, vagy csak felületesen tisz­ t u l u n k meg. Az e s z m é k e n a l a p u l ó cselekedetek r o p p a n t felszíne­ sek, és valójában e g y á l t a l á n n e m is n e v e z h e t ő k cseleke­ d e t e k n e k , p u s z t á n fogalomalkotásnak - a fogalomalko­ tás pedig n e m m á s , m i n t egy gondolati folyamat. Az e m b e r i lényeket átalakító, megújulást, megváltást és átalakulást e r e d m é n y e z ő cselekedetek n e m az eszmé­ k e n a l a p u l n a k . Az ilyen t e t t e k e t n e m befolyásolja a ju­ t a l o m vagy a b ü n t e t é s ígérete. Az ilyen cselekedetek időtlenek, mivel n e m k a p s z e r e p e t b e n n ü k a z elme, n e m k a p n a k szerepet b e n n ü k a z időbeli, számító, m e g o s z t ó és elszigetelő folyamatok. A p r o b l é m á t a z o n b a n n e m l e h e t ilyen k ö n n y e n meg­ o l d a n i , b á r a l e g t ö b b e n e g y s z e r ű „igen" vagy „ n e m " vá­ l a s z o k a t v á r t o k a k é r d é s e i t e k r e . R o p p a n t k ö n n y ű egy­ s z e r ű e n m e g k é r d e z n i , m i t é r t e k én egy adott dolog alatt, aztán hátradőlve várni a magyarázatot, az azonban m á r sokkal n e h e z e b b , h a n e k t e k m a g a t o k n a k kell megtalálni a választ, ha t i s z t á n és r o m l a t l a n u l gondolkodva olyan m é l y r e kell á s n o t o k m a g a t o k a t a k é r d é s b e n , h o g y végül m e g s z ű n j ö n az a d o t t p r o b l é m a . Ez csak akkor lehetsé­ ges, ha a p r o b l é m á v a l s z e m b e n é z v e valóban elcsendese­ dik az elmétek. Ha k é p e s e k vagytok szeretni, a p r o b l é m a oly g y ö n y ö r ű i s l e h e t , a k á r egy n a p l e m e n t e ; h a 296

a z o n b a n ellenségesen v i s z o n y u l t o k hozzá, s o h a n e m j u t t o k el a m e g é r t é s r e . A legtöbb e m b e r ellenséges érzü­ letekkel viseltetik a k é r d é s e k i r á n t , mivel t a r t a n a k a vég­ e r e d m é n y t ő l , t a r t a n a k attól, vajon m i t ö r t é n i k , h a elmé­ l y e d n e k a z a d o t t k é r d é s b e n , így n e m k é p e s e k f e l m é r n i a p r o b l é m á k a t , és m i n d e n k é r d é s elveszti s z á m u k r a a je­ lentőségét.

2 6 . A RÉGIRŐL ÉS AZ ÚJRÓL

Kérdező: A m i k o r Ö n t hallgatom, m i n d e n o l y a n tisztá­ nak és újnak tűnik számomra, azonban amikor hazaté­ rek, újra b e k ö s z ö n t a régi, t o m p a n y u g h a t a t l a n s á g álla­ p o t a . Vajon mi a baj velem?

r e a g á l h a t u n k ú j m ó d o n , h a m e g p i l l a n t u n k egy virágot, egy arcot, egy mosolyt, egy fát, ha f e l t e k i n t ü n k az ég­ b o l t r a ? M i é r t n e m m e g ú j u l t m ó d o n r e a g á l u n k e dolgok­ ra? M i é r t v a n az, h o g y a régi m a g á b a olvasztja, és meg­ változtatja az újat; m i é r t t ű n n e k el az új dolgok, a m i k o r hazaérsz?

Krishnamurti: Vajon mi is t ö r t é n i k v e l ü n k é l e t ü n k so­ r á n ? Folyton kihívásokkal é s reakciókkal v a n d o l g u n k . Az élet, a létezés folyamatos kihívások és r e a k c i ó k soro­ z a t a - n e m d e ? A kihívások m i n d i g újak, a reakciók a z o n b a n m i n d i g régiek. Tegyük fel, h o g y t a l á l k o z t u n k egymással t e g n a p , és a z t á n eljössz h o z z á m ma is: az el­ telt idő alatt megváltoztál, m á s lettél, megújultál, b e n ­ n e m a z o n b a n m é g t o v á b b r a is a t e g n a p i é n e d r ő l alkotott k é p él, k ö v e t k e z é s k é p p e n b e o l v a s z t o m az újat a régibe. Ha n e m a megújult é n e d d e l találkozom, h a n e m a tegna­ p i é n e d r ő l alkotott k é p e m m e l , k o n d i c i o n á l t m ó d o n rea­ gálok az új kihívásra. A m i k o r eljössz h o z z á m , egy kis időre m e g s z ű n s z b r a h m i n , keresztény, előkelő k a s z t b a t a r t o z ó személy l e n n i , és m i n d e n r ő l megfeledkezel; csak figyelsz, lekötöd m a g a d , és igyekszel választ t a l á l n i a k é r d é s e i d r e . A m i k o r a z t á n visszatérsz a m i n d e n n a p i életedbe, újra a z o n o s u l s z a régi é n e d d e l : visszatérsz a m u n k á d h o z , a k a s z t o d h o z , a r e n d s z e r e d h e z , a csalá­ d o d h o z . M á s k é n t fogalmazva, az új m i n d i g beolvad a ré­ gibe, a régi szokásaidba, eszméidbe, h a g y o m á n y a i d b a és emlékeidbe. Az új s o h a n i n c s j e l e n , mivel m i n d i g a régi dolgokkal eltelve s z e m b e s ü l s z vele. A k i h í v á s ú j , te a z o n b a n a régi m ó d o n reagálsz rá. A k é r d é s j e l e n eset­ b e n az, h o g y a n s z a b a d í t s u k m e g g o n d o l k o d á s u n k a t a ré­ gi dolgoktól, h o g y az folyton m e g ú j u l h a s s o n . H o g y a n

A régi reakciók a g o n d o l k o d ó t ó l s z á r m a z n a k . A gon­ dolkodó m i n d i g régi - igaz? Mivel a g o n d o l k o d á s u n k a m ú l t o n alapul, a m i k o r v a l a m i újjal találkozunk, valójá­ b a n a gondolkodó, a t e g n a p t a p a s z t a l a t a találkozik az a d o t t dologgal. A g o n d o l k o d ó s o h a n e m ú j . Vagyis ú j r a v i s s z a t é r t ü n k a m á r t ö b b s z ö r felmerült k é r d é s h e z , ah­ h o z , h o g y h o g y a n s z a b a d í t h a t n á n k m e g e l m é n k e t a gon­ dolkodótól, azaz ö n m a g á t ó l ? H o g y a n i r t s u k k i a z emlé­ k e z e t e t - n e m a t é n y s z e r ű , de a pszichológiai é r t e l e m ­ b e n vett, a t a p a s z t a l a t o k felhalmozásából s z á r m a z ó e m l é k e z e t e t ? H a n e m s z a b a d u l u n k meg a l e ü l e p e d e t t tapasztalatoktól, n e m vagyunk képesek befogadni az új dolgokat. A g o n d o l a t o k felszabadítása, a g o n d o l a t i fo­ l y a m a t o k t ó l való m e g s z a b a d u l á s r o p p a n t n e h é z dolog, mivel a h i e d e l m e i n k , a h a g y o m á n y a i n k , az o k t a t á s i m ó d s z e r e i n k m i n d az u t á n z á s , a m e m o r i z á l á s , az emlé­ k e z e t feltöltésének f o l y a m a t a i r a é p ü l n e k . Ez az emléke­ zet f o l y a m a t o s a n reagál az új dolgokra, és ezt a r e a k c i ó t n e v e z z ü k g o n d o l k o d á s n a k ; azaz t u l a j d o n k é p p e n a gon­ d o l k o d á s u n k találkozik a z ú j dolgokkal. Akkor h á t vajon h o g y a n i s l é t e z h e t n é n e k s z á m u n k r a valóban ú j dolgok? Új dolgok csak akkor l é t e z h e t n e k , a megújulás csak ak­ k o r lehetséges, h a n i n c s e n j e l e n a z emlékezet; a z emlé­ k e z e t p e d i g m i n d a d d i g j e l e n v a n b e n n ü n k , m í g egy a d o t t t a p a s z t a l á s b e n e m fejeződik, l e n e m z á r u l , a z a z m i n d a d d i g , m í g teljes m é r t é k b e n meg n e m é r t j ü k a z a d o t t t a p a s z t a l a t o t . Ha egy t a p a s z t a l á s teljessé válik, s e m m i s e m m a r a d u t á n a - é p p e b b e n rejli az élet szép­ sége. A s z e r e t e t n e m valamiféle v i s s z a m a r a d t ü l e d é k ,

298

299

a s z e r e t e t n e m egy t a p a s z t a l a t , h a n e m egy létállapot. A s z e r e t e t örökké ú j . A k é r d é s t e h á t az, vajon képesek vagyunk-e folyamatosan, a k á r az o t t h o n u n k b a is befő g a d n i az új dolgokat? N y i l v á n v a l ó a n igen. E h h e z a z o n b a n be kell következnie egy f o r r a d a l o m n a k a gondola t a i n k b a n és az é r z é s e i n k b e n : csakis akkor l e h e t ü n k szabadok, h a m i n d e n p i l l a n a t b a n végiggondolunk m i n d e n egyes eseményt, h a m i n d e n r e a k c i ó n k a t megértjük, ahelyett, h o g y csak egy futó p i l l a n t á s r a m é l t a t n á n k őket. A felhalmozódott emlékektől csak akkor szabadul h a t u n k meg, h a m i n d e n g o n d o l a t u n k , m i n d e n é r z é s ü n k teljes és befejezett. M á s k é n t fogalmazva, ha m i n d e n g o n d o l a t u n k a t és é r z é s ü n k e t végiggondoljuk, megta pasztaljuk, hogy létezik egy rövid s z ü n e t az egyik gon d o l a t vége és a m á s i k k e z d e t e között, és e b b e n a rövid c s e n d b e n bekövetkezhet a megújulás, és megvalósulhat a kreativitás. E z n e m valamiféle elméleti okoskodás. H a m i n d e n egyes g o n d o l a t o d a t és é r z é s e d e t m e g p r ó b á l o d végiggon dőlni, rájössz, h o g y ez a h o z z á á l l á s r o p p a n t gyakorlati as a m i n d e n n a p i élet s o r á n , mivel így m e g ú j u l h a t s z - és a m i ú j , a z örökké t a r t . Ú j n a k l e n n i a n n y i t tesz, m i n t k r e a t í v n a k l e n n i , k r e a t í v n a k l e n n i pedig a n n y i t tesz, m i n t b o l d o g n a k l e n n i ; a boldog e m b e r e k n e m t ö r ő d n e k azzal, vajon gazdagok-e vagy szegények, n e m foglalkoz n a k azzal, melyik t á r s a d a l m i osztályba, melyik kasztba t a r t o z n a k , melyik ország p o l g á r a k é n t élik az életüket. A b o l d o g e m b e r e k n e k n i n c s e n e k vezetőik, n i n c s e n e k is t e n e i k , n i n c s e n e k t e m p l o m a i k és egyházaik, következés k é p p e n n e m vitatkoznak másokkal, és nincs b e n n ü k el lenségesség. A jelenlegi k a o t i k u s h e l y z e t b e n n y i l v á n v a l ó a n ez j e l e n t i p r o b l é m á i k legpraktikusabb megoldási módját - n e m d e ? Azért vagyunk tudatosságunk különböző szintjein olyan antiszociálisak, m e r t n e m v a g y u n k a S Z Ó 300

általam h a s z n á l t é r t e l e m é b e n véve kreatívak. H o g y gya­ korlatiasan és h a t é k o n y a n k e z e l h e s s ü k t á r s a d a l m i és egyéb k a p c s o l a t a i n k a t , b o l d o g n a k kell l e n n ü n k , ez pedig n e m lehetséges, h a s o h a s e m m i n e m é r véget, h a folyton a valamivé válás állapotában vagyunk. A végben megúju­ lás, újjászületés, újdonság, frissesség és ö r ö m lakozik. A régi m i n d a d d i g m a g á b a olvasztja, és elpusztítja az újat, amíg j e l e n van saját h á t t e r ü n k , amíg az elmét, a gon­ dolkodót saját gondolatai befolyásolják, és ha m e g aka­ r u n k s z a b a d u l n i ettől a h á t t é r t ő l , a k o n d i c i o n á l á s u n k t ó l , az e m l é k e z e t ü n k t ő l - m e g kell s z a b a d u l n u n k a folytonos­ ságtól. A folytonosságtól pedig m i n d a d d i g n e m szabadul­ h a t u n k meg, míg le n e m zárjuk a g o n d o l a t a i n k a t és az érzéseinket, és ez csak akkor lehetséges, ha egészen a vé­ géig n y o m o n követjük m i n d e n egyes g o n d o l a t u n k a t és érzésünket. A szeretet n e m megszokás, n e m emlékezet, a szeretet m i n d i g új. Új dolgokkal csakis friss elmével ta­ lálkozhatunk, e l m é n k p e d i g csak akkor lehet friss, ha megszabadul az emlékezet h o r d a l é k á t ó l . Az emlékezet egyaránt l e h e t t é n y s z e r ű és pszichológiai é r t e l e m b e n vett emlékezet is, és én m o s t n e m a tényekre v o n a t k o z ó , h a n e m a pszichológiai emlékekről beszélek. Amíg n e m értjük m e g teljes m é r t é k b e n a t a p a s z t a l á s a i n k a t , folyton jelen lesz b e n n ü n k az emlékezet, a régi dolgok, a t e g n a p , a m ú l t h o r d a l é k a ; a régi folyton m a g á b a olvasztja, és így elpusztítja majd az újat. Csakis a régi dolgoktól m e n t e s elme r e a g á l h a t megújult m ó d o n az újra, a valódi ö r ö m pedig p o n t o s a n e találkozásokban rejlik.

2J.

A NÉVADÁSRÓL

Kérdező: H o g y a n l e h e t ü n k t u d a t á b a n az é r z e l m e i n k n e k , h a n e m a d u n k n e v e t n e k i k , h a n e m c í m k é z z ü k fel őket? H a t u d a t o s vagyok egy érzésre, ú g y t ű n i k , r ö g t ö n a z u t á n t u d o m , m i r ő l v a n szó, h o g y feltámad b e n n e m a z adott é r z e l e m . Vagy Ön v a l a m i m á s r a gondol, a m i k o r azt m o n d j a , ne lássuk el nevekkel az érzéseinket? Krishnamurti: E g y á l t a l á n , m i é r t a d u n k n e v e t b á r m i ­ n e k is? M i é r t c í m k é z z ü k fel a virágokat, az e m b e r e k e t , az érzéseket? Vagy a z é r t , h o g y l e í r h a s s u k valahogy az a d o t t virágot, h o g y b e s z é l n i t u d j u n k az a d o t t érzésről, vagy azért, h o g y a z o n o s u l j u n k vele - n e m d e ? Azért a d u n k n e v e t a z é r z é s e k n e k , h o g y beszélni t u d j u n k ró­ l u n k , h o g y p é l d á u l azt m o n d h a s s u k : „ d ü h ö s vagyok". A z é r t azonosítjuk m a g u n k a t a z adott érzéssel, hogy m e g e r ő s í t s ü k vagy feloldjuk azt, vagy h o g y egyáltalán k e z d j ü n k vele valamit. N e v e t a d u n k m o n d j u k a rózsá­ n a k , h o g y b e s z é l h e s s ü k róla, vagy azért, m e r t ú g y gon­ doljuk, a n é v a d á s által m e g é r t j ü k majd azt. A z t m o n d ­ j u k , „ez egy r ó z s a " , v e t ü n k rá egy futó p i l l a n t á s t , és továbbállunk. Azt h i s s z ü k , a n é v a d á s által m e g é r t e t t ü k az a d o t t dolgot: b e k a t e g o r i z á l t u k azt, és ú g y véljük, ez­ által m e g é r t e t t ü k a virág lényegét és szépségét. H a n e v e t a d u n k v a l a m i n e k , azzal csak bekategorizál­ j u k az a d o t t dolgot: a z t h i s s z ü k , ez maga a m e g é r t é s , és n e m i s vesszük k ö z e l e b b r ő l s z e m ü g y r e azt, a m i n e k n e ­ vet a d t u n k . H a a z o n b a n semmiféle névvel n e m illetjük az a d o t t dolgot, rá vagyunk kényszerítve a r r a , h o g y alapo­ s a b b a n szemügyre vegyük a s z ó b a n forgó tárgyat vagy érzést. Vagyis újfajta hozzáállással, újfajta minőséggel 302

vizsgáljuk meg, p é l d á u l az a d o t t virágot, és ú g y tekin­ t ü n k rá, m i n t h a soha életünkben n e m láttunk volna még ilyesmit. A n é v a d á s m ó d s z e r é v e l r o p p a n t kényel­ m e s e n m e g s z a b a d u l h a t u n k a dolgoktól és az e m b e r e k t ő l - elég, h a a n n y i t m o n d u n k , h o g y a z adott személyek n é ­ metek, j a p á n o k , a m e r i k a i a k vagy h i n d u k , és m á r i s fel­ c í m k é z t ü k őket, h o g y a z t á n e l p u s z t í t h a s s u k e z e k e t a címkéket. H a n e m látjuk e l címkékkel a z e m b e r e k e t , muszáj rájuk t e k i n t e n ü n k , é s így m á r sokkal n e h e z e b b m e g ö l n i b á r k i t is. A c í m k é t e l p u s z t í t h a t j u k egy b o m b á ­ val, é s úgy érezzük, j o g o s a n cselekedtünk, d e h a n e m c í m k é z z ü k fel az adott dolgot, és így s z e m ü g y r e kell ven­ n ü n k a z t (legyen szó a k á r egy e m b e r r ő l , egy virágról, egy e s e m é n y r ő l vagy egy é r z e l e m r ő l ) , akkor rá v a g y u n k kényszerítve, h o g y e l g o n d o l k o d j u n k a h o z z á f ű z ő d ő k a p c s o l a t u n k o n , és az ezt követő c s e l e k e d e t e i n k e n . Az­ az a n é v a d á s , a felcímkézés által r o p p a n t k é n y e l m e s m ó ­ don osztályozhatunk, megtagadhatunk és elítélhetünk b á r m i t . Ez a k é r d é s egyik oldala. Vajon h o n n a n ered ez a n é v a d á s i folyamat, mi az a k ö z p o n t , a m e l y folyamatosan nevekkel és c í m k é k k e l l á t e l m i n d e n dolgot? H i s z e n m i n d a n n y i a n é r e z z ü k , h o g y létezik egyfajta k ö z p o n t , a m e l y b ő l cselekszünk, amely­ ből í t é l k e z ü n k , és a m e l y b ő l n e v e t a d u n k a d o l g o k n a k - n e m d e ? De vajon mi ez a k ö z p o n t ? N é h á n y a n szeret­ n é n k azt h i n n i , valamiféle s p i r i t u á l i s e s s z e n c i á r ó l vagy I s t e n r ő l v a n szó. D e r í t s ü k h á t ki, mi ez a n e v e k e t a d ó és ítélkező k ö z p o n t . N y i l v á n v a l ó a n a z e m l é k e z e t r ő l v a n szó. A z é r z e t e k b e a z o n o s í t o t t , l e z á r t s o r o z a t á r ó l , a z a z a j e l e n által megelevenedő m ú l t r ó l . Ez a k ö z p o n t a j e l e n ­ ből táplálkozik, m é g h o z z á a n é v a d á s és az e m l é k e z é s fo­ l y a m a t a által. Ha a végére j á r u n k a k é r d é s n e k , r ö g t ö n l á t n i fogjuk, hogy amíg létezik ez a k ö z p o n t , n e m l e h e t r é s z ü n k a m e g é r t é s b e n . A m e g é r t é s csak e k ö z p o n t szétoszlatásá303

