Kiss ÁDÁM Szütyiő. KÖSZÖNÉS ÉS KÖSZÖNET (viccen kívül)

Kiss ÁDÁM Szütyiő Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest 2010 Felelős kiadó Kepets András Szerkesztette Münz András Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Zrt., Debrecen Felelős vezető György Géza vezérigazgató

Nem azért írtam könyvet, mert kijöttem a villából, és nem azért, mert most bevallok valamit, esetleg mindent. Nem vagyok író, költő, még csak Havas Henrik sem. Csupán egy humorista, akit rengetegen kerestek meg azzal, hogy látták/hallották a műsort, isteni volt, de szeretnének valami kézzel fogható kissádámot otthonra. Úgy gondoltam, ez a Szütyiő lesz az, amit a kezedben, esetleg válladon tartasz. Jobb, mint egy hűtőmágnes. Ebbe a szütyőbe dobáltam írásaimat, elmélkedéseimet, kalandjaimat, véleményemet, fantáziálásaimat, magamat, hogy Te, kedves olvasó, néző, fiú vagy lány, férfi vagy nő és a többiek kapj, kapjatok egy kiss darabot belőlem. Ami szintén én vagyok. Csak nem színpadon, hanem papíron, Nektek, otthonra. A könyv továbbá azért is született, hogy drága jó Anyukám ezentúl tudjon nekem mit venni karácsonyra, névnapomra! Akik nem tudnak olvasni, még mindig föltehetik a hűtőre! KÖSZÖNÉS ÉS KÖSZÖNET (viccen kívül) Sok könyvet írtam már, kedves Olvasó. Ez az... azt mondja... egy pillanat... számolok... kettő... négy... hat... első! Mindig is írtam, firkáltam, jegyzeteltem. Amióta az eszemet tudom. Valamit mindig. Naplót, verset, cikket, levelet, repet, üzenetet, titkokat, megjegyzéseket. Most könyvet. Izgulok! Remélem, nem látszik az írásomon. A kötetben egyformán megtalálhatjuk a mai kissádámot, a korai kissádámot, és az egészen korai kissádámot is. Sok minden van bennem, ami nem biztos, hogy színpadon kijön, esetleg nem oda való. Persze nemegyszer írás közben jövök csak rá, hogy ez stand-upban milyen szépen működne. Biztos, hogy lesznek ismerős mondatok, kifejezések.

Sok, színpadon kibontott ötlet csírája ezekben a novellákban rejlik, érdekes megfigyelni, miből mi lett az évek során. A könyvben másrészt, és úgy érzem, túlnyomórészt, még soha, sehol el nem mondott dolgok olvashatók. Ettől pánikolok is egy kicsit (tudod, nekem muszáj), mert mint stand-upos előadóművész most szembesülök először azzal, hogy nem hallom, illetve látom a reakciódat, miközben soraimat olvasod. Nem látom, ha tetszik, nem látom, ha nem tetszik. Pedig ezt én estéről estére az évek során megszoktam. De úgy érzem, pont ezért lesz más! Ebben a rohanó, ultramodern világban az embernek szinte alig marad ideje magára, ezáltal olvasásra is kevesebb időt fordít. Ha csak magamból indulok ki... Úgy érzem, ha kicsivel is, de hozzájárulhatok ahhoz, hogy kiszakítsalak egy kiss időre a világ zajából, és esetleg még élvezed is, már megérte. Ha egy mai fiatal, miután elolvasott, és bejöttem neki, lájkolt, kezébe vesz egy újabb könyvet, csak azért, hogy az is bejön-e neki, már megérte... Szerintem ez még nem terézanyáskodás! Sok időm, energiám fekszik ebben a kötetben, de minden percét élveztem, nagyon tetszett ez az új kaland, motivált minden egyes nap. Itt szeretném megköszönni mindenkinek a türelmet, a segítséget, vagy csak azt, hogy békén hagyott. Köszönöm Kiss Családomnak hogy vannak nekem, köszönöm szerelmemnek a nyugalmat, melyben az írások egy része született, és köszönöm barátaimnak, hogy hónapokra nélkülöztek. Köszönöm Csenki Atinak, aki szívesen átnézte az aktuális részt, amikor világra jött. Köszönöm Kőhalminak, hogy őszintén megmondta, neki a cím nem tetszik. És végül, és utolsósorban köszönöm Benk Dénes barátomnak a lelkes közreműködést, az átötletelt éjszakákat, az istápolást, a biztatást. Nélküle nem lenne olyan ez a könyv, amilyen! Köszönöm Istennek, a Hazának és Apának! AJÁNLÓ (viccen belül) Ajánlom e könyvet Magyarország miniszterelnökének, Orbán Viktornak, a csodaszép Zemplénnek és Majkának. A mindenkori köztársa-sági elnöknek, az ENSZ-nek, mert így talán béke lesz. Legyen ez az egyetlen nyugati mű Észak-Korea népének. Ajánlom a világ összes analfabétájának, Magdi anyus emlékére, Csűrös Karolának, Menszátor Magdolnának - és Fidel Castrónak, amíg él. Javaslom a könyv olvasását fejfájáshoz, kora délutánokra, zokniban. Margitszigeten zokni nélkül. De bújhatjuk villamosra szállás közben, utcai verekedésekben, esetleg esti sminklemosáskor. Továbbá ajánlom a kötelező olvasmányok helyett, de ugyanakkor a matematika alapjaihoz. Síeléshez és kerti munkákhoz a rövidebb írásokat javaslom, amikor épp csak egy kicsit kalandoznának el. Jól jöhet e kötet a moziban bármely filmhez, állásinterjúhoz, jeles alkalmakra, ballagásra ballagáshoz, villanyszereléshez. A sérvműtétjük utáni nehéz napokat is könnyebben átvészelhetik, ha például minden reggel elolvassák a Fejjel lefele című írást, három és félszer. Utóbbi továbbá száraz fehérborhoz és szárnyashoz is kitűnő, ínyenceknek tejfölös uborkasalátával. A hölgyeknek ajánlanám a kötetet kisestélyihez, blézerrel, szájfénnyel. Bevállalósabbak bújócskákhoz, esetleg autóvezetéshez, hatvannal, külső sávban, Szekszárd felé lapozgassák. Ha vonaton ülünk, nem is kérdés, hogy csak a MÁV kontra ballagók jöhet szóba, enyhén lehúzott ablaknál, nemdohányzó másodosztályon. A BKV Times könnyen emészthető, egyáltalán nem tolakodó szösszenet. Aki szeretné, lefordíthatja latinra, amatőrök ógörögre!

Az Egy kiégett izzó és két kiégett rendőr olvasásához váljunk meg ruháinktól, akik ezt otthon teszik meg, kapcsoljanak majd a Discovery Channelre, és gyújtsanak gyertyát. Akik esetleg metrón, menzán, fogorvosnál olvassák, nyilván ne vetkőzzenek le, nekik elnézem. A Jövő heti horoszkóp egész évre felkészít minket a mindig aktuális jövő hétre, hogy ne érjenek kellemes, esetleg kellemetlen meglepetések. A Nyílt titoktörés alatt bátran szotyizzanak, a héját önfeledten köpjék a padlóra. Az új fehér tintám értelemszerűen csak sötét, galériás szobában „olvasható". A rázós legénybúcsú címűt füstölt sajttal, szőlővel képzeltem el, egy olajkályha tövében. Párkapcsolati krízisekhez, parlamenti közvetítésekhez a Digidi Dublin illik a legjobban. A tenger, a parizer és a barna mell szóljon minden várandós kismamának, könyvelőnek, munkanélkülinek, Dunán innen és túl. Erdélyi túrához kiváló társ lehet a McFigyeltem, pityókával, törökbúzával, hallod-e? A könyv továbbá azért jött létre, hogy Anyukám ezentúl tudjon nekem mit venni karácsonyra, névnapomra.

ARISZTOKRATA (Rap - kamaszkoromból) Mogorván ül otthon az arisztokrata, mert nem érvényesült az akarata. Bánatában reggeltől estig az ablakon néz kifelé, hátha megy egy angoltelivér-ménes arrafelé. Szereti a hátaslovat nyeregben megülni, a pórnéppel igyekszik keveset vegyülni. Volt egy kedves felesége, de vége már annak, elhagyta, és egyedül indult Hollandnak! Gyermekei száma három: Gábor, Eszter és Áron. Gáborral egy colt végzett, Áronnal egy winchester, Eszter él és virul, világbajnok sakkmester. Körszakáll és összekulcsolt kezek, az arisztokratára jellemzőek ezek. Manapság már nem úgy van, mint régen, az arisztokrata csillag is kevesebb az égen. Kis hazánkban sem marad oly sok, nagy részét elvitték a rendőrök, meg az ÁVO-sok. Dalmácia tengerén is fogy az arisztokrácia, emiatt csorbul a demokrácia, adta hírül a szomszéd Croácia. Hé, arisztokrácia! Szólt egykor a nemzet nácija: nincs többé Volvo, van helyette Dacia. Isten óvja a hatalmas arisztokratákat, hadd halljam dobogni a telivérpatákat. Közkívánatra közöljük Bronz János* leghíresebb és leghosszabb költeményét: BRONZ JÁNOS

Miért nem esznek a lovak hegedűt? Ott álltam a város szélén, sötétben, egyedül, nem volt nálam más, csak a kettétört hegedűm.

Azt gondoltam, elviszem a lovaknak, csak nem mondtátok meg, hol laknak. Lovak, lovak, hát ti meg hol laktok? Bárhol is vagytok, hegedűvel ma jól nem laktok! *Bronz János egy monori fűtésszerelő, aki azt hiszi magáról, hogy Arany János unokája. Mit hisz Ön?

IWILÁG Bejelentkezés. Nem tudom, mi a nehezebb: nélküle vagy vele, de az internet manapság alapvető élelmiszer. Egyre több honfitársunk számára az iwiw és a facebook egyenlő az internettel. Ott mindent megtudhatsz, ki kivel, kapcsolatban, függő, hány éves, hova járt, mit iszik, mit lájkol, ki lájkolja. Tudod, ki jelölt ma be iwiw-en? Senki! Ha nem vagy iwiw-en, senki vagy, ha az iwiw-en van 1000 ismerősöd, vagy valaki. (Csonka Picinek 9491 van.) Persze senki sem ismerkedni akar, de mégis mindenki ismerkedik. Véletlenül! Tévedésből! Gondolom, aki nem ismerkedni akar, az felmegy reggel a netre, megnézi a saját adatlapját, képeit, majd kilép! Logikus! De ennél nagyobb halmaz az, aki naphosszat adatlapokat csekkol, mondhatnám, virtuálisan ismerkedik. Cyberjár! A cimbizés ebből a szempontból nem nehéz, mert sok ember teregeti ki múltját, jelenét, jövőjét. Nagyon mosolygós lány vagyok, szmájli-szmájli-szmájli... Ebből látszik, ki milyen, ha sok szmájlit látunk, az illető vidám. A kedvenc mondatom adatlapokon: „Igazán csak az tudja, milyen vagyok, aki ismer." Ezek szerint, aki nem ismeri, nem tudja. Nahát, de szerintem az nem is akarja tudni, mivel nem ismeri. Viszont köttettek nagy ismeretségek, barátságok, házasságok. Így elképzelem, amikor nosztalgiázik a feleség: „Emlékszel, drágám, amikor először bejelöltél?" Már egy buliban sem kérjük el a csaj számát, csak annyit mondunk: „Majd megnézlek iwiw-en vagy facsén!" Hallottam olyan párról, akik azért szakítottak, mert nem tudták eldönteni, melyik kép legyen az alapértelmezett. Vannak azok az egyedek, akik nem tesznek fel magukról, zárkózott típusok, esetleg egyet, de azt is egy Ferrariról. Néhányan picit visszaélnek a helyzettel. Képek száma 42, na, itt már lehet sejteni, hogy fantasztikus pillanatokra számíthatunk. Ebből a 42-ből 12 a kutya, 8 a playboyjel, 6 meg C. Ronaldo. A maradék pedig saját maga által készített, arcba fotózom önmagam jellegű remekmű. Na meg ugye a külföldön elkapott pillanatok, az emberek már lassan csak azért mennek Tunéziába, hogy legyenek új képek az adatlapon. Nem hiába él már évek óta a nyelvben az „iwiw-gyanús" kifejezés. Azt csak zárójelben jegyezném meg, hogy egyre több egy-két-hároméves gyereknek már van adatlapja. Apuci meg anyuci megbüfiztette a babát, majd megdobta egy meghívóval. Pelenkázás, beérkezett üzik, ürítés. Regisztráció időpontja: 2006. november 21. Születésnap: 2007. január 13.

És lehet még fokozni: a minap bejelölt a túrórudi meg a négyeshatos. Érted, ők ismernek engem? Sokan félreértelmezik az ismerős fogalmát. Nekem az minimum ott kezdődik, hogy személyes találkozás. Van viszont az a fajta, aki azt mondja: ez a csávó olyan ismerős nekem valahonnan, vazze, én bejelölöm. A múltkor két haverom összeveszett, és bosszúból törölték egymást. Gondolom, azóta már meg sem ismerik a másikat az utcán. És hát a nagy vászon, amit közösen festünk, az Üzenőfal! Mindenkinél van egy ecset, és hetente, naponta, rossz esetben óránként odapöttyent valamit. Sokszor a mennyiség a minőség rovására megy. Régóta húzódó, nagy vita ez a felhasználók között, mit bír el az Üzenőfal. Én azt javaslom, ha írunk, üzenetünk tartalmazzon hasznos információt, esetleg poént, és szóljon egynél több emberhez. Kijelentkezés! FEJJEL LEFELE Elkezdem. Ez egy fejjel lefele teremtett eszetlen eszme rendszer, neked, nektek, kedves emberek. Rendesen, engedelmesen, kedvesen, egyenesen, de fejjel lefele. Kezedet, esetleg embertestedet tekergetheted errefele. Egyedek meg ezen nevetnek, mert eltekered fejed engedelmeskedve. Tested teteje fejed be ne verd, mert elveszted kedved, s leteszel engem. Ezt nem teheted meg velem, egyszer sem tehetsz le. Ezer meg egy percembe telt, eme fedeles, melyet jelenleg kezed fedez. Emellett megjegyzem, kezetekkel ne egyetek petrezselyemlevest, mert nem lehet. Rengeteg levest ehettek, mert megengedem. Eper, zeller, szeder. Esetleg nem szereted? Cserebere! Feketeleves never, mert lelkednek teher. Restellem, egyszer rengeteg levest megettem egy helyben, emellett rendesen betejeztem reggel, testem lent elernyedt, belemnek befellegzett, berezzentem, befostam (befestem)! Estelente elmerengek, megvehetem e kedvenc Mercedesem. Nem veszem, mert nem vehetem meg. Zsebemben ezresek erre nem elegek. Hetvenegy ezres lejbe'. Jemenben megvehetem, mert keleten kevesebb, rengeteget elengednek neked, mert szeretnek. De Jemen messze, testem gyenge. Egerbe nem megyek, nem Jemenbe. Egyszer egy repper megjegyezte: „Jemenbe megyen, fegyvere legyen! De le ne ejtsd, mert megrepedt, elveszejtheted. Fegyvered, esetleg fejed." Testednek sem esne kellemesen egy repesz. Emellett rendszeresen nem keresheted fel fegyverneppered, mert kellemetlen helyzetet teremthet. Kedvenc replemezem, melyre este keverek, fekete zene. Fekete emberek elevenednek meg egyszerre.

