Kiss József. ftozlftfo. \ A 11 i m a 11 a 1 i a e. ELÖEIZETÉS: E g y e s szám ára 20 krr. 46. szám. I. évfolyam. Egy régi udvarház gazdasszonya

Ésj^jyÉSZETT I. évfolyam

Kiss József.

Egy régi udvarház gazdasszonya. PALÁGYI

LAJOS:

Evelődés. TOLNAI

Míg

a

LAJOS:

harag

JUSTH

tart.

\

ZSIGMOND:

A 11 i m a 11 a 1 i a e. BRÓDY

SÁNDOR:

Egyetemi tanáraink Dr, K o c h r ó l .

AMERIKAI

DOLGOK.

A PÉNZ.

M

I nnen-o n nan.

ELÖEIZETÉS: Egész évre Félévre . . Negyedévre

10 frt — kr. 5 „ — „ 2 „ 50 „

(jyarinatbv

E g y e s szám ára 20 krr

L

Hornyánszky Viktor Budapesten

Akadémia-utcza

4. s z á m .

1 wjmmmmmms f

'

1

Zsigdné.

ftoZlftfo 46. szám

A legjobb

karlsbadi czipők urak. nők és gyermekek részére, minden gondol ható minőségben és nagy választékban, úgyszinte posztó-, filz- és nemez czipők. Egyedül kaphatók

•K a j á r í D e z s ő n é l r

i

liülonl>'K<-*sea<'k literiek II 1.4II. f r , « . o. kény- e« fAJnsIftlinkra. I K továbi.á ' ,t.<1&.°

GERENDAYÁ.és FIA ACAD. SZOBRÁSZ.

MÁRVANYMÜ GYARA BUDAPESTEN MARÍA VALÉRIA U T C Z A í 5 1. Rajzokkal dpemesen szobaiunk Cyán udvarés roúlerem. Molnár ulfczá- A."

m

$ <•

T ö k e b e f e k t e t é s r e —

i

<• l>

Az: e g y e s ü l t

a j á n l t a t n a t

budapesti

| főYárosi takarékpénztár 4 l / a ° / „ - o s

J

záloglevelei.

$ A z á l o g l e v e l e k 100 f r t , 5 0 0 f r t , 1000 f J és 5 0 0 0 f r t o s darabokban vannak kiállítva, félé <• kisorsolás utján 4(»'/, é v a l a t t t e l j e s n é v é r t é b e n b e v á l t a t n a k és május i-én és november iesedékes szelvényekkel látvák el. < | Ezen záloglevelek napi árfolyamon az alólirt b a l t * és p é n z v á l t ó c z é g n é l kaphatók 4I

| May, E l f e r é s Adler | ^

BUDAPEST, V .leer., F ü r d ő - u t c z a

r ^ y » i ^ t t^f* r^^ - *

« ^ t r^tf"» t ^ i r ^ " »

D I C K Fogmüvész Budapest,

6 .

t ^ t r^^»

r^^"» rj

B . Zahnai Budap

Kerepeser-Ê

Kerepesi-űt 12.

I. Stoc

I . emelet.

i^* t^W

s z á n

t^^*

t^R*

n^A*

Az „Entreprise des pompes funébr I. budapesti temetésrendező intézet

elvállalja a temetések r e n d e z é s é t az elismert o l c s ó b b á r a k mellett, m á r 10 f o r i n t t ó l keze Teljes temetések

halottas-kocsikkal eszközöltetnek.

vidékei

Síremlékek már 5 írttól kezdve kaphat Felvételi

helyiségek :

B u d a p e s t , I V . , K i g y ó - u t c z a 1. s z á n VII., Andrássy-út 30. szám. Vár, Szt-háromság-utcza , VI., Dohány-utcza 57, szám. Tabán, Palota-utcza 7. s

I.

Évfolyam. Szerkesztőség: BUDAPEST

V I I I . , J ó z s e f - k ő r ú t 44. szám.

Kéxjralok vissza nem adatnak. Előfizetési föltételek: Egész évre frt 10.— Fél évre » 5.— Negyedévre . . . » 2.50

1890.

46.

A HÉ

szám,

Kiadóhivatal: BUDAPEST V., A k a d é m i a - u t c z a 4. s z á m .

Hirdetéseket lapunk számára elfogadnak:

TARSADALMI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖZLÖNY

az összes budapesti hirdetési irodák ; Németországban kizárólag

S t e i n e r A d o l f hirdetési irodája,

SZERKESZTI

B u d a p e s t ,

KISS

BERLIN

JÓZSEF.

novemlDer

16.

és

HAMBURG.

—' »

Természetes, hogy Gyarmathy Zsigánénál ebédeltem. Természetes, hogy az az úr, kit aggasztott egy ideTavaly nyáron betegen kóboroltam Kalotaszegen. ' gen ember ebédjének problémája: Gyarmathy Zsiga volt. Legelsőbb azzal mulattam magamat, hogy fürdőket fedez- Mosolygott, hogy beléptem: «No nem ment vendéglőbe; tem föl, a mi sokkal egyszerűbb dolog itt, mintsem hin- ennek megjött az esze.» Megmondtam a nevemet és igy nék : az ember találomra kiszáll valami hegyövezte állo- kisült, hogy egy mesterséget folytatok a ház asszonyámáson, felül egy bodza-fa szekérre és bemegy a hegyi val, a mint Erdélyben mondanák: «én is kicsided regéfalvak mentén; talál ott forrást, erdőt, madárdalt bőven. nyeket irok». Sőt itt-ott egy-egy fürdővendéget is, csúzos oláh pópát De regényekről nem beszélgettünk most. Ebédideje familiástúl, orvosi javallás nélkül gyógyuló parasztokat, a volt, a mikor valami áhitatszerűen szótalan hangulat fogja kik ha már eljöttek; fürdőznek isten igazában, benn van- el a magyar embert. Leültünk a nagy asztalhoz, melynek nak egész délután a jéghideg vizben, és estére nem győzik végén a nevelő úr — református papjelölt — egy hosszú magukat pálinkával, ha újra föl akarnak elevenedni. Néha, juharfa-ággal végig legyintett a fejünk fölött. (Ez a levalamelyik hirre-kapottabb fürdőcskében tizenöt-húsz úri gyeknek miatta történt.) vendég is összeverődik, kijönnek Kolozsvárról, átjönnek Nem tudom miért, de a legyek ellen való védekeVáradról, átnéznek a b.-hunyadiak. Majd meg — vasár- zésnek e módja azt a hangulatot keltette bennem, mint naponként — az egész fürdő átrándul Hunyadra. ha valami régi udvarház vendégszerető asztalánál ülnék. Az én kis társaságommal én is átkocsiztam tavaly Ezentúl is semmi,, de semmi nem vallott itt arra, hogy nyáron Kalotaszeg fővárosába. Vasárnap volt, munkaidő egy regényiróné ebédlőjében vagyok. Az ablakon keresztül után való évad, az utczán, a templom előtti 'téren volt látom, mint sürögnek, forognak a ház cselédei, sok-sok az egész város. Csak spanyol piktorok képein lát az em- fehérnép, mint a hogy régen. Hajadonok, öreg asszonyok, ber annyi szint és olyan harmóniát a szinben, mint itt. kis pesztrák. A" háziak alig vannak négyen-öten, mégis a Itt tessék-megnézni, mi .az a kalotaszegi, a világ legszebb, sok szolgáló mintha alig birná ki odakint a dolgot. A legpittoresquebb paraszti. viselete; ruha, a mely igazán konyhából' is a mozsárnak nagy és lázas dörömbölése poétikus. A. régi velenczei csipkéről mondta valami okos hallatszik be. Hozzák a szószos és szósztalan erdélyi éteúr, hogy oiyan, mint egy simphonia; nos, ez a himzés leket, ugyanárra a módra készítve, a hogy Apafi Mihály .pedig, a melylyel telisded teli vannak ezek a karcsú, uram ö kegyelme szerette. Ha nem völna erdélyi fából barna asszonyok, olyan mint — egy magyar népdal. És való az asztal, hát roskádoznék az exotikus, de annál jobb a vörös himzéses, fodor vásznas ingvállakhoz hogy illik erdélyi eledeles-tálak alatt. És milyen neve van az ennia fuszuly, a mi hogy miképen van elhelyezve a roko- valóknak! Magyarúl vannak és magyar ember nem hallyákon és hogy tulajdonképen micsoda: nem is tudom. lotta róluk soha, hanem ha itt nem járt. Volt még baraValami görögös, azaz inkább valami spanyolos, sőt sokan boly is; csudálják-e hát, ha a ház asszonyára nézve egy azt mondják, hogy oláhos stilust lop a magyaros vise- pillanatig se járt az eszembe, hogy ime a magyar George letbe ; mit bánom én, a mikor olyan szép, a lányokat Eliottal ülök szemben. Erdélyi irók novelláirá gondoltam, szinte eleven tulipánokká teszi. Különösen a sárga, mely' mely régi udvarházak gazdáiról és gazdasszonyairól szól... a hunyadiaké, a más községbelieké más meg más szín; Pedig, ebéd után, kávézni térve más szobába, az és nehogy az egyik a másikát viselje! asztalon egy Reyue des deux Mondes-ra találtam; pedig a A templomban megszólalt az orgona — vagy csak ház, melyben vagyunk új, a régi udvárházból nincs benne, fisharmonium — és a tulipánok megindulának. Hát ez rajta semmi, csak azok a kis, barátságos, vendéghívó micsoda templom! A reformált hívek istenháza volna, és zöld zsalugáterok és a nagy-nagy porta. ! mégsem rideg; öreg, szép, derűs, világos, még ódon dísz is van rajta, mint egy idős, magyar uriasszónyon. Freskók vannak benne, vagy nem is tudom minek nevezzem azokat a naiv, tisztán magyar stilusu, jórészt ornamentális Sürgősen kijelenteni, hogy a mi gazdasszonyunk festményeket, melyről azt is elmondhatom, hogy bizanti, külseje egészen más, mint a Go'rge Ellioté. Szerencséjök azt is, hogy — kalotaszegi. Úgy vélem négyszögű fala- van ezeknek az iróné nagymamáknak: Adam asszony pokra van festve és a festmények tárgya néhol szépen még szép, Beniczkyné Bajza Lenke méltóságos és kecses, oda pingálva alája, például: «a teve», «a strucz». Egy kétGyarmathy Zsigáné pedig bájos és friss, mint munkái. fejű sas alá nincs irva semmi. Csupa közvetlenség és csiipa magyarosság külsejében is, Az egyházi beszéd véget ért, delet harangoztak, a a társalgásban is, épen mint regényeiben. És nem ez a tulipánok megint megindulának, a hivő nép hazatérőben. megszokott' dolog, hát egészen meglepi az embert. Mint En még a templomot néztem, a mikor megéreztem, hogy a hogy sok minden frappiroz itt ez uri házban. Gyarvalaki rám tekint. Egy idős ú r nézett felém fürkészőleg. mathy Zsiga egy vidám Lewes, a ki netii ir, de biztatja Bizony isten ez volt az arczára irva: «Hát ez az idegen a feleségét. Egy úr, a kit világszerte inkább a felesége szegény fiatal ember, váljon van-e itt ismerőse, hol fog neve után ismernek, de a Kalotaszegen maga egy párt. — ebédelni.» Régi magyar nemes, de szabadelvűbb Beksicsnél. Örül a

E g y régi u d v a r h á z gazdasszonya.

A HÉT.

I.

92

306 felesége diadalainak, de azért megmondja neki, ha munkáiban valami erősen «asszonyosra» lel. Harmónia és boldogság van ebben a házban. Olyan boldogság és annyi harmónia, mint ama régi udvarházakban, a hol egy kalamáris is volt, de a tinta beléjeszáradt és az úrasszony levelet török rabságban sinylődő férje urához Íródeákkal Íratott . . .

Míg a harag tart. -

Rajz -

Irta : T O L N A I L A J O S .

— Ha haza jön az úr, mondja ne mondjon semmit. Elmentem a gyermekekkel, — ne mondja, — Monostory Katinka, Gyarmathyné legszebb regénye anyámhoz. akkor készült, mikor ott jártam. Ugyanakkor fejtett ki S a szép kis szőke asszonyka sarkon fordult. nagy actiót a kalotaszegi házi ipar érdekében. A férjes— Oh, édes, jó nagyságos asszonyom — leányához is akkor készült a mezőségre. Azon is gon— Maga megint a férjemet akarja dicsérni ? Márl, dolkozott, hogy be kéne már nézni Kolozsvárra egy kiha öreg nem volna, azt kellene mondanom, hogy maga csit színházat járni. A fiúkkal is menni kell vizsgára. De egy rossz, rossz szivű teremtés. hát az urát se hagyhatja gazdasszony nélkül, mert végre — Legyek én rossz, csak a nagyságos urék lúgyeis az az első. nek boldogok. Bizonynyal megtörtént minden, a mit magában elvégeE hang és talán még más is, meglágyította a harazett. Pecsételt pakkokat, kevert rántást — és megirta gos kis úrnő szivét. Megállott a konyhaajtóban, hogy Monostory Katinkát, a legjobb regényt, a mit valaha ma- tollas, virágos zöld kalapját igazgassa s tekintetével végiggyar asszony irt. futott a tűzhely csészéi és fazekai között, hogy az a rossz Férfiak, kik csaknem belebetegedtek egy regény ember, ha haza jön, mégis ne maradjon éhen. megcsinálásába, fáradtan, csüggedten, hipochondrlzálva in— Mári, mondja, volt maga férjes nő ? duljatok Erdélybe fürdőt fölfedezni. , — Soha én! — sohajtá az öreg nő. Isten engem azzal a boldogsággal nem áldott meg. Szegény, árva leány voltam, alig ösmertem a szüleimet, csak úgy hányódtam, Vetődtem egyik háztól a másikhoz. Oh, ha én férjhez Ekvelőclés. mehettem volna, tudom, az a nagy isten, a ki odafönn lakik, olyan igaz, engedelmes asszonyt nem látott volna, LEANY: mint én. Hanem a teremtő mindig oda adja a szerencsét, Sohse fértünk össze ketten, a hol nem kérik. Mert mit te kivúnsz, lehetetlen. J ó volna tán egy próba végül : — Maga irigy, Mári. Hogyan élünk meg egymás néllgil— Nem, csak sajnálom az urunkat, fut, fárad reggeltől estig és — KÖLTŐ : — És ? — kiáltá mérgesen az úrnő. Csak mondd ki I Meg nem tűrsz körödbe', . — Nem jó az, hogy a nagyságos asszonyéit nem Legyen I Megyek hát mindörökre. szólnak egymáshoz. T á n . el fogom feledni képed, S a vérig sebzett büszkeséget. — Magának ahhoz, mi köze ? Maga Mári egy igen confidens asszony. LEÁNY : — Fáj a szivemnek, mikor látom, hogy a nagysáEz újra félremagyarázás. gos úrnak a szemei mindig tele vannak könynyel. Oh, Mit. kérek, az nem örök- válás. nem sir, mert egy férfiúnak sírni szégyen, de a homlokát Csak próba lenne, óh te dőre, úgy elsimogatja — — Egymástól távol egy időre. — Ha rossz a lelkiismerete. KÖLTŐ: — Miért? Jobban nem szereti gyermekeit egy apa Tehát nem bízol a szivemben ? sem, mint ő. Oh látom, hogy nem ismersz engem. — Honnan tudja? S hogy nincsen szived, mert ha volna, — Oh, édes istenem, hát nem hallom, mikor imádNem küldenél el a távolba. sággal fekteti le őket minden este. Hányadik férfi teszi LEÁNY : ezt ? Kisebb gondja is nagyobb. Megy a kávéházba, körbe, nem is tud róla, hogy az ártatlan gyermekeivel mi történik. Enmagam nem ismerem még, Talán ha tőled távol lennék, — Olyan embert még be sem eresztenék, hallja, Hiányát érezném szivednek, Mári. Ls igy tudnám meg, hogy szeretlek. — Hány asszony van, a ki a korcs, kártyás, részeges, préda urát éjfélekig ébren várja. ® KÖLTŐ : — Rossz asszony az olyan. A vesepecsenyét süsse Oh mily dicső, fenséges eszme ! Magaddal igy kísérletezve, meg, de finoman spékelve. En be nem ereszteném. ElElküldenéd szived szerelmét, megyek a mamához. Csodálom nyugodt, okos elméd.A fiatal asszony rendbe hozta kis leánykáin a kala• LEÁNY: pot/kabátkát, fodrot s útnak indította őket a kis paraszt dajkaleánynyal. A gúnyos válasz meg nem sérthet. Hisz mindent érted teszek, érted. Ment utánuk pár lépéssel hátrább maga is. Ha bánt, majd a távollét buja, Elgondolta, hogy ilyenkor együtt szoktak menni-, Oli hidd el, visszahívlak újra. karöltve, vidám beszélgetéssel, tervezve a szép jövőt, mely rendesen olyan szép, a mily boldog a lélek. KÖLTŐ: Most egyedül. Csak tégy te próbát, én szerelmem, A hosszú vadgesztenye fasoron egy-két nyalka S ne hívj. de soha vissza engem. A költő, egyszer eltaszítva, katonatiszt jött vele szembe. Élesen, kaczéran megnézték, Meghal, de néni tér soha vissza. egyik szemüveges szinte odahajolt az arczába. Még nePalágyi Lajos. vetett- is. *

