Kísérlet a környezeti igazságosság kiterjesztett értelmezésére

Kísérlet a környezeti igazságosság kiterjesztett értelmezésére - a Védegylet szegedi csoportjának Csongrád megyei tapasztalatai tükrében

Kiadványunkban a Védegylet szegedi csoportjának környezeti igazságossági pilot projektjének tapasztalatairól számolunk be. A környezeti igazságosság egy meglehetôsen új fogalom Magyarországon, világviszonylatban is pusztán mintegy három évtizedes múltra tekint vissza. Ezért kiadványunk elsô részében röviden bemutatjuk, hogy mit is értünk e fogalom alatt. Kiadványunk második részében pedig csoportunk szegedi és Szeged környéki terepi munkájának, pilot projektjének eredményeit ismertetjük.

Támogatta Izland, Liechtenstein és Norvégia, az EGT Finanszírozási Mechanizmuson keresztül.

Tartalom

1. A környezeti igazságosságról 1.1. A környezeti igazságosság és a hagyományos környezetvédelem 1.2. A veszélyes hulladékok egyenlôtlen elosztásától a környezethasználatból eredô hasznok és költségek elosztásának széleskörû egyenlôtlenségeihez – a KIP kiszélesedése 1.3. A környezeti igazságosság hagyományos definíciója

1 1 2

2. Környezeti igazságosság Magyarországon – egy dél-alföldi pilot projekt tapasztalatai 2.1. A környezeti igazságosság kiterjesztett értelmezése hazai kontextusban 2.2. A fogalom kiterjesztésének illusztrálása: a „vízpiramis” 2.2.1. A Maslow-piramis 2.2.2. A vízzel kapcsolatos szolgáltatásokhoz való hozzáférés alakulása Szegeden az elmúlt öt évtizedben (1) – az alapvetô javak/jogok és a környezeti közszolgáltatások/kvázi alapvetô javak/jogok javulása, szerény, de széleskörû elérése 2.2.3. A vízzel kapcsolatos szolgáltatásokhoz való hozzáférés alakulása Szegeden az elmúlt öt évtizedben (2) a környezeti közszolgáltatások/kvázi alapvetô javak/jogok javulása beszûkülése, privilégiummá válása 2.2.4. A „vízpiramis”: a környezeti közszolgáltatások/kvázi alapvetô javak/jogok kielégítése széles tömegek részére versus kevesek luxusszükségletei 2.3. A(z elsôsorban vízzel) kapcsolatos környezeti igazságtalanságok Szegeden 2.3.1. A városi hajléktalan léthelyzet – mint az „elemi szükségletek” elemi hiánya 2.3.2. Ivóvízhelyzet a nagyvárosokban: Szeged 2.3.3. Szegedi vizes konfliktusok 2.3.4. Városi termálfürdôbôl Aquapolis-t (2008-2010) 2.3.5. Helyi természeti erôforrások és jövô nemzedékek 2.4. A(z elsôsorban) vízzel kapcsolatos környezeti igazságtalanságok a Torontáli sarokban 2.4.1. A folyóhoz való hozzáférés 2.4.2. Térvár – és a szomszédos szántók/legelôk 2.4.3. Az ivóvízminôség-javító program és a vizes lobbi erôfölénye 2.4.4. Élelmiszer-igazságosság: az ártéri gazdálkodás esélyei 2.4.5. Ötletek, javaslatok

4 5 5 7 7

3

8

9

10 10 11 13 16 18 20 20 22 23 25 27

3. Összegzés helyett

29

Felhasznált Irodalom

31

Írta: Málovics György és Szentistványi István

Grafika: Kiss Maja

A kiadvány elkészítésében közremûködött: Kotogán Róbert, Ledán Szilárd, Szabó András és Zsák Yvonne.

Kiadja: Védegylet Egyesület, 2010

A projekt során nyújtott segítségükért köszönettel tartozunk: Balogh Györgyinek, Bogdán Tamásnak, Dux Lászlónak, Gébert Juditnak, Kiss Anitának, Nové Miklósnak, Pál Mariannak, Takács Dánielnek, Varga Tímeának és Váradi Ádámnak.

1. A környezeti igazságosságról


Az egyes emberek, illetve közösségek sokféleképpen gondolkodnak a természeti környezetrôl. Van, aki felfigyel a globális környezetvédelmi problémákra, van aki csak a helyieket tartja fontosnak. Van, aki a természet szépségének megôrzését helyezi elôtérbe, mások az erôforrások „bölcs” felhasználását. Vannak, akik a környezet alatt az „érintetlen természetet”, mások a természeti erôforrásokat értik, és vannak olyanok, akik az épített és társadalmi környezetet is ide sorolják. Tanulmányunk elsô részében bemutatjuk, hogy a környezeti igazságosság, mint környezetvédelmi gondolkodásmód hogyan viszonyul más környezetvédelmi szemléletmódokhoz.

1.1. A környezeti igazságosság és a hagyományos környezetvédelem A környezetvédelmi gondolkodásmódok többféleképpen csoportosíthatók (Guha 2000, Martinez-Alier 2002, Taylor 2000). Az e témával foglalkozó szerzôk azonban egyetértenek abban, hogy mind az Új Környezeti Paradigma (ÚKP), mind pedig a Környezeti Igazságossági Paradigma (KIP) napjaink legelterjedtebb környezetvédelmi látásmódjai közé tartoznak. Az ÚKP napjaink talán uralkodó környezetvédelmi szemléletmódja. Ez a KIP-hoz viszonyítva egyfajta „hagyományos” környezetvédelmi megközelítésnek tekinthetô. Az ÚKP megjelenése az 1960-as évekre tehetô. Ekkor egy újfajta környezeti szemlélet alakul ki, amely a korábbiaknál sokkal szélesebb társadalmi bázist tudhat maga mögött. A környezetvédelemmel foglalkozó korábbi csoportok – a szabadidejüket a természetben töltô felsôosztálybeli polgárok, üzletemberek, technokratamûszaki elit – mellett mobilizálja a környezetvédelem ügyében a fiatalabb korosztályt, valamint számos középosztályhoz tartozó embert is. Ezen idôszakban kezd megkérdôjelezôdni a fejlett világban a „fejlôdés” hagyományos, technicista modellje. Ekkorra válik ugyanis tömegek számára nyilvánvalóvá, hogy a mezôgazdasági és ipari termelés fokozására tett erôfeszítések olyan „környezeti mellékhatásokkal” járnak, amelyek hosszú távon az élôvilág (és benne az emberiség) fennmaradását veszélyeztetik.

Az ekkor megjelenô környezetvédelmi gondolkodásmódra jellemzô, hogy a korábbi domináns világnézettôl eltérôen: •

a környezetre gyakorolt káros hatásuk miatt kritizálja a gazdasági, ipari fejlôdést, különösen az energia-intenzív nagyipart, bár a modernitást és a gazdasági növekedést teljes egészében nem utasítja el;

•

megkérdôjelezi a gazdasági növekedés végtelen folytathatóságát, keresi, hogy a növekedésnek hol vannak a határai (mi az a növekedés, ami még környezeti szempontból hatékonynak minôsíthetô, és mi az, ami már nem);

•

a környezetszennyezés csökkentése érdekében támogatja a szennyezés-megelôzést, valamint a szennyezések kockázatának csökkentését;

•

a globális túlnépesedés elkerülése érdekében támogatja a születésszabályozást,

•

a természetnek önálló belsô értéket tulajdonít; valamint

•

megkérdôjelezi a tudomány környezeti problémákat megoldó korlátlan hatalmát.

E gondolkodásmód tehát jövô-orientált, és felismeri, hogy az, amit korábban „gazdasági fejlôdésként” ünnepeltek – bár sok szempontból ténylegesen hozzájárult az emberiség szerencsésebb, gazdagabb része jólétének a növeléséhez – komoly környezeti kockázatokat rejt magában. Ráadásul e kockázatok alól a természet részeként az ember sem vonhatja ki magát, azaz a „gazdasági fejlôdés” végsô soron az ember jövôbeni földi létét veszélyezteti. Ehhez képest a kiadványunk fô témáját képezô környezeti igazságosság koncepciójának kialakulása jórészt az 1970-es évek során az Egyesült Államokban a „környezeti rasszizmus” ellen vívott küzdelmekhez köthetô. Az ÚKP jelentkezése után bô másfél évtizeddel, az 1970-es évek vége felé az USA közvéleményét már erôteljesen foglalkoztatta a veszélyes hulladékok kérdése. Ugyanakkor egészen eddig nem kapott közfigyelmet a veszélyes hulladékok termelésébôl származó hasznok és károk elosztása, illetve ezen eloszlás társadalmi-etnikai dimenziói sem. Erre egy 1982-ben bekövetkezett esemény, az Északkarolinai Warren megye egyik fekete közösségének hulladéklerakó-építés elleni tiltakozása (UCC 1987, UCC 2007)

1


irányította rá a figyelmet. A helyiek a lerakó építését „környezeti rasszizmusra” való hivatkozással támadták. Érveik szerint Warren megyére a lakosok szegénysége és bôrszíne miatt esett a választás (Egan 2002). A tiltakozások mértékét jelzi, hogy azok során több mint 500 aktivistát letartóztattak.1 Nagyjából innen számíthatjuk a Környezeti Igazságossági Mozgalom (KIM) kezdeti szakaszát, amikor is színes bôrû helyi közösségek, valamint polgárjogi és egyházi szervezetek léptek fel a gazdasági tevékenységek környezeti költségeinek igazságtalan, etnikai alapú elosztása ellen. A kisebbségekkel (is) kapcsolatos környezeti igazságossági konfliktusok felismerése arra késztette a zöldszervezeteket, hogy változtassanak szemléletmódjukon. Ennek hatására terjedt el a környezeti igazságosság, mint „környezetvédelmi” társadalmi paradigma. A korábban tárgyalt Új Környezeti Paradigma és a Környezeti Igazságossági Paradigma látásmódja közt meglehetôsen sok hasonlóságot találunk. Mindkettô megkérdôjelezi a fejlôdés hagyományos, nagyléptékû módját, a természet puszta eszközként való kezelésének létjogosultságát és a techno-optimista szemléletmódot.2 A gazdasági növekedés (mint elsôrangú társadalmi cél) helyett sokkal inkább az életminôség javítását helyezik a fókuszba. Emellett komolyan megkérdôjelezik a kapitalista gazdasági berendezkedést, és radikális átalakításának szükségességét hangsúlyozzák. Ugyanígy megkérdôjelezik a képviseleti demokrácia politikai rendszerének jelenlegi struktúráját, és hangsúlyt fektetnek a társadalmi részvételre. Mindkét paradigma foglalkozik a vállalat-közösség kapcsolatokkal, azokat kritikusan szemlélve. E hasonlóságok mellett azonban lényeges különbségeket is találunk a KIP és az ÚKP közt. A KIP például sokszor inkorporál vallási intézményeket, és nagyon komoly hangsúlyt fektet a nemzedéken belüli igazságosság kérdéseire, környezeti jogokra, autonómiára, kulturális sokféleségre és a dolgozók jogaira.3 Míg a népességnövekedés kapcsán egyes vélemények szerint az ÚKP akár bizonyos erôszakos megoldásokat is pártolhat, addig a KIP az ilyen típusú gondolkodást határozottan elutasítja, amellett, hogy a népesedési problémát, illetve az ennek demokratikus kezelésére irányuló programokat fontosnak tartja. Bár az ÚKP is tematizálja a vállalat-közösség kapcsolatokat, az ÚKP szellemében tevékenykedô szervezetek nem szakítják meg vállalati (például finanszírozási) kapcsolataikat, míg a környezeti igazságosság aktivistái megkérdôjelezik e kapcsolat „összeférhetôségét”.