val következhet b e , mivel ez a k ö z p o n t v é g e r e d m é n y b e n m a g a az emlékezet: a különféle, névvel és címkével el­ látott, b e a z o n o s í t o t t t a p a s z t a l a t o k r ó l alkotott emlékek összessége. Ezekből a felcímkézett t a p a s z t a l á s o k b ó l , ebből a k ö z p o n t b ó l fakad az elfogadás és az elutasítás, az adott dolgok létének vagy n e m l é t é n e k a t a p a s z t a l á s r ó l al­ kotott emlékhez fűződő érzetek, azaz a gyönyör vagy a fájdalom alapján t ö r t é n ő megállapítása. Ez a k ö z p o n t m a g a a szó. De vajon létezik-e ez a k ö z p o n t , ha n e m n e ­ vezzük meg? M á s k é n t fogalmazva, képesek vagyunk-e egyáltalán gondolkodni, h a n e m szavakban, h a n e m sza­ vak által g o n d o l k o d u n k ? A gondolkodás a szavak által valósul m e g - vagy a verbalizáció kezd el reagálni a gon­ dolkodásra. Ezt a k ö z p o n t o t a gyönyör és a fájdalom s z á m t a l a n , szavakba foglalt t a p a s z t a l a t a alkotja. Kérlek, vegyétek szemügyre ti m a g a t o k a dolgot, és l á t n i fogjá­ tok, h o g y a szavak, a c í m k é k sokkal fontosabbá váltak s z á m u n k r a , m i n t m a g a a t a r t a l o m : a szavak é l t e t n e k ben­ nünket.

mával, a nevekkel, a b ú t o r o k k a l , a b a n k s z á m l á n k k a l , a nézeteinkkel, a s t i m u l á n s a i n k k a l - és így tovább. Mi m a g u n k vagyunk az e n e v e k által képviselt dolgok. A dolgok, a nevek, a c í m k é k lettek fontossá - azaz: ez a k ö z p o n t a z o n o s m a g u k k a l a szavakkal.

Az I s t e n vagy igazság szavak - vagy az á l t a l u k képvi­ selt érzések - r o p p a n t fontossá váltak s z á m u n k r a . Ami­ kor kimondjuk az „amerikai", „keresztény", „ h i n d u " , vagy „ h a r a g " szavakat, mi m a g u n k v á l u n k az e szavak által képviselt érzésekké. Azt a z o n b a n n e m tudjuk, m i l y e n érzésekről v a n is szó, mivel m a g u k a szavak váltak fon­ tossá s z á m u n k r a . Vajon m i t j e l e n t e n e k az a d o t t szavak, a m i k o r b u d d h i s t á n a k vagy k e r e s z t é n y n e k n e v e z e d ma­ gad, milyen általad s o h a m e g n e m vizsgált j e l e n t é s rejlik e szavak mögött? M i n d i g m a g a a k ö z p o n t u n k az a d o t t szó, az adott címke. Ha a címke n e m számít, ha csak a címke mögötti t a r t a l o m fontos, akkor k é p e s e k v a g y u n k megvizsgálni a s z ó b a n forgó kérdést, a z o n b a n ha a z o n o ­ s u l u n k az adott címkékkel, és r a g a s z k o d u n k hozzájuk, akkor m e g r e k e d ü n k e z e n a s z i n t e n . Mi p e d i g a z o n o ­ s u l u n k ezekkel a címkékkel: a h á z u n k k a l , az a d o t t for-

H a n i n c s e n e k szavak, n i n c s e n e k címkék, n e m létezik ez a k ö z p o n t sem - igaz? Eloszlik, és m a r a d az üresség; de n e m a félelemből fakadó üresség - ez valami e g é s z e n m á s dolog. Ú g y é r e z z ü k , s e m m i v é válunk: teljesen meg­ ú j u l u n k , mivel eltávolítottuk az összes címkét, vagy in­ k á b b a z é r t , m e r t m e g é r t e t t ü k , m i é r t is c í m k é z z ü k fel az érzéseket és az e s z m é k e t - igaz? M e g s z ű n i k az a köz­ p o n t , a m e l y b ő l eddig c s e l e k e d t ü n k , feloldódik a köz­ p o n t , a m e l y a z o n o s magával a szavakkal. A c í m k e el­ t ű n t , é s vajon h o v á lettél te, m i n t k ö z p o n t ? T o v á b b r a i s j e l e n vagy ugyan, á m v é g b e m e n t b e n n e d egy á t a l a k u l á s . E z a z á t a l a k u l á s kissé ijesztő, k ö v e t k e z é s k é p p e n n e m h a l a d u n k tovább a m e g k e z d e t t ú t o n , h a n e m r ö g t ö n el­ kezdjük megítélni, e l d ö n t e n i , vajon tetszik-e n e k ü n k a dolog, vagy sem. N e m folytatjuk az elkövetkező dolgok m e g é r t é s é t , h a n e m ítéleteket a l k o t u n k , azaz m á r i s ú j r a r e n d e l k e z ü n k egy k ö z p o n t t a l , amelyből a cselekedete­ i n k s z á r m a z n a k . K ö v e t k e z é s k é p p az ítéletalkotás meg­ k e z d é s é n e k p i l l a n a t á b a n ú j r a e l a k a d u n k , és a „ t e t s z i k " é s „ n e m t e t s z i k " kifejezések v á l n a k fontossá s z á m u n k ­ ra. D e vajon m i t ö r t é n i k akkor, h a n e m c í m k é z z ü k fel a t ö r t é n é s e k e t ? I l y e n k o r sokkal k ö z v e t l e n e b b m ó d o n vesszük s z e m ü g y r e az é r z e l m e k e t és az érzeteket, követ­ k e z é s k é p p e n teljesen m á s k a p c s o l a t b a n á l l u n k velük - a k á r c s a k a névvel n e m illetett virág esetében. I l y e n k o r rá vagyunk kényszerítve a r r a , h o g y újfajta m ó d o n szem­ léljük a z a d o t t dolgot. H a n e m a d u n k n e v e t a z e m b e r e k egy c s o p o r t j á n a k , m u s z á j s z e m b e n é z n ü n k m i n d e n egyes egyénnel, és n e m k e z e l h e t j ü k őket a r c t a l a n tömeg­ ként, így sokkal é b e r e b b e k , figyelmesebbek és megér-

304

305

t ö b b e k l e s z ü n k , m é l y e b b e n á t é r e z z ü k a s z á n a l m a t és a s z e r e t e t e t - a z o n b a n ha újra t ö m e g k é n t kezeljük őket, m e g s z ű n i k ez az érzés. Ha n e m c í m k é z z ü k fel az érzéseinket, a b b a n a pilla­ n a t b a n t e k i n t e t b e kell v e n n ü n k őket, ahogy feltámad­ n a k b e n n ü n k . D e vajon különböznek-e ezek a z érzések m a g u k t ó l a címkéktől, ha n e v e t a d u n k nekik, vagy ma­ guk a c í m k é k váltják ki az a d o t t érzéseket? Kérlek, gon­ doljátok végig ezt a kérdést. A n é v a d á s , a felcímkézés s o r á n a legtöbb e m b e r felerősíti az a d o t t érzéseket, a n é v a d á s pedig r ö g t ö n az érzés megjelenésével egyide­ j ű l e g bekövetkezik. Ha l e n n e egy rövid s z ü n e t a k é t do­ log között, k i d e r í t h e t n é n k , vajon különbözik-e az érzés a címkétől, és így a n é v a d á s i folyamat n é l k ü l is k é p e s e k l e n n é n k k e z e l n i a z érzéseinket. A k é r d é s t e h á t az, h o g y a n s z a b a d u l j u n k m e g egy fel­ címkézett, m o n d j u k a „ h a r a g " névvel ellátott érzéstől - igaz? N e m az, h o g y a n szelídítsük meg, h o g y a n fojtsuk el, h o g y a n tegyük n e m e s e b b é ezt az érzést, h i s z e n ez m i n d o s t o b a é s é r e t l e n dolog, h a n e m az, h o g y h o g y a n s z a b a d u l j u n k m e g tőle teljes m é r t é k b e n ? E h h e z ki kell d e r í t e n ü n k , vajon n e m fontosabb-e a z a d o t t szó, m i n t m a g a az érzés. A „ h a r a g " s z ó n a k n a g y o b b j e l e n t ő s é g e van, m i n t m a g á n a k a z é r z é s n e k , a z o n b a n a h h o z , h o g y e r r e rájöjjünk, l é t e z n i e kell egy rövid s z ü n e t n e k az érzés és a n é v a d á s i folyamat között. Ez a k é r d é s egyik oldala. Vajon m i t ö r t é n i k akkor, h a n e m a d u n k n e v e t a z érzé­ seknek, azaz, ha a g o n d o l k o d á s n e m p u s z t á n a szavak által m ű k ö d i k , ha - a legtöbb e m b e r t ő l e l t é r ő e n - n e m a szavak és k é p e k által g o n d o l k o d u n k ? I l y e n k o r az elme nyilvánvalóan n e m p u s z t á n a megfigyelő s z e r e p é t tölti b e . Ha az elme n e m a szavak, k é p e k és j e l k é p e k által gondolkodik, n e m létezik a gondolattól, azaz a szavaktól e l k ü l ö n ü l t gondolkodó. I l y e n k o r az elme elcsendesedik 306

- n e m valamilyen k é n y s z e r által lesz csendes, egyszerű­ e n csak elcsendesedik, n e m igaz? A z érzések csak akkor b í r n a k folytonossággal, h a n e v e t a d u n k nekik, é s ezáltal erővel r u h á z z u k fel őket - i l y e n k o r e l r a k t á r o z ó d n a k ab­ b a n a b i z o n y o s k ö z p o n t b a n , a h o n n a n újabb címkékkel látjuk el őket, hogy tovább e r ő s í t s ü k őket, vagy h o g y be­ szélni t u d j u n k róluk. Ha az e l m e többé m á r n e m tölti be a k ö z p o n t , a sza­ vakból és m ú l t b é l i t a p a s z t a l a t o k b ó l (azaz e l r a k t á r o z o t t és osztályozott emlékekből és címkékből) álló gondolko­ d ó szerepét, akkor n y i l v á n v a l ó a n elcsendesedik. T ö b b é n e m b é k l y ó z z a l e s e m m i , é s n e m tölti b e a z „ é n " (az „ é n " h á z a m , a z „ é n " sikereim, a z „ é n " m u n k á m ) , a köz­ p o n t szerepét, azaz e szavak n e m ö s z t ö n z i k tovább az érzéseket, így n e m erősítik tovább az emlékezetet. Ha e dolgok egyike sem következik b e , az elme elcsendesedik. Ez az állapot n e m a t a g a d á s állapota; é p p ellenkezőleg, hogy eljussunk e p o n t r a , k e r e s z t ü l kell m e n n ü n k m i n d ­ e z e n folyamatokon, é s e z ó r i á s i vállalkozás, m e r t n e m c s u p á n a r r ó l v a n szó, h o g y kisiskolásként m e g t a n u l ­ j u n k , és i s m é t e l g e s s ü n k n é h á n y kifejezést - „ e l n e v e z n i " vagy „ n e m n e v e z n i el". H a végigcsináljuk, é s m e g t a p a s z ­ taljuk ezt a folyamatot, ha látjuk, h o g y a n m ű k ö d i k az el­ m e , és így e l j u t u n k a r r a a p o n t r a , a h o l t ö b b é m á r sem­ m i n e k n e m a d u n k nevet, a z a z t ö b b é m á r n e m létezik a g o n d o l a t o k t ó l független k ö z p o n t - az a valódi m e d i t á c i ó . H a a z e l m e v a l ó b a n c s e n d e s é s n y u g o d t , életre k e l h e t b e n n ü n k a m é r h e t e t l e n . A valóság fellelésére i r á n y u l ó összes t ö b b i kísérlet c s u p á n egy á l t a l u n k kivetített, kö­ vetkezésképp valótlan folyamat. E valós folyamat azon­ b a n r o p p a n t n e h é z , és sok vesződséggel jár, és e folya­ m a t s o r á n a z e l m é n e k f o l y a m a t o s a n t u d a t á b a n kell l e n n i e a b e n n e lezajló összes e s e m é n y n e k . H o g y eljus­ s u n k e r r e a p o n t r a , egyetlen percig s e m í t é l k e z h e t ü n k - n e m m i n t h a ezzel véget is é r n e a dolog. E folyamat 307

s o h a n e m ér véget, mivel t o v á b b r a is folyamatosan vala­ mi r e n d k í v ü l i dolog t ö r t é n i k . Ez n e m egy egyszerű ígé­ r e t - ezt a folyamatot n e k t e k m a g a t o k n a k kell megta­ p a s z t a l n o t o k , egyre m é l y e b b r e és mélyebbre m e r ü l v e el ö n m a g a t o k b a n , h o g y a k ö z p o n t összes rétegét felold­ j á t o k ; és csak rajtatok áll, m i l y e n gyorsan teszitek m e g ezt. R e n d k í v ü l érdekes dolog megfigyelni az elme m ű k ö ­ dését, azt, milyen m é r t é k b e n függ a szavaktól, h o g y a n ö s z t ö n z i k a szavak az emlékezetet, és h o g y a n idézik fel újra, h o g y a n t á m a s z t j á k fel a h a l o t t emlékeket. E folya­ m a t s o r á n az elme vagy a m ú l t b a n , vagy a j ö v ő b e n él, így a szavak n e u r o l ó g i a i és pszichológiai é r t e l e m b e n egy­ a r á n t h a t a l m a s jelentőséggel b í r n a k . É s kérlek, n e tő­ lem, vagy valamilyen k ö n y v b ő l igyekezzetek elsajátítani ezt a r e n d k í v ü l i folyamatot - ez egyszerűen l e h e t e t l e n . A k ö n y v e k b e n leírt, m á s o k által m e g t a n í t o t t dolgok n e m valódiak; t i a z o n b a n m e g t a p a s z t a l h a t j á t o k m i n d e z t , megfigyelhetitek ö n m a g á t o k a t cselekvés és g o n d o l k o d á s k ö z b e n , láthatjátok, h o g y a n gondolkodtok, m i l y e n gyor­ s a n n e v e t adtok a b e n n e t e k feltámadó é r z é s e k n e k - és ha megfigyelitek ezt a folyamatot, azáltal megszabadít­ j á t o k az elmét saját k ö z p o n t j á t ó l , és csendes e l m é t e k ek­ k o r k é p e s lesz befogadni az örökkévalót.

2 8 . A Z ISMERTRŐL ÉS AZ ISMERETLENRŐL

Kérdező: E l m é n k csak az i s m e r t dolgokat i s m e r i , de ak­ k o r vajon mi ö s z t ö n ö z b e n n ü n k e t az i s m e r e t l e n , a való­ ság, I s t e n felfedezésére? Krishnamurti: Vajon az e l m é n k ösztökél-e b e n n ü n k e t az i s m e r e t l e n felé? Vajon v a l ó b a n létezik b e n n ü n k i l y e n k é s z t e t é s az i s m e r e t l e n , a valóság, I s t e n m e g i s m e r é s é r e ? Kérlek, gondoljátok át a l a p o s a n a dolgot. Ez n e m p u s z ­ t á n egy s z ó n o k i k é r d é s , p r ó b á l j u k h á t m e g t a l á l n i rá a vá­ laszt. Valóban ott él m i n d n y á j u n k b a n az i s m e r e t l e n fel­ fedezésére i r á n y u l ó vágy? É s vajon h o g y a n l e l h e t ü n k r á az i s m e r e t l e n r e , ha n e m i s m e r j ü k azt? Vajon ez a kész­ t e t é s az i s m e r e t l e n felfedezésére i r á n y u l - vagy p u s z t á n az i s m e r t u t á n i vágy kiterjesztéséről van-e szó? É r t i t e k , m i t a k a r o k m o n d a n i ezzel? S z á m o s dolgot i s m e r ü n k u g y a n , á m ezek n e m n y ú j t a n a k s z á m u n k r a boldogságot, kielégülést és ö r ö m ö t , e z é r t h á t valami másra v á g y u n k , a m i t ő l t ö b b ö r ö m ö t , boldogságot vagy é l e t e r ő t k a p u n k . De vajon törekedhet-e az i s m e r t , azaz az elme (mivel az e l m e m a g a az i s m e r t , h i s z e n az e l m e a m ú l t t e r e m t m é ­ nye) az ismeretlen megismerésére? Ha n e m ismerjük a valóságot, a z i s m e r e t l e n t , vajon h o g y a n p r ó b á l h a t n á n k fellelni azt? Nyilván az i s m e r e t l e n n e k kell e l é r k e z n i e h o z z á n k , mivel m i n e m e r e d h e t ü n k a n y o m á b a ; h a még­ is e z t tesszük, valójában csak az á l t a l u n k k i v e t í t e t t is­ m e r t dolgokat ü l d ö z z ü k . A k é r d é s t e h á t n e m az, vajon m i sarkall b e n n ü n k e t a z i s m e r e t l e n m e g i s m e r é s é r e - ez elég e g y é r t e l m ű . A biz-

