ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ program koncepciója

ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ program koncepciója

Pécs Megyei Jogú Város megbízása alapján készítették a BIOKOM Környezetgazdálkodási Kft. és a felkért szakértői szervezetek munkatársai

2004.

Tördelés és nyomdai elõkészítés: EdenScript Bt. – Cser Valér 7625 Pécs, Vilmos u 39/a. Tel: 72/212-021, 30/500-84-13

2

Tartalom Tartalom ............................................................................................. 3 Előzmények ........................................................................................ 5 Bevezetés ......................................................................................... 13 1. Az ember és természeti környezet kölcsönhatásai Európában a történelem során .................................................... 16 1.1. A prehisztorikus korszak ......................................................................................... 16 1.2. A letelepedett életforma és a mezőgazdasági termelés kezdete .......................... 17 1.3. A fémek használatának környezeti és társadalmi hatásai ..................................... 18 1.4. Az ipar fejlődésének környezeti hatásai ................................................................ 20 1.5. A modern társadalmak és a környezetvédelem ..................................................... 22

2. Az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program elméleti háttere ............................................................................ 24 2.1. A fenntartható fejlődés, mint új paradigma ............................................................ 24 2.2. A fenntartható városüzemeltetés ........................................................................... 27 2.2.1. A fenntartható városüzemeltetés elméleti háttere .................................................................... 27 2.2.2. A fenntartható városok, fenntartható városgazdálkodás, közlekedés, építés és várostervezés európai jövőképe13 ............................................................................... 32

2.3. A település és környezetének kapcsolatai ............................................................. 36 2.3.1. A város és természeti környezetének kapcsolata .................................................................... 36 2.3.2. A város és a régió kapcsolata a helyi gazdaság dimenziójában ....................................... 38

2.4. Az ökológiai lábnyom és az ökorégió ................................................................... 41 2.5. A Program kapcsolata a WHO aktuális irányelveivel ............................................ 44 2.5.1. Az „Egészséget Mindenkinek a XXI. században” deklaráció alapelvei ............................. 45 2.5.2. A Nemzeti Népegészségügyi Program alapelvei ................................................................. 46 2.5.3. Az egészségi helyzet társadalmi meghatározói .................................................................... 47 2.5.4. Az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program, mint innovatív egészségfejlesztési stratégia ....... 48

3. Koncepcionális célok és helyzetelemzések ................................... 50 3.1. A Program koncepcionális célkitűzései .................................................................. 50 3.2. A Dél-dunántúli régió környezeti állapotának néhány jellemzője ......................... 57 3.3. A város és vidéke gazdaságfejlesztése ................................................................. 58 3.4. Kommunikáció, oktatás .......................................................................................... 63 3.5. Zaj-, levegő-monitoring rendszer ........................................................................... 65 3.6. Vízbázis védelme ................................................................................................... 67 3.7. Hulladékgazdálkodás ............................................................................................ 70 3.8. Energetika .............................................................................................................. 72 3.9. Városüzemeltetés ................................................................................................... 73 3.10. Civil szervezetek, zöld szervezetek ..................................................................... 75 3.11. Nemzetközi kapcsolatok ...................................................................................... 77

4. Ahogy az ökológiai lábnyom csökkenthető – egy megvalósulóban lévő példa .................................................. 78 4.1.A Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási Program előzményei ............................... 78 4.2. Regionális gyűjtési rendszer kialakítása ................................................................ 79 4.3. Szelektív gyűjtési- és hasznosítási rendszer kialakítása ......................................... 79 4.4. Hulladékártalmatlanítási rendszer kialakítása ....................................................... 80 4.5. Meglévő lerakók rekultivációja .............................................................................. 80

Tartalom

3

4.6. Lakossági tájékoztatás ........................................................................................... 80 4.7. Önkéntes feladatvállalások az önkormányzatok részére ...................................... 81 4.8. A hulladékgazdálkodástól a decentralizált, saját forrásokra építő energetikai rendszer fejlesztése felé… ....................................................................................... 81 4.9. Országhatáron is átnyúló lehetőség – horvát-magyar együttműködés ................. 85

5. Az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Programhoz kapcsolható kezdeményezések a régióban .......................................................................... 86 5.1. A Dráva-medence ökoturisztikai fejlesztése projekt ............................................... 86 5.2. Környezetkímélő, energiatakarékos, elektormos hajtású kommunális járműpark fejlesztése ................................................................................................................ 86 5.3. Interregionális Megújuló Energia Klaszter Egyesület ............................................ 87 5.4. EU Jövőrégió .......................................................................................................... 88 5.5 NKFP – „A biomassza, mint energiaforrás nagyüzemi előállítása, komplex felhasználása és reciklálás lehetőségei, ökológiai, területfejlesztési hatásai” .................... 88

6. Vélemények az „öko”- és „zöld” kérdésekkel kapcsolatban ....... 90 6.1 Lakossági vélemények ............................................................................................. 90 6.2. Az üzleti szervezetek körében végzett adatgyűjtés eredményei ........................... 94 6.3. A települési önkormányzatok körében végzett adatgyűjtés eredményei .............. 95 6.4. A civil szektor körében végzett adatgyűjtés eredményei ....................................... 97 6.5. A „Zöld Suli” programmal kapcsolatos adatgyűjtés eredményei .......................... 98

7. Javaslatok .................................................................................... 99 7.1. Kiindulási szempontok ............................................................................................ 99 7.2. Javasolt intézkedések a Program megvalósítása érdekében ............................... 100 7.2.1. Programszervező központ létrehozása ................................................................................. 7.2.2. A szakmai háttér kialakítása, működtetése ........................................................................... 7.2.3. Kooperációs Kutatóközpont (KKK) létrehozása .................................................................. 7.2.4. Egészséges város- és vidékfejlesztés elősegítése ................................................................. 7.2.5. Fenntartható városüzemeltetés megalapozása .................................................................... 7.2.6. A közösségek részvételének erősítése ...................................................................................

100 102 102 103 104 105

7.3. A Program megvalósítási korlátai ......................................................................... 105

Záró gondolatok ............................................................................ 107 Referenciák: ................................................................................... 109

1. sz. melléklet: A Koncepcióban foglaltak megvalósításakor irányadó jogszabályok ............................................................................................... 115 2. sz. melléklet: A Koncepció kapcsolata a helyi fejlesztési tervekkel, koncepciókkal .............................................................................................................. 117 3. sz. melléklet: Problématerületenkénti helyzetelemzés ....................................... 134 4. sz. melléklet: Vélemények az „öko”- és „zöld” kérdésekkel kapcsolatban .... 187 5. sz. melléklet: Forrásteremtés ................................................................................. 223 Térképek ........................................................................................................................ 229

4

Tartalom

Előzmények Napjainkban egyértelmûvé vált, hogy a teljes Európai Közösséget átfogó gazdasági és társadalmi paradigmaváltás korszakába léptünk, amelynek egyik kiemelt jelentõségû vonatkozása a környezettudatosság. Ezt a helyzetet felismerve Pécs városa ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program elnevezéssel Magyarországon elsõként kezdeményezte egy olyan folyamat elindítását, amely a környezettudatosság, mint új paradigma keretei között értelmezi újra a továbblépés irányokat. Az új paradigma alapvetõen a fenntartható fejlõdés gondolatára támaszkodik, de nem áll meg önmagában a környezetvédelem technikai kérdéseinek tárgyalásánál, hanem sajátos eszmerendszerré alakult, amely a helyi szinteken is lehetõséget teremt a közösség, a gazdaság és a természeti környezet viszonyainak újraértelmezésére. A fenntartható fejlõdés elmélete a nemzetközi gyakorlatban is számos esetben inspirál olyan komplex környezetgazdálkodási, környezetvédelmi, energiagazdálkodási programokat és gazdasági, társadalmi folyamatokat, melyek célja, hogy a fokozatos társadalmi szemléletváltás, illetve a közös jövõ érdekében kialakított szoros stratégiai együttmûködés egy gyermekeink, unokáink számára is élhetõ, élvezhetõ világ feltételeirõl gondoskodjék. A fenntartható fejlõdés a gyakorlatban alapvetõen azt jelenti, hogy • egy adott környezeti rendszer (város, régió stb.) szereplõi • egymás erõforrásainak, feltételeinek, érdekeinek, és lehetõségeinek alapos ismerete alapján, • a környezeti jövõ prioritásai szerint felépített közös stratégiát hoznak létre, • a rendszeren belül meglévõ források és lehetõségek optimalizálása, illetve a rejtett tartalékok mozgósítása céljából. Pécs városa a régió számos településével együtt, hosszú idõ óta kiemelt jelentõségû közösségi feladatként értékeli a környezetvédelem és környezet-egészségügy problémáinak hatékonyabb megoldását, és a környezetkultúra kialakításának ügyét. Ezt az elkötelezettséget bizonyítják az elmúlt másfél évtizedben a városban megvalósult környezetvédelmi – és egyben az életminõséget javító – beruházások, mit például az egykori „bûz háromszög” (szennyvíztelep, bõrgyár, húsüzem) szennyezésének megszüntetése; a Biokom Kft. telephelyének és a szennyvíztelepnek a lakóövezeten kívülre telepítése; a Báránytetõi elhagyott kõbánya rekultivációja; a régi helyi járatú autóbuszok környezetbarát motorral szerelt buszokra történõ cseréje; a hõerõmû környezetkímélõ technológiára történõ átállása; a meddõhányók rekultivációja; valamint az

Előzmények

5

egykori Uránbánya létesítményeinek súlyosan környezetszennyezõ hatásainak megszüntetése és rekultiválása, de még hosszan folytathatnánk a sort. E beruházások pénzbeni értéke több tíz-milliárd forintot jelent, ami gazdasági kontextusban is nyomatékot ad az elkötelezettségnek. Mindent összevetve, a régió gazdasági és társadalmi szereplõinek elõbbiekben említet módon is kifejezésre juttatott támogatása, és a környezettudatos piaci-társadalmi szemlélet kialakításának szándéka ösztönözte a város döntéshozóit az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program elindítására. A Program koncepciójának lényege, hogy a regionális, megyei, térségi fejlesztés és a városüzemeltetés során a fenntartható fejlõdés elemei érvényesüljenek melynek három fõ prioritása: • A megújuló erõforrások felhasználásának üteme nem haladja meg azt az ütemet, amellyel az ökoszisztéma képes újratermelni õket. • A nem megújuló erõforrások fogyasztásának vagy újra nem hasznosítható hulladékká alakításának üteme nem haladja meg annak ütemét, ahogy az ember helyettük megújuló erõforrásokat fejleszt ki és vesz fokozatosan használatba. • A környezetszennyezés kibocsátási üteme nem haladja meg az ökoszisztéma feldolgozó-kapacitását1. A koncepció célja, hogy a már eddig is tervbe vett és a kötelezettségekbõl adódó beruházások, fejlesztési elgondolások átfogó módon, egységes program keretébe integráltan valósuljanak meg, egymás hatásainak erõsítése érdekében. Az így kialakítandó kooperáció hátterében az a meggyõzõdés áll, miszerint az uniós csatlakozásból fakadó kötelezettségek teljesítése nem pusztán többletköltség okozója, hiszen átfogó rendszerbe illesztve a gazdaság egyik szegmensében keletkezõ kimenet a másik szektorban bemenetként szolgálhat, ami a korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló elsõdleges nyersanyagok optimális felhasználását is elõsegíti. Az önkormányzatok jelenleg is számottevõ vagyoni eszközökkel rendelkeznek, de a központi kormányzati feladatok helyi szintre delegálásával, illetve az állami tulajdonú gazdasági társaságok helyi tulajdonba kerülésével a mûködtetendõ önkormányzati vagyon tovább növekszik. Ezáltal az önkormányzat szerepe felértékelõdik, autonómiája és hosszú távú felelõsségvállalása nagyobb hangsúlyt kap. A vagyongazdálkodás egyszerre vet fel üzemeltetési és fejlesztési, beruházási feladatokat. A város és a régió saját problémáinak megoldását célzó infrastrukturális és egyéb fejlesztések támogatására nagy összegû uniós támogatások áramlanak a térségbe a következõ néhány évben. Ez a helyzet na-

1 Korten, 1998. 330. old.

6

Előzmények

gyon ritkán áll elõ egy ország, egy régió életében, ezért rendkívül fontos a fejlesztési munkát koordinálni, az érintettek közötti kooperációt megvalósítani, mert az az eszközrendszer, ami most létrejöhet, a következõ évtizedekben alig változhat meghatározóan. Lényeges szempont továbbá, hogy a fejlesztések során lehetõség nyílik a jelenleginél magasabb színvonalú, ugyanakkor gazdaságosabb városüzemeltetés kialakítására is. A helyi önkormányzatok rendelkeznek azokkal a jogosítványokkal, amelyek rendezési tervek, rendeletek, elõírások révén lehetõvé teszik, hogy a továbbiakban a városfejlesztési, építési tevékenységek során a környezetvédelmi és fenntarthatósági elvek messzemenõen érvényesüljenek. A beruházások megvalósításánál a multiplikatív hatás miatt további gazdasági élénkülés várható, ami rövid távú gazdasági elõnyt is jelent. A várható, és a már ismert kötelezettségek teljesítése tehát elkerülhetetlen fejlesztéseket generál, amelyek jól átgondolt, átfogó városfejlesztési és régiós fejlesztési koncepciókba ágyazva a terület hosszú távú növekedését alapozhatják meg. A fejlesztések egységes programba illesztése azt a további elõnyt is magában hordozza, hogy az érdekeltek nagyobb eséllyel pályázzanak a rendelkezésre álló támogatások elnyerésére. Nagyon fontos tudatosítani tehát azt a tényt, hogy e Program esetében nem arról van szó, hogy miként kezdeményezzünk fejlesztéseket, hanem arról, hogy miként használjuk ki a kötelezettségek biztosította „kezdõ lökést” és az ebbõl fakadó szinergiákat. Ugyanakkor ezeknek a szinergiák a hatékony kihasználásának elõfeltétele olyan új paradigma-rendszerbe történõ gondolkodás, amelynek alapja a különbözõ szektorok közötti kooperatív cselekvés. A helyi gazdaság és közösség kapcsolatának vonatkozásában az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program elsõsorban a helyi erõforrásokra történõ támaszkodást tekinti prioritásnak, amely döntés indokoltságát számos a közelmúltban publikált, a helyi közösségek megújulási esélyeit és képességeit vizsgáló tanulmány is megerõsít. E tanulmányok szerint Pécs esetében kiugróan magas a humán erõforrás és az innovációs potenciál-tényezõ értéke. Ezt a helyzetet kihasználva a város és a környezetében lévõ kistérségek egymást erõsítve, mintegy kiszolgálva egymás igényeit, esélyt teremthetnek stabil és fenntartható elveken nyugvó fejlõdésre, a kooperáció kialakításával. Az új kitörési pontok meghatározása elemi érdeke mind a városnak, mind a régiónak, hiszen az elmúlt évtizedben a térség világpiaccal való közvetlen kapcsolata szinte csakis a fogyasztási funkciókra korlátozódott, mivel a térségben elõállított, és a világpiacon értékesíthetõ produktumok köre jelentõsen beszûkült. Ugyanakkor a globalizáció hatá-

Előzmények

7

sára a multinacionális vállalatok egyre nagyobb tért hódítanak a helyi szolgáltatások piacán is, és egyre kevesebb lehetõséget hagynak a helyi termékek helyi megjelenésének. Ezáltal egy olyan kiszolgáltatott helyzet alakulhat ki, amelyben a régió gazdaságának mûködése és közösségeinek életminõsége feletti ellenõrzés és befolyásolás alapvetõen külsõ tényezõktõl válik függõvé. E helyzet megelõzésére a város és vidéke együttmûködése során meg kell határozni azokat a pontokat, ahol az eddigi hagyományos együttmûködések mellett új együttmûködési lehetõségek fogalmazódnak meg. Ilyen területek lehetnek például a városüzemeltetés területei, a városi ellátási szolgáltatások, illetve, hogy a városban keletkezõ környezetterhelés hogyan mérsékelhetõ a vidék lakosságának a problémamegoldásba történõ bekapcsolásával, de egyúttal hogyan szolgálhatja mindez a vidéki lakosság problémáinak megoldását is. E tekintetben a kulcsfogalomként és egyben a lehetséges kitörési pontként a szükségletek meghatározásának szintjét határozhatjuk meg, mégpedig oly módon, hogy az egyéni szükségletek kielégítésének szándéka mellett azonos súllyal jelenik meg a közösségi szükségletek - mint önállószükséglet dimenzió - kielégítésének szándéka. Ez a változás egyben egy paradigmaváltást is jelent a helyi gazdaság és közösség viszonyának lehetséges értelmezésében, amely mint öko-szociális szemlélet nevesíthetõ. Az öko-szociális szemlélet értelmezésünkben azt jelenti, hogy a természeti környezet, a társadalmi csoportok és a gazdaság szereplõinek érdekei egymást erõsítõ, és nem egymással rivalizáló módon jelennek meg. Ezt az összefüggést szemlélteti a 1. számú ábra.

Gazdaság

• Általános kulturális színvonal • Környezettudatosság

Szociális szféra

• Teherviselési képesség

Környezet állapota

• Egészség • Komfortérzet • Erõforrás kihasználás 1. ábra

8

Előzmények

Amint azt a szemléletet megjelenítõ ábra is mutatja a kooperáció, kulcsfontosságú tényezõ az elmélet alkalmazása során. Ez a tény ugyanakkor egyértelmûsíti azt is, hogy az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program megvalósításakor arra kell törekedni, hogy a térség minden vállalkozása, gazdálkodó szervezete és helyi közössége számára lehetõséget nyújtson a programba való bekapcsolódásra, a közös helyi érdekek felismerésére, és az ebbõl adódó elõnyök kihasználására akár üzleti, akár helyi közösségi szinten. További kiemelkedõen fontos kérdés az öko-szociális szemlélet gyakorlati megvalósítása esetén, hogy kinek van rendelkezési joga olyan természeti és környezeti erõforrások felett, amelyek nem, vagy csak nagyon nehezen és/vagy költségesen pótolhatóak? Nyilvánvaló, hogy a bármely erõforrás felett rendelkezés jogosultsága egyben egy gazdasági, politikai, egyszóval hatalmi pozíciót is jelent. Ezt a hatalmi pozíciót nem szabad, hogy a helyi közösség átengedje bármely társadalmi-gazdasági szereplõ számára. A helyi környezeti erõforrások – pl. vízkészlet, levegõkészlet, környezetterhelés feldolgozási kapacitás – feletti rendelkezés jogát a helyi közösségnek kell gyakorolnia. Ezáltal garantálható, hogy a hosszú távon fenntartható fejlõdés szempontjai érvényesülhetnek a környezeti erõforrásokkal történõ gazdálkodás során, miáltal ezek az erõforrások mint tõke és nem mint jövedelem értelmezõdnek. A kontroll gyakorlásához azonban szükség van egy olyan üzleti szervezetre, amely egyrészt a közösség tulajdonában van ezáltal integrálja a közösségi szereplõket, másrészt az üzleti szférával is kapcsolatban áll, ismeri és képviseli a közösségi igényeket, és mint a gazdaság szereplõje gazdája is a közösségi erõforrásoknak. Ez az „interface” szervezet közvetítõ szerepet tölthet be olyan befektetõi üzleti szervezetek és a helyi közösség között, amelyek gazdasági értéket látnak a kooperáción alapuló, fenntartható módon szervezett üzleti környezetben történõ megjelenésnek. Ezáltal nem az történik, hogy privát tõke kirekesztõdik a térség fejlesztésébõl, hanem mindössze az történik, hogy a közösség által kontrollált feltételek mellett kerül bevonásra. A kontroll gyakorlását a már említett közvetítõ szervezet láthatja el a közösség felhatalmazása alapján, és a modell, amelyben a közvagyon, és a privát tõke is megjelenik nem jelent mást, mint a PPP (Private Public Partnership) modell megvalósítását. E modell alkalmazása egyben versenyképessé is teszi az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program koncepciója alapján megvalósítandó projekteket, hiszen világos üzleti feltételek mellet teszi lehetõvé és ösztönzi a privát tõke integrálását a közösségi igények kielégítésében. Az alapelv, amely garantálja a közjavak és közszolgáltatások feletti közösségi kontrolt, de egyben az üzleti

Előzmények

9

szervezet számára is világos feltételrendszert teremt, aképpen fogalmazható meg, hogy a közszolgáltatásokat privatizálni csakis a befektetett eszközök amortizációs idejével arányosan lehessen. A közösség környezeti erõforrásaival történõ gazdálkodás eredményes megvalósításához szükséges azonban egy olyan viszonyrendszer alkalmazása, amely számszerûsített formában is képes megjeleníteni egyegy földrajzi terület környezeti erõforrásbeli kapacitását, a terhelhetõségének határait, és a terhelések feldolgozási képességét. Már jelenleg is létezik egy ilyen rendszer, az integrált szennyezésmegelõzésrõl és ellenõrzésrõl szóló 96/61. sz. EU Direktíva alapján létrehozott IPPC rendszer. Ez a rendszer azonban elsõsorban csak egyes ipari beruházások esetén jelenik meg, mint kötelezõen alkalmazandó eljárás, ezáltal nem terjed ki egy település, vagy más terület-egység teljes egészére. Ugyankkor a téma legújabb megközelítése szerint az ökológiai lábnyom kiszámításának módszere jelent egy olyan számítási rendszert, amely segítséget nyújthat a helyi környezeti erõforrásokkal történõ környezettudatos gazdálkodáshoz. Az ökológiai lábnyom (ökológiai hatásterület) kiszámításának módszere egy lehetõség arra, hogy számszerûen lehessen kifejezni, hogy egy ország lakói mekkora területen tudnák megtermelni fogyasztási javaikat, mégpedig fenntartható módon. A számítása alapját az ország – vagy régió, vagy település – területe, az ott élõk száma, a beépített földterület, az ipari energiafogyasztás, (az energia elõállításának módját is figyelembe véve) a lakosság ellátásához szükséges élelmiszer és a mindezek elõállításához szükséges terület szolgál. Végeredményként megállapíthatóvá válik, hogy adott terület milyen mértékben képes kiszolgálni az aktuálisan ott élõk igényeit, illetve fordítva, mekkora területre lenne szükség adott területen élõ ember szükségleteinek fenntartható módon történõ kielégítésére. Az ökológiai lábnyom úgy is tekinthetõ, mint egy adott népesség természeti „terhének” mértékegysége – az a földterület, mely egy adott életszínvonal megõrzése során felmerülõ összes környezetterhelés fenntartható feldolgozhatóságához szükséges. Ez az érték növekedhet, vagy csökkenhet attól függõen, hogy például az adott területen felhasznált energia megújuló energia, vagy nem megújuló energia; a hulladékkezelés során történik-e újrahasznosítás, vagy csak ártalmatlanítás, vagy csak lerakás. A fenntartható, környezettudatos gazdálkodás és életvitel csökkenti a szükséges területe, míg az, erõforrásokat pazarló gazdaság és életvitel jelentõsen növeli. Értelmezésünkben az ÖKOVÁROS vagy ÖKORÉGIÓ az a területegység, amely ökológiai lábnyomával benne marad a rendelkezésre álló területben, illetve amennyiben az adott területegység ökológiai lábnyo10

Előzmények

ma mégis meghaladná a rendelkezésére álló területet, vagy növekedni kíván, úgy nem a terület növelésével éri ezt el, hanem olyan módszereket választ, amelyek nem növelik az ökológiai lábnyomát. Mindezek alapján a Program küldetése egy olyan új alapokra helyezett gazdaság-, és közösségfejlesztés gyakorlatának megvalósítása, amely eredményeként az érintettek tudatosan törekszenek arra, hogy a térség gazdasági és társadalmi fejlõdése, mûködése érdekében alkalmazott módszerek ne növeljék – illetve lehetõség szerint csökkentsék – az ökológiai lábnyom méretét. Ezáltal egy egészségesebb és jobb életminõséget biztosító természeti, társadalmi és gazdasági környezet jöjjön létre, és mûködjön fenntartható módon. A Program elõkészítését és egyben a koncepció kidolgozását Pécs MJV Önkormányzatának megbízása alapján a BIOKOM Környezetgazdálkodási Kft. munkatársai, és az általuk felkért szakértõkbõl álló munkacsoport végezte el a Megyei Önkormányzat által megfogalmazott igényeket is figyelembe véve. A Program koncepciójának megalapozását széleskörû adatgyûjtés és szakértõi elõkészítõ munka elõzte meg. Ez a munka, alkalmat teremtett az elképzelést támogató partnerekkel történõ kapcsolatfelvételre, és együttmûködések kialakítására, amely szándék eredményeként eddig a következõ szakmai és társadalmi szervezetekkel valósult meg partneri kapcsolat kiépítése: • • • • •

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Duna-Dráva Nemzeti Park MTA Pécsi Akadémiai Bizottsága Környezetünkért Közalapítvány Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács • Egészséges Városért Alapítvány Pécs • Pécsi Tudományegyetem

• Misina Állatvédõ Egyesület • Dél-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség • MKM Consulting Kft. • Pécsi Városüzemelési és Vagyonkezelõ Rt. • Totál Kft. • Baranya Megyei ÁNTSZ

A kapcsolat-rendszer bõvítése folyamatosan történik, hiszen a Program alapja a közös érdekek felismerése és az együttmûködésben rejlõ elõnyök minél hatékonyabb kihasználása. Az együttmûködési lehetõségek azonban nem csak a régión belüli lehetséges partnerek között értelmezhetõek. Mindezt szem elõtt tartva Program koncepciójának kidolgozása során arra is törekedtünk, hogy feltárjuk azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek megteremtik az összhangot és az együttmûködés lehetõségét más regionális programokkal, országos fejlesztési tervekkel – mindenek elõtt a Nemzeti Környezetvédelmi Programmal – valamint nemzetközi szintû tapasztalatokkal és már jelenleg is mûködõ gyakorlati példákkal. A koncepció kidolgozásához a következõ szervezetek és szakértõk tanulmányai kerültek felhasználásra: Előzmények

11

Szakértõi szervezet

Képviselõje

Témakör

Biokom Környezetgazdálkodási Kft.

Kiss Tibor ügyvezetõ igazgató témavezetõ Girán János szakértõ koordinátor

A Program elméleti hátterének és mûszaki-gazdasági összefüggésrendszerének kidolgozása A koncepció szövegének megírása és szerkesztése, társadalomtudományi felmérés és elemzés elvégzése Környezetegészségi és közegészségügyi témakörök Természetvédelem témakör

Biokom Környezetgazdálkodási Kft.

Baranya Megyei ÁNTSZ Duna-Dráva Nemzeti Park Dél-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség

Pécs MJV Polgármesteri Hivatal Városfejlesztési Fõosztály Egészséges Városért Alapítvány Misina Állatvédõ Egyesület témakör MKM Consulting Kft. Total Kft.

MTA PAB Pécsi Akadémiai Bizottság Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar

Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar

Dr. Antal Ilona megyei tisztifõorvos Závoczky Szabolcs természetvédelmi igazgatóhelyettes Tiderenczl József igazgató

Halász Miklós vezetõ fõtanácsos De Blasio Antonio Egészséges Városok Magyarországi Szövetsége fõtitkára Farkas Tamás egyesületi elnök Leitol Csaba ügyvezetõ igazgató Bunyevácz József ügyvezetõ igazgató Dr. Fodor István MTA tudományos tanácsadó Dr. Kiss Tibor tanszékvezetõvezetõ Stratégiai Management tanszék Dr. Orosdy Béla, Marketing Tanszék docense, marketingszakértõ Dr. Buday-Sántha Attila Agrár-, Környezet-, és Regionális Gazdaságtan tanszék tanszékvezetõ egyetemi tanára

A vízbázis és talaj védelme, zaj- illetve levegõ monitoring rendszer és az ehhez kapcsolódó stratégiai témakörök Felszín alatti vizek felhasználására vonatkozó szakértõi tanulmány elkészítése Nemzetközi kapcsolatok témakör

A civil szféra lehetõségei, feladatai Hulladékgazdálkodás, energetika témakörök Környezettechnológia és koncepcionális összefüggések témakörök Település és környezete témakör Fenntartható fejlõdés témakör

Kommunikáció, környezetvédelmi marketing, társadalmi kapcsolatok és hátterek témakörök ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program koncepciójának szakmai lektorálása

Külön köszönetet szeretnék kifejezni a koncepció kidolgozásához nyújtott segítségéért Genczler Istvánnak, Rácz Henriettnek, Vér Csabának és Zentai Tímeának a BIOKOM Kft. munkatársainak; dr. Kelemen Lászlónak és Szalai Lászlónénak a Pécsi Városüzemeltetési Rt. munkatársainak; Jeszták Lajosnak, Karagitsné Bajzár Mártának a Pécsi Polgármesteri Hivatal munkatársainak; Gerentsér Gábornak a Környezetünkért Közalapítvány munkatársának; dr. Kurnik András agrárügyi szakértõnek, Kukai Andrásnak a Közlekedési és Kommunális Bizottság, és Hódosi Veronikának a Város-, és Környezetfejlesztési Bizottság elnökének, valamint Mindum Károlynak a Város- és Környezetfejlesztési Bizottság tagjának. Végül ezúton mondunk köszönetet a város vezetõinek Dr. Toller László polgármesternek, Horváth Zoltán és Gonda Tibor alpolgármestereknek a Program kidolgozásához nyújtott erkölcsi és anyagi támogatásukért. 12

Előzmények

Bevezetés A környezetvédelem kérdése egyre nagyobb súlyként nehezedik az egymást követõ generációk vállára. Az energiatermelés és -fogyasztás problémái, az állat- és növényfajok eltûnése, az édesvízkészletek szûkössége, az allergiás és rákos megbetegedések terjedése, a globális felmelegedés, azaz az ökológiai válságok fõbb formái nagymértékben az uralkodó piacközpontú közgazdasági felfogás eredményeként kiépült fejlett gazdaságok mûködési modelljének – természetesen csak közvetett – következményei, eleinte nem várt és semmiképpen sem óhajtott „melléktermékei”. A fogyasztói társadalmak igényei lassacskán felemésztik bolygónk erõforrásait, a mellékhatásként jelentkezõ hatalmas mértékû szennyezés pedig tönkreteszi ökoszisztémánkat. A természeti, gazdasági és társadalmi összeomlás elkerülése, az ökológiailag fenntartható társadalmi-gazdasági modellek létrehozása érdekében felmerült – és egyre erõsödik – az igény egy újfajta gazdasági elmélet és gyakorlat, egyfajta „ökológiai közgazdaságtan” iránt. Ennek egyik elsõ megjelenése a „fenntartható fejlõdés” elmélete, amely egy összességében magasabb szintû, minõségibb fogyasztási struktúrához, végsõ soron élhetõbb élethez vezetõ utat tûz ki célul, és amely alapját a fogyasztás racionalizálása és az energiatermelés környezetkímélõbbé alakítása képezi. Az átállás azonban jelentõs lemondásokkal jár(na), mivel szöges ellentétben áll azzal a hedonista szemlélettel, amely napjaink fogyasztói társadalmát jellemzi. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az emberek többsége nem, vagy csak nehezen szánja rá magát olyan áldozatok vállalásra, amelyek megfelelnek a környezetvédelmi elvárásoknak, és a fenntartható fejlõdés irányába vezetnek. Annak ellenére is nehéz a változtatás, hogy az egymásba fonódó (élelmiszer-, környezeti-, energia- stb.) „világválságok” hatására már a 20. század közepétõl kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy az – elsõsorban a világ fejlettebb, „nyugati” („északi”) részének – hirtelen megugró, az élet minden területét érintõ fejlõdését olyan – a túltermelésben, a túlfogyasztásban, a szemét felhalmozódásában stb. megjelenõ – pazarlás kíséri, amely csak korlátozott ideig tartható fenn. Az elsõ olyan lényegi reakcióként, amelyet a környezeti problémák tudatosulása kényszeríttet ki, a „Római Klub” által képviselt, a környezet megóvását, az energiatermelés és -fogyasztás szerkezetének átalakítását középpontba állító koncepció tekinthetõ. Ezt követõen a fenntarthatóság eszméjét a „Burtland Jelentés” („Közös Jövõnk”) vonta be a közgondolkodás fõáramába 1987-ben. Az 1992-es „Föld Csúcstalálko-

Bevezetés

A modern társadalmak gazdaságának működési feltételeit a termelésbe fogott energia biztosítja. Az emberiség a 19. század közepéig túlnyomórészt a megújuló energiaforrásokat (szél, nap, víz, biomassza, állati energia) hasznosította; amelyek földrajzilag helyhez kötöttek, szezonálisan ingadozóak és meglehetősen alacsony energiasűrűség jellemzi őket. Mindez jelentősen korlátozta a termelés/fogyasztás növekedését. Alapvető változást hozott ezen a téren a felhalmozódott fosszilis energiahordozóknak (szén, kőolaj, földgáz, lignit), valamint a hasadóanyagoknak az energetikai célú felhasználása. Az elsődleges energiahordozók villamos energiává történő alakításával megszűnt a növekedés útjában álló energiahiány. Az ásványi eredetű energiahordozók fokozott felhasználásának azonban két rendkívül fontos negatív következménye van: • egyrészt ezek készletei nem korlátlanok, • másfelől viszont felhasználásuk a felelős közvetlenül a környezeti ártalmak mintegy 60 %-áért. (Sántha 1996)

13

Az utóbbi évtizedekben súlyos problémákat okoz, hogy rohamosan nő a távolság a fejlett és a fejlődő országok között, amely igen súlyos egyenlőtlenségeket eredményez az elosztás terén. A világ harminc iparilag legfejlettebb országában él a Föld lakosságának mintegy ötöde. Ugyanakkor ez a 20% a felelős a környezetszennyezés 85%-áért, továbbá ez a harminc ország használja fel a nem megújuló energiaforrások 80%-át, az édesvízkészleteknek pedig a 40%-át, miközben a Föld lakosságának fele nem jut tiszta, egészséges ivóvízhez, és naponta mintegy harmincezer ember veszti életét szennyezett víz fogyasztása miatt. Amíg Európában és Észak-Amerikában naponta több száz tonna élelmiszer végzi a szemétben, addig Afrika egyes vidékein ezreket fenyeget az éhhalál. (Ramonet 2002)

Az üvegházhatású gázok (szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid stb.) rövid idő alatt történő feldúsulása következtében módosul a légkör hőháztartása. Az egyes gázok üvegházhatáshoz történő hozzájárulásának mértéke jelentősen különbözik egymástól; a metán például 21-szer, némely halogénezett szénhidrogén több tízezerszer intenzívebben fokozza az üvegházhatást, mint a szén-dioxid. A freonok és más hasonló hatású szennyező anyagok az ózonréteget károsítják, megint más anyagok (kén-dioxid, nitrogén-dioxid, illékony szénhidrogének) pedig regionális léptékben a csapadék savasodásához vezetnek. A légköri üvegházhatás erősödése, a magaslégköri ózoncsökkenés és a savasodás összefüggenek egymással, komplex környezeti problémakört alkotnak. Ezeknek a változásoknak a becsült hatásai a közép-európai térséget, így hazánkat és régiónkat sem kerülik majd el, súlyos kockázatot jelentve mind környezetünkre, mind társadalmigazdasági életünk számos szférájára.

zóján” a világ kormányainak többsége a fenntarthatóságot, azaz a „fenntartható fejlõdést” tûzte ki hosszú távú célként. Ebben a folyamatban tudatosult az, hogy: • Földünk energia- és nyersanyagkészletei nem korlátlanok, belátható idõn belül kimerülnek, ezért a világ energiafelhasználása nem folyhat tovább ilyen ütemben. • Az emberi tevékenységek – többek között a fosszilis tüzelõanyagok elégetése, egyes ipari, mezõgazdasági, erdõgazdálkodási tevékenységek, a hulladékgazdálkodás elavult formái, a gépkocsi közlekedés – következtében növekszik a légkörben az üvegházhatású gázok mennyisége. A nem megújuló energiaforrások használatának ellehetetlenülése mellett további nagy – számos szakértõ szerint még nagyobb – társadalmi-gazdasági (világ)problémát gerjeszt az általa okozott környezetszennyezés. Az elégetéssel a légkörbe kerülõ szén illetve nitrogén tartalmú gázok nem csak a földet sújtó üvegházhatásért és az ózonpajzs elvékonyodásáért felelõsek, hanem a globális felmelegedésért is. Közvetve vagy közvetlenül visszavezethetõ a környezetszennyezésre a rákos és allergiás megbetegedések számának növekedése is. Ugyanakkor azt is természetesen látni kell, hogy 100%-osan környezetbarát energia-elõállítási mód nem létezik, a zöldenergia elõállítása is szennyezõ valamilyen mértékben, ám közel sem annyira, mint a nem megújulók. A környezeti és társadalmi-gazdasági katasztrófa elkerülése érdekében, és a probléma globális jellege miatt, jelentõs nemzetközi együttmûködés alakult ki: A Riói Egyezményben2 amelyhez hazánk is csatlakozott, a tagországok arról nyilatkoztak, hogy a CO2-kibocsátást 2000-ig az 1990. évi szintre csökkentik, majd ezt követõen minimum szinten tartják. Ehhez a Keretegyezményhez 1997 decemberében csatolt kiotói jegyzõkönyvben a fejlett ipari országok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a 2008 és 2012 közötti idõszakra az 1990-es szinthez képest átlagosan 5,2 százalékkal csökkentik az üvegházhatás kialakulásában szerepet játszó hat gázféleség, mindenekelõtt a széndioxid kibocsátását. *

*

*

2 ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény 1992. 14

Bevezetés

Az eddigiekben leírt problémák, illetve a megoldásuk érdekében tett erõfeszítések mind-mind azt a rádöbbenést fejezik ki, hogy korunk sajátos – és az emberiség jövõjét veszélyeztetõ – jellemzõje, hogy a természeti rendszerek és az abban megjelenõ emberi társadalmak gazdasági rendszerei közötti ellentmondások napjainkra szinte a végsõkig kiélezõdtek. Ennek a végsõkig való kiélezõdésnek a folyamatát mutatja be röviden a következõ fejezet, és – szándékaink szerint – az ÖKOVÁROSÖKORÉGIÓ Program elindítását motiváló dilemma történelmi perspektívájára is rávilágít.

Bevezetés

Az Európai Unió és Ausztrália 8, az Egyesült Államok 7, Kanada és Japán pedig 6 százalékos csökkentést vállalt. Az Egyesült Államok – amely a kibocsátás mintegy 35 százalékáért felelős – és Oroszország azonban, a jelenlegi helyzet szerint, nem kívánja ratifikálni a szerződést, így az nem léphet életbe, mivel az összkibocsátás 55 százalékát adó országok nem fogadták el. Magyarország Kiotóban, az üvegházhatású gázok kibocsátásában az 1985-87-es bázisidőszakhoz képest 6 %-os csökkenést vállalt a 2008-2012 közötti időszakra. További ide vonatkozó nemzetközi egyezmények: • Szófiai Jegyzőkönyv, • Kén II. Egyezmény, • Klíma Egyezmény, valamint a • Nehézfémek csökkentésére vonatkozó Jegyzőkönyv

15

1.

Az ember és természeti környezet kölcsönhatásai Európában a történelem során2

A történelem egyfajta romantikus felfogása szerint a természeti, környezeti problémák csakis a legutóbbi idõszakban, a fejlett ipari társadalmak korára jellemzõ tömegtermelés és túlfogyasztás elkerülhetetlen kísérõjeként jelentek meg. A következõ áttekintés segítségével arra szeretnénk a figyelmet ráirányítani, hogy az ember és környezet közötti harmónia valójában már több ezer éve megbomlott, és napjaink környezeti problémáiban a múltbeli problémák is tovább élnek.

1.1. A prehisztorikus korszak

Mintegy 12.000 évvel ezelőtt a holocén (mezolitikum) korszak kezdetén a jégtakaró visszahúzódása és az erdős területek növekedése új lehetőségeket tárt fel az emberi közösségek számára: gazdagodott az élővilág, az éghajlat melegedett, mindez bőségesebb élelem és -energiaforrással szolgált. Az objektív életfeltételek változása magával hozta a közösségek létszámának gyarapodását is, mivel a létfeltételek kiszámíthatóbbá, stabilabbá váltak. Egyre jobban benépesült a kontinentális Európa déli, tengerparti része, a mai mediterrán vidék.

Az emberi közösségek az idõszámítás elõtt közel 50.000 évvel jelentek meg a Földön. A kõkorszak kezdeti szakaszában az ember állandóan vándorló közösségekben élt. Egy területen rendelkezésre álló élelem elfogyasztása után más vidékekre vándorolt, ahol újabb táplálékhoz juthatott. A közösségek élettevékenysége a csoport alacsony létszáma – néhány tíz fõ –, illetve az eszközhasználat – és mindebbõl következõen beavatkozás – alacsony foka miatt nem jelentett meghatározó mértékû befolyást a környezeti viszonyokra. Gazdálkodással nem foglalkoztak a csoportok, hanem a szükséges táplálék megszerzése után fennmaradó idõt elsõsorban vallási életük kiteljesítésére fordították. Nem halmoztak fel sem élelmiszert, sem más javakat, a magántulajdon nem játszott meghatározó szerepet a közösségek életében. Fontos technológiai újítás volt e korban a kõpengék használatának elterjedése, ami – többek között – a vadászat „hatékonyságát” is fokozta, miáltal bõséges húsforrás állt rendelkezésre. A kõeszközök a fa megmunkálásában is fontos szerephez jutottak, mivel az ekkor még ideiglenes lakhelyek fõ alapanyaga a fa volt, és a szálláshelyek kialakításához egyre több fa kivágására volt szükség. A kor embere a „fakitermelés” és a vadászat révén hatott legerõsebben a környezetére. Ez a hatás azonban sokkal inkább a környezethez történõ alkalmazkodást, mintsem annak lényeges megváltoztatását, átalakítását jelentette, és mivel ezek a hatások egymástól térben és idõben elszigetelten jelentkeztek, így a természeti környezet nagy részben érintetlen maradt. Mindez tehát azt is jelentette, hogy az emberek a

1 A fejezet címe azonos Kerényi Attila (2003) Európa természet-, és környezetvédelme című könyvének első fejezetével. Az ismertetett gondolatmenet és a felhasznált információk javarészt szintén e műből származnak.

16

Az ember és természeti környezet kölcsönhatásai Európában a történelem során

mindennapjaik tevékenységei során nem kellett, hogy külön figyelmet fordítsanak a fogyasztásukhoz kapcsolódó háttérszükségletek – mint például az energiaellátás, hulladékkezelés, szállítás, stb. –, kielégítésére, mivel mindent saját és helyi erõforrásaik felhasználásával oldottak meg. Ebbõl következõen a helyi közösségek, egyfajta zárt fogyasztási rendszerként mûködtek, összhangban a természeti környezet adta adottságokkal és lehetõségekkel.

1.2. A letelepedett életforma és a mezőgazdasági termelés kezdete A hozzávetõlegesen 8-10 ezer évvel ezelõtti idõszak – az ún. átmeneti és újkõkorszak –, az emberiség történetében meghatározó változást hozott. Egyre inkább állandósult a helyhez kötött, letelepedett életforma és ezzel összefüggésben a megindult a mezõgazdasági termelés és a háziasított állatok tenyésztése. Az utolsó jégkorszak után ebben az idõben vált az éghajlat egyre kedvezõbbé az ember számára. A letelepedett, mezõgazdasággal foglalkozó elõdeink élete egyre biztonságosabb lett, a népesség száma jelentõsen növekedett. Ezzel egyidõben az ember hozzálátott az erdõ nyújtotta lehetõségek kiaknázásához, megkezdõdött az építkezésre és tüzelésre használt fa kitermelése. Nagyobb települések alakultak ki, változott a házépítés formája, az ember rátért a négyszögletes alapú építkezésre. Mindezek a változások a fafelhasználás növekedését jelentették, amely a fakitermelés fokozódását eredményezte, miáltal a közösségek tagjai megbontották az erdõk természetes egységét, és irtásterületek alakultak ki. Az erdõk fokozódó irtását eredményezõ további tényezõ a növénytermesztés elterjedése volt. A termõterületek kialakítása ugyancsak erdõirtással kezdõdött. A korabeli erdõirtást az eszközök szintjén a már gondosan megmunkálta kõszerszámok tették lehetõvé. A környezet szempontjából a mezõgazdaság elterjedésének két fontos következménye volt, és van jelenleg is: (1) mezõgazdasági rendszerek egyrészt megváltoztatják a talajok természetes anyag- és energiaforgalmát; (2) másrészt a természetes vegetáció kiirtása csökkenti a biológiai sokféleséget. A mezõgazdasági termelés következtében a termesztett növények betakarításával, a szalma felhasználásával nem kerül vissza a talajba az a szervesanyag-mennyiség, ami természetes körülmények között. Ez csökkentette a humuszképzõdést, ami a talaj termékenységének romlá-


17

A letelepedett közösségek életében a mezőgazdasági tevékenység általánossá válásával a kereskedelem szerepe is kezdett erősödni, mivel a mezőgazdasági termelés során már az egyéni – háztartási – szükségletek kielégítésén túl is termelődtek javak, amelyek a kereskedés alapjául szolgáltak. Ez a helyzet a vagyoni különbségek fokozódását, és egyben a társadalom differenciálódását is maga után vonta. További differenciáló tényezőként jelent meg a közösség vezetésében, közös ügyeinek intézésében betöltött pozíció is. A közösség ügyeivel történő foglalkozás egyre hangsúlyosabb lett, a letelepedettség és a környező településekkel történő kapcsolatok intenzívebbé és sokrétűbbé válása miatt. Kialakultak a vezető pozíciók, amelyek nagyobb tekintéllyel és hatalommal ruházták fel az azokat betöltő személyeket. Ez is hozzájárult a társadalom tagolódásához. A csoporton belül azonban még nem különül el egy olyan vezetői réteg, amely nem vesz részt közvetlenül a termelésben, hanem csak a közösség ügyeinek intézése a feladata. (Giddens, 1995. p: 71–85.)

onzk or (kb. i.e 2000-1000 között) A br bronzk onzkor elnevezés nemcsak a fémfelhasználás szintjét jelzi, hanem az emberiség történetének egy igen fontos szakaszát is. Ebben az időszakban az erdők irtása és a területek mezőgazdasági hasznosítása egyre elterjedtebbé vált. A jelenlegi Törökország délnyugati részén ekkor irtották ki az erdők többségét. Ugyancsak ez az a korszak, amely során a Tigris és az Eufrátesz vidékén létrejött öntözéses gazdálkodás jelentős városállamok kialakulásához vezetett, egyúttal létrehozta az ember okozta első nagy regionális környezeti katasztrófát. Az öntözésre használt víz a talajokat teljesen kilúgozta és a területet mezőgazdasági termelésre egyre alkalmatlanabbá tette. Ez nagymértékben hozzájárult a sumer kultúra hanyatlásához. Mindez Egyiptomban nem következett be, mivel a Nílus nemcsak az öntözésről, hanem iszapjával a tápanyagokról is gondoskodott. Valószínű továbbá az is, hogy a szárazság mellett az aktív mezőgazdasági termelés miatti talajromlás is elősegítette a földközitengeri szigeteken kialakult mükénéi kultúra megszűnését. (Mészáros 2002)

18

sához vezetett. Mindezek a hatások azonban még mindig nem jelentettek jelentõs beavatkozást, változást a természetes állapothoz képest, mivel az ásóbotos földmûvelés csak a talaj felsõ rétegeit bolygatta, illetve az emberek viszonylag hamar rájöttek arra is, hogy a háziasított állatok trágyáját a talajba keverve javítható annak termékenysége. Az állattartás és a növénytermesztés – azaz a mezõgazdasági tevékenység – átrendezte a közösségek életét is, mivel megjelennek a vagyoni és ebbõl következõen a társadalmi különbségek is. A mezõgazdasági fejlõdés az emberi kultúra és a közösségek gyors fejlõdéséhez vezetett. Ez a fejlõdés elkerülhetetlenül hozta magával az új technológiák kialakulását is, amely változások a természeti környezetre vonatkozó konzekvenciákkal is bírtak. Ilyen technológiai változás volt a fémek megmunkálása és az ehhez kapcsolódó egyéb ipari tevékenységek – bányászta, kohászat – megindulása.

1.3. A fémek használatának környezeti és társadalmi hatásai Az elsõ megmunkált ércek közé azok tartoztak, amelyek a felszínhez közeli kõzetekben fordultak elõ, és a fémtartalmuk már alacsony olvadásponton kinyerhetõ volt. E korszak elsõ legfontosabb nyersanyaga a réz lett. A réz mellett azonban továbbra is használták a követ, de dísztárgyakat, ékszereket már aranyból és ezüstbõl is készítettek. A fémfeldolgozás azonban csak a bronzkorszakban vált általánossá. A fémipar megjelenése növelte a városok lakosságát, és további munkamegosztást hozott létre, ami a kereskedelem fellendüléséhez vezetett. A fémkohászat volt az elsõ olyan tevékenység, amely során az ember már valós környezetszennyezõ gazdasági tevékenységet kezdett folytatni. A fém az ércekbõl történõ kinyeréséhez és megmunkálásához magas hõmérsékletre volt szükség, amely eléréséhez az egyedüli energiaforrásként a fa elégetése szolgált. Hirtelen ugrásszerûen megnövekedett a fakitermelés. Ez önmagában ugyan nem környezetszennyezés, de mindenképpen környezetkárosítás. A fa elégetése során a nem tökéletes égetés miatt szén-monoxid és korom keletkezett, valamint jelentõs mennyiségû hamu maradt vissza. Az olvasztás során fémrészecskék kerültek a légtérbe és a kohók (huták) környékét szennyezték. Mindezek a tényezõk az e munkahelyeken dolgozók számára komoly egészségi kockázatot jelentettek. A fémek napi használatban történõ megjelenése a társadalmi viszonyokra is hatást gyakorolt. A nagy szakértelmet kívánó fémmûvesség önálló társadalmi réteget hozott létre azokban a közösségekben, ahol korábban alapvetõen mezõgazdasági tevékenység jelentette a megélhe-


tés alapját. Fontos differenciáló tényezõként jelent meg a fémedények, illetve használati eszközök birtoklása is: a fémtárgyak birtoklói a közösség kitüntetett helyzetû tagjaivá váltak, különösen, ha az adott fémtárgy, vagy azok egyike fegyver volt. A fegyver birtoklása egyben a hatalom birtoklását is jelentette. A bronzkor ugyanakkor az elsõ olyan idõszak, amikor a helyi igények kielégítéséhez már nem áll mindenhol rendelkezésre megfelelõ mértében a helyi nyersanyag, és ebbõl következõen szükségszerûen épül ki a távkereskedelmi rendszer. A helyi nyersanyagforrások tekintetében az ónérc jelentette a szûk keresztmetszetet. Míg rézérc viszonylag sok helyen és bõségesebben állt rendelkezésre, a bronz másik fontos alkotóeleme fõként Nyugat-Európában volt megtalálható. A távkereskedelmi rendszer igényeinek kiszolgálása érdekében tett erõfeszítések szintén jelentõsen átformálták a természeti környezetet. A kereskedelmi utak – pl. Borostyán út – és késõbb a hadi utak építése fokozták a kõbányászatot, illetve maga az épített út is mesterséges tájelemként jelent meg. Más vonatkozásban a kereskedelmi hajózás fellendülése tovább fokozta a faigényt. Mindezen igények, változtatások kielégítését az egyre tökéletesedõ fémszerszámok használata szolgálta ki. A fejlett kézmûipar, a városi építkezések, az egyre fokozódó energiaigény, a hajóépítés, és az egyre terjeszkedõ mezõgazdasági termelés hatásai együttesen vezettek oda, hogy a mediterránum ökológiai rendszerének pusztulása már az ókori civilizációk kialakulása idején elkezdõdik. Ennek leglátványosabb, máig is fennmaradt következménye, hogy a hegyoldalakról kiirtott erdõk helyén maradt vékony termõtalajréteg az erózió hatására szinte teljes mértékben eltûnt. Maga a pusztulási folyamat ugyanakkor egybe is esik a kor technikai, technológiai újításainak megjelenésével, a társadalom és a gazdaság fejlõdésével. E fejlõdés igényét és egyben lehetõségét a népességszám rohamos növekedése tette elkerülhetetlenné. A városok egy része túlnépesedett, és ez a helyzet már városi problémává tette a lakókörnyezet szennyezésének problémáit is, amelyek elõször a hulladékproblémára vonatkoztak, de fokozatos terjedtek ki számos olyan területre, amelyek napjainkban is a „városüzemeltetés” feladatait jelentik.


További széleskörben megjelenő egészségi kockázatok jelentek meg a fémhasználat hatására, nevezetesen az ólomból és cinkből készített használati tárgyak – főleg edények – használata, mivel ezekben a savas kémhatású élelmiszerek tárolása, illetve ezekből történő fogyasztása során az élelmiszer feloldotta az edény falát és így a nehézfémek a szervezetbe jutottak, ahol felhalmozódtak. Új hatalmi dimenzió formálódott, mégpedig a természeti erőforrások birtoklásán alapuló hatalom, illetve ezek hiányából fakadó kiszolgáltatottság. Ez a fajta kiszolgáltatottság korábban ismeretlen jelenség volt, hiszen a közösségek igényeik megfogalmazása és kielégítése során alapvetően alkalmazkodtak a közvetlen környezetük kínálta lehetőségekhez. Ebből következően el is kerülhettek minden olyan társadalmi-gazdasági katasztrófát, válsághelyzetet, amely a későbbi korokban – főként a modern ipari termelés tőkés gazdaságaiban – az alapvetően külső erőforrásoktól függő szükséglet-kielégítés okán igen gyakran előfordult. „Az eredmény: Athén most úgy néz ki, mint egy kis sziget, egy beteg test csontváza, melyen hús alig található. A régi szép időkben a föld romlatlan volt, talaj borította a hegységek magasabb részeit is, s amit mi bozótosnak hívunk, gazdagon borította a földet. Bőven volt erdő a hegyekben, de ennek már alig látni nyomát. Némelyik hegységünk csak méheket tud eltartani; nem is olyan régen még ezekből a hegységekből származtak legnagyobb épületeink tetőgerendái, s ezek a gerendák még mindig a helyükön vannak. És volt sok egyéb, gondozott magas fák, melyek élelmet adtalak a bőséges állatállománynak.” (Platón: Kritiász idézi Makra, 2002 Kerényi, 2002) Az első ismert hulladéklerakással foglalkozó városi rendelet i.e. 500 környékén született Athénban. Ez a rendelet a szemetet szétdobálókkal szemben büntetést helyezett kilátásba, illetve a városi hulladék lerakására a várostól mintegy 2 km távolságban jelölte ki a helyet. Szolón híres törvénykönyvében is megtalálhatóak a zaj- és légszennyezés csökkentésére vonatkozó első rendelkezések, amelyek a kovácsok tevékenységét korlátozza a városban. (Makra, 2002 idézi Kerényi, 2002) A római jog már arról is

19

1.4. Az ipar fejlődésének környezeti hatásai intézkedik, hogy a sajtkészítő műhelyeket úgy kell telepíteni, hogy azok füstjükkel a többi házat ne szennyezzék. A zsidó törvénykönyv, a Talmud megtiltja, hogy Jeruzsálemben kohókat és szárítókemencéket helyezzenek el. Előírja, hogy a szennyezőforrásoknak, a szélirány figyelembevételével, a többi háztól legalább 50 könyöknyire (1 könyök kb. 60 cm) kell lenniük. (Mészáros, 2002)4

A tömeges városba költözés több szempontból is átrendezte a korábbi gazdasági, társadalmi viszonyokat. A városba költözők kiszakadtak a korábbi zárt helyi közösségeikből, amely közösségek természetes segítő és támogató rendszerként is működtek. Az új lakókörnyezetükben nem számíthattak a helyi közösség támogatására, mert mindenki „újonnan érkezett”, nem volt olyan közösen birtokolt hagyomány, amely megteremtette volna a szolidaritás alapját. Azoknak a közösségeknek, amelyek létszáma a városba költözés hatására csökkent, meggyengült a reprodukciós képessége a születendő gyerekek számát tekintve. Mind gazdasági értelemben, mind a fennmaradás érdekében egyre inkább külső erőforrások igénybevételére kényszerültek.

A városok folyamatosan növekvő létszáma később már azt eredményezte, hogy egyre fokozódott az igény a természetes környezettel való kapcsolat újrateremtésére. Ennek egyik módja a természet „belopása” volt a városokba, közparkok, fasorok sétányok kialakításával. A másik módja a szub-urbanizáció megjelenése, a városi lakosok „zöldbe menekülése”. A XIX. század második felétől megjelennek a villanegyedek, kertvárosok, amely folyamat felgyorsította a városok természeti környezetének kihasználását.

A gyorsuló iparosodás hatására a korábban meghatározó mezõgazdasági termelés, mint létalap kezdte elveszíteni fontosságát, és egyre inkább az ipari bérmunka jelentett megélhetést. Az új helyzet hatására nem csak a fokozódott a természeti környezet átalakítása, hanem a helyi közösségek is átalakuláson mentek keresztül. Ennek oka a tömeges városba áramlás volt, mivel a mezõgazdaság egyre kevesebb embert tudott eltartani és az ipari termelés jellemzõen a városokban alakult ki. A városba áramlás hatására a kora újkori városok létszáma hirtelen jelentõsen megnövekedett, amely intenzív változásra a város egyetlen területen sem volt felkészülve. Fokozódott a zsúfoltság, megjelent a hulladékok kezelésének problémája és feladata, a természeti környezettel való kapcsolat lehetõsége egyre inkább kikerült az emberek hétköznapi életébõl. A mai értelembe vett városüzemeltetés kezdeményei elõször jóformán csak a hulladékprobléma megoldását jelentették. Míg korábban ez a kérdés nem okozott külön feladatot, a városiasodás során már mint probléma jelent meg. Nem elsõsorban „esztétikai” problémaként, merthogy a szemetes utca, a nyitott kanálisokban folyó szennyvíz „nem szép” látvány, vagy hogy zavaró a bûz. Közegészségügyi vonatkozásai miatt vált elkerülhetetlenné a hulladékprobléma megoldása, a járványveszély csökkentése érdekében. A feladat egyben azt is jelentette, hogy külön erõforrást kellett biztosítani a hulladék összegyûjtésére, elszállítására, tárolására, illetve mindezen feladatok megszervezésére. Más vonatkozásban a hulladék lakókörnyezetbõl történõ eltávolítása a várost körbevevõ természeti környezet „leigázásának” kezdete is, hiszen a kiszállított hulladékot el is kellett valahol helyezni. A fokozódó ipari termelés hatására már nem csak a város hulladékát kellett elnyelnie a környezetnek, hanem egyértelmûen alárendelõdött az ipari civilizáció hatására kialakult szemléletnek. Ennek értelmében az emberi igények kielégítése során nem szükséges figyelembe venni a természeti környezet adottságait és lehetõségeit, mert a technológiai fejlesztések képesek megoldani minden problémát. Természetesen ez a szemlélet soha nem fogalmazódott meg nyíltan ebben a formában, de implicit módon jelen volt (van) a modern urbánus élet szinte minden területén. Mindez egy rendkívül ellentmondásos folyamatot jelent, mivel az ember a testi-lelki egészségét és életminõségének fokozását tartja szem elõtt, de az ennek érdekében végzett tevékenysége következmé-

Mészáros 2002

20


nyeként akarva-akaratlan egyre tágabb teret nyit a város környezetromboló hatásainak. A városi lakosság – de alapvetõen a népesség – ugrásszerû növekedése a XVIII. századtól kezdõdõen megnöveli az energia és nyersanyag-felhasználást. Új energiahordozók jelennek meg, és terjednek el tömegesen. Ezek közül a természeti környezetre a legjelentõsebb és – a korábbi idõszakokhoz képest – minõségében is más hatást a kõszén használatának elterjedése eredményezte. Korábban, a fa elégetésével a növények által évente megkötött széntartalom került vissza a légkörbe. Már ez a helyzet sem volt optimálisnak tekinthetõ, mivel az erdõirtás és fafelhasználás üteme gyorsabb volt, mint az újratermelõdésé. A kõszén elégetésével a légkör szén-dioxid mennyisége folyamatosan nõni kezdett. Jelentõs helyi és átfogóbb hatású negatív környezeti következményekkel járt az ipari termelés fejlõdéshez kapcsolódó számos más tevékenység is, amelyek szintén ebben a korban kaptak nagy lendületet. Ilyen volt a bányászat, amely elpusztította a környezõ növényzetet, átrendezte a tájat, befolyásolta a felszín alatti vizek addig kialakult viszonyait, és mint munkahely jelentõs egészségi kockázatot képviselt. Módosította továbbá a természeti környezetet az iparosodással összefüggésben szintén rohamosan fejlõdõ közúti és vasúti hálózat is. A vasútépítés önmagában is alapjaiban rendezhette át a természeti környezetet a sínpályákhoz szükséges töltések, alagutak, hidak megépítésével, illetve a vasútépítéshez szükséges hatalmas mennyiségû fa, vas, kõ, stb., mint építõanyag-igény kielégítésével. Mindezek a problémák az ipari forradalomban vezetõ szerepet betöltõ korabeli Angliában jelentkeztek a leginkább. De nem maradhatott már egyetlen ország sem a „kívülállóság” helyzetében, mivel elsõsorban a városokban szinte általánossá vált a téli füstköd jelenléte, az évrõlévre pusztuló közvetlen természeti környezet látványa is egyre inkább „természetessé” vált. Mindazonáltal a „hosszú XIX. század” – ahogy Hobsbawn nevezte a Francia Forradalomtól az I. Világháború kitöréséig terjedõ idõszakot – változásai olyannyira meghatározó módon alakították át és használták ki gátlástalanul a természeti környezetet, hogy ezt az idõszakot szükségszerûen követnie kellett egy szemléletváltást hozó korszaknak. A XX. század második felében veszi kezdetét egy új szemlélet kialakulása, amely ismét értékként kezeli a természeti környezetet, és amelyben megfogalmazódik az a felismerés is, hogy a természeti erõforrások nem végtelenek. Felismerésre kerül továbbá az a tény is, hogy a természeti erõforrások végletes kihasználása, a pazarló szemlélet könnyen vezethet az egész emberiséget érintõ ökológiai katasztrófához, amely


Napjainkban is az ipari szennyezés mértékének érzékeltetéséhez, a légkör szén-dioxid tartalmát az ipari forradalom előtti időszakra jellemző koncentráció mértékéhez viszonyítják, mintegy jelezve, hogy a tömeges ipari termelés előtti időszakban az emberi közösségeknek még nem volt lehetőségük a szénciklus globális méretű befolyásolására.

21

következtében az összes addig létrehozott és értékként tekintett civilizációs produktum értelmét veszíti. Ezzel a felismeréssel veszi kezdetét az a környezetvédelem fontosságát hangsúlyozó gondolkodás, amely az évszázad végére környezettudatos szemlélet kialakulását eredményezi.

1.5. A modern társadalmak és a környezetvédelem A stockholmi konferencián 26 irányelv került elfogadásra. Ezek közül néhány nagyon lényeges a következő: • Az embernek joga van a megfelelő minőségű környezethez. • A Föld természeti erőforrásait meg kell őrizni a jelen és a jövő nemzedéke számára. („A Földet nem őseinktől örököltük, hanem unokáinktól vettük kölcsön.”) • „Minden országnak joga van, hogy kiaknázza saját erőforrásait, de nem okozhat kárt más országok környezetében. (Láng 1980 22. o., idézi Sántha 1991. 50. o.)

22

A múlt század hatvanas-hetvenes évei jelentették a fordulópontot az ember és környezete viszonyának újraértékelésében. Ennek egyik elsõ, és mind a mai napig meghatározó momentuma az 1972-ben, Stockholmban megrendezett elsõ környezetvédelmi világkonferencia volt. Ez a fórum tette a társadalmi-gazdasági problémák szintjén is legitimmé a környezetvédelem feladatát, és a konferencia hatására indult meg világszerte a környezetvédelmi intézményrendszer kiépülése. Az ezidõtájt tett kényszerû felismerések az élet különbözõ területeire vonatkoztak, több különbözõ országot, kontinenst érintettek, de mindebbõl az az alapkövetkeztetés származott, hogy a környezetszennyezés globális probléma, amely csakis globális összefogás eredményeként oldható meg sikeresen. Ezt a felismerést olyan láttató jelek tették egyértelmûvé, mint, hogy a Közép- és Kelet-Európában keletkezett légszennyezõdés Skandináviában okoz savas esõket, az USA iparvidékeinek szennyezése Kanada természeti értékeit pusztítja, avagy a csernobili katasztrófa sajnálatos tapasztalata, miszerint a radioaktív részecskéket tartalmazó porfelhõ az egész Földet megkerülheti néhány nap alatt. A környezetvédelem kérdésének fokozott elõtérbe kerülését eredményezte az a változás is, amely a hatvanas években ment végbe és két egymást erõsítõ folyamatot jelentett: egyrészt jelentette, hogy a hagyományos nehézipari termelés környezetszennyezése már tarthatatlanná vált, másrészt jelentette egy új iparág, a környezetvédelmi ipar kialakulását. Jó példa erre a nehézipar okán a környezeti ártalmaktól erõsen terhelt Ruhr-vidék, ahol a korábban jelentõsen szennyezõ iparágak helyére a környezetvédelmi technológiák költöztek. Így teremtve meg a lehetõséget a munkaerõ és a lakosság megtartására, illetve a korábban keletkezett környezeti károk rehabilitálására. Az ipari kapacitások és fejlesztések olyan feladatok felé fordultak, mint a szennyvíztisztítás, a hulladékkezelés, a levegõtisztaság-védelem innovációi, és a korábbi súlyosan szennyezõ iparvidék a környezetvédelem technológiai központjává vált.


A környezetkárosítás mértékének csökkenéséhez nagyban hozzájárultak az említett új technológiák, de a korábbi nehézipar általános háttérbe szorulása is kedvezett e folyamatnak. A nehézipart felváltó technológiák – híradástechnika, szórakoztató elektronika, informatika, stb., – már kevésbé szennyezték a környezetet és a helyzetet tovább javította, hogy ezzel egyidejûleg minden országban megjelentek a környezet védelmét szolgáló rendelkezések, törvények. A gazdasági rendszerek átalakulása mellett a társadalmi rendszerek, illetve az azokat meghatározó ideológiák is átalakuláson mentek keresztül a XX. század utolsó harmadában. E változások egyik meghatározó mozzanata a környezetvédelem, mint politikai tényezõ megjelenése volt. A zöld szervezetek, mozgalmak, pártok jelentõs tömegbázist tudhattak – és tudhatnak jelenleg is – magukénak, miáltal megkerülhetetlen társadalmi érdekérvényesítõ tényezõvé váltak. A társadalomtudományi gondolkodásra is hatást gyakorolt a környezetvédelem kérdése, és kialakultak azok a társadalom- és gazdaságelméletek, amelyek jelenleg is meghatározó módon befolyásolják a politikai-, és közgondolkodást. Ezek közül talán a legismertebb, a fenntartható fejlõdés elmélete, amely szinte már ideológiaként uralja a modern piacgazdaságok jövõképkeresését.


23

2.

Az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program elméleti háttere

Az emberi közösségek természeti környezetükkel való viszonyának alakulása egyértelmûen rámutat arra, hogy az ember és a természeti környezet közötti harmónia megbomlott. Ezt a kijelentést számtalan tény, publikáció5 is bizonyítja, és nem ismerünk olyan elméletet, amely azt állítaná, hogy mindez nem probléma, és minden folytatható az eddigi módon. Éppen ellenkezõleg, idõrõl-idõre változtatást sürgetõ írások, elképzelések, cselekvési tervek jelennek meg a tudományos közéletben és a politikai döntéshozatali fórumok különbözõ szintjein egyaránt. A következõkben néhány felvetés ismertetésén keresztül azokat a gondolatrendszereket kívánjuk bemutatni, amelyekben a változtatások már kikerülhetetlen elvárásként fogalmazódnak meg, és egyben az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program elméleti háttereként is szolgálnak.

2.1. A fenntartható fejlődés, mint új paradigma

1962-ben jelent meg az a szépirodalmi mű Csendes tavasz címmel, amely először fogalmaz meg egy olyan víziót, ahol az ember környezetkárosító tevékenysége nagyon látványosan érhető tetten: eljön a tavasz, de minden csendes, mert nincsenek madarak, amelyek a tavaszi újjáéledést hirdetnék. És azért nincsenek madarak, mert a földműveléshez használt vegyszerek miatt lassacskán elpusztultak. Ez a vízió – ami azon a valós tényen alapult, hogy pl. a DDT nevű rovarírtószer felhalmozódott a madarak szervezetében – sokkolta az értelmiséget, akik azonnali cselekvést sürgettek.

A változtatás, a lényegi irányváltás, amely a természeti környezettel történõ újbóli harmonikus együttéléshez vezethet, igen bonyolult feladat, mivel ehhez paradigmaváltás szükséges, egy olyan lényeges szemléletváltozás, ami hosszú folyamat eredményeként valósulhat meg. A paradigmaváltás szükségességét sokan érzik, akár a szépirodalom felé tekintünk, akár a politika élet színtereit vizsgáljuk. A korábbi gyakorlathoz képest alternatívát jelentõ új paradigma a „fenntartható fejlõdés” eszméje lett. Ez az elképzelés elõször az 1987-ben kiadott Brundtland jelentésben fogalmazódott meg a széles körû nyilvánosság számára. Ennek értelmében a jelen generációinak úgy kell kielégíteni a szükségleteit, hogy ezzel ne veszélyeztesse a jövõ generációinak hasonló szükségleteinek kielégítését. A koncepció sokak számára szimpatikus volt, ugyanakkor mindenki a saját véleménye szerint alakította ki a mögöttes tartalmat, sokszor csak divathullámként kezelve a fogalmat. Az elképzelés széles körû elismertsége és népszerûsége illetve az értelmezések sokszínûsége végül némiképp ellentmondásos fogalommá tették a fenntartható fejlõdés eszméjét. Az ellentmondások kialakulásának egyik feltételezhetõ oka, hogy a fogalmat használók egy csoportja a „fenntartható” résszel, míg mások a „fejlõdés” résszel azonosultak. Ezek

5 pl. László 2001, Hart 1997, Lovins at al. 1999,1

24


az értelmezésbeli különbségek, illetve maga az a tény, hogy a fogalom egésze a közvélemény széles rétege számára nehezen értelmezhetõ, azt is mutatja, hogy a gondolat alap mondanivalójából – nevezetesen a teljes szemléletváltás – következõ feladatokat igen nehéz következetesen megvalósítani anélkül, hogy alapjaiban ne változna számos eddig ismert és megszokott dolog. Annak érdekében, hogy a továbbiakban egyértelmû lehessen az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program által használt fenntartható fejlõdés fogalom, szükségesnek tartjuk az általunk választott meghatározást ismertetni. Ennek értelmében fontosnak tarjuk, hogy: • A megújuló erõforrások felhasználásának üteme nem haladja meg azt az ütemet, amellyel az ökoszisztéma képes újratermelni õket. • A nem megújuló erõforrások fogyasztásának vagy újra nem hasznosítható hulladékká alakításának üteme nem haladja meg annak ütemét, ahogy az ember helyettük megújuló erõforrásokat fejleszt ki és vesz fokozatosan használatba. • A környezetszennyezés kibocsátási üteme nem haladja meg az ökoszisztéma feldolgozó-kapacitását6. Minden vita, ellentmondás, és értelmezési sajátosság mellett látni kell azonban, hogy a fenntartható fejlõdés eszméje nem sajátítható ki szélsõséges ideológiák, megközelítések vagy érdekek szerint. Azt is látni kell továbbá, hogy a fenntartható fejlõdés megvalósításában az általunk választott meghatározás szerinti cselekvés nem korlátozódhat csupán egyetlen területre, sem diszciplináris, sem egyéb más megközelítésben. Éppen ellenkezõleg, együttmûködést, és hasonló mértékû elkötelezõdést vár el a természettudományok és a társadalomtudományok képviselõitõl egyaránt, csak úgy, mint a politika, a gazdaság, vagy a civil társadalom képviselõitõl. Regionális szinten vizsgálva a különbözõ elméletek alapján felépíthetõ kooperációkat és azok fejlõdési szintjeit az 2. ábra szemlélteti. Az ábra bal oldalán látható a jelenlegi állapotot tükrözõ, hagyományos gazdasági-társadalmi forma néhány fontosabb jellemzõje, amelyek stabil alapot nyújtanak a „modern társadalmat építünk” szlogen mechanikus érvényesítésének. Az ábra középsõ oszlopa már a fenntartható fejlõdés jegyében fogalmazódik meg, ahol a természeti környezet végességére is figyelmet fordítanak, és szeretnék azt használhatóvá tenni a jövõ generáció számára is. Mindkét oszlop a természet eszköz-voltát hangsúlyozza, tehát paradigmaváltásról nem beszélhetünk. A fenntartható fejlõdés „... ugyan

6 Korten, 1998. 330. old.


25

A természet, mint fõrendszer

A természet, mint eszköz Mai modern, hagyományos régió Néhány jellemzõ • hatékony, • piacorientált • globalizált • liberális társadalom/gazdaság

Hagyományos, modern régió

Fenntartható fejlõdésû társadalom/ gazdaság Néhány jellemzõ • a természetet nem kizsákmányoló, hatékony mûködés • helyi orientáció • a környezet védelme • mentális, emocionális tényezõk figyelembevétele

Fenntartható régió

Természetvezérelt társadalom-gazdaság Néhány jellemzõ • közösségi indíttatás • a természet prioritásának elfogadása • természetközeli, hatékony módszerek alkalmazása • organikus gazdálkodás • öko-design

Ökorégió

2. ábra • A fejlõdési szintek regionális szintû megközelítése

kevés egy minõségileg új ember-természet viszony kialakításához, de nagyon sok feladattal járó program a további romlás elkerüléséhez” 7. A fenntartható fejlõdés elvének eleget tevõ akciók, stratégiák sokféleképpen megvalósíthatók, pl. nem lehet kizárni a génmódosított termékek használatát ezen elvek alapján. Ezért szükséges a harmadik szintnek megfelelõ gondolkodásmód, ahol megtörténik a fenntartható fejlõdés stratégiai céljainak összefogása, irányítása. Az ökorégió (3. oszlop) ezt az új ember-természet viszonyt próbálja megvalósítani, ezért különbözik az elsõ két formától. Felismeri a természet, mint fõ rendszer prioritását, és ahhoz alkalmazkodva, használva annak hatékonyabb módszereit, minõségileg jobb, és igazán fenntartható életet képes biztosítani. Ez is hatékony rendszer, de amíg a fenntartható fejlõdés a természet teherbíró-képességét kihasználja saját és a következõ nemzedék hasznára, addig a természetvezérelt gondolkodásmód alkalmazkodik a természet igényeihez, és ehhez méri saját szükségleteit (Kiss, 2004). Mint ahogy a hagyományos és a fenntartható fejlõdési mód esetében is a hatékony megoldások az elfogadhatóak, úgy a fenntartható fejlõdés

7 Szlávik, 2002

26


és az ökorégió között is ugyanaz a kapcsolat áll fenn, tehát a hatékony megoldásokat keressük ezen a szinten is. Az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program megvalósítását jelen körülmények között a középsõ oszlopban leírt fenntartható régió megvalósításaként tételezhetjük, az európai Helyi Megvalósíthatósági Terv (Local Agenda 21) alapján. Az Agenda 7. fejezete – A fenntartható emberi települések fejlesztésének elõsegítése – hét fõ prioritást jelöl meg, melyek a következõk: 1. a megfelelõ lakás biztosítását mindenki számára; 2. az emberi települések irányítását, a fenntartható földhasználat tervezését és irányítását; 3. a környezetvédelmi infrastruktúra integrált fejlesztését, ide értve a vízellátást, szennyvízelvezetést, a szemétszállítást és hulladékkezelést; 4. a fenntartható energiaszolgáltató és közlekedési rendszereket; 5. a katasztrófa fenyegette területek tervezését és szervezését; 6. a fenntartható építõipart; 7. a humán erõforrások fejlesztését, és a kapacitások bõvítését.

