Kossuth-diák. Nyíregyházi. Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! XV. évfolyam 1. szám. A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium lapja

Kossuth-diák Nyíregyházi

XV. évfolyam 1. szám 2010. október

A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium lapja

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!”

„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Az Urat hívtam segítségül. Az Úr meghallgatott, tágas térre vitt engem. Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem? Velem van az ÚR és segít engem. Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint emberben bízni. Ó Uram, segíts meg! Ó Uram, adj szerencsét! Te vagy az én Istenem, hálát adok neked és magasztallak téged! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” „Az Úr velem van, mint erős vitéz.”

A tartalomból Kerek a világ?! Nyári diákegyetem

2.oldal 3.oldal

Erdély - Felülnézetből

4-5.oldal

Kedves Szülők és Hozzátartozók kedves Tanárok, kedves Ifjúság!

Computer camp 2010.

6-7.oldal

Jeremiás szavait hallottuk, akinek az volt, mondjuk így: a foglalkozása, Istentől kapott hivatása - amit nem is annyira ő választott, hanem amivel Isten bízta meg őt -, hogy 40 éven át próféta volt az Ószövetségi kor idején, 650 évvel Krisztus születése előtt. Munkája hol sikeres volt, hol kínkeserves. Örült, amikor hallgattak a szavára, sokat szenvedett, amikor rá se hederítettek, és még többet szenvedett, amikor az Istentől kapott üzenet továbbadásáért megverették, börtönbe és kalodába zárták őt. A felolvasott hitvalló és bizonyságtevő szavakat: „Az Úr velem van, mint erős vitéz” - épp börtönben, kalodába zárva mondta. Egészen nyugodtan mondhatjuk e hitvalló és bizonyságtevő szavakat saját szavainkként is. Kimondhatjuk egyrészt bizonyságtételként, hisz mindannyian újra itt vagyunk, hogy erős vitézként velünk volt az Úristen, segített és vigyázott ránk a hosszú nyári szünet idején. Másrészt elmondhatjuk e szavakat: Az Úr velem van és velem lesz, mint erős vitéz, hitvallásként, imaként az előttünk álló tanévvel kapcsolatban is. Biztos vagyok benne, hogy vannak diákok, akik nem is annyira Jeremiás próféta felolvasott szavaival azonosulnak, hanem azzal a sanyarú helyzettel, amelyben ő ezeket a szavakat kimondta. Mikor diák voltam én magam is nyűgnek és börtönnek és kalodának éreztem néha az iskolás korú emberek kötelező foglalkozását és megbízatását: az iskolába járást és a tanulást. Sőt, amikor nagyon-nagyon elegem volt a sok tanulásból és iskolába járásból, akkor a felolvasott jeremiási szavak helyett sokkal inkább azokat a jeremiási panasz szavakat jajgattam nagy világfájdalommal a saját panaszomként, melyeket pár sorral később olvashatunk a Bibliában:„Minek is jöttem ki anyám méhéből, ha csak gyötrelmet és szenvedést látok!” A kiskorú gyermek, az iskolás korú ember még nincs abban a helyzetben, hogy maga döntse el, mit csinál és mivel foglalkozik - egyszerűen azért, mert koránál fogva még tanköteles, 18 éves koráig még iskolába kell járnia, ha tetszik neki, ha nem. Napjaik felét és ifjúságuk nagyobbik részét vagy az iskolában, vagy az iskolával kapcsolatos tevékenységekkel töltik. Az órarendbe illesztett órákon kívül különböző iskolai alkalmakra, csendesnapokra, istentiszteletekre, kirándulásokra, különórákra, szakkörökre és versenyekre járnak, sok tanórán kívüli időt töltenek el egymással és tanáraikkal beszélgetve - és ideális esetben még sokat-sokat tanulnak is. Egy egyházi, evangélikus gimnázium ezekben teljesen ugyanolyan, mint minden más iskola. A lényegi különbség az, hogy az

Szélrózsa Szarvason

8.oldal

Szenvedélyünk a tánc

9.oldal

Kontraszt kiállítás

10.oldal

Az információ kérdése

11.oldal

Sportnap, Biciklitúra

12.oldal

egyházi, az evangélikus gimnázium mindezek mellett még istenhitre, istentudatra is nevel, az Úr Jézus evangéliumának szellemében működik, házirendjét, alkalmait és történéseit, tanulóit és tanárait az Úr Jézus evangéliumának szelleme hatja át és az inspirálja. Ennek értelmében evangélikus gimnáziumunkban az iskolai munkát Istentől kapott közös feladatként végzi tanár és diák egyaránt - kölcsönös jó szándékkal, kitartó munkával, nehézségek és problémák idején megoldásra és békességre törekvéssel, tanárok és diákok kölcsönös tiszteletével, megbecsülésével, szeretetével, türelmével és jóságával. Nem utolsó sorban pedig annak tudatában, hogy Isten mindenkor és minden helyzetben figyel ránk és jelen van az életünkben akkor is, amikor úgy érezzük és véljük, hogy nem. Kedves Ifjúság, kedves Szülők, Hozzátartozók és Tanárok! Adja meg nekünk Isten, hogy a tanulás, az iskolába járás, a nevelői-tanítói munka ne pusztán egy kötelező - kinek korából, kinek foglalkozásából adódó - emberi tevékenység legyen, pláne ne nyűg, kaloda és börtön, hanem a tökéletesség felé irányuló hiteles keresztény utazás is, amelyben tanár is, diák is, szülő is egyre érzékenyebbé válik az élet vallási dimenziójára, és amelyben tanár is, diák is, szülő is felfedezi, hogy mindennapi munkáinkban és emberi kapcsolatainkban Isten akarata és jelenléte, velünk-léte nyilvánul meg! Ámen. Tóth Katalin iskolalelkész tanévnyitón elhangzott prédikációja

Kerek a világ ?!

Iskolánkban bevezetésre került a TÁMOP 3.1.4 Kompetencia alapú oktatás, egyenlő hozzáférés-Innovatív intézményekben. Az új kompetenciaterületek és a tantárgytömbösítés bevezetése mellett, egy háromhetet meghaladó projekt szervezése is feladat lett. A projektben mindenki egyaránt szerepet vállalt. A három hét alatt különböző programok kerültek megszervezésre, az iskolában. Ilyen volt például Az Úr érkezése szavalóverseny, a nyolcosztályos gimnáziumok versenye, és a zárónapunk április 22. A projekt a „Kerek a világ” elnevezést kapta.

2

A három hét alatt mindenki arra törekedett, hogy a „Kerek a világ” elnevezéshez minél több feladatot tűzzön az iskolai tanórákon, volt virágültetés, az ünnepkörök felelevenítése és megismertetése különféle szempontok alapján a diákokkal. Mindenki nagy szeretettel és élvezettel késztette a szebbnél szebb termékeket és mindenkire ösztönzőleg hatott a projektben való részvétel. Természetesen ez a három hét különböző, kisebb szabású programokat, rendezvényeket is magába foglalt, mint például a Holland diákok vendégeskedése, az iskolai órák keretein belül elkészült projektek bemutatói. Mindenki tanár és diák együtt, lelkesen dolgozott a nagy projekten és mindenki szerette volna megmutatni a nagy napon, április 22-én, elkészült produktumát. A zárónap nagyon sikeres volt, melynek időpontja egybeesett a Föld napjával. Ezért ez a nap duplán is „ünnepnap” volt az iskola életében. A reggel izgalmakkal kezdődött, mindenki várta az előadásokat, melyeknek főszereplői, az osztályok és diákok voltak. A műsorok izgalmasak voltak, mert olyan témák kerültek terítékre, mint pél-

dául a hal bonctana; a ph jelentősége az élővilágban és a kozmetikai iparban; világegyetem szerkezete; az élet körforgása, vagy a Föld napja című előadás. Azért, hogy színesebbé tegyük ezt a napot Kiss Péter főiskolai tanár „A Föld, amelyből csak egy van” címmel előadást tartott, mely lenyűgözte a diákok nagyrészét. Az előadások közben, lehetőségük volt a diákoknak a folyosón megtekinteni azokat a kiállításokat, melyek az iskola tanulóinak munkáját mutatta be. Azokat a produktumokat, amelyek a három hét alatt elkészültek. Láthattunk egy a németes csoport kreativitását tükröző napirendet, ahol is a napszakokhoz fényképek voltak rendelve, olyan fényképek, amin egy kedves diákunk Bojcsuk Gábor volt látható. Az alkotó szellemű nyelvi előkészítős osztály (az akkor 5/9. osztály), központi

témájává az ünnepeket tette, amely színesítette a kiállítást. A nap csúcspontja egy közös főzés volt, melynek keretében minden osztály elkészítette egy ország jellegzetes ételét. Volt itt görög, német, ukrán, szlovák konyha, de folytathatnánk a sort tovább is és volt egy-két leleményes diák, akinek volt szerencséje több ország jellegzetes ételét is megkóstolni. A főzés egy kicsit más volt, mint a családi napon, a diákok együtt készítették a szülők segítsége nélkül a kiválasztott ételt, de mindenkinek nagyon tetszett és még nagyon sokáig beszélgettünk arról a napról és az egész iskola nagy érdeklődéssel várja a következő alkalmat, amikor ismét, egy jó hangulatú napot tölthetünk együtt. Báriné Haraszti Adél

