Klein Dóra Tanító szakos hallgatók olvasási szokásainak vizsgálata a PTE Illyés Gyula Karán Konzulens: Tancz Tünde egyetemi tanársegéd
Szakdolgozatomat a fent megjelölt témában írtam. Az alábbi írás – a terjedelmi korlátok miatt – az elvégzett feltárásnak csak egy rövidebb átfogó kivonatát nyújtja. A kutatásommal szerettem volna összehasonlítható adatokat gyűjteni a PTE Illyés Gyula Karán a hallgatók olvasási szokásairól. A mintát azért a karra járó tanító szakos hallgatók képezték, mivel itt ilyen irányú kutatás eddig még nem történt. A kutatás során nemcsak az olvasási szokásokra, hanem a szabadidős tevékenységekre és az internethasználattal kapcsolatos szokásokra is rákérdeztem, hiszen napjainkban az internet talán a legelterjedtebb információszerzési eszköz. Mindezen ismeretek figyelembe vételével összefüggéseket kerestem napjaink társadalmának működése és az olvasási, könyvtárhasználati, könyvhasználati szokások között. Van-e az olvasásnak jövője? Ez volt az IRA 6. európai világkongresszusának fő témája 1989 nyarán. Már ekkor – több mint 20 évvel ezelőtt – felfigyeltek arra, hogy az olvasás népszerűsége folyamatosan csökken a diákok körében, és szövegértési képességük ezzel egyenes arányban romlik. A nemzetközi kutatások során bebizonyosodott, hogy a megállapítás Európa legtöbb országára, így Magyarország diákjaira is jellemző. Az utóbbi idők egyik legszélesebb körű nemzetközi felméréssorozata (PISA 2000, 2003, 2006 és 2009) arra is rámutatott, hogy az olvasás-szövegértési szint, amellyel a 15 éves magyar diákok csaknem fele rendelkezik, nem csupán gyengébb az európai átlagnál, hanem egyszerűen nem éri el azt a minimális szintet, amely elegendő a mindennapi élet, és a munkaerőpiac támasztotta elvárások teljesítéséhez (PISA, 2009). A Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Kara Tolna megye egyetlen felsőoktatási intézménye, meghatározó képző és továbbképző központ. Az intézmény jogelődjét 1977-ben alapították. Az akkor 100 hallgatóval és 13 oktatóval indult főiskolai képzés mára jelentősen átalakult. A kezdetben csak pedagógusképzést (előbb csak tanító, majd óvodapedagógus szakon) folytató intézmény ma már öt tudományterületen 13 szakon képez szakembereket. A hallgatók kb. 45 százaléka Baranyából, Bács-Kiskun megyéből és Fejér megyéből érkezik, tehát a beiskolázási körzet szélesebb, mint Tolna-megye. A Kar küldetésének tekinti, hogy a szűkebb régióban, a megyében megmutatkozó társadalmi gazdasági igényeknek megfeleljen: jól képzett, az értelmiségi létben önmagukat
kiteljesítendő szakembereket képezzen. Célja, hogy jól hasznosítható tudást adjon, amely hozzájárul az egyéni boldoguláshoz, s amely kamatoztatható a megye, a régió, az ország érdekében is. 1. A kutatás módszerei Dolgozatom elkészítésénél a téma feltárását a szakirodalmi háttérre építve – meglévő ismeretek összegyűjtése, tanulmányozása, rendszerezése, leíró módszerrel történő bemutatása stb. – saját empirikus kutatással alátámasztva végeztem el. Kutatási eszközül a talán leggyakrabban használt feltáró módszert, a kérdőívet alkalmaztam, melyet interneten lehetett kitölteni. A programot úgy állítottam be, hogy amíg a megkérdezett nem válaszolt az adott kérdésre, addig nem léphetett tovább a kérdőív kitöltésében. A kérdőívet a Karra járó 77 nappali tagozatos tanító szakos hallgató közül 55-en töltötték ki. Feltételezésem szerint kedvező volt a kérdőív anonimitása, így talán nagyobb eséllyel adtak őszinte válaszokat a megkérdezettek. A kérdőíves vizsgálatom metodikája, mint primer kutatási technika az alábbi részfeladatokból állt össze: • a kutatási feladat kitűzése • a kérdőív megszerkesztése • a kérdőív ellenőrzése (néhány kísérleti felméréssel) • kérdőív véglegesítése • a reprezentatív minta kiválasztása • a kérdőívek eljuttatása a megcélzott körbe tartozó személyeihez • a kapott információ összesítése, ellenőrzése • adatok elemzése • a következtetések felvázolása
A statisztikai módszerek felhasználásával lehetőségem volt a hipotézisekben megfogalmazott összefüggések megállapítására. A kérdőív robosztus adatgyűjtési technika, amelynek célja olyan nagy mennyiségű információ begyűjtése, amely alkalmas nagy megbízhatóságú adatok előállítására. A kérdőíves adatgyűjtés célja általában egy alapos sejtés statisztikai igazolása vagy elvetése. Erre a célra a technika kiválóan alkalmas: ha a kutató tudja, hogy mi a kutatási kérdés, és azt is, hogy a kérdésre milyen adatok alapján és kiktől
remélhet választ, akkor kérdőívvel lehet a leghatékonyabban megfelelő megbízhatóságú eredményt begyűjteni (Babbie, 1997; Horváth, 2004).
