KÓCSAG. Laptulajdonos főszerkesztő: Dr. szalóki Navratil Dezső Társszerkesztő: Dr. Greschik Jenő

KÓCSAG Laptulajdonos

főszerkesztő: Társszerkesztő:

Dr. szalóki Dr. Greschik

(Pinxit: Július

Madarász.)

Navratil Jenő

Dezső

A „ K Ó C S A G " szerkesztősége Budapest I, Budakeszisút 63. Laptulajdonos főszerkesztő: Dezső Jenő,

és

kiadóhivatala:

dr.Szalóki

Navratil

egyet, m a g á n t a n á r . T á r s s z e r k e s z t ő : dr. B u d a p e s t 80, M a g y a r

tára. Előfizetési á r a : k ü l f ö l d ö n évi 6

évi 4

pengő,

pengő. D r . Desiderius

Navratil

de

l e c t u r e r at t h e U n i v e r s i t y . B u d a p e s t I, B u d a *

k e s z i s ú t 63.

Coseditor:

Dr.

B u d a p e s t 80,

Hungárián

scription 6 P

yearly.

office:

Nemzeti M ú z e u m Állat*

Magyarországon

O w n e r a n d chiefseditor: Szalók,

Greschik

Eugene

National

Subscriptions

B u d a p e s t I, B u d a k e s z i s ú t

Greschik, Museum.

von

Szalók,

Desider

B u d a p e s t I, B u d a k e s z i s ú t

M i t r e d a k t e u r D r . Eugen

the

63.

Inhaber u n d H a u p t r e d a k t e u r : PrivatdozentDr. Navratil

Subs

a c c e p t e d at

Greschik,

63.

B u d a p e s t 80, U n g a s

risches N a t i o n a l M u s e u m . B e z u g s p r e i s P 6'— j á h r l i c h . Zu

beziehen

keszisút

durch den Verlag:

B u d a p e s t I, B u d a s

63.

Possessore d e l g i o r n a l e e r e d a t t o r e p r i n c i p a l e : docente Szalók,

d'Universitá

Dottor

Desiderio

liberó

Navratil

di

B u d a p e s t I, B u d a k e s z i s ú t 63. R e d a t t o r e assos

c i a t o : Dottor Nazionale

Eugenio

Greschik,

B u d a p e s t 80, M u s e o

Ungherese. A b b o n a m e n t o

Ordinamento all'amministrazione:

a n n u a l e P 6'—.

B u d a p e s t I, B u d a s

k e s z i s ú t 63. P r o p r i é t a i r e et r é d a c t e u r Navratil

de Szalók,

e n chef: le docteur

professeur

agrégé,

B u d a k e s z i s ú t 6 3 . R é d a c t e u r a s s o c i é : le docteur Greschik,

n e m e n t P. 6'—. p o u r u n a n . S o u s c r i p t i o n

EGYETEMI

NYOMDA.

Eugéne

B u d a p e s t 80, M u s é e N a t . H o n g r o i s . A b o n s

n i s t r a t i o n : B u d a p e s t I, B u d a k e s z i s ú t

KIRÁLYI M A G Y A R

Didier

B u d a p e s t I,

par l'admis

63.

1928. B U D A P E S T V I I I , M Ú Z E U M s K Ö R Ú T 6. ( D r . C Z A K Ó

ELEMÉR)

Melléklet

a »Kócsag<.<

I. évf.

3.

számához.

Muscicapa parva parva

Bechst.

KÓCSAG

M A D Á R T A N I ÉS M A D Á R V É D E L M I É V N E G Y E D E S KÉPES F O L Y Ó I R A T A M A G Y A R O R N I T H O L O G U S O K S Z Ö V E T S É G É N E K ÉS A T I S Z Á N T Ú L I M A D Á R V É D E L M I E G Y E S Ü L E T N E K HIVATALOS KÖZLÖNYE

Quarterly Periodical for the Study and Protection of Birds. Official Organ of the Association of the Hungárián Ornitholo= gists, and the Society for the Bird--Protection in East'Hungary.

Vierteljáhrliehe Zeitschrift für Vogelkunde und Vogelschutz. Organ des Bundes der Ungarischen Ornithologen und des Vogelschutzvereins für Jenseits der Tisza.

Rivista Organo Societá

Bulletin trimestriel pour l'Étude et la Protection des Periodique officielle de la Ligue des Ornith. Hongrois, Société pour la Protection des Oiseaux en Hongrie

trimestrale per lo studio e la protezione degli uccelli. Uffic. della Associazione degli Ornith. Ungheresi e deli per la protezione degli uccelli nell'Ungheria Orientale.

Oiseaux. et de la Orientale.

z E Z E R É V E S h ő s és lovagias m a g y a r nemzet ö n s z á n t á n k í v ü l mártír miniszter* /-\ e l n ö k e g r ó f T i s z a I s t v á n t i l t a k o z á s a ellenére, — h i s z csak veszthetett — JL J L belekényszeríttetett a v i l á g h á b o r ú ö r v é n y é b e . A z ö r v é n y fölötte ö s s z e * csapott, a m i k o r h ő s h a d s e r e g é v e l e g y ü t t o r s z á g a n a g y részét is elvesztette. A m a g y a r o k Istene a v á l s á g o s i d ő k b e n m i n d i g adott a nemzetnek egy v e z e t ő férfiút. E z a l k a l o m m a l vitéz n a g y b á n y a i H o r t h y M i k l ó s s z e m é l y é b e n találta m e g a magyar nemzet azt, akit o r s z á g a élére k o r m á n y z ó u l állított.

H o r t h y M i k l ó s tengernagy a „ N o v a r a " h ő s parancsnoka m a r o k n y i fegyveres erejével, m e l y m é g a belső rend fenntartására is alig elég, rendet teremtett és tart fenn. E rend k ö v e t k e z m é n y e , l á g r a l o b b a n t h a t t a , amely régi fényében ragyog.

hogy a magyar o r n i t h o l o g i a is p i s l o g ó mécsesét újra fennen hirdeti, hogy a magyar t u d o m á n y t o v á b b r a is

T

H E thousand year o l d , brave H u n * garian nation was forced into the vortex of the w o r l d war i n spite of the energetic objection of C o u n t Stephan Tisza, her martyr P r i m e M i n i s t e r . The w h i r l p o o l engulfeld her after she lost her army and the greater part of her country. I n critical times G o d has always given the H u n g a r i a n s a leading personality. T h i s time the H u n g a r i a n s f o u n d their leader i n the person of N i c h o l a s H o r t h y de N a g y b á n y a , w h o m they made Re* gent. N i c h o l a s H o r t h y , A d m i r a l , the hero of the » N o v a r a « restored order to the country and maintains it w i t h a mere h a n d f u l of armed forces. This order has revived the flickering light of H u n g á r i á n O r n i t h o l o g y , thus p r o l a i m i n g the restoration of H u n g á r i á n Science to its former important position.

D

IE t a u s e n d j á h r i g e , h e l d e n m ü t i g e u n d ritterliche ungarische N a t i o n w u r d e ungewollt — konnte sie doch dabei nichts gewinnen — trotz Protest ihres M á r t y r e r * Ministerprásidenten G r á f Stephan Tisza, i n den Strudel des Weltkrieges h i n e i n * g e d r á n g t . D i e W e l l e n schlugen über ihrem H a u p t e zusammen, als sie m i t ihrer tapferen A r m e e auch den grösseren T e i l ihres Landes verlor. D i e über U n g a r n waltende V o r s e h u n g schenkte i n kritischen Z e i t e n der N a t i o n stets einen Führer. D i e s m a l stellte die ungarische N a t i o n N i k o l a u s v o n H o r t h y

de N a g y b á n y a als Reichsverweser an die Spitze des Landes. A d m i r a l N i k o l a u s v o n H o r t h y , der heldenhafte K o m m a n d a n t der » N o v a r a « schuf u n d erhált O r d n u n g mit einer kleinen bewaffneten M a c h t , die selbst zur E r h a l t u n g der inneren O r d n u n g k a u m genügt. Dieser O r d n u n g ist es zu danken, dass auch die ungarische O r n i t h o l o g i e , seit lángerer Z e i t siechend, wieder neue B l ü * ten treibt, als Reweis, dass die unga* rische Wissenschaft auch weiter i n ihrem altén G l a n z e strahlt.

L

M I L L E N A R I A e cavalleresca Nazione J magiara n o n per sua libera v o l o n t á e nonostante la protesta del C o n t e Stefano Tisza suo martire Presidente del C o n * siglio — poiché n o n aveva che da per* dere — fu costretta a gettarsi n e l vortice della conflagrazione mondiale. E d i n questo vortice essa perdette assieme al suo eroico esercito anche gran parte del suo paese. N e l l e epoche critiche i l D i o dei M a g i a r i sempre ha dato alla N a z i o n e u n C o n d o t t i e r o . I n quest'occasione la N a z i o n e ha trovato nella persona del valoroso N i c o l ő H o r t h y d i N a g y b á n y a colui che é stato messo a capo del paese i n qualitá d i Reggente. L'ammiraglio N i c o l ö H o r t h y , l'eroico comandante del » N o v a r a « , con u n p u g n o d i u o m i n i , appena sufficiente per mantenere l'ordine interno, ha ristabilito e mantiene l'ordine. U n a delle conseguenze d i quest'ordine é che anche l'ornitologia magiara ha A

potuto avvampare i l suo l u m i c i n o guiz* zante, i l quale proclama ad alta voce che la scienza magiara continua a splen* dere nella sua antica luce.

L

et chevaleresque n a t i o n h o n * i groise au passé millénaire a été pré* cipitée dans l'abime de la guerre m o n d i * ale contre sa v o l o n t é et m a l g r é l a pro* testation du comte Étienne Tisza, son premier ministre martyr, dans une guerre o ü elle ne pouvait que perdre. Le tour* b i l l o n s'est renfermé sur elle et avec son héroique a r m é e elle a perdu une g r a n d é partié de son territoire. D a n s les temps de crise, le D i e u x des 'HÉROIQUE

AZ

E

ORNITHOLOGIA

ÉS A

H o n g r o i s a toujours d o n n é á la n a t i o n u n h o m m e p o u r la diriger. C e t t é fois*ci, c'est en la personne d u vaillant N i c o l a s H o r t h y de N a g y b á n y a que la n a t i o n hongroise a trouve celui qu'elle a mis á sa téte comme R é g e n t d u pays. A v e c une p o i g n é e d ' h o m m e á peine suffisante p o u r maintenir l'ordre á i ' i n * térieur, l ' A m i r a l N i c o l a s H o r t h y de N a g y b á n y a , l'héroique c o m m a n d a n t de la N o v a r a a cependant réussi á rétablir l'ordre et le maintient encore. C'est gráce á cet ordre que la flamme vacillante de l ' o r n i t h o l o g i e hongroise a p u se ranimer p o u r proclamer bien haut que la science hongroise continue á briller de son ancien éclat.

VADÁSZAT

nem t u d n á m hirtelen e l d ö n t e n i , h o g y e g y á l t a l á b a n létezikse m é g egy o l y a n nemes s z e n v e d é l y , egy o l y a n ideget és lelket e d z ő sport, mely egy á l t a l á n o s a n ismert, szép t u d o m á n n y a l o l y a n szerves kapcsolatban v o l n a , m i n t a v a d á s z a t g y ö n y ö r ű sportja az o r n i t h o l o g i á v a l ? H a a v a d á s z t a maga erkölcsi m i v o l t á b a n l á t o m , szinte lehetetlennek tűnik fel előttem, h o g y egy tanult, vérbeli, igaz v a d á s z e g y ú t t a l ne legyen o r n i t h o l o g u s is! Tagadhatatlan, h o g y a sport ö s s z e s fajtái k ö z ö t t legférfiasabb, legnemesebb, l e g i z g a t ó b b , de egyben a legveszedelmesebb is, a s z ó legnemesebb értelmében vett v a d á s z a t . PILLANATBAN

V a g y nem a legnemesebb s z e n v e d é l y e k superlativusase fegyverrel a k é z b e n irdatlan ő s r e n g e t e g e k b e n n a p o k o n át ű z n i a vadat, o k t ó b e r i l o m b h u l l á s b a n szerelemittas b ő g ő bikára cserkészni, vagy c s ö n d e s m á j u s i a l k o n y a t b a n szerelmi légyottra csalni a karcsú ő z b a k o t ? A z igazi v a d á s z alatt, aki ott » ü l h o s s z ú , m é l a lesben s v á r felajzott íjra gyors v a d a t , « pillanatra sem szabad p e c s e n y e v a d á s z t értenünk. A k i m a g á t v a d á s z n a k meri nevezni, annak tisztában k e l l lennie az állatélet legrejtettebb m e g n y i l v á n u l á s sával is, tudnia k e l l vadjainak szokásait, é l e t m ó d j á t , h a n g j á t , n y o m a i t , titkos utait. A biztos e r e d m é n y t csak ezeknek ismerete hozhatja meg. H a hirtelenében v é g i g g o n d o l o m azt a h o s s z ú névsort, amely a v a d á s z h a t ó á l l a t o k b ó l kerül k i , m i n d e n túlzás n é l k ü l állíthatom, h o g y azoknak b ő s é g e s 80°/oíát a m a d á r ? v i l á g adja, ott pedig, a h o l s z á l e r d ő k , hegyek és v ö l g y e k tarka v á l t o z a t o s s á g a h i á n y z i k , ennél is j ó v a l t ö b b . É s aztán m e l y i k v a d á s z nem élte át, l e g a l á b b k é p z e l e t b e n , a d ü r g ő fajdkakas f á r a d s á g o s v a d á s z a t á n a k m i n d e n g y ö n y ö r ű s é g é t és keserűségét, h á n y idült k ö s z v é n y h o z z a vissza e m l é k ü n k b e ú n o s í ú n t a l a n , h a v a s o k o n töltött, soha m e g v i r r a d n i nem

a k a r ó , áprilisi éjszakák f a g y a s z t ó c s ö n d j é t s ti v á r v a * v á r t szalonkalesek h á n y embert a j á n d é k o z t a t o k meg egy j ó r a v a l ó hűléssel, aki a márciusi nap melegét kelleténél t ö b b r e b e c s ü l t e ? V a d k a c s a h ú z á s o k , libalesek, s á r s z a l o n k á z á s o k , fürjészések és ti t ö b b i e k h o v a lettetek, h o l v a g y t o k ? V a l a m i k o r várt az ember, epedt utánatok, v a l a m i édes kielégülést hoztatok magatokkal, de m o s t . . . most v a l a h o g y a n m á s o k k á vedlettetek, mint maguk az emberek isi M é g e m l é k s z e m a nagy ecsedi láp m a r a d v á n y a i r a ! E g y a u g u s z t u s v é g i szürkületben alkalmas helyen n e m tudtam mihez kezdjek, pedig csak egy kenderáztató tó szélén állottam n y a k i g é r ő n á d és sás k ö z ö t t . E g y e s é v e l j ö t t e k a s á r s z a l o n k á k s a megzurbolt p o c s o l y á b a n 3—4 lépésre szállottak le előttem; a g y o r s r ö p t ű cigány* k a c s á k szintén egyesével érkeztek s o l y a n k ö z e l v á g ó d t a k a vízre, h o g y néha a latyakos v í z arcomba fröccsent; a fütyülő c a n k ó k 40*es csoportokban jöttek, g y ö n y ö r ű , m e s s z e h a l l h a t ó fuvolahanggal verve fel a k ö r n y é k csendjét, melyet csak a s z á z s z á m r a érkező b a k c s ó k éktelen » k r a u « * j a tört meg. A z t á n j ö t t e k h á r m a s á v a l * n é g y e s é v e l a tőkerucák, k i s e b b * n a g y o b b f o l t o k b a n az összekeveredett p e r g ő és böjti rucák s ebbe a chaotikus z ű r z a v a r b a egész h a r m o n i k u s a n illett bele a magasan k ó v á l y g ó b í b o r g é m e k recsegésszerű hangja. Istenem! micsoda feledhetetlen

esték v o l t a k !

N e m százakra, talán ezrekre mehetett a s z á m a azoknak, amiket előttem úszni, b u k d o s n i , a k á k a k ö z t b u j k á l n i , a parton t ö m e g é v e l össze*vissza n y a r g a l ó d z n i , fölöttem meg j ö n n i , m e n n i , surranni, g o m o l y o g n i láttam csupán egyetlen estén! És én ott állottam, anélkül, h o g y eszembe jutott v o l n a , h o g y a fegyver v á l l a m o n van, ott állottam s beteltem ennek a s ü r g é s * f o r g á s n a k isteni élvezetével, b ő s é g e s e n elég volt, ha s z á m b a v e h e t t e m , ú g y s z ó l v a analizálhattam a k ö r ü l ö t t e m n y ü z s g ő tömeget, m e l y t u d o m á s t sem akart v e n n i jelenlétemről. Ezek a b o l d o g i d ő k , azt hiszem, elmúltak, eltűntek v é g é r v é n y e s e n ! A z ember maga az, a k i kivetkőztette k é p é b ő l a földet. M i n d e n k o r i földéhessége nem szenvedhette a hasznavehetetlen területeket, lecsapolt, levezetett, eltüntetett m i n d e n vizet, a h o l erre a lehetőség csak megvolt. H á n y s z á z és százezer s z á r n y a s , v í z i m a d á r létfeltétele s z ű n t meg ezzel, azzal nem t ö r ő d ö t t senki! És ez a tarka társaság, amelyet eddig a m a g u n k é n a k nevezhettünk, í g y oszlott fel, . . . elvonultak, . . . s z é t s z ó r ó d t a k , . . . eltűntek, . . . voltak, . . . és n i n c s e n e k . . . ! E z v o l t a sorsa a g ö d é n y e k n e k , ez a darunak, melyeket n y o m o n fog k ö v e t n i a nagy és a kis k ó c s a g , a kanalas g é m , az ibisz, a k á r ó k a t o n a , . . . és j ö n n i fog u t á n u k m é g egy egész sereg m á s . . . !

A m a d á r s á g m i n d i g és csaknem m i n d e n ü t t t ú l n y o m ó tárgyát képezte a v a d á s z a t n a k , de nemcsak a v a d á s z a t n a k . V a n n a k nagy területek, h o l a madarak a l a k o s s á g részére existenciát jelentettek s jelentenek ma is. O t t vannak Svaerholt, Syltefjord híres m a d á r h e g y e i , Skjaergeard, V a d s ö , K v a l ö , F u g l ö v a d szigetei, k i s e b b m é r e t ű m a d á r c o l o n i á i k k a l , v a g y K o b b e r d a l k ö r n y é k é n az alacsony halomszigetek, h o l a dunnakacsa pelyheinek és t o j á s a i n a k k i h a s z n á l á s á r a v a l ó s á g o s g a z d a s á g o k — A e d e r s h o l m — létesültek.

A z arctikus tájak gyér l a k o s s á g á n a k létfeltétele két factorhoz v a n k ö t v e , a h a l a k h o z és a madarakhoz. E z e k után él, ezek jelentik n e k i k azt, a m i n e k ü n k a barom* tenyésztés és f ö l d m í v e l é s . H a tehát okszerűen akar g a z d á l k o d n i , ismernie k e l l a részére fontos m a d á r f a j o k n a k életszokásait, t u d n i a k e l l m i k o r érkeznek, h o l telepednek meg, h o l , m i k o r és m i l y e n k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t szaporodnak, ismernie k e l l tojásaik s z á m á t stb. És t u d j á k isi N i n c s az a szakember, k i e madarak b i o l ó g i á j á t j o b b a n ismerné, m i n t ez e g y s z e r ű emberek. ( A m i h a z á n k b a n egyetlen m a d á r f a j sem j ö n elő o l y a n t ö m e g e k b e n , h o g y az, mint bevételi forrás s z á m b a v e h e t ő v o l n a a l a k o s s á g létfeltétele s z e m p o n t j á b ó l . H a t ó v i d é k e i n k e n a szárcsa, a v ö c s ö k , a g é m e k és a bibic t o j á s a i k k a l p ó t o l j á k is részben a t y ú k o k h i á n y á t , ez jelenthet b i z o n y o s m e g t a k a r í t á s t egy*egy s z e g é n y e s h a l á s z e m b e r e g y s z e r ű h á z t a r t á s á b a n , de méreteinél fogva semmit t ö b b e t ! ) F e n t i e k b ő l látjuk, h o g y ott a madarak a v a d á s z a t o t csaknem k i z á r ó l a g m i n t élelmi cikk, tehát, m i n t h ú s és tojás érdeklik. A kiszedett t o l l a k k a l v a l ó k e r e s k e d é s csak a d u n n a l ú d n á l s csak m á s o d s o r b a n j ö h e t s z á m í t á s b a s h o g y D é l * A m e r i k a i n d i á n j a i az a p r ó k o l i b r i k millióit k ü l d i k évente szanaszét a nagy v i l á g b a , az is k ö z i s m e r t dolog. Á m a v a d á s z szerepe ezzel m é g nem ért végetl A v a d á s z o k r a ennél egy s o k k a l szebb hivatás, m o n d h a t j u k kötelesség is h á r a m l i k és ez nem t ö b b és nem kevesebb, mint egy ország, v a g y b i z o n y o s k i s e b b * n a g y o b b területek állatfajainak fegyverrel való megszerzése múzeumaink, gyűjteményeink számára. Szükségtelen h i v a t k o z n o m rá, hiszen m i n d e n v a d á s s z a l m e g t ö r t é n t m á r életében, h o g y k i r á n d u l á s a i a l k a l m á v a l o l y a n madarakat is látott, melyek előtte teljesen ismeretlenek voltak. E g y i l y e n elszalasztott a l k a l o m , k i tudja m i l y e n természeti r i t k a s á g o k t ó l fosztotta meg g y ü j t e m é n y e i n k e t l S z ü k s é g e s n e k tartom m e g e m l í t e n i , h o g y a t ö b b e k k ö z ö t t a M a r m a r o n e t t a angusti* rostris, Eunetta falcata, N e t t a rufina, Á n s e r leucopsis, A n s e r ruficollis, A l c a torda, N u m e n i u s tenuirostris, Pterocles exustus, C u r s o r i u s gallicus, Procellaria haesitata, Buteo ferox, N y c t e a nivea, Surnia nisoria, Parus cyanus, T u r d u s N a u m a n n i , M e l a n o c o r y p h a sibirica, stb. m i n d a v a d á s z o k révén kerültek bele M a g y a r o r s z á g avifaunájába! A v a d á s z azzal, h o g y a madaraknak t ö b b figyelmet szentel, f o l y t o n n ö v e l i saját tudását is és pedig szinte észrevétlenül. E g y ritkán e l ő f o r d u l ó , v a g y m é g i n k á b b egy előtte ismeretlen m a d á r f a j b i r t o k á b a n u t á n a n é z a rendelkezésére álló i r o d a l o m * ban, s z a k m u n k á k b a n ; megfigyeléseit egyezteti s í g y t u d á s á t , ismereteit észrevétlenül folyton bővíti. A madarak p o m p á s színeikkel, é n e k ü k k e l , m i n d e n e k fölött azonban r e n d k í v ü l i m o z g é k o n y s á g u k k a l az állatvilág l e g f e l t ű n ő b b részét k é p e z i k s m i n t ilyenek t ö b b é * k e v é s b b é m i n d e n ember figyelmét m a g u k r a v o n j á k . K i ne g y ö n y ö r k ö d n e a b o g á n c s o k b o l y h o s termését tépegető tengeliccsoport ü g y e s k e d é s é b e n , a k é k c s ó k a tropikus színeiben, a fülemile felséges é n e k é b e n , vagy a havasi fecskék hihetetlenül gyors í v e l é s e i b e n ? K i ne v á r n á vissza a k r u g a t ó darvakat, vagy régi f é s z k ü k r e megtérni megszokott fecske vagy g ó l y a p á r t ? H o g y a m a g y a r s á g életében a madarak m i n d i g élénk szerepet j á t s z o t t a k , legjobban

igazolja az, h o g y nincs is tán o l y a n n é p k ö l t é s z e t ü n k meg ne említene.

