Komposztálás, biogáztermelés Dr. Kocsis, István

Komposztálás, biogáztermelés Dr. Kocsis, István

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Komposztálás, biogáztermelés Dr. Kocsis, István Publication date 2011 Szerzői jog © 2011 Szent István Egyetem Copyright 2011, Szent István Egyetem. Minden jog fenntartva,


Tartalom Bevezetés .......................................................................................................................................... iv I. Komposztálás .................................................................................................................................. 1 1. A komposztálás fogalma, haszna, komposztálható anyagok ................................................. 3 2. Szerves hulladékok hasznosításának és mikrobiológiai kezelésének szükségessége ............ 9 3. A házi (kerti) és közösségi komposztálás lépései ................................................................ 18 4. A komposztálás fázisai ....................................................................................................... 29 5. Közösségi és kistérségi komposztálás ................................................................................. 36 6. A komposztálás gyakorlati alkalmazási szempontjai .......................................................... 43 7. Komposztálási technológiák ............................................................................................... 50 8. A prizmás és az aktív levegőztetett komposztálás .............................................................. 59 9. A komposzt minősítése ....................................................................................................... 68 II. Biogáz .......................................................................................................................................... 76 10. Biogáz-előállítás ................................................................................................................ 78 11. A biogáz-üzemek felépítése és technológiai részegységei ................................................ 85 12. A biogáz-előállítás technológiai változatai, a keletkezett termékek hasznosítása ............. 97 Zárszó .............................................................................................................................................. cxi Fogalomtár ..................................................................................................................................... cxii

iii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Bevezetés Kedves Tanuló! A települési szilárd hulladékokat leggyakrabban szemétlerakókban helyezik el. Ilyen formában azonban nem hasznosul a hulladék szervesanyag-tartalma. Eljött az idő a helytelen gyakorlat leváltására. Kézenfekvő megoldás a komposztálási technológiák fejlesztése, és minél szélesebb körű alkalmazása. A komposztálás nem a mai kor vívmánya, hanem egy évszázadok óta ismert, új köntösbe bújt eljárás, hisz nagyszüleinknek és elődeiknek a mindennapi életük része volt a portájukon végzett szervesanyag-kezelés. A fogyasztói társadalomban nagyobb létszámú településen élő emberek nagy mennyiségű szerves hulladékot termelnek. A hulladék szerves anyagának körforgalomba való visszajuttatása már a természetes ökoszisztémában nem valósítható meg. Ezért a visszajuttatást az ember irányított humuszgyártással (komposztálás) és biogáz-termeléssel valósítja meg. Ezen ismeretek elsajátítása nem csak ismeretszerzés, hanem a gyakorlati tevékenység alapja is. A hulladékgazdálkodással foglalkozó hallgatóknak a technológiai megvalósítás szintjén kell ismerniük a két legelterjedtebb szerves anyag feldolgozási eljárás, a komposztálás és a biogáz-termelés történetét, mechanizmusát, technikai megoldásait. A jegyzetben a szerző tudása és sok éves tapasztalata alapján foglalta össze a téma legfontosabb részeit. Követelmények: • Ismerje a komposztálás és a biogáz fizikai, kémiai, biológiai folyamatait! • Tudja a komposztálás és a biogáz előállítás előnyeit és hátrányait! • Ismerje a komposztálásra és a biogáz-termelésre alkalmas anyagok fizikai, biológiai, kémiai tulajdonságait! • Tudja a különböző komposztálási és biogáz-termelési technológiákat, és ismerje azok megvalósíthatósági területeit! Jó munkát kíván a Szerző!

iv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

I. rész - Komposztálás Bevezetés Amióta létezik az ember, azóta termelődik a szemét. A legrégebbi szeméttárolók egyikét egy kőkorszaki településen találták meg Norvégiában. Hatalmas szeméthalmot csontokból, cserepekből és hamuból, melynek hossza 320 m, szélessége 65 m, magassága pedig 8,5 méter. A halmot időnként felgyújtották, valószínűleg azért, hogy megszabaduljanak a kellemetlen bűztől. Az ókorban, a városok kialakulása koncentrálta a hulladék képződését, ezért az akkori emberek már többfajta megoldást alkalmaztak a probléma kezelésére. Vízelvezető rendszereket építettek ki, melyekbe belevezették a konyhák és fürdők szennyvizét. A szilárd hulladékokat emésztőgödrökben tárolták vagy trágyaként alkalmazták. A Kréta szigetén kialakult minoszi kultúrában – Kr.e. 3000 táján – már léteztek vízöblítéses toalettek is. Az antik Rómában pedig Kr.e. 600 környékétől működött a Cloaca Maxima, amely egy 4 méter magas csatorna volt. A hozzá való kapcsolódás nem volt kötelező, hiszen már fizetni kellett a használatáért. Azon házaktól, akik ezt nem vállalták, egy magánkézben lévő "kübliszolgálat" vitte el minden nap a teli cserépedényeket s tartalmukat eladták a városon kívüli parasztgazdáknak. Pompázatos kialakítású nyilvános illemhelyekkel is rendelkezett a város. A középkor visszaesést hozott a hulladékkezelés területén. A várakból egyszerűen az azokat övező lejtőkre dobálták az ételmaradékot és a szemetet. A városokban az utcákra öntötték a hulladékot, sőt az éjjeliedények tartalmát is. Ott disznók turkáltak a néhol térdig érő mocsokban, s egyes utcákon csak gólyalábakon lehetett közlekedni. A helyzetet az is jól jellemzi, hogy amikor II. Fülöp király párizsi palotájának erkélyéről akarta megtekinteni a katonai járművek felvonulását, a nehéz fogatok annyira felkavarták az utca sarát, hogy a terjengő bestiális bűzben az uralkodó eszméletét vesztette. A patkányok is nagy számban nyüzsögtek az utcákon, így nem csoda, hogy rendszeressé váltak a járványok (pestis, kolera). 1348-ban, Párizsban felismerték az összefüggést a higiéniai körülmények és a betegségek terjedése között, ezért magánvállalkozások alakultak a szemét elszállítására. Más módszerekkel is kísérleteztek; Londonban például védetté nyilvánították a hulladékot fogyasztó hollókat és sólymokat. A probléma megoldása azonban nem sikerült, mint ahogy ezt egy 1742. évi, London város közgyűlésén elhangzott felszólalás is bizonyítja: "Városunk egyes részein a szemét arra indíthatja az idegen látogatókat, hogy bennünk olyan népet lásson, amelyből hiányzik minden jóérzés és a barbár hordákhoz hasonló. A vad népek egyikét sem lehet a tisztaságnak olyan mértékű elhanyagolásával vádolni, amelyre London utcáin oly sok példa akad." Vagy ahogy J. W. Goethe jellemzi a korabeli Velencét: "A szemetet ugyan tilos a lagúnákba önteni, de az esőnek nem lehet megtiltani, hogy az utcasarkokra lökött szemetet belemossa a lagúnákba, és – ami még rosszabb – be ne dugítsa a lefolyókat. Ha kiadósan esik, a főterek víz alá kerülnek; kellemetlen mocsok. Mindenki káromkodik és szitkozódik." Csak a 19. században szánták rá magukat az emberek – az európai kolerajárvány miatt és miután Robert Koch bebizonyította a higiénia és a betegségek közötti kapcsolatot – a probléma leküzdésére. Angliában ismét feltalálták a vízöblítéses toalettet és bekötését a csatornahálózatba, illetve megszervezték a szemétszállítást. A szemét összetétele viszont időközben drasztikusan megváltozott. A hulladékban olyan egészen új, részben mérgező anyagok tűntek fel, melyek évszázadok alatt sem bomlanak le. Az embert veszélyeztető káros anyagok már az élelmiszerekben is megtalálhatók, a környezetet pedig a hulladék gigantikus mennyisége fenyegeti. A hulladékkal való bánásmód azonban keveset változott. A szakszerű és a környezetet nem fenyegető elhelyezés ritka, és a szemétszállítás fejlesztésével próbálják meg ellensúlyozni az igazi megoldást, a hulladék keletkezésének meggátolását. Vannak biztató folyamatok is, például az újrahasznosítás ("recycling"), de nem ezek a meghatározó jelenségek. Nagyon nagy szemlélet- és technológiaváltásra lenne szükség, s ez minél később történik meg, annál súlyosabb árat kell érte fizetnünk. Napjainkban a hulladék mennyisége megemelkedett, elsősorban a fogyasztási szokások jelentős változása miatt, a műszaki és a gazdasági fejlődés, valamint az urbanizáció következtében. Sajnos a megnövekedett hulladékmennyiség egyre nagyobb károsodást és kockázatot jelent a környezetünkre.


A települési szilárd hulladék 30-40%-ban tartalmazza a szerves hulladékokat, amelyeket leggyakrabban szemétlerakókban helyeznek el. A szerves hulladékok hasznosítására megoldás lehet a komposztálási technológiák fejlesztése, alkalmazása. A komposztálást már évszázadokkal ezelőtt felismerték, a módszer azóta kisebb-nagyobb fejlődésen ment keresztül. A hulladékok környezetkárosító hatásának felismerése mellett egyre nyilvánvalóbbá vált a hulladékok szerepe a természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodásban. Több olyan szennyvíztisztító telep üzemel, amely a biodegradáció valamelyik eljárásával, komposztálással vagy biogáz előállításával oldja meg a szerves anyag mezőgazdasági hasznosítását. A beruházásokhoz leggyakrabban pályázati pénzeket vesznek igénybe. A megvásárolt komposztálási technológia sok esetben kevéssé igazodik a hulladék „szerves anyag tulajdonságaihoz”. A kísérletek azt bizonyítják, hogy megfelelő hatékonyság akkor jön létre, ha a feldolgozandó hulladék szerves anyaga és a technológia összhangban van egymással. A vizsgálatok arra hívják fel a figyelmet, hogy célszerű a technológiához kialakítani a hatékony szubsztrátkeveréket. A biodegradáció hidrolízis szakaszát célszerű prizmában lefolytatni akár komposztálást, akár biogáztermelést valósítunk meg. A kommunális szilárd hulladék komposztálása régóta ismert, hasznos technológia. Először az 1920-as években kezdték alkalmazni Indiában és Olaszországban, növényi és állati maradékok feldolgozására. Az első városi komposztüzemet 1932-ben, Hollandiában létesítették. Jelenleg kb. 30 féle komposztálási eljárást alkalmaznak a gyakorlatban. Követelmények: • A tanuló ismerje a komposztálható szerves anyagok körét. • Képes legyen kiválasztani a komposztálásra alkalmas alapanyagokat. • Ismerje a komposztálás folyamatának kivitelezését. • Legyen képes felismerni a komposztálás során alkalmazott gépi berendezéseket, ismerje azok szerepét a komposztálási folyamatban. • A tanuló tudja, hogy milyen növényi tápanyagokban gazdag a komposzt és mire használható. • Legyen képes felsorolni a komposztálás folyamatának technológiai előírásait! • Sajátítsa el a komposztálás lehetőségeit – elsősorban a növényi eredetű hulladékok feldolgozásának ismertetésével! • Tudja bemutatni a komposztálás gyakorlati kivitelezését! • Ismerje és tudja a különböző komposztálási technológiákat bemutatni házi (kerti), közösségi és ipari)!


1. fejezet - A komposztálás fogalma, haszna, komposztálható anyagok Bevezetés A települési szilárd hulladék 30-40%-ban tartalmazza a szerves hulladékokat, amelyeket leggyakrabban szemétlerakókban helyeznek el. A szerves hulladékok hasznosítására megoldás lehet a komposztálási technológiák fejlesztése, alkalmazása. A komposztálást már évszázadokkal ezelőtt felismerték, a módszer azóta kisebb-nagyobb fejlődésen ment keresztül. A komposztálás az emberiség egyik legősibb “recycilnig” eljárása, amelynek alkalmazása a kémiai ipar fejődésével párhuzamosan háttérbe szorult. A Bibliában, vagy akár a négyezer évvel ezelőtti Kínában is ugyanúgy fellelhetőek erre utaló adatok (”forró erjesztés”). A mi európai kultúrákban is számos utalást találhatunk kezdve az ókori Rómától, a középkoron át napjainkig. A X. században Kitub al Falakab arab tudós „A mezőgazdaság kézikönyve” című művében részletesen tárgyalja a komposzt készítését és használatát. Az angol apátságok már a XIII. században, szabályzataikban írták elő a komposzt használatát a talaj termőerejének megőrzése érdekében. Az 1850-es években indult el egy nagyobb léptékű műtrágyázási hullám az európai országokban, ebből adódóan a szerves trágyák, ezen belül a komposzt használat is rohamosan lecsökkent. 1859-ben Johnson leírja a különböző anyagokból kiinduló komposzt nyerését. Magát a komposztálás módszerét végül több kutató együttesen dolgozta ki. King (1927) az összegyűjtött keleti országok tapasztalataiból indult ki. Az angol R. Howard a majd harminc éves indiai Indorei Növénykutató Intézetben eltöltött évei alatt kifejlesztette az Indore-módszert, azaz amikor az állati és növényi anyagokat váltakozva, rétegesen rakják halomba, forgatják és szennyvízzel pótolják a hiányzó nedvesség tartalmat. A módszer maga egyszerűségében és használhatóságában volt kiváló. Fontos megjegyezni, hogy ez volt az első modern kori rendszerbe foglalt komposztálási forma. A módszer gyakorlatiasságát az is bizonyítja, hogy a brit gazdák a gazdaságukban felhalmozódott mellékterméket ezek után nem elégették, hanem komposztáltak. Roolale 1950- ben megjelent „A komposztálás Nagy Könyve” c művében írja le tapasztalatait és tanácsait. Magyarországon Herke S. (1923) foglalkozott az istállótrágya kisebb N-veszteséget eredményező kezelésével. Zucker F. (1928) a Krautz-féle trágyakezelési eljárást vizsgálja és összehasonlítja a hagyományos trágyakezelési eljárással. Módszerének lényege, hogy először aerob, majd taposással anaerob viszonyokat teremt a kazalban. A kiszáradás megakadályozására a kazal magasságához igazodó deszkapalánkot alkalmaz. Követelmények: • Ismerje a komposztálás fogalmát! • Tudjon felsorolni néhányat a komposztálás definíciói közül! • Tudja megfogalmazni a komposztálás célját! • Ismertesse a komposzt hatását a talajra! • Tudja felsorolni a házi (kerti), közösségi komposztálható anyagokat, térjen ki a felhasználhatóság lényegi tulajdonságaira! • Ismertesse azokat a háztartásokban található anyagokat, melyek komposztálásra nem alkalmasak! Térjen ki arra is, miért kell mellőzni ezeket a házi (kerti), közösségi komposztálás során! A komposzt és a komposztálás fogalma A komposzt szó a "compositus" latin eredetű szóból származik, jelentése "összetett". A komposztálás az emberiség egyik legrégebbi hulladékhasznosítási eljárása, már az ókorban is ismert volt. Később, a műtrágyák iparszerű használatával kissé háttérbe szorult.

3 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

A komposztálás fogalma, haszna, komposztálható anyagok A talaj termőképességét elsősorban humusztartalma befolyásolja. A komposzt tulajdonképpen mesterséges humusz, ami a növények számára nélkülözhetetlen tápanyagokat tartalmaz. Komposzt az a morzsalékos, sötétbarna színű földszerű, magas szerves anyag tartalmú anyag, amely szerves hulladékokból, maradványokból, mikro- és makroorganizmusok tevékenységének hatására jön létre, megfelelő hatások mellett (oxigén, nedvesség, szén/nitrogén arány, pH, hőmérséklet). Napjainkban szerencsére ismét reneszánszát éli. A lehulló levelek, ágnyesedék, fűkaszálék, konyhai hulladék jelentős szervesanyag- és tápanyag-mennyiséget képvisel. A területről betakarított terméssel, lehordott zöldtömeggel tápanyagot vonunk el a talajból, amit a növények megfelelő fejlődéséhez vissza kell pótolni. Ezt tehetjük műtrágyákkal is, ám ezekkel szemben a komposzt előnye, hogy gyakorlatilag ingyen van, és nem csak a növények fejlődéséhez elengedhetetlen tápanyagokkal gazdagítja a talajt, hanem a jelentős szerves anyag mennyiségnek köszönhetően javítja annak szerkezetét és vízháztartását. A komposztálásnak számos definícióját ismerjük. • A komposztálás a kerti- és háztartási szerves hulladékok hasznosítása. • A komposztálás olyan biológiai folyamat, amely a hulladékok, melléktermékek szerves anyagait humuszszerű termékké alakítja át. A mezőgazdaságban, különösen a kertészetekben régóta ismert és alkalmazott módszer. • A komposztálás ellenőrzött körülmények között, a szelektíven gyűjtött biohulladék, oxigén jelenlétében történő autotermikus és termofil biológiai lebomlása természetes folyamatának és a szerves anyagok újrahasznosításának ötvözete, amely során humuszban gazdag, feldúsított földet kapunk: ezt nevezik komposztnak. • A komposztálás levegős, hőtermelő szerveshulladék-lebontás. A folyamat vegyes mikroorganizmus populációval zajlik le szabályozott körülmények között, a végeredmény stabilizált maradék szerves anyag, amely lassan lebomlik a talajban, ha a feltételek ismét kedvezővé válnak mikrobiológiai tevékenységre. • A komposztálás olyan mikrobiológiai folyamat, amely a baktériumok, aktinomycetesek és gombák vegyes populációjának növekedésétől és aktivitásától függ a lebontandó szerves anyagban. Ha a hőmérséklet, nedvesség és az oxigénszint kedvező, ezek a mikroorganizmusok szaporodnak és levegős – aerob – lebomlás megy végbe. A komposztálás a legősibb szerves hulladék újrahasznosító eljárás, de alkalmazása az ipari fejlődés és a mezőgazdaság iparszerűvé válásával a XX. században egészen a 80-as évekig teljesen háttérbe szorult. A viszonylag olcsó és végtelennek gondolt tápanyag-utánpótoló szer a műtrágya megjelenése nem tette szükségszerűvé a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban és a kommunális szférában keletkező szerves hulladékok újrahasznosítását. A korszerű mezőgazdálkodást folytató termelők gazdálkodásának célja többek között az, hogy a termékek és a belőlük keletkező hulladékok a termelési folyamatokba kerülő külső anyagok és energiák minimalizálásával zárt körfolyamatot alkossanak, ezért számukra különös jelentősége van a jó minőségű komposzt előállításának. A komposztálás „reneszánszát” egyrészről az idézte elő, hogy az utóbbi évtizedekben kezd bebizonyosodni, az iparszerű mezőgazdaság hosszútávon csak a talajok termékenységének csökkenésével, szerkezetleromlásával és a környezet tönkretételével tartható fenn, másrészről a hulladékkérdés egyre nehezebben kezelhető. Az EU országokban a "körforgás-gazdálkodás" törvényi szinten szabályozzák, megtiltják a szerves melléktermékek hulladéklerakókba helyezését, és kötelezően előírják azok komposztálását. A komposztálás célja • A hulladékmennyiség csökkentése; • a talaj javítása a szerves anyagok visszajuttatásával; • a környezet szerves anyag terhelésének csökkentése, mineralizáció: CO2 és víz; • C megkötése, C-raktár a karbon ciklushoz;


A komposztálás fogalma, haszna, komposztálható anyagok • veszélyes hulladék ártalmatlanítása: • a fitotoxikus es patogén szervezetek (csíra, tojás, lárva, rovar, baktérium, vírus) elölése; • humifikáció: a talaj szerkezetjavítása, tápanyagfelvétel javítása, szerves trágya. A komposzt haszna a talaj számára • A komposzt humusztartalmában a tápanyagok olyan formában vannak jelen, hogy a növények könnyen fel tudják venni azokat; • javul a talaj szerkezete, ami elősegíti levegőzését; • sötét színe segíti a talaj felmelegedését; • a komposzt jelentős vízmegkötő képessége következtében javul a talaj vízháztartása; • nő a talaj biológiai aktivitása; • a komposztban található hormonhatású anyagok serkentik a növények fejlődését; • nagyobb lesz a növények ellenálló képessége a kórokozókkal és növényi kártevőkkel szemben; • a talaj tápanyagtároló képessége növekszik; • lassú a tápanyag feltáródása, kicsi a kimosódás veszélye. A házi (kerti) és a közösségi komposztálás alapanyagai Aki a kertjében fűnyírás és sövénynyírás során keletkezett kerti nyesedéket sajnálja a kukába dobni, és ehelyett a bokrok, fák alatt, árnyékában szétteríti, talajtakarásra használja (mulcsozás) az már majdnem felületi komposztálást végez. A házi (kerti) komposztálás mellett meg kell említeni egy újabb fogalmat is, a „közösségi komposztálást”. Ez annyiban tér el a házi (kerti) komposztálástól, hogy nem egy háztartás szerves hulladékait használják a komposzt készítésére, hanem egy lakóközösség összefogásával létesítenek komposztáló helyeket (pl. társasházak, többgenerációs családi házak, stb.), majd a kész komposztot közösen, vagy ki-ki a szükségleteinek megfelelően használja fel. Természetesen ez feltételezi a lakóközösség együttműködését a komposzt előállítása során, a különböző műveletekben való részvételt. Szükség van egy olyan elkötelezett személyre is, aki koordinálja a feladatokat, figyelemmel kíséri a komposztálás folyamatát. Komposztálási eljárások • Nagyüzemi komposzttelepeken (városi parkok, lakossági zöldhulladék és mezőgazdasági hulladék komposztálása) – prizmás; • a kisebb-nagyobb kertészetekben – prizmás; • kiskertekben – prizmás vagy silós; • lakóközösségekben – prizmás vagy silós. A házi (kerti), közösségi komposztálás alapanyagai • mezőgazdasági, • kerti, • háztartási szerves hulladékok. Mi kerülhet a házi (kerti), közösségi komposztálóba? • A konyhából és a háztartásból: a zöldségtisztítás hulladékai, krumpli-, gyümölcs- és tojáshéj, káposzta- és salátalevél, kávé- és teazacc, hervadt virág, szobanövények elszáradt levelei, virágföld, fahamu (max. 2-3 5 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

A komposztálás fogalma, haszna, komposztálható anyagok kg/m3), növényevő kisállatok ürüléke a forgácsalommal együtt, toll, szőr, papír (selyempapír, tojásdoboz feldarabolva, de újságpapír nem!) kis mennyiségben, gyapjú-, pamut és lenvászon jól feldarabolva, szintén kis mennyiségben. • A kertből: lenyírt fű, kerti gyomok (virágzás előtt), falevél, szalma, összeaprított ágak, gallyak, elszáradt virágok, palánták, lehullott gyümölcsök, faforgács, fűrészpor.

1. ábra. Nehezen és könnyen lebomló falevelek Mi nem kerülhet a házi (kerti), közösségi komposztálóba? • Festék-, lakk-, olaj- és zsírmaradék; • szintetikus, illetve nem lebomló anyagok (műanyag, üveg, cserép, fémek); • az ételmaradék, hús, csont – bár ezek lebomlanak, ne kerüljenek a komposztálóba a kóbor állatok, rágcsálók és a fertőzést terjesztő legyek miatt; • fertőzött, beteg növények; • húsevő állatok alma – szintén a fertőzés veszélye miatt; • veszélyes, magas nehézfémtartalmú anyagok (nagy forgalmú utak mellől származó növényi hulladék; fű, falevél, stb.), elem, akkumulátor, porszívó gyűjtőzsákja. Az alapanyagok tápanyagtartalma is nagyon fontos a végtermék szempontjából. A komposztok elsősorban a nitrogén- és a foszforutánpótlás szempontjából jelentősek, de tartalmaznak különböző mennyiségű káliumot, kalciumot, magnéziumot, mikroelemeket is. A növényi nyersanyagok kémiai összetételüket tekintve igen eltérőek. A különböző felépítő elemek bomlási sebessége más és más. Magas nitrogéntartalmú anyagok: • konyhai hulladék, • zöldségmaradvány, • fűnyesedék, • hígtrágya. Magas széntartalmú anyagok: • fakéreg, • faforgács,


A komposztálás fogalma, haszna, komposztálható anyagok • fűrészpor, • avar, • kartonpapír. Leegyszerűsítve elmondhatjuk, minél zöldebb, nedvdúsabb a nyersanyagunk, annál nagyobb a nitrogén- és annál kisebb a széntartalma. Minél többféle anyagot keverünk össze, annál biztosabb, hogy jó minőségű komposztot kapunk végtermékként. A házi (kerti), közösségi komposztálás adalék-, vagy segédanyagai Dúsító anyagok A komposzt tápanyagtartalmát növelhetjük adalékanyagokkal. Például van, aki a helyes szén/nitrogén arányt műtrágya hozzáadásával éri el. Erre igazából nincsen szükség, a dúsítást el lehet érni a komposztálandó anyagok kedvező összeválogatásával. Töltő vagy kiegyenlítő anyagok Azért van rájuk szükség, mert alapanyagaink általában sok szerves anyagot, de kevés ásványi anyagot tartalmaznak. A töltőanyagokkal tudjuk a komposzt kedvezőbb ásványi anyag tartalmát biztosítani. A legegyszerűbb töltőanyag az agyagos talaj, továbbá a bentonit, alginit, zeolit stb. Serkentőanyagok Szerepük abban van, hogy a komposztálás folyamatát gyorsítják. A talaj betöltheti ezt a szerepet is, de igen jól bevált maga az érett komposzt. A cél a mikroorganizmusok tevékenységének „beindítása". Stabilizáló anyagok Szerepük kettős: egyrészt megakadályozzák az anyagveszteséget, másrészt lehetőséget biztosítanak a humuszkolloidok kialakulására. Ilyenek a kőporok, pl. zeolit, riolittufa, bentonit. Ezek a porok segítenek a keletkező kellemetlen szagok megkötésében is. Takaróanyagok A képződött hő visszatartására, a kiszáradás és a nitrogénveszteség megelőzésére használják őket. Takaróanyagként természetes anyagok is használhatók, például szalma, lomb, vékony földréteg, de jó a kimustrált szőnyeg, a zsákvászon is. Meszezés Ha a kiindulási anyagunk savanyú (pl. magas csersavtartalmú falevél), vagy ha savanyú talajnál használjuk a komposztunkat, akkor célszerű meszezni a komposzthalmot. Meszezésre akkor is sor kerülhet, ha a komposztba túl nagy mennyiségű zöld anyag, például fűnyesedék kerül, és a levegőztetést nem sikerül kielégítően biztosítani. Ilyenkor mészkőtartalmú (CaCO3) anyagásványt, márgát vagy dolomitot használhatunk őrölt formában. Fahamu Vegyszerrel nem kezelt fa illetve beteg növények égetésénél visszamaradt hamu értékes anyagokat (pl.: kálium, foszfor, kalcium) tartalmaz. Ez felhasználható kis mennyiségben, sószerűen adagolva (2-3 kg/m3). Összefoglalás A komposztálás a legősibb hulladék-újrahasznosító eljárás. Hazánkban egy átlagos állampolgár évente körülbelül 300 kg hulladékot termel. Ennek a háztartási hulladéknak jelentős hányada, kb. 30%-a komposztálható szerves anyag.


A komposztálás fogalma, haszna, komposztálható anyagok

2. ábra. A háztartási hulladék összetétele A kommunális hulladékszállító cégeknek az elszállítandó hulladék mennyisége alapján fizet a lakosság. 30%-kal csökkenthetők tehát az ilyen jellegű költségek, amennyiben a szerves anyagokat eleve külön gyűjtik, s komposztálják. A komposztálás lehetőséget ad arra, hogy a háztartásban és a kerti munkák során keletkező szerves hulladékokban lévő tápanyagok visszakerüljenek a talajba. Ezek között megtalálhatók a magas nitrogéntartalmú és magas széntartalmú anyagok, melyeket adalék- és segédanyagokkal keverhetők a jobb minőségű komposzt (mesterséges humusz) előállítása érdekében. Ellenőrző kérdések, feladatok Jelölje meg az igaz válaszokat! 1. A komposztálás nagyon bonyolult tevékenység. 2. A komposzt mesterséges humusz. 3. A komposztot a termés növelésére alkalmazzák. 4. A komposztálás csak a kerti hulladékok hasznosítását jelenti. 5. A komposztba nem kerülhet toxikus anyag. 6. A komposztba nem tehet magas széntartalmú anyagokat. 7. Az adalék- és segédanyagok elősegítik a jobb minőségű komposzt létrejöttét. 8. A háztartási hulladék kb. 30%-a komposztálható szerves anyagot tartalmaz. 9. Minden fafajta levele nagyon jó komposzt-alapanyag. 10.

A komposztálás egyik célja a hulladékmennyiség csökkentése.


