KOMMUNIKÁCIÓS JOGOK AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR KOMMUNIKÁCIÓ ÉS MÉDIATUDOMÁNY SZAK Nappali tagozat Regionális kapcsolatok és pályázati kommunikátor szakirány

KOMMUNIKÁCIÓS JOGOK AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON

Készítette: Bodorkós Tamara Beáta

Budapest, 2011 2

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS ............................................................................................................... 4

I.

II. KOMMUNIKÁCIÓ .................................................................................................... 6 1. A kommunikáció fogalmi köre .................................................................................. 6 2. A kommunikáció folytonossága, folyamata .............................................................. 7 3. A kommunikáció szintjei ............................................................................................ 8 4. Tömegkommunikáció ................................................................................................. 8 III.

KOMMUNIKÁCIÓS ALAPJOGOK .................................................................... 9

1. A kommunikációs alapjogok .................................................................................... 10 2. A kommunikációs alapjogok általános jellemzői ................................................... 11 IV.

NEMZETKÖZI KITEKINTÉS ........................................................................... 12

1. A vélemény és a sajtószabadság kialakulása .......................................................... 12 2. Az információszabadság kialakulása ...................................................................... 16 V. SZABÁLYOZÁS AZ EURÓPAI UNIÓBAN ......................................................... 19 1.

Az Emberi Jogok Európai Egyezménye .............................................................. 19

2.

Az Európai Unió Alapjogi Chartája .................................................................... 20

3. Fehér Könyv .............................................................................................................. 22 4. Információs társadalom............................................................................................ 23 5. Audiovizuális és médiapolitika ................................................................................ 25 6. Az elektronikus hírközlés ......................................................................................... 28 7. A versenyjog szabályozása ....................................................................................... 29 8. Szerzői jog .................................................................................................................. 30 9. Védjegy....................................................................................................................... 31 10. Adatvédelem ............................................................................................................ 32 11. Internet szabályozás................................................................................................ 33 12. Reklámjog ............................................................................................................... 36 VI. KOMMUNIKÁCIÓS JOGOK MAGYARORSZÁGON ....................................... 38 1.

Alkotmányi szabályozás ........................................................................................ 39

2.

A véleménynyilvánítás szabadsága ...................................................................... 42

3.

A sajtószabadság .................................................................................................... 45

4.

Az információszabadság........................................................................................ 53

VII. ÖSSZEFOGLALÁS .............................................................................................. 57 3

I. BEVEZETÉS A kommunikációtudomány alaptétele, hogy nem tudunk nem kommunikálni. Bizonyosan állíthatjuk, hogy a kommunikáció szabályozására rohanó világunkban, az információs

társadalomban

mindenképpen

szükségünk

van,

hiszen

információk

mérhetetlen mennyisége jut el hozzánk nap mint nap. Ezeket mindenképpen szűrni kell és a média által közölt információknak meg kell felelnünk a társadalom elvárásainak, normáinak, azoknak valamely értéket kell képviselniük. A médiakutatókat már hosszú ideje foglalkoztatja, hogy vajon a média milyen hatással van a társadalomra. Vagy éppen a társadalom van hatással a médiára? Ha közelebbről megvizsgáljuk ezt a kérdéskört, láthatjuk, hogy mindkét feltevésnek van realitása. Azok, akik arról beszélnek, hogy a médiának társadalomformáló hatása van, általában arra hivatkoznak, hogy a média átalakította a szabadidő-gazdálkodást illetve ma már a média vált a világról szerzett információink legfontosabb forrásává. Mások viszont inkább úgy gondolják, hogy a társadalomnak van médiaformáló szerepe. Ez leginkább abban mutatkozik meg, hogy azok a tartalmak, amelyek nem tetszenek a közönségnek, hamar eltűnnek a kínálatból. A társadalom a médián keresztül közvetíti azokat a normákat, amelyek erkölcsösnek és elfogadhatónak tart. (Bajomi-Lázár [2008]) Kérdés tehát az, hogy a média formálja a társadalmat vagy a társadalom a médiát? Milyen mértékben és hogyan van szükség a média szabályozására? Elég a média szabályozása, vagy ki kell terjeszteni mindezt a kommunikációra is? Szabályozható-e egyáltalán a kommunikáció és a média minden szegmense úgy, hogy az ne sértse az alapvető jogokat? Milyen tényezők és események vezettek a média és kommunikáció szabályozásához? Magyarországon a rendszerváltozás óta nemcsak a társadalom, a gazdaság és a politikai környezet ment keresztül jelentős változásokon, hanem jogrendszerünk is. Az élet minden területe átalakuláson ment át, a rohamos fejlődéssel a jogalkotásnak is lépést kellett, kell tartania. Jogalkotásunkra jelentős hatással volt továbbá az Európai Unióhoz való csatlakozásunk, amely azóta újabb jogharmonizációs feladatokkal látja el a jogalkotókat. Az változásokhoz nagyban hozzájárult a kommunikáció szerepének erősödése. Egyre több az információ, egyre nagyobb szerepe van a nyilvánosságnak, az emberek egyre inkább igénylik a tájékoztatást. Az internet térhódítása óta pedig különösen megnő az emberek információval való ellátottsága és megjósolhatatlan milyen mértékű információ4

áradat vár ránk a jövőben. (Buday-Sántha [2007]) Kérdés az, hogy mennyire volt elévült a korábbi szabályozás és mennyiben hoz újat a számos hazai és nemzetközi vitát kiváltó Alkotmány és Médiatörvény. Az aktualitásuk és középpontba kerülésük miatt is választottam dolgozatom témájának a kommunikációs jogokat, amelyeket az Európai Unió irányelvek útján szabályoz, míg Magyarországon az alaptörvény szabályozza őket. Dolgozatomban a fogalmi áttekintések után a három nagy kommunikációs alapjogra:

a

véleménynyilvánítás

szabadságára,

a

sajtószabadságra

és

az

információszabadság jogokra fogok koncentrálni az Uniós és a magyar szabályozás tekintetében. Úgy gondolom ezen alapjogok mélyrehatóbb ismeretére napjainkban – amikor a véleménynyilvánítás egyik formája, a tüntetés egyre gyakoribb; amikor rádiócsatornák szűnnek meg, és újak kapnak helyet a frekvenciasávokon; amikor a médiában egyre több az erőszak, az agresszivitás, a pornográfia; amikor az internet ontja magából az információkat – égetően nagy szükség van.

5

III. KOMMUNIKÁCIÓ Ahhoz, hogy kommunikációs jogokról beszélhessünk, tisztáznunk kell a kommunikáció fogalmát. Az, ahogy ma használjuk, nagyjából a XX. század terméke. A szónak a mai napig nincs egységes fogalmi köre, noha számtalan tudományág definiálta már, jogtudomány általi meghatározással mégsem találkozhatunk.

1. A kommunikáció fogalmi köre A kommunikációnak napjainkig nincs általánosan elfogadott fogalmi köre. „Mind a

köznapi,

mind

a

szakmai-tudományos

nyelvhasználatban

eltérő

tartalmakat

hordozhatnak, azaz sok más társadalomtudományi fogalomhoz nincs egységes, normaként kezelhető meghatározásuk.” (Gálik – Polyák [2005] 17.o) A kommunikáció mindennapjaink része. Kommunikáció és médiatudomány szakos hallgatóként

megtanultam,

hogy

lehetetlen

nem

kommunikálnunk.

Ez

a

kommunikációtudományok alapvető tétele. A kommunikáció latin jövevényszó. Mindeddig nem találtak rá helytálló megfelelőt a magyar nyelvben, „hiszen a latin kifejezésben a közösség, a tudás, valamint a felelősségvállalás egyaránt benne van, és nincs benne, csak odaképzeljük a közvetítést, a cserét és hasonlókat. A kommunikáció jelenségszféráját manapság szinte parttalannak látjuk: csakugyan, mi nem kommunikáció? – kérdezhetné bármelyikünk. És elég nehéz megadni a választ rá úgy, hogy a baráti beszélgetéstől a tévéközvetítésig, a méhek táncától a kabáthajtókára tűzött jelvényig minden jelenség megtalálja a maga helyét e kavalkádban.” (Horányi [2003] borító) A kommunikáció egy másik megközelítése szerint „általános értelemben tájékoztatást, hírközlést, illetve információk közlését vagy cseréjét jelenti az erre szolgáló eszköz, illetve jelrendszer útján, valamint felfogható összeköttetésként, kapcsolatként vagy érintkezésként, továbbá adott közlésben való közös részvételként. A kommunikáció e felfogásban nemcsak az emberek, hanem az állatok, a növények általi információátadást is magában foglalja.” (Drinóczi [2005] 53.o.).

6

George Gerbner, a kommunikációkutatás egyik nagy alakjának meghatározása szerint: „a kommunikáció üzenetek révén megvalósuló társadalmi interakció.” (GálikPolyák [2005] 17.o.) Amennyire Gerbner szűkszavúan fogalmaz, Weaver annyira kiterjeszti a kommunikáció fogalmát. Szerinte „a kommunikáció fogalmába belefoglalunk minden olyan eljárást, amellyel egy tudat behatást gyakorol egy másikra. Ez tehát nemcsak az írott és élőbeszédet öleli fel, hanem a zenét, a festőművészetet, a színházat, a balettet is, tulajdonképpen mindennemű emberi viselkedést.” (Buday-Sántha [2007]) Buday-Sántha Andrea megfogalmazása szerint „a kifejezés bármely formájában, tartalommal és módon megvalósuló üzenet illetve információ átadás” [2011] A fenti meghatározásokból jól látható tehát, hogy a kommunikáció fontos része életünknek.

Számtalan

meghatározásával

találkozhatunk

a

szakirodalomban,

de

kijelenthetjük, hogy a kommunikáció mindenképpen közlést, tájékoztatást jelent akár szűkebb, akár tágabb értelemben vizsgáljuk.

2. A kommunikáció folytonossága, folyamata Dean C. Barnlund „A kommunikáció tranzakciós modellje” c. értekezésében kifejti, hogy a kommunikáció folytonos. Szerinte a „fizikai világgal vagy más emberi lényekkel való kommunikáció nem dolog, még csak nem is diszkrét aktus, hanem az élet folytonos feltétele, olyan folyamat, amelynek árapálya környezetünk változásaihoz és szükségletünk fluktuációihoz igazodik. […] E folyamatnak nincsen sem kezdete, sem vége, még alvás közben vagy érzékszervek kiesése esetén sem, mert az ember nem statikus, hanem homeosztatikus mechanizmus.” (Horányi [2003]) A kommunikációs folyamat modellje szerint a kommunikációban mindig jelen van egy adó, aki a csatornán keresztül küldi a jelet a vevőnek, aki a jelet üzenetté alakítja és válaszol rá. Az üzeneteknek konkrét tárgya és tartalma van, a közlésnek van eszköze, a kommunikációnak pedig célja, valamint hatása.

7

3. A kommunikáció szintjei A kommunikáció szintjeivel azért fontos foglalkozni, mert ezek határozzák meg, hogy ki a kommunikáció alanya, milyen szintű a kommunikáció. Ezek szerint a kommunikáció öt szintje: a) személyen belüli kommunikáció – az egyén saját, intim, belső kommunikációja b) személyek közötti kommunikáció – az egyének közötti lezajló kommunikációs folyamat c) szervezeti kommunikáció – a szervezetek kommunikációja (alanyai lehetnek pl. társadalmi, gazdasági, politikai vagy civil szervezet) d) társadalmi

kommunikáció

–

a

társadalmi

egységek

társadalmi

méretű

kommunikációja (alanyai lehetnek pl. szervezetek, érdekképviseletek) e) globális kommunikáció – a globális egységek világméretű kommunikációja (szervezetek, vállalatok, országos és nemzetközi szervezetek, közösségek) (BudaySántha [2007])

4. Tömegkommunikáció A kommunikáció szintjeinél jól látható, hogy a legnagyobb hatással a tömegkommunikáció bír, hiszen ez gyakorolja a közvéleményre a legnagyobb hatást, befolyásolva ezáltal az emberek döntéseit és véleményét. Így vált a média hatalommá, az egyes médiumok pedig a tömegmédia részévé, amely a tömegkommunikáció eszközeit foglalja magában. Sándor Imre szerint: „tömegkommunikáción, a kommunikációnak azt az intézményes megjelenési formáját értjük, amely során a közlések nyilvánosan terjesztett eszközök (médiák) útján, indirekt és egyoldalú módon, egy diszperz (szétszórt) publikum (tömeg) felé kerülnek közvetítésre.” „A tömegmédiában zajló tényleges kommunikációs folyamat úgy tűnik, elkerülhetetlenül tömegszerű viszonyokat alakít ki feladó és vevő között. Ez a viszony szükségszerűen

egyirányú

és

személytelen,

8

s

a

legtöbb

tömegkommunikáció

központosított ipari vagy bürokratikus szervezetektől ered, melyek távol esnek megcélzott „vevőiktől”.” (Horányi [2003]) A tömegkommunikáció a kommunikáció folyamatától eltéréseket mutat. A tömegkommunikációban a feladó meghatározóan professzionális kommunikátor (újságíró, producer),

aki

médiaszervezetek

vagy

más

személyek,

esetleg

intézmények

alkalmazásában állnak, akik kiválasztás útján kerülnek a médiába, a nyilvánosság elé. Az üzenetek a tömegtermelés folyamatában jönnek létre; nem sok váratlan, egyedi vagy kreatív,

spontán

dolgot

tartalmaznak.

Egy

munkafolyamat

termékei,

amelyek

csereértékkel és használati értékkel bírnak, ezáltal eladható áruvá válnak.

IV. KOMMUNIKÁCIÓS ALAPJOGOK Arról, hogy mi tartozik a kommunikációs alapjogok közé, számtalan vita folyik. Egyes vélemények szerint csak a véleménynyilvánítás szabadsága, a sajtószabadság és az információszabadság tartozik ide, más vélemények viszont ide sorolják a gyülekezés-, az egyesülés-, a lelkiismeret- és a vallás szabadságát is. „Mind a köznyelv, mind a jogi nyelv, a különböző országok idevonatkozó szabályait és a nemzetközi jog is más-más kifejezéssel, elnevezéssel illeti ezeket a jogokat. „ A magyar jogi terminológiában sajtón a hagyományos nyomtatott, valamint a rádiót és televíziót magában foglaló elektronikus sajtót egyaránt értjük. Ugyanakkor a hazai köznyelv a sajtót inkább csak a nyomtatott sajtótermékekkel (újságokkal) azonosítja, míg a média kifejezést főként a rádióra és a tévére használja. Az angol és a német szóhasználatban éppen ellentétesen a média (media, Medien) a nyomtatott és az elektronikus sajtót átfogó kategória. Bár a magyar jogi nyelvben még nem bevett a kommunikációs jogok elnevezés, mégis élhetünk talán vele, hiszen mindhárom jogi szabályozás alapját a kommunikáció, a közlés jelenti.” (Halmai [2001])

9

1. A kommunikációs alapjogok Az alapjogok ún. kommunikációs jogi jellege (véleménynyilvánítás szabadsága, információs szabadság, egyesülési és gyülekezési jog, lelkiismereti és vallásszabadság, tudományos és művészeti élet szabadsága, a tanítás szabadsága) azért igényel mélyebb vizsgálatot, mert manapság egyre többször felvetődik a kérdés, hogy mely jogok tartoznak a „kommunikációs alapjogok jogegyütteséhez” . [34/1994. (IV. 24.) AB határozat]. „A kommunikációs alapjogok a legszélesebben értett kommunikációnak, azaz bármilyen tartalmú és formájú kifejezés szabadságát garantálják. A kommunikációs jogok körébe tartozó egyes jogosultságok átfogó kategóriájaként ezért a véleménynyilvánítás helyett indokolt a tartalmilag általánosabb érvényű kifejezés szabadságáról beszélni.” (Gálik-Polyák [2005] 57.o.) „ A kifejezés szabadsága körében – egyidejűleg, egymást nem kizárva - az egyéni véleménynyilvánítás, a saját törvényei szerint kialakuló közvélemény, és ezekkel kölcsönhatásban a minél szélesebb tájékozottságra épülő véleményalkotás lehetősége élvez alkotmányos védelmet. (AB határozat 30/1992. (V. 26.)) A kommunikációs alapjogok „anyajogának” tekinthetjük a véleménynyilvánítás szabadságát. A jelenleg hatályos Magyar Köztársaság Alkotmánya és Alkotmánybírósága a kommunikációs jogok körébe a következő alapjogokat sorolja: -

„a szólásszabadságot, azaz a technikai és intézményi, szerkesztői, közvetítés nélküli kommunikáció szabadságát,

-

a sajtószabadságot, amely az összes médium szabadságára vonatkozik,

-

a sajátos közlésformák szabadságát, mint a művészi, irodalmi alkotás létrehozásának és terjesztésének szabadságát, illetve a tudományos alkotás szabadságát és a tudományos ismeretek tanításának szabadságát,

-

a lelkiismereti és vallásszabadságot, ezek azonban részben kommunikációs vonatkozásúak csak,

-

a gyülekezési jogot, amely lehetővé teszi a vélemények közösségi kifejezését, valamint

-

az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének szabadságát, ami abban különbözik más kommunikációs jogoktól, hogy „alanya nem a véleménymondó, hanem a közönség”. (Gálik – Polyák [2005])

Az Alkotmánybíróság 30/1992. (V.26.) határozatában így nyilatkozik ezekről a jogokról: „Ez a jogegyüttes teszi lehetővég az egyén megalapozott részvételét a társadalmi 10

és politikai folyamatokban. Történelmi tapasztalat, hogy mindannyiszor, amikor a véleménynyilvánítás igazságosság,

az

szabadságát emberi

korlátozzák,

kreativitás,

sérelmet

csökkent

az

szenvedett

emberben

a

rejlő

társadalmi képességek

kibontakozásának lehetősége. A káros következmények nem csupán az individuum, hanem a társadalom életében is megmutatkoztak és az emberiség fejlődésének sok szenvedéssel járó zsákutcájába vezettek. Az eszmék, nézetek szabad kifejtése, a mégoly népszerűtlen vagy sajátos elképzelések szabad megnyilvánulása a fejlődni képes és valóban eleven társadalom létezésének alapfeltétele.”