307 A,fiatal asszony elpirult és Indulatosan emelte föl napernyőjét, melyet a tiszta, enyhe időn, lombos fák alatt botnak használt. Ha férjével együtt sétál, az a tiszt nem viselkedik oly kihivólag. — Zsuzsi, — kiáltott a cselédleányra, — menjetek a mamához, egy kicsit később én is ott leszek. Bementem Kardosnéhoz. Ki volt az a Kardosné? Ott áll, annak a csinos új, olasz-stylü villának averandáján. Se nem fiatal, se nem idős asszony. Kövér, vállas, magas termet, telt, széles barna arcz, apró fekete szemek, nagy száj, ragyogó fehér fogakkal és simán lefésült fekete haj, melyben itt-ott az ősz szálak megjelentek már. Hatalmas mellén elől ki van nyitva a pongyola fehér ruha. így még hanyagabbnak, restebbnek látszik, mint a minő lehet. — Isten hozott Linuskám. Hát Arthur? Még mindig Arthur nélkül? No, az tetszik nekem. Légy angyalom durczás, makacs, követelő, azt szeretik a férfiak. És az'ilyen beszédet szeretik a férjökkel haragot tartó asszonykák. A két szép nő összecsókolózott. — Jaj, Ágnes, milyen szép karjaid vannak! — Mit ér, ha nem vagyok fiatal már. Oh, én, szivem, rég lemondtam a világról. Lásd, hógy vagyok öltözve, nézd, még harisnyát sem húztam. Minek? Rég lemondtam én már a világról! — Igazán? — Becsületemre. — Nem tudnál többé szeretni ? — Ugyan! S kinek a szeme akadna meg egy ilyen elvirult rózsán ? — A férfiak különösek. — Azután meg nekem se kell senki. — De 'nem utálod a férfiakat? — Tőlem jöhetnek, mehetnek. — S nem hat senki rád ? — Szivem, bátran rám bizhatod az uradat. Nevettek. — Mikor láttad ? — kérdé halkan a haragos aszszonyka.' — Jéh! van annak már fél éve. — Nem, Ágnes néni, Arthur bácsi vasárnap is itt volt, — éneklé egy kis sáppadt, beteg leány a kanári kalitkája előtt. — Képzeld, Ágnes, mióta — — Talán mióta meglegyintette keztyűje hegyével a vállamat! — Igen. — Oh, te, te nagy gyerek. Az én uramnak azt is megengedném, hogy előttem csókolódzék. Miért ne? Mi van abban ? Hm ! — Ágnes, hiába teszed magad, te még mindig szép vagy ám. Óh, te szép magas nő vagy. — Negyvennégy év, fiam. -r- Mindegy. — Őszülök. — De hízol. Bár én is híznám, én oly sovány vagyok. — Hisz az a finom. S a szőke, soványas úrnő gyönyörködve, sóvár szemekkel nézte öreges barátnéját. Átölelkezve, újból csókokat váltva, mentek be a sa- . Ionba. — Fiam, Lina, te szomorú vagy, te az uradat félted. — Én? csak rcssz nÖ lehet féltékeny. — Néha, megengeded fiam, de az jó is. — Az már az utolsó, ha valakit félteni kell.

— Helyes. Félteni szabad, de mutatni soha. — Nevetni fogsz, ha megtudod, hogy Arthurnak akárhányszor mondtam: eredj Kardosnéhoz. . — Köszönöm, ez szép! -— Szépelegj Kardosnénak. — Mert oly vén vagyok. Igaz, Kardosné már nem veszélyes. De nem is voltam az soha. Szivem nyugodt, semmi se bánt. . . — Igaz, Lina, mondd csak, haragusztok még. Légy őszinte. Kijelentem, hogy tőlem senki egy szót fiieg nem tud. Nagvfalussyné minden titkát a kezembe teszi. Szegény, az.ő savanyú képével azt hiszi, még mindig 200,000 forintnak a birtokosa — és hódít. Oh bizony. A kis Freyné is örökké diadalmairól fecseg. Oda se hallgatok, de téged, fiacskám, sajnállak. Megállj, kibontom a hajadat és megfésüllek. Csak azt akarta megtudni, hogy hamis haja van-é. Futott a fésülő ruháért s erőnek erejével kibontotta a csinos szőke asszonyka tömött, dús, sárga haját. — Bolond Arthur, csak a hajadért őrjönghet utánad. Nekem alig van hajam. Ilyenek a szegény negyvennégy éves asszonyok. — Ide küldöm Arthurt. — Csak küldd, legalább jól megmosom. S nem kért meg ? Nem térdepelt le előtted, nem csókolta a lábadat ? Megmosom. Kettecskén ebédeltek. Kardosné nem eresztette el. Finom édes bort hozatott fel. Ittak. Kardosné nem hagyott békét. Ezer apró bohóságot beszélt össze-vissza. Elmondta a fél város botrány-krónikáját. Kinek ki a szeretője és kinek ki fog lenni. Ki kivel és mely fürdőre készül. — Oh, de én szivem lemondtam a világról. Egy sikerült fokhagymás rostélyos, a mit magam készítek, mindenért kárpótol. Csak haragudjatok s ha akarod, küldd ide a rossz férjedet, majd megmosom. Czudar ember, a lábad nyomát kéne, hogy csókolja. Ha én férfi volnék, ilyen asszonyért mint te, meg tudnék őrülni. Ne engedj, csak tartsd magad szilárdan. Csak a hideg asszonyok győznek. Későn vált el a'két jó barátné egymástól. Mire Arthurné egyedül haza került — mert a két leányka rég haza ment már — a férj is otthon volt. Hidegen, szótalanúl fogadta nejét. — Miért nem mentél el Kardosnéhoz — pattogott, idegeskedett a feleség — tőlem mehetsz. — Igen? — Igen, oh igen. Arthur gondolta, e beszéd felhivás a békülésre. Tisztelettel és igaz szeretettel át akarta ölelni nejét. — Szemtelen, meg ne próbáld. Ott van Kardosné, annak veregetted a vállait. Menj.Arthur nem ment, de nejét magára hagyta. Férfi büszkesége mélyen sértve volt. Fölkereste gyermekeit, majd munkához ült s dolgozott fáradhatlanúl, izzó agygyal és háborgó szívvel késő éjfélig. . ' A lélek, a nemes lélek is megérleli a bűnt. — Eh, tehát keressük fel Kardosnét. Egy csomó kérdést tett fel magának, Hogy tulajdonkép illő-e és miért menjen Kardosnéhoz ? Végre is a mellőzés, a hosszú haragtartás, a sértett szív, a kigúnyolás határozott. . Fehér Arthur beküldte jegyét Kardosné ő nagyságához. — Ah! — ugrott fel a rest asszony puha pamlagáról. És széles ajkain megjelent á diadal — és vér mosolya. — Tehetném — folytatá tükre előtt, sűrű szemöldeit feketére festve és néhány fehér fogat kicserélve92*

jo8 fehérebbel, — tehetném, hogy ne fogadjam .el. Beteg vagyok — és így tovább. Jeanette, — kiáltá csengő, éles hangon, — mondja a nagyságos úrnak, kéretem, kegyeskedjék a salonban várni. S a negyvennégy, negyvenöt éves hölgy reszketett, mint egy fiatal leány az első látogatáskor. Mindent felrakott szép, márványsima testére. Kövér nyakán gazdag keleti gyöngysor ragyogott; vastag, telt, kemény karcsuklóin tömör karpereczek siklottak ide-oda; kicsiny füleit gyémántos függők ékesítették; felborzolt siirű, fekete haját keskeny, redős homlokára igazgatta. Piros selyemharisnyát húzott, hogy a félczipő a rejtett kincsekből a diván zsámolyán mentől többet mutasson. — Vártam, édes Arthur — nyujtá közömbös mozdulattal Kardosné kis furkó kezét a szép barna, de már nem fiatal férfinak — mi jót hoz nekem Linától ? Arthur a hideg fogadtatás után szégyenkezve akart visszahátrálni. Ember soha jobban nem érezte bűnösségének tudatát. Csak támolygott és hebegett. A többször pengetett villavásárlás ügyét hozta fel. — Nagysád igen lekötelezne engenr . . . — Hagyja el Arthur, azt a villát ön sem akarja, én sem akarom, üljön le ide mellém. J ó ember ne féljen tőlem, lássa a vállára teszem á kezemet — óh én rég lemondtam már a világról — Jézus ! És sikoltva ugrott fel Kardosné. — Az istenért nagysád — — Valami éles bogár csúszott a vállam alá — itt, itt — — de hát vegye ki, itt ezzel a kis csipeszszel. Fehér Arthur úr csakugyan kapott valami pelargonia levelet, de a bogár — az villámsebességgel az ő fejébe szökött. • ' — Ah ön mégis ügyes ember barátom — hajlott egész testével Kardosné Fehér úr karjai ¡közé — köszönöm. Csókolja meg helyettem, rossz ember, a feleségét. — Nagysád igen elárulhatott engem Linának. — Mondja, mit tart ön Lináról — rengette magát elegánsan Kardosné a széles diványon. — Túlságosan követelő. — Nem haragszik, barátom — és megfogta kezét, — ha igen őszinte leszek? — Szerencséssé tesz. — Az a maga kis felesége, bocsásson meg, igen Ivánvosi nemzetség — kicsit együgyü. Lássa, miért nem vett el engemet. Mi ? Ls egy kis virágszállal megérintette Arthur szakállát. — Késő. — Maga soha se lesz boldog Linával. — Lehetséges. — De igy van. Linát is- boldoggá teszi, ha válik tőle. Fehér Arthur megdöbbent. ' . — Tehát csakugyan valakije van. A h ! — Barátom, a mely asszony hetekig el tud lenni férje nélkül: ott a férjnek a consequentiákat le nem #tudni vonni — ezt legalább is különösnek találom. — De hát mit tegyek? Gyermekeimet imádom. . — Addig helyes. Előttem igen őszintén nyilatkozott Lina. —. yálni akar ? — Ügy látom, öntől akarja az első lépést. — Szomorú! Kardosné forró arcza ott pihent Arthur vállán. — Képtelenségnek hittem, hogy egy férfiban oly kevés az energia — ez barátom életkérdés. Mit akar ? Egész éven nem szólnak egymáshoz ? — Ez a makacsság betegsége, de aztán nagyon jó. — Köszönöm. Menjen ön és békítse ki a feleségét. Ajánlom magamat . . .

— Nagysád de igy? Bántottam — — Arthur — óh én meghalok önért . ! . Igen, ha két szív megérti egymást, röpülnek a p.erczelc. Másnap is, harmad nap is besuhant a rózsautczai villa kis barna kapuján Fehér Arthur úr, és másnap és harmadnap is törte magát és férjét a haragos kis szőke asszonyka.' Meg akarta törni férjét egészen, hogy többet ne legyen rossz ember, senkinek a válla hegyét még csak tréfából'is meg ne érintse. Az nem szép, az egy becsületes embertől gyalázatos. — Óh édes jó nagyságos asszonyom, ugy-e megmondtam, tördelte a kezeit az öreg cseléd. — Mit mondott meg, Mári? Hogy a férjem meglőtte magát. Egy férfi sokkal gyávább és gonoszabb. — Itt járt az egyházfi. — Nos? — Nem tetszik tudni mi az, mikor a püspök elküldi az egyházfit ? Először békéltetés, szembesítés, azután pecsét, azután ide-oda vonszolás, szégyenkezés — és végre végleges válás. . Fehér Arthurné összerogyott. Sirt, rítt, szaggatta ruháját, egyik ájulásból a másikba esett, kiabálta a kedves Arthurja nevét — — Szaladt egyik utczából a másikba. Elszaladt Kardosnéhoz. — Édesem, én megmondtam, én különben lemondtam a világról, nekem férfi nem kell, de ha nem tudtál okosabb' lenni: magadra vess fiacskám. A férfiak egyebet sem akarnak, csak válni, ezt tudd meg. Igen jó dupla tejünk van, — akarsz egy kis jó forró kávét ? Most azért is — ha helyedben volnék — én kezdeném a válást. Ez észre térítené a madarat. Igy is történt. Két év múlva a végleges válást a törvény csakugyan Fehér Arthurné kezdeményezése folytán mondotta ki. A mig a harag tarlóit, minden szépen megérlelődött. Kardosné most Fehér Arthurné. Természetes, hogy most már vissza kell vonnia ama szavát, hogy: «én végkép lemondtam a világról».

A szamár hétféleképen tud úszni; de ha a vizet látja, az úszás minden módját elfelejti.

*

Örmény

közmondás.

A Iegkormányképesebb párt a függetlenségi párt, mert egyik sem engedhet annyit mint ő. Zsigmond. Csatdr *

. A fanatismus a vallás csapása, a képmutatás a vallás szégyene. Valbert.

* Nem létezik

ezen a világon, semmi,

a mi idő kérdése ne

v0,na

-

Bismarck. *

Tragédiák:. Azok a néma nagy tragédiák, Hol vér nem foly, csak titkos köny pereg. Vad örvényt rejt a sima felszín mélye, Megoldás nincs — se bűn — csak bűnhődése, Q azok sujtók mindenek felett. Van nekem is e g y ! Oly bús, megrázó, Hogy ahoz foghatót én nem tudok ; De ennek dalban sorját sohsem ejtem, E g y perczem van csak,, a mikor felejtem S ez az midőn tinéktek dalolok. Kiss

József.

309

Anima

Italiae,

Irta: JUSTH ZSIGMOND.

