MIT KÖVETELHETÜNK, MILYEN CÉLOK LEBEGJENEK A SZEMÜNK ELÔTT A VÁLSÁG KEZELÉSEKOR?
2008. OKT 15-ÉN AZ USA KÖZPONTI BANKJÁNAK ELNÖKE EZZEL NYUGTATTA A LAKOSSÁGOT
NEM CSAK AZT, HOGY A GAZDASÁG FELLENDÜLJÖN, DE AZT IS, HOGY A GAZDASÁGI LELASSULÁST KIVÁLTÓ EGYENLÔTLENSÉGEKET FELSZÁMOLJUK.
Fenntartható
kiút
BÁRMILYEN MEGOLDÁST IS TALÁLUNK A JELENLEGI VÁLSÁGRA, A VÁLSÁG MEGOLDÁSÁNAK MINDENKÉPPEN KEZELNIE KELL A KLÍMAVÁLTOZÁST, AZ OLAJFÜGGÔSÉGET, AZ ÉLELMISZER-ÖNREN DELKEZÉST ÉS -BIZTONSÁGOT, A SZENNYEZÉST; HELYI ÉS GLOBÁLIS KORMÁNYZÁSBAN PEDIG AZ ÁLLAM POLGÁRI RÉSZVÉTELT, AZ ÁTLÁTHATÓSÁGOT ÉS AZ IGAZSÁGOSSÁG ÉS SZOLIDARITÁS ELVÉT.
IN GA TL AN ÁR VE RÉ SE K
Írta: Scheiring Gábor, 2009. január Közremûködött: Boda Zsolt és Málovics György
Hitelpiaci krízis: a kihelyezett hitelek tömeges „bedôlése” (azaz a tömeges fizetésképtelenség) következtében a globális bankszektor olyan mértékû veszteségeket szenved, amely mûködôképességét veszélyezteti.
A dokumentum a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma és az Európai Unió támogatásával jött létre, annak tartalmáért kizárólag a WEED és a Védegylet Egyesület felelõsek.
Kiadványszerkesztés: Kiss Maja
Neoliberális kapitalizmus: a piaci elvek, a szabadpiaci logika (pl. szabadkereskedelem, globálisan egyre szabadabb tôkemozgások) kiterjesztése az élet mind több területére, és ezzel együtt az állami beavatkozás minimalizálása.
R IS HÁT KÁ A GAZ LENNE NKÉRT U DASÁG
KÖLTS ÉGVE TÉSI MEGS Á S G N ZORÍ A L A TÁSOK T K É L HAJ
A Védegylet közpolitikai javaslatai
Zöld energiarendszer alatt a jelenlegi, kimerülô és környezetszennyezô, fosszilis energiaforrásokon alapuló energiatermelés helyett a jelenleginél takarékosabb és sokkal inkább a megújuló energiaforrásokra támaszkodó energiarendszert értjük.
A fekete-fehér képregények forrása (kivéve 8. oldal): http://economicmeltdownfunnies.org/wp-content/uploads/2008/12/EconomicMeltdownComicbook.pdf
JÓ EZT NI TUD
a válságból
Bankmentô akció: a bankszektor állam általi pénzügyi „megtámogatását” értjük.
EU DG Development
MINDENT MEGTESZÜNK AZÉRT, HOGY ELKERÜLJÜK A GAZDASÁGI HANYATLÁST!
CS ÔD ÖK
SÉG ÜLI ÉLK N A K MUN
A második világháború óta legsúlyosabb recesszióval járó globális gazdasági válság kellôs közepén vagyunk, ahogy arra a Valutaalap novemberi jelentése is figyelmeztet.1 A közelmúlt bankmentô akciói egyelôre nem tudták megállítani a dominó effektust, ezért a bankközi és vállalati hitelezés továbbra is pang. Az intenzív szakértôi és politikai vita ellenére mai napig nem látszik körvonalazódni az a válságkezelô program, amely hosszutávon is garantálná a kilábalást. A mára a reálgazdaságra is átterjedt pénzügyi válságból csak állami beavatkozással lehet kilábalni, hangzik a Valutaalap másik figyelmeztetése. Egy másik, nem kevésbé jelentôs globális pénzpiaci tényezô, bizonyos Soros György pedig a Közép-Európai Egyetemen
november 11-én tartott elôadásán amellett érvelt, hogy ezeket az állami beavatkozásokat a zöld energiarendszer és a fenntartható gazdaság infrastruktúrájának kiépítésére kell használni. A reálgazdaságivá alakult hitelpiaci krízis mellett az éghajlatváltozás és a globális egyenlôtlenségek a neoliberális kapitalizmus kudarcát jelzik. Mit tehet ebben a helyzetben Magyarország, amely a rendszerváltás óta a neoliberális fejlôdési modellben látta a szép új világba vezetô utat? Milyen pénzügyi rendszer és milyen gazdaságpolitikai eszközök szolgálnák egy stabilabb, fenntarthatóbb és igazságosabb gazdaság kialakítását hazai és nemzetközi szinten?
