KOMMUNIKÁCIÓS STRATÉGIÁK AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOMBAN

Alkalmazott Nyelvészeti Közlemények, Miskolc, V. évfolyam, 1. szám, (2010) pp. 65-73.

KOMMUNIKÁCIÓS STRATÉGIÁK AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOMBAN BÓDI ZOLTÁN

Kodolányi János Fıiskola, Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék 8000 Székesfehérvár, Fürdı utca 1. [email protected] Kivonat: Jelen tanulmányban megkísérlem áttekinteni az információs társadalommal kapcsolatban felmerülı alapfogalmakat, illetve az információtechnológiához kapcsolódó alapvetı kommunikációs stratégiákat. Az információs társadalomban a legfontosabb társadalomszervezı jelenség az információ, ami nem más, mint az adat, a hozzá kapcsolódó tudás és mindennek a kommunikációja. Ebbıl következik, hogy meghatározó szerepe van ebben a folyamatban a szemiotikai mőveleteknek, a nyelvnek. A nyelvhasználatnak alkalmazkodnia kell az információs társadalom technológiai, térbeli, gazdasági és kulturális környezetéhez. Ezek alapján a következı alapvetı kommunikációs stratégiák alakultak ki ebben a környezetben: adatkeresési stratégia, a virtuális személyiségbıl eredı személyes adatközlési stratégia, olvasási és írási stratégia, online diskurzusstratégiák, forráskezelési, illetve forráskritikai stratégiák, normaértelmezési és normaalakítási stratégiák. Kulcsszavak: információs társadalom, infokommunikáció, figyelemfelkeltés, írás és olvasás, forráskritika, relevancia

infotechnológia,

keresés,

Bevezetés Jelen tanulmány célja, hogy áttekintsem az információs társadalommal kapcsolatos alapfogalmakat, illetve az internethez, az infokommunikációhoz kötıdı kommunikációs stratégiákat. 1. Az információs társadalom alapfogalmai Az információs társadalomban a legfontosabb társadalomszervezı jelenség az információ, ami nem más, mint az adat, a hozzá kapcsolódó tudás és mindennek a kommunikációja (Pintér 2007: 20). Ebbıl következik, hogy meghatározó szerepe van ebben a folyamatban a szemiotikai mőveleteknek, a nyelvnek és a kommunikációs stratégiáknak. A nyelvhasználatnak alkalmazkodnia kell az információs társadalom technológiai, térbeli, gazdasági és kulturális környezetéhez. Egyrészt az információs társadalom leglátványosabban úgy ragadható meg, hogy a környezı technológiai eszközök ismerete és használata szinte kötelezı ahhoz, hogy beilleszkedjünk a társadalomba. Másrészt könnyő észrevenni azt is, hogy a gazdasági környezetben, a foglalkozásszerkezetben szinte elkerülhetetlen az infokommunikáció, az információáramlást hatékonnyá tevı eszközök alkalmazása. Fölértékelıdik szinte minden gazdasági területen az információ, a tudás, az adat és a kommunikáció jelentısége. A nagy áruházak polcait rendezı alkalmazottak, az építkezéseken dolgozó szakemberek, a mérnökök és a legkülönbözıbb alkalmazottak és vezetık számára is elengedhetetlen az infokommunikációs eszközök használata és az ehhez köthetı kommunikációs stratégiák kialakítása.

