Európai Parlament 2014-2019
Külügyi Bizottság Fejlesztési Bizottság
2015/2342(INI) 29.9.2016
JELENTÉSTERVEZET a menekült- és migránsáramlatok kezeléséről az Unió külső tevékenységének szerepe (2015/2342(INI)) Külügyi Bizottság Fejlesztési Bizottság Előadók: Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Elena Valenciano (Közös bizottsági ülésekkel lefolytatott eljárás – az eljárási szabályzat 55. cikke)
PR\1105572HU.docx
HU
PE589.425v02-00 Egyesülve a sokféleségben
HU
PR_INI TARTALOM Oldal AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY .......... 3
PE589.425v02-00
HU
2/10
PR\1105572HU.docx
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a menekült- és migránsáramlatok kezeléséről az Unió külső tevékenységének szerepe (2015/2342(INI)) Az Európai Parlament, –
tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3., 8. és 21. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 80., 208 és 216. cikkére,
–
tekintettel az Európai Unió 2016 júniusában közzétett kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájára,
tekintettel a Bizottság alábbi közleményeire: a 2013. május 13-án közzétett „Európai migrációs stratégia” (COM(2015)0240) című közlemény; a 2013. szeptember 9-én közétett „Az európai menekültügyi válság kezelése: Az EU külső tevékenységének szerepe” (JOIN(2015)0040) című közlemény; a 2016. április 26-án közzétett „Kényszervándorlás és fejlesztés” című közlemény (COM(2016)0234); a 2016. június 7-én közzétett „Az európai migrációs stratégia keretében harmadik országokkal kialakítandó új partnerségi keret létrehozása” című közlemény (COM(2016)0385); és a 2016. szeptember 14-én közzétett, „Az európai beruházások megerősítése a munkahelyteremtés és a növekedés érdekében: Az Európai Stratégiai Beruházási Alap második fázisa és az új külső beruházási terv felé” című közlemény (COM(2016)0581),
tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítésről szóló 2012. május 3-i következtetéseire,
tekintettel az Európai Tanácsnak a migrációról szóló 2015. június 25–26-i, október 15-i, december 17–18-i, valamint 2016. március 17–18-i és június 28-i következtetéseire,
tekintettel a Külügyek Tanácsának „A migráció az uniós fejlesztési együttműködés összefüggésében” című, 2014. december 12-i, a migrációról szóló, 2015. október 12-i, a kényszerű lakóhelyelhagyásra és a fejlesztésre vonatkozó uniós megközelítésről szóló európai uniós megközelítéséről szóló 2016. május 12-i, valamint a migráció külső vonatkozásairól szóló, 2016. május 23-i következtetéseire,
tekintettel a Földközi-tenger keleti térségében és a Nyugat-Balkánon húzódó útvonallal foglalkozó, 2015. október 8-án megrendezett magas szintű konferencián elfogadott nyilatkozatra,
tekintettel a vallettai csúcstalálkozón 2015. november 11–12-én elfogadott politikai nyilatkozatra és cselekvési tervre,
tekintettel az Európai Számvevőszék „Az Európai Unió külső migrációs politikájával kapcsolatos kiadások 2014-ig a dél-mediterrán térség és a keleti partnerség országaiban” című, 9/2016. számú különjelentésére,
tekintettel a menekültek jogállásáról szóló ENSZ egyezményre és jegyzőkönyvre, az alapvető nemzetközi emberi jogi egyezményekre, az emberi jogok európai
PR\1105572HU.docx
3/10
PE589.425v02-00
HU
egyezményére és az Európai Unió Alapjogi Chartájára,
tekintettel a fenntartható fejlődésről szóló, 2015. szeptember 25-i ENSZ-csúcstalálkozó „Alakítsuk át világunkat: A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című zárónyilatkozatára,
tekintettel a menekültek és migránsok tömeges mozgásának kezelésével foglalkozó 2016. szeptember 19-i ENSZ-közgyűlés magas szintű ülésén elfogadott New York-i nyilatkozatra és az ahhoz csatolt, az „Átfogó menekültügyi reagálási keret” és az „Út a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó globális megállapodás felé” című mellékletekre,
tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló 1, 2015. július 9-i, „A menekült és menedékkérő nők helyzete az EU-ban” című 2, 2016. március 8-i, valamint a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló 2016. április 12-i állásfoglalásokra3,
tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,
–
tekintettel a Külügyi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,
–
tekintettel a Külügyi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0000/2016),
A.