k ö z i s m e r t alakja a m a d á r v i l á g n a k ,

melyet

F ü l e m i l e , pacsirta, gerle, fecske, g ó l y a , daru, fürj, rigó stb. m i n d m e g a n n y i szereplői e k ö l t e m é n y e k n e k , m i n t a szeretet, r a g a s z k o d á s , h ű s é g , b ü s z k e s é g stb. típusai. A m i p e d i g a v a d á s z a t o t illeti, ebben azoknak, k i k az e r d ő t és m e z ő t n e m s z o k t á k b e h u n y t szemekkel járni, s o k k a l t ö b b hangulat, a r á n y t a l a n u l t ö b b költészet rejlik. » I t t v a n n a k « , h a l l j u k tavasszal s alig v á r j u k , h o g y á l l á s a i n k b a n lehessünk. A nedves, párás, h ű v ö s l e v e g ő b e n v á r a k o z á s t e l j e s e n t á m a s z k o d u n k egy bemohosodott fatörzs* nek s türelmetlenül v á r j u k , m í g n y u g a t o n az ég a l j á n a k s á r g á s pereme is elsötétedik. K ö z b e n elhallgat a v ö r ö s b e g y jelentéktelen cincorgása, a fekete rigó m e l a n k o l i k u s szerelmi s z ó z a t a is m i n d h a l k a b b á válik a fasudarakban s m á r csak az erdei f ü l e s b a g o l y halk h u h o g á s á t h o z z a felénk a h ű v ö s tavaszi f u v a l o m , v a l a h o n n a n egy s ű r ű ciheres i r á n y á b ó l . E g y b e t é v e d t éji b o g á r d o n g v a csetlik*botlik a b o k r o k ágai között, m í g a téli rejtekéből előbújt éji pille b o l d o g a n h i m b á l j a m a g á t a P u l m o n a r i a nektárt k í n á l ó p i r o s * k é k k e l y h e i n . A z t á n egy pillanatra halotti c s ö n d támad. Megfeszített érzékekkel hallgatsz bele az élettelennek látszó, n é m a m i n d e n s é g b e és s z í v e d egyszerre nagyot d o b b a n . . . E g y h a l k pisszentés . . . ! A r c o d h o z repül a fegyver s egy t o m p a d ö r e j z ú g v é g i g a v ö l g y k a t l a n felett. E l o s z l i k a füst s te p á r l é p é s n y i r e b o l d o g a n és d o b o g ó s z í v v e l hajolsz le, h o g y felemelj egy szívet, m e l y t ö b b é m á r nem d o b o g . V é g e egy h o s s z ú v á n d o r ú i n a k , v é g e a n n y i b o l d o g sejtésnek, m e l y ellenállhatatlanul hajszolta észak felé! É s m í g ott állsz kezedben kihűlt z s á k m á n y o d d a l , a d d i g b o l d o g s á g és halál fölött ellenállhatatlanul g y ő z t e s k é n t v o n u l tova az é b r e d é s . *

#

*

O t t azt a k i u g r ó sziklaorrot a meredek o l d a l á n , azt k e l l m e g k ö z e l í t s e m . O t t , azon szokta m a g á t k i p i h e n n i , ha r a b l ó ú t j á r ó l visszatér, itt látja n a p o n k é n t az e r d ő * p á s z t o r s n e k i nem é r d e k e , h o g y h a z u d j o n . A z út megtart 3 órát; sötétben k e l l i n d u l n o m , k ü l ö n b e n k é s ő n érkezem. Ő s b ü k k ö s b e n visz utam, f o l y t o n hegynek fel. A l e v e g ő egyre élesebb, a p i r k a d ó n a p p a l szél kerekedik s sűrű e s ő b e n ontja a m é g fennmaradt faleveleket. A magas l e v é l t a k a r ó b a n n e h é z a j á r á s . K ö r ö s k ö r ü l semmi nesz, a csend ijesztő, a k á r c s a k egy ravatal k ö r ü l . Egy tuskó oldalából p e d i g s á r g a virága, messze egy fekete f e n y v e s e i b ő l alásíró

egy H i e r a c i u m n y ú l i k elő, m i n t h a dacolni akarna az elmúlással, levele, szára, mindene sárga, m i n t maga a halál. V a l a h o l h a r k á l y sír s b á n a t o s h a n g j á t messze v i s z i m a g á v a l a tetők fagyos szél.

K ö r ü l ö t t e m semmi élet! sem b o g á r , sem lepke, sem m a d á r ! E b b e n a hatalmas k r i p t á b a n c s u p á n magam v a g y o k élő. A z e r d ő szélén túl egy s ü p p e d é k e s tisztás v a n ; a v é k o n y h ó r é t e g n e k beillő vastag d é r b e n e z ü s t ö s e n csillog a V e r a t r u m és C a r d u u s élettelen k ó r ó t ö m e g e . A z o n túl m á r csak f e n y ő v a n . M é g egy órai út áll előttem. A f e n y ő k ö z ö t t m o h a borítja a földet, de m é g i s csak k ö n n y e b b e n h a l a d o k itt. Egyszerre csak a szikla előtt állok. E g y m é l y v ö l g y ű k i s z á r a d t patakon k e l l á t v e r g ő d n ö m s aztán fel a h e g y o l d a l r a . Á g r ó l * á g b a k a p a s z k o d v a v o n s z o l o m magam t o v á b b , mert itt m á r 2 u j j n y i h ó takar m i n d e n t ! L á b a m n y o m á n k ő g ö r g e t e g

i n d u l útnak, felriasztva egy fenyőcinkét, amely elibém telepszik s gondtalanul k e z d i bontogatni egy Dipsacus m e g s z á r a d t fésűjét. 10 perc m ú l v a a szikla alatt állok, m e l y 25 méterre fölöttem, mint egy m e g k ö v ü l t hatalmas m u t a t ó u j j , nyúlik a v ö l g y felé. A l a t t a és kissé oldalt helyezkedek el, 2 b o r ó k a és egy csenevész fenyő oltalma alatt. Eltelik 1 óra, eltelik m é g egy fél és semmi jele az életnek. N y o m a s z t ó a n hat lelkemre az a leírhatatlan csend, az a túlvilági m é l y n y u g a l o m , mely e k ö r n y é k r e ráfeküdt. N é m a itt m i n d e n , nincs egy élő lélek, a patak c s o b o g á s a is m e g s z ű n t , m é g a szél is elült. T ü r e l m e m n e k v é g e szakad, felállók rejtekemben s e pillanatban egy nagy fekete á r n y é k s i k l i k v é g i g előttem a h a v o n . Felnézek s e pillanatban akar beszállani az én v á r v a * v á r t madaram, pontosan a jelzett helyre, de észrevesz s szárnyait be sem csukva, egyet lódít m a g á n s a k ö v e t k e z ő pillanatban méltóság= teljesen úszik el fölöttem. Hatalmas d ö r g é s visszhangzik mindenfelé s az én madaram s z á l l i n g ó z ó pelyhei k ö z ö t t egy hirtelen fordulattal újra a szikla felé igyekszik s m á s o d i k l ö v é s e m e t m i n d e n jelzés nélkül hagyva, f o l y t o n h a n y a t l ó repüléssel a patak fejénél a g y é r fenyők k ö z ö t t eltűnik. » N e g y e d ó r a m ú l v a rátalálok; ott fekszik kiterített s z á r n y a k k a l egy h ó m e z ő szélén, haláltusájában már csak pihegve a havasok m a d á r k i r á l y a , a g y ö n y ö r ű szirti sas. S z i v á r g ó vére havasi rózsákat fest az érintetlen hóra, hatalmas lábain kínos v o n a g l á s szalad m é g egyszer végig, farkát m e g r á z z a s m e g t ö r t hatalma v é g s ő t u d a t á b a n haragosan borzolja fel nyak* és fejtollait.« S m í g a fagyos csend közepette egy a l u d n i tért, egy meghalt h a v a s r é s z k ö z e p é n állva, pillanatra elfog a m ú l a n d ó s á g s z o m o r ú gondolata, a halál kérlelhetetlen szigora, felborzolt tollai szépen újra l e s í m u l n a k s s z e m h é j a i észrevétlenül l e c s u k ó d * nak, h o g y eltakarják azt a m á r megtört két r a g y o g ó szemet, m e l y e k b ő l éppen most tűnt el az élet u t o l s ó szikrája is! V a d á s z t e s t v é r e i m ! ne lássatok a fegyverben c s u p á n g y i l k o l ó szerszámot, i n k á b b egy m e g b í z h a t ó j ó barátot, aki s z ü k s é g esetén segítségetekre van, aki férfias s z ó r a k o z á s t o k közepette j ó l e s ő kielégülést n y ú j t s akinek t á r s a s á g á b a n a n n y i feledhetetlen kedves, sokszor tréfás órát éltek át! E g y j ó barát, aki a n n y i k á r o s szenvedélytől tart vissza, aki elkísér e r d ő n és m e z ő n , akit ö l e d b e n melengetsz ringó csolnakodon s aki veled együtt ott didereg az é g b e n y ú l ó havasok úttalan sziklatengerében! E g y barát, aki megadja azt, ami után v á g y ó d s z , aki ö n s z á n t á b ó l soha meg nem csal, aki s z í v e d b e lopja l á p o k és e r d ő k v á l t a k o z ó h a n g u l a t á t s gyopáros szirtek örökéletű poézisét! És itt T é g e d idézlek tanúnak, k i n e k frissen hantolt sírján m é g v i r á g sem hatott, halhatatlan v a d á s z k ö l t ő n k B á r s o n y I s t v á n !

fakad*

M i volt a te r ö v i d életed m á s , m i n t egy t e m p l o m j á r á s , a te, a m i t e m p l o m u n k b a n , a g y ö n y ö r ű s é g e s nagy t e r m é s z e t b e n ! M a g a d m o n d á d , h o g y m i n d i g a m a g á n y t kerested, talán azért, h o g y távol az élet lármájától, e g y e d ü l lehess i d e á l o d d a l , a felséges természettel. V o l t * e c s u p á n egy kicsiny rejteke is a természetnek, melynek titkait ne ismerted v o l n a ? A júliusi f o r r ó s á g b a n izzó r ó n a s á g , az alföldek s u h o g ó nádtengerei, az ő s e r d ő k v a d á s z k ü r t t ő l fölvert e n y h e t a d ó c s ö n d j e s a felhők fölibe n y ú l ó szirtek m i n d a te oltáraid v a l á n a k ! Isteni b o l d o g s á g o t n y ú j t o t t neked csak egy arasznyi világ szemlélete is. A z é r t s z í v e d l e g i n k á b b vonzott mégis a l á p o k és zizegő n á d a s o k misztikus v i l á g a után s m i k o r ott feküdtél sikló csolnakod

fenekén, t ú l á r a d ó b o l d o g s á g g a l g y ö n y ö r k ö d t é l a s z i t a k ö t ő táncában, ott v a l a h o l a m o s o r i n i mocsarak m é l y é n , a h o l a szél kiáltó szava n y i l a i t v é g i g a m e s s z e s é g e n . . . ! M i l y e n örök igazság van megállapításaidban! A z ö r v ö s g a l a m b b u g á s á b a n láttad és hallottad a l e g t ö b b kérést, esdeklést és szerelmet, a k ó c s a g o t a s u h o g ó n á d a s o k szeretőjévé avattad s a nagy kakas d ü r g é s é b e n az e r d ő p o é z i s é n e k zenitjét l á t t a d ! Előttem fekszenek írásaid, k ö n y v e i d , vagy amint magad nevezted, a te szerelmi v a l l o m á s a i d ! I d e á l u n k k ö z ö s s é p p e n ezért a l k o t á s a i d a t ú g y ő r z ö m , m i n t m i n d e n magyar v a d á s z o k bibliáját. Soha író természetről o l y a n b e n s ő s é g g e l , o l y a n átérzett igaz r a j o n g á s s a l , o l y a n keresetlen e g y s z e r ű s é g g e l s a n n y i t á r g y i l a g o s s á g g a l m é g nem írt. A m i t e m u n k á k b a n megírtál, B á r s o n y I s t v á n , az m i n d e n i d ő k ö r ö k igazsága marad! N e m merem állítani, de sejtem, h o g y itt is h i b a t ö r t é n t . . . m á r t. i . a n n y i b a n csak, h o g y d a j k á i d magyar m e s é k k e l altatgattak e l ! H a m á s nemzet vallhatna b ü s z k é n a m a g á é n a k , isteni szép a l k o t á s a i d a t m á r ismerné az egész v i l á g , de í g y . . . így, n e m t u d o m , csak sejtem . . . , hiszen magyar voltál, a m i é n k v o l t á l és vagy. V a d á s z o k m i n d e n ü t t v a n n a k a kerek v i l á g o n , miért nem sietnek, h o g y élvezhetővé t e g y é k a m a g u k részére is e m u n k á t , melyeknek g y ö n y ö r ű s é g é v e l , soha k i nem p u s z t u l ó v a d á s z t í p u s a i v a l eléggé betelni nem lehet soha! E g y igaz! ezeket Te írtad! m a g y a r u l és e l s ő s o r b a n n e k ü n k m a g y a r o k n a k ! Á t ü l t e t i hetik gondolataidat a v i l á g b á r m e l y nyelvére, megtehetik, az szép lesz, de egy mégis fog h i á n y o z n i b e l ő l ü k , a te tiszta magyar l e l k e d , m e l l y e l írásaid telítve v a n n a k ! Ezt lefordítani nem lehet, mert ezt csak magyar fül, magyar szív k é p e s megérteni!... És é p p e n ez az, amit benned ö r ö k k é siratni fogunk, B á r s o n y I s t v á n !

O r n i t h o l o g i a és v a d á s z a t ikertestvérek! A z ő s m a g y a r s á g n a k , a m i k o r m é g az A l t a i lejtőin élte gondtalanabb napjait, é p p e n a v a d á s z a t képezte egyik f ő f o g l a l k o z á s á t s mert a s o l y m á s z a t is ebben az i d ő b e n élte fénykorát, joggal k ö v e t k e z t e t h e t ő , h o g y ő s e i n k n e k o r n i t h o l o g i a i ismeretei is kellett h o g y legyenek. C s a k h o g y azokat n e m szabad az o r n i t h o l o g i a m a i f o g a l m á n a k s ú l y á v a l mérni. Őseink, mint vadásznép a madarakkal csupán megélhetésük szempontjából törődtek s a s á t r a i k b a n tartott, i d o m í t o t t sasok, s ó l y m o k és k a r u l o k , szintén e cél szolga* l a t á b a n állottak. A mai o r n i t h o l o g i a egy n a g y o n is s o k á g ú t u d o m á n y , m e l y n e k ő s e i n k hajdani ismerete csak egy k i c s i n y k e részére terjedhetett k i . A m a g y a r s á g mindenesetre az ő s h a z á b ó l hozta m a g á v a l a v a d á s z a t s z e n v e d é l y é t s a madarak i r á n y á b a n tanúsított szokatlan r a g a s z k o d á s á t . K í v á n a t o s v o l n a , h o g y a v a d á s z a t általános elterjedésével k a r ö l t v e , az o r n i t h o l o g i a is arra a magaslatra e m e l k e d j é k h a z á n k b a n , m i n t azok a t ö b b i s z a k t u d o m á n y o k , m e l y e k k e l m a r o k n y i n é p ü n k o l y a n b ü s z k é n állotta meg helyét, az e g y m á s s a l v e t é l k e d ő k u l t ú r n é p e k nagy á r a d a t á b a n ! DOBÓI

DOBAY

LÁSZLÓ,

Dicsőszentmárton

ORNITHOLOGY A N D SHOOTING BY LADISLAS D O B A Y DE DOBÓ DICSŐSZENTMÁRTON

A

and trained hunter is b o u n d to be an ornithologist. H e must be familiar w i t h the habits, ways, tracks, voice and h i d i n g places of w i l d animals, o n l y thus w i l l he be able to obtain good results. E i g h t y per cent of w i l d game belongs to the realm of birds. The progress of agri* culture destroys the beautiful water? fowls. Thus disappeared, for instance, the famous m o o r l a n d of Ecsed, where not even a trace of w a t e r * f o w l can n o w be f o u n d and fertile p l o u g h l a n d is i n its place. There are, however, areas where the ancient homes of birds have remained and are even preserved, this being the inhabitants' o n l y means of l i v i n g . There are, for instance, i n N o r w a y the famous b i r d mountains of Svaerholt i n Sylte* f j o r d ; the w i l d Skjoergaard islands of V a d s ö , K v a l ö , F u g l ö w i t h b i r d colonies, or the l o w h i l l islands a r o u n d K o b b e r * dal, where real farms — A e d e r s h o l m — are established for the utilisation of the eiderduck's d o w n a n d eggs. Trade w i t h e i d e r d o w n o n l y is of any importance. It is alsó a w e l l í k n o w n fact that South* A m e r i c a n Indians send m i l l i o n s of hum? m i n g b i r d s to a l l paris of the w o r l d . I n H u n g a r y n o species of b i r d occurs i n so large numbers that it can be taken into consideration as a source of income. M a n y game*shooters have, i n the course of their shooting excursions met w i t h birds w h i c h they have never seen before and w h i c h they d i d not k n o w at a l l . Such missed opportunities have no d o u b t deprived our b i r d collections of m a n y curiosities of nature; it is b y the merit of gamesshooters that H u n g a r y ' s avi* fauna includes such birds as: M a r m a r o * netta, angustirostris, Eunetta falcata, N e t t a rufina, A n s e r leucopsis. A n s e r ruficollis, A l c a torda, N u m e n i u s tenuirostris, Pteroc* les exustus, C u r s o r i u s gallicus, P r o c e l * SPORTSMAN

laria haesitata, Buteo ferox, N y c t e a nivea, Surnia nisoria, Parus cyanus, T u r d u s N a u m a n n i , M e l a n o c o r y p h a sibirica, etc. H o w great a role birds have p l a y e d i n H u n g á r i á n life is p r o v e d by the fact that there h a r d l y is a w e l l * k n o w n b i r d w h i c h is not celebrated i n H u n g á r i á n folkTore. The w r i t e r of this article des* cribes snipe shooting w i t h the feeling of a genuine ornithologist a n d goes o n to illustrate the shooting of the golden eagle a n d the difficulties he h a d to over* come u n t i l he succeeded i n bagging one for his collection. H e concludes his de* scription w i t h the f o l l o w i n g : » H a l f an h o u r later I f o u n d it. There he was l y i n g , the G o l d e n Eagle, k i n g of a l l birds, prostrated, w i t h his w i n g s spread, h a r d l y breathing, struggling w i t h death. H i s b l o o d t r i c k l i n g s l o w l y , paints A l p i n e roses o n the v i r g i n snow. P a i n f u l t w i t * ching makes his p o w e r f u l feet tremble, he shakes his tail a n g r i l y and ruffles his feathers a r o u n d his strong neck w i t h a last endeavour of his b r o k e n p o w e r . « D o not let us see a t o o l of m u r d e r o n l y i n our gun, but rather a reliable friend, w h o i n case of need comes to o u r assis* tance g i v i n g us an agreeable feeling of satisfaction i n p u r s u i n g the m a n l y sport of s h o o t i n g a n d i n whose company we spend so m a n y unforgettable hours. T h e n it places a s p l e n d i d wreath u p o n the t o m b of Stephan B á r s o n y , our recently deceased poet a n d sportsman o r n i t h o l o * gist, w i t h the f o l l o w i n g beautiful w o r d s : » Y o u r short sojourn o n E a r t h was but a c o n t i n u a l d i v i n e service i n the most magnificient of a l l churches, N a t u r e ! Y o u yourself have said that y o u are l o o k i n g for solitude, m a y be, i n order to be alone w i t h N a t u r e , y o u r l o v e r ! Is there a t i n y n o o k or corner of nature, the secrets of w h i c h were not revealed to y o u ? The g l o w i n g plains i n the heat of J u l y , the rustling seas of reed, the peaceful quietude of v i r g i n forests roused by the s o u n d of hunters' horns, a n d

cliffs rising above the clouds, they all served y o u as altars! The observation even of a fathom of the w o r l d c o u l d make y o u happy, but the mysterious w o r l d of m o o r l a n d a n d the rustling reeds were nearest to y o u r heart, and w h e n y o u were l y i n g at the bottom of y o u r s í i d i n g boát, carried b y the dark waters of the M o s o r i n M o o r l a n d , the dance of the dragon fly i n the brilliant air and the far?off cry of the curlews cutting t h r o u g h the air, have fiiled y o u r soul w i t h excessive pleasure. W h a t eter* nal truths are contained i n y o u r obser* v a t i o n s ! Y o u heard a n d perceived the most heartfelt entreaty, p r a y o r and love in the c o o i n g of the r i n g d o v e ; declared the w h i t e heron the l o v e r of the w h i s * pering reeds, an saw the zenith of s y L van poesy i n the calling of the caper* cailye! I have y o u r writings, y o u r books are here i n front of me, or as y o u have called them : y o u r declarations of love. O u r ideals were the sarae, and for this reason I am guarding y o u r books w i t h devoted reverence as the bible of a l l sportsmen. There never l i v e d another author w h o has described nature w i t h such heartfelt d e v o t i o n , i n such unsought simple w o r d s a n d w i t h so m u c h objec* tivity. Y o u r thoughts, i m m o r t a l i s e d i n y o u r w o r k s , w i l l remain the eternal truth of a l l times. I do not dare to maintain, but I t h i n k that there was a mistake made somewhere . . . i n that y o u were b o r n a H u n g a r i a n l If another nation w o u l d call y o u her o w n , y o u r d i v i n e creations w o u l d be k n o w n t h r o u g h o u t the w o r l d , but as it is . . . I am not certain . . . I presume o n l y , H u n g á r i á n as y o u have been and are! There are hunters a l l over the w o r l d , w h y don't they h u r r y to adopt y o u r w o r k s , the beauty of w h i c h , w i t h their u n c h a n g i n g hunter types can never be exhausted. But not o n l y the language of y o u r w o r k s is H u n g á r i á n , alsó the s o u l y o u have put into them. The m a y be translated

into any other language, they w i l l be beautiful, magnificent, but they w i l l be d e p r i v e d of the essence of H u n g á r i á n spirit w i t h w h i c h all y o u r w o r k s are saturated."<< O r n i t h o l o g y and shooting are t w i n s . O f the ancient H u n g a r i a n s , w h e n they were l i v i n g o n the slopes of the A l t a y moun? tains a less s o r r o w f u l life than is allotted to them n o w , h u n t i n g was one of the chief occupations a n d as it was about the same time that falconry had its davs of g l o r y it may be assumed that already our forefathers h a d a considerable k n o w * ledge of o r n i t h o l o g y . There is no d o u b t about it that the H u n g a r i a n s have inher* ited the p a s s i ó n for s h o o t i n g and their unusual affection for birds f r o m their ancestors. It is v e r y desirable that w i t h the devel* opment a n d extension of the sport of shooting, o r n i t h o l o g y s h o u l d reach the standard of the other branches of science w h i c h enable H u n g a r y to maintain her position i n the torrent of competing c i v i l i z e d nations.