I. Századok iramlanak el fejem felett, századok, a melyek egy fajra nyomták rá bélyegöket. Egyik nap Nápolyt járom, órákat töltve egyik-másik olasz mester képe előtt, azután kimenve a zsibongó utczákra, lesem, hogy annak a látott mesterműnek szelleme hogy függ össze e zajongó munkás tekintetével, mozdulataival, ötletével. Majd másnap a Lacus Avernus csendes náddal benőtt partján, sima habjainál meg sötét barlangjában az oly ellentétes s testvér Virgil és Dante szellemeit érzem. Mellettem egy kis piszkos parasztleány, ki elébb vadul a tarantellát járta, most a szűz anya mystikusan megvilágított képe előtt borul le s felidézi szellemét, esengve hozzá, hogy az előbbi pillanat érzelmeitől szabadítsa meg. . A legérzékiebb nép, a melynek ősei Virgilt, Horacot, Petroniust szülték, kereszténynyé lett s Dantét, a megérzékített pokol mesterét adta a világnak. De jő egy más benyomás : Pompei egyik-másik házának piros falfestményei elhomályosítják Dante emlékét és sok századdal visszadobnak. Megelevenül Pompei, mégelevenülnek Paestum istenei. Rózsaillat áramlik át a mocsarak bűzhödt levegőjén, aranyos napfény hinti be a templomok magasztos romjait, ' a melyek még ma is annyira élnek s annyira az életet hirdetik . . . s egy, fagyos szellő: a nap lement, a Malaria rálehelt az életre; s szemben mindezzel egyik-másik kapuczinus klastrom, a mely életet hirdet, más módját az életnek, a mely azonban jobban kifejezi létében a halált, mint amaz a pusztulást. Az ellentétek világa Olaszország; látlak a két végleten. Es látlak madártávlatban s látlak szemlátta közelben...

egykedvű mosoly ajkán. Kezében élet s kivált pusztulás. Oly nagy, hogy midőn a lejtőn lefelé kezd csúszni, egy világot ránt le magával a semmiségbe. . Egy uj eszme életre híva : a Caesar. Távol, de közeledve már, egy ujabb" eszme -1—• önmagával szemben, a melyet ellenségének érez s- a melyet pusztít már azért is, hogy gyönyörbe fullva ne higyjen abban, a mitől tart. Érzi, az a mivel szembe áll, erősebb lesz nála, érzi, egygyé lesz vele s érzi, az eszme feleszi, megsemmisíti őt s mégis előbbi életét a végletekig ismétli s erőt a pusztításban keres. Az a pezsgő vér, a mely egykor életét jelentett, 5 most már pusztulást jelez. Az elmúlásban keres erőt az elmúlás elviselésére'. . . Itt a decadence.

Most már az elmúlás lesz a czél. U'gy r kéll élnünk', hogy elmúlva újra éljünk." ' " 'V A kereszt győz. Ismét ez a faj legelői s ismét a végletekig... «Mindent azért a mit nem'tüdűhk, csak remélünk» mondja az a faj, a melynek pár • század előtt «minden a jelenért» volt a jelszava. A tiszta körvonalak megteremtői a homályos, ködös tömjénfüstért lelkesülnek . . . annyi gyönyörnek meg kell adni az árát. . • ••.-.• . Elkezdődött az az élet, a mely természetes lélökkel homlokegyenest ellentétben áll. . ' Feltárulnak a templomok fényes érczkapuí, embert, vágyont — egy világot nyelnek el. Hideg a templom márvány padolata, lehűti az izzó, felhevült homlokot. Megszületnek az erény s a szemérem'fogalmai. Feltárulnak a czellák ajtai, az olasz' forró nap hiába járja be falaikat, csak nyirkosak, fagyosak, maradnak. A bizonytalan jelen helyett a biztos jövő:: ez a tan, * a melyet az uj mindenható, Caesar utódja, a három koronás csalhatatlan hirdet. S most ott tépi mellét az ember a Fel-felcsapó hullámos kék tenger szélén, virágzó róflórenczi, velenczei, római márványtemplomok lépcsőjén. zsák, myrtusok, babér, olajerdők közepette a görög templom Száz gyertyát gyújt mindegyik oltár előtt, mert százszoegyszerű vonalai. rosan vétkezett. Égy oltárképet ad a templomnak, mert Összhang, béke, egység a képbén. nem birt szabadulni attól, a mire a rózsák, a csalogányok Rhytmikus vonalú hegyek a háttérben, egyszerű, s. a meleg napsugár tanították; egy templom áz emberi, nyugodt boldog élet a lábaink előtt. ségnek, mert elpusztította azt, a ki útjába állott. Az istennő szobra, a mely a szépet, szerelmet s éltet Ködös világ, a bűnök világa . . . ördögökké lesznek, jelenti, fehér márványtestével meztelenül a templom közemert angyalokká kellett volna lenniök, nekik, ; kik annyira pén s az ember leplezetlenül előtte. Szembe néznek s nem látnak az egymás szemében egyebet, mint hogy az élet szívvel és lélekkel emberek. szép s az élet jó. Sanyargatott testek; az érzéssel szembe'állított érzéAz ember megérti azt, a mit az istennő szépsége kek; a siderális világ felé suhanó árnyak, a melyeknek kifejez, dobogó szívvel, ujjongó arczczal előveszi ötsípú saruit azonban földi szenny s vér mocskolta be; lehetetlen hangszerét, kiül. a sziklapartra s eldalolja, fuvolázza a szerelem, mely az ég felé visz s néha' a sárba ránt le: szellőknek, a rózsáknak, a zizegő nádasnak, a mely a a Botticelli-k, Andrea del Sarto-k, a Dante-k, az olasz templomot köríti, a szikláknak s társának, czéljának, sze-_ góthika korszaka . . . relmének: az asszonynak, hogy szép;. szép az élet, mert * szeretni születtünk és szeretve halunk meg. Azután az újjászületés. Az emberi test létezik és van És megérti szavát minden s a mindenség dalolja véle azt, a mit az Istennő mosolya s a szivében elrejtett jogosultsága. Érdemes tanulmányozni, festeni, kőbe faragni, megénekelni, érte élni, leborulni előtte. A művész, a költő, örökkévalóság kifejez . . . az ember szivében megmozdult valami, felébred álmaiból, Szép, szép az élet! valóságra ébredt. Az lett, a mi — volt. Megérezte végre újra önmagának lényegét. De azért az a másik, az a beleojtott eszme is ott dolgozott a lelke mélyén... Athletáknak Ernber és faj halad felfelé és lefelé. Circus porondján ember és vadállat egymással szem- festé ezútán szenteit, Krisztusait, Istenét. Gyilkolás után ben. Százezrekre menő tömeg gyönyörködik abban a miért meg elmegy áldozni, gyónni. az élet. Eljött Michel Angelo, Benvenuti és Rafael kora. A küzdelem s pusztulás gyönyörénél van-e édesebb ? Ettől csak egy lépés még s Machiavelli, Leonardo A százezrek felett, • egy fejjel magasabban, . arany da Vinci kétkedő, subtilis világába jutunk. De azért olasz az egyik s olasz a másik. diadémmal fején, az a ki uralkodni született. Nyugodt

ippiipfppppu 1 W. i

.

«

W

'

l

W

J

iWMW/WW

310 Egy faj szellemét fejezi ki nagy Görögország temploma s a Principe, egyet Pornpei fóruma és a Divina Comedia. Egy anyag különböző formákban, egy faj különböző időkben. Az érzéki észrevéve itt is, ott is. Az érzéki mindennapi élet'istenítve, az eposok és szobrokban; a túlvilág rejtelmes rém és fényvilága a látottal adva vissza az isteni színjátékban.

n. Amalfi kikötőjében. Előttem a kis rév tele halászszal, kik nyüzsögve, lármázva huzzák-vonják bárkáikat; mö-r göttem a városka néptől ellepett piacza. Néhányan körülvesznek, tolakodva ajánlják szolgálataikat, egyik Sorrentoba akar vinni bárkáján, a másik szamarát ajánlja, a harmadik vezetőnek ajánlkozik. Ez régiségeket árul, amaz narancsokat. Egyben egyeznek, hogy mind lármázik és piszkos. Szívesen látnám őket tiz lépésnyi távolban... de ők csak közelednek, mind közelebb, mind jobban lármázva. Végre kiszabadítom magam karjaik közül s a Capuccini előtti kis kövezett téren vonulok meg. Mily ellentét! Látva az elmúlt nagy időket s látva nemlátva közelben az embert, a mely létrehozta. Mily különbség a körvonalak és részletek között! Az ember mindennapi élete: e küzdelem a pár soldiért, a mi rámegy a napi szükségletekre, ez a keserű harcz a létért, itt a napfényes nagy Görögország szent földjén! Egy hang mögöttem: — Signore prego . . . Türelmetlenül pár lépést haladtam előre, hát már ismét egy kéregető. íme, a modern Olaszország koldusok, tolvajok, vezetők és bérkocsisokból áll. De a hang csak követett. Plaragosan fordultam vissza, de izgatottságom csillapult, midőn a hang birtokosával szemben álltam. Egy öreg halász volt. Sötét, deresedő fürtök fején, nagy szakáll köríti bronz-szinű arczát. Derült, élénk kifejezésű szürke szemek. Lecsüggő halász-sapka a fején, kötött ing derekán, makra pipa a szájában. — Un lupo di Mare! — mondtam neki önkénytelenül. Az öreg mosolyog . . . én gyenge vagyok s hallgatom, a mit mond. Pedig hát ezt is csak üzlete hozta közelembe. Azt mondja, elvisz bárkáján Capri szigetére vagy Sorrentoba. Midőn belátja, hogy nem igen vagyok hajlandó elfogadni ajánlatát, az időjárásról beszél. Mily vesze-^ delmes, ha a Sirokko és a Tramontán összetalálkoznak. Majd a sardina-halászatra tér át mily gyönyörűség éjente kimenni a sötét, nagy tenger habjaira és ott halászni egész éjszaka. Aztán megkérdi, láttam-e már mindent Amalfi-ban? Kiérzi, hogy a temetőben nem voltam még. Felkísér s én, ki vezetőt soha sem fogadok, megyek vele. Neve az öregnek Alonso. — Szépen fekszik a város, — mondom, neki. — Amalfi a legszebb hely a világon. Jártam én már messze,'uram, végig hajóztam a dalmát partokat. Voltam koralt halászni Afrika szélén, de olyan várost, mint a miénk, nem találtam sehol. S az öreg büszkén mutatta meg a város főbb helyeit. Ez a kathedrál a Xl-ik században épült, az a nagy fehér ház a hegy oldalán a capucínusok volt kolostora, most fogadó . . . szép itt minden, uram, a narancsa jó, asszonya gyönyörű, csak a kenyere rossz. Nincs a salernoi öbölnél rosszabb a világon. De hát ennek is van előnye, alig várjuk, hogy haza érjünk. Messzi vigasztalnak már ezek az öreg hegyek . . . A temetőbe sikátorokon, piszkos utczákon, szűk folyósokon át megyünk, .mindenütt az kisért, a mit a festményeken, hála az Urnák,- visszaadni nem lehet : Olaszország szaga.

Végre felérünk az árkádok alá. — A gazdagok fenn, az oszlopok között, a fal mellé temetkeznek, mi, a szegények, le a föld alá — mondja szomorúan Alonso; — lássa, uram, nem hiába, hogy egyetlen czélunk minékünk meggazdagodni. A gazdagnak még sírja is más, mint a szegénynek. Mit adnék én azért, ha így lehetnék eltemetve, arczczal a tenger felé . . . . — Mit ér ? . . Az öreg nem akarta elérteni. Komolyan rázta fejét.— Szép így nyugodni szép így még a halál is — — itt olyan gyönyörű. Az angolok is mind ide járnak sétálni, ha esik . . . úgy-e a signore nem angol ? — Magyar? — folytatá, midőn meghallotta nemzetiségemet, — hisz olasz és magyar testvérek. Láttam én már képben is Garibaldi mellett egy magyar tábornokot. Átölelték egymást. Szép kép volt. Ezt büszkén mondta, kifeszítette mellét, egész alakja azt fejezte ki, hogy Olaszország egységes, egyesítve van s ő olasz honpolgár. — Szeretem, hogy magyar. Az angolokat nem szeretjük. Ez más nép. Nem jók velünk, csak fizetnek. Lemenve' a temetőből az öreg Alonso kezet adott, nem bókolt már olyan mélyen, mint előbb, midőn bárkáját kínálta nekem, de kézszorítása meleg volt. Meghitt, menjek el vele este inni egy pohár bort. Elfogadtam. *

A korcsma a székesegyház épületében egy ívelt bolthelyiségben volt. Nagy társaság volt együtt, halászok, matrózok s köztük Alonso. A mint beléptem, felkeltek mind, udvariasan meghajtották magukat. Az egyik oda lépett hozzám, megkínált,hogy egyetlen poharukból igyam az Alonso egészségére. Azután üléssel kínáltak meg, de mindezt oly udvariasan, lehet mondani, oly úriasan, hogy önkéntelenül körülnéztem. Csak lebuj volt biz ez, nem lehetett ezt máskép nevezni. A falon azonban pár kép, egy még hozzá igen jó, az amalfii kikötő egész modern technikával megfestve. A festmény két oldalán az egyesített Olaszország allegóriája két rossz fametszetben. Leültem. Az egyik sarokban két énekes gitár és' mandolin kísérete mellett halászdalokat énekelt. Alonso velők; majd nagy ugrások, hajlongások közt tarantellára gyújtott. Az öreg ember arcza szinte megfiatalodott, csakis tagjai maradtak öregek a tánezban . . . Egyszerre csak a fali órára tekintve, félbeszakította tánczát, megmagyarázta, hogy este tizkor érkezik a FioriRutattino gőzhajója Nápolyból s ott neki -«üzlete» lehet, azután kisuhant a korcsmából. Ezek csak daloltak tovább, most már mind chorusban. E pillanatban egy kapucinus páter jött be az ajtón, bátran, igen természetesnek találva, hogy ebben az órában itt jár, leült közéjük inni és dalolni. íme, a mai Olaszország. Fenn, a hegyek oldalán egy kapuezinus kolostor, a melyet hajdanában Longfellow énekelt meg — ma fogadó. Itt', a régi dóm oldalán, hol szent András csontjai pihennek, korcsma . . . De a lebuj falán egy jó kép s pár metszvény, a mely a mai Olaszországot dicsőíti. A lebujban tánezoló becsületes halászok között egy tán becsületes, de e perezben már mindenesetre erősen becsipett kurjongató kapucinus páter. Künn, az ajtó előtt pár rongyos koldus s pár még rongyosabb utczai tánezosné. Narancsligetek, a melyek szennyes utczákra borúinak, romba dőlt paloták, a melyeknek udvarán makaroni-gyárosok ütik fel tanyájokat. Egy nép, a melyet mi, igen mi, a modern kényelmet kereső utazók mételyezünk meg. Kolduló egyház, a melynek élő feje a pápa, az ő földükön székel, mind e felett az egyesített

3ii Olaszország lelkesítő eszméje, a mely aranysugárral hinti be mind e pusztulást és szennyet. Tán lesz mégis új élet mind e rothadás helyén? Humusnak jó lesz tán mindez. Milyen lesz váljon az a növény, a melyet.majd életre hí és táplál?

A m e r i k á i dolgok;. .