2. A kommunikációs alapjogok általános jellemzői a)

Minden alapjog kommunikációnak minősül, de nem minden kommunikáció

jelenti egyben az alapjog gyakorlását. Ahhoz hogy ez bekövetkezzen, az alapjogi jellegben (az alapjogot egyénnek kell gyakorolnia és az állammal szemben kell megnyilvánulnia) és a funkcióban (mindig valamilyen benyomás, érzés, gondolat továbbítását kell szolgálnia) megnyilvánuló feltételeknek kell együttesen fennállniuk. Amennyiben ezek nincsenek jelen a kommunikációban, nem lehet kommunikációs jogokról beszélni. (Drinóczi [2005]) „Az alapjogok jellemzőihez tartozik az állammal szembeni érvényesíthetőség, az államhatalom korlátozása és egyben kötelezése. Az alapjog az államot fogalmilag nem illetheti meg, arra tehát az állam vagy szervei nem hivatkozhatnak. […] Az állami tartózkodás követelménye az informálódás vagy tájékozódás szabadságának fogalmával összefüggésben magyarázandó meg. E szabadság megfogalmazható az egyénnek a közérdeklődésre számot tartó adatok iránti tájékozódási (informálódási) jogaként. […] Az informálódási szabadság tárgya a nyilvános adat, ami az összes olyan adat, tény, információ, amelyhez szabadon hozzá lehet férni, és az egyén általános tájékozódási igényét elégíti ki. Ilyen adatoknak minősülnek a közérdekű információk, a közérdekből nyilvános adatok, a nyilvánosnak minősített személyes adatok köre, illetve az ezekbe nem tartozó bármilyen területről származó egyéni érdeklődésre számot tartó b) A véleménynyilvánítás szabadsága a kommunikáció egyik megnyilvánulási formája, és akkor valósul meg, ha a gyakorlatban a vélemény eljut a befogadóhoz Ádám Antal a véleménynyilvánítás szabadság anyagjogi szerepe miatt tartja indokoltnak azt, 11

hogy egy kibővített megjelölést, a kifejezés szabadságát használjuk inkább. Kijelenthetjük azonban azt is, hogy a kommunikációs jogoknak nem mindegyik aspektusa jelent közvetlen kapcsolatot a kifejezés szabadságával. Ilyen esetek például, amikor egy tevékenységnek nem főcélja a vélemény kinyilvánítása, ahhoz azonban mégis szorosan kapcsolódik. Drinóczi [2005])

V. NEMZETKÖZI KITEKINTÉS Az alapjogok történelme nem nyúlik vissza hosszú időkre, a 18. század második felében már mind Európában mind az Egyesült Államokban találkozhatunk olyan jellegű javaslatokkal, szabályokkal, amelyek a vélemény-, a sajtó-, a szólás-, és később majd az információszabadságot említik, szabályozzák. (Kardos [2001])

1. A vélemény és a sajtószabadság kialakulása A vélemény és sajtószabadság magában foglalta és saját érvényesülésén keresztül biztosította, természetesen a különböző korok viszonyainak megfelelően, az állam passzív szerepvállalásával, a közt érdeklő információkhoz való hozzájutást. (Kardos [2001]) A felvilágosodás és a liberalizmus idején az e jogokban hívők számtalan hosszú harcot vívtak a cenzúrával szemben, amely alapjaiban gátolta e jogok működését. Noha a harcok Európa országaiban dúltak, a tiltakozás eredményei írásban először az Egyesült Államokban jelentek meg. 1776-ban a virginiai alkotmány alapjogi kódexe fogalmazta meg e jogokat, majd 1791. december 15-én az Amerikai Egyesült Államok Alkotmányának Bill of Rights néven való első kiegészítése mondja ki, hogy: „A Kongresszus nem alkot törvényt vallás alapítása vagy vallás szabad gyakorlásának eltiltása tárgyában; nem csorbítja a szólás- vagy sajtószabadságot; nem csorbítja a népnek a békés gyülekezéshez való jogát, valamint azt, hogy a kormányhoz forduljon panaszok orvoslása céljából.”

12

Az amerikai alkotmány ezen kiegészítése magában foglalta a szólásszabadságot (free speech) és a sajtószabadságot (freedom of the press), de mára már a kifejezés szabadsága freedom of expression) terjedt el. Ez már magában foglalja a vallás-, szólás-, a sajtó- és a gyülekezési szabadságot, valamint a panaszjogot, a filmkészítés és rádiózás szabadságát, az egyesülési jogot, valamint az egyéneknek és a sajtónak a bírósági tárgyaláson való részvételi jogát. (Halmai [2001]) Európában majd csak a francia forradalom kezdetén Mirabeau Az emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának 11. cikkelye mondta ki elsőként a szólás- és sajtószabadságot. „Gondolatainak és véleményének szabad kinyilvánítása az ember egyik legbecsesebb joga. Így tehát minden polgár szabadon nyilatkozhat szóban, írásban, nyomtatásban; de törvényben megállapított minden esetben felelős azért, ha visszaél a szabadsággal.” „A deklaráció kifejezi egyrészt a véleményszabadság kitüntetett jellegét, ami még az alapvető jogok között is kiemelt helyzetet jelent. A véleménynyilvánítás szabadságát kiterjeszti másrészt az elérhető összes közlési formára, médiumra. Végül pedig utal arra, hogy e szabadság nem korlátlan, és a törvényben meghatározott korlátok megsértése a véleményt nyilvánító felelősségre vonását alapozza meg. A véleményszabadság szabályozásában e szempontok ma is irányadók.” (Gálik-Polyák [2005.] 54.o.) A francia forradalom után is azonban még évtizedeknek kellett eltelnie, hogy eltűnjön a formális cenzúra. Az új politikai eszmék, művészeti alkotások továbbra is üldöztetésre (pl. elkobzásra) számíthattak. Még mindig nehéz volt a laplapítás, a tartalomhoz közvetlenül nem kapcsolódó személyek (pl. nyomdász, szerkesztő, laptulajdonos) büntetőjogi felelőssége továbbra is fennállt. „A 20. században a szólás és a sajtó hagyományos szabadságát kiterjesztették más kifejezési formákra, beleértve az elektronikus médiát (a rádiózást, a televíziózást és az újabb hírközlési technológiákat). Ezen felül egyes alkotmányok kifejezetten a szólásszabadság részének tekintik a tájékozódás szabadságát (az információhoz jutás szabadságát). Ez a helyzet például a német Alaptörvény esetében. Más országokban a tájékozódás szabadságát beleértik a szólás szabadságába. Ez a kiterjesztés a közlő helyzetén és szempontjain túlmegy, és az állampolgárok közösségét illető tájékozódási jogra utal. A kommunikációs szférában intézményes szabadság illeti meg a sajtót, a könyv és más sajtótermékek kiadását, a rádiózást és a televíziózást, az internetet. Ennyiben a tömegtájékoztatás, a kommunikáció szabadsága ezen intézmények szabadságának

13

terméke. A szólás akkor szabad, ha megfelelő biztosítékok állnak rendelkezésre ezen intézmények szabad és független működéséhez.” (Sajó [2005] 14. o.) „ A 20. században született nemzetközi emberi jogi dokumentumok már a modern kori alkotmányok megoldásait követik. Ezek közül az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata volt az első, amely 19. cikkében foglalkozott a tág ételemben vett kommunikáció szabadságával:” (Buday-Sántha [2007]) „Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.” Az ugyancsak az ENSZ keretében, 1966-ban elfogadott Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 19. cikkelye az 1948-as Nyilatkozathoz hasonlóan deklarálja a kommunikáció szabadságát és vele együtt a nézetek miatti zaklatás tilalmát és az információs szabadságot: „1. Nézetei miatt senki sem zaklatható. 1. Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra ez a jog magában foglalja mindenféle adat és gondolat határokra való tekintet nélküli – szóban, írásban, nyomtatásban, művészi formában, vagy bármilyen más tetszése szerinti módon történő – keresésének, megismerésének és terjesztésének szabadságát. 2. Az e cikk 3. bekezdésében meghatározott jogok gyakorlása különleges kötelességekkel és felelősséggel jár. Ennélfogva az bizonyos korlátozásoknak vethető alá, ezek azonban csak olyanok lehetnek, amelyeket a törvény kifejezetten megállapít és amelyek lehetnek, amelyeket a törvény kifejezetten megállapít és amelyek a) mások jogainak, vagy jó hírnevének tiszteletben tartása, illetőleg b) az állambiztonság vagy a közrend, a közegészség vagy a közerkölcs védelme érdekében szükségesek.” Jól látható, hogy az Egyezmény már nyilatkozik a véleményszabadság korlátozásáról is, ezek azonban csak olyanok lehetnek, amelyek a törvény kifejezetten megállapít. A 20. cikk (2) bekezdése már azt is kimondja: „Törvényben kell megtiltani a nemzeti, a faji, vagy a vallási gyűlölet bármilyen hirdetését, amely megkülönböztetésre, ellenségeskedésre vagy erőszakra izgat.”

14

A regionális nemzetközi megállapodások közül az 1950-ben aláírt Emberi jogok európai egyezménye volt az első, amelynek 10. cikke a következőképpen szól a kommunikáció szabadságáról: 1. Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. E jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és átadásának szabadságát országhatárokra tekintet nélkül, és anélkül, hogy ebbe hatósági szervnek joga lenne beavatkozni. E cikk nem képezi akadályát annak, hogy az államok

a rádió, mozgókép vagy televízió-vállalatok működését

engedélyezéshez kössék. 2. E kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi integritás, a közbiztonság, a zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas információ közlésének megakadályozása, a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.” Mint látható, e cikkely külön is szól a rádiózásról és televíziózásról, megengedve, hogy az államok a rádió-, mozgókép- vagy televízió vállalatok működését engedélyhez kössék. Ugyanakkor a gondolat gazdája számára biztosított gondolatszabadságot az Egyezménynek a vallásszabadságot is szabályozó 9. cikke garantálja. „Az Emberi Jogi egyezmény az abban vállalt kötelezettségek tiszteletben tartásának biztosítása céljából létrehozta az Emberi Jogok Európai Bíróságát”, amelyhez magánszemélyek fordulhatnak, ha egyéni jogsérelmük vonatkozásában már kimerítették a hazai jogorvoslati lehetőségeket.” (Buday-Sántha [2007]) Az Európai Unió Alapjogi Kartájának 11. cikke garantálja az információs és szólásszabadságot: „ 1. Mindenkinek joga van a szólásszabadsághoz. Ez a jog magában foglalja a véleménynyilvánítás szabadságát és az információk és eszmék átvételének és átadásának szabadságát a közhatóságok beavatkozása nélkül és határoktól függetlenül. Tiszteletben kell tartani a sajtószabadságot és a sajtó pluralizmusát.” Ezen a területen még további fontos európai normák születtek. Ezek közül kiemelt fontosságú még: 15

a) 1958 óta hatályos az Európai Gazdasági Közösség Szerződése, amelynek 85-90 cikkelye szabályozza a szabad versenyt b) 1978 óta elfogadott a címkézéssel kapcsolatos szabályozás c) 1984 óta elfogadott a félrevezető reklámmal kapcsolatos szabályozás d) 1991-ben készült el a dohánytermékek reklámozásáról szóló javaslat e) 1991-ben készült az összehasonlító reklámozásról szóló javaslat f) 1998-ban hazánkban is kihirdetett, a határokat átlépő televíziózásról szóló nemzetközi engedmény. [Buday-Sántha A.] Az Európai Uniós szabályozások a jogharmonizáció következtében természetesen minden tagország jogalkotására hatással vannak.

2. Az információszabadság kialakulása Az információszabadság története több évszázadra nyúlik vissza, talán pont ezért is találkozhatunk kétféle kialakulási elmélettel. Az egyik elv szerint a történeti gyökeret a vélemény- és sajtószabadság eszménye jelenti, amely Sólyom László szerint az állam hatalmi ágak megosztása, az alkotmánybíróság, a közigazgatási bíróság mellett a demokrácia sine qua nonja, azaz nélkülözhetetlen feltétele. Szerinte az információk hozzáférhetősége a legfontosabb dolog, amelyekből kialakulhat a vélemény. (Kardos [2001]) Az információs szabadság gyökerének tekinthetjük a már fent említett 1789-es francia deklarációt, valamint az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának kiegészítését, amelyek ha nem is nevesített formában, de foglalkoztak az információszabadsággal. Az első igazán nagy áttörést ezen a téren is az 1848-as forradalmakkal kivívott változások, a cenzúra eltörlése jelentette. Az 1960-70-es években az információs társadalom létrejöttével még inkább igazzá vált az a mondás, hogy az információ hatalom. Információra szüksége volt a polgároknak, amelyeket az állam biztosított számukra a nyilvánosságon keresztül, hiszen az így közölt adatok befolyásolták döntéseiket, véleményüket és választójogukat is ez alapján gyakorolták. Napjainkra a civilizáció és a technika előre haladtával, a globalizációs növekedés következtében a szólás- és sajtószabadság már kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a 16

számtalan információ átlátható és kezelhető legyen. Ez arra sarkalta a törvényalkotókat, hogy egy kevésbé elterjedt joghoz nyúljanak, a közérdekű adatok nyilvánosságához. Ez jelenti az információszabadság másik gyökerét. E jog bölcsője a XVIII. századi Svédország. 1776-ban többen bepillantást szerettek volna nyerni a korábbi kormányzatok titkos dokumentumaiba. A kezdeményezés sikeresnek bizonyult és új sajtószabadságról szóló törvényt adtak ki, amely kimondja, hogy: „bárkinek szabad hozzáférést biztosítanak valamennyi közhivatalban lévő dokumentumhoz”. 1789-ben a franciák is újításokhoz folyamodtak, melynek eredménye Az emberi és polgári jogok nyilatkozatának 14. cikkelye: „ A polgároknak joguk van ahhoz, hogy a közkiadások szükségességét akár személyesen, akár képviselőiken keresztül megvizsgálják, azokhoz

hozzájáruljanak,

felhasználásuk

módját

ellenőrizzék,

a

megosztásukat,

kivetésüket, behajtásukat és fenntartásuk tartalmát megállapítsák.” Ez az igény a megjelenéssel azonban nem önállósodott, hanem egyelőre megmaradt a szólás- és sajtószabadság keretei között. A XX. század második feléig csak regionálisan illetve időlegesen alkalmazták ezeket a jogszabályokat. Az Európai Uniós szabályozás újabb áttörést hozott ebben a kérdésben. Az Európai Unió Alkotmányában megjelennek az információszabadság garanciái is. Az Alkotmány I-50. cikkében kimondja, hogy „A jó kormányzás előmozdítása és a civil társadalom részvételének biztosítása céljából az Unió intézményei, szervei és hivatalai munkájuk során a nyitottság elvének a lehető legnagyobb mértékű tiszteletben tartásával járnak el.” A II-71. cikk pedig nyilatkozik arról, hogy „Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna országhatárokra való tekintet nélkül. A tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét tiszteletben kell tartani.” Az Európa Tanács kibocsátotta 1982-ben a Szólás- és Információszabadságról szóló Nyilatkozatát. Ez kimondja: 1. az információszabadság, a valódi demokrácia, a törvények hatalma és az emberi jogok tiszteletben tartása elveinek alapvető eleme, 2. az információszabadság elengedhetetlen valamennyi emberi lény társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai fejlődéséhez és megteremti a szociális és 17

kulturális csoportok, nemzetek és a nemzetközi közösség harmonikus fejlődéséhez a feltételeket.