mivel az emberi mobilitás szintje példátlanul magas – a nemzetközi migránsok száma 244 millió –, aminek különböző okai vannak, többek között a világ népességének megkétszereződése 1960 óta; mivel a nemzetközi migráció elsősorban ugyanazon régión belül és a fejlődő országok között zajlik;
B.
mivel 65 millió ember – az országukon belül a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek száma 40,8 millió, a más országokba menekülteké pedig 21,3 millió – kényszerült elhagyni lakóhelyét konfliktusok, erőszak és az emberi jogok megsértése miatt, és e számok nem tartalmazzák azokat, akik természeti katasztrófák miatt voltak kénytelenek lakóhelyüket elhagyni;
C.
mivel e kihívások globális megoldásokat követelnek; mivel azonban a világ menekültjeinek 86%-a fejlődő régiókban él, az összes menekült 26%-ának pedig a legkevésbé fejlett országok adnak otthont; mivel a 2015-ben az EU-ba érkezett egymillió ember az EU népességének 0,2%-át tette ki, és a szomszédos országok sokkal nagyobb arányban fogadtak be menekülteket;
D.
mivel a menekültek és migránsok jogilag két különböző kategóriába tartoznak, a valóságban azonban az emberek mozgása gyakran nagyobb tömegű és igen heterogén
1
Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0272. Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0073. 3 Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0102. 2
PE589.425v02-00
HU
4/10
PR\1105572HU.docx
összetételű – ami határokon átnyúló politikai, gazdasági, szociális, fejlődési, humanitárius és emberi jogi következményekkel jár; E.
mivel a kiszolgáltatott helyzetben levő embereket, különösen a nőket és a gyermekeket, a fogyatékossággal élő személyeket, a sürgős orvosi kezelésre szoruló és az idős embereket, akik különösen ki vannak téve mindenféle veszélynek, többek között az erőszaknak, emberkereskedelemnek és visszaéléseknek, sürgősen védelembe kell venni, és letelepítésük velejárójaként megfelelő humanitárius védelmet kell biztosítani a számukra;
F.
mivel az emberi mobilitás növekedése, amennyiben azt biztonságos, rendezett, szabályos és felelősségteljes módon kezelik, jelentős előnyökkel járhat, amint azt a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend is elismeri, azonban ezeket az előnyöket gyakran erősen alábecsülik; mivel az európai népesség elöregedése miatt (egyéb intézkedések mellett) az is szükséges, hogy külföldi munkavállalókra támaszkodjunk annak érdekében, hogy megfelelő egyensúlyt biztosítsunk az aktív és a nyugdíjas népesség között;
A mobilitási kihívások kezelését célzó, átfogó és elvi alapokon nyugvó uniós fellépés 1.
hangsúlyozza, hogy a mai világban eddig soha nem látott mértékű emberi mobilitás tapasztalható, és hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösség legsürgősebb intézkedéseinek egyike a közös válasz megerősítése az e jelenség által támasztott kihívások és lehetőségek kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy e válasz vezérfonalául a jobb élet reményében az otthona elhagyására kényszerülő minden ember jogainak és a méltóságának teljes mértékű védelmét kell megtenni; hangsúlyozza, hogy a menekültek és a migránsok ügyeinek kezelését különböző jogi keretek szabályozzák, ugyanakkor egyazon egyetemes emberi jogok és alapvető szabadságok illetik meg őket, amelyeket jogállásuktól függetlenül biztosítani kell; emlékeztet arra, hogy az Uniónak minden közös politikájában tiszteletben kell tartania saját értékeit és elveit, és külső kapcsolataiban is elő kell mozdítania azokat;
2.
