Kiss F. József. Az 1956-os októberi forradalom helyi eseményei a Debreceni Orvostudományi Egyetemen

Kiss F. József

Az 1956-os októberi forradalom helyi eseményei a Debreceni Orvostudományi Egyetemen

Debrecen, 2005

Egyre jobban gyarapszik a torzóban maradt 1956-os magyar forradalom országos és vidéki – helyi és így debreceni - eseményeit, valamint a megtorlás és a politikai restauráció időszakát bemutató visszaemlékezések, dokumentum-kiadványok, tanulmányok száma. /1/ A hajdú-bihari és debreceni eseményeket bemutató munkák azonban csak érintőlegesen szólnak a város felsőoktatási intézményeiben, és ezek közül is a Debreceni Orvostudományi Egyetemen (DOTE) történt eseményekről. A dolgozat a DOTE jogutód intézményének, a Debreceni Egyetemnek, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának Irattárában és a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban őrzött dokumentumok segítségével ezt a hiányt kívánja pótolni. Bemutatja azt a folyamatot, ahogyan a Debreceni Tudományegyetemből kiszakított Orvos Kar önálló egyetemmé vált. Érzékelteti, hogy milyen politikai légkörben folyt az ötvenes években a Magyar Dolgozók Pártjának elvi irányítása mellett az orvosképzés, a gyógyító és a tudományos munka. Ismerteti az 1965-os orvosegyetemi események előzményeit és okait, a forradalmi eseményeket és a megtorlást. A dolgozat végén azok a dokumentumok találhatók, amelyek szemléltetik és az 1956os októberi forradalom eseményeit és a megtorláshoz kapcsolódó személyi döntéseket.

Debreceni Orvostudományi Egyetem működése az ötvenes években Az 1947-es parlamenti választásokon ugyan választási csalással, de mégis előretört Magyar Kommunista Párt (MKP). /2/ A párt távlati célja a politikai hatalom megragadása, szovjet típusú államszocialista berendezkedés kialakítása volt. Az MKP a hatalom megragadását követően, az 1940-1950-es évek fordulójától, a politikai és a gazdasági élet mellett az oktatás és kultúra területén is nagyszabású változtatásokat tervezett és hajtott végre. Ennek keretében került sor a közoktatás és a felsőoktatás átalakítására. Az oktatás átszervezésével a hazai felsőoktatás intézményrendszere gyökeresen megváltozott. A nagy történelmi múltra visszatekintő, hatalmas szellemi értéket felhalmozó univerzitásokat szakegyetemekké alakították át. Megváltozott az oktatói kar és a hallgatóság száma és társadalmi - származási - összetétele. A felsőoktatás fejlesztését a szocialista iparosítás, az első ötéves terv célkitűzéseinek rendelték alá. Erőteljesen fejlesztették a műszaki és közgazdasági képzést, miközben jelentősen visszaszorították a jogász- és az orvosképzést. /3/ A reform a Debreceni Tudományegyetemen is maradandó változásokat okozott. /4/ A Református Hittudományi Kar kivált, a Debreceni Tudományegyetem szervezetéből, pontosabban „leválasztották” és a magyarországi református egyház vezetése alatt önálló Teológiai Akadémiává szervezték. Az egri, a kecskeméti és a miskolci jogi akadémiák megszüntetésére, valamint a debreceni Jog- és Államtudományi Kar működésének a szüneteltetésére az indoklás szerint a „hallgatóság és a professzori kar jelentős részének demokráciaellenes beállítottsága és magatartása” adott okot. /5/ A két kar 1948-ban történt megszűnésével egyidejűleg a természettudományi tanszékek kiváltak a bölcsészkarból. 1949-ben pedig megkezdte működését - az európai felsőoktatási rendszerből is jól ismert - Természettudományi Kar.

A debreceni orvosi fakultás önálló szakegyetemmé alakítására a Vallás- és Közoktatási Minisztérium átszervezését követően, 1950-ben került sor. A folyamat 1950 tavaszán kezdődött és lényegében az 1951-1952-es tanévben fejeződött be. Az átszervezés során a felsőfokú agrár-, egészségügyi és műszaki képzés irányítása a művelődési minisztériumtól átkerült az illetékes szakminisztériumokhoz. A Minisztertanács 172/1951. (IX. 16.) számú határozatával az egészségügyi miniszter hatáskörébe utalta az orvosképzést, valamint az orvosképzés céljait szolgáló klinikák és intézetek felügyeletét. Az Orvoskar különválásával és az önálló Orvostudományi Egyetem megalakításával kapcsolatos feladatokat pedig, az 1400-1/1951. (I. 28) számú egészségügyi miniszteri utasítás, valamint a 112/1951. (Népeg. K. 10.) számú egészségügyi miniszteri utasítás szabályozta. /6/ Juhász Géza rektor 1951. december 12-én jelentette be a hírt az Egyetemi Tanácsnak: „Az Orvoskar kiválása hamarosan várható. Ez a jövő fejlődés iránya, természetesnek kell találni, bármilyen veszteség lesz a Bölcsészettudományi és Természettudományi Kar számára... Kétségtelen, hogy egyetemünkön, ahol egy tömbben vannak az összes intézmények, ez egész sor súlyos kérdést vet föl, a gazdasági irányítástól a villanyellátásig, és a műszaki munkálatok elvégzéséig.” /7/ A felsőoktatás átszervezéssel párhuzamosan jelentős mértékben korlátoztak a felsőoktatási intézmények önállóságát. Az egyetemek és főiskolák szakmai irányítása a szakminisztériumok hatáskörébe került, a felsőoktatás elvi irányítását pedig a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) vonta magához. A párt jogot formált arra, hogy irányt mutasson, illetve döntést hozzon, vagy döntést kényszerítsen ki szakmai és személyi kérdésekben is. Így az ötvenes évektől az egyetemeken jelentős mértékben megnövekedett a pártbizottságok, valamint az egyetemen foglalkoztatott oktatatók és más alkalmazottak humánpolitikai ügyeivel foglalkozó újonnan szervezett személyzeti osztályok, valamint a hallgatók ügyeit intéző tanulmányi osztályok szerepe. A DOTE Szervezeti és Működési Szabályzata (DOTE SZMSZ) /8/ szerint az intézmény hagyományosan legfőbb vezető testülete, az Egyetemi Tanács és az egyetem állami vezetőjének, a rektori hatáskörrel felruházott dékánnak a szerepe formálissá vált. A felsőoktatás reformjának az átgondolatlanságát és a következetesség hiányát jelzi, hogy az önállóvá vált DOTE élén 1957-ig továbbra is dékán állt, s az egyetem legfőbb irányító testülete pedig a Kari Tanács maradt. Az intézmény szervezeti életében 1957-ben következett be változás. Ettől fogva az egyetem élén a rektor állt, s a Kari Tanácsot az Egyetemi Tanács váltotta fel. A DOTE SZMSZ szerint az egyetem egyszemélyi felelős vezetője a dékán volt. A dékánt az egyetem tanárai közül az egészségügyi miniszter javaslata alapján a Minisztertanács nevezte ki. A megbízása egy évre szólt. A dékán a „Magyar Dolgozók Pártja politikájának szellemében és a felsőbb állami szervek rendelkezései alapján” járhatott el az egyetem ügyeiben. Feladatkörébe tartozott az egyetemen folyó oktató és nevelő munka, a tudományos kutatások, valamint a klinikai gyógyító-megelőző munka szervezése, irányítása és ellenőrzése. Ugyanakkor előírták számára, hogy kísérje figyelemmel és mozdítsa elő „az egyetem dolgozói körében a kádermunkát... az egyetem dolgozóinak politikai és szakmai fejlődését”. /9/ A DOTE SZMSZ az Egyetemi Tanácsot „tanácsadó testületté” minősítette át. A tanács „az eléje terjesztett elvi jelentőségű oktatási, nevelési, tudományos, személyzeti, gyógyítómegelőző és gazdálkodási kérdésekben” csak korlátozott javaslattevő és véleményezési jogkörrel rendelkezett. Az 1950-es években „az egyetem folyamatos vezetésével összefüggő kérdésekben”, tehát az intézményt érintő valamennyi „személyügyi, gazdasági, gyógyászati, oktatási” kérdésben a dékánból, a dékán-helyettesekből, az MDP Egyetemi Végrehajtó

Bizottsága titkárából, valamint az Orvosegészségügyi Szakszervezet egyetemi titkárából álló szűkebb vezető testület, az ún. Dékáni Kollégium határozott. Ugyan az SZMSZ a Dékáni Kollégiumot „tanácsadó testület”-nek nevezte. Tudjuk azonban, hogy a kollégium elé csak olyan ügyek kerülhettek, amelyekben az egyetemi pártszervezet előzetesen állást foglalt. /10/ Az ötvenes években az egyetem párt- és állami vezetőinek a kiválasztásában kettős szempont érvényesült: az egyik a politikai megbízhatóság volt, a másik pedig a középszerűség. A politikai megbízhatóság és a középszerűség valójában „eszközemberekké” tette az egyetemi vezetőket, akik között sok olyan is volt, aki az egyéni előmeneteléért - a szakmai karrierért - cserében fenntartás nélkül kiszolgálta a hatalom érdekeit. Az ilyen típusú káderkiválasztás oda vezetett, hogy a párt és állami vezetők szintén hasonló képességű emberekkel vették körül magukat. Vezetési elképzeléseikben elsősorban nem a szakmai, tudományos vagy iskolateremtő törekvések érvényesültek, hanem az általános egysíkúság, a megbízhatóság jutott érvényre. A „káderkiválasztásnak ezt a módszerét elsősorban a „rendszerfüggő” párt- és állami vezetők alkalmazták. Velük szemben az utánpótlás nevelésében a szakmai szempontok érvényesítésére törekvő, nemzetközi hírű iskolateremtő professzorokat gyakran félreállították és mellőzték. /11/ Az MDP, majd 1957-et követően a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) helyi vezetőinek többsége ún. munkás- vagy paraszti származású káder volt, illetve a politikailag legmegbízhatóbb értelmiségiek soraiból került ki. Az egyetemi pártvezetők személyisége, jelleme nagy befolyással volt a párthatározatok helyi érvényesülésére. Ilyen körülmények között sok olyan egyetemi oktató dolgozott az egyetemen, aki a származása miatt ért meghurcoltatás után, vagy a koncentrációs táborokból szabadulva gyors karriert futott be. Az általánosság szintjén megfogalmazott pártutasítások és miniszteri leíratok lehetőséget adtak arra, hogy a helyi vezetők a végrehajtásban a módszereket szabadon megválaszthassák. Így lehetőség nyílt az egyéni ambíciók érvényesítésére is. A személyi konfliktusok ezért gyakran úgy jelentek meg, mint a helyi pártvezetés elvi-politikai vitái, illetve döntései. Az párt és az állami politika érvényesítésének módszerei és eszközei rendkívül változatosak voltak. A hallgatók kiválasztásában (egyetemi felvétel) döntő szerepe volt a származásnak, a politikai megbízhatóságnak és a világnézeti meggyőződésnek. Az osztályidegen származás, politikai megbízhatatlanság, vagy pedig vallásos meggyőződés miatt elutasítottak számát nem lehet pontosan meghatározni. A felvételi bizottság a döntéshozatalkor figyelembe vette az oktatási intézmény, a helyi tanács és a szülök munkahelyén készült jellemezést is. A felvételi előírások szerint őket a „felvételi vizsgán megfelelt, de hely hiányában felvételt nem nyert” értesítéssel elutasították el. Másokat pedig más egyetemre és szakra javasoltak felvenni. 1950-1953 közötti időszakból 21 ilyen eset ismert. Az 1952. évi felvételi eljárás során Kontsek Izabella felvételét a jeles érettségi eredmény ellenére azért utasították el, mer az „egész családja osztályidegenekből tevődik össze. Egyik nagyapja Debrecen leggazdagabb nagykereskedője, másik nagyapja pedig püspök. Három nagybátyjának a földjét 1949-ben felosztották. Egy nagybátyját kitelepítették. Mindezek alapján a Bizottság úgyis, mint osztályidegent elutasította.” /12/ Politikai okok miatt 1949-1966 között összesen 31 hallgatót zártak ki az egyetemről, és 8 hallgatót vontak fegyelmi úton felelősségre. A kizárás, illetve a fegyelmi felelősségre vonás okai voltak: -

hamis adatok bevallása, származását tekintve osztályidegen, politikai megbízhatatlanság,

-

népi demokráciaellenes magatartás, népi demokrácia állami és társadalmi rendjével szembehelyezkedett, demokratikus államrend megdöntésére irányuló bűncselekményben való részvétel, MDP-ből, MSZMP-ből való kizárás, Szabad Európa Rádió nyilvános hallgatása. /13/

Azok a megbízhatatlan minősítésű hallgatók, akik egyetemi tanulmányaik hat éve alatt sikeresen túljutottak a politika szűrőjén, az álláshelyek elosztásánál kerültek szinte behozhatatlan hátrányba. A felajánlott állást nem állt módjukban visszautasítani, mert a korabeli rendelkezések értelmében kötelesek voltak a kijelölt munkahelyen, a kötelező szakmai gyakorlati időt letölteni. Ebből adódóan a „mentőorvosnak javasolva”, vagy az „Állami Tüdőbeteg-gyógyintézetbe javasolva” minősítésnek szinte minden esetben büntető jellege volt. /14/ Az egyetem szervezeti átalakítása és a vezetők cseréje az oktatói karban és az alkalmazottak körében is nagyszabású tisztogatással párosult. A párt és az állami vezetés arra törekedett, hogy csak politikailag elkötelezett, megbízható és ideológiailag képzett szakemberek oktassanak az egyetemen. Az oktatói kar összetételének a kialakításában, mint az Kesztyűs Lóránt rektor 1963. április 18-i rektori beszámolójából kitűnik, 1950-1963 között a politikai magatartás és az ideológiai képzettség mellett, csak harmadik szempontként érvényesítették a szakmai rátermettséget. „Nyugodtan elmondhatjuk továbbá azt is – hangsúlyozta -, hogy tulajdonképpen nemcsak az utóbbi 5 évben, hanem 10-12 év óta tervszerű kádermunkánk abban a vonatkozásban is, hogy a káderek kiválogatásánál… figyelembe vettük a politikai magatartás és az ideológiai képzettség mellett a szakmai rátermettséget, tehát azokat a szempontokat, amelyeket az elmúlt év őszén pártunk VII. kongresszusa határozatában is leszögezett a kádermunka legfőbb irányvonalaként.” /15/ A DOTE-n 1951-ben végzett az első olyan évfolyam, „amelyik már a felszabadulás után kezdte el tanulmányait” - folytatta beszámolóját a rektor, majd hozzátette: az 1963-ban foglalkoztatott diplomások 80 %-a már a szocializmus időszakában szerzett orvosi diplomát. Az oktatók 36-37 %-a pedig munkás-paraszt származású. /16/ A beszámoló azt is tükrözi, hogy a jelzett időszakban az elméleti intézetekben és a klinikákon nagyszabású személyi mozgások voltak. 1962-ben az elméleti intézetekben összesen 121 oktató dolgozott. Közülük 1959-1962 között 22 diplomás eltávozott, vagy távozni kényszerült (munkába lépett 40 diplomás). A klinikákon 246 diplomás orvost foglalkoztattak. Közülük eltávozott 79 és munkába lépett 77 orvos. „Intézeteink és klinikáink orvosainak 30 %-a tehát már a politikai és szakmai szempontok leggondosabb mérlegelése után került jelenlegi munkahelyére” - állapította meg Kesztyűs Lóránt. /17/ A DOTE állami és pártvezetését a céljai megvalósításában elsősorban a Személyzeti Osztály és a Tanulmányi Osztály segítették. Itt készítetek el az egyetemi alkalmazottak „karakterisztikáját”, ami a feljelentés határát súroló, esetenként azzal egyenértékű, „szigorúan bizalmas” káderjellemzés volt. Az egyetemi dolgozók káderlapján (Nyilvántartási lap) a személyi adatok, az iskolai végzettség és a beosztás mellett nyilvántartották a származására vonatkozó adatokat (szülők neve, foglalkozása 1945 előtt és után). A Nyilvántartási Lap tartalmazta a vagyoni helyzetre, az igazoló eljárásra, a párttagságra és más társadalmi szervezetben való tagságra, a katonai szolgálatra, a hadifogságra, világháborús munkaszolgálatra és más háborús eseményekre, a külföldi utazás(ok)ra, valamint katonai és polgári kitüntetésekre vonatkozó adatokat is. Az egyetemi alkalmazottakról készült személyi nyilvántartás őrizte a tanácsi, a párt és külügyi szervektől megkért adatokat is.

Az alkalmazottakról részletes jellemzés készült (káderjellemzés), ami a szakmai tevékenységek szűkszavú bemutatása után az érintett származására, politikai nézeteire és magatartására vonatkozóan részletes ismertetést adott. A Személyzeti Osztály feladatai közé tartozott a mindenkire kiterjedő, rendszeres adatgyűjtés. Az adatgyűjtést az egyes szervezeti egységekhez beépített emberek végezték. A besúgók a múltban viselt dolgaik, származásuk és sokszor személyiségükből adódó más okok miatt igen sebezhető emberek közül kerültek ki, vagy pillanatnyi előnyt remélve vállalkoztak az ilyen feladatra. Az egyik ilyen feljelentés készítője - akinek a feljelentéséből egy rövid részletét a helyesírási hibákkal együtt olvasható - önmagáról a következőket írta: „nem nagy szeretetnek örvendek ezen a klinikán én a multban nem kinevezett altiszt csak takarító. És tőlem mindent bosszuállásnak vesznek ha valamiért szólok. (…) erről a klinikáról már töbször szeretekk volna elhejezni könyebb szolgálatra én a mütött nagyon szeretem és még birok dolgozni iten akarok dolgozni sajnos hogy a fizikai dolgozók nem értenek meg akinek a multban nagyon jólment az nem ért meg soha aki pedig azóta került ide az meg nem akarja tudomásul venni hogy valamikor sokkal rosszabb volt iten.” /18/ 1953 előtt a dolgozók felvétele a Személyzeti Osztály feladatkörébe tartozott. A Nagy Imre-kormány működésének az időszakában a személyzeti munkában átmeneti változások történtek. Petrányi Gyula enyhítéseket vezetett be a dolgozók alkalmazásában. A egyetemi politikai légkör és a bizakodó politikai hangulat jelének tekinthető, hogy Árvay Sándor dékán 1954 őszén a Kari Tanács ülésén nyilvánossága előtt éles bírálta Lőrinczi Józsefet a Személyzeti Osztály vezetőjét, és személyesen is felelőssé tette, amiért az országos politikában bekövetkezett változások nem tükröződnek vissza az osztály munkájában. /19/ A Személyzeti Osztály vezetője csak minden szempontból (származás, politikai elkötelezettség, stb.) kifogástalan párttag lehetett. Személyügyi kérdésekben nemcsak a helyi pártvezetéssel működött együtt, hanem a városi és megyei pártbizottsággal, a belső karhatalmi erőkkel is szoros együttműködésben járt el. A DOTE pártbizottság Árvay dékán kritikája után vizsgálta az egyetemi személyzeti munkát. A pártbizottság védelmébe vette Lőrinczi Józsefet. Fehér Ottó párttitkár leszögezte: „Nem engedhetjük meg, hogy a professzoroknak előjoga legyen személyzeti ügyekben. Ők szakmailag jók, de politikailag nem mindig.” Hozzászólásában Lőrinczi is elismerte, hogy „7 éve végzi a személyzeti osztály munkáját. 6 elemije van, ez gátolja az osztályt fejlődésében, mert ő nem tud kellőképpen fejlődni.” Lőrinczy az 1956-os forradalom után tragikus baleset áldozata lett, s így a DOTE-n az új személyzeti nyilvántartás felfektetését Tóth Imre és Nagy Imréné végezték el. /20/ Még az 1960-as években is kormányhatározat írta elő, hogy személyzeti osztályok a káderpolitikai irányelveknek megfelelően, a vezetői döntésekkel szemben kifogással élhettek a főhatóságok, illetve az illetékes pártszervezetek felé. A Személyzeti Osztály és a Tanulmányi Osztály feladatai közé tartozott az is, hogy a megfelelő káderek kiválasztásával állandóan javítsák az „egyetem dolgozóinak szociális összetételét”. Különös jelentősége volt a három és az öt éves káderfejlesztési terveknek, valamint az ún. határidőzéseknek, amely elsősorban a határozott időre kinevezett tanársegédeket és adjunktusokat érintette. Az első hosszabbtávú káderfejlesztési tervet még 1956-ban kellett volna elkészíteni, de az őszi forradalmi események miatt a terv munkálatai 1958-ra tolódtak ki. A káderfejlesztési terv előkészítésekor arra törekedtek, hogy az egyetemet megvédjék a megbízhatatlan, szocializmus-ellenes elemektől, az oktatói, de különösen a professzori és tanszékvezetői állásokra megbízható, elvhű marxista-leninista meggyőződésű, a párthoz és a néphez hű munkás, paraszt és értelmiségi származású „elemek”-et nevezzenek ki. A DOTE MSZMP Pártbizottság 1958 decemberi ülésén tekintetten át az egyetem káder helyzetét.

Dr. Szilágyi János a napirend előterjesztője bejelentette, hogy 1958 végéig 13 személynek kell távoznia az egyetemről. Mint a névsorból kiderül, elsősorban azoknak a fiatal orvosok távozására került sor, akik 1956 őszén aktívan bekapcsolódtak a helyi forradalmi cselekményekbe. 1959-re újabb 12 személynek „az egészségügy más területén” való elhelyezését készítette elő az egyetem. Az előterjesztésből az is kiderül, hogy a pártbizottság 1958-1959-ben, a rektori vezetéssel egyetértésben, mintegy tíz évre előre prognosztizálta azokat a vezetői változásokat, amellyel a tanszékvezetői állásokat kívánták betölteni. /21/

A DOTE demokratikus változásokat követel 1953 tavaszáig-nyaráig kemény pártirányítás érvényesült a DOTE-n. A megfélemlítettség és a bizalmatlanság légkörében az egyetemi alkalmazottak nem mertek nyilvánosan véleményt nyilvánítani, nem bírálták a párt- és az állami politikát. A Sztálin halálát követő időszakban ezen a területen némi javulás következett be. A dolgozók nagy érdeklődéssel figyelték az eseményeket. Nagy reményeket fűztek a Szovjetunióban történt változásokhoz és a magyarországi reformokhoz. A fordulatot ígérő politika átmenetileg kedvező változásokat hozott a DOTE-n. Az 1953-54-es tanévben, továbbá az 1954-55-ös tanév első felében mérséklődött a párt súlya és befolyása az egyetemen. Mérséklődött a bizalmatlanság és a megfélemlítettség érzete a dolgozók körében. A javulás azonban nem volt tartós. 1954-1955 folyamán a nemzetközi és a hazai politikai életben újabb kedvezőtlen változások mentek végbe. A nemzetközi eseményekkel létrejött a délkelet-ázsiai katonai szövetség, 1953 után felfegyverezték és felvették NyugatNémetországot az észak-atlanti katonai szövetségbe - összefüggésben a szovjet pártvezetés politikai magatartása megváltozott. Nagy személyi változtatásra került sor: az SZKP vezetéséből kiszorultak a reformerek. A szovjet változások megerősítették Rákosi Mátyás és társai helyzetét. Az MDP Központi Vezetőségében ismét a Rákosi Mátyás nevével jelzett irányzat kerekedett felül. Az 1954 novemberének végén a Szovjetunióból hazaérkező Rákosi már arról tájékoztatta a pártvezetőket, hogy az SZKP elnöksége szerint Magyarországon növekszik a jobboldali, revizionista befolyás. A legnagyobb veszélyt a Hazafias Népfront és Nagy Imre nézetei jelentik. 1955 elején már a szovjet pártvezetés is erőteljesen bírálta Nagy Imrét. A kritikában Rákosi a visszarendeződés jelét látta és azonnal Nagy Imre és hívei ellen fordult. Hevesen támadta, és pártellenes - jobboldali elhajló - nézetekkel vádolta meg Nagy Imrét és hamarosan elérte, hogy Nagy Imrét eltávolították a hatalomból. Két hónappal később a tanácsi rendszer működéséről, a többpártrendszerről, a koalícióról, a népfront újjászervezéséről vallott nézeteiért jobboldali elhajlónak minősítették, végül antimarxista, pártellenes nézetei és frakciós tevékenysége miatt visszahívták minden párttisztségéből, felmentették a kormányelnöki tisztség alól, hamarosan kizárták a pártból is. Az MDP részéről megfogalmazott durva és alaptalan rágalmak következtében Nagy Imre a személyi uralom és az idegen elnyomás elleni harc szimbóluma lett. Hamarosan csoport szerveződött körülötte, azokból, akik a júniusi út következetes megvalósításától remélték az ország és a nemzet felemelkedését. Ez a folyamat párhuzamosan ment végbe a Rákosi-féle pártállami rendszer gyökeres megreformálásáért küzdő politikai erők megszerveződésével.

Az országos politikai változások nagy hatással voltak az egyetemen a közhangulat alakulására. Úgy tűnt, hogy az egyetemre 1954 végén, 1955 elején visszatér az „ötvenes évek” szelleme. A korábbi évekre jellemző állapotok változatlan visszaállítására azonban már nem volt mód és lehetőség. Az országos politikában bekövetkezett változások a helyi pártszervezet életében és vezetésében ugyanis szakadáshoz vezettek. A Rákosi-féle irányvonal mellett álló, kemény baloldali vezetők, akik az elmúlt egy-másfél évben visszahúzódtak és kivártak, vagy csak óvatosan bírálták az egyetem állami vezetését, most ugyanolyan durva, sok szubjektív elemet magában hordozó módszerrel érveltek és támadtak, mint 1950-es évek elején. /23/ A DOTE Pártbizottság korabeli iratai azt tükrözik, hogy a Rákosi-féle vonal mögött felsorakozott helyi párttagok a Nagy Imre-féle reformpolitikát hibáztatták, amiért csökkent a „párt tekintélye”. Azt hangoztatták, hogy az „állami vezetés tekintélye a párt tekintélyének lerombolásával növekedett”. Külön kihangsúlyozták, hogy az egyetemen ez a tendencia azért hatalmasodhatott el, mert Árvay Sándor dékán „nem párttag és ... gyakran a párt politikájával szembehelyezkedik”. A „jóindulatúnak” nevezett és mértékadónak számító helyi pártvezetők pozícióféltésből, karrierből tartózkodtak az őszinte és nyílt vélemény-nyilvánítástól. Kivártak. 1954 végén, 1955-ben a Nagy Imre-kormány politikáját támogató korábbi nyilatkozataik elfeledtetésével igyekeztek alkalmazkodni a Rákosi-féle irányvonal elvárásaihoz. /24/ Az 1950-es évek közepére az egyetemi dolgozók többségének átmenetileg megrendült az államszocializmus átalakíthatóságába, megreformálhatóságába vetett hite. A csalódás azonban rövid ideig tartott. Nagy Imre leváltása és minden párttisztségétől történt megfosztása utáni időszakban egyre nyíltabban és keményebben bírálták a rendszer értelmiségi politikáját, valamint az alapjaiban elhibázottnak tartott szocialista iparosítást és a párt gazdasági- és életszínvonal politikáját. Nem értettek egyet Nagy Imre eltávolításával sem. Egyre gyakrabban tették fel a kérdést: „Miért ilyen későn tárta fel a KV az elhajlás tényét, és miért csak Nagy Imre elvtárs van egy személyben megbélyegezve?” Bírálták az egyetemen uralkodó állapotokat is. /25/ A passzív pártmunkásokkal 1955 tavaszán folytatott elbeszélgetésről készült jelentés jól érzékelteti a dolgozók hangulatában és magatartásában végbement változásokat. /26/ A megkérdezettek szerint a párizsi egyezmény ratifikálása óta nagy a „visszahúzódás” az egyetemi párttagok körében. Ilyen légkörben a párttagok nem szívesen vállalnak pártmunkát. A párttagok - olvasható a jelentésben – „gyakran súlyos megjegyzésekben részesülnek, ha a párt igazáért szót emelnek”. Vincze László, aki Szülészeti Klinikán volt tanársegéd, a meghallgatás során elsősorban kritikai észrevételeket tett. 1953 nyarán „az emberek örültek annak, hogy végre szabadon mernek bírálni” - mondta. A Rákosi-féle vonal győzelme viszont oda vezet, hogy „aki ezentúl szabadon mer beszélni, azt megbízhatatlan emberként fogják nyilvántartani”. Kifogásolta azt is, hogy a tagságot nem tájékoztatják a felső párt- és állami vezetésben dúló vitákról. Az „emberek a párt demokratizmusát nem látják, de annál inkább annak centralizmusát.” Kifogásolta továbbá, hogy a „DOTE-n nem hozzáértő emberek csinálják a káderpolitikát, ... erősen az osztályhelyzetet és nem az illető káder környezetét veszik figyelembe.” /27/ Tehát Nagy Imre „győzelemmel felérő” veresége a DOTE-n is „mély és sokoldalú hatást gyakorolt a dolgozókra, a pártszervezet politikai helyzetére, hangulatára.” Az SZKP XX. kongresszusán történtek, a személyi kultusz elítélése tovább fokozta az erjedést. Az egyetem dolgozói várták, sőt egyre erőteljesebben hangoztatták, hogy a Nagy Imre-kormány által megkezdett reformokat tovább kell vinni, meg kell kezdeni az ország demokratizálását és a szocializmus építésében érvényesíteni kell a magyar sajátosságokat.

