Négy év a
mellett
2005 Kemence Gólyatábor. Az elmúlt évekhez hasonlóan esmeg rám várt az a feladat, hogy a kilencedikeseket tájékoztassam milyen élet vár rájuk a Wesselényiben. Megérkeztem Kemencére boldogan néztem szét a sok srác között, egyedül csak Betty képviselte a másik nemet. Az osztályfőnökökkel leültem az esti tájékoztatás előtt, milyen a „felhozatal”. Véleményükben volt sokféle érdekesség, újszerű, a jövő szempontjából más, mint eddig. Csernyus Laci (tanár úr) mondta, van egy kissrác, aki komolyan vette az invitálásban leírtakat és hozott egy gitárt. Van egy másik fiú is, aki mondta tud gitározni. Akkor még nem is figyeltem erre, mert azon járt a fejem, mit is mondok majd este és azon kezdtem filózni, milyen lesz a koreográfia Somfai Nándiékkal, az IDT táborban lévő képviselőivel. Valahogy kimaradt akkor azoknak a gyerekeknek a megkeresése, akik nyolcadikosként szakkörre jártak. Pedig akkor nekem is feltűnt volna az a komoly kis fiatalember, akinek ott díszelgett este az osztály bemutatkozásakor a gitár a kezében, nyolcadikosként szakkörre is járt és komolyan veszi a középiskolát. Bordás Sanyi a kis szemüveges profjelölt.
Történetem másik fontos szereplőjével akkor találkoztam először, amikor kifüggesztettük a felvételi rangsort. Ez még tavasszal volt. Aznap hazafelé mentem és egy farmeros srác nézegette a rangsort a portán, én megkérdeztem: - na és megtaláltad magad? - Igen. - És hányadik vagy? - Hát hányadik lennék – az első. Volt a szerény válasz. Persze gratuláltam, s ezzel elváltunk. Nos Ő volt Fényes Benjamin. De ez sem tudatosult bennem itt a gólyatáborban, gondoltam majd a suliban beszélünk róla. Az idő múlt, nekem a szeptemberi dili, tantárgyfelosztás, Gödkupa, Dunakiliti kenumaraton. A tanév eleji diliben elektro óra velem a 9 h-ban. Valami elintézni való mindig akad, pl. krétáért kell menni. Nem ismerve az osztályt, valakit meg kellett kérnem menjen el a tanáriba 1
krétáért. Eszembe jutott a régi poén és megkérdeztem: „ki tud zongorázni?” Szuvorov Tóni jelentkezett. Ezért elküldtem a krétáért. Amikor kiment az osztályteremből, valaki mondta: „Ő tényleg tud zongorázni, ezt még a gólyatáborban mondta nekünk”. Basszus, szegénnyel kibabráltam. Elkövetkezett szeptember közepe, amikor következik a szakkörök indítása. Én ilyen időszakban este, amikor leülök a fotelba, végig szoktam gondolni a napomat, a másnapi munkát és eszembe jutott, a kilencvenes években volt egy zenekar a suliban, a Wesselényi Electric Band, a zenekar oszlopos tagja volt, tanítványom Bebe, alias Bebrevszky Dániel (tanár úr). Ő akkor matekot tanított nálunk. Egyébként Bebe RTV szerelőként végzett a sulinkban. Talán Őt meg lehet kérni egy zenekari szakkör vezetésére. Három zenész van – gondoltam -, kellene egy dobos, egy basszer és énekes, akkor lenne ismét rockzenekar. Másnap beszéltem vele, belement. Összeszedte a csapatot. Szerzett dobost, Somfai Nándit - a pilisvörösvári Snapszraforgóban is játszott – a 14g-ből, Zilah Szabolcsot – zenekara a Na&Akko -és Schvarcinger Józsit a 12 h-ból meg Oszvald Lacit a 11g-ből a két énekest. Bebe talált a kilencedikesek között egy vagány kis jéghokis srácot, aki Guns’N Roses őrült és tud gitározni. Ő Czibor Attila csak egyszerűen Caca. Együtt a csapat, szólt nekem Bebe. Vezetői – igazgatói engedélyt is kaptunk, alagsor 5. Ez egy raktár, amit kiürítettek a tanműhelyesek. Felszerelés, lepusztult dobkészlet, Vermona hangfal, két reflex alap, a suli Roland zongorája 16 hangszínnel, egy 150w-os Pioneer erősítő, valami lepusztult BEAG keverő és egy mikrofon – az sem a legújabb darab. Három kilencedikes, négy öreg, szegényes lehetőségek nagy lelkesedés. Cél bemutatkozni a szalagavatón. Ez februárban lesz a MOM-ban. Tehát próba hetenként. Bebe sokat segített a számok leszedésében. Nekem a Caca féle Guns szólóban volt mindig valami furcsa, ezt meg is jegyeztem, valahányszor lenéztem a próbára. Néhány nem odavaló disszonáns hang csúszott bele, bár Caca megesküdött mindig, hogy az úgy szól az eredetiben. Három szám került a repertoárba, ha jól emlékezem akkor a Pink Floyd: A Fal filmzenéje közül az Another Brick in The Wall, Takáts Tamás: Zakatol a vonat és Guns ’N Roses: Knock ’N Heawen’s Door –Caca kedvence. Nos ez volt a WEBTWO első nyilvános fellépése. Én persze izgultam, hogy fog majd sikerülni. Bebe segített behangolni a fiúknak, összerakni a cájgot. Rammer Zsolt is ott tüsténkedett, el is kelt a segítség. Tulajdonképpen a színpad sarkán kaptak helyet a hangszerek. A hangosítás a MOM 2x 500 wattja volt a két gitár alapunkkal. Kontroll nem volt. Igazgató urat és az iskola vezetőségét az erkélyre ültettem, mégse kelljen a hangfal alatt az első sorban ülni. Valahol a második szám alatt odasettenkedtem a művház hangtechnikusához és megkérdeztem: mi a véleménye a fiúkról? Az volt a válasza: egy kicsit össze van mosva, de