A

tagállamok

megerősítik

határozott

elkötelezettségüket

az

információszabadság, mint a demokratikus és pluralista társadalom alapeleme iránt. Kinyilvánítják, hogy törekednek mindenki jogának védelmére az információk és eszmék követeléséhez és megszerzéséhez, és egy nyitott információpolitikára – beleértve az információhoz való hozzáférést – a nyilvánosság előtt annak érdekében, hogy ösztönözzék a politikai, szociális, gazdasági és kulturális kérdéseknek az egyén által történő megértését és elősegítsék képességét, hogy ezekről nyíltan vitatkozhasson. Az Európai Unió 2001-ben alkotta meg a közösségi dokumentumokhoz való hozzáféréshez szükséges rendeletet, ezzel főszabállyá téve a nyilvánosságot az EU szerveinek gyakorlatában is. Az Európai Unió információszabadságról szóló szabályozása szerint e jog kötelezettségi körébe tartozik az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság, és az általuk létrehozott összes szerv. Az Egyesült Királyság ide vonatkozó szabályozása nevesíti is ezeket az intézményeket. Ide tartoznak többek közt a „minisztériumok, az állami tulajdonú gazdasági társaságok, a köztestületek, a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat szervezete, a helyi hatóságok, a miniszterek és az egyéb hatóságok által kinevezettek, vagy amelyek közhatalmi funkcióval bírnak, valamint egyéb olyan szervezetek, amelyek királyi előjog (royal prerogative), törvény vagy más létező hatóság rendelkezése alapján jöttek létre, ha legalább a költségvetésük 50%-át közpénzekből szerzik.” (Kardos [2001]) Az Európai Uniós szabályozás kivételeket is említ, amelyek a hozzáférhetőség mértékének korlátozása alapján több fokozatba rendeződnek. Az első fokozatba tartoznak azok a dokumentumok, amelyek nyilvánossága sértené a közbiztonságot, a honvédelmi és katonai ügyeket, a nemzetközi kapcsolatokat, a Közösség és a tagállamok pénzügyi, monetáris vagy gazdasági politikáját, a magánszférát és az egyén integritását. A második fokozatba már kevésbé korlátozott a nyilvánosság hozzáférési joga. Megtagadható az információ kiadása, ha annak nyilvánossága sértené a természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekét, ideértve a szellemi tulajdont is; a bíróságok eljárását és a jogi tanácsadás védelmét, valamint a vizsgálatok, nyomozások, könyvvizsgálatok céljának védelmét. Azon információk megtagadása tartozik a harmadik fokozatba, amelyek esetében „olyan dokumentumokról van szó, amelyeket valamely intézmény belső használatra készített, illetve kapott, és amelyekkel kapcsolatos ügyben még nem született 18

határozat, ha a nyilvánosság súlyos mértékben aláásná az intézmény döntéshozó eljárást, kivéve ha a nyilvánossághoz fűződő érdek ennél nem nagyobb. Ha a dokumentum belső használatra szánt véleményt is tartalmaz, akkor ez a szabály érvényes a döntés meghozatala után is.” (Kardos [2001]) A dokumentumokat meghatározott ideig védelem illeti meg, ez azonban nem tarthat 30 évnél tovább. Természetesen itt is vannak kivételek, ilyen például, ha „a dokumentum a

magánszférával,

kereskedelmi

érdekkel

kapcsolatos,

illetve

ha

„érzékeny”

dokumentumról van szó, mert ezekben az esetekben a védelem tovább is tarthat.”(Kardos [2001])

VI. SZABÁLYOZÁS AZ EURÓPAI UNIÓBAN Napjainkban is vitatott kérdés az Európai Unió intézményeiben és a szupranacionális szervezet

tagállamaiban

egyaránt

a

kommunikáció

szabályozása,

amely

mára

kommunikációs politikaként önálló területté nőtte ki magát. A kommunikáció és a média működése az alapszerződéseken túl számos egyéb jogi normákban is szabályozásra került, melyek elvei a jogharmonizáció következtében megjelennek az egyes tagállamok nemzeti szabályozásaiban is. 2004-ben Magyarország is csatlakozott az Európai Unióhoz, így az európai jog, az európai jog vívmányai („acquis communautaire”) is nélkülözhetetlen dokumentumokká váltak a jogalkotásunkban. A acquis communautaire a közösségi jogi vívmányokat, lényegében tehát a teljes Európai Uniós joganyagot jelenti. Ezeket a közösségi vívmányokat – amelyek a Közösségek alapító Szerződésein, illetve azok módosításain, kiegészítésein, valamint a másodlagos jogalkotás keretében megszületett jogszabályokon alapulnak -, az Európai Uniós tagállamoknak el kell fogadniuk, mivel ezek elismerése és adaptálása az Unióba belépés feltétele. (Pázmándi [2005])

1. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye Az Emberi Jogok Európai Egyezményét 1950-ben Rómában írták alá és 1953-ban lépett hatályba, miután tíz államban ratifikálták. 1998-ban már az Európa Tanács mind a negyvenhárom tagállama aláírta az egyezményt, mely garantálja az alapvető emberi 19

jogokat, a személyes szabadság védelmét, az igazságügyi alapjogokat, az egyes szabadságjogokat, valamint a házassághoz és családhoz való jogot. Az Egyezmény első ízben hozott létre nemzetközi szintű emberi jog védelmi végrehajtási mechanizmusokat. (Herdegen [2005]) Az Egyezmény a kommunikációs jogok közül kiemeli a véleménynyilvánítás szabadságát, melyet 10. cikkében deklarál. Az Egyezmény kimondja, hogy „ mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson.”. A cikk azonban nem akadályozzak meg, hogy az egyes államok a rádió-, televízió és mozgókép vállalatok működését engedélyezéshez kössék. Ezen szabadság azonban csak olyan törvényekkel korlátozható, amelyek „szükséges intézkedésnek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából” jönnek létre. „Az előtérben az a törekvés áll, hogy széles körben biztosított legyen a vélemények pluralizmusa és a beavatkozás finoman kimunkált arányossági kritériumok alapján legyen mérhető.” Pázmándi [2005] 47.o.)

2. Az Európai Unió Alapjogi Chartája Az Európai Unió Alapjogi Chartáját 2000. december 7-én írták alá a nizzai csúcstalálkozón, melyet egy Konvent dolgozott ki. A szerződés azonban nem emelkedett jogi erőre, mivel nem vált az alapító szerződések részévé, így egy politikai deklarációként értelmezhető, melynek legfontosabb tulajdonsága, hogy egy szerződésben egyesíti mindazon alapvető jogokat és alapelveket, amelyek korábban a nemzetközi jogban széttagoltan jelentek meg.

A Lisszaboni Szerződés már úgy hivatkozik az Alapjogi

Chartára, hogy az azon jogok gyűjteménye, amelyekkel valamennyi európai polgárnak rendelkeznie kell.

A Charta hat fejezetében rendelkezik az emberi méltósággal

kapcsolatos jogokról, a szabadság, az egyenlőség, a szolidaritás, a polgárok jogai és az

20

igazságszolgáltatás kérdéseiről , és ezen rendelkezések megfelelő alkalmazását a Bíróság felügyeli. 1 A Charta preambuluma is kimondja, hogy „Szellemi és erkölcsi öröksége tudatában az Unió az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás oszthatatlan és egyetemes értékein alapul”. A Szerződés első fejezete (I. cím) öt cikkben foglalkozik az alapvető emberi jogokkal, úgy, mint az emberi méltóság vélelme, az élethez való jog, a személyi sérthetetlenséghez való jog, szól a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalmáról és tiltja a rabszolgaságot és a kényszermunkát. A második fejezet (II. cím) a Szabadságokról. A szabadsághoz és a biztonsághoz való jog valamint a magán- és a családi élet tiszteletben tartása után a 8. cikk kimondja, hogy „Mindenkinek joga van a rá vonatkozó személyes adatok védelméhez”.

Ezeket az

adatokat csak akkor lehet felhasználni, ha ahhoz az érintett személy hozzájárult vagy ha erről külön rendelkezik törvény. Ezen túl mindenkinek joga van ahhoz, hogy a róla gyűjtött adatokat megismerje és kijavítassa. A 10. cikk szól a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság alapvető szabályozásával. Ezen cikk mondja ki, hogy „Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz.”, melynek gyakorlására joga van vallási meggyőződését a nyilvánosság előtt és a magánéletben, istentiszteleteken, az oktatásban és a szertartásokon kifejezésre juttatni. Külön rendelkezik arról, hogy a katonai szolgálat megtagadható lelkiismereti okból és e jogot a nemzeti törvényeknek el kell ismernie. Témám szempontjából a 11. cikk kiemelkedő megállapításokat tartalmaz, alapvető

kommunikációs

jogokat

fogalmaz

meg:

„Mindenkinek

joga

van

a

véleménynyilvánítás szabadságához.” Ezen jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát mindennemű hatósági beavatkozás és országhatárok nélkül. Ezen felül rendelkezik arról, hogy a „tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét tiszteletben kell tartani”. A fejezet nyilatkozik továbbá a gyülekezés és az egyesülés szabadságáról, a művészet és a tudomány szabadságáról, az oktatáshoz való jogról, a foglalkozás megválasztásának szabadságáról és a munkavállaláshoz való jogról, a vállalkozás szabadságáról és a tulajdonhoz való jogról. (Herdegen [2005])

1

http://www.euvonal.hu/index.php?op=kerdesvalasz_reszletes&kerdes_valasz_id=990 2011. 02. 28. 21:40

21

3. Fehér Könyv A kommunikáció Európai Uniós szabályozása szempontjából kiemelkedő az európai kommunikációs politikáról szóló Fehér Könyv.

A jogszabály gyűjtemény

megszületését megelőzte az Európai Biztosság COM (2005) 494. szám alatti közleménye, melynek pontos címe: Bizottság hozzájárulása az elméleti útkeresési szakasz munkájához, és azon túl: D-terv a Demokrácia, Dialógus és Diszkusszió érdekében. Ezt a tervet az Európai Unió demokratikus intézményei és polgárai közti szélesebb vita ösztönzése céljából javasolta. A javaslat már létező vagy korábban felvetett kezdeményezések és programok kiegészítését jelenti több témában is: oktatás, fiatalság, kultúra és az aktív európai polgárság kérdései. A D-terv lényegében egy vitafórumot jelent helyi, regionális és nemzeti szinten is. A terv elkészítése újabb vitákat szőtt, így ezeknek köszönhetően 2006-ban az Európai bizottság kiadta a Fehér Könyvet az európai kommunikációs politikáról. (Spinei [2008]) A fehér könyv az angol törvény-előkészítési gyakorlatból nőtte ki magát önálló „műfajjá”: „valamely nagy horderejű kérdés tervezett kezelési módjáról készült átfogó összeállítás, amely iránymutatásul szolgál a későbbi jogszabályalkotás számára.” A könyv célja, hogy a jövőre nézve haladási irány javasoljon és az uniós polgárokat eszmecserére ösztönözze annak érdekében, hogy megszűnjön az EU és polgárai közt a kommunikációs szakadék. Az EU kommunikációjában komoly problémát jelentett az, hogy a polgárokhoz eljutottak azok az információk, amiket az intézmények és szervezetek szerettek volna eljuttatni, viszont a visszacsatolások már nem jutottak el a megfelelő szervekhez, illetve nem hallgatták meg az emberek véleményét. Ezek tudatában javasolt az Európai Bizottság alapvetően új és radikális megközelítést: tervei közt egy olyan kommunikáció szerepelt, amely a monológot dialógussá alakítja, középpontjába pedig az intézmények helyett a polgárokat állítja. Kitűzött célja volt a Fehér Könyvnek, hogy a kommunikációt a politikák közé emeli és a polgárok szolgálatára fordítja. „Bármely társadalmi rétegből érkező polgár számára biztosítani kell a jogot, hogy az Európai Unióval kapcsolatban objektív és teljes körű tájékoztatáshoz jusson, és hogy bizalommal fordulhasson az EUintézményekhez, tudván, hogy véleményét és aggodalmait meghallgatják. Ennek elérésében különösen fontos szerepe lesz az Európai Parlamentnek, a tagállamoknak és az európai polgárokat képviselő szervezeteknek, hiszen közös érdekük a polgárokat az európai ügy mellé állítani” (dr. Németh [2008]) 22

A Fehér Könyv kiemeli a nemzeti hatóságok felelősségét is: „A kormány felelőssége, hogy nemzeti, regionális és helyi szinten konzultáljon a polgárokkal, és tájékoztassa őket a közhatóságok politikai stratégiáiról – többek közt az európai politikákról és azoknak a lakosság mindennapi életére gyakorolt hatásairól- , feladata továbbá, hogy fórumokat hozzon létre a viták életben tartására és élénkítésére.” A Bizottság a kommunikációs politika négy alapelvét is kijelölte: a tájékoztatáshoz való jog és a véleménynyilvánítás szabadsága, a társadalmi integráció, a sokféleség és a részvétel. (dr. Németh [2008]) A Fehér Könyv részletesen elemzi a média szerepét is, azonban a legszélesebb körben hódító médiummal, az internettel nem foglalkozik részletesen, mivel erről külön jogforrás is rendelkezik. Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság például így nyilatkozott az internetről: „Az internet és a szélessávú kommunikáció értéke minden egyes új felhasználóval exponenciálisan növekszik, ami létfontosságú Európa számára, ha vezető tudásalapú társadalommá kíván válni.” (dr. Németh [2008]) A Bizottság ezeken túl javasolta egy kommunikációra vonatkozó magatartási kódex létrehozását, amelyben közös szabályozás vonatkozna az európai intézményekre, a nemzeti testületekre és egyéb szervekre.

4. Információs társadalom A kommunikációs forradalom – melynek hajtóerejét a technológia és a piac jelenti – létrehozta az információs társadalmat. A mobiltelefonok, az internet és a nagy sebességű digitális

adatátviteli

rendszerek

kiszélesítették

az

információk

létrehozásának,

elosztásának és fogyasztásának világát, ma már bárhol és bármikor elérhetőek vagyunk. Az Európai Unió a kezdetektől központi szerepet játszott abban, hogy szabályozza a kommunikációs technológiákat és piacot: meghatározza a piacirányítás ütemét, egyenlő esélyeket biztosít minden résztvevőnek, védelmezi a fogyasztók érdekeit és még a műszaki szabványok kidolgozásában is részt vesz. Szabályozása révén a versenyben esnek az árak, a minőség viszont javul. Eredményként mondható el, hogy az egyéni és üzleti felhasználók olcsóbb, jobb minőségű és megbízhatóbb szolgáltatások közül válogathatnak. Bővült a szolgáltatók és szolgáltatások köre is, egyre többen használnak mobiltelefont és 23

internetet. Ma már az Unióban működő iskolák 96%-a csatlakozik a világhálóhoz, kétharmaduk pedig már széles sávú kapcsolattal rendelkezik. 2 Az EU 1998-ban teljes mértékben liberalizálta távközlési piacát. 2000-ben a Parlament és a Tanács kiadta az „Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv”-et, amelynek célja, hogy egy „belső határok nélküli övezetet hozzon létre az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások terén”. (2000/31/EK (3)) Ezek után hatalmas fejlődés következett be, amelynek hatására 2003-ban hatályba lépett az új keretszabályozás, amelyet kiterjesztettek az elektronikus hírközlő hálózatra és a hírközlési szolgáltatásokra. Ezen keretszabályozás célja azt volt, hogy csökkentsék az információs társadalom kialakulása és megléte által a vállalatra nehezedő szabályozási terheket; minden fogyasztó számára elérhetővé váljanak az alapvető szolgáltatások (telefon, fax, internet, ingyenes segélyhívás) kedvező árakon valamint élénkíteni kívánták a versenyt azzal, hogy mérsékelték a korábbi nemzeti monopóliumok által sikerrel őrzött piaci erőfölényt.

2007-ben azonban a keretszabályozás felülvizsgálatra szorult már,

melynek célja a szabályok további egyszerűsítése volt, valamint az EU létrehozott egy európai szabályozó hatóságot, mely a szabályozási feladatok egy részét hivatott ellátni. 3 Az EU szabályozási tevékenysége során mindig arra törekszik, hogy a polgárok és a vállalkozások széles körben részesüljenek az információs társadalom nyújtotta előnyökből. Az egyik ilyen lépés az volt, hogy 2006-ban az Európai Bizottság lépéseket tett annak érdekében, hogy a külföldről kezdeményezett mobilhívások esetében csökkenjek az indokolatlanul magas tarifák. További cél, hogy hosszú távon megakadályozzák a „digitális szakadék” kialakulását az egyes régiók és tagállamok között. 4 Az Unió fokozottan figyel arra, hogy a nagysebességű, széles sávú kommunikációs hálózatok eljussanak a háztartásokba, bővüljenek a vállalatok számára biztosított elektronikus üzleti szolgáltatások, és a közszolgáltatások elérhetővé váljanak az interneten.