A XX. pártkongresszus egyetemi hatásait vizsgáló jelentés /28/ a helyi pártvezetőktől szokatlan, a korábbiaktól lényegesen eltérő, kemény hangnemben íródott. A hangvétel jelzi, hogy az egyetemen növekedett a Nagy Imre által megkezdett reformok továbbvitelét és következetes megvalósítását támogató „reformkommunisták” és más pártonkívüliek tábora. Az egyetemi dolgozók közül többen is nyíltan hangoztatták, hogy az MDP Központi Vezetősége az „ország sorsát meghatározó egész sor fontos kérdést nem tárt a tömegek elé.” A sztálini személyi kultusz leleplezése óta az MDP felső pártvezetése politikailag „ingadozóvá vált”, munkáját a „fokozatos visszaesés” jellemzi. A Hegedűs-kormány intézkedései „messze elmaradtak a várakozástól, nem tükrözik a dolgozók és a párt politikai hangulatát.” /29/ A dolgozók megítélése szerint az MDP Központi Vezetősége elhallgatja a Nagy Imre kormánynak a „személyi kultusz felszámolása, a szocialista törvényesség helyreállítása, valamint a kollektív vezetés megteremtése terén” elért eredményeit. A párt- és az állami vezetésben nem történtek személyi változások, nem kerültek vezető beosztásba olyan, „küzdeni tudó, tehetséges, új emberek, akiknek a kezét nem kötik eddig kimondott szavak és elkövetett hibák.” Az MDP nem vonta le a politikai „rehabilitációk konzekvenciáit”. A „túlzott centralizáció” és a „nagyra hízott bürokrácia” felszámolására sem születtek intézkedések. A jelentés külön kihangsúlyozza, hogy a néppel szembeni túlzott gyanakvás és bizalmatlanság „csorbítja az ország demokratizmusát és nem egy alkotmányban biztosított jogot látszólagossá tesz”. /30/ Ezek az okok odavezettek, hogy a DOTE dolgozói az országos állami és pártszerveket alkalmatlannak tartották az 1953 júniusi határozatban megfogalmazott és az SZKP „XX. kongresszus által megvilágított hibák kijavítására”. A visszarendeződés miatt a párttagság elégedetlen volt a különböző szintű pártszervek munkájával is. Alig láttak esélyt arra, hogy „tényleges, komoly” változásokra kerülhet sor az országban. /31/ Az oktatói kar szerint a népgazdasági tervezés során nagyobb figyelmet kellett volna fordítani az életszínvonal emelésével összefüggő kérdésekre, mert „nemcsak az egy főre jutó termelés, hanem az egy főre eső szociális és kulturális kiadások terén is mérni kell a szocializmus építését”. A szemléletmód változásától függ, eltűnik-e az egészségügyben dolgozókkal szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés, ami ezeket a dolgozókat, mint „nem termelőket” kizárta a lakásépítési programból és más szociális juttatásokból is. /32/ A klinikai orvosok külön vizsgálták a terhesség megszakítását szabályozó véleményük szerint - politikailag átgondolatlan és szakmailag megalapozatlan rendelet várható következményeit. Kezdeményezték a „súlyos erkölcsi, gazdasági és ideológiai károkat” okozó és káros politikai hangulatot teremtő rendelet azonnali felülvizsgálatát. /33/ A jelentés külön vizsgálta a hazai orvostudományi kutatások helyzetét, az orvosképzés sajátos gondjait. Hevesen bírálták, hogy a második ötéves terv az egészségügyi ellátásra, tudományos kutatásra, az oktatás fejlesztésére indokolatlanul alacsony összeget szándékozik fordítani. A gyógyítás és az orvosi kutatások fejlesztésére fordítató összeg, a népi demokratikus táboron belül, Magyarországon a legalacsonyabb, emiatt kétségbe vonják a terv tudományos megalapozottságát. Mint a jelentésből kitűnik, az egyetem megnyugvással fogadta, hogy az SZKP XX. kongresszusa e vonatkozásban harcot indított a dogmatizmus felszámolására. Az előző években a tudományos élet fejlődésére károsan hatott a marxizmus olyan jellegű alkalmazása, amit a szovjet tudományos életben Liszenko és Lepesinszkaja akartak megvalósítani. A fiziológiai kutatásokat pedig a pavlovi hagyaték erőltetett kiterjesztése hátráltatta. /34/ A változásokat siettetve, hangsúlyozták, hogy a magyar tudománypolitika a hibák felszámolására néhány semmitmondó újságcikktől eltekintve, eddig semmit sem tett. Az

egyetemen e vonatkozásban a következő igényeket fogalmazták meg. Az orvostudományi kutatások felügyeletével az Egészségügyi Minisztériumot bízzák meg. A kutatásra fordítható pénzösszeg felosztását tegyék decentralizálttá. A felosztás során tegyék lehetővé, hogy az orvostudományi egyetemek és a kutatóközpontok érdekeiket fokozottabb mértékben érvényesíthessék. A magyarországi egyetemeknek adják vissza a tudományos minősítés adományozásának a jogát. A Magyar Tudományos Akadémia irányítását a “jelenlegiek helyett magasabb pártszervek vegyék át”, „tartsanak ott alapos vizsgálatot.” Az egyetemek kapjanak a rangjuknak megfelelő képviseletet az országos tudományos fórumokban. /35/ Az orvosképzésében új oktatási- és vizsgaformák bevezetését valamint, az egyes tantárgyak anyagának ésszerű, összehangolt csökkentését sürgették. Vissza kívánták állítani a speciális kollégiumok rendszerét. Ezzel összefüggésben a Kari Tanács úgy határozott, hogy az 1956-57-es tanév második félévében bevezetik az orvostörténet oktatását. Az orvostörténet oktatásának bevezetése ekkor elmaradt és az orvostudomány egyes területeinek történetét az adott szaktantárgy keretei között mutatták be. Az orvostörténetnek, mint az egyetemes művelődéstörténet egyik fontos területének oktatása csak a rendszerváltozás után – fakultatív formában - kezdődött el, az 1992/1993. tanévtől. /36/ Az orvosképzés reformjának mielőbbi bevezetését azzal támasztották alá, hogy az oktatás a szocializmus építésének időszakában „elszürkült és középiskolássá” vált. „Csökkent az univerzitás jellege, amit vissza kell állítani”. Felvetődött az egyetemi autonómia kiszélesítésének a kérdése is. Az egyetem autonómiájára vonatkozó törvényjavaslat elkészítésére Világhy Miklós az Eötvös Lóránd Tudományegyetem rektora kapott megbízást. A javaslatot a felsőoktatási intézmények is megvitatták. A téma a DOTE Egyetemi Tanács 1957. január 9-i ülésén kiemelt napirendi pont volt. /37/ Az oktatás színvonalának emelése érdekében javasolták a felvételi rendszer megváltoztatását: „káros a szociális összetétel keretszámaihoz túlságosan mereven ragaszkodni” - érveltek. Az orvostanhallgatók magas bukási arányát azzal magyarázták, hogy a helytelen beiskolázási politika „következtében gyengébb minőségű hallgatóság” került az egyetemre. /38/ A jelentés az országos politikai helyzet áttekintése után külön és igen részletesen beszámolt az egyetem dolgozóit foglalkoztató munkahelyi és egzisztenciális, megélhetési gondokról. A pártbizottság véleménye szerint az alacsony fizetésű dolgozók bérének 650 forintra történt emelése, az árleszállítások a „fiatal orvosok és a középkáderek” megélhetésében nem okoztak érzékelhető változást, mert a „létfenntartási költségek magas volta miatt egy évvel ezelőtt is késő lett volna” ezeket az intézkedéseket meghozni. A kemény hangú jelentés jelzi, hogy a DOTE pártvezetés ismerte az országban bekövetkezett politikai változások lényegét. A közhangulatot érzékelve igyekezett úgy hangot adni a helyi véleményeknek, hogy ezzel jelezze, a DOTE a város, illetve az ország többi felsőoktatási intézményéhez hasonlóan ítéli meg az országos eseményeket, s hasonló jellegű változósokat támogat. A jelentéssel ugyanakkor az egyetemi dolgozók bizalmát is próbálták megnyerni.

Forradalmi események a DOTE-n 1956 októberében – a fővároshoz és az ország más városaihoz és egyetemi központjaihoz hasonlóan - a Debrecenben, a debreceni felsőoktatási intézményekben

(Mezőgazdasági Akadémia, DOTE, Kossuth Lajos Tudományegyetem) is felgyorsultak az események. A DOTE pártbizottság a forradalom kirobbanását megelőző héten, 1956. október 19-én, pénteken ülést tartott. /38/A pártbizottság ülésén jelen voltak a megyei és városi pártbizottság képviselői, valamint Soós Pál a Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) párttitkára és pártszervezetének más vezetői is. Az értekezlet - az ország politikai helyzetéről szóló beszámoló megvitatása után - megtárgyalta a KLTE pártbizottságának az MDP Központi Vezetőségéhez írt memorandumát. A DOTE párt- és állami vezetői 1956 októberének közepén már úgy ítélték meg, hogy az országban politikai és erkölcsi válság alakult ki. A párt felső vezetése eltávolodott a tagságtól, a viszony közöttük megromlott. Az MDP elveszítette politikai vezető szerepét, kezdeményező-képességét. Egyes – kisebbségi - vélemények szerint az ország lakossága már nem az MDP-től, hanem a párton kívül szerveződő demokratikus politikai erőktől várja azokat a változásokat, annak a politikai, gazdasági és szociális reform elképzelésnek a kidolgozását, ami által a válság felszámolhatóvá válik. Ezt a helyzetértékelt a pártvezetés nagyobb része fenntartással fogadta az ilyen hangokat és csak részben értett egyet az ilyen megnyilvánulásokkal. Ugyanakkor ők is elismerték (beismerték), hogy a „párton kívüli erők sokkal határozottabban nyúlnak az ország bel- és külpolitikai helyzetéhez, mint a tagság... A félelem erősebb a tagságban, mint a párton kívüliekben”. A Rajk László újratemetését kísérő tömegdemonstráció kapcsán azt hangoztatták, hogy a „visszahúzó erő a felső vezetésben van, amely akadályozza a kibontakozást”. Véleményük szerint a „főbűnösöket”, az ország nyilvánossága előtt felelősségre kell vonni. Az ország éléről el kell távolítani a „legkompromittáltabb személyek”-et. A népnek a legszélesebb demokráciára van szüksége. „Biztosítani kell a félelem nélküli vélemény nyilvánítást” is. /39/ A pártbizottság ülésén a belpolitikai helyzet értékelése, a kibontakozás lehetőségeinek a keresése kapcsán tehát keményen összecsaptak a vélemények. Egyes alapvető kérdésekben azonban így is egyetértés alakult ki. Egyetértés volt abban, hogy a pártnak szellemében, programjában és vezetésében gyökeresen meg kell újulni. A megvalósítás érdekében követelték a pártkongresszus sürgős és soronkívüli összehívását - 1956 telére, vagy 1957 tavaszára. A helyi pártszervezet véleménye szerint a kongresszusnak kell megalkotnia az új pártprogramot. A programnak ki kell jelölni a magyarországi demokratikus átalakulás irányát és fő feladatait. A demokratikus átalakítás irányítását csak egy személyi összetételében megújult politikai pártra lehet és kell rábízni. /40/ Amíg a pártvezetők az MDP felső vezetésének átalakításában, politikai irányvonalának - a Szovjetunióban történő változásokkal összehangolt - megújulásában látták a jövő útját, addig a párttagok széles tömege egy gyökeres, az alapszervezetig lehatoló belső önrevíziótól – az MDP belső önmegtisztulásától - remélte a párt erkölcsi tekintélyének helyreállítását, az ország demokratikus megújulását és egy nyílt, demokratikus politikai légkör és szellem kibontakozását. Az ülés résztvevői közül többen azt szorgalmazták, hogy az alapszervezetek szintjén kell megkezdeni a rendezést a párt soraiban. Követelték a hivatalban levő helyi pártvezetők leváltását s egy új alapszervezeti vezetőség megválasztását. „Tisztázni kell, kik alkalmasak továbbra is a vezetésre” - hangsúlyozták. Mások lehetővé akarták tenni „azon emberek kilépését a pártból, akik nem értenek egyet a párt eddigi, vagy ezután folytatandó politikájával. A hozzászólók szerint egy ilyen tisztulási folyamat „erősítené a pártot, és nekik [ti. a pártból távozók - KFJ] is alkalmat adna más fórumokon való aktivizálódásra.” /41/ A DOTE pártbizottság elzárkózott a pártszervezeten belüli személyi változásoktól. A vezetők reagálásából kitűnik, hogy a DOTE-n is mélyen és elevenen éltek még a régi

beidegződések. Az alapszervezeti vezetés munkáját bíráló megjegyzéseket azzal utasították, vissza, hogy a hozzászólókat politikai elhajlással vádolták meg. A hozzászólók politikai megbélyegzésével utasították vissza a kritikát. Az egyetemi pártvezetők nem kívántak lemondani funkciójukról, nem támogatták a pártból történő kilépés gondolatát sem. Azt hangoztatták, hogy a hozzászólások alapján kibontakozó új politikai csoportosulás jobboldali elhajlással - a „szociáldemokratizmus” veszélyével - fenyeget. A DOTE pártszervezet megújulásáról folyó vitát Fehér Ottó párttitkár azzal zárta, hogy bejelentette – a párt továbbra is megőrzi vezetőszerepét az egyetemen. „Egyetértünk az emberekkel, és így jogunk van helyesen irányítani őket...” – hangsúlyozta./42/ Az ülés résztvevői külön napirendi pontban vitatták meg a KLTE pártbizottsága 1956. október 16-i ülésén elfogadott memorandumot. /44/ A KLTE pártvezetése a megyei pártszervek hatására készítette el a memorandumot, így akartak hozzájárulni kibontakozáshoz, azaz MDP Központi Vezetősége problémáinak a megoldásához. A KLTE pártbizottsága a memorandummal megfelelő formát és lehetőséget keresett arra is, hogy a két egyetemi pártszervezet és a két egyetem pártvezetése megfelelő „tájékoztatási kapcsolatot teremtsen egymással”. A KLTE részéről egyébként már korábban is voltak ilyen irányú törekvések. A DOTE pártvezetés azonban formai kifogásokra hivatkozva kitért az együttműködés elől. Attól féltek, hogy az egyeztetett akció a frakciózás vádját vonja maga után. A DOTE pártszervezet ennek elkerülése érdekében úgy határozott, hogy önálló memorandumban tárja az MDP Központi Vezetősége elé a helyzet megoldására vonatkozó elképzeléseit. Az MDP politikáját elemző, a felelősség kérdését, az országos kibontakozás lehetőségeit taglaló értékelés elkészítésével a jelenlévők nagy többsége egyetértett. A pártgyűlés kezdeményezésére a tervezett memorandum elkészítésére négytagú bizottság alakult. Elnöke Kesztyűs Lóránt, tagjai Csaba Béla, Deli László, Kövér Béla voltak. A pártvezetés nem kívánta nyilvános vitára bocsátani a memorandum szövegét. Fehér Ottó azzal indokolta a döntést, hogy az anyagban lesznek „olyan pontok, bizonyos vezetők leváltása, vagy a szovjet csapatok kivonása, melyek ha nem sikerülnek... jobboldali hangulatot teremthetnek.” /45/ A memorandum kapcsolatos vitában ismételten megfogalmazódott, hogy az MDP mellett szükség van az országos politika kérdéseivel foglalkozó új társadalmi szervezet létrehozása. Velok Gyula orvos azt javasolta, hogy két egyetem alakítson közös népfrontbizottságot. Amennyiben ennek a munkájában a „kommunisták is részt vesznek, komoly tömegszervezet lesz. Politizáljon az egyetem országos kérdésekben.” /46/ Szó esett a pártülésen az egyetemi hallgatókat érintő, az ifjúsági mozgalommal összefüggő kérdésekről is. Megvitatták, milyen módon lehetne függetleníteni a párttól az ifjúsági mozgalom működését, és hogyan lehetne a „DISZ elvi irányítása helyezni és... a városi és megyei szervektől”, az MDP-től függetleníteni az ifjúsági mozgalom működését. A vitában a hozzászólók elsősorban a helyi, egyetemi kérdésekkel foglalkoztak, de most sem tudtak megszabadulni attól a beidegződéstől, hogy a pártnak támogatnia kell a hallgatókat céljaik megvalósításában. Azt javasolták, hogy támogassák a helyi DISZ szervezetet a fakultatív nyelvoktatás bevezetésére, a katonai oktatás, a marxista-leninista tárgyak óraszámának csökkentésére, az egyetemi menza normarendezésére indított akciójában. Az ülésen a szegedi egyetemi hallgatók mozgalmáról és követeléseiről Soós Pál, a KLTE párttitkára tájékoztatta a gyűlés részvevőit. A hallgatók követelései kapcsán megjegyezte, ha időre nem teljesítik azokat, „sztrájkba lépnek”. /77/

A résztvevők az országos és helyi politikai hangulatot ismerve, végül úgy határoztak, hogy az egyetem állami és pártvezetése a következő héten újabb gyűlést szervez az egyetem valamennyi dolgozója számára. Erre a gyűlésre 1956. október 22-én (hétfő) került sor a Szülészeti Klinika tantermében. Ekkor még senki sem gondolta, hogy az Orvostudományi Egyetemen 1956. október 22-én kezdődnek a forradalmi események, mint ahogy azt sem feltételezték, hogy október 23-tól ez a tanterem lesz az orvosegyetemen a forradalmi események egyik központja. Az elkövetkező hetekben a Szülészeti Klinikára futottak be az eseményekkel kapcsolatos legkülönbözőbb hírek, amelyeket az összesereglett egyetemisták, az oktatók és a dolgozók folyamatosan megvitattak. A teremben a folytatott beszélgetéseket senki nem irányította, a felszólalásában pedig mindenkinek a saját gondolatmenetét fejthette ki.” A tanácskozás spontaneitása egyrészt az események jellegére utal, másrészt azt is jelzi, hogy a megtervezettség hiánya nem jelentette akadályt annak, hogy itt szülessenek meg az októberi eseményekkel kapcsolatos legfontosabb egyetemi döntések. A Szülészeti Klinikán tanácskozó oktatók és hallgatók egy alulról szerveződött döntéshozó testületet alkottak. A meghozott döntéseket az elméleti intézetek és a klinikák, az egyetem dolgozóinak többsége kötelező érvényű utasításnak tekintette. Az 1956. október 22-re, a pártbizottság, a DISZ és a dékán által összehívott gyűlés menetét többek között Krasznai László V. éves „Önvallomásából” és Kövesházi Géza II. éves orvostanhallgató „Jelentés”-éből ismerjük. /48/ Krasznai László és Kövesházi Géza vallomása meglehetősen pontos képet festenek az eseményekről. Krasznai László részletesen beszámol a forradalom első napjaiban történt orvosegyetemi eseményekről. Az október 28-29-e után történtekről viszonylag egyoldalú információkkal szolgál az egyetemi zászlóalj orvostanhallgatók körében való fogadtatásáról és sikertelen szervezkedéséről, a győri kormányalakítási kísérletről. Kövesházi Géza „Jelentés”-e az írat megjelölése alapján egy 1957. decemberében keletkezett tanúvallomás – valójában a Személyzeti Osztály akkori előadójának hatására íródott feljelentés - kapcsán indult vizsgálat során keletkezett. Elsősorban Kövesházi Géza személyes tevékenysége ismerhető meg belőle. Ügyének iratai között található egy vers is, melyet az októberi események debreceni résztvevői közül sokan megismerhettek, amikor október 23-án a KLTE előtti téren, majd a városban a pártbizottság épülete előtt is elszavalta. Október 22-én a délután két órakor az egyetemi hallgatók, az oktatói kar és a dolgozók zsúfolásig megtöltötték a Szülészeti Klinika tantermét. A gyűlés levezető elnöke Kulin László dékán volt. Fehér Ottó, a pártbizottság előző pénteken született tiltó határozat ellenére a gyűlés elé tárta azokat az elképzeléseket és követeléseket, melyeket az egyetemi pártbizottság, „a hibák kijavítása céljából a párt központi vezetősége elé kíván terjeszteni”. Ezt követően Delej László és Kulin László az „elmúlt években elkövetett hibák kijavítására vonatkozó javaslatokat olvastak fel, amit a hallgatóság nagy tetszéssel fogadott”. A hozzászólók egyetértett a javaslati pontokkal. Néhány pontot azonban „enyhének találták, így bővítését kérték,” illetve új pontokat is felvettek. Krasznai László szerint a hozzászólók a hallgatói juttatások reformját, a párt felső vezetése által elkövetett politikai hibák elítélését és kijavítását, egyes párt- és állami vezetők felelősségre-vonását és leváltását, valamint a Kossuth címer visszaállítását követelték. A gyűlés résztvevői új követeléseket is megfogalmaztak. Ilyen volt a latin nyelvű orvosi diploma, vagyis a „Nos Rector…” kezdetű doktori oklevél visszaállítása. 1956 őszén tervbe vették, hogy a korábbi díszes orvosi oklevél helyett az orvosi tevékenység folytatására feljogosító igazolványt kapnak a végzős medikusok. A doktori címtől való megfosztás súlyos

presztízsveszteséget jelentett volna a fiatal orvosok számára, ezért vették fel a követelések közé a hallgatók a doktori cím viselésére feljogosító oklevél visszaállítását. /49/ A mintegy négy órás tanácskozás végén a résztvevők 29 pontból álló követelést fogadtak el. /50/ A röplap egyes pontjai azokat a követeléseket tartalmazták, amelyeket a DOTE Pártbizottság az 1956. október 19-i ülése megfogalmazott (MDP IV. Kongresszusának összehívása, Farkas Mihály és társainak bíróság elé állítása, Rákosi mátyás eltávolítása a hatalomból). Más pontja azokat a törekvéseket és követeléseket tartalmazták, melyek országos is a forradalom célkitűzései között szerepeltek. Ezek között szerepel a halálbüntetés eltörlése a politikai perekben, az általános, titkos, személyre szóló választások, megszálló szovjet csapatok kivonása Magyarországról, a szuverenitás és teljes egyenjogúság alapján álló magyar külpolitika kialakítása, kormánytárgyalások a szomszéd országokkal a dunai konföderáció megvalósításáról, a Kossuth címer visszaállítása és március 15. és október 6. nemzeti ünneppé nyilvánítása. A követelések harmadik csoportjába az egyetemi ifjúság politikai, szociális és oktatási célkitűzéseit tartoznak. Ezek között szerepelt az egyetemi ifjúság önálló szervezetének megalapítása, „Fiatal Magyarország” címmel az egyetemi hallgatók hetilapjának kiadása, az egyetemi autonómia visszaállítása, valamint a szovjet szerzők tankönyveinek lecserélése a magyar tudósok által írt tankönyvekre. Az egyetemi hallgatók követelései közé tartozott a katonai oktatás törlése a tantervből, az orvosnők mentesítése a katonai szolgálat alól. A hallgatók követelték az ideológiai tárgyak óraszámának heti 2 órában és a képzésnek 4 évben történő meghatározását, valamint az addigi szigorú vizsgáztatás helyett a megfelelt és a nem megfelelt minősítés bevezetését. A kötelező idegen nyelv tanulásának szabadon választhatósága és a menza napi normájának felemelése szintén szerepelt a követelések között. A 29 pont többsége végeredményben megegyezik a három egyetem, a DOTE, a KLTE és a Mezőgazdasági Akadémia hallgatóinak az október 23-i tüntetésén elfogadott követeléseivel. Ez utóbbi abból adódott, hogy a Néplap különszámában megjelent, 20 pontból álló követelést a három egyetem - DOTE, KLTE, Mezőgazdasági Akadémia - képviselőiből alakult 30-as bizottság állította össze. /51/ A gyűlés alatt megjelent a teremben a szegedi egyetemek képviselője, akinek a nevét nem ismerjük. Azonnal szót kapott. Beszámolt arról, hogy 1956. október 16-án Szegeden megalakult a MEFESZ és ismertette az új ifjúsági szervezet programját. Felszólalása után a gyűlés úgy határozott, hogy a következő napon, október 23-án délután 3 órakor a három debreceni egyetem, a DOTE, a KLTE, a Mezőgazdasági Akadémia (ma: Debreceni Agrártudományi Egyetem) hallgatósága a KLTE főépületének Aulájában együttesen határoz a MEFESZ debreceni szervezetének a megalakításáról. /52/ Döntöttek arról is, hogy a gyűlés követeléseit bizottság fogja eljuttatni a Hajdú-Bihar megyében megjelenő Néplaphoz. A követelések megszövegezésére Fehér Ottó, Juhász Lajos egyetemi oktatók, Bászler Gusztáv, Horváth Éva egyetemi hallgatók kaptak megbízást. Ezt követően a szerzők „kíváncsiskodó ember”-ek népes táborának kíséretében a Néplap szerkesztőségébe mentek, ahol a szerkesztő megígérte, hogy október 23-án a Néplap közli az egyetem követeléseit. A nyomda vállalta további 500-1000 példány röplap elkészítését is. A röplapokat másnap reggel Krasznai László, Lábas Elemér és Zelnik József szállítottak volna ki az egyetemre, hogy ott kiosszák a dolgozók és a hallgatók között. /53 A röplap kinyomtatását azonban Kulcsár Ferenc párttitkár először megtiltotta. Kulcsár Ferenc a következő nap - 23-án délelőtt - megjelent a DOTE pártbizottságának irodájában és azzal indokolta a döntését, hogy a szovjet csapatok Magyarország területéről való kivonását, az ország szuverenitásának biztosítását és az addig kötött szovjet-magyar kormányközi szerződések felülvizsgálatát követelő részek „diplomáciailag nem megfelelő fogalmazási

pontok”. Kérésére az egyetem képviselői a kritikus pontot módosították. Egy kijavított példányt Csaba Béla még aznap autón felvitt Budapestre, a DISZ központba. /54/ Időközben a hallgatók is értesültek arról, hogy a Hadú-Bihar megyei Néplap nem közölte a röplapot. Ekkor a tanárokkal együtt a központi gazdasági épület (ma: Rektori Hivatal) elé vonultak, és felelősségre vonták Kulcsár Ferencet. Az október 23-i találkozón Kulcsár Ferenccel egy olyan értelmű megállapodás született, hogy a kijavított röplapot a „klinikai pártbizottság felügyelete mellett és tulajdonában levő stencilgépen sokszorosítják”. A röplap sokszorosítását orvostanhallgatók végezték a Tüdőgyógyászati Klinikán. Az elkészült röplapokat a KLTE elé vitték és ott szétosztották a DOTE-ról időközben ideérkezők és a „várakozó ifjúság között”. Krasznai László és társai a röplapok szétosztása után visszatértek az egyetemre, ahol a dékán belegyezésével további 1000-1200 röplapot készítettek. A röplapokat autóval a Vagongyárba szállították, és ott szétosztották a tüntetők között. Egy névtelen bejelentésről készült feljegyzés szerint az egyetemistákkal együtt Kulin László dékán is „kint járt a Vagongyárba…”. /55/ Az október 22-i egyetemi gyűlésre Kövesházi Géza II. éves orvostanhallgató verset írt, amit megmutatott évfolyamtársainak. A hallgatók javaslatára másnap délelőtt a verset felolvasta KLTE előtti „diáktalálkozón”, majd a Perényi utcán, a pártbizottság előtt is elszavalta. A vers jól tükrözi az egyetemi hallgatók érzéseit és hangulatát. /56/ Október 23-án délután 3 órakor az újabb nagygyűlést tartottak a KLTE-n. /57/. A gyűlésre folyamatosan érkező munkások és diákok friss híreket hoztak a városból. A belvárosban ekkor már „villamos felborítása, nyomda feltörése, vörös csillagok leverése, lövöldözés” volt tapasztalható. Krasznai László egy szóban - lövöldözés - foglalta össze azt a tragikus eseménysort, amely során, a Kossuth utcán, az ÁVH a rendőrség épülete elé vonuló tüntetők közé lőtt. A sortűz sebesültjeit - Vass Gábort, Tömöri Gábort, Gazdag Ibolyát és a sérüléseibe a beszállítás után néhány perccel belehalt Ács Zoltánt - a DOTE I. Sebészeti Klinikáján látták el. Szintén a DOTE-n látták el Ádám Mihályt, aki a Kossuth utcai sortűzben szintén halálos lövést kapott. Itt kezelték Széplaki Máriát is, akit az Aranybika Szálló előtt a tüntető tömeg, újságért való dulakodás közben fellökött és egy ember ráesett. A kimutatások szerint 1956. október 23. és 1956. december 31. között összesen 49, a forradalom és a megtorlás alatt sérülést szenvedett személyt láttak el a DOTE egyes klinikáin. /58/ A következő napon, október 24-én viszonylagos nyugalom volt az egyetemen. Kulin László dékán intézkedésére ettől a naptól szünetelt az oktatás az egyetemen. Az oktatók és a hallgatók így már a reggeli órákban a Szülészeti Klinika tantermében gyülekeztek. A tanteremben jelenlévők kezdeményezésére határozott intézkedések születtek az egyetem (klinikák) és a kollégium rendjének a fenntartására. Az egyetem belső rendjének fenntartására és az események irányítására ún. 10-es bizottság alakult. A bizottság elnöke Kulin László dékán lett. /59/ A 10-es bizottság tagjai a délután folyamán a „Benczúr utcai diákotthonba mentek, ahol a másik két egyetem A KLTE és a Mezőgazdasági akadémia - 10-es bizottságaival együtt meghallgatták Schulek Mátyásnak, a KLTE hallgatójának a tájékoztatóját a MEFESZ ideiglenes szervezeti szabályzatról. Majd a megbeszélést követően a három egyetem 10-es bizottsága több pontból álló követelést állított össze A 10-es bizottságok követeléseit tartalmazó listát küldöttség vitte a pártbizottságra. A pártbizottságon Komócsin Zoltán fogadta az egyetemi küldötteket. A városi és a megyei pártvezetés arra igyekezett felhasználni az alkalmat, hogy kapcsolatot építsen ki az egyetemi ifjúsággal. A nap folyamán a Szülészeti Klinika tantermében tartózkodó hallgatók és fiatal oktatók leváltották a régi DISZ vezetést, s helyükre ideiglenesen új vezetőséget választottak:

minden évfolyamról 2-2 hallgatót. Krasznai László szerint október 24-e egyébként nyomott hangulatban telt az egyetemen./60/ A következő napon, október 25-én a DOTE-n a hallgatók évfolyamonként megválasztották a MEFESZ vezetőségét is. A MEFESZ vezetőségének az első megbeszélésén a „semlegesség, a Varsói Szerződés, a szovjet csapatok kivonása, Rákosi, Gerő felelősségre vonása, a MEFESZ-nek a kormánytól és a párttól való függetlensége, vezetők küldése a Forradalmi Bizottmányba, orvosok küldése Pestre, szabad óralátogatás, egyetemi autonómia, menzadíj csökkentése, menza színvonalának emelése, stb.” kérdéseiről esett szó. /61/ Október 25-én a késő délutáni órákban az egyetemek 10-es bizottságai a Benczúr kollégiumban a debreceni gyár küldötteivel találkozott. A találkozón jelen volt Komócsin Zoltán, Ménes János és Egri Lajos író. Komócsin Zoltán arról próbálta meggyőzni az összejövetel résztvevőit, hogy a Kossuth utcán az ÁVH vaktöltényt használt. Kijelentései heves tiltakozást váltottak ki. A jelenlévők lehurrogták, mire gyorsan eltávozott. Távozása után Ménes János és Egri Lajos még sokáig vitázott a hallgatókkal és a munkásokkal az országban kialakult politikai helyzetről és ifjúsággal kapcsolatos kérdésekről. /62/ Október 25-én, az éjszakába nyúló vitát követően, alakult meg Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány. A Forradalmi Bizottmány szervezési szekciójába beválasztották Zsadányi Ottó V. éves orvostanhallgatót is. A bizottság munkájában tanácskozási joggal részt vett - a DOTE-ról - Kulin László, Karmazsin László és Fehér Ottó is. Krasznai László szerint Kulin László ritkán jelent meg a bizottmány ülésein, mert ezekben a súlyos időkben „nem akarta magára hagyni a klinika telepen összejött hallgatókat”. Kulin László a forradalom alatt elsősorban az egyetem ügyeivel foglalkozott. A hippokrateszi esküre és az orvosi humánumra hivatkozva megakadályozta, hogy az egyetem területére fegyvereket és lőszert hozzanak be. / 63/