66

Bódi Zoltán

Harmadrészt a telekommunikációs eszközök hatására a fizikai távolságok relativizálódnak. Amellett, hogy – természetesen – a földrajzi, a térbeli távolságok megmaradnak két kommunikáló fél vagy két földrajzi pont között, az információáramlást lehetıvé tevı telekommunikációnak köszönhetıen ezek a térbeli viszonyok nem akadályozzák az információáramlást, a kommunikációt. Virtuális terek, virtuális személyiségek alakulnak ki, és a kapcsolatban álló felek a közvetlen emberi kommunikációt sok esetben megközelítı stratégiákat alkalmazhatnak. És végül negyedrészt ezek a feltételek és eszközök törvényszerően kialakítják a globális nyelvi, kulturális mintákat követı helyi kulturális, nyelvhasználati viszonyok változásait. Tehát a hatékony, gyors, kifejezı kommunikációt lehetıvé tevı minták, divatok a kultúrában és a nyelvben is nagy erıvel terjednek, globalizálódnak. A globális médiumok nemzetközi, általános mintákat, szabályszerőségeket, trendeket terjesztenek a telekommunikációs és infokommunikációs eszközöknek köszönhetıen (Pintér 2007: 23– 25). 1.1. A technológia hatása az infokommunikációs stratégiákra Az információs társadalom kommunikációs stratégiáit meghatározza az eszközhasználat: billentyőzetek, érintıképernyık, multitouch screenek, mobil telekommunikációs eszközök vesznek körül minket. Ezek az eszközök szükségszerően kialakítják a maguk nyelvhasználati, kommunikációs stratégiáját. Az adatbevitel sok esetben gépelés, (tényleges vagy virtuális, érintıképernyıs) billentyőzet használatával történik, ami nem jellemzıen készségszintő ismeret, ráadásul nem ez az elsıdleges, alapszintő kommunikációs stratégia, minden ember beszéd útján tud a legkönnyebben, leginkább készségszintően kommunikálni. A billentyőhasználat viszont jellemzıen nem tervszerően tanult tevékenység, hanem begyakorlott funkció. Ez hatással van az íráshoz, a helyesíráshoz való viszonyunkra, amelynek a hagyományos presztízsértéke – fıként infokommunikációs, internetes, egyéb hálózati kommunikációs környezetben – csökken, a helyesírás már nem mindenek fölött álló szabály, hanem relativizálódik a szerepe. A hibázás ebben az írásos környezetben nem tudatosan és tudatosan is megtörténhet. Új stratégia, hogy a beviteli eszközökbıl azt hozzuk ki, amit lehet: kreatív karakterkapcsolás, a gyorsaság és a pontos, kifejezı információátadás a lényeg. A grice-i relevancia keresése (Grice 1988: 239) és az arra való törekvés áll az új szövegbeviteli és szövegmegjelenítési eszközökhöz főzıdı kommunikációs stratégiáink középpontjában (Bódi 2010: 223). A Sperber és Wilson által értelmezett osztenzív-inferenciális kommunikációban is a relevancia keresése áll a középpontban. Hisz az osztenzív kommunikáció szándékos, valamilyen információra rá akar mutatni a beszélı, és ezzel valamit közölni szándékozik (Sperber–Wilson 1996: 50–54). Az infokommunikációs eszközök alkalmazásával ez az elemi szándék nyilvánul meg. Ennek a céljából alakulnak ki sajátos használati, alkalmazási stratégiák, amelynek köszönhetıen mélyebb, pontosabb, hatékonyabb információátadást tud elérni a kommunikátor. Az inferenciális oldalról megközelítve a kérdést az derül ki, hogy a befogadó kikövetkeztet valamit, a befogadó a kommunikátor megnyilatkozásának, eredeti gondolatának mentális interpretációját hozza létre, és így tesz a hallgató interpretatív állításokat a beszélı informatív szándékáról. Akkor releváns a kommunikáció, ha az inferenciális kommunikációban a hallgató interpretációja pontos, könnyen végrehajtható. Az írás alapvetıen ilyen osztenzív-inferenciális kommunikáció, és a Sperber–Wilson-i relevancia-elmélet szerint magában hordozza a

