KUBINYI András: A hadszervezet a késő középkori Magyarországon. In: VESZPRÉMY László (szerk.): Rex invictissimus. Hadsereg és hadszervezet a Mátyás kori Magyarországon. Budapest, 2008. 25-42.
Kivonat Mohács előtt Magyarország állandó török támadásoknak volt kitéve a kérdés az, hogy mekkora volt az akkori ország hadi potenciálja? Elvileg a véres kard és a véres nyíl körbehordozásával a lakosság nagy része mozgósítható volt, de a gyakorlatban az egyre növekvő tűzfegyverekkel szemben a harci erejük csekély volt. Magyarország lakossága a 15. században: A központi országrész = 2,2 millió Erdély = 450.000 Szlavónia = 260.000 A) A hadakozók rendje, a nemesség
Elvileg minden nemesi háztartásból egy férfinak kötelező volt hadba vonulni háború idején. A király csak védelemre használhatta őket, de számos esetben, külföldi hadjáratokban is részt vettek. A probléma az volt, hogy a nemesek 2/3-a egytelkes volt, akik nagyjából paraszti körülmények között éltek, így nem tudták megvásárolni a drága páncélzatot és fegyvereket. bár a 15-16. század folyamán többször változtatták a jogszabályokat, többnyire engedélyezték, hogy 10 egytelkes nemes állítson ki 1 íjászt.
B) A telekkatonaság
A magyar haderő egyik legjelentősebb részét képezte, mert jobbágy szám alapján állították ki a nemesek. Zsigmond hozta létre az telekkatonaság intézményét az 1396-os hadjárata után az 1397-es ogy. fogadta el. Többször változott az a jobbágy szám, ami után ki kellett állítani 1 lovast de nagyjából ez a szám 20 és 36 jobbágy között mozgott. Azt nem lehet tudni viszont, hogy a kiállított katona valóban egy képzett zsoldos volte, vagy pedig a földesúr jobbágyai közül került-e ki. A telekkatonaság esetén különbség volt bizonyos országrészek és a birtokok között: - az egyházi birtokoknak például nem a jobbágyszám alapján kellett, hanem egy előre meghatározott bandériumot (zászlóaljat) kellett kiállítani, - Erdélyben pedig már a kezdetektől kezdve szigorúbb rendszer volt érvényben mert az ottani jobbágyok mentesek voltak a kamarahasznától.
C) A királyi bandérium
A királyi bandérium nagyjából 1000 lovast jelentett.
1
Ezenfelül a Mohácsot közvetlenül megelőző évtizedekben a végvárakban még ott volt 1-1 huszáralj, ami szintén a királyi bandérium részét képezte. A király feladata volt továbbá biztosítani 1-1 bandériumot: - erdélyi vajdának, - székely ispánnak, - temesi ispánnak, - horvát bánnak.
D) Királyi városok
A „fejős tehén” általában a király innen kunyerált hadianyagot, fegyvert, ágyút stb. Gyakran adtak a városok gyalogos zsoldosokat is. A Mátyás-kori hadszervezet nagyjából 23 királyi városra számíthatott (a szászokat leszámítva) ez városonként átlagosan 50 zsoldost jelentett 1150 fő (nem egy meghatározó szám)
E) A végvárakban tartott katonaság
Mint fentebb említettem a végvárakban szolgáló katonák is a király hadsereg részét képezték. A végvári katonák jelentették a legnagyobb problémát az uralkodónak az 1470-es évekre alakul ki teljesen, és 1521-ig áll fent. A végvárrendszer két védelmi övezetre tagolódott: - Szörénytől NY-ra „ALSÓ RÉSZEK KAPITÁNYA” = temesi ispán, - Szrebeniktől a tengerpartig a horvát bán alá tartozott
Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy nagyjából olyan 83-100.000 fő volt mozgósítható az országban, de ez nem jelenti azt, hogy ennyit ténylegesen lehetett. Mátyás alatt ez a szám nagyjából olyan 65-70.000 (+ 8-10.000 végvári katona) között mozoghatott, II. Lajos alatt nem érte el a 60.000 főt. Mátyás kapcsán Badurio, velencei követ és von Rotthan német lovag leírása alapján tudjuk, hogy nagyjából 25-30.000 fős hadsereggel rendelkezhetett.
Mátyás seregében viszonylag nagy számban idegen zsoldosok (cseh, morva, német, sziléziai) is szolgáltak. a végvárakban is találunk zsoldosokat (vojnikok, naszádosok), de azok más kategóriába estek, mivel szolgálataikért cserébe adómentességet kaptak.