megfelelô szintû érdekérvényesítési képességgel nem rendelkezô vidéki közösségek elmozdításával, és így életlehetôségeinek lerombolásával járhat (Guha 1989). A KIP ezért a környezet lehetô legszélesebb értelmezését használja, amely szerint a környezetbe beletartoznak mindazon helyek, ahol a termelô, építô és reproduktív emberi tevékenység végbemegy. Továbbá e gondolkodásmód az „ahol történik” dimenziót összekapcsolja a „ki csinálhatja” (azaz: ki használhatja a területet) és a „milyen feltételek mellett” kérdésekkel. Végül lényeges különbség figyelhetô meg a mozgalmakat támogatók (az adott paradigmák szerint gondolkodók) személyi összetételében. Míg a fôáramú környezeti mozgalom zömmel átlag feletti képzettséggel rendelkezô fehér férfiakból áll, a KIP esetében a kisebbségek, illetve a nôi aktivisták szerepe meghatározó: az USA-ban például állítólag a környezeti igazságossággal foglalkozó szervezetek tagságának 90%-át a nôk teszik ki. A KIP tehát nem a „hagyományos környezetvédelem” elutasítása/leváltása, hanem annak radikális továbbgondolása. Egyrészt épít az ÚKP alapvetô elveire, ugyanakkor szignifikánsan különbözik is attól a környezet és a társadalmi egyenlôtlenségek viszonyának megítélésében. Azaz az igazságtalanságokat nem pusztán jelen-jövô viszonylatban vizsgálja, hanem felismeri: a környezethasználat igazságtalanságai nem pusztán abban jelentkeznek, hogy a jelenben élôk utódaiknak egy lényegesen roszszabb környezeti állapottal jellemezhetô bolygót hagynak hátra, hanem abban is, hogy a környezethasználat elônyei és hátrányai a jelen generáció egyes csoportjai közt is meglehetôsen egyenlôtlenül oszlanak meg.

1.2. A veszélyes hulladékok egyenlôtlen elosztásától a környezethasználatból eredô hasznok és költségek elosztásának széleskörû egyenlôtlenségeihez – a KIP kiszélesedése A KIP kapcsán a 90-es években, de különösen az ezredforduló után azt tapasztaljuk, hogy a környezeti igazságossági ügyekkel foglalkozó szervezetek és mozgalom kezdeti fókusza folyamatosan, több irányba is bôvül: a környezeti igazságossággal foglalkozó szervezetek környezeti ügyek igen széles skáláján dolgoznak.

További fontos különbség a társadalmi paradigmák közt magának a környezet kifejezésnek az értelmezésében jelentkezik. A KIP nem a hagyományos környezetvédelmi értelemben használja e kifejezést. Ennek oka, hogy a természet e hagyományos felfogása sokszor elitista, a klasszikus természetvédelem rezervátumszemlélete, a természetes környezet emberi hatásoktól való megvédése a nemzeti parki határok közt, például a marginalizált,

A hagyományos ügyek mellett a mozgalom egyre inkább bevonódik az alábbi területekkel kapcsolatos környezeti igazságossági ügyekbe (UCC 2007):

1

3

•

élelmiszer-igazságosság,

•

közlekedés-igazságosság,

•

menekültek problémái,

2 2

www.ejrc.cau.edu/ejinthe21century.htm

Techno-optimista szemléletmód alatt értjük, amikor valaki azt gondolja, hogy a tudomány fejlôdése önmagában megoldást fog nyújtani a környezeti problémákra.

Az ÚKP munkajogok, munkahelyi biztonság és egészség iránti alacsonyabb mértékû érdeklôdése annak tudható be, hogy az ezeket alapvetôen hagyományos, szakszervezeti érdekkörbe tartozó „munkaügynek” tekinti.


•

atomenergiával kapcsolatos környezeti igazságossági ügyek,

•

környezeti igazságossági és fenntartható fejlôdési stratégiák lehetôségei,

•

klíma-igazságosság, globális klímaváltozás,

•

iskolai környezet és igazságosság,

•

szabad területekhez, parkokhoz, rekreációs területekhez való hozzáférés,

•

nemzetközi hulladékkereskedelem,

•

lakhatás, építésügy

•

víz és a környezeti igazságosság, illetve

•

természeti katasztrófák következményeinek környezeti igazságossági szempontú vizsgálata.

Látható tehát, hogy a kezdeti szûk térbeli és tematikus fókusz után (színes bôrû közösségek veszélyes hulladékokból és ipari környezetszennyezésbôl származó környezeti veszélyeknek való kitettsége az Egyesült Államokban) a mozgalom figyelme és tevékenysége sokat változik, tágul. Napjainkra már messze meghaladja a szennyezések igazságos elosztásának kérdéseit. Nem véletlen, hogy a környezeti igazságossági mozgalom tevékenységét és a környezeti igazságossági paradigmát egyes kutatók gyakorlatilag a fenntarthatóság egy újabb koncepciójaként kezelik.

1.3. A környezeti igazságosság hagyományos definíciója Kezdetben tehát környezeti igazságtalanságról olyan hátrányos helyzetû (etnikai és más kisebbségi) csoportok (illetve lakóközösségek) kapcsán beszéltek elsôsorban, melyek aránytalanul nagymértékben vannak kitéve a környezeti terhelésnek, illetve (és/vagy) aránytalanul kis mértékben részesednek a környezeti javakból. A környezeti igazságosság ebben az összefüggésben ezen igazságtalanságok kiküszöbölésére (korrigálására) tett társadalmi erôfeszítés. A környezet tágabban vett értelmében, illetve a koncepció fentebb részletezett kiterjesztésébôl fakadóan az idô folyamán a „környezeti veszélyek” nem pusztán az egyes szennyezéseknek való kitettséget, hanem ezen túlmenôen a „hagyományos” természeti erôforrásokhoz, illetve az olyan „kiterjesztett” környezeti javakhoz való hozzáférést is egyre inkább magukban foglalják, mint a megfelelô lakhatás, az iskolai környezet, stb. A környezeti rasszizmus pedig a környezeti igazságtalanság azon megnyilvánulási formája, amikor az igazságtalanságok bizonyos etnikai csoportok esetében jelentkeznek. A környezeti igazságosság klasszikusnak számító Bullard-i definíciója értelmében „minden embernek és közösségnek joga van a környezetvédelmi és közegészségügyi jogszabályok és szabályozás általi egyenlô védelemre” (Brulle-Pellow 2006, 32.o.). Ennél precízebben határozza meg a fogalmat a környezeti igazságosság talán leggyakrabban idézett definíciójának megalkotója, az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala (USEPA): A környezeti igazságosság a minden emberre vonatkozó méltányos bánásmódot és érdemi bevonást jelenti, a környezeti jogszabályok, szabályozások és politikák kidolgozásával, bevezetésével és kikényszerítésével – fajra, bôrszínre, nemzetiségre, kultúrára, képzettségre és jövedelmi helyzetre való tekintet nélkül. A méltányos bánásmód értelmében emberek egyetlen csoportja (beleértve a faji, etnikai, illetve szocio-ökonómiai csoportokat) sem részesedhet aránytalan mértékben az ipari, háztartási és kereskedelmi tevékenységek, vagy a szövetségi, állami, helyi és törzsi szintû környezeti programok és politikák végrehajtásából fakadó negatív környezeti következményekbôl. Az érdemi bevonás értelmében (1) a közösség potenciálisan érintett tagjainak megfelelô lehetôségük van arra, hogy részt vegyenek a tervezett, környezetüket és/vagy egészségüket befolyásoló tevékenységgel kapcsolatos döntésekben; (2) a köz hozzájárulása képes befolyásolni a szabályozó hatóság döntését; (3) az összes résztvevô szempontjait figyelembe veszik a döntéshozatali folyamatban; és (4) a döntéshozók kezdeményezik és segítik az érintettek bevonását.

3

2. Környezeti igazságosság Magyarországon

2. Környezeti igazságosság Magyarországon – egy dél-alföldi pilot projekt tapasztalatai

A környezeti igazságtalanságok magyarországi helyzetével foglalkozó tanulmányok közép-európai keretbe helyezve elemzik hazánk környezeti igazságossági szempontból legsérülékenyebbnek tekintett csoportjának, a cigányságnak (egészen pontosan a cigányság cigánysorokon élô részének) a helyzetét. E dokumentumok (Harper et al. 2009) megállapítják, hogy a vizsgált cigánytelepeken élô emberek és közösségek: •

fokozottan ki vannak téve környezeti veszélyeknek annak következtében, hogy közel élnek veszélyes hulladékkal szennyezett helyekhez, szemétégetôkhöz, gyárakhoz, felhagyott ipari üzemekhez és egyéb szennyezô-forrásokhoz;

•

sokszor nem részesülnek olyan környezeti javakban, mint az iható víz, hulladékkezelô létesítmények, higiénia és más természeti erôforrásokhoz való hozzáférés; illetve

•

élôhelyük „határon túli”4 területként való kezelésének áldozatai.

