Könyvismertetés — Buchbespechungen — Book Reviews
MÜLLER, PAUL: The Dispersal Centres of T e r r e s t r i a l Vertebrates in the Neotropical Realm P r . W . J U N K B . V . Publishers, the Hague, 1973; 244 Seiten m i t 101 Abbildungen und 2 Farbfotos.) Der fast unübersehbare A r t e n - und Formenreichtum der Pflanzen- und T i e r w e l t des neotropischen Gebietes übt eine faszinierende Wirkung auf jeden europäischen Zoolo gen, der selbstverständlich schon daran gewöhnt i s t eine viel ärmlichere Formenwelt vor sich zu haben. Hat sich aber der i m ersten Augenblick von der Bewunderimg b e griffene Zoologe dazu entschlossen, diese bunte Welt der Lebewesen auch verstehen zu wollen, so fühlt e r sich fast vollkommen r a t l o s . Die tatsächlichen faunogenetische Z u sammenhänge erscheinen ihm unerklärbar. Eine Ausnahme scheinen nur jene Faunen elemente zu bieten, die m i t den nearktischen gemeinsam sind. Gemäss einer v e r a l t e ten Theorie sind diese T i e r e von dem Norden her i n Südamerika eingewandert, dort sind sie aber ein für allemal unverändert geblieben. Unter den T i e r e n des neotropischen Gebietes sind die Vögel noch am besten bekannt, die auch i n den europäischen Sammlungen und Tiergärten i n verhältnismässig hoher Zahl aufgefunden werden können. Leider lassen sich die Verbreitungsangaben von den e i n zelnen Vogelarten nur sehr schwer beurteilen, w e i l die Angaben über den Zustand i h r e r Gonaden meistens fehlen. Es lässt sich also nicht entscheiden, ob die betreffende A r t i m fraglichen Gebiet zur Fortpflanzung kommt oder nicht. Der Verfasser hat sich das Ziel gesetzt, gerade diese Lücken unserer Kenntnisse m i t einem logischerweise geord~ neten Tatsachenmaterial auszufüllen. Eben deshalb berücksichtigte e r vor a l l e m die Herpetofauna dieses tiergeographischen Gebietes, da diese T i e r e zu überaus grossen Wanderungen (wenigstens die Landformen) nicht fähig sind. Professor PAUL MÜLLER bediente sich eines Tatsachenmaterials, das auf breitester Basis gesammelt wurde. Von einer systematischen Bearbeitung zahlreicher L i t e r a t u r angaben ausgehend b i s zur eingehender Untersuchung mehrerer wissenschaftlicher Sammlungen und persönlichen Reisen i n das betreffende Gebiet schaffte e r aUes mögli che Information über das zu erforschendes P r o b l e m herbei. Und obwohl seine Gedankengange sich fast ausnahmslos auf T i e r e beziehen, die keine Laboratoriumstiere - i n weiterem Sinne des Wortes - darsteUen, beruhen seine Deu tungsversuche i m m e r auf der festen Grundlage der Populationsgenetik. Wurde es best—
rebt, die Bedeutung der Entstehung von neueren Taxonen verschiedener Stufen (Gattung, A r t , Unterart) für die zur Zeit feststellbaren Formenmannigfaltigkeit aufzuklären, so berücksichtigte e r vor allem die sog. Ausbreitungszentren. Es gelang ihm nachzuwei sen, dass neuere Taxonen, neuere Formen i m m e r wieder dann erscheinen, wenn - i n folge von Klimaveränderungen - Tierbestände von einer ziemlich niedrigen Individuen zahl wieder die Möglichkeit haben, sich aus kleinen Refugien ausbreitend grössere Landschaften zu besetzen. Ausbreitungen dieser A r t sind immer eng verknüpft m i t einer raschen Zersplitterung schon vorhandenen Taxonen, d . h . m i t der Herausbildung neue r e r Taxonen. Ebenfalls gedankenerregend i s t die Ansicht des Verfassers, dass die von i h m aufges tellten 40 Ausbreitungszentren der neotropischen Landwirbelfauna (von der m i t t e l a m e rikanischen Regenwaldzone bis zum Feuerland) keinesfalls auch die Entwicklungszent ren der i n Frage stehenden ursprünglichen Taxonen seien. Das Entwicklungszentrum liegt sehr oft weit entfernt von diesen Ausbreitungszentren. Die