A 2009/2010-es tanév legjobbjai

A tanévzáró ünnepségen a következő tanulók kaptak jutalmat kitűnő és jeles tanulmányi eredményeikért. KITŰNŐ TANULÓK: 1. Bally Daniella 8/5. 2. Pócsik Lili Zsuzsanna 8/5. 3. Suller Balázs 8/5. 4. Ferdinánd Milán 8/7. 5. Heringh Levente 8/7. 6. Leitner Áron 8/7. 7. Soltész Gábor 8/7. 8. Tábori Zoltán 8/7. 9. Balázs Ákos 8/9. 10. Asztalos Regina 8/10. 11. Fecske Péter 8/10. 12. Leitner Ivett 8/10. 13. Lukács Roland 8/10. 14. Balázs Tímea 8/11. 15. Oláh Júlia 8/11. 16. Balogh Ádám 4/11. 17. Berecz Fruzsina 5/9. 18. Jaczina Ildikó 5/9. 19. Kovács Henriett 5/9. 20. Nyeste Zsuzsanna 5/9. 21. Pásztor Vivien 5/9. 22. Fülöp Mercédesz 5/10. 23. Fehér Nikolett 5/11. 24. Kruppa Alexandra 5/11. 25. Mészáros Dávid 5/11. 26. Szabó Anikó 5/11. 27. Csurilla Gréta 6/9. 28. Kondor Boglárka 6/9. JELES TANULÓK: 1. Békési Fanni Kíra 8/5. 2. Czefernek Dorottya 8/5. 3. Káplár Gréta 8/5. 4. Fodor Dávid Tibor 8/6. 5. Kovács Kinga 8/6. 6. Kékesi Gergő 8/7. 7. Puskás Gergő 8/7. 8. Tölgyfa Balázs 8/7. 9. Czuczor Kinga 8/8. 10. Márföldi Dóra 8/8. 11. Berki Zsófi Anna 8/10. 12. Bognár Tibor 8/10. 13. Gaál Eszter 8/10. 14. Pusztafi Anikó 8/10. 15. Varga Melinda 8/10. 16. Hajcsák Péter 8/11. 17. Kiss Balázs 8/11. 18. Kustár Zsanett 8/11. 19. Kovács Andrea 20. Pinte János 8/11. 21. Pivarnyik Gréta 8/11. 22. Sukta Dóra 8/11. 23. Szanyi Gitta Nikoletta 8/11. 24. Tóth Bernadett 8/11. 25. Bereczki Gyöngyi 4/9. 26. Beregi-Kovács Marcell 4/9. 27. Szilágyi Szabolcs 4/9. 28. Szuchánszky Petra 4/10. 29. Pásztor Nikoletta 4/11. 30. Sallós Dorottya 4/11. 31. Bodák Nikolett 5/9. 32. Horváth Rita 5/9. 33. Kopócs Aida 5/9. 34. Koska Andráa 5/9. 35. Linkecs Dóra Mónika 5/10. 36. Márton Dóra 5/10. 37. Berzeviczy Nóra 5/11. 38. Oláh Alexandra 5/11. 39. Bordás Diána 5/12. 40. Cservenyák Anett 5/12. 41. Lubiczki Nóra 5/12. 42. Veres Irén 5/12. 43. Szikora Dóra 6/7. 44. Takács Dániel 6/8. 45. Egyed Dóra 6/9. 46. Fodor Renáta 6/9. 47. Szikszai László 6/9.

Nyíregyházi Kossuth-diák

A retorikától a japán kardok készítésének titkáig Második alkalommal rendezték meg a Lotz János nyári diák­ egyetemet a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangé­ likus Gimnáziumban, amelyen mi is részt vettünk. Az augusztus 2-ai ünnepélyes megnyitón a tábor vezetője Lentzné Vrbovszki Judit tehetségmenedzser közel félszáz fiatalt köszönthetett. A diákok, köztük mi is a retorika, a média, a kreatív írás, a nyelvészet, vagy a japán kultúra alaposabb megismerésére csábító szekciók valamelyikére jelentkezhettek. Mi a retorikát választottuk, de az előadások során ugyancsak tanulhattunk a nyelvészetről, a média világáról, de még a japán tradíciókkal is találkozhattunk. Köszönhetően – többek között – Daniel Abondolo, a Londoni Egyetem Szláv és Kelet-európai Tanulmányok Intézetének

Bioszosok kiruccanása 2010. március 10-én a tizenegyedik és tizenkettedik évfolyamos biológia faktorosok abban az élményben részesültek, hogy elutaztak Budapestre. Az úticél nem volt más, mint a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Anatómiai Múzeuma, illetve a Magyar Természettudományi Múzeum. Budapestre vonattal mentünk, majd rövid „metrós utazás” után megérkeztünk a SOTE Patológiai Intézetébe, ahol az Anatómiai Múzeum is található. Az Anatómiai Múzeum csak a saját egyetemi hallgatók számára látogatható, de tanárainknak hála (Pénzesné Fekete Henrietta, Pócsik Csabáné és Vörös Zsuzsa tanárnő) előzetes egyeztetés után csoportunk megcsodálhatta az ott kiállított plasztinált preparátumokat. Az ott tanuló orvostanhallgatók akár ki is kölcsönözhetik a csontokat a helyben tanuláshoz. Csoportunk nagy ámulattal figyelte a különféle preparátumokat, a testrészeket, szerveket,

Nyíregyházi Kossuth-diák

oktatójának, illetve Benő Attilának a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszékének docensének, és dr. Simoncsics Péternek az előbbi tanszék nyugalmazott docensének. A hosszú és fárasztó utat kárpótolta a bonyhádi gimnázium kellemes atmoszférája, ahol a vendéglátók minden tagja arra törekedett, hogy a legmegfelelőbb körülményeket biztosítsa számunkra. Az iskola és udvara, a hozzátartozó csontvázakat. Ezeket a preparátumokat bonyolult eljárással konzerválják, hogy az érdeklődő számára több évtized után is megtekinthető legyen. Nekem legjobban a csontvázak fejlődéstani készítményei és a fejlődéstani tárló – amely normális és kóros fejlődést mutat be, humán és állati élőlényekről egyaránt – tetszettek. Ezután a Magyar Természettudományi Múzeumba mentünk. Itt növény-, állat- és embertani kiállítások, őslény-és ásványtár tekinthető meg. Ez a kiállítás is rendkívül érdekfeszítő volt, sok lenyűgöző dologgal találkozhatunk. A dinoszaurusz szoborkiállítás élethűen mutatta be az őslényeket, az ásványokat elhelyező térkép jól illusztrálta a valóságot és könnyen megértettük a földtörténeti korszakokat is. Úgy gondolom, életre szóló emlékeket láttunk mind a két múzeumban. Köszönjük tanárainknak, hogy ekkora lehetőséggel ajándékoztak meg minket! Sallós Dorottya 4/12.

japánkerttel, a 2000 négyzetméteres atlétikai csarnokkal, a sportpályával, és a pagodákkal méltán nyerte el 2009-ben az ötödik legjobb gimnáziumnak járó címet. A retorikai műhelymunkák során a hét főből álló csoportunk alaposabb betekintést nyert a szónoklás művészetébe. Ezen órák alatt játszva tanultunk és készültünk a vasárnapi megmérettetésre, amely magába foglalt egy retorikai szöveg megírását és előadását, a „Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy” címmel. Az izgalmas és érdekes órák és előadások mellett megismerkedtünk a környékbeli városok nevezetességeivel. Eljutottunk Szekszárdra, ahol a helyi múzeumot látogattuk meg. A bikali Reneszánsz Élménybirtokon egy középkori várost ismerhettünk meg, emellett a kor eszményét jelképező lovagi torna is megelevenedett előttünk. Európa Kulturális Fővárosában, Pécsett lenyűgözött minket a pezsgő élet és lüktetés. Hangulatos üzleteket barangoltunk be, múzeumokat és kiállításokat is látogattunk. Egy hét elteltével, a tábor utolsó napján elérkezett az idő, amikor is a verseny megrendezésére került sor. A mező erőssége folytán a zsűri egy helyezettet választott ki. A megmérettetés után a fájó búcsú pillanatai következtek, amikor az összeszokott csapat egymásnak megígérte, hogy jövőre ugyanitt találkozik, hasonló élmények szerzésének reményében. Ezúton szeretnénk megköszönni iskolánknak ezt a felejthetetlen és élményekben gazdag lehetőséget a tanulásra és szórakozásra. Sallós Dorottya és Tekenős Boglárka 4/12

3

Erdély – felülnézetből Ha lenne még egy évem itt a gimná­ ziumban, jövő ilyenkor valószínűleg hagyományt teremthetnék azzal, hogy minden év kezde­ tekor visszaemlékező cikket írok Erdélyben tett látogatásunkról, melynek immáron második alkalommal volt a főszervezője Belinszky Etelka tanárnő.

