KISS ANDRÁS: KÖLCSEI KENDE MIKLÓS HAGYATÉKI JAVAINAK OSZTÁLYA 1614-BEN Mind a hely- és családtörténeti, mind a nemzedékrendi kutatások fontos forrásai az örökhagyó végakaratát rögzítõ végrendeletek (testamenta) és az elhunyt hátrahagyott javainak kimutatását s a jogosult atyafiak közötti megosztását rögzítõ osztálylevelek (litterae divisionales). Az ezek által szolgáltatott, a család társadalmi súlyára, azon belüli szereplésére, összefonódásaira fényt derítõ adatok ugyanúgy nélkülözhetetlenek a hely- és családtörténeti kutatásokban, mint azok, amelyek a birtokviszonyokra, vagyoni helyzetre, rokonsági fokokra világítanak rá. Ezek, a mindenképpen megbecsülendõ családi hagyományokon túlmenõen, a valóságos állapotokat tárják fel. Annál is inkább, mert a bennük megfogalmazott intézkedéseket, végrehajtásokat a társadalmi rend, a családi és egyéni érdekek védelmében szigorú jogszabályok biztosítják. Következésképpen a szépen fogalmazott, kegyes bevezetõk után (ezt leginkább a testamentumok esetében tapasztaljuk), mind a végakarat kinyilvánításának, mind az osztály végrehajtásának is az említett jogi normák szabnak határt. A lennebb közölt osztálylevél Szatmár vármegye egyik törzsökös családja, a kölcsei Kende család társadalmi helyzetére, rokonsági összefonódásaira és vagyoni állapotára enged rátekintést. A Kölcseyekkel atyafiságos viszonyban levõ Kendék a vármegye legrégibb családjai közé tartoztak. A nemzedékrendjüket illetõ régebbi kutatások, de kiváltképpen azok napjainkban történt kiegészítése és a források kutatásának további megjelölése lehetõvé teszi a két család helyének a meghatározását a nemzet és a vármegyei közösség életében.1 Eddigi ismereteink szerint a kölcsei Kende ág 1515-ben vált ki Kende nemzetségbõl.2 A kölcsei Kendék az idõk folyamán jelentõs szerepet játszottak a nemesi vármegyében. Többen közülük elérték a vármegyei tisztikar hierarchiájának legmagasabb köznemesi tisztségét, az alispánit.3 Ennek a tisztségnek az eléréséhez a XVI. századtól a vármegyei nemesség – vagy ezen belül egy kellõ súllyal rendelkezõ atyafiságos támogató háttér – bizalma elengedhetetlen volt, mert még annak a korszaknak a végén is, amikor az alispánt a fõispán saját familiárisai közül jelölte ki, a tisztség betöltéséhez szükséges 1 Lásd CSORBA Sándor: A Kölcsey nemzetségrend leírásának forrásai, változatai (a továbbiakban CSORBA,
2006.); valamint TAKÁCS Péter: A Kende nemzetség (Vázlat) (a továbbiakban TAKÁCS, 2006.) címû tanulmányait, mindkettõ a Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv XVII. kötetében (Szerk. Galambos Sándor – Kujbusné Mecsei Éva, Nyíregyháza, 2006.) a 249–268, illetve 259–276. lapjain jelent meg. 2 CSORBA, 2006. 252.; TAKÁCS, 2006. 270. 3 Uo. 274.
