Kongresszus szervezés

Kongresszus szervezés Társelnökök

Prof. Sperlágh Beáta Dr. Lendvai Balázs

Szervezőbizottság

Dr. Czurkó András, PhD, Richter Gedeon Nyrt. Prof. Keserű György, MTA doktora, MTA TTK Dr. Lendvai Balázs, MTA doktora, Richter Gedeon Nyrt. Prof. Lévay György, PhD, Richter Gedeon Nyrt. Prof. Sperlágh Beáta, MTA doktora, MTA KOKI Prof. Vas Ádám, PhD, Richter Gedeon Nyrt.

Szakmai információk

Prof. Sperlágh Beáta Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet Magyar Tudományos Akadémia H-1083 Budapest, Szigony u. 43. Hungary Tel.: 06-1-210-9970 Fax: 06-1-210-9423 Email: [email protected] Weboldal: www.mapharm.hu

Kongresszusi titkárság ASSZISZTENCIA Szervező Kft. 1055 Budapest, Szent István krt. 7. Tel: 06-1-350-1854 Fax: 06-1-350-0929 Email: [email protected] Weboldal: www.asszisztencia.hu

1

ÁLTALÁNOS INFORMáCIÓK Konferencia helyszíne

Velence Resort & Spa Hotel 2481 Velence, Béke utca hrsz. 4181/G

térkép

Velence Resort & Spa Hotel

Parkolás

A szálloda parkolóban ingyenesen.

Kongresszus dátuma

2014. április 7-9.

Részvételi díjak Részvételi díj Teljes részvételi díj szállás nélkül 1 főre

30.000 Ft

Teljes részvételi díj egyágyas elhelyezéssel 1 főre

59.000 Ft

Teljes részvételi díj kétágyas elhelyezéssel 1 főre

55.000 Ft

Napidíj (hétfő, kedd, szerda) 1 főre

18.000 Ft

2

Részvételi díjak tartalma Teljes díjak

Napidíjak

Tudományos programon való részvétel

x

x

Nyomtatott anyagok (kitűző, részvételi igazolás)

x

x

Kávészüneteken való fogyasztások

x

adott napon

Ebédek (kedd, szerda)

x

adott napon

Vacsorák (hétfő, kedd)

x

adott napon

Szállás 2 éjszakára a helyszínen

x

-

Előadások leadása

Az előadásokat kérjük legkésőbb az adott szekció előtt 1 órával leadni technikus kollégánknak.

Poszterek

A posztereket kérnénk a Galéria szinti poszterállványokra elhelyezni az adott napra, és nap végén azokat leszedni, hogy a következő posztereknek helyet tudjunk biztosítani. Köszönjük!

3

TÁRSASÁGI PROGRAMOK Vacsora hétfőn 2014. április 7. hétfő 19.30 – 22.00 A Szervezőbizottság szeretettel vár minden kedves résztvevőt az első esti vacsorára a Sanse Étteremben. A vacsorát a teljes részvételi díj, illetve az aznapi napidíj tartalmazza.

Ebédek 2014. április 8. és 9. A teljes részvételi díj, valamint a keddi és szerdai napijegyek tartalmazzák az ebédet, amelyet a Sanse Étteremben tudnak elfogyasztani.

Bankett vacsora 2014. április 8. kedd 19.30 – 22.00 A Szervezőbizottság szeretettel várja kedves résztvevőit az utolsó estén egy kellemes, elegáns vacsorára, amely a Velence teremben kerül megrendezésre. A vacsorát a teljes részvételi díj, illetve az aznapi napidíj tartalmazza.

SPA és Wellness A wellness rész hosszú nyitva tartása lehetővé teszi, hogy a napi szellemi igénybevétel mellett reggelenként, vagy esténként felfrissüljenek a medencék adta változatos lehetőségekkel. Nyitva tartás szállóvendégek számára vasárnap - csütörtök 07.00 - 21.30.

4

PROGRAM HÉTFŐ | 2014. ÁPRILIS 07. 12:00 - 18:00 Lobby

Regisztráció Megnyitó előadás Vizi E. Szilveszter

13.30 - 14.10

Velence Új utak a skizofrénia kutatásban: a GABAerg interneuronok terem

szerepe

MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet

Szekció 1

14.10 - 14.35

Transzlációs MR – EEG moderátor: Czurkó András 1. Vidnyányszky Zoltán

Az fMRI alkalmazási lehetőségei a transzlációs kutatásokban

Magyar Tudományos Akadémia, Természettudományi Kutatóközpont, Budapest Velence 2. Kincses Tamás 14.35 - 15.00 terem MR és neuropszichiátriai biomarkerek a migrén

kutatásban

15.00 - 15.25

SZTE, ÁOK, Neurológiai Klinika 3. Juhász Gábor

15.25 - 15.50

ELTE, Biológiai Intézet, Proteomikai Csoport 4. Gerevich Zoltán

Kisállat EEG vizsgálatok helye a transzlációban Gamma oszcillációk farmakológiája agyszeleteken

Charité-Universitätsmedizin, Berlin 15.50 - 16.20 Galéria

Kávészünet

5

Szekció 2

16.20 - 16.45

Autizmus transzlációs lehetőségek moderátor: Lévay György 1. Németh Krisztina

16.45 - 17.10

Autizmus Alapítvány, Budapest 2. Román Viktor

Az autizmus spektrum zavarok klinikai háttere

Velence terem 17.10 - 17.35

Az autizmus megközelítése állatmodellekkel: Létezik-e „esőegér”

Richter Gedeon Nyrt., Budapest 3. Dinnyés András

Indukált pluripotens őssejtek alkalmazási lehetőségei idegrendszeri betegsegek kutatásában

17.35 - 18.00

Biotalentum Kft., Gödöllő 4. Halász József

Klinikai szempontok a transzlációs ASD kutatásban

Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház 19.30

Sanse Vacsora Étterem

6

kedd | 2014. ÁPRILIS 08. 08.00 - 18.00 Galéria

Regisztráció EPHAR lecture

Imaging biomarkers in movement disorders

09.00 - 09.45

Velence Johannes Klein terem Department of Neurology, Goethe University Frankfurt, Frankfurt, Germany

09.45 - 10.05 Galéria

Kávészünet

10.05 - 10.30

Új idegrendszeri gyógyszercélpontok, stratégiák moderátor: Sperlágh Beáta 1. Bagdy György

10.30 - 10.55

Semmelweis Egyetem, GYTK, Gyógyszerhatástani Intézet, Budapest 2. Helyes Zsuzsanna

Szekció 3

Új antidepresszív gyógyszercélpontok kijelölése a genomika és a transzkriptomika alkalmazásával

Velence terem

A szomatosztatin sst4 receptor aktivációjának anxiolitikus, antidepresszáns és analgetikus hatásai egérmodellekben

10.55 - 11.20

Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet & Szentágothai Kutatóközpont, Pécs 3. Tamás Andrea

11.20 - 11.45

Pécsi Tudományegyetem, Anatómiai Intézet, Pécs 4. Fekete Csaba

A PACAP mint citoprotektiv peptid: potenciális lehetőségek az idegrendszeri terápiában

Az éhezés utáni újratáplálás, mint jóllakottság modell használata táplálkozást gátló neuronhálózatok vizsgálatában

MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet 11.45 - 12.45 Galéria

Poszterek 1

7

12.45 - 14.00

Sanse Ebéd Étterem

Szekció 4

14.00 - 14.25

Biomarkerek a gyógyszerkutatásban Moderátor: Lendvai Balázs 1. Németh György

14.25 - 14.50

Richter Gedeon Nyrt., Budapest 2. Racsmány Mihály

Transzlációs medicina jelentősége a gyógyszer kutatásban és fejlesztésben

Velence terem

Eyetracking alkalmazásának lehetőségei a neuropszichiátriai kutatásokban

14.50 - 15.15

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kognitív Tudományi Tanszék, Budapest 3. Kovács G. Gábor

15.15 - 15.40

Medical University Vienna, Institute of Neurology, Austria 4. Kovács Péter

Neurodegeneratív betegségek biomarkerei

Transzlációs lehetőségek az obezitás kutatásban

Richter Gedeon Nyrt., Budapest 15.40 - 16.00 Galéria

Kávészünet

8

Szekció 5

16.00 - 16.25

Neurodegeneráció-neuroprotekció: van még mit kutatni? TÉT_10-1-2011-0050 TÉT/NEUROPD9/NKTH-A*STAR szimpozium Moderátor: Mátyus Péter 1. Penke Botond

16.25 - 16.50

Szegedi Tudományegyetem, Orvosi Vegytani Intézet, Szeged 2. Dobolyi Árpád

Milyen okok szerepelhetnek az Alzheimer kór gyógyszerjelölt vegyületeinek sikertelenségeiben? Rendszerbiológiai megközelítés új gyógyszercélpontok azonosítására stroke-ban

Molekuláris és Rendszer Neurobiológiai Kutatócsoport, Velence MTA-Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest 3. Mátyus Péter 16.50 - 17.15 terem

Neuroprotekció: Útkeresés tabuk és dogmák szorításában - Aktuális helyzetkép saját projektünkről

17.15 - 17.40

Semmelweis Egyetem, Szerves Vegytani Intézet, Budapest 4. Zelles Tibor

17.40 - 18.05

Magyar Tudományos Akadémia, KOKI Farmakológia, Budapest 5. Hársing László

Szenzorineurális halláskárosodások és lehetséges terápiájuk kutatása

A glicin transzporter-1 gátlók neuroprotektiv hatása a retinában

Semmelweis Egyetem, Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Budapest 19.30

Velence Vacsora terem

9

szerda | 2014. ÁPRILIS 09. 08.00 - 12.00 Galéria

Regisztráció Módszertani előadás Nagyéri György, Lantos Erika, Czéh Árpád, Lustyik György

09.00 - 09.20

Velence Flow citometriás és mikroszkópos HCS vizsgálatok tervezése terem

és alkalmazása

Soft Flow Hungary Kutató Fejlesztő Kft., Pécs

Szekció 6

09.20 - 09.45

Alternativ transzlációs megközelítések a gyógyszerkutatásban Társ-moderátorok: Ulbert István, Hernádi István 1. Riba Pál

09.45 - 10.10

Semmelweis Egyetem, Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Budapest 2. Hernádi István

Mű és delta opioid receptorok szupraspinális interakcióinak szerepe az opioid tolerancia kialakulásában

Velence terem 10.10 - 10.45

In vivo kognitív paradigmák a reward rendszerben és memória folyamatokban

Pécsi Tudományegyetem, TTK Biológiai Intézet, Pécs 3. Ulbert István

A lassú hullámú kérgi elektromos tevékenység összehasonlító vizsgálata állat modellekben és emberben

Magyar Tudományos Akadémia, Természettudományi Kutatóközpont, Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet, Budapest 4. Nyakas Csaba

10.45 - 11.10

Az öregedés, mint transzlációs faktor a kognitív patkánymodellekben

Semmelweis Egyetem, Agyélettani Kutatócsoport, Budapest 11.10 - 12.10 Galéria 12.10 - 13.10

Poszterek 2 és Kávészünet

Sanse Ebéd Étterem

10

Poszterek 1

Április 08. kedd 11.45 – 12.45 The role of P2X7 receptors in phencyclidine induced animal model of schizophrenia: gene expression studies in mice

Bence Koványi1,3, Cecília Csölle1, József Haller2, Beáta Sperlágh1 Laboratory of Molecular Pharmacology, Institute of Experimental Medicine, A-0002 Hungarian Academy of Sciences, Budapest, Hungary; 2 Laboratory of Behaviour and Stress Studies, Institute of Experimental Medicine, Hungarian Academy of Sciences, Budapest, Hungary; 3 János Szentágothai School of Neurosciences, Semmelweis University School of Ph.D Studies, Budapest, Hungary 1

Effects of genetic deletion and P2X7 receptor antagonism in nitroglycerininduced hyperalgesia in mouse model of migraine

Flóra Gölöncsér1,2, Rómeó Andó1, Ágnes Kittel1, Beáta Sperlágh1 A-0003 1Laboratory of Molecular Pharmacology, Institute of Experimental Medicine, Hungarian Academy of Sciences, Budapest, Hungary 2 János Szentágothai School of Neurosciences, Semmelweis University School of Ph.D Studies, Budapest, Hungary

The role of P2Y12 receptors in chronic inflammatory pain

Katinka Bekő1, Gergely Horváth1,2, Bence Koványi1,2, Beáta Sperlágh1 1 Laboratory of Molecular Pharmacology, Institute of Experimental Medicine, A-0004 Hungarian Academy of Sciences, Budapest, Hungary; 2 János Szentágothai School of Neurosciences, Semmelweis University School of Ph.D Studies, Budapest, Hungary

Antagonistic action of a semicarbazide-sensitive amine oxidase (SSAO) inhibitor on TRP ion channels

É. Sághy1, M. Payrits1, É. Szőke1, T. Bagoly1, P. Mátyus2, R. Deme2, Zs. Helyes1 A-0009 1 Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Szentágothai Research Center, University of Pécs; Pécs; Hungary; 2 Department of Organic Chemistry, University of Semmelweis; Budapest; Hungary

11

Inhibition of Transient Receptor Potential ion channels by resolvins

M. Payrits, É. Sághy, É. Szőke, T. Bagoly, Zs. Helyes, J. Szolcsányi A-0010 Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Szentágothai Research Center, University of Pécs; Pécs; Hungary

Effect of learned helplessness on spine synapse density in the dentate gyrus of mice

A-0014

Lilla Otrokocsi1,2, Flóra Gölöncsér1,2, Beáta Sperlágh1, Ágnes Kittel1 1 Institute of Expreimental Medicine, Laboratory of Molecular Pharmacology, Budapest 2 Semmelweis University, Neurosciences PhD School, Budapest

Hemokinin-1 inhibits anxiety and promotes stress-coping behaviour in mouse models

Éva Borbély1,2, Zsófia Hajna1,2, Valéria Tékus1,2, Liza Nabi3, John P. Quinn5, Alexandra Berger4, Christopher J. Paige4, Julie Keeble3, János Szolcsányi1, Erika Pintér1,2, Zsuzsanna Helyes1,2 1 Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Faculty of Medicine, A-0015 University of Pécs, Hungary 2 János Szentágothai Research Center, University of Pécs, Hungary; 3 King’s College London, Institute of Pharmaceutical Science, London, UK; 4 Ontario Cancer Institute, University Health Network, Toronto, Canada; 5 Department of Molecular and Clinical Pharmacology, Institute of Translational Medicine Liverpool University, Liverpool, UK

Angiotensin hatása az NMDA típusú glutamát receptorokra a prefrontális kéreg V. rétegének piramissejtjein (Effect of angiotensin on the NMDA type glutamatergic receptors in layer V pyramidal cells of prefrontal A-0016 cortex) Hanuska Adrienn, Kollár Krisztina, Kató Erzsébet, Köles László Semmelweis Egyetem, Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Budapest

Deiters sejtek elektroporációs festése és funkcionális imaging vizsgálata halló egerek hemicochlea preparátumában

Berekméri Eszter1, Teglás Tímea1,2, Horváth Tamás1,2, Köles László1, A-0017 Vizi E. Szilveszter2,1, Zelles Tibor1,2 1 Semmelweis Egyetem Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Budapest 2 Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, Budapest

12

Halló egerek belső szőrsejtjeinek vizsgálatára alkalmas funkcionális imaging és elektrofiziológiai vizsgálati módszerek fejlesztése

Téglás Tímea1,2, Berekméri Eszter1, Horváth Tamás1,2, Zelles Tibor1,2, Vizi E. A-0018 Szilveszter1,2 1 Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest 2 Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest

A rasagilin védő hatása az aminoglikozid indukálta hallásvesztésben

Humli Viktória1, Polony Gábor2,3, Andó Réka2, Aller Máté3, Horváth Tamás4, Harnos Andrea5, Tamás László2, Vizi E. Szilveszter3,1, Zelles Tibor1,3 1 Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest A-0019 2 Fül-Orr-Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika, Semmelweis Egyetem, Budapest 3 Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest 4 Fül-Orr-Gégészeti Osztály, Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet, Budapest 5 Biomatematikai és Számítástechnikai Tanszék, Szent István Egyetem, Budapest

A murine passive transfer-trauma model for Complex Regional Pain Syndrome (CRPS)

Valéria Tékus1,2, Éva Borbély1,2, Zsófia Hajna1,2, Adrienn Markovics1,2, Teréz Bagoly1,2, János Szolcsányi1,2,3, Victoria Thompson4, Ágnes Kemény1,2, Andreas Goebel4,5, Zsuzsanna Helyes1,2,3 A-0022 1Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Faculty of Medicine, University of Pécs, Hungary; 2 János Szentágothai Research Center, University of Pécs, Hungary; 3 PharmInVivo Ltd., Pécs, Hungary 4 Department of Tranlational Medicine, University of Liverpool, Liverpool, UK 5 The Walton Centre NHS Foundation Trust, Liverpool, UK

A hipofízis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid analógok hatása az elsődleges érzőneuronok sejttestjére és transzfektált sejtekre

Szőke É.1, Sághy É.1, Bánki E.2, Reglődi D.2, Tóth G.3, Covineau A.4, Helyes Zs.1 1 Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Szentágothai Kutatóközpont, Pécsi Tudomány-egyetem, Pécs A-0023 2 Anatómiai Intézet, PTE-MTA Lendület PACAP Kutatócsoport, Pécsi Tudományegyetem, Pécs 3 Orvosi Vegytani Intézet, Szegedi Tudományegyetem, Szeged 4 Centre de Recherche Biomedicale-Bichat Beaujon, Faculte de Medecine Xavier Bichat, Franciaország

13

Mode of action of riluzole on sodium channels: Kinetic modeling suggests high affinity to pre-open closed states.