Kommunikációs stratégiák az információs társadalomban

67

relevanciára való törekvés szándékát (Sperber, Wilson 1996: 230). Akkor lehet releváns az írás, ha alkalmazkodik a központi szabályokhoz, ám a weben a technikai, infokommunikációs eszközök alkalmazása során ez az elvárás sérül, így a relevancia köre is szőkül, azaz komoly kontextuális háttérismeretek szükségesek ahhoz, hogy a befogadó pontosan tudja interpretálni a szövegalkotói szándékot. Az infokommunikációs eszközök használatát és a hozzájuk főzıdı stratégiákat is el kell sajátítani. A kijelzıkhöz főzıdı stratégiai viszony is szükségszerően kialakul. A monitor megosztó eszköz: vannak, akik a papíron szocializálódva idegenkednek a hosszas szövegek képernyırıl való olvasásától. Tehát ezek számára az olvasás tevékenysége összekapcsolódik a papírmédiával. Számukra a kijelzı idegen közeg. A másik csoport, amelyik már képernyın szocializálódott, a papírtól idegenkedik, például nehezen olvas és ír hosszabb szövegeket, mert az hagyományosan a papír alapú kiadványokhoz kötıdik. Az írásban viszont már egyértelmő a helyzet, szinte minden szöveget billentyővel alkotunk, ezért születik a következı stratégia: számítógépen írjuk meg, de kinyomtatva olvassuk el. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy mindezek a technikai hatások a rövid, kreatív és hatékony szövegalkotást eredményezik. 1.2. A térbeli kommunikációs viszonyok átalakulásának hatása a kommunikációs stratégiákra A hálózati kommunikáció során alapvetıen átalakul a nyelvjárásokhoz való viszonyunk, ugyanis a webes kommunikáció során jellemzıen írott, vizuális szimbólumok alkalmazásával kommunikálunk. Ám a nyelvjárásoknak nincs elfogadott, kodifikált helyesírásuk, így nem is igazán jelentkezhetnek az információtechnológiai környezetben sem. Ha mégis, akkor egy korábbi kutatás eredményeképpen kiderült, hogy jellemzıen stílusfestési, felidézı szándékkal alkalmaznak a kommunikáló felek írott nyelvjárási formákat (Bódi 2003: 340–344). Ám ezeknek a szándékoknak a követéséhez olyan háttérismeretek, kontextuális hatások, kommunikációs stratégiai ismeretek szükségesek, amelyekbıl kiderül, hogy ez stílusfestı szándékú nyelvjárási szövegalkotás, és nem elírás. A hálózatba szervezıdés a térbeliség, a személyesség szerepének relativizálódását hozta. A virtuális térben a valós tér fokozatosan elveszíti meghatározó normatíváit, szabályait, stratégiáit. A személyes kapcsolatok a virtuális térbe helyezıdnek át, így virtuális kapcsolatokká válnak, a kommunikáció a valóságos szituációkból egy virtuális kommunikációs szituációba helyezıdik át. Ebbıl következik, hogy szükség van a virtuális szabályszerőségek megismerésére, a valós kommunikációs szabályszerőségeket a virtuális környezethez kell igazítani. Ám nem szabad elfelejteni, hogy ebben a virtuális térben is alapvetıen a valós személy kommunikációs kompetenciája, nyelvi szocializációs folyamatai határozzák meg a virtuális térhez való alkalmazkodás kiindulópontjait. A mobil infokommunikációs eszközök terjedésének köszönhetıen a távolsági kommunikáció (telekommunikáció, teleinterakció) eszközigénye továbbra is megmarad, ám mind integráltabb és mind mobilabb eszközök jelennek meg, amelyek egyre inkább elszakadnak az eszközhasználat helyhez kötöttségétıl. Ennek hatására olyan kommunikációs stratégia alakul ki, amely szerint azonnal interakcióba lépünk a partnerrel, ha van kommunikációs szándék (osztenzió), és nem kell az információmegosztás eszközének a helyhez, idıhöz kötöttségéhez alkalmazkodni. A befogadó oldaláról ez úgy közelíthetı meg, hogy a dekódolási szándék, az üzenetközlési szándék megfejtése tértıl független, tehát bármilyen helyzetben, bármilyen szituációban képesek vagyunk