Herausbildung der A u s breitungszentren steht i m kausalen Zusammenhang m i t den K l i m a - und Vegetationsver änderungen des betreffenden Gebietes. Die Umwandlungen der T i e r - und Pflanzenwelt werden also 'vom Verfasser als Ereignis-Serie einer höheren Organisationsstufe Ibetrachtet. Und auf dieser Weise konnte er nachweisen, dass die offenen Grassteppen Süd amerikas auch schon vor dem Eintreffen des Menschen die für sie charakteristische Ve getation besassen - und keine geschlossene Wälder waren, die erst vom Menschen aus gerottet worden sind (wie dies früher angenommen wurde). Und dies konnte dadurch b e wiesen werden, dass sämtliche Landwirbeltiere dieses Gebietes an die Lebensverhält nisse eines trockenen Biotopes adaptiert waren - schon vor dem Eintreffen des M e n chen. Auch einige andere Konzeptionen über die neotropische Faune, die noch i n der nahen Vergangenheit als gültig galten, konnten vom Verfasser k o r r i g i e r t werden. Nun ein B e i spiel. Es wurde i m m e r wieder angenommen, dass die Arten der F a m i l i e Bufonidae wenigstens i m geologischen bzw. paläontologischen Sinne - verhältnismässigjunge E i n wanderer aus dem Norden (Nearktis) her sind. Die Herausbildungneuerer Taxonen" (vor allem jene von höheren) sollte bei ihnen deshalb von den Klima Veränderungen, Land schaftsumwandlungen des Neotropischen Gebietes schon nicht mehr beeinflusst werden. Zum T e i l auf Grund eigener Untersuchungen, zum T e i l auf Grund von Literaturangaben gelang es i h m nachzuweisen, dass i n den miozänen Ablagerungen Columbiens aufgefun denen Krötenreste fast vollkommen identisch m i t der rezenten A r t Bufo marinus sind. Ein Beweis dafür, dass Bufo-Arten Südamerika schon i m Miozän bewohnten. Weiterhin weis Verfasser noch darauf hin, dass es eine ganze Reihe von Anuren-Arten gibt, die als charakteristische Faunenelemente des Neotropischen Gebietes gelten und von den meisten Autoren für selbständige Gattungen bzw. A r t e n gehalten wurden, wie z. B . Dendrohryniscus brevipollicatus, genau dasselbe Bidder-sche Organ besitzen wie sämt liche Bufo-Arten. Dies kann nur damit geklärt werden, dass diese Bufo-Abkömmlinge schon hier i m Neotropischen Gebiet sich entwickelt hatten. Die Unterart-Entstehung von Bufo spinulosus analysierend konnte Verfasser zeigen, dass dieser Vorgang eng verknüpft m i t der Gliederung der Nothophagus-Region i s t . Für diese Krötenart i s t die Nothophagus-Region gleichzeitig auch das Ausbreitungszentrum. Jene Bufo-Arten dagegen, die sich schon i n früheren geologischen Epochen i n Südame r i k a entwickelt hatten, haben eine Zersplitterung i n den 40 Entwicklungszentren erfuh r e n . Diese Beispiele genügen u m anschaulicher zu machen, auf welcher Weise das Buch
dem Leser das Verstehen der südamerikanischen Herpetofauna ermöglicht. I m Zusam menhang damit möchte ich noch eine Bemerkung machen. Da idas Buch von Professor PAUL MÜLLER den ganzen südamerikanischen Raum m i t Ausnahme jenes des Karibik sehen Meeres betrachtet, würde es sehr erwünscht i n der Zukunft der faunengeneti schen Erschliessung des Karibischen Raumes (vom allem Kubas) eine grössere A u f merksmakeit zu schenken, und eine Bearbeitimg der Fauna dieses Gebietes unter B e rücksichtigung der i n diesem Buch dargelegten Grundprinzipien durchzuführen. Den 206 Seiten umfassenden Textabteil ergänzen 101 Textabbildungen und 2 Farbfotos, die das Legende veranschaulichen. Endlich sei noch auf das äusserst reiche Schrifttum hingewiesen werden: 38 Seiten m i t über Tausend Zitaten. P A U L MÜLLER' s Werk ist eine moderne und wertvolle Bearbeitung der neotropischen T i e r w e l t unter Berücksichtigung der Landschaftstypen und deren Umwandlungen. Das Buch besitzt eine grosse Bedeutung nicht nur für Herpetologen, sondern auch für die Forscher anderer Wirbeltiergruppen. Das Buch ist beim Verlag D r . W. JUNKB. V. als 2. Band der Serie Biogeographica i n äusserst sorgfältiger Ausstattung, schön typysiert, gebunden erschienen. O. G. Dely