2. Hipotézis
Kutatásomban feltételeztem, hogy: 1) az olvasás a szabadidős tevékenységek között az utolsó helyek egyikét foglalja el; 2) szoros összefüggés van a szülők végzettsége és a hallgatók olvasási szokásai, valamint a könyv- és könyvtárhasználati szokásai között; 3) eltérés van a férfi és a női hallgatók olvasási szokásai között. Kérdések melyekre választ szerettem volna kapni: 1. Kevesebbet vagy csak másképpen olvasnak-e a főiskolai hallgatók? 2. Milyen a hallgatók attitűdje az olvasáshoz? 3. A főiskolai képzés megváltoztatja-e a hallgatók olvasási szokásait? 4. Eltérnek-e a különböző évfolyamos hallgatók olvasási szokásai?
A kutatás eredményei
1. Nemed?/lány, fiú/ (1. számú ábra) A nemek szerinti megosztást a következő ábra mutatja. 1. számú ábra 45 40 35 30 25
lányok
20
fiúk
15 10 5 0
Összesen 45 lány és 10 fiú került be a vizsgálatomba. A mintában magas a nők aránya, ez megfelel a valóságnak. A karra 77 nappali tagozatos tanító szakos hallgató jár, ezekből 14 fiú. a nemzetközi tendenciák szerint is nagyobbrészt a nők választják ezt a szakterületet. A pedagógus pálya elnőiesedett (Háber, 1999).
2. Évfolyamod? /.........../ (2. számú ábra) 2. számú ábra 20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0
1. évfolyam 2. évfolyam 3.évfolyam 4. évfolyam
fő
A visszaküldött kérdőívek szerint az első évfolyamosok közül mindenki válaszolt a kérdésekre, a 2. évfolyamosok közül csak a fele töltötte ki a kérdőívet, a harmadik évfolyamosok közül négyen nem válaszoltak a kérésekre, míg a végzős hallgatók közül öten nem töltötték ki a felmérést. A grafikonból kiderül az is, hogy a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Karán egyre kedveltebb a tanító szak a továbbtanulók számára.
3. Szülők iskolai végzettsége? (3. számú ábra) 3. számú ábra
30 25 20 15 10 5 0
apa anya
Érdekesnek látom az eredményt. Míg az édesanyák 45 %-a érettségivel rendelkezik vagy diplomás, addig ez az arány az édesapáknál csak 29%. Körükben sokkal gyakoribb a szakmunkás végzettség. A megkérdezett hallgatók 3,5%-ának édesapja csak az általános iskolát fejezte be, míg az édesanyák vonatkozásában ez 7%. A szülők 72%-a tanult valamilyen szakmát. Az apák csupán 5%-a tette le az érettségit, míg az anyák 15%-a. A szülők 38%-a diplomás. Meglátásom szerint a szülők iskolázottsága közvetve, de jelentősen meghatározza, hogy a gyermekük milyen iskolatípusban tanul tovább. Az összefüggés pozitív előjelű, a képzettebb szülők gyermekei a magasabb képzettséget adó iskola felé orientálódnak. A középiskolás tanulók iskolázottsága nyilván még nem teljesen lezárt, de a tudás mobilitás értelmezéséhez felhasználható a hazai iskolarendszernek az a sajátossága, hogy a középiskolai végzettség erősen befolyásolja a későbbi tanulmányokat, illetve ezen keresztül az elért társadalmi státuszt. 4. Szabadidős tevékenységek fontossági sorrendje a hallgatók életében (4. számú ábra) 4. számú ábra 30,00% 25,00% 20,00% 15,00% 10,00% 5,00% 0,00%
A hallgatók könyvekhez való viszonyát megpróbáltam elhelyezni az érdeklődési preferenciák és a szabadidős tevékenységek rangsorában. Rákérdeztem a különböző tevékenységek fontosságának sorrendjére a hallgatók életében. 9 válaszlehetőséget adtam meg, melyeket a prioritásoknak megfelelően rangsorolhattak a válaszadók. A válaszokból
kiemelkedik a szociális dimenzió (együttlét barátokkal), ami az első helyen szerepel. Tehát megállapítható, hogy a tanító szakra jelentkezők eleve erős szociális kompetenciákkal rendelkeznek. A tanítóknak mindenben példát kell mutatni tanítványaiknak. ebben a tekintetben is pozitív eredmény, hogy a sport szerepel a harmadik helyen. A szépirodalom olvasása és a műkedvelés a negyedik helyen található, ami véleményem szerint jó eredmény. A szépirodalom-olvasása megelőzi a televíziózást, ami a magyar társadalom átlagához viszonyítva pozitív különbség (Gereben – Nagy, 1991). Az egyetemisták körében végzett kutatások eredményei az 1980-as években az egyetemisták szabadidős programjainak a középpontjában a kultúra – leginkább az úgynevezett
magaskultúra
(ide
sorolható
a
színházba,
könyvtárba,
hangversenyre,
könyvesboltba, múzeumba, kiállításra és kávéházba járás) állt. Szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy egyetemista diszkóban szórakozzon, és a filmek közül is inkább az art mozik által játszott alkotásokat részesítették előnyben. A diszkó és a tömegfilmek világa inkább a szakmunkástanulóké volt (ezek az úgynevezett bulvárkultúra elemei). Az egyetemisták számára fontos volt akkoriban a könyv, a színház – igaz, jóval szűkebb rétegnek adatott meg, hogy egyetemre járjon (Lenhardt, 2006). Az 1985/86-os tanévben 99 ezren tanultak az egyetemeken vagy a főiskolákon – ma már több mint 400 ezren. Varga Dóra cikkében olvasható adat, hogy a hallgatók kétharmada szán napi másfél órát könyvolvasásra, az újságok átlapozásával pedig átlagosan 40 percet töltenek (Varga, 2005).