Ady Múzeum

4

Ebben a pillanatban egy forró nyári délutánomat áldozom arra, hogy megírjak egy olyan cikket, amit talán soha nem olvashatok majd el nyomtatásban, egy cikket egy olyan lapnak, aminek nem leszek többé rendszeres forgatója. Mindezek ellenére mégis kötelességemnek érzem ezen feladat teljesítését, és nem csupán az Etelka néninek tett ígéretem ajánlott betartása miatt. Szeretném, ha ez a múltból jövő üzenet, melyet jelenleg a jövőnek írok, mindenki javát egyaránt szolgálná. Mindazokét, akik már jártak

Gyulafehérvár - Őrségváltás

Erdélyben, és egyben azokét is, akik még egyelőre nem vallhatják magukat olyan kivételesen szerencsés személyeknek, akiknek már lehetőségük nyílt Tündérország felfedezésére. Erdély több mint pusztán hegyek, apró források, patakok, tavak, folyók és vízesések lenyűgöző összessége; Erdély az emberség igazi színtere, az egyszerű, dolgos, kétkezi munkás emberek lakóhelye, szívüknek közepe. Mindezt idén tett látogatásunkkor még inkább megtapasztalhattuk, mint tavaly, mert ezúttal székely családoknál laktunk Torockón, akik betekintést engedtek mindennapi életükbe, olykor keserves, máskor tréfás történeteikkel könnyeket csaltak szemeinkbe, bevezettek sajátos kis gasztronómiájuk rejtelmeibe. A titok pedig nem más, mint hogy minden vacsorát kezdj egy jó kupica pálinkával, az majd meghozza az étvágyadat, ha az egész napos kirándulás, hegymászás és képzelt medvék előli menekvés nem lett volna elég hozzá. Persze nem csak ez volt emlékezetes a négy eltöltött nap élményei közül. Rögtön első nap, még a szállásunk elfoglalása előtt rövid látogatást tettünk Nagyváradon, ahol többek között megtekintettük a Püspöki székesegyházat, a Szent László templomot, valamint a Fekete Sas palotát. Később, Csucsára érkezvén meglátogattuk a Boncza kastélyt, aminek öregedő padlója egyikünk alatt természetesen azonnal össze is tört… csak hogy ne maradjunk izgalmak nélkül. A bánffihunyadi református templomban pedig a tiszteletes gyönyörű prédikációjából csomagolhattunk magunknak, saját kedvünk szerint némi kis útravalót a ránk váró ismeretlen jövő feltárásának segítségére.

Az egész napos utazás, múzeumjárás és városnézés miatt mindannyian nagyon fáradtan érkeztünk meg az esti órákban Torockóra, de nem sokkal azután, hogy mindenki elfoglalta szálláshelyét, és elfogyasztotta a már korábban felvázolt vacsora minden fogását, újratöltődve indultunk el felfedezni a pici, fehér házikókkal teli falucskát. Körülbelül két perces séta után találtunk is egy Gondűző nevű objektumot, amit aztán előszeretettel látogattunk meg minden este.

Ady szülőháza

A második nap kevésbé volt kötött. Délelőtt buszra szálltunk és megnéztük a híres Nagyenyedi Kollégiumot, Gyulafehérváron pedig a Püspöki Székesegyházat. A kora délutáni órákban vis�szaérkeztünk Torockóra, és lehetőséget kaptunk a falu mentén húzódó hegy, a Székelykő megmászására. Sokan indultunk neki a túrának, annak ellenére, hogy cseperegni kezdett az eső, és korábbi napok zivatarai is veszélyesen csúszóssá áztatták a hegy tetejére vezető turistautat. Voltak, akik így az első fánál vissza is fordultak, többen pedig továbbra is vállaltuk az akkor még gyerekjátéknak tűnő feladatot. Később, az első komolyabb nehézségek után voltak, akik meg-

Nyíregyházi Kossuth-diák

Gyulafehérvár - Székesegyház

próbálkoztak az óvatos kúszással lefelé, tízen azonban még mindig nem akartuk feladni a valóban küzdelemnek nevezhető túrát, és addig mentünk, míg már visszasírtuk a veszélyesen csúszós, sáros részt. Ez a pillanat nálam akkor következett be, amikor a bokáig érő patakban állva arra gondoltam, vajon melyik kőre tehetem rá úgy a lábam, hogy nem indul majd meg a föld alattam. Az „este hétre érjetek haza, mert kezdődik a vacsora” parancs követése egyre távolibbnak és lehetetlenebbnek tűnt, miközben fehérre vált arcok jöttek velünk szemben, azt tanácsolva, hogy ne menjünk tovább.

denki színültig lett energiával és azonnal minden másik magasabb pontra is fel akartunk mászni, és minden oldalról le akartunk nézni, futkározni és hemperegni a vizes fűben, míg a maradék erő is ki nem szállt belőlünk. Ekkor megkerestük a legszebb pontját a csúcsnak, és kicsit hamisan, kicsit ritmustalanul, de mindenképpen tisztelegve, elénekeltük 1129 m magasan a Székely Himnuszt. Féltünk bár, de választásunk nem volt túl sok, ezért közösen arra az elhatározásra jutottunk, hogy megpróbálunk valahogy lejutni. Félelmünk az első húsz percben beigazolódni látszott, amikor már mindenki túl volt az első elcsúszásán, leszámítva persze két hősies vezetőnket - akiknek nevét és kilétét fedje balladai homály – és akik nélkül talán soha nem jutottunk volna el eddigi életünk legnagyszerűbb útjára. Most bátran merek nem csak önmagam nevében beszélni. És hogy mi várt ránk lent, este nyolc óra után nem sokkal, amikor kipirosodva, kifáradva

rára, és Ady Endre egykori iskolájára, Érmindszentre érkeztünk, ahol Ady Endre szülőházában ismerkedhettünk meg a költő teljes életével és műveivel. Teljesen mindegy igazából, hogy mennyit forgatod otthon az irodalom és történelemkönyveidet, hogy men�nyire gondolod magadat tájékozottnak, okosnak és érettnek. Addig, amíg nem látogatsz el a történelmi színhelyekre, amíg nem érinted kezeddel Dsida Jenő sírboltjának kövét, amíg nem érzed a saját orroddal a döngölt padló illatát Ady szülőházában, addig semmit nem tudsz. Végtelen a magyar történelmet és művészetet öregbítő személyek száma, és ha lehetőséged nyílik arra, hogy velük ne csak kényszerből, hetente kétszer ismerkedj és emlékezz rájuk, akkor ne szalaszd el, mert az igazi ismeret és tudás az, ami a saját tapasztalataidból eredően fakad. Ha már jártál Erdélyben, mindenképpen menj vissza, és engedd, hogy magával ragadjon a hely szemek elől rejtett varázsa, beszélgess az emberekkel, látogass el minden valóságos, és mégis meseszerű, kincses ládikó szépségű helyre, tanulj és töltekezz. Erdélyben az ember megváltozik. Egy-egy kirándulás után valóban érni kezd, a tudata kitágul, átrendeződik az értékrendje, visszavágyik, és nem a szórakozás kedvéért, ami miatt oly’ sok helyre visszavágyunk, hanem egy-

Bánfyhunyad

Túra

Persze ez rögtön felkeltette kíváncsiságunkat, na meg a tudat, hogy már nem lehet olyan messze a csúcs, újra lángra lobbantotta bennünk a hódítás vágyának tüzét, így büszkén és reménykedve megkapaszkodván a mozgó sziklákba, továbbindultunk. Közben sikeresen besétáltunk egy hatalmas felhőbe, ami többünket megrémített, mert ennek köszönhetően, nem hogy az utat nem láttuk, de jóformán egymást sem. Szerencsére ez a gond – a többihez képest – viszonylag hamar szűnni látszott, és a huszonnyolcadik „a következő kanyar után már ott a csúcs” után végül megérkeztünk. Természetes, hogy rögtön min-

Nyíregyházi Kossuth-diák

és kiéhezve végre megérkeztünk? Csupán ennyi: „Késtetek.” Aztán miután elmeséltük, hogy kínunkban lánykérésekre is igent mondtunk, és hogy több hatalmas medvével is harcolnunk kellett, ráadásul találtunk egy traktort, ami végre megfelelő környezetnek tűnt egy csoportkép készítéséhez – amit tanárnő egyébként is úgy kedvel – kaptunk még szelíd hátba veregetéseket, meg meleg tanácsokat, amiket felhasználhattunk vacsoránk megmelegítésének kérésekor. Harmadik nap a reggeli után egész napos kirándulást terveztünk a Tordai hasadékhoz, azonban az állandó viharok leszakították a hidakat, így a második átkelőhelynél vissza kellett fordulnunk. Valamelyest kárpótolt azonban minket a tordai sóbányában eltöltött néhány óra. A negyedik, egyben az utolsó nap reggelén Kolozsvárt útba ejtve indultunk haza. Ott ismét tiszteletünket tettük a híres Házsongárdi Temetőben Kós Károly, Dsida Jenő, valamint Reményik Sándor sírjánál. Zilahon átkelve, a buszból egy hos�szabb pillantást vetve Wesselényi szob-