MENŐ MONEY Van egy haverom! Milliomos! Többszörösen. Anya, apa tele, cégek, üzletek, szállodák maradnak utánuk, az ő kezében. És sok-sok pénz. Ő áldozat. Beleszületett. Nem tehet róla! Teljesen más életet él, mint te vagy én. Mindene megvan. Jó neki, gondoljuk most sokan magunkban, hát nem rossz, de nem is könnyű. Egy hétköznapi ember számára az ő problémái felfoghatatlanok. A minap együtt kávéztunk a Körúton, befejeztük, fizettünk, állunk a kávézó előtt, rám néz és azt mondja: „Hú, most hol állok? Meg melyikkel?" Neki nincs nyárigumi-, téligumi-csere problémája. Ő ezt télikocsi-, nyárikocsi-megoldással, szerényen áthidalja. De láttam már olyat, hogy húszezrest tömött annak a cipőnek az orrába, amit súlyos összegért rendelt Milánóból, mert nagy volt rá. Vele vásárolni kész rémálom. Kirakatban egy pulcsi, ráírva: 9000 Ft. Mire ő: „Ha fel se veszem is, megéri!" De előfordult már olyan is, amikor beugrottunk egy éjszakai kisboltba hajnalban, egy tízezressel, hogy mi egy doboz cigit szeretnénk. A haverom odaadta a pénzt, a nő a cigit, kinyitotta a kasszát, ami üres volt, majd döbbenten ránk nézett, aztán ismét a kasszára. „Nem tudok visszaadni." A haverom rezzenéstelen arccal: „Akkor ezt e két sört még elviszem, csókolom!" És kiment. 9000 forint borravaló. Vastag egy jatt. Jól járt a néni, hogy nem volt pénze. Most lett. Tíz perc múlva már isszuk is, mondom neki: ,,Jó ez a sör, nem?" ,,Jó, csak olcsó..." De akkora úr, hogy amikor egyszer az életben IC-vel utazott, négy helyjegyet vett. Mert mellette ne üljenek, és tudja hova tenni a táskáját. Előfordult, hogy panziót kapott névnapjára! Egy évre rá, ebben a panzióban tartott házibulit, volt sörcsap, légvár, paintball. Este pedig a Boney M lépett fel. Volt velem vidéken, betérünk egy lepukkant kocsmába, ő riadtan rám néz: „Uh, basszus, nincs nálam, csak harminchat-ezer... „Uh, basszus! Attól függ, mit akarsz, sört vagy kocsmát venni. Bőven elég lesz." Van, akinek itt ennyi a nyugdíja. A minap egy haverja rágyújtott a kocsijában, ő ezen annyira kiborult, hogy vesz egy másikat. Ha olyan világban élnénk, hogy nem lenne bankkártya, hűtőszekrény méretű pénztárcája lenne. Manapság általában egy pakli bankkártyával közlekedik, és amikor fizet, mint valami bűvész előrántja őket, és azt mondja az eladó néninek: ,,Kérem, húzzon egyet! De ne mutassa meg!" Az aranyfog már nem menő, magának nem, de a rotijainak csináltatott. Szereti a családját. A nagyija egyszer teljesen kiakadt, mert Armando szakított Isaurával, a kedvenc brazil sorozatában. Főhősünk nem hallgatta sokáig hüppögő nagymamáját, megígérte neki, hogy megkeresi a rendezőt, és lehet, hogy úgy lesz, ahogy anyuka szerette volna. Az apjáért is odavan. Járnak együtt vadászni. A múltkor annyira elkeseredve értek haza, mert semmit sem lőttek. A haverom este szólt a vadőrnek, tegyen nyugtatót az etetőkbe. Másnap reggel úgy kellett ébresztgetni a hason alvó vaddisznókat, mikor odaértek... Kérdeztem tőle, mi fog érni a sok pénze, ha kitör a világválság. Ott fog megfagyni a lakásában, mert még a villanyszámlát se tudja majd kifizetni. Erre ő: „Csak a húszezreseimmel négy évig tudok fűteni. Ha felváltom, még tovább." És mindemellett nincsenek nagy igényei, de szeretné, ha a Magyar Nemzeti Bankban lenne a lagzija, és Demján Sándor lenne a vőfély. ELEK, A PARAFENOMÉN (mágikus monológ) Elek vagyok a nyolcadik kerületből. Most, hogy befuccsolt a szoláriumboltom, gondoltam, reformokat hozok az életembe, és nyitok az ezoterika felé. Ismertem egyszer egy másik Erikát, ő is nagyon nyitott volt, de ez nem ide tartozik. A lényeg, hogy parafenomén vagyok. Most már több napja. Tudtam én ezt már korábban is, hogy ilyen képességekkel rendelkezem, csak nem mertem magamnak bevallani. Csak gondoljunk bele, több mint 150 nőt hajlítottam már el, ha csak a tizennyolc éven felülieket számoljuk. Akivel most vagyok, a százötvenegyedik, Etelka, vele nagyon harmonikusan élünk, múltkor még színházban is voltunk, igaz, nemhogy a darabot, még a ruhatár működését sem értettem. Viszont a

természetfölötti akaraterőmmel, amiről már meséltem, a végén én mozgattam a függönyt, szét, össze, szét, össze, Etelka csak nézett. Etelka vaskos bokájú, dús asszony! Szeretem, mert megvéd. Én nem vagyok erős, de jól mutatok bárhol. Amióta parafenomén lettem, már az interneten is rajta vagyok. Barátom, a profik már a gépen nyomják. A neten. Ott hirdetem magam, mint Elek, a parafenomén! Tegnap is csörögtek ketten, már azt hittem, biznisz, de az egyik téves volt, a másik meg nem engem keresett. Én autodidakta módon képeztem magam. Nem mentem ezért iskolába. Megtanítottam magamnak ezt az egész varázslást. Úgy hidd el, ahogy mondom. Főállású kábító vagyok! Mi nem világos? Egyértelműen profi vagyok. Érted? Az a titka, csávó, hogy amatőr szinten legyél profi. Ez a képlet! Tegnap meg egy kiscsajról levarázsoltam a nyakláncot. Kérdezte, hogy csináltam, mondtam neki, élőlánc volt, átmászott a zsebembe. De aztán visszakapta, az meg mégis visszamászott. Bevonzottam! A Blahán rendszeresen megáll előttem a villamos, és én anélkül, hogy hozzáérnék, kinyitom a Combino ajtaját. Az emberek csak néznek. Bizony! Felnéznek rám! Van egy haverom, az meg olyan magas, magyarán mondva colos, hogy ne tovább. Utoljára háromévesen fért bele a Ladába. Nem ez a lényeg. Mondom a tutit, barátocskám. Reggelire fontos a tápanyag, ahhoz, hogy az ember parafenomén lehessen. Több zsemle kell, mint gondolnád. Konkrétan öt. Mindegyikben legyen parizer, a kettesben és az ötösben dupla parizer, a hármasban meg a négyesben legyen sajt, az egyest meg áztassuk pálinkába, és csipegessük a többihez. Sörrel öblítsük, és mindezt többször. Ez a mottóm: Több sör, többször! Amúgy már régóta nem iszok. Mármint annyit, mint régen. Hú, korábban volt huzatom, haverok úgy is hívtak: vedelek. „Na, itt van, megjött Ved Elek!" Ma már nem így van, manapság feleannyit sem iszok, pontosan egyharmad annyit iszok, mintha azóta is ittam volna. Érted! Én értem, ez a lényeg! Járok mozogni is, bliccelek a buszon, aztán megkergettetem magam az ellenőrökkel. Igazán jót tesz a mozgás. Mozgásban tartja a szervezetet. Ilyen buszfuttatást például heti három alkalommal végzek, három sorozatot. Amit Norbi mond, abban nem hiszek. Az emeletes hülyeség. Hogy olyat egyél, ami nem liszt, nem cukor, nem kenyér, nem alkohol. Akkor mit egyek? Káposztát? Na ne röhögtess! Bár Elek a nevem, nem vagyok kecske! Azt mondják, hasonlítok a Geller úrra, hogy ilyen parafenomén vagyok. Nem tudom, de ezek a mai emberek, ezek meg tudod, milyenek. Nem hisznek semmiben, még magukban sem. El vannak gyötörve, le van merülve az aksijuk. Ezért én, Elek, a parafenomén, öntök beléjük életet a káprázatos képességeimmel, a mutatványaimmal. Feltöltöm őket. Ha te is kíváncsi vagy rám, gyere, keress meg, és bevezetlek a rendszerbe. A borítékra írd rá: Elek, a parafenomén. Kanál utca 45. A postás tudni fogja! Addig is vigyázzatok, nehogy előbb találkozzunk, zsiványok!

MOSOGASSON, AKI TUD Nem szeretek mosogatni, és ennek már hangot is adtam néhányszor. Annyira távol áll tőlem, hogy ne tovább. Otthon is mindig próbálom másra hántani, csak az a baj, hogy egyedül lakom. Legénylakásban, legénymosogatóval. Van benne minden, mi szem-szájnak nem mindig ingere. Ha már eszem, és kénytelen vagyok kést, villát, esetleg tányért piszkolni, mindig a legminimálisabb eszközökkel dolgozom. Vagy azért, hogy ne legyen mosatlan, vagy azért, mert nincs tiszta! A mosogatás nálam olyan, mint a menstruáció, havonta egyszer van, de akkor négy napig tart. Komoly program. Be van írva: minden hónap tizedikén mosogatás! A múltkor odáig fajultam, hogy a mikróban forgó tányérra szedtem makarónit, mert az volt a legtisztább, és fakanállal ettem meg. El is neveztem spagetti fakanallának. De figyeljünk, mert számos helyzetben rengeteg elmosatlant megspórolhatunk, ha például vacsorára nem főzünk, hanem pizzát rendelünk. Jó trükk továbbá, ha meghívatjuk magunkat valahova, távol a konyhánktól. Spórolhatunk úgy is, ha a krumplipürét egyenesen a rántott húsra szedjük, és nem mellé. Profik összezárhatják még egy rántott hússal, az már szendvics, tányér se kell, kézbe foghatod, lemehetsz vele az utcára. Az egyik haverom meg ennek pont az ellentettje, mindent elmos, mániákusan, még azt is, ami nem is piszkos. De a kedvencem mégis az volt, amikor egy steril házibuli végén öblögetni kezdte az üres sörösdobozokat. Minap jöttek hozzám vendégek, illendően kérdezték, hozhatnak-e valamit ajándékba. Mondtam: természetesen tányért, szíveim, amiről enni akartok! Karácsonyra meg keresztszüleimtől étkészletet kaptam, és amikor kibontottam a csomagolást, felsikítottam: „Tiszta kanál! Tiszta kés!" A tudatalatti... Mondjuk, én annak is örültem volna, ha a saját edényeimet kapom, becsomagolva, elmosogatva. Hozzám nem takarítónő kéne, hanem régész! Aki rétegesen fejti le a lepedékeket, és így visszamenőleg fél évre lehet következtetni a nyomokból. Azt mondják a reklámok, hogy vegyek mosogatógépet, mert azzal sok időt, energiát, pénzt és legfőképp vizet spórolok meg! Én meg azt mondom, így, hogy teszek a mosatlanra, szintén ezt csinálom. Most már odáig fajultam, ez, remélem, az utolsó fázis, ha bárki kérdezi: szeretek-e mosogatni, azt mondom, nem, én sajnos nem tudok mosogatni. Kész. Nem kell magyarázkodni, meg magadat tisztára mosni...

BESZÉDTECHNIKA-ÓRA, AZ ELSŐ Azon a napsütéses hétfő délutánon útra keltem, hogy eljussak életem első beszédtechnika-órájára! Titkon reméltem, hogy lesz köze az általános iskolai technikaórákhoz! Nem volt! A megbeszélt időpont előtt 14 perccel érkeztem, még senki nem volt ott! A tanárnő is csak utánam jött. Stréber! Tanárnő aranyos, és nem dadog, ez már po-po-pozitív! Reméltem, többen leszünk, de hiába vártunk a többiekre, mindössze öten kezdtünk neki a légzésgyakorlatoknak: Csenki, Dombi, Kőhalmi, Litkai és én! Felmentünk a galériába, körbe ültünk, mindenki szerzett egy széket, ez már része volt az órának! Gyors bemutatkozás, majd Litkai távozott, mert eszébe jutott, hogy fiatal korában ő már három évig járt ilyenre, de lehet, hogy valami dolga volt! Nála nem lehet tudni! Én is bemutatkoztam, mondtam, hogy anyával élek egy családi házban, és az első beszédtechnikaórámra négy barátom/kollégám kísért el. A tájékoztatóban az állt, törülközőt hozni kell! Gondoltam, a sok gyakorlástól majd csapadékosan fogunk beszélni! Nem! Azért kellett, hogy rá feküdjünk, és ne a földre. Tiszta strandfíling. Én már kezdtem volna bekenni magam 12-es faktorral. Egyedül Kőhalmi hozott polifómot! Viccesen nézett ki vele, amikor az óra előtt, a hóna alatt szorítva, kikérte az első Foster'st, megkezdve ezzel a gyakorlást a számára nehezen kiejthető szavak témakörében! A tanárnő megkérte a csapatot, hogy a földön fekve vegye fel a legkényelmesebb pozíciót! Csenki rögtön magzatpózban feszít, de ez a kilégzések szempontjából nem előnyös! Fekve pont olyan, mintha állna, csak fekszik. Nagy levegő, lassan, majd kifúj lassan! Nagyjából ezek voltak a vezényszavak, nekünk pedig éreznünk kellett volna valami olyasmit, hogy a testünk ellazul, és egyre több ponton érintkezik a talajjal! Ezt az érintkezésdolgot amúgy Dombi nyerte, neki a legnagyobb a lefedettsége! Tanárnő megemlítette, hogy ha jobban érezzük magunkat, a cipőnkből is kibújhatunk! De ezt a csoportra, illetve a galériában lévő képekre való tekintettel nem tettük meg neki! Pedig akkor lett volna levegő után kapkodás! Majd jött a gyakorlat, amikor mindenkinek négykézlábra kellett ereszkednie, beszív, cicahát, kifúj, homorít! Viccesen nézhettünk ki a szemközti irodaház ablakából! Négy kan hümmögve beszív és kifúj! Úgy fekhettünk, mint valami perverz gruppencsoport, négykézláb. Ennyi férfit még sose láttam pucsítani. Jöttek a versikék: menerele menerele menerele manarala manarala manarala monorolo monorolo monorolo... Ezeket kellett mondogatni, és akkor nekünk majd jobb lesz! Tanárnő szerint szép orgánumom van, de ez itt még nem elég! Ez körülbelül olyan, hogy szép a kezed, de ettől még nem tudsz kézilabdázni. Beperele, beperele, beperele... - jött a következő mondóka, a végén már mindenki perelt mindenkit. Szerintem ezt bevezethetnénk közszereplőknek is. Mondjuk, se Baló, se Hiller tanára, sem csoporttársa nem lennék. Hamar elrepült az idő, megbeszéltük a következő alkalmat, majd mindenki menerelhetett dolgára!