5. Olvasol-e könyveket a tankönyveken kívül? Ha igen, milyen gyakran? (5. számú ábra) 5. számú ábra 60,00% 50,00% 40,00% 30,00% 20,00% 10,00% 0,00%
A könyvolvasásra vonatkozó kérdésre adott válaszok hozták az egyik legmeglepőbb adatot számomra. A megkérdezettek között volt olyan hallgató, aki egyáltalán nem olvas (a válaszadók 2,5%-a). Ez az adat azért is elgondolkodtató, hiszen pár év múlva ők fogják
tanítani a gyerekeket. További tűnődésre ad okot, hogy a megkérdezettek 19,6%-a olvas csak rendszeresen könyveket. Az adat azért meghökkentő, mert a jövő diplomás értelmiségi rétegéről van szó, ráadásul tanítókról, akiknek példát kellene mutatniuk. Az is elgondolkodtató, hogy az a pedagógus, aki maga sem olvas rendszeresen, hogyan várja el ezt majd tanítványaitól. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2009-2010-es időmérleg vizsgálatában, a 2009. október 1. és 2010. szeptember 30. között készült felmérés adatai szerint a megkérdezettek 26 százaléka olvas, naponta 76 percet. Így jön ki a teljes népességre a 20 perces átlag. Összehasonlításképp a tévézéssel töltött napi átlag idő 135 perc, internetezésre pedig 12 percet szánunk. 6. Melyik az a könyv, amit jelenleg olvasol, vagy ha most épp nem olvasol, melyiket olvastad legutóbb? Arra a kérdésre adott válaszokból, hogy mit olvas a kérdezés időpontjában a hallgató, összeállítottam egy szerzőlistát. A kérdőív e kérdésére két fő a nem olvasok választ adta. Három-három szavazatot kapott Lőrincz L. László és Stephenie Meyer, a Twiligt sorozat szerzője. Két- két szavazatot kaptak az alábbi szerzők: Dan Brown, Varró Dániel, Elizabeth Gilbert, Paulo Coelho és Dr. Csernus Imre. A válaszadók 64%-a külföldi szerzőket említett. A 2000-ben végzett kutatás legkedveltebb szerzői listájában is szerepelt Lőrincz L. László, akinek 103 eddig megjelent könyve van 1979-2012 között. Elszomorító, hogy tanítással illetve szakirodalommal kapcsolatos műveket nem jelöltek meg a leendő pedagógusok. 7. Milyen témájú könyveket olvasol legszívesebben? (7. számú ábra) 7. számú ábra 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0%
Kíváncsi voltam, hogy milyen jellegű műveket olvasnak a hallgatók. Eredetileg 10 lehetőség közül lehetett választani, de megadtam egy egyéb kategóriát is, ha esetleg valaki a meglévő kategóriákból nem tud választani, így három válasszal egészült ki a végleges lista (fantasy, népmese, sport). Meglepő eredmény, hogy a versolvasást senki sem jelölte be. Az olvasók célirányosan keresik azokat a műveket, amelyek kielégíthetik szükségleteiket. Az írott szövegek a következő utakon szolgálják ki az olvasó igényeit: - A szerző által teremtett világ segíthet elmenekülni a mindennapi élet problémái elől. - A könyv szórakoztató funkciókat is ellát. - A könyv szereplői identifikációs bázisként szolgálhatnak, vágyott tulajdonságaikat magunkba építhetjük. - A könyv információkat közvetít nekünk a világról és működéséről, ezáltal megerősítheti világképünket vagy alternatívákat kínálhat. - A könyv párbeszédei szociális interakciókra irányuló igényeinket is kielégíthetik. - A könyv oktatási funkciókat is szolgál, például földrajzi helyek leírása, intézmények működése stb. vonatkozásában (Körmendi – Pataky – Nagy, 2012). 8. Családod könyvei (8. számú ábra) 8. számú ábra
30% 25% 20% 15% 10% 5% 0%
A válaszok szerint a hallgatók 15%-nak otthonában 100 kötetnél kevesebb könyv található. 500 kötet feletti könyvtárral a hallgatók 17%-a rendelkezik. A házi könyvtár méretei összefüggnek a szülők tevékenységével, anyagi helyzetével, végzettségével. Természetesen a házi könyvtár nem tartalmazhatja teljeséggel az iskolai tanulmányokhoz szükséges könyveket, legfeljebb a legfontosabb alapműveket, kézikönyveket. Másrészt a házi könyvtárak többsége
nem szakirodalomból áll, inkább a szépirodalmat és egyéb általános ismeretterjesztő könyveket tartalmaz.