157
Kiss András
volt a nemesség hozzájárulására.4 A kölcsei Kendék közül az osztálylevél keletkezésének idején az elhunyt kölcsei Kende Miklós fitestvére, Tamás viselte 1610 és 1615 között Szatmár vármegye egyik viceispáni, azaz alispáni tisztét.5 Az 1614-ben elhunyt kölcsei Kende Miklósnak Csekén volt udvarháza – akárcsak a Kölcseyek csekei ágának – és ehhez tartoztak a Szatmár vármegyei csekei, kóródi, csécsei, milotai, fülesdi, valamint a Bereg vármegyei nagymuzsalyi és a Gömör vármegyei csetneki részjószágok. Elsõ felesége, az osztálylevélben említett két árva: Zsófia és Anna édesanyja, ugyanennek az iratnak egyik utalása szerint feltehetõen Újfalvy leány volt.6 Második felesége, Kornis Zsófia, a késõbb grófi címet nyert, Erdély történetében jelentõs szerepet játszott göncruszkai Kornis család sarja. Tõle nem volt gyermeke.7 Ezek szerint kölcsei Kende Miklós elhunyta után, a Hármaskönyvben szabályozott örökösödési rend értelmében az örökség igényjogosultjai az elsõ házasságból született két árva, Zsófia és Anna, akik egyenlõ részben osztoznak az atyai örökségen, valamint a gyermektelen özvegy, aki az osztálylevében említett „iure dotis” jogán, az örökségbõl az õt illetõ „dos”, azaz házassági jutalomra volt jogosult. Ennek megfelelõen az osztálylevélben Kornis Zsófia az özvegységére utaló relicta minõsítés mellett, mint dotalista, azaz gyermektelen özvegy is szerepel.8 Az osztálylevél szövegébõl az derül ki, hogy az elhunyt kölcsei Kende Miklós két árvájának édesanyja már korábban elhalálozott, ezért legközelebbi fitestvérként kölcsei Kende Tamást illette az árvák feletti törvényes gyámság. Õ viszont már elõzetesen megegyezett a gyermekek tartásáról /gondviselésérõl és az õket illetõ javak elosztásáról Kornis Zsófiával, a gyermektelenül megözvegyült második feleséggel, az árvák mostohaanyjával. Ezzel a felek elkerülték az osztályok alkalmával felmerülõ szokásos ellentéteket, ellentmondásokat, következésképpen a vármegyei hites kiküldöttekre csupán az osztály jóváhagyása és hitelesítése hárult. Ugyanakkor tartalmilag az osztálylevél csak az ingatlanok és lábas jószágok számbavételére szorítkozik, az „ingó-bingó marhákat”, lakberendezési tárgyakat, öltözeteket, ékszereket, más osztálylevelektõl eltérõen, nem leltározták. Ez történt az Újlaky Mihály által lajstrom/regesztrum szerint az árváknak átadott anyai örökség esetében is, pedig ebben „arany, ezüst és egyéb asszoni állat öltözõ marhák” is voltak Ezeket, az osztálylevél szavaival: „Kende Tamás kezénél hattuk, hogy az árváknak megtarcsa” Feltehetõen ez az írásba foglalt kimutatás/leltár indokolta azt, hogy az anyai örökséget ne sorolják fel tételesen az osztálylevélben. De mert ezt a lajstromot/regesztrumot 4 5 6 7 8
Vö. EMBER Gyõzõ: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiûzéséig. Bp., 1946. 533. NAGY Iván: Magyarország családai, czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. VI. Pest, 1860. 185. Uo. XI. 393. A göncruszkai Kornis család anyakönyve (1446–1917). Összeáll. VERESS Endre. Bp., 1917. 133. A gyermektelen, másként jószágban ülõ özvegyet asszonytartás illette meg élete végéig, illetve mindaddig, amíg máshoz férjhez ment, függetlenül attól, hogy õ lett mostohagyermekei gyámja vagy sem. Vö. BARTAL, Antonius: Glossarium medaie et infimae latinitatis regni Hungariae. Bp., 1901. 231.