309

tonság, az állandóság, a megalapozottság, a boldogság i r á n t i vágyunkról v a n szó, a r r ó l a vágyról, a m e l y a r r a i r á n y u l , h o g y e l m e n e k ü l j ü n k a n y u g t a l a n s á g , a zavaro­ dottság és a fájdalom elől. Ez egy nyilvánvaló k é s z t e t é s . E s h a j e l e n v a n b e n n ü n k e z a késztetés, n a g y s z e r ű me­ nekülési módokat találunk magunknak Buddhában, J é z u s b a n , a politikai j e l m o n d a t o k b a n vagy az e h h e z ha­ sonló dolgokban. Ez n e m a valóság, ez n e m az ismeret­ l e n , n e m a m e g i s m e r h e t e t l e n . K ö v e t k e z é s k é p p e n véget kell v e t n ü n k az i s m e r e t l e n k e r e s é s é n e k , véget kell vet­ n ü n k e n n e k a k é s z t e t é s n e k , vagyis m e g kell é r t e n ü n k az i s m e r t dolgok ö s s z e a d ó d ó h a t á s á t , azaz m a g á t a z elmét. A z e l m é n e k meg kell é r t e n i e ö n m a g á t , m i n t a z ismert dolgok összességét, mivel e z e n kívül s e m m i m á s t n e m ismer. A z e m b e r n e m g o n d o l k o d h a t valami olyasmiről, a m i t n e m i s m e r - csakis az á l t a l u n k i s m e r t dolgokról tu­ d u n k gondolkodni. A n e h é z s é g e t az j e l e n t i , h o g y az elme ne h a l a d j o n to­ vább az i s m e r t dolgok i r á n y á b a , ez pedig csak a k k o r le­ hetséges, ha m e g é r t i ö n m a g á t , és m e g é r t i a m ú l t b ó l ere­ dő, a j e l e n b e kivetülő és a j ö v ő felé t a r t ó m o z g á s á t . N e m m á s ez, m i n t az i s m e r t folyamatos mozgása; de vajon vé­ get érhet-e ez a folyamat? Ez csak akkor k ö v e t k e z h e t be, h a a z elme m e g é r t i saját m ű k ö d é s é t , h a m e g é r t i ö n m a ­ gát, céljait, törekvéseit és igényeit - n e m c s u p á n a felszí­ ni igényeket, de mély, belső k é s z t e t é s e i t és i n d í t é k a i t is. E z a z o n b a n m e g l e h e t ő s e n n e h é z é s fáradságos feladat, és n e m o l d h a t ó m e g egy beszélgetés, egy t a n í t á s meg­ hallgatása vagy egy k ö n y v elolvasása által. É p p ellenke­ zőleg: e h h e z folyamatos éberségre és figyelemre van szükség, a r r a , h o g y folyton t u d a t á b a n l e g y ü n k m i n d e n egyes g o n d o l a t u n k n a k - n e m csak akkor, a m i k o r é b r e n vagyunk, de á l m u n k b a n is. Egy teljes, tökéletes folya­ m a t r ó l v a n szó, n e m p u s z t á n egy a l k a l m a n k é n t i , részle­ ges tevékenységről. 310

E z e n k í v ü l r e n d e l k e z ü n k kell a megfelelő szándékkal is, a z a z véget kell v e t n ü n k a n n a k a b a b o n á n a k , h o g y be­ lül m i n d a n n y i a n v á g y u n k a z i s m e r e t l e n r e . Illúzió l e n n e azt h i n n i , h o g y m i n d e n e m b e r I s t e n t keresi - ez egysze­ r ű e n n e m igaz. N i n c s szükség a r r a , h o g y keressük a fényt - ha véget ér a sötétség, az a fény felragyog m a j d b e n n ü n k , a sötétség által u g y a n a k k o r s o h a n e m lelhe­ t ü n k rá. Csak a n n y i t t e h e t ü n k , h o g y eltávolítjuk a sötét­ ségért felelős korlátokat, ez p e d i g a szándékunktól függ. Ha a z é r t távolítjuk el e k o r l á t o k a t , h o g y m e g l á s s u k a fényt, v a l ó j á b a n csak a „fény" szóval helyettesítjük a sö­ tétséget. M é g ha m e g is p r ó b á l u n k a sötétség m ö g é pil­ l a n t a n i , valójában az s e m m á s , m i n t a sötétség elől való menekülés. N e m a z o n kell e l g o n d o l k o d n u n k , vajon m i k é s z t e t minket az ismeretlen megismerésére, h a n e m azon, mi az o k a e n n e k a z a v a r o d o t t s á g n a k , e n n e k a felfordulás­ n a k , e n n e k a k ü z d e l e m n e k és ellenségességnek - a z a z l é t e z é s ü n k m i n d e z e n o s t o b a velejáróinak. H a e dolgok n i n c s e n e k j e l e n az é l e t ü n k b e n , megjelenik a fény, anél­ k ü l h o g y k e r e s n ü n k k e l l e n e azt. H a véget é r a z ostoba­ ság, megjelenik az intelligencia; az intelligenciára vá­ gyakozó o s t o b a e m b e r a z o n b a n t o v á b b r a i s o s t o b a m a r a d . Az ostobaságból s o h a n e m válhat bölcsesség - a bölcsesség és az intelligencia csak az ostobaság megszű­ nésével k ö s z ö n t b e . H a a z e m b e r ostoba, é s m e g p r ó b á l intelligenssé válni, n y i l v á n v a l ó a n s o h a n e m l e h e t b ö l c s . H o g y m e g i s m e r j ü k az ostobaságot, m e g kell v i z s g á l n u n k azt, n e m c s u p á n felszínesen, d e a l a p o s a n : e l kell m é ­ l y e d n ü n k b e n n e , s z e m ü g y r e kell v e n n ü n k a z o s t o b a s á g m i n d e n egyes rétegét, é s h a végül m e g s z ű n i k e z a z osto­ baság, megjelenik a bölcsesség. Következésképp n e m az a fontos, hogy k i d e r í t s ü k , va­ j o n létezik-e valamilyen, a z i s m e r t n é l t ö b b é s n a g y o b b dolog, a m i a z i s m e r e t l e n felé hajt b e n n ü n k e t , h a n e m az, 311

h o g y felismerjük, mi h o z z a létre b e n n ü n k a zavarodott­ ságot, mi a felelős a h á b o r ú k é r t , az osztálykülönbsége­ k é r t , a s z n o b i z m u s é r t , a h í r n é v i r á n t i vágyért, a t u d á s felhalmozásáért, m i é r t igyekszünk folyton m e n e k ü l n i a z e n e , a művészetek és oly sok egyéb dolog által. Nyilván r o p p a n t fontos, hogy a m a g u k valójában lássuk e dolgo­ kat, és a z t á n visszatérjünk ö n m a g u n k h o z , mivel csakis e r r ő l a p o n t r ó l l é p h e t ü n k tovább, és így viszonylag egy­ s z e r ű v é válik az, hogy elvessük az i s m e r t dolgokat. Ha az elme elcsitul, h a többé n e m vetíti k i magát r e m é n y k e d v e a jövőbe, ha valóban csendes, n y u g o d t és békés, életre k e l h e t az ismeretlen. N e m kell k e r e s n ü n k az i s m e r e t l e n t - az i s m e r e t l e n t n e m h í v h a t j u k m e g m a g u n k h o z . Csak az i s m e r t dolgokat hívhatjuk meg, egy i s m e r e t l e n vendéget n e m . Az ismeretlent, Istent, a valóságot n e m ismerjük, e z é r t a n n a k kell elérkeznie h o z z á n k . És ez csak akkor következhet be, ha m á r előkészítettük a talajt, de ha ezt a n n a k é r d e k é b e n tesszük, h o g y a z i s m e r e t l e n megérkez­ z e n h o z z á n k , hiábavaló m i n d e n igyekezetünk. A k é r d é s t e h á t n e m az, h o g y a n leljük meg az ismeret­ lent, h a n e m az, h o g y a n é r t s ü k m e g az elme, azaz az is­ m e r t dolgok összeadódó folyamatait. Ez egy r o p p a n t n e ­ h é z , á l l a n d ó figyelmet é s t u d a t o s s á g o t megkövetelő feladat: soha n e m k a l a n d o z h a t el a figyelmünk, n e m azo­ n o s í t h a t j u k m a g u n k a t semmivel, és n e m í t é l k e z h e t ü n k egységben kell léteznünk azzal, ami van. Csakis így érhet­ j ü k el az elme csendjét: semmiféle meditáció, az önfegye­ l e m egyetlen formája sem csendesítheti el az e l m é t a szó valódi é r t e l m é b e n . A tó vize csak akkor csitul el, ha m á r n e m fúj a szél - a v í z t ü k r ö t n e m lehet l e c s e n d e s í t e n i . N e m az a feladatunk, hogy az i s m e r e t l e n r e t ö r e k e d j ü n k , h a n e m az, hogy m e g é r t s ü k a b e n n ü n k lévő zavarodottsá­ got, szenvedést és z ű r z a v a r t - és ekkor c s e n d b e n bekö­ vetkezik az az állapot, a m e l y b e n r á l e l ü n k az ö r ö m r e .

312

2 9 . A Z IGAZSÁGRÓL ÉS A HAZUGSÁGRÓL

Kérdező: H o g y lehetséges az, h o g y Ön s z e r i n t az igazság hazugsággá válik, h a s o k a t ismételgetjük? Valójában m i is a h a z u g s á g ? M i é r t rossz dolog h a z u d n i ? Vajon n e m je­ lent-e ez m é l y és n e h e z e n megfogható p r o b l é m á t létezé­ s ü n k m i n d e n szintjén? Krishnamurti: Valójában k é t k é r d é s t tettél fel egyszer­ re, e z é r t vizsgáljuk m e g először az elsőt, azt, h o g y h o ­ gyan válik hazugsággá a t ú l s o k a t ismételgetett igazság. M i t is i s m é t e l g e t ü n k ? Vajon megismételhető-e a megér­ tés? Tegyük fel, h o g y m e g é r t e k v a l a m i t - de vajon meg­ i s m é t e l h e t e m ezt a m e g é r t é s t ? K é p e s vagyok szavakba ö n t e n i a dolgot, t u d o k b e s z é l n i róla, de m a g a a t a p a s z t a ­ lás ettől m é g n e m i s m é t l ő d i k m e g - n e m igaz? Foglyul e j t e n e k b e n n ü n k e t a szavak, és elveszik s z á m u n k r a a ta­ p a s z t a l á s jelentősége. Vajon megismételhető-e a t a p a s z ­ talás? T a l á n szeretnénk m e g i s m é t e l n i , él b e n n ü n k ez a vágy, v á g y u n k az a d o t t é r z é s r e , de ha egyszer megta­ p a s z t a l t u n k valamit, az é l m é n y véget ér, és lehetetlen m e g i s m é t e l n i azt. Csakis az a d o t t é r z e t e t és a h o z z á k a p ­ csolódó, a n n a k életet a d ó szót i s m é t e l h e t j ü k meg. Saj­ n o s , mivel a legtöbb e m b e r p r o p a g a n d i s t a , megraga­ d u n k a szavak ismételgetésénél, azaz a szavak é l t e t n e k b e n n ü n k e t , és megtagadjuk az igazságot. Vegyük p é l d á u l a s z e r e t e t é r z é s é t - vajon megismétel­ hető-e ez az érzés? Vajon igazság-e s z á m u n k r a a „sze­ resd f e l e b a r á t o d a t " kifejezés? Csakis akkor, ha v a l ó b a n szeretjük f e l e b a r á t a i n k a t ; a s z e r e t e t e t pedig n e m ismé-

313

telhetjük meg, csakis az egyes szavakat. A legtöbb em b e r t mégis boldoggá é s elégedetté teszi, h a e g y s z e r ű e n ismételgeti az olyan kifejezéseket, m i n t : „szeresd feleba r á t o d a t " , vagy: „ n e légy k a p z s i " . Azaz: e m b e r t á r s a i n k vagy saját t a p a s z t a l á s a i n k igazsága n e m válik valósággá a p u s z t a ismételgetés által. É p p ellenkezőleg: az ismét­ lés a k a d á l y t j e l e n t a valóság s z á m á r a - az e s z m é k egy s z e r ű ismételgetése n e m a z o n o s a valósággal.

A szavak a z o n b a n n e m a z o n o s a k a dolgokkal. S z á m u n k ­ ra az a d o t t dolog m a g a egyenlő az adott szóval, és e z é r t kell k ü l ö n ö s e n o d a f i g y e l n ü n k a r r a , h o g y n e ismételges­ s ü k papagáj módjára a z o k a t a dolgokat, amelyeket való­ j á b a n n e m é r t ü n k . H a m e g é r t ü n k valamit, k é p e s e k le­ s z ü n k b e s z é l n i róla, de a szavak és az emlékek elveszítik é r z e l m i jelentőségüket. Következésképp, h a ezt m e g é r t ­ j ü k , megváltozik a s z ó k i n c s ü n k , a s z ó h a s z n á l a t u n k is.

A n e h é z s é g e t az j e l e n t i , h o g y anélkül é r t s ü k m e g ezt, hogy ellentétpárokban gondolkodnánk. A hazugság n e m az igazság e l l e n t é t e . N e m úgy i s m e r h e t j ü k fel a m o s t e l h a n g z o t t dolgok igazságát, ha valamivel szem­ b e n , valamivel e l l e n t é t b e n , a h a z u g s á g és az igazság fo­ g a l m a i b a n gondolkodva szemléljük azt; e g y s z e r ű e n fel kell i s m e r n ü n k , h o g y a legtöbb e m b e r m i n d e n f é l e m e g é r t é s n é l k ü l ismételget b i z o n y o s dolgokat. Beszélget t ü n k p é l d á u l a r r ó l , h o g y a n a d u n k nevet a z érzéseink­ n e k , é s m i t ö r t é n i k , h a n e m n e v e z z ü k m e g őket. Biztos vagyok b e n n e , h o g y s o k a n k ö z ü l e t e k egyre csak ismétel­ getik majd az e l h a n g z o t t dolgokat, mivel azt hiszitek, ez az „igazság". A k ö z v e t l e n t a p a s z t a l á s o k a t a z o n b a n soha n e m ismételgetnétek; t a l á n beszéltek róluk, d e h a valódi t a p a s z t a l á s r ó l v a n szó, a t a p a s z t a l á s m ö g ö t t rejlő é r z é s m á r a m ú l t é , és a szavak m ö g ö t t rejlő é r z e l m i t a r t a l o m m á r a m á r semmivé enyészett.

Mivel m i a z ö n i s m e r e t által a z igazságra t ö r e k s z ü n k , é s n e m c s u p á n p r o p a g a n d i s t á k vagyunk, fontos, h o g y m e g é r t s ü k ezt. Az ismételgetéssel az e m b e r a szavak és az é r z e t e k b ű v k ö r é b e vonja ö n m a g á t , és az illúziók fog­ ságába esik. Hogy m e g s z a b a d u l j u n k , feltétlenül közvet­ len m ó d o n kell m e g t a p a s z t a l n u n k m i n d e n t , e h h e z p e d i g t u d a t o s n a k kell l e n n ü n k ö n m a g u n k r a az ismétlés, a sza­ vak és az é r z e t e k folyamata s o r á n . Ez a t u d a t o s s á g r e n d ­ kívüli szabadsággal r u h á z fel b e n n ü n k e t , és l e h e t ő v é teszi s z á m u n k r a a m e g ú j u l á s t és a folyamatos t a p a s z t a ­ lást.

Vagy vegyük - m o n d j u k - a gondolkodó és a gondolat egységének fogalmát. Ez a k é p z e t igaz l e h e t s z á m o t o k r a , h a közvetlen m ó d o n m e g t a p a s z t a l t á t o k . D e h a megis­ m é t l e m a dolgot, az m á r n e m lesz igaz - ugye? És az igaz szót j e l e n e s e t b e n a „ t é v e s " e l l e n t é t e k é n t h a s z n á l o m . A dolog így m á r n e m l e n n e valós, p u s z t á n j e l e n t ő s é g nélküli, é r t e l m e t l e n i s m é t l é s s é válna. Tudjátok, az is­ m é t l é s által d o g m á k a t t e r e m t ü n k , t e m p l o m o t é p í t ü n k m a g u n k n a k , és m e n e d é k r e l e l ü n k e b b e n a t e m p l o m b a n . Az igazság h e l y e t t m a g u k a szavak v á l n a k „igazsággá". 314

A m á s i k k é r d é s az volt, m i k is valójában a h a z u g s á ­ gok, mi a baj velük, és h o g y vajon n e m j e l e n t e n e k - e m é l y é s n e h e z e n megfogható p r o b l é m á t l é t e z é s ü n k m i n ­ den szintjén? Vajon mi is a h a z u g s á g ? E g y e l l e n t m o n d á s - egy önel­ l e n t m o n d á s - n e m d e ? Az e m b e r t u d a t o s a n és ö n t u d a t l a ­ nul, szándékosan és szándékolatlanul is e l l e n t m o n d h a t önmagának, és ez az ellentmondás egyaránt lehet rop­ p a n t megfoghatatlan é s nyilvánvaló is. H a a z e l l e n t m o n ­ dás t ú l nagy, az e m b e r vagy k i e g y e n s ú l y o z a t l a n n á válik, vagy felismeri ezt a szakadékot, és n e k i l á t h e l y r e h o z n i a dolgot. Hogy megértsük, mi a hazugság, és miért h a z u d u n k , n e m s z a b a d a z e l l e n t é t p á r o k fogalmaiban g o n d o l k o d v a v i z s g á l n u n k a kérdést. Vajon k é p e s e k vagyunk-e a r r a , hogy e l l e n t m o n d á s o k t ó l m e n t e s e n vizsgáljuk m e g a b e n 315

n ü n k lakozó e l l e n t m o n d á s o k k é r d é s é t ? A n e h é z s é g e t az okozza s z á m u n k r a , h o g y k ö n n y ű s z e r r e l elítéljük ugyan a hazugságokat, de n e m t u d n i , vajon k é p e s e k vagyunk-e az igazság és a h a m i s s á g fogalmaitól m e n t e s e n végiggon­ dolni, m i t is j e l e n t e n e k az e l l e n t m o n d á s o k - igaz? Miért m o n d u n k ellent ö n m a g u n k n a k ? M i é r t é l n e k b e n n ü n k ezek az e l l e n t m o n d á s o k ? Vajon n e m azért, m e r t igyek­ s z ü n k a d o t t n o r m á k , a d o t t m i n t á k s z e r i n t élni, m e r t fo­ l y a m a t o s a n e n o r m á k h o z m é r j ü k m a g u n k a t , folyamato­ s a n igyekszünk v a l a m i l y e n n e k l á t s z a n i saját m a g u n k vagy m á s o k előtt? O t t él b e n n ü n k a vágy, h o g y megfelel­ j ü n k egy a d o t t m i n t á n a k , é s h a e m i n t a s z e r i n t próbá­ l u n k élni, megjelenik az e l l e n t m o n d á s is.

ez az ellenállás pedig kiegyensúlyozatlanságot szül - ez egyértelmű.