9. Szoktál-e újságot olvasni, s ha igen, milyen gyakran? (9. számú ábra) 9. számú ábra 50,00% 40,00% 30,00% 20,00% 10,00% 0,00%
A következő kérdésben a nyomtatott sajtóra vonatkozó olvasási szokásokat vizsgáltam. A válaszadók 8% egyáltalán nem olvas újságot, 11% nagyon ritkán, 47% időnként, és 34% rendszeresen olvas napilapokat, és folyóiratokat. A következő kérdésben arra is rákérdeztem, hogy milyen napilapokat olvasnak szívesen. A legnépszerűbb a Tolnai Népújság 15 szavazattal. A második legnépszerűbb a Metropol, melyet 10 hallgató olvas rendszeresen. A harmadik helyen a Dunántúli Napló áll 5 szavazattal. Ezeket követi a Blikk, melyet 4 hallgató olvas rendszeresen. Ezeken kívül több folyóirat kapott 1-1 szavazatot, mint például a National Geographic, Kiskegyed, Joy, PC Guru, IGN.COM, Szép házak. Megkérdeztem azt is, hogy a megnevezett újságokat és folyóiratokat, honnan szerzik be. A válaszadók 40%-a rendszeresen megvásárolja, 31%-a előfizeti, 15%-a interneten olvassa, míg 14% kölcsönkapja valakitől. Meglepő, de senki sem olvassa a kar könyvtárában ezeket, pedig rendkívül színes az újságok, folyóiratok kínálata az olvasóteremben.
10. Tagja vagy-e most, vagy voltál-e valamikor valamilyen könyvtárnak? (10. számú ábra)
10. számú ábra 60,00% 50,00% 40,00% 30,00% 20,00% 10,00% 0,00% soha nem voltál
most nem, de voltál
1 tagja
több tagja
A hallgatók 4,5%-a soha nem volt tagja könyvtárnak és a megkérdezettek 6%-a csak jelenleg nem tagja egy könyvtárnak sem. az adatok azért meglepőek, hiszen a kar könyvtárába ingyenesen beiratkozhatnak a hallgatók és beszerezhetik a tanulmányaikhoz szükséges szakkönyveket.
A
válaszadók
30%-a
több
könyvtárnak
is
tagja.
Feltehetően
a
tanulmányaikhoz szükséges dokumentumanyagot más könyvtárakban is keresik.
11. Szoktál-e, és ha igen, milyen gyakran könyvtárba járni?(11. számú ábra) 11. számú ábra 45,00% 40,00% 35,00% 30,00% 25,00% 20,00% 15,00% 10,00% 5,00% 0,00%
A könyvtári tagsággal rendelkező hallgatók leginkább havi gyakorisággal látogatják a könyvtárat. 19% hetente, 12% pedig félévente jár könyvtárba. A felkeresés okaként, két tevékenységet választottak a megkérdezettek. Az első helyen az főiskolai tanulmányokat jelölték meg 93%-kal, a második helyen a szabadidőt (szórakozást) 6%-kal. A maradék egy százalék megjelölésében a szülői vagy tanári kérés, az újságolvasás valamint a számítógép használat szerepelt. Meglepő eredménye a kutatásnak, hogy a kar könyvtárát a hallgatók
3,3%-a egyáltalán nem látogatja. Felmerül a kérdés, hogy ők vajon hogyan készülnek a vizsgákra? Nekünk pedagógusoknak ismernünk kell a legújabb kiadványokat, könyveket. Nem minden esetben lehet megvenni ezeket, ezért célszerűbb a könyvtárban tájékozódnunk, tehát szinte kötelező számunkra a könyvtári tagság. Ezen kívül elgondolkodató kérdés, hogy az a pedagógus hogyan tudja olvasóvá nevelni majdani tanítványait, hogyan fogja megszerettetni velük a könyveket, a könyvtárat, ha ő maga sem ismeri és használja ezeket. Szerintem a személyes példamutatás nagyon fontos, a tanított tantárgytól függetlenül. 12. Mennyi időt töltesz olvasással naponta? (12. számú ábra) 12. számú ábra 60,00% 50,00% 40,00% 30,00% 20,00% 10,00% 0,00% 0,5-1 óra
1-2 óra
2-3 óra
3-4 óra
több mint 4 óra
A hallgatók fele naponta 1-2 órát, 41%-uk fél és 1 órát olvas napi szinten. A grafikon egy átlagos főiskolástól várható adatokat ábrázol. A hallgatóknak a napi feladatok mellett maximum 30–60 perce jut olvasásra. Sokan vállalnak munkát a tanulmányaik mellett, így kevés a szabadidejük. 13. Mennyi időt töltesz tanulással naponta? (13. számú ábra) 13. számú ábra 40,00% 35,00% 30,00% 25,00% 20,00% 15,00% 10,00% 5,00% 0,00% 0,5-1 óra 1-2 óra
2-3 óra
3-4 óra
A hallgatók többsége, 37%-a 2-3 órát tölt tanulással naponta, 34%-a 0,5-1 órát, 19 %a 1-2 órát, míg 8%-a 3-4 órát. Véleményem szerint ez sok idő. Szerintem a tanító szakon a sok gyakorlat miatt az átlagosnál többet kell készülni az órákra a fiataloknak, hiszen a tervezeteket hetente kell leadniuk és a szemináriumok is folyamatos felkészülést igényelnek.