A Védegylet szegedi csoportjaként munkánk során igyekeztünk kiegészíteni e hazai hagyományt, azaz, hogy a környezeti igazságossággal foglalkozó projektek megállnak a cigánytelepek határainál. Mind a vizsgált populációk, mind a problémák kiterjesztését több okból is szükségesnek éreztük. Elôször is, a környezeti igazságossági problémák nem uniformak. Különbözô társadalmakban eltérô okokkal és megoldási lehetôségekkel találkozunk. Így az észak-amerikai környezeti rasszizmus problémamentes (reflektálatlan?) „adaptálása” azt eredményezheti, hogy a hazánkban megtapasztalható környezeti igazságtalanságoknak csak egy nagyon szûk körével foglalkozunk. Mindenképpen szükséges tehát „letapogatni”, illetve feltárni a hazai környezeti igazságtalanságok általános természetét, mely csakis a kutatás fókuszának kiterjesztésével érhetô el. Különösen, hogy – másodszor – hazánk (és a közép-kelet-európai régió országainak) helyzete környezeti igazságossági szempontból jó eséllyel különbözô mind a centrum (a gazdag országok), mind pedig a periféria (az ún. szegény országok) helyzetéhez képest. A hazai disztributív környezeti igazságtalanságok kapcsán ugyan nem állnak rendelkezésre mindenre kiterjedô tudományos elemzések, mégis feltételezhetjük, hogy Magyarország félperifériás helyzetébôl fakadóan egyrészt bizonyos kisebbségek esetében (például a cigánysorokon, cigánytelepeken élôk) megtalálhatók jó

4 4

A “határon túli” (beyond the pale) kifejezés olyan területeket jelöl, amelyekre nem vonatkoznak ugyanazon szabályok és normák, mint az azokat körülvevôkre. E helyeken a modern nemzetállam (sôt, a nemzetközi közösség) nem vállal kötelezettségeket, azokat „határon túlinak” tekinti).

eséllyel a klasszikus, kisebbséget érintô súlyos, alapvetô környezeti igazságtalanságok. Ugyanakkor potenciálisan hazánk lakosainak igen jelentôs része ki van téve más típusú, kevésbé súlyos és alapvetô, ugyanakkor életminôségüket mégiscsak nagyban meghatározó környezeti igazságtalanságoknak. Azaz, könnyen elképzelhetô (bár erre vonatkozó tudományos ismereteink korlátozottak), hogy hazánk környezeti igazságossági szempontból az USA-beli állapotok, illetve a fejlôdô országokra jellemzô állapotok „között” valahol foglal helyet – természetesen speciálisan a hazai viszonyokra jellemzô problémákkal. Utóbbiakra különösen jó példával szolgálhatnak a hazai (környezeti igazságossági aspektussal is rendelkezô) privatizációs folyamatok, a közterek beépítésétôl kezdve, a bevásárlóközpontok terjeszkedésén át, egészen a közfürdôk magánbefektetôi kézbe adásáig. Ezek, bár nem olyan szintû alapszükségleteket érintenek, mint a fejlôdô országok lakosságát vagy a hazai cigányság jelentôs részét érintô problémák, mégis, a hazai „nemprivilegizált” szélesebb rétegek olyan szolgáltatásokhoz való hozzáférését érintik negatívan (alapvetô rekreációs és egészségügyi szolgáltatások, egészséges helyi élelmiszerekhez való hozzáférés stb.), amelyek hazánkban sokáig „kvázi-közszolgáltatásokként” voltak jelen. Végül a vizsgált populációk és konfliktusok kiterjesztését indokolja az is, hogy a környezeti igazságtalanságok elszenvedôi nem feltétlenül csak egyes földrajzilag jól körülhatárolható csoportok. A mozgássérültek vagy hajléktalan emberek tipikusan olyanok, akiket jó eséllyel sújtanak komoly környezeti igazságtalanságok, ám nem határolhatók be a klasszikus, szûkebb értelemben vett etnikai szempontok mentén.

– egy dél-alföldi pilot projekt tapasztalatai

privilegizált) csoportok (és közösségek) környezeti javakhoz/ természeti erôforrásokhoz (illetve az ezzel kapcsolatos (köz)szolgáltatásokhoz) való hozzáférését is vizsgáltuk.

2.1. A környezeti igazságosság kiterjesztett értelmezése hazai kontextusban A fentiekbôl adódóan, pilot projektünk során a környezeti igaz-ságosság különféle lehetséges értelmezéseire egyaránt támaszkodtunk, amikor hazánkban is a fogalom (minél szélesebb) kiterjesztésére tettünk kísérletet. Ennek értelmében: •

•

Fontosnak tartottuk, hogy az elosztás-alapú (disztributív) igazságossági szempont mellett a társadalmi részvétel (az ún. procedurális megközelítés) is megjelenjen. Ennek értelmében nem pusztán a társadalmi döntések eredményei a fontosak, hanem maga a döntési folyamat is. Ezt úgy kell lefolytatni, hogy abban minden érintett részt vehessen és a döntést érdemben befolyásolhassa. Azaz, a társadalmi részvétel a gyakorlatban programok, politikák kidolgozásában való közvetlen részvételi lehetôséget jelent minél többféle társadalmi érdeket képviselô csoport (az érintettek) számára. Fontos, hogy a szereplôknek olyan korai fázisban legyen lehetôsége bekapcsolódni a közösségi döntési folyamatba, amikor még elképzelhetô a konszenzusos megoldás létrejötte, de legalábbis az álláspontok figyelembe vétele. Szintén fontosnak tartottuk, hogy a(z elemi) szükségletek igénye mellett az emberi jogi aspektus is hangsúlyosan megjelenjen (Sachs 2008). A szakirodalom ugyanis az igazságosság háromféle értelmezését különíti el. A procedurális igazságfelfogást (igazságosság, mint méltányosság), a relációs igazságfelfogást (igazságosság, mint egyenlô elosztás) és az abszolút (szubsztantív) igazságfelfogást (igazságosság, mint emberi méltóság). Utóbbi értelmében vannak olyan (arányosságtól független) minimumok (emberi jogok), amelyek mindenkit megilletnek. Az emberi jogi nézôpont értelmében a szegénység kezelése kapcsán a szükségletközpontú megközelítést a jogközpontú váltja fel, azaz immár nem szükségletek, hanem jogok birtokosainak kell tekintenünk a szegényeket. A szegénység e megközelítés szerint nem a pénz, hanem a hatalom hiányából fakad. A jogok pedig peres úton érvényesíthetôk, meg nem kérdôjelezhetôek, belôlük kötelességek, szükségletek, és jó esetben szolidáris tettek fakadnak. Így egy olyan korban, amikor a szegényeket sokszor könnyûszerrel feláldozzák a jövôben keletkezô hasznok oltárán, egy ilyen megközelítés határozottan telitalálatnak tûnik.. Így lehet ugyanis azt biztosítani, hogy egyesek létfenntartási szükségletei – immár a jelenben – elôbbre valóak legyenek mások luxusszükségleteinél.

•

Szintén elengedhetetlen, hogy ezzel együtt a nemzedéken belüli méltányosság szempontjait is valamiképpen összhangba tudjuk hozni a nemzedékek közötti igazságosság szempontjaival.

•

Ennek szellemében az érintettek körének egyfajta kiterjesztésére törekedtünk: a hátrányos helyzetû (és/ vagy marginalizált) csoportok (és közösségek) mellett más (nem-

•

A környezetszennyezésnek (környezeti terhelésnek) való aránytalan (és igazságtalan) kitettség mellett egyre inkább hangsúlyossá válik bizonyos környezeti javakhoz, természeti erôforrásokhoz és a hozzájuk kapcsolódó (köz)szolgáltatásokhoz való hozzáférés, illetve azok igazságos megoszlása. (A környezeti javakhoz/ természeti erôforrásokhoz való hozzáférés ebben az értelemben jelentheti például a vízhez való hozzáférés legkülönfélébb módjait, de az egészséges élelmiszerhez való hozzáférést is.)

•

A környezeti igazságosság koncepciójának kiterjesztése során kezdetben az otthon, illetve a lakóhely adottságait vizsgálták elsôsorban, amit késôbb a munkahely, iskola (stb.) követett. Újabban az egyéb (például a „szabadidôs”) tevékenységek színtereit is ide sorolhatjuk, ami azt jelenti, hogy az egészséges környezethez (természeti elemekhez, a tájhoz), a parkokhoz, játszóterekhez, sôt, esetleg a sportpályákhoz (uszodákhoz, strandokhoz, stb.) való jog is ide tartozhat.

•

A fentiekbôl fakadóan a fogalom további tematikus kiterjesztése is lehetséges: például az egészséges élelmiszerhez való hozzáférés, mint alapvetô emberi jog. Ez szorosan összefügg az élelmiszer-önrendelkezéssel is.

2.2. A fogalom kiterjesztésének illusztrálása: a „vízpiramis” A környezeti igazságosság hagyományos értelmezése a társadalmat a környezeti igazságtalanságok szempontjából ketté, egy marginanizált és egy privilegizált részre osztja. Mi e hagyományos, 2-osztatú dichotómiát egy 3-osztatú struktúrára cseréltük: a kettô közé bevezettük a „nem-privilegizált” kategóriát is. Ez a jelenlegi társadalom jelentôs hányadát (illetve rétegeit) magába foglalja Ennek oka, hogy hazánk (és a közép-kelet-európai régió országainak) helyzete környezeti igazságossági szempontból jó eséllyel különleges mind a centrum (gazdag országok), mind pedig a periféria (szegény országok) helyzetéhez képest. Míg ugyanis a centrum országaiban a környezeti igazságtalanságok jellemzôen egy-egy kisebbséget, addig a periféria országaiban az elithez nem tartozó hatalmas többséget érintik (Martinez-Alier 2002). Így a fejlett világban a többség az „elitnek”, a marginalizált csoportok pedig egyértelmûen kisebbségnek tekinthetôk, míg a fejlôdô országokban éppen ennek ellenkezôje az igaz (1. ábra). A hazai disztributív környezeti igazságtalanságok kapcsán ugyan nem állnak rendelkezésre mindenre kiterjedô tudományos elemzések, mégis feltételezhetjük, hogy Magyarország félperifériás helyzetébôl fakadóan egyrészt bizonyos kisebbségek esetében

5


(például a cigánysorokon, cigánytelepeken élôk) megtalálhatók jó eséllyel a klasszikus, kisebbséget érintô súlyos, alapvetô környezeti igazságtalanságok – ebben az értelemben hazánkban a környezeti igazságossági problémák kisebbségeket érintenek. Ugyanakkor potenciálisan hazánk lakosainak jelentôs része ki van téve más típusú, kevésbé súlyos és alapvetô, ugyanakkor életminôségüket mégiscsak nagyban meghatározó környezeti igazságtalansági problémáknak. Környezeti igazságossági szempontból a marginalizált és a privilegizált rétegek közt ott találjuk még a „nem-privilegizált” rétegek széles körét.