MÜLLER, PAUL (Herausgeber): Verhandlungen der GeseUschaft für Ökologie, Saarbrucken 1973 (Dr. W. JUNK B . V . Publishers, the Hague, 1974; 448 Seiten m i t 154 Textabbildungen und 52 Tabellen.) Der Band, der von Professor PAUL MÜLLER herausgegeben wurde, enthält den Text von jenen wissenschaftlichen Vorträgen, die auf der 3. Jahresversammlung der Gesell schaft für Ökologie i n Saarbrücken von 27. September bis 2. Oktober 1973. gehalten wurden. Die i m vorliegenden Band mitgeteilten Abhandlungen lassen sich u m 6 Hauptthemen gruppieren. Die Arbeiten des ersten Hauptthemenkreises, Physiologische Ökologie, be schäftigen sich von den einzelligen Algen bis zum Menschen m i t den verschiedensten Lebewesen, bei welchen die auf verschiedene Umwelteinflüssen gegebenen Reaktionen m i t den Untersuchungsmethoden der Physiologie auch experimenteU erforscht werden können. - I m zweiten und nebenbei geräumigsten Abschnitt w i r d der Stoff- und Energiekreislauf der limnischen Ökosystemen an Hand einer Reihe von konkreten Fällen erör t e r t und dies i s t auch selbstverständlich, da die Verunreinigung der natürlichen Wasser in der Bundesrepublik schon fürchterliche Massen erreicht hat. Eine besondere Auf merksamkeit w i r d in diesem Abschnitt den sog. Bioindikatoren geschenkt, also jenen Organismen, die sowohl in positivem wie i n negativem Sinne am empfindlichsten auf die Veränderungen verschiedenster Umweltfaktoren reagieren. - Der dritte und kürzeste Abschnitt behandelt die Folgen der Wärmebelastung natürlicher und künstlicher Ökosys teme. Von allgemein biologischem Standpunkt aus scheint der vierte A b s c h " besoni4+
ders interessant zu sein, da in diesem die bisher kaum berücksichtigte Rolle der Flech ten als Bioindikatoren beleuchtet w i r d . Die beiden letzten Abschnitte behandeln p r a k t i sche Fragen und Probleme dieses Themenkomplexes, u . a . wie soll man den Problemen der Ökologie i m Biologie-und Chemie-Unterricht i n den Mittelschulen, sowie in der Stadtplanung und Industrialisierung Rechnung tragen. Auf eine eingehendere Besprechung der einzelnen Aufsätze müssen w i r an dieser Stelle verzichten. Es unterliegt aber keinem Zweifel, dass in den 48Mitteilungen der speziell interessierte Leser wertvolle Angaben und Ergebnisse neuester Forschungen finden w i r d . Trotzdem, dass die Mehrzahl der Vorträgen sich m i t Organismen beschäftigt, die vom Untersuchungsgebiet der Wirbeltiericundlern ziemlich weit entfernt sind, werden die in ihnen enthaltenen theoretischen Erörterungen ganz bestimmt auch für jene Zoolo gen aufschlussreich sein, die i n ihren eigenen Gruppen eine Klärung ökologischer F r a gen anstreben. Vorliegendes Werk w i r d also nicht nur für Ökologie-Spezialisten, son dern für eine weitere Gruppe von Zoologen und Biologen, aber auch von Mittelschulleh r e r n eine grosse Bedeutung besitzen, falls diese die grossen biologischen Probleme u n serer Gegenwart verstehen wollen. Die vielen Tabellen und Abbildungen ermöglichen einen tieferen Einblick in den ganzen Problemenkreis auch für die Nichtspezialisten. Der am Ende eines jeden Aufsatzes be findliche Literaturnachweis scheint ebenfalls sehr nützlich zu sein, da er einem über die wichtigsten bisher erzielten Ergebnisse auf dem betreffenden Gebiet einen über blick bietet. Eine verdienstvolle Arbeit hat auch der Herausgeber des Bandes, Professor PAUL MÜLLER geleistet, der nicht nur für die