A-0027 Arpad Mike, Anett K Szabo, Beata Sperlagh Laboratory of Molecular Pharmacology, Institute of Experimental Medicine, Hungarian Academy of Sciences, Budapest

In vivo elektrofiziológiai és neurokémiai vizsgálatokra alkalmas kísérleti összeállítások optimalizálása gyógyszerjelölt vegyületek központi idegrendszeri hatásának vizsgálatára

A-0028 Bali Zsolt Kristóf1, Budai Dénes2, Nagy Lili1, Hernádi István1 1 Pécsi Tudományegyetem, Kísérletes Állattani és Neurobiológiai Tanszék és Szentágothai János Kutatóközpont, Pécs 2 Kation Scientific Ltd., Minneapolis, MN, USA

14

Poszterek 2

Április 09. szerda 11.10 – 12.10 Cirkadián ritmusbeli eltérések egy új, szelektíven tenyésztett patkány altörzsben

A-0005 Horváth Gyöngyi, Kékesi Gabriella, Petrovszki Zita, Benedek György, Kéri Szabolcs Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Élettani Intézet, Szeged

A térbeli memória és szociális viselkedés vizsgálata egy komplex szkizofrénia állatmodellen

A-0006 Kékesi Gabriella, Petrovszki Zita, Benedek György, Kéri Szabolcs, Horváth Gyöngyi Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Élettani Intézet, Szeged

Rendszerbiológiai megközelítés új gyógyszercélpontok azonosítására stroke-ban

Dobolyi Árpád1, Nardai Sándor2, Nagy Zoltán3 A-0007 1Molekuláris és Rendszer Neurobiológiai Kutatócsoport, MTA-Eötvös Loránd Tudomány-egyetem, Budapest 2 Kardiológiai Központ, Semmelweis Egyetem, Budapest 3 Országos Idegtudományi Intézet, Budapest

Kognitív transzláció: hogyan lehetne jobban?

A-0008 Gyertyán István Richter Gedeon Nyrt.

Imagine cell imaging – its use in preclinical research

Zsófia Bekes, Eszter Görgényi, Erzsébet Tárnokné Vörös, Krisztina A-0011 Héjjas, József Nagy Gedeon Richter Plc., Laboratory for Molecular Cell Biology

Role of nitric oxide in trigeminovascular activation of mice

A Markovics1,5, B Gaszner2, A Varga3, V Kormos1,2, K Bolcskei1,5, J Tajti4, B Tuka4, Cs Horvath3, S Farkas3, J Szolcsanyi1,5, Zs Helyes1,5 1 Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, University of Pécs A-0012 2 Department of Anatomy, University of Pécs 3 Gedeon Richter Plc., Budapest, Hungary 4 Neurology Department, University of Szeged, Szeged 5 Janos Szentagothai Research Center, University of Pécs, Pécs

15

Kapszaicin-szenzitív érző idegvégződések szerepének vizsgálata a krónikus immobilizációs stressz fájdalomfokozó hatásában

Scheich Bálint1,2, Vincze Patricia1,2, Gaszner Balázs3, Pintér Erika1,2, Helyes Zsuzsanna1,2 A-0013 1Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Farmakológiai és Farmako-terápiai Intézet, Pécs 2 Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpont, Pécs 3 Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Anatómiai Intézet, Pécs

Koffein vizuális figyelmet javító hatása: eseményhez kötött potenciál vizsgálat

Trunk Attila1, Zentai Norbert1, Csathó Árpád2, Hernádi István1 A-0025 1 Kísérletes Állattani- és Neurobiológiai Tanszék, Pécsi Tudományegyetem, Pécs 2 Magatartástudományi Intézet, Pécsi Tudományegyetem, Pécs

Fiatal és idős spontán hipertenzív (SHR) és outbred Wistar patkányok kognitív teljesítményének vizsgálata spontán alternációs és új tárgy felismerési tesztekben

A-0026 Inkeller Judit, Bali Zsolt, Csurgyók Roland, Bruszt Nóra, Horváth Hajnalka, Hernádi István Pécsi Tudományegyetem, Kísérletes Állattani és Neurobiológiai Tanszék és Szentágothai János Kutatóközpont, Pécs

Új modell kidolgozása az arckifejezés-felismerési zavarok megismerésére

A-0029 Kovács-Bálint Zsófia, Orosz Anna, Hernádi István Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Biológiai Intézet, Pécs

A koffein in vivo elektrofiziológiai hatásainak vizsgálata patkány orbitofrontális kéregben

A-0031 Kardos Péter1,2, Hernádi István2 1 Richter Gedeon Nyrt., Idegélettani Kutatólaboratórium, Budapest 2 Pécsi Tudományegyetem, Kísérletes Állattani és Neurobiológiai Tanszék, Pécs

16

névmutató Név

Név

Absztrakt szám

Absztrakt szám

Bagdy György

A-0001

Kékesi Gabriella

A-0006

Bali Zsolt Kristóf

A-0028

Kovacs-Balint Zsofia

A-0029

Bekes Zsófia

A-0011

Koványi Bence

A-0002

Bekő Katinka

A-0004

Köles László

A-0016

Berekméri Eszter

A-0017

Markovics Adrienn

A-0012

Borbély Éva

A-0015

Mike Árpád

A-0027

Borbély Éva

A-0022

Nyakas Csaba

A-0030

Dobolyi Árpád

A-0007

Otrokocsi Lilla

A-0014

Gerevich Zoltán

A-0032

Payrits Maja

A-0010

Gölöncsér Flóra

A-0003

Riba Pál

A-0024

Gyertyán István

A-0008

Sághy Éva

A-0009

Hársing László Gábor

A-0021

Scheich Bálint

A-0013

Horváth Gyöngyi

A-0005

Szőke Éva

A-0023

Humli Viktória

A-0019

Téglás Tímea

A-0018

Inkeller Judit

A-0026

Trunk Attila

A-0025

Kardos Péter

A-0031

Zelles Tibor

A-0020

17

Absztraktok A-0001

Új antidepresszív gyógyszercélpontok kijelölése a genomika és a transzkriptomika alkalmazásával

Bagdy György Semmelweis Egyetem, Gyógyszerhatástani Intézet; MTA-SE Neuropszichofarmakológiai és Neurokémiai Kutatócsoport A depresszióban, hasonlóan a legtöbb gyakran előforduló betegséghez, a nem megfelelő mértékű gyógyszerválasz a kezelt betegek mintegy 50%-ára jellemző. Ráadásul WHO előrejelzése szerint 2030-ra a betegségek közül a depresszió jelenti majd a legnagyobb terhet Európában. A máig legszélesebb körben elfogadott hipotézis szerint a jelenleg használt antidepresszívumok néhány kivételtől eltekintve a monoaminok koncentrációjának emelésén keresztül elindított kaszkád közvetítésével fejtik ki hatásukat, melyre heteket, vagy akár hónapokat kell várni. Mindebből következik, hogy egyrészt a jelenleg használt antidepresszánsaink hatásmechanizmusának részleteit kevéssé ismerjük, másrészt új típusú, új hatásmechanizmusú antidepresszánsokra égető szükség van. A kutatás szempontjai között még azt is figyelembe kell vennünk, hogy akárcsak a központi idegrendszeri gyógyszerek esetén általában, a depresszióban sem rendelkezünk igazán jó validitást mutató, megbízható állatkísérletes modellel. Érdemes tehát a depressziós betegek statisztikailag igazolható neurobiológiai eltéréseire és a jelenleg használt antidepresszívumok késői molekuláris hatásaira koncentrálnunk. Jól ismert jelenség hogy a depresszió kialakulásában a környezeti stressz jelentősége kiemelkedő. Eredményeink szerint a gyermekkori bántalmazás, valamint az egy éven belül többször előforduló súlyos negatív életesemények külön-külön előfordulva is többszörösre emelik a depresszió előfordulásának gyakoriságát. Nagy elemszámú, depressziós és egészséges személyeket is magába foglaló mintán, ahol minden személy genotípusáról, valamint az őt ért stressz jellegéről és mértékéről pontos adatokkal rendelkezünk, lehetőségünk van annak analízisére, hogy mely gének vesznek részt a depresszió létrejöttében. A minden génre kiterjedő microarray vizsgálat során pedig azt tesztelhetjük, hogy a jelenleg alkalmazott krónikus antidepresszív kezelés befolyásolja-e a kritikus gének expresszióját vagy az azt magába foglaló neuronális útvonalat. A két módszer együttes alkalmazása kivételesen erős módszert nyújt az új célfehérjék kiválasztására.

18

A-0002

The role of P2X7 receptors in phencyclidine induced animal model of schizophrenia: gene expression studies in mice

Bence Koványi1,3, Cecília Csölle1, József Haller2, Beáta Sperlágh1 Laboratory of Molecular Pharmacology, Institute of Experimental Medicine, Hungarian Academy of Sciences, Budapest, Hungary; 2 Laboratory of Behaviour and Stress Studies, Institute of Experimental Medicine, Hungarian Academy of Sciences, Budapest, Hungary; 3 János Szentágothai School of Neurosciences, Semmelweis University School of Ph.D Studies, Budapest, Hungary

1

Schizophrenia is a complex mental disorder that affects 1% of the population. Besides the dysregulation of serotonin and dopamine transmission, glutamatergic hypofunction is also implicated in the patomechanism of schizophrenia. P2X7 receptors which are ATP sensitive ion-channels are expressed on neuronal, glial and immune cells. P2X7 receptors are well-known for their prominent role in the regulation of neurotransmitter release, production of IL-1β and other inflammatory mediators, and for their non-selective pore forming property. On cerebrocortical glutamatergic nerve terminals the pathological activation of P2X7 receptors could contribute to ATP-evoked glutamate release, and glutamate mediated excitotoxicity. Numerous experimental data point to developmental abnormalities in the perinatal period and in early childhood in schizophrenia, although developmental disturbances during the late childhood and adolescence might have similar, or greater relevance. The aim of this study was to explore the alterations in the expression of schizophrenia related genes, and to investigate the influence of P2X7 receptors on them and on behavioural correlates in the phencyclidine induced animal model of schizophrenia. Furthermore the gene expression level of P2X7 receptor was also compared in different periods of the ontogeny of mice. All animals (P2X7 receptor knock-out (P2rx7-/-) and wild type (P2rx7+/+) mice) were given an intraperitoneal injection of the NMDA receptor antagonist, phencyclidine (PCP; 2-5 mg/kg) or saline. In behaviour studies PCP produced „schizophrenia-like” positive and negative symptoms such as hyperlocomotion, stereotype behaviour, ataxia and social withdrawal. Whereas the frequency and the time of social interactions was increased in P2rx7-/- mice, genetic deficiency of P2X7 receptor alleviated positive but not negative symptoms. We used SYBR Green real-time PCR to identify the changes in the mRNA expression levelsin prefrontal cortex of P2rx7-/- and P2rx7+/+ mice 1 h after PCP treatment. The gene expression level of P2X7 receptor was analysed in prefrontal cortex and hippocampus in samples of P2rx7 +/+ mice on postnatal 4-, 35- and 56-days. We demonstrated that PCP treatment significantly affected the levels of mRNA 19

expression of neuregulin-1 and metabotropic glutamate receptors (mGluR2, mGluR5), which data correlates with previous studies from the literature. P2X7 receptor deficiency caused remarkable and significant alterations in levels of mRNA expression of NMDA-type ionotropic glutamate receptors (NR1, NR2A, NR2B) and as well as GABAA α1 receptor subunit. Our results showed that P2X7 receptors deficiency caused detectable alterations in the expression of schizophrenia related genes. The mapping of functional consequence of effects on gene expression, mentioned above, can be a new line of research, which can help to better understand the pathomechanism of schizophrenia, and to identify new therapeutic targets. A-0003

Effects of genetic deletion and P2X7 receptor antagonism in nitroglycerin-induced hyperalgesia in mouse model of migraine

Flóra Gölöncsér1,2, Rómeó Andó1, Ágnes Kittel1, Beáta Sperlágh1 1 Laboratory of Molecular Pharmacology, Institute of Experimental Medicine, Hungarian Academy of Sciences, Budapest, Hungary 2 János Szentágothai School of Neurosciences, Semmelweis University School of Ph.D Studies, Budapest, Hungary Recent studies have revealed that purine receptors participate in peripheral and central sensitization and are associated with migraine headache. The main aims of our study was to examine the role of P2X7 receptor (P2rx7) and test the analgesic effects of the P2X7 receptor antagonists in nitroglycerin(NTG)-induced mouse model of migraine. We have utilized the NTG induced migraine model as described by Bates et al., 2010. Intraperitoneal NTG injection (15 mg/kg i.p.) triggered thermal and mechanical hyperalgesia in the hindpaws of wild-type C57BL/6J mice, followed by the induction of c-fos in upper cervical spinal cord and trigeminal nucleus caudalis. The effect of genetic deletion of P2rx7 and the administration of P2rx7 antagonists (BBG, AZ10606120, A438079) were examined on hyperalgesia in the hot plate test and von Frey filament test under basal conditions one and two hours, and c-fos induction two hour after NTG challenge. NTG decreased the paw withdrawal threshold in both wild-type and P2rx7 knockout mice. Nevertheless, subacute BBG treatment (50 mg/kg/day i.p.) completely prevented the effect of NTG in wild-type, but not in knockout mice in hot plate test. Whereas P2rx7 deficiency differentially affected the expression of c-fos, the average number of fos-reactive neurons in trigeminal nucleus caudalis, but not in upper cervical spinal cord was lower in BBG-treated wild-type mice after NTG treatment. Our results show that P2rx7 receptors may play role in the pathogenesis of migraine, 20

although upregulation of other P2X receptors probably compensate the loss of its action in the knockout mice. The data also suggest that P2rx7 may represent a potential therapeutic tool for the treatment of migraine. A-0004

The role of P2Y12 receptors in chronic inflammatory pain

Katinka Bekő1, Gergely Horváth1,2, Bence Koványi1,2, Beáta Sperlágh1 1 Laboratory of Molecular Pharmacology, Institute of Experimental Medicine, Hungarian Academy of Sciences, Budapest, Hungary; 2 János Szentágothai School of Neurosciences, Semmelweis University School of Ph.D Studies, Budapest, Hungary Previous studies of our group indicate that genetic deletion and pharmacological antagonism of P2Y12 receptors can alleviate mechanical allodynia in acute inflammatory pain. In the present project we investigated the role of P2Y12 receptors in chronic inflammatory pain. For this study we have introduced CFA-induced chronic inflammation model in mice. By the injection of Complete Freund’s Adjuvant (CFA) in the plantar surface of the right hind paw, we could induce local inflammation persisting at least 14 days after the CFA injection. During this 2 week period, mechanical sensitivity and extent of oedema were evaluated at several time points. Mechanical sensitivity of the hind paws was measured using dynamic plantar von Frey aesthesiometer. The extent of oedema was evaluated by measuring paw volumes using a plethysmometer. In this model the effect of two different P2Y12 antagonists were tested: cangrelor, the non-pro-drug P2Y12/P2Y13 receptor antagonist and PSB-0739, the selective and potent P2Y12 receptor antagonist. To obtain further evidence on the role of P2Y12 receptors in chronic inflammatory pain, in a set of experiment P2Y12R gene deficient (p2y12-/-) mice were used. 72 hours after intraplantar CFA injection the paw withdrawal threshold (PWT) in wild type mice decreased under 50% of the baseline value indicating the development of mechanical allodynia. In the saline-treated control group the withdrawal threshold started to increase gradually from the 3rd day after CFA, but remained under 70% to the end of the 14 day period. In the cangrelor-treated group the threshold increased over 80% on the 3rd day and remained significantly higher than the the control group throughout the 14 day period. After CFA injection, mechanical allodynia developed in P2Y12 receptor gene deficient mice, but the decline in the PWT was much lower than in wild type mice. This significant difference between the two groups could be observed throughout the duration of the experiment. 21

It has been revealed that in the CFA-induced acute inflammation model, administration of P2Y12 receptor antagonists can change the production of cytokines in the spinal cord as well as in the hind paw. Therefore these parameters were tested in our chronic inflammation model too. On the 14th day after the CFA-injection samples of L4-L6 lumbar spinal cord and inflamed hind paw were collected and utilized for cytokine assays (IL-1β, TNF-α, IL-6, IL-10, CXCL1). In conclusion our findings indicate that P2Y12 receptor inhibition is a potential therapeutic approach in chronic inflammatory pain. A-0005

Cirkadián ritmusbeli eltérések egy új, szelektíven tenyésztett patkány altörzsben