Reményik Sándor sírhelye

szerűen az érzés miatt. Az érzés miatt, amiről majd’ három oldal után újra be kell látnom, hogy leírhatatlan és meg nem ismételhető, mert ha már egyszer jártál Erdélyben, másodjára sem lesz ugyanolyan. Mintha mindig máshonnan tekintenél a bokrokra, fákra, erdőkre, madarakra… országod múltjára és jelenére. Eleinte lentről nézel felfelé, utána már szemmagasságból figyelsz mindent, legközelebb a titkos kis zugokat is fel akarod már tárni, megismerni mindent onnan, ahonnan a leginkább látszik: felülnézetből. Gazsó Kata 2010-ben érettségizett öregdiák

5

INTERNATIONAL COMMUNICATION A nyár folyamán részt vehettem egy Nemzetközi Kommunikációs és infor­ matikai táborban (ICC), melyet látássérült fiatalok részére szerveznek.

6

A tábort minden alkalommal más országban rendezik meg. Idén Görögország adott otthont a rendezvénynek. Ez volt a tizenhatodik alkalom. Ebben az évben tizenöt ország gyengénlátó és vak fiataljai vettek részt a táborban. Körülbelül negyven nemzetközi személyzeti tag és tizenöt görög önkéntes szervező gondoskodott arról, hogy a július 29-től augusztus 5-ig tartó időszak érdekességekben és szórakozásokban gazdag legyen a résztvevők számára. Idén hallottam először az ICC-ről, és úgy gondoltam, megpróbálom, hátha sikerül kijutnom, mert jó alkalomnak találtam az angol nyelv gyakorlására és az informatikai újdonságok megismerésére. A jelentkezést az Informatika a Látássérültekért Alapítványnak kellett benyújtani egy e-mail formájában, amit egy magyar és egy angol nyelvű meghallgatás követett. A meghallgatást az egyszerűség kedvéért MSN-en illetve Skype-on oldottuk meg, így nem kellett Budapestre utaznom. A meghallgatás után néhány héttel kaptam egy értesítést, hogy szerencsésen bekerültem az utazó csapatba. 2010. július 29-én, csütörtökön végre elindulhattunk Görögországba, azon belül is Athénbe. Az utazás előtt egy hónappal felvettem a kapcsolatot a másik két szerencsés magyar résztvevővel, így mikor a reptérre értem a szüleimmel, nem mint vadidegenek, hanem mint régi barátok fogadtuk egymást. Az országból mindössze négyen utaztunk, három résztvevő és egy kísérő, aki az alapítvány önkéntese és a tábor magyarországi koordinátora is egyben. Ezelőtt sosem ültem még repülőn, így érthető volt, hogy érdeklődéssel, kíváncsisággal és némi idegességgel vártam a felszállást. Sok mindent hallottam a repülésről a rokonaimtól, olvastam könyvekben és láttam filmekben, de a valósághoz valahogy egyik sem volt hasonlítható. Szinte nem is éreztem semmit, csak a

fel- és leszállásnál, mintha egy hullámvasúton ülnék. Az ablakokon át elénk táruló látványról sajnos nem tudok nyilatkozni, de elmondásokból úgy tudom, a felhőket vattacukorhoz hasonlítják. Mindenesetre érdekes és izgalmas volt. Az athéni reptéren már buszokkal vártak minket a szervezők. Mivel ugyanabban az időpontban több csoport gépe is megérkezett, így megvártuk egymást, majd együtt indultunk el a szálláshelyünkre, az Atexcelixi konferenciaközpontba. Szerencsém volt, mert a szobatársam a velem utazó magyar lány, Nóri lett, így legalább esténként nem kellett angolul beszélgetnem. Nagyon szép volt az egész környék, a keleti oldalon például a miniszterelnöki rezidencia magasodott.

Naponta két workshopon vettünk részt. Az első reggel kilenckor kezdődött, a második délután kettőkor. Minden workshopra igaz volt, hogy másfél óra után félórás szünet következett, majd a foglalkozás ott folytatódott, ahol abbamaradt. Az első workshop még nem volt témához köthető, főleg ismerkedésre szolgált. Alkalmat adott a barátságkötésre. Megkönnyebbülésemre, sikerült megismerkednem egy nagyon kedves holland lánnyal, Friedával és egy igazán pörgős olasz sráccal, Giulióval. Délután kezdődtek el az igazi workshopok! Azt hiszem, Street Musicra mentem, ami nagyon mókás volt, mert szeretem a zenét és néhány évig énekeltem is, mielőtt gimibe kerültem, így nem volt számomra teljesen idegen ez a világ.

Miután mindenki elfoglalta a szobáját, vacsorázni mentünk. Vacsora után kisebb megnyitó következett, ahol bemutatták a tizenöt görög önkéntest, akik egész héten a segítségünkre voltak, valamint a tábor nemzetközi személyzetét és a főszervezőket, egy német és egy osztrák professzort. Ezután körbevezették a társaságot a konferenciaközpont labirintusszerű folyosóin. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy a hét utolsó napjaira sikerül megtanulnom, mi merre található, a helyzetet pedig nehezítette a görögök furcsa akcentusa, amit csak néhány nap elteltével sikerült megértenem. Nagyon meg voltam ijedve a hatalmas épülettől, féltem, hogy el fogok tévedni. Másnap reggel kezdetét vették a workshopok, azaz három órás elfoglaltságok egy adott témában. Rengeteg téma közül lehetett választani - a tábor első felére még otthon kellett ezt megtennünk az ICC weboldalán egy felhasználónév és egy jelszó segítségével, a hét második felében pedig a helyszínen választottunk, amit szintén interneten keresztül bonyolítottunk le. .

A legérdekesebb workshopnak a Talking Technologyt tartom, hiszen a beszélgetés folyamán megismerkedhettünk a legújabb technikákkal, kipróbálhattuk és tesztelhettük például az iPhone-okat és az iPod-okat. Sosem gondoltam volna, hogy a technika elér egy olyan fejlettségi szintre, hogy az érintőképernyős készülékek számunkra - vakok számára is - elérhetőek és használhatóak legyenek. A workshopon az iPhone-okon kívül az egyik kedvencem egy úgynevezett Book Reader volt. Ha valakinek ilyen készüléke van, nincs szüksége közönséges szkennerre a nyomtatott könyvek digitalizálásához. A szerkezet fényképet készít a pontosan alá tett könyv lapjairól, az elkészült képen optikai karakterfelismerőt futtat, majd automatikusan elkezdi a felolvasást. Megkértek, hogy prezentáljam egy videóban az olvasó használatát és beállításait, így megtettem, és a workshop vezetője megígérte, hogy elküldi a videót, de sajnos azóta sem kaptam meg, pedig kíváncsi lennék, mennyi értelmetlenséget mondtam. A másik kedvenc workshopom az

Nyíregyházi Kossuth-diák

N And Computer CAMP 2010 Exploring Creativity volt. Ez egy kreatív workshopnak nevezhető foglalkozás, amiben nagyon elememben érezhettem magam. Verseket kellett írni, rögtönzött párbeszédeket létrehozni és különböző szituációkban helytállni. A versek megírásában én voltam a leggyorsabb, így segíthettem a többieknek, akik kevésbé voltak kreatívak és fogalmuk sem volt, mi a feladatuk. A két legérdekesebbnek tartott délelőtti foglalkozáson kívül meg kell említenem egy harmadikat is, mely a Greece Through Your Senses nevet viselte. A workshop lényege az volt, hogy megismerjük Görögországot történelmen, zenén, táncon és ételeken keresztül. A foglalkozás első felében a görög történelem és kultúra állt a középpontban, majd görög táncokat tanultunk és különleges nemzeti ételeket kóstolhattunk meg. Személy szerint nekem nem nagyon ízlettek, mert túl édesnek találtam őket, különösen a rózsalekvárt. A délelőtti workshopokon kívül természetesen szabadidővel is rendelkeztünk, melyet a személyzeti tagok igyekeztek szervezett programmal kitölteni. Minden este buszok vártak minket a konferenciaközpont előtt, és csoportosan mentünk el az aznapra kiválasztott úticélhoz. Péntek este az Akropoliszhoz látogattunk. Sosem hittem volna, hogy egyszer eljutok erre a helyre, azt meg végképp nem gondoltam, hogy megérinthetem a márványoszlopokat és állhatok a Partheon előtt, amit a történelemkönyveim borítóján láthattam egykor. A hely régies varázsát csak a restaurálást végző munkagépek zaja törte meg egy kicsit, de ettől függetlenül sok-sok élménnyel lettünk gazdagabbak. Élvezetes volt még a szombati vidámpark és a vasárnapi múzeumlátogatás is. A múzeumban megfoghattuk a szobrokat és domborműveket, ami hatalmas élményt jelenthetett főleg azok számára, akiknek soha nem adatott meg az, hogy lássanak egy szobrot vagy egy képet. A hétfő volt a tábor csúcspontja! Aznap nem voltak workshopok. Helyettük ellátogattunk az Africa Parkba, délután pedig a tengerparton múlattuk az időt. Az állatkertben lehetőségünk nyílt megfogni a kígyókat. Én kihasználtam az alkalmat, és mindhárom kígyót, amit elém hoztak, a kezembe vettem és fotózkodtam velük. Ezután etethettük a majmokat és a zsiráfokat, majd egy körülbelül háromnegyedórás delfinshow következett. A showból sajnos nem láttam semmit, de a bemutató

