Küldetés, meg bí za tás, felelősség Presbiteri továbbképzés Révfülöpön

evangélikus hetilap „Az utótalálkozó meglepetése a 2010-ben esedékes 8. Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó időpontjának és helyszínének bejelentése volt…” Szélrózsa – volt, van, lesz f 9. oldal

Ára: 250 Ft

74. évfolyam, 10. szám g 2009. március 8. g Böjt 2. vasárnapja

„Csakhogy minden felvételt és a cár által küldött hegymászó expedíció minden iratát eltüntették a szovjetek, sőt a kutatás résztvevői gyanús körülmények között haltak meg. (Úgy tűnik, az ateista Szovjetunió nem kívánta megerősíteni egy keresztény „mítosz” létezését.)” Rejtélyek Noé bárkája körül f 10. oldal

„A presbiterek feladata is, hogy a gyülekezetben senki ne maradjon segítség nélkül. Az Úristen azzal bízott meg bennünket, hogy – a betesdai beteg történetének kifejezésével élve – »emberei legyünk« egymásnak.” A szolgálat adottságai f 13. oldal

Oltalmat találni f 5. oldal Irányváltás – mai megtérések f 6. oldal Adáshiba Pestszentlőrincen f 7. oldal A holland akció f 8. oldal Ákos az evangélikus gimiben f 12. oldal Böjti önvizsgálat f 12. oldal

Egy kisfiú halála

LU K Á C S G A B I F E LV É T E L E

g Prhle Gergely

Apró mécsesekkel a kezükben léptek ki a Deák téri evangélikus templom kapuján a március 3-ai együttlét résztvevői. A „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval!” (Róm 12,21) mottó jegyében meghirdetett esti alkalom az egyre jobban elharapódzó erőszak ellen kívánt csendesen tiltakozni. (Gáncs Péter püspök igehirdetése lapunk 3. oldalán olvasható.)

Egyházkerületi születésnap Ajkán

A találkozónak idén február 28-án az ajkai gyülekezet adott otthont. Szabó György, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület felügyelője bevezető köszöntésében – a közel másfél száz résztvevő előtt – utalt az egyházkerületi napok előzményeire, a történel-

mi döntésre, valamint egyháztörténeti dokumentumok felidézésével utalt arra, hogy azok a problémák, amelyek több száz évvel ezelőtt is gondot okoztak, ismétlődnek, és a mi korunkban is jelentkeznek. A nap programja – a nyitóáhítatot megelőzően – püspöki bejelentéssel kezdődött. Ittzés János felhívta az egybegyűltek figyelmét a március 3-án, kedden tartandó Deák téri elcsendesedésre. Mint mondta, elérkezett az idő, amikor nem hallgathatunk, és nem hallgathatjuk el a kormány és a magunk felelősségét a hazánkban kialakult helyzetet illetően. A délelőtt központi témáját Jánossy Lajosnak Az egyházi év útmutatása címmel a közelmúltban – javított, má so dik ki adás ban – meg je lent könyve adta. f Folytatás a 3. oldalon

F OTÓ : M E N Y E S G Y U L A

b Egyházunk zsinata 1997. február 22-én döntött arról, hogy életre hívja a harmadik egyházkerületet, a nyugatit (dunántúlit). A 2000-ben létrejött egyházszervezeti egység elnökségének egyik első döntése az volt, hogy minden évben – lehe tő leg az év for du ló utá ni szombaton – kerületi napon emlékezzenek meg e történelmi döntésről, a kerület születésnapjáról…

Küldetés, megbízatás, felelősség Presbiteri továbbképzés Révfülöpön b „Sehol sem találom az evangéliumokban, hogy Jézus kőművesmunkára küldte ki tanítványait, pedig presbitériumaink je len tős ré szé ben – sarkos szójátékkal élve – az »állványokat bálványozzák«” – summázta tapasztalatait Gáncs Péter püspök a révfülöpi Ordass La jos Evan gé li kus Ok ta tá si Központban tartott előadásában. Az intézményben első ízben szerveztek olyan képzést, amelyre az ország minden pontjáról vártak presbitereket; a meghívást közel hatvanan fogadták el. A február 27. és március 1. között zajlott program központi témája egyben a hétvége címe is volt: Mit jelent ma presbiternek lenni?

A résztvevők a kérdést sokféle szempontból közelítették meg. Helyzetképet hallhattak arról, hogyan látja a püspök az evangélikus egyházat és benne a presbiterek küldetését, felelősségét, lehetőségét 2009 böjtjében egy krízis sújtotta országban. Bozorády Zoltán nyugalmazott esperes a presbiteri szolgálat bibliai, teológiai alapjairól adott útmutatást. f Folytatás a 13. oldalon

Voltaképp nem is tudjuk, hogy mi történik. Zúdulnak ránk a hírek, a sok szor em le ge tett in for má ci ós társadalom megannyi áldását és átkát tapasztalhatjuk meg folyamatosan, de a lényeg valahogy mindig kimarad. Az utóbbi időben történt tragikus eseményekkel kapcsolatban sincs ez másként. Nem tudjuk, hogy kik dobáltak Molotov-koktélt, kik lövöldöztek, kik ölték meg a kiskunlacházi kamaszlányt, miért villant a kés a veszprémi bárban. Nem tudjuk továbbá azt sem, hogy Tatárszentgyörgyön miért nem vették észre a lőtt sebeket, hogy miért zsonglőrködtek a halál okára vonatkozó információkkal, hogy miért igyekszik egymásra hárítani a felelősséget három olyan szerv – a rendőrség, a tűzoltóság és a mentők –, melyet a mi adóforintjainkból tartanak fent. Vagy hogy Veszprémben miért csak egy nappal később adtak ki elfogatóparancsot, hogy valójában mit tudott és mit nem a rendőrség az enyingi maffiáról. Mindez csupán egy kis ízelítő az elmúlt hetek, hónapok híreiből. Ha mindehhez hozzátesszük azt, hogy azt sem tudjuk, hogy Zsanettal mi történt a pesti éjszakában, vagy hogy – végül, de nem utolsósorban – 2006. október 23-án pontosan kik és milyen parancsra vertek véresre békés járókelőket is a budapesti utcán, nos, akkor nem csoda, ha a hírek hallatán egyre fásultabbá, keményszívűbbé válik az ember. Vagy egyszerűen csak hárít: „Nem járok tüntetésekre, nem is bánt a rendőrség. Aki odamegy, magára vessen.” „Nem járok éjszakai bárokba, nem is késelnek meg. Nem keresem a bajt, ismert környezetemben, barátaim körében töltöm az időt, nem történhet semmi váratlan.” Vagy jönnek az előítéletek: „Ilyenek a cigányok, késelnek, verekednek.” „Lopják a fát, különben is csak támogatásból élnek, és még egymásra is vadásznak.” Vagy jönnek a sokatmondónak látszani akaró, nyilván politikai szándékoktól sem mentes magyarázatkísérletek: „Idegen titkosszolgálatok akarják destabilizálni az országot.” „Rossz hírünket akarják kelteni a világban.” Nem is érdemes folytatni a sort: a híreket hallgatva és magunkba nézve nyilván mindnyájan hosszan tudnánk sorolni, hogy mikor érezzük magunkat átverve, mikor hárítunk, mikor keresünk támaszt saját előítéleteinkben. Ha az előbb azt írtam, hogy a lényeg kimarad, hát tévedtem. Nem marad ki, hisz halljuk, látjuk: emberek halnak meg, és nem ágyban, párnák közt. Amikor az elmúlt héten a felgyújtott házból kirohanó ötéves kisfiú le-

lövéséről hallottam, néhány napig nem is tudtam a rendőrség magyarázkodásán háborogni, nem érdekelt a hivatalosságok körmönfont magyarázata, barátaim kétkedése, mely szerint amíg nem is tudjuk, hogy mi történt, addig ne mondjunk semmit; nem érdekelt, hogy ki cigány, és ki nem, ki lopja a fát, él vissza az állam nagyvonalúságával. Nem érdekelt, és ma sem tudok még napirendre térni az eset fölött, bár az ésszerű magyarázatok, okok és okozatok megismerését a szívfacsaró fájdalom elmúltával nyilván továbbra is fontosnak gondolom. A lelőtt kisfiú pont két hónappal volt idősebb, mint az én idősebbik fiam. Ennek alapján ismerni vélem ár-

„

Az államhatalom látványos tehetetlenségére immáron nincs se magyarázat, de különösen nincs mentség.

tatlanságát, vágyait, gondolatait, még ha kettejük helyzete a körülmények miatt más is. Kinek ártott ez a kis ember? Lehet-e annál lejjebb süllyedni, mint hogy egy menekülő kisgyerekbe eresztenek golyót? Az erőszak, az erőszakos viselkedés terjedése aggasztó méreteket kezd ölteni, ezt mindenki észreveheti a környezetében. Egyes elemzők már-már olyan etnikai konfliktusokat vizionálnak, amelyek polgárháborús körülményekhez vezetnek. A romló gazdasági helyzetben felerősödnek az indulatok, az amúgy is meglévő előítéletek. Az államhatalom látványos tehetetlenségére immáron nincs se magyarázat, de különösen nincs mentség. Mint ahogy arra sincs mentség, hogy a megroggyant vagy tudatosan aláásott államhatalom helyett ilyenolyan paramilitáris szerveződések próbálják átvenni a rendfenntartást. Nem megoldás a megfélemlítés, nem megoldás a gyűlöletkeltés. Lehet a felnőttek játéka, ha bandába tömörülve végigvonulnak Siófokon, vagy egyenruha-paródiába öltözve masíroznak Tatárszentgyörgyön. Az állam feladata lenne, hogy ezeket a játékokat kivegye a felnőttek kezéből, hogy az ötéves gyerekek nyugodtan játszhassanak. Az állam, amelynek mi, evangélikus keresztények is a polgárai vagyunk, egyelőre tehetetlennek látszik. A mi felelősségünk is, hogy segítsünk, változtassunk e reménytelen helyzeten. Március 3-án este azért gyűltünk össze a Deák téri templomban, hogy a lényegről beszéljünk. Arról, hogy az ő szavára figyeljünk, s másokat is erre figyelmeztessünk: „…te győzd le a rosszat a jóval.”

2 e 2009. március 8.

Oratio œcumenica Urunk! Hálát adunk neked azért, hogy hozzád mindig fordulhatunk imádságunkban. Jó tudnunk azt, hogy te ismered életünket, látod, mennyi szenvedés, viszály és válság vesz körül bennünket. Egész világunk a bajok tengerén hánykódik. Tele van életünk krízisekkel, testi-lelki gondokkal, egzisztenciális törésekkel és csalódásokkal. Törékeny életünket most letesszük eléd. Nem hozhatunk mást, csak azt, ami a miénk: vétkeinket, félelmeinket, ürességünket. És kérünk: te töltsd fel üres szívünket, és szabadíts meg mindattól, ami tőled elválaszt bennünket. Urunk! Áldott légy kegyelmed sok-sok jeléért, amelyekkel kíséred életünket, hogy ne csak nyomorúságunkra és bajainkra nézzünk. Hálát adunk azért, hogy van mire visszatekintenünk, hogy kegyelmed gazdagságát és irgalmadat eddig is megtapasztalhattuk. Kérünk, segíts, hogy bizalommal tudjunk előre is tekinteni, hogy erőt tudjunk meríteni megváltó szenvedésedből, és így tudjuk szolgálni neved dicsőségét ott, ahová állítottál minket. Istenünk! Köszönjük, hogy javunkat akarod, és mindent megtettél üdvösségünkért. Kérünk, adj több kitartást és erőt, hogy benned bízva, csendben hordozzuk el a nehézségeket, sikerrel legyünk úrrá a viszályokon, és felelősen éljünk a nekünk adatott lehetőségekkel. Add, hogy Jézus Krisztus Urunkban meglássuk örök akaratodat, amellyel üdvösségre hívsz minket, és azt szeretnéd, hogy mindannyian áldjunk és dicsérjünk téged már itt, földi életünkben. Kérünk, terjeszd ránk áldásodat, hogy az az áldás, amelyet egykor a hívők atyjának, Ábrahámnak adtál, és amely Jézus Krisztusban teljesedett ki, rajtunk keresztül is terjedjen tovább a földön. Urunk, kérünk téged ma a világért, Európáért, hazánkért. Könyörülj rajtunk, mert sok a disszonáns, fals hang, a megtévesztő zaj körülöttünk és bennünk is. Sokan eltértek tőled, megkeményedtek, belefáradtak a hit harcába. Adj megtérést, megújulást, hogy ne vesszünk el. Add Szentlelkedet, hogy visszatérjünk igédhez, a törvényhez és az evangéliumhoz. Adj józanságot és világosságot a döntéshozóknak és megtérést a keményszívűeknek. Imádkozunk egyházunkért, hogy a viszályok és válságok közepette se némuljon el a dicséret gyülekezeteinkben. Oltalmazd családjainkat! Kérünk az idősekért: adj nekik türelmet, szeretetet és bölcsességet. Együtt kérünk most: „Emlékezzél meg, Urunk, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.” Ámen.

S E M P E R R E F O R M A N DA

„Isten mindenható, nemcsak lehetőségei, hanem tettei alapján is korlátlan Úr (ahogy mondtam), hiszen különben nevetséges Isten volna.” d Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön, Weltler Sándor fordítása)

forrás

Evangélikus Élet

B Ö J T 2 . VA S Á R N A P J A  R E M I N I S C E R E   A P C S E L 3 , 2 2  2 6

Böjti lépések Péter nyomában Egy prédikáció részletét olvashatjuk böjt második vasárnapján. Péter apostol igehirdetése spontán válasz, miután meggyógyított egy sánta koldust a jeruzsálemi templom Ékes-kapujánál. Ámuló tömeghez szól; az emberek – élükön a meggyógyítottal – kíváncsian, magyarázatot várva állják körül Pétert és Jánost. Kinek a hatalmából, milyen erő által történt a csoda? Mindez a templom udvarán játszódik le, a vallási élet központjában – nem csoda, hogy Péter a prédikáció után rögtön a hatóságok elé kerül kihallgatásra. Hiszen a szadduceusok pártja számára elfogadhatatlan témáról, a feltámadásról beszélt. „…elsősorban nektek támasztotta fel” – mondja Péter a körülötte állóknak. Ezzel személyes döntésre hívja hallgatóit. A kollektív tradicionális nem ze ti val lás gya kor la tá val szemben az általa kínált döntés egyéni út. Most először nektek, itt, a templomban lévő, imádkozó, áldozó férfiaknak szól a feltámadás üzenete. A teljes ószövetségi tradíció örököseinek. Ez a pünkösd utáni keresztény misszió kezdetben sikeres első szakasza. A Krisztus-követő közösség Jeruzsálemben megszólítja a zsidóságot a húsvéti hírrel. Péter útja a helyben maradás: a helyszínen, a tradíció körében szólal meg, és kínálja fel a hit és a csatlakozás lehetőségét népe tagjainak. A kezdeti sikerek után azonban megtorpan missziója.

Az a tény, hogy mi most mégis Péter prédikációját olvashatjuk, egy másik útnak, a Pál apostol által végzett pogány misszió útjának a sikere. Pál a világra nyitottabban, a különböző kulturális háttérből érkezőket jobban kibékítve tudta megalakítani keresztény gyülekezeteit Palesztinán kívül. Péter prédikációjának megszorító meghívása egy nyitási folyamat eredményeként tárul ki az oikumené, az egész lakott világ felé. Péter közben – mint tudjuk az Újszövetség lapjairól – elég kétszínű magatartást tanúsít a pogányok befogadásával kapcsolatban. Így hát nehéz küzdelem eredménye az, hogy mi ma megszólítottjai vagyunk ennek az igének: „Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak…” Péter aligha gondolta, hogy hirtelen templomi magyarázkodása és bizonyságtétele a távoli Pannóniában is megszólítás lesz kétezer évvel később. A Szentlélek munkája, hogy megszólítottak lettünk személyünkben, és bekapcsolódhatunk a történetbe, mely az egész Szentíráson keresztül vezet. Nyitva áll számunkra az Ószövetség, és örökösei, címzettjei lehetünk. Így teljes a megváltástörténet. Erre emlékezhetünk böjt második vasárnapján. De Reminiscere emlékeztetése és emlékezése a böjti megtisztulás és bűnbánat útján bűnvallást is jelent. Megbecsüljük-e azt, hogy Isten üdvösséget hozó történetének a részesei vagyunk? Vagy sző-

A VA S Á R NA P I G É J E

jük a saját kis történeteinket, és szövevényükbe belegabalyodunk? Saját történetünkre bűnbánattal kell visszatekintenünk. Hányszor próbáltuk megszakítani Isten történetét a saját életünkben és hányszor közösségként a történelemben! Szakítópróbáink tragikusak: a keresztény-zsidó kapcsolatok története a középkortól napjainkig mutatja ezt. Hogyan próbálják eretnekek leválasztani az Ószövetséget az Újról, hogyan tagad talán már nem is eretnek püspök népirtást, hogyan tiltakoznak zsigeri ellenállással az egy út ellen a Jézust etnikai bálvánnyá faragó áltudományos nézetek! Mi minden jelent törést Isten történetében a saját egyéni életemben? Saját történetem szépítése, amikor érvényesülni vágyom mások előtt, amikor győzni akarok, amikor kívülálló, kritikus szemlélőként nem hagyom, hogy magával ragadjon a nagybetűs történet – ez mind arra vár, hogy Isten Szolgája áldásával megtisztítson ezektől a gonoszságoktól. Hiszen Péter ide érkezik igehirdetése végén. A gonoszságainkból megtisztító jézusi áldás ígéretéhez. Ez a mai örömhír. Jézus megtisztít, mert helyrehozta a történetet, és történe-

teinknek részt adott a nagy történetben. Nem korlátozva csoportra, népre, felekezetre, kegyességi irányzatra, politikai hovatartozásra, nemre, bőrszínre. Még arra sem, hogy történetünk megfelel-e a közösségünk által elvártnak. Vargabetűkkel is beilleszt, devianciából és perifériáról érkezve is befogad. Közösségeink akkor Krisztus gyülekezetei, ha ilyen tág öleléssel tudnak befogadni. Környezetünk nem a templomudvar péteri világa ma, hanem a páli, idegen, multikulturális piac. Lehet, hogy gyermekeink keleti tanokat bújnak, munkatársaink szektába invitálnak, ifjúságunk kisegyházak felé kacsingat, öregjeink a harcos egyházellenesség marxista gondolatait hordozzák. Ebben a környezetben kell ragaszkodni Isten történetéhez és meghívni embereket belé, mert ők is címzettjei. Tágan ölelő, páli nyitottsággal – és az egymáshoz tartozás generációkon átívelő szorosságát hirdető péteri bizonyságtétellel. g Szabó B. András

Istenünk! Köszönjük, hogy személyesen meghívsz minket történetedbe. Sokszor saját történetünk érdekei elválasztanak, küzdelmei külön úton indítanak. Add, Urunk, hogy bátrabban megvalljunk téged, kitartóbban imádkozzunk, boldogabban higgyünk, és forróbban szeressünk, hogy ne szakítsuk meg gonoszságunkkal a te történetedet. Ámen.

Úristen, most eléd lépek Böjt második vasárnapja a többi böjti vasárnaphoz hasonlóan bevezető zsoltáráról kapta elnevezését: Re mi nis ce re – „Em lé kezz meg, Uram, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak!” (Zsolt 25,6) Ez a könyörgő imádság is utal arra, hogy bár a vasárnapok böjti időben is húsvétra emlékeztetnek, a passió előtti időszakban fokozatosan irányítják a gyülekezetet a belső elcsendesedés és önvizsgálat, Krisztus szenvedésének egyre mélyebb átélése felé. A vasárnap óegyházi evangéliuma (Mt 15,21–28) a kánaáni asszony történetét idézi fel, bemutatva a Jézust le le mé nye sen ké rő ide gen asszony kitartását és azt, ahogyan ezzel eléri célját. Ez a két ige az irgalomra, gyógyulásra szoruló ember imádságát szólaltatja meg más-más módon. A nap másik két olvasmánya pedig mintha az Isten által az embernek mondott kétféle figyelmeztetésnek adna hangot: az epistolai ige (1Thessz 4,1–8) megszentelődésre int, az ótestamentumi olvasmány (Ézs 5,1–7) pedig a szőlőműves panaszdala a terméketlen szőlő miatt. Az Úristen, most eléd lépek (EÉ 81), énekeskönyvünk egyik legszebb könyörgő éneke különösen jól illik az

evangélium és a bevezető zsoltár karakteréhez. Mielőtt azonban erre rátérnénk, essék néhány szó arról a szövegről, mely elsőként kapcsolódott az általunk is ismert dallamhoz. Annál is inkább indokolt ez, mert a német gyakorlatban éppen ezzel a szöveggel éneklik böjt második vasárnapján graduálénekként. „Ha végszükség szorongatna, / És minden baj ránk támadna / Úgy, hogy nincs már hova lennünk, / Véget nem ér gyötredelmünk: // Egyetlenegy vigaszunk van / E földön, a mi Urunkban; / Megmenteni ő fog végül, / Ha őt hívjuk segítségül.” (Fordította Vietorisz József, Cithara Sanctorum, Budapest 1935, 801. sz.) A Wenn wir in höchsten Nöten sein (Amikor a legnagyobb ínségben vagyunk) kezdetű szöveget Paul Eber (1511–1569) írta egykori tanára, a nürnbergi Joachim Camerarius egyik latin nyelvű szövege alapján. Eber a wittenbergi egyetemen tanult tovább, majd ott lett latin-, fizika- (!), később ószövetségi professzor. Először a wittenbergi vártemplom, majd 1558-tól –Bugenhagen halála után – a városi templom lelkésze volt. Szoros barátság fűzte egykori professzorához, Melanchthonhoz. Nem túlzás azt mondani, hogy Eber a re-

É N E K K I N C S TÁ R

formátorok második generációjának egyik legkiemelkedőbb alakja, egyben több jeles énekszöveg költője. A szövegben a próbák között élő ember egyetlen reménységéhez, Istenhez kiáltó imája fogalmazódik meg. Ez a költemény azonban csak németül vagy szlovák közvetítéssel volt ismert Magyarországon. A dallam nagyjából egykorú a most bemutatott szöveggel. Johann Baptista Serranus lelkész, kántor szerezte. Mintául szolgálhatott számára a genfi zsoltárok egyik dallamszerzőjének „Tízparancsolat-éneke”, amelyre a 140. zsoltár is énekelhető. Az ál ta lunk is mert szö veg az ezerhatszázas évek első felében született. Írója Bodo von Hodenberg, egykori osterrodei tartományi kormányzó. A versszakokban a Szentháromság Istenhez könyörög: a teremtő Atyához, a megváltó Fiúhoz és a megszentelő Szentlélekhez. Az első strófában talán különösen is erősen érezzük a párhuzamot a ká-

naáni asszony könyörgése és az énekszöveg között. A tétel megjelent a Dunántúli énekeskönyv első kiadásában. 1982-es énekeskönyvünk is ennek alapján vette fel, néhány helyen javítva a prozódiát. Énekünknek különleges súlyt ad, ha tudjuk, hogy ez a szöveg és dallam foglalkoztatta Johann Sebastian Bachot élete legvégén. Még fiatalkorában írt ugyanis egy rövid feldolgozást a korábbi szövegre; ez a kompozíció az Orgelbüchlein című gyűjteményben maradt fenn. A darabot később bővített formában felvette Lipcsei koráljai közé. Amikor harmadszor ehhez a műhöz nyúlt, már nem látott, szembaja elhatalmasodott, érezte, hogy közeledik a földi búcsú pillanata. Ebben a szituációban vette elő újra ezt a korált, hogy néhány változtatás lejegyzését kérje egyik tanítványától. Ekkor került a mű elé a második szöveg: Vor de i nen Th ron tret ich hi er mit… (Trónusod elé lépek már…) Az első mellett az utolsó – énekeskönyvünkben nem közölt – versszak is imádsága lehetett abban a helyzetben: „Adj nekem boldog véget, ébressz föl az utolsó napon, Uram, hogy örökkön lássalak téged, ámen, ámen, hallgass meg.” g Finta Gergely

Az Evangélikus Élet 2005., 2006., 2007. és 2008. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről.