Veröffentlichung der Vorträge der Jahresver sammlung besorgte, sondern auch dazu beigetragen hat, dass vorliegendes Werk i n der Tat eme Einführimg in den ganzen Problemkreis moderner Ökologie sein sollte. Auch aus der von ihm geschriebenen kurzen Einleitung geht m i t aller Klarheit hervor, was für eine grosse Bedeutung diese Wissenschaft für die Menscheit unserer Zeiten besitzt. Auch dem Verlag sind w i r Biologen einem besonderen Dank verpflichtet, einerseits für die schöne Herausstattung des Bandes, andererseits aber auch dafür, dass der Verlag innerhalb von einigen Monaten sämtliche Vorträge i n F o r m Veröffentlichungen einem breiten Leserkreis überreicht hat, denn wie dürfen nicht vergessen: bis dat, qui cito dat! O. G. Dely
GÜNTER TEMBROCK: Grundriss der Verhaltenswissenschaften. Második átdolgozott és bóVitett kiadás. (VEB Gustav Fischer Verlag, Jena, 1973; 267 oldal, 103 ábra.) A biológiai i l l . a zoológiai kutatások keretében egy idö óta egyre nagyobb teret foglal nak el az állatok viselkedésével kapcsolatos vizsgálatok. A mintegy negyedszázada i n tenzivebben megindult tudományos munkálatok - mint ismeretes - már eddig is igen sok uj eredményt, megállapítást és figyelmet felkeltő' ismeretet hoztak. És ezeknek a l e i rása nemcsak a szakemberek számára volt értékes és hasznos, hanem az ilyen - több108
nyire pszichikai vonatkozásokat i s magukban rejtő - problémák iránt vonzódó közönség részére i s élvezetes olvasmányt jelentett. A téma iránti érdeklődést pedig mind a kuta tók, mind pedig az olvasók részéről csak fokozta, és az effajta vizsgálatoknak i s m i n den bizonnyal ujabb és ujabb lendületet adott az a tény, hogy a zoológusok közül éppen és az állatok viselkedését tanulmányozó három tudóst (K. LORENZ, N . TINBERGEN K . v . FRITSCH-t) tüntették k i 1972-ben N O B E L - d i j j a l . Az állatok viselkedéséről magyar nyelven mindössze egy kisebb könyvecske látott nap világot 1966-ban, mely elsősorban a nagyközönség tájékoztatását szolgálta. A szakem berek az idevágó kutatások eredményeiről átfogó képet TEMBROCK tollából kaphattak, mégpedig a következőkben tárgyalásra kerülő mü első, 1968-as kiadásából. Azóta azon ban e tudományág nagyon sokat fejlődött, s az időközben folyó kutatások eredményei jó néhány kérdést egészen más, ujabb megvilágításba helyeztek. A z irót i s a r r a késztet ték, hogy könyvének első kiadását messzemenően átdolgozza, annak néhány fejezetét új r a i r j a , bővitse és a tárgyalásra kerülő fejezetek mondanivalóit modernebb megvilágí tásba helyezze; a hozzájuk tartozó ábrákat pedig a szövegnek megfelelően alakítsa k i . A szaporodó anyagismeret rendszeres áttekintése tehát gyakorlatilag még a "beavatottak" előtt is lehetetlenné vált. Ezért jelent különös nagy segítséget elsősorban a biológusok és zoológusok számára, de mindazok részére i s , akik e tudomány iránt érdeklődnek, TEMBROCK: "Grundriss der Verhaltenswissenschaften" cimü könyvének második k i a dása. A könyv öt főfejezetre tagolódik, amelyek decimálisán számozott a l - i l l . kisebb fejeze tekre oszlanak. Az első, a bevezető jellegű rész magával a viselkedéssel foglalkozó diszciplínák körvonalazását és azoknak a tudományok rendszerében elfoglalt helyzetét i s m e r t e t i . A második és egyben a legterjedelmesebb főfejezet, amely a műnek majd nem felét teszi k i , magát az állati viselkedést elemzi behatóan. Rendszeresen áttekinti benne az állat valamennyi megnyilvánulását, a m i a külső szemlélő számára egyáltalán hozzáférhető és a kutatás tárgya lehet. Ebben, az egyedi helyzet- és helyzetváltoztatás ból, vagyis a mozgás különböző formáiból indul k i , és az ivadékgondozással, valamint a társas kapcsolatokkal, mint a viselkedés legmagasabbrendü