2

http://europa.eu/pol/infso/index_hu.htm 2011.05.23. 6:30 http://europa.eu/pol/infso/index_hu.htm 2011.05.23. 6:30 4 http://europa.eu/pol/infso/index_hu.htm 2011.05.23. 6:30 3

24

5. Audiovizuális és médiapolitika Az internet világában ugyan már veszített szerepéből az audiovizuális ágazat, de még mindig komoly üzleti érdekek terepe. Az egyes tagállamok kormányai egymástól független, önálló audiovizuális politikát folytatnak, az Unió azonban szabályok és iránymutatások révén védelmezi például a szabadon átjárható uniós határok és a tisztességes verseny ügyét. A legfontosabb irányelv – amelyet új Médiatörvényünk is adoptált – a 89/662/EGK szerződés, amely a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szól, és amelynek

negyedik

pontja

kimondja,

hogy

„Figyelemmel

az

audiovizuális

médiaszolgáltatások fogyasztókhoz való eljuttatására vonatkozó új technológiákra, a televíziós műsorszolgáltató tevékenység folytatására vonatkozó szabályozásnak figyelembe kell vennie a strukturális változásokat, az információ és s kommunikációs technológiák („IKT”) elterjedésének és a technológiai fejlődésnek az üzleti modellekre, - különösen a kereskedelmi műsorszolgáltatás finanszírozására – kifejtett hatását, valamint biztosítania kell

az

európai

információs

technológiák,

médiaágazatok

és

szolgáltatások

versenyképességéhez szükséges optimális feltételeket és a jogbiztonságot, továbbá a kulturális és nyelvi sokszínűség tiszteletben tartását”. Az Unió ezzel tehát odafigyel arra, hogy a határokon átlépő televíziózás folyamatosan kövesse a világ és főként a technológiai változásokat és lépést tartson velük, úgy, hogy közben az alapelveket és jogokat figyelembe vegye. Az EU 1998 óta szabályozza az európai egységes piacon a határokon átívelő televíziós műsorterjesztést. Napjainkban már lehetővé vált, hogy a televíziós adásokat ne csak a televízió készüléken , hanem a számítógép, az internet, sőt a mobiltelefonok és egyéb kézi készülékek révén akár utazás közben is megtekintsük. 5 1989. októberében a tagállamok elfogadták a Bizottság által már 1986-ban előterjesztett, a határokon átnyúló televíziózásról szóló irányelvet. Ez az irányelv közvetlen következménye az 1984-ben kiadott Zöld könyvnek, amely a kiemelkedő fontosságú tényezőnek minősítette a televíziós és rádiós programok határokon átnyúló

5

http://europa.eu/pol/av/index_hu.htm 2011. 04.12. 08:10

25

sugárzását és ezek egységes szabályozást uniós szinten a belső piac szempontjából. Az irányelv szerint a televíziós adások az Unió területén szabadon foghatók és továbbsugározhatók. Az irányelv preambuluma azért is kiemelkedő a kommunikációs jogok szempontjából, mert rendelkezik a véleménynyilvánítás szabadságáról, illetve az információk és eszmék szabad áramlásának biztosításáról. A Bíróság azonban szabályozásában rögzítette azt is, hogy adott esetben a fogadó állam nemzeti jogi szabályozás korlátozhatja a más tagállamból érkező műsor továbbsugárzásának szabadságát és ez sértheti az irányelv joghatóságra vonatkozó rendelkezéseit, mivel az Irányelv 2. a) cikk 1. bekezdése kimondja, hogy kizárólag a származási ország jogosult a műsorszolgáltató jogsértése esetén fellépni. Korlátozó intézkedések meghozatalát azonban természetesen lehetővé teszi az irányelv. „Az irányelv az elsődleges uniós jog szabadságjogai és az erre épülő korábbi Bírósági gyakorlatra építve egységesíti a televíziós reklámozásra vonatkozó legfontosabb előírásokat. Az irányelv az általános reklámtilalmak és az egyes termékek reklámozására vonatkozó tilalmak és korlátozások megállapítása mellett megszabja a reklámnak a műsorban való megjelenítésére és a műsoridőn belüli arányára, a szponzorálásra, a teleshoppingra és a kiskorúak védelmére vonatkozó főbb követelményeket is.” (Pázmándi [2005] 71.o.) A technológiai fejlesztések és az újabb technológiák térhódítása felülvizsgálati igényt fogalmazott meg az Európai Unióban arra vonatkozóan, hogy felülvizsgálják az audiovizuális és médiapolitikai szabályozásokat, amelyek most már a lekérhető (ondemand) szolgáltatásokra is kiterjednek. Ezek az új irányelvek a nemzeti jogszabályok összehangolására kötelezik a tagállamokat. Főbb irányelvei közé tartozik, hogy az egységes piacon a televízió műsorok és a lekérhető videószolgáltatások terjesztése ne ütközzön akadályokba; a televíziós csatornáknak a lehetőségekhez mérten a műsoridejük legalább felét Európában készült filmek és műsorok számára kell fenntartani és a lekérhető szolgáltatásoknak is népszerűsíteniük kell az európai alkotásokat; a védőintézkedéseknek biztosítaniuk kell a legfontosabb közérdekű célkitűzéseket (például a kulturális sokféleség) védelmét; a tagállamoknak külön figyelmet kell szentelniük annak, hogy a jelentősebb események (például olimpiai játékok vagy a futball-világbajnokság) ne csak a fizetős csatornák nézőihez, hanem a nézők legszélesebb rétegeihez jusson el. Természetesen nem is kérdés, hogy az Unió védi a kiskorúakat, ezért erőszakos vagy pornográf tartalmú műsorok vetítésére csak éjszaka kerülhet sor, illetve a televízió távirányítókba beépített szerkezet segítségével korlátozhatóakká kell tenni az ezekhez való 26

hozzáférést. A kommunikáció szempontjából talán az az irányelv a legfontosabb, hogy minden

audiovizuális

médiaszolgáltatásnak

tiszteletben

kell

tartani

bizonyos

minimumkövetelményeket a kereskedelmi kommunikációt illetően, ilyen például a burkolt reklámok tilalma, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az alkohol- és dohánytermékek, valamint a gyógyszerek reklámozására vonatkozó korlátozások. Ide kapcsolódik az is, hogy minden csatornának be kell tartani az egységnyi idő alatt sugározható maximális reklámmennyiséget, azaz tizenkét percnyi reklámot sugározhat óránként. 6 Az 1999-ben hatályba lépett Amszterdami Szerződésben a tagállamok kifejezésre jutatták közcélú műsorszolgáltatás melletti elkötelezettségüket. A Szerződés megerősíti, hogy a tagállamoknak megkülönböztetett figyelmet kell szentelniük a közcélú műsorszolgáltatásnak, mivel az alapvető szerepet játszik a társadalom demokratikus, szociális és kulturális igényeinek kielégítésében, valamint segít megőrizni a média sokszínűségét.

A tagállamok pénzügyi támogatást is nyújthatnak a közszolgálati

műsorszolgáltatóknak közszolgálati feladataik ellátására, amennyiben az nem akadályozza a kereskedelmi ügyleteket és nem torzítja a műsorszolgáltatók közötti versenyt. 7 Mint már említettem, az Unió külön figyelmet fordít arra, hogy a tagállamok televíziós csatornáinak programjaiban egyre nagyobb teret hódítsanak az európai produkciók, mert félő, hogy ezen intézkedések nélkül, a csatornákat elárasztanák az amerikai produkciók. Ezen túl az Európai Unió tagja azon UNESCO-egyezménynek, amely a kulturális kifejezési normák sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szól, ezért „saját kulturális sokszínűségének és a helyi alkotások támogatása céljából mentességet kapott a Kereskedelmi Világszervezet szabad kereskedelmi szabályai alól. A „kulturális kivétel’ elveként ismert mentesség lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy korlátozzák a kulturális termékek, például a filmek behozatalát.”8 Természetes módon merülhet fel az a kérdés, hogy mire valók az európai produkciók sugárzására vonatkozó kvóták, ha nincs ennyi kontinensbeli produkció. Az Unió erre dolgozta ki médiapolitikája második pillérét, a MEDIA 2007 programot, amely révén az EU pénzügyi támogatást nyújt az Unió tagállamaiban készülő színvonalas filmek és televíziós műsorok előállítására, azok Európa-szerte és Európán kívül történő terjesztésére és a helyi filmgyártók nemzetközi versenyképességének növelésére. Az első ilyen program 1990-ben indult, a jelenlegi program, amely 2007-től 2013-ig tart, 755 6

http://europa.eu/pol/infso/index_hu.htm 2011.05.23. 6:30 http://europa.eu/pol/infso/index_hu.htm 2011.05.23. 6:30 8 http://europa.eu/pol/infso/index_hu.htm 2011.05.23. 6:30 7

27

millió eurót szán ilyen programokra. A korábbiakhoz hasonlóan a mostani program is főként filmek és más audiovizuális alkotások gyártására, terjesztésére és népszerűsítésére összpontosul.9

6. Az elektronikus hírközlés Az Európai Tanács és Parlament több irányelvet is kibocsájtott az elektronikus hírközléssel kapcsolatban. 2009. november 25-én kiadta a 2009/140/EK irányelvet, mely az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelvet, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó hozzáférésről, valamint azok összekapcsolódásáról szóló 2002/19/EK irányelvet és az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló 2002/20/EK irányelvet módosítja. A Bizottság ebben az irányelvben kimondja, hogy az elektronikus hírközlés belső piacának kiteljesítéséhez meg kell reformálni az elektronikus hírközlő hálózatok és és a hírközlési szolgáltatások uniós keretszabályozását. „A reform tartalmazza továbbá az egységes európai információs tér megvalósítása érdekében egy hatékony és koordinált sperktrumgazdálkodási stratégia meghatározását, valamint a minden felhasználó előtt nyitott információs társadalom megvalósítása érdekében a fogyatékkal élő felhasználókra vonatkozó rendelkezések megerősítését”(2009/140/EK irányelv 3. pont) Az irányelv továbbá kimondja, hogy meg kell erősíteni a nemzeti szabályozó hatóságok jogkörét és függetlenségét is, a döntéseinek kiszámíthatósága érdekében. „Ebből a célból a nemzeti jognak kifejezett rendelkezést kell tartalmaznia, amely biztosítja, hogy az előzetes piacszabályozásért vagy a vállalkozások közötti jogviták rendezéséért felelős nemzeti szabályozó hatóságok feladataik ellátása során védve legyenek az eléjük kerülő kérdések független elbírálásának veszélyeztetésére alkalmas külső beavatkozással vagy politikai nyomással.” (2009/140/EK irányelv 13. pont) Az irányelv javasolja továbbá a tagállamokban az analógról a digitális földfelszíni televíziózásra történő átállást, foglalkozik a spektrumgazdálkodás kérdésével a rádiók vonatkozásában, a biztonsági követelményekről és a versenyhelyzetről.

9

http://europa.eu/pol/infso/index_hu.htm 2011.05.23. 6:30

28

7. A versenyjog szabályozása A versenyjog a versenypolitikában alkalmazott jogszabályokat és a kialakult joggyakorlatot jelenti. A versenyszabályozás pedig a joganyag szélesebb skáláját és az intézményi háttér nagyobb hangsúlyát jelenti. Már az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződésben is megjelenik a verseny szabályozás alapjai. A 3. cikkely eltörli a vámokat és a mennyiségi korlátozásokat, rendelkezik a közös vámtarifa és kereskedelempolitika bevezetéséről, a négy alapszabadság (áru, szolgáltatás, tőke, személyek szabad mozgása) megvalósulásáról a tagállamok között, a közös mezőgazdasági politikáról, a szabad verseny megóvásáról, a jogharmonizációról, az Európai Szociális Alap és az Európai Beruházási Bank létrehozásáról. Ezek azonban még csak elvek voltak, konkrét szabályokat nem tartalmaztak. A Szerződés 85. cikke rendelkezik arról, hogy tilos a vállalatok közt olyan megállapodás és összehangolt magatartás, melynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny akadályozása, korlátozása vagy torzítása és amely alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására. Ez a közösségi kartelljog alapja. A 86. cikkely a monopol vagy erőfölényes helyzetben lévő vállalatok visszaéléseivel szemben igyekszik megvédeni a versenytársakat, üzleti partnereket és fogyasztókat, ha a visszaélés a tagállamok közötti kereskedelem akadályozásához vezethet. „A közös piaccal összeegyeztethetetlen és tilos a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés a közös piac területén vagy annak egy jelentős részén akár egy, akár több vállalat által, ha ez alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására. Ez a visszaélés különösen a következő formákban valósul meg: a) méltánytalan beszerzési vagy eladási árak, egyéb üzleti feltételek közvetett vagy közvetlen kikényszerítése; b) a termelésnek, a forgalmazásnak vagy a műszaki fejlesztésnek a fogyasztók hátrányára történő korlátozása; c) azonos ügyletek esetén eltérő feltételek előírása a különböző kereskedelmi partnerekkel szemben, hogy azok így hátrányos versenyhelyzetbe kerüljenek; 29

d) a szerződés megkötésének olyan többletszolgáltatásokhoz kötése a szerződő felekkel szemben, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem állnak kapcsolatban a szerződés tárgyával.” A tisztességtelen versenycselekmények tilalmára vonatkozó joganyag kb. 200 éves múltra tekint vissza és manapság világszerte nagyjából ugyanazok a tényállások tartoznak ide. Ezek a tényállások a hírnévrontás, az üzleti titok védelme, a bojkott, a szolgai utánzás illetve a tisztességtelen versenyeztetési, árverési és tőzsdei eljárások. 10 A hírnévrontást csak versenytárs terhére lehet elkövetni, tehát a versenyviszony léte előfeltétel. Több módon is megvalósulhat: valótlan tény állításával/híresztelésével, valós tény hamis színben való feltüntetésével illetve egyéb magatartással szóban, írásban, vagy bármilyen más, közlésre alkalmas eszközzel. 11 Az üzleti titok védelménél nehéz meghatározni, hogy mi minősül üzleti titoknak. Az biztos, hogy minden olyan tény, adat, megoldás, információ, ami a gazdasági élethez kapcsolódik és amelynek titokban maradásához a jogosultnak méltányolható érdeke fűződik és aminek a titokban tartásához a szükséges intézkedéseket megtette. Szűkebb értelemben üzleti titok minden műszaki megoldás, új technika, technológia, de versenyjogi szempontból releváns még a kereskedelmi/pénzügyi döntés, a vállalkozás szervezete is. Az üzleti titok védelmének megsértésén azonban nem előfeltétel, hogy a titok jogosultja és a jogsértő között versenyviszony álljon fenn. Elkövetési magatartás, ha tisztességtelen módon jut valaki az üzleti titokhoz és azt felhasználja, illetve jogosulatlanul mással közli vagy nyilvánosságra hozza. 12

8. Szerzői jog 2008. január 3-án az Európai Unió Bizottsága egy konzultációs eljárást indított el, melynek célja az európai online tartalomszolgáltatásban rejlő lehetőségek fejlesztése és egy egységes szabályozás megteremtése. A cél továbbá az volt, hogy minél több zenei anyag, film, tévéműsor és játék váljon gyorsan és könnyen elérhetővé a felhasználók

10

www.jegyzetportal.hu/.../versenyjog/versenyjog_kidolgozott_2.doc 2011. 05. 12. 13:00 www.jegyzetportal.hu/.../versenyjog/versenyjog_kidolgozott_2.doc 2011.05.12. 13:00 12 www.jegyzetportal.hu/.../versenyjog/versenyjog_kidolgozott_2.doc 2011.05.12. 13:00 11

30

számára az interneten, a mobiltelefonokon és egyéb telekommunikációs eszközökön keresztül. Még ebben az évben megkezdődtek a tárgyalások a szerzői jogi jogsértésekről (kalózkodás, illegális letöltések) visszaszorításáról. Szintén 2008-ban kezdte el vizsgálni az Parlament, hogy miként lehetne visszaszorítani a letöltéseket és fájlcseréket. 13 A Bizottság már 2005-ben egy nem kötelező ajánlásban szólította fel a tagállamok kormányait az egységes jogdíjkezelő rendszer kidolgozására, de a javaslat nem aratott nagy sikert. Sem kormányzati, sem érdekképviseleti oldalról nem kapott támogatást. A Bizottság azonban kiadott egy Zöld Könyvet, mely a „Szerzői jogok a tudásalapú társadalomban” címet viseli. A Bizottság célja az volt, hogy konzultációra ösztönözzön a szerzői jog és a mai modern, tudásalapú társadalom kapcsolatáról. Középpontjában annak vizsgálata áll, hogy az oktatásban használt anyagok mennyire hozzáférhetőek a nyilvánosság számára. „A két részből álló zöld könyv a szerzői és szomszédos jogok tulajdonosainak kizárólagos jogaira vonatkozó kivételek általános problematikáját tárgyalja. A második részt a tudás terjesztése szempontjából legfontosabb kivételekhez és korlátozásokhoz kapcsolódó kérdéseknek szenteli, valamint annak a kérdésnek, hogy a digitális terjesztés korszakában szükség van-e a kivételek újragondolására.” (Az Európai Unió Hivatalos lapja [2009.9.22.])