Elit

Elit

Elit

Nem privilegizált

Marginalizált

Marginalizált

Marginalizált

Centrum (fejlett) országok perspektívája

Periféria (szegény) országok perspektívája

Félperifériás helyzetben lévô (átmeneti) országok perspektívája

1. ábra A környezeti igazságosság szempontjából értékelt társadalmi rétegek 2-osztatú csoportosításának 3-osztatúra történô módosítása

Ezzel összefüggésben az alapvetô igények, illetve az alapvetô emberi jogok fogalmainak kiterjesztését is összhangba kell hozni a fenti koncepcióval. Ahogyan érzékeljük, hogy a privilegizált/marginalizált fogalompár között is jelentôs ûr tátong, ugyanez lehet az érzésünk az alapvetô igények/luxusigények (elemi szükségletek/luxusigények) esetében is. A kettô között ugyanis hazai kontextusban mindenképpen megjelennek azok a szükségletek, amelyek nem szükségesek ugyan a puszta fizikai túléléshez, de nagyban hozzájárulnak az egyén nem anyagi jólétéhez, életminôségéhez.5 Ezeknek bizonyos formáit a társadalom (közösség) a tagok számára viszonylagosan olcsón tudja egyszerû (nem luxus) formában szolgáltatni, míg a társadalom tagjai ezeket önmaguk számára a piacon (egy, a profit-logikára épülô társadalomban) nem feltétlenül tudják beszerezni. Olyan közjavakról, környezeti javakról van szó, amelyeket mintegy a környezet nyújt (vagy nyújtott mindig is) számunkra, de újabban mégis veszélybe kerülnek. Ilyenek például a parkok, a csend, a jó levegô. Nem alapvetô életfeltételek, de hazai kontextusban nem kellene, hogy luxust jelentsenek. Hiányuk egyértelmûen rontja az életminôséget, meglétük a teljesebb életet szolgálja. A továbbiakban a javak e csoportjára „környezeti (köz)szolgáltatásokként”, vagy „kvázialapvetô javakként/jogokként” hivatkozunk.

6 5

Ezzel összefüggésben lásd: Amartya Sen - A fejlôdés mint szabadság. Európa Kiadó, Bp., 2004.

Fontos hangsúlyozni, hogy sem az elemi szükségletek, és alapvetô emberi jogok, sem a környezeti (köz)szolgáltatások (kvázi- alapvetô javak/jogok),, sem pedig a luxusjavak nem statikusak, hanem dinamikusak, idôben változnak, illetve kontextusfüggôek is sok szempontból. Az idôbeli változásra jó példát szolgáltat az emberi jogok 20. század folyamán történô (globális) kiterjesztése. A kontextus-függôség értelmében pedig azt, hogy hol mi tekinthetô „alapvetô” szükségletnek, befolyásolják a helyi adottságok. (Olyan helyeken például, ahol a helyiek évszázadok óta sível közlekednek a helyi adottságok miatt, a síelés sokkal alapvetôbb igénynek tûnik, mint például Dubai-ban, egy sivatagi sípályán.) A jogokról, szükségletekrôl és igényekrôl való gondolkodás során tehát nem lehet teljesen eltekinteni a helyi természeti adottságoktól, mint ahogy az adott társadalmi berendezkedéstôl, illetve a helyi szokásjogtól sem.


Luxusigények

Luxusigények

Luxusigények Környezeti közszolgáltatások/ Kvázi alapvetô javak és jogok

Alapvetô javak/jogok



Centrum (fejlett) országok perspektívája

Periféria (szegény) országok perspektívája

Félperifériás helyzetben lévô (átmeneti) országok perspektívája

2. ábra A környezeti igazságosság szempontjából értékelt javak/jogok 2-osztatú csoportosításának 3-osztatúra történô módosítása

Mindezeket figyelembe véve az ún. „Maslow-piramis” átértelmezésével, a „vízpiramissal” érzékeltetjük, hogy a szükségletek és jogok rendszerében nem elégséges a statikus megközelítés, illetve a klasszikus dichotómiákban való gondolkodás. Ennél egy sokkal differenciáltabb, dinamikus szemléletmódra van szükség.

2.2.1. A Maslow-piramis A klasszikus Maslow-piramis az emberi szükségleteket osztályozza egy hierarchikus rendszerben.6 A 8-osztatú piramis-modellt hagyományosan két részre lehet bontani. A piramis 4 alsóbb szintje az úgynevezett „hiány alapú szükségletek”, amelyek kielégítése feszültségcsökkenéssel jár az emberek esetében. Ilyenek a fiziológiai és biztonsági szükségletek, a szeretet és valahová tartozás szükséglete, valamint az elismeréssel, önbecsüléssel kapcsolatos szükségletek. A piramis 4 magasabb, az elôzôkre épülô szintjét a „növekedés alapú szükségletek” képezik, amelyek kielégítésének célja az emberben rejlô lehetôségek kiaknázása. Ide tartoznak a kognitív és esztétikai szükségletek, az önmegvalósítás szükséglete, valamint a transzcendentális szükségletek. E kettôs osztat (hiány alapú szükségletek – növekedés alapú szükségletek) bizonyos értelemben megfeleltethetô annak, amit az alapvetô igények/luxusigények két szintje kapcsán az imént emlegettünk A Maslow-piramis egyfajta (ironikus és materiális) áthangszerelésével létrejön a „vízpiramis”, melynek során a fiziológiai szükségletek kielégítése után nem a „magasabb rendû” életfunkciók kielégítése következik felfelé haladva a létrán, hanem a vízzel kapcsolatos anyagi javaknak és szolgáltatásoknak egyre kifinomultabb élvezete, illetve birtoklása.7

E folyamatot a vízzel kapcsolatos igények szintjén egy szegedi példával illusztráljuk. Elôször azt a folyamatot érzékeltetjük, ahogyan bizonyos alapvetô szolgáltatások az utóbbi évtizedek folyamán egyre szélesebb körben elérhetôvé lettek mind szélesebb rétegek számára. Ezáltal ezen alapvetô szolgáltatások kielégítésének a módja egyre inkább hozzájárult a generációk közti igazságtalanságok fokozódásához a káros környezeti folyamatokhoz való egyre komolyabb mértékû hozzájárulás révén. Eközben (vagy inkább ezt követôen) más, korábban alapvetônek tekintett szolgáltatások kezdtek fokozatosan beszûkülni, fokozatosan elérhetetlenné válva sokak számára. Azt a kontrasztot is szeretnénk érzékeltetni, ami a rendszerváltás elôtti, illetve azt követô évtizedek között húzódik ilyen szempontból: a viszonylag szerény lehetôségekhez való széles körû hozzáférés, illetve a kevesek által elérhetô (bár elvileg sokkal szélesebb) repertoár között.

2.2.2. A vízzel kapcsolatos szolgáltatásokhoz való hozzáférés alakulása Szegeden az elmúlt öt évtizedben (1) – az alapvetô javak/jogok és a környezeti közszolgáltatások/kvázi alapvetô javak/jogok javulása, szerény, de széleskörû elérése (1) Szegeden a 60-as években nem mindenhol volt még bekötve az ivóvíz, de a környéken mindenhol található volt olyan kút, ahonnan ez gyakorlatilag korlátlan mennyiségben rendelkezésre állt. Vízdíj szinte nem volt, az olcsó és mindenki számára hozzáférhetô csapvíznek óriási volt a jelentôsége, hiszen ebben az idôben még tényleg ivóvízként (is) szolgált a legtöbb ember számára. Ezt jól érzékelteti, hogy a csapvíz alternatívájaként szolgáló egyéb innivalók (szóda, málnaszörp, stb.) is az otthoni csapvízbôl készültek.

7 6

http://hu.wikipedia.org/wiki/Maslow-piramis

7

Manapság egyébként ez nem is teljesen nyilvánvaló, hogy a kettô nem ugyanaz.


(2) A másik legelemibb vízhez köthetô szükséglet a tisztálkodásé. Még a belváros régebbi bérházaiban is elôfordult a 60-as évek folyamán, hogy a lakásokban nem volt fürdôszoba, illetve sok helyen WC sem. A WC nélküli lakásokban az udvaron vagy a bérház folyosójának a végén volt közös illemhely, a gyermekek pedig viszonylag sokáig éjjeliedényt használtak. Az ilyen lakásokban lavórban mosakodtak, illetve hetente egyszer eljártak a gôzfürdôbe, amelynek közfürdô-funkciója is volt. A fürdô rendkívül olcsó volt, azt gyakorlatilag mindenki igénybe vehette. Itt úszni, fürdeni, tusolni is lehetett, de gyógyvizes egészségügyi szolgáltatásokat is igénybe lehetett venni. (3) Nagyon érzékletes példa még a hûtôszekrények elterjedésének rövid története – különösen az azóta nyilvánvalóvá vált. klímaváltozással betöltött szerepük miatt. Az ’50-es években még teljesen általános az a jelenség, hogy egy lakásban semmiféle hûtési alkalmatosság nincsen, általában aznapra vásárolnak az emberek, a tejet felforralják – jobb esetben van valami hûvösebb hely a házban/ lakásban (spejz, padlás, kamra, verem, esetleg pince). Már régóta ismert szerkezet volt ugyanakkor a jégszekrény, amihez viszont gyakorlatilag naponta kellett jeget hozni a jéggyárból. (Ilyet fôleg azok használtak, akik közel laktak a jéggyárhoz, vagy meg tudták oldani a jégtömbök szállítását. A bérház udvarában lévô cukrászmûhelybe például rendszeresen hordták a jeget triciklivel, amelyre alighanem a fagylaltkészítés miatt is nagy szükség volt. Egyébként a jéghez is rendkívül olcsón lehetett hozzájutni.) Késôbb, a ’60-as évektôl már egyre inkább kezdtek elterjedni a hûtôszekrények például a Szaratov nevû szovjet márka, amely aztán nagyon sok háztartásban évtizedekig megtalálható volt. A ház körüli vízzel kapcsolatos szolgáltatások mellett, bár nem tekinthetô szigorú értelemben vett létszükségletnek, komoly hagyományokkal bírnak Szegeden egyes vízhez kapcsolódó rekreációs tevékenységek. (4) A Tisza és a hullámtér elsôsorban rekreációs lehetôségeket biztosít, a pihenés természetközeli lehetôségeit kínálja az itt élôknek. Az 50-es években erre a célra a „partfürdô” állt rendelkezésre, itt lehetett a part mentén úszni a Tiszában, illetve strandolni. Emellett fontos szerepet töltöttek be az úszóházak (a Béke és a Szabadság), a 60-as, 70-es évek legkedveltebb Tiszaparti helyei, amelyek igazi közösségi terek voltak, társasági összejövetelekkel. Ugyanakkor e helyeken úszni, napozni és fürdeni is lehetett, sôt csónakok és hajók is voltak (sportolásra, horgászásra, vízi kirándulásra). Az úszóházak között külön meg kell említeni a Szôke Tiszát, ami a 60-as évektôl évtizedeken át az egyik legkedveltebb zenés szórakozóhely volt a városban. A Tiszával kapcsolatos további rekreációs és egyéb lehetôséget biztosított, hogy a „Sárgán” például apró hétvégi üdülôk és horgásztanyák voltak, illetve vállalati üdülôk, amelyeket az ott dolgozók és rokonaik használhattak hétvégi vízparti kikapcsolódásra. A Boszorkány-szigetet többnyire a horgászok népesítették be,

