KOLOZSVÁR 1939 – 1960. AZ EMLÉKEZÉS SOKFÉLESÉGE
Cluj-Napoca - Novosibirsk 2012
Szerzők Yulia Gordeeva Diana Dranca Flaviu Oraștean
Fordítás Román-Magyar Flaviu Oraștean Diana Dranca Fordítás Román-Orosz Flaviu Orastean Tervezés Yulia Gordeeva
Fotók Flaviu Oraștean Yulia Gordeeva
A projekt a “Remembrance, Responsibility and Future” (EVZ) alapitvány a 28 finanszírozásra kiválasztott projektek közé tartozik. Ezek 93 különbözö európai és ázsiai országokbol származo projektek közé kiválasztottak. Copyright: 2012 Geschichtswerkstatt Europa és a szerzők. Minden jog fenntartva.
Ez a dokumentum másolható, de nem kereskedelmi vágy oktatási célra, és a megfelelő szerzői jog tulajdonos beleegyezésével. Az engedélyét a következö e-mail cimen lehet kapni:
[email protected].
2
ELŐSZÓ Ez a füzet, a „ Cluj-Napoca 1939 – 1960. Diversity of remembrances " kutatási projekt eredménye mely február-október 2012 költözött készült. A jelen projekt a „Geschichtswerkstatt Europe" program keretében készlűt, a pénzügyi támogatást a „EVZ - Erinnerung, Verantwortung und Zukunft" alapítvány ajánlotta.
Februártól júniusig terepmunkát amely Kolozsváron éltek) fotografii de epocă”
csapatunk megvizsgálta Kolozsvár történelmet és júliustól megkezdte a 21 interjú (különböző nemzetiségű emberek, amelyek 1939-1960 között elkészítéséből állott. Továbbá, a csapat tagjai részt vettek a „Clujul în kiállításon és kapcsolatba lépetek dr. Lazăr Marius a szociológussal.
Szeretnénk megköszönni a „Geschichtswerkstatt Europe" csapatnak, különösen Anna Littke és Dr. Jennifer Schevardo hölgyeknek a hasznos tanácsokért és konstruktív kritikáert. Hálásak vagyunk Dr. Marius Lazar elméleti és gyakorlati tanacsaira, Dr. Slawomir Kapralski elméleti és erkölcsi támogatásara. Különleges köszönet Popa Sorana hölgynek aki a mi útmutatónk volt a háború utáni Kolozsváron. Egyéb különleges köszönet illeti a Kolozsvári Zsidó Hitközséget (Robert Schwartz,Mendel Estera) és a Deutsches Forum alapitványt (dr. Wilfried Schreiber). Köszönjük a DGASPC ellátás és szociális támogatás központnak (Dr. Liviu Popa) és Kolozsvari fiatal építészek és kutatóknak: Dan Patrick és Daniel Serban, Tudor, Ioana és Mihai Alexandrescunak. Nagyon hálásak vagyunk minden válaszadónak hogy halylandékony volt megosztani velünk a Második Világháború utáni emlékeit.
3
TÖRTÉNELMI HÁTTÉR „Kincses Kolozsvár", („Oraşul-comoară”) „Erdély szíve ", („inima Transilvaniei”) vagy „Erdély nem hivatalos fővárosa" („capitala neoficială a Transilvaniei”) néhány legnépszerűbb definíciója Kolozsvárnak. Magyarországi magyarok néha úgy látják Kolozsvárat, mint a második legfontosabb magyar kultúra központját Budapest után. Kolozsvári románok úgy látják a várost mint a legfontosabb Romániai várost, a legjobb egyetemmel az országban.
A két világháború közötti időszakban, Kolozsvár elsősorban egy multikulturális város és lakosait négy fő etnikai csoportba lehet sorolni: összesen 103.840 lakosból 48.000 magyar, 36.000 román, 13.000 héber és 2500 német (Lazăr, 2003). 1956-ig a háború és a különböző rendszerváltások miatt a város etnikai összetétele drasztikusan megváltozott: a leglátványosabb trend a dramatikus német és héber lakos csökkenése (csak 525 héber és mintegy 1000 német) és a román lakosság növekedése (75.000). 1966-ig, a román lesz a fő etnikai csoport. A 2002 - es népszámláláson a 318.027 lakósból 79%-a román (Lazăr, 2003).