hangsúlyozza, hogy – miként az a történelem folyamán már beigazolódott – a megfelelően kezelt nemzetközi migráció jelentősen hozzájárul a társadalmi-gazdasági fejlődéshez, ezért azt ösztönözni kell, változtatva a jelenlegi narratíván és pozitív szemléletet kialakítva, szembeszállva az idegengyűlölő, populista és nacionalista szólamokkal és olyan politikákat fogadva el, amelyek közép- és hosszú távra összpontosítanak, és nem kizárólag az aktuális politikai nyomást követik, és odafigyelve egyúttal a határigazgatással kapcsolatos jogos aggályokra, a kiszolgáltatott csoportok szociális védelmére, valamint a menekültek és migránsok integrációjára is;
3.
elismeri, hogy a humanitárius támogatási rendszer veszélyesen túlterhelt, és hogy sohasem lesz képes önmagában megoldani a kényszerű lakóhelyelhagyás okozta válságokat, különös tekintettel arra, hogy ezek többsége elhúzódó jellegű; üdvözli ezért a Bizottság „A kényszerű lakóhelyelhagyás és a fejlesztés” című, 2016. áprilisi közleményében felvázolt új szakpolitikai keretet; megjegyzi, hogy a humanitárius megfontolások és a fejlesztés közötti kapcsolatokat szorosabbra kell vonni, és a kihívások eredményes leküzdése érdekében célzott, tényeken alapuló stratégiákat kell kialakítani különböző partnerekkel (kormányokkal, helyi hatóságokkal, a civil társadalommal, köztük magukkal a menekültekkel, valamint a magánszektorral)
PR\1105572HU.docx
5/10
PE589.425v02-00
HU
közösen; 4.
hangsúlyozza, hogy az uniós fejlesztési együttműködés keretében továbbra is a lakhelyelhagyásra kényszerülés kiváltó okainak felszámolására kell törekedni olyan eszközökkel, mint például a béke, a demokrácia és a biztonság előmozdítása, a szegénység és egyenlőtlenség csökkentése, az alapszolgáltatások megerősítése, az állami szféra sebezhetőségének elhárítása, valamint a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új ütemtervben megállapított 16. fenntartható fejlesztési céllal összhangban az emberi jogok és a jó kormányzás ösztönzése;
5.
hangsúlyozza a nők kulcsfontosságú szerepét a kényszerű lakóhelyelhagyás eseteiben, nemcsak azért, mert egyes visszaélésekkel szemben védtelenebbek, hanem azért is, mert fontos szerepet töltenek be a vészhelyzetek kezelésében, társadalmi-gazdasági hozzájárulásuk jelentős, valamint aktívan részt vesznek a konfliktusok megelőzésében és rendezésében; megjegyzi, hogy a kényszerű lakóhelyelhagyás mélyebb okai csak akkor kezelhetők, ha kikerül növelni a nők szerepének elismertetését; ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a migránsok és menekültek mozgásának kezelésére irányuló uniós politikáknak nemi dimenziója is legyen;
6.
emlékeztet arra, hogy a gyermekek, különösen a kísérő nélküli gyermekek, a fogyatékossággal élők és az idős emberek különösen ki vannak szolgáltatva a bántalmazásnak, többek között a szexuális és nemi alapú erőszaknak, még akkor is, ha már „biztonságosnak” tekintett helyekre jutottak; felszólít arra, hogy e csoportok az áttelepítésük egyik velejárójaként részesüljenek célzott segítségben és humanitárius védelemben;
A nemzetközi migráció jobb kezelése: globális felelősség 7.