ORNITHOLOGIE U N D JAGD VON LADISLAUS V O N DOBAY DICSŐSZENTMÁRTON

E

I N richtig geschulter Jager muss auch O r n i t h o l o g e sein. E r muss die Ges wohnheiten, Lebensweise, Stimme, S p u * ren, versteckten W e g e seines W i l d e s k e n * nen, u m sichere Resultate zu erzielen. 8 0 % der jagdbaren Tiere stammen aus der V o g e l w e l t . Das V o r d r i n g e n der K u l t u r lásst die herrliche V o g e l w e l t der G e * w á s s e r v e r s c h w i n d e n . So v e r s c h w a n d auch das b e r ü h m t e M o o r « E c s e d i l á p » , w o heute an Stelle des W a s s e r g e f l ü g e l s der P f l u g die Erde durchschneidet. Es gibt aber auch Gegenden, welche ihre u r s p r ü n g l i c h e V o g e l w e l t bewahrten, w o sie sogar gepflegt w i r d , da sie den einzigen Lebensunterhalt der B e v ö l k e *

r u n g bildet. Solche sind die b e r ü h m t e n V o g e l b e r g e : Svaerholt, Syltefjord, die wilden Eilande: V a d s ö , Kvalö, Fuglö mit kleineren V o g e l k o l o n i e n , oder bei K o b b e r d a l die niedrigen H ü g e l i n s e l n , w o zwecks A u s n u t z u n g der D u n e n u n d Eier der Eiderente wahre M e i e r e i e n — A e d e r s h o l m — entstanden. E i n H a n d e l mit ausgerupften Federn k a n n n u r bei der Eiderente i n Betracht k o m m e n . D i e Indianer S ü d a m e r i k a s senden M i l l i o n e n kleiner K o l i b r i s i n die W e l t . I n unserem Vaterlande k o m m t keine einzige V o g e l a r t in solchen Massen v o r , dass sie als Einnahmequelle für die B e v ö l k e r u n g i n Frage k á m e . V i e l e n J á g e r n w i r d es schon vorgekommen sein, dass sie bei ihren A u s f l ü g e n i h n e n unbekannte Vögel bemerkten. W e r weiss, u m welche Raritát eine solche u n b e n ü t z t g e b l i e b e n e Gelegen* heit unsere Sammlungen brachte. W a r e n es doch J á g e r , die Ú n g a r n s A v i f a u n a mit A r t e n w i e M a r m a r o n e t t a angusti* rostris, Eunetta falcata, N e t t a rufina, A n s e r leucopsis, A n s e r ruficollis, A l c a torda, N u m e n i u s tenuirostris, Pterocles exustus, C u r s o r i u s gallicus, Procellaria haesitata, Buteo ferox, N y c t e a nivea, Surnia nisoria, Parus cyanus, Turdus N a u m a n n i , M e l a n o c o r y p h a sibirica, etc. bereicherten. W e l c h wichtige R o l l e die V ö g e l i m L é b e n des ungarischen V o l k e s i m m e r spielten, beweist am treffendsten, dass es w o h l k a u m einen allgemein bekannten V o g e l gibt, den die ungarische V o l k s d i c h t u n g nicht besungen hátte. Die Schnepfenjagd schildert Vefasser i m Sinne eines w a h r e n Jagdornithologen, dann führt er uns die Steinadler*Jagd v o r A u g e n mit welcher M ü h e u n d Be* schwerde i h m ein E x e m p l a r für seine Sammlung zu erwerben gelang. E r schliesst diese m i t d e m W o r t e n : » N a c h einer Viertelstunde gelingt es m i r , i h n aufzufinden, dort liegt der V o g e l k ö n i g der A l p e n , der Steinadler m i t ausgebrei* téten S c h w i n g e n am Rande eines Schnee* feldes i n seinem Todeskampfe k a u m

mehr atmend. Sein rieselndes B l u t mait Alpenrosen auf den j u n g f r á u l i c h e n Schnee, seine máchtigen F á n g e d u r c h * zieht ein schmerzhaftes Z u c k e n , er schüttelt m i t d e m Schwanz, stráubt n o c h e i n m a l z o r n i g seine N a c k e n * u n d K o p f * federn i n letzter Erkenntnis seiner ge* brochenen M a c h t . « D a s G e w e h r sei uns nicht bloss ein M o r d i n s t r u m e n t , sondern mehr ein verlásslicher F r e u n d , der uns bei Bedarf H i l f e leistet, bei unserem m á n n l i c h e n V e r g n ü g e n das letzte W o r t spricht, i n dessen Gesellschaft w i r soviele unvergessliche Stunden ver* lében. D a n n legt er mit folgenden schönen Z e i l e n einen u n v e r g á n g l i c h e n Kranz auf das G r a b unseres unlangst verstor* benen, unvergesslichen Jagdornithologen, Stephan B á r s o n y : » W a s w a r dein kurzes L é b e n anders, als ein Kirchenbesuch, in deiner, i n unserer K i r c h e , i n der herrlichen grossen N a t u r I D u sagtest es selbst, dass d u i m m e r die Einsamkeit suchtest, vielleicht, damit d u , fern v o m L á r m des Lebens, m i t deinem Ideál, der majestátischen N a t ú r , alléin seist. G a b es auch n u r einen W i n k e l der N a t ú r , dessen Geheimnisse d u nicht kanntest? D i e i n der J u l i * H i t z e g l ü h e n d e Ebene, die s á u s e l n d e n R o h r w á l d e r des Tief* landes, die v o m J a g d h o r n gestörte laut* lose Stille der U r w á l d e r u n d die W o l k e n e r s t ü r m e n d e n Felsen waren alle deine A l t á r e ! D a s Betrachten der W e l t einer Spanne versetzte d i c h schon i n eine überirdische G l ü c k s e l i g k e i t . D e i n H e r z zog dich aber doch am liebsten i n die mystische W e l t der M o o r e u n d rauschen* den Röhrichte, u n d w e n n d u dann dort am G r u n d é deines gleitenden Kahnes lagst, konntest d u d i c h überglicklich an dem Tanze einer Libelle ergötzen, dort etwa i m Innern der M o s o r i n e r S ü m p f e , w o der R u f des Brachvogels durch die Férne schallt. . . W e l c h ewige W a h r h e i t steckt doch i n deinen Feststel* lungen. I m G i r r e n der Ringeltaube sahst u n d hörtest d u V e r l a n g e n , Flehen

u n d Liebe, den Edelreiher machtest d u zur G e l i e b t e n der rauschenden R o h r * w á l d e r u n d die A u e r h a h n b a l z bedeutete für d i c h den Z e n i t der Waldespoesie! V o r m i r liegen deine Schriften, B ü c h e r , oder wie d u sie selbst nanntest, deine L i e b e s e r k l á r u n g e n . W i r h a b é n das gleiche Ideál. U n d eben d a r u m bewahre ich deine S c h ö p f u n g e n als B i b e l aller J á g e r . N i e schrieb ein Schriftsteller ü b e r die N a t ú r m i t solcher Innigkeit, mit solchem w a h r e n Enthusiasmus, mit solcher unge* suchten Einfachheit u n d O b j e k t i v i t á t . W a s du i n diesen W e r k e n geschrieben hast Stephan B á r s o n y , bleibt w a h r für alle Z e i t e n . Ich wage nicht z u behaupten, aber ahne es, dass auch hier ein Fehler gemacht w u r d e . . . N á m l i c h , dass d i c h deine A m m e n mit ungarischen M á r c h e n i n den Schlaf wiegten! W e n n d u einer andern N a t i o n angehörtest, w ü r d e bereits die ganze W e l t deine herrlichen S c h ö p * fungen kennen, aber so . . . so weiss ich es nicht, ahne es b l o s s . . . warst u n d bist d u doch ein U n g a r . J á g e r gibt es überall auf dem ganzen É r d e n * r u n d , w a r u m eilen sie nicht, sich diese deine A r b e i t z u g á n g l i c h z u machen. D i e darinnen geschilderten J á g e r t y p e n w e r d e n nie aussterben. Es ist w a h r , D u hast sie geschrieben! Ungarisch u n d i n erster L i n i e für uns U n g a r n ! M a g m a n auch deine G e d a n k e n auf eine beliebige Sprache der W e l t über* setzen, was eine s c h ö n e Sache sein w i r d , es w i r d daraus doch deine reine ungarische Seele fehlen, mit welcher deine Schriften d u r c h t r á n k t s i n d « . . . Ornithologie und Jagd sind Zwillings* geschwister. Bei den Ur*Magyaren, als sie n o c h auf den L e h n e n des A l t a i ihre sorgenloseren Tage verbrachten, bildete eben die J a g d eine ihrer H a u p t * b e s c h á f t i g u n g e n u n d da auch die F a l k * nerei z u dieser Z e i t i n v o l l e r B l ü t e stand, k a n n m i t Recht gefolgert werden, dass auch diese V o r f a h r e n ornithologische Kenntnisse besassen. N u r darf man

letztere nicht mit dem heutigen Begriff O r n i t h o l o g i e messen. Unsere V o r f a h r e n , als ein J á g e r v o l k , bescháftigten sich mit den V ö g e l n n u r v o m Standpunkte der E r n á h r u n g , u n d die i n i h r e n Z e i t e n gehaltenen, dressierten A d l e r , F a l k e n u n d H a b i c h t e dienten demselben Z w e c k e . D i e heutige O r n i t h o l o g i e ist eine sehr vielzweigige Wissenschaft, das einstige W i s s e n unserer V o r f a h r e n konnte sich nur auf einen k l e i n e n T e i l derselben erstrecken. Jedenfalls brachten die U n g a r n aus ihrer U r h e i m a t die Leidenschaft für die J a g d u n d die u n g e w ö h n l i c h e Z u n e i g u n g zur V o g e l w e l t mit. Es w á r e zu w ü n s c h e n , dass m i t der allgemeinen V e r b r e i t u n g der J a g d auch die O r n i t h o * logie sich i n U n g a r n auf jene H ö h e emporschwinge, w o diejenigen ü b r i g e n Fachwissenschaften stehen, m i t welchen unsere kleine N a t i o n so stolz i h r e n Platz zwischen den miteinander wetteifernden K u l t u r n a t i o n e n behaupten konnte.

L'ORNITOLOGIA E LA CACCIA DI L A D I S L A O DI D O B A Y DICSŐSZENTMÁRTON

I

cacciatore d i sangue ed istruito dev'essere anche ornitologo. Deve sapere le a b i t u d i n i , i l tenoré d i vita, la voce, le orme, le vie segrete della sel* vaggina, perché soltanto i n tal m o d o potrá raggiungere u n risultato sicuro. L ' 8 0 % degli a n i m a l i da caccia é costi* tuito dagli uccelli. L a conquista della cultura fa scomparire i l meraviglioso m o n d ó degli uccelli acquatici. C o s i é scomparsa anche la famosa palude d i Ecsed, dove oggi n o n c'é p i ü nessum messaggero degli uccelli acquatici, ma i n cambio l'aratro s o k a questo territorio. V i sono p e r ő dei territori che hanno conservato l'antico m o n d ó degli uccelli, anzi essi vengono curati, poiché costi* tuiscono l'unico mezzo d i sostentamento della popolazione. Basti citare i celebri m o n t i pieni d'uccelli d i Svaerholt, d i L VERO

Syltefjord, le selvaggie isole d i Skjaer* geard, d i V a d s ö , d i K v a l ö , d i F u g l ö con le l o r o piccole colonie d i uccelli oppure le piccole isole nei d i n t o r n i d i K o b b e r d a l , dove per lo sfruttamento delle piume e delle u o v a delle anatre delle dune si sono formate delle vere fattorie — A e d e r s h o l m . Per i l commercio delle penne possono essere prése i n con* siderazione soltanto le oche delle d u n e ; g l i i n d i a n i d e l i ' A m e r i c a del sud i n v i a n o per i l m o n d ó intero — c o m ' é noto — m i l i a r d i d i colibri. N e l l a nostra patria nessuna specie d i uccelli si presenta i n quantitá tale da poter essere tenuta i n considerazione come fonté d i guadagno dal punto d i vista della sussistenza della popolazione. A numerosi cacciatori é accaduto che i n occasione d i escursioni si sono incontrati con degli uccelli ad essi completamente ignoti. C h i s s á d i q u a l i raritá naturali sono state priváté le nostre collezioni da s i m i l i occasioni perdute. E d é per mezzo dei cacciatori che nel* l'avifauna d e l l ' U n g h e r i a sono entrati gli uccelli M a r m a r o n e t t a augustirostris, E u * netta falcata, N e t t a rufina, A n s e r leu* copsis, A n s e r ruficollis, A l c a torda, N u m e * nius tenuirostris, Pterocles exustus, C u r * sorius gallicus, Procellaria haesitata, Buteo ferox, N y c t e a nivea, Surnia nisoria, Parus cyanus, T u r d u s N a u m a n n i , M e l a n o * corypha sibirica ecc. C h e nella vita dei magiari gli uccelli h a n n o sempre avuto parte importante, lo p r o v a anche i l fatto che n o n esiste forse una specie generál* mente nota del m o n d ó degli uccelli che n o n sia stata cantata dalia poesia popo* lare ungherese. L a caccia alla beccaccia viene descritta da u n vero o r n i t o l o g o con sensö da cacciatore, p o i passando alla descrizione della caccia d'un'aquila, rileva quali difficoltá e fatiche é riusci to a superare per assicurarne u n cam* pione per la sua collezione. C h i u d e la descrizione con queste righe: » D o p o un quarto d'ora l ' h o preso i n pieno ed ora i l re degli uccelli delle A l p i giace

disteso n e l margine d'un campo d i neve, con le ali distese ansando nella lotta con la morte. II sangue zampillante disegna delle rose alpine sulla vergine neve, le potenti gambe sono attraversate da u n penoso contorcimento, scuote la coda ed ancora una v o l t a rizza le penna del collo e del capo, pieno d i rabbia consapevole della sua potenza s p e z z a t a . « N e l fucile d o b b i a m o v e d e r é n o n solo u n o r d i g n o che uccide, ma piuttosto u n b u o n amico fidato che i n caso d i bisogno ci é d'aiuto, che n e l mezzo del nostro maschio passatempo ci offre una soddi* sfazione piacevole e nella cui compagnia passiamo molte Hete ed i n d i m e n t i c a b i l i ore. N o n m o l t o t e m p ó fa sulla t ó m b a dell'indimenticabile cacciatore ed o r n i * tologo Stefano B á r s o n y é stata collo* cata una corona con la seguente d i c i t u r a : » C h e cosa era la T u a breve vita se n o n u n continuo andar i n chiesa, nella Tua, nella nostra chiesa, nella meravigliosa e g r a n d é natural Dicesti che a n d a v i i n cerca della solitudine, forse perché, Ion* tano dai r u m o r i della vita v o l e v i essere solo con i l T u o ideale, con la maestosa natura. C'era u n solo segreto della natura che n o n T i fosse n o t o ? L a pianura ro* vente sotto i raggi solari d i l u g l i o , i sussuranti mari d i canne del bassopiano ungherese, i l silenzio delle foreste rotto solo da qualche squillo del corno d i cacciatore, i d i r u p i elevantesi verso le n u v o l e , tutti erano i T u o i a l t a r i ! Sola* mente l'osservazione d ' u n p a l m o del m o n d ó giá T i offriva una felicitá d i v i n a . C i ö n o n d i m e n o i l T u o cuore era attrato piuttosto dal m o n d ó mistico delle canne delle p a l u d i e quando giacevi i n fondo alla T u a barca, a m m i r a v i con g r a n d é soddisfazzione con felicitá espansiva la danza delle libellule, lá, i n fondo delle p a l u d i d i M o s o r i n , dove i l grido del messaggero del vento taglia la distanza... Q u a l i eterne veritá contengono le Tue constatazioni! N e l tubare del colombac* cio v e d e v i e sentivi i l piü gran n u m e r o

d i preghiere, d i i m p l o r a z i o n i e d i amore, l'airone bianco lo facesti passare per amante dei sussurranti canneti e nei r i m * b o m b i dell'urogallo v e d e v i l o zenit della poesiadelle foreste] H o d i n a n z i a me i T u o i scritti, i T u o i l i b r i oppure come l i chia* n a v i T u , le Tue confessioni d'amore. II nostro ideale é comune. E d appunto perciö conservo le Tue creazioni come la b i b l i a d i tutti i cacciatori. M a i nes* suno scrittore ha saputo scrivere della natura con tanta p r o f o n d i t á , con tanto entusiasmo veramente sentito, con tanta semplicitá e con tanta obbiettivitá. C i ö che T u , Stefano B á r s o n y hai scritto i n queste opere resterá l'eterna veritá attra* verso tutte le epoche. N o n oso affermare, m a sento che anche q u i é avvenuto qualche errore . . . U n errore i n quanto che le Tue balie T i addormentavano raccontandoti fiabe magiare! Se u n altro p o p o l o T'avesse per figlio e fosse i n possesso delle Tue opere belle e divine, queste sarebbero giá note i n tutto i l m o n d ó , ma c o s i . . . cosi n o n so, soltanto sento . . . infatti eri e sei magiaro. D o v u n * que su questa terra si trovano dei caccia* tori. Perché n o n si affrettano per godere anch'essi questo T u o l a v o r o , mai abba* stanza sufficiente con i suoi tipi d i caccia* tore. Questo é v e r o ! Queste le hai scritto T u l I n magiaro ed innanzitutto a n o i magiari. Possono tradurre i T u o i pen* sieri i n qualsiasi l i n g u a del m o n d ó , pos* sono farlo, sara una bella azione, eppure da esse m a n c h e r á la T u a vergine e pulita a n i m a con la quale hai riempito le Tue opere! . . . L ' o r n i t o l o g i a e la caccia sono fratelli gemelli. U n a delle occupazioni principali degli antichi magiari, quando ancora essi passavano le l o r o giornate sulle pendici d e l l ' A l t a i , una delle occu* p a z i o n i p r i n c i p a l i d i essi era costituita appunto dalia caccia, e poiché i n quel* l'epoca era i n auge anche la caccia col falcone, si p u ö giustamente dedurre che i nostri avi dovevano avere delle co* g n i z i o n i ornitologiche. Soltanto che esse

n o n devono essere misurate con i l peso del concetto che si d á oggi all'ornitolo* gia. I nostri avi, come p o p o l o caccia* tore, si occupavano degli uccelli soltanto per vivere e le aquile addomesticate, i falconi e g l i sparvieri che tenevano nelle l o r o tende pure erano tenuti i n servizio della causa. L ' o r n i t o l o g i a odierna é una scienza m u l t i f o r m e , d i cui solo una piccola parte poteva essere nota ai nostri avi. I n tutti i casi i magiari hanno por* tato seco la passione della caccia e l ' i n * solito attaccamento verso g l i uccelli dalia patria originaria. Sarebbe desiderable che, assieme alla diffusione generálé della caccia, anche l ' o r n i t o l o g i a si elevasse nella nostra patria all'altezza delle altre scienze, con le quali i l nostro p o p o l o sempre ha saputo tenere alta la testa tra i p o p o l i colti ed i n lotta! L ' O R N I T H O L O G I E ET L A C H A S S E PAR LADISLAS D O B A Y DE DOBÓ, DICSŐSZENTMÁRTON

U

V K A I chasseur, un chasseur de race, u n chasseur e x p é r i m e n t é d ó i t étre aussi ornithologue. II dóit connaitre les moeurs, la facon de vivre, la v o i x de son gibier, ses empreintes, ses voies secrétes, s'il veut arriver á u n résultat certain. Quatrevingt pourcent des ani* m a u x que l ' o n peut chasser, appartiennent au m o n d e des oiseaux. Les p r o g r é s de la civilisation font disparaitre le mer* veilleux m o n d e des oiseaux d'eau. C'est ainsi qu'a disparu le fameux m a r é c a g e d'Ecsed, o ü l ' o n ne trouve plus trace d'oiseaux aquatiques et o ü ne s'étendent plus que des labours. M a i s i l y a des territoires q u i ont conservé leur antique fauné ailée et l ' o n en p r e n d mérne grand sóin parcequ'elle constitute l'unique m o y e n d'existence de la p o p u l a t i o n . Tels sont les celébres collines de Svaerholt et Syltefjord, les iles sauvages de Skjaer* geard, V a d s ö , K v a l ő et F u g l ő avec leurs faibles colonies d'oiseaux, ou encore, N

dans la région de K o b b e r d a l , les iles á tértre bas, o ü véritables établissements — A e d e r s h o l m — se sont formés p o u r l ' e x p l o i t a t i o n d u duvet et des oeufs d u canard aider. Le commerce des plumes n'entre en considération qu'en ce q u i concerne l'oie aider. T o u t le m o n d e sait que les Indienes de l ' A m é r i q u e d u S u d envoient par milliards en tous pays les oiseaux*mouches. E n notre pays aucune espéce d'oiseau ne se présente en assez g r a n d é masse pour étre une source notable de revenu p o u r la p o p u l a t i o n . II est déjá arrive á bien des chasseurs de v o i r au cours d'une excursion des oiseaux q u i leur étaient c o m p l é t e m e n t inconnus. Q u i sait de c o m b i é n de raretés ornithologiques nos collections ont été privées p o u r avoir laissé échapper une occasion de ce génre. C'est en effet gráce aux chasseurs que la fauné ailée hongroise s'est enrichie des oiseaux suivants: M a r * maronetta angustirostris, Eunetta falcata, N e t t a rufina, A n s e r leucopsis. A n s e r ruficollis, A l c a torda, N u m e n i u s tenui* rostris, Fterocles exustus, C u r s o r i u s galli* cus, Procellaria haesitata, Buteo ferox, N y c t e a nivea, Surnia nisoria, Parus cyanus, T u r d u s Naumanni, Melano* corypha sibirica, etc. C o m b i é n les oiseaux ont j o u é u n róle a n i m é dans la vie des H o n g r o i s , c'est ce que p r o u v e m i e u x que toute autre chose le fait q u ' i l n ' y a peut*étre pas dans le m o n d e des oiseaux une figure généralement connue que notre poésie populaire n'ait pas chantée. T a n t ő t la chasse á la bécasse est décrite par l'auteur avec le sentiment d u vrai chasseur ornithologue, tantőt i l nous fait assistera la chasse á l'aigle des rochers, pour montrer au p r i x de quelles peines et de quelles fatigues i l a réussi á se procurer, p o u r sa collection, u n de ces oiseaux. V o i c i comme i l conclüt sa d é s c r i p t i o n : « U n quart d'heure aprés, je le t r o u v e : couché, les ailes d é p l o y é e s , au b o r d d'un champs de neige, á l'agonie, le