A Local Agenda 21 nevű akcióprogramot a fenntartható fejlődésért az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiro-ban megtartott Környezet és Fejlődés című konferenciája alkotta meg. Széleskörű és kihívásokkal teli keretet ad az olyan helyi, országos és globális akciók számára, melyek fenntartható jövőt kívánnak alkotni. Az Agenda 21 olyan fejlődési típust fogalmaz meg, amely kénytelen figyelembe venni a jelen és a jövő generációk gazdasági, társadalmi, kulturális, politikai és környezeti problémáit. A fenntartható fejlődés e megközelítése olyan cselekvési útvonalat ajánl, amely gazdaságilag hatékony, társadalmi szempontból igazságos, felelősségteljes, a környezet tekintetében pedig egészséges.

Mindezek a prioritások megtalálhatóak egyrészt a jelenleg érvényes Nemzeti Környezetvédelmi Program, illetve más, regionális és helyi fejlesztési tervek prioritásai között. Ennek megfelelõen az ÖKOVÁROSÖKORÉGIÓ Program is prioritásaiként tekinti, ahogy ez a koncepcionális célok tárgyalásánál részletesen ismertetésre kerül.

2.2. A fenntartható városüzemeltetés 2.2.1. A fenntartható városüzemeltetés elméleti háttere A város szerkezete, területhasználata alapvetõen meghatározza a város jellegét, környezeti teljesítményét és lakóinak életminõségét. A városfejlesztési döntéseknek meg kell õrizniük a város identitását, kulturális örökségét, történelmi utcaszerkezetét; zöldterületeit és biodiverzitását. Rossz területhasználati döntések kevéssé vonzó városi területek létrehozásához vezettek, és „nem fenntartható” városmodellt hoztak létre. A legégetõbb várostervezési problémát a városok szabályozatlan terjeszkedése jelenti. A városok a népességnövekedésüknél gyorsabb ütemben terjeszkednek a vidéki területek felé (az elmúlt 20 év alatt a városok területe 20%-kal, míg a népességé csak 6 %-kal nõtt). A zöldterületeket (értékes mezõgazdasági és természeti területek) laza beépítés és


27

kereskedelmi célú felhasználás váltja fel. A városterjeszkedés fokozottan szükségessé teszi az utazást, és növeli a saját gépjármû használattól való függõséget, ez viszont nagyobb forgalmi torlódáshoz, energiafelhasználáshoz és szennyezõanyag-kibocsátáshoz vezet. Ezek a problémák különösen ott súlyosak, ahol alacsony a népsûrûség és a napi tevékenységek (otthon, munka, vásárlás) egymástól távoli helyszíneken zajlanak. A gépkocsihasználat drámai módon megnõ azokon a helyeken, ahol 50-60 fõ/hektár alá esik a népsûrûség. Az autó lehetõvé teszi tulajdonosa számára, hogy csökkentse az utazásra fordított idõt, ám egyben megnyitja annak a lehetõségét is, hogy lakóhelyétõl távolabb vállaljon állást, hogy ne a helyi üzletekben vásároljon, és hogy több hobbija legyen. Amikor az autótulajdonlás széles körben elterjedt […] az utazáshoz szükséges idõ csökkentése helyett az autó a megtett távolságok drámai növekedéséhez járult hozzá. Ezt az eredményt egyesek az utazáshoz felhasznált idõ állandóságának „törvényeként” ismételgetik, amit „Zahavi törvénynek”, vagy „Hupke-állandónak” neveznek (Tengström, 1991; Cronberg 1987, idézi: Pataki-Takács, 2004). Miközben a városok kifelé terjeszkednek, sok elhagyott, használatlan terület (barnamezõs terület) és üres telek található bennük. Társadalmi szegregáció is elõfordulhat, mivel a jobb módúak elhagyják a leromlott, kevésbé gazdag területeket. Az infrastruktúra telepítése egy másik döntõ területhasználati kérdés. A városok egymással versengve igyekeznek vonzani a beruházókat, ilyen ösztönzést jelentenek például a zöldterületek, ahol az új kereskedelmi létesítmények építési költségei alacsonyabbak. A foglalkoztatás, a kereskedelem és a szórakoztatás városközponton kívülre (pl. autópálya-keresztezõdések környékére) telepítése azonban rontja a városközpontnak, mint kereskedelmi városrésznek gazdasági jövedelmezõségét, fokozott gépkocsi-használatra sarkall, és kirekeszti az itt lévõ munkahelyek és szolgáltatások igénybevételébõl azokat a polgárokat, akik nem rendelkeznek gépkocsival. Ugyanakkor a városon belül kialakított iparterület elhelyezése is felveti a társadalmi egyenlõség kérdését, fõleg ha szegényebb városrészek szomszédságában helyezkedik el. Ebbõl következõen a városi zöldterületek jelentõs hatással vannak az életminõségre. A zöldterületek lehetõséget nyújtanak a testedzésre, társadalmi életre, pihenésre, békére és nyugalomra. A jól kezelt zöldterületek, parkok és erdõk a települések igen kedvelt és jellemzõ színterei lehetnek. Ezeket védeni kell, és meg kell vizsgálni a lehetõséget új zöldterületek és egyéb közterületek kiala-

28


kítására a barnamezõs terület újrahasznosítása révén. A zöldterületek a városi biodiverzitás szempontjából is fontosak. A várostervezésnek védeni kell a fontos természetes élõhelyeket az urbanizációtól, és a városi szövetbe való beágyazásukkal elõ kell segíteni sokféleségük megõrzését. A városban lakóknak a természettel való közvetlen kapcsolata fontos tényezõ ahhoz, hogy a tágabb értelemben vett környezeti kérdéseket illetõ tudatosságuk növekedjen8. Egyértelmû tehát, hogy a fenntartható városüzemeltetés meghatározó szegmense kell, hogy legyen az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Programnak. Ennek két oka van: az egyik ok, hogy minden helyi közösség valamilyen települési forma keretei között manifesztálódik, és a lehetséges települési formák közül a városok azok, amelyek a leginkább színterei a környezetterhelések bekövetkeztének; másik ok, hogy az Európai Unió különös hangsúlyt helyez a fenntartható városüzemeltetés feladataira, amely érdekében külön Tematikus Stratégiát is kidolgozott, A Városi Környezet Tematikus Stratégiája9 címmel. Ezáltal a Program vonatkozásában viszonylag egyszerû a feladatunk, hiszen a már magasabb döntéshozatali szinten elfogadott alapelveket alkalmazhatjuk saját helyi szintû programjaink esetén is. A sikeres forrásteremtés érdekében egyébként sem célszerû eltérni az uniós alapelvektõl és stratégiai koncepcióktól10. Mindezen információk birtokában döntöttünk úgy, hogy a Tematikus Stratégia alapelveit és prioritásait tekintjük magunk számára is irányadónak, melyek a következõk: • a Local Agenda 21 támogatása; • a gazdasági növekedés és a személyforgalom iránti igény közötti kapcsolat csökkentése; • a tömegközlekedési, vasúti, gyalogos és kerékpáros közlekedési módok nagyobb részarányának szükségessége; • a forgalom növekvõ mennyiségének kezelése, illetve a közlekedési növekedés és a GDP növekedés szétválasztásának szükségessége; • alacsony károsanyag-kibocsátású jármûvek használatának támogatása a tömegközlekedésben; • városi környezeti mutatók figyelembe vétele a helyi közösséget érintõ döntések meghozatalakor.

8 A Városi Környezet Tematikus Stratégia előkészítő anyaga http://www.europa.eu.int/comm/environment/urban/thematic_strategy.htm 9 bővebben lásd: A Városi Környezet Tematikus Stratégia előkészítő anyaga http://www.europa.eu.int/comm/environment/urban/ thematic_strategy.htm 10 Ezt a megállapítást támasztja alá az a helyzet is, miszerint a jelenleg érvényes LIFE III. pályázati dokumentációja jelzi, hogy az egyes pályázatok elbírálásakor külön figyelmet fordítanak azokra a pályázatokra, amelyek a Tematikus Stratégia prioritásaival, alapelveivel összhangban készültek.


29

A felsorolt konkrét célok az alábbiak szerint fogalmazhatóak meg egy általános célkitûzés formájában: • A városi területek környezeti teljesítményének és minõségének javítása, illetve egészséges lakókörnyezet biztosítása a városi lakossága számára is a fenntartható városfejlõdéshez való környezeti hozzájárulás megerõsítése útján, mindeközben figyelembe véve az ezzel kapcsolatos gazdasági és társadalmi kérdéseket is. Hosszú távon csak úgy lehet jó minõségû és egészséges városi környezetet teremteni, ha az egész városi területen tevékenyen és integráltan történik a környezeti kérdések kezelése. Olyan konkrét környezetvédelmi célkitûzésekre, intézkedésekre és monitoring programokra van szükség, amelyek összekapcsolják a környezetpolitikát a gazdaság- és társadalompolitikákkal. Ennél fogva célszerû egy fenntartható városüzemeltetési és környezetgazdálkodási tervet készíteni. A terv végrehajtásának elõsegítésére és a változások nyomon követésére pedig egy megfelelõ környezetgazdálkodási monitoring rendszert kellene kiépíteni11. A kidolgozandó terv a következõ kulcsfontosságú területeket kell, hogy érintse: • energiafogyasztás; • üvegházhatású gázok kibocsátása; • vízfelhasználás és kezelés; • hulladékgazdálkodás; • városi zöldfelület; • zaj, levegõminoség; • közlekedés és mobilitás; • fenntartható építés; • egészségi problémák és az életminõség. A monitoring-rendszer – és ebbõl következõen a visszacsatolási rendszer – hatékony mûködtetéséhez, valamint a más hazai és nemzetközi helyzetek összehasonlíthatóságát megteremtõ értékeléshez célszerû városi környezeti mutatók meghatározása. Rendelkezésre állnak azonban olyan jelenleg is használatos mutatók, amelyek segítségével önálló rendszerek dolgozhatóak ki, illetve egyszerûen a már meglévõ indikátorok használata történhet. Az Európai Bizottság rendelkezésre bocsátott egy indikátorrendszert, amelyet a városok önként használhatnak. Ezek elnevezése az Európai Közös Mutatók12 és a következõ területeket tartalmazzák: 1. Az állampolgárok elégedettsége a helyi önkormányzattal. 2. Helyi hozzájárulás a globális éghajlatváltozáshoz. 3. Helyi mobilitás és személyszállítás. 11 Az Európai Bizottság véleménye szerint uniós szinten is meg lehetne fogalmazni egy olyan követelményt, amely minden fővárosra és minden 100.000 lakosnál nagyobb városra vonatkozna, így a 25-ök Európája 500 legnagyobb városa ebbe a körbe tartozna. Többek között ez a kérdés is további konzultációk tárgyát képezi a 2004. évben szakértőkből és érintettekből álló munkacsoport keretében.

30


4. Hozzáférés a helyi közterületekhez és szolgáltatásokhoz. 5. A helyi levegõ minõsége. 6. A gyerekek utazása az iskolába és vissza. 7. A helyi önkormányzat és a helyi vállalkozások fenntartható kezelése. 8. Zajszennyezés. 9. Fenntartható területhasználat. 10. A fenntarthatóságot elõsegítõ termékek. 11. Ökológiai lábnyom. Ezeken az indikátorokon kívül a WHO Egészséges Városok mozgalma is kidolgozott indikátorokkal segíti a fenntartható városüzemeltetési rendszer megtervezését és mûködtetését. A WHO által ajánlott indikátorok a következõk: Halálozási okok (betegség) Egyéb leggyakrabban elõforduló halálokok Alacsony testsúllyal születés (2000 gr. alatt) Egészségügyi oktatási programok száma Védõoltásban részesült gyermekek száma Az egy háziorvosra jutó betegek száma (átlagosan) Az egy nõvérre jutó betegek száma Társadalombiztosítási kártyával rendelkezõk száma Idegen nyelvet beszélõ háziorvosok száma Az önkormányzat által tárgyalt, az egészségügyhöz és környezetvédelemhez kapcsolódó elõterjesztések, felszólalások, rendeletek stb. száma Légszennyezési adatok Vízminõségre vonatkozó adatok A szennyvíz általi vízszennyezés mértéke a vízszennyezõ tényezõkön belül A háztartási hulladékgyûjtésbe bekapcsolt háztartások száma, és aránya a teljes háztartásokhoz képest Háztartási hulladék kezelésének minõségi indexe A városon belüli zöldfelületek aránya A városi zöldfelületekhez való hozzáférés lehetõsége a lakosság számára Elhagyott (nem használt) ipari területek aránya a teljes területhez képest Sport és szabadidõs intézmények, lehetõségek száma Sétálóutcák száma, hossza A kerékpáros közlekedés helyzete a városban A tömegközlekedés helyzete a városban A tömegközlekedés által lefedett városrészek aránya A lakóövezet nagysága a város területén belül A komfort nélküli lakásokban élõk (háztartások) száma A hajléktalanok becsült száma Munkanélküliségi ráta Létminimum alatt élõk száma Bölcsõdei, óvodai férõhelyek száma Élveszülések száma a 20 évnél fiatalabb, 20-24 éves és a 35 év feletti nõk csoportjaiban Az abortuszok száma a szülések számához képest A rokkantak foglalkoztatottsági mutatói (arányuk az egészséges munkavállalókhoz képest) 12 forrás: www.sustainable-cities.org/indicators/index.htm


31

Az indikátorok használata fontos eszköz lehet a rövidtávú intézkedések hatásainak regisztrálására, de egyben elengedhetetlen eszköze a közép és hosszú távú tervezésnek is. Ugyanakkor a fenntartható városüzemeltetés megtervezéséhez nyújt segítséget az Európai Bizottság oly módon is, hogy megfogalmazott egy „jövõképet”, amely szintén a fenntartható várostervezés és üzemeltetés feladatához nyújt segítséget.

2.2.2.

A fenntartható városok, fenntartható városgazdálkodás, közlekedés, építés és várostervezés európai jövőképe13

A XXI. század európai városai A városokat úgy kell megtervezni, megépíteni és igazgatni, hogy az elõsegítse az egészséges, élénk, mindent befogadni képes és környezetileg hatékony gazdaságot, fenntartható módon elõmozdítsa a lakosság jólétét és szükségleteik kielégítését, és hogy a fenntartásukat biztosító természeti rendszerek iránt érzékeny legyen, és azokkal harmonikusan mûködjön együtt. A fenntartható városgazdálkodás jövõképe A fenntartható városgazdálkodás egy folyamat, melynek segítségével biztosítható a városi területek, közvetlen környékük és a városi területeket magukban foglaló régiók fenntartható fejlõdése. Arra törekszik, hogy az elõvigyázatosság elvének alkalmazásával minden szinten a lehetõ legkisebbre csökkentse a negatív hatásokat, melyeket a városi területek gyakorolnak az ökológiai körforgás folyamatára az elõvigyázatosság elvének alkalmazásával, illetve célja, hogy javítsa az ökológiai feltételeket annak érdekében, hogy a városok egészséges életre alkalmas helyekké válhassanak. A fenntartható városgazdálkodás arra összpontosít, hogy megõrizze a természeti környezetet az adott társadalmi és gazdasági körülmények között, beépítve a környezeti szempontokat más politikákba, és felismerve, hogy a társadalmi, gazdasági és környezeti szempontok egymással kölcsönös összefüggésben vannak, és a politikáknak igazságos eredményeket kell biztosítaniuk. Ez olyan megújított szervezeti struktúrákat igényel, amelyek integrált politikai megközelítések kidolgozását teszik lehetõvé a városi problémák megoldására, és amelyek a környezet állapotáról rendelkezésre álló legjobb információkra támaszkodnak. Ehhez az arra legalkalmasabb megközelítéseket és eszközöket veszi igény13 forrás: A Városi Környezet Tematikus Stratégia előkészítő anyaga http://www.europa.eu.int/comm/environment/urban/ thematic_strategy.htm

32


be, melyek megfelelnek az adott városi terület konkrét szükségleteinek. A fenntartható városgazdálkodás természetes gazdái az önkormányzatok. A fenntartható fejlõdés politikájának kialakítása során a résztvevõ szervezeteken belül és az egyes személyek körében olyan kultúrát teremt meg, amely a tanulásra, megértésre és tiszteletre épül. Az érintetteket, az érdekelt szervezeteket és állampolgárokat nyitott és minden felet befogadó döntéshozatali folyamat részeseivé teszi. Ez a problémaelemzés, tervezés, programozás, megvalósítás, monitoring, elõrelépés felmérés és értékelés állandó körforgása, amely a felhalmozott ismeretekre és tapasztalatokra támaszkodik, és biztosítja, hogy az új politikai megközelítések tanuljanak a múltban történtekbõl, és felismeri, hogy a politikai irányelvek kidolgozása során távlati jövõképet kell szem elõtt tartani. A fenntartható városi közlekedés jövõképe A fenntartható városi közlekedési rendszer: • elõsegíti a városi lakosság a ma élõ és a következõ generációinak szabad mozgását, egészségét, biztonságát és jó életminõségét; • környezeti szempontból hatékony; • élénk, befogadó gazdaságot segít elõ, mindenkinek hozzáférést biztosít a lehetõségekhez és szolgáltatásokhoz, ideértve a kevésbé jómódú, idõsebb vagy fogyatékkal élõ városi és vidéki lakosokat is. A fenti célokat többek között a következõk segítségével éri el: • a személygépkocsik ésszerûbb használatának elõmozdítása, alacsony károsanyag-kibocsátású és zajszintû, energiahatékony jármûvek elõnyben részesítése, melyek megújuló energiával vagy alternatív üzemanyaggal mûködnek; • rendszeres, gyakori járatokkal üzemelõ, kényelmes, modern, versenyképes áron mûködõ, egymással jól összekapcsolt tömegközlekedési hálózatok biztosítása; • a nem motorizált közlekedés részarányának (gyaloglás és kerékpározás) növelése; • a leghatékonyabb területhasználat alkalmazása; • gazdasági eszközök és tervek segítségével a közlekedési igények megszervezése, a magatartásformák megváltoztatása és a mobilitás kezelése céljából; • valamennyi érintett, integrált módon való, aktív részvételének lehetõvé tétele; • mennyiségileg meghatározott rövid, közép és hosszú távú célok megléte, mely egy hatékony monitoring rendszerrel támogatott.


33

A fenntartható építés jövõképe A fenntartható építés egy olyan folyamat, amelynek során minden résztvevõ (pl. tulajdonos, finanszírozó, mérnök, építész, építõmester, anyagszállító, engedélyezõ hatóság) funkcionális, gazdasági, környezeti és minõségi megfontolásokat próbál meg egységbe hozni olyan épületek és épített környezet létrehozása vagy felújítása érdekében, amelyekre a következõ vonások jellemzõek: • vonzó, tartós, funkcionális, elérhetõ, kényelmes és egészséges helyek az ott lakók és az • azt használók számára; • erõforrás-hatékonyság, különösen az energia, az anyagok és a víz tekintetében, a megújuló energiaforrások használatának elõtérbe helyezése, kevés külsõ energiaigény a mûködéshez, az esõvíz és a talajvíz kellõ kihasználása, a szennyvíz megfelelõ kezelése, könnyen újrahasznosítható, környezetbarát anyagok használata, melyek nem tartalmaznak veszélyes vegyületeket és elhelyezésük biztonságos módon megoldható; • a városrész, a helyi kultúra és örökség tisztelete; • versenyképes ár, különösen az olyan hosszú távú megfontolásokat figyelembe véve, mint a fenntartási költségek, tartósság és újraeladási ár. A fenntartható várostervezés jövõképe A fenntartható várostervezés egy folyamat, melyben minden résztvevõ (nemzeti, regionális és helyi szervek, önkormányzatok, polgárok, közösségi szervezetek, civil szervezetek, a tudomány képviselõi, valamint üzleti vállalkozások) együttmûködnek annak érdekében, hogy a funkcionális, környezeti és minõségi megfontolások együttes alkalmazásával olyan épített környezetet tervezzenek, amely: • szép, jellegzetes, biztonságos, egészséges és jó minõségû térré válhatnak a mindennapi élethez és a munkavégzéshez egyaránt, amelyek erõsítik a közösségi érzést, a büszkeséget, a társadalmi igazságosságot, integrációt és azonosságtudatot; • élénk, kiegyensúlyozott, befogadó és igazságos gazdaságot támogat, amely elõsegíti a város megújulását; • olyan értékes erõforrásnak tekinti a tájat, melyet a lehetõ leghatékonyabb módon kell használni: a városon kívüli, új területek felkutatása helyett újra kell hasznosítani a városok belterületeit és az üres épületeket, és el kell kerülni a szabályozatlan városnövekedést (tömör városok és regionális szinten koncentrált decentralizáció);

34


• figyelembe veszi a városok, azok táji hátterét, valamint a tágabb régiók kapcsolatát; • biztosítja, hogy az új fejlesztések helyeinek kijelölése stratégiai szempontok érvényesítésével történjen, legyenek megközelíthetõek tömegközlekedési eszközökkel, valamint tartsa tiszteletben a természeti környezetet (biodiverzitás, egészség, környezeti veszély); • a tevékenységek és felhasználások kellõen sûrûn és intenzíven helyezkednek el, hogy a szolgáltatások – például a tömegközlekedés – kifizetõdõek és gazdaságosak legyenek, ugyanakkor legyenek tekintettel a jó minõségû életkörnyezet igényére is (magánélet, személyes tér, káros hatások, pl. zaj minimálisra csökkentése); • elõsegíti a vegyes területhasználatot a közelség elõnyeinek kihasználásával annak érdekében, hogy minél kevesebb utazásra legyen szükség az otthon, az üzletek és a munkahely között; • zöldterületekkel rendelkezik a városi terület ökológiai minõségének optimalizálása érdekében (biodiverzitás, mikroklíma, levegõminõség); • magas színvonalú és jól megtervezett infrastruktúrával rendelkezik, ideértve a tömegközlekedési szolgáltatásokat, az utcákat, a járdákat és kerékpárutakat, melyek elõsegítik a megközelíthetõséget, különösen a hátrányos helyzetû közösségek esetében, valamint a magas színvonalú társadalmi, kulturális és gazdasági tevékenységeket elõmozdítja; • kihasználja a korszerû erõforrás-takarékos megközelítéseket, például az alacsony energiafelhasználású lakásépítés, a hatékony üzemanyag-felhasználású közlekedés, a távfûtés és az újrahasznosítási rendszerek; • tiszteletben tartja és tovább gazdagítja a kulturális örökséget és a közösségeket. Ez a jövõkép egyben az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program fenntartható városüzemeltetéssel kapcsolatos jövõképét is jelenti, és kijelöli továbbá azokat az irányokat is, amelyek mentén a koncepció alapján megfogalmazásra és megvalósításra kerülõ akció-programoknak mûködni szükséges. Ugyanakkor mivel a városi területekrõl kiinduló hatások rendszerint nem maradnak meg az önkormányzat közigazgatási határain belül, együttmûködés kialakítása lehet szükséges a szomszédos önkormányzatok között. Ezzel el is jutunk ahhoz a kérdéshez, amely szükségessé teszi minden, a környezet védelme érdekében való kezdeményezés regionális kontextusba történõ értelmezését is.


35

2.3. A település és környezetének kapcsolatai Az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program szempontjából különösen fontos, hogy a városi település ökológiai állapota, ökológiai környezetének védelme, fejlesztése, hogyan függ össze a fenntartható városfejlõdés kérdésével, továbbá hogy miképpen illeszkedik a fenntartható módon fejlõdõ település a természeti és gazdasági környezetébe kistérségi és regionális léptékben.

2.3.1. A város és természeti környezetének kapcsolata A településkörnyezet minõsége nagymértékben befolyásolja az ember közérzetét, biológiai és mentális regenerálódását, az egészségtelen, szennyezett környezet pedig számos betegség okozója. A kölcsönhatás régóta ismert, a gyakorlatban azonban e hatásmechanizmus hosszú idõn keresztül elsõsorban abban nyilvánult meg, hogy a kedvezõ természeti adottságokat a települések fejlõdése, fejlesztése során hasznosították. E felismerés arra irányult, hogy a települések, településrendszerek életképességét, fejlõdési adottságait jelentõsen befolyásolják természeti környezeti adottságok. A természeti környezet a települések szempontjából is egyre jobban felértékelõdött, és napjainkban még inkább felértékelõdik a piaci értékítélet alapján. Ez közvetlenül is megmutatkozik, például a lakások árában. A településeken – különösen a városokban és még inkább a nagyvárosokban – a hasonló mûszaki állapotban lévõ lakások árában többszörös különbség is megjelenhet az egészséges, tiszta és szép környezetû településrészek javára. A kölcsönhatás mélységét azonban az ember és környezete között végbemenõ anyag- és energiaáramlási folyamatok, az ember és a természet „anyagcseréje” határozza meg. Így a hatásmechanizmus másik irányaként a települések növekedése, terjedése egyik kiváltó oka a természeti környezetre ható egyre fokozódó terhelésének. E kölcsönhatás abban nyilvánul meg, hogy benne a település összekapcsolja a természetföldrajzi, valamint a társadalmi, gazdasági környezetet, és környezetvédelmi aspektusból megkülönböztetett figyelmet kap az épített, a gazdasági környezet, valamint a kulturális-mentális környezet. Ezt a sokirányú kölcsönhatást mutatja be a 3. ábra.

36


3. ábra • A településkörnyezet alakításának fõbb összetevõi

Enyedi György14 a települések környezeti problémáinak megjelenésére három földrajzi léptéket különített el. Az elsõ a városon belüli lépték, amely a városkörnyezet elemeinek szerepét a városban taglalja. A második lépték a regionális vagy országos szint, amelyet a településhálózatok, településrendszerek alkotnak. Végül a harmadik szint a globális összefüggéseket taglalja. A hazai és nemzetközi szakirodalom sokoldalúan elemzi a problémakört15. Ma már bizonyossá vált, hogy minden település önmagában is erõteljesen környezetterhelõ tényezõ, mert területi szennyezõ forrásként, a legkülönbözõbb helyi szennyezõk kibocsátásának hatásait koncentrálja. A térségben a lakossági fûtésbõl eredõ levegõszennyezés úgy jelenik meg, mint a diffúz szennyezõ forrás eredménye, amelyhez a legkülönbözõbb további ipari, infrastrukturális és más lokális szennyezõk kapcsolódnak. Korábban a szakirodalom úgy értelmezte ezt a folyamatot, hogy a kistelepülések (aprófalvak) kevésbé szennyezik a környezetet, ugyanakkor a települések nagyságával növekszik azok környezetpusztító hatása. Elvileg ennek megvan a lehetõsége, mert a kisebb települések könnyebben beilleszthetik a természeti környezetükbe, egyszerûbbek a települések és környezetük közötti kölcsönös anyag- és energiaáramlási

Telkiben tábla látható, önkormányzati telkeket árulnak. A hírek szerint ezeket a telkeket már nem kötik be a csatornarendszerbe, ülepítő építésére kötelezik a tulajdonosokat, mivel a tisztító kapacitása nem képes több szennyvizet fogadni. Telkiben az elmúlt évek alatt hatalmas építkezések voltak. Luxusházak tömege emelkedett ki a földből. Két esztendeje fertőzi Telki a Jeneipatakot szennyvizével, amelynek következtében Budajenő kellős közepén, a patak hídján és az úton ujjnyi hosszú katonalégylárvák araszolnak. Hamar ellepik a környéket. Ilyen körülmények között élnek Budajenőn, a patak partján az emberek. Amióta a szomszédos Telkiben képtelenek megtisztítani a község szennyvizét, a patak csatornává vált. Kibírhatatlan a bűz. Ám egy amatőr dokumentumfilmből, melyet 2 budajenői lakos készített, az is kiderült, hogy nem csupán a szomszédos Telki, hanem a saját falujuk is szennyezett vizet ereszt a patakba. Forrás: Népszabadság. 2003. augusztus 7., szeptember 1.

14 Enyedi et al. 2000 15 Bodnár L. 1999; Bulla M. 2000; Enyedi Gy. 1988, 1992b, 2000; Gerle Gy. 1974; Kőszegfalvi Gy. 1993, 1999; Nagy I. 1995; Tóth J. 1981, 1988, 1995; Tóth Z. 2000 és mások


37

folyamatok. A települések több ezer éves fejlõdéstörténeti vizsgálatai is alátámasztják ezt az elgondolást. Az újabb kutatási eredmények azonban – legalábbis Magyarországon – azt mutatják, hogy a kistelepülések – bár országrészenként eltérõen – arányukhoz mérten gyakran erõsebben szennyezik a környezetet, mint a városi települések. Ennek az oka, hogy megváltozott a kistelepüléseken folyó gazdálkodásnak a természeti környezethez való viszonya, de szerepet játszik ebben többek között a gyengén kiépített infrastruktúra is.

2.3.2. A város és a régió kapcsolata a helyi gazdaság dimenziójában Nagyon fontos dimenzió a város és a régió kapcsolatában a gazdaság dimenziója. A kilencvenes évek elején a meghatározó verseny és versenyfelfogás – ahogy ennek hatásai mára már érzékelhetõek – inkább rombolólag hatott a kistérségi együttmûködések alakulására, semmint segítette volna azokat. Ennek egyik oka, hogy a versenyképesség szinte kizárólag a gazdasági erõ fokozását, a szinte bármi áron történõ munkahelyteremtést és beruházás-ösztönzést jelentette. Ez a szemléletmód a korábban még partnerként együttmûködõ települések között is éles versengést generált: ki milyen módon tud több befektetõt a településre csábítani, akár a többi település rovására is. Ugyanakkor a kizárólag gazdasági beállítottságú területi fejlõdés egyik legjelentõsebb, jelenleg kibontakozóban lévõ problématerülete, hogy a településeken élõk ma már nem csak munkahelyek teremtését, hanem jobb életminõség feltételeinek a biztosítását is elvárják az önkormányzatoktól. Ez az elvárás azonban a forráshiányos önkormányzatok esetében igen nagy feladatot jelent, és egyben egy paradox helyzetre is ráirányítja a figyelmet: a korábbi gazdasági verseny során biztosított helyi adókedvezmény, mint a települést vonzóvá tevõ tényezõ odacsábította ugyan a beruházókat, teremtett munkahelyeket, de megnövelte például a forgalmat, ami nagyobb zajterhelést, és levegõszennyezést jelent, azaz negatívan befolyásolja az életminõséget. Az önkormányzat azonban nem rendelkezik a szükséges forrásokkal az életminõség javításához, mivel korábban már lemondott a helyi adóról, illetve adott esetben a jobb életminõség reményében megindulhat az elköltözés a településrõl olyan helyekre, ahol kedvezõbbek az életfeltételek. Ez az elvándorlás a település lakosságszámát – és egyben a fejkvótát is – csökkenti, amely folyamat ellenkezõleg hat a fejlõdés irányával, és egyben a város és vidék közötti feszültséget is mélyítheti, ahelyett, hogy kooperáció alakulna ki a mindenki számára kedvezõ megoldás érdekében.

38


Ezek a problémák jelenleg hazánkban is és más európai országban is jelen vannak, voltak. E probléma felismerésérõl, illetve az ennek megoldására született koncepcióról számolt be Rechnitzer János amikor a „Fejlõdõ városi térségek” címû konferencián tartott elõadásában a következõ megállapításokat fogalmazta meg: Az Európai Unió – és az akkor még társult országok – területfejlesztési miniszterei már 2000-ben elfogadtak egy „Az európai területfejlesztés perspektívái vagy irányelvei címû dokumentumot”. Ez a dokumentum már az új évszázad területfejlesztési dimenzióinak megfogalmazására törekszik, amelyek közül a legfontosabb üzenet, hogy a területfejlesztésben a hangsúly a régióról átterelõdik a városokra. A városok új szerepet, új funkciót kapnak, és mint a gazdaságnak, a társadalomnak koncentrált terei, az eljövendõ európai fejlesztésekben fölértékelõdnek. A városi világ, a városi környezet, a városoknak, mint rendszernek az együttélése, együttmûködése, hálózata más tartalmat jelent a területfejlesztésben és a térségfejlesztésben. Már nem városok hierarchiájáról szólnak az elemzések, hanem városok hálózatáról, együttmûködésekrõl, kapcsolatokról. Ma már nem arról van szó, hogy egy város hogyan tud valójában ebben a hierarchiában funkciókat tömöríteni, hanem arról, hogy egy város hogyan lesz versenyképes, hogyan tud ebben a rendkívül erõs globalizálódó és európai gazdasági térben minél jobb pozíciókat kivívni. Mindezek alapján az új fejlõdési igényeknek és feltételeknek megfelelõen a városfejlesztés területén öt fõ paraméterre helyezõdik a hangsúly: 1. kooperáció a városok között, a hálózati szemlélet, egymás lehetõségeinek kiegészítése, a mozaikként összeépülõ tér. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek mindene legyen, hanem mindenkinek az legyen, ami számára a legjobb, amit ott a legjobban lehet mûködtetni, ezáltal ezek a városok egymással kooperáljanak, együtt éljenek. E szándékok a városcsoportok integrált fejlesztése felé mutatnak. 2. a dinamikus, vonzó és versenyképes városok fölértékelõdnek azzal, hogy Európa tömbösödik, jobban bezáródik. Fölértékelõdik az úgynevezett gateway-városoknak, kapuvárosoknak, befogadó városoknak, információátadó városoknak a szerepe. E városok szerepe megváltozik, õk lesznek az európai értékek, az európai gondolatok közvetítõi. 3. a gazdasági szerkezet átalakítása, amely a helyi erõforrások minél hatékonyabb kihasználására helyezi a hangsúlyt, és erõsen képviseli azt a nézetet, hogy a sikeresség nem egyenlõ a kizárólag a gazdasági potenciál növelésére való törekvéssel.


39

4. a városok folyamatos fejlesztése. A városnak, mint rendszernek a fejlesztésében, a környezet minõségében, a szolgáltatások, infrastrukturális rendszerek bõvítésében egyre nagyobb szerepet kell szánni az öko-rendszernek, tehát a városi térnek – ami alatt a lakóteret, a városi zöldövezeteket, egyáltalán a városi életmódnak a fizikális környezeti rendszereit értjük, és külön hangsúlyt kap majd az agglomeráció is. Az agglomerálódás most éri el a magyar városhálózatot, a második városfejlõdési szakaszba jut a városállományunk, a nagyvárosok egyre nagyobb része. A városokból történõ kiköltözés, csökkenti a nagyvárosok népességét, ezáltal csökken a normatíva: ez a szabályozásrendszer arra épült, hogy minél többen lakjanak a városban. Ezzel szemben megindulnak a természetes folyamatok: el kell kezdeni a kommunikációt a környezettel, ami újfajta városvezetési, városirányítási stratégiát tesz szükségessé. 5. partnerség a város és vidéke között. A városok éljenek együtt a vidékükkel, merítsék a vidékbõl az energiát, és a vidéki energiák is gyarapodjanak a városi térbõl. A magyar modell, egyelõre messze áll ettõl. Ma még a város kiküldi a számlát a kistelepülésnek, hogy fizessen azért, mert itt tanul a gyermek, itt képzi magát, itt vesz igénybe szolgáltatásokat. Ezzel szemben az új struktúra azt üzeni, hogy ne ilyen irányban gondolkodjunk, hanem az legyen a kiindulási pont, hogy hogyan lehet olyan szövetségeket, együtt élõ tereket, együtt mûködtetett infrastruktúrákat, rendszereket, intézményeket létesíteni, amelyben a város és a vidék közötti kommunikáció természetessé válik, és ezzel valójában mind a városi, mind a falusi térnek a funkciói és a versenyképessége erõsen gyarapszik. A vidéki térségek fejlesztése úgy jelenik meg, mint a várossal való egyfajta természetes integrációra való törekvés. Ez ugyan egy régi-új felfedezés, de hazánkban a városok vidékfejlesztés vonatkozásában hosszú ideig kívülállók voltak, nehezen mozdultak együtt a falusi településekkel abban, hogy együtt fejlesszenek, holott az új rendszer lényege éppen az, hogy hogyan lehet az egységet kialakítani. Új stratégiákat kell megfogalmazni, változtatni kell a város belsõ fejlesztési elképzelésein. A hangsúlyokat a szellemi erõforrásokra és a humán kapacitásokra kell helyezni, és el kell kezdeni a város és környéke közötti új kommunikációs és kooperációs rendszerek szervezését és mûködtetését16.

16 Rechnitzer 2002.

40


Mindezek a megállapítások legalább két tényre hívják fel a figyelmet: (1) a város és vidéke a versenyelõnyök megszerzése érdekében elkerülhetetlenül kell, hogy kooperációkat alakítson ki; (2) a település típusa és nagysága, az infrastrukturális fejlettsége, illetve földrajzi elhelyezkedés valamint a versenyképesség érdekében folytatott gazdasági tevékenységei, a használt technológiák más és más módon gyakorolnak hatást a természeti környezetre, és ennek következményeként a helyi közösség életére. Ezeknek a tényeknek az egymáshoz kapcsolása, és egymás hatásainak figyelembevétele az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ koncepciójának megfogalmazásakor az egyik kiinduló elv volt, mivel ezt az összefüggést a vonatkozó szakirodalom ökológiai lábnyom megnevezéssel önálló témaként tárgyalja.

2.4. Az ökológiai lábnyom és az ökorégió Az ökológiai lábnyom – illetve az általunk inkább javasolt ökológiai hatásterület elnevezés – elmélete szorosan kapcsolódik egyrészt a fenntartható fejlõdés elméletéhez, másrészt ahhoz a gondolathoz, hogy a környezeti károk, illetve a környezetszennyezés mértéke vajon kifejezhetõ-e pénzben és beszámítható-e egy-egy földrajzi terület, vagy akár egy ingatlan értékének meghatározásánál. A nemzetgazdaságok közötti összehasonlítás egyik jelenleg is széles körben használt viszonyszáma a GNP. Ez az érték egyben a gazdasági változás, fejlõdés regisztrálására, számszerûsítésére alkalmazott „mérõszám”. Ugyanakkor számos közgazdász, illetve társadalomelmélettel foglalkozó gondolkodó megkérdõjelezte azt a tulajdonképpen általánosnak mondható felfogást, hogy az egy fõre jutó magas GNP érték egyben az adott nemzet gazdasági jólétét is reálisan fejezheti ki. Azért tartották aggályosnak ezt az értelmezést, mivel a jólét meghatározó elemei kimaradnak a jólétre vonatkozó mérõszám kiszámításnál. Ezen elemélet szerint akár pénzben is kifejezhetõ módon kellene figyelembe venni a jóléti helyzetek különbségeinek meghatározásakor a szabadidõt, a közbiztonságot, a természeti környezet állapotát, stb. amelyek korábban nem fejezõdtek ki pénzben, de jelentõsen befolyásolják a jólét-érzetünket. E dilemmából kiindulva született meg a nettó nemzeti jólét (NEW) kiszámítása, ahol a GNP értékét bizonyos korábban nem számszerûsített, de a jólétet befolyásoló tényezõkkel korrigálják. E gondolat továbbfejlesztése eredményeként született egy további új index, nevezetesen a fenntartható gazdasági jólét indexe. Ez a mérõszám figyelembe veszi a fo-


41

gyasztást, az anyagi javakat és a fogyasztás során keletkezett környezeti károkat, ide értve a hosszú távú környezeti következményeket is. Mindehhez képest a legújabb megközelítés az ökológiai lábnyom kiszámításának módszere. E módszer szintén egy lehetõség arra, hogy számszerûen lehessen kifejezni, hogy egy ország lakói mekkora területen tudnák megtermelni fogyasztási javaikat, mégpedig fenntartható módon. A számítása alapját az ország – vagy régió, vagy település – területe, az ott élõk száma, a beépített földterület, az ipari energiafogyasztás, (az energia elõállításának módját is figyelembe véve) a lakosság ellátásához szükséges élelmiszer és a mindezek elõállításához szükséges terület szolgál. Végeredményként megállapíthatóvá válik, hogy adott terület milyen mértékben képes kiszolgálni az aktuálisan ott élõk igényeit, illetve fordítva, mekkora területre lenne szükség adott területen élõ ember szükségleteinek fenntartható módon történõ kielégítésére. Az ökológiai lábnyom kiszámítása az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program szempontjából azért kulcsfontosságú, mivel e számítás segítségével határolhatjuk be azt a földrajzi területet, amelyre a Program kiterjedhet. Jelenleg még nem állnak rendelkezésre a Ress és Wackernagel17 szerzõpáros által publikált módszer szerinti számítás adatai arra vonatkozóan, hogy a Program földrajzi kiterjedése egészen pontosan hol húzódnak. Véleményünk szerint nem is az a fontos, hogy plusz-mínusz néhány négyzetméter pontossággal meghatározzuk ezt a területet, bár a számítások végzése folyamatban van. Sokkal fontosabb az, hogy a szerzõk által adott gazdasági fejlettségû régiókra kiszámolt átlagértékek alapján megtehetõ ez a behatárolás a jelenleg önálló egységként értelmezhetõ, összetartozó földrajzi területek vonatkozásában. Magyarországon hozzávetõlegesen 2 hektár (0,02 km2) az a terület, amely egy ember ökológiai lábnyomát jelenti. Ez az érték ezen elmélet szerint növekedhet, vagy csökkenhet attól függõen például, hogy az adott területen felhasznált energia megújuló energia (csökkentõ tényezõ) vagy nem megújuló energia (növelõ tényezõ); a hulladékkezelés során történik-e újrahasznosítás (csökkentõ tényezõ), vagy csak ártalmatlanítás (növelõ tényezõ), vagy csak lerakás (jelentõsen növelõ tényezõ). Egyszóval a fenntartható, környezettudatos gazdálkodás és életvitel csökkenti a szükséges területet, míg a „nemtörõdöm”, erõforrásokat pazarló gazdaság és életvitel jelentõsen növeli. Mindezekhez a mérõszámokhoz tartozik továbbá egy biológiai kapacitásnak nevezett érték is, amely azt mutatja meg, hogy az adott országban, vagy más területi egységen mekkora az egy fõre jutó ökológiailag produktív terület. A két érték összevetésébõl megállapítható, hogy az adott 17 Ress-Wackernagel (2001) 81-160. o.

42


terület mennyire gazdálkodik környezet-kímélõen saját erõforrásaival. Nyilvánvaló azonban, hogy abban az esetben, ha az ökológiai lábnyom nagyobb, mint a biológiai kapacitás, ökológiai hiányról beszélhetünk. A hagyományos szemlélet alapján, két módon lehetséges ezt a hiányt pótolni: adott területen élõk (1) a saját természeti környezetüket rombolják, használják ki, az ökológiai tûréshatáron túl; (2) más területek biológiai kapacitását használják fel jólétük biztosítására, és saját természeti környezetük megóvására. Tekintettel arra, hogy jelenleg nagyon kevés ország – vagy egyéb területegység – rendelkezik ökológiai többlettel, a két megoldás közül bármelyiket is választjuk, valahol biztos, hogy környezetkárosítást okoz. Ezzel szemben lehetséges egy harmadik megoldás is, mégpedig a környezettudatos, fenntartható termelés és életvitel megvalósítása a megfelelõ környezetbarát termelési technológiák és a modern környezetvédelmi megoldások alkalmazása, azaz környezeti szempontból intenzív megoldások választása az extenzív megoldások helyett. Mindebbõl következõen értelmezésünkben az ÖKOVÁROS vagy ÖKORÉGIÓ az a területegység, amely ökológiai lábnyomával egyrészt benne marad a rendelkezésre álló területben, másrészt a rendelkezésre álló terület biológiai kapacitását tekintve legalább egyensúlyt mutat. Amennyiben az adott területegység ökológiai lábnyoma mégis meghaladná a rendelkezésére álló területet, vagy növekedni kíván, úgy nem a terület növelésével éri ezt el, hanem olyan módszereket választ, amelyek nem növelik az ökológiai lábnyomát. Amennyiben Pécs városának ökológiai lábnyomát kiszámoljuk18 , eredményként megközelítõleg 3179 km2 területet kapunk. Ezzel szemben a város területe 163 km2, azaz közel hússzor nagyobb terület lenne szükséges ahhoz, hogy a város ökológiai lábnyoma a lakosságszáma alapján ne „lógjon ki” a rendelkezésére áll területrõl. De ez a „kilógás” kézzelfoghatóan meg is mutatkozik, például abban, hogy Pécs város hulladéka a kökényi hulladéklerakóba kerül, hogy a város szennyvizét fogadó pellérdi szennyvíztisztító a környezõ települések szennyvízét is kezeli, stb. Ugyanakkor egy Pécsen bekövetkezõ szennyezés szintén nem csak Pécs területét érinti. Szomorú példa erre a Feketevíz Pécsi Vízmû általi elszennyezése, amely a megye jelentõs részén éreztette hatását. Mindebbõl következõen nem kezelhetjük Pécs városát a környezetétõl független egységként. Már csak azért sem, mert Baranya megye terü-

18 A KSH 2002. évi terület és népesség-adatai, valamint a korábban említett 2 ha/fő magyarországi átlagérték alapján.


43

lete összesen 4429 km2 tehát a megyeszékhely ökológiai lábnyoma csaknem a megye teljes területét lefedné. Abban az esetben, ha a Baranya megyében élõ népesség ökológiai lábnyomát számoljuk, mégpedig oly módon, hogy némileg súlyozzuk a településtípusok szerint19 a 2 ha személyes ökológiai lábnyomméretet, akkor is 6811 km2 az eredmény, míg a megye területe 4429 km2. Továbbmenve, a Dél-dunántúli Régió (Baranya, Somogy, Tolna megyék) ökológiai lábnyomának kiszámításakor a 16.005 km2 értéket kapjuk, míg a három megye területe összesen 13.442 km2. Ugyanakkor a megyék közötti megoszlás sem egyenletes, mivel Somogy megye önmagában jelenleg „belefér” a rendelkezésre álló területébe (5300 km2 a szükséges ÖL, a megye területe 6036 km2) míg Tolna megye – bár csak kis mértékben – de szintén kilóg abból (3894 km2 a szükséges ÖL, a megye területe 3073 km2). Ezek az adatok csak óvatos következtetések megfogalmazására szolgálhatnak. Mindenesetre tükrözik azt a helyzetet, hogy a szûkebb-tágabb térségünkben a rendelkezésre álló területet ökológiai lábnyomunk már jelenleg is vagy meghaladta, vagy közel van ahhoz. Éppen ezért a további fejlõdés irányaként mindenképpen a fenntartható fejlõdés eszméjét kell alapelvként tekinteni, és olyan megoldásokat keresni, amelyek által a jelenlegi ökológiai lábnyomunk csökkenthetõ, és beszorítható a rendelkezésre álló terület keretei közé.

2.5. A Program kapcsolata a WHO aktuális irányelveivel Az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program koncepciójának elméletei alapjai szoros kapcsolatban állnak olyan nemzetközi alapelvekkel, amelyek világszerte meghatározóak a helyi közösségek életminõségének befolyásolását célzó programok számára. Ezek között elsõsorban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által deklarált iránymutatások lehetnek relevánsak a Program számára, egyrészt mivel Pécs városa már jelenleg is tagja az Egészséges Városok Mozgalomnak, mint WHO programnak, másrészt a város az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program kiváló alkalmat teremt a Fenntartható Városok mozgalomhoz történõ csatlakozásra is, amely szintén WHO program. Mindezen helyzetekbõl következõen a koncepció elméleti hátterének bemutatásakor szükségszerû egyértelmûsíteni azokat a kapcsolódási pontokat, ahol a Program találkozik a jelenleg is érvényes nemzetközi irányelvekkel, hiszen a Program végsõ soron az egészségesebb életfeltételek, a jobb életminõség megteremtését célozza, miáltal az egészség, mint alapvetõ érték jelenik, meg mint kiinduló, illetve mint a végcélt jelentõ referenciapont. 19 Városok: 0,016 km2 és községek: 0,014 km2.

44


2.5.1.

Az „Egészséget Mindenkinek a XXI. században” deklaráció alapelvei

A közelmúltban a WHO új alapelveket és stratégiai célokat fogalmazott meg a helyi közösségek egészségfejlesztésével kapcsolatban20. Az új irányelvek azon a felismerésen alapszanak, hogy még a leggazdagabb országokra is az a jellemzõ, hogy a módos emberek évekkel tovább élnek és kevesebb betegségben szenvednek, mint a szegények. Ezek az egészségbeli különbségek igen jelentõs társadalmi igazságtalanságot fejeznek ki, és jól tükrözik a mai modern világ egészségre gyakorolt legalapvetõbb hatásait. Az egészségügyi ellátás lehetõvé teszi ugyan számos súlyos betegség kezelését és túlélését, de a társadalom egészét tekintve sokkal fontosabbak az egészségi helyzet javítása szempontjából azok a társadalmi és gazdasági feltételek, amelyek azt határozzák meg, hogy az emberek megbetegednek-e vagy sem. A rossz életkörülmények megromlott egészséghez vezetnek. Az egészségtelen fizikai környezet és az egészségtelen életvitel közvetlenül gyakorol káros hatást, míg a mindennapi aggodalmak és a bizonytalanságok, valamint a segítõ környezet hiánya szintén hatással vannak az egészségre és az életminõségre21. Az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program ugyanakkor a megvalósítandó változtatások eredményeként szükségszerûen változtatja pozitív irányba azokat az életfeltételeket, amelyek meghatározó hatással lehetnek az egyének egészségi helyzetének alakulására. Az Egészséges Városok Mozgalom és a Fenntartható Városok mozgalom tagvárosai számára a helyi szintû egészségtervezési munka egyik meghatározó tényezõje – a nemzeti egészségfejlesztési dokumentumokban foglaltak mellet – az Egészségügyi Világszervezet adott idõszakra aktuálisan érvényes értékpreferenciája, és az ehhez kapcsolódó irányelvek összessége. Az e tekintetben jelenleg aktuális értékpreferenciák és irányelvek az Egészséget Mindenkinek a XXI. században (Health 21 – Health For All in the 21st Century22) deklarációjában fogalmazódtak meg a következõk szerint. A Health 21 által megfogalmazott három alapvetõ érték: • Az egészség alapvetõ emberi jog; • esélyegyenlõség az egészségvédelem terén, és szolidaritás az ehhez kapcsolód programok esetében, az országok között és az egyes országokon belül egyaránt; • részvétvevõ felelõsségvállalás az egyének, a csoportok, az intézmények és közösségek részérõl az egészségfejlesztés érdekében.

Magyarországon a halálozások 12-15 százalékában környezeti tényezők is szerepet játszanak. Az ÁNTSZ laboratóriumi hálózatának felmérései szerint a légszennyezés a legsúlyosabb egészségkárosító tényező. Az összes halálozás négy százalékát 2002-ben környezetszennyezéssel – elsősorban a levegő magas kén-dioxid-, nitrogén-dioxid és portartalmával – összefüggő légzőszervi megbetegedések okozták. A jelentős iparral rendelkező, szennyezett levegőjű településeken – köztük Miskolcon, Tatabányán, Dorogon, Várpalotán vagy a főváros VIII. kerületében – magasabbak a morbiditási mutatók az országos átlagnál. Többen halnak meg infarktusban, keringési rendellenességben az ipari övezetekben, mint a tiszta levegőjű településeken. A légszennyezés mellett az ivóvíz nem megfelelő minősége fenyegeti világszerte a legtöbb embert. Nálunk sincs ez másképp, noha nem tartozunk a vízben szegény vagy szennyezett vizű országok közé. Mégis csaknem 1300 hazai településen jelentkeznek vízhigiénés problémák. Elsősorban a víz magas arzén-, nitrit-, nitrát-, bór-, fluoridés jódtartalma jelent gondot. Egyre nagyobb gondot okoz, hogy a magas vízdíjak miatt sokan ellenőrizetlen, gyakran rossz minőségű ásott kutakat használják. forrás: Magyar Hírlap 2004. 05.19.

20 Lásd: Health 21 – health for all in the 21st century. WHO Regional Office for Europe, Copenhagen. 21 v.ö.: R. Wilkinson-M. Marmot (szerk.) (1999): Tagadhatatlan tények. Egészséges Városok Magyarországi Szövetsége, Pécs 22 Health 21 – health for all in the 21st century. WHO Regional Office for Europe, Copenhagen.


45

A felsorolt három értékre épülve fogalmazódott meg négy alapelv, amelyek a helyi közösségek egészségfejlesztésre fókuszáló stratégiai tervezési folyamataiban kell, hogy meghatározó szerephez jussanak. Alapelvek az „egészségcentrikus” stratégiai tervezés, és akciók számára • Az egészségi kockázatok kezelésére irányuló programok során megkülönböztetett figyelem forduljon a fizikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és nemek közötti eltérésekbõl adódó sajátosságokra, a multiszektorialitás elvének hangsúlyozására, az egészségi helyzetrõl képet adó felmérések eredményeinek felhasználására; • az egészségre gyakorolt hatások által vezérelt programok [kimenet oldali vezérlés] és beruházások az egészségfejlesztés és a kórházi ellátás területén; • integrált család-, és közösségorientált egészségügyi ellátórendszer mûködtetése, rugalmas és felelõsségteljes kórházi háttér biztosítása; • részvételen alapuló egészségfejlesztési folyamat, amelyben partnerként jelennek meg a családok, iskolák, munkahelyek és a helyi közösség képviselõi, és amely egyben támogatja a döntéshozatali és megvalósítási folyamatokat, ezzel is erõsítve a közös célokért való felelõsségvállalást.

2.5.2. A Nemzeti Népegészségügyi Program alapelvei A nemzetközi fórumokon megfogalmazott értékekkel és elvekkel állnak összhangban a hazai egészségfejlesztési irányelvek, amelyek a Nemzeti Népegészségügyi Programban a következõk szerint fogalmazódnak meg: „A Nemzeti Népegészségügyi Program célja, hogy minden magyar állampolgár a lehetõ legegészségesebben éljen. Ennek eredményeként tíz év távlatában legyen három évvel hosszabb a születéskor várható élettartam Magyarországon mindkét nem esetében. Ennek két fõ útja van: • az egyes állampolgárok egészségének védelme és fejlesztése egész életük során; • a fõbb betegségek, sérülések, halálokok gyakoriságának csökkentése, az ezekkel járó szenvedés mérséklése. Három alapvetõ érték vezérli a Nemzeti Program kidolgozását: • az egészség alapvetõ emberi jog • az egyenlõtlenségek csökkentése és a szolidaritás • az egyének, csoportok, intézmények és közösségek részvétele és felelõssége az egészség fejlesztésében.”23 23 Nemzeti Népegészségügyi Program 2. old.

46


A program a célok megvalósítása érdekében mindezeken túl, a következõket hangsúlyozza: „Az egészség fejlesztése csakis hatékony ágazatközi együttmûködésben valósítható meg. Ennek fõbb vonásai a következõk: Az együttmûködés az egészség társadalmi-gazdasági meghatározóinak kedvezõ befolyásolását célozza. Az ágazatközi együttmûködés országos, regionális és helyi szinten egyaránt elengedhetetlen. Hazánk uniós csatlakozásával meghatározóvá válik a nemzetközi koordináció jelentõsége. Az ágazatközi együttmûködés ki kell terjedjen az egyes tárcákra, önkormányzatokra, közintézményekre, a magánszektorra, a civil szférára és a médiára. Folyamatosan figyelemmel kell kísérni az egyes politikai döntések, a társadalmi-gazdasági változások hatását a lakosság egészségi állapotára, különös tekintettel az egyes lakossági csoportok eltérõ, egyenlõtlen helyzetére.”24 Az eddigiekben ismertetett – mind a hazai, mind a nemzetközi – egészségfejlesztéssel kapcsolatos stratégiákat meghatározó alapelvek különös hangsúlyt helyeznek a multiszektorialitás, a széleskörû és több szintû partnerségen alapuló feladat-, és felelõsségvállalás, valamint az esélyegyenlõség biztosítása tényezõkre, mint az eredményes programok ismérveire. Mindezek a tényezõk elõször a koncepcionális tervezés, a stratégiakészítés során kell, hogy relevánssá váljanak.

2.5.3. Az egészségi helyzet társadalmi meghatározói A koncepcionális célok megvalósítását eredményezõ konkrét cselekvési programok tervezéséhez szintén rendelkezésre áll további tíz aspektus, amelyek a WHO általi megfogalmazásban25 egyúttal az egészségi helyzet társadalmi meghatározóit is jelentik, valamint kijelölik a különbözõ részterületek vonatkozásában megfogalmazott célok elérésének irányvonalait. 1. Az egyének hosszú távon hátrányos helyzetbe kerülésének megakadályozásának lehetõségei; 2. a társadalmi és pszichológia környezet egészségkárosító hatásainak tudatosulása és azok kiküszöbölésére tett intézkedések; 24 Nemzeti Népegészségügyi Program 3. old. 25 R. Wilkinson-M. Marmot (szerk.) (1999): Tagadhatatlan tények. Egészséges Városok Magyarországi Szövetsége, Pécs


47

3. egészséges körülmények biztosításának lehetõsége már a gyermekkorban; 4. a munka egészségre gyakorolt hatásának figyelembevétele és a negatív hatások megszüntetésére való törekvés; 5. a munkanélküliség és a munkahely körüli bizonytalanság problémáinak megoldási lehetõségei; 6. a helyi közösségek – elsõsorban barátságok – mint támogató rendszer mûködésének támogatási lehetõségei; 7. a társadalmi kirekesztõdés veszélyeinek minimálisra csökkentésének lehetõségei; 8. az alkohol és egyéb kábítószerek életmódra gyakorolt hatásainak tudatosulása, a veszélyeztetettség csökkentésének és a veszélyek kommunikálásának lehetõségei; 9. az egészséges táplálék fontosságának tudatosulása és a mindenki számára elérhetõvé válásának lehetõségei; 10. az egészségesebb közlekedési rendszerek kialakításának lehetõségei.

2.5.4.

Az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program, mint innovatív egészségfejlesztési stratégia

Az eddig leírtakból kitûnik, hogy az új alapelvek – és egyéb elméleti hátterek és értelmezési keretek – szükségszerûen eredményezték az egészségfejlesztési tervezés korábbi gyakorlatának megváltozását is. Ez a változás azonban nem csupán az eddigi módszerek korrekcióját, vagy – az alapok megõrzése melletti – átdolgozását jelenti, hanem egy komplex paradigmaváltást. E paradigmaváltás részeként értelmezhetõ az ÖKVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program is, mivel a maga módján a lokális erõforrások hatékonyabb kihasználása területén változásokat indukálhat, és ezáltal megfelel azoknak az elvárásoknak is amelyeket a nemzetközi irányelvek jelölnek meg az egészségfejlesztési tevékenységekkel kapcsolatban. A Program megvalósítása során egyrészt az „új” együttmûködéseken alapuló „kapcsolati tõkében” rejlõ erõforrások válhatnak messzemenõen kihasználhatóvá, másrészt az önkormányzatoknál és más kulcsszereplõknél az egyébként is fejlesztésre szánt anyagi források fedezhetik a koncepciókban foglaltak megvalósításának anyagi hátterét. Ezek a fejlesztések azonban egyben az érintett helyi közösségekben élõk egészségi helyzetét is kedvezõen befolyásolják. Ebbõl következõen az egészségi helyzet javítása nem igényel jelentõs pluszforrásokat, mivel az amúgy is fejlesztendõ területek fejlesztése, és az egyébként is fejlesztésre szánt anyagi eszkö-

48


zök felhasználása egy egészségközpontú, környezettudatos tervezés alapján történik meg. Ezáltal az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Programot, mint innovatív egészségfejlesztési stratégiát a legegyszerûbben, mint a már meglévõ – szellemi és anyagi – erõforrások egészségközpontú és környezettudatos módon szervezõdõ új allokációját értelmezhetjük, ami egyben a fenntarthatóság bázisát is jelenti.


49

3.

Koncepcionális célok és helyzetelemzések

A Program koncepciójának kidolgozása során a tárgyalandó problématerületek kiválasztásakor a Nemzeti Környezetvédelmi Programban meghatározott prioritásokat és célkitûzéseket vettük alapul. A térség általános helyzetének ismertetése után az egyes problématerületek vonatkozásában végzett helyzetelemzések összegzése és a lehetséges célok megfogalmazása következik. A felkért szakértõk közremûködésével készítet problématerületenkénti helyzetelemzést és problémafeltárást teljes terjedelmében a 3. melléklet tartalmazza.

3.1. A Program koncepcionális célkitűzései A program koncepcionális célkitûzései alapvetõen egy összefüggés-rendszerként értelmezhetõek. E célrendszer áttekintéséhez szükségesnek tarjuk a célok kijelölésekor megfogalmazott alapgondolatok ismertetését is. A célok meghatározásánál abból az objektív helyzetbõl indultunk ki, hogy már jelenleg is léteznek olyan törvényi elõírások26 , amelyek mind a hazai, mind a nemzetközi, szabályozás tekintetében számos új feladatot rónak az üzleti és egyéb gazdálkodó szervezetekre, ideértve az önkormányzatokat is. Ezáltal azok kénytelenek környezetvédelmi jellegû beruházásokat (is) végrehajtani, illetve a legtöbb más típusú beruházás esetén is külön figyelmet fordítani a környezetvédelmi vonatkozások betartására. Ezen belül is külön kiemelendõ a közszféra helyzete, ugyanis a központi kormányzati feladatok helyi szintre delegálásával, illetve az állami tulajdonú gazdasági társaságok helyi tulajdonba kerülésével a mûködtetendõ önkormányzati vagyon tovább növekszik, melynek üzemeltetése és fejlesztése az önkormányzatok, vagy azok gazdasági szervezeteinek feladata. Pécs vonatkozásában elmondható, hogy ez az önkormányzati vagyon már jelenleg is több milliárd forint értékûre becsülhetõ. Jó példa az eddig leírtakra a BIOKOM Kft. és a Pécs városának évek óta ebben a szellemben folytatott együttmûködése. Az együttmûködés keretében az elmúlt mintegy nyolc év során összességében közel 2,5 milliárd forintnyi beruházás valósult meg. Ezek a beruházások jelenlegi értéken számolva legkevesebb 5 milliárd forintot tennének ki. Ugyan-

26 A vonatkozó törvények, illetve egyéb jogforrások felsorolását az 1. melléklet tartalmazza.

50


akkor a bemutatott nyolc éve idõszakban korántsem álltak rendelkezésre olyan volumenû források, amelyek rendelkezésre állása rövidesen realizálódik. A beruházások évenkénti megoszlását, illetve a különbözõ részterületek közötti megoszlását az 1. és a 2. diagram mutatják.

A BIOKOM Kft. beruházásainak éves és kumulált alakulása 1995-2003

1. diagram

Aktivált beruházások alakulása 1995-2003 év

2. diagram


51

A fejlesztések során lehetõség nyílik a jelenleginél magasabb színvonalú, ugyanakkor gazdaságosabb városüzemeltetés kialakítására. A helyi önkormányzatok rendelkeznek azokkal a jogosítványokkal, amelyek rendezési tervek, rendeletek, elõírások révén lehetõvé teszik, hogy a továbbiakban a városfejlesztési, építési tevékenységek során a környezetvédelmi és fenntarthatósági elvek messzemenõen érvényesüljenek (pl. újszerû, élhetõ lakóövezet kialakítása, forgalomszervezés és tömegközlekedés átalakítása, decentralizált energiatermelés megvalósítása). A részben önkéntes, részben törvényi elõírások által kikényszerített beruházások az uniós csatlakozást követõen egyre komolyabb nyomásként jelentek meg a szervezetek életében. Ugyanakkor szintén az uniós csatlakozáshoz köthetõ momentum, hogy a kötelezettségek teljesítéséhez számos új forrás is rendelkezésre áll, amelyekbõl sikeres menedzselés estén, jelentõs támogatások vehetõk igénybe. Mindezen helyzetbõl következõen nem a folyamatok beindítása a legnehezebb feladat – amint az más hasonló esetekben tapasztalható – mivel nem lehet kérdés, hogy megtörténik-e a kötelezettségek teljesítése, vagy sem. Az igazi feladat sokkal inkább az, hogy többletelõnyök elérése érdekében a korábban már tervbe vett elképzelések megvalósításának, és beruházásoknak az ösztönzés és koordinálás regionális kooperáció keretében történjen meg. Az így kialakítandó kooperáció hátterében az a meggyõzõdés áll, miszerint az érvényes kötelezettségek teljesítése nem pusztán többletköltséget okoz, hiszen átfogó rendszerbe illesztve a gazdaság egyik szegmensében keletkezõ kimenet a másik szektorban bemenetként szolgálhat. Mindez elõsegíti a korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló elsõdleges nyersanyagok optimális felhasználását is, hozzájárulva ezzel például az ökológiai lábnyom csökkentéséhez is. A várható, és a már ismert kötelezettségek teljesítése tehát elkerülhetetlen fejlesztéseket generál, amelyek jól átgondolt, átfogó városfejlesztési és régiófejlesztési koncepciókba ágyazva a terület hosszú távú növekedését alapozhatják meg. Megállapíthatjuk tehát, hogy a fejlesztések egységes programba illesztése azt a további elõnyt is magában hordozza, hogy az érdekeltek nagyobb eséllyel pályázzanak a rendelkezésre álló támogatások elnyerésére. Nagyon fontos tudatosítani tehát azt a tényt, hogy e Program esetében nem arról van szó, hogy miként kezdeményezzünk fejlesztéseket, hanem arról, hogy miként használjuk ki a kötelezettségek biztosította „kezdõ lökést” és az ebbõl fakadó szinergiákat. Ugyanakkor ezeknek a szinergiák a hatékony kihasználásának elõfeltétele olyan új paradigmarendszerbe történõ gondolkodás, amelynek alapja a különbözõ szektorok közötti kooperatív cselekvés. 52


A régióra vonatkozó fejlesztési tervek e programhoz kapcsolódó prioritásainak kivonatát a 2. melléklet tartalmazza. Rendkívül fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a jelenlegi helyzet nagy valószínûséggel az elkövetkezendõ ötven-száz évben nem áll elõ újra az ország, illetve a régió életében. Éppen ezért rendkívül fontos koordinálni és kooperálni, mert ami most megvalósul(hat), vagy – éppen ellenkezõleg – ahol elmarad a lehetséges innovációk megvalósítás, ott az a következõ évtizedekben alig változhat a helyzet. A pályázati és egyéb uniós források minél nagyobb mértékû kihasználása azonban akkor lehet igazán sikeres, ha alaposan felkészülünk arra, hogy milyen módon is használhatjuk ki azokat. Ezzel összefüggésben kell megjegyezni, hogy 2006. évtõl kezdõdõen a jelenleg rendelkezésre álló források sokszorosa nyílik meg és ezek megszerzésére már most meg kell kezdeni a felkészülést. Ez a felkészülés azt jelentheti, hogy elkezdjük azoknak a terveknek és fejlesztési elképzeléseknek a kidolgozását, az ezekre épülõ projektek megfogalmazását, a megvalósíthatósági tanulmányok elkészítését, a megfelelõ engedélyek beszerzését, amelyek a koncepcionális célokat operacionalizálják. Ez a felkészülés azért fontos, hogy a szükséges dokumentumok a pályázat kiírások megjelenésekor készen legyenek, és ne akkor keljen nekiállni azok elkészítésének. Így elõnyre tehetünk szert a források kihasználása során. Mindezt a felkészülési munkát könnyítheti meg, és foglalhatja egységes rendszerben az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program. Az erõforrásokkal történõ optimális gazdálkodáshoz tartozik az a cél is, hogy egyrészt történjen meg azoknak az üzleti szervezeteknek a felkutatása, és a kooperációba való bevonása, amelyek esetleges „kicsiségük” miatt nem lépnének megfelelõ hatékonysággal a problémák megoldása érdekében, másrészt ne kelljen minden szervezettnek külön-külön szakértõi, szaktudásbeli hátteret megvásárolni, hanem egy közös tudásbázisból gazdálkodhassanak a résztvevõk. Ez jelenti egyfajta klaszter-rendszer kialakulását/kilakítását is, amely együttmûködési forma – a hazai és külföldi publikációk alapján27 – a jelen piaci és gazdasági környezetben nélkülözhetetlen a helyi gazdaság versenyképességének és sikerességének megteremtéséhez. A beruházások eredményeként a spontán módon megjelenõ multiplikatív hatás miatt további gazdasági élénkülés várható, ami rövidés hosszú távú gazdasági elõnyként is megjelenik. Olyan elõnyként, amely a helyi közösség tagjai, illetve a helyi politikai szféra döntéshozói számára egyaránt kézzelfogható eredményeket hoznak.

A fő cél most felkészülni a 2007 utáni, nagyságrendekkel nagyobb EU-támogatások felhasználására. A magyar Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) alapfilozófiája a humán erőforrás által vezérelt, a tudásalapú társadalomra alapozó fejlődés. Magyarországon ugyanakkor nem lehet sikert elérni infrastruktúra-fejlesztés nélkül, és erre a 2007 után rendelkezésre álló EU-források (évi hárommilliárd euró – 750 milliárd forint) felhasználásához szükség is van. Bár az ezermilliárd forint körüli összeg, amelyet az első NFT (2004-2006) keretében, állami forrásként kiosztanak majd, valóban hatalmas, az NFT legfontosabb eredménye mégis az lenne, hogy Magyarország 2007 után eredményesen tudja felhasználni a forrásokat. A 2007 után (a következő EUköltségvetési periódusban) megnövekedett forrásokat felhasználni hihetetlenül nagy kihívás lesz. Ezért az elkövetkező három év legfontosabb célja erre az időszakra felkészülni. 2007 és 2013 között az Európai Bizottság javaslata szerint 24 milliárd eurót kap Magyarország, és ha ezt kiegészítjük a minimálisan szükséges társfinanszírozással, 8000 milliárd forintos fejlesztési csomagról beszélhetünk. A második NFT-nél több óriás beruházást kell kidolgozni. Emellett mind a háromezer magyarországi önkormányzatnak meg kell tanulnia élni a pályáztatás lehetőségével. Arról van szó, ki tud olyan beruházási döntéseket hozni, amelyek mögé felsorakozik az egész önkormányzat vagy kistérség. Azt is meg kell tudni határozni, melyek azok a beruházások, amelyek a térséget valóban előreviszik. Forrás: Népszabadság 2004. október 8.

27 Rechnitzer 2002; Szirmai et al. 2002; Sassen, 2000; Porter 1990.


53

Mindezek alapján a Program koncepcionális célja, hogy a már eddig is tervbe vett és a kötelezettségekbõl adódó beruházások, fejlesztési elgondolások átfogó módon, egységes program keretébe integráltan valósuljanak meg, egymás hatásainak erõsítése érdekében, olymódon, hogy a regionális fejlesztések és a városüzemeltetés során a fenntartható fejlõdés elemei érvényesüljenek. A koncepcionális cél megvalósításához azonban új kitörési pontokat is meg kell határozni a város és a régió számára. Ugyanakkor számos más ok miatt is elemi érdek az új kitörési pontok meghatározása, hiszen az elmúlt évtizedben a térség világpiaccal való közvetlen kapcsolata szinte csakis a fogyasztási funkciókra korlátozódott. A térségben elõállított, és a világpiacon értékesíthetõ produktumok köre jelentõsen beszûkült. A globalizáció hatására a multinacionális vállalatok egyre nagyobb tért hódítanak a helyi szolgáltatások piacán is, és egyre kevesebb lehetõséget hagynak a helyi termékek helyi megjelenésének. Ezáltal egy olyan kiszolgáltatott helyzet alakulhat ki, amelyben a régió gazdaságának mûködése és közösségeinek életminõsége feletti ellenõrzés és befolyásolás alapvetõen külsõ tényezõktõl válik függõvé. E helyzet megelõzésére a város és vidéke együttmûködése során meg kell határozni azokat a pontokat, ahol az eddigi hagyományos együttmûködések mellett új együttmûködési lehetõségek fogalmazódnak meg. E tekintetben a kulcsfogalomként és egyben a lehetséges kitörési pontként a szükségletek meghatározásának szintjét határozhatjuk meg, mégpedig oly módon, hogy az egyéni szükségletek kielégítésének szándéka mellett azonos súllyal jelenik meg a közösségi szükségletek - mint önállószükséglet dimenzió - kielégítésének szándéka. Ez a változás egyben egy paradigmaváltást is jelent a helyi gazdaság és közösség viszonyának lehetséges értelmezésében, amely mint öko-szociális szemlélet nevesíthetõ. Az öko-szociális szemlélet értelmezésünkben azt jelenti, hogy a természeti környezet, a társadalmi csoportok és a gazdaság szereplõinek érdekei egymást erõsítõ, és nem egymással rivalizáló módon jelennek meg. Ezt az összefüggést szemlélteti a 1. számú ábra. Amint azt a szemléletet megjelenítõ ábra is mutatja a kooperáció, kulcsfontosságú tényezõ az elmélet alkalmazása során. Ez a tény ugyanakkor egyértelmûsíti azt is, hogy az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program megvalósításakor arra kell törekedni, hogy a térség minden vállalkozása, gazdálkodó szervezete és helyi közössége számára lehetõséget nyújtson a programba való bekapcsolódásra, a közös helyi érdekek felismerésére, és az ebbõl adódó elõnyök kihasználására akár üzleti, akár helyi közösségi szinten.