Kulin Lászlót a forradalom alatt tanúsított magatartásáért, 1957 tavaszán heves támadás érte. Április 13-án küldte meg a Hajdú-Bihar megyei Rendőrfőkapitányság (Szabó őrnagy) az „egyetemi és főiskolai tanárokról”, pontosabban a KLTE és a DOTE egyes oktatóiról készített jelentést a megyei pártbizottságnak. Ebben Kiss Ferenc, Koczogh Ákos, Bartha János, Dede László (KLTE), Kuthy László (Mezőgazdasági Akadémia), Papp József és Hevessy József mellett, ismertették Papp Jenő orvosegyetemi dékáni titkár és Kulin László dékán forradalom alatti tevékenységét is. Kulin dékán 1956. októbere előtt „mérsékelt magatartást tanúsított”. Megakadályozta, hogy az orvostanhallgatókat felfegyverezzék és „csillapította a hallgatókat, hogy vérengzésbe ne vegyenek részt”. A jelentés polgári gondolkodású személyként mutatja be Kulin László, aki „helyeselné egy polgári demokrácia kialakítását Magyarországon”. A kádári rendszerrel való szembenállásként értékelték, hogy megakadályozta a megtorlás időszakában a kiváló pénzügyi szakemberként ismert, Szomolányi Béla főkönyvelő elbocsátását, továbbá hogy „eltávolítja környezetéből az MSZMP-tagokat”. /64/ A forradalmi hangulat országos változásával összhangban, a következő napokban a DOTE-n is felélénkültek az események. A forradalom egyetemi közszereplői körében azok a törekvések és elképzelések kerültek a középpontba, amelyek a forradalmi vívmányok megszilárdítását és a helyzet normalizálását szolgálták. Október 26-át követően az egyetem igyekezett kapcsolatot teremteni az ország forradalmi központjaival. Elsősorban Győrrel és Miskolccal keresték a kapcsolatfelvétel lehetőségét, ahol a vidék legtekintélyesebb forradalmi tanácsai működtek. Mata János III. éves és Kiss András II. orvostanhallgatókat megbízták, hogy utazzanak Miskolcra. Számoljanak be a Miskolci Egyetemen a debreceni eseményekről és tájékozódjanak az egyetemisták körében az ottani viszonyokról. A két hallgató akkor érkezett Miskolcra, amikor

a belvárosban eldördült a végzetes sortűz, s ezt követően a tüntető tömeg népítélete megtörtént. Az eseményről visszaérkezésük után „elítélően” nyilatkoztak. Kiss András a következő nap hazautazott a szüleihez, Karcagra és csak 1957. január 14-én, a félév kezdetére tért vissza az egyetemre. Mata János a visszaérkezése után azonnal bekapcsolódott a forradalom debreceni eseményeibe. A felelősségre vonás időszakában, az „ellenforradalmi tevékenységét vizsgáló bizottság”-ának előadta, hogy október 29-én a Forradalmi Bizottmány (Csorba László alezredes) megbízásából üzenet vitt a miskolci diákbizottság elnökének, Fekete Simonnak. Arról tájékoztatta a miskolci forradalmárokat, hogy Debrecen lakossága nem készül semmiféle fegyveres ellenállásra a szovjet csapatokkal szemben. Mata János a második miskolci útjára fegyvert is vitt magával. Ezt visszaérkezése után azonnal leadta. A gépkocsiban, amivel utazott, maradt azonban néhány darab kézigránát, ezeket november 4-e után, otthon a kertben elásta. 1957 tavaszán a kézigránátot a rendőrség megtalálta és fegyverrejtegetés miatt perbe fogta. Jogerősen elítélték. Egyetemi tanulmányait szabadulása után, 1958-ban folytathatta. /65/ Debrecenben október 29-én már folyt a nemzetőrség megszervezése. Az egyetemeken 250 fős egység felállítását tervezték. A három egyetem hallgatóiból álló zászlóalj megalakításának ügyében Dede László kapcsolatba lépett a DOTE-val. Krasznai László szerint az egyik reggel megjelent a Szülészeti Klinika tantermében Dede László, a KLTE fiatal oktatója és a Forradalmi Bizottmány nevében felszólította az orvostanhallgatókat, hogy csatlakozzanak az egyetemi zászlóaljhoz. Az egyetemi zászlóaljhoz történő csatlakozásról a KLTE, a Mezőgazdasági Akadémia és a DOTE képviselői - Bán András, Vörösmarthy Dániel, Nagy Mihály, Csüllögh Ferenc orvosok és Krasznai László - külön tárgyalást folytattak Dedével. A tárgyaláson részt vett Kulin László dékán is, akinek „teljes tekintélye szükséges volt, hogy az udvariasságot nem sértő” nyilatkozatban „visszaverje” Dede László követeléseit. A megbeszélés után a teremben levő orvostanhallgatók olyan értelmű határozatot hoztak, hogy „semminemű felfegyverkezésben nem vesznek részt”. /66/ Néhány nappal később Dede László a Sztálin (ma: Nagyerdei) körúti kollégiumban kereste fel az orvostanhallgatókat, ahol sikerült megszerveznie egy kisebb csoport. A csoport tagjai nem vállalták a fegyveres részvételt. Arra vállalkoztak, hogy az „esetleges rendfenntartásnál fognak segédkezni”. A mintegy 30 főből álló egység egy alkalommal látott el rendfenntartó feladatot a Forradalmi Bizottmány megbízásából. a szovjet tankok átvonulásakor őrséget álltak, hogy a „lakosság részéről az esetleges meggondolatlan cselekedeteket” megakadályozzák. Sem ekkor, sem más alkalommal fegyverrel nem rendelkeztek. Az orvostanhallgatók nem fogtak fegyvert. Ugyanakkor a Forradalmi Bizottmány felhívására október 28-a után azonban a Forradalmi Bizottmány kérésére sokan vidékre utaztak, hogy a „falvakban, városokban segítsék a bizottmányok szerveződését és tájékoztassák a lakosságot a debreceni bizottmány munkájáról.” /67/ 1956. október 28-án Magyarországon bekövetkezett a fordulat. A vérengzésekért és a provokációkért felelős ÁVH-t feloszlatták. Nagy Imre újjászervezte kormányát. A kormányban történt személycserék tükrözték az országban néhány nap alatt bekövetkezett politikai fordulatot. Megtörtént az ország lakosságát egységbe forrasztó nemzeti demokratikus mozgalom kibontakozása, a régi államgépezet szétesése, az MDP felbomlása. A forradalom helyi hatalmi szervei az ország minden részében megalakultak. A forradalmi bizottságok, és munkástanácsok aktív működése megkezdődött. A forradalmi bizottságok nemcsak Debrecenben, hanem a megyében mindenütt, határozott intézkedéseket hoztak a közrend, a közbiztonság és a nyugalom helyreállítására és a lakosság ellátási gondjainak javítására. A konszolidáció Hajdú-Bihar megyében is

megkezdődött. A vállalati és intézményi tanácsok elfogadták a forradalmi bizottságok programját, bejelentették csatlakozásukat az abban foglaltakhoz. Az üzemekben és vállalatoknál megalakult tanácsok beindították termelést, biztosították a termelés zavartalanságát. Az október végén bekövetkező változások nagy hatással voltak a DOTE-ra. A Szülészeti Klinikán gyülekezők egyre kevesebbet beszéltek a „régi világ” elsöpréséről, de annál többet és annál hevesebben vitatkoztak egy, új demokratikus állam és társadalom felépítésének a programjáról. A dolgozók egy kisebb csoportja, közöttük volt MDP tagok is, mint Bodnár Imre követelték a munkástanács felállítását. A Székessy Margit ellen folyó vizsgálat jegyzőkönyve alapján ismerjük, hogy a DOTE-n, a Tüdőgyógyászati Klinikán alakult munkástanács. Pongor Ferenc, a klinika igazgatójának helyettese a bizottság előtt elmondta, hogy október utolsó napjaiban Székessy Margittól értesült, hogy a „Szülészeti Klinikán tartott ülés úgy határozott, hogy a TBC Klinikára 3 tagú munkástanács megválasztása szükséges. Miután akkoriban az a határozott benyomás volt, hogy a Szülészeti Klinikán folyó gyűlések határozatai az egyetem teljes vezetőségének jóváhagyásával születnek, Székessy Margit bejelentését minden további nélkül tudomásul vette.” Összehívta a klinika dolgozóit, akik megválasztották az ideiglenes munkástanácsot. A munkástanács tagja lett Székessy Margit, egy klinikán ápolt beteg és egy klinikai dolgozó. A munkástanács azonban semmiféle működést nem folytatott, mert időközben a klinika orvosainak a tudomására jutott, hogy az egyetem más intézeteiben és klinikáin nem alakították meg a munkástanácsok. Ezek a tények az ellenforradalmi cselekmények kivizsgálására alakult bizottságot azonban már nem érdekelték és Székessy Margit munkaviszonyát – „két heti felmondási idő letöltésével” - megszüntették. /68/ Október végére a DOTE-n felbomlott az MDP. A tagság elfordult a párttól. A Rákosi vonal hívei október 22-e után túlélésre rendezkedtek be, mély hallgatásba burkolóztak. Az oktatói karból sokan írásban jelentették be kilépésüket a pártból (Mándi András, Kiss Imre, Petrányi Gyula, stb.). Gergely Lajos egyetemi docens kilépését így indokolta: „...ezzel tartozom a hősöknek és a hazámnak.” Arról azonban nincsenek adatok, hogy az egyetem dolgozói között voltak olyanok, akik csatakoztak az 1956. október 30-a után újjászervezett pártokhoz. /69/ Az MDP DOTE Pártbizottsága 1956. október 30-án tartotta utolsó, kibővített ülését. A gyűlés részvevői már arról tanácskoztak, hogyan lehetne Magyarországon „új pártot kell létrehozni”. /70 Az ülés résztvevői először Fehér Ottó párttitkárnak az országos politikai helyzetről szóló beszámolóját hallgatták meg. Fehér Ottó az országban kialakult politikai helyzetet, az MDP szerepét mutatta be beszámolójában. Kijelentette, hogy a Nagy Imre kormány sok tekintetben „ígéreteket és biztosítékot” jelent a demokratikus reformok megvalósulására. Ezt tükrözi a kormány összetétele „az ország kérésének figyelembe vételével került összeállításra. Bár „Apró Antal személye még sok támadás célpontja.” /71/ A Rákosi vonal meggyőződéses hívének tartott Apró Antalt, ekkoriban sokan bírálták az egyetemen. Filip Gézát, az I. sz. Belgyógyászati Klinika adjunktusát kifejezetten azért távolította el az ellenforradalmi cselekmények kivizsgálására alakult bizottság a DOTE-ról (1957. június), mert szójáték formájában nevetségesé tette Apró Antalt. Az 1956. október 30án megrendezett ifjúsági gyűlésen többek között a kormány átalakításáról volt szó. Az is megvitatták, hogy Apró Antal „való-e a kormányba, avagy nem”. Filip Géza azt a tréfás kijelentést tette, hogy „ne foglalkozzanak az Apró Antal problémával, hanem azon kis „Apró”-ságokkal, amelyek helyileg hozzájárultak a helyzet kialakulásához.” Karmazsin László tanúvallomásában úgy értékelte a kijelentést, hogy Filip Géza arról akarta meggyőzni a

jelenlevőket, hogy „ideje lenne, nemcsak országos viszonylatban, helyi viszonylatban is a Kis és Nagy Sztálinisták szerepének felülvizsgálását megkezdeni.” /72/ Fehér Ottó beszámolójában azt hangsúlyozta, hogy a belső viták, a szovjet csapatok kivonulásának elhúzódása, valamint a kivonulás idejére meghirdetett sztrájk miatt a kormány helyzete „nem stabil”. A sztrájk alapjaiban ingathatja meg és súlyos katasztrófába sodorhatja az országot, „spekulációra, inflációra vezethet”. Növeli a bizonytalanságot, hogy az országban nincs szervezett politikai erő. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a forradalmi bizottságok és a munkástanácsok „nem bírnak a jövőre mutató elvi, ideológiai-politikai programmal”. Nem képviselnek olyan erőt, amit szükség esetén „rendcsinálásra” is fel lehet használni, pedig a polgári restauráció megkezdte a szervezkedést. A visszahúzó polgári erők ellen meg kell védelmezni a népi demokrácia „pozitív” vívmányait. Az MDP erre a feladatra alkalmatlan, mert a sztálinista restauráció és a demokratikus szocializmus „tarthatatlan” keverékéből álló programjával a „tekintélyét teljesen eljátszotta”. A népi demokráciát csak egy olyan új kommunista párt tudja megvédeni, mely a marxizmus elméleti talaján áll, s ugyanakkor a „magyar népet és hazát akarja szolgálni és „megtisztított formában” képviseli az MDP elvi álláspontját. Fehér Ottó számolt azzal, hogy Magyarországon visszaáll a többpártrendszer és a megújult kommunista párt a versengő többpártrendszer keretei között, választások útján szerezheti meg a hatalmat. „Erre a küzdelemre fel kell készülni. Az elvi alapokat már szűkebb körben megbeszéltük, de vannak más feladatok is. A pártot tagjaiban és szervezeteiben fel kell készíteni. A párt eddig monopol helyzetben volt, anélkül állt fenn, hogy tagjai különösképpen meg lettek volna győződve. (…) A párt a monopóliumát elvesztette és nekünk a helyzethez a legmesszebbmenően alkalmazkodni kell.” /73 Fehér Ottó a párt megújulására vonatkozóan végül a következőket mondta: „A párt politikájának egyik nehézségét eddig az jelentette, hogy a népi demokrácia elvi és pol[itikai] gyakorlata... önállóan nem alakult ki. Nem alakult ki a marxizmusnak magyar viszonyokra történő alkalmazása. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a marxista elvek és politikai gyakorlat kialakítása Magyarországon. Mint ahogy Jugoszláviában is találtak formákat, meg kell találni Magyarország számára is.” /74/ Fehér Ottó az általános helyzetértékelés után az egyetem előtt álló feladatokat vette sorra. „A DOTE-n dermedt, zsibbadt a párttagság - lelki válságban van” - mondta. A dolgozók többsége nem vállal sem érzelmi, sem eszmei közösséget a párttal. A helyzet mielőbbi megoldása érdekében új párt létrehozását javasolta. Egyrészt lehetőséget kívánt adni arra, hogy akik nem vállalnak további szellemi, lelki közösséget a pártból, azok kiléphessenek. Másrészt az új pártot olyan emberekből állította volna össze, „akik vállalják, hogy csúnyán néznek rájuk és vállalják az egzisztenciális felelősséget. Ezeket szervezzük, neveljük és hozzuk létre. Hozzunk létre olyan pártot, amely tényleg párt.” /75 A továbbiakban azonban nem egy megújult marxista-leninista alapon álló munkáspárt létrehozására vonatkozó elképzelését fejti ki, hanem annak a lehetőségéről beszél, hogy a helyi pártvezetésben végrehajtott teljes személycserével kell rendezhető a probléma. A javaslata lényegében arra irányult, hogy a hivatalban levő pártbizottság helyett válasszanak kilenc tagú pártelnökséget. Az elnökséget, a párttitkár helyébe lépő, három tagú szűkebb vezetőség és a hat alapszervezet képviselője alkotta volna. A pártelnökség azonnal hozzálátott volna a pártszervezet politikai, ideológiai platformjának kialakításához. Célja: „ Gondolkodó, érvelő, vitatkozó pártot kell kiépíteni.” Az elnökség azonnal kapcsolatba lépett volna a felsőbb pártszervekkel és megkezdte volna a felkészülést a pártkongresszusra. Fehér Ottó az elnökség személyi összetételére is javaslatot tett, amit hosszú vita után, komoly módosításokkal fogadtak el az ülés részvevői. A szűkebb pártvezetőségbe javasolta

Kelenhegyi Márton, Tompa Gyula és Mohácsi László orvosokat. Az elnökségben az alapszervezetek képviseletében Komádi Kálmán, Tóth Imre, Gebei Ferenc, Paluska Ferenc Molnár Gyula, és dr. Szilágyi János beválasztását javasolta az elnökségbe. /76/ A beszámolót követő vitát Szodorai Lajos egyetemi tanár hozzászólása nyitotta meg. Szodorai Lajos, aki korábban a Rákosi vonal meggyőződéses híve volt, korainak tartotta a pártalakításra irányuló akciót. „Debrecen nem alapíthat pártot” - mondta, s az ülés elnapolását javasolta. Molnár György, Szatai Imre és Velok Gyula a Forradalmi Bizottmány támogatását tartották a legfontosabb feladatnak, mert, mint mondták, így szerezhető vissza a „súlyos lelki válságban” levő párttagok bizalma és támogatása. Bodnár Imre, aki a helyi pátaktivisták közül leginkább azonosult az októberi forradalom eszméivel, úgy értékelte a helyzetet, az országban „szabadságharc” folyik és a közeljövőben többpártrendszer újjászületésére kell számítani. A hozzászólásának második részében, nyomatékkal ismét arra szólít fel, hogy az országszerte működő munkástanácsok példáját követve, az egyetemen is haladéktalanul szervezzék meg a munkástanácsot. A munkástanács felállításával a “pártkérdések” is rendeződni fognak - tette még hozzá. Gáth László, Fülöp Tamás régi rákosista pártvezetők követelték, a DOTE hozza nyilvánosságra a sajtóban, hogy a Debreceni Orvostudományi Egyetem „P[árt] V[égrehajtó]B[izottság] és P[árt]B[izottság] egy emberként támogatja” a debreceni Forradalmi Bizottmány munkáját. Megfelelő program hiányában azonban helytelenítették és elítélték a pártalakítását. Kesztyűs Lóránt, aki az 1950-es évek elején dékán volt, hozzászólásában kifejtette: a debreceni Forradalmi Bizottmány a „nemzeti követelések megvalósulásáig” biztosan hatalmon marad. A nemzeti program teljesítése után a „szétvert tagság előállhat a pártalapítással”, de az MD működését addig is meg kell őrizni, a pártot addig is vezetni kell. Az elnökségi tagok „felülről” való kijelölését egyedül Csüllögh Ferenc kifogásolta. Azt javasolta, hogy az alapszervezetek válasszák meg képviselőiket és a pártelnökséget szintén a párt tagsága válassza meg. A vitában jelentősen módosult a pártelnökség személyi összetételére vonatkozó javaslat. Az eredeti javaslatnak megfelelően a szűkebb pártelnökség tagjai lettek: Kelenhegyi Márton, Tompa Gyula és Mohácsi László. Alapszervezeti képviselőként került a pártelnökségbe Balla László, Bodnár Imre, Branyicki József és dr. Szilágyi János. Két alapszervezet képviselőjének személyében nem tudtak megállapodni. /77/ A pártelnökség további működésére vonatkozóan nincsenek adatok. Érdemi munkát vélhetően nem végzett. Az MSZMP megalakulása után az elnökség fenntartásához semmiféle érdek sem fűződött. Egyébként az elnökségbe beválasztott tagok (Bodnár Imre kivételével) közreműködtek az MSZMP egyetemi szervezetének megalakításában, többségük az újjászervezett párt vezetésében is helyet kapott. Október utolsó napjaiban felvetődött egy Miskolcon, vagy Debrecenben megalakuló kormány terve. A kormány egészségügyi miniszterének, más vélemények szerint miniszterelnökének Kulin Lászlót jelölték, „de ő nem fogadta el”. /78/ Az utókor legendái úgy tartják számon, hogy a kormányban helyet kapott volna Bölöni Ferenc is. Az Anatómiai Intézet fiatal adjunktusának a neve azonban akkor vált ismertté, amimkor a Forradalmi Bizottmány a Dunántúli Nemzeti Tanács ülésére utazó delegáció tagjává választotta. /79/ Az ellenforradalmi cselekmények kivizsgálására alakult egyetemi bizottság előtt elhangzottak vallomása alapján Bölöni szerepe az alábbiakban foglalható össze: Az utazást megelőző napok egyikén, a letartóztatástól rettegő Karmazsin László megkérte, hogy egy alkalommal helyettesítse őt a Forradalmi Bizottmány ülésén. Ezen az ülésén, ami egyébként vélhetően október 30-án volt, döntöttek a Dunántúli Nemzeti Tanács

ülésére kiküldött delegáció személyi összetételéről Bölöni Ferenc a jelenlévő medikusok javaslatára lett a küldöttség tagja. Bölöni szerint a küldöttség technikai okok miatt késve érkeztek Győrbe, így a tevékenysége az „általános információ szerzésére korlátozódott”. A közszereplése mindössze „abból állt”, hogy Oszvald Gyula színművész távolmaradása miatt, a Győri Szabad Rádió stúdiójában beolvasta a debreceni Forradalmi Bizottmány megalakulásáról és az október 23án kinyomtatott pontok összefoglalásáról szóló közleményt. Bölönit ezért az ellenforradalminak minősített magatartásáért a bizottság intésben részesítette. Az ügyében született első fokú határozatot azonban az egészségügyi miniszter megsemmisítette. Bölöni Ferenc „tevékenysége olyan magatartásnak minősül, amelyből kitűnik, hogy ... szembeáll a népi demokrácia állami és társadalmi rendjével” – olvasható az indoklásban. Egy újabb eljárás lefolytatására azonban már nem került sor, mert időközben Bölöni Ferencet a Debreceni Katonai Ügyészség előzetes letartóztatásba helyezte. Bölöni Ferenc 1957. június 10-től augusztus 5-ig volt letartóztatásban, amikor bűncselekmény hiányában megszüntették ellen az eljárást. A DOTE-n azonban így sem maradhatott. A Személyzeti Osztály, az orvosi pártcsoporttal egyetértésben, elbocsátását javasolta. Az elbocsátás elkerülésére, 1958. szeptember 4-én Bölöni Ferenc lemondott állásáról és kilépett a DOTE-ról. /80/ Október végén, november első napjaiban a hallgatók többsége elutazott Debrecenből és lakóhelyéről 1957 január közepén, az oktatás újraindulásakor tértek vissza. A szovjet harckocsik debreceni megjelenésétől a DOTE bekapcsolódott a sebesültek ellátásába. Az első sérülteket november 4-én szállították a I. és II. sz. Sebészeti Klinikára. Bagyor István, Csizmeg József, Garami Gyula, Gyenis István, Papp Pál, Sándor László, Soós Pál és Varga László a Kossuth laktanyánál folyó küzdelem során sérültek meg. November 5én szintén itt sebesítette meg Wolfarth Zoltánt egy felrobbant kézigránát. Az utcai harcokban szerzett sérülésekkel került a klinikára Bogdán Ferenc. Szovjet orvosok szállították be az I. sz. Sebészeti Klinikára Olejnyik Pált, aki a Csuznyatetőn teljesített szolgálat közben sebesült meg. /81/ Szotyori Nagy Sándort november 8-án a Vágóhíd utcán lőtték meg ismeretlen tettesek. Horváth Dezsőt november 11-én, Farkas Sándort és Fodor Ferencet november 13-án sebesítették meg. Gulyás Gábor szekérrel közlekedő hajdúhadházi lakost november 12-én szovjet tank gázolta el. Simon Jánost december 23-án ismeretlen tettes pisztollyal mellbe lőtte a Tiszti Klub előtt. Simon János december 30-án belehalt sérülésébe. /82/ A forradalom leverését követő időszakban a Debreceni Orvostudományi Egyetem gyűjtést szervezett a budapesti – csepeli – munkásság megsegítésére. Az akció összhangban volt a Forradalmi Bizottmány elképzeléseivel. A bizottmány november 1-i ülésén napirendi kérdés volt a főváros élelmiszer való ellátása, a budapesti lakosok megsegítése. A DOTE a munkások megsegítésére összegyűjtött támogatást a Csepeli Központi Munkástanácsnak adta át. Varga Emil egyetemi tanár szerint az „egyetem különböző szervezeti egységei, 1 kivételével, minden rábeszélés nélkül vettek részt a gyűjtésben. Jellemzőnek tartom, hogy széles körben elfogadott elv volt, hogy mindenki olyan összeget adjon, melyet már megérez”. Az összegyűjtött 165.000 forintot Varga Emil és Simon Miklós, december végén, személyesen adták át a Csepeli Központi Munkástanács elnökének, a gyáregységekben működő 19 tanács küldötteinek jelenlétében. Varga Emil és Simon Miklós akkor érkezett Csepelre, amikor az ott tárgyaló Kádár János arról igyekezett meggyőzni a munkástanács tagjait, hogy elszakadtak a néptől, senki sem támogatja őket. A pénzadomány átadásának

időzítése ebből a szempontból szerencsésnek volt mondható, mert azt bizonyította, hogy a „vidéki egyetemek is támogatták a Csepeli Munkástanács tevékenységét”. /83/