158
Kölcsei Kende Miklós hagyatéki javainak osztálya 1614-ben
nem csatolták az osztálylevélhez és egyelõre ismeretlen, a kutatás kénytelen nélkülözni az osztálylevélben fel nem tûntetett ingó javakban rejlõ, az ezek által szolgáltathatott mûvelõdéstörténeti adatokat. A szabályos eljárás szerint végbement osztályban viszont rendhagyó a gyermekek tartását/gondviselését illetõ, már említett megegyezés a törvényes gyám és a mostohaanya között. Eszerint kölcsei Kende Tamás, a törvényes gyám a mostohaanya, Kornis Zsófia gondjaira bízza Zsófiát, a nagyobbik árvát és a neki járó örökrészt. Éppen a gyakorlattól eltérõ helyzet miatt az árvák tartását/gondviselését és javaik kezelését is részletesen megszabják az osztálylevélben. De mivel a törvényes gyám, kölcsei Kende Tamás kezére bízott csetneki részjószág értéke és jövedelme meghaladta a dotalista mostohaanya kezénél maradt jószágokét, a felek abban is megegyeztek, hogy a törvényes gyám az említett csetneki részjószág jövedelmébõl hozzájárul az özvegynél maradt árva eltartásához, valamint az adósságok megfizetéséhez is.9 Figyelemre méltó az is, hogy az özvegy a kezénél maradt részjószágok jobbágyainak engedetlensége esetében, az özvegynek a legitimus tutor, kölcsei Kende Tamáshoz kell fordulnia, hogy az engedetlen jobbágyokat érdemük szerint büntesse meg. Úgy véljük, hogy ennek indoka az, hogy a dotalista özvegy, aki megegyezés alapján és nem törvényes gyámként kezeli a birtokrészeket, nem rendelkezett a dominus terrestris, vagyis a földesúri hatalom (dominus magistratus) teljes jogaival. Ezzel csak kölcsei Kende Tamás, a törvényes gyám rendelkezett, akárcsak azzal a lehetõséggel, hogy a nem kevés költséggel járó úríszéket tarthasson, emellett pedig a csekei juss a kisebb része volt a gyámság alatti örökségnek.
FÜGGELÉK 10 1614. december 2., Cseke Kölcsei Kende Tamásnak és kölcsei Kende Miklós özvegye, Kornis Zsófiának kérésére Szatmár vármegye egyik alispánja, szolgabírája, valamint két hites ülnöke és tizenegy közbíró Csekén jóváhagyják és hitelesítik az elhunyt kölcsei Kende Miklós hátrahagyott javainak megosztásáról készült osztálylevelet, a két árva leánykának járó, valamint a gyermektelen (dotalista) özvegyet illetõ örökrészt illetõen. Az osztálylevélben kijelölik a két árva gyámját és részletesen szabályozzák vagyonkezelõi teendõiket.
9 ILA Bálint: Gömör vármegye. I–III. Bp., 1944, 1946, 1976 címû kiváló munkájában a kölcsei Kendék nem sze-
repelnek, mint csetneki részbirtokosok. 10 Az osztálylevél átírása a 17. századi források esetében követett gyakorlat szerint történt. Ennek megfelelõen, a ki-
ejtési sajátosságokat megtartva (pl. e helyett í-zés, o helyett a-zás), a szöveget a mai helyesírás szerint közöljük, a hely- és családneveket viszont betûhíven. A szövegben hiányzó szavakat, szótagokat szögletes zárójelben { } pótoljuk.