2. fejezet - Szerves hulladékok hasznosításának és mikrobiológiai kezelésének szükségessége Bevezetés Mielőtt megismernék a házi (kerti) és közösségi komposztálás során alkalmazható különböző „létesítményeket” a komposztálás menetét, a felhasználás módját – ismereteket kapnak annak szükségességére. Az emberi lét egyik legáltalánosabb kísérő jelensége a hulladékok képződése. Az elmúlt évtizedek műszaki, gazdasági fejlődése, a fokozódó urbanizáció következtében rendkívüli mértékben megnőtt a hulladékok káros hatásai elleni védelem jelentősége, amely ma már a környezetgazdálkodási tevékenység egyik kiemelt feladatkörének tekinthető A hulladékok környezetkárosító hatásának felismerése mellett egyre nyilvánvalóbbá vált a hulladékok szerepe a természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodásban, valamint az anyag- és energiagazdálkodásban. Világszerte növekvő gond az anyag- és energiatakarékos gazdaság kialakítása, amely törekvés jelentős kihívás a hulladékgazdálkodás számára A hulladékgazdálkodással kapcsolatos környezetvédelmi problémák alapvetően két területre koncentrálnak: a meg nem újítható természeti erőforrások megőrzése és a környezetszennyezés elkerülése. Az emberiség környezetre gyakorolt hatása az Ipari Forradalom óta fokozatosan növekszik, és ez negatív irányú változásokat eredményez. A növekvő népességgel párhuzamosan a jelenlegi gazdasági rendszerek a termelés és a fogyasztás fajlagos növelését ösztönzik. Ennek szükségszerű velejárója környezetünk hatványozott igénybevétele (Az ipari termelés, ill. az azt igénylő fogyasztás következtében felborult a természetes, zárt ökológiai rendszer, a talajba, a vízbe és a levegőbe jutó anyagok nagy részét a természet nem tudja feldolgozni.) Követelmények • Ismerje az Európai Unió direktíváit a témával kapcsolatban! • Tudja megfogalmazni a növényi hulladékok kémiai összetevőit! • Ismerje a komposztálás nyersanyagait alkotó fontosabb vegyületek mikrobiológiai bonthatóságát! Az emberiség környezetre gyakorolt hatása az Ipari Forradalom óta fokozatosan növekszik, és ez negatív irányú változásokat eredményez. A növekvő népességgel párhuzamosan a jelenlegi gazdasági rendszerek a termelés és a fogyasztás fajlagos növelését ösztönzik. Ennek szükségszerű velejárója környezetünk hatványozott igénybevétele. (Az ipari termelés, ill. az azt igénylő fogyasztás következtében felborult a természetes, zárt ökológiai rendszer, a talajba, a vízbe és a levegőbe jutó anyagok nagy részét a természet nem tudja feldolgozni.) A hulladékok keletkezésének megelőzése (a keletkező hulladékok mennyiségének és veszélyességének csökkentése, hasznosítása, feldolgozása, illetve a nem hasznosítható hulladékok ártalmatlanítása csökkenti a természeti erőforrások igénybevételét, valamint az elhasználódott anyagok hulladék formájában a természetbe való visszakerülését, továbbá eredményesen segíti a gazdaság hatékonyságát. Mindezek a gondolatok visszatükröződnek a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvényben. A törvény összhangban az Európai Unió direktíváival: • a fenntartható fejlődés, a jövő generációk létfeltételeinek, lehetőségeinek biztosítása; • az energia- és nyersanyagfogyasztás mérséklése, a felhasználás hatékonyságának növelése, a hulladék mennyiségének csökkentése; 9 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Szerves hulladékok hasznosításának és mikrobiológiai kezelésének szükségessége • az emberi egészség, a természeti és épített környezet, hulladék okozta terhelésének mérséklése érdekében született. A törvény célul tűzte ki a települési szilárd hulladékok lerakással történő ártalmatlanítása során a biológiailag lebomló szerves anyag ütemezett csökkentését: a. 2004. július 1. napjáig 75%-ra, b. 2007. július 1. napjáig 50%-ra, c. 2014. július 1. napjáig 35%-ra. Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv alapján a mező- és erdőgazdaságban (közel 30 millió tonna növényi maradvány, melléktermék, nyesedék, erdészeti apríték), valamint az élelmiszeriparban (5 millió tonna), összesen évente mintegy 35 millió tonna hasznosítható biomassza képződik. Ehhez jön még az évente keletkező 287 ezer tonna állati (húsipari, vágóhídi) hulladék, valamint a 45 ezer tonna állati tetem. 1995-ben a 4,5 millió tonna települési szilárd hulladéknak 35%-át tette ki a biohulladék és 17%-át a papírhulladék, ami összesen 2,34 millió tonna biológiailag lebomló hulladékot jelent. Ennek megfelelően 2004ben maximum 1,76; 2007-ben 1,17; 2014-ben 0,82 millió tonna szerves hulladék rakható le. A becsülhető hulladékképződés alapján – feltételezve, hogy a képződési arányok nem változnak – ez az jelenti, hogy fokozatos fejlesztéssel rendre mintegy 500, 960 és 1340 ezer tonna bio- és zöldhulladék, illetve 240, 470 és 650 ezer tonna papírhulladék elkülönítését és feldolgozását kell megoldani. A becsülhető hulladékképződés alapján – feltételezve, hogy a képződési arányok nem változnak – ez az jelenti, hogy fokozatos fejlesztéssel rendre mintegy 500, 960 és 1340 ezer tonna bio- és zöldhulladék, illetve 240, 470 és 650 ezer tonna papírhulladék elkülönítését és feldolgozását kell megoldani. Ehhez adódik még mintegy 1,1-1,5 millió tonna kommunális és 150 ezer tonna élelmiszeripari szennyvíziszap, melyek szintén magas szervesanyag-tartalommal rendelkeznek. A képződött hulladékok hasznosítása nemzetközi összehasonlításban meglehetősen alacsony. Az ipari nemveszélyes hulladék hasznosítása nem éri el a 30%-ot, a veszélyes hulladéké a 20%-ot, míg a közszolgáltatás keretében begyűjtött települési szilárd hulladéknak csak alig 3%-a, a begyűjtött települési folyékony hulladéknak és a szennyvíziszapnak közel 30-40%-a kerül hasznosításra. Így összességében – a mezőgazdasági növényi maradványok visszaforgatását nem számítva – a hasznosítás mértéke a 30%-ot sem éri el. A biológiai úton lebontható növényi és állati hulladék lerakását gyakorlatilag teljes egészében meg kell szüntetni, és ennek érdekében a talajba közvetlenül vissza nem forgatható hulladék kezelésére komposztáló, biogáz-előállító és felhasználó, illetve bioenergia hasznosító létesítményeket kell kialakítani. E létesítményekben kell megoldani az élelmiszeripari hulladék kezelését is. A rohamosan urbanizálódó fogyasztói társadalmak számára mind nagyobb környezeti és technológiai kihívást jelent a felhalmozott hulladékok kezelése. A fejlett ipari társadalmak fokozódó környezetterhelése miatt egyre több környezeti probléma jelentkezik. A „fenntartható” fejlődés gazdasági stratégiájának célja: a természeti erőforrások fokozott védelme, a felhasznált anyagok és energia körforgásának egyik legjobb megoldása. A biológiai hulladékok újrahasznosítása komposztálással A biológiai hulladékok újrahasznosításának leggyakoribb módja a komposztálás. A 3. ábrán látható, hogy milyen mennyiségű és minőségű települési szerves hulladék keletkezik évente; a közterületen keletkező hulladékokat az 1. táblázat mutatja be.


Szerves hulladékok hasznosításának és mikrobiológiai kezelésének szükségessége

3. ábra. Települési szerves hulladék. 200-250 kg/fő/év 1. táblázat. A közterületi hulladékok keletkezésének ideje az év során

A növényi hulladékok kémiai összetevői A fás és lágyszárú növények hulladékai alkotják a komposztálásban résztvevő anyagok körét, ahhoz, hogy megértsük az összes szerves anyagon belül a C minőségi különbségeit, ismernünk kell a sejtfal kémiai alkotóit. 1. A fa kémiai alkotórészeit vázlatosan a következő módon osztályozzuk (2. táblázat): 2. táblázat. A sejtfal legfőbb komponensei fa esetében



A különböző fafajok ugyanazokat az anyagokat tartalmazzák, csak más-más arányban. • Cellulóz 40-50% • Hemicellulóz 15-30% • Lignin 20-25% • Extraktanyagok 5-10% • Vízoldható komponens 5-10% 2. A lágyszárú növények kémiai összetétele a következő: • Cellulóz 25-32% • Hemicellulóz 15-25% • Lignin 5-10% • Extrakt anyagok 15-16% • Fehérje 3-6% A lágyszárú növényekben a növény kora gyakorol leginkább hatást kémiai összetételére. Ezt a 4. ábra mutatja be.



4. ábra. A sejtfal és sejttartalom, valamint ezek alkotórészeinek változása a növény fejlődése során Az ábráról leolvasható, hogy a szénhidrátok mennyisége növekszik a növényfejlődése során, míg az ásványi anyagok, a lipidek és a fehérjék mennyisége csökken. A növények egész szénhidrátrészét holocellulóznak nevezzük. A holocellulóz tartalmazza a pentozánokat, a hexozánokat a poliuronsavakat. A holocellulóz összmennyisége a tűlevelűeknél 60-70%, a lombos fáknál 72-78%, a füveknél 30-55% között mozog. Mérések szerint a gyepkeverékek összes szénhidrát tartalma, vagyis holocellulóz tartalma, jelentősen eltér egymástól. A különböző komposzt alapanyagot szolgáltató fák és füvek alkotórészei közül legfontosabb a cellulóz, a pentozánok és hexozánok, melyek magasabb szénhidrátok. A lignin szerkezete miatt az aromás vegyületek közé tartozik. A cellulóz legtöbb növényi szervezet sejtfalaiban megtalálható. A fiatal levelekben kb. 10%, a fenyő tűlevelekben 29%, az idősebb levelekben 20%. A kukoricaszár mintegy 30%-ot, a búzaszalma 34%-ot, a napraforgó maghéja 33%-ot tartalmaz. A cellulóz szilárdsága molekulasúly függő. Az összes kis szilárdságú cellulózféleségeket az jellemzi, hogy viszonylag nagy mennyiségben tartalmazzák a 200 polimericiós fokig terjedő kis molekulájú frakciókat és kis mennyiségben a 600-nál nagyobb polimerizációs fokú, nagy molekulájú frakciókat. A gyenge cellulózból teljesen hiányoznak az 1200-nál nagyobb polimerizációs fokú frakciók. A nagy szilárdságú cellulózra jellemző, hogy nagy mennyiségben (75%-ig) tartalmaz 600-nél nagyobb polimerizációs fokú nagy molekulájú frakciókat. Az 1200-nál nagyobb polimerizációs fokú frakciók mennyisége eléri a 20%-ot. (A cellulóz oldatok viszkozitása a vizsgálatok alapján a leggyakoribb módszere a molekulatömeg meghatározásának.) A rostos cellulóznak igen nagy a fajlagos felülete. Vizes és nem vizes oldatokban is a cellulózrostok felülete elektromos töltést nyerhet. Ha a cellulóz, vízzel illetőleg egy vagy két vegyértékű ionokat tartalmazó vizes oldatokkal kerül érintkezésbe, negatív töltésű lesz. A cellulóz felületén kialakult töltéssűrűség főként a kísérő


Szerves hulladékok hasznosításának és mikrobiológiai kezelésének szükségessége anyagok mennyiségétől függ. Minél tisztább a cellulóz, annál kisebb a kationokkal szemben támasztott kationcserélő kapacitás. (Már 1834-ben megfigyelték, hogy a gyapot cellulóz képes a sóoldatokból kationokat adszorbeálni és leadni. A víz erélyes hevítéskor a cellulóz hidrolízist idézi elő. A túlhevített vízgőz hatására megnő a kezelt anyagban a monoszaharid mennyisége.) Nagy változást szerveznek a pentozánok, sőt a lignin is. A fából forró vízzel kivonható anyagok a következők: • ásványi sók, • cserző anyagok, • cukrok, • keményítők, • pektinek, • egyes hemicellulózok és • festékek. A hemicellulózban lévő szerves savak elősegítik a hidrolízist. A különböző fafajok 0,3%-tól, nyírfa 14,2%-ig tartalmaznak forró vízben oldható anyagokat. A cellulóz vízzel való érintkezése - főleg ha magasabb hőmérsékleten történik - gyorsítja a természetes bomlást. Ez a hatás alárendelt jelentőségű a mikroorganizmusok által okozott bomlás mellett. A gombák és baktériumok által felhasznált összes oldhatatlan szerves anyag a hidrolizáló enzimek hatására előzetesen oldható vegyületté alakul. A mikroorganizmusok a cellulózt azáltal képesek bontani, hogy specifikusan ható hidrolizáló enzimet választanak ki magukból (pl. termofil baktériumok). A hulladéklerakóba sok nehezen bontható szerves anyag is kerülhet egy időben. Ha ezt komposztálással akarjuk feldolgozni, akkor azzal számolhatunk, hogy komposztprizmában a lezajló folyamatok lassúak lesznek. Ennek az az oka, hogy a sikeres komposztáláshoz szükség van a vízoldható C-re, ami a kémiailag könnyen bomló szénhidrátokat (glukóz, fruktóz stb.) jelenti. A C/N tartalom szükséges, de nem elégséges feltétele a sikeres komposztálásnak. Szükség van a szénforrás minőségének ismeretére is. Az egyszerűbb cukrok mennyisége teremti meg azt a hőt, amelynek során a kazal hőmérséklete eljut a mezofil és termofil fázisba, ahol a cellulóz bomlása lesz a fő energiaforrás. Magasabb hőfokon bontó mikrobák a szénláncok széthasításával állítanak elő egyszerű cukrokat, amelyek az energianyerés forrásai. A könnyen bomló cukrok jelentőségére jó példa a szőlőtörköly komposztálása. A szőlőcukrot tartalmazó friss törköly bomlása gyors, míg a szőlőcukrot nem tartalmazó régi törköly bomlása lassú és vontatott. A komposztkazalba kerülő szerves anyag keveréknek olyannak kell lennie kémiai értelemben, hogy legyen benne könnyen, közepesen és nehezen bomló szénvegyület egyaránt. A komposztálás nyersanyagait alkotó fontosabb vegyületek mikrobiológiai bonthatóságát a 3. táblázat mutatja be. 3. táblázat. A komposztálás nyersanyagait alkotó fontosabb vegyületek mikrobiológiai bonthatósága



Összefoglalás Közterületről, kertekből, fogyasztásból különböző mennyiségű szerves hulladékok kerülnek egy adott tárolótérbe, aminek a feldolgozásáról gondoskodni kell. A szerves hulladékok fajtái fizikai és kémiai tulajdonságban különböznek. Eltér a szárazanyag-tartalmuk, C-tartalmuk stb. Különösen nagy a különbség a szénhidrátok szerkezetében, ez azért lényeges, mivel egészen más ütemben bomlik a lignin, a cellulóz, a pektin, a glükóz. A C/N arány eltérés lényegesen befolyásolja a komposztálhatóságot. Nagyon lényeges, hogy a biológiailag bomló szerves anyagot szelektíven gyűjtsük, ne legyen benne üveg vagy műanyag. Amennyiben benne vannak a biológiailag nem bomló anyagok megnehezül a komposztálás, ezeket célszerű előválogatást követően eltávolítani. A komposztálható anyagokat az 5. ábra mutatja.



5. ábra. Komposztálható anyagok Ellenőrző feladatok Jelölje az igaz állításokat! 1. A glükóz lassabban bomlik, mint a lignin.


Szerves hulladékok hasznosításának és mikrobiológiai kezelésének szükségessége 2. A cellulóz szénhidrát vegyület. 3. A burgonyában kevesebb a fehérje, mint a keményítő. 4. A fából forró vízzel kivonható anyagok a következők: ásványi sók, cserző anyagok, cukrok, keményítők, pektinek, egyes hemicellulózok és festékek. 5. Az idősebb levelekben kevesebb a lignin. 6. A rostos cellulóznak nagy a fajlagos felülete. 7. A keletkező települési szerves hulladék 200-250 kg/fő/év. 8. A települési hulladék kb. 30-40%-a biológilag bomló szerves anyag. 9. A papír 10%-ban tartalmaz cellulózt. 10. A polietilén biológiailag nem bomlik.


3. fejezet - A házi (kerti) és közösségi komposztálás lépései Bevezetés Ami a természetben természetes folyamat, ami szinte úgy megy végbe, hogy észre sem vesszük, azt bizony elő kell segítenünk a kiskertben. Az erdőben lábunk csoszog a sok levélben. De ha bakancsunkkal egy kicsit megmozgatjuk ezt a finom avart, alatta felismerhetetlen, már-már egynemű komposztot találunk. Talán így lehetne legegyszerűbben leírni a komposztálás lényegét. A háztartásban termelődő szerves hulladékot komposzttá érlelve gondoskodhatunk növényeink megfelelő tápanyagellátásáról mesterséges anyagok hozzáadása nélkül. Már szó volt a komposztálásról az 1. tanulási egységben, de érdemes megismételni röviden: • a komposztálás a szerves anyagok szilárd fázisban, oxigén segítségével, biológiai úton történő lebomlása, amelynek során a rendszer hőmérsékletét a lebomlás során keletkező hő tartja fenn; • a folyamat eredményeként stabil, földszerű anyag keletkezik, melynek nedvességtartalma kb. 40-50%; • a komposztban a tápanyagok olyan formában vannak jelen, hogy azokat a növények könnyen fel tudják venni, javul a talaj szerkezete, vízmegkötő képessége, nő a talaj biológiai aktivitása; • a komposztálással csökkenthetjük az általunk megtermelt hulladék mennyiségét is. Követelmény • Ismerje meg a (házi-kerti-közösségi) komposztáláshoz szükséges berendezéseket! • Nevezze meg a komposztálható anyagokat! • Tudja, mi nem kerülhet a komposztálóba! • Ismerje meg a komposztálás lépéseit! • Tudja, hogy mikor, hol és hogyan lehet a kert-házi-közösségi komposztálás során előállított komposztot felhasználni! A házi (kerti), közösségi komposztálás előnyei A hulladék rövid úton a saját komposzthalomra juttatható, és a kész komposztot sem kell messzire vinni. Nincs szükség drága berendezésekre – legtöbbször a már meglévő kerti szerszámok is elegendőek. Kevesebb boltban vett trágyát, talajjavító anyagot és tőzeget kell felhasználni. A hobbikertész azzal, hogy maga végzi a komposztálást, a megfelelő hulladékok kiválasztásával kedvezően befolyásolhatja a komposzt minőségét. Sok kerti és konyhai hulladék komoly műszaki és anyagi ráfordítás nélkül, környezetbarát módon a saját kertben komposzttá alakítható. A komposztálás folyamatának feltételei Oxigénellátás: a komposztálás alapja a jó oxigénellátás. Ha a nyersanyag levegőtlenné válik, nemkívánatos baktériumok szaporodnak el benne, a komposzt halom bűzlő, rothadó masszává válik és értéktelenebb lesz. Ezért fontos a levegős tárolóhely biztosítása és a lazító anyagok (szalma, ágnyesedék) bekeverése. Nedvességtartalom: ha kevés a nedvesség, akkor a mikroorganizmusok szaporodása megáll, a lebomlás nem indul be vagy abbamarad. Ha túl sok a víz, akkor kiszorítja a részecskék közötti térből a levegőt, és nem lesz


A házi (kerti) és közösségi komposztálás lépései elegendő oxigén a rendszerben. Ha a komposztálóban lévő anyag összenyomáskor gyengén összetapad, akkor mondható ideálisnak a nedvességtartalma. Szén/nitrogén (C/N) arány A mikroorganizmusok normális életműködéséhez megfelelő mennyiségű szénre és nitrogénre van szűkség. Az optimális szén/nitrogén arány 25-30:1. Ha sok a széntartalom akkor a komposztálási folyamat lelassul, ha a nitrogénből van több az optimálisnál, akkor ammónia keletkezik. Az ideális C/N arány A komposztálóban lévő anyagok ideális C/N aránya 30:1. Ez az arány biztosítja a mikrobiológiai folyamatok megfelelő lefolyását. Ha nincs kedvünk számolgatni az alábbi táblázat alapján, akkor tartsuk fejben, hogy az idősebb, fás anyagokban több a C, míg a fiatal, lédús anyagokban több a N.

A komposztálás lépései Legelőször is ki kell alakítani komposztálásra alkalmas helyet, mely lehet egyszerű deszka, palánk vagy drót keret, de ha a hely engedi, lehet egyszerű halom is. A komposztáló keretet mindig félárnyékos, de folyóvízzel elérhető helyen kell elhelyezni. A komposztálót leghelyesebb, ha a csupasz talajra építjük. Semmiképpen se tegyük betonozott vagy aszfaltozott területre, mert ezek az anyagok megakadályozzák a szellőzést és megszüntetik a mikrobiológiai kapcsolatot a talajjal. Megoldásként szóba jöhet még egy lazán rakott téglasor, vagy raklap is, ha a talajt túl vizenyősnek találjuk. 1. Komposztálók, keretek kiválasztása A komposztáló létesítése előtt el kell dönteni, hogy miben fog komposztálni. Választhat: vagy vásárol egy többnyire műanyag - komposztálót, vagy, ha erre lehetősége van, saját maga készít egyet. Komposztálást érdemes speciális komposztládákban végezni, mivel így gyorsabban lebomlanak a hulladékok, és a kertünk sem fog elhanyagolt állapotúnak látszani. E célra számos gyártmány kapható: fából készült, műanyag, összeszerelhető, illetve már előre összeállított fajta. Olyan ládát érdemes választani, amelyet könnyű összerakni. Azt is figyelembe kell venni, hogy mennyi hely van benne, és mekkora helyet foglal el. A komposztálók sokfélék lehetnek, ezekből néhány a következő ábrákon láthatók: 1. műanyag, gyári komposztálók (6. ábra); 2. fából készült komposztálók (többnyire házi készítésűek) (7. ábra); 3. fémhálós komposztálók (szintén többnyire házi készítésűek) (8. ábra).


A házi (kerti) és közösségi komposztálás lépései

6. ábra. Műanyag, gyári komposztáló

7. ábra. Fából készült komposztáló

8. ábra. Fémhálós komposztáló


A házi (kerti) és közösségi komposztálás lépései 9. ábra. Különböző kialakítású komposztálóládák 2. Gyűjtés Ahhoz, hogy igazán értékes komposzt keletkezzen, gondosan meg kell válogatni a felhasznált hulladékokat. A gyűjtés során egy fedéllel ellátott tárolóedényt célszerű alkalmazni, amit minél gyakrabban ürítsünk a komposztálóedényünkbe (nyáron ajánlatos naponta, télen hetente a komposztálóba üríteni). 3. Aprítás A gyorsabb, és hatékonyabb komposztálás érdekében célszerű a szerves hulladékokat aprítani. A fák, cserjék és a magas termetű évelők gondozása során keletkező növényi hulladékok sok helyet foglalnak. Ezeket könnyebb komposztálni, ha előbb felaprítjuk őket. A gyorsabb lebomlás érdekében ajánlatos a komposztálóba kerülő anyagokat 5 cm-nél kisebb darabokra aprítani. Ezáltal jelentősen csökken a hulladék térfogata és így a helyigénye is, ráadásul a vágási vagy törési helyeken megnő a baktériumok támadási felülete, ami elősegíti a fás hulladékok korhadását. Ebből kisebb mennyiséget kerti ollóval is felapríthatunk, ha pedig sok van belőle, aprítógéppel végezhetjük el a munkát (10. ábra).

10. ábra. Aprítógép 4. Komposztedény feltöltése A komposzt legalsó rétege különösen védtelen a rothadással szemben, hiszen az alapra nehezedik a fölhalmozott összes hulladék súlya, így innen egyre jobban kiszorul a levegő. Ezért a legalsó réteget durva, szilárd szerkezetű anyagból, például kéreg- és fatörmelékből kell kialakítani. A komposztedény feltöltése során nagy hangsúlyt kell fektetni az egyensúlyteremtésre. Annak érdekében, hogy a keverék összetétele kedvező legyen, nekünk kell megteremtenünk az egyensúlyt, például úgy, félreteszünk némi szalma-, kéreg vagy faszecskát, melyet később szükség szerint felhasználhatunk. A komposztáló aljára valamilyen durva anyagot érdemes tenni, pl. faaprítékot, hogy a levegőzést alulról biztosítsuk. Erre - ha már korábban készítettünk komposztot - rakjunk egy kevés kész komposztot a folyamat gyorsabb beindításához. Erre rétegezzük a konyhából és a kertből kikerülő különböző fajtájú szerves hulladékokat. Zöldebb, nedvesebb, nitrogénben gazdagabb hulladékra fásabb, szárazabb, tehát szénben gazdagabb anyagokat rétegezzünk. Minél többféle anyagot keverünk össze, annál biztosabb, hogy jó minőségű komposztot kapunk végtermékként. A rétegek közé adhatunk adalékanyagokat (földet, kőzetlisztet, vagy szilikátásványokat, pl.: zeolitok, riolittufa), melyek javítják a komposzt minőségét, továbbá megkötik a helytelen kezelés miatt keletkező kellemetlen szagú gázokat. Savanyú talajoknál jó talajjavító a mészkő, a márga és a dolomit őrölt formában. Gipszet használhatunk szikes talajoknál, mert semlegesíti a lúgosságot. Vékony rétegeket alakítsunk ki, soha ne túlozzunk el egy réteget se, és soha ne hagyjunk ki egyetlen réteget se. A rétegezés műveletét csak a komposztáló megépítésekor kell elvégezni. Egy beindult, működő komposztálóba már csak adagolni kell a szerves hulladékot: vagy beásni a közepébe, vagy belekeverni és a biológiai bomlás elvégzi a szükséges folyamatokat. A rétegeket alulról kell elkezdeni, természetesen a komposztálóba rakni, és egészen addig folytatódik a műveletet, amíg meg nem telik a tároló, vagy el nem fogy a komposztálásra szánt hulladék (11. és 12. ábra).



11. ábra. Rétegek elhelyezése a komposztálóba 1. réteg - Szerves anyagok Konyhai zöldség hulladék, kaszált, nyírt fű, falevél (diófa levelét is használhatjuk), széna, szalma, apróra vágott kukoricacsutka, fűrészpor (vegyi anyaggal nem kezelt!), 1-1,5 cm-es átmérőnél kisebb ágdarabok, apróra zúzott tojáshéj, gyomnövények, kávézacc, teafű (filter nélkül). Ha lehet, minél kisebb darabokra vágjuk fel, aprítsuk fel a szerves hulladékot. A szerves anyagok rétege lehetőleg ne legyen vastagabb 15-20 cm-nél. 2. réteg - Állati trágya, műtrágya, starter anyagok Ezek az anyagok segítik elő, hogy komposztáló működni kezdjen, hogy a belsejében meginduljanak a biológiai lebontó folyamatok, úgymond "begyulladjon". Ezek az anyagok gondoskodnak a mikrobiológia folyamatokhoz szükséges nitrogénről, és egyes típusaik tartalmaznak fehérjét és enzimeket is. Ha lehetőség van hozzájutni szarvasmarha vagy lótrágyához, akkor ezt kb. 5 cm-es rétegben használjuk. Ha nem jutunk hozzá természetes állati ürülékhez, akkor a mezőgazdasági boltokban vásárolható műtrágyákat használjuk (N:P:K - 10:10:10 vagy 12:12:12). Ebből 2-3 négyzetméterenként adjunk egy pohárral. 3. réteg - Feltalaj vagy aktiváló komposzt Egyszerű kerti talaj tökéletes erre a célra. Kerülni a vegyszerrel, főleg rovarölő, talajfertőtlenítő szerrel kezelt talajt. Alkalmazása 3-5 cm-es rétegben történik.

12. ábra. A komposztedény feltöltése



13. ábra. Komposztálandó szerves anyagok a komposztáló ládában 5. Keverés Komposztkészítésnél fontos a keverés és az átrakás! Amikor megtelt a komposztgyűjtő, jól összekeverjük és beállítjuk a nedvességtartalmat. Utána 4-6 hétig nem kell hozzányúlni. Ekkor beindul a lebontási fázis, melyben 50 °C körül gombák, sugárgombák, 65 °C fölött spórás baktériumok végzik a cukrok, fehérjék, keményítő lebontását. A bomlási folyamat első szakaszának végén (5-6. hét) ismét össze kell keverni a komposzthalmot. A komposztban a hőmérséklet folyamatosan csökken, és a halom benépesül talajlakókkal (férgek, ezerlábúak, ugróvillások, ászkák, atkák), az anyag lassan megsötétedik. Ez a friss komposzt, ami a növények gyökerei számára még nem elviselhető. A friss komposzt még egy érési fázison megy keresztül. Ebben a szakaszban a földigiliszták lazítják, keverik az anyagot. A humuszképződés és a mineralizálódás befejeződik, kialakul az érett komposzt. Hogy jobb minőségű komposzt keletkezzen, a keverést 6-8 hetente ismételni kell. A keverések alkalmával marokpróbával tudjuk ellenőrizni (14. ábra), és szükség esetén beállítani a nedvességtartalmat: • ha a komposztot összenyomva vizet tudunk belőle kipréselni, túl nedves; • ha összetapad, optimális; • ha viszont az anyag szétesik, akkor túl száraz.

14. ábra. Marokpróba a nedvességtartalom meghatározására Az egynemű kerti és konyhai hulladék minden esetben nehezen komposztálható. Ha keverés nélkül, vastag rétegben felhalmozzuk, alig fog korhadni. A hulladék keverése ezért a gyors, problémamentes korhadás


A házi (kerti) és közösségi komposztálás lépései előfeltétele. A tápanyagban gazdag nedves és lágy hulladékokat, például zöldségmaradékokat és a friss füvet mindig tápanyagban szegény, száraz és szilárd szerkezetű anyagokat kell keverni. A kerti hulladékok közül erre a célra a lomb, az évelők elfásodott szára, a felaprított ágak és gallyak, valamint a durva, átszitált komposztmaradékok alkalmasak. A hulladéknak legalább az egyharmada ezekből a komposztot szellőztető, stabil szerkezetű anyagokból kell, hogy álljon.

15. ábra. A komposzt keverése és átrakása A komposzt felhasználása A komposztban sok szerves anyag (humusz), mész és a növények fejlődése szempontjából fontos tápanyag található. A komposzt magas tápanyagtartalma a felhasználható mennyiséget is korlátozza, mind a talajjavítás, mind a virágföld előállítása során. Trágyázás komposzttal A friss, 4-6 hónapos komposzt nagyon gyorsan hat, de csak a talaj felszínén használható, pl. bogyósok, fák, cserjék, veteményesek őszi betakarására. Pázsit, valamint földkeverékek számára alkalmatlan. Az érett 8-12 hónapos komposzt lassan hat, kiváló talajjavító tulajdonságokkal rendelkezik és földdel egyenletesen összekeverve fontos alapanyaga a cserepes- és balkonnövények, valamint a veteményesek földjének. Rostálás után valamennyi növénykultúra számára felhasználható (16. ábra).

16. ábra. Az érett komposzt rostálása



17. ábra. Trágyázás komposzttal Talajgondozás komposzttal A talaj tulajdonságainak komposzttal való javítása a talaj termékenységének növekedéséhez vezet. A talaj nem csupán tápanyagokat tartalmaz, hanem – főleg friss állapotában – jelentős mennyiségű, élő szervezetekkel telített szerves anyagot is. A komposzttal tehát több hasznos mikroorganizmus is a talajba kerül, a szerves összetevők pedig a már a talajban található élőlényeknek kínálnak további táplálékot. Mindezek együttesen jelentősen fokozzák a talaj biológiai aktivitását. A komposzt kijuttatása Elvileg a komposzt a kertnek csaknem valamennyi ágyására és zöldfelületére kijuttatható. Ezért a szokásostól eltérően nem csak a zöldségágyakra juttathatunk belőle, hanem vékony rétegben az évelők, nyári virágok, gyümölcs- és díszfák és a cserjék tövébe, valamint a gyepre is. Ha az egyes területek igényét szem előtt tartva hordjuk szét a komposztot, akkor elkerülhető a kerti talaj tápanyag-tartalmának komposzt-túladagolás miatt feldúsulása. A komposztot a trágyához hasonlóan csak a vegetációs időszakban, vagyis tavasztól nyárig adagoljuk. • A talaj egészségének javítására keverje bele a földbe az olyan helyeken, ahol ültetni szokott (veteményes, virágágyás) (18. ábra). • Mulcsként használva szórja meg vele a földet a bokrok, virágok és fák körül (18. ábra)! • Felhasználható virágföldhöz is, házi és kerti növényeknél egyaránt (19. ábra). A komposzt segít fellazítani a kemény, agyagos talajt, mivel megnyitja a pórusokat, amelyeken keresztül levegő és víz jut a talajba. Homokos talaj esetében a több finom részecskéből nagyobb darabok állnak össze, amelyek több vizet tudnak felszívni.