Reálgazdaság: Mára a pénzügyi tranzakciók volumenének megnövekedése alapján szokás a pénzügyi szféra és a reálgazdaság “elszakadásáról” beszélni. Azaz, egyes vélemények szerint a pénzpiacok egyre kevésbé kapcsolódnak áruk és szolgáltatások valóságos termeléséhez és cseréjéhez. Ennek egyik példája a devizakereskedelem volumenének megnövekedése. Míg 1977-ben a globális devizaforgalom 18,3 milliárd USA-dollárt tett ki naponta, 1999-ben már elérte az 1,8 billió USA-dollárt, ráadásul a devizaügyletek 80%-át
7 napnál rövidebb futamidôre kötötték. Ezzel szemben a javak és szolgáltatások globális kereskedelme az 1999-es év egészét tekintve mindössze 6,8 billió USA-dollárt tett ki. Azaz kevesebb, mint négy napi devizakereskedelem elegendô lett volna az 1999. évi teljes világkereskedelem lebonyolítására. A reálgazdaság és a pénzügyi szféra elszakadását erôsíti, hogy a spekulációk révén a pénzügyi piacokon sokkal nagyobb profitot lehetett elérni, mint a termelô szférában. http://www.freeweb.hu/eszmelet/54/bellon54.html
1
IMF (2008)
I. Globális helyzetkép: válságok találkozása A globális pénzügyi buborék. A hetvenes évektôl kezdve - a világháború után kialakult, rögzített árfolyamokon alapuló ún. bretton woodsi pénzügyi rendszer összeomlása után - a pénzpiac soha nem látott expanziója vette kezdetét. E fejlôdés eredményeként gyökeresen megváltozott a pénzügyek szerepe: míg korábban alárendelt és instrumentális funkciót töltöttek be, addig mára a pénzpiacon realizálható profitok háttérbe szorítják a reálgazdaságot, az újabb és újabb eszközök a gazdasági alapokhoz való kapcsolódás nélkül szolgálják a profittermelést. A pénzpiacok liberalizációja és a technológiai fejlôdés eredményeként ma gombnyomással mozgathatunk dollármilliárdokat Tûzföldtôl Kamcsatkáig. A napi devizaforgalom az 1980-as 120 milliárd dollárról napi 2 trillió (1012) dollárra, hetvenszeresére ugrott, miközben a globális árukereskedelem „csak” ötszörösére nôtt. E pénzpiaci mozgásoknak tehát csak a töredéke kötôdik reálgazdasági aktivitáshoz, döntô része a pénzügyi rendszeren belüli, öncélú és spekulatív profitvadászatról tanúskodik: erre mondta Keynes nem is olyan rég, hogy kaszinó. A kaszinókat pedig kemény szabályozással kell korlátozni.
? RÔSEK ISME S LÉ ME R TE TÚL
HANYAG FELÜGYEL ET
GYENNÖVEKVÔ E GEK LÔTLENSÉ
LÁCIÓ SPEKU IA N MÁ
A liberalizált és deregulált globális pénzpiac a világgazdaság legdinamikusabb szektora volt az elmúlt évtizedekben. A pénzpiac fejlôdése eleinte a reálgazdasági beruházások bôvülô finanszírozhatóságát eredményezte, s lehetôvé tette olyan területek kilábalását az elmaradottságból, melyek önerôbôl képtelenek lettek volna az ehhez szükséges tôke elôállítására. Ugyanakkor, ahogy nôtt a pénzpiac méretben és komplexitásban, úgy fokozódott instabilitása is. A hetvenes évektôl kezdve sorozatosan alakultak ki pénzügyi válságok: a 82-es hitelválság, a 94-es mexikói válság,
a 97/98-as távol-keleti pénzügyi válság vagy a 2001-es argentin válság. Nem csak globkrit aktivisták, heterodox közgazdászok, hanem a pénzügyek olyan bennfentesei is, mint Stiglitz, Soros vagy Warren Buffett már évek óta figyelmeztettek a pénzügyi rendszer mélyén ketyegô idôzített bombára.
AI AM , A D KOR GE MEK ZTESÉ ? VES HAVER 20 MILLIÓ. HA NEM LENNE 40 MILLIÓ TARTALÉKOM, LEHE T, HOGY MOST EL KÉNE AD NOM A MAGÁNGÉPEMET.
Mit értünk a pénzpiacok liberalizációján? A pénzpiacokon fennálló korlátozások csökkentése, lebontása, immár globális léptékben. Dereguláció: az állam (szabályozó) szerepének csökkentése a piaci logika javára. Heterodox közgazdász: aki nem a közgazdaságtudomány - jellemzôen neoklasszikusnak/neoliberálisnak titulált - fôáramához, domináns paradigmájához tartozik.
Mi a reálbér? A jövedelemért megvásárolható termék, illetve szolgáltatásmennyiség. Azaz, amikor az infláció mértéke meghaladja a nominálbér (azaz a megszerzett jövedelem) növekedését, akkor, bár jövedelmeink nônek, az ezen megvásárolható termékek, szolgáltatások mennyisége csökken.
Fokozódó egyenlôtlenségek. A rendszer elosztásra gyakorolt hatása is káros. Fokozza a jövedelmi különbségeket, óriási vagyonok felhalmozódását teszi lehetôvé a rendszer tetején, míg a többség stagnál. A szegénység nem elszigetelt jelenség, csak mint a rendszer terméke érthetô meg. A Merrill Lynch által kiadott World Wealth Report szerint a világ 9,5 millió „magas nettó értékû egyénének” (HNWI - high net worth individuals) vagyona 2006-ban közel 40 trillió dollárra bôvült, több mint 11,4%-kal növekedve.
Spekuláns: Olyan ügyletkötôk, akik lefedezetlen pozíciót foglalnak el valamely eszközben az árfolyam emelkedésére vagy csökkenésére számítva. Olyan piaci szereplôk, akik hajlandók magas kockázatot vállalni kellôen magas hozam reményében. A spekulánsok várakozásaik alapján kötnek derivatív (az ügylet értéke a deriváció alapjául szolgáló termék áralakulásától függ) ügyleteket, és ôk biztosítják a pénzügyi piacok likviditását, azaz azt, hogy minden termékre és minden lejáratra lehessen üzleteket kötni. Ezen befektetôk akkor kötnek például határidôs vételi szerzôdést egy pénzügyi termékre, ha annak árfolyam-növekedésére számítanak. Ebben az esetben ugyanis, ha lejáratkor a termék árfolyama a kötési árfolyam felett lesz, akkor a piacon megfigyelhetô árfolyam és a kötési árfolyam különbségét megnyerik az üzleten (a határidôs szerzôdés keretében a kötési árfolyamon megveszik a terméket, és a magasabb piaci árfolyamon eladják). http://betbulls.hu/cms2/word/id/606 Jelzáloghitel: A hitel fedezeteként ingatlan szolgál, amire jelzálogjogot jegyeznek be.