formáival fejezi be. A h a r madik főfejezet az élő rendszerekben lezajló i l l . végbemenő átalakulásokkal (transformációkkal) foglalkozik. Ennek keretében leírja azt az utat, amely az állat által érzékelt és felfogott információ tesz meg mindaddig, amig egy meghatározott viselkedési forma nem lesz belőle. Ebben a fejezetben nagy szerepet kap az idegfiziológia, a kémiai m e diator anyagok hatásmechanizmusának az ismertetésével és az egyedek közti kapcsola tokat szabályozó pheromonok tárgyalásával együtt. A negyedik, viszonylag rövid főfejezetben, amely az alkalmazkodás cimet viseli, lényegében az állatok természetes kö rülményei között nagy szerepet játszó "tanulási" folyamatok vannak: hazatalálás, f é szeképités, zsákmányejtés stb. Az ötödik, vagyis az utolsó rész a viselkedés és evolú ció kapcsolatait tárgyalja, mintegy szintéziseként az eddig elért* eredményeknek. Tág teret szentel benne a szerző az öröklöttség, az egyedfejlődés és a populációk dinamiká jának i s , rámutatva a szervezeti sajátságok és a viselkedés evolúciójában megnyilvánu ló ok és okozati összefüggésekre. Nagyon szemléletes példa e r r e a 234. oldalon lévő 98. ábra, melyen bemutatja, hogy a tülkösszarvuak szarv- és koponya alakulásamiként van korrelációban azok támadó i l l . védekező mozgásformáival. A könyvet, melyet szá mos szemléltető ábra t a r k i t , az egyes fejezetekhez tartozó i r o d a l m i jegyzék, valamint a szerzők- és szakszók jegyzéke zárja l e .
A könyv bár erősen tankönyv jellegű, ennek ellenére magas szinten tömöríti magában mindazokat az ismereteket, melyeknek elsajátítása nélkül e tudományterület beható mü velése gyakorlatilag lehetetlen. Éppen ezért a könyv nemcsak a biológus és zoológus szakemberek, hanem a kezdők számára i s nélkülözhetetlen. A VEB Gustav Fischer kiadó jó papiron, gondos nyomással, szép kötésbenadj^,kezünk be TEMBROCK második kiadású munkáját i s . Dely Olivér György
WILFRIED HANKE: Vergleichende Wirkstoffphysiologie der T i e r e (VEB Gustav Fischer V e r l a g , Jena, 1973; 179 oldal, 50 szövegközti ábra és 13 táblázat. ) A VEB Gustav Fischer Verlag elhatározta, hogy " A modern fiziológia elemei" cimen egy sorozatot bocsát k i , melynek első köteteként jelent meg WILFRIED HANKE: ' V e r gleichende Wirkstoffphysiologie d e r T i e r e " cimü munkája. Ezt a vállalkozást mindenek előtt az tette szükségessé, hogy a hatóanyagok fiziológiájával foglalkozó régebbi mun kák tulajdonképpen nem voltak mások, mint a hormonokról és vitaminokról szóló átte kintések. Nagy hátrányuk volt, hogy elsősorban, sőt csaknem kizárólag laboratóriumi állatokon végzett kísérletek vagy emberorvosi tapasztalatok eredményeit összegezték. A hazai olvasóközönség a hormonokat és a vitaminokat csakis az emberi betegségekkór tünetei, és kisebb mértékben a gazdasági haszonállatok vonatkozásában ismerte meg. És ebbe a hiányos ismeretrendszerbe volt kénytelen a különböző részkutatások eredmé nyeit beillesztenie A valójában létező és az egész állatvilágot átfogó összefüggések azon ban homályban maradtak még a legtöbb, más területeken működő szakemberek előtt i s . HANKE könyvében tudatosan szakit ezzel a régebbi szemlélettel és az általános össze függésekből indul k i . Kiderül ez mindjárt a bevezetést követő fejezetekből, amelyben az állatok hatóanyagait - valamennyinek egy-egy alfejezetet szentelve - a következőképpen osztályozza: diffuzioaktivátorok, hormonok, pheromonok, vitaminok, vitaminoidok és végül állati mérgek. Ezek áttekintését nagymértékben megkönnyitik a hozzájuk tartozó szemléletes rajzok, táblázatok, amelyek a kémiai szerkezetet és előfordulást is m u tatják. A könyv harmadik főfejezete a hatóanyagok funkcióját i s m e r t e t i , de a régebbi