Horváth Gyöngyi, Kékesi Gabriella, Petrovszki Zita, Benedek György, Kéri Szabolcs Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Élettani Intézet, Szeged Bevezetés: Számos adata igazolja, hogy szkizofréniában a hallucinációkon és téveszméken mint pozitív tüneteken kívül, igen sok paraméterben mutatható ki eltérés az egészségek egyénekhez képest, többek között a motoros aktivitásban és a hőszabályozásban is, mely paraméterek egzakt módon regisztrálhatók. A genetikai eltérések (szelektív szaporítás) és a környezeti faktorok (szociális izoláció és krónikus ketamin kezelés) kombinációjával egy új patkány altörzset fejlesztettünk ki, melynek egyedei számos magatartási teszten jelentős eltérést mutatnak a kontroll csoporthoz képest. Jelen vizsgálataink célja, hogy telemetriás vizsgálatokkal meghatározzuk a hosszú távú hőszabályozási és motoros aktivitásbeli eltéréseket szabadon mozgó állatokban. Módszerek: A vizsgálatban naív, hím, Wistar, kezeletlen patkányok és az új altörzs 18. generációjának hím tagjai fiatalkori szociális izoláció (28 nap) és ketamin kezelés (30 mg/kg intraperitoneális [IP] 15 napig) után vettek részt. 5-6 hónapos korukban telemetriás chipet ültettünk a hasüregükbe (E-Mitter, Philips RespironicsÒ), majd a műtét után az állatokat egyesével tartottuk. 1 hét gyógyulási periódus után folyamatosan, két héten keresztül regisztráltuk testhőmérsékletüket és motoros aktivitásukat zavartalan környezetben, valamint meghatároztuk a kézhez szoktatás az alomcsere, a capsaicin (1 mg/kg) és oldószerének szubkután injekciójának hatását is. Eredmények: A vizsgált paraméterek mindkét állatcsoportban cirkadián ritmust mutattak, mely a rágcsálókra jellemzően nappali minimumot és éjszakai maximumot jelentett. Ugyanakkor, a nappali fázisban mind az aktivitás, mind a testhőmérséklet csökkent volt az új altörzsben. A kézhez szoktatás és az alomcsere hatása átmeneti aktivitás és testhőmérséklet fokozódást eredményezett, mely reakció csökkent mértékű volt az új altörzsben. Oldószer injekciója a kézhez szoktatáshoz hasonló 22

választ váltott ki, míg a capsaicin injekció jelentős mértékű, elhúzódó testhőmérséklet csökkenést okozott mindkét csoportban. A capsaicin injekció motoros hatása nem tért el jelentősen az oldószer által okozott átmeneti hiperaktivitástól. Az éjszakai periódusban az új altörzs maghőmérsékletének és motoros aktivitásának mintázata jelentősen eltért a kontroll csoporttól. A sötét fázisban a kontroll csoporthoz képest kezdeti aktivitásfokozódást és hipertermiát tapasztaltunk, majd ezt mindkét paraméter csökkenése követte. Összefoglalás: Eredményeink azt igazolták, hogy az új altörzsünk jelentős cirkadián ritmusbeli zavarokat mutat, mely szkizofrén betegekben is megfigyelhető, de a capsaicinre adott termoregulációs válasz nem sérült. Feltételezésünk szerint állatmodellünk cirkadián ritmusbeli eltérés szempontjából is alkalmas lehet a betegség szimulációjára. Támogatás: Richter kutatási pályázat (RG-IPI-2013-TP7), OTKA (K83810), TÁMOP-4.2.2.A11/1KONV-2012-0052 A-0006

A térbeli memória és szociális viselkedés vizsgálata egy komplex szkizofrénia állatmodellen

Kékesi Gabriella, Petrovszki Zita, Benedek György, Kéri Szabolcs, Horváth Gyöngyi Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Élettani Intézet, Szeged

A szkizofrénia az egyik legsúlyosabb pszichiátriai betegség, amely a társadalom 0,51%-át érinti világszerte. Bizonyos tünetei állatokon is vizsgálhatók, s így a transzlációs kutatásokban nélkülözhetetlenek az új gyógyszer-támadáspontok kijelölésében. Kidolgoztunk egy olyan állatmodellt, mely farmakológiai (ketamin kezelés), környezeti (szociális izoláció) és genetikai (szelektív szaporítás) tényezők együttes alkalmazásával számos, szkizofréniára jellemző tünetet hoz létre patkányban. Előzetes vizsgálataink csökkent fájdalomérzékenységet, szenzoros kapuzási károsodást, valamint az új tárgy felismerési teszten a visszahívó emlékezet károsodását mutatták ki hím egyedekben. Célunk, hogy a fenti kezelésen átesett állatok szociális viselkedésének és térbeli memóriájának feltérképezésével is alátámasszuk az általunk alkalmazott modell alkalmasságát szkizofrénia vizsgálatára. Módszer: Hím Wistar patkányok két csoportját vizsgáltunk: komplex kezelésen átesett, szelektíven szaporított és kontroll egyedeket. A referencia- és munkamemória, valamint az explorációs magatartás együttes vizsgálatára a holeboard tesztet használtuk. A habituációs és tanulási fázist követően a teszt fázisban a 16 lyukból négyben volt jutalom; ezeket kellett az állatnak egy percen belül megtalálnia. A szociális teszten egymásnak súlyban, nemben és kezelésben megfelelő, de egymásnak 23

idegen állatok viselkedését vizsgáltuk. Eredmények: A kezelt állatokban csökkent aktivitást tapasztaltunk a kontroll csoporthoz képest. A csökkent referencia- és munkamemória index is a térbeli memória zavarát támasztotta alá. A szociális teszten a szelektíven szaporított állatok számos paraméterben szignifikáns eltérést mutattak a kontroll csoporthoz képest, úm. menekülő magatartás és harcba szállás. Mind a győzelmek, mind az elszenvedett megtaposások száma magasabb volt a kezelt állatokban, mely agresszív magatartásra utal. Következtetések: Eredményeink, alátámasztva eddigi vizsgálatainkat, azt bizonyítják, hogy az általunk alkalmazott szkizofrénia állatmodell alkalmas a szkizofrénia, mint spektrumbetegség számos tünetének együttes kiváltására, illetve tanulmányozására, ezzel is alátámasztva annak validitását. Támogatások: OTKA (K83810), TÁMOP-4.2.2.A-11/1KONV-2012-0052, RG-IPI-2013-TP7. A-0007

Rendszerbiológiai megközelítés új gyógyszercélpontok azonosítására stroke-ban

Dobolyi Árpád1, Nardai Sándor2, Nagy Zoltán3 1 Molekuláris és Rendszer Neurobiológiai Kutatócsoport, MTA-Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest 2 Kardiológiai Központ, Semmelweis Egyetem, Budapest 3 Országos Idegtudományi Intézet, Budapest Fokális ischémiát követően a központi régióban található neuronok hamar nekrotizálnak, míg a lézió körül, az úgynevezett penumbrában génexpressziós változásokkal kísért apoptotikus sejthalál indul be. Az apoptózissal elpusztul terület a végső lézionált térfogat felét is kiteheti mind emberben, mind kísérleti állatokban az artéria cerebri media okklúzióját (MCAO) követően, ami a leggyakrabban használt ischémiás állatkísérletes modell. Az utóbbi időben ezen génexpressziós változásokat egyes gének esetében, és rendszerbiológiai megközelítést alkalmazva is, mind mRNS, mind fehérje szintjén már leírták. Azonban továbbra sem tisztázott, hogy a több száz változó expressziót mutató génből, melyek termelődnek a neuronok túlélésének céljából. Hipotézisünk az volt, hogy a neuroprotektív eljárások gén expressziós változásokat indukálnak az idegsejtekben, ezáltal biztosítják azok túlélését fokális ischémiát követően a penumbrában. A hipotézis tesztelésének érdekében azt a célt tűztük magunk elé, hogy meghatározzuk különböző neuroprotektív kezelések hatását a penumbrában elhelyezkedő gének mRNS szintjére, és a változásokat egymással is összehasonlítsuk. Eddig 3 féle neuroprotekciós eljárást vizsgáltunk, 1. a zselatináz 24

(mátrix metalloproteináz 2, 4, 9) gátló FN-439-et, 2. a deprenyl-t, és 3. transzformáló növekedési faktor-beta (TGF-β) fehérjéket. A különböző neuroprotektív kezelések génexpresszióra való hatásait az artéria cerebri media okklúzióját (MCAO) követően a mikrodisszektált penumbrában hasonlítjuk össze. A penumbrát TTC reakció, Nissl festés, valamint 70kDa-os hősokkprotein expressziója alapján hisztológiailag azonosítjuk. Eredményeink szerint FN-439 hatására kilenc gén indukálódott, melyeket mRNS és fehérje szintjén is validáltunk. Deprenyl hatására 5 gén indukcióját tudtuk megerősíteni a penumbrában. Az indukálódó gének, és a kapillárishálózat vizsgálata arra utal, hogy a deprenyl a penumbra vascularizációját fokozza a Notch-Jagged receptor rendszeren keresztül. Az indukálódó Notch és Jagged fehérjeszinten is kimutatható volt. Dupla immunfestés segítségével megmutattuk, hogy mindkettő asztrocytákban indukálódik, míg neuronokban, mikrogliában és endotéliumban nem jelenik meg. A harmadik általunk eddig vizsgált neuroprotektív ágens, a TGF-β egy endogén anyag, melynek indukcióját korábban azonosították MCAO modellben. Kísérleteink során megállapítottuk, hogy a TGF-β1 és a TGF-β2 is neuroprotektív MCAO-t követően, de térben és időben elkülönülő mintázattal indukálódnak. In situ hibridizációs hisztokémia és immunfestés kombinációjának felhasználásával állapítottuk meg, hogy a TGF-β1 mikrogliában, míg a TGF-β2 neuronokban expresszálódik a penumbra területén. Ezen kívül TGF-β1 a lézió területén belül, míg a TGF-β2 az épen maradt cortex II. és III. rétegében a lézió határától távolabb is indukálódik. További eredményeink szerint a TGF-β fehérjék változásaival mind időben, mind térben korrelálnak a receptoraik, a TGF-β RI, RII, RIII, és az ALK1. Rendszerbiológiai megközelítésünk képes kimutatni az ischémiás lézió körüli neuronok túléléséért felelős génexpressziós változásokat. Így a neuroprotekcióban résztvevő még nem ismert géneket tudunk azonosítani. Továbbá, a különböző gének közötti korábban nem ismert sejtes kapcsolatok felderítése is lehetséges. További kísérletekben fogjuk vizsgálni a megváltozott expressziós szinttel rendelkező gének funkcióját. Emellett az azonosított gének indukcióját humán agyban is meg fogjuk határozni, ami a klinikai alkalmazás felé tett első lépést jelenti. Az új molekuláris mechanizmusok felismerése új megközelítést tesz lehetővé az agyi ischémiában szenvedő betegek számára alkalmazható új gyógyszerek fejlesztésében.

25

A-0008

Kognitív transzláció: hogyan lehetne jobban? (Cognitive translation: how could it be better?)

Gyertyán István Richter Gedeon Nyrt.

A kognitív javító szerek kutatásában mára nyilvánvalóvá és számos gyógyszercéget kihátrálásra kényszerítővé vált az a transzlációs szakadék, amely az állatkísérleti modellekben talált nagyszámú ígéretes kognitív javító mechanizmust elválasztja a klinikumban ténylegesen, de, sajnos, nem túl jelentős mértékben hatékony igen kisszámú gyógyszertől. Az okok sokrétűek, de 1) a molekuláris célpontok nem kellő alapossággal történő kiválasztása, 2) az állatkísérleti modellek alacsony transzlációs értéke és 3) a klinikai célpopulációk illetve indikációk nem megfelelő kiválasztása rendre kiemelt tényezőként bukkan fel. A transzlációs hatékonyság javításához mindhárom területen újfajta megközelítések szükségesek, és valószínűleg a három kombinációja kell a sikerráta jelentős növeléséhez. Ad 1. Az alapkutatás számos, a kognitív működésben releváns mechanizmust és molekuláris szereplőt azonosít és „ajánl fel” potenciális gyógyszercélpontként, ezek azonban további validálást igényelnek ahhoz, hogy az ipari kutatás-fejlesztés számára művelhető és sikerrel kecsegtető projektek legyenek. Az egyes betegségek patomechanizmusára vonatkozó elégtelen tudásunk okán az ideálisnak tűnő „disease modifying” megközelítés helyett egyelőre a tünteti kezelés látszik a könnyebben járható útnak. Ez utóbbi esetben viszont - a gondolkodási funkciók komplex jellege miatt – a kognitív hanyatlás súlyosságának mértékében egyre inkább a több támadáspontú beavatkozás a kívánatos. Kritikus kérdés a potenciális célpontok humán mintán történő, a genetikai asszociációs vizsgálatoknál nagyobb bizonyító erővel bíró módszertan szerinti validálása. Az állatkísérletes validálásnak pedig alapfeltétele az erre a célra alkalmazott állatmodellek megfelelő validitása Ad 2. Az eddigi tapsztalat azt mutatja, hogy a targetvalidálásra legelterjedtebben használt állatkísérletes modellekkel nagyszámú fals pozitív (értsd: a klinikán hatástalan) vegyületet detektáltak. Egy viszonylag elemi memóriafolyamat (pl. a passzív elkerülés vagy új tárgy felismerés tesztekben) farmakológiai úton (pl. szkopolaminnnal) történő lerontása valószínűleg nem kellő érvényességű modellje a defektes humán kognitív zavaroknak. Az ezeket jobban modellező, bonyolultabb, időigényesebb paradigmák (pl. attentional set-shifting) használata válhat szükségessé többféle módon előidézett tanulási deficittel. Ez annyit jelent, hogy az éppen divatos „gold standard” kognitív esszé helyett egy ’kognitív funkciók * rontási módok’ mátrixba rendezett tesztbattériát lesz célszerű alkalmazni a a klinikai predikcióra. 26

Ad 3. A célpopuláció homogenizálása és „illesztése” a gyógyszerjelölt molekula tulajdonságaihoz egy további lehetőség a siker esélyének növelésére. A dementiák mellett számos pszichiátriai és neurológiai kórképben találunk defektes kognitív működést, melyek mintázata nem szükségképpen azonos; ez a fajta mintázatspecificitás eltérő támadáspontú vegyületeket igényelhet. A betegek tünetcsoportok szerinti vagy genetikai, biokémiai változók mentén történő stratifikálása mellett az alkalmazási területek szűkítése is egy további út: pl. a szert kognitív terápiához társítva adják, vagy csak a betegség bizonyos fázisaiban. Az experimentális farmakológia az 1. és 2. pontban foglaltakhoz tud hozzájárulni, de mindeközben intenzív és folyamatos együttműködés szükséges a klinikai kutatással. A-0009

Antagonistic action of a semicarbazide-sensitive amine oxidase (SSAO) inhibitor on TRP ion channels

É. Sághy1, M. Payrits1, É. Szőke1, T. Bagoly1, P. Mátyus2, R. Deme2, Zs. Helyes1 1 Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Szentágothai Research Center, University of Pécs; Pécs; Hungary; 2 Department of Organic Chemistry, University of Semmelweis; Budapest; Hungary Background: A newly developed SSAO inhibitor, SZV-1287 was described to inhibit both acute and chronic inflammation. Transient Receptor Potential ion channels, such as TRP Vanilloid 1 and Ankyrin repeat domain 1 (TRPV1 and TRPA1) are expressed on nociceptive primary sensory neurons and regulate inflammation. Since the chemical structure of SZV-1287 is similar to the selective TRPA1 antagonist HC030031, we investigated the effects of SZV-1287 on the TRPV1 (by capsaicin) and TRPA1 (by mustard oil (MO)) receptor activation of trigeminal ganglion neurons in comparison with SZV-1911, the reference SSAO inhibitor with different structure. Methods: Ratiometric technique of [Ca2+]i measurement with the fluorescent indicator fura-2-AM on cultured trigeminal cells was performed. Calcitonin generelated peptide (CGRP) release from the peripheral sensory nerve terminals of the isolated rat trachea was measured by radioimmunoassay. Results: SZV-1287 (1 µM) decreased the capsaicin- and MO-induced Ca2+-influx in trigeminal neurons, and MO-induced CGRP release from the sensory nerve endings. SZV-1911 had no effect in either model. Neither compound had any effect on KClevoked Ca2+-influx. Conclusion These are the first evidence for an antagonistic action of SZV-1287 on TRPV1 and TRPA1 ion channels on the cell bodies of sensory neurons and peripheral sensory nerve terminals. This effect is independent of its SSAO inhibitory action. Support SROP- 4.2.2.A-10/1-2012-00294, Richter Gedeon Talentum Alapítvány 27

A-0010

Inhibition of Transient Receptor Potential ion channels by resolvins

M. Payrits, É. Sághy, É. Szőke, T. Bagoly, Zs. Helyes, J. Szolcsányi Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Szentágothai Research Center, University of Pécs; Pécs; Hungary Background: Transient Receptor Potential ion channels, such as TRP Vanilloid 1 and Ankyrin repeat domain 1 (TRPV1 and TRPA1) are expressed in nociceptive primary sensory neurons and sensory nerve endings. Resolvins are endogenous lipid mediators. Resolvin D1 (RvD1) is described as a selective inhibitor of TRPA1. RvD2 has been reported as a potent inhibitor of TRPV1 and TRPA1 in dorsal root ganglion cells. Our aim was to analyse the effects of RvD1 and RvD2 on TRPV1 (by capsaicin) and TRPA1 (by mustard oil (MO)) receptor activation on trigeminal sensory neurons and nerve endings. Methods: Ratiometric technique of [Ca2+]i measurement with the fluorescent indicator fura-2-AM on cultured trigeminal cells was performed. Calcitonin gene-related peptide (CGRP) release from the stimulated peripheral sensory nerve terminals of the isolated rat trachea was measured by radioimmunoassay. Results Significant decrease in the percent of capsaicin- and MO-sensitive cells was observed after 10 nM RvD2 incubation on trigeminal neurons. RvD1 (10 nM) inhibited the MO- induced Ca2+-influx but had no effect on capsaicinevoked TRPV1 activation. Both RvD1 (100 nM) and RvD2 (10 nM) decreased the capsaicin-evoked CGRP release from nerve terminals. Conclusions: We demonstrated the inhibitory effects of resolvins on sensory neurons and sensory nerve terminals, but further investigations are needed to understand the mechanisms of these effects. Support SROP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0024, Richter Gedeon Tálentum Alapítvány A-0011