üdvözli az ENSZ Közgyűlésének a menekültek és a migránsok tömeges mozgása kezelésével foglalkozó magas szintű, 2016. szeptember 19-én rendezett ülését, valamint az Amerikai Egyesült Államokban e témában tartott vezetői csúcstalálkozót, mivel a migrációs hullámok kezelése globális felelősség, amely globális válaszadást és valamennyi érintett fél megerősített együttműködését teszi szükségessé; üdvözli, hogy e csúcstalálkozók eredményeképpen a korábbiakban soha nem tapasztalt hangsúllyal jutott kifejezésre a politikai elkötelezettség, utat nyitva a menekültekkel és a jelentős migrációs mozgásokkal kapcsolatos felelősség valóban nemzetközi megosztása felé; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy nem születtek konkrét vagy jogilag kötelező érvényű kötelezettségvállalások a retorika és a tényleges valóság között jelenleg tapasztalható szakadék áthidalásához szükséges segély vagy reform tekintetében; felhívja az összes érintett felet, hogy tegyenek tanúbizonyságot politikai akaratukról, biztosítsanak folyamatos finanszírozást és a befogadó országokat támogató konkrét tettekben mutassák ki szolidaritásukat; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy vállaljanak vezető szerepet a nemzetközi erőfeszítésekben, különösen annak biztosítása tekintetében, hogy a megállapodásokat – közöttük a menekültekre és a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozóan a jövőben kötendő paktumokat – gyorsan átültessék a gyakorlatba, és megteremtsék a szükséges nyomon követési mechanizmusokat;
8.
hangsúlyozza, hogy a lakóhelyük elhagyására kényszerülő személyek letelepítése a nemzetközi közösség felelőssége; alapvető fontosságúnak tartja koordinált reagálási
PE589.425v02-00
HU
6/10
PR\1105572HU.docx
mechanizmus sürgős bevezetését harmadik országokban annak érdekében, hogy a nemzetközi védelemre szoruló személyek menedékjogot kapjanak, és a teher ne a frontvonalbeli, illetve a konfliktus sújtotta övezetekkel szomszédos országokra nehezedjen; kiemeli, hogy a lakóhelyelhagyás olyan tömegeket és akkora területeket érint, hogy a jelenlegi pénzügyi támogatás kiapadt, amit még az is súlyosbít, hogy nem sikerült a kényszerű lakóhelyelhagyás kiváltó okait megszüntetni; 9.
hangsúlyozza, hogy az erőszakos konfliktusokra politikai megoldást kell találni, és befektetéseket kell eszközölni korai figyelmeztető és konfliktusmegelőző mechanizmusokba annak érdekében, hogy a jövőben csökkenjen e konfliktusok száma; felhívja az EU-t, hogy vállaljon aktívabb és hatékonyabb szerepet a megelőzés és a közvetítés terén; hangsúlyozza, hogy a kényszerű lakóhelyelhagyásra adandó válasznak a jogon kell alapulnia, figyelembe kell vennie a lakosság – különösen a nők és a kiskorúak – sebezhetőségét, és nem korlátozódhat a humanitárius segítségnyújtásra, hanem fejlesztési szereplőket is be kell vonnia;
Uniós külső fellépés és partnerségek harmadik országokkal 10.
hangsúlyozza, hogy a jelenleg még főként reaktív uniós külső fellépésnek inkább előretekintőnek kell lennie, és az új válságokra új célkitűzésekkel kell válaszolnia; emlékeztet arra, hogy a migráció jelenségének hátterében számos különböző ok húzódik meg, például a népesség növekedése, a szegénység, az elégtelen munkahelyteremtésre, a politikai bizonytalanság és az éghajlatváltozás;
11.
kéri hathatós, értékalapú közös európai migrációs politika létrehozását – amely megfelelő jogszerű migrációs csatornákat biztosít, hosszú távon fenntartható növekedést tesz lehetővé, és elősegíti a kohézió az EU-n belül – annak érdekében, hogy egyértelmű keretrendszer álljon rendelkezésre az EU harmadik országokkal fenntartott kapcsolataihoz; üdvözli a migránscsempészet elleni uniós cselekvési tervet (2015– 2020), amely szorosabb együttműködést irányoz elő harmadik országokkal, de hangsúlyozza, hogy a legális migrációra vonatkozó uniós politika bevezetése kitűnő eszközt jelentene az embercsempészek üzleti modelljének szétzúzásában;
12.