De vajon m i é r t i g y e k s z ü n k efféle m i n t á k , n o r m á k , e s z m é k s z e r i n t élni? E g y é r t e l m ű e n azért, h o g y bizton­ ságban legyünk, h o g y n é p s z e r ű v é váljunk, h o g y jó véle­ m é n n y e l legyünk ö n m a g u n k r ó l - és így tovább. Ebből f a k a d n a k az e l l e n t m o n d á s o k . Amíg egy a d o t t m é r c é h e z m é r j ü k ö n m a g u n k a t , a m í g igyekszünk valamilyenek l e n n i , m i n d i g is e l l e n t m o n d á s o k b a n lesz r é s z ü n k , követ­ k e z é s k é p p e n m i n d i g j e l e n lesz ez a szakadék az igaz és a h a m i s között. Úgy vélem, ha c s e n d b e n elgondolkodtok a dolgon, ti m a g a t o k felismeritek majd az igazságot e k é r d é s k a p c s á n . N e m az a k é r d é s , létezik-e az igaz és a h a m i s , h a n e m az, h o g y m i é r t v a n n a k b e n n ü n k ellent­ m o n d á s o k ? Azért, m e r t m e g p r ó b á l u n k v a l a m i l y e n n é : n e m e s s é , jóvá, erényessé, kreatívvá vagy boldoggá válni - igaz? Az e l l e n t m o n d á s m a g á b a n e b b e n a vágyban rej­ lik: s z e r e t n é n k valamilyenek l e n n i , u g y a n a k k o r n e m s z e r e t n é n k m á s m i l y e n e k l e n n i . E b b e n rejlik a p u s z t í t ó e l l e n t m o n d á s . H a k é p e s e k v a g y u n k teljes m é r t é k b e n a z o n o s u l n i valamivel, m e g s z ű n i k a z e l l e n t m o n d á s : h a teljes m é r t é k b e n a z o n o s í t j u k m a g u n k a t valamivel, be­ z á r k ó z u n k ö n m a g u n k b a , ellenállás születik b e n n ü n k ,

D e vajon m i é r t v a n n a k e l l e n t m o n d á s o k b e n n ü n k ? Például a z é r t , m e r t valami olyasmit t e t t ü n k , a m i r ő l n e m akarjuk, h o g y kitudódjék, vagy m e r t olyan g o n d o l a t o k t á m a d t a k b e n n ü n k , amelyek n e m ü t n e k meg egy a d o t t mércét, é s ettől egy n e k ü n k n e m tetsző, e l l e n t m o n d á s o s állapotba k e r ü l ü n k . H a k ü l ö n b ö z ő n o r m á k h o z m é r j ü k m a g u n k a t , megjelenik a félelem, és ebből a félelemből s z á r m a z n a k a z e l l e n t m o n d á s o k . E l l e n b e n h a n e m aka­ r u n k v a l a m i l y e n n é válni, n e m lesz b e n n ü n k félelemér­ zet, n e m lesz b e n n ü n k e l l e n t m o n d á s , é s s e m t u d a t o s , sem t u d a t t a l a n s z i n t e n n e m élnek majd b e n n ü n k ha­ zugságok - n i n c s m i t elfőj t a t n u n k , n i n c s s e m m i , a m i k i t u d ó d h a t n a . Mivel a legtöbb e m b e r élete különféle h a n g u l a t o k és p ó z o k s o r o z a t á b ó l áll, m i n d i g a kedélyál­ l a p o t u n k n a k megfelelően s z í n l e l ü n k - ez pedig ellent­ m o n d á s . H a m e g s z ű n n e k a kedély állapotaink, o l y a n o k l e s z ü n k , a m i l y e n e k valójában vagyunk. Igazából ez az e l l e n t m o n d á s a fontos, n e m pedig az, h o g y füllentünk-e n é h a vagy sem. Amíg ez az e l l e n t m o n d á s fennáll, létezé­ s ü n k felszínes lesz, és így m i n d i g ott r e j t ő z n e k m a j d b e n n ü n k a felszínes félelmek, amelyektől ő r i z k e d n ü n k kell, ezeket pedig követik majd a kegyes h a z u g s á g o k - és így tovább. T e h á t ne azt k é r d e z z ü k , mi az igazság, és mi a hazugság, ne ezzel az e l l e n t é t p á r r a l t ö r ő d j ü n k , h a n e m vizsgáljuk m e g a b e n n ü n k élő e l l e n t m o n d á s o k k é r d é s é t . E z r e n d k í v ü l n e h é z feladat, mivel o l y a n n y i r a függünk a k ü l ö n b ö z ő érzetektől, h o g y é l e t ü n k legnagyobb része e l l e n t m o n d á s o s s á válik. Az emlékektől, a v é l e m é n y e k t ő l függünk, és rengeteg elleplezni k í v á n t félelem v a n b e n ­ n ü n k - e dolgok pedig e l l e n t m o n d á s o k a t s z ü l n e k b e n ­ n ü n k , é s a m i k o r ezek a z e l l e n t m o n d á s o k m á r elviselhe­ t e t l e n n é válnak, elveszítjük a fejünket. Békére v á g y u n k ,

316

317

d e m i n d e n c s e l e k e d e t ü n k h á b o r ú t szül, n e m c s u p á n a családi k ö r ö n belül, de az egész világban. A h e l y e t t hogy m e g é r t e n é n k , mi okozza a konfliktusokat, folyton m e g p r ó b á l u n k v a l a m i l y e n n é válni, egyre n a g y o b b szakádé k o t t e r e m t v e ezáltal. D e vajon megérthetjük, h o g y m i é r t é l n e k b e n n ü n k ezek az e l l e n t m o n d á s o k - n e m c s u p á n felszínesen, de mély, pszichológiai é r t e l e m b e n is? És a m i a legfonto s a b b , vajon t u d a t á b a n vagyunk-e egyáltalán a n n a k , h o g y e l l e n t m o n d á s o s életet é l ü n k ? Békére vágyunk, mégis n a c i o n a l i s t á k vagyunk; s z e r e t n é n k m e g s z ű n t e i n i a t á r s a d a l m i szenvedéseket, mégis m i n d a n n y i a n indivi d u a l i s t á k és korlátoltak vagyunk, és csak m a g u n k k a l tö r ő d ü n k . Folyamatos e l l e n t m o n d á s o k k ö z e p e t t e élünk - de vajon m i é r t ? N e m a z é r t , m e r t az é r z e t e k rabjai va g y ü n k ? E z t a kijelentést n e m t a g a d n u n k vagy elfogad n u n k kell. H o g y ezt belássuk, teljes m é r t é k b e n m e g kell é r t e n ü n k , mivel j á r n a k a különféle érzetek, azaz meg kell é r t e n ü n k m a g u k a t a vágyainkat. Rengeteg dologra v á g y u n k , és e vágyak m i n d e l l e n t m o n d á s b a n v a n n a k egymással. Oly sok e g y m á s n a k e l l e n t m o n d ó álarcot h o r d u n k : a s z e r i n t váltogatjuk a z álarcainkat, h o g y m i k o r m e l y i k megfelelőbb, kifizetődőbb s z á m u n k r a , h o g y mi k o r melyik okoz n a g y o b b g y ö n y ö r ű s é g e t n e k ü n k . Ebből az e l l e n t m o n d á s o s állapotból s z á r m a z n a k a h a z u g s á gok, amelyekkel a z t á n szembeállítjuk az úgynevezeti „igazságot". Az igazság a z o n b a n nyilvánvalóan n e m a h a z u g s á g ellentéte, m e r t m i n d e n ellentét m a g á b a n hor­ d o z z a a párját is, következésképp az á l t a l u n k igazságnak n e v e z e t t dolog n e m az igazság. E z é r t , h o g y teljes egészé b e n m e g é r t h e s s ü k ezt a k é r d é s t , t u d a t á b a n kell l e n n ü n k az é l e t ü n k e t átszövő összes e l l e n t m o n d á s n a k . A m i k o r azt m o n d j u k : „szeretlek", ezzel együtt j á r s z á m u n k r a a féltékenység, az irigység, a s z o r o n g á s és a félelem is

318

- ez p e d i g e l l e n t m o n d á s . E z t az e l l e n t m o n d á s t kell meg­ é r t e n ü n k , é s e z csakis a k k o r lehetséges, h a m i n d e n f é l e ítéletalkotás n é l k ü l v a g y u n k t u d a t á b a n a dolognak - ha e g y s z e r ű e n csak s z e m ü g y r e v e s s z ü k azt. É s a h h o z , h o g y passzívan szemlélhessük e z t a k é r d é s t , m e g kell érte­ n ü n k m a g á t a z ítélkezés folyamatát is. N e m k ö n n y ű dolog passzív m ó d o n szemlélni b á r m i t is, de e m e g é r t é s által e l k e z d h e t j ü k teljes egészében m e g é r t e n i az é r z é s e i n k e t és a g o n d o l k o d á s u n k a t . Ha tu­ d a t á b a n v a g y u n k a b e n n ü n k élő e l l e n t m o n d á s o k jelen­ tőségének, r e n d k í v ü l i á t a l a k u l á s következik b e : ekkor valóban ö n m a g u n k l e h e t ü n k , ahelyett, h o g y megpróbál­ n á n k v a l a m i l y e n n é válni. T ö b b é n e m a k ü l ö n b ö z ő esz­ mék v e z é r e l n e k majd m i n k e t , és n e m t ö r e k s z ü n k a bol­ dogság elérésére. A z o k l e s z ü n k , akik v a l ó b a n vagyunk, é s h a e l j u t u n k idáig, m i n d e n e l l e n t m o n d á s m e g s z ű n i k .

3 0 . ISTENRŐL

t ö r e k e d n e k s e m m i r e . Azok, akik t ö r e k e d n e k v a l a m i r e , akik el a k a r n a k é r n i valamit, k i z s á k m á n y o l ó k , így r o p ­ p a n t n e h é z olyasvalakit t a l á l n i , akit v a l ó b a n s z e r e t h e t ­ nénk.

T u d o m , m i n d e n t r a d í c i ó azt mondja: „ k e r e s s é t e k a megvilágosodott e m b e r e k t á r s a s á g á t " - de vajon h o n n a n t u d h a t j á t o k , h o g y valaki megvilágosodott-e, h o g y elju­ tott-e e r r e a felismerésre? Legfeljebb úgy j ö h e t n é t e k rá e r r e , h a folyton a z a d o t t s z e m é l y t á r s a s á g á b a n időzné­ tek, és m a n a p s á g m é g ez is r o p p a n t n e h é z dolog. Alig n é h á n y , a szó valódi é r t e l m é b e n vett jó e m b e r akad - olyan emberek, akik n e m k e r e s n e k s e m m i t , akik n e m

E s z m é n y í t j ü k a felismerésig eljutott s z e m é l y e k e t , és a z t reméljük, k a p h a t u n k t ő l ü k valamit - ez a z o n b a n n e m valódi kapcsolat. H o g y a n i s k o m m u n i k á l h a t n á n a k v e l ü n k ezek a z e m b e r e k , h a n i n c s b e n n ü n k s z e r e t e t ? Ez j e l e n t i s z á m u n k r a a n e h é z s é g e t . Beszélgetéseink so­ r á n valójában n e m szeretjük egymást, é s g y a n a k v ó a k v a g y u n k a másikkal s z e m b e n . T i a k a r t o k v a l a m i t t ő l e m : a t u d á s r a , a felismerésre vágytok vagy e g y s z e r ű e n csak velem a k a r t o k l e n n i , é s m i n d e z a r r a u t a l , h o g y n i n c s b e n n e t e k szeretet. K a p n i a k a r t o k valamit, e z é r t igyekez­ t e k k i z s á k m á n y o l n i e n g e m . H a v a l ó b a n s z e r e t n é n k egy­ mást, megvalósulna közöttünk az azonnali k o m m u n i k á ­ ció, é s ekkor n e m s z á m í t a n a , h o g y t i eljutottatok-e a valóság felismerésére, é n p e d i g n e m , n e m s z á m í t a n a , m i l y e n t á r s a d a l m i osztályból s z á r m a z u n k . Mivel a z o n ­ b a n elsorvadt a szívünk, s z ö r n y e n fontossá vált szá­ m u n k r a I s t e n ; azaz a z é r t a k a r j á t o k m e g i s m e r n i I s t e n t , m e r t elveszítettétek a s z í v e t e k b e n f e l c s e n d ü l ő dalt, e z é r t m e g akarjátok t a l á l n i a z énekest, h o g y megkérjé­ tek, t a n í t s o n meg b e n n e t e k e t dalolni. A z é n e k e s való­ b a n megtaníthatja nektek az éneklés technikáját, maga a t e c h n i k a a z o n b a n n e m v e z e t el b e n n e t e k e t a t e r e m t é s ­ h e z . Attól, h o g y tudjátok, h o g y a n kell é n e k e l n i , m é g n e m lesztek zenészek; l e h e t , h o g y i s m e r i t e k u g y a n egy a d o t t t á n c m i n d e n egyes lépését, d e h a a s z í v e t e k b e n n e m él a t e r e m t é s , p u s z t á n g é p e k k é n t fogtok m ű k ö d n i . H a csak egy adott e r e d m é n y elérésére t ö r e k e d t e k , n e m vagytok k é p e s e k a s z e r e t e t r e . N e m l é t e z n e k e s z m é n y k é ­ p e k , m e r t a z e s z m é n y k é p e k c s u p á n egyfajta e r e d m é ­ n y e k . A szépség n e m valamiféle e r e d m é n y , a szépség m a g a a valóság, m é g p e d i g a ma - és n e m a h o l n a p való-

320

321

Kérdező: Ön felismerte a valóságot - k é r e m , m o n d j a el nekünk, micsoda Isten? Krishnamurti: M i b ő l gondolod, hogy én f e l i s m e r t e m a valóságot? E z t csak a k k o r t u d h a t n á d , ha te m a g a d is eljutottál volna e r r e a felismerésre. És ez n e m p u s z t á n valamiféle agyafúrt válasz: a h h o z , hogy i s m e r j ü n k vala­ m i t , eggyé kell v á l n u n k az a d o t t dologgal. J e l e n e s e t b e n a r r a l e n n e szükség, h o g y te is m e g t a p a s z t a l d ezt az él­ m é n y t , i l y e n f o r m á n teljességgel j e l e n t é k t e l e n az a kije­ lentésed, m i s z e r i n t én f e l i s m e r t e m a valóságot. És vajon m i t s z á m í t az, h o g y ez így van-e vagy s e m ? N i n c s iga­ z a m ? Még h a é n l e n n é k a legtökéletesebb e m b e r i lény, a k k o r s e m l e n n e é r t e l m e a n n a k , hogy a s z a v a i m a t hall­ gassátok, ha n e m az igazságot k ö z ö l n é m veletek - n e m ­ de? Nyilvánvaló, h o g y a felismerésemnek s e m m i köze sincs a h h o z , a m i t n e k t e k m o n d o k , és az az e m b e r , aki a z é r t bálványozza a m á s i k a t , m e r t az felismerte a való­ ságot, valójában a t e k i n t é l y t bálványozza, következés­ k é p p s o h a n e m l e l h e t r á a z igazságra. E g y á l t a l á n n e m fontos, h o g y m e g é r t s ü k , m i t is i s m e r t fel az a d o t t e m b e r , sőt m é g csak az sem, h o g y i s m e r j ü k őt, n e m igaz?

sága. Ha él b e n n e t e k a szeretet, m e g é r t i t e k m a j d az is­ m e r e t l e n t , m e g i s m e r i t e k I s t e n t , é s n e m lesz szükségetek a r r a , h o g y valaki m á s t ó l halljatok e dolgokról, és é p p eb­ b e n rejlik az élet szépsége. Ez m a g a az örökkévalóság. Mivel a z o n b a n n i n c s b e n n ü n k szeretet, a z t akarjuk, h o g y egy másik személy, vagy I s t e n r u h á z z o n fel m i n k e t azzal. T u d j á t o k ti, m e n n y i r e m á s l e n n e ez a világ, ha va­ l ó b a n ott élne b e n n ü n k a s z e r e t e t ? Valójában b o l d o g e m b e r e k n e k kellene l e n n ü n k , é s n e m l e n n e s z a b a d a kü­ lönféle tárgyakban, a c s a l á d b a n , az e s z m é n y k é p e k b e n k e r e s n i a b o l d o g s á g u n k a t . Boldognak k e l l e n e l e n n ü n k , és így n e m u r a l n á k é l e t ü n k e t a tárgyak, az e m b e r e k és a z e s z m é n y k é p e k , mivel ezek m i n d csak m á s o d l a g o s dolgok. D e n e m é l b e n n ü n k a szeretet, é s n e m v a g y u n k boldogok, e z é r t különféle dolgokba p r ó b á l u n k befektet­ n i , azt gondolván, így majd elnyerjük a boldogságot, és I s t e n is e dolgok egyike. A z t akarod, m o n d j a m el n e k t e k , m i l y e n a valóság. De vajon szavakba foglalható-e a l e í r h a t a t l a n ? Vajon m é r ­ hető-e a m é r h e t e t l e n ? K é p e s vagy-e a m a r k o d b a z á r n i a szelet - és ha igen, vajon v a l ó b a n a szelet markolod-e majd? Vajon a valóságot k a p o d - e e r e d m é n y ü l , ha meg­ m é r e d a m é r h e t e t l e n t ? H a szavakba ö n t ő d azt, vajon a valóságot adod-e vissza? N y i l v á n n e m , mivel a b b a n a p i l l a n a t b a n , a m i n t l e í r u n k v a l a m i l e í r h a t a t l a n dolgot, az m e g s z ű n i k v a l ó s n a k l e n n i . A m e g i s m e r h e t e t l e n ab­ b a n a p i l l a n a t b a n m e g s z ű n i k m e g i s m e r h e t e t l e n n e k len­ n i , a m i n t átfordítjuk a z i s m e r t b e . Mégis, f o l y a m a t o s a n e r r e szomjazunk. F o l y t o n csak tudni a k a r u n k , m e r t így k é p e s e k l e n n é n k t o v á b b r a i s u g y a n ú g y l é t e z n i , m i n t ed­ dig, és azt h i s s z ü k , így k é p e s e k l e n n é n k m e g r a g a d n i a végső boldogságot, az állandóságot. T u d n i a k a r u n k , m e r t n e m v a g y u n k boldogok, m e r t n y o m o r ú s á g o s a n e r ő l k ö d ü n k , m e r t k i m e r ü l t e k v a g y u n k é s elkorcsosul­ t u n k . A z o n b a n ahelyett, h o g y f e l i s m e r n é n k ezt az egy322