68

Bódi Zoltán

telekommunikációs információkat fogadni és megfejteni. Érdekes helyzeteket hoz a bizonyos esetekben már alig látható, ultramobil eszközökkel történı információadás és információmegfejtés: például a Bluetooth headsettel történı mobiltelefonálás nyilvános színtéren minden korábbi telefonálási szokástól eltér. A telefonáláshoz ugyanis korábban hozzátartozott a térhez kötöttség és a látható mérető eszköz használata, ma már a vezeték nélküli kapcsolattal rendelkezı, parányi, fülbe helyezhetı Bluetooth rendszerő fülhallgatós mikrofon adó-vevı egység használatával nem feltétlenül van ez így. Érdekes helyzet az is, amikor egy szállodahallban a vendégek számára hozzáférhetı Wi-Fi kapcsolat alkalmazásával notebook vagy netbook használatával VoIP rendszerő videotelefonálást végez valaki. A külsı szemlélı azt látja, hogy valaki a mobil számítógépével beszélget, ám a partner csak virtuálisan van jelen, viszont a képernyırıl látható, és ha nem fülhallgatóval beszélgetnek, akkor a gép környezetében hallható is a hangos beszélgetés. Ez már csak félig helyhez kötött kommunikáció, mert az egyik partner jelen van, a másik a távoli fizikai térben tartózkodik, de virtuálisan azonos, aktuális térben vannak a partnerek. 1.3. Az infokommunikáció és a gazdasági élet kapcsolatának hatásai Az informatikai szókincs az infotechnológia átfogó jelenléte miatt gyakorlatilag minden szakmában, szaknyelvben és a köznyelvben is jelen van, ezért az informatikai szókincsnek több rétege, köznyelvi változata, metaforacsoportja is kialakult. Az informatika domináns, innovatív volta miatt meghatározza az ipar, a gazdaság és ezen keresztül a kultúra alapjait is, ez olyan globális hatás, amely nem csak a magyar kultúrára és nyelvre érvényes. A számítástechnika szaknyelve az iparág globális jellege, a gazdasági tényezık, illetve a fejlesztıi bázis miatt angol, pontosabban amerikai angol alapú. Azzal, hogy az informatika behatolt a hétköznapjainkba, a számítástechnikai szaknyelv is behatolt a köznapi nyelvhasználatba. Emiatt a sajátos helyzet miatt az informatikai szaknyelv kilépett a szakértık, az informatikusok viszonylag szők használati körébıl, hiszen ezeket az eszközöket nem csak ık használják, ráadásul a számítástechnikai eszközök java része a kommunikáció, a kapcsolattartás, az információátadás célját szolgálja. Az informatika meghatározza a mai világ kommunikációját, így meghatározza a kommunikáció legfıbb eszközét, a nyelvet is (Bódi 2007: 1209–1214). Az informatikai szaknyelv eredeti, laza szemlélete és nyelvi viselkedésmódja voltaképpen a szleng alapvetı jellemzıje: a köznyelvitıl részben eltérı szóalkotási módokat, képi jelentésmódosításokat alkalmaznak, ezzel is felmutatva a játékos, kreatív, innovatív, a hagyományostól eltérı nyelvi, csoportos viselkedési módot (Crystal 2001; Partridge 1933). Jól megfigyelhetı mindez abban, hogy az informatikai szaknyelvnek is megvannak azok a fogalmi tartományai, amelyek segítségével absztrakt és konkrét jelenségeket megneveznek, hisz a kognitív metaforaelmélet szerint a metaforák a tudományt is áthatják (Kövecses 1998: 63). A fogalmi metaforák ráadásul fogalmi rendszerekbe is kapcsolódnak, így lehetıséget nyújtanak arra, hogy az egy jelentéskörbe tartozó kifejezések koherens képi struktúrában jelenjenek meg (Kövecses 1998: 64). Az informatikai szaknyelv nagyobb fogalmi metaforarendszereiben bizonyos kifejezéscsoportok koherens képi világot alkotnak (pl. informatikai veszélyforrás – biológiai kórokozó), és kifejezetten jellemzı, hogy úgy születnek új informatikai szakkifejezések, hogy már meglévı szavak jelentése képi, metaforikus úton módosul, bıvül.