könyvekben megszokott módoktól lényegesen eltérően. Vagyis az egyes hatóanyagok f i ziológiai funkcióját nem elválasztva, külön-külön, hanem a legteljesebb egységben szemléli, mint ahogy azt p l . a gerinctelen és gerinces állatok anyagcsere-folyamatai nak, valamint a gonádjaik működésének és a másodlagos nemi jellegek kialakulásának szabályozása ismertetése esetében i s teszi. Egészen újszerűnek tekinthető a szerző azon törekvése, hogy az eddig önálló kutatási területként müveit etológiát is okozati kapcsolatba igyekszik hozni a hatóanyagok fiziológiájával. Végül az utolsó, negyedik f ő fejezet a fiziológiai hatóanyagok általános biológiai jelentőségének megvilágítását adja. A könyvhöz tartozó i r o d a l m i jegyzék meglehetősen rövid és csak a legújabb összefoglaló munkákra szorítkozik; az egyes idevágó cikkek felsorolását mellőzi, a m i egy ilyen r ö videbb terjedelmű munkánál érthető i s . A könyv szemlélete egyébként minden vonatkozásban uj és korszerű, márcsak azért i s , m e r t e problémakör kidolgozásában a funkcionális szemléletet egészen a sejtenbelüli
#
események szintjéig következetesen érvénye s i t i . Ábrái, amelyek közt vázlatos rajzok, mikrofotografiák egyaránt fellelhetők, nemcsak értékesek és szemléletesek, hanem a miiben foglaltak remek kiegészitői, és kidolgozásukban is méltóan illenek bele a kötet ben foglalt tartalomhoz. A munka a zoológia minden területén működő szakember szá mára örömmel ajánlható. Külön köszönet i l l e t i a VEB Gusztáv Fischer Verlagot, hogy ilyen jól illusztrált könyvet remek papiron, olcsó kiadásban bocsátott e tudományág szakembereinek a rendelkezé sére. Dely Olivér György
BERINKEY, L . : Megjegyzések a Gobio k e s s l e r i Dyb. két populációjáról. Notes on the two populations of Gobio k e s s l e r i Dyb. . HARKA, Á . : Beiträge zur Morphologie der Schlundzähne einiger pflanzen fressender Fische. - Adalékok a növényevő halak garatfogainak j e l lemzéséhez DELY, O. G . : Über die Unterarten der Blindschleiche, Anguis fragilis L . - Ujabb adatok a törékeny gyik (Anguis fragilis L . ) alfajainak i s m e retéhez HORVÁTH, L . : A citromsármány (Emberiza citrineUa L . ) sövénysármányjellegü, atavisztikus vonásai. - C i r l Bunting-like features in the P l u mage of the Yellow Hammer (Emberiza c i t r i n e l l a L . ) SCHMIDT, E . : Über die Verbreitung und Wohndichte der Kleinwühlmaus (Pitymys subterraneus (De Selys-Longchamps/) i n Ungarn. -Adatoka földi pocok (Pitymys subterraneus /De Selys-Longchamps/) e l t e r j e déséhez és mennyiségi viszonyaihoz Magyarországon. STOHL, G . : Über die morphologischen Unterschiede einiger ungarischer Microtus arvalis-Bestände. - A mezeipocok (Microtus arvalis PaU.) néhány magyarországi állományának alaktani eltérései STOHL, G . : Allometrisches Wachstum der Nebenniere bei W i l d - undHauskaninchen. - Az üregi és házinyúl mellékveséjének allometrikus nö vekedése SZUNYOGHY, J . : Eine weitere Angabe zum Vorkommen des Nerzes in U n garn, nebst einer Revision der Nerze des Karpatenbeckens. - U j a b b adat a nyérc magyarországi előfordulásához, egyúttal a Kárpátme dence nyérceinek reviziója TOPÁL, Gy.: Field Observations on Oriental Bats. Sex Ratio and r e p r o duction. - Megfigyelések az orientális régió denevérein. Ivararányés szaporodásbiológia TOPÁL, G y . : The F i r s t Record of Megaderma in Hungary (Pliocene Sedi ments of Osztramos, Locality 10). - A Megaderma génusz első elő fordulása Magyarországon az osztramosi 10. lelőhely pliocenjében . . Könyvismertetés - Buchbesprechungen - Book Reviews
3
7
11
39
45
53
67
75
83
95 105
Felelős kiadó: Nemes Iván igazgató Készült a Népművelési Propaganda Iroda nyomdájában 4208-74 Budapest - F v . : Mátrai E m i l