VIZSGAIDŐSZAK A Vatikán üzent: a pápa megkezdte az aggódást. Nem egyszerű ilyenkor egy egyetemista, főiskolás élete. Ez az időszak, ahogy a nevében is benne van, a vizsgákról szól. Nem a tanulásról. Csak a vizsgákról. És ennek minden velejárójáról. A vizsgafelvétel, a neptun rendszer, a téós néni, a 10 perces szundik, a kávé, az öltöny, a stressz. Azt mondják, amikor vizsga előtti este azt érzed, semmit nem tudsz, az jó. Ez megvolt! (De ha a vizsga negyvenedik percében érzed ugyanezt, az rossz!) A legjobb viszont, ha a vizsga utáni estén szintén nem tudsz semmit. Magadról. A tanulás jópofa dolog, bújni kell a könyvet, kiirkálni, bemagolni, puska- és pisztolygyártás. Megmondom őszintén, én (nem) szoktam puskázni, de abból is a parázósabb fajta vagyok. Engem mindig is az izgalomrésze fogott meg, úgy kell tenni, mintha írnál, és közben a bal zoknidból bogarászol ki egy cetlit. Izgalmas! Csak 12 éven felülieknek. Bár jó pár évet lehúztam felsőoktatásban, de még az utolsó vizsgámon is ugyanúgy izgultam, mint a legelsőn. Kérem, húzzon egyet! (Most hízzon!) A minap, nyelvi szigorlaton, lányos zavaromban, a tanárnő nekem szegezett egy kérdést: - Ádám, ismeri maga a szenvedő szerkezetet? - Ó igen, én magam vagyok az! És tudja, és tudja, és tudja. Azt is mondják, beszélik, hogy babonából a könyvet tedd be a párnád alá, és beleszáll a fejedbe. Éccaka!!! Ez hülyeség! Kipróbáltam, németnyelv-vizsgám előtt betettem két nagyszótárt a párnám alá, és úgy beleszállt a fejembe, hogy el is ferdült a sok tudástól. (Olyan mozgáskultúrám lett, mint gyújtsráferencnek.) Elfeküdt nyakkal mentem be írásbelizni, és bizony nem forgolódtam hátrafelé, rám nem kellett rám szólni. Könyvek a párna alá? Azóta, ha néha még eszembe jut ez a tévhit, már csak a puskát teszem be. A nyakamnak, a lelkemnek is jobb így. Viszont aznap éjszaka álmodtam. És lehet, hogy a puska miatt. Egy budapesti panel tízedik emeletéről ugrottam ki. Tudtam, mit csinálok, szálltam, nézelődtem, nem volt halálfélelmem. Körülbelül tíz másodperc után, gyönyörűen csillapítva földet értem, balesetmentesen. Erre, velem szemben ott áll a pr-tanszék titkárnője, kezében az indexemmel, és annyit mond: NÉGYES! Amúgy is mindig másként állok hozzá, mint a csoporttársaim. Amikor jönnek, hogy de jó, vége a vizsgaidőszaknak, én: de jó, elfogytak a vizsgaidőpontok. Na és most elfogytak a betűk is. Nyelvtan: 4 Tartalom: 4 Külalak: 3 KÉREM, TÖLTSE KI AZ ALÁBBI TESZTET! ISZIK ÖN SÖRT? 1. ÖN EGY KERESZTEZŐDÉSBEN ÁLL, SZATYORRAL A KEZÉBEN. MIT TESZ? a) elüti Stohl Andrást, bedrogozva (2 p) b) kölcsönadja másnak (1 p) b) tojást főz (4 p) c) iszik egy sört (10 p) 2. ISZIK EGY SÖRT! MIT TESZ ÖN? a) iszik egy sört (10 p) b) korsó (9 p) c) pohár (8 p) d) fog egy szatyrot, és beáll egy kereszteződésbe (3 p) 3. MIT CSINÁL ÉV KÖZBEN A MIKULÁS?

a) rénszarvast tenyészt (5 p) b) iszik egy sört (10 p) c) várja az ajándékokat a gyerekektől (8 p) d) pedofil papokat molesztál (3 p) 4. SPANYOLORSZÁGBAN VAN BORTÚRÁN. MIT TESZ? a) elszív egy cigit (0 p) b) eszik egy pizzát (3 p) c) iszik egy sört (10 p) d) felvesz egy harisnyát (5 p) 5. FOLYTATÁSOS TELEREGÉNYT NÉZ, AMIKOR MEGSZOMJAZIK. MIT TESZ? a) panaszt tesz (6 p) b) elkapcsol (1 p) c) inkább rádiót néz (8 p) d) iszik egy sört (10 p) 6. ÖN EGY REPÜLŐGÉPET VEZET, TELE UTASOKKAL, AMIKOR NAGYON ELÁLMOSODIK. MIT TESZ? a) főz egy kávét (2 p) b) leszalad a kisboltba energiaitalért (5 p) c) iszik egy sört (10 p) d) katapultál (7 p) 7. HA HÁROM SZÁZLÁBÚ VAGY SZÁZ HÁROMLÁBÚ JAPÁN ÓVÓNŐT ELOSZTUNK A BAL LÁBUJJAIK ÖSSZEGÉVEL, MIT TESZ? a) megijed (2 p) b) iszik egy sört (10 p) c) felújítja a fürdőszobáját (3 p) d) felhívja telefonon a szomszédját (1 p) 8. AZ AUTÓSZERELŐJE SZIDJA A KORMÁNYT. MIT TESZ ÖN? a) szidja a kormányt (2 p) b) szidja az autószerelőt (4 p) c) iszik egy sört (10 p) d) szidja a sört (-10 p) 9. MEGTUDTA, HOGY FÉL PERC MÚLVA MEGHAL. MIT TESZ ÖN? a) iszik egy sört (10 p) b) maszturbál (5 p) c) bazmeg! (7 p) d) füvet nyír (2 p) 10. MOST TUDTA MEG, HOGY SOHA TÖBBET NEM IHAT SÖRT. MIT TESZ? a) nem hiszi el (3 p) b) iszik egy sört (10 p) c) belehal (1 p) d) iszik egy fröccsöt (0 p) ÉRTÉKELÉS:

0-50 pont: Kiesett 50-99 pont: Kap még egy esélyt 100 pont: Iszik egy sört Egészségére!

IDŐJÁRÁS, MÁSKÉPP Amikor fellépés céljából Londonban jártam, a szervező srácok foglaltak nekünk szállodai szobát. Zuhanyzóval, angol vécével, franciaággyal, tévével, és én bizony olyan dolgokat láttam ebben az angol tévében, hogy csuda. Mégis egyet emelnék ki, az időjárás-jelentést. Amit ott, akkor, kellemesen végigderültem. A koncepció a következő. Bejön a nagy brit Németh Lajos, mögötte az univerzum. Szép lassan közeledünk a bolygónk felé, épphogy csak kezdenek körvonalazódni a kontinensek határai, már a légnyomásról beszél Lajos, tüzetesen beszámol a főbb éghajlatokról, áramlásokról, magyarul, illetve angolul, ádámévától számítva. A tizenkettedik percben említi először Angliát. Arra gondoltam, milyen szerencsések vagyunk mi otthon ezzel a pár perces időjóslással, szerencsétlen briteknek miket kell megtudni, mire rájuk kerül a sor. Kapaszkodj! Továbbcsavarom! Isteni szerencse, hogy a többi bolygón nem néznek tévét, meddig tartana akkor az időjárás-jelentés? Szerintem három és fél órát! Úgy ülnénk otthon a tévé előtt, jaj, mikor jön már a Föld? Elképzeltem, milyen lenne, ha nem csak a mi bolygónkról, országunkról, és a Békéscsabán fújó enyhe délkeleti szélről mesélne Németh Lajos és csapata: „Köszöntöm az univerzum lakóit, és most a várható időjárásunkról. A Plútón a holnapi nap folyamán erős felmelegedés várható, akár mínusz 213 Celsius-fok is lehet. Délután elszórtan 4-6 mm meteoresőre készülhetünk. Ne hagyják otthon a meteoreső-kabátot! A Jupiteren, a légkör hiánya miatt, szél továbbra sem várható. A Tejúton erős ködfoltok, helyenként Tokió nagyságú jég eshet, ennek következtében a burkolat csúszóssá válhat, az űrhajólánc használata a vénuszi lehajtóig (négy fényévszakaszon) kötelező. Akik a napokban a Merkúron kirándulni szeretnének, öltözzenek melegen, de az érzékeny bőrűek kerüljék a napot, mert 0,4 másodperc alatt szénné éghetnek. Az Uránusz térségében 4-500 fokos hőingadozásra is lehet számítani, öltözködjenek rétegesen. (Nemsokára kapcsoljuk műholdon a Holdat.) A Napon több mint 950 kilométer magas lávacunami keletkezhet, erős lesz az UV-sugárzás, minimum 8500 faktorral kenjék be a szkafandert. A Napon ügyeljünk a folyadékbevitelre, mert könnyen kiszáradhatunk, keressük az árnyékos helyeket. Akik ezen a területen szaladgálnak, szedjék a lábukat, mert fel/leéghet a talpuk. Állandó, nagyon meleg front várható. Egyszóval a Napon tombol a nyár. És végezetül abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy helyszíni tudósítónk a Marsról jelentkezik be műholdról. - Halló, halló! Hallasz minket? - **\ \Xd45}{@#> - ?%— "%/=) =/!"Fq p, X#### - Elnézést kérünk a technikai hiba miatt, de elromlott a tolmácsgép. Derűs estét!"

E-MAIL HOLLANDIÁBÓL Feladó: Szatyor Lajoska [email protected] Címzettek: Szatyor Lajos - Apa [email protected] Szatyor Lajosné - Anya [email protected] Özv. Szatyor Lajosné - Nagyi [email protected] Sziasztok, kedves Családom! Ezek szerint sikerült beírni a jelszót és a felhasználónevet. Örülök! Ha már ezt el tudjátok olvasni, baj nem lehet. Egyszerűbb, ha valaki hangosan olvassa, ha kicsik a betűk, vegyetek fel szemüveget, vagy állítsatok a betűméreten. De zoomolhattok is. Amúgy, ha bármi kérdés van, menjetek át a szomszéd Kornélkához, ő ért hozzá, óvoda után egész délután ráér. Ahogy megígértem, írok nektek e-mailt! Tudjátok, drótposta! Az osztálykirándulásról, Hollandiából. Hát ez lenne az! Ez az ország nagyon messze van. Nagyi el se tudja képzelni. Még Németországnál is messzebb. Két napig csak a buszon ültünk. Olyan volt, mint Iszapszentgilisztás-Veszprém, 340-szer oda-vissza. Unalmas. A Sallai meg végig cikizett, és megzabálta a szendvicseimet. Én meg muszáj voltam megzabálni a Terkei szendvicseit. Majd, gondolom, elmondja az anyjáéknak, ők meg nektek. Nem ez a lényeg. A szállás jó, egy belvárosban van, az egyik fő városban, Amszterdamban. Ez olyan nekik, mint nekünk Pöst. Szekérrel meg Misikével lakom egy szobában. Tudjátok, melyik a Misike? Volt már nálunk tavaly ganajászni! Na, az. Sok fa van, hatalmas házak, meg mégházabbak, meg víz, mármint folyó, inkább folyócskák, már-már patakok, olyanok, mint az erdő szélén nálunk, csak annál kicsit vaskosabbak. Tyúk meg malac itt egyáltalában nincs. Nem jellemző, megkérdeztem egy helyi buszsofőrt. Úgyhogy, apa, nem tudok neked fényképezni anyakocát. Viszont sok minden van itt, Hollandiában, ami meg máshol nincs. Van egy helyi különlegesség, a marihuána. Azt mondják, valami hagyomány, meg hogy olyan, mint nálunk a mákos guba. Hát nem tudom, mi benne a jó, kipróbáltam, és egész éjszaka egy gyógyszertár előtt nyávogtam és doromboltam a gazdámnak, az osztályfőnöknek. Meg reggelig volt egy olyan furcsa érzésem, mintha megnéztem volna kilenc „Önök kérték-et. Nagyival és egy tál sajtos tallérral. Ja, az utcán a kirakatokban meg nők vannak. Lányok! Csajok! Mondom: dikk! Ők nem tudom, miért állnak ott, de nagyon kíváncsiak, mert jól megnéztek maguknak minket. Annyira néztek, hogy az osztályfőnök, Kassai tanár úr oda is ment az egyikhez. Úgy látta, mintha neki intett volna. Odasétált és bement az ajtón, de pár perc múlva kijött a hölgytől, mondván, összetévesztette valakivel. Nem értem, akkor miért állnak ott, és kit keresnek. De biztos nagyon meleg lehet ott a kirakatban, nem nagyon járhat a levegő, mert könnyedén vannak ezek a nők, már-már nyáriasan. De az egyiken volt csizma. Nyáron?! Külföldön!? Terkei természetesen beleejtette az egyik kanálisba a mobiltelefonját, mert meg akarta simogatni a kanálist. Azért akarta megsimogatni, mert úgy érezte, magányos, és bejön neki. Meg, szerintem, azért, mert sok sütit evett. Jaj, Nagyi, itt teljesen másféle sütiket sütnek, talán majd viszek kóstolót! Nem egy Rákóczi-túrós, az biztos. Láttam biciklis rendőrt! Vicces, nem? Biciklis rendőr. Az hova teker? Haza? Amúgy sokat lógok a városban. Holnap még zuhanyozni is fogok. Hogy van a macska? A muskátlikat locsoljátok? Nem jött levél Amerikából? Nem nyertünk a lottón? Sokat gondolok rátok, meg másokra is. Itt nagyon sok ember van. Szinte hömpölyög a tömeg, el sem tudjátok képzelni. Az egyik téren sétáltunk, amikor láttam egy nőt, aki annyira részeg volt, hogy önmagával veszekedett. Erősködött, tiltakozott. Majd felkérte magát táncolni, de elutasította. Látod, Apa, ezért mondom, hogy ne igyál! Tényleg! Megjött a bor? Mi volt a „Barátok közt"-ben? Kinga lefeküdt Miklóssal? A szekrényemben ugye nem turkáltatok? Majd csak jövő héten megyek haza, nem kell levágni semmit. A múltkor elmagyaráztam, hogy kell válaszolni egy ilyen e-mailre, remélem, megpróbáljátok, és kapok válaszokat a kérdéseimre! Emlékeztek, amikor Tunéziában nyaraltunk, hűtőtáskával? Na, ez nem ilyen! Sok puszi