ez szalagavató, ehhez már hozzászoktam, szülők meg úgy is tapsolnak. Ezt persze nem mondtam meg a srácoknak, megdicsértem őket. Úgy éreztem, lehet a csapatban valami, a három fiatalban ég a tűz, meg Svarci is odatette magát. Ez 2006 februárjában történt. Ez a szalagavató és a lelkesedés kezdte összehozni csapatot, Caca segítségével - meg as’szem némi Vakhangya tapasztalat birtokában – szervezett egy ROCKTOGON-beli koncertet. Ez április tájékán lehetett. Erről azt kell tudni, hogy úgy működött a dolog, hogy adtak egy marék jegyet, amit el kellett adni a fellépő zenekarnak, és ha meghatározott jegyszámnál többet adtunk el, akkor az a pénz a zenekaré lehetett. A fogyasztásból nem számíthattak a zenekarok semmire. A jegyeket elsóztuk, voltak nézők, emlékeim szerint ott volt Tóni édesanyja is. A cuccot kinek a kocsijával vittük már pontosan nem tudom, tán az egyik a Bebéé volt. Az alapokat vittük, a hangszerekkel. Ez befért két kombiba. Szinti nem kellett, azt kaptunk a helybéliektől. A konci után az Oktogonon váltunk el, ez akkortájt még éjfél előtt megtörtént. Ez tovább kovácsolta a csapatot. Büszkék voltak az igazi koncert körülményekre (jó füstös pincelebuj, a keverőpult vasráccsal elválasztva a nézőtértől, az asztalok és székek egy milliméteres vaslemezből, ha valakihez hozzávágják legalább hatása legyen) – legalább is én 2
így láttam. Úgy éreztem keresnem kell a számukra lehetőségeket. Soha nem csináltam impresszárió munkát, fogalmam sem volt mit tegyek. Találtam a házban két Reflex Mega hangfalat, amihez Sárosi tanár úr tanulói a tanszervizben rendbe raktak két 250 W-os BEAG erősítőt. Ezek szólnak ma is a próbateremben. Még békebeli jó darabok. A kontroll a két Vermona hangfal volt. Egyébként az alapok szóltak. Minden próba után csesztettek engem, hogy nem lehet a házban délután dolgozni. Kicsit zizegett a talpak alatt a padló. Múltak a napok jött a ballagás, Bebe meglepte a zenekart a Viszlát című számával. Ősbemutató a ballagáson volt. Ebben rock mellett volt némi Rap vagy hip-hap (sosem voltam tisztában a stílusokkal) rész is. Ezt Svarci marha jól nyomta, csak egy kicsit belehabarodott a szövegbe. De hát erősen sütött a nap – lámpaláz!
Amikor készült a ballagási ünnepély műsora, szóló fellépőnek Csernyus Laci (tanár úr) javasolta Bordás Sanyit, Ő játszik gitáron, hiszen a gólyatáborban ez kiderült. Nem is érti miért nincs a zenekarban. Ekkor esett le a tantusz, hogy tavaly, amikor fenn voltam a gólyatáborban tényleg ott volt a kezében a gitár, még valami csasztuskát is összehoztak. Nos Ő ekkor debütált a Save Tonight-tal. Itt az is kiderült, tud profi módon beénekelve! felállni a színpadra, ráadásul énekelni is tud. Én a nézők közül hallgattam, valaki maliciózusan megjegyezte, van még mit csiszolni az angol kiejtésén, kicsit magyaros az íze. Szerintem csak az irigység szólt belőle. Négy végzős búcsúzott ezen a ballagáson: Svarci, Szabi, Nándi és Feri. Én szomorúan vettem tudomásul, hogy volt egy tiszavirág életű zenekar a suliban. Nyáron sokat beszélgettem Gödön a Scarabeus együttes tagjaival. Horvát Pista (a fiúknak talán bácsi) bíztatott, valamikor ők is így kezdték. Próbáljam a fiúkat rávenni nyáron a próbákra. Csodálatos dolog a zene és még csodálatosabb a zene művelése, mondogatta nekem, amikor együtt róttuk a Dunán a kilométereket a kenuban. Végül összehoztunk néhány próbát és Pista(bá) és a gödi kajak szakosztály vezetése jóvoltából meghívták az együttest Gödre a Gödkupa Bankettjére, ahol előzenekarként egy kört játszhattak. Ez volt az első idegen környezetben elkövetett bemutatkozás. Hát kaptam hidege és meleget is. A vélemények szerteágazók voltak. Pista(bá)nak, mint öreg zenésznek a véleménye az volt, hogy a zenét művelni értékes tevékenység. Aki a zenéhez nyúl az valószínűleg emelkedett lelkű ember. Sokat kell még próbálni, ne hagyjam a fiúkat, mert ügyesek, lehet belőlük valami. 3
Hasonlóképen állt ehhez Barazutti László is. Ő a kajak szakosztály vezetője. A fiatalok egészséges neveléséért mindenre hajlandó. A bemutatkozó koncerthez annyit fűzött hozzá: egy kicsit sok a réteg zene, több slágert kell játszani, akkor elfogadják az együttest. Szeptemberben azzal kellett szembenézni, hogy Szabi, Feri, és Nándi elballagtak, kellene basszer, no meg dobos. Gáz van. Három srácnak egy éves munkája látszik veszni. Ezt igazgató úrnak nem mondtuk, hátha lehet pótolni a kieső urakat. A házban több zenét művelő tanár társam is van, őket jártam körbe nem ismernek-e dobost és basszus gitárost. Szeptembertől a próbákon az új tagként ott volt Bordás Sanyi, mint ritmusgitáros és elnyomott énekes – nem akarta elvenni Svarci kenyerét. Először itt mutatkozott meg a srácok nagysága, nem az volt az első, minek még egy gitáros, hanem keresni kezdték a megoldást. És Caca oldotta meg a kérdést, mert a gitárt dobra cserélte. Tehát rajtam a