A Második Világháború utáni kommunista rendszer hatással volt minden szempontból az egyéni és közösségi életre, de leginkább a várostervezésben. Közel 50 évvel a háború után, a román építészet már nem csak hogy befolyásolja a város tervezést , hanem a demográfiai politikát is evvel hozzájárul az "új társadalom" építéséhez. Eggyik másik célja a szocialista építészetnek a hagyományos városi tér megfordítása volt (Lazăr, 2003). A hagyományos városban van egy határozott térbeli összefüggés és társadalmi hierarchia: a központban kiváltságos társadalmi és gazdasági helyzetü emberek laktak, míg a külvárosban laktak a parasztok és munkások.
A kommunista építészet igyekezett, hogy változtasson a hagyományos központ-periféria kapcsolat között, ezért a központban lévő történelmi épületeket vagy megsemmisítették vagy elhagyták. Fekvésének köszönhetően ez nem történt meg Kolozsváron a központ továbbra is politikai és közigazgatási helye maradt a városnak.
4
KÖVETKEZTETÉSEK A “Kolozsvár 1939 – 1960. Emlékek változatossága(Diversity of remembrances)” kutatási tervek kezdetén csapatunk abból a gondolatból indult ki, hogy a különböző nemzetiségű személyeknek alapvetően különböző emlékeik vannak a háború utáni Kolozsvárról. Kezdetben tekintetbe vettük, hogy a város körülményes történelme és a különféle hatóságok politikája (román, magyar, kommunista), tekintve a város XX. századi terjeszkedési politikáját, befolyásolhatta a korszak lakosainak emlékeit. A háború utáni időszak jelentette a városnak a román kommunista állam politikai és ideológiai valóságaihoz való alkalmazkodást, és kezdeti tételünk az volt, hogy ezek a változások a városi környezetben különböző képpen voltak elképzelve a különféle nemzetiségek által, akik Kolozsváron éltek a háború után. Mindezen által, a kolozsvári terepkutatások eredményei azt bizonyították elsősorban, hogy az emberek nem szentelnek akkora figyelmet a városrendezési változtatásoknak. Jelentős változásokra a városi közegben, mint például a szobrok vagy emléktáblák áthelyezésére, nem figyeltek fel. A kommunizmusból származó urbanisztikai változtatások nagy részét egyenesen a haladás jeleként fogták fel. Az új városnegyedek építését ugyanígy tekintették: a központ régi lakói ezeket a várorészeket a város távoli övezeteinek, néha szinte nemlétezőnek vélték, míg azok akik kénytelenek voltak lemondani a központi lakásokról a szocialista lakónegyedekért, le voltak nyűgözve ezek kényelmességétől.
Minden válaszadónk szerint a város központja a jelenlegi Egyesülés Teret és a Hősök Sugárútat foglalja magában. A jelenlegi Avram Iancu Teret és az Ortodox Székesegyházat Sorana Popa említette meg, aki gyerekkorában jött Kolozsvárra egy másik vidékről – és neki a székesegyház, amelybe a szüleivel minden vasárnap járt és a szemközti Nemzeti Színház, fontos pontokká váltak a saját helyrajzában a városról.
A tanulmányozott időszakban élő kolozsvári lakosok fő szabadidős tevékenysége a családok társadalmi helyzetétől és pénzügyi feltételeiktől függött. A válaszadók nagy része színházba, moziba járt, vagy sétált a Hősök Sugárúton és a Központi Parkban. Az interjúk alapján fontos helyeknek számítanak a Szent Mihály Templom, a Mátyás Király Emlékmű, a jelenlegi Egyesülés Tere, a Hősök Sugárútja, a Nemzeti Színház és a Központi Park.
A kutatásunk azt bizonyítja, hogy amit Rogers Brubaker észlelt Kolozsváron a XXI. század elején, az jellemző az egész városra már a Második Világháború végétől. A városi közeg az emlékek harcterévé vált (elsősorban a fő nemzetiségek, a magyarok és románok között), ezt a konfliktust a hatóságok keltették, elejétől végéig, és a város lakói nem vettek részt ebben, sőt néha nem is tulajdonítottak jelentőséget a város “ideológiai” változásainak. Az utcán jelenlévő konfliktus, olyan eszközökön keresztül, mint az utcák és terek átnevezése, szobrok és 5
emléktáblák áthelyezése, intézmények székhelyének megváltoztatása, csak a hivatalos képét mutatja a város életének. David Laitin (1998) megfigyelte a kultúra “Janus” jellegét.