2
Ez az ütem több mint kétszer nagyobb, mint a globális átlag GDP növekmény volt 2006-ban (5,4%). Az egyenlôtlenségek növekedése nem csak a vagyoni dimenzióban érhetô tetten. Az ILO legújabb jelentése részletesen dokumentálja, hogy a pénzügyi globalizáció hatására hogyan csökkent a munkajövedelmek aránya a profitjövedelmekéhez képest, és hogyan nôttek a jövedelmi skála alsó és felsô tizede közötti egyenlôtlenségek a legtöbb országban. A növekmény egyenlôtlen elosztását eredményezi az is, hogy a kapitalizmus gyakori válságainak árát is döntô részben a társadalom alsóbb rétegei fizetik meg, ôk azok, akik a recesszió során elvesztik állásaikat, akiknek a reálbércsökkenés közvetlenül érezhetô sokkot jelent. S míg a spekulánsok a jelzáloghitelezésbôl kiábrándulva megrohamozták a nyersanyagokat és élelmiszereket, az emelkedô árak miatt éhezôk milliói tüntettek több tucat országban. A globális kapitalizmus mélyébe van kódolva az igazságtalanság.
HM. NEM FOGUNK TUDNI MEGÉLNI. VAGY
ATTÓL
TÖBBET DOLGOZUNK, VAGY
TARTOK,
A CSALÁD TÖBB TAGJA KEZD EL
ENNEK MINDE -
DOLGOZNI, VAGY MAXIMALI-
GYIKÉVEL
ZÁLJUK A HITELKÁRTYA
SZÁMOLNUNK
TARTOZÁSUNK, VAGY FELVESZÜNK
KELL.
JELZÁLOGHITELT.
HA DOLGOZOM SULI UTÁN, MIKOR ÍROK LECKÉT? APA SZERENKÉT ÁLLÁSSAL C S ÉRE NEM A VILÁG LEGFOGJUK UNDOKABB SOKAT LÁTNI. EMBERE LESZ;
3
Fokozódó környezetrombolás. Ne feledkezzünk meg az éghajlatváltozásról vagy a biológiai sokszínûség drasztikus pusztulásáról, a fajkihalásról sem. Kell magyarázni az identitásválságra épülô fogyasztási kényszer, az eladósodás és a bolygó boldogtalan elfogyasztása közötti kapcsolatot? Vagy a neoliberális exportkényszer és a távolsági kereskedelem környezetterhelô hatása közötti kapcsolatot? Vagy a pénzügyi szférába kódolt rövidtávú szemlélet, a jövô diszkontálása és az erôforrásaink felélése közötti kapcsolatot? A korlátlan növekedésbe vetett hit és a fosszilis energiától való fokozott függôség közötti kapcsolatot? Ezt a rendszert minôségileg új szintre emelte az ipari társadalom és környezete, a kényszerfogyasztó tízmilliók és a jövô generációk, a globális elitek és a környezeti közjavakból kirekesztett, a környezeti kockázatokat aránytalan mértékben viselô nincstelenek (kiket mosnak el a
II. Magyarország fokozott sebezhetôsége Bár politikusaink kezdetben nehezen akartak tudomást venni róla, hazánkat is meglehetôsen súlyosan érintette a pénzügyi válság. Az államcsôd lehetôsége, a forint, valamint az OTP elleni spekulatív támadások elemi erôvel hívták föl a figyelmet a magyar gazdaság sebezhetôségére. Ez a sebezhetôség részben az elmúlt évek elhibázott gazdaságpolitikájából, részben - az ezzel összefüggô - kormányzati hiteltelenségbôl és részben a mai globális gazdasági rendszer szerkezetébôl fakad.
4
szaporodó árvizek, hol próbálják meg elrejteni a veszélyes hulladékokat, kiket szorítanak ki az energianövények?) között feszülô ellentétet. A globális kapitalizmus mélyébe van kódolva a fenntarthatatlanság. A szabályozatlan pénzpiac bukása a neoliberális kapitalizmus rendszerének tarthatatlanságát jelzi. Ez a rendszer a pénzügyi instabilitáson túl a globális környezeti és szociális válság elôidézésében és újratermelésében is fontos tényezô. Ezért sem a helyzetelemzésnél, sem a megoldások terén nem ragadhatunk meg a pénzügyeknél. Felelôs elemzô és politikai erô nem tehet úgy, mintha az elmúlt egy-két évben reflektorfénybe került hitelválságnak, az éghajlatváltozásnak (és a tágabb ökológiai válságnak), valamint a globális szegénységnek nem lenne köze egymáshoz, mintha elképzelhetô lenne egymástól független kezelésük.
ÁÁÁÁÁ! EZ FUTÓHOMOK!
DE NE AGGÓDJANAK...
Neoliberális exportkényszer: a jelenlegi neoliberális kapitalizmusban az országoknak (vagy egyéb területi egységeknek, pl. régiók) pénzügyi-gazdasági egyensúlyuk megôrzése érdekében folyamatosan exportjuk bôvítésére kell törekedniük, amely sok esetben egyéb exportcikk nem lévén a természeti erôforrások túlhasználásához, rövidtávú kiaknázásához vezethet. Rövidtávú szemlélet a pénzügyi szférában: a reálgazdaság háttérbe szorulásával a pénzügyi felhalmozás kerül elôtérbe, amit többek között jellemez a 7 napon belüli ügyletek arányának növekedése. A jövô diszkontálása A jövô leértékelése, amit a közgazdászok jellemzôen a pozitív reálkamatlábakkal azonosítanak. Azonban, ha e kamatlábak megfelelôen magasak (meghaladják pl. a megújuló erôforrások fenntartható használatából származó, évrôl évre elérhetô jövedelmet), akkor a profit és/vagy tulajdonosi érték maximalizálására törekvô gazdasági szereplôk ezen erôforrások jelenbeli teljes kiaknázására lesznek ösztönözve (hiszen míg egy halastó fenntartható használata évrôl-évre 5% jövedelmet hoz, addig a pénz pl. a bankban 10%-ot).
SEGÍTSÉG!
ELÔÁLLUNK EGY TERVVEL A HÉT VÉGÉRE
ÖÖÖ... ÉRTEKEZLETÜNK VAN... ÖÖÖ... NÉHÁNY S Z A K É R T Ô V E L . . . EBBEN A PILLANATBAN... HÁT NEM IS IGAZÁN SZAKÉRTÔK, DE...