18. ábra. Komposzt felhasználása a kertben

19. ábra. Komposzt felhasználása virágföldként Néhány komposzt-felhasználási terület • Zöldségeskertben: humuszellátás, 3-5 kg/m2, minden második évben; a felszínen bedolgozva. • Tápanyagigényes zöldségeknél (paradicsom, uborka, káposzta): humuszellátás 4-6 kg/m2. • Közepes tápanyagigényű zöldségeknél (spenót, saláta, répa, hagyma): humuszellátás 2-4 kg/m2 (friss komposzt nem jó). • Kisebb tápanyagigényű zöldségeknél (bab, borsó): humuszellátás 1-2 kg/m2, mindháromnál trágyázás, talajjavítás, friss komposzt nem jó; évente felszínen bedolgozva. • Díszkertnél: trágyázás; 2-4 kg/m2; évente, felszínen bedolgozva. • Fák esetében: trágyázás; 1 cm magasan; évente, fa köré. • Bogyós gyümölcsöknél: humuszellátás, 3-5 kg/m2; évente, a felszínen bedolgozva. • Fák ültetésekor: 2-8 kg/m2; egyszeri alkalommal; három rész talaj, egy rész komposzt. • Gyepnél: trágyázás; talajjavítás 2-3 kg/m2 (csak finomra szitált részek) minden második évben; finoman eloszlatva, stb. A komposzt előnyei a talaj számára • A komposzt növeli a talaj szervesanyag-tartalmát.


A házi (kerti) és közösségi komposztálás lépései • A komposzt egészséges gyökérfejlődést biztosít. • Az agyagos talaj a komposzttól szellős lesz, s így kiszáradhat. • A homokos talaj a komposzttól darabosabb lesz, s így megtartja a vizet. • A komposztot a giliszták is kedvelik, mert táplálja őket. • A komposzt kiegyensúlyozza a talaj pH-értékét. • A komposzt hatására csökken a fák és a növények vízigénye. • A komposzt segít a talajerózió féken tartásában. • A komposzt ellenállóbbá teszi a növényeket az aszállyal és a faggyal szemben. • A komposzt meghosszabbítja a növényfejlődés idejét. • A komposzttal kezelt földből származó táplálék vitamin- és ásványanyag tartalma magasabb. • Ha bőségesen használja a komposztot, akkor nem kell szerves alapú műtrágyákhoz fordulnia segítségért. Komposztálás a kertben: hulladékból érték (videó). Összefoglalás Aki komposztál, az jelentősen hozzájárul az értékes biohulladék felhasználásához, valamint a hulladéklerakókba kerülő szerves anyagok csökkentéséhez. A komposztálás egyáltalán nem jár sok munkával, az eredménye pedig – már ősidők óta – a komposzt: „a kert aranya”. A komposztálás folyamatának feltételei: • oxigénellátás; • nedvességtartalom; • C/N arány. A komposztálás lépései: • komposztálásra alkalmas hely és a komposztálók, keretek kiválasztása; • gyűjtés; • aprítás; • komposztedény feltöltése: • 1. réteg - szerves anyagok • 2. réteg - állati trágya, műtrágya, starter anyagok • 3. réteg - feltalaj vagy aktiváló komposzt • keverés.



20. ábra. A házi komposztálás lépései (összefoglaló ábra) A komposzt felhasználása: • trágyázásra; • talajgondozásra. A komposztot a trágyához hasonlóan csak a vegetációs időszakban, vagyis tavasztól nyárig adagoljuk. Ellenőrző feladatok Jelölje az igaz állításokat! 1. A komposztáláshoz szükség van oxigénre. 2. A komposztedény csak gyárilag előállított lehet. 3. A komposztálót a lehető legmesszebb kell elhelyezni a területen. 4. A komposztot csak a vegetációs időszakban adagolhatjuk. 5. A komposztedény feltöltése bármikor történhet. 6. A komposztálandó anyagokat időközönként át kell keverni. 7. A komposztáláshoz nincs szükség vízre. 8. A komposzt bárhol felhasználható talajjavításra, vagy talajgondozásra. 9. Csak a nedvdús, nagyon vizes komposzt a megfelelő. 10. A nagyobb darab komposztálandó anyagokat (faág, nyesedék) aprítani kell, mielőtt a komposztáló edénybe helyezzük.


4. fejezet - A komposztálás fázisai Bevezetés Az előző tanulási egységekből megismerhették a komposztálandó anyagokat, a komposztálás lépéseit, a kész komposzt felhasználását. Bármennyire is gondosan jár el a komposztot készítő, előfordulhatnak olyan folyamatok, amelyek befolyásolják a kész komposzt minőségét, vagy kellemetlen szaghatás keletkezik. E tanulási egység részletezi a komposztálás fázisait, jellemzi a keletkező negatív jelenségeket és ezekre megoldást is kínál. Követelmények: • Ismerje a komposztálási folyamat főbb szakaszait, tudja azokat értelmezni! • Tudja a komposzt élőlényeit felsorolni! • Tudja, hogy ezek az élőlények a komposztálás melyik fázisában tevékenykednek és mi a szerepük! • Ismerje az aerob folyamatok lényegét! • Ismerje az anaerob folyamatok lényegét! • Ismerje a komposztálás szakaszait! • Tudja, hogy milyen rendellenességek fordulhatnak elő a komposztálás során! Ismertesse ezek okait és ajánljon megoldást a rendellenesség kiküszöbölésére! • Tudja, hol és mikor használható fel a kész komposzt! A komposztálás a lebomlás természetes folyamatának és a szerves anyagok újrahasznosításának ötvözete, amely során humuszban gazdag, feldúsított földet kapunk, ezt nevezik komposztnak. A természet a komposztálás segítségével hasznosít újra. A kormány a komposztálást az újrahasznosítás egyik módjaként definiálja. A házi komposztálás minden bizonnyal a leghatékonyabb módja annak, hogy személyesen is tegyen valamit a bolygóért: ritkábban kell majd a szemetet ürítenie (s mellesleg pont a legkellemetlenebb szagú részektől lesz mentes), nem kell többet az egészségtelen és környezetszennyező avarégetéssel foglalkoznia, gyorsabban és egészségesebben fejlődnek majd növényei, hiszen nem lesz többé szüksége a környezetre káros vegyszerekre, mint például a műtrágya és a rovarirtók. A komposztot és a levélhumuszt virágföldhöz is használhatja majd; a kert flórája és faunája - fák, lepkék, giliszták és társaik - pedig hálásak lesznek a komposztálással elért eredményeiért. A komposzthalom mikrooganizmusai szabadítják fel a növények egészséges és ellenálló fejlődéséhez szükséges tápanyagokat. Az általuk szabadon bocsájtott tápanyagok csodálatosan megfelelnek a növények szükségleteinek, ezért sokkal jobban gazdagítják a talajt, mint az emberi tervezésű műtrágyák. Ezért is szokták mondani, hogy „a komposzt táplálja a földet”. A Föld erdeit a folyamatosan lebomló anyagok és a talaj termőképességét biztosító nitrogén-megkötő növények tartják életben. Az erdők dús és termékeny növényfejlődést tettek lehetővé évmilliókon keresztül, mindenféle szerves alapú műtrágya segítsége nélkül. A talajnak pontosan arra van szüksége, amit a komposztálás biztosít: olyan táplálékforrásra, amely kis adagokban, fokozatosan, és hosszú időn keresztül nyújt tápanyagot. A komposzttal gazdagított föld az egészséges és gazdag gyökérfejlődést stimulálja. A komposztált föld életre kel, és ez az, amiben különbözik a szintetikus anyagokkal trágyázott földtől. Enélkül az életfolyamat nélkül a bolygó növénytakarója gyorsan elsatnyulna, míg végül élettelen és sivár vidékek borítanák.


A komposztálás fázisai

Egy előre begyűjtött alapanyagokból összeállított halom gyorsan felmelegszik, különösen akkor, ha jól szigetelt (komposzt)ládába rakjuk a hozzávalókat, amelyek lehetőleg nitrogénben gazdag friss és nedvdús zöld anyagokból, és sok-sok jól benedvesített, magas széntartalmú fás anyagból álljanak. Jókora halomra lesz szüksége, ha azt akarja, hogy felmelegedjen: az űrtartalma inkább több mint kevesebb legyen egy köbméternél. Bízzuk a természetre! A szerves anyagok feldolgozását a komposztálás folyamán számos faj számos egyede végzi, amelyek nem működhetnek, ha ezeket az anyagokat elégetjük. A komposztálás legfontosabb közreműködői a mikroorganizmusok. A baktériumok három csoportja sorolható ide: pszikrofilák, mezofilák és termofilák. Ezek a mikroorganizmusok enzimeket választanak ki, amelyek segítségével megemésztik a komposztálandó szerves anyagokat. Működésükhöz szerves anyagokra, vízre és levegőre van szükségük. A gombák és enzimek a cellulóz lebontását végzik. A makroszervezetek tucatjai is részt vesznek a lebontásban, közülük a gilisztafélék jelentősége elsőrendű a humusz képzésében. A gilisztafélék elsősorban a komposztdomb alacsonyabb hőmérsékletű perifériáin érzik jól magukat, a komposztdomb belső része túl meleg a számukra. A giliszták és különböző rovarok jelentősége abban is rejlik, hogy össze-vissza rágnak a komposztban, járatokat alakítanak ki, amelyek megtelnek levegővel, s biztosítják a jó átszellőzést. Általános igazságként kell tehát elfogadni, hogy a természetnél jobbat nem tudunk kitalálni. A komposztálás esetében ezért főleg a természetet hagyjuk dolgozni, s a feltételek megteremtésében működjünk közre. Egy élő komposzt-rendszer A természet segítői • A gilisztafélék és rovarok keresztülrágják magukat a leveleken, füvön és más szerves anyagokon. Eközben légjáratokat gyártanak, és a giliszták ürülékükkel gazdagítják a talajt. • A baktériumok és gombák hőt termelnek, miközben az anyagokat emésztik. • A természet segítői folyamatosan keverik a szerves anyagokat és tápanyagot bocsájtanak ki, amit a növények újból magukba szívnak. A komposztálás fázisai A komposztálás fő szabályai A komposztálódás levegő jelenlétében zajló, nagyobbrészt aerob folyamat, ezért úgy kell rétegezni, elhelyezni a komposztálni szándékozott anyagokat, hogy átlevegőzzön. Levegő hiányában a szerves anyag rothadni fog. A komposztálási folyamat főbb szakaszai 4. táblázat. A komposztálási folyamat főbb szakaszai

A komposzt élőlényei A komposztálás természetes folyamat, melynek során a szerves anyagok különböző mikroorganizmusok (elsősorban gombák és baktériumok) segítségével tápanyagokban gazdag talaj-utánpótlássá, azaz humusszá alakul (5. táblázat). 30 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


5. táblázat. A komposzt élőlényei

A szerves anyagok biológiai lebontásának két lehetséges formája van: • levegő jelenlétében az aerob fajok szaporodnak el és levegős lebomlásról, korhadásról, ill. oxidációs folyamatról beszélünk; • oxigén (levegő) hiányában, az anaerob fajok szaporodnak el és levegő nélküli lebomlásról, rothadásról, fermentációról, ill. redukciós folyamatról beszélünk (21. ábra).

21. ábra. Az aerob és az anaerob lebomlás A komposztálásnál mindent el kell követnünk, hogy jó oxigénellátást biztosítsunk. Ha a nyersanyag levegőtlenné válik, nemkívánatos anaerob baktériumok szaporodnak el benne, melyek tevékenysége folytán a komposzt bűzlő, rothadó masszává válik. Ezért fontos a levegős tárolóhely biztosítása és a fellazító anyagok (szalma, ágnyesedék) bekeverése. 31 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


A komposzthalmot sohasem szabad gödörbe rakni, és biztosítani kell a jó vízelvezetést! Az aerob lebomlás Szerves anyag aerob lebomlása során jelentős mennyiségű hő keletkezik, a komposztálódó anyag 65-70 °C-ra is felmelegszik. A hő a mezofil és termofil baktériumok oxidáló tevékenysége kapcsán termelődik. A komposzthalomban sok a penész- és sugárgomba, s az érési folyamat végén rendszerint sok a giliszta is. A szerves anyag aerob oxidációja szagtalan (ez a természetben is általánosan érvényesülő lebomlási folyamat). Az anaerob lebomlás Az anaerob folyamat során a szerves vegyületekből nagy részben metán és egyéb alacsony szénatom-számú szénhidrogének és hidrogén keletkezik. Rothadásnál a felszabaduló ammónia, kénhidrogén és bizonyos szerves savak okozzák a jellegzetes bűzös szagot. A komposzthalomban, illetve a halom alatt lévő föld kékesszürkévé válik, kellemetlen szagú lesz, és az egész elsavanyodik. A folyamatban tehát a redukció uralkodó, ezért nem szabadul fel annyi hő, mint az aerob bomlásban, a hőmérséklet csak 30-35 °C. A természetben a redukciós folyamatok ritkábbak, általában lápos, vizenyős talajok levegőtől elzárt, alsó rétegében tapasztalhatók. A keletkező metán a levegővel érintkezve meggyulladhat, ez okozza a lidércfény jelenségét. Komposztálásnál természetesen mindkét folyamat lejátszódhat és különböző mértékben le is játszódik. A komposzthalom külső rétegében az aerob, míg a belső magban, néha csomókban az anaerob folyamatok válnak uralkodóvá (6. táblázat). Az aerob körülmények túlsúlyának biztosítása a komposztálást végző feladata. 6. táblázat. A korhadás és rothadás folyamatainak összehasonlítása

A komposztálás szakaszai A kezdeti szakasz mikroorganizmusai, amelyek jelen vannak a szerves hulladékban, vagy/és a levegőben, elkezdik az anyagok lebontását, ez hő leadással jár, így a halom hőmérséklete emelkedik. A pH csökken, amint megindul a szerves savak termelődése (tejsav, vajsav). A kezdeti fázis már a gyűjtőedényben megfigyelhető, ennek során megindul a könnyen lebomló szerves anyagok feltáródása. Ez egy rövid hőtermelő, mezofil fázis, a hőmérséklet általában 40 °C-ig emelkedik. • Lebontási fázis: 40 °C felett a hő szakasz kezdődik. 50 °C körüli hőmérsékleten a termofil gombák és sugárgombák, 65 °C körül a spórás baktériumok végzik a bontást. Ezen a magas hőmérsékleten leginkább a lebomlásra hajlamos vegyületek, mint cukor, keményítő, zsírok és fehérjék gyorsan elfogyasztódnak. Itt már a nehezebben bomló anyagok, így a cellulóz bontása is megkezdődik. A pH lúgossá válik, amint az ammónia felszabadul a fehérjékből. A reakció sebessége lecsökken, amikor ellenállóbb anyag (a cellulóz) lebomlása kezdődik. Ez a hőmérséklet csökkenését eredményezi. Ezen a hőmérsékleten a gombák nem aktívak, csak az



actinomycetes fajok és a spóraképző baktériumok; a biokémiai folyamatok hatására történő további hőmérsékletemelkedés miatt a további mikrobiológiai aktivitás megszűnik. Ez körülbelül egy hétig tart. • Átalakulási és felépítési fázis: a hőmérséklet csökkenésével a termofil gombák újra elszaporodnak a halomban, és a könnyen bomló szénhidrátok és proteinek mellett a nehezebben bomló cellulóz és részben a lignin bontása is megtörténik A későbbiekben az 1. szakasz mikroorganizmusai is újra aktívak lesznek. A humuszszerű anyagok kialakulása is megkezdődik. A világos gombamicéliumok ebben a 2-5 hetes fázisban jól felismerhetőek. Ez a folyamat viszonylag gyorsan, néhány hét alatt lezajlik. • Érési és földdé válási fázis: az utolsó szakasz az érés és a földdé válási fázis, amely néhány hónapot igényel. A reakciók a megmaradt szerves anyagban mennek végbe, amelynek eredményei a stabil humusz anyagok vagy humin savak. A halom benépesül talajlakó élőlényekkel. Ebben a szakaszban nagyon erős versengés folyik a tápanyagért a mikroorganizmusok között; antagonizmus és antibiotikus formák jelennek meg. A halomban megjelennek a makrofauna képviselői (atkák, hangyák, férgek, ugróvillások), amelyek részt vesznek a szerves maradványok fizikai szétdarabolásában. Ez a fázis lehűléssel, a hőmérséklet csökkenésével jár együtt, a humifikáció befejeződik. A morzsalékos, erdei föld illatú anyag 6-8 hónap után áll rendelkezésünkre. Tapintása nedves, de nem lehet vizet kinyomni belőle. A komposztban élő élőlényeknek is vízre van szükségük. Ezért biztosítani kell a komposzt optimális nedvességét (45-55%-os víztelítettség). Ez általában annyi, mint amennyit a száraz anyagok képesek felszívni. A túl nedves komposztban a víz eltömíti a pórusokat, leáll az átszellőzés, rothadás indul meg. A komposztálódást elősegíti, ha a komposzt változatos élővilággal kerül kapcsolatba. Ezért célszerű alulról nyitott komposzthalmokat alkalmazni (giliszták bejutása), vagy érett komposzttal meggyorsítani a mikroorganizmusok felszaporodását. Lenyűgözően nyüzsgő az élet a komposztban: a korhadás egyes szakaszaiban, melyek között folyamatos az átmenet, sokféle élőlény vesz részt (22. ábra).

22. ábra. A komposztálás fázisai. 1. lebontási fázis; 2. átalakítási fázis; 3. felépítési fázis; 4. érés; 5. földdé válás A komposzthalomban leggyakrabban megfigyelhető rendellenességek, azok okai és kezelésük Bármennyire is gondosan jár el a komposztot készítő ember, előfordulhatnak nemkívánatos jelenségek, melyeket a 7. táblázat mutat be; egyben a teendőket is ismerteti. 7. táblázat. A komposzthalomban leggyakrabban megfigyelhető rendellenességek, azok okai és kezelésük



A komposztot rendszeresen ellenőrizni kell, hogy az esetlegesen előforduló rendellenességek kiderüljenek és a szükséges teendőket mielőbb el lehessen végezni! A komposzt minősége: • megfelelő nedvességtartalom és állag, jó kezelhetőség; • szagtalan; • nagy mennyiségű, változatos mikroorganizmus-populáció; • nagy humusztartalom; • nagy nitrogéntartalom, könnyen mineralizálható formában; • mérsékelt könnyen degradálható C-tartalom; • alacsony toxikus metabolit es nehézfém tartalom; • kórokozó, csira, rovar es lárvamentesség; • humuszhoz kötött enzimek nagy mennyiségben. Összefoglalás A komposztálás a lebomlás természetes folyamatának és a szerves anyagok újrahasznosításának ötvözete, amely során humuszban gazdag, feldúsított földet kapunk, ezt nevezik komposztnak. A szerves anyagok biológiai lebontásának két lehetséges formája van: • levegő jelenlétében az aerob fajok szaporodnak el és levegős lebomlásról, korhadásról, ill. oxidációs folyamatról beszélünk; • oxigén (levegő) hiányában, az anaerob fajok szaporodnak el és levegő nélküli lebomlásról, rothadásról, fermentációról, ill. redukciós folyamatról beszélünk. 34 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


A komposztálódás levegő jelenlétében zajló, nagyobbrészt aerob folyamat, ezért úgy kell rétegezni, elhelyezni a komposztálni szándékozott anyagokat, hogy átlevegőzzön. Levegő hiányában a szerves anyag rothadni fog. A komposztálás fázisai: • lebontási fázis; • átalakulási és felépítési fázis; • érési és földdé válási fázis. Az egyes fázisokban a következő élőlények vesznek részt: • mikroorganizmusok: többnyire egy sejtből álló, szabad szemmel nem látható növények vagy állatok. Ezek a mikroorganizmusok olyan enzimeket választanak ki, melyek segítségével le tudják bontani a szerves anyagokat; • gombák és enzimek: ezek együtt dolgoznak a cellulózhoz és a fás szárú növényekben található sűrű anyagok lebontásában; • makrofauna: rovarok, férgek, giliszták. Járataik révén a komposzt levegőztetését biztosítják, folyamatosan keverik a szerves anyagokat, tápanyagokat bocsátanak ki. A komposztálás során nemkívánatos jelenségek is keletkezhetnek (pl. túl száraz, vagy túl nedves a komposzthalom, esetleg rothadó szag érezhető, stb.), ebben az esetben meg kell tenni azokat a lépéseket, melyek e jelenségeket megszünteti (pl. lazítani, átforgatni, nedvesíteni, vagy éppen száraz anyagot, fanyesedéket, szalmát, száraz levelet kell tenni a halomba, stb.). A morzsalékos, erdei föld illatú komposzt kb. 6-8 hónap után van készen a felhasználásra. Tapintása nedves, de nem lehet vizet kinyomni belőle. Ellenőrző feladatok Jelölje a helyes válaszokat! 1. A komposztálás hulladékcsökkentő, és újrahasznosítási eljárás. 2. A komposztálás a természetben is lejátszódó folyamat. 3. A komposztálás anaerob (rothadás) folyamat. 4. A komposztálás során hő termelődik. 5. A komposztban aerob (korhadás) és anaerob (rothadás) folyamatok játszódnak le. 6. A komposztban mikroorganizmusok, gombák és enzimek, valamint a makrofauna egyes egyedei tevékenykednek. 7. Az aerob folyamatok idézik elő a korhadást a komposztkészítés során. 8. Az anaerob folyamatok szükségesek a jó komposzt kialakulásához. 9. Ha túl száraz a komposztálandó anyag, fanyesedéket, egyéb száraz anyagot adunk hozzá. 10.

A komposztálás fázisai: lebontási fázis; átalakulási és felépítési fázis; érési és földdé válási fázis.


5. fejezet - Közösségi és kistérségi komposztálás Bevezetés

23. ábra. A komposztálás helyszíne A kerti (házi) komposztálás során egy-egy ház (család) a saját kertjében végzi a komposztálást, a felhasználás is itt történik. A közösségi komposztálás elve és gyakorlata Magyarországon is egyre több helyen valósul meg. Pedig a legkönnyebben kivitelezhető módja ez lenne a zöldhulladék háztartásokból történő kikerülésének - ezáltal az összhulladék és a szemétdíj csökkentésének - és az újrahasznosításnak. Mivel ez esetben kis léptékekről van szó, a zöldhulladék keletkezésének helyszínén kialakítható, ezért szállítási költségek egyáltalán nincsenek. Csak a komposztáláshoz szükséges alapanyagokra és eszközökre van szükség, melyeket az előző tanulási egységekben már megismerhettek. A (lakó)közösségi komposztálás leginkább kertvárosi, illetve kisvárosi területeken valósítható meg a lakók összefogásával. Követelmények: • Ismerje meg a közösségi komposztálás feltételeit! • Tudja megfogalmazni, mire van szükség, ha (lakó)közösségi komposztálás szervezését kívánja megvalósítani egy közösség! • Ismerje a vonatkozó jogszabályokat! • Szerezzen ismereteket a kistérségi komposztálás lehetőségeiről! Közösségi komposztálás Közösségi komposztálás: ennél a komposztálási rendszernél a lakosság a szelektíven gyűjtött szerves hulladékot pl. egy társasház udvarán, esetleg a közelben lévő komposztáló telepen komposztálja. A rendszer alapja az, hogy a szerves frakció a háztartási hulladék egyetlen olyan része, amelyet a lakosság nagy beruházás igényű technikai eszközök és magas szintű tudományos ismeretanyag nélkül újra tud hasznosítani. Közösségi komposztálást végezhet pl. egy társasház lakóközössége, üdülőtulajdonosok, egy kertvárosrész is. Amennyiben lényeges anyagi ráfordítást igényel a komposztáló, a beruházó lehet az önkormányzat, civil szervezetek; esetleg pályázati lehetőségek keresése sem elképzelhetetlen. A rendszer népszerűsítésében a következő szempontokat veszik figyelembe: • a fogyasztói szokások megváltoztatása;


Közösségi és kistérségi komposztálás • a felelősségtudat megerősítése az egyén által termelt hulladék iránt; • a körforgás-gazdálkodás logikája. A 23/2003. (XII. 29.) KvVM rendelet a biohulladék kezeléséről és a komposztálás műszaki követelményeiről rendelkezik. h) közösségi komposztálás: a társasház tulajdonostársainak közössége/közösségei (a továbbiakban: közösség) saját tevékenységéből származó biohulladéknak a keletkezés helyéhez közeli területen történő komposztálása, valamint a kész komposzt felhasználása a közösség(ek) saját céljára; Ezzel kapcsolatban a jogszabály előírja: 4. § (1) A közösségi komposztálás nem engedélyköteles tevékenység. (2) A közösségi komposztálás létesítésére alkalmas terület a külön jogszabályokban foglaltaknak megfelelően jelölhető ki. (3) A közösségi komposztálással állati eredetű biohulladék nem kezelhető. Az, hogy a közösségi komposztáláshoz nem kell hulladékkezelési engedély, még nem jelenti azt, hogy amennyiben azt közterületre tervezik, nem kell az önkormányzat hozzájárulása. Ezt minden esetben az adott önkormányzat rendeletében meghatározottak szerint kell kérni. A közösségi komposztálásnak elsősorban a ritkán lakott, nagy zöldterülettel rendelkező településeken van létjogosultsága, a rendszer résztvevői: a lakosok, akik saját, szelektíven gyűjtött szerves hulladékaikat a komposztáló térre viszik. A komposztáló felelős „gondozói” azok a lakosok, akik a komposztálással kapcsolatos munkát megszervezik és elvégzik, tehát a rendszer koordinátorai. A lakosok 10%-ának aktív részvételével a rendszer hosszú távon már fenntartható. Mire van szüksége egy társasháznak, ha komposztálni szeretne? 1. Eszközökre 2. Együttműködésre – párbeszédre 3. Elszántságra 4. Pénzre Eszközök A társasház méretétől, a lakások/háztartások számától és a kert/udvar méretétől függően természetesen, de mindenképpen nagyobb méretű gyűjtő-és érlelő edényekre van szükség, hiszen több család, egy kisebb közösség fog együtt komposztálni. Már működő közösségi komposztáló csoportok (egy közepes méretű lakóközösség esetében) az alábbi induló csomagot javasolják a társasházaknak (24. ábra): • 640 l-es konyhai (vegyes) komposztsiló belső szellőzőcsővel; • 712 literes lombkomposztáló, filcpalásttal; • ásóvilla, forgatáshoz, keveréshez; • 46 literes szárazanyag-tároló vödör (faaprítékkal); • 23 literes zeolit-tároló vödröt (szagmegkötő ásványi anyaggal); • nagyméretű, kitámasztható rosta; • komposztálással foglalkozó kiadványok.


Közösségi és kistérségi komposztálás

24. ábra. Induló csomag a közösségi komposztáláshoz közepes méretű lakóközösség esetében Együttműködés – párbeszéd Mivel közösségről van szó, kiemelten fontos szerepet tölt be a kommunikáció (tájékoztató előadás, fórum, ismeretterjesztő-, útmutató kiadványok, plakátok). A kommunikáció, a párbeszéd persze már az előkészítés során is elengedhetetlen. A komposztálás beindítása előtt nem szükséges ugyan a lakóközösségtől közgyűlési határozatot kérni (persze jó, ha van!), hiszen nem kell, hogy a közösség minden tagja (vagy a többség) aktívan részt vegyen a komposztálási tevékenységben. De valamilyen módon célszerű megszondázni a közösség hozzáállását. Elég, ha nem ellenzi senki! Elég, ha hagyják, hogy aki akar, komposztálhasson Azért célszerű magára a komposztáló edényre is ragasztani útmutató matricát (mi komposztálható, és mi nem az!). A végeredmény mindenképpen jót tesz az egész közösségnek. Elszántság Szükség van akaraterőre, tetterőre, öntevékenységre, kétkezi munkára. Pénz Mint mindenhez, a komposztálás beindításához is szükség van pénzre. A komposztálási tevékenység elindításához azonban (abszolút és relatív értelemben egyaránt) kismértékű anyagi befektetésre van szükség, amely alacsony ráfordítással (főleg saját munkával!) könnyedén fenntartható, miközben többszörösen megtérül az ára! (Az utóbbi időszakban egyre többször lehet olvasni pályázati lehetőségről az ilyen tevékenységek beindításához és fenntartásához.) A komposztálási tevékenység elindítása egy társasházban A komposztálási tevékenység elindításához egyetlen ember (közös képviselő, házmester, gondnok, kertész vagy éppen egy elszánt és lelkes lakó), a komposztgazda szükséges, aki vállalja, hogy figyelemmel kíséri a komposztálást, illetve tartja a kapcsolatot a komposztáló lakókkal (és a komposztlakókkal) (25. ábra). A lakóközösséget a lakógyűlésen, közgyűlésen tájékoztatni kell a program indulásáról és előrehaladásáról. A már működő közösségi komposztáló tapasztalatai szerint eleinte csak néhány lakó, néhány család vesz részt a programban, és a többiek később csatlakoznak, mikor látják, hogyan működik.


Közösségi és kistérségi komposztálás

25. ábra. Közösségi komposztáló egy társasház udvarán a komposztgazdával Nagyon nehéz csak a négyzetméterek és háztartás számok alapján megbecsülni a keletkező zöldjavakat, hiszen legalább ilyen fontos a növényzet típusa, a fák mérete és fajtája, és a háztartások, a családok életmódja, fogyasztási szokásai – ezek az adatok pedig rendkívül széles skálán mozoghatnak. Egy átlagos fogyasztási szokásokkal rendelkező 4 fős család (2 felnőtt + 2 iskolás/óvodás gyerek) havonta kb. 10-12 kg (kb. 30-35 liter) konyhai szerves hulladékot produkál, amely a komposztálóba kerülve jelentősen összeesik: a kiindulási anyag – úgy tömegét, mint térfogatát tekintve – kb. ötödére csökken, 0,5-1 év alatt, amíg az érett komposzt elkészül. Gyakran előfordul (sajnos) belvárosi társasházaknál, paneleknél, hogy egyáltalán nincs saját zöld felülete, fás, bokros területe a háznak, vagy bármilyen okból nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű szárazanyag (faapríték, szalma, száraz lomb). Ilyen esetekben a szén-nitrogén arány javítására – a faapríték, fa(!)forgács vásárlásán kívül – szóba jöhet a közeli parkok fáinak lehullott lombja és a festetlen, fehérítetlen, natúr papír (pl.: hullámpapír, tojástartó, karton, WC-papír-guriga) is, mint alternatív lehetőség. A lakók többségére a gazdasági érvek hatnak leginkább: a komposztálás hatására jelentősen csökken a kukákba kerülő hulladék mennyisége, vagyis jelentősen mérsékelhető a lakóközösség szemétszállítási költsége. Ráadásul olyan értékes tápanyag, termőföld keletkezik, amely további megtakarítást tesz lehetővé a lakóközösség számára, megspórolva a bolti virágföld árát és szállítási terheit. Az eredményes komposztáláshoz jól bevált eszközök, szakmai segítségnyújtás, teljes körű tájékoztatás, ismeretterjesztő kiadványok és plakátok kellenek. A lakók, a közösségek meggyőzése, motiválása a legfontosabb feladat..., illetve a lakóközösség saját meggyőződése, motivációja a legfontosabb. Jogi szabályozás Már említésre került, hogy a 23/2003-as (XII. 29.) KvVM rendelet a biohulladék kezeléséről és a komposztálás műszaki követelményeiről: 4. § (1) A közösségi komposztálás nem engedélyköteles tevékenység. Nincs külön jogszabály arra, hogy a komposztálót magánterületen hol lehet elhelyezni. Esetleg a település helyi rendeletében szabályozott faültetési vagy egyéb építési szabályokat érdemes tanulmányozni, talán van erre vonatkozó utalás is. Ilyen jellegű jogszabály hiányában a jószomszédi viszony megőrzése érdekében a párbeszéd a legcélravezetőbb megoldás. A közösségi komposztálás • alapvető berendezései, • a szerves anyag elhelyezése a komposztálóba, • a komposztálás biokémiai folyamatai megegyeznek a házi (kerti) komposztálás során ismertetettekkel.