üdvözli a harmadik országokra vonatkozó új partnerségi keretet, amit a tényleges politikai cselekvés egyik jelének tekint; hangsúlyozza, hogy a 2016. júniusi közleményben körvonalazott megközelítés sikere attól függ, hogy képes-e az EU tényleges, közösen elfogadott ösztönzőket kínálni harmadik országoknak, továbbá aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyelőre csupán kevés ilyen ösztönző van, és azok is főleg a határellenőrzésre vagy a támogatott önkéntes visszatérési rendszerekre összpontosítanak, amelyek bár fontosak és szükségesek, a helyzetre adandó válasznak csupán egy részét képezik; hangsúlyozza, hogy e választ ki kell egyensúlyozni és ki kell egészíteni, a figyelmet a helyi gazdaságok fejlődésére, a minősítésre, a regionális mobilitásra, valamint a tranzit- és származási országokban biztosított védelem szintjére összpontosítva;
13.
aggodalmát fejezi ki az új partnerség keretben megnyilvánuló mennyiségi megközelítés és az ahhoz kapcsolódó „migrációs paktumok” miatt, amelyek a „visszatérések számának és arányának mérhető növelésében” az EU egyik fő célkitűzését látják, holott a visszatérések száma egyértelműen a migrációs hullámok jellegétől és a származási országokban kialakult helyzetektől függ; hangsúlyozza, hogy a paktumok rövid távú
PR\1105572HU.docx
7/10
PE589.425v02-00
HU
céljaiként arra kell összpontosítani, hogy miként lehet a legjobban segíteni a harmadik országokat az előttük álló kihívások kezelésében, többek között legális migrációs csatornák kialakítása révén, aminek eredményeképpen az irreguláris migráció szintje, valamint a Földközi-tengeren bekövetkezett halálesetek száma csökkenni fog; 14.
üdvözli az alelnök/főképviselő és a Bizottság által – és egyes esetekben tagállamok által az egész EU nevében – szervezett magas szintű párbeszédeket, mert ezek az együttműködést erősítő helyes és hatékony gyakorlatok; hangsúlyozza, hogy a Bizottsággal és az EKSZ-szel egyeztetéseket kell folytatni; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy rendszeresen tájékoztassák a Parlamentet e párbeszédekről, és számoljanak be a rabati és a kartúmi folyamat, valamint a vallettai csúcstalálkozón közösen elfogadott kiemelt kezdeményezések pontos operatív végrehajtásáról; megjegyzi, hogy az új partnerségi keret részeként kiemelt országok számára szánt, a Bizottság, az EKSZ és a tagállamok által meghatározott csomagokat sem tájékoztatás, sem megvitatás céljából nem terjesztették az európai polgárok választott képviselői elé;
15.
megjegyzi, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend célkitűzéseinek teljesítéséhez az szükséges, hogy az EU és a partnerországok integrálása a megfelelően kezelt migráció dinamikáját beépítsék a fenntartható fejlődésre irányuló stratégiáikba;
16.
rendkívül aggasztja a folyamatos szíriai konfliktus, amelyben a polgári személyekkel szemben alkalmazott erőszak, valamint a nemzetközi humanitárius jog megsértése miatt az elmúlt öt évben az ország lakosságának fele kényszerült lakóhelye elhagyására; teljes támogatását fejezi ki a Libanonnak és Jordániának, amelyek továbbra is rendkívüli szolidaritásról tesznek tanúbizonyságot, szűkös forrásaik ellenére is több millió menekültet fogadva be;
A fellépés megfelelő eszközei 17.