Evangélikus Élet

2009. március 8. f 3

evangélikus élet

Egyházkerületi születésnap Ajkán

A S Z E R ZŐ F E LV É T E L E

f Folytatás az 1. oldalról A tanulmány most a Fraternitás Magyarországi Evangélikus Lelkészek Közössége gondozásában jelent meg (első alkalommal 1944-ben látott napvilágot). A kiadványt Isó Dorottya veszprémi lelkész mutatta be. Előadásában hangsúlyozta, hogy a könyv a tanulást hívatott segíteni, azt, hogy tudatos, hitvalló keresztényekké váljunk, hogy díszbe öltöztetett szívvel készüljünk – szolgálattevők és a gyülekezet tagjai egyaránt – az istentiszteletre. A délelőtti programot a helyi lelkészcsalád és az ifjúság szolgálata zárta, ebéd után pedig annak a teológiai pályázatnak az eredményhirdetése következett, amelyet Was Christum Treibt – Luther bibliaértelmezése címmel írt ki a kerület elnöksége. A nyertes pályaművet – amely teljes terjedelmében a hamarosan megjelenő Egyházkerületi Füzetek sorozatban lesz olvasható – a szerző, dr. Ittzés Gábor kutató teológus, egyetemi oktató ismertette. Végül Vajda István ajkai lelkész záróáhítatával fejeződött be az egyházkerület tizenkettedik születésnapi ünnepe. g Menyes Gyula

Templomos könyvbemutató A kötetben szereplők egyike, a budahegyvidéki templom volt a helyszíne február 26-án este az Új evangélikus templomok című könyv ünnepi bemutatójának. A Luther Kiadó – szakmai szempontból – eddigi legnagyobb vállalkozásának „gyümölcse” egy minden szempontból csaknem kifogástalan, album minőségű vaskos kötet lett, amellyel valójában már karácsony előtt megismerkedhettek a vásárlók. A 24 evangélikus és 7 ökumenikus templomot bemutató könyvet múlt csütör tökön Cságoly Ferenc DLA

Kossuth-díjas építész, egyetemi tanár méltatta. A kötetben közreműködők igényes munkáját Kendeh K. Péter kiadóigazgató köszönte meg. Dr. Fabiny Tamás jóvoltából az 1987 és 2006 közötti temp lom építések hátterét is megismerhették az est résztvevői. Az Északi Egyházkerület püspöke elődeit – D. dr. Harmati Béla és D. Szebik Imre nyugalmazott püspököt – kérdezte az időszak kihívásairól. (A kötet ismertetésére lapunkban vissza térünk.) g T. Pintér Károly felvétele

Meditáció a Deák téren Gáncs Péter püspök 2009. március 3-án elhangzott igehirdetése A megszokott mondatok is különleges súlyt, mélységet, töltést kaphatnak ma este. Így ízlelgessük az ősi apostoli köszöntés minden egyes szavát: „Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!” Csendes együttlétre kaptunk meghívást. Bizony nagy szükségünk van az Isten előtti csöndre, amely nem tévesztendő össze az összeszorított ajkak dacos némaságával. Az Isten előtti csendesség nyitott csend, melyben meghalljuk a teremtő, megváltó megelevenítő Isten kereső szavát. Ez a szó minket keres féltő, vigasztaló, atyai szeretettel, minket kérdez, mert tudni akarja: mi van velünk, mi van bennünk, mi történt velünk? Mi fáj, mi fojtogat, mi feszül ott legbelül, a szív rejtett mélyén? Három jól ismert kérdést szeretnék emlékezetünkbe idézni a Szentírásból. „Ádám, ember, hol vagy?” – kiált az Úristen az elbukott ember után az édenkertben. A válasz, sajnos, nagyon ismerős és aktuális: „Elrejtőztem, mert félek…” Azóta is, nap mint nap megismétlődik ez a veszélyes bújócska. Veszélyes, mert a fény, a világosság, az élet forrása elől menekülünk. Veszélyes, mert az általunk választott homályban könnyen ellenséget vélünk látni a másik emberben, aki ugyan valóban más, mint mi, de ugyanannak az Atyának a gyermeke, és így testvérem lehetne… De a félelem megbénítja a józan értelmet, sötétbe borítja a szívet, megvakít, elvakít. Ebben a félelmetes éjszakában emelkedik Kain bunkója, és lesújt a védtelen Ábelra. Villan a kés, repül a Molotov-koktél, dörren a sörétes puska… Ebbe a gyilkos éjszakába villámként hasít bele az Úr szívbemarkoló

kérdése: „Kain! Hol van Ábel, a testvéred?!” S ki ne ismerné az egyszerre hazug és cinikus választ: „Nem tudom! Talán őrizője vagyok én a testvéremnek, az én atyámfiának?!” De vajon ismerjük-e az Atya igazi válaszát is erre a pimasz kérdésre? A válasz nem egyszerűen szóban, nem írásban érkezett, hanem a testté lett Igében, Jézus Krisztusban, aki jó pásztorként érkezett a Kainok gyilkos világába, hogy irgalmas szeretetével megszelídítse farkastermészetünket, megváltó vérével valóban egymás testvéreivé tegyen minket. Ezen a kereszt felé vezető úton, amelyre most, böjt idején újra rátalálhatunk, szakadt fel Jézus ajkáról és szívéből egy döbbenetes kérdés, amelyet jól ismerhetünk a passiótörténetből. Amikor a keresztre feszítése előtti sötét éjszakán egyik vallatója ököllel brutálisan az arcába sújtott, Jézus megkérdezte: „Miért ütsz?!” Erre a kérdésre nem találunk választ az evangéliumokban. De ez a kérdés két évezrede, így napjainkban is ott izzik a levegőben: „Miért ütsz?” Nincs rá válasz, legfeljebb csak csendes sejtések: Ütsz, mert félsz? Ütsz, mert téged is ütöttek? Ütsz, mert – a költő után szabadon – nincsen apád, se anyád, se Istened, se hazád?! Ütsz, mert ütsz?! Ezeknek a kérdéseknek a tragikus feszültsége a golgotai kereszten kulminálódik és oldódik. Három kérdéssel szembesültünk ma este: Ember, hol vagy? Hol van a testvéred? Miért ütsz? A Teremtő kérdez, és választ vár. A Megváltó kérdez, és könyörög értünk, hiszen első szava, gondolata, imádsága értünk szól a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

Nem kellene ennek így lennie! Úgy emlékszem, még sohasem írtam arról, milyen távol áll tőlem az a műfaj, amelynek jegyében ez a rovat megszületett. A publicisztika, az éppen időszerű – ha nem is a széles közvéleményt foglalkoztató, de az éppen fontos – kérdésekre reflektáló hozzászólás nem könnyű kenyér. S ráadásul újságunk hetilap volta miatt óhatatlanul mindig nagy a veszély, hogy észrevételeivel, hozzászólásaival elkésik az ember. A műfaj egyik legfőbb szabályát, a gyorsaságot és frissességet ilyen körülmények között nagyon nehéz, ha egyáltalán lehetséges, teljesíteni. Bár éppen manapság mintha hazai közéletünk rácáfolna erre az állításomra, hiszen olyan, hetekig napirenden lévő kérdések, témák foglalkoztatnak bennünket, amelyekről ugyan sok minden elmondható, de az sajnos nem, hogy gyorsan elvesztik aktualitásukat. Amikor a böjti időszak első vasárnapjának estéjén ezeket a sorokat írom, már sokfelé eljutott a híre annak, hogy egyházunk csendes együttlétre hívja mindazokat, akik napjaink szörnyű tragédiái fölött nem tudnak, de nem is akarnak egykönnyen napirendre térni. Reméljük, sokan meghallották a hívó szót, és ott voltak ezen az alkalmon Deák téri templomunkban. Én most – nem feledve ezeket a szívünkre nehezedő terheket – inkább arról szeretnék inkább

írni, ami hitünk szerint a gyógyulás és a válságból való kilábalás lehetőségét kínálja fel nekünk. Ezzel talán még a műfaj időszerűségre vonatkozó parancsát sem szegem meg. „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (1Jn 3,8b) Ezekben a hetekben, böjt idején hangsúlyosan is ez az üzenet áll az egyház hitének, gondolkodásának, istentiszteleti életének középpontjában. Valójában az egyházban mindig ez a fő és egyetlen téma: Isten úgy szerette a világot, hogy érte adta egyszülött Fiát (Jn 3,16), és általa minden embernek felkínálja a gyógyulás, a bűnbocsánat, a megújulás lehetőségét. Ezért amikor böjt csendjében közösségeinkben megemlékezünk Jézus Krisztus szenvedéséről, felidézzük keresztútját és kereszthalálát, ezt azért tesszük, mert hisszük, hogy nincsen üdvösség senki másban (ApCsel 4,12). Persze újra és újra tanulnunk kell, hogy nélküle nemcsak életünk végső kérdéseire nincs válaszunk, de mindennapjainkban sem boldogulnánk, ha nem részesítene bennünket az ördög hatalmát megtörő győzelmében. Nehéz ezt belátni, mert az ember magától nem tud lemondani az öndicséret himnuszairól. És mint fuldokló a szalmaszálba, kapaszkodik abba a tévhitbe, hogy azért nem is olyan rossz a helyzet, és majd

É G TÁ J O LÓ

megoldjuk a problémákat… S talán valóban nem vesszük észre, hogy a teljes életre vezető keskeny úton járás művészetét mi magunktól nem tudjuk elsajátítani. Ezt csak a Jézus Krisztusban való hitben – ajándékként – kaphatja meg az ember. Nélküle még azt sem látjuk, mennyi veszély leselkedik ránk! Böjt első vasárnapjának jól ismert evangéliuma Jézus megkísértésének története volt (Mt 4,1–11). Arra minden bizonnyal emlékezünk, hogy ő végül legyőzte a kísértőt. De arra is emlékezünk, hogy az milyen támadásokat intézett ellene? A kenyérkérdés, a vallás és a hatalom körül folyt a küzdelem. Örök kérdések ezek. A mi kérdéseink is. Az útelágazásoknál, a döntő helyzetekben csak Jézus Krisztus kísértéseket legyőző ereje vezethet bennünket győzelemre. Itt van mindjárt az első, a kenyérkérdés. Ha azt hisszük, hogy ez csak a diktatúra évtizedeiben megsanyargatott egyház és keresztény emberek di lem má ja volt, nagy té ve dés be

esünk. Igaz, akkor gyakran hallhattak a lelkészek ilyen mondatokat: nem járhatok templomba, nem mehet a gyerek hittanra, mert akkor a fizetésemelésnél hátrányt szenvedek. Ma talán fondorlatosabb a helyzetünk, az alapkérdés mégis ugyanaz. Remélem, igen, remélem, hogy sokan magukra ismernek, amikor gyakran ismétlődő keserű tapasztalataimat így összegzem: milyen világ az, ahol az erkölcs, a tisztesség, az üzleti becsület, mivel nem hoz kellő profitot, elvesztette értékét? Senki ne higgye, hogy Isten rendjét, akaratát büntetlenül meg lehet szegni! Isten malmai – ha olykor túl lassúnak tűnnek is – őrölnek. Jaj annak, aki azt hiszi, hogy csak kenyérrel és csak a piacról él az ember! Az ördög támadásai úgynevezett vallásos életünket sem kímélik. Ilyenkor mindennapi életfolytatásunk egészen mást mutat, mint kegyeskedő szavaink. Az adok-kapok logikája határozza meg vallásoskodásunkat, és imádságaink, templomozásunk (ha van még egyáltalán), adakozásunk mögött sokszor nem is leplezetten ott van az alantas, számító gondolat: majd csak visszafizeti, meghálálja nekünk ezt az Isten! Mintha életünket, anyagi javainkat, mindenünket, amink csak van, nem tőle kaptuk volna! Bizony istenkísértés az ilyen vallásosság, s akkor nekünk is szól a

kemény beszéd: miattatok káromolják Isten nevét a pogányok között (Róm 2,24). Az Isten Fiát is félre akarta vezetni az ördög, amikor azzal hitegette: ha őt imádja, neki adja a világuralmat. A hatalom kísértése sokaknak lett és lesz csapdává: Mindegy, hogyan és milyen áron, de fel kell jutni a csúcsra! Meg kell szerezni a hatalmat, mert uralkodni jó! Családot terrorizáló férfiak és asszonyok, munkatársaikat sanyargató főnökök, kis és nagy közösséget uralmuk alá hajtani akaró önjelölt népvezérek mind egy fából vannak faragva. S aki nem Istent akarja szolgálni a rábízottak javának munkálásával is, nemcsak „alattvalóit” teszi boldogtalanná, de eladja a lelkét is. Kedves olvasók, testvéreim! Nem kellene ennek így lennie, hiszen megjelent az Isten Fia, hogy lerontsa az ördög munkáit – bennünk is.

Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

4 e 2009. március 8.

keresztutak

Elnökségi ülést tartott a Magyar Evangélikus Konferencia Elnökségi ülést tartott a Magyar Evangélikus Konferencia (Maek) február 23án a Déli Egyházkerület székházában. Prőhle Gergely országos felügyelő, a Maek elnöke, Gáncs Péter és Fabiny Tamás püspökök mellett Adorjáni Dezső Zoltán erdélyi magyar evangélikus püspök, valamint a Maek teljes elnöksége is részt vett az ülésen. Amint id. Zászkaliczky Pál nyugalmazott lelkésztől, a Maek titkárától megtudtuk, az elnökségi ülésen számba vették, hogyan ápolják a kapcsolatokat az erdélyi, a nyugat-európai és a világ más tájain magyar lelkipásztori munkát végző testvérekkel, továbbá áttekintették azt is, hogy a szlovák és a magyar evangélikus püspöki kar közelmúltban zajlott tárgyalásai nyomán milyen feladatokat kell megoldani a jövőben. d Evangélikus Hírszolgálat

Testvéri szót tolmácsoltak

A Poprád melletti Svábfalván (Švábovce) rendezte éves lelkészkonferenciáját a Szlovák Evangélikus Egyház Keleti Egyházkerülete. Slavomír Sabol eperjesi püspök meghívására részt vett a találkozón dr. Fabiny Tamás, egyházunk külkapcsolatokért felelős püspöke és Lackner Pál tábori püspök, egyháztörténész. Fabiny Tamás az északi egyházkerület „Conservando et renovando” jelmondatát a szlovák és a magyar egyház viszonyára alkalmazva tartott referátumot, megjelölve azokat az ér-

tékeket, amelyeket meg kell őrizni, és azokat a területeket, ahol megújulásra, változásra van szükség. Lackner Pál (képünkön jobbra) a Magyarországi Evangélikus Egyház elmúlt háromszáz évének szervezeti átalakulásait mutatta be számos adat segítségével. Előadásával – a szervezők kérésre – hozzá kívánt járulni ahhoz a strukturális reformfolyamathoz, amely a szlovákiai evangélikusok életében napirenden van. g EvÉlet-infó

Kuklay Antalé a Hit Pajzsa Díj A kommunizmus áldozatainak emléknapja (február 25.) alkalmából idén nyolcadik alkalommal adták át a Parma Fidei – a Hit Pajzsa Díjat. A 2009. év kitüntetettje Kuklay Antal körömi plébános. A Hit Pajzsa Díj alapítója Horváth Béla volt kisgazda országgyűlési képviselő, akinek országgyűlési határozati javaslatára vezették be 2001ben a kommunizmus áldozatainak emléknapját, valamint Gyurkovics Tibor író. A kitüntetést azon egyházi személyeknek ítélik oda, akik a kommunista diktatúra évtizedeiben

is hűek maradtak hitükhöz, magyarságukhoz. A díj eddigi kitüntetettjei: 2002 – Bolberitz Pál teológusprofesszor; 2003 – Olofsson Placid bencés szerzetes; 2004 – László Gábor, a Regnum Marianum papi közösségének akkor legidősebb tagja (2005ben hunyt el); 2005 – Szendi József nyu gal ma zott veszp ré mi ér sek; 2006 – Punk Gemma ciszterci apátnő; 2007 – Kerényi Lajos piarista szerzetes; 2008 – Bálint József jezsuita szerzetes. d MTI

HIRDETÉS

Meghívó A Magyar Evangélikus Konferencia (Maek) kétnapos konferenciát rendez Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban március 20–22. között A Luther-rózsa színei – A Kárpát-medencei evangélikusság sokszínű hagyományai címen. A konferencia pénteken, március 20-án 18 órakor vacsorával kezdődik, és 22-én, vasárnap az ebéddel fejeződik be. A tervezett előadások a következők: • A Tranoscius-kegyesség megtartó ereje – Aradi András Péter • Betelepítés és kitelepítés Tolna-Baranyában – Krähling Dániel • Háromszoros kisebbségben a Barcaságban – dr. Kovács László Attila • Kemenesalja hitének erőssége – Fehér Károly • Fél évszázados szolgálat a nagyvilágban szétszórt hittestvérek között – Gémes István Az előadásokon kívül reggeli és esti áhítatok lesznek, vasárnap délelőtt pedig záró istentisztelet úrvacsoraosztással. Részvételi díj szállással, napi háromszori étkezéssel: 8500 Ft. Jelentkezni március 10-ig lehet az oktatási központ címén: H-8253 Révfülöp, Füredi u. 1.; tel.: 20/770-3829; e-mail: [email protected]. Honlap: http://www.konferenciahotel.hu. Szeretettel várjuk a téma iránt érdeklődő testvéreinket országhatáron innenről és túlról. A Maek nevében: Id. Zászkaliczky Pál nyugalmazott lelkész, titkár

Evangélikus Élet

Régi-új lelkészi elnök a református zsinat élén A Magyarországi Református Egyház (MRE) új összetételű zsinata újabb hat évre Bölcskei Gusztáv püspököt választotta a testület lelkészi elnökévé február 25-én. A régi-új elnökre a jelenlévő 99 zsinati tagból 66-an adták a voksukat. A zsinat világi elnökévé Huszár Pált, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnokát választották meg túlnyomó többséggel. A négy református püspök közül ketten vállalták a zsinat lelkészi elnökének tisztségére való jelölést: Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület, illetve Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. Meg vá lasz tá sa után Bölcs kei Gusztáv újságíróknak elmondta: a református egyháznak nagyon sok feladata van a következő ciklusban, „ezekben a valóban embert próbáló időkben”, s ezekhez nagyon kevés a saját ereje. Ahhoz, hogy az MRE elérhesse a céljait, „Krisztus irgalmát valóságban megmutató gyülekezetekkel és intézményekkel” kell rendelkeznie, hogy a

szegényeket, hajléktalanokat, munkanélkülieket felkarolja. Az elvégzendő feladatok között említette, hogy a zsinat hamarosan napirendjére tűzi a református egyházi közelmúlt tudományos feldolgozását célzó lépéseket. Kiemelte ezenkívül az egységes, az egész Kárpát-medencére kiterjedő Magyar Református Egyház alkotmányozó gyűlését, amelyet idén május 22-én tartanak Debrecenben. Fontosnak tartotta, hogy a református egyházat a józan, de bátor felelősségvállalás jellemezze, „ezért igyekszünk a továbbiakban is nemcsak reagálni eseményekre, hanem kezdeményezni a párbeszédet civil szervezetekkel” – fejtette ki. Magyarország közéletéről úgy vélekedett, hogy „valami nagyon nagy baj van a mélyben”, ezért az egyház a továbbiakban szeretné a társadalmi indulatokat csillapítani. Az MRE egyúttal az indulatokat feltáró okokra igyekszik felhívni a döntéshozók figyelmét, „kérve kérvén őket, hogy a józanság kerekedjen felül”.

Bölcskei Gusztáv 1952-ben született lelkészcsaládban, teológiai tanulmányait 1971 és 1976 között végezte Debrecenben. 1978 és 1984 között gyülekezeti lelkipásztor volt Hajdú-Biharban. Közben 1979-ben tanársegéddé nevezték ki a Debreceni Református Teológiai Akadémiára. 1990-ben az intézmény etikai és szociológiai tanszékének vezetője lett. Később két évig a teológiai kar dékánja, majd a Debreceni Református Kollégium főigazgatója. A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöki és az egyház legfőbb törvényhozó szerveként működő zsinat lelkészi elnöki tisztségét 1997 óta tölti be. 2003-ban mindkét tisztségében megerősítették. Bölcskei Gusztávot 2006-ban a Református Világszövetség Európai Tanácsa elnökévé választották. A 2009–2015 között ülésező XIII. református zsinati ciklus tagjait, valamint a négy egyházkerület élén álló püspököt és főgondnokot tavaly november 1. és 30. között választották meg a református egyházközségek presbitériumai. d MTI

Vendégségben Namikánál b Namika – így becézik a finnek hazájuk legnagyobb keresztyény ifjúsági egyesületét (KIE). Az elnevezés az egyesület finn nevéből alkotott betűszóból ered: NMKY (ejtsd: en-em-kó-ü). A Namikával, a finn KIE-vel már többéves a kapcsolata a Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesületnek, de először nyílt lehetőségünk rá, hogy hivatalos meghívásukra – Marton Tamás nemzeti titkárunkkal – tanulmányi látogatást tegyünk északi testvéreinknél.

A finn KIE még a 19. század végén alakult meg, egy időben a többi európai KIE-szervezettel. A mai egyesület országosan hetvenegy helyi csoportban végzi a keresztény ifjúsági munkát, taglétszámuk sok tízezres. Munkájukat elsősorban a Finn Evangélikus Egyház mellett, vele szinkronban végzik – mintegy az egyházi ifjúsági munkát kiegészítve. Sokszínű tevékenységet folytatnak, ifjúsági házakat és nyári táborhelyeket működtetnek, részt vesznek az egyház konfirmandusokat felkészítő munkájában. Szociális tevékenységük figyelemre méltó, kiscsoportos otthonaikba zilált családi háttérből kimenekített fiatalokat fogadnak be, a nagyobb városokban, az illetékes önkormányzatokkal és a helyi evangélikus gyülekezetekkel együtt végzett éjszakai utcai missziójuk pedig kifejezetten imponáló. Sok kórusuk van, és élen járnak a versenysportokban is. A finn élvonalban két kosárlabdacsapatuk is folyamatosan jelen van, a Lahden NMKY most éppen a 4. helyen áll a bajnokságban. Utunkat Jaakko Koikkalainen lelkész, az NMKY nemzeti szövetségének titkára szervezte, s ahová tehette, el is kísért bennünket. Elsőként természetesen a hatezres taglétszámú helsinki KIE munkájába pillanthattunk be. Ezt követően a vantaa-i KIE vendégei voltunk. Irodájuk az egyik evangélikus gyülekezet he-

lyiségében, Hakunila modern gyüle ke ze ti köz pont já ban ta lál ha tó. Majd Lahtiba utaztunk, ahol elsősorban az egyesület sportmunkájával ismerkedtünk. Megnéztük a világhírű síugró- és sífutóközpontot, a világon egyedülálló símúzeumot, majd este a lahti KIE kosármeccsét szurkoltuk végig. Vagy harminc ponttal lemosták az ellenfelet a pályáról… Ezután Tampere, a nagy iparváros következett. Itt elsősorban az ottani KIE nagyvárosi munkájára, a város tizenegy evangélikus gyülekezetével meg az önkormányzat ifjúsági osztályával (mert ott ilyenre is van pénz) fennálló példamutató együttműködésre figyelhettünk. Tamperéből Turkuba, a régi fővárosba utaztunk. Az ottani KIE-csoport több kórust, zenei együttest és zeneiskolát is működtet, természetesen hagyományos ifjúsági munkájuk kiegészítéseként. Cserkészeik úgynevezett vízicserkészek, hisz Turku előtt terül el a Balti-tenger legnagyobb szigetvilága, a Saaristo. Turkuban fogadott bennünket Finnország evangélikus egyházfője, Jukka Paarma érsek is. Megtiszteltetés volt számunkra a mintegy másfél órás be-

szélgetés Finnország első számú egyházi méltóságával. (Paarma érsek a turkui KIE tiszteletbeli elnöke.) Visszatérvén Helsinkibe még áthajóztunk a Finn-öböl túloldalára is, Észtország fővárosába, Tallinnba. Ene Roos észt nemzeti titkár várt minket. Az észt KIE (NMKÜ – a változatosság kedvéért) életébe való bepillantás számunkra különösen is érdekes volt, hiszen múltjuk nagyban hasonló a miénkhez. Észtország a Szovjetunió felbomlása után kapta vissza függetlenségét, s ezzel együtt indulhatott útjára ott is a KIE-munka. A számunkra hatalmas finn KIE után tehát egy fiatal, mindössze öt helyi csoporttal bíró egyesület vendégei lehettünk. Terveink közt szerepel táborozások szervezése finn és észt fiataloknak Balatongyörökön, magyar fiataljainknak pedig az északi nyári táborokban. És remélhetőleg nagy álmunk is megvalósulhat: egy finnek, észtek, erdélyi, illetve ma gyarországi ma gyarok részvételével zajló közös ifjúsági tábor a Sóvárban, a KIE balatongyöröki konferencia-központjában. g Lupták György, a Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület elnöke

Evangélikus Élet

b A legnagyobb hidegek még előttünk voltak, amikor sorra egymás után jöttek a hírek a fagyhalált szenvedett emberekről. Rendre egyedülálló idős férfiak voltak az áldozatok, saját lakásukban, műhelyükben, álmukban érte őket a végzet. Akadt közöttük olyan, akit két hét elmúltával találtak meg a rokonok. Mire megérkeztek a legszigorúbb téli napok, a szociális ellátórendszer szerte az országban a legmagasabb fokozatra kapcsolt. És mintha megritkultak volna a fagyhalálról szóló hírek…