Nem hiába állanak gyülevész elemekből, de háládatlanok is az amerikaiak. Európai emberek teremtették * sorsát, szerencséjét Amerikának és most mégis Amerika akarja tönkretenni Európát. Roppant erőre vergődhetett Másnap, a még készülőben lévő Amalfi Sorrento-i a kivándorlott tótok szelleme a tengeren túl. Nem sokára úton gyalog megyünk. Alonso velem, kisér; miután me- China lesz a legszabadelvűbb ország a világon. Es ha a redek ösvényen megyünk, vele kis fia, ki utánunk üget. föld különböző részein valósággal ily nagy átalakulás megy Látom magam előtt az elpusztult nagy Görögország tájvégbe: méltán tolakodnak fel az átalakulással kapcsolatos képét. Fehér sziklák, a melyek egyenesen a tengerből kérdések a szebb nem érdeklődésének. körébe is. íme a nőnek fel ezer láb magasra, cseppkőbarlangok ölén najogczím, a melyen ezek a sorok e hasábokig merészrancsligetek ; egész messzi benyiladozó cyclamennel elkednek. borítva, zuhanó meredek sziklafalon tajtékozva rohanó Minden idők és országok legfőbb kincse volt és hegyi patakok, itt-ott elvétve lenn a mélyben pár halászmarad: az ember maga. Ezért képezi a jól szervezett tanya. Szótlanok vagyunk. A természet hibája szótlanná államrend legfőbb föltételét, hogy őrködjék' népe anyagi és erkölcsi jóvolta mellett, egészsége felett is. És még teszi az egyszerű embert, csak úgy, mint a műveltet. ezt a legnagyobb' vagyont: az embert is, a mi földrészünk E perczben a kis fiú virágbokrétát ad át nekem. Mozdulatában benne van az olasz egy lényeges tulajdona, a adta az új világnak. Igaz, hogy valamikor a csodás kelet szép iránti érzék. Házát, habár szennyes is, virágokkal nem Ígérhetett annyit élvezetből, a mennyit igért Ameékíti fel; az ablakban régi alakú, Ízléses cserepekben ge-. rika azoknak, a kik gazdagsághoz akartak jutni. Szántóraniumok, szegfűk. Az asszonyok derekán művészetre vastól és emberi munkától még érintetlen földterületek valló tarka kendő, füleikben arany karikák. Minden ház óriási mennyisége kínálkozott szűz erejének teljességében, oldalán ott van a szőlő pergola, minden ház befuttatva. kihasználásra. A ki még munkálatlan talaj feltörésére vállalkozott és a parlagon hevert földet mivelés alá fogta': — E il mio ragazzo — mondja Alonso és szereoly áron jutott (még pedig hitelre) nagy birtoktestek tutettel nézi gyermekét. lajdonához, a melynél nálunk az esztendei bérösszeg is — Ugy-e tengerész lesz belőle is, olyan vén tengeri tetemesen magasabb. farkas, mint az apja? A mikor e mesésen olcsó talajon a termelés nagyAz öreg komoran néz maga elé. •— Bevallom, uram, — mondja rezgő hangon — ban megindult: akkor kondult meg a vészharang Európa hogy nem.. Mielőtt született, azt mondtam, ha fiú lesz, mezőgazdasági országai felett. A kik az ó-világból kihalász lesz, mint az apja . . . aztán pár hónappal születése vándoroltak : magukkal vitték Európa sok századéves után, egy tengeri viharban, midőn két napig vesztegeltünk tapasztalásának minden készültségét, józanságát a tisztes künn a sík tengeren, megfogadtam a Madonnának, hogy megélhetésnek, bölcsészetét a nyomornak és vállalkozási mesterségre adom . . . sokat- elnyelt már ez közülünk — hajlamát a nagy vagyonnak. Sok gyakorlattal, tudással, életismerettel és számítással indult- meg tehát a termelés mondta a tenger sík lapjára mutatva. Csak haladtunk, most már némán. Egy fordulónál odaát már első csiráiban is. És midőn legéslegutóbb, küfeltárult előttünk a salernumi öböl. íme ott a sziklás, fehér lönösen a mezőgazdásági foglalkozás körében óriási arápart élesen válik el a sötétkék tengertől, élesen válnak nyokat öltvén, eredményeivel Európában. mind tömegeel szigetek, sziklacsoportok, előfokok — égtől s víztől. sebben jelent meg: nemcsak megmérkőzött az ó-világ Itt minden meg van körvonalozva. Itt nincs a fantásiára kipróbált földmunkájával és e munka gyümölcsével,. de győzedelmeskedett is felette. Magyarország kétszeresen bízva semmi. Ez természetes kagylója az olasznak, ilyen lett volna érzi az amerikai termelés túlsúlyának terhét Azok által, mint tájképe mindig, ha csak szivére hallgat s ha nem a kik, mert itt meg nem élhettek, kivándoroltak és azok révén, a kik itt maradtak ugyan, de a mindenünnen kioltanak-idegen tanokat szivébe. • Az érzéki észrevevés művészet volt. Az első ön- vándoroltak miatt meg nem élhetnek. tudatlan realistákba görögök édes testvérei. Naivan még primitív festő — -öntudatosan Michael Angelo. Hallgattunk mind a ketten, egyszerre, csak megint Alonso .szólal meg: — Mare cattivo — mormolja fia selymes fürtjeit simogatva. Mare — graeca! ott, ott a ködben a syrének szigetei, pár magános sziklacsúcs, a Surrentumi-fok, Capraea . . . Homeri táj! Lenn a sziklákban megtörő zajongó, tajtékos tenger, a mint bele-bele csapdos egyik-másik sziklabarlang visszhangzó öblébe, s végignyalja a csudálatos najádok síirű szélének ragyogó testét. Hallom a syrének távoli fuvolaszerű veszedelmes dalát, látom fortélyos Ulyssest (a mai olaszok ősét), a mint megkötött testtel, reszkető ajkakkal, megrezdülő orrczimpákkal hallgatja őket; a betömött fülű hajósok eveznek, eveznek; a bárka átsuhan e vészes sziklák között . . . s hallom a tenger folytonos symphoniáját, a mely magába öleli e csodás világ hangjait... Ugy érzem, az egész világtörténet nyitva előttem, itt e háromszor classikus földön.

így vált Amerika, a mely korábban biztatóan intett minden határozatlanabb existentia felé és az európai kétes elemek levezető csatornája volt, félelmessé Európára nézve. Félelmessé azért, mert a munka- és a jólét nemcsak diadalt biztosított az új-világiaknak, de meg is tisztította őket. Az amerikai társadalom míveltté lett és mindenek felett demokratikussá. Államszervezeté szabadelvűségben nem hagyott fenn kivánni valót és mi társadalmi rendünkkel, kormányformáinkkal, parlamentünkkel és dynastiáinkkal egyetemben ósdiakká, avultakká váltunk Amerikához képest. És mennél mélyebb gyökeret vert az Egyesült-Államokban a demokráczia és a liberalismus: annál nagyobb veszélyt képezett Amerika Európára, a melyben őszi idő jár a szabadelvűségre. Gazdaságpolitikai téren legalább az. Váljon miért híve Anglia a szabad kereskedelemnek ? Ereje öntudatában, a mely a verseny túlkapásaitól való félelem fölébe helyezi. Nincs védvámos áramlat, nincs gazdasági reactió, a mely letéríthetné a nagy Angliát szabad kereskedelmi princípiumának fényes útjáról. Még akkor is, a. midőn az Amerikában csak a legutóbbi napokban beállott világraszóló gazdaságpolitikai fordulat leg-

312

első sorban Anglia érdekeit, Anglia munkáját fenyegeti: az ősz Gladstonenak a visszatorlás felvetett eszméjére nincs más válasza, mint az, hogy «az angol ipar csak dolgozzék»•

«A legsötétebb Angliából.»

A niythos. Egy rendkívüli hős, kinek neve Stanley, ki eszerint vagy angol, vagy amerikai, de mindenesetre a normanok és az anAngliában tehát nem félnek a reactiótól, eredjen golszászok keveredéséből kifejlett legkitűnőbb emberfaj gyermeke, bár Európából, vagy Amerikából, Es az első nagy keres1887 elején egy vakmerő csapat élén nekivágott a föld legismeretkedelmi társaság megalapító országának eme nagy önbilenebb, legrejtélyesebb és legcsodásabb részének, hogy annak végzalma képezi azt az alapot, a melyen a vizsgálódás nyilvánvalóvá teszi, hogy az Amerikában beállott fordulat az telen rengetegeiben, iszonyatos síkságain, tengerként elterülő, emberúj-világ gyöngülését, félelmét, munkabírásának megapa- magasságú fűvel benőtt mezőin, avagy bármilyen zugában, megtadását és képességeibe vetett hitének csökkenését jelenti. láljon élve, vagy halva egyetlen-egy embert. A vállalkozás, nem Védelmet az erős minek keresne ? Támadni pedig a vé- tekintve a veszedelmeket, a melylyel járni fog, körülbelől olyannak delem látszatával nem erkölcsös cselekedet. látszott, mintha valaki arra vállalkoznék, hogy Budapest terein, utMi történt Amerikában ? A Mac-Kiniey-bill alakjában czáin, vagy ligetes környékén megkeres egy bizonyos verebet. A oly átalakulás, a mely tartalmánál, lényegénél és átmenet világ Stanley vállalkozásán csakis azért bámult kevésbbé, mintsem nélkül történt bekövetkezésénél fogva gyökeresen felfor- bámulnia kellett volna, mert tudta, hogy az a hős már egyszer'meggatja az új-világ eddigi gazdasági életét és valóságos keresett és meg is talált egyetlen egy szál embert — Livingstonel forradalmat keltett Európában is. Az európai piaczok — a rengeteg, ismeretlen világrészben. Egyszer pedig ez a hős képezték ezideig az amerikai mezőgazdasági termelés hálás megtalálta a Congo' folyam forrásait és felső folyását s kelettől nyués kitűnő fogyasztási területét; ellenben az európai és gatig keresztültörte magát az egész Afrikán. Ettől a hőstől kitelik, különösen az angol, franczia, német, bizonyos részben az hogy megtalálja Emin basát is, a ki valahol Afrika közepén elkallóosztrák iparczikkek is az Egyesült-Államokban birtak dott. És a hős, fekete katonái és fehér tisztjei élén belemerült a élénk kelendőséggel. Ez volt a forgalom"világközi megoszlása, a melyben Európa continentális része és sziget- legsötétebb Afrikába, mint a búvár a tenger mélyébe. A búvár fölött országa és Amerika egymást kölcsönösen kiegészítették. összecsapódik és elsimúl a viz tükre s mindenki visszafojtott lélekzettel várja: kibukkanik-e ismét? Mi történik vele lenn a mélyben, És most elmondhatjuk: hála istennek, hogy sem— titok. A tenger sima tükre nem árul el abból semmit. De ime, mink sincs. Mert mindamaz államokra, a melyeknek Amerikába ipari kivitelük volt és van, oly vámokat ró a Mac- nagy sokára, mikor már senki sem várja, de mindenki elsiratta, — Kinley-bill, a melyekkel megküzdeniök lehetetlen. Az — a tenger tükre egy helyen megmozdul, habzik, karikát hány s amerikai termelés tehát az ipar terén is megindította a kibukkanik a búvár s kezében a kincs, a melyért leszállt a fenékre. SlanJeyről hirek érkeztek. Előbb halavány, határozatlan hirek. ő él harczot az európai ellen. A yankeek száműzni akarják az európai ipari szorgalom gyümölcseit, magas védvámok és jön visszafelé. A hirek mind sűrűebbek, határozottabbak lettek . . . által oly mértékben drágítva meg a behozatalt, hogy az s egyszerre csak belépett ismét az ismert világ kapuján Stanley, elszinte lehetetlenné váljék. Mert sem az európai gyári csigázva, megfogyott csapattal, — de hozta magával Emin basát. A vállalkozás, sem az amerikai fogyasztás nem birja meg. világ tapsban tört ki; a költők tust vertek a hős tiszteletére kobzaiDe mert az iparczikkekre szükség van: létrejön az amerikon ; a «Budapesti Hirlap» nem sajnálva pénzt és fáradtságot, munkakaiakra ' saját industriájok kifejlesztésének kénytelenségé. társai sorába iktatta a hőst; a «Pesti Hírlap» pénz és fáradság nélkül Ez a yankeek számítása. És nem is volna rossz, ha igyekezett ugyanezt megcselekedni és koronás fők jelentették ki báaz amerikai védvámosság nem adna fegyvert Európa kemulatukat a hősnek, ki minden kalandok és hányatások között zsezébe a tengeren túlról eredő nyerstermelés ellen. Még bében hordozta a «British bible sociely» kiadásában megjelent Aj lesnem fog csecsemővé sem érlelődni az amerikai nagyipar tamcnlomot — és bulldog-revolverét, hogy czitálhassón folytonosan a Kinley-biir révén, a melynek alkotója időközben már meg is bukott, a mikor miatta a mezőgazdaság már hol az egyikből, hol a másikból.

válságra jut a világháborúban, a mely a közgazdaság terén kitörni készül- és egyoldalúlag már folyik is. De mit ér Európa azzal, ha Amerika ipara nem nyeri meg századrészét a mezőgazdaság veszteségének. Csak elvesznek a piaczok, a termelést apasztani kell, a munkásnyomor súlyosbodik és reactió sötétíti be a század alkonyatát, holott fényt a felvilágosodás adott neki. A ki meg fogja írni az utóbbi évek történetét, annak okmányok, monographiák és levéltárak adathalmazánál többet fog mondani, hogy a nii föltehető sohase lett volna: Amerika és a szabad franczia köztársaság a reactióban találkoztak — Oroszországgal, B r a u n Sándor.

A köd foszlása. Ott kezdődött, hogy Emin basa, a ki tulajdonképen a poroszországi oppelni zsidóhitközség anyakönyvébe igy van beirva «Izsák,

Schnitzer

Lévi fia», Bagamoyóban

a visszatérése

örömére rendezett banquetten egy kicsit berúgott és lezuhant valami erkélyről. Eminék diserete úgy adták elő a dolgot, hogy a basa rövidlátó, azért esett le. De Stanley némi kíméletlenséggel bizonykodott, hogy lárifári, a basa uram részeg volt, annyi az egész. És aztán elkezdtek a legsötétebb Afrika hősei egymásra vallani. Előbb piano, aztán crescendo, — ma már ciak úgy harsog a fortissimo.

Rowlands János. Ez volt a neve egy Angliában, északi IVales megye Denbigb

Biatal leánynak. Ne óhajtsd a nyarat, Örülj tavaszodnak, Mert a nyári náptól Az élet virági Oly hamar elnyilnak.

Érd be a bimbóval, Ne vágyd virágzását Közel hervadása A kinyílt virágnak, S fáj látni hullását. Szendrei Júlia.

helységében

egy «nyakas, akaratos,

összefér-

hetetlen, zárkózott ficzkónak.» A ficzkó anyja a szegény apa halála után szolgáló volt, ki (iát a 5^1. Asaph-dologbdz iskolájába adta ingyen nevelésre. Az «ingerlékeny», «tréfát nem értő»fiúmegszökött az iskolából; később pedig megszökött Európából Amerikába. NewOrleansban egy Stanley nevű kereskedőhöz állt szolgálatba, a ki megszerette s örökbe fogadta őt, de nem hagyott rá semmit. Ennek a kereskedőnek a nevét vette fel s tette világhírűvé Rowlands János, vagy ma már xSlanley Morton Henrik», ki legelőbb is az amerikai

313 nagy háborúban tünt ki, mint a rabszolgaság fenlarldsiiért küzdő déliek kemény katonája. Vájjon igy idealisták, humanisták és nagy eszmék missionariusai nevelődnek-e ? Nem. így az olyan emberek névelődnek, kiknek agyában loboghat a lángész, de szivük kemény márvány, s akaratuk oly kegyetlen erővél s oly egyenesen repül a czél leié, mint a modern fegyverekből kilőtt aczél-golyó.