Lajoska Feladó: [email protected] Kedves Fiam, Lajoska tt aPád.eZ élretem eslő levele ezen a computeren. Vigyázz magadra, anyád üzeni, nagyon szépen kér, vedd fel a kardigánt, ha már este van. Nagyi már kezdi megszokni, hogy nem vagy. Többször meglepődött azon, milyen szép rend van a szobádban. Semmi rosszat ne csinálj, bármit is akarnak a többi fiúk. Viselkedj Szatyor módra, mert a füledet a kezedbe adom. A Kinga nem feküdt le Miklóssal, de Klaudia rájött, hogy András Vili bácsi eltitkolt gyerekkori unokatestvére. Aztán vigyázz magadra ott, a messzi felvidéken. Az anyakocát még azért próbálgassad, hátha lesz. Apád DIGIDI DUBLIN Az Írországban élő magyarok is szeretik a humort. A magyar humort! Olyannyira hogy addig-addig küzdöttek, szerveztek, telefonáltak, míg létrehozták életem első igazán külföldi fellépését Benk Dénes kollégámmal június közepén, mégpedig Dublinban. (Ami időben ugyanolyan messze van, mintha Pécsre mentük volna fellépni.) Felhívnám a külföldre utazók figyelmét, hogy az utazás előtti órákban ne vásároljanak bőröndöt, mert úgy járnak, mint jómagam. Mindig halogattam, már ideje lenne egy normális bőröndnek, de valahogy úgy alakult, hogy nem került rá sor, csak az utazás napján. Mit napján, öt órával előtte. Három boltot jártam végig, akkurátusan megvizsgálva, melyik kis guruló feketeség lesz az enyém. Végül döntöttem, és már ketten távoztunk a boltból. Olyan szépen gurult haza, mintha már ismerné az utat, itthon még mentem vele egy-két kört, tologattam, húztam-vontam, kanyarodtam. A probléma ott kezdődött, mikor leszállt a gépünk, vártuk a csomagokat, és egyszerre elindult felém 3351 fekete bőrönd, kerekekkel!!! Itt realizálódott bennem: azon túl, hogy fekete és kereke van, gőzöm sincs, melyik az enyém. A tilitolizás helyett inkább megnéztem volna, hogy néz ki! Nincs happy end. Negyvennyolc perc alatt lett meg. Szombat éjszaka csöppentünk Dublinba, én komolyan azt hittem, vb-döntő van, fiatal hordák énekelve, részegen uralták a várost. Na de hogy mennyire rúgnak ki a hámból szombaton az írek, azt legjobban a vasárnap délelőtt bizonyította be. Az utcákon szemét, egy csaj a buszmegállóban rókázik, mindenki lesérült, kék-zöld-lila, feje bekötve stb. Vasárnap délután került sor a fellépésre. Kicsit aggódtunk, mennyire legyünk aktuálisak, képben vannak-e az itteniek mondjuk a bulvársajtót tekintve, de örömmel konstatáltuk, hogy kiszeltünde unikum. Még azok is ismerték, akik tíz éve laknak kint. Majdnem három órát nyomtunk annak a 150 hálás írnek, akik magyarok. Voltak, akik 290 kilométerről jöttek, hogy megnézzenek minket. Nagyon jólesett. Az ottani beszélt angolnak annyi köze van az angolhoz, mint Lendvai Ildinek a Jobbikhoz! A Rigó utca minden munkatársa csak pislogna. Csak egy példát mondanék: fuck off! Ejtsd: fukoff. Még egy érdekes észrevétel! A kukásautó már-már extrém lila színt visel. És némelyik kuka is! A kukások fehérek voltak, és olyan örömmel kukáztak, hogy már elhittem, élvezik. A kint élők azt mondták, nem is az, hogy élvezik, de valami hihetetlen pénzeket keresnek. Még szégyendíjuk is van! Bármennyire is fura, akadnak még olyan országok, ahol megfizetik a munkádat, s hagynak élni és boldogulni.

A TENGER, A PARIZER ÉS A BARNA MELL „Van egy ország, Ahol egy hete jártam, Horvátország, A szememmel láttam, A nap sugarát." Kezdhetném gesztipéteresen soron következő írásomat, de nem teszem. Biztos tudjuk, hogy a tengerért a szomszédba kell menni. Mi mentünk! Bizony-bizony, értek hatások, horvát hatások, na nem hatodik ások, hanem ingerek, de amíg a Föld kerek, mindig lesznek ingerek, és ez így van jól. Barátokkal, barátnőkkel, kinek mi jutott, indultunk útnak egyik éjszaka a festői Blaha Lujza térről. Úti célunk, Novi Vinodolski (Új Bor-völgy), körülbelül 510 kilométerre fekszik Budapesttől, az Adriai-tenger partján. Egy kis szakaszt leszámítva végig autópálya. Természetesen a magyar szakaszon egy-két román, szlovén kamionos hiszi azt, hogy gyorsabb önmagánál. Ha ezt túléled, már sima ügy. Viaduktról alagútba, alagútból viaduktra haladtunk dinamikusan, hogy megkezdjük idei, jól megérdemelt nyaralásunkat. Lepakolás, fürdés, pénzváltás, sörvásárlás irányban mozogtunk, és úgy éreztük, nem döntöttünk rosszul. Szikrázó napsütés, csodaszép tenger. A közelben lévő újságárusnál vásároltunk egy Blikket, csak azért, hogy itt is ugyanazt írják-e, egy előző napi lapot kaptunk nyolc kunáért. Egy Blikk hetven forint, ugyanis gyors fejszámolással rájöttünk: nyolc kuna hetven forint. Igazából azon lepődtünk meg egy óra múlva, hogy a benzinkútnál egy dobozos sör is nyolc kuna! És végül is, többek örömére, kevesebbek bánatára rájöttünk, hogy nem a sör olcsóbb, hanem a Blikk drágább. Nem is vettünk többet. A tenger kicsit sós, egy gyors mártózás után olyan szájízem volt, mintha egy négyórás filmről jöttem volna ki a moziból, öt liter popcorn után. A haverok fel is vetették, holnap reggel úgy jövünk a strandra, hogy előtte veszünk egy rúd parizert, és minden úszás után harapunk egyet. Majd az elnyomja. Amúgy teszteltünk horvát ízeket, voltunk a strandi büfében, melynek neve Charlie volt. És a bódéban készült a hamburger, a hot dog, mégpedig maga Charlie gyártotta. Az igazi horvát Charlie. Volt, aki csevapot evett, volt, aki tintahalat, saslikot. Tettünk egy próbát segglikra is, de az épp elfogyott. Érdekes, a strandon sokan monokiniznek, még a nők is. Gátlástalanul egy szál tangában a lányoktól az érettebbekig. Van a másik véglet, azok a lányok, akiknek nincs mellük, és még el is takarják egy bikinifelsővel. A monokinizés lényegét nem értem. Kérdeztem ott egy magyar csajt, hogy miért csinálja, azt mondta, hogy szép barna legyen a cicije. „És azt ki látja?" Mire ő: „Senki! Csak én!" Na, most meg ezért látja mindenki, hogy majd ne lássa senki. Láttam egy másik csajt is, de ő nem monokinizett, hanem monoki volt. De az utolsó nap a Jóisten lenézett rám, leült mellénk a sziklára két idős néni. Nyugdíjasok, ledobták az otthonkát, és bizony ők sem voltak szégyenlősek. Feldolgozhatatlan élmény ért, és nem voltam rá felkészülve. Ők igazi mellindákkal rendelkeztek, a tengerbe is úgy mentek, hogy először a mellüket dobták meg, majd utána ugrottak. Ott úgy néztek ki, mint valami polip, azt se tudtam, melyik a keze. Na, ezt nem nagyon tudnám elképzelni a magyar nyugdíjasokról, hogy egy szál

bundabugyiban ülnek a Balaton partján, és beszélgetnek. De a két horvát néni nem zavartatta magát. És talán ez így van jól. Boldogok, jókedvűek és barnák. Még a mellük is. Mind a négy méter.

RÁZÓS LEGÉNYBÚCSÚ (elbeszélő monológ) A nővérem vőlegényének legénybúcsúját Siófokon tartottuk. Úgy éreztük, egy tetszőleges hétvége elég arra, hogy elbúcsúztassuk szegény legényt. Utólag belátom, nemhogy elég, még sok is. Heten voltunk, az ünnepelttel együtt. Gonoszok. Mivel szabad apartmant nem találtunk erre a hétvégére, egy középkategóriás szállodára esett a választásunk. Rajt: péntek, 12.00 Cél: vasárnap, 12.00 Negyvennyolc óra hét elszánt magyar fiúnak sok mindenre elég. Én sajnos sűrű teendőim miatt (posta, meggyszedés, iszappakolás stb.) csak pénteken este hatra érek oda a tetthelyre. (A srácok ezért majdnem diszkvalifikáltak.) Lúzerség is ennyit késni, mert két külön világ, két különböző nyelv találkozik, akarva-akaratlan. Kulturált szálló, fenyvessel, igényes kerthelyiséggel. Kiszállok. Állandó, hű útitársam, gurulós bőröndöm, követi gazdáját, együtt tartunk a bejárat felé. Belépek. A szálloda kávézójában egy srác nagyon csapja a szelet egy hölgynek. Finoman beletúr a hajába, a lány elpirul. Ebből dugás lesz, konstatálom. Mielőtt a recepcióhoz érnék, megcsapja a fülem a „...nem érdekel más, csak a Diósgyőr". Az udvarról jön. Ők azok. Az oktávokból és artikulációból ítélve a harmadik-negyedik pálinkánál tarthatnak. Üveg! Óvatosan kiosonok. Medence, napozóágyak, igazán hangulatos. A srácaim a fenyőket és egymást ölelgetik. - Szar a buli, sok a buzi! - kiáltom feléjük. Megpillantanak, és egyszerre kezdenek felém rohanni. Őszintén megmondom, jólesik, hogy ennyi év után is tudnak nekem örülni. Amikor pár méterre lehetnek, valahogy mégis azt érzem, hogy futnom kellene. Jól érzem. Csak nem futok. Esélyem sincs, elkapnak. Fölemelnek, mint annak idején Cannavaro a vb-trófeát, és elindulunk a medence felé. A reptéren van időd kipakolni a zsebeidet. Itt nincsen. Örülök, hogy a bőröndöm el tudom engedni. Egy-két-há... és már repülök is. Abban a pillanatban, amikor elengednek, már nyúlok is a zsebembe, a telefonomtól szeretnék megszabadulni zuhanás közben, mindezt egy másodpercen belül. Elképzelésem sincs, hogy nézhet ez ki kívülről, de sikerül. Vízbe érkezésem előtt 34 centivel végre eldobom, filmbe illő. Ő egy sövényben, magam a medence alján landolok. Ezúttal én merülök le. A barátaira mindig számíthat az ember. Visszatérek a recepcióra, egy komplett csermelyt húzva magam után. A kisasszony annyit kérdez: - Mi történt!? Nem tudom, mire számított, mit mondok. Lever a víz, egész testemből gyöngyözök.

Végül is ezt mondom: - Sose tessék hat órát késni egy legénybúcsúról. Eközben ugyanennyi liter vizet hagyok a pult előtt, a padlószőnyegen. 117-es szoba, lépcsőn fel, folyosó végén jobbra. De csak egyszer kell megtalálnom, mert onnantól a csermelyt követem odavissza. Tomi barátom a szerencsés nyertes, aki velem került egy szobába. Hogy én szerencsés vagyok-e? Mindjárt kiderül... Elöljáróban Tamásról. Nagyon régóta vagyunk igazán jó barátok, több évig ugyanabban a csapatban kosaraztunk nap mint nap. Tomi különlegessége, hogy nem pici. Nem is nagy. Hatalmas. Hjúdzs. Kettő méter tíz centi, 140 kilogramm. Egy nagy maci. Imádom, igazi bigdaddy. Én száznyolcvanöt centiméter magas vagyok, és még így is elég hülyén mutatunk egymás mellett, amikor kimerészkedünk a civilizációba. Társaságban mindig úgy mutatom be, hogy a kisöcsém. Három és fél hónap van közöttünk. És a legszebb, hogy vannak kétkedők. Nem is hasonlítunk! Jó, vicceltem, nem az öcsém, édesanyám. Na, erre egyszer, egy igazi gyökér felháborodott. Akkor meg pláne nem hasonlítunk. Tomi a túrórudit egybe nyeli le, és azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Egyszer viszont visszaéltünk a méreteivel. Egy diákszállón állítólag hangosak voltunk, és átkopogott a szomszéd szobából egy mély hangú vitéz, hogy most játsszuk le. Nagyon agresszívnak tűnt, ezért kiküldtük Tomit, hogy ő a legkisebb emberünk. Már el is volt nézve. Estefelé kimozdulunk a városba, azért, hogy a legény begyűjtse a puszikat és képeket azoktól a lányoktól, akiket nem vesz el. Lényegében mindenkivel fényképezkedünk, aki nem a tesóm. Az egyik lány, miután elkészült a kép, kiveri a balhét, azonnal töröljük, mert azon a képen kurva huncut. Pontosan így fogalmazott. De én megnyugtattam, hogy szerintem inkább huncut kurva. :) Tamás nagyon furán néz ki, amikor átlagos méretű lányokkal próbál beszélgetni egy szórakozóhelyen, próbálkozik ő, de a zene is hangos, a füle is magasan van. Ezért mindig idomul. Messziről úgy néz ki, mintha a nadrágszárát igazgatná, és csak amikor közelebb érsz, veszed észre az aktuális beszélgetőpartnert. Sokszor javasoltam már neki, hogy hordjon magánál egy sámlit, és ahol szükségességét érzi, betolja a csaj alá. A sámlit! A történtekről csak homályos emlékeim vannak, de arra emlékszem, hogy a pulttól mindig csak annyira távolodtunk el, hogy az egyik kezünk mindig érintse azt. A többiek állítása szerint ez idő tájt az egyik Magna Cum Laude-számra úgy táncoltam, mint Michael Flatley nyolc Red Bull és két csík speed után. Ez nálam kifejezetten ritka. Olyan, mint Pataky Attila haja. Hamar kivilágosodik, a pofikánk is megfárad, elindulunk a szállodánkba. (Itt jegyezném meg, bigdaddyvel veszélyes inni, mivel pont két és félszer annyi fér belé. Mivel elég közel van a szülinapunk - mint tudjuk, három és fél hónapra -, egy időben azt játszottuk, hogy elmentünk étterembe, és mindenki a másikét fizette. Ez volt az ajándék. De hamar beláttuk, hogy ez a szisztéma nekem elég deficites. Nem ajándék, csapás.) A búcsúzó, részeg legényhorda, megfáradtan dülöngél hazafelé a balatoni napfelkeltében. Több mint kétméteres kisöcsémmel, szobatársammal, édesanyámmal, valahogy leszakadunk, és máris egy nyilvános vécénél találjuk magunkat, egy erdő szélén, kétszáz forintos belépővel, gonosz vécésnénivel („...meghalt az illem, maradt illemhely" - Punnany Massif). Természetesen azonnal befizetünk egy jó multiplayer hugyozásra. A mama az elején leskelődik, de hamar meggyőzöm, hogy ez nincs benne az árban. Mire kijövünk, a többieknek már nyoma sincs, reméljük, hogy viszonylag épségben hazaértek, és már a recepciós kisasszonnyal fényképezkednek. Mi félúton járhatunk, amikor egy pillanatra megtorpanok bekötni a cipőfűzőmet. Bárcsak ne tenném... Tamás bátya is lefékez, és kihasználva a szusszanásnyi időt, nekitámaszkodik egy villanyoszlopnak, hogy statikailag jobban mutasson, vagy csak túlbiztosítsa önmagát, nem tudom. Csakhogy a villanyoszlop ezt nem így gondolja, és azonnal rázni kezdi böszme nagy főhősünket. De úgy igaziból. Én visszanézek egy pillanatra, akár a vak asszony, valóban látom, hogy egy kézzel szorítja, és rángatózik, de nem veszem komolyan. Az tűnik fel, hogy rengeteg érzelmet visz bele. Nem viccel. Őt itt most tényleg bassza az áram. Ahogy Norbi mondaná, égeti a zsírt. Mire észlelem a problémát, Tomi el tudja engedni az oszlopot, és véget ér a három másodperces elektroparti. Ha kicsit jobban belegondolok, lehet, hogy az oszlop engedte el őt, rájött, hogy rossz emberbe kötött bele, bizony beletelt egy kis időbe, mire végigszaladt a testén. Lehet, hogy a 220 nem is elég neki!