9. Védjegy A védjegy és hozzá kapcsolódó kérdések ismét a jogi szakemberek fórumain középpontba kerültek az internet térhódításának okán. Egyre nagyobb felhasználói számnak örvend a Google és az eBay, amelyek újabb jogi kérdéseket vetettek fel az Európai Unióban is. Az Európa Parlament és Tanács 2008/95/EK irányelve adja e terület jogszabályi hátterét. Az 5. cikk szerint a védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít azonosság és összetéveszthetetlenség ellen, a jóhírű védjegyeket pedig eltérő termékekre sem lehet alkalmazni. Az irányelv szabályait a tagállamok átültették a saját jogrendszerükbe és ha értelmezési probléma merülne fel, akkor az Európai Bíróság ad iránymutatást. 14

13 14

http://www.jogiforum.hu/hirek/17215#axzz1MbMJb7Tl 2011. 04.30. 13:35 http://www.jogiforum.hu/hirek/25285#axzz1MbMJb7Tl 2011. 04.30. 13:40

31

Ezenfelül domainnévvel is el lehet követni védjegybitorlást, illetve metaadatok használatával. „A meta tagek címkék vagy kulcsszavak, és a HTML-oldallal kapcsolatos háttér információkat tartalmaznak az információ-kezelő rendszerek számára, könnyebbé teszik az oldal besorolását. Számos védjegybitorlási ügy keletkezett abból, hogy a cég az oldala meta tagjei között elhelyezte a konkurens cég márkanevét, így ha a felhasználók az utóbbira kerestek rá, az elhelyező cég weboldala is előkelő helyen szerepelt a keresőben.”15 ”Új kérdéseket vet fel a védjegy területén az egyelőre még nem kodifikált védjegycsalád, sorozatvédjegy fogalmak. Ezeket a fogalmakat a gyakorlat munkálta ki. „Védjegycsaládnak nevezzük a megjelölések egy csoportját, amely közös megkülönböztető képességgel rendelkezik, és ennek folytán a fogyasztó nemcsak az egyes védjegyeket, hanem az egész védjegycsaládot köti egy adott jogosulthoz. Akkor is lehet szó védjegycsaládról, ha a védjegyek egyenként nem lennének hasonlóak, de összességében a fogyasztó arra gondolhat, hogy egy adott védjegycsalád újabb eleméről van szó.”16 Meg kell jegyezni azonban, hogy a védjegycsalád és a jóhírnév eltérő fogalmak. „ A jóhírnév bizonyítása komplikált, nem elég ugyanis a nagyfokú használat bizonyítása. Érdemes marketing-adatokat becsatolni, melyek bizonyítják, hogy az információ nagyszámú emberhez eljutott, így alakult ki a jóhírnév megállapításához szükséges fogyasztói tudattartalom.” A megoldás természetesen az lenne, ha kodifikálnák a védjegycsalád fogalmát és így egyértelmű lenne a hozzá kapcsolódó többletvédelem is.17

10. Adatvédelem „Az adatvédelem az EU kulcsfontosságú vezérelvévé és az EU több tagállama jogrendszere fejlődésének hajtóerejévé válik – áll az Európai Unió Alapjogi Ügynökség (European Union Agency for Fundamental Rights, FRA) európai adatvédelmi hatóságokról szóló jelentésében. A 2010 végén közzétett jelentés a nemzeti adatvédelmi

15

http://www.jogiforum.hu/hirek/25285#axzz1MbMJb7Tl 2011. 04.30. 13:40 http://www.jogiforum.hu/hirek/25285#axzz1MbMJb7Tl 2011. 04.30. 13:40 17 http://www.jogiforum.hu/hirek/25285#axzz1MbMJb7Tl 2011. 04.30. 13:40 16

32

felügyelő szervek szerepét elemzi az adatvédelem, mint alapvető jog területén, értékeli hatékonyságukat, működésüket és függetlenségüket.”18 A jelentésben szerepel, hogy az EU adatvédelmi rendszerében az a legfőbb szerkezeti probléma, hogy hiányzik több adatvédelmi felügyelő szerv esetében a függetlenség. Ennek oka, hogy számos adatvédelmi hatóság esetében az alacsony létszám és a kellő pénzforrások hiánya, máshol pedig a korlátozott hatáskör okoz gondot. További probléma, hogy nem alkalmaznak az adatvédelmi jogszabályokkal való összhang megteremtésénél „kemény” eszközöket és nem kényszerítik ki őket. Ez alááshatja akár az adatvédelmi jog hitelességét. 19 A magyar adatvédelmi biztos, Jóri András szerint Magyarországon is szükség volna bírságolási jogkörre valamint az adatvédelmi biztosi intézmény megújítására. 20

11. Internet szabályozás A világszinten 1,5 milliárd internetező közül 300 millió fő az Európai Unió valamely tagállamának állampolgára, ezért is tartja fontosnak az EU az internet szabályozásáról szóló

stratégiák

kidolgozását

és

megvalósítását.

Az

internet

főbb

elemeinek

koordinálásáért azonban az Egyesült Államok területén működő ICANN (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers) magánszervezet végzi. A Bizottság kinyilvánította egyetértését azzal kapcsolatban, hogy az internet főbb eleminek koordinálásáért továbbra is magáncégek feleljenek, amennyiben azok elszámoltathatók és függetlenek. Azonban az internettel kapcsolatos döntéseket átlátható és adott esetben elszámoltatást is lehetővé tevő módon kell meghozni, hiszen azok az egész világot érintik. 21

„Viviane Reding, az információs társadalomért és a médiáért felelős európai biztos elmondta: „Az Internet Corporation for Assigned Names and Numbers sorsa hamarosan történelmi fordulóponthoz ér. A kérdés az, hogy teljes mértékben független és a világ 18

http://www.jogiforum.hu/hirek/24734#axzz1MbMJb7Tl 2011. 04.30. 14:00

19

http://www.jogiforum.hu/hirek/24734#axzz1MbMJb7Tl 2011. 04.30. 14:00 http://www.jogiforum.hu/hirek/24734#axzz1MbMJb7Tl 2011. 04.30. 14:00 21 http://www.cco.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=255:az-internet-nyitottsagatbiztosito-alapelvek-&catid=37:hirek-a-web-vilagabol 2011. 05. 03. 12:23 20

33

internetfelhasználói előtt elszámoltatható szervezetté válik-e. Az európaiak erre számítanak és meg is fogunk tenni mindent annak érdekében, hogy ez így történjen. Az Egyesült Államokat arra kértem fel, hogy az Európai Unióval közösen tegyen meg minden erőfeszítést ennek megvalósításáért.” 22

”Az EU meggyőződése továbbá, hogy az internet jövőbeli szabályozásának kidolgozása során figyelembe kell venni olyan alapelveket, mint az emberi jogok és a szólásszabadság tiszteletben tartása, illetve az internet stabilitásának és biztonságának megóvása.”23 „Az EU fő célkitűzése tehát az elszámoltathatóság elérése, értve ezalatt mind a belső elszámoltathatóságot (az ICANN döntéshozó szervei és általános szervezeti felépítése), mind pedig a nyilvános elszámoltathatóságot (a világ valamennyi országával szemben érvényesülő többoldalú elszámoltathatóság). Ez azt is jelenti, hogy a szabályozási szervek döntései által érintettek számára biztosítani kell a független bíróság előtti fellebbezés lehetőségét. A Bizottság azt is javasolta, hogy a hálózat irányítását állami hatóságok által meghatározott keretek között működő magánszervezetek végezzék, de a napi működést illetően a kormányoknak ne legyen beavatkozási joguk.” Meg kell azonban még említeni azt is, hogy az EU mindig is az internet szabályozásával kapcsolatos nemzetközi tárgyalások élharcosának számított. Többek között részt vett az ICANN 1998-as létrehozásában is. A 2003 és 2005 között megtartott információs társadalmi csúcstalálkozó (WSIS) keretében határozták meg azokat a legfontosabb alapelveket, amelyeket az internet közérdekkel összhangban történő irányítása és koordinálása érdekében figyelembe kell venni. Az EU az internet folyamatos biztonságának és stabilitásának biztosítása érdekében szállt síkra. 24 2011. május 25-én életbe lép az új uniós hírközlési szabályzat, melynek végrehajtása során a gyakorlatban is érvényesülni fognak az internet nyitott és semleges jellegét garantáló alapelvek. Ennek érdekében a bizottság felkérte az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületét (BEREC), hogy alaposan vizsgálja meg az internet nyitottságát és semlegességét veszélyeztető fő problémákat, beleértve a szolgáltatók közötti váltás akadályozását, az internetes forgalom blokkolását és a sávszélesség 22

http://www.cco.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=255:az-internet-nyitottsagatbiztosito-alapelvek-&catid=37:hirek-a-web-vilagabol 2011. 05. 03. 12:23 23 http://www.cco.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=255:az-internet-nyitottsagatbiztosito-alapelvek-&catid=37:hirek-a-web-vilagabol 2011. 05. 03. 12:23 24 http://www.cco.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=255:az-internet-nyitottsagatbiztosito-alapelvek-&catid=37:hirek-a-web-vilagabol 2011. 05. 03. 12:23

34

szabályozását, valamint az átláthatóságot és a szolgáltatás minőségét. Amennyiben a BEREC megállapítja, hogy ezen problémák közül bármelyik is fennáll, akkor a Bizottság meg fogja vizsgálni a szigorúbb intézkedések szükségességét. 25 Neelie Kroes, az Európai Bizottság digitális menetrendért felelős alelnöke az alábbi nyilatkozatot tette: „Törekedni fogok arra, hogy az uniós polgárok és vállalkozások rejtett korlátozások nélkül és a szolgáltatók által ígért sebességgel tudjanak hozzáférni a nyitott és semleges internethez. Eltökélten kiállok a piaci verseny alapelvei mellett, amelyek az átláthatóságot, a szolgáltatás minőségét és a szolgáltatók közötti váltás egyszerűsítését biztosító új hírközlési szabályozásnak is az alapját képezik. A következő hónapok során a tagállamok szabályozó hatóságaival folytatott szoros együttműködésben részletesen figyelemmel fogom kísérni az új uniós szabályok végrehajtását az internet nyitottságának biztosítása érdekében. Az eredményeket 2011 végén teszem közzé, kitérve a bizonyos típusú forgalmak blokkolásának vagy sávszélesség-szabályozásának eseteire. Amennyiben az előrehaladás nem kielégítő, habozás nélkül szigorúbb intézkedésekre teszek javaslatot, amelyek az iránymutatásoktól kezdve akár általános jogszabályi intézkedésekig terjedhetnek a piaci verseny megvalósítása és a fogyasztók által megérdemelt választási lehetőségek biztosítása érdekében. Amennyiben ez sem vezet eredményre, készen állok a jogszerű szolgáltatások és alkalmazások blokkolásának megtiltására.”26 Az uniós jog 2011. május 25-től kezdődően előírja, hogy a tagállamokban az internet-felhasználók „hozzáférhessenek és terjeszthessék azokat, illetve használhassák az általuk választott alkalmazásokat és szolgáltatásokat”. A szabályozás követelményként írja elő az átláthatóságot, a szolgáltatás minőségét valamint a szolgáltatók közötti váltás egy munkanapon belülivé kell hogy redukálódjon. Rendelkezik továbbá a jogszerű internetes adatforgalom blokkolásáról és a sávszélesség szabályozásáról. 27

25

http://www.cco.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=255:az-internet-nyitottsagatbiztosito-alapelvek-&catid=37:hirek-a-web-vilagabol 2011. 05. 03. 12:23 26 http://www.cco.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=255:az-internet-nyitottsagatbiztosito-alapelvek-&catid=37:hirek-a-web-vilagabol 2011. 05. 03. 12:23 27 http://www.cco.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=255:az-internet-nyitottsagatbiztosito-alapelvek-&catid=37:hirek-a-web-vilagabol 2011. 05. 03. 12:23

35

12. Reklámjog Az Unió a reklámokkal kapcsolatos szabályozást a nemzeti jogokra bízza, néhány megkötéstől eltekintve. A Római Szerződés rögzíti a reklámozás védelmének garanciáját, melyet az áruk és a szolgáltatások szabad áramlásával kapcsolatos szabadságjoggal biztosítja. Az 1957-ben aláírt alapító szerződés 30. cikkelye a reklámokra is alkalmazható: „A tagállamok között tilos a behozatal mennyiségi korlátozása, valamint bármilyen ezzel egyenértékű hatású intézkedés, kivéve, ha az alábbiak másképpen rendelkeznek.”Szintén a reklámozással összefüggésbe hozható a Szerződés 28. és 29. cikkelye, mely a tagállamok közötti árubehozatalt illetve kivitelt szabályozza. A mennyiségi korlátozások alól a bíró joggyakorlat értelmében bizonyos esetekben mentesülhetnek a tagállamok, melyet a Szerződés 36. cikkelye rögzít: „A 30-34. cikkely előírásai nem zárják ki a behozatalra, kivitelre vagy az árutranzitra vonatkozó olyan tilalmat vagy korlátozást, amelyet a közerkölcs, a közrend vagy a közbiztonság érdekei, az emberek, állatok életének, egészségének védelme, a növények védelme, a művészeti, történelmi vagy régészeti értékű nemzeti kincsek megóvása, az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme indokol. Az ilyen korlátozások azonban nem lehetnek önkényes hátrányos megkülönböztetés vagy az álcázott kereskedelmi korlátozás eszközei a tagállamok között.” (Balogh [2009]) A reklámok vonatkozásában ez annyit jelent, hogy sugárzásuk a fenti okokból és körben korlátozható, hiszen ugyanolyan a megítélése, mint a szolgáltatásoké, az áruké vagy éppen az információé. A reklámok szabályozása azonban elsősorban másodlagos jogszabályok révén történik meg. Ilyen többek között a tisztességtelen üzleti módszerekről szóló 2005/29/EG irányelv, vagy a félrevezető reklámozással kapcsolatos 84/450. sz. EGK irányelv, de ide tartozik az alkoholreklámokkal, a dohánytermékek, valamint a gyógyszeripari termékek reklámozásával kapcsolatos irányelv is. (Balogh [2009]) „A közösségi jog az alábbi területeket szabályozza elméleti előírások szintjén: a) Címkézési szabályok, melyekkel kapcsolatos a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 2002/91/EGK tanácsi rendelet a mezőgazdasági termékek és élelmiszereken használt jelölésekről, illetve a 2002/67/EK irányelv a kinin-, és koffeintartalmú élelmiszerek címkézéséről, b) Egyes termékek, szolgáltatások speciális szabályozása – 76/768/EGK tanácsi irányelv a kozmetikai termékekre vonatkozó szabályok közelítéséről”. 36

c) A tisztességtelen kereskedelmi módszerekkel kapcsolatos szabályozásban azonos elbírálás alá esik a fogyasztó megtévesztése és a megtévesztő reklámozás, azonban a két fogalmat elválasztja egymástól. A megtévesztés abban az esetben azonban nem minősülhet reklámnak, ha a kereskedelem, ipar, kézműipar, ingatlanipar és egyéb meghatározott területen az értékesítés előmozdítása érdekében végzett tevékenység. Ezzel védett a közösségen belüli teljes piaci tevékenység, mely magában foglalja a fogyasztó manipulációját és a tisztességtelen befolyásolást eredményező megtévesztést. (Balogh [2009] 50.o.) Az Irányelv szerint támogatni kell az önszabályozást, főként azért, mert így, az „autonóm önkorlátozó testületek által gyakorolt, a „megtévesztő reklám kiküszöbölésére irányuló ellenőrzés szükségtelenné teheti a közigazgatási vagy bírósági eljárást” (Pázmándi [2005] 63.o.) „Az összehasonlító reklámokra vonatkozó 97/55 EU irányelv a fogyasztói érdekek még hatékonyabb védelmét tűzte ki céljául. Célja a tárgyilagos és tisztességes összehasonlítás objektív feltételeinek megteremtése.” Az irányelv megengedő feltételei, hogy azonos igényeket és azonos célt szolgáló termékeket hasonlít össze; azonos eredetmegjelölésű vagy származási helyű terméket mutat be, nem lehet megtévesztő, az összehasonlításnak objektívnek kell lenni, nem becsülheti le a versenytársakat és nem okozhat összetévesztést, valamint feltétel még, hogy a versenytárs ellenőrizhető, tisztességes módon kiválasztott tulajdonságát használják az összehasonlító reklámban. (Balogh [2009]) A reklámszabályozásnak természetesen még számos egyéb, más területe is van, melyet érint közösségi intézkedés. A legfontosabbak talán a dohányáruk reklámozásáról szóló 89/622. sz. Irányelv, és az emberi használatra szolgáló gyógyszertermékek reklámozásáról 92/28. sz. Irányelv. (Pázmándi [2005]) „Összefoglalva a közösségi szabályozás lényegét: a megtévesztő és az összehasonlító reklámozás közösségi harmonizációját elrendelő – módosított - reklámirányelvek szerint a definiált összehasonlító reklámot - mely tartalmilag teljesen azonos a mi fogalmunkkal - a tagállamokban az irányelv által megszabott feltételekkel meg kell engedni. Az irányelv a fel nem ismerhető, a piaci viszonyokra individualizálás nélkül utaló összehasonlító reklámokat a nemzeti jogok teljes autonómiájába utalja. Ez az utaló szabály, mely szerint a nem közvetlenül felismerhető versenytárssal való összehasonlításának rendezése teljes egészében a nemzeti jogba engedett kérdés, a magyar jogalkalmazásban e kérdésben 37

körvonalazódott ellentmondások feltétlen feloldására kényszerít bennünket. „(Pázmándi [2005])

VI. KOMMUNIKÁCIÓS JOGOK MAGYARORSZÁGON Magyarországon a szólás- és sajtószabadságát 1848-ban deklarálták, de virágkorát csak a későbbi időkben, az első világháborúig élte. Az Országgyűlés az alapjogokra vonatkozóan számtalan törvényt fogadott el ezen időkben: többek között a személyes szabadság és sérthetetlenség tekintetében elfogadták a Büntető Törvénykönyvet (1878), 1895-ben született törvény a vallás szabad megválasztásáról és gyakorlásáról és 1914-ben elfogadták a sajtóról szóló törvényt. (Sári [2000]) A cenzúrát a Horthy-korszak idején, az 1912. évi 63. törvénycikk vezetette be. Továbbá szigorították az újságárusító engedélyeket. Ezt a rendszert a „bethleni konszolidáció” is ideiglenesen enyhítette, hiszen Gömbös Gyula elrendelte a sajtóalap központosítását és a vidéki lapok irányítását a főispánokra bízta. Hazánkban a sajtókamara 1938-ban jött létre. A második köztársaság 1946. évi I. törvénycikke is csak a véleménynyilvánítás szabadságáról rendelkezett. Gyökeres változást az 1949. évi XX. törvény hozott, melyet a mai napig többször módosítottak, azonban ez már foglalkozik az alapvető jogokkal. Ezt követte az 1986-os sajtótörvény, az 1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról, majd az 1996-os médiatörvény. 1995. júniusában az Országgyűlés megválasztotta Majtényi László személyében az első adatvédelmi biztost. Ezzel lehetővé tették az információszabadság helyes működését. 2008. szeptember 29-én az Országgyűlés Jóri Andrást választotta meg adatvédelmi biztosnak. A 2010 és 2011 év új változásokat hozott a kommunikációs jogok szabályozásában. A 2010-es Médiatörvény, az új Sajtótörvény és a 2011. húsvét hétfőjén aláírt új Alkotmány sok vitát váltott ki mind hazai mind nemzetközi viszonylatban, de az a tény megállapítható, hogy a kommunikáció szabályozása területén is komoly változásokat hoztak.