Féltuczat gyapotkendő. Stanley egy másik tisztje megvásárolt féltuczat,

azaz bal darab gyapotkendőért

kis rabszolgálónőt s odaadta a kannibáloknak, hogy az ő mulat. ságára és okulására á szemei előtt megegyék. A kannibálok megették a kis leányt és a czivilizált angol a lakomát több rajzvázlatban megörökítette. Ez a derék rajzoló is ott hagyta fogát a legsötétebb Afrikában. Áldassák a hiéna, amelyiknek étke lett 1 *

«Ki jön velem ?» Mikor Stanley kikiáltotta azt a kérdést, körülbelül száz angol felelte rá, hogy «én». Áz érzékeny szivű lyrai poéták nem jelentkeztek. Mr. Pichvick az ismeretes nyárspolgárhumanista, ki meg tudja siratni az elvert omnibus-gebét is, szintén nem vállalkozott a sötét-áfrikai expeditióra. Sőt egyáltalán se lelkes parlamenti tagok, se jól situált finom urak nem csaptak fel Stanley verbunkjába. Áz angolörszági Zichy Antalok, Endrődy Sándorok, Irányi Dánielek, Herniann Ottók s humánus pisztolyu Komjáthy Bélák s egyéb ilyén jó szivek el néni mentek volna a legsötétebb Afrikába százezer mázsa elefántcsontért sem. Hanem készek voltak a kalandra az olyan existentiák, a milyenek innen Magyarországból is elmennének, ha hívná' őket valaki. Sivár párbajhősök, kemény szivű, kétes carriérü katonatisztek s más ilyenfajta lelketlen lelkek, a kiknek itthon nincs veszteni valójuk, a kiket minden veszedelem vonz és semmiféle borzalom vissza nem riaszt, ilyenek indulnának meg innen is. Stanley száz jelentkező közül kiválasztott ötöt; a kik vele menjenek. Bizonyosan nem a leglágyabbakat kereste ki. *

*

*

A smokk. Mi az. a «smokk» •? Smokk zsidó kifejezés, mely alatt olyan furcsa; balga embereket szokás érteni, a kiknek van esze, de nincs éber, gyorsan reagáló lelke. A kik csillagókat vizsgálva, gödrökbe esnek s azokból a legnagyobb léleknyugalömmal kimászván, azt vélik, hogy ez igy van jól és rendében. A rövidlátó Emitt basa ilyen smokk. Mialatt az egész világ lázba esett miatta s expeditiókat szerveztek megmentésére, ő csodálatos megaláztatások és veszedelmek közt fogoly volt Afrika közepén s nagy léleknyugalömmal botanizdlt. Mikor pedig bámulatos rnó'don arról értesült, hogy őt meg akarják menteni, egy bölcs levélen tiltakozott ez ellén, mondván, hogy hagyják őt békében, mert ő csak megvan úgy, a hogy s valahogy csak meg lesz ezután is. De Stanley mégis betört érte, ráczitálván Goethe Erlkönig)éne\i szavait: « Und kommsl dú nicht luilllg,

so b'rauch ich Gewalt». És megmentette őt erőnek-erejévei.

A szöges bot. Partíciót őrnagy Stanley első tiszte, prototypusa volt a gonosz, kegyetlen angolnak. A ki valaha Dickens regényeit olyasta, annak feltűnhetett, hogy a világ első nemzete első regényírójának phantásiája milyen rengeteg sok, hihetetlenül kegyetlen embert szerepeltet műveiben. Nem ok nélkül van ez. Az angol a rideg gonoszságot sokkal több ' alakban és sokkal kifejezettebben látja maga körül a bölcsőtől a sírig, mint mi lágyabb continentális emberek. És milyen iszonyúak Sbakespere gonosz emberei 1 Barltelot őrnagy igazolta Shakesperd és Dickensel. Nincs az a Haynaut idéáljául valló granicsár- tiszt, a ki képes lett volna arra, a mire ez az angol véreb. Botja végére hegyes aczélszöget applicált, hogy azzal szurkálhassa fekete .katonáit. Kis fiú szolgáját a tiz éves, okos Sradyt, agyonrugdosta. Egy szerecsen asszonynak az arczába harapott. Számos embert össze-vissza vert és korbácsoltatott. Néhányról a műtét után fityegett a hús és a verésbe belehalt. Elvégre akadt, egy becsületes, tiszteletreméltó sötét arabus, a ki agyonlőtte ezt az angol vérebet' úgy mint egy közönséges kutyát. Áldassák a kéz, mely czétba vevé! *

A HÉT. I.

*

jamcson

egy tizenkét éves

«Megfoghatatlan kacsa»

— a Barltelot

*

*

esztelehség,

senzácziós

hírlapi

és Jameson rémtetteinek hire, irja Stanley

I889. aug. 31-én Assalaláhból, Közép-Afrika keleti részéből, az Emin-bizottsághoz. Barltelot, irja ekkor Stanley «nyílt és bátor» angol katona volt, ki sohasem tette azt, amivel rágalmazták.' Jameson pedig, bár ügyes rajzoló volt, nem lett. volna képes olyan villámgyorsan rajzolni, amilyen gyorsan a kannibálok végeznek egy kis szűzpecsenyével. És a kegyes Stanley ilyetén czáfolata után, a világ is kegyelettel adózott a legsötétebb Afrikában porladó hősök emlékének. *

*

*

É s níégis i g a z ! Nem az, amit a kegyes Stanley 1889. aug.

31-én irt. Hanem igaz az, a mit ekkor rnegczáfolt. Stanley vallott. Expeditiója a legembertelenebb iszonyatossággal gárázdálkodott a legsötétebb Afrikában. Barttelot és Jameson csakugyan szörnyetegek voltak. Stanley maga nem. O mindössze négy embert végeztetett ki a saját csapatából. A bensziilöttekből hánynak kunyhóját gyújtatta fel, hányat vadásztatott le, hányszor dolgoztatott a kórbácscsal, — ki tüdná ma már azt! Bizonyosan sokat, igen sokat. Az akaratán kívül kimentett Emin pártja és nemzetbeliei kegyetlenül gyújtogatják a fáklyákát, hogy bevilágítsanak az angol hősiesség mythikus ködébe. *

Ne érzelégjünk! Kegyes, istenfélő, szép és jó dolgokat csinált a. nagy Stanley ?• — Nem. Nagy, bámulatos dolgokat ? — Igen. Emlékezzünk Corlezre, Pizarrora, — a vakmerő felfedezők szive nincs vajból s nem is lehet vajból: És; ha a tisztelt humánus világ azt akarja, hogy földerítsék számára a legsötétebb' Afrikát, — akkor hunyjon szemét az előtt, a mit a legsötétebb Afrikában csinál a' legsötétebb Anglia.

Afrlcanus.

Szana Tamástól egy fényes kiállítású könyv jelent meg. Czime: «Petőfiné Szendrey Júlia». Öt fiatal festő versenyzett egymással megrajzolásában, névszerint: Baditz, Neográdi Antal, Roskovics Ignácz, Stettká és Spányi Béla. Á kiadó czég: Grill Károly udvari könyvkereskedése. Valódi diszmű ez a milyen még kevés jelent meg á magyar könyvpiaezon. Szana Tamás, a finom izlésü amateur, a könyvgyűjtő, a külföldi nagy minták alapos ismerője egész tudományát oda kölcsönözte a Franklin-társulat nyomdájának, viszont e nyomda, melyhez fogható nem sok van a continerisen, ambicziót helyezett belé, hogy .versenyre keljen Lemerrel, Quantin-nal és a ^ nyomdai 'művészet többi nagyságaival. Kapüzáráskor kaptuk e könyvet, csak futólag lapozhattunk benne, de annyit láttunk, hogy már magában a kiállítás is czikket érdemel. Ára fűzve 4 frt 50 kr, atlasz kötésben 8 frt. Freycinet mint akadémikus-jelölt. Az Augier Emil halálával megüresedett akadémiai széket e napokbari fogják betölteni, ha. ugyan ezúttal a jelöltek valamelyikének sikerül riiegkápnia áz absolut többséget s a tavaszi.,eset nem ismétlődik. A választásnak ugyan, mint ismeretes, már áprilisban meg kellett volna történnie, de akkor, mint olvasóink emlékezni fogriak, a szavazás eredménytelen volt, egyik jelölt sem kapván absolut többséget, hároriiszoros kísérlet után sem. Áz akkori cariditatusok közül kettő : André Theurie't és Henry Houssaye.időközben visszaléptek a jelöltségtől, helyettük azonban akad t egy új pályázó, a kinek előre láthatólag jókora pártja lesz. E pályázó Freycinet minister. Hogy ez a legfrissébb candidátió nem fogja-e a szavazatokat ismét megosztani, s ekkép á választást újból meghiúsítani : nagyon is kérdéses. Á jelöltek különben az említett kettő kivételével ugyanazok, a kik már áprilisban is candidálva voltak. Pályáznak tehát Freycinet-n kívül,: Zola, Becque, Pierre Loti, Brunetiére, Jules Barbiér, Ferdinánd Fabre, Ern'est Lavis'se, Eugéne Manuel Paul Thúreau-D'angin, Charles Nauroy, s az ismeretlen A. Regnault.

93

2 66

Dr.

Kóc

ti. Budapest, nov. 14.

Barnás folyadékkal megtöltött kis üvegcse jelenik meg egy tudós kísérletező asztalán. A mese életitalából lopott cseppek, valóságos szer a halál ellen, ellenében ama halálnak, mely évszázak óta megölt minden hetedik embert. A tuberculosis ellen igazi gyógyító arkanumot talált egy német, dr. Koch Róbert. A rideg germán, tegnap szűk szóval ki is jelentette, hogy ma még csak ennyit mondhat — holnap tán többet. Ma csak annyit, hogy sikerűi meggyógyítania a • meggyógyíthatatlant. Érdekes, hogy Kochról lévén szó, a mi tudósaink az eddig lehetetlent lehetőnek találták. Tegnap, midőn még Koch professor mai közlése nem volt biztosra vehető, és laboratóriumából, a kísérletek színhelyeiről semmi bizonyos hír nem szivároghatott át Budapestre: érezni és látni véltem az egész város izgatottságát. Találkoztam orvosokkal, kik már is ütra készek Berlinbe utazni műszerekért ; tüdőbetegekkel, kik nem tudják bevárni a közlés napját és vasútra ülnek már ma: «Á Berlin, á Berlin!» Hallottam, hogy az orvosokat valósággal megrohanják tubcrculotlkus betegeik, meg akarnak gyógyúlni azonnal. És ez tegnap volt, mikor még mindannyian csak a német napi lapok újdonságaiból tudtuk, helyesebben sejtettünk valamit Koch Róbert kutatásairól és arkanumáról. Hogy többet tudjak meg az izgalmas problémáról, sorra jártam az orvos-professorokat. .A budapesti egyetem kitűnőségei közül azokat, kikről laikus eszemmel föltettem, hogy tudományos módra érdeklődnek a Koch óriási vívmánya iránt, sőt már magáról .a vívmányról valamelyes véleményt táplálnak. A dolog természetéből folyik, hogy legelsőbb is a gyakorló orvos-tanárok hitére vagy. nem hivésére, reménykedésére vagy tamáskodására voltam kíváncsi. Mit mondanak ők doktor Kochra és barna nedűs fiolájára; ők, kiknek keze ezer meg ezer tüdővészes kezét tapintja évenként; ők, kik csaknem mythikus alakok a szegény betegek szemében, kiknek szine elé kerülni mindennap napi járóföldekről özönlik a nép. Az ország, de még különösebben a főváros legismertebb, legtekintélyesebb és legirígyeltébb alakjai közül valók, kiknek egyikérői-másikáról azt beszéli a társaság, helyesebben azt tartja a mythos: több pénzt keresnek egymaguk, mint a mennyi fizetést húz összevéve az egész ministerium'. . . Jeriink azokhoz véleményt kérni, kikről véleménye van az egész társaságnak, minden családnak. És milyen véleménye ! Ha nem volna törvény, hogy az ember nagyon is bajosan tudja meg azt, mit embertársai'róla őszintén gondolnak, ha az én nagytudományú orvos-tanáraim ismernék ama hangokat, melyekből a róluk való közvélemény egybealkotódik: különös és nemes objectivitásuk daczára lehetetlen, hogy egy kissé zavarba ne jöjjenek. Istennek és ördögnek hiszik őket, élczeket faragnak rájok és dithirambokat mondanak rólok, vannak imádóik és átkozóik, a szerint, a mint isten kegyelme, a természet szeszélye és tudásuk ereje segítette vagy nem segítette őket az adott esetekben. Egészséges és beteg társaságokban csaknem annyit beszélnek rólok, mint államférfiakról, kikhez abban is hasonlatosak, hogy előszobáik mindig tele vannak kérőkkel : egészséget, egészséget! Csak azt nem tudnám elhatározni, kit tartok elfogláltabb embernek: Barosst-e vagy Korányi doktort. Barossról azt mondják, hogy mint Na-

poleon, csak négy órán át' alszik egy nap ; de, mikor alszik például Korányi professor? Tegnap, mikor rendelő órája kezdődött, kerestem föl. a nagytekintélyű tanárt és a legkeresettebb, magyar belgyógyászt. Erzsébet-körúti saját házának lépcsőházában czímtábla sincs, mely jelezné, hogy itt lakik, csak előszó-, bájának ajtajára van fölirva:

Korányi tanár. Az előszobában a typikus alakok: az inas, ábrázatán azzal az épen nem ártalmas fontoskodással, melybőEkirí, hogy magamagát az «egész dologban» elég fontos személyiségnek tartja. Azután a betegek, a mint egymás arczát vizsgálgatják, baját kutatják, egymást a halálnak szánják. A chrónikus betegség sajátságosan önzővé teszi a legönzetlenebb embert is; ennek az önzésnek a ' kifejezését látom megvillanni a szemekben a homályos előszobában, a mint a huszár különös szívességből engem fogad legelébb. Látom, helyesebben érzem,- mint surrannak be mellettem az ajtón a gyógyító orvost kereső kérő, boszankodó, de mindenképen nagyon tiszteletteljes tekintetek. A tanár úr — ki már tudta látogatásom czélját — ép a «The Lancet» czimű angol orvosi szakfolyóiratot olvasta. «íme — mondá — a külföldi orvosi folyóiratok közül csak ebben olvasható Kochról és sikeréről, ebben sem több, mint a mennyit ön már bizonynyal olvasott a napilapokban. Annyi bizonyos, hogy a berlini kutató fiolája, akármit tartalmazzon is, rendkívül érdekel bennünket. A tubercolotikus betegeket elfogó lázas izgalomtól azt hiszem, mi orvosok sem esünk távol, bár Kochtól magától eddig még semmi authentikus nem került ki azon kívül, a mit a berlini orvosi congressuson mondott: t. i. hogy a tuberculosis -gyógyító módjának föltalálására a helyes úton jár. Az ismeretlen tényekkel szemben, ma, legfeljebb csak gyaníthatunk egyetmást, de hogy mi a Koch professor szere, gyógyhatása meddig terjed: azt nem is sejthetjük. Annyit kétségtelennek tartok, hogy a nagy bacteroologus új vívmánynyal gazdagította a therapiát, mert Koch sokkal realisabb, komolyabb tudós, mintsem föl lehetne róla tenni, hogy oknélkül engedné allarmirozni a világot. Ha ő maga nem is nyilatkoznék, de módját ejtené, hogy reménységet hirdető újságokat revokálja. A magam részéről nem tartanám olyan valószínűnek a dolgot, ha nem Kochról, hanem másról lenne szó, de a professorral szemben a lehetetlen is lehetőnek látszik. Úgy vélem, a tüdővész gyógyításában csakugyan forradalom előtt állunk, az emberiség nagy szerencséjére, mert nincs kór, mely úgy pusztítana, mint ez, melynek annyi része volna az emberi nyomorúságban, mint ennek. Itt Budapesten például állandóan csaknem harminczezerre megy a tuberculotikusok száma, kik közül évenkint legalább háromezer a lialálé. A közel álló forradalom daczára, mindért kétségen kívül'meg lesz a maga, habár korlátoltabb jelentősége ama klimatikus és gyógyhelyeknek, melyek a tüdő tuberculosis gyógykezelésében manapság nagy és kétségen kívül áldásos'szerepet játszanak. Az elröncsolt' tüdő anyagát Koch. sem változtathatja meg, annak gyógyulásra van szüksége, s ez sehol sem történhetik alkalmasabb helyeken, mint a hol eddig dívott... -Képzelheti, hogy a különben is nagy életkedvű tüdőbajosok milyen ostromának vagyunk most kitéve. Már is beoltatni kívánja magát mind, bár még azt sem tudjuk, csakugyan beoltásról van-e szó vagy másnemű kezelésről. Hát még ha Koch kutatásai eredményét föltárja a világ előtt! Itt, Magyarországban az államnak eleve intézkedéseket kell tennie, hogy az orvosi kar a betegek óhajtásainak megfelelhessen. Milyenek legyenek az intézkedések: a jövő, talán már egy pár nap kérdése, mert nagyon is valószínű, hogy egy pár