Közösségi és kistérségi komposztálás Komposztáló társasházak – csökkenő szemétdíj (videó) http://www.youtube.com/watch?v=C7YJdvJTSVk Itt kell megemlíteni a kistérségi komposztálókat is, melyek létesítése túlmutat az „önkéntesség” határain, és jelentős beruházást is igényel(het). Itt már szükség van az önkormányzat/önkormányzatok anyagi eszközeire és a lakosság részére is biztosítani kell a szelektív hulladékgyűjtést a komposztálótelep részére. Erre hazánkban még szinte alig akad példa, inkább a nagyüzemi komposztálást preferálják, melyhez pályázati lehetőségek inkább kapcsolódnak és a „termelt” komposzt piacon értékesíthető. Kistérségi komposztálókat kistelepülések, falvak határában, sok zöldhulladékot „termelő” intézmények, mezőgazdasági területek közelében, illetve 4-5, egymáshoz nagyon közel fekvő falu lakossági zöldhulladékának gyűjtésére célszerű létesíteni, ahol kis szállítási költséggel, kis munkaerő-ráfordítással, rentábilisan és környezetbarát módon végezhető a komposztálás akár már 1 ha területen is. A kész komposzt pedig a falvak kistermelői számára visszajuttathatók talajerő-utánpótlásra. Legfeljebb 6-8000 lakosra vetítve, évi 500 t nyersanyagból végkomposztként 500 m3-nyi újrahasznosítható anyag nyerhető ki, melyet nem lehetne értékesíteni, csak az adott lakóterületen felhasználni. Ezek létesítéséhez könnyített engedélyre lenne szükség. Feladatok, lehetőségek önkormányzatoknak, gazdasági társaságoknak Ennek a komposztálási rendszernek az elemei is pontosan illeszkednek egymáshoz. A hulladékok szelektív gyűjtése. Ez az első és legfontosabb elem, hiszen ha „tiszta” a biológiai hulladék, a komposzt nem lesz nehézfémekkel és idegen anyagokkal szennyezett. Nagyon fontos a lakossággal kialakított közönségkapcsolat. Arra kell törekedni a kommunikáció kialakításakor, hogy a lakosság értse, hogy miért és miként kell szelektíven gyűjtenie a hulladékot, és mi lesz az általa szétválasztott hulladékfrakciók további sorsa. A hulladékok szelektív gyűjtése. Ez az első és legfontosabb elem, hiszen ha „tiszta” a biológiai hulladék, a komposzt nem lesz nehézfémekkel és idegen anyagokkal szennyezett. Nagyon fontos a lakossággal kialakított közönségkapcsolat. Arra kell törekedni a kommunikáció kialakításakor, hogy a lakosság értse, hogy miért és miként kell szelektíven gyűjtenie a hulladékot, és mi lesz az általa szétválasztott hulladékfrakciók további sorsa. A rendszer díjszabását úgy kell meghatározni, hogy a szelektív gyűjtés anyagi szempontból is előnyös legyen (pozitív motiváció). A lakosság együttműködő készségét célszerű jutalmazni ingyenes komposzt kiszállításával. A lakossággal kialakított jó együttműködés eredményeképpen néhány hónapon belül 98-99%-os tisztaságban begyűjthetők a különféle hulladékok. Napjainkban az Európai Unió országaiban üzemi komposztálást önkormányzati tulajdonban lévő cégek, magáncégek vagy mezőgazdasági egységek végzik. A komposztálásban élenjáró Németországban a mezőgazdaság szereplői csak a végtermék hasznosítása során kerülnek be a komposztálás rendszerébe, a szerves hulladékok újrahasznosítását, komposztálását általában gazdasági társaságok által üzemeltetett komposztáló telepeken végzik. Ausztria keleti részén komoly kultúrája alakult ki a mezőgazdasági üzemek bevonásával megvalósuló decentralizált komposztálási formáknak is. A biológiai hulladék szelektívgyűjtés eredményes működésének kitűnő példája a Turai Szelektív Kft. által megvalósított rendszer, amelynek lényege, az egykukás rendszert háromkukás rendszer váltotta fel. A három közül az egyikbe a Tura, Galgahévíz, Zsámbok és Vácszentlászló területén élők a szerves hulladékokat gyűjtik, amit a szolgáltató cég heti rendszerességgel elszállít és komposztál. A lakossági kommunikáció keretében 2002től szállítási naptárt adtak ki a lakosoknak, amely napra pontosan tájékoztatja az embereket, hogy mikor milyen típusú hulladékokat gyűjtenek be. A komposztáló telepen korszerű technológiával hasznosítják a hulladékot, a jó minőségű komposzt pedig rendelkezik olyan engedéllyel, amely szabadon történő felhasználást és értékesítést tesz lehetővé. Összefoglalás Magyarországon az európai átlagnak megfelelően egy évben fejenként kb. 300-350 kg hulladékot termelünk háztartásunkban, ennek – a papírhulladékok nélkül – 35%-át teszi ki az úgynevezett biológiai hulladék, amely házi komposztálással, vagy szelektív gyűjtés esetén komposzttelepeken könnyedén hasznosítható lenne. Ez fejenként évente mintegy 150 kg-t, de országos szinten több mint 1,5 millió tonnát jelent, amely óriási mennyiség, de sajnos ma még ennek elenyésző részét, kevesebb, mint 10%-a kerül hasznosításra, a legnagyobb részt továbbra is hulladéklerakóba kerül.


Közösségi és kistérségi komposztálás Szerencsére a hulladékgazdálkodási jogszabályok már Magyarországon is kötelezővé teszik az önkormányzatok számára, hogy gondoskodjanak a biológiai hulladékok lerakókról történő „eltérítéséről” és hasznosításáról, és ezt a helyi hulladékgazdálkodási tervben szabályozniuk kell. Az önkormányzatoknak célszerű olyan komplex biohulladék-kezelő rendszereket kiépíteni és működtetni, amelyben a házi komposztálás, a szelektív gyűjtés és a komposztáló telepek egyaránt szerepet kapnak. Természetesen ezek a programok kizárólag a lakosság tájékoztatása és együttműködése, valamint a civil szervezetek bevonása esetén lehetnek sikeresek. A közösségi komposztálás népszerűsítésében a következő szempontokat kell figyelembe venni: • a fogyasztói szokások megváltoztatása; • a felelősségtudat megerősítése az egyén által termelt hulladék iránt; • a körforgás-gazdálkodás logikája. A következőkre van szükség egy lakóközösségnek, ha komposztálni szeretné a háztartásokban/kertekben keletkezett szerves hulladékokat: 1. Eszközökre 2. Együttműködésre – párbeszédre 3. Elszántságra 4. Pénzre A komposztálási tevékenység elindításához egyetlen elszánt ember, a komposztgazda szükséges, aki vállalja, hogy figyelemmel kíséri a komposztálást, tartja a kapcsolatot a lakókkal és tájékoztatja őket. A közösségi komposztálás • alapvető berendezései, • a szerves anyag elhelyezése a komposztálóba, • a komposztálás biokémiai folyamatai megegyeznek a házi (kerti) komposztálás során ismertetettekkel. Kistérségi komposztálókat kistelepülések, falvak határában, sok zöldhulladékot „termelő” intézmények, mezőgazdasági területek közelében, illetve 4-5, egymáshoz nagyon közel fekvő falu lakossági zöldhulladékának gyűjtésére célszerű létesíteni, ahol kis szállítási költséggel, kis munkaerő-ráfordítással, rentábilisan és környezetbarát módon végezhető a komposztálás akár már 1 ha területen is. A kész komposzt pedig a falvak kistermelői számára visszajuttathatók talajerő-utánpótlásra. Ellenőrző feladatok Jelölje a helyes válaszokat! 1. A közösségi komposztálás nem engedélyköteles tevékenység. 2. A lakóközösség minden tagjának belegyezése szükséges. 3. A kész komposztot a lakóközösség tagjai térítésmentesen felhasználhatják saját céljaikra. 4. A közösségi komposztáláshoz szükség van pénzre, eszközökre, elszántságra, együttműködésre, párbeszédre. 5. A közösség által szelektíven gyűjtött szerves anyag kerül a komposztálóba. 6. A kistérségi komposztálás ugyanolyan önkéntes szerveződés alapján jön létre, mint a lakóközösségi. 7. A kistérségi komposztálást önkormányzatok, gazdasági társulatok, vállalkozások végeznek. 41 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Közösségi és kistérségi komposztálás 8. A kistérségi komposztálás engedélyköteles tevékenység. 9. A közösségi komposztálás alapvető eszközei, a komposztálóba történő elhelyezés és a lejátszódó biokémiai folyamatok eltérnek a házi komposztálástól. 10.

Kistérségi komposztálást bárki végezhet.


6. fejezet - A komposztálás gyakorlati alkalmazási szempontjai Bevezetés Az élet különböző területein (termelés-fogyasztás) keletkező hulladékoknak magas a szervesanyag-tartalma. Ezek a természet alkotta szerves anyagok értékesek, ha feldolgozzuk őket, ahelyett, hogy szemétlerakóba kerülnének. A településeken keletkező kommunális hulladék 30-40%-a biológiailag bontható szerves anyag. Ennek döntő többségét ma még közvetlen talaj-talajvíz és levegőszennyezést okozó szeméttelepen tárolják. A csapadék hatására kioldódó anyagok felszíni és felszín alatti vízkészlet-szennyezést okoznak. A hulladékhegyekben igen jelentős depónia gáz (metán), valamint szén-dioxid keletkezik. Mára a népességnövekedést meghaladó mértékben nőtt a kommunális szilárd hulladék mennyisége. Tanácsi Irányelv 14. cikkében szerepel, hogy 2009. július 15-ig be kellett zárni azokat a települési szilárd hulladéklerakókat (125 db), amelyek nem feletek meg az EU-konformnak, ezt a hulladéklerakóval kapcsolatos egyes szabályokról és feltételekről szóló 20/2006. (IV. 5.) 2009. július 16. után 57 lerakó fog működni - elhelyezkedését a 26. ábra mutatja - továbbá 2010 végéig az ISPA és a Kohéziós Alap támogatásából további 12 lerakó kerül kiépítésre, így összesen várhatóan 77 korszerű lerakó fog üzemelni az ország egész területén.

26. ábra. A hulladéklerakók területi elhelyezkedése Műszakilag kiépített hulladéklerakó jelenleg az országban 72 db van. Ezekben lehet a törvényi előírásnak megfelelő szinten komposztálni. Az EU előírások következményeiről általánosságban elmondható, hogy a hulladéklerakók számának csökkentésével a hulladék szállítási távolsága jelentősen megnövekedett. Ez jelentős költségnövekedést eredményezett. Meg kell említeni, hogy a településeken lévő műszakilag nem megfelelő hulladéklerakók elérték a befogadóképességük felső határát. A telepi komposztálás csak úgy sikeres, ha megelőzi a szelektív gyűjtés, vagyis a biológiailag bomló szerves hulladék külön szedését. Ezentúl még követelmény az is, hogy állati hulladék nem kerülhet a szerves hulladék közé. Követelmények: • Tudja felsorolni, mely szerves anyagok használhatók fel a nagyüzemi komposztálásra!


A komposztálás gyakorlati alkalmazási szempontjai • Ismerje a komposztálást befolyásoló tényezőket és jellemezze azokat! • Tudja, hogy melyek a nagyüzemi komposztálás előnyei és hátrányai! • Ismertesse a nagyüzemi komposztálási technológiák alkalmazhatóságát! • Ismerje, milyen létesítmény-egységeket kell kialakítani komposztüzem létesítésekor! Nagyüzemi komposztálásra felhasználható szerves anyagok Zöld- és lombhulladék A közterületekről és a kertekből kerülnek összegyűjtésre. Ezek nagyon különböző anyagok, eltérő nedvességtartalommal és C/N aránnyal. A fűnyiradék lehet magas, illetve alacsony nedvességtartalmú. Szerkezeti állandósága rossz, korhadóképessége jó, C/N aránya: 15-25. A lombhulladék az alkotók arányától, hogy mennyi a levél, ill. a gally, eltérő bonthatóságú, szerkezeti állandósága közepes, korhadóképessége szintén az alkotók arányától függ, C/N aránya: 30-60. Ezen hulladékok mennyisége erősen évszakfüggő. A zöldhulladék fele általában közterületekről, fele a lakosságtól kerül begyűjtésre. Ezeket a begyűjtött különböző fajtájú zöldhulladékok egy halomba kerülnek deponálásra, és mivel tulajdonságaik különböznek, célszerű őket keverni, aprítani, és csak megfelelő arányban történjen az egyes összetevőkw adagolása a komposztkazalba. Bio- és háztartási hulladék A biohulladék az a háztartásokból összegyűjtött szerves hulladék, amely kiegészül a konyhakertek zöldhulladékával. Ez lakosonként évente 90-130 kg. Ha a konyhai hulladékhoz papír is kerül, szerves szemétnek nevezzük. Ha levonjuk a kerti hulladékot, akkor 35-70 kg biohulladék jut egy főre évente. Ezt a hulladékfajtát célszerű szelektív gyűjtéssel biokukákba gyűjteni. Jellemzői: nedvességtartalma: 30-40%, így a szárazanyag-tartalma: 60-70%, szervesanyag-tartalma: 20% körüli. Makroelem-tartalma az átlagosnál kisebb, C/N aránya: 30-40. Biohulladéknak minősülnek: zöldség és gyümölcshulladékok, kávé és teazacc, elhalt, levágott fűhulladék, gyomok, lombhulladék. A biokukába rendszerint belekerülnek olyan hulladékok is, amelyek nem odavalók, pl. hús, zsíros, sós ételmaradékok, ezért ezeket a zöldhulladékkal keverve ajánlatos komposztálni. Arányuk 1:3. Szennyvíziszapok Víztelenítés utáni szárazanyagtartalma: 15-25%. Szervesanyag-tartalma: 15%. Makroelem-tartalma: átlagos. C/N aránya: 10. Komposzt készítésére előülepített, rothasztott, vagy aerob úton stabilizált iszap egyaránt alkalmas. Ezeket komposztálás előtt általában szalmával keverni szükséges. Ezen komposztoknál a fertőző baktériumok mennyisége határérték alatt maradjon! Szemét, mint komposztalapanyag A szemétnek 40-60%-a komposztálható és komposztálásra csak a távfűtéses, vagy a salakmentes tüzelési körzetek hulladéka használható fel. Nehezen bomlanak a szemétből a fóliák, flakonok, szivacsfélék, műanyagok, míg a papír a komposztáláshoz kitűnő nyersanyag, növeli a szervesanyag-tartalmat és a vízfelvevő-képességet. A szemét általában N-ben szegény, ezért N kiegészítés szükséges a komposztáláshoz. 44 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

A komposztálás gyakorlati alkalmazási szempontjai A komposztálásra szánt szemetet 25-40 mm méretűre kell aprítani, és mivel víztartalma kicsi, keverni kell tőzeggel, lombfölddel vagy érett komposzttal, vagy szennyvíziszappal. 1 t városi szeméthez 300 kg szennyvíziszap szükséges. A komposztálást befolyásoló tényezők A természetes humuszképződéshez hasonló folyamat a komposztálás, amely során a nyers szerves anyag lebontása és ezzel párhuzamosan a humuszanyagok szintetizációja zajlik. Ezt a folyamatot talajlakó mikroorganizmusok végzik, de csak megfelelő körülmények biztosítása mellett. Oxigénszükséglet Az aerob viszonyok lényegesek a lebontási folyamat során, nem elégséges levegőellátottság mellett anaerob bomlás következhet be, ami nemkívánatos következményekkel (szaghatás) jár. A lebontó szervezetek a levegőből és a szerves anyagokból bontásából fedezik oxigénigényüket. A kétféle oxigénforrást más és más fajok tudják igénybe venni. A levegő oxigénjének igénybevételekor korhadásról beszélünk, amelyet aerob fajok végeznek. Ellenkező esetben indul meg a rothadás, az oxigén nélküli lebomlás, melyben anaerob fajok vesznek részt. A mikroorganizmusok oxigénfogyasztása számos dologtól függ, mint például a hőmérséklet, a nyersanyag típusa, a keveredés mértéke vagy a szemcsenagyság. Különösen a kezdeti szakaszban jelentős a lebontásban részt vevő mikroorganizmusok oxigénigénye. Ezt az igényt háromféle módon biztosíthatjuk: • levegőbefúvással, • átforgatással és • laza szerkezetű anyagösszetétellel. A komposztálandó anyagok ideális oxigéntartalma 12-17%(V/V) közötti. Az oxigénellátottságot komposztálótelepeken mérőműszerekkel ellenőrizhetjük, ezek hiányában két dolog jelzi a jó levegőellátottságot: az optimális nedvességtartalom és a megfelelő mennyiségű struktúraanyag megléte. Az oxigén koncentrációja jelentősen befolyásolja a komposztálás sebességét (levegőbefúvással vagy gyakori átforgatással felgyorsítható a lebontási folyamat). Az oxigénellátottság növelhető a levegővel érintkező felület növelésével, azaz a komposztálandó anyag aprításával (csak bizonyos mértékig, mert a túl apró szemcseméret anaerob körülményekhez vezet). Nedvességtartalom A komposztálás során a mikroorganizmusok élettevékenységéhez megfelelő mennyiségű vizet kell biztosítani. A víz hiánya és bősége jelentősen befolyásolja a szerves anyagok lebomlását. Az esetben, ha vízhiánylép fel, nem indul meg, vagy abbamarad a lebomlás. A túl magas nedvességtartalom viszont anaerob körülményeket teremt, mivel a túl sok víz kiszorítja az anyagrészek közti levegőt. A komposztálandó anyag nedvességtartalmának általánosan elfogadott optimuma 40-60% között mozog (az anyag szerkezetének, részecskenagyságának függvényében esetleg 70-80%-ot is elérhet). Ez az optimális nedvességtartalom mesterséges nedvesítéssel (locsolással), vagy települési szennyvíziszapokkal való együttes kezeléssel érhető el. A nedvességtartalom egyenletes eloszlása igen fontos tényező, amit forgatásos homogenizálással lehet biztosítani. A lebontási folyamat során nem csak gázok, hanem vízgőz is távozik, így a nedvességtartalom folyamatos ellenőrzése, szükség esetén pótlása, igen fontos része a komposztálásnak. A nedvességtartalmat leggyakrabban az úgynevezett marokpróbával ellenőrizzük. Ez abból áll, hogy egy maréknyi komposztot összeszorítunk a tenyerünkben és megfigyeljük a viselkedését. A nedvességtartalom akkor optimális, ha az anyag a kezünkben marad, de az ujjaink közül nem csorog ki víz. Az anyag túl száraz, ha szétesik a kézben, illetve túl nedves, ha víz folyik ki az ujjaink közül. Nagyobb zárt rendszereknél beépített nedvességtartalommérőkkel illetve szárítószekrényes vizsgálattal lehet a komposztálandó anyagot ellenőrizni. Kémhatás A kémhatás jelentősen befolyásolja az aerob lebontó szervezetek életképességét. Legkedvezőbb a semleges (pH 6-8) kémhatás. Az oxidáció során keletkező savas anyagokat mész hozzáadásával lehet közömbösíteni. A savas kémhatás okozója lehet még a levegőhiány, vagy a túl sok nedvesség. A túlzott mészadagolás vagy a nitrogéndús tápanyagok lebomlása során keletkező ammónia pedig lúgossá teheti a kémhatást.


A komposztálás gyakorlati alkalmazási szempontjai Szén/nitrogén arány A lebomlás gyorsaságát a már említett levegőellátottság és nedvességtartalom mellett az is befolyásolja, hogy a komposztálandó anyagban milyen a szén és a nitrogén aránya. Amennyiben ez az arány nem megfelelő akkor annak a mikroorganizmusok működése látja kárát. A komposztálásban részt vevő lebontó szervezetek energiaforrásként használják a szenet, a nitrogénre pedig a fehérjeszintézishez van szükségük. A folyamat gyors és hatékony lebonyolításához a legtöbb tudós szerint a 25-30:1 szén/nitrogén arány a legmegfelelőbb. Túl tág C/N arány esetén a folyamat csak lassan indul be, mikorra a felesleges szén már CO2 formájában elillant. Amennyiben azonban a C/N arány túl szűk, a felesleges nitrogén ammónia formájában távozik. Általánosságban megállapítható, hogy minél fásabb, barnásabb színezetű egy nyersanyag, annál több szenet, minél zöldebb annál több nitrogént tartalmaz. A kedvező arány megteremtésének egyik módja, ha többféle, különböző anyagot együtt kezelünk, illetve adalékanyagokkal mozdítjuk el az arányt a kívánt irányba. Így tehát a C/N arány változtatásával irányítható a komposztálási folyamat. A komposztálás során ez az arány csökken, a kész komposzt már csak 20:1 C/N aránnyal rendelkezik. Szemcseméret A hulladékok szemcsemérete, aprózottsága szintén befolyásolja a lebontás sebességét. Az aprított anyagot nagyobb felületen bontják a mikroorganizmusok, de túl apró szemcseméretnél tömörödöttség, ezáltal pedig anaerob viszonyok állhatnak elő. Az általánosan komposztálásra alkalmasnak tartott szemcseméret 25-40 mm közötti. Hőmérséklet A komposzt hőmérséklete a komposztálás egyik jellemző paramétere, csak állandó ellenőrzésével szabályozható a folyamat. A hő szerepe a komposztálandó anyagokban található kórokozók elpusztításában jelentkezik, hiszen a szerves hulladékok jó részének épp a fertőzőképessége jelenti a fő problémát. Amennyiben a komposzt hőmérséklete nem éri el az 55 °C-ot a lebontás során, akkor komoly egészségügyi veszélyt hordoz magában. A komposztálás célja tehát nemcsak a hulladékok szerkezeti átalakítása, hanem higienizálása is. Ez a folyamat csak tényleges aerob lebontás esetén megy végbe megfelelő hatásfokkal, ezért a hőmérsékleti görbe figyelése elengedhetetlen. A mikrobák aktivitása és lebontási folyamat egy bizonyos határig a hőmérséklet növekedésével gyorsul. A különféle mikroszervezeteknek különbözőek a hőmérsékleti optimumai, amikor a legaktívabbak. A komposztálás hőmérsékleti optimuma 30 és 65 °C között található, az ennél nagyobb hő már károsítja a lebontó folyamatban részt vevő mikrobákat. A lebontó folyamat hőtermelő, a hőmérséklet emelkedése az 50%os lebomlásig tart. Az optimális hőmérsékleti maximum túllépését forgatással vagy levegőztetéssel lehet elkerülni. A külső hőmérséklet szerepe még a nagyobb nyitott rendszereknél is elhanyagolható, mivel a lebontás intenzív szakaszában jelentős mennyiségű hő termelődik.

27. ábra. A szerves anyag átalakulása a komposztálás során


A komposztálás gyakorlati alkalmazási szempontjai A nagyüzemi komposztálás előnyei, hátrányai Előnyei • Széles a komposztálandó anyagok köre. • Komposztáló telep és a települési szilárd hulladéklerakó egymás mellette helyezkedik el. • Jól gépesíthető, nagy városokban van jelentősége. Hátrányai • Jelentősek a beruházási és engedélyeztetési költségek. • Költségeit igen megnöveli, ha a hulladékot 30-40 km messziről kell szállítani, így a komposzt eladhatatlanul drága lenne. A komposztálási technológiák alkalmazhatósága Döntően három tényező befolyásolja: • egyrészt a megfelelő hulladék-összetétel és minőség, • a kapott komposzt minősége (nehézfémtartalom, szerves mikro-szennyezők), • másrészt pedig az, hogy a kapott komposzt-termék értékesítése – piaca – biztosított legyen. Ma már a komposztálás – a felhasznált alapanyagokat illetően – három irányban tolódott el: • települési szennyvíziszapok, • mezőgazdasági hulladékok, • kertészeti, városüzemeltetési (parkfenntartás) hulladék-ártalmatlanítás területére. Hazánkban főleg a nyílt téri, elő és utóérleléssel összekapcsolt technológia alkalmazott, ahol adalékként szalmát, fűrészport, aprított fahulladékot alkalmaznak. Ugyanakkor a nyílt téri elhelyezés során figyelembe kell venni a szükséges telepítési távolságot (anaerob folyamatok bűzkibocsátása miatt), illetve belső telepítés esetén gondoskodni kell zárt térről a teremlevegő megfelelő biofilteres kezelése mellett. A komposztálás célszerűen alkalmazható kapacitástartománya részben műszaki, részben pedig a körülményes végtermék-értékesítési okok miatt behatárolt. A gazdasági vonatkozásokat is figyelembe véve nem célszerű az 50-70 t/nap kapacitásnál kisebb komposztüzem létesítése. A komposzttermék értékesítésének fokozott nehézségei miatt viszont nem célszerű 250-300 t/nap kapacitás feletti létesítmények telepítése. Néhány kivételes esettől eltekintve az eddigi külföldi tapasztalatok is ezt igazolják. A komposztálás hazai telepítése kisebb települések, illetve település-együttesek esetében akkor jöhet szóba, ha a termék értékesítése részletes piackutatás és mező-erdőgazdasági felhasználói egyeztetés után megoldható! Komposztüzem létesítésekor az alábbi létesítmény-egységeket kell kialakítani, figyelembe véve a például a szennyvíztisztító telep meglévő adottságait, kapcsolódását: • odavezető közutak a bejövő és kimenő szállításra, kerítés kapuval, • mérleg, • belső üzemi tárolóbunker, tárolóhely, ürítőhely, • szükség szerint a hulladékot előkezelő és előkészítő gépek, berendezések, hulladékot feldolgozó gépek, berendezések,


A komposztálás gyakorlati alkalmazási szempontjai • szükség szerint a kész komposztot utókezelő-gépek, berendezések, kisegítő üzemek (karbantartás, javítás, raktár), • kiszolgáló létesítmények (energia, szennyvíz), adminisztratív és szociális létesítmények, • zöld területek, fásítás stb., • maradék elhelyezése. A veszélyes hulladéknak minősülő anyagok (pl. olajos talaj) komposztálása során figyelembe kell venni: • a csapadékvíz elvezetést, • az esetleges szivárgó-víz kezelést, • az érlelő-tér talajának megfelelő védelmét. A telephely nagyságát több tényező együttesen határozza meg (kapacitás, a maradék utókezelési módja stb.). Összefoglalás Nagyüzemi komposztálásra alkalmas szerves anyagok: • zöld- és lombhulladék; • bio- és háztartási hulladék; • szennyvíziszapok; • szemét. A komposztálást befolyásoló tényezők: • oxigénszükséglet; • nedvességtartalom; • kémhatás; • C/N arány; • szemcseméret; • hőmérséklet. A nagyüzemi komposztálás előtt néhány tényezőt célszerű előre figyelembe venni. A komposztálandó anyagok minőségi összetételét, eredetét: • települési szennyvíziszapok, • mezőgazdasági hulladékok, • kertészeti, városüzemeltetési (parkfenntartási) hulladékok. Az adott alapanyagok lebontása után várható komposzt minőségét (van-e toxikusanyag-tartalma, pl. nehézfém). A piaci lehetőségeket (tudjuk-e értékesíteni a terméket). Komposztüzem helyének kijelölésekor figyelembe kell venni a várható környezeti hatásokat: • telepítési távolságot (anaerob folyamatok bűzkibocsátása miatt); • belső telepítés esetén zárt térről, a teremlevegő szűréséről gondoskodni kell; 48 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

A komposztálás gyakorlati alkalmazási szempontjai • csurgalékvíz elvezetése; • az érlelő terület talajvédelme. Fontosak a telephely kiszolgálásnak szempontjai is: • szilárd burkolatú odavezető közutak, kerítés kapuval; • hídmérleg; • belső üzemi tárolóhely, ürítőhely; • a hulladékot előkezelő és feldolgozó gépek; • a kész komposztot utókezelő-gépek; • kisegítő üzemek (karbantartás, javítás, raktár); • kiszolgáló létesítmények (energia, szennyvíz), adminisztratív és szociális létesítmények; • zöld területek, fásítás stb.; • maradék elhelyezése. Ellenőrző feladatok Jelölje a helyes állításokat! 1. A nagyüzemi komposztálás minden esetben gazdaságos tevékenység. 2. Nagyüzemi komposztálás során a szerves anyagok komposztálásakor egyéb oxigénforrást is felhasználnak. 3. A komposzt hőmérséklete a komposztálás egyik jellemző paramétere, csak állandó ellenőrzésével szabályozható a folyamat. 4. A nagyüzemi komposztálás előnye, hogy a beruházási és üzemeltetési költségek magasak. 5. A nagyüzemi komposztálás gépesíthető folyamat. 6. Az esetleges bűzkibocsátás miatt lényeges a telephely és a település közötti megfelelő távolság. 7. A nagyüzemi komposzttelepen bármilyen hulladék felhasználható komposzt készítésére. 8. Nagyüzemi komposztálás során nem alkalmaznak adalékanyagot. 9. A komposztnak mindig van piaca, korlátlanul lehet előállítani. 10.

A komposzttelep kialakítása előtt figyelembe kell venni a várható környezeti hatásokat.