Kommunikációs stratégiák az információs társadalomban

69

A következı kifejezés etimológiája és használata jól mutatja a számítástechnikai kifejezések globális elterjedését. Az informatika alapmetaforája a kibernetika, angolul a cyber- elıtagú kifejezések csoportja. Ez az informatikai szaknyelv legnagyobb kulturális háttérrel rendelkezı képi kifejezése, már Platón Gorgias címő retorikai dialógusában is szerepelt a hajókormányos jelölésére, majd Norbert Wiener, az amerikai MIT professzora vezette be 1948-ban a tudományos életbe a cybernetics azaz kibernetika kifejezést, végül William Gibson sci-fi író (a Neuromancer – magyarul Neurománc c. sci-fi alapregény szerzıje) tette igazán népszerővé az 1980-as években a cyberspace ’kíbertér’ és cyberpunk kifejezéssel a cyber- elıtagot. Ez vezeti be az internet gondolatvilágába a hajózás fogalomkörét (Bódi 2005: 230). 1.4. Az információtechnológiához és az internethez kapcsolódó kulturális stratégiák Sapir és Whorf hipotézise alapján a kultúra és a nyelv összefügg, a kölcsönhatások evidensek, így nyilvánvaló, hogy az infotechnológia, az azzal összefüggı kommunikációs stratégiák alapvetı kulturális sémáivá váltak a mai világnak. Ogden és Richards elmélete szerint a jelentések nemcsak a szimbólumok tárgyi referenciáiból, hanem a hozzájuk kapcsolódó fogalmak viszonyából tevıdnek össze (Ogden–Richards 1923). Az internethez két széleskörően elterjedt konnotáció, kommunikációs stratégia kapcsolódik a közvélekedésben, ám a józan tudományos szemléletmód ettıl eltér, és köztes álláspontot foglal el. Szélsıségesen pozitív és negatív stratégiák léteznek az infotechnológiai eszközök kommunikációs és társadalmi szerepével kapcsolatban. A szélsıségesen pozitív stratégia az Athén-metaforával írható le. Azaz az internet és az információs társadalom az emberi demokrácia, a kommunikációs szabadság tetıfoka – hasonlóan az antik athéni demokráciához – hisz mindenki mindent és bárhogy kommunikálhat a hálózatokon keresztül. Az ezzel ellentétes, szélsıséges stratégia az Orwell-metaforával írható le, vagyis az internet és az infotechnológia a nyelvben minden elront, tönkretesz, olyan újítások jelentkeznek a mőfajokban, normatívákban, szabályokban, amelyek már nem követhetıek és nem tolerálhatóak (Pintér 2007: 15). Mondanom sem kell, hogy a tudományosan elfogadható stratégia a két szélsıség között van, és a technorealizmus irányzatához közelít. Ennek a stratégiának az a lényege, hogy az internet ugyan forradalmi változásokat hoz az emberi kommunikációba, de semmit sem ront el, és nem is hoz teljesen új paradigmát, hanem csak változatosságot alakít ki, a szituációhoz kötöttség, a nyelvi normatívák átalakulását hozza, a hagyományozódó kommunikációs stratégiák, normatívák relativizálódása alakul ki, és a tárgyi valóság kommunikációs mőfajai átszivárognak a virtuális valóságba, megteremtve az új környezethez alkalmazkodó új mőfajokat. Jól bizonyítja ezt Sheperd és Watters elmélete a kibermőfajok és a hagyományos mőfajok evolucionális kapcsolatáról. Eszerint a hagyományos mőfajok fokozatosan alkalmazkodnak a virtuális kommunikációs térhez, és így hoznak létre új, kifejezetten netes mőfajokat (Sheperd – Watters 2004). 2. Alapvetı kommunikációs stratégiák a hálózati infotechnológia környezetében 2.1. Keresési stratégia A nyelv az internetnek és a world wide webnek köszönhetıen az írott, multimédiás, hipertextuális szövegek segítségével a tudásrögzítı, a memória szerepét is átveszi. Ezért az informatikai környezetben való keresés, tájékozódás képessége stratégiai jelentıségő. Ebben a kommunikációs közegben minden eddiginél erısebb hangsúly esik az