s z e r ű t é n y t - h o g y v a l ó b a n elcsigázottak, t o m p á k és za­ v a r o d o t t a k v a g y u n k -, az i s m e r t dolgok elől az i s m e r e t ­ l e n b e a k a r u n k m e n e k ü l n i , a m i a z o n b a n újra csak is­ m e r t t é válik, és így s o h a n e m l e l h e t ü n k rá a valóságra. Következésképp ahelyett, h o g y azt k é r d e z n é t e k , k i é b r e d t rá a valóságra, vagy h o g y m i c s o d a I s t e n , i n k á b b a n n a k kellene s z e n t e l n e t e k m i n d e n figyelmeteket é s t u d a t o s s á g o t o k a t , a m i van - n e m d e ? így r á l e l h e t t e k az i s m e r e t l e n r e , vagyis i n k á b b a z érkezik e l h o z z á t o k . H a m e g é r t i t e k , mi az i s m e r t , m e g t a p a s z t a l h a t j á t o k a t e r m é ­ szetes, n e m k i k é n y s z e r í t e t t c s e n d különleges á l l a p o t á t , a valóság m e g j e l e n é s é n e k előfeltételét k é p e z ő k r e a t í v ürességet. E z t a z állapot n e m t a p a s z t a l h a t j a m e g az, aki „valamivé válik", aki k ü z d és erőlködik; ez az á l l a p o t csak a h h o z érkezik el, aki e g y s z e r ű e n csak van, és meg­ é r t i azt, a m i van. Ha ez bekövetkezik, l á t n i fogjátok, h o g y a valóság n e m valahol a t á v o l b a n rejlik, h o g y az is­ meretlen n e m a messzeségben található, h a n e m abban, a m i van. A h o g y m i n d e n k é r d é s válasza ott rejlik magá­ b a n a k é r d é s b e n , a valóság is ott lakozik a b b a n , a m i van - és ha ezt m e g é r t j ü k , m e g i s m e r j ü k majd az igazságot. R e n d k í v ü l n e h é z feladat t u d a t á b a n l e n n i a t o m p a s á g ­ h o z , az irigységhez, a r o s s z a k a r a t h o z vagy a becsvágy­ h o z h a s o n l ó dolgoknak. M a g a a tény, h o g y t u d a t á b a n v a g y u n k a n n a k , a m i van, egyenlő az igazsággal - és n e m az erőfeszítéseink, de az igazság r é v é n v á l u n k s z a b a d d á . Azaz, a valóság n i n c s m e s s z e t ő l ü n k , mi mégis a t á v o l b a h e l y e z z ü k , mivel i g y e k s z ü n k azt ö n m a g u n k folytonossá­ g á n a k é r d e k é b e n f e l h a s z n á l n i . A valóság itt és m o s t lé­ tezik. Az örökkévaló, az i d ő t l e n m o s t van, és a mostot csak a k k o r é r t h e t j ü k meg, h a n e m v e r g ő d ü n k a z i d ő h á ­ l ó j á n a k fogságában. H o g y m e g s z a b a d u l j u n k a z időtől, c s e l e k e d n ü n k kell, az e l m e a z o n b a n l u s t a és rest, így folyton ú j a b b a k a d á l y o k a t t e r e m t s z á m u n k r a . A szabad­ ság csak a megfelelő m e d i t á c i ó , azaz a tökéletes, n e m 323

p e d i g a folytonos cselekvések által é r h e t ő el, e cselekvé­ seket pedig csakis akkor é r t h e t j ü k meg, ha az e l m e meg­ é r t i a folytonosság, azaz az emlékezet ( n e m a t é n y e k r e v o n a t k o z ó , h a n e m a pszichológiai é r t e l e m b e n vett emlé­ k e z e t ) m ű k ö d é s é t . A m í g m ű k ö d i k az emlékezet, az e l m e n e m é r t h e t i meg azt, a m i van. A z o n b a n h a m e g é r t j ü k a vég jelentőségét, e l m é n k és egész l é n y ü n k r e n d k í v ü l kreatívvá és passzív m ó d o n é b e r r é válik, mivel a végben o t t rejlik a megújulás, m í g a folytonosság c s u p á n ha­ nyatlást és halált tartogat számunkra.

31.

A Z AZONNALI

FELISMERÉSRŐL

Kérdező: Felismerhetjük-e egy csapásra, m i n d e n előzetes felkészülés n é l k ü l a z Ö n által e m l í t e t t igazságot? Krishnamurti: Vajon m i t é r t e s z igazság a l a t t ? Kérlek, ne h a s z n á l j u n k olyan szavakat, a m e l y e k n e k a j e l e n t é s é ­ vel n e m v a g y u n k t i s z t á b a n ; v á l a s z t h a t u n k a z „igazság" h e l y e t t egyszerűbb, k ö z v e t l e n e b b kifejezést is. Vajon ké­ p e s vagy-e közvetlen m ó d o n m e g é r t e n i egy p r o b l é m á t ? M e r t ez itt a k é r d é s , n e m ? K é p e s vagy-e m o s t a z o n n a l m e g é r t e n i azt, a m i van? E m e g é r t é s által m e g é r t h e t e d az igazság jelentőségét; a n n a k a kijelentésnek a z o n b a n vaj­ m i kevés é r t e l m e v a n , h o g y a z e m b e r n e k m e g kell érte­ n i e az igazságot. Vajon lehetséges-e az, h o g y k ö z v e t l e n m ó d o n , teljes m é r t é k b e n m e g é r t s ü n k egy a d o t t problé­ m á t , é s ezáltal m e g s z a b a d u l j u n k tőle? M e r t e r r ő l szól a k é r d é s e d , ugye? Vajon m e g é r t h e t ü n k - e egy c s a p á s r a teljes j e l e n t ő s é g é b e n egy krízist, egy kihívást, h o g y így m e g s z a b a d u l j u n k tőle? A m i t m e g é r t ü n k , a z n e m h a g y n y o m o t b e n n ü n k , k ö v e t k e z é s k é p p e n a m e g é r t é s , az igazság felszabadít b e n n ü n k e t . T e h á t vajon megszaba­ d u l h a t u n k - e a p r o b l é m á k t ó l , a kihívásoktól? Az élet ki­ hívások és reakciók sorozata - n e m d e ? Ha kondicionált, k o r l á t o z o t t és tökéletlen m ó d o n felelünk a kihívásokra, az a d o t t h e l y z e t otthagyja b e n n ü n k a n y o m á t , és a to­ vábbi kihívások csak tovább erősítik azt. A z a z folyton újabb dolgok, újabb e m l é k e k r a k ó d n a k l e b e n n ü n k , ú j a b b és ú j a b b sebhelyeket s z e r z ü n k , és e sebekkel ter­ h e l t e n r e a g á l u n k a z ú j kihívásokra, azaz valójában s o h a n e m l e h e t r é s z ü n k a z ú j b a n . így h á t s o h a n e m j u t u n k e l

325

a m e g é r t é s r e , és s o h a n e m s z a b a d u l h a t u n k m e g a kihí­ vásoktól.

az e m l é k e k mindenféle erőfeszítés nélkül e l m a r a d n a k t ő l ü n k , és így frissé lesz az e l m é n k .

A k é r d é s t e h á t az, vajon megérthetjük-e t ö k é l e t e s e n és közvetlen m ó d o n a kihívásokat, érzékelhetjük-e a je­ lentőségüket, az á r n y a l a t a i k a t , a mélységüket, szépségü­ ket é s csúnyaságukat, h o g y m e g s z a b a d u l h a s s u n k t ő l ü k . A kihívások, a p r o b l é m á k m i n d i g újak - igaz? A t e g n a p i p r o b l é m á k m á r a m á r óriási változáson m e n t e k át, é s megújultak. Mi a z o n b a n a régi m ó d o k o n , á t a l a k u l á s n é l k ü l r e a g á l u n k rájuk, és p u s z t á n a g o n d o l a t a i n k a t vál­ t o z t a t j u k meg.

Vajon felismerhetjük-e egy csapásra, m i n d e n f é l e elő­ k é s z ü l e t n é l k ü l az igazságot? Én azt m o n d o m , igen - és n e m csak a p i l l a n a t n y i szeszély, vagy valamiféle tévképz e t m o n d a t j a ezt velem: tégy egy p r ó b á t , és te is meglá­ t o d majd. Végy b á r m i l y e n kihívást, b á r m i l y e n a p r ó tör­ t é n é s t ( n e m kell valamilyen k o m o l y k r í z i s r e v á r n o d ) , és figyeld meg, h o g y a n reagálsz rá. Légy t u d a t á b a n a re­ a k c i ó i d n a k , a s z á n d é k a i d n a k és a m a g a t a r t á s o d n a k , és m e g fogod é r t e n i őket, m e g fogod é r t e n i a h á t t e r e d e t . B i z t o s í t h a t l a k arról, h o g y a z o n n a l képessé válsz e r r e , a m i n t teljes figyelmedet a k é r d é s n e k s z e n t e l e d . Ha a h á t t e r e d j e l e n t é s é n e k teljes m e g é r t é s é r e törekszel, a z feltárul előtted, és egy c s a p á s r a felfedezed majd az igaz­ ságot, eljutsz az a d o t t p r o b l é m a m e g é r t é s é r e . A megér­ t é s a m á b ó l , a m i n d i g i d ő t l e n j e l e n b ő l születik m e g . B á r t a l á n lesz majd h o l n a p , m o s t m a van, é s h a c s u p á n elha­ lasztjuk a dolgokat, ha a h o l n a p befogadására igyek­ s z ü n k felkészülni, megtagadjuk m a g u n k t ó l a most meg­ é r t é s é t . Azt, a m i van, n y i l v á n csak a j e l e n b e n é r t h e t j ü k m e g - n e m d e ? E h h e z p e d i g a r r a v a n szükség, h o g y sem­ mi ne zavarjon m e g b e n n ü n k e t , s e m m i ne vonja el a fi­ g y e l m ü n k e t - teljes s z í v ü n k e t és e l m é n k e t a m e g é r t é s ­ n e k kell s z e n t e l n ü n k , é s a z a d o t t p i l l a n a t b a n k i z á r ó l a g ezzel foglalkozhatunk. Ha így t e s z ü n k , a valóság feltár­ ja e l ő t t ü n k teljes mélységét, teljes j e l e n t ő s é g é t , és ezál­ tal m e g s z a b a d u l u n k a z a d o t t p r o b l é m á t ó l .

H a d d fogalmazzak m á s k é p p . T é t e l e z z ü k fel, h o g y teg­ n a p t a l á l k o z t u n k egymással, m á r a a z o n b a n megváltoz­ tál. Átestél egy változáson, b e n n e m a z o n b a n t o v á b b r a is a rólad alkotott t e g n a p i k é p e m él, következésképp n e m é r t h e t l e k m e g téged; csak ezt a b i z o n y o s m ú l t b e l i k é p e t é r t h e t e m meg. H a m e g a k a r l a k é r t e n i téged, aki megvál­ toztál, el kell t á v o l í t a n o m m a g a m b ó l ezt a képet, m e g kell s z a b a d u l n o m attól. M á s szavakkal, h o g y m e g é r t s ü k a m i n d i g új kihívásokat, m e g ú j u l t m ó d o n , a t e g n a p üle­ déke n é l k ü l kell s z e m b e n é z n ü n k velük, azaz b ú c s ú t kell mondanunk a múltnak. V é g e r e d m é n y b e n mi is az élet? Valami folyton meg­ ú j u l ó dolog, n e m igaz? E g y folyton változó, új é r z é s e k e t m e g t e r e m t ő dolog. A m a s o h a n e m olyan, m i n t a m i l y e n a t e g n a p volt, és p o n t o s a n e b b e n rejlik az élet szépsége. Vajon k é p e s e k vagyunk-e ú j m ó d o n reagálni m i n d e n egyes p r o b l é m á r a ? K é p e s leszel újfajta m ó d o n r e a g á l n i a feleségedre, a g y e r m e k e i d r e , a kihívásokra, a m i k o r h a ­ z a t é r s z i n n e n ? E r r e csak a k k o r leszel képes, h a megsza­ badulsz a tegnap terheitől. Tehát a problémák, a kapcso­ latok igazságának m e g é r t é s é h e z m e g kell ú j u l n u n k , azaz m i n d e n egyes kihívás p i l l a n a t á b a n t u d a t á b a n kell len­ n ü n k összes m ú l t b e l i r e a k c i ó n k n a k , é s h a t u d a t á b a n v a g y u n k a t e g n a p h o r d a l é k á n a k , l á t n i fogjuk, h o g y ezek 326

Ha m e g akarjuk i s m e r n i az igazságot, m o n d j u k a va­ gyonnal kapcsolatban, ha meg akarjuk é r t e n i a vagyon l é l e k t a n i jelentőségét, h a v a l ó b a n k ö z v e t l e n m ó d o n a k a r j u k m e g é r t e n i a vagyont, vajon h o g y a n fogjunk h o z z á a dologhoz? Nyilvánvaló, h o g y m a g u n k h o z közel­ á l l ó n a k kell é r e z n ü n k a p r o b l é m á t , n e m t a r t h a t u n k tő­ le, é s semmiféle előre k i a l a k u l t n é z e t e k é s válaszok n e m 327

á l l h a t n a k k ö z é n k é s a z a d o t t k é r d é s közé. H a kész vála­ szokkal r e n d e l k e z ü n k , h a í t é l k e z ü n k , h a ellenszenvet é r z ü n k a dolog i r á n t , akkor csak elhalasztjuk a k é r d é s t , é s a r r a k é s z ü l ü n k fel, h o g y h o l n a p é r t s ü k m e g azt, a m i t csakis most lehet m e g é r t e n i - következésképp s o h a n e m j u t u n k el a m e g é r t é s r e . Az igazság b e f o g a d á s á h o z sem­ miféle előkészületre n i n c s szükség: az előkészületek idő­ beli folyamatok, és n e m az igazság m e g é r t é s é t szolgál­ j á k . A m e g é r t é s n e m folyamatos, h a n e m p i l l a n a t r ó l pil­ l a n a t r a valósul meg, m i n d e n v i s s z a m a r a d t ü l e d é k nélkül. Attól t a r t o k , e z t ú l b o n y o l u l t n a k t ű n k s z á m o d r a - igaz? Ha a z o n b a n k i p r ó b á l o d a dolgot, l á t n i fogod, mi­ lyen egyszerű é s k ö n n y e n m e g é r t h e t ő , a m i t m o n d t a m . H a elmélyedsz egy á l o m b a n , é s m e d i t á l n i k e z d e s z a z e l h a n g z o t t a k r ó l , m i n d e n r o p p a n t b o n y o l u l t t á válik; a z o n b a n h a n i n c s e n e k a k a d á l y o k k e t t ő n k k ö z ö t t , meg­ értjük majd egymást. H a n y i t o t t vagyok feléd, k ö z v e t l e n m ó d o n foglak m e g é r t e n i téged - és a h h o z , h o g y meg­ nyíljunk egymás felé, n i n c s s z ü k s é g ü n k i d ő r e . Vajon megnyílhatunk-e az i d ő által? Vajon m e g n y í l h a t u n k m i n d e n f é l e előkészületek, r e n d s z e r e k vagy az önfegye­ l e m által? N e m . Csakis a m e g é r t é s r e i r á n y u l ó s z á n d é k által v á l h a t u n k n y i t o t t á . A z é r t a k a r o k m e g n y í l n i , m e r t n i n c s e n rejtegetnivalóm, m e r t n e m félek - így h á t nyi­ t o t t vagyok, és létrejön az a z o n n a l i egység, m e g s z ü l e t i k az igazság. H o g y befogadjuk az igazságot, h o g y megis­ m e r j ü k a szépségét és a v e l e j á r ó ö r ö m ö t , a j e l e n b e n kell k é s z e n á l l n u n k a befogadásra, és e k é p e s s é g ü n k e t sem­ miféle elmélet, félelem és előre g y á r t o t t válasz n e m t o m ­ p í t h a t j a el.

3 2 . A Z EGYSZERŰSÉGRŐL

Kérdező: Mi az egyszerűség? Vajon az egyszerűség a z t j e l e n t i , h o g y k é p e s e k v a g y u n k t i s z t á n l á t n i a lényegi dolgokat, é s m i n d e n m á s t e l v e t ü n k ? Krishnamurti: E l ő s z ö r is lássuk, mi nem j e l l e m z ő az egyszerűségre. Kérlek, ne h ö r d ü l j e t e k fel, hogy: „ez ta­ gadás! Mondj inkább valami pozitívat!" Ez éretlen és m e g g o n d o l a t l a n reakció. A z o k az emberek, akik a „pozi­ tív" dolgokat kínálják n e k t e k , k i z s á k m á n y o l ó k : v a n va­ lamijük, a m i r e vágytok, és e dolog által k i z s á k m á n y o l ­ n a k b e n n e t e k e t . I t t m o s t s e m m i i l y e s m i n e m fog t ö r t é n n i , e l l e n b e n m e g p r ó b á l j u k k i d e r í t e n i a z igazságot az egyszerűséggel k a p c s o l a t b a n . E z é r t h á t félre kell t e n ­ n e t e k m i n d e n e s z m é t e k e t , é s m e g ú j u l t m ó d o n kell meg­ vizsgálnotok a k é r d é s t . Aki s o k a t birtokol, az fél a forra­ d a l o m t ó l , legyen szó a k á r belső, a k á r külső, t á r s a d a l m i forradalomról. D e r í t s ü k h á t ki, m i n e m j e l l e m z ő a z egyszerűségre. A b o n y o l u l t elme n y i l v á n n e m egyszerű. Az o k o s e l m e n e m egyszerű, az a d o t t célok, a j u t a l o m é r d e k é b e n m u n ­ k á l k o d ó ; a félelem h a j t o t t a e l m e s e m e g y s z e r ű - igaz? É p p í g y n e m egyszerű a t u d á s s a l terhelt, a h i e d e l m e k k e l m e g n y o m o r í t o t t , vagy a z ö n m a g á t valami n á l á n á l n a ­ gyobb dologgal a z o n o s í t ó , és e z e n azonosság m e g t a r t á ­ s á é r t k ü z d ő elme s e m . Úgy gondoljuk, az az egyszerű­ ség, ha valakinek csak egyetlen ágyékkötője v a n ; az egyszerűség külső jegyeire vágyunk, és h a g y j u k m a g u ­ k a t félrevezetni e jegyek által. E z é r t v a n az, h o g y a gaz­ dagok o l y a n n y i r a b á l v á n y o z z á k a világi életről l e m o n d ó embereket.