7. fejezet - Komposztálási technológiák Bevezetés A komposztálás régóta alkalmazott és jól ismert hulladékkezelési eljárás, amelyet elsősorban jól bontható mezőgazdasági és egyéb hulladékok esetében, majd a szilárd település hulladékok problémakörének megjelenésekor előszeretettel alkalmaztak városi szemét, városi szemét és szennyvíziszap együttes komposztálására. Ennek megfelelően rendkívül bonyolult üzemek létesültek a szerves-szervetlen alkotók kiválasztására, nagyvárosok hulladékkezelési gondjainak ilyen módon történő megoldására. A termék (komposzt) minősége egy megszabott érték, mely megszabja a termék értékesíthetőségét és elhelyezhetőségét (visszaforgatását). Mivel a települési szilárd hulladék összetétele a komposztálás szempontjából kedvezőtlen alakult (pl. szervetlen alkotók növekedése), ezért ma már inkább az inert (nem bontható) anyagot nem tartalmazó szerves hulladékok kezelésénél van jelentősége. Ugyanakkor a komposztálás – mivel a természetben lejátszódó (spontán) folyamatokat alkalmazza – ökológiailag kedvezőbb más megoldásoknál. Ezért napjainkban a komposztálás, mint hulladékkezelési eljárás „reneszánszát” éli. Hazánkban kiépültek a környezetvédelmi előírásoknak műszakilag megfelelő hulladék-lerakó telepek. Ezek átlagosan 50 km-es távolságról gyűjtik be a hulladékot. Szerves hulladék is beszállítódik a telepre. Ezeken a lerakókon többségében komposztálás is történik nagyüzemi módon. Önálló nagyüzemi komposztáló telepek is létesültek, különösen városok közelében. A komposztálásnak többféle technológiája ismert. Hazánkban a nagyüzemi komposztálás alapvetően kétféle eljárással dolgozik: az aktív levegőztető rendszerrel, valamint a forgatásos prizmás technológiával. A kétféle technológia munkaműveleteinek elsajátítása fontos, mivel ezáltal aktív résztvevőivé válhatnak a szerves anyag átalakításának. A komposztálási technológiák • prizmás és • aktív levegőztetett. Komposztáló rendszerek Nem reaktoros rendszerek • Forgatott prizmás: átkeverés történik, levegőztetés és hőmérséklet kontrollálható. • Statikus prizmás (halmos): nincs átkeverés, inhomogenitások, anaerob zónák, lassú. Reaktoros rendszerek • Függőleges/vízszintes anyagáram, döntött tengely, melegítés, levegőztetés (fúvás-szívás), a bomlási folyamatok gyorsulnak. • Bio-oxidáció kb. 20 nap (rendszertől függ). • Érlelés: prizmákban, minimum 30 nap. • Hőmérséklet alakulása a következőktől függ: • alapanyag fűtőértéke, • levegőztetés, 50 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Komposztálási technológiák

• víztartalom (mineralizációban víz is keletkezik, a párolgása hőt von el!), • prizma mérete. A komposztálás műveletei A területre beérkező hulladékok átvételekor ellenőrzik, hogy a hulladék típusa, minősége (összetétele) megfelele az előírásoknak és azonosítható-e a beszállított hulladék és annak mennyisége. A beérkező hulladékok és a kimenő szállítmányok tömegének mérése hídmérleggel történik. Első lépésben a komposztálásra alkalmas szilárd, szerves anyagok kézi válogatása történik, a nagyobb darabos, nem komposztálható hulladékok közül. Az átválogatott anyag a félig nyitott komposztáló előkezelő téren előtárolásra kerül, majd aprítógéppel a megfelelő méretűre darabolják. A hulladékok komposztálása több, egymáshoz kapcsolódó műveletből ál, melyek a komposztüzem felépítésétől függően változnak. A 28. ábrán látható egy egyszerű – helyszínen telepített berendezés – főbb műveletei.



28. ábra. Egy komposztáló üzem működési elve A 29. ábrán egy összetettebb, szemét-szennyvíziszap együttes komposztálást megvalósító berendezés műveletei szemlélhetők.



29. ábra. Az együttes komposztálás általános technológiai folyamata A komposztálási technológiák több lényeges műveletből épülnek fel, melyek – a sokszámú variációs lehetőség mellett – az alábbi egységekre bonthatók: • beszállítás, • nyersanyagok előkészítése (aprítás), • keverés, • az érlelés, • az értékesítésre való előkészítés (utóaprítás, rostálás, szükség szerinti utóérlelés). A korszerű komposzt üzemeknél a beszállítást követően a rostálás, illetve az őrlés aprítás műveletei jelentkeznek először (30. ábra). Természetesen ezek a berendezések mind stabil formában is telepíthetők és üzemeltethetők.



30. ábra. Aprító-őrlő berendezés szállítószalaggal A rostáló-berendezések nagy áteresztő képességgel kell, hogy rendelkezzenek. Az előaprításhoz gyakorlatilag bármilyen 3-25 mm lyukátmérőjű rosta típust lehet alkalmazni. A felaprított anyagok utórostálására tetszőlegesen alkalmaznak dob, vagy rácsrostákat (31. ábra).

31. ábra. Rostal V-3000 elektromos dobrostagép komposztáláshoz

32. ábra. Dobrosta



A háztartási hulladékból készült komposztokban nem kívánatosak a vasrészek, ezért vasleválasztásra különböző kialakítású, folyamatos mágneseket alkalmaznak. A komposztálás előkészítése során alkalmazott főbb aprító típusok a következők: • kalapácsos aprítók (33. ábra), • ütőaprítók, • késes aprítók, • hengeres törőberendezések, • kaszkád (lépcsős) aprítók.

33. ábra. Kalapácsos aprítók

34. ábra. JENZ típusú nagyteljesítményű mobil aprítógép



35. ábra. Aprítógép munka közben A hulladékfeldolgozásnál a kaszkád aprítók bevezetése lényeges újdonságot jelentett az utóbbi években. A korszerű komposztüzemek a szennyvíztisztító telepek iszapját is feldolgozzák. A szilárd és iszaphulladék homogenizálása érdekében keverő berendezéseket alkalmaznak. A legtöbb helyen ún. dobos hengeres keverőket üzemeltetnek. Ezeket gyűjtőnéven Dano-Bio-stabilizátornak is nevezik. A komposztminőség érdekében szükséges az ún. kemény anyagok (üveg) kiválasztása. A keményanyag kiválasztó berendezések zöme a ballisztikán alapul, illetőleg fajsúlyúk, a hulladék különböző szemcseméret, alakja, fajsúlya játszik szerepet. A komposztálás folyamatai A telep területére érkező kommunális, ipari és privát eredetű bio- és zöldhulladék lerakása előtt meg kell határozni annak tömegét (ez méréssel történik). A hulladék eredetéről minden adatot rögzíteni szükséges, ez általában számítógépes rendszer segítségével történik a jobb ellenőrizhetőség miatt. A meghatározott jármű csak ezután haladhat tovább az előkezelő területre, ahol a telepen dolgozók az előre meghatározott helyre ideiglenesen elhelyezik a zöldhulladékot. A meghatározott rögzítési paraméterek a következők: • hulladék megnevezése; • pontos mennyiség; • hulladékkatalógus szerinti azonosítókód; • idegenanyag- tartalom (%-ban meghatározva); • aprítást igényel-e; • egyéb előkezelési igény; • származási hely; • beszállító neve, címe. Előkészítés A szilárd burkolatú előtárolóba beszállított nagy mennyiségű zöldhulladékot szét kell válogatni, mivel a különböző anyagoknak más lehet a lebomlási ideje. A nagyobb méretű aprítást igénylő szerves anyagokat még a prizma felrakása előtt megfelelő méretű egységekre kell aprítani, majd az egyéb zöldhulladékkal összekeverve egy homogén alapú keveréket kell készíteni.



Ezt a keveréket homlokrakodó illetve trágyaszóróval tudjuk előállítani, melynek során a rétegeket oly módon helyezzük egymásra, hogy annak méreti, illetve nedvességi egységeire kell a legjobban ügyelnünk. Nedvesség meghatározás menete Tehát a keverék megfelelő nedvességtartalmának kialakítása döntő fontosságú a komposztálási folyamatban. Az optimális nedvességtartalmat az úgynevezett marokpróbával lehet legegyszerűbben meghatározni. Megfelelő védőfelszerelésben mintát kell venni a homogén komposztált anyagból. Marokpróba során a nedvesített komposztálandó anyagot összenyomjuk, ha nem csordul ki víz, akkor elegendő a nedvességtartalom a komposztáláshoz. Ha eközben víz távozik az ujjak között, akkor a komposzt minta túl nedves; ha pedig a kéz szétnyitása után szétesik az anyag, akkor túl száraz. A nedvességtartalom akkor megfelelő, ha az anyag összeáll, és nem csöpög belőle nedvesség A prizma felhelyezése A komposztáló térben legalul helyezkedik el a levegőztető csőrendszer. Egy 8 méter széles prizma esetén két sorban helyezkedik el a lefektetett csővezeték, közöttük kb. 2,5 méter távolság van, így biztosítva a komposztálandó anyagok megfelelő aerob körülmények közötti érlelését. A levegőztető csövek elhelyezése után a gégecsövek felszerelése történik, amelyek a ventillátor és a levegőztető csövek közötti kapcsolatot valósítják meg. Az összeszerelés után kezdődhet a komposztálandó nyersanyagok felrakása a levegőztető csövekre. A lyukak esetleges eltömődésének elkerülése érdekében a legalsó rétegben kb. 30 cm vastagságban lazább szerkezetű anyagot helyeznek ki. A zöldhulladék azonnali levegőztetése fontos, mivel a lerakást követően anaerob körülmények között azonnal beinduló rohadási folyamatokat el kell kerülni. Tehát a prizma felrakása során a ventillátort folyamatosan üzemeltetni szükséges. A régezett nyersanyagokat homlokrakodóval rakjuk prizmára, így megtörténik a különböző anyagok összekeveredése is, és így homogén kiindulási anyagot kapunk. A felrakásnál ügyelni kell a gégecsövekre, mert a levegőztető csöveket ki kell húzni a prizmából a komposztálás befejezését követően, ehhez a gégecsövek és a levegőztető csövek kapcsolatát meg kell szüntetni. Szondák elhelyezése A prizma felrakásának befejezése után következik a levegőztető berendezés irányításához szükséges hőmérséklettartalmat mérő szondák helyezése. A hőmérőszondát merőlegesen helyezzük az anyagba. Ehhez kapcsolódik vezetékek segítségével a kültéri irányítástechnikai doboz. A szondák helyzetét az érés közben bekövetkező térfogatcsökkenés miatt folyamatos felügyelet alatt kell tartani, mivel a szonda akár helytelen adatokat is közölhet az irányítástechnikai rendszerrel. A hőmérsékletmérő szonda: IP65-ös kisfeszültségű csatlakozóval csatlakozik a kültéri doboz megfelelő pontjához. A szondák lehetőség szerint árnyékos helyre kerüljenek, 60 perc elteltével a kihelyezést követően megfelelő hőfokra kell kalibrálni. A prizma lefedése A felrakott és szondával ellátott prizmákat a háromrétegű GORE-TEX membrántakaróval fedjük le. A takarás történhet csévélőgép segítségével, illetve manuálisan is. Rögzítése nagyon sokféle lehet (gumiabroncsokkal, vízzel töltött tömlőkkel, homokzsákokkal stb.). Takarást követően történik a hőmérsékletmérő szondák adataival történő levegőztető rendszer bekapcsolása, illetve kalibrálása. A takaróanyag folyamatos ellenőrzése is szükséges, mivel a megfeszített membrán a prizma térfogatcsökkenésnek köszönhetően meglazulhat, ennek hatására csapadékvíz jut, illetve távozhat a prizmából. Az érés folyamata A négy hétből álló intenzív érlelés időtartama alatt a levegőztetés a beállított hőmérsékletre, vagy nyersanyagra vonatkozó határértékek szabályozása alapján történik. A prizmák nedvességtartalmának szabályozása és az anyag átforgatása a komposztálás intenzív szakasza alatt nem szükséges.



A számítógép folyamatosan üzemkész állapotban van, és minden adatot regisztrál, ami a prizma változásaival kapcsolatos. A mért adatokat rendszeres időközönként le kell menteni.


8. fejezet - A prizmás és az aktív levegőztetett komposztálás Bevezetés A komposztálás több évtizedes hagyományokkal rendelkező hulladék-ártalmatlanítási eljárás, amely a műszaki fejlődés nyomán számos különböző üzemtípusban valósítható meg. Az egyes komposztáló üzemek (eljárások) a technológia körülményeitől, az adott alkalmazási helyzettől függően több szempont szerint is osztályozhatók. A legelterjedtebb besorolás szerint a 36. ábrán látható csoportokat különböztethetünk meg.

36. ábra. A komposztálás módszerei Magyarországon jelenleg két komposztálási technológia a meghatározó: • prizmás és • aktív levegőztetett komposztálás. A két technológia közötti különbséggel, a komposztálás idejével, költség alakulásával, helyigényével, beruházás-igényével több munka is foglalkozik. Kevesebb a vizsgálati eredmény a végtermék összehasonlításában. A kész komposztok minőségi különbsége nem érthető meg az anyagátalakulási folyamatok, konkrétan a C/N forgalom elemzése nélkül. Követelmények • Ismerje és tudja a prizmás és az aktív levegőztetett komposztálási eljárás alapvető különbségeit! • Ismerje a komposztálás lépéseit a prizmás komposztálás esetében! • Ismerje a komposztálás lépéseit az aktív levegőztetett komposztálás esetében! • Tudja felsorolni a komposztálás gépeit! • Tudja megfogalmazni a két komposztálás előnyeit/hátrányait, gazdaságosságát, a keletkező komposzt minőségét! Prizmás komposztálás


A prizmás és az aktív levegőztetett komposztálás

37. ábra. Nyílttéri komposztálás alapműveletei Az egész eljárás nyílt téren megy végbe, a keverést, prizmázást markolóval végzik, a prizmák érleléséhez vagy markolót, vagy erőgépre szerelt forgató adaptert, vagy önjáró forgató berendezést alkalmaznak (38. ábra).

38. ábra. Komposztáló (prizmaforgató) önjáró gép A szabadtéri komposztálás legismertebb, és legelterjedtebb módja a háromszög keresztmetszetű, hosszan elnyúló prizma alakzatban tárolt alapanyag feldolgozása. A prizma keresztmetszet méretei a további feldolgozási technológiától függően viszonylag tág határok között változhatnak. A prizma méretein kívül igen lényeges még a prizmák közötti távolság, attól függően, hogy önjáró vagy vontatott gépegységet alkalmaznak. Kisebb mennyiségű komposzt előállítás nem igényel különleges gépsort. Ez esetenként olyan telepen, amelyik rendelkezik szerves trágyaszóróval, és az azt kiszolgáló markolóval, ennek a két gépnek az egyidejű működtetésével minden különösebb beruházás nélkül megoldható.


A prizmás és az aktív levegőztetett komposztálás Nagyobb mennyiség esetén az erőgéphez kapcsolt adaptert, vagy önjáró keverő-levegőztető gépet alkalmaznak. Az eljárást egyes esetekben kombinálják perforált csöves alsó levegőztetéssel is. A komposztálás klasszikus módja, amikor a folyamat nyílt téren játszódik. Nyitottsága révén az időjárás változásainak is kitett. A komposztálandó anyagot 1,5-2 m magas, 3-6 m alapszélességű, 0,7-1,2 m széles tetejű prizmába rakják. Az átforgatás ideje évszaktól, a kazal hőgörbéjétől függően történik. Minél kisebb a kezdeti hézagtér, annál gyakrabban szükséges az átforgatás. Nyáron sűrűbben kell forgatni, mint tavasszal vagy ősszel. Ha a tömörödés gyors (pl. kevés a szálas anyag), a gyors felmelegedést gyors lehűlés is követheti. Ekkor szintén gyakoribb az átkeverés. Ha szalmát, faforgácsot stb. keverünk a komposztálandó anyaghoz, megjavul a levegőzöttség, de leromolhat a C/N-arány, mert a tipikus hőgörbe nem alakul ki. A komposztálás anyagmérlegének felállítása után lehet eldönteni, hogy az átkeverést, vagy a porozitásnövelő anyagok használatát részesítjük előnyben. A prizmás komposztálás változtatható elemei a következők: • a szerves hulladék aprítottságának mértéke; • az adalékanyag mennyisége és minősége; • az átforgatások gyakorisága. Ha a vízoldható C-tartalom (cukrok, szerves savak, valamint zsírok alakjában) olyan mennyiségben van jelen a hulladékban, hogy az átkeverés révén biztosított oxigénből képes 60°C-on tartani a hőgörbét, akkor az átforgatásokat kell előnyben részesíteni. Amennyiben a hulladék cellulóz-dominanciájú, az adalékanyaggal történő komposztálás a célravezetőbb. A prizmás komposztálás technológiai szintje a szervestrágya-kezelés színvonalához hasonló. A feldolgozás üzemszervezése, volumene, a munka szakaszossága szintúgy megfelel a szerves trágya kezelésének. Talajerőgazdálkodási értéke is megközelíti az istállótrágyáét. A prizmás komposztálás a kerti hulladékok esetében nagyobb, a városok hulladékánál kisebb mennyiségű hulladékfeldolgozást jelent. A beruházási igény aránylag alacsony, mivel alkalmassá tehető a talajjavító anyagokkal történő komposztálásra is. Forgatáskor az anyagok keverednek, a részecskék aprózódnak, a bennrekedt hő felszabadul, víz párolog el, és a gázok távoznak. Bár a rend levegőzik a forgatással, a pórusokba jutott új oxigént a mikroszervezetek gyorsan felhasználják (nem több mint 30 percen belül). A forgatás legfontosabb hatása a porozitás visszanyerése a szerkezet újraépítésével. Az anyagok egymással a belső, magasabb hőmérsékletű és a külső, jobban levegőzött terek közötti helycserélése egyenlő mértékű komposztálódást tesz lehetővé, és hozzájárul a gyommagvak, patogének és légylárvák pusztulásához. A forgatás eszközei Lehetnek speciális komposztkeverő gépek és univerzális, más célra is alkalmazható gépek. Az átforgatás ideje függ a gépek teljesítményétől. A speciális gépek nagymértékben lecsökkentik a munkafolyamat időigényét és élőmunka-igényét. Prizmák és rendek kezelése Nagyon fontos a forgatás munkaterve, a forgatás sűrűsége függ a lebomlás mértékétől, a nedvességtartalomtól, a porozitástól és a megkívánt komposztálási időtől. A folyamat kezdetén – mivel a lebomlás intenzívebb – a forgatást sűrűbben kell végezni, míg a komposztálási szakasz végén ritkábban. Magas N-tartalmú keverékeknél kezdetben akár napi forgatás is szükséges lehet. A rend hőmérséklete és szaga is jelzi a forgatás szükségességét. A szagok jelzik a több oxigén szükségességét, tehát forgatás kell. Ha a kazal átlaghőmérséklete túlzottan lecsökken, szintén forgatni kell. A túlzott hőmérséklet (60 °C felett) is forgatást igényel. Ha ez a magas hőmérséklet forgatással nem szabályozható, a kazalméretet kell csökkenteni. Lényeges probléma a legyek jelenléte. A szaporodási ciklusukat figyelembe véve kell a forgatásokat végezni. Ez minimum 4-5 nap. A komposztálás harmadik hetére a rendek szinte felére esnek össze. Ekkor célszerű két rendet összeforgatni.


A prizmás és az aktív levegőztetett komposztálás A komposztálás megszokott időtartama általában 8 hét, ha a cél a 3 hét alatti komposztnyerés, akkor az első héten napi 1-2, a továbbiakban pedig 3-5 naponként szükséges a forgatás. A prizmás komposztálás egyik elterjedt eljárása a Willisch-eljárás. Willisch-eljárás A Willisch-eljárás lényege, hogy szilárd hulladékot és a víztelenített szennyvíziszapot kaszkád-malomban együtt aprítják, az aprított és összekevert anyagot egyidejűleg rostálják (39. ábra). Az őrlővel együtt forgó szitán át nem hulló nagyobb darabokból mágnessel a vasat kiválasztják, a maradékot deponálják. A szitán áthulló anyagot egy forgó dobszitába juttatják, majd a 15-40 mm közötti anyaghányadot – mágneses vasleválasztás után – az őrlőbe visszaforgatják. A dobszitán áthulló anyagból légosztályozással a maradék üveget, kerámiát, fémet leválasztják és a 15 mm-nél kisebb anyagot speciális nyílt érlelő kamrákba töltik.

39. ábra. Willisch eljárás Aktív levegőztetett rendszerek Ezzel a módszerrel a komposztálás folyamata közvetlenül irányítható és nagyobb kazlak kialakítása is lehetséges. Helyes működés esetén a komposztálás ideje 3-5 hétre csökkenthető. Ebben a rendszerben a komposztkeverék egy faforgácsból és szecskázott szalmából, vagy egyéb porózus anyagból álló alapra van helyezve. Ebben a bázisanyagban van elhelyezve a levegőztető csőrendszer. A szükséges levegőmennyiséget egy ventillátor szolgáltatja, amely szívó-, illetve fújó rendszerben alkalmazható. Ennél a rendszernél szükség lehet a rendek takarására, amely lehet 15 cm-es vastagságban érett komposzt, vagy speciális PVC fólia. Fontos a kazalméret és a ventillátor teljesítmény összehangolása. Fontos az egyenletes levegőszállítás, levegőmennyiség a kazal teljes hosszában. A levegőztetett kazlak háromszög alakúak, 3-5 m szélesek, a levegőztető cső hosszirányban fut végig a gerinc alatt.


A prizmás és az aktív levegőztetett komposztálás Ha a komposzt porozitása nem megfelelő, azaz a levegő nem tud rajta kellően átáramolni, szükség lehet segédanyagok bekeverésére: Érett komposzt, kukoricacsutka, szalma, fakéreg, levelek, akár hulladék papír is lehet. A levegőztetés szabályozása Lehet folyamatos üzemű levegőellátás és szakaszos üzemű. A folyamatos üzemnél kisebb nyomás is elegendő, kisebb szállított légmennyiség, mivel az folyamatosan történik. Szakaszos üzemben a ventillátorok szabályozása kétféle lehet: • Időzített. Ekkor az üzemelő és a nem üzemelő időtartam aránya 1:1, vagy 1:2, de 30 percnél hosszabb üzemszünet nem ajánlatos. De ezen időintervallumokat a komposztálandó anyag minősége, a kazal nagysága, és a helyi adottságok együtt határozzák meg. Ez a módszer olcsóbban kivitelezhető. • Hőmérsékelt-szabályozással: elektronikus hőmérséklet-szabályozók vezérlik a ventillátorokat a hőmérséklet függvényében. Nemcsak a ki-be kapcsolást, de a szállított levegő mennyiségét is szabályozhatjuk frekvenciaszabályozókkal. Ez azonban jelentősen megdrágítja a berendezés beruházási költségeit. Fontos, hogy a kazalra jellemző átlaghőmérsékletet vegyük figyelembe. A két módszer közül a hőmérséklet alapú szabályozású komposztálás adja a jobb komposztálási eredményt. Levegőztető rendszer Ventillátorok Általánosságban elmondható, hogy az időzítéses módszer kisebb ventillátor-teljesítményt igényel, míg a hőmérséklet-szabályozású nagyobbat és oda drágább, kifinomultabb szabályozó rendszer is szükséges. Csőrendszer Anyaga általában műanyag. Általában 600 m3/perc szállítóteljesítménnyel. Időzítős rendszernél 100 mm átmérőjű, míg a hőmérséklet-szabályozósnál 200 mm átmérőjű csövek szükségesek. Ha az adott átmérőjű cső nem áll rendelkezésre, dupla csősor alkalmazható. A levegő egyenletes elosztása miatt általánosságban elmondható, hogy az időzítéses rendszernél maximum 20 m, míg a hőmérséklet-szabályozósnál maximum 15 m legyen a csőhossz, különben a levegő-ellátottság egyenetlenné válik. Szívás-nyomás Szívott rendszernél kisebb gondot okoz a szagtalanítás. Ez egy központi szagszűrő elemmel megoldható, viszont nagyobb ventillátor-teljesítményt igényel. A kondenzvizet is le kell választani a ventillátor védelme érdekében. Nyomott rendszernél: a szagszűrés nagyobb problémát okoz. Vastagabb szigetelő komposztréteg szükséges, viszont ez a rendszer jobb és egyenletesebb levegőáramlást biztosít kisebb ventillátor-teljesítmény mellett. A nyomott rendszer hatásosabban oldja meg a kazal hűtését, tehát ezt lehet a hőmérséklet-szabályozós rendszerrel társítani. Félig zárt Gore-komposztálási rendszer munkafázisai • Nyersanyag fogadás, mérlegelés. • Előkészítés, keverés, homogenizálás. • Kezelő-prizmákban történő elhelyezés: a prizmában aktív levegőztetés valósul meg, a bekeverést követően nincs átforgatás. • Hat hét intenzív szakasz után az utóérlelő térre történő kitermelés. • Kihelyezés előtt kondicionálás: rostálás. A Gore-komposztálási rendszer előnyei 63 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

A prizmás és az aktív levegőztetett komposztálás • Az üzemeltetés során a rendszer számítógéppel kontrolált és szabályozott ( oxigén tartalom, hőmérséklet); • energiatakarékos üzemeletetés – csak a kritikus értékek alatt indul a levegőztetés; • a kezelés során szükséges hőmérséklet a prizma minden részén elérhető – téli időszakban is; • a féligáteresztő membrán a keletkező szagmolekulák 97%- át nem engedi át – szagemisszió kicsi; • az intenzív szakaszban nincs forgatás (szaghatás csökken, kevesebb gépi üzemóra); a csapadékvíz kilúgozó hatásával nem kell számolni.

40. ábra. Membrántakaróval takart zárt rendszerű, prizmakomposztálás Zárt rendszerű komposztálás munkafázisai • Nyersanyag fogadás, mérlegelés. • A nyersanyag tároló cellába történő elhelyezése. • Előkészítés, keverés, homogenizálás. • Kezelő-kamrákba történő beadagolás: a kamrában aktív levegőztetés valósul meg, a bekeverést követően nincs átforgatás. • Két hét intenzív szakasz után az utóérlelő térre történő kitermelés. • Kihelyezés előtt kondicionálás: rostálás. A zárt rendszerű komposztálás előnyei • Az üzemeltetés során a rendszer számítógéppel kontrolált és szabályozott (oxigén tartalom, hőmérséklet); • energiatakarékos üzemeletetés – csak a kritikus értékek alatt indul a levegőztetés; • a kezelés során szükséges hőmérséklet a kamra minden részén elérhető – téli időszakban is; • a keletkező szagmolekulákat a szűrőrendszer nem engedi át – szagemisszió nincs; • az intenzív szakaszban nincs forgatás (kevesebb gépi üzemóra); • a csapadékvíz kilúgozó hatásával nem kell számolni. 64 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

A prizmás és az aktív levegőztetett komposztálás Zárt levegőztetett rendszerek előnyei a nyílt prizmás forgatásos komposztálási rendszerekkel szemben – üzemeltetési szempontból • Az intenzív szakasz a külső környezettől függetleníthető; • ugyanakkora alapterületen sokkal több anyag kezelhető, rövidebb idő alatt – támfalak, silófalak levegőztetés; • kevesebb a kézi- és gépimunka igény; • az üzemeltetés során a rendszer számítógéppel kontrolálható és szabályozható; • energiatakarékos üzemeletetés – csak a kritikus értékek alatt indul a levegőztetés; • a kezelés során szükséges hőmérséklet a téli időszakban is megfelelő. Zárt levegőztetett rendszerek előnyei a nyílt prizmás forgatásos komposztálási rendszerekkel szemben – környezetvédelemi szempontból • BAT technológia; • az intenzív levegőztetés aerob környezetet teremt, így a szagmolekulák keletkezésének lehetősége csökken; • zárt rendszernél a szagmolekulák lefoghatók - GORE, Biofilter alkalmazása ; • az intenzív szakaszban nincs forgatás (szag, kevesebb gépi üzemóra); • a komposzttérre eső csapadékvíz elválasztható a technológiából származó csurgalékvíztől; • a kilúgozó hatásával nem kell számolni; • kevesebb segédanyag szükséges Zárt levegőztetett rendszerek előnyei a nyílt prizmás forgatásos komposztálási rendszerekkel szemben – termék-előállítás szempontból • Gyors intenzív szakasz - olcsóbb termék előállítás; • külső környezet minőségrontó hatásainak kizárása (csapadék kilúgozó hatása kizárt, hőmérséklet állandó); • sterilizáció hatékonysága évszaktól független; • termék alapfeltétele az állandó minőség biztosítása megoldható. MUT-Dano-eljárás Európában a legelterjedtebb eljárás a MUT-Dano féle, ún. bio-stabilizátoros eljárás lényege, hogy az érlelés egy nagy (kb. 3,5 m átmérőjű), levegőztetett, enyhe lejtéssel elhelyezett, lassan forgó acélhengerben megy végbe. A szeméthez szennyvíziszapot adagolnak, a víztartalomtól függően 1:3-1:5 arányban. Az aprítatlan hulladék-anyag folyamatosan, lassan mozog előre. Az átfutás ideje a bio-stabilizátorban három-hét nap, eközben ventillátorral a lebomlás elősegítésére a belső térbe friss levegőt vezetnek be. A lebomlás során keletkező gázzal és vízgőzzel telített elhasznált levegőt a szaghatás megelőzésére bioszűrőn keresztül bocsátják ki a rendszerből. Forgás közben az anyag keveredik és kisebb-nagyobb aprító hatás is létrejön. A fenti stabilizátorból kikerülő előérlelt anyagot rostálják, aprítják, és szabad téren prizmákban tovább érlelik (41. ábra).


A prizmás és az aktív levegőztetett komposztálás

41. ábra. MUT-DANO eljárás Az eljárás során a fémhulladék mágneses leválasztással, az üveghulladék rostálás után, mint másodnyersanyag visszanyerhető, a maradék nem komposztálható anyaghányad egyéb komposztálási eljárásokkal összehasonlítva – kevesebb. A MUT-DANO üzemben általában hulladékégető nincs, de adott esetben a csatlakoztatás megoldható. Ilyen komposztüzem működik Dániában, Svédországban is. Az üzem viszonylag kis területet igényel, környezetvédelmi szempontból lakott területen is telepíthető. Dano-Bio-elven működő berendezések szerte a világon több mint 250 településen üzemelnek. Hazánkban Keszthelyen működik egy MUT-DANO komposztüzem 100 t/nap névleges kapacitással. BAV alagútreaktor A BAV alagútreaktort a Mannesmann cég dolgozta ki és aprított, előosztályozott szilárd szerves hulladék iszappal közös komposztálásra használható. A reaktorban az anyag mozgatását hidraulikus előtoló lap biztosítja, a levegőellátás a reaktor fenékrészén egyenletesen elosztottan történik. A reaktor nem nélkülözheti az előérlelt nyerskomposzt prizmás utóérlelését (42. ábra).