akik kerékpárral érkeztek és a partról, vagy csónakkal a folyóból horgásztak. A Tisza gyálai holtága mentén kiskert-tulajdonosok gyümölcsösei voltak, ahová hétvégeken kibicikliztek kertészkedni.8 Ezek a példák a széles körû, az ún. „kisemberek” számára is természetes hozzáférést illusztrálják. (5) A nyári rekreációs tevékenységek után érdemes egy pillantást vetni a téli lehetôségekre is. Korábban az volt a hagyomány, hogy ez teljességgel az idôjárás (és a természeti elemek) függvénye volt: a befagyott tavak, folyó(k), esetleg felöntött iskolaudvarok biztosították a korcsolyázás, a hó pedig a szánkózás lehetôségét a szegedieknek. E lehetôségek egyformán adva voltak mindenki számára (vagy adott idôjárási viszonyok esetén: nem voltak adva senki számára sem), ezeket mindenki igénybe vehette, akár kellékek (korcsolya stb.) nélkül is.

2.2.3. A vízzel kapcsolatos szolgáltatásokhoz való hozzáférés alakulása Szegeden az elmúlt öt évtizedben (2) a környezeti közszolgáltatások/kvázi alapvetô javak/jogok javulása beszûkülése, privilégiummá válása Végigtekintve tehát az elmúlt 5-6 évtizeden, azt tapasztaljuk, hogy egy jó ideig a lehetôségek és a hozzáférés kiterjesztése volt megfigyelhetô. Az otthoni kondíciók egyre inkább javultak, az alapszükségletek kielégítése kényelmesebbé vált: rohamosan csökkent azon háztartások száma, ahol nem volt még mindig hûtôszekrény (vagy éppen mosógép, de legalábbis centrifuga), és egyre inkább természetes lett, hogy a legtöbb lakásban ki lett alakítva fürdôszoba és mellékhelyiség is. Ennek azonban komoly fenntarthatósági ára van, lévén e változások komoly környezetterhelés-növekedést eredményeznek. Ahhoz, hogy ezt belássuk, elég csak a megnövekedett vízfogyasztásra, vagy a hûtôszekrények energiafogyasztására gondolni. Azaz: e szükségletek kielégítése egy komoly generációk közti igazságtalansági probléma egyik fontos eleme azáltal, hogy e szükségleteink egyre kényelmesebb módon történô kielégítése fogyasztói életmódunk fenntarthatatlanságához vezet.9 E folyamattal párhuzamosan viszont eleinte még megmaradtak, illetve nem szûkültek azok a külsô (vizes) szolgáltatások, melyeket az emberek nagy többsége eddigre természetesnek is tekintett. Mindez ráadásul továbbra is elérhetô volt széles társadalmi rétegek számára is, kifejezetten olcsó áron. A rekreációs lehetôségek kapcsán pedig a rendszerváltást követô években/évtizedekben fokozatosan alakult ki az a ma már teljesen természetes jelenség, amelyet tanulmányunk következô részében mutatunk be, és amelynek következtében nagyon sok városlakó számára (köztük gyermekek és idôsek számára egyaránt) a Tisza-part már nem az a hely, ahol otthon érezhetnék magukat. Pláne nem az az uszoda és a wellness-fürdôk világa, ahová (a belépôjegyek árát figyelembe

8 8

A telkek a holtág széléig leértek, a jó öntéstalajon tulajdonképpen ártéri gyümölcstermesztést folytattak sokan (például cseresznyefák voltak itt).

9 Természetesen e tekintetben – a generációk közti igazságtalanságokhoz való hozzájárulások területén – is komoly különbségeket találunk az egyes emberek, háztartások, társadalmi rétegek közt. Egyik interjúalanyunk például „nyugati színvonalon” él: kényelmes luxusautóval jár, telente rendszeresen a felfûtött teniszcentrumban

teniszezik, illetve rendszeresen jár síelni is Nyugat-Európába. Amikor a fenntarthatóság szóba került, akkor mégis azon a véleményen volt, hogy Magyarországon nincs még itt az ideje errôl beszélni. Elôször fejlôdjünk, zárkózzunk fel „a Nyugathoz” – és majd utána beszéljünk fenntartható fejlôdésrôl…)


véve) nagyon sokan évente maximum egyszer engedhetik (engedhetnék) meg maguknak, hogy ellátogassanak.10 És sajnálatos módon ez egyre inkább igaz a Tisza-parti létesítményekre is: a többnyire fogyasztáshoz kötött szórakozási lehetôségek rengeteg embert kiszorítanak ezekrôl a helyekrôl. (Ezért is értékelôdött fel az utóbbi idôkben a szabadstrandok szerepe, ahová például a környezô lakótelepekrôl is le tudnak járni az emberek, mindenféle fogyasztási kényszer nélkül.) A téli rekreációs lehetôségekkel kapcsolatban megjelent a mûjégpálya Szegeden is, melynek használata belépôhöz és komoly felszerelés beszerzéséhez kötött. Az utóbbi évtizedekben népszerûvé váltak a téli sportok, amely igényt a Dél-alföld és hazánk nyújtotta paraméterek nyilván sokak számára messze nem elégítetik ki. Így a legtöbben (illetve pontosabb, hogy ha úgy fogalmazunk: az a kisebbség, amely megteheti) a szomszédos országokba utaznak síelni – igen sokan évente többször is. A Tisza és a szegediek kapcsolatának változását egy konkrét példával zárjuk, amely ahhoz a jelenséghez kapcsolódik, hogy menet közben sokan „kinôtték” a Tiszát (és a Balatont vagy az egyéb hazai vizeket is). Egy olyan milliárdos szegedi cégvezetô példáján illusztráljuk ezt, aki egyébként éppen a Tiszából (és a vizes szolgáltatásokból) gazdagodott meg11. A cég idôközben már csôdöt jelentett, de az egyik tulajdonos két éve még büszkén ecsetelte kedvenc hobbiját, a tengeri hajózást.12

Így lehet ugyanis a környezeti igazságosság, mint látásmód annak eszköze, hogy hazánkban is minél többen felismerjék (Sachs 2008): „Az elônyök kisajátítása (internalizálása) és a hátrányok másokra hárítása (externalizálása) a társadalmakat nyertesekre és vesztesekre osztja. A hatalom egyenlôtlen eloszlása kifejezôdik abban, hogy a hatások gyakran nem véletlenszerûek, hanem bizonyos csoportoknál vagy földrajzi területeken csúcsosodnak ki. A hatalmi viszonyok egy olyan társadalmi mechanizmus alapjává válnak, amely az elônyöket felülre, a hátrányokat pedig alulra irányítja. Efféle költségáthárítás történhet idôben, térben vagy társadalmi síkon. Idôben a jelenbôl a jövôbe, térben a centrumokból a perifériákra, társadalmilag a felsôbb osztályoktól az alsóbb osztályok felé terelhetjük a költségeket.” Látszólag ezen utóbbi idézet is a 2-osztatú logikába illeszkedik (nyertesek vs. vesztesek), illetve a létfenntartási jogokat (mint alapjogokat) különbözteti meg a többi szükséglettôl/ szolgáltatástól.14 Ugyanakkor az erôforrások feletti küzdelem tipológiájából kiderül, hogy a létfenntartási jogoknak már eleve egy szélesebb értelmezését használja.15 Az állampolgári jogok (pontosabban a politikai alapjogok) kiterjesztése/ kiszélesítése a 20. század második felében felgyorsult. Érdekes, ahogyan Sachs kiélezi ezt a hidegháborúra: míg nyugaton a polgári és a politikai jogokra helyezték a hangsúlyt, addig keleten a gazdasági és szociális (valamint a kulturális) jogokra. Ha ezen a szemüvegen keresztül tekintünk az elmúlt évtizedekre, akkor új megvilágítást kap a rendszerváltásnak nevezett cezúra is, mint olyan.16

2.2.4. A „vízpiramis”: a környezeti közszolgáltatások/kvázi alapvetô javak/jogok kielégítése széles tömegek részére versus kevesek luxusszükségletei

Bizonyos jogokat egyszerûen más típusúakra cseréltünk fel, holott az emberi jogok „oszthatatlansága” és kölcsönös függése miatt inkább ezek kiterjesztése lett volna indokolt.

Az egyik oldalon tehát a helyi erôforrásokra alapuló kvázi alapvetô szükségletek széles körû kielégítése áll (a vízpiramis alja), a másik oldalon pedig luxusigények gyakran nem helyi természeti erôforrások segítségével történô kielégítése (a vízpiramis teteje). A privilegizált/marginalizált csoportok, illetve az elemi szükségletek/ luxusigények és – szolgáltatások már tárgyalt ellentétei láthatóan kiegészülnek a nem-privilegizált társadalmi rétegekkel, illetve a kiterjesztett (kontextus-függô) alapszükségletekkel.

A fentiekben az egyszerûség kedvéért fôleg a disztributív megközelítésbôl indultunk ki (akár a szükségletek, akár a jogok felôl közelítettünk is a kérdéshez). Könnyû azonban belátni, hogy amennyiben a környezeti igazságosság keretfeltételeit kiterjesztjük a procedurális igazságfelfogásra is, akkor még inkább mûködik ez a hierarchikus, piramis-szerû differenciálás. Az, hogy hazánkban az eliten kívüli csoportok/közösségek milyen mértékben ki vannak zárva például a környezetpolitikai (és egyéb társadalompolitikai) döntéshozatalból, viszonylagosan jól lekövethetô az ezzel kapcsolatos tanulmányok alapján (Bajmócy 2009, Józsa 2006, Rechnitzer 2007).