TALÁN MÉG KÉT TERVVEL IS!
Miért magasak a forintkamatok? A magyar állam felelôtlen gazdálkodása miatt (is) a Magyar Nemzeti Bank úgy érzi, hogy a forint árfolyamának stabilitása érdekében fontos a jegybanki alapkamat magasan tartása/emelése, mivel ez teremt(het) keresletet a forint iránt, így erôsítve annak árfolyamát. Az európai jegybanki alapkamatnál tartósan magasabb jegybanki alapkamat következtében a devizában történô hitelfelvétel az utóbbi néhány évben jóval olcsóbb volt a forintban történô hitelfelvételhez képest. Mi fán terem az állampapírpiac? Az állam jellemzôen az állampapírok kibocsátásával juthat hitelhez. Ezek piaca az állampapírpiac. Amennyiben az állammal (annak fizetôképességével) szembeni bizalom megrendül, a gazdasági szereplôk nem (még nagyon magas kamat mellett sem) hiteleznek az államnak, azaz nem vesznek állampapírokat. KKV: kis- és középvállalkozás. Jellemzôen azokat a vállalkozásokat nevezzük így, amelyeknek foglalkoztatotti létszáma 10 és 250 közt van. Külföldiek túltôkésítettsége: A munkavállalás magas költségeire a külföldi vállalatok a munka tôkével való helyettesítésével reagáltak többet költöttek gépekre, berendezésekre, s szinte alig növelték a foglalkoztatottak számát -, ami a 2000-es évek közepére a fejlettségi szintünkhöz viszonyított túltôkésítettséghez vezetett. A túltôkésítés következményeképpen pedig jelentôsen lecsökkent a Magyarországra befektetett tôke határhaszna, ezért a külföldiek egyre kevesebb beruházást eszközöltek. E jelenség mindmáig tart, s komoly akadályt jelent a jövôbeli növekedésünk számára is." (Barabás, Holtzer, Orbán és Vojnits, 2008: 8)
Hiteltelen gazdaságpolitika. Az elhibázott, túlköltekezô és hiteltelen gazdaságpolitika története jól ismert. Az államadósság mára megközelíti a GDP hetven százalékát, aminek következtében a forintkamatok rendkívül magasak, ami egyben a nagyarányú devizahitelezést is ösztönözte. A magyar gazdaságot rövidtávon két veszély fenyegette élesen. Az egyik az államcsôd, azaz, hogy az állam nem képes finanszírozni folyó kiadásait, mert szokásos hitelforrása, az állampapírpiac lényegében befagyott. Ezzel szorosan összefügg a második veszély is. Amennyiben az állam nem tudja magát finanszírozni, arra sem lett volna forrása, hogy szükség esetén megmentsen egy bajba jutott magyar pénzintézetet, ahogy azt az Egyesült Államok vagy számos nyugat-európai ország tette. Részben ezzel magyarázható az OTP elleni spekulációs támadás. A forráshiány továbbá azzal is fenyegetett, hogy a külföldi befektetôk eladják 11 milliárd euró nagyságú államkötvényeiket, így az euró árfolyama jelentôsen zuhant volna.
Félperifériás helyzet. Álláspontunk szerint ennél fontosabb azt elemezni, hogy miért került ilyen helyzetbe a magyar államháztartás. Mivel az állampapírpiac nem csak Magyarországon, hanem az egész régióban egyszerre fagyott be, nehezen tarthatóak azok az érvek, melyek szerint a fentiekben is ecsetelt hiteltelen és túlköltekezô gazdaságpolitika lenne az egyedüli felelôs. Hazánk, a régió legtöbb országához hasonlóan mely alól csak Szlovénia kivétel - egy alapvetôen neoliberális fejlôdési modell mellett kötelezte el magát a nyolcvanas években. Ennek lényege a hirtelen és gyorsan végrehajtott liberalizáció és privatizáció volt, illetve az ennek révén bevonzott mûködôtôkére épített export. A kilencvenes évek végére azonban kifulladt a dinamikus tôkeáramlás. Egyrészt, mert drámaian lecsökkent a privatizálható vagyon. Másrészt, mert az olcsó munkaerôre egyre kevésbé lehetett építeni, részben mert a régió országai felébredtek és
MI KOMOLYAN SAJNÁLJUK, AMI TÖRTÉNT VELETEK!”
2
Nagy szerepe volt ebben az Oriens Kilábalás címû tanulmányának.
3
Hozzátartozik a képhez az is, hogy a KKV-k egy része nem is akar, vagy jellegébôl fakadóan nem is tud növekedni (lásd „kisboltok” vagy fodrászat), ezért nem lehet a szektortól egységesen a középvállalkozássá érést elvárni. Mindemellett a szektorban a jelenleginél jóval nagyobb jövedelem- és álláshely-teremtô potenciál van, aminek kiaknázásához a zárványszerûség felszámolása alapvetô fontosságú. 4
Barabás, Holtzer, Orbán és Vojnits (2008), SAPRI (2001).