373

nap múlván megszólal maga. az authentikus forrás is. A mint egy kollegámtól, ki Berlinben, a professor környezetében tartózkodik, hallom, Koch előadását nehezen'tartja meg oly korán, mint azt a napilapok hirdetik. De egy nappal .későbben, v a g y hamarább: rövidesen véget fog érni az az óriási izgalom, melyhez hasonló még nem uralkodott az-iorvosi tudományok iránt érdeklődők' táborában». -í>- ; Körülbelől ezeket mondá a tudós tanár, ki beszélőnek is, szakirónak is az elsők közül való. Világosan szól, kevés szóval, sok logikával, még több scepsissel. De az 0,'scepsise nem az öreg ember kételkedése, hisz ősz szakála daczára csaknem fiatal még, hanem a philosophus természettudósé. Kételkedő szava, elhallgat, ha Kochról van' szó,, .hódolattal beszél róla, mint, itt Budapesten csak°'nem minden, kollegája, például

ellen mentesítő, akár a tuberculosist mentesítő, gyógyító módnak elődje: a himlő ellen való beoltás. Emlékezhetik ön, ha valamelyest figyelemmel kisérte az orvosi tudomány történetét, hogy a mult században és még . régebben micsoda hallatlan pusztításokat vitt végbe Európában a himlő. A betegség lefolyását gyengíteni, illetve megoldni nem tudták, a megbetegedett nép rakásra hullott el a bajban, holott ma például Poroszországban,.hol avaccinátiót vas szigorral és német pontossággal végzik : tanítani is alig tudják a betegséget, nincs objectumok. A mult század végéig, szerepre, jelentőségre a- himlő volt a tuberculosis, miért ne lehetne hát e század végén a tuberculozissal úgy daczolni, mint a himlővel? Koch • vívmányinak valószínűségét, lehetőségét látom, de azt nem. sejthetem, mi az ő gyógyszere: mitigált virus-e á la Pasteur, vagy valami olyan anyag, a mit orvosságnak szokás nevezni. Afelől sem táplálhatok még K é t l i tanár, véleményt-: váljon' gyógyító módjának van-e megelőző . . kit ujvilág-utezai' házában abban a pillanatban volt szerelése, vagy csak utólagosan curativ. Jenner után a szerencsém találni, a . mikor közönségesen rendkívül nagy- himlőt csak profilactikus -úton gyógyíthatjuk, — valószámú betegei közül nem volt nála senki. A kitűnő bel- színűleg gyors lefolyása miatt. — Pasteur a lépfenét gyógyász. elfogadó szobái, jó ízléséről tanúskodnak ;•• elő- prophilactice és curative' is gyógyítja. Tud immúnissá kelő magyar festők eredeti munkái a falakon, szép keleti tenni a baj ellen és meg tudja gyógyítani \a bajt, ha már szőnyegek födik a pádimentumot. (Egyáltalán, a keleti benne vagyunk. Épen nem lehetetlen, hogy- Koch mind szőnyeg,' úgylátszik gyengéje valamennyi orvos-profes- a két szálat titokzatos kezében tartja. A nélkül, hogy sornak.) Maga Kétli úr első pillanatra igénytelen-'barna valami nagyon szeretném a hasoniátokat, e század legférfiú.. Annál intressánsabb, ha szembe ül vele az ember, szebb reménysugarainak tartom e szálakat, melyek már ha leül és beszél: megnől a különös arczú tudós, kinek a legközelebbi napokban áttörik a mythikus ködöt. Látni kicsiny, sajátságosan átható tekintetű szemei, rendkívül fogjuk mit tett Koch, ki iránt a sors eddig rendkívül messze állanak egymástól. És ezek az apró szemek foly- kegyesen viselkedett. Nemcsak geniet adott neki, hanem ton- vizsgálódnak, szinte zavarba hozzák azt, kire rá van- megadta azt is, a mire az ilyen fajta genienek okvetlen nak függesztve. Hangja,' beszéde is izgatott, és -izgatóan szüksége van : segítséget. Állama bőkezűen támogatta' vizsérdekes, elhallgatnám egész napon át és igazán hálát gálódásaiban, ha nem csalódom, husz assistenssel dolgozérzék iránta, hogy csaknem egy órán . át szives volt hatott. Pénze volt a mennyi kellett. Kísérletezhetett akárnekem' dolgokat megexplikálni, a mikhez nem értek, mennyit és ha e kísérletek eredménye siker: imponáló világossá • tenni azt, a mi csak homályba burkoltan állott ugyan, de természetes . . .' . Mégis, milyen szédítő út ez : előttem. Magára a berlini nagy, — a látogatás pillanatában a régi khinaitól, ki a himlő megszárított váladékát szívja még csak várhatóan nagy eseményre vonatkozólag a be, hogy gyengébben törjön ki rajta a • himlő, addig a professor úr körülbelül a következőket mondta nekem. szétroncsolt tüdejű németig, kit visszaad az életnek esetleg «Nem lehet tagadni, hogy mi eredményeket a beteg- egynehány befecskendés!» ségek gyógyításában- eddig elért az orvosi tudomány, Tanulságos és érdekes mindaz, a mit Kétli úr beszél, csaknem kivétel nélkül empirikus természetűek. Az első hát ha még ilyen thémáról beszél! Egészen belemelegedett nagy, "inductív módra elért eredménynek a Koch tanár tárgyába, szólt a nagy és szerencsés Jennerről, a tudomáfölfedezése látszik. Ügy mondom, hogy látszik, mert eddig nyos találékonyságban egyetlen Pasteurről. A- phtisis semmi positivumot nem tudok az eredményről magáról. óriási elterjedéséről hazánkban, de különösen arról, hogy Másrészt: a Koch tanár kísérletezési módszerében teljesen, mit kellene ' tennie az államnak, ha Koch közreadja tökéletesen bízom. Ez a német tudós fajtájának szívóssá- kutatásainak eredményét, bs a míg beszélt, egészen elgát, pontosságát, emberfölötti szorgalmát nagy és igazi feledkezett arról, hogy minden pillanata drága és valógenialítá'ssal párosítja. Hiszem, hogy az ő hivatása megságos pénz, a mit irne elpazarol. váltani az empiriától a mi tudományunkat, és meg vagyok Későn volt, a mikor .elhagytam a professor rendelő győződve, hogy ennek a megváltásnak a kezdete egyszobáját és egészen estére hajló idő, amikor Stiller tanár részt Pasteur, de már is nagyobbrészt az. a Koch, a ki kimutatta a kolera és a tuberculosis bacillusait. Ez az igazi Nádor-utczai lakásán kopogtattam. Az utolsó beteg akkor hagyta el a professor művészi induktív tudós, milyen czéltudatosan és mennyi akaraterővel halad előre útján, és milyen szerencsés: conse- Ízléssel berendezett interieurjét. A két órán át szakadatquens maradhat magához. A berlini egyetem nagyhírű lanúl tartó rendelésnek vége volt és Stiller úr, a fővárosprofessora nem kénytelen desavouálni azt az ismeretlen, nak keresettségre és népszerűségre páratlan orvosa, bizony homályba burkolt- porosz körorvost, ki évtizedekkel kimerülve, egy kissé meg is halványodva ült le és ép előbb, egy bacteroologiával foglalkozó füzetre irta rá leg- oly tudományos,mint ötletes módon beszélt velem, majdnem először nevét a nagy nyilvánosság számára: dr. Koch egy órán át dr. Kochról. Róbert . . . Vérmes reménységeket a gyógyítás csodáiban bízó hitet nem táplálok, de Koch kutatásainak óriási hordStiller t a n á r erejéről meg vagyok győződve. Az ő kémcsője jelzi az igazi utat, melyen tudományunknak haladnia kell és bára- tudós objectivitásával, de egy költő rajongásával beszélt mit hozzon is a közel való jövő, az inductív gyógytua nagy berliniről.' domány atyjának tartom őt. Igaz, hogy a porosz tudo«iS8i-ben, a londoni congressuson- láttam' a promány hősének apai örömeiben, ma még osztozkodnia kell fessort. Szikár, rideg; zárkozott' modorú, külsőre igazi a franczia Pasteurrel, a ki mégis inkább az empíria és a prussien. Minden collegámmal együtt nagy'dolgokat várpractikus tudomány • embere.. Viszont igaz az- is,- hogy mindannyiak apja a tapasztalat; és akár a -tuberculosis tam tőle, és ime! A maganr részéről-meg vagyok győződve, hogy az ő szere nem a Rokitanszky benzoeja; a felsülés 82*

.316 ott, hol Koch van szóban: lehetetlen. Mindenesetre nagyon is komoly dologról van itt szó, hallatlan vívmányról, melyre a német állam és királya méltán büszke lehet. Nemcsak Koch, de a rendszer melylyel az orvosi tudományban nagy dolgokat lehet véghez vinni: az is az övék. Ott komolyan dolgoznak, évtizedek óta nem múló, hanem erősbödő erélylyel. És mégis, a németség ebben a dicsőségben kénytelen osztozkodni a francziával — Pasteur miatt. Koch, Pasteur nélkül nem volna ma még Koch és épen ezért, ha a nagy tudósban van valami kivetni való: úgy az, hogy egy időben • épen nem viselkedett pietással a mester iránt, sőt ugyancsak' erősen rátámadt. Kimagyarázni végre lehet ezt a dolgot is, a pontosság mintaképének minden genialitása daczára nem imponált a nem mindég szorgos tudományos apparatussal dolgozó franczia. Hogy a német tanár mint mindenha a tuberculosis gyógyítására vonatkozó kutatásait is, biztos tudományos alappal tette, erről vitatkozni nem jehet. Egy-két nap múlván a gyógyító mód egyes részleteit tudni fogjuk, de ennek tudása nélkül, ma is lehet logice következtetni ezekre. A kisérletek nagyrésze befejezve és kipróbálva még nem lehet. Tudjuk, hogy embereken alig egypár hete kísérleteznek, tehát egy valamennyire is tökéletes gyógyulásról nem lehet szó. Elképzelem, bár könynyen csalódhatom, hogy Koch szívesen várt volna még búvárkodása eredményének közreadásával, de a kedvező hírek kiszivárogván klinikájából a közönség közé: nyomása alatt áll'a gyógyúlni kivánó beteg és gyógyítani óhajtó egészséges társadalomnak. Hiszen eddig csak curative próbálhatta ki gyógyító szerét — a mely lehet, hogy a tuberculosis valamely mitigalt mérge — profilactikus módra nem volt alkalma még befejezett kísérleteket tenni. Ugyanezért szerfölött korainak találom ama hirlelést, mely arról beszél, mintha előrehaladott tüdővészt is sikerült volna már Koch módszere szerint meggyógyítani. E tekintetben eredményről nem, csakis bíztató kísérletről lehet szó. Meglássuk. Az orvosok nem csinálnak titkot fölfedezéseikből, ki sem kivánja monopolizálni azt, mi áldásosat kikutatnia sikerült, habár temérdek vagyont gyűjthetne általa. Koch — meg vagyok győződve róla — megveti azokat a milliókat, melyeket fölfedezésének monopolizálásából szerezhetne, maga bizonynyal nem is fog foglalkozni a gyógyítással, hanem kezében • górcsővével, új háborúra indul kegyetlen ellenségeink, az apró senkik — az apró mindenek, a bacteriumok ellen.» Késő estve volt, hogy elkerültem Stiller tanártól, kinél kedvesebb,""sympathikusabb beszélőt alig ismerek; nagyon értem, ha betegei annyira szeretik, olyan nagyra tartják — hogy még egyetlen estvéli szivarját sem szívhatja el tőlük nyugodtan. Mikor kiléptünk, a salonban, lámpák világánál ültek és olvasgattak asszonyságok, kik nála voltak már délután egyszer. . . Vissza kellett hát mennie rendelő szobájába és' kezébe vennie a hallgatódzó csövet. Szerettem volna fölkeresni még néhány hírneves gyakorló orvost. Miilkr Kálmán tanárt, kinek rendesen egy egész legio phtisises betege van és kitűnő practikus hírében áll f Ángyán Béla 'drt., ki, fájdalom, Kolozsvárra szorúlt a nagytudományú és élesszemii Purjeszszel együtt és Wagner professornak, a kitűnő diagnostának szellemi utódja; szerettem volna hallani bakteroologusunkat Hőgyest, a nőgyógyászokat, sorra mind, a ki csak érdemes tekintély. D,e az estéből — legalább a hogy solid emberek számítják, — alig volt már hátra egy-két órám, le kellett hát mondanom a szerencséről, hogy náluk tiszteletemet tehessem. Sietnem kellett ahhoz, ki nemcsak kiváló bacteorolog, de egyszersmind csekély segédeszközei daczára szerencsés búvár is, e mellett a. higiéné tanára és e tudomány magyar megalapítója.

F o d o r tanárt értem, ki nem csak a tudoniányos, de a szépprózában is kiválik a mi lázasan dolgozó magyar litteraturánkban. A tanár úr éppen most foglalkozik egy terjedelmesebb dolgozattal, melynek tárgya: Koch és a tuberkolosis gyógyítása. A nagyérdekü értekezés folyóiratában,' az «Egészség»^ben már legközelebb fog megjelenni. A tuberkulosis, sőt .egyáltalán a fertőző betegségek gyógyító módjának kutatásával Fodor dr. maga is évek óta kitartó szorgalommal, sőt egyben-másban sikerrel foglalkozik. így tudjuk, hogy a professor úrnak sikerült chemiai módra gyógyítania — persze kisérletképen, állaton — antraxot., Ajig tudok ellentállani a kísértésnek, hogy a Fodor-féle idevonatkozó kutatásokról referáljak, és mégis kénytelenvagyok itt arra szorítkozni, hogy jól rosszúl, legfőképen röviden leirjam azt,- mit a doktor úr a szóban forgó problémáról szives volt-nekem elmondani. Beszélgetését — mely egy egyszemélynek tartott brilliáns előadás volt voltaképen — azzal kezdi, a mivel minden collegája: Kochban bízik. Tőle kevesebbet; mint nagy dolgot, várni nem is lehetett. Nyolcz esztendeje úgyszólván bezárkózva él laboratóriumában, a nyilvánosság számára nem is existált. íme, a nyolcz évi szakadatlan munka gyümölcse, mert kétségtelen, hogy a gyümölcs megvan, ha nem is érett. Vérmes reményeket azonban, hiba volna táplálnunk: a próba eddig hiányzik, hiányoznia kell. Az természetes, hogy spontán, nagy sikerek is vannak, például a bőrtubercolosisának gyógyításánál, a hol könnyebb hozzáférni a megbetegedett anyaghoz, bármi legyen a gyógyító szer. «Hogy mi ez a szer — mondá Fodor József — jó isten, biz azt nem-tudom. Ugy sejtem, hogy bacterium termelte chémia-anyagok, de lehet' más, a magam részéről, öt módra előállott gyógyító szert is elképzelek. Azokról a módokról, melyekkel a bacteroologia tanának kifejlődése óta megkisérlették gyógyítani a tubercolosist, természetes, nem lehet szó. Nem hiszem például, hogy Koch a bacteriumot küldene a tuberculosis b bacillusa ellen harczra, győzelemre. Szóval, az oltó, vagy befecskendezésre való szer összetételéről csak sejtelmeink lehetnek. Annyi ma már bizonyos: hogy Koch talált valamit, a mi óriási következményekkel jár majd. Ha tényleg föllelte a phtisis gyógyítását! Csupa változás, valóságos forrongás fog beállani nemcsak az orvosi tudományban, de az egész közéletben. Tudnivaló, hogy a-20 éven föjül elhaltak 25 százaléka a tuberculosis halottjai; most ezek megmaradnak a társadalomnak s az iparosok osztálya, mely legtöbbet szenvedett a gyilkos kórtól: megerősödve, megifjúhodva megy neki újra a munkának. Föllendül az ipar, fölpezsdül az egész emberiség, bátrabbak, munkásabbak lesznek az emberek, nagy nemzetgazdasági előnyök támadnak — csak az Arcók, Meránok, Abazziák buknak meg és Brehmer csukhatja be sokmilliós és eddig sokhasznú görbersdorfi boltját...» A hirneves tanár után Pertik tanár urat kerestem, kit nemcsak itt, de a külföldön is mint kiváló bacteriolog-ust ismernek; de akárhogy szerettem volna, nem találtam lakásán. Levélben kértem hát tőle véleményt és ő Írásban lekötelező készséggel válaszolt. A tegnap reggeli keletű írásban ezeket mondja Kochról és gyógymódjáról: B r . ; P e r t i k Ottó t a n á r . «Ha Koch a tuberculosis bacillujának fölfedezésén kívül egyebet nem tesz, neve az orvostudományok történetében úgy is halhatatlan marad. De ő ennél többet tett; megalapította a bacteriumi kutatások oly biztos, egyszerű, classikus módszerét, melyekkel további kutatások és fölfedezésekhez az eszközt megadta. És tényleg a bacteriumokról szóló ismereteink rohamosan tágultak ki ifjú