sor, keríteni kell egy basszert. Már nem emlékszem pontosan ki szólt nekem, talán Bebe, vagy Mónus tanárnő, hogy a Jankai ikrek közül az egyik fiú dobol, a másik basszgitáros. Nos beszéltem vele nincs-e kedve beszállni. Kérette magát, de jött. Igazgató úr adott egy másik próba helyiséget, ahol a zenekar mellett, Rammer Zsolt (tanár úr) és Bebe dolgoztak sokat a hangszigetelés felrakásán. Rammer Zsolt (ő is a tanítványom volt) segített zenei szempontból összeírni milyen legyen műszaki szemmel a próbaterem hangrendszere. Az iskola elkezdett költeni az együttesre. Készült a stúdió – mint a Luca széke. De valamit mindenki tett érte, nagyjából decemberre el is készült. Lehetett délután próbálni úgy, hogy nem zavartuk a ház többi dolgozóját és az órákat. A próbákon ment a vita, mi legyen a repertoár. Vérre ugyan nem ment a dolog, de valaki mindig megsértődött, Jankai, meg hol jött, hol nem. Végül megerőszakoltam a fiúkat, mindenki mondjon egy számot és amíg azokat nem tanulják meg profi módon, addig más szám nincs, másikba nem kezdenek bele. Beindulni látszott a verkli. Bebe kapta szakköri feladatként a zenekar vezetését. Általában elindította a próbákat, segítet az elején, aztán felment a szertárába dolgozni. Én néha lelátogattam - amúgy kívülállóként - és láttam, ha valaki hibázott azt, ha a másik észre vette, rögtön szólt, olyan kamaszos módon rendesen bele a másik lelkébe. Egyre többet mentem le, mert azt éreztem, ha ez így megy tovább, akkor összevesznek. Próbáltam elsimítani a súrlódásokat. Dolgoztunk az őszi időszakban, próba próbát követett, próbáltak a srácok egy olyan repertoárt összerakni, ami megfelelt a közönség ízlésének. Tulajdonképpen a slágerzene elterjedésében nagy szerepe van a kereskedelmi rádióknak. A zene, amit játszanak végül is válogatás, holott a játszott együtteseknek számtalan jó száma van, amit a rádióban soha sem lehet hallani. Ez behatárolja azoknak a számoknak a körét, amivel általában a közönséget meg lehet nyerni. Rétegzenének csak klub körülmények között van sikere. Így telt sok munkával az ősz kezdtek szaporodni a technikai háttérhez szükséges eszközök, de még nem voltak szállítási gondjaink, mert nem volt hol fellépni. Amit a suliban meg kell oldani a tanévben az a szalagavató, hacsak a rendezőnek nem maradtak rossz élményei az elmúlt éviből, esetleg egy március 15. ünnepélyen a Nemzeti dal. Én a csapatépítő programokon kezdtem gondolkodni, egyre inkább az járt a fejemben, hogy együtt kell tartani az együttest. A próbákon persze mindig balhé lett abból, hogy a beállított arányokat az alapokon idő előrehaladtával – ahogy kezdtek megsüketülni – felrúgták, és beletekertek. Végül kibírhatatlan hangerővel játszottak és torzított minden. Tóninak behoztam Bence Korgját, hiszen nem csak zongora kíséretet kell játszania. A „kis profról” pedig kiderült, tényleg profi. Füle mint egy kromatikus hangoló, időnként beszólt, hogy várj egy picit, dudorászott magában, pengetett valamit és máris megvolt az odavaló akkord, vagy helyére került egy-egy hang. Az ilyen beszólások persze Beninek nem mindig vívták ki az együttérzését. Néha betelt a pohár. Én meg próbáltam visszafogni a kis okost. Végül is Ő tűrt többet és kezdett diplomata lenni, visszafogta magát, akkor szólt bele, ha kérdezték. 4
Művész sors, fellépésre várva a szalagavatón beállás után Szóval ismét szalagavató. Egy megtöltött sportcsarnok, legalább 700 néző. Itt részesei vagyunk egy iskolát bemutató rendezvénynek. Hangosítás a Scarabeustól. Visszhangzik minden. Caca dobjait nem lehet lehalkítani. Ugyan a dobmikrofonokat felszereltük, de csak később mondtuk meg neki, hogy nem volt kihangosítva, így is túl hangos volt, mert a ferde tető a dobot ráverte a nézőtérre. Egyszóval jól sikerült, a tapsot begyűjtötték a fiúk.
5
Farsang 2007 februárban. A csapatépítés a Trófea Grillben zajlott. Letudva a februári és márciusi „kötelező” iskolai fellépéseket – hiszen a suli biztosít próbalehetőséget – azt gondoltam meghívom a fiúkat egy vacsira. Mintha elcsodálkoztak volna ezen. Úgy terveztem Horváth Pista is ott lesz, lévén komoly érdemei voltak abban, hogy Gödön pályafutásuk során először léphettek fel idegen nagyközönség előtt. A fehér asztal melletti beszélgetés számtalan jó tanáccsal telt el. Pista(bá) zenész társaknak tekintette a fiúkat, sok élményét osztotta meg velünk. A tortán egy szál gyertya lángolt, hiszen a tavalyi szalagavatón állt először közönség előtt a WEBTWO.
Még ebben a hónapban visszajött Szabi, meghívásuk van Óbudán a Geromino motoros kocsmában, nem lépnénk-e fel előttük előzenekarként. Elmentünk velük, közös cuccal, és ott 6
valami helyi hangosító ember volt, akinek néhány szakadt madzagja is akadt. A mikrofonnal sokat kínlódtunk, olyan volt mint a népmese, hol volt, hol nem volt …hangja. Gyakorlatilag a szülők előtt játszottak közönség nemigen volt.