14. Használod-e, s ha igen, mire a világhálót? (14. számú ábra) 14. számú ábra 50% 40% 30% 20% 10% 0% játékok letöltése
közösségi oldalak látogatása
információ gyűjtés
cikkek olvasása
Kérdőíveket online módon juttattam el a megkérdezettekhez, így az internet használatára mindenképp szükség volt, tehát olyanok töltötték ki a kérdőívet, akik rendszeres számítógép és internethasználók. A napi internethasználat teljesen természetes és érthető is. A 21. században az internethasználat legalább olyan mindennapos tevékenység, mint a tévénézés. Sőt vannak olyanok is, akik televíziót sosem néznek, viszont az interneten keresztül követik a híreket, az eseményeket. A válaszokból kiderült, hogy a hallgatók leggyakrabban információgyűjtésre használják a világhálót, mely már gyakorlott olvasási-szövegértelmezési készséget kíván. A monitoron nehezebb átlátni, kiszűrni a lényeget egy több oldalas szövegből. Itt a pásztázó, átfutó olvasási technika a célravezető. Nagyon kedveltek az internethasználatban a közösségi oldalak is, ahol szintén lehet szöveges információkat olvasni. Felmerülhet a kérdés, hogy tudunk -e az információk között szelektálni. Vajon jó-e, ha minden információt elolvasunk, ami egy közösségi oldalra felkerül. A cikkek, érdekességek olvasását is sokan megjelölték. Ez az olvasás szempontjából szintén pozitív eredmény. Meg kell tanulnunk helyesen válogatni az információk közül. El kell döntenünk, amelyek érdemesek arra, hogy elolvassuk őket, hogy ki tudjuk szűrni azokat, amelyek nem, vagy kevésbé informatívak, esetleg hamis információkat tartalmaznak.
15. Vásároltál könyvet az elmúlt 3 hónapban? (15. számú ábra) 15. számú ábra
53,00% 52,00% 51,00% 50,00%
igen
49,00%
nem
48,00% 47,00% 46,00% 45,00%
A
Társadalomkutatási
Intézet
2002-ben
végzett
kutatást
Könyvvásárlási
és
könyvolvasási szokások a mai magyar társadalomban címmel. Ebben azt kutatták, hogy az emberek hozzávetőlegesen hány forintért vásároltak könyvet az elmúlt egy évben. Minimális ráfordításról számolt be a válaszadók mintegy fele. A 10–20 ezer forint közti sávot jelölt meg minden harmadik-negyedik válaszoló, őket tekinthetjük rendszeres könyvvásárlónak, míg a 21–50 ezer forintot költő14%-nyi, és az 50 ezer fölött vásárló 4%-nyi kérdezett nevezhető gyakori könyvvásárlónak. Nem meglepő, hogy a rendszeresen olvasók jóval többet költenek könyvre, mint a ritkán olvasók. A két csoport közti határt az évi legalább 10 ezer forintos összegnél húzhatjuk meg. A rendszeres olvasók különösen a 21–50 ezer forintot költők között voltak felülreprezentáltak. A könyvet nem vásárlók indokai között a könyv-árak vezettek. A valamilyen magyarázatot adók közel fele említette fő okként a könyvek drágaságát. Minden harmadik könyvet nem vásárló mondta indokként azt, hogy könyvvásárlás helyett inkább másra költi pénzét. A könyvek iránti érdektelenséget kevesen említették, azt pedig, hogy nem érdemes megvenni a könyveket, csupán 1% állította. (TÁRKI, 2002) A PTE IGYK tanító szakos hallgatók közül 52 % vásárolt könyvet az elmúlt 3 hónapban. Ez az országos adatokkal összevetve jó arány, hiszen – a fent említett kutatás szerint – a mai gazdasági helyzetben egyre kevesebbet költünk könyvekre.