A prizmás és az aktív levegőztetett komposztálás 42. ábra. BAV-rendszerű alagútreaktor (Mannesmann-Anlagenbau AG) 1. iszapvíztelenítés; 2. iszapszivattyú; 3. iszaptartály; 4. és 5. adalékanyag tárolók; 6. szalagmérleg; 7. keverő; 8. szállítóheveder; 9. kaparóláncos anyagelosztó; 10. alagútreaktor; 11. levegőellátó ventillátor; 12. szennyezett levegő elszívó ventillátor; 13. utóérlelés prizmákban A. adagolókamra; B. hidraulikus tolólap; C. levegőbetáplálás; D. levegőelszívás; E. mérőszondák (hőmérséklet, nedvesség, oxigén) Összefoglalás A prizmás komposztálás során az anyagátalakulási folyamatok szakaszosak. Ennek az az oka, hogy a szálas, levegőzöttséget biztosító cellulóz egy része mineralizálódik, a kazal bezömül, a levegő kiszorul. Ezt jól jelzi a respiráció kisebb sebessége, a karbonsavak nagyobb koncentrációja, valamint az

arány, mely többszöröse az aktív levegőztetett módon előállított komposztnak. A karbonsavak és a magasabb mineralizálható hányad bomlása révén elhúzódó respiráció lerontja a csírázási %-ot is. Az aktív levegőztetett rendszer jobb levegő-ellátottságot biztosít. Ennek következménye, hogy rövidebb idejű a komposztálás (kb. fele), a könnyen bomló szén nagyobb hányadban távozik CO 2 formában a légtérbe. A karbonsavak mennyisége kicsi, a magvak csírázását gátló körülmények alig érvényesülnek. Az

arány kicsi, vagyis biztosított a nitrifikáció lezajlása. A két technológia végterméke abban tér el egymástól, hogy a kiindulási paraméterek gyorsabban és nagyobb mértékben változnak az aktív levegőztetett rendszernél. A prizmás komposztálásnál az anyagátalakulás szakaszos. Az aerob szakaszok közé anaerob szakaszok iktatódnak, mely megnöveli a kevésbé humifikálódott frakció részarányát.


9. fejezet - A komposzt minősítése Bevezetés Az ember által történő humuszgyártás végterméke a komposzt. A komposzt olyan szerves trágya, amely különböző eredetű biológiailag bomló szerves anyagokból készül. A komposzt feldolgozás után is részben magában hordja a kiindulási anyag minőségét, valamint a feldolgozás színvonalát. A minősítés során, amit akkreditált laboratóriumi viszonyok között végeznek, képet kapunk a komposzt trágyaértékéről. A komposzt a talajerő-gazdálkodásban kerül felhasználásra, mint trágyaszer. Alkalmazásánál fontos szempont, hogy milyen dózisban, milyen növény alá juttatjuk ki. A komposzt, mint szerves trágya értékét az okszerű használat adja, vagyis szakértelem kell, hogy a komposzt költsége a többlethozamban megtérüljön. Ennek elsajátítása nélkülözhetetlen az okszerű növénytermesztésben. A komposzt minősítésének eljárása A 23/2003. (XII. 29.) KvVM rendelet megfogalmazása szerint a komposzt a biohulladék komposztálással történő hasznosításával keletkező termésnövelő anyag, amely a növények tápanyagellátásának, illetve a talaj tápanyag-szolgáltató képességének javítására szolgál. A kísérleti komposzt minősítését, nyilvántartását és forgalmazását a mindenkori érvényes jogszabályok szerint végezzük. A nyilvántartást prizmatörzskönyvben kell vezetni. A prizmatörzskönyvben fel kell tüntetni a prizma számát, a kitermelés idejét, a mért hőmérsékleti értékeket, az átkeverések időpontját, a minősítő vizsgálatok számát, a vizsgált paramétereket. A minősítési eljárás attól függően változik, hogy a keletkezett komposztot milyen célra akarjuk felhasználni. Ha mezőgazdasági területre történő kijuttatás estén, a 40/2008. (II. 26.) korm. rendeletben leírt határértékeket kell figyelembe venni, ennek a legfontosabb paramétereit a 8. táblázat tartalmazza. Termékszámos minősítésnél a vizsgált paraméterek száma több, és a kritériumok szigorúbbak. A minősítés prizmánként történik. A minősítéshez fizikai, kémiai, bakteriológiai és parazitológiai, valamint csírázást gátló és gyomosító vizsgálatok elvégzése tartozik. A minősítésekhez független laboratórium és az ÁNTSZ vizsgálatai is szükségesek. 8. táblázat. Az előállított komposzt főbb paraméterei

Komposzt tárolása


A komposzt minősítése

A komposztálást követő kéthetes utóérlelés végén a prizmák szétbonthatók. A már kiszáradt komposztot érhetik külső deflációs hatások, melyeket jelentősen lehet csökkenteni egy háromrétegű PVC, polietilén laminát takaróponyvával. A komposztot az illetékes Növényvédelmi- és Talajvédelmi Szolgálat szakvéleménye, valamint az illetékes ÁNTSZ által elvégzett fizikai- biológiai, fertőzöttségi, állategészségügyi vizsgálatok után kapott szakvélemények alapján kiértékelik, és engedélyezés után mezőgazdasági hasznosításra kerülhet a komposzt. Járványügyi szempontból a rágcsálók- és rovarirtást szükséges elvégezni. A telepen dolgozóknak be kell tartani a higiéniás előírásokat. A telepen dolgozók számára kellő számú, illetve minőségű védőfelszerelést biztosítani kell. A dolgozók dokumentált munkavédelmi oktatásban részesülnek, valamint nélkülözhetetlen a szociális létesítmények kiépítése is. Kész komposztok anyagátalakulási folyamatainak nyomon követése A komposzt, vagyis a végtermék összetétele nem független a kiindulási anyagkeverékek értékétől. Ez abból következik, hogy a mikrobák fajválasztéka igen széles. Ha szénhidrát felesleg van, a mikroorganizmusok energiaféleséghez jutnak. A mikroba szám növekedés addig tart, míg a N-szolgáltató képesség engedi. Fordítva is igaz, hiába magas a N-tartalom, de a C-forrás szűkös, akkor a C-tartalom fogja beszabályozni a folyamat sebességét. Itt is érvényes a minimum törvény. Az almos trágya kezelése során arra törekszünk, hogy a kiindulási anyagok ne legyenek felismerhetők. A komposztálás során is így van ez, mivel az összekevert anyag átalakul, földszagúvá válik, sötétbarna színű lesz (stb.). Az azonos küllemmel rendelkező komposztok igen eltérő beltartalmi értékkel rendelkeznek. A főbb beltartalmi értékekben igen nagyok az eltérések: • nedvesség % 20-50 • C-tartalom % 10-30 • pH H2O % 6,1-8,1 • EC ms/cm 0,5-5,5 • N % 0,5-3 A makro- és mikroelemnek nincs lényeges súlya – bizonyos határon belül – a folyamatok lejátszódásában. Ritkán fordul elő olyan eset, hogy az alkáli és alkáli földfémek minimumba kerülése folyamatszabályozási szerepet tölt be. A folyamatszabályozásban inkább a C-formáknak és a N-formáknak van szerepe. Az összes C különböző alkotókból állhat össze a komposztoknál. Cukrokból szerves savakból: • vízoldható C % 0,05-0,5 • cellulóz % 15,0-30,0 • hemicellulóz % 10-20 • lignin % 20-30 • fehérje, zsír stb. % 5-10 • hamu % 10-20 • összes C % 100 Az összetételből látszik, hogy a komposzt nem stabil anyag, vagyis maradtak olyan alkotórészek, amelyek felhasználhatók – ha a külső körülmények engedik a mikrobák számára. Ilyen vízoldható a C-frakció, zsír, fehérje alkotórész, sőt a cellulóz, hemicellulóz egy része.



A kész komposzt kazalba rakva is átalakul, fejlődik. Ha talajba keverjük- ott az aerob és anaerob feltételek váltogatják egymást, vagyis átalakul a talaj redoxpotenciáljának függvénye. Ha a földnedves komposztot talajba kevertük a talaj pórusviszonyai határozzák meg az átalakulás mértékét. A levegő részben, vagy teljes mértékben rendelkezésre áll. Vízzel történő telítés után a levegő kiszorul, nagy pórusokat a víz foglalja el, a kis pórusok CO2-al telítődnek. A komposzttal bevitt szerves anyag felhasználja az O2, amit a redoxpotenciál megemelkedése jelent. A talajban a nedvesség állapottól, pórusviszonyoktól, valamint a mikrobák számára hozzáférhető szerves anyagok oxigén igényétől függően (szilárd BOI) aerob folyamatok, anaerob folyamatok, anaerob szervezetek által játszódnak le. Ha ezek a folyamatok túl gyorsak, abban az esetben szerves anyag került a komposzt által a talajba. Ennek csirázás gátló hatása is lehet. A kész komposzt N-formái a tárolás során, vagy talajba jutva nem játszanak lényegesen szerepet az átalakulásban. Általában a kész komposztban 0,5-5% össze N található. A mikrobák jól hasznosítják a N-t. Ennek egyik példája a pentozán hatás, vagyis a kultúrnövénynél N-hiány léphet fel, mivel a mikroszervezetek élelmesebbek és felhasználják a meglévő kevés N-t. A N-t lehet pótolni szervetlen sókkal, így műtrágyával. Tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a N-pótlás a (komposztkazalban történő) lehetséges szervetlen sókkal is. A kész komposztban lévő N formái inkább az átalakulási folyamat indikátora, semmint szabályozója. Amilyen jó mutatója NH4-N és NO3-N mennyiségének változása a kazalban történő változások jelzésére, ugyanúgy alkalmas a komposzt tárolása, talajba keverése utáni átalakulások nyomon követése is. A tárolás és a talajbakeverés során bekövetkező anyagátalakulás folyamatok a C és N esetében is a mobilizálható hányad változásán keresztül követhető nyomon. A C mobilizálható képességét a respirációs mérések (O2 felhasználás, vagy CO2 fejlődés) továbbá a metánképződéssel követhetjük nyomon. Ezek a kismolekulák a bonyolultabb összetételű, kondenzáltabb humuszos tulajdonságaihoz közelálló szerves vegyületekből származik. (CO 2 származhat CaCO3 és ha savanyú talajban játszódnak le a folyamatok) A komposzt érettségének jó mutatója a respiráció, vagyis az egységnyi szerves anyagra, vagy szárazanyagra vonatkoztatott O2 fogyás, illetve CO2 keletkezés. Közismert, hogy a CO2 keletkezést lényegesen befolyásolja a hőmérséklet és a nedvességtartalom, valamint a szerves anyag minősége. Ha a külső tényezők azonos szintjét biztosítjuk (hőmérséklet és nedvesség) akkor összehasonlíthatók a különböző komposzt respirációs értékei. Anaerob feltételek mellett ettől lényegesen eltérő eredményeket mutatnak a gázvolumetrikus mérések. A CO 2-C fejlődés a vizsgált időszak kezdetén nagy, azután alacsony szinten állandósul. A CH 4-C keletkezése a mérésidő középső intervallumában éri el a maximumot, a végére újból lecsökken. A komposzthasznosítás kritériumai, a minősítés követelményei, előírásai, termékértékesítési lehetőségek A komposzt minőségét alapvetően a kiindulási anyagok minősége, a bomlás jellege határozza meg. A minőséget tehát befolyásolja, hogy a komposztálást a hulladék milyen bomlási szakaszában állítjuk meg, azaz hogy a komposztot friss vagy érett állapotban értékesítjük. A komposzt minősítésére, forgalmazására, engedélyezésére hazánkban a termelésnövelő anyagok engedélyezéséről, tárolásáról, forgalmazásáról és felhasználásáról szóló 8/2001. (I. 26.) FVM rendelet vonatkozik. A hulladék mennyisége megemelkedett, elsősorban a fogyasztási szokások jelentős változása miatt, a műszaki és a gazdasági fejlődés, illetve az urbanizáció következtében. Sajnos a megnövekedett hulladékmennyiség egyre nagyobb károsodást és kockázatot jelent a környezetünkre. A hulladékok környezetkárosító hatásának felismerése mellett egyre nyilvánvalóbbá vált a hulladékok szerepe a természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodásban, valamint az anyag- és energiagazdálkodásban. A komposztáláshoz felhasznált szerves anyagok tulajdonságai • Legyenek egészségügyileg kifogástalanok, összetevőknek nem szabad előfordulniuk.

környezetökológiailag


és

higiéniai

károsodást

okozó


• Gyommagvaktól és növényi kórokozóktól mentesek. • Növényekre ártalmas anyagoktól mentesek (pl. peszticid). • Legalább 20%-a legyen a szervesanyag-tartalom. • Ballasztanyagokat ne tartalmazzon (üveg, fa, fém). • 50%-nál kevesebb vizet tartalmazzon. • Alacsony nehézfém tartalmuk legyen. Megfelelő trágyázási értékkel kell rendelkeznie, azaz a tápanyagoknak a komposztba kell maradniuk. A komposztálás mellett szól, hogy a folyamat végterméke a komposzt, azaz a földszerű, sötétbarna színű magas szerves anyag taralmú anyag, mely a megfelelő feldolgozás után részben pótolhatja a talajerő-gazdálkodás szerves anyag hiányát, hiszen talajaink megvédése alapvető kötelességünk A komposzt értékesíthetőségének alapfeltétele az állandó, garantált minőség biztosítása, a vevők esetleges speciális igényeinek teljesítése mellett. A minőség-ellenőrzés saját és külső minőségellenőrzést foglal magában. A saját minőség-ellenőrzés: • a kiindulási anyagok, • a komposztálási technológia és • a végtermék időszakos ellenőrzését foglalja magában. A külső minőség-ellenőrzés rendszerint a késztermék időszakos ellenőrzését jelenti, amelynek alapján a termék, forgalmazási engedélyt kap. Alapelv, hogy a komposzt, mint végtermék, csak annyira lehet jó, amilyen a kiinduló anyag volt. Ezért különösen fontos, hogy a beszállítás során az átvétel legalább alapos szemrevételezéssel történjen. A mérlegelésen és szemrevételezésen túl egyéb – analitikai – vizsgálat általában nem szükséges a zöldhulladékok esetében. Szelektíven gyűjtött biohulladék beérkezése esetén viszont indokolt lehet egy olyan átvételi minőségvizsgálat, amely az anyag fontosabb jellemzőit (pl. nedvességtartalom, nehézfém- és idegenanyag tartalom) vizsgálja. Erre főként a kezdeti időszakban lehet szükség. A technológia ellenőrzésének alapja az üzemi napló vezetése. Ez megkönnyíti az érlelési folyamat szervezését és ellenőrzését. Minőségellenőrzések és hőmérsékletmérések egészítik ki a feljegyzéseket. A helyszínen a következő vizsgálatokat kell rendszeresen elvégezni, a szükséges beavatkozások megtétele érdekében: a. hőmérsékletmérés (az érlelés első kéthetében naponta, majd ezt követően legalább hetente), b. nedvességtartalom meghatározása, c. oxigénellátás (speciális műszerekkel), d. csíraképes magtartalom (a komposzt akkor tekinthető csíraképes magtól mentesnek, ha literenként 2 magnál kevesebb csírázik ki), e. növénytűrő képesség, f. tápanyagveszteségek. 71 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Ezek a vizsgálatok olyan rutinvizsgálatok, amelyek egyszerűen, olcsón és gyorsan elvégezhetők saját laboratórium nélkül. Az érettség jellemzésére a legelterjedtebben az önhevülési tesztet alkalmazzák, amelynek lényege, hogy az optimális (55%) nedvességtartalomra beállított komposztot 1,5 liter térfogatú és 100 mm belső átmérőjű hőszigetelt tartályba helyezik, és megnézik, hogy a tartály alsó harmadába helyezett hőmérő 2-5 napon belül milyen hőmérsékleti maximumot mutat. Az elért legmagasabb hőmérsékleti érték alapján történik a komposztok besoroljuk; érett komposztnak a IV.-V. érettségi fokú komposztot nevezzük.

A késztermék minőségellenőrzését saját vagy külső akkreditált laboratóriummal kell végezni, meghatározott rendszerességgel. A minőségvizsgálat alapján a forgalmazónak javaslatot kell kidolgoznia a szakszerű felhasználásra. A minőségellenőrzésről kötelezően megőrzendő vizsgálati jegyzőkönyv készül, amit igény szerint az ellenőrző (engedélyező) hatóságnak be kell mutatni. A komposzt minőségi paraméterei A komposzt biológiai jellemzői: • szerves összetevőket tartalmaz, • fertőzőképessége nincs, • kórokozóktól mentes, • gyommagvaktól mentes, • érettségi foka. A komposzt kémiai jellemzői: • pH-érték, • fontosabb tápanyag-összetevők (N, P, K), • nyomelem tartalom (kalcium, magnézium, bór), • C/N arány, • mésztartalom, • nitrogénmegkötés, • sótartalom, • nehézfémtartalom. A komposzt fizikai jellemzői: • szemcseméret (finom szemcse 8 mm alatt, közepes szemcse 8-20 mm között, nagy szemcse 20 mm felett), • struktúra-stabilitás (eróziógátlás),



• víztartalom, • idegenanyag-tartalom, • tárolhatóság. A komposzt értékét a minőségi mutatók, makro tápanyagok, mikroelemek, nehézfémek vizsgálata alapján vehetjük számításba. A tapasztalat az, hogy a vizsgált mutatók igen széles intervallumban adják meg a késztermék beltartalmi mutatóit. A komposztok talajerő-gazdálkodási értékének meghatározásánál elsősorban a minőségi mutatókat veszik számításba (9. táblázat). 9. táblázat. A komposztok előírt minőségi mutatói

A biológiai eredetű, szerves hulladékok és melléktermékek hasznosításának lehetőségei tehát rendkívül változatosak. Nagyadagú alkalmazásuk különösen homoktalajok javításában lehet eredményes, vetekszik a hagyományos istállótrágya szerkezetjavító hatásával. Rendszeres használatuk a laza szerkezetű talajokat kötöttebbé, a nehéz agyagtalajokat pedig lazábbá, könnyebben művelhetővé teszi (Mikrobiológiai úton lebomlanak, átalakulnak, és jelentős szerepet játszanak a talajszerkezet kialakításában. A lebomlás során keletkező anyagok és a mikrobák nyálkaanyagai ragasztóanyagként szerepelhetnek) A szerves anyagok javítják a talaj szerkezetét, csökkentik az erózió hatását). A megfelelő nedvesség, levegő és hőmérséklet együttes hatása annál jobban érvényesül, minél nagyobb a talaj szervesanyag-tartalma A talajtermékenység szempontjából fontos ioncsere-kapacitás is növekszik a szerves vegyületek hatására A szerves anyag kedvező hatással van a talaj vízgazdálkodási paramétereire is. Szárazságnak kitett homoktalajoknál a szennyvíziszap kedvezően befolyásolja a talaj hasznosítható víztározó kapacitását. A talaj minőségének megőrzése több szempontból kötelező (etikai, erkölcsi, jogi). Talajkészletünk nemzeti vagyon, nem emberi léptékű kategória, már az emberiség kialakulása előtt létezett és minden generáció kötelessége, hogy termékenységét továbbra is fenntartsa és megőrizze az újabb generációk számára úgy, hogy a jelenlegi igényeket is kielégítse. 10. táblázat. A komposztok felhasználási dózisa kertészeti kultúrák és gyümölcsösök esetében



A komposztnak a kertekben történő használata során a következőket célszerű betartani. A komposztot a talaj felszínén terítsük el, ne ássuk a földbe. Erre szalmából, lombból, vágott fűből, vékony humuszréteget terítünk a komposzttal takart talajfelszín kiszáradásának megvédése céljából. Fiatal növényeknél a felszíni rétegbe úgy keverjük a komposztot, hogy 1/3 komposzt, 2/3 föld legyen. Cserepes növények talajában is ugyan ez az arány ajánlott. A zöldséges ágyásokban (borsó, hagyma, bab, sárgarépa, retek, paradicsom stb.) a felső 1-2 cm-es rétegbe kell bemunkálni 1-3 kg/m2 dózisban. A kijuttatás tavasszal történik, de lehet később is. A gyep telepítésekor célszerű komposztot használni, 1-2 kg/m2 bemunkálunk a talaj felső rétegébe. Virágágyasokba tavasszal és ősszel is lehet komposztot bedolgozni. Itt is a szabály az, hogy a felső rétegbe kerüljön a 1 kg/m2-nyi mennyiség. A szántóföldi növények esetében is a komposzt dózisa 3 kg/m2, vagyis 30 t/ha mennyiségnél (1 kg/m2=10 t/ha) kisebb. Szántóföldi kultúrák estében az irodalom az istállótrágya-adagolásnak megfelelő dózisokat javasol. Ez ökonómiailag a mai műtrágya árak mellett nem gazdaságos. Javasoljuk az irodalomban javasolt értékek felét adagolni. A komposzt értékesítése, ára Ma Magyarországon 1 kg műtrágya hatóanyag ára 2010-ben: 260 Ft/kg. A komposzt hatóanyagtartalma: 18 kg NPK/1 t komposzt Egységnyi hatóanyag ugyanannyiba kerül műtrágyában, mint a komposztban. A komposzt kijuttatási költsége sokkal több, mint a műtrágyáé. 2-3000 Ft/t költségű komposzt képes lenne a jelenlegi árak mellett ökonómiailag felvenni a versenyt a műtrágyával. 1 t komposzt értéke jelenleg 4-5000 Ft. A komposztban található egyéb anyagok, szerves anyag és mikroelemek még növelik az értékét. A kezelt kommunális iszapok termékszámos bevizsgálásának költségei a következők: 1. eljárási illeték kb. 500 ezer forint 2. bevizsgálási díj: kb. 1 millió forint 3. szakértői díj kb. 500 ezer forint 2003-as beruházási adatok alapján 4500 m2 tereprendezett, csatornázott, betonozott+aszfaltozott kezelőtér bekerülési értéke bruttó 26 millió forint. Ilyen beruházási költségek és eljárási illetékek mellett támogatás nélkül nem gazdaságos komposzttelepet létesíteni. A jogszabályok módosítására, több pályázati lehetőségre lenne szükség, hogy az egyre nagyobb tömegben termelődő szerves anyag, biohulladék, szennyvíziszap stb. a megfelelő helyre – egy korszerű komposztálóba – kerüljön, ahol ellenőrzött körülmények között hatékony talajjavító/termésnövelő komposztot állítanak elő.



Nagy szükség lenne egy egységes komposztminősítési módszer kidolgozására, mely minden komposztáló üzemben egységesen - az alapanyag összetételétől kezdődően a technológia minden lépésében - ellenőrizhető lenne, így biztosítható az előállított termék (komposzt) állandó minősége.


II. rész - Biogáz Bevezetés Az anaerob biodegradáció története az időszámításunk előtti X. századra vezethető vissza. Írásos dokumentációt találunk arról, hogy az akkori Asszír birodalomban biogáz elégetése során keletkezett hőt használták fel a fürdővizeik melegítésére. A későbbi Perzsiában is hasonló módszereket alkalmaztak. Shirley 1677-ben felfedezte a mocsárgázt, amiről Volta 1776-ben megállapította, hogy éghető. Ebből Dalton 1804-ben kimutatta a metánt, s hogy ezt mikrobák állítják elő azt Pasteur fedezte fel. Ezen megfigyelések eredményeképpen, 1888-ban Gayton a Francia Tudományos Társaság ülésén saját maga által - trágyából és vízből, 35 °C-os hőmérsékleten - előállított biogázt égetett el. E módszer fejlődése igen gyorsnak bizonyult. A világ első biogáztelepét az indiai Mantungában hozták létre 1856-ban, s egy lepratelepen helyezték üzembe. 1896-ban az angliai Exeterben a biogázt közvilágításra használták. 1920-30 között a szennyvíziszapok anaerob módon történő erjesztéséből biogázt állítottak elő, 1937-ben pedig már hét német nagyvárosban használtak biogázzal üzemelő szemétszállító járműveket. 1942-ben Ducellier és Ismann mezőgazdasági hulladékok anaerob erjesztésével jutottak biogázhoz. A mai formában a II. világháború után kezdődött el az eljárás széles körű elterjedése, hazánkban a XX. század első felében kezdődtek el az ez irányú kutatások. Mai viszonylatban a kisméretű, családi gazdaságokat ellátó, primitívnek mondható biogáz-reaktorok a legelterjedtebbek, melyekből világszerte 6-8 millió darabot számlálunk. Az itt termelt biogázt leginkább főzésre, világításra használják fel. Világviszonylatban az anaerob biodegradáció területén Európának igen jó eredményeket sikerült elérnie a mezőgazdasági, ipari, városi hulladékok kezelése területén. A rendszer egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a II. világháborút követően, egyre nagyobb ütemben terjedt, amikor is a hagyományos, addig használt energiahordozók nehezen voltak hozzáférhetők. Európában Dánia rendelkezik a legtöbb tapasztalattal a nagyléptékű biogáz fermentáció terén. Az országban jelenleg 18 olyan telep üzemel, amely a vonzáskörzetében keletkező szerves hulladékokat dolgozza fel, sok esetben kofermentáció során (az ipari és kommunális szennyvíz az állati trágyával együtt kerül felhasználásra). Az 1990-es évektől az ipari szennyvizek kezelésére szolgáló anaerob fermentációs rendszerek fejlődtek a legnagyobb mértékben. Jelen pillanatban a világon több mint 1000 ilyen rendszer létezik, vagy van építés alatt. Európában a teljes biogáz produkció 44%-át szennyvíziszapból állítják elő, míg Észak-Amerikában a biogáz rendszerek csak 14%-a ilyen üzem. Mezőgazdasági tevékenységet folytató területeken a háztáji telepek a meghatározók. Számos példa ismert arra vonatkozóan, hogy anaerob fermentort (erjesztő tartály) használnak igen sokféle szerves szennyeződés (rostos anyagok, ételmaradék, hús, tej) előkezelésére, ily módon a végső kezelés költségeinek csökkentésében jelentős eredményeket érhetünk el. A biogáz használata napjainkban rohamosan terjed, több okból is kifolyólag: az energiaszükségletek növekedésével a fosszilis tüzelőanyagok (szén, kőolaj, földgáz) csökkenése áll szemben; a világnak az energiaellátásban a korlátlanul rendelkezésre álló Nap energia (sugárzási energia) jut döntő szerephez. A fotokémialag a biomasszában (mezőgazdasági hulladék) tárolt energiát anaerob fermentációval biogáz formájában felhasználhatóvá tehetjük. Az energianyerés másik útja, hogy szennyvíztisztításból és egyéb gazdasági tevékenységből (élelmiszer-ipar) származó hulladékok anaerob kezelésével biogázt állítunk elő. Csökkenti a végső elhelyezésre szánt iszap tömegét és térfogatát. Az üzemanyag és a nem megújuló energiahordozó árak igen gyorsan emelkedtek az elmúlt évek során, egyre magasabb adókat is vetnek ki azokra, így a fogyasztóknak halmozottan növekednek a terhei. A világ energiaéhsége egyre nagyobb.


Nem csak hogy kellenek az energiahordozók, környezetkímélőnek is kell lenniük a fenntartható fejlődés érdekében. Éppen ezért fejlődik rohamosan a megújuló energiaforrások kutatása és felhasználása. Követelmények: • Ismerje a biogáz-előállítás lehetséges alapanyagait! • Tudja a biogáz hasznosításának lehetőségeit! • Ismerje az anaerob fermentáció lényegét! • Tudja ismertetni a fermentációt befolyásoló paramétereket!


10. fejezet - Biogáz-előállítás Bevezetés Környezetünkben ugyanazok a biológiai folyamatok játszódnak le, mint a biogáz üzemekben, azzal a különbséggel, hogy a természetben a szerves anyagok bomlása során keletkező metán nem kerül elégetésre. A biogáz helyét a természetes tápanyag körforgásban a 43. ábra mutatja be.

43. ábra. Biogáz helye a természetes tápanyag körforgásban A metán agresszív üvegházhatású gáz, a légkörbe jutva a szén-dioxidhoz képest huszonháromszor erősebben fejti ki káros hatását. Az emberi tevékenység során, a hulladéklerakókon, szennyvíztelepeken, állattartó telepeken spontán mennek végbe a természetes metángáz képződési folyamatok. A biogáz üzemben szabályozott körülmények között termelt metán elégetésekor szén-dioxid, víz és jelentős mennyiségű energia keletkezik. A biogáz elégetése Európában jellemzően blokkfűtőműben történik. Ez ún. kogenerációs hasznosítást jelent, melynek során a gázmotorral elektromos áramot és hőenergiát, termelnek. A megtermelt gáz napi viszonylatban tartalékolható, és így alkalmas a hálózat napi csúcsterheléseinek kiszolgálására A biogáz-termelés alkalmas mezőgazdasági melléktermékek, valamint energianövények hasznosítására; ezáltal olyan területek gazdaságos művelését is ösztönzi, amelyek alacsonyabb termőképességgel rendelkeznek. A probléma megoldásában segíthet a biogáz gyártás, hiszen a rosszabb termőképességű területeken élelmiszeripari alapanyagok helyett energianövényeket lehet termeszteni, illetve a kialakuló feleslegek biogáz üzemekben feldolgozhatók. A biogáz szerves anyagok baktériumok által anaerob körülmények között történő lebontása során képződő termék. Kb. 45-70% metánt (CH4), 30-55% szén-dioxidot (CO2), nitrogént (N2), hidrogént (H2), kénhidrogént (H2S) és egyéb maradványgázokat tartalmaz. Biogáz képződik a mocsarakban, de a kérődzők bélrendszerében is. A biogáz-előállítás a levegő (oxigén) kizárásával, hő bevitellel történő szerves anyag lebomlási-stabilizálási folyamat, mely során hasznosítható biogáz keletkezik Követelmények: • Ismerje a biogáz és a biogáz-előállítás fogalmát! • Tudja felsorolni a biogáz-termelésre alkalmas nyersanyagokat!


Biogáz-előállítás

• Ismerje a biogáz-termelés feltételeit! • Ismerje a biogáz-termelés mikrobiológiai alapjait! A biogáz A biogáz szerves anyagok anaerob térben, mikroorganizmusok közreműködésével történő erjedésekor keletkezik, a földgázhoz hasonló, légnemű anyag, melynek felhasználhatósága rendkívül sokoldalú. A biogáz üzemek a kor technikai színvonalán a kérődzőkben lejátszódó folyamatokat utánozzák, gyengébb hatásfokkal.