Az áldozat sokkot kapott, begörcsölnek az izmai, én természetesen bepánikolok. Valahogy nincs előttem a kép, hogy az ölemben egy ekkora testtel tartok a kórház bejárata felé. Telefon! Taxi! „A kórházba, legyen szíves!" - Mi történt? - kérdi a vezető. - Megbaszta az áram! - Ekkora testet? Nem baj, úgyis merül az aksim! - sóhajt a taxis. Mire odaérünk, esik le, hogy a beteg minden irata a szállodában maradt. Taxi! Padlógáz! Szálloda! Rohanok a szobába, visszafelé pillantom meg foghíjas csapatunkat, akik a recepción várnak minket és nem ébren. Egyikük magához tér: - Gáz van? - Ja! Tomit áramütés érte, már kórházban van! - Kórház???? Hozzatok vért!! Majd visszacsuklik a feje. Olyan alkoholos a lehelete, hogy abból egy kiránduló hetedikes osztály három napig jól érezné magát. Taxi! Padlógáz! Kórház! A kisöcsém úgy ül a váróban, mintha becsekkolás után lenne Ferihegyen. SÜRGŐSSÉGI - hatalmasodnak a betűk az ajtón, alatta kétszer akkorákkal: KÉRJÜK, KOPOGÁSSAL NE ZAVARJON! Ja, elég, ha pislogsz kettőt. Meghallják! Negyvenöt perce ülhetünk itt, anélkül, hogy bárki is megkérdezné, mit szeretnénk. Lehet, azt hiszik, csak erre jártunk, és megpihentünk. Egyszer csak nyílik az ajtó, én úgy pattanok fel, mintha éppen hatos ikreket szült volna nekem a barátnőm. Borzasztó ellenszenves nővérke, szürke hajú, szürke arcú, szürke hangú. Ha volna foga, az is biztosan szürke lenne. - Mi történt? - dobja nekünk a kérdést. Másnak nem is nagyon dobhatná, mivel hárman voltunk a váróban: Tomi, a taxis meg én. Igen, jól hallod (feltéve, ha hangosan olvasol), jól látod. A taxisofőr. A siófoki Robert De Niro, akinek annyira a szívéhez nőttünk a háromperces út alatt, hogy ő, biza, velünk tölti a hajnalt a balesetin 5-től 9-ig. Fél nyolc körül elkéredzkedik, egy korábban lekötött fuvarja van Szántódra, húsz perc az egész, és azonnal jön. Elengedjük. Ebben a pillanatban belép egy fickó, hát, mit mondjak, nem néz ki valami jól. Ha valaki egészséges, akár a makk, ő talán szotyi lehet. Esetleg a szotyi héja. Bekopog. Szürke Gandalf ajtót nyit: - Mi történt? - Szívinfarktusom van! - így az úr. - Foglaljon helyet! - így Gandalf, és egy jó varázslóhoz illően, már ott sincs. A levegő szinte megfagy, amikor becsapja az ajtót. Elképzelésem sincs, milyen betegségekkel kell hozzá jönni, amire azt mondja: „Fáradjon be." Úgy érzem, a mi kis csapatunk egy helyezéssel hátrébb szorult. Olyan ez, mint a konstruktőrök versenye. Beelőzött a szívinfarktusos pék. Megint hárman ülünk a váróban: Tomi, a pék és én. Peregnek a másodpercek. Nyílik az ajtó. - Nem láttunk-e véletlenül egy törött kezű, részeg fickót? - kérdi Gandalf. - Nem! - válaszoljuk egyszerre, majd megint eltűnik az odújában. Egy perc sem telik el, ismét kiront. - Nincs itt a törött kezű beteg? Mint valami visszajátszás. Ez az a pillanat, amikor úgy érzem, Frodóként kell vállamra venni a terheket. Gyűrűhordozó helyett beteghordozóként a sarkamra állok, és kinyitom a szám. Frodó bátor! - Az mennyire normális, tessék mondani, hogy rajtunk keresik a beteget, miközben mi is azok vagyunk? - Én csak azt kérdeztem, hogy nem látták-e! - Még mindig nem, de ha már itt tartunk, nem lehet addig azokkal a betegekkel foglalkozni, akik jelen vannak? Mondjuk úgy, el tudtak jönni. Nehogy már én mondjam meg, oktat ki, hogy ő mivel foglalkozzon, hiszen ő negyven éve van a szakmában. - Mi meg a váróban! - vágok vissza, majd dühösen helyet foglalok. A néni pár percre visszahúzódik, majd behívja a péket egy EKG-ra. Kicsit úgy érzem, nekem is köszönhető, hogy SPM-fokozatra kapcsolt. Frodó büszke.

Megint eltelt egy óra, időközben a sofőr úr is visszaérkezett. Komolyan mondom, restelli magát, amiért itt hagyott minket. Ritka az ilyen jó ember, állapítom meg. Miért nem az efféléből lesz a nővér? És miért nem a búvalbaszottból a taxis? Biztos van ellenpélda is, legalábbis remélem. Újabb beteg érkezik, hatalmasra dagadt alkarral. Egy bácsika, hetven év körüli, csizmában, svájcisapkában. Látszik rajta, hogy a kertből jön. Kétszer akkora az alkarja, mint Popeynek. Lényegében a csuklója és a könyöke között van egy comb. - A másik kezére miért nem gyúr? - érdeklődik a taxis, némi humort csempészve a mogorva váróba. Holott ez az én dolgom lenne! Nem? - Mi történt? - kérdezzük egyszerre. A bácsika megcsóválja a fejét, majd ránk néz: - Megcsípett egy kecske! Összenézek a taxissal, és kitör belőlünk a kacagás, nekem a könnyem folyik, tudom, nem helyén való, de képtelen vagyok megfékezni. Ez jobb, mint egy Monthy Phyton-jelenet. (Megcsípett egy kecske!) Kíváncsi vagyok, mit lép erre szürke Gandalf, alias Rossz Nővér. - Mi csípte meg? - fordul hozzám Tomi. - Egy kecske! - Akkor jól hallottam! A pszichiátria a másodikon van - állapítja meg, és már kókad is tovább. - Nem sima! Kecske! - ismételgeti a bácsika. Nyílik az ajtó, Fő (fasz) nővér kinéz: - Nem járt itt a részeg ember? - Nem, de van helyette kecskeember - büszkélkedünk legújabb szerzeményünkkel. - Mi csípte meg? - Kecske! - Kecske mi? Béka? Darázs? Szakáll? - Kecskedarázs! - Üljön le, ha tetszik fulladozni, tessék szólni! Amikor ezt kimondja, mindannyian tudjuk, hogy bácsikánk jelenleg utolsóként köröz kis mezőnyünkben. De hogy szóljon, ha fulladozik? Komolyan mondom, nem hiszek a fülemnek. Gandalf annyira rideg, annyira közömbös mindenkivel. Hová tűnt az emberség? (A „Hová tűnt Damon Hill?!" helyett kiabálhatná ezt Palik Laci.) Siófuck! Négy óra kellett, hogy mindenki úgy érezze, mi következünk. A mi „kis" betegünk. Vért vettek, megvizsgálták, elengedték, azzal, hogy pihenjen. Hála istennek, Tomi nagyobb volt, mint a baj! Reggel fél tízre érünk haza, miután kiléptünk a kórház ajtaján, eldöntöttük, nincs több utcai volt fesztivál. Lassan huszonnégy órája vagyok talpon, de mégsem tudok abban a tudatban elaludni, hogy ha azt az oszlopot egy negyvennyolc kilós gyerek markolássza meg, ő már sajnos nem élvezhetné a siófoki ügyelet vendégszeretetét. Leslattyogok a recepcióra, és kérek egy telefonkönyvet, kikeresem az áramszolgáltató telefonszámát, s már tárcsázom is. Gépi hang: - Hibabejelentés, egyes gomb. Nyomom. - Északkelet-Dunántúl, egyes gomb! - Délnyugat-Dunántúl, kettes gomb! - Délkelet-Dunántúl, hármas gomb! - Északnyugat-Dunántúl, négyes gomb! Atyaúristen, mi volt az első? Várjál: előttem van észak, hátam mögött dél. Nem jó! Még szerencse, hogy a recepciós kisasszony is előttem van, nem csak észak. GPS-szerűen meghatározza koordinátáinkat a telefonnak, majd visszaadja a kagylót. Végre kicsöng! - Tessék, hibabejelentő! - Jó reggelt kívánok, egy villanyoszlopot szeretnék feljelenteni, megtámadta a barátomat. Csörögtek egyet, érti? - És lett személyi sérülés? - Nem, dehogy, sőt éppenhogy a pózna kért meg, hogy hívjam magukat. Nincs jól! Persze hogy történt személyi sérülés, azért telefonálok! A barátomat megbaszta az áram, nem tudom, világos a képes beszédem? - Értem! Hol történt az áramütés? - Siófokon a Sió-csatorna feletti híd mértani közepén. - Ne haragudjon, uram, nem vagyok odavalósi! - Én sem! Senki sem odavalósi! Csak az oszlop! Érti?!

- Igen, értem! Nem volt esetleg valami sorozat- vagy gyártási szám feltüntetve? - Ezt nem hiszem el! Maga ezt most komolyan kérdezi? Ekkorra azt hittem, ez még mindig az a Monthy Phyton-jelenet, ami a kecskeemberrel kezdődött. Előttem a kép: Tomi diktálja a számot, miközben rázza az áram: „zzznégyzzz hatzzzz nyolcczzzz tizzzzz..." Nem hiszem el ezt a fószert a telefon másik végén, hogy lehet ilyen baromságokat kérdezni, de mire ezt kigondolom, már jön is az újabb és egyben utolsó kérdés: - De hát így akkor hogy fogjuk megtalálni az oszlopot? - Fölmentek a hídra, vazze, és megfogdossátok őket egyesével! Majd lecsaptam!

* * * Másnap benne volt az újságban, hogy eddig ismeretlen okokból negyvenezer siófoki háztartásban szűnt meg ideiglenesen az áramszolgáltatás. Hát így búcsúztunk el a legénytől, Tamástól viszont, hála istennek, nem! TARTALOMJEGYZÉK Köszönés és köszönet 5 Ajánló 8 Arisztokrata 15 Bronz János költeménye 17 Iwilág 19 Fejjel lefele 23 Menő money 27 Elek, a parafenomén 31 Mosogasson, aki tud 37 Beszédtechnika-óra, az első 41 Vizsgaidőszak 45 Iszik Ön sört? - teszt 49 Időjárás, másképp -12 E-mail Hollandiából 59 Digidi Dublin 65 A tenger, a parizer és a barna mell 69 Az új fehér tintám 73 Rázós legénybúcsú 75 Nagyon különleges tudakozó 387 Parkolj, paraszt! 101 BKV Times 105 MÁV kontra ballagók 109 Egy kiégett izzó és két kiégett rendőr 113 Egysoros többszörös 119 Tesco gazdaságos pillangóhatás 123 McFigyeltem 125 Fizetett publicisztika 129 Szavazz a koncertre! 133 Nyílt titoktörés 137 A Kacsa Hírügynökség jelenti 143 Határtalan ünnepek 149 Jövő heti horoszkóp egész évre 153

NAGYON KÜLÖNLEGES TUDAKOZÓ 1. - Tessék, Nagyon Különleges Tudakozó! - Jó napot kívánok, NKT? - Igen, tessenek parancsolni!