A „Fekete sereg” és zsoldos sereg:
Haugwitz után jelenik meg a „fekete sereg” elnevezés, korábban és Mátyás korában ismeretlen volt az elnevezés. Az 1460-as években számos nagybirtokos magánhadsereg működik az ország területén ezekből formált egy nagy hadsereget Mátyás (pl. Jan Griskra-val kötött 1462-es megállapodása, korábban Griskra a Felvidéket tartotta a kezében). A zsoldos hadsereg általában mindig problémát okozott az uralkodónak rendszerint a zsold kifizetése, valamint az elszállásolás: - vagy beszállásolást rendelt el számos esetben tiltakozás az egyházi és nemesi birtokosok részéről.
2
- vagy külföldön tartotta a sereget ezt az évente akár kétszer is kivetett rendkívűli adókból fizette. Mátyás halálát követően a „fekete sereg” fellázad: - 1491-ben Mo-n fosztogat, - 1492-ben áthelyezik őket a török elleni frontvonalakra, itt is folytatták a fosztogatást, - végül Kinizsi Pál veri le a fosztogató sereget ekkor nagyjából olyan 8000 nehézlovast foglalhatott magában, ebből csak 2000 éli túl Kinizsi csapását. A zsoldosokról: - vagy közvetlenül bérelte fel őket a király ezzel az volt a baj, hogy sokszor alacsony volt a harcértékük - vagy előfordult, hogy egy kapitányt bízott meg toborzással előnye: a kapitány számára egy jövedelmező üzleti vállalkozás + király számára pedig egy ütőképesebb hadsereg. Mátyás 1480 után kísérletezett a zsoldossereg és az általános hadkötelezettség összekapcsolásával a hol a császár, hol a szultán ellen hívta harcba a nemeseket, ilyenkor adott napon fel kellett vonulni ha már felvonultak nem mentek haza + Mátyás ígéretet tett zsoldfizetésre.
Az 1491-es pozsonyi békével ill. János Albert trónkövetelő elűzésével Magyarország csak a törökkel állt hadban. 1495 és 1520 között Szelim többször megerősíti a békét így a déli végeken is egy békésebb periódus köszöntött be. Ez az állapot azonban csak ideiglenesen állt fent, és ezt a Jagellók is nagyon jól tudták, ezért egyre sürgetőbbé vált a hadsereg reformja. 1498-as hadügyi reform:
Telekkatonasági kulcson alapuló decentralizált zsoldossereget állítottak fel. Éles határt húzott a nagybirtokosok és a nemesség többsége között. Elvileg a sereg állandó, zsoldos és külföldön is bevethető volt, de ez csak a látszat: valójában a nagybirtokosok és a megyékbe tömörült nemesek legális magánhadsereghez jutottak.
A katonai problémák a bandériumok szervezetéből adódtak. A bandérium túlnyomórészt lovascsapatokból állt:
Ez úgy nézett ki, hogy általában egy nemes elszegődött katonának és vitt magával bizonyos számú lovast ezt bizonyítja az is, hogy a zsoldjegyzékben annak a neve szerepelt mindig, aki elszegődött, ő kapta a zsoldot, amit szétosztott lovasai között. Az elszegődött nemes a kapitánynak engedelmeskedett, a lovasai pedig neki. A bandérium kapitánya: - nagyúri bandériumoknál általában a familiárisai közül egy kiemelkedő nemes - megyei bandériumok esetén pedig a megye által választott, általában a megyei politikában meghatározó személy volt. A banderiális katona béke idején is kapott bizonyos mennyiségű összeget cserébe állandóan készenlétben kellett lennie. (~ hópénz) Sokszor előfordult azonban, hogy felvették a pénzt, de a mustrákon nem jelentek meg.
Ez a rendszer nem volt olyan hatékony, mint Mátyás zsoldosserege, ahol legalább a vezérkar képzett katonákból állt, viszont hatékonyabb volt, mint a nemesi felkelés.
3
F) A hadsereg ellátása: 1) Élelmezés: Két elemből tevődött össze: - katonák élelmezése, - lovak élelmezése a) A lovak élelmezése:
Télen száraz takarmánnyal látták el a lovakat, nyáron viszont „füveltetni” kellett őket (ezzel a szükséges vitaminbevitelt is biztosították), emiatt májusban gyakran szüneteltetni kellett a harcokat. A takarmányon kívül azonban zabra is szüksége volt a lónak: - 1 ló = 7,1 l / nap - 10.000 lovas 70.000 l ez naponta 294 mázsa zabot jelentett - ezt a mennyiséget oda kellett szállítani jórészt, Nem lehet figyelmen kívül hagyni a zab árát sem: - 1 quartel (negyed ?) = aratás előtt 10 Ft / aratás után 5 Ft - ráadásul sokszor az aratás előtt nem is tudták biztosítani a kellő mennyiségű gabonát Ezzel részben magyarázható talán az is, hogy 1526 augusztusában (tehát aratás előtt), miért csak Mohácsig jutnak el a magyar csapatok.