támogatja a Bizottság javaslatát, amely szerint szülessen új és nagyra törő külső beruházási terv a fejlődő harmadik országokban megvalósítandó beruházások mozgósítása érdekében; úgy véli, hogy a magánszektor fejlődésének támogatását harmadik országokban – a helyes kormányzás elveinek és a helyes üzleti gyakorlatoknak a megszilárdítása mellett – nem szabad „új intézkedésként” beállítani; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az összhangot a pénzügyi eszközök – például a fejlesztési együttműködési eszköz (DCI) és az Európai Fejlesztési Alap (EFA) – és a projektek között annak biztosítása érdekében, hogy az uniós támogatást a kijelölt prioritásokra fordítsák, és ne kerüljön sor a források és az erőfeszítések elpazarlására;
18.
hangsúlyozza, hogy megfelelő finanszírozás nélkül az EU nem tudja ellátni a rá háruló feladatokat, sem pedig megfelelni az európai polgárok elvárásainak; hangsúlyozza, hogy a tétlenségnek súlyos politikai és gazdasági ára van; megjegyzi, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata – vagy legkésőbb a következő többéves pénzügyi keret megtárgyalása – lehetőséget biztosít a migrációval kapcsolatos külső eszközök szükséges felülvizsgálatára, valamint emellett az uniós költségvetés oly módon történő növelésére is, amely lehetővé tenné az ad hoc eszközök alkalmazásának felszámolását és ezáltal a költségvetés egységességének visszaállítását;
19.
megjegyzi, hogy szükséghelyzeti alapok és ad hoc pénzügyi eszközök létrehozása segít
PE589.425v02-00
HU
8/10
PR\1105572HU.docx
ugyan a szükséges források mozgósításában és rugalmassá teszi az uniós fellépést, egyúttal azonban aláássa a költségvetés egységességét, és a Parlament költségvetési hatóság; kéri ezért, hogy a Parlamentet jobban vonják be ezen eszközök felügyelete, többek között oly módon is, hogy helyet kapjon az irányítóbizottságokban; emlékeztet arra, hogy a szükséghelyzeti alapok eredményessége nagyban függ attól, hogy a tagállamok mennyire készek hozzájárulni, és hogy maradéktalanul bevonják-e őket; 20.
üdvözli a közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) missziókat, például az EUCAP Száhil Niger-t és az EUNAVFOR MED-et, a NATO-val folytatott együttműködést, valamint az olyan uniós kezdeményezéseket, mint például az Europol közös műveleti csapata (JOT Mare), amelyek célja hírszerzési értesülések gyűjtése és az embercsempészek elleni küzdelem, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az általános mobilitást nem szabad fenyegetésnek tekintetni; javasolja a KBVP eszközök használatát a korai előrejelzés, a közvetítés és a konfliktusrendezés céljaira, ugyanakkor hangsúlyozza annak fontosságát, hogy konfliktushelyzetekben a tartós megoldásokra irányuló terv végrehajtását a lehető leghamarabb meg kell kezdeni;
21.
felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy készítsen a Parlament és a nyilvánosság számára részletes áttekintést az azon 16 kiemelt országban1 alkalmazott különböző finanszírozási eszközökről és programokról – és azok tagállami programokhoz való kapcsolódásáról –, amelyekkel az Unió magas szintű párbeszédet folytat a migrációról, valamint és a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés keretében; emlékeztet arra, hogy az EU külső migrációs és menekültügyi politikájának átfogó kerete továbbra is a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés, de megjegyzi, hogy a közelmúltban tett politikai kezdeményezések csak alig hivatkoznak rá, ezért kéri, hogy az aktuális összefüggésrendszer szempontjából tegyék egyértelművé e keret jelentőségét; ° °
22.
°
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint az európai migrációs stratégia keretében harmadik országokkal kialakítandó új partnerségi keretben azonosított 16 kiemelt ország kormányainak.
1
Etiópia, Eritrea, Mali, Niger, Nigéria, Szenegál, Szomália, Szudán, Ghána, Elefántcsontpart, Algéria, Marokkó, Tunézia, Afganisztán, Banglades és Pakisztán;
PR\1105572HU.docx
9/10
PE589.425v02-00
HU
PR_INI
PE589.425v02-00
HU
10/10
PR\1105572HU.docx