38

1. Alkotmányi szabályozás A dolgozat írásának idején hatályos alkotmányunk az 1949. évi XX. törvény, melyet napjainkig többször módosítottak. Az eredeti alkotmány, mely 1949. augusztus 20án lépett életbe, már foglalkozott az alapvető emberi jogokkal, csak azok nem érvényesültek az akkori rendszerben. 1989-ben azonban a rendszerváltás után az Alkotmány módosítására került sor. mely kiszélesítette az emberi jogok tárházát. A módosított alkotmányban már érvényesülnek az emberi jogok, úgymint a szólás-, sajtó-, vallás-, egyesülési- és gyülekezési jog. Mindezek előtt azonban az alaptörvény 8.§ (1) bekezdésében kimondja, hogy: „A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.” Ezek érvényesítési feltételeit további törvények határozzák meg. [Alkotmány. 8.§ (2)] „ A jelenleg hatályos – több, jelentős reformmal átalakított – alaptörvény összegzi a polgárok alapvető jogait és kötelezettségeit – köztük a szabadságjogokat, a kommunikációs jogokat -, az államszervezet részeinek egymáshoz való viszonyát, a demokratikus jogállam gazdasági-társadalmi berendezkedésének alapelveit.” (BudaySántha [2007]) A hatályos magyar alkotmány a következőképpen rendelkezik a szabadságjogokról valamint azok törvényi szabályozásáról: „59.§ (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. (2) A személyes adatok védelméről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 60.§ (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. (2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását és elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa.

39

(4) A lelkiismereti és a vallásszabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazat szükséges. 61.§ (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát. (3) A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a sajtószabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. „ Jól látható tehát az Alkotmány vonatkozó részleteiből, hogy az állam biztosítja az alapvető jogok gyakorlását és ezek törvényi szabályozása komoly súllyal bír. Az Alkotmány 1990-es kiegészítése során a 61.§ (4) bekezdése rendelkezik a közszolgálati és kereskedelmi rádiók és televíziók, valamint a

hírügynökségek

felügyeletéről, a vezetők kinevezéséről és ezek kétharmados törvényi szabályozásáról. Ezáltal az állam már az elektronikus médiumokat – amelyek szintén eszközei a véleménynyilvánításnak - is alkotmányos védelem alá veszi. Az Alkotmány 70/G.§ (1) bekezdése kibővíti a véleménynyilvánítás szabadságát: „A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát”. A jogok védelméhez a nemzeti jogrendszerben jogalkalmazó szervezetekre van szükség. Ezek

működésit részint szintén az Alkotmány szabályozza. A 70/K.§

rendelkezik arról, hogy „Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők.” Az alapvető jogok védelmében tehát fontos szerepet töltenek be a bíróságok. 2011. április 14-én dr. Schmitt Pál köztársasági elnök aláírta Magyarország új Alaptörvényét, mely 2012. január elsején lép hatályba. A korábbi Alkotmányunkhoz képest, itt most sokkal előrébb, már az első fejezetben helyet kapnak az alapvető emberiés szabadságjogok, így a kommunikációs alapjogok is. A „Szabadság és felelősség” rész I. cikke kimondja, hogy „Az EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetőjogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.” A II. cikk rendelkezik az emberi méltóság sérthetetlenségéről, arról, hogy minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzatot pedig fogantatásától kezdve védelem 40

illeti. A következő cikkek az alapvető emberi jogokról rendelkeznek, úgy mint a kínzás és embertelen bánásmód tilalma, szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jog, tulajdonjog, magán- és családi élethez, otthonhoz való jog, jó hírnév tiszteletben tartása. VII. cikk rendelkezik a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadságról, a VIII. cikk a gyülekezési jogról, a IX. cikk pedig kimondja, hogy „(1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. (2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit. (3) A sajtószabadságra, valamint a médiaszolgáltatások, a sajtótermékek és a hírközlési piac felügyeletét ellátó szervre vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.” A X. cikk kimondja, hogy „Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá – a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében – a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát”. A XI. cikk rendelkezik arról, hogy mindenkinek joga van a művelődéshez, melynek érdekében kiterjesztik a közművelődést és általánossá, adott szinteken ingyenessé is teszik. Fontos megjegyezni, hogy az új alaptörvény nem rendelkezik arról, hogy a médiamonopóliumokról való döntések megszavazásához kétharmados többség kell. Az alapvető emberi- és kommunikációs jogok tehát továbbra is részét képezik hazánk alaptörvényének, azonban a január elsejétől hatályos Alkotmányban az első rész tárgyalja ezeket a jogokat, amely azt jelenti, hogy kiemelt figyelmet és prioritást élveznek. „Az alapjogvédelem döntő fontosságú intézménye az alkotmánybíráskodás, aminek feladata a jogszabályok alkotmányossági szempontú felülvizsgálata. E tevékenységet egyes országokban – az Amerikai Egyesült Államokban és az ott kialakult megoldást követő más országokban – rendes bíróságok, máshol – például Németországban és Magyarországon – a rendes bíróságoktól elkülönült alkotmánybíróságok látják el. A magyar Alkotmánybíróság minden hatáskörének gyakorlásával egyúttal az alapjogvédelmi funkcióját is betöltheti.” (Gálik-Polyák. [2005] 52. o.) Az alapjogok hazai védelmében fontos szerep jut az országgyűlési biztosoknak. „Az ombudsman jogvédő feladatát kötelező döntéshozatali jogosultságok nélkül, elsősorban a nyilvánosságra támaszkodva látja el.” (Gálik-Polyák [2005] 52. o.) Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. tv. 1.§-nak értelmében a 41

biztos feladata az alkotmányos jogokkal kapcsolatban a tudomására jutott visszásságok kivizsgálása, vagy kivizsgáltatása, és orvoslásuk érdekében általános és egyedi intézkedések kezdeményezése.

2. A véleménynyilvánítás szabadsága Az Alkotmány tehát kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. [Alkotmány 61.§ (1)]. A véleménynyilvánítás szabadságának biztosítása azért alapvető fontosságú minden demokratikus jogállamban, mert célja, hogy az egyén számára lehetővé tegye a szabad kommunikációt másokkal, hogy mások véleményét formálja, meggyőzhessen másokat a maga álláspontjáról. Az

Alkotmánybíróság

megállapítása

szerint

a

véleményszabadság

a

kommunikációs szabadságok anyajoga, a jogról magáról így nyilatkozik: „A magyar Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a véleményszabadság az alkotmányban biztosított jogok képzeletbeli hierarchiájában az abszolútnak ítélt élethez és emberi méltósághoz való jog után foglal helyet: „A véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, tulajdonképpen anyajoga többféle szabadságjognak, az ún. kommunikációs alapjogoknak. Ebből eredő külön nevesített jogok a szólás- és a sajtószabadság, amely utóbbi felöleli valamennyi médium szabadságát, továbbá az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének szabadságát. Tágabb értelemben a véleménynyilvánítási szabadsághoz tartozik a művészi, irodalmi alkotás szabadsága és a művészeti alkotás terjesztésének szabadsága, a tudomány alkotás szabadsága és a tudományos ismeretek tanításának szabadsága. […] A szabad véleménynyilvánítás jogának kitüntetett szerepe ugyan nem vezet arra, hogy ez a jog – az élethez, vagy az emberi méltósághoz való joghoz hasonlóan – korlátozhatatlan lenne, de mindenképpen azzal jár, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jognak valójában igen kevés joggal szemben kell csak engednie, azaz a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni.” (Halmai [2001])

42

Fontos kérdés azonban, hogy e szabadság a vélemények, mint szubjektív, értékelést

kifejező

Alkotmánybíróság

közlések szerint

kinyilvánításának

„az

Alkotmány

szabadságára a

korlátozódik-e.

véleménynyilvánítási

Az

szabadság

megfogalmazásánál nem tesz kifejezett különbséget tényközlés és értékítélet között. A véleménynyilvánítási szabadság alapvető célja annak a lehetőségnek biztosítása, hogy az egyén mások véleményét formálja, meggyőzzön másokat saját álláspontjáról. A véleménynyilvánítás szabadsága ezért általában mindenféle közlés szabadságát magában foglalja, mégpedig függetlenül a közlés módjától és értékétől, erkölcsi minőségétől és többnyire valóságtartalmától is. Önmagában valamely tény közlése is véleménynek minősülhet, hiszen magának a közlésnek alapjoga nem korlátozódik csupán az értékítéletekre.” [36/1994. (VI. 24.) AB hat.] A véleményszabadság állampolgárságtól függetlenül mindenkit megillet, vannak azonban olyan területek (mint pl. a Honvédség hivatásos és szerződés állományú katonái), ahol ezen szabadság korlátozására van szükség. Ha jól belegondolunk, hétköznapjainkban is találunk olyan esetre példát, amikor véleménynyilvánítási szabadságunk más jogokkal ütközik. A véleményszabadság esetében éppen ezért beszélhetünk kitüntetett szerepről, mert csak nagyon kevés joggal szemben kell engednie. A jog korlátozására akkor van szükség, ha az „valamilyen külső korlátba, a közlés szabadságával szemben álló más jogba ütközik.” (Gálik-Polyák [2005] 60. o.) A véleményszabadság összeütközésbe kerülhet más alapvető jogokkal és alkotmányos értékekkel, ezért korlátozásokra van szükség. Korlátozása kizárólag törvényben meghatározott módon lehet. A közléstartalma önmagában nem, kizárólag annak hatása alapozhatja meg a véleményszabadság korlátozását , a polgárjogi illetve bizonyos esetekben a büntetőjogi felelősségre vonást. (18/2004. (V.25.) AB. hat.) A korlátozás szükségességének mércéjét jelenti, ha a szemben álló jog sérelme, bekövetkezésének veszélye közvetlen és nyilvánvaló. „A szabad véleménynyilvánítás jogának korlátozására– az egyéni alapjog gyakorlás sérelme, illetve annak közvetlen veszélye miatt kerül sor. A köznyugalom megzavarásának intenzitása ugyanis egy bizonyos mérték fölött igazolja a szabad véleménynyilvánításhoz való jog korlátozását.” (18/2004. (V.25.) AB. hat.) „Az Alkotmánybíróság sok esetben más enyhébb feltételek alapján is megengedhetőnek tartotta véleményszabadság korlátozását:

43

Az AB különbséget tesz a vélemény közlése és a véleménynyilvánítás megjelenésnek

-

formája, módja között. A kifejezések, jelképek használatának korlátozása nem a közlés tartalmát, hanem csak annak megjelenítési formáját és módját érinti. Szükséges a korlátozás, ha a közlés együttesen egyszerre több alkotmányos értéket sért,

-

melyek sérelme külön-külön még más Alkotmánybírósági elbírálás alá esne. Egyes, az Alkotmányra közvetlenül visszavezethető normatív alkotmányos értékek –

-

nemzeti jelképek – pedig kívül vannak a vélemények alkotmányjogilag védendő pluralizmusán (13/2000 (V. 12.) AB hat.) Véleményszabadság korlátozhatósága nem független az adott történelmi helyzettől,

-

társadalmi környezettől. De a rendszerváltás ténye miatt az alkotmányosság követelményeiben engedményt soha nem tartott lehetségesnek (14/2000. (V. 12.) AB. A sajátos történelmi körülményeknek azonban van egy másfajta hatása is.” A létrejött

-

sajtószabadságban senki nem hivatkozhat külső kényszerre, aki a nyilvánosság elé lép, minden sorral amit leír, magát adja és teljes erkölcsi hitelét kockáztatja” (AB hat 30/1992 (V.26.). A történelmi helyzetet az Európai Emberi Jogi Bíróság is az alapjog korlátozás szükségességét befolyásoló tényezőként értékeli.”28 Halmai Gábor szerint a véleménynyilvánítás szabadságánál a védendő értékek négy csoportba sorolhatók: állami csoportok, társadalmi csoportok, közérdek és egyéni becsület. A politikai beszédekben a határt a nemzetbiztonságai érdekek jelentik (például államtitok nem szivároghat ki) és az állami szimbólumok tiszteletben tartása (a zászlóégetés is felfogható egyfajta véleménynyilvánításnak, azonban sérti az állami szimbólumok tiszteletben tartását). A manapság egyre több vitát és ellenérzést kiváltó gyűlöletbeszédet a Büntető Törvénykönyv 1989. évi XXV. törvény szabályozza: „(1) Aki nagy nyilvánosság előtt a) a magyar nemzet vagy valamely nemzetiség, b) valamely nép, felekezet vagy faj, továbbá a lakosság egyes csoportja ellen gyűlöletre uszít, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzetet, valamely nemzetiséget, népet, felekezetet vagy fajt sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy más ilyen

28

www.websonic.hu/public/tg/suli/4/file/aaaaKommunikcis_jogok.doc 2011.05.24. 15:40

44

cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javítónevelő munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.” (Halmai Gábor) A közérdeket sértő beszéd három részre osztható: köznyugalom megsértése (rémhírterjesztés), közerkölcs megsértése – erről Magyarországon a Reklámtörvény és a Médiatörvény rendelkezik - , és a közegészség megsértése. Ez utóbbihoz sorolhatjuk az alkohol- és dohányreklám tilalom, melyről a 37/2000. Alkotmánybírósági határozat rendelkezik. A Határozat 4. pontja kimondja, hogy „A dohányreklám, mint minden kereskedelmi

reklám,

az

AB

állandó

joggyakorlata

szerint

az

alkotmány

véleményszabadságot kimondó 61. § (1) bekezdésének védelme alatt áll. A kereskedelmi jellegű információk közzététele esetében azonban szélesebb körű állami beavatkozás lehetséges, mivel a reklámok elsődleges célja nem az egyéni önkifejezés, a személyiség szabad

kibontakoztatása,

hanem

sokkal

inkább

valamely

áru

értékesítésének,

megismertetésének előmozdítása. A fogyasztói jogok védelme például indokolttá teheti a megtévesztő reklámokkal szembeni állami fellépést, a dohánytermékek esetében pedig, amelyek kétségtelenül károsak az egészségre, a fogyasztók, ezen belül elsősorban a gyermekek védelme igazolhatja a reklámkorlátozást. Különös körültekintést igényel továbbá a véleménynyilvánítás szabadságának megítélése állami, önkormányzati rendezvényeken való gyakorlásának megítélése, tekintettel arra, hogy ott közjogi méltóságok és egyéb közszereplők is megjelenhetnek. „Az Alkotmánybíróság is leszögezte, hogy a szabad véleménynyilvánítás köre a közhatalmat gyakorló személyekkel, valamint a közszereplő politikusokkal kapcsolatban tágabb, mint más személyeknél.” (Beszámoló az állampolgári jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről [2009] 118.o.)

3. A sajtószabadság A szólás- és sajtószabadság a véleménynyilvánítás kommunikációs „anyajoga”, amely minden tömegkommunikációs médium szabadságát magában foglalja. Eredendően azt a jogot jelentette, hogy mindenki kimondhatta a véleményét és azt szabadon terjeszthette.

45

A szólás- és sajtószabadság az alkotmányi szabályozásban sokáig szinte nem is különült el egymástól, pedig mindkettőnek önálló, jól körülhatárolható jelentése van. Eszerint a szólásszabadság a véleménynyilvánítás egyik formája, amelynél a vélemény kinyilvánítása közvetlenül, szóban és más, mások jelenlétében történik. A sajtószabadság a vélemény kinyilvánítását valamilyen szervezett keretek között (például gyűlésen), illetve valamilyen közvetítő, médium igénybevételével történik. Ez utóbbi lehet sajtótermék, hangszalag, rádió vagy akár a televízió. Mára mindkét jog érvényesülésének bírói biztosítékai vannak. A legmagasabb szabályozást a Magyar Köztársaság Alkotmánya jelenti, amely elismeri és védi a sajtó szabadságát. Bármely, a sajtószabadságról hozott törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges a jelenleg hatályos alaptörvény szerint. Az Alkotmány határoz továbbá a közszolgálati rádió, televízió, a hírügynökség felügyeletéről, valamint vezetőinek kinevezéséről; a kereskedelmi rádió és televízió engedélyezéséről, illetve a tájékoztatási monopóliumok megakadályozásáról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlés képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Az Alkotmányon kívül két fontos törvény szabályoz még: a 2010. évi CLXXXV. törvény A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról illetve a 2010. évi CIV. törvény a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól. A sajtótörvény a tájékoztatáshoz való jogból és nem a sajtószabadság fogalmából indul ki. Ez a kiindulópont egybecseng az Alkotmánybíróság felfogásával, miszerint „a média a véleményszabadság megvalósulását azzal szolgálja, hogy a véleményalkotáshoz szükséges információszerzésnek, a véleménynyilvánításnak és a véleményformálásnak kitüntetett fontosságú eszköze”, azaz nemcsak a szabad véleménynyilvánítás eszköze, hanem a tájékoztatásé is, azaz alapvető szerepe van a véleményalkotás feltételét képező tájékozódásban. [37/1992. (VI.10.) AB hat.] Az Alkotmánybíróság határozata, miszerint „demokratikus közvélemény […] csakis teljeskörű és tárgyilagos tájékoztatás alapján jöhet létre” [37/1992. (VI.10.) AB hat.] vonja maga után azt a következtést, hogy az állam köteles kialakítani a sajtószabadság érvényesülését biztosító feltételeket. Olyan szabályozást kell kialakítania, amely a médiában biztosítja a teljes körű és tárgyilagos tájékoztatás megvalósulását, és ezzel a demokratikus közreműködést. (Gálik-Polyák [2005] 67.o.) A demokratikus tájékoztatás és közvélemény kialakulása feltételeinek és működésének biztosítása érdekében az állam a különböző típusú kommunikációs 46

médiumok esetében eltérő terjedelmű állami beavatkozással, eltérő szabályozási megoldásokkal élt. (Buday-Sántha [2007]). Így alakult ki az alkotmányos szabályozás mellett a sajtójog alapját képező 1986. évi II. törvény, a sajtótörvény, amely kimondta, hogy „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a világot érintő kérdésekben. A sajtó feladata - a hírközlés más eszközeivel összhangban - a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás. A sajtó segítse elő a társadalmi jelenségek közötti összefüggések megértését.”[Stv. 2.§ (1) és (3)]. A törvény kimondta, hogy „A hiteles, pontos és gyors tájékoztatást az állami szervek, a társadalmi szervezetek és az egyesületek a saját kezdeményezéseikkel, továbbá a szükséges felvilágosításoknak és adatoknak a sajtó rendelkezésére bocsátásával kötelesek elősegíteni.” [STV. 2.§ (1)] A 2010. évi CIV. törvény A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól 2011. január 3. óta hatályos. A törvény preambuluma megemlíti mindazon okokat, amelyek indokolttá tették az új törvényi rendelkezést: „a közösség és az egyén érdekének,

illetve

a

társadalom

integritásának

előmozdítása,

a

demokratikus

berendezkedés megfelelő működésének és a nemzeti valamint kulturális identitás megerősítésének szempontja, a nemzetközi jogi és európai uniós normák, valamint a technológiai fejlődés”. A törvény a véleménynyilvánítás, a szólásszabadság, a médiaszolgáltatások kulturális, társadalmi és gazdasági jelentőségét és a médiapiaci verseny biztosításának fontosságát figyelembe véve jött létre. Az első paragrafusban a törvény meghatározza az alapvető fogalmakat, melyek egyeztetettek az Uniós szabályokkal, fogalmakkal. A törvény hatálya alá tartozik minden, a Magyar Köztársaság területén letelepedett médiatartalom-szolgáltató által nyújtott médiaszolgáltatás és sajtótermék. A törvény negyedik paragrafusa kimondja: „(1) A Magyar Köztársaság jogrendje elismeri és védi a sajtó szabadságát, valamint biztosítja sokszínűségét. (2)

A sajtószabadság kiterjed az államtól, valamint bármely szervezettől és

érdekcsoporttól való függetlenségre is. (3)

A sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy

bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével.”