Ebben a helyzetben azonosíthatjuk, hogy hogyan működnek a kulturális ellentétek, a köz és közös az egyénivel szemben. A hatóságok által gyakorlatba ültetett, ideológiailag a városi közeg által inspirált változások, csak a közszférát befolyásolták, míg az észlelés egyéni szintjén az emberek nagyrészt a változásoktól érintetlenül maradtak. Említésre méltó a tény, hogy, nemzetiségüktől függetlenül, majdnem egyetlen válaszadó által sem voltak fontosnak tekintve a fontosabb szimbolikus változtatások a város építeszetében (mint például a műemlékek és épületek elköltöztetése), vagy egyenesen “előrehaladásnak” tekintették. Ebben a brosúrában az emlékek nagy része, a háború utáni Kolozsvárról, a válaszadók gyerek- és fiatalkorára utal. Saját emlékeink a gyerekkorunkról szép színesek és boldogok. Ebből kifolyólag, az ezen emlékek által alkotott kép a háború utáni Kolozsvárról, leginkább békével és szépséggel teli. Tudatában vannak, hogy ez a kép távol áll a tárgyilagosságtól, és hogy az emberek emlékei a saját gyerekkorukról a jelenlegi nézőpontból mindig befolyásolva vannak az utána következő élettapasztalatok, az olvasott könyvek, a látott filmek, de leginkább a szülőktől és más felnőttektől hallott történetek által.
A projektünk határolva van a tanulmányozott időszak által – azok a személyek a háború utáni időből, akik bemutathatnák egy felnőtt nézőpontját a város képének változásáról, már nem élnek. Egy másik akadályt jelentett számunkra az alacsony számú magyar képviselet a válaszadók között; az egyik magyarázat erre az elérhetőség hiánya a bővebb interjúkra, vagy a határozatlanságuk. Hasonló képpen, nem volt könnyű azonosítani olyan romákat és németeket, akik a városban éltek rögtön a háború után. Másrészről viszont volt szerencsénk azonosítani több zsidót, mint reméltük az elején, többségük pedig különösen segítőkész volt.
Az egyetlen etnikai csoport, amelynek gyökeresen eltérő emlékei vannak a háború utáni Kolozsvárról, a romáké és a zsidóké. Nekik a Holokauszt traumája, a háború vagy a bizonytalan anyagi helyzetük befolyásolta nemcsak az életüket, hanem a neveltetésüket és a gondolkodásmódjukat is.
6
1.
BIBLIOGRÁFIA
Assmann, Aleida. (2011) Cultural Memory and Western Civilization: Functions, Media,
Archives, Cambridge. 2.
Assmann, Aleida, ed., Shortt, Linda, ed. (2011), Memory and Political Change,
Basingstoke. 3.
Brubaker, Rogers. (2006). Nationalist politics and everyday ethnicity in a Transylvanian
town, Princeton. 4.
Kürti, László. (2001). The remote borderland: Transylvania in the Hungarian imagination,
New York. 5.
Lazăr, Marius (2003), CLUJ 2003 – The Metastasis of Ostentation: Black & White
Illustrations of Tricolor Cluj, „IDEA” 15–16; http://idea.ro/revista/?q=en/node/41&articol=186. 6.
Lukács, József. (2005). Povestea "oraşului-comoară": scurtă istorie a Clujului şi a
monumentelor sale. Cluj-Napoca: Apostrof 7.
Marshall, Catherine & Rossman, Gretchen. (1995) Designing Qualitative Research, SAGE
Publications. 8.
Mitrea, Vasile. (2011). Spre o gandire globala a municipiului In Panescu Eugeniu (Ed.),
Cluj-Napoca în proiecte – 50 de ani. 1960 – 2010. (pp. 56 – 65). Cluj-Napoca: Meteor Press. 9.
Mustaţă, Constantin. (2000). Amintiri pentru Mileniul III. Cluj-Napoca: Ed. Ledo.
10. Mustaţă, Constantin. (2001). Student la Cluj. Cluj-Napoca: Studia. 11. Pascu, Ştefan. (Ed.). (1974). Istoria Clujului. Cluj: Editura Dacia. 12. Popa, Lucian. (2011). Modern şi post modern în spaţiul clujean In Panescu Eugeniu (Ed.), Cluj-Napoca în proiecte – 50 de ani. 1960 – 2010. (pp. 442 – 450). Cluj-Napoca: Meteor Press. 13. Sommer, Barbara W., ed., Quinlan, Mary Kay ed. (2009), The oral history manual, Lanham.
7
Előszó Történeti háttér Következtetések Bibliográfia
TARTALOMJEGYZÉK
8
3 4 5 7