16. Milyen gyakran internetezel? (16. számú ábra)
16. számú ábra 70,00% 60,00% 50,00% 40,00% 30,00% 20,00% 10,00% 0,00% naponta egyszer
naponta több órát
hetente többször
hetente 1-2 havonta 1-2 alkalom alkalom
A hallgatók közül legtöbben, 62,5% naponta több órát töltenek internetezéssel. Ez érthető, mivel napjainkban a világháló szinte pótolhatatlan információforrás: sokan itt olvasnak híreket, innen is szereznek ismereteket a vizsgákra. Itt érdemes visszatekinteni a 19. kérdésre adott válaszokra, hogy mire is használják a válaszadók a világ-hálót. A hallgatók többsége információkat gyűjt a világhálóról. Míg a válaszadók 44%-a közösségi oldalakat látogat.
17. Szoktál TV-t nézni, s ha igen milyen gyakran? (17. számú ábra) 17. számú ábra 40,00% 35,00% 30,00% 25,00% 20,00% 15,00% 10,00% 5,00% 0,00% naponta egyszer
naponta több órát
hetente többször
hetente 1-2 alkalom
A válaszadók 36%-a naponta egyszer néz televíziót. 25% naponta több órát is eltölt a tévé előtt. A kapott adatok megegyeznek a társadalmi tendenciákkal. Hazánkban a szabadidő eltöltésének pénzkímélő formái jellemzőek és a társas elfoglaltságok háttérbe szorulnak. Felmerül a kérdés, hogy a több órát tévénézéssel töltő hallgatók milyen példát fognak mutatni tanítványaiknak?
18. Naponta átlag hány órát töltesz TV nézéssel? (18. számú ábra) 18. számú ábra 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% nem nézek
1 óránál kevesebbet
1-2 órát
2-3 órát
3-4 órát
4-5 órát
5 óránál többet
A válaszokból kiderült, hogy a hallgatók 41%-a vagy egyáltalán nem néz televíziót, vagy 1 óránál kevesebbet tölt ezzel. 2 vagy 3 órát ül a készülékek előtt a hallgatók 15%-a. A többi hallgató 3 óránál többet tölt a televízió előtt. Meglepő, hogy volt olyan hallgató, aki 5 óránál többet tölt a képernyő előtt, tehát az összes szabadidejét (az alváson és az iskolában töltött időn kívül) tévénézésre fordítja. A kapott adatokat összehasonlítva az országos adatokkal, megállapítható, hogy a hallgatók többsége kevesebb időt tölt a televízió előtt, mint Magyarországon az átlagos felnőtt. Magyarországon a felnőttek átlagban napi három órát töltenek televíziózással, könyvolvasással pedig 10-15 percet töltenek. A felmérések azt mutatják, hogy napjainkban a legfontosabb média a televízió – ezen keresztül érhető el a leghatásosabban a mai magyar átlagpolgár. A televízió kiszorítja az olvasást, ezt támasztja alá Gereben Ferenc 2000-es felmérése, mely szerint a lakosság 51%-a évente egy könyvet sem olvasott el (Arató, 2004). 19. Mi a véleményed az olvasásról? Mit jelent számodra az olvasás? (19. számú ábra) 19. számú ábra 25 20 15 10 5 0 élményszerzés
jó időtöltés
kikapcsolódás
ismeretszerzés
Arra a kérdésre, hogy „miért szeretsz olvasni” voltak a legtöbben (7 fő), akik üresen hagyták a válaszmezőt. Mivel a kérdés nyitott volt, ezért nincs mód az összes válasz elemzésére, így csak a tendenciákat mutatom be. A hallgatók nagy arányban mutattak rá az olvasás szórakoztató, pihentető, kikapcsolódást nyújtó voltára. A hétköznapjaik szürkeségét igyekeznek az olvasással kompenzálni, mert kivonulhatnak, elrugaszkodhatnak a hétköznapi világtól. Sokan emelték ki, hogy az olvasás során információkat szereznek, tájékozódnak. Mások azért szeretnek olvasni, mert az fejleszti őket. Kevesen jelölték meg az olvasás élményszerző funkcióját, az úgynevezett „öröm-olvasást”. 3. Leendő tanítók véleménye a kötelező olvasmányokról A kérdés feltevésének apropóját és alapját Benczik Vilmos házi olvasmányokról szóló cikke adta, melyben több klasszikus kötelező olvasmányt hasonlított össze (Benczik, 1999). A tanulmány eredményeinek és konklúzójának ismeretében meglepőnek és aggasztónak is tartom a hallgatók válaszait. A kötelező olvasmányokról a leendő tanítóknak egyöntetűen az a véleményük, hogy fontosak, mert ezeken keresztül igényes olvasmányélményekhez juthatnak leendő tanítványaik. A "kötelező" elnevezést nagyon sokan lecserélnék, mert riasztónak tartják. Abban is többen