Imagine cell imaging – its use in preclinical research

Zsófia Bekes, Eszter Görgényi, Erzsébet Tárnokné Vörös, Krisztina Héjjas, József Nagy Gedeon Richter Plc., Laboratory for Molecular Cell Biology High-resolution microscopic imaging enables one to study changes in cellular and/or subcellular morphology, to examine complex signaling mechanisms in time and space, or to elucidate molecular events and markers corresponding to cell physiology. With help of an imaging system it is possible to monitor multiple processes simultaneously 28

- even cell-by-cell - achieving quantitative data provided by High Content Analysis (HCA). This poster demonstrates our recent results in method development for visualization and evaluation of cellular morphology and function. We would like to show very first data we have obtained on neuronal cultures differentiated from induced pluripotent stem cells (iPSCs) derived from ASD patients or healthy controls. A-0012

Role of nitric oxide in trigeminovascular activation of mice

A Markovics1,5, B Gaszner2, A Varga3, V Kormos1,2, K Bolcskei1,5, J Tajti4, B Tuka4, Cs Horvath3, S Farkas3, J Szolcsanyi1,5, Zs Helyes1,5 1 Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, University of Pécs 2 Department of Anatomy, University of Pécs 3 Gedeon Richter Plc., Budapest, Hungary 4 Neurology Department, University of Szeged, Szeged 5 Janos Szentagothai Research Center, University of Pécs, Pécs Background and aims: Nitric oxide (NO) induces vasodilatation and sensitization in the trigeminovascular system (TRGVS) related to migraine. The NO-donor nitroglycerol causes migraine-like headache in migraineurs, but only mild transient headache in healthy people. It is commonly used for chemical activation of the TRGVS in rodents, but its mechanism and specificity are not clear. We compared the effects of 3 NO donors on TRGVS activation in mice: one alcoholic (Nitrolingual aerosol) and 2 aquous solution (Nitropohl and isosorbide mononitrate: ISMN). We further investigated Nitropohl solution in thermal hyperalgesia and mechanical allodynia models. Methods: Light aversive behaviour was investigated in a custom-made light-dark box, meningeal microcirculation by laser Doppler imaging, and the early neuronal activation marker c-Fos by immunohistochemistry after i.p. injection of the compounds and respective vehicles in male CD1 mice. Thermal hyperalgesia induced by ip. Nitropohl or its vehicle was tested with a hot-plate apparatus, while mechanical allodynia of the orofacial region or the paw was measured with von Frey filaments in mice. Results: Only Nitrolingual in a vehicle containing ethanol and peppermint oil induced significant light aversive behaviour, meningeal vasodilatation and c-Fos activation in the trigeminal nucleus caudalis (TNC) and ganglia (TRG), but its solvent evoked similar responses. The aquous NTG solution Nitropohl resulted in similar c-Fos increase in the TRG and TNC, but not meningeal vasodilatation and light aversive behaviour. ISMN did not induce TRGVS activation. A statistically significant thermal hyperalgesia occured in mice at 60 min after Nitropohl treatment. Moreover, ip. Nitropohl administration 29

resulted in significantly increased facial pain scores and significantly lowered paw withdrawal thresholds using von Frey filaments. Conclusion: Vascular and neuronal responses in the TRGVS do not change paralelly, NO is only involved in neuronal sensitization. The NO theory in chemical TRGVS activation should be re-evaluated. A-0013

Kapszaicin-szenzitív érző idegvégződések szerepének vizsgálata a krónikus immobilizációs stressz fájdalomfokozó hatásában

Scheich Bálint1,2, Vincze Patricia1,2, Gaszner Balázs3, Pintér Erika1,2, Helyes Zsuzsanna1,2 Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Pécs 2 Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpont, Pécs 3 Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Anatómiai Intézet, Pécs

1

Bevezetés: Kísérletes és klinikai adatok bizonyítják, hogy a krónikus pszichológiai distressz a fájdalomküszöb csökkenéséhez, a nocicepció fokozódásához vezet és egyes klinikailag jelentős fájdalommal járó kórképek (pl.: fibromialgia, irritábilis bél szindróma) kialakulásában oki szerepet játszik. Ennek ellenére a stressz fájdalomfokozó hatásának mechanizmusa alig ismert, különösen a perifériás idegrendszert tekintve. Kísérleteinkben ezért a krónikus stressz nocicepcióra kifejtett hatását, ill. a kapszaicinszenzitív érző idegvégződések szerepét vizsgáltuk. Anyagok és módszerek: Kutatásunkban 3 hónapos, hím CD1 egereket használtunk. Az állatokat 4 héten át krónikus immobilizációs stressznek (KIS) tettük ki (6 óra minden nap). A mechanonociceptív küszöböt dinamikus plantáris eszteziométerrel, a hideg toleranciát 0 °C-os vízből való végtagkirántás látenciájának mérésével, a termonociceptív küszöböt pedig emelkedő hőmérsékletű forrólap tesztben vizsgáltuk hetente. A 4. héten open field- (OFT), tail suspension- (TST) és sötét-világos doboz (SVD) tesztben vizsgáltuk az állatok viselkedését. A krónikus stressz következtében kialakuló szomatikus változásokat a testsúly, ill. a mellékvese és a csecsemőmirigy súlyának mérésével vizsgáltuk. A kapszaicin-szenzitív érző idegvégződések szerepének vizsgálatához reziniferatoxin (RTX - ultrapotens kapszaicin analóg) deszenzibilizációt alkalmaztunk, amely e végződések funkciójának tartós kieséséhez vezet. Eredmények: KIS hatására az egerekben jelentősen csökkent a mechanonociceptív küszöb és a hidegtolerancia, vagyis mechanikai hiperalgézia és hideg allodínia alakult ki. A termonociceptív küszöböt a KIS nem befolyásolta. A KIS-nek kitett állatok jelentősen több időt töltöttek a sötét-világos doboz világos felében, a világosba való kilesések száma szignifikánsan alacsonyabb, az átlépések száma magasabb volt, mint 30

a kontroll állatok esetében. Az OFT-ben és a TST-ben mutatott viselkedést a KIS nem befolyásolta. A KIS a testsúly szignifikáns (7-8%-os) csökkenéséhez, ill. a mellékvese tömegének megnövekedéséhez és a csecsemőmirigy tömegének csökkenéséhez vezetett. RTX-deszenzibilizált állatokban a stressz okozta mechanikai hiperalgézia jelentősen nagyobbnak bizonyult, mint a kontroll állatokban, azonban a hideg allodíniát az RTX kezelés nem befolyásolta. Az RTX-deszenzibilizáció jelentősen megnövelte a termonociceptív küszöböt, amit a KIS ebben a csoportban sem befolyásolt. RTX-kezelt egerekben a KIS hatására létrejövő viselkedésváltozás az SVD tesztben nem volt tapasztalható. OFT-ben és TST-ben szintén nem láttunk változást. A stressz hatására kialakuló szomatikus változásokat az RTX kezelés nem befolyásolta. Következtetések: A KIS a jellegzetes szomatikus változások mellett mechanikai hiperalgéziához, hideg allodíniához és az SVD tesztben kimutatható viselkedésváltozáshoz vezet. RTX-el kezelt állatokban jelentősen nagyobb mechanikai hiperalgézia alakul ki, a viselkedésváltozás azonban nem jön létre. Eredményeink a perifériás kapszaicin-szenzitív érző idegvégződések védő szerepére utalnak, ill. a centrális TRPV1 expresszáló neuronok jelentősége is felvetődik. A jelenség mechanizmusának megértése további kutatásokat igényel, amelyek eredményeként a stresszhez köthető fájdalom szindrómák gyógyszeres terápiájának új célpontjait azonosíthatjuk. Támogatás: SROP-4.2.2.A-10/1-2012-00294 A-0014

Effect of learned helplessness on spine synapse density in the dentate gyrus of mice

Lilla Otrokocsi1,2, Flóra Gölöncsér1,2, Beáta Sperlágh1, Ágnes Kittel1 1 Institute of Expreimental Medicine, Laboratory of Molecular Pharmacology, Budapest 2 Semmelweis University, Neurosciences PhD School, Budapest Although the prevalence of depression becomes more and more significant there is still not enough knowledge about the exact alterations underlying its pathophysiology and the treatment is often inefficient. Since P2X7R knock out mice displayed antidepressant-like phenotype at previous behavioural tests, our study aims at exploring the potential relationship between major depressive disorder and the purinergic P2X7 receptor (P2X7R). Among many other known symptoms, the loss of hippocampal spine synapses is a revealing feature of the disorder. Firstly we wanted to measure the density of spine synapses in the molecular layer of the dentate gyrus in the learned helplessness paradigm and later see if inhibition of P2X7R could have influence on this condition. C57Bl/6 male mice were exposed to inescapable footshocks in shuttle boxes during 31

training days. On the 5th day learned helplessness was tested when the aversive stimuli could be avoided, but helpless animals failed to escape. Control animals were also placed in shuttle boxes but did not receive footshocks until the test day. Number of escape failures and the latency to escape was measured automatically to determine helpless behaviour. Electron microscopy analysis was performed for synapse counting and the difference in spine synapse density was calculated between the treated and control groups with a Student’s t-test. Both average escape latency and the number of failed escapes were significantly higher in the inescapable footshock treated group. Electron microscopy analysis also confirmed this alteration, as the results indicated significantly lower spine synapse density in the molecular layer of the dentate gyrus in helpless mice. Since this typical feature of depression (e.g. loss of spine synapses) could be detected after applying the learned helplessness paradigm, we will use this method on mice with both genetically and pharmacologically blocked P2X7R to see if this deficiency can be connected to the onset of depression. Hopefully these experiments will lead us to a better understanding of the disorder. A-0015

Hemokinin-1 inhibits anxiety and promotes stress-coping behaviour in mouse models

Éva Borbély1,2, Zsófia Hajna1,2, Valéria Tékus1,2, Liza Nabi3, John P. Quinn5, Alexandra Berger4, Christopher J. Paige4, Julie Keeble3, János Szolcsányi1, Erika Pintér1,2, Zsuzsanna Helyes1,2 1 Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Faculty of Medicine, University of Pécs, Hungary 2 János Szentágothai Research Center, University of Pécs, Hungary; 3 King’s College London, Institute of Pharmaceutical Science, London, UK; 4 Ontario Cancer Institute, University Health Network, Toronto, Canada; 5 Department of Molecular and Clinical Pharmacology, Institute of Translational Medicine Liverpool University, Liverpool, UK Introduction: The Tac1 gene-encoded Substance P (SP) acting at tachykinin NK1 receptor was suggested to be involved in psychiatric disorders. Several antagonists have been tested as potential antidepressants, but despite their efficacy in animal models they failed in the clinical trials. The discovery of novel Tac4 gene-derived hemokinin-1 (HK-1) is present in several brain regions and activates NK1 receptors. Therefore, we investigated the roles of SP, HK-1 and NK1 receptors in anxiety, stress and depression-like behaviours with the help of Tac1-/-, Tac4-/- and Tacr1-/- (lacking 32

NK1 receptors) gene-deleted mice compared to C57Bl/6 wildtypes (WT), as well as the selective NK1 receptor antagonist CP99994. Methods: Anxiety was evaluated in the light-dark box (LDB) where mice can move freely during 20 minutes. Time spent in the dark, closed area of the LDB correlates with the anxiety level. Spontaneous locomotor activity in the open field test (OFT) was measured during a 5-min session. The sucrose preference test (SPT) is a model for assessing hedonic-anhedonic behaviour, where mice can choose between water and 0.8% sucrose for 2 days. In the forced swim test (FST) the mouse was placed in a water-containing cylinder, while in tail suspension test the animal was suspended by the tail for 6 min. Immobility referring to the lack of escaping behaviour was assessed in both tests during the final 4 min. Results: Tac4-/- mice spent significantly less time in the light compartment of LDB, showed decreased motility in OFT, longer immobility in FST and TST and consumed less sucrose, while Tac1-/- animals showed no difference to WTs, exept for OFT. Tacr1-/animals spent significantly more time in the light compartment of the LDB, spent more time with moving in OFT, were less immobile in FST and TST and consumed more sucrose compared to the WTs. Similarly, NK1 antagonist CP99994 reduced the immobility time dose-dependently in TST compared to saline. Conclusion: We provided the first evidence for the anti-anxiety and stress-coping role of hemokinin-1. These effects are not NK1 receptor-mediated, and the involvement of a putative hemokinin receptor can be proposed. Identification of these targets might open new perspectives for anti-anxiety and anti-depressant therapy. Support: „This research was realized in the frames of TÁMOP 4.2.4. A/2-11-1-2012-0001 „National Excellence Program – Elaborating and operating an inland student and researcher personal support system convergence program” The project was subsidized by the European Union and co-financed by the European Social Fund.”; SROP-4.2.2.A-11/1/ KONV-2012-0024 A-0016

Angiotensin hatása az NMDA típusú glutamát receptorokra a prefrontális kéreg V. rétegének piramissejtjein (Effect of angiotensin on the NMDA type glutamatergic receptors in layer V pyramidal cells of prefrontal cortex)

Hanuska Adrienn, Kollár Krisztina, Kató Erzsébet, Köles László Semmelweis Egyetem, Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Budapest

A prefrontális kéreg és annak NMDA típusú glutamát receptorai fontos szerepet játszanak a tanulásban, memóriában és a viselkedésben. Az agyi renin-angiotensin rendszer elemei viselkedési tesztekben befolyásolták a tanulást és a memóriát. A 33

kardiovaszkuláris farmakológiában használt ACE gátlók és AT1 receptor antagonisták kedvezően befolyásolhatják a dementiával járó kórképeket. Az NMDA típusú glutamát receptorok szintén alapvető tényezők a kognitív funkciókban illetve az ezzel kapcsolatos kórképekben. Mivel az angiotenzin II és a glutamáterg rendszer celluláris szintű interakciót a prefrontális kéregben még nem tanulmányozták, célkitűzésünk az volt, hogy patch clamp technika alkalmazásával megvizsgáljuk az angiotensin II hatását a prefrontális kéreg V. rétegében található piramissejtek NMDA receptoraira. 10-11 napos patkányok agyából készített szeleteken, a prefrontális kéreg piramissejtein, whole-cell voltage-clamp konfigurációt hoztunk létre. A sejteket ACSF-fel perfundáltuk (2,5-3 ml/min). 10 percenként, három alkalommal, egyenként másfél percig 30 μM NMDA-t adtunk, amely reprodukálható áramokat váltott ki (T1-3). Az angiotensin II-t a T3 előtt 5 perccel és a T3 alatt adtuk, az angiotensin receptor antagonista eprosartan vagy PD123319 a teljes mérés alatt az ACSF-ben volt. Az eredményeket T3/T2 hányadosként ábrázoltuk. Hatásnak azt tekintettük, ha a T3 a T2-höz képest legalább ±15%-ban változott. A T3/T2 hányadosokat átlag±SEM-ként összegeztük. Statisztikai analízist egyutas ANOVA és post-hoc Bonferroni teszttel végeztünk. Szignifikánsak tekintettük, ha p<0,05. Az angiotensin II 0,3 µM-os koncentrációban a sejtek egy szubpopulációjában fokozta az NMDA áramokat, a sejtek másik részében nem váltott ki hatást. Az AT1 antagonista eprosartan (1 µM) a serkentő hatást felfüggesztette. Az angiotensin II 1 µM-os koncentrációját vizsgálva a sejtek felének NMDA áramai fokozódtak, a sejtek 25%-án gátló hatást tapasztaltunk, a maradék sejteken nem változtak az áramok. Az AT1 antagonista eprosartan (1 µM) a serkentő hatást felfüggesztette, a gátló hatást nem befolyásolta. Az AT2 antagonista PD123319 (5 µM) sem a serkentő, sem a gátló hatást nem befolyásolta. 3 µM angiotensin II-re a sejtek egy részében gátlás alakult ki, másik csoportjukban nem volt hatás. Ezeket a válaszokat eprosartan (1 μM) nem befolyásolta. Az angiotensin II tehát kettős hatást fejt ki a prefrontális kéreg piramissejtjeinek NMDA receptoraira: a sejtek egy szubpopulációján kisebb agonista (0,3-1 μM) koncentrációban potencírozza az NMDA áramokat. A serkentő hatást AT1 antagonista felfüggeszti, AT2 antagonista nem befolyásolja, tehát valószínűleg az AT1 receptorok aktivációja következtében jön létre. 1-3 μM angiotensin II hatására a sejtek egy másik szubpopulációjában az NMDA áramok gátlása figyelhető meg, amelyet nem befolyásol sem az AT1, sem az AT2 antagonista jelenléte, kialakulásában ezek a receptorok nem vesznek részt. Az angiotensin II-ből képződött angiotensin származékok további receptorokat (AT4 és Mas-receptorok) aktiválhatnak. Azt feltételezzük, hogy a gátló hatás kialakulásában ezek a receptorok játszhatnak szerepet. Az angiotensin receptor ligandok hatásainak feltárása a prefrontális glutamáterg aktivitásra egyrészt új 34

farmakológiai targeteket azonosíthat dementiák (pl. Alzheimer-kór), schizophrenia vagy autizmus kezelésében. Másrészt a kognitív funkciókra kifejtett hatásaik mechanizmusának pontos feltárása támpontot adhat arra vonatkozóan, hogy az így kifejlesztett új farmakonok, illetve a kardiovaszkuláris farmakológiában alkalmazott ACE-gátlók és angiotensin receptor blokkolók, milyen farmakodinámiás interakcióba léphetnek a jelenleg használt és a fejlesztés alatt álló (pl. mGlu receptor agonisták, glycin-transzporter-gátlók) pszichofarmakonokkal a fenti kórképek kezelése során. A-0017