Nyíregyházi Kossuth-diák

után mindenki odamehetett a medence partjához és megérinthette a delfineket. Úgy gondolom, kevés ember mondhatja el magáról, hogy egy delfint simogathatott, és én büszke vagyok arra, hogy megtehettem. Mikor megérintettem, olyan volt, mintha egy felfújható gumijátékot fognék, egyszóval nagyon érdekes és furcsa érzés volt. Úszni a tengerben olyan élmény, amit azt hiszem, sosem fogok elfelejteni. Életemben először jártam a tengerparton és talán ez volt az utolsó alkalom is egyben, de mindenképp emlékezetes marad szá-

momra. A kimerítő úszás és napozás után, körülbelül félórás buszozást követően, egy tengerparti étteremben vacsoráztunk, ahol megkóstolhattuk a tengeri ételeket, persze csak, ha akartuk. A keddi nap újra a szokásos ritmusban zajlott, azaz visszatértek a workshopok. Este szervezetten mentünk ki a városba és vettünk néhány ajándékot az otthon maradt családtagjainknak és barátainknak. Athén utcái mindig tele vannak élettel, az egész város úgy fest, mintha állandóan fesztivál lenne. Amerre csak jártunk, kivilágított épületekkel, kedves árusokkal és utcazenészekkel találtuk szembe magunkat. A görögök temperamentuma elképesztő volt. Nem zavarta őket, hogy épp utcán haladunk, egész egyszerűen táncolni és énekelni kezdtek, a többi járókelő pedig egyáltalán nem furcsállta ezt. Szerdán - azaz az utolsó előtti napon csak egyetlen workshopon vettünk részt. Let’s Play Backgammonra mentem, ahol megtanultam játszani ezzel a társasjátékkal. Egész ügyes voltam, háromszor nyertem. Délután csatlakoztunk az angol csoporthoz és készültünk a búcsúestre. Minden csoportnak - vagy esetenként több csoportnak együtt - elő kellett adnia valamit. Mi - az angolokkal összefogva - írtunk egy remek ICC-dalt. Kapott egy jó kis blues hangzást, valamint egy vicces szöveget, és indulhatott az előadás. Nagyon izgultunk, hogy minden simán menjen, mert nem volt túl sok időnk a gyakorlásra. Szerencsére a csapatunkban

egy gitáros és egy szájharmonikás is jelen volt István és Dave személyében, így a zenei aláfestés tökéletesen meg lett oldva. Az izgalmunk ellenére, végül gond nélkül előadtuk a műsort. Miután minden csoport bemutatta az előadását, kezdődhetett a hajnalig tartó mulatság! Pontosan nem tudom, mikor kezdtem el táncolni, de azt hiszem, hajnali fél négyig egész biztos a parkett ördögét játszottam. Mindvégig az olaszokkal táncoltam, akik nagyon nem akarták abbahagyni a forgások és lépések sorozatát, így fel kellett vennem a ritmusukat, de egyáltalán nem bántam meg, mert remekül szórakoztam. A parti után lent maradtam beszélgetni a táncpartnereimmel, így olyan fél öt körül estem be a szobámba, hogy végre aludhassak A csütörtök reggel álmosan és rosszkedvűen kezdődött, de élményekkel és ajándékokkal megpakolva indultunk haza. Szomorú voltam, hogy máris vége ennek a fantasztikus hétnek, de nemcsak én éreztem így. Tudtam, hogy nagyon fog hiányozni a tábor, a hely és a barátok, akikre sikerült szert tennem. Sosem hittem volna, hogy eljutok egyszer Görögországba, az egyik kedvenc országomba. Nem reméltem, hogy a táborban új emberekkel ismerkedhetek meg és barátokra találhatok. Az utazás előtt féltem, hogy meg sem fogok tudni szólalni és ez a szorongás kerített hatalmába egészen addig a pillanatig, amíg az első beszélgetésen át nem estem. Egész biztosra veszem, hogy a tábor felejthetetlen élmény marad minden egyes résztvevő számára. A következő ICC helyszíne még nincs meghatározva, de az már biztos, hogy Románia, Bulgária, Horvátország és Olaszország közül lesz kiválasztva. Szeretném jövőre is megpályázni a részvételt, bár szinte alig van esély, hogy ismét én leszek az egyik utazó, de reménykedni lehet. Kruppa Alexandra 5/12.

7

Szélrózsa Szarvason 2010. július 14. és 18. között került megren­ dezésre Szarvason a Szél­ rózsa – VIII. Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozó, amelynek témája a Középkezdés Veled volt. Iskolánkat is képviselte egy lelkes csapat Tóth Katalin isko­ lalelkész vezetésével.

8

2010. július 14-én szerdán, délután kettőkor indultunk el a VIII. Szélrózsa találkozóra. Egy légkondicionált kisbusszal mentünk, így a 3,5 órás utazás Szarvasra kényelmes volt, de mégis nagyon hosszú. A megérkezésünk után elfoglaltuk a szálláshelyeinket. Voltak, akik sátoroztak, míg mások egy kollégiumban laktak. A Nagyszínpadot egy erdei tisztáson állították fel, így kedvünkre barangolhattunk a kis erdei ösvényeken. A vacsora elfogyasztása után, amelyet a Nagyszínpad melletti sátorban osztottak, meghallgattuk a nyitó áhítatot. Az idei Szélrózsa a foci vb miatt a “Középkezdés veled” címet viselte. Ez Istennek, az életünkben és a világban való központiságára utalt. A különböző áhítatok és bibliamagyarázó előadások is erről szóltak. Rengeteg színes és érdekes program közül lehetett választani, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A kisebbeknek szerveztek táncházat, valamint különböző játék- és barkács foglalkozásokat. A nagyobbak pedig két előadás között kulturáltan tombolhattak a nagyszerű keresztény rock együttesek zenéire. Esténként az Ótemplomban zenés áhítatok voltak. Csütörtökön meghallgathattuk Varnus Xavér és a Talamba Ütőegyüttes közös előadását. Következő nap pedig részt vettünk a Tamás misén, amely sok érdekes zenés és interaktív elemet tartalmazott. Továbbá a Ruzicskay-házban gyönyörködhettünk Szemerei Gábor szobrász műalkotásaiban. Vasárnap a

záró istentisztelet és az ebéd után indultunk haza. Nagyon jól éreztük magunkat, de a hazaút végére már elfáradtunk, és vártuk hogy otthon legyünk. Két dolog van, amit mindenképpen érdemes a találkozóval kapcsolatban kiemelni. Az egyik az a magas szintű szervezettség, amellyel nem csak a szórakozásunkról és pihenésünkről, hanem a biztonságunkról is gondoskodtak. A programok felé vezető ösvényen és az erdő más pontjain is önkéntesek felügyelték a járókelőket.

Kossuthosok mondták a Szélrózsáról Mindenféleképpen különleges élmé-

nyt nyújtott számomra ez a találkozó, amely rendkívül magas színvonalon, játékosan és figyelemfelkeltő módon zajlott. Bár csak négy napot töltöttünk ezen a találkozón mégis rengeteg új információ került a birtokomba úgy, hogy szinte észre se vettem. Ezek az új információk változtattak a dolgokhoz való hozzáállásomon, és talán ez által könnyítik meg mindennapjaimat. Pócsik Gábor 8/12. Én még először voltam Szélrózsán, de

nagyon jól éreztem magam a héten. Rengeteg barátot szereztem, és sok élménnyel gazdagodtam. Legfőképpen az esti koncertek tetszettek, ahol majdnem az egész tábor ott volt. Én az unokatestvéremékkel sátoroztam a focipályán, így a hét különösen jó hangulatban telt el. Nagyon jó volt, hogy iskolalelkészünk, Tóth Katalin is együtt volt velünk, aki szintén mindig figyelt ránk. Szerintem én két év múlva is fogok menni Szélrózsára. Kőrösi Szabó Eszter 4/11. Ez volt az első alkalom, hogy részt

A sátraknál pedig éjszaka is volt őr, aki vigyázott a biztonságra. A másik, ami a legfontosabb, az emberek egymás iránti kedvessége és segítőkészsége. Mindenki odafigyelt a másikra. Idegenek kérés nélkül segítettek egymásnak, ha látták hogy valakinek szüksége volt rá, például eltévedt. Takács Fanni 4/11.

vettem ezen a rendezvényen. Nem bántam meg, hogy elmentem, mert rengeteg új élménnyel gazdagodtam. Nagyon sok program volt betervezve, amik gyakran párhuzamosan futottak egymással. Iskolalelkészünk, Tóth Katalin segített kiválasztani a legjobb, leghasznosabb programokat. 4 napot töltöttünk ott, ami nagyon gyorsan eltelt. A találkozó folyamán rengeteg új embert ismertem meg. Akik még nem voltak a Szélrózsán, azoknak csak ajánlani tudom. Zsadányi Dániel 4/11.