Álláspontunk szerint a környezeti igazságosság illetékességének mindenképpen ki kell terjedni a két alsó szint mindegyikére – különösen abban a „félperifériás” társadalmi szerkezetben, amelybe hazánk is (több kelet-közép-európai társával együtt) a rendszerváltás óta sorolható.13 10

Ide értendô az Anna-fürdô és az Aquapolis egyaránt, amely a fizetôképes kereslet (így a luxusigények és a wellness-szolgáltatások) irányába ment el, miközben leépítette, illetve fokozatosan leépíti közfunkcióit – így az iskolai vagy gyógyászati/ egészségügyi szolgáltatásokat, az ún. közgyógyellátást is.

11

Itt az azóta csôdbe vitt (csôdöt mondott) hajdani vízépítô cég másik milliárdos vezetôje, Baranyi Sándor nyilatkozik a cég profiljáról, számtalan vizes vonatkozásáról: www.partnerinfo.eu/text.aspx?id=SZEVIEPSZERKEZET

– Szereti a luxust? – Amit akartam, azt már megvettem. Van Szegeden egy 220 négyzetméteres házam, egy balatoni nyaralóm, néhány szép órám és egy nagy hajóm. – Mennyire nagy? – Nem kicsi. Ezen a nyáron ötezer kilométert mentem vele. Az Adriát már kinôttem, így távolabbi vizek felé veszem az irányt.” (www.borsonline.hu/news.php?op&hid=13791) 13

A félperifériás helyzetrôl Szalai Erszébet: www.freeweb.hu/eszmelet/61/bartha61.html

12

Ehhez kapcsolódnak az alábbi interjú-részletek a Szeviép egyik vezetôjével: A száz leggazdagabb magyar egyikének… hat éve szenvedélye a tengeri hajózás. /…/ – Az elsô saját hajóm egy egymotoros, 28 lábas, amerikai gyártmányú Bayliner volt. Ezzel a „fapados", egykabinos szépséggel egy nyarat húztam le a tengeren. Késôbb többször is cseréltem a vízi jármûveimet, mostanság egy komolyabb méretû, 35 tonnás jachttal hajózom. (www.delmagyar.hu/_print.php?&block=_article&cid=2070459)

14

Különösen itt: A létfenntartás szükségletei elôbbre valók a luxusszükségleteknél. Ez a formula rámutat arra, hogy minden – nemzeti vagy nemzetközi – intézménynek kötelessége elismernie a létfenntartási jogokat. (Wolfgang Sachs – Ökológia és emberi jogok, in: Kovász, 2008. 3-4. szám, 38. oldal.)

15

Lásd a tanulmány 1. számú táblázatát („Erôforrások és létfenntartási jogok”, 22. oldal).

16

Sachs, i.m., 34. o.

9


2.3. A(z elsôsorban) vízzel kapcsolatos környezeti igazságtalanságok Szegeden

2.3.1. A városi hajléktalan léthelyzet – mint az „elemi szükségletek” elemi hiánya A városi hajléktalan emberekkel („lakcím nélküliek”17) folytatott együttmûködés során egyik legfontosabb törekvésünk az volt, hogy egy olyan valós problématérképet tudjunk közösen összeállítani, ami a tényleges és legégetôbb szükségletekre és hiányokra hívja fel a figyelmet. Ez a problématérkép a maga teljességében még sajnos nem végleges, de már jól körvonalazódnak azok az irányok, amelyek mentén a javaslatokat és követeléseket majd meg lehet fogalmazni.18 1. Az emberi méltóság tiszteletben tartása és a szabadságjogok olyan alapvetô emberi jogok, amelyek minden embert megilletnek, függetlenül annak pillanatnyi (anyagi, egzisztenciális, stb.) helyzetétôl. Ezeket a jogokat súlyosan sértik azok a törekvések, amelyek embereket akarnak kizárni a közterületekrôl és a közintézmények használatából, nemkívánatosnak nyilvánítva bizonyos társadalmi csoportokat az közterületeken/közintézményekben. Ebbe a kategóriába tartozik az ún. „koldusrendelet”, amely a belvárosban még a passzív koldulást is szankcionálja. Az idei közterületekre vonatkozó javaslatok ennél is tovább mennek, mert a puszta fizikai jelenlétet is szankcionálnák bizonyos helyeken. (Természetesen ez eddig is így volt sok szempontból, mert közintézményekbôl, vendéglátóegységekbôl, stb. gyakran kitiltottak olyanokat, akikkel kapcsolatban bizonyos sztereotípiák a külsô megjelenés alapján feltételezhetôek voltak. 2. Esetünkben különös hangsúllyal bír (mert a vízzel kapcsolatos konfliktusokra koncentráltunk elsôsorban) az a jelenség, hogy városunkban jelenleg a vízzel kapcsolatos közösségi szolgáltatások rendkívül visszafejlôdtek, illetve azok jórészt a magánszférába húzódtak vissza. Az elérhetô vizes szolgáltatásokat nyújtó intézmények pedig a „fizetôképes kereslet” számára biztosítanak jó pénzért wellness- és luxusszolgáltatásokat. A tanulmány elején a rövid visszatekintésben láttuk, hogy korábban milyen közintézmények mûködtek azok számára, akiknek az akkori viszonyok között ezekre szüksége volt. Manapság viszont a szociális ellátó rendszer (pl. a hajléktalanellátó intézményrendszer) nem képes ezeknek a feladatoknak önmagában megfelelni, 17 Több hajléktalan ember kérte, hogy a „lakcím nélküli” kifejezést használjuk a „hajléktalan” negatív konnotációi miatt. 18

Tavaly nyáron a Picture the Homeless amerikai hajléktalanokból álló érdekvédô szervezet szegedi workshop-ja apropóján kezdtünk ebbe a projektbe a szegedi hajléktalanokkal és a szociális szakma egy részével közösen. www.picturethehomeless.org; www.picturethehomeless.org/blog http://avarosmindenkie.blog.hu

19

10

Külföldi (fôleg amerikai) filmekbôl jól ismert életkép, amikor nyilvános mosodákban mosatnak emberek, akik ilyen-olyan okból ezt otthon nem tudják megtenni. Európa több országában is széles körû kampányt indítottak, hogy ezeket az alapjogokat mindenki számára biztosítani lehessen nem csupán Európa-szerte, de világviszonylatban is - a millenniumi fejlesztési célokkal is összefüggésben.

20

„Jelenleg a magyar állam sajnos nem garantálja minden állampolgára számára a lakhatáshoz és a munkához való jogot. Az Alkotmány ugyanakkor elismeri a lehetô legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez (70/D. § (1)) valamint az emberi méltósághoz (54. § (1) ) való jogát mindenkinek. Magyarország ezen kívül részese a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának, amely

ehhez az önkormányzat hathatós segítségére lenne szükség. Ráadásul az ellátórendszer intézményein kívül is biztosítani kell a rászorulóknak, hogy a nap bármely szakában egészséges ivóvízhez, tisztálkodáshoz, illetve a higiéniai szükségletek elvégzéséhez az emberi méltóság sérelme nélkül hozzá tudjanak férni. (És ne kelljen ezen közben különféle retorzióktól, bántalmazástól és megaláztatástól, stb. tartaniuk). Mindezt valamiféle közösségi alapszolgáltatásokat fenntartó intézményes hálózattal lehetne biztosítani: ingyenes közkutak, közfürdô, illetve illemhelyek állnának a rászorulók rendelkezésére a város bizonyos pontjain, illetve olyan intézmény is, ahol a ruhák mosását/ mosatását meg lehet oldani a legrászorultabbak számára is elérhetô módon.19 Csak ezen alapjogok biztosítása esetén lehet elvárni mindenkitôl, hogy lehetôség szerint tartsa tiszteletben a köztisztasági törvényt, tereken/ parkokban lehetôleg ne végezze a szükségét, illetve, hogy például ne az Anna-kút peremén tisztálkodjon, ahová a városlakók egyébként gyógyvízért járnak kannákkal.20 3. A konkrét fizikai korlátozások (közterek igénybevétele, közintézményekhez való hozzáférés) és a vízzel kapcsolatos alapjogok teljesülésének hiányosságai mellett megpróbáltuk összegyûjteni azokat az egyéb problémákat, amelyek szintén környezeti igazságossági konfliktusnak (is) tekinthetôk. Itt elsôsorban az étkezésre (élelmiszerhez/közétkeztetéshez való hozzáféréshez) és ennek körülményeire, illetve a szálláshelyhez való hozzáférésre és ennek körülményeire (az elérhetôség korlátaira) gondolunk.21 A Védegylet szegedi csoportja 2004 óta vesz részt hajléktalan emberekkel kapcsolatos ügyekben Szegeden. (Kezdetben a katolikus egyetemi lelkészség által szervezett ún. „ keddi teajáratokba” kapcsolódtunk be, majd a Szegeden 2005 óta évente megrendezésre kerülô Szolidaritás Éjszakája szervezésébe.22 Többször felléptünk a 2005-ben bevezetett helyi koldusrendelet visszavonása érdekében, 2008 augusztusában pedig megszerveztük Szegeden is a „Picture the Homeless” nevû, New York-i hajléktalanok érdekképviseletével foglalkozó szervezet aktivistái által hajléktalanok és hajléktalanokkal foglalkozó civilek és szakmabeliek számára tartott képzést. Ez egy új típusú helyi érdekvédelmi (érdekképviseleti) együttmûködés alapja is lett, amely az érintettek aktív bevonására és az érdekérvényesítés eddigiektôl eltérô új formáira is épít.

garantálja a lakhatáshoz és az egészséghez való jogot. Ezeket súlyosan sérti ugyanakkor, ha valakinek (illetve valamely társadalmi csoportnak) nincs tényleges lehetôsége a tisztálkodásra, illetve mindennapi (higiéniai) szükségleteinek kulturált elvégzésére – anélkül, hogy közben különféle retorzióktól (fizikai bántalmazástól) vagy kitiltástól kellene tartania”. (Részlet az önkormányzathoz eljuttatott petíciónk szövegébôl.) 21

A nemzetközi ajánlások és nyilatkozatok egységesen abba az irányba mutatnak, hogy Európában jogos elvárás, sôt, követelés kell legyen, hogy a vízhez és tisztálkodáshoz való alapjog mellett az élelemhez, illetve valamilyen szálláshoz (az ún. lakhatáshoz) minden ember hozzáférhessen. Például az alábbi dokumentumok: www.cetim.ch/en/publications_cahiers.php?currentyear=&pid#water (Cetim – Critical Reports #6, 2009) www.coalition-eau.org/spip.php?article115 (Coalition Eau) www.sanitation-is-dignity.org/node/12 (Sanitation is Dignity) www.unhchr.ch/tbs/doc.nsf/0/a5458d1d1bbd713fc1256cc400389e94/$FILE/G034 0229.pdf (ENSZ, 2003) www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/fr/cfsp/113473.pdf (Európa Tanács, 2010)