egyetértettek, hogy ideje lenne felfrissíteni a kötelező olvasmányok listáját. Több hallgató is átgondolatlannak tartja a kijelölt könyveket, mert sem tartalmában, sem pedig terjedelmében nem felelnek meg a gyerekek életkorának és a fokozatosság elvének. Megkértem a válaszadókat, hogy tegyenek javaslatot. A leggyakrabban említett szerző Böszörményi Gyula volt. Gyakori volt a Harry Potter-sorozat (J.K.Rowling), A kétbalkezes varázsló (Békés Pál), Gergő és az álomfogók (Böszörményi Gyula), Négyszögletű kerekerdő (Lázár Ervin), Stanley, a szerencse fia (Lois Sachar) , Harisnyás Pippi (Astrid Lindgren). Mivel a képzés III. évében foglalkoznak az irodalomtanítás módszertanával részletesen a hallgatók, így csak III. és IV. évfolyamos hallgatók jelöltek meg az életkori sajátosságoknak megfelelő olvasmányokat. Sokan főként az I. évfolyamból már a 2. osztályos tanulókkal elolvastatnák a Micimackót, holott ez nem kisgyerekeknek szóló könyv! A kötelező olvasmányokra vonatkozó kérdés rávilágított arra, hogy a hallgatók sem olvashattak sok gyermekirodalmi alkotást, hiszen nem tudtak a gyermek korosztályoknak megfelelőt ajánlani. A gyermekirodalom helyzetét és elismertségét tekintve ez nem meglepő. Az irodalomtudományban jártas szakemberek közül is csak kevesen ismerik el, hogy saját tudományágukon belül létezik egy nemzetközileg elismert szakterület – nevezetesen a gyermek- és ifjúsági irodalom. Komáromi Gabriella szerint a gyermeki olvasáskultúra félezer
éves, a gyerekkönyv háromszáz, az esztétikai mértékkel megítélhető gyermek-irodalom alig százötven, a gyermekirodalom-tudomány pedig ötven (Komáromi, 2002). Míg
Nyugat-Európában
egyetemi
tanszékek
és
intézetek
működnek
a
gyermekirodalom első számú műhelyeiként, addig Magyarországon sajnos ez nem gyakorlat. A gyermekirodalom nem tartozik az irodalomtudomány elismert, egyenrangú tartományágai közé. A frankfurti egyetemen – ahol az egyetemi tanszékként is nyilvántartott Gyermekkönyv-kutató Intézet működik – a kötelező gyermekirodalmi alapképzésen kívül olyan szemináriumokat is hallgathat az irodalomtanár-jelölt, mint a gyermekirodalom elmélete, műfajai, és története; összehasonlító gyermekirodalom; irodalmi szocializáció; a gyermekirodalom recepciója; gyermekkönyv- és olvasáskutatás; a képregény és az illusztráció;
a
gyermekirodalom
és
a
média;
a
gyermekkönyv-kritika;
korunk
gyermekszínháza; gyermekirodalom és pedagógia; a lányregények apaképe; kortárs szerzők; vagy a romantika és a biedermeier gyermekirodalma, fantasztikum a gyermekirodalomban, a posztmodern lányirodalom, gyerekeknek szóló irodalmi utópiák, a japán képregény, a Harry Potter-jelenség
(a
felsorolás
csupán
egy félév
kínálatából
származik).
Zürichben
Gyermekkönyv Intézet, Bécsben Nemzetközi Gyermekirodalmi és Olvasáskutatási Intézet van, s Münchenben található a világ egyetlen könyvtára, amely a nemzetközi gyermek- és ifjúsági irodalmat gyűjti. Nálunk az óvó-, tanító- és tanárképzésben szerepel ugyan a „gyermekirodalom” elnevezésű kurzus, de intézményenként változó, hogy kik és mit tanítanak e tantárgy ürügyén. Mindenesetre a pedagógus képzőkből kikerülő hallgatókban ritkán hagy maradandó nyomot mindaz, amit a gyermekirodalomról tanultak (Boldizsár, 2004). 4. Összegzés
A kérdőív elemzése során a meglévő kutatások eredményeit használtam fel kiindulópontként, ezekkel vetettem össze a kapott válaszokat. A tanítós szakos hallgatók olvasási szokásait vizsgáló kérdőív feltárta, hogy a jövő pedagógusai számára elméleti szinten sokat jelent az olvasás (bár erre a saját életükből kevés példát tudtak mondani). A vizsgálat eredményei azonban több negatív jelenségre is rávilágítottak. A két legfontosabb közülük, hogy kevesen olvasnak szakfolyóiratokat, illetve a legtöbbjük módszertani hiányosságokkal küzd. Ez azért probléma, mivel ha nem olvasnak friss szakirodalmat, akkor ismereteik elavulnak, s tájékozatlanságuk miatt nem tudnak majd lépést tartani a kor kihívásaival, és igényeivel.