Nyíregyházi Kossuth-diák

SZENVEDÉLYÜNK, A TÁNC! Mindenkinek más és más a kedvenc szabadidős tevékenysége, nekünk a sok közül az egyik a tánc. Évekkel ezelőtt együtt kezdtük el a néptáncot, de vállal­ kozó szellemünknek köszönhetően más típusú táncokat is kipróbál­ tunk már. Azóta mindketten különböző stílusú táncok elsajátí­ tásával foglalkozunk, mégpedig a hip-hop-pal és néptánccal. A közös pont viszont még mindig megmaradt, ez pedig a tánc szeretete.

Próbáltál már ki más táncműfajt is? Brigi: Igen, volt szerencsém másba is belekóstolni már, például táncoltam szambát, rockyt és palotás táncokat is. A szívemnek azonban egyik sem volt olyan kedves, mint a hagyományokat őrző néptánc. Dorka: Persze, hiszen szeretem az újdonságot. Sokféle táncot próbáltam már ki. A hastánctól kezdve a néptáncig, de a hip-hop volt a legszimpatikusabb mindközül.

Milyen sikereket értél el? Hornyák Brigitta, 8/12, néptáncos

Dorka: Sokszor volt fellépésünk, különböző versenyeken értünk el jó eredményeket, és ezeket mindig nagyon élveztem. Jó látni, ha tetszik a közönségnek az, amit csinálunk.

Andó Dorottya, 8/12, hip-hop táncos

Mióta táncolsz, és mikor kezdted el?

Mennyi időt vesz el a tánc a szabadidődből?

Brigi: 11 évvel ezelőtt kezdtem el a néptáncot még óvodás koromban a kedvenc óvó nénim hatására, aztán ez a műfaj nagyon is megtetszett nekem, és 1. osztályos koromtól kezdve a Szabolcs Néptáncegyüttesben koptatom a cipőimet.

Brigi: Azért, hogy valaki jó és sikeres táncos legyen, sok áldozatot kell hoznia. Rengeteg gyakorlást igényel az egyes koreográfiák tökéletesítése, így akár heti 6-8 órát is fel kell áldoznom a szabadidőmből, sőt a fellépések is külön időt követelnek.

Dorka: Körülbelül 11 évesen kezdtem el. Mindig is vonzott a tánc világa, hiszen anyukám is ezzel foglalkozik. Amikor táncolok, kikapcsolódhatok, arról nem is beszélve, hogy fitten tart.

Dorka: Heti kétszer van táncórám, de úgy gondolom, ha valami igazán érdekel valakit, arra mindig tud időt szánni. Nekem személy szerint hiányérzetem van, ha nem táncolok akár csak egy rövid ideig is.

Nyíregyházi Kossuth-diák

Brigi: A táncegyüttessel bejártuk a környező országokat, főleg a magyar lakta területeket, nemzetközi fesztiválokon vettünk részt, rengeteg díjat nyertünk, és több arany minősítésben is volt részünk. Valamint minden évben szeretettel várnak minket vissza az erdélyi és kárpátaljai magyar néptáncosok is, akikkel évek óta közösen ápoljuk őseink hagyományait.

Miért ajánlanád másoknak, hogy a táncot válasszák hobbiként? Brigi: A tánc egyfajta kifejezőeszköz, csapattá kovácsolja az embereket. A tánc az a „nyelv”, amelyet mindenki megért a világon. Kikapcsolódást, boldogságot, kiegyensúlyozottságot és jó kondit biztosít mindazok számára, akik hajlandóak elég alázatot mutatni vele szemben. Dorka: Én úgy gondolom, hogy az emberek nem tesznek eleget az álmaikért, ami egyáltalán nem helyes. Sokan szeretnének táncosokká válni, vagy netán színjátszózni, de nem kezdenek bele, mert félnek az esetleges kudarcoktól. Én csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy tegyenek az álmaikért, vágjanak bele bátran, hiszen „Álmok nélkül nem érdemes élni!”

9

Kontraszt kiállítás

10

Szeptember 7-én iskolánk minden diákja bepillantást nyerhetett a Görög Katolikus Hittudomány Főiskolán megrendezett Kontraszt kiállításra. Riportjaimban Márföldi Esztert és Oláh Zsuzsannát kérdeztem a kiállításról. - Az iskolában hallottál először erről a rendezvényről? - Igen. - Milyen érzéseket váltott ki belőled a kiállítás? - Először megdöbbentett az egész, hisz erről az oldaláról nem tapasztaltam meg az életet- remélem nem is fogom. - Mit figyeltél meg? Társaidra hogyan hatottak a hallott és látott kisfilmek? - Mindenki döbbenten figyelte a videókat, és olvasta a plakátokat. Voltunk egy páran, akik sírtunk is a látottak és hallottak miatt. - Szerinted a kiállítás eléri a célját? Megváltozik valamennyire az emberek életszemlélete? - Szerintem eléri a célját, a fiatalok és a felnőttek is egyaránt elgondolkodnak a látottakon és jobban odafigyelnek majd mindarra, amit csinálnak. - Te kipróbáltad az első szobában a szemüvegeket? Tetszett vagy inkább megijesztett? - Igen, kipróbáltam őket. Én inkább viccesnek mondanám, mint elrettentőnek. A kiállítás megtekintése előtt és után ezzel a kis “játékkal” oldottuk a bennünk lévő feszültséget. - A kiállítás végén bementél a csendszobába? Mit tapasztaltál ott? - Igen, bementünk és megbeszéltünk mindent. Sikerült kellőképpen megnyugodni, és feldolgozni a kiállítás egyes részeit. Sokat segített, hogy leültünk néhány percre gondolkodni. - Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre, Eszter. - Mikor mentetek a kiállításra? - Mi csütörtökön mentünk a kiállításra Takács tanár úr kíséretében. - Hallottál már az előadásról vagy teljesen ismeretlen volt számodra? - Korábban már sokat hallottam róla, mivel már tavaly is beszélgettünk erről hittan órán. Volt szó arról, hogy busszal utazunk, hogy megnézhessük a kiállítást. Azonban a református egyház kérésére Nyíregyházára hozták. Ezen kívül, mikor szó esett róla, hogy idén itt megnézhetjük, a tanárokat kérdezgettük, hogy mégis milyen, mivel ők már látták. Sokat, és meghökkentő dolgokat meséltek róla. - Tetszett a kiállítás vagy inkább felkavart? - Hogy milyen volt valójában? Nagyon rossz érzés volt végigmenni. Valóban meghökkentő látvány, mint ahogy azt korábban