A Nyíregyháza-Kertvárosi Evangélikus Egyházközség fenntartásában működő Joób Olivér Gondozó és Rehabilitációs Szeretetintézmény a város önkormányzatával kötött feladatátvállalási szerződésnek megfelelően mintegy tízezer ember számára biztosítja a szociális alapszolgáltatásokat. Leskóné Borbély Zsuzsa szakmai vezetőtől megtudjuk, hogy az 1996 óta működő intézményben most már háromszáz ember napi étkeztetését, az ebédek lakásra szállítását szervezik, saját otthonukban gondozzák azokat az időseket vagy betegeket, akik nem vagy csak részben képesek ellátni magukat. Ezenkívül működtetik a családsegítő, valamint a tanyagondnoki szolgálatot. A városrészhez huszonhét bokortanya tartozik, ezekben mintegy két-

Hajléktalan ember nem volt a tél áldozatai között Nyíregyházán! Ez nemcsak azt jelenti, hogy az Oltalom Szeretetszolgálat meg tudja menteni a fedél nélkül élőket a szabolcsi megyeszékhelyen, de annak a törekvésüknek a helyességét is igazolja, melyért már hosszabb ideje dolgoznak: hogy a hajléktalanság miatt veszélyeztetettekre, a mélyszegénységben élőkre is terjedjen ki a munkájuk. Az idei tél Szabolcs-SzatmárBereg megyei áldozatai ugyanis mind magányos, mélyszegénységben élő és általában idős emberek voltak. A Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásában és a várossal szerződésben működő Oltalom Szeretetszolgálat szakmai vezetője, Dezanove Bartolomeu Inacio nem osztályoz, amikor az idei tél tapasztalatiról kérdezzük, a „szöveges értékelést” választja: – Ha nincs társadalmi összefogás, a munkánk nem lehet eredményes, ez az első tanulság, és észre kell venni, hogy az idei téli krízis idején ez az összefogás először létrejött! Emellett infrastruktúra és humán erőforrás szükséges ahhoz, hogy az embereket menteni tudjuk. Azt kell látni, hogy azok között vagyunk eredményesek, akiket ez az ellátórendszer elér, de akik nincsenek a látókörünkben – a bokortanyákban, a peremkerületekben mélyszegénységben tengődők –, azok nincsenek biztonságban. A mai világban nem mondhatjuk, hogy száz százalékban felkészültek vagyunk, de a nappali centrum, mely képes rugalmasan alkalmazkodni a szükségletekhez, fontos előrelépés. A Nappali Szolgáltató Központ Nyíregyháza szélén, a Rákóczi úton európai uniós támogatással valósult meg, elsődleges funkciója a nappali melegedő és a népkonyha működtetése, de olyan információs és szociális szolgáltatásokra is képes, melyek éppenséggel megóvják a hajléktalan sorstól a nehéz helyzetbe jutott embereket. – Olykor pusztán azért lesz vala-

2009. március 8. f 5

keresztutak

Téli tanulságok Nyíregyháza bokraiban

A Joób Olivér Szeretetintézmény – és ellátási területének egyik bokortanyája ezren laknak, sokuk éppen a legveszélyeztetettebb csoporthoz tartozik: idős, beteg, magányos. – Az idei tél valóságos vizsgahelyzetet teremtett a szociális ellátórendszer számára: képes-e az intézményrendszer a legrosszabbtól megóvni a rájuk bízott embereket? Önök hogy vizsgáztak? – Nem kitűnőre, de jól vizsgáztunk – válaszolja habozás nélkül a fiatalasszony. – Azt kell mondanom, hogy a kollégáim megtettek mindent annak érdekében, hogy az ellátási terü-

letünkön ne jelentsen problémát a nagy hideg. A napi rutin mellett adományokat gyűjtöttünk: meleg ruhát, takarókat, tüzelőanyagot a rászorulóknak több-kevesebb sikerrel, a tanyagondnokaink pedig éjt nappallá téve, erőn felül járták a bokrokat, hogy felderítsék azokat, akik egyedül élnek, potenciálisan veszélyben vannak, de nem tartoznak az ellátottaink közé, és akik maguktól nem jelentkeznek, mert vagy nem tudják, hogy kérhetnek segítséget, vagy szégyellnek kérni.

Éppen az, aki a leginkább segítségre szorulna, nem mindig mer. Épp ezért fontos tudni, hogy a családtagok is jelezhetnek, ha úgy érzik, ők maguk nem tudnak eleget tenni veszélyben lévő hozzátartozójukért. De jöhet a jelzés a szomszédoktól is, sokszor ők tudnak a legtöbbet arról, hogyan él az illető. – Sikerült-e működésbe hozni minden csatornát, amelyen az információk célba érhetnek? – Ezeket a csatornákat folyamatosan bővíteni kell. De jól működő

Oltalmat találni ki hajléktalan, mert nem tudja, hogy van más lehetősége is – magyarázza a nyíregyházi hajléktalanellátásban kis híján évtizedes tapasztalattal bíró szakember. – Megérkezik valaki a városba egy kevéske pénzzel, amiből mondjuk tizenöt napig tud élni. Ha nincs szociális háló, amely képes számolni azzal, hogy mi következhet az illető számára tizenöt nap múlva, akkor biztos megreked a hajléktalan létben… A német Bahnhof misszió példájának megfelelően mosási és tisztálkodási lehetőség, az okmányok beszerzésében, pótlásában nyújtott segítség, ingyenes telefonálás, albérletközvetítés piaci vagy baráti alapon – olyan mozzanatok, melyeken egy ember további sorsa múlhat. S akik képesek és akarnak dolgozni, azoknak segítenek visszatalálni a munka világába. Mindez megtörténhet még az előtt, hogy a kisiklott életű ember

bőrébe beleégne a hajléktalanság bélyege… A nappali melegedőn, népkonyhán, krízisellátáson, szolgáltatásokon kívül itt működik a szenvedélybetegek nappali ellátó helye, és ez is fontos eszköz a teljes lecsúszás megelőzésében, hisz talán ma már senkinek sem kell magyarázni, hogyan függ össze az alkoholizmus, a munkahely elvesztése, válás, hajléktalanság, társadalmi kirekesztődés alkotta ördögi kör, amelybe megfelelő szakértelemmel be lehet és be kell avatkozni. Mire a kliensek ráakadnak az ellátóra, inkább már a visszakapaszkodásról beszélhetünk persze, de nem szabad türelmetlennek lenni. – Együtt dolgozik az orvos és a szociális munkás. A mi feladatunk visszaadni azokat a képességeket, melyek lehetővé teszik a társadalmi integrációt. Az idejárók nyolcvanöt százaléka már hajléktalan, de tizen-

öt nem, a többségük alkoholista, és már nagyon sok a játékszenvedéllyel küzdő ember is. A mi támogatásunkkal megtartják az absztinenciát, és mi segítünk megfelelően eltölteni azt a szabad időt, amely egyébként a legnagyobb veszély az állapotuk romlása szempontjából. Még csak a hajdan munkásőrlaktanyaként, majd rendőrőrsként funkcionáló épület átalakításának terveivel ismerkedtünk, amikor elhangzott, hogy hajléktalanok idősotthonát is magukban foglalnak a tervek. Ez a szál közben mintha elveszett volna, de mint az intézményvezető magyarázza, oka van, hogy kevesebb szó esett a bentlakásos intézményről: – Nem volt az uniós pályázat része, a nappali centrumtól teljesen elkülönítve dolgoztunk rajta. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával és saját források felhasználásával alakítottuk ki az ötven

„jelzőrendszer” maga a gyülekezet is, melynek területe egybeesik a diakóniai szolgálat ellátási területével. Az istentiszteletek, gyülekezeti események a legjobb alkalmak az információk cseréjére, de nekünk meg kell találnunk azokat is, akik nem jönnek el ezekre, nem kapják meg a szórólapot, nem olvassák az újságot. Ez a legfontosabb feladatunk, megtalálni a módját, hozzájuk hogyan jutunk el. A feladat folyamatos, mert a magányos, idős emberekre nem csak a fagy jelent veszélyt. De vannak olyan új ügyfeleink, akik épp a téli krízis idején találtak el hozzánk. Például az ingyenes tüzelőakció okán. A városüzemeltetési kft. feladata, hogy azonnali intézkedéssel tűzifát szállítson a rászorulóknak, azonban sokan a Joób Olivér Szeretetintézményen keresztül kértek tüzelőt. Ám a közbeiktatott láncszem nemhogy las sí tot ta vol na a se gít ség gyors megérkezését, épp ellenkezőleg, az intézmény munkatársai kiváló kapcsolatokat ápolnak a város minden olyan szervezetével, intézményével, mely a szakszerű ellátásban partner lehet. És hát a legjobbkor jött, hogy munkába állíthattuk a második tanyagondnokot. Visszamenőleg megkaptuk a tavalyi egyházi kiegészítő normatívát, amiből megvásárolhattuk a nélkülözhetetlen kisbuszt. Tudni kell, hogy a „bokrokban” olykor négy kilométer is elválasztja egymástól a szomszédokat. g V. E.

férőhelyes bentlakásos intézményt. Ez is sikertörténet, mert nagyon kevés ehhez hasonló létesítmény van. – De miért van rá egyáltalán szükség? Ha valaki megöregszik, miért nem lehet akármelyik szociális otthonban elhelyezni? – Magyarországon számos olyan ellátási forma van – nem csak a szociális szférában –, melyeket akár diszkriminatívnak is nevezhetnénk. Az egészségügyi utókezelőket is ilyennek lehet tekinteni. De ha behatóbban tanulmányozzuk e rendszerek működését, rájövünk, hogy a társadalom zavartalan működéséhez néha szükséges akár szegregatív ellátás megszervezése is, csak hogy kiegészítse az integrációt. Egy hajléktalan, ha szociális otthoni elhelyezését kéri, csak a várólistáig jut el. Ez tapasztalat, és ezzel nem érdemes vitatkozni, ezért a minisztérium is rájött, hogy ki kell egészíteni az ellátórendszert a hajléktalanok idősotthonával. Az országban csak kilenc ilyen működik, pedig az igény nagy. A mi régiós ellátást biztosítani hivatott intézményünket fél éve nyitottuk meg, és már nekünk is terjedelmes a várólistánk, huszonegyen vannak rajta. Amíg helyet tudunk biztosítani nekik, addig átmeneti szállón, éjjeli menedékhelyeken laknak. Most nem baj, hogy a nyíregyházi átlagember még nem pontosan tudja, hogy ami a Rákóczi úton az Oltalom Szeretetszolgálat szakembereinek áldozatos munkájával felépült, pontosan mit is takar, de legalábbis nem forrt össze a szemre tetszetős, szép, modern épület a hajléktalanság fogalmával. Hogy ide bárki betérhet, akinek segítségre van szüksége, azt a szeretetszolgálat eddig is hirdette. A szolgálat által nyújtott támasz a téli krízis idején értékelődött fel, amikor Nyíregyházának égető szüksége volt arra, hogy megnevezze a helyet, a címet, ahol az ajtó valóban nyitva van minden rászoruló előtt. Meg is találta mindenki az Oltalmat, aki kereste. g Veszprémi Erzsébet

6 e 2009. március 8.

él víz

Evangélikus Élet

M A I M E G T É R É S E K 2. b Irányváltás címmel 2008. november 4. és december 16. között kéthetente négy rendkívüli alkalmat szervezett a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának Her me ne u ti ka Tan szé ke. A „Sub-klub” (a sub héber szó megtérést jelent) keretében zajlott beszélgetéseket az ötletés házigazda, dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár vezette. A sorozat célja az volt, hogy a hallgatók és az érdeklődő vendégek közelebbről is megismerjék humán értelmiségiek (bölcsészek, művészek) életútjának „irányváltását”. Hetilapunk böjti számaiban az előadások rövidített és szerkesztett változatait közöljük. Az itt írásban is olvasható tanúságtételek természetesen magukon viselik a szóbeli előadás kül ső je gye it. Ezúttal Kocziszky Éva germanista vallomását olvashatják. HIRDETÉS

Kövesd őt! Az Ökumenikus Tanulmányi Központ 2009-ben három zarándoklatot tervez. Első zarándoklata ismét a Szentföldre hív Jézus nyomában, „aki megjelent neked az úton” (ApCsel 9,17). A Bibliából ismert történelmi helyek felkeresése céljából két csoport áll szervezés alatt: az egyik időpontja május 14–21., a másiké október 8–15. A tiszta elszállásolást és a teljes biztonságot garantálja a húsz éve kialakult szoros együttműködés a szentföldi partnerrel. A kísérő magyar lelkész a program során felkeresendő minden bibliai helyszín történetét behatóan ismerteti. A családias lelkületű csoportok az elmúlt évek tapasztalatai szerint testvéribaráti kapcsolatok kialakulásához vezetnek. A részvételi díj, amely minden költséget magában foglal, 1300 USA-dollár. (Forintban is fizethető a befizetéskor érvényes árfolyamon átszámítva.) *** A tavaszi idényre korábban meghirdetett római látogatást az árak késői kialakulása és a nagymértékű drágulás miatt ez év őszére, november 8–12-re kellett halasztani. Így sikerült egyházi szállást, fapados repülőjáraton olcsó helyet biztosítani. A kereszténység kiemelkedő központjának, rengeteg csodás látnivalójának leghíresebbjeit keresi fel a csoport magyar nyelvű idegenvezetéssel és lelkészi magyarázattal. Az elfogadhatóbb árak, amelyek mindent magukban foglalnak: 750 euró vagy annak megfelelő forintösszeg, a befizetéskor érvényes árfolyamon számítva. Jöjjön ökumenikus, felekezeteket áthidaló közösségünkkel együtt Ön is oda, ahol Péter és Pál apostol is megfordult (ApCsel 28,17)! Minden kérdésre részletes tájékoztatással szolgál telefonon vagy személyesen az Ökumenikus Tanulmányi Központ (1114 Budapest, Bocskai út 15. III. 3.; tel./fax: 1/466-4790, 20/5947918; e-mail: [email protected]) vagy Gimesi Zsuzsa szervező lelkész (70/508-7624; email: [email protected]).

A heideggeri lételmélettől az Élet tanúságáig „Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki.” (Jób 32,8; Károli-fordítás) Az érettségi után germanisztikát és magyar irodalmat kezdtem tanulni a debreceni egyetemen, majd Budapesten. Gyermekkoromtól fogva különösen érdekelt az antik irodalom és kultúra, az volt a célom, hogy latinul és görögül megtanuljak. Latin tanulmányaimat el is kezdtem Debrecenben Borzsák István professzornál, de hamarosan úgy éreztem, hogy a görög nyelv nélkül nekem ez kevés. Az ELTE-n folytattam a tanulmányaimat, de csak évekkel később vehettem fel a görög szakot, melyet 1985ben fejeztem be. Eközben fiatal diplomásként már tanítottam a szegedi József Attila Tudományegyetemen, először magyar irodalomtörténetet, később német irodalmat, s úgy tűnik, ez Isten tervében is így szerepelt. Többször megnyitotta előttem azt a másik ajtót is, de mégsem lett belőlem szűkebb szakmai értelemben klasszikafilológus. A nyolcvanas évek derekán már sikeres oktató voltam Szegeden, docensként jó állásom volt, kutatásaim révén külföldre is eljuthattam, tehát mindaz, ami az úgynevezett jó élethez úgymond szükséges, bőségesen rendelkezésemre állott.

zi megelégedést. Emberi kapcsolataim is nagyon megszenvedték ezt a kiüresedést, éreztem, hogy képtelen vagyok bármiben is úgy helytállni, ahogyan szeretném. Isten ezt az űrt, a teljes nihilt kivette belőlem, és betöltött az ő lényével, új életet adott nekem.

tékeltem át addigi tudományos munkásságomat. 1989-ben, mielőtt Isten megérintett, leginkább Heideggerrel foglalkoztam. Rendkívül radikális gondolkodónak tartják őt, ahogyan én is annak tartom. Vissza akart nyúlni az európai gondolkodásnak egy olyan na-

Az az október eleji nap 1991-ben, amikor az életemet átadtam Jézus Krisztusnak, valóban radikális változást hozott az életemben. Egyik rá következő éjszaka Jákóbként éltem meg a menny megnyílását a fejem fölött, láttam bele abba, hogy a kis földi életünk egy felfoghatatlan, hatalmas, láthatatlan dimenziónak is a része, hogy hihetetlen magasságok és mélységek felett lebegjük át az életünket. Egy hétre rá pedig – hatéves korom óta először, több mint harminc év szünet után – újra elkezdtem énekelni, szívből, igazi boldogsággal, mindenféle félszegség, szorongás, félelem nélkül, mint aki tudja: az Úr hallja ezt, és örül az ő gyermekei hálaénekének.

gyon korai stádiumához, amelyik – miként ő maga mondaná – metafizika előtti, és csak a korai görögségben lelhető föl. Abból a gondolkodói örökségből kívánt meríteni, amelyik nem tagolja szét a világot kettősségekre, mint amilyen a test és a lélek, az ideák és a realitás, és amely ahhoz az eredendő léttapasztalathoz vezet, amit a halál folyamatos jelenléte teremt meg az ember életében. Az ember életének a célja a halál – mondja Heidegger. Ez a halál mindennap ott van velünk, bennünk. A halál ebben az értelemben nemcsak egyszerűen a végesség, a korlátozottság, hanem egy mindennap végiggondolandó feladat. Ez a filozófia engem a nyolcvanas évektől kezdve rendkívüli mértékben befolyásolt. Amikor azonban Isten élete belém áradt, végiggondoltam, hogy voltaképpen azért tudtam én a heideggeri, a halál felé vezető léttel annyira azonosulni, mert Isten nélkül az életünk éppen így néz ki. Azután elkezdtem átértékelni a heideggeri filozófiához fűződő viszonyomat, mert a halál ebben a formájában engem már nem tart fogva: hiszem azt, hogy valóban átmentem a halálból az életbe. De másként tudom látni az embertársaimat is, akik ugyanezekkel a gondolatokkal küszködnek, és akiknek ezek a kérdések valóban húsba vágóak ma is. Heidegger maga is azt mondta, hogy a filozófia sosem vezet Istenhez. A filozófia olyan terület, amelyről nincs átlépés a hitbe. Az új felismerés örömével tudtam már ezután fordítani Heideggert. A másik átértékelt terület a görög kultúrához fűződő, számomra ma is rendkívül meghatározó viszonyomat érinti. Ebben a vonatkozásban ma Kierkegaard-ral értek egyet, aki szerint a Krisztus előtti pogányság és a Krisztus utáni pogányság alapvetően különbözik egymástól, mert a Krisztus előtti pogányság Krisztus felé halad, a Krisztus utáni pogányság viszont Krisztustól elfelé tart. Végül az irodalomhoz és a modern kultúrához fűződő kapcsolatom át-

*** Ekkor, életemnek egyik – inkább csak belső, lelki szempontból nyilvánvaló – mélypontján, 1990-ben úgy éreztem, hogy az egész életem gyorsan halad a halál felé. Nem voltam beteg, férjhez mentem egy kiváló tudós kollégához, szerettem a szakmámat is, de hihetetlen űr keletkezett bennem, s ez évről évre nőtt. Úgy éreztem, nem tudok tovább élni így. S akkor Isten egyszer csak elért, és szólt hozzám. Akkor konkrétan Lukács evangéliumából a tékozló fiú történetén keresztül, melyben magamra ismertem. Most azonban egy másik bibliai igehelyet idézek, éspedig Ézsaiás 61-ből, amelyben visszatekintve nemcsak azt az irányváltást ismerem fel, amelyről beszélnem kell, hanem az elmúlt tizennyolc évemre is ebben a tükörben tudok visszapillantani. Ézsaiás könyvének ez a fejezete köztudottan azokkal a versekkel kezdődik, melyekkel Jézus maga fogja jellemezni a saját szolgálatát. „Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, hogy (…) megvígasztaljak minden gyászolót (…), hogy adjak nekik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére.” (Károli-fordítás) Az életem akkoriban valóban nem volt más, mint kiégett hamu. Isten ezt a halál felé tartó életet fordította az élet felé. Az egész fordulatot – hiszen a megtérés valóban gyökeres fordulatot jelentett nekem – így éltem át, és így élem át ma is: Isten az ő ékességét, lényének közelségét, hozzánk való teljes és odaadó jóságát adta nekem cserébe azért a hamuért, amelyet én kiégett életemként neki adhattam. Az addigi útról úgy is beszélhetek, mint a szellemi halálról, a semmiről, a szétesésről, bizonyos értelemben a sötétségről. Csüggedt ember voltam, a sok öröm és siker legfeljebb csak egy-egy pillanatra tudott eltölteni, úgyhogy semmi sem adott iga-

*** Rengeteg kérdés vetődött fel bennem a megtérésem után. Miképpen is viszonyuljak azokhoz az irodalmi művekhez, melyeket oktatok? Hogyan tudom ezeket úgy oktatni, hogy megfeleljen a szakmai követelményeknek, a hermeneutikai, irodalomtudományi előképzettségemnek, de úgy tudjak mégis mindent látni, ahogyan az Ige világosságában látnom kell? Ezúttal csak három mozzanatot emelek ki abból, hogyan ér-

Kocziszky Éva germanista, a Nyugat-magyarországi Egyetem tanszékvezető professzora, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Fő kutatási területe a német felvilágosodás, klasszika és romantika szerzői, esztétikai, poétikai és eszmetörténeti aspektusai. Vizsgálódásaiban kiemelt szerep jut Hamann gondolkodásának, Hölderlin költészetének és általában az antikvitás modern kori jelenlétének. Főbb magyar nyelvű publikációi: Hölderlin – Költészet a sötét nap fényénél (1994); Pán, a gondolkodók istene – Mitológia 1800 körül (1998); J. G. Hamann és a modernitás kritikája (2000).

gondolása során számos kérdésbe ütköztem, már csak azért is, mert olyan költőkkel foglalkoztam korábban, akik rendkívüli módon küszködtek a kereszténységgel. Az egyik ezek közül Goethe, a másik pedig Friedrich Hölderlin, akinek a költészetéről írtam a kandidátusi disszertációmat. Elgondolkodtatott az a sajátos körülmény, hogy éppen Szophoklész Antigonéjának és Oidipusz királyának a fordítása során vált a költőben visszafordíthatatlanná az a pszichotikus folyamat, mely azután az összeomlásához vezetett. Hívőként először ezt a könyvet kellett megírnom újra először a magyar, majd két évre rá a német publikáció céljából. Tehát kétszer is újra fel kellett tennem a kérdést, hogy – a biográfiai tényektől elvonatkoztatva – mik azok az egymásnak feszülő antinómiák magukban a szövegekben, amelyek a költői világképet, a költői szövegek intertextuális terét egyszer csak szétfeszítik. Felfigyeltem arra, hogy miközben Hölderlin görögebb szellemiségű akart lenni maguknál a görögöknél, és Szophoklész szövegeit vissza akarta vezetni archaikus, dionüszikus ősforrásaira, ugyanebben az időben a kései himnuszaiban egyre központibbá és egyúttal irritálóbbá válik számára az egyetlen Fiú, Krisztus alakja. Versek egész sorát írja róla úgy, hogy ezek egyikét sem tudja befejezni. Következésképpen kirajzolódik egy jól érzékelhető törésvonal az archaikus tragikus görögségben mindenki másnál jobban elmélyülő fordító és a Krisztus-himnuszok lírai énje között. Egy helyütt maga Hölderlin is a történelem sebének nevezi a Fiú megjelenését, s talán ez az epheszoszi sebhely, ahogyan ő nevezi, kitapintható a német költő kései versein is. Az, hogy pszichózis és költészet interferenciális, egymást erősítő kettősébe bevontam harmadik tényezőként a vallást is, akkoriban nem kis vihart kavart itthon és külföldön is, de azután egyre inkább azt tapasztaltam, hogy olyasmire világítottam rá a költő életművében, amire eddig nem figyeltek fel, és ezzel meg tudtam újítani egy olyan kutatási témát, melyben egyébként mint külhoni germanistának nem sok esélyem lenne a meghallgatásra. Azóta egyre gyakrabban idézik ezt a német nyelvű Hölderlin-könyve met, s má so dik né met or szá gi Hölderlin-könyvem is éppen megjelenés előtt áll. *** Számomra a kereszténység sosem apologetika, ezért annak mindenkori kritikája bizonyos kontextusban gyakran értékesebb lehet, mint maga a megrekedt, elsekélyesedett hagyomány. Feltehetőleg erre gondolhatott Hamann is akkor, amikor azt állította, hogy számára minden könyv „Biblia”. A königsbergi keresztény gondolkodó nyilvánvalóan sokkolni akart ezzel a kijelentésével. Hogyhogy minden könyv „Biblia” egy hívő ember számára? Minden könyv kinyilatkoztatott igazság lenne? Természetesen nem erről van szó, hanem hogy mindent, valóban mindent lehetséges a Biblia fényében olvasni, úgy érteni és értelmezni, hogy átvilágítsa a Biblia igazsága. Életem ezen szakaszában megpróbáltam újra rendszerezni az addig megszerzett tudást, éreztem, hogy ezzel sáfárkodnom kell. Egyelőre ez a feladatom. g Kocziszky Éva

Evangélikus Élet

2009. március 8. f 7

kultúrkörök

Öt hét séta fényvillanásokban

Ébresztő! Provokáció!