A forradalom utóélete, a megtorlások A DOTE-n a forradalmi események résztvevőivel szembeni megtorló eljárás sajátos volt. A forradalomban résztvevők kisebb csoportjának ügyében a rendőrség és a bíróság járt el. 1956. november 4-e után a forradalom debreceni eseményeinek aktív részesei (Mata János, Bölöni Ferenc) és a Kádár-rendszerrel szembeni ellenállást szervezők kis csoportja ellen indult rendőrségi vizsgálat és bírósági eljárás, melynek keretében Papp József tanársegédet és Balázsi Sándor IV. éves orvostanhallgatót a Szűcs László és társai ellen a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés miatt indított büntetőeljárás keretében vonták felelősségre. Balázsi Sándor hallgatót 2 évi szabadságvesztésére, mint főbüntetésére, 1 évre a közügyektől való eltiltására, továbbá 500 forint értékű ingóvagyon elkobzására, mint mellékbüntetésére ítélték. /84/ Varsányi Ferenc orvostanhallgató 1956. december 30-án átszökött Ausztriába, ahol azonban megtudta, hogy a tanulmányait Bécsben nem fejezheti be. Erre januárban visszaszökött és folytatta a DOTE-n a tanulmányait. 1957. február 16-án újabb tiltott határátlépést kísérelt meg, melynek során Bezenye mellett a határőrök elfogták. Jogerősen négy havi börtönbüntetésre ítélték. Kizárták a DOTE-ról. /85/ 1956 végén, 1957 elején a DOTE 29 hallgatója hagyta el Magyarországot és emigránsként próbált szerencsét Nyugat-Európában, vagy a tengerentúlon. /86/ A megtorlás (felelősségrevonás) másik formáját a belső fegyelmi vizsgálat jelentette. Az egészségügy miniszter utasítására 1957 nyarán a DOTE-n is megalakult az ellenforradalmi cselekményeket kivizsgáló bizottság. A bizottság elnöke Kulin László dékán, tagjai Kesztyűs Lóránt, Szodorai Lajos, Went István egyetemi tanárok, Kövesi Ervin gazdasági főigazgató, Lengyel Lajos tanulmányi osztályvezető, Fülöp Tamás és Molnár Gyula MSZMP delegáltak voltak. /87/ A bizottság 1957. június 3-6. között 9 egyetemi oktató és 3 egyetemi hallgató ellen folytatott le fegyelmi eljárást. A korábban említett Székessy Margit, Filip Géza és Bölöni Ferenc egyetemi oktatók mellett, Ablonczy Pál, Kövér András, Nagy Béla, Szentiványi Mátyás, Szűcs Ernő és Szomolányi Ernő, valamint a hallgatók közül Balázsi Sándor, Bán Zoltán II. éves és Mata János ellen indult eljárás. A bizottság Filip Gézát és Székessy Margitot elbocsátotta a DOTE-ról. A bizottság a hallgatókat a forradalom alatt tanúsított magatartásuk miatt kizárta az egyetemről. A egyetemi eljárás alá vont többi személy figyelmeztetésében, intésben részesült. /88/ Az ellenforradalmi cselekmények kivizsgálásra alakult bizottság munkájának a befejeztével nem ért véget a megtorlás a DOTE-n. A DOTE MSZMP Bizottságának 1958. december 1-i előterjesztéséből ismerjük, hogy az 1956. októberi helyi események „visszavágták” a helyi káderpolitikai elképzelések megvalósítását, mert az ellenforradalmárok a Személyzeti Osztály munkáját is „összezavarták”. /89/1958 végére azonban annyira megerősödött az MSZMP és a Személyzeti Osztály, hogy „ismét hozzáláthatott az 1956-ban megkezdett káderfejlesztési terv megvalósításához”. Így a Személyzeti Osztály és a Pártbizottság 12 személy - Dr. Forgon Mihályné, Dr. Győri Györgyné, Dr. Ábrahám Erzsébet, Dr. Fábián Sándor, Dr. Detre Gábor,

Dr. Vincze László Dr. Süle Mihályné, Dr. Lázár Józsefné, Dr. Báló György, Dr. Bölönyi Ferenc, Dr. Szűcs Ernő és Dr. Slovik Felícia – elbocsátását kezdeményezte. 1959-ben további 15 „nem kívánatos elemet” javasoltak elbocsátani az egyetemről. Közöttük voltak azok az orvosok és dolgozók, akik az 1956-os eseményekben kiálltak a nemzeti demokratikus átalakulás mellett (Bölöni Ferenc, Mándi András Szentiványi Mátyás, Szűcs Ernő, Vincze László), továbbá mindazok, akiknek az elbocsátását a forradalom alatt tanúsított magatartásukkal magyarázták (Ablonczy Pál, Ábrahám Erzsébet, Bán András, Gavallér István, stb.). /90/ Néhány hét múlva újabb nevekkel bővült a DOTE MSZMP Pártbizottság által összeállított lista. A Személyzeti Osztály 1959 tavaszán kimutatást készített a DOTE Rektori Tanács részére a magasabb vezetői beosztásra alkalmas egyetemi oktatókról. A kimutatás újabb egyetemi oktatókat javasolt eltávolításra (Lükő Géza, Mikola Zoltán, Kiss Zoltánné, Orosz Etelka, Kocsár László, Szendrey Sándor). Ezen oktatók estében az egyetem kezdeményezte 1959 szeptemberétől az egészségügy más területére történő áthelyezésüket. /91/ Az 1956-os tevékenységgel kapcsolatos megtorlások, ugyan enyhébb retorziók formájában, de a következő évtized első felében még jelen voltak a DOTE személyzeti politikájában.

Jegyzetek 1. A Hajdú-Bihar megyei és debreceni eseményekre a teljesség igénye nélkül lásd: Balogh István: Debrecen a forradalom után. Napló. Debrecen, 1995. Filep Tibor: A történelem sakktábláján. Debrecen, 1996. Filep Tibor: A debreceni forradalom. 1956. Tizenkét nap krónikája. Debrecen, 1990. Filep Tibor: Az 1956-os forradalom és hatalmi szervei Debrecenben. Debrecen, 1997. Filep Tibor: Debrecen 1956. Forradalom, nemzeti ellenállás, megtorlás. Debrecen, 2000. Forradalom dokumentumai Hajdú-Biharban. Az 1956-os forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézetének Hajdú-Bihar Megyei Kutatócsoportja. Debrecen, 1993. 1956 dokumentumai Debrecenben. Az 1956-os forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézetének HajdúBihar Megyei Kutatócsoportja. Debrecen, 1993. Kahler Frigyes: Joghalál Magyarországon. Bp. 1993. Kahler Frigyes (szerk.): Sortüzek. I-III. Lakitelek, 1993, 1994, 1996. Simon Zoltán – Valuch Tibor (szerk.): A vidék forradalma. Debrecen, 1992. Valuch Tibor: Ötvenhatosok. Debrecen, 1996. 2. Az egypártrendszer kialakulását bemutatja Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Bp. 1999. 276-293. old. Az 1947-es változásokra lásd: Szerencsés Károly: Kékcédulás hadművelet. Bp. IKVA, 1997. 3. Ladányi Andor: Mennyiségi fejlődés és strukturális változások: a felsőoktatás útja a felszabadulás után. Bp. 1989. az 1950-51-es tanévben a hallgatók 30.0 %-a a mérnök, 8.8 %-a pedig közgazdászképzésben vett részt. Ez az arány 1938-39-ben 9.6 %, illetve 6.2. % volt. Ugyanebben az időszakban az orvosképzésben résztvevők aránya 13.2 %-ról 11.4. %-ra, a jogászképzésben részvevőké pedig 37.5 %-ról 5 %-ra (!) csökkent. 4. A Tisza István Tudományegyetemet 1945 tavaszától nevezték Debreceni Tudományegyetemnek, A névváltozás akkor történt, amikor a hallgatók ledöntötték a névadó, gróf Tisza István volt magyar miniszterelnök szobrát. 5. Ladányi: id. mű 6. A leíratok kivonatos ismertetését lásd: Debreceni Egyetem Tanácsának jegyzőkönyve az 19511952. tanévre. DE Irattár (továbbiakban DTE jkv.) 7. uo. 8. DOTE kari tanácsának jegyzőkönyve az 1955-56. tanévre (továbbiakban DOTE KT jkv.) 9. uo. 10. uo. 11. DOTE Rehabilitációs Bizottság jelentése. Debrecen, 1992. DE OEC Irattár 12. uo. valamint H-B m. Levéltár. Debreceni Orvostudományi Egyetem Iratai. 1953-53. év felvételi vizsgán elutasítottak. 1459/1951-52. otesz. 13. uo. 14. uo. 15. DOTE ET jkv. 1962/63. tanév 16. uo. 17. Lásd. 7. sz. dokumentum. 18. DOTE Rehabilitációs Bizottság jelentése. 19. uo.

20. H-B. m. Levéltár. MSZMP Iratok. 48. f. 3. fcs. 53. öe. Az 1956-os forradalom eseményeit követően országosan elrendelték, hogy valamennyi dolgozónak ki kell adni a személyi anyagát, arról azonban mélyen hallgattak, hogy ezzel egyidejűleg megkezdődött az új személyi nyilvántartások felfektetése. 21. H-B. m. Levéltár. MSZMP Iratok. 48. f. 3. fcs. 53. öe. 22. 1955. február 20-án megjelent közleményben, melyet Rusznyák István egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke ellenjegyzett, bejelentették, hogy Nagy Imre coronaria trombosisban megbetegedett, felépülése hosszabb időt vesz igénybe. 23. Ezzel összefüggésben tanulságos végiggondolni a nemzetközi hírű Sántha Kálmán ideggyógyász professzor ügyét, akinek az egyetemről történő eltávolítása, majd a rehabilitálása ügyében

24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49.

50.

51. 52. 53. 54. 55. 56. 57.

ugyanazok a személyek jártak el. Lásd: Kiss F. József: Sántha Kálmán debreceni évei. Debreceni Szemle, 1993. 1. sz. Majerszky Klára: Sántha Kálmán. Debrecen, 1999. H-B. m. Levéltár. MSZMP Iratok. 48. f. 3. fcs. 54. öe. (1955. III. 29-i PB ülés jelentése) uo. uo. uo. H-B. m. Levéltár. MSZMP Iratok. 48. f. 3. fcs. 57. öe. (Jelentés az SZKP XX. Kongresszus hatásáról. 1956. június 15.) uo. uo. uo. uo. uo. uo. uo. A Debreceni Orvostudományi Egyetem tanrendje az 1992/1993. tanévre. Szerk.: Kiss József. Debrecen, 1992. DOTE ET jkv. 1956/57. tanév H-B. m. Levéltár. MSZMP Iratok. 48. f. 3. fcs. 53. öe. (Jegyzőkönyv a DOTE Pártbizottság 1956. október 19. üléséről) uo. uo. uo. uo. uo. A memorandum keletkezésének körülményeit ismerteti Filep Tibor: Debrecen 1956. Forradalom, nemzeti ellenmállás, megtorlás. Debrecen, 2000. 18. old. (továbbiakban Filep: Debrecen 1956. H-B. m. Levéltár. MSZMP Iratok. 48. f. 3. fcs. 53. öe. (Jegyzőkönyv a DOTE Pártbizottság 1956. október 19. üléséről) uo. uo. Krasznai László és Kövesházi Géza kézírásos eredeti aláírással ellátott „Önvallomása” fellelhető: DE OEC Tanulmányi Osztály Irattárában. (Lásd, mellékletben, 8. és 9. sz. dokumentum) Szállási Ernő: Azok az ötvenes évek. Debrecen, 2000. 26. old. A 29 pontot tartalmazó röplap követelései között a doktori oklevél visszaállítására vonatkozó követelés nem szerepel. A doktoravatás orvosavatásra történő változtatására Csaba Béla egyetemi oktató tért ki hozzászólásában a DOTE Pártbizottság 1956. október 19. ülésén. Lásd: H-B. m. Levéltár. MSZMP Iratok. 48. f. 3. fcs. 53. öe. (Jegyzőkönyv a DOTE Pártbizottság 1956. október 19. üléséről) A Debreceni Orvostudományi Egyetem követeléseit közzétette Filep Tibor: Dokumentum az 56os forradalom napjaiból. Kérdőjel, 1996. június. 10-11. old. A DOTE lapjának alacsony ismertsége indokolja a röplap újbóli közzétételét. Lásd. 5. sz. dokumentum. A röplap valójában 30 pontból áll, mert a készítés során 18. pont után beiktattak egy 18/a. pontot is. A követelések köre lényegesen átfogóbb és céltudatosabb volt, mint az Krasznai László Önvallomásában felsorolta. Filep Tibor: A debreceni forradalom. 1956. Tizenkét nap krónikája. Debrecen, 1990. Krasznai László „Önvallomás”-ából annyi ismert, hogy „egy szegedi orvostanhallgató” jelent meg a Szülészeti klinika tantermében tartott gyűlésen. (továbbiakban 8. sz. dokumentum) uo. uo. uo. Kövesházi Géza „Jelentés”-e. (továbbiakban: 9. sz. dokumentum) A pártbizottság előtt lezajlott tüntetésről lásd Filep: Debrecen 1956. 24-25. old. 8. sz. dokumentum és Filep: Debrecen 1956. 31-32. old.

58. A forradalom debreceni áldozatainak klinikai kezeléséről a Buris László által készített összeállítást közli Kahler Frigyes (szerk.): Sortüzek. I. Lakitelek, 1993. 56-60. old. (továbbiakban: Kahler: Sortüzek I.) A DOTE egyes klinikák irattárában őrzött 1956-os dokumentumok összegyűjtésére a DOTE Rehabilitációs Bizottság kezdeményezésére került sor. Lásd DOTE Rehabilitációs Bizottság jelentése. 59. Az I. évfolyamról Kövésházi Géza és Nagybozsoki József, a II. évről Lábas Elemér, a III. évről Szűk Béla és Barna Béla, a IV. évről Török József és Krasznai László, V. éven Zsadányi Ottó és Nagy Mihály, a VI. évről Horváth Éva, a fiatal orvosok közül Dr. Csüllögh Ferenc került megválasztásra. Lásd 8. sz. dokumentum 60. 8. sz. dokumentum 61. uo. Krasznai szerint a MEFESZ évfolyamonkénti vezetőségének megválasztására azért került sor, hogy a hallgatók körében oldják a feszült hangulatot. 62. 9. sz. dokumentum 63. 8. sz. dokumentum 64. H-B. m. Levéltár. MSZMP Iratok. 48. f. 3. fcs. 53. öe. (besúgói jelentés Kulin Lászlóról) 65. Mata János a DOTE ellenforradalmi tevékenységet vizsgáló bizottsága előtt részletesen beszámolt a miskolci útjáról és a forradalom helyi eseményeiben játszott szerepéről, továbbá DOTE ellenforradalmi tevékenységet vizsgáló bizottság jegyzőkönyve 1957. DE OEC Irattár 66. 8. sz. dokumentum és Filep: Debrecen 1956. 59-61. old. 67. 8. sz. dokumentum 68. DOTE ellenforradalmi tevékenységet vizsgáló bizottság jegyzőkönyve. 69. DOTE Rehabilitációs Bizottság jelentése. 70. H-B m. Levéltér. MSZMP Iratok, 48. f. 38. fcsd. 53. öe. (DOTE Pártbizottság 1956. október 30-i kibővített ülésének jegyzőkönyve) 71. uo. 72. DOTE ellenforradalmi tevékenységet vizsgáló bizottság jegyzőkönyve. 73. H-B m. Levéltér. MSZMP Iratok, 48. f. 38. fcsd. 53. öe. (DOTE Pártbizottság 1956. október 30-i kibővített ülésének jegyzőkönyve) 74. uo. 75. uo. 76. 77. uo. 78. DOTE ellenforradalmi tevékenységet vizsgáló bizottság jegyzőkönyve. 79. Filep: Debrecen 1956. 69. old. 80. DOTE ellenforradalmi tevékenységet vizsgáló bizottság jegyzőkönyve 81. Kahler: Sortüzek. I. 56-60. old. 82. uo. és DOTE Rehabilitációs Bizottság jelentése. 83. DOTE Rehabilitációs Bizottság jelentése. 84. DOTE ellenforradalmi tevékenységet vizsgáló bizottság jegyzőkönyve. 85. uo. 86. DOTE Rehabilitációs Bizottság jelentése. 87. DOTE ellenforradalmi tevékenységet vizsgáló bizottság jegyzőkönyve 88. uo. 89. H-B. m. Levéltár. MSZMP Iratok, 48. f. 38. fcs. 53. öe. (DOTE MSZMP Pártbizottság 1958. december 1-i vezetőségi ülésének jegyzőkönyve) /továbbiakban 7. sz. dokumentum/ 90. uo. 91. A Személyzeti osztály kimutatása a DOTE Rektori Tanácsának a magasabb vezetői beosztásra alkalmas egyetemi oktatókról. DE OEC Irattár. (továbbiakban 8. sz. dokumentum)

Dokumentumok

A dolgozat elkészítéséhez felhasznált, az eseményeket dokumentumokat, illetve azok részleteit tartalmazza a válogatás.

leginkább

bemutató

A szereplők többsége ma is élő kortárs. Az eseményekben résztvevő személyek közül azok nevét, akik az eseményekben játszott szerepükért ért sérelem alapján az állam, vagy az egyetem részéről teljes erkölcsi rehabilitációban részesültek, vagy személyüket további életútjuk során az egyetem részéről hátrányos megkülönböztetés nem érte, teljes terjedelemben közöljük. A többiek esetében, amennyiben nevük más dokumentumokban nem szerepel, vagy személyük olyan megítélésre adhat okot, ami őket indokolatlanuk rossz színben tüntetné, személyüket csak nevük kezdőbetűjével jelöljük. A helyenként igen terjedelmes dokumentumok a téma szempontjából jelentéktelen vagy közömbös részleteket tartalmaznak, ezért ezek közlésétől eltekintettünk. A szögletes zárójel […] a nagyobb terjedelmű elhagyott részekre utal, a (…) zárójel egy mondat, vagy mondatrész elhagyását jelöli. Szögletes zárójelben […] szerepelnek a szöveg értelmezését segítő betoldások, illetve a rövidítések feloldása.

1. Jelentés az utóbbi időben passzívvá vált pártmunkásokkal való egyéni elbeszélgetésről

[...] A bizottság tagjai 40 régi pártmunkással folytattak egyéni beszélgetést, melynek során az alábbi problémák merültek fel: Megállapítható, hogy az elvtársak nagy többsége problémáit őszintén mondta el. De voltak olyan elvtársak is, akik problémájukról általánosságban voltak hajlandók beszélni, és konkrétumokat nem vetettek fel. Az elvtársak egyöntetűen helyesnek látják a KV határozatát és bíznak abban, hogy ez a párt tekintélyének megszilárdításához fog vezetni. Happich Gyula elvtárs elmondta, hogy mindössze 2-3 fiatal orvost tud a klinikán, mint népnevelőt mozgatni, és különösen nagy a visszahúzódás a párizsi egyezmények ratifikálása óta, amit többek között a Marxista Egyetemen való meg nem jelenés is bizonyít. Ő eléggé pesszimisztikusan látja a párttagság aktivizálásának lehetőségét, nem látja magára nézve sem politikai munkája eredményének biztosítékát. Voltak olyan megnyilvánulások is, mint pl. Dr. Ury [József] elvtárs, aki elmondta, hogy legjobb pártmunka az, ha valaki szakmailag színvonalasan dolgozik, mert ha ez érvényesülne nálunk, akkor az akadémia véleménye is megváltozna egyetemünk tudományos munkájáról. ill[etve] a tudományos káderek politikai aktivitása a szakma rovására fog menni. A maga részéről úgy gondolja, hogy eléggé résztvesz jelenleg is a politikai munkában és az aktívabb pártmunkát disszertációjának megírása nem teszi lehetővé. Felvetette azt is, hogy nyíltabbá kell tenni az egyetemi politikát, pl. miért nem írják alá az egyetemi újságban művüket a cikkek írói? A pártmunka fontosságáról Dr. Kulcsár Adolf elvtárs is úgy nyilatkozott, hogy ma már nincs szükség olyan méretű pártmunkára, mint pl. 1948-ban volt, nem vezet ugyanis eredményre, ha valaki a pártmunkát kényszernek érzi. A KV határozatát szerinte a helyes káderkiválasztásra kell konkretizálni. Az elvtársakkal való elbeszélgetés során megállapítást nyert, hogy több elvtárs az őt ért egyéni sérelmek miatt vonult vissza a pártmunkától. Ilyen pl. K. Nagy Sándor elvtárs, aki sérelmesnek tartja, hogy a Személyzeti Osztályról való visszakerülése az üzemben dolgozó társaiban a lebukott ember benyomását keltette és bár ő szívesen ment vissza, a többi dolgozónak ezt senki nem magyarázta meg. Ennek ellenére egészségének megfelelő pártmunkát szívesen fog végezni. Pozsár Pálné (Erdős Erzsébet) elvtársnő a racionalizálást sérelmezi /1/, melynek során klinikai munkára kellett visszakerülnie. Ennek ellenére ma is végez ... pártmunkát, de amióta férjhez ment nincs annyi ideje a pártmunkára, mint azelőtt volt. Avazsán János és Várközi Ferenc elvtársaknak ugyancsak rosszul esett, hogy hosszú állami funkciójukból régi munkahelyükre kerültek vissza. Van néhány olyan elvtárs is mint pl. Lente Kálmán és Izsó Gusztávné elvtársak, akik a pártmunkától való visszavonulásukat azzal magyarázták, hogy a párt hosszú, hűséges pártmunkájuk ellenére őket mellőzte és míg pártonkívüli dolgozók kerültek fontosabb beosztásba, mint pl. intézői, vagy tisztviselői állás, addig őket senki sem vette figyelembe. Találkozott a bizottság néhány olyan elvtárssal is, aki a pártmunkától való visszahúzódást saját anyagi helyzetüknek hátterébe szorításával magyarázzák. Pl. Kati Mária, Felföldi Ferenc elvtársak sérelmesnek tartják jelenlegi besorolásukat. Horváth Zsuzsa elvtársnő pedig, mert a Párt nem intézte el neki, hogy lakáshoz jusson. Többen felvetették, hogy olyan politikai légkör alakult ki munkahelyükön, hogy pártmunkájukat munkatársaik nem fogadják szívesen, sőt gyakran gúnyos megjegyzésben részesülnek, ha a párt igazáért szót emelnek. A hibákat pedig úgy vetik fel a kommunisták felé,

hogy (na itt van, te híres kommunista vagy, és intézd el!) ezek a feladatok rendszerint olyanok, melyek az állami vezetésre tartoznak. Ezek az elvtársak elpanaszolták, hogy beosztásukat illetően ... sokszor hátrányosabb helyzetbe kerülnek, náluk sokkal fiatalabb és gyengébb dolgozókkal szemben is. Pl. Papp Károlynét leváltották a szülőszobáról, vagy Tőzsérné esete, akit csak a pártbizottság közbenjárására voltak hajlandók befogadni a Szemklinikára, és megmondták neki, ha süket és vak leszel, hosszú ideig a klinikán maradhatsz. Többen felvetették azt is, hogy fiatalabb orvos dolgozókat lakás tekintetében régebbi dolgozók rovására előnyben részesítenek. Pl. Kocsis tanársegédnek, aki 3 gyermekes családapa nem tudta a Bőrklinika megoldani lakásproblémáját és ezért el kellett mennie a klinikáról, viszont S[z]elényi dr. beköltöztetését a klinika meg tudta oldani. (...) több elvtárs (...) passzívvá válásába[n] az is közrejátszott, hogy nem képességeinek megfelelő pártmegbízatást kaptak. Pl. Ury József elvtárs képességén jóval aluli alapfokú szemináriumok irányítását végzi már négy év óta, vagy Papp Károlynét képességén felüli alapszervi titkári funkcióba állították. Hasonló a helyzet Sütő Sándor és Pozsár Pálné elvtársak esetében is. De ez elmondható a pártoktatásra való kiválogatásról is. Az elvtársak egy része, különösen az üzemben passzivitásukat a fizikai dolgozók állítólagos mellőzésével magyarázzák és gyakran értelmiség-ellenes, demagóg hangon nyilvánultak meg. Pl. Görög Antal elmondja, hogy a munkásokat mindenünnen kiszorították, ő ezt elmondta a PB-nél is, ahol állítólag azt a feleletet kapta, hogy a munkások nem tölthetnek be vezető funkciókat, mert nincs meg hozzá a kellő politikai műveltségük. Lente Kálmán elmondja, hogy neki azért kellett kiköltözni a városba, hogy helyére orvost költöztessenek be. Sándor István elvtárs elmondja, hogy az értelmiség nagyon előre tört, a munkásoknak nincs beleszólásuk a dolgokba. Pl. az egyszerű emberek szakmai képességeit is lebecsülik. Pl. az utóbbi időben egyszerű emberekből lett laboránsok nem, vagy csak nagyon nehezen tudnak asszisztensi munkakörbe kerülni. Ebben az ügyben fordult a pártbizottsághoz is, de ennek semmi foganatja nincs. Mint mondja az utóbbi időben odáig fajult a helyzet , hogy a szemklinikán pl. Gebei Sándor nevű dolgozónak az orvosok pofonokat is ígértek. Ava[z]sán János elvtárs elmondja, hogy csak az orvosok kapnak kitüntetéseket, de a fizikai dolgozók pedig mindenből kimaradnak. Tanársegédek kapnak a szakszervezettől segélyt akkor, mikor egyszerű, szegény rászoruló, dolgozó nőnek nem adnak. (...) Néhány olyan párttaggal is találkoztunk, mint pl. Kati Mária, Horváth Zsuzsa, Görög Antal és Lente Kálmán, akik kijelentették, hogy nem hajlandók pártmunkát végezni. Az elvtársak nagy többsége azonban megértette a pártmunka fontosságát és jelentőségét, azonban nem adtak minden esetben választ arra, hogy be fognak kapcsolódni a pártmunkába. Nagyon furcsának tartottam Dr. Vincze László elvtárs megnyilatkozását, mikor azt a kérdést vetette fel, hogy miért ilyen későn tárta fel a KV a jobboldali elhajlás tényét, és miért csak Nagy Imre elvtárs egy személyben van megbélyegezve. (...) kritizálta a párt értelmiségi politikáját, az életszínvonal alakulását és a helytelen iparosítási irányt. Veszedelmesnek tartja a KV határozatának azon tételét, mely arról szól, hogy a kritika álarca alatt megbúvó elemek jobboldali demagógiájára használták ki a helyzetet. Mint mondja az emberek örültek annak, hogy aki ezentúl szabadon mer beszélni, azt megbízhatatlan emberként fogják nyilvántartani. Ugyanakkor Ő is látja az ellenséges megnyilvánulásokat, mely szerinte egészen az antiszemitizmus feléledéséig fajult. Hiányolja, hogy a párttagság nem ismeri a KV-ben lefolyt vitákat ..., az emberek a párt demokratizmusát sem látják, de annál inkább annak centralizmusát. Elmondta azt is, hogy nem hozzáértő emberek csinálják egyetemünkön a káderpolitikát, konkréten Dr. Groák Lajos elbocsátását, valamint azt az elvet helyteleníti, hogy a káderek kiválasztásánál erősen az osztályhelyzetet, és nem az illető káder környezetét veszik figyelembe. Arra a kérdésre, hogy hogyan látja saját személyére vonatkozóan a pártmunka megjavítását azt felelte, hogy szakvizsgára készül. [...] Lőrinczi József s.k. /2/ Bizottság vezetője

H-B. m. Levéltár MSZMP Iratok 48f. 3fcs. 54.öe. (1955. III. 29-i PB. ülés jelentése) 1. 1954 őszén, az egyetemen a minisztérium előírásainak megfelelően racionalizálásnak nevezett létszámcsökkentést kellett végrehajtani. A racionalizálás során orvost nem bocsátottak el, a létszámcsökkentés elsősorban a fizikai munka területén foglalkoztatott alkalmazottakat érintett. 2. Lőrinczi József 1956 előtt a DOTE Személyzeti Osztály vezetője volt. A forradalmat követően máig nem tisztázott körülmények között tragikus balesetben életét vesztette.