INTERJÚ ZACH ANDERSONNAL Mint, ahogy azt mindannyian tudjátok és láthattátok, Nyíregyházára is megérkezett a rendőrség és a református egyház által közösen szervezett Kontraszt kiállítás. A multimédiás tárlat célja, hogy rávilágítson számos olyan témára, mely manapság a leginkább érinti a fiatalokat. Iskolánkból a második tanítási héten minden felsőbb évfolyamos osztály megtekinthette a kiállítást a Görög Katolikus Hittudományi Főiskola alagsorában kialakított helyiségekben. Úgy gondolom, a gimnázium az utóbbi hetekben szinte pezsgett a kiállításról kialakult véleményektől és élményektől, így nem is szeretnék belebonyolódni ezeknek a túlzott részletezésébe. A kiállítás osztályonkénti megtekintése előtt, iskolánk hagyományosan megrendezett csendesnapján, a felsőbb évfolyamos osztályok egy előadáson is részt vettek, melyet a Nyíregyházi Főiskolán tartottak. Az előadás célja az volt, hogy felkészítse a diákságot a kiállítás megtekintésére, hogy interaktívan bemutassa a fiatalságot sújtó problémák és veszélyek többségét, valamint ezek következményeit, és nem utolsó sorban, hogy segítsen a helyes döntések meghozatalában. Természetesen magam is elmentem az előadásra és saját tapasztalatból mondhatom, rendkívül élvezetes, szemléletes és egyben szórakoztató volt. Az előadást Zach Anderson, a FÉK nemzetközi AIDS és drogellenes alapítvány Amerikából származó munkatársa tartotta, aki nagyon meglepte a diákokat majdnem tökéletes magyar nyelvtudásával. A hétvégén lehetőségem nyílt interjút készíteni magával Zach Andersonnal, akit többek között a munkájáról is kérdeztem: Mi a foglalkozásod egészen pontosan? Zach: Hát a fő foglalkozásom a FÉK program (Fiatalok az Élet Küszöbén). Ez egy nemzetközi AIDS- és drogellenes alapítvány. Sok középiskolában tartok ilyen előadást és suli után pedig különböző programokat szervezünk a diákoknak. Miért választottad éppen ezt a hivatást? Zach: Én az egyetemen egy nagyon csúnya, önző ember voltam. Mindent csak azért tettem, hogy előrehaladjak... Ha voltak barátaim, akkor csak arra használtam őket, hogy előrébb kerüljek az életben. Egyetem után kezdtem rájönni arra, hogy mennyire nem szerettem magamat. Akkor nem voltam keresztény, de egyik nap eszembe jutott egy idézet a Bibliából: “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Rájöttem, hogy Jézus a legjobb példa egy jó barátra. Azt akartam, hogy megváltozzon az életem... Körülbelül ekkor hallottam a FÉK programról. Tudtam, hogy Isten helyezte ezt a lehetőséget Elém és úgy döntöttem, hogy részt kell vennem ebben. Hogyan kerültél kapcsolatba a Kontraszt kiállítással? Zach: Százvai László kisvárdai református ifi vezető megtalálta egy-két videómat Youtube-on. Ő már előbb is ismerte a FÉK programot, és azt akarta, hogy a FÉK partnerkapcsolatot építsen ki a Kontraszttal. Mindannyian jó ötletnek tartottuk ezt, és össze is jött a partnerkapcsolat.

elmondták. Nagyon erős volt, nagyon sok, és nagyon felkavaró egyszerre. Nehéz jellemezni. Kellett az a két vészkijárat. Jól esett az a kis pihenő. Tudom, hogy az elrettentés volt a célja, és hogy felkavarjon, de őszintén jó volt eljönni onnan. - Milyen reakciókat figyeltél meg a társaidon? - Szerintem nem volt mindenkinek olyan rossz érzés, mint nekem, de az is lehet, hogy csak nem merték kimutatni. Volt, aki nevetett rajta. Az ilyen ember szerintem nem vette komolyan az ott látottakat. - Szerinted a kiállítás hatással lesz az emberekre? Változik majd az életszemléletük? - Aki nem vette komolyan, azt az embert nem is fogja elrettenteni ez az egész. A célja pedig ez lenne. Az biztos, hogy sokan átértékelték a “drogokat és társait”.

Te is megnézted a kiállítást? Ha igen, melyik volt számodra a legmegrázóbb téma? Zach: Én is megnéztem. Nekem az abortusz-szoba volt nagyon megrázó, és az utolsó hídmesteres példa is tanulságos volt. Miért pont Magyarországon élsz? Zach: Itt élek, mert itt van a FÉK program. Itt indult a 90-es években, és most már több mint 30 országban munkálkodik. Ez mind Magyarországtól való ajándék a világnak. Ezért is büszke vagyok, hogy itt élhetek és szolgálhatok. Csak az országban tartasz előadásokat, vagy külföldre is mész? Zach: Szoktam ritkán Romániában (Erdélyben), Moldovában, és persze az USA-ban is tartani néha FÉK előadásokat. Többféle témában is vannak előadásaid? Zach: Igen! Szoktam előadásokat tartani: barátságról, személyiségtípusokról, médiáról, zenéről, meg egyéb keresztény témáról is. Az eddigiek során milyennek tapasztaltad a visszajelzéseket a diákok részéről? Zach: Eddig nagyon jók voltak a visszajelzések. Úgy tűnik, hogy a legtöbb diák nagyon érdeklődő és ennek örülök is. Milyen gyakran jársz előadást tartani? Zach: Mostanában hetente jövök Debrecenbe vagy Nyíregyházára előadásokat tartani. Az előadásaidból az tűnik ki, hogy tudatosan választottad meg a párodat. Mindig is úgy gondoltad, hogy várni kell az igazira? Zach: Igen. Ezt mindig így gondoltam. Én tudtam, hogy egy ilyen dolgot nem lehet elkapkodni. Volt egy-két barátnőm a gimiben meg az egyetemen, de a fizikai kapcsolattal várni szerettem volna addig, amíg nem találkozom azzal a lánnyal, akivel le szeretném élni az életemet... Az előadások miatt mennyi időt tudsz a családoddal tölteni? Zach: Szerencsére a hét legtöbb napját otthon tudom tölteni a családommal. Napközben a gyerekek oviban vannak és a feleségem pedig magyar nyelviskolába jár. Este és hétvégén mindig együtt van a család. Visszatérve egy picit az interjú elejére. Említetted, hogy az iskolai szünetekben különböző programokat szerveztek a diákoknak. Mesélnél erről egy kicsit? Zach: Igen, minden nyáron szervezünk egy angol tábort. Amerikai diákok jönnnek Keszthelyre, hogy magyar diákokkal találkozzanak és segítsenek gyakorolni az angol nyelvet. Ha valaki érdeklődne a táborral kapcsolatban, a www.speakout.hu weboldalon sokkal több infót talál! Végezetül: Mit gondolsz a magyar fiatalokról? Véleményed szerint, mit fognak elérni a jövőben? Zach: Szerintem a mai magyar fiatalok lesznek az ország jövőbeni vezetői. Magyarországnak még sosem voltak ilyen fiataljai. A mai magyar fiatalok több pénzt fognak keresni, mint bárki a múltban. Több döntési lehetőség előtt állnak. Ők fogják felfedezni nagyon sok betegség gyógymódját... és ez egy kulcsfontosságú pillanat a magyar társadalomban. Kruppa Alexandra 5/12.

- Tetszettek vagy megijesztettek az első

szobában található szemüvegek? - Kipróbáltam őket vezetés közben és külön is. Ijesztő volt, de egyben tetszett is. A vezetés nagyon jó ötlet volt, hogy ezzel együtt próbálhattuk ki a szemüvegeket. Így hatásosabb volt. - Bementél a csendszobába? Az ottani hangulat megnyugtatott? - A kiállítás közben mentem be, az abortusz szoba után. Ki lehetett volna bírni önmagában a videót, bár tény, hogy nagyon durva volt. A beszorult levegővel és szaggal már nyomasztó volt. Ezért mentem ki pár percre. Ott lehetett inni néhány kortyot a nyugtató zene társaságában és könnyebben mentem vissza. - Köszönöm szépen, Zsuzsa, hogy válaszoltál a kérdéseimre. Készítette: Kondor Boglárka 6/10.

Nyíregyházi Kossuth-diák

Az információ kérdése napjainkban A XX. és XXI. század információ áramlása egyenlően érint szinte minden mai embert. Ebben a témában, mint minden más embernek, nekem is rengeteg tapasz­ talatom, pozitív, illetve negatív élményem van. A nagy kérdésre pedig, hogy - Áldás vagy átok-e az információ robbanásszerű növekedése? - szerintem a legtalálóbb választ a következő elcsépelt mondás adja: ´minden kard kétélű´.

Az információs forradalom a XX. század második felének és napjaink aktuális problémája, mely egyre csak gyorsul, információk elképzelhetetlen tömegét zúdítva az emberekre, akik vagy ki tudják használni ezt, vagy nem tudnak mit kezdeni ezzel a hihetetlen mértékű információval. Minden ember jól tudja, hogy amióta van internet, azóta nincs lehetetlen. Nincs olyan dolog (vagy legalább is nagyon kevés) melyről otthon a számítógép előtt ülve ne tudnánk informálódni, amelyről ne tudnánk híreket olvasni. Továbbá, az információ mindenhova elér, ráadásul hihetetlen kevés idő alatt: egy e-mail, egy messenger üzenet pillanatok alatt eljut a világ másik felén lévő kommunikációs partnerhez. Jó példa erre a gyors információáramlásra személyes esetem, mikor tavaly nyáron, bicikli túrán, a hortobágyi puszta kellős közepén, az útszélen pihenve az autóban minket kísérő tanár közölte velünk a hírt, hogy tegnap Michael Jackson meghalt. Ebből az esetből is látszik, hogy az információáramlásnak szinte semmi nem szab határt. Ezt a „jó tulajdonságát” okosan ki is lehet használni, a hétköznapi ember és az emberiség hasznára lehet fordítani. Így például a vihar, illetve katasztrófa előrejelzések pillanatok alatt egyik helyről a másikra elérnek, és ezrek életét lehet megmenteni. De nem minden fenékig tejfel! - tartja a mondás. Mint mindennek, ennek is megvannak a hátrányai és negatív hatásai. Nem