- Az uram fia tegnap jött haza Kanadából, és azt szeretném kérdezni, meddig marad. - Miért, talán valami probléma adódott abból, hogy önöknél tartózkodott? - Nálunk??!! Hát mi Kanadában vagyunk? - Micsoda, maguk is? Az előbb mondta, hogy most jött haza. - Én azt magának mondtam, maga van otthon nem? - Most akkor mi lenne a kérdés? - Én ilyen hülyékkel, akik azt se tudják, hol vannak, nem tárgyalok! - Hát ilyenekkel én sem! 2. - Halló, NKT! - Milyen Máté? - Enkáté!!! - Azt hittem, te vagy az, Máté, érdeklődnék tisztelettel, hogy a nonstop a sarkon meddig van nyitva. - Hát, ha nonstop, szerintem éjjel-nappal nyitva van! - Na, az nem olyan biztos, a múltkor ki volt írva: „Zárva", oszt mégis nyitva volt! - Uram, higgye el nekem, nyitva van az a bolt! - Köszönöm! 3. - Halló, NKT? Egy pizzát szeretnék rendelni szalámival, gombával, ananásszal, erős pistával, Horváth Évával! - Bocsásson meg, uram, ez a Nagyon Különleges Tudakozó! - Komolyan? És? Attól én még éhes vagyok! - Uram, tudom, hogy ha ön a pizzázó számát hívja, megkapja a pizzáját! - Ja, tényleg... Most... mondja... a Gyuszi, hogy azt kérdezzem, mennyi a pizzázó száma. - Így mindjárt más! 06 34-55-66-77 - Várjon már, hát azt hiszi, megjegyzem? - Nullahat... harmincnégy., ötvenöt... hatvanhat... hetvenhét! - Most akkor az ötös hányszor van? - Kétszer, meg a hatos és hetes is! - Akkor azokat kétszer egymás után nyomom meg! - Nyomja! - Most? - Nem, majd ha letettük! Nos? Van még kérdése? - Gyuszi, ne igyunk inkább egy sört? 4. - Tessék, Nagyon Különleges Tudakozó! - Üdvözlöm, kedves barátom, meg tudja-e mondani, Fidel Castro meghalt már? - Még nem, azt mondják, egyre jobban van! - És Marx? - Ő már meghalt. - De Lenin él? - Ő igen, mondhatom a telefonszámát? 5. - Halló! NKT? - Igen! - Tudom, én hívtam! - Mi a kérdés? - Lehet-e abszolút nulla fokon, tökéletes vákuumban, fénysebességgel palacsintát sütni? - Ha tud palacsintát sütni, akkor igen! 6. - Halló, tessék, NKT! - . . .Igen! Halló, NKT, vettem ezt az ötpontegyet, oszt ide van írva, hogy dugjam be az izébe, de nem tudom, melyiket hova, most dugjam bele ezt az izét a miazistenbe??? - Nem, a miacsudát pattintsa rá a hogyishívjákra! - Köszönöm! A Jóisten áldja meg, jó egészségbe'! 7. - Tessék, NKT!

- Nem tudja, mikor jön haza a férjem a kocsmából? - A férje nem is a kocsmában van! - Jesszusom, akkor hol!? - Egy másik nőnél! - Tudtam, hogy megcsal! Mondja, miért ilyen gonoszak a férfiak? - Nagyon rosszul hallom, halló, halló... 8. - Halló, NKT! - Téves? - Nem tudom, maga hívott. Kit keres? - Szerintem téves! - Nem engem akart hívni? - Nem! - De mégis engem hívott! - Igen, különben nem lenne téves, gyökér!!!!! 9. - NKT! Miben segíthetek? - Rohadtul zárva volt a nonstop, kispajtás! - Ne haragudjon, uram, itt valami tévedés lehet! Nem nyitott ajtót senki? - De én... egy kockakővel. - Uram, ön betört az üzletbe? - Neked még azt is vágnod kéne, mit loptam el, köcsög... nem tudsz te semmit! PARKOLJ, PARASZT! Korrupciógyanús visszaéléseket bizonyító dokumentumokat adott át az illetékes főpolgármesterhelyettesnek két volt parkolóőr. Állításuk szerint a főváros saját parkolási cégénél, a Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft.-nél (BÖP) a társaság több vezetőjének tudtával saját zsebre bírságoltak a parkolóőrök - jelentette az RTL Klub Híradója. Eddig a hír! Már meg sem lepődöm! Hogy miért utálom a parkolóőröket, és a cégeket, ahol dolgoznak? Hát ezért... Ritka egy hulladék banda, mondhatom. Nem elég, hogy 300-400 forintra emelték a városban az óránkénti parkolási díjat, de a legszebb, hogy ezek szerint nem is nézik, ki mit dob, mennyiért, a feladat ugyanis büntetni mindenáron. Büntetni, mert a főnök azt mondta, büntetni, mert nekik ebből lesz pénzük, büntetni csak!!! Ha egy mélygarázsba megyek kocsival, ott szintén elkérnek ennyit óránként. Azt még értem! Azt ki kellett ásni, fel kellett húzni, gondolom, nem kevés pénzért. Ha ott akarsz parkolni, fizess. De az utca? Az kié? Az övéké? Azt hittem, a népé! Már az, hogy valaki feljelentő, milyen szép szakma! Nem? Mi szeretnél lenni, kisfiam? Feljelentő! De vegyük szépen sorban, mit kapunk ezért a rengeteg pénzért: - A parkolóórák nem működnek. - Ha igen, csak arra képesek, hogy elnyeljék a pénzed. - A parkolóőr akkor is megbüntet, ha az óra nem működik. - És akkor is, ha működik. - Felfestések alig találhatók a városban, kerékbilincsek annál inkább. - Szolgáltatást nem kapunk, a kocsinkat nem őrzik, kiszállni nem tudunk, csak oldalazva. Hát ezért kell fizetni. Az évi többmilliárdos bevételt, állításuk szerint, elműködik, elfejlesztik, eleszik, elisszák, esetleg elparkolják(!). Meg ugye ott a Ferrarik lízingje, a te pénzedből, meg a te pénzedből, meg az én pénzemből. Az ilyeneknek is bilincs járna, csak nem a kerékre! Eddig a vélemény!

BKV TIMES (avagy Budapesten Közlekedjél Vazze) Országunk fővárosa - főleg nyáron fő - Budapest. Magyarország közepén, a várost kettészeli a Duna, kérdés, mi lehet a Duna közepén. Mindegy. A pesti ismeri a rendszert, aki vidéki, kezdi megszokni. A trükköket, a praktikákat, a túlélési eszközöket. Mindenki jár valahogy: gyalog, bringával, autóval vagy tömegközzel. Mindig mindenki megy valahova! Én egy zempléni kisvárosból származom, kellett idő, míg rájöttem: az élet a föld alatt néha nehezebb, mint fölötte. Amikor életemben először szálltam le a metróról a Nyugatinál, több száz tisztelt utassal együtt, nekem tisztára bombariadó-élményem volt, mindenki rohan, keresi a kiutat. De bizony a kiút sem egyszerű. A felszínre lépés utolsó pillanataiban, amikor már egyre több a fény, egyre közelebb vagy, az utolsó métereken pattannak eléd ŐK. Igazoljad nekik azonnal: fizettél azért, hogy beléptél a területükre. Vagy bliccelsz. (Száz utasnak bliccel a fele, egye meg a fészkes fekete fene...) Én megmondom őszintén, nem tudok. Nekem túl para. Amikor jössz fel a mozgólépcsőn, amikor olyan kilátástalan a helyzet, és csak az jár az eszedben: „nincs ellenőr, nincs ellenőr". Rosszabb esetben, ez sincs, mert ŐK sztrájkolnak, nekik még szarabb. Ül a buszsofőr, vasalt ingben, mellényben, garázsmenetben, kezével fröccsözik, lábával gázfröccsözik, és ma be nem teszi egyesbe. Ma nincs egyes, ma feles van. Vagy pingpongoznak, a forgalmi irodában. Lehet, hogy a pingpongosok meg úgy sztrájkolnak, hogy trolit vezetnek. Nem tudom. A körúti villamos, a darázs. Mindenkinek van négyeshatos története. Mindenkinek. Én azt mondom, hogy a Combino Budapest bőrnadrágja, télen hűt, nyáron fűt. Manapság már több ellenőr áll a buszmegállóban, mint utas, főleg éjszaka. A múltkor nem fértek fel a buszra. Láttam! Most már nem az van, hogy: „Jegyeket, bérleteket!", hanem: „Kolléga??", „Kolléga!!", „Köszönöm!!" Ja, és a legnagyobb: láttam a Deákon kínai ellenőrt! Kínait! Hihetetlen, már nem csak a villamos sárga. Elképzelem, hogy kiabálja: „Jegy nem ocó, nadon cípősz!" A zűrös végkielégítések miatt most spórolásra adja a fejét a BKV. Úgy elképzeltem, min tudnak ők spórolni, természetesen az utasok kárára. - A mozgólépcső áll, a falon a képek mozognak, olyan, mintha mennél, de mégsem. - Ha blicceltél a metrón, neked kell hajtanod a mozgólépcsőt egy szobabicikli segítségével. Aki háromszor bliccel, az már szerelvényt tol. - Értelmet nyer a villamosszék. A villamoson minden ülőhely ráz. Nem mersz leülni. Kérjük, adja át az állóhelyét másoknak! - Ha egymás után tíz havibérletet vásárolsz, kapsz ajándékba egy hajléktalant, akit minden állomáson és megállóhelyen átvehetsz. - Spórolnak a villannyal. Minden második héten jár csak a 76-os troli. De a BKV mégis az életünk része, és állhatunk pozitívan a dolgokhoz. Az egyik barátom a 7-es busszal közlekedik, de így fogalmaz: „Volvóval járok, sofőröm van, szórakozol?" Ezt a szemléletmódot javasolnám mindenkinek.

További jó kávézást! MÁV KONTRA BALLAGÓK Olyan országban élünk, ahol van sárga villamos, meg mákos guba, tüntetés, meg MÁV-sztrájk, és ballagás. Na, most eddig úgy volt, hogy a MÁV a ballagás napján tartaná a sztrájkot, a ballagók meg a sztrájk napján a ballagást. Kérjük a végzősöket, a vágány mellett vigyázzanak! Eleinte a vasút nem engedett. Kérem szépen, itt minden menetrend szerint zajlik, amit holmi ballagás nem húzhat keresztbe. Meg amúgy is sztrájkolni kell. Részükről a téma lezárva, tolják, esetleg vontassák el a ballagást! Micsoda nyugat-európai látásmód ez, kérem!? Azért, mert ők nem ballagtak, másnak ez még esemény a javából. Mondjuk ki: rendezvény! Továbbá egy MÁV-dolgozó nyilatkozta: „Tavaly is volt ballagás, és legjobb tudomásom szerint csak négyévente van. Rosszabb esetben nyolc. Ki mennyire magolós." Szegény diákok meg nem az osztályfőnököt karolják, hanem a szerelvényt, és halk gaudeamusszal konstatálják, hogy ebben az országban lettek ők most érettek. Szerintem addig jó, amíg fiatal az ember, amíg nincs telefon meg adó, meg munka és iwiw. Én úgy visszamennék az oviba! Csak egy hétre. Bár lehet, hogy hülyén mutatnék a 10 centiméteres padon, miközben húzom a mamuszom. Na de ne tereljük el a szót, kedves olvasó, engedd meg, hogy befejezzem. Egyszóval ez a Ballagók-MÁV-meccs elég érdekes. Még mindig jobb, hogy nem a diákok sztrájkolnak. Kitűznék a ballagás napjára. „Engem nem érdekel, tanárnő, én nem ballagok!" Továbbmegyek, isteni szerencse hogy nem az érettségi napján pihennek a járatok. Senki nem tudna leérettségizni, viszont mindenki mehetne a MÁV-hoz. Kedves utasaink! A második vágányon 4. A osztály közlekedik Tolcsva felé, a második vágánynál, kérjük, vigyázzanak. Milyen kiszúrás lett volna azzal, aki a sztrájk miatt nem ballaghat. - Hallod?! Te mikor végeztél? - Én?! Tavaly! Csak a MÁV miatt nem tudtam elballagni. Az is lehet, hogy a vasút szimplán iróniából tűzte ki ezt a jeles napot, mondván, aki tud a sorok között olvasni, az rájöhet, hogy aznap ő is ballag, és ballagjon mindenki oda, ahova akar, mert a vonatok, biza, nem járnak! - Csókolom! Két véndiák-jegyet kérek szépen, Nyíregyházáig! De nem kellett sok idő, mire belátták, pici késéssel, ami náluk ugye evidens, hogy nem tenne jót egy esetleges munkabeszüntetés, mert az sérti a ballagók jogait. Viszont a bolond ballagáshoz szívesen adnak kalauzruhát. Esetleg baktert! EGY KIÉGETT IZZÓ ÉS KÉT KIÉGETT RENDŐR (avagy félelem és reszketés Somogyaszalón) A minap Kaposváron léptem fel. Az ottani egyetem kezdeményezésére, fantasztikus hangulatban várt a közönség, 300-350 egyetemista. Egymás nyakán, hátán, farhátán. Több mint egyórás műsorral kínáltam meg az én kiss közönségemet. Még vacsorázni is meghívtak, majd elindultam haza, de bár ne tettem volna... Kikeveredve a városból, elindultam a nagy magyar sötétségbe, kisfalvakon át. Úti célom Budapest volt, az M7-es autópályán. A második megapolisz, amit érintettem, Somogyaszaló. A közlekedési normákat betartva 90-ről 49-re fékeztem, majd feltűnt mögöttem egy fehér személyautó villogó kék fénnyel. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy én hívtam-e mentőt. De miután megláttam, hogy rendőrök, rájöttem, nem. Egy szirénával dolgoztak, ők voltak az aszalói helyszínelők. Na, gyorsan félrehúzódom, gondolom, biztos sietnek. Erre ezek meg húzódnak utánam. Lehúzom az ablakot, behajol a rendőr, és annyit mond: - Fiatalember! Ugye tudja, miért állítottuk meg? Mire én: - Biztos úr, ez csúsztatás. NEM maga állított meg! MAGAMTÓL ÁLLTAM MEG! Kiderült, hogy a bal hátsó helyzetjelzőm kiégett. Miután kiszálltam és megláttam a másik kollégát, rájöttem, hogy ő is!