A hely igen picurka a Filatorigát mellett. Bebe a koncert vége felé Sanyiból kierőszakolta zárásként az Európát, no azóta Sanyi vigyáz arra, hogy milyen sorrendben rakják össze a számokat, hogy a hangszálai bemelegedjenek. Ezt az estét minden különösebb probléma nélkül megúsztuk, egy-két bringás tért be egy pofa sörre, ahogy hazafelé kerekezett a Dunakanyarból. A próbaterem egész jól sikerült. Kezdtük belakni. Időnként takarítottunk is.
Nagyon sok technikai segítség kellett, ezen múlt a próbaterem működése ezt a tanszervizben, a tanműhelyben oldották meg kéréseim szerint. Régi tapasztalatomból azonban nem engedtem, a kábeleket kizárólag én készítettem. Szeretem, ha megbízhatóan működnek. Pályáztam, így lett egy Behringer keverőnk, kezdtem magam is zenekari tagnak érezni. November környékén Lakatos Elemér szólt, van egy fiú a kilencedikes osztályában, aki szeret 7
hangtechnikával foglalkozni, nem kell-e a zenekar mellé. Gondoltam majd előbb-utóbb valamit levesz a vállamról, jöjjön. Ő volt Mikula Peti a későbbi technikusa a zenekarnak. Na egy darabig vele is csak eggyel többen voltunk, bár a szerelme a hangtechnika irányában abban megnyilvánult, hogy édesanyját rá tudta venni vegyen neki egy 48 csatornás keverőt – jutányos áron. Hiába az anyai szíveket egy kamasz mindig meg tudja puhítani. Ellenben kemény véleményekkel szurkálta próbákon a művészeket. Volt is belőle néha balhé. Ma már ez nem így van. Megértette a technika az olyan háttérmunka, amit a közönség csak akkor vesz észre, ha sikerült valamit elrontani a „műszaknak” egy koncerten. Persze műszakiak nélkül még egyetlen zenész sem tudott koncertet adni. Ők bizony kevés dicséretet kapnak, hát ezt a sorsot választották a potméterek és a reflektorok mellett. Csapatépítés Csobánkán
A szállásunk tulajdonképpen a csobánkai zarándok szállás, tábor vagy erdei iskola volt. Ezzel akkor szembesültünk, amikor estére érkezett más csoportok esti imához gyűltek össze. Mi próbáltunk minden módon azonosulni a helyzettel és nem zavarni őket. Egy feszület alatt adtak engedélyt tűzrakásra, a parkban, ahol Peti rotyogtatta a paprikáskrumplit, Caca, Sanyi, Bebe egy kis ihletet merített és egy kongával, meg egy gitárral megpróbáltak valami zenét összerakni. Besötétedett, Beni is beszállt - miután kirohangászta magát egy helyi házőrző ebbel - és a zene mellé született a Tűzben bolyongó nóta. Ennek a kimunkálása a későbbiekben nem történt meg. Csaba is köztünk volt már ekkor. A hangulat kitűnő volt. Mire hazajöttünk mindenki látta a maga helyét az együttesben. A tanévet a ballagással fejeztük be, de volt ennél fontosabb, mert június első péntekén felléphettünk Vácon a főtéren. Ez nem semmi. Mi több fizetnek is érte! Ötven percnyi anyag van, amit tudtak játszani, a szerződés egy órára szólt. Ez némi gond. Ráadásul a helyi tv-hez fel kellett előtte menni, mert beharangozó riportot készítettek a srácokkal. Cacát, és Sanyit vittem fel az Elektro-Signal stúdióba. Természetesen az élet úgy működik, hogy ha valami beindul, akkor az programtorlódással is jár, Sanyinak ezen a napon ének vizsgája is volt a zeneisiben. Elkértem igazgató úrtól az iskola kocsiját, azzal vittük fel Vácra a cuccot, Beni osztálykirándult, ő majd az osztállyal jött a Börzsönyből, Sanyit és Tónit én vittem. És persze meghallgattuk a vizsgáját, aminek nem nagyon örült. Svarci a sulibusszal, Csabát az anyuja hozta. Amíg a többiekre és a színpadi szerelésre vártunk a Főtér Cukrászdájában nyaltuk a 8
fagylaltot. Közben megérkezett Caca kedvese is. Arra nem pontosan emlékszem, hogy ő is kirándult-e az osztállyal és később érkezett, vagy a színpad építés kezdetétől ott smúzoltak Emyvel a színpad mellett. Arra konkrétan emlékszem, hogy a kezdésre szétizgultam magam, mert Beni az osztállyal nem érte el a buszt és egy következővel jöttek. Minden tiszteletet megérdemel az osztály, mert hulla fáradtan rogytak le a Fő téren a romkert szélére az osztálykirándulás átvirrasztott éjszakája után és lelkesen tapsoltak, őrizve a hangulatot. A koncert végére többen felálltak közülük és előre jöttek, mégis csak az osztálytársak zenéltek. Hat órakor a lemenő nappal szemben (ilyen erős reflektorra senki sem számított) kezdték a koncertet. Sanyi nem látta az effektje kijelzőjét, arra az ott lévő hangtechnikusok tettek valami takarást és srácok belecsaptak a húrokba. Ők sem hitték, hogy még táncolni is felállnak a közönségből ilyen fényes nappal. A magyar számokra többen bementek a színpad elé egy kis csápolásra. Sok kisgyerekes anyuka volt a téren ezen a verőfényes napon és annyira elvarázsolta őket a zene, hogy nem figyeltek eléggé csemetéikre és az egyik kisemberke marha nagyot esett a rom falról. Szóval a könnyeket nemcsak a zenekarért hullatták. Ott volt a Scarából „Pityukérem”, meg „Tibiúr”. Mellesleg ezen a fellépésen kapta az együttes élete első gázsiját. Ezt csak másnap a Kassai téri fellépésen mutattam meg. Ott hangulatot akartam javítani, féltettem a fiúkat, két koncert egymás utáni napon, nem semmi. A koncert után leléptünk valami harapnivalóért és három utcával odébb tömtük magunkba. Egyszer csak megszólalt a telefonom, Okos Sándor a gépkocsivezetőnk hívott, hogy az utánunk következő együttes abbahagyta a zenélést és rámolhatunk. Oka az volt, hogy kiürült a tér, mert kicsit kemény zenét játszottak, nem embernek valót! Tépték a húrokat, dallam sehol. Én olyan üresnek még éjszaka sem láttam a Főteret. Mintha egy kihalt városban lettünk volna. Így rámoltuk be a kocsiba a cuccainkat.