2. Jelentés az SZKP XX. Kongresszusának hatásáról Egyetemünkön

[...] A Kongresszus által nyújtott politikai tapasztalatok mindenirányú tanulmányozását (...) nagymértékben akadályozta a személyi kultusz elleni harc Sztálin hibái kritikájának mértéktelen előtérbe nyomulása. Ez teljes mértékben érthető abból, hogy az elmúlt évek politikai vezetése, az ország sorsát meghatározó egész sor fontos kérdést nem tárt a tömegek elé; a pártvezetés a személyi kultusz leleplezése után ingadozóvá vált, a párttagság és az ország lakosságának tájékoztatása pedig alig javult. A múlt évi novemberi határozatok és tájékoztatások komoly mértékben felkeltették az igényt az őszinteségre. Meg kell azonban mondani, hogy az említett tájékoztatások csak a kezdetet jelentették és tartalmuk már nyilvánosságra hozataluk előtt lényegében ismeretes volt. Azóta nem folytatódott ez az őszinte beszéd: A XX. Kongresszusról visszatérő küldöttség beszámolója, a KV levele, a májusi pártaktíva megnyilatkozásai pedig messze elmaradtak a várakozástól és nem tükrözték a dolgozók és a párt politikai hangulatát. A XX. Kongresszus mozgósító és lelkesítő hatása mellett (...) vannak negatív jelenségek is. [...] A Kongresszus idején és utána lezajlott taggyűléseken, aktívákon és egyéb gyűléseken lemérhető volt az elemi erejű hatás, amit a kongresszus őszinte hangja, tényekre támaszkodó objektív tárgyalási módszere az emberekre gyakorolt. Éles kritika alá került, ami a párt és az állami vezetés múltbeli tevékenysége (...) háttérbe vonultak az 1953 óta elért eredmények, a személyi kultusz felszámolása, a kollektív vezetés megteremtése és a szocialista törvényesség helyreállítása terén. Erre a hibára (...) felfigyeltünk és igyekeztünk a viták ilyen egyoldalúságát megszüntetni. A pártért és országért mély felelősséget sugárzó hozzászólások mellett voltak destruktív, burzsoá szitkozódások is. (...) Bár félénken és sokkal kevésbé konkrét formában szólaltak meg kritikai hangok a helyi pártszervezet és pártvezetők eddigi munkáját illetően. A hangulat... megteremtődött ahhoz, hogy a pártélet újjáformálást ténylegesen megkezdjük, bizalmat, lelkesedést vigyünk a párt és a dolgozók soraiba. Az azóta eltelt idő azonban a fokozatos visszatérés jegyében zajlott le. Ennek okai egyetemünkön az alábbiak: a) Az alacsony fizetésű dolgozók bérének 650.- Ft-ra való emelése nem váltott ki különösebb lelkesedést, hiszen az a létfenntartási költségek magas volta miatt egy évvel ezelőtt is késő lett volna. A párt aktivistáiban emellett kellemetlen benyomást keltett, hogy Szalai Béla elvtárs ez év jan[uár] 4-én a Kossuth Lajos Tudományegyetemen tartott aktíván az alacsony fizetések felemelését követő hozzászólást „tudományos” alapon visszautasította, és ellenségesnek minősítette. b) Ami a II. 5 éves terv célkitűzéseit illeti, bennünket legjobban érdeklő egészségügyi területen szintén sok probléma van. (...) a többi népi demokráciák egészségügyi célokra lényegesen nagyobb áldozatot hoznak. (...) Vázlatosan ismerjük a megye egészségügyi 5 éves tervét és néhány adatot az országos egészségügyi tervből. Az ismert adatokból és szükségletekből az a benyomásunk, hogy az egészségügyre fordított összegek indokolatlanul alacsonyak. Ha az 5 éves terv beruházásainak 1/80-ad része jut egészségügyre az még kísérletet sem jelent a szocializmus alaptörvényének megvalósítására. Az a véleményünk, hogy nemcsak az egy főre eső termelés, hanem az egy főre eső szociális és kulturális juttatások terén is mérni kell a szocializmus építését. Mélyen kételkedünk annak a tervezésnek tudományosságában, mely az egészségügy fejlesztését ennyire tizedrangú dolognak tartja. (...)

c) (...) Egyetemünk dolgozói, vezetői mindenütt érzik azt a gazdasági és egyéni kérdésekben mutatkozó megkülönböztetést, hogy ők „nem termelők” ennélfogva lakásépítésből és más szociális juttatásokból gyakorlatilag kizártnak, vagy érezhetően hátrányos helyzetbe kerülnek. d) Az árleszállítás kedvező fogadtatásban részesült, de (...) nagymértékben fékezi az, hogy egyes fizetési kategóriák nálunk olyan alacsonyak, hogy helyzetükben ez lényeges változást nem okoz. Ha egy fiatal orvos, vagy középkáder fizetéséből 2-400 Ft-ot albérleti szobára költ, a megmaradó pénz nagyrészt élelemre megy. Az élelmiszerek árai pedig nem változtak, az alapvető élelmiszerekben. e) A terhesség megszüntetésesével kapcsolatos rendelet annyira átgondolatlan, (…) erkölcsileg, gazdaságilag és ideológiailag olyan súlyos következményekkel járhat, hogy kellemetlen politikai hangulatot szül[he]t.(...) f) Az egyetem dolgozóit szinte elviselhetetlenül fojtogatja a nagyra hizlalt bürokrácia. A[z] ügyek elintézése, az eljárások bonyolultsága, az államapparátus pozícióiban elhelyezkedő felelőtlen és semmittevő elemek nagy tömege, az élettel szembenálló, a tényeket és szükségleteket semmibe vevő határozatok és rendeletek tömege miatt elképzelhetetlenül bonyolult. Mély aggodalommal tölt el bennünket, hogyan fogja iparunk megállni a helyét a nemzetközi piacon, ha az improduktív munkaerő ilyen ballasztja terheli. Azok az egyszerűsítési kísérletek, melyeket eddig a minisztérium tett elenyésző hatásúak, ugyanakkor legjobb javaslataink felett is napirendre térnek. (...) a túlzott centralizáció és a dolgozókkal szembeni bizalmatlanság csorbítja az ország demokratizmusát és nem egy alkotmányban biztosított jogot látszólagossá tesz. g) A népi demokráciába történő utazás megkönnyítése, a nyugati tanulmányút lehetőségek kiszélesítése igen kedvező hangulatot váltott ki és egyre több orvosunknak tudjuk megmutatni, hogy a párt segíti szakmai fejlődését, családi problémáinak megoldását. h) Sok kérdés merült fel abban a vonatkozásban, hogy alkalmasak-e vezető párt és állami szerveink az 1953. júniusi határozatban felvetett és a XX. Kongresszus által megvilágított hibák kijavítására. Nem látunk a vezető pártszervek és állami szervek összetételében olyan frissítéseket, melyek reményt nyújtanának annak, hogy a kongresszus szellemének megvalósításáért küzdeni tudó, tehetséges, új emberek kerülnek oda, akiknek kezét nem kötik eddig kimondott szavak és elkövetett hibák. Nem látjuk, hogy a rehabilitációk konzekvenciáit a párt gyakorlatban levonta volna. Mindezen tényezők együttes hatása eredményezi, hogy a párttagság fokozottan passzívvá és elégedetlenné válik és eléggé nehéz a reményt és a lelkesedést megtartani ahhoz, hogy a XX. Kongresszus eszméi Magyarországon tényleges, komoly változásokat hoznak. Egy pillanatig sem kételkedünk abban, hogy a második ötéves tervet meg fogjuk valósítani. Az Egyetem dolgozói, orvosai és középkáderei lendületesen és lelkiismeretesen dolgoznak és biztosak vagyunk abban, hogy az elénk állított feladatokat, amennyiben az tőlünk függ, meg fogjuk oldani. Pártszervezetünk határozottan lépett fel restaurációs hangok és törekvések ellen, melyek a párt egyetemi politikájának akadályozására irányultak és fel akarták használni a XX. Kongresszus utáni légkört arra, hogy visszafelé rángassák az egyetemet. Munkánk a párthatározatok szellemében folyik tovább. [...] Pártnapokon, személyes beszélgetések, konferenciák, szemináriumok kapcsán észlelhető, hogy megnőtt a bátorság és a bizalom. Egyre több építő kritika és javaslat hangzik el az egyetem vezetése felé is. Javultak a feltételek ahhoz, hogy a pártszervek fontos feladatok megoldására mozgósítsák a dolgozókat. Nőtt az érdeklődés az ideológia iránt. Ezt mutatja pld. hogy az eddig esti egyetemre járó 60 orvosunk mellé még 60 új jelentkező van az új tanévre. Természetesen nehéz dolgunk van azokkal a rétegekkel, melyek eddig is nagy politikai és kulturális fásultságban voltak. Ilyen pld. az ápolónői személyzet nagy része. (...) A kongresszus óta

jó eredményt értünk el az egyetem műszaki vezetőivel való viszony terén. Bevontuk őket a pártoktatásba, egyeseknek ... a pártba való felvételét is megvizsgáljuk. A párt szemináriumokat a XX. Kongresszus anyagának magtárgyalásakor (...) pártonkívüliekkel (...) egészítettük ki. A professzori kar igen kedvezően fogadta a XX. Kongresszus eseményeit és az ott felvetett eszméket, megvitatásában az eddigieket meghaladó aktivitással vett részt. Az ifjúság érdeklődését és bekapcsolódását az mutatja, hogy a marxizmus-leninizmus oktatáson kívül számos tematikus ülésen fogalakoztak a XX. Kongresszus problémáival. Az egyetem 5 éves tervét öt bizottság széleskörű megvitatása után állítottuk össze, úgy hogy abban az egyetem minden számottevő szakemberének véleménye tükröződik. [...] A tudományos munka tartalmi kérdéseiben a XX. Kongresszus eszméi változást nem hoztak, egyrészt azért, mert siettetése nem a legsürgetőbb feladat. Ilyen változások sokkal lassabban mennek végbe, mint a politika, vagy gazdasági átalakulások. Kutatóink örömmel fogadták a kongresszus dogmatizmus elleni kijelentéseit, hiszen személyesen tapasztalhatták, milyen káros a tudomány fejlődésére a marxizmus olyan „alkalmazása”, mint amelyet Liszenko Lepesinszkaja próbált keresztülvinni. Tapasztalható (...) visszaesés a szovjet fiziológiában a pavlovi hagyaték továbbfejlesztésének erőltetett kiterjesztése miatt. A kongresszus egyébként alátámasztotta és megerősítette azt az irányvonalat, mely 1953 óta a Szovjetunióban és nálunk is érvényesül. (...) a kongresszus szelleme lehetetlenné teszi, hogy tudományos vitákban az érveket és tényeket ideológiai tételek helyettesítsék A magyar tudomány irányításában (...) néhány keveset mondó újságcikktől eltekintve (Straub F. B[unó]) változás nem történt. A XX. Kongresszus szellemének megfelelő javaslatokat az Akadémia és az E[gészségügyi] T[udományos] T[anács]felé a tudományos élet decentralizálása megtettünk. Javaslataink (...): 1.) Az orvostudományi kutatás támogatása kerüljön át az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe. 2.) A kutatásra szánt összegek elosztása legalább részben decentralizáltassák. 3.) A tudományos minősítések elnyerése decentralizáltassék az egyetemekre. 4.) A jelenlegiek helyett magasabb pártszervek vegyék át az Akadémia irányítását és tartsanak ott alapos vizsgálatot. 5.) Biztosítsanak egyetemünknek megfelelő képviseletet az Akadémián az E[gészségügyi] T[udományos] T[anács]-ben. A XX. Kongresszus szelleme termékenyítőleg hatott a tudományos aktíva munkájára és ott a tudomány szervezése, a tudományos káderutánpótlás kérdéseit alaposan megvitattuk. Lendületet vett az egyetem külföldi kapcsolatainak felvétele is. Egyre több kutatónk utazik külföldre: és egyre jobban megértik a békés együttélés eseményének igazságát és termékenyítő hatását. Külföldről hazatért kutatóink bátrabban vetik fel a kinti tapasztalatokat, mondanak kritikát az itthoni viszonyok felett. A tudományos aktíva állandó programpontjává tűzte ki a tudományos minősítésre készülők figyelemmel kísérését és lehető támogatását. (...) A XX. Kongresszus eszméi az oktató-nevelő munka módszertanában változást nem hoztak. (...) siettették néhány olyan hiba feltárását, mely eddig tanulmányi rendszerünkben gyökerezik és az egyetemet egyes vonatkozásaiban eltérítette eredeti célkitűzéseitől. Az E[gészség]ü[gyi] Miniszter mellett működő kollégium számára a (...) professzorok javaslatai és a módszertani bizottság összegező munkája alapján több módosítást tartanánk helyesnek a jelenlegi tanulmányi rendszeren. Egyik szembeötlő felismerés, (...) a jelenlegi vizsgarendszer nem hagy időt a hallgatóknak elmélyülésre, időtálló tudás szerzésére. A hallgatóság tanulására most a vizsgára és nem az életre való készülés jellemző. Javaslatunk, hogy a félévi szünet és az évközi kollokviumok számának csökkenésével tegyük hosszabbá az évközi vizsgaidőszakot és a szintézis lehetőségének

megjavítása érdekében egyes szigorlatokat (élettan, biokémia) tartsunk egy időben. Hasznos módosításokat javasolunk a elsőbb éves vizsgarendszer terén is. Komoly kritika alá vettük az egyes tárgyak anyagát és egy-két kivétellel minden tanszék olyan csökkentési javaslatokkal jött, melyek a színvonal megtartása mellett felesleges ballaszttól szabadítják meg a hallgatókat. A megszüntetett speciálkollégiumok egy részét vissza kívánjuk állítani, hiszen a hallgatóság tudásának, érdeklődési körének kiszélesítéséhez ezek szükségesek. Az elmúlt évek során az egyetem elszürkült és középiskolássá vált, csökkent az univerzitás jellege. Ezt vissza kell állítani. A magyar egyetemeknek vannak hagyományai, s úgy érezzük, hogy ezeket nem eltemetni, hanem továbbfejleszteni kell. Hasznosan fogja támogatni a tanulmányi rendszer megjavítására irányuló törekvéseinket a marxizmus tematikájának átalakítása. (...) A XX. Kongresszus előtt a tavalyi felvételi vizsgák alkalmával látható volt, mennyire káros a szociális összetétel keretszámaihoz túlságosan mereven ragaszkodni. Bár az oktató-nevelő munka egyetemünkön az elmúlt években nagyon javult, a bukási arányszámok (...) nem csökkent[e] sőt egyes helyeken nőnek. Ez annak tulajdonítható, hogy a beiskolázás hiánya következtében gyengébb minőségű hallgatóság került egyetemünkre-felvételre. A most következő felvételi vizsgák előtt a most végző I-II. évf. tanulmányi eredményeit értékeljük és a tapasztalatokat a felvételi vizsgákon hasznosítjuk. Méltányosabb elbírálást biztosítunk az értelmiségi származású hallgatók számára. (...) Debrecen, 1956. évi június hó 15-én Dr. Fehér Ottó s.k. VB titkár H-B. m. Levéltár MSZMP Iratok 48.f. 3.fcs. 57. öe. (Jelentés a XX. Kongresszus hatásáról. 1956. június 15.)

3. Jegyzőkönyv a DOTE Pártbizottság 1956. október 19-én megtartott ülésről [...] Hozzászólások Szilágyi János: A beszámoló komolyan tárja fel az elmúlt évek pozitívumait és negatívumait. Ezek a dolgok az egész országot és az egyetemet érintik. Kéri, ahogy a Pártbizottság a kezébe vette ezeket a dolgokat, tartsa meg aktivitását és kezdeményező készségét. Javasolja levinni ezeket a dolgokat az alapszervezetek sőt a pártonkívüliek közé is, mert ezek a kérdések minden embert érdekelnek. Kommunista őszinteséggel fel kell tárni, hogy tagságunk ne a pártonkívüliektől szerezzen tudomást a párt dolgairól. [...] Csaba Béla: Az utóbbi évek eseményei és történései pártunkban nagy erkölcsi válságot idéztek elő és jelenleg sem mondhatni, hogy a párttagok jelentős része biztos talajon áll. (...) a pártonkívüli erők sokkal határozottabban nyúlnak hozzá az ország bel- és külpolitikai életéhez, mint a tagság az utóbbi években. A félelem erősebb a párttagságban, mint a pártonkívüliekben. A kommunista mártírok temetése fényénél derült ki, nem ezek voltak az imperialista ügynökök, hanem Rákosi, Farkas és Péter Gábor, és még valószínűleg többen a vezető funkcionáriusok közül. Beríja ügynökeinek tartja őket, aki elnyerte méltó büntetését. A sztálini vezetés jó alap volt ezeknek a módszereknek elkövetéséhez, melyek az MDP-ben bekövetkeztek, és a párt egyszerű tagjainak kell szégyenkezni a sok galád és szadista gaztettek miatt, melyeket még ma is élő, vagy volt funkcionáriusok követtek el. A visszahúzó erő a felső vezetésben van, mely akadályozza a kibontakozást. A KV gyorsan intézkedett ezelőtt a fontos akciókban, mint pld. a Rajk ügy volt. Jelenleg, mikor a törvénysértések felülvizsgálásról van szó és a és a rehabilitálásokról -, a párttagság arra van utalva, hogy a pártonkívüliektől tájékozódjon. Párton belül nem folyik a jelenlegi helyzetnek nyílt és alapos bírálata. Ugyanekkor lehet tapasztalni a pártonkívüli dolgozók szenvedélyes vitáját és az ország sorsának féltését. Meg lehet figyelni a Szabad Nép szélsőséges csapongásait, mely a visszahúzó erőt támogatja. A pártsajtó nem működik helyesen. Ez igazolja a pártszervezet erkölcsi széthullását, mert ha a párton belül nem vitatják meg az országot érintő kérdéseket, akkor a tagság arra kényszerül, hogy ne menjen a gyűlésekre. A párt erőit roppantották össze ezek a történések. Az egész nép előtt kell felelősségre vonni a főbűnösöket. Fel kell számolni az összes hibát. A huzavona azért van, mert a párt vezetésében most is vannak olyanok, akik nem kívánják a júniusi határozat és a XX. Kongresszus szellemének végrehajtását. A vezetés éléről el kell távolítani az agyon-kompromittált személyeket, akiknek tehetségük nincs és csak visszahúzó erőként szerepelnek. Ehhez a legszélesebb demokratizmus kell, és biztosítani kell a félelem nélküli vélemény-nyilvánítást. A félelem még fennáll, hogy a visszahúzó erők felelősségre vonják őket. A Kossuth Egyetem memorandumával kapcsolatban: Javasolja tőlük független, önálló megszerkesztésű memorandum felterjesztését, nehogy frakciózás vádját vonja maga után, mivel a Kossuth Egyetemnek voltak már korábbi ilyen irányú követelései. Javasolja a referátum és vita beépítését a memorandumba, melyet erre megválasztott bizottság szerkesszen meg, majd terjesszék egy rendkívüli PB ülés elé és annak jóváhagyásától függően kell a K[özponti] V[ezetőség]-nek megküldeni. Az egyetemi ifjúsági mozgalom néhány kérdéséhez: A DISZ központi vezetőségében van jelenleg egy egészséges mag, amely szakított a régi, szektás, hagyományos hibákkal és mellé állt az ifjúságnak. Ez a mag demokratikusan tudja képviselni az ifjúság követeléseit. Van azonban a

DISZ KV-ben olyan tendenciai is hogy bizonyos engedményeket tegyünk, de gyökeres szakítás egyes hibákkal szemben még most sem következett be. Az egyetemi reformmal kapcsolatos követelésekről beszél: Részletei ennek főbb pontjait a nyelvtanulás problémáit, a katonai oktatást az egyetemen, a marxizmus és a leninizmus egyes egyetemekre való specializálását, valamint az egyetemi menza norma kérdését. A DISZ KV nyilvánosságra hozta az ifjúság követeléseit. Az egyetemi ifjúsági mozgalmat helyesnek látja, hogy a DISZ elvi irányítása vezesse, de függetleníteni kell a megyei, városi, ill. helyi szervezetektől, jugoszláv és lengyel mintára önállósítani kell. Szélesíteni kell a nemzetközi kapcsolatokat. Deli László: Évek hosszú sora óta első alkalommal hallottam olyan beszámolót, mely nyílt helyzetet teremt számunkra. Helyteleníti Csaba elvtárs véleményét, mely szerint pártunk egyes vezetőit imperialista ügynököknek nevezi. Ez mechanikus megfogalmazás, hiszen ezek a pártért hosszú éveken át komoly dolgokat tettek. Vigyázni kell azonban, hogy akik ilyen fontos pozíciókban vannak csupán addig maradjanak helyükön, míg következetesen a párt utasításait és vonalát vinni tudják. Véleménye szerint ezeknél a vezetőknél politikai degeneráció állt be. Őszinte érzelemmel kapcsolódtak be a mink[ás]mozgalomba és az évek során elszakadtak a valóságtól és tömegtől és népellenes cselekményeket hajtottal végre. [...] Az ilyen vezetőket el kell távolítani. Ezt kellett volna tenni Rákosival és Farkassal, mert nyilván egy ideig kisebb nagyobb hibák mellett jól dolgoztak, majd elszakadva a tömegtől a szakadék szélére vitték az országot, népet és pártot. Munkájukkal hasznára váltak az imperialistáknak (...) Tehát nem, mint beszervezett ellenségről van szó, hanem hatalmi tébolyba esésről, degenerációról. Véleménye szerint tiszta lapot kell nyitni a párt életében. Kimondhatatlan az a felelősség, mely ezen elvtársak vállán nyugszik, mert dezorganizálták a pártot. Pártunk a felszabadulás után jött létre, jóindulatú emberekből, akik tapasztalatlanok voltak, de volt egy szűk réteg, mely tapasztalt volt és ez visszaélt és az orránál fogva vezette a jó szándékú embereket és népellenes cselekményekre bírták rá őket. Meg kell fogalmazni, hogy kik voltak ezek személy szerint. A szörnyűséges bűntettek elkövetőit felelősségre kell vonni bárhol tartózkodnak. A rehabilitálásoknál felmerül, hogy nem tiszta ez a dolog és csak taktikai kérdés követelte meg a rehabilitációt és pompás temetéseket. Beszél a sajtó hiányosságáról, mely nem igazolja, hogy hogyan és miként történtek ezek a súlyos tévedések. Beszélnek arról, hogy a Sz[ovjet]U[nió] utasítására ment és a politikai bizottság mindenről tudott és az akasztófa alatt jöttek rá Rajkék, hogy becsapták őket. Nem elég, hogy rehabilitálják őket, és bár meg vagyunk győződve ártatlanságukról, de tényszerűen akarjuk látni, mert igényes lett a nép már. A párttájékoztatás talán sohasem maradt úgy el, mint ezekben az időkben. Nincs közös rádióhallgatás, felolvasások és viták erről. Miért nem teszi ezt a párt ilyen fontos kérdésnél? (...) Példát hoz föl arra, hogy egyszerű emberek évekkel ezelőtt világosan látták, hogy földi embert istenként imádunk. A tájékoztatás hiányos voltára felhozza, hogy pld, Hruscsov beszédét amerikai röplapokból tudta meg párttagságunk a pártonkívüliektől. Így volt ez a Togliatti nyilatkozattal is. Beszél valami levélről, melyben az SZKP Jugoszláviáról a magyar népet tájékoztatta olyan formában, hogy annak politikájában szociáldemokrata vonások fedezhetők fel. Beszél a Szabad Nép zűrzavaros közlésiről. Alapos és gyökeres intézkedésekről van szó az egyetemi oktatási rendszerrel kapcsolatban. Ezt még ebben a hónapban meg kell tárgyalni és sokkal reálisabb oktatási formának kell megszületnie. Beszél arról, hogy az utolsó pillanatban le akarta a minisztérium állítani a doktori avatást és orvosi avatásra változtatni csupán. Beszél az abortusz törvényről, mely a klinikán életbe lett léptetve és akkor jön a minisztérium, mely el akarja törölni, mint helytelent.

Sajnálatosnak tartja, hogy ezek az események, melyek a jelenben fennállnak és melyek mellett kardoskodtunk lelkileg összetörték az embereket. Hónapok kellenek, míg tisztázódik a vezetés párt és állami vonalon és a párt programja egyenes vonalba tud jutni. Keresztúri elvtárs: Régen várunk már egy olyan fórumra, ahol meg lehet tárgyalni ezeket a nagy fontosságú eseményeket, de eddig nem adtak rá lehetőséget Csalódását fejezi ki, hogy a PB a meghívók ellenére is igen kis létszámban jelent meg. Nincs itt a professzori kar. Meg kell állapítani, hogy kik nincsenek itt és miért nincsenek itt. Nyugtalanító, hogy a jelenlegi helyzetben az egyetemi pártszervezet vezetőgárdája érdektelenséget mutat ... [...] Megállapítja, hogy nincs a pártnak olyan központi vezetősége, amely a dolgokat felelősséggel tudná vinni, mert a megvilágításon túl nincs rá módjuk, hogy valamit tegyenek és jelenlegi összetételében a kezdeményezésre ez a központi vezetőség nem is képes. Jövő tavaszra javasolják a Kongresszus összehívását. Véleménye szerint ez a dezorganizált légkör nem tartható tavaszig. Még a télen meg kell, hogy legyen a Kongresszus. Szomorú a jelenlegi helyzetben ... a magatartás a párt vezető funkcionáriusainak részéről (lentről felfelé végig), a „fogják meg” politika. Nem tudják, hogy kit kell megfogni. Harmadik személyben beszélnek, hogy „elkövették!” (...) Nincs kialakulva, hogy kik követték el... a bűnöket. Hol a határ, kik mondják ezt teljes joggal erkölcsileg tisztázottan, vagy kik mondják felelősségre való elkendőzéssel. Ebben határozott rendet kell teremteni. [...] Tisztázni kell például az egyetemen, hogy kik voltak érintkezésben vezető emberekkel és kikre vezethetők a szálak és kik alkalmasak továbbra is a vezetésre. Ha ez nem történik meg, akkor nem lehet a helyzetet tisztázni. Új pártvezetőségi választásokat javasol. A kongresszust olyan emberekből kell összehívni, akik bírják a nép bizalmát. Hibát lát az egyetem demokratikus légkörében, amelyet nem sikerült megteremteni és ezt a hibát egyetemi pártszervezetekben látja. Formát kell teremteni a demokratikus légkör kialakulásának, létre kell hozni olyan tanácskozó testületet, ahol nyugodtan meg lehet mondani a problémákat, akár az oktatási rendeletről, vagy bármi másról. [...] Lehetővé kell tenni az olyan emberek kilépését a pártból, akik nem értenek egyet a párt eddig, vagy ezután folytatandó politikájával. Ez erősítené a pártot, és nekik is alkalmat adna más fórumokon való aktivizálódásukra. Lehetővé kell tenni, hogy a párthoz tartozó akarók viszont beléphessenek a pártba, különösen az értelmiségiek. Legalapvetőbb kérdésnek látja a ... perspektívátlanságot ... aziránt, hogy milyen lesz az a szocializmus, amit ezek után a tört[énelmi] tapasztalatok után fogunk csinálni. Kik fogják vezetni annak építését. Ilyen körülmények között a mezőgazdaság 1960-ra való szocializálódása nem fog menni. Évtizedekkel vetik vissza ezek az események a helyes kialakulást. Tisztázni kell, hogy honnan fog adódni az a réteg, amely vezetni fogja az országot, mert a jelenlegi pol [itikai] bizottság és pártvezetőség ezekben a dolgokban komolyan érintve van. Vannak közülük ... alkalmasak, de ez töredéket jelent, nemcsak a KV, hanem a járási párttitkárok vonalán is. A vezetők kompromittálva lettek és így Nagy Imrét és csoportját sem hiszi, hogy alkalmasak a vezetésre. A Rajk pert kéri, hogy nyomtatványban (könyv formában) adják ki, hogy meg lehessen vásárolni és „contra” tisztázni lehessen a nép előtt. Az abortusz rendelet súlyos nemzetei probléma. Ezt feltétlenül revideálni kell. A Kossuth Kör a népszaporulat káros voltaként az ilyen értelmű veszteséget „Mohácshoz” hasonlítja. Országgyűlés elé kell vinni ezt a kérdést.