Rövid diskurzus következett: - Ki kellene cserélni az izzót, fiatalember! - Ó, persze, holnap ez lesz az első dolgom! - Nem. Itt és most! - UH! Kinek? Nekem? - Hát tán nekünk? (hö-hö) Na, bevégeztetett. A sötét éjszakában nekifutottam az izzócserének. Vagy három percig kerestem az egészségügyi csomagban az új izzót, majd a kesztyűtartóban leltem rá. (Amúgy valaki tart ott kesztyűt?) - Megvan! Ez az! - kiáltottam boldogan, de az egyik biztos hogy úr elkérte csekkolásra, hogy valóban jó izzót bányásztam-e ki. Addig nézegette, amíg elejtette... - Bocsásson meg, fiatalember! Van tartalék izzója a tartalék izzónak? Mondanom sem kell, nem volt. A két rendőr összedugta a fejét, mégiscsak ők törték el, és pár perc brainstorming után megszületett a döntés: a jobb oldalit vegyem ki, és tegyem át a bal oldaliba. Én meg megrendelésre cseréltem! Cseréltem, mint Murinho. Egy kérdés felmerült bennem: a villanyszerelőknél van kiégés? Vagy csak a tűzoltóknál? A rendőrök összenéztek, majd elengedtek, a végén még kaptam egy ejnye-bejnyét, de azt ők is. Tőlem! Visszaültem, betettem a kulcsot, húznám fel az ablakom, és nem megy, nem megy, nem megy!!! ANYÁD!!! MI A F*SZ VAN??!! MÚÚÚKOODJ!!!! De sajna nem múkodott. Gondolom, a böszme nagy égőcserélgetésben elszállt a biztosítékom! Totál lehúzott ablaknál, 1 fokban, fűtés a maximumon, így tettem meg 65 kilométert, mire elértem az autópályáig. Odáig nemhogy benzinkút, de élő ember sem volt sehol. Még az őzek is olyan hülyén néztek, láttam a szemükön, hogy nem tudnak elhelyezni a táplálékláncban. Mire elértem az első benzinkútig (23 kilométer), a hidegtől már félrebeszéltem és hallucináltam. Ultimate survival! Ott elmeséltem a kutasnak, what's happened, de őt nem hatotta meg, és segíteni sem akart, mert ez tuti, hogy biztosítékprobléma, és ő nem mer hozzányúlni, mert mi lesz, ha rosszat cserél ki. De én nem adtam fel. Soha nem adom fel! (Még a csekkeket se!) Vásároltam egy szigszalagot 220 forintért, összekukáztam kartonlapokat, és bestoppoltam a jobb első ablakom kívülről. Befoltoztam, mint nagyanyám! Így jutottam el a következő kútig (17 kilométer). Ott a kutas szinte semmit sem kérdezett, az addigra már összevissza tépett kartonablakból, a szigszalagból és a tekintetemből látta, hogy probléma van. Majd újabb csere következett, csak most a biztosítéké. Megmenekültem!!! Az ablak felhúzódott, ahogy addigra már én is. Azóta is boldogan gondolok vissza arra a két biztos hogy úrra, Somogyaszaló külsőn. Egy tanulság azért van a történetben! Soha ne húzzuk le az ablakot, ha megállít a rendőr, és nem elég, ha tartalék izzód van, legyen tartalék ablakod vagy benzinkutasod a kesztyűtartóban.

EGYSOROS TÖBBSZÖRÖS Frankó Néró volt az operabál díszvendége. Mondjuk ideje volt már elhívni, a Honfoglalás óta nem volt itthon. Ez a cédémásoló biznisz bejött a csávónak. Anyukám nyert egy utat Kubába, hazajött, kimentem érte a reptérre. Leszállt, rám nézett, és annyit kérdezett: - Na, milyen volt? Túsztárgyaló a piacon: Jó napot kívánok! Senkinek nem lesz bántódása, csak adja át a két kiló paradicsomot! Lassan adja át!!! Megkapja a pénzét! Nem kérek karalábét! Nyugodjon meg! Motorosoknak is lesz autópálya-matrica. Hova ragasztja szerencsétlen? Plexire? Kétszer lemegy Debrecenbe, és betelt az egész. Tíz év után váltották le a 4-es metró beruházás projektigazgatóját! Túl felszínes volt! Egyre több az erőszakos cselekedet. „Képzeld, minap kialakult egy tömegverekedés." „És mit csináltál?" „Hát mit, vazze, ütöttem, akit értem." Lábunkon a kisujjnak egyetlen hátránya van, hogy semmi előnye nincs. Nemrég Vas megyében megkérdeztem egy nénit, hány kilométerre van innen a legközelebbi benzinkút. „Tizennyolc kilométerre - jött a válasz -, de kocsival csak tizenöt!" Bicóval biztos többnek tűnik. Gyalog meg, lehet, hogy 30! Miért nem elég egy orrlyuk? Küknose! Az emó, akinek egyik szeme sír, a másik haj! Dundika ne énekeljen, Tóth Vera se vetkőzik. Egy haverommal ebédeltem, aki késett. Azt mondja, ne haragudj, csillagászatból vizsgáztam. Nappal? Megromolhat-e a savanyúság? A haverom annyira magányos volt valamelyik nap, hogy amikor becsöngetett hozzá a postás, ő azt kérdezte: „Bejössz?" Tudja valaki a Tudakozó számát? Állok a pirosnál, behajol a hajléktalan, hogy vegyek Fedél Nélkült. Ó, köszönöm, nem, én előfizető vagyok. Voltam Sárváron fellépni. Több mint 1700-an jöttek el, csak miattam. Annyira jólesett. Én ennyi embert utoljára Kínában láttam, pedig ott életemben nem jártam. Istennek igenis van humora, mert megteremtette a zsiráfot és Fásy Ádámot. Mi lenne a borítón, ha a Kaukázus zenekar összeállna Kefirrel egy album erejéig? Kaukázusi kefir. Kihagyni vétek! Élelmiszerboltban mondom az eladó néninek: Csókolom! Egy ezüst Marlborót kérnék. Rövidet? Na jó. Meg egy rövidet. Puskás Peti öccse Puskás öcsi? Voltam JAM-pubban, nem mertem táncolni, azt hittem, fizetni kell érte. Szerintem, mire az ember 50 éves lesz, addigra a happy és a birthday eltávolodik egymástól! TESCO GAZDASÁGOS PILLANGÓHATÁS Élj boldogan! Próbálj meg! Ne csak magadon segíts, másokon is. Megéri! Janó barátomnak van egy elmélete. Egyszerű és nagyszerű. Egy kis apróság, mellyel jobbá teheted a világot. Janó hisz benne, és mióta elmesélte nekem, már én is. A lényeg, hogy megkérdezed a Tesco 46-os kasszájánál az eladó nénit, hogy van ma. Erre ő annyira megörül, hogy vele is törődnek,

emberszámba veszik, hogy mikor hazaér, azonnal orális gyönyörökben részesíti villamosvezető férjét, aki ezért másnap nem zárja rád a négyeshatos ajtaját. Azt persze nem tudjuk, hogy ha szar napja volt a villamosvezetőnek, hogyan alakulnak másnap a dolgok a Tescóban. De ez nem is érdekes. Higgyünk benne, hogy az apróságokból áll össze a nagyság. A legkisebb is számít. MCFIGYELTEM Biztos, hogy mindenki fogyasztott már gyorséttermi szendvicseket, vagy menüt, vagy nagy menüt, ajándék kis krumplival. Mondjuk, érdekes, hogy kis krumpli sosincs ajándék nagy menüvel. Egy híres amerikai étterem, házias ízek, finom ételek, kedves munkatársak. Ők, akik részei a gépezetnek, akik a pult másik oldalán állnak, mindig segíteni akarnak. Állandó jelleggel. Megfigyeltem! Ajánl, javasol, adhat-e, próbáljam ki, most akciós, jéggel? A minap Győr utcáin sétáltam éjszaka, és egy segíthetek-fiú éppen zárta az éttermet és pakolta össze a székeket, amikor megpillantott. Nekem pedig lányos zavaromban egyetlen kérdésem merült csak fel: - Segíthetek? És legnagyobb McDöbbenésemre azt válaszolta: - Nem! Ha nekem lesz egy éttermem, az lesz a neve: Az élet étterme. De nem lesz gyors. Magyar lassú étterem lesz. De ők, a gyorsak, olyannyira segítőkészek, hogy a minap csak egy félliteres vizet vásároltam, mire a csaj azt kérdezte: becsomagolja-e? - Hát jobb, ha lepalackozod - feleltem. - Mekis zacsiban nem vinnék el fél liter vizet. Mire kiadod, kifolyik. McFigyeltem, hogy van persely kitéve a pultnál, ahova beteg gyerekeknek dobálhatod be a visszajáró húszasokat. Az más kérdés, hogy egyes gyerekek esetleg éppen ettől a kajától lesznek betegek. Csak hogy milyen országban élünk, láttam egy csávót előttem, aki kulccsal kapargált ki egy ötszázast a perselyből, és abból vett SAJTBURGERT. Szép. Magyarszka! Azt nem tudom, McFigyeltük-e, hogy amikor egyedül veszek bármit, mindig 213 szalvétát adnak. Amikor több embernek veszünk bármit, két szalvétát kapunk. Ez biztos valami marketingfogás. McFigyeltem ízre, hogy a fagyi a megfagyott shake, illetve a shake az elolvadt fagyi. Legalábbis nekem! Viszont sosem csalódom! A SAJTBURGER Miskolcon és Zalaegerszegen is ugyanolyan finom, nem érezni ízbeli különbséget. McFigyeltem. Sokkal finomabb a MEKCSIKEN, ha kocsi nélkül kéred ki a McDrive-ban, ja, amúgy ismerek egy jó mekit az Oktogonnál. Ha gondolod... McFigyeltem továbbá azt is, hogy az éttermekben kialakított szülinapi helyet ajándék bohóccal, manapság leginkább részeg egyetemisták használják. „Adhatom a nagyobb vodkát?" Amúgy McKerestek, hogy legyek a reklámarcuk, én meg mondtam, egy párszázas ajánlat... Ők meg mondták, hogy... viszlát! Lehet, hogy sok mindent figyelek meg, de csak így figyelhetem meg, hogy McFigyel-e valaki.

FIZETETT PUBLICISZTIKA Mindenütt ott vannak! Amikor a tévét nézed, amikor a neten böngészel, ha újságot olvasol, vagy a városban sétálsz. És aki azt hiszi, most megint a celebekre célzok, téved. De hogy mire is gondolok, azt megtudhatják a reklám után. Na, pontosan a reklámokra. Ők alakítják a tévéműsorokat, rájuk épül a kereskedelmi televíziózás, egy napi/hetilapot a reklámok mérete alapján tördelnek. Külön cégek, iparágak szakosodnak rá. Mindig, mindenki, mindenhol reklámoz. (Apropó, www.kissadam.hu KLIKK! CSEKK!!)

Minden valamirevaló vagy nem való főiskolán, reklám szakirányon tanulnak reklámszakembernek a fiatal gesztipéterek. Hogy nekünk, de inkább nekik, jó legyen. Reklám tanszék, reklámszigorlat, esetleg reklamáció. Reklámjog, reklámpszichológus, reklámfilmszínész. De a legfontosabb szerintem az önreklám. Tudd magad eladni, ha felvételizel, ha a sarkon állsz, vagy ha állásinterjúra mész, és vannak, akik ezt bizony nem tanulják! A hazug reklámokat viszont ki nem állhatom. Amiben biztos, hogy nem a vevő nyer, de úgy állítják be. Nyáron, a Balatonon láttam kiírva: DINNYE 100, MELONE 120 Gondolom, itt a tolmácsot kellett megfizetni. Feldolgozhatatlan. Tegnap hallottam a rádióban, hogy népszerűsítik a Megyeri (CsákNorisz) hidat. Biztosan szüksége van rá. Még új! Szerencsére a többi hídért, felüljáróért, járdaszigetért nem versenyeznek a reklámcégek. „Ha kétszer átmész az Erzsébet hídon, egy sávlezárást adunk ajándékba." „Kérd a Lánchíd menüt, ajándék kis dugóval!" Elképzelni sem tudom, meddig fajulhat ez az egész téboly. Meddig mernek majd elmenni? Mikor kap annyi pénzt a Pepsi, hogy azt mondja: Olvéjz kokakóla!, mikor lesz az Adidas-jelben pipa? Vagy mikor mondja ki Boros és Bochkor, hogy Danubius az én rádióm?! A burkolt reklámokról még nem is beszéltem. Majd nézed a „Barátok közt"-et, Zsolt és András veszekszik azon, hogy a T-Mobile vagy a Telenor a kedvezőbb. Aztán észleled a Rózsában a pultnál Azurák Csabát, aki épp kávét szürcsölget, és csak annyit mond: „Vili bácsi, vasárnap este Napló, nem itt, a TV2-n."

SZAVAZZ A KONCERTRE! Aki szereti a zenét, az tudja, milyen jó látni is, miközben hallod, ezért a koncert mint lehetőség a legalkalmasabb forma nézni a zenét. Például egy világsztár esetében! Ha elmegyünk egy ilyen koncertre, ami picivel több pénz, mintha megvennéd a cédéjét. De ha a cédét választod, szép pillanatokat tölthetsz a nappalidban, esetleg fürdőkádadban. Vegyük a jegyet és a bátorságot, és látogassunk el erre a koncertrendezvényre, ahol láthatjuk kedvencünket énekelni, táncolni, integetni, esetleg találkozhatunk vele, óriási élményben lehet részünk, tánc- és látványshow, konfetti és tömeg, sikoly és scream. De mielőtt azt hinnéd, hogy csak ilyen helyekre járok, megnyugtatlak, megjelentem én már Szappanos a kutyafasza-koncerten is, de erről talán nem itt emlékeznék meg.

Amiről viszont itt: Rolling Stones-koncerten voltam, igen, én ott voltam, és láttam őket, a vén sziklákat! Mert kemények, mint a kő, nyugdíjasan hatalmas bulit csapva egy színpadon, ami engem egy négyemeletes szállodára emlékeztetett. Keith Richards óriási. A kedvencem. Ő nagyfater létére is úgy nyomta végig az egészet, hogy be volt baszcsizva egy elefánthátnyit. De gondolom, hogy nem közvetlenül a koncert előtt szórakozott be, hanem az elmúlt negyven évben! Elénekelt egy számot egészen kellemesen, majd annyit szólt hozzánk, a magyar néphez: „Örülök, hogy látlak titeket, örülök, hogy látok akárkit is." Ezt persze angol nyelven, pedig azt hittem, egyszer már végre magyarra issza magát! Miután Mick Jagger a hatvanharmadik kilométerét kezdte meg a színpadon való szaladgálással, már én kezdtem szédülni. Erre megszólal a mellettem álló mama: - Te, nézd már, apus, hogy szaladgál ez a PólMekárti! Beflesselték! Tizenötezerért! Gratulálok! A nagy amerikai sztárok meg mindig késnek. Most itt volt Beyoncé, ő is késett, nem keveset. Mondom egy haveromnak, erre ő: - Szerinted mé?! Koncert előtt még gyorsan felugrott... Aki viszont még engem is megvárakoztatott, Snoop Dogg, a rapper, a botrányhős. Kilencre volt kiírva, kilenckor el is kezdték, hogy ahh jeee sznúp elindult ... aaaahh jeee mindjárt itt van... aaahh jee. Két óra múlva: - Ahhh jeeee, Snoop Dogg a házban, haver....!!! Köszi, tényleg. És színpadon???? Nem várható??!?!?! Addig csak mi voltunk a házban. De láttam egyeseken, hogy a rajongás kezd átfordulni gyűlöletbe. Mindezekért, vagy mindezek ellenére, arra kérem a kedves lakosságot, ha tud, látogasson koncertekre, mert megéri.