R o i des cimes, l'aigle des rochers ne fait plus que ráler. S o n sang q u i d é g o u t t e sur la neige i m m a c u l é e , y peint des roses alpestres, ses pattes puissantes sont parcourues de frisson d o u l o u r e u x , con* scient encore de sa force brisée, i l hérisse encore une fois les plumes de sa téte et de son cou et secoue la queue avec r a g e . » N e v o y o n s pas seulement dans le fusil u n instrument de meurtre, mais p l u t ő t u n b o n ami sür, q u i en cas de besoin vient á notre secours et q u i nous offre une statisfaction bienfaisante au m i l i e u de nos d é l a c e m e n t s v i r i l s et dans la société d u q u e l nous avons p a s s é tant d'heures inoubliables. Puis, i l d é p o s e sur la t ö m b e d ' É t i e n n e B á r s o n y , le fameux chasseur n a g u é r e disparu, la couronne immortelle du s o u v e n i r : « T a courte vie fűt elle autre chose qu'une visite á l'église, á t o n église á toi et á nous, á la g r a n d é et magnifique nature? T u disais t o i * m é m e que tu recherchais la solitude, toujours la solitude, afin peut*étre de p o u v o i r rester en téte*á*téte avec t o n idéal, avec la sublime nature, l o i n d u tapage de la vie. L a nature contenait*elle une seule cachette dont tu n'aies pas pénétré les s e c r é t s ? L a plaine brülée par l'ardeur de Juillet, les mers murmurantes des roseaux de 1'Alföld, le silence reposant des antiques foréts, o ü ne retentit que le son d u cor et les rochers q u i s'élévent au dessus des nues, v o i l á quels étaient tes autels! L a contemplation, ne fűt ce que d ' u n petit coin d u monde, te pro* curait une félicité d i v i n e . Et c'est p o u r q u o i t o n coeur t'attirait p l u t ő t vers le m o n d e mystique des marais et des roseaux bruissants, et lorsque tu étais couché au f o n d de ta barque, au f i i de l'eau, tu d é b o r d a i s de félicité en admirant la danse de la libéllule, quelquepart au sein des m a r é c a g e s de M o s o r i n o ü la v o i x d u courlis s'élévait dans le l o i n * t a i n . . . Q u e l l e vérité éternelle dans les observations 1 C'est dans le roucoulement

d u ramier que tu voyais et entendais le plus de supplication et de l'amour, tu consacras l'aigrette — amante des roseaux murmurants. Et dans l'appel du coq de bruyére, tu voyais le zénith de la poésie de la f ó r é t ! J'ai devant m o i tes écrits, tes livres, o u comme tu le nommais en riant, tes conféssions amoureuses. N o t r e idéal est le mérne. Et c'est p o u r q u o i je garde tes créations comme la bible d u chasseur. Jamais auteur ne décrivit la nature avec u n ravissement si profondement sincére, avec une simplicité aussi naive, n i avec tant d'objectivité. C e que tu as écrit dans ces oeuvres, Étienne B á r s o n y , cela restera comme une vérité éternelle. Je n'ose pas l'affirmer, mais je soupgonne q u ' i l y a eu ici une erreur, je veux dire que ta nourrice te calmait en te contant des contes hongrois. Si tu appartenais á une autre nation, tes belles créations seraient déjá connues d u monde entier, mais ainsi . . . , ainsi, je ne sais pas, mais je doute . . . , car tu étais et tu es H o n * grois. D a n s le monde entier i l y a des chasseurs, p o u r q u o i ne se hátet*on pas de leur rendre accessibles tes oeuvres, de la beauté desquelles o n ne saurait se rassasier. C e l a est certain! C'est t o i q u i les a écrites. E n hongrois et en premier lieu pour nous autres H o n g r o i s . O n peut transplanter tes pensées dans n'importe quelle langue d u monde, et cela sera toujours beau, magnifique, mais

i l y manquera toujours son á m e purement hongroise, dont tes écrits sont remplis.« L ' o r n i t h o l o g i e et la chasse sont des soeurs jumelles. Q u a n d les ancétres des H o n g r o i s vivaient encore des jours sereins sur les pentes de l ' A l t a i , c'était justement la chasse q u i était l'une de leurs principales occupations. Et comme c'était alors l'áge d'or de la fauconnerie, on en peut conclure á b o n droit que nos ailleux devaient avoir des connais* sances d'ornithologie, mais q u ' i l ne faud* rait pas juger d'aprés nos idées modernes. Peuple de chasseur, nos ancétres ne se souciaient des oiseaux qu'autant qu'ils pouvaient servir á leur nourriture, et c'est aussi dans ce but qu'ils gardaient sous leurs tentes des aigles, des faucons et des gerfauts dressés á la chasse. L ' o r n i * thologie m o d e r n é est une science trés complexe et dont la science de nos ancétres ne s'étendait [qu'á une infime partis. E n tout cas, les H o n g r o i s ont rapporté de leur antique patrie la p a s s i ó n de la chasse et l'intérét insolit qu'ils t é m o i g n e n t aux oiseaux. II serait désirable que marchant de pair avec la vogue de la chasse, l'ornithologie s'élévát chez nous au mérne niveau que les autres sciences spéciales, dans les* quelles, au m i l i e u des nations civilisées, rivalisant l'une avec l'autre, le petit peuple que nous sommes, s'est conquis une place si honorable.

A KIS L É G Y K A P Ó R Ó L (MUSCICAPA PARVA PARVA

H

BECHST.) 1

TÁBLÁVAL

m a d á r v i l á g á n a k ez az érdekes és v o n z ó , a v ö r ö s b e g y r e emlékeztető alakja, sok helyütt f o r d u l elő az o r s z á g b a n , de seholsem m o n d h a t ó gyakorinak. Imitt*amott, csak e r d ő k b e n üti fel t a n y á j á t s rejtett élet* m ó d j a k ö v e t k e z t é b e n rendesen h a n g j á v a l árulja el jelenlétét. Tisztán csengő éneke t á v o l r ó l a fitisz*fűzikét juttatja e s z ü n k b e : cing, cing, cing, cing, ti*ti, ti*ti, ti*ti, tűítű, tűítű strófái messzire h a l l h a t ó k . K ö z e l e d t ü n k r e elhallgat, majd az ö k ö r s z e m r e AZÁNK

emlékeztető »szer, szer, s z e r « h a n g o k k a l fejezi k i a g g o d a l m á t . A z e r d ő k b e n nem v á l o g a t : a b ü k k ö s ö k e t , t ö l g y e s e k e t és fenyveseket e g y a r á n t k e d v e l i . B á r k i v á l ó ornithologusaink k ö z ü l h á r m a n is foglalkoztak vele: Petényi, C h e r n é l , H e r m á n O., mégsem mondhatjuk, hogy életmódjának egyik-másik oldalát nagyon ismernők. N á l u n k Chernél 2 nagy m ű v e n y o m á n az a hit v a n elterjedve, h o g y madarunkat Petényi 1837*ben az Eperjes melletti Z á r v ö l g y b e n fedezte föl h a z á n k b a n . C h e r n é l * nek ez a megállapítása tévedés. Tisztán kitetszik ez m a g á n a k P e t é n y i n e k : A z a p r ó legyészről szóló 1847*ben megjelent d o l g o z a t á b ó l . Petényi a Z á r v ö l g y b e n a k k o r a kis l é g y k a p ó n a k csak első hazai fészkét és tojásait fedezte föl » e g y b i k f a derekából kitört s o d v a s u l n i k e z d ő á g s z á j á b a n « . M e r t e madarat m á r j ó v a l 1837 előtt j ó l ismerték h a z á n k b a n , m é g p e d i g Pest m e g y é b ő l , a h o l az őszi v o n u l á s k o r nem volt v a l a m i ritka j e l e n s é g . L e g r é g i b b fennmaradt adataink 1827*ből v a l ó k . Ebben az é v b e n találta meg Petényi cinkotai kertjében s e b b ő l az é v b ő l v a l ó első ismert k i t ö m ö t t hazai p é l d á n y u n k . Ezt a N e m z e t i M ú z e u m följegyzései szerint 1827 aug. 19*én M e n d é n (Pest m.) ejtették el s a F ö l d v á r y * g y ü j t e m é n y b e n foglalt helyet, ahonnan k é s ő b b a N e m z e t i M ú z e u m b a került. Ismerte Petényi a kis l é g y k a p ó t t ö b b h e l y r ő l is s m i n t h o g y adatait nem egészen híven közli az ú j a b b i r o d a l o m , a ma m á r k e v é s h e l y e n található d o l g o z a t á b ó l h a d d álljanak itt saját szavai: » Ú g y találtam őt p l . 1827*ben C i n k o t á n Pest mellett magam kertjében, m a j d m i n d e n é v b e n R á k o s k e r e s z t ú r o n b á r ó P o d m a n i c z k y J á n o s a R á k o s f o l y ó t ó l átfutott kertjében, 1841*ben B a l a t o n t á j á n : Badacsony, C s o b á n c , Tátika és Szigliget, 1837 szeptemberben a Dunajec mellett V ö r ö s k l a s t r o m mellett, 1842 a G a r a m mentében, Beszterce és B r e z n ó b á n y a közt. D e n y a r a l á s * és k ö l t ő * helyeire S á r o s m e g y é t , jelesen Eperjes v i d é k é t s i n n e n az óruzsinai b a r l a n g o k h o z vezető v a d r e g é n y e s Szopotnica és H e r n á d v ö l g y e k e t k i v é v e , soha és seholsem akadhattam h a z á n k b a n « . A z első lelőhellyel és az elejtés idejével ellátott p é l d á n y Petényi g y ű j t é s é b e n : R á k o s * K e r e s z t ú r 1836 augusztus 20. U g y a n c s a k 1836 a u g u s z t u s á b a n került egy pestmegyei p é l d á n y A e b l y pesti n a g y k e r e s k e d ő g y ű j t e m é n y é b e is. D e v o l t Petényi* nek m á r 1836 előtt is k i t ö m ö t t p é l d á n y a , mert m i k o r N a u m a n n , a n é m e t e k nagy ornithologusa, 1835*ben Pesten m e g l á t o g a t t a , mutatott n e k i Petényi egy kis légy* k a p ó t , melyet N a u m a n n ott n y o m b a n klasszikus nagy m u n k á j a s z á m á r a le is festett. S ő t g y ö n y ö r k ö d ö t t N a u m a n n , k i madarunkat kevéssé ismerte, Pesten élő p é l d á n y b a n is, melyet S á n d o r A l b e r t , a nagy m a d á r b a r á t , n e k i k a l i t k á b a n mutatott. N a u m a n n azután t o v á b b i utazása f o l y a m á n a B á n s á g b a n és a S z e r é m s é g b e n is megfigyelt 1 — 1 p é l d á n y t . Lehet, h o g y Petényi é p p e n N a u m a n n ö s z t ö n z é s é r e fogott h o z z á a fészek utáni k u t a t á s h o z , mely, m i n t láttuk, alig 2 év m ú l v a , fényes sikerrel járt. Petényi s z ó v a l sem említi, h o g y ő fedezte föl a kis l é g y k a p ó t M a g y a r o r s z á g o n , g y ű j t e m é n y e p é l d á n y a i mellé sem tesz m e g j e g y z é s t . Ezt v a l ó s z í n ű l e g azért nem teszi, mert idejében h a z á n k b a n a g y ű j t ő k s m a d á r k e d v e l ő k m á r j ó l ismerték madarunkat. M i n t egykor Petényi idejében, ú g y ma is Pest m e g y é n v o n u l át a kis l é g y k a p ó , f ő v á r o s u n k határát sem kerüli el, mert m i n d a pesti o l d a l o n , m i n d a budai hegyekben is megfigyeltük, sőt a Z u g l i g e t b e n kedves d a l á b a n g y ö n y ö r k ö d t ü n k is. S á r o s megye pedig megmaradt klasszikus fészkelő területnek. Ott, B á r t f a f ü r d ő n , sikerült 1894*ben is dr. M a d a r á s z G y u l á n a k t ö b b fészekre akadnia.

M a g a m is a F e l v i d é k e n , nevezetesen a S z e p e s s é g fenyveseiben, t a l á l k o z t a m vele l e g t ö b b s z ö r . M i n t m i n d e n ü t t , a h o l e d d i g fészkelve megtalálták, ott is csak szórva* n y o s a n f o r d u l elő. O t t azonban, a h o l t a n y á t ütött, v a l ó s á g o s ékessége a fenyvesnek. Lőcsén p l . a h á b o r ú előtt csak a » K i e n w a l d « n e v ű e r d ő b e n költött. A z erdei f e n y ő b ő l álló v i l á g o s s z á l e r d ő fiatalosai k ö z e l é b e n vagy utak mentén t a r t ó z k o d o t t . 1924 óta l é t s z á m a ö r v e n d e t e s g y a r a p o d á s t mutat s azóta m á s e r d ő k b e n is t a l á l k o z t a m vele. É r d e k e s , h o g y előszeretet az erdei f e n y ő iránt most is megtartotta, mert l u c f e n y ő b ő l álló e r d ő k b e n is azokat a helyeket keresi föl, a h o l l e g a l á b b n é h á n y erdei f e n y ő ál. M a u k s V i l m o s T á t r a h á z á n ugyancsak erdei fenyőn találta fészkelve. Ettől eltérően N é m e t o r s z á g b a n a lucfenyő*fenyveseket k e d v e l i . Szereti, ha a k ö z e l b e n patak vagy l e g a l á b b csermely c s ö r g e d e z és v a l a m i tisztás akad. A h e g y o l d a l a k o n a s z á l e r d ő k keleti és déli oldalait lakja. Fészkét t á g n y í l á s ú , fülkeszerű faodvakba építi, melyek v a l a m i sérülés, elkorhadt vagy letört ág n y o m á n t á m a d t a k . Őszi v o n u l á s k o r , a déli fekvésű patakok, vízerek mentén itt is, ott is f ö l r ö p p e n a f ű z f a b o k r o k b ó l egy*egy r o v a r o k után k a p d o s ó kis l é g y k a p ó . Fehér farokfoltjukról r ö g t ö n ráismerünk. D e i l y e n k o r a m e s g y é k b o k r a i b a n s a kertekben is megfordulnak. C s a l á d o k k a l , p á r o k k a l , kettesével v o n u l ó fiatalokkal, sőt m a g á n y o s p é l d á n n y a l is t a l á l k o z t a m m á r ebben az i d ő b e n . A z is e l ő f o r d u l i l y e n k o r , h o g y ú t k ö z b e n ö s s z e t a l á l k o z n a k v o n u l ó s z ü r k e l é g y k a p ó k k a l , a szepesi m é h e s e k tipikus madaraival. D e nem maradnak s o k á i g együtt, m i n t ezt kertekben j ó l megfigyelhetjük, mert m á s n a p m á r hűlt helyét találjuk a s o k k a l fürgébb kis l é g y k a p ó k n a k , m í g szürke társaik m é g ott vesztegelnek. F o l y ó évi augusztus l*én a T a m á s f a l v i K i l á t ó alatt, azon a h e l y e n , ahol a vad* regényes B é l a * p a t a k a H e r n á d b a t o r k o l l i k , mialatt é d e s a p á m m a l dr. D u d i c h Endre b a r á t o m s z á m á r a b o l h a r á k o k után kutattunk, egy fejünk fölött idegesen r ö p k ö d ő kis l é g y k a p ó * p á r hívta fel figyelmünket. F ö l p i l l a n t v a láttuk, h o g y eleséget visznek fiaiknak. A fészek a patak m e d r é b ő l meredeken f ö l n y ú l ó m é s z s s z i k l a f a l o n , k b . 8 m magasan, egy levált sziklarész n y o m á n t á m a d t keskeny p á r k á n y o n , m e l y e n n é h á n y fűszál vert g y ö k e r e t , v o l t elhelyezve. A l a t t a egy sziléziai fűz ágai n y ú l t a k a fészek felé. Eltekintve a késői költéstől — rendesen j ú n i u s v é g é n , j ú l i u s elején vannak fiókái — amit az ebben az e s z t e n d ő b e n abnormisan későn beálló tavaszo* d á s s a l m a g y a r á z h a t u n k , azért említem ezt a szokatlan fészkelőhelyet, mert v a l ó s z í n ű m a g y a r á z a t á t adja annak, miért t a r t ó z k o d i k a kis l é g y k a p ó o l y szívesen erdei patakok k ö z e l é b e n . V a l ó s z í n ű ugyanis, h o g y eredetileg i l y e n sziklafalakon fészkelt s csak k é s ő b b tért át a fafülkékben v a l ó fészkeléshez. M í g azonban idáig eljutott, lehetett egy i d ő s z a k , a m i k o r a fák t ö r z s é b ő l k i s a r j a d z ó h a j t á s o k r a rakta fészkét, ahogy ezt M e c k l e n b u r g b a n megfigyelték. A z idei n y á r v é g é n a kis l é g y k a p ó n a k m é g egy ismeretlen t u l a j d o n s á g á v a l ismer* kedtem meg. U g y a n i s szeptember l * é n h ű v ö s s é vált b o r ú s i d ő b e n , m i k o r csak n é h a * n é h a b u k k a n t elő a n a p s u g á r , m a d a r u n k p o m p á s , csengő é n e k é b e n g y ö n y ö r * k ö d t e m , m e l y o l y erősen hangzott, m i n t a legszebb m á j u s i n a p o n . E n n e k a l a p j á n kedves kis madarunk a k e v é s s z á m ú ősszel is éneklő madarak k ö z é tartozik. DR. Magyar

GRESCHIK

JENŐ,

Nemzeti Múzeum,

Budapest

THE R E D Í B R E A S T E D FLY* CATCHER (MUSCICAPA PARVA P A R V A BECHST.) B Y DR E U G E N E G R E S C H I K HUNG. NAT. MUSEUM BUDAPEST

T

HIS interesting a n d graceful forest* inhabitant can be f o u n d i n m a n y places i n H u n g a r y , its occurance is, however, nowhere frequent. It is equally f o n d of beechí, oak* or pine* w o o d s . The statement made b y C h e r n é l i n t w o of his big w o r k s to the effect that the red* breasted flycatcher was discovered b y Petényi i n 1837, near Eperjes ( C o u n t y of S á r o s ) is erroneous, because w h a t Petényi then f o u n d was the first nest and eggs, the b i r d h a v i n g been k n o w n to Petényi l o n g before — our oldest data are from 1827 — and the b i r d has been represented i n both the F ö l d v á r y an A e b l y collections. A t that time already it was noticed and observed i n the C o u n t y of Pest d u r i n g its autumn m i g r a t i o n and it can still be seen even i n the close n e i g h b o u r h o o d of Budapest. I myself have most frequently met the redíbreasted flycatcher i n the beautiful pine*woods of the C o u n t y of Szepes i n the n o r t h of H u n g a r y . W h e r e v e r it appears, it is the ornament of the forest. I d i d not see it so often i n pre*war years; since 1924, however, a welcome increase i n its numbers is perceptable. It especially prefers Scotch firs whose attraction is enhanced b y the v i c i n i t y of a gaily p u r l i n g b r o o k a n d a clearing. It builds its nest i n the niche*like h o l l o w of trees due to s o m é damage sustained b y the tree. A t the time of the a u t u m n m i g r a t i o n . I have often seen r e d í b r e a s t e d flycatchers f l y i n g up f r o m w i l l o w í b u s h e s snatching at flies. T h e y are often seen i n gardens a n d way*side bushes at that season. I have frequently met them i n pairs or

groups a n d have seen their y o u n g f l y i n g i n couples a n d have even met single birds at the time of passage. It often happens that o n their w a y they meet migrating spotted flycatchers, these birds so often seen i n the Szepes apiaries. T h e y do not, however, remain together for any length of time, as can easily be observed i n gardens, the m u c h more n i m b l e and active r e d í b r e a s t e d flycatcher is off after a short rest, whereas the spotted flycatcher likes to tarry. O n A u g u s t l*st this year I discovered near T a m á s f a l u , where the romantic B é l a p a t a k b r o o k falls into the H e r n á d river, o n a steep rock rising out of the brook, a nest a n d y o u n g of the redí breasted flycather, at a height of about 8 metres o n the edge of a fragment of the rock. Irrespective of the late breed* ing, no d o u b t due to the a b n o r m a l l y late spring of this year, m y interest was aroused b y this u n u s u a l nesting place, as it gives countenance to a very plau* sible explanation for the redíbreasted flycatcher's preference for the v i c i n i t y of forest brooks i n the mountains; it is most probable that o r i g i n a l l y it used to b u i l d its nest o n rocks and later resorted to tree h o l * l o w s . Before, however, acqui* r i n g this later m e t h o d of nesting there must have been an intermediate p e r i o d w h e n it built its nest i n outstanding tree branches, as observed b y R i e f k o h l in Mecklenburg. O n a c o o l , c l o ü d y September m o r n i n g of this year, the sun p l a y i n g h i d e * a n d seek between the clouds, I enjoyed listening to the delightful song of the red * breasted flycatcher s o u n d i n g as strong and clear as o n any bright mor* n i n g i n M a y , w h i c h proves that the red*breasted flycatcher is alsó i n a u t u m n a pleasant little songster.