328

329

Vajon mi az egyszerűség? Lehet-e egyszerűség az, ha elvetjük a lényegtelen dolgokat, és csak a lényegi dolgok­ ra t ö r e k s z ü n k - azaz l e h e t az egyszerűség egy választási folyamat? Vajon az egyszerűség v a l ó b a n a lényeges és lé­ n y e g t e l e n dolgok közti választást j e l e n t e n é ? M i b ő l is áll vajon ez a választási folyamat? M i l y e n e n t i t á s j u t vá­ l a s z t á s r a ? Az elme - igaz? N e m számít, m i l y e n névvel illetjük, az elméről v a n szó. Azt m o n d j u k : „ezt és ezt fo­ gom választani, m e r t e dolgok lényegesek és n é l k ü l ö z h e ­ t e t l e n e k " . D e vajon h o n n a n tudjuk, m i n é l k ü l ö z h e t e t ­ l e n ? Vagy egy m á s o k által megalkotott m i n t a m o n d a t j a ezt velünk, vagy a saját t a p a s z t a l a t u n k . De vajon b í z h a ­ tunk-e a t a p a s z t a l a t b a n ? A m i k o r választunk, a vágyaink v e z é r e l n e k m i n k e t - n e m d e ? És azt n e v e z z ü k lényegi, n é l k ü l ö z h e t e t l e n dolognak, a m i kielégülést n y ú j t szá­ m u n k r a - azaz újra v i s s z a j u t o t t u n k u g y a n a h h o z a folya­ m a t h o z . De vajon képes-e a zavarodott elme e l d ö n t e n i , mi fontos, és mi n e m fontos? H i s z e n az ilyen e l m e vá­ lasztásai s z i n t é n zavarosak lesznek. Következésképp a lényegi és lényegtelen dolgok kö­ z ö t t h o z o t t d ö n t é s n e m a z o n o s az egyszerűséggel: ez va­ l ó j á b a n egy konfliktus, és a k o n f l i k t u s o k k ö z t vergődő, zavaros elme s o h a n e m l e h e t egyszerű. H a megfigyelitek e dolgokat, és felismeritek téves mivoltukat, ha t u d a t á ­ b a n vagytok az e l m e trükkjeinek, és elvetitek őket, ti m a g a t o k is t u d n i fogjátok, mi is az egyszerűség. A h i t ál­ tal lebéklyózott elme n e m egyszerű. A t u d á s által meg­ n y o m o r í t o t t elme n e m egyszerű. Az Isten, a szexualitás - vagy p é l d á u l a z e n e - által m e g z a v a r t elme s z i n t é n n e m egyszerű, éppúgy, a h o g y n e m egyszerű a m u n k a , a s z e r t a r t á s o k vagy az i m á k megszokásai által g ú z s b a k ö t ö t t elme sem. A z egyszerűség n e m m á s , m i n t a z esz­ m é k n é l k ü l t ö r t é n ő cselekvés - ez a z o n b a n n a g y o n r i t k a jelenség, mivel ez m a g a a k r e a t i v i t á s . Amíg n e m valósul m e g a t e r e m t é s , addig a r o s s z i n d u l a t , a n y o m o r ú s á g és 330

a p u s z t í t á s k ö z p o n t j a i vagyunk. Az egyszerűség akkor érkezik majd el h o z z á n k , ha m e g é r t j ü k a létezés és a k a p c s o l a t o k m ű k ö d é s é t ; éppúgy, ahogy a virágok is m i n ­ dig a megfelelő i d ő b e n b o n t j á k ki s z i r m a i k a t . Mivel a z o n b a n s o h a n e m g o n d o l k o d t u n k el e folyamatokon, s o h a n e m figyeltük m e g őket, n e m is é b r e d t ü n k a t u d a ­ t u k r a ; értékeljük u g y a n a szegénység külső megnyilvá­ n u l á s a i t , e z a z o n b a n n e m a z o n o s a z egyszerűséggel. A z egyszerűségre n e m l e l h e t ü n k r á , a z egyszerűség n e m a lényegi és lényegtelen dolgok k ö z t i választást j e l e n t i . A z egyszerűség csakis a k k o r v a l ó s u l h a t meg, h a a z é n m e g s z ű n i k , ha az e l m é t t ö b b é n e m verik b é k l y ó b a a kü­ lönféle elméletek, következtetések, h i e d e l m e k , h a n e m köti gúzsba a fogalomalkotási folyamat. Csakis az ilyen e l m e lelhet rá az igazságra, csakis az ilyen e l m e k é p e s befogadni a m é r h e t e t l e n t , a m e g n e v e z h e t e t l e n t - és ez az egyszerűség.

33- A FELSZÍNESSÉGRŐL

Kérdező: H o g y a n k o m o l y o d h a t n a k meg a felszínes em­ berek? Krishnamurti: E l ő s z ö r is t u d a t á r a kell é b r e d n ü n k a n n a k , h o g y felszínesek v a g y u n k - igaz? De vajon m i t is j e l e n t a felszínesség? A l a p v e t ő e n azt, hogy függünk vala­ m i t ő l - n e m d e ? A s t i m u l á n s o k t ó l , a kihívásoktól, a m á s i k személytől, a pszichológiai é r t e l e m b e n vett, b i z o n y o s értékektől, élményektől vagy emlékektől való függés - e dolgok m i n d részei a felszínességnek. Vajon n e m va­ gyunk-e felszínesek, h a m i n d e n egyes n a p vagy m i n d e n h é t e n k é n y s z e r e s e n el kell m e n n ü n k a t e m p l o m b a , h o g y emelkedett lelkiállapotba k e r ü l j ü n k , hogy segítséget k a p ­ j u n k ? Vajon n e m vagyunk-e felszínesek, h a b i z o n y o s s z e r t a r t á s o k a t kell v é g r e h a j t a n u n k azért, h o g y megőriz­ z ü k az egység érzetét, vagy visszanyerjünk egy érzést, amellyel valaha r e n d e l k e z t ü n k ? Vajon n e m vagyunk-e felszínesek, ha egy o r s z á g n a k , egy t e r v n e k vagy egy a d o t t politikai c s o p o r t o s u l á s n a k szenteljük az é l e t ü n k e t ? Nyil­ vánvaló, hogy ez a függés n e m m á s , m i n t az ö n m a g u n k elől való m e n e k ü l é s egy formája; ha a z o n o s u l u n k egy n á ­ l u n k nagyobb dologgal, azáltal megtagadjuk ö n m a g u n ­ kat. Á m n e m t a g a d h a t j u k m e g ö n m a g u n k a t : ahelyett, h o g y a világmindenséggel, I s t e n n e l , egy politikai p á r t t a l vagy valamely egyéb dologgal való azonosulásra töreked­ n é n k , i n k á b b meg kell é r t e n ü n k m a g u n k a t . E z a z a z o n o ­ sulás sekélyes g o n d o l k o d á s r a vezet, a sekélyes gondolko­ dásból pedig r o s s z i n d u l a t ú tevékenységek f a k a d n a k , m i n d egyéni, m i n d világméretekben.

332

Az első k é r d é s az, vajon felismerjük-e e z e n cselekede­ t e i n k e t ? A válasz pedig az, h o g y n e m , mivel i g y e k s z ü n k igazolni őket. Azt m o n d j u k : „Vajon m i t t e n n é k , h a n e m így cselekednék? Csak m é g r o s s z a b b h e l y z e t b e kerül­ n é k , m e r t ö s s z e r o p p a n n a a z e l m é m . így legalább küz­ d ö k a z é r t , h o g y j o b b á váljak." A z o n b a n m i n é l i n k á b b k ü z d ü n k , a n n á l felszínesebbé v á l u n k , é s először i s é p p ezt kell f e l i s m e r n ü n k - n e m d e ? Ez az egyik l e g n e h e z e b b dolog: felismerni azt, h o g y k i k vagyunk, e l i s m e r n i , h o g y o s t o b á k , sekélyesek, s z ű k l á t ó k ö r ű e k vagy é p p e n félté­ k e n y e k vagyunk. H a felismerjük, m i l y e n e k i s v a g y u n k valójában, akkor m á r v a n h o n n a n e l i n d u l n u n k . A seké­ lyes e l m e nyilván igyekszik e l m e n e k ü l n i az elől, a m i van: h o g y n e a k a r j u n k m e n e k ü l n i , a h h o z fáradságos vizsgálatba kell fognunk, és m e g kell t a g a d n u n k a rest­ s é g ü n k e t . Az elmélyülés folyamata a b b a n a p i l l a n a t b a n m e g k e z d ő d i k , a m i k o r felismerjük, h o g y sekélyesek va­ g y u n k - feltéve, h o g y n e m a k a r u n k k e z d e n i v a l a m i t ez­ zel a sekélyességgel. Ha e l m é n k így szól: „ k i s s z e r ű va­ gyok, és m e g fogom vizsgálni, m e g fogom é r t e n i ezt a kisszerűséget, ezt az elsekélyesítő h a t á s t " , l e h e t ő s é g ü n k nyílik az á t a l a k u l á s r a - ha a z o n b a n a k i s s z e r ű e l m e elis­ m e r i saját kisszerűségét, é s m e g p r ó b á l v á n v á l t o z t a t n i a z o n , olvasni vagy u t a z g a t n i kezd, k ü l ö n b ö z ő e m b e r e k ­ kel találkozik, vagy s z ü n t e l e n ü l , m a j o m s z e r ű e n aktív te­ vékenységekbe fog, t o v á b b r a is k i s s z e r ű m a r a d . Újfent l á t h a t j u k h á t , h o g y a valódi f o r r a d a l o m csak a k k o r következhet b e , h a megfelelő m ó d o n közelítjük m e g e z t a kérdést. A megfelelő megközelítés által r e n d ­ k í v ü l i b i z o n y o s s á g r a t e h e t ü n k szert, é s b i z t o s í t h a t l a k b e n n e t e k e t , ez a bizonyosság a k á r a hegyeket is k é p e s el­ m o z d í t a n i - ez a b i z o n y o s s á g k é p e s e l m o z d í t a n i saját e l ő í t é l e t e i n k é s k o n d i c i o n á l á s u n k hegységeit. H a t u d a ­ t á b a n vagytok e l m é t e k k i s s z e r ű s é g é n e k , n e p r ó b á l j a t o k

333

m e g elmélyültté válni. A k i s s z e r ű elme r e n d e l k e z h e t h a t a l m a s t u d á s s a l és rengeteg információval is, és k é p e s elismételni b i z o n y o s frázisokat - m i n d a n n y i a n ismer­ j ü k a felületes, ám aktív elme efféle hívságait. De ha tud­ j u k , h o g y sekélyesek é s felületesek vagyunk, h a t u d a t á ­ b a n vagyunk e n n e k a sekélyességnek, és ítéletalkotás n é l k ü l megfigyeljük e l m é n k tevékenységeit, h a m a r o s a n l á t n i fogjuk, h o g y a sekélyesség m i n d e n erőfeszítés, m i n d e n aktív cselekedet n é l k ü l m e g s z ű n i k . E h h e z azon­ b a n t ü r e l e m r e é s éberségre v a n s z ü k s é g ü n k , n e m p e d i g az a d o t t e r e d m é n y elérésére i r á n y u l ó heves vágyra - hi­ s z e n csakis a sekélyes e l m e vágyik efféle e r e d m é n y e k r e . M i n é l i n k á b b t u d a t á b a n vagytok e n n e k a folyamat­ n a k , a n n á l j o b b a n m e g i s m e r i t e k majd a z elme tevékeny­ ségeit. A z o n b a n a n é l k ü l kell megfigyelnetek e tevékeny­ ségeket, h o g y m e g p r ó b á l n á t o k véget v e t n i n e k i k , m e r t a h o g y elkezdtek e r r e t ö r e k e d n i , ú j r a foglyul ejt b e n n e t e ­ k e t az „ é n " és a „ n e m é n " d u a l i t á s a - és így s o h a n e m s z ű n i k majd m e g ez a p r o b l é m a .

34.

A JELENTÉKTELENSÉGRŐL

Kérdező: Mivel kellene foglalkoznia az e l m é n e k ? Krishnamurti: í m e egy r e m e k példa arra, h o g y a n ala­ k u l ki a konfliktus aközött, a m i n e k l e n n i e kellene, és akö­ zött, a m i van. Először megállapítjuk, m i n e k kellene len­ nie, megteremtjük ezt az eszményképet, aztán m e g p r ó b á l u n k e m i n t a s z e r i n t élni. Azt m o n d j u k , az el­ m é n e k a n e m e s dolgokkal, az önzetlenséggel, a nagylel­ kűséggel, a jósággal, a szeretettel kellene foglalkoznia ez a m i n t a , ez a h i t a kellene, és mi igyekszünk e m i n t a s z e r i n t élni. Azaz kialakul a konfliktus a kellene kivetíté­ se és a valós h e l y z e t között, és azt reméljük, e k o n f l i k t u s által majd á t a l a k u l u n k . A m í g k ü z d ü n k azzal, a m i t ten­ n ü n k kellene, e r é n y e s n e k é s j ó n a k érezzük m a g u n k a t , d e vajon mi a fontos: az, a m i n e k l e n n i e kellene - vagy az, a m i van? Mivel is foglalkozik az e l m é n k - n e m e l v o n t é r t e l e m b e n , h a n e m valójában? J e l e n t é k t e l e n dolgokkal, n e m igaz? A külső megjelenésünkkel, a becsvággyal, a kapzsisággal, az irigységgel, a pletykákkal, a kegyetlen­ séggel. Az elme a j e l e n t é k t e l e n dolgok világában él, és a j e l e n t é k t e l e n elme által l é t r e h o z o t t n e m e s m i n t á k szin­ t é n j e l e n t é k t e l e n e k - n e m d e ? A k é r d é s t e h á t n e m az, mi­ vel kellene foglalkoznia az e l m é n e k , h a n e m az, vajon ké­ pes-e m e g s z a b a d u l n i az e l m e a j e l e n t é k t e l e n dolgoktól. Ha egy kicsit is t u d a t o s a k vagyunk, ha egy kicsit alapo­ s a b b a n megvizsgáljuk a k é r d é s t , felismerjük a saját jelentéktelenségeinket: az elme szakadatlan locsogását, a különféle dolgok felett é r z e t t aggodalmat, felismerjük, h o g y folyton b i z o n y o s e r e d m é n y e k r e és a saját előrejutá-

335

s u n k r a törekszünk. N a g y o n is jól tudjuk, hogy e dolgok k ö t n e k le b e n n ü n k e t . Vajon megváltoztatható ez? Ez itt a k é r d é s - igaz? Ha azt k é r d e z z ü k , mivel kellene foglal­ k o z n i a az elmének, azzal csak saját é r e t l e n s é g ü n k e t bi­ zonyítjuk.

j u k , vajon mivel kellene foglalkoznia az e l m é n e k , a z t to­

Vajon megszabadulhat-e e l m é n k ettől a m i n t á t ó l , ha tudjuk, h o g y e l m é n k j e l e n t é k t e l e n és j e l e n t é k t e l e n dol­ gokkal foglalkozik? Vajon n e m a r r ó l van-e szó, h o g y az elme t e r m é s z e t é n é l fogva j e l e n t é k t e l e n ? H i s z e n az e l m e az e m l é k e z e t t e r e m t m é n y e - igaz? De vajon miféle em­ lékezeté? A fizikai és pszichológiai é r t e l e m b e n vett túl­ élésre v o n a t k o z ó emlékezeté, a m e l y a r r ó l szól, h o g y a n éljünk t ú l b i z o n y o s tulajdonságok és erények kifejlesz­ tése, és a t a p a s z t a l a t o k e l r a k t á r o z á s a által és azáltal, h o g y e l m é n k megállapodik a saját tevékenységeinél. E z vajon n e m j e l e n t é k t e l e n dolog? A z emlékezet, a z i d ő által l é t r e h o z o t t elme m a g a is j e l e n t é k t e l e n - a k k o r h á t vajon h o g y a n s z a b a d u l h a t n a m e g saját j e l e n téktelenségétől? Egyáltalán, lehetséges ez? Kérlek, vegyétek észre, m i l y e n fontos k é r d é s ez. Vajon megszabadulhat-e el­ m é n k , ez az é n k ö z p o n t ú tevékenység saját tevékeny­ ségeitől? Nyilvánvalóan n e m : b á r m i t is tesz az elme, m i n d e n cselekedete j e l e n t é k t e l e n lesz. E l m é l k e d h e t I s t e n r ő l , kiagyalhat m i n d e n f é l e politikai r e n d s z e r e k e t és k i t a l á l h a t k ü l ö n b ö z ő j ó t é k o n y dolgokat, de t o v á b b r a is m e g m a r a d az idő h a t ó k ö r é n belül, és továbbra is köt­ ni fogják saját korlátai. Vajon kitörhet-e az e l m e e korlá­ tok k ö z ü l ? Vagy ezek a korlátok csak akkor o m l a n a k le, h a a z elme elcsendesedik, h a m e g s z ű n i k a k t í v n a k l e n n i , ha felismeri, hogy továbbra is j e l e n t é k t e l e n tevékenysé­ gekkel foglalkozik, b á r m i l y e n n a g y n a k és n e m e s n e k is képzeli e tevékenységeket? A j e l e n t é k t e l e n s é g e k csakis a k k o r s z ű n h e t n e k meg, h a e l m é n k felismeri őket, é s tu­ d a t u k r a ébredve elcsendesedik. A m e d d i g azt vizsgálgat-

azáltal, h o g y ezt megállapítjuk, m é g n e m m ú l i k el a kis-

336

v á b b r a is j e l e n t é k t e l e n dolgok k ö t i k majd le - legyen szó a k á r az i m á r ó l , a k á r a r r ó l , h o g y felépítünk egy t e m p l o ­ m o t , vagy arról, h o g y r e n d s z e r e s e n az o l t á r elé j á r u ­ l u n k . A z elme a l a p v e t ő e n k i s s z e r ű é s a p r ó , é s p u s z t á n szerűsége.

H a a z o n b a n m e g é r t j ü k é s felismerjük a z

elme k i s s z e r ű tevékenységeit, a t u d a t o s a n vagy ö n t u ­ d a t l a n u l megalkotott j e l e n t é k t e l e n s é g e k felismerésének e folyamata által e l c s e n d e s e d i k az e l m é n k . E b b e n a c s e n d b e n lakozik a k r e a t i v i t á s állapota, és az á t a l a k u l á s t csakis ez az állapot i d é z h e t i elő.