masszív szociális dömpinggel megelôztek bennünket a tôkevonzási versenyben, részben pedig mert az élô munkát terhelô adók fokozatosan nôttek, ahogy az egyéb adóbevételek aránya csökkent az államháztartáson belül. Az adókedvezmény technikája is egyre kevésbé alkalmazható tôkecsalogató eszköz, többek között azért, mert az EU egyre szigorúbban lép fel az adóverseny ellen az adókedvezmények felszámolását követelve. Mindez egy olyan globális gazdasági környezet-ben ment végbe, ahol az áruk- és szolgáltatások, illetve a tôkemozgások egyre liberalizáltabb mivoltának köszönhetôen a tôkevonzási verseny immár globálissá vált, azaz a régió országain túlmenôen e tekintetben hazánk például ázsiai országokkal is versenyez. A magyar gazdaság duális szerkezete, amit eddig fôleg alternatív-kritikai közgazdászok hangsúlyoztak, az elmúlt hónapokban központi témává vált a gazdaságpolitikai diskurzusban.2 A magyar gazdaság kettészakadt egy hatékony és dinamikus külföldi és egy hatékonyságában a lehetôségekhez képest alulmaradó és pangó hazai KKV szektorra. E kettészakadás mögött két tényezô játszik fontos szerepet, egyrészt a fent hivatkozott adókedvezmények, másrészt az élômunkát terhelô adók és járulékok, melyek eltérô viselkedésre ösztönözték e két szektort. A külföldi szektor visszafogta az élômunka alkalmazását, azaz leállította a munkahelyteremtést, és tôkebefektetéssel helyettesítette azt. A hazai KKV szektor eközben elsôsorban az adóelkerülés stratégiájára támaszkodott, mivel tôkebevonásra nem volt lehetôsége. A külföldieknek túltôkésítettségük miatt egyre kevésbé éri meg Magyarországon befektetni, míg a KKV szektor pedig helyzetébôl fakadóan nem képes növekedni, ugyanis gyakorlatilag nem tud tôkéhez jutni (Kelet-Európában a KKV-k hitelhez jutási lehetôsége nálunk a legrosszabb - egy a KKV szektorban végzett Eurobarométer felmérés alapján hazánkban csak a vállalkozások 33%-a tartja egyszerûen elérhetônek a banki finanszírozást, szemben a kelet-európai 54%-os átlaggal), az adóelkerülésre épülô foglalkoztatás pedig lehetetlenné teszi a hatékonyság növekedését elôsegítô átlátható vállalatszervezési technikák alkalmazását.3 A multinacionális szektor tehát zárványszerûen van jelen a magyar gazdaságban, termelékenysége 3,4-szer nagyobb a hazai tulajdonú vállalatokénál.4
5
III. A fenntartható kiút: Zöld New Deal Pénzügyi válság, szociális válság és környezeti válság - egy tôrôl fakadnak. A megoldás csak rendszerszintû átalakítás formájában képzelhetô el. A tûzoltás fontos, de édeskevés. A személyes értékváltás fontos, de elégtelen. Nincs varázsrecept. Sem a kapitalizmus felszámolását követelô hangok, sem a technológiai fixben hívô, a status quot fenntartani igyekvô intézkedések nem jelentenek valódi megoldást. Rövid, közép és hosszú távú intézkedések komplex rendszerébôl álló cselekvési programra van szükség, melyek részben helyben, részben regionális, részben pedig csak nemzetközi együttmûködésben valósíthatóak meg. A neoliberális kapitalizmus intézményrendszerét kell átalakítani, úgy, hogy a rendszer logikája változzon meg. A válság lehetôség, hogy a politikai elit kihúzza a fejét a homokból és túllépjen saját provincializmusán.
Új összefogásra, új vízióra és új eszközökre van szükség. Az ökopolitikára hárult a feladat, hogy felvázoljon egy olyan jövôképet és cselekvési tervet, mely valódi választ ad a válságok találkozására. Ezért az alábbi programot ajánljuk megvalósításra:
Expanzív költségvetési politika: az állam bevételeit jelentôsen meghaladó mértékben költekezô költségvetési politika, amely a gazdaságban a kereslet élénkítéséhez vezethet és így növelheti a jövedelmeket és a foglalkoztatást, azaz hozzájárulhat a válságból való kilábaláshoz.
ODA A BÔSÉG!
A közpénzügyi törvény az állam felelôtlen túlköltekezését és túlzott eladósodását hivatott kordában tartani az által, hogy a költségvetési hiányt törvényben meghatározott kereten belül tartja.
•
el kell fogadni a közpénzügyi törvényt;
•
minél elôbb csatlakozni kell az euróövezethez, illetve az annak „elôszobájának” számító ERM2 rendszerhez. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a mostanihoz hasonló pénzügyi válságok esetén az euróövezethez való tartozás nagyobb biztonságot és monetáris stabilitást jelent.
A profitrepatriálás a nyereség „kimenekítését” jelenti: a hazánkban mûködô külföldi cégek Magyarországon keletkezô nyereségüket nem feltétlenül hazánkban költik el (pl. fektetik be újra), hanem azt az országból kivonják. Transzferárazás: multinacionális vállalatok az országhatárokon átnyúló, de cégcsoporton belüli „ügyletek” lebonyolításával nagy mennyiségû nyereség eltüntetésére képesek (pl. papíron know-howk cserélnek így gazdát cégcsoporton belül), amely az adóelkerülés eszközéül szolgál.
•
HÚ, EZ ÓNIX! MÉÉÉÉG AKAROK!
HÉ, NEM! EZ SÁR! VIGYÉTEK INNEN!
Átalakítások Magyarországon Az azonnali összeomlás veszélye az IMF-EUVilágbank csomag (20 milliárd eurós hitelkeret) révén rövidtávon elhárult, így most a feladat az ország pénzügyi helyzetének olyan stabilizálása, mely képes megteremteni egy hosszú távú és fenntartható kilábalás alapjait. Mivel expanzív költségvetési politikára rövidtávon nincsen lehetôség, a hangsúlyt a stabilizációra, a válság költségeinek egyenlô elosztására és a szerkezeti reformokra kell helyezni Ennek érdekében a következô lépések megtétele szükséges: •
6
tovább kell csökkenteni a költségvetési hiányt. A bevételek növelését elsôsorban a fogyasztási és jövedéki adók (pl. az üzemanyagot terhelô adók), a vagyonadó és a „zöld adók” (lásd alább) növelése, bevezetése révén tartjuk elképzelhetônek. A kiadási oldalon nem látunk egyetlen szektort, ahol elviselhetetlen társadalmi feszültségek nélkül százmilliárdos nagyságrendben lehetne megtakarításokat elérni, így valószínûleg több szférából, körültekintô mérlegelés után lehet forrásokat lefaragni.