A képen az alibi hangolás, hogy kiteljen az egy óra játékidő. Közönség a képen látszik, ahogy az arra sétálók leültek hallgatni a fülsimogató zenét.
9
A Kassai tér, Atlantis Nap. Jelenésre várva. Előző napi gázsi boldog számolgatása.
Profi színpad, profi hangosítás, nagyképű hangosítók, rendesen lenézték a fiúkat, a kontroll nem ment. Amikor Svarci kiszólt, hogy nem hall semmit, nos ekkor igen durván visszaszóltak, nem is baj. De a közönség a fiúknak tapsolt, nem a hangosítóknak. És az sem volt semmi, olyan gázsit kaptak, amiből lett a WEB-nek erősítő, lámpák, drótnélküli mikrofon és miegymás. A WEBTWO és a „profi hangosítók”
10
Az Atlantis-Nap szórólapja
A nyár sok-sok próbával telt el. Megszállt az ihlet, ha már Bebe írt egy Viszlátot ballagásra, gondoltam valamivel ki kellene rukkolni Gödön, ha meghívnak. Hát írtam egy jó hosszú odavaló szöveget a gödi kajakosok mindennapjairól és a bajnokokról. Kicikiztek amikor megmutattam. Félretettem és egy-két hónappal később fogtam egy gitárt – lévén néhány akkordot ellestem a fiúktól – kikerestem a szöveghez a nagyjából jókat. Amikor végleges lett, hogy megyünk Gödre, erőszakot követtem el a WEB-en rajtuk. Mondtam ezt meg kell csinálni és a Sanyi kezébe adtam a szöveget az akkordokkal. Hozzáfűztem, én nem vagyok zenész, tehát azt módosítanak rajta, amit akarnak. Húzták az orrukat. De a próba szünetében Sanyi csak a kezébe vette, egy akkordot cserélt és megcsinálta. Ők sem hitték, hogy sikere lesz. 2007, ismét eljött augusztus utolsó szombatja, akkor ez a nap a Göd Kupa napja. Fellépés a gödi kajakosok bankettjén. Az elmúlt év nem lehetett olyan rémes, ha Barazutti Laci ismét meghívta az együttest. Délután az együttes a Dunaparton készült az estére. Ezt sportosan követték el, mert elindultak a Happy Junior kenu futamban. Persze a mezőnyben junior és ifi ORV és maratoni világbajnokok, meg sok más műkedvelő. Tizenegyedikek lettek vagy negyven induló között. Ez nem semmi! A háttérben a korláton a sponzor lista, bár apró betűkkel, de a WEB2 –is szerepelt rajta. Ki hitte volna, hogy a fiúkat – mint együttest – szponzornak tekintik. Kedves gesztus volt!
11
Az Alsógödi Dunaparton rajtra várva és az esti koncert
Nyugodt kis szúnyogos este az Alsógödi Dunaparton, a kajakos sportház teraszán. A világítás egyébként mindössze egy piros és egy zöld reflektor volt. Vagy három-négyszáz versenyző, szülő, és a Scarabeus együttest hallani vágyó táncos lábú fiatal előtt játszhattunk. Kíváncsian vártuk a kajakos nóta hatását, amihez felkértük segítségül a Gödi S.E. nemzetközi bajnokait, hogy énekeljenek velünk. 12
A nóta egy kicsit szétesett, de legalább akkora tapssal fogadták a jelenlévők a produkciót, mintha még egy bajnoki aranyérmet szereztek volna egy kemény csatában a gödi bajnokok. Göd Kupa után gólyatábor. Kemencén. Megdöbbentek a kilencedikesek. Persze várták a rétegzenét, hát abból nem sokat kaptak. Végül is rá kellett jönni, ez az életkor arról szól, hogy keresik a fiatalok az identitásukat. Ehhez hozzátartozik a teljes azonosulás egy-egy zenei stílussal és a többi a számára rossz, elfogadhatatlan. De volt, akit megfogott és alakulni látszott az őszön a WEB3. Ők hasonló gondokkal küzdöttek, mint a Webtwo kilencedikben. Félév környékére el is halt a próbálkozás. Tanévnyitó buli a PECSÁ-ban.