Helyesli, hogy a memorandumot más megfogalmazásban kell kiadni, mert így két helyről jön. Fejeződjön ki benne, hogy mi más szerv vagyunk. Egyetértek különben a benne foglaltakkal, eltekintve annak bölcsész jellegű, cikornyás megfogalmazásától, mely stiláris kérdés. Ez a levél ne úgy tűnjön, mint lázítás, nem, mint amely kommunista önérzetünket és emberi voltunkat sérti. Ne szervezkedési hatást keltsen, hanem hozzászólási hatást váltson ki. Csorba Sándor: Úgy néz ki, hogy a hazudozás ideje lejárt. Nekünk más volt a nézetünk, de nem szólhattunk hozzá. Konkrétan jelöli meg a hazugságokat, Rajkné és Nagy Imrére hivatkozva. Kifogásolja, hogy úgy beszélnek a dolgokról, hogy „személy kultusz” de nem határozzák meg a bűnösök nevét, nem merik megmondani, hogy Farkas és Rákosi az okai. Így nem lehet a nép bizalmát visszaszerezni. Mondják el a bűnösök rádióban, hogy jutottak el idáig, hiszen hosszú kommunista útra tekinthetnek vissza.(...) Hozzanak mindent napvilágra, mert csak így lehet a tömeg bizalmát visszaszerezni. A bűnösök közelében dolgozókat pedig le kell váltani. Nem kellenek hajbókolók és takargatói a bajnak. Nem értek egyet azzal, hogy mindnyájan felelősek vagyunk a bajokért... Mi nem vagyunk felelősek, mert nem is tudtuk és nem is ismertük a dolgokat. Nem hiszek abban, hogy a dolgozók tüntettek volna Rajk kivégzéséért, mint abban sem, hogy Rákosi visszahozataláért tüntettek volna. Nem hiszek abban sem, hogy az 5 éves tervet sajátos viszonyok között hajtják végre. Nemcsak szóval, de tettekben is többet kell törődni a mezőgazdasággal. Megfelelő vezetők kellenének és nem karrieristák és nem népnyúzók, mert meg kell nézni, hogy ilyenek után milyen a munkás élete és a paraszt vajon be tudja-e adnia búzát. A szocialista országokkal jó barátsági viszonyt kell fenntartani, azonban más népek felé nem kell hajbókolni, és félre kell tenni a nyavalygást. A nyelvek tanulásával kapcsolatban a fakultatív nyelvtanulást tartja helyesnek. Soknak tartja hetenként a 9 óraszámot, mely marxizmusra és honvédelemre van fordítva... A politikai tárgyak az óraszámok negyedét teszik ki. Ezen változtatni kell. (…) A szakszervezet munkáját ahogy itt áll, vajmi kevésnek találja. Legyen a szakszervezetnek funkciója, amit végrehajt. Legyen ez a bérrendezés kérdése és e[gészség]ü[gy] viszonyainak rendezése. Ezen is segíteni kell. Konkrét feladat kell adni a szakszervezetnek, törődjön az érdekvédelemmel. Helyesnek látja, hogy a memorandumot önállóan vessük fel, azonban helyesnek látja a Kossuth Egyetem levelét és tartalmilag legyen szintén az. Velok Gyula: 1953 óta a határozatok, melyet a KV hozott nagy részben helyesek voltak, azonban lefelé a szervek nem kaptak alapos tájékoztatást és így keveset tudtunk a dolgokról. A határozatokat nem követte szervezeti átépítés. Beszél a felvételekkel kapcsolatos nyomásról, melynek alapján a szoc(iális) összetétel miatt olyan munkás paraszt-hallgatókat vettünk fel, akik jóval kevesebb pontszámmal rendelkeztek. [...] Bekövetkezett Rákosi leváltása, - a helyes kezdeményezések, melyeknek biztos bázist fog adni, a kongresszus remélhetőleg éreztetni fogja a hatásukat az ország területén, a KV a párt érdekeit szem előtt tartó politikát fog folytatni és szakít a szektarianizmussal. Beszél arról, hogy a vezetőknek három csoportja van most. 1.) akik szakítani tudnak a szektás hibákkal és meg tudnak változni, 2.) aki jóindulatú, 3.) akik nem akarnak megváltozni, ezeket fel kell menteni az élet színteréről. Gazdasági kérdéseinknek a Sz[ovjet]U[nió] gazdasági kérdése nem felel meg. Rendezni kell a valutakérdést a Sz[ovjet]U[nióval. A tájékoztatás bővebb kell, hogy legyen a párt részéről. Beszél arról, hogy a múlt évi országos zárszámadások el lettek titkolva, ez lebecsülése a párttagságnak és a dolgozóknak. Nem lehet így eredményt elvárni a marxizmus oktatástól, ha nem

adják konkrét alapját. Így a tanszék nem tudja feladatát ellátni. Ebben a politikai helyzetben állandóan észrevételt kell tenni a legfelső vezetés felé. Támogatni kell a XX. Kongresszus szellemében a dolgozókat a szektások ellen. Helyesnek találja a vitafórum megteremtését az egyetemen. Helyesnek tartja a Kossuth Egyetemmel közös népfront bizottságot létrehozni és komoly alapot adni neki. Fontos intézmény [a] Debreceni Egyetem és alkalmas arra, hogy önálló népfront bizottsággal rendelkezzen, amelyben ha a kommunisták részt vesznek komoly tömegszervezet lesz. Politizáljon az egyetem országos kérdésekben. Beszél olyan rétegről, amely a kommunistákat a szólásjogtól is meg akarja fosztani. (jobb oldal.) Ez nem volna demokratikus. Alapszervezetünk vezetősége javasolni akarja a Párt és állami vezetők felelősségre vonását az eddig végzett munkájukért. A hallgatói al(ap)szervezet valóban a „Csipkerózsika” álmát alussza. A nyári széthullás miatt nem tudtunk taggyűlést tartani... Mi is felelősséggel tartozunk a történtekért, mely pártunk politikájában előfordult, mert nem követeltük meg a kellő ellenőrzést. [...] Molnár Gyula: A beszámolóban az új felszabadult légkört üdvözli. Említi viszont, hogy Szabóné és Faragóné büntetése túl szigorú volt. Itt konkrét adatokra hivatkozik, mely klinikai textília eltulajdonítását igazolja, ugyanakkor, amikor a pártbizottság bizalmát élvezte a két asszony és éppen nekik kellett volna ellenőrzés gyakorolni, hogy ne történjen anyagi károsítás a klinikán. A rehabilitálást nem ilyen esetekre kell értelmezni - mondotta. Ne essünk át egyik végletből a másikba. A határozati javaslat minden pontjával egyetértek. Soós Pál [KLTE Pátbizottság titkára - KFJ.]: Szintén az a véleménye, hogy ne az övéhez hasonló stilizálással terjessze fel az Orv[os]egyetem a memorandumot, azonban tartalmában tükröződjenek a problémák. A megyei pártbizottság legutóbbi ülésén vetődött fel a memorandum felterjesztése és így született meg nálunk is. A megyei pártbizottság is felterjeszti véleményét levél formában. Ezzel hozzá akarunk járulni a KV problémáinak megoldásához. Helyesnek tartaná, ha ezután a két egyetem pártbizottság tájékoztatási kapcsolatot teremtene egymással. A pártvezetés jelenleg anarchikus, viták nincsenek és az Egyetemen tanácstalanság van. Vajon ez a szabadjára engedés nem-e (!) taktika. Hagyják a kibontakozást, hogy aztán lecsapjanak rá. Viszont mi a magyar népet elég érettnek tartjuk arra, hogy véleményezzen. Gondolunk arra, hogy a szoc[ialista] demokratizmus forma megfelel ennek. Szükségesnek látjuk, hogy az anarchiát megszüntessük és a nyugalmat helyileg biztosítani tudjuk. Alapvető kérdés, hogy az egyetem élére álljunk a dolgoknak és demokratikus módon bizonyítsuk be, hogy meg tudjuk szilárdítani a helyzetet és stabilak vagyunk. Beszél a szegedi egyetemisták mozgalmáról és követeléseiről, melyet ha időre nem teljesítenek, akkor sztrájkba lépnek. A megyebizottság igyekszik helytállni, élére kell állni a tömeg követelésének. Pesszimistának nevezi Kereszttúri elvtárs aggodalmait, hogy kik fogják vezetni a szocializmus építését és milyen lesz az. Meg tudjuk mondani, hogy milyennek kell lenni a szocializmus magyar útjának. A pártszervezet és a DISZ tartsa kezében a vezetést. Össze kell fogni a magyar nép alkotóerejét és ki lehet munkálni a szocializmus építését. Ez a vezetésen és az összefogó erőn múlik. A központi vezetőségben vannak olyanok, akiket le kell váltani. Fel kell kutatni a megfelelő embereket a kongresszusig, akik vezetni tudják az országot. A kongresszust sürgetni kell. Cseh István: A beszámoló hűen tükrözi a mai helyzetet és komolyak a hozzászólások, de azért van olyan hozzászólás is mellyel nem értek egyet. Nem értek egyet, hogy a bűnösöket ne nevezzük imp[erialista] ügynököknek, nem értek egyet azzal, hogy ezek nevét nem hozzák nyilvánosságra, a bűnös lakoljon. Megingatták a dolgozók hitét, akik becsületesen, áldozatkészen dolgoztak és ezért nem mennek taggyűlésre a párttagok, mert nem tudják, hogy mi lesz a holnap. Beszél a Borsodi

Vegyi Kombinátról, melyet tíz év múlva generálozni kellett, beszél a jósai celluloid gyárról, amit felépítettek, majd lebontottak. Kinyírták a régi szakembereket, félreállították. Lerontották a magyar iparos ember értékét külföldön és olyat neveltek, hogy csak szégyenre válik. Ezek a vezetők eltávolodtak a néptől annak ellenére, hogy a Horthy rend alatt kitartottak. A személyi kultusz magas vonalára léptek a vezetők. [...] Kulcsár Ferenc: A szektásságnak mély gyökerei vannak a párt megalakulása óta. József Attila is ennek esett áldozatul. Beszél a 19-es az illegális és az új párttagokról. [...] Beszél arról, hogy megismétlődnek a 19-es hibák, amikor szintén fellazult a párt. Nem az a lényeges, hogy leváltunk egy néhány embert, minden intézményben hiba van és ezt mind rendezni kell. Hibának tartja, hogy sok új tapasztalatlan került be a pozíciókba. Hiányolja, hogy nincs itt az oktatói személyzet. Úgy látszik, hogy nem várnak már semmit a pártgyűléstől. Foglalkozni kell velük emiatt. Tettekben kell megnézni mit kívánnak a dolgozók, hogy a klinika egységét létre lehessen hozni. Fehér Ottó: Nehezebb a megválaszolás, mint máskor, mert egy politikai problémát tűztünk napirendre a jelenleg dúló mély válságra. A válság okaira és kibontakozására és mélységére ma még nem tudunk fényt deríteni, nem ismerjük a saját pártunknak a történetét még ma. Ebben rengeteg [a] tisztázatlan, elkent és meghamisított vagy ismeretlen pont van. Nyilván vannak a pártban olyanok, akiknek érdeke, hogy elhomályosítsák és hallgassanak ezekről a dolgokról. Mikor Rákosi hazajött azt mondták, hogy kezdődik a kommunista mozgalom, amely minden kommunista kezdeményezést elhomályosított. Azt viszont nem tudjuk, hogy azelőtt hogyan próbáltak a kommunisták politizálni Magyarországon sajátos körülmények között. Így sajnos abban a helyzetben vagyunk, hogy nem tudunk mihez visszanyúlni. Nem tudunk visszalapozni, hogy pl. Kun Béla hogy képzelte le a kommunista vezetést Magyarországon, mert ami van hitelt nem érdemlő, hamisított adat. Még kísérlet sem volt rá eddig, hogy a magyar párttörténet megjelenjen. Javasolja összeszedni helyileg az egyetemi pártszervezet történetét, hogy legye mihez visszanyúlni és támaszkodni. Most nem tudjuk, hogy miben higgyünk, ami nem hamisítás, hanem történelmi anyag. Mi a marxizmus és ennek eltorzítása? Egy tiszta lapról kell elkezdeni politizálni, mert tudományosan nem tudjuk értékelni az eddigieket. Ezért gyakran túllicitáló hangokat ütünk meg, nem vesszük tekintetbe, hogy Magyarországon minden hibák és bajok, elfajult politikai vezetés ellenére is politikai eredményeket értünk el. Nem tudjuk, hogy ezekből az eredményekből mit becsüljünk és mit ne becsüljünk . Óriási, hogy a nehézipar felfejlődött és más erőművek is Európa legnagyobbjai lettek. Nem tudjuk megállapítani, hogy ez jó vagy rossz. Elég lett volna-e egy vagy kettőt építeni és a többi pénzt másra költeni? Szóval nincs biztos tudományos alapja a magyar párt további munkájának (magyar párttapasztalatok tudományos értékelése) eddigi gazdasági munkánk tudományos értékelése, vagy a nép demokratikus államforma funkciójának tudományos értékelése teljes mértékben hiányzik. Ez kapcsolatban van nyilvánvalóan azzal, hogy a monopolisztikus vezetés miatt egy vékony réteg elvezett hatalmat és ezeknek voltak körültömjénezői. Így uralkodott el, hogy az államapparátus tele van dilettánsokkal. Az ilyeneket nehéz kifüstölni. Bonyolult az államapparátusunk, amely még nehezebbé teszi, hogy az igaz felelősöket egyes területeken megtaláljuk és kifüstöljük. Ez a dilettantizmus most egy újabb súlyos téli katasztrófába kezd sodorni bennünket. Ha a legjobb régi munkásaink itt hagynak bennünket és a karbantartást nem tudjuk elvégeztetni súlyos katasztrófának nézünk elébe. Végzetes helyzetbe hozzák a dilettánsok az országot, mert ezt kell képzelni országos viszonylatban. Ez a felelősség még sokkal nagyobb,

mint a Rajk elvtársért való felelősség. Ezeket a károsodásokat csak hosszú évek múltával tudjuk kiküszöbölni. Dezorganizálva van a magyar ipar. A politikai bizottság a tényektől és a realitásoktól teljesen el van szakadva és ezt olyan helyzethez hasonlítja, mint mikor valaki az okt[óberi] forradalom idején beült volna nyugodtan kévézni. Ezen a hangulaton túl ki kell alakítani, hogy akcióképességben tudjunk maradni a gazdasági és politikai életünkben, meg kell mutatni, hogy életképesek vagyunk, ha fentről nem kapunk segítséget. Soha ilyen lehetőség nem volt, hogy együtt érezzünk az emberekkel. Mi éveken át védtük az E[gészség]Ü[gyi] Minisztérium intézkedéseit és vezetését, mely még dilettánsabb volt talán, mint az ipari területé. Egyetértünk az emberekkel és így jogunk van helyesen irányítani őket, mert felmerülnek most kapitalista és restaurációs nézetek is. Ma még nincs meg a hitele az őszinte kibontakozást ígérő dem[okratikus] irányzatnak. A párton belül ezt az ellenállást kell áttörni és mikor harcolunk, a kap [italista] restaurációs irányzatok ellen és igyekszünk áttörni a közönyt és cinizmust, mikor igyekszünk a válságból kiemelni az országot, most nem áll mellettünk a párt tekintélye. A tekintélye bennünk kell, hogy megtestesüljön ezen áll vagy bukik a párt tekintélye, mert feljebb nem lehet támaszt keresni. Nem tudunk rámutatni a párt eredményeire, mert tudományos értékelés nem áll rendelkezésünkre. Ha ezt a bizalmatlanságot nem tudjuk felszámolni, akkor szögre akaszthatjuk az egyetem pártpolitikáját. Ezért a jövő héten nyilvános párt napot kellene tartani. Elkéshetünk, hogy az Egyetem álláspontját meghatározzuk az ország kérdésében. Ennek a gondolatnak a jegyében állítottuk össze a hat[ározati] javaslatot. Minél erőteljesebb nyomást kell gyakorolni az állami és pártvezető szervek felé. Az alapszervezetekkel a kapcsolatot fel fogjuk venni. Javaslatot teszek a memorandum összeállítási bizottságára: Kesztyűs Lóránd..., Keresztúri..., Csaba és Kövér elvtársak. A pártfegyelem meglazult. Fel kell számolni, a párt előtt hatalmas feladatok állnak és a bennünket nyomó tragikus súlyára való tekintettel össze kell fogni a Pártot. Komolyan kell felfogni a szociáldemokratizmust. Megköszöni a hozzászólásokat, és elnézést kér, hogy nem tud bővebben válaszolni fejezte be beszédét Fehér elvtárs. Tóth Imre: Kibővítést kér a levélíró bizottságra vonatkozóan. Velok Gyula: Az alapszervezettek is át kell tárgyalni és javaslataikat bele építeni. [...] Fülöp Tamás: A levéllel kapcsolatban: a pártonkívüliek is mondják meg véleményüket a levélhez, hogy mit akarnak. (...) Nem tervezetet kell a tagság elé vinni, hanem kikéri a véleményüket, ne kössük meg a kezüket. [...] Fehér elvtárs: (...) A levél kifejező, általános, országos és pártbeli kérdésekkel foglalkozzék. Nem célszerű nyilvánosan felolvasni, mert vannak benne olyan pontok, bizonyos vezetők leváltására, vagy a szovjet csapatok kivonása, melyek ha nem sikerülnek, akkor olyan jobboldali hangulatot teremtünk, melyben elvesznek a problémák. A PB letárgyalhatja és leírhatja, de párton kívüliek felé nem kell terjeszteni. Így elkerülhetjük a demagóg és eltorzítás, hangulatcsinálás veszélyét, mert vannak, akik erre törekednek. Hétfőre rendkívüli taggyűlést javasol, keddre pedig az össz egyetemi pártnapot. [...] A ... javaslatokat a gyűlés egyhangúlag szavazza meg. Jakab Mária PB. adm[inisztrátor] H-B. m. Levéltár, MSZMP Iratok 48.f. 3cs. 53.öe.

Dr. Fehér Ottó PB titkár

4. Az Orvostudományi Egyetem követelései* (röplap) Követeljük: 1. A legrövidebb időn belül hívják össze az MDP KV ülését, amely hozzon határozatot a IV. Pártkongresszus összehívására, legkésőbb 1957. év tavaszán 2. Az egyetemi ifjúság követeli Szalai Béla politikai bizottság és központi vezetőségi, valamint országgyűlési képviselő mandátumától való megfosztását. Andics Erzsébetnek Központi Vezetőség tudományos és köznevelési osztályáról való leváltását. 3. Farkas Mihály és társaik perének nyilvános tárgyalását, az elmúlt év pereinek, Rajk-per, stb. anyagának kiadását. 4. Rákosi Mátyás megfosztását minden funkciótól, párttagságától és magyar állampolgárságától. 5. Halálbüntetés megszüntetését politikai perekben. 6. Követeljük az általános, titkos, személyre szóló választásokat. 7. Nagy Imre teljes rehabilitálását, a Központi Vezetőségbe és a Politikai Bizottságba való visszavételét. 8. Követeljük a szovjet csapatok kivonását Magyarország területéről és így Magyarország szuverenitásának biztosítását. Vizsgáljuk felül az eddigi kormányközi szerződések szövegét, feltételeit, hozzák nyilvánosságra és a jövőben ilyen szerződéseket csak az Országgyűlés jóváhagyásával kössenek. 9. A Magyar Népköztársaság külpolitikája minden országgal szemben a teljes egyenjogúság és a szuverenitás alapján álljon. 10. Hozzák nyilvánosságra, mi a magyar urán-érc sorsa? 11. Közöljék az ország által eddig fizetett jóvátétel összegét és megoszlását. 12. Vizsgálják felül a II. ötéves terv irányelveit s a magyar adottságoknak megfelelően módosítsák. 13. A kormány lépjen érintkezésbe a népi demokráciák és Ausztria kormányával, egy dunai konföderáció tervének megvizsgálása céljából. 14. A Magyar Népköztársaság címere a Kossuth címer legyen. 15. Nyilvánítsák pirosbetűs ünneppé március 15-ét és mártírok napjává október 6-át. 16. A Sztálin körút nevét változtassák vissza Nagyerdei körútra. 17. A Hajdú-Bihar megyei Néplap javítsa meg döntően a munkáját, adjon hű, igazi tájékoztatást a terület helyzetéről, problémáiról. 18. Támogatjuk az országos diákparlament összehívását. 18/a. Tiltakozunk Piros László belügyminiszter azon önkényes és alkotmányellenes bejelentése ellen, amely szerint önhatalmúlag betiltja a munkásság és fiatalság szólási, gyülekezési és felvonulási szabadságát. 19. Hozzák létre az egyetemi ifjúság önálló szervezetét. 20. Adják ki „Fiatal Magyarország” néven az egyetemi ifjúság önálló hetilapját. 21. Támogatjuk a munkás, paraszt és középiskolás ifjúság önálló rétegszervezetek létrehozására irányuló törekvéseit. 22. Meg kell valósítani az egyetemek autonómiáját: tudományos, oktatási, személyzeti és gazdasági téren. 23. Magyar tudósok egyetemi tankönyvei álljanak olcsó áron a hallgatóság rendelkezésére, a nem megfelelő színvonalú külföldi könyveket cseréljék ki, megfelelő magyar könyvre. 24. Az egyetemi katonai oktatás helyett az egyetem elvégzése tán 3 hónapos tartalékos tiszti szolgálat alatt sajátítsák el az orvosok a honvédelmi ismereteket. 25. Orvosnők mentesüljenek a katonai szolgálat alól.

26. Az egyetemi hallgatók ideológiai oktatása 4 évre, heti 2 órára terjedjen és a minősítés az évközi munka alapján: - megfelelt – nem felet meg – legyen. 27. Egy kötelező idegen nyelv megválasztása november hó 1-től biztosítva legyen. 28. Az 1956-57-es tanév II. félévének kezdetén az Orvostudományi Egyetem Tanácsa jelölje ki a kötelező és fakultatív szaktantárgyakat. 29. Követeljük a menza napi normájának 15 Ft-ra való felemelését. A Debreceni Orvostudományi Egyetem ifjúsága elhatárolja magát mindenféle antiszocialista, antimarxista és sztálinista restaurációtól. Az Orvostudományi Egyetem ifjúsága szükségesnek tartja hangsúlyozni, mind eddig és ezután is a párt irányvonalát követve a Központi Vezetőség júliusi határozata megvalósításáért küzd. Békés megyei Erkel Ferenc Múzeum Helytörténeti Gyűjteménye. *

Közzétette: Filep Tibor: Dokumentum az 56-os forradalom napjaiból. Kérdőjel, 1996. június 10-11. old.

5. Jegyzőkönyv az 1956. október 30-án megtartott kibővített pártbizottsági ülésről [...] Dr. Kesztyűs prof, mint elnök megnyitja az ülést, üdvözli a megjelenteket, Felkéri dr. Fehér Ottó párttitkárt a jelenlegi helyzet értékelésére és a párt jelenlegi szerepének megvilágítására. [Fehér Ottó beszámolója - KFJ.] A demokratikus forradalom hatására megalakult a kormány, Nagy Imre elvtárs vezetésével. Ez a kormány sok tekintetben ígéretet és biztosítékot jelent, hogy a dem[okratikus] célkitűzéseket megvalósítja. Ezt tükrözi összetétele is, mely az ország kérésének figyelembevételével lett megállapítva. Bár Apró Antal személye még sok támadás célpontja. A helyzet még nem stabil, mint a Borsodi Munkástanács Rádiója jelenti: ez részben a kormányon belüli nézeteltérések miatt, részben amiatt van, mert a szovjet csapatok kivonása érdekében nincs határozat. Addig míg a csapatokat ki nem vonja a Sz[ovjet]U[nió], a sztrájk nem szűnik meg. Terjed az a vélemény az országban és az egyetemen is - ma még nem érezhető, de pár nap múlva érezhető lesz, hogy a sztrájkkal akadályozzuk a kibontakozás rendjét. (élelmezés, közlekedés, stb.) Beszél arról, hogy az országban szervezett politikai erő nincs jelenleg, mely érezhető a Forr[adalmi] Bizottmányok és Munkástanácsok munkáján, mivel nem bírnak a jövőre mutató elvi, ideológiai, politikai alappal, melyet máris gyümölcsöztetni lehetne, és a rendcsináláshoz ennek alapján hozzá lehetne nyúlni. Ezért fontos a PB ülés. Véleményem és több más vélemény szerint is, akikkel érdemben átbeszéltük! A sztrájk fenntartása nem a demokratikus célokat szolgálja, hanem az országot ingatja mag, mert lehetőséget ad az élelemmel való spekulációra, mely inflációra vezethet. Aki sztrájkot tovább hirdet, az nem segíti elő az ország helyzetét és a szovjet csapatok kivonásának mielőbbi lehetőségét. Van mód arra, hogy támaszpontjukra visszamenjenek, utána pedig nemzetközi tárgyalások útján köthet megegyezést olyan kormány, mely bírja a nép bizalmát. Bár nincs lehetőségünk arra, hogy ezt, mint pártszervezet proponáljuk, de minden józan gondolkodású embernek látnia kell ezt. Súlyos katasztrófa lehet a zűrzavarból, ha ez tovább tart. Másik a párt kérdése: Az MDP azzal a politikával, mely a sztálinista restaurációnak és a szocialista demokratikus kibontakozásnak volt egy tarthatatlan keveréke, tekintélyét teljesen eljátszotta. Meg kell tehát vitatni, hogy akik ennek ellenére is kommunisták akarnak maradni, akik számára tovább sem közömbös az ország és az Egyetem helyzete - mi a teendő? Állítható-e, hogy a marxista párt pályafutása Magyarországon be van fejezve, és hogy többé a kommunistáknak nincs hitele? Nem! Mert a bűnös torzítások mellett is vannak a pártért harcoló hűséges kommunisták, akik adnak arra, hogy becsületes munkájuk, véleményük továbbra is ... elnyerje a maga külső megnyilvánulását. Hogyan lehet tehát a kommunistákat olyan szervezetbe összeszedni, mely kiküszöböli ennek a politikának a hibáit és komoly szerepet játszó tényezője lehet az országnak. Új pártot kell létrehozni, melynek alapja a marxizmus elfogadása a magyar haza szolgálatában, az MDP elvi alapjai mellett. Nem hiszem, hogy a magyar mink[ás]osztály és a magyar nép nagy tömegei... nézik semmibe a dem[okratikus] rendszer 12 éves vívmányait. Azt hiszem nincs becsületes ember, aki a népi demokrácia vívmányait el akarná pusztítani Magyarországon pl. vissza akarná adnia földeket és gyárakat. A forradalomnak ebben a szakaszában nem figyelmen kívül hagyandó hangok merülnek fel a polgári restauráció irányában, akik szeretnék, hogy kommunistáktól függetlenül, a dolgozó parasztság semmibevételével egy látszat demokrácia leple alatt alakítsanak ki valamiféle polgári demokráciát.

A Borsodi Rádió leszögezte: gyárat, földet vissza nem adunk. Amellett, hogy a magyar népet és hazát akarja szolgálni a párt a következő állásfoglalását kell magáévá tennie: A népi demokrácia eddigi pozitív vívmányit meg kell védeni, ezekről nem mondunk le, nem semmisítjük meg. A párt politikájának egyik nehézségét eddig az jelentette, hogy a népi demokrácia elvi és pol[itikai] gyakorlata... önállóan nem alakult ki. Nem alakult ki a marxizmusnak magyar viszonyokra történő alkalmazása. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a marxista elvek és politikai gyakorlat kialakítása Magyarországon. Mint ahogy Jugoszláviában is találtak formákat, meg kell találni Magyarország számára is. (...) több párt fog létrejönni Magyarországon, melyek erőviszonyai választási küzdelem során fognak kialakulni. Erre a küzdelemre fel kell készülni. Az elvi alapokat már szűkebb körben megbeszéltük, de vannak más feladatok is. A pártot tagjaiban és szervezeteiben fel kell készíteni. A párt eddig monopolhelyzetben volt, anélkül állt fenn, hogy tagjai különösképpen meg lettek volna győződve. Most meggyőződés nélkül nem működhet a párt. A párt a monopóliumát elvesztette és nekünk a helyzethez a legmesszebbmenően alkalmazkodni kell. Az egyetem dermedt, zsibbadt, a párttagság lelki válságban van. Pártunk több tagja megmondta, hogy érzelmi közösséget nem vállal a párttal. Az új pártot olyan emberekből kell összeállítani, akik vállalják, hogy csúnyán néznek rájuk és vállalják az egzisztenciális felelősséget. Ezeket szervezzük, neveljük és hozzuk létre. Hozzunk létre olyan pártot, amely tényleg párt. Szervezeti jellegű kérdés! Keresztúri elvtárs javasolta az előző PB ülésen, hogy a pártszervezet jelenlegi vezetősége attól függetlenül, hogy az elmúlt időkben milyen magatartást tanúsítottak, vagy politikai tevékenységet fejtettek ki, mondjanak le, mert a párt politikai hibái rendkívül komoly mértékben terheli és csökkentik a bizalmat, attól függetlenül, hogy lehetett-e mást tenni, vagy sem. Mi kitartottunk pártpolitikánk mellett, ezt nem szégyellem, csak sajnálom, hogy sok hibát követtünk el. Hogy szigorú voltam pl. a békekölcsönjegyzés idején, ezt a párt politikája szellemében cselekedtem. Nem érzem viszont, hogy emberi becsületem viszont károsodott volna. A tagság biztosítékot kell, hogy lásson, hogy nem a régi pártpolitika új köpenybe való burkolásáról van szó, hanem őszintén akarjuk, hogy a párt megújuljon. Garanciát ehhez az nyújt, hogy olyan emberek veszik át a vezetést akiket vádolni még nem lehet tévedésből sem azzal, hogy sztálinisták. Természetes, hogy a magunk helyén a maximálist meg kell tenni a párt kialakításáért. Ezért az alábbi javaslatot teszem: A pártszervezet vezetésével bízzunk meg egy úgynevezett pártelnökséget, mely a pártot ebben az átmeneti időszakban vezetné és irányt mutatna az új pártra. Lássuk, ki tartozik hozzánk és ki menekül? Másodszor: A pártszervezet politikai, ideológiai platformjának kialakítása. Eddig gépiesen követtük azt, ami felülről jött. Gondolkodó, érvelő, vitatkozó pártot kell kiépíteni. Harmadszor: A felsőbb pártszervekkel való kapcsolat felvétele. Negyedik a pártkongresszusra való felkészülés megtétele, amennyiben ez szükségessé válik az egyetemen. A Pártelnökség összetételére vonatkozóan az alábbi javaslatot teszem: A szűkebb körű vezetőség tagjaiként : Kelenhegyi Márton dr. Tompa Gyula dr. Mohácsi László dr. elvtársakat javaslom. A III. alapszervezet részéről: IV. V. VI. VII. VIII.

Komádi Kálmán Tóth Imre Gebei Ferenc Paluska Ferenc Molnár Gyula Dr. Szilágyi János elvtársakat ajánlom.