•
ehhez azonban a külsô adósságpályát rendbe kell hozni és fenntarthatóvá kell tenni, hogy biztosan csökkenjen a reálkamat. Az eladósodottság további növekedése a magyar gazdaságot fenyegetô egyik legnagyobb veszély. Ennek elkerüléséhez felelôs költségvetési politikára van szükség. ehhez rövid távon, a gazdasági válság emberek nagy tömegeit érintô negatív hatásainak elkerülése érdekében a gazdasági aktivitás élénkítésére van szükség, az ország anyagés energiaigényének, illetve a jövedelmi különbségek további növekedése nélkül. Szándékosan nem növekedést írtunk, ugyanis nem az a lényeg, hogy nô-e a bruttó hazai termék
(GDP). Az viszont fontos, hogy munkahelyek maradjanak meg és jöjjenek létre, méghozzá a leghátrányosabb térségekben is. Ehhez komplex programokra, a helyi gazdaság, a mikrovállalatok, a KKV-k, a szövetkezetek és a gazdálkodásra képes civil szervezetek támogatására van szükség - nem kizárólag anyagi, hanem jogszabályi és szimbolikus támogatására is. •
egyenlôbbé kell tenni az elosztás rendszerét, és ennek finanszírozásából minden teherbíró rétegnek ki kell vennie a részét;
•
fel kell számolni a gazdaság duális szerkezetét: egyenlô versenyfeltételekre és a KKV szektorra célzott fejlesztési programokra egyaránt szükség van;
•
a multiszektornak nyújtott külön adókedvezményeket és támogatásokat fel kell számolni, s közben javítani kell a hazai KKV szektor pénzhez (hitelhez és tôkéhez) jutási lehetôségét;
•
a kormánynak nemzetközi együttmûködésben föl kell lépnie a profitrepatriálás és a transzferárazás visszaszorítása érdekében, a pénz helyben maradását ösztönözve;
•
a rossz gazdasági szerkezet felszámolását segítheti az adórendszer átalakítása is: csökkenteni kell a munkát terhelô adókat és járulékokat, és növelni kell az erôforrásokat, illetve a fogyasztást terhelô adókat.
" SZOLIDÁRIS GAZDASÁG "
OLYAN GAZDASÁGUNK LEGYEN, AMELYIK MINDENKINEK KEDVEZ, NEM CSAK A LEGGAZDAGABBAKNAK.
7
A globális pénzügyek reformja Tisztában vagyunk vele, hogy hazánk lehetôsége a nemzetközi gazdasági kormányzás alakítására kicsi, ugyanakkor a jelenlegi helyzet soha vissza nem térô alkalmat ad arra, hogy hazánk pozitív és elôremutató javaslatokkal és ilyen kezdeményezések támogatásával felhívja magára a figyelmet és visszaállítsa az elmúlt években elpárolgott bizalmat. A gyengén szabályozott és instabil globális pénzügyi rendszer helyébe egy stabil és a hosszú távú gazdasági, társadalmi és környezeti szempontokat egyaránt figyelembe vevô globális pénzügyi rendszert kell létrehozni. Ennek érdekében: •
•
tôzsdei nyereséget meg kell adóztatni, a devizatranszferekre ki kell vetni az ún. Tobin-adót, ezáltal korlátozva a rövidtávú spekulatív mozgásokat, hûtve a pénzügyi rendszert, továbbá új forráshoz juttatva a fejlesztési programokat; fel kell számolni az adóparadicsomokat (az USA terrorizmus elleni harc jegyében tett pénzmosás elleni lépései megmutatták, hogy politikai akarat esetén felszámolhatóak az offshore központok), az együtt nem mûködô államokkal szemben szankciókat kell bevezetni, a velük való kereskedés korlátozásának lehetôségével;
Adóparadicsom alatt olyan országot, települést vagy egyéb területet értünk, amely olyan kedvezô adózási feltételeket biztosít, hogy ez által vonzóvá válik a befektetôk szemében. Sok cég azonban csak névleg van jelen az adóparadicsomokban, hogy így elkerülhessék azokat az adókat, amelyeket tényleges gazdálkodásuk helyszínén fizetniük kellene. Az ún. offshore-cégek jelentôs része is ebbe a kategóriába tartozik.
•
•
•
a bankok tôkehányadra vonatkozó elôírásait szigorítani kell, a 8%-os tôkekövetelményt emelni kell és a tôkeszabályokat ki kell terjeszteni az új típusú eszközökre (pl. hitelderivatívák); az ENSZ égisze alatt létre kell hozni egy új, demokratikusan ellenôrzött multilaterális nemzetközi pénzügyi hatóságot, mely felügyeli a pénzpiaci folyamatokat, elemzi a pénzügyek hatását a reálgazdaságra, a természeti környezetre és a társadalompolitikai célokra, valamint koordinálja a tôkeáramlással kapcsolatos politikákat, kiváltva ezzel a WTO/GATS szerepét; az elmúlt évtizedekben csúfosan szereplô hitelminôsítô intézeteket - melyek a figyelmeztetések ellenére gerjesztették a kockázatos hitelkihelyezést - sokkal határozottabb szabályozás alá kell vonni;
•
a szabályozatlanul tevékenykedô, spekulációra szakosodott, a rövidtávú gondolkodást intézményesítô fedezeti alapok (az ún. hedge fundok) mûködését radikálisan korlátozni kell - bár ezek szerepe Magyarországon egyelôre csekély, a nemzetközi fellépésre nagy szükség van;
•
a helyi gazdasággal szorosan együttmûködô, csekély profittal dolgozó takarékszövetkezetek, helyi és non-profit bankok II. világháború után kialakult rendszerét újra kell éleszteni az EU versenyjoga alóli mentesítésükkel, adókedvezményekkel és népszerûsítô kampányokkal; illetve nagyobb teret kell biztosítani a helyi erôforrások jobb kihasználását lehetôvé tevô helyi pénzeknek (LETs).