54


Gazdaság

• Általános kulturális színvonal • Környezettudatosság

Szociális szféra

• Teherviselési képesség

Környezet állapota

• Egészség • Komfortérzet • Erõforrás kihasználás 1. ábra

További kiemelkedõen fontos kérdés az öko-szociális szemlélet gyakorlati megvalósítása esetén, hogy kinek van rendelkezési joga olyan természeti és környezeti erõforrások felett, amelyek nem, vagy csak nagyon nehezen és/vagy költségesen pótolhatóak? Nyilvánvaló, hogy a bármely erõforrás felett rendelkezés jogosultsága egyben egy gazdasági, politikai, egyszóval hatalmi pozíciót is jelent. Ezt a hatalmi pozíciót nem szabad, hogy a helyi közösség átengedje bármely társadalmi-gazdasági szereplõ számára. A helyi környezeti erõforrások – pl. vízkészlet, levegõkészlet, környezetterhelés feldolgozási kapacitás – feletti rendelkezés jogát a helyi közösségnek kell gyakorolnia. Ezáltal garantálható, hogy a hosszú távon fenntartható fejlõdés szempontjai érvényesülhetnek a környezeti erõforrásokkal történõ gazdálkodás során, miáltal ezek az erõforrások mint tõke és nem mint jövedelem értelmezõdnek. A kontroll gyakorlásához azonban szükség van egy olyan üzleti szervezetre, amely egyrészt a közösség tulajdonában van ezáltal integrálja a közösségi szereplõket, másrészt az üzleti szférával is kapcsolatban áll, ismeri és képviseli a közösségi igényeket, és mint a gazdaság szereplõje gazdája is a közösségi erõforrásoknak. Ez az „interface” szervezet közvetítõ szerepet tölthet be olyan befektetõi üzleti szervezetek és a helyi közösség között, amelyek gazdasági értéket látnak a kooperáción alapuló, fenntartható módon szervezett üzleti környezetben történõ megjelenésnek. Ezáltal nem az történik, hogy privát tõke kirekesztõdik a térség fejlesztésébõl, hanem mindössze az történik, hogy a közösség által kontrollált feltételek mellett kerül bevonásra. A kontroll gyakorlását a már említett közvetítõ szervezet lát-


55

hatja el a közösség felhatalmazása alapján, és a modell, amelyben a közvagyon, és a privát tõke is megjelenik nem jelent mást, mint a PPP (Private Public Partnership) modell megvalósítását. E modell alkalmazása egyben versenyképessé is teszi az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program koncepciója alapján megvalósítandó projekteket, hiszen világos üzleti feltételek mellet teszi lehetõvé és ösztönzi a privát tõke integrálását a közösségi igények kielégítésében. Az alapelv, amely garantálja a közjavak és közszolgáltatások feletti közösségi kontrolt, de egyben az üzleti szervezet számára is világos feltételrendszert teremt, aképpen fogalmazható meg, hogy a közszolgáltatásokat privatizálni csakis a befektetett eszközök amortizációs idejével arányosan lehessen. A közösség környezeti erõforrásaival történõ gazdálkodás eredményes megvalósításához szükséges azonban egy olyan viszonyrendszer alkalmazása, amely számszerûsített formában is képes megjeleníteni egyegy földrajzi terület környezeti erõforrásbeli kapacitását, a terhelhetõségének határait, és a terhelések feldolgozási képességét. Már jelenleg is létezik egy ilyen rendszer, az integrált szennyezésmegelõzésrõl és ellenõrzésrõl szóló 96/61. sz. EU Direktíva alapján létrehozott IPPC rendszer. Ez a rendszer azonban elsõsorban csak egyes ipari beruházások esetén jelenik meg, mint kötelezõen alkalmazandó eljárás, ezáltal nem terjed ki egy település, vagy más terület-egység teljes egészére. Ugyankkor a téma legújabb megközelítése szerint az ökológiai lábnyom kiszámításának módszere jelent egy olyan számítási rendszert, amely segítséget nyújthat a helyi környezeti erõforrásokkal történõ környezettudatos gazdálkodáshoz. Értelmezésünkben tehát az ÖKOVÁROS vagy ÖKORÉGIÓ az a területegység, amely ökológiai lábnyomával benne marad a rendelkezésre álló területben, illetve amennyiben az adott területegység ökológiai lábnyoma mégis meghaladná a rendelkezésére álló területet, vagy növekedni kíván, úgy nem a terület növelésével éri ezt el, hanem olyan módszereket választ, amelyek nem növelik az ökológiai lábnyomát. Mindezek alapján a Program küldetése egy olyan új alapokra helyezett gazdaság-, és közösségfejlesztés gyakorlatának megvalósítása, amely eredményeként az érintettek tudatosan törekszenek arra, hogy a térség gazdasági és társadalmi fejlõdése, mûködése érdekében alkalmazott módszerek ne növeljék – illetve lehetõség szerint csökkentsék – az ökológiai lábnyom méretét. Ezáltal egy egészségesebb és jobb életminõséget biztosító természeti, társadalmi és gazdasági környezet jöjjön létre, és mûködjön fenntartható módon. A célok meghatározásakor folyamatosan hangsúlyozandó elvként tekintettünk arra az alapvetésre, hogy tartsuk tiszteletben a jelenleg meg-

56


lévõ természeti értékeinket, és a rendelkezésre álló természeti erõforráskapacitásainkat és azokkal mint tõkével, és nem mint jövedelemmel gazdálkodjunk.

3.2. A Dél-dunántúli régió környezeti állapotának néhány jellemzője Az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program vonatkozásában meghatározó az a környezeti állapot és azok a regionális természeti adottságok, amelyek a város és kistérségének fejlõdésében közvetlen erõforrásként szolgálhatnak. Ugyancsak a térség öko-jellegének erõsítéséhez pedig elengedhetetlen feladatokat jelent a környezetminõség regionális léptékû javítása, a regionális környezetgazdálkodás feltételeinek kialakítása. A Dél-dunántúli régió környezeti állapota az egyes környezeti elemek minõsége szerint változik, mivel a régió környezeti minõségét, állapotát – a természeti környezeti adottságok mellett – döntõen befolyásolja a terület- és környezethasználat a környezetbe kibocsátott terhelõ, szennyezõ anyagokkal, felszínformáló tevékenységekkel, valamint a környezeti elemek mennyiségi és minõségi viszonyainak kedvezõtlen befolyásolásával. A rendszerváltást követõen az ipari és mezõgazdasági termelés visszaesése következtében ugyan csökkent a légszennyezõ anyagok emissziója, az ipari eredetû vízszennyezés és a nagyüzemi állattartó telepek, a mûtrágyázás és a növényvédõ szerek által okozott talaj- és vízszennyezés, azonban a felhagyott bányamûvelés és a korábbi veszélyes hulladékokat termelõ tevékenységeknek a környezetre gyakorolt hatásaival jelenleg is számolni kell. Dél-Dunántúl néhány iparosodott térségét leszámítva a régió jelentõs részének környezeti állapotát éppen az ipari fejlõdés megkésettsége, illetve elmaradása kímélte meg a súlyos ökológiai degradációtól. Ezt igazolja az is, hogy – a Komló–Pécs–Beremend ipari térség kivételével – a régió környezetének minõsége az országos helyzetképhez viszonyítva sok tekintetben kedvezõ képet mutat A környezeti állapotot vizsgálva szükséges felhívni a figyelmet arra a tényre is, hogy bár az ipari termelésbõl adódó szennyezés csökkent, de egyéb szennyezõ források jelen vannak. A fõ problémát régióban és helyileg is – az országos gondokhoz hasonlóan – a vízminõség, a hulladékgazdálkodás, a különféle termelési eljárások és a környezet-egészségügyi viszonyok jelentik. A levegõ a nagy forgalmú utak mentén szennyezett, a vizek minõségét a csatornázatlanság veszélyezteti, a területhasználatok a biodiverzitást rontják, míg az ipari hulladékok mennyisége


Az uránérc bányászata az ötvenes évek végén kezdődött a Mecsekben, amit a Mecseki Ércbányászati Vállalat (MÉV) végzett. Az ércfeldolgozás vegyi dúsítóműben történt. A feldolgozási folyamatok maradékainak tárolására és ülepítésére zagytározókat létesítettek. Az I. számú zagytározót 1962-ben építették, míg a II. számút 1979-ben. A helyszín választásakor a fő szempont az volt, hogy a tározók területe – a rövid szállítási út érdekében – ne legyen túl messze az ércdúsító üzemtől. Így esett a választás a Pécstől DK-i irányban 3,5 km távolságra lévő területre, mely Pellérd község mellett és a Pécsi-víz nevű patak mentén helyezkedik el. Környezetvédelmi szempontból fontos, hogy ezek a veszélyes létesítmények a Pécset ivóvízzel ellátó két vízbázis között találhatóak. A pellérdi vízbázistól 2500 m-re, a tortyogói kutaktól pedig 500 m-re helyezkednek el a zagytározók. A zagytározók a tortyogó– pellérdi vízbeszerzési terület hidrogeológiai védőövezetébe esnek, ahol – a jelenlegi szabályozás szerint elvileg – tilos ilyen létesítmény telepítése. A MÉV tevékenysége következtében 31 millió m3 oldat és 700.000 tonnányi oldott anyag került a zagytározókba, melynek jelentős része a zagytározók jóformán szigeteletlen alján átszivárogva bejutott a talajvízbe, valamint az első rétegvíztárolóba. A zagytározókba szállított és a jelenleg is ott lévő anyagmennyiség különbségeként meghatározták, hogy az I. zagytározóból 12.402.700 m3 oldat szivárgott el átlagosan 20,19 g/dm3 oldottanyagtartalommal, a II. számú zagytározóból pedig 6.100.400 m3 oldat szivárgott el átlagosan 21,86 g/dm3 oldott anyaggal. Tehát a két zagytározóból összesen mintegy 18.500.000 m3 oldat, s ezzel mintegy 388.100 tonna oldott anyag kerülhetett a környezetbe. Az elszivárgott oldatok legnagyobbrészt magnéziumot és nátriumot, illetve szulfátot és kloridot tartalmaznak, a radioelemek migrációja részben a zagy kémiai összetétele, részben az altalaj nagy szorpciós képessége miatt igen korlátozott. A zagytározók környékén lévő észlelő kutakban mért szulfát-, összes oldottanyag-, klorid -és mangántartalom, valamint az összkeménység értéke magasan túllépi az MSZ 450/1-1989 ivóvízszabványban megengedett értékeket. A zagytározókból elszivárgott vizek, s így a talaj és a rétegvizekbe került szennyező anyagok Pellérd irányában 1 km-en, Tortyogó irányában pedig 1,5 km-en belül idéznek elő kimutatható szennyeződést. A szennyeződés elterjedése oly mértékű, hogy 1997-re elérte a tortyogói vízmű külső

57

védőterületének határát, mára pedig már a vízmű védővonalán belül is kimutatható. A szennyeződés a két zagytározó közötti területen a legnagyobb koncentrációjú. A szennyezett víz a felső 10-15 m vastag talajvízréteggel keveredik, s ennek megfelelően itt jelentkezik a legnagyobb szennyezés, ami a mélyebben fekvő talaj- és rétegvizeknél csökken. A rétegvizek szennyeződése mintegy 20%-a a talajvizek szennyeződésének. A szennyeződések helyben tartása és ártalmatlanítása úgynevezett aktív védekezéssel, hidraulikai módszerrel történik. forrás: www.archiweb.hu

csökken, a kommunális eredetûeké növekszik. Számos településrészt, az itt lakókat a különféle környezeti terhelések (légszennyezés, zaj, zöldterület csökkenés/beépítés, talajszennyezés stb.) halmozottan is érintik (pl. meddõhányók, külfejtések környezete, fõforgalmú utak városi szakaszai stb.). Jelentõs változások álltak be a kiterjedt térségeket érintõ, rendszerint végleges (pl. településfejlesztés, beépítések) vagy tartós (pl. külfejtéses bányászat) földkivonással járó tevékenységeknél is. Mérséklõdtek az ún. zöldmezõs beruházások, az elmúlt években megszûnt a régióban az uránbányászat (Pécs térsége) és a mélymûveléses szénbányászat (Pécs, Komló, Nagymányok, Máza – Szászvár), és 2004 végéig megtörténik a külfejtéses szénbányászat felhagyása is, amit a tájrendezés, rekultiváció követ. A megyék és a régió országos jelentõségû védett természeti területeinek nagysága, aránya (nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi területek) jóval alatta marad az országos átlagnak. A 8,6%-os országos aránnyal szemben a régióban csak az összterület 5,3 %-a élvez kiemelt védelmet, de a NATURA 2000 és a tervezett természetvédelmi fejlesztések (pl. Nyugat-Mecseki TK) jelentõsen megemelheti a védett területek részarányát a térségben. *

*

*

A következõkben az egyes problématerületekre vonatkozó helyzetek rövid bemutatása és lehetséges célok felvázolása következik.

3.3. A város és vidéke gazdaságfejlesztése Pécs és térsége környezetében 20.300 mûködõ vállalkozásból 9.620 a társas vállalkozás, közülük a 4.775 betéti társaság, a 3.560 korlátolt felelõsségû társaság, míg részvénytársaság 80 és a mezõgazdasági szövetkezet száma pedig 14. Ezeknek a vállalkozásoknak több mint 65,3%a (13.264 db) a 0, vagy ismeretlen létszámú alkalmazottat foglalkoztat, további 31,2% (6.328) az 1-9 fõnek munkát adó gazdasági társaság. A kistérségben ezeken kívül 583 kis-, 100 közép- és 25 nagyvállalkozás található. Fontos áttekinteni a vállalkozások területeit is, a 2001-es KSH adatok szerint a kistérség vállalkozásainak megoszlását az 1. táblázat adja meg. A vállalkozások száma alapján az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatások, a kereskedelem, javítás és az ipar nemzetgazdasági ágak rész-

58


Nemzetgazdasági ágak

A mûködõ vállalkozások megoszlása összes társas egyéni

Mezõgazdaság

498

227

271

Ipar

1 732

972

760

Építõipar

1 635

842

793

Kereskedelem, javítás

4 792

2 495

2 297

Szálláshely-szolg., vendéglátás

869

373

496

Szállítás, raktározás, távközlés, posta

986

249

737

Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás

6 557

3 319

3 238

Egyéb (J, valamint L-Q szektor)

3 231

1 143

2 088

20 300

6 620

10 680

Összesen: Forrás: KSH 2003

1. táblázat • Pécs és a kistérség vállalkozásainak ágazatok szerinti megoszlása (2001)

aránya a meghatározók; ezek adják a térség vállalkozásainak 64,4%-át. Ugyanakkor az ipari termelés (építõipar nélkül) és a mezõgazdasági termelés mindössze 11%-os részarányt képez. Ez a helyzet megfelel annak az országos tendenciának, amely azt mutatja, hogy a rendszerváltás követõen a tradicionális gazdasági ágazatok jelentették a gazdaság hajtóerejét, úgy az ezredforduló környékén már a gazdasági és üzleti szolgáltatások léptek elõ a gazdaságot képviselõ tényezõk közül. A téma kutatói szerint napjainkban a városfejlõdés új elemére kell figyelmet fordítani, mégpedig az emberi tényezõ és az arra épülõ tudás válik a fejlõdés letéteményesévé28. Ebbõl a szempontból Pécs városa és a régió egy közelmúltban publikált elemzés szerint igen elõkelõ helyet foglal el abban a ragsorban, amely az innovációs képesség alapján rangsorolja az ország 22 kiemelt települését. E sorrendben Pécs és térsége Szegeddel és Debrecennel közösen alkotja az élcsoportot. Ennek oka, hogy az innovatív megújuló képesség öt dimenziójában29 – amelyet a kutatók határoztak meg – jelentõs tartalékokkal rendelkezik, elsõsorban is a tudás alapú megújító képesség tekintetében. Ez a helyzet hosszú távon komoly elõnyt jelenthet az olyan térségek megújuló képességéhez képest, amelyek gazdasági fejlõdésüket elsõsorban a külföldi tõke megjelenésének köszönhetik. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy mindhárom város környezetében gazdasági és települési hátrányokkal sújtott kistérségek találhatóak, amelyek helyzete az utóbbi évtizedekben drasztikusan romlott.

28 Rechnitzer at al. 2004 29 Az innovatív megújuló képesség öt dimenziója a következő: gazdasági fejlettség, iskolázottság és menedzsment, társadalmi aktivitás, humán erőforrás, lokális innovációs potenciál.


59

A helyi erőforrások jobb kihasználása érdekében tett közösségi erőfeszítés és szabályozás egy jó példáját jelenti a New Jersey halászok által létrehozott helyi értékesítési szövetkezet. Mivel a nagy fogások lenyomták a New Yorki halpiacon az árakat, a halászok szövetkezetet alakítottak, a termelők alkupozíciójának erősítésre. Ez a szövetkezet döntött a flotta által kifogható teljes mennyiségről, és biztosította a bevételek elosztását, tekintet nélkül, hogy az egyes hajók fogási eredményére. A bevételek egyesítésével egyben csökkent a túlhalászás esélye is, miáltal – jótékony mellékhatásként – a helyi erőforrások megőrzése is hatékonyabbá vált. (David at al. 2004)

Megváltozott továbbá a helyi gazdaság külföldi tõke bevonására alapozott fejlesztésével kapcsolatos vélekedés is. Egyre több ellenérzés fogalmazódik meg a külföldi nagyvállalatok betelepülésével kapcsolatba, amely ellenérzéseket a rövidtávú gazdasági hasznok sem képesek már elnyomni. Az ellenérzések azokra a mára már vitathatatlan tapasztalatokra alapozódnak, melyek rámutatnak, hogy a külföldi nagyvállalatok nem integrálódnak sem a helyi, sem pedig a térségi gazdaságba. Nem igazán dinamizálják a térség munkaerõpiacát, csupán az olcsó és alacsony képzettségû munkaerõt használják ki. Ezt a civil közösségek és a gyenge szakszervezetek miatt meg is tudják tenni30. Ugyankkor abban az esetben, ha adott térség kizárólag, vagy jelentõs súllyal támaszkodik e külföldi befektetésekre, saját természetes innovációs képességét hagyhatja elsorvadni, miáltal kiszolgáltatottá válik a globális folyamatoknak. A helyi gazdaság és közösség kapcsolatának vonatkozásában az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program elsõsorban a helyi erõforrásokra történõ támaszkodást tekinti prioritásnak, amely döntés indokoltságát számos a közelmúltban publikált, a helyi közösségek megújulási esélyeit és képességeit vizsgáló tanulmány is megerõsít. E tanulmányok szerint Pécs esetében kiugróan magas a humán erõforrás és az innovációs potenciál-tényezõ értéke. Ezt a helyzetet kihasználva a város és a környezetében lévõ kistérségek egymást erõsítve, mintegy kiszolgálva egymás igényeit, esélyt teremthetnek stabil és fenntartható elveken nyugvó fejlõdésre, a kooperáció kialakításával. Ennek megfelelõen különös hangsúlyt kell, hogy kapjon az a korábban már ismertetett alapvetés, hogy az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program kereteit úgy kell alakítani, hogy a térség minden vállalkozása, gazdálkodó szervezete számára nyújtson lehetõséget a programba való bekapcsolódásra, a közös helyi érdekek felismerésére, és az ebbõl adódó elõnyök kihasználására akár üzleti, helyi közösségi szinten. Ezt a célt kívánja szolgálni a klaszter-rendszer megszervezésének elõsegítése, mint a helyi gazdaságfejlesztés „jó gyakorlata”. Mindezek értelmében a város és vidéke együttmûködése során meg kell határozni azokat a pontokat, ahol az eddigi hagyományos együttmûködések mellett új együttmûködési lehetõségek fogalmazódnak meg. Ilyen területek lehetnek például a városüzemeltetés területei (pl.: hulladékkezelés), a városi ellátási szolgáltatások (pl.: távhõellátás), illetve, hogy a városban keletkezõ környezetterhelés hogyan mérsékelhe-

30 Szirmai at el. 46-48. old.

60


tõ a vidék lakosságának a problémamegoldásba történõ bekapcsolásával, de egyúttal hogyan szolgálhatja mindez a vidéki lakosság problémáinak megoldását is. Példaként alapul vehetjük Pécs városa távhõellátási igényének – mint közösségi igénynek – megoldási lehetõségeit. A város távhõellátását biztosító erõmû jelenleg részben a világpiacról vásárolt földgázzal oldja meg a tüzelõszükségletét, azonban az így elõállított távhõért nem olyan forintokkal fizetnek a fogyasztók, amelyek a helyben elõállított, de a világpiacon értékesített áru ellenértékeként keletkezett. A távhõellátás tüzelõanyag-szükségletének másik része olyan tûzifa felhasználásával történik, amely még nem energia-ültetvényeken termett. Ezeknek a tüzelõanyagok a jelentõs része kiváltható lenne energia ültevényeken termelt növényekbõl elõállított biomassza elégetésével, amelyet a vidéki lakosság termelt meg. Mindez felfogható úgy is, mint a város-vidék közötti kooperáció egy lehetséges megjelenése, mivel egy lakás távfûtéssel történõ fûtéséhez hozzávetõlegesen 0,6 hektáron megtermelhetõ energiaültetvény biztosította biomassza szükséges. Az uniós kötelezettség szerint egyrészt a rossz minõségû termõföldeket ki kell vonni a mezõgazdasági termelésbõl, másrészt a biomasszából elõállított energia arányát meghatározott mértékben növelni kell. A termelésbõl kivont földek ugyanakkor alkalmasak energia-ültetvények telepítésre. Az energiaültetvény munkalehetõséget biztosít a vidék lakosságának ezáltal a város generál keresletet a vidék termékére és járul hozzá a térségi problémák – pl. munkanélküliség – megoldásához. További rendszerelemként tekinthetõ, hogy egy városi háztartásban keletkezõ szerves hulladékokból kb. 210 kg/fõ/év komposzt-mennyiség állítható elõ, amely felhasználható az energiaültetvények termõföld-minõségének javítására. Ez egyben a város környezetterhelésének csökkentését is jelenti, valamint a decentralizált energia-rendszer kiépítésének elemeként is mûködik. Az ismertetett rendszer megvalósulása esetén a vidék versenyképessége növekedhet, mivel három dimenzió – a foglalkoztatás, energetika, és környezetterhelés kezelése – összefüggésében és egymást erõsítõ hatásában valósítja meg a városi és vidéki igények kooperáción alapuló kiszolgálását. Ez a rendszer alternatívája lehet annak a jelenlegi gyakorlatnak, hogy az egyes területeket külön-külön kezelve oldunk meg problémákat a gazdaság a szociális szféra és a környezetvédelem, területén, azaz ha szükség van energia-hordozóra, megvesszük (pl. gáz); ha meg kell oldani egy szociális problémát – pl. munkanélküliség – fizetünk segélyt, vagy külön erõfeszítéseket teszünk munkahelyteremtésre; ha környezetvédelem területén jelentkezik feladat – pl. hulladékelhelyezés –, akkor


61

beruházunk olyan megoldásba, amely eredménye csakis azon a területen jelent megoldást. Ezáltal nem használjuk ki azokat a szinergiákat, amelyek csak akkor hasznosíthatóak, ha az egyénileg is értelmezhetõ igényeket – vagy azok egy részét – a közösségi igények szintjén értelmezzük. Az öko-szociális szemlélet ezt, a közösségi igények szintjén történõ problémamegfogalmazást, mint a szemléletváltást jelenti. Mindebbõl következõen törekedni kell tehát arra, hogy a különbözõ területek – környezetvédelem, gazdaság-mezõgazdaság, szociális szféra – érdekeit együttesen, komplex összefüggésrendszerként értelmezve vegyük figyelembe a közösséget érintõ döntések esetén. Természetesen az öko-szociális szemlélet megvalósítása során is mérlegelni szükséges – figyelve a világpiaci árakat –, hogy ez a közösségi szükségletkielégítés versenyképes-e a távolról, a világpiacról történõ közösségi szükségletkielégítéssel. A mérlegelés, és az ezt követõ döntés fõ szempontjaként azonban azt kell tekinteni, hogyha külsõ elégíti ki a közösség a közösségi szintû igényeit, akkor milyen területeken és mennyit kellene költenie a még megoldandó további közösségi igények – pl. munkahelyteremtés, szociális segélyezés, környezetvédelmi, közegészségügyi problémák megoldása – kielégítésére. Ugyanakkor, ha az ellenkezõ irányból közelítünk a dilemmához, akkor azt kell szem elõtt tartani a döntésnél, hogy például egy enregiaültetvénybe történõ beruházás önmagában lehet, hogy kevésbé versenyképes áron állítja elõ az energiahordozót, de ha a beruházást kompelixitásában, a szûken értelmezett gazdasági racionalitásból kiemelve vizsgáljuk, akkor azt is figyelembe kell venni, hogy vidéken teremtettünk munkahelyt, ezáltal növekedett a vidék népességmegtartó képesség. Megoldottuk továbbá a termelésbõl kivont földek hasznosítását, és a komposzt-kihelyezéssel egyrészt javítjuk a környezeti erõforrásunk kapacitást, (jobb termõföld), másrészt csökkentjük a város környezetterhelését, hiszen nem kell lerakóban elhelyezni a szerves hulladékot. Végül, de nem utolsó sorban a régió részben, vagy egészében csökkentheti a külsõ tényezõktõl való függését, mivel képes a maga számára megtermelni a szükségleteit. Mindezek alapján, ha a beruházási döntésnél ez a komplex összefüggés-rendszer kerül mérlegelésre, akkor már középtávon is versenyképes lehet a helyi gazdaság és közösség igényeinek az öko-szociális szemlélet kínálta kooperáció alapján történõ értelmezése. Az elõbbi példa csak egy a lehetséges kooperációk közül, amelyek a Program keretében mindennapi gyakorlattá válhatnak. Ugyanakkor már ez a példa is egyértelmûsíti, hogy az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program megvalósítása során arra kell törekedni, hogy a térség minden vállalkozása, gazdálkodó szervezete és helyi közössége számára nyújtson

62


lehetõséget a programba való bekapcsolódásra, a közös helyi érdekek felismerésére, és az ebbõl adódó elõnyök kihasználására akár üzleti, akár helyi közösségi szinten.

3.4. Kommunikáció, oktatás A környezetvédelemhez kapcsolódó projektek esetében csak úgy, mint egyéb más a helyi közösség tagjait érintõ kezdeményezések esetében számos a projekt kommunikációjával kapcsolatos probléma merülhet fel. Esetünkben e problémákat – és egyben, mint megoldandó feladatokat – a következõkben határoztuk meg: • a Program eredményeinek közérthetõ megjelenítése, közlése; • a fogadókészség biztosítása mind a lakossági, mind a döntéshozatali és egyéb kapcsolódó célcsoportok részérõl; • a tudományos marketing megvalósítása, a megfelelõ szakmaképviselet biztosítása. Mindezen célok elérése érdekében mindenképpen szükségesnek tartjuk egy önálló kommunikációs stratégia elkészítését, amely segítségével hatékonyan történhet meg az egyes célcsoportok számára történõ kommunikálás. A kommunikáció mellett az oktatás az a terület, amely egyrészt szorosan kapcsolódik a kommunikációs feladatokhoz, mint sajátos csatorna, másrészt önálló jelentõséggel is rendelkezik, hiszen a tudásátadás legfontosabb módja. Ebben a vonatkozásban fontos megjegyeznünk, hogy a módosított Közoktatási Törvény elõírásainak megfelelõen minden oktatási intézménynek el kellett készíteni a környezeti nevelési programját. Ebbõl következõen a fiatalok már az általános iskolában találkozhatnak a környezettudatos gondolkodással, és iskolai pályafutásuk egészén keresztül folyamatosan történhet a szemléletformálás. Ennek a célnak az elérését segíti jelenleg is a „Zöld Suli” program, amely a BIOKOM Kft. által indított oktatási program. E programban Pécs városának minden általános iskolája – ha különbözõ mértékben is – bekapcsolódott. A program célja, hogy a környezettudatos gondolkodás kialakulását segítse elméleti és „gyakorlati” foglalkozásokon keresztül, és a szelektív hulladékgyûjtés, mint konkrét példa segítségével vezeti be a gyerekeket a korszerû hulladékgazdálkodással kapcsolatos ismertekbe. A programhoz több pályázat is kapcsolódik, valamint szelektív hulladékgyûjtési akciók, illetve a szelektív hulladékválogató üzemlátogatása, és egyéb „kézzelfogható” tapasztalási lehetõségek biztosítása. Célszerû lehet ugyanakkor megyei, regionális szintre is kiterjesz-


Az utóbbi időben komoly előrelépés tapasztalható a környezeti nevelés terén. A legtöbb óvodában régóta része a foglalkozásoknak az állatok, növények bemutatása, a környező világ tevékeny megismerése. Az oktatási törvény tavalyi módosításának eredményeként pedig ősztől az ország minden iskolájában be kell építeni a pedagógiai programba a környezeti nevelést. Nem lesz minden iskolában környezetvédelemmel foglalkozó önálló tantárgy, az oktatási intézmények maguk határozhatják meg, hogy a Nemzeti Alaptanterv figyelembevételével hogyan, mely tantárgyak keretében tanítják a környezeti ismereteket. Noha talán most volna a legfontosabb a környezeti nevelés szakmai és tárgyi alapjait megteremteni, az elmúlt évek dinamikus fejlődése után idén nagy mértékben csökkentek ennek a területnek (is) a forrásai. Nincs elég pénz a környezeti neveléshez szükséges különféle iskolai beruházásokra, szabadidős programokra, kiadványokra. Az erdei iskolák mellett a hazai ökoiskolák lehetnek a környezeti nevelés központjai. Egy nemzetközi hálózat részeként már 30 olyan oktatási intézmény működik Magyarországon, ahol a pedagógiai programban meghatározó szerepe van a környezeti nevelésnek. Ezek az iskolák közreműködnek a hely környezeti problémák felmérésében és megoldásában, és működtetésük során (fűtés, energia, hulladék stb.) a leginkább környezetkímélő megoldásokra törekednek. Forrás: Magyar Hírlap 2004.06.30.

63

teni a programot, miáltal a kistelepülések iskoláiban is megjelenhet ez a lehetõség. Az oktatás témaköréhez kapcsolódóan további fontos terület a természetvédelemmel kapcsolatos ismeretek átadása. Pécs városában e feladatot, a leginkább átfogó módon a Duna-Dráva Nemzeti Park Pécsi Oktatási Központja látja el, ahol csoportos foglalkozások keretében ismerhetik meg a diákok a Nemzeti Park sajátos értékeit. Az Oktatási Központ 1998. februárjában kezdte meg tevékenységét és mûködik azóta is folyamatosan. Programtervében jelenleg is az óvodás korcsoporttól a felnõtt korosztályig különbözõ foglalkozási típusokat ajánl, melyek keretében az érdeklõdõk megismerkedhetnek a természetvédelem legfontosabb kérdéseivel. A Programhoz kapcsolódó oktatási feladatok a sikeres megvalósításához szükségesnek tartjuk, hogy a képzési programokba érdekelt, a témával már valamilyen szinten kapcsolatban lévõ, vagy azt tervezõ intézmények között koordinált együttmûködés alakuljon ki. A Programban megfogalmazottak tükrében a kommunikáció és oktatás részterületen a következõk sajátos célokat határozhatjuk meg: • A Program bemutatása, a lakosság és más érintettek tájékoztatása a célkitûzésekrõl, aktuális tevékenységekrõl • A társadalom környezettel és fenntartható fejlõdéssel kapcsolatos ismereteinek bõvítése Fontos feladat a lakosságban tudatosítani a környezeti és természeti értékek megõrzésének szükségességét, a környezettudatos gondolkodásmód kialakítását. Ennek legfõbb akadályai az ismerethiány, a pozitív minta hiánya, a környezeti szempontból helytelen viselkedés társadalmi elítélésének hiánya. Ezért átfogó program keretében kell támogatni a médiában a környezeti szempontok bemutatását. • Környezeti nevelés beépítése a közoktatás minden szintjére A közoktatás minden szintjén fejleszteni kell a környezeti nevelést, és a tantervi követelmények közé is be kell építeni. A felsõoktatás minden területén általánossá kell tenni a környezettan oktatást. A szakképzésben (mind közép-, mind felsõfokon) indítani kell olyan képzéseket, melyek a környezettechnológia üzemeltetésére képeznek ki szakembereket (irányítás technika, gépészet, épületgépészet, energetika, stb.). • Az információhoz jutás javítása biztosítása A felelõs társadalmi részvétel erõsítése érdekében a környezeti és fogyasztóvédelmi tanácsadó és információs szolgálatokat tovább 64


kell bõvíteni. A környezeti minõsítési és címkézési rendszerek fejlesztése, a címkék ismertségének javítása és alkalmazási körének bõvítése. Mindezt azonban oly módon, hogy könnyen azonosítható és egységes legyen a címkék használata. Ehhez szükséges országos szinten szabályozni a jelöléseket, és korlátozni azok számát, hogy mindenki számára követhetõ legyen az egyes címkék jelentése • A környezettudatos döntések és a fenntarthatóbb életmód ösztönzése Ösztönözni kell a környezetbarát termékek és szolgáltatások megismertetését, elterjesztését. A természetbarát szabadidõs tevékenységek bátorítása. A háztartásvezetési szokások átformálása a fenntartható fejlõdésnek megfelelõen. Energiatakarékosság és energiahatékonyság fogyasztó-oldali javítása. • Környezettel kapcsolatos információk lakosság felé történõ rendszeres megjelenítése (zaj, légszennyezettség, stb) • A folyamatos információ-áramlás biztosítása a Program fejlesztésében érdekelt szereplõk között.

3.5. Zaj-, levegő-monitoring rendszer A zaj-, és levegõ-monitoring rendszer kiépítése, valamint a folyamatos mûködtésrõl történõ gondoskodás a Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség feladata. Jelenleg e feladatok közül a Légszennyezettségi Mérõhálózat üzemeltetése mûködik. E feladat ellátásának anyagi hátterét költségvetési keret biztosítja. Az ÖKORÉGIÓ programhoz tartozó területen jelenleg 15 RIV (Regionális Immisszió Vizsgáló) mérõhelyen folyik nitrogén-dioxid szennyezettség mérés, ebbõl 12 helyen kén-dioxid szennyezettség mérés is történik. A régió területén 24 db ülepedõ por mérõhely is üzemel. Ezek nagy része Pécs és Komló városok területén található, valamint Beremenden és annak szomszédos településein. A RIV mérõhálózat mellett a régióban összesen 6 db monitoring állomás üzemel, amelyek folyamatosan mérik és regisztrálják az órás átlagos szennyezettségi értékeket. A levegõminõségi monitoring részét képezi egy mobil monitoring állomás, az ún. DAF mérõkocsi, amelynek feladata az ipari és/vagy közlekedési eredetû kibocsátások okozta hatások mérése, az adott tevékenység levegõminõségre gyakorolt hatásának megismerése. 2004. évtõl a


Az utóbbi időben több hazai városban – köztük a nagy forgalom és a domborzati viszonyok miatt különösen veszélyeztetett Budapesten, Pécsett, Győrben – hoztak új rendeletet a szmogriadóval kapcsoltban. Az uniós irányelveknek megfelelően ezeken a településeken a korábbiaknál alacsonyabb szennyezési küszöböt szabtak meg. Szmogriadó elrendelésére azonban még sehol sem volt szükség. Az elmúlt években a nehézipar leépülésével és a hőerőművek átalakításával a korábban kiugróan magas kén-dioxid-értékek csökkentek. A nitrogén-dioxid-kibocsátásban viszont ellenkező tendencia tapasztalható, a porterhelés országos átlagban stagnál. Az adatok azt bizonyítják, hogy ma már nem az ipar, hanem a közúti közlekedés az elsőszámú szennyezőforrás. Olyan városokba telepítettek tehát új automata monitorállomásokat (Ajka, Százhalombatta, Dunaújváros, Sopron, Veszprém, Salgótarján, Esztergom), ahol jelentősebb üzemek mellett nagy átmenő forgalom is szennyezi a levegőt. Nemcsak az állomások, hanem a mért légszennyező komponensek számát is bővítették. A kén-dioxid- és nitrogéndioxid-értékek rögzítése mellett az új műszerek a talaj közeli ózon, a közúti forgalomból származó aromás szénhidrogének és az emberi egészséget különösen veszélyeztető apró porrészecskék mérésére is alkalmasak. Forrás: Magyar Hírlap 2004. 06. 07

65

10 µm alatti szállópor vizsgálatok kiterjesztésére nyílott lehetõség két db nagyteljesítményû mintavevõ berendezéssel. Az ÖKORÉGIÓBAN mûködõ 6 db monitoring állomás és a Regionális Immisszió Vizsgáló hálózathoz tartozó 18 db, un. RIV állomás elhelyezkedését 3. sz. térképen jelöltük. Zajmonitoring rendszer jelenleg nem mûködik sem az ÖKOVÁROSÖKORÉGIÓ, sem Magyarország egyéb területein. Ugyanakkor folyamatban van az EU direktívának megfelelõ zajtérkép készítésére vonatkozó rendelet megalkotása. Mindezen helyzetek ismeretében a települési életminõség javítása érdekében célfeladatként fogalmazódnak meg a következõk: • Levegõminõség folyamatos ellenõrzése, mérõhálózat fejlesztése A levegõminõség adatainak folyamatos értékelése. Szmogriadó feltételeinek meghatározása, szmogriadó-terv elkészítése. • Parlagfû-irtás minden lehetséges eszközzel történõ támogatása • A légszennyezõ anyagok emberre gyakorolt hatásainak elemzése Levegõminõség okozta egészségügyi kockázatok csökkentése, és légszennyezõanyag-terjedési modellek kidolgozása. • Zajtérkép, konfliktus térkép kidolgozása Zajmonitor-rendszer kiépítése és mûködtetése az 1. és 2. rendû fõutak településeken áthaladó nyomvonala mentén, valamint a lakókörnyezetben mûködõ üzemi létesítmények környezeti zajkibocsátásának folyamatos ellenõrzése. Szükség esetén zajvédelmi szempontból fokozottan védett területeket, csendes övezeteket, zajgátló védõterületeket kell kijelölni. • Hatósági elõírások betartattatása Zaj-és rezgésvédelmi szempontok érvényesítése a rendezési tervek készítése során. • Zajcsökkentõ beruházások elvégzése Meglévõ zaj-és rezgésforrások által okozott veszélyes mértékû zajt és rezgést fokozatosan, tervszerûen csökkenteni kell, elkerülõ utak építésével a településen átmenõ forgalom elvezetése, ezáltal a csendesebb környezet biztosítása, a vasúti szállítás támogatása a közúttal szemben. 31 Kerényi 2003. 378-379. old.

66


3.6. Vízbázis védelme A vízbázis védelme különösen fontos minden helyi közösség, de minden régió, és nemzet számára egyaránt. Magyarország számára különösen fontos ez a kérdés, hiszen egyrészt a felszíni vizeink 75%- külföldrõl érkezik, másrészt a felszíni vizek felhasználása befolyással van a felszín alatti vizek használatára. Magyarország a teljes megújuló vízkészletének kb. 12%-át termeli ki31. A felszín alatti vízkészleteink szinte stratégiai erõforrást képviselnek mind jelenünk, mind a jövõnk szempontjából. A történelem során mindig is rendelkeztek a települések, a helyi közösségek víztartalékokkal, mégpedig oly módon, hogy a helyi vízvagyon feletti rendelkezés jogát mindig is a helyi közösség döntéshozói gyakorolták. Különösen igaz mindez Pécs városára, mivel egyrészt rendelkezik saját vízbázissal, másrészt hozzájuthat külsõ forrásokból is, miáltal a saját készlet védelme körültekintõ gazdálkodással messzemenõen megvalósítható. Annál is inkább, mivel a vízkészlet-gazdálkodás nem a vízszolgáltatást jelenti. Mindezek alapján a felszín alatti vizek esetében a fõ célkitûzés és feladat: a felszín alatti vízkivételek és az utánpótlódás egyensúlyának a megtartása, valamint a vízminõségi állapotromlás megelõzése vagy a már bekövetkezett állapotromlás visszafordítása. Az édesvíz készletek, ezen belül a felszín alatti vizek sokirányú hasznosítására akkor van hosszú távon lehetõség, ha biztosítjuk, hogy a meglévõ jó állapotuk ne romoljon, megújulását ne veszélyeztesse az emberi tevékenység hatása. A fenntartható fejlõdés általánosan elfogadott célkitûzését erõsíti meg az Európai Unió által elfogadott Víz-Keretirányelv, amely alapjául szolgál a magyar törvényeknek és elvárásoknak. A sérülékeny környezetben lévõ, felszín alatti vízbázisok felmérése a kilencvenes évek közepén megtörtént. A Dél-dunántúli régió és ezen belül az ÖKORÉGIÓ települései közül az országos átlaghoz képest kiemelten magas számban találhatók olyanok, melyek vízellátása sérülékeny vízbázisokból történik (1. sz. térkép). Ez a körülmény a térség vízigényébõl és természeti adottságaiból adódóan alakult ki az elmúlt évtizedekben. A vízgazdálkodáshoz, és a vízbázis védelméhez kapcsolódó további meghatározó kérdés a szennyvízkezelés problémaköre. Jelentõs feladatot jelent e vonatkozásban a keletkezõ szennyvizek ártalommentes elhelyezése. Ez a feladat szorosan kapcsolódik a helyi gazdaság fejlõdése által igényelt kapacitás-fejlesztési feladatokhoz is, hiszen a szennyvízkezelés nem kizárólag a lakossági felhasználás során keletkezõ hányadot jelenti.


Jelenleg a mezőgazdaság hasznosítja az édesvízkészletek 90%-át. Különösen vízigényes az állattartás, amely ötször több vizet használ, mint a növénytermesztés: 1 kilogramm búza megtermelése mintegy 1790 liter vizet igényel, míg ugyanennyi marhahús előállításához átlagosan 9680 liter vizet használnak fel. A következő húsz év alatt becslések szerint bolygónk lakossága további közel kétmilliárd fővel gyarapodik. Számos fejlődő ország nem tudja majd biztosítani lakossága élelmezését anélkül, hogy helyrehozhatatlan károkat ne okozna a környezetben – mutattak rá a Nemzetközi Vízkészlet-gazdálkodási Intézet (International Water Management Institute, IWMI) munkatársai. A kutatók szerint a világ élelmezési gondjai csak úgy oldhatók meg, ha a szárazságtűrő növények elterjesztésével és takarékosabb öntözési technológiák révén lényegesen csökkentenék a mezőgazdaság vízigényét. A szakemberek úgy vélik, hogy azon országok esetében, amelyek korlátozott vízkészletekkel rendelkeznek, importálni kellene a gabonaféléket olyan régiókból, amelyek nem szűkölködnek a vízben. A mezőgazdaságban ezen kívül növelni kellene az öntözésre felhasznált városi szennyvíz hányadát is. Már jelenleg is az élelmiszereknek szükséges víz mintegy 10 százalékát a másodlagosan hasznosított víz révén nyerik. A jövőben a szennyvizek hasznosítása létkérdéssé válhat – vélik a kutatók. forrás: www.origo.hu

67

A ciánszennyezést a nagybányai Aurul román-ausztrál vegyesvállalat derítőgátjának meghibásodása okozta 2000 január 30-án, amikor 100 ezer köbméternyi ciánt és más nehézfémionokat tartalmazó szennyvíz ömlött a Lápos folyóba, majd onnan a Szamosba. A Szamosból vett vízminták február 2-án a magyar szabvány szerinti határérték 180-szorosát mutatták ciánból. Közvetlenül a szennyezés utáni vizsgálatok már bizonyították, hogy a Tisza több szakaszán jóformán kipusztult az élet, míg máshol – a gyorsabb folyású részein, illetve egyes holtágakban – szinte alig észlelhető a szennyezés. Szerencsére a Tisza-tó nem károsodott a várt mértékben: a 127 ezer kilométernyi vízfelületnek csupán a 7 százalékát érte el a cianid vegyület. Forrás: Magyar Hírlap 2000.02.09.

2004. július 30-án az Onyx Magyarország Kft. által üzemeltetett dorogi veszélyeshulladék-égető egyik tartályából szennyezőanyag (fáradtolajés oldószerkeverék, gyógyszervegyészeti és vegyipari anyagot tartalmazó veszélyes hulladék) szivárgott a Kenyérmezei patakból a Kis-Dunába. A környezetbe jutott veszélyes anyagokról csak 6 nappal később adott tájékoztatást az Onyx Kft. A szennyezés következtében a területi védelmi bizottság megtiltotta a vezetékes víz ivási és főzési célú fogyasztását Esztergomban és környékén. Orvosi adatok szerint ezen a területen megnőtt a hányással, hasmenéssel járó megbetegedések száma. A hulladékégető üzemeltetője ellen feljelentést tett környezetszennyezés miatt az Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség, a rendőrségi vizsgálatot pedig a dorogi kapitányság végzi. Forrás: www.origo.hu

68

Regionális kitekintésben ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy a vízellátás dinamikus fejlõdésével párhuzamosan nem bõvült a közcsatornahálózattal ellátott települések köre. A meglévõ szennyvízközmûvek kapacitásának fejlesztése sok helyen nem követte a jelentkezõ igényeket, és a szennyvízelhelyezés megoldatlanságából, valamint az elégtelen mértékû szennyvíztisztítás miatt jelentõs károk keletkeznek. A szennyvízcsatornázás és -tisztítás jelenlegi helyzetét áttekintve megállapítható, hogy a lakónépesség közcsatorna-ellátási színvonala Pécsett viszonylag kielégítõ mértékû (a mecsek-oldali vezetékes ivóvízhálózat nélküli területeken nincsen). A többi városban általában ennél kedvezõtlenebb a helyzet. Az ÖKORÉGIÓ egészét tekintve a lakásállomány és a lakosság szennyvíz-komfortjának helyzete – országos összehasonlításban – az átlagosnál kedvezõbb. A Pécsi Vízmû Rt. által üzemeltetett pellérdi szennyvíztisztító telep fogadja Pécs város települési folyékony hulladékát, a fogadás közegészségügyi körülményei nem megnyugtatóak. Mindezekbõl következõen a víz használatával kapcsolatos leggyakoribb veszély ma még az • emberi illetve állati ürülék által közvetlen vagy közvetett módon okozott mikrobiális szennyezõdésbõl eredõ fertõzés, • szennyvíz vagy egyéb fertõzött hulladék ivóvízbe kerülése és a vízhasználat útján való továbbterjedése következtében. A hulladéklerakók védõterületének elégtelensége a vízadó bakteriális, olajos és egyéb folyékony hulladék okozta szennyezése miatt jelent veszélyt. Az ÖKORÉGIÓ területén a mikrobiális szennyezõdés lehetõsége miatt a vízjárvány kialakulásával lehet számolni a Mecsek-oldali, vezetékes ivóvízzel ellátatlan településrészen. Elsõdleges gócnak a Középdeindoli, Kisdeindoli teljes területet és a Nagydeindoli (felsõ) részt kell tekinteni, mivel az itt élõ lakosságnak ez a terület állandó lakóhelye, a szennyvízcsatornázás és zárt szennyvíz-tárolók, és a geológiai adottságokból következõen a vízzáró rétegek hiányában a szennyvíz gátak nélkül éri el a vízadó kutakat, talpmélységtõl függetlenül. A Régió társadalmi és gazdasági szereplõi számára már megfogalmazódtak a felszíni és felszín alatti vízbázisok védelméhez kapcsolódó feladatok, amelyek megoldása a Program segítségével összehangoltan válhat megoldottá. Az ÖKORÉGIÓ mint szövetség elõsegítheti a regionális ellátást biztosító vízbázisok használói és élvezõi, valamint a területhasználatok korlátozása miatt ellenérdekeltté váló települések és területtulajdono-


sok között fellépõ érdekellentétek kölcsönös elõnyök és összefogás alapján alapuló feloldását. A vízbázis védõövezetén lévõ gazdálkodó szervezetek tevékenységét a hatóságok engedélyezik, ellenõrzik és szabályozzák. A magánszemélyek cselekvéseit, önellátó gazdálkodását a helyi önkormányzat tudja befolyásolni, elsõsorban felvilágosító tevékenységgel. Ennek megszervezésében az ÖKORÉGIÓ szervezete koordinációs, tanácsadó szerepet tud betölteni. A védõterületen kialakult környezetszennyezések felszámolására a hazai szabályozás 2010. évi határidõt állapít meg. A védõterületeken elsõsorban a környezetszennyezés megelõzésére, illetve a minél korábbi felismerésére kell helyezni a hangsúlyt. A szennyezõdések észlelésében kiemelt szerepet tölthet be a települések egyes potenciálisan veszélyeztetett területein monitoring hálózat kialakítása, amely egységes értékelésre ad lehetõséget. A monitoring rendszerek nem csak a felszín alatti vizek minõségének az észlelésére használhatók, hanem a rendszeres vízszintmérések adatai magyarázatot adhatnak a természeti vagy mûszaki létesítmények állapotának a változására, lehetõséget ad vizesedések és kiszáradások folyamatának a nyomon követésére. A felszín alatti vízre vonatkozóan rendelkezésre álló helyi adatok felhasználhatók a lakosság tájékoztatására. A tájékoztatásnak kiemelt jelentõsége van a lakosság által használt talajvizes kutak esetében, vagy a közhasználatú források használatakor. További feladatot jelent akár a lakossági tájékoztatás akár a konkrét szabályozási kérdések rendezése tekintetében a háztáji és a mezõgazdasági vállalkozások esetében az állattartásból keletkezõ almos- és hígtrágya gyûjtése, tárolása és használata. Elkerülhetetlenül új feladatok és a jelenlegi hozzáállás megváltoztatást jelenti. A települések önkormányzataira hárul a feladat, hogy helyi környezetvédelmi ügyként kezelve biztosítsa a talajvíz védelmét a háztáji állattartásból eredõ nitrát szennyezésekkel szemben. Ennek megvalósítására helyi állattartási rendelet megalkotása szükséges. A helyi rendelet megalkotásához, a rendelet érvényre jutását biztosító tájékoztatók kiadásához és a társadalmi elfogadás eléréséhez tud segítséget nyújtani az ÖKORÉGIÓ szövetsége, vagy annak szakemberei. Az ÖKORÉGIÓ területén lévõ települések nitrátérzékenység szerinti besorolását a 2. sz. térkép mutatja. A vízbázis védelmével kapcsolatosan megfogalmazott célok a következõk: • Csapadékvizek összegyûjtésének szorgalmazása a lakosság és a közületi felhasználók körében egyaránt


A Gyáli-patak vizét teljesen elborítja a szemét és a fekália, az orrfacsaró bűz messziről jelzi a szennyeződést. A vízügy és a Környezetvédelmi Felügyelőség munkatársai ellenőrizték a Gyáli-patak vizét. A vízminta elemzése is alátámasztotta, hogy nagyfokú környezetszennyezés történt. A vizsgálatok szerint a fekáliával teli szennyeződés a gyömrői szennyvíztisztító telepről szivárgott ki. Ez nem szokatlan jelenség arrafelé, mert a Gyömrői Önkormányzat felügyelete alá tartozó szennyvíztisztító telep sem technológiájában, sem kapacitásában nem felel meg a követelményeknek. A szennyvíztisztítót 1996-ban három település (Gyömrő, Maglód, Ecser) kiszolgálására tervezték, ám a napi 1600 köbméternyi víz kezelésére képes telep nem tud megbirkózni a hétköznapokon érkező mintegy 2600 köbméternyi szennyvízzel. Ez a naponta közel ezer köbméternyi szennyvíztöbblet tisztítatlanul folyik a Gyáli-patakba és onnan egyenesen a Ráckevei-Dunaágba. A szennyezés miatt a gyömrői szennyvíztisztító telepet és annak üzemeltetőjét, a gyömrői önkormányzatot terheli a felelősség. Az önkormányzatot határozatban kötelezték a szennyezés megszüntetésére és a medertisztítás azonnali megkezdésére. Így jó eséllyel megmenthető a Ráckevei Dunaág élővilága. Forrás: Magyar Hírlap 2003.06.28.

69

•

•

• •

•

A csapadékvíz helyi (ciszterna) összegyûjtésének ösztönzése az öntözésre, mosásra, WC-öblítésre történõ felhasználás támogatása, illetve az ipari víz ellátás csapadékvízbõl történõ biztosítása (közterületek öntözése, mosása) erre a célra kialakított ipari méretû tárolók segítségével Racionalizált vízhasználat széles körû elterjesztése víztakarékos technikai megoldások alkalmazásának ösztönzése, ismeretterjesztés, termékbemutatók szervezése a lakosság és a közületek részére Szennyezés csökkentõ programok kidolgozása szennyezés csökkentõ technológiák alkalmazása. A vízszennyezõ anyagok felszíni vízbe bocsátásának csökkentése. Kutak vízminõségének monitorozása Természetes és mesterséges fürdõvizek minõségének javítása A fürdõhelyek higiéniájának javítása, a termál- és gyógyvízhasználat biztonságának fokozása. Strandolásra alkalmas álló- és folyóvizeink vízminõségének monitoringja, javítása. Települések szennyvízelvezetésének és -tisztításának fejlesztése Kommunális szennyvíziszapok hasznosítási arányának növelése, iszapkezelési technikák fejlesztése. A meglévõ csatornahálózatra kapcsolt lakosok számának a növelése. Környezetkímélõ egyedi szennyvíztisztítási kislétesítmények támogatása.

3.7. Hulladékgazdálkodás Az ország legtöbb településének, így az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Programban potenciálisan résztvevõ települések esetében is, a szilárd hulladékgazdálkodás szempontjából a legsürgetõbb feladat a hulladékok középtávú elhelyezésének megoldása. A jelenleg üzemelõ hulladéklerakók hamarosan megtelnek, és ezek rekultivációja is további feladatokat ró a térségre. A korszerû hulladékgazdálkodási módszerek alkalmazásának elõfeltétele a regionális léptékû begyûjtés, és kezelés megszervezése. Ugyanakkor jelenleg az e területet érintõ problémák közül talán leginkább sürgetõ megoldást a begyûjtést biztosító jármûpark cseréje jelenti. Az új jármûpark beszerzése és racionális kihasználás egyben a begyûjtési rendszer átalakítását is jelenti, amelyben a regionális szemlélet kap meghatározó szerepet. Az elszabdalt, kicsi üzemméretek, az átlagnál magasabb fajlagos költségek és a minimális fedezet miatt csak EU-s támogatású regionális programok keretében van remény a jármûvek cseréjére, korszerûsítésére.

70


A Program által érintett települések legtöbbje esetén nincs megoldva a hulladékok szelektív gyûjtése sem. Kivételt képez Pécs városa, ahol évek óta jól mûködõ rendszerben folyik a szelektív gyûjtés. Ugyanakkor a szeletíven gyûjtött hulladékok kezelésében is élen jár a város, hiszen a régió területén összegyûjtött hasznosítható hulladékokat mindenhonnan Pécsre szállítják, ahol jelenleg Közép-Európa legnagyobb, évi 15.000 tonna kapacitású válogatójában osztályozásra és bálázásra kerül. Válogatott hulladékfajták: papír, mûanyag, üveg, fém. Ezenkívül összegyûjtésre kerül a hulladék akkumulátor és a hulladék gépkocsi gumiabroncs, valamint lakossági veszélyes hulladék is. A zöldhulladék elkülönített gyûjtése csak Pécsen történik. A területen egy komposztáló üzem mûködik a kökényi szilárdhulladék-lerakó területén. A hulladékgazdálkodáshoz kapcsolódóan – ahogy arra már korábban is utaltunk – fontos feladat a felhagyott lerakók felszámolása, valamint a mûködõk korszerûsítése. Ezek a feladatok önmagukban is komoly súllyal jelennek meg a környezetvédelem feladati között, ugyanakkor a felszíni és felszín alatti vízminõség javításának, megóvásának érdekében is különös jelentõséggel bírnak. A helyzet megoldásaként az új, nagy kapacitású, korszerû mûszaki védelemmel ellátott regionális hulladéklerakók építése, a meglévõ egyes telepek korszerûsítése, a hulladékcsökkentésre vonatkozó intézkedések bevezetése, az újrahasznosítás elõtérbe helyezése kell, hogy megtörténjen, miáltal a régió komplex hulladékgazdálkodása is megvalósulhat. E koncepcionális cél elérése érdekében a következõ operatív célok kerültek megfogalmazásra: • Települési hulladékok elkülönített begyûjtésének jelentõs növelése Komplex regionális begyûjtõ-kezelõ rendszerek kialakítása. A csomagolás, ásványolaj, PCB, szárazelemek és akkumulátorok, gumiabroncs, gépjármû, elektronikai készülékek, egészségügyi hulladék, állati hulladék, növényvédõ-szerek kiemelt kezelése. • Elkülönítetten gyûjtött települési hulladékok elõkezelése és hasznosítása Az építõipar hulladékainak hasznosítása. • Biológiai úton lebomló szerves hulladék elkülönített kezelése, komposztálása, helyi hasznosításának elõsegítése A helyi célokra jelenleg használt gáz tüzelõanyag részleges kiváltása biomassza felhasználással. Árpreferencia a megújuló energiaforrások felhasználásával termelt villamos energiára. • Hulladékgazdálkodással kapcsolatos K+F ösztönzése, melynek fontos területei: a hulladékok káros hatásai elleni védelem megalapozása; energetikai célú hulladékhasznosítási technológiák fejlesztése; ve-


71

szélyes és nem veszélyes hulladékok képzõdésének mérséklésére vagy elkerülésére, hasznosítására, ártalmatlanítására alkalmazható korszerû technológiák kidolgozása.

3.8. Energetika A Dél-Dunántúli régió energia termelése éveken keresztül a Mecseki feketekõszén hasznosításán alapult. Ez azonban a magas termelési költségek miatt a 90-es évektõl nem volt tovább tartható és az állami támogatás megszûnésével a szektor folyamatos leépülésének majd elõször a mélymûvelésû bányák, végül a külszíni fejtések bezárásnak lehettünk tanúi. A térség nagy energia termelõ cégei, és ezen belül is a legnagyobb a PannonPower Rt. elsõsorban a régión kívüli energiahordozókra építenek fejlesztéseikben. A Pannon Hõerõmû Rt. mind ez idáig fontos szerepet kapott a térség biztonságos villamosenergia-ellátásában. Az erõmû, mint Magyarország egyik legnagyobb egységes távhõrendszerének forrása, Pécs város kizárólagos távhõellátója. A meglévõ berendezések jelentõs forróvíz- és gõztermelõ kapacitással rendelkeznek az igényeknek megfelelõen. Az elmúlt évek során jelentõs fejlesztési program indult, amely az erõmû hõ- és villamosenergia-termelõ rendszerének teljes megújítását célozza. Így elsõsorban a tüzelési technológia változik meg, amelyben a szén helyett földgáz – és alternatív tüzelõként a fûtõolaj – a tüzelõanyag. Az elsõ lépésben a mûködõ négy széntüzelésû kazánból kettõ földgáz- és olajtüzelésûre alakítására kerül sor 2004. év végéig. A második lépésben egy gázturbina-hõhasznosító kazán kombinált ciklusú egységet állítanak üzembe, ami jelentõs villamosenergia-termelõ kapacitásnövekedést eredményez. Mindezen fejlesztéseken túl szinte új fejezetet nyit a hazai energiatermelés területén az az innovációs program, amely elsõ eredményeként megtörtént a PannonPower Rt. erõmûvének egyik kazánjának biomassza tüzelésûre való alakítása. A kazán tüzelõanyaga alapvetõen fa (faapríték) illetve távolabbi célként a biomassza felhasználhatósága is megfogalmazódott. A biomassza elõállítása – pl. energiafû-ültetvények telepítése – szintén a komplex fejlesztési program részeként fogalmazódott meg. Ugyanakkor a korábban tárgyalt regionális hulladékhasznosítási kérdéskör is számos vonatkozásban kapcsolódhat az energiatermeléshez.

72


Azért is fontos a területek közötti kapcsolódás hangsúlyozása, az energiapiaci liberalizáció következményeként a térségi elektromos szolgáltató – E-ON csoport – a Dél-Dunántúl számára szükséges kapacitásokat az ország bármely területérõl beszerezeti, ezért a helyben termelt energia helyi felhasználása elõl minden akadály elhárul. Így az a jelenlegi helyzet is megváltozhat, hogy az ország és a térség energia-igénye jelentõs függésben van az importált energiahordozóktól, amely függést csökkenteni szükséges. Ennek egyik módja, hogy a regionális hulladékgazdálkodási program megvalósulásával annak kimenetei különbözõ lehetõségeket biztosítanak a helyi energia-termelés helyi erõforrások bevonásával történõ fokozásához. Ilyen lehetõséget jelenthet • a zöldhulladék komposzt és az energia erdõk telepítése • a szilárd hulladék könnyû frakciójából elõállított tüzelõanyag energetikai hasznosítás, illetve együttégetési lehetõsége • a biofermentálókban történõ energia-termelés (hõ és elektromos energia) energetikai, mezõgazdasági hasznosítás. • a térségi lerakók rekultivációja során a depóniagáz hasznosítás. Az iméntiekben is vázolt integrált megközelítés alkalmazásának további elõnye, hogy hatékonyabbá és gazdaságossá teheti az újrahasznosítható energetikai beruházások megvalósítását. A térségben jelenleg zajló fejlesztések szükséges de nem elégséges feltételei az EU energetikai stratégiában meghatározott célok teljesítésének. A célok egyúttal az energetikai fejlesztések szükséges prioritásait is kijelölik: • Decentralizált, saját forrásokra építõ energetikai rendszer fejlesztése • A régióban meglévõ tudáskapacitás felhasználásával innovatív technológiai fejlesztésre nyílhat lehetõség • Energiatakarékossági program elindítása a régióban háztartások és vállalkozások bevonásával.

3.9. Városüzemeltetés Minden város „életében” meghatározó, hogy milyen mértékben jelenik meg vonzó lakóhelyként, élettérként az ott élõk számára. Ennek az egyik fokmérõje, hogy hányan szeretnének a városban élni, vagy éppen elköltözni onnan. A másik fontos és érzékeny indikátor a város közterületeivel való elégedettség. Ugyanakkor az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Programmal kapcsolatos vélemények is valószínûleg oly módon alakulnak majd, hogy a Program hatékonyságának megítélése – legalább is az elsõ idõkbe – a köztisztaság, illetve a közterületek állapota alapján történik


Az elöregedett infrastruktúrák és az elavult technikai megoldások miatt az egykor szovjet fennhatóság alá tartozó, kelet-európai országokban az energiatermelés jóval kevésbé hatékony, a környezetet sokkal inkább károsítja, és a megtermelt energia felhasználásának hatékonysága is elfogadhatatlanul alacsonyabb, mint a nyugat-európai államokban. Magyarországon és Csehországban kétszer annyi nyersanyagot használnak fel egységnyi energia előállításához, mint Franciaországban vagy Spanyolországban. Románia, Észtország és Lengyelország az Európai Unió tagjainál 25-100 százalékkal több széndioxidot bocsát ki egységnyi felhasznált energiával, Oroszország és Ukrajna pedig tízszer annyi energiát használ fel egy euróérték megtermeléséhez, mint az EU-tagok. Az áldatlan állapotok fennmaradásához az is hozzájárul, hogy mivel az említett országokban nagy hagyományai vannak az energiaárak állami leszorításának, ez mindeddig elriasztotta a korszerű technológiák meghonosításához szükséges külföldi befektetőket. Reményt az jelenthet, hogy a térség 25 országából 17 immár ratifikálta a kiotói környezetvédelmi egyezményt. A szakemberek reményei szerint ez a rendszer a hatékonyabb technológiák bevezetését is jövedelmezővé teszi. Forrás: Magyar Hírlap 2003. 12. 17.

73

A nyári hatalmas felhőszakadások után Pécsett és környékén is számos alagsor és pince került víz alá. Így többek között a Mártírok útján is szivattyúzniuk kellett a tűzoltóknak. Forrás: Dunántúli Napló 2004.06.02. A hétvégi eső szinte teljesen elöntötte a Verseny utca több szakaszát. Különösen a sportpálya környékén alakult ki hatalmas vízfelület, a járművek tengelyig jártak az összegyűlt csapadékban. Valóságos tó keletkezett a Tettye utca és a Böck János utca kereszteződésénél is. A Tettye patak kifolyóján olyan hatalmas mennyiségű víz folyt ki, hogy azt az eldugult elvezető nem tudta befogadni. Forrás: Dunántúli Napló 2004.11.15

majd. Éppen ezért rendkívül fontos már a Program megvalósításának legelejétõl fogva különösen nagy hangsúlyt helyezni a városüzemeltetési feladatok minél tökéletesebb ellátására, a látványos és gyors megoldások alkalmazására. Természetesen ez nem egy hatásvadász akciót jelenthet, hanem sokkal inkább egy alaposan átgondolt fejlesztést, amely során legfeljebb az eddig kevésbé kommunikált tények kerülnek elõtérbe – mint például a városi zöldterületek környezetbarát növényvédõ szerekkel történõ kezelése – és néhány késõbbre tervezett beruházás – pl. parképítés – elõbb valósulhat meg. A városüzemeltetés rendszerét érintõ innovációk a fenntartható és gazdaságos üzemeltetést kell, hogy szolgálják. E cél eléréséhez lehetõségeihez mérten és a rendelkezésre álló eszközökkel számos szolgáltató üzleti vállalkozás is hozzájárul. A következõkben – a teljesség igénye nélkül – néhány olyan kezdeményezést ismertetünk, amelyek jelenleg is egy gazdaságos és fenntartható városüzemeltetési rendszer kialakítása felé történõ orientációt tükröznek. A felsõoktatás és a vállalatok közötti kooperatív kutatást és technológiatranszfert segítõ partnerkapcsolatok és hálózatok kiépítésének támogatása címû pályázat keretében ökoenergetikai, és hulladékkezelési témák kerülnek kidolgozásra (például csurgalékvíz tisztítási technológia, komposztálási technológia, energia ültetvények és égetõ-berendezések technológiai fejlesztése). Együttmûködõ partnerek a Soproni Egyetem, a PannonPower Rt., a Paksi Atomerõmû, a Soproni Vízmû, a Soproni Városgazdálkodási Rt, valamint számos tüzeléstechnikai vállalkozás. A gazdaságos és fenntartható városüzemeltetés tekintetében ugyanakkor a már a 2.2.2. részben ismertetett európai fenntartható városüzemeltetés prioritásait, elveit és jövõképét tarjuk a Program számára is irányadónak. Ugyanakkor a következõ célok a helyi viszonyok és igények alapján különös fontossággal bírnak: • Környezetbarát megoldásokat ösztönzõ intézkedések a városi beruházások szintjén • „Zárt láncolatú” megoldások alkalmazásának preferálása a közterületek gondozásakor. Például: – Zöldhulladék összegyûjtése, komposzt-telepre beszállítása, cserében komposzt vételezése, amely javítja a városi zöldfelületek talaj-tápanyag pótlását. – A felszín alatti forrás-, és kútvizek felhasználása szökõkutak, üzemeltetésére, öntözésre, burkolat-tisztításra stb.32 32 A Pécs város területén található kutak állapotáról és hasznosíthatóságáról készült tanulmányt a 3. számú melléklet tartalmazza.

74


• •

•

•

•

– Fõként a mecsek-oldali lehulló csapadékvizek ciszternákban történõ megfogása kerti öntözés céljából, valamint a város alacsonyabb területeinek a lezúduló esõvíztõl való megóvása érdekében. Pécs város környezetvédelmi programjának rendszeres felülvizsgálata A közlekedési eredetû településkörnyezeti problémák mérséklése Átfogó közlekedéstervezés, -szervezés és irányítás elsõsorban a városközpontok forgalmának csökkentése érdekében. Elkerülõ utak, kerékpárutak építése. Felesleges utazást csökkentõ várostervezés kialakítása, a közlekedési igények csökkentését szolgáló településszervezési fejlesztések és kutatások támogatása, alternatív üzemanyag alkalmazása illetve hibridhajtású jármûvek preferálása a közszolgáltatások biztosításánál (tömegközlekedés, hulladékgyûjtés, szállítás) A városi zöldterületek védelme, arányuk növelése, állapotuk javítása A zöldterületek mennyiségének és minõségének felmérése, közparkok, játszóterek, sportolásra alkalmas területek kialakítása. Városkörnyéki zöldfelületek megõrzése, városi közparkok állapotának javítása, nagyságuk növelése és a védett természeti területhálózat kialakításának folytatása. Köztisztaság javítása.

3.10. Civil szervezetek, zöld szervezetek A civil szervezetek szerepe a környezetvédelem területén hazai és nemzetközi viszonylatban is egyre meghatározóbbá válik. Ehhez a fokozódó szerepvállaláshoz ugyanakkor jelentõs szakmai háttér és társadalmi támogatottság is társul. Mindezeknek megfelelõen az ÖKOVÁROSÖKORÉGIÓ Programban is fontos segítséget és támogatást jelenthetnek a civil szervezetek és a segítségükkel elérhetõ helyi közösségek. A civil szervezetekkel történõ aktív együttmûködés nem utolsó sorban azért is fontos, mivel minden közösségi program esetében uniós elvárás a partnerség valós tartalommal történõ megjelenése. Ennek érdekében célszerû a szoros kapcsolat kiépítése a résztvevõk között, így a Program szakmai, politikai felelõsei és az érintett civil szervezetek között is. A kapcsolatrendszer, a partnerség mûködése érdekében szükségszerûnek látszik egy olyan fórum létrehozása, amely rendszeres idõközönként meghatározott keretek között teremt alkalmat a résztvevõk számára a szakmai megbeszélések lefolytatására. A résztvevõi kör kialakításának szempontjai között a szakmai felkészültségnek, az eddig végzett munkának és a társadalmi bázison alapuló Koncepcionális célok és helyzetelemzések

75

mûködésnek kell szerepelnie. Fontos, hogy megjelenjenek azok a szervezetek, amelyek tevékenységi köre átlépi a város határait és megyei, regionális szinten is tevékenykednek. Alapvetõ azonban, hogy a szereplõk részvétele ne formális legyen. Tisztázni kell a kompetenciákat, jogköröket. A civil szervezetek részvételének feltétele, hogy ne csak munkát, hanem lehetõségeket, esetlegesen jogköröket is kapjanak. A Program résztvevõivel történõ együttmûködés lehetséges területei a következõk: • a társadalmi igények felmérése és megfogalmazása, és ezek kommunikálása a döntéshozók felé. Nem szabad, hogy a kommunikáció egyirányú legyen. Fontos, hogy a lakosság részérõl felmerülõ kérdések is eljussanak a döntéshozókhoz. • Az információ a közösségek irányába történõ eljuttatása szintén alapvetõ. A döntések megfelelõ közvetítése nagyban hozzájárulhat a program sikerességéhez. A civil szervezetek jelentõs humán erõforrással rendelkeznek, amely ezen szervezetek számára sokszor könnyebben és kedvezõbb feltételekkel érhetõ el. Ezek a humán források jelentõs szakmai kapacitást jelentenek. A civil szervezetek rendelkezésére álló humánerõforrások használata másfajta szemléletet, és ezáltal további lendületet adhat a munkának. Helyzetükbõl adódóan a civil szervezetek lobby- tevékenysége sokszor másfajta kapcsolatrendszeren keresztül valósul meg, mint az önkormányzati, vagy az üzleti élet szereplõié. Ez alapján a civil szervezetek ilyen irányú tevékenysége nagyban erõsítheti a hivatalos lobby- tevékenységet. Tehát célszerû a program érdekében egyeztetve lobbyzni, megkeresni és felosztani azokat a területeket, ahol az egyes résztvevõk a leghatékonyabban képesek elõrevinni a folyamatot. A jogszabályok elõkészítésében a civil szervezeteknek szintén fontos szerepük lehet, hiszen társadalmi elfogadottság nélkül a jogszabályok végrehajtása sem lesz sikeres. Az igények felmérése alapján a szervezetek a jogi háttér megteremtésére is javaslatokkal élhetnek. A civil szervezetek saját területük jogi hátterének és annak hiányosságainak tekintetében is tájékozottak. Ezt kiegészítik társadalmi bázisuk visszajelzései. Így olyan jogszabályok terjeszthetõk elõ, amelyek nagy valószínûséggel a társadalom számára is elfogadhatóak. Az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ olyan keretet adhat a térség fenntartható fejlõdést érintõ jelenleg futó, illetve jövõbeli programjainak, amelyek kialakításában jelentõs szerepe lehet a civil szervezeteknek. A szervezetek megfelelõ idõben történõ bevonása segíti a programok sikerességét. Így új ötletek, jó társadalmi támogatottsággal induló programok kerülhetnek kidolgozásra. 76


3.11. Nemzetközi kapcsolatok A fenntartható fejlõdés eszméje nemzetközi szinten is elismert és támogatott ügy. Ebbõl következõen Pécs városának, mint az ÖKOVÁROS program helyszínének szükségszerûen kitekintéssel, és a lehetséges kapcsolódási pontok kijelölésével integrálódnia kell a nemzetközi folyamatokba. Ezt az integrálódást segíti, hogy a város már jelenleg is tagja egy olyan szellemiségû nemzetközi szervezetnek, amely az egészség, a környezet-egészség illetve a környezetvédelem kérdéseinek megoldása ügyében tevékenykedik, nevezetesen a WHO Egészséges Városok Mozgalomnak. Ez a már meglévõ kapcsolódási pont egyrészt mutatja a város elkötelezettségét, másrészt rendelkezésre állnak a nemzetközi kapcsolat-építés vonatkozásában olyan tapasztalatok, amelyek a jelenlegi projekt esetében szintén felhasználhatóak. Mindezen felismerések alapján fogalmazódott meg az az elképzelés, miszerint Pécs városa az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ program révén tovább építheti a nemzetközi kapcsolatrendszerét e területen is. A nemzetközi kapcsolatépítés céljaiként a következõk fogalmazhatók meg: • A város váljon tagjává a Fenntartható Városok mozgalomnak (European Sustainable Cities and Towns Campaing), amely szintén a WHO által szervezett program, és mint stratégiai partner szoros együttmûködésben áll az Egészséges Városok mozgalommal, ugyanakkor a mozgalomba történõ belépés további önálló kapcsolatrendszer kiépítését teszi lehetõvé más ÖKOVÁROS programokkal; • Történjen meg az ebben a nemzetközi kapcsolatrendszerben rejlõ lehetõségek kihasználása, mivel a város már jelenleg is rendelkezik számos testvérvárosi kapcsolattal, adott a lehetõség mind az ÖKOVÁROS programhoz hasonló tapasztalatok megszerzése, mind a saját tapasztalatok átadása tekintetében . • Kerüljön megalapításra egy közép-európai regionális WHO Együttmûködési Központ (Collaborating Centre) A WHO Együttmûködési Központ az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ program integráns részeként jelenhet meg, mint egy olyan módszertani bázis, amely a város és a régió egészségi-, környezet-egészségi helyzetének, illetve az egészségi helyzet társadalmi meghatározó tényezõinek tudományos vizsgálatához és elemzéséhez jelenthet segítséget. Ugyanakkor a társadalomtudományi vizsgálatok eredményeire alapozva egészséges várostervezés és egészségfejlesztési tervezés feladatához konkrét cselekvési programok kidolgozásán és megvalósításán keresztül nyújthat szakmai hátteret. A központ fontos szerepet vállalhat továbbá a projekt nemzetközi kiterjesztésében, és a külföldi partnerekkel való kapcsolattartásban. Koncepcionális célok és helyzetelemzések

A külföldi példák tekintetében különösen figyelemre méltó az ÖKOVÁROS– ÖKORÉGIÓ Programhoz rendkívül hasonló kezdeményezés, amely egy középfinnországi területen, a Jyväskylä-i régióban ENVIMARK elnevezéssel működő program. E kezdeményezés célja (1) a környezetvédelemmel foglalkozó közép-finnországi cégek és szakértők összegyűjtése egy adatbázisba, (2) a regisztrált cégek támogatása annak érdekében, hogy céghálózatokat hozzanak létre, (3) a cégek támogatása, és képzések biztosítása annak érdekében, hogy közös projektekben, illetve pályázatokon vegyenek részt. Az ENVIMARK projekttel a Jyväskylä-i Fejlesztési Ügynökség támogatja a térség vállalkozásait annak érdekében, hogy azok minél hatékonyabban használhassák ki az Unió nyújtotta támogatási lehetőségeket, hogy a cégek kapcsolatot építhessenek egymás közt, illetve külföldi partnerekkel. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a program folyamatosan ösztönzőleg hat a térség vállalkozásaira, hogy keressék és bővítsék a kapcsolataikat, miáltal az együttműködési hálózat is egyre szélesedik, és nyújt több és több lehetőséget a résztvevők számára. Forrás: www.envimark.jykes.fi

77

4.