70

Bódi Zoltán

inferenciális kommunikációra, a megnyilatkozások relevanciájának keresésére és az interpretációjára. Még mindig él az a sztereotípia, hogy a netre bármilyen tartalmú, szerkezető és hosszúságú szöveget föl lehet tenni. Jól látható ez a Google vagy a Wikipedia törekvéseiben: mindent pakolj fel, mindent ossz meg, nem kell rendet tartanod a szövegeidben, hisz aki akarja, az úgyis megtalálja! Ennek a kommunikációs stratégiának az a hatása, hogy elvész az információ rendszeressége és rendezettsége. A Google, illetve a kifejlesztett relevancia- és információkeresési stratégia segít a lényegi információ és az üzenet megtalálásában. 2.2. Figyelemfelkeltı és érvényesülési stratégiák Hagyományozódó elképzelés szerint az internetes környezetben anonim szereplık kommunikálnak, könnyen elszakadnak a külsı, tárgyi valóság normatíváitól, csak hogy hatékonyan, gyorsan, könnyen fel tudják magukra hívni a figyelmet, és így mindenféle információt, személyes adatot kiadnak magukról a valós személyiségükkel való beazonosítás veszélye nélkül. Ez az elképzelés annyiban módosítandó, hogy a virtuális térben inkább virtuális személyiségek szerepelnek a virtuális környezet szabályainak megfelelıen. Így alakul ki a felelısség elfedésének a stratégiája: álnév mögé bújva könnyebb véleményt alkotnia a virtuális személyiségnek, és könnyebb megszegni a tárgyi valóságban kibontakozott helyesírási, megformálási, nyelvi viselkedésbeli normatívákat. Ám ezzel együtt be kell tartani a virtuális közösség szabályait. Másrészt a virtuális térben kialakult egy sajátos csoportba lépési, csoportalkotási stratégia: a virtuális helyszíneken kisebb a csoportba lépési küszöb, könnyebben alakulnak és könnyebben bomlanak fel csoportok. Vagyis a virtuális személyek a könnyen alakuló csoportok között könnyen jönnek-mennek, könnyen váltogatják a csoporttagságukat, mindenképpen könnyebben, mint a tárgyi valóságban. 2.3. Olvasási stratégia Mivel az infotechnológiának köszönhetıen a szövegek változatosak és nagy tömegőek, ezért az olvasásuk is inkább felgyorsul, intenzív és nem extenzív stratégiát követ, jellemzıvé válik az internetes környezetben megjelenı szövegek átfutásos olvasása (Krug 2008: 31), illetve a szkenneléses olvasás gyakorlata (Nielsen 1997a). Mindkét olvasási stratégiának az a lényege, hogy a szöveg kulcsszavait keresve, a lényegesnek vélt elemek átolvasásán keresztül próbálunk meg képet alkotni a szöveg tartalmáról. És nagyon lényeges, hogy a szövegalkotó tisztában van-e azzal, hogy a szövegében mi a ténylegesen releváns elem, és mennyire segíti a befogadót a gyors értelmezésben. A hiperlinkes és a hipertextuális szövegek nem lineáris, hanem globális szövegbefogadási stratégiát követnek (Crystal 2001: 34). A hiperlinkek megszüntetik azt a hagyományos elképzelést, hogy egy szöveget csak lineárisan, az elejétıl a végéig olvasva lehet teljességében befogadni. Ebben a környezetben a hiperlinkek között ugrálva, elırejelezhetetlen olvasási sorrendeket alakíthatnak ki az olvasók, és ezeket a stratégiákat inkább az érdeklıdésük, a háttértudásuk, a kíváncsiságuk, a türelmük vezérli, semmint a linearitás követésének a vágya. Kiemelt szerepet kap a grafikus felhasználói felülettel, illetve fejlett képalkotó összetevıkkel rendelkezı infotechnológiai eszközök világában a képolvasás, a vizuális orientáció. Gondoljunk csak arra, hogy manapság már alig lehet olyan mobiltelefont kapni,