22

http://szolidaritas.lelkes.hu


Mindezek a tapasztalatok, a hajléktalan léttel foglalkozó hazai (és nemzetközi) szakirodalom, valamint a Védegylet környezeti igazságossági munkacsoportjának hajléktalanszállókon, illetve az utcán lefolytatott csoportos problémafeltáró beszélgetései (ún. „fókuszcsoportos interjúk”) alapján egyértelmû, hogy a hajléktalan (lakcím nélküli) emberek csoportja a környezeti igazságtalanságoknak egyik leginkább kitett csoport hazánkban is. E kitettsége meglehetôsen sokrétû, még akkor is, ha a hajléktalan emberek csoportja igen heterogén, a hajléktalan létforma nagyon differenciált. Nyilvánvalóan más problémákkal szembesülnek azok, akik igénybe tudják venni az ellátórendszer szolgáltatásait, mint a teljesen az utcán élô hajléktalanok.23 Ugyanakkor van egy sor olyan közös probléma, ami gyakorlatilag minden lakcím nélkül élô lakótársunkat egyformán sújtja, illetve diszkriminatív módon zárja ki ôket olyan szolgáltatásokból, amelyeket alapvetôen jogsértônek (a szabadságjogokat és az emberi méltóságot egyaránt sértônek) találunk. Ezek közül emelnénk itt ki néhányat, melyekkel az interjúk során szembesültünk – a teljesség igénye nélkül.24 A hajléktalanszállást (és az ellátórendszert) viszonylag széles körben igénybe vevô emberek szinte egyöntetûen panaszkodtak arra, hogy személyes tárgyaikkal nem tudnak mit kezdeni, különösen akkor, amikor el kell hagyni a szállást, illetve a melegedôt. Az étkezésre, tisztálkodásra és éjszakai szállásra rendelkezésre álló helyszínek egyáltalán nem úgy vannak megszervezve, hogy megkönnyítsék számukra a mindennapokat. A társas létformának, a kutyatartásnak egyáltalán nem kedveznek a jelenlegi körülmények. Minden hajléktalan (utcán és szálláson élô egyaránt) nehezményezte, hogy nem veszik ôket emberszámba a köztereken és a nyilvános helyeken. (Gyakoriak a fizikai bántalmazások és a megaláztatások, a biztonsági ôröktôl a rendôrökön és a közterület-felügyelôkön keresztül a mentôsökig sokan jelentenek potenciális veszélyt rájuk.) Nagyon nehéz komolyabb orvosi ellátáshoz jutni, még rendkívül indokolt esetben is. A kilakoltatások miatt egyre több ember érintett, a „lakcím nélküliség” állapotát rengetegen kihasználják: munkát szinte lehetetlen kapni, ha mégis, legtöbbször feketén - és nagyon gyakran nem fizetik ki a mégoly szerényt bért sem. A szegedi bérlakás-hálózat gyakorlatilag megszûnt, albérletet fenntartani pedig szinte lehetetlen a magas költségek (lakbér, rezsi) miatt. Az itt felsoroltak egy jelentôs része (értelmezésünk szerint) környezeti igazságossági probléma is.

23

A környezeti igazságtalanságokon kívül tapasztalataink szerint a hajléktalan emberek számtalan egyéb hátránnyal is sújtottak, amelyek közül kiemelkedik a (biztosan kifizetett) munkalehetôségek hiánya, de ide tartoznak olyan „kisebb” dolgok is, hogy lakcím nélkül nem juthatnak bankszámlához, mobiltelefon-feltöltôkártyához, vagy nem adhatnak vért és nem választhatják meg szabadon háziorvosukat.

24 A teljes problémalistát (problématérképet) egy külön tanulmányban szeretnénk összegezni, a döntéshozók figyelmébe ajánlva, azok egy jelentôs részére konkrét (gyakorlati) megoldást is keresve az érintettek bevonásával. 25

Itt a rendszerváltás utáni (közép-kelet európai) helyzetrôl lesz szó, a privatizációs hullám hatásáról a vízszolgáltatás áraira (az ún. „víz-szegénységrôl” – ehhez kapcsolódik az ivóvízminôség-javító program is. 26

www.ivovizunk.hu/index.php http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/11/del-alfoldi-ivovizminoseg-javito-programhusz-tarsulas-alakul.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/07/nem-lesz-dramai-vizdijemelkedesszegeden.html (céges kommunikáció)

2.3.2. Ivóvízhelyzet a nagyvárosokban: Szeged25 A Dél-alföldi régiót intenzíven érintô ivóvízminôség-javító program anomáliáiról részletesebben a kistelepüléseket érintô vizes konfliktusok között számolunk be, itt csak azokat az elemeit érintjük, amelyeknek szegedi vonatkozásai is számottevôek. A hivatalos álláspont ezzel kapcsolatban jól nyomon követhetô a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség (DARFÜ) oldaláról, illetve a témakörben megjelent sajtócikkekbôl. Mi itt elsôsorban a felmerült problémák felidézésével szeretnénk ezt a képet árnyalni,26 ugyanakkor kapcsolódunk a felvezetô részhez is, ahol a csapvíz (ivóvíz) korlátlan és gyakorlatilag ingyenes korábbi hozzáférésébôl indultunk ki. Ebbôl az állapotból jutottunk el gyakorlatilag oda, hogy nem egész két évtized leforgása alatt hazánkban Budapesten, de más nagyvárosokban is világviszonylatban is a legdrágábbak közé tartozik a vízfogyasztás, széles körû vízszegénységet eredményezve – ráadásul nem is csupán a legrászorultabbak/ leghátrányosabb helyzetûek körében.27 A National Geographic idei vizes különszáma összehasonlítja a világ nagyvárosainak a köbméterenkénti vízköltségét és az eredmény igen elgondolkodtató.28 A feltüntetett európai nagyvárosok közül a Budapestre számított közel 3 USD (2,89) a második legmagasabb érték, csak Koppenhága (3,43) elôzi meg. Összehasonlításképpen: Madrid 0,62, Lisszabon 0,60, Róma 0,50, Amszterdam 0,93, Moszkva 0,33, Helsinki 1,22, Berlin 2,52. (A 2 USD feletti köbméterenkénti vízdíj világviszonylatban is igen ritka, a térképen feltüntetett városok közül Európán kívül ilyesmivel sehol sem találkozhatunk.) Nem kizárt, hogy a magyarországi nagyvárosok vízdíjainak alakulásában komoly szerepe van az itt tevékenykedô multinacionális nagyvállalatoknak is. (A Suez Budapesten és Pécsett van jelen a helyi vízszolgáltatásban, a Veolia pedig Szegeden – 49%-os részesedéssel.) A vizes multik (Suez, Veolia, stb.) a rendszerváltást követô idôkben játszott közép-kelet európai szerepét és annak társadalmi hatásait több nemzetközi összehasonlító tanulmány is vizsgálta az utóbbi idôkben, ezek közül a Public Citizen jelentései talán a legismertebbek.29 Ezek gyakran elemzik a kelet-európai privatizációs folyamatokat is, az önkormányzatok számára sokszor elônytelen szerzôdéseket, a visszavásárlási kísérleteket - így az ezredfordulós szegedi kísérletet, illetve a tavalyi pécsi történéseket is.30 http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/07/olvasoi-level-meg-egyszer-az-ivovizrol.html (kritikus szakvélemény) 27 http://euobserver.com/885/30097 (E. Lobina még a fejlett európai országok esetében is komoly problémának látja ezt – hát még a „rendszerváltó”, illetve fejlôdô országok esetében.) www.unrisd.org/80256B3C005BCCF9/(httpAuxPages)/1A4F7C607BA712CDC125 72B300408714/$file/WatOver.pdf 28

A folyóirat a Global Water Intelligence adataira hivatkozik és az egy köbméterre számított vízdíjat tünteti fel városonkét (15 köbméteres havi fogyasztást feltételezve). National Geographic, 2010. április. A kék bolygó kincse (különszám, magyar kiadás).

29

A Public Citizen mellett a CEO, a TNI és a PSIRU anyagait tanulmányoztuk elsôsorban.

30

Szeged 1999-ben a Vivendi-tôl, Pécs 2009-ben a Suez-től próbált megszabadulni – utóbbi, úgy tûnik, sikerrel.

11


Szegeden már az ezredforduló környékén kísérlet történt arra, hogy a francia vizes multitól a város visszaszerezze a vízszolgáltatás feletti jogot. Akkor ez nem járt sikerrel, bár egyesek szerint kedvezôbb feltételeket sikerült kiharcolni.31 Ehhez képest sokakban megütközést keltett, hogy a szocialista városvezetés 2006ban (miközben a helyi vízmû korábbi privatizációját rendszeresen felrótta az ellenzéknek, illetve a mielôbbi visszavétel szükségességérôl beszélt) zárt ülésen úgy döntött, hogy a francia céggel 2015-ig szóló szerzôdését 2024-ig (!) meghosszabbítja.32 (Jól jellemzi a helyi média szerepkörét , hogy a bizottsági zárt ülésen is jelen lévô és egy ilyen horderejû kérdésben a városvezetéssel közösen döntést hozó vízmû-vezetôkkel aznap mindössze egy semmitmondó PR-anyag készült.)33 Tavaly (2009) szeptemberben a pécsi közgyûlés viszont úgy döntött, hogy a Pécsi Vízmû Zrt.-bôl kivásárolja kisebbségi partnerét, a Suezt, mert az túl sok pénzt szipkázott ki a helyi vízmûbôl, s ez jelentôsen megdrágította a pécsieknek a vizet. A képviselôtestület megvonta a vízszolgáltatás jogát a franciákkal közösen birtokolt zrt.-tôl, s a munkával megbízta az önkormányzat tulajdonában lévô Tettye Zrt.-t. A Tettye ezt követôen elfoglalta a vízmû székházát, és azóta ez a cég biztosítja a vízszolgáltatást Pécsett.34 A tavalyi pécsi fejleményeknek azóta már komoly hazai szakirodalma van, de az indexes Bodoky Tamásnak az ezzel kapcsolatos írásait mindenképpen érdemes megemlíteni.35