13
Megérkeztünk előírás szerint 3 órával a fellépés előtt. Biztonsági őrök gyűrűjén keresztül törve, először léphettünk be olyan öltözőbe, amit csak a fellépő művészek használnak. Rács a színpad körül. Feszített program. Amikor felcuccoltunk, akkor tudtuk meg, hogy a mi időnkből egy hetedikes kislány népdalt fog énekelni. Animals-Cannibals-ék konferáltak. Közeledett a fellépés, Caca elég sápadt kezdett lenni, amikor meglátta a tele nézőteret. Aztán közölte, hogy a dobokat össze-vissza rakták fel, azon ő nem tud játszani. Hát nem tudtam mit tegyek. Végül konzultáltam Lakatos Elemérrel (tanárúr) és az ötletbörze kimenetele az lett, hogy elbotorkáltam a büfébe és kértem egy Jägermeister-t. A zsebemben csempésztem a színpadig, lévén tinibuli, teljes szesztilalom volt. Tulajdonképpen a büfés nem akart adni, én sírtam ki tőle, hogy ugrik a koncert, mentsen meg. Félrehívtam Cacát, mondtam ez most gyógyszer, tessék bevenni. No ez hatott. A harmadik szám után beszóltak, lejárt az időtök – mi fél órás fellépésre készültünk – még egy szám mehet. Jött az Örökké tart. Na a közönség eldobta magát rendesen. Sanyi a búgó hangjával, Beni a szólóval és a pontos üveghangokkal fantasztikus volt. Új tanév, új lendület, próbák sokasága. Csaba lehetőséget hozott Vecsésre a Zeneklubba. Ott ismerkedtem meg a Leövey Gimi IDT elnökével, aki meghívta az együttest a Gólyabáljukra. Caca dörzsölte a kezét, ha gimi, akkor marha sok lány lesz. Így is volt. Bár Emy a kedvese úgy döntött eljön, és árgus szemekkel vigyázta, le ne menjen Caca a színpadról. Jót sportoltunk, mert a színházterem a harmadik emeleten volt, mindent fel kellett cipelni, na meg vissza. A közönségben a lányok fergetegesek voltak, amikor Sanyi belekezdett az Örökké tartba írtózatos sikítozás tört ki. Na gondoltam koncert után szétszedik a csajok. Ez még váratott magára. Ez volt az a koncert, ami után a Zuglói TV-ben is leadtak néhány számot a KACSA (Kamasz Csatorna) műsorban. Aztán Vecsés jött a Zeneklubban, meg Aranyfakanál a suliban a tanév végén. Ez utóbbi egy családi nap, ahol a szülőkkel és az iskolánk tanulóival együtt rendeztek gardenparty-t. Fergeteges siker volt! A Leővey Gimi gólyabálján
14
A vecsési Zeneklubban 2008 nyara jól kezdődött, miután tavasszal túlestünk a Fringe fesztiváli fellépésen. Jól sikerült, bár díjat nem kapott a zenekar, de a helyi TV ezt is megörökítette. Mikula Peti szerzett fellépési lehetőséget Rákoshegyre, ahol persze délelőtt játszottunk sok játszóházas kis lurkó gyerek előtt. Nehezen viselték a megszokott számainkat. Valaki meg is jegyezte, hogy a Lökd ide a sört, a Részegen ki visz majd haza nem alsós gyerek füleknek való. Erre beálltak középre a mikrofonok elé, még éltek a gyerekkori emlékek a fiúkban és elénekelték a Papffot. Azt meg is tapsolták. No ez megvolt, mentünk „felzabálni” Petiék éléstárát, szóval Peti édesanyja meghívott ebédre bennünket. Assz’em Sanyinak ez az ebéd volt életében a legemlékezetesebb, de ez már az ő élete, magánügy! Az ebéd finom volt, sok volt ahhoz képest, hogy délután még egy koncert várt minket Gödön. Megcsináltuk hat embernek, mert a helyiek ezt kissé elszervezték, de a gázsit megkaptuk. Betudtuk egy jó próbának, csak két hangfal bánta. Voltunk Csabáéknál Balatonon, készültünk csonka felállással az ősz eleji fellépésekre. Jókat fürödtünk, megfőztük saját kajánkat. Ment a Rikiki parti. Ellátogattunk Földvárra egy-két biliárd szalonba lökni a golyókat. Sokat beszélgettünk Sanyiról és nagyon sajnáltuk őt. Nem lehetett közöttünk. Sírtunk is miatta. Annyira sajnáltuk őt, hogy a Balatonban fürdés és labdázás közben is potyogtak a könnyeink. Később tudtuk meg, emiatt le kellett vágni a Sió zsilipen a biztonsági hegesztést a vízleeresztés érdekében. Tulajdonképpen Sanyi „kötelező” programon vett részt, melynek kezdete nyár elején a tanév utolsó hetére esett azon a bizonyos ebéden Petiéknél (bánta is a fizika eredménye ….bocs!). Hogy a távolból, vagy a túlpartról integetett, vagy integettek mindketten Hajnival már nem emlékszem. De az biztos, hogy erősen fogták a kezét, nehogy nagyon ugráljon, esetleg nekiszaladjon félelmében a Balatonnak ….és esetleg átússzon hozzánk!
15
Balatoni reggeli Csabáéknál 2008 augusztus, Göd, majd Dunakiliti, a kenumaraton bankett, ahol a közönség 42 km után este újra kérte a magyar blokkot, rogyadozó lábakkal, de végig tombolták. A nap persze úgy kezdődött, hogy Barazutti Lacival és Mikula Petivel én elindultam a maratonin. Délután fél négy körül futottunk be hatodikként. Igencsak elfáradtunk, tizenegyszer vittük kézben a kenut és az alacsony vízállás miatt az átemeléseknél nagyon széles part volt. Volt olyan átemelés, ahol háromszáz métert is cipeltük a hajót. Ezután kezdődhetett a színpad összerakása. Péter precíz ember, jó fáradt volt, hát vagy három órába telt, míg összeállt a hangosítás. Kellemes nyárvégi este volt. Hold, csillagok, romantikus háttér egy koncerthez. A közös gulyásleves után az első kört a versenyzők végigülték. Úgy kilencfelé kezdtek feltápászkodni a magyar számokra. Ennek a végén Sanyi megköszönte a tapsot és bejelentette, szerényen, mint egy kisiskolás: „mi ennyit tudunk, ennyivel készültünk”. Nembaj üvöltötték, játsszátok újra a magyar számokat! Utána rámolás, beszélgetés, már pirkadt, amikor lefeküdtünk. Peti egy nyitott ajtajú személykocsit talált abban bóbiskolt. Reggel, amikor felkeltem, kimentem nyújtózkodni a friss levegőre, egy lány odajött hozzám és megkérdezte: - ugye az a hosszú vékony, valami Csaba még itt van? - Itt, miért kérded? - Mert megbeszéltem vele, hogy a szlalom versenyen ma együtt indulunk. - Te és Csaba, amikor megígérte biztos, hogy elég józan volt? - Hát arra én sem emlékszem. – Volt a válasz. - Azért ha találsz, keress egy tartalék kormányost. - Javasoltam neki, nehogy ne tudjon elindulni egy olyan pályán, ahol a versenyzők (profik) egyharmada borul. Csaba addig egyébként életében először, a Göd-kupán, ezelőtt egy héttel ült kenuban. Fél tizenegy felé leléptünk, hulla fáradtan, mert a gödi lányok bekevertek, elfoglalták a szállásunkat és mi egy klub szobában aludtunk. Arra nem pontosan emlékszem kinek milyen fekvőhely jutott, én is hulla fáradt voltam. Csabának talán a biliárd asztal jutott. A túra záró poénja egy héttel később derült ki, amikor Beniék megkapták az autópálya kezelőtől a tizenötezer forintos csekket, mert Csaba rossz kocsi csoportot jelölt meg az autópálya díj kifizetésére. Hát ugrott a gázsiból ez a pénz. 16
Talán ez volt eddig minőségben, hangulatban a legjobb koncert. Egy kicsit keverve az időrendet nyáron Beni intézett egy fellépést augusztusra a nagytarcsai Rockfesztiválra. Dög meleg volt, a műsor rendesen csúszott - szerencsére -, a hangosítók késve érkeztek és nem tudták időre összerakni a színpadot. A 36 fok nem csökkent, még délután hat óra felé sem, amikor sorra kerültünk. Míg a fiúk szereltek nekem kellett beszélgetnem a műsorvezetővel. Jól kibeszéltük a közönség előtt a WEB történetét, életútját.