Kommunikációs stratégiák az információs társadalomban

71

amely ne rendelkezne fejlett grafikus felhasználói felülettel, ikonok és vizuális szimbólumok között kell navigálni a funkciók eléréséhez, illetve szinte minden ilyen készülékben van beépített kép- és videorögzítı eszköz. A vizuális befogadás tényezıi tehát egyre hangsúlyosabbak, amelyeket az eyetracking kutatások (képernyın való tájékozódás során végbemenı szemmozgást követı vizsgálatok) is igazolnak, hamarabb és gyakrabban fókuszálunk a kijelzık felületén megjelenı vizuális elemekre, mint a szöveges összetevıkre (Nielsen – Morkes 1997b). 2.4. Írási stratégia Hagyományosan igen alaposan feldolgozott terület ez, már régóta tudjuk, hogy a webes környezetben való írás más stratégiákat követ, mint a hagyományos, tárgyi valóságban (Bódi 2004: 35; Balázs 2005: 45). Az írott szöveg jó megformálása iránti igények csökkennek, az infokommunikációs környezetben születı szövegek könnyen szerkeszthetıek, ezért az alkotásuk is kevésbé fegyelmezett, mint a hagyományos szövegalkotás során. Gyakran követünk el hibákat az informatikai szövegalkotó eszközök használata során, és elnézıbbek is vagyunk ebben a környezetben megjelenı szövegek megformálásával szemben. Az interaktív és multimédiás eszközöknek köszönhetıen írásos környezetben is elvárjuk – a megfelelı mőfajok esetében – a szövegek komplex, multimédiás felépítését és az azonnali interakció igényét. 2.5. Diskurzusstratégia Az interaktív telekommunikációt lehetıvé tevı eszközök és mőfajok környezetében óriási szerepet kap a meggyızés és a rábeszélés: a retorika jelentısége emelkedik, retorikai mőveltség és vitakultúra nélkül nem lehet igazán hatékony a virtuális környezet szereplıinek a kommunikációja. Az online reklámok, a fórumok, a blogok környezetében kemény véleményütközések alakulnak ki, a véleményvezérek terepe igen erıs. Az egyéni meglátás korlátlanul szabad megjelenésének ad terepet a blog. A szerkesztett online tartalomban (pl. online hírportálokon) is egyre nagyobb szerepet kapnak a webes naplók, pedig ezek alapvetıen szerkesztetlen, ellenırizetlen szövegek, és informáló-meggyızı retorikai szándékúak. A közös, összeadódó tudás szerepe emelkedik, ennek a kommunikációs terepe a web 2.0-nak nevezett webes környezet. Itt a blogok, a wikik, a közösségi és megosztó webhelyek kommunikációs mőfajaiban mindenhol diskurzusos szövegek keletkeznek, pontosabban kiemelkedik a szövegek alapvetıen diskurzusos jellege. 2.6. Forráskezelési stratégia A hagyományos forráskritikai stratégia bıvült egy elemmel: az online forrásokkal. Ám nincs kiforrott stratégia a használatukra, csak kísérleti eljárások alakultak ki. Elsı stratégiai kísérlet: teljes elutasítás. Ennek az az oka, hogy az ellenırizhetıség és az állandóság együttes meglétét nehéz garantálni a webes szövegeknél, és még a nyilvánosságot és a nagy tömegek általi használatból eredı kontrollt sem vesszük figyelembe. Ez a stratégia jól megfigyelhetı a tudományos forráskritikában a web kettes források (pl. a Wikipedia, a blogok stb.) elutasításában a hagyományos könyvtári források javára. A másik, az elızıvel teljesen ellentétes, általános stratégia a Wikipedia –