Ahogy az ökológiai lábnyom csökkenthető – egy megvalósulóban lévő példa

A Program koncepciójának gyakorlati szempontú összefoglalásaként egy példát kívánunk ismertetni. Az elméleti részben (2. rész) foglaltak egy lehetséges megvalósulására példa a jelenleg is szervezés alatt lévõ Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási Program. Ez a Program ugyanakkor választ is ad a 3. részben a hulladékgazdálkodás és az energetika részekben felvázolt problémák egy részére is. Mindezek által demonstrálja azt az összefüggés-rendszert és logikai vázat, amely a koncepcióban érintett minden terület esetében alkalmazásra kerülhet, miáltal a Program megvalósítása történhet meg.

4.1. A Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási Program előzményei A régióban a korábban mûködõ hulladéklerakók 70%-a 2003. január 1-tõl bezárásra kerültek. Hulladékgazdálkodási szempontból a térség egyik legnagyobb problémája a hulladékok középtávú elhelyezése. Az üzemelõ hulladéklerakók 1-5 éven belül betelnek. A körülményekhez képest megfelelõ színvonalon üzemeltetett – a projekt területén találhatóak közül – a pécs-kökényi, sellyei, marcali lerakó, ami azt jelenti, hogy a szigetelésük megfelel a jelenleg érvényes elõírásoknak. A környezeti veszélyeztetés csökkentése végett a területen található hulladéklerakókat minél hamarabb rekultiválni kell. A tulajdonos és legtöbb esetben az üzemeltetõ is az önkormányzat. A rekultivációhoz szükséges pénzügyi források azonban nem állnak rendelkezésükre. Szükséges tehát egy új alapokra helyezett hulladékgazdálkodási rendszer kiépítése. Az új alapokra helyezett hulladékgazdálkodási rendszereket az Európai Unió normáinak megfelelõen kell kialakítani. Ez alapján: • Nemzetgazdasági érdek a keletkezõ hulladékok minimalizálása, valamint a szelektív gyûjtés és kezelés, a települési szilárd hulladékok szerves- és veszélyes hulladék összetevõit illetõen a keletkezett hulladék lehetõ legnagyobb arányban történõ felhasználása. • A fel nem használt hulladék környezeti szempontból biztonságos lerakása. • Komplex regionális gyûjtõ és kezelõ rendszerek kialakítása. • Szemlélet és tudatformálás. • A munkanélküliség csökkentése a projekten keresztül. • A felhagyott és betelt lerakók lefedése és rekultiválása.

78


Mindezen elvárásoknak megfelelõen – és egyben az ÖKOVÁROSÖKORÉGIÓ Program elveit megvalósítva – került megszervezésre a Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási Program Baranya, Somogy és Tolna megye összesen mintegy 210 települése részvételével. A következõkben a projekt részleteit mutatjuk be.

4.2. Regionális gyűjtési rendszer kialakítása A hatékony regionális hulladékgyûjtés megszervezése érdekében a projekt területén gyûjtõkörzetek kerültek kialakításra, a hulladékkezelõ létesítmények ezek központi településein létesülnek. A hulladékot a környezõ településekrõl ezekbe a létesítményekbe szállítják korszerû, pormentes, tömörítõ berendezéssel ellátott hulladékszállító jármûvekkel. Átrakó állomások esetében a gyûjtõkörzet hulladékát tömörítés után konténerekbe töltik, és ezeket szállítják tovább a mechanikai elõkészítõ és csomagoló üzemekbe. A tervek szerint a projekt területén négy átrakóállomás létesül.

4.3. Szelektív gyűjtési- és hasznosítási rendszer kialakítása Csomagoló anyagok esetében (papír, mûanyag, üveg, fém) a hulladék gyûjtõszigetek (köztéren elhelyezett megkülönböztetõ színekkel ellátott edények együttese) létesítésével, illetve házhoz menõ gyûjtés (szelektíven gyûjtött anyagok családi házaktól való elszállítása) bevezetésével történik. A csomagoló anyag jellegétõl függõen szükséges lehet a begyûjtött anyagok osztályozása, válogatása, illetve bálázása, ezért ezek az anyagok a regionális válogatómûvekbe kerülnek beszállításra. A tervek szerint három válogatómû létesül a projekt keretében. Zöldhulladék külön gyûjtésére kizárólag az 1000 fõ feletti települések kertes házas övezeteiben kerül sor, a kisebb településeken a házi komposztálás elterjesztése javasolt. Az így összegyûjtött hulladékot komposztáló telepekre szállítják, ahol a mezõgazdaság, és erdõgazdálkodás számára hasznosítható komposzt készül belõle. A projekt öt komposztáló telep megépítésével számol, amelyek közül kettõ a biofermentáló telepek mellett, három pedig egyéb tervezett hulladékkezelõ létesítményekhez kapcsolódva kerül kialakításra. A projekt keretében megtörténik a hulladékudvarok rendszerének kiépítése is. A hulladékudvarokban a lakosságnál keletkezõ szelektíven gyûjthetõ hulladék (papír, fém, mûanyag, zöldhulladék stb.), a nagy-


79

méretû hulladékok (bútor, lom), háztartási készülékek is elhelyezésre kerülhetnek. A hulladékudvarokban lehetõség van a lakosságnál keletkezõ „problémás” hulladék (festékes göngyöleg, szárazelem, lejárt szavatosságú gyógyszer, elektronikai hulladék stb.) visszagyûjtésére. Mivel a hulladékudvarok lakossági szolgáltatást nyújtanak, a MecsekDráva projekt területén élõ lakosság létszámát figyelembe véve 21 db ilyen létesítmény kialakítására kerülhet sor.

4.4. Hulladékártalmatlanítási rendszer kialakítása A Projekt kiemelt létesítményei közé tartozik a régióban megépülõ három mechanikai elõkészítõ és csomagoló üzem, amelyekbe saját gyûjtõkörzetük esetében a településekrõl közvetlenül történik meg a hulladék beszállítása, de ide érkezik az átrakóállomásokon összegyûjtött hulladék is. Itt történik meg a nem szeletíven gyûjtött hulladék mechanikai elõkészítése, amely a hulladék különbözõ frakciókra történõ szétválasztását jelenti. Míg a szerves frakció biofermentálásra, a nehéz frakció lerakásra kerül, addig a könnyû frakciót elõkészítik energetikai hasznosításra. Az energetikai hasznosítás a projekt keretein kívül valósul meg együttégetési technológia alkalmazásával, vagy a hulladék külsõ hasznosítómûbe történõ szállításával. A mechanikai elõkészítõ üzembõl kikerülõ szer ves frakció biofermentálásra kerül, amely során a bekerülõ hulladékot baktériumok lebontják és metán gázt állítanak elõ belõle. A gázt energiatermelésre használjuk, az eljárás után megmaradó anyag pedig komposztálásra kerül a biofermentálók mellett létesített komposzttelepeken.

4.5. Meglévő lerakók rekultivációja A projekt további kitûzése, hogy segítse az önkormányzatokat a korábbi hulladékgazdálkodási gyakorlat által okozott környezeti kockázatok csökkentésében, ezért a program pénzügyi korlátokkal forrásokat biztosít a meglévõ lerakók rekultivációjára.

4.6. Lakossági tájékoztatás A Mecsek-Dráva Projekt keretében megvalósuló regionális hulladékgyûjtõ rendszer lakossági elfogadtatása érdekében a program külön forrásokat biztosít a lakossági tájékoztatásra. 80


4.7. Önkéntes feladatvállalások az önkormányzatok részére A Mecsek-Dráva Program a legtöbb önkormányzatok számára elõírt kötelezettséget teljesíti, azonban mindenképpen érdemes lenne foglalkozni, azon önkormányzati hatáskörbe tartozó feladatokkal, amelyek nem képezik a Mecsek-Dráva Program szerves részét: • Regionális rendszer kiépítése az állati hulladékok kezelésére • Gondoskodás a keletkezõ ételmaradék hulladékról (különös tekintettel az iskolai, óvodai étkeztetés keretében keletkezõ hulladékokról) • Gondoskodás a egészségügyi hulladékok régión belüli hasznosításáról • Elektromos és elektronikai hulladék regionális feldolgozó kapacitásának kiépítése Fentieken túl lehetséges programként merülnek fel a Mecsek-Dráva program kimeneteleinek (komposzt, könnyû frakció, biogáz stb.) gazdaságos hasznosítási lehetõségei, amelyek egyben az energetika kérdésköréhez is kapcsolódnak: • A keletkezõ másodnyersanyagok hasznosítása érdekében, másodnyersanyag feldolgozó ipar letelepítése a térségben • A biofermentálóban, illetve a rekultivált lerakókon keletkezõ biogáz energetikai hasznosítása (elektromos áram, hõ termelés), ennek esetleges összekapcsolása mezõgazdasági (üvegházas), vagy egyéb gazdasági hasznosítással. • A keletkezõ komposzt talajjavító adottságának hasznosítása parkfenntartásban, mezõgazdaságban, illetve energetikai célú ültetvények (energia erdõ, energia fû) termõképességének fenntartásában. • Regionális égetési, együttégetési technológiák letelepítése, vagy már meglévõ kapacitások fejlesztése a hulladékból származtatott tüzelõanyagok (könnyû frakció) energetikai hasznosításának biztosítása érdekében.

4.8. A hulladékgazdálkodástól a decentralizált, saját forrásokra építő energetikai rendszer fejlesztése felé… Az energetikai rendszerhez történõ korábban említett kapcsolódási pont lehetõségét az a tény adja, hogy a Mecsek-Dráva Projekt kimenetei egyben egyes energetikai fejlesztési programok bemeneteként is szolgálhat, ahogy azt a 4. ábra mutatja.


81

4. ábra • A regionális együttmûködés egy lehetséges megjelenése

A meghatározott prioritások figyelembe vételével a rendszer még inkább átfogó programmá szervezéséhez további fejlesztések indokoltak. Ilyen fejlesztésként képzelhetõ el az energia erdõ, energia fû ültetvények telepítése, ehhez kapcsolódóan regionális energetikai hasznosító létesítmények hálózatának kiépítése. A rendszer lényege – a korábban már több alkalommal említett szervezõ elvnek megfelelõen –, hogy a kialakítandó Mecsek-Dráva Regionális Hulladékgazdálkodási Rendszer kimenetei, egyben bemenetként szolgálnak más területeken. A regionálisan összegyûjtött hulladék egy része – az un. könnyû frakció – megfelelõ válogatás és elõkészítés után alkalmas energetikai hasznosításra, égetésre. Ezzel hozzájárul a helyi energiaszükségelt minél nagyobb arányú helyi forrásból történõ fedezetéhez. Ugyanakkor a hulladékok egy másik része komposztálásra kerül. A komposztálás eredményeként jelentõs mennyiségû, jó minõségû komposzt keletkezik, amely kiváló talajjavító anyag. Az uniós elõírásoknak megfelelõen számos rossz minõségû földterületet ki kell vonni a mûvelés alól, mert az gazdaságtalan. Ugyanakkor az elõállított komposzt alkalmas a rossz minõségû földterületek termõkapacitásának növelésére, amelyek egyébként megfelelõek az energiafüvek és -erdõk termesztésére. A földhasználat e módja munkalehetõséget is biztosít a helyi közösségek számára, ami a vidék népességmegtartó képesességét fokozhatja. E rendszer rámutat arra, hogyan jelentheti az egyik szektor kimenete a másik szektor bemenetét, mindezt az elsõdleges nyersanyagokkal törtnõ

82


takarékoskodás érdekében, illetve a más módon nem használható területek innovatív hasznosításával. Az elgondolás aktualitását tovább erõsíti az a fejlesztés, amely eredményeként a pécsi erõmû egyik fûtõblokkja nemrégiben biomassza tüzelésre állt át, ahol a megtermelendõ energiafû/erdõ mint a biomassza alapanyaga hasznosítható. Ezen túlmenõen több kiskapacitású helyi fûtõmû is kialakítható még a régióban. A rendszer további eleme lehet az elhagyott és rekultiválandó külfejtések hasznosítása, mint hidraulikus energiatározó. E területek mûvelés utáni rehabilitációja és tájrendezése több milliárd forintos költséggel járó feladat, és kötelezettség. Ugyanakkor a rekultiválandó külfejtések, mint hidraulikus energiatározók hasznosításával a kapcsolódó erõmû egyenletes villamos energia termelési kapacitása is biztosíthatóvá válik. A hidraulikus energiatározó rendszer három fõ részbõl, a külfejtési gödörbõl kialakított alsó tározómedencébõl, felsõ tározómedencébõl és vízerõtelepbõl áll. A rendszer az erõmûvek egyenletes teljesítménye érdekében a kisebb szükségletû periódusban energiát felhasználva szivattyúzással vizet emelnek a magasabban fekvõ felsõ tározómedencébe, míg csúcsfogyasztás esetén a felsõ tározóban lévõ víz energiáját felhasználva a vízerõtelep turbináján elõállított energiát lehet a hálózatba juttatni. Az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program részeként megjelenõ – és annak logikáját bemutató – ismertetett rendszer elõnyei, hogy • decentralizált energiarendszerként helyi erõforrásokra támaszkodóan, megújuló módon járulnak hozzá a régió energiaszükségletének kielégítéséhez; ugyanakkor • a zárt szénlánc (komposzt-energianövény-biomassza-fahamu-talajjavító anyag) a klímaváltozást elõidézõ hatásokat (CO2 kibocsátás növekedése) csökkentheti; • a helyi klíma javítását szolgálhatja ugyanakkor a hidraulikus energiatározó, mivel levegõztetett szükségvíztározó, segít a csapadékvíz és talajvíz problémák megoldásában, mint puffertároló, és mint párolgó vízfelület klimatikus javítótényezõként is hat. Az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program különbözõ részterületeinek megvalósítása számos ehhez hasonló helyi elõnyöket hozhat, ami a fenntartható fejlõdés, a környezettudatos életmód irányába formálhatja a gondolkodást. A régióban meglévõ tudáskapacitás felhasználásával további innovatív technológiai fejlesztésre nyílhat lehetõség:


83

• A biofermentálóból és a rekultiválandó lerakókból származó biogáz energetikai hasznosítása. • Szélerõmûvek telepítése az arra alkalmas területeken. • Napelemek használatának elterjesztése, különösen az önkormányzatok által üzemeltetett létesítmények esetében (iskolák, közösségi házak stb.) • Energiatakarékossági program elindítása a régióban háztartások és vállalkozások bevonásával • A térségi vállalatok intézmények körében energiahatékonysági programok indítása, az energia fogyasztás csökkentése érdekében. További kapcsolódási pontot jelent, hogy valamennyi program megvalósításának feltétele egy környezetközpontú szemléletet elfogadása, amely biztosítani tudja a program sikerességét. A hulladékgazdálkodási és energetikai program környezetvédelmi orientáltsága és közös célrendszere is kapcsolódási pontot jelenthet. A lehetséges célok közül az alábbiak mindkét fejlesztési elképzelést jelentik: • Állandó piacot biztosító új gazdasági (hulladékkezelési, környezetvédelmi ipar), illetve mezõgazdasági (energia erdõ, fû), módszerek alkalmazása amely hozzájárulnak a hátrányos helyzetû régiók fejlõdéséhez • Az EU követelményeknek való megfelelés részben a vonatkozó irányelvek teljesítésével, részben a mezõgazdasági termelés csökkentése termõföldek kivonásával • Új munkalehetõségek teremétese • Állandó, biztos jövedelem a vidék lakosságának • A régió környezetének fejlesztése • Turizmusfejlesztés a bezárt lerakók rekultivációjának megvalósításával. A felvázolt rendszer egyben az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program logikáját jelenti, aminek eredményeként a fenntartható és környezetbarát technológiák alkalmazása miatt csökkenthetõ az ökológiai lábnyom méret, fokozódhat a helyi közösségek tagjainak jóléte, miáltal a térség népességmegtartó-képessége is javul, ehhez járul hozzá, hogy az új technológiák jelenléte vonzó befektetési területté változtathatja a régiót, mindezzel elérve az egészség társadalmi meghatározó tényezõinek javulását, az egészségesebb életfeltételek és jobb életminõség megteremtését. A 5. ábra a lehetõségek szerinti komplexitásában mutatja be az eddig ismertetett példát.

84


5. ábra • Az ÖKÖVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program logikájának bemutatása egy gyakorlati példán

4.9. Országhatáron is átnyúló lehetőség – horvát-magyar együttműködés Ahogy a települések okozta környezeti hatások nem maradnak bent a település területén belül, úgy az a régiókra is, és az országokra is igaz. Különösen abban az esetben, ha két országot elválasztó határ egy ökológiailag egységes terület közepén húzódik. Ez az eset tapasztalható jelenleg az ÖKORÉGIÓ esetében is, mivel a Dráva folyó mint természetes határ két országot elválaszt ugyan, de egyben össze is köti egy ökológiailag egységes régió két részét. Ez a helyzet sajátos lehetõségeket kínál, amelyek elõnyöket hozhatnak mindkét ország, de elsõsorban a régióban élõk számára. Komoly és éles viták folytak a Dráván tervezett vízerõmû sorsáról. Ugyanakkor, ha az eddigiekben ismertetett decentralizált energetikai megoldást biztosító rendszer határait átnyújtjuk az ország határain túlra, úgy Horvátországban is kialakítható e rendszer folytatása, ami a mérethatékonyság okán feltehetõen még optimálisabb hatékonyságot is eredményezne. Egyben megoldást is kínálhatna arra a politikai szinten is megjelenõ problémára, hogy legyen-e vízerõmû a Dráván, vagy sem, hiszen a biomasszával, vagy esetleg biogázzal üzemelõ helyi kis erõmûvek szükségtelenné tennék a vízerõmûvet, mégpedig oly módon, hogy egyetlen dimenzióban sem – akár gazdasági, foglalkoztatási, ökológiai, energetikai, stb. – jelentene hátrányt e megoldás választása a vízerõmû, mint megoldáshoz képest. Ahogy az ökológiai lábnyom csökkenthető – egy megvalósulóban lévő példa

85

5.

Az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Programhoz kapcsolható kezdeményezések a régióban

A 4. részben részletesen ismertetett példán kívül több olyan kezdeményezés is jelen van már a régióban, amely értékválasztást, céljait, és eszközeit tekintve feltétlenül illeszkedik az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program koncepciójába. A következõkben e programok közül mutatunk be néhányat a teljesség igénye nélkül, mivel szinte napról-napra születnek újabb és újabb programok, ezzel is azt bizonyítva, hogy az az elképzelés, amely mentén e koncepció is megfogalmazásra került szinte elkerülhetetlen felismerés mindazok számára, akik maguk és környezetük jövõjérõl akár mint magánember, akár mint politikai döntéshozó, vagy üzleti szervezet képviselõje, de még inkább mint a helyi közösség fejlõdéséért fejlesztéséért felelõséget érzõ személy gondolkodik és cselekszik.

5.1. A Dráva-medence ökoturisztikai fejlesztése projekt A Projektben két megye Baranya és Somogy – öt kistérségének – Csurgó, Nagyatád, Barcs, Sellye, siklós – 55 települése vesz részt. A Projekt során olyan fejlesztések valósulnak meg, melyek szerves összefüggésben vannak a természet védelmével. Olyan látogatóközpontok, kiszolgálóhelyiségek, szolgáltatások, kiállítótermek kerülnek kialakításra, amelyek lehetõvé teszik a Dráva, mint természetes élõhely bemutatását azzal a feltétellel és céllal, hogy a szabályozatlan túrizmus okozta károkat enyhítsék. A fejlesztés értelemszerûen lendületet ad a helyi gazdaság újjáéledésének, mégpedig olyan vidékeken, ahol régóta súlyos probléma a tartós munkanélküliség, a népességmegtartó képesség csökkenése, jövõkép hiánya.

5.2. Környezetkímélő, energiatakarékos, elektormos hajtású kommunális járműpark fejlesztése A projekt célja a környezetvédelem átfogó céljainak és követelményeinek megfelelõ, dominánsan hazai szellemi hozzáadott értékkel fejlesztett, hazai gyártású, az európai export szempontjából hosszútávon versenyképes, fenntartható termék: elektromos hajtású, elsõsorban a belvárosi kommunális feladatok ellátására alkalmas hulladékgyûjtõ gépjármûpark megvalósítása, gyártásának elõkészítése. A fejlesztéssel elébe kívánunk menni az új, szigorú környezetvédelmi normatívák érvénye-

86


sítésével kapcsolatos hazai igényeknek. Eredményként új, mozaik elven felépülõ, a legkorszerûbb technológiai szintû komponenseken alapuló két hulladékgyûjtõ gépjármûbõl álló mintarendszer jön létre, amely gazdaságos üzemeltetési, és környezetvédelmi szempontból kedvezõ tulajdonságokkal rendelkezik, megfelel az EU környezetvédelmi elõírásainak, alkalmas egy új piaci szegmens követelményeinek kielégítésére. A fejlesztendõ termék piaca hosszú távon is biztosított. 2008-ig összesen 100 darab sorozatban gyártott nagy méretû (hibrid hajtású) és közepes méretû (teljesen elektromos elektromos hajtású) jármû eladásával számolunk, ami árbevételt tekintve 3,5 milliárd forintot tesz ki. A partner hulladékgazdálkodást folytató cég vállalja a kísérleti üzem lebonyolítását, a sorozatgyártás elõsegítését. A projekt résztvevõi: BIOKOM Környezetgazdálkodási Kft., Ganz Transelektro Közlekedési Rt., BME Villamos Energetika Tanszék, Inter Tan-Ker Kft. A projekt finanszírozására benyújtott pályázat jelenleg elbírálás alatt van.

5.3. Interregionális Megújuló Energia Klaszter Egyesület Az Egyesületet 15 tag – magánszemély és üzleti szervezet – hozta létre pécsi székhellyel abból a felismerésbõl kiindulva, hogy nincs általános recept a fenntartható fejlõdés megvalósítására, mivel vagy már máshol ismert és kipróbált módszerek alkalmazása történik, vagy – igazodva a lehetõségekhez – saját módszerek kidolgozása történik. Ezek a saját módszerek azután részei lesznek a már kipróbált módszereknek, ezzel bõvítve a fenntartható fejlõdés eszköztárát. Az egyesület célkitûzései a következõkben foglalhatóak össze: • Olyan fejlesztések kidolgozása amelyek hozzásegítenek a fosszilis energiaforrások kiváltásához, ezáltal a környezetszennyezés mérsékléséhez, valamint az egészségmegõrzõ és betegség-megelõzõ hatások erõsítéséhez, • Megújuló energiafajták hasznosítási lehetõségeinek feltárása, a levegõ CO2 tartalmának csökkentése, az üvegházhatás mérséklése. • Széleskörû tudatformálás az új, környezetbarát technológiák meghonosítására. • Tapasztalatcsere és tudástranszfer az energetika területén mûködõ szervezetekkel. • Az EU-normáknak megfelelõ innovatív, környezetbarát technológiák és megújuló energiafajták alkalmazásával az Euroatlanti integráció elõsegítése.


87

• Részvétel a fenti célokért folytatott interregionális együttmûködésben.

5.4. EU Jövőrégió Az EU Jövõrégió kezdeményezés célja, hogy az olasz (Veneto, FriuliVenezia-Giulia) és osztrák (Karintia, Stájerország, Burgenland) tartományokból, Szlovéniából, Horvátországból és a Nyugat-dunántúli Régióból és Dél-dunántúli Régióból álló térség Európa egyik dinamikus magterülete legyen. Az elképzelés folyamatosan töltõdik fel tartalommal, egyre több területen alakul ki együttmûködés, jön létre közös program, köztük olyan valóban jövõbe mutató kezdeményezés is, mint a megújuló energia, vagy a médiaklaszter. Az EU Jövõrégió együttmûködés kezdeményezõje és fõ irányítója Stájerország, jelmondata: régi szomszédok – új partnerek. A MEW tevékenysége kettõs: • fel kell tárnia, és folyamatosan fejlesztenie kell a megújuló energia használatának technikai feltételeit, eszközrendszerét és felhasználási lehetõségét, valamint • elõ kell segítenie az olyan strukturális átalakításokat, amelyek a gazdasági-társadalmi mûködés energiaigényét jelentõsen csökkentik.

5.5 NKFP – „A biomassza, mint energiaforrás nagyüzemi előállítása, komplex felhasználása és reciklálás lehetőségei, ökológiai, területfejlesztési hatásai” A pályázat tárgya a biomassza, elsõsorban a magas tarackbúza (Agropyron elongatum) „Szarvas-1” nevû magyar kultúrfajtájának, mint megújuló energiaforrás nagyüzemi elõállításának, mezõgazdasági és energetikai felhasználásának, valamint reciklálásának módszertani kidolgozása és rendszerszemléletû modell(ek)be állítása a Dél-dunántúli régióban. A projekt tartalmazza az energiaforrások komplex (biológiai, kémiai, fizikai mikrobiológiai és ökológiai, valamint égetéstechnikai, energetikai) vizsgálatát, a nagyüzemi elõállítás ökológiai körülményeit és agrotechnikai alternatíváit, az égéstermékeknek a szerves hulladékok alkalmazásával történõ hasznosításának módszertani kísérleteit, – új komposztálási technikák alkalmazásával a talajjavítás, illetve a termékenység fenntartásának módjait, a folyamatok ökológiai biztonságának ellenõrzését, valamint hatását a régió energetikai, terület- és településfej-

88


lesztési irányaira. A vizsgálatok kiterjednek az erdészet által termesztett energia-ültetvények fafajaira is. Végül a projekt célja egységes rendszerszemléletû modellek kidolgozása, amelyek magukba foglalják a megújuló energiaforrások termelésének és hasznosításának, valamint a hulladékhasznosítás környezetkímélõ folyamatait, jelentõsen hozzájárulva ezzel a kistelepülések önállóságának és életképességének megõrzéséhez. Ennek megfelelõen a régió vonatkozásában a projekt kiterjed a vizsgált folyamatok kis- és nagytérségi gazdaságszervezésének, logisztikai kérdéseinek modellezésére is. A projekt 300 millió Ft támogatást nyert a kutatási program megvalósításához, amely 2004. õszén veszi kezdetét.


89

6.

Vélemények az „öko”- és „zöld” kérdésekkel kapcsolatban

A Program koncepciójának kidolgozásához szükségesnek véltünk egy széleskörû társadalomtudományi adatgyûjtést és elemzést33 , hiszen bármilyen, a helyi közösségeket érintõ kezdeményezés társadalmi közegben zajlik. Ennek okán önálló vizsgálatot szerveztünk a régió vonatkozásában, amely a következõ célcsoportokra terjedt ki: 1. Pécs MJV lakosai; 2. a régió üzleti szervezetei; 3. a régió települési önkormányzatai; 4. a régió „zöld” civil szervezetei; 5. a „Zöld Suli” programban résztvevõ diákok; A Dél-Dunántúli régióban illetve az ország egész területén élõk véleményének megismeréséhez felhasználtuk egy a közelmúltban végzett hasonló témájú országos kutatás eredményeit is, nevezetesen a „Környezetbarát energetikai megoldások – A társadalmi tudat elõnyös formálása” címmel34 , mely az ELMÛ Rt. részére 2004. tavaszán készített kutatási jelentés I. részét képezi 35.

6.1 Lakossági vélemények A Gallup Intézet 1992-ben, 22 országra kiterjedõ vizsgálatot végzett, amely során azt kívánták felmérni, hogy mennyire ítélik súlyos problémának a lakosok a saját országukban a környezetszennyezéssel, a környezetvédelemmel kapcsolatos aktuális helyzetet. A vizsgálat nyitó kérdése azt tudakolta, hogy a megkérdezettek mely problémákat sorolják általában a társadalmi-gazdasági élet legsúlyosabbjai közé. Az ily módon spontán felsorolt problémák között a környezeti problémákat Magyarországon a válaszadók kevesebb, mint 0,5%-a említette csak meg. Ezzel az aránnyal hazánk akkor az összes vizsgált ország között a legutolsó helyre került. Mindezen információk alapján elmondhatjuk, hogy a rendszerváltást követõ korai idõszakban Magyarországon a környezetvédelem kérdése nem jelent meg a mindennapok releváns problémái között. Ez nem csoda, hiszen a rendszerváltozás utáni hirtelen társadal33 Az elemzést teljes terjedelmében a 4. melléklet tartalmazza. 34 A kutatás egy 1500 fős minta alapján készült. A minta az ország lakosságát életkor, iskolai végzettség, nem, és településtípus szerint reprezentálta. Az adatelemzés módszereként a gyakorisági tábla-elemzés, a több-dimenziós kontingencia-tábla-elemzés módszerei kerültek alkalmazásra. A változók közötti összefüggések során kirajzolódó különbségek a Khi-négyzet próba alapján p Ł 0,05 szinten szignifikánsak. Az elemzés során azoknak az eredményeknek a közlése történt, amelyek a statisztikai próbák alapján szignifikánsnak bizonyultak. 35 Itt mondunk köszönetet az adatok felhasználásának engedélyezéséért Dénes Sándor projektvezető úrnak. 90


mi-gazdasági-szociális változások, amelyek eredményeként a magyar lakosság jelentõs részének életszínvonala erõteljesen visszaesett. Abban a közegben kevés figyelem fordult a környezetvédelmi dilemmákra. Ugyanakkor az azóta eltelt tizenöt évben fokozatosan erõsödik a környezettudatos gondolkodás a magyar lakosság körében, és ebbõl következõen egyre nagyobb érdeklõdés és figyelem fordul a környezetvédelmi kérdések és problémák irányába. Ezt bizonyítja a már hivatkozott ELMÛ Rt. részére 2004. évben készített vizsgálat. E felmérés adatai alapján megállapítható, hogy az ország egészére jellemzõ vélekedésekhez képest a Dél-Dunántúli régióban a • a válaszadók nagyobb arányban említettek társadalmi jellegû problémákat, az egészségügy problémáit, valamint az EU csatlakozáshoz kapcsoltható problémákat; míg • alacsonyabb volt az említések aránya gazdasági jellegû problémák, a környezetvédelem, valamint a közlekedés és infrastruktúra problémacsoportok esetében. Mindezek alapján két feltételezés fogalmazható meg, (1) a Dél-Dunántúli Régió lakosai az országos megítéléshez képest kedvezõbbnek ítélik régiójuk környezeti állapotát, illetve (2) a Dél-Dunántúli Régió lakói kevésbé érzékenyek a környezeti problémák észlelésére. Annak egyértelmû eldöntésére, hogy a két feltételezés közül melyik bizonyulhat igaznak, jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem vállalkozhatunk. Az egyes válaszadói csoportok közötti eltérések tekintetében megállapíthatjuk, hogy környezeti problémák iránti érzékenység a kor emelkedésével csökkent, míg az iskolai végzettség és a jövedelem emelkedésével nõtt. A regionális különbségek közül a jelentõsebbek: • a problémák megoldását a budapestiek, a fõvárosi agglomerációban és a Dunántúlon élõk tartották a leginkább sürgetõnek, míg • az ország Észak-keleti részén élõk a legkevésbé (az ország ez utóbbi területén a legkevésbé kedvezõek a társadalmi státuszmutatók; alacsony iskolázottsági szint, magas munkanélküliség stb.). A magyar Gallup Intézet 1992. és 1994. évi magyarországi vizsgálati adatait összevetve 2004. évi ELMÛ vizsgálat adatival megállapítható, hogy a magyar válaszadók a ’90-es évek elsõ felében a környezetszennyezési problémákat a harmadik legkomolyabbnak tekintették a bûnözés és a magas megélhetési költségek után, amely elõkelõ pozíció 10 év elteltével is megmaradt. A legsúlyosabb probléma napjainkban is a magas megélhetési költségek, a bûnözés helyébe azonban a munkanélküliség lépett.


91

Fontosak azok a vélemények is, amelyek a tágabb-szûkebb környezet jelenlegi állapotának megítélését tükrözik. E kérdéskörre vonatkozóan is számos hazai és nemzetközi kutatási eredmény áll rendelkezésre. A 2004-es vizsgálatok szerint Magyarországon is a nemzetközi tapasztalatokkal összhangban érvényesül az az „általános szabályként” tekinthetõ véleményalkotás, miszerint a megkérdezettek rendszerint a tõlük fizikailag, földrajzilag távolabb esõ helyek állapotát rosszabbnak ítélik, mint a közelebbi helyszínek állapotát. A megkérdezettek a világ környezeti állapotát tartották a legrosszabbnak, kicsivel jobb a hazai környezet értékelése, míg a közvetlen lakókörnyezet a legjobb eredményt érte el. Ma a magyar társadalom általában úgy véli, hogy hazánk környezeti állapota kevésbé elrettentõ, mint a nagyvilágé. Az átlageredmények rangsora valószínûsíthetõen annak tudható be, hogy a globális környezeti problémákról egyre többet hallhatunk, míg azok regionális vetületei már kevesebb nyilvánosságot kapnak. Amennyiben a dél-dunántúli válaszadók értékelését külön kiemelve vizsgáljuk, azt állapíthatjuk meg, hogy az országos átlaghoz képest valamivel kritikusabban értékelték a környezet állapotát. Összefoglalva, a válaszadók többsége lakóhelye környezeti feltételei közül a csatornázottság, a zöldterület, a levegõminõség, a táj állapota (a természet) és a vízminõség helyzetét ítéli viszonylag jónak. A legsúlyosabb problémáknak a hulladék szelektív gyûjtése és a veszélyes hulladékok elhelyezése bizonyult. E két feladat szinte az egész országban megoldatlan. A problémák középmezõnyét a közterület tisztasága, a közlekedés hatása és a zajszint alkotják. Nyilvánvaló, hogy a közlekedés okozta egyik gond maga a zajszint, azaz ezek a helyi problémák egymással is összefüggésben állnak. Közös megoldatlanságuk összecseng a városokat elkerülõ utak és autópályák építésével kapcsolatos elvárásokkal36. Az országos átlagnál rosszabbnak ítélték a helyzetet a dél-dunántúli válaszadók a közlekedés hatása, a zajszint és a vízminõség tekintetében, míg a zöldterület, a természet állapota, a közterület tisztasága, és a szelektív hulladékgyûjtés lehetõsége vonatkozásában ettõl jobbnak. A környezet védelmének fontosságára vonatkozóan a BIOKOM Kft. általi szervezésben adatgyûjtés történt Pécs város lakosai körében is. Az adatok alapján, a megkérdezettek túlnyomó többsége igen fontosnak tartja a környezete védelmét. Ugyanakkor a környezetvédelemmel kapcsolatos feladatvállalásra vonatkozó adatgyûjtés során rákérdezés történt néhány konkrét környezetvédelmi feladatra is. A kérdõívben összesen nyolc feladatot kel-

36 ELMŰ (2004) 54-56. o.

92


lett a válaszadóknak sorba állítani attól függõen, hogy véleményük szerint mennyire fontos az adott feladat ellátása, megvalósítása. A válaszok alapján a feladatok fontosságának megítélését befolyásolóan a közvetlen érintettség, mint meghatározó tényezõ emelhetõ ki. A válaszadók a legfontosabb feladatoknak azokat rangsorolták, amelyek az egészségi helyzetüket a legközvetlenebbül befolyásolhatják, mint például az elsõ helyen kiemelt feladat, az élõvizek, vízbázisok védelme, levegõszennyezettség csökkentése. E feladatok után rangsorolódtak azok a problémák, amelyek a lakosság számára a talán inkább „csak” esztétikai, jóérzésbeli problémának nevezhetõ gondokat jelentettek, mint az illegális hulladékgyûjtõk felszámolása, a szelektív hulladékgyûjtés bevezetése, vagy a közterületek tisztántartása. Ezen felül a Pécs város lakossága körében végzett vizsgálat során kilenc magatartás felsorolása is megtörtént a kérdõívben, és ezek közül kellett a megkérdezetteknek kiválasztaniuk, hogy milyen áldozatra lennének hajlandóak a környezet védelme érdekében. A felsorolt lehetséges feladatvállalások közül a legtöbben a szelektív hulladékgyûjtésre mondtak igent, míg a legkevesebben a környezetvédelmi akciókban való tevékeny részvételre. A válaszadók 76,2%-a energiatakarékos háztartási gépek vásárlására, 75,4%-a visszaváltható csomagolásban található termékek vásárlása is hajlandó lenne. Hozzá kell tenni azonban, hogy ezek a hajlandóságok nem igényelnek jelenetõs áldozatot a lakosság részérõl, csak inkább egy kicsivel nagyobb odafigyelést. Mindazonáltal ez is jelentõs eredmény, hogy az embereknek „eszükbe jut” egyáltalán egy-egy fogyasztói döntés esetén a környezetvédelem kérdése. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a környezet védelmével kapcsolatosan igaz az a megállapítás, miszerint az emberek a hétköznapjaik során igazából azokat a tényezõket érzékelik problémaként, ami közvetlenül az egyéni életükben is kézzelfogható módon jelenik meg, miáltal az egyéni érintettség érzete realizálódik. Ebbõl következõen minél szélesebbre tudjuk a szemléletformálás segítségével tágítani azt a „tudatbeli teret”, amely a közvetlen érintettség határait jelenti, annál több problémát sikerülhet, mint megoldandó feladatot láttatni az emberekkel. Ez a feladat nyilvánvalóan egy hosszú folyamat eredményeként valósulhat meg, de a kezdõ lépéseket az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program segítségével megtehetjük, és a Program egészének megvalósítása képes megadni azt a rendszerezett folyamatosságot, amely nélkül sem rövid, sem hosszú távon nem várható eredmény.


93

6.2. Az üzleti szervezetek körében végzett adatgyűjtés eredményei A megkeresett üzleti szervezetek kiválasztása a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a KSH adatbázisai alapján a jelentõs gazdasági potenciált képviselõ vállalkozások közül történt. Az adatbázisokból az ipari termelés, kereskedelem és szolgáltatások területein a helyi iparûzési adójuk mértékét tekintve az elsõ 50 céget, a mezõgazdasági termelés területén az elsõ 25 céget választottuk ki. Ezeken a szervezeteken kívül a mintába soroltunk további 6 olyan céget is, amelyek tevékenysége szorosan kapcsolódik a környezetvédelemhez, illetve a városüzemeltetéshez kapcsolódó szolgáltatásokhoz. E célcsoportba került még a Pécsi Tudományegyetem illetve a Baranya Megyei Kórház, mint „egyéb” tevékenységet végzõ szervezetek. A 84 szervezet megkeresése után összesen 60 szervezet esetében áll rendelkezésre értékelhetõ adat. Az üzleti szervezeteknél felvett strukturált interjú segítségével azokra a környezetvédelemmel kapcsolatos fejlesztési tervekre, igényekre, illetve kötelezettségekre kérdeztünk rá, amelyek aktuálisan jelen vannak a szervezetek mindennapjaiban. A konkrét kérdések a következõ három kérdéskörbe rendezve hangoztak el: 1. a szervezet fejlõdése érdekében elvégzendõ a legsürgetõbb feladatok; 2. a szervezet tevékenységéhez kapcsolódó környezetvédelmi feladatok, és kötelezettségek; 3. a Programmal kapcsolatos vélemények. A szervezetek fejlõdése érdekében végzendõ legsürgõsebb feladatok kérdésére a válaszok alapján megállapítható, hogy 10 szervezet esetében a környezet-védelemhez kapcsolódó feladatok megoldása olyan feladatként jelenik meg, amely a szervezet fejlõdése érdekében prioritással bír. A sürgetõ feladatok megoldása érdekében a megkérdezett szervezetek 78%-a rendelkezik valamiféle tervvel, stratégiával a feladatok megoldása érdekében. A környezetvédelmi feladatokat említõ cégek közül mindegyik rendelkezik ilyen stratégiával. A tervezett fejlesztések vonatkozásában a szervezetek kétharmada számára rendelkezésre is állnak anyagi források. A szervezet fejlõdése érdekében elvégzendõ sürgetõ feladatok után a tevékenységhez kapcsolódó környezetvédelmi feladatokra, és kötelezettségekre kérdeztünk rá. A válaszok alapján megállapíthatjuk, hogy öt szervezet kivételével minden válaszadó megnevezett olyan feladatot vagy kötelezettséget, amely kapcsolódik a környezetvédelemi feladatokhoz. A környezetvédelemmel kapcsolatos feladatok nem minden esetben je-

94


lennek meg, mint a legsürgetõbb feladatok, de mint feladat, vagy kötelezettség jelen van a legtöbb cég mindennapjaiban. A szervezetek megkeresése során a kiküldött kísérõlevelek mellékleteként az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program alapvetõ elképzeléseit bemutató rövid tájékoztatót juttattunk el a válaszadókhoz. Az interjú harmadik kérdésköre a Programmal kapcsolatos vélemények megismerésére irányult. A válaszok alapvetõen pozitív véleményeket, hozzáállást tükröztek, még azokban az esetekben is, amikor a válaszadó megjegyzi, hogy bár jó az elképzelés, de nem látja még azt a kapcsolódási pontot, ahol saját szervezete részese lehetne a kezdeményezésnek. Egyetlen esetben találkoztunk csak kategorikus elutasítással, kizárólag negatív véleménnyel. A véleményekben három jellemzõ attitûd tükrözõdik: elsõsorban elismerés a kezdeményezés tényét, lényegét, céljait illetõen; másodsorban szkepticizmus, bizonytalanság abban a vonatkozásban, hogy vajon mennyire valósítható meg a program; harmadrészt egy olyan vélemény, amely túl általánosnak ítéli a tájékoztatót, ezért bármiféle értékelõ hozzáállás megfogalmazását sem tartja megalapozottnak. Ugyanakkor számos esetben megfogalmazódott a programhoz történõ csatlakozás szándéka is, ami egyértelmûen elismerést tükröz. A távolabbi kilátások tekintetében valószínûsíthetõ, hogy a rendelkezésre bocsátandó további információk mennyiségének és minõségének függvényében, valamint a konkretizálódó feladat-meghatározások hatására jelentõsen fokozódhat e célcsoport tagjainak vonatkozásában a Program támogatottsága. Ehhez egyértelmûen elengedhetetlen a folyamatos kommunikáció, az információ átadás, és az információ gyûjtés tekintetében egyaránt.

6.3. A települési önkormányzatok körében végzett adatgyűjtés eredményei Adatgyûjtést végeztünk a régió települési önkormányzatai körében is. A régió területén összesen 201 község, és 11 város helyhatóságának megkeresése történt. A községi önkormányzatokat önkitöltõs kérdõív segítségével kérdeztük meg, míg a városok képviselõinek megkeresése kérdezõbiztosok által történt. A megkeresett községi önkormányzatok esetén 25 értékelhetõ kérdõív, a városi önkormányzatok esetén 10 kérdõív áll rendelkezésünkre. A kérdõív-kitöltés során alkalmazott gyakorlat volt az is, hogy a kistelepülések esetén nem egy-egy önkormányzat válaszolt, hanem a körjegy-


95

zõség munkatársai töltötték ki a kérdõívet, így sok esetben egyben közöltek 4-6 településre vonatkoztatható válaszokat. Amennyiben a körjegyzõségek által kitöltött kérdõíveket „felszorozzuk” a körjegyzõséghez tartozó települések számával, hozzávetõlegesen 35%-os visszaküldési arányt regisztrálhatunk, ami a 201 település esetében mintegy 70 települést jelent. A kérdezendõ kérdéskörök megegyeztek az üzleti szervezeteknél is alkalmazottakkal. Elõször a település fejlõdése érdekében elvégzendõ legsürgetõbb feladatokra kérdeztünk rá. A válaszok alapján megállapíthatjuk, hogy minden település esetében elsõsorban olyan feladatok említése történt, amelyek közvetve, vagy közvetlenül de a környezetvédelem kérdésköréhez kapcsolódnak: • szennyvízhálózat kiépítése, szennyvízkezelés megoldása; • szilárd hulladék kezelésének megoldása; • illegális szemétlerakók megszüntetése; • szelektív hulladékgyûjtés megvalósítása; • falusi túrizmus, öko-turizmus fejlesztése; • építési telkek kialakítása; • utak építése, javítása; • a lakosság környezettudatos életvitelének kialakítása. A fejlesztési elképzelések megvalósítására a válaszadó települések csak valamivel több, mint a fele rendelkezik fejlesztési tervvel, stratégiával. Ebbõl következõen számos település esetében csak a probléma felismerése, a feladat megfogalmazása történt eddig meg, de a stratégiai tervezés fázisába még nem tart a megoldási folyamat. A fejlesztések megvalósítását szolgáló források tekintetében kivétel nélkül – tehát a stratégiai terv rendelkezésre állásától függetlenül – a pályázati forrás megnevezése történt. Több helyen azonban azzal a megjegyzéssel, hogy az önrész elõteremtése önmagában is problematikus. A település sürgetõen megoldandó problémáinak spontán felsorolása után a környezetvédelmi feladattokra való konkrét rákérdezés következett. A válaszokban megerõsítést nyert az a korábbi megállapítás, miszerint a település fejlõdése érdekében megoldandó sürgetõ feladatok – a válaszadók megítélése szerint is – nagymértékû átfedéseket mutatnak a környezetvédelemmel kapcsolatos feladatokkal. A feladatok vonatkozásában a tervek, stratégák nem különböznek a „sürgetõ feladatok” esetében jelzettektõl. A települési önkormányzatok is rövid tájékoztatót vehettek kézhez a Program céljairól, alapvetõ elveirõl, és szándékairól. Az így átadott in-

96


formációk alapján is a községi önkormányzatok mindegyike egyértelmûen kifejezte szándékát a Programhoz történõ csatlakozást illetõen. Ez a szándék magában a kérdõív kitöltésének tényében is tükrözõdik. A Program kínálta lehetséges együttmûködések a következõ területeken jelenthetnek segítséget, elõnyt a községek számára: • közös pályázati, forrásteremtési tevékenység a környezetvédelmi feladatok és problémák megoldása érdekében; • közös, átfogó fejlesztési tervek kidolgozása; • szakmai, szakértõi háttér közös használata; • azoknak a további fejlesztési, fejlõdési lehetõsége meghatározása, amelyek a helyi közösségek tagjai számára is kézzelfogható változásokat hozhatnak, pl. öko-turizmus, falusi turizmus hálózatának kiépítése, közös marketing-tevékenység, stb. Mindezen visszajelzések alapján megállapíthatjuk, hogy a községek pozitívan fogadták a kezdeményezést, szívesen részt vennének a lehetséges együttmûködésekben, miáltal számos, a település fejlõdéséhez elengedhetetlen problémát sikerülhetne közösen, az erõforrásokat megosztva vagy együttesen kihasználva megoldani.

6.4. A civil szektor körében végzett adatgyűjtés eredményei A civil szervezetek fontos kapcsolódási pontot jelenthetnek a helyi közösségek vonatkozásában. A civil szervezetek körében végzett adatgyûjtés elsõdleges célja az volt, hogy feltérképezzük melyek azok a szervezetek, amelyek a régióban a környezetvédelemhez kapcsolódó feladatvállalással mûködnek, és jelenleg is aktív tevékenységet folytatnak. Ezen túlmenõen arra is rákérdeztünk, hogy • milyen konkrét területekhez kapcsolódik a tevékenységük, • milyen nagyságú célcsoporttal, támogatói csoporttal rendelkeznek illetve – egyesületek esetén – mekkora létszámú tagsággal bírnak; • hogyan tartják a kapcsolat a célcsoportjukkal; • milyen szakmai, infrastrukturális háttér áll rendelkezésükre. A késõbbiekben megvalósítandó konkrét részprogramok vonatkozásában relevánsan jelenhetnek meg a civil szervezetek, mint „mediátorok” a helyi közösségek és a Program mûködtetõi közötti kapcsolattartás elõsegítõi, illetve bizonyos programrészek önálló megvalósítói, „gazdái”.


97

6.5. A „Zöld Suli” programmal kapcsolatos adatgyűjtés eredményei A koncepció elõszítése során megkérdezett célcsoportok közé tartoztak a „Zöld Suli”37 programban résztvevõ 33 pécsi általános iskola tanulói is. A diákok körében végzett adatgyûjtés célja az volt, hogy megtudjuk, hogy az adatfelvétel idején a már mintegy másfél éve zajló Zöld Suli program milyen fogadtatásra talált a diákok körében, illetve sikerült-e a program által valamilyen kimutatható hatást gyakorolni a gyerekek környezettudatos gondolkodására. A megkeresett iskolák közül összesen 12 iskola biztosított lehetõsége az adatgyûjtés elvégzésére. A kérdezés befejeztével 207 ötödik évfolyamos általános iskolai diák által kitöltött kérdõív adatai állnak rendelkezésre. A kérdõív az alábbi kérdésköröket tartalmazta: 1. A környezetvédelemmel kapcsolatos vélemények 2. A Zöld Suli programmal kapcsolatos vélemények A válaszok alapján megállapíthatjuk, hogy a gyerekeket alapvetõen érdeklik a környezetvédelem kérdései, és beszélgetnek a témáról még egymás közt is. Fontosnak ítélik a témáról szerezhetõ tudást, és érdeklõdésüket a megnevezett témák sokszínûsége, illetve olykor konkrét megnevezése is bizonyítja. *

*

*

A különbözõ célcsoportok körében végzett adatgyûjtés eredményei is azt bizonyítják, hogy egyrészt az elmúlt tíz-tizenöt évben lényegesen megváltozott a társadalmi gondolkodás a környezetvédelmi, természetvédelmi kérdéseket illetõen, mégpedig abba az irányba történt elmozdulás, hogy az e területeken jelentkezõ problémákat egyre inkább valós problémaként érzékelik az emberek. Másrészt egyre inkább szükségesnek érzik, hogy történjen valami a problémák megoldása érdekében, sõt – ha még kis mértékben is – személyesen is hajlandóak már tenni „valamit” a helyzet javítása érdekében. Az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program ezeket a már meglévõ szándékokat használhatja ki akár a kommunikációs tevékenység, a tudatformálás során, akár a helyi közösségek tagjainak aktivitására építõ jövõbeni akciók során. 37 A „Zöld Suli” program a BIOKOM Kft. által indított oktatási program, amelybe Pécs városának minden általános iskolája – ha különböző mértékben is – bekapcsolódott. A program célja, hogy a környezettudatos gondolkodás kialakulását segítse elméleti és „gyakorlati” foglalkozások segítségével, elsősorban a szelektív hulladékgyűjtés fontosságának tudatosításán keresztül. A programhoz több pályázat kapcsolódik, valamint szelektív hulladékgyűjtési akciók, illetve a szelektív hulladék-válógató üzemlátogatása, és egyéb „kézzelfogható” tapasztalási lehetőségek biztosítása.

98


7.

Javaslatok

7.1. Kiindulási szempontok A helyzetfelmérések és értékelés fõbb megállapításait összegezve az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program megvalósítását jelentõ munka megkezdéséhez a következõk érdemelnek kiemelést: A régióra, a megyére, Pécsre és térségére rendelkezésre állnak a környezeti, mûszaki, gazdasági és társadalmi fejlesztést megalapozó tervek, programok, elképzelések. Ezek gyakorlati megvalósítása/megvalósíthatósága egyrészt a mindenkori országos és helyi gazdasági lehetõségek (pl. autópálya és gyorsforgalmi úthálózat, gazdaságfejlesztés), másrészt az elhatározás és együttmûködés függvénye (pl. környezetvédelmi és településfejlesztési programok kidolgozása, végrehajtása). Emellett megkezdõdtek és/vagy folynak olyan fejlesztési programok is, amelyek jelentõsen hozzájárulnak a térség környezeti állapotának javításához (pl. külfejtések, meddõhányók rekultivációja, Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási Program). A megfelelõ jogszabályi háttér és az intézményi keretek lényegében adottak a környezet minõségének, állapotának javításához, valamint a telepítések, beruházások, beavatkozások, intézkedések megtervezéséhez, engedélyeztetéséhez és megvalósításához, az üzemeltetési feltételek ellenõrzéséhez. Ezek tehát nem képezhetik akadályát a fejlesztéseknek, beavatkozásoknak. Jól ismertek és feltártak a régió, a megye, Pécs és térsége környezeti adottságai, környezetminõségi viszonyai és problémái, de a szükséges beavatkozások módja, helye, feltétételei, sõt a várható hatásai is. Mindezt bizonyítják a különféle tervek, programok és tanulmányok köre és a különféle kezdeményezések a konkrét megoldásokra (pl. gazdaságfejlesztés, K+F együttmûködés az egyetem és a kutatóhelyek, gazdasági szervezetek között, Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási Rendszer kialakítása, a komplex erõmûvi fejlesztés stb.). Ismertek és különféle stratégiai és területfejlesztési programokban is megfogalmazásra kerültek a versenyképes gazdasági szerkezet kialakítását, az ezzel összefüggõ környezet- és technológiafejlesztések megvalósítását elõsegítõ beavatkozások, fejlesztések köre. Többek között ilyen a kutatási-fejlesztési (K+F) bázis, a technológiai transzferközpont és a tudományos-technológiai park létrehozása, a kis- és közepes vállalkozások

Javaslatok

99

(KKV-k) továbbfejlõdésének ösztönzése, támogatása, az exportnövelõ kapacitások fejlesztése, a vállalkozási övezet kialakítása. Úgy tûnik, hogy a térségben megvolt/megvan az akarat megismerni az adottságokat, feltételeket és megteremteni a kedvezõbb gazdasági, társadalmi és környezeti viszonyokat. Azonban a tényleges megvalósítás számos tényezõ függvénye; ilyenek a külsõ tényezõk, amelyek között meghatározó a gazdaság mindenkori állapota, az állami prioritások 3-5 éven belül is változó rendszere, a központi támogatások, pályázatok korlátozott lehetõségei és feltételei. a belsõ tényezõk, melyeknél gyakoriak az együttmûködési gondok, a prioritások különbözõ (erõsebb) érdekek által vezérelt/akadályozott megvalósítása, az információk és a megfelelõ koncepciók, tervek, elhatározások hiánya. Összességében tehát megállapítható, hogy nem az a gond, mit és miért kell megtenni, hanem az: hogyan és kinek? Jószerével nem található olyan célkitûzés, amely az adottságokra, feltételekre és elvárásokra alapozva már ne fogalmazódott volna meg a régiós, megyei és városi terület- és gazdaságfejlesztési programokban. Ezért az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program • céljai számos más terület- és ágazatfejlesztési célkitûzéssel egybeesnek; • módot ad a cél- és feladat-orientált megvalósításra az érdekelt/érintett szervezetek és közösségek együttmûködésére alapozva; • hangsúlyt helyezhet, és lehetõséget teremthet a konkrét probléma-menedzselés megvalósítására a döntés-tervezés-szervezés-kommunkálás-ellenõrzés és visszacsatolás folyamatának összehangolásával, erõsítésével.

7.2. Javasolt intézkedések a Program megvalósítása érdekében 7.2.1. Programszervező központ létrehozása A széleskörû vizsgálatok, gyakorlati tapasztalatok szerint a régió, a megye, Pécs és térsége rendelkezik a megfelelõen kidolgozott, egyeztetett és elfogadott stratégiai, terület- és gazdaságfejlesztési programokkal. Ugyanakkor a tényleges és hatékony megvalósításnál gondot okoz az ezek közötti kapcsolat, az egymást erõsítõ hatás, sõt gyakran még az információ hiánya is. A régió és a megye fejlesztése kapcsán már megfogalmazódott egy gazdaságfejlesztéssel foglalkozó centrum létrehozása a kutatói, egyetemi, vállalkozói és önkormányzati szféra részvételével. Az EU pályázati rendszerében a programok és projektek szervezésére meg-

100

Javaslatok

követelt intézményi háttér a jó példa arra, hogy a térségi és helyi programok sem szervezhetõk, irányíthatók, ellenõrizhetõk (menedzselhetõk) megfelelõ szervezeti keretek nélkül. Mindezekre figyelemmel javasolt az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program megvalósításához a programszervezõ központ létrehozása, mûködtetése. A programszervezõ központ célja lehet, Pécsett és térségében elõsegíteni, támogatni az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program keretében megfogalmazott célkitûzések megvalósítását, figyelemmel a fenntartható fejlesztés követelményeire és a térség környezeti és gazdasági helyzetének javítására. A programszervezõ központ feladata: programszervezõ központ mûködtetése a célkitûzések és az érintett/érdekelt szervezetek, közremûködõk közötti együttmûködés összehangolására, a hatékony végrehajtást biztosító munkamegosztás elõsegítésére, megszervezésére. Ezen belül adat- és információs bázis mûködtetése • a Programban együttmûködõ és elérhetõ tudományos, szakmai és önkormányzati szervezetekrõl; • a térségben folyó és tervezett kutatásokról, fejlesztési programokról, projektekrõl; • a fenntarthatóságot, az ökológiai megfontolásokat alapul vevõ módszerekrõl, technológiákról a környezeti és energetikai szempontból is hatékony eljárások figyelése, számbavétele; • a régiós, országos és nemzetközi együttmûködési lehetõségekrõl, potenciális kapcsolatokról. szervezés, lebonyolítás • a kutatási és szakmai feladatokban, fejlesztésekben közremûködõ szervezetek közötti koordináció és program/projekt szervezése; • közremûködés a pályázatok szakmai elõkészítésében és kidolgozásában és a megvalósítás megszervezésében, végrehajtásában. támogatás, tanácsadás és tájékoztatás • a környezetvédelemmel, a környezet-technológiával összefüggõ tudományos, szakmai és társadalmi kérdésekkel; • a terület- és gazdaságfejlesztési beavatkozásokat megalapozó döntések elõkészítésével összefüggõ feladatok meghatározásában, ezek megoldásának megszervezésében; • a pályázatok szakmai elõkészítésében és kidolgozásában38 ; • célirányos kiadványokkal és ismertetõ elõadásokkal, rendezvényekkel a lakosság, a különféle civil szervezetek, a média és a különféle szakmai, politikai és képviselõi csoportok számára. 38 A lehetséges pályázatok tematikus felsorolását az 5. mellékle melléklett tartalmazza. Javaslatok

101

A programszervezõ központ mûködése során kulcskérdés a helyi és térségi környezeti és ágazati politikák, tervek, programok, projektek áttekinthetõsége; adatok és információk folyamatos karbantartása, elérhetõsége; a szervezeti rendszer kialakítása, mûködtetése és kapcsolatai rendszere. A programszervezõ központ megszervezéséhez rendelkezésre állnak olyan információk, amelyek a koncepció elõkészítése során végzett szociológiai adatgyûjtés eredményeit jelentik. Ezen információk segítségével behatárolhatóak az egyes célcsoportok által megfogalmazott szükségletek, illetve azok a lehetõsége, amelyeket a célcsoportok tagjai fel tudnak ajánlani a Program minél sikeresebb megvalósításához. A vizsgált célcsoportok a következõk: a régió, települési önkormányzatai, jelentõsebb üzleti szervezetei, civil szervezetei, valamint Pécs város oktatási intézményei, és felnõtt lakossága.

7.2.2. A szakmai háttér kialakítása, működtetése A Programban együttmûködõ tudományos, szakmai és társadalmi szervezetek közötti együttmûködés szervezése nem lehet csak kampányszerû vagy esetleges, alkalmi. Ezért a kapcsolódások, az információk, az együttmûködések elõkészítése, gyakorlati szervezése idõigényes és megfelelõ, felelõs szervezeti hátteret és számos adatot, információt igényel. A mûködõ információs rendszerek, ezek teljessége, elérhetõsége, hozzáférhetõsége is számos gondot okoz. Külön probléma a helyi, a térségi és regionális rendszerek közötti kapcsolat, összhang és együttmûködés. Mindezen problémák kiküszöbölése érdekében szükséges a Programban együttmûködõ szakmai, tudományos és társadalmi szervezetek közremûködési rendszerének, az együttmûködési feltételeknek, módoknak a kialakítása, és egy ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ CHARTA elfogadása, amelyben a közös célok elérése érdekében az együttmûködési szándékok deklarálásra kerülnek.

7.2.3. Kooperációs Kutatóközpont (KKK) létrehozása A Programban megvalósuló környezetvédelmi beruházások és fejlesztések tudományos megalapozása érdekében szükséges létrehozni egy vagy több Kooperációs Kutatóközpontot (KKK), amely egyesíti az egyetemi oktatók és kutatók, illetve a vállalkozói oldal szaktudását, és alkalmazás-orientált kutatási projektek lefolytatását teszi lehetõvé.

102

Javaslatok

A KKK létrehozását 50 % önerõ biztosítása mellett a GVOP pályázati rendszer is támogatja, melynek címe „Felsõoktatás és a vállalatok közötti kooperatív kutatást és technológiatranszfert segítõ partnerkapcsolatok és hálózatok kiépítésének támogatása”. Az állami támogatást a KKK-nak otthont adó egyetem elkülönített alszámlájára folyósítja a támogató, az így rendelkezésre álló teljes összeg fordítandó az érdemi K+F tevékenységre. A KKK mûködtetését célszerû legkevesebb 6 évre vállalni, és a K+F tevékenység hátterében ahhoz kapcsolódó Ph.D. oktatásnak kell szervezni. A Ph.D. hallgatók, és már fokozattal rendelkezõ kutatók foglalkoztatása elõsegíti a tudományos élet és a gyakorlatorientált alkalmazásokat igénylõ ipari szektor oda-visszahatását. A KKK létrehozása és mûködése olyan innovatív eljárások, gyártástechnológiák megtelepedését és nem utolsó sorban modern közigazgatás alapjait teremtheti meg, melyek segítségével Pécs és a régió gazdasági versenyképessége és az itt élõk életminõsége jelentõsen javulhat.

7.2.4. Egészséges város- és vidékfejlesztés elősegítése A városokban a környezeti és környezet-egészségügyi problémák koncentráltan jelennek meg, ezek megfelelõ kezelése már a városfejlesztési politika kialakításánál, a döntések megalapozásánál meghatározó jelentõségû. A környezet-tudatos fejlesztés, tervezés megvalósítása így kulcskérdés az állandó terület- és környezethasználati gondok megoldásához, a terhelések, szennyezések mérsékléséhez, az egészségesebb városi környezet kialakításához, fenntartásához, az ökológiai szempontból is elõnyös beavatkozások, intézkedések megvalósításához. A vidéki térségek arányos, környezet-tudatos és fenntartható fejlesztése, a természetközeli területek és rendszerek megóvása és a mezõ- és erdõgazdasági termelés környezetkímélõ megvalósítása a földi lét alapjait érinti/érintheti. Ezért a megfelelõ terület- és környezethasználat, az anyag- és energiahatékonyság, a természeti rendszerek és ciklusok fenntartása, a megújuló erõforrások (vízkészletek, termõföld, erdõk stb.) ésszerû használata alapvetõ érdek. Mindebbõl következõen cél a Program által érintett térségben a környezet- és egészség-tudatos település- és környezetfejlesztés, tervezés elveinek és gyakorlatának kialakítása, megvalósítása a napi gyakorlatban. A cél megvalósítása során feladat a térségben tervezett és folytatott tevékenységeknek, felhasznált és keletkezõ anyagok, energiák környezet-tudatos, környezetkímélõ használatának elõsegítése, az alkalma-

Javaslatok

103

zási elvek és a gyakorlat összhangjának megteremtése, a kedvezõbb környezeti, lakhatási, termelési, pihenési feltételek kialakítása, fenntartása. E feladat esetén kulcskérdés a döntési, tervezési eljárások és módszerek, a szakmai mutatók és az alkalmazható normák; a környezethasználat és a természetes rendszerek, a fenntarthatóság és a termelés/ használat javasolható/irányadó megoldásai, valamint feltételei; a megvalósítást és a hatékonyságot jelzõ mutatók, valamint a monitoring kidolgozása és folyamatos alkalmazása.

7.2.5. Fenntartható városüzemeltetés megalapozása A fenntartható városüzemeltetés meglapozásához mindenképpen szükséges egy értékelõ rendszer kidolgozása, amely segítségével rögzíteni lehet a jelenlegi kiinduló állapotot, és amelyhez képest a városüzemeltetés részterületein meghatározhatóvá válnak a célállapotok. Ehhez több indikátor-rendszer is rendelkezésre áll, illetve olyan komplex értékelõ-és irányítási rendszerek is, mint például az EMAS. Az EMAS (Environmental Management and Audit Scheme) az EU átfogó környezetgazdálkodási eszköze: az önkéntes környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer39. E rendszer a helyi önkormányzatok esetében elosegíti a törvény által eloírt környezetvédelmi feladataik és a törvény által elo nem írt kezdeményezéseik összehangolt, szisztematikus és ellenorizheto módon történo irányítását. Lehetové teszi, hogy az önkormányzatok megvizsgálják az említett feladatok megvalósításának közvetlen és közvetett hatását a környezetre, például a területhasználat tervezésére vonatkozó döntéseknél vagy a vállalkozók kiválasztásánál. Azt is megköveteli az önkormányzatoktól, hogy vegyék figyelembe az érdekelt felek (pl. közösségi társulások) aggályait, és környezetvédelmi tevékenységeikrol szóló jelentés formájában adjanak nekik számot munkájukról. A Európai Bizottság és az Európai Helyi Önkormányzatok és Régiók Tanácsa (CEMR) kampányt indított, hogy a helyi önkormányzatokat az EMAS használatára ösztönözze. A kezdeti tapasztalatok azt mutatják, hogy az EMAS jól használható és hasznos eszköz a helyi önkormányzatok számára. Továbbá elég rugalmas ahhoz, hogy válaszoljon a települések környezeti kérdéseire, illetve segít a prioritások meghatáro-

39 761/2001/ EK Tanácsi és EP rendelet, mely lehetővé teszi, hogy a szervezetek önkéntesen részt vegyenek egy közösségi ökológiai vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) (HL L 114. szám, 2001. IV.24., 1. old.).

104

Javaslatok

zásában, a környezeti kérdésekkel kapcsolatos tanulásra ösztönöz, javítja a jelentéstételt, és elõsegíti az LA21 megvalósítását40. Javasoljuk tehát, hogy a város különös hangsúlyt fordítson ezen rendszerek kiépítésére, mûködtetésére, és eredményeik folyamatos beépítésre a városi döntéshozatalba41.

7.2.6. A közösségek részvételének erősítése A különféle döntési, tervezési és engedélyezési szinteken, az egyes akcióprogramokban a közösségek részvétele csak általánosan szabályozott, és rendszerint számos szakmai, eljárásbeli és képviseleti problémát vet fel. Bár a jogok és kötelezettségek körvonalazottak, a következmények és a felelõsség nem tisztázottak és tudatosítottak. Ugyanakkor a közösségi/lakossági részvétel napjainkban rendszerint elutasító magatartásban merül ki, ahol helyi vagy csoportérdekek miatt közösségi vagy térségi érdekek is sérülhetnek. Számos eset ismert, amikor környezetvédelmi (pl. regionális hulladéklerakó, használt akkumulátor feldolgozó, veszélyes hulladékégetõ stb.) vagy területfejlesztési (pl. elkerülõ út, ipar stb.) jellegû beruházásokat utasított el a lakosság többnyire a nem megfelelõnek ítélt szakmai elõkészítés és/vagy az elõzetes lakossági tájékoztatás hiánya miatt. Ezek az esetek felhívják a figyelmet a tudományos szakmai megalapozás fontosságára, valamint a lakossági szempontok, érdekek felmérésének, értékelésének szükségességére már a döntés-elõkészítés legelsõ szakaszában. A közösségi részvétel elõsegítése során cél a jogi, szakmai és társadalmi keretek tisztázása, az információs háttér megteremtése, biztosítása, a döntési hierarchia és eljárások, jogok és következmények, a felelõsség, tanácsadási háttér, közösségek szerepe, részvétele; információs anyagok összeállítása és rendezvények a megismertetésre.

A környezetgazdálkodási rendszerek alkalmazásának „jó gyakorlatai” Leicester Városi Tanácsa (Egyesült Királyság) 1997 óta alkalmazza az EMAS-t saját környezeti teljesítményének javítására. 2003-tól kibővítették rendszerük hatáskörét, hogy maga Leicester városa környezeti teljesítményét is kézben lehessen tartani, különös figyelemmel azokra a szempontokra, amelyeknek erőteljes közösségi vonatkozása van. Ambiciózus célokat tűztek ki az otthonok energiahatékonysági besorolásának javítására, a városközpontba tett autóutak volumenének csökkentésére, az iskolákba tett autóutak volumenének csökkentésére, a környezettudatosság növelésére, az építési hulladék csökkentésére, a fenntartható építés helyi szabályainak kifejlesztésére és az utcák takarítására. Hollandia célul tűzte ki, hogy 2004 végéig minden állami hatóság – ideértve a helyi hatóságokat is –, vezessen be valamilyen környezetközpontú irányítási rendszert (EMAS, ISO 14001 vagy annak megfelelot). Az ISO 14001 tanúsítványt 2002 novemberében Den Bosch holland város kapta meg elsőként.

7.3. A Program megvalósítási korlátai A város és térsége környezeti minõségét, állapotát kedvezõen befolyásoló, a fenntartható fejlõdés elérését biztosító akciók, programok mindegyike nem valósítható meg egyszerre. Mindezt a következõk magyarázzák:

40 Forrás: A Városi Környezet Tematikus Stratégia előkészítő anyaga http://www.europa.eu.int/comm/environment/urban/ thematic_strategy.htm 41 bővebb információk: www.emascities.com Javaslatok

105

A pénzügyi korlátok, azaz az elõirányozható éves költségvetési keretek, valamint a megszerezhetõ támogatások (céltámogatás, környezetvédelmi alap stb.), amelyek alapvetõen befolyásolják az egyes programok finanszírozhatóságát, így megvalósíthatóságát is. Az idõbeni korlátok, azaz a ráfordítási idõszükséglet különbözõsége és a megvalósítandó lépések célszerû egymásutánisága. Számos beavatkozás megvalósításához alapvetõ a megfelelõ tervek kidolgoztatása, a megoldások hatósági engedélyeztetése, a kivitelezés pályáztatása és ütemezett megvalósítása; mindezeknek megvan a reális idõigénye, amit a döntéseknél nem lehet figyelmen kívül hagyni. A szakmai korlátok, azaz olyan problémák megoldása, amelyek idõhöz kötött kutatásokat, vizsgálatokat és megfelelõ szakember gárda közremûködését igényli, nem mindig valósítható meg a döntéshozók által elképzelt szakmai tartalom, idõ- és költségkeretek között. A szervezeti, intézményi korlátok, amelyek a döntés-elõkészítést, döntéshozást és ügyintézést nehezítik. A feladatok sikeres megoldásának, kezelésének/szervezésének az egyik kulcskérdése a jól mûködõ intézményi és szervezeti háttér, a környezeti/környezetfejlesztési ügyek kreatív kezelése. Ehhez a megfelelõ hatáskör, a szakmai felkészültség és szemléletmód, valamint probléma-kezelési feltételek elengedhetetlenek (szakmai, személyi, döntési és gazdasági kompetencia, felelõsség).

106

Javaslatok

Záró gondolatok A koncepció – értelmezésünk szerint – koherens fejlesztési elképzelések és lehetõségek megfogalmazása, amely a célmeghatározás tekintetében érdekegyeztetési, koordinációs feladatokat tölt be. Az elfogadott koncepció értékválasztást és közös fejlesztési szándékot fejez ki. Az elfogadásával a döntéshozó deklarálja a szereplõk többségének véleményazonosságát az elfogadott célok és prioritások tekintetében, és ezzel meghatározza a stratégiaépítés fõ kereteit is. A koncepció, amint arra a szó jelentése42 is utal, nagyon tág fogalom, s mint elkészítendõ dokumentum arra hivatott, hogy az irányokat kijelölje. Ha úgy tetszik, felfogásmódot, nézõpontot, meglátást, elgondolást, ötletet tükrözzön, de nem a részletek síkján. A részletek már a koncepcióra épülõ stratégiában, operatív tervekben kell, hogy megjelenjenek, amelyek tovább bontva apróbb projektekbõl épülhetnek fel. A koncepció ugyanakkor egy jövõképet is meghatároz, és egyben kifejezi azt, hogy a koncepciót alkotó és elfogadó közösség rendelkezik jövõképpel. A jövõkép a fejlesztések kiindulópontja kell, hogy legyen, és így azt is kijelöli, hogy hova szeretnénk eljutni. A jövõkép nem más tehát, mint a fejlesztési irányainak értékközpontú rendszere, amit a konkrét célok és eszközök kidolgozása során kell érvényre juttatni. Mindebbõl következõen az a tény, hogy az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program koncepciója megfogalmazásra került azt bizonyítja, hogy Pécs városának döntéshozói rendelkeznek egy olyan igénnyel, amely a közösség jövõjével kapcsolatos elvárásokat a környezettudatosság és a fenntartható fejlõdés köré szervezi. Ugyanakkor e koncepció bizonyíték arra is, hogy az ÖKOVÁROSÖKORÉGIÓ Programban megfogalmazottak a régió jövõjét tekintve olyan alapelvet jelenthetnek, amelyre a gazdasági és társadalmi lét szinte minden területén további stratégiák építhetõk. E feladat során kiemelt szerep hárul az önkormányzatokra, hiszen mint a helyi közösség ügyeiben döntést hozó, önálló vagyonnal rendelkezõ és azzal gazdálkodó, valamint szabályozó tevékenységet is ellátó szervezeteknek megkerülhetetlen feladata a stratégiai tervezés. A további koncepciók sorát és azok sikerét – mint például idegenforgalmi, vállalkozásfejlesztési, befektetés-ösztönzési elképzelések, – az határozhatja meg, hogy milyen mértékben és módon sikerül a Program-

42 Felfogásmód, nézőpont, meglátás, elgondolás, ötlet – Bakos: Idegen szavak és kifejezések szótára Záró gondolatok

107

ban résztvevõk partnerségének kialakítása, hogy a régió „ráérez-e”; az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program tétje nem csupán a környezeti, hanem a gazdasági és társadalmi értelemben vett egészségesebb jövõ megalapozása és megteremtése. Mindezek alapján bízunk abban, hogy Pécs városának és régiójának e Programja a hazai gyakorlatban ezidáig egyedülálló módon adhat lehetõséget a jelenbeli problémák megoldására, úgy hogy közben nem veszi el az esélyt a jövendõ generációktól.