b) Katonák élelmezése:
Átlagosan egy katonának: - 0,5 kg húsra - 0,5 kg kenyérre - 0,5-0,75 l borra volt szüksége naponta Ezt általában szekerekre pakolt élelmiszer utánpótlással biztosították, de számos esetben ez már akkor elfogyott, mire a gyülekező helyre értek. A további ellátás biztosítására ezért egyéb források szolgálhattak: - rablás - vásárlás de sokszor a nagy kereslet miatt felment a termékek ára az uralkodó gyakran fordult ármaximalizáló rendeletekhez (pl. II. Lajos is adott ki ilyet 1526-ban) - mozgó piac főleg ezzel kísérletezett Mátyás (+ folyók kihasználása) - markotányosok
2) Hadszer-ellátás:
A zsoldosoknak saját fegyvereikkel kellett megjelenniük. A toborzott katonák esetén, azonban a királynak kellett biztosítania a fegyver- és hadszer-ellátást általában ilyenkor a király a városokhoz fordult. Szintén a városoktól kölcsönözte a király a tüzérséget is, de a királynak volt saját tüzérsége is. Mátyásét pl. Marienwerderi Jakab, porosz tűzmester volt, aki egyben a budai fegyveröntöde vezetője is volt.
4
Gyakran fizették ki a zsold egy részét posztóban, ezzel biztosítva a megfelelő ruházatot a katonáknak. A királyt terhelték a várépítési és karbantartási munkálatok költségei is. - konkrétan persze pl. a horvát bán volt aki végrehajtatta, - 1498-ban elrendelik, hogy a nádor és az országbíró küldjön ki 1-1 embert a (vég)várak felülvizsgálatára, - gyakori volt a magánvárak ellenőrzése is, - a várleltárakból kitűnik, hogy viszonylag kevés volt a rendelkezésre álló ágyúgolyók mennyisége ebből arra lehet következtetni, hogy nem számoltak tartós ostrommal, addig kellett kitartaniuk, amíg a másod vonalból megérkezett a felmentő sereg Szintén a királynak kellett biztosítani a hadsereg segéderőit: - utászok, - kocsisok, - kereskedők, - ácsok, asztalosok, - ezek gyakran éltek az adott végvárban.
G) A mozgósítás
A mozgósítást megbízott toborzó végezte általában valami méltóság (ispán, alispán), de lehetett egy egyszerű királyi megbízott is. - Ők állították össze a hadkötelesek listáját gondoskodtak a szervezésről (mikor, hova kell menni), - Ők büntették meg azokat, akik nem teljesítették a király parancsát. Mohácsnál június 1-én adták ki a királyi parancsot, ami júl. 2-ra Tolnát jelölte meg gyülekezési helynek. Voltak azonban olyan területek, ahova a parancsot még június 12-én sem küldték el. Aztán június 23-én a kamara hirtelen 78 címzettnek küldte szét a parancsot és már a véres kard körbehordozását is elrendelte. Bevonultak, de a bandériumok hiányosak voltak, aug. 29-én: - épp megérkeztek a szlavóniai csapatok, - a horvát csapatok Zágrábnál voltak, - az erdélyiek Szegednél jártak amúgy ott aug. 15-re Tordára tűzték ki a gyűlést, - cseh-német segédcsapatok Győrnél jártak.
Gyakori volt az is, hogy a hadsereg vonulásának biztosítására a helyi jobbágyokat berendelték közmunkára ez számos esetben felháborodást okozott. Kimondott vezérkar ekkor még nincs, ezt a szerepet a: - a király tanács, - és a kincstár töltötte be. Magyarországnak már a 15. században is kiterjedt és elég jó kémhálózata volt tudjuk, pl hogy Szapolyai már 1520-tól állandó kémeket tartott Konstantinápolyba. Sokszor azonban direkt téves információval látták el őket, emiatt gyakran születtek ellentétes döntések a királyi tanácsban (különböző forrásokra támaszkodva hoztak döntést) A legnagyobb problémát mindig a hadsereg kifizetése jelentette. A Mátyás alatti nagy hadsereg és a bevételek korlátoltságának ellentétét (kb. 80%-t vitte volna el a költségvetésnek) csak úgy lehetett feloldani, hogy nem kapták meg a kialkudott zsoldjukat a katonák.
5