Deiters sejtek elektroporációs festése és funkcionális imaging vizsgálata halló egerek hemicochlea preparátumában / Functional imaging of Deiters’ cells, loaded with electroporation, in the hemicochlea preparation of hearing mice

Berekméri Eszter1, Teglás Tímea1,2, Horváth Tamás1,2, Köles László1, Vizi E. Szilveszter2,1, Zelles Tibor1,2 1 Semmelweis Egyetem Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Budapest 2 Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, Budapest A halláskárosodás a leggyakoribb emberi szenzoros deficit. A belsőfület vagy az auditoros neuronokat érintő szenzorineurális halláskárosodások kezelésére napjainkban még nem áll rendelkezésre megfelelő gyógyszeres terápia. Kifejlesztéséhez az élettani és kórélettani folyamatok alaposabb megértésére is szükség lenne. Ennek érdekében foglalkoztunk egy, a Corti-szerv sejtjeinek vizsgálatát lehetővé tevő, egy-sejt elektroporációs fluoreszcens Ca2+ indikátor (Oregon Green 488 BAPTA-1 és fura-2) töltési technika beállításával. A módszerrel hemicochlea preparátumban, már kifejlett hallású egerek (P15-23) Corti-szervén, az eredeti anatómiai struktúra megtartása mellett végezhetünk sejt és molekuláris színtű funkcionális Ca2+ imaging vizsgálatokat. Az elektroporációs festési technika megfelelő paramétereinek meghatározásával (áramerősség 10 µA, impulzus szélesség 10 ms, üvegpipetta ellenállása 4-6 Mohm, a pipettában levő festékkoncentráció 1 mM) sikeresen festettük a Corti-szerv minden sejttípusát, valamint sikeresen mértünk bennük ATP adással kiváltott, ismételhető és dózisfüggő intracelluláris Ca2+ szint emelkedést. Vizsgálatainkban a támasztósejtek közé tartozó Deiters sejtekre öszpontosítottunk. A Deiters sejtek közvetlenül a külső receptor sejtek alatt helyezkednek el, nyúlványaik azok apikális felszínéig nyúlnak fel. Az egy-sejt elektroporáció biztosította szelektív festésnek és az ebből következő jó jel/zaj aránynak köszönhetően jól ábrázolódtak ezen sejtek apikális felszínéről eredő nyúlványok is, amelyekben a korábban alkalmazott festési technikával nem tudtuk mérni a szubrégió Ca2+ változásait. Az új eljárás lehetővé tette a nyúlvány és a sejttest 35

ATP válasza közötti eltérés kimutatását. Az eltérés okának vizsgálata folyamatban van. Jelentőségét a Deiters sejtek Corti szerv működésben betöltött szerepe adhatja. Valószínűsíthetően szerepet játszanak a cochleáris erősítés mechanizmusában, valamint az endolympha K+ homeosztázisának szabályozásában, és ezen keresztül az endocochleáris potenciál modulálásában, aminek szerepet tulajdonítanak a Corti-szerv különböző halláskárosodást okozó behatásokkal (pl. zajhatás) szembeni védekezésében. A-0018

Halló egerek belső szőrsejtjeinek vizsgálatára alkalmas funkcionális imaging és elektrofiziológiai vizsgálati módszerek fejlesztése/Developing functional imaging and electophysiological methods for the investigation of inner hair cells in the hearing mice

Téglás Tímea1,2, Berekméri Eszter1, Horváth Tamás1,2, Zelles Tibor1,2, Vizi E. Szilveszter1,2 1 Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest 2 Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest

Magyarországon a halláskárosodottak aránya elérheti a lakosság 10 százalékát. A halláskárosodások szenzorineurális formájának megelőzésére és kezelésére jelenleg nincs megfelelő gyógyszeres terápia. Hatékony gyógyszerek kifejlesztését nagyban segíthetné, ha többet tudnánk a kifejlett Corti-szerv sejtjeinek élettanáról és kórélettanáról. Unikális lehetőséget ad az ezzel kapcsolatos vizsgálatokra a hemicochlea preparátum, amelyet, szemben az irodalomban alkalmazott vizsgálati módszerek döntő többségével, kifejlett hallású egerekből nyerhetünk. Célunk volt halló egerek belső szőrsejtjeinek vizsgálatára alkalmas funkcionális imaging és elektrofiziológiai vizsgálati módszerek kidolgozása ezen a preparátumon. Azt reméljük, hogy ezek segítségével a szenzorineurális halláskárosodások terápiájának kifejlesztését segítő ismereteket szerezhetünk. A hemicochlea preparátumot 15-27 napos, már halló egerek cochleájának kipreparálásával és kettévágásával készítettük. A funkcionális imaging kísérletek epifluoreszcens mikroszkóppal végeztük. Az intracelluláris kalcium koncentráció változást hűtött CCD kamerával rögzített képeken határoztuk meg off line. A preparátumot oxigénnel dúsított extracelluláris oldat perfúziójával tartottuk életben. A belső szőrsejteket Ca2+ érzékeny fluoreszcens festékkel (Oregon Green 488 BAPTA-1) töltöttük elektroporációt alkalmazva. Meghatároztuk az elektroporációhoz optimális festékkoncentrációt (1 mM), áramerősséget (10 µA), áramimpulzus szélességét (10 ms) és pipetta ellenállást (4-6 mOhm). A minden sejtet és az extracelluláris elemeket is festő töltéshez viszonyítva ezzel a szelektív töltési módszerrel sokkal jobb jel-zaj arányt értünk el, ami megnövelte 36

a módszer érzékenységét és térbeli feloldóképességét. Validáló stimulusként adenozin-trifoszfátot (ATP) használtunk, ami élettani és kóros folyamatokban is fontos regulátora a Corti szerv minden sejttípusának, így a belső szőrsejteknek is. ATP adással ismételhető és dózisfüggő intracelluláris Ca2+ tranzienseket tudtunk kiváltani. A belső szőrsejtek elektrofiziológiai vizsgálatára ill. receptorfunkciójuk, a mechanoelektrikus transzdukció (MET) mérésére patch clamp technikát alkalmaztunk. A receptorpotenciál ill. a MET áram mérése előtt a belső szőrsejt életképességét minden alkalommal egy feszültség protokoll lefuttatásával teszteltük. A módszer validálásához tartozott a Ca2+ érzékeny festéket tartalmazó pipettával patchelt belső szőrsejtek fluoreszcens mikroszkópos vizsgálata is. A szőrsejtek sztereocíliumait üvegpipettából puffantott extracelluláris oldattal mozgattuk. A kiváltott akciós potenciál amplitúdója, felfutási ideje és időtartama korellált a puffantás erejével és időtartamával, mutatva a sejtek élettani működését. Mind a funkcionális imaging, mind az elektrofiziológiai módszer lehetőséget ad olyan sejt- és molekuláris szintű mechanizmusok vizsgálatára, amelyeknek a szenzorineurális halláskárosodásokban van feltételezett szerepe. Ugyanígy vizsgálhatók a genetikailag halláskárosodott egérmodellek szőrsejtjei is. A-0019

A rasagilin védő hatása az aminoglikozid indukálta hallásvesztésben (Protective effect of rasagiline in aminoglycoside ototoxicity)

Humli Viktória1, Polony Gábor2,3, Andó Réka2, Aller Máté3, Horváth Tamás4, Harnos Andrea5, Tamás László2, Vizi E. Sylvester3,1, Zelles Tibor1,3 1 Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest 2 Fül-Orr-Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika, Semmelweis Egyetem, Budapest 3 Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest 4 Fül-Orr-Gégészeti Osztály, Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet, Budapest 5 Biomatematikai és Számítástechnikai Tanszék, Szent István Egyetem, Budapest A szenzorineurális halláskárosodás (SNHL; pl. aminoglikozid-, zaj indukálta hallásvesztés, presbycusis) a leggyakoribb emberi szenzoros deficit, de ennek ellenére hatékony gyógyszeres terápiája még nincs. Az SNHL mindegyik formájának patomechanizmusában meghatározó tényező a redox homeosztázis zavara és ennek következményeként a reaktív oxigén származékok (ROS) szintjének megemelkedése. A jelenlegi terápiás próbálkozások többsége, az állatkísérletekben és a humán klinikai vizsgálatokban is, az antioxidánsokra és a ROS megkötésére fókuszál. Kísérleteinkben a már antiparkinzon szerként alkalmazott, MAO-B gátló tulajdonságú rasagilin otoprotektív hatását vizsgáltuk az aminoglikozid antibiotikum kanamycin 37

indukálta hallásvesztés egérmodelljében. A hallásküszöböt és annak változását az agytörzsi kiváltott válasz (ABR) módszerével mértük. A rasagilin dózisfüggő módon mérsékelte a kannamycin okozta hallásromlást. A rasagilin hatása 6 mg/kg-os dózisban statisztikailag szignifikánsnak bizonyult, a hatás 16 kHz-en volt a legkifejezettebb, ami az egerek hallásának legérzékenyebb tartományába esik. A rasagilin védő hatását magyarázhatja ismert neuroprotektív, antiapoptotikus és antioxidáns hatása. Ezen felül szerepet játszhat még otoprotektív hatásában a dopaminerg neurotranszmissziót fokozó hatása is. A laterális olivocochleáris efferensek (LOC) terminálisaiból felszabaduló dopamin, mely egy endogén visszacsatoló kör része, jelentős védő hatást biztosít az az elsődleges hallóneuronok excitotoxikus károsodásával szemben, amely szintén jelentős tényező az aminoglokozid indukálta SNHL-ben. Kísérleteinkben a rasagilin dózisfüggő módon fokozta a LOC terminálisokból elektromos stimulációra felszabaduló dopamin mennyiségét akut egér cochlea preparátumban. Elképzelésünk szerint a több támadásponttal rendelkező gyógyszeres terápia hatékonyabb lehet a több komponensű, komplex patomechanizmussal rendelkező SNHL-ek ellen. Vizsgálataink alapján a rasagilin, amelynek mellékhatás profilja is kedvező, ilyen alkalmas otoprotektív gyógyszerjelölt lehet. A-0020

Szenzorineurális halláskárosodások és lehetséges terápiájuk kutatása

Zelles Tibor Semmelweis Egyetem, Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Budapest

A halláskárosodás a leggyakoribb emberi szenzoros deficit. Több mint 250 millió embert érint a Földön, legalább 40 milliót az Európai Unióban. Bármely életkorban előfordulhat, bármilyen súlyossággal. Gyerekkorban akadályozza a beszéd és olvasás tanulást. Időseknél szociális izolációhoz, depresszióhoz vezethet. Annak ellenére azonban, hogy jelentős szociális és gazdasági terheket ró a társadalomra, a hallókészülékeket és a cochleáris implantátumot leszámítva, nincs hatékony terápiája. Nagy az igény olyan gyógyszerek fejlesztésére, amelyek a szenzorineurális halláskárosodások (SNHL; pl. presbycusis, zaj- vagy aminoglikozid antibiotikumok okozta halláskárosodás) megelőzésére és kezelésére alkalmasak. Az adekvát terápia hiánya elsősorban a molekuláris patomechanizmus alapos ismeretének hiányára vezethető vissza. Vizsgálatainkban a patomechanizmus két fő komponensére, a hallóneuronok excitotoxikus károsodására és a redox homeosztázis sérülésére, valamint a lehetséges protekcióra összpontosítottunk. A laterális olivocochleáris (LOC) efferensek beidegzik a primér hallóneuronokat és védik őket a SNHL-ben fellépő excitotoxicitástól. A dopamin (DA), a LOC efferensek 38

egyik transzmittere, meghatározó szerepet játszik ebben a védő hatásban, ezért in vitro kísérletekben kerestük a cochleáris DA felszabadulás fokozásának lehetőségeit. Egér hemicochlea preparátumon végzett kísérletekben felfedeztük az antiparkinson gyógyszerként használt rasagilin akciós potenciál kiváltotta cochleáris DA felszabadulást potencírozó hatását és leírtuk ennek lehetséges mechanizmusát. Az otoprotektív hatás in vivo tesztelésére beállítottunk egy kanamycin indukálta halláskárosodás modellt egerekben. Az aminoglikozid antibiotikumok jól ismertek halláskárosító mellékhatásukról. A hallásküszöböt objektív audiometriával (Auditory Brainstem Response) mérve megállapítottuk, hogy a rasagilin mérsékli a kanamycin okozta hallásromlást a magasabb frekvenciákon, ahol a károsodás kifejezettebb. A rasagilin a MAO-B gátlás mellett neuroprotektív és antioxidáns hatással is rendelkezik. Feltételezhetően ezek is szerepet játszanak az otoprotekcióban. Az említett in vitro és in vivo kísérletekben elkezdtük vizsgálni más propargylamin vegyületek hatását is. A SNHL patomechanizmusának és a lehetséges protektív vegyületek hatásának sejt- és molekuláris szintű vizsgálatára funkcionális imaging kísérleteket kezdtünk egér hemicochlea preparátumon. A preparátum nagy előnye, hogy szemben az irodalomban alkalmazott vizsgálati módszerek döntő többségével, kifejlett hallású egerekből nyerhető. Az intracelluláris Ca2+ jelátvitel alapvető szerepet játszik az excitotoxikus folyamatokban. Vizsgáltuk a Corti szerv támasztósejtjeiben a purinerg receptorok intracelluláris Ca2+ koncentrációra kifejtett hatását. Az ATP, amelynek szintje megemelkedik zajkárosodás során, része a belsőfül védelmi rendszerének. Kimutattuk, hogy az ATP okozta Ca2+ emelkedésért, bár a Corti szerv különböző támasztósejtjeiben különböző mértékben, de mind az ionotróp (P2X), mind a metabotróp (P2Y) purinerg receptorok felelősek. Ennek a purinerg receptor mediálta Ca2+ szignalizációnak szerepe lehet az ATP SNHL-ek elleni védő hatásában. A halláskárosodások hátterében álló másik fontos tényező a reaktív oxigán származékok (ROS). Szerepük igazolt az összes SNHL formában. Változásuk dinamikája és pontos mechanizmusa azonban ismeretlen, megfelelő idő- és térbeli felbontású mérésük hiányában. Kifejlesztettünk egy fluoreszcens ROS festékre (hydroetidin) épülő funkcionális imaging módszert, amellyel az elsődleges hallóneuronokban mérjük a szuperoxid képződést hemicochlea preparátumban. A mitokondriumok membránpotenciáljának változását jelző fluoreszcens festékkel (Rh123) a redox homeosztázis szabályozásában fontos szerepet játszó sejtalkotórész depolarizációját követjük nyomon. A SNHL-ek hatékony gyógyszeres terápiája, a betegség komplex, multifaktoriális patomechanizmusa miatt, ezen mechanizmusok pontosabb megismerését és valószínűleg több támadásponton egyszerre ható vegyületek alkalmazását kívánja meg. 39

A-0021

A GLICIN TRANSZPORTER-1 GÁTLÓK NEUROPTOREKTIV HATÁSA A RETINÁBAN

Hársing László Gábor1, Szabó András1, Mátyus Péter2 1 Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Budapest 2 Szerves Vegytani Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest

A retina neuron hálozatában a fotoreceptorokból és a bipoláris sejtekből felszabaduló glutamát jellegzetes szegregációt mutató receptorain hatva fejti ki hatását. Igy az ON és OFF ganglion sejtek bipoláris sejtekkel képzett szinapszisaiban az N-metil-Daszpartát receptorok NR1/NR2A alegység kompozicióban fejeződnek ki, mig az ON ganglion sejteken extraszinaptikus NR1/NR2B tipusú N-metil-D-aszpartát receptorok is megtalálhatók. Az NR1/NR2A receptorok a neuroprotekció, az NR1/NR2B receptorok a neurodegeneráció folyamatait közvetitik. Ezen receptor tipusok lokalizációjukon túlmenőleg eltérnek az aktivációjukban résztvevő koagonisták (D-szerin illetve glicin) vonatkozásában is. A retinában glicin felszabadulás a glicinerg amakrin sejtekből történik, amelyek elsődlegesen az OFF bipoláris-ganglion neuronpályát gátolják le. Spillover mechanizmussal a extraszinaptikus térbe jutó glicin diffuzióval eljuthat az ON ganglion sejtekhez és részt vesz azok NR1/NR2B receptorainak aktiválásában. Az extraszinaptikus glicin koncentrációt elsődlegesen a nem-szinaptikus glicin transzporter-1 szabályozza. Akut keringési elégtelenség sejtpusztulást vált ki a retinában, amely során az ON tipusú ganglion sejteken kifejeződő NR1/NR2B rerceptorok patológiás aktiválódását eredményező, excessziv glutamát és glicin fokozott felszabadulás történik. A hipoxiában kimutatható glicin felszabadulást a glicin transzporter-1 forditott irányú működése hozza létre és az akciós potenciál tovaterjedéstől és külső Ca2+ koncentrációtól független folyamat. Azt találtuk, hogy in vitro körülmények között a glicin transzporter-1 gátlók (NFPS, Merck 13-h) felfüggesztik az oxigén és glukóz megvonás hatására fellépő [3H]glicin felszabadulást. Az ily módon gátolt glicin felszabadulás a neurodegenerációért felelős NR1/NR2B receptorok patológiás aktiválódását felfüggesztheti. Ez a folyamat neuroprotektiv hatás kialakulásához vezethet a retina ON tipusú ganglion sejtjein hipoxiás körülmények között. A glicin transzporter-1 gátlók itt posztulált neuroprotektiv hatásának posztszinaptikus, neuron túlélést kiváltó hatásának vizsgálata jelenlegi kisérleteink tárgyát képezi.