108

Záró gondolatok

Referenciák: Aalborgi Egyezmény. Aalborg, 1994. május 24–27. Agenda XXI.: Feladatok a XXI. századra. Archusi Egyezmény. Archus, 1998. június 23–25. Baranya megye területfejlesztési programja (2003) Bodnár l.–Fodor I.–Lehmann A. (1999) A természet- és környezetvédelem földrajzi vonatkozásai Magyarországon. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. Brown, L R. (1981) Building a Sustainable Society. W.W. Norton, New York Bulla M. (2000) Környezetvédelmi kulcsproblémák. – Enyedi Gy. (szerk.): Magyarország településkörnyezete. Budapest, MTA. Dél-Dunántúli Régió Környezetvédelmi Programja (2000) Enyedi, Gy. (1988) A városnövekedés szakaszai. Budapest, Akadémiai Kiadó. Enyedi, Gy. (1992) Regionális fejlõdés és környezetvédelem Magyarországon. – INFO-Társadalomtudomány. 21. pp. 35–43. Enyedi, Gy. (szerk.) (2000) Magyarország településkörnyezete. Budapest, MTA. Enyedi Gy. 1996: Regionális folyamatok Magyarországon. Budapest Fodor, I. (2001) Környezetvédelem és regionalitás Magyarországon. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs. Füzesi, Zs. – Tistyán, L. (1998) „A környezeti tudat alakulásának elemzése a rendszerváltás óta eltelt idõszakban”, BKE Környezetgazdaságtani és technológiai Tanszék, Bp. 1998. február, 54. füzet Gerle Gy. (1974) Környezet és településhálózat. Budapest, Akadémiai Kiadó. Giddens, A. (1995) Szociológia. Budapest, Osiris Kiadó. Hart, S. (1997) Beyond Greening: Strategies for a Sustainable World, Harvard Business Review, 1997, January- February, pp. 67-76 Hawken, Lovins, Lonvins (1999) Natural Capitalism, Earhtscan Publiations Ltd. London Hawken, Lovins, Lonvins (1999) Human Capitalism, in Natural Capitalism, Earhtscan Publiations Ltd. London Helsinki Nyilatkozat. Helsinki, 1994. június 20–22. Horváth Gy. (1998) Európai regionális politika. Dialóg Campus Kiadó. Budapest–Pécs. ICLEI Local Agenda 21 Model Communities Programme (1995). Kerényi, A. (2003) Európa természet-, és környezetvédelme Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest

Referenciák

109

Kiss T. (2004) Regionalitás és minõségi közszolgáltatás. Megyei Jogú Városok Szövetségének Konferenciája Pécs. Kiss T. (2004) ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program koncepciója. Mûhelyvita Önkormányzatok számára a Városi Környezet Tematikus Stratégiája kidolgozásához. Pécs-Kecskemét dr. Kiss, T (2004) A Nature Driven Economy through Sustainable Communities, A focus for Research and Development, Innovation and Technology transfer activities, First European University-Industry Forum for Sustainability, Bonn, 26-27 February 2004 Korten, D. C. (1998) Tõkés társaságok világuralma. Bp. Kapu Kiadó „Környezetbarát energetikai megoldások – A társadalmi tudat elõnyös formálása” ELMÛ Rt. 2004. Kõszegfalvi Gy. (1993) Lakásellátottság és infrastruktúra-fejlesztés. – ENYEDI Gy. (szerk.): Társadalmi-területi egyenlõtlenségek Magyarországon. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, pp. 211230. Kõszegfalvi Gy.–LOYDL T. (1999) Településfejlesztés. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó. Láng I. (1993) Environmental management and sustainable development. In: NATH, B.–Hens, L.–Devnyst, D. (eds.): Environmental Management. Vol. 1–3. VUB. University Press, Brussels László, E. (2002) You can change the world, Positive News Publishing Mészáros, E: Az ember és környezete az ipari forradalom elõtt. História 2002/05-06 Nagy, I. (1995) Gondolatok az alföldi települések környezeti problémái kiküszöbölésének lehetõsége kapcsán. – TIMÁR J. (szerk.): Az „alföldi út” kérdõjelei. Békéscsaba, MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézet Békéscsabai Osztály, pp. 149–151. Pataki, Gy. – Takács-Sánta, A. (szerk) (2004): Természet és gazdaság. Budapest, Typotex Kiadó. Pécs Megyei Jogú Város egységes településrendezési terve. II./2. Városfejlesztési koncepció (VÁTI, 2002) Pécs Megyei Jogú Város Környezetvédelmi Programja (1999) Porter, M (1990) The Competitive Advantage of Nations. Macmillan. UK. Ramonet, I. (2002) Sauver La Planète – Le Monde Diplomatique, augusztus Rechnitzer, J. (2002) Új szelek, új szerepek. Beszélõ 2002/1 Ress, W.E. – Wackernagel, M. (2001) Ökológiai lábnyomunk Föld Napja Alapítvány Bp. 81-160. old.

110

Referenciák

Sassen, S. (2000): New Frontiers Facing Urban Sociology at the Millennium. The British Journal of Sociology. Vol. 51. No.1. Szántó, J. (1994): Attitûdök a környezettel és a környezetvédelemmel kapcsolatban a felnõtt magyar lakosság körében. ELTE Szociológiai Intézet, TÁRKI. Senge, C. (1994): Az 5. alapelv, HVG Senge, C (2001) Innovating our way to the next industrial revolution in MIT Sloan Management Review, Winter Szirmai V. et al. (2002): Verseny és/vagy együttmûködés. MTA RKK NYUTI. Szlávik J. (2002): A helyi-kisregionális szint szerepe a fenntarthatóságban, Budapest., 14.o. Szántó, K. (1995) Ökologikus településfejlesztés. TEMPUS Structural Joint European Project SJEP – 09015/95 Valkó, L. (2003) Fenntartható/környezetbarát fogyasztás és a magyar lakosság környezeti tudata – BKÁE Környezettudományi Intézet, Bp., 18. füzet Fogalomtár az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Programhoz a GVOP 3.1.1 (2004) Alkalmazott kutatásfejlesztési pályázatának fogalomtára alapján

Referenciák

111

MELLÉKLETEK ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ program koncepciója

114

1. A Koncepcióban foglaltak megvalósításakor irányadó jogszabályok

Az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program keretében a környezetvédelem, környezettechnológia jelentõségét, szerepének növekedését a különféle fejlesztések, beavatkozások tervezésénél, engedélyezésénél és megvalósításánál a jogi szabályozási háttér is erõsíti. Napjainkra megteremtõdtek a környezetvédelmi követelmények gyakorlati megvalósítását, a fenntartható fejlõdés szemléletének érvényesítését nemzeti, regionális és lokális szinteken biztosító jogi szabályozás keretei. Ezek sorában a lényegesebbek: Nemzetközi egyezmények, amelyek a riói konferencia (Rio de Janeiro, 1992) záródokumentuma, az ENSZ 173 tagországa által jóváhagyott tevékenységi terv, az „Agenda 21” elveinek alapján születtek meg; így • az Aalborg-i Egyezmény, amelyet az európai városok a fenntarthatóságról, az egyensúly keresési folyamatról és a térségi megközelítés szükségességérõl fogalmaztak meg (Aalborg, Dánia; 1994. május 24-27.). • a Helsinki Nyilatkozat, amely az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tagországaiban a környezetért és egészségért teendõ európai intézkedések körét rögzítette (Helsinki, Finnország; 1994. június 20-22.). • Arhus-i Egyezmény, amelyet az ENSZ negyedik miniszteriális konferenciáján fogadtak el (Arhus, Dánia; 1998. június 23-25.) a környezeti információk elérésérõl, a döntéshozásban a közösségi részvétel és a társadalmi igazságosság biztosításáról. Hazai törvényi szabályozás, amelyek a fogalmi kereteket, az államigazgatási eljárások rendjét és a feladatok körét határozza meg; így • a környezet védelmének általános szabályairól az 1995. évi LIII. törvény; • a természet védelmérõl az 1996. évi LIII. törvény; • a területfejlesztésrõl és a területrendezésrõl az 1996. évi XXI. törvény; • az épített környezet alakításáról, védelmérõl az 1997. évi LXXXVIII. trv.; • egyéb ágazati törvények, pl. a bányászatról, vízgazdálkodásról, termõföldrõl A keret-jellegû törvények rögzítik az elveket, fogalmakat, a jogokat és kötelezettségeket, míg a különbözõ rendeletek a gyakorlati megvalósítás módját, feltételeit rögzítik. A koncepció megvalósításakor figyelembe veendõ törvények a következõk: Környezetvédelem • 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól

1. sz. melléklet

115

Természetvédelem, élõvilág-védelem • 1996. évi LIII. törvény a természet védelmérõl • 1995. évi XCIII. törvény a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról • 1996. évi LIV. törvény az erdõrõl és az erdõ védelmérõl • 1996. évi LV. törvény a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról • 1997. évi XLI. törvény a halászatról és a horgászatról • 1994. évi XLIX. törvény az erdõbirtokossági társulatról Hulladékgazdálkodás • 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról Víz- és talajvédelem • 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról • 1994. évi LV. törvény a termõföldrõl Kapcsolódó rendelkezések • 1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról, egységes szerkezetben a végrehajtására kiadott 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelettel • 1995. évi XCI. törvény az állategészségügyrõl • 2001. évi CX. törvény a villamos energiáról, egységes szerkezetben az egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 180/2002. (VIII. 23.) Korm. rendelettel • 2000. évi XXXV. törvény a növényvédelemrõl • 2003. évi XLII. törvény a földgázellátásról valamint • a Levegõtisztaság-védelemével és • a Zaj- és rezgésvédelemmel kapcsolatos rendeletek.

116

1. sz. melléklet

2. A Koncepció kapcsolata a helyi fejlesztési tervekkel, koncepciókkal 1996-ban készült el Pécs város egységes településrendezési tervéhez a Város Fejlesztési Koncepciója, amelynek kiegészített, aktualizált változatát 2002 szeptemberében hagyta jóvá a közgyûlés 448/2002. (10. 03.) számú határozatával. A városfejlesztési koncepció célmegfogalmazásai és a felvázolt jövõkép a hatékonyabb környezetgazdálkodási politika markánsabbá tételével, az új környezetfejlesztési irányvonal meghatározásával alkalmas egy korszerû ökováros arculatának kiépítésére. E korszerû városfejlesztési koncepció alapelemei a következõk. Pécs az európai normáknak megfelelõ egészséges, jól lakható, megfelelõ ellátást kínáló, jó társadalmi közérzetet és rendezett, igényes települési környezetet nyújtó város, amellyel lakói azonosulhatnak, és amely a befektetõk és a turisták számára vonzerõt jelent. A város nagyságát, lélekszámát és kiterjedését tekintve európai léptékkel közepes méretû (145–165 ezer lakosú), amely megõrzi, ápolja történelmi légkörét, szellemiségét és kialakult építészeti stílusát. Pécs inkább szellemi-kulturális-történelmi értékei, sajátos stílusa által válik vonzóvá, és nem a hagyományos értelemben vett iparváros. A város gazdaságának struktúrája nem igazán korszerû, talán legtöbb feladat itt jelentkezik az ökováros feltételeinek megteremtéséhez, a gazdaságot ugyan inkább a technikai fejlettség és nem a kevésbé igényes, tömegproduktumot nyújtó gazdasági tevékenység jellemzi, a környezetfejlesztési irányok azonban még nem igazán meghatározóak. Regionáliscentrum-szerepet tölt be: • szellemi, kulturális és oktatási centrum, • egészségügyi központ, • szolgáltató és kereskedõ város, • technológiai, kutatási és fejlesztési központ, • a Dél-dunántúli Regionális Környezetvédelmi Igazgatóság, a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatósága, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság stb., tehát regionális intézmények központja • idegenforgalmi célpont, • közigazgatási centrum, • egyházi központ, • Pécs az európai városhálózat integráns része, a közép-európai városi munkamegosztás aktív szereplõje.

2.1. Pécs városfejlesztési koncepciója Pécs Megyei Jogú Város megbízásából a VÁTI készíti az egységes településrendezési tervet. Ennek megalapozásához rögzítésre került a Városfejlesztési koncepció (VÁTI, 2002.) Az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program szempontjából kiemelést érdemelnek a következõk:

2. sz. melléklet

117

A III. fejlesztési cél a városi infrastruktúra fejlesztését irányozza elõ, amelyben a városi úthálózat, a tömegközlekedés, a víz- és csatornahálózat, a csapadékvíz elvezetés javítása, fejlesztése szerepel. Az V. fejlesztési cél a települési környezet javítását fogalmazza meg, amelyen belül a levegõminõség javítása, a vízbázisok védelme, a városi zöldfelületi rendszer fejlesztése, a bányászati területek komplex területi rehabilitációja kap fõ szerepet. Az elfogadott koncepció képezi egyik alapját a településszerkezeti tervnek, amely meghatározza a város hosszú távú területhasználatait, valamint ezzel összefüggésben a környezeti/környezetvédelmi feltételeket is, amelyet az elkészült szabályozási terv foglal keretbe.

2.2. Pécs város környezetvédelmi programja Pécs Megyei Jogú Város Közgyûlése 1997-ben határozott a város települési környezetvédelmi programja kidolgozásáról. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény az önkormányzat feladatává tette a város Környezetvédelmi Programja kidolgozását (46.§), körvonalazva a fõbb tartalmi követelményeket is (47.§). Ennek az Országgyûlés által elfogadott Nemzeti Környezetvédelmi Programra és a város hosszú távú fejlesztését megalapozó, elfogadott tervekre, koncepciókra kellett alapulnia és figyelembe kellett vennie • a várospolitikai és városfejlesztési célkitûzéseket, a jövõképet, a város térségét és a helyi, városi programokat, elhatározásokat érintõ (városfejlesztési, környezetvédelmi és energiagazdálkodási koncepciók, közlekedésfejlesztési tanulmány, városrendezési) terveket; • a környezet állapotát, a minõség javítását célzó beavatkozásokat, intézkedéseket, beruházásokat (szmogriadó terv, csatornázás, gázellátás, útépítések ...). Lényeges kiemelni, hogy a Környezetvédelmi Program kidolgozása és közgyûlési elfogadása nem egyszerûen csak egy tervezési, döntési folyamat lezárása, hanem éppenséggel egy sajátos, korszerû szemléletû beavatkozás- és intézkedés-sorozat kezdete. Ennek célja az egészségesebb életfeltételeket biztosító természeti és települési környezet megteremtése, valamint a fenntartható fejlõdés elérése és biztosítása a város területén és térségében, a tervezett és várható társadalmi, gazdasági fejlõdés mellett. Az önkormányzat szerepe a helyi környezeti politika kialakításában, annak a térségi, a nemzeti és a nemzetközi környezetpolitikához való illesztésében kiemelt jelentõségû. Az önkormányzat társadalmi, gazdasági és mûszaki feladatai nem csak az építési, üzemeltetési, fenntartási kérdéseket (infrastruktúra biztosítása, termelõ és szolgáltató tevékenységek elõsegítése) és ezek fejlesztését, engedélyezését, szabályozását, ellenõrzését foglalják magukba, hanem a környezeti/környezetvédelmi feladatok megoldását is tartalmazzák. A települési környezetben környezetszabályozási feladatok köre a következõ fõ csoportokba foglalható:

118

2. sz. melléklet

• az egészséges környezet feltételeinek biztosítása, az emberi egészséget károsító, veszélyeztetõ hatások megelõzése, csökkentése, megszüntetése; a megfelelõ életminõséghez szükséges környezeti állapot megõrzése, javítása és helyreállítása; • az élõ és élettelen környezet természetközeli állapotának megõrzése, a természetes rendszerek és természeti értékek megóvása, fennmaradásának biztosítása, a bioszféra sokszínûségének megtartása, a természeti folyamatokban rejlõ információk megõrzése; • a természeti erõforrásokkal való gazdálkodásban a fenntartható fejlõdés elveinek figyelembe vétele, a lételemnek tekintett természeti erõforrásokkal (víz, föld, levegõ) való takarékos, értékvédõ gazdálkodás, ezeknek a következõ nemzedékek számára való megtartása; • az elõzõekkel összefüggésben a gazdasági fejlõdés és a környezet harmonikus, az ésszerû környezet-igénybevételének és a minimális környezetkárosításnak a megvalósítása. A városi környezet elvileg kívánatos célállapotának elérését számos tényezõ nehezíti (pl. mûszaki, gazdasági, társadalmi, intézményi, idõbeni korlátok). A gyakorlati megvalósításhoz mérlegelni és rangsorolni kell a rövid- (1-3 év), közép- (3-5 év) vagy hosszabb távon (5-15 év) ténylegesen megoldásra kerülõ feladatokat, programokat, ezek léptékét (zavarás/károsítás jellege, mértéke, eredete, veszélyessége, tartóssága, területi kiterjedése, az érintett népesség stb.). Ezért a többlépcsõs egyeztetési, tervezési, döntési folyamat eredményeként kialakított Környezetvédelmi Program nem végtermék, hanem a további, ütemezendõ (idõtáv, költség, érintettek/érdekeltek, felelõsök) és költségvetésben is megjelenítendõ éves feladattervek alapját képezi az elkövetkezendõ 4-6 évben. A környezeti állapotfelmérés, helyzetértékelés és az elérendõ célállapot alapján kerültek meghatározásra a környezeti minõség, állapot és/vagy tevékenységek, folyamatok megõrzését, javítását, fejlesztését vagy megszüntetését igénylõ területi beavatkozások. Ezek fõbb témacsoportjai: I. Környezeti elemek minõségének, állapotának javítását, a terhelések/szennyezések csökkentését, megszüntetését biztosító projektek köre. Ezen belül a levegõ, a felszíni és felszín alatti vízkészletek valamint a talaj környezetei minõségének, állapotának javítását, a terhelések/szennyezések csökkentését, megszüntetését célzó projektek kimunkálása történt meg. II. Települési és épített környezet, amelyben döntõen a szennyezések, terhelések mérséklését, az ellátottság javítását és a környezetminõséget, közérzetet, klímát javító, alakító projektek kerültek kidolgozásra. Ennek keretében a közmûves ellátás (vezetékes ivóvíz, közcsatorna, csapadékvíz-elvezetés), a zöldfelületek mennyiségi és minõségi fejlesztése, a kedvezõtlen városi klíma javítását elõsegítõ beavatkozások, valamint az iparterületek, ipari parkok kialakítását, városszerkezetbe illesztését biztosító projektek kimunkálására került sor. III. Területek, amelyek egy vagy több környezeti konfliktus forrásai (pl. levegõ-, víz- és talajszennyezettség, környezeti zaj, jelenlegi és távlati területhasználati problémák stb.), ezért külön kezelést, megközelítést igényelnek (pl. Tüskés-rét, Pécsbánya térsége, a pellérdi vízbázis felszíni védõterülete).

2. sz. melléklet

119

IV. Önállóan kezelt hatótényezõk, amelyek jelentõsen befolyásolják a területhasználatokat, a termelés és szolgáltatások mûködési feltételeit, a lakosság közérzetét, környezet-egészségügyi helyzetét. V. Tervek, amelyek komplex módon képesek átfogni, meghatározni és szabályozni a jelenlegi állapotok kezelését és a szükségszerû/célszerû beavatkozások körét, feltételeit a fenntarthatóságra törekvés igényével. Pécs sajátos problémáira figyelemmel a településrendezési terv, a zöldfelületi rendszer, az energiagazdálkodás, a vízgazdálkodás, a térségi közlekedésfejlesztés tervei, a városi egészségterv és a környezetbiztonság problémakörei kaptak kiemelt figyelmet és kerültek kidolgozásra. VI. Szervezés, intézményi háttér. A környezetvédelmi program, ezen belül az egyes akciók/projektek végrehajtásának sikerét alapvetõen meghatározza az önkormányzati háttér. Számos, a város környezeti minõségét, állapotát döntõen befolyásoló probléma megoldásában az önkormányzatnak vagy kezdeményezõ/végrehajtó, vagy közremûködõ/támogató szerepet kell vállalnia, ahol a koordinálási feladatok jelentõsek. Emellett biztosítani kell a rendszeres lakossági tájékoztatás és a lakosságot érintõ kérdéskörökbe való beleszólás, véleménynyilvánítás lehetõségeit is, valamint a környezeti ügyek kezelésének szakmai megalapozását biztosító helyi szabályozás és környezeti monitoring rendszer kialakítását, mûködtetését. Ezeknek a kérdésköröknek projektekben való rögzítése és megvalósítása a Környezetvédelmi Program sikeres végrehatásának is biztosítéka. VII. Rendeletek, amelyek a városfejlesztés és üzemeltetés érdekében meghatározó jelentõségûek, így egyrészt megalkotandók, másrészt felülvizsgálandók (köztisztasági, zajvédelmi, állattartási stb.), de ugyanilyen fontos a betartásuk ellenõrzése is. A kiválasztás szempontjai. A környezeti konfliktusok feloldására, a célkitûzések elérésére felvázolt projektek körének szakmai, tartalmi áttekintése és az összefüggések vizsgálata módot adott a rövid-, közép- és hosszú távú feladatok kiválasztására, részletesebb kidolgozására. A stratégia tervben felvázolt projektek körének, egymással való kapcsolatának ismerete mellett figyelembe kellett venni a következõket is: Folyamatban lévõ vagy tervezett programok/projektek. Ide sorolhatók a város területén vagy térségében megkezdett, folyó vagy éppen tervezett, közeljövõben induló olyan programok, projektek köre, amelyek • alapvetõen befolyásolják/javítják a város egészének vagy kiterjedt térségének környezeti állapotát, környezet-egészségügyi viszonyait. • a megfogalmazott és elfogadott környezeti/környezetegészségügyi célkitûzések közül egy vagy több megvalósítását részben vagy egészben biztosíthatják. Az önkormányzati szerepvállalás. Ennek kapcsán az került mérlegelésre, hogy a stratégiai tervben meghatározott, a környezeti problémák megoldását biztosító akciók/programok megvalósításánál, végrehajtásánál Pécs város önkormányzata milyen szerepet játszik, miként vesz/vehet részt. Kezdeményezõ, végrehajtói szerepkör. Olyan problémaköröknél, ahol a felelõsség és a feladat egyértelmûen a városi önkormányzaté, kezdeményezõként és végrehajtóként kell fellépnie.

120

2. sz. melléklet

Ilyen pl. a megfelelõ fejlesztési, rendezési tervek kidolgozása és elfogadása, a városi közlekedés/tömegközlekedés, valamint az vízellátás és csatornázás fejlesztése, kiterjesztése stb. Támogató, közremûködõi szerepkör. Olyan, nem a hatáskörébe tartozó feladatoknál, amelyek megvalósításában, végrehajtásában maga is érdekelt a környezeti/környezet-egészségi, életminõségi és más elõnyök miatt, támogatóként, közremûködõként kell fellépnie. Ilyen pl. a hõerõmû technológiai korszerûsítési elhatározásainak, programjának támogatása, az országos fõút hálózat fejlesztéseként a város területén tervezett tehermentesítõ, elkerülõ útszakaszok megépítése (pl. Maléter Pál utca, DNy-i összekötõ út stb.). Az azonosított környezeti problémák súlyosságát, a stratégiai célkitûzéseket és a megvalósíthatóságot, finanszírozhatóságot és más, a folyó vagy tervezett projektek körét figyelembe véve kerültek kijelölésre azok a projektek, amelyek középtávon, azaz az 1998-2005 közötti idõszakban történõ megvalósítása alapvetõ javulást eredményez/eredményezhet a város és közvetlen térsége környezeti állapotában, környezet-egészségügyi viszonyaiban. A kiválasztásnál figyelembe vett fõbb szempontok: Pécs város komplex (természeti, környezeti, társadalmi, gazdasági) problémáin belül a jelenségek, folyamatok ismeretében (eredet, hely, megjelenési mód, gyakoriság; mérés, panasz stb.) azonosíthatók a környezeti, környezet-egészségügyi problémák. Ezek megoldásának módja, mennyiségi és minõségi jellemzõi a célállapot – mint igényelt, elérendõ és fenntartandó állapot, helyzet – kitûzése keretében került meghatározásra, majd elfogadásra. A célállapot egyes elemeinek elérése más-más szakmai, idõbeni és gazdasági feltételrendszert igényelnek, amelyek szükségessé tették a problémák súlyosság és sürgõsség szerinti rangsorolását is a megvalósíthatóság korlátok között. Ezek ismeretében alakult ki a választható projektek köre, amelyek megvalósításával a kitûzött és elfogadott stratégiai célok elérhetõk. Az egyeztetett projektjavaslatokat a stratégiai terv rögzíti, amely elfogadásra került. A stratégia célok rövid-, közép- vagy hosszú távon történõ elérése az önkormányzat és más érdekelt/érintett szervezetek közremûködése/együttmûködése mellett valósítható meg. A folyó és tervezett, az önkormányzat és más szervezetek által menedzselt (kidolgozott, elfogadtatott, engedélyeztetett, szervezett, végrehajtott, ellenõrzött és finanszírozott) programok/projektek közül több Pécset is érinti (pl. az erõmûvi fejlesztések, a P- és T-területi vízbázis védelme vagy a MÉV környezeti kárainak felszámolása) egyrészt területileg, másrészt a közvetlen és közvetett szennyezések mérséklése, megszüntetése révén. Ugyanis • a város közigazgatási területén kívül fekvõ MÉV zagytavak elszivárgó és a P- és T-területi vízbázist veszélyeztetõ csurgalékvizei hatásainak mérséklése, megszüntetése a város vízellátása szempontjából létkérdés. • a város területén üzemelõ hõerõmû károsanyag kibocsátásainak jelentõs mérséklését biztosító erõmûvi fejlesztések nem csak Pécs, hanem az erõmû közel 15-20 km sugarú környezetének kedvezõbb levegõminõségét eredményezheti. A kidolgozott és az önkormányzat által menedzselendõ, végrehajtandó projektek a stratégiai célok más programokkal/projektekkel még le nem fedett területeinek egy részét, a súlyos és sürgetõen megoldást igénylõ problémaköröket fogja át. Ezek kiválasztásánál még

2. sz. melléklet

121

külön szempont az is, hogy ezek a projektek már rövid- és középtávon – azaz a környezetvédelmi program idõtávján belül – végrehajthatók, megvalósíthatók vagy megkezdve döntõ részben elvégezhetõk legyenek. Azoknak a projekteknek a részletesebb kidolgozása elengedhetetlen, amelyek egyértelmûen az önkormányzati feladatok körébe tartoznak és beindításuk, végrehajtásuk/megvalósításuk kiemelt, a város és térsége komplex környezetminõség-szabályozási rendszerébe illeszkedõ feladat. Ezek: • a parlagfû visszaszorítás; • a Szafari Park létesítése; • a Tüskés-rét komplex hasznosítása; • fejlesztési és rendezési tervek (területrendezési, zöldfelületi, közlekedésfejlesztési és egészségterv).

2.3. A koncepció kapcsolata a regionális fejlesztési tervekkel, koncepciókkal A települések egyre inkább felismerik, hogy számos kérdésben kistérségi vagy akár regionális szinten is együtt kell mûködniük más településekkel, megyei önkormányzatokkal. Ezért a környezetgazdálkodás, az infrastruktúra, mint pl. az útépítés, a vízgazdálkodás (vízellátás, csatornázás, szennyvízkezelés), az energiaellátás (pl.:gázhálózat) és a hulladékkezelés (regionális lerakók és más kezelõmûvek) megoldásában már számtalan kisebb-nagyobb egymásra épülõ rendszer jött létre az elmúlt években. Figyelemmel az önkormányzati feladatokra, az engedélyezések szabályaira, a döntések elõkészítéséhez fokozott jelentõségû a környezetvédelmi, természet- és tájvédelmi szempontok érvényesítése és a megfelelõ szakmai tudományos megalapozás.

2.3.1. Területfejlesztési és rendezési tervek A környezeti, környezetvédelmi szempontok, a fenntarthatóság irányelvei, az ökológiai megfontolások lokális és regionális összefüggésekben történõ gyakorlati érvényesítésére alapvetõen a területfejlesztési és területrendezési tervek, a környezetvédelmi programok és a térségi együttmûködést igénylõ tervezések, beruházások, és beavatkozások kapcsán nyílik mód. A területfejlesztési koncepciók, programok és a területrendezési tervek tartalmi követelményeit a 18/1998. (VI. 25.) KTM rendelet és a 2002. évi TNM rendelet, amely a területrendezési terv módosított változatát tartalmazza, foglalja keretbe, megadva térségi és régiós léptékû kidolgozásuk területi kereteit, idõtávlatait és a követendõ kidolgozási, egyeztetési munkafázisokat is. Ennek megfelelõen a területfejlesztési koncepciók a térségek, régiók fejlesztésére ható külsõ (hazai és nemzetközi) tényezõk feltárásával, értékelésével, valamint a fejlesztések

122

2. sz. melléklet

lehetséges irányainak vizsgálatával, majd az elfogadható, legkedvezõbb fejlesztési irány részletes kidolgozásával adják meg a megvalósítás feltételeit és követendõ irányelveit. A térséget vagy régiót érintõ, nagyobb léptékû koncepciók (pl. Országos Területfejlesztési Koncepció, ágazati fejlesztési tervek) környezetfejlesztési összefüggéseinek, környezetvédelmi vonzatain túlmenõen megtörténik a vizsgált térség területi adottságainak részletesebb vizsgálata is, így a belsõ erõforrások elemzése; azaz a humán erõforrások, a gazdasági bázis, az infrastruktúra, a településhálózat és társadalmi környezet mellett a természeti és mûvi környezet adottságai és ezek alakítását befolyásoló tényezõk is. A területfejlesztés eszköz- és intézményrendszerének vizsgálata, a fejlesztések lehetséges irányainak kidolgozása, amelynek keretében megtörténik a tervezett beavatkozások együttes környezeti, társadalmi és gazdasági hatásainak értékelése, valamint a fejlesztés szóba jöhetõ forgatókönyveinek kidolgozása. Az elfogadásra javasolt területfejlesztési koncepció megadja a fõ fejlesztési célokat és irányokat, a célok és részcélok kapcsolatrendszerét, a fejlesztések eszköz- és intézményrendszerét, valamint a megvalósítás esetén várható környezeti, társadalmi és gazdasági változásokat és társadalmi reakciókat is. A területfejlesztés; programok stratégiai és operatív feladatokat rögzítenek. Ezeknél a környezeti, környezetvédelmi szempontok fontos részei a programok, alprogramok eredményességét mérõ kritérium, valamint a társadalmi, gazdasági környezeti fejlesztések, beavatkozások környezeti hatásainak elõrebecslését szolgáló mutatók rendszereinek. A területrendezés; tervek, amelyek helyi és regionális léptékû kidolgozása elõkészítõ és javaslattevõ munkafázisra tagozódva ad módot a környezet- és természetvédelmi szempontok érvényesítésére. Ezen belül az elõkészítõ fázisban megtörténik a területek és ágazatok részletes vizsgálata, így sor kerül a környezet-, a táj- és a természetvédelem kérdéskörének, az ágazatok (Ipar, szolgáltatások, mezõ- és erdõgazdaság, energia- és vízgazdálkodás, közlekedés, üdülés és idegenforgalom) és települések/településrészek környezetterhelõ hatásainak (kibocsátások, területhasználatok) feltárására, elemzésére és értékelésére is. A tervezési program keretében kimunkálásra kerül a térségi szerkezeti terv vázlata (településrendszer, infrastruktúra, területfelhasználás), valamint a térségi szabályozás irányelvei. Ezen belül megtörténik a program megvalósítása esetén várható környezeti, társadalmi és gazdasági hatások vizsgálata, a konfliktushelyzetek meghatározása is. A javaslattevõ fázis lényegében a terv kidolgozásának munkaszakasza, amikor az elfogadásra kerülõ tervfejezetek részletes kimunkálása történik meg. Ezek a térségi szerkezeti terv, a térségi szabályozási terv, a térségi területrendezési szabályzat (elõírások) és az intézkedési javaslat. Mindezekben a térségi területfelhasználás, a településrendszer elemei és az infrastrukturális hálózatok rendszerei kerülnek rögzítésre, figyelemmel a tervezési térség terület-felhasználásával, valamint a környezeti, természeti, táj és épített értékek védelmével kapcsolatos követelményekre, korlátozásokra. Így a szabályozás övezeti rendszerén belül hangsúlyosan jelenhetnek meg a környezet-, a természet- és tájvédelem igényei, követelményei (védelmi célú övezetek) a meglévõ és tervezett terület- és környezethasználatok területi/térségi és ágazati szabályozása érdekében.

2. sz. melléklet

123

2.3.1.1. Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciója A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciója (MTA RKK DTI, 1994) a régió versenyképes fejlesztési stratégiáját fogalmazta meg elsõként az országban, figyelemmel az uniós csatlakozás elõrevetített igényeire. Ez széleskörû vizsgálatokra alapozva megadta a régiófejlesztés területpolitikai stratégiáját, ezen belül a fõ prioritásokat, a fejlõdési forgatókönyveket, a térszerkezet alakításának stratégiai kérdéseit, valamint a gazdaságszerkezet korszerûsítésének területpolitikai összefüggéseit, de felvázolta a megvalósításhoz szükséges intézmény- és eszközrendszert is. A környezetfejlesztési stratégia kiemelte a fenntartható területhasználat és gazdálkodás, valamint az ezek elõsegítését biztosító szabályozás szükségességét. A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács 8/2004. (I. 30.) DDRFT számú határozatával fogadta el a Regionális Akciótervet, amely a Nemzeti Fejlesztési terv Regionális Operatív Programjához (ROP) kapcsolódva adja meg • a Dél-dunántúli Régió stratégiai célrendszerét a 2004-2006 közötti idõszakra; • a fejlesztési irányokat, rögzítve a prioritásokat és a szükséges intézkedések körét. Az Akcióterv a Dél-dunántúli Régió Küldetését a következõképp határozza meg: „Nyitott, versenyképes, a belsõ adottságaira sikeresen építõ, lakosainak jó életminõséget biztosító régió, amely egy dinamikus, fenntartható és területileg kiegyenlített gazdasági növekedésre képes.” Ennek eléréséhez négy stratégiai célt jelöl meg; ezek: 1. Nagy hozzáadott értéket elõállító és tudás-alapú gazdasági szerkezet A dinamikus, fenntartható gazdasági növekedésre képes régió eléréséhez egy stabil, egészséges gazdasági környezet megteremtése a fõ cél. Ennek megvalósításához a konkrét célok: • az agrárpotenciál hatékony kiaknázása • korszerû iparszerkezet • minõségi és változatos turisztikai kínálat • gyors külsõ és belsõ elérhetõség • versenyképes és innovatív KKV szféra • a gazdaság javuló tõkevonzó képessége 2. Magas foglalkoztatottság szint Az elõzõ stratégiai céllal összefüggésben a konkrét célok: • rugalmas és jól képzett humán erõforrásbázis • hátrányos helyzetû társadalmi csoportok foglalkoztatása • a munkaképes-korú lakosság gazdasági aktivitásának növelése 3. Jó életminõség A lakosság életminõségének növelése érdekében a lakható, jó minõségû lakókörnyezet biztosítása és az életkörülmények javítása a fõ cél; ezen belül a konkrét célok: • kielégítõ szolgáltatási funkciókkal rendelkezõ településszerkezet • hátrányos helyzetû térségek felzárkózása • racionális és jól mûködõ egészségügyi és szociális ellátórendszer

124

2. sz. melléklet

4. Kedvezõ környezeti állapot Az életminõség növelésével összefüggésben lényeges a környezeti állapot javítása is, ezen belül konkrét cél: • a régió környezeti terhelésének csökkentése • környezeti potenciál fenntartható kiaknázása A 4. prioritásként megjelölt, a „Minõségi környezet kialakítása és az életminõség javítása” érdekében szükséges intézkedések körét a következõkben jelöli ki az Akcióterv: • a hulladékgazdálkodás fejlesztése • a szennyvízkezelés támogatása • a légszennyezés csökkentése • a vizek védelme • a megújuló energiaforrások hasznosításának ösztönzése • az integrált településfejlesztési akciók támogatása • a közösségfejlesztés • az egészségügyi és szociális ellátórendszer fejlesztése

2.3.1.2.

Regionális Innovációs Stratégia (RIS)

A Dél-Dunántúli Régió Regionális Innovációs Stratégiájának (RIS) kidolgozási programja az Európai Bizottság által támogatott folyamat, amelyet a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. koordinál. A program célja: az egyes kulcsfontosságú ágazatok bevonásával kidolgozni az innováció alkalmazásának lehetõségeit, és ezzel elõsegíteni a versenyképesség, és az életminõség javulását a régióban. A régió adottságainak vizsgálata, a szakmai és tudományos egyeztetések alapján meghatározták a kidolgozás fõ szempontjait és a fejlesztési irányokat. Ezek: A szaktudás, a kutatási potenciál koncentrálása; ennek keretében kompetencia központok, kiválósági központok létrehozásával a szakismeret olyan magas fokát elérni, amely más régiókban nem lehetséges. Szoros együttmûködés kialakítása a vállalkozások és az egyetemi szféra között; azaz hatékonnyá tenni a kommunikációt a kutatás-fejlesztési szféra és a vállalkozások között. Így a vállalkozások igénybe tudják venni a K+F szolgáltatásokat, a képzések gyakorlat-orientáltabbá, a gazdaság igényeire érzékenyen reagálóvá válnak, és ez az együttmûködés számos új vállalkozás, szolgáltatás motorja lesz. Beszállítói, értékesítési, érdekképviseleti hálózatok kialakítása a vállalkozások között; ezen belül olyan szervezetek létrehozása, amelyek az azonos szektorban mûködõ vállalkozásokat összefogják, és különféle szolgáltatásokat nyújtanak nekik (pályázatírás, K+F, marketing, piacfigyelés, technológia figyelés). Szektorközi együttmûködések és interdiszciplináris kutatások kiemelt támogatása. Mivel egyre inkább elmosódnak a határok az egyes szakmák, tudományterületek között és az

2. sz. melléklet

125

innováció leggyakrabban pontosan ezeken a határterületeken jelentkezik, és olyan új kapcsolódási pontok alakulnak ki, amelyek elõtte ismeretlenek voltak. A kidolgozás érdekében, a régió sajátságainak figyelembe vételével a kialakított munkacsoportok: • az élelmiszeripari és agrár-innovációs; • borászati; • a textil- és bõripari; • a gépipari, fémfeldolgozási és elektronikai; • a környezetipari és energetikai, • a kulturális; • az egészségipari. A környezet-ipari és energetikai programrész keretében mindazokkal a tevékenységekkel, szolgáltatásokkal, termékekkel kell foglalkozni, amelyek a következõ részterületeket érintik: • rekultiváció; • szennyvízkezelés; • hulladékkezelés, reciklálás; • anyag- és környezetközpontú vállalatirányítási rendszerek, környezetvédelmi audit elvégzése, • környezettudatos terméktervezés (ökodesign), termék-életút vizsgálat; • megújuló energiaforrások (szélenergia, geotermikus energia, napenergia, biomassza és kisméretû vízerõmûvek) alkalmazása.

2.3.1.3. Baranya megye területfejlesztési programja A Baranya Megyei Területfejlesztési Tanács 1999-ben fogadta el a megye Területfejlesztési Programját, majd 2003. szeptemberében a felújított programot is jóváhagyta. Ez az új program alapvetõen három alapvetõ pillérre épül; ezek • az eredményes uniós integrációhoz szükséges és Baranyában – de a régióban is – ma még hiányzó területfejlesztési intézmények, funkciók minél elõbbi létrehozása; • a központ és vonzáskörzete (kistérsége) közötti kapcsolatokat erõsítése, valamint a központok a kistérségek közötti különbségek csökkentése; • a differenciált – EU-s és hazai – fejlesztési támogatások és források elnyerése magas színvonalú, versenyképes programmal és projektekkel, amelyek a horizontális és vertikális partnerségen alapulnak, és a rendelkeznek megfelelõ önerõt biztosító háttérrel is. A megyei területfejlesztési program a ROP célkitûzéseivel és tartalmi követelményeivel összhangban került felújításra. A fejlesztési célokat (prioritások), vizsgálva kitûnik, hogy a nyolc fejlesztési célon belül 35 stratégiai program került rögzítésre, amelyek között a környezetfejlesztés önállóan szerepel (V. fejlesztési cél). Ezen belül külön programként fogal-

126

2. sz. melléklet

mazódik meg a közvetlen és közvetett környezetvédelmi hatású gazdasági és infrastruktúra-fejlesztés (23. program), a természetvédelem (24. program és a rekultiváció (25. program) megvalósításának igénye. Az operatív programok között az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program szempontjából is lényeges • a megyei gazdaságfejlesztési iroda létrehozása, mûködtetése (1. program); • a regionális innovációs központ létrehozása, mûködtetése (2. program); • a vállalkozásfejlesztés elõsegítése (3. program); • a természet közeli turizmus kistérségi összekötõ létesítményeinek fejlesztése (8. program); a hulladékgazdálkodási program megvalósítása (11. program), azaz a települési szilárd hulladékok összegyûjtésének és kezelésének hosszútávra történõ megoldása a hulladékgazdálkodás fejlesztését célzó, két térségi kezdeményezés keretében megvalósuló rendszerek kiépülésének támogatásával. a szennyvízelvezetési program végrehajtása (12. program), azaz a hosszútávra (2015-ig) javasolt szennyvízelvezetési program megvalósítása, összhangban a Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és tisztítási Megvalósítási Programban, valamint a Baranya megye szennyvízelvezetési és tisztítási koncepcióban megfogalmazott fejlesztésekkel. az erdõgazdálkodás (13. program) keretében az erdõsítésre alkalmas, kedvezõtlen mezõgazdasági adottságú területek ökológiai szemléletû hasznosítása, hosszú távra megújuló erõforrás biztosítására a fõleg a gazdaságilag fejletlen területeken, az átmeneti foglalkoztatás biztosítására. Az operatív programok részletesen kidolgozottak és tételesen tartalmazzák • a program indoklását, tárgyának leírását; • a megvalósításához szükséges tevékenységek leírását; • a program várható hatását és eredményeit; • a területi hatókört; • a koordinátort és fõbb aktorait, partnereit; • a megvalósítás idõrendjét; • a program általános és pénzügyi kedvezményezettjeit; • a megvalósítás értékelési kritériumait; • a fejlesztési prioritásokkal való kapcsolatot; • a program költségigényét és lehetséges forrásait.

2.3.2. Környezetvédelmi programok A helyi környezetvédelmi programok kidolgozásának szükségességét a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény rögzíti, meghatározza a kidolgozás módját, feltételeit és tartalmi kereteit is. A törvény kiemelt jelentõséget tulajdonít az ember és környezete harmonikus kapcsolata kialakításának, a fenntartható fejlõdés környezeti

2. sz. melléklet

127

feltételei biztosításának is, amikor elõírja az Országgyûlés által jóváhagyandó és hatévente megújítandó Nemzeti Környezetvédelmi Program kidolgozását a környezetvédelmi tervezés megalapozásához. A törvény rendelkezik arról, hogy a jóváhagyott Nemzeti Környezetvédelmi Programban foglaltakat érvényre kell juttatni a terület- és településfejlesztési, a regionális tervezési tevékenységek keretében, továbbá a Nemzeti Környezetvédelmi Programmal összhangban helyi (regionális, megyei és települési) környezetvédelmi programokat kell készíteni. A települési önkormányzatok által kidolgozandó programra a törvény tartalmi elõirányzatot ad, amelyen belül kiemelten kell foglalkozni a települési környezettisztaság, a csapadékvíz-elvezetés, a kommunális szennyvíz- és hulladékkezelés, a lakossági és közszolgáltatási eredetû zaj-, rezgés- és légszennyezés elleni védelem, a helyi közlekedésszervezés, az ivóvízellátás, az energiagazdálkodás, a zöldterület-gazdálkodás és a feltételezhetõ környezeti károk elhárításának kérdésköreivel. Bár ezek alapvetõen a település fenntartásával, üzemeltetésével kapcsolatos problémákat érintik, a kidolgozandó környezetvédelmi program tartalma a helyi sajátságoknak és igényeknek megfelelõen bõvíthetõ. Ugyanakkor a megyei programra ilyen elvárásokat nem rögzít a törvény, így azok vizsgálati keretei csak a térségi jellemzõkre és igényekre alapozottan határozhatók meg. Ilyen szabályozási összefüggésekben a helyi környezetvédelmi programok csak a megfelelõ állapotfelmérésre, helyzetértékelésre és egy idõben, feladatokban rangsorolt, ütemezett cselekvési terv kidolgozására, elfogadására alkalmasak. Mivel tényleges teljesíthetõségük (pl. csatornázás, gázellátás, útépítés stb.) más ágazati programok elfogadásától, finanszírozhatóságától függ, a készíttetõ önkormányzatok eltökélt megvalósítási igénye nélkül csak a szükséges és/vagy el nem végzett, környezetvédelmet is érintõ települési feladatok leltározására szolgálhatnak.

2.3.2.1.

Dél-Dunántúli Régió környezetvédelmi programja

A Dél-Dunántúl komplex fejlesztési programja (MTA RKK DTI, 1999) figyelembe vételével lett kidolgozva a Dél-Dunántúli Régió környezetvédelmi programja (TOTAL Kft – AACM Kft – MTA RKKI DTI, 2000) a Regionális Fejlesztési Tanács megbízásából. Ezek a régió megyei és kistérségi programjaiban, koncepcióiban megfogalmazott, a szakmai és civil szervezetek által szükségesnek ítélt fejlesztések figyelembe vételével határozták meg a környezetfejlesztési/környezetvédelmi célokat és feladatokat. Ennek megfelelõen a következõk érdemelnek kiemelést: A régió stratégiai célkitûzése a társadalmi, gazdasági és környezeti/ökológiai fenntarthatóságot biztosító fejlesztések és mûködési feltételek megvalósításának elõsegítése, ezen belül • a természeti potenciál környezetkímélõ használata, azaz a régió legjelentõsebb környezeti erõforrásainak (ivóvízbázisok, természetvédelmi és táji értékek, termálvíz készletek, gyógy- és üdülõterületek, agrárpotenciál ...) mennyiségi és minõségi védelme.

128

2. sz. melléklet

• a környezetterhelés csökkentése és a környezeti állapot, minõség javítása, azaz – a jelenlegi tevékenységek, környezethasználatok (ipar, mezõgazdaság, kommunális szolgáltatás és közlekedés/forgalom) okozta környezeti kibocsátások mérséklése, szennyezések megszûntetése. – a tervezett fejlesztéseknél (terület- és környezethasználatok, beruházások) a kedvezõtlen környezeti hatások kizárása, minimalizálása és a környezeti állapot, minõség (levegõ, víz, talaj, települési környezet ...) javítása, védelme. • a környezeti infrastruktúra és ellátás fejlesztése, azaz – a települési szennyvizek gyûjtésének, kezelésének (csatornázás, szennyvíztisztítás), az ellátott települések és lakások számának/arányának növelése, fokozott figyelemmel a kistelepülések ellátásának megoldására (alkalmas technológiák, finanszírozás ...). – a hulladékgazdálkodás térségi rendszerének kialakítása (gyûjtés, szállítás, lerakás) és az ellátott települések, lakások számának/arányának növelése, valamint a hulladékhasznosítás lehetõségeinek megteremtése. • az energiatakarékosság és megújuló energiaforrások használatának elterjesztése, azaz – az energiatakarékosság és energiahatékonyság javítása a régióban a vezetékes gázellátás növelésével (települési hálózatok kiépítése, a Pécsi Erõmû átállítása gáztüzelésre, gázmotoros erõmû létesítése Inke-Liszó térségében ...). – a megújuló energiaforrások használatának elterjesztése (napenergia/napkollektorok, biomassza, biogáz ...). – a környezetvédelmi információs rendszer kialakítása a régió, a megyék és a kistérségek önkormányzati munkájának elõsegítésére és a vállalkozások támogatására (tervezés, döntéshozás, engedélyezés megalapozása ...). A környezetvédelmi program kiemelte, hogy a régióban feltárt környezeti problémák, konfliktusok szisztematikus megoldása • rövid-, közép- és hosszú távon ütemezendõ feladatok körének meghatározását igényli; • a már folyó vagy tervezett országos, térségi és helyi programok megvalósításának támogatásával segítendõ elõ (pl. országos szennyvízkezelési és elhelyezési program, autópálya/autóút építési program, energiatakarékossági program, MÉV környezeti kárelhárítási és rekultivációs programja ...); • a régió-specifikus programok kidolgozását, megvalósítását igénylik (pl. az aprófalvas településszerkezetbõl adódó hátrányok kiküszöbölése, mérséklése a szennyvízkezelés, elhelyezés és a hulladékgazdálkodás központilag is támogatott/finanszírozott programjainál). Mindezek figyelembe vételével a régió környezetvédelmi programja középtávon két témakör prioritását emelte ki és ezek köré csoportosította a négy kidolgozott operatív programot, ezek I. a környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztése, amelyen belül megvalósítandó a települési szennyvizek gyûjtésének, kezelésének (csatornázás, szennyvíztisztítás) és a hulladékgazdálkodás térségi rendszerének kialakítása (gyûjtés, szállítás, lerakás).

2. sz. melléklet

129

II.a környezetgazdálkodás és a szolgáltatások fejlesztése, amelynek keretében az energiatakarékosság, energiahatékonyság növelése, valamint a korszerû és hozzáférhetõ térségi környezetvédelmi információs rendszer kialakítása, mûködtetése oldandó meg.

2.4. A koncepció kapcsolata az országos fejlesztési tervekkel, koncepciókkal A területfejlesztéssel, a gazdasági szerkezet átalakításával és versenyképességi helyzet javításával összefüggõ célok, feladatok megjelennek a különféle országos, megyei és városi területfejlesztési, területrendezési tervek, de az ágazati programokban is. Ezek összefoglaló értékelése a következõkben adható meg:

2.4.1. Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT, 2003) Fõ célkitûzései: az egy fõre esõ jövedelemszint növelése, a versenyképesebb gazdaság, a humán erõforrások jobb kihasználása, a jobb minõségû környezet és kiegyensúlyozottabb regionális fejlõdés. Az NFT rövid tervezési idõszaka (2004-2006) miatt azonban csak a fejlesztések beindításával, a rendszer mûködési feltételeinek megteremtésével lehet számolni. Az NFT öt operatív program megvalósítását irányozza elõ erre az idõszakra, összhangban az általános célkitûzésekkel. Ezek közül négy lényegében ágazati jellegû (Gazdasági versenyképesség, Humán erõforrás, Agrár- és vidékfejlesztés, Infrastruktúra és környezetvédelem), míg a Regionális Operatív Program (ROP) térségi/területi jellegû célokat és feladatokat fogalmaz meg az ágazati programok közötti átfedések elkerülésére, a területi különbségek csökkentésére. Ezek az operatív programok önmagukban is több részcélt és prioritást fogalmaznak meg, amelyek illeszkednek az általános célkitûzésekhez. Így • a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP) a gazdaság általános versenyképességét kívánja javítani a termelõ szektor, a kis- és középvállalatok technikai modernizálásának, az innovációnak, a K+F tevékenységnek és az elektronikus gazdaság és közigazgatás megteremtésének támogatásával. • a Humán-erõforrás Fejlesztés Operatív Program (HEFOP) a foglalkoztatás és a munkaerõ versenyképességének növelését, oktatási, szociális és egészségügyi -infrastruktúra fejlesztését kívánja elõsegíteni. • a Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP) a környezeti állapot javítását, a környezeti és közlekedési infrastruktúra fejlesztését, kiépítését kívánja megvalósítani. • az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) a mezõgazdasági termelés modernizációját és a vidék felzárkóztatását, a vidéki infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztését tûzi ki megvalósítandó célnak. • a Regionális Fejlesztési Operatív Program (RFOP) a régiók elmaradott térségeinek, településrészeinek fejlesztését kívánja támogatni.

130

2. sz. melléklet

2.4.2. Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK, 1998) Az átfogó célok (jólét megteremtése; piacgazdaság kiépítése; a tartós gazdasági növekedés, a versenyképesség javítása, és a fenntartható fejlõdés feltételeinek megteremtése; innováció elõsegítése, a társadalmi, gazdasági és környezeti céloknak megfelelõ térbeli szerkezet kialakítása, az ország térszerkezete, településrendszere harmonikus fejlõdésének elõsegítése; területi egyenlõtlenségek mérséklése) mindazokat az irányelveket is magukba foglalják, amelyeket az ETP és VP dokumentumok megfogalmaznak. Emellett megadja a prioritásokat és a feladatok körét is a területekre (ország, régiók, kiemelt térségek) és ágazatokra (környezetvédelem, ipar, agrárgazdaság, humán infrastruktúra, mûszaki infrastruktúra (vízgazdálkodás, közlekedés, energiaellátás), valamint az eszköz- és intézményrendszer fejlesztésére, kialakítására.

2.4.3. Országos Területrendezési Terv (OTRT, 2003) A terv lényegében az OTK irányelveinek területi leképzése, amely rögzíti az ország térszerkezeti tervét, így a térségi terület-felhasználási kategóriákat és szabályokat, valamint az országos mûszaki infrastruktúra-hálózatok és egyedi építmények elhelyezésének szabályait. Megadja az országos és a kiemelt térségi, megyei övezetek területhasználati szabályait is. A terv deklarálja, hogy a kidolgozásnál figyelembe vették a fenntartható fejlõdés elvét, a területi, táji, természeti, ökológiai és kulturális adottságokat és értékeket, az értékek megõrzésének és az erõforrások védelmének igényét, szempontjait is. Ilyen értelemben egyben a különféle regionális, megyei, térségi fejlesztési és rendezési tervek kiindulási alapját is képezi a tervezési hierarchiának megfelelõen. Így az OTRT törvényi hátteret biztosít a kiegyensúlyozott területi fejlõdéshez, amelynél a védelem és a fejlesztés érdekeit össze kell hangolni, és érvényesíteni kell.

2.4.5. Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP-II, 2001) A 2003-2008 közötti idõszakra szóló program keretében megtörtént a helyzetértékelés, a környezet állapotának átfogó ismertetése, valamint a környezeti problémák körének és a kiemelt figyelmet, védelmet igénylõ értékek azonosítása. Ezek ismeretében kerültek meghatározásra a fõ célok és a célkitûzések. Fõ célok: Az ökoszisztémák védelme; azaz a természeti erõforrásokkal való gazdálkodásban a fenntartható fejlõdés elveinek figyelembe vétele, a lételemnek tekintett természeti erõforrásokkal (víz, föld, levegõ) való takarékos, értékvédõ gazdálkodás, ezeknek a következõ nemzedékek számára való megõrzése, figyelembe véve mennyiségi és minõségi jellemzõiket is, valamint a természetes rendszerek és természeti értékek megóvása, fennmaradásának biztosítása, a

2. sz. melléklet

131

bioszféra sokszínûségének megtartása, a természeti folyamatokban rejlõ információk megõrzése. A társadalom és környezet harmonikus kapcsolatának biztosítása; azaz a lakosság egészségi állapotának javítása, a megfelelõ életminõséghez szükséges környezeti állapot megõrzése, javítása, és helyreállítása, az egészséges környezet feltételeinek biztosítása, az emberi egészséget károsító, veszélyeztetõ hatások csökkentése, megszüntetése. A gazdasági fejlõdésben a környezeti szempontok érvényesítése; azaz a gazdasági fejlõdést növekvõ jólét és csökkenõ környezetterhelés mellet kell megvalósítani. Ennek feltétele a társadalom és a környezet harmonikus viszonyának kialakítása és fenntartása, a fenntartható természeti erõforrás- és területhasználat, a környezet terhelhetõségét meg nem haladó igénybevétel, a környezet károsodásának megelõzése és/vagy legkisebb mértékûre való lecsökkentése. A környezeti folyamatokkal, hatásokkal és a környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos ismeretek, tudatosság és együttmûködés erõsítése; azaz a környezeti állapotváltozások, hatások és az intézkedések hatásainak nyomon követése, értékelése, a döntéshozatali folyamatok átláthatóvá tétele, a tájékoztatás javítása; a környezetállapot változás és az intézkedések hatásainak mérése a megfelelõ mutatók segítségével, valamint az irányítás, a koordináció és az együttmûködés javítása az érintett ágazatok, társadalmi szervezetek és érdekképviseleti csoportok részvételével. A részcélok a levegõ, a víz, a talaj, a táj és természet, a természeti erõforrások, az egészségmegõrzés és életmód területeire fogalmaznak meg elérendõ célokat és feladatokat. A célkitûzések megvalósítására a Program megadja a beavatkozások területeit, ezen belül v a különleges kezelést igénylõ területeket, amelyekre 9 tematikus akcióprogram (TAP) készült. Az Akcióprogramok tartalmazzák a környezeti helyzetértékelést, a TAP hozzájárulását az NPK-II fõ céljai és célkitûzései eléréséhez, a TAP specifikus célkitûzéseit, a mutatók körét az elõrehaladás nyomon követéséhez, a felelõsök és végrehajtásban együttmûködõk körét, a finanszírozás forrásait és az egyes specifikus célkitûzéseket, az operatív célok megvalósításának költségeit táblázatos formában, valamint az egyes programokkal való kapcsolatokat is (pl. Nemzeti Fejlesztési Terv, Strukturális Alapok, LIFE stb.). • a beavatkozások körét az egyes ágazatokban; így az energetika, közlekedés, az ipar, a mezõgazdaság, a turizmus és a kereskedelem. A tematikus akcióprogramok (TAP): • Környezettudatosság Növelése Akcióprogram • Éghajlatváltozás Akcióprogram • Környezet-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Akcióprogram • Városi Környezetminõség Akcióprogram • Biológiai Sokféleség Védelme és Tájvédelem Akcióprogram • Vidéki Környezetminõség, Terület- és földhasználat Akcióprogramja • Vizeink Védelme és Fenntartható Használata Akcióprogram • Környezetbiztonság Akcióprogram • Hulladékgazdálkodási Akcióprogram

132

2. sz. melléklet

2.4.6. Vízgazdálkodás Országos Koncepciója (VOK, 2001) A tervezet megfogalmazza a vízgazdálkodás térségi és szakmai céljait, feladatait 2000-2015 közötti idõszakra, összhangban az EU alapelveivel, de a vízgyûjtõkön való együttmûködés és a szubszidiaritás követelményeire is. A részcélok számos területen közvetlenül és/vagy közvetve befolyásolhatják az élet- és környezetminõséget, a társadalmi és gazdasági életfeltételeket, így megvalósításuk elõsegítheti a gazdasági és szociális kohéziót, a természeti erõforrások megõrzését és a térségek/területek kiegyensúlyozottabb versenyképességének kialakítását, fenntartását is. A VOK tervezet még nem került elfogadásra. Ez lényegében olyan 15 évre szóló szakági koncepció, amely régiókra, területekre is megfogalmazott iránymutatást ad a vízgazdálkodás egyes szakágaiban elérendõ szakmai célok, megoldandó feladatok körére, módjára.

2.4.7. Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT, 2002) A megfogalmazott célok megvalósítása közvetlenül is hozzájárul a természeti erõforrások megõrzésének célkitûzéséhez, közvetve pedig a térségek kiegyensúlyozottabb versenyképességének javításához. Az OHT a hulladékgazdálkodás fejlesztésének, megvalósításának a 2003-2008 közötti idõszakra szóló szakmai programja. Általános céljai között meghatározza a szabályozás, az intézményfejlesztés, az ismeretterjesztés, szemléletformálás, tájékoztatás, az oktatás és képzés, a kutatásfejlesztés és hulladékkezelés követelményeit is.

2.4.8. Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP, 1999) Alapelvei döntõen az EU elvárások, valamint az agrárpolitika és a vidékfejlesztés számára megfogalmazott AGENDA 2000 reformcsomag figyelembe vételével kerültek rögzítésre. A fõ célok, így a természeti erõforrások védelme (talaj, felszíni és felszín alatti vízkészletek, genetikai erõforrások, erdõ és táj), a fogyasztásra és felhasználásra kerülõ termékek minõségbiztosítása, az élelmiszerbiztonság fokozása, a versenyképesség és hatékonyság növelése. A NAKP specifikus célkitûzéseket is megfogalmaz, amelyek a környezetkímélõ mezõgazdasági termelést, a környezetminõség javítását és a fenntartható mezõgazdasági földhasználatot, a piacképes és magas minõségû, értékû termékek termelését, a vidéki foglalkoztatást, a turisztikai potenciál fejlesztését kívánják elõsegíteni. Mindezek hozzájárulhatnak vidék fejlesztéséhez, az életminõség javításához, a vidéki népesség, a gazdálkodók termelési-környezeti ismereteinek fejlõdéséhez, szemléletváltás elõsegítéséhez.

2. sz. melléklet

133

3. Problématerületenkénti helyzetelemzés 3.1. Kommunikáció, oktatás 3.1.1. Kommunikáció A különbözõ projektek során az eljárási szabályoknak való megfelelés céljával, a csakis formailag megvalósított egyeztetések, konzultációk a hatóságokkal, tervezõkkel, beruházókkal, önkormányzatokkal, tudományos, társadalmi és civil szervezetekkel számos problémától terhesek. Nincs ez másként a környezetvédelemhez kapcsolódó projektek esetében sem, sõt talán még nagyobb is a veszély, mivel az e területen megjelenõ kockázatok érzékelése, tudatosulása, az elõzetes ismeretek függvényében rendkívül széles sávban mozog. A lehetséges problémák közül a következõk érdemelnek kiemelt figyelmet: • Az eredmények közérthetõ megjelenítése, közlése. Bármilyen sok energiát (idõ, pénz, szaktudás stb.) is vesz igénybe egy-egy, a probléma megoldását elõsegítõ eredmény elérése vagy megoldás kidolgozása, a közremûködõknek (kutatók, szakértõk, tervezõk) fokozottan kell törekedniük azok más érintettek (pl. szakágak, döntéshozók, civil szervezetek és lakosság) számára is érthetõ formájú/nyelvezetû és a döntések, tervezések rendszerébe/hierarchiájába illeszkedõ igényességû megfogalmazására. • A fogadókészség biztosítása. A környezetfejlesztési, környezetvédelmi kérdések helyi és regionális szintû összefüggéseinek vizsgálata, kutatása kapcsán kiemelt figyelmet kell szentelni egyrészt a probléma-érzékeny megközelítésnek és a más tudományágakkal, szakágazatokkal történõ kooperáció megvalósításának a hatékonyabb és szakszerûbb döntéstámogatás biztosításához. Ez szorosan összefügg az integrált környezetfejlesztés, környezetvédelem megvalósításának igényével, amelynél létrejön a tudományágak és szakágazatok szakmai (interdiszciplinás és multiszektorális) együttmûködése; • másrészt figyelmet kell szentelni a tudományos marketing megvalósításának, a megfelelõ szakmaképviselet biztosításának. Mindezek megkövetelik a tudományos szakmai szervezetek, kutatók, szakértõk által képviselt helyi és térségi „tudásbázisok” felhasználását a térség- és környezetfejlesztés, környezetvédelem döntés-elõkészítési, tervezési rendszereiben. Ehhez meg kell „szervezni” a szakmaképviseletet, tudatosítani kell az önkormányzatokkal, szakhatóságokkal, civil szervezetekkel (pl. közös rendezvények, elõadások, kiadványok stb.) a tudományos szakmai közremûködés/ együttmûködés jelentõségét a döntési, tervezési, megvalósítási és ellenõrzési folyamatokban. Mindezen célok elérése érdekében szükséges egy önálló kommunikációs stratégia készítése, amely a lehetséges célcsoportoknak szólóan oldja meg a tájékoztatás és tájékozódás feladatait.

134

3. sz. melléklet

3.1.2. Oktatás Az oktatás területén ugyankkor üdvözölendõ fejlemény, hogy a módosított Közoktatási Törvény elõírásainak megfelelõen minden oktatási intézménynek el kellett készíteni a környezeti nevelési programját. Ebbõl következõen a fiatalok már az általános iskolában találkozhatnak a környezettudatos gondolkodással, és iskolai pályafutásuk egészén keresztül folyamatosan történhet a szemléletformálás. Ilyen kezdeményezés jelenleg a „Zöld Suli” program, amely a BIOKOM Kft. által indított oktatási program, amelybe Pécs városának minden általános iskolája – ha különbözõ mértékben is – bekapcsolódott. A program célja, hogy a környezettudatos gondolkodás kialakulását segítse elméleti és „gyakorlati” foglalkozások segítségével, elsõsorban a szelektív hulladékgyûjtés fontosságának tudatosításán keresztül. A programhoz több pályázat kapcsolódik, valamint szelektív hulladékgyûjtési akciók, illetve a szelektív hulladékválogató üzemlátogatása, és egyéb „kézzelfogható” tapasztalási lehetõségek biztosítása. Célszerû lehet ugyanakkor megyei, regionális szintre is kiterjeszteni a programot, miáltal a kistelepülések iskoláiban is megjelenik ez a lehetõség. A természetvédelmi oktatást a Pécsi Oktatási Központ szervezi, ahol csoportos foglalkozások keretében kaphatnak ízelítõt a diákok a nemzeti park értékeirõl. Napjainkban egyre világosabbá válik, hogy a hivatásos természetvédõknek a hatósági és a fenntartó munka mellett részt kell vállalni az emberek természetvédõ szemléletének formálásában, magatartásuk alakításában is, amely munka csak egy széleskörû, a társadalom több rétegére kiterjedõ oktatási, s ezen keresztül nevelési tevékenységen alapulhat. 1998. február 13-án megnyitotta kapuit a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Oktatási Központja Pécsett a Tettye téren. Az oktatóbázis programtervében az óvodás korcsoporttól a felnõtt korosztályig különbözõ foglalkozási típusokat ajánl, melyek keretében az érdeklõdõk megismerkedhetnek a természetvédelem legfontosabb kérdéseivel. A környezeti nevelés olyan folyamat, amely során az emberek (életkoruktól függetlenül, de életkori sajátosságaik keretein belül) megismerik mindenkori teljes környezetüket és társadalmuk fenntarthatósága érdekében megtanulnak gondoskodni arról. A természeti környezet az emberi élet és a társadalmi termelés elidegeníthetetlen feltétele és elsõdleges forrása. További fontos feladatvállalás a pedagógusok munkájának segítése az óvodától az egyetemig. Ismerve a tanterv célrendszerét és követelményeit, a különbözõ korosztályoknak összeállított, a tananyaghoz kapcsolódó programokat biztosítunk, de lehetõséget adunk arra is, hogy a különbözõ életkorú tanulóknak saját pedagógusaik foglalkozásokat vezessenek. Az Oktatási Központ a megfogalmazott céljainak és feladatainak sikeres eléréséhez szükségesnek tartja, hogy a képzésben érdekelt, valamilyen szinten már egyébként kapcsolatban álló intézményekkel, hatóságokkal, területkezelõ szervezetekkel együttmûködést alakítson ki.

3. sz. melléklet

135

3.2. Zaj-, levegő-monitoring rendszer 3.2.1. Levegő-monitoring A Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség feladata a 21/2001. (II. 14.) Kormányrendelet hatályba lépését követõen a mûködési területén lévõ, az Országos Légszennyezettségi Mérõhálózat részét képezõ mérõhálózat üzemeltetése. A méréses vizsgálathoz a mérõhálózat telepítése, fenntartása, valamint az egyéb vizsgálati módszerek feltételeinek biztosítása állami költségvetési keretbõl biztosított. Az ÖKORÉGIÓ programhoz tartozó területen jelenleg 15 RIV (Regionális Immisszió Vizsgáló) mérõhelyen folyik nitrogén-dioxid szennyezettség mérés, ebbõl 12 helyen kéndioxid szennyezettség mérés is van. A régió területén 24 db ülepedõ por mérõhely is üzemel. Ezek nagy része Pécs és Komló városok területén üzemel, valamint Beremenden és annak szomszédos településein. A RIV mérõhálózat mellett a régióban összesen 6 db monitoring állomás üzemel, amelyek folyamatosan mérik és regisztrálják az órás átlagos szennyezettségi értékeket. Az állomásokon mért komponensek száma változó, összességében a kén-dioxid, szén-monoxid, nitrogén-monoxid, nitrogén-dioxid, nitrogén-oxidok, totál szállópor, PM10, ózon és a BTX (benzol, tolul, xilol) szennyezõanyagok mérését végzik. A levegõminõségi monitoring részét képezi egy mobil monitoring állomás, az ún. DAF mérõkocsi, amelynek feladata az ipari és/vagy közlekedési eredetû kibocsátások okozta hatások mérése, az adott tevékenység levegõminõségre gyakorolt hatásának megismerése. A mérési helyszíneket éves programterv keretében határozza meg a felügyelõség. 2004. évtõl a 10 µm alatti szállópor vizsgálatok kiterjesztésére nyílott lehetõség két db nagyteljesítményû mintavevõ berendezéssel. A szállópor mintákból poli-aromás szénhidrogének és nehézfémek vizsgálatára van lehetõség. A porminta-vevõk üzemelése, kihelyezése – a mérési helyszínek meghatározása a mérõhálózat mérõhelyeinek kiegészítéseként – éves program szerint történik. Az ÖKORÉGIÓBAN mûködõ 6 db monitoring állomás és a Regionális Immisszió Vizsgáló hálózathoz tartozó 18 db, un. RIV állomás elhelyezkedését 3. sz. térképen jelöltük. A Pécs és környéke zóna települései közül Pécs és Komló város az, ahol a levegõminõség javítása érdekében intézkedések szükségesek, ezek között szerepelnek az alábbiak:

3.2.1.1. Pannon Hõerõmû Rt., Pécs A fejlesztés I. ütemében a meglévõ 4 db szénportüzelésû kazánok közül 2 db kazánt földgáz-fûtõolaj alternatív tüzelésre, és 1 db kazánt biomassza alapú fluidtüzelésre tervez átalakítani.

136

3. sz. melléklet

A fejlesztés II. ütemében a villamos áram és hõigények alakulásától függõen egy vagy két gázturbina telepítését ütemezte be. A teljes fejlesztés idõigénye elõretervezetten 6-8 év. A Pécs és környéke zóna települései közül Pécs és Komló város az, ahol a levegõminõség javítása érdekében intézkedések szükségesek. Az erõmû a környezetvédelmi program I. ütemét alapvetõen két projekt végrehajtásával tervezi megoldani: I. projekt 5.-7. kazán gáztüzelésre való átállítása: 5.-7. kazánok porszén-tüzelés leállítása. Tervezett határidõ: 2004. április 15. 5.-7. kazán földgáztüzeléssel indítása. Teljesítési határidõ: 2004. október 15. II. projekt 10. kazán biomassza-tüzelésre való átállítása: 10. kazánporszén-tüzelés leállítása. Teljesítési határidõ: 2003. március 31. 10. kazán biomassza-tüzeléssel indítása. Teljesítési határidõ: 2004. július 31. 9. kazán porszéntüzelés leállítása. Teljesítési határidõ: 2004. december 31.

3.2.1.2. A Pannon Volán Rt. forgalmi telepei, Pécs és Komló Komlói Forgalmi Üzem Jelenlegi gépjármû állomány motor szerinti összetétele 2003-ban: 3 db korszerûtlen, 33 db EU-O, 13 db EU-I., 8 db EU-II., 2 db EU-III. minõsítési motorokkal rendelkeznek. Fejlesztési terveknek megfelelõen a jelenlegi gazdasági helyzetben a Pannon Volán Rt. az elkövetkezõ 5 évben évente 1 db autóbusz beszerzését, illetve 2 db motor felújítását tervezi, ezzel az intézkedéssel a korszerûtlen motorokat a forgalomból ki tudja vonni. A fejlesztés tervezett határideje 2008. december 31. A tervezett fejlesztés által az NOx kibocsátás a jelenlegi 8,4 g/kWh-ról 7,55 g/kWh-ra csökken. A jármûpark további bõvítés nélkül várhatóan a következõképpen alakul: korszerûtlen motor nem marad, 21 db EUO, 26 db EUI., 8 db EUII., 7 db EUIII. minõsítésû motor összetétel várható, változatlan összes motorszám mellett. Pécsi Forgalmi Üzem Jelenlegi gépjármû állomány motor szerinti összetétele 2003-ban: 15 db korszerûtlen motor, 61 db EU-O, 36 db EU-I., 29 db EU-II. és 4 db EU-III. motorokkal rendelkeznek. A fejlesztési terveknek megfelelõen a jelen gazdasági helyzetben a Pannon Volán Rt. az elkövetkezõ 5 évben évente 2 db autóbusz beszerzését, illetve 5 db motor felújítását tervezi, ezzel az intézkedéssel a korszerûtlen motorokat a forgalomból ki tudja vonni. A fejlesztés tervezett határideje 2008. december 31. A tervezett fejlesztés által az NOx kibocsátás a jelenlegi 7,46 g/kWh-ról 6,63 g/kWh-ra csökken.

3. sz. melléklet

137

A jármûpark további bõvítése nélkül a motoreloszlás várhatóan a következõképpen alakul: korszerûtlen nem lesz, 41 db EU-O, 61 db EU-I., 29 db EU-II. és 14 db EU-III. motor összetétel várható változatlan összes motorszám mellett.