17
Hazajöttünk és szeptember várta az együttest, az iskola meg az érettségi, a szakmai vizsga, az utolsó tanév, a szigorú szülői ház és…………………..
Dunakiliti után megbeszéltük, ezen az őszön mindenki az érettségivel foglalkozik. Ezzel szemben úgy alakult, hogy minden csütörtökön próbáltunk. Rájöttünk, ha Peti előre lemegy a próbaterembe, hasznosabb időbeosztással lehet kitölteni az időt. Mire kezdődött a próba összerakta a hangosítást. A próbákon többször felvettük a Last Round-ot, próbálkoztunk az Ópium barlang című számmal. Sanyi és Caca a próbaszünetekben előszeretettel gyúrta Godsmack-et. Később Beni szervezett egy nagytarcsai HEMO-t, Csaba összehozott ismét egy vecsési Zeneklubot és januárban ismét ellátogattunk Budaörsre a Hacienda sörkertbe, szintén zenélni. Még mielőtt valaki félre értené! Végig játszották az összes számot a farsangi sulibulin. És áprilisra meghívtak a XVII. kerületbe meg a vecsési Zeneklubba. A koncertek profi ízűvé váltak. Csaba rutinból játszik és konferál, Sanyi rekedtre énekli magát, Beni ujjai úgy járnak a húrokon, hogy szemmel nem lehet követni, Caca időnként már elviselhető hangerőt csikar ki a dobokból, Tóni vokálozik is és nem fél a billentyűktől, nem remeg a keze, mindig pontosan üt. Ahogy a bulikon közönség között elvegyülök, számtalan dicséretet hallok a fiúkról, a zenei tudásukról, a hangulat teremtő képességeikről, a jól összeállított repertoárról.
A saját szalagavatójukon is elkápráztatták a közönséget. Ez még Miklós napon volt. A profizmus csúcsa, hogy ezen, amatőr rock zenekarként kiválóan kísérték Tónit. A vonós kíséretet Rácz Olivér, mint mv. „csinálta” meg egy szintiről. Tóni, Cleyderman slágerszámát játszotta, amire szeptember óta készült. Egy „hozzáértő” meg is jegyezte, play-backért miért kellett fehér frakkba öltöztetni a zongoristát? Kívánom neki büntetésül, addig ne kapjon enni, amíg azt a sokéves munkát, és próbát végig nem csinálta, egy zongora mellett, mint Tóni. 18
Tóni fehér frakkban és a háttérben a zenekar.
Ezen a napon az együttes tagjai többször öltöztek át. Öltöny a szalagtűzéshez, a évfolyam közös énekéhez (Ákos: Ilyenek voltunk) felvették a Web trikókat, ezután a koncert részlet a szülőknek, majd Tónit kisérték és végül mindenki táncolt saját osztályával. Ráadásnak maradt a fekete frakk az évfolyamkeringőhöz. Egyetlen koncerten sem láttam a fiúkat ennyire fáradtnak. Ezután várt rájuk az éjszaka, hogyan értek haza és másnap mikor és hol ébredtek ez után már nem érdeklődtem. A Lökd ide a sört nóta végén, az Arany Fakanál családi napon a suliban
19
Most itt tartunk, az éppen „utolsó” koncert a sulibulin. Ja és Sanyi beadott egy pályázati anyagot a XVI. Kerületi Önkormányzat tehetségkutató versenyére.
A történetem vége felé álljon itt egy kép, a háttérben oly sokat dolgozó két Petiről. Nélkülük nem szólalhatna meg a koncerteken, a próbateremben a zenekar. A világítás is fontos kellék a hangulat fokozásához. Tehát Ők ketten tolnak minden technikát a művészek alá. Mikula Péter és Nagy Péter. Ennek az alkotó munkának Ők is részesei, ……a színfalak mögött.
Ha valaki megkérdezi, hogyan tovább? Ki tudja. Talán mindenkinek és minden zenekarnak, valahol meg van írva a sorsa, így a WEBTWO-nak is. A jövő rajtuk is múlik. Mindenesetre azt gondolom, kevés olyan fiatal végezhette a középiskoláját úgy, hogy ilyen tartalmas életet élhetett ezekben az éveiben, a természetesen jó tanulmányi eredményük mellett. Mert persze ezért jártak a Wesselényibe, hogy eredményesen tanuljanak. Lejegyeztem 2009-tavaszán, emlékül tiszteletbeli tagként a zenekari társaimnak: Capi 20
Néhány dokumentum, ami hozzánk kapcsolódott: a javított szórólap, akik helyett beugrottunk
21
Váci DÖK-kel beszéltük meg a Dunapartit
Egy számlista, a színpadon sokfelé kiragasztottunk, hogy mindenki tudja, mi következik.