72

Bódi Zoltán

Citizendium stratégiája. Dacára az elızı, végletesen elutasító magatartásnak, ezeket a tudásmegosztó bázisokat jóformán mindenki használja. A Wikipediában virtuális nevek alatt bárki megoszthatja a tudását, és önkéntes alapon szerkesztik is a szövegeket. A végeredmény az, hogy nincs a tárgyi valósághoz köthetı lektorálás, így a tényleges forrásérték ugyan csökken, de ennek ellenére tömegesen írják, szerkesztik és használják ezt a forrást. A Citizendium hasonló a Wikipediához, mindenki írhat ide is, de csak a saját nevén, és bárki, aki regisztrált, saját nevén szerkesztheti a szövegeket. Tehát a szövegalkotás és a tudásmegosztás továbbra is önkéntes, ám a valós személyiséghez, így a valós szabályok számonkéréséhez van kötve. A regisztráció útján jelentkezı író személyét a meglévı közösségnek el kell fogadnia, s csak ez után lehet valaki tagja a szerkesztıségnek. Mindennek az az eredménye, hogy pontosabb, ellenırzöttebb tudás jelenik meg ezen a felületen, kicsit kevesebb fehér folt van, mint a Wikipediában, ám jóval kisebb és válogatottabb a tartalom mennyisége, mert álnéven jóval könnyebb és kevésbé felelıs eljárás a publikáció. A harmadik stratégia: alkalmazkodás a virtuális térben a valós térben kialakított forráskezelési elvárásokhoz. Ez jól követhetı a nyomtatásban már megjelent és azonosítható anyagok weben történı duplikálása során. Folyóiratok, hagyományos médiumok online változatai jönnek létre, így a valós térhez való kapcsolódás legitimálja ezt a webes tartalmat. Összegzés Összefoglalóan megállapítható, hogy a valós és a virtuális normák, kommunikációs stratégiák minısége közt nincs különbség, hanem egyre inkább az látszik kirajzolódni, hogy a valós tér és a virtuális tér normatívái nem csere-kompatibilisek. Mindegyik valóságdimenziónak kialakul a saját normarendszere és kommunikációs stratégiája. Ezzel együtt folyik egy másik kommunikációs stratégiai folyamat: a két valóságdimenzió stratégiáinak a keveredése. Jól formált szövegek publikálása a webes térben, illetve szimbolikus, multimédiás szövegek publikálása a valós térben (pl. smiley az irodalomdolgozatban); prezentáció a tudományos diskurzusban elıre megírt elıadás helyett (ám igaz, hogy a következı lépés a megírás lehet, de sokszor ez a következı lépés elmarad). Mindezek a kevert normarendszerek egyre nagyobb háttértudást és egyre nagyobb nyitottságot igényelnek a befogadóktól és a kommunikátoroktól egyaránt. Irodalom Balázs Géza 2005. Az internetkorszak kommunikációja. In: Balázs Géza, Bódi Zoltán (szerk.) Az internetkorszak kommunikációja. Budapest: Gondolat – INFONIA, 25– 57. Bódi Zoltán 2003. A nyelvjárások kutathatósága és átértékelıdése a magyar internetezık körében. In: Hajdú Mihály – Keszler Borbála (szerk.) Köszöntı könyv Kiss Jenı 60. születésnapjára. Budapest: ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet, Magyar Nyelvtudományi Társaság. 340–344. Bódi Zoltán 2004. A világháló nyelve. Internetezık és internetes nyelvhasználat a magyar társadalomban. Budapest: Gondolat Kiadó. Bódi Zoltán 2005. Infoszótár. In: Szilágyi Árpád (szerk.) Modemkori hıstörténet. Egy rádiómősor és a digitális kultúra 10 éve. Budapest: Magyar Rádió. 227–285.

Kommunikációs stratégiák az információs társadalomban

73

Bódi Zoltán 2007. Metaforizálás az informatikai szaknyelvben. In: Heltai Pál (szerk.) Nyelvi modernizáció. Szaknyelv, fordítás terminológia. XVI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus. MANYE Vol. 3/1. Pécs–Gödöllı: MANYE- Szent István Egyetem. 1209–1214. Crystal, David 2001. Language and the Internet. Cambridge: Cambridge University Press. Grice, H. P. 1988. A társalgás logikája. In: Pléh Csaba – Síklaki István – Terestyéni Tamás (szerk.) Nyelv, kommunikáció, cselekvés I. Budapest: Tankönyvkiadó. 233–250 Kövecses Zoltán 1998. A metafora a kognitív nyelvészetben. In: Pléh Csaba–Gyıri Miklós szerk. A kognitív szemlélet és a nyelv kutatása. Budapest: Pólya Kiadó. 50–82. Krug, Steve 2008. Ne törd a fejem. Felhasználóbarát webdizájn. Budapest: HVG Kiadó. Nielsen, Jakob 1997a. How Users Read on the Web. http://www.useit.com/alertbox/9710a.html Nielsen, Jakob – Morkes, John 1997b. Concise, SCANNABLE, and Objective: How to Write for the Web. http://www.useit.com/papers/webwriting/writing.html Ogden, C. K, Richards, I. A 1923. The Meaning of Meaning. San Diego – New York – London: Harvest/HBJ Book, Harcourt Brave Jovanovich. Partridge, Eric 1933. Slang Today and Yesterday. A History and a Study. London: Routledge. Pintér Róbert 2007. Úton az információs társadalom megismerése felé. In: Pintér Róbert (szerk.) Az információs társadalom. Budapest: Gondolat–Új Mandátum. 11–27. Shepherd, Michael A., Watters, Carolyn R. 1998. The evolution of cybergenres. In: Proceedings of the Thirty-First Annual Hawaii International Conference on System Sciences (HICSS '98). Hawaii, vol. II, 97-109. Sperber, Dan – Wilson, Deirdre 1996. Relevance. Communication and Cognition. Second Edition, Oxford–Cambridge: Blackwell.