3.2.1.3. Pécsi Tömegközlekedési Rt. Pécs A levegõbe kerülõ szennyezõanyagok kibocsátásának csökkentése érdekében három fõ területen terveznek fejlesztéseket: • Motorok korszerûsítése. • Forgalom átszervezése (a leginkább terhelt területek tehermentesítése). • Kedvezõtlen fekvésû autóbusz pályaudvarok áthelyezése. Motorok korszerûsítése A társaság megalakulása óta korszerûsíti autóbuszai motorját, részben a korszerûtlen motorok cseréjével, részben új autóbuszok vásárlásával. Ennek eredményeként a rendkívül környezetszennyezõ szívó rendszerû motorok már több mint egy éve eltûntek az állományból. 2003-tól tíz év alatt a társaság 150 új autóbuszt kíván vásárolni 1/3 rész szóló, 2/3 rész csuklós arányban – elõbb EURO III-as, késõbb EURO IV-es motorral. Ebbõl 6 db szóló és 18db csuklós 2003. évben már megérkezett, egy darab szóló 2004 végéig megérkezik. Ennek megfelelõen az idõszak végére EURO II-esnél rosszabb minõségû motorokkal nem közlekednek autóbuszok a helyi forgalomban. A fejlesztés tervezett befejezése: 2013. december 31. Forgalom átszervezés PT Rt. folyamatosan törekszik arra, hogy a belvárost átszelõ vonalakon leginkább az új környezetbarát motorokkal felszerelt autóbuszok közlekedjenek. A forgalom szervezésénél elsõbbséget élvez a belváros, különösen a Széchenyi téren áthaladó járatok (30-as, 32-es, 33-as viszonylatok), ahol – néhány kivételtõl eltekintve – a legkorszerûbb motorokkal szerelt autóbuszok közlekednek. E törekvésnek egy következõ lépcsõje a történelmi belváros teljes tehermentesítése. A Bajcsy-Zsilinszky u.- Nagy Lajos király útja keresztezõdésében biztosítani kell a balra kanyarodást a 32-es járat számára. A Rákóczi út Alsómalom u.- Kórház tér közötti szakaszán az arra vitt 30-as járat többlet buszforgalmat jelent. Ennek megfelelõen ki kell alakítani – a PT Rt. stratégiai tervében, valamint Pécs tömegközlekedés fejlesztési koncepciójában szereplõ – az autóbusz közlekedést támogató buszsávokat. E feltételek megvalósítása Pécs M. J. Város Önkormányzat kompetenciája. A forgalomszervezési intézkedés végsõ határideje: 2013. december 31.

138

3. sz. melléklet

Autóbusz pályaudvar áthelyezés Helyhez kötött diffúz légszennyezõ forrás a társaság két – e szempontból rendkívül rossz helyen lévõ – autóbusz állomása, Kertváros és a Nevelési Központ. Mind a két jelenlegi autóbusz állomást sûrûn beépített lakóterületek határolják. Az ezeket kiváltó déli autóbusz-decentrum megépítésének költsége – az 1990-es évek végétõl eddig ráfordított összegen felül – 2003-as árakon számolva mintegy 500 MFt, amit a társaság saját forrásból nem tud finanszírozni, önkormányzati támogatás szükséges. A fejlesztés tervezett határideje: 2006. december 31.

3.2.1.4. Baranya Megyei Közútkezelõ Kht. Az üzemeltetésében lévõ közutak légszennyezettség javítása érdekében tervezett intézkedések Pécs város területén a 2004. év és 2030. év közötti idõszakban: 1. Közúthálózat-fejlesztés • Pécs, DNy-i elkerülõ út, befejezés • 6. sz. fõút négynyomsávosítása 203+000-207+000 km sz. • Kanizsai D. /57.sz.út/ négynyomúsítása • Pécs, Maléter Pál út átépítése • 58. sz. fõút 3+000-9+600 km négynyomsávosítása • Déli ipari út összekötés • Balokány – Kanizsai D. út összekötés • Tüskésréti út – Északmegyer dûlõ • Páfrány utcai átkötés • Szigeti tanyai átkötés • Ifjúság útjai átkötés • M57-es Pécs elkerülõ 2x1 sáv • Balokányi átkötés befejezése • Nagy Imre út 2×2 sáv • M57 gyorsforgalmi út 2. Forgalomirányító központ fejlesztése: forgalmi áramlatok gyorsítására, forgalomfüggõ vezérlésre alkalmas rendszer létesítése

3.2.1.5. Pécs Városüzemelési és Vagyonkezelõ Rt., Pécs A levegõtisztaság érdekében üzemeltetési feladatokat tervezett be: • Poremisszió csökkentése érdekében az üzemeltetésében lévõ úthálózat rendszeres nedvesítése, takarítása. • Közlekedési emisszió csökkentése, forgalomszabályozással a Baranya Megyei Közútkezelõ Kht.-val együttmûködve.

3. sz. melléklet

139

3.2.1.6. BIOKOM Pécsi Környezetgazdálkodási Kft., Pécs 2004. évben pályázatot nyújtott be hibrid hajtású hulladékgyûjtõ gépjármû kifejlesztésére a Strukturális Alapokból társfinanszírozott Gazdasági Versenyképesség Operatív Program támogatásának elnyerésére. A Ganz Transzelektro Rt., az Inter Tan-Ker Kft. és a Budapesti Mûszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem közremûködésével 1 db dízel-elektromos hibrid hajtású, valamint 1 db teljes mértékben elektromos hajtású hulladékgyûjtõ gépjármû kerül kifejlesztésre 2006. év elsõ félévéig. A fejlesztés eredményeként alacsony emissziójú, csökkentett zaj- és rezgésszintû gépjármûvek közlekedhetnek a belváros és a Mecsek-oldal utcáin. Hosszútávon elképzelhetõ, hogy a Mecsek-Dráva Regionális Hulladékgazdálkodási Program során a fenti konzorcium által kifejlesztett gépjármûvek nagyobb számban is beszerzésre kerülnek.

3.2.1.7. Konkrét intézkedések Komló város környezeti állapotának javítására Teherszállítás területén használt régi, M62-es mozdonyok helyett új EURO-II-es motorral szerelt, M47-es sorozatú mozdonyokat állítottak üzembe 2003. októberében. Személyszállítás területén a régi, Rába motorú Bz motorkocsik helyett új, az EURO-II-es normáknak megfelelõ Volvo, vagy M.A.N. motorral szerelt motorkocsikat közlekedtetnek 2003. október elsejétõl. Egyéb intézkedések, a diesel mozdonyok felesleges járatását – különösen állomásokon, lakóterületek közelében – kerülik.

3.2.1.8. Hosszú távon tervezett intézkedések A közutak fejlesztése tekintetében irányadó a 2044/2003. (III. 14.) Kormányrendelet, amely az országos közúthálózat fejlesztésének, fenntartásának és üzemeltetésének hosszú- és középtávú feladatairól, valamint finanszírozásának egyes kérdéseirõl szól. A határozatból azon beruházásokat emeljük ki, amelyek érintik a Pécs és környéke zónát: A gyorsforgalmi úthálózat 2003-2006 közötti középtávú fejlesztési feladatait is magába foglaló, 2015-ig terjedõ hosszú távú fejlesztési programja közül: 2003-2006 között meg kell kezdõdni az M6-os autóút Szekszárd-Pécs szakasz építésének, – Pécs város átmenõ forgalmának elterelésében sokat javíthat a várost déli irányban megkerülõ 6-os út új nyomvonala. A Baranya Megyei Állami Közútkezelõ KHT „Pécs és térsége közlekedési helyzete és fejlesztési javaslata” címû, 2002. november hónapban készült tanulmánya fõúthálózat fejlesztési javaslata tartalmazza Komló bekötését a 6-os számú fõútba, illetve külön tanul-

140

3. sz. melléklet

mányterv készült az M9-es fõúthoz való csatlakozáshoz. Komló város esetében ezen úthálózat-fejlesztések megvalósulása megoldhatná azt a problémát is, hogy a kõbánya közúti kõszállításának jelentõs része ne a városközponton keresztül történjen. Az Országos Légszennyezettségi Mérõhálózat eredményei szerint a Pécs és környéke zónában nitrogén-dioxid és szállópor légszennyezõanyagok szennyezettségi értékei mutatnak levegõminõségi határérték túllépéseket. A zónán belül Pécs és Komló városok központjai minõsülnek szennyezett területeknek. A fûtési idõszakban alakulnak ki magasabb szennyezettségek és gyakoribb levegõminõségi határérték túllépések. Ez arra utal, hogy a közlekedés mellett a helyi, egyedi fûtések hatása is jelentõs a levegõminõségre. Mindkét városközpont közlekedése jelentõs, ezért az átmenõ forgalom csökkentése a városközpont tehermentesítése érdekében az elkerülõ utak megépítése fontos feladat. Pécs esetében a Keleti elkerülõ út már jelentõs forgalomelterelést eredményezett, a Nyugati elkerülõ szakasz teljes megépítésével a helyzet további javulása várható. Ugyanakkor az elkerülõ út Kertvároson átmenõ szakasza a levegõminõség lokális romlását fogja eredményezni, ezért kiemelt jelentõségû a várost Déli irányban megkerülõ 6-os út megépítése. Komló esetében a városon átmenõ, kõbánya tevékenységével összefüggõ kõszállítás kiküszöbölése, vagy legalábbis minimálisra csökkentése a cél a levegõminõségi helyzet javítása érdekében. Ezt a problémát megoldhatná a várost a 6-os úttal összekötõ, illetve az M9-es fõúthoz csatlakozó szakaszának a megépítése. A belvárosban lévõ vasúti pályaudvar is hozzájárul a jelentõs teherszállítási tevékenysége révén a közlekedésbõl származó magas nitrogén-dioxid szennyezettséghez. Ezért a pályaudvar emissziójának csökkentése fontos feladat, amelynél megoldást a pályaszakasz villamosítása jelentené. Mindkét település tömegközlekedésének korszerûsítése, a gépjármû állomány minõségi cseréje szükséges. Levegõminõség javító intézkedés lehet a távfûtés szerepének megtartása vagy szerepének növelése. A lakossági emissziók csökkentése érdekében a vegyes tüzelés szerepének csökkentését kell elérni, egyrészt a gáz környezetkímélõbb földgáz alkalmazásával, másrészt a fosszilis energiahordozók kiváltása, megújuló energiaforrások (pl.: napkollektor) alkalmazásával. A levegõminõségi monitoring rendszer tárgykörébe tartozó elképzelések, tervek, javaslatok, amelyek megvalósítása hosszú idõ óta indokolt lenne Pécs városa, vagy a régió vonatkozásában, a következõk: Az utóbbi évek levegõ-szennyezettségi adatai a közlekedés levegõminõségre gyakorolt hatásának növekedésére utalnak. Ezért Pécs és Komló települések esetében a forgalom alakulása és levegõminõségre gyakorolt hatása közti összefüggések meghatározására lenne szükséges. A feladat végrehajtásához az egyes és kettes számjegyû utakon automata forgalom számlálásra (a városok kímélõ útszakaszain, illetve a város jelentõsebb útkeresztezõdéseinél), valamint a forgalom számlálási helyek közelében letelepített levegõszennyezettséget mérõ rend-

3. sz. melléklet

141

szerre lenne szükség, amely az óránkénti forgalmi adatokkal szinkronban órás átlagos levegõ-szennyezettségi eredményeket ad. A rendszer kiépítésében a fõutak mellett üzemelõ monitoring állomások is felhasználhatók. A közlekedési emissziók csökkentése terén a közútkezelõk, a tömegközlekedési vállalatok és a MÁV által vállalt intézkedések hatékonyságának ellenõrzésére a két város területén a légszennyezettség mérõ hálózat bõvítésére lenne szükség. Ehhez olyan mérõeszközök telepítése indokolt, amely ún.: passzív mintavételi elven mûködnek, üzemelésük kisebb költséggel jár, de megfelelõ információt szolgáltatnak az adott környezet légszennyezettségi állapotról. A javasolt mérõeszközökkel NOX, BTX, CO és SO2 mérése indokolt. A Pécs és környéke régió levegõ-szennyezettségi helyzetének pontosabb megismerésére adna lehetõséget egy olyan modell alkalmazása, amely a térség meteorológiai adatainak, a különbözõ légszennyezõ forrás típusok (közlekedés, ipar, lakosság) emissziójának ismeretében, figyelembe véve a domborzati adottságokat is a szennyezettség területi eloszlását meghatározná. A modell által kalkulált szennyezettségi adatok összevetését teszi lehetõvé a vizsgálati területen mûködõ monitoring állomások mérési eredményeivel. Ennek a követelménynek megfelelõ modell lehet a Norvég Levegõkutató Intézet (NILU) által kifejlesztett „Aírquis” modell. A lehetséges és szakértõink által fontosnak ítélt kapcsolódási pontok, ahol a felsorolt szempontok alapján a fejlesztési, változtatási javaslatok egyéb szakterülettel együttmûködést indukálhatnak, vagy igényelhetnek az alábbiakban összegezhetõ: A levegõ-szennyezettségi helyzet alakulásában mindkét város (Pécs, Komló) esetében a közlekedési szerepe jelentõs. Ezért a fejlesztési javaslatok megvalósulása terén a megyei közlekedési hatósággal és az utak üzemeltetésével megbízott szervezetekkel való együttmûködés feltétele a levegõminõség javítását célzó program hatékony végrehajtásának.

3.2.2. Zaj- és rezgésvédelem Zajmonitoring rendszer jelenleg nem mûködik sem az ÖKOVÁRO-ÖKORÉGIÓ, sem Magyarország egyéb területén. Folyamatban van az EU direktívának megfelelõ zajtérkép készítésére vonatkozó rendelet megalkotása. Ennek megjelenését követõen a rendeletben megjelenõ feladatok végrehajtása szükséges. • A zaj-és rezgésvédelmi szempontok érvényesítése a rendezési tervek készítése során. • Üzemi létesítmény létesítése, üzembe helyezése, bõvítése, felújítása esetén biztosítani kell a megengedett határérték teljesülését. • Építtetõnek zajkibocsátási határérték megállapítását kell kérni, és annak megtartásáról gondoskodni. • A kivitelezõnek az építési munkára zajkibocsátási határérték megállapítást kell kérni és megtartásáról gondoskodni.

142

3. sz. melléklet

• Út, vasútvonal, polgári repülõtér létesítésénél, a hosszú távra tervezett forgalmat figyelembe véve, zajvédelmi munkarész készítésével, biztosítani kell a megengedett határérték teljesülését. • A környezetvédelmi hatóság zaj-és rezgéscsökkentõ létesítmények, berendezések alkalmazását írhatja elõ. • Szükség esetén zajvédelmi szempontból fokozottan védett területeket, csendes övezeteket, zajgátló védõterületeket kell kijelölni. • Meglévõ zaj-és rezgésforrások által okozott veszélyes mértékû zajt és rezgést fokozatosan, tervszerûen csökkenteni kell. • Hosszabb idõ óta indokolt lenne: – Elkerülõ utak építésével a településen átmenõ forgalom elvezetése, ezáltal a csendesebb környezet biztosítása. – Ipari Park létesítése, üzemek lakóterülettõl történõ kitelepítése, új üzemek Ipari Parkba történõ telepítése, ezek által a csendesebb környezet biztosítása. – A vasúti szállítás támogatása a közúttal szemben. – Elkerülõ utak építése szakmai szempontból a következõ településeken indokolt Hosszúhetény, Sásd, Harkány, Szigetvár, Szentlõrinc, Szalánta, Szederkény, Bár, Dunaszekcsõ, Drávaszabolcs. Szakmai szempontból fontosnak ítéljük, zajmonitor kiépítését és mûködtetését az 1. és 2. rendû fõutak településeken áthaladó nyomvonala mentén, valamint monitoring üzemeltetését a lakókörnyezetben mûködõ üzemi létesítmények környezeti zajkibocsátásának folyamatos ellenõrzésére. Pécs esetében indokolt monitoring üzemeltetése az Ipari Park területén, mivel az Ipari Park közvetlenül határos a Pécs-Újhegyi lakóterülettel. Miután az érintett terület zajterhelésének kialakulásában domináns szerepet játszik a közúti közlekedés által keltett zajkibocsátás, a feladatok végrehajtásához szükséges a Közlekedési Felügyelet, az utak üzemeltetõi (Baranya Megyei Közútkezelõ Kht., az érintett önkormányzatok), a környezetvédelmi hatóság, az ÁNTSZ Városi Intézeteinek együttmûködésére. A 2002-ben megjelent 49/2002 EK, környezeti zaj értékelésére vonatkozó direktíva alapján készülõ (jelenleg elfogadás alatt álló) kormányrendelet alapján, az abban foglalt határidõkre el kell készíteni a megyeszékhelyek, majd a nagyobb városok, települések zajtérképét. A zajtérképet ipari, közúti, vasúti, légi zajforrásokra külön-külön kell elkészíteni. Ezen belül kell készíteni zaj-immissziós térképet, konfliktus térképet, meg kell határozni az érintettséget, illetve értékelést és zajvédelmi javaslatokat kell megfogalmazni. A kidolgozott zajtérképek a késõbbi munkához megfelelõ alapot és kiindulást szolgáltatnak. A zajtérképek készítéséhez olyan szoftverek állnak rendelkezésre, amelyek a megadott paraméterek alapján elkészítik egy adott létesítmény, település zajtérképét.

3. sz. melléklet

143

Ezekkel a szoftverekkel meghatározhatók adott zajforrás által okozott zajterhelés mértéke és digitális térképen történõ ábrázolása. Jelenleg Magyarországon két programot használnak, az IMMI és SOUNDPLAN programokat.

3.3. Vízbázis védelme 3.3.1. A jellemző helyzetek és megoldandó problémák bemutatása A felszín alatti vízkészleteink kiemelkedõ természeti erõforrást jelentenek, különösen az ország és a régió ivóvízellátásának a biztosítása érdekében. A gazdasági fejlõdés fontos eleme a termál- illetve gyógyfürdõk fejlesztése az egészségügyi ellátás javítása és az idegenforgalmi ágazat fejlesztése szempontjából. Mindezek alapján a felszín alatti vizek esetében a fõ célkitûzés: a felszín alatti vízkivételek és az utánpótlódás egyensúlyának a megtartása, valamint a vízminõségi állapotromlás megelõzése vagy visszafordítása. Az édesvíz készletek, ezen belül a felszín alatti vizek sokirányú hasznosítására akkor van hosszú távon lehetõség, ha biztosítjuk, hogy a meglévõ jó állapotuk ne romoljon, megújulását ne veszélyeztesse az emberi tevékenység hatása. A fenntartható fejlõdés általánosan elfogadott célkitûzését erõsíti meg az Európai Unió által elfogadott Víz-Keretirányelv, amely alapjául szolgál a magyar törvényeknek és elvárásoknak. A 2000/60/EK irányelv a közösségi cselekvés kereteit határozza meg a vízpolitika területén. Az Irányelv célkitûzése a vízkészletek, ezen belül a felszín alatti vizek átfogó védelme, mind annak mennyisége, mind minõsége vonatkozásában. A fenntartható vízhasználatot a hasznosítható vízkészletek hosszú távú védelmével kívánja biztosítani. A védelem fontos elemévé lépett elõ a vizikörnyezet és a viziökoszisztéma fokozott védelme, ezen belül a felszín alatti vízzel összefüggésben lévõ szárazföldi ökoszisztémák védelme és a vízhasználatok tervezésekor a környezeti célkitûzések figyelembe vétele. A sérülékeny környezetben lévõ, felszín alatti vízbázisok felmérése a kilencvenes évek közepén megtörtént. Ezek köre magában foglalja a karsztos kõzetekre telepített vízbázisokat, a talajvízre és parti szûrésû vízre vagy kavicsteraszra telepített vízbázisokat, valamint a sekély mélységben elhelyezkedõ rétegek vizét hasznosító vízbázisokat. A Dél-dunántúli régió és ezen belül az ÖKORÉGIÓ települései közül az országos átlaghoz képest kiemelten magas számban találhatók olyanok, melyek vízellátása sérülékeny vízbázisokból történik (1. sz. térkép). Ez a körülmény a térség vízigényébõl és természeti adottságaiból adódóan alakult ki az elmúlt évtizedekben. A keletkezõ szennyvizek ártalommentes elhelyezése az egész térség fejlõdése és megítélése szempontjából jelentõs tényezõ. A vízellátás szintje megfelel az elvárásoknak, de – az ország egész területére jellemzõen – a vízellátás dinamikus fejlõdésével párhuzamosan nem bõvült a közcsatorna-hálózattal ellátott települések köre. A meglévõ szennyvízközmûvek

144

3. sz. melléklet

kapacitásának fejlesztése sok helyen nem követte a jelentkezõ igényeket, és a szennyvízelhelyezés megoldatlanságából, valamint az elégtelen mértékû szennyvíztisztítás miatt jelentõs károk keletkeznek. A hiányzó vagy nem kielégítõ csatornahálózat és szennyvíztisztítási technológia veszélyezteti és károsítja: • az emberi egészséget, • a meglévõ és távlati ivóvízbázisokat, • növeli a vízellátás költségeit, • a csatornázatlan területek szakszerûtlen csatornapótló megoldásai a talajvizet, illetve a felszín alatti vizeket és az ivóvízkészletet veszélyeztetheti, • a csatornázás hiánya csökkenti a települések népességmegtartó képességét, rontja az életminõséget, • korlátozza a települési funkciók ellátását, és gátolja egyes települési szerepkörök betöltését. A szennyvízcsatornázás és –tisztítás jelenlegi helyzetét áttekintve megállapítható, hogy a lakónépesség közcsatorna-ellátási színvonala Pécsett viszonylag kielégítõ mértékû (a mecsekoldali vezetékes ivóvízhálózat nélküli területeken nincsen). A többi városban általában ennél kedvezõtlenebb a helyzet. A községek ugyanezen mutatója alacsonynak mondható. A csatornázatlan területeken a szennyvizet egyedi – közmûpótló – megoldással helyezik el. Ez zömében lakossági eredetû (házi) szennyvíz, de jelentõs mennyiséget képviselnek ezeken a területeken található közületek, intézmények, kisüzemek elhelyezendõ használt vizei. Az ÖKORÉGIÓ egészét tekintve a lakásállomány és a lakosság szennyvíz-komfortjának helyzete – országos összehasonlításban – az átlagosnál kedvezõbb. A kialakult helyzettel kapcsolatban figyelmet érdemel egy további körülmény is. Az önkormányzati beruházások területén a korábbi években a darabszám és volumen alapján egyaránt a vezetékes vízellátással kapcsolatos fejlesztések voltak túlsúlyban. Az utóbbi idõben – elsõsorban a volumen tekintetében – érzékelhetõ volt a szennyvízcsatornázás, -tisztítás javára bekövetkezett változás. Települési szennyvizet fogadó tisztító telepek száma 29 db, ebbõl fertõtlenítésre kötelezett folyamatosan 25 db, ideiglenesen 4 db. A nagy befogadó vízfolyások hiánya az oka a fertõtlenítésre kötelezés nagy számának. Lakossági szennyvizet is fogad (a 29-bõl) 4 db üzemi szennyvíztisztító, valamennyi szennyvíz fertõtlenítésre kötelezett. Az intézményi vízmûvek közül további kettõ is fertõtlenítésre kötelezett, így a megyében az összes fertõtlenítésre kötelezett szennyvíztisztító telepek száma 31 db. A fertõtlenítés hatékonysága a hatósági ellenõrzések alapján 63%-os volt. A 2004. januártól hatályos rendelkezések a fertõtlenítés elrendelését két esetben említik, úgymint felszíni vízkivétel és rekreációs hasznosítás. Településen átfolyó kis vízfolyások, mint befogadók esetében hiányzik a szabályozás. A szennyvíztelepek hatékonysága a túlméretezett mûtárgyak (alacsony vízfogyasztás) következtében a minõség rovására megy.

3. sz. melléklet

145

A Pécsi Vízmû Rt. által üzemeltetett pellérdi szennyvíztisztító telep fogadja Pécs város települési folyékony hulladékát, a fogadás közegészségügyi körülményei nem megnyugtatóak. A megyében a szennyvíztisztító telepek többségében hiányzik a települési folyékony hulladék leengedésének a helye, vagy a tisztítás hatásfokának romlására hivatkozva nem fogadnak folyékony települési hulladékot. A földmedencés leürítõ helyek rossz higiénés állapotúak, az uniós csatlakozással megszûnnek, a szennyvízszippantás drágulása, illegális elhelyezése várható. Bár az önkormányzatok használaton kívül helyeztek földmedencés leürítõ helyeket – és ezzel párhuzamosan szerzõdést kötöttek szennyvíztisztító telepekkel a kommunális folyékony hulladék fogadására – illegális használatuk egyértelmû. Szennyvízzel kapcsolatos panaszbejelentések, megkeresések hátterében az ipari szennyvíz elégtelen elõkezelése, a nyári rendkívüli meleg és szárazság miatt a befogadó elégtelen vízhozama, az ipari üzemeltetõ felszámolása, és a lakossági illegális szennyvízkezelés, kiengedés állt. Mindezekbõl következõen a víz használatával kapcsolatos leggyakoribb veszély ma még az • emberi illetve állati ürülék által közvetlen vagy közvetett módon okozott mikrobiális szennyezõdésbõl eredõ fertõzés, • szennyvíz vagy egyéb fertõzött hulladék ivóvízbe kerülése és a vízhasználat útján való továbbterjedése következtében. A hulladéklerakók védõterületének elégtelensége a vízadó bakteriális, olajos és egyéb folyékony hulladék okozta szennyezése miatt jelent veszélyt. Az ÖKORÉGIÓ területén a mikrobiális szennyezõdés lehetõsége miatt a vízjárvány kialakulásával kell számolni a Mecsek-oldali, vezetékes ivóvízzel ellátatlan településrészen. Elsõdleges gócnak a Középdeindoli, Kisdeindoli teljes területet és a Nagydeindoli (felsõ) részt kell tekinteni, mivel az itt élõ lakosságnak ez a terület állandó lakóhelye, a szennyvíz csatornázás és zárt szennyvíz tárolók, és a geológiai adottságokból következõen a vízzáró rétegek hiányában a szennyvíz gátak nélkül éri el a vízadó kutakat, talpmélységtõl függetlenül. Az önkormányzatok körében végzett adatgyûjtés eredményei is alátámasztja az eddigiekben ismertetett szakértõi tanulmányok ide vonatkozó megállapításait. A válaszadó települések a település fejlõdése érdekében megoldandó legsürgetõbb kérdésként a szennyvízkezelés megoldását jelölték meg. Ugyanakkor az üzleti szervezetek körében végzett adatgyûjtés eredményeként is jelentõs vízbázis-védelmi feladatok fogalmazódtak meg, az alábbiak szerint: • szennyvíztisztítás, ivóvíz tisztítási technológiákból visszamaradó melléktermékek elhelyezése; • fáradt olaj, hígtrágya-, almostrágya tároló, zárt csapadékelvezetés, figyelõ kutak kialakítása; • sertéstelep szennyvize, vágóhíd szennyvizének tisztítása, felszíni vizek védelme, szennyezet kutak kármentesítése; • talajvíztisztítás; csapadékvíz tisztán tartása, visszajuttatása a talajba.

146

3. sz. melléklet

A helyzetelemzés összefoglalásaként megállapíthatjuk, hogy a Régió társadalmi és gazdasági szereplõi számára megfogalmazódtak a felszíni és felszín alatti vízbázisok védelméhez kapcsolódó feladatok, amelyek megoldása a Program segítségével összehangoltan válhat megoldottá. A sérülékeny vízbázisokkal rendelkezõ, vagy azokkal szomszédos településekre különleges feladat hárul. A település területének szabályozási tervét, a területhasználatok tervezését a korlátozások figyelembevételével kell elkészíteni. A korlátozások betartása azonban több, a részleteket is meghatározó helyi rendelet megalkotását és azok betartását igénylik. Az ÖKORÉGIÓHOZ kapcsolódó társadalmi szervezõdés elõsegítheti a helyi rendeletek egységes szemléletû megalkotását, a helyi cselekvési programok elhatározását. A felszín alatti vizek szennyezõdésében döntõ szerepet játszik a háztartási kommunális szennyvíz illegális elszikkasztása. Az ÖKORÉGIÓ kistelepülései esetében jelentõs számában nem várható, hogy a teljes csatornázás gazdaságosan megvalósítható lesz. Ezen településeken – többek között a felszín alatti víz minõségének a védelme érdekében – megoldásokat kell találni a kommunális szennyvíz szakszerû gyûjtésére, ártalmatlanítására. A megoldások keresése (pl. gyökérzónás tisztítás), és megvalósítása célszerûen társulások révén, akár az ÖKORÉGIÓ szervezet segítségével valósítható meg. Nagy térségekben okozhatja a felszín alatti vizek szennyezõdését az állattartásból keletkezõ almos- és hígtrágya gyûjtése, tárolása és használata. Ennek a visszaszorítását és korlátozását célozza meg az Európai Unió (91/676/EGK tanácsi irányelve) Nitrát-direktívája és az ennek érvényre jutását biztosító hazai (49/2001.(IV.3.) Kormányrendelet) szabályozás. A mezõgazdasági gazdálkodó szervezetekre a szabályok betartása jelentõs anyagi terheket ró, de egyúttal szemléletváltást is igényel a trágya kezelésében és hasznosításában. A magánszemélyek háztartási igényét kielégítõ, illetve a kis létszámú állattartás esetén a települések önkormányzataira hárul a feladat, hogy helyi környezetvédelmi ügyként kezelve biztosítsa a talajvíz védelmét a háztáji állattartásból eredõ nitrát szennyezésekkel szemben. Ennek megvalósítására helyi állattartási rendelet megalkotása szükséges, ami biztosítja a környezetvédelmi célkitûzéseket, így mind a felszín alatti vizek nitrát szennyezése, mind pedig a levegõ bûzszennyezése elleni védelmet, ugyanakkor nem ellentétes a helyi társadalmi gazdasági adottságokkal, szokásokkal és elvárásokkal. Az ÖKORÉGIÓHOZ csatlakozó települések nitrátérzékenység szerinti besorolását a 2. sz. térkép mutatja.

3.3.2. Karsztforrások felhasználására tett erőfeszítések Pécs városában1 3.3.2.1. A régi kutak felhasználási lehetõségei A Tettye forrás hasznosításával külön program keretében foglakozik a Pécsi Vízmû, és a karsztrendszerekben végzett átalakításokkal is a Pécsi Vízmû a teljes vízmennyiséget az ivóvízellátásban tudja hasznosítani. Az erre irányuló kutatási, fejlesztési munkálatok folynak. 1 Halász Miklós azonos című tanulmánya alapján. 3. sz. melléklet

147

A célszerûen vizsgálandó források kiválasztása szakmai megfontolások, a rendelkezésre álló szabad vízkészletek nagysága és a területi elhelyezkedésük alapján került sor. Jelenleg ezeket a forrásokat csak részben használják, és fõleg helyi lakossági használati célokra, így ivóvízként is. Ez a fajta felhasználás azonban higiénés szempontból aggályokat kelt, mivel a források pillanatnyi vízminõségét a vízgyûjtõterületükön történt környezetszennyezések (kertmûvelés, szennyvíz-szikkasztások, stb.) és a mindenkori csapadékviszonyok erõsen befolyásolják, ezért használatuk nem biztonságos, esetenként veszélyeztetõ is lehet. A vízgyûjtõ területek masszív szennyezettségét jelzi, hogy a legtöbb kút, forrás nitráttartalma magas, ezért ezek vizének rendszeres fogyasztása nem csak a csecsemõk, de a felnõttek számára is veszélyes lehet (összcsíraszám és coliform-baktériumszám) egyértelmûen jelzik az antropogén hatásokat egyes kutaknál, forrásoknál. A kedvezõtlen adottságú, nem megfelelõ ivóvízzel ellátott területek közmûvesítésre indított kiterjedt programot a Polgármesteri Hivatal az elmúlt években, amelynek eredményei már jelentkeztek. Ez azonban együtt jár azzal is, hogy a forrásvizek használata tovább csökken az ellátott területeken, a nem csatornázottakon pedig nõ a szennyezettség. Ezért a csatornázás, a helyi szennyvízkezelés és hasznosítás mellett kiemelt feladatként kell a városnak kezelnie a nem, vagy nem megfelelõen hasznosított vízkészletek felhasználását használati vízként öntözésre, locsolásra, szökõkutak és csobogók ellátására. Az ásott kutak mûszaki állapota általában megfelelõ, karbantartásuk, felújításuk az utóbbi években folyamatosan megvalósult. Néhány helyen a felszíni szennyezõdések bekerülésének megakadályozásához mûszaki átalakításokra van szükség. A források folyamatos karbantartása az elmúlt évek során nem történt meg, így a jelenlegi mûszaki állapotuk több esetben nem megfelelõ. Ennek oka, hogy az ivóvízhálózat kiépítésével használatuk megszûnt. Például a Kaposvári forrás alagútja felújításra szoruló állapotban van, csapadékcsatorna bekötés található a rendszerben, a lejárata nem zárható, bárki részére hozzáférhetõ. A Csertetõi forrásnál pedig az óvodai vízigény megszûnése után a védõterület kerítését lerombolták, a tározóakna és a szerelvényaknák fedlapjait megrongálták, a forrás környékét kommunális szeméttel beszennyezték. Egyes források megközelítése nehézkes, mivel magánterületen vannak. A Petrezselyem forrás a Székely Bertalan út 10. Sz. ház zárt elõkertjében található, jó állapotban. A Szeminárium forrás feltételezhetõen a Hunyadi út 26. Sz. ház udvarában van elhanyagolt állapotban, törmelékkel feltöltve, betemetve, ezért felmérése és állapotrögzítése csak feltárás és helyreállítás után végezhetõ el. A Gyuri úti táró forrása jelenleg nem megközelíthetõ, mert a vágatban pillanatnyilag lefolyó nagy mennyiségû víztõl járhatatlan, így ennek állapotát csak a kezelõ Pécsi Vízmû tájékoztatása alapján tudjuk rögzíteni. Néhány helyen kiépített rendszer könnyíti a hasznosíthatóság megvalósíthatóságát. Erre példa a Káptalan u. 4-nél lévõ forráskút 70 m hosszú meglévõ vezetéke, a Petrezselyem forrás 50 m3-es tározója és vezetékrendszere, valamint a Gyuri táró meglévõ 50 m3-es tározója.

148

3. sz. melléklet

A forrásvizek hasznosítását különösen az indokolja, hogy jelenleg a drága vezetékes víz miatt a város zöldterületének csak töredéke locsolható, szökõkútjainak és csobogóinak is csak egy része mûködik.

3.3.2.2. Hasznosítási lehetõségek A kertészeti szakirodalom alapján Magyarországon 1 m2 zöldterület vízigénye: 850 mm m2,év. Ebbõl Pécsett a csapadék által biztosított vízmennyiség: 600 mm/m2,év. A mesterséges úton pótolandó vízmennyiség: 250 mm/m2,év, azaz 0,25 m3/m2,év. A város parkosított területeinek nagyságát és az öntözött területeket megvizsgálva az 1. táblázat adatai alapján tanulmányozhatjuk az öntözés mennyiségi jellemzõit. Ez alapján látható, hogy jelenleg a parkosított városi zöldterületeknek csupán 25 %-a, azaz a 3200 m2bõl 80 ezer m kerül öntözésre; az öntözött területekre szükséges vízmennyiségnek csak 20%-a kerül kilocsolásra, azaz az igényelt 20 ezer m2/év mennyiséggel I szemben 4 ezer m3; a forrásvizekbõl ma semmi nem kerül hasznosításra. 1. táblázat

A városi parkterületek öntözése nagyság

vízigény

felhasznált víz ezer mJ/év

1 000 m2

1 000 m3/év

forrásvíz

Hálózati víz

parkosított

3 200

800

-

-

a múltban öntözött

400

91

-

91

Jelenleg öntözött

80

20

-

4

Terület

A parkterületek öntözésén túlmenõen vizsgálnunk kell a városban üzemelõ szökõkutak és csobogók vízfelhasználását is. Ezek jellemzõ adatai, a napi vízfelhasználás mértékét adja meg a 2. táblázat. Látható, hogy az összes berendezésnek csak közel 40 %-a üzemel, ami 130 m3/nap hálózati víz felhasználásával jár a nyári idõszakban. 2. táblázat A városi szökõkutak és csobogók vízfelhasználása Megnevezés

szám

mûködõképes

jelenleg mûködõ

fajlagos vízfogy.

db

db

db

m3/d

összes

mûködõ

Szökõkút

12

8

5

8

96

40

Csobogó

12

9

5

18

216

90

összesen

24

17

10

-

312

130

3. sz. melléklet

vízigény / vízfogyasztás m3/d

149

A hasznosítási lehetõségek mérlegelésénél figyelembe kell venni a potenciálisan rendelkezésre álló vízmennyiségeket. A megvizsgált 24 forrás figyelembe vehetõ vízkészlete 351.000 m3/év mennyiségûre, azaz közel 960 m3/nap értékûre tehetõ. Tekintve, hogy a források vízhozama ingadozik adott idõszak csapadékmennyiségétõl függõen, ez a vízhozam minimumnak vehetõ, ugyanis a hozammérések õszi idõszakban történtek. A 2. táblázat alapján látható, hogy az összes berendezés napi vízigénye messze alatta marad a források minimális vízhozamának. Ez azért kedvezõ, mert így a hasznosítási lehetõségek keresésének a vízmennyiség nem szab korlátot. A vizsgálatok alapján javaslatot adunk a lehetséges/célszerû hasznosítási célokra, becsüljük a megvalósítás mûszaki költségeit és megadjuk a hasznosítható vízmennyiségeket is.

3.3.2.3. Hasznosítási javaslatok A város térségében lévõ nagyobb, ismertebb források és kutak hasznosítási lehetõségeit elhelyezkedésük, környezeti viszonyaik, vízhozamuk és a környezõ területek lakossági ellátása/ellátottsága szem elõtt tartásával vizsgáltuk. Ennek alapján 11 forrás és 3 kút vizének hasznosítására teszünk javaslatot, megadva a hasznosítási célt és a megvalósítás mûszaki és költségvonzatait. Ennek alapján foglalja keretbe a 3. táblázat a hasznosításra javasolt források figyelembe vehetõ vízhozamát, a hasznosítási célokat, a várható vízfelhasználást, és a mûszaki megvalósítás becsült költségeit. A részletesebb vizsgálatokra alapozva az egyes források, kutak célszerû hasznosítási lehetõségei a következõk: öntözés, locsolás • Székesegyház túlfolyó: Szent István tér • Káptalan u. 4. Sz. kútja: Aradi Vértanúk u. DNy-i zöldterülete • Kaposvári forrás: Aradi Vértanúk u. DNy-i zöldterülete • Petrezselyem forrás: Barbakán kert és az Aradi Vértanúk u. DK-i zöldterülete • Tettye/ Gyuri úti táró forrásvize: Tettye tér • Gyermekklinika kútja: Köztársaság tér • Pálos kút: Pálos templom elõtti zöldterület Ezeken a területeken viszonylag könnyen kiépíthetõ az ellátó rendszer és a vízbázisok megfelelõ vízhozammal és vízminõséggel rendelkeznek. szökõkutak, csobogók • Székesegyházi túlfolyó: a Szent István téri szökõkút üzemeltetéséhez • Káptalan u. 2-4. Sz. alatti forrás és kút: az Aranyos kúthoz • Tettye / Gyuri úti táró forrásvize: a Tettye téri szökõkúthoz • Rókus forrás: a Rókus dombi csobogó üzemeltetésére • Szamárkút: a Marx úti buszfordulóban építendõ csobogó Gyükés ellátására • Gyermekklinika kútja: a Köztársaság téri szökõkút üzemeltetésére • Pálos kút: a Hunyadi ú. – Magaslati u. sarkon építendõ csobogóhoz

150

3. sz. melléklet

3. táblázat A hasznosításra javasolt források, kutak fõbb jellemzõi és kialakítási költségei Forrás, kút neve/helye Székesegyházi túlfolyó Káptalan u. 2-4. Kaposvári út Petrezselyem Nagyszkókó Rókus Mindszent Tettye/Gyuri úti táró Szamárkút Csertetõ Istenkút Gyermekklinika Pálos kút Káptalan u. 2.

vízhozam

hasznosítás

vízfel- Kialakítási használás költség

térképi jele

m3/nap

csobogó, szökõkút

Öntözés ha

m3/nap

Ezer Ft

F1 F2 F3 F4 F5 F6 F7 F8 F9 F10 F21 K1 K2 K5

36 14 216 36 43 14 1 360 1 50 1 1 1 1

1 1 2 ¦ 1 1 1 1 1 1 1

1.8 0,284 0284 1,15/0,846 0,85 2 3,7 3 01 0,8 0,11 -

34 8 12 16 43 16

650 920 1 700 650 400 600 100 600 200 1 525 100 800 1 000 600

60 50 19 6 4

Jelölések: 1. nem ismert/nem mért, 2. bekötés a Vince utcai folyókára, 3. tó táplálása és locsolás, 4. az Aradi Vértanúk úti zöldfelülethez, 5. az Aradi úti zöldfelülethez és a Barbakán kerthez, 6. csak a Babakán kerthez

egyéb használati vizek • Istenkúti forrás: vizét a meglévõ hálózat felhasználásával, az általános iskola használati vízként (locsolás, takarítás, stb.) hasznosíthatja a belsõ hálózat szétválasztása után. • Mindszent forrás: vize a Vince utcában kiépülõ folyóka rendszer vízpótlására használható. • Nagyszkókó úti Szent János forrás: jó minõségû vizét a magasabban fekvõ ingatlanok vízellátására lehet felhasználni. • Csertetõi forrás: alkalmas a környezõ terület szabadidõ parkká történõ fejlesztése esetén a terület teljeskörû vízellátására /ivókút, csobogó, tó, locsolás /. A javasolt felhasználásoknál figyelembe kell venni a következõket is: • A székesegyház túlfolyó vízhozama valószínûleg nem tudja folyamatosan kielégíteni a locsolási és a szökõkút üzemének szükséges vízigényeket egyszerre. Ezért lehet, hogy a rendszer egyidejû használatát kerülni kell. • A Rókus forrás a felmerülõ vízigényeket kielégíteni nem tudja, ezért ha a csobogó üzemeltetése mellett a zöldterület teljeskörü öntözését meg akarjuk oldani, további vízkészleteket kell hasznosításba bevonni. Ezek rendelkezésre állnak a Mûszaki Fõiskola területén a foglalatlan, és a csapadék hálózaton keresztül a Rókus dombig levezetett forrásvizekbõl.

3. sz. melléklet

151

• Kaposvár utcai és a Tettye/Gyuri úti források – az általunk javasolt felhasználások esetén sem – nem lesznek teljesen kihasználva. így lehetõség van a további vízhasználatok megkeresésére is /pl. aa tervezett havihegyi közpark locsolása, ellátása /.

3.3.2.4. A kutak helyreállításának költségigénye, hatásuk a városképre Részletesen vizsgált 11 forrás és 3 kút (lásd 3. táblázat) minimális vízhozama közel 800 m3/nap. Ebbõl a különbözõ vízhasználatok mintegy 270 m3/nap kötnének le. A javasolt fejlesztésekkel a város a többcélú hasznosítás alapjait teremtheti meg. Ennek elõnyei a következõkben vázolhatok: A javasolt, mérsékelt igényû fejlesztések eredményeként a rendszeresen locsolható zöldfelületek, mosható burkolatok nagysága jelentõsen „növelhetõ, azaz Megközelítõen 85 000 m2 parkfelület rendszeres öntözése oldható meg. Ez kicsit több, mint a jelenleg a városban öntözött összes zöldterület, amely ma közüzemi vízzel történik. így lényegében a jelenleg öntözött zöldterület kétszerese is locsolhatóvá válik olcsóbban beszerezhetõ vízzel és mód nyílik a kihelyezett kõtálakban, hordókban telepített növényzet és az önkormányzat fásítási programja keretén belül ültetett fák tartálykocsis öntözésére is. Ez a módszer nem csak hálózati víz ára, de a szállítás költsége miatt is drága. Egyes, ma vízhiányosnak minõsülõ térségek használati vizei viszonylag olcsón megoldhatók (pl. Gyükés, Nagyszkókó, Rókus domb, Istenkút, Csertetõ). Mód nyílik olyan vízvételezésekre és hasznosításokra, amivel megoldható az utak, burkolt városi felületek rendszeres mosása is. Ez azért hihetetlenül fontos, mivel az ÁNTSZ rendszeres levegõminõségi mérései szerint egyértelmû, hogy az egész városra kiterjedõ, télen- nyáron magas, határértékeket jóval meghaladó szálló por koncentráció kialakulásában az elhanyagolt, tisztítatlan városi utak igen nagy részt jelentenek. A zöldfelületek növelése és rendszeres karbantartása, a burkolt felszínek idõnkénti lemosása, a szökõkutak és csobogók kialakítása, üzemeltetése ugyan jelentõs költségtényezõ lehet a város üzemeltetésében, fenntartásában, de a megfelelõ városi környezet, klíma, higiénés feltételek elengedhetetlen követelménye. Ha ma erre nincs megfelelõ hangsúly fektetve, költség elõirányozva, az egyértelmû, hogy a jövõben ennek alapjait meg kell teremteni. Ennek kedvezõ hatásai a városlakók egészségi állapotának, közérzetének, a klímának a javulásában közvetlenül is megmutatkoznak, a nemzetközi tapasztalatok szerint. Igen fontos szempont az is, hogy jól tervezett vízfolyások, szökõkutak, vízfelületek a városképet is jelentõsen javítják, turisztikai szempontból értékesebbé teszik. A költségeket tekintve megállapítható, hogy a javasolt fejlesztések mintegy 20 millió Ftos költségkereten belül megoldható. Ezzel mód nyílik min. 270, max. 800-1000 m3/nap olyan vízkészlet hasznosítására, amely ma csak a felszíni elfolyó vízmennyiséget növeli, felhasználásra alig kerül. Csak a minimális készletet és nyári félévet/180 napot alapul véve ez 48-50 ezer m3 vízmennyiségrõl való lemondást jelent, ami az elmúlt idõszaki 46 Ft/m3-es – és a jövõben emelkedõ – hálózati vízdíjával számolva évi 8-9 millió Ft.

152

3. sz. melléklet

A közel 20 millió Ft-os beruházással felhasználhatóvá tett 270-800 m3/nap vízkészlet – 10 évet és csak 180 napos nyári félévet alapul véve – a beruházás fajlagos költsége 3-20 Ft/m3 összeg közöttire jöhet ki, ami a jelenlegi közüzemi vízdíjnak is csak a töredéke. Lényegesen olcsóbb víz – mint közvetlen haszon – mellett meg kell említeni a pénzben nehezen mérhetõ közvetett hasznot is (jobb klíma, közérzet, levegõ és egészségügyi hatások), amely egy, a városlakókat szolgáló, a nemzetközi turizmusra is építõ város esetében szinte felbecsülhetetlen összeg. A károk mérséklése szintén fontos a források hasznosításának mérlegelésénél. Ugyanis a ma rendezetlenül elfolyó vizek jelentõs, nem kellõen értékelt mértékû károkat okoznak (pl. pincék, épületalapok elvizesedése). Ilyen a Bálicsi úti források vize, amely rendszeresen elõtör az útburkolat alól és jelentõsen rongálja azt. Hasonlóképpen gond a Mindszent forrás a Vince utcában, vagy az alagút vízszivárgásának problémája. Itt az eddig ismeretlen szökevény vizek – feltehetõleg a Szeminárium forrás felöl – állandó vizesedést okoznak az alagútban. Az egyes pincék vizesedése nem köthetõ konkrétan egy-egy forráshoz, de a károkozás ismeretes minden, a városban mélyépítéssel foglalkozó szakember és érintett között. Csak a Belváros elvizesedésének csökkentése, esetleg megszüntetése csak is százmilliókra becsülhetõ összeg, amibe a források hasznosításának, hatásaik csökkentésének is komoly szerep jut.

3.4. Hulladékgazdálkodás és energetika 3.4.1. Hulladékgazdálkodás 3.5.1.1. Hulladékkal kapcsolatos jogszabályok A jelenleg hatályos EU irányelvek, az EU szabályozás általános jogi keretét adó 75/442/ EGK irányelvvel együtt négy csoportba sorolhatók. Ezen irányelv által meghatározott követelmények minden fajta hulladéktípusra érvényesek, kivéve, ha azokról más irányelvek kifejezetten rendelkeznek. A hulladékról szóló jogalkotási keret másik része a veszélyes hulladékokra vonatkozó irányelv, mely a veszélyes hulladékok hasznosításáról és megfelelõ ártalmatlanításról rendelkezik. A hulladék keretirányelven kívül számos más irányelv is szabályozza a specifikus hulladék áramokat. Ilyen specifikus hulladékáramok: a titán-dioxid hulladék, a csomagolás és csomagolási hulladék, a hulladékolajak, a PCB-k és PCT-k, a szárazelemek és az akkumulátorok, a szennyvíziszap, az elhasználódott jármûvek (ELV- end-of life vehicles = elhasználódott jármûvek), elektromos és elektronikus berendezések hulladékai. Az irányelvek szabályozzák továbbá a hajókon keletkezõ hulladék és a rakománymaradványok fogadására alkalmas kikötõi fogadó létesítményeket. Végül az irányelvek egy csoportja azon olyan hulladékkezelési eljárásokat szabályoz, mint a települési és a veszélyes hulladék égetése, illetve a hulladékártalmatlanítás hulladéklerakókban. A környezetszennyezés integrált megelõzé-

3. sz. melléklet

153

sérõl és csökkentésérõl szóló 96/61/EK tanácsi irányelv értelmében egyes hulladékgazdálkodási eljárásokra meghatározott engedély szükséges. A 259/93 tanácsi rendelet a határokon átnyúló hulladékszállítást szabályozza.

3.4.1.2. Általános helyzetkép Hulladékgazdálkodási szempontból a térség egyik legnagyobb problémája a hulladékok középtávú elhelyezése. Az üzemelõ hulladéklerakók 1-5 éven belül betelnek. A körülményekhez képest megfelelõ színvonalon üzemeltetett – a projekt területén találhatóak közül – a pécs-kökényi, sellyei, marcali lerakó, ami azt jelenti, hogy a szigetelésük megfelel a jelenleg érvényes elõírásoknak. A környezeti veszélyeztetés csökkentése végett a területen található hulladéklerakókat minél hamarabb rekultiválni kell. A tulajdonos és legtöbb esetben az üzemeltetõ is az önkormányzat. A rekultivációhoz szükséges pénzügyi források azonban nem állnak rendelkezésükre. A hulladék gyûjtése sok esetben régi, leamortizálódott, kis tömörítõ-képességû jármûvekkel folyik. A használatban lévõ jármûpark alkalmatlan a regionális gyûjtés megvalósítására, mert kicsi tömörítõ-képességük miatt a velük való nagyobb távolságra történõ fajlagos szállítási költségek aránytalanul megemelkednek. Ezzel párhuzamosan a jármûvek mûszaki állapota sem teszi lehetõvé a nagyobb terhelést. Az elszabdalt, kicsi üzemméretek, az átlagnál magasabb fajlagos költségek és a minimális fedezet miatt csak EU-s támogatású regionális programok keretében van remény a jármûvek cseréjére, korszerûsítésére. A területen legtöbb helyen megoldatlan a hulladékok szelektív gyûjtése. Pécsett és néhány kisebb településen indítottak el szelektív gyûjtési programot, ami a térség 450 ezer fõt meghaladó lakosságából csupán 185 ezer embert szolgál ki. A pécsi gyûjtés 1997-ben indult kísérleti jelleggel, amelynek tapasztalatait felhasználva 2001-tõl elindult a város egészét lefedõ 3 éves program. Az összegyûjtött hasznosítható hulladékokat mindenhonnan Pécsre szállítják, ahol egy kisebb (de jelenleg Közép-Európa legnagyobb), évi 15 000 tonna kapacitású válogatóban osztályozásra és bálázásra kerül. Válogatott hulladékfajták: papír, mûanyag, üveg, fém. Ezenkívül összegyûjtésre kerül még a hulladék akkumulátor és a hulladék gépkocsi abroncs, valamint lakossági veszélyes hulladék is. A zöldhulladék külön gyûjtését csak Pécsen végzik. A területen egy komposztáló üzem mûködik a kökényi szilárdhulladék-lerakó területén. A térség egészére összefoglalva megállapítható, hogy • A megfelelõ hulladékkezelés, a szelektív gyûjtés és hasznosítás, illetve a zöld hulladékok különgyûjtése és hasznosítása a térségben csak részben megoldott feladat. • A szervezett gyûjtés – a nagyobb térségi szolgáltatók kivételével – korszerûtlen, teljesen leamortizálódott, tömörítésre nem, vagy alig képes gépjármûvekkel történik. • Az olyan településeken, ahol a szervezett hulladékgyûjtés nem megoldott, hulladékgyûjtõ jármûvek és tárolóeszközök beszerzésére, valamint a szolgáltatás infrastruktúrája és a gyûjtési módszer kidolgozására lenne szükség.

154

3. sz. melléklet

• A térségben egy hulladékválogatómû és egy komposzttelep található, aminek a jelenlegi kapacitása az összes hulladékmennyiséget figyelembe véve minimális. • Szükséges a megfelelõ mûszaki védelem nélküli, lerakásra alkalmatlan hulladéklerakók rekultivációja. A térségben fontos feladat a meglévõ, illetve a felhagyott lerakók felszámolása, valamint a mûködõk korszerûsítése a felszíni és felszín alatti vízminõség javításának, megóvásának érdekében. Ugyancsak elsõdleges az új, nagy kapacitású, mûszaki védelemmel ellátott regionális hulladéklerakók építésével, a meglévõ egyes telepek korszerûsítésével, a hulladékcsökkentésre vonatkozó intézkedések bevezetésével, az újrahasznosítás elõtérbe helyezésével a régió komplex hulladékgazdálkodás irányába való elmozdulása. A hulladékgazdálkodási rendszereket az Európai Unió normáinak megfelelõen kell kialakítani. Ez alapján: • Nemzetgazdasági érdek a keletkezõ hulladékok minimalizálása, valamint a szelektív gyûjtés és kezelés, a települési szilárd hulladékok szerves- és veszélyes hulladék összetevõit illetõen a keletkezett hulladék lehetõ legnagyobb arányban történõ felhasználása. • A fel nem használt hulladék környezeti szempontból biztonságos lerakása. • Komplex regionális gyûjtõ és kezelõ rendszerek kialakítása. • Szemlélet és tudatformálás. • A munkanélküliség csökkentése a projekten keresztül. • A felhagyott és betelt lerakók lefedése és rekultiválása. Fent megfogalmazott célok elérése érdekében a következõ intézkedéseket kell számba venni: • Szükséges a terület-felhasználás csökkentése, melynek következményeképpen csökken a lerakók által okozott környezeti terhelés. • Szelektív hulladékgyûjtés megvalósítása a következõ szekcióknál indokolt. Papír, mûanyag, fém, üveg, zöld hulladékok és veszélyes hulladékok. A hulladék visszaforgatható és újrahasznosítható elemei a válogatást követõen értékesítésre kerülnek. • A lerakókban elhelyezett települési szilárdhulladék szervesanyag-tartalmának csökkentése külön gyûjtéssel, mechanikai válogatással, majd a bomló szerves hulladékok biofermentálásával, komposztálásával és újrahasznosításával valósítható meg. • A komposztálás fejlesztési szükségleteit nemzeti szinten az OHT (Országos Hulladékgazdálkodási Terv) határozza meg. Regionális szinten pedig az RHT (Regionális Hulladékgazdálkodási Terv). • További kötelezettség a hulladék veszélyes komponenseinek külön gyûjtése és a megfelelõ ártalmatlanítási helyen történõ végleges megsemmisítése. • Lényeges feladat a publicitási intézkedések bevezetése a szelektív hulladékgyûjtés elterjesztése, és a környezettudatosság növelése.

3. sz. melléklet

155

3.4.1.3. A kezelendõ hulladék mennyisége és összetétele Jelenleg a térségben összegyûjtött hulladék 90 %-a lerakásra kerül. Az üzemelõ lerakók közül csak négy rendelkezik mûszaki védelemmel. A lerakók egy részének nincs környezetvédelmi engedélye. A program által érintett területen belül lerakás csak a pécs-kökényi, a sellyei, és a marcali lerakón folyik engedélyezett mûvelési terv szerint. A bezárt lerakók közül kevés mûködött regionális jelleggel, a legtöbbre 1-2 település szállította a hulladékot. A 2004. évben mûködõ 7 lerakó (a pécs-kökényi, a sellyei, a harkányi, a szigetvári, a beremendi, a nagyatádi és a marcali lerakók) közül mindegyik regionális jelleggel mûködik. A lerakásra kerülõ hulladék aránya is jelzi, hogy a térségben nincs megoldva a hasznosítható és szerves hulladékok elkülönített gyûjtése és kezelése. Szelektív hulladékgyûjtés csak Pécsett és környékén indult meg, a rendszer kiterjesztés elõtt áll, amelynek eredményei 2006 táján fognak jelentkezni. Az elkülönítve gyûjtött hulladékok válogatására és ipari elõkészítésére alkalmas válogató üzem Pécsett található, amelynek kapacitása mintegy évi 15 ezer tonna. Komposztáló telep még csak kísérleti jelleggel létesült Pécsen a közterületekrõl begyûjtött zöldhulladék komposztálására. Mindkét létesítmény kapacitása akkora, hogy a teljeskörû szelektív gyûjtés beindítását követõen nem lesznek alkalmasak a visszagyûjtött hulladékok feldolgozására. A jövõbeli hulladékmennyiségek változásának modellezése több bizonytalansági tényezõt, illetve nem számszerûsíthetõ adatot tartalmaz, ezért matematikailag levezethetõ módszert nem tudunk alkalmazni. A változást a fenti tényezõk hatásának összegzéseként a közszolgáltatók által szolgáltatott értékek figyelembevételével határoztuk meg. A mennyiségek meghatározásánál a nyugat-európai tendenciákat és a fogyasztói szokások változását figyelembe véve arra a következtetésre jutottunk, hogy a szerves hulladék részaránya az évek folyamán fokozatosan csökken. Fentiek szerint a hulladékmennyiség növekedését 2010ig évi 2 tömeg%-nak, 2015-ig évi 1,5 tömeg%-nak, 2016-tól évi 1 tömeg%-nak, 2020-tól évi 0,5 tömeg%-nak becsüljük. A hulladék összetételére vonatkozó számításoknál a hulladékanalízisek összesített adataiból és a hulladékok mennyiségének növekedésébõl állapítottuk meg a hulladék összetételét. Az adatokat az alábbi táblázat tartalmazza. Hulladék Mûanyag Üveg Fém Textil Biohulladék Papír Veszélyes Egyéb Összesen

Pécs 5,71 % 4,44 % 4,58 % 2,68 % 35,12 % 17,72 % 0,43 % 29,32 % 100 %

Városok 9,47 % 3,54 % 3,48 % 3,06 % 38,97 % 13,55 % 1,35 % 26,58 % 100 %

Falvak 8,94 % 3,86 % 3,64 % 1,68 % 39,74 % 12,77 % 1,35 % 28,02 % 100 %

(Forrás: DD Környezetvédelmi Felügyelõség állapotértékelése, BIOKOM Kft., Dél-Kom Kft., DDMHG Kft.) 156

3. sz. melléklet

A hulladék összetételének jövõbeli alakulására 2030-ig végeztünk számításokat. A biohulladék vezetõ aránya továbbra is megmarad, viszont mennyisége – a komposztálásnak és az elõrecsomagolt-étel fogyasztás növekedésének (így nem keletkezik olyan sok kerti és konyhai zöldhulladék, mint eddig) köszönhetõen – folyamatosan csökken. A falvakban csak alig 5 %-kal, de a városokban és a megyeszékhelyen 10 %-ot meghaladó esés is várható. Csökkenõ hulladékfajtaként tartható számon az üveg, a fém, a veszélyes és az egyéb hulladék is. Ezekre jellemzõ, hogy a hulladékudvarokban begyûjtve és onnan továbbítva újra felhasználásra kerülnek. Növekvõ tendenciát a papír és a mûanyag hulladék mutat. Ez utóbbi – fõleg a városoknál és a megyeszékhelyeken – az elsõ öt évben hirtelen emelkedést, majd kevésbé meredek egyenletes növekedést jelez. Ezeknek az anyagoknak az emelkedése a csomagolóanyag felhasználás növekedésének, ezzel együtt az egyre nagyobb társadalmi igényeknek tudható be.

3.4.1.4. Térségi hulladéklerakók felmérése A Mecsek-Dráva települési szilárd hulladékgazdálkodási rendszer tanulmányainak elkészítése érdekében 2003. augusztus 04 – december 10. közötti idõszakban a térség 196 településének hulladéklerakóját keresték fel személyesen. A felmérés során megvizsgált szeméttelepek eltérõ arculatot mutattak. A települések elhelyezkedése, illetve a térségben elfoglalt szerepük erõsen befolyásolja a hulladéklerakó nagyságát, kiépítettségét, a hulladék összetételét és a lakosok mentalitását. A felmért szeméttelepeket öt osztályba lehet sorolni, amelyek a következõk: • Korábban rekultiválásra került területek • Nem önkormányzati tulajdonban lévõ hulladéklerakók • Növényzettel befedett lerakók • Kisebb lerakók áthalmozással • Nagyobb lerakók helyben történõ rekultivációval A felkeresett települések közül 30 db lerakón végeztek korábban rekultivációs munkálatokat. A mûszaki kivitelezés egyik szeméttelep esetében sem a jelenlegi jogszabály elõírásainak megfelelõen történt meg, azonban az akkori jogszabályoknak, illetve elõírásoknak megfeleltek. A szeméttelepeket földtakarással látták el, amelyet elõzõleg egy természetes, vagy mesterséges gödörbe beletolattak. A felmérés és a helyszíni bejárás eredményeként megállapítható, hogy ezeket a területeket a továbbiakban (rekultivációs munkálatok terén) nem kell számításba venni. A felmérés során megállapítást nyert, hogy 32 db szeméttelep magán, illetve gazdálkodó szervezet tulajdonát képezi, így ezekkel a lerakókkal a felmérés során nem foglalkoztak, azoknak a rekultivációjáért a tulajdonos a felelõs. A szeméttelepek közül 36 db növényzettel erõsen befedett terület, így az ott lerakott hulladék mennyiségét, illetve kiterjedését csak megbecsülni lehet. Jellemzõ ezekre a területekre, hogy évek óta felhagyott, rekultiválatlan szeméttelepek, amelyekre a lakosság még

3. sz. melléklet

157

idõközönként hulladékot szállít. Ez a mennyiség azonban nem számottevõ, szezonhoz, illetve bizonyos idõszakos munkálatokhoz (pl. építkezés, metszés) köthetõ. A települések mindegyikén megoldott a hulladékgyûjtési közszolgáltatás, ennek ellenére a településeknek erõfeszítéseket kell tenniük, hogy megakadályozzák a hulladék illegális lerakását. A rekultivációs feltételeknek megfelelõ lerakók közül a legnagyobb számban – 32 db – azok a lerakók találhatók, amelyeknél a rekultiváció – a lerakó nagyságát figyelembe véve – a lerakott hulladék áthalmozásával valósítható meg. Jellemzõ ezekre a szeméttelepekre, hogy bezárásukig csak az adott település lakosainál keletkezõ szilárd hulladék került lerakásra. A nagyobb, illetve a közigazgatási szempontból fontosabb településeken a szeméttelep nagysága indokolttá teszi a helyben végzett rekultivációt. A vizsgált településekbõl 31 db rendelkezik ilyen lerakóval, amelyekre jellemzõ, hogy általában regionális hulladéklerakóként funkcionáltak, vagy még jelenleg is mûködnek. A térségben található hulladéklerakók közül – jelen pillanatban – csak 3 db felel meg maradéktalanul a jelenleg is hatályos jogszabályoknak. A kökényi, a sellyei, valamint Marcali városában található hulladéklerakók közül a kökényi depó 2008. évre betelik. A régióban a korábban mûködõ lerakók 70 %-a 2003. január 1-tõl bezárásra került. Ezeknek a szeméttelepeknek a mûszaki felszereltsége nem egységes. A városok, és néhány kisebb település közigazgatási határán belül található hulladéklerakókon zárt kerítés védi a területet az illetéktelen beszállítás ellen. A többi településen a kerítések kiépítésére nem került sor, illetve a meglévõ kerítéseket részben felszedték, vagy eltulajdonították, így ezekre a hulladéklerakókra a lakosok továbbra is beszállítanak kis gyakorisággal. A regionális hulladéklerakó megépítése esetén a jármûpark átalakítása és cseréje elengedhetetlenné válik, valamint a gyûjtés megszervezése és ellátása is átgondolásra és átalakításra fog szorulni. Összességében megállapítható, hogy a 8 év feletti életkorral rendelkezõ gépjármûvek cseréje elengedhetetlen, de a többi gépjármû nagy részének cseréjére is 2-3 éven belül szintén sort kell keríteni.

3.4.2. A Energetika helyzete a régióban 3.4.2.1. Általános helyzetkép A Dél-Dunántúli régió energia termelése éveken keresztül a Mecseki feketekõszén termelésen alapult. Ez azonban a magas termelési költségek miatt a 90-es évektõl nem volt tovább tartható és az állami támogatás megszûnésével a szektor folyamatos leépülésének majd elõször a mélymûvelésû bányák, végül a külszíni fejtések bezárásnak lehettünk tanúi. Az utolsó jelenleg is mûködõ Pécsi Külfejtés bezárása 2004. nyarán várható. Az évek során számos elképzelés született a térség energetikai problémáinak megoldására. A feketekõszén mellett felmerült a szénmezõk közelében lévõ metán gáz hasznosítása is, ezt azonban a magas kéntartalom és a gazdaságos kitermelhetõség lehetõségének hiánya megakadályozta.

158

3. sz. melléklet

A térség nagy energia termelõ cégei, és ezen belül is a legnagyobb a PannonPower Rt. elsõsorban a régión kívüli energiahordozókra építenek fejlesztéseikben.

3.4.2.2. A PannonPower Rt. fejlesztési elképzelése A térségben közel egy évszázada, ezen belül az erõmû jelenlegi telephelyén 1959 óta folyik a mecseki szénre alapozott energiatermelés. Az erõmû Pécs város területén helyezkedik el, Magyarország déli regionális központjában, a déli országhatártól 40 km távolságban, a fogyasztói súlypontban épült, jelentõs regionális villamos energia és helyi hõfogyasztói háttérrel. A déli országhatár közelsége és a meglévõ és tervezett jövõbeni villamos hálózati kapcsolat lehetõséget teremt a közvetlen régióból történõ kilépésre. Az erõmû telephelye vasúti és közúti csatlakozásokkal jól ellátott, jelentõs beépítetlen szabad területtel, mely kapcsolódó vállalkozások betelepítési lehetõségét jelenti (a Pécsi Ipari Park közelében helyezkedik el). A PANNONPOWER Csoport és azon belül a Pannon Hõerõmû Rt. mind ez idáig fontos szerepet kapott a térség biztonságos villamosenergia-ellátásában, mivel a megfelelõ üzembiztonsághoz – a jelen hálózati kiépítettség mellett – az erõmû folyamatos villamosenergiabetáplálása szükséges. A térség villamosenergia-ellátásához 220-400 kV-os távvezetékek nem épültek ki, az ellátás jelenleg 35 kV-os és 120 kV-os feszültségszinten történik, ami miatt a nagy távolságról való villamosenergia-szállítást egyrészt kapacitáskorlátok, másrészt többletveszteségek jellemzik. A telephely területén mûködik Baranya megye két legnagyobb villamos állomása 120 kV-os és 35 kV-os létesítményekkel. A villamos hálózatra a telephelyrõl maximálisan 250 MWe teljesítmény adható ki, de az infrastrukturális kiépítettség ennél lényegesen nagyobb teljesítmény megvalósítását is lehetõvé teszi. Az erõmû, mint Magyarország egyik legnagyobb egységes távhõrendszerének forrása, Pécs város kizárólagos távhõellátója. A meglévõ berendezések jelentõs forróvíz- és gõztermelõ kapacitással rendelkeznek az igényeknek megfelelõen. A város telepszerûen épült lakóépületeinek döntõ része (mintegy 30 000 lakás), valamint a város közintézményeinek is jelentõs hányada távfûtéssel és használati melegvíz- (225 MWth, 1850 TJ) ellátással rendelkezik. Számottevõ az ipari gõzszolgáltatás (25 MWth, 370 TJ), a régió gazdasági életében döntõ fontosságú ipari üzemek számára. A jelenlegi széntüzelésû technológiához a szénellátás vasúton és közúton a hazai és import szénnel egyaránt biztosítható. A telephelytõl mintegy 3 km távolságra nagynyomású földgázellátó rendszer található, mely elegendõ szabad kapacitással rendelkezik, és szükség esetén tovább bõvíthetõ. A PannonPower Rt. a hõpiac esetében 2015-ig, míg a villamos energia esetében 2010-ig több lépcsõ mentén lejáró szerzõdésekkel rendelkezik. Átállás földgáz alapú energiatermelésre A fejlesztési program az erõmû hõ- és villamosenergia-termelõ rendszerének teljes megújítását célozza úgy, hogy a jelenlegi energetikai és segédberendezések legnagyobb, távlatban is jól üzemeltethetõ része megmarad. Így elsõsorban a tüzelési technológia változik

3. sz. melléklet

159

meg, amelyben a szén helyett földgáz – és alternatív tüzelõként a fûtõolaj – a tüzelõanyag. A fejlesztési program megvalósítása az idei évben várható, amelyet a PannonPower Rt. a következõk lépésekben tervez: Az elsõ lépésben (tüzelõanyag-váltás – környezetvédelmi megfelelõség biztosítása) a mûködõ négy széntüzelésû kazánból kettõ (5., és 7. jelû) földgáz- és olajtüzelésûre alakítására kerül sor 2004. év végéig, a gõzkörfolyamat és annak fõ- és segédberendezései (gõzturbinák, fûtõközpontok, vízelõkészítés, hûtõtornyok stb.) megmaradnak. Ugyanakkor a városi távhõellátás biztonsága érdekében a kazánok gõztermelõ képességét 160 t/h-ról 176 t/ h-ra kívánja növelni. A második lépésben (az energetikai hatékonyság ugrásszerû javítása gázturbina beépítésével) az átalakított kazánok mellett egy gázturbina-hõhasznosító kazán kombinált ciklusú egységet állítanak üzembe, ami jelentõs villamosenergia-termelõ kapacitásnövekedést eredményez. Az átalakított kazánok és az üzembe állított kombinált ciklusú berendezések (gázturbina + gõzturbina + hõhasznosító kazán) az erõmû hõszolgáltatási és villamosenergia-termelési feladatainak teljesítését szolgálják. A kazánok átalakításával és a gázturbinák üzembe állításával kialakított villamos- és hõenergia-termelõ rendszer így a mindenkori piaci igényeknek megfelelõ kapacitással és a tüzelõanyagtól kevésbé függõen, versenyképesen üzemeltethetõk. Biomassza energiatermelés A PannonPower Rt. erõmûvének egyik kazánját biomassza tüzelésûre alakítják át, a kazán tüzelõanyaga alapvetõen fa (faapríték). A projekt indulása után azonban megvizsgálásra kerülhet egyéb biomassza részleges felhasználhatósága is. Többek között szóba jöhetnek a mezõgazdasági szerves hulladékok, amelyek akár elõkészítés nélkül, akár bizonyos mértékû elõkészítés után kerülnének felhasználásra. A tervezett tüzelõanyag fafajtánként: • Keménylombos tûzifa (min. 90%) (melynek min. 75%-a tölgyek (cser, kocsányos és kocsánytalan), max. 25%-a bükk, gyertyán, kõris, akác, nyír, juhar) • Lágylombos tûzifa (4%) éger, nyár, hárs • Fafeldolgozási melléktermék (4%) • Fûrészpor (2%)

3.4.2.3. Csatlakozás az országos és európai energia hálózathoz A Dél-Dunántúli Régió viszonylagos elszigetelõdésére utal, hogy csak 2004-re várható annak a gerincvezetéknek a kiépülése, amely biztosítja a kapcsolatot a Paksi Atomerõmû és a Dél-Dunántúli elektromos hálózat között. Ez a beruházás egyben lehetõvé teszi, hogy az energiapiaci liberalizáció következményeként a térségi elektromos szolgáltató Dédász (EON csoport) a Dél-Dunántúl számára szükséges kapacitásokat az ország bármely területérõl, illetve akár külföldrõl is beszerezhesse.

160

3. sz. melléklet

Megújuló energiaforrások felhasználásának elterjesztése Magyarország függõsége jelentõs az importált energiahordozóktól, amelyet csökkenteni szükséges. A Mecsek-Dráva program kimenetelei különbözõ lehetõségeket biztosítanak a megvalósításhoz: • Zöldhulladék komposzt – energia erdõk telepítése • Hulladék könnyû frakciójából elõállított tüzelõanyag – Energetikai hasznosítás, illetve együttégetési lehetõség • Biofermentálókban történõ energia termelés (hõ és elektromos energia) – energetikai, mezõgazdasági hasznosítás. • Térségi lerakók rekultivációja – Depóniagáz hasznosítás Az integrált megközelítés alkalmazása hatékonyabbá és gazdaságossá teheti az újrahasznosítható energetikai beruházások megvalósítását. Regionális energetikai fejlesztések elindítása Az Európai Unió tagjaként a Dél-Dunántúlnak is foglalkozni kell azokkal a stratégia célkitûzésekkel, amelyet az Unió tagállamainak a 2030-ig tartó energetikai fejlesztéseit megalapozzák. Kérdéses, hogy a jelenlegi fejlesztések (Pannonpower Rt. gerincvezeték fejlesztése) hogyan illeszkednek a meghatározott célokhoz. CÉL (AZ EU

ZÖLD KÖNYVÉBEN

JELENLEGI

FEJLESZTÉSEK

SZÜKSÉGES

INTÉZKEDÉS REGIONÁLIS

FOGLATAK ALAPJÁN)

HATÁSA

A belsõ energiapiac további belsõ fejlesztése

Elõsegítik a piaci mechanizmusok érvényesülését

Nincs – Az országos programokkal együttmûködve szükséges megvalósítani.

Az energetika adóztatásának felülvizsgálata

Nincs

Nincs – Az országos és Európai Uniós programokkal együttmûködve szükséges megvalósítani.

Energiatakarékossági és energia diverzifikációs tervek elindítása

Nincs

Decentralizált, saját forrásokra építõ energetikai rendszer fejlesztése

Újonnan kifejlesztett technológiák elterjesztésének elõsegítése

Részleges

A régióban meglévõ tudáskapacitás felhasználásával innovatív technológiai fejlesztésre nyílhat lehetõség

A különbözõ szállítási módozatok (vasúti, közút, vízi szállítás) közötti egyensúly helyreállítása.

Nincs

Nincs – Az országos programokkal együttmûködve szükséges megvalósí tani.

Nagyarányú energia megtakarítás épületekben, építményekben

Nincs

Energiatakarékossági program elindítása a régióban háztartások és vállalkozások bevonásával.

Kevésbé szennyezõ energiaforrások kifejlesztése

Részleges


Az erõforrásokhoz való hozzáférés biztosítása

Részleges, növekszik az energiaellátás biztonsága


A külsõ energiaellátás folyama- Részleges tosságának biztosítása

3. sz. melléklet

PROGRAM KERETÉBEN

Nincs – Az országos és Európai Uniós programokkal együttmûködve szükséges megvalósítani.