Asztal a színpad közepén, rajta szódásszifon, borosüveg, virág, körülötte székek. Baloldalt két fotel gondosan a televízió elé beállítva. A tévé egy hatalmas doboz a játéktér egyik sarkában, a szereplők tévénézés közben arccal a nézőtér felé fordulnak. Kicsit hátrébb még egy-két szék. A háttérben telefonkészülék és régi lemezjátszó. A szereplőkön korhű ruha. Az Adáshiba 1969-ben, a holdra szállás évében játszódik. A kezdő jelenetben egy idősödő házaspár látható. Bódogék megélték a 20. századi nagy politikai rendszereket – a feleség a darab során többször utal arra, hogy nehéz időket éltek át, háborúkat, forradalmat, kommünt, s óvakodni kell a besúgóktól. A férfi tévét néz, kommentálja a látottakat, az asszony az asztalt rendezgeti, beszélgetnek. Vendégségre készülnek, legkisebb gyerekük születésnapját ünneplik. Sorban érkeznek a családtagok. Dönci, a fiuk, a feltörekvő fiatalember, aki éppen valamilyen találmányát igyekszik pénzzé tenni, s balatoni nyaralóra alkuszik, kicsit butuska feleségével, Sacival jön. Vanda megkeseredett, magányos, elvált nő, aki nemrég költözött haza a szüleihez, de minden mozdulatával, mondatával sugallja lesújtó véleményét a családjáról. Irmus, a harmadik gyerek, az ünnepelt elkésik saját köszöntéséről, a többiek már javában falatozzák a halat és a krumplit, mikor ő betoppan. A tolókocsis szomszédasszony, Szűcsné pedig csak a puncstornánál csatlakozik a társasághoz. Irmus közben eltűnik – az albérlőhöz megy át, hogy megkérdezze „egy bizonyos ügyben”. A lakót Emberfinek hívják. Különös alak. Szakállas, halszagú, már a tizenkettedik furcsa barát jelenik meg nála egy hónap alatt. Csendes ember, nem visz fel nőket, nem tart bulikat. Irmus azért hívja őt át, hogy mentse meg a családját – a képernyőhöz tapadt, egymásra alig figyelő, párbeszéd helyett egymás mellett elbeszélő embereket. Emberfi azonban tehetetlen. Még a látványos csodák sem segítenek. Senkinek nem tűnik fel, hogy a szó-

dásüvegben borrá lesz a víz, és a tolószékből felpattan a szomszédasszony. S hiába erőszakol ki Irmus egy adáshibát, az sem segít: a felháborodott tévénézők a telefont rohamozzák meg, hogy szerelőt hívjanak, ahelyett hogy arra figyelnének, aki azért jött, hogy feloldja az emberek szenvedését. Emberfi lemondóan sóhajtja, hogy már ő sem tehet semmit, ez nem a megfelelő pillanat a család számára. Irmus ezek után nem lát más kiutat, mint hogy fogja a bőröndjét, és elmegy, hogy máshol keresse üdvösségét.

Az Adáshiba provokatív darab, de nemcsak a tévéfüggő, elidegenedett családkép, hanem Emberfi (le)szereplése miatt is. Kétségtelen ugyanis, hogy Krisztust kívánja ezzel szimbolizálni a darab írója, hiszen a Bibliából kölcsönöz csodákat, s újszövetségi mondatokat ad a szájába. Ez a teszetosza, erőtlen figura azonban – szemben a Szentírás tanúságtételével – a 20. századi környezetben már semmire sem képes. Milyen üzenetet vihet magával a pestszentlőrinci templomban tartott előadás közönsége? – tette fel a kérdést a végén Győri Gábor, a gyülekezet lelkésze, az alkalom házigazdája. Azt, hogy Emberfi a sokszor enerváltnak tűnő, erőtlennek bizonyuló keresztény egyházakat és embereket jelképezi, akik elhiszik: az idő nem alkalmas az evangéliumra, és nincsenek életeket megváltoztató jézusi csodák. Provokáljon bennünket a darab! Ébresztő! Erőtlen az egyház? Meglehet! De Krisztus semmiképpen sem az!

A kelenföldi színjátszó kör tagjai színvonalas produkciót mutattak be. Elismerés jár azoknak a fiataloknak, akik egy éven keresztül heti egyszer próbákon készültek fel az előadásra. Vezetőjük, Abaffy Zoltán mondta el, hogy a kör nyolc éve működik, tagjai zömmel a kelenföldi evangélikus ifjúságból kerültek ki, s évente-másfél évente jelentkeznek egy-egy újabb darabbal. Elsősorban a helyi gyülekezetnek játszanak, de jelen voltak az egyik Szélrózsa találkozón is, és meghívásra jöttek Pestszentlőrincre. Közösen döntik el, melyik darabot adják elő; mindig olyat, amelyben van keresztény mondanivaló. Bemutatták már például a következőket: A legkisebb boszorkány (Lázár Ervin), Sebhelyes kéz (ismeretlen szerző), Csillag támad Jákóbból (ismeretlen szerző), A sátánármányosparázsvarázs-pokolikőrpuncspancslódító-bódítóka (Michael Ende). A társulat vezetője nem rendezője az Adáshiba című darabnak, ez a szereplők közös munkája. Kényszerűségből nőiesítettek két karaktert: a szomszéd és a legkisebb gyerek az eredeti Szakonyi-darabban férfi volt, a kelenföldieknél azonban Szűcsből Szűcsné, Imruskából pedig Irmuska lett. Abaffy Zoltán elmondta: „Én inkább abban segítettem a fiataloknak, hogy jobban megismerjék azt a kort. Nekik a hatvanas évek már történelem, nekem személyes tapasztalataim vannak róla.” Majd hozzátette: „A mai családokban az egymásra nem figyelés és elidegenedés még hatványozottabb. Ha aktualizálnám a darabot, akkor a szülők a tévé előtt ülnének, a gyerekek a számítógépet vernék, és Vanda folyamatosan telefonálna…” Szereposztás: Bódog, az apa – Schermann Sándor Bódogné, a felesége – Zombory Anikó Vanda, az idősebb lány – Papp Dóra Dönci, a fiuk – Schermann Géza Saci, a felesége – Nemes Ildikó (párhuzamos szereposztásban: Gáspár Mónika) Irmus, a fiatalabb lány – Petró Enikő Szűcsné, a szomszédasszony – Bence Zsófi Emberfi (üzenete van annak is, hogy a szereposztás végén van!) – Gadó Benedek Technikus: Csapó Dóra és Ruzicska Péter g Hulej Enik

Nem egészen két óra állt csak Vitális Judit rendelkezésére, hogy a február 25-ei EvÉlet-est keretében élménybeszámolót tartson a spanyolországi El Caminón tett öthetes zarándoklatáról. Lapunk szerkesztőségi titkára tavaly nyáron „sétálta” végig Szent Jakab útját, és az ott készült fényképeiből olyan bemutatót állított össze, hogy a több mint félszáz érdeklődő ne csak „az Út” természeti és építészeti szépségeivel ismerkedhessen meg, hanem a lelkisége is megérintse őket. (Vitális Judit beszámolója az Evangélikus Élet 2009/9. számában olvasható.) g – notabene –

Könyvbemutató a Nyíregyházi Főiskolán Dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke és dr. Brezsnyánszky László, a Nyíregyházi Főiskola Pedagógusképző Karának dékánja mutatta be az érdeklődő közönségnek és a sajtónak az Evangélikus tanítók, iskolák, tanítóképzés Nyíregyházán a XIX. században című kötetet, amely a képzés újraindításának a százötvenedik évfordulója alkalmából jelent meg helyi összefogás eredményeként. A „kettős szereposztás” sem véletlen, hiszen a ma állami felsőoktatás egyházunk hatékony közreműködésével indulhatott el. Fabiny Tamás egyházunk oktatásban betöltött szerepéről is szólva ajánlotta a könyvet a hallgatóságnak. Brezsnyánszky László a polgári értékek felől közelítette meg a kötetet, kiemelve a tanárképzés jelentőségét. A könyv szerkesztője – Csoma József – az ajánlásokat követő beszélgetésben köszönte meg a szerzők és a támogatók segítségét. g Laborczi Géza

Újabb asztali beszélgetés A Kossuth-díjas író, irodalomtörténész és műfordító hasonló című regényéből kiindulva a fogság irodalmi, teológiai és kortörténeti aspektusairól beszélgetett Spiró György és Csepregi András evangélikus lelkész, teológus, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány legutóbbi alkalmán, február 24-én este a Pilinszky János irodalmi kávéházban. g Magyari Márton felvétele

A S Z E R ZŐ F E LV É T E L E I

b Színházzá alakult a pestszentlőrinci evangélikus templom február 28-án. Szakonyi Károly Adáshiba című művét adta elő a kelenföldi színjátszó kör. A két felvonásos darab éles társadalomkritikát fogalmazott meg, és szomorú képet festett az egymástól egyre jobban elidegenedő, a televíziót mereven bámuló Bó dog csa lád tag ja i ról, miközben keresztény üzenetet is hordozott.

F OTÓ : N A G Y B E N C E

Adáshiba Pestszentlőrincen

Balról jobbra: Spiró György, Csepregi András és Galambos Ádám

8 e 2009. március 8.

panoráma

Evangélikus Élet

A szeretet határokat és évtizedeket ível át A hollandiai gyermekmentő akció emlékére b Apai ágon evangélikus papcsaládból származom. Dédnagyapám domonyi Koren István aszódi esperes, Petőfi Sándor „jó öreg tanítója” volt. Édesapám unokatestvére pedig D. Koren Emil evangélikus lelkész, aki élete jelentős részét a finn–magyar kapcsolatok ápolásának szentelte. Tőle láttam példát ahhoz hasonló szeretetre, mint amilyen – édesapám elbeszélése alapján – Hollandia részéről nyilvánult meg Magyarország irányában az első világháború után.

HIRDETÉS

M A G YA R O R S Z Á G I E VA N G É L I K U S E G Y H Á Z G Y Ű J T E M É N Y I TA NÁ C S

Pályázati felhívás 2009 Az MEE Gyűjteményi Tanácsa pályázatot ír ki a gyülekezeti gyűjtemények – könyvek/könyvtárak; levéltári- és iratanyag; műtárgyak – részére. A pályázat célja: elősegíteni a gyülekezeti gyűjtemények működését, rendezését és állagmegóvását. Pályázati tudnivalók 1. A pályázók köre: evangélikus egyházközségek, amelyek nem rendelkeznek az országos gyűjteményi keretből támogatott szakgyűjteménnyel. 2. Pályázni csak hiánytalanul kitöltött űrlapon lehet, amely a http://gyt.lutheran.hu/palyazat címen letölthető, illetve a Gyűjteményi Tanács címén igényelhető: 1085 Budapest, Üllői út 24.; tel.: 20/824-3881; e-mail: [email protected]. 3. A pályázat postára adásának határideje: 2009. április 15. Cím: Gyűjteményi Tanács, 1085 Budapest, Üllői út 24. Határidőn túl érkezett pályázatokat nem fogadhatunk el. 4. A benyújtott pályázatok elbírálásáról a nyertes pályázókat 2009. május 1-jéig értesítjük. 5. A pályázat megvalósításának ideje: 2009. május 1. – 2009. november 30. 6. Ha a gyülekezet több témára is pályázik, minden egyes témához (pályázati alponthoz) külön űrlapot kell kitöltenie. 7. A pályázatban legalább 15 (anyakönyveknél 25) önrészt kell biztosítani. 8. Nem pályázhatnak azok a gyülekezetek, amelyek 2008-ban nem küldték vissza a gyűjteményi felmérés kérdőíveit. 9. Elszámolás: az elnyert összegről és az elvégzett munkáról 2009. december 20-ig kell elszámolni, amelyhez mellékelni kell az elvégzett munkákkal kapcsolatos beszámolót, restaurálási munkalapot és a gyülekezet nevére kiállított számlák másolatát; a könyvekről és/vagy az iratanyagról készült jegyzékek másolatát, illetve a számítógépes táblázatot a pályázatban előírtak szerint; a beszerzett eszközökkel, tárgyakkal kapcsolatos, a gyülekezet nevére kiállított számlák másolatát. Ha a pályázó a kapott összegről nem számol el, a teljes összeget vissza kell utalnia a Magyarországi Evangélikus Egyház számlájára, és a következő három évben nem pályázhat. Pályázati témák 1. Rendezés és feldolgozás Helybeli szakemberek, gyűjteményi előadók vagy az országos gyűjteményeken keresztül kért szakember által elvégzett munka díjára lehet pályázni. 1.1. A gyülekezet könyveiről leltár készítése: a könyvek bepecsételése, leltári számmal való ellátása, leltárkönyvbe való beírása és jegyzék készítése OpenOffice Calc vagy Microsoft Excel táblázatban: pályázni lehet száz könyvnél nagyobb mennyiség feldolgozásához szükséges munkadíjra: megbízási díjra és annak járulékaira vagy számlás kifizetésre; a megpályázható összeg legfeljebb bruttó 100 000 Ft. 1.2. A gyülekezet levéltári és/vagy iratanyagának a rendezése: az iratok rendezése, jegyzetelése (a csomók/dossziék/kötetek sorszámmal való ellátása; csomagolás (dossziéba, Körper-szalaggal átkötés – nyitott polcon tárolás esetén dobozolás); levéltári jegyzék készítése szövegszerkesztővel, az irategységek számsorrendjében (a fontosabb iratokról darabszintű jegyzék): pályázni lehet munkadíjra: megbízási díjra és annak járulékaira vagy számlás kifizetésre; a megpályázható összeg legfeljebb bruttó 150 000 Ft. 2. Állagmegóvás 2.1. A gyülekezet könyveinek és/vagy levéltári/iratanyagának és/vagy műtárgyainak biztonságos megőrzését segítő eszközök beszerzése, beruházás (például riasztóra, zárra, zárható szekrényre, levéltári és könyvdobozokra, terítők tárolására alkalmas hengerre lehet pályázni): a megpályázható összeg legfeljebb bruttó 200 000 Ft. 2.2. A gyülekezet műtárgyainak restaurálása A pályázathoz mellékelni kell a szakrestaurátori árajánlatot, amelynek beszerzésében az Evangélikus Országos Múzeum segít: a megpályázható összeg legfeljebb bruttó 400 000 Ft. 3. Anyakönyvek restauráltatása (a restauráltatást az Evangélikus Országos Levéltáron keresztül kell lebonyolítani, és az EOL által megbízott restaurátorok végzik): 25 önrészt kell vállalnia a gyülekezetnek. A megpályázható összeg legfeljebb bruttó 240 000 Ft, amelyhez 80 000 Ft önrészt kell hozzátenni (átlagos restauráltatási díjat számolva).

1920. január 24-én Johanna H. Kuyper a következő felhívást tette közzé a De Standaard című lap hasábjain: „Bizottság alakult az elesett magyar gyermekek Hollandiába hozatalára. Ehhez azonban elsősorban pénz szükséges, másodsorban családok, amelyek ezeket a gyermekeket legalább két hónapra ingyen vendégül látják. A hágai Odijckstraat 36.-ba várjuk azoknak a családoknak a címét, amelyek magyar gyermekeket szeretnének fogadni, pontosan megjelölve, hogy nemre, életkorra, vallásra, helyzetre való tekintettel leginkább kiket várnak, és hogy esetleg a ruházatról is tudnának-e gondoskodni. Az első vonat hatszáz gyermekkel hamarosan elindul Budapestről, melyet az Önök áldozatkészsége folytán még számos vonat követhet.” Ezt az első vonatot valóban sok további követte. Hollandia hozzávetőleg hétezer gyermeket fogadott. A nyomorból jólétet és családi harmóniát nyújtottak a kis vendégeknek. Tudni kell ehhez, hogy Hollandiában olyan nagy volt abban az időben a válság, hogy három hét alatt tíz bank ment tönkre, mégsem a keserűség irányította az emberek gondolkodását, hanem igyekeztek egymást megsegíteni. 2010. február 8-án lesz kilencven éve, hogy az első gyermekeket szállító vonat elindult. Édesapám emlékére és a holland nép előtti főhajtás-

ként egyéni kezdeményezésemből fakadó társadalmi összefogással programsorozatot indítok el idén nyáron, amely 2010. február 8-án hivatalos ünnepséggel végződik. A sorozat címe: Thanks Netherlands! („Köszönjük, Hollandia!”) Mivel 1920-ban is a gyermekek voltak a főszereplők, úgy gondolom, fontos, hogy a holland–magyar rendezvénysorozatban is jelentős helyre kerüljenek azok a programok, amelyek a gyermekekről szólnak. Az ő bevonásukat azért is fontosnak tartom, mert sajnálatos módon a negyven év alatti korosztály már szinte semmit nem tud erről a

Thanks Netherlands! címmel holland–magyar gyermekrajz-kiállítás nyílik ez év június 19-én 16 órai kezdettel Budán, a Náncsi Néni vendéglőjében. A határidőkről és minden további programról előzetes felvilágosítást adok a 70/425-9795-ös telefonszámon vagy e-mailben, a [email protected] címen. Szeretném a mozgássérült és egyéb fogyatékkal élő gyermekeket is bevonni a programba, szívesen felkeresném az érdeklődő intézményeket. Ehhez és az egész rendezvénysorozathoz várom a segíteni akaró honfitársaim jelentkezését. Egész nyarat kitöltő rendezvényeket, programokat ter-

történelmi eseményről. Pedig a magyar gyermekek hollandiai tartózkodása, majd utána a vendéglátókkal való kapcsolattartás olyan „diplomácia” volt, amelyet bármely diplomata megirigyelhetne. A mi családunk nyolcvankilenc éve örvend holland baráti kapcsolatoknak (lásd a mellékelt felvételeket). Édesapám holland nevelőszüleinek leszármazottaihoz vezetnek ezek a szálak. Magyarországon ma is élnek még olyan – kilencven év körüli – nénik, bácsik, akik máig hálás szívvel emlékeznek a hollandiai évekre. Szeretnék minél több olyan embert felkutatni, akiknek – vagy valamelyik családtagjuknak, ismerősüknek – bármilyen módon közük volt az 1920-ban kezdődött gyermekmentő akcióhoz

vezek, amelyeken részt vehetnek a hazánkban tartózkodó holland vendégek. Ötleteket szívesen fogadok. Olyan családok jelentkezését is várom, amelyek szívesen fogadnának nyáron néhány napra holland családokat. Keresem azokat a cégeket vagy magánszemélyeket, amelyek és akik autóval, esetleg kisbusszal szívesen szállítanák a különböző helyszínekre kedves holland vendégeinket. Ja nu ár ele je óta szer ve zem a Thanks Netherlands! nyári eseményeit. Remélem, hogy az általam indított eseménysorozat növeli hazánk népszerűségét az európai nemzetek körében, emeli jó hírnevét. Szeretettel várom a jelentkezőket, iskolákat, intézményeket, egyházakat, illetve minden segíteni vágyó embert. g Peidlné Koren Gizella

„Apostolok nyomában vagyunk…” Tábori lelkészek vendégségben b Kicsinek bizonyult a gyülekezeti terem ötvened vasárnapjának délutánján a Pápai Evangélikus Egyházközség szeretetvendégségén, így a programot a templomban tartották. Az alkalom meghívott vendégei Lackner Pál dandártábornok, protestáns tábori püspök, Nánai László Endre százados, evangélikus tábori lelkész és Juha Miettinen százados, a városban működő katonai bázis szóvivője voltak. Az előadások a tábori lelkészek munkáját mutatták be.

Pápán, a NATO nehézszállító repülőezredének bázisán ez év január elsejétől működik tábori lelkész. A soknemzetiségű kontingensben szolgáló, többségükben lutheránus svédek kérték, hogy a bázisra evangélikus, az angol nyelvet felsőfokon beszélő lelkész kerüljön, így esett a választás Nánai Lászlóra. A százados év elején Hódmezővásárhelyről került új állomáshelyére, a Dunántúlra. Szolgálati területét a bázis jelenti, azonban a helyi

gyülekezet is várja egy-egy vasárnapi istentiszteletre. Ugyancsak az ő feladata lesz a későbbiekben a külföldi kontingensben szolgáló katonák gyerekeinek evangélikus hitoktatása is. A pápai evangélikus gyülekezeti terem és a templom nyitva áll akár angol nyelvű istentisztelet, akár más alkalom céljára, és a tervek szerint közös programokon is részt vehetnek majd az egyházközség tagjai és a katonák. S hogy mik a tábori lelkész munkájának sajátosságai? Lackner püspök vetített képes előadásában – amely egyébként felölelte a tábori lelkészi szolgálat történetét, szervezeti felépítését, feladatait – elmondta: a katona lelkész egyszerre visel egyházi és katonai felelősséget. Feladata a csapatok erkölcsi erejének fenntartása, általánosan fogalmazva a katonák mentális gondozása. A civil életben dolgozó lelkipásztorokhoz hasonlóan istentiszteleteket tart, lelkigondozást végez, a halottaknak megadja a végtisztességet. Sajátos viszont, hogy munkáját időnként – nevének megfelelően – tábori körülmények között, hazájától távol, esetenként vallásilag is idegen (például iszlám) környezetben végzi. (A

külföldi missziókban való részvétel a NATO-hoz való csatlakozást követően vált szükségessé.) A tábori lelkészi szolgálat a missziókra való felkészítés keretében ismerteti a kiutazókkal az adott célország vallási sajátosságait (ilyen például Boszniában a muszlim bosnyákok együttélése az ortodox szerbekkel). Kereszteltek már katonákat misszióban, illetve több alkalommal tartottak nagyon jó hangulatú karácsonyi istentiszteleteket – mondta Lackner Pál. „Krisztus mindenütt ott van nekünk, még a sivatagban is, az apostolok nyomában is jelen vagyunk” – hangzott el az előadásban. Juha Miettinen, a támaszpont finn nemzetiségű katonai szóvivője+ párjával együtt örömmel tett eleget a meghívásnak. Bemutatta a gyülekezetnek Finnországot, szólt történelméről, az egyházi életről, majd a finn haderő felépítéséről, illetve a nehézszállító repülőezredről beszélt, amelyben tíz NATO-ország és két, a békepartnerség keretében a szervezettel együttműködő állam képviselteti magát. A programot a konfirmandusok műsora zárta. g Polgárdi Sándor

Evangélikus Élet

2009. március 8. f 9

panoráma

Szélrózsa – volt, van, lesz Vitális Judit riportja a február 28-i utótalálkozóról

A több mint négyszáz résztvevőt megmozgató egész napos rendezvényen Mesterházy Balázsnak, a soproni líceum iskolalelkészének nyitóáhítatát követően a függés és függetlenség témájában kérdezte Reuss Andrást, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzorát és Prőhle Gergelyt, egyházunk országos felügyelőjét Krug Emília újságíró (képünkön). A kiscsoportos beszélgetéseken szintén a füg-

Szóljon hangosan az ének… Ütemes lábdobogással „tapsolták vissza” az utótalálkozó résztvevői a Szélrózsa Bandet lemezbemutató koncertjük végén. Huszák Zsolttal, egyházunk ifjúsági referensével, egyben a „banda” jelenlegi basszusgitárosával két nappal később beszélgettünk. Meghatottan emlékezett vissza a tetszés- és szeretetnyilvánítás ezen formájára csakúgy, mint a kőszegi találkozóra. – Nemegyszer hallottam, hogy a fiatalok a reggeli rohanásban csak annyit vetettek oda egymásnak, sietnek a reggeli koncertre. Nem dicsőítésnek nevezték az áhítatot, illetve az azt megelőző közös éneklést, hanem koncertnek. Nem gondolom, hogy ezt a kettőt fejben vagy szívben összekeverték volna, nyilvánvalóan nem buliba, hanem az áhítatra igyekeztek – de azzal, hogy koncertként emlegették, talán a minőségére próbáltak utalni.

nem. Néhányan azt mondják, a következő találkozóra még egy ugyanilyen összetételű csapat kellene, vagyis profi zenészeknek kellene kísérniük az énekeseket, de én már jövőre is szeretnék egy olyan Szélrózsa Bandet összeállítani, ahol az átlagéletkor húsz év tájékán van. Addig még két, de akár három zenei táborunk is lesz… És most az utótalálkozón is láttam olyan gitáros srácokat, akiket be lehetne vonni. – Az együttes neve a találkozóra utal, de csak a Szélrózsákon lép fel a csapat? – Ha meghívnak bennünket, és mindannyiunknak alkalmas az időpont, örömmel elmegyünk bárhova. Megkereste már az együttest a győri és a kőszegi középiskola is, és szóba kerülthet egy esetleges csillagpontos fellépés is. (A Csillagpont a református egyház kétévente megrendezett országos ifjúsági fesztivál-

gés kérdéskörével foglalkoztak a fiatalok. Délután koncertekkel folytatódott a program – színpadra lépett mások mellett a Poézis, a M.Is.K.A., az ÉgÍgérő gospelkórus, a myFriends és a Shamrock –, ezzel párhuzamosan pedig például KIE-kávéház, Láthatatlan Színház és „élő könyvtár” is működött. Az utótalálkozó fénypontját – Varga Gyöngyi útra bocsátó áldása után – a Szélrózsa Band koncertje jelentette.