Hitelminôsítô intézetek: napjainkra a befektetôi kockázatészlelést nagyban meghatározó ún. nemzetközi hitelminôsítô intézetek alakultak ki, közülük a legismertebbek a Sandard and Poor's és a Moody's. Ezek bizonyos idôszakonként egyes régiók /országok/települések/cégek értékpapírjait minôsítik abból a szempontból, hogy azok mennyi kockázatot rejtenek magukban. Egy ország hitelminôsítésének lerontása meghatározza például azt, hogy az adott ország milyen áron jut forrásokhoz (a kockázatosnak ítélt esetekben ugyanis a befektetôk drágábban - magasabb kamatra adnak csupán hitelt). Hitelkihelyezés: amennyiben a hitelminôsítô intézetek a hiteleket alacsony kockázatúnak ítélik, akkor hozzájárulnak a hitelezés ösztönzéséhez. A helyi pénz vagy szívességbank kisebb közösségekben tud mûködni: az egymásnak nyújtott gazdasági tevékenységek révén teremt hitelpénzt. (A pénznek nem kell valódi pénznek lennie, lehet egy kockás füzetbe történô bejegyzés is.) Ha munkát végzek neked, hitelpénz kerethez jutok, amit mások munkájának a megfizetésére vagy áruvásárlásra fordíthatok. A LETS alkalmas lehet hátrányos helyzetû közösségek gazdasági tevékenységének, sôt, közösségi életének felvirágoztatására. A világban ma több ezer helyen, elsôsorban az Egyesült Államokban, Kanadában és az Egyesült Királyságban mûködnek ilyen rendszerek.
JÓ NAGY SLAMASZTIKÁBA JUTTATTATOK MINKET! Egy kötött pulóvert szeretnék
BANKOK
8
SUBPR IM VÁLSÁ E G
Ô NYL LIGÉ HITE
Az ajtóimat szeretném befestettetni
Spanyolul szeretnék tanulni
Ármechanizmus: a piacon a gazdasági szereplôk az árak változásán (ármechanizmuson) keresztül kommunikálnak egymással. Az árak jelzik elvileg a relatív szûkösséget, és bizonyos elméleti közgazdaságtani modellek szerint ezen közvetített információ alapján eszközül szolgálnak a társadalmi jólét maximalizálásához. A valóságban e folyamatok természetesen sokkal bonyolultabbak, mint az elméleti modellekben. GPI, HDI, SHDI: e mutatók a jelenlegi gazdaságpolitika által fô jóléti mutatóként számon tartott GDP-t (amely nem más, mint az adott ország területén megtermelt és végsô fogyasztásra került termékek- és szolgáltatások értékbeli összessége) korrigálják úgy, hogy az a piaci ügyletek értéke helyett ténylegesen a társadalmi jólétet, illetve annak változását mutassa.
A reálgazdaság újraélesztése ökológiai ugrással A válság már most reálgazdasági recesszióhoz vezetett, ami fokozza a társadalmi problémákat és terepet ad az erôszakos mozgalmak megerôsödésének. A piac önmagában mûködésképtelen, az ármechanizmus egyedül alkalmatlan az ökológiai és szociális válság kezelésére. A hitelezés a bizalomvesztés miatt gyakorlatilag leállt, ezért a vállalkozások nem tudják beruházásaikat finanszírozni. Az ördögi kört csak kívülrôl lehet megtörni. A harmadik világháború és az ökológiai katasztrófa helyett itt az alkalom az ökológiai ugrásra és a fenntartható gazdaság kiépítésére egy új ökológiai keynessianizmus révén. Ennek jegyében javasoljuk: •
GPI - Genuine Progress Indicator Valódi Fejlôdés Indikátora - a személyes fogyasztás korrigálja többek közt a jövedelemelosztással (igazságosabb jövedelemelosztás esetén magasabb társadalmi jólétrôl beszélhetünk), a gazdasági növekedés környezeti és társadalmi költségeivel (negatív irányba), illetve a piacon nem megjelenô, de a jólétet növelô tevékenységek (pl. házimunka) értékével (pozitív irányba).
a gazdaság motorját nem a fenntarthatatlan hitelezésbôl finanszírozott fenntarthatatlan fogyasztásra (autóipar és szén alapú energiarendszer) kell építeni, hanem a megerôsített helyi gazdaságra és a zöld piacra: a helyi élelmiszertermelésre, és a megújuló energiák (pl. biomassza) alkalmazása révén a helyi energiatermelésre, a kis- és középvállalatokra, a szövetkezetekre és egyéb közösségi vállalkozásokra, amelyeknek elsôdleges célja nem a profittermelés, hanem a munkahely- és esélyteremtés;
•
szükséges, hogy különbséget tegyünk gazdasági növekedés és fejlôdés közt, azaz a GDP növelése ne legyen önmagában cél, hanem esetlegesen egyéb társadalompolitikai célok megvalósításának, más, ténylegesen az emberi jólétet mérô mutatók (mint pl. a GPI, HDI, illetve SHDI) növelésének eszközeként szolgáljon;
•
közösségi forrásokból az eddigieknél nagyságrendekkel nagyobb mértékû támogatásokkal ki kell építeni a fenntartható gazdaság infrastruktúráját: beruházásokra van szükség az energiahatékonyságba, a megújuló energiákba, az ökológiai építôiparba, a fenntartható közösségi közlekedésbe, az ökológiai mezôgazdálkodásba;
•
az ökológiai gazdaság mûködtetése elképzelhetetlen egészséges és képzett emberek nélkül, ezért a közszolgáltatások (egészségügy, oktatás, víz és csatorna, közösségi közlekedés) privatizációja helyett azok fejlesztésére, igazságosabbá és hatékonyabbá tételére van szükség - csak így szavatolható, hogy a gazdasági fejlôdésbôl származó elônyökbôl mindenki részesedjen;
HITELSZO VETKEZET
HDI - Human Development Index, Emberi Fejlôdés Indexe. Az ENSZ jóléti mutatója (az ENSZ évente publikálja az ún. Human Development Reportban), amely a személyes fogyasztás mellett a jólét komponenseként számításba veszi az emberek egészségi állapotát, illetve tanulási lehetôségeiket is. SHDI - Sustainable HDI - Fenntartható Emberi Fejlôdés Indexe: a HDI-t környezeti szempontokkal bôvíti.