VOM ZWERGFLIEGENFANGER (MUSCICAPA PARVA PARVA BECHST.) V O N DR. E U G E N G R E S C H I K UNG. NATION A LMUSEUM BUDAPEST

D

interessante, schmucke W a l d * bewohner der ungarischen Vogel* fauna kommt an vielen Stellen des Landes vor, ist aber nirgends háufig. Buchen*, Eichen* und Nadelwálder sind seine Heimat. Die in den beiden grossen Werken v. Cherners vertretene Ansicht, wonach den Zwergfliegenfángner in U n * garn Petényi 1837 bei Eperjes ( K o m . Sáros) entdeckthátte, ist ein Irrtum. Dort sammelte Petényi bloss das erste Nest sammt Eiern, der V o g e l selbst aber war schon lange vorher — unsere altesten vorhandenen Daten führen bis 1827 zurück — sowohl Petényi bekannt, wie auch in den Sammlungen v. Földváry's und Aebly's vorhanden. Er wurde schon damals auf dem Herbstzuge im Pester Komitate beobachtet, wie dies noch heute, selbst im Grenzgebiete der Haupt* stadt Budapest, der Fali ist. IESER

Ich traf den Zwergfliegenfánger mehr* mais in den herrlichen Nadelwáldern des Zipser Komitates. W o er vorkommt, ist er überall eine Zierde des Waldes. V o r dem Kriege seltener, hebt sich seit 1924 sein Bestand merklich. Er bevor* zugt dort Kiefern und hat es gern, wenn in der Nahe ein Báchlein rauscht und eine Lichtung sich befindet. Sein Nest baut er in durch irgendwelche Beschádi* gung entstandene seichte, nischenförmige Baumhöhlen. Wáhrend ihres Herbstzuges sah ich sie oft, an südlich gelegenen Wasserláufen, aus den Weidenstráuchern nach fliegen* den Insekten jagen. Sie besuhen zu dieser Zeit auch die Gebüsche der Feld* ránder und Gárten. Ganzé Familien, Paare, Junge zu zweien und einzelne Exemplare konnte ich schon so be*

20

obachten. D a geschieht es manchmal, dass sie mit ziehenden Graufliegen* fángern — Charaktervögel der zipser Bienenháuser — zusammenstossen. Doch bleiben sie nicht lange beisammen, denn, wie man dies am bestén im Garten beobachten kann, bereits am andern Morgen sind die unruhigeren Zwerg* fliegenfánger weitergezogen, wáhrend ihre schwerfálligeren Vettem, die Grau* röcke, noch lánger am Orte verharren. A m 1. August d. J. fand ich bei Tamás* falu, wo der wildromantische Béla*Bach in den Hernád*Fluss mündet, auf einer vom Bachbett senkrecht aufsteigenden Kalkfelsenwand, cca 8 m hoch, ein Nest mit Jungen unseres Vogels. A l s Stütze diente ein schmaler, durch ein abgebrö* ckeltes Felsenstück entstandener Saum. Abgesehen von der spáten Brut, welche sich aus dem in diesem Jahre spát ein* tretenden Frühling erklárt, finde ich diesen Fali darum erwáhnenswert, weil er uns die wahrscheinliche Lösung zur Frage: warum der Vogel die Náhe der Waldbáche in Gebirgsgegenden liebt, liefert. Ursprünglich dürfte er námlich an solchen Felswánden genistet habén und baute erst spáter in Baumnischen sein Nest. Bis er aber zu letzterer Nist* weise gelangte, gab es wohl erst eine Zwischenstufe, in der er sein Nest zwischen die frischen Auswüchse der Baumstámme anlegte, wie solches Rief* kohl in Mecklenburg beobachtete. A n einem kühlen, trüben September* morgen dieses Jahres, an dem die Sonne nur manchmal hervorblickte, überraschte mich der frisch und laut wie im M a i klingende Gesang eines Zwergfliegenfán* gers. Danach gehört unser lieber kleiner Freund auch zu den Herbstsángern.

IL P I G L I A M O S C H E P E T T I R O S S O (MUSCICAPA PARVA PARVA BECHST.) DEL DOTT. E U G E N I O GRESCHIK, MUSEO NAZIONALE UNGHERESE BUDAPEST. interessante e grazioso abita* tore delle foreste dell'avifauna u n * gherese l o si trova i n molte regioni d e l paese, ma i n nessun luogo é frequente. Esso predilige i faggi, le quercie e g l i abeti. Secondo le due grandi opere d i C h e r n é l i l pigliamosche pettirosso sarebbe stato scoperto i n U n g h e r i a presso Eperjes (comitato d i S á r o s ) n e l 1837 da Petényi, ma questo é un errore. Petényi v i t r o v ö cola solamente i l p r i m o n i d o e le uova, mentre l'uccello si trovava giá da l u n g o t e m p ó — i nostri dati v a n n o fino i l 1827 — nelle c o l l e z i o n i d i F ö l d v á r y e d i A e b l y . G i á allora era notato n e l comitato d i Pest, i n occasione del suo passaggio autunnale, come oggi q u a n d o si presenta anche nella periféria della capitale. UESTO

Q

10 m'incontrai col pigliamosche pettirosso molte v o l t é specialmente nelle magnifiche pinete della regioné del Szepes. N e i boschi dove si trova, esso costituisce i l loro principale ornamento. P r i m a della guerra lo vedevo d i rado, m a d a l 1924 11 numero d i questi uccelli segna u n aumento rallegrante. Predilige special* mente i boschi delle p i n i silvestri ed é bene se nelle vicinanze m o r m o r a qualche ruscello, oppure v i si trova qualche prato silvestre. D e p o n e i l suo n i d o nelle cavitá degli alberi prodotte da qualche taglio. Durante i l passaggio autunnale, l u n g o i corsi d'acqua aventi posizione m e r i d i o * nale spesso v i d i i pigliamosche pettirosso alzarsi dai cespugli degli salici per piglia* re g l i insetti. A l l o r a essi si trovano nei cespugli dei c i g l i o n i ed anche nei giardini. I n quell'epoca l i v i d i passare i n famiglia, a coppie, i g i o v a n i a due, ed anche soli.

A v v i e n e anche che strada facendo s'in* contrano con i pigliamosche grigi, uccelli tipici degli apiari della r e g i o n é del Szepes. M a n o n restano a l u n g o assieme, come si p u ö facilmenteosservare nei giardini, perché a l l ' i n d o m a n i i piglia* mosche pettirossi assai piű agili scompai* ono, mentre i compagni grigi sono ancora sul posto. II 1° agosto d i quest'anno presso i l v i l * laggio d i T a m á s f a l u , lá dove i l selvaggio ruscello B é l a sbocca n e l fiume H e r n á d , sulle ripide roccie dell'altezza d i 8 metri che s'inalzano d a l letto del ruscello, s u l l ' o r l o stretto p r o d o t t o dalia rottura d'una roccia, trovai i l n i d o ed i piccini del pigliamosche pettirosso. A prescindere dal covo tardivo, che si spiega con i l ritardo anormale della primavera, cito questo luogo insolito d i nidificazione, perché d á una spiegazione alla predilezione che quest'uccello ha per i ruscelli da montagna. E'verosimile cioé che i n origine esso s'annidasse su queste d i r u p i e che soltanto piü tardi sia passato alla n i d i f i * cazione nelle cavitá degli alberi. P r i m a perö d i passare a quest'ultimo sistema d i nidificazione, ci sara stato u n altro periodo transitorio, durante i l quale s'annidava nei germogli gettati d a l tronco degli alberi, come fu osservato a M e c k l e n * b u r g da R i e f k o h l . I n una fredda mattina d i settembre, quest'anno, sotto i l cielo coperto — con brevissime a p p a r i z i o n i del sole — m i beavo n e l magnifico canto del piglia* mosche pettirosso, che si faceva sentire come nelle piü belle giornate d i maggio. I n base a questa constatazione i l nostro grazioso pigliamosche pettirosso appar* tiene anche i n autunno tra g l i uccelli cantatori.

1928 O S Z

K

LE G O B E * M O U C H E R O U G E Á T R E (MUSCICAPA PARVA PARVA BECHST.) PAR M . EUGÉNE GRESCHIK D U MUSÉE N A T . HONGROIS, BUDAPEST

C

et gracieux représentant de la fauné ailée hongroise est un habitant des foréts, qui se rencontre partout dans le pays, mais n u l part trés fréquemment. II affectionne également les hétrais, les chénais et les foréts de coni* férés. Selon les deux grands ouvrages de Chernél, le gobe*mouche rougeátre a été découvert en Hongrie par Petényi en 1837 prés d'Eperjes, comitat de Sáros, mais c'est la une erreur. Petényi n'a trouve la que le premier n i d et les premiers oeufs, mais quand á l'oiseau, depuis longtemps, — les plus anciennes données qui nous restent remontent á 1827, — i l était connu de Petényi et se trouvait dans les collections de Földváry et Aebly. Des alors on Tavait observé dans sa migration d'automne dans le comitat de Pest, de mérne qu'aujourd'hui, oű i l se rencontre encore aux confins de la capitale. E PRECIEUX

Pour ma part, j'ai rencontre plus d'une fois le gobe*mouche rougeátre dans les magnifiques foréts de coniféres du Szepes* ség (Sépusie). Partout oü on le voit, i l est la parure des foréts. Avant la guerre je ne Fai apergu que rarement, mais depuis 1924, le nombre de ces oiseaux a heu* reusement augmenté. II aime particuli* érement les pins des foréts et préfére le voisinage des ruisseaux et des clairi* eres. II fait son n i d dans un de ces creux en forme de niche qui résultent des lésions des arbres. Dans sa migration automnale j'ai vu souvent, le long des ruisselets exposés au midi des petits gobe*mouches rouge* átres, s'envoler des buissons de saules et gober les insectes. A cetté époque,

22

ó

c

s

A

G

on le recontre aussi dans les buissons des sentiers et dans les jardins. J'ai déjá vu, en la saison dont je parle, des familles, des couples, des petits volánt deux á deux et mérne des solitaires. II arrive aussi alors qu'ils se rencontrent aussi en route avec des vols de gobe* mouche gr's, les oiseaux typiques des rüchers de Szepes. Mais ils ne restent pas longtemps ensemble, comme on peut bien observer dans nos jardins, car des le lendemain, les gobe*mouches rouge* átres beaucoup plus agiles ont déjá disparu, tandis que les congénéres gris s'y montrent encore. Le premier Aoüt dernier, prés de Tamás* falu, oü le pittoresque ruisseau Bélapatak se jette dans le Hernád, sur les parois de rochers calcaires qui s'allongent abruptement le long du lit du ruisseau, á environ 8 métres de hauteur sur une étroite corniche produite par un rocher détaché de la masse, j'ai apercu un nid de gobe*mouche rougeátre avec des petits. Abstraction faite de l'éclosion tardive qui peut s'expliquer par l'arrivée anor* malement tardive du printemps cetté année*ci, je mentionne cet emplacement insolite par ce qu'il explique d'une maniére assez vraisemblable, pourquoi le gobe*mouche rougeátre habite si volon* tiers dans les voisinages des ruisseaux de foréts. II est probable en effet qu'á l'origine ces oiseaux nichaient sur des parois rocheuses de ce génre et qu'ils n'ont adopté que plus tard la nidification dans les cavités des arbres. Mais avant d'en arriver á ce génre de nidification, ils ont connu peut*étre une époque inter* médiaire oü ils faisaient leurs nids sur les rejetons sortis du tronc des arbres, comme Riefkohl l'a observé dans le Mecklenbourg. Par un frais matin de Septembre dernier, par un temps brumeux, — le soleil ne faisant que quelques courtes apparitions,

— j ' a i j o u i d u chant m e r v e i l l e u x d u gobe*mouche rougeátre aussi sonore que par la plus belle j o u r n é e de M a i . A i n s i

BIRD

B

PROTECTION

donc, notre gentil g o b e í m o u c h e r o u g e á t r e compte au n o m b r e des oiseaux q u i chantent encore en automne.

IN ENGLAND

of its geographical position, E n g l a n d or shall I say the B r i t i s h Isles, holds a peculiar place i n bird*life m o v i n g either from the South or N o r t h or vice versa. F o r m a n y years n o w it has been the w o r k of the R o y a l Society for the Protection of B i r d s to organize Sanctuaries where rare migrants and other birds may congregate a n d breed at peace w i t h o u t any fear of being robbed or otherwise interfered w i t h . The organization of this Society is excellent a n d it is very largely o w i n g to their efforts that m a n y birds still preserve their place a m o n g the lists of B r i t i s h breeding birds. ECAUSE

B u t the Society w o u l d be helpless if it were not for that s p l e n d i d b a n d of watchers w h o , throughout allweathers, guard so jealously the preserves i n their care, and w i t h such m a r k e d success. These Sanctuaries are scattered over the B r i t i s h Isles from the O r k n e y s and Shetlands far to the N o r t h of Scotland to the e x t r é m é South W e s t of E n g l a n d i n C o r n w a l l a n d the South East i n K e n t w i t h various places i n W a l e s a n d other parts of E n g l a n d . N o t o n l y are the watchers so splendid i n their efforts but their m o r á l influence counts for an enormous lot as b y degrees even the most indifferent begin to realize that there must be something i n this protection, and soon t h r o u g h sheer respect feel that it is up to them, even if not to actually aid i n protection, a n y h o w to prevent others from t r y i n g to interfere w i t h protection so that i n due course it comes about that mere shame of not p l a y i n g the game causes m a n y w h o w o u l d otherwise rob the nests of rare birds to entirely desist f r o m so d o i n g and to see that others do the same. A n d then there comes the time to most o r n i t h o * logists, if not to a l l , w h e n mere egg collecting becomes an entirely secondary consideration and s l o w l y ceases to be replaced b y a real love of b i r d life, as exemplified by observation of the real life of breeding couples before, d u r i n g , a n d after, i n c u b a t i o n : and then protection becomes a safe and sure thing. There must always be a percentage of eggsrobbers, either themselves or t h r o u g h agents, for the mere lust of greed, and possibly competition, s o m é * times even for filthy l u c r e : s o m é even cloak their greed under the pretence of soícalled scientific purposes! but p u b l i c o p i n i o n w i l l g r a d u a l l y stop this, I do believe and hope, as the w o r l d gets more interested and attached to the b i r d life of the C o u n t r y . There is one more sideslight o n protection w h i c h is even more difficult to guard. It m i g h t be termed the irresponsible g u n m a n . A n n u a l l y i n S p r i n g , A u t u m n and W i n t e r , extremely rare birds pass t h r o u g h the B r i t i s h Isles, either t h r o u g h choice maybe, or storm d r i v e n or for s o m é reason u n k n o w n to mere m a n . Instead of that b i r d being watched w i t h interest a n d n o t e d w i t h care, the first thought of so m a n y is, alas, to shoot: a n d there lies a wretched corpse to be either h a n d e d over to s o m é M u s e u m to l o o k as it never l o o k e d i n real life or t h r o w n away

after a careless glancé. Whilst admitting that science must take its quota for careful analysis and classification even the most ardent gunman, if he would but think a little, should realize that every country would be all the richer in bird life if the poor unsuspecting creatures were allowed to go their way safe and sound, either to stay and breed in the country or to travel to its real destination. Perhaps time may teli and the day may come when birds may be left i n safety: is it toomuch to hope for? I trust not. H.

A MADÁRVÉDELEM ANGLIÁBAN H . W . M A D O C , D O U G L A S , ISLE OF M A N DÉLRÓL vagy északról jövő madarak vonulása alkalmával Anglia földrajzi fekvésénél fogva különös szerepet játszik. A z angol Királyi Madárvédelmi Társa* ságnak sokévi munkájába került a védett területek megszervezése, ahová ritka vonulók és más madarak összegyűlhetnek és háborítatlanul költhetnek. Ez a társa* ság kitűnően van megszervezve és nagy* részt fáradozásainak köszönhető, hogy még most is sok madár szerepel az angolországi költőmadarak névjegyzékén. Azonban a Társaság sem működött volna olyan eredménnyel, ha nem lettek volna oly kiváló őrei, akik bármilyen időben féltő gonddal őrzik a reájuk bízott vé* delmi területeket. Ezek a védett területek szét vannak szórva egész Angliában, északon az Orkney* és Shetland*szigetek* tői délen Cornwall*ig és Kent*ig. A z őrök tényleges munkája mellett azonban megbecsülhetetlen az az erkölcsi hatásuk is, amely lassan a legközönyösebb szem* lélőben is föltámasztja a madárvédelem jogosultságának gondolatát és ha ennek érdekében tényleges munkát nem is fejt ki, de másokat megakadályoz abban, hogy a védelem ügyének ártsanak. A legtöbb ornithologus megéri azt az időt, amikor a puszta tojásgyüjtés elveszti jelentőségét, sőt lassan megszűnik, a madarak életmódja iránti érdeklődés tért hódít, mint pl. a költőpárok megfigye* lése a költés minden szakában: s majd

A

24

W . MADOC.

Douglas, Isle of M a n

akkor tölti be a madárvédelem igazi hivatását. Tojásrablók mindig akadnak, akik személyesen vagy ügynökökkel dolgoznak, kapzsiságból, versengésből, olykor önző nyereségvágyból, sőt egyesek a tudományos cél álarca alatt! De ennek lassanként véget vet a közvélemény ereje, hiszem és remélem, amikor a közönséget jobban érdekli és leköti majd a vidék madárvilágának élete. A madárvédelemnek másik nehezen ellenőrizhető ellensége a felelőtlen puskás. Évente tavasszal, ősszel és télen rend* kívül ritka madarak költöznek át Anglián, önként, vagy pedig a vihar vagy más az ember előtt ismeretlen ok által kény* szerítve. A z ilyen madarat érdeklődő megfigyelés és ennek gondos följegyzése helyett a legtöbbször puskalövés éri: a szerencsétlen holttest aztán egy múze* umban nyer olyan alakot, amilyen alakú életében sohasem volt, vagy pedig köny* nyelműen eldobva ott marada helyszínen. • Megengedjük, hogy a tudománynak a pontos leírás és osztályozás céljából szüksége van bizonyos hányadra, azt azonban a legszenvedélyesebb puskásnak is be kell látnia, hogy minden vidék madárvilága annál gazdagabb volna, minél háborítatlanabbul folytathatná a szegény gyanútlan teremtés útját, hogy vagy az illető vidéken megtelepedhessen és költhessen, vagy pedig igazi rendel* tetési helyére tovább vándoroljon. Talán fölvirrad még az a nap, mikor a mada* rakat már nem bántják. Remélem, hogy az a kívánság nem elérhetetlen.

T H E NEEDS OF BIRD IN NEW*ZEALAND

PROTECTION

3. F I R E . HIS is the chief weapon of the farmer i n the conversion of forest into grassland, and as such is the chief agent i n (1) above. B u t i n a d d i t i o n , - J L there is considerable evidence that grassífires o n the originál t u s s o c k í p l a i n s of the South Island were the p r i n c i p a l factor i n the totál extinction of the N e w í Z e a l a n d quail. It remains n o w to indicate what is being done to protect the birds w h i c h are left, and what ought to be done to preserve them more effectively. There are t w o kinds of b i r d — protection — passive a n d active. So far as the first is concerned N e w í Z e a l a n d p r o b a b l y leads the w o r l d ; for under the A n i m a l s Pro? tection a n d G a m e A c t of 1921 almost every native b i r d is absolutely protected, while a small n u m b e r is placed o n a game schedule w h i c h permits their being shot at certain times and under very restricted conditions. It is n o w the p o l i c y of the G o v e r n m e n t to refuse collecting permits to non*residents, a n d i n the event of specimens of native birds being granted to foreign institutions, such specimens must be shot b y an official of the N e w í Z e a l a n d G o v e r n m e n t . It can fairly be said that so far as G o v e r n m e n t action is concerned this is a l l that is done to preserve the birds of N e w í Z e a l a n d , a n d o n paper it w o u l d seem to be allísufficient. H o w lamentably inadequate it is i n practice is indicated b y t w o very paradoxicai sets of facts: firstly, those birds w h i c h are not protected, but o n the contrary strenuously o u t l a w e d — for instance, the kea parrot, the shags and the harrier h a w k — are p r o b a b l y more abundant than ever, and i n s o m é cases extending their r a n g é ; secondly, the indigenous birds of C u b a , as I h a d an o p p o r t u n i t y to o b s e r v é i n 1925, seem i n n o worse case, if i n no better, than those of N e w í Z e a l a n d , yet so far as I c o u l d find they were shot or trapped w i t h o u t restriction. So far, then, as the protection laws i n N e w í Z e a l a n d are concerned, we can p r o b a b l y suggest no i m p r o v e m e n t . W i t h regard to active protection, what are we d o i n g to counteract the deleterious influences o u t l i n e d above, and what can we d o ? First, and foremost, the laws, excellent i n themselves, s h o u l d be enforced, as they are most emphatically not today. T o quote f r o m the latest report of the N e w í Z e a l a n d N a t i v e B i r d Protecí tion Society, » T h e A c t does not, however, state definitely whose business it is to enforce the conditions, and we have been unable so far to fix the responsibility. The Department o n w h i c h responsibility falls p r i m a r i l y has n o apparent means of checking poaching a n d other breaches of the A c t w i t h reference to these A b s o l u t e l y Protected B i r d s . Further, a l l the income from w i l d life sources appears to be set aside i n the interests of g a m e í b i r d a n d fish conservation, excepting a h a l f share of opossum s k i n royalties allocated to the State Forest Service for the purpose of destroying goats, deer, etc. T h i s latter, n o w a m o u n t i n g to a large sum, awaits utilisation. O u r most valuable birds are thus left out i n the cold. The State Forest Service, so far as their special reservations are concerned, s o m é A c c l i m a t i s a t i o n Societies a n d occasionally the police interest themselves, but the w h o l e matter of enforcing the conditions of the A c t , so far as these

specially listed birds are concerned, appears extremely vague and certainly requires elucidation. . .« Finally, The sanctuaries and reserves themselves are under the control of a number of different Government Departments and Boards. One of the greatest aims of the Bird Protection Society is to secure unity of control in all matters related to conservation. W i t h regard to the sanctuaries and reserves there exists the same notion that a mere paper declaration is allísufficient to obtain the end in view. I am glad to see that D r . H i l l , the Director of K e w Gardens, during his recent visit to NewíZealand, criticised very strongly in the local press this mistaken policy. He writes, »The setting aside of areas as reserves is a very laudable policy, but what I w o u l d like to k n o w is what exactly is your object in establishing these reserves? A r e they merely beauty spots set aside for picnic parties, or are they reserves for the preservation of native *plants? If, as I hope is the case, they are the latter it is nothing short of a scandal that in the Tongariro National Park, for instance, heather should have been introduced, and that goats should be allowed to wax fat on the growth on M o u n t Egmont. In Switzerland reserves are reserves, and the greatest precautions are adopted to prevent the introduction of alien plants. In NewíZealand, in somé instances at any rate, your policy seems to be to create a reserve and then to fill it wiht foreign plants or animals, much to the detriment of the native growth. Y o u r native flóra is such that it needs no outside assistance to make it attractive. What is needed seems to me to be a botanical expert to advise upon the policy in respect to your reserves.« A n d we w o u l d suggest alsó an ornithologist, for the welfare of the birds and the forest is intimately connected. The mánia for acclimatisation, or the establishment of foreign animals and plants, perhaps more prevalent in NewíZealand than in any other country, is a most insidious form of vandalism. In reserves and national parks it is a sin against posterity, and an everlasting reproach to NewíZealand, that such a process should not only be allowed, but should actually i n many cases be deliberately and actively encouraged by persons in authority whose patriotism, scorning those natural beauties which embody the very spirit of our country, rises no higher than a desire to create in NewíZealand a paltry imitation of other lands. The second line, then, which active protection must take, is a vigorous campaign against aliens — plánt and animál — in the sanctuaries and reserves, above all against the rats, feral cats, stoats and weasels. The two latter were intentionally introduced as a measure against the plague of rabbits, themselves alsó deliberately imported. But Australia, which suffers far more than NewíZealand from the rabbit pest, refused to believe that two wrongs could make a right, and has therefore never followed NewíZealand's bad example in introducing stoats and weasels. In the latter D o m i n i o n an Order in Council in 1923, declared stoats and weasels to be natural enemies of the rabbit throughout the country, and so these bloodthirsty little animals, widespread through the forests where rabbits do not exist, may not be destroyed save by special permission granted by Inspectors of Stock, and effective only on sanctuaries, poultry-farms and gameí raising establishments. In any case, a campaign against vermin cannot be underí taken without vastly more caretakers and skilled rangers than are at present employed. N o fewer than 39 islands and groups of islets round the coast are gazetted under various Acts as bird sanctuaries, but only two have curators.