159
Kiss András
Mi magasmarthj11 Patho Ferenc, Zattmar vármegyének eggyik viceispánya, Marthon Péter ugyanazon vármegyének szolgabírája, Ramoczia Lõrinc és Czeke János, azon vármegyének hütös asszesszori, rosali Kun Lászó, Cziomahazj Péter, Giulafi Mihály, iffijabbik Sulliok István, Mezeõ Péter, Halabori István, Vas Gábor, Galfi István, Czeke Miklós, Keölczej Zsigmond és Nagj Idaj István, közarbiterek etc., adgyuk mindeneknek emlékeszetire, hogy mi ez mai nap, úgymint 2 die mensis Decembris anno 1614, jöttünk volt ide Czeke12 nevõ faluban,13 egyfelõl az nemzetes keölczei Kende Tamás, Zattmar vármegyének eggyik viceispánnya, másfelõl penig az néhai nemzetes keölczei Kende Miklós urunk megmaradott özvegyinek, Kornis Zsófia asszonnak instanciájokra, a végre, hogy az mostan megholt néhai keölczei Kende Miklós urunknak megmaradott két árva leánkájának, Zsófiának és Annának, ismét az meg[maradott] relictának is állapattyak miben maradgyon, annak felette jószágának és egyéb ingó-bingó marhájának is miben maradgyon állapattya, fraterne eligazítatván, helyben hadgyuk. Mint azért articulatim ezek felõl vígeztünk, ekképpen következnek. Elõször azért, mivelhogy maior est personae tutela, quam bonorum, noha mindkét árvának tartása Kende Tamás uramat illette volna tanquam fratrem propinquorum et legitimum tutorem, de mivelhogy az megírt relicta keresztyén14 Istenfélõ asszon állat, mely kétség nélkül nem úgy tartja az árvát mint mostoha, hattuk az nagyobbik leánkát, Zsófiát az megírt relictánál, ugyan az Czekeben levõ udvarházzal és ahhoz való pertinenciákkal. ismét ugyan az czekei, korodi,15 czeczei,16 milotai,17 filesdi18 részjószágokkal és azoknak minden pertiunenciá[i]val19 és az Tiszán való malommal, mely Czekenél vagyon, mely falukbeli részjószágok az megírt udvarházzal együtt vadnak ezen Zattmar vármegyében. Ismét az nagy musaj20 hegyen levõ szõlõkkel és ugyan az nagj musai porcióval, mely Nagy Musalj Beregh vármegyében vagyon, tam jure dotis, quam ad conservationem pupillae. E contra, valami az czettneki21 részjószágot illeti, azt hattuk keolczei Kende Tamás uram kezénél, az kisebbik leánkával, Annával együtt, mint törvény szerint való tutornak, minden hozzá tartozó majorságával és proventusával és majorságbeli marhákkal, ista conditione, hogy õkegyelme az árvát tartván belõle, visellye gondgyát és az két árvának megtarcsa. Mivelhogy azért az czettneki jószágnak proventusa szuperállya az itt való jószágot, mellyet az relictánál hattunk az egyik árvával, arrúl illyen limitatiót 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21
Magosmart – Szamosmagsmart (Mogoºeni). Cseke Következik: az, áthúzva. Köverkezik: Inf, áthúzva. Kóród – Szamoskóród (Corod) Csécse – Tiszacsécse Milota Fülesd A következõ nyolc szót utalójellel a lapszélre írták. Nagymuzsaly – Muzsaly Csetnek, Gömör vármegye (Stitnik)
160
Kölcsei Kende Miklós hagyatéki javainak osztálya 1614-ben
töttünk, hogy annuatim Kende Tamás uram az relictának az árva tartására adgyon húszhúsz forintot, mindaddig míg Isten szerencsét parancsol neki, de úgy, hogy az mikor és mely esztendõben az jószágnak proventusát percipiálhattya õkegyelme, hogy vagy hadak, vagy egyéb obstaculum ellene nem áll. Ha penig az Úristen szerencsét parancsol az árváknak, mind attyai és anyai jószágokbúl egyenlõképpen legyen az házasságokra való kölcsig, és annak utána is ezen megnevezett czekei udvarházban az felül meg22 nevezett falukbeli részjószágokkal egyetemben és minden névvel nevezett örökségekben pacifice megmaradgyon az domina relicta, valameddig az Istenben elnyugott urának nevét viseli. Ha penig az urának nevét mutálná soluta primam dote sua, absque ullo juridico processu, mindeneket éppen az igaz véreknek és successoroknak tartozzék remittálni. Az jószágban penig semmit el ne idegeniccsen, és az dosszát senkitûl egyébtûl fel ne vegye, hanem az igaz