•
az ökológiai ugráshoz szükséges tudás és technika elôállításához államilag finanszírozott kutatás-fejlesztési programokat kell indítani;
9
•
1
e programok finanszírozhatóak, ha megvalósulnak a fenti stabilizációs lépések, valamint ha újraszabályozzuk a pénzügyi szférát ez esetben a forrásoldalon kiemelt jelentôsége van három intézkedéscsoportnak:
2
nemzetközileg koordinált adók (mint amilyen a fent hivatkozott Tobin-adó, vagy a szén-adó) kivetésével óriási összegek szabadíthatóak fel a fejlesztések fedezetéül - számos ország jelezte, hogy hajlandó lenne ilyen adók bevezetésére, amennyiben további országok csatlakoznak hozzájuk;
3
Adóügyi együttmûködés: egyes vélemények szerint a tôkemozgások globális liberalizációjának következtében a tôke mobilitásának növelésével az egyes nemzetállamok immár nem képesek adót kivetni a tôkére, tekintettel arra, hogy magas nemzetállami adók esetében a befektetô más helyet keres magának - azaz máshol fektet be, termel. Így az államok közt egy lefelé irányuló adóverseny indul be a tôkevonzás érdekében, ami a jóléti és környezeti szabványok lebontásához vezet. Amennyiben sikerülne adóügyi együttmûködéseket kialakítani, akkor az országoknak nem kellene az adóterhek csökkentésével versenyezniük a tôkéért.
az erôforráshasználat és környezetterhelés megadóztatásával, illetve az élô munkát terhelô adók és járulékok csökkentésével javítható a foglalkoztatás és ösztönözhetôek a fenntartható gazdasági tevékenységek; jelentôsen fokozni kell az államok közötti adóügyi együttmûködést: csökkenteni kell az adóversenyt, vissza kell szorítani a transzferárazást, ezáltal jelentôs adóbevétel növekmény érhetô el.
Hivatkozások és felhasznált irodalom ATTAC International (2008): The Time has Come: Let's Shut Down the Financial Casino. ATTAC's Statement on the Financial Crisis and Democratic Alternatives. Barabás Gyula, Holtzer Péter, Orbán Krisztián és Vojnits Tamás (2008): Kilábalás: Tanulmány a magyar gazdasági növekedés fellendítésérôl. Budapest: Oriens Beijing Declaration (2008): The Global Economic Crisis: An Historic Opportunity for Transformation. An Initial Response from Individuals, Social Movements and Non-Governmental Organizations in Support of a Transnational Programme for Radical Economic Transformation. Benedek Dóra, Lelkes Orsolya, Scharle Ágota és Szabó Miklós (2006): “A magyar államháztartási bevételek és kiadások szerkezete 1991-2004 között”, Közgazdasági Szemle, LIII. évf., 2006. február (119-143. o.) European Green Party (2008): Put Capitalism on a Green Leash. Adopted resolution, 9th COUNCIL MEETING, Paris, 9-12th October 2008. George, Susan (2008): Transforming the Global Economy: Solutions for a Sustainable World. The Schumacher Lecture, October 10, 2008. ILO (2008): Green Jobs: Towards Decent work in a Sustainable, Low-Carbon World. Geneva: ILO.
······· Új célt kell tehát kitûzni a gazdaságok elé. Az eladósodásból finanszírozott fogyasztás, amire a világgazdaság az utóbbi években épült, nem csak pénzügyileg fenntarthatatlan, hanem ökológiailag is. A konzumerizmus nem gazdagít, hanem elszegényít. Olyan fejlôdési modellt kell választanunk és olyan célokat megfogalmaznunk, melyek úgy lehelnek új életet a reálgazdaságba, hogy közben nem fokozzák a pénzügyi instabilitást, hozzájárulnak az éghajlatváltozás és a környezeti válság megfékezéséhez, valódi lehetôséget teremtenek a szegénység felszámolására illetve az egyenlôtlenségek csökkentésére és esélyt adnak a hétköznapjaik sivársága elôl a fogyasztásba menekülô tömegeknek életük gazdagabbá tételére. Mindez elképzelhetetlen a politikai rendszer demokratikusabbá tétele, a társadalmi részvétel kiszelesítése és a közösségi önszervezôdés megerôsítése nélkül. Nem önkorlátozást és leépítést hirdetünk, hanem a személyes, gazdasági és társadalmi megújulás lehetôségét.
10
ILO (2008): World of Work Report 2008: Income Inequalities in the Age of Financial Globalization. Geneva: ILO. IMF (2008): World Economic Outlook Update. November 6. Washington, D.C.: IMF. URL=http://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2008/update/03/index.htm
Egy klímabarátabb életmód
(Green buildings=) Zöld épületek
Újrahasznosuló
Lukács András, Pavics Lázár és Kiss Károly (2008): Az államháztartás ökoszociális reformja. Budapest: Levegô Munkacsoport.
Kis- és középvállalatok, családi birtokok, takarékTermôföldek szövetkezetek megôrzése, közvetlen állami támogatása
energia térnyerése
élelmiszerkereskedelem támogatása
Közösségi
Klímaváltozás
Otthonhoz közel esô
önszervezôdés támogatása
Üvegházhatású gázok mérséklése, felkészülés egy alacsony szén-igényû jövôre
munka- és tanulási,
Természeti területek
képzési lehetôségek Kis ökológiai
védelme és kezelése
lábnyomú fejlôdés Zöld infrastruktúra
Merrill Lynch & Capgemini (2007): World Wealth Report 2007. Merrill Lynch and Capgemini. NEF (2008): A Green New Deal: Joined-up policies to solve the triple crunch of the credit crisis, climate change and high oil prices. London: New Economics Foundation. SAPRI (2001): A gazdasági szerkezetátalakítás társadalmi-gazdasági hatásai Magyarországon (Magyarországi SAPRI Nemzeti Irányító Bizottság Záró Jelentése). Budapest: SAPRI. Wahl, Peter (2008): Making Financial Markets Work for Development. An EED working paper for the International Follow-Up Conference to Review the Implementation of the Monterrey Consensus in Doha, Qatar, Nov 29 - Dec 1, 2008.
TömegHatékony, alacsony kibocsátású áruszállítás
közlekedés, kerékpározás, séta támogatása, gépjármû használat visszaszorítása
11