LU K Á C S G A B I F E LV É T E L E I

b Nem pontosan a „félidőre” időzítve, mindenesetre a tavaly nyári 7. és a jövő nyáron esedékes 8. országos evangélikus ifjúsági fesztivál között rendezték meg első ízben – február utolsó napján az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban – a Szélrózsa-utótalálkozót.

Egy kis nyáridézés Zaharia Júlia – húgával, Mónival – ség. Délelőtt a Reuss András vezetegész éjjel utazott, hogy részt vehessen te kiscsoportos beszélgetésen járt; a a Szélrózsa-utótalálkozón. Messziről téma az engedelmesség volt. jött, Erdély „túlsó” végéből, Brassóból. – Nem volt lehetőségem sokat – Tudjuk, milyen a Szélrózsa, és hozzászólni, viszont a többiek észregondoltuk, az utótalálkozó is csakis vételei között volt néhány figyelemre jó lehet – magyarázta kérdésünkre, méltó. Például hogy mennyire fontos, miért nem számított a távolság. – hogy egy keresztény ember az apróNem csalódtunk. Pont olyan jó hangulatú, mint a kőszegi találkozó volt. Legemlékezetesebb „határ menti” élményeként pillanatnyi habozás nélkül a Nikodémusok óráját nevezte meg. Majdnem minden este elment a beszélgetésre, és egy-egy ott hallott gondolat mind a mai napig gyakran eszébe jut. A „csendes” alkalmak – az áhítatok, a Taizé-imádságok, a Láthatatlan Színház, a Tamásmise – összességében is nagyon tetszettek neki. „A záró istentisztelet azért feledhetetNosztalgiázás Kőszegről a KIE-kávéházban len számomra, mert én is szolgálhattam benne” – tette még hozzá ságnak tűnő szabályoknak is engedela teológiára készülő lány. meskedjen, mert aki nem tud engeAz utótalálkozón a program félide- delmeskedni a kicsinek, az nem tud jében, kora délután beszélgettünk. továbbjutni, nem tud növekedni. Épp az előítéletek, a hátrányos meg- Ma megértettem: az az ember, aki enkülönböztetések leküzdését célzó gedelmeskedik, igazából szabad. „élő könyvtárból” jött, ahol egy olyan *** fekete fiatalemberrel beszélgetett, aki Budapesten tanul pszichológiát, A kőszegi ifjúság tizenöt fős különítés függőségben szenvedő emberek- ménye még pénteken megérkezett Budapestre, és az éjszaka erejéig a kel dolgozik. És ha már függőség és független- Deák téri gyülekezeti teremben „sá-

torozott le”. A fiatalok közül Schwahofer Nórával és Zsófiával beszélgettünk; mindkettejüknek a „hazai” találkozó volt az első Szélrózsájuk. – A megnyitón színdarab formájában mutattuk be, milyen Kőszeg; ezt már hetekkel korábban elkezdtük próbálni – idézte fel a nyarat Zsófi. – A találkozó előtti napokban plakátokat ragasztottunk, amiben csak tudtunk, segítettünk a szervezőknek, a fesztivál ideje alatt pedig az eligazítás volt a feladatunk, útbaigazítottuk a résztvevőket, hogy mit hol lehet megtalálni a táborhelyen, illetve a városban. Azért a programokból sem maradtak ki teljesen. – A koncertek nagyon tetszettek – vette át a szót Nóri. – A beszélgetős alkalmak is jók voltak, például azok, amelyeken más nemzetekről tudhattunk meg valamit, vagy éppen Afrikáról meséltek. – És a focimeccsekről se feledkezzünk meg – egészítette ki őt Zsófi, aki ha csak tehette, a pálya széléről drukkolt a kőszegieknek. A jövő évi találkozó házigazdáinak azt üzenik: ugyan sok munkával jár a szervezés, de nagyon jó érzés otthont adni a Szélrózsának. És ne izguljanak, mert ahogyan ők is folyamatosan érezték mások támogatását, úgy biztosan nekik is segítenek majd.

Megvan a következő helyszín! Még a szolnoki Szélrózsa kiértékelésekor fogalmazódott meg: ahhoz, hogy a közös éneklés tényleg közös éneklés legyen, jó zenekari alap kell, hogy a dallamot mindenki könnyen követni tudja. Addig pedig, amíg a saját fiataljaink közül nem nevelünk ki olyan muzsikusokat, akik ezt a hátteret biztosítani tudják, profi zenészeket kell megkérnünk erre. Akik végül Kőszegre eljöttek – illetve akikkel már hónapokkal korábban elkezdtünk próbálni –, a zenész barátaim közül kerültek ki. Az énekesek közül a két fiatalember a pécsi gospelkórusból jött, a lányokat pedig, akik most itt az utótalálkozón is felléptek – és akik egyébként evangélikus középiskoláink tanulói –, az ifjúsági zenei táborokban ismertük meg. – Ha jól értem, akkor a tervek szerint előbb-utóbb a zenészek is a fiatalok közül verbuválódnak majd. – Természetesen! Sőt ez ügyben egy kis türelmetlenség is van ben-

ja. – A szerk.) Ha majd a mindenkori Szélrózsa Band tényleg fiatalokból áll össze, két fesztivál között végigturnézhatná az evangélikus gimnáziumokat, és ott lehetne minden ifjúsági programon. – Addig is hallgassa mindenki az Új ének 2. CD-t? – Még a tavalyi Szélrózsa előtt, július első hetében kezdtük el felvenni a zenei alapokat. Úgy terveztük, karácsonyra elkészül a korong, végül most, az utótalálkozóra jelent meg. A CD-vel – tíz évvel az első rész kiadása után – szeretnénk feleleveníteni és folytatni az Új ének ifjúsági énekeskönyv hangzó változatának egy sorozatban való rendszeres megjelentetését. A lemezt az ifjúsági osztálytól, illetve az Evangélikus Missziói Központtól lehet megrendelni, az albumon szereplő tizenegy dal zenei kísérete pedig hamarosan szabadon letölthető az ifjusag.lutheran.hu oldalról.

Az utótalálkozó meglepetése a 2010ben esedékes 8. Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó időpontjának és helyszínének bejelentése volt. A rendezvény megszervezéséért felelős Tízek döntése értelmében jövő nyáron július 14–18. között Szarvasra, az Erzsébet-ligetbe várják majd egyházunk fiataljait. A döntés hátteréről Smidéliusz Gábort kérdeztük. – Lassan pályázatot kell kiírni, hogy hol legyen a soron következő Szélrózsa – utalt mosolyogva „Szélrózsa atya” arra, hogy a Tízeknek egyáltalán nem volt könnyű eldönteniük, a több alkalmas helyszín közül melyik lehetséges helyszín legyen a befutó. Február 27-ei megbeszélésükkor végül Szarvast választották. A döntésben az infrastrukturális szempontok mellett közrejátszott a szarvas-ótemplomi gyülekezet és a város szellemisége is. Maga a rendezvény nagyrészt az ótemplomi gyülekezet kapacitásaira számít majd, de természetesen az újtemplomi gyülekezet tagjai előtt is nyitva áll a találkozó. Szarvason lesz, és minden szar-

vasinak szól – mint ahogyan az egész egyháznak is. Az ótemplomi küldöttség nevében elő ször Hor váth Zol tán Oli vér másodlelkész kommentálta a bejelentést: – Érzékeltük, hogy a gyülekezet és a város is jó benyomást tett a Tízekre, de nem volt egyértelmű számunkra, hogy Szarvasra esik majd a választásuk. Most, hogy megszületett a hivatalos döntés, egyszerre érezzük a megtiszteltetés örömét és a felelősséget, ami ezzel jár. Odahaza is nagy izgalommal várják a híreket, és ebben az is benne van, hogy szívvel-lélekkel készülnek arra, hogy otthont adhassunk a fesztiválnak. – Tudjuk, milyen nagy lehetőség a Szélrózsa – vette át a szót pásztortársától Lázár Zsolt igazgató lelkész. – Bízunk benne, hogy pozitív hatással lesz mind a gyülekezet és a város, mind egész Békés megye életére, hiszen a magyarországi evangélikusság közel egynegyede él ezen a területen. Reméljük, mindenki jól érzi majd magát nálunk, és a történelmi Magyarország középpontja, ha

csak néhány napra is, de az egyház középpontja lesz. „2 + 0 + 1 + 0 = + + +” – ebből a furcsa matematikai „képletből” bontakozik majd ki a következő, 2010-es Szélrózsa témája. Hogy a megoldás helyére a hármas szám helyett miért a három pluszjel kerül, azt Orosz Gábor Viktor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusa és lelkésze, egyben a Szélrózsát szervező Tízeknek a találkozó tematikájáért felelős tagja így indokolta: – A történelmi Magyarország középpontjában fekvő Szarvason a határ helyett – ez volt ugyebár a kőszegi találkozó vezérgondolata – ezúttal a középpontra összpontosítunk majd. A középpont pedig – és ezt szimbolizálják a pluszjelek is – nem más, mint a Szentháromság. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek közötti szeretetkapcsolatot szeretnénk majd körbejárni mint olyan példát, amely mintául szolgálhat az egymáshoz való viszonyulásainkban életünk minden színterén, a családban, a társadalomban, a gyülekezetben egyaránt.

10 e 2009. március 8.

fókusz

Evangélikus Élet

Rejtélyek Noé bárkája körül 1910-ig az Ararátra tizenkilenc expedíciót vezettek. A 20. században ennél már jóval kevesebben jutottak fel a hegyre, mert igen feszültté vált a környék politikai helyzete. A kurdokkal kapcsolatos problémák és véres események megakadályozták, hogy turisták és kutatók szabadon kószáljanak a térségben. Viszont remek légi felvételeket lehetett készíteni a hegyoldalról. Például 1910-ben a cári légierő egyik tisztje készített képeket az Ararátról, rajtuk állítólag jól látszik a bárka. Csakhogy minden felvételt és a cár által küldött hegymászó expedíció minden iratát eltüntették a szovjetek, sőt a kutatás résztvevői gyanús körülmények között haltak meg. (Úgy tűnik, az ateista Szovjetunió nem kívánta megerősíteni egy keresztény „mítosz” létezését.)

b A bibliai „tudósítás” mellett szerte a világon számtalan nép mesél egy mindent elsöprő özönvízről. Ez vajon azt jelenti, hogy csakugyan megnyíltak egykoron az ég csatornái, és az egész földet elborították a hullámok? Az Ararát környékén terjedő legenda szerint a hegy oldalában, nem messze a csúcstól „csücsül” Noé bárkája a hóban. A múlt század közepén még számtalan szemtanú állította, hogy látta az akkor már hóval félig ellepett hajót. A kérdés nehéz, sokat vitatott, számtalan elmélet, elgondolás kering a témával kapcsolatban.

A kultúrantropológusok és néprajzosok véleménye szerint csaknem kétszázhúsz nép körében maradt fenn a vízözön emléke. Talán nincs a földnek olyan pontja, ahol ne bukkantak volna özönvízmítoszokra. A történetek kilencvenöt százaléka teljes, egész bolygónkat érintő elemi csapásról beszél; többségük azt állítja, hogy egy kiválasztott családnak sikerült megmenekülnie valamiféle vízi járművön. Számtalan mítosz mesél arról, hogy jóval a csapás előtt különleges öltözetű idegenek látogattak el hozzájuk, figyelmeztették őket a közelgő katasztrófára, és azt is elárulták, mit kell tenniük a túlélés érdekében. A héber történet érdekessége, hogy ez az egyetlen, amely a saját lakhelyétől távoli hegyet (Ararát) nevez meg kikötési helyként. A kutatók véleménye az, hogy a fenti mítoszok mögött minden bizonnyal egy valódi özönvíz áll. Többszörös árhullám A föld számos jégkorszakot átélt, az utolsó nagy olvadás idején pedig

Az Ararát hófödte csúcsa A legnagyobb körülbelül a Kr. e. 8000 és 5000 közötti időszakra tehető, amikor az emberi társadalom a világ számos pontján már kialakulóban volt. A betörő víz váratlanul érte őseinket, és a túlélők számára úgy tűnt, mintha az egész világ elpusztult volna. A Noé történetéhez nagyon hasonló mítoszok Görögország és Irán térségében játszódnak. Ha a térképre pillantunk, a terület középpontjában a Fekete-tenger hullámzik, ráadásul a Noé kikötési helyeként megjelölt Ararát hegy sincs messze innen. Amikor a tóból tenger lett 1999-ben két amerikai tengerbiológus, William Ryan és Walter Pitman meglepő teóriával állt elő. Azt állították, hogy a Fekete-tenger néven ismert víztömeg helyén Kr. e. 5500 körül még egy alacsonyan fekvő édesvízi tó hullámzott. A Földközi-tengert akkoriban még nem kötötte össze a Boszporusz a Fekete-tengerrel. Csak-

Örök téma (1) – ismeretlen művész metszete már szép számban éltek emberek a bolygón. A jelenlegi közmegegyezés szerint Krisztus előtt 14 000 és 5000 között a világ tengereinek szintje a felolvadó jégtől százhúsz-százharminc métert emelkedett. A növekedés valószínűleg nem volt egyenletes, bizonyára több nagy, pusztító árhullám söpört végig a földön.

hogy történt valami, aminek hatására a Földközi-tenger sós vize bezúdult az alacsonyabban fekvő tóba. A magyarázat abban rejlik, hogy a sarkvidéki jég a felmelegedés hatására olvadni kezdett, emiatt megemelkedett a világtengerek vízszintje, így a Földközi-tengeré is. Egy idő után azonban a Boszporusz földhíd-

ja már nem bírt ellenállni a nyomásá nak, át sza kadt, és ha tal mas mennyiségű tengervíz ömlött a Fekete-tengernek nevezett tóba. Csakhogy a víz körülbelül két éven keresztül áramlott be, a vízszint napi tizenöt centimétert emelkedett, és nagyjából kilencvenhétezer kilométernyi partszakaszt árasztott el a tenger. A két kutató azt állítja, hogy ez a vízbetörés elképzelhetetlen méretű katasztrófa lehetett a Fekete-tenger partvidékén lakók számára, akik szétszéledtek innen a szélrózsa minden irányába. Ezzel magyarázzák a kutatók azt, hogy nagyon hasonló özönvíztörténetet mesélnek el a zsidó, sumer és görög mítoszok. Az elmélet igazát látszik alátámasztani az is, hogy a tenger alatti régészet 2000 nyarán a Fekete-tenger mélyén, huszonkét kilométerre a parttól emberi település maradványaira bukkant. Olyan kő- és fatárgyakat hoztak felszínre, amelyek az emberi megmunkálás félreérthetetlen jeleit mutatták. A radiokarbonos kormeghatározás Kr. e. 5500 körülire tette a fatárgyak korát. Ezzel bebizonyosodott, hogy a kérdéses időpontban emberi településeket is eláraszthatott a betörő tengervíz. Vannak azonban kutatók, akik kissé hiányosnak vélik ezt az elméletet. Ők a bibliai történetre hivatkoznak, amely szerint negyven napig esett az eső, vagyis az özönvizet nem pusztán a tenger kiáradása okozta, hanem hetekig tartó esőzés is közrejátszott benne. A Noé-történet másik utalása szerint az esőzés végén a víz apadni kezdett, és a tenger visszahúzódott. Ryanék elmélete szerint a beözönlő víz ottmaradt a Fekete-tengerben, és az egykori partok most is víz alatt állnak. Ráadásul a fenti elméletbe nehezen illeszthető bele az az évszázados legenda, hogy az Araráton a környékbeliek évszázadok óta látogatnak egy hajóroncsot, amelyet Noé bárkájának neveznek. Ha tényleg csak ennyire emelkedett meg egykoron a víz, hogyan került Noé bárkája 4200 méteres magasságba? Hajó a hegyoldalban Márpedig valamiféle hajómaradvány nagy valószínűséggel van (vagy legalábbis volt) az Araráton. A Kr. e. 3. századból egy babiloni tudós feljegyzésében maradt ránk az egyik legkorábbi utalás a bárkáról. Eszerint időről időre zarándokok, környékbeliek mennek fel az Ararátra, hogy lássák a bárkát. Ezt aztán még jó néhány ókori és középkori forrás is megerősítette.

A feljegyzésekből két fontos dolog derül ki: egyrészt mindenki tudhatta, hol van a bárka, másrészt aki akart, elzarándokolhatott hozzá. Vagyis sokan már az ókorban, a kereszténység megjelenése és az Ószövetség elterjedése előtt ismerték a bárka történetét. A zarándokok között akadtak ismert személyek is, mint például Szent Jakab, aki 687ben gyalogolt fel a hegyre, ott révült álomba zuhant, és amikor felébredt, egy fadarabot talált maga mellett, amely a bárkából származott. Ebből aztán később keresztet faragtatott. Az 1200-as évek környékén lehűlt az idő, és a hó már nyáron sem olvadt el a hegy csúcsán. A 13. század végén már arról számolnak be a források, hogy az Ararát tetején annyi hó van, hogy senki sem mehet fel a csúcsra. De a beszámolókból tudjuk, hogy még ebben az időben is egy jól bejáratott ösvény vezetett fel a bárkához. Egy 18. század végi francia utazó kis könyvecskében mesélte el az Araráton megélt kalandjait. „Ez tehát a bárka! Nagy és fekete. Sokkal nagyobb, mint valaha is hittem volna.

Bizonyíték – jegelve A két világháború alatt még egy sor légi felvétel készült az Ararátról, és számos katona és civil látta a bárkát a saját szemével odafentről. Annyira mindennapos dolog volt megpillantani, hogy állítólag akkoriban nem volt hírértéke a dolognak. Ráadásul a világháborúk poklában senkit sem érdekelt Noé bárkája. A hidegháborús ötvenes években aztán megtiltották a repülést az Ara rát kör nyé kén, mert a hegy egyik oldalát a szovjetek birtokolták, a másikat pedig a NATO-tag Törökország. 1953-ban feljutott egy francia kutató a bárkáig, meg is találta, állítólag mélyen a jég alatt. Pár év múlva visszatért, és sikerült kioperálnia néhány fadarabkát a hajóból. Ezt elküldte egy laboratóriumba, ahol megállapították, hogy megkövesedett fáról van szó, amely ötezer évvel ezelőtt valahol a Közel-Keleten nőtt (tehát az Araráttól minimum ezer kilométeres távolságra). A század vége felé a kutatók egy csoportja arra a „hivatalos” álláspontra jutott, hogy Noé hajója az Ararát oldalában található, az egyik földrengésben kettétörött,

Örök téma (2) – az Evan, a minden6ó című film plakátja És majdnem sértetlennek tetszett. Úgy nézett ki, mintha a hó fehér víz lenne, a bárka pedig azon hajózna. Nagy volt, többembernyi magas.” A francia beszámolója szerint a bárka valahol jóval a csúcs alatt hevert, és fentről néha egy-egy lavina zúdult rá. Az 1800-as évek közepére még lejjebb húzódott a hóhatár, és elterjedt a híre, hogy már a helyi vezetők sem tudják megmutatni a bárkát, mert belepte a hó. Ráadásul egy 1840-es földrengés következtében eltűnt a jól kitaposott ösvény, és a környék politikai helyzete sem volt stabil. Ennek ellenére a 19. században még elég forgalmas volt a hegyoldal:

ma pedig vastag jégtakaró fedi. Így ugyan nem láthatjuk a bárkát, de a jég még hosszú időre konzerválja, és megvédi az avatatlan kezektől. A bárkakutatók között a következő mondás járja: „Az Úr védelmezi a bárkát – tőlünk is!” Hogy mi a konklúzió? Nos úgy tűnik, hogy a kérdések nyitva maradnak. Özönvizek csakugyan pusztítottak, de hogy melyikről olvashatunk a Bibliában, az talány. Nagy valószínűséggel csakugyan van egy bárkaféle az Araráton, de azt teljesen meggyőzően még nem tudták bizonyítani, hogy Noé hajózott vele. g Jánosi Valéria

Evangélikus Élet

2009. március 8. f 11

él víz

HETI ÚTRAVALÓ

P. O. N. R. – hogyan tovább? Az Evangélikus Élet 2009. február 8-i száma – benne Ittzés János püspök és Lupták György esperes írása, a Csókay házaspárral készült beszélgetés és más cikkek – mutatja, hogy hazánkban is, egyházunkban is „van valami a levegőben”. Nem éltem 1956-ban, de a beszámolók alapján úgy tűnik, a forradalom kirobbanása előtti hónapokban is sokan érzékelték: „Van valami a levegőben.” Egyházunk, benne lelkészi karunk mai helyzetét rosszabbnak látom, mint hazánkét. Nem anyagiakra gondolok elsősorban, bár azt is érzékelem, hogy túlságosan pénzközpontú, anyagias lett a gondolkodásunk. Nézzünk magunkba! A világválság és a rá adott kormányzati válaszok közepette mi jutott előbb eszünkbe: az-e, hogy egyházunk emiatt kevesebb pénzből gazdálkodhat, vagy pedig Jézus szava, aki azt mondta: „Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva.”? A már említett beszélgetésben Csókay András így fogalmazott: „Én azért beszélek nyíltan a házassági hűtlenségemről (…), hogy mások segítségére lehessek. Nem öncélúan

teszem, hanem azért, hogy senki se beszélhessen mellé.” Az igazság fájdalma mellett örültem az őszinte beszédnek. Mennyire híjával vagyunk ennek egyházunkban, amikor lelkészek, lelkész házaspárok válásáról annyit olvashatunk egy híradás kapcsán, hogy „személyes okok miatt” végzik szolgálatukat ezentúl más településen. Csak Csókay András bűnéről lehet őszintén írni? Csak az ő megtérésének, hitre jutásának története erősítheti az evangélikus olvasókat? Az evangélikus lelkészek, vezetők botlásának, majd megtérésének történetéről miért nem olvashatunk? Várjuk, akarjuk igazán egyházunk megújulását? Teszünk vagy legalább imádkozunk ezért? „Uram, ébreszd egyházadat, és kezdd rajtam.” (EÉ 737. o.) P. O. N. R. Ahogyan Ittzés püspök írja már említett cikkében, e rövidítés jelentése point of no return, vagyis az a pont, ahonnan már nincs visszatérés. Valószínűleg elhaladtunk már e pont mellett: nincs lehetőség a visszafordulásra. De: nem is kell! Ha a folyamat visszafordíthatatlan, akkor mi is bátorodjunk a cselekvésre! Ha a helyzet tragikus, akkor mi

is nyugodtan hozzáfoghatunk az Úr Jézus nevében bármihez: nem ronthatunk rajta! Magamnak azt szűrtem le, hogy ott, ahová az Úr állított – Bőny és Gyömöre gyülekezetei, hitoktatás Győr környékén, valamint az alkoholbetegek, depressziósok közötti szolgálat a Magyar Kékkereszt Egyesület győri csoportjában –, végezzem el hűségesen a feladatomat. A folyó sodrását nem tudom lassítani, nem vagyok elég ügyes ahhoz, hogy a csónak vontatókötelét lasszóként a parti sziklára dobjam, egyet tehetek: rábízhatom magamat arra a Jézusra, aki a kétféle ellenséges környezetből – zsidóság, pogányság – „kihívottakat”, azaz egyházat gyűjtött magának. Rábízhatja magát mindenki, aki együtt ül velünk a csónakban, tudhatja, hogy nem történik semmi rendkívüli. Isten egyik kezéből áttesz minket a másikba: azaz nyugodtan várhatjuk azt a pillanatot, amikor a csónak a vízesés széléhez ér, nem a mélybe, hanem az Úr Jézus értünk átszegezett kezébe hullunk. g Magassy Zoltán evangélikus lelkész

Dorák István: Ima M E N Y E S G Y U L A E S Z T E R G O M I F E LV É T E L E

Ma megint gonosz voltam, tudom, estére mindennap így látom, jön az új nap, s én mindig úgy kelek, nincs ellenség, s én is csak szeretek, és mégis mindenkit csak bántok, mindent akarok, semmire sem várok. Miért van így, Istenem? Kérlek, mutasd meg nekem az utat, hogy jobb legyek, ne féljenek tőlem, csak szeressenek. Becsukom a szemem, mondom az imát, drága családom, jó éjszakát!