A kutatás rávilágított arra, hogy a felsőoktatási tanulmányok megváltoztatják a hallgatók attitűdjét, olvasási szokásait. Főleg a szakmai kérdésekre adott válaszokban látom a változást, a végzős hallgatóknak kialakult véleményük van az olvasáspedagógiai, és tantárgy pedagógiai kérdésekről, az olvasóvá nevelés lehetőségeiről és módszereiről. A szakmai hiányosságok az alsóbb évfolyamos hallgatóknál a képzés felépítéséből adódhatnak. Karunkon a tanító szakos hallgatók a négyéves tanítóképzés 2. évében tanulnak csak gyermekirodalmat. A tantárgyra jutó óraszám nagyon alacsony: egy félévben heti 2 óra. A kurzus keretében tanulnak a gyermekirodalom alapvető műfajairól a legfontosabb klasszikus és modern világirodalmi és magyar alkotókat érintve. A kortárs gyerekirodalom-oktatásra kevés idő marad, csupán röpke olvasmányajánlások formájában kerül rá sor. A magyar műveltségterületen is csak egy kurzus részterületeként jelennek meg a gyermeki olvasáskultúra kérdései. A hallgatók a 3. évfolyamon az Irodalomtanítás tantárgy-pedagógiája kurzuson találkozhatnak az olvasóvá nevelés kérdéskörével. A kutatás során bebizonyosodott, hogy a hallgatók az átlagos olvasóknál többet olvasnak. 53%-uk olvas időnként, ez félévente 1-2 könyvet jelent, és 19,6%-uk olvas rendszeresen könyveket, ami átlagosan havonta egy könyv elolvasását jelenti. Pedig az olvasás az alapja mindennek! Míg a hazai lakosság fele manapság egy könyvet sem olvas el évente, a hallgatók számára az olvasás szellemi élményt, kimeríthetetlen örömforrást jelent, számukra a könyv érték, igazi kincs, szellemi táplálék. A könyvtárlátogatás gyakoriságát vizsgálva megállapítható, hogy a hallgatók zöme havonta, vagy még ennél is ritkábban használja a könyvtár adta tanulási-,
és
információgyűjtési lehetőségeket. Véleményem szerint, az iskolának, a könyvtárnak, a pedagógusoknak, a szülőknek feladata, sőt felelőssége van abban, hogy a gyerekek könyvszerető és olvasó fiatalokká, felnőttekké váljanak. Az olvasóvá nevelést már a kora gyermekkorban el kell kezdeni, ezért fontos a leendő pedagógusok hozzáállása az olvasáshoz, és a tanításhoz Nekünk – pedagógusoknak, könyvtárosoknak, kutatóknak, stb. –, akinek kezében van ezen információk, motivációk átadásának, és tanításnak lehetősége, nem csupán lehetőségünk, hanem kötelességünk is a felnövekvő ifjúság formálása és segítése e téren.
Bibliográfia BABBIE, E. (1996): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest, Balassi Kiadó.
BALÁZSI ILDIKÓ – OSTORICS LÁSZLÓ – SZALAY BALÁZS – SZEPESI ILDIKÓ (2010): PISA2009 Összefoglaló jelentés. Budapest, Oktatási Hivatal. BENCZIK VILMOS (1999): Házi olvasmányok és olvasóvá nevelés az általános iskola 2-6. osztályában. In: A Budapesti Tanítóképző Főiskola tudományos közleményei. 109-138. BERNÁT ANIKÓ (2002): Könyvvásárlási és könyvolvasási szokások a mai magyar társadalomban. Budapest, MKKE – TÁRKI. BOLDIZSÁR ILDIKÓ (2004): A gyermekirodalom nagykorúsodása, In: Beszélő, 6. 119-123. FALUS IVÁN szerk. (1996): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszertanába. Budapest, Keraban Könyvkiadó. GEREBEN FERENC – NAGY ATTILA (1991): Adalékok Magyarország olvasás- és értéktérképéhez In: Jelkép, 3/4. 21-34. HÁBER JUDIT (1999): A pedagógusnők helyzete, a pálya elnőiesedése. In: MELEG CSILLA (szerk.): Iskola és társadalom II. Szöveggyűjtemény. JPTE Tanárképző Intézet Pedagógia Tanszéke, Pécs. 198-209. HORVÁTH GYÖRGY (2004): A kérdőíves módszer. Budapest, Műszaki Kiadó. KOMÁROMI GABRIELLA (2002): A kutatás dilemmái. In: Tiszatáj, 12. 38-52. KÖRMENDI ATTILA – PATAKY NÓRA – NAGY ERZSÉBET VIKTÓRIA (2012): Az Alkonyat olvasói népszerűsége a pszichostrukturális elemzés tükrében, In: Könyv. Könyv-tár, Könyvtáros, 1. 43-49. LENHARDT ILDIKÓ (2006): Az egyetemisták olvasási szokásai In: Tudásmenedzsment, 1. 73-86. VARGA DÓRA (2005): Színház helyett multiplex. In: Népszabadság, április 13. 5-6.