26

There is another very dangerous side of the acclimatisation question w h i c h s h o u l d not be overlooked. Ö n c e a sanctuary is created i n a favourable situation there is a regrettable tendency to stock it, or w i s h to stock it, w i t h species of native birds not already present, but confined to different localities or even to other islands. In the case of the confusing medley of species and varieties i n the K i w i s ( A p t e r y x ) and the W e k a s ( G a l l i r a l l u s ) this practice leads i n e v i t a b l y to interbreeding and perhaps prevents for ever the elucidation of p u z z l i n g forms. It is species we s h o u l d preserve not mongrels. F i n a l l y there is great need for education. A healthy public o p i n i o n , freed f r o m the erroneous n o t i o n that the native birds are d o o m e d i n any case, w o u l d do more to enforce the protection*laws i n the back*blocks than a l l the police i n the w o r l d . This is the task of the N a t i v e B i r d Protection Society, a n d I can confidently report that it has the w o r k w e l l i n h a n d , and is receiving very hearty support from the Press and from the G o v e r n m e n t Departments concerned. T o summarise briefly, the greatest needs of b i r d are as f o l l o w s : 1. A d e q u a t e enforcement of the protection laws. 2. U n i t y of c o n t r o l of sanctuaries and reserves. 3. A campaign against aliens — plánt and a n i m á l 4. Intensive research into the p r o b l e m w h y s o m é changed conditions, w h i l e others disappear. 5. Education of y o u n g and o l d i n the value and and aesthetic, of the native birds of N e w * Z e a l a n d .

protection

in

NewíZealand

— i n the sanctuaries. species adapt themselves to interest, scientific,

J.

G.

MYERS,

SC.

economic

D.

N e w í Z e a l a n d M e m b e r o f the I n t e r n a t i o n a l C o m m i t t e e for B i r d P r o t e c t i o n

HOGY ÁLL A

MADÁRVÉDELEM

Ü G Y E N E W Í Z E A L A N D B A N ? ( Ú J Í Z E L A N D )

D R . J. G . M Y E R S , A NEMZETKÖZI MADÁRVÉDELMI BIZOTTSÁG Ú J Z É L A N D I T A G J A (Befejező

A

közlemény.)

m e z ő g a z d a s á g a tüzet is h a s z n á l j a az e r d ő s é g e k n e k legelővé v a l ó át* alakítása a l k a l m á v a l és ez a m a d á r v i l á g * ban hihetetlen pusztításokat v é g e z . í g y pusztult k i teljesen a déli szigeteken az ú j z é l a n d i fürj. A m i a m a d á r v é d e l m i t ö r v é n y e k e t illeti, abban U j * Z e l a n d vezet talán az egész világon. A z 1921*i állat* és v a d v é d e l m i t ö r v é n y alapján az összes ő s h o n o s madarak v é d e l e m alatt állanak, egy kis s z á m u k pedig csak engedéllyel lőhető bizonyos i d ő b e n , bizonyos helye*

ken. H a pedig idegen t u d o m á n y o s intéz* menyek részére engedélyezi is a k o r m á n y az i l y e n védett fajok lövését, a k k o r ezek csak az ú j z é l a n d i k o r m á n y k ö z e g e i által ejthetők el. A k o r m á n y a m a d á r v é d e l e m tekintetében mindent megtett, de a tör* v é n y e k csak p a p í r o s o n vannak meg. A m a d á r v é d e l m i területek és rezervátu* m o k m i n d k ü l ö n b ö z ő állami hivatalok ellenőrzése alatt állanak. A m a d á r v é d e l m i s z ö v e t s é g n e k a l e g f ő b b célja ezen ellen* őrzést egyesíteni. A rezerváciokról igen erős kritikát gyakorolt D r . H i l l , aki is k ü l ö n ö s e n kikelt az idegen n ö v é n y e k és állatok betelepítése ellen. E z az ész* szerűtlenség Ú j * Z e l a n d b a n o l y nagy mértékben v a n meg, m i n t sehol m á s u t t a v i l á g o n . E z z e l szinte m e g h a m i s í t j á k az eredeti természet szépségeit. A z aktív

m a d á r v é d e l e m egyik f ő e s z k ö z e az idegen n ö v é n y és állatok elleni k ü z d e l e m , főkép a p a t k á n y o k , m a c s k á k és m e n y é t e k ellen (e két u t ó b b i t s z á n t s z á n d é k k a l h o z t á k be az üregi n y u l a k e l s z a p o r o d á s a ellen, m i n t azoknak természettől fogva ellen* ségeit). C s a k h o g y ezek a kis r a g a d o z ó k elszaporodtak és ott is, a h o l üregi n y u l a k nincsenek. V é g ü l igen nagy h i á n y v a n a k ö z o k t a t á s b a n . E g y egészséges, m i n d e n * féle téves v é l e m é n y t ő l mentes k ö z v é l e * m é n y itt is n a g y o n sokat h a s z n á l h a t n a . Ennek a létrehozásán f á r a d o z i k , főleg az ő s h o n o s madarak v é d e l m é r e alakult társaság ( N a t i v e B i r d Protection Society). A z ü g y jelenleg a legjobb kezekben v a n és igen erős t á m o g a t á s b a n v a n része ennek,

ú g y a sajtó, m i n t a k o r m á n y részéről is. Röviden összefoglalva, Uj*Zelandban a m a d á r v é d e l e m terén a k ö v e t k e z ő fontos t e n n i v a l ó k v o l n á n a k : 1. A m e g l e v ő tör* v é n y e k megfelelő végrehajtása. 2. A védett területek, r e z e r v á t u m o k e g y s é g e s ellenőr* zése. 3. K i k ü s z ö b ö l n i a védett terüle* tekről m i n d e n idegen betelepített n ö v é n y t és állatot. 4. Tüzetes k u t a t á s o k azirány* ban, h o g y miért a l k a l m a z k o d n a k egyes fajok a m e g v á l t o z o t t é l e t k ö r ü l m é n y e k * hez, m í g m á s o k pedig eltűnnek onnan. 5. Felvilágosítani ú g y az ifjúságot, m i n t a felnőtteket Ú j * Z e l a n d ő s h o n o s m a d á r * világának gazdasági, tudományos és esztétikai értékéről és jelentőségéről.

A N A G Y PÓLING (NUMENIUS ARQUATUS FÉSZKELÉSE M A G Y A R O R S Z Á G O N

A

L.)

A l f ö l d eléggé k ö z ö n s é g e s és k ö z i s m e r t madara a nagy póling, melyet a nép szélkiáltónak is nevez, mert m e g j e l e n é s é b ő l az i d ő v á l t o z á s á r a lehet következtetni. H a a magasban a p ó l i n g elkiáltja magát, a pásztor* ember a k k o r m á r k ö z e l e b b tereli a n y á j a t a k a r á m h o z , tapasztalatból tudja, ugyanis, h o g y eső v a g y v i h a r v a n k ö z e l e d ő b e n . A z alföldi v a d á s z is j ó l ismeri a nagy ó v a t o s s á g á r ó l j ó l i s m e r t madarat. N é p ü n k hazainak tartja a fajt, noha ezideig fészkének n y o m á r a nem akadtak. A r r ó l , h o g y h a z á n k b a n fészkelne, sem a t u d o m á n y o s i r o d a l o m b a n , sem a s z á j h a g y o m á n y b a n említés nem történt. É v r ő l * évre m e g i s m é t l ő d i k , h o g y itt vagy ott pólingfészekre, illetőleg fiatalokra akadtak v o l n a , m i n d e z azonban csak téves hír volt, amely nem i g a z o l ó d o t t be. 20 évi k u t a t á s o m azt e r e d m é n y e z t e , h o g y v é g r e sikerült e k ó s z a hírekkel szemben biztos adatot is szereznem. 1928. évi m á j u s h ó 3*án m a d á r v é d e l m i k i r á n d u l á s r a i n d u l t u n k n é g y e n , h o g y a h a m v a s v a r j ú ( C o r v u s c o r n i x L.) fészekaljait irtsuk. U t u n k a Székesfehérvár mellett elterülő rétségre vezetett, a h o l az itt elterülő fűz és nyár* fákat k ü l ö n ö s előszeretettel f o g l a l j á k el fészkelési h e l y ü l a varjak. E z e n a rétségen a vasúti v o n a l t ó l k b . egy kilométernyire meglepetésszerűen egy nagy p ó l i n g szállt fel, amely m a g á r a vonta figyelmünket. A felröppenés helyét pontosan m e g j e g y e z t ü k és m a d a r u n k t o v á b b i m a g a t a r t á s á t lelapulva figyeltük. R ö p t é b e n igen g y a n ú s a n viselkedett, majd leszállt és idegesen jobbra*balra futkosott a m é g csak arasznyi magas fűben. M i n d e z t l á t c s ö v ü n k ö n át igen k ö n n y e n ésszrevettük, így a m a d á r a z o n o s s á g á h o z kétség nem férhetett. A nagy p ó l i n g ekkor r ö v i d e s e n ú j b ó l szárnyra kelt s a felrepülési helyét — v é s z h a n g o k a t hallatva — ismételten k ö r ü l r ö p k ö d t e . A z e g y é b k é n t r e n d k í v ü l ó v a t o s nagy p ó l i n g e szokatlan viselkedése azt a g y a n ú t keltette b e n n ü n k , hátha a fészkéről r ö p p e n t fel a m a d á r ? A megjegyzett pont MAGYAR

i r á n y á b a n e g y m á s t ó l bizonyos t á v o l s á g b a n a fészek felkutatására i n d u l t u n k . E k k o r már madarunk 5 — 6 társával p u s k a l ö v é s n y i r e k ó v á l y g o t t fejünk felett. R ö v i d keresés után a m á r ismert p o n t o n m e g t a l á l t u k a primitív f ö l d b e kapart g ö d r ö c s k é b ő l álló, száraz fűvel gyéren almozott fészket a benne levő n é g y nagy k ö r t e a l a k ú , zöldes alapon barnás pettyes tojással, amelyek a fészekben v é k o n y v é g ü k k e l befelé k ö r a l a k b a n feküdtek. A n é g y tojás mérete és súlya a k ö v e t k e z ő : I. H o s s z ú s á g a 67 mm., szélessége 43 m m . , s ú l y a 3*8 gr. II. H o s s z ú s á g a 68 m m . , szélessége 44 m m . , 4'05 gr. A I I I . h o s s z ú s á g a 70"2 m m . , szélessége 43'2 m m . , s ú l y a 4 gr. A I V . h o s s z ú s á g a 70 m m . , szélessége 45 m m . , s ú l y a 4"4 gr. M e g j e g y z e m , h o g y a s z ó b a n f o r g ó nedves réten, amely v i z e n y ő s , egy-két t ú z o k p á r ( O t i s tarda L.) is szokott fészkelni. R A D E T Z K Y D E Z S Ő , Székesfehérvár THE NESTING OF T H E E U R O P E A N C U R L E W ( N U M E N I U S A R Q U A T U S L.) IN H U N G A R Y BY DESIDER RADETZKY, SZÉKESFEHÉRVÁR N E of the c o m m o n and best k n o w n birds of the H u n g á r i á n Plains is the European C u r l e w , alsó called b y the people » w e a t h e r b i r d « as its appearance is believed to be a sign of a change i n the weather. W h e n the herdsman hears its call from above, he gathers his h e r d into the f o l d , as he k n o w s from ex* perience that rain or storm is appros aching. A l s ó the game shooters of the Plains are familiar w i t h the curlew, k n o w n for its great shyness. L o c a l people believe it to be a native b i r d , although no trace of its nest has hitherto been discovered. N e i t h e r i n the scientific lite* rature n o r i n legends has any mention been made of the fact that it breeds i n H u n g a r y . Y e a r after year nests or y o u n g of the curlew are said to have been dis* covered but the reports have i n v a r i a b l y been f o u n d to be erroneous and have never been substantiated, except i n the f o l l o w i n g case.

O

A s a result of 20 years of research I have succeeded i n obtaining positive data con* futing the various u n f o u n d e d rumours. O n M a y 3rd 1928, a party of four started o n a b i r d protection excursion for the

purpose of destroying the b r o o d of the h o o d e d crow ( C o r v u s cornix L.). O u r w a y led to the m e a d o w l a n d around Székesfehérvár where the w i l l o w s and poplars, usually f o u n d i n great numbers o n the meadows, are favourite nesting places of the h o o d e d crow. O n this meadow, at a distance of about one kilometre from the railway station, to our great surprise we caught sight of a curlew just f l y i n g up w h i c h , of course, at once attracted our attention. W e care* fully marked the place where the b i r d first took to its wings, and stooping d o w n watched its further conduct. I n flight it behaved somewhat suspiciously and c o m i n g d o w n it began to run ner* v o u s l y to and fro i n the grass, barely a few inches h i g h . W e c o u l d o b s e r v é all this very clearly through our field glasses and there c o u l d be no doubt as to the identity of the b i r d . The curlew then flew up again and emitting a few w a r n i n g notes circled r o u n d the spot from where it started. T h i s unusual be* h a v i o u r of a b i r d k n o w n to be very cautious made us w o n d e r whether it had a nest somewhere near. W e then started at a certain distance from each other i n the direction of the marked spot to find the nest. B y that time the curlew first noticed, w i t h five or six of its fellows, was at a distance of about a shot above us. A f t e r a short search o n the spot

where we saw the b i r d rise we f o u n d i n a nest, consisting of a s h a l l o w hole i n the earth, scantily l i n e d w i t h d r y grass, four large pear shaped green eggs w i t h b r o w n dots o n them. T h e me* asurements of the four eggs w e r e : the f o l l o w i n g . 1. length 6 7 m m , w i d t h 43 m m , weight 3'8 grammes; 2. lengt 68 m m , w i d t h 44 m m , weight 4'05 gr; 3. length 70.2 m m , w i d t h 45 m m , weight 4'4 g r ; 4. length 70 m m , w i d t h 45 m m , weight 4'4 gr. It s h o u l d be remarked that o n this meadow, w h i c h is always damp, alsó s o m é bustards (Otis tarda L.) are w o n t to breed. D A S BRÜTEN DES GROSSEN BRACHVOGELS (NUMENIUS ARQUATUS) I N UNGARN V O N DESIDERIUS RADETZKY SZÉKESFEHÉRVÁR

D

ER grosse B r a c h v o g e l ist i m unga* rischen A l f ö l d ein z i e m l i c h gemeiner u n d allbekannter V o g e l u n d w i r d v o m V o l k e auch » W i n d s c h r e i e r « genannt, da sein Erscheinen auf eine V e r á n d e r u n g der W i t t e r u n g schliessen lásst. T r o t z d e m ist über sein B r ü t e n i n U n g a r n weder aus der wissenschaftlichen Literatur, noch aus m ü n d l i c h e r Ü b e r l i e f e r u n g etwas sicheres bekannt geworden. N u n gelang es m i r endlich, nach 20*jáhrigem N a c h * forschen das sichere Brüten dieses V o g e l s festzustellen. A m 3. M a i 1928 begab i c h m i c h mit 3 Begleitern auf die W i e s e n i n der N á h e v o n Székesfehérvár, u m die dort auf W e i d e n u n d Pappeln zahl* reich vorhandenen Nester der N e b e l * kráhe ( C o r v u s c o r n i x L.) z u zerstören. V o n diesen W i e s e n flog, i n cca 1 K m Entfernung v o m Bahngeleise, unerwartet ein grosser B r a c h v o g e l auf, der unsere A u f m e r k s a m k e i t fesselte. W i r merkten uns genau den A u f f l u g s o r t u n d beobach* téten versteckt das weitere Betragen unseres V o g e l s . E r flog b a l d herab u n d lief i n dem erst spannenhohen Grase

aufgeregt h i n u n d her, was w i r durch unser Fernglas genau beobachten, so wie auch den V o g e l genau bestimmen k o n n t e n . B a l d nachher erhob er sich wieder i n die Luft u n d u m f l o g — W a r * nungsrufe ausstossend — mehrmals die Stelle. D i e s sonderbare G e b a h r e n brachte uns auf den G e d a n k e n , dass der V o g e l vielleich v o n seinem Neste aufflog. W i r gingen auf die gemerkte Stelle zu u n d jetzt schwebten bereits 5 — 6 Exemplare i n Schussweite ober unseren K ö p f e n . N a c h k u r z e m Suchen fanden w i r auch w i r k l i c h an der erwarteten Stelle das N e s t : eine kleine, primitív i n die Erde gescharrte G r u b e , mit wenigen trockenen G r a s h a l m e n ausgelegt. Es lagen darin 4 grosse, b i r n f ö r m i g e , auf grünlichem G r u n d é braun gefleckte Eier, mit der Spitze nach i n n e n gerichtet. L á n g é : 67; 68; 70-2; 70 m m . Breite: 43; 44; 43 2; 45 m m . G e w i c h t : 3*8; 4"05; 4; 4"4 g. Ich bemerke noch, dass auf obiger nassen Wiese auch einige Trappenpaare (Otis tarda L.) zu nisten pflegen. LA NIDIFICAZIONE DEL CHIURLO MAGGIORE (NUMENIUS ARQUATUS) IN U N G H E R I A DESIDERIO RADETZKY, ORNITOLOGO DEL MUSEO DI SZÉKESFEHÉRVÁR)

U

N uccello abbastanza comune e noto del bassopiano ungherese é i l c h i u r l o maggiore che viene chiamato dal p o p o l o messaggero d i vento, perché dalia sua presenza si p u ö dedurre cambiame nto di vento. Se i l c h i u r l o dá delle strida dall'alto i pastori portano i l gregge presso i l recinto, poiché sanno per espe* rienza che s'avvicina i l vento o l a tempesta. A n c h e i l cacciatore conosce bene l'uccello noto per la sua cau* tela. II nostro p o p o l o ritiene che la rázza sia nostrana benché finora n o n si é riusciti a scoprirne i l n i d o . C h e esso

n i d i f i c h i nel nostro paese n o n viene d i erba secca, con dentro 4 grandi uova ricordato né nella letteratura scientifica verdastre, con delle macchie brune, a né nella tradizione tramandataci dai forma d i pera, collocate i n forma d i nostri avi. A v v i e n e tutti gli anni che circolo con la punta sottile verso i l nel tale o nel tal'altro posto é stato centre del n i d o . L a misura ed i l peso scoperto un n i d o d i chiurlo ossia dei delle uova sono le seguenti: I. lunghezza piccini, ma poi risulta che la notizia 67 m m . , larghezza 43 m m . , peso 3'8 non é fondata. D o p o vent'anni d i i n d a * g r a m m i ; II. lunghezza 68 m m . , larghezza gini sono riuscito ad acquistare dei dati 44 m m . , peso 4'05 gr.; I I I . lunghezza sicuri d i fronté alle dicerie. II 3 maggio 70'2 m m . , larghezza 43'2 m m . , peso 4 del 1928 partimmo i n quattro con l o g r a m m i ; I V . lunghezza 70 m m . , lar* scopo d i distruggere i n i d i del corvo ghezza 45 m m . , peso 4 gr.; Osservo cinerino ( C o r v u s cornix L.). L a strada infine che n e l l ' u m i d o prato i n parola ci condusse ai prati che si stendono sogliono nidificare anche alcune paia di presso Székesfehérvár i cui salici ed i cui ottarde (Otis tarda L.). p i o p p i sono scelti dai corvi con speciale predilezione come posti per nidificare. In questo prato, a circa u n chilometro L A N I D I F I C A T I O N E N H O N G R I E dalia linea ferroviaria, con nostro g r a n d é D U GRAND COURLIS (NUME* stupore s i a l z ö a v o l o un c h i u r l o maggiore N I U S A R Q U A T U S ) richiamando sopra d i sé la nostra atten* P A R M . D E S I R É R A D E T Z K Y , zione. D o p o aver stabilito con esattezza O R N I T H O L O G U E D U M U S É E D E i l luogo dal quale l'uccello prése i l v o l o S Z É K E S F E L I É R V Á R ci appiattamo a terra osservando i suoi E C O U R L I S que le peuple n o m m e aussi m o v i m e n t i . Durante i l v o l o esso tenne 4 » s z é l k i á l t ó « (crie*vent) parceque de un contegno molto sospetto, p o i scese son apparition o n peut conclure u n correndo nervosamente a destra ed a changement de temps, est u n oiseau sinistra sull'erba alta appena u n palmo. assez c o m m u n et connu dans 1'Alföld Tutto ciö osservammo facilmente con (Bas*pays) hongrois. Q u a n d d u haut un binoccolo, q u i n d i sull'identitá deli'* des airs retentit le cri de cetté oiseau, uccello n o n poteva esservi alcun d u b b i o . le berger raméne son troupeau vers A breve distanza q u i n d i i l chiurlo l'enclos, car i l sait par expérience q u ' i l maggiore riprese i l v o l o , v o l a n d o ripe* va y avoir de la pluie ou de l'orage. tutamente i n t o r n o al posto donde aveva Le chasseur de l ' A l f ö l d connait bien spiccato i l v o l o , emettendo suoni d'al* aussi cet oiseau d'une prudence prover* larme. Questo contegno insolito del biale. N o t r e peuple v o i t en l u i u n oiseau chiurlo maggiore, uccello del resto stra* hongrois, bien que j u s q u ' á présent o n ordinarimente cauto, aveva destato i n n'ait p u en trouver le n i d . N i dans la n o i i l sospetto ch'esso abbia preso i l littérature scientifique, n i dans la tradi* v o l o dal suo n i d o . C ' i n c a m m i n a m m o tion orale, i l n'a jamais été fait mention verso i l punto fissato, alla ricerca del q u ' i l fit son n i d en notre pays. D ' a n n é e n i d o , mantenendo tra n o i una certa en année le cas se répéte de la p r é t e n d u e distanza. A l l o r a i l nostro uccello volteg* rencontre en tel ou tel lieu de n i d ou giava con 5 — 6 compagni sopra d i n o i de petits de cet oiseau, mais toujours a tiro d i fucile. D o p o brevi ricerche, c'était la une nouvelle érronée. A p r é s nel posto giá noto t r o v a m m o i l n i d o 20 ans de recherche j'ai réussi enfin á p r i m i t i v o , composto d i piccole buche me procurer une d o n n é e certaine au scavate nella terra e ricoperte con u n p ö sujet de bruits de ce génre.