NYÍLT TITOKTÖRÉS - Most mi lesz? - kérdezte kétségbeesetten. - Ha tudod tartani a szád, akkor nem lesz gond! Senki nem tudhatja meg! Világos?! Arca elsápadt, egy verítékcsepp kúszott le lassan a homlokán! - Nem mondhatod el senkinek! Megértetted?! A döbbent csendet a háttérben elhúzó Volánbusz hangja töri meg egy pillanatra. - A titok nagy kincs. De ne engedd, hogy úrrá legyen rajtad, neked kell őt szabályoznod, és vedd figyelembe, hogy mások életével is játszol. - Nem tudom, hogy képes leszek-e rá! - válaszolta. A lehajtott feje felfelé mozdult, és riadtan a szemembe nézett. - Akkor viszont meg kell hogy...

Ha elmesélném a sztori végét, megszegném a titoktartást. Megígértem neki, hogy nem mondom el senkinek. Különben is, mivel lennétek többek, ha tudnátok? Nem is rátok tartozik. Túl sokat turkáltok mások magánéletében. Figyeled a szomszédod, de ő is figyel téged. Parasztszíájé. Mindent tudni akarsz, és azonnal! Ki, mikor, hányan, kivel, hol, miért? Úristen! Ledöbbensz! Ezt még te se gondoltad volna. De mégis. Apropó, a titokminiszterrel milyen lehet tárgyalni? „Sajnos semmit sem mondhatok." Van egy titkom! Elmondom, nem titkos. Publikus titok. Hatosztályos gimnáziumba jártam. Ez azt jelenti, hogy az áltisiben és gimiben töltött 12 évemet nem 8-4, hanem 6-6 arányban variáltam. Így éreztem fairnek! Ugyanannyit itt is, ott is. Ennek bizony előnye és hátránya is volt, otthagytam egy tök jó hatodik át, ballagásostul, tablóstul, mindenestül, hogy újra a legalsó polcon csücsüljek az iskolai hierarchia-szertárban. De előnye is volt ám. Gimnazista lettem, nem hetedikes, nem felsős - gimnazista! És onnantól kezdve teljesen másként látod a világot, mindent lehet, még azt is..., de, mondjuk, azt azért nem. Csodálatos hat év, mostani fejemmel körülbelül hat hétnek tűnt. Az érettségi napján, kinyalva, gyomorgörcscsel, úgy éreztem, érettségemhez elegendő tudással rendelkezem. Az ajtóban állva, a kilinccsel a kezében, egy normál diák agyában ilyenkor még gyorsan átpörög egy-két évszám, Babits meg Rákóczi. De nekem csak egy dolog motoszkált a fejemben, ha ez nem sikerül, nekem még nyolc osztályom sincsen. Ötös lett! Beértem! Van, akinek hármas! Na, az csak közepesen érett, hármasérett?! Ezért ültem 12 évig egy padban, ezért keltem éveken át 7-kor (na jó, harmadikban már fél nyolckor, negyedikben háromnegyed nyolckor), ezért puskáztam, súgtam, feleltem, írtam, kockáztattam, cipőt váltottam, körmöltem, magoltam, firkáltam, aludtam, feleltem. Hogy érett legyek?! Biztos! És ezek mind-mind kellettek hozzá, nem csak a szatmári béke (1711). Ha a Jóisten és az angol tanszék is úgy akarja, egyszer talán diplomás ember leszek. Nem mondom, hogy megállok, de rápihenek majd. Nem tudom, milyen annak, akinek csak érettségije van! Mit jelent annak a téó, úvé vagy a zéhá szó. Micsoda élményekkel szegényebbek ők. És akinek még az sincs? Az éretlenek? Például a szomszédod. Ebben az országban, ebben a 100 százalékos multi- és profitorientált országban, ő is csak egy ugyanolyan fogyasztó, mint te vagy. Ugyanannyit ér a szava, mint a tiéd, nem tud annyit, de az ő szemükben mégis annyi, mint te vagy ő vagy én. Nép! Ezt gondolom, de ne mondd el senkinek!

A KACSA HÍRÜGYNÖKSÉG JELENTI BODROGKISFALUD közelében három autó ütközött össze, de a kár jelentéktelen, mert nem egymással. Az egyik egy sövénnyel, a másik egy pöttyös labdával, a harmadik pedig egy gombóc vaníliafagyit sodort el. A biztosító természetesen nem fizet. a Sting zenekar. A formáció tegnap este jutott a végleges döntésre, a szemtanúk szerint Sting hangosan veszekedett, helyenként ordibált. De a biztonsági őrök időben beavatkoztak, és így sikerült elkerülni, hogy összeverekedjen magával. FELOSZLOTT

TÖBB MINT HARMINCHAT svéd koronát loptak el tegnap ismeretlen tettesek a svéd király házából! Őfelsége csalódott, már csak két koronája maradt, csak azzal variálhat, amíg nem kerülnek elő a családi ereklyék. BUGYI KÜLVÁROSÁBAN, Tangán rosszul lett egy idős hölgy, mert félrenyelte a kályhából kiáramló füstöt tegnap reggel. A kiérkező mentősök elmondták, az illető egész nap nem evett semmit, ráadásul keveset aludt, akkor is ülve. Kivizsgálásra Fokvárosba szállították. BOTRÁNY! Gálvölgyi Jánost megtámadta a Ferencvárosi Torna Club női labdarúgócsapata. Súlyosan bántalmazták a színészt, tizenegyeseket rúgtak neki, és többször lesre futtatták, a végén pedig kiállították. Gálvölgyi elmondta, az eset annyira megrázta, hogy azóta nem eszik brokkolit. FELAVATTÁK a világ legnagyobb köldökszöszét a hétvégén Kazahsztánban! A szösz három és fél méteres, és közel egy mázsa. A rekord hitelesítéséhez mind a 34 tulajdonosra szükség volt. A köldökszösztermelők elmondták, hét és fél év alatt hordták ki felváltva. egy brit férfi múlt éjjel Londonban! A munkahelyéről tartott hazafelé személygépjárművel, amikor megtörtént a baj. Először azt hitte, az autórádió romlott el, a hangfalra gyanakodott. Amikor hazaért, szomszédjai szóltak neki, hogy bömböl a zene, de ő ezt nem hallotta. Ezért feljelentették, a kiérkező rendőrök azt mondták, ilyet még nem hallottak. MEGSÜKETÜLT

a dikk hivatalosan is a parasztok wow-ja! A dikk rácsodálkozó szó a 17. században terjedt el a Kárpát-medencében. A szimpatizánsok mára elérték, hogy beépüljön a közbeszédbe. Az ombudsman elmondta, ő is szereti a szót, szívéhez közel áll ez az ügy. Elege van már az úú-ból, ááá-ból, váó-ból. Magyar szavakat a magyarnak! SZEPTEMBER ELSEJÉTŐL

A LOTTÓN EZEN A HÉTEN sem volt telitalálat, mert a sorsolás elmaradt. A 84 hete halmozódó nyereményt most már senki sem viheti el, mert a Szerencsejáték Rt.-nek tele lett a töke az egésszel.

A szóvivő, Fornyák Hajnalka elmondta, ha már idáig sem sikerült senkinek, ezek után sem fog, továbbá hajóvonták találkozása tilos. SPORT Magyarország-Brazília labdarúgó-mérkőzés: 5 : 1 Kiskőrös, 245 ezer néző, vezette: Lajkó Félix Gólok: Dzsudzsák (12., 13., 14., 15., 16., 17. [ög.]) Hosszabbítás nem volt, a bírót megverte egy nyugalmazott közös képviselő. A rendőrségen elmondta, hogy a Csalogány utca lakói nevében cselekedett. Tettét nem bánta meg. A brazil válogatott az éjszakát még Magyarországon töltötte, csak másnap reggel repültek vissza Miskolcra! IDŐJÁRÁS Holnap csapadék nem, de eső várható. Az északdélnyugatkeleti irányból érkező lehűlés felmelegedhet, a biztonság kedvéért legyen önöknél esernyő vagy kosárlabda. Elszórtan anticiklon. A frontérzékenyek ne nézzenek háborús filmet. Hidegfront, hidegtál érkezhet, öltözzenek melegen, egyenek eleget.

HATÁRTALAN ÜNNEPEK A karácsony egy olyan ünnep, amikor mindenki eszik vagy etet. Attól függ, a konyhapult melyik oldalán állunk. Ha szülők vagyunk, családanyák, kutya kötelességünk sütni-főzni, főzni-sütni összeesésig. Az én anyukám például, a mosogató és konyhapult elé leterített másfél méteres szőnyegen napi öt és fél kilométert szaladgál ilyenkor, átlagban. Húsleves, leveshús, ilyen hús, olyan hús, töltött káposzta. Valamint az örök klasszikus: „Szedjetek, vegyetek, egyetek, szedjetek, egyetek, vegyetek." Bármely étkezésre gondolok is vissza, az ünnepek alatt mindig olaszosan kezdtünk. Hol a só, zsivaj, keresztbe nyúlkálás, kompótnyitás, kenyérszelés, bónusztrekk tejföl. Az ebéd után egy órával a kanapén térek magamhoz, ott jövök vissza a töltöttkáposztakómából, erős jajgatással. Én sokáig azt hittem, a karácsony az ajándékozásról szól. De most jöttem rá, ez nem így van. Az ajándékozás a karácsonynak csak egy jelentéktelen részét teszi ki, a maradék két és háromnegyed nap pedig, nálunk legalábbis, az evésről szól. Sütemény, zserbó, krémes, édes, sós, sajtos, csak egy kis ropogtatnivaló és társai. Ezek a nap 24 órájában képesek felbukkanni a lakás bármely pontján. Mit hozott a Jézuska? Plusz 3 kilót!

Az ünnepek után a komplett Magyarország csak vonszolja magát az utcákon, mindenki éppen annyit evett, amennyit lehetett. Még jó, hogy erre nincs kormányrendelet. És amit megettünk karácsonykor, azt megisszuk szilveszterkor. Holott ugyanolyan este, mint a többi, ám mégse. Ez a legjobb mentség. Ez az év utolsó napja, inni kell hát, felebarátaim. De miért? Kiengedjük az egész évben összegyűlt fáradt gőzt? Lehet. Mindenki sátánista részeg, és ordibálva hányja ki a karácsonyi menüt. Üríteni jó, üríteni kell. Valamint az elmaradhatatlan újévi fogadalmak: „Soha többet nem eszem!" „Mindennap mozogni fogok... valamerre." „Fogadom, de fogadjunk, hogy nem tudom megfogadni." „Ebben az évben leérettségizem." És sok más ehhez hasonló hasznos próbatétel, amelyet csak azért tűzünk ki magunk elé, hogy a lelkiismeretünk megnyugodjon. Én megfogadom, hogy a következő évre nem fogadok meg semmit. Fogadjunk?

JÖVŐ HETI HOROSZKÓP EGÉSZ ÉVRE Lássuk, kinek mit jósolnak a csillagok, a bolygók, a holdudvar, a naprendszer, a Kisgöncöl, a Tejút! KOS: Ideje meglátogatnod a héten a pedikűrösöd, aki szépen rendbe rakja a szarvad. Ne feledd, hogy a tested addig szolgál téged, amíg mindent megadsz neki, amire szüksége van. Éjjel ne aludj állva, próbáld fekve. Híres Kos: Ákos BIKA: A héten próbálj meg visszailleszkedni a csordába, hidd el, a társaság segít feloldódni, mielőtt fejjel mennél a falnak. Mivel magánéleteddel vagy elfoglalva a napokban, a munkádra nem tudsz figyelni. A legjobb az lenne, ha szabadságot vennél ki. Előreláthatólag még nem vágnak le. Híres Bika: Red Bull IKREK: Igen, a héten is összetévesztenek titeket, egyszer szerda reggel a buszmegállóban, és péntek este a teniszpályán. El kell fogadnotok ezt. Meg kell tanulnotok ezzel együtt élni. Híres Ikrek: Danny DeVito, Arnold Schwarzenegger RÁK: lásd halak. Nem híres Rák: Kabai Gerzson OROSZLÁN: A héten megint felétek forgat az Animal Planet, tegyetek úgy, mintha ott se lennének. Váratlan vendég bukkanhat fel, orrszarvú, esetleg hiéna személyében. Híres Oroszlánok: Oroszlán Szonja, Oroszlánkirály SZŰZ: Vigyázz magadra a héten, el ne kapjon a Bika. Ha alkalmad nyílik rá, akkor szervezz programot a gyerekeiddel. Vidd el őket moziba, vagy kirándulni! Híres Szűz: Mária

MÉRLEG: Hétfőn, kedden komolyabb szállítmány érkezik, sok bonyodalom ígérkezik, a hét második

felében nagyrészt zöldségeket pakolnak rád. Dönts belátásod szerint! Lepd meg néha egy apró kis kedvességgel a rokonszenves munkatársakat! Híres Mérleg: fürdőszobai SKORPIÓ: A főnököd csipkelődik veled, mivel zavarja a farkad. Lehet, hogy kirúg, mert nem csíped a kollégákat! Mivel energikus vagy, hasznos, ha minél többet sportolsz. Ez a hangulatodnak és az alakodnak is jót tesz majd. Sokkal edzettebbé válhatsz! Híres Skorpiók: Scorpions, Ford Scorpio NYILAS: Kedden, szerdán, csütörtökön visegrádi várjátékok íjászbemutatóval, jelentkezz te is! Itt megtalálhatod önmagad. A bátrabbak lóhátról, hátrafelé is lőhetnek. De vigyázz, ne feszítsd túl a húrt, és nehogy átess a ló túlsó oldalára. Híres Nyilas: Robin Hood, Nyilas Misi

BAK: Láttál-e már bakot horoszkópot olvasni? Én se! Híres Bak: Johann Sebastian Bak VÍZÖNTŐ:

Előreláthatólag 3-5 forinttal drágul a víz a hét elején, ne pazarolj. A szerencsenapod szerda: ekkor próbálkozz tejjel. Ne feledd, hogy neked kell felmosnod azt, amit kipocsoltál. Tűzoltóparancsnoki kitüntetésben részesülsz pénteken délelőtt. Híres Vízöntő: Kiss Ádám HALAK: Kicsit tisztul a víz a folyóban, csak hétvége felé várható újabb olajhullám. A kukoricával

vigyázzatok, lehet, hogy horog. Bár nincs horgászszezon, fő az óvatosság. A hét második felében váratlan kiadás ígérkezik. Vegyetek nagy levegőt! Híres Halak: Némó, Cápa 1, Cápa 2

KISS ÁDÁM következő könyvéből (Részlet) ,,És erre ő azt mondta..." Annyi! Nem is az, hogy annyi. Ennyi!