Kétség és ámulat ProChrist – újra Magyarországon is b Negyedszer kapcsolódik be hazánk Európa legátfogóbb evangélizációs mozgalmába. A ProChrist műholdas evangélizáció Billy Graham 1993-ban tartott németországi evangélizációjának a folytatásaként indult, ezen a néven először 1995-ben.

Magyarország 2000-ben csatlakozott először az evangélium hirdetésének e különös formájához. Mivel az igehirdető, Ulrich Parzany evangélikus lelkész akkor még a német Keresz tyén If jú sá gi Egye sü let, KIE (CVJM) főtitkára volt, a szervezést e szervezet kezdte el, mindösszesen tizenhárom helyszínen. 2003-ban – tekintélyes egyházi összefogás eredményeként – jött létre a ProChrist védnöki köre, melyben minden nagyobb egyház a legfelsőbb egyházkormányzati szinten képviseltette magát. 2009. március 30-ától április 6-áig, hétfőtől hétfőig lesz újra ProChrist. A központi helyszín ezúttal a szászországi iparváros, Chemnitz lesz, ott pedig a város sportcsarnoka, a Chemnitz Arena. Hetvenöt magyar helyszínen (Magyarország mellett Felvidéken, Kárpátalján és Erdélyben) több mint kétszázhatvan különböző gyülekezet összefogásának eredményeként lehet művelődési házakban, gyülekezeti imatermekben, esetenként templomokban bekapcsolódni az Európában húsz országban, ezeregyszáz különböző helyszínen fogható igehirde-

tés-sorozatba. Magyarországon a szervező gyülekezetek zöme református, evangélikus és baptista, de vannak a szervezők közt római és görög katolikus egyházközségek, valamint számos szabadegyházi, evangéliumi pünkösdi, metodista közösség is. Az idei ProChrist műholdas evangélizáció mottója egyben a rendezvénysorozat célkitűzéseit is kifejezi: „…hogy Jézus Krisztust minél többen megismerjék s hogy gyülekezeteink virágozzanak!” Izgalmas mondanivalót ígérnek az egyes esték témái: • Március 30., hétfő: Merészség – Hihetek-e még valakinek? • Március 31., kedd: Meghívás – Elszalasztjuk a legjobbat? • Április 1., szerda: Vágyódás – Bizonyítható-e Isten? • Április 2., csütörtök: Megfeszítés – Hogyan engedheti meg Isten? • Április 3., péntek: Feltámadás – Megtörténhet a lehetetlen? • Április 4., szombat: Meglepetés – Hogyan lehet újrakezdeni az életet? • Április 5., vasárnap: Megtérés – Mennyi változásra van szükség? • Április 6., hétfő: Kötődés – Mely kapcsolataink létfontosságúak?

Igehirdetőként újra Ulrich Parzany szolgál. Az alkalmakon lesznek rövid színdarabok, pantomim, interjúk és sok muzsika. Újra föllép a Bolyki Brothers is hazánkat képviselve. Megint találkozhatunk a világhírű pantomimművésszel, Carlos Martinezzel. Hallhatunk interjút a drog fogságából szabadult fiatalemberrel, a hamburgi piros lámpás negyedből megtért és megszabadult egykori prostituálttal, hit és tudás kérdéséről beszél a Darwin-évforduló kapcsán a neves német biológusprofesszor… A ProChrist-dalt együtt énekelhetjük majd magyar fordításban a többi európai helyszínen lévő résztvevővel. Az utómunkát megkönnyítendő elkészült egy füzet, amely egy hathetes bibliai kurzus segédanyaga azok számára, akiket megérintett Isten Szentlelke. A ProChrist vonzó és színes, de mindenekelőtt kiváló lehetőség arra, hogy az egyháztagokat hitükben erősítse, lelkesítse, és használható eszköz lehet a szó szerinti misszióban is. Aki tudni szeretné, hogy a lakhelye közelében hol lesz ProChristevangélizáció, az adatokat megtalálja az interneten, saját honlapunkon, a www.prochrist.hu oldalon, vagy felvilágosítást kaphat telefonon a kis kő rö si lel ké szi hi va tal ban (78/311-724). Várjuk a kíváncsiakat, az érdeklődőket, a vágyakozókat és a keresőket! És természetesen azokat is, akik hitükben szeretnének újra megerősödni. g – lupták –

Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. (Róm 5,8) Böjt 2. hetében az Útmutató reggeli s heti igéi az Úr engedelmes Szolgáját és az ő ószövetségi előképeit állítják elénk, hogy emlékezzünk atyai szeretetére. „Isten Fia szolgai formát vett fel, és emberekhez lett hasonlóvá, megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,7.8; LK) A gonosz szőlőművesek példázatában jelentette be a Fiú saját sorsát: „Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre.” (Mk 12,7–8) De kié lesz a Fiú öröksége? Aki életét a sarokkőre alapozza! Jézus az írást magára vonatkoztatta: „Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben.” (Zsolt 118,22–23) S „mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért” (Róm 5,6). Heti igénkről Luther ezt tanítja: „Az Úr Jézus tehát egyrészt a világ legnagyobb és egyetlen »bűnöse«, mert hiszen mindnyájunk bűne rajta van; másrészt pedig az egyetlen igaz és szent, mert hiszen senki sem lehet Isten előtt igaz és szent, hanem csak őáltala.” Könyörögjünk így is: „Emlékezzél meg, Uram, a te irgalmasságodról és a te jóvoltodról, melyek öröktől fogva vannak.” (GyLK 686,5) Az Úr három ószövetségi szolgája az engedelmes Fiúra emlékeztet. Jeremiás az Úr házában ezt hirdette az ő parancsa szerint: „Ha nem hallgattok rám (…), akkor úgy bánok ezzel a házzal, mint Silóval; ezt a várost pedig gyalázni fogja a föld minden népe! (…) De tudjátok meg, ha megöltök, ártatlan vér terhel benneteket…” (Jer 26,4.6.15) A böjtnek mind a hat hetében találkozhatunk az Úr kitartóan feddhetetlen s becsületes szolgájával, aki betegségében is istenfélő maradt. „A Sátán (…) megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig.” Ám ő átok helyett ezt mondta: „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk.” (Jób 2,7.10) Mózes, akit meg akart kövezni népe, Isten szent szava szerint cselekedett: „Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép.” (2Móz 17,6) A szeretett tanítvány, János így bátorítja a bűnvalló bűnösöket: „Gyermekeim (…), ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért…” (1Jn 2,1–2) Négy héttel nagypéntek előtt Jézus – most nekünk – másodszor szól haláláról és feltámadásáról; de értjük ezt a kijelentést? „…az Emberfia emberek kezébe adatik!” (Lk 9,44) Pál, a pogányok apostola levele kulcsversében elmondja háromszor, hogy senki sem igazul meg a törvény betartása által, a megigazuláshoz ugyanis elengedhetetlen a Krisztusba vetett élő hit (lásd Gal 2,16)! Ez számára nem tantétel, hanem napi valóság: „…többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem…” (Gal 2,20) Mi is kérhetjük tőle: „Életem, Jézus, egyedül te töltsd be…” (EÉ 387,1) g Garai András

Vissza a forráshoz! Megjelent a görög–magyar Újszövetség b A görög nyelvű Újszövetség kiadásának joga a német bibliatársulaté, a magyarokkal azonban – tekintettel a tavalyi Bibliaévre – kivételt tettek. Így jelenhetett meg a görög–magyar Újszövetség – árulta el az új kiadvány sajtóbemutatóján dr. Pecsuk Ottó, a Magyar Bibliatársulat Alapítvány főtitkára. A kötettel február 18-án ismerkedhettek az érdeklődők a Magyarországi Református Egyház Kálvin Kiadójának és a Magyar Bibliatársulat Alapítványnak (MBTA) a fővárosi székházában.

A Biblia-év nyomán számos új ötlet született, ezek egyike volt az eredeti nyelvű kiadás megjelentetése – tudhattuk meg Pecsuk Ottótól. A most kiadott kötetet a Szentírás szövegének gondozásával foglalkozó szakembereken kívül természetesen ugyancsak haszonnal forgathatják

lelkészek, teológushallgatók, világi egyetemisták és érdeklődő laikusok. A könyv görög szövege a lábjegyzetek elhagyásával jelenhetett meg, ezért szerepel így a magyar fordítás is – tette hozzá. A kiadó igazgatója, Galsi Árpád örömét és háláját fejezte ki, amiért a bibliatársulat mellett a kiadó is hozzájárulhatott e nyelvi és könyvészeti ritkaság megjelentetéséhez. A Pápai Református Teológiai Akadémia rektora, dr. Vladár Gábor pedig egyebek mellett arról beszélt, hogy mai, különféle irányzatok és áramlatok hatása alatt álló világunkban sokat jelent az, hogy – a reformáció elveit szem előtt tartva – kinek-kinek lehetősége nyílik az autentikus forrás alapján való tájékozódásra, és ily módon is erősödhet saját hite és önazonossága. Az Ó- és Újtestamentum fordítása, szöveggondozása, kiadása és terjesztése mellett a bibliatársulat feladatai közé olyan bibliai segédkönyvek kiadása tartozik, amelyek révén lelkészek és laikusok egyaránt közelebb kerülhetnek a könyvek könyvéhez. g G. Zs.

Biblia. Istennek az Újszövetségben adott kijelentése. Nestle–Aland, Novum Testamentum Graece, 27. revideált kiadás – Az 1975. évi új fordítású Biblia javított kiadása (1990). Kiadja a Magyar Bibliatársulat megbízásából a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest, 2008. Ára: 4800 forint.

12 e 2009. március 8.

ifjúsági oldal

Az „Apróval az aprókért” pályázat nyertesei A Magyarországi Evangélikus Egyház által 2008-ban meghirdetett „Apróval az aprókért” akció során több mint 1,8 millió Ft gyűlt össze, melyre egyházunk óvodáink részére pályázatot írt ki. Ez év februárjában egy szakmai zsűri értékelte a beérkezett pályázatokat. A pályázat nyertesei: • Kmety György Evangélikus Általános Iskola és Óvoda, Marcaltő: 204 000 Ft • Irsai Evangélikus Egyházközség „Mustármag” Óvoda, Albertirsa: 200 000 Ft • Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola és Óvoda, Szarvas: 150 000 Ft • Evangélikus Egyházi Óvoda, Tótkomlós: 150 000 Ft • Evangélikus Óvoda, Bakonycsernye: 150 000 Ft • Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola, Sopron: 150 000Ft • Evangélikus Keresztyén Óvoda, Várpalota: 130 000 Ft • Alberti Evangélikus Egyházközség Óvodája, Albertirsa: 100 000 Ft • Evangélikus Óvoda, Soltvadkert: 100 000 Ft • „Hajnalcsillag” Evangélikus Óvoda, Celldömölk: 100 000 Ft • Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Evangélikus Általános Iskola és Óvoda, Szarvas: 100 000 Ft • Orosházi Evangélikus Óvoda, Orosháza: 100 000 Ft • Váci Evangélikus Óvoda, Vác: 60 000 Ft • Szivárvány Evangélikus Keresztyén Óvoda, Nagytarcsa: 60 000Ft • Péterfy Sándor Evangélikus Óvoda, Győr: 50 000 Ft

Jól alkalmaztak A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium rendezte meg – idén tizedik alkalommal – február 27–28-án a Neumann János informatikai verseny országos döntőjét. A soproni erőpróbán azok az evangélikus középiskolába járó diákok vehettek részt, akik sikerrel teljesítették az első – iskolai szintű – fordulót. Az alkalmazói kategória feladatait péntek délután oldották meg a diákok, míg a programozói kategóriában indulók szombaton mérték össze tudásukat. Hat evangélikus iskola képviseltette magát

a döntőben: Győrből, Bonyhádról, Kőszegről, Budapestről, Aszódról érkeztek tanulók, hogy kiálljanak a „hazai pályán” versenyző licisták (és persze egymás) ellen. Alkalmazói kategóriában a három kor cso port ban két li cis ta (Nagy Dániel és Major Bálint), illetve egy aszódi versenyző (Benke Bence) győzedelmeskedett. A verseny döntőjéhez hagyományosan hozzátartozik egy iskolaközi csapatokkal megrendezett labdarúgó-, illetve kosárlabda-mérkőzés is. g T. Cs.

Evangélikus Élet

Ákos az evangélikus Kossuth-gimnáziumban b A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium minden évben sort kerít egy különleges alkalomra. Olyan vendéget hív meg, aki ideálok kergetése helyett az élet valódi értékeit közvetíti a diákoknak. Február 9-én Kovács Ákos lépett színpadra a több mint százéves falak között, és az intézmény egyik leghíresebb öregdiákjának, Krúdy Gyulának a szellemét idézte meg. Az énekes számára a mai napig fontos szubjektív Krúdyélménye, a gimnazista korában megismert novellák világa. Az irodalmi élmény mellett azért is esett a választása épp Krúdyra, mert élő, könnyen érthető írónak tartja, aki megszólíthatja a mai diákokat is.

Ákos célja a felolvasással többrétű. Saját élményei mellett fontosnak gondolja, hogy a mai fiatalok között tapasztalt közömbösséget oldja azzal, hogy közvetlen hangon szólítja meg őket nemcsak a zenén, de az irodalmon keresztül is: – A zenei karrierrel megszerzett népszerűséget szeretném jól használni. Ha csak egy diák is Krúdy-kötetet vesz a kezébe a felolvasás után, már volt értelme – fogalmazza meg az énekes elgondolását új, irodalmi vonatkozású munkájáról. – Nem akarom, hogy ezeken a találkozásokon énekesként tekintsenek rám. Akik a novemberi koncerten ott voltak, tudják, hogy koncerten is közvetlenül viselkedem, de a rockszínpad mégis távolít. Az irodalmi anyag bemutatásakor Krúdyt szeretném megszólaltatni, nem autogramot akarok osztogatni – jelentette ki Ákos. A különös vállalkozást nem csak a népszerűség nehezíti. A mindenkori közeghez is alkalmazkodni kell: ha egy vacsora melletti beszélgetésről

Kerülnek-e fiatalok a gyülekezetekbe?

van szó, előkerülnek a gasztronómiai élvezetekről szóló írások, míg középiskolásokból álló közönség körében más eszközöket kell találni a figyelem felkeltésére. A gimnáziumi délutánt már az eredetivé tette, hogy Krúdy egykori bútorain helyet foglalva beszélgetett az előadóművész és Szigethy Gábor irodalomtörténész. Így a diákok rendhagyó irodalomórát tekinthettek meg, szépirodalmi élményekkel, irodalomtörténeti adalékokkal és a megértést segítő elemzéssel gazdagodhattak. A vendéglátók igyekeztek az előadók számára is élményszerű környezettel megteremteni a hangulatot, így a régi naplók és dokumentumok bemutatása mellett egy Krúdy által kedvelt menüsorral és több eredeti Krúdy-relikviával kedveskedtek a ven-

dégeknek. Máté Zoltán, a gimnázium igazgatóhelyettese így indokolja ezt: – Kiemelkedően fontos, hogy Ákos, aki példaértékű munkát végez a színpadon és azon kívül is, éppen egy olyan felkérésnek tesz eleget, mint a miénk. Nem ígértünk semmit, csak megkértük, ha tud, jöjjön el. A legkevesebb, hogy igyekszünk emlékezetessé tenni számára ezt a délutánt, amit tulajdonképpen ő ajándékozott nekünk. A Kossuth-gimnázium mindig is fontosnak tartotta, hogy diákjai ne csak oktatást, hanem erkölcsi útravalót, szeretetteljes nevelést is kapjanak. Ezt a zártkörű, felesleges felhajtástól mentes délutánt is csak nekik, a Krúdy nyomában járó fiataloknak ajánlották. g Kecskeméti Zsuzsa

N A G Y B E N C E F E LV É T E L E

Böjti önvizsgálat

„A fiataloké a jövő egyháza” frázison túllépve vizsgálhatták meg az ifjúsági stratégia elemeit mindazok, akik február 18-án este ellátogattak a Evangélikus Hittudományi Egyetemre. Bár a program szerint az evangélikus stratégiáról folytatott előadás-sorozat második alkalma nem eszmecserét ígért, Gáncs Péter püspök és Smidéliusz Gábor rövid bevezetője után – részben a Déli Egyházkerület püspökének és az ifjúsági és gyermekbizottság elnökének a torokfájása miatt – kötetlen beszélgetés alakult ki. Az idő rövidsége miatt azonban így is csak a meglévő problémák felvetéséig és a tervezésben rejlő veszélyek némelyikének a feltérképezéséig jutottak el a résztvevők. Megvan-e az evangélikus egyházban a híveknek az a kritikus tömege, amely lehetővé tenné a nagyobb felekezeteknél bevált modellek alkal-

mazását? Megtaláljuk-e azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek révén a feltörekvő generáció is a gyülekezetbe integrálható? A sokféle spiritualitás megléte ellenére erős közösség kovácsolható-e a stabilitásra vágyó idősekből és a „fesztiválkereszténységben” örömüket lelő fiatalokból? Vagy éppen lehet-e kontraproduktív az egyházi iskola, ha nem jó az iskolalelkész, és létrehozható-e stabil egyetemi gyülekezetet a hétvégéjüket gyakran otthon töltő hallgatókkal? Még hosszú út áll az evangélikus stratégia előtt; az ifjúsággal foglalkozó eszmecserén kiderült, hogy kérdések bizony szép számmal akadnak. Egy újabbat is ezek hosszú sora mögé kell tenni: vajon egy ennyire gyorsan változó – gazdasági és szellemi – környezetben lesznek-e rájuk megfelelő válaszok? g N. B.

Leírom nagyjából, mire is gondolhattál, mikor egyszer mélyen, igen mélyen szembenéztél önmagaddal a tükröd előtt. Talán emlékszel még rá, talán nem is volt olyan régen… Mikor belepillantottál, elsőként azt láthattad meg, milyen gondozatlan már a hajad. És hogy nem is tetszik igazából. Fodrászhoz kellene már menni… Aztán jól megnézted a kialvatlan szemeidet… „Ó, igen, azok a bulik! De hát mindenki iszik, akkor miért pont én ne igyak?” – futott át a fejedben a gondolat. Majd feltetted magadnak a kérdést: ki is vagy valójában? Végül megoldatlan feladataid tömkelegének árnyait láttad a fejed körül. Aztán otthagytad a falon az egész vacak világot, és mentél tovább a dolgodra. Bátran valld be önmagadnak, hogy egyfajta elégedetlenségérzés öntött el a tükör előtt. Talán az is eszedbe jutott, hogy alig van igazán jó barátod, akivel egy jót lehet beszélgetni. Az is, hogy nagyon vágysz a szüleid szeretetére, de a falra mászol tőlük, ha együtt vagytok. És talán az a kérdés is eszedbe jutott, hogy lehet-e téged egyáltalán szeretni. Egy ilyen alakot. Aki azt sem tudja, mihez kezdjen, mit és hol tanuljon a gazdasági válság idején, ha egyáltalán még szóba jöhet a továbbtanulás lehetősége.

SZÓSZÓRÓ

Rovatgazda: Balog Eszter Igen, valamifajta általános szégyen ér zet tel szem be sül tél. Mert eszedbe jutottak a gondok, a kudarcok és a nem sok jóval kecsegtető jövő. Sikertelennek láttad önmagad. Mert a suliban mindig van jobb, szebb és boldogabb nálad. De mondd csak, mi lenne, ha konkrétan megfogalmaznád, mi is az, amit egyáltalán nem tudsz elfogadni önmagadban? Ha nem megy rögtön, figyeld meg magad… Szánj rá időt… Érdekes, hogy a legtöbben azt tartják legrosszabbnak önmagukban, ha másokat bántanak. „Ha egyetértenék vele, ha elfogadnám, hogy sokszor bántó módon viselkedek, akkor…” Mit írnál most a pontok helyére? Gondolkodj el egy pillanatig ezen… Igazából itt válik igazán izgalmassá az ember élete. Amikor az a kérdés, hogyan küzdi le rossz tulajdonságait, vagyis az „árnyoldalát”. Van,

aki túl sokat eszik, iszik, vagy épp túl keveset eszik, vagy a munkába menekül, vagy drogozni kezd. Van, aki letagadja gondjait, és úgy csinál, mintha nem is lennének problémái: elfojtja őket, nem beszél róluk. Van, aki mindenkit megítél, mert szüksége van arra az érzésre, hogy őneki van igaza mindenben. Van, aki folyton javítani, fejleszteni akarja önmagát, mert egy ideál után fut, amelyet persze sosem ér el. Te vajon melyiket teszed? És miért? Gondolkodj el egy pillanatig… Valljuk be őszintén, hogy félelemből követjük ezeket a menekülési stratégiákat. Félünk bevallani önmagunknak a hibáinkat. Ha vállalod az önmagaddal való szembesülést, akkor van esélyed kikerülni a szégyenérzet fogságából. Ez persze nem megy egykönnyen, de megy. Megértéssel és szeretettel kell önmagadra tekintened napról napra, hogy folyamatosan változhass, sok türelemmel magad iránt. Nagyon sokat segít ezen az úton, ha őszintén, imádságban elmondod a mennyei Atyának, hogy mi jó az életedben, mi rossz, és miben kérsz tőle segítséget. Így formálódhatsz, így születhetnek új gondolataid, így jöhetnek új lehetőségek az életedben. g Balog Eszter

Evangélikus Élet

2009. március 8. f 13

»presbiteri«

Küldetés, megbízatás, felelősség Presbiteri továbbképzés Révfülöpön Izgalmas kérdéseket feszegetett előadásában Hafenscher Károly, az intézmény igazgatója Adottságunk – mozgás te rünk, kö zös sé günk, he lyi és összegyházi kontextus című előadásában. (Előadásának szerkesztett változata tudósításunk alatt olvasható – A szerk.) A szombat délután zajlott kerekasztal-beszélgetésben a megújuló presbiteri szolgálat került terítékre. Az előadók – Bozorády Zoltán, Szabó Vilmos Béla tolna-baranyai espe-

res, Sághy Balázs domonyi lelkész – a „Mit javaslok?”, „Mit várok?”, „Mit teszek?” kérdésekre adtak továbbgondolásra késztető válaszokat. Egy kis egyházjogi útmutató címmel dr. Mekis Viktória, az országos iroda igazgatóhelyettese, valamint dr. Benkő Ingrid jogtanácsos segített az egyházi törvények szövevényes világában eligazodni. S hogy a hétvégén szerzett tapasztalatokat másokkal is megoszthassák, a résztvevők – az alábbiakban szintén közölt – nyílt levelet fogalmazták meg közösen presbitertársaiknak.

A tartalmas és hasznos konferencia tanulságait vasárnap délelőtt Ha fen scher Ká roly összeg ezte, majd az Evangélikus Élet került terítékre – az egybegyűltek T. Pintér Károly főszerkesztőnek tehettek fel hetilapunkkal kapcsolatosan kérdéseket. A presbiteri továbbképzés úrvacsorai istentisztelettel zárult, amelyen Bozorády Zoltán böjt első vasárnapjá nak tex tu sa, János első levele harmadik fejezetének 5–8. verse alapján hirdette Isten igéjét. g Boda Zsuzsa

A presbiteri szolgálat adottságai Amikor a szolgálatvégzés, a küldetés betöltésének kezdetén vagyunk, fontos, hogy tudatosítsuk magunkban: csak a Szentlélek segítségül hívásával, csak az Istenre figyelő, Istennel beszélgető, jelenlétéért könyörgő magatartással lehet szolgálatainkat, feladatainkat jól elvégezni. Adottságaink Jó, ha ismerjük azokat a bibliai ige he lye ket, ame lyek pres bi te ri szolgálatunkban eligazítanak. De az adott textus keletkezési korához képest nagyon sok minden változott a világban. Ezért fontos, hogy örökölt tradícióinkat össze is tudjuk hangolni a jelenkor kihívásaival. Látnunk kell ugyanis, hogy a presbiteri szolgálaton mást és mást értettek az elmúlt évszázadokban, évezredekben. A mai presbiteri közösség is beleszületett egy struktúrába, örökölt egyfajta egyházi berendezkedést, amelynek a keretében kell végeznie munkáját. Vegyünk sorra néhány meghatározó adottságot. Fontos a magyarországi vallási kontextus. Katolikus országban élünk, és tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a katolikus meghatározottság a világi emberek számára teljesen másfajta gyülekezeti és egyházképet idéz. A hierarchikus felépítésű katolikus egyházban a megfelelő szinten levő papok irányítanak, hoznak meg döntéseket, szemben a mi demokratikus alapokon nyugvó egyházfelépítésünkkel. Ebből a katolikus modellből kiindulva nem biztos, hogy mindenki érti a mi presbiteri gondolkodásunkat. Úgyszintén meghatározó tényező, hogy Magyarországon református többségű protestantizmusban élünk, amely sokkal erőteljesebben hat ránk, mint gondolnánk. Közös történelmünk során hatással voltak ránk református testvéreink, átvettünk elemeket a református vallásgyakorlatból, miközben lutheránus vonásokat veszítettünk el. Ennek következtében ma már bizonyos protestáns elemeket gondolunk lutheránus jellemzőknek… Azt is figyelembe kell venni, hogy az az evangélikus egyházi közösség, amelyben élünk, nyugat-európai tradícióból, a német reformációból sarjadt. Ez a mag a magyar talajon az első időkben nagyon nagy sikerrel vert gyökeret (feljegyzések bizonyítják, hogy a 16–17. században kilencvenszázalékos eredményességgel), ám a későbbiekben – a magvető példájához hasonlóan – nem mindig talált termőtalajra. A magyar evangélikus egyház története is nagyon sajátos képet mutat.