40

A-0022

A murine passive transfer-trauma model for Complex Regional Pain Syndrome (CRPS)

Valéria Tékus1,2, Éva Borbély1,2, Zsófia Hajna1,2, Adrienn Markovics1,2, Teréz Bagoly1,2, János Szolcsányi1,2,3, Victoria Thompson4, Ágnes Kemény1,2, Andreas Goebel4,5, Zsuzsanna Helyes1,2,3 1 Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Faculty of Medicine, University of Pécs, Hungary; 2 János Szentágothai Research Center, University of Pécs, Hungary; 3 PharmInVivo Ltd., Pécs, Hungary 4 Department of Tranlational Medicine, University of Liverpool, Liverpool, UK 5 The Walton Centre NHS Foundation Trust, Liverpool, UK CRPS is a chronic persistent pain condition with redness, warmth and swelling of the affected area occuring after a minor limb injury. Since its mechanism is unclear and there is still no cure, an appropriate animal model for experimental investigations is needed to analyse the pathophysiological processes. Important roles of immune responses and complex neuro-immune interactions are suggested to be involved in its mechanisms. Passive transfer-trauma model of CRPS was set up in female C57Bl/6 mice with a plantar skin-muscle incision followed by repeated treatment with purified serumimmunoglobulin G (IgG) of CRPS patients and healthy volunteers. Mechanical touch sensitivity, paw volume, motor coordination and paw temperature were measured during 8 days. Sensory nerve-derived neuropeptides and inflammatory cytokines were determined from the paw homogenates. CRPS-IgG injection significantly increased incision-induced paw oedema and touch sensitivity compared to the healthy-IgG-treated group, but did not influence motor coordination and paw temperature. CRPS-IgG elevated the concentration of the sensory neuropeptide substance P (SP) in the paw, but inflammatory cytokines remained unchanged. This is the first passive-transfer trauma model for CRPS, where serum IgG from patients induced clinical features resembling the human disease. Autoantibodies may contribute to the pathophysiology of CRPS, and removing these proteins could be a new possibility of CRPS treatment. SROP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0024 This research was realized in the frames of TÁMOP 4.2.4. A/2-11-1-2012-0001 „National Excellence Program – Elaborating and operating an inland student and researcher personal support system convergence program” The project was subsidized by the European Union and co-financed by the European Social Fund.”

41

A-0023

A hipofízis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid analógok hatása az elsődleges érzőneuronok sejttestjére és transzfektált sejtekre

Szőke É.1, Sághy É.1, Bánki E.2, Reglődi D.2, Tóth G.3, Covineau A.4, Helyes Zs.1 Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Szentágothai Kutatóközpont, Pécsi Tudományegyetem, Pécs 2 Anatómiai Intézet, PTE-MTA Lendület PACAP Kutatócsoport, Pécsi Tudományegyetem, Pécs 3 Orvosi Vegytani Intézet, Szegedi Tudományegyetem, Szeged 4 Centre de Recherche Biomedicale-Bichat Beaujon, Faculte de Medecine Xavier Bichat, Franciaország

1

A hipofízis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid (PACAP) G protein-kapcsolt receptorokon fejti ki hatását, specifikus PAC1 és VPAC1/VPAC2 receptorokon. A peptid egy fragmentumát, a PACAP6-38-at több kísérleti modellben írták már le, mint a PAC1/ VPAC2 receptorok antagonistája. A maxadilan szelektív PAC1 agonista, míg fragmense, a MAXA65, PAC1 specifikus antagonista. Az Ala11,22,28VIP szelektív VPAC1 agonista, a BAY55-9837 pedig szelektív VPAC2 agonista. Korábban kimutattuk, hogy a PACAP138 és a PACAP6-38 is képes csökkenteni az elektromos téringerlés-okozta kalcitonin gén-rokon peptid (CGRP) felszabadulását a szenzoros érzőideg-végződésekből izolált patkány trachea preparátumon. Ebben a modellben a fragmentum nem antagonistaként viselkedett. Célunk tehát, hogy a különböző PACAP agonisták és antagonisták hatásait vizsgáljuk in vitro érzőneuronok sejttestjein és sejtvonalakon. Fluoreszcens intracelluláris kalciummérést végeztünk fura-2-AM kalcium indikátorral feltöltött patkány és egér trigeminális ganglionsejtjeiből készült érzőidegsejttenyészeten, valamint PAC1, VPAC1 és VPAC2 receptort expresszáló CHO sejtvonalakon. Százalékban adtuk meg a reagáló sejtek arányát. Statisztikai analízist a Fisher’s exactteszttel végeztünk. Patkány és egér trigeminális ganglionsejteken növekvő intracelluláris kalciumszint növekedés mutatja a Gq protein-kapcsolt receptor aktivációt mind a PACAP1-38, mind PACAP6-38 alkalmazásakor. A PAC1 receptor agonista maxadilan, valamint a PAC1 receptor antagonista MAXA65 is hasonló választ okozott. A VPAC2 receptor agonista BAY 55-9837 használatakor is emelkedő kalcium-koncentrációt mértünk. Míg a VPAC1 receptor agonista Ala11,22,28VIP nem okozott szignifikáns kalciumion-szint változást. A kísérleteket Ca-mentes extracelluláris oldatban is elvégeztük, az eredményekben nem találtunk különbséget. PAC1- és VPAC1-receptort expresszáló sejtvonalakon csak a PACAP1-38 okozott kalcium-beáramást, a PACAP6-38 nem. A PAC1-et expresszáló sejtvonalon a maxadilan és az antagonista MAXA65 is kalcium-beáramlást váltott ki. Az Ala11,22,28VIP aktiválta a VPAC1 receptort expresszáló sejteket, a másik két sejtvonalon nem okozott Ca42

beáramlást. A VPAC2 szelektív agonistája, a BAY55-9837 nem okozott kalciumionszint emelkedést sem a PAC1-et, sem a VPAC1-et expresszáló sejteken, míg a VPAC2 receptort expresszáló sejteken Ca-szint emelkedést mértünk. A fluoreszcens kalcium-mérés alkalmasnak tűnik PACAP receptor-szelektív agonisták és antagonisták tesztelésére. A PACAP receptor antagonisták agonistaként képesek viselkedni érző neuronokon, a MAXA65 pedig PAC1 receptort expresszáló sejtvonalon is. Ezt még ismeretlen receptorok vagy különböző splice variánsok jelenlétének tulajdonítjuk, különböző jelátviteli utak beindításával. A VPAC1 receptor jelenléte kevésbé fontosnak tűnik érzőidegsejteken. Támogatás: MTA Lendület program, TÁMOP 4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0024, Richter Tálentum Alapítvány A-0024

Mű és delta opioid receptorok szupraspinális interakcióinak szerepe az opioid tolerancia kialakulásában

Szentirmay Apolka Kinga, Lackó Erzsébet, Király Kornél, Al-Khrasani Mahmoud, Fürst Zsuzsanna, Riba Pál Semmelweis Egyetem, Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Budapest A tolerancia a kábító fájdalomcsillapítóként alkalmazott ópiátok közismert mellékhatása. Kialakulásában számos mechanizmus játszhat szerepet, többek között receptor upés down-reguláció, effektor down-reguláció, second messenger switch, lokális és nem lokális interakciók. Korábban többekkel együtt kimutattuk, hogy intrathecalisan (it.) adott delta ligandok (agonisták és antagonisták) háromféleképpen hathatnak az ugyancsak it. adott mű agonista DAMGO-hoz kialakuló kereszttoleranciára 3 napig nagy dózisú morfinnal kezelt egerekben. Visszaállíthatják a naív állatban mért DAMGO érzékenységet (TIPPpsi, TICPpsi), ronthatják a DAMGO hatását (DPDPE) vagy nem változtatják azt meg (deltorphin II). Hipotézisünk szerint mindezeket a hatásokat a tolerancia kialakulása során létrejövő mű-delta receptordimerek szétkapcsolása, vagy létrejöttük fokozása révén fejtik ki. Kísérleteinkben hasonló interakciókat vizsgáltunk szupraspinális szinten. Anyagok: mu agonisták (morfin, DAMGO), mu antagonista (CTAP), delta agonisták (DPDPE, deltorphin II, DSLET), delta antagonisták (TIPPpsi, TICPpsi). A morfintolerancia kialakítása érdekében hím NMRI egereket 3 napig, naponta kétszer 200µmol/kg szubkután adott morfinnal kezeltünk, a negyedik napon a vizsgált anyagokat intracerebroventrikulárisan (icv.) adtuk, az antinociceptív hatást egér tail-flick teszttel mértük. A teljes dózis-hatás görbékből a GraphPad Prism 5.0 program segítségével meghatároztuk az ED50 értékeket és azok 95%-os konfidencia 43

intervallumát. Az eredményeket akkor tekintettük szignifikánsnak, ha a konfidencia intervallumok nem fedtek át. Két dózis összehasonlítására t-tesztet alkalmaztunk, p<0.05 értéknél tekintettük a különbséget szignifikánsnak. Morfin-naív állatokban kapott eredmények: 1. A 100pmol/egér dózisban adott DPDPE potencírozta a morfin antinociceptív hatását, más delta ligandoknak nem volt sem potencírozó, sem gátló hatása. 2. 1nmol/egér TIPPpsi sem a DPDPE, sem a deltorphin II antinociceptív hatását nem gátolta, míg izolált egér vas deferens preparátumon potens delta-antagonistának bizonyult. Morfin-toleráns egerekben kapott eredmények: 1. A morfinkezelés hatására 3-4-szeres szubkután morfintolerancia jött létre. 2. Icv. adott morfinhoz 3,9-szeres, icv. adott DAMGO-hoz 10-18-szoros tolerancia alakult ki. 3. Deltorphin II-re kb. 20-30-szoros, DPDPE-re 10-szeres kereszttolerancia alakult ki. 4. 100pmol/egér CTAP mind a deltorphin II, mind a DPDPE antinociceptív hatását a DAMGO-éhoz hasonlóan gátolta. 5. A deltorphin II és a DPDPE potencírozta a DAMGO antinociceptív hatását (a dózis-hatás görbe 1,75 illetve 2,35-szoros eltolása balra), a DSLET-nek és a deltaantagonistáknak nem volt hatásuk. Következtetések: 1. Hipotézisünk szerint naív állatokban a delta ligandok általában azért nem potencírozzák a mű agonisták antinociceptív hatását, mert a dimerek száma kevés, így ezekre való hatásuk nem mérhető. A DPDPE potencírozó hatása additív hatásként is jelentkezhetett. 2. A delta agonista deltorphin II és DPDPE morfin-naív egerekben nem delta receptoron keresztül fejti ki antinociceptív hatását. 3. A mű-delta dimerek létrejöttekor virtuális mű-receptor down-reguláció zajlik le, ezért az icv. DAMGO-val szemben, amely nem aktiválja a dimert, jelentős tolerancia alakul ki, míg a mind a mű-receptor monomert, mind a mű-delta dimert aktiválni képes, icv adott morfinhoz kialakuló tolerancia jóval kisebb mértékű. 4. A delta agonistákhoz kialakuló tolerancia mértéke ugyancsak mű-receptoron keresztül kifejtett antinociceptív hatásra utal, ugyanúgy, mint a CTAP erőteljes gátló hatása. 5. A gerincvelőtől eltérően, szupraspinális szinten a delta agonisták képesek a dimer szétkapcsolására (kivéve a DSLET-et), így a mű-monomerek számát emelni, míg a delta antagonisták nem fejtenek ki ilyen hatást. 6. A mű és delta opioid receptoron egyránt ható kevert agonistáknak/antagonistáknak a jövőben terápiás jelentőségük lehet, mert anagetikus hatásukhoz kisebb mértékű tolerancia alakulhat ki. 44

A-0025

Koffein vizuális figyelmet javító hatása: eseményhez kötött potenciál vizsgálat

Trunk Attila1, Zentai Norbert1, Csathó Árpád2, Hernádi István1 1 Kísérletes Állattani- és Neurobiológiai Tanszék, Pécsi Tudományegyetem, Pécs 2 Magatartástudományi Intézet, Pécsi Tudományegyetem, Pécs

A koffein az egyik legelterjedtebben használt stimuláns, mely modulálja a központi idegrendszer működését és javítja a figyelmet. A vizuális figyelmi rendszer speciális anatómiai területek rendszere, mely 3 jól körülírható hálózatra bontható. Ez a három hálózat az éberség, orientáció és a gátló/végrehajtó kontroll funkciókat határozza meg. A jelen tanulmányban a figyelmi hálózat teszt segítségével vizsgáltuk a koffeinnek ezen 3 figyelmi funkcióra gyakorolt hatását eseményhez kötött kiváltott potenciálok (EKP) technikával. A vizsgálati személyek egy kettős vak, placebo-kontrollált vizsgálaton vettek részt egy hét eltéréssel a vizsgálati alkalmak között. Minden egyes alkalom 3 mérési blokkból állt, melyek összesen 192 próbát tartalmaztak. Minden egyes próbában egy jelzővagy téringer jelezte a soron következő célinger pozícióját. A vizsgálati személyek feladata az volt, hogy határozzák meg a célingercsoport középső nyilának irányát, mely mindkét oldalról 2-2 zavaró kongruens, inkongruens nyíl vagy egyszerű vastag vonal határolt. Az adatok analízise után elmondhatjuk, hogy a koffein növelte a 200 ms-al az inger után jelentkező negatív EKP amplitúdóját, mely egy feladat megoldása során az erőforrások allokációjával hozható összefüggésbe. Ez a koffein hatására történő további növekedés egy nagyobb allokáció indikátora lehet, mely több feldolgozási időt igényelt a feladat során. Ez lehet az oka az ingerekre adott reakcióidő növekedésnek is koffein hatására. Az eredményeink arra engednek következtetni, hogy a koffein javította az információfeldolgozáshoz kapcsolódó neurális erőforrás allokációt. Ennek a hatásaként javul az ingerek azonosítása és megkülönböztetése mely az automatikus, de hibás válaszok visszatartásában nyilvánul meg a figyelmi hálózat teszt során.