A PB. pedig mint szervezeti forma maradjon fenn ebben a kibővített formában. Ha tisztába jövünk a tagsággal, akkor meglátjuk, hogy az al[ap]szervezeti formákat hogy töltsük be. Közli a tagsággal, hogy a VI. alapszervezet vezetősége teljes létszámban lemondását adta be írásban, melyet csatolok. Beadta lemondását még: Petrányi Gyula professzor, és Dr. Gergely Gyula (A lemondások csatolva vannak. Párttagsági könyvekkel mondtak le: Kiss Imre 597967 és Mándi András dr. 596789. (tagsági könyvek csatolva). Az alapszervezetek alakítsák ki, hogy mi maradt még belőlük. Ezek megvitatására hívtuk össze a kibővített Pártbizottságot. Hozzászólások: Szodorai Lajos: Méltányolja azt a számadást, melyet Fehér elvtárs tett titkári működéséről és a pártról. Logikus konzekvenciákat vont le, melyek között az a legaktuálisabb, hogy mi legyen a párttal? Nem időszerű a felvetése annak, hogy kire lehet számítani. Mindenki azt hangoztatja, hogy a jövő Magyarországának is szocialistának kell lennie azt azonban, hogy mi lesz a jövő, senki sem tudja. Az egyetem professzorai és dolgozói együtt éreznek az ifjúsággal. Nem képzelnek el olyan jövőt mely tőkés irányban fejlődne. A választás fog erről dönteni, mely több párt részvételével fog történni. Korainak látok minden ilyen irányú akciót. Debrecen nem alakíthat új pártot. Javasolja elnapolni az ülést a dolgok kibontakozásáig. Először magyarok vagyunk és ennek keretében akarjuk a szocialista fejlődést biztosítani. Szatai Imre: Nem tartja jónak az időt arra, hogy erről vitatkozzunk. Az elnökség fontos feladatának tartja, hogy támogassa az ifjúság, a Forr[adalmi] Bizottmány munkáját a Klinika nevében. A KV ha akcióba lép, akkor a pártelnökség bonyolítsa le ezt az akciót. Nem ért egyet azzal, hogy a sztrájknak nincs jogosultsága, azért sem, mert nem kaptunk biztosítékot a követelések végrehatására. Csüllögh Ferenc: Javasolja, hogy az alapszervek önállóan válasszák meg képviselőiket és a pártelnökség megválasztása pedig alulról történjen. Szükségesnek tartja az új vezetőség megválasztását. Lehet, hogy ugyanezeket megválasztják alulról is, de onnan kell jönnie, akkor nem mondhatja a tagság, hogy rávarrtuk az embereket. Molnár György: Sokat beszéltem emberekkel. A kommunisták véleménye két részre szakad. Legfontosabb feladat a Szoc[ialista] Forr[adalmi] Bizottmány minden intézkedését támogatni. A párt becsülete elveszett. Kik mentették meg a kommunisták becsületét? A kommunista írók és Forr[adalmi] Bizottmány tagok. A Forr[adalmi] Bizottmány alapján, a szocializmus talaján kell állni. Támogatni kell a Forr[adalmi] Bizottmányt és harcolni kell a követelésekért. Ezen az úton szerezzük vissza azokat a tagokat, akik olyan súlyos lelki válságban vannak, hogy még gyűlésre sem jönnek el. Ez a legjobb tagtoborzási módszer az Egyetem viszonylatában is. (...) Szükséges egy elnökség, melynek feladata: Teremtse meg a felsőbb pártszervezetekkel való kapcsolatot. Az MDP-nek jelenleg a magyar néphez semmi köze nincs. Egységesnek kell lenni a néppel. Nem tartják helyesnek gyűlésezéseinket. Bodnár Imre: Tisztázni szeretné az „Elvtárs” megszólítást, „Szabadság” köszönést. Visszautasítják. Véleménye szerint szabadságharc folyik az országban! Nem látja helyesnek a ki-, vagy belépéseket a pártba, mert Tildy államminiszter beszélt a pártról és bejelentette a Kisg[azda] Párt megszervezését. Javasolja a Munkás Tanács megszervezését a Klinikán. Rendeződni fognak a pártkérdések. Szilágyi János: Nem lehet a párt létének kérdését odázni. Meg kell kezdődni a pártban a tisztulási folyamatnak. Reméli, hogy a párton belül lehet megújhodás. Mohácsi: Felmerült bennem, hogy maradjak-e párttag, mert szégyellem magam, hogy azokkal meneteltem együtt, akik ide sodorták az országot. Hogy megmaradok a pártban, az a gondolat

vezérel, hogy nekünk kell kijavítani a súlyos hibákat, melyeket a párt elkövetett. Debreceni viszonylatban politizálunk. Véleménye szerint Szodorai elvtárshoz csatlakozik, hogy el kell napolni a pártszervezés kérdését. Gebei Ferenc: Nem vitatom, hogy az elnökség fontos, de nem helyeslem, hogy a személyeket javasolják. 64 tagból 10-14 jelenik meg taggyűlésen, ami azt jelenti, hogy nem értenek egyet a párttal. Az elnökséget javasolja a párttagság, mert feje kell, hogy legyen a pártnak, akiket mi támogatunk. Velok Gyula: Programunk nem lehet más, mint a Forr[adalmi] Bizottmányt támogatni. Beszél az eddigi vezetőkről melyekben nincs bizalom, mert antidemokratikus rendeleteket hajtottak végre, melyek őket kompromittálták. Ezért szükséges egy pártelnökség megválasztása, melybe bizalmat tudnak fektetni a dolgozók, hogy maximális támogatják a Forr. Bizottmány munkáját. Ami az új pártalakítás kérdését illeti: Nincs szó pártról csak arról, hogy a marxi-lenini pártot azzá tesszük, ami valójában. Fülöp Tamás: Helyesli az előtte szóló fejtegetéseit, sürgősnek tartja a tagság előtt és a „Néplapban” ismertetni. Leszögezni, hogy a PVB és a PB egy emberként támogatja a For[radalmi] Bizottmány munkáját. Pártot nem lehet kialakítani, mert nincs kidolgozva semmi alapja. Az, hogy marxista-leninista párt vagyunk, ma semmit nem jelent a nép előtt. Ma égető helyzetben van az ország és konkrétum kell. Nem lehet késlekedni a nyilatkozattal. Ez az egyetlen lehetőség, hogy megteremtsük az új pártot. Gáth László: Az ifjúság ezért kéri a fegyvert, mert küzdeni akarnak a követelések megvalósításáért. A nyilatkozatot ki kell adni, le kell szögezni magunkat a Forr[adalmi] Bizottmány célkitűzései mellett, és küzdeni kell a pontok megvalósításáért. Kesztyűs Lóránd: A Forr[adalmi] Bizottság többségben teljes bizalmat bír. Remélem, hogy ez az állapot fennmarad addig, míg a nemzet követelései teljesülnek. A Forr[adalmi] Bizottmány mellé kell állni és mikor ez az állapot megszűnik, akkor a szétvert tagság előállhat pártalapítással. Ez nem ma, nem holnap. Lényeges, hogy a pártot vezetni kell addig is. Bodnár Imre: A munkástanácsok országszerte alakulnak. Kérdezi, hogy mi régi párttagok, hogyan foglaljunk ebben állást? Mit akarunk, mi az elgondolásunk? - tudni kell, hogy mit akarunk csinálni, mert a klinika telep speciális ebből a szempontból. Fehér Ottó: A Forr[adalmi] Bizottmány támogatása nem lehet kétséges ..., mivel pártvezetőségünk tevőlegesen tevékenyen vele volt és vezette a forradalmi ifjúságot. Ezt lehet publikálni, de nem erről van szó. A Forr[adalmi] Bizottmánynak vannak követelése, platformja nincs, ami a Bizottmányban vitákat okoz. Hátrányát látja a Forr[adalmi] Bizottmány, hogy nincs pártszervezet. A Forr[adalmi] Bizottmány közbiztonsági, gazdasági stb. dolgokkal foglalkozik, de a politikai és ideológiai zűrzavar, ami a Bizottmányon belül folyik, azt nem hiszem, hogy ha valaki ismerné azt mondaná, hogy azt támogatni kell. A marxizmus-leninizmus tudományos elmélet kell, hogy képviselve legyen Magyarországon is. A javaslatot, melyet személyekre vonatkozólag tettem, visszavonom, hogy ne csökkentsem a demokratikus választás szerepét. Tóth [Imre]: A Forr[adalmi] Bizottmány javaslata alapján felszámolódott a Személyzeti Osztály, ezt bejelenti, mint személyzeti előadó. Juhász Zsuzsa: Megkérdezi, hogy a pártelnökségnek mennyi beleszólása van a Forr[adalmi] Bizottmány munkájába, és hogy tartja azzal a kapcsolatot?

Fehér [Ottó]: Közli, hogy az Egyetemnek 4 tagja van eddig a Forr[adalmi] Bizottmányban: Kulin dékán, dr. Karmazsin, Zsadányi Ottó, és saját személye. Szekcióba egyiket sem választották meg. Minden gyűlésen felszólalás lehetőségével bírunk. Az ifjúsággal lehet együtt dolgozni. Nagyrészük lehiggadt más része csúszik jobb feléé. Kormányt akar alakítani, stb. illúziókban él. Kulin és Karmazsin elvtársak igyekeznek az ifjúságot kordában tartani. A Kossuth Egyetem fegyvereket osztott ki. Kesztyűs [Lóránd]: Szavazásra teszi fel a pártelnökség megválasztását. Hossza vita után megválasztják a pártelnökséget az alábbi személyekben: A VI. és VII. alapszervezet részéről nem tudnak megállapodni, s ez nyitva marad. Dr. Kelenhegyi Márton Dr. Tompos Gyula Dr. Mohácsi László

III. alapszervezet részéről: Balla László IV. Bodnár Imre V. Branyitzki József VI. ? VII. ? VIII. Dr. Szilágyi János Kesztyűs elvtárs bejelenti, hogy ezzel a PVB funkciója megszűnik s helyébe lép a pártelnökség. A sok hiba és nehézség ellenére, ami az országban történt támogatjuk a Pártot mondotta. Bászler Gusztáv: Hallgatókkal beszélgettem és nagyrészük álláspontja az, hogy párttagok akarnak maradni, és fenn akarják tartani a Kommunista Pártot, ehhez azonban új vezetőség szükséges mondják. Nem mintha a régiek ellen személy szerint volna kifogás, nem, hogy támadási felület ne legyen. Véleménye szerint, aki nem akar részt venni a Párt munkájában, most módja van kilépni. Javasolja, úgy a Néplapban, mint a Rádióban az Egyetem részéről a szocializmus építésének, célkitűzéseinek támogatását megjelentetni. Juhász Zsuzsanna: össztaggyűlés megtartását kéri. Szilágyi János: Megállapítja, hogy akik ezekben a nehéz időkben helytállnak, azok képezik a Párt alapját, mely párt a szocialista demokratizmusban fog megtisztulni. Több tárgy nem volt a gyűlés bezáratott. Jakab Mária j[egyző]k[öny]vvez[ető]

Dr. Fehér Ottó PB titkár Dr. Kesztyűs Lóránd prof. elnök

H-B.m. Levéltár. MSZMP Iratok, 48. f. 38.fcs. 53. öe. (DOTE Pártbizottság 1956. október 30-i ülésének jegyzőkönyve)

6. Jegyzőkönyv

Felvétetett a Debreceni Orvostudományi Egyetem MSZMP Bizottságának 1958. évi december hó 1. napján megtartott vezetőségi ülésről. Jelen vannak: A Pártbizottság tagjai, Dr. Fülöp Tamás titkár elvtárs kivételével, ki a Szovjetunióban tartózkodik. Dr. Gát László üdvözli a megjelent elvtársakat, majd a vezetőséggel egyetértésben, a következőkben állapítja meg a vezetőségi ülés napirendi pontját. 1.) Káderfejlesztés és a Személyzeti Osztály munkája 2./ Egyebek. Bejelenti, hogy az alapszervek létrehozását a mai vezetőségi ülés nem tárgyalja, mert Józsa elvtárs szólt ki telefonon, hogy nem tud kijönni, így a következő héten kerül napirendre. [...] 1.) Káderfejlesztés és a Személyzeti Osztály munkája Szilágyi János: A vezetőség előtt ismeretes, hogy az 1956 októberi ellenforradalmi események a káderfejlesztési tervet visszavágták. Már ezeket az eseményeket megelőzően a Személyzeti Osztály több embert tanácsolt el az Egyetemről, mint nemkívánatos elemeket, azonban ezek az események ezt a káderfejlesztési tervet teljesen összezavarták. Ebben az időben történt, hogy bár sokan távoztak az Egyetemről, azonban sokan jöttek is, kik káderfejlesztés szempontjából egyáltalán nem jelentettek hasznot. Viszont olyanok is jöttek, akiket pozitív eredménnyel könyvelhetünk el. Ilyenek a honvédorvosok, kik leszerelésük után a minisztériumok közötti megállapodás értelmében lettek hozzánk irányítva. 1958. I. félévben azonban olyan mértékben megerősödött a pártszervezet és a Személyzeti Osztály, hogy ismét hozzáláthatott az 1956-ban megkezdett káderfejlesztési terv megvalósításához. Ekkor a Személyzeti Osztály az orvos pártcsoporttal megbeszélve egy javaslatot terjesztetett a Pártbizottság elé, melyben 12 embert javasoltak eltávozásra. Ezek: Dr. Forgon Mihályné, Dr. Győri Györgyné, Dr. Ábrahám Erzsébet, Dr. Fábián Sándor, Dr. Detre Gábor, Dr. Vincze László Dr. Süle Mihályné, Dr. Lázár Józsefné, Dr. Báló György, Dr. Bölönyi Ferenc, Dr. Szűcs Ernő és Dr. Slovik Felícia. Ezt a javaslatot a Pártbizottság és a Személyzeti Osztály a rektorátus elé vitte tárgyalásra, melyet a rektorátus is elfogadott. A 12 ember közül már eltávozott az Egyemről: Dr. Ábrahám Erzsébet, Dr. Vincze László, Dr. Süle Mihályné, Dr. Szűcs Ernő. December 31-én távozik Dr. Báló György. Távozása 1959-re tolódott el: Dr. Forgon Mihályné és Dr. Detre Gábor. Visszamarad: Dr. Slovik Felícia és Dr. Fábián Sándor. A káderfejlesztési terv alapján 1959-re tervezett eltávozandók közül már Dr. Szondi és Dr. Mándi tanársegédek kérték áthelyezésüket. 1959-ben eltávozásra javasolja a Személyzeti Osztály: Dr. Detre Gábor, Dr. Mikola Zoltán, Dr. Forgon Mihályné, Dr. Lükő Géza, Dr. Varjas József, Dr. Gavallér István, Dr. Kovács Tibor, Dr. Kiss Zoltánné, Dr. Kövi Tibor, Dr. Mándi András, Dr. Orosz Etelka, Dr. Szondi György, Dr. Lázár Józsefné, Dr. Mándi Andrásné és Dr. Szentiványi Mátyás. A vezetőség: A javaslattal egyetért, Dr. Kövi Tiborra vonatkozó határozata, hogy 1960-ig maradhat.

Szilágyi János: (...) a Politikai Bizottság káderfejlesztési határozata értelmében a következő embereket hozták be az Egyetemre: Dr. Jávor Tibor, Dr. Jávor Tiborné, Dr. Molnár Lajos, Dr. Borbély Béla, Dr. Kónya László és Dr. Fodor Ferenc, Tóth Ilona, Osváth Sándor, Pertorinyi Rezső és Török Sándor, a Fizikai Intézetbe. Ezek komoly kádereket jelentenek számunkra. Tervbe van véve Dr. Csanda Endre. Kéri a vezetőséget, hogy az észrevételeket tegyék meg, mutassanak rá a hibákra, hogy tudják, hogy a jövőben hol és mit kell javítani. Gáth László: (...) a honvédorvosok hogyan állják meg a helyüket? Szilágyi János: (...) a honvédségtől jöttek: Dr. Kapu László, Dr. Kasza Lajos, Dr. Desseő Emil, Dr. Medgyesi Béla, Dr. Matulay György és Dr. Görgey Miklós. Velük, de különösen Dr. Kasza Lajossal kapcsolatban az a véleménye, hogy az intézetek munkájába igen komoly segítséget tudnak nyújtani. Dr. Medgyesi Béla decemberben teszi le a szakvizsgát. Eddigi munkája alapján szorgalmas, törekvő, lelkiismeretes embernek ismerték meg. Aktivizálni kell. Káderként is szóba jöhet esetleg a jövőben. Szűcs János: Dr. Matulayval kapcsolatban elmondja, hogy szakmailag megállja a helyét. Kispolgári beállítottságú, bohém fiú. Remény arra nincs, hogy őt megneveljük úgy, ahogy azt mi szeretnénk. Káderünk belőle soha nem lesz. Juhász Lajos: Dr. Kapu Lászlóval kapcsolatban elmondja, hogy az orvosi KISZ szervezetbe felvették, voltak vele kapcsolatos problémák, mely szerint állítólag a klerikális Gaizlerék eszközként használták volna. Dr. Görgey Miklóssal kapcsolatban elmondja, hogy őt nem tartja komoly embernek. Nagy reményeket fűztek hozzá, melyek beváltására semmi remény nincs. Dr. Desseő Emil évfolyamtársa volt. Mióta itt van azóta szerezte meg a szakvizsgát. Polgári gondolkodású ember, nem lesz nagy egyetemi káder belőle. Szilágy János: (...) a 10 éves távlati terv keretén belül a munkából való kiesés lehetőségével a következő tanszékek vezetői állásával kapcsolatban kell számolni, és egyben javaslatot is tesz a Személyzeti Osztály nevében az utánpótlásra: Gyermekklinika:

jelenleg: utánpótlás:

Dr. Kulin László Dr. Kövér Béla

Szemklinika:

jelenleg: utánpótlás:

Dr. Kettesy Aladár Dr. Molnár Lajos

II. Sebészet:

jelenleg: utánpótlás:

Dr. Ladányi Józsa Dr. Kelenhegyi Márton

I. Belklinika:

jelenleg: utánpótlás:

Dr. Fornet Béla Dr. Juhász István, Dr. Jávor Tibor

Fül-Orr-Gége Kl[inika]:

jelenleg: utánpótlás:

Dr. Verzár Gyula -

Élettani Intézet:

jelenleg: utánpótlás:

Dr. Went István Dr. Fehér Ottó

Közeg Intézet:

jelenleg:

Dr. Jenei Endre

Fizikai Intézet:

utánpótlás:

Dr. Fülöp Tamás

jelenleg: utánpótlás:

Dr. Tóth Lajos -

Betöltetlen Tanszékekre javasolják: Biológiai Tanszék: Dr. Szabó Gábor Kémiai Tanszék: Dr. Bot György Igazságügyi Tanszék: Dr. Nagy János Műtéttan: Dr. Bornemissza Megoldatlan még a TBC Klinikai Tanszék. Dr. Gát László MSZMP titkár h[elyettes] H-B. m. Levéltár. MSZMP Iratok, 48.f. 3.fcs. 53.öe

Harsányi Lajosné j[egy]z[ő]k[öny]vvezető

7. A Személyzeti osztály kimutatása a DOTE Rektori Tanácsának a magasabb vezetői beosztásra alkalmas egyetemi oktatókról

[...] Magasabb vezető állásra alkalmas (prof[esszor], docens stb.) Dr. Gáth László Dr. Szilágyi János Dr. Dán Sándor Dr. Kövér Béla Dr. Ruzicska Gyula Dr. Kelenhegyi Márton Dr. Jóna Gábor Dr. Bot György Dr. Szabó Gábor Dr. Fülöp Tamás Dr. Fehér Ottó

docens adjunktus docens docens docens adjunktus adjunktus docens docens adjunktus adjunktus

TBC Klinika TBC Klinika II. sz. Belklinika Gyermekklinika Szülészeti Klinika I. Sz. Sebészeti Klinika II. sz. Sebészeti Klinika Vegytani Intézet Gyógyszertani Intézet Közegészségtani Intézet Élettani Intézet

A fentieket javasoljuk kiegészíteni az alábbi személyekkel: Dr. Jávor Tibor Dr. Molnár György Dr. Schrády Antal Dr. Molnár Lajos Dr. Tompa Gyula Dr. Nagy János

adjunktus tanársegéd adjunktus tanársegéd tanársegéd docens

II. sz. Belklinika Szülészeti Klinika TBC Klinika Szemklinika II. Sebészeti Klinika Igazságügyi Intézet

2. Osztályos főorvosi munkára vagy ezzel egyenértékű állásra alkalmasak. A kettes pontban felsoroltakat II. csoportra kívánjuk osztani. Az „A” csoportba azokat, akik esetleg idővel számításba jöhetnek magasabb vezető állásra, a „B” csoportba azokat, akik főorvosi szintű emberek és idővel elkerülnek egyetemünkről. „A” csoport Dr. Dán Sándorné Dr. Happich Gyula Dr. Kasza Lajos Dr. Dévényi István Dr. Velok Gyula Dr. Kelemen Zsigmond Dr. Csaba Béla Javasoljuk kiegészíteni:

adjunktus adjunktus tanársegéd adjunktus klinikai orvos tanársegéd tanársegéd

Fogászati Klinika I. Sz. Belklinika TBC Klinika Kórbonctani Intézet Idegklinika Bőrklinika Kórélettani Intézet

Dr. Kereszturi Sándor Dr. Kondor László Dr. Kónya László

tanársegéd tanársegéd tanársegéd

Kórbonctani Intézet Közegészségtani Intézet I. sz. Sebészeti Klinika

docens adjunktus tanársegéd tanársegéd tanársegéd adjunktus docens tanársegéd adjunktus adjunktus adjunktus adjunktus adjunktus adjunktus adjunktus adjunktus adjunktus

I. sz. Sebészeti Klinika I. sz. Sebészeti Klinika I. sz. Sebészeti Klinika I. sz. Sebészeti Klinika I. sz. Sebészeti Klinika II. sz. Sebészeti Klinika Idegklinika Idegklinika Bőrklinika I. sz. Belklinika II. sz. Belklinika Szemklinika Gyermekklinika Gyermekklinika Szülészeti Klinika Szülészeti Klinika Szülészeti Klinika

tanársegéd adjunktus adjunktus tanársegéd tanársegéd tanársegéd tanársegéd

Szülészeti Klinika Fül-Orr-Gége Klinika Fül-Orr-Gége Klinika TBC Klinika Gyermekklinika Idegklinika I. sz. Belklinika

„B” csoport: Dr. Gombkötő Béla Dr. Lükő Géza Dr. Nagy Tibor Dr. Bagyó Lajos Dr. Herceg László Dr. Mándi István Dr. Rusz Sándor Dr. Szabó Gáborné Dr. Nagy Endre Dr. Végh Lajos Dr. Leövei András Dr. Valu László Dr. Ludmány Konrád Dr. Kiss Szabó Antal Dr. Gavallér István Dr. Kovács Tibor Dr. Nyíri István Javasoljuk kiegészíteni: Dr. Berta István Dr. Kövi Tibor Dr. Hullai Józsefné Dr. Fábián Sándor Dr. Tornai Alajos Dr. Faragó Lajos Dr. Bán András

3. Tehetséges fiatalok, legjobb munkás paraszt káderek: Dr. Kósa Dezső Dr. Lampé István Dr. Szűcs János Dr. Rácz Zsuzsanna Dr. Gyöngyössi Gábor Dr. Szatai Imre Dr. Nagy Tibor Dr. Gál Juliánna Dr. Gombi Róza Dr. Kövesdi József Dr. Vadász Erzsébet Dr. Szabó Péter Dr. Deli László Dr. Nagy Sándor

tanársegéd gyakornok klinikai orvos klinikai orvos klinikai orvos klinikai orvos klinikai orvos klinikai orvos gyakornok gyakornok gyakornok gyakornok klinikai orvos klinikai orvos

Fül-Orr-Gége Klinika Fül-Orr-Gége Klinika II. sz. Sebészeti Klinika II. sz. Sebészeti Klinika II. sz. Sebészeti Klinika I. sz. Sebészeti Klinika Idegklinika Idegklinika Idegklinika TBC Klinika Bőrklinika Bőrklinika II. sz. Belklinika II. sz. Belklinika

Dr. Karmazsin László Dr. Váradi Zoltán Dr. Csorba Sándor Dr. Kőrakó Ágnes Dr. Bazsó János Dr. Takács István Dr. Juhász Lajos Dr. Hadházi György Dr. Géder László Dr. Bokri Emil Javasoljuk kiegészíteni:

klinikai orvos klinikai orvos klinikai orvos gyakornok klinikai orvos klinikai orvos klinikai orvos tanársegéd tanársegéd gyakornok

Gyermekklinika Gyermekklinika Gyermekklinika Gyermekklinika Szülészeti Klinika Szülészeti Klinika Szülészeti Klinika Mikrobiológiai Intézet Mikrobiológiai Intézet Élettani Intézet

Dr. Borbély Béla Dr. Ádám Géza Dr. Rigó János Dr. Bánfi János Dr. Baál János Dr. Horváth Győző Dr. Jávor Tiborné Dr. Zsadányi Ottó Dr. Fedor Endre Dr. Keszthelyi Mihály

klinikai orvos gyakornok tanársegéd gyakornok klinikai orvos gyakornok gyakornok gyakornok gyakornok klinikai orvos

Fogászati Klinika II. sz. Sebészeti Klinika I. sz. Sebészeti Klinika I. sz. Sebészeti Klinika I. sz. Sebészeti Klinika I. sz. Sebészeti Klinika Fogászati Klinika Idegklinika II. sz. Sebészeti Klinika I. sz. Belklinika

1959 év szeptemberére az alábbi orvosokat javasoljuk a káderfejlesztési terv során az egészségügy más területén való elhelyezésre: Dr. Mikola Zoltán Dr. Forgon Mihályné Dr. Lükő Géza Dr. Gavallér István Dr. Kiss Zoltánné Dr. Kövi Tibor Dr. Orosz Etelka Dr. Végh Lajos Dr. Lázár Józsefné Dr. Tornay Alajos Dr. Szentiványi Mátyás Dr. Kocsár László Dr. Szendrey Sándor

klinikai orvos tanársegéd adjunktus adjunktus tanársegéd adjunktus tanársegéd adjunktus tanársegéd tanársegéd tanársegéd adjunktus tanársegéd

II. sz. Sebészeti Klinika I. sz. Sebészeti Klinika I. sz. Sebészeti Klinika Szülészeti Klinika Szemklinika Fül-Orr-Gége Klinika Idegklinika I. sz. Belklinika I. sz. Belklinika Gyermekklinika Élettani Intézet Kórélettani Intézet Közegészségtani Intézet

Debrecen, 1959 évi március hó 3-án Dr. Szilágyi János adjunktus DOTE, Irattár (Személyzeti Osztály kimutatása)

Tóth Imre személyzeti főelőadó

8. Krasznai László orvostanhallgató „Önvallomás”-a

1956. október 22...[-én] hétfőn d[él]u[tán] az Orvostudományi Egyetem szülészeti klinikáján az MDP bizottság DISZ bizottsága és Dékánja által hirdetett gyűlésen az orvosegyetem hallgatói, oktatói és dolgozói töltötték meg a termet. A gyűlést a klinikai pártbizottsá[g] titkára, dr. Fehér Ottó nyitotta meg. Utána a DISZ bizottság és a Dékánia részéről dr. Delej László és dr. Kulin László, az elmúlt években történő hibák kijavítására célzó, több fontos javaslatot olvasott fel, amiket a jelenlévő hallgatóság nagy tetszéssel fogadott. Utána következtek a hozzászólások a hallgatóság soraiból, akik a pontokba foglalt követeléseket helyeselték, [voltak, akik] enyhének találták, így bővítését kérték. Egy-egy felszólalás után, melyek magukba foglalták: 1.) egyetemi juttatási reformok, 2.) Elkövetett politikai hibák elkövetése (pontosabban: elítélése - KFJ.), 3.) címer, 4.) meglévő vezető esetleges felelősségre vonása, hibás vezetésük révén, stb. A felszólalók vérmérséklete és eladásmódjának kivitele folytán lelkes[en], néhány esetben ellenvetéssel fogadták, pl. Duzsi közbeszólásait. A gyűlés már folyt, amikor bejelentette magát egy szegedi orvostanhallgató, aki a szegedi egyetem küldöttének nevezte magát és felszólalásában a DISZ hibáit fejtegette - elemezve egy esetleges új egyetemi szervezet, MEFESZ - jóságát. Megállapodás történt, hogy másnap, azaz 1956. okt. 23-án d[élután] 3 órakor a Központi Egyetem [ma: Kossuth Lajos Tudományegyetem] aulájában a három egyetem együttes döntése lesz szükséges a DISZ-MEFESZ eldöntéséről. Megállapodás történt abban is, hogy a jelen gyűlésen követelt pontokat egy megválasztott bizottság juttassa el a Néplap szerkesztőségéhez és azt a vasárnapi sajtó közölje. A bizottság: Dr. Fehér Ottó, Dr. Juhász Lajos, Bászler Gusztáv, Horváth Éva, és még valakik, akik hivatalosan voltak-e, tudomásom nincs róla. A gyűlés után a bizottság tagjai és még néhány kíváncsiskodó ember felkeresték a Néplap szerkesztőségét és a pontokat csoportosítva, az elhangzott követeléseket egyenként megbeszélve, megállapodtak a Néplap szerkesztőségével, hogy azt a másnapi sajtó közli. A Néplap szerkesztőségében jelen voltak: Dr. Fehér Ottó, Dr. Juhász Lajos, Bászler Gusztáv, Zetnik József, Lábas Elemér, Szeperg Lajos, Krasznai László, valamint még több orvostanhallgató. Megegyezés történt abban is, hogy a nyomda plusz 500-1000 példánnyal többet készít, s ezt korán reggel az erre kijelölt hallgatók (Zetnik József, Lábas Elemér, Krasznai László) az egyetemre kiszállítják, ott helyben eladják. Október 23.-án reggel a nyomdába érkeztünk és [a] nyomdászok jelentik, hogy a plusz újság nincs elkészítve, ugyanis bizonyos helytelen fogalmazás csúszott a követelések közé, így nem lehetett nyilvánosságra hozni. Ezt azonnal jelentette a három ember dr. Delej Lászlónak, aki az orvosi kar DISZ titkára volt. Delej dr. Fehér Ottót kereste fel telefonon, s a klinikai pártbizottság szobájába[n] hallgatta meg az eseményeket. Közben megérkezett a városi pártbizottság részéről Kulcsár Ferenc, s közölte velünk, az ott jelenlévőkkel, dr. Fehér Ottó, Lábas Elemér, Krasznai László, Nagybozsoki, hogy amiben kitértünk a szovjet csapatokkal való helytelen való viszony, s a magyarországi tartózkodási hogy létről való helytelen, diplomáciailag nem megfelelő megfogalmazási pontok. Kérte ennek módosítását, amit a jelenlevők helyeseltek, s a kritikus pontot kijavítva adtunk át egy példányt dr. Csaba Bélának, aki Budapestre autón, a DISZ Központba akarta eljuttatni.