Nem mindig volt egyensúly a presbiteri gondolkodásmód, a közösségi döntések és az egyházvezetői vélemények között. Pozitív és negatív jellemzők A presbiteri rendszer olyan széles körű gyülekezetvezetői, demokratikus döntési rendszer, amely egyben a lehetőségek rendszere is. Hiszen a gyülekezetben számos lehetőség van az aktív szolgálatra, a kreativitás megnyilvánulására, a vélemények szabad kifejtésére. Nem biztos, hogy ez más egyházakban, emberi közösségekben ennyire természetes. Pozitív az is, hogy presbiteri rendszerünk az összefogáson alapul. Magában hordozza ugyanakkor a presbiteri rendszer a „kisebbségi diktatúra” veszélyét is. Ha ez kialakul, a

Az országos iroda igazgatóhelyettese, dr. Mekis Viktória gyülekezetekben általában kétféleképp reagálnak rá a hívek: vagy szembefordulnak – feszültségek kiéleződése árán is – a presbitériummal, vagy a csendes beletörődést választják, és lemorzsolódnak. Mint ahogyan minden választás esetén, a presbitérium választásánál is fennáll a veszélye annak, hogy hiba, ügyetlenség történhet, amelynek a következményeit azután a gyülekezet hat évig viseli. Benne van a struktúrában az áldemokrácia veszélye is. Látszólag közösen, demokratikusan hozzák meg a presbiterek a döntéseket, de a dolgok valójában a háttérben dőlnek el. Nagy a kísértés ezekben a grémiumokban, hogy a határozatok pusztán emberi bölcsességen alapuljanak, miközben a döntéshozók elfeledkeznek a Szentlélek útmutatását kérni.

A mozgástér A fent vázolt keretek között végezhetjük szolgálatainkat – Istenét és az emberekét is. Fontos, hogy a kettő elválaszthatatlanul egymásra épüljön. Amikor emberi ügyeket intézünk, akkor is az Úristen szolgálatában állunk, és amikor „az Úristen ügyeit intézzük”, akkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy ügybuzgalmunk emberi sorsokat is érint. Fontos az igehirdetés hátterének biztosítása. Az egyház rendje szerint a gyülekezet, az egyház az isteni és emberi elhívás nyomán megszólít, felkészít és szolgálatba állít embereket, akik az ige hirdetésével foglalkoznak. Fontos, hogy a gyülekezetben alakuljanak ki, és működjenek jól azok a háttérszolgálatok, amelyek a legfőbb szolgálatot, az igehirdetést biztosítják. Megtaláljuk-e ebben a magunk helyét? Mozgásterünk lehet a segítőszolgálat kialakítása és működtetése is. „Egymás terhét hordozzátok…” – hangzik a figyelmeztető és biztató ige. A presbiterek feladata is, hogy a gyülekezetben senki ne maradjon segítség nélkül. Az Úristen azzal bízott meg bennünket, hogy – a betesdai beteg történetének kifejezésével élve – „emberei legyünk” egymásnak. Fontos az elöl járás kérdése is, hiszen a presbitérium kiemelt csapat. Lehet, hogy csak egy időszakra, egyszer vagy többször hat évre, lehet, hogy több generáció óta örökölve, „életfogytiglan” viselve ezt a megbízatást. De ez a „kiemelt csapat” tényleg elöljárója-e a közösségnek – életvitelben, feladatmeglátásban, feladatvállalásban, anyagi teherviselésben? A mozgástérbe beletartozik a felelős együtt gondolkodás a mindennapi teendőkről, az anyagi helyzetről és a jövőről is. A közösség A presbiter közösségi szolgálatban élő ember. Elsősorban a gyülekezet közösségében él, de tagja presbiteri közösségének is. Ezt a szolgálatot nem lehet másképp végezni, csak egymásra hangolva, a véleményeket összecsiszolva. Mert ez a szolgálat közösséget jelent a többi gyülekezettel és a különböző egyházi szintek presbitereivel is: gyülekezeti, egyházmegyei és országos presbitériumi tagok egyazon nagy háló részei. S ebben a „hálózatban” nagyon fontos az összetartozás-érzés, a tapasztalatcsere, de legfontosabb – a közös imádság lehetősége. g Hafenscher Károly Írásunk a révfülöpi presbiteri továbbképzés február 28-án elhangzott előadásának szerkesztett változata

A továbbképzés szolgálattevői. Balról jobbra: Bozorády Zoltán, Sághy Balázs, Hafenscher Károly és Szabó Vilmos Béla lelkészek

A résztvevők egy csoportja

Nyílt levél evangélikus presbitertársainkhoz Mi, a 2009. február 27. és március 1. között Révfülöpön megtartott presbiteri továbbképzés résztvevői szeretnénk megosztani e hétvégéről távol maradt szolgatársainkkal, amit ez alatt a néhány nap alatt megtapasztalhattunk, közösen átgondoltunk. Mindenekelőtt hálát adunk Istennek azért, hogy erre a szolgálatra minket elhívott és naponként megerősít. Az egyházunk iránti szeretet arra indít bennünket, hogy másokban is tudatosítsuk: ne csak a magunk napi teendőit lássuk, hanem presbiteri szolgálatunkban Krisztust kövessük az egész egyházért végzett munkában. Fontosnak tartjuk, hogy a Szentlélek által épített és megújító közösségben teljesítsük feladatainkat. Meggyőződésünk, hogy a presbiteri szolgálat csapatmunkában teljesedik ki, amelyben mindenki Istentől kapott képességei és lelki ajándékai szerint kell, hogy részt vállaljon. A gyülekezetünk iránti áldozatvállalásban megnyilvánuló elhivatottságunkat ugyanakkor személyes bizonyságtételben is kifejezhetjük. Hisszük, hogy presbiteri szolgálatunkhoz nélkülözhetetlen az egymásért, gyülekezeteinkért és az egész egyházért való kitartó imádság. Jövőnket a mai változó és válságos világban is Jézus Krisztusra építjük, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Ő az, aki bennünket, presbiteri szolgálatban állókat is összeköt. Isten áldja meg az evangélikus egyházban tevékenykedő presbitereket! Erős vár a mi Istenünk!

B O D A Z S U Z S A F E LV É T E L E I

f Folytatás az 1. oldalról

Tóparti eszmecsere

14 e 2009. március 8.

krónika

HIRDETÉS

A rákosszentmihály–sashalmi evangélikus gyülekezetben (1161 Budapest, Hősök tere 10–11.) minden hónap második keddjén Taizé-ima és énekegyüttlét. A legközelebbi alkalom március 10-én, 19 órakor lesz. Előtte 18.30-kor agapé (esti uzsonna). Információ: http://gyertyafeny.lutheran.hu/. HIRDETÉS

Nyújtsd két kezed, érintsd meg a szíveket! Egymás életét gazdagító kommunikáció – szívtől szívig ható párbeszéd Országos szakmai konferenciát rendezünk március 11-én, szerdán 10 órától a Corvin Művelődési Házban (Budapest XVI., Hunyadvár u. 43/b.). Célunk eljuttatni egy együtt érző, erőszakmentes kommunikáció szellemiségét és módszereit mindazokhoz, akik hivatásuk, munkájuk gyakorlása közben nap mint nap találkoznak az erőszak jelenségével, például az oktatás, nevelés, szociális tevékenység, a társadalmi közbeszéd és a bűnmegelőzés területén. Előadók: Csépe Valéria, az MTA főtitkárhelyettese (fővédnök); dr. Garamvölgyi László, az ORFK kommunikációs igazgatója; Nagyrónai László, az OKM szakmai tanácsadója; dr. Beer Miklós katolikus püspök (védnök), Gáncs Péter evangélikus püspök (védnök); dr. Csepregi András evangélikus lelkész, az OKM Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője; Jónai Éva Hava, nemzetközi központ által akkreditált tréner; Borbély Lívia, EMK társtréner, 2008-ban „az év pedagógusa”; Börönte Márta evangélikus lelkész; dr. Csomor Ervin, Budapest XVI. kerületének alpolgármestere; Balog Zoltán, a Parlament emberjogi, kisebbségi, civilés vallásügyi bizottságának elnöke (védnök). A konferencia további védnökei: Kovács Péter, Budapest XVI. kerületének polgármestere; dr. Bölcskei Gusztáv, az MRE zsinatának lelkészi elnöke. Kerekasztal-beszélgetés Börönte Mártával, a konferencia megálmodójával és a műhelyvezetőkkel. Jelentkezni – jelenleg további harminc fő számára van helyünk – március 9-ig lehet a Rákosszentmihályi Evangélikus Egyházközségnél (telefon: 1/405-4877). Részvételi díj: 2000 Ft. HIRDETÉS

Böjti vesperás (reformáció korabeli zsoltárénekes) istentiszteletet tartunk a Bécsi kapu téri templomban március 8-án, vasárnap 18 órakor. Igét hirdet Balicza Iván. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk.

A Duna Tv március 10-én, kedden 8 órakor Isten kezében című vallási műsorában megismétli március 7-ei adását: A megújuló hírek.

Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Március 8-án, böjt második vasárnapján 10.04-től istentiszteletet hallhatunk az MR1 – Kossuth rádió hullámhosszán Tordasról. Igét hirdet Süller Zsolt lelkész.

Istentiszteleti rend • 2009. március 8. Böjt 2. vasárnapja. Liturgikus szín: lila. Lekció: Mt 15,21–28; Ézs 5,1–7. Alapige: ApCsel 3,22–26. Énekek: 81., 189. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Tóth Károly; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Kis János; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. dr. Béres Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2–4. de. 9. dr. Béres Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (asztali beszélgetések) Hans-Lám Irén; VII., Városligeti fasor 17. de. háromnegyed 10. (angol nyelvű) B. Pintér Márta; de. 11. (úrv.) Pelikán András; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, kétnyelvű családi) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. (úrv.) Szabó Bertalan; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19–21. I. emelet de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kertész Géza; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., szuplikáció) Laszli Bea; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv., szuplikáció) Laszli Bea; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10–11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.

Összeállította: Boda Zsuzsa

Evangélikus Élet

Hogy szebb legyen a föld Kovács László (1916–2009) emlékére Február 26-án a barcasági Hosszúfalu-Fűrészmező evangélikus templomából kísértük utolsó földi útjára Kovács László nyugalmazott lelkészt, az Erdélyi Egyházkerület lelkészi közösségének korelnökét. Kovács László 1916. február 9-én született az Arad megyei Borosjenőn, Kovács Tamás vasúti pályafenntartó munkás és neje, Holubek Zsuzsanna kilencedik gyermekeként. A népes családban – Pál apostollal szólva – „legnagyobb a szeretet” volt, amely nemcsak gyarapítani tudott sok mindent, hanem egyszersmind a nagy átlagnál szorosabbra is vonta a tagok közötti lelki kötelékeket. Alig kétéves volt, amikor a trianoni döntés következtében megtörtént az impériumváltás. Ez az esemény sok tekintetben befolyásolta további sorsának alakulását. Így például évekkel később a színmagyar iskolát végzett fiatalembernek az új hatalom által elfogadott kis számú iskolák egyikében, Szatmárnémetiben színromán nyelven kellett érettségiznie. A sikeres érettségi vizsga után a kolozsvári református teológiára jelentkezett. Tanulmányai végeztével 1938. október 18-án szentelték lelkésszé. Első szolgálati helye Nagyváradon volt, ahol segédlelkészként szolgált abban az időszakban, amikor a bécsi döntés következtében Erdély északi része visszakerült Magyarországhoz. Kovács László váradi segédlelkésznek így útlevélre volt szüksége ahhoz, hogy a Nagyváradtól délre eső szórványokban élő evangélikusokat pásztorolhassa. 1941-ben akkori püspöke, Túróczy Zoltán Nagyváradról Sepsiszentgyörgyre helyezte azzal a megbízatással, hogy ott egy életképes szórványmissziós központot hozzon létre. És ő megtette azt, amiért odaküldték. 1951-ig tartó sepsiszentgyörgyi szolgálata idejére esik a kézdivásárhelyi templom, valamint a sepsiszentgyörgyi első imaház felépítése, a háromszéki szórványban élő evangélikusok feltérképezése, nyilvántartásba vétele, voltaképpen a szentgyörgyi gyülekezet kialakulása. Ugyanebben az időszakban épített ki életre szóló kapcsolatot a Barcaságon szolgáló kollégákkal és gyülekezetekkel, és – bevallása szerint – ezen kapcsolatok is hozzájárultak ahhoz, hogy 1946. augusztus 28-án a csernátfalusi templomban feleségül vette Kanabé Klára okleveles tanítónőt, akit szintén Szentgyörgyön ismert meg, és akivel azután hatvankét éven át éltek boldog házasságban. 1951 nyarától hat évre Bukarestbe szólította őt a szolgálat. A szinte teljesen magyarok lakta, csendes vidéki városka után a főváros forgatagába került. Ő viszont ott is ugyanazzal az alázattal és kitartással végezte feladatait, mint korábban. Gyülekezetet szervezett, és templomot épített ott is. Az új templom felszen-

telésére már mint fűrészmezei lelkész tért vissza Bukarestbe, ahol nagynagy szeretettel várták akkor is, és utána is nagyon sokszor. Tőle tudom: módfelett sajnálta, hogy a tavalyi, a templom felépítésének ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepre gyenge egészségi állapota miatt nem tudott Bukarestbe utazni. Levélben viszont meleg szavakkal köszöntötte volt gyülekezetét. 1957. július elsejétől a hosszúfalufűrészmezei egyházközség hívta meg lelkészéül, és itt szolgált harminckilenc éven át, egészen 1996 nyarán történt nyugalomba vonulásáig. Közben 1958-tól tizenhét éven át volt az egyházkerület belmissziói előadója, majd tizenöt évig püspökhelyettese. Az 1996. nyarán történt nyugdíjazás

jószerével csak papíron történt meg, mert bár a bútorok s a család többi tagja már beköltöztek a csernátfalusi szülői házba, Kovács László íróasztala és ágya Fűrészmezőn maradt. „Rendbe kell tenni mindent az átadásra” – mondta azzal a rá oly nagyon jellemző csendes eltökéltséggel, és akkor mindenki tisztában volt azzal, hogy ettől „Apácskát” eltéríteni nem lehet. Az egyház törvényeit tisztelő emberként rögtön nyugalomba vonulása után jelentkezett a csernátfalusi gyülekezetbe, melynek a szó legnemesebb értelmében aktív tagja volt szinte halála napjáig. Nemcsak rendszeres templomba járó, hanem olyan, aki komolyan érdeklődött az egyház dolgai iránt, és részt vett a különböző rendezvényeken. Nagyon fognak hiányozni azok a bibliaórákat követő beszélgetések, amelyek mindig azzal kezdődtek, hogy megköszönte a kapott igei üzenetet, utána pedig mérhetetlen tapintattal, szerénységgel és segítő szeretettel igazított ki tévedéseket, hívta fel figyelmemet apró, de annál lényegesebb dolgokra. Utolsó alkalommal a soron következő szeretetvendégségre készült. Énekeskönyvében megtalálták előkészítve az éppen soros Reményikverset, amelyet ő már nem Csernátfaluban, hanem egy másik dimenzióban fog elmondani.

Hűséges csernátfalusi lett, de nem felejtette el volt szolgálati helyeit és azok egyháztagjait sem. Millió szállal kötődött hozzájuk. Irigylésre méltó emlékezettel, nevükön szólítva köszöntötte Sepsiszentgyörgyön egykori ismerőseit, barátsággal hívta meg otthonába az egyházmegyei közgyűlésre Csernátfaluba látogató bukarestieket, és nagy-nagy lelkesedéssel készült Fűrészmezőre, valahányszor meghívták egy-egy rendezvényre. Azt is elmondta, mennyire jólestek neki ezek a meghívások és az, hogy utóda és a gyülekezet presbitériumából többen rendszeresen látogatták. Azt is el kell még mondanom, hogy amilyen hűséggel és elkötelezetten szolgálta megbízó Urát és egyházát, ugyanúgy járta végig útját családfőként is. Mint olyannak, aki meg-megfordultam otthonukban, életre szóló élményt jelentett az a – jó értelemben vett – pat ri ar ká lis han gu lat, amelyet maga körül teremteni tudott. A kölcsö nös meg be csü lés, tisztelet, szeretet légköre volt ez, melyet áldott emlékű hitvesével megéltek hat évtizeden keresztül. És ebben nevelték négy gyermeküket. Ketten közülük – a két idősebb fiú – Sepsiszentgyörgyön, az ikrek – egy lány és egy fiú – pedig már Fűrészmezőn születtek. Ezt kapták ők útravalóul, és sáfárkodnak vele azóta is. Egyikük Erdély hegyeiről írt könyvet, a másik évtizedek óta intézi egy élni akaró magyar iskola ügyesbajos dolgait, a harmadik „Apácska” csendes szigorával kórust és vasárnapi iskolát vezet, a negyedik pedig zeneművet komponál, s a lelkészutánpótlásban próbál segédkezni. És mindegyikük nagy gonddal, szeretettel irányítgatta-irányítgatja gyermekeinek útját, a hat unokáét és két dédunokáét. Próbálják megtanítani, továbbadni azt, ami „Apácska” életének lényege volt: Isten iránti bizalommal, az emberek iránti szeretettel és a feladat nagysága iránti alázattal szolgálni. Tenni a dolgukat, amíg idő és lehetőség van rá. Vagy – „Apácska” kedvenc verssorával szólva: „Vadócba rózsát oltok, / hogy szebb legyen a föld!” Áldott legyen a mindenható Isten azért, hogy Kovács Lászlónak kilencvenhárom évnyi lehetőséget adott erre a munkára, áldott legyen az Isten azért a bizonyosságért, hogy Laci bácsi immáron otthon, a jó Atya országában pihenheti ki fáradalmait, és szemtől szemben láthatja megváltó Urát. Pihenjen békében! g Török László

KÉSZ-közlemény A cigány etnikumhoz tartozók és a többségi társadalom tagjai konfliktusainak napjainkban tapasztalható kiéleződése mögött az országot romokba döntő, a hatalmat bitorló törpe politikai kisebbség tudatos manipulálása áll. Mindezek miatt a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) mint Magyarország legnagyobb keresztény civil szervezete tiltakozik az év-

századok óta egymással békében élő cigányság és magyarság közti jó viszony fellazítása, a tudatos uszítás ellen. Felhívja ugyanakkor a magyarság figyelmét, hogy legyen együtt érző és toleráns, a cigányságot pedig, hogy alkalmazkodjon a békés egymás mellett élés szabályaihoz, és egyikük se hallgasson a viszálykeltés szirénhangjaira. Végül, de nem utolsósorban a

KÉSZ ismételten és szelíden emlékeztet minden magyar állampolgárt etnikai és nemzeti hovatartozástól függetlenül arra, hogy a bajból való kilábalás és a közös jövő építése csak úgy lehetséges, ha előbb ki-ki egyénenként megtisztul lelkileg, majd közösségével összefogva létrehozza a kisemberek koalícióját, a siker zálogát. A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöksége

Evangélikus Élet

Csendesnap a teremtés védelmében Ü Z E N E T A Z A R A R ÁT R Ó L b Olvasóink hamarosan megismerkedhetnek a Magyarországi Evangélikus Egyház Ararát teremtésvédelmi munkacsoportjának felhívásával, mely arra buzdítja a gyülekezeteket és az iskolákat, hogy 2009. szeptember 27. és október 1. között tartsanak teremtésvédelmi hetet. A soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Kollégium és Szakképző Iskolának nem volt szüksége biztatásra ahhoz, hogy tavaly november 19-én csendesnapot tartson. Reméljük, hogy Mesterházy Balázs iskolalelkész beszámolóját olvasva sokan kedvet kapnak az őszi közös ünnepléshez. (K. E.)

„»Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!« A környezetvédők régi jelmondata foglalja össze számomra ezt a mai napot. Ma a közös iskolai csendesnap keretében megpróbáltunk előretekinteni. Nem tudjuk, mit hoz a holnap. Amit sejtünk belőle, az meg nem nagyon tetszik. Tudom, hogy mindenkinek más előadás, beszélgetés jutott a mai nap folyamán. Mindenképpen egy dolog kell, hogy tudatosuljon bennünk, ez pedig a nemzetközi szolidaritásról szóló kiállítás jelmondata: »Formáld Te is a világot!« Igen, van lehetőségünk! Ne higgyünk azoknak, akik azt mondják, hogy nincsen, törődjünk bele a világfolyamatokba! Őszintén megmondom, kifejezetten frusztrált a hét elején, hogy nem találtam a városban annyi újrahasznosított papírt, hogy arra fénymásolhattuk volna az istentiszteleti liturgiát. Pedig az lett volna az igazi, nem? Nemcsak beszélni valamiről, hanem tenni is. Ezért gondolom, hogy ez a mostani istentisztelet nem egyszerűen egy csendesnap lezárása, hanem ami fontosabb: most kezdődő egyéni és közös életünk nyitó istentisztelete. Mostantól arra fogok figyelni, hogy milyen csodálatos Istenünk teremtett világa! Arra figyelhetek, hogy

Rovatgazda: Kézdy Edit ezt a bolygót nem atyáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. Lehet, hogy már ma este egy perccel rövidebb ideig fogok zuhanyozni. Meglátom, hogy ezek az Úristen rendjéhez tartozó dolgok! Rend – amikor nem lépünk át határt! Egész évben erre figyelünk az áhítatok során is. Hát ne lépjük át ezt a határt! Az Úristen rendjének határát, amelyet még a madarak és a liliomok is ismernek (Mt 6,26.28–29).” Az előző mondatok részletek egy igehirdetésből. Azon a csendesnapon hallhatták a líceum diákjai és tanárai, amelyen a felelősség volt a kulcsszó. Felelősségünk egymásért, a körülöttünk lévő teremtett világért és a tőlünk távol – nálunk sokkal rosszabb körülmények között – élő testvéreinkért. A nap programjához tartozott a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet vándorkiállítása is, melynek címe: Formáld Te is a világot! Mi is fontosnak tartjuk, hogy diákjaink látókörét tágítsuk, és felhívjuk figyelmüket arra, hogy mennyire mások egy harmadik világbeli gyermek problémái, mint európai társaiké. Az igazság nem biztos, hogy nálunk van. Sőt! Szerettünk volna rámutatni, hogy keresztényként miért kell foglalkoznunk ezekkel a kérdésekkel. Ehhez remek előadókat tudtunk hívni, és ismeretterjesztő előadásokkal, interaktív beszélgetésekkel, ökológiai társasjátékkal és egyéb módszerekkel igyekeztünk hozzásegíteni a diákokat ahhoz, hogy élhetőbb hellyé tegyük ezt a csodálatos Földet. Előadóink között voltak keresztény környezetmérnökök, gyógyszerészek, táplálkozással foglalkozó szakemberek és elhivatott teremtésvédő teológusok. A nap záró istentiszteleteként pedig

Gázláz az Északi-sarkon Az utóbbi pár évtized áldásos (vagy inkább áldatlan) tevékenységének következtében sikerült annyira összemelegednünk Földünkkel, hogy lassan elveszíti hósipkáját. Az Északisark jege ugyanis rohamos olvadásnak indult. Új területek kerültek ki a jég fogságából, könnyebben hajózhatóvá téve az Északi-tengert. A galibát most leginkább mégis az okozza, hogy hozzáférhetővé válik (vagy hamarosan az lesz) az Északisark alatt megbúvó töménytelen mennyiségű gáz- és kőolajkészlet. A legújabb kutatások szerint már akár 2020-ra megszabadulhatunk a „zavaró” jégtábláktól és jéghegyektől az Északi-sarkon. Addigra pedig rendezni kellene az erőforrások tulajdonjogának ügyét… A területért „harcba induló” államok: Oroszország, Kanada, Norvégia, Dánia és az Egyesült Államok. Az oroszok azzal érvelnek, hogy a nevezett terület az eurázsiai kontinentális talpazathoz tartozik, ezért parti államként jog szerint az övék. A dánok ezzel szemben azt hangoztatják, hogy Grönland része a terület, természetesen azért, mert Grönland már hozzájuk tartozik. Az értékes területre Kanada is igényt tart, hisz hozzá is oly közel van, az