.7 és nagy jövőjű tudománynyá, melyet Koch Róbert mint- , azért tartom olyan nagyra, mert állítólag meggyógyítja egy megelőzőleg tetőzött be a tuberculosis gyógyításának ¿az eddig meggyógyíthatatlant, hanem, mert fölfedezte és Jeirta a cholera meg a tuberculosis bacillusait. Ezt nagyobb felfedezésével. A hír szinte hihetetlenül hangzik! Visszaemlékezve . .érdemnek tartom és jobban érdekel mindennél... Különazonban azon várakozó sceptikus álláspontra, melylyel, , ben mindebben én tudatlan vagyok, nem az én szakmám, — mint említettem, — Kochnak a tuberculosis bacillu- .fáradt. is, beteg is, egy elromlott, elöregedett gép, jönnek sát illető felfedezése annak idejében találkozott és arra, .'^helyettem újak . . . » hogy az ellenőrző vizsgálatok hosszú sora, mondhatni, ., Úgy, úgy, kedves jó professor úr! Uj gépek, friss pontról pontra igazolta az ő tételeit: bizalommal lehe- ,,gépek, nyomorúság, diadal és újfent nyomorúság . . . A tünk Koch Róbertnek, a berlini internationális orvosi ..meggyógyult phtisis után keletkezik egy új, gyógyíthatlan congressuson tett nagy horderejű kijelentése iránt is, hogy kór és egy új Koch. Meddig váltakoznak még így tovább — a mi más ajkakról bizonyára hitetlenséggel találkoz- -a..gépek, újak meg újak egymásra? Mikor szűnik meg nék — sikerült neki a tuberculosis gyógyanyagát öt , igazsága annak, hogy az embernek nem lehet élnie nagy, esztendőn át folytatott kísérletek alapján fölfedezni. : ; nagy nyomorúságok nélkül? Az érdeklődés természetesen azon két kérdés felé .. Bródy Sándor. irányúi, miben áll ezen gyógyszer s mily határokon belül mozog annak gyógyító ereje? Mindkettő iránt a szakember elég alapos sejtelemmel lehet. A gyógyszer előállításában bizonyára része van magának a tuberculosis bacillusának s e tekintetben aligBudapest, nov. i y. hanem a Pasteur kutatásainak csapásán halad, a ki a kórX Sálon. Ez év elején Szemere Attila egy verve-vel, szelnemző bacillusok erejének meggyengítésére — atténuation des virus — megtanított; tehát vagy a tuberculosis ba- lemmel irt czikkben azt jövendölte, hogy ha véletlenül találkozni cillusának meggyengítése, vagy annak anyagcseréjéből nyert fog egy olyan főúri sálon, niely elég 'bátor lesz egy nagyobbára vegyi test az, mely itt szóban forog és a szervezetben 'Írókból és művészekből álló társaságot fogadni magába: akkor az a élősködő tuberculotikus bacillust megölni képes. két dolog fog teljes bizonysággal bekövetkezni, hogy mig az irók 1 ' A gyógyító etö határait illetőleg világos, hogy ott, és művészek rendre, bemutatják a «Kis Pipá»-ban nem egészen ismehol 'a betegség már a tüdő vagy egyéb szervek kiterjedt retlen allure-öket, másrészt azok, a kik e salonban otthonosak, a roncsolásáig, u. n. barlangképződésig, elsajtosodások, ki- .Brobdignac-ok jóindulatu kíváncsiságával fogják megbámulni a meszterjedt fekélyképzödésig (pl. a belekben) haladt, Koch sziről jött furcsa figurákat. Nos, Szemere Attila rossz prófétának gyógyszere sem fog új szerveket teremteni, de meggábizonyult. Csakugyan találkozott egy főúri hölgy, a ki nem rettent tolhatja-talán a. folyamat tovafejlődését: — hogy a betegvissza ettől a kilátástól. E. főúri hölgy, kinek a műpártolók köre ség mily fokú előhaladottsága mellett leszen erre még érdekében kifejtett lelkes tevékenységét, immár az egész irói világ képes, arra csak-, a módszer szélesebb alapú kipróbálása "csodálja, nem riadt vissza a gondolattól, hógy megnyittassa salonját fog megtaníthatni. Legtöbb reménynyél az u. n. helybeli (localis) tuber- egy olyan társaság előtt, mely talán mégis csak különb, mint a culosis kezelése kecsegtet, hova az érzületek, a gége, a .milyennek festik. É s nem történt semmi baj. Az irók nem követtek mirigyek és a. bőr. tuberculosisa (bőrfarkas) tartozik, me- el nagyobb ügyetlenségeket, és senki se nézett rájok "jóindulatu lyek a tüdők ép volta mellett lehetnék elsődlegesen meg- kíváncsisággal.» Nem volt ott leereszkedés, csak szives látás. Azt az támadva. Ha ezek mellett a módszer a tüdő megbetege- irói és művészi társaságot, mely e szives látásban részesült: Gróf dések azon korai időszakában is hatékonynak fogna bizo- •'Csiky yibinné urnő és a közoktatásügyi mimster fogadták maguknál, nyodni,' mikor az orvos h'allgatódzással és kopogtatással •kedélyes beszélgetésre hiván meg' a műpártoló kör biráló bizottságáelváltozásokat a tüdőkben ugyan még ki nem mutathat, nak tagjait/továbbá az irói és művészi világ számos kitűnőségét. de a sputúíiiban a tuberculosis bacillusai górcső alatt, már A főúri háziasszony oldalán a két viruló grófkisasszonnyal, meg a kimutathatók i úgy Koch fölfedezése az orvostudomány háziúr páratlan szivélyességgel fogadták a vendégeket, a kik között történetében ' a''legfényesebbek egyikét képezi, ő maga pedig még akkor'is az emberiség egyik legnagyobb jó- ott.voltak : Beniczkyné-Bajza Lenke urnő, Jókai Mór, Gyulai Pál, tevőjének lesz tekintendő, ha gyógyeljárása a tuberculosist, báró Eötvös Lóránt, Fraknói Vilmos, Pulszky Ferencz, Falk Miksa mely az emberiség egy heted részét öli meg, Jenner himlő- gróf Tisza Lajos, Beniczky Ferencz, Szana Tamás, Fenyvessy Ferencz, oltásához hasonlóan, ki.-,nem is irtja, csupán vészes és Horovitz Lipót, Zala György, Paulay Ede, dr. Fekete József, Kenedi legtöbbször föltétlenül halálos jelleméből. kivetkőztetve, Géza, Kiss József stb. A z est kedélyes beszélgetéssel telt el. O l y annak emberi életben tett pusztításait csökkenti». incidens, a minőket az irók salonképességében kételkedő czikk jósolt A legutolsó látogatást egy idősebb orvos professor- ,nem történt; a theás csészét egy iró sem ejtette el. Szóval a kitűnő nál tettem, ki késő estén volt szíves fogadni, hogy hangulatot semmi sem zavarta meg. Csak Fraknói Vilmostól nem feleljen kérdéseimre, «amennyire tudatlanságom engedi, .volt szép, hogy minden áron azzal tüntetett, hogy mennyivel nagyobb mondta a professor úr, szívesen beszélek önnek e tárgy. ő Gyulai Pálnál és Kiss Józsefnél 1 Lapunk szerkesztőjének különben ról» és rám zúdította tudásának egész özönét. A genie félreismerhetetlen lángja csapott felém lejegyezhetlen • e kényes situatióban nem csekély elégtételére szolgált, liogy Gyulai mondásaiból; melyet szeszélyesen, ötletszerűen csak úgy Pálnak az a városszerte sokat hangoztatott állítása, mintha ő legalább odavetett: «lehet, hogy úgy van, én nem tudom, vala- egy félfejjel nagyobb volna Kiss Józsefnél, hiú dicsekvésnek bizonyult. hogy ki ne irja, hogy beszélt velem, még csak ne is sejtesse, hogy egy olyannal szólt e tárgyról, a kiről rám gyanakodhatnának!» Kénytelen vagyok elhallgatni a nagyon ismert nevet és kerülni az egy pár jelzőt, mely© Jelzők. A szélsőbal megtette kötelességét, a szélsőbal lyel könnyen karakterizálhatnám. De nem volnék iró és mehet. Szegény szélsőbal 1 Nem elég, hogy a mult héten ifj. Ábrámegérdemelném, hogy tollamat adóvégrehajtó pecsételje nyi Kornél tagadta meg őket, ime, előáll báró Kaas Ivor is, s a le örökre, ha a kitűnő tudós elejtett szavaiból össze nem. szélsőballal való pajtáskodásáról, összeesküvéseiről azt mondja, hogy gyűjteném ide a végsőket: ezek az ő «kis játékai» voltak. Úgy látszik tehát, csak amolyan ifjonti «Meg vagyok győződve, hogy Virchovot rég elfecsinyek, mint a minőket a későbbi IV. Henrik engedett dteg magálejtette a tudomány, a mikor Koch még mindig él. Nem

Innen-onnan.

mm

mmm.

318 nak, hogy annál meglepőbb és fenségesebb legyén, mikor a

maga

— Községi jegyző vagyok, de egy kis bajba keveredtem.

El

komoly valójában mutatkozik. Persze, persze ! Mint a jó öreg Shakes-

vagyok Ítélve a kúria által, protectióért jöttem, kegyeskedjék pártolni

peare mondta, a nap koronkint csúnya

a ministcrnél a kegyelmi k é r v é n y e m e t . . .

felhők mögé rejtezik, hogy

annál inkább csodálják, midőn előtűnik a maga fényességében. Prirce Hal azonban

revelálván

magát, mértéket tartott a conversióban s

nem sokat gazsulirozott a korona tanácsosainak. Legújabb imitátora (a

ki immár végkép

lemond a Hamlethez való hasonlatosságról)

tovább megy, mint ő s complimenteket sincs

— És mi a bűne ? 1 — Az, a mi az öné . . . csakhogy én szerencsétlen, rajta vesztettem.

róla, a compliment-csinálásban

— Hát mit követett el ?

csap a ministereknek. Szó nagyobb mester is, mint á

«kis játékok»-ban volt. Jelzői igen szerencsések. Az a mondása, hogy «Baross Magyarország leghasznosabb

•,

— Hamis pakszusokat gyártottam. — Hamis

pakszusokat,

pattantam

fel. És 011 elég vakmerő

azt mondani, hogy ugyanezeket cselekedtem.

embere», a mily találó, ép

— Igen, igen — felelte szeliden — csakhogy ön a- könyvek-

olyan tetszetős is volt. E csinos mondás sikere valószínűleg hasonló

hez irja a hamis pakszusokat és ezért el nem itélik, de'nevezik «te-

phrascologiai prouesse-ekre fogja bátorítani s joggal várhatjuk től.e

hetséges irótársunknak», míg én a jószághoz irom a hamis pakszu-

a közel jövőben a következő mot-kat:

sokat, a miért elitélnek és impostornak neveznek. «Hja, hja, — só-

Szilágyi

Magyarország legdélczegebb

Wekgrle

. A

» ,

embere

hajtott fel

»

egyforma /»

legjózanabb

Fehérváry

»

legélczesebb

»

Csáky

»

legkomolyabb

»

Szápáry

»

legkitartóbb

»

Orczy

»

legudvariasabb

»

Josipovich Horvátország

legmagyarabb

» •

Bethlen

legeurópaibb

»

Erdély

mit a ministerek

elismerésével,

Varga

Péter nagy

szomorúan

— az osztóigazsdg

nem

Színházi krónika. « A n a g y Galeottót»

nem is késnek majd viszonozni annak

hogy báró Knas Ivor a magyar szent korona összes

országainak frázisban legesleggazdagabli embere.

munk nyílt látni

oly

hosszú várakozás után

végre alkal-

előadásban, mely legalább nem volt paródia.

Hegyesi Mari az első felvonás idilli részében Teodóra derűs nyugalmát és gyermeteg ábrándait az

a jelenete is, melyben

vonzó

naivitással fejezte l-ci,:-sikerült

Mercedes

adagonként

adja'-be neki a

Galeotto mérgét. Eltalálta a fokozódó ámulat és az első1 felháborodás hangját; + hogy

Gubay.

Eddigelé, a régi

az ember csak

jó világban az volt a szokás,

egyszer változtatta a nevét, akkor, mikor a

szóval, jól volt mindaddig, mig

egyensúlyát. zilálta

őt a tépelődés és vette hatalmába a szenvedély : óly roha-

Néhai nevet vette fel. Nem rég divatba jött, hogy a fatális névvál-

mossággal

toztatás előtt is felcseréli az ember apái nevét egy más,'szebb hang-

lett. Ideges kapkodásai

zásúval, életében egyszer és utóljára. De a világ halad s nemsokára,úgy látszik, az lesz a divat, hogy az ember mindannyiszor, a hányszor más és más országba utazik, más és más nevet vesz fel. .,E divatot Hubay Jenő inaugu rálja, a ki, mint Írják,

Oroszországban,

minthogy az orosznak nincsen H betűje, Gubay név

alatt

szerepel.

Nagyon valószinű e szerint, hogy ha Spanyolországba megy, E. de Cuba

név

alatt fog játszani, ha Németországba jut, újra fölveszi, á

Hnber nevet, ha .Francziaországba rándul, a Humbert

névvel él, ha

Italiába ér, az Umberto nevet fogja használni, ha Kecskeméten virtuózkodik, Snbay-ra

változtatja

a nevét s ha Debrcczenbe kerül,'

a hősnő'megőrzi lelki

De minél inkább rombolt a méreg'Teodóra lelkében,

hanyatlott Hegyesi Marj játéka; egyre kifejezéstelenebb az ajtó' felé, • mikor

Erneszto

szobájában

kivülről lépteket hall, kirívón visszásak voltak. Nagy Imre • szerepe magaslatára

emelkedett, több'-'" oly

vonással 'színezte Julián nemes

alakját; mely újabb tanulmányozásának eredménye. Mihályfi langyos, erőtlen Ernesztójában

semmisein volt az Echegarayból, fíenefiek • a

második felvonásban Pepito élénk monológját ügyesen mondta.el, elég merev

Gyenes

Severo

és Lendvayné

elég

pletyká5;Mercedes

volt. Különben a mai előadás csak fokozta vágyunkat, hogy. lássuk már. ( egyszer

az igazi Teodórát

csak Márkus Emilia lehet.

is...

a ki a ncínzeti színpadon

. ..