L

V e r s le 3 M a i 1928, nous étions partis á la recherche de ce n i d , dans la direction á quatre pour une excursion dont le d u point o b s e r v é et en nous tenant á but était la protection des oiseaux: la une certaine distance les uns des autres. d é s t r u c t i o n d e n i d s de la corneille cendrée A ce moment, notre oiseau tournoyait (Corvus C o r n i x L.). N o t r e chemin nous déjá avec 5 o u 6 congénéres á une conduisit dans la prairie, á e n v i r o n u n p o r t é e de fusil au dessus de nos tétes. kilométre de la voie ferrée, u n grand A p r é s une courte recherche, nous trou? C o u r l i s prit son essor, á notre g r a n d é v á m e s au lieu déjá noté par nous, u n surprise, et nous l u i prétámes toute n i d p r i m i t i f formé d'un trou creusé notre attention. N o u s n o t á m e s soigneuse* dans le sol, garni d'un peu d'herbe ment le lieu d ' o ü i l c'était envolé et á séche et dedans quatre grands oeufs plat ventre nous o b s e r v á m e s ce que piriformes á points brunátres sur fond notre oiseau allait fairé. D a n s son v o l , verdátre et d i s p o s é s en cercle dans le i l y avait quelquechose de trés suspect, n i d , avec le bout le plus mince en i l descendit bientőt et se mit á courir dedans. nerveusement á droite et á gauche dans Les quatres oeufs avaient les dimensions l'herbe haute seulement d'un empan. et le poids suivants: I. L o n g u e u r : 67 m m , C o m m e nous pouvions trés bien observer largeur: 37 m m , p o i d s : 3'8 grammes. tout cela á travers notre longue?vue, i l II. L o n g u e u r : 68 m m ; largeurs: 44 m m , ne pouvait y avoir de doute sur l'iden? p o i d s : 4'05 grammes. I I I . L o n g u e u r : tité de cet oiseau. Peu aprés, le grand 70'2 m m , largeur: 43'2 m m , p o i d s : C o u r l i s s'envola de nouveau et tout en 4 grammes. I V . Longueur: 70 m m , lar? faisant entendre ses cris d'alarme, dé? geur: 45 m m , p o i d s : 4"4 grammes. II crivit des cercles autour de son lieu de faut remarquer que dans cetté prairie départ. Cetté conduite insolite d u grand h u m i d e et m a r é c a g e u s e quelques couples courlis d'ailleurs e x t r é m e m e n t précaution? d'outardes (Otis tarda L.) ont aussi cou? neux, éveilla en nous le soupqon q u ' i l tume de fair leurs nids. s'était envolé de son n i d . N o u s partimes

A VETÉSI VARJÜ ÉLETE ÉS G A Z D A S Á G I J E L E N T Ő S É G E A MEZŐHEGYESI ÁLLAMI BIRTOKON

A

A l f ö l d jellegzetes madara a vetési varjú. A h o l nagy kiterjedésű s z á n t ó f ö l d e k vannak ö s s z e f ü g g ő akácfacsoportokkal, s z ó v a l a h o l meg* élhetése és ténykedése biztosítva v a n : m i n d e n ü t t található. A nagykiter? j e d é s ű A l f ö l d ö n azonban n a g y o n aránytalanul vannak megoszolva a vetési varjak, m i v e l igaz ugyan, h o g y t á p l á l é k u k a t m i n d e n h o l megtalálhatják, ahol csak m e z ő * g a z d a s á g g a l foglalkoznak, de fészkeléssel alkalmas fák nem állnak m i n d e n ü t t rendelkezésükre. A z i l y e n v i d é k e n alig látunk vetési varjút, vagy csak elenyésző s z á m b a n . N a g y o b b akácosokat, melyek megfelelnek a vetési varjak t ö m e g e s fészkelésének, csak n a g y o b b uradalmakban találhatunk. A z i l y e n helyeken aztán v a n is m i n d e n fán 10—15 fészek és egy*egy kisebb vetési varjútelepen meg? s z á m l á l h a t u n k ma 800—1000 darabot is. M a g y a r o r s z á g mintaszerűen kezelt egyik legnagyobb b i r t o k a a m e z ő h e g y e s i állami m i n t a g a z d a s á g , melynek területe 30.000 MAGYAR

kat. h o l d . A b i r t o k o n a m e z ő g a z d a s á g n a k m i n d e n ágát m ű v e l i k : nagykiterjedésű szántóföldek, hatalmas cukorrépatáblák, kenderföldek, hatalmas k a s z á l ó k , e r d ő k v á l t a k o z n a k e g y m á s s a l . A z uradalmat m i n d e n i r á n y b a n szép fasoros utak szelik keresztül. M i v e l a vetési varjú itt táplálékát m i n d e n ü t t megkapja és fészkelésére alkalmas akácerdő is szép s z á m m a l v a n : mondhatjuk, h o g y M a g y a r o r s z á g egyik legnagyobb vetési varjútelepe M e z ő h e g y e s e n van. V a n is m i n d e n fán 8—10 fészek is; nemcsak az e r d ő k b e n , hanem bent a k ö z p o n t b a n az á l l o m á s melletti akácfacsoportokon és a parkokat szegélyező akácfákon is. Elképzelhetni, h o g y tavasszal, költés idején, m e k k o r a lárma v a n itt. A b i r t o k o n a b ú z a * és kukorica* termelés a fő és a cukorrépa. Tavasszal m i n d e n ü t t ott látjuk a vetési varjút csapatosan az eke után. Szedegeti a csimaszt, drótférget stb. Tavaszi szántás után a vetéseken j á r k á l és b i z o n y felszedegeti a gabonaszemeket is. M e z ő h e g y e s e n i l y e n k o r őriztetik a vetéseket és a vetési varjak kénytelenek a s z o m s z é d o s földre menni, ahol azokat nem őrzik. í g y j ö n n e k át h o z z á n k a s z o m s z é d o s Kisperegre. A tavaszi vetés után a répaföldeícet járják, szedegetve az o r r m á n y o s bogarakat. Szorgalmasan j á r j á k a legelőket és k a s z á l ó k a t és pusztítják a sáskát, szöcskét, tücsköket. A r a t á s után a tarlókon látjuk szedegetni az elhullott szemeket, de bizony a keresztekre is rászállnak és k i v e r i k a magot. M e g f o g j á k az egeret is. Télen a trágyatelepeken keresgélnek és a szétterített trágyán szedegetik a rovarokat. Tavasszal, a m i k o r a vetéseket őriztetik, elenyésző csekély az a kár, amit a vetési varjú a vetésekben o k o z . Ellenben az o r r m á n y o s b o g a r a k pusztításánál: a cukor* répánál, jelentős hasznot hoznak. H o g y a vetési varjú hasznos*e vagy káros, az nemcsak a veteményektől, a talajtól függ, hanem az i d ő j á r á s t ó l is. Tavasszal, ha az i d ő száraz és meleg, a bogarak e l ő j ö n n e k és így a vetési varjak a z o k b ó l élnek és ezekkel nevelik fel fiaikat. H a azonban az i d ő esős és h ű v ö s , a rovarok elrejtőznek a föld alá és a vetési v a r j ú kénytelen lesz gabonaszemeket keresni és ezt is h o r d a n i fiainak, holott — m i n t a g y o m o r t a r t a l o m v i z s g á l a t o k igazolják — a vetési varjú főleg r o v a r o k k a l neveli fel fiait. H o g y n y á r o n és tavasszal kevesebb vetési varjút látni M e z ő h e g y e s e n , m i n t ősszel és télen ( m i n t azt az uradalom igazgatója írja: A q u i l a 3. X X X I I . 13.), ennek az oka az, h o g y a vetési varjak bejárják a s z o m s z é d o s határokat is. í g y n á l u n k Kisperegen is k o r a reggeltől késő estig csatangolnak és csak este szállnak haza a h á l ó t a n y á j u k r a . Jelenleg kevesebb a vetési varjú M e z ő h e g y e s e n , mint régen. E n n e k oka, az u r a d a l o m i g a z g a t ó j a v é l e m é n y e szerint, » h o g y az e r d ő g a z d a s á g akácerdejénél a h ú s z é v e s v á g á s f o r d u l ó r a tért át és ezek a fiatal a k á c o s o k nem n y ú j t a n a k megfelelő fészkelőhelyeket a vetési varjak részére.« ( A q u i l a X X X I I . 13.) E n n e k a hatását érzik is M e z ő * hegyesen a k á r o s bogarak e l s z a p o r o d á s a folytán. É p p e n ez o k b ó l elhatározták, hogy az a k á c e r d ő k n é l a 30 éves v á g á s f o r d u l ó k r a térnek vissza. M i n d e n t egybe? vetve láthatjuk, h o g y a vetési varjú a m e z ő h e g y e s i b i r t o k o n t ö b b hasznot hoz, m i n t amennyi kárt tesz. A vetési v a r j ú k é r d é s b e n azonban nem szabad sohasem elhamarkodva ítélnünk: h o g y tiszta képét lássuk ennek, n a g y o n sok k ö r ü l m é n y r e k e l l tekintettel lenni és csak évek kitartó megfigyelése után ítélhetünk erről helyesen. O k k a l * m ó d d a l azonban elérhetjük azt is, h o g y a vetési varjú haszna m i n d i n k á b b emelkedni fog; kártétele pedig alig lesz s z á m í t á s b a v e h e t ő . (Sajnos, h o g y a m e z ő * hegyesi b i r t o k o n nincsen alkalmazva szakornithologus, aki nemcsak a varjú* kérdésben, de m á s b a n is hasznos és értékes adattal g a z d a g í t h a t n á a magyar m a d á r t a n i szakirodalmat. Szerk.) CSATH

ANDRÁS,

Kispereg

T H E LIFE A N D E C O N O M I C I M P O R T A N C E OF T H E ROOK O N T H E STATE PROPERTY AT MEZŐHEGYES BY A N D R E W CSATH, TEACHER A T KISPEREG

T

H E rook nests i n the large acacia w o o d s of the H u n g á r i á n Plains. There are as m a n y as 10 to 15 nests i n s o m é of the trees and i n s o m é of the smaller rook settlements there are as m a n y as 500 to 1000 nests. The largest agricultural property of the H u n g á r i á n State is M e z ő h e g y e s , covering 30.000 cadastral yokes. The estate is crossed i n every direction b y acacia*bordered roads. The m a i n products of the estate are wheat, maize and sugár beet; but we alternately meet alsó large hemp*fields, pastures, meadows and w o o d s . The larg* est rook settlement is at M e z ő h e g y e s . In spring, d u r i n g p l o u g h i n g the rook follows the p l o u g h everywhere p i c k i n g up grubs, w i r e * w o r m s and alsó the grains of wheat from the spring s o w i n g . F o r this reason the crops at M e z ő h e g y e s have to be wathed. A f t e r the spring s o w i n g the rooks stroll about o n the beet fields p i c k i n g up the beetles. O n pastures and meadows it destroys dilis gently the grashoppers and crickets. Therefore the h a r m done b y beetles i n the s u g á r beet is of littte account. A f t e r harvesting, the rook looks for the wheat* grains o n the stubble*fields but at the same time it beats out the grain from the sheaves. It alsó catches mice. I n winter it searches for food o n the dung* heaps, but it can alsó be seen i n large flocks on the road*side. I n rainy and c o l d weather the rook is obliged to feed o n grain o n w h i c h it alsó feeds its y o u n g , as the w o r m s hide i n the g r o u n d d u r i n g the rainy season. I n d r y weather, h o w * ever, it prefers insects to grain, alsó for its y o u n g . A t present the n u m b e r of rooks at M e z ő h e g y e s is less than it used to be, o w i n g to the fact that the 20 years'

period of the cutting d o w n of w o o d s has deprived them of suitable nesting places. A s their decrease is beginning to be felt i n the agriculture on the estate, the management of the estate has decided to cut d o w n the trees every 30 years o n l y . W h e t h e r the rook is a useful, or h a r m f u l b i r d can be decided o n l y after several years of careful observation. A s a matter of fact at M e z ő h e g y e s the rook is more useful than harmful. LÉBEN U N D WIRTSCLIAFTLICHE BEDEUTUNG DER SAATKRAHE A U F DER STAATSDOMANE Z U MEZŐHEGYES VON ANDREAS CSATH KISPEREG

D

IE wahre H e i m a t der Saatkráhe sind die grossen A k a z i e n w á l d e r des ungarischen A l f ö l d . E i n B a u m trágt oft 10—15 Nester u n d i n einer kleineren S a a t k r á h e n k o l o n i e betrágt die Z a h l der Nester oft 8 0 0 - 1 0 0 0 Stück. D i e grösste, musterhaft bewirtschaftete S t a a t s d o m á n e U n g a r n s ist M e z ő h e g y e s mit 30.000 kat. Joch. Sie w i r d d u r c h A k a z i e n a l l e e n durchschnitten. Es w i r d hauptsáchlich W e i z e n u n d M a i s , wie auch Z u c k e r r ü b e angebaut, aber auch grosse Hanffelder, W e i d e p l á t z e , W i e s e n u n d W á l d e r sind hier zu finden. H i e r befindet sich die grösste S a a t k r á h e n k o l o n i e U n g a r n s . D i e S a a t k r á h e folgt i m F r ü h l i n g überall dem Pfluge, Engerlinge, D r a h t w ü r m e r u n d aus der Frühlingssaat auch W e i z e n k ö r n e r auflesend. D a r u m m ü s s e n die Saaten i n Mezőhegyes unter Aufsicht gestellt werden. N a c h der F r ü h l i n g s s a a t besucht sie die R ü b e n f e l d e r , fleissig Rüsselkáfer sammelnd. A u f den W e i d e p l á t z e n u n d W i e s e n verzehrt sie viele Heuschrecken u n d G r i l l e n . D a r u m ist der Schaden der Rüsselkáfer auf den R ü b e n f e l d e r n k a u m nennenswert. N a c h der Ernte sucht sie nach W e i z e n k ö r n e r n auf den Stoppeln oder schlágt die K o r n e r aus den K r e u z e n

heraus u n d fángt M á u s e . I m W i n t e r treibt sie sich auf den D u n g h á u f e n herum, ist aber auch neben den Strassen háufig. B e i Regen u n d k ü h l e m Wetter ist sie gezwungen W e i z e n k ö r n e r anzu* gehen u n d füttert damit auch die Jungen, da die Insekten sich unter die Erde versteckten. B e i trockenem W e t t e r aber náhrt sie sich mehr v o n Insekten u n d zieht auch ihre Jungen damit auf. Z u r z e i t hat sich die Z a h l der S a a t k r á h e n i n M e z ő h e g y e s verringert, da die B á u m e mit 20 Jahren ausgeschlagen werden u n d solch junge S t á m m e ihnen keine entsprechenden Nistgelegenheiten bieten. D a i h r R ü c k g a n g sich i n der L a n d * wirtschaft bemerkbar macht, w i r d man die A b h o l z u n g auf 30 j á h r i g e Perioden verlángern. D i e Frage, ob die S a a t k r á h e schádlich oder nützlich, k a n n bloss durch mehrjáhrige genaue Beobachtung ent* schieden werden. I m G r u n d é genommen ist die S a a t k r á h e i n M e z ő h e g y e s eher nützlich als schádlich. LA VITA E L'IMPORTANZA E C O N O M I C A DELLA COR* N A C C H I A NELLE TENUTE D E M A N I A L I DI MEZŐHEGYES DI A N D R E A CSATH, MAESTRO ELEMENTARE, KISPEREG

L

A patria della cornacchia si trova nei 4 grandi boschi d i acacia del basso* piano ungherese. Su ciascun albero si trovano anche 10—15 n i d i ed i n ogni singola cornacchiaia i l numero dei n i d i supera anche i l numero d i 800 — 1000. L a maggiore tenuta demaniale d e l i ' U n * gheria, quella d i M e z ő h e g y e s , a m m i n i * strata esemplarmente, conta 30.000 jugeri catastrali. La tenuta é tagliata da lunghe file d'acacia. N e l l a tenuta si produce principalmente frumento e granoturco nonché barbabietole, ma notevoli sono anche le térre seminate a canapa, i pas* coli, i prati ed i boschi. I v i si trova la

piü g r a n d é cornacchiaia d ' U n g h e r i a . In primavera la cornacchia si trova d o v u n * que dove lavora l'aratro cogliendo larve e v e r m i e n o n manca d i raccogliere dalia semina primaverile anche i grani d i fru* m e n t ő . Per questo m o t i v o a M e z ő h e g y e s le semine devono essere custodite. D o p o le semine p r i m a v e r i l i le cornacchie visi* tano le piantagioni d i rape per cogliervi i curculionidi. N e i pascoli e nei prati distrugge con zelo le cavalette e d i g r i l l i . I d a n n i prodotti alle barbabietole dai c u r c u l i o n i d i q u i n d i sono insignificanti. D o p o la mietiture va i n cerca dei grani d i frumento rimasti nelle stoppie. A c c h i a p p a anche i topi. D ' i n v e r n o fruga tra i l con* cime, ma l o si vede i n gran numero anche l u n g o le strade. I n caso d i pioggia e d i freddo é costretto ad alimentarsi con grano d i frumento e con questo alimenta anche i figli, poiché gli insetti si nascondono sotto terra. Se i l t e m p ó é asciutto si alimenta principalmente d'insetti e con questi crescono anche i suoi figli. A M e z ő * hegyes attualmente i l numero delle cor* nacchie é d i m i n u i t o i n mancanza d i corrispondenti l u o g h i d i nidificazione. Solamente dopo m o l t i anni d i precise osservazioni é possibile| stabilire se la cornacchia é uccello utile o dannoso. I n ultima analisi a M e z ő h e g y e s la cornacchia é piuttosto utile che dannosa. LA VIE D U CORBEAU*FREUX ET S O N I M P O R T A N C E ÉCONOMIQUE D A N S LE D O M A I N E N A T I O N A L DE MEZŐHEGYES PAR A N D R É CSATH, INSTITU* TEUR Á KISPEREG.

L

A demeure d u corbeau*freux est dans é les grandes foréts d'acaccia de 1'Alföld (bas*pays) hongrois. O n peut compter sur le mérne arbre j u s q u ' á 10 á 15 nids et en certaines colonies, pas mérne les plus grandes, le nombredes nids de cet oiseau d é p a s s e 800 á 1000. M e z ő h e g y e s ,

le plus grand domaine d'État de la H o n g r i e est u n m o d é l e d'exploitation et couvre 30.000 ácres cadastraux. C e do* maine est parcourru par des routes b o r d é e s d'acaccias. L a culture principale y est le fromentet le mais, mais aussi la betterave sucriére, cependant o n y v o i t alterner de grands champs de chanvre, des páturages, des prairies et des foréts. C'est lá que se trouve la plus g r a n d é colonie de corbeau* freux. A u printemps, le corbeau*freux est toujours lá derriére la charrue, pour chercher les lombrics et les vers, mais i l enléve aussi des grains de blé des semailles printaniéres. C'est pour* q u o i , á M e z ő h e g y e s , i l faut fairé garder les cultures. A p r é s les semailles printa* niéres, i l hanté les champs de betterave et détruit les charangons, dans les p á t u r a g e s et dans les prairies i l détruit assiduement les sauterelles, les grillons et les cigales. C'est p o u r q u o i les rava? ges causés par les charancons dans les betteraves sucriéres sont peu consi* dérables. A p r é s la moisson, i l cherche les grains de blé dans les chaumes,

A

MADÁRVÉDELEM

mais i l va aussi les prendre jusque dans les javelles. II attrape aussi les souris. E n hiver i l affectionne les tas de fumier, mais o n le v o i t aussi en grand n o m b r e le l o n g des chemins. Par les temps p l u v i e u x et frais, i l est forcé de se n o u r r i r de grains de blé et d'en n o u r r i r aussi ses petits, car les insectes se cachent sous le sol. M a i s par les temps secs, c'est p l u t ő t d'insectes q u ' i l se nourrit, i l et sa famille. A c t u e L lement le n o m b r e des corbeauxsfreux á M e z ő h e g y e s est m o i n d r e qu'autrefois. La cause en est que les coupes bidécén? nals ne leurs ont pas procuré p o u r leurs nids des places a p p r o p r i é e s . Leur d i m i n u t i o n commengant de fairé sentir son effet dans l'agriculture, la direction retourne au systéme des coupes tridécén* nals. Le corbea*freux est i l utile ou nuisible? C'est ce que l ' o n ne pourra d é c i d e r q u ' a p r é s p l u s i e u r e s années d'obsers vations précises. E n faite, á M e z ő h e g y e s , le corbeauífreux est plutőt utile que nuií sible.

NÉPSZERŰSÍTÉSE.