Biogáz forrásai Biogáz előállításra valamennyi szerves anyag (kivéve a szerves vegyipar termékeit) alkalmas. A biogáz előállítására legáltalánosabban használt nyersanyagok: • trágya és hígtrágya, • tejsavó, • vágóhídi hulladék (bendő-, béltartalom, vér), • konzervipari hulladékok, • növénytermesztési zöldhulladékok, • éttermi hulladékok (ételmaradék, használt zsiradékok), • szennyvíziszap. • élelmiszeripari melléktermékek és hulladékok (különösen a cukor-, édesség-, sajt-, burgonyagyárak és üzemek), 79 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


• valamennyi zöld növényi rész, • háztartási hulladék, • kommunális szennyvizek stb. A biogáz képződés előfeltételei: • a szerves anyag, • a levegőtől, oxigéntől elzárt körülmény, • a metanogén baktériumok jelenléte. • állandó és kiegyenlített hőmérséklet, • folyamatos keveredés, • kellően aprított szerves anyag, • a metanogén és acidogén baktériumok különböző, s egymással szimbiózisban tevékenykedő törzsei is szükségesek. Szerves anyagból kinyerhető metángáz mennyisége erősen függ: • a kiindulási szerves anyag összetételétől, • a biogáz-erjesztő műszaki-technikai színvonalától, • az alkalmazott technológiától, szárazanyag tartalom, hőmérséklet, aprítás, keverés stb. Keletkezés körülményei A biogáz keletkezése elméletileg +4....+98 °C között lehetséges. Minden hőmérsékleti tartományban a metanogén baktériumok más-más törzse tevékenykedik. A különböző technikai szintet jelentő biogáz telepeken a szokásos lebontási hőmérséklet • pszichofil zóna, azaz a környezeti hőmérsékleten termelő biogáz berendezés, • mezophil, azaz +28...+36 °C között termelő biogáz telep, • termophil, azaz +48...+53 °C hőmérsékleten termelő telep. A biogáz gyártáshoz alkalmazható technológia meghatározó tényezője a feldolgozandó szerves anyag szárazanyag-tartalma: a folyékony szennyvizek, a hígtrágyák biogázas kezelése lényegesen más technikai feltételrendszert kívánnak, mint a nedves, a félnedves, vagy a szilárd (pl. kommunális) szemét. A biogáz eljárás a szerves eredetű hulladékok olyan kezelési eljárása, amely a hulladékok fizikai-kémiai tulajdonságától függően, a hulladékok keletkezési ütemétől, jellemzőitől függően eltérő kezelést, és azokhoz szükséges technikai előfeltételt igényel. A biogáz csoportosítása A biogáz tág fogalma miatt érdemes azt csoportokba osztani. Az egyik legegyszerűbb besorolást a termelés helye jelenti. Ezek alapján három nagy csoportot tudunk megkülönböztetni: • depóniagáz (szeméttelepi gáz, a kommunális hulladékban lévő szerves anyag lebomlásából képződik); • szennyvíztelepi gáz (a szennyvíztelepeken képződő biogáz); • biogáz mezőgazdasági mellék/termékekből és egyéb szerves anyagokból (a biogáz szó alatt általában ezt értik). A metán előállításában a mikroszervezetek életfeltételeinek szabályozása a döntő tényező. Az optimális életfeltételek biztosítása mellett a mikroszervezetek ugyanis mértani haladvány szerint, gyorsan elszaporodnak. 80 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Jelenlétük – különösen hulladékok esetén – a gyakorlatban szinte kizárhatatlan. Egyfajta hulladékanyagban nagyon sokféle mikroorganizmus van jelen egyidejűleg, amelyek közül azok szaporodnak gyorsabban és válnak döntő többségűvé, amelyek számára az életfeltételek kedvezőbbek. Mikrobiológiai alapok • Hidrolízis - Hidrolizáló mikroorganizmusok (zsírok, cellulóz, keményítő, fehérjék) • Savas erjedés - Acetogén mikroorganizmusok (cukrok, aminosavak, zsírsavak) • Metán fermentáció – Metanogén mikroorganizmusok (illékony zsírsavak – acetát -, hidrogén) A metánbaktériumok metánt, széndioxidot és vizet állítanak elő. A „kész” biogáz kb. 60-65% metánt, kb. 30% széndioxidot és csak néhány százalék egyéb gázt, pl. kénhidrogént tartalmaz. A biogáz képződés teljes folyamata alapvetően két szakaszra oszlik: • az első egy fermentációs biokémiai folyamat, amely a nagymolekulájú szerves anyagok lebontását, feltárását jelenti, • a második a metánképződés biokémiai folyamata. Újabb kutatások szerint a kettő között van egy acetogén biokémiai folyamat is, ennek elkülönítése azonban inkább elméleti jelentőségű, mivel kimutatták, hogy az ehhez a közbeeső folyamathoz szükséges acetogén mikroszervezetek csak a metánképzőkkel szimbiózisban tudnak élni. Lényegében is elegendő, ha ezt a közbülső folyamatot a második szakasz részeként fogjuk fel. A biokémiai folyamat két szakaszának megfelelően csoportosíthatók az annak végrehajtására képes baktériumok. A fermentatív folyamat végrehajtóit savképző baktériumoknak, a metánt termelő baktériumokat metanogén baktériumoknak nevezzük. A metánképződési folyamatban közreműködő mikroorganizmusokról általában az a vélemény, hogy nagyon érzékenyek a mérgezésre. Az alapanyagokban előforduló toxikus anyagok gyors aktivitáscsökkenést eredményeznek. Újabb kutatások szerint azonban rövidebb ideig elviselik a toxikus hatást, és ha kellően felhígul vagy kicserélődik a tápanyag, a populáció újra aktiválódik, tehát nem pusztulnak el a mikroszervezetek kisebb dózistól viszonylag rövid periódus alatt. A biogáz-termelés mikrobiológiai ciklusai A biogáz-termelés folyamatát több mikrobiológiai ciklusra oszthatjuk. Ezek szoros egymásra épülésük miatt természetes körülmények között nem lehet ezeket elválasztani egymástól. A természetben ez a folyamat több ezer, több millió mikroorganizmus összehangolt tevékenysége során játszódik le, s ezekben a bonyolult folyamatokban minden fajnak meghatározott, specifikus funkciója van Hidrolízis Az első mikrobiológiai ciklusban a hidrolizáló mikroorganizmusok vesznek részt. Ennek során elsőként a komplex szerves anyagokat fakultatív és obligát anaerob mikroorganizmusok bontják le alkotóelemeikre. A folyamat jó alapanyagaiként szolgálnak a cellulóz, keményítő és a zsírmolekulák. Kevésbé jók a fehérjék, amelyek nagy mennyiségben negatív irányba befolyásolják a folyamat lejátszódását. A hidrolizáló baktériumok a polimerláncok feldarabolására képes enzimeket bocsátanak ki magukból, amik a hidrolízisben is részt vesznek. A rendszer gáztermelő potenciáljának egyik nagyon fontos limitáló tényezője a polimerek hidrolízisének sebessége, amit a cellulózbontó exoenzimek szintje határoz meg. Acetogenezis A hidrolizáló baktériumok energiaszükségletüket úgy fedezik, hogy a felvett zsírokat, aminosavakat, cukrokat tovább bontják még kisebb molekulákká és az így felszakadó kémiai kötések energiáját használják fel saját bioszintetikus folyamataikhoz. A keletkező kémiai energia mellett az acetogenezis során létrejönnek az előzőeknél még kisebb molekulák (propinsav, vajsav, ecetsav sói), melyeket illó szerves savaknak nevezünk.



A hidrolizáló baktériumok által fel nem használt és környezetükbe kibocsátott szerves savakat, oligo- és monoszacharidokat, zsírokat, aminosavakat az acetogén mikroorganizmusok hidrogénné és acetáttá alakítják tovább. Ezek a baktériumok rendszerint igen sokfélék és a környezeti hatásoknak hellyel-közzel ellenállók, illetve felelősek a megfelelően alacsony redoxpotenciál kialakításáért. Az acetogén és a metanogén baktériumok egymással függőségi viszonyban vannak, mert ha az utóbbiak nem fogyasztják el elég gyorsan az acetogének által termelt hidrogént, ez felhalmozódik és gátolja azok működését. Ha ez bekövetkezik, a termodinamikai egyensúly felborul, ami az egész rendszerre nézve negatív hatással lesz. Metanogenezis Az utolsó lépés a metanogenezis (az egész biogáz-termelés sebességét meghatározza), melynek során szigorúan anaerob körülmények között a metanogén mikroorganizmusok metán és széndioxid keverékét, tehát biogázt állítanak elő. A hőmérséklet szerepe a biogáz előállítás során A biogáz-előállítás mikrobiológiai folyamatainak és technológiáinak legfontosabb rendező tényezője a hőmérséklet. A mikroszervezetek más-más csoportja jellemző a mezofil – 30-35 °C-on legaktívabb – hőmérséklettartományban. Az anaerob fermentáció szélső értékeit 5-66 °C-ban szokták megjelölni. A mezofil baktériumok 32-42 °C között tevékenyek, a termofilok 50-57°C között. A gáz hozamának néhány meghatározó tényezője • Az anaerob biodegradáció hőmérséklete (32-38 °C mezofil tartomány, 52-58 °C termofil tartomány); • a fermentálandó anyag szárazanyagtartalma (~6% nedves eljárás, 20-30% félszáraz eljárás), • a kiindulási szerves anyag összetétele, stb.; • a sebesség az anyag molekulaszerkezetétől, az adott vegyület lebontására képes enzimekkel rendelkező mikroorganizmusok mennyiségétől és a környezeti tényezőktől függ. A szerves anyagok anaerob lebomlása során széndioxid, metán és víz keletkezik. Anaerob lebontás folyamata: C6 H12 O6 · 3CH3COOH 3CH3COOH · 3CH4 + 3CO2 CO2+ 4H2 ·CH4 + 2H2O +400 kJ A szerves anyagok (fehérjék, zsírok, cukorszármazékok) aerob lebomlása, komposztálódása során széndioxid és víz keletkezik, illetve hő termelődik. Aerob lebontás folyamata: C6H12O6+6O2 · 6CO2+6H2O+2870 kJ Biodegradáció-fermentáció • Az anyagoknak olyan bomlási folyamata, amely természetes feltételek között (aerob és/vagy anaerob) mikroorganizmusok hatására történik. • Szilárd hulladék esetén a biodegradálódás, folyékony hulladékok esetén biológiai lebontás (fermentáció) elnevezést használjuk. A biogáz képződése a természetben önmagától is lejátszódik a mocsarakban, mélyvízi tengeröblökben, hulladéklerakókban, stb. A mikrobák által termelt, életműködésük során előállított biogáz 50-70%-a metán, 2848%-a szén-dioxid és 1-2%-a nitrogén és kénhidrogén. A földgáz szinte teljes egészében metánból áll, ezért a biogáz fűtőértéke a metán tartalomtól függően a földgáz 50-70%-a (18-25 MJ/Nm3), mely sűrítéssel és tisztítással növelhető.



A gáz fűtőértékét a metán koncentrációjának nagysága, a metántartalma határozza meg. Ennek függvényében beszélhetünk felső- és alsó fűtőértékről. A felső fűtőérték, a vízgőz lecsapódása után történő, egy normál köbméter biogáz elégetésekor felszabaduló energiát (HHV- higher heating value), míg az alsó fűtőérték, a vízgőz kondenzációja nélkül kapott energiát (LHV- lower heating value) jelenti. Ennek mérésére a Woobe-számot használjuk. Kiszámítására a relatív sűrűségre is szükségünk van, ami a gáz és a levegő sűrűségének arányából állapíthatunk meg. 1 m3 tisztítatlan biogáz hőenergiája körülbelül 0,5 liter tüzelőolajat, vagy 1 kg feketeszenet helyettesít. A gyakorlatban a különféle szerves anyagok 1 kilogramm szárazanyagából, anaerob erjesztéssel 230-400 liter biogáz állítható elő, elméleti síkon akár ennek sokszorosa is, 587-1535 l/kg. Összefoglalás A biogáz képződése a természetben önmagától is lejátszódik a mocsarakban, mélyvízi tengeröblökben, hulladéklerakókban, stb. A mezőgazdasági technológiák során nagy tömegben keletkező szerves hulladékokat a környezetvédelmi előírások és környezetünk védelme miatt ártalmatlanítani kell. Az ártalmatlanítás egyik módja a biogáz-termeléses eljárás. A biogáz szerves anyagok anaerob térben, mikroorganizmusok közreműködésével történő erjedésekor keletkezik, a földgázhoz hasonló, légnemű anyag, melynek felhasználhatósága rendkívül sokoldalú. Az emberi tevékenység során, a hulladéklerakókon, szennyvíztelepeken, állattartó telepeken spontán mennek végbe a természetes metángáz képződési folyamatok. A biogáz üzemben szabályozott körülmények között termelt metán elégetésekor szén-dioxid, víz és jelentős mennyiségű energia keletkezik. A biogáz csoportosítása a termelődés helye szerint • Depóniagáz (szeméttelepi gáz, a kommunális hulladékban lévő szerves anyag lebomlásából képződik); • szennyvíztelepi gáz (a szennyvíztelepeken képződő biogáz); • biogáz mezőgazdasági mellék/termékekből és egyéb szerves anyagokból (a biogáz szó alatt általában ezt értik). Biogáz-termelésre felhasználható alapanyagok Biogáz termelésre valamennyi biológiai úton lebontható szerves anyag alkalmas, de elsősorban szerves hulladékok hasznosítása céljából alkalmazzák ((hígtrágya, kommunális hulladék, élelmiszeripari hulladékok stb.). A biogáz előállítás fontosabb jellemzői • Az eljárás elméletben 3 fázisra bontható: hidrolitikus fázis; acidogén fázis; és a metanogén fázis – de alapvetően a gyakorlatban 2 biokémiai fázis játszódik le: hidrolízis és metanogén fázis (a közbeeső folyamathoz szükséges acetogén mikroszervezetek csak a metánképzőkkel szimbiózisban tudnak élni). • Anaerob mikroorganizmusok mezofil (20-45 °C) és termofil (50-65 °C) tartományban működnek optimálisan. • A metángáz közvetlen elégetésével hő- és villamos energia termelésre, szétválasztás és tisztítás után gázhálózatra való betáplálásra, szétválasztás, tisztítás és komprimálás után üzemanyagként való felhasználásra alkalmas. • A cél a maximális biogáz-kihozatal. • A lebontási maradék komposztálást követően mezőgazdasági területen felhasználható, ha teljesíti a jogszabályokban meghatározott követelményeket, határértékeket. Ellenőrző feladatok Jelölje, hogy igaz vagy hamis az állítás! 1. Biogáz termelődés csak emberi beavatkozással jön létre. 83 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


2. A komposztálás egy szakaszában keletkezhet biogáz. 3. A biogáz keletkezése aerob folyamat eredménye. 4. A hőmérsékletnek nincs jelentősége a biogáz termelődése során. 5. Biogáz előállítására csak szerves, biológiailag lebontható anyagok alkalmasak. 6. 1 m3 tisztítatlan biogáz hőenergiája körülbelül 0,5 liter tüzelőolajat, vagy 1 kg feketeszenet helyettesít. 7. Szilárd hulladék lebontásának megnevezése: fermentácó. 8. Biogáz előállításához szükség van állandó levegőztetésre. 9. Hidrolízis és metanogenezis a biogáz-előállítás folyamatai. 10.

A biogáz felhasználása energiakímélő megoldás.


11. fejezet - A biogáz-üzemek felépítése és technológiai részegységei Bevezetés A biogázt lehetséges kisméretű telepeken előállítani, éppen ezért a félreeső területekhez nem kell becsatlakoztatni a távszolgáltatásokat. Már egy nagyon „kezdetleges” konstrukció hulladék anyagokból építve is termel gázt, ha betartunk egy-két egyszerű tervezési és működtetési szabályt. A biogáz fűtőértéke valamivel alacsonyabb a földgázénál, azonban felhasználása egyaránt ugyanolyan sokrétű. A metán üvegházhatást segítő szerepe elkerülésének az egyik módszere az, hogy ha lehet, akkor nem hagyjuk magára a biomasszát lebomlani és ezáltal a szabadba szökni a metánt, hanem össze kell azt gyűjteni és el kell azt égetni. Rengeteg kárt okoz így a szeméttelepeken bomlásnak indult és máshol is a magára hagyott felhalmozott fölösleges biomassza. Nem beszélve arról, hogy ez nagyon pazarló. A szegény és energiahiányos országok már jobban odafigyelnek: náluk semmi nem mehet kárba. Ennek megelőzésére épülnek a biogáz-telepek: energiát nyernek, és csökkentik az üvegházhatást. A mezőgazdasági hulladékoknak az elégetése csak rövid távú előnyökkel jár, de a biogázzá való alakítás a teljes energiapotenciál realizálását jelenti. A biogáz termelési folyamat biztonsága érdekében bizonyos paraméterek mérése fontos a biogáz erőműben. Így a fermentorokban uralkodó hőmérséklet, pH, a képződött gáz mennyisége, metán és kénhidrogén tartalmának ismerete elengedhetetlenül fontos. Ezen értékek mérése elektromos eszközökkel folyamatosan és nagy pontossággal megoldható, kiértékelhető Az üzemek biztonsága miatt fontos, hogy a fermentortérbe juttatott levegő mennyisége ne legyen 10%-nál több, mert az robbanást okozhat. Egyéb alapvető biztonsági előírások betartása esetén a biogáz erőművek nem jelentenek a környezetükre veszélyt. Követelmények: • Ismerje meg, milyen alapanyagok használhatók biogáz-termelésre! • Tudja csoportosítani a biogáz erőműveket többféle szempont szerint! • Ismerje a biogáz-üzemek általános technológiai elemei! A biogáz jellemzése Mesterségesen a 19. sz. eleje óta állítanak elő biogázt. Az első biogáz generátort Indiában helyezték üzembe, 1856-ban. Azóta világszerte (főleg Ázsiában) sok millió hasonló működik, többségük „családi” méretű, de vannak nagyüzemi, „erőmű” jellegű biogáz telepek is, amelyek egész városokat látnak el energiával. Biogáz-előállító üzemet 1959-ben létesítettek az USA-ban. A biogáz közvetlenül is felhasználható fűtésre, főzésre (a földgázhoz hasonlóan és ugyanazokkal a berendezésekkel), vagy elektromos energia termelésére, illetve járművek hajtására, robbanómotorok üzemanyagaként. A biogáz-generátorba mindenféle szerves hulladék, trágya, konyhai és élelmiszeripari hulladék, vágóhídi és kommunális szennyvíz, mezőgazdasági hulladék konvertálható biogázzá. A biogáz képződése közben a patogén szervezetek elpusztulnak, ami közegészségügyi szempontból igen jelentős. A visszamaradó fermentlé minden értékes ásványi anyagot megőriz, és kitűnő szerves trágyaként használható.


A biogáz-üzemek felépítése és technológiai részegységei A becslések szerint a világon működő mintegy 9 millió biogáz fejlesztőből 7,2 millió Kínában van. A jövő energiaforrásának lényeges alapja lehet a biogáz, ami környezetkímélő, és fontos szerepet tölthet be az organikus mezőgazdaságban (szerves trágya visszapótlás). A biogáz előállítására alkalmas alapanyagok felhasználását a magas beruházási költség, a hosszú megtérülési idő, és a megtermelt biogáz felhasználásának gondjai hátráltatják. Mégis fontos a biogáz előállításának terjesztése, hiszen az egyetlen olyan megsemmisítési mód, amely a környezetkárosító anyagok semlegesítésén kívül az energianyerést is lehetővé teszi. Mezőgazdasági hulladékból termelt biogáz Alapanyagok Növényi alapanyagok: • árpaszalma, • búzaszalma, • energiafű, • fű, • kukoricaszár, • len, • kender, • nádhulladék, • rozsszalma, • repce, • rizsszalma, • zabszalma stb. Állati trágya alapanyagok: • tehén, • hízómarha, • ló, • sertés koca+szaporulata, • hízó, • juh, • baromfi, • vágóhídi hulladék. Biogáz kihozatal különböző alapanyagokból


A biogáz-üzemek felépítése és technológiai részegységei

44. ábra. Néhány alapanyag gázkihozatala m3/t 11. táblázat. Néhány hulladéktípus biogáz-kihozatala

12. táblázat. Szerves hulladékok biogáz-termelése

A biogáz összetétel szerint nagyrészt megegyezik a földgázéval, legnagyobb részük metán, így fűtőértékük is hasonló. A biogáz előállítást befolyásoló abiotikus tényezők:


A biogáz-üzemek felépítése és technológiai részegységei • Oxigéntartalom • Hidrogéntartalom • pH • Hőmérséklet • Nedvességtartalom • Toxikus anyagok • Tápanyag-ellátottság Mezőgazdaságban alkalmazott biogáz előállítási technológiák gyakorisága • Anaerob körülmények között: fermentorban (reaktorban). • Mezofil eljárás a létesítmények ~90%-ánál. • Termofil eljárás ~5%. • Vegyes eljárás ~5%: ekkor az első lépcső mezofil ~37°C ~28 nap, a második lépcső termofil ~55°C ~10-20 nap a tart. idő. A folyamat optimalizálása • Folyamatos, előmelegített alapanyag adagolás. • Alapanyag összetétel fokozatos változtatása. • Rothasztást gátló anyagok kizárása. • Megfelelő keverés. • Hőmérséklet pontos tartása. • Tartózkodási idő biztosítása (elegendő térfogat). A biogázüzemek felépítése és technológiai részegységei A biogáz üzemek általában egy előtároló tartályból, egy vagy több fermentorból (biogáz-reaktor) és utótárolóból állnak. Ha a biogáz erőműben szilárd szerves anyagok is felhasználásra kerülnek, akkor ezek aprítása, hígítása, homogenizálása és higienizálása a fermentorba történő bejuttatás előtt történik meg. A fermentorban a szerves anyagokat baktériumok bontják le, levegőtől elzártan. Az itt képződött biogáz felhasználása előtt tisztításon esik át, majd rövid ideig tárolják, mielőtt egy blokk-fűtőerőműben elégetnék és elektromos áramot, hőt termelnének belőle. Az erőműveknek a szubsztrátumok áramlása alapján két nagy típusát különböztetjük meg: • az átfolyó rendszerű üzemekben a reaktorba szakaszosan, meghatározott időközönként, kis mennyiségben bekerülő friss szubsztrátummal megegyező mennyiségű, már kierjesztett anyag hagyja el a rothasztóteret; • a tároló rendszerű üzemekben a friss és kierjesztett anyagok ugyanabban a rothasztótérben maradnak, amíg azt ki nem ürítik. Ezek általában egyszerű hígtrágyatárolók biogáztermelésre átalakítva. 13. táblázat. Biogáz-technológiák csoportosítása a nyersanyag szárazanyag-tartalma szerint

A 45. ábra egy általános üzem felépítését mutatja, amelytől a rendszer összetevői a különböző alapanyagok és technológiák függvényében eltérhetnek, a 46. ábrán a biogáz gyártás sematikus áttekintése látható. 88 Created by XMLmind XSL-FO Converter.


45. ábra. A biogázüzem általános felépítése

45. ábra. A biogázüzem általános felépítése perkolálás; Batch eljárás A gáztermelés az alábbiak szerint számítható:

A biogáz-üzemek általános technológiai elemei • Az előtároló nagyobb mennyiségű biomassza tárolására alkalmas, itt történik a komponenseknek a receptúra szerinti összekeverése. • Az etető a biomassza napi tárolására alkalmas, szakaszos üzemben 1-2 óránként automatikusan juttatja a nyersanyagot a fermentorba, általában naponta egyszer szükséges feltölteni. • A nyersanyag kierjedése a fermentorban történik, a biomassza a csigás etetőn keresztül jut ide, és a technológiától és az alapanyag minőségétől függően 20-30 napot tartózkodik itt. A fermentáció előnyei: • szerves hulladék anyagok környezetkímélő feldolgozása; • értékes energiaforrás – biogáz – előállítás; • a kellemetlen szaghatások csökkennek;


A biogáz-üzemek felépítése és technológiai részegységei • az iszapstruktúra átalakul (állagjavítás); • kevésbé szennyezi a légkört metánnal; • kis tápanyagveszteség; • javul a növények tápanyag-hasznosítása; • a biotrágya higienizálása. • A kombinált tárolóban történik az utóerjedés és a biogáz tárolása, a tartály tetejére szerelt fóliagáz-sisakban. • Az utótároló a kierjedt biotrágya tárolására szolgál. • A gázmotorban égetik el a megtermelt és kéntelenített biogázt villamos- és hőenergia-termelés céljából. A berendezés méretezésének lépései • Az alapanyagok mennyiségének felmérése. • Szárazanyag- és a szervesanyag-tartalom meghatározása. • Erjesztő reaktor térfogat méretezése. • A biotrágya tároló térfogatának méretezése. • Napi gáztermelés előzetes számítása. • A gáztároló térfogatának megválasztása. • Gázkazán vagy gázmotor teljesítményének meghatározása. A fermentor térfogata (STK) A fermentor teljes térfogata az erjesztő elméleti maximális térfogata. Mivel a fermentort biztonsági és műszaki okokból nem lehet teljesen feltölteni, a lényegesebb érték a fermentor nettó vagy aktív térfogata. Az aktív térfogat a „tartózkodási idő” és a „térfogat terhelés” paraméterek kiszámításához szükséges érték. A fermentor térfogatát általában m3 (köbméter) mértékegységben szokták megadni. A térfogat terhelés annak a szerves szárazanyag mennyiségnek a mértéke, amit be lehet táplálni egy fermentorba anélkül, hogy fennállna a folyamat túlterhelésének kockázata. A térfogat terhelés és a tartózkodási idő megállapítása minden esetben azt jelenti, hogy megtaláljuk a megfelelő kompromisszumot a maximális teljesítmény és a minimális fermentor térfogat között. Ezért a tervezéshez (méretezéshez) és a folyamat optimalizálásához mindkét paraméter fontos. A döntést főként a gazdaságossági paraméterek határozzák meg. Meghatározás:

Folyadék tartózkodási idő: Hydraulic Retention Time (HRT) A fermentáció optimális feltételei • Tápanyag összetétele; nedvesség/szárazanyag tartalom • A mikroorganizmusok fajtái, számuk


A biogáz-üzemek felépítése és technológiai részegységei • Hőmérséklet: 30-60 °C • Tartózkodási idő: 10-30 nap • Keverés • pH (7,2-7,6), toxikusság, elsavanyodás Reaktor kialakítás: anyag-szerkezet, forma, szigetelés, fűtés, keverési módok. Keletkező végtermékek: • biogáz (metán és széndioxid keveréke), • biotrágya (3-4% szárazanyag tartalmú iszap).

47. ábra. Anaerob fermentáló rendszer sematikus rajza Hőmérsékleti tartományok • Hideg rothasztás t<15 °C • Fűtött rothasztás t=32-58 °C Részletezve: • mezofil tartomány t=32-38 °C • termofil tartomány t=55-58 °C Az anaerob fermentorok megfelelő keverésének a feladata a lebontási sebességet, hatásfokot befolyásoló paraméterek (mikroorganizmus koncentráció, tápanyag koncentráció, pH, hőmérséklet) kiegyenlítése a reaktorban. A keverés legfőbb kedvező hatásai: • hidraulikai és szerves anyag rövidzárlatok elkerülése, ezáltal a rothasztó térfogatának a maximális kihasználása;


A biogáz-üzemek felépítése és technológiai részegységei • hőmérséklet-különbségek kiegyenlítése a reaktortérben, egyidejűleg homogén kémiai és fizikai körülmények biztosításával; • adaptálódott biomassza és a nyersanyagok megfelelő elkeveredése, érintkeztetése; • köztes anyagcseretermékek és gátló hatást kifejtő, toxikus nyersanyagok megfelelő homogenizálása az inhibíció minimalizálása érdekében; • felületen úszó iszapréteg keletkezésének, valamint a nehezebb részek kiülepedésének megakadályozása a rothasztóban; • a habzás aktivitás csökkentése; • a keverés hatékonyságával párhuzamosan nagyobb hatékonyságú kigázosítás érhető el a rothasztóban. Mivel az anaerob rothasztók zárt egységek (48. és 49. ábrák), az üzemeltetés során a legkülönbözőbb egységek karbantartása is gondot jelent. Ennek megfelelően a hatékony átkeverés mellett a belső egységek üzembiztonsága is fontos szempont lehet egy keverő berendezés kiválasztásánál.

48. ábra. Rothasztó tornyok Nyíregyházán



49. ábra. Dél-pesti termofil rothasztó Hazánkban leggyakrabban alkalmazott reaktorokban kiépített mechanikus, lapátos keverők bizonyos mértékben magasabb karbantartási igényt jelenthetnek, mint a gáz és folyadék recirkulációt biztosító berendezések. Az utóbbiak egyébként is a reaktoron kívül kerülnek elhelyezésre, így megfelelően leválaszthatók. Ugyanakkor a mechanikus lapátos keverők a térben ciklusos gázrecirkulációs keverőkkel ellentétben folyamatos keverést biztosíthatnak a teljes reaktortérben, illetve a folyadék recirkulációs berendezésekhez képest keverési teljesítményük nagyságrendekkel magasabb. Ezek elkerülése végett fontos felmérni a rothasztóban fellépő áramlásviszonyokat, hőmérséklet-eloszlást, illetve ülepedés folyamatokat, nem utolsó sorban a keverés energetikai szükségleteit. A gázzal történő folyadékkeverés energiaigénye nagyobb, mint a mechanikus keverőkkel, vagy recirkulációs szivattyúkkal történő keverésé. A gázkeverés energiaigénye 3-5 W/m3, míg a mechanikus, vagy recirkulációs keverésé 1 W/m3 alatt is lehetséges. Rothasztó kialakítása A rothasztó geometriai kialakítása befolyásolja a keverés hatékonyságát, de emellett a környezet felé történő hővesztés tekintetében is fontos. Az utóbbi hőveszteség a rothasztó belső felületének a nagyságától, és annak hőszigetelésétől is függ. A hőveszteség szempontjából a gömb alak lenne a legkedvezőbb, de ennél a mechanikai, építészeti problémák, valamint a legmagasabb pontján történő iszapkirakódás jelentené a legnagyobb gondot. Az utóbbiak miatt legtöbb rothasztó henger, vagy gömbszerű kialakítású, de kónuszos fenék és felsőrésszel. Kedvelt a tojás alak is, amely ezeknek mintegy átmenete. Hagyományosak a hengeres betonmedencék, sima, vagy enyhén lejtő fenékkel, és rögzített, vagy mobil (úszó) tetővel. Az egyszerű profil és nagy felület ezeknél nehézkessé teszi az egyenletes átkeverést, és a homogén körülmények biztosítását a teljes reaktortérben. Ugyancsak elterjedtek a hengeres középső résszel (átmérő/magasság = 1) és kúpos felső és alsó részekkel kialakított rothasztók. A fenékrész lejtése 1-1,7, míg a tetőé 0,6-1. Ez a kialakítás jó keverést biztosít, különösen a recirkulációs keverésnél, megfelelően biztosítva a reaktortér kellő homogenizálását.