161

Fentiek alapján megállapítható, hogy a térségben jelenleg zajló fejlesztések szükséges de nem elégséges feltételei az EU energetikai stratégiában meghatározott célok teljesítésének. A célok egyúttal az energetikai fejlesztések szükséges prioritásait is kijelölik: • Decentralizált, saját forrásokra építõ energetikai rendszer fejlesztése • A régióban meglévõ tudáskapacitás felhasználásával innovatív technológiai fejlesztésre nyílhat lehetõség • Energiatakarékossági program elindítása a régióban háztartások és vállalkozások bevonásával. A meghatározott prioritások figyelembevételével a már korábban a térségben megindított energetikai programok mellett, további fejlesztések indokoltak, amelyek az ÖKOVÁROSÖKORÉGIÓ Program szerves részét képezhetik: Prioritás

Javasolt energetikai program


Energia erdõ, energia fû ültetvények telepítése, ehhez kapcsolódóan regionális energetikai hasznosító létesítmények hálózatónak kiépítése. Ez a megoldás egyúttal csökkenti a mezõgazdasági terület felhasználást és állandó jövedelem biztosításával fokozza a vidék népességmegtartó képességét.


A biofermentálóból és a rekultiválandó lerakókból származó biogáz energetikai hasznosítása. Szélerõmûvek telepítése az arra alkalmas területeken. Napelemek használatának elterjesztése, különösen az önkormányzatok által üzemeltetett létesítmények esetében (iskolák, közösségi házak stb.)

Energiatakarékossági program – A térségi vállalatok intézmények körében energiahatéelindítása a régióban háztartások és konysági programok indítása, az energia fogyasztás csök vállalkozások bevonásával kentése érdekében.

3.5. Civil szervezetek, zöld szervezetek A civil szervezetek szerepe egyre nagyobb lesz a környezetvédelem területén. Ma már jelentõs szakmai háttérrel és társadalmi támogatottsággal rendelkeznek. Így ebben a programban is fontos segítséget és támogatást jelenthet, ha a civil szervezetek mellé állnak. Fontos ez azért is, mert ma már – mint az Európa Unióba tartozó tagország számára – elengedhetetlen a partnerség és ezen belül különösen a civil partnerek megjelenése a programokban. A városban és a régióban a környezetvédõ civil szervezetek már eddig is jelentõs munkát végeztek. Ezzel több, a témával foglalkozó szervezet megalapozta azt az együttmûködési igényt, amely reményeink szerint ebben a programban is megjelenik. Fontos, hogy a civil részvétel a program minden szakaszában megjelenjen, így az elõkészítés és a programalkotás fázisaiban is. 162

3. sz. melléklet

Ennek megfelelõen célszerû a szoros kapcsolat kiépítése a résztvevõk között, így a Program szakmai, politikai gazdái és az érintett civil szervezetek között. Ennek érdekében javasolt egy olyan forma kialakítása, amely rendszeres, elõre tervezett találkozókból, szakmai megbeszélésekbõl áll. Természetesen ezeknek a találkozóknak a gyakoriságát a Program menetéhez kell igazítani, de fontos, hogy folyamatos, tartalmi munkakapcsolat jöjjön létre a civil szervezetek és a többi résztvevõ között. A résztvevõ civil szervezetek körét célszerû meghatározni, nem kizárva egyetlen, a Programot szakmailag ténylegesen elõsegíteni képes szervezetet sem. A résztvevõi kör kialakításának szempontjai között a szakmai felkészültségnek, az eddig végzett munkának és a társadalmi bázison alapuló mûködésnek kell szerepelnie. Emellett a program célkitûzéseinek megfelelõen javasolt a területi elv betartása. Eszerint a pécsi tevékenységû szervezetek mellett fontos, hogy megjelenjenek azok a szervezetek, amelyek tevékenységi köre átlépi a város határait és megyei, regionális szinten is tevékenykednek. Az általános szakmai felkészültség és társadalmi támogatottság mellett az együttmûködõ szervezetek körében arányosan kell megjelennie a szakmai területeknek is. Így célszerû figyelembe venni az egyes szervezetek szakmai adottságait, specialitásait is. A szervezetek közül azoknak célszerû nagyobb szerepet szánni, amelyek már eddig is bizonyságot tettek a hosszú távú mûködésre való alkalmasságukról és politikai elkötelezettség helyett szakmai elkötelezettségükrõl. Fontos, hogy a programalkotásban és a kivitelezésben egyaránt jelenjen meg minden részvevõ, így a politikai képviselet mellett a gazdasági szféra részvevõi és a tudományos élet képviselõi is. Alapvetõ azonban, hogy a szereplõk részvétele ne formális legyen. Tisztázni kell a kompetenciákat, jogköröket. A civil szervezetek részvételének feltétele, hogy ne csak munkát, hanem lehetõségeket, esetlegesen jogköröket is kapjanak. A Program résztvevõivel történõ együttmûködés lehetséges területei a következõk:

3.5.1. Kommunikáció A társadalmi igények felmérése és megfogalmazása. Ezek kommunikálása a döntéshozók felé. Nem szabad, hogy a kommunikáció egyirányú legyen. Fontos, hogy a lakosság részérõl felmerülõ kérdések is eljussanak a döntéshozókhoz. Az információ visszafelé történõ eljuttatása szintén alapvetõ. A döntések megfelelõ közvetítése nagyban hozzájárulhat a program sikerességéhez. A civil szervezetek helyzetüknél fogva nagy segítséget nyújthatnak a projekt megvalósításában. Sokszor hatékonyabb a többoldalú, de megfelelõen összehangolt kommunikáció. Ez alapján célszerû összehangoltan használni azokat a kommunikációs csatornákat, lehetõségeket, amelyek a civil szervezetek számára adottak. Természetesen ez csak a korrekt folyamatos információáramlás, információ- megosztás alapján mûködhet.

3. sz. melléklet

163

3.5.2. Humán erőforrások bevonása A civil szervezetek jelentõs humán erõforrással rendelkeznek, amely ezen szervezetek számára sokszor könnyebben és kedvezõbb feltételekkel érhetõ el. Ezek a humán források jelentõs szakmai kapacitást jelentenek. A szervezetekben együtt dolgozó szakemberek sokszor összeszokott teameket alkotnak, rugalmas hatékony munkamódszerekkel dolgoznak. Ezek a munkakapcsolatok gyakran olyan szakterületek között mûködnek, amelyek a civil szférán kívül nehezen találnának egymásra. A civil szervezetek rendelkezésére álló humán források használata másfajta szemléletet és így további lendületet adhat a munkának. Nagyon fontos azonban, hogy a szervezetek munkába való bevonásuk során ne érezhessék kihasználva magukat. A munkájukért megfelelõ anyagi, erkölcsi ellenszolgáltatásban részesüljenek.

3.5.3. Lobbytevékenység Helyzetükbõl adódóan a civil szervezetek lobby- tevékenysége sokszor másfajta kapcsolatrendszeren keresztül valósul meg, mint az önkormányzati szereplõké. Ez jelenthet háttértevékenységet és olyan szakmai- emberi kapcsolatokat, amelyek hosszú távú, politikai érdekeken, kötöttségeken is túlmutatnak. A szervezetek társadalmi háttere hatékonyabb lobbyzást tesz lehetõvé. A szervezetek felépítésébõl adódóan a lobbyzás is többirányú lehet. Ez alapján nagyobb támogatottságot tud felmutatni a program, és így jóval eredményesebb lehet a közös munka. Ez alapján a civil szervezetek ilyen irányú tevékenysége nagyban erõsítheti a hivatalos lobby- tevékenységet. Tehát célszerû a program érdekében egyeztetve lobbyzni, megkeresni és felosztani azokat a területeket, ahol az egyes résztvevõk a leghatékonyabban képesek elõrevinni a folyamatot.

3.5.4. Jogszabály-alkotási javaslatok A jogszabályok elõkészítésében a civil szervezeteknek szintén fontos szerepük lehet, hiszen társadalmi elfogadottság nélkül a jogszabályok végrehajtása sem lesz sikeres. Az igények felmérése alapján a szervezetek a jogi háttér megteremtésére is javaslatokkal élhetnek. A civil szervezetek saját területük jogi hátterének és annak hiányosságainak tekintetében is tájékozottak. Ezt kiegészítik társadalmi bázisuk visszajelzései. Így olyan jogszabályok terjeszthetõk elõ, amelyek nagy valószínûséggel a társadalom számára is elfogadhatóak.

164

3. sz. melléklet

3.5.5. Zöld Civil Szervezetek2 ABALIGETI NÕEGYLET Abaliget, Kossuth L. u. 73. Telefon: 72/498-817, 30/9376-922 Fax: – Vezetõ: Molnárné Szõke Ágnes elnök Alapítás éve: 1999 Hatáskör: regionális Tagok száma: 13 Alkalmazott: 13önk Saját kiadványok címe: Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet globalizáció; béke, kisebbségek, pénzvilág; ökogyarmatosítás; vallás

ATOMMENTES MÓRÁGYI RÖGÉRT EGYESÜLET Véménd, Tavasz u. 1. Telefon: 69/343-101, 69/343-418 Fax: 69/343-114 Vezetõ: Ferencz József MÁV. Állomásfõnök Alapítás éve: 1996 Hatáskör: országos Tagok száma: 2027 Alkalmazott: 7 önk. Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet BARANYA MEGYEI TERMÉSZETBARÁT SZÖVETSÉG Pécs, János u. 22. Telefon: 72/310-226 Fax: 72/312-019

ÖNÁLLÓ KÖZHASZNÚ SZERVEZET

Vezetõ: Baronek Jenõ, Lakatosné Novotny Sarolta, Börc Alapítás éve: 1998 Hatáskör: megyei Tagok száma: 1500 Alkalmazott: 10 Saját kiadványok címe: Mecsek Híradó 2 forrás: http://www.greenfo.hu/zold_furkesz 3. sz. melléklet

165

Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet ökoturizmus (természetjárás, kirándulás; sport) szemléletformálás; iskolán kívüli akciók, programok A szervezet különbözõ, a környezettel és egészséggel kapcsolatos tevékenységet végez. Támogatják a gyalogos, kerékpáros, barlangász egyesületek és szakosztályok munkáját, információ-szolgáltatást végeznek, érdekvédelmi feladatokat is ellátnak. Teljesítmény- és nyílt túrákat szerveznek, jelvényszerzõ túramozgalmakat indítottak. Közremûködnek a túravezetõ-képzés és továbbképzésben. A Mecsekben, a Villányi-hegységben és a Dél-Zselicben túra utvonalakat jelölnek ki, karbantartják az útvonalakat. Az általános és középiskolások számára városismereti- és akadályversenyeket rendeznek. Fontos számukra az erdõk és források takarítása és tisztítása, a megrongálódott pihenõhelyek rendbetétele a szakosztályi kézben lévõ kulcsosházak és olcsó szálláshelyek fenntartása és felújítása. BARANYA TERMÉSZETI ÉRTÉKEIÉRT ALAPÍTVÁNY Pécs, Felsõmalom u. 22. Telefon: 72/312-227 Fax: 72/312-227 Vezetõ: Bank László, dr. Fodor István kuratóriumi titkár Alapítás éve: 1992 Hatáskör: megyei Tagok száma: 0 Alkalmazott: 15-20 Saját kiadványok címe: Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet természetvédelem (elméleti és gyakorlati munka; programok) szemléletformálás; iskolán kívüli akciók, programok Madár- és természetvédelmi programokat támogatnak, céljuk a tanuló ifjúság szemléletformálása, saját tulajdonú területek fenntartása és kezelése.

BIONAT TERMÉSZET- ÉS KÖRNYEZETVÉDELMI ALAPÍTVÁNY Komló, Vértanuk u. 15. Telefon: Fax: Vezetõ: Pollák István Alapítás éve: 0 Hatáskör:

166

3. sz. melléklet

Tagok száma: 0 Alkalmazott: Saját kiadványok címe: Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet BÓLYI KÖZSÉGVÉDÕ ÉS SZÉPÍTÕ EGYESÜLET Bóly, Munkácsy u. 1. Telefon: 69/368-429, 20/9210-622 Fax: [email protected] Vezetõ: Huba Gyula elnök Alapítás éve: 1985 Hatáskör: helyi Tagok száma: 40 Alkalmazott: 40önk Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet, vidékfejlesztés; településszépítés; mûemlékvédelem

CSERKÚTI FALUSZÉPÍTÕ ÉS KÖRNYEZETVÉDÕ EGYESÜLET Cserkút, Zrínyi u. 2. Telefon: Fax: Vezetõ: Somogyvári Sándor elnök Alapítás éve: 1992 Hatáskör: helyi Tagok száma: 33 Alkalmazott: Saját kiadványok címe: Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet vidékfejlesztés; településszépítés; mûemlékvédelem

DÉL-DUNÁNTÚLI REGIONÁLIS ÁLLAT Pécs, Apáca u. 15. Telefon: 72-498-735 Fax: 72-498-630

ÉS

TERMÉSZETVÉDÕ EGYESÜLET

Vezetõ: Szalai István elnök Alapítás éve: 1997

3. sz. melléklet

167

Hatáskör: regionális Tagok száma: 200 Alkalmazott: 0 Saját kiadványok címe: Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet állatvédelem; állategészségügy Az egyesületet Vas,- Zala,- Somogy,- Tolna,- illetve Baranya megyébõl meghívott állatvédõk hozták létre 1997-ben Pécsett. Az azóta eltelt rövid idõ alatt Pécsett, majd Szombathelyen, Szigetváron, Komlón, valamint Siklós-Harkányban sikerült helyi Térségi Szervezetet alakítaniuk, de továbbiak szervezését folytatják. Céljuk az állat és természetvédelemmel kapcsolatos helyi és regionális feladatok megoldása, állatmenhelyek fenntartása, és újabbak létesítésének elõsegítése, valamint a mások számára feleslegessé vált kóbor állatok elhelyezése, minél nagyobb számban történõ ivartalanítása, és új gazdához történõ kiközvetítése, majd annak ellenõrzése, hogy a befogadásukat követõen az állatok milyen körülmények közé kerültek. Jó kapcsolatok kialakítására törekednek a helyi önkormányzatokkal. A Komló Város Önkormányzatával kötött együttmûködési megállapodás keretében a közeli Kossuth aknán kaptak egy közel egy hektáros, erdei környezetben lévõ területet, ahol 1999 tavaszán szeretnék elkezdeni állatmenhelyük kialakítását. A kapcsolódó komlói befogadóhely már épül, és további térségi állatmenhelyek létrehozását tervezik Szigetváron, illetve SiklósHarkányban. Fontosnak tartják az állatok védelmének elõmozdítását, és a felelõs tartásuk iránti igény felébresztését, továbbá az állatvédelmi törvény megismertetését és betartatását, az ismeretterjesztést. Ennek érdekében különbözõ oktatási intézményekkel (általános és középfokú iskolákkal) vették fel a kapcsolatot, hogy a megépítendõ állatmenhelyüket tovább hasznosítva ne csak az elméletben, hanem gyakorlatban is el tudják sajátítani a diákok a tananyagot. DÉL-ZSELIC TERMÉSZETBARÁT KLUB Pécs, Esztergár L. u. 1/a. Telefon: Fax: Vezetõ: Balogh István Alapítás éve: 0 Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet

DR. HORVÁTH BÉLA KÖRNYEZETVÉDÕ Siklós, Kossuth tér 3. Telefon: 72/495-209 Fax: 72/495-209

168

ÉS

TELEHÁZ EGYESÜLET

3. sz. melléklet

Vezetõ: Dobozi Ibolya elnök Alapítás éve: 1999 Hatáskör: megyei Tagok száma: 22 Alkalmazott: 6önk Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet

DUNÁNTÚL KÖRNYEZETVÉDÕ SZÖVETSÉG (DÉKÖSZ) Pécs, Szent István tér 17 Telefon: 72/326-412 Fax: 72/326-412 [email protected] Vezetõ: Evetovics Zoltán ügyvezetõ elnök Alapítás éve: 1994 Hatáskör: országos Alkalmazott: 3 Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet környezetvédelmi tanácsadás (környezeti tanácsadó irodák) vidékfejlesztés; településszépítés; mûemlékvédelem Lakossági Tanácsadó Iroda ( jelenleg) : 7622 Pécs, Siklósi u. 22. A Szövetséget a legjobban együttmûködõ környezetvédõ csoportok hozták létre 1994ben. Jelenleg 12 tagegyesülete van. A megyei környezetvédelmi és területfejlesztési program véleményezése után az önkormányzattal partneri kapcsolatban vettek részt a végleges terv elkészítésében. Felkérték õket a megyei idegenforgalmi koncepció kidolgozásában való részvételre is. Országos szinten részt vettek a Kémiai Biztonság Nemzeti profiljának elkészítésében és a Kémiai Biztonság Törvénytervezet elõkészítésében.

EGÉSZSÉGES VÁROSÉRT ALAPÍTVÁNY Pécs, Váradi Antal u. 11. Telefon: 72/312-965 Fax: 72/315-028 [email protected] Vezetõ: De Blasio Antonio titkár Alapítás éve: 1991 Hatáskör: helyi Alkalmazott: 2fõá, 5sz, 5önk Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet

3. sz. melléklet

169

EGÉSZSÉGES VÁROSOK MAGYARORSZÁGI SZÖVETSÉGE Pécs, Váradi Antal u. 11. Telefon: 72/312-965 Fax: 72/315-028 www.hahc.hu Vezetõ: De Blasio Antonio fõtitkár Alapítás éve: 1992 Hatáskör: országos Tagok száma: 23önk Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet

ELSÕ PÉCS-BARANYAI TELE-HÁZ Pécs, Komlói út 94-98 Telefon: Fax: Vezetõ: Kis Varga András Alapítás éve: 0 Hatáskör: Tagok száma: 0 Alkalmazott: Saját kiadványok címe: Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet

NOÉ BÁRKÁJA EGYESÜLET Kökény, Kossuth L.u.60 Telefon: 06/30 3415-897 Fax: Vezetõ: Bérces Viktória Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet agrárökológia; biogazdálkodás; erdõgazdálkodás; ökotermelés; növényvédelem talaj (szennyezés; talajvédelem) barlangok; geológia; kõzetek Kihalóban levõ kultúr- és gyógynövények védelme hagyományos magyar paraszti gazdálkodás feldolgozás, kézmûvesség felkutatása, összefogása, hálózati szervezése tudatformálás, szerves gondolkodás és életmód terjesztése.

170

3. sz. melléklet

ERDEI ÓVODA OKTATÁSI NEVELÉSI ALAPÍTVÁNY Pécs, Eszperantó u. 8. Vezetõ: Gulyásné Adler Mária Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet környezeti nevelés oktatási intézményekben (válasszon alkategóriát) – óvodák környezet-, természetvédelmi oktatóközpontok; erdei iskolák; táborok

FALUFEJLESZTÕ ÉS KÖRNYEZETVÉDÕ EGYESÜLET Kõvágótöttõs, Kossuth L. u.16. Telefon: 60/415-659,74/374-688 Fax: 74/374-688 Vezetõ: Cserõsné Zengõvári Beáta elnök Alapítás éve: 1998 Hatáskör: helyi Tagok száma: 31 Alkalmazott: 3,1önk Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet vidékfejlesztés; településszépítés; mûemlékvédelem

FALUSZÉPÍTÕ EGYESÜLET Bikal, Zrínyi u. 2. Telefon: 72/459-201 Fax: Vezetõ: Kõvári László Alapítás éve: 1991 Hatáskör: helyi Tagok száma: 15 Alkalmazott: Saját kiadványok címe: Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet vidékfejlesztés; településszépítés; mûemlékvédelem FALUSZÉPÍTÕ EGYESÜLET Kárász, Kültelek 5. Telefon: 72/420-073, 72/420-032 Fax: 72/420-074 Vezetõ: Mezei Attila elnök Alapítás éve: 1990 Hatáskör: helyi

3. sz. melléklet

171

Tagok száma: 45 Alkalmazott: Saját kiadványok címe: Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet vidékfejlesztés; településszépítés; mûemlékvédelem

FALUSZÉPÍTÕ ÉS KÖRNYEZETVÉDÕ EGYESÜLET Gödre, Béke u. 4. Telefon: 72/454-237 Fax: 72/454-201 Vezetõ: Kovácsné Dorogi Mária elnök Alapítás éve: 1999 Hatáskör: helyi Tagok száma: 152 Alkalmazott: 152önk Saját kiadványok címe: Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet vidékfejlesztés; településszépítés; mûemlékvédelem

GARÉÉRT EGYESÜLET Garé, Rákóczu. 72. Vezetõ: Sibak Zoltán Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet

GYÛRÛFÛ ALAPÍTVÁNY Ibafa, Arany J. u. 16. Telefon: 73/354-334 Fax: Vezetõ: Kilián Imre, Lehoczky István Alapítás éve: 1991 Saját kiadványok címe: Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet ökológia; biodiverzitás; humánökológia építészet (öko; környezetbarát); ökofalu, alternatív életmód Az 1991-ben létrejött Gyûrûfû Alapítvány fõ célja az ökológiai szemlélet társadalmi paradigmája alapján álló kistelepülés (ökofalu) létrehozása Gyûrûfûn, a közel 20 éve kihalt település helyén. Az új település elképzeléseik szerint egy emberléptékû társadalmi létezési

172

3. sz. melléklet

modelljéül is szolgálna. Gyûrûfû természetföldrajzilag kedvezõ környezet a kísérlet céljaira, mert kicsiny, de önálló vízgyûjtõ, ahol külsõ környezeti befolyástól aránylag mentesen, ellenõrzötten, hazai viszonyok között is alkalmazhatóak az ökológiai világszemlélet technológiái. A tervezett településen az emberi tevékenységek harmonikus együttest alkotnak a természetvédelem érdekeivel és elveivel. A gyûrûfûi terület magjának (174 ha) megvásárlására 1993-ban került sor, 1992 és 1996 között alakult ki egy összesen kb. harminc fõs közösség Ibafán (Gyûrûfû ide tartozik közigazgatásilag) és a környezõ falvakban, amelynek szándéka a jövõben Gyûrûfûn élni. A területen megkezdõdött az infrastruktúra kialakítása, az építkezések tárgyi feltételeinek megteremtése. Gyûrûfûn felépült egy közösségi épület, amelynek sok funkciója közül az egyik az építkezések idejére átmeneti szállás biztosítása a beköltözõknek. 1995-ben elkészült az évek óta húzódó rendezési terv, a terület számítógépes alaptérképe, és a bekötõút terve. 1996-97-ben megvalósult a bekötõút belsõ szakasza. 1996-ban négy családi ház építése indult meg. A következõ évek legfontosabb feladata a közösségi épület és a bekötõút megépítése, valamint a családi házak építkezéseinek folytatása volt. Az alapítványt beválasztották a Nemzetközi Ökofalu Hálózat tagjai közé, a projekt jelentõs publicitást kapott Magyarországon és külföldön is.

HÁLÓZAT AZ ÉLÕVIZEKÉRT PÉCSI CSOPORT Pécs, Szabolcsi u. 63. Telefon: Fax: Vezetõ: Matusek Mária Alapítás éve: 1995 Hatáskör: helyi Tagok száma: 12 Alkalmazott: Saját kiadványok címe: Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet víz (természetes és ivóvízvédelem, szennyvíz)

HELIX ALAPÍTVÁNY Romonya, Rákóczi u. 11. Telefon: 72/473-371 Fax: 72/329-897 Vezetõ: Lantos Gábor, Petrovicsné Takács Róza kuratóriumi elnök, ügyvezetõ Alapítás éve: 1995 Tagok száma: 8 Alkalmazott: 11 Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet

3. sz. melléklet

173

globalizáció; béke, kisebbségek, pénzvilág; ökogyarmatosítás; vallás környezeti nevelés oktatási intézményekben (válasszon alkategóriát) – posztgraduális és egyéb képzés; pedagógus továbbképzés; tanterv Az alapítvány a környezeti problémákat lényegi összefüggéseik, általános kulturális alapjaik szintjén vizsgálja és igyekszik hozzájárulni az ember és környezete közötti harmonikus viszony (fenntartható fejlõdés) megteremtéséhez. Céljaik megvalósítására oktatási segédanyagokat (fõként diasorozatok, oktató játékok) készítenek és forgalmaznak, akkreditált pedagógus-továbbképzéseket szerveznek. Kéthetente rendszeres, 1-1 órás mûsoruk fut a pécsi Publikum Rádióban környezeti, pedagógiai, társadalmi, kulturális problémák elméletérõl és gyakorlatáról. Átlagosan havi egy alkalommal Helix Barangolások címmel rendezek kirándulást gyerekeknek és felnõtteknek, valamilyen konkrét jelenség (pl. védett növény, állat, kultúrtörténeti emlék stb.) megtekintésére, a gyerekek számára táborokat szerveznek. Kidolgozták a Helix Képzési Rendszer elméleti alapjait és a hozzá kapcsolódó tankönyveket, tanári kézikönyveket”. A sorozatból eddig elkészült: „Rendszerelmélet: az általános evolúció elmélete”, „A szimmetriák világa, a világ szimmetriái”, „Úton egy integratív pedagógia felé”, „Környezeti nevelést, de hogyan? I. Elméleti alapok”) Az alapítvány céljának tekinti még a cigány (beás) kultúra természetismereti elemeinek gyûjtését és újraélesztését. Részt vesznek a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer munkájában a Duna-Dráva Nemzeti Parkkal együttmûködve. KÖRNYEZETÜNKÉRT KÖZALAPÍTVÁNY Pécs, Kossuth tér 2. Telefon: 72/213-222/443 Fax: 72/213-222/443 [email protected] Vezetõ: Gerentsér Gábor titkár Alapítás éve: 1992 Hatáskör: helyi Tagok száma: 14 Alkalmazott: 2fõá, 1rm,1psz,3önk Saját kiadványok címe: Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS KÖZÖSSÉGI ÉRTÉKADÓ EGYESÜLET Máriakéménd, Rákóczi u. 19. Telefon: 69/353-191 Fax: 69/553-000 [email protected] Vezetõ: Géczy György elnök Alapítás éve: 1995

174

3. sz. melléklet

Hatáskör: regionális Tagok száma: 71 Alkalmazott: 4önk Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET 10. SZ. BARANYA MEGYEI CSOPORTJA Pécs, Felsõmalom u. 22. Telefon: 72/312-227 Fax: 72/312-227 www.mme.hu [email protected] Vezetõ: Bank László, dr. Majer józsef irodavezetõ Alapítás éve: 1974 Hatáskör: megyei Tagok száma: 510 Saját kiadványok címe: TENKES (természetvédelmi tájékoztató, évente) Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet állatvédelem; állategészségügy, természetvédelem (elméleti és gyakorlati munka) A csoport madármonitoringgal és a kapcsolódó védelmi programokkal (gólya, fecske, holló, haris, kárókatona, gémtelepek, gyurgyalag, vetési varjú, kerti és sövénysármány) foglalkozik. A ragadozómadár-védelmi program keretében állományfelméréseket, téli fészektérképezést, a fokozottan védett madárfajok élõhelyeinek rendszeres ellenõrzését, mûfészkek kihelyezését végzik. A gyöngybagolyvédelem terén költõládákat helyeznek ki a lezárt templomtornyokba, a köpetminták alapján kisemlõs vizsgálatokat tesznek. Madárvonuláskutatást 7 vizes élõhelyen végeznek szinkronfelmérésekkel. Madárgyûrûzõ táborokat szerveznek, a vizsgálati anyagokat számítógépes adatbázisban tartják nyilván. Denevérvédelemmel is foglalkoznak, így téli monitoring vizsgálatokat végeznek a mecseki barlangokban, nyári monitoringot az épületlakó fajok kolóniáinak vizsgálata érdekében. Ugyancsak foglalkoznak hüllõ és kétéltûvédelemmel (tavaszi békamentés az orfûi tavaknál, hüllõ- és kétéltû ponttérképezés, haragos sikló védelme a szársomján – egyedbefogás és jelölés, jellemzõ adatok felvétele, táplálkozás-vizsgálatok, helyváltoztatási szokások – békásztáborok). Helyi jelentõségû természetvédelmi területeket és természeti értékeket ellenõriznek, az ezzel kapcsolatos adatbázist karbantartják. Az ifjúságnevelési program keretében természetvédelmi információs rendszert mûködtetnek, madarász sulit szerveznek, elõadásokat, rendezvényeket, táborokat tartanak, tájékoztató anyagokat szerkesztenek és jelentetnek meg. A gyöngyösmelléki láprét karbantartását, mint élõhelyrekonstrukciós munkát végzik, céljuk a terület eredeti állapotának visszaállítása, a füves területek védelme.

3. sz. melléklet

175

MAGYAREGREGYI FALUSZÉPÍTÕK ÉS VENDÉGFOGADÓK EGYESÜLETE Magyaregregy, Rákóczi u. Mûvelõdési Ház Telefon: 72/420-571 Fax: Vezetõ: Kovács József elnök Alapítás éve: 1989 Hatáskör: helyi Tagok száma: 44 Alkalmazott: 9önk Saját kiadványok címe: Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet ökoturizmus (természetjárás, kirándulás; sport) vidékfejlesztés; településszépítés; mûemlékvédelem

MÁRFAI FALUSZÉPÍTÕ EGYESÜLET Márfa, Fõ u. 30. Telefon: 72/479-494 Fax: 72/479-494 Vezetõ: Szabó Sándor elnök Alapítás éve: 1991 Hatáskör: helyi Tagok száma: 10 Alkalmazott: 1önk Saját kiadványok címe: Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet vidékfejlesztés; településszépítés; mûemlékvédelem

MECSEK EGYESÜLET Pécs, Király u. 11. Telefon: 72/310-505, 72/311-400 Vezetõ: Somogyvári Imre elnök Alapítás éve: 1993 Hatáskör: helyi Tagok száma: 113 Alkalmazott: 12önk Saját kiadványok címe: Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet

176

3. sz. melléklet

MECSEKSZABOLCSI KÖRNYEZET ÉS ÉRDEKVÉDÕ EGYESÜLET Pécs, Szabolcsi út 63. Telefon: 72/538-600 Fax: 72/538-395 [email protected] Vezetõ: Gál György elnök Alapítás éve: 1990 Hatáskör: országos Tagok száma: 76 Alkalmazott: 76önk Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet vidékfejlesztés; településszépítés; mûemlékvédelem Lakossági érdekvédelem, bányakár ügyek figyelemmel kísérése, kulturális rendezvények szervezése, természet- és környezetvédelmi akciók, teleház mûködtetése (mindenki irodája), ifjúsági sportkörök patronálása, civil kommunikáció erõsítése, országos és határon túli kapcsolatépítés, hagyományõrzés (íjászat), hegymászótagozat szervezése, német klub szervezése, helytörténeti és bányatörténeti kutatások, stb. MISINA TERMÉSZET- ÉS ÁLLATVÉDÕ EGYESÜLET Pécs, Pajtás u. 18. Telefon: 72/337-035,72/240-758 Fax: 72/337-035, 72/240-7 [email protected] Vezetõ: Farkas Tamás elnök Alapítás éve: 1994 Hatáskör: megyei Tagok száma: 160 Alkalmazott: 1fõá,2psz,120ön Saját kiadványok címe: Távlat Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet állatvédelem; állategészségügy környezet-, természetvédelmi oktatóközpontok; erdei iskolák; táborok Az egyesület 1995-tõl egy 6,5 hektáros területen mûködteti Természet- és Állatvédelmi Oktatóközpontját és ennek keretén belül egy átlagosan 200 kutyát befogadó állatotthont. 1996 óta több, mint 1000 darab kutyának sikerült gazdát találni. A központban a kutyákon kívül kb. 80 egyéb állat is található, megtalálhatók közöttük az õshonos magyar háziállatok is: racka juh, mangalica, szürke marha. Az egyesület feladatai között szerepel a gyakorlati természettudományos oktatás. A központot a diákok szervezett iskolai foglalkozások keretén belül, de szabadidejükben is látogatják. Szerveznek szakköröket, de oktatási

3. sz. melléklet

177

intézményekhez is elmennek órákat, foglalkozásokat tartani. Évek óta rendezvényeket tartanak a Föld Napja, Állatok Világnapja, Víz Világnapja alkalmából, de a területen szervezett egyéb rendezvényeken is részt vettek. Feladataik közé tartozik a természettudományos ismeretterjesztés, hazai állataink megismertetése és a kultúrált állattartás elterjesztése a térségben. Az Egyesületet öttagú szakmai vezetõség irányítja.

REMÉNY RÁDIÓ Pécs, Hungária út 53/1 Telefon: 72/511-530 Fax: 72/518-389 www.remenyradio.hu [email protected] Vezetõ: Füzes János fõszerkesztõ Alapítás éve: 2000 Tagok száma: 18 Saját kiadványok címe: Zöldgömb Állatmesék embereknek Tevékenységi körök: média (elektronikus, nyomtatott, szerkesztõségek, újságírók) civil társadalom; nonprofit szféra fejlesztés hulladék (gazdálkodás; kezelés; szelektív; veszélyes); komposztálás Heti négy óra mûsoridõben foglalkozunk mindazzal ami a környezet- és természetvédelemben fontos és aktuális. Figyelmünk középpontjában Pécs áll, de nyitottak vagyunk minden országos, vagy globális jelentõségû információra. A szerkesztõ-mûsorvezetõ: Pásztohy Gabi.

MOHÁCSI DUNA-TÁJÉRT EGYESÜLET Mohács, Szentháromság u. 61. Telefon: 69/301-281, 30/901-0699 Fax: 69/301-281 [email protected] Vezetõ: Fekete János elnök Alapítás éve: 1998 Hatáskör: országos Tagok száma: 17 Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet

178

3. sz. melléklet

MTSZ TERMÉSZETVÉDELMI SZOLGÁLAT BARANYA MEGYEI SZERVEZETE Pécs, Megye u. 21. Telefon: Fax: Vezetõ: Andirkó Sándor Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet

Nyugat-Mecseki Társadalmi Információs Társulás (NYTIT) Kõvágóstõlõs, Újtelep 1. fszt. Telefon: 72/374-618 Fax: 72/374-618 Vezetõ: Kovács Gyõzõ elnök Alapítás éve: 1996 Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet civil társadalom; nonprofit szféra fejlesztés környezetvédelmi tanácsadás (környezeti tanácsadó irodák) A Bakonya, Boda, Cserkút, Hetvehely, Kõvágószõlõs és Kõvágótöttös önkormányzatai által létrehozott társulás célja a települések lakosságának hiteles, naprakész, nyílt tájékoztatása az önkormányzatok mûködési területén végzett és végzendõ környezetvédelmi rehabilitációs munkákról valamint a Nyugat -Mecsekben folytatott Bodai Aleurolit Formáció kutatásának figyelemmel kísérése. A bodai agyagkõ kutatás célja, hogy a formáció minden tulajdonsága feltárásra kerüljön (kora, összetétele, hidrogeológiai tulajdonság, stb.) és segítse a kutatókat a majdani nagy aktivitású és hosszú élettartamú radioaktív hulladékok elhelyezése érdekében történõ alkalmas terület kiválasztásában. A Társulás mindent elkövet, hogy a mûködési területén élõ lakosság idõszerû, pontos és érthetõ információk birtokában reálisan meg tudja ítélni a helyszíni megalapozó kutatások súlyát és szerepét. Kiemelt hangsúlyt fektetnek annak az alapgondolatnak a megértésére, hogy a Nyugat-mecseki agyagkõben elvégzésre kerülõ kutatások csupán részét képezik egy több évtizedes országos programnak. A társulás címén található Látogató és Tájékoztató Iroda kedden és csütörtökön 814 óráig tart nyitva és igény szerint. Az irodában tájékoztató meghallgatásán túl, prospektusok, dokumentumok, videó felvételek is megtekinthetõk.

ORFÛÉRT KÖZALAPÍTVÁNY Orfû, Széchenyi tér 1. Telefon: 72/498-231 Fax: 72/498-231 Vezetõ: Szauer István kuratóriumi elnök Alapítás éve: 1991

3. sz. melléklet

179

Hatáskör: helyi Tagok száma: 0 Alkalmazott: 2 önk. Saját kiadványok címe: Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet

ORMÁNSÁG ALAPÍTVÁNY Drávafok, Arany J. u. 4. Telefon: 73/352-333 Fax: 73/352-333 Vezetõ: Lantos Tamás igazgató Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet

ORMÁNSÁGFEJLESZTÕ TÁRSULÁS EGYESÜLET Sellye, Dózsa Gy. u. 1. Vezetõ: Bors László Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet vidékfejlesztés; településszépítés; mûemlékvédelem

PANNON ÖKOLÓGUSOK KLUBJA (PÖK) Pécs, Ifjúság útja 6. Telefon: 72/327-622/4590 Fax: 72/501-527 [email protected] Vezetõ: Dr. Majer József, dr. Horváth Gyõzõ Alapítás éve: 1990 Hatáskör: regionális Tagok száma: 46 Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet tudományos szervezetek, kutatóintézetek ökológia; biodiverzitás; humánökológia A Pannon Ökológusok Klubja (PÖK) részben környezet- és természetvédelemben jártas szakemberekbõl, részben pedig biológia szakos egyetemi hallgatókból áll. Fõbb mûködési területeik: folyóvíz monitoring, ártéri erdõk faunisztiaki vizsgálata, ecoton területek vizsgálata, ökológia és környezetvédelmi oktatás. Részt vesznek a Duna – Dráva Nemzeti Park felmérésében. Folytatják a Baláta-tó kutatását és a nem védett holtágak felmérést. Vízkémiai kutatásokat végeznek Baranya megye déli részének kisvizein. Dolgoznak az uránbánya

180

3. sz. melléklet

környezetszennyezése csökkentése érdekében. A Pannon Ökológusok Klubja megrendezi a legfontosabb környezet- és természetvédelmi napokat, mint a Föld Napja, a Madarak és Fák Napja stb. Egy-egy ilyen nap megrendezésekor az elõadások, kiállítások, kirándulások és hulladékgyûjtési akciók mellett tervezik a PÖK által szerkesztett olyan helyi kiadványok megírását és terjesztést, amelyek tartalmaznák e napok jelentõségét és aktualizáltságát, a PÖK természetvédelmi munkáját. A rendezvények célja az is, hogy a biológus tanárjelöltek kapjanak olyan ötleteket, szerezzenek olyan jártasságot, amelyeket tanári pályafutásuk alatt kamatoztatni tudnak, és maguk is hasonlóképpen meg tudják rendezni a környezetvédelmi napokat.

PÉCSI IFJÚSÁGI TERMÉSZETJÁRÓ EGYESÜLET Szabadszentkirály, Hársfa u. 6. Telefon: 73/476-309, 30/9-938-595 Vezetõ: Bota János Alapítás éve: 1997 Tagok száma: 38 Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet ökoturizmus (természetjárás, kirándulás; sport) szemléletformálás; iskolán kívüli akciók, programok Céljuk az aktív természetjárás népszerûsítése, az ifjúsági korosztályok számára a természetjárás megismertetése és megszerettetése. Részt vesznek a jelzett turistaút-hálózat fenntartásában, közremûködnek új jelzett turistautak létrehozásában. Minden évben megrendezik a PITE 30 országos teljesítménytúrát, az országos túraversenyek közül a Tavaszi Kupát – Tubos Kupát és õszi Kupát a helyi versenyek közül a Ripszám Henrik tájékozódási hétvégét, ezen kívül szerveznek nyílt túrákat országszerte. A nagycsaládosok és hátrányos helyzetû gyerekek számra sportnapokat és egy úgy nevezett Zöld Karácsonyt rendeznek. Részt vesznek az Országos Természetjáró Tájékozódási Csapatbajnokságban (kiváló eredményekkel) a Természetjáró Diákok országos találkozóján (TEDOT). Különbözõ rendezvényeket szerveznek más zöld szervezetekkel a Föld napján, Víz napján és az Ózon világnapján is. Évente négy alkalommal nagy szabású erdõtakarítást szerveznek helyi szinten. Szerveznek és részt vesznek a megyei bronz és ezüst jelvényes Túravezetõ-képzésben, megyei túramozgalmak létrehozásában és teljesítésében.

PÉCSI TÚRAKERÉKPÁROS ÉS KÖRNYEZETVÉDÕ KLUB Pécs, Ferencesek u. 20. I/4. Telefon: 72/466-326 Fax: 72/466-326

3. sz. melléklet

181

http://ptkk.baranya.com/belepes.html [email protected], [email protected] Vezetõ: dr. Novotny Iván, Arató Csongor, Keményfi Balázs, elnök Alapítás éve: 1992 Hatáskör: regionális Tagok száma: 70 Alkalmazott: 5önk Saját kiadványok címe: Kerékváros (kéthavonta), kerékpáros szórólapok Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet közlekedés; kerékpár A klub tevékenységének fõ területei: 1. Kerékpártúrák szervezése: A Klub nyilvánosan meghirdetett, különbözõ nehézségû kerékpártúrák szervezésével járul hozzá a kerékpározás népszerûsítéséhez, az egészséges életmódra neveléshez. Tavasztól õszig nyilvánosan meghirdetett programként minden pénteken várják a bringásokat egy kis tekergésre, hétvégeken pedig hosszabb túrákra. Nyáron több hetes külföldi túrákat szerveznek. Évek óta rendszeresen versenyt hirdetnek a pécsi iskolák között („Suliba? Bringával!”), júniusban 200 km-es teljesítménytúrát rendeznek és Pünkösdkor Pécsváradon a Dél-Dunántúli kerékpáros találkozó házigazdái. 2. „Kerékváros” Program A PTKK és a Környezetünkért Alapítvány négy éve közös programot indított a városi kerékpározás – mint környezetkímélõ közlekedés – elfogadtatására. Ennek érdekében kerékpáros demonstrációkat szerveznek a közvélemény és a városi vezetõk meggyõzésére. Ezek közül a hagyományos Föld Napi kerékpáros felvonulást érdemes kiemelni; Minden évben tavasszal „évadnyitó” kerékpáros konferenciát rendeznek; Kerékpáros közvélemény-kutatást végeztek, tablókat készítenek, szórólapokon próbálják meggyõzni a lakosságot a kerékpározás elõnyeirõl; Harmadik éve szerkesztik a pécsi bringások ingyenes újságát a „KERÉKVÁROS”-t. 3. Tanulmánytervek készítése, a kerékpáros infrastruktúra kiépítésének szervezése; tanulmányt készítettek a Pécs-Baranyai kerékpáros környezetfejlesztésrõl, amit eljuttattak a területfejlesztéssel foglalkozó szakembereknek, döntéshozóknak; tanulmánytervet készítettek Pécs város és vonzáskörzete kerékpáros közlekedésének megoldására. Ezt sikerült több szakmai fórumon is elfogadtatni és az elsõ szakasz 1996-ban meg is épült. 1998-ban elkészítették a városi kerékpárút-hálózat részletes megvalósíthatósági tanulmánytervét, amelynek alapján ütemezni lehet az építést és élni lehet a pályázati lehetõségekkel. Elemzést készítettek a pécsi és baranyai kerékpáros balesetek elõfordulásáról, valamint tanulmánytervet több baranyai idegenforgalmi terület kerékpárút-hálózatáról is. (Villány Siklósi borút, Pécs-Orfû, Drávamenti kerékpárút, Pécs-Harkány kerékpárút). A kerékpárutak építése mellett a kerékpáros infrastruktúra fejlesztése terén próbálnak elõbbre lépni, itt a város fontosabb helyein felállított kerékpártárolók jelentik a legfõbb elõrelépést.

182

3. sz. melléklet

PÉCSI ZÖLD KÖR Pécs, Szent István tér 17. Telefon: 72/547-371 Fax: 72/547-371 [email protected] Vezetõ: Dr. Pánovics Attila elnök Alapítás éve: 1989 Hatáskör: országos Tagok száma: 110 Alkalmazott: 2 Saját kiadványok címe: szórólapok Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet szemléletformálás; iskolán kívüli akciók, programok környezetvédelmi tanácsadás (környezeti tanácsadó irodák) Az egyesület 1989-ben alakult természet-, környezet- és egészségvédelmi céllal. A szervezet tagsága – a társadalom minden rétegére kiterjedõen – 2-500 fõ között mozog. Az utóbbi években nõtt a fiatalok és az önkéntes szakértõk száma. Legfontosabb tevékenységük a környezeti és energiahatékonysági tanácsadás. Környezetvédelmi nevelési munkájuk az ifjúság és a felnõtt lakosságra is kiterjed. A környezetvédelmi törvény értelmében ügyféli jogállásukat gyakorolva elérték, hogy a legfontosabb regionális koncepciókat, terveket véleményeztetik egyesületekkel. Lakossági Tanácsadó Iroda: 7622 Pécs, Siklósi u. 22

PÉCS-SOMOGYI KULTURÁLIS ÉS KÖRNYEZETVÉDELMI EGYESÜLET Pécs-Somogy, Búzakalász u. 47. Telefon: 72/337-730 Fax: 72/337-420 Vezetõ: Vókó János, Kiss Sándor Alapítás éve: 1990 Tagok száma: 40 Saját kiadványok címe: Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet vidékfejlesztés; településszépítés; mûemlékvédelem Az Egyesület célja a település kulturális és sporttevékenységének támogatása, valamint a természetbarát és természetvédõ magatartás kialakítása. A fõ hangsúlyt a helytörténeti ismeretekre, az élõ és a mesterségek környezet védelmére helyezik.

3. sz. melléklet

183

PRO NATURA KARSZT- ÉS BARLANGKUTATÓ EGYESÜLET Pécs, Mártírok u. 44. Telefon: 72/330-866, 72/498-289 Fax: 72/330-866 [email protected] Vezetõ: Zalán Béla elnök Alapítás éve: 1994 Hatáskör: regionális Tagok száma: 20 Alkalmazott: Saját kiadványok címe: Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet talaj (szennyezés; talajvédelem) barlangok; geológia; kõzetek természetvédelem (elméleti és gyakorlati munka; programok) Céljuk a Mecsek- és a Villányi hegység karsztterületének, barlangjainak kutatása. Barlangfeltárásokat, dokumentálást, barlangbiológiai, hidrológiai kutatásokat is végeznek. A kutatás mellett barlang- és denevérvédelmi tevékenységet folytatnak a helyi természetvédelmi hatósággal együttmûködve.

ROCKENBAUER PÁL TERMÉSZETVÉDÕ- ÉS SPORTEGYESÜLET Pécs, Széchenyi tér 11. Telefon: 72/312-888 Fax: Vezetõ: Pámer László elnök Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet ökoturizmus (természetjárás, kirándulás; sport)

SIKLÓSI KÖRNYEZETVÉDÕ ÉS TELEHÁZ Siklós, Kossuth tér 3. Vezetõ: dr. Horváth Béla Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet

SZABADSZENTKIRÁLYI ZÖLD KÖR Szabadszentkirály, Hársfa u 22. Vezetõ: Varga Zoltán Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet

184

3. sz. melléklet

TAPPANCS ÁLLAT- ÉS TERMÉSZETVÉDÕ EGYESÜLET Abaliget, Kossuth L. u. 72. Telefon: 72/498-735 Fax: 72/498-630 Vezetõ: Szalai István elnök Alapítás éve: 2000 Hatáskör: országos Tagok száma: 15 Alkalmazott: 10önk Saját kiadványok címe: Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet állatvédelem; állategészségügy

TÓVIDÉK EGYESÜLET Abaliget, Kossuth u. 80. Telefon: 72/498-785 Fax: 72/498-785 [email protected] Vezetõ: Szõnyiné Kovács Adrien elnök Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet

VÁROSI KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS ENERGIAHATÉKONYSÁGI KÖZALAPÍTVÁNY Pécs, Széchenyi tér 1. Telefon: 72/213-222 Fax: 72/242-850 [email protected] Vezetõ: Papp Béla kuratóriumi elnök Alapítás éve: 1998 Hatáskör: helyi Tagok száma: 0 Alkalmazott: 1rm Saját kiadványok címe: Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet energia: atom; megújuló; hatékonyság; takarékosság ZÖLD FORRÁS KÖRNYEZETVÉDÕ EGYESÜLET Harkány, Ságvári E. u. 66. Telefon: 72/580-095, 30/2560-122 Fax: 72/580-096

3. sz. melléklet

185

Vezetõ: Kissné Szöllõsi Erzsébet elnök Alapítás éve: 1998 Hatáskör: országos Tagok száma: 72 Alkalmazott: 1fõá Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet

ZÖLDKÖR Görcsöny, Ifjúság u. 46. Telefon: 72/372-496 Vezetõ: Gadó Márta Alapítás éve: 1989 Hatáskör: helyi Tagok száma: 20 Alkalmazott: 2önk Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet

ZSONGORKÕ BARÁTI KÖR Kõvágószõlõs, Széchenyi u. 4/1. Telefon: 72/374-612, 72/464-499 Fax: 72/374-612 Vezetõ: Halota Jenõ ügyvezetõ elnök Alapítás éve: 1992 Hatáskör: helyi Tagok száma: 58 Alkalmazott: 1msz Saját kiadványok címe: Tevékenységi körök: NGO – nonprofit, nem kormányzati szervezet

186

3. sz. melléklet

4. Vélemények az „öko”- és „zöld” kérdésekkel kapcsolatban A társadalmi változások tényét figyelembe véve a Program koncepciójának kidolgozásához is szükségesnek véltünk egy széleskörû társadalomtudományi adatgyûjtést és elemzést. Ennek okán önálló vizsgálatot szerveztünk a régió vonatkozásában, amely a következõ célcsoportokra terjedt ki: 1. Pécs MJV lakosai. 2. a régió üzleti szervezetei; 3. a régió települési önkormányzatai; 4. a régió „zöld” civil szervezetei; a „Zöld Suli” programban résztvevõ diákok; Az elemzések eredményeként rendelkezésre álló adatok össztársadalmi kontextusba való beillesztése érdekében felhasználtuk egy a közelmúltban végzett hasonló témájú országos kutatás eredményeit is, nevezetesen a „Környezetbarát energetikai megoldások – A társadalmi tudat elõnyös formálása” címmel1 , mely az ELMÛ Rt. részére 2004. tavaszán készített kutatási jelentés I. részét képezi 2 . A vizsgálatok során összegyûjtött adatok és információk egyrészt egy kiinduló helyzetképként szolgálhatnak a koncepció kidolgozásához, másrészt a koncepcionális célok megvalósítása során az egyes projektek elõkészítésekor is praktikus információkat jelenthetnek.

4.1. A környezeti problémák, mint probléma észlelésének hazai változásai az elmúlt tíz év távlatában 4.1.1. A környezeti problémákról általában A Gallup Intézet 1992-ben, 22 országra kiterjedõ vizsgálatot végzett, amely során azt kívánták felmérni, hogy mennyire ítélik súlyos problémának a lakosok a saját országukban a környezetszennyezéssel, a környezetvédelemmel kapcsolatos aktuális helyzetet. A vizsgálat nyitó kérdése azt tudakolta, hogy a megkérdezettek mely problémákat sorolják általában a társadalmi-gazdasági élet legsúlyosabbjai közé. Az ily módon spontán felsorolt problémák között a környezeti problémákat Magyarországon a válaszadók kevesebb, mint 0,5%-a említette csak meg. Ezzel az aránnyal hazánk akkor az összes vizsgált ország között a legutolsó helyre került. Az összehasonlíthatóság érdekében meg kell említeni, hogy más európai országokban az erre a kérdésre adott válaszok között a környezeti problémákat a legnagyobb arányban a

1 A kutatás egy 1500 fős minta alapján készült. A minta az ország lakosságát életkor, iskolai végzettség, nem, és településtípus szerint reprezentálta. Az adatelemzés módszereként a gyakorisági tábla-elemzés, a több-dimenziós kontingencia-tábla-elemzés módszerei kerültek alkalmazásra. A változók közötti összefüggések során kirajzolódó különbségek a Khi-négyzet próba alapján p <= 0,05 szinten szignifikánsak. Az elemzés során azoknak az eredményeknek a közlése történt, amelyek a statisztikai próbák alapján szignifikánsnak bizonyultak. 2 Itt mondunk köszönetet az adatok felhasználásának engedélyezéséért Dénes Sándor projektvezető úrnak. 4. sz. melléklet

187

hollandok és az írek (39%) nevezték meg. Figyelemre méltó különbség továbbá az is, hogy az ekkortájt hasonló gazdasági-politikai problémákkal küzdõ lengyel válaszadók 1,0%-a, illetve az orosz válaszadók 9%-a említette a környezetvédelmi problémákat a sürgetõen megoldandó társadalmi-gazdasági problémák között.3 Mindezen információk alapján elmondhatjuk, hogy a rendszerváltást követõ korai idõszakban Magyarországon a környezetvédelem kérdése nem jelent meg a mindennapok releváns problémái között. Ugyanakkor az elmúlt tizenöt évben több hazai kutatás is foglalkozott a környezettudatos gondolkodás, illetve a környezetvédelmi problémák iránti érzékenység változásával4. Ezeknek a kutatásoknak az eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi magyar társadalomban az a tendencia érvényes, miszerint fokozatosan erõsödik a környezettudatos gondolkodás a lakosság körében, és ebbõl következõen egyre nagyobb érdeklõdés és figyelem fordul a környezetvédelmi kérdések és problémák irányába. Ezt bizonyítja a már említett 2004. évben végzett vizsgálat ide vonatkozó eredménye is, miszerint a környezetvédelemmel kapcsolatos problémák a negyedik leggyakrabban említett problémává léptek elõ. Ez arányait tekintve azt is jelenti, hogy az ország legfontosabb problémái között a megkérdezettek 13,5%-a vetette fel általában, vagy valamilyen konkrét összefüggésben a környezetvédelem kérdését. A rendelkezésre álló adatokból kiemeltük az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program szempontjából releváns Dél-Dunántúli régió válaszadóinak véleményét megadva ezzel az összehasonlítás lehetõségét az ország lakosaira általánosan érvényes vélemények vonatkozásában5. Az adatokat az 1. diagram mutatja.

Forrás: ELMÛ 2004

1. diagram • A legfontosabbnak ítélt problémacsoportok spontán említése (2004)

3 Füzesi-Tistyán (1998) 6. o. Idézi ELMŰ (2004) 38. o. 4 Szántó (1994); Füzesi–Tistyán (1998); Valkó (2003). 5 ELMŰ (2004) 38-39. old.

188

4. sz. melléklet

A válaszadás során szinte mindenki említett olyan dolgokat, amelyek véleménye szerint problémát vetnek fel. Az általános helyzetképet a következõk jellemzik: • a magyar lakosság mintegy 90%-a a legnagyobb problémának napjainkban a saját, illetve az ország gazdasági helyzetét tartja, míg • társadalmi természetû gondokat a megkérdezettek 2/3-a (67%) vetett fel. • Az egészségügyi és a környezeti problémák, valamint az EU csatlakozás miatti félelmek bár jóval alacsonyabb, mégis figyelemre érdemes – 16-14-13%-os – arányt képviselnek6. A régió tekintetében, a spontán említett problémacsoportok vonatkozásában a diagram adatai alapján megállapítható, hogy az ország egészére jellemzõ vélekedésekhez képest a Dél-Dunántúli régióban a • társadalmi jellegû problémák, az egészségügy, és az EU csatlakozás esetén említettek a válaszadók nagyobb arányban problémákat; míg a • gazdasági jellegû, a környezetvédelem, valamint a közlekedés és infrastruktúra problémacsoportok esetében kisebb volt az említések aránya. Mindezek alapján két feltételezés fogalmazható meg, (1) a Dél-Dunántúli régió lakosai az országos megítéléshez képest kedvezõbbnek ítélik régiójuk környezeti állapotát, illetve (2) a Dél-Dunántúli régió lakói kevésbé érzékenyek a környezeti problémák észlelésére. Annak egyértelmû eldöntésére, hogy a két feltételezés közül melyik bizonyulhat igaznak, jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem vállalkozhatunk. Ugyanakkor a következõ információk tovább árnyalják a képet a környezetszennyezéssel és a környezetvédelemmel kapcsolatos vélemények országos és regionális különbségeit tekintve. A részletesebb eredmények értelmezéséhez szükséges elõrebocsátani, hogy a már hivatkozott korábbi kutatások tapasztalatai azt mutatták, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos vélemények különbségei szempontjából a legérzékenyebb, és egyben jól operacionalizálható szegmentációs ismérv az életkor. Ebbõl kiindulva a Program szempontjából relevánsnak ítélt információkat és adatokat korosztályok szerint differenciálva, az életkorral kapcsolatos sajátosságokat, összefüggéseket feltárva közöljük. A környezetszennyezéssel és a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések tekintetében a fiatalabb korosztályok bizonyultak átlag feletti, az idõsebbek pedig átlag alatti problémaérzékenységûnek. A környezetvédelemmel kapcsolatos problémák említésének területi vonatkozásait is figyelembe véve mindezek a következõket jelentik: • a 15-24 éves korosztályból Észak-Magyarországon és Dél-Alföldön, • a 25-39 évesbõl a Közép-Dunántúlon és Észak-Magyarországon, • a 40-59 évesek között pedig Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön adtak a megkérdezettek az országos átlagnál szignifikánsan magasabb arányban környezetvédelmi problémákra utaló választ.

6 ELMŰ (2004) 40. o. 4. sz. melléklet

189

• Attól elmaradó súllyal a 15-24 éves korcsoportban a Közép- és Nyugat-Dunántúl, a 25-39 éves a Dél-Dunántúl és Nyugat-Magyarország szerepelt7. Az ide vonatkozó részletesebb információkat a 2. diagram tartalmazza.

Forrás: ELMÛ 2004

2. diagram • Környezetvédelemmel kapcsolatos problémák említése korcsoportok szerint, régiónként (2004)

Az eddig ismertetett adatok a spontán problémaérzékenységre vonatkozóan adtak képet a vélemények változásáról. Ugyanakkor a spontán problémaérzékelésen túl minden hivatkozott kutatás célzottan is rákérdezett egyes pontosan megjelölt problémákra, problémacsoportokra is. Ilyen vizsgálat volt többek között az Eurobarometer (1993) vizsgálata is, amely eredményei szerint a környezeti problémák iránti érzékenység a kor emelkedésével csökkent, míg az iskolai végzettség és a jövedelem emelkedésével nõtt. A regionális különbségek közül a jelentõsebbek: • a problémák megoldását a budapestiek, a fõvárosi agglomerációban és a Dunántúlon élõk tartották a leginkább sürgetõnek, míg • az ország Észak-keleti részén élõk a legkevésbé (az ország ez utóbbi területén a legkevésbé kedvezõek a társadalmi státuszmutatók; alacsony iskolázottsági szint, magas munkanélküliség stb.). 7 ELMŰ (2004) 42. o.

190

4. sz. melléklet

Foglalkozás szerint vizsgálva a minõsítéseket, egy jellemzõ sajátosság érdemel említést; a környezeti problémák súlyosságát a nem vezetõ pozícióban lévõ értelmiségiek az átlagot jelentõsen meghaladónak minõsítették. Az 1994-es Gallup kutatás is igen hasonló képet vázol fel; a nõk, a fiatalabbak, a magasabb iskolai végzettségûek és jövedelmûek tartották az átlagosnál nagyobb arányban komoly problémának a környezetszennyezést. A képzettség terén a középiskolai érettségi képezte a választóvonalat. A TÁRKI 1996-ban folytatott kutatása szerint az általánosság szintjén a Magyarországot sújtó környezeti problémákat a megkérdezettek igen súlyosnak ítélték. Csakis a közvetlenül nem, vagy nehezen megtapasztalható környezeti károkat ítélték viszonylag kevésbé súlyosnak8. A magyar Gallup Intézet 1992. és 1994. évi magyarországi vizsgálati adatait összevetve 2004. évi ELMÛ vizsgálat adatival megállapítható, hogy a magyar válaszadók a ’90-es évek elsõ felében a környezetszennyezési problémákat a harmadik legkomolyabbnak tekintették a bûnözés és a magas megélhetési költségek után, amely elõkelõ pozíció 10 év elteltével is megmaradt. A legsúlyosabb probléma napjainkban is a magas megélhetési költségek, a bûnözés helyébe azonban a munkanélküliség lépett. A vizsgált idõszakban bekövetkezett változásokról ad képet a 3. diagram.

Forrás: ELMÛ 2004

3. diagram • A társadalmi problémák minõsítése 1992-ben, 1994-ben és 2004-ben

8 A korábbi kutatások összehasonlító adatok forrása: Füzesi-Tistyán (1998). Idézi ELMŰ (2004). 44. o. 4. sz. melléklet

191

A diagram adatai szerint a 2004. évi felmérésben a harmadik helyre került a „gazdaság állapota”, megelõzve kevéssel a „rossz egészségügyi ellátást” és a „bûnözést, erõszakot”. A középmezõnyt a „népesség fogyása”, az „éhezés és hajléktalanság”, valamint a – szintén a környezetvédelmi témakörbe tartozó – „szelektív hulladékgyûjtés hiánya” alkotja. Az „EUba való belépés” már sokkal kevésbé komoly problémának minõsül. A sereghajtó pozíciót pedig mindhárom évben a „faji, etnikai vagy vallási elõítélet és diszkrimináció” foglalja el. A környezetszennyezés problémáját taglaló vélemények különbségeit településtípusonként vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy tíz évvel ezelõtt, 1994-ben „nagyon komolynak” tartotta ezt a problémát: • a fõvárosi lakosok 63%-a, • a nagyvárosiak 51%-a, • a kisvárosban élõk 37 %-a, • a falvak lakóinak 46 %-a. E tendenciának az egyik oka nyílván az volt, hogy a környezeti problémák az iparosodottabb és urbanizáltabb településeken kézelfoghatóbban jelentkeznek. A másik magyarázat a falusi társadalom szociológiai és demográfiai összetételében rejlik; körükben magasabb az alacsonyabb iskolázottságúak, az alacsonyabb jövedelmûek és az idõsebbek aránya, és ezek-

Forrás: ELMÛ 2004

192

4. diagram • A társadalmi problémák minõsítése korcsoportok szerint (2004)

4. sz. melléklet

ben a csoportokban – mint számos kutatás bizonyítja – a környezeti kérdések iránti érdeklõdés alacsonyobb intenzitású. 2004-re ez a kép némileg módosult; míg a kiemelt városok, a kisebb városok és a községek lakóinak egyformán komoly, 4-es minõsítés körüli gondot jelent a környezet állapota, addig a budapesti lakosok – 10 év múltán – kevésbé aggódnak e miatt (átlaguk 3,8), és náluk csak az ötödik helyet foglalja el ez a probléma a fontossági sorrendben. A további háttérváltozókat tekintve 2004-ben még mindig nagyobb arányban tartották „komoly problémának” a környezetszennyezést a nõk, mint a férfiak, illetve a magasabban iskolázottak, mint az alacsonyabban képzettek9. A régiók között is eltérések figyelhetõk meg, a legkomolyabbnak az észak-magyarországi lakosok ítélik a környezetszennyezést, míg a déli és nyugati országrészekben ez a probléma átlag alatti fontosságú. Ugyanakkor a tíz évvel ezelõtti eredményekkel ellentétben, jelenleg a 15-24 éves fiatalok kisebb része aggódik e probléma miatt, mint a 60 év feletti korcsoport tagjai. A 2004. évi felmérés adatain alapuló, korcsoportok szerinti véleményeket a 4. diagram szemlélteti. Az adatok tanúsága szerint a 15-24 év közötti fiatalok 11-bõl 8 problémát, közöttük a környezetszennyezést is, az országos átlagnál és a többi vizsgált korosztálynál kevésbé súlyosnak minõsítettek, míg a „faji elõítéletet és diszkriminációt” súlyosabbnak ítélték, mint a náluk idõsebbek. A 40-59 év közöttiek számára a „munkanélküliség” jelent az átlagnál súlyosabb gondot, ami feltételezhetõen abból adódik, hogy õk vannak a leginkább kitéve az elbocsátás veszélyének, és számukra a legnehezebb az újbóli elhelyezkedés. Az eddig leírtak alapján, az elmúlt évtized vonatkozásában ismertetett közvéleménykutatások legfontosabb megállapításai az alábbiakban összegezhetõk: • a kilencvenes évek elején, annak ellenére, hogy a felnõtt magyar lakosság több mint fele súlyos problémának tartotta a környezetvédelem kérdését, ugyanakkor az ország legfontosabb gondjait firtató, nyitott kérdésként megfogalmazott – azaz válaszlehetõségeket nem tartalmazó – kérdésre mindösszesen 0,5%-uk említette meg a környezetvédelmet. • Több mint egy évtizeddel késõbb, 2004-ben, ugyanerre a kérdésre már 13,5% jelölte meg a környezeti problémákat (általában a környezetvédelmet, vagy valamilyen konkrét problémát). Ez az eredmény a gondok nagymértékû tudatosulását jelzi, és – annak ellenére, hogy a nyugat-európai átlagot még így sem közelíti meg – a tendencia bíztató a jövõre nézve. • A ’90-es évek elsõ felében és a napjainkban kapott adatok mögött három fõ hatótényezõ húzódik meg; (1) a rendszerváltozás utáni hirtelen társadalmi-gazdasági-szociális változások, amelyek eredményeként a magyar lakosság jelentõs részének életszínvonala erõteljesen visszaesett – sokan vesztették el ekkor munkahelyüket, megélhetésüket, akiknek pedig megmaradt az állásuk, kénytelenek voltak konstatálni, hogy reáljövedelmük folyamatosan csökken. Ebben a közegben kevés súly került a környezetvédelmi dilemmákra. (2) Ezek felismerésének lassúsága összefüggésbe hozható a la9 ELMŰ (2004) 47. o. 4. sz. melléklet

193

kosság „környezetvédelmi szocializációjával”, azaz a korábbi szocialista propaganda e témakört kerülõ, arról csak kényszerhelyzetben társadalmi „párbeszédet” folytató stratégiájával, a komoly társadalmi konfliktusokat képezõ problémák lakosság elõli elhallgatásával (ld. a csernobili baleset körüli titkolózást). (3) A környezettudatosság területének alacsony szintjéért felelõssé tehetõ a zöld mozgalmak, szervezetek azon sajátos magyarországi gyakorlata, amely szerint többségük – a rendszerváltást követõen is – azok mellé a környezeti problémák mellé áll, amelyek a közvélemény érdeklõdését nagymértékben felkeltõ voltuk miatt alkalmasak politikai legitimációs bázist biztosítani a számukra. – A különbözõ vélemények életkorok szerinti differenciálódása azt mutatja, hogy a környezetvédelem iránt leginkább a 25-40 év közötti korosztály érdeklõdik, a legkevésbé pedig a 60 év felettiek. – Abban az esetben, ha konkrétan felsorolt problémák komolyságának rangsorolása volt a megkérdezettek feladata, a környezetszennyezés: • 1992-ben 3,43-as, míg • 1994-ben 3,31-es átlagpontszámmal a középmezõnybe került, • 2004-re azonban a lakosság jóval borúlátóbbá vált e téren, és 4,0-s minõsítéssel – mint súlyos probléma – szorosan felzárkóztatta az élmezõnyhöz, a „magas megélhetési költségek” és a „munkanélküliség” mögé. A fenti adatokban egy igen fontos ellentmondás rejlik; annak ellenére, hogy a jelen legfontosabb problémái között csak kis súllyal (0,5% vs. 13,5 %) került megemlítésre spontán módon a környezetszennyezés, mégis a direkt felszólításra a nagy többség (53% vs. 85 %) súlyos (4,0) problémaként minõsíti azt. Ez arra enged következtetni, hogy a társadalom alulinformált a környezetvédelem fontosságát érintõ kérdésekben, azaz az emberek nagy többségében kevéssé tudatosult ez a társadalmi-gazdasági veszélyforrás. Az pedig, hogy a magyar társadalom nem igazán ismeri fel személyes érintettségét, távoli, megfoghatatlan dolognak véli a környezeti ártalmakat, tudatformálása szükségességének egyértelmû bizonyítéka10.

4.1.2. A természeti és a lakókörnyezetről alkotott vélemények Az eddig tárgyalt általános probléma-észlelésen túl, nyilvánvalóan fontosak azok a vélemények is amelyek a tágabb-szûkebb környezet jelenlegi állapotának megítélését tükrözik. E kérdéskörre vonatkozóan is számos hazai és nemzetközi kutatási eredmény áll rendelkezésre az elmúlt tíz-tizenkét év viszonylatában. Ilyen vizsgálatok voltak a Gallup Intézet 1992. és 1994. évi nemzetközi vizsgálatai is, amelyekbõl kiderül, hogy a magyar válaszadók hazánk környezeti állapotát – 4 fokozatú skálán – valamivel rosszabbnak ítélték, mint a világét, és sokkal rosszabbnak, mint a saját lakóhelyükét.

10 ELMŰ (2004) 48-49. o.

194

4. sz. melléklet

Ugyanakkor a 2004-es vizsgálatok szerint – amelynek közölt eredményei a korábbiakkal szemben 5-ös skálán születtek – már Magyarországon is a nemzetközi tapasztalatokkal összhangban érvényesül az az „általános szabályként” tekinthetõ véleményalkotás, miszerint a megkérdezettek rendszerint a tõlük fizikailag, földrajzilag távolabb esõ helyek állapotát rosszabbnak ítélik, mint a közelebbi helyszínek állapotát. Ezt a tendenciát mutatják az 5. diagram adatai.

Forrás: ELMÛ 2004

5. diagram • A környezet állapotának megítélése 2004-ben

A megkérdezettek a világ környezeti állapotát tartották a legrosszabbnak (2,6), kicsivel jobb a hazai környezet értékelése (2,7), míg a közvetlen lakókörnyezet 3,2–es átlaggal messze a legjobb eredményt érte el. Ma a magyar társadalom általában úgy véli, hogy hazánk környezeti állapota kevésbé elrettentõ, mint a nagyvilágé. Az átlageredmények rangsora valószínûsíthetõen annak tudható be, hogy a globális környezeti problémákról egyre többet hallhatunk, míg azok regionális vetületei már kevesebb nyilvánosságot kapnak, továbbá a helyi problémák egy részéért pedig már személyes felelõsségünk is felmerülhet, és amit senki sem vállal szívesen11.

11 ELMŰ (2004) 50-52. o. 4. sz. melléklet

195

Amennyiben a Dél-Dunántúli válaszadók értékelését külön kiemelve vizsgáljuk, azt állapíthatjuk meg, hogy az országos átlaghoz képest valamivel kritikusabban értékelték a környezet állapotát. Pécs MJV város lakosai tekintetében további adatok is rendelkezésre állnak, – leszámítva a világ állapotára történõ véleményalkotást – amelyeket a 6. diagram mutat.

Forrás: BIOKOM 2004

6. diagram • A környezet állapotának megítélése Pécs MJV város lakosai körében 2004

Amint az a diagram adataiból is kitûnik, ország környezeti állapotával a válaszadók túlnyomó többsége nem elégedett. Ugyanakkor a háttérváltozók tekintetében elmondható, hogy a férfi válaszadók között szignifikánsan magasabb arányban találhatóak az ország környezeti állapotával nagyon elégedettek (3,5%), mint a nõk között (1,9%). A lakóhely környezetével a megkérdezettek szintén alapvetõen elégedetleneknek bizonyultak, bár már nagyobb arányban jelennek meg azok a vélemények, amelyek pozitívan nyilatkoznak a környezet állapotáról. Ez a helyzet is tükrözi azt a korábban említett tendenciát, miszerint a földrajzilag közelebbi területek esetében kedvezõbb lehet a megítélés. A háttérváltozók vonatkozásában megállapítható, hogy • a férfi válaszadó közül kerültek ki legnagyobb arányban, akik nagyon elégedettek a lakóhelyük környezetével (15,2%), és a nõi válaszadók közül a legkisebb arányban (4,0%) akik így vélekednek. • A 18-30 év közöttiek között találhatók, akik a legnagyobb arányban elégedettek lakóhelyük környezetével (18,1%), míg ez az arány a 41-50 évesek között a legalacsonyabb (3,5%).

196

4. sz. melléklet

• A 8 általánost végzettek között találhatók, akik a legnagyobb arányban elégedettek lakóhelyük környezetével (15,6%), míg ez az arány a felsõfokú végzettségûek körében a legalacsonyabb (4,8%). Korábbi vizsgálatok eredményei alapján viszonylag részletes adatok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a lakókörnyezet esetében melyek azok a tényezõk, amelyekkel kapcsolatban inkább elégedettek, vagy inkább elégedetlenek a válaszadók. A TÁRKI 1996. évi vizsgálatában hét megadott környezeti tényezõrõl nyilatkoztak a megkérdezettek. Ezek: • a szennyezett levegõ, • a zajszint, • a fák, a bokrok hiánya, • a nagy autóforgalom, • a nem tiszta ivóvíz, • a szemét, a kosz, • nincs csatorna. Ezen tényezõk átlagát a legsúlyosabbnak a budapestiek, a legkevésbé súlyosnak a községekben élõk ítélték. Ez alól a fõvárosban csak a tiszta ivóvíz és a csatornázottság jelentett kivételt. Napjainkban ezen problémákat változatlanul a fõvárosban élõk tartják a legsúlyosabbnak, viszont a vízminõség kérdésében már nincs alapvetõ különbség a Budapesten, illetve a községekben élõk között.