47

A sajtószabadságot is természetesen bizonyos szinteken korlátozni kell, ezért a törvény rendelkezik arról, hogy az információforrás kilétét titokban kell tartani (6 §) illetve „Az állami és önkormányzati szervek, intézmények, tisztségviselők, a hivatalos és közfeladatot ellátó személyek, valamint az állami vagy önkormányzati többségi tulajdonban lévő gazdasági társaságok vezetői – a szükséges felvilágosításoknak és adatoknak a médiatartalom-szolgáltatók számára, megfelelő határidőben történ rendelkezésére bocsátásával – a közérdekű adatok nyilvánosságáról, illetve az információszabadságról szóló jogszabályok kereti között kötelesek elősegíteni a médiatartalom-szolgáltató tájékoztatási feladatának elvégzését.” (9. §) Természetesen nemcsak a médiaszolgáltatóknak vannak jogai, hanem a közönségnek is. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy tájékoztassák a helyi, országos és európai közélet ügyeiről és nemzet tagja valamint az állam polgárai megismerhessék a jelentőséggel bíró eseményeket. (10. §) Ezentúl mindenkinek joga van ahhoz, hogy ha róla médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti a helyreigazító közlemény kiadását. (12. §) A média-szolgáltatóknak az eddig említetteken túl feladata a „hiteles, gyors, pontos tájékoztatás a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint a Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről.” (13.§ (1)) Ezen felül tiszteletben kell tartaniuk az emberi méltóságot és tilos megalázó, kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek öncélú és sérelmes bemutatása médiatartalmakban (14.§) Nem élhetnek vissza nyilvános közlésre szánt nyilatkozat közzétételébe történt beleegyezéssel, a nyilatkozatot a nyilatkozatadónak meg kell mutatnia és nem közölhető, ha ahhoz a nyilatkozatot adó nem járult hozzá, mert az megváltoztatásra került és a sérelmes a nyilatkozatadó számára. (15.§) Természetesen tiszteletben kell tartaniuk a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét és tevékenységük során nem sérthetik az emberi jogokat (16. §) A rádiózásról és a televíziózásról az 1996. évi I. törvény (Rttv.) rendelkezett 2011ig. Az idei évtől a 2010. évi CLXXXV. törvény

sA médiaszolgáltatásról és a

tömegkommunikációról hatályos.. Napjainkra a rádió és a televízió a véleménynyilvánítás döntő fontosságú formája, közvetítője és nagymértékben befolyásolja az emberek véleményét. Az

új

Médiatörvény

kimondja,

hogy

a

Magyar

Köztársaságban

a

„médiaszolgáltatások szabadon nyújthatók, a sajtótermékek szabadon közzétehetők, az 48

információk és a vélemények a tömegkommunikációs eszközök útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi médiaszolgáltatások szabadon elérhetők. A médiaszolgáltatás és a sajtótermék tartalmának meghatározása szabad, a médiaszolgáltató és a sajtótermék kiadója felelősséggel tartozik e törvényben foglaltak betartásáért”. (3.§) A törvény alapelvei közt szerepel továbbá a sokszínűség védelme, a tájékozódáshoz és a tájékoztatáshoz fűződő jog biztosítása és a közszolgálati médiaszolgáltatás kiemelt szerepe. Természetesen a törvény korlátozásokat is tartalmaz. Az első fejezetben a kiskorúak és a gyermekek védelmében hoztak létre szabályokat. A műsorokatkategorizálni kell és a műsorszám előtt közzé kell tennie annak kategóriáját. Az I. kategóriába tartozó műsorszámok korhatárra tekintet nélkül megtekinthetők, II. kategóriába a hat éven aluli nézőben félelmet keltő, vagy számára nem érthető műsorszámokat kell sorolni. A III. kategória a 12 éven aluli nézőket védi, a IV. a tizenhat éven aluliakat. Az V. kategóriába azok a műsortartalom tartoznak, amely „alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása.”A VI. kategória azokat a műsorszámokat foglalja magába, amelyek kiskorúak fejlődését mind fizikailag, mind szellemileg és erkölcsileg súlyosan károsítja. A lineáris médiaszolgáltatásban a II. és III. kategória műsorszámként nem tehető közzé, egyébként megfelelő jelzéssel bármikor közzétehető. A IV. kategória műsorszámai megfelelő jelzéssel ellátva 21 óra és 05 óra között tehetők közzé, míg az V. kategóriába tartozó műsortartalmak 22 óra és 05 óra között közölhetők. A VI. kategóriába sorolt műsorszámok nem tehetők közzé. A törvény a tájékoztatási kötelezettséget oly módon befolyásolja, hogy „ A médiaszolgáltató hírszolgáltatást és politikai tájékoztatást nyújtó műsorszámaiban műsorvezetőként, hírolvasóként, tudósítóként rendszeresen közreműködő munkatársai bármely médiaszolgáltató által közzétett műsorszámban szereplő politikai hírhez véleményt, értékelő magyarázatot nem fűzhet” Ezen túl a törvény még rendelkezik az országgyűlési közvetítésekről, a rendkívüli helyzetek kezeléséről illetve a kizárólagos közvetítési jogokról. Rendelkezik továbbá a rövid híradásról és a kvótákról, mely szerint a „médiaszolgáltató lineáris audiovizuális médiaszolgáltatása évi teljes műsoridejének több mint felét európai művek, több mint harmadát magyar művek bemutatására köteles fordítani”. 49

A kereskedelmi közlemények szabályozása védi az alapvető emberi jogokat: nem sértheti az emberi méltóságot, nem tartalmazhat és nem támogathat a nemen, faji vagy etnikai származáson, nemzetiségen, valláson vagy világnézeti meggyőződésen, fizikai vagy szellemi fogyatkozáson, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést. Továbbá: „c) közvetlenül nem szólíthat fel kiskorúakat valamely áru megvásárlására vagy bérbevételére, illetve szolgáltatás igénybevételére, d) közvetlenül nem szólíthat fel kiskorúakat arra, hogy rábeszéljék szüleiket vagy másokat a reklámozott áru megvásárlására vagy szolgáltatás igénybevételére, e) nem használhatja ki a kiskorúaknak a szüleik, tanáraik és más személyek iránti bizalmát, továbbá a kiskorúak tapasztalatlanságát és hiszékenységét, f) indokolatlanul nem ábrázolhat kiskorút veszélyes helyzetekben, g) nem fejezhet ki vallási, lelkiismereti, illetőleg világnézeti meggyőződést, kivéve a vallási tematikájú tematikus médiaszolgáltatásban közzétett kereskedelmi közleményt, h)nem sértheti nemzeti jelkép méltóságát, vagy vallási meggyőződést.” Rendelkezik továbbá a médiaszolgáltatások és a műsorszámok támogatásáról, a termékmegjelenítésről

műsorszámokban,

a

politikai

reklámokról,

a

közérdekű

közleményekről és a társadalmi célú reklámokról, a reklám és televíziós vásárlásról a lineáris médiaszolgáltatásban, a reklámokról és közérdekű közleményekről a közszolgálati és a közösségi médiaszolgáltatásban, a közzétételi kötelezettségről , a jelentős befolyásoló erővel rendelkező médiaszolgáltatók közérdekű kötelezettségeiről, a hallási fogyatékkal élők számára hozzáférhető műsorszámokról az első fejezetben. A második fejezet a médiaszolgáltatásra és a sajtótermékek kiadására vonatkozó jogosultságról rendelkezik. Ez a fejezet mondja ki azt, hogy nem lehet a médiaszolgáltatásra jogosult személy bíró, ügyész, közigazgatási szerv, MNB, Gazdasági Versenyhivatal, Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt, Állami Számvevőszék tisztviselője, számvevő, a Gazdasági Versenytanács tagja, a Hatóság elnöke, helyettese, főigazgatója, helyettese, illetve a Hatósággal munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy, párt, pártvállalkozás, állami és közigazgatási szerv. A médiaszolgáltatók díjat fizetnek a Hivatalnak negyedévenként, melynek mértéként a Médiatanács határozza meg arányosan a piaci részesedéssel. A harmadik fejezet a „Jogosultság lineáris médiaszolgáltatásra pályázat útján” címet viseli. A további fejezetek a Közösségi médiaszolgáltatásról, A

50

piaci koncentráció megelőzéséről és a jelentős befolyásoló erejű médiaszolgáltatókról és a sokszínűség védelméről rendelkeznek. A törvény harmadik része a közszolgálati médiaszolgáltatást szabályozza. Meghatározza alapvető elveit és céljait, ismerteti a közszolgálati közalapítványt, a közszolgálati kódexet és a közszolgálati testületet, a közszolgálati médiaszolgáltatókat. A negyedik rész „A médiaszolgáltatások és a sajtótermékek felügyelete” címet kapta. Ez rendelkezik a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságról, mely egy autonóm államigazgatási szerv, mely csakis törvényeknek van alárendelve. A hatóság feladata, hogy biztosítsa a média, az elektronikus hírközlési, postai és informatikai szolgáltatások piacainak törvényes és zavartalan működését. Feladata a tisztességes, hatékony verseny kialakítása és fenntartása, valamint a szolgáltatók jogkövető magatartásának felügyelete. Továbbá részt vesz a médiaszabályozásban, elektronikus hírközlésben, postai és informatikai

szolgáltatásokban

érdekelt

nemzetközi

szervezetek

munkájában,

kapcsolatokat épít és tart fenn az európai és Európán kívüli szabályozó szervezetekkel.

29

Önálló hatáskörrel rendelkező szervei a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Elnöke, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa valamint Hivatala. A Médiatanács az Országgyűlés felügyelete alatt áll, jogi személyiséggel rendelkező szervezet, mely az elnökből és négy tagból áll, akiket kilenc évre választanak meg listás szavazással. Alapvető feladata ellenőrizni és biztosítani a sajtószabadságot és ennek érdekében műsorfigyelő- és elemző szolgálatot működtetni. A média- és hírközlési biztos szintén a Hatóság részét képezi és segít az elektronikus szolgáltatásokat igénybe vevőket megillető kommunikációs jogok érvényesítésében. Ez a rész tartalmazza a jogsértés esetén alkalmazható jogkövetkezményeket is. Alapelv az egyenlő bánásmód elve, a fokozatosságra és az arányosságra figyelve. Ha a jogsértés csekélymértékű és nem ismétlődő, akkor a jogsértő felszólítást kap, ismételt jogsértés esetén azonban 2 millió forintig terjedő bírságot, illetve: kizárhatja az Alap pályázatain való részvétel lehetőségéből, bírságot szabhat ki 3-200 millió forintig médiumszolgáltató és sértés súlyosságától függően, közlemény kiadására kötelezhető a jogsértő, 15 perctől egy hétig terjedő képernyő elsötétítésre vagy akár nyilvántartásból való törlésre is. Az ötödik rész az Értelmező rendelkezéseket, a jogszabály módosításokat és az Európai Uniós irányelveket tartalmazza, a hatodik rész pedig a záró rendelkezéseket.

29

http://www.nmhh.hu/?id=menu&mid=331&lang=hu 2011. 05. 23. 21:53

51

A törvény újat jelent abban is, hogy legitimmé teszi a CSR publicitását. A World Business Council for Sustainable Development megfogalmazása szerint „…a vállalatok társadalmi felelőssége (angol műszóval: CSR – Corporate Social Responsibility) a fenntartható gazdasági fejlődéshez való hozzájárulás iránti elkötelezettségként határozható meg. Mindezt a munkavállalókkal, azok családjával, a helyi közösséggel és a tágabb értelemben vett társadalommal együttműködve teszik, azzal a céllal, hogy az életszínvonalukat emeljék.” A CSR-ről a Médiatörvény 32. paragrafusának 9. szakasza rendelkezik: "Nem minősül burkolt kereskedelmi közleménynek valamely vállalkozás társadalmú célú, közérdekű szerepvállalásáról történő tájékoztatás, azonban az ilyen beszámolókban kizárólag a vállalkozás neve, logója és védjegye tüntethető fel, valamint amennyiben a társadalmi szerepvállaláshoz szorosan kapcsolódik - terméke, szolgáltatása jeleníthető meg. Nem jelenhet meg a beszámolóban a vállalkozás jelszava, kereskedelmi közlemény részlete, és a tájékoztatás nem ösztönözhet kifejezetten a vállalkozás termékének megvásárlására, vagy szolgáltatásának igénybevételére." Mivel az Alkotmány kimondja, hogy a Magyar Köztársaság védi a sajtó szabadságát, ezen jog gyakorlásának biztosításához intézményesült rendszerre is szükség van. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint így legalább egy közszolgálati hírügynökségnek működnie kell. A Magyar Távirati Iroda régóta látja el a nemzeti hír-, fotó-

és

cikkügynökség

feladatait.

Az

MTI

állami

tulajdonú

egyszemélyes

részvénytársaság, kép- és híranyagok szolgáltatásával foglalkozik díjazás vagy költségtérítés ellenében. A részvénytársaság tulajdonosa az Országgyűlés, ügyvezetését az elnök látja el, akit a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevez ki. A sajtószabadság kapcsán napjainkban újabb kérdések merülnek fel egy új médium, az internet kapcsán. Az internet mindenki számára hozzáférhető, tehát az itt közölt információk széles körben terjednek. Épp ezért komoly felelősség van a honlapok szerkesztőin és az internetszolgáltatókon, akik jogosultságaikat bérbe adják. Az állami szabályozás itt sokkal korlátozottabb, az információk mérhetetlensége miatt szinte lehetetlen ellenőrizni és szabályozni, nem egyszer bűncselekmény is megvalósulnak, a megtévesztéstől egészen a pornográfiáig. Kérdés tehát, hogy van-e lehetőség ezen információk szűrésére és egyáltalán olyan szabályozásra, amely lehetővé teszi, hogy az információk egy része, csak azokhoz jusson el, akik érettek, jogosultak annak megszerzésére.