22
A kajakos nóta első változata, Kamera bácsiból később Kammerer Zoli lett.
23
Egy email Gödről
2008 tavasza. A Fringe Fesztivál számlistája, belőve 29 percre!
24
Bár nem sokat írtak rólunk, de azért mégiscsak lett egy újságcikk képe belőlünk.
25
Egy plakát
26
27
Ahogy a Leöveyben hirdettek bennünket, apró betűkkel, hátha nem lesz siker!
28
Egy kép a Mozart-ról, melynek hullámain sok-sok magyar kajakos bajnok nőtt fel és ihletet adott egy nótához.
29
Egy számlista arról, hogy mit kellene még megtanulni.
Egy másik, amikor a két kör helyett csak egyet játszhattunk
30
Ni
Gödi kajakosok Próza:
Itt a Mozart és hulláma álma Ezen nőjön fel a kajakos palánta Hív a víz a homok sziget Harap a lapát, tolja a vizet Kammerer Zoli a célban nem ásít Ellenfele már, éppen csak mászik Napfényes napon, a dobogó csúcson Nyakában arany, csillog a blúzon
C F C G C D D7 G
Simi a mágus, mondja most néked Jólesik mindig, ha jól esik éppen Imi bácsi morog a vízen, Kajakos palánta nyomd csak szívem
C F C G C D D7 G
Ref:
Itt a Mozart és hulláma álma Ezen nőjön fel a kajakos palánta Hív a víz a homok sziget Harap a lapát, tolja a vizet
CF CG C Dm GC
Izmos kajakosok vannak itt szépen Az IWIW honlapján most éppen négyen Gödön jutottak Ők egyről a hatra
C F C G C D
Nincs ellenfél a vízen mostanra Lányok álma már a négy legény Aratnak is szépen ez nem kamasz remény Nehéz az edzés, de jön az arany, Nem marad másnak, csak a puszta szarany
D7 G C F C G C D D7 G
Izmos kajakosok az idén is kérem Szárnyaltak a vízen nagyon szépen Nagy izmok nőttek az évek során Reszket majd tőlük, a világ talán
C F C G C D D7 G
Ref:
A sok pici szájtátva hozza a hajót Vízre száll, s nyomja a melót Nem lusta Ő sem jönne is máma Hogy lehessen Ő is a világ csodája
C F C G C D D7 G
Lement a nap a folyó is pihen, Csendes a víz és alszik a sziget, Elmegyek én is lefekszem mára, Gyűjtsed az erőd holnaputánra
C F C G C D D7 G
Ref:
Itt a Mozart és hulláma álma Ezen nőjön fel a kajakos palánta Hív a víz a homok sziget Harap a lapát, tolja a vizet
A képen a Happy junor futamban a WEBTWO dacol a hullámokkal és az ellenfelekkel, persze indián kenuban és nem K 4-ben, mint Kammerer Zoliék. A képen a második hajóban Caca, Tóni, Csaba és Peti. 31
CF CG C Dm GC
Néhány felvétel az együttesről: www.youtube.com/watch?v=MU9L7ph0z3o www.youtube.com/watch?v=HntVduxPrb8&feature=related www.youtube.com/watch?v=9pRr79CFjOc&feature=related www.youtube.com/watch?v=F-EEvnxEcDI&feature=related
32
Utószó
Ezt a történetet azért jegyeztem le, mert az együttes tagjainak a középiskolai évek a jó tanulmányi eredményük mellett - amiért keményen megdolgoztak - tartalmasan és állíthatom sikeresen teltek. Munkájukkal értékes céljaikat valósították meg. Igazi középiskolás évek voltak. Remélem számukra ezt, majd a jövőből történt visszatekintésük fogja bizonyítani. Egy gondolat erejéig kitekintve az elmúlt négy esztendő média divatjára, jellemzően az iskolákról, a közoktatási helyzetről jószerivel csak a sikertelenségről, az iskolai agressziókról tudósítottak. Legyen ellenpélda erre, a WETWO-nak, mint középiskolai rock együttesnek a négyévnyi pályafutása és az együttes tagjainak jó tanulmányi eredménye. Ez a négy esztendő, a zenekar tagjainak a ballagással, a történelembe, a múlt kategóriájába lép át. Szokták mondani a középiskolás fiatalból, a ballagással, a gyerekből végleg felnőtt ember lett, aki felel a cselekedeteiért a saját sorsát irányító döntéseiért. Hiszem, hogy ők sok tapasztalattal, alapos tudással lépnek a nagybetűs életbe. Ehhez kívánok az elmúlt négy évben végzett munkájukhoz hasonló kitartást, erőt és kísérje életüket sok-sok siker és öröm. Az együttes nevében köszönetet mondok minden támogatónak, elsősorban iskolánk igazgatójának Dr. Sovány Istvánnak és pedagógus társaimnak, hogy segítették a fiúkat e nemes cél megvalósításában. Természetesen köszönöm a segítséget a Scarabeus együttesnek és vezetőjének Horváth Istvánnak, Barazutti László szakosztályvezetőnek, Ézsiás Péternek és a H-599 zenekarnak, XIV. kerület Zugló Diákönkormányzatának, a Gödi SE. kajak szakosztályának, a váci Madách Imre Művelődési Ház dolgozóinak, Hamarné Kismartoni Adrienn igazgatóhelyettesnek, Kránitz Bélának a Szigetköz–Csallóköz Kenumaraton szervezőjének, a HEMO-nak Nagytarcsáról, a vecsési Zeneklubnak, a Váci Diákönkormányzatnak, Aradi Zoltánnak az iskolánk egykori tanítványának és nem utolsó sorban a zenekari tagok szüleinek. És végül álljon itt még két link az együttesről: http://www.youtube.com/watch?v=5gTmbEGZHqo http://www.youtube.com/watch?v=5gTmbEGZHqo&feature=channel_page Budapest, 2009. április 30.
Czapkó Miklós
33
2009.