Forrás: ELMÛ 2004

4. sz. melléklet

7. diagram • A lakókörnyezet állapotának részletes megítélése 2004-ben

197

A 2004. évi vizsgálatban, a korábbi vizsgálathoz képest, a lakókörnyezet állapotának megítélést célzó kérdés az alábbi három területtel bõvült: • a veszélyes hulladék elhelyezése, • a csatornázottság és • a közterület tisztasága. Az országos és a Dél-Dunántúli vélemények alakulását a 7. diagram mutatja. A válaszadók véleményeinek jellemzõ tendenciáit az alábbiak szerint foglalhatjuk össze: • Az emberek többsége lakóhelye környezeti feltételei közül a csatornázottság, a zöldterület, a levegõ-minõség, a táj állapota (a természet) és a vízminõség helyzetét ítéli viszonylag jónak (3,6-3,3). • A csatornázottság tekintetében azonban eltér ettõl a községekben élõk, valamint az Észak- és Dél-alföldi lakosok véleménye, ahol ezt a szempontot csak a 6. helyre rangsorolják, mert ezeken a területeken még kevéssé kiépített a csatornahálózat. • A legsúlyosabb problémáknak a hulladék szelektív gyûjtése (2,4) és a veszélyes hulladékok elhelyezése (2,7) bizonyult. E két feladat szinte az egész országban megoldatlan. Az pedig, hogy erre a két kérdésre a megkérdezettek kiugróan magas arányban – 9, illetve 23 %; 139, illetve 348 fõ – nem válaszolt, arra utal, hogy ennek a problémakörnek a természetérõl az emberek jelentõs része nem, vagy nem kellõen tájékozott. • A problémák középmezõnyét a közterület tisztasága, a közlekedés hatása és a zajszint alkotják. (3,1-3,0) • Nyilvánvaló, hogy a közlekedés okozta egyik gond maga a zajszint, azaz ezek a helyi problémák egymással is összefüggésben állnak. Közös megoldatlanságuk összecseng a városokat elkerülõ utak és autópályák építésével kapcsolatos elvárásokkal12. Az országos és a Dél-Dunántúli helyzet összevetésekor – ha néhány tizednyi eltérést is, de felfedezhetünk. Látható, hogy 4 tényezõ esetében jobb, 3 tényezõ esetében rosszabb a Dél-Dunántúli válaszadók által adott értékelés, míg 2 tényezõ esetében nincs különbség. Az országos átlagnál rosszabbnak ítélték a helyzetet a Dél-Dunántúli válaszadók a közlekedés hatása, a zajszint és a vízminõség tekintetében, míg a zöldterület, a természet állapota, a közterület tisztasága, és a szelektív hulladékgyûjtés lehetõsége vonatkozásában ettõl jobbnak. A területi eltérés mellett, a válaszadók szocio-demográfiai adatainak a tükrében számos további jellemzõ eltérés fedezhetõ fel: • A 15-24 évesek egy szempont kivételével az átlagosnál kissé jobbnak minõsítették lakóhelyük környezeti állapotát. Ez vélelmezhetõen annak (is) köszönhetõ, hogy ez a korosztály már nem találkozott jobb állapotokkal a közvetlen környezetében, nem úgy, mint a náluk idõsebbek. A természet, a táj állapotát viszont õk ítélik meg a legkri-

12 ELMŰ (2004) 54-56. o.

198

4. sz. melléklet

•

•

•

• •

•

tikusabban, ami reménykeltõ, mert arra utal, hogy tisztában vannak azzal, hogy valamit tenniük kell a természet megóvásáért. A többi vizsgált korosztály értékelése nem tér el jelentõsebben az országos átlagtól. Logikailag is elvárható volt, és a kapott adatok is bizonyítják, hogy minél inkább haladunk a kisebb településformák, a kisvárosok és a községek felé, annál jobb minõsítést kap a levegõ, a víz, a természet és a közterületek állapota, valamint kevésbé zavaró a közlekedés és a zaj. Ugyanakkor egyre megoldatlanabb a szelektív hulladékgyûjtés és a csatornázottság. A szelektív hulladékgyûjtés hiánya a fõvárosban és a községekben a legproblematikusabb. A közvetlen lakókörnyezetre vonatkozóan összességében a budapestiek adták a legalacsonyabb értéket. A különbözõ tényezõkre adott minõsítéseket átlagolva 2,8-as eredményt kapunk, amely szignifikáns mértékben elmarad a 3,2-es országos átlagtól. A városokban valamivel kedvezõbbnek látják a helyzetet a megkérdezettek, míg a legkedvezõbb kép a falvak esetében mutatkozik (3,3). Budapest után a Közép-dunántúliak vélik a legrosszabbnak helyzetüket (2,9), míg a legkedvezõbben az Észak-magyarországi válaszadók ítélték meg lakókörnyezetüket (3,4) az ismertetett szempontok szerint. Általánosságban elmondható, hogy a nõk sokkal kedvezõtlenebbül ítélik meg lakóhelyük környezeti állapotát, mint a férfiak. A magasabb jövedelemmel rendelkezõk általában kedvezõbbnek ítélik e téren a helyzetet, mint a magukat az átlagosnál alacsonyabb kategóriába sorolók. Ez nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy egyrészt õk többnyire a települések környezeti szempontból is frekventáltabb részein laknak; másrészt azzal, hogy a közvetlen környezet állapota nagyban függ attól is, hogy az ott lakók mennyit tesznek érte. Jelentõsen befolyásolja az értékelést a válaszadó végzettsége is; általában minél iskolázottabb valaki, annál kedvezõtlenebbül ítéli meg e szempontból a lakóhelyét2 .

Mindazon túl, hogy a környezet állapotával kapcsolatos értékelés, vélemény összegyûjtésére sor került, arra a kérdésre is szükséges kitérni, hogy a környezet védelmének kérdését mennyire tartják fontosnak az emberek.

4.1.3. Egyéni érintettség és feladatvállalási hajlandóság a környezet védelme érdekében A lakosság környezetvédõ aktivitásának kiemelt fontosságú eleme az „áldozatvállalási”, feladatvállalási készség. Ezt a TÁRKI 1993. évi és 1996. évi felmérésében résztvevõ szakemberek három konkrét kérdéssel tesztelték, annak megválaszolását kérve az interjúalanyoktól, hogy hajlandóak volnának-e a környezetvédelem érdekében: • magasabb árakat fizetni a környezetet kímélõ, azt nem szennyezõ termékekért, • vállalnának-e magasabb adókat, illetve • elfogadnák-e életszínvonaluk (idõleges) csökkenését?

4. sz. melléklet

199

Az eredményt az 1. tábla tartalmazza14 1. tábla • Az áldozatvállalási hajlandóság 1994-ban és 1996-ban Magasabb ár fizetése

Magasabb adó

Életszínvonal-

fizetése

csökkenés elfogadása

ötfokozatú skála számtani átlaga: 1 – ’egyáltalán nem’; 5 – ’teljes mértékben’ 1993

2,90

2,21

2,05

1996

2,25

1,67

1,51

Az életszínvonal-csökkenés gondolatával szemben teljesen elutasítónak mutatkozott 1993ban a megkérdezettek 40 %-a, s ez az arány 1996-ra jelentõsen, 67 %-ra emelkedett. Ebben a csoportban elsõsorban az alapfokú végzettséggel rendelkezõk és az inaktív rétegek tagjai felülreprezentáltak. Az életszínvonal csökkenését 1993-ban még a társadalom 13 %-a tartotta elviselhetõnek, vállalható áldozatnak a környezetvédelem oltárán, 3 évvel késõbb már csak 3%-uk.15 A környezet állapotával kapcsolatos egyéni aggodalmak feltérképezése során, az 1992ben végzett Gallup kutatás eredményei szerint a megkérdezettek nagy többsége, országos átlagban 79%-a válaszolta azt, hogy „eléggé”, vagy „nagyon” aggódik a környezeti gondok miatt. A két évvel késõbb megismételt vizsgálatban ez az arány 77%-ra módosult16.

Forrás: ELMÛ (2004)

8. diagram • A környezeti problémák miatti lakossági aggodalom mértékének változása

14 Füzesi-Tistyán (1998) 26. o. Idézi ELMŰ (2004) 60. o. 15 Füzesi-Tistyán (1998) 27. o. Idézi ELMŰ (2004) 67. o. 16 Füzesi-Tistyán (1998) 12. o. Idézi ELMŰ (2004) 67. o. 200

4. sz. melléklet

Ugyanakkor a 2004-ben – a 8. diagram tanúsága szerint – már „csak” 70%-ot tett ki. Ez az önmagában még napjainkban is igen magas arány tendenciózus csökkenése valószínûleg szorosan összefügg azzal, hogy az emberek többsége nem kellõen tájékozott az ökológiai ügyekben, és ezért nem is érzi magát közvetlenül érintettnek a környezet megóvásának összetett feladatában. A környezeti kérdésekkel kapcsolatos aggodalom mértéke tendenciaszerû kapcsolatot mutat: • az életkorral, mivel a 25-59 év közötti válaszadók körében az életkor növekedésével csökken az aggódók aránya, a legfiatalabb korcsoportban pedig megfelel az átlagnak; • az anyagi helyzet javulásával, amelyet az aggodalom mértéke monoton követ, és • az iskolai végzettség növekedésével17. A rendelkezésre álló adtok segítségével megjeleníthetõek a Dél-Dunántúli régió és Pécs város lakosainak vélekedései is a környezeti problémákkal kapcsolatos egyéni aggodalom mértékérõl. A regionális és országos eredmények különbségeit a 9. diagram mutatja.

Forrás: ELMÛ (2004)

9. diagram • A környezeti problémák miatti lakossági aggodalom mértékének eltérései az országos és a Dél-Dunántúli adatok tükrében

17 ELMŰ (2004) 68. o. 4. sz. melléklet

201

A diagram tanúsága szerint különbsége fedezhetõek fel a vizsgált régió és az országos adatok vonatkozásában. A Dél-Dunántúli válaszadók közül nagyobb arányban vannak, akik „nagyon” aggódnak a környezet állapota miatt, és kevesebben, akik „egyáltalán nem”. A Pécs város lakosai körében végzett adatgyûjtés során alkalmazott kérdés megfogalmazása eltért az eddigiekben ismertetett megfogalmazástól, mivel ebben az estben a környezet védelmének fontosságára vonatkozott a kérdés. Ugyanakkor ez a kérdésfeltevés is implikálja a környezet állapotáért való aggodalmat, illetve mindenképpen egy összevetésre ad alkalmat az ide vonatkozó országos, regionális és városi vélemények tekintetében. A városi kérdezés eredményeit a 10. diagram mutatja.

Forrás: BIOKOM (2004)

10. diagram • Pécs város lakosainak véleménye a környezet védelmével kapcsolatos feladatok fontosságáról

Amint azt a válaszok eloszlása mutatja, a megkérdezettek túlnyomó többsége igen fontosnak tartja a környezete védelmét, és csak igen kis hányad nem foglalt valamilyen módon is állást a kérdés tekintetében. Ugyanakkor a háttérváltozók szerint szignifikáns különbségek rajzolódnak ki az egyes válaszadói csoportok között: • A legnagyobb arányban a nõi válaszadók tartották igen fontosnak a környezet védelmét (82,6%), míg nem fontosnak a férfiak (14,5%). • Az egyes korosztályok tekintetében a legnagyobb arányban az 50 év felettiek (81,8%), míg a legkisebb arányban a 18-30 év közötti válaszadók (16,8%) tartották fontosnak a környezet védelmét.

202

4. sz. melléklet

• Iskolai végzettség szerint igen fontosnak tartotta a környezet védelmét a felsõfokú végzettségûek 83,7%-a, míg a legnagyobb arányban a 8 általánost végzettek válaszolták azt, hogy nem fontos (15,9%). A környezetvédelemmel kapcsolatos feladatvállalásra vonatkozó adatgyûjtés során rákérdezés történt néhány konkrét környezetvédelmi feladatra. A kérdõívben összesen nyolc feladatot kellett a válaszadóknak sorba állítani attól függõen, hogy véleményük szerint mennyire fontos az adott feladat ellátása, megvalósítása. A legfontosabbnak ítélt feladatot kellet az elsõ helyre sorolni, majd a következõ fontos feladatot a másodikra, és így tovább. Az értékelés átlagai alapján kialakult rangsort a 11. diagram mutatja, ahol az 1-es értékhez közeli átlagok a fontosnak értékelt feladatokat, míg az ettõl magasabb átlagos az egyre kevésbé fontos feladatokat jelzik.


11. diagram • Pécs város lakosainak véleménye a környezetvédelem érdekében elvégzendõ feladatok fontosságáról

A válaszok alapján a feladatok fontosságának megítélését befolyásolóan a közvetlen érintettség, mint meghatározó tényezõ emelhetõ ki. A válaszadók a legfontosabb feladatoknak azokat rangsorolták, amelyek az egészségi helyzetüket a legközvetlenebbül befolyásolhatják, mint például az elsõ helyen kiemelt feladat, az élõvizek, vízbázisok védelme, levegõszennyezettség csökkentése. E feladatok után rangsorolódtak azok a problémák, amelyek a lakosság számára a talán inkább „csak” esztétikai, jóérzésbeli problémának nevezhetõ gondokat jelentettek, mint az illegális hulladékgyûjtõk felszámolása, a szelektív hulladékgyûjtés bevezetése, vagy a közterületek tisztántartása.

4. sz. melléklet

203

Ugyanakkor az egyéni életekben közvetlenül csak áttételesen megjelenõ feladatokat sorolták az utolsó helyekre, mint a megújuló energiaforrások alkalmazása, illetve felhagyott bányák, bezárt hulladéktárolók rekultivációja. A környezet védelme érdekében történõ feladatvállalási hajlandóság deklarálásán túl ugyancsak fontos kérdés azoknak a szándékoknak a megismerése, amelyek a feladat-, illetve áldozatvállalások megvalósulását jelenthetik. A Pécs város lakossága körében végzett vizsgálat során kilenc magatartás felsorolása történt meg a kérdõívben, és ezek közül kellett a megkérdezetteknek kiválasztaniuk, hogy mire lennének hajlandóak a környezet védelme érdekében. Az ide vonatkozó adatokat a 12. diagram mutatja.


12. diagram • Pécs város lakosainak véleménye a környezet védelmével kapcsolatos egyéni feladatvállalási hajlandóságról

A felsorolt lehetséges feladatvállalások közül a legtöbben a szelektív hulladékgyûjtésre mondtak igent, míg a legkevesebben a környezetvédelmi akciókban való tevékeny részvételre. A háttérváltozók szerint nem állapítható meg szignifikáns különbség a vélemények között. A környezet védelmével kapcsolatos feladatvállalási hajlandóság esetében a legnagyobb hajlandóságok egyfajta környezettudatos szemléletmód erõsödést tükrözik, mivel hajlandó lenne szelektív hulladékgyûjtésre a válaszadók 79,1%, energiatakarékos háztartási gépek

204

4. sz. melléklet

vásárlására 76,2%, visszaváltható csomagolásban található termékek vásárlása 75,4%. Hozzá kell tenni azonban, hogy ezek a hajlandóságok nem igényelnek jelenetõs áldozatot a lakosság részérõl, csak inkább egy kicsivel nagyobb odafigyelést. Mindazonáltal ez is jelentõs eredmény, hogy az embereknek „eszükbe jut” egyáltalán egy – egy fogyasztói döntés esetén a környezetvédelem kérdése. A környezettudatos gondolkodás és a szemléletformálás fokozásának szükségességét, mutatja az a hajlandóság is, hogy a lakossági hulladékudvar igénybe vételét, (ami valós feladattal jár, hiszen össze kell gyûjteni az oda szánt hulladékot, átmenetileg tárolni is kell, ezt követõen oda kell menni, stb.) már csak a válaszadók kevesebb, mint kétharmada 68,1% vállalná. A megfelelõ hulladéktároló edények beszerzését és használatát, illetve az emeltebb szintû hulladékgazdálkodási szolgáltatás igénybe vételét, amely feladatvállalások plusz kiadásokkal is járnának 68%. Tehát van még feladat a szemléletformálás területén. Ugyanakkor fontos azt is megjegyezni, hogy a környezetvédelmi rendezvényeken való részvétel, vagy a környezetvédelmi akciókban való tevékeny részvétel a megkérdezettek alig felét érdekelné (52,5%), tehát valószínûsíthetõ, hogy a hagyományos kampányok, mint szemléletformáló eszközök, nem érnék el a kívánt hatást és eredményt. Pontosan emiatt a „rezisztencia” miatt lehet létjogosultsága az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Programnak, mivel ebben az esetben egyrészt nem idõszakos kampányról van szó, hanem folyamatos, a mindennapokba beépülõ tevékenységrõl és annak kommunikációjáról, másrészt nem a hagyományos értelemben vett kampány-, és akcióelemeket kívánja a Program felhasználni, hanem az egyéni önérdekek felismertetésén keresztül szándékozik a környezettudatos életmód kialakítására ösztönözni az embereket és üzleti, illetve egyéb társadalmi szervezeteket. Az eddig megfogalmazott eredmények egybecsengnek a környezet védelmével kapcsolatosan korábban már több alkalommal is említett és igazolt megállapítással, miszerint az emberek a hétköznapjaik során igazából azokat a tényezõket érzékelik problémaként, ami közvetlenül az egyéni életükben is kézzelfogható módon jelenik meg, miáltal az egyéni érintettség érzete realizálódik. Ebbõl következõen minél szélesebbre tudjuk a szemléletformálás segítségével tágítani azt a „tudatbeli teret”, amely a közvetlen érintettség határait jelenti, annál több problémát sikerülhet, mint megoldandó feladatot láttatni az emberekkel. Ez a feladat nyilvánvalóan egy hosszú folyamat eredményeként valósulhat meg, de a kezdõ lépéseket az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program segítségével megtehetjük, és a Program egészének megvalósítása képes megadni azt a rendszerezett folyamatosságot, amely nélkül sem rövid, sem hosszú távon nem várható eredmény.

4. sz. melléklet

205

4.2. Az üzleti szervezetek körében végzett adatgyűjtés eredményei 4.2.1. A minta bemutatása A lakossági vélemények megismerésén túl – ahogy azt a bevezetõben is jeleztük – egyéb más célcsoportok megkeresése is megtörtént a Program koncepciójának kidolgozása során. A megkeresett üzleti szervezetek kiválasztása a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a KSH adatbázisai alapján a jelentõs gazdasági potenciált képviselõ vállalkozások közül történt. Az adatbázisokból az ipari termelés, kereskedelem és szolgáltatások területein a helyi iparûzési adójuk mértékét tekintve az elsõ 50 céget, a mezõgazdasági termelés területén az elsõ 25 céget választottuk ki. Ezeken a szervezeteken kívül a mintába soroltunk további 6 olyan céget is, amelyek a helyi iparûzési adójuk mértéke alapján nem tartoznak a jelentõs gazdasági potenciállal bírók közé, azonban tevékenységük szorosan kapcsolódik a környezetvédelemhez, illetve a városüzemeltetéshez kapcsolódó szolgáltatásokhoz. E célcsoportba került még a Pécsi Tudományegyetemet illetve a Baranya Megyei Kórházat, mint „egyéb” tevékenységet végzõ szervezetek, amelyek esetében a Program célkitûzéseit tekintve szintén fontosnak tartottuk az adatgyûjtést. A cégek elsõ megkeresése egy olyan tájékoztató levél segítségével történt, amely együttmûködési lehetõséget ajánl fel a Programhoz történõ csatlakozáson keresztül. A levél mellékleteként egy Program-ismertetõ dokumentum is elküldésre került. A levélbeli megkeresés után azoknak a cégeknek a képviselõivel, akik hajlandóaknak bizonyultak a válaszadásra és az adatszolgáltatásra interjú készült. A válaszadók olyan felsõvezetõk voltak, akik kompetens módon nyilatkozhattak a szervezetet érintõ fejlesztési és egyéb stratégiai döntések vonatkozásában. A 84 szervezet megkeresése után összesen 60 szervezet esetében áll rendelkezésre értékelhetõ adat. A szervezetek felsorolását az 1. melléklet tartalmazza. A szervezetek tevékenységi területek szerinti megoszlása az alábbiak szerint alakult: Ipari termelést végzõ szervezetek Mezõgazdasági termelés, tevékenységet végzõ szervezetek Kereskedelmi, szolgáltató tevékenységet végzõ szervezetek Egyéb tevékenységet (oktatás, egészségügy) végzõ szervezetek Összesen

33 szervezet 15 szervezet 9 szervezet 3 szervezet 60 szervezet

A kiválasztott szervezetek nem reprezentálják a megye üzleti szervezeteit. Az ok, amiért az adatgyûjtést mégis éppen a jelentõs gazdasági potenciállal bíró cégek körében végeztünk az, hogy nagy valószínûséggel ezek a szervezetek végezhetnek olyan volumenû tevékenységet, amely esetében a környezetvédelmi szabályozásból következõ feladatok, kötelezettsége szintén jelentõs volumenben jelennek meg, illetve a források is rendelkezésre állhatnak ezek

206

4. sz. melléklet

megvalósítására. Mindezek alapján az is feltételezhetõ, hogy ezek a cégek rendelkezhetnek olyan erõforrásokkal, amelyeket képesek felajánlani egy közös program keretében.

4.2.2. Az adatgyűjtés kérdéskörei Az üzleti szervezeteknél felvett strukturált interjú segítségével azokra a környezetvédelemmel kapcsolatos fejlesztési tervekre, igényekre, illetve kötelezettségekre kérdeztünk rá, amelyek aktuálisan jelen vannak a szervezetek mindennapjaiban. A konkrét kérdések a következõ három kérdéskörbe rendezve hangoztak el: 1. a szervezet fejlõdése érdekében elvégzendõ a legsürgetõbb feladatok; 2. a szervezet tevékenységéhez kapcsolódó környezetvédelmi feladatok, és kötelezettségek; 3. a Programmal kapcsolatos vélemények.

4.2.2.1. A szervezet fejlõdése érdekében elvégzendõ legsürgetõbb feladatok A szervezetek fejlõdése érdekében végzendõ legsürgõsebb feladatok megismeréséhez nyitott kérdést alkalmaztunk. Ez a kérdéstípus megteremtette a lehetõséget arra, hogy a válaszadók spontán említésekként környezetvédelmi feladatokat is említsenek, mint sürgetõ megoldást igénylõ feladatot. Ezáltal kiderült, hogy a környezetvédelmi feladatok megoldása milyen súllyal jelenik meg a szervezet életében. A spontán válaszokként a következõ sürgetõ feladatokat említették a megkérdezettek: Környezetvédelmi technológiai fejlesztés 8 szervezet Környezetvédelmi hatóság által elõírtak betartása, megvalósítása 2 szervezet Piaci részvételhez, megjelenéshez kapcsolódó feladatok 12 szervezet Az alaptevékenységhez tartozó technológiai fejlesztés 21 szervezet Egyéb feladatok, válaszok 6 szervezet Uniós szabályozás általi kötelezettség 4 szervezet Nem válaszolt 7 szervezet Összesen 60 szervezet A válaszok alapján megállapítható, hogy 10 szervezet esetében a környezet-védelemhez kapcsolódó feladatok megoldása olyan feladatként jelenik meg, amely a szervezet fejlõdése érdekében prioritással bír. A feladatok konkretizálásakor a következõ válaszok fogalmazódtak meg: • enyhén szennyezett csapadékvíz elkülönítése, szennyvízelvezetés megoldása, biogáz üzem megépítése a hígtrágyára-kezelés megoldása, hulladékcsökkentés (pl.: nagyobb kiszerelések alkalmazása révén); • másodlagos anyagok minél szélesebb körû felhasználása;

4. sz. melléklet

207

• energia helyi hasznosítása (méréspont), szennyvíztisztítás, hulladékprobléma – e három terület komplex kezelése; • festéstechnológiai beruházás a levegõszennyezés csökkentése érdekében, hulladékkezelés és hasznosítás megoldás; • hígtrágya-, és almostrágya tárolása és megsemmisítése. A sürgetõ feladatok megoldása érdekében a megkérdezett szervezetek 78%-a rendelkezik valamiféle tervvel, stratégiával a feladatok megoldása érdekében. A környezetvédelmi feladatokat említõ cégek közül mindegyik rendelkezik ilyen stratégiával. Ezek a stratégiák elsõsorban az aktuális évi beruházási tervekben jelennek meg, tehát nem képeznek külön feladatterületet a szervezet fejlesztési elképzelései, prioritásai között. A tervezett fejlesztések vonatkozásában a szervezetek kétharmada számára rendelkezésre is állnak anyagi források, illetve pontos tervekkel rendelkeznek, hogy miképpen oldják meg a forrásteremtést. A legjellemzõbb forrásteremtési módozat a pályázati forrás kihasználása, amely esetében a szükséges önrésszel minden szervezet rendelkezik. Említésre került még a hitel, illetve a lízing mint lehetséges forrás, valamint ezeknek a lehetõségeknek a kombinációi. Megállapítható tehát, hogy a szervezetek a sürgetõ problémáik megoldásához jellemzõen rendelkeznek tervekkel, és a források is vagy rendelkezésre állnak, vagy az azokhoz történõ hozzáférés reálisan megvalósítható.

4.2.2.2. A szervezet tevékenységéhez kapcsolódó környezetvédelmi feladatok és kötelezettségek A szervezet fejlõdése érdekében elvégzendõ sürgetõ feladatok után a tevékenységhez kapcsolódó környezetvédelmi feladatokra, és kötelezettségekre kérdeztünk rá. Ezt a kérdéscsoportot annak eldöntése érdekében alkalmaztuk, hogy ha a spontán említések között nem jelent meg a környezetvédelmi feladatok említése, akkor célzottan kérdezünk rá e területre. A válaszok alapján megállapíthatjuk, hogy öt szervezet kivételével minden válaszadó megnevezett olyan feladatot vagy kötelezettséget, amely kapcsolódik a környezetvédelemi feladatokhoz. Mindez fontos visszajelzés abban a vonatkozásban, hogy lehetséges, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos feladatok nem minden esetben jelennek meg, mint a legsürgetõbb feladatok, de mint feladat, vagy kötelezettség jelen van a legtöbb cég mindennapjaiban. A megoldandó feladatok konkrét említései során a következõ válaszok születtek: • szennyvíztisztítás, ivóvíz tisztítási technológiákból visszamaradó melléktermékek elhelyezése; • hulladékgazdálkodás; • légszennyezés és zajterhelés csökkentése, növényvédõ szerek tárolása, használata illetve a végtermék (veszélyes hulladék is) ártalmatlanítása;

208

4. sz. melléklet

• fáradt olaj, hígtrágya medence kialakítása (4 havi mennyiséget kell tárolni), alomtrágya kezelés, szárító korszerûsítése (porkibocsátás); • hígtrágya-, almostrágya tároló, zárt csapadékelvezetés, figyelõ kutak kialakítása; • sertéstelep szennyvizének kezelése, vágóhíd szennyvizének tisztítása, kondenzátor telep létesítése, felszíni vizek védelme (olajos beruházás), hulladékok nyilvántartása; • szennyezet kutak kármentesítése; • olajos hulladékok gyûjtése; • szárítókéményre füstgáz szûrõ felszerelése, veszélyes hulladékok – radioaktív hulladékok kezelése, sugárzásvédelmi elõírások, kommunális hulladékok gyûjtése, kezelése, szállítása, egészségügyi veszélyes hulladékok (fertõzõ anyagok külön gyûjtése, átmeneti tárolása, megsemmisítése), tûk – robbanásveszélyes hulladék megfelelõ kezelése, hígtrágya kezelés, trágyatelep kiépítése, saját hulladéklerakó hatásvizsgálatának elõkészítése, baromfitelep korszerûsítése, légszennyezõ pontforrások méretése; • bányászat-rekultiváció, talajvíztisztítás; csapadékvíz tisztán tartása, visszajuttatása a talajba, szagemisszió csökkentése; • kiporzásvédelmi, zajvédelmi intézkedések; • üzemen belüli zajszínt betartása veszélyes hulladékok kezelése, levegõ és zajszennyezõ források kontrollálása; • Co-Co2 kibocsátás csökkentése, hulladékkezelés megoldása, növényvédõ szerek és veszélyes hulladék gyûjtése; • emulzióhulladék kezelésének megoldása, olajjal szennyezett víz, meddõhányók kezelése, bányászat által érintett felszíni és felszín alatti vizek ellenõrzése (monitoring rendszer üzemeltetése) talajszennyezettség megszûntetése; A vizsgált szervezetek esetében is már kitûnik, hogy a környezetvédelem, a környezetegészségi kockázatok csökkentését jelentõ szinte minden terület említésre került, akár a környezetvédelmi jogszabályi kötelezettségeiként, akár a minõségbiztosítási rendszerek kötelezettségeiként, akár önként vállalt feladatként. Ebbõl következõen valós alapokra helyezhetõ az a feltételezés, hogy bármely konkrét feladat-területhez kapcsolódóan kerül megtervezésre egy egységes, együttmûködésen alapuló stratégia megvalósítása, szükségszerûen lesznek olyan partnerek, akik számára jelentõs elõnyökkel járhat a közös problémamegoldás, mivel saját feladataik is könnyebben oldódhatnak meg. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a következõ területeken biztosan ki lehet/kell alakítani együttmûködéseket, legalább a megkérdezett szervezetek között: • szennyvíztisztítás/kezelés; • hulladékgazdálkodás; • veszélyes hulladékok gyûjtése, elhelyezése, kezelése; • olajos hulladék gyûjtése; • kiporzásvédelmi és zajvédelmi intézkedések; • felhagyott bányamûvelés utáni rekultiváció.

4. sz. melléklet

209

Az együttmûködés kialakítását és a feladatok közös megoldását megkönnyítheti az a helyzet, is hogy a megkérdezett szervezetek mintegy 70%-a rendelkezik tervekkel, elképzelésekkel arra vonatkozóan, hogy hogyan oldja meg a megnevezett feladatait. Ugyanakkor a fennmaradó hányad esetében szükséges lehet valamilyen külsõ erõforrás bevonása a feladat megoldása érdekében. Ez a külsõ forrás akár a Program koordináló, katalizáló szerepe is lehet. A feladatok megvalósításához ugyanakkor csak mintegy a szervezetek fele esetében áll rendelkezésre anyagi forrás. Ez az arány szintén eltérést mutat a környezetvédelmi feladatot spontán említõ szervezetek hasonló adatához képest. Amely helyzetbõl arra következtethetünk, hogy abban, az esetben, ha a szervezet fejlõdése érdekében szükséges megoldani egy a környezetvédelemhez kapcsolódó feladatot, akkor a források is inkább rendelkezésre állnak, míg abban az esetben, ha ez a feladat az „egyebek” között szerepel, a forrásbiztosítás is bizonytalanabb. Ugyanakkor a különbözõ szervezetek között a közös probléma megoldása érdekében kialakítható együttmûködések a közös forráskeresés-, teremtés területén is eredményesek lehetnek.

4.2.2.3. A Programmal kapcsolatos vélemények A szervezetek megkeresése során a kiküldött kísérõlevelek mellékleteként az ÖKOVÁROSÖKORÉGIÓ Program alapvetõ elképzeléseit bemutató rövid tájékoztatót juttattunk el a válaszadókhoz. Az interjú harmadik kérdésköre a programmal kapcsolatos vélemények megismerésére irányult. Nyilvánvaló, hogy bármely tájékoztató-anyagban közölt információk – különösen ha ezek az információk egy jelenleg a tervezés stádiumában lévõ programról szolnak – nem tesznek lehetõvé mélyreható ismeretszerzést, de mindenképpen alkalmasak egy alapvetõ üzenet közlésére, célkitûzés felvázolására. Mindezek tudatában kértük a válaszadókat arra, hogy fogalmazzák meg véleményüket a Programmal kapcsolatban. A válaszok alapvetõen pozitív véleményeket, hozzáállást tükröztek, még azokban az esetekben is, amikor a válaszadó megjegyzi, hogy bár jó az elképzelés, de nem látja még azt a kapcsolódási pontot, ahol saját szervezete részese lehetne a kezdeményezésnek. Egyetlen esetben találkoztunk csak kategorikus elutasítással, kizárólag negatív véleménnyel. A véleményekben három jellemzõ attitûd tükrözõdik: elsõsorban elismerés a kezdeményezés tényét, lényegét, céljait illetõen; másodsorban szkepticizmus, bizonytalanság abban a vonatkozásban, hogy vajon mennyire valósítható meg a program; harmadrészt egy olyan vélemény, amely túl általánosnak ítéli a tájékoztatót, ezért bármiféle értékelõ hozzáállás megfogalmazását sem tartja megalapozottnak. Ugyanakkor számos esetben megfogalmazódott a programhoz történõ csatlakozás szándéka is, ami egyértelmûen elismerést tükröz. A Programmal kapcsolatos vélemények az egyes attitûdök szerint az alábbi megfogalmazásokban jelentek meg:

210

4. sz. melléklet

Pozitív vélemények • Pozitív kezdeményezés, szeretnénk benne részt vállalni. • Nagyon jó ám nehezen kivitelezhetõ kezdeményezésnek tartom. • Nagyon jónak tartom az elképzelést. A villányi borászok egységesen, a borút részeként tudnánk belépni a projektbe. • A térség ökológiai jellegét, problémáinak feltárását és fejlesztését jól összehangolhatja és az érintett társaságok, nonprofit szervezetek és önkormányzatok részvételét koordinálhatja. Az elérhetõ lépték nagyság miatt az uniós források elérhetõsége megalapozottabbá válhat. • Támogatandónak tartom az elképzelést, és örülök annak, hogy valaki komplexen foglalkozik ezzel a témával, azzal a megjegyzéssel, hogy nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a régióra, mert a város is úgy tud Öko-várossá fejlõdni. • A koncepció szakmai területei nem igazán érintik a cégüket, de egyetértek a célokkal és támogatandónak találom. • A jövõ természeti környezete szempontjából fontosnak tartjuk. Saját területünkön szívesen részt vennénk. • Örülök a kezdeményezésnek, egybevág a cégünk profiljával. • Mint elv nagyon hasznos. A térség vonzerejét növelné. • Pozitívan értékelem, mivel mi borászok a természeti környezetben élünk, dolgozunk, és szívesen csatlakozunk egy ilyen mintarégióhoz. Negatív vélemény: • Tele van idegen szavakkal, érthetetlenné teszi a lényeget. Aki ezt összeállította, lehet jó szakember, de kimondottan mintha nem akarnák, hogy megértsük. Nem tetszik az anyag. Szkeptikus, és inkább pozitív vélemények • Általános vízió, nem tudni, hogy mi áll tartalmilag mögötte. A kezdeményezés üdvözölendõ. • A jelen leírás általános, de a megvalósulása esetén mellette állunk. • Sok területet ölel fel. Jónak tartom, de a mi részvételünket nem igazán látom tisztán. • Egyelõre, túl általános. Az elképzeléseket pozitívnak tartom, sokban a cégek hozzáállásától függ a megvalósítás. • Ha nem politikai célokat szolgál, jónak tartanám, de ez nem egyértelmû. A lakosságot kell szem elõtt tartani. • Jónak tartom, itt még nem tartunk, de célnak jó, megbecsülendõ törekvés. • Nem tartalmaz konkrétumokat. Jól hangzik, de amíg a kormány nem intézkedik a szankciókról nehezen megoldható. • A tudatformálásra kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni. Optimista gondolat, de tartalmilag ezen leírás alapján nem tudunk komolyabban gondolkozni.

4. sz. melléklet

211

Szkeptikus, és inkább negatív vélemények • Globális tervezet, teljes mértékben nem látjuk át. • Általános megfogalmazás, ebbõl nem látható a konkrét megvalósítási gyakorlat és a mi kapcsolódási lehetõségeink sem. • Nem látjuk a kapcsolódási pontokat, a ránk vonatkozó, hulladékra vonatkozó fejezetet nem érinti a projekt ismertetõ, • Túl általános a látható kapcsolódási ponthoz. Fentrõl való kezdeményezés és jobb lenne alulról szervezõdni egy ilyen rendszernek. • Nincsenek szankcionálási lehetõségek pl.: amíg bármilyen hulladékot erdõn-mezõn el lehet dobni és nem büntetik, addig értelmetlennek látszik az összefogás. A Programmal kapcsolatos különbözõ vélemények ellenére is számos válaszadó meg tudott nevezni olyan érdekeket, amelyek miatt csatlakozna a programhoz. Az ide vonatkozó válaszok az érdek-kategóriák szerint a következõk voltak: Konkrét közös érdekek • bioenergia elõállítás; • a vízbázis védelme; • energetika, hulladékgazdálkodás területén; • zöld felületi, közlekedési területen a kölcsönös érdekek szerint; • szisztematikus mérések, szakmai programok; • kommunikáció, oktatás; • központi emulziókezelés; • közös pályázati lehetõségek felderítése és kihasználása; • hulladékgazdálkodás közös pályázatban. Általános közös érdekek • közös elõnyök kihasználásának lehetõsége; • a lehetõségeink keretein belül folynánk bele; • a nagyságrendünknek megfelelõ részvétel erejéig; • akár áldozatot is hoznának, ha nem csak azt várják, hogy megoldódjon a probléma; • aki kimarad, az lemarad; • a cég stratégiájához illeszkedni kell, olyan eredményt kell hozni, hogy a szolgáltatásainkban többet tudjunk nyújtani a fogyasztóknak; • nincs feltétel, eddig is részt vettünk hasonló kezdeményezéskeben. További részletek megismerése után kialakítandó közös érdekek • jelenleg még nincs kialakult véleményünk a programmal kapcsolatban ; • megbeszélés, tárgyalás függvénye, hogy milyen módon csatlakozhatunk; • egyeztetést tartok szükségesnek az esetlegesen lehetséges együttmûködésekrõl; • be kell építeni a stratégiánkba, és utána lehet tárgyalni.

212

4. sz. melléklet

A közös feladatvállalás iránti szándék megnyilvánul továbbá a következõ erõforrások felajánlásában is: • szakmai tapasztalatok; • a kötelezõ önerõ pályázat esetén, szakmai tapasztalat; • A Pannon Power megújuló erõforrásokat felhasználó programjában való részvétel (10 éves szerzõdés) a környezet tudatosságra való nevelésében való részvétel, az erdõgazdálkodás természetközeli technológiáinak alkalmazása. Természetvédelmi területek kezelése. • szellemi kapacitás, eszközpark, berendezés, saját projekt; • akarat, tudás; • részfeladatokra, mert jelen pillanatban még nem tisztázott a feladat; • megfelelõ anyagi háttér; • adatszolgáltatással; • tervezés – mûszaki kar, közgazdászok, jogászok, növénytani tanszék, alig van olyan terület ahol ne tudnának segíteni szakemberekkel vagy anyagi támogatással; • gépész, mezõgazdász szakemberekkel, szaktudásokkal; • szakértelem, biogáz technológia népszerûsítése, önrész felajánlás a projekthez; • szakmai segítség a lehetõségeinkhez mérten; • Építési hulladéklerakónk van. Szállítási kapacitás. Új lerakók kiépítésében, tájrendezésben tudunk részt venni. • gyártási kapacitás növelése, közös pályázatok; • kivitelezési kapacitásuk van, a belvárosi telep-telek ráfordítható; • szakértelmünk – hidrogeológusok, bányamérnökök, geográfusok, környezetvédelmi szakemberek; • gazdák tájékoztatása, szervezési feladatok, mint hegybíró; • információ átadás, szakmai segítség, a többi (pl.: anyagi bázis) a gazdasági vezetés kompetenciája; • rendelkezünk gépekkel, szükség esetén – a maradéktalan megvalósítás érdekében – pénzt is felajánlunk; • humán erõforrás fejlesztés, képzési programjai, a program eredményes kommunikációjában és a program fejlesztésében; • anyagi bázis és szakmai tapasztalat. Az adatgyûjtés tapasztalatainak összefoglalásaként megállapíthatjuk, hogy az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program üzleti szervezetek körében történõ fogadtatása, még a Program-tájékoztató által nyújthatott korlátozott mennyiségû információ megismerése alapján is alapvetõen pozitívnak mondható. A távolabbi kilátások tekintetében valószínûsíthetõ, hogy a rendelkezésre bocsátandó további információk mennyiségének és minõségének függvényében, valamint a konkretizálódó feladat-meghatározások hatására jelentõsen fokozódhat e célcsoport tagjainak vonatkozásában a Program támogatottsága. Ehhez egyértelmûen elengedhetetlen a folyamatos kommunikáció, az információ átadás, és az információ gyûjtés tekintetében egyaránt.

4. sz. melléklet

213

4.3. A települési önkormányzatok körében végzett adatgyűjtés eredményei Az üzleti szervezetek körében végzett kérdezéshez hasonló adatgyûjtést végeztünk a régió települési önkormányzatai körében is. A régió területén összesen 201 község, és 11 város helyhatóságának megkeresése történt. A községi önkormányzatokat önkitöltõs kérdõív segítségével kérdeztük meg. A városok képviselõinek megkeresése kérdezõbiztosok által történik. A megkeresett községi önkormányzatok esetén 25 értékelhetõ kérdõív, a városi önkormányzatok esetén 10 kérdõív áll rendelkezésünkre. Ez az arány a megkeresett önkormányzatok számához viszonyítva, mintegy 16%-os válaszadói hajlandóságot jelent, amely arány ugyan nem alkalmas a régió egészére vonatkozó megállapítások megfogalmazására, de mindenképpen hasznos információkkal szolgál a Program koncepciójának kidolgozásához. Annál is inkább, mivel a régió településeinek többsége lélekszámát, lakosság-összetételét objektív lehetõségeit tekintve e területen nem mutat meghatározó eltéréseket, ezért feltételezhetõ, hogy a kérdõívek alapján megismerhetõ helyzetekhez hasonlóakkal találkozhatunk a többi település esetében is. Ez a feltételezést erõsíti az a kérdõív-kitöltés során alkalmazott gyakorlat is, hogy a kistelepülések esetén nem egy-egy önkormányzat válaszolt, hanem a körjegyzõség munkatársai töltötték ki a kérdõívet, így sok esetben egyben közöltek 4-6 településre vonatkoztatható válaszokat. Amennyiben a körjegyzõségek által kitöltött kérdõíveket „felszorozzuk” a körjegyzõséghez tartozó települések számával, hozzávetõlegesen 35%-os visszaküldési arányt regisztrálhatunk, ami a 201 település esetében mintegy 70 települést jelent. A kérdezendõ kérdéskörök megegyeztek az üzleti szervezeteknél is alkalmazottakkal, elsõsorban az egyes területek relevanciája, másodsorban a különbözõ célcsoportokban gyûjtött adatok összehasonlíthatósága érdekében. A kérdezés eredményeinek ismertetésekor külön tárgyaljuk a községi önkormányzatok képviselõinek, illetve a városi önkormányzatok képviselõinek válaszait.

4.3.1. A régió községeinek önkormányzatai körében végzett adatgyűjtés eredményei 4.3.1.1. A település fejlõdése érdekében elvégzendõ legsürgetõbb feladatok A községek önkormányzatai esetében is elõször a település fejlõdése érdekében elvégzendõ legsürgetõbb feladatokra kérdeztünk rá. E kérdésfeltevés célja – az üzleti szervezetek esetén alkalmazott metódussal megegyezõen – az volt, hogy kiderüljön, a környezetvédelemhez kapcsolódó feladatok, problémák milyen súllyal jelennek meg a települések mindennapjaiban. A válaszok alapján megállapíthatjuk, hogy minden település esetében elsõsorban olyan feladatok említése történt, amelyek közvetve, vagy közvetlenül de a környezetvédelem kérdésköréhez kapcsolódnak: • szennyvízhálózat kiépítése, szennyvízkezelés megoldása; • szilárd hulladék kezelésének megoldása;

214

4. sz. melléklet

• • • • • •

illegális szemétlerakók megszüntetése; szelektív hulladékgyûjtés megvalósítása; falusi túrizmus, öko-turizmus fejlesztése; építési telkek kialakítása; utak építése, javítása; a lakosság környezettudatos életvitelének kialakítása.

A „közvetett kapcsolat” jelzõt azért alkalmaztuk, mivel például a szennyvíz-probléma megoldása egyfelõl egy környezetvédelmi feladatot jelent, másfelõl egy infrastrukturális problémát. Ugyanakkor nem mindegy, hogy szennyvízcsatornát akar-e építeni az önkormányzat, vagy a szennyvízkezelés problémáját kívánja megoldani, amely esetében a csatornázás egy lehetséges megoldás a számos más megoldási lehetõség közül. Nyilván az e téren meglévõ ismeretek befolyásolják, hogy az említett szennyvízkezelés kérdése mint infrastruktúra-fejlesztési probléma jelenik-e meg, vagy mint környezetvédelmi kérdés, amely esetben például gyökérzónás szennyvízkezelési technológia alternatívája lehet a csatornázásnak. E környezetbarát technológia alkalmazására több utalást is találtunk a kérdõívekben, tehát valahol már jelen van a helyi közösség döntéshozóinak a gondolkodásában a problémának ezúton való kezelése, szemben a „praktikus”, vagy a „mindenki által alkalmazott” megoldásokkal. A fejlesztési elképzelések megvalósítására a válaszadó települések csak valamivel több, mint a fele rendelkezik fejlesztési tervvel, stratégiával. Ebbõl következõen számos település esetében csak a probléma felismerése, a feladat megfogalmazása történt eddig meg, de a stratégiai tervezés fázisába még nem tart a megoldási folyamat. A fejlesztések megvalósítását szolgáló források tekintetében kivétel nélkül – tehát a stratégiai terv rendelkezésre állásától függetlenül – a pályázati forrás megnevezése történt. Több helyen azonban azzal a megjegyzéssel, hogy az önrész elõteremtése önmagában is problematikus.

4.3.1.2. Az önkormányzati hatáskörbe tartozó környezetvédelmi feladatok és kötelezettségek A település sürgetõen megoldandó problémáinak spontán felsorolása után a környezetvédelmi feladattokra való konkrét rákérdezés következett. A válaszok között azonban a spontán említéseknél közöltekhez képest nem fogalmazódtak meg jelentõs újdonságok. Ebbõl következõen megerõsítést nyert az a korábbi megállapítás, miszerint a település fejlõdése érdekében megoldandó sürgetõ feladatok – a válaszadók megítélése szerint is – nagymértékû átfedéseket mutatnak a környezetvédelemmel kapcsolatos feladatokkal. A feladatok vonatkozásában a tervek, stratégák nem különböznek a „sürgetõ feladatok” esetében jelzettektõl.

4. sz. melléklet

215

Ugyan így, a feladatok megoldásához szükséges források elõteremtésére szintén csak a pályázatokat jelölték meg, mint egyetlen „lehetséges” forrást.

4.3.1.3. A Programmal kapcsolatos vélemények Az üzleti szervezetekhez hasonlóan a települési önkormányzatok is rövid tájékoztatót vehettek kézhez a Program céljairól, alapvetõ elveirõl, és szándékairól. Az így átadott információk alapján is a községi önkormányzatok mindegyike egyértelmûen kifejezte szándékát a Programhoz történõ csatlakozást illetõen. Ez a szándék magában a kérdõív kitöltésének tényében is tükrözõdik. A Program kínálta lehetséges együttmûködések a következõ területeken jelenthetnek segítséget, elõnyt a községek számára: • közös pályázati, forrásteremtési tevékenység a környezetvédelmi feladatok és problémák megoldása érdekében; • közös, átfogó fejlesztési tervek kidolgozása; • szakmai, szakértõi háttér közös használata; • azoknak a további fejlesztési, fejlõdési lehetõsége meghatározása, amelyek a helyi közösségek tagjai számára is kézzelfogható változásokat hozhatnak, pl. öko-turizmus, falusi turizmus hálózatának kiépítése, közös marketing-tevékenység, stb. Mindezen visszajelzések alapján megállapíthatjuk, hogy a községek pozitívan fogadták a kezdeményezést, szívesen részt vennének a lehetséges együttmûködésekben, miáltal számos, a település fejlõdéséhez elengedhetetlen problémát sikerülhetne közösen, az erõforrásokat megosztva vagy együttesen kihasználva megoldani.

4.3.2. A régió városainak önkormányzatai körében végzett adatgyűjtés eredményei 4.3.2.1. A város fejlõdése érdekében elvégzendõ legsürgetõbb feladatok A városok fejlõdése érdekében elvégzendõ feladatok között a községek válaszaihoz hasonlóan szintén számos olyan feladat megnevezése történt, amelyek egyfelõl infrastrukturális fejlesztések, másfelõl környezetvédelmi fejlesztések, vagy szoros kapcsolatban állnak a környezetvédelmi feladatokkal. Ezek a következõk voltak: • ipari park infrastruktúrájának kialakítása; • szeméttelep rekultiválása; • logisztikai centrum kialakítása (vasút, kikötõ); • intézményi rendszer energia-racionalizálása (fûtés, villany, nyílászáró); • intézmények felújítása; • Pécsi út projekt – szélesítés, csapadékvíz-elvezetés megoldása; • új építési telkek kialakítása, közmûvesítés; • szennyvíz-program befejezése; 216

4. sz. melléklet

• az építési hulladék elhelyezésének megoldása; • a garéi rekultiváció megoldása; • szemétszállítás – elhelyezés megoldása; • szennyvízelvezetés megoldása; • úthálózat felújítás; • szelektív hulladékgyûjtés bevezetése. A feladatok megoldásához a városok többségében (70%) rendelkezésre állnak tervek, stratégiák, ami alapján a fejlesztések történnek. A fejlesztéshez szükséges forrásokat a legnagyobb hányadban pályázatok jelentik, bár egyes városok esetében a hitel is említésre került.

4.3.2.2. Az önkormányzati hatáskörbe tartozó környezetvédelmi feladatok és kötelezettségek A városok esetében a környezetvédelemhez kapcsolódó feladatok megjelölése, illetve a tervek, stratégiák és források vonatkozásai a – községekhez hasonlóan – megegyeznek az elõzõekben már említett feladatokkal és azok megoldási módozataival.

4.3.2.3. A Programmal kapcsolatos vélemények A programmal kapcsolatos vélemények megfogalmazásakor lényegében egyetlen gondolat köré összpontosul: a Program valóban regionális szintû legyen, mivel a települések saját problémái egyben „megyeszíntû” problémák is. Az egyes városok önmaguk is igyekeznek megtenni mindazt, ami helyi színtû feladat, de az ezeken túlmutató feladatok megoldása mindenképpen igényli az összefogást, ami mindenkinek az érdeke. Nyilvánvaló, hogy egy régióban az összefogással sok munkát lehet megspórolni, és ésszerûsíteni a lehetõségek kihasználását. A Mecsek-Dráva hulladékgazdálkodási projekt tagjaiként, az abban szerzett pozitív tapasztalatok alapján a városok szívesen részt vennének az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Programban is, bár a tájékoztatóban leírtakat egyelõre csak keretként tekintik. Általános véleményként fogalmazódik meg, hogy amennyiben a MecsekDráva programhoz hasonlóan sikerül valós tartalommal megtölteni az eddigi elképzelést, az nagyon hasznos lehet a régió települései és lakosai számára.

4.4. A civil szektor körében végzett adatgyűjtés eredményei A civil szervezetek fontos kapcsolódási pontot jelenthetnek a helyi közösségek vonatkozásában, ami nélkül a Program nem válhat társadalmiasíthatóvá, ellenben fennáll a veszélye, hogy megmarad egy szûk szakmai csoport tevékenységeként.

4. sz. melléklet

217

E helyzet elkerülése érdekébe a civil szervezetek körében végzett adatgyûjtés elsõdleges célja az volt, hogy feltérképezzük melyek azok a szervezetek, amelyek a régióban a környezetvédelemhez kapcsolódó feladatvállalással mûködnek, és jelenleg is aktív tevékenységet folytatnak. Ezen túlmenõen arra is rákérdeztünk, hogy • milyen konkrét területekhez kapcsolódik a tevékenységük, • milyen nagyságú célcsoporttal, támogatói csoporttal rendelkeznek illetve – egyesületek esetén – mekkora létszámú tagsággal bírnak; • hogyan tartják a kapcsolat a célcsoportjukkal; • milyen szakmai, infrastrukturális háttér áll rendelkezésükre. Az adatgyûjtés eszközeként szintén önkitöltõs kérdõívet alkalmaztunk. Az összegyûjtött információk alapján megállapíthatjuk, hogy mintegy 10-12 civil szervezet mûködik jelenleg a régióban azokon a területeken, amelyek a Program megvalósítása során relevánsak lehetnek. A szervezetek azonban jelentõs tömegbázissal bírnak, kiterjedt belsõ kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, miáltal adott esetben több száz „aktivistát” képesek mozgósítani, illetve a számos informális helyi közösséget lehet segítségükkel elérni. Mindezek az információk jelenleg a Program részeként kidolgozandó társadalmi kommunikációs részhez kapcsolódóan nyújtanak fontos háttér-információkat. A késõbbiekben megvalósítandó konkrét részprogramok vonatkozásában relevánsan jelenhetnek meg a civil szervezetek, mint „mediátorok” a helyi közösségek és a Program mûködtetõi közötti kapcsolattartás elõsegítõi, illetve bizonyos programrészek önálló megvalósítói, „gazdái”.

4.5. A „Zöld Suli” programmal kapcsolatos adatgyűjtés eredményei A koncepció elõszítése során megkérdezett célcsoportok közé tartoztak a „Zöld Suli”1 programban résztvevõ 33 pécsi általános iskola tanulói is. A diákok körében végzett adatgyûjtés célja az volt, hogy megtudjuk, hogy az adatfelvétel idején a már mintegy másfél éve zajló Zöld Suli program milyen fogadtatásra talált a diákok körében, illetve sikerült-e a program által valamilyen kimutatható hatást gyakorolni a gyerekek környezettudatos gondolkodására. A megkeresett iskolák közül összesen 12 iskola biztosított lehetõsége az adatgyûjtés elvégzésére. A kérdezés befejeztével 207 ötödik évfolyamos általános iskolai diák által kitöltött kérdõív adatai állnak rendelkezésre. A válaszadó diákok kiválasztása során azért döntöttünk az ötödik évfolyam mellet, mivel az életkorukból adódóan már teljes mértékben képesek az önálló véleményalkotásra, illetve az adatfelvételt megelõzõ tanévben is részt vehettek Zöld Suli programban. A környezetvédelemmel kapcsolatos vélemények megismerést szolgáló elsõ kérdés során arra kértük a diákokat, hogy állítsanak fontossági sorrendbe hét értéket. Az elsõ helyre sorolják a legfontosabb dolgot, a hetedik helyre a legkevésbé fontosat tegyék. Az értéksorrendet – az értékelés átlaga alapján – a 13. diagram adatai jelzik18:

218

4. sz. melléklet


13. diagram • A Zöld Suli programban résztvevõ diákok által megfogalmazott értéksorrend

Az átlagok alapján kialakult sorrend szerint a legfontosabb érték a gyerekek számára a szeretet, és legkevésbé fontos a pénz és a gazdagság. A környezet védelme az átlagos sorrendjét tekintve az utolsó elõtti helyre került. Ebbõl az eredménybõl azonban önmagában nem lehet messzemenõ következtetéseket levonni azon a megállapításon kívül, hogy a környezet védelme a jelenlegi 11 éves korosztály számára fontosabb, mint az anyagi javak megléte. Ezt a megállapítást erõsítik az arra a nyitott kérdésre adott válaszok is, amelyben arra kérdeztünk rá, hogy „mi jut eszedbe, ha a környezetvédelem szót hallod?” A válaszok a következõk szerint kerültek megfogalmazásra: • a Földet meg kell védeni • a kipufogógáz árt a környezetnek • állatok védelme • az egészség • az erdõ tisztasága 18 A „Zöld Suli” program a BIOKOM Kft. által indított oktatási program, amelybe Pécs városának minden általános iskolája – ha különböző mértékben is – bekapcsolódott. A program célja, hogy a környezettudatos gondolkodás kialakulását segítse elméleti és „gyakorlati” foglalkozások segítségével, elsősorban a szelektív hulladékgyűjtés fontosságának tudatosításán keresztül. A programhoz több pályázat kapcsolódik, valamint szelektív hulladékgyűjtési akciók, illetve a szelektív hulladék-válógató üzemlátogatása, és egyéb „kézzelfogható” tapasztalási lehetőségek biztosítása. 19 A fontossági sorrend kialakításánál előfordult, hogy egyes diákok minden, vagy több értéknek is ugyan azt a fontossági sorszámot adták. Az említett esetekben leggyakrabban az a válsz fordult elő, hogy mind a hét megnevezett érték az 1 fontosságot kapta. Ezeket a válaszokat nem zártuk ki az átlagszámítás során. A kapott átlageredményeket ezzel a megjegyzéssel kérjük értelmezni. 4. sz. melléklet

219

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

egészséges életmód, hulladékgyûjtés, környezetbarátság emberek, akik szeretik a természetet én is védem a környezetet erdõk, fa, állatok fákat telepítek, nem szemetelek, szelektíven gyûjtöm a hulladékot fontos a környezet ahol élek föld, víz, levegõ az élet létfontosságú dolgai, ezt kell védenünk mindenáron ha a természet nem lenne, mi sem lennénk illegális szemétlerakók felszámolása környezet védelme, virágok, tiszta természet, vadon élõ állatok környezetet, talajt, levegõt ne szennyezzük kukák kirakása, növények ültetése meg kell akadályozni a környezetszennyezést megóvjuk a facsemetéket, a Föld értékeit megvédeni a környezetet és kijavítani, amit mi emberek tönkretettünk nem akarom, hogy beszennyezzék a levegõt, és bármilyen állatot bántsanak nem rongálom a természetet olajszennyezés palackok válogatása sok ember tiltakozik pl.: a fák kivágása, vagy a környezetszennyezõ épületek miatt szelektív hulladékgyûjtés szemetelnek az emberek az utcán virító zöld mellényes emberek, akik vigyáznak a növényekre Zengõi lokátor és a Bánáti bazsarózsa Zöld Suli semmi, de tudom, hogy fontos

A környezetvédelemmel kapcsolatosan arra is rákérdeztünk, hogy szoktak-e a diákok beszélgetni errõl a témáról, és ha igen kivel. A legnagyobb arányban tanáraikkal beszélgetnek-e témáról a gyerekek (58,7%), aztán a szüleikkel (51,5%), majd a barátaikkal (38,3%), végül a legkisebb hányadot (14,1%) képezik azok a tanulók, akik senkivel sem beszélgetnek a környezet védelmérõl. A beszélgetések témáiként az alábbi említések történtek: • a fákról, a természetrõl • állatok védelme, és hogy mi Pécsiek sugárzás alatt vagyunk (urán) • állatokról, környezetszennyezésrõl • amit a tananyagban tanulunk • az emberek szennyezik az erdõt • bánya, szemét, vizek tisztasága • egészségben éljünk • épületet építenek olya helyre, ahol gyönyörû a természet pl.: Zengõn lokátor

220

4. sz. melléklet

• • • • • • • • • • • • • • •

fagyhalál, globális felmelegedés, vízözön fák elpusztulásáról globális felmelegedés hogy éljünk jól hogyan lehet egészségesebben élni hogyan óvjuk a környezetünket hulladékgyûjtés, állatok kevesebb erdõirtás, orvvadászat miért és miket szemetelnek az emberek milyen szép a környezet és a természet mit kell tenni a környezetért papírgyûjtés, elemgyûjtés, palackgyûjtés szelektív hulladékgyûjtés több kuka kéne védett állatokról, mit hová kell dobni

Megkérdeztük a diákok véleményét arra vonatkozóan is, hogy mennyire tartják fontosnak, hogy az iskolában legyen olyan tanórán kívüli alkalom, ahol a környezet védelmérõl beszélgetnek. Egy öt fokozatú skála segítségével fejezhették ki a véleményüket a gyerekek, ahol az 1 érték az egyáltalán nem fontos, míg az 5 érték a nagyon fontos véleményt jelezte. A kérdésre született válaszok átlagértékeként 4,14 eredmény született, amely alapján azt állapíthatjuk meg, hogy ha nem is a legfontosabb egy ilyen lehetõség, de mindenképpen fontos a diákok számára. Végül arra kértük a diákokat, hogy fogalmazzák meg, milyen témákról szeretnének többet tudni a környezet védelmével kapcsolatban. A válaszként említett témák a következõk voltak: • a beteg állatokat hogy látják el a környezetvédõk • a mérgezõ, pusztító anyagokról • a vizeket hogyan lehet megtisztítani, a hulladékgyûjtést támogatni • az ózonpajzs lyukadásáról • a vízrõl és a napenergiáról • állatok védelme • az energiafelhasználás milyensége hogyan hat a környezetre • elemgyûjtésrõl • erdõk, vizek, miért fontos az újrahasznosítás • hány szemétgyûjtõ van Pécsen • hogy lehet még védeni a természetet • hogy lehet segíteni a természetvédõk munkáját • hogyan kell megvédjük a környezetet • hogyan készül a kupakpad • hogyan lehetne rávenni az embereket, hogy mindenki szelektíven gyûjtse a hulladékot

4. sz. melléklet

221

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

hová vitetik azt a szemetet, melyeket nem különítenek el kutyákról, levélhullásról miért ilyen drágák a környezetbarát autók miért irtják az esõerdõket miért kínozzák egyesek az állatokat hány év múlva fog annyira elvékonyodni az ózonréteg, hogy mindenki meghal miért nem gondoskodunk környezetünkrõl miért nem neveznek ki több természetvédelmi területet miért nem tartjuk tisztán a várost miért szennyezzük a környezetünket miért vágják ki a fákat mik szennyezik a környezetet minden hulladékot feldolgoznak-e nemzeti parkok; mit tesznek a gyárak a környezetvédelemért növényvilág védelme nyersanyagok pl.: ásványi kincsek tengerek védelme újrahasznosítás urán hatásai védett növényekrõl, állatokról világunk hol és miért romlik víztisztítás, komposztálás

A válaszok alapján megállapíthatjuk, hogy a gyerekeket alapvetõen érdeklik a környezetvédelem kérdései, és beszélgetnek a témáról még egymás közt is. Fontosnak ítélik a témáról szerezhetõ tudást, és érdeklõdésüket a megnevezett témák sokszínûsége, illetve olykor konkrét megnevezése is bizonyítja.

222

4. sz. melléklet

5. Forrásteremtés A térségi és helyi fejlesztésekkel, beavatkozásokkal kapcsolatos hazai ágazati (pl.: vízügyi, útépítési, mezõgazdasági stb.) és környezetvédelmi (KAC) pályázati rendszerekben meghatározásra kerülnek prioritások és a pályázhatóság feltételei. Itt a nemzetközi (elsõsorban európai uniós) és hazai prioritást élvezõ témaköröknél is felmerül a lokális és regionális szintû együttmûködés igénye, lehetõsége. Pl. a csatornázásoknál és szennyvíztisztításnál, valamint a hulladéklerakóknál az ellátott népesség limitálása egyben az ellátatlan települések térségi együttmûködésben való gondolkodását segíti elõ. Nemzetközi térségfejlesztési pályázatoknál (pl.: PHARE, SAPARD, Strukturális Alapok, Kohéziós Alapok, Közösségi kezdeményezések /LIFE/) pedig rendszerint a kidolgozandó projektek köre, elvárt hatása, alsó költséghatára az, amely a regionalitás irányába mutat. Az EU-pályázatoknál a környezeti, környezetvédelmi szempontoknak való megfelelés az értékelés alapvetõ kritériuma. Mindez érzékelteti, hogy a hazai rendszerben is a környezetvédelemnek, ezen belül a fenntarthatóság kérdéseinek a jövõben kiemelt szerepet kell kapnia. A teljesség igénye nélkül a következõkben felsorolunk néhányat a rendelkezésre álló pályázati források közül. Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy a pályázatok beadási határideje a legtöbb esetben lejárt vagy hamarosan lejár. Ám a Zöld Forrás és a LIFE III. pályázatokat évrõl évre újra kiírják, és a tartalmuk, és fõként a témakörük általában lényegesen nem módosul. Mint a következõ szemelvény is mutatja, a környezetvédelem területén nagyon sok forrás áll a pályázók rendelkezésére. Az egyes településeknek, vállalkozásoknak törekedniük kell arra, hogy amíg lehetõség van rá, minél több forrást hatékonyan fel tudjanak használni.

5.1. Kommunikáció Pályázati lehetõség: LIFE III.: Az 5. pályázati témakör – melynek címe: integrált termékpolitika – tartalmazza az 5.2 Öko-címkézés elnevezésû alfejezetet Támogatott pályázatok: a projekt a már meglévõ címkék népszerûsítésére fókuszál.

5.2. Zaj-, levegő monitoring rendszer Pályázati lehetõség: LIFE III.: 1. Környezettudatosság integrálása a földhasználat fejlesztése és tervezése során: 1.2. Levegõ minõség és zajcsökkentés Támogatott pályázatok: A legtöbb városban a nitrogén oxidok és illékony szerves vegyületek koncentrációja, ill. a porszennyezés okoz aggodalmat, így ezek kiküszöbölése lehet a

5. sz. melléklet

223

projekt tárgya. Cél lehet a magas szennyezettség okát megállapítani, és olyan akcióprogramokat végrehajtani, melyek a levegõ tisztaság javulását eredményezik. Demonstrációs projekteket várnak, melyek új eljárásokat alkalmaznak a levegõminõség monitoringra, cél ezzel a társadalmi tudatosság növelése. A közösség informálásának innovatív stratégiái megbízható zajtérképen alapulnak. A közlekedés hatása a levegõre és zajra is lehet demonstrációs projekt tárgya. Zöld Forrás program: 4. Pátria program: a tiszta, szép, egészséges településekért: 4.6 A por- és zajterhelés csökkentése érdekében õshonos fafajok telepítése belterületi közterületen, 4.8. Közlekedési létesítmények okozta zajterhelés elleni védekezés.

5.3. Vízbázis védelme Pályázati lehetõség: LIFE III.: 2. Víz menedzsment Támogatott pályázatok: Ez a témakör kiterjed a felszíni és felszín alatti vizek minõségi és mennyiségi kérdéseire, szerves anyag és foszfát, ill. nitrát szennyezésre a talajvízben. • Víz menedzsment folyómeder szintjén: a program a folyómederre ható minden víztípussal (felszíni friss víz, talajvíz, átfolyó vizek, part menti vizek, kölcsönhatások víztestek között) foglalkozik. • Talajvíz védelem: talajvíz védelmi menedzsment és innovatív rehabilitációs módszerek demonstrációja, beleértve a monitoringot, a szennyezés csökkentését, kölcsönhatását a felszíni vizekkel, a vízfelhasználás csökkentését, alkalmazási konfliktusok megoldását az ökológiai károk megelõzése érdekében. • Szennyvízkezelés: A projekt speciálisan kis közösségek, egyének számára alkalmas kezelési rendszereket támogat. Cél a szennyvíz, ill. mezõgazdasági szennyvíz megfelelõ kezelését követõ újrahasznosítása. Kollektív kezelési rendszereknél gondolhatunk technikai innovációra is. • Cél a vizek diffúz- és szóródó szennyezõdéseinek megelõzése és kezelése/ csökkentése. • Víz menedzsment tervezési és szervezési aspektusa: projektek hosszú távú feladatokra. Ide tartozik a földhasználat hatásainak vizsgálata az árvíz kockázatra, a víz minõségére és mennyiségére. Kombinált minõségi / mennyiségi hatások (szennyezõdés koncentráció lassú folyásokban, beavatkozási hatások, melyek megváltoztatják a folyás rendjét és mennyiségét). A víz felhasználásának konfliktusa a mezõgazdaság, turizmus, az ipar és a helyi fogyasztók között. A vízigény gazdasági és szociális aspektusai. Nagy kiterjedésû, több országon átnyúló vizek minõségromlása. Zöldforrás program: 4. Pátria program: a tiszta, szép, egészséges településekért: 4.3 Természetközeli szennyvíztisztítás és/vagy egyedi szennyvízelhelyezés referenciaként történõ megvalósítása Támogatott pályázatok: Cél, hogy a fejlesztések révén korszerû, környezetvédelmi-, valamint gazdaságossági szempontból is indokolható mûszaki megoldások és kapacitások való-

224

5. sz. melléklet

suljanak meg, és hogy a tervezett létesítmények folyamatos szakszerû üzemeltetésének, illetve fenntartásának feltételei hosszútávon biztosítottak legyenek. Támogatható fejlesztések: a) kistelepülések költség- és környezetkímélõ természet-közeli (faültetvényes-, tavas-, vízinövényes-, illetve ezek kombinációjából álló) szennyvíztisztítási megoldásai; b) közcsatornázást nem igénylõ szakszerû egyedi szennyvíz-elhelyezési kislétesítmények alkalmazásával, szervezetten és program szerint megvalósuló szennyvíztisztítási és -elhelyezési fejlesztések. Zöldforrás program: 4. Pátria program: a tiszta, szép, egészséges településekért: 4.9 Települések ivóvízellátását javító fejlesztések elõkészítése és megvalósítása. Támogatható fejlesztések: a szolgáltatott ivóvíz minõségének javítását szolgáló beruházások; vezetékes ivóvízzel még ellátatlan település, településrész közmûves ivóvízellátásának megvalósítását, valamint legalább 50 állandó lakossal rendelkezõ külterületi lakott hely közmûves vagy egyedi vízellátását szolgáló beruházások, a szolgáltatott ivóvíz minõségének javítását szolgáló fejlesztések elõkészítése. Zöldforrás program: 4. Pátria program: a tiszta, szép, egészséges településekért: 4.10 Üzemelõ ivóvízbázisok védelme Támogatható fejlesztések: üzemelõ vízbázisok aktív védelmére, biztonsága megõrzésére irányuló beruházások; üzemelõ vízbázisok szennyezõdése esetén monitoring rendszer kiépítését vagy bõvítését, a kárelhárítást szolgáló mûvek kiépítését vagy bõvítését szolgáló fejlesztések; vízbázis védõterületek kialakítására irányuló, a védõterület kialakításáról szóló határozatban elõírt intézkedések megvalósítása, a vízbázisok biztonságba helyezésére irányuló megvalósíthatósági tanulmányok készítése. Zöldforrás program: 4. Pátria program: a tiszta, szép, egészséges településekért: 4.11 A térségi és települési vízgazdálkodás feltételeinek javítása A térségi vízgazdálkodás feltételeinek javítása: a felszíni vizek vízminõségi állapotának javítását, jó állapotának elérését szolgáló fejlesztések; záportározó építése és rekonstrukciója; a vízkárok megelõzését szolgáló mûvek fejlesztései. Belterületi vízrendezési feladatok megvalósítása: a szennyvízelvezetõ hálózattól különálló, elválasztott rendszerû csapadékvíz zárt és nyílt elvezetõ hálózat kiépítése, felújítása; a belterületeket veszélyeztetõ vízfolyások, belvízcsatornák rendezése; a belterületekre veszélyes víz- és hordalékelöntések megakadályozásához szükséges létesítmények – kiemelten a tározók és záportározók – kiépítése és felújítása.

5.4. Zöld felületek, kertészet Pályázati lehetõség: Zöldforrás program: 4. Pátria program: a tiszta, szép, egészséges településekért: 4.6 A por- és zajterhelés csökkentése érdekében õshonos fafajok telepítése belterületi közterületen.

5. sz. melléklet

225

Zöldforrás program: 5. Tiszta jövõ, tiszta haszon: a jövõbarát termelés és fogyasztás programja: 5.9. Természetközeli erdõkezelési és erdõgazdálkodási módok üzemi mértékû alkalmazása, valamint az ily módon kezelt területen bemutatóhelyek, információs pontok létesítése.

5.5. Közlekedés Pályázati lehetõség: LIFE III.: 1. Fenntartható városi fejlesztés: 1.1 Fenntartható városi közlekedési tervek kidolgozása és elterjesztése Támogatott pályázatok: cél a városi gépjármû-közlekedés visszaszorítása, a tömegközlekedés arányának növelése, kevésbé szennyezõ közlekedési eszközök támogatása, illetve az egész közlekedési rendszer fejlesztése. 3. Gazdasági tevékenységek környezetkárosító hatásának csökkentése: 3.1 Tiszta technológiák, 3.3 Üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése Támogatott pályázatok: Gazdasági tevékenységek környezetkárosító hatásának minimalizálása különösen tiszta technológiák kifejlesztése által, a hangsúlyt a megelõzésre helyezve. Ebbe bele tartozik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása is. Új ipari eljárások, vagy már mûködõk módosítása annak érdekében, hogy csökkenjen az energia és nyersanyag felhasználás. Mindezt elsõsorban az energia-, ipari szektor, szállítás, mezõgazdaság, erdõgazdálkodás és hulladék menedzsment területén. Zöldforrás program: 4. Pátria program: a tiszta, szép, egészséges településekért: 4.8. Közlekedési létesítmények okozta zajterhelés elleni védekezés. Támogatható fejlesztések: a zajforrás és az észlelés helye közötti meglévõ útszakaszon történõ szekunder zajcsökkentõ eszközök (pl. zajvédõ töltések és falak) létesítése, az épületek passzív zajvédelmének megerõsítése.

5.6. Hulladékgazdálkodás és energetika Pályázati lehetõség: LIFE III.: 4. hulladék menedzsment Támogatott pályázatok: A demonstrációs projektek célja a megelõzés, újrafelhasználás, visszanyerés, újrahasznosítás. 4.1 Csomagolások és mûanyagok: azok a projektek támogatottak, melyek célja a csomagolás újrafelhasználása, ill. újrahasznosítható csomagolóanyagok alkalmazása, beleértve a lebomló mûanyagot. A vegyes mûanyag utólagos szortírozása helyett preferált a forrásnál történõ szelektív gyûjtés. 4.2 Veszélyes és problémás hulladék: A szelektív gyûjtés gyakran az elõfeltétele a kezelésnek, vagy újrahasznosításnak. A projektek célja, hogy ezt a gyûjtést optimalizálják, vagy

226

5. sz. melléklet

fejlesszék az olyan problémás hulladékok gyûjtését, melyeket eddig még nem gyûjtöttek szelektíven. Az újrahasznosító technikák fejlesztése szintén támogatott, különösen a következõ hulladéktípusoknál: elektromos és elektronikus eszközök hulladéka, elemek és akkumulátorok, használt olaj, gumi és a használaton kívül helyezett jármûvek. 4.3 Nagy tömegû hulladékok: a.)Építési és bontási hulladék- azon projektek támogatottak, melyek célja a bontási hulladék szelektív gyûjtése, illetve az építési hulladék forrásnál történõ szelektív gyûjtése. Támogatott, ha a bontási hulladék õrleményét betonhoz használják. b.)Szennyvízbõl nyert iszap kezelése- azon projektek támogatottak, melyek elõremozdítják a szennyvíziszap biztonságos felhasználását, vagy a szennyvíziszapból származó termékeket talajjavításra használják, illetve támogatottak az iszap újrahasznosítás alternatív módjai. Zöldforrás program: 5. Tiszta jövõ, tiszta haszon: a jövõbarát termelés és fogyasztás programja- hulladékgazdálkodással kapcsolatos programok Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program: energiaültetvények létrehozása (a Program támogatja a környezetbarát termelési, gazdálkodási eljárásokat, rendszereket; segíti a környezeti szempontokat is figyelembe vevõ gazdálkodás elterjedését, az integrált növény-, zöldség- ill. gyümölcstermesztés, az ökológiai gazdálkodás terjedését, a gyepterületek és vizes élõhelyek ökológiai feltételeknek megfelelõ hasznosítását, valamint a környezetbarát állattartás kialakulását)

5.7. Közigazgatási fejlesztés Pályázati lehetõség: LIFE III.: 1. Környezettudatosság integrálása a földhasználat fejlesztése és tervezése során: 1.1. Városi környezet Támogatott pályázatok: akciók a fenntartható városi környezet érdekében. Olyan projektekre van szükség, melyek alkalmasak lehetnek késõbb arra, hogy a regionális politikát befolyásolják. Szükséges hozzájárulás a helyi törvényhozástól, a releváns szociális és gazdasági résztvevõktõl. Olyan projekteket támogat, melyek különbözõ eszközöket (szabályozás, gazdasági, fiskális, információs) kombinálnak annak érdekében, hogy elõsegítsék a környezet integrálódását a helyi hatóságok gazdasági és szociális politikájába, illetve olyan projektek, melyek célja a városok ökológiai lábnyomának felismerése és csökkentése, vagy egyéb fenntartható koncepciókat támogatnak.

5. sz. melléklet

227

228

Térképek

Térképek

229

230

Térképek

Térképek

231

ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ program koncepciója

Recommend Documents