A biogáz-üzemek felépítése és technológiai részegységei Sok rothasztó épült a fentihez hasonló megoldással, de sokkal laposabb fenék-kialakítással. Ezeknél a beruházási költség kedvezőbb, és azok a keverés szempontjából is megfelelőek. A sima fenék azonban nem célszerű a recirkulációs rendszer kiépítéséhez). A tojás alakú rothasztók kialakulása a betonszerkezetek építési technológiája fejlődésének is eredménye. A mélyebb fenékrészének köszönhetően a keverés szempontjából ez különösen kedvező megoldás. Az ilyen rothasztókban a reaktor fenekén történő iszap akkumuláció minimalizálható, és jelentősen csökken a felúszó iszap mennyisége is a jó keverés eredményeként. A tojás alak kedvező alapterület hasznosítást is jelent, ami a sűrűn lakott térségekben a nagy telekár miatt is fontos lehet. A rothasztók méretének növelésével mind a fajlagos beruházási, mind az üzemeltetési költségek csökkenthetők, amely azt jelenti, hogy a nagyobb telepeken a fajlagos iszaprothasztási-költség kisebb. A tojás alakú rothasztók ugyan 30-60%-kal drágábban építhetők ki, mint a hagyományos rothasztók, az éves üzemeltetési költségük azonban 40-50%-kal kisebb, mint az utóbbiaké. Kisebb a tisztítási igényük, jobb a térfogat kihasználásuk, így általános költségigényük közelítőleg hasonló a hagyományosokéval. A rothasztók esetében a nyersiszap betáplálása szivattyúkkal, a végtermék elvétele túlfolyón, míg a gáz lefúvatása biztonsági szelepen történik. Megfelelő kialakítás szükséges ezen túl a felúszó iszap eltávolítására, az iszap megfelelő cirkuláltatására, keverésére, fűtésére. A talajszint közelében megfelelő szerelőnyílás kiépítése is elengedhetetlen. A rothasztó iszapját belső, vagy külső hőcserével is fel lehet melegíteni a kívánt hőmérsékletre. A hőcserét rendszerint meleg vízzel végzik. A meleg vizet általában a keletkező biogáz egy részének elégetésével, vagy az áramfejlesztő motorok hulladék hőjének a hasznosításával biztosítják. Hidraulikus tartózkodási idő A hidraulikus tartózkodási idő befolyásolja a biológiai lebomlás, és metántermelés sebességét. Más oldalról ugyanezt a reaktorban biztosított környezet, hőmérséklet, szilárd anyag koncentráció és a szerves anyagok részaránya is befolyásolja. Az anyag tartózkodási idejének a reaktorban nagyobbnak kell lenni a leglassabban szaporodó mikroorganizmus fajok kellő részarányú elszaporodásához szükséges időnél. Ez biztosíthatja, hogy azok ne „mosódjanak ki” a reaktorból. A gyakorlatban azt a javaslatot követik, hogy az átlagos tartózkodási idő a kritikus mikroorganizmusok (metanogének) generációs idejének legalább a kétszerese legyen. A folyadék tartózkodási idejének biztosítani kell a szerves anyagok megkívánt lebontási hatásfokát. Ennek megfelelően az átlagos tartózkodási időt mind a reaktor fajlagos szerves anyag terhelése, mind az abban lévő aktív biomassza-mennyiség egyaránt befolyásolja. Ez azt jelenti, hogy a minimális hidraulikus tartózkodási idő az anaerob rothasztóban a metanogén mikroorganizmusok szaporodási sebességétől függ, míg a szóba jöhető nagyobb tartózkodási időket a rendszer aktuális terhelésének és a megkívánt lebontási hatásfoknak megfelelően célszerű tervezni. Alapvetően az átlagos hidraulikus tartózkodási idő határozza meg a szerves anyagok lebontásának mértékét, és ezzel a rothasztó szükséges térfogatát. Az anaerob rothasztók elégtelen átkeverése tökéletlen stabilizálódást, a metánhozam csökkenését, és hatástalanabb fertőtlenítést eredményez. Ugyanezt előidézhetik a reaktorban kialakuló holt terek, vagy csatornásodott áramlási viszonyok, vagy akár ezek kombinációja, amely jelentősen csökkenthetik a hidraulikus tartózkodási időt. Szennyvíziszap, mint biogáz alapanyag A szennyvíziszap a biogáz gyártására legnagyobb mennyiségben rendelkezésre álló anyag. A települési szennyvíziszap mennyisége évente hazánkban megközelítően 700 ezer tonna, 25-30%-os átlagos szárazanyag-tartalommal. Az elhelyezési módok közül közel 60%-ban a lerakás szerepel, s ezen belül alapvetően a települési hulladéklerakón történő elhelyezés (50% körül) a leggyakoribb megoldás Mezőgazdasági hasznosításra mintegy 40% kerül, ennek kevesebb, mint felét komposztálják, a fennmaradó hányadot injektálással juttatják a talajba. A rekultivációs célú hasznosítás elhanyagolható mértékű, mintegy 2%.


A biogáz-üzemek felépítése és technológiai részegységei A szennyvíziszap jövőben keletkező mennyisége várhatóan a szennyvíztisztítási és elvezetési program előrehaladása következtében növekedni fog. A szennyvíziszapnak kevés a metánhozama, ezért dúsítani kell nagy szénhidrát tartalmú anyagokkal. Ezek a következők: silókukorica, szudáni fű, szemescirok, stb. A gáz a silózott takarmánynövényekből származik, az iszap inkább vivőanyag. A szennyvíziszapnak kevés a metánhozama, ezért dúsítani kell nagy szénhidrát tartalmú anyagokkal. Ezek a következők: silókukorica, szudáni fű, szemescirok, stb. A gáz a silózott takarmánynövényekből származik, az iszap inkább vivőanyag. A beruházási költségek csökkentésének egyik módja itt is a termofil, a kétlépcsős, mezofil-termofil, illetve mezofil-mezofil erjesztés. Előző esetben körülbelül egyharmadára, a másodikban mintegy felére csökkenthető úgy az erjesztési idő, hogy a gázfejlődés változatlan maradjon az egylépcsős mezofil erjesztéshez képest. Szennyvíziszappal kevert takarmánynövény-féleségek metán-(CH4) emisszió sebességének alakulása Folytonos méréssel nyomon lehet követni a metán CH4 termelést, ebből lehet meghatározni az időegységre történt metán-(CH4) változást. 4 és fél óra elteltével különböző növényi adalékok különböző gyorsaságú metán-(CH4) termelésre képesek. A legnagyobb intenzitást a szudáni fűnél és a kukoricánál tapasztalhatunk. Igen meggyőző tehát a szudáni fűvel kevert szennyvíziszap, a kukoricával kevert szennyvíziszap metán termelése, hisz míg az előbbi hétszer, az utóbbi pedig a hatszor több gázt produkált, mint a tiszta szennyvíziszap metán kibocsátása. Összefoglalás A biogáz szerves anyagok anaerob térben, mikroorganizmusok közreműködésével történő erjedésekor keletkezik. Alapanyaga lehet mezőgazdasági hulladék és melléktermék, de szilárd és folyékony kommunális hulladékból is nyerhető. A biogáz-üzemek általános technológiai elemei: • előtároló, • etető, • fermentor, • kombinált tároló, • utótároló, • gázmotor. Az anaerob fermentorok megfelelő keverésének a feladata a lebontási sebességet, hatásfokot befolyásoló paraméterek kiegyenlítése a reaktorban. A biogáz-termelés technológiai paraméterei csak bizonyos korlátokon belül változtathatók. A biogáz sokoldalúan hasznosítható, ha nagy mennyiségben keletkezik, célszerű elektromos energia előállításra használni. Ellenőrző feladatok Jelölje meg, hogy igaz vagy hamis az állítás! 1. A biogáz előállítása a működési paraméterek maradéktalan betartása mellett is veszélyes. 2. Biogáz bármilyen anyagból előállítható.


A biogáz-üzemek felépítése és technológiai részegységei 3. Biogáz előállítás során különböző mikroorganizmusok közreműködésével erjedés zajlik. 4. A szennyvíziszap a biogáz gyártására legnagyobb mennyiségben rendelkezésre álló anyag. 5. Az anaerob fermentorok megfelelő keverésének feladata a lebontási sebességet, hatásfokot befolyásoló paraméterek kiegyenlítése a reaktorban. 6. Az anaerob rothasztók elégtelen átkeverése tökéletlen stabilizálódást, a metánhozam csökkenését, és hatástalanabb fertőtlenítést eredményez. 7. A fermentort teljesen fel kell tölteni. 8. Hengeres középső résszel és kúpos felső és alsó részekkel kialakított rothasztókban jó keverés biztosítható. 9. A biogáz-termelés technológiai paraméterei megkötés nélkül változtathatók. 10.

A reaktorokban kiépített mechanikus, lapátos keverők kevesebb karbantartást igényelnek.

EWA aerob fermentor (videó): http://www.youtube.com/watch?v=CaiAeoBxixU Szennyvízből üzemanyag (videó): http://www.youtube.com/watch?v=JcEnxRo2hxE&feature=related


12. fejezet - A biogáz-előállítás technológiai változatai, a keletkezett termékek hasznosítása Bevezetés Az előző tanulási egységben megismerkedhettek a biogáz-előállítás technológiai eljárásaival, a lejátszódó folyamatok sorrendjével, a berendezések mikéntjével. E tanulási egység bemutat olyan eljárást, mely az utóbbi években kezd tért nyerni; valamint a keletkezett termékek hasznosításáról is képet kapnak. Követelmények: • Ismerje a biogáz előállítás technológiai változatait! • Szerezzen ismereteket a biogáz-felhasználásáról! • Tudja a keletkezett biogáz kezelését! Kitekintés az Európai Unióra Spanyolországban, Svédországban, Ausztriában, Németországban és Dániában összesen kb. 6000 biogáz telep üzemel, Németországban 3000 darab. Az összesen kb. 3000 MW villamos teljesítményű 6000 biogáz-üzem megközelítőleg 1,3 milliárd tonna trágyát ártalmatlanít és több mint 22 millió MWh villamos áramot termel az EU területén évente. Kommunális szilárd hulladékból keletkező biogáz: depóniagáz Nagy mennyiségű szerves anyag tárolása során depóniagáz termelődik, melyet hasznosítanak. Jellemzői: • keletkezés: lassú szerves anyag lebomlás (50. ábra); • gyűjtés: gázkutakkal, elvezetés csővezetékkel (51. és 52. 53. ábrák); • ártalmatlanítás-hasznosítás (22/2001. (X. 10.) KöM rendelet) előírásai alapján.


A biogáz-előállítás technológiai változatai, a keletkezett termékek hasznosítása

50. ábra. A lebomlás fázisai

51. ábra. Műanyag depóniagáz kút



52. ábra. Fúrt depóniagáz kút gázelvezetéssel

53. ábra. Felszín feletti depóniagáz elvezetés



54. ábra. Depóniagáz elszívó kompresszor és gázfáklya Biogáz-, komposzt-előállítás új lehetősége – Kompogas • Egyszerű, hatékony Svájcban kifejlesztett technológia. • Célterület: a háztartásokban keletkezett szelektíven gyűjtött zöldhulladékok. • Végeredmény: mezőgazdaságban hasznosítható: hígfázis, komposzt/energiaellátásra fordítható: biogáz. Az eljárás alkalmazásának előnyei és hátrányai Előnyök: • Egyszerű, számítógép által vezérelt technológia, • Zárt rendszer, káros anyag kibocsátás minimális, kisebb szaghatás. • A kapott végtermék széles körben történő felhasználhatósága, • Kicsi területigény. Hátrányok: • Jelentős beruházási költség.



55. ábra. Kompogas folyamatábrája



56. ábra. Kompogas telep A Kompogas-eljárás és a nedves biogáz eljárás összehasonlítása Kompogas-eljárás • Kis kapacitásra tervezett. • Célterület: háztartási zöld hulladék. • Egyszerű számítógép által vezérelt üzemeltetés. • A kapott végtermék több célú felhasználhatósága (pl. 57. ábra). Nedves biogáz eljárás • Nagy kapacitásra tervezett. • Célterület: vágóhidak, állattartó telepeken keletkezett hígtrágya…


A biogáz-előállítás technológiai változatai, a keletkezett termékek hasznosítása 57. ábra. Kompogas technológiával előállított biogáz felhasználása üvegház fűtésére Biogáz előállítása házilag Érdekesség kedvéért ismerjék, hogy a biogázt házilag is elő lehet állítani, minimális anyagi ráfordítással és maximális odafigyeléssel. Az 58. ábra egy biogáz házilagos tartályt ábrázol, ahol alul a víz és a trágya keveréke van, felül pedig a biogáz gyűlik össze.

58. ábra. Biogáz előállító házilag – sematikus rajz A biogáz házilagos elkészítéséhez szükséges valamilyen állati eredetű trágya. Minden nap adni kell bele 10 liter vizet és 5 liter tehéntrágyát, vagy 5 liter vizet és 5 liter disznótrágyát, vagy 5 liter vizet és 5 liter csirketrágyát. A tehéntrágyához kétszer annyi víz szükséges, mivel szálas takarmányt fogyaszt. A D és E keverőkád, ahol a vizet és a trágyát összekeverik, kb. 15 liter térfogatú legyen. Ez a biogáz házilagos készítő viszonylag egyszerű és olcsó viszont elég munkaerő igényes, ez kicsit költségessé teszi. Az anyagok ára viszonylag csekély. A házi biogáz előállító munkamenete Először is ki kell ásni egy 1,5 méter széles, 3 méter hosszú, 1,9 méter mély gödröt. A gödörbe rögzíteni kell a bejárati és a kijárati csöveket. A bejárati cső 45 fokos szöget zárjon be és a tartály aljától nem több mint 30 cm magasságra legyen. A kijárati cső 30 fokos szöget zárjon be, 1,3 méter mélyen csatlakozzon és a talajszint felett 40 cm-el legyen kint a vége. Ekkor létre kell hozni a falakat, mint azt az 59. ábrán látható.



59. ábra. Falak létrehozása a gödörben A falak felső részébe PVC horgokat helyezünk, mert ezek a horgok tartják a műanyag keretet. Így ha már kész a tank (60. ábra), akkor lehet építeni a tetőt, amely megvédi a biogáz házilagos elemeket az időjárás viszontagságaitól. A lényeg, hogy az erős napsütéstől, esőtől, védeni kell a tartályt. Amikor nincs rakodás, a csövet a bejáratnál le kell zárni.

60. ábra. A tank behelyezése az elkészített falazott gödörbe Ezután készül el a biogáz házilagos tartályának műanyag fedele. Egy tiszta padlóra helyezzük le a műanyag fóliát, melynek a mérete 5,5mx2,8m (61. ábra).



61. ábra. Műanyag fólia méretezése Ezután szükség lesz egy lyukra a műanyag fólia közepén. Itt ez legyen 4 lap vastag. Ezután kivágjuk a műanyagot és beszúrunk egy szelepet, amely lehetővé teszi az áramlást a műanyag tartályfedő és a PVC cső között (612. ábra).

62. ábra. Szelep beszúrása Létre kell hozni egy gáz kapcsolót, valamint egy biogáz házilagos szűrőt. A szűrőhöz szükségünk lesz egy 2 literes kólás palackra (63. ábra).

63. ábra. Szűrő elkészítése Szükség lesz egy kapcsolóra, ami a gázáramlást a konyhába lekapcsolja, ha már nem használjuk a biogázt; valamint acélgyapotra, hogy kiszűrje a szennyeződéseket a biogázból. Ez a biogáz házilagos tartály, mintegy 6 órás főzési időt biztosít naponta. A biogáz kezelése


A biogáz-előállítás technológiai változatai, a keletkezett termékek hasznosítása A reaktorokban képződött biogázt a termelés kiegyenlítetlensége miatt gáztárolóban ideiglenesen raktározzák (64. és 65. ábrák). A gáztárolók a gázmotorok folyamatos gázellátását hivatottak biztosítani. Anyaguk gázt át nem eresztő fólia, amit zsákszerűen a fermentorok feletti tetőtérben vagy egy könnyűszerkezetes fémtoronyban helyeznek el, egyre több esetben a fermentorok légterét kettős fóliakupolával zárják le hermetikusan.

64. ábra. Biogáz tároló tartály

65. ábra. Szécsényi gáztároló, háttérben a reaktor Mielőtt a gázt a motorokban elégetik, a szennyező részecskéktől és anyagoktól meg kell azt tisztítanunk. A blokkfűtő-erőművek jó állapotának megőrzése érdekében a gázból a kénhidrogént el kell távolítani. Ez a gáz a motorok korróziójához járul hozzá, a motorok alkalmazási ideje és hatásfoka a magas kénhidrogén tartalomtól nagymértékben romlik. A mezőgazdasági erőművekben gyakran alkalmazott technológia, hogy a fermentorok légterébe 3-5% levegőt juttatnak, aminek köszönhetően az ott élő baktériumok a kénhidrogént kénné alakítják, s a gáz megfelelő minőségű lesz a felhasználásra. A biogáz-reaktorokon kívül elhelyezett kéntelenítőkben is baktériumok segítségével történik a gázelőkészítés. Ezekkel a technológiákkal a kénhidrogén 95%-a is eltávolítható a biogázból. A biológiai folyamatok helyett még alkalmaznak gázmosásos és aktív szenes szűrési rendszereket is.


A biogáz-előállítás technológiai változatai, a keletkezett termékek hasznosítása A gáz nedvességtartalmának csökkentése érdekében a talajba lefektetett gázvezetékeken keresztül a gázt lehűtik, a víz kicsapódik belőle. A motorba juttatás előtt ismét felmelegítve megfelelően szárazzá válik a gáz és nem rongálja a motort. Mérő- és irányítótechnológia, biztonság A biogáz termelési folyamat biztonsága érdekében bizonyos paraméterek mérése fontos a biogáz erőműben. Így a fermentorokban uralkodó hőmérséklet, pH, a képződött gáz mennyisége, metán és kénhidrogén tartalmának ismerete elengedhetetlenül fontos. Ezen értékek mérése elektromos eszközökkel folyamatosan és nagy pontossággal megoldható, kiértékelhető. További paraméterek mérése, mint például a felhasznált alapanyagok, a megtermelt elektromos áram pontos mennyisége és bizonyos laboratóriumi vizsgálatok rendszeres elvégzése, az előbbiekben felsorolt alapadatokon felül, a biztos termelés változását előre jelezhetik. A megtermelt, de fel nem használható és már nem is tárolható gáz elégetésére gázfáklya van felszerelve a biogáz erőművekre – a környezet védelme érdekében (66. ábra).

66. ábra. Biogáz fáklya Az üzemek biztonsága miatt fontos, hogy a fermentortérbe juttatott levegő mennyisége ne legyen 10%-nál több, mert az robbanást okozhat. Egyéb alapvető biztonsági előírások betartása esetén a biogáz erőművek nem jelentenek a környezetükre veszélyt. A biogáz felhasználása A megtisztított, kéntelenített biogáz a földgázhoz hasonlóan többféle módon is alkalmazható. Mint korábban már említésre került, 1 m3 biogáz (kb. 60% metán tartalom) energiatartalma 0,6 l fűtőolajéval vagy 0,6 m3 földgázéval egyenlő. A modern blokkfűtő-erőművekben a biogáz elégetésével elektromos áram és hő képződik. Az elektromos áramot a Villamosenergia törvény értelmében a hálózat üzemeltetője köteles átvenni, s a törvényben meghatározott átvételi árat érte megfizetni.



67. ábra. Biogázból villamos energiát előállító gázmotorok Szécsényben A keletkezett hő egy része a fermentorok fűtéséhez szükséges. Ez éves szinten a megtermelt hőmennyiség 2030%-a. A megmaradó hő felhasználásra kerülhet. Az erőművek felesleges hőjét hasznosíthatja a mezőgazdasági üzemek, istállók, lakóépületek, kertészetek, szárítók fűtésére, nyáron az állattartó telepek hűtésére. Távhőfűtőhálózaton keresztül az üzemtől távolabb fekvő épületek fűtése is megoldható. Élelmiszeripari üzemek melegvíz igényét is kielégítheti egy biogázüzem. A biogáz blokkfűtő-erőműben történő elégetésére többféle motorfajta áll rendelkezésre. Két igen elterjedt típus van forgalomban: dieselmotor olaj-befecskendezéssel és Otto gázmotor. Az Otto gázmotorok drágák, de magasabb elektromos hatásfokkal rendelkeznek, mint a dieselmotorok olaj-befecskendezéssel, s működésükhöz fűtőolaj nem szükséges. A blokkfűtő-erőművek vásárlásakor a lehető legnagyobb elektromos hatásfokra (jelenleg 36-40% motortípustól függően) kell törekedni. Azokban az erőművekben, ahol a gáz minősége folyamatosan változik, a hosszabb motorélettartam érdekében érdemes elektronikus motorirányító és ellenőrző rendszereket alkalmazni. A keletkezett biogáz tárolókba kerül (kivéve, ha közvetlenül és azonnal felhasználják, pl. házi biogázelőállításnál, helyi fűtésnél stb.), majd a megfelelő alkalmazási módon felhasználják. A biogázt sikeresen alkalmazzák, mint alternatív üzemanyagot személyautókban, teherautókban, buszokban egyaránt. A felhasználás előtt azonban meg kell tisztítani a benne található hidrogén-szulfidtól, szén-dioxidtól és a vízgőztől. Ezt követően már ugyan olyan módon használható, mint a sűrített természetes gáz. Ma még csak néhány ezer jármű használ biogázt üzemanyagként, azonban a természetes gázzal működtetett járművek száma már most egy millióra tehető, a prognózisok szerint a közeljövőben ezen belül a biogázt használók aránya jelentősen növekedni fog.



68. ábra. Biogázt eltüzelő kazánok

69. ábra. Gázmotor


A biogáz-előállítás technológiai változatai, a keletkezett termékek hasznosítása 70. ábra. Biogáz gázmotor Összefoglalás A biogázból történő energiatermelés során nem kerül többlet CO 2 a levegőbe, a fosszilis energiahordozók használatával ellentétben. A biogáz elégetésekor keletkezett CO2 mennyisége bizonyosan nem nagyobb a felhasznált növények fejlődése során a légkörből megkötött szén-dioxid mennyiségénél. A mezőgazdasági melléktermékek, trágyák fermentálása során a CO2-nél 21-szer károsabb üvegházhatású gáz, a metán, légkörbe jutását lehet elkerülni, ezzel is elősegítve a klímaváltozás lassulását. A szerves trágyák anaerob lebontása során a kellemetlen szaghatások csökkennek, így kijuttatáskor a szagintenzitás nem erős. Mindemellett a trágyában található patogén szervezetek nagy része egyhónapos termofil fermentáció után elpusztul. A biogáz üzem ezzel is elősegíti azt, hogy a termőföldekre ne kerülhessenek ki az egészségre káros anyagok. A reaktorokba bejuttatott lebontható anyagok mennyisége átlagosan 25-30%kal csökken. Ebből következik, hogy az erjesztési maradék hígan folyós, a kijuttatása a termőföldre egyszerűbbé válik. A trágya összetétele is előnyösen változik (C:N arány), valamint a nitrogén és foszfor mineralizált formába kerül, a talajba juttatva a növények számára közvetlenül felvehetőek. A gazdaságok műtrágya felhasználása ezáltal jelentős mértékben csökken. Ezzel együtt a műtrágyagyártáshoz szükséges fosszilis energiahordozók használata is csökken. Egy kg nitrogén műtrágya előállításához 1 l fűtőolajra van szükség. A biogáztermelés természetes körfolyamatot valósít meg, melyben az energiatermelés fontos helyet foglal el, azonban úgy, hogy környezetünket nem terheli üvegházhatású gázokkal. A növények által megkötött napenergia kerül átalakításra elektromos árammá, ahol a képződött anyagok a későbbiekben az újabb növényeknek jelentenek tápanyagot. A biogáz sokoldalúan hasznosítható, ha nagy mennyiségben keletkezik célszerű elektromos energia előállításra használni. Többféle technológiát lehet alkalmazni a biogáz előállítására, de mindig szem előtt kell tartani a gazdaságosságot: a szállítási távolságot, a biogáz piacot fel kell mérni, mindenképpen akkor érdemes biogázüzem építéséhez kezdeni, amikor minden körülményt mérlegelt a beruházó. Ellenőrző feladatok Jelölje, hogy az állítás igaz vagy hamis! 1. A biogáztermelés minden esetben rentábilis tevékenység. Biogáz előállítása házilag is megoldható. A megtermelt, de fel nem használható és már nem is tárolható gáz elégetésére gázfáklya van felszerelve a biogáz erőművekre. A közeljövőben egyre több jármű fog használni biogázt a működtetésre. A Kompogas rendszer jelenleg a legolcsóbb. A depóniagáz értéktelen, nem érdemes a kinyerésével foglalkozni. A reaktorokban képződött biogázt a termelés kiegyenlítetlensége miatt gáztárolóban ideiglenesen raktározzák. A biogáz felhasználható üzemanyagként, mezőgazdasági üzemek, üvegházak, kisebb települések fűtésére. A biogáz utókezelés/tisztítás nélkül bárhol felhasználható. A biogáz nem megújuló energiaforrás.


Zárszó Tisztelt Tanuló! Elérkezett az utolsó tanulási egység végéhez a Komposztálás, biogáz témában. Remélem, a tanulás során hasznos ismeretekre tett szert, és az ellenőrző feladatok sem okoztak nagy fejtörést – ha komolyan vette az ismeretszerzést. A kerti és a közösségi komposztálás esetében szeretném felhívni a figyelmet arra, amennyiben nem tartják be a technológiai lépéseket, akkor nem kapnak megfelelő minőségű komposztot – gyakorlatilag a befektetett pénz és az emberi munkaerő kárba vész. A nagyüzemi komposztálás és a biogáz-előállítás szabályozott körülmények között, megfelelő engedélyeztetés után, megfelelően képzett munkaerővel történik. Maximálisan törekedni kell a biztonsági előírások maradéktalan betartására, így a nagyüzemi komposztálás és biogáz-előállítás veszélytelen tevékenység mind a környezetre, mind a dolgozókra nézve. További jó munkát kíván a Szerző!

cxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Fogalomtár Abiotikus: élettelen tényezők. Acetogén baktériumok: savat állítanak elő. A biogáz-képződés során az ecetsavat előállító baktériumokat (és bacilusokat, gombákat, amőbákat stb.) is így hívjuk. Archeák: ősbaktériumok, az élő szervezetek egyik nagy csoportja. Batch eljárás: az alapanyagok be- és kitárolása szakaszos. Biogáz szerves anyagok baktériumok által anaerob körülmények között történő lebontása során képződő termék. Biogáz-előállítás a levegő (oxigén) kizárásával, hő bevitellel történő szerves anyag lebomlási-stabilizálási folyamat, mely során hasznosítható biogáz keletkezik Fitotoxikus: növényre mérgező, növényirtó. Hemicellulóz: gyűjtőnév. Azon poliszacharidokat foglalja magába, amelyek a cellulózon kívül részt vesznek a sejtfal felépítésében. Szerepük a cellulóz szálak hálózatából álló sejtfalváz rögzítése a cellulózmolekulákhoz kapcsolódva. Humifikáció: humuszképződés; elhalt növényi és állati szervezetek elbomlása és termőtalajjá alakulása. Inhibíció: gátlás, megfékezés Kogeneráció: hő- és villamos energia együttes termelése. Komposzt az a morzsalékos, sötétbarna színű földszerű, magas szerves anyag tartalmú anyag, amely szerves hulladékokból, maradványokból, mikro- és makroorganizmusok tevékenységének hatására jön létre, megfelelő hatások mellett (oxigén, nedvesség, szén/nitrogén arány, pH, hőmérséklet). A komposzt tulajdonképpen mesterséges humusz, ami a növények számára nélkülözhetetlen tápanyagokat tartalmaz. Komposztálás a kerti- és háztartási szerves hulladékok hasznosítása. A komposztálás olyan biológiai folyamat, amely a hulladékok, melléktermékek szerves anyagait humuszszerű termékké alakítja át. A mezőgazdaságban, különösen a kertészetekben régóta ismert és alkalmazott módszer. Komposztálás ellenőrzött körülmények között, a szelektíven gyűjtött biohulladék, oxigén jelenlétében történő autotermikus és termofil biológiai lebomlása természetes folyamatának és a szerves anyagok újrahasznosításának ötvözete, amely során humuszban gazdag, feldúsított földet kapunk: ezt nevezik komposztnak. A komposztálás levegős, hőtermelő szerveshulladék-lebontás. A folyamat vegyes mikroorganizmus populációval zajlik le szabályozott körülmények között, a végeredmény stabilizált maradék szerves anyag, amely lassan lebomlik a talajban, ha a feltételek ismét kedvezővé válnak mikrobiológiai tevékenységre. A komposztálás olyan mikrobiológiai folyamat, amely a baktériumok, aktinomycetesek és gombák vegyes populációjának növekedésétől és aktivitásától függ a lebontandó szerves anyagban. Ha a hőmérséklet, nedvesség és az oxigénszint kedvező, ezek a mikroorganizmusok szaporodnak és levegős – aerob – lebomlás megy végbe. Komprimálás: összenyomás, sűrítés. Kónuszos: kúp alakú. Lignin: olyan nem emészthető fenolvegyület, ami a kultúra érésével lerakódik a sejtfalakban, és felelős a sejtfalakban található szénhidrátok emészthetőségének csökkenéséért. Azonban a növény stabilitása szempontjából fontos. Metanogén baktériumok: az archaea baktériumok közé sorolt polifiletikus (feltehetően különböző ősöktől származó) élőlénycsoport. Az ide tartozó baktériumok közös tulajdonsága, hogy mindannyian a molekuláris hidrogén anaerob oxidációjával nyernek energiát. Mezőgazdasági minősítés: ha a komposztot nem akarjuk eladni, hanem engedélyezett mezőgazdasági területekre akarjuk kijuttatni, akkor egy független labor (pl. ÁNTSZ által) végzett vizsgálat szükséges.

cxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Fogalomtár

Mineralizáció: (ásványosodás) mikroorganizmusok segítségével.

a

szerves

anyag

átalakulása

szervetlenné

oxidatív

környezetben

Minimum törvény: Liebig (1862) megállapította, hogy a növények táplálékának mennyisége függ attól a tápláló anyagtól, amely a talajban a legkisebb mennyiségben van meg. Wollny (1897) kiderítette, hogy a legkisebb mennyiségnek, a minimumnak, ez a törvényszerűsége minden növekedésbeli tényezőre is áll. Mulcsozás az a folyamat, amikor természetes anyaggal takarjuk a talajt, a hőingadozás és a párolgás csökkentésére, esetleg a gyomok kibújása ellen. Patogén: kórokozó. Pentozánok: a hemicellulózok között (pentóz egységekből felépülő poliszacharidok) a leggyakoribbak és legnagyobb mennyiségben előfordulók, de hexozánok is megtalálhatók, sőt a hemicellulózokhoz tartozóknak tekintjük az olyan cellulóz felépítésű poliszacharidokat is, amelyek lényegesen kisebb molekulatömegűek, mint a cellulóz. Perkolálás anyagok kivonása szárított és felaprított növényekből, rajtuk lassan átfolyatott oldószer (víz, alkohol stb.) segítségével. Respiráció: lélegzés. Starter: indító Termékszámos minősítés: forgalomba hozatali engedély megszerzéséhez szükséges minősítés, amelyet az FVM ad ki.

cxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Komposztálás, biogáztermelés Dr. Kocsis, István

Recommend Documents