35- AZ ELME CSENDJÉRŐL

b á r m i l y e n rendszer, a m e l y elcsendesíti a z e l m é t ? Meg­ oldható-e ez b á r m i l y e n f o r m u l a vagy az önfegyelem ál­ t a l ? Igen, m e g o l d h a t ó ; de beszélhetünk-e valódi csend­ ről, valódi nyugalomról, h a elcsendesítjük, h a c s e n d e s s é tesszük az e l m é n k e t ? Vagy i l y e n k o r e g y s z e r ű e n foglyul

Kérdező: M i é r t beszél Ön oly gyakran az elme csendjé­ ről, és valójában mi is ez a c s e n d ?

ejtjük azt egy eszme, egy f o r m u l a , egy frázis által? A z ilyen elme valójában h a l o t t , n e m ? E z é r t v a n az, h o g y a legtöbb úgynevezett s p i r i t u á l i s e m b e r h a l o t t - b e t a n í ­

Krishnamurti: Vajon n e m szükségszerű-e a m e g é r t é s ­ h e z a z elme csendje? H a valamilyen p r o b l é m á n k v a n aggodalmaskodni k e z d ü n k - igaz? E l m é l y e d ü n k a kér­ d é s b e n , elemezzük és d a r a b o k r a szedjük azt, a b b a n a re­ m é n y b e n , h o g y így m e g é r t j ü k majd a dolgot. De vajon eljuthatunk-e a m e g é r t é s r e az erőfeszítések, az elemzés, az összehasonlítás vagy a m e n t á l i s k ü z d e l e m b á r m e l y egyéb formája által? A m e g é r t é s nyilván csak a k k o r kö­ v e t k e z h e t be, ha e l c s e n d e s e d i k az elme. Azt állítjuk, mi­ nél j o b b a n k ü z d ü n k az éhezés, a háborúk, az emberi s z e n v e d é s e k felvetette k é r d é s e k k e l , m i n é l n a g y o b b konfliktust okoznak n e k ü n k e problémák, annál j o b b a n m e g é r t j ü k majd őket - de vajon igaz-e ez? A h á b o r ú k m á r évszázadok ó t a folynak, é s folyton j e l e n v a n n a k a z e g y é n e k és a t á r s a d a l m a k k ö z t i külső és belső konfliktu­ sok is. Vajon megoldhatjuk-e ezeket a p r o b l é m á k a t ú j a b b konfliktusok, ú j a b b k ü z d e l m e k , vagy m á s , agya­ fúrt erőfeszítések által - vagy csak akkor é r t h e t j ü k m e g e kérdéseket, ha k ö z v e t l e n m ó d o n s z e m b e n é z ü n k a té­ nyekkel? Ez pedig csak a k k o r lehetséges, ha semmiféle zavaró tényező n i n c s e n az elme és az a d o t t t é n y e k kö­ zött, e z é r t h á t r o p p a n t fontos, h o g y a m e g é r t é s érdeké­ b e n elcsendesedjen az e l m é n k - n e m d e ? M o s t e l k e r ü l h e t e t l e n ü l felteszitek majd a k é r d é s t : „ D e vajon h o g y a n c s e n d e s í t h e t j ü k el az e l m é n k e t ? " Ez az első r e a k c i ó t o k - igaz? A z t kérditek: „vajon h o ­ gyan n y u g t a t h a t n á n k m e g feldúlt e l m é n k e t ? " Létezik-e 338

t o t t á k elméjüket a r r a , h o g y m a r a d j o n c s e n d b e n , é s en­ n e k é r d e k é b e n b e b ö r t ö n ö z t é k ö n m a g u k a t egy a d o t t for­ m u l a k e r e t e i közé.. A z ilyen e m b e r e k elméje a z o n b a n n y i l v á n v a l ó a n n e m c s e n d e s , p u s z t á n e l n y o m o t t é s le­ béklyózott. Az elme csak akkor csendesedik el, ha felismeri az igazságot, és csak ekkor következhet be a m e g é r t é s : azaz, ha m e g akarjuk é r t e n i egymást, el kell csendesed­ n ü n k , n e m é l h e t n e k b e n n ü n k ellenséges reakciók é s elő­ ítéletek, félre kell t e n n ü n k m i n d e n k ö v e t k e z t e t é s ü n k e t és t a p a s z t a l a t u n k a t , és s z e m t ő l s z e m b e n kell á l l n u n k egymással. A m e g é r t é s r e csakis akkor j u t h a t u n k el, ha e l m é n k megszabadul m i n d e n kondicionálástól. H a fel­ i s m e r j ü k ezt az igazságot, e l m é n k magától elcsendesedik majd, és fel sem m e r ü l a k é r d é s , h o g y a n k é n y s z e r í t h e t j ü k c s e n d r e azt. Az e l m é t csakis az igazság s z a b a d í t h a t j a m e g a fogalomalkotási folyamattól, és h o g y meglássa az igazságot, e l m é n k n e k fel kell i s m e r n i e a t é n y t , m i s z e r i n t m i n d a d d i g n e m l e h e t része a m e g é r t é s b e n , a m í g zakla­ t o t t és n y u g t a l a n . Az elme csendje és békéje n e m valósít­ h a t ó m e g az a k a r a t e r ő vagy a vágyainkból fakadó csele­ k e d e t e k által; h a mégis e r r e t ö r e k s z ü n k , e l m é n k fogságba esik, elszigetelődik és meghal, következésképpen képte­ l e n lesz alkalmazkodni, elveszti r u g a l m a s s á g á t és fürge­ ségét - az ilyen elme pedig n e m kreatív. A k é r d é s t e h á t n e m az, h o g y a n c s e n d e s í t h e t j ü k el az e l m é t , h a n e m az, h o g y a n i s m e r h e t j ü k fel az igazságot 339

m i n d e n e l é n k k e r ü l ő p r o b l é m á b a n . A z elme olyan, a k á r a szélcsend idején k i s i m u l ó vízfelszín. E l m é n k nyugta­ lan, m e r t p r o b l é m á i n k v a n n a k , é s h o g y elkerüljük eze­ k e t a p r o b l é m á k a t , elcsendesítjük az e l m é n k e t . Az elme a z o n b a n m á r kivetítette e p r o b l é m á k a t , é s a z o k n e m függetlenek tőle - és amíg az elme kivetíti m a g á b ó l a fo­ gékonyság képzetét, amíg t ö r e k s z i k a c s e n d r e , n e m j u t ­ h a t el a c s e n d állapotába. Ha a z o n b a n felismeri, h o g y a m e g é r t é s csakis a c s e n d által v a l ó s u l h a t meg, a z o n n a l elcsendesedik. E z n e m valamiféle k i k é n y s z e r í t e t t , a z ön­ fegyelem által megvalósított csend: ezt a c s e n d e t a nyug­ t a l a n elme s o h a n e m é r t h e t i meg. A z elme csendjének elérésére törekvő e m b e r e k k ö z ü l s o k a n felhagynak az aktív élettel, és e l v o n u l n a k egy k i s faluba, egy kolostorba vagy valahová a hegyekbe, vagy v i s s z a v o n u l n a k az e s z m é k világába, b e z á r k ó z n a k egy a d o t t h i e d e l e m b e , egy meggyőződésbe, és elkerülik a „ p r o b l é m á s " e m b e r e k e t . E z a z elszigeteltség a z o n b a n n e m a z o n o s az elme csendjével. Az elme c s e n d j é n e k ál­ l a p o t a n e m valósulhat m e g azáltal, h a b e z á r k ó z u n k egy e s z m é b e vagy elkerüljük az é l e t ü n k e t b o n y o l u l t t á tevő e m b e r e k e t - ez a c s e n d n e m az elszigetelődés, a fel­ h a l m o z á s folyamata által következik be, h a n e m azáltal, ha teljes egészében m e g é r t j ü k a k a p c s o l a t a i n k a t . A fel­ h a l m o z á s megöregíti az elmét, az elme békéje p e d i g csakis akkor valósulhat meg, ha e l m é n k friss és ú j , és m e n t e s ettől a felhalmozási folyamattól. Az ilyen e l m e n e m h a l o t t : valójában az ilyen e l m e a legaktívabb e l m e . A legaktívabb elme a c s e n d e s és n y u g o d t elme, a z o n b a n ha kipróbáljátok a dolgot, ha a l a p o s a n megvizsgáljátok azt, l á t n i fogjátok, h o g y e b b e n a c s e n d b e n és n y u g a l o m ­ b a n n i n c s j e l e n a g o n d o l a t o k kivetítésének folyamata. A gondolatok m i n d e n s z i n t e n az emlékezet reakciói, és a gondolkodás s o h a n e m j u t h a t el a k r e a t i v i t á s álla-

340

p o t á b a . A gondolkodás kifejezheti ugyan a kreativitást, d e s o h a n e m l e h e t kreatív. H a megvalósul a z elme e z e n erőfeszítés nélküli csendje, felismerjük, h o g y e b b e n a n y u g a l o m b a n olyan különleges aktivitás és cselekvés rejlik, amelyet a n y u g t a l a n elme s o h a n e m i s m e r h e t meg. E b b e n a c s e n d b e n n i n c s e n e k szavak, n i n c s e n e k e s z m é k és n i n c s e n e k emlékek, ez a c s e n d a k r e a t i v i t á s olyan állapota, a m e l y e t csakis akkor t a p a s z t a l h a t u n k meg, h a teljes m é r t é k b e n m e g é r t j ü k a z „ é n " m ű k ö d é s é t . E n é l k ü l a m e g é r t é s n é l k ü l n i n c s é r t e l m e a c s e n d n e k ; az örökkévalót, az i d ő t l e n t p e d i g csakis e b b e n az erőfeszí­ tés n é l k ü l i c s e n d b e n fedezhetjük fel.

36.

Az ÉLET

ÉRTELMÉRŐL

Krishnamurti: Vajon m i é r t teszed n e k e m fel ezt a kér­ dést? M i é r t kérsz a r r a , h o g y á r u l j a m el n e k e d az élet cél­ j á t és é r t e l m é t ? Vajon m i t é r t ü n k élet alatt, és vajon van-e b á r m i é r t e l m e , b á r m i célja a z é l e t n e k ? Vajon n e m m a g a az élet-e az élet célja és é r t e l m e ? M i é r t v á g y u n k e n n é l t ö b b r e ? Azért, m e r t o l y a n n y i r a elégedetlenek va­ g y u n k a z életünkkel, m e r t a z é l e t ü n k oly ü r e s , oly t a l m i , oly e g y h a n g ú , m e r t folyton u g y a n a z o k a t a dolgokat t e s s z ü k újra és újra, h o g y valami t ö b b e t a k a r u n k , vala­ m i t , a m i t t ú l m u t a t jelenlegi cselekedeteinken. Mivel m i n d e n n a p i é l e t ü n k oly ü r e s , s z í n t e l e n é s é r t e l m e t l e n , oly u n a l m a s és elviselhetetlenül ostoba, úgy gondoljuk, az é l e t n e k v a n valamiféle m é l y e b b , teljesebb é r t e l m e is - és e z é r t tesszük fel ezt a k é r d é s t . Nyilvánvaló, h o g y a gazdag életet élő e m b e r e k , azok, akik o l y a n n a k látják a dolgokat, amilyenek, akik elégedettek azzal, a m i j ü k v a n , akik n i n c s e n e k összezavarodva: ő k t i s z t á n l á t n a k , így n e m kérdik, mi az élet célja és é r t e l m e . S z á m u k r a m a g a az élet j e l e n t i a k e z d e t e t és a véget. A n e h é z s é g e t az okozza, h o g y - mivel é l e t ü n k oly ü r e s - s z e r e t n é n k ta­ l á l n i m a g u n k n a k egy célt, a m e l y é r t a z t á n k ü z d h e t ü n k . Az ilyen életcél a z o n b a n p u s z t á n egy m i n d e n f é l e való­ ságot n é l k ü l ö z ő intellektuális folyamat lehet: az élet cél­ j á t k e r e s ő ostoba, t o m p a elme é s ü r e s szív csakis ü r e s célokra lelhet. Következésképp a cél az, h o g y gazdaggá

tegyük az é l e t ü n k e t - a z o n b a n ez alatt n y i l v á n v a l ó a n n e m a p é n z b e n kifejezhető gazdagságot, h a n e m a b e l s ő gazdagságot, ezt a r o p p a n t rejtélyes dolgot é r t e m . Ami­ k o r azt m o n d j u k , az élet célja a boldogság, az élet célja az, h o g y megtaláljuk I s t e n t , ez a v á g y u n k n y i l v á n v a l ó a n n e m m á s , m i n t a z élet elől való m e n e k ü l é s , é s e z a z I s t e n p u s z t á n valamiféle i s m e r t dolog. Csakis az i s m e r t dol­ gok felé t ö r h e t ü n k u t a t m a g u n k n a k ; h a u t a t t ö r ü n k a z á l t a l u n k I s t e n n e k n e v e z e t t dologhoz, e g y é r t e l m ű , h o g y valójában n e m I s t e n r ő l v a n szó. A valóságot kizárólag az élet, n e m p e d i g a m e n e k ü l é s által é r t h e t j ü k meg. H a a z élet célját é s é r t e l m é t keresitek, v a l ó j á b a n m e n e ­ k ü l n i p r ó b á l t o k ahelyett, h o g y m e g é r t e n é t e k a z életet. Az élet egyenlő a k a p c s o l a t o k k a l , a k a p c s o l a t o k o n belü­ li cselekedetekkel, és ha n e m é r t j ü k m e g a k a p c s o l a t a i n ­ k a t , vagy ha a k a p c s o l a t a i n k zavarosak, i g y e k s z ü n k va­ lamiféle teljesebb é r t e l m e t t a l á l n i m a g u n k n a k . D e vajon m i é r t ilyen ü r e s a z é l e t ü n k ? M i é r t v a g y u n k ily magá­ n y o s a k é s k i á b r á n d u l t a k ? A z é r t , m e r t m é g s o h a n e m te­ k i n t e t t ü n k ö n m a g u n k b a , é s s o h a n e m é r t e t t ü k m e g ma­ gunkat. Még soha n e m vallottuk be m a g u n k n a k , hogy ez a z élet m i n d e n , a m i n k v a n , e z é r t teljes m é r t é k b e n m e g kellene é r t e n ü n k azt. I n k á b b igyekszünk e l m e n e k ü l n i ö n m a g u n k elől, és e z é r t k e r e s s ü k az élet célját és értel­ m é t a k a p c s o l a t a i n k o n kívül. H a elkezdjük m e g é r t e n i a cselekvést, azaz, ha elkezdjük m e g é r t e n i az e m b e r t á r ­ sainkkal, a vagyonnal, a h i e d e l m e k k e l és az e s z m é k k e l fennálló k a p c s o l a t a i n k a t , r á é b r e d ü n k , h o g y e kapcsola­ t o k m a g u k b a n h o r d o z z á k a j u t a l m u k a t . N e m kell keres­ n e t e k . O l y a n ez, m i n t a m i k o r t ö r e k e d n i p r ó b á l t o k a sze­ retetre. A szeretetre n e m törekedhetünk, a szeretetet n e m ápolhatjuk, n e m fejleszthetjük - a s z e r e t e t e t csakis a k a p c s o l a t a i n k o n b e l ü l lelhetjük fel, és csakis a z é r t vá­ g y u n k m e g i s m e r n i az élet é r t e l m é t , a z é r t v á g y u n k va-

342

343

Kérdező: É l ü n k ugyan, de n e m tudjuk, m i é r t , és az élet sok e m b e r s z á m á r a é r t e l m e t l e n n e k t ű n i k . E l á r u l n á n e ­ k ü n k , mi é r t e l m e és célja v a n az é l e t n e k ?

lamiféle életcélra, m e r t n e m é l b e n n ü n k szeretet. H a o t t él b e n n ü n k a saját örökkévalóságával a z o n o s szeretet, n e m k e r e s s ü k Istent, m e r t a s z e r e t e t maga I s t e n . E l m é n k telve v a n az é l e t ü n k e t k i ü r e s í t ő formalitások­ kal és b a b o n á s motyogással, és e z é r t k e r e s ü n k m a g u n k ­ n a k valamilyen r a j t u n k kívül létező, felettünk álló élet­ célt. H o g y ráleljünk az élet céljára és é r t e l m é r e , fel kell f e d e z n ü n k ö n m a g u n k a t ; m i a z o n b a n t u d a t o s a n vagy ö n t u d a t l a n u l igyekszünk e l k e r ü l n i azt, h o g y v a l ó b a n s z e m b e kelljen n é z n ü n k a dolgokkal, ezért azt akarjuk, h o g y I s t e n m u t a s s a m e g s z á m u n k r a a z ö n m a g u n k meg­ i s m e r é s é h e z vezető u t a t . Az élet é r t e l m é r e és céljára v o n a t k o z ó k é r d é s t csak a z o k az e m b e r e k teszik fel, akik­ b e n n e m él a szeretet - a s z e r e t e t e t pedig csak a cselek­ vés, azaz a k a p c s o l a t o k által lelhetjük fel.