45

A-0026

Fiatal és idős spontán hipertenzív (SHR) és outbred Wistar patkányok kognitív teljesítményének vizsgálata spontán alternációs és új tárgy felismerési tesztekben

Inkeller Judit, Bali Zsolt, Csurgyók Roland, Bruszt Nóra, Horváth Hajnalka, Hernádi István Pécsi Tudományegyetem, Kísérletes Állattani és Neurobiológiai Tanszék és Szentágothai János Kutatóközpont, Pécs A spontán hipertenzív patkánytörzs (SHR) széleskörben alkalmazott állatmodell a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (attention deficit hyperactivity disorder, ADHD) vizsgálatára. Nem ismeretes azonban, hogy a beltenyésztett SHR állattörzs a kognitív hanyatlás mely tüneteit mutatja, és hogy magatartása különbözik-e az ún. outbred Wistar állatoktól. Kísérletünkben hím SHR és kontroll Wistar patkányok két különböző korcsoportjának (fiatal, idős) kognitív képességeit hasonlítottuk össze két különböző magatartási tesztben, amelyekben pozitív és negatív megerősítéseket nem használtunk, azaz a jutalmazott magatartást kísérő motivációs tényezőktől mentesen, az állatok spontán környezetet felfedező tevékenységét használtuk ki. A rövidtávú tájékozódási memóriát, az általános aktivitást, és a figyelmi funkciókat az ún. „spontán alternációs” teszttel mértük a T-labirintusban, míg a deklaratív tanulási folyamatokat és a középtávú memóriát az ún. új tárgy felismerési teszttel (novel object recognition, NOR) vizsgáltuk. Adataink statisztikai értékelését kétutas ismétlés nélküli varianciaanalízissel (ANOVA) végeztük. Eredményeink azt mutatják, hogy a két patkánytörzs között fiatal korban nincs különbség a spontán alternáció tekintetében a T-labirintusban (SHR vs. Wistar, ns.), viszont az idősebb Wistar patkányok teljesítménye jobb a fiatalokhoz képest (Wistar fiatal vs. idős, p<0.05) míg az idősebb SHR patkányoknál ilyen javulást nem tapasztaltunk (SHR fiatal vs. idős, ns.). Szignifikáns különbséget kaptunk a két korcsoport között a döntési idő vizsgálatakor (fiatal vs. idős, p<0.05), ellenben nem találtunk különbséget a két patkánytörzs között ebben a paraméterben (SHR vs. Wistar, ns.). A NOR tesztben mindkét törzs idős állatai kevesebbet exploráltak a fiatalokhoz képest (fiatal vs. idős, p<0.001), másrészt a Wistar patkányok összességében kevesebb időt fordítottak a tárgyak vizsgálatára az SHR-ekhez képest (SHR vs. Wistar, p<0.001). Továbbá, a két törzs patkányainak diszkriminációs teljesítménye és az életkor szignifikáns interakciót mutatott (patkánytörzsek vs. korcsoportok, p<0.001), amit az okozott, hogy a Wistar állatok teljesítménye idős korra leromlott, míg az SHR állatoknál nem kaptunk különbséget a korcsoportok tekintetében. 46

Eredményeink azt mutatják, hogy míg a T-labirintusban a Wistar állatok térbeli tájékozódása az idős korosztályban javult, addig a NOR tesztben a Wistar állatok új tárgy felismerő képessége rosszabb idős korban a fiatalokhoz képest, így ebben a tesztben a demenciák egyes tünetei jól modellezhetők Ezzel szemben a fiatal SHR patkányok kezdeti kognitív zavart mutattak, és képességeik nem fejlődtek a kor előrehaladtával, így feltételezzük, hogy az SHR állatok alkalmasak új kognitív enhanszer vegyületek hatékonyságának tesztelésére longitudinális vizsgálati elrendezésben is. A-0027

Mode of action of riluzole on sodium channels: Kinetic modeling suggests high affinity to pre-open closed states.

Arpad Mike, Anett K Szabo, Beata Sperlagh Institute of Experimental Medicine, Laboratory of Molecular Pharmacology, Budapest

Riluzole, a neuroprotective drug that is currently used in the therapy of ALS, is even more promising in the treatment of spinal cord and peripheral nerve injuries (Wilson and Fehlings, World Neurosurg, 2013; Pinter et al., J Neurotrauma, 2010). In a comparative study of 35 sodium channel inhibitors we have found that it possesses unique properties of inhibition (Lenkey et al., PLoS One, 2010), which may indicate a unique mode of action. We supposed that therapeutic effectiveness might be a consequence of this specific mode of action, therefore we endeavoured to gain an insight of the mechanisms involved in its inhibitory effect. In this specific set of experiments we investigated the contribution of two classic hypotheses to the effect of sodium channel inhibitor drugs. The essence of the modulated receptor hypothesis (Hille, J Gen Physiol, 1977) is that the affinity of the drug is dependent on the conformational state of the channel, while the guarded receptor hypothesis (Starmer et al., Biophys J, 1984) proposes conformational statedependent accessibility. We reasoned that an increased affinity would be reflected in increased equilibrium inhibition at depolarized membrane potential, while increased accessibility would be revealed by accelerated onset and offset. We compared the effect of five sodium channel inhibitor drugs: lidocaine, bupivacaine, phenytoin, flecainide and riluzole. We observed different patterns of inhibition, and used a simple Hodgkin-Huxley-type kinetic model to quantify state-dependent changes in affinity and accessibility. The mode of action of the first four drugs could be appropriately reproduced by mechanisms within the context of this simple model, but not the pattern of inhibition caused by riluzole: upon depolarization the onset of inhibition was accelerated, while the offset was slowed down. A more complex model, which included pre-open closed states as well, was able to adequately reproduce the 47

pattern of inhibition found in experiments. The mechanism we needed to propose was a radically increased affinity to pre-open closed states, together with a moderately increased accessibility to open and inactivated states. This mode of action is especially effective in preventing dysfunctional excitability of damaged axons caused by „coupled left-shift” of sodium channels (Boucher et al., J Comput Neurosci, 2012). A-0028

In vivo elektrofiziológiai és neurokémiai vizsgálatokra alkalmas kísérleti összeállítások optimalizálása gyógyszerjelölt vegyületek központi idegrendszeri hatásának vizsgálatára

Bali Zsolt Kristóf1, Budai Dénes2, Nagy Lili1, Hernádi István1 Pécsi Tudományegyetem, Kísérletes Állattani és Neurobiológiai Tanszék és Szentágothai János Kutatóközpont 2 Kation Scientific Ltd., Minneapolis, MN, USA

1

Az idegrendszeri megbetegedésekre fejlesztett gyógyszerek nagy részének hatásmechanizmusa valamely neurotranszmitter-rendszer működésének manipulálásán alapul. Ide tartoznak különböző receptor agonisták és antagonisták (pl. memantine), ill. a neurotranszmitterek transzportját befolyásoló vegyületek (pl. methylphenidate). A farmakológiai kutatásokban ezért fontos szerepet kaphatnak olyan in vivo neurofiziológiai metodikák, melyek fontos információkat szolgáltatnak a neurotranszmitter-rendszerek működésének különböző aspektusairól. Laboratóriumunkban két kísérleti protokollt állítottunk be neurokémiai vizsgálatokra altatott patkányban: 1) extracelluláris egysejt-elektrofiziológia és mikroiontoforézis a glutamáterg rendszer vizsgálatára, ill. 2) voltammetriás elektrokémiai mérések a dopamin-felszabadulás kinetikájának vizsgálatára. Az első kísérleti összeállításban altatott állat hippokampusz CA1 területéről vezettük el piramissejtek és interneuronok egysejt-tevékenységét multi-barrel szénszálas mikroelektródával, miközben két percenként 5 másodperc erejéig NMDA lokális mikroiontoforetikus injektálásával gerjesztettük a neuronokat. Megfelelő hosszúságú kontroll felvétele után az alfa7 nikotinos receptor agonista PHA 543613 vegyületet injektáltuk a mikroelektróda másik kapillárisából, és vizsgáltuk a farmakon hatását a piramissejtek és interneuronok spontán és NMDA-val gerjesztett aktivitására. Eredményeink kiértékelése során először a két neuronpopuláció (interneuronok, piramissejtek) NMDA-ra adott válaszait vizsgáltuk, melyből kiderült, hogy a piramissejtek szignifikánsan nagyobb mértékben növelték tüzelési aktivitásukat NMDA hatására, mint az interneuronok (58.0±23.0- vs. 11.4±3.6-szoros növekedés, 48

p<0.01). További kísérleteinkben az alfa7 agonista hatására a putatív piramissejteken eltérő válaszokat kaptunk a spontán tüzelési ill. NMDA-val gerjesztett állapotban: míg a neuronok spontán aktivitásukat növelték a próbák többségében (50 növekedés vs. 41 csökkenés), addig az NMDA-val gerjesztett tüzelési aktivitásuk csökkent az esetek nagyobb részében (28 növekedés vs. 55 csökkenés; Χ2=12,76, p<0.05). Az interneuronok esetén nem találtunk ilyen különbséget, spontán és NMDA-gerjesztett aktivitásuk egyaránt csökkent alfa7 agonista hatására a próbák többségében (20 növekedés vs. 24 csökkenés, ill. 10 vs. 24, n.s.). Másik vizsgálati elrendezésben gyors pásztázású ciklikus voltammetriás eljárással mértük a dopamin-szint változásait altatott patkány nucleus accumbens agyterületén szénszálas mikroelektródával. A ventrális tegmentális terület rövid elektromos ingerléseivel kb. 3 percenként nagy mértékű, tranziens dopamin-felszabadulást váltottunk ki a nucleus accumbensben, majd kontroll felvétele után dopamin reuptake inhibitor nomifensine intraperitoneális beadását követően vizsgáltuk a dopamin-felszabadulás jellemzőinek változását. A pontos koncentrációviszonyok meghatározása érdekében a mikroelektródákat utólag áramlási rendszerben kalibráltuk. A voltammetriás kísérleti elrendezés validálása során nomifensine intraperitoneális injektálása után gyors és nagy mértékű növekedést tapasztaltunk az elektromos ingerléssel kiváltott dopamin-tranziensek csúcs-koncentrációjában, valamint a tranziensek időtartamában. A nomifensine beadásától számított 8 perc elteltével a dopamin-felszabadulás csúcsa a kezdeti (kontroll) 14,63 nM-ról 30,53 nM-ra növekedett, ami 289%-os növekedésnek felel meg. A dopamin-felszabadulás kontroll esetben 2,17 s hosszan tartott, míg nomifensine beadása után a dopamin-tranziens alapi szélessége 3,14 s volt. A laboratóriumunkban beállított elektrofiziológiai-neurokémiai modellekben egyegy ismert támadáspontú vegyületet teszteltünk, demonstrálva azt, hogy a két technika hasznos eszköztárat biztosít egyrészt egyes idegrendszeri betegségekben fontos szerepet játszó neurotranszmitter-rendszerek jobb megismeréséhez, másrészt gyógyszerjelölt vegyületek közepes áteresztőképességű tesztelésére. További célként merül fel a két technika egyesítése közös mérőrendszerben, ami újabb lehetőségeket nyithat meg az in vivo neurofiziológiában.

49

A-0029

Új modell kidolgozása az arckifejezés-felismerési zavarok megismerésére

Kovács-Bálint Zsófia, Orosz Anna, Hernádi István Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Biológiai Intézet, Pécs

Az emberi arc az egyik legfontosabb bennünket érő vizuális inger, amelynek feldolgozása - evolúciós szempontból kiemelt jelentősége miatt - elsőbbséget élvez. Korábbi vizsgálatokból tudjuk, hogy az arcészleléssel kapcsolatos problémák felléphetnek elsődleges szindrómaként (pl.: prozopagnózia), de akár más betegségek kísérőjelenségei is lehetnek (pl.: autizmus (ASD), skizofrénia). Vizsgálatunk során célunk volt egy olyan humán arcfelismerési modell létrehozása, melyben a különböző neurológiai betegségekhez másodlagosan társuló arcfelismerési zavarok megbízhatóan vizsgálhatóvá válnak. Vizsgálatunkban a komplex szociális arckifejezések (csalás, kooperálás) felismerését, illetve annak befolyásolhatóságát vizsgáltuk 24 fő bevonásával. Az önkéntesek egyik fele placebo, míg a másik fele koffein kapszulát kapott (3mg/kg) a vizsgálat előtt 45 perccel, kettős vak eljárás szerint. Feladatuk két külön blokkban a számítógép kijelzőjén megjelenő arcképek közül a csaló, illetve kooperáló személyekről (egy korábbi társas csere játékban) készült arcképek kiválasztása volt. A feladatot követően a résztvevők kitöltötték a Szemekből Olvasási Tesztet (RMET, Baron-Cohen). A koffein hatását a csaló, illetve kooperáló arcok felismerésére variancia-analízis (one-way ANOVA) segítségével elemeztük; továbbá a csaló és kooperáló, valamint az egyéb arckifejezések felismerése közötti együttjárások vizsgálatára Spearman-korrelációt alkalmaztunk. Elemzésünk kimutatta, hogy a koffein befolyásolja a komplex szociális arckifejezések felismerését. A csaló arcok felismerési aránya (felismert / bemutatott arcok száma) tendenciózusan magasabbnak mutatkozott koffein hatására a placebo helyzethez képest. Ezzel párhuzamosan azt is megfigyeltük, hogy placebo kapszula bevételét követően a csaló arcok felismerése és az RMET teszt pontszámai (vagyis az egyéb arckifejezések felismerése) között erős együttjárás tapasztalható (r=0,61, p<0,05). Koffein bevételét követően azonban ilyen együttjárást nem tapasztaltunk. Egy korábbi kutatásban kimutatták, hogy a koffein olyan agyi területeken fejti ki hatását, amelyek fontos szerepet játszanak a társas ingerek (pl. félelemteljes, dühös arckifejezések) feldolgozásában; ugyanakkor magatartás szinten mégsem befolyásolta ezen arckifejezések felismerését. Vizsgálatunk során sikerült egy olyan arcfelismerési modellt kidolgoznunk, amelyben a koffein magatartás szinten befolyásolja a társas ingerek felismerését; így a jelen modell segítségével hatékonyabban és egyszerűbben vizsgálható a szociális ingerek feldolgozásért felelős agyi területek (pl. a prefrontális kéreg) működését befolyásoló farmakonok hatása. 50

A-0030

AZ ÖREGEDÉS, MINT TRANSZLÁCIÓS FAKTOR KOGNITÍV PATKÁNY-MODELLEKBEN

Nyakas Csaba Semmelweis Egyetem TSK, Agyélettani Kutatócsoport, Budapest és Groningeni Egyetem, ’Institute of Neurobiology of Aging’, Hollandia A jelen évszázad derekára az EU lakosság mintegy fele 65 éven felüli lesz. Ezt a demográfiai torzulást ’súlyosbítja’, hogy az átlag életkor megközelíti a 95 évet. Az előrejelzések szerint az öregedő agy a gyógyításra fordítandó egészségügyi keretek mintegy 50%-át fogja kikövetelni magának az évszázad közepére. Az idegrendszeri abnormalitások és betegségek jelentős részt tehát a geriátriai/gerontológiai szakmai igényeket fogják növelni a pszichiátriai és neurológiai igények mellett. Az idegrendszeri alapkutatások jelentősége is nő a gerontológiában és a preklinikai kutatásokban. A követelmény a gyógyszeripar számára jelenleg még szintén nehezen körvonalazható. Az agy öregedése, bár élesen szét nem választható módon, normális vagy kóros. A prevenció primér jelentősége nem kérdőjelezhető meg. A prevenció gyengeségeit a gyógy-ellátás kompenzálja, ami a legköltségesebb megoldás. A kóros elváltozások korai diagnózisához megbízható biomarkerek és szűrővizsgálatok szükségesek. Azonban nemcsak a kóros, hanem a ’normális’ agyi öregedés is igényli a gyógyszeres ellátási hátteret, annak ellenére, hogy jellege más, de az igényei nehezen választhatók el a prevenció gyakorlata alapján, hiszen valamennyi öregedő ember egészséges kíván lenni élete végéig. Nem túlzás azt állítani, hogy ezek az igények szinte forradalmasítóak. Az in vivo állatkísérletes modellek egyre inkább felvetik azt az igényt is, hogy az adott agykárosodásnál, mint modell-beavatkozásnál, vegyük figyelembe az öregedő agy háttér állapotát, azaz globális funkcionális kapacitását a gyógyszercélpont szerinti szelektív funkciók mellett, ugyanis (1) a gyógyszeres cél-funkció végül az egész agy komplex működésén keresztül realizálódik, (2) az adott gyógyszer módosíthatja a kooperáló, akár kompenzációs idegi folyamatokat is, melyek lényegesen eltérnek a fiatal agyhoz viszonyítva. Humán vonatkozásban az egyik legkomolyabb kihívás a krónikus betegség(ek) (komorbiditás(ok)) progressziója, gondoljunk csak az agyi erek állapotára, az anyagcsere és cardiovasculáris és -respiratórikus elváltozásokra, vagy a progrediáló agyi immunfolyamatokra és pszichés elváltozásokra. Az idős állat, mint modell felvállalhatja (1) a komorbiditások jelenlétét is: agyi hipoperfúzió, elhízás, diabetes, krónikus gyulladás, mikrotáplálék hiány, anxietás, stb; (2) hasznos kiegészítő adatokat szolgáltathat a fiatal állatokon végzett modell kísérletek ígéretes eredményeinek megerősítéséhez; (3) az időskori betegségek gyógyításánál elkerülhetetlen krónikus kezelések hatásának (és funkcionális mellékhatásainak) 51

tesztelésére is optimálisak a rendelkezésre álló hosszabb kezelési idő miatt, (4) a több terápiás támadáspontú vegyületek tesztelésére, vagy több különböző támadáspontú vegyület együttes adásának vizsgálatára is meggondolandó az alkalmazásuk, hiszen a krónikus betegségek együttes modellizálása is könnyebben oldható meg. Az előadás a fent említett koncepcionális háttér alapján és annak támogatására ad konkrét megfigyeléseket, eredményeket és példákat a különböző időskori rágcsálókon végzett modellkísérletek alkalmazásával, a kritikai elemzéseket is tartalmazva. A-0031

A koffein in vivo elektrofiziológiai hatásainak vizsgálata patkány orbitofrontális kéregben

Kardos Péter1,2, Hernádi István2 Richter Gedeon Nyrt., Idegélettani Kutatólaboratórium, Budapest 2 Pécsi Tudományegyetem, Kísérletes Állattani és Neurobiológiai Tanszék, Pécs