successoroktúl, úgymint Kende Tamás uramtól, Kende Pál és Kende Péter uraméktúl és azoknak fiúágon való maradékoktúl, mint közelben való attyafiaktúl, sem maga az relicta, sem utána való maradéki. Mivel penig az Istenben elnyugott Kende Miklós uram másoknak sokkal volt adós, mely adósságoknak megfizetésire elégtelennek mondgya magát az domina relicta, mivel fogyatkozott állapattal maradott, az adósságnak azért megfizetésében sublevált magára Kende Tamás uram, az árvák jószágának jövedelmibûl megfizetni másfélszáz forintot, nevezett szerint Bihari Péternek flo.113, egy beregszaszi23 ötvösnek flo.32, korodi Salamon Andrásnak flo.5., ezeket az árvák jószága jövedelmibûl, úgymint az czettneki jószágbúl tartozzék megfizetni Kende Tamás uram, mikor módot ad Isten benne. Az mi nézi az árváknak annyoktúl maradott marhájokat, az mellyeket Vylakj Mihály uram24 nem régen megadott, azokat regestum szerint Kende Tamás uram kezénél hattuk, hogy az árváknak megtarcsa, azok az marhák penig arany, ezüst és egyéb asszoni állat öltözõ marhák. Az mi az attyoktúl maradott lábas marhákat illeti, azokat mindenestûl az domina relicta kezénél hattuk valamellyek itt az czekei háznál vadnak, úgymint százhúsz juh,25 ötvenöt disznó, hat ökör, egy tehén. Ezekbûl az árvák számára két rész jutna, de mind az doitalistánál hattuk, ista conditione, hogy jövendõben az árváknak az õ részeket tartozzék refundálni, mikor magoknak szállanak, ha dög el nem vonsza, avagy egyéb hatalmas el nem hajtja.. Item az czettneki jószágban az mi marha, akár lábas marha, akár egyéb féle legyen, mindeneket inventarium szerint vegyen kezéhez26 Kende Tamás uram, és az mi majorság leszen az õ kezén, promoveállya, és minthogy az jószág per nélkül ritkán lehet, arra 22 23 24 25 26
Következik: meg, áthúzva. Beregszász (Beregovo) Következik: ne, áthúzva. Következik: hatvan, áthúzva, az ezt követõ ötvenöt szót pedig a lapszélre írták. Következik: az, áthúzva.
161
Kiss András
õkegyelmének vigyázása legyen és az jószág jövedelmibûl prokátort tarcson, hogy az árváknak károk ne következzík jövendõben. Az domina dotalista penig az nála maradott jószágokat törvényekben megtarcsa és az mint az Istenben elnyugott ura ideiben szolgáltatá és tartotta, azon állapotban tarcsa az relicta is az jószágot. Ha ki penig az jobbágyok közül szavát nem fogadná az relictának, találja meg Kende Tamás uramat felõle és õkegyelme büntessen írdeme szerint mindeniket meg, mint igaz legitimus succesor, az kivel az relicta nem bírna. Mely dolgoknak tökéletesen való megállására mindkét félrül, minekünk, felül megírt személyeknek kezeket beatták, hogy ezeket az végezéseket in omnibus punctis et clausulis irrevocabiliter megállják. Datum in possessione Czeke,27 die et anno ut supra. Ezekrûl mindkét részrûl kívánnak vármegye pecséti alatt levelet emanáltatni ad relationem vicecomitis, judicis nobilium, juratorumque assessorum út supra. [A felzeten ]. 1614. die 10 Decembris in che[n]ger28 loco e die sedriae relata per introscriptos, et per me litteras dantur. Expedite sunt litterae Andreas Irinyi juratus notarius mpria. Fogalmazvány Az Országos Levéltár Kolozs megyei Igazgatósága (Arhivele Naþionale Direcþia judeþeanã Cluj) – Szatmár vármegye levéltára – Acta divisionalia Fasc.I. actorum nro, 4. (989.sz. doboz).
ANDRÁS KISS: Miklós Kende’s Disposal of Property in Kölcse in 1614 In 1614 a disposal of property was made on the bequest of the deceased Miklós Kende of Kölcse. This document draws a picture of the social status of the Kende family of Kölcse, which was one of the ancestral families of Szatmár County. It also tells the reader about the family’s connections and property status. The whole document can be found in the appendix. Its transcription was made according to the practice followed in the case of sources of the 17th century. 27 Következik: die et, áthúzva. 28 Csenger
162