37. A ZAVARODOTT ELMÉRŐL

Kérdező: Végighallgattam az Ön összes előadását, és el­ olvastam az összes könyvét. A l e h e t ő legőszintébben kér­ d e z e m Ö n t ő l , m i célja l e h e t n e a z é l e t e m n e k , h a - a m i n t Ön m o n d j a - véget kell v e t n ü n k a g o n d o l k o d á s n a k , el kell f o j t a n u n k m i n d e n t u d á s u n k a t , é s m e g kell szaba­ d u l n u n k m i n d e n emlékünktől? Milyen kapcsolatban á l l h a t ez a létállapot a világgal, a m e l y b e n é l ü n k ? M i l y e n v i s z o n y b a n állhat ez az állapot s z o m o r ú és fájdalmas létezésünkkel? Krishnamurti: S z e r e t n é n k m e g i s m e r n i ezt az állapo­ tot, a m e l y csak akkor v a l ó s u l h a t meg, h a m e g s z ű n i k m i n d e n t u d á s , ha m e g s z ű n i k a felismerő, a g o n d o l k o d ó e n t i t á s ; s z e r e t n é n k t u d n i , m i l y e n k a p c s o l a t b a n áll e z a z állapot a m i n d e n n a p i tevékenységek és törekvések vilá­ gával. A z t tudjuk, m i l y e n a z é l e t ü n k jelenleg: s z o m o r ú , fájdalmas, félelmekkel teli, és á l l a n d ó t l a n - e z t az életet j ó l i s m e r j ü k . S z e r e t n é n k t u d n i , m i l y e n k a p c s o l a t b a n áll az a m á s i k állapot ezzel az élettel; és azt is, vajon mi cél­ j a l e h e t a z életnek, h a félretesszük a t u d á s t , h a megsza­ b a d u l u n k az emlékeinktől. Vajon mi az élet célja jelenlegi t u d á s u n k s z e r i n t - n e m elméleti, d e gyakorlati é r t e l e m b e n ? M i célja v a n m i n d e n ­ n a p i l é t e z é s ü k n e k ? Csak a n n y i , h o g y túléljünk, a túlélés­ sel j á r ó m i n d e n nyomorúsággal, b á n a t t a l é s zavarodott­ sággal, a h á b o r ú k k a l és a p u s z t í t á s s a l együtt - n e m d e ? K i t a l á l h a t u n k u g y a n m i n d e n f é l e elméleteket, kijelent­ h e t j ü k , hogy: „ e n n e k é s e n n e k n e m s z a b a d n a l é t e z n i e , i n k á b b valami m á s n a k kellene léteznie h e l y e t t e " , ezek a z o n b a n n e m tények, csak elméletek. N e m i s m e r ü n k 345

mást, csak a zavarodottságot, a fájdalmat, a szenvedést és a vég nélküli ellenségeskedést. És ha egy kicsit is t u d a ­ tosak vagyunk, azt is tudjuk, h o g y a n j ö n n e k létre e dol­ gok. Az élet célja az, h o g y m i n d e n n a p , m i n d e n pillanat­ ban elpusztítsuk és kizsákmányoljuk egymást, egyénekként és c s o p o r t o k k é n t egyaránt. M a g á n y u n k b a n é s n y o m o r ú s á g u n k b a n igyekszünk k i h a s z n á l n i m á s o k a t , igyekszünk e l m e n e k ü l n i ö n m a g u n k elől a szórakozás, az istenek, a t u d á s , a h i t és az a z o n o s u l á s különféle for­ m á i által. E z jelenlegi é l e t ü n k t u d a t o s vagy ö n t u d a t l a n célja. De vajon létezik-e valamiféle mélyebb, szélesebb l á t ó k ö r ű cél is, valami olyasmi, a m i n e m a zavarodottság­ ból és a vagyongyűjtésből fakad? És vajon van-e b á r m i ­ féle kapcsolat az á l t a l a m oly gyakran említett erőfeszítés­ m e n t e s állapot és a m i n d e n n a p i élet között? Nyilvánvalóan n i n c s - h o g y i s l e h e t n e ? H a e l m é n k zavarodott, m a g á n y o s és kétségbeesett, h o g y a n is állhat­ na bármiféle k a p c s o l a t b a n egy rajta kívül álló dologgal? H o g y a n v i s z o n y u l h a t n a az igazság a h a m i s s á g h o z , a tévk é p z e t e k h e z ? N e m a k a r j u k b e i s m e r n i ezt t é n y t , m e r t a r e m é n y e i n k és a z a v a r o d o t t s á g u n k m i a t t h i s z ü n k va­ lamiféle nagyobb, n e m e s e b b dologban, és a z t állítjuk, e dolog k a p c s o l a t b a n áll v e l ü n k . K é t s é g b e e s e t t e n keres­ s ü k az igazságot, és azt reméljük, ha felfedezzük, elmú­ lik a kétségbeesésünk.

n y o s m á s i k állapot, és ha m e g t a p a s z t a l j u k ezt az állapo­ tot, a z k a p c s o l a t o t t e r e m t m a j d m i n d e n n a p i l é t ü n k k e l . De h o g y a n is t a p a s z t a l h a t n á n k m e g a szabadságot, a vi­ lágosságot, ha n e m l e b b e n t j ü k fel a fátylat, és n e m m e ­ r é s z k e d ü n k elő a sötétségből? Ám ha m e g t a p a s z t a l j u k az igazságot, k a p c s o l a t b a h o z h a t j u k a z t a világgal, a m e l y b e n élünk. H o g y a n is t a p a s z t a l h a t n á k m e g a szeretetet, ha csak a folytonos vitákat, a n y o m o r ú s á g o t és a k o n f l i k t u s o k a t i s m e r j ü k ? H i s z e n a s z e r e t e t n e m a z o n o s e dolgokkal; ám h a egyszer m e g t a p a s z t a l j u k a szeretetet, t ö b b é m á r n e m kell a m i a t t a g g ó d n u n k , h o g y ráleljünk e r r e a kapcsolat­ ra, m e r t ekkor m ű k ö d é s b e l é p a szeretet és az intelligen­ cia. De a h h o z , h o g y m e g t a p a s z t a l j u k ezt az állapotot, m e g kell s z ű n n i e a t u d á s n a k , a felhalmozott emlékek­ n e k , a z ö n a z o n o s , é n k ö z p o n t ú tevékenységeknek, h o g y e l m é n k t ö b b é semmiféle b e n y o m á s t n e vetítsen k i ön­ m a g á b ó l - és e t a p a s z t a l á s által m e g s z ü l e t n e k majd az e világbeli cselekedetek is.

L á t h a t j u k tehát, h o g y a zavarodott, a b á n a t által ösz­ tökélt, saját üressége és m a g á n y a t u d a t á b a n lévő e l m e s o h a n e m lelheti fel a rajta kívül álló dolgokat: e dolgok csak akkor v a l ó s u l h a t n a k meg, ha eloszlatjuk vagy meg­ é r t j ü k a zavarodottság és a n y o m o r ú s á g okait. M i n d e n , a m i t valaha i s m o n d t a m , a r r ó l szól, h o g y a n é r t h e t j ü k m e g ö n m a g u n k a t , mivel ö n i s m e r e t n é l k ü l s e m m i m á s s e m létezik, és m i n d e n csak illúzió. Ha p i l l a n a t r ó l pilla­ n a t r a megértjük ö n m a g u n k a t , l á t n i fogjuk, h o g y saját z a v a r o d o t t s á g u n k eloszlatása által életre kel ez a bizo-

E g y é r t e l m ű , h o g y ez a létezés célja: az, h o g y megha­ ladjuk a z elme é n k ö z p o n t ú tevékenységeit. H a megta­ pasztaljuk ezt az e l m é n k által fel n e m m é r h e t ő állapotot, a k k o r e t a p a s z t a l á s életre hívja majd a belső f o r r a d a l m a t is. Ha ott él b e n n ü n k a szeretet, m e g s z ű n n e k a társadal­ m i p r o b l é m á k , h i s z e n a szeretet j e l e n l é t é b e n n e m létez­ n e k p r o b l é m á k . M i a z o n b a n n e m tudjuk, m i a szeretet, n e m tudjuk, h o g y a n s z e r e s s ü n k , e z é r t különféle filozó­ fiai r e n d s z e r e k segítségével próbáljuk m e g o l d a n i társa­ dalmi problémáinkat. Ám én azt mondom, e problémá­ k a t egyetlen r e n d s z e r s e m k é p e s megoldani, legyen szó a k á r a jobb-, a k á r a baloldali r e n d s z e r e k r ő l . E p r o b l é m á k csakis akkor o l d ó d h a t n a k , csakis akkor s z ű n h e t m e g a zavarodottságunk, a n y o m o r ú s á g u n k , ö n p u s z t í t ó maga­ t a r t á s u n k , h a m e g t a p a s z t a l j u k ezt a bizonyos, n e m ön­ m a g u n k által kivetített állapotot.

346

347

3 8 . AZ ÁTALAKULÁSRÓL

Kérdező: M i t é r t Ön á t a l a k u l á s alatt? Krishnamurti: Nyilvánvaló, h o g y radikális forrada­ l o m r a v a n s z ü k s é g ü n k - a világ jelenlegi helyzete, az éle­ t ü n k f o r r a d a l o m u t á n kiált, é p p ú g y ahogy f o r r a d a l o m u t á n k i á l t a n a k a m i n d e n n a p i események, a törekvé­ seink, a s z o r o n g á s a i n k és a p r o b l é m á i n k is. Alapvető, radikális á t a l a k u l á s n a k kell bekövetkeznie, m e r t m á r m i n d e n összeomlott k ö r ü l ö t t ü n k . Látszólag u g y a n m i n ­ d e n r e n d b e n van, valójában a z o n b a n a lassú h a n y a t l á s , a p u s z t u l á s k o r á t éljük, és a p u s z t í t á s h u l l á m a l a s s a n m a g a alá gyűri az életet. Tehát forradalomra van szükségünk, a z o n b a n n e m egy e s z m é k e n a l a p u l ó f o r r a d a l o m r a . Az ilyen forrada­ l o m c s u p á n a k o r á b b i e s z m é k folytatódása, n e m p e d i g a l a p v e t ő átalakulás. A z e s z m é k e n alapuló f o r r a d a l m a k csak v é r o n t á s t , széthullást és z ű r z a v a r t e r e d m é n y e z n e k . A k á o s z b ó l pedig n e m t e r e m t h e t ü n k r e n d e t : h a a z em­ b e r s z á n d é k o s a n k á o s z t t e r e m t , n e m r e m é l h e t i , h o g y ab­ b ó l majd r e n d születik. N e m m i v a g y u n k I s t e n kiválasz­ tottjai, akik r e n d e t t e r e m t e n e k a zűrzavarból. Ez a téves g o n d o l k o d á s m ó d csak a z o k r a a z e m b e r e k r e j e l l e m z ő , akik egyre n a g y o b b z ű r z a v a r t k í v á n n a k t e r e m t e n i , h o g y a z t á n a káoszból l é t r e h o z h a s s á k a r e n d e t , m e r t a t t ó l a p e r c t ő l kezdve, h o g y h a t a l o m r a j u t n a k , azt állítják, t u d ­ ják, h o g y a n t e r e m t s e n e k r e n d e t a káoszból. A z o n b a n ha felismerjük a jelenlegi katasztrofális helyzetet, ha látjuk a folytonos h á b o r ú k a t , a t á r s a d a l m i osztályok és az egyes e m b e r e k közti s z ü n t e l e n k o n f l i k t u s o k a t , a b o r z a l m a s gazdasági és t á r s a d a l m i egyenlőtlenségeket, 348

a termelőeszközök és a javak egyenlőtlen eloszlását, a bol­ dog és n y u g o d t e m b e r e k , illetve a gyűlölködés, a konf­ liktusok és a n y o m o r ú s á g fogságában vergődő e m b e r e k k ö z t t á t o n g ó h a t a l m a s szakadékot, nyilvánvalóvá válik s z á m u n k r a , h o g y f o r r a d a l o m r a , teljes á t a l a k u l á s r a v a n szükségünk - nemde? De vajon ez az átalakulás, ez a radikális f o r r a d a l o m valamiféle végső cél, vagy egy p e r c r ő l p e r c r e lejátszódó folyamat? T u d o m , h o g y s z e r e t n é n k , h a e f o r r a d a l o m v a l a m i l y e n végcél l e n n e , m e r t sokkal e g y s z e r ű b b szá­ m u n k r a , ha e r r e az á t a l a k u l á s r a valamiféle, a távoli jö­ v ő b e n bekövetkező d o l o g k é n t g o n d o l u n k . Végül m a j d á t a l a k u l u n k , végül b o l d o g o k l e s z ü n k , végül m a j d rále­ l ü n k az igazságra - addig pedig éljük csak t o v á b b jelen­ legi é l e t ü n k e t . A j ö v ő fogalmaiban g o n d o l k o d ó e l m e a z o n b a n n y i l v á n v a l ó a n k é p t e l e n a j e l e n b e n cselekedni, következésképp a z ilyen elme n e m törekszik a z átalaku­ l á s r a - é p p ellenkezőleg, igyekszik e l k e r ü l n i azt. De va­ j o n m i t i s é r t ü n k á t a l a k u l á s alatt? Az átalakulás s o h a n e m a j ö v ő b e n következik b e , az á t a l a k u l á s csakis most, e b b e n a p i l l a n a t b a n lehetsé­ ges. T e h á t m i t is é r t ü n k á t a l a k u l á s a l a t t ? A válasz r o p ­ p a n t egyszerű: azt, h o g y az igazat igaznak, a h a m i s a t pe­ dig h a m i s n a k i s m e r j ü k fel; a z t h o g y m e g l á s s u k az igazságot a b b a n , a m i h a m i s , és m e g l á s s u k az i g a z n a k el­ fogadott dolgok h a m i s mivoltát. H a a h a m i s a t h a m i s ­ n a k , az igazat p e d i g i g a z n a k i s m e r j ü k fel, az m a g a az átalakulás, mivel h a t i s z t á n l á t u n k , a z igazság felszaba­ dít b e n n ü n k e t ; h a v a l a m i r ő l felismerjük, h o g y h a m i s , e l m a r a d t ő l ü n k a z a d o t t dolog. H a felismerjük, h o g y a s z e r t a r t á s o k c s u p á n h i á b a v a l ó ismételgetések, ha fel­ i s m e r j ü k e t é n y igazságát, és n e m a l k o t u n k í t é l e t e t róla, végbemegy egy á t a l a k u l á s - igaz? Ha felismerjük, h o g y a z o s z t á l y k ü l ö n b s é g e k tévesek, h o g y k o n f l i k t u s o k a t és n y o m o r ú s á g o t s z ü l n e k , és megosztják az e m b e r e k e t , 349

ha felismerjük ezt az igazságot, az felszabadít b e n n ü n ­ ket. Mivel oly sok h a m i s dolog vesz k ö r ü l m i n k e t , ha m i n d e n p i l l a n a t b a n felismerjük ezt a hamisságot, bekö­ vetkezik az átalakulás. Az igazság n e m adódik össze, n e m h a l m o z ó d i k fel, az igazság csakis p e r c r ő l p e r c r e létezik. Egyedül az e m l é k e k a d ó d n a k össze, csak az em­ lékek h a l m o z ó d n a k fel, és az emlékezet által s o h a n e m l e l h e t ü n k rá az igazságra, m e r t az emlékezet az idő, azaz a m ú l t , a j e l e n és a j ö v ő t e r e m t m é n y e . Az idő, a folyto­ n o s s á g s o h a n e m lelhet r á a z örökkévalóra: a z örökkéva­ lóság n e m a z o n o s a folytonossággal. A m i m a r a d a n d ó , az n e m l e h e t örökkévaló, m e r t az örökkévalóság a mostb a n rejlik, a m o s t p e d i g n e m a m ú l t t ü k ö r k é p e , és n e m is a m ú l t n a k a j e l e n e n k e r e s z t ü l a jövő felé i r á n y u l ó folytatása. A j ö v ő b e n i á t a l a k u l á s r a vágyó, az átalakulást egyfajta végcélnak t e k i n t ő e l m e s o h a n e m lelhet r á a z igazságra, mivel az igazságnak p e r c r ő l p e r c r e kell m e g s z ü l e t n i e , és m i n d e n p i l l a n a t b a n m e g kell ú j u l n i a - az igazságot n e m fedezhetjük fel a felhalmozás folyamata által. H o ­ gyan is f e d e z h e t n é n k fel az újat, ha leterhel és meg­ n y o m o r í t b e n n ü n k e t a régi? Ez csak akkor lehetséges, ha m e g s z a b a d u l u n k e t e h e r t ő l . A h h o z , hogy a j e l e n b e n , p e r c r ő l p e r c r e , p i l l a n a t r ó l p i l l a n a t r a felfedezhessük a z újat, az örökkévalót, k ü l ö n l e g e s e n é b e r e l m é r e v a n s z ü k s é g ü n k , olyan e l m é r e , a m e l y n e m törekszik s e m m i ­ féle e r e d m é n y r e , a m e l y n e m a k a r „valamilyenné v á l n i " . A v a l a m i l y e n n é válni igyekvő e l m e s o h a n e m i s m e r h e t i m e g az elégedettség áldását; és m o s t n e m az önelégült­ ség o k o z t a elégedettségről, n e m az elért e r e d m é n y e k ki­ váltotta elégedettségről beszélek, h a n e m a r r ó l az elége­ dettségről, amely csak a k k o r v a l ó s u l h a t meg, h a a z e l m e meglátja az igazat és a h a m i s a t a b b a n , a m i van. E z t az igazságot m i n d e n p e r c b e n újra és újra fel kell ismer-

350

n ü n k , é s h a megpróbáljuk szavakba ö n t e n i a z a d o t t pil­ l a n a t o t , azzal csak elhalasztjuk ezt a felismerést. A z átalakulás n e m valamiféle végcél, n e m valamiféle e r e d m é n y . A z e r e d m é n y e k üledéket h a g y n a k m a g u k u t á n , az e r e d m é n y e k feltételezik az okot és az okozatot. A h o l ok van, ott s z ü k s é g k é p p e n megjelenik az okozat is, a m e l y n e m m á s , m i n t a z átalakulás i r á n t i v á g y u n k ered­ m é n y e . Ha v á g y u n k az átalakulásra, t o v á b b r a is a vala­ m i v é válás fogalmai s z e r i n t g o n d o l k o d u n k - és a m i vala­ m i v é válik, a z s o h a n e m i s m e r h e t i m e g azt, a m i létezik, azt, a m i van. Az igazság a p i l l a n a t r ó l p i l l a n a t r a t ö r t é n ő létezés, a folytatólagos boldogság pedig n e m boldogság. A boldogság az i d ő t l e n létezés állapota. Ez az i d ő t l e n ál­ l a p o t csakis a k k o r következhet b e , h a valamiféle h a t a l ­ m a s elégedetlenség é l b e n n ü n k - é s m o s t n e m a r r ó l a z elégedetlenségről beszélek, a m e l y k ü l ö n b ö z ő m e n e k ü l é ­ si u t a k a t talál m a g á n a k , h a n e m a m e g n y i l v á n u l á s i lehe­ tőség nélküli elégedetlenségről, a m e l y m á r n e m törek­ szik a beteljesedésre. A valóság csakis e legfőbb elége­ d e t l e n s é g á l l a p o t á b a n s z ü l e t h e t életre. E valóságot n e m v á s á r o l h a t j u k meg, n e m b o c s á t h a t j u k á r u b a , n e m ismé­ t e l h e t j ü k meg, e valóságot n e m ö n t h e t j ü k szavakba, és n e m vethetjük p a p í r r a . E r r e a valóságra m i n d e n egyes p i l l a n a t b a n ú j r a és újra rá kell l e l n ü n k , a m o s o l y o k b a n , a k ö n n y e k b e n , a fák r o z s d a s z í n ű levelei alatt, az elkó­ b o r l ó g o n d o l a t o k b a n és a szeretet teljességében. A szeretet n e m k ü l ö n b ö z i k az igazságtól, a szeretet a z o n o s az igazsággal. A szeretet az az állapot, a m e l y b e n teljesen m e g s z ű n i k az idő, és m e g s z ű n n e k a gondolkodá­ si folyamatok. A szeretet átalakulást szül, szeretet n é l k ü l p e d i g m i n d e n forradalom é r t e l m e t l e n , mivel a szeretet n é l k ü l i forradalom csak pusztítást, h a n y a t l á s t , és egyre növekvő szenvedést e r e d m é n y e z . A h o l szeretet van, ott bekövetkezik az átalakulás, m e r t a szeretet n e m m á s , m i n t maga a pillanatról pillanatra történő átalakulás. 351