1

Bevezetés: Az orbitofrontális kéreg szerepet játszik a késleltetett jutalmakkal kapcsolatos döntéshozási folyamatokban, a jutalom szubjektív értékének felbecsülése által. Korábban magatartási vizsgálatokkal kimutattuk, hogy a koffein elősegíti a nagyobb, késleltetett jutalmak választását a választási impulzivitást mérő paradigmában. Ezek alapján feltételezhető, hogy a koffein kognitív hatása részben az orbitofrontális kéregben mediálódik. Jelen vizsgálatainkban a koffein lokális sejtszintű hatásának vizsgálatát tűztük ki célul ezen agyterületen. Anyag és módszer: Vizsgálatainkat altatott Wistar patkányokon végeztük, metodikai megközelítésként in vivo extracelluláris egysejttevékenység-regisztrálást alkalmaztunk, mikroiontoforetikus anyagbeadással kombinálva. Ennek lényege, hogy speciális többcsövű elektródák segítségével az oldatban lévő tesztanyag ionjait egyenáram segítségével közvetlenül a vizsgált idegsejtek környezetébe juttathatjuk, és így a neuronokon kifejtett hatásuk (serkentés vagy gátlás) vizsgálható. Tesztanyagként koffein, és adenozin, míg kontrollként GABA szolgált (pipetta koncentrációk: koffein 50 mM, adenozin 10 mM, illetve GABA 200 mM). Az idegsejtek alapaktivitásának rögzítése után a tesztanyagokat rendszeresen ismételt adagolással, pozitív ejekciós árammal juttattuk azok környezetébe. Eredmények: A koffein a vizsgált idegsejtek körülbelül felét serkentette (116-ból 56 sejt, 48%), melynek mértéke az ejekciós áram nagyságával egyenes arányú volt. Gátló hatást egy esetben sem tapasztaltunk. Különös módon a koffein azonban csak nagy ejekciós áramokon (70-100 nA) volt hatásos. Mivel ismert, hogy a koffein sejtszintű hatása meglehetősen összetett, illetve az agyszövetbe bejutott oldatkoncentrációk sem ismertek, ezért felvetődik a kérdés, hogy a lokális serkentő hatását milyen 52

folyamatok mediálják. Elsősorban mint adenozin receptor antagonista fejti ki hatását a sejtekben, így azt vizsgáltuk meg, hogy képes-e felfüggeszteni az iontoforetikusan adott adenozin hatását. Az adenozin a koffeinnel ellentétes módon gátolta az idegsejtek aktivitását (56-ból 41 sejt, 73%), és a gátló hatását koffein jelenlétében is képes volt kifejteni. Konklúziók: A koffein serkentette, míg az adenozin gátolta az orbitofrontális kéreg neuronjainak aktivitását, és gátló hatása megfigyelhető volt koffein jelenlétében is. Ez utóbbi megfigyelés azt sugallja, hogy a két anyag hatása más receptor által mediált, melynek megerősítése további vizsgálatokat igényel. Ugyanakkor az, hogy az adenozin gátló hatása koffein jelenlétében is kialakult, nem feltétlenül jelent eltérő hatásmódot, hiszen a koffein mint kompetitív antagonista hat az adenozin receptorokon, így az agonista koncentrációját emelve a serkentő hatás felfüggeszthető. Ezek alapján feltételezhető az is, hogy a koffein lokális serkentő hatásáért az endogén adenozin tónus gátlása felelős, és iontoforetikusan adva nem ér el az agyszövetben olyan magas koncentrációkat, amelynél már az egyéb hatásai (pl. GABAA-antagonizmus) is jelentkeznének. Továbbá, az orbitofrontális kérgi neuronok lokális serkentése koffein által javítja a kognitív funkciókat, mellyel magyarázható az impulzivitást csökkentő hatás is. A-0032

Gamma oszcillációk farmakológiája agyszeleteken

Gerevich Zoltán Institute of Neurophysiology, Charité Berlin, Berlin, Németország A gamma frekvenciatartományba (20-80 Hz) tartozó idegi oszcillációk számos agyterületröl elvezethetök és fontos szerepet játszanak számos kognitív folyamatban mint az érzékelés, a szelektív figyelem valamint az emlékezés. Ugyanezen oszcillációs aktivitás torzulása a szkizofrénia egyik jellegzetes kísérője. Kísérleteinkben arra kerestük a választ, hogyan változnak a patkány kortikális agyszeleteken mért gamma oszcillációk szkizofrénia modellekben és hogyan lehet a változásokat farmakológiai úton visszafordítani. Megfigyeléseink szerint akut MK-801 szkizofrén modellben a hippokampális gamma oszcilláció megerösödött, miallatt a neokortikális gamma aktivitás gyengült. Antipszichotikumok különbözö mértékben gátolták a gamma tartományban megfigyelt oszcillációkat a hippokampuszban. A gamma oszcillációra gyakorolt hatást korreláltattuk 19 receptoron leírt affinitás értékekkel, mely analízis alapján a dopamin D3 receptorok gátló, míg a szerotonin 5-HT3 receptorok serkentö hatásúnak bizonyultak. A teoretikus eredményt szelektív agonistákkal és antagonistákkal kísérletesen is teszteltük. Az antipszichotikumok klasszikus célpontjain 53

kívül vizsgáltuk a purinerg jelátvitel receptorait is. Azt találtuk, hogy az adenozin és P2X receptorok gátló, míg a P2Y1 receptorok serkentö hatással lehetnek a hippokampális gamma oszcillációkra. Az eredményekböl azt a következtetést vontuk le, hogy az antipszichotikumok a D3 receptor által kiváltott gátlásával jelentösen hozzájárulnak a gamma oszcillációk szabályozásához valamint a 5-HT3 és egyes purinerg receptorok új célpontokat jelenthetnek újabb antipszichotikumok fejlesztéséhez.

54

résztvevői lista Résztvevő Antoni Ferenc Dr. Auth Ferenc Bagdy György Dr. Balázs Ottilia Dr. Bali Zsolt Kristóf Bekes Zsófia Bekő Katinka Dr. Berekméri Eszter Bódizs Róbert Borbély Éva Dr. Boros András Dr. Buday László Prof. Czurkó András Dr. Csekő Csongor Dr. Csölle Cecília Dávid Szabolcs Dezső Péter Dr. Dinnyés András Dr. Dobolyi Árpád Dr. Dohányos Zoltán Dr. Éles János Dr. Fekete Márta Dr. Fekete Csaba Dr.

Cég Egis Gyógyszergyár Nyrt. Preklinikai Kutatási főosztály Richter Gedeon Nyrt. Semmelweis Egyetem GYTK, Gyógyszerhatástani Intézet Richter Gedeon Nyrt. Kutatási Farmakokinetika Pécsi Tudományegyetem Kísérletes Állattani és Neurobiológiai Tanszék Richter Gedeon Nyrt. Molekuláris sejtbiológiai kl. Magyar Tudományos Akadémia KOKI Molekuláris Farmakológia Semmelweis Egyetem NET Semmelweis Egyetem Magatartéstudományi Intézet Pécsi tudományegyetem ÁOK Richter Gedeon Nyrt. Toxikológia Magyar Tudományos Akadémia TTK Enzimológiai Intézet Richter Gedeon Nyrt. Neurofarmakológiai Kutatólaboratórium, FGYKF, Preklinikai képalkotó laboratórium Richter Gedeon Nyrt. Richter Gedeon Nyrt. Idegi fejlődésbiológiai kutatólaboratórium Richter Gedeon Nyrt. Preklinikai Képalkotó Laboratórium Richter Gedeon Nyrt. Molekuláris Sejtbiológiai Kutatólaboratórium Biotalentum Kft. MTA-Eötvös Loránd Tudományegyetem Richter Gedeon Nyrt. Kutatási Farmakokinetika Richter Gedeon Nyrt. gyógyszerkémi Kutatólaboratórium III Richter Gedeon Nyrt. Magyar Tudományos Akadémia KOKI 55

Semmelweis Egyetem Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet Fónagy Katalin Richter Gedeon Nyrt. Kutási farmakokinetika Gajári Dávid Richter Gedeon Nyrt. Preklinikai Képalkotó Labor Gál Krisztina Dr. Richter Gedeon Nyrt. Kutatási Igazgatóság Richter Gedeon Nyrt. In vitro Farmakológai Kutató Gere Anikó Dr. Laboratórium Gerevich Zoltán Dr. Charité-Universitätsmedizin Egis Gyógyszergyár Nyrt. Viselkedésfarmakológiai Gigler Gábor Laboratórium Magyar Tudományos Akadémia KOKI Molekuláris Gölöncsér Flóra farmakológia Richter Gedeon Nyrt. Molekuláris Sejtbiológiai Görgényi Eszter Kutatólaboratórium Gyertyán István Dr. Richter Gedeon Nyrt. Kutatási Igazgatóság Halász József Dr. Vadaskert Child Psychiatry Hospital Halász Attila Sándor Dr. Richter Gedeon Nyrt. Kutatási Farmakokinetika Semmelweis Egyetem Farmakológiai és Farmakoterápiás Hanuska Adrienn Dr. Intézet Semmelweis Egyetem Farmakológiai és Farmakoterápiás Hársing László Dr. Intézet Héjjas Krisztina Dr. Richter Gedeon Nyrt. Molekularis Sejtbiologia Kut. Lab. Pécsi Tudományegyetem ÁOK, Farmakológiai és Helyes Zsuzsanna Dr. Farmakoterápiai Intéze & Szentágothai Kutatóközpont Hernádi István Dr. Pécsi Tudományegyetem TTK Biológiai Intézet Horváth Gyöngyi Prof. Szegedi Tudományegyetem ÁOK Élettani Intézet Horváth Gergely Magyar Tudományos Akadémia KOKI Farmakológia Horti Ferenc Richter Gedeon Nyrt. In Vitro Farmakológia Richter Gedeon Nyrt. Neurofarmakológiai Horváth Csilla Kutatólaboratórium Humli Viktória Magyar Tudományos Akadémia KOKI Gyógyszerkutatási Inkeller Judit Pécsi Tudományegyetem Biológiai Intézet Juhász Gábor Dr. MTA-Eötvös Loránd Tudományegyetem Ferdinandy Péter Prof.

56

Richter Gedeon Nyrt. In Vitro Farmakológia Richter Gedeon Nyrt. Kognitív farmakológiai osztály Richter Gedeon Nyrt. Idegélettan Richter Gedeon Nyrt. Kognitív Farmakológiai Laboratórium Richter Gedeon Nyrt. Idegi fejlődésbiológiai Kedves Rita Dr. kutatólaboratórium Kékesi Gabriella Dr. Szegedi Tudományegyetem ÁOK Élettani Intézet Keserű György Dr. Magyar Tudományos Akadémia TTK Kincses Tamás Dr. Szegedi Tudományegyetem Idegsebészeti Klinika Richter Gedeon Nyrt. Neurofarmakológiai Kis-Varga Istvánné Kutatólaboratórium Kitka Tamás Dr. Richter Gedeon Nyrt. Idegélettani Kut. Lab. Kittel Ágnes Dr. Magyar Tudományos Akadémia KOKI Farmakológia Richter Gedeon Nyrt. Neurofarmakológiai Klausz Barbara Kutatólaboratórium Klein Johannes Dr. Goethe-Universität Frankfurt am Main Kocsis Pál Dr. Richter Gedeon Nyrt. Preklinikai Képalkotó Laboratórium Kollárovics Nóra Dr. Vadaskert Child Psychiatry Hospital Kovács Péter Dr. Richter Gedeon Nyrt. Kostyalik Diána Dr. Richter Gedeon Nyrt. Kovács G. Gábor Dr. Medical University Vienna Institute of Neurology Kovács-Bálint Zsófia Dr. Pécsi Tudományegyetem Biológiai Intézet Kovács Katalin Dr. Richter Gedeon Nyrt. In vitro Farmakológia Koványi Bence Magyar Tudományos Akadémia KOKI Molekuláris Farmakológia Semmelweis Egyetem Farmakológiai és Farmakoterápiás Köles László Dr. Intézet Kurkó Dalma Richter Gedeon Nyrt. In-vitro farmakológia Laszy Judit Richter Gedeon Nyrt. Lendvai Balázs Dr. Richter Gedeon Nyrt. Vezérigazgatóság Lengyel Zsuzsanna Dr. Richter Gedeon Nyrt. Idegélettani Kutatólaboratórium Richter Gedeon Nyrt. Neurofarmakológiai Lévay György Dr. Kutatólaboratórium Kapui Zoltán Dr. Kapus Gábor Dr. Kardos Péter Kassai Ferenc

57

Linke Nikolett Dr. Markovics Adrienn Dr. Matúz Judit Dr. Mátyus Péter Dr. Mike Árpád Dr. Nagy József Dr. Nagy Noémi Dr. Németh Krisztina Dr. Németh György Dr. Némethy Zsolt Dr. Nyakas Csaba Dr. Otrokocsi Lilla Páyer-Lengyel Dóra Payrits Maja Pelsőczi Péter Penke Botond Dr. Pesti Krisztina Pintér Ottó Dr. Pintér Erika Prof. Racsmány Mihály Dr. Riba Pál Dr. Román Viktor Sághy Éva Dr. Sághy Katalin Dr. Scheich Bálint Dr.

Richter Gedeon Nyrt. Idegélettani Kutató Laboratórium Pécsi Tudományegyetem Richter Gedeon Nyrt. Kutatási Igazgatóság Semmelweis Egyetem Szerves Vegytani Intézet Magyar Tudományos Akadémia KOKI Farmakológia Richter Gedeon Nyrt. Molekuláris Sejtbiológia Richter Gedeon Nyrt. Autizmus Alapítvány Richter Gedeon Nyrt. Richter Gedeon Nyrt. In vitro Farmakológiai Laboratórium Semmelweis Egyetem, Agyélettani Kutatócsoport Magyar Tudományos Akadémia KOKI Molekuláris Farmakológia Richter Gedeon Nyrt. GyKKL II. Pécsi tudományegyetem ÁOK Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet Richter Gedeon Nyrt. Kognitív farmakológiai labor Szegedi Tudományegyetem Orvosi Vegytani Intézet Magyar Tudományos Akadémia KOKI FarmakolĂłgia Richter Gedeon Nyrt. Kutatási Farmakokinetika Pécsi Tudományegyetem ÁOK Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet Budapest University of Technology and Economics Department of Cognitive Science Semmelweis Egyetem Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet Richter Gedeon Nyrt. Pécsi tudományegyetem ÁOK Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet Richter Gedeon Nyrt. Idegifejlődésbiológiai Kutatólaboratórium Pécsi tudományegyetem ÁOK Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet 58

Richter Gedeon Nyrt. In vitro farmakológia Richter Gedeon Nyrt. Neurofarmakológiai Schöll Károly Dr. Kutatólaboratórium Selényi György Dr. Richter Gedeon Nyrt. Toxikológia Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Sperlágh Beáta Prof. Dr. Kutatóintézet Szabó Anett Magyar Tudományos Akadémia KOKI Farmakológia Szalai Krisztina Katalin Richter Gedeon Nyrt. In-vitro farmakológia laboratórium Szatmári Balázs Dr. Richter Gedeon Nyrt. Szél Tamás Dr. Richter Gedeon Nyrt. Idegélettani kutatólaboratórium Szepesy Judit Magyar Tudományos Akadémia KOKI Gyógyszerkutatási Szombathelyi Zsolt Dr. Richter Gedeon Nyrt. Kutatási igazgatóság Szondiné Kordás Richter Gedeon Nyrt. Neurofarmakológiai Krisztina Dr. Kutatólaboratórium Pécsi tudományegyetem ÁOK Farmakológiai és Szőke Éva Dr. Farmakoterápiai Intézet Tamás Andrea Dr. Pécsi Tudományegyetem Anatómiai Intézet Téglás Tímea Magyar Tudományos Akadémia KOKI Richter Gedeon Nyrt. Molekuláris Sejtbiológiai Tóth Szilvia Dr. Kutatólaboratórium Trafikant Gábor Dr. Richter Gedeon Nyrt. Kutatási Farmakokinetika Pécsi Tudományegyetem Kísérletes Állattani- és Trunk Attila Neurobiológiai Tanszék Magyar Tudományos Akadémia Kognitív Idegtudományi és Ulbert István Dr. Pszichológiai Intézet Varga Balázs Richter Gedeon Nyrt. Idegélettan Vas Ádám Prof. Richter Gedeon Nyrt. Vezérigazgatóság Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Vidnyánszky Zoltán Dr. Kutatóközpont Vizi E. Szilveszter Magyar Tudományos Akadémia KOKI Zelles Tibor Dr. Magyar Tudományos Akadémia KOKI Faramakológia Schmidt Éva Dr.

59

jegyzet ......................................................................................................................................................................... ......................................................................................................................................................................... ......................................................................................................................................................................... ......................................................................................................................................................................... ......................................................................................................................................................................... ......................................................................................................................................................................... ......................................................................................................................................................................... ......................................................................................................................................................................... ......................................................................................................................................................................... ......................................................................................................................................................................... ......................................................................................................................................................................... ......................................................................................................................................................................... ......................................................................................................................................................................... ......................................................................................................................................................................... ......................................................................................................................................................................... ......................................................................................................................................................................... ......................................................................................................................................................................... ......................................................................................................................................................................... ......................................................................................................................................................................... .........................................................................................................................................................................

60

TÁMOGATÓK, KIÁLLÍTÓK Fő támogató

Támogatóink Central European Biosystems Kft. Soft Flow Hungary Kft. Supertech Kft.

A projekt a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal támogatásával valósult meg.

Köszönjük támogatásukat! Felsorolásunk lapzártánkig beérkezett információkat tartalmazza.

63