mindenki tud mit kezdeni ezzel a sok információval, rengeteg az álhír és tömérdek olyan információhoz jutunk, amely egyáltalán nem érint minket és tulajdonképpen semmi közünk nincsen hozzá. Ilyen például a sztárok magánélete. Minden újság tele van velük és jobb esetben senkit sem érdekel, főleg manapság mikor mindenkinek meg van a saját problémája. Bár ez, az én személyes véleményem. Továbbá sérülhet az emberek, de még inkább a gyerekek és az ifjúság személyisége, akik a rengeteg semmitmondó mesén és az ostoba akciófilmeken nőnek fel, így eleinte nem marad idejük, míg később már nem is lesz igényük az irodalomra, a kultúrára és a művészetekre. Ez pedig lelki elsivárosodáshoz vezet: ha nem olvasnak szépirodalmi műveket (verseket, novellákat), ha nem ismerik meg a világ és hazájuk kultúráját, továbbá az értékálló művészi alkotásokat, látókörük beszűkül. Saját véleményem szerint meg kellene találni az arany középutat, amely biztosítja az információ gyors és akadálymentes áramlását, de mégsem árasztja el az embert fölösleges hírek tömkelegével. Közvetlen környezetünkre és az ifjúságra levetítve ez annyit jelent, hogy a napi több óra internetezés és tévézés helyett maximum 1-1 órát kellene ezzel tölteni, ezzel arányosan művelni magunkat: rendszeresen olvasni és kulturális eseményeket látogatni. Így megelőzhetnénk elsősorban magunk és egyben jövő nemzedék lelki elsivárosodását. Oláh Erika (2010-ben érettségizett öregdiák)

Két határon átnyúló pedagógus együttműködés Rendhagyó látogatást tett a Técsői Református Líceumban, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium tanári kara. A két egyházi fenntartású intézmény testvériskolai együttműködését nem könnyű fenntartani, hiszen a nagy távolság mellett, infrastrukturális és anyagi akadályokat is le kell küzdenie az iskolavezetőknek. A mostani látogatás azonban nem csak ezért volt különleges. Sikerült egy rendkívüli, két határt is átlépő együttműködést megvalósítani. A 205 éves nyíregyházi gimnázium tanárait elkísérték, a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium peda-

Nyíregyházi Kossuth-diák

gógusai is. A találkozón így az anyaországi magyarok mellett, két, határon kívül rekedt magyar középiskola tanárai is eszmét cserélhettek egymással. A találkozó tapasztalata, hogy mindhárom oktatási intézmény alapelve ugyanaz: szilárd erkölcsben és szeretetben nevelni a tanulókat, jó esélyeket biztosítani számukra a továbbtanuláshoz vagy az elhelyezkedéshez. Az Erdélyben és a Kárpátalján lévő magyar nyelvű líceumok problémái részben hasonlóak, de megoldási lehetőségeik mások. A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziummal való együttműködésükben más-más előnyök rejlenek. Míg a Técsői Líceumot elsősorban tananyaggal, tankönyvekkel, szakmai konzultációkkal tudják segíteni, az Erdélyben élőkkel közös kulturális programokat, tanár- és diákcserét terveznek.

A megyeszékhely legrégebbi középiskolájának igazgatója szerint a határon túli magyar testvériskolákkal való kapcsolattartás ugyanolyan fontos, mint a nyugat-európai cserediák projektek. Ezt nem financiális, hanem elvi kérdésnek tekintik. Fontosnak tartják a személyes példaadást a nemzettudat kialakításában. Igyekeznek a lehető legtöbb tanulónak megadni a lehetőséget, hogy gimnáziumi tanulmányaik alatt legalább egyszer találkozzanak határon túli magyar tanulókkal, ismerkedjenek meg életkörülményeikkel, környezettükkel, mindennapjaikkal. A találkozó eredménye, hogy az egy nemzethez tartozó, három országban élő pedagógusok az összetartozás élményével tértek haza. Következő lépésként közös szakmai műhelyek megalakítását és nyíregyházi diákokból és tanárokból álló delegáció útját tervezik Székelykeresztúrra. Kecskemétiné Szilvási Zsuzsanna

11

Sportnap Most már hagyománnyá vált, hogy minden évben tart iskolánk egy sportnapot, különféle sportos programokkal. A 2009/2010-es tanévben ez a év utolsó tanítási napjára, június 15-re esett. A cél: Sóstófürdő-gyalog. Reggel kíváncsian vártuk az indulást reggeli álmossággal szemünkben. Az osztályok öt percenként indultak az iskolaudvarról, Máté Zoltán tanár úr által kiosztott térképpel, az ötödikesektől a tizenegyedik osztályosokig. Az út elején rögtön feladat várt minket: a suli utcájában lévő emléktáblákat kellett megfigyelni és megszámolni őket. A célhoz elvezető „rögös” út közben állomások voltak, s minden állomáson

Biciklitúra 2010. június közepén Pethő Károly és Pampuch Zoltán tanár úr kíséretében 11 diáktársammal biciklire pattantunk és egy nagy kalandnak vágtunk neki. Az iskola udvaráról indultunk és Hajdúnánás felé vettük az irányt, kitartóan és kellemesen tekertünk. Az első nap sok érdekes és nem várt kihívást tartogatott. Először a hajdúnánási strandon frissíthettük fel magunkat. Ezután az időjárás kellemetlen meglepetést okozva, eláztatta a sátrainkat, amit jégeső kísért, de szerencsénkre ezt az akadályt egy faházban könnyen átvészeltük. A második nap Tiszacsegét vettük célba, hosszú és fárasztó biciklizés volt és az eső megint csak nem kegyelmezett nekünk, így a sátraink felállítására nem volt lehetőség, megint faházakban hajtottuk álomra fejünket. A tiszacsegei strand temálvizes medencéi tökéletes nyugalmat nyújtottak. Itt két napot töltöttünk, majd Hajdúszoboszlóra tekertünk és végre kempingben szállhattunk meg. Ez a hatalmas hajdúszoboszlói strand, elképesztően szép élményekkel gazdagított minket, nagyokat mártózhattunk és élvezhettük a napsütést az utolsó két napban. Aztán egyenesen Nyíregyházára tekertünk. Összességében nagyon jól éreztük magunkat, kellemesen elfáradtunk és erősen végigbicikliztük a hetet, sokat edződtünk és jókat szórakoztunk, még az időjárás sem ronthatta el önfeledt vidámságunk, ezt legfőképp a rendkívül családias kis társaság határozta meg. Ez a túra egy örök élmény marad. Berecz Fruzsina 5/10.

12

2-2 embernek kellett remekelnie. Az erdei tornapályán kezdtük a feladatok megoldását. Az első megpróbáltatás: tömeges lógás. Bár sokan jobban örültek volna, ha valóban ellóghatnak, ám most szó szerint kellett érteni a dolgokat. Az kapta a legtöbb pontot, aki a leghosszabb ideig lógott egy vasrúdba kapaszkodva. Ha ez megvolt, mehettünk is tovább. Jött az aranylábúak és aranykezűek feladata. Előbb egy gyors kapurarúgás, majd célba dobás. Az erdőben haladva könnyen el is lehetett tévedni, ha nem megfelelően használtuk a térképet. De hát mihez is kezdtünk volna a mi őrangyalunk, Pethő tanár úr nélkül, aki az útvonalat járta villámgyors csodabiciklijével, és útbaigazította az eltévelyedőket. Amikor kiértünk a tófürdőre, jött egy kis úszás, majd vizibiciklizés. Következő feladat: a bringóhintó, amit megtévesztő neve miatt sokan limbóhintónak hittek, ám erről szó sem volt. Páros bicikli-hintóval kellett körözni egy kijelölt pályán. A legközelebb lévő állomást el sem lehetett téveszteni: a kilátó. Gyors fel-, majd lelépcsőzés a stopperóra ellen, és irány tovább egy hagyományőrző íjászatra. Ha leküzdöttük a nyíllal a medvét,

akkor már csak egy pont volt hátra, a Kalandpark. Itt is két embernek kellett teljesíteni, bár az ott lévők közül majdnem mindenki végig ment volna az erdő fái között kiépített akadálypályán. Vége az utolsó megpróbáltatásnak is, HURRÁ, VAKÁCIÓ!!! Mindenki megkönnyebbülten és fáradtan mehetett a nyári szünetre. Azzal kapcsolatban, hogy jó volt-e vagy sem, megoszlanak a vélemények. Ám azzal mindenki egyetért, hogy mégis kellemesebb volt, mint egész nap az iskolában ülve tanulni... Oláh Zsuzsanna 8/10.

IMPRESSZUM Nyíregyházi

Kossuth-diák A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium lapja

Nyíregyháza, Szent István u. 17-19. Szerkesztő: Kerekes Attila Tördelőszerkesztő: Juhász Péter Felelős kiadó: Tar Jánosné, a gimnázium igazgatója Nyomás: IMI Print Kft. 4400 Nyíregyháza, Tüzér utca 16. Felelős vezető: Nagy Imre Megjelent az IMI Print Kft. támogatásával

Nyíregyházi Kossuth-diák