2009. március 8. f 15

mozaik

USA pedig azért, mert hogyan is mondhatna le egy olyan vidékről, amely olajban is, meg földgázban is bővelkedik. Aranyláz helyett itt van tehát a gázláz. Mindenki próbálkozik. Az oroszok sem a spájzban vannak már, hanem a sarkon: két éve (2007 nyarán) tengeralattjáróval úsztak az Északi-sark alá, hogy zászlót döfhessenek a fenékbe, ezzel is demonstrálva területi igényüket. Má sok tu dó so kat kül de nek ki, megint mások hadgyakorlatot tartatnak a jégen – ki-ki vérmérséklete szerint. „Tudományos alapon” pedig már térképek is születtek, hogy melyik állam meddig nyújtózkodhat, mire teheti rá a kezét, és mely területeken vitatkozhat még egy kicsit a többiekkel. Mindenki örül a jég olvadásának. A jéghegyből olvasztott ásványvíz tíz dollárt is kóstálhat a gazdag amerikai vevők körében – hisz az egészség mégiscsak az első. És ha nem olvad elég gyorsan, bármikor lehet robbantani is egy kis jeget. Tele van ásványi anyagokkal, pár ezer éves tiszta ivóvíz. Csak azt a felső kis szennyezett réteget kell levakarni róla, amely valahogy rákerült… g – puchard –

a teremtés ünnepét tartottuk meg a Luther Kiadó által néhány hónapja megjelent, hasonló című könyvben található liturgia alapján. Hiszem, hogy hasonló napokat tartva iskoláink elindíthatják a diákokat azon az úton, amely nemcsak egyszerűen környezettudatossá teszi őket, hanem valóban a Teremtő munkáját ismerhetik fel életük minél több területén. És ha még azt is meghalljuk, hogy az egész világ (!) sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését, akkor a jézusi életművet is sokkal teljesebben értjük. Köszönetként – sőt talán ajánlásként is – hadd álljon itt meghívott előadóink névsora, illetve az általuk vezetett programok listája. Andrássy Péter: Láttam, Uram, hegyeidet! Balaskó Mónika: Energiatakarékossági társasjáték/vetélkedő; Benkovics Sándor: Előadás a környezettudatosságról + ökológiai drámajáték; Bogdányi Mária: Tápláljon a táplálék, éltessen az élelmiszer! Bősze Balázs: Ökológia és költészet; Friedrich István: Ökofalu; Hárs Olivér (Castanea Környezetvédelmi Egyesület): Átváltozás; Horváth Lúcia: Az egészséges táplálkozásról; Illés Péter: Szelektív hulladékgyűjtés és ami mögötte van; Joób Márk: A Rába habzásáról – szentgotthárdi tiltakozások; Molnár József: Gyógynövényeink – Növények a Bibliában (videóról Molnár József tanár úr 9. c-s licista osztálya 1999-ből); Ragats Zsófia–Gálos Borbála: Klímaváltozás és ami mögötte van; Al Gorefilm: Kellemetlen igazság; Morgan Spurlock-film: Super Size Me. Igehirdetés-részlettel kezdtem, hadd fejezzem is be azzal: „Valahol valamit elrontottunk. De ahogy azt a lekcióban a Kolossébeliekhez írt levél 1. fejezetéből hallhattuk, Isten végső és megmásíthatatlan akarata Jézusban érkezett el. Irgalmasságot, nem pedig ítéletet gyakorolt e világ felett. Reménységünk abban lehet, hogy még mindig tart a kegyelem ideje. Ámen.” g Mesterházy Balázs iskolalelkész

Megújult a Déli Harangszó A Magyarországi Evangélikus Egyház Internet Munkacsoportjánál már több mint egy éve igényelhető a – nyílt forráskódú – Plone tartalomkezelő rendszerre épülő honlapszerkesztő. Az evangélikus egyház kiemeltnek számító honlapjai közül – a nemrég megújult központi portált leszámítva – elsőként a Déli Egyházkerület honlapja és hírportálja, a Déli Harangszó újult meg, és került át erre az új, szélesebb körű lehetőségeket kínáló és egyszerűbben szerkeszthető webes felületre. Mind a http://del.lutheran.hu, mind a http://del.evangelikus.hu webcím az új oldalra mutat. A Déli Harangszóval párhuzamosan a Magyar Evangélikus Konferencia (Maek) portálja is „plone-os” lett. A http://maek.lutheran.hu címen elérhető új honlapon immár nemcsak a Maek eseményeivel kapcsolatos írások, hanem a nyugat-európai magyar protestáns gyülekezetek térképe és istentiszteleti rendje is megtalálható. g –tri –

E V É L &L E V É L

Terítéken?!… Sokat tusakodva, 89. évemben késztetést érzek, hogy Káldy Zoltánnal kapcsolatos élményeimet, emlékeimet közreadjam. Amikor a II. világháború idején az oroszok átvonultak Pécsen, ő segédlelkész volt. Az akkori lelkész, Takó István elmenekítette családját, így minden szolgálat Káldy Zoltánra maradt. Beköltözött a Baldauf-otthonba, ahol annak idején leányinternátus is volt. A megszállás utáni első vasárnapon engedélyt kapott az istentisztelet megtartására. Járta a várost, figyelemmel kísérte a munkára hurcolt nők sorsát, ahol probléma volt, segített – nem tekintve a felekezeti hovatartozást. A filiákba kerékpárral járt (csizmában). Megszervezte az őrállói szolgálatot, akit lehetett, bevont a bibliai szolgálatokba (például Cethlné, Olgi néni papnét is). Látogatott, amikor nem volt tanácsos az utcára menni. Derűs egyénisége vonzotta a fiatalokat (reformátusokat is). „Civil” diakonissza koromban együtt evangélizáltunk Tordason. Fekélyes gyomrom miatti szenvedéseimben sokat jelentett testvéri vigasztalása. Édesanyjától tudom: éjszakákon át gyötrődött püspökké választása előtt. Lelkész férjemnek mondta: „Inkább én, mint Dezséry…” Püspöki szolgálatának agresszív vonásairól mi is értesültünk Alsóságon. Törtető egyéniség volt…?! „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” (Jn 8,7) Balázs Béláné (Kozármisleny)

Az első angol nyelvű protestáns istentisztelet a gyulai evangélikus templomban A gyulai evangélikus közösség az elmúlt években többször is bizonyította, hogy élő gyülekezet. Hitünk és munkánk egyik fő bizonyítéka, hogy vasárnaponként megújult templomunkban gyűlhetünk össze. A február első vasárnapján tartott gyülekezeti közgyűlésen elhangzott gazdasági beszámoló bemutatta közösségünk küzdelmes életét. A költségvetés szűkös keretéből azonban jutott 2008-ban segélyezésre, szanazugi ifjúsági táborozásra és családi alkalmak szervezésére is. A gyülekezet most a nyitott templomot jelölte meg ez évi céljaként. Ennek első – és reménységünk szerint havonkénti állandó – alkalma lesz az angol nyelvű protestáns istentisztelet. Az angol világnyelv, sokan ismerik, tanulják, de hazánkban kevesen használják. Ez indította a gyülekezet lelkészét és a presbitériumot arra, hogy egyszerre legyen lehetőség hitbeli erősödésre és a nyelvtudás elmélyítésére. Természetesen szeretettel várjuk azokat is, akik még nem tartoznak egyik felekezethez sem, de szeretik az angol nyelvet. Terveink szerint minden hónap negyedik vasárnapján fél 12-kor kezdjük angol nyelvű istentiszteletünket. Az első alkalmon harmincketten voltunk jelen. A szolgálatot lelkészünk, Jakab Béla végezte, aki egy esztendeig ösztöndíjas diák volt Chicagóban. Furcsa volt, hogy bár mindenki ugyanazt a nyelvet beszéli, de most egy másik nyelven hallgatja az igét, énekel. A felváltva orgonaszóval és gitárral kísért énekek az ismerős dallamokon, de angol nyelven is szépen hangzottak, bensőséges hangulatot teremtettek. „Ti vagytok a föld sója. Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,13a–14) – szólt az ige és lelkészünk prédikációja a gyulai evangélikus templomban első alkalommal angolul. Az istentisztelet megtartásának érdekes apropója volt, hogy részt vettek rajta az Egyesült Államokból, Oregon államból érkezett vendégeink. Az alkalmon velünk együtt éneklő és imádkozó fiatal amerikai pedagógus házaspár, Erin és Ryan Long meghatódva köszöntötte az egybegyűlteket, hálát adva Istennek, hogy otthonuktól távol anyanyelvükön szolgálhatták az Urat. Büszkén mutatták be országukat, otthonukat, esküvői fényképüket – csak huszonhárom évesek, és már másfél éves házasok – és a családjukról készült fotókat. Erin és Ryan egy nemzetközi program keretében középiskolában tanítanak angolt egy esztendeig Gyulán és Sarkadon. Az istentiszteleten részt vevő evangélikus és nem evangélikus fiatal korosztály egyaránt nagy örömmel fogadta az új kezdeményezést, de a legidősebb, dr. Iványi János tanár úr is mosolygós arccal jegyezte meg: „It was a good start!” (Jó kezdés volt!) Kertész Márta és Liska András (Gyula) HIRDETÉS

KÖ SZÖN TÉS Március 6-án ünnepli nyolcvanadik születésnapját dr. Luthár Jenő, a soproni líceum öregdiákja, az országos egyház nyugalmazott jogtanácsosa, a fasori gyülekezet presbitere. „Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem.” (Zsolt 28,7) HIRDETÉS

Álláshirdetés A Magyarországi Evangélikus Egyház Luther Kiadója felvételre keres határozott idejű munkaszerződés keretében pénzügyi ügyintéző, pénztáros, könyvelő munkatársat, akinek legalább középfokú számviteli végzettsége és legalább hároméves szakmai tapasztalata van; aki képes önálló munkavégzésre; precízen, lelkiismeretesen dolgozik; jó kommunikációs képességekkel rendelkezik. Jelentkezni lehet a kiadó főkönyvelőjénél, Széchenyi Gi zel lá nál a gi zel la.szec he [email protected] e-mail címen szakmai önéletrajzzal, a végzettsé ge(ke)t iga zo ló bi zo nyít vány(ok) másolatával.

A hónap könyve akció – március

Eric W. Gritsch: Isten udvari bolondja Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Az evangélikus könyvesboltban történő vásárlás vagy közvetlenül a Luther Kiadótól való megrendelés esetén az adott hónapban 30-os kedvezményben részesül. Eredeti ára: 2750 forint. http://bolt.lutheran.hu/ E-mail: [email protected] Fax: 1/486-1229 1085 Budapest, Üllői út 24.

16 e 2009. március 8.

Evangélikus Élet

HÍREK, HIRDETÉSEK Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) „Serkenj fel, aki aluszol!” – A magyar evangélikus ébredés kiemelkedő egyéniségei a 20. században című sorozatának keretében a következő havi alkalom március 12-én lesz az országos iroda utcáról nyíló földszinti termében (1085 Budapest, Üllői út 24.). Az alkalmon Danhauser László testvérünk életét és szolgálatát ismerhetjük meg közelebbről. Előadó: Kerekes Titusz. 1517! 1917! 2017? címmel, Küldetés, kihívás és kísértés alcímmel egy igen zavarosan megoldott keresztény stratégiai kérdésről beszélgetünk Prőhle Péter vezetésével a kelenföldi Középkörben. A hitelességünkért és a stratégiánkért aggódókat szeretettel várjuk. Hely: a kelenföldi gyülekezet tanácsterme, Budapest XI., Bocskai út 10. Időpont: március 13., péntek, 20.00.

Az EKME szokásos előadásán márci us 16-án 17:30-kor A Ma gyar Ökumenikus Segélyszervezet nemzetközi fejlesztési munkája címmel Szelényi Gábor, a segélyszervezet munkatársa tart előadást. Utána az egyesületi hírek ismertetése és áhítat következik B. Pintér Márta szolgálatával.

A Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség szeretettel meghívja a március 14-én, szombaton 15 órakor kezdődő ünnepi istentiszteletre, amelyen Cselovszky Ferenc, a Pesti Egyházmegye espereshelyettese beiktatja hivatalába Szabó Bertalan Péter megválasztott lelkészt. Az alkalmat a Budapest VIII., Üllői út 24. szám alatt található templomban tartjuk.

Új nap – új kegyelem 50 ÉVE HARANGÖNTÉS ŐRBOTTYÁNBAN GOMBOS MIKLÓS aranykoszorús harangöntőmester

Kiváló magyar szakemberek által készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk a harangokkal kapcsolatos bármely munkához. Referencia: www.harangontes.hu. Levélcím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 121. Tel.: 28/360-170; mobil: 30/948-9575. E-mail: [email protected]; [email protected].

Vasárnap Ha ezt mondják majd nektek: Íme, ott, vagy íme, itt van, ne menjetek oda, és ne fussatok utána! Lk 17,23 (5Móz 11,16; Zsolt 10; Róm 5,1–5/6–11/; Mk 12,1–12) Sokszor leplezett, de mégis kínzó szomjúság lakozik a ma emberében, hogy az anyagi világban való viaskodása után megpihenést, felüdülést találjon a lelkében. Még a „legelvetemültebb”, leganyagiasabb, legkeményebbnek tűnő nehézfiúk lelke is vágyakozik valami után, ami onnan felülről való. Tudják is ezt a szemfényvesztők, akik magukat kínálják a valódi Isten helyett. A vágyakozó ember odakap, mint a hegymászó, aki a pókháló után nyúl a következő kiálló kő helyett, vagy mint a lepkék szállnak nyáreste a mécses fénye köré, ahol megégnek. Hamis illúzióinktól óvj meg, Urunk! Hétfő Pál írja: Mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit minden erejével. 2Thessz 1,11 (Józs 24,24; 3Móz 19,31–37; Jer 26,1–3.7–16.24) Hány nagyszülő fohásza, édesanya imádsága teljesült már be titokzatos módon! Az elvetett mag sokszor aluszik, már-már azt hisszük, hogy sohase kel ki, aztán amikor eljön az ideje, szárba szökken, és meghozza a kalászt… A mi emberi alkalmasságunk nem a saját erős akaraterőnk gyümölcse. Erőtlenként, elbukottként, de Isten előtt hordozottként mégis lehetünk világító gyertyafény a sötét pincében. Így kell hordoznunk a legreménytelenebbnek hitt embertársainkat is Isten előtt kitartó imádságban!

VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió műsoraiból március 8-ától március 15-éig VASÁRNAP

HÉTFŐ

KEDD

SZERDA

9.45 / m1 Egyházi naptár 10.04 / Kossuth rádió Evangélikus istentisztelet közvetítése Tordasról Igét hirdet Süller Zsolt lelkész. 11.00 / m1 Gondolatok a Bibliában 12.10 / Duna Tv Élő egyház (vallási híradó) (26') 15.05 / Bartók rádió Musica Sacra (egyházzenei magazin) 20.04 / Kossuth rádió Rádiószínház A meztelen folyó Balázs Attila hangjátéka két részben 22.44 / Bartók rádió Liszt: B-A-C-H prelúdium és fúga Teleki Miklós orgonál

9.05 / Duna Tv Töredékek – Fejezetek a magyar művelődés történetéből (magyar ismeretterjesztő filmsorozat, 2001) (21') Az erdélyi fejedelmi udvar 13.30 / Kossuth rádió Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus egyház félórája 16.40 / PAX Itt az Isten köztünk Evangélikusok Japánban 19.00 / Duna Tv Nyugatosok a Holnap városában (magyar dokumentumfilm, 2008) (50') 19.35 / Bartók rádió A Dán Rádió Szimfonikus Zenekarának hangversenye 23.15 / m2 A tűz angyala (francia dráma, 2006) (97') 1. rész

8.00 / Duna Tv Isten kezében (26') A megújuló hírek 10.00 / m1 A nemzet könyvtárának kincsei (magyar ismeretterjesztő filmsorozat, 2005) (15') Tabula Hungariae 14.35 / Kossuth rádió Tér-idő Saját utamat járom – Batthyány Lajos 1. rész 15.15 / PAX Ébredés (evangélikus magazin) 21.00 / Duna Tv Zsötem (magyar filmdráma, 1992) (86') 23.35 / m1 Szigorúan ellenőrzött vonatok (fekete-fehér csehszlovák filmszatíra, 1966) (89')

13.05 / m1 Liszt Ferenc (magyar–német–olasz–francia –angol tévéfilmsorozat, 1982) (26') 13.30 / Kossuth rádió „Tebenned bíztunk eleitől fogva…” A református egyház félórája 14.50 / Duna Tv Az egyházi művészet kincsei – Barangolások Toscanában (olasz ismeretterjesztő filmsorozat, 2003) (33') Firenze környéke 16.00 / PAX Luther Omnibusz 2005 (57') 16.34 / M. Katolikus Rádió Testvéregyházaink életéből Jelentések a protestáns világból 21.35 / PAX Székelyföldi vártemplomok Csíkszentmihály, Csíkszentmiklós

CSÜTÖRTÖK

PÉNTEK

SZOMBAT

VASÁRNAP

7.30 / Duna Tv Élő egyház (vallási híradó) (26') 12.05 / Bartók rádió A Purcell kórus és az Orfeo kamarazenekar hangversenye Michael Haydn-misék magyarországi hangversenytermi bemutatója 13.25 / PAX Jobbítsd a nemzetöt! (koncertfilm) (43') Szokolay Sándor műve 15.10 / m2 Párok és házaspárok – tízezer év mesterművein (ismeretterjesztő filmsorozat) (16') Ádám és Éva – színről színre 21.25 / TV2 Gladiátor (amerikai–angol történelmi kalandfilm, 2000) (149')

10.00 / Duna Tv Maradék (magyar dokumentumfilm, 2005) (25') 11.50 / PAX Kerékpártúra egyháztörténeti utakon (útifilm) 13.38 / Bartók rádió IV. váci nemzetközi gregoriánfesztivál A Jubilate Schola énekel 16.00 / PAX Az anyaméh gyümölcse jutalom (50') 18.00 / Bartók rádió A jövő hét muzsikusa A huszonöt éves Amadinda ütőegyüttes 20.00 / Filmmúzeum Sértés (magyar játékfilm, 1983) (94') 01.55 / m2 Patyomkin páncélos (fekete-fehér szovjet háborús filmdráma, 1925) (66')

9.20 / Duna Tv Léptünk koppan ódon köveken (magyar ismeretterjesztő filmsorozat, 2008) (20') A csengeri református templom 12.05 / Duna Tv Isten kezében (26') 13.45 / Bartók rádió A Brummadza tubakvartett játszik 19.25 / Kossuth rádió Határok nélkül – a kultúráról 21.45 / Duna Tv Aranykapu (francia–olasz filmdráma, 2006) (113') 22.10 / m1 Céllövölde (fekete-fehér magyar–francia filmdráma, 1990) (85') 23.10 / m2 Hajóval Indiába (fekete-fehér svéd filmdráma, 1947) (91')

10.04 / Kossuth rádió Református istentisztelet közvetítése a pécsi belvárosi templomból 10.15 / m1 Evangélikus magazin 14.35 / m1 Unokáink sem fogják látni Petőfi nyomában a Felvidéken 14.55 / Duna Tv Föltámadott a tenger (magyar filmdráma, 1953) (145') 15.45 / Duna II. Autonómia A szabadság asszonyai (magyar ismeretterjesztő film) 21.15 / Duna Tv Állami ünnepség közvetítése a Művészetek Palotájából 21.15 / Bartók rádió 1848. február–március Petőfi Sándor versei 21.20 / m1 A hídember (magyar történelmi film, 2002) (145')

Evangélikus Élet – A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail: [email protected] • EvÉlet on-line: www.evelet.hu • Hirdetésfelvétel: [email protected]. Szerkesztőség: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztőségvezető: Boda Zsuzsa ([email protected]). Szerkesztőségi titkár (előfizetési és hirdetési ügyek referense): Vitális Judit ([email protected]). Főszerkesztő: T. Pintér Károly ([email protected]). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor ([email protected]). Korrektor: Huszár Mariann ([email protected]). Tervezőszerkesztő / EvÉlet on-line: Nagy Bence ([email protected]). Rovatvezetők: Ecsedi Zsuzsa – ÉnekKincsTár ([email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio oecumenica ([email protected]), Kőháti Dorottya – Új nap – új kegyelem ([email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje ([email protected]).

Kedd Jézus így szólt: „Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Lk 19,5 (Zsolt 90,13; 3Móz 25,1–24; Jób 2,1–10) Zákeus kíváncsi volt, de elbújt. Már majdnem, de mégsem… Uram, szeretnélek követni, de ez olyan ciki… Muszáj, hogy mások is tudják? Elmegyek a templomba, de hét közben hadd simuljak a tömegbe… És Jézus ekkor rád néz, és azt mondja: „Te kellesz nekem, nálad kell megszállnom!” Engedd az Úrnak, hogy felhasználjon – az ő elgondolása szerint! Szerda Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor. Zsolt 133,1.3b (Róm 15,7; 3Móz 25,35–43; 2Móz 17,1–7) Civakodó családok, veszekedő presbiterek… Válás, szétköltözés, egymás tönkretétele… Megromlott emberi kapcsolatok… De Istennél másképpen van minden! Nemcsak majd egykoron odafent, hanem már itt lent, ha valóban rá figyelünk, ha engedjük, hogy vezessen. Valahogy észrevétlenül kinyílik a kis virág, szinte láthatatlan módon múlik a viharfelhő, és béke költözik a békétlenkedők házába. Isten csodája, az ő áldása ez. Én is megtapasztalhatom! Csütörtök Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek köztetek vannak, és adjátok oda szíveteket az Úrnak! Józs 24,23 (ApCsel 14,15; Lk 18,31–43; 1Jn 1,8–2,2/3–6/) Szeretünk több lábon állni. Gazdaságilag ez talán még érthető is. Nem tehet fel az ember mindent egy lapra. De vajon Isten előtt mi szükség van tartalékolásra? Mi lesz, ha mégsem egészen úgy van?! Ezt a kétfelé sántikálást, az Istenben való bizalmatlanságot és a mégiscsak a saját eszünkre való támaszkodást elveti az Úr. Egyedül őt kell imádnunk, egyedül benne szabad bíznunk, „tartalék isteneinket” pedig el kell vetnünk. Az ember szíve nem osztható meg. Péntek Jézus ezt mondta Jairusnak: „Ne félj, csak higgy, és meggyógyul leányod.” Lk 8,50 (JSir 3,57; Lk 19,1–10; Lk 9,43b–48) Olyan nehéz elfogadnunk ezt, pedig olyan egyszerű. Jairus szerető apai szíve is szinte meghasadt, mikor kedves kislányát látta, és tudta, hogy már menthetetlenül el kell válnia tőle. És a Mester ekkor valami furcsát mondott neki. De ez elképzelhetetlen, nem reális, emberi ésszel felfoghatatlan, hihetetlen! – gondolta. Jézus ekkor megfogta a kisleányka kezét, és feltámasztotta. A legnehezebb akadály, az emberi életünkben legreménytelenebbnek tűnő probléma is így tűnik el Jézus kezében! Szombat Az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével. Zsolt 103,17–18 (Kol 1,23; Lk 19,11–27; Gal 2,16–21) Olyan jó tudni ezt! Olyan jó ebbe kapaszkodni, életet, terveket erre építeni! Családot ebben és erre nevelni. Ha bajba kerülünk, problémáinkat ezzel a tudással megoldani. Ha már minden reménytelennek tűnik, magunkat erre emlékeztetgetni. A szomorkodót ezzel vigasztalni. Mert Isten szeretete mindörökké az istenfélőkkel van… Engedd, Uram, hogy a tiéd maradhassak mindenkor! Ámen. g Buday Zsolt HIRDETÉS

Tóth-Máthé Miklós Szenczi Molnár Albertről szóló, A zsoltáros és a zsoldos című színdarabját a Biblia évének az egyik záró eseményeként a MOM Művelődési Házban mutatta be az Evangélium Színház. Március 7-én, szombaton 18 óra 20 perctől, illetve március 8-án, vasárnap 13 órától a PAX Tv sugározza a Zákeus Médiacentrum felvételét.

Kiadja a Luther Kiadó ([email protected]) 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/486-1228; 20/824-5518; fax: 1/486-1229. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter ([email protected]). Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lapés Könyvkiadó Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Burján Norbert nyomdaigazgató. Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302 Előfizethető közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az előfizetési díj belföldön (illetve Románia és Szlovákia területén) negyed évre 3250 Ft, fél évre 6500 Ft, egy évre 13 000 Ft, európai országba egy évre 43 800 Ft (168 euró), egyéb külföldi országba egy évre 51 200 Ft (196 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkező lemondásokat tudjuk az azt követő hónap elsejével töröltetni, ellenkező esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelőző hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfő délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggő (és a szerkesztőséggel előzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendő kéziratokat az [email protected], a hirdetéseket a [email protected] címre várjuk.