52

4. Az információszabadság A XX. század utolsó évtizedeiben bekövetkezett kommunikációs forradalom elengedhetetlenné tette az információ szükségességét. Az információs társadalomban egyre nagyobb szerepe van az információnak és a nyilvánosságnak, amelyek az élet minden területén megjelennek. A kommunikációban átadott információt felfoghatjuk egyfajta felvilágosításként vagy tájékoztatásként, hírközlésként vagy értesülésként, akár adatként, híranyagként, a közlés tárgyaként, de jelenthet elektronikus úton továbbított jelet vagy hírt. Mindenképpen tehát valami közlésre utal, valami újat ad számunkra, amely hatással van döntéseink meghozatalára. „Az információ a tárgyát tekintve több mint az adat, az adat viszont annak megszerzésével, a közléssel, a tájékoztatással válik információvá” (Drinóczi [2005]) Az információszabadság grammatikai értelemben magában foglalja a közérdekű adatokhoz, de a más jellegű, személyes adatnak nem minősülő adatokhoz való hozzájutást is. Ez egyfajta általános tájékozódási jogot jelent. A nemzetközi gyakorlatban az információszabadság kifejezés inkább a használatos az állami szervek és egyéb hatóságok, szervek által kezelt, tárolt adatokhoz való hozzáférési jogra vonatkoztatva, amit a magyar jogban inkább a közérdekű adatok nyilvánosságához való jog fed le. Régebben az állam és a hatóságok kezében lévő adatok nem voltak nyilvánosak. Magyarországon az 1992. évi LXIII. törvény hivatalos elnevezése a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szól, a gyakorlatban már mindenki az adatvédelmi törvény (Avtv.) elnevezést használja. Ez a törvény mondja ki, hogy „személyes

adatával

mindenki

maga

rendelkezzen

és

a

közérdekű

adatokat

megismerhesse”. A szabadságjog alanyait két csoportba sorolhatjuk. Az egyik csoportba azok tartoznak, akik számára ez jogként jelentkezik, a másik csoportba pedig azok, akiknek e jog kötelezettségeket jelent. A jogosultak körébe mindenki beletartozik, hiszen ez egy emberi alapjog, melyet bárki szabadon gyakorolhat. Az információt igénylőknek rendszerint csak azt kell meghatározni, hogy milyen dokumentumra kíváncsi. Egy átlagos állampolgár napjainkban sincs tisztában azzal, hogy a hivatalos akták milyen információkat tartalmaznak. „Az információszabadságnak Magyarországon még nincs nagy hagyománya, így ebből is eredhet, hogy az adatvédelmi biztos ügyeinek csak 8-10%-át teszik ki az 53

információszabadsággal kapcsolatos ügyek. Viszont érdekes, hogy nálunk ennek ellenére nagyobb az átlagpolgárok tudatossága, hiszen a kérvényeik aránya évente 25-35% között mozog. További érdekesség, hogy míg a civil szervezetek kérvényei csak 9-13% körül mozognak, addig az adatkezelők 15-30%-ban fordultak maguk az adatvédelmi biztoshoz.” (Kardos [2001]) Az információszabadság joga az alanyokat foglalkozástól, képzettségtől függetlenül egyenlő mértékben illeti meg. Az 1986. évi II. törvény is kimondta, hogy a sajtó feladata a tájékoztatás, és az állami és társadalmi szervek a sajtó irányába felvilágosítási kötelezettséggel tartoznak. A sajtónak még ma is feladata az emberek informálása, de jogai semmivel sem többek, mint a többi jogalanyé. Tehát az újságírók ugyanannyi joggal rendelkeznek mint a többi ember. A kötelezettek köréhez tartoznak a központi kormányzati, önkormányzati és egyéb közigazgatási szervek. Magyarországon az Adatvédelmi törvény a következőképpen határozza meg az érintettek körét: „Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv és személy (továbbiakban: szerv) a feladatkörébe tartozó ügyekben – ideértve a gazdálkodásával kapcsolatos ügyeket is – köteles elősegíteni a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását.” [1994. évi LXIII. törvény 19.§ (1) bekezdés] A kötelezettek körébe tartozik az Országgyűlés, a központi közigazgatás, a központi alárendeltségű területi és helyi igazgatási szervek, valamint a területi és helyi önkormányzatok, és az általuk alapított szervezetek. Az egyéb közfeladatot ellátó szervek és személyek csoportjába tartozik a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (korábban ORTT), Magyar Televízió Közalapítvány, Magyar Rádió Közalapítvány. Az ebbe a körbe tartozók kiválasztásánál az a főszempont, hogy a szervezet rendelkezik-e közhatalmi jogokkal, illetve kezel-e költségvetési pénzeket. Ezen jog tárgya alapvetően azokat az adatokat, dokumentumokat jelenti, melyek „a kötelezettek érdekkörében vannak, s ezek a kötelezettek szervezeti felépítésével, működésével, feladataival, eljárási szabályaival, valamint az ehhez tartozó pénzügyekkel kapcsolatosak.” (Kardos [2001]) A magyar törvénykezés közérdekű adatnak tekinti: „az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, a személyes adat fogalma alá nem eső adat.” [1992. évi LXIII. törvény 2.§ 3. pont] 54

A magyar szabályozás lehetővé teszik ezen adatokhoz való hozzáférést, de ennek biztosítására nincs megfelelő intézmény, amely a jogok gyakorlását elősegítené. Nincs útmutató, amely segíteni a dokumentumokra való rátalálást, a szerveknek nincs beszámolási kötelezettségük, nem kell az információkat közvetlenül hozzáférhetővé tenni. Az is az adott szervezet döntéskörébe tartozik, hogy milyen adatokat tesz közzé a világhálón. A törvény szerint mindenkinek joga van a közérdekű adatok megismeréséhez. A 20.§ szerint az adatot kezelő szerv legfeljebb 15 napon belül, közérthető formában kell eleget tennie a kérésnek. Amennyiben a kérelmet megtagadja, 8 napon belül kell értesítenie a kérelmezőt és az adatvédelmi biztost. Ebben az esetben a kérelmező a bírósághoz fordulhat.

„Ha engedélyezték a hozzáférést, a kérelmező a kívánt

dokumentumról, dokumentumrészről, annak tárolási módjától függetlenül, másolatot kérhet. A közérdekű adat közléséért az adatkezelő szerv vezetője – legfeljebb a közléssel kapcsolatban felmerült költség mértékéig – költségtérítést állapíthat meg. A kérelmező kérésére a költségek összegét előre közölni kell.” (Kardos [2001]) Az

Országgyűlés

2005.júliusában

elfogadta

az

elektronikus

információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvényt. A törvény célja annak biztosítása hogy a közvélemény pontos és gyors tájékoztatása érdekében a közérdekű adatok és a közérdekből nyilvános adatok és a közérdekből nyilvános adatok meghatározott körét elektronikus úton bárki számára személyazonosítás és adatigénylési eljárás nélkül, korlátozástól mentesen folyamatosan és díjmentesen közzétegyék. (1. §) A közzétételi kötelezettség egyben a honlap-fenntartási kötelezettséget is jelent. Saját honlapjukon kötelesek tájékoztatni a törvényben felsorolt állami szervek, az országos illetőségű közigazgatási szervek, valamint a megyei és fővárosi közigazgatási hivatalok. Ezek felsorolás a törvény mellékletében található. A közzétételi kötelezettség alá eső adatok körét a közzétételi lista (6.§) határozza meg. Az általános közzétételi listán szerepelnek a szervezeti, személyzeti adatok, a szerv tevékenységére, működésére vonatkozó adatok, valamint a gazdálkodási adatok. A különös közzétételi lista az egyes ágazatokra, illetve a közfeladatot ellátó szerek meghatározott típusára vonatkozóan állapít meg közzétételi kötelezettséget. Ezeket jogszabály határozza meg. Egyedi közzétételi listát a közfeladatot ellátó szerv vezetője valamint jogszabály határozhat meg, a közfeladatot ellátó szervre, azok irányítása,

55

felügyelete alá tartozó szervekre vagy azok egy részére kiterjedő hatállyal. (Gálik-Polyák [2005]). A törvény ezen felül előírja a polgárok igényeihez igazodóan az adatok felügyeletét. Az adatoknak pontosnak és naprakésznek kell lenniük, valamint a közzétételtől számított egy évig a honlapról nem távolíthatók el. Természetesen lehetőség van egyéb közérdekű és közérdekből nyilvános adat közzétételére is. A közérdekű adatokkal való visszaélés büntetőjogi szankciókat helyez kilátásba. Bűncselekményt követ el az, aki tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget , közérdekű adatot hozzáférhetetlenné tesz, vagy meghamisít, illetve hamis vagy hamisított közérdekű adatot hozzáférhetővé vagy közzé tesz. 30 Természetesen az információszabadságnak is vannak korlátai. Ilyen, ha a nyilvánossághoz fűződő érdek ütközik más fontos érdekkel, az államtitok, a szolgálati titok és a belső használatra készült adat; az üzleti titok védelme és szabályozása valamint a személyes adatok védelme. 31

30 31

www.websonic.hu/public/tg/suli/4/file/aaaaKommunikcis_jogok.doc 2011.05.24. 15:40 www.websonic.hu/public/tg/suli/4/file/aaaaKommunikcis_jogok.doc 2011.05.24. 15:40

56

VII. ÖSSZEFOGLALÁS Dolgozatom megírásának célja az volt, hogy tisztázzam a kommunikáció fogalmi körét, bemutassam a kommunikációs jogok nemzetközi és hazai fejlődését, az alapvető Európai Uniós irányelveket, amelyek hazánk szabályozásában megjelennek valamint a magyarországi alkotmányos szabályozást, illetve a három alapjog, a véleménynyilvánítás, a sajtószabadság és az információs szabadság tartalmát. Úgy gondolom a kommunikációs jogok témaköre aktualitását éli napjainkban. Az új társadalmi, gazdasági és politikai környezet, az új irányvonalak, valamint az információs, kommunikációs forradalom hozzájárult a kommunikáció egyre nagyobb mértékű jelentőségéhez és mindez átalakította a törvényhozást, a jogalkotást. Egyre nagyobb szerep jut a kommunikációnak, a közvetítő eszközöknek (médiumoknak), a hírnévnek, a nyilvánosságnak, a közvéleménynek. Elengedhetetlen továbbá, hogy az emberek tájékozottak, jól informáltak legyenek. Ez utóbbit nagyban segíti az internet térhódítása, az információk egyre könnyebben jutnak el az emberekhez. A fenti folyamatok eredményeként átalakul a törvényhozás, a jogi környezet. Az Európai Unió a kommunikáció egyes területeit irányelvek alapján szabályozza, a tagállamok pedig ezeket a jogharmonizáció során az irányelveket átültetik, adoptálják saját jogrendszerükbe és alkalmazzák azokat. Magyarország is az elfogadott törvények meghozásánál ezen irányelveknek próbált megfelelni. A

2010-ben elfogadott új

Médiatörvény és az új Sajtótörvény, valamint a 2012. január elsején hatályba lépő új Alaptörvény is kiemelt helyen foglalkozik a kommunikációs alapjogokkal. A három alapjog,

a

véleménynyilvánítás

információszabadság

kitüntetett

szabadsága, alkotmányos

a

sajtószabadság,

védelemben

részesül,

valamint és

az

ezekből

származtatunk minden kommunikációs jogi normát. A véleménynyilvánítás szabadságának alapvetően kettős szerepe van: egyrészt lehetővé teszi az egyén szubjektív önkifejezésé, másrészt lehetőséget nyújt a korlátozásmentes társadalmi kommunikációra. Ezért is áll az Alkotmánybíróság határozata szerint is a véleménynyilvánítás szabadságának közvetlenül az alapjogi katalógus élén kell állnia, az élethez és az emberi méltósághoz való jog után foglal helyet az alapjogi hierarchiában. Ma már azért beszélünk kommunikációs jogokról, mert a klasszikus értelemben vett szólásszabadság mára már számtalan területre kiterjed és több irányba 57

differenciálódik. A kommunikációs jogok kifejezés ezért egy gyűjtőfogalomként is felfogható, és e jog körébe tartozik minden olyan alapjog, amely valamilyen információ közzétételének lehetőségét biztosítja. A sajtószabadság egyik önállóan nevesített típusa a sajtószabadság, mely lehetővé teszi az egyén véleményének sajtó útján való közlését. A véleménynyilvánítás formájaként fogható fel azonban a napjainkban elterjedtek gyülekezések is, melyek a vélemények, álláspontok együttes megjelenítésére, közös képviseletére szolgálnak. Az új alkotmányi és törvényi szabályozás már törekedik arra, hogy létrejöjjenek az egységes alapelvek, foglalkozik az egyes területek szabályozásával és illeszkedik az Európai Uniós szabályozáshoz, de természetesen még mindig adódnak a joghézagos területek. Egy egységes szabályozás létrejöttének következményeként kiszámíthatóbbá válna a mindennapi piaci, szervezeti, gazdasági, politikai és személyes kommunikáció. Dolgozatomban

igyekeztem

tudományos

tényekkel

alátámasztani

és

a

kommunikációs jogok történelmi fejlődését, annak nemzetközi és hazai megjelenését, az Uniós irányelveket valamint a kommunikációs jogok tartalmát lényegre törően bemutatni, melyek megmutatják, hogy a kommunikációs jogok jogegyüttese és az ahhoz kapcsolódó törvényi szabályok folyamatos fejlődést mutatnak, amely a továbbiakban is további joganyag bővülést, fejlődést és szabályok pontosítását jelentik. Ezt példázza az új jogi normák megszületése, és a jövőben is aktív jogterület lesz, számos új szabályozás várható annak is köszönhetően, hogy ez a terület most kiemelten a figyelem középpontjában áll.

58

VIII. IRODALOMJEGYZÉK Alapjogi Bíráskodás I. Sajtószabadság és személyiségi jogok [1998] INDOK, Budapest Bajomi-Lázár Péter [2008]: Média és társadalom. Antenna Kiadó, Budapest Balogh Zsuzsanna [2009]: A reklámjog szabályozásának hazai és nemzetközi vonatkozásai. Szakdolgozat Buday-Sántha Andrea: A kommunikációs jogokról. In: Ph.D. Tanulmányok 6. PTE-ÁJK Doktori Iskola. Pécs, 2007. 35-73.o. Drinóczi Tímea [2005]: A kommunikációs jogok áttekintése. Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny Gálik Mihály – Polyák Gábor [2005]: Médiaszabályozás. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest Halmai Gábor [2001]: A kommunikációs jogokról www.mediakutato.hu Herdegen, Matthias [2005]: Európai jog. Budapest, Bp-i Fórum Európáért Alapítvány Horányi Özséb (szerk.) [2003]: Kommunikáció I. A kommunikatív jelenség. General Press Kiadó, Budapest Kardos Dávid [2001]: Az információszabadság és korlátai. Szakdolgozat Kerekes Zsuzsa – Zombor Ferenc [1999]: Az információs jogok és a sajtó. A média lehetőségei és korlátai. INDOK, Budapest Dr. Németh Zoltán [2008]:Az Európai Unió kommunikációs politikája. (letöltés: http://www.jogiforum.hu/publikaciok/339#axzz1NOnYHij7 2011.05. 12. 21:32) Dr. Pázmándi Kinga[2005]: A reklám a tisztességtelen verseny elleni jog és a modern reklámjog határán. Budapest, PhD. dolgozat Sajó András [2005]: A szólásszabadság kézikönyve. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest Spinei, Christian [2008]: Kommunikációs politika. (http://circa.europa.eu/irc/opoce/fact_sheets/info/data/policies/culture/article_7320_hu.ht m letöltés:2011. 04.23. 12:45) Sári János [2000]: Alapjogok. Alkotmánytan II. Osiris Kiadó, Budapest Trócsányi Sára [2004]: A kommunikáció jogi alapjai. Osiris Kiadó, Budapest Dr. Buday-Sántha Andrea előadásai (BGF-KKK, Kommunikációs és médiajog tantárgy, 2009/2010. őszi szemeszter) 59

Társadalom és gazdaság c. folyóirat [2011 1. szám 2.o.] „Jog, világ, stádium”Kommunikációs jog világszintű fejlesztésének stádiumai Zöld Könyv In.: Az Európai Unió hivatalos lapja 2009 09. 22. Emberi Jogok Európai Egyezménye 1950, Róma Európai Unió Alapjogi Chartája 2000., Nizza Lisszaboni szerződés 2009. Magyar Köztársaság Alkotmánya (1949. évi XX. törvény) Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) 1986. évi II. törvény (Sajtótörvény) 2010. évi CIV. tv. A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól 1996 . évi I. törvény (Médiatörvény) 2010. évi CLXXXV. tv. A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról 1992. évi LXIII. tv. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról 1994. évi LXIII. tv. Adatvédelmi törvény 1989. évi XXV. tv. Büntető törvénykönyv 2005. évi XC. tv. Az elektronikus információszabadságról 34/1994. (IV. 24.) AB határozat 30/1992. (V. 26.) AB határozat 36/1994. (VI. 24.) AB határozat 18/2004. (V. 25.) AB határozat 13/2000. (V. 12. ) AB határozat 14/2000. (V. 12.) AB határozat 37/2000. (X. 31.) AB határozat 37/1992. (VI.10.) AB határozat Beszámoló az állampolgári jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről [2009] 2000/31/EK irányelv az elektronikus kereskedelemről 2002/21/EK irányelv az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról 2010/13/EU irányelv az audiovizuális médiaszolgáltatásokról 89/552. sz. irányelv a televíziós műsorsugárzó tevékenységek folytatására vonatkozó egyes tagállami előírások összehangolásáról 60

2008/95/EK irányelv a védjegy oltalomról 2005/29/EG irányelv a tisztességtelen üzleti módszerekről 84/450 EGK irányelv a félrevezető reklámozásról 2000/13/EK irányelv a címkézésről

Internetes források: http://www.euvonal.hu/index.php?op=kerdesvalasz_reszletes&kerdes_valasz_id=990 2011. 02. 28. 21:40 http://europa.eu/pol/infso/index_hu.htm 2011.05.23. 6:30 http://europa.eu/pol/av/index_hu.htm 2011. 04.12. 08:10 www.jegyzetportal.hu/.../versenyjog/versenyjog_kidolgozott_2.doc 2011. 05. 12. 13:00 http://www.jogiforum.hu/hirek/17215#axzz1MbMJb7Tl 2011. 04.30. 13:35 http://www.jogiforum.hu/hirek/25285#axzz1MbMJb7Tl 2011. 04.30. 13:40 http://www.jogiforum.hu/hirek/24734#axzz1MbMJb7Tl 2011. 04.30. 14:00 http://www.cco.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=255:az-internetnyitottsagat-biztosito-alapelvek-&catid=37:hirek-a-web-vilagabol 2011. 05. 03. 12:23 www.websonic.hu/public/tg/suli/4/file/aaaaKommunikcis_jogok.doc 2011.05.24. 15:40

61