í" "

N á d á y n é újra fellép. Ez a kellemes

hír terjedt el a mult'

minthogy ott a subát gubá-nak hivják, ismét Gidrny-vAAcsz és subán

héten a művészet iránt érdeklődő körökben. A' hír valónak- is bizoj-

gubát cserél.

nyult, s már az első

fellépés napja is még van állapítva.- J ö v ő

vasárnap Mozart .Don. Jtmw-jában

Zeilinát" fogja" énekelni s. remél 1

hető, hogy é föllépés Nádayné általánosan óhajtótt szerződtetésének / Siuger

A z osztóigazság nem egyforma. Mikszáth Kálmán á

és IVoifnert'.k

ez évi almanachjához is megirtn a maga szo-

kásos előszavát. Ezúttal finoman persiflálja maga magát, mint elő-

lesz a bevezetője. Mint halljuk, az .operaház közönsége rokonszenves tüntetésekkel készül fogadni a kitűnő művésznőt. J ó k a i Oroszországban. e héten

egy

opera

Szent-Pétervár

kerül

egyik kisebb szín-

szóirót, de ügy, hogy azoknak is kijutott belőle, a kiket ő bevezet.

házában

bemutatóra, melynek

Épen egy előszón töri az eszét — irja — a mikor nála kopogtatnak.

Jókainak Deli. Marco czímű novellájából van merítve. Czíme is úgy

— Szabad I

hangzik, mint a magyar elbeszélésé.

Hórihorgas termetű, falusias kinézésű úr nyitott be:

zeneszerző irta. Grlllparzer-cyclust

— A képviselő urat keresem. .

fog

Zenéjét Rosé

rendezni

a

szövege

nevű osztrák

bécsi

Burgszinház,

valószínűleg január közepém Tiz egymásra hövetkezó este a követ-

— Éu vagyok. — A nevem Varga Péter. Tudom, nem találja el, miért ke-'

kező Grillparzer-darabok fognak szinre kerülni: az Ahnfrau, Medea, Sapplio, Des Meeres und der Liebe Welleii, König Ottokár, Ein

resem .-. . — Dehogy nem; könyvet akar kiadni és előszó kellene hozzá...

treuer Diener seines Herm, Web' Dem der Iügt, Der Traum ein

.— Nem, nem. Ösmeretn az előszavait, olvasom; - csinos dol-

Leben, Die Jüdin von Toledo, Esther.

gok és épen azért bátorkodtam ide.

Vilmos 1

. — No, ugy-c mondtam. — Igazán

nincs előszóra szükségem, de a

cóllegialitásnál

fogva . . . — Ön is iró ?

.

.

.

-

-

mint drámabiráló.

. :

x

•' •• •

..

\

Németország

Suder'mann Hermann

nagy

«Becsület»

czímű drámájának javasolta kiadni az erre hivatott bizottság, egyetlen egy szavazattöbbséggel

. -

császár

drámai jutalmát: 'a Schiller-dijat

hozott -határozatban. A dij kiadása vagy ki

-nem-adása tárgyában a döntés joga a1 császárt illetvén-meg, Vilmos

4 T^Lá, .AAi^.^ jÁlAjitíiiMítŰ^maom

319 császár oda nyilatkozott, hogy elhatározását váljon a dráma, melynek kedvezőtlen

attól teszi függővé,

előadását még nem látta, kedvező vagy

hatást gyakorol-e reá?

A felséges kritikát

nemcsak

Sudermann, hanem egész Németország érdeklődéssel várja. Hassan

kisasszony. A bécsi Burg-szinház jeune premiére-

jének egy török származású ifjú művésznőt szerződtetett, a román származású Barsescu kisasszony híres müintézettől.

helyére, a ki nemrég megvált a

Az uj primadonna, Hassan kisasszony név alatt

e hó 20-án lép föl, mint Mirza, Grillparzer «Das Leben ein Traum» czintű drámájában.

PCéptalány.

Heti posta. E g y i k előfizetőnk két birtokában levő régi bankjegyet óhajtana némileg értékesíteni. Az egyik epres bankó 1800-ból, a másik {egy forintos) 1811-ből való. Azoknak, a kik e bankjegyekre aspirálnak, szívesen megírjuk az illető czimét. Kolozsvár. Olvasóink ama czikkre talán ntár nem is emlékeznek. Minek bolygatni ? Ha alkalmilag a tárgy ismét foglalkoztatná a közvéleményt, akkor értékes megjegyzéseit hasznunkra fordítjuk. A füzetből egyet-mást annectálni fogunk. E számban azonban lehetetlen volt, mert közleményeink tekintélyes részét úgy is kiszorította az actualitás. A költői elbeszélés részletei szépek, de egyúttal — homályosak Töredékeket adni, mindig koczkáztatott dolog. Szívélyes üdvözlet I Prometheus. Vaj' ki ő és merre van hazája ? Eperjes. Ön téved. Nem protectió kell ahhoz, hogy valamely laphoz bejussunk. A jó munkát mindenütt tárt karokkal fogadják. Hogy neves iró könnyebben boldogúl, az igaz. Die Flagge deckt die Waare. Ha azonban lapunkat figyelemmel kisérné, meggyőződhetett volna arról, hogy .épen nem riadunk vissza az ismeretlen nevektől sem. Budapest. R. Z. A «Szárnyaszegetten . . .» czintű szép költemény szerzőjét nent ismerjük, sőt nem is sejtjük, hogy ki lehet, de semmi esetre sem a régibb gárdából való. Egyébiránt — majd kitudódik. Budapest. Ella. A sakk-, szám- és egyéb rejtvényeket köszönettel fogadtuk. Csaknem kivétel nélkül közölhetők. (A heti posta egyrésze térszűke miatt kimaradt.) Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : Kiss József. Főmunkatárs : Justh Zsigmond.

Tiszta selyem mintázott foulardokat i frt

20 krtól 3 frt 90 krig méterenként (450 különféle színben) küld vám- és bérmentve H E N N E B E R G G. (cs. és kir. udvari száll.) zürichi gyári raktára. Minták kívánatra. Levelek 10 krral bérmentesltendők.

RIGLER JÓZSEF EDE cs. és kir. udvari szállító

papirnemű

gyárában

EQUATOR

megjelent

LEVÉLPAPÍROK

a n. é. közönségfigyelmébeajánltatnak.

Városi V,

^ í S

raktárak:

^

Erzsébet-tér 19, I V , Kecskeméti-utcza 13. Gyártelep és központ VI. rózsa-uteza 55.

320

Pályázati hirdetés. Tisza-Ujlakndl a Tisza folyón jelenleg fennálló kincstári vámos hid helyett e g y zettel

leóliid

fők és pillérekkel, továbbá

ópitendó

uj

Icözuti

valamint

vasfelszertce-

htidnalc

építésére

az' egyes

épitési

a

betartandó

részletes

9 órától délntáni 2 óráig megtekintés

Ezen pályázatnál, az építés alapjául veendő tervezet és költségvetés, pályázni kiváltók által, az e végre megállapított műszaki és versenyfeltételek határozatainak megfelelő ntódon és szerkezettel lesz elkészítendő

végett ki lesznek téve.

és benyújtandó. Az ajánlatok megítélésénél nemcsak az épitésért kikötött vállalati pénzösszeg, hanem az is fogja a birálat tárgyát képezni, vájjon a pályázati tervek műszaki szempontból is helyesek és czélszerűek-e.

segédhivatalainak

Az épités tárgyában beadandó ajánlatok a pénzügyi minisztérium főigazgatójánál (Budavár,

Pénzügyminisztérium) leg-

későbben az

1891. évi íebrnár hó 1-sö napja déli 12 óráig

Az épités pedig azon pályázónak fog oda Ítéltetni, illetőleg a végrehajtás iránti szerződés azzal fog megköttetni, kinek tervezete egyfelől a

kezet

előállításánál

f. évi november hó 15-ik napjától kezdve reggeli

pénzügyi m. kir miniszter részéről ezennel pályázat hirdettetik.

hid biztos fennállására, másfelől annak épitési és fentartási nézve az elbírálásnál legelőnyösebbnek fog találtatni.

munkák

határozatok a pénzügyi m. kir. ntini. zterium X I V . ügyosztályában

lesznek benyújtandók. Mindenik ajánlat kellőleg bélyegezve lepecsételt borítékba helyezve a következő felírással ellátandó :

költségeire

Ajánlat

a Tisza- Újlaknál építendő közúti Tisza hid épitési munkáinak elvállalására. Bánatpénzül 10,000 irt készpénzben vagy állami letétekre alkalmas értékpapírokban az ez iránt érvényes kormányi rendeletek értelmében és pedig v a g y a budapesti m. kir állampénztárnál teendő le és a letéti vevény vagy annak közjegyzőileg hitelesített másolata az ajánlathoz melléklendő, v a g y pedig a posta utján beküldött ajánlatokhoz mellékelt bánatpénz, az ajánlattal együtt térti vevény mellett adandó fel Bánatpénz letétele nélkül valamint távirati uton tett ajánlatok figyelembe nem vétetnek.

Az ajánlatoknak úgy a hidfők és pillérek, valamint a vasfelszerépítésére, nem külő.ben a hídfeljárókra és az esetleg szükséges

kőhányásokra, szóval a hidnak a forgalom czéljaira kellő összes munkáinak előállítására ki kell terjeszkedniük, ennélfogva a munkáknak csak bizonyos részére szóló ajánlatok a pályázatnál tekintetbe vétetni nem fognak. A ajánlatok alapjául szolgáló a hid elhelyezésére, össznyilására, magosságára, a hidpálya elrendezésére, a megejtett próbafúrások eredményérc vonatkozó vázlatrajzok, továbbá a tervek elkészítésére, valamint a munka végrehajtására vonatkozó műszaki és versenyfeltételek az állami

Budapesten, t8no- november 2-án. A p é n z ü g y i m. k i r . m i n i s z t é r i u m :

és törvényhatósági építkezéseknél alkalmazott és ezen épitésnél szintén a megkötendő szerződés kiegészítő részeit képezendő általános feltételek,

Wekerle.

W I R T H J Á N O S 2 0 év óta f e n n á l l ó

Ő csász. és apostoli kir. Felségének

^ arany-, ezüst-, ékszer- és óragyár-raktára B U D A P E S T E N , IV. ker., H a t v a n i - u t c z a 12. s z , a „Nemzeti Kaszinó" kapujával szemben. l£ivonat

ca d b te

b 'O

2.— 4.— 5.— 8.— 10.— 15.— 20.— 3 0 . — 40.— 1.50 2.— 8—

Arany g y ű r ö k .. (lyémánt gyűrűk. Ilrtllant gyűrűk Arany f ü l b e v a l ó . (Jyémánt „ Brillant „ Korall „ Zontánrzoa „ Arany liroelie Korall „ .. .. »ivat Arany k a r p e r e r z . . Zománes .

12— 15.— 20.— 50. 110

40.

4.—

5 —

a.4.— 4.—

80.—

«1——

30.-

Kzüst henger-óra 1 fed „

a

— n

horgony-óra 1

,

.

1 •> — . —

Metall v. niekel-rem -óra Kzűst rem.-óra 1 fed

s.-a «' 2 Arany

férfi-óra 1

>

0.50 10.— 12.— — , —

40— 80.—

10— 14— Id.— 10— 10— 20. 25— 45.— 45

U r á n á l karperec/ .. 4.— Arany g a r n i t ú r á k . . .. 20.— 15(lyémánt „ .. .. xo.- 1 0 0 . 200.— Brillant „ 150. 20.— 10. Arany ó r a l á n r z , r ö v i d 80 — „ „ hosszú .— 8.— „ k o l l l r l á n c / .. .. .8.— _ keresztek .1 ( I r á n á t keresztek .. .. Nyaliliendö Arany, ezüst, g y é m á n t K/üst ó r a l á n r z Arany rem.-óra 2 fed. „ c h r o n -rem. 2 „ „ n ő i óra 1 „ „

„

a

„

«

a

_ reiuont. 1 _

jótékony

nőegylet, n székelyföldi Iparmúzeum

községi és k ö r j e g y y ö k

árvaháza.

.. -

45.—

24— 20— 20—

gyermek-

a

az

országos

borsódmegycl

nőegylet

m i s k o l c z i á r v a l i á z a , a v a g y o n t a l a n h i v a t a l n o k o k özvegyei és á r v á i részére a l a k í t a n d ó a l a p , a m a g y a r h í r l a p í r ó k n y u g d í j fog

00. 200.

18.-

80.

30. 40. 50.— 00.—

A r a k t á r a m b ó l s z á r m a z ó t á r g y a k m i n d e g y i k e a m a g y . kir. fémjelzi) h i v a t a l által f e l ü l v i z s g á l v a és t ö r v é n y s z e r ű e n f é m j e l e z v e van. A d r á g a k ö v e k v a l ó d i s á g a cs s ú l y á é r t v e v ő Írásbeli j ó t á l l á s t kap. Minden s z a k m á m b a vágó ezikk dús választékban található raktáramon. Vidéki megbízások l e l k i i s m e r e t e s és g y o r s elintézésére k i v á l ó g o n d o t f o r d í t o k cs m e g nem felelő t á r g y a kat készséggel kieserélck.

a legnagyobb

szünidei

telep egyesület, a „ M á r i a D o r o t t y a " egyesület, a n a g y b á n y a i

fordíttatni.

reményei az alább következő játékterv

remont.-órn 2 fed. z o m á n e z o z v a .. .. 30.— r e m o n t . - ó r a 2 fed. g y é m á n t k ö v e k k e l 50.—

L e v é l b e l i k é r d e z t t s k ö d é s e k r e s z í v e s e n és k i m e r í t ő e n

melynek tiszta jövedelme a „Fehér k e r e s z t " egyesület, a b u d a p e s t i

E sorsjáték összes, 6 7 6 7 - b e n megállapított

20 írton feliili megrendeléseknél szabott áraimból 3%-ot engedményezek.

ezüstnemü

XV. magyar kir. államsorsjáték,

I n t é z e t e és végre n z á g r á b i o r s z á g o s s l k e t n é i u a I n t é z e t j a v á r a

tüll 5. 8.

I t i - s z l e t e s ürj«'ijyz<51iet l i i v A n a t r u b é r m e n t v e k ü l d ö k

Mindenféle

ezennel megindíttatik a

árjegyzékből:

V a l ó d i s v A J c z l ói-lik 3 é v i ¡«1 Á l l á s s a l . s

'S >

az

1890. április 12-én kelt legfelső elhatározása folytán

válaszolok.

választékban.

N á l a m v á s á r o l t ó r á k é r t 2 évi Írásbeli jótállást v á l l a l o k .

160,000

forintra

1 főnyeremény

rúgnak,

nye-

szerint

éapediy:

« 0 , 0 0 0 f r t t a l 14"/o a d ó m e n t e s

1 nyeremény ' IO.OOO „ I magyarorsz. 5 nyer. egyelik. ÍOOO írttal 5000 frl föl.ltchrrmen

10 „ „ SOO „ .-,<> ioo „ 200 nyer. e g y e n k . OO f r t t n l 6500 sor. nyer. „ 10 „

5000 „ 5000 „ I ¡«1000 f r t | OoOOO „ |

tesítésl kötvényben. „ k é p < n l , „ n

A húzás visszavonhatatlanul 1890. évi deczemb. 16-án történik. Egy sorsjegy á r a 2 frttal o. é. v a n

megállapítva.

Sorsjegyek k a p h a t ó k : K i a d ó h i v a t a l u n k b a n ( J ó z s e f k ö r ú t 44.), a l o t t ó I g a z g a t ó s á g n á l Budnpesten, (Pest, f ö v á m h á s , félemelet) hova a m e g r e n d e l t sorsjegyek á r a p o s t a u t a l v á n y mell e t t előre b e k ü l d e n d ő ; v a l a m e n n y i lottó-

só- és a d ó h i v a t a l -

n á l ; a l e g t ö b b p o s t a h i v a t a l n á l , a bécsi „ M e r e n r ' - n á l és minden városban és nevezetesebb helységben f e l á l l í t o t t

egyéb

sors-

jegy-áruló k ö z e g n é l . B u d a p e s t , 1890. o k t ó b e r 1 én.

Magy. kir. lottó-igazgatóság.