Jk z O R N I T H O L O G I A m i n t leíró t e r m é s z e t t u d o m á n y kikutatta a m a d á r sajátságait, / \ életének titkait és mindezt nem azért tette, h o g y c s u p á n az emberi k í v á n c s i s á g o t A \± elégítse k i , hanem a hihetetlen leleményességgel és kitartással ö s s z e h o r d o t t anyagot azért ismerteti meg az emberiséggel, h o g y az a gyakorlati életben ezen t u d o m á n y b ó l a saját b o l d o g u l á s á n a k elősegítésére mindazt felhasználja, a m i b ő l reá előnyök támadnak. A t u d ó s o k mellett tehát s z ü k s é g v a n o l y gyakorlati emberekre, akik a t u d o m á n y igazságait az életbe átültetik, m á s s z ó v a l népszerűsítik a t u d o m á n y t . H a z a i v i s z o n y a i n k a t tekintve, ha m e g g o n d o l j u k azt, h o g y a rovarpusztító fecskék mindegyre f e l t ű n ő b b e l m a r a d á s a folytán a r o v a r v i l á g e l s z a p o r o d á s a m e z ő g a z d a s á g i terményeinket tönkre teheti s ha megfontoljuk, h o g y e r e d m é n y e s gyümölcs? termesztés r o v a r e v ő madarak szorgos m u n k á j a nélkül alig lehetséges, m i n d e n gondunkat a télen?nyáron k ö z t ü n k élő hazai r o v a r e v ő madarak v é d e l m é r e , illetve elszaporítására k e l l f o r d í t a n u n k . M a m é g azonban a m a d á r v é d e l e m csak egyesek kedvtelése, mintsem megfontolt, m e g g y ő z ő d é s b ő l f a k a d ó egyetemes t á r s a d a l m i m u n k a .

Ezért szükséges, h o g y útoníútfélen r á m u t a s s u n k a m a d á r r a , mint k ö z g a z d a s á g i tényezőre. A t u d o m á n y o s folyóiratok nem kerülnek széles rétegek k ö z é , a » m a d a r a k és fák n a p j a « pedig egyelőre elegendő e r e d m é n y t felmutatni nem tud, mert a gyermek a m a d á r fontosságát értékelni m é g nem képes. A ma emberének figyelmét csak az köti le, amit l é p t e n * n y o m o n szeme elé tárnak. A m a d á r v é d e l e m népszerűsítésénél is ezen tapasztalatból kell k i i n d u l n i . Ligetekben, s é t á n y o k b a n a legforgalmasabb helyeken díszes, ízléses madáretetőket k e l l felállítani úgy, h o g y azok senki figyelmét el ne kerülhessék. O l y külföldi helyeken, ahol a m a d á r v é d e l m i egyesület intenzív m u n k á t v é g e z , p l . G r á c b a n m i n d e n ü t t találkozik az ember madáretetőkkel. Székesfehérváron a turisták m a d á r v é d ő csoportja a forgalmas ligetekben székely faházak mintájára készült, különféle alakú madáretetőt állított fel, az e r e d m é n y m e g l e p ő volt. A k ö z ö n s é g azonnal felkarolta azokat s bőségesen hordta oda az ennivalót. A madáretető kezelői által kiaggatott fél diók, f a g g y ú d a r a b o k cinkelátogatóit csoportokban figyelte a k ö z ö n s é g , a madarakat pedig a h ó leesése után egyáltalában nem zavarta az emberek közelléte. V o n z ó s a madarak iránti szeretet f o k o z á s á r a alkalmas a m a d á r h á z . Klagenfurt füvészkertjében 3 m á t m é r ő j ű k b . 5 m magas nyolcszögletes kalitka áll, benne sok éneklő hazai m a d á r , a k a l i t k a k ö r ü l sűrűn elhelyezett padok. A z őr e l ő a d á s a szerint ezen padok egész nap el vannak foglalva s m i n d e n látogató hoz m a g á v a l madáreledelt. G o n d o s k o d n i k e l l arról, h o g y m a d á r o d u , ablaketető, kisebb kerti etető a v á r o s néhány k e r e s k e d ő j e k i r a k a t á b a n á l l a n d ó a n közszemlére kitéve álljon, mert a k ö z ö n * ség tájékozatlan abban, hogy ezeket h o l szerezheti be. M i l y praktikus d o l o g v o l n a , ha a m i nagy faiskoláink nagyobb rendelőiknek a gyümölcsfacsemetékhez ráadásul m a d á r o d u t n y ú j t a n á n a k át s különféle j ó t é k o n y intézményünk pedig a fiatalság s z o k á s o s karácsonyi a j á n d é k a i k ö z é a m a d á r o d u t , mint legnemesebb játékszert besorozná. N a g y megértéssel fogadja a k ö z ö n s é g a m a d á r v é d e l m i törekvéseket, mert s z ó r a k o z á s t nyújt neki a m a d á r etetése s m i n d e n k i b e n felébreszti az i r g a l m a s s á g nemes érzését. C s u p á n arra k e l l t ö r e k e d n ü n k , hogy ezen j ó cselekedetek g y a k o r l á s á n a k lehetőségét biztosítsuk s megmutassuk, hogy azt m i k é p cselekedje helyesen. SZTANKOVITS JÁNOS

Székesfehérvár,

a M . O . Sz. a l e l n ö k e .

POPULARISATION OF BIRD P R O T E C T I O N JOHN SZTANKOVITS, A L D E R M A N SZÉKESFEHÉRVÁR R N I T H O L O G Y as a descriptive natural

perseverence collected, i n order to uti* lize all that part of this science w h i c h may advantageously be applied to prac* tical life. Consequently, i n addition to the scientists the cooperation of laymen

science has explored the charac* teristics of the b i r d an the secrets of its life not o n l y to satisfy h u m á n curio* sity, but it makes k n o w n to h u m a n i t y the matériái thus w i t h ingenuity and

alsó is required for the purpose of transplanting the facts of science into practical life, or i n other words to p o p u í larise the science. K e e p i n g i n v i e w local conditions, if we

O

consider t h a t o w i n g t o the more a n d more conspicuous absence of the insectivorous s w a l l o w the increase of insects m a y r u i n our agricultural produce, and that suc* cessful fruit farming is almost impossible w i t h o u t the diligent help of insectivo* rous birds, we w i l l reálisé that we must do all i n our p o w e r to further the pro* tection a n d increase of insectivorous birds. A t present, however, b i r d protec* t i o n is more the h o b b y of a few than a w e l l organised universal social w o r k based o n c o n v i c t i o n . It is, therefore, necessary everywhere and o n a l l occa* sions to d r a w attention to the b i r d as a political economic factor. Scientific publications do not reach a l l classes of people, a n d the " B i r d * a n d A r b o r d a y " cannot s h o w sufficient results, as children are not able to realize the importance of b i r d s . T o d a y the attention of people is o n l y attracted b y such things w h i c h they meet at every step. T h i s fact s h o u l d be kept i n v i e w i n popularising b i r d pro* tection. I n the most frequented spots of p u b l i c parks and promenades neat a n d attractive b i r d feeding arrangements s h o u l d be erected i n conspicuous posi* tions. I n other countries where intensive activity is displayed b y the Society of B i r d Protection, for instance i n G r a z , one meets such b i r d sanctuaries every* where. The Tourist B i r d Protection G r o u p has set up i n Székesfehérvár i n the w e l l frequented parks b i r d feeders made i n different shapes, after the design of Székler w o o d e n houses, w i t h amazing results. The p u b l i c at once took up the idea a n d provides b i r d f o o d i n abun* dance. C r o w d s of people are always w a t c h i n g the birds p i c k i n g up the nuts, t a l l o w and a l l k i n d s of other f o o d given to them b y the caretakers of the feeding houses and w h e n the g r o u n d is covered w i t h s n o w the birds are no longer frigh* tened away b y the appearance of people. Bird*houses are v e r y attractive and tend to increase the love of birds. I n the

botanical garden i n Klagenfurt there is an octagonal bird*house five metres h i g h a n d three metres i n diameter w i t h many birds of H u n g á r i á n breed i n it. The cage is s u r r o u n d e d b y benches for the public and according to the keepers these benches are occupied a l l day a n d every visitor brings along s o m é b i r d food. Care s h o u l d be taken that small nesting boxes, w i n d o w * a n d small garden feeders are c o n t i n u a l l y e x h i b i t e d i n s h o w w i n d o w s , as otherwise the public w i l l not k n o w where to obtain such articles. H o w practical it w o u l d be if our tree nurseries w o u l d send to their customers w i t h each larger order a nesting*box and if our charity institutions w o u l d add nesting*boxes to the toys distributed a m o n g children and youths at C h r i s t * mas. The public shows great understan* d i n g for the endeavours of b i r d protec* t i o n societies as the feeding of birds, i n a d d i t i o n to being a distraction, awa* kens i n almost e v e r y b o d y the noble feeling of charity. A l l we have to do is to secure the p o s s i b i l i t y of exercising such charity and to s h o w h o w it s h o u l d be carried out.

DIE P O P U L A R I S I E R U N G DES VOGELSCHUTZES V O N STADTRAT J O H A N N SZTANKOVITS SZÉKESFEHÉRVÁR IE O r n i t h o l o g i e beschenkte uns mit einer F ü l l é v o n Beobachtungen aus dem L é b e n der V ö g e l , aus welcher man fürs praktische L é b e n v i e l N ü t z l i c h e s entnehmen k a n n . W e n n w i r bedenken, dass unsere Insektenfresser i m m e r w e n i * ger werden, w e n d e n w i r gewiss unsere ganze A u f m e r k s a m k e i t dem Schutze dieser nützlíchen V ö g e l zu. D e r V o g e l * schutz ist aber heute erst eine Lieb* haberei einzelner, d a r u m ist es nötig, i m m e r wieder auf die volkswirtschaft* liche Bedeutung der V ö g e l hinzuweisen.

D

D i e wissenschaftlichen Zeitschriften ge* langen nicht i n die breiteren Schichten der Gesellschaft u n d der » V o g e l * u n d B a u m t a g « kann vorláufig keine g e n ü g e n * den Resultate aufweisen, w e i l die K i n * der die Bedeutung des V o g e l s noch nicht richtig beurteilen k ö n n e n . D i e Generation v o n heute beachtet n u r das, was i h r auf Schritt u n d Tritt v o r A u g e n geführt w i r d . Diese Erfahrung mache sich auch der Vogelschutz zunutze. I n öffentlichen A n l a g e n stelle man an den gangbarsten Stellen Futterháuser, wie z.' B. i n G r a z , auf. In Székesfehérvár erzielten w i r mit solchen, nach A r t der Székler H o l z h á u s e r gebauten, Futter* háusern grosse Erfolge. A u c h ein V o g e l * haus mit S i n g v ö g e l n bevölkert, wie i n Klagenfurt, hebt das Interessé für die V o g e l w e l t beim P u b l i k u m . M a n sorge auch dafür, dass i n den A u s l a g e n einiger Gescháfte i n den Stádten stets einige N i s t h ö h l e n , Futterháuschen usw. aus* gestellt werden, denn das P u b l i k u m weiss oft nicht, w o diese Sachen zu kaufen sind. Es w á r e w ü n s c h e n s w e r t , w e n n unsere grossen Baumschulen den grösseren Bestellungen N i s t h ö h l e n bei* gebén w u r d e n u n d W o h l t á t i g k e i t s v e r e i n e bei der Weihnachtsbescherung derJugend auch den Nistkasten, als edelstes Spiel* zeug, nicht vergessen w o l l t e n .

LA POPOLARIZZAZIONE DELLA PROTEZIONE DEGLI UCCELLI GIOVANNI SZTANKOVITS, CONSIGLIERE MUNICIPALE SZÉKESFEHÉRVÁR

L

come scienza descrittiva, ha esaminato e definito le proprietá degli uccelli, i segreti della vita d i essi n o n per curiositá, ma bensi perché nella vita pratica l'umanitá ne possa usufruire a proprio vantaggio. A c c a n t o agli scien* ziati q u i n d i necessitano gli u o m i n i pratici 'ORNITOLOGIA,

che trapiantino nella vita le veritá della scienza ossia la popolarizzino. C o n s i * derando che i n seguito alla sempre maggiore assenze delle rondinelle i l moltiplicarsi degli insetti potrebbe r o v i * nare i nostri prodotti agricoli e consi* derando che appena é possibile un'effi* cace produzione d i frutta senza l'opera diligente degli uccelli che si nutrono d i insetti é chiaro che si deve curare la protezione ed i l moltiplicarsi degli uccelli. O g g i la protezione degli uccelli é piü un passatempo d i singoli che un'opera sociale fatta per convinzione. E'necessario q u i n d i richiamare continuamente l'atten* zione sugli uccelli come fattori dell'eco* n o m i a nazionale. I periodici scientifici n o n sono diffusi tra le masse, le » g i o r * nate degli uccelli e degli alberi« n o n hanno dato ancora dei risultati tangibili mentre i b a m b i n i n o n sono i n grado d i apprezzare l'importanza dell'uccello. L a protezione degli uccelli dev'essere q u i n d i popolarizzata e questa popolarizzazione deve partire da queste esperienze. N e i giardini, nei parchi, nei p u n t i piü m o v i * mentati devono essere collocate delle mangiatoie i n vista al pubblico. All'estero, dove le associazioni per la protezione degli uccelli svolgono un'attivitá intensa, come ad esempio a G r a z , dovunque si vedono delle mangiatoie per gli uccelli. A Székesfehérvár é stato fatta la stessa cosa con risultati sorprendenti. Per aumentare l'affetto verso gli uccelli molto adatte sono le case per gli uccelli. N e l parco di Klagenfurt esiste una gabbia ottagonale del diametro d i 3 metri ed alta circa 5 metri. E n t r o si trovano m o l t i uccelli cantatori ed intorno alla gabbia numerosi banchi. Questi sono occupati tutto i l giorno dal pubblico che porta seco anche gli alimenti per gli uccelli. Sarebbe pratico se i nostri grandi v i v a i d i piante offrissero ai clienti u n n i d o * caverna per uccelli e se le nostre varié istituzioni d i beneficenza impiegassero

n i d i tra i d o n i d i natale da darsi alla g i o v e n t ú . II p u b b l i c o accoglie volentieri tutte le iniziative tendenti alla protezione degli uccelli, perché la nutrizione degli uccelli gli offre u n passatempo e desta neU'animo i l sentimento della miserií cordia.

LA VULGÁRISATION DE LA PROTECTION DES O I S E A U X PAR M. JEAN SZTANKOVITS, CONSEILLER MUNICIPAL, SZÉKESFEHÉRVÁR

S

í l'ornithologie a étudié le secret de la vie des oiseaux, ce n'est pas par une vaine curiosité: á force d'ingénio* sité et de persévérance, elle a r a s s a m b l é une multitude d'observations afin que l'home puisse les utiliser p o u r son propre profit. C'est p o u r q u o i á cőté des savants il faut des gens q u i transplantent dans la vie les verités de la science, en un mot, q u i popularisent la science,

C o n s i d é r a n t c o m b i é n dans notre pays, o ü les hirondelles se font de plus en plus rares, l'armée grandissante des i n * sectes cause de ravages dans l'agriculture et étant d o n n é que sans l'aide des oiseaux on ne saurait espérer recolter des fruits en abondance, nous devons consacrer tous nos soins á la protection des o i * seaux utiles et faciliter leur reproduction. A u j o u r d ' h u i encore, la protection des oiseaux est plutőt la p a s s i ó n de quel* ques particuliers que l'oeuvre com* mune, systematique et consciente de la société toute entiére. Et c'est p o u r q u o i i l faut insister conti* nuellement sur l'importance de l'osieau comme facteur é c o n o m i q u e . Les revues scientifiques ne sont pas trés r é p a n d u e s dans les differentes couches de la popu* l a t i o n et la » j o u r n é e des oiseaux et des a r b r e s « ne peut accuser jusqu'ici des résultats satisfaisants, car les enfants ne

sont pas capables d'apprécier l'importance des oiseaux. L'attention des hommes d'aujord'hui n'est retenue que par ce qu'ils voient á chaque pas. C'est de ce point de vue q u i l faut partir pour populariser la protection des oiseaux. D a n s les parcs publics, dans les prome* nades, aux endroits les plus fréquentés i l fáuti nstaller des refuges et des mangeoires p o u r oiseaux. D e telle sorté qu'ils n'échap* pent á l'attention de personne. Á l'étranger, lá o ü l'assocation protecrice des oiseaux déploit une g r a n d é activi^é, á G r a z par exemple, o n rencontre á chaque pas des refuges et mangeoires de ce génre. Á Székesfehérvár, le groupe des amis de l'oiseau a fait piacé dans les parcs les plus fréquentés des man? geories et refuges de diverse forme sur le m o d é l e des chálets sicules et le résultat a été surprenant. T o u t de suite, le public a été conquis et a porté á manger aux oiseaux. Á p r é s les neiges, la présence de l ' h o m m e n'éffarouchait plus les oiseaux. D a n s les jardins botaniques de Klagen? furt se trouve une cage octogonale d ' e n v i r o n 3 métres de diamétre sur 5 métres de haut, contenant toutes sortes d'oiseaux chanteurs d u pays. Cetté cage est entourée de bancs q u i sont occupés tout le jour, et tout le m o n d e a p p o r t é á manger aux oiseaux. II faut veiller á ce q u ' i l y ait toujours á l'étalage de quelques marchands: des nichoirs, mangeoires pour fenétre et pour j a r d i n , etc. afin que le public sache o ü s'en procurer. II serait aussi pratique d'offrir gracieusement á tout acheteur de sauvageons u n n i c h o i r et de fairé figurer aussi les nichoirs p a r m i les étren? nes aux enfants. Le public se montre toujours d i s p o s é á protéger les oiseaux. C e l a l u i procure une distraction et éveille en l u i le noble sentiment de la pitié. N o u s n'avons qu'á l u i fournir l'occasion d'exercer sa bienfaisance en faveur des oiseaux.

HÍREK N a g y b á n y a i vitéz H o r t h y M i k l ó s K o r m á n y z ó úr Ő f ő m é l t ó s á g a és J ó z s e f k i r . herceg Őfensége a » M o s z « f ő v é d n ö k s é g é t legkegyesebben elfogadni méltóztattak.

A » M o s z « női b i z o t t s á g á b a n kegyesen e l f o g a d t á k : a v é d n ö k s é g e t n a g y b á n y a i H o r t h y M i k l ó s n é Ő f ő m é l t ó s á g a , a díszelnökséget Bethlen I s t v á n n é grófné Ő e x c e L lenciája, az elnökséget Klebelsberg K u n o n é grófné Őexcellenciája és M a y e r J á n o s n é Őexcellenciája.

D r . N a g y J e n ő a » K ó c s a g « társszerkesztői tisztségéről nagy elfoglaltsága miatt sajnálattal lemondott, de m i n t f ő m u n k a t á r s l a p u n k k a l t o v á b b r a is szoros köte* lékben marad. i

ö r ö m m e l jelentjük, h o g y dr. M a d a r á s z G y u l a , a hazai régi o r n i t h o l o g u s s g á r d a oszlopos tagja, » M a g y a r o r s z á g M a d a r a i « című nagy m u n k a k i t ű n ő szerzője, jeles madárfestőnk, k i n e k nemcsak c í m l a p u n k p o m p á s kócsagsképét, hanem mostani s z á m u n k g y ö n y ö r ű aquarelljét a kis l é g y k a p ó r ó l is k ö s z ö n h e t j ü k , belépett szer* kesztőségünkbe főmunkatársnak.

Ugyancsak ö r ö m m e l tudatjuk, h o g y dr. G r e s c h i k J e n ő , a M a g y a r N e m z e t i M ú z e u m k i v á l ó ornithologusa, átvette a » K ó c s a g « társszerkesztését. Ú j társszerkesztőnk s z a k k ö r ö k b e n j ó l ismert neve biztos garancia » K ó c s a g « * u n k t u d o m á n y o s színvonas Iának emelkedésére. ifi

ifi

ifi

F o l y ó évi február 27*én meghalt N e u f c h á t e L b e n , D e p . P a s í d e * C a l a i s , 84 éves k o r á b a n D a n f o r d K á r o l y G y ö r g y , angol ornithologus. H a z á n k b a n arról ismeretes, hogy 1875*ben H a r v i e í B r o w n s n a l az » I b i s « í b e n cikket k ö z ö l t E r d é l y m a d a r a i r ó l . Ő fordította angolra néhai R u d o l f t r ó n ö r ö k ö s o r n i t h o l o g i a i m u n k á j á t , mely 1889íben L o n d o n b a n : Notes o n Sport and O r n i t h o l o g y címen jelent meg.

A csehszlovák o r n i t h o l o g u s o k az év f o l y a m á n egyesületet alapítottak. E l n ö k ü k Janda tanár, s z é k h e l y ü k Prága. F o l y ó i r a t u k azonban egyelőre nincsen. R o m á n i á b a n pedig B r a i l a k ö z e l é b e n a K í g y ó s z i g e t e n m a d á r v á r t á t létesítenek. A » M O S Z «

b ü s z k é n jelentheti, h o g y ú g y a cseh, m i n t a r o m á n törekvéseket megelőzte, ö t n y e l v e n m e g j e l e n ő » K ó c s a g « * u n k j ö v ő r e m á s o d i k é v f o l y a m á b a lép. A t i h a n y i m a d á r v á r t a a k ö z e i j ö v ő b e n i felállítása pedig gróf Klebelsberg K u n o vallás* és k ö z o k t a t á s ü g y i miniszter Ő e x c e l l e n c i á j á n a k hatalmas p á r t f o g á s a következtében leszögezett tény.

M i n d e n h ó n a p első s z e r d á j á n igen látogatott üléseket tart a » M O S Z « , amelyeken a szakornithologusok és m a d á r k e d v e l ő k e g y a r á n t szívesen vesznek részt. Itt közlik tagtársaink é r d e k e s e b b n é l * é r d e k e s e b b megfigyeléseiket, amelyek gyakran új oldalról világítják meg madarainkat. A k ö z l é s e k n y o m á n t á m a d t eszmecserék ú j a b b kérdé* seket vetnek föl, amelyek ú j a b b megfigyelésekre b u z d í t j á k tagtársainkat.

D r . G r e s c h i k J e n ő kéri a » M O S Z « igen tisztelt v a d á s z t a g j a i t , szíveskedjenek a l k a l o m a d t á n , a tél f o l y a m á n a n á d a s o k b a n elejtett 1—2 b a r k ó s cinegét, d o b o z b a n , » M i n t a érték n é l k ü l « felírással, t u d o m á n y o s célra a M a g y a r N e m z e t i M ú z e u m Állattára, Budapest 80, címére b e k ü l d e n i . E g y é b madarakat is szívesen és köszönettel fogadunk.

A » K ó c s a g « jelen s z á m á b ó l , mely az első é v f o l y a m u t o l s ó száma, nyomdatechnikai o k o k b ó l kimaradt az 1 — 3. s z á m t a r t a l o m j e g y z é k e . A j ö v ő s z á m b a n p ó t o l j u k .