Közben elterjedt az a hír az ifjúság körében, hogy a kért pontokat a Néplap szerkesztősége nem nyomtatta ki. Az egyetemi ifjúság, az előadó tanárok között a központi gazdasági épület elé vonult, kisé emelkedett hangulatban és a jelenlevő Kulcsár Ferenc elvtársat kérdésekkel ostromolta. Majd előttem ismeretlen javaslatra a központi egyetem főterére vonultak. Előzőleg megegyezés történt abban, hogy a kért pontokat a klinikai pártbizottság felügyelete és tulajdonában levő stencilgép segítségével sokszorosítják, és ez meg is történt a TBC Klinikán, több orvostanhallgató részvételével - Faragó, Veressy Márton, Bessenyei Ervin, Krasznai László, és még többen, akiket név szerint nem tudok felsorolni. Faragó nyugatra távozott. Hogy a kinyomott példányok, megfelelő időben az ifjúság kezéhez jussana[k] és esetleg [nehogy] meggondolatlan lépéseket tegyenek, Kulcsár elvtárs... lebonyolítás végett autóját részünkre felajánlotta és ezzel mentünk ki a TBC Klinikára és hoztuk a röplapokat, amit a központi egyetem főterén várakozott ifjúság között szétosztottunk. Míg mi azt végeztünk egy 30-as bizottság alakult a meglevő három egyetem tagjai közül, akik Kulcsár elvtárssal tárgyalva, követelési pontokat állítottak össze és kérték, hogy ezt a nyomdában nyomtassák ki. Tudomásom szerint ez az egyezmény megtörtént és a Néplap által megcímzett „rendkívüli kiadás” a város lakóinak és az egyetemistáknak lett szétosztva. A központi egyetem főteréről az egyetemi ifjúság a PB elé vonult. Én csak részben voltam jelen, ugyanis a klinikai kis autóbusszal a még akkor készülő előbb említett TBC Klinikán készülő röplapokat a PB előtt levő tömegnek szétosztottuk. Innen - nem tudom milyen sugallatra, ugyanis e röpirat szétosztása után ismét visszamentünk és a klinikai és központi egyetem párt, vagy dékáni beleegyezése alapján a központi egyetem irodájában, illetve stencilgépével készülő ugyanolyan szövegű röplapokat vittünk ki az ifjúságnak. Már nem találtuk őket a PB előtt és keresésükre indultunk, egy szolgálatban levő rendőr útba igazítására a Vagongyárba mentünk a kis autóbusszal, ahol egyetemisták, középiskolások nagy tömegét láttuk. A gyár udvarán jelenlevő[k között a] röpiratokat szétosztottuk (összmennyiség kb. 1000-1200 példányszám lehetett) és utána az ifjúság nagy része oszladozni kezdett. Délután 3 órára volt meghirdetve a gyűlés (ti. a KLTE előtti téren - KFJ.). Eredetileg csak egyetemisták részére volt meghirdetve, de jelen voltak többen az oktatói kar részéről is. Az ülés napirendi pontja eltolódott, ugyanis nem ismert egyének hosszú hozzászólásaiban merült ki az ülés első része, amik nem az akkori problémák célját szolgálták. Az ülés második részében lett volna szó a DISZ, a MEFESZ létéről vagy nem létéről, de ez rövid ideig tartott. Az egyetemi ifjúság egyöntetűen kijelentette, hogy MEFESZ legyen és szavazással el is döntötték. Hogy milyen ez a szervezet, mi a célja, még akkor nem tudtak semmit. Közben az egyetem főterére a debreceni üzemekből nagyobb létszámú munkáscsoportok érkeztek és küldötteik hozzászólása, vagy egyéni hozzászólások tarkították az ülés tartalmát. Néha a városból különböző hírek érkeztek: villamos felborítása, nyomda feltörése, vörös csillagok leverése, lövöldözés. Általam nem ismert egyén javaslatára az ifjúság félbe hagyta a gyűlést és állítólagos közös elhatározásra nagy részük kivonult a városba, amely kivonuláson nem vettem részt. Egyes részleteiről csak későn este a kinnlevő kollégáimtól hallottam. Másnap, azaz okt. 24-én reggel a hallgatóság (orvostanhallgatók nagy része) [a] szülészeti klinika tantermében gyűlt össze. Mivel a DISZ megszűnt - nem létező ifjúsági vezető szervezet évfolyamonként 2-2 ember[t] választott meg: I. Kövesházi, Nagybozsoki II. Lábas Elemér III. Szűk Béla, Barna Károly IV. Török József, Krasznai László V. Zsadányi Ottó, Nagy Mihály VI. Horváth Éva

Fiatal orvosok közül dr. Csüllögh Ferenc. A 10-es bizottság mindenkori elnökévé az egyetem dékánját, dr. Kulin Lászlót választották. Ezen tízes bizottság tagjai[t] a Benczúr utcai diákotthonba hívták, ahol a MEFESZ ideiglenes szervezeti szabályzatát ismertette S[ch]ulek Mátyás a központi egyetem hallgatója. Ezután egy pontokból álló követelést állított össze a három egyetem tízes bizottsága, melyet délután a pártbizottságra vittek. Ott Komócsin Zoltán a PB titkára fogadta az egyetemi küldöttséget, amelyen nem vettem részt. Lent várakoztam a kimaradt néhány egyetemistával. Mikor ezek kijöttek Tatár-Kiss elvtárs kért bennünket, hogy ha van időnk, egy vagy két egyetemista maradjon a pártbizottság épületében, hogy lássák nem ellenséget látnak bennünk, hanem azon vannak, hogy azon kapcsolat, ami meg volt az ifjúság és a párt között, az maradjon meg továbbra is. Ott maradtam én meg egy központi egyetemista, akit névről nem ismerek. Kb. fél 10-ig maradtunk ott és beszélgettünk Komócsin, Kulcsár, Tatár-Kiss elvtársakkal és még többekkel, akiket névleg nem ismerek. Kijárási tilalom lévén a pártbizottság személyautójával bennünket haza szállítottak. A következő napokban délelőttönként az egyetemi ifjúság nagy része a szülészeti klinika tantermében gyűlt össze és különböző felszólalások hangzottak el. Okt. 25-én nem tudtunk mit csinálni, (hogy) az ifjúság körében ne legyen ez a feszült hangulat a dékán [és] a 10-es bizottság közös megegyezése alapján évfolyamok szerint kimentünk a tantermekbe és ott megtörtént az évfolyamonkénti MEFESZ ideiglenes vezetőségének megválasztása. Délután nyomott hangulat és semmittevés volt az ifjúság között. Ugyanakkor délután bízták meg a Benczúr utcai diákotthonban az orvosegyetem tízes bizottságát. Csak az évfolyamok képviselői vettek benne részt, valamint több gyár küldötte. Úgy emlékszem vissza, hogy itt semmiféle tiltakozó jegyzékről lett volna szó. Állítólag ez illegális összejövetel volt, ugyanis nem engedték be a nem küldötteket. Hallomásból értesültem, hogy azután kinn maradt a Benczúr utcai diákotthonban Ménes elvtárssal együtt Egri Gyula író, akik vitáztak a jelenlegi politikai helyzetről, az ifjúság helyes, avagy nem helyes cselekedeteiről. Ezen a gyűlésen nem vettem részt és pontosabb dolgokat nem tudok. Emlékezetem szerint ezután alakult meg - ezen az éjszaka - a Forradalmi Bizottmány, aminek megalakulási módjáról, létéről pontosat nem tudok. Arról sincs tudomásom, hogy orvostanhallgató ebben részt vett volna. Másnap, azaz október 26-án, amikor megalakult a Forradalmi Bizottmány az orvosegyetem küldöttei... ugyancsak a szülészeti klinika tantermében. Dr. Karmazsin László, Zsadányi Ottó, Gergely Mihály és tudomásom szerint dr. Kulin László az egyetem dékánja, aki ott csak ritkán jelent meg. Nem akarta magára hagyni a klinika telepen összejött egyetemi hallgatókat. Ezután a 10-es bizottság ténykedése a különböző viták és esetleges utasítások végrehajtásából, illetve végre nem hajtásából merült ki. Az Orvostudomány[i] Egyetem 10-es bizottsága az első perctől kezdve dr. Kulin László tekintélyének teljes bevetésével ellenezte a központi egyetem egy kis csoportjának Dede Lászlóval az élen - javaslatait, hogy az egyetemi ifjúságot felfegyverezzék. Tekintélyünk teljes súlyával elleneztük, hogy a klinika telepre fegyvert, vagy bármilyen lőszert behozzanak és orvostanhallgatókat, beleegyezésük nélkül és a mi álláspontunktól eltávolítsanak. A Forradalmi Bizottmány megalakulása után az egyik reggel Dede László jelent meg a klinika szülészeti tantermében és az egyetemi zászlóalj parancsnokának mondta magát; kért bennünket, hogy vegyünk részt az egyetemi z[ászlóa]lj megalakításában. Majd kérte, hogy annak intézését és megbeszélését egy választott csoporttal szeretné megbeszélni. Ekkor értesítették a következőket: Dr. Bán Dr. Vörösmarty Dr. Csüllögh Dr. Nagy Mihály Krasznai László

Ezen csoport, a klinikai (...) és a központi egyetemisták küldöttei, és a mezőgazdasági akadémia küldöttei Dede László vezetésével. A mi csoportunk, jelen volt dr. Kulin László is. Itt újból felvette Dede a fegyveres szervezkedés ehetőségét is, amit ellenzett az orvosegyetem előbb felsorolt bizottsága. Dede követelőleg lépett fel, gyávának titulálva és összeférhetetlennek az orvostanhallgatókat. Dr. Kulin László teljes tekintélye szükséges volt, hogy az udvariasság mértékét meg nem sértő nyilatkozatát Dedének visszaverje és eredeti gondolatából, némileg eltérítse. Ugyanis az orvostanhallgatók semminemű felfegyverkezésben nem vesznek részt jelentettük ki. Ekkor ott hagytak bennünket. Mi ott maradtunk dr. Kulin Lászlóval és megbeszéltük, hogy bármit, bármilyen követeléseket támaszt elénk, azt csak közösen megbeszélve nyilatkozunk, még akkor is, ha ezt a Forradalmi Bizottmány kifogásolná. A Forradalmi Bizottmány ezekben a napokban kérte az Egyetemet, hogy esetleges falura való kimenetelre embereket biztosítsunk. Valószínűnek tartom, hogy a Forradalmi Bizottmányban benne levő emberektől kérte, mert a 10-es bizottság tagjaival ilyen előzetes megállapodás nem történt. Tudomásom szerint önként vállalkozókat kértek az orvostanhallgatók közül és a kiküldött három teherautó megtelve emberekkel futott ki a klinika telepről. Ezeket a Forradalmi Bizottmány igazította rendeltetési helyükre. Az egyetemisták felfegyverzésével kapcsolatban az elhangzott vita után Dede László megjelent az egyik délután, kb. 28-29-én két katonai tanszéki oktató tiszttel a Sztálin krt. 74. sz. alatti diákotthonunkban és itt már a felfegyverkezésről akart tárgyalni. Újabb kirohanása – „gyávaságunk, nem egyenes emberségünk, stb.”, „Dr. Kulin terrorizál bennünket” eredménytelenül jártak. Sikerült nekik ekkor egy egységet szervezniük a kollégiumi lakók között, akik csak arra vállalkoztak, hogy esetleges rendfenntartásnál fognak segédkezni. Ennek vezetői, Nagy Mihály és Czövek orvostanhallgatók voltak, akik ténykedése névleg[es] tisztségükre szorítkozott. Egy alkalommal tudok róla, hogy ezen egység ügyködött, ugyanis a Forradalmi Bizottmányból számomra ismeretlen egyén a Forradalmi Bizottmány nevében, [közölte] „gyorsított menetben” jelenjenek meg ezen emberek a Gábor Áron laktanyában. Ekkor szóltam Czöveknek, mi a véleménye, az emberek már úgyis hazamentek, vagy nem fognak elmenni, nem lesz kedvük. Ebbe maradtunk. Ugyanekkor este kértek bennünket, hogy rendfenntartás céljából küldjünk ki pár embert. Czövek kb. 30 embert odaadott és megjelentek a kijelölt helyen, de az emberek nagy része visszajött és más alkalommal az orvosegyetemisták között tudomásunk szerint ilyen és ehhez hasonló megmozdulások nem voltak. Tudok róla, hogy néhányan, főleg I. éves hallgatók közül részt vettek a Dede László [által] alakított egyetemi z[ászlóa]lj-ban, de ezek kilétéről nincs tudomásom. A napok teltek tovább - délelőttönként a szülészeti klinika tantermében volt a központ. Oda futottak be a különböző hírek, ezeket tárgyalta meg az összesereglett ifjúság. Egyetemisták, oktatók, klinikai dolgozók. Különböző tiltakozó jegyzékek születtek, amelyeket továbbítottak a Forradalmi Bizottmánynak. Szó volt arról, hogy felvegyék a kapcsolatot Miskolccal, Győrrel. Itt a beszélgetést és a felszólalásokat senki nem irányította, mindenki saját gondolatmenetét fejtette ki. Nem tudom milyen sugallatra felvetődött [egy] esetleges kormányalakítás, kitértek arra, hogy Debrecenben, vagy Miskolcon kellene azt alakítani, stb. Tudomásom van arról, hogy később a Forradalmi Bizottmány megbízásából, vagy ott a klinikán történő választás eredményeképpen 3 tagú küldöttség utazott Győrbe, dr. Bölöni, Gengeliczky és még valaki, akit nem ismertek. Ezek, azt hiszem nov. 3.-án érkeztek vissza és a diákotthon ebédlőjében számoltak be útjukról. Itt szó volt esetleges vöröskeresztes csoport megalakításáról, ami megint felsőbb utasításra történt, mi ekkor már nem voltunk illetékesek beleszólni ezekbe a dolgokba. Ugyancsak november 3.-án délelőtt járt újból diákotthonunkban Dede László és néhány társa. „Itt vannak az oroszok.” „A kémiai intézet átállt lőszergyárrá.” „Irtsuk őket, mint a patkányokat!” Természetes ilyen irányú megmozdulásból nem kértünk és tiltakoztunk ellene.

Ugyancsak ezen a délelőttön keresett engem egy mezőgazdasági akadémiáról jött csoport; kérdezték, mi orvosegyetemisták részt veszünk-e valamilyen partizán mozgalomba[n], mert őket felszólították, hogy ilyen lesz, de határozatlanok és tőlünk jönnek tanácsot kérni. Én személyesen elleneztem ezt és mondtam, semmiféle ilyen szervezkedésben, mi orvostan-hallgatók nem fogunk részt venni, e dolgokról tudomásunk nem volt, és ha lenne is, mi távol maradunk tőle. November 3.-án a d[él]u[után] folyamán még ellátogattunk a központi egyetemre, ahol semmi [jele sem volt] fegyverek szétosztásának, de nekünk nem voltak hajlandók semmit közölni, hogy miért és hogyan, mit akarnak végrehajtani. Tudomásom szerint másnap ez a felfegyverzett csoport, amikor észrevették az első szovjet harckocsit, pánikszerűen leszerelt. Én kb. nov. 10-ig maradtam itt, Debrecenbe[n], ugyanis a rossz vonatközlekedés miatt nem tudtam hazamenni, és nem tudtuk, hogy folytatódik-e az oktatás, vagy sem. Amikor a dékán hivatalosan kijelentette, hogy egyenlőre oktatás nem lesz, hazamentem, majd jan. 2-án jöttem vissza. Január[ban] és az elkövetkezendő időben a volt 10-es bizottság képviselte az ideiglenes MEFESZ vezetőséget, és különböző MEFESZ szervezeti szabályzatokat kapott a központtól. Mi egy határozatot hoztunk, melyet közöltünk az egyetemi tanáccsal. Ez a hallgatóság szociális érdekképviseletét szolgálta. Majd munkánkba bekapcsolódott a helyi MSZMP szervezet, Dr. Rédai párttitkár képviseletében és a MEFESZ újraválasztáson, amelyen sok változást hoztak a vezetők személyében. A Kossuth Lajos Tudományegyetem 10-es bizottságából Schulek Mátyás(t), Brüchner(t) és Kertészt ismerem. Krasznai László sk. V. éves orvostan. hallg[ató] Az eredeti aláírással ellátott kézirat fellelhető: DOTE Tanulmányi Osztály, Irattár

9. Kövesházi Géza 1956-os ügye/1/

a./ Tanúvallomás Nevem: Szabó Lászlóné. Debreceni Orvostudományi Egyetem Gazdasági Igazgatóságán dolgozom, mint nyilvántartó. Szeretném pár sorban leírni Kövesházi Géza orvostanhallgató ellenforradalmi időszak alatt tanúsított magatartását. Kb. 1956. október 24-26-án szó volt az ún. „forradalmi bizottmányba” való küldöttválasztásról. Jelölgettek ott különböző elemeket küldöttnek. Nagy Imréné ott állt az ún. elnöki asztalnál és ő befolyásolni igyekezett a vezetőségét olyan szempontból, hogy a küldöttek lehetőleg MDP tagok [közül] kerüljenek [ki] (ez[t] azonban láthatólag nem vették szempontnak), kik talán valamennyire fékezni tudják majd az embereket hirtelenségükbe, és akkor Kövesházi felugrott és a következő kijelentést tett[e]: El onnan, azzal a ávós spiclivel! A személyzeti osztály munkatársát távolítsák, nem a személyzeti osztályon vagyunk. Erre a hangra az amúgy is pattanásig [feszült hangulatban levő] levő tömeg egy része Nagy Imrénét megrohanta. A következménye ennek az lehetett volna, ami Miskolcon, vagy Pesten, ha nem lett volna higgadt fejű a vezetőség. Én úgy gondolom, hogy egy ilyen ellenforradalmá[r]t felelőségre kell vonni és eltávolítani az egyetemről. Itt szeretném felhívni az illetékesek figyelmét, hogy a társait is felelősségre kell vonni, gondolok itt a Mata-féle szájhősökre. Úgy gondolom, ha termelő üzemekbe a termelő munkást, aki az ellenforradalomban részt vett el tudták munkahelyéről távolítani, úgy azt az egyetemi hal[l]gatót is felelősségre kell vonni tetteiért és Mata szavaival élve nekem is jobban tetszene az a helyzet, ahol a kommunistákat lábánál fogva akasztották fel, mint ami Debrecenben volt, hogy még odáig fajult a ellenforradalom, hogy itt is a kommunistákat megkínozzák és meghurcolják. /2/ Debrecen, 1957. december 10. /Szabó Lászlóné/ Debrecen, Vécsei u. 22.

b./ Kövesházi Géza „Jelentés”-e Alulírott Kövesházi Géza II. éves orvostanhallgató felelősségem teljes tudatában az ellenforradalmi események alatt tanúsított magatartásomról a következőket jelentem ki: Az ifjúságnak ahhoz a részéhez tartozom, akik az elmúlt évben - októbert megelőzően népi demokráciánkban meglévő hibák, hiányosságok elleni harcban aktívan részt vettek. Utólag megállapítva, kétségtelen, hogy ez a harc eléggé megszédített. Az októberi események előtt közvetlenül, én aki azelőtt politikával igen keveset, vagy egyáltalán nem foglalkoztam, bármerre menve, mindenütt csak a hibákról, illetve ezek eltúlzásáról hallottam, így abba a hibába estem, hogy az egész népi demokratikus rendszert a hibák szemüvegén keresztül tekintettem. Ennek a

beállítottságomnak megfelelően én is - akaratomon kívül - hozzájárultam az ellenforradalmi események kirobbanásához. Ezt a magatartásomat a legőszintébben elítélem. Az októberi események a mi egyetemünkön, október 22-én kezdődtek, amikor a Párt nyilvánosság elé tárta azokat a gondolatokat, követeléseket, amelyeket a hibák kijavítása céljából a Párt központi Vezetősége elé kívánt terjeszteni. Ez a gyűlés igen nagy hatással volt rám, s egynéhány ténylegesen elkövetett hiba: - Rajkügy, szovjet-magyar viszonyban fennálló hiányosságok, bürokratizmus, kikristályosodás, stb. arra ösztönzött, hogy hajlamomat kihasználva egy verset írjak. Ezt a verset mellékletként csatolom. A verset másnap megmutattam az évfolyamtársaimnak, akik arra kértek, hogy a Kossuth Lajos Tudományegyetem előtti diáktalálkozón elszavaljam. Ugyanezt a verset hasonló körülmények között a Pártbizottság épülete előtt is elszavaltam. Úgy érzem, hogy a vers semmilyen Népi demokratikus, vagy Pártellenes kijelentést vagy gondolatot nem tartalmaz, de az is kétségtelen, hogy alkalmas volt arra, hogy az amúgy is fölszított érzéseket tovább korbácsolja. Egy-két nappal később évfolyamtársaim évfolyamvezetőnek jelöltek, majd a MEFESZ megalakulása után ugyanilyen minőségemben MEFESZ Bizottsági tag lettem. Éttől kezdve rendszeresen jártam a Szülészeti Klinikán tartott ifjúsági gyűlésekre. Ezeken a gyűléseken egyrészt általános politikai másrészt diák problémákat tárgyaltunk meg. Itt merült fel a semlegesség, a Varsói Szerződés, a szovjet csapatok kivonása, Rákosi, Gerő felelősségre vonása, a MEFESZ-nek a Kormánytól és Párttól való függetlensége, vezetők küldése a Megyei forradalmi Bizottmányba, orvosok küldése Pestre, szabad óralátogatás, egyetemi autonómia, menzadíj csökkentése, a menza színvonalának emelése, stb. kérdése. Ezekhez a problémákhoz általában hozzászóltam és közvetlen környezetemben levő diáktársaim és a magam véleményét tolmácsoltam. Az egyik ilyen gyűlésen, amelyen a gyűlésvezető a kor szerint legidősebb évfolyamvezető: Zsadányi Ottó volt, egy nő - akiről akkor még nem tudtam, hogy a Személyzeti Osztály egyik munkatársa - több esetben Zsadányi Ottóval beszélgetett, ami azt a látszatot keltette, vagy befolyásolni akarja a vitát, vagy elterelni akarja a Zsadányi Ottó figyelmét. Ezzel kapcsolatban több megjegyzés hangzott le körülöttem, és végül is én felálltam és szó szerint a következő kijelentést tettem: „Küldjétek el azt a nőt az asztaltól, elvonja Zsadányi figyelmét!” Ezek után több megjegyzés hangzott el, amelyek sérthették a Személyzeti Osztály munkatárását, de amelyeket én nem mondtam, és legfeljebb annyi részem volt benne, hogy a hangos megjegyzéseket az én felszólalásom hatására is tehették. Mivel az egyik diáktársam egyszer olyasmit mondott, hogy én az ifjúság fölfegyverzését is követeltem, szükségesnek tartom itt kijelenteni, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Az igaz ugyan, hogy amikor a klinika telepről elloptak 2 kanna benzint, én is javasoltam, hogy oda fegyverrel ellátott diákőrséget állítsunk, amelyet Kulin professzor úr nem talált helyesnek, és nem is engedett meg. Más esetben nem értettem egyet az ifjúság felfegyverzésével. Tevékenykedtem, mint összekötő az Orvostudományi Egyetemi MEFESZ és a megyei DISZ Bizottság között, ugyanis az egyik megyei DISZ vezetővel hoztuk össze a két vezetőséget az együttműködés kidolgozása céljából. Egy esetben diáktársaimmal együtt, mint „nemzetőr” kordont álltam a szovjet tankok átvonulása alatt abból a célból, hogy megakadályozzuk a városi lakosság részéről esetleg meggondolatlan cselekedeteket. Sem ebben az esetben, sem más tevékenységem alatt fegyverrel nem rendelkeztem. Végül, mint a fentebbi kijelentésemből kitűnik a Nagy Józsefné /3/ által állított vádak csak félreértésen vagy személycserén alapulhatnak. Nem vonom kétségbe [a] Nagy Józsefnét* ért sérelmeket, mivel azonban a sérelmek értelmi szervezőjeként engem vádol, szükségesnek tartom elmondani, hogy Nagy Józsefnével* több esetben beszélgettem és ezek a beszélgetések engem, arról győztek meg, hogy Nagy Józsefné)* nem emlékszik 100 %-osan vissza. Ezt alapítom arra, hogy olyan megjegyzéseket tett, hogy annak idején kövérebb voltam és kissé az arcom is más volt, kövérebb, holott egész évfolyamom kész tanúsítani, hogy lényeges testi változás nálam nem következett be az eltelt idő alatt. Az is elgondolkodtató, hogy az utolsó

beszélgetésünkkor Nagy Józsefné* „saját érdekemben” tanácsolta, hogy ismerjem el az általa felhozott vádakat, minek következtében az ő hatására enyhébb büntetésben lenne részem. Ezek után beszéltem a KISZ vezetőségi tagokkal és évfolyamtársaimmal erről az ügyről, s mindegyiknek az volt a véleménye, hogy ilyen éles kirohanást nem intéztem Nagy Józsefné* személye ellen. Annál is inkább nem tehettem ilyen éles kijelentést, mert - s kérem a bizottságot, hogy ezt is [vegye] figyelembe. Édesanyám MDP tag volt, bátyám önkéntes ÁVH-s szolgálatot teljesített. Édesapámat és bátyámat az ellenforradalmi események alatt halállistára vették, s már csak ezek alapján sem tehető föl, hogy tehettem a Nagy Józsefné* vádjában álló és egyben családom ellen irányuló kijelentést. Kérem a bizottságot, hogy ténylegesen elkövetett hibáim, és cselekedeteim alapján ítélje meg októberi magatartásomat. Debrecen, 1957. XI. 29. Kövesházi Géza II. é. orvostanhallgató

c./ Kövesházi Géza verse/3/ Forrong az ország, mert így akarjuk, Hogy szebb, s emberibb éltet alkossunk. Szavunk, hogy hallják, csak pár napja múlt S máris, számos rossz elv a múltba fúlt. Kezdődött Pesten, átvette Szeged, S Debrecen ma fogott velük kezet. Egy az ifjúság, hatalmas most már Csupa elszántság, mert jövőt formál. Jelszónk a humánum, s hazafiság S támogatjuk mi ezzel összevág. Az alkotmány kell jusson érvényre Jöjjön a demokratizmus létre. A párt már megadta ezt az irányt, Ránk vár! A Rajk-per is szívünkbe vág! Vessünk a múlt hibáinak véget, s jöjjön el a marxi-lenini élet. Ifjúság, jobb élet, igaz eszmék, élő gondolatok, párttüzesség mindannyiunk vágya, jöjjön hát végre, s legyen népünk boldog ország népe! A kéziratos vers fellelhető: DOTE Tanulmányi Osztály, Irattár

1. A Kövesházi ügy három dokumentumból áll. 1. Szabó Lászlóné Kövesházira nézve terhelő tanúvallomása. 2. Kövesházi „jelentés”-e, amely ebben az esetben is önvallomásnak tekinthető. 3. Kövesházi Géza verse. 2. A mondat rendkívül zavaros. 3. Kövesházi Géza következetesen Szabó Józsefné névvel illette Szabó Iméréné személyzeti előadót, aki később a Személyzeti Osztály vezetője is volt. A továbbiak *-gal jelöljük, ahol névelírás történt. 2. A vers név és aláírás nélkül található a Kövesházi ügy dokumentumai között.