Azt látjuk tehát, hogy városi szinten egyre inkább a hozzáférésrôl az elérhetôségre helyezôdött át a hangsúly – és ebbe a folyamatba illeszkedik az ivóvízminôség-javító program is.36 Azaz: miközben indokolt vagy kevésbé indokolt erôfeszítéseket teszünk a vízminôség javításának érdekében, mindez irreálisan nagy költségekkel, sôt pazarlással jár együtt, szinte teljesen figyelmen kívül hagyva a lakosság teherbíró képességét. A vízfogyasztás ésszerû korlátozása támogatandó célkitûzés, de nem elsôsorban a gyakran hátrányos helyzetû lakossági fogyasztók rovására, akik így aztán arra kényszerülnek, hogy ellenôrizetlen eredetû vízforrásokhoz (illegális vízkivételekhez) folyamodjanak. A helyzetet abszurditását jól érzékelteti az az egészen friss sajtóhír, ami arról tudósít, hogy a MAL Zrt. állítólag fél áron jutott a vízhez a dunántúli vízmûvektôl (DRV), miközben a kisfogyasztók tartozásait a cég kíméletlenül behajtotta37. Végezetül egy példával szeretnénk illusztrálni, hogy jelenleg Szegeden mennyibe kerül a vízdíj, illetve a vízzel kapcsolatos szolgáltatások– mindezt egy átlagos (68 m2-es) távfûtéses panellakásban élô, 4-fôs (kétgyermekes) család esetében.38 A vízzel kapcsolatos rezsiköltségek az alábbi tételekbôl állnak: 1. Szegedi Vízmû/ VEOLIA (49%) – víz és szennyvízelvezetés szolgáltatási számla (~7500) 2. Szegedi Hôszolgáltató/ Alfa-Nova (49%) – fûtés, melegvízdíj (~20.000)39 Míg a nyugati mintákban a vízdíj esetében a háztartások jövedelmeinek 3%-a szokott lenni az az alap, amely esetében már vízszegénységrôl beszélnek, és a legalsó jövedelmi kvintilisbe tartozó háztartások átlaga is 3% körül mozog, addig nálunk egy átlagos háztartás vízzel kapcsolatos költségei az 5%-ot is elérhetik, ami többszöröse az európai fôsodorban tapasztalható arányoknak.40 Például egy 4-fôs (2 gyermekes) családban, ahol nettó 218.000 Ft havi jövedelemmel számolunk (a két családi pótlékkal együtt), a vízzel kapcsolatos kiadások (hideg- és melegvíz, szennyvíz) jelenleg 10.500 Ft körül vannak, ami az összbevétel majdnem 5%-a (4,8%).41

31 Errôl több európai forrás is tudósít, mára klasszikus kelet-európai esettanulmány lett belôle: www.acme-eau.org/Nouveau-Rapport-de-PUBLIC-CITIZEN-surVEOLIA-en-Anglais_a214.html (az 1999-2001 közötti szegedi történésekrôl is szó van benne.) 32

A történtekrôl (igaz, meglehetôs késéssel) az országos és a helyi média is beszámolt: www.mno.hu/portal/739013, http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/10/botka-kulonos-szerzodeskotesei.html

33

www.delmagyar.hu/szeged_hirek/minoseg_mindenek_elott/138338

34 hwww.pecsinapilap.hu/?id=42632, A szegedi példától eltérôen itt a közgyûlési elôterjesztésben feketén-fehéren olvasható az indoklás is: http://eugyintezes.pecs.hu/download /index.php?id=155671 35

12

A tavalyi pécsi fejleményeknek azóta már komoly hazai szakirodalma is van, de az indexes Bodoky Tamásnak az ezzel kapcsolatos írásait mindenképpen érdemes megemlíteni: http://index.hu/velemeny/eheti/2009/10/26/nem_sirok_a_suezert http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/02/09/vizhaboru_magyarorszagon_i. http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/02/10/vizhaboru_magyarorszagon_ii. http://index.hu/gazdasag/magyar/2009/06/11/bujtatott_privatizaciotol_tart_a_magyar_vizikozmu_szovetseg

36

Ez az access és az affordability megkülönböztetése, amit jobb híján a hozzáférés/ elérhetôség fogalompárral adhatunk vissza: a hozzáférés a „rendelkezésre állást” jelenti, az elérhetôség pedig tulajdonképpen a „megfizethetôséget”.

37

Százmilliós csontvázhalmok dôltek és dôlnek a szekrénybôl a Dunántúli Regionális Vízmû Zrt.-t új vezérigazgatójára. Az átvilágítás szerint a MAL Zrt. féláron kapta a vizet. http://nol.hu/archivum/szoren-szalan_eltunt_masfelmillio_kobmeter_viz

38

Az alábbi Lobina-Hall tanulmányban is: www.psiru.org/reports/2008-09-EWPoorChoicesWater.pdf

39 A távhô ára a hazai nagyvárosokban teljesen követhetetlen a fogyasztók számára: a szegedi polgármester például 2006 ôszén a legolcsóbbnak nevezte hazai viszonylatban, egy 2010-es tanulmány szerint viszont az egyik legdrágább. 40

Ezeket Lobina idézett tanulmányából vettük, de az adatok teljesen egybevágnak Smets elôadásának adataival, amelyeket tavaly a Védegylet nemzetközi vizes konferenciáján bemutatott. Míg az ún. fejlett (iparosodott) országokban a fenti arányok jellemzôek (Franciaországban például a jövedelem szempontjából az alsó 5% is még 3% alatt marad, az átlagos háztartás pedig alig valamivel 1% fölött), addig a fejlôdô és „átalakuló” országokban ez lényegesen magasabb: az átlagos háztartások 2.5 %-ot, a szegény családok pedig akár ennek a háromszorosát (7.5 %-t) költenek a vízzel kapcsolatos szolgáltatásokra. Ha a fenti szegedi példából indulunk ki (ahol az 5% körüli vízköltség egy nem is kimondottan a legalacsonyabb jövedelmi viszonyok mellett is megképződik), akkor láthatjuk, hogy ezen a téren egyáltalán nem állunk valami jól. (A fenti példa egy olyan távfûtéses panellakásból származik, ahol a vízórák már régóta fel vannak szerelve, így elvileg az átalánydíjjal járó túlfizetés már ki van küszöbölve.) (Henri Smets, Water Academy, France – Access to drinking water at an affordable price in transition and developing countries – kézirat; a tavaly ôsszel Budapesten megtartott, Védegylet által szervezett vizes konferencia egyik elôadása.)

41 Távhôszolgáltatás esetén a víz- és a fûtésszámla összesen 22.123, ami az összbevétel 10%-a körül van. Ha ehhez hozzávesszük még a villanyszámlát (kb. 10.000 Ft), akkor a 32.000 Ft körüli (feletti) rezsiköltség az összbevétel közel 15%a (14,7%). És ezek az adatok még tartalmazzák a gázár-támogatást is, ami a távhôés a melegvíz-díjban jelenik meg és a havi 9000 Ft-ot is elérheti. Ennek megszûnése (vagy csökkentése) esetén az összegek értelemszerûen ennyivel nônek.


2.3.3. Szegedi vizes konfliktusok Az elôzô fejezetben láttuk, hogy a látszat ellenére igenis léteznek vízzel kapcsolatos társadalmi konfliktusok és hozzáférési problémák, már a legelemibb szinten is. A klasszikus környezeti igazságossági tematika alapján a városokban fellelhetô szegregált területek gyakran a legelemibb szinten produkálják az egészséges/tiszta (ivó)vízhez való hozzáférés hiányát. Emellett reális lehetôség a „vízszegénység” is (az egészséges ivóvíz elérhetô ugyan, de bizonyos csoportok számára anyagilag nem hozzáférhetô), aminek egyenes következménye az egészségtelen (és gyakran illegálisan hozzáférhetô) víz kényszerû választása.43

A hazai nagyvárosokban is érdemes lenne frissíteni a vízszegénységgel/ energiaszegénységgel kapcsolatos kalkulusokat, amelybôl könnyûszerrel kiderülne, hogy Európa korántsem olyan egységes, hogy reflektálatlanul átvehetnénk az “észak-dél” dichotómiát – akár csak metaforikus értelemben is. A kalkulusok alkalmazásának kezdeményezésére különösen alkalmasnak tûnik a 2010-es év (a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve, illetve a millenniumi fejlesztési célok kétharmadánál (2000-2015), hogy feltérképezzük, miként is állunk valójában ezen a téren.42 Az ivóvízhez való hozzáférés kapcsán tehát megállapíthatjuk, hogy egyfelôl a hazai nagyvárosokban sikerült leküzdeni azokat a hátrányokat, amelyek évtizedekkel ezelôtt még fennálltak. A legtöbb háztartásban (néhány marginalizált csoportot leszámítva) hozzáférhetô a megfelelô ivóvíz. Viszont a vízdíj árának folyamatos emelkedése, részben potenciálisan a profit-orientált multinacionális vállalatok szerepvállalása kapcsán már eddig is (és a tervezett ivóvízminôség-javító program kapcsán majd még inkább) olyan helyzetet teremt(ett), hogy a vízszegénység mértéke már most messze meghaladja az Európában megszokott arányokat. A vízzel kapcsolatos környezeti igazságosságról viszont csak akkor beszélhetünk, ha az egészséges ivóvízhez mindenki számára könnyen megfizethetô áron férhet hozzá. A fenti társadalmi igazságossági mutatókat tekintve egyértelmûen kiderül, hogy ilyen téren az ún. „átmeneti” országokra (mint például hazánk is) sokkal inkább a fejlôdô országok arányai jellemzôek: nem csupán az alsó decilisbe (kvintilisbe) tartozó rétegek számítanak „víz-szegénynek/ energiaszegénynek (az európai standard alapján), hanem jóval többen.Különösen megdöbbentô ez a tény, ha abból indulunk ki, hogy mekkora elônnyel rendelkeztünk (mondjuk a nyugati-európai országokhoz képest) ezen a téren még a rendszerváltás utáni években is.

Az észak-amerikai környezeti igazságossági megközelítés keletközép európai adaptációja eddig fôleg a roma közösségek (cigánytelepek) esetében vizsgálta ezt a jelenséget – több kimondottan színvonalas anyag is született ennek eredményeképpen (melyekre e kiadványban korábban már hivatkoztunk). Mi ezt megpróbáltuk kiterjeszteni azzal, hogy a nagyvárosokban élô hajléktalanokat vizsgáltuk ebbôl a szempontból. Kiderült ugyanis, hogy a lakcím nélkül élôk valamiért nem kerülnek képbe ilyenkor, holott például a vízhez való hozzáférés legelemibb formái is hiányoznak esetükben. (Természetesen itt nem csupán az ivóvízre gondolunk, hanem a tisztálkodásra és a higiéniai szükségletekre, mint alapvetô jogokra, illetve szükségletekre is. És még azt sem állíthatjuk, hogy ez csupán az utcán élô hajléktalanok számára probléma, hiszen az ellátórendszer igénybevételének idôbeli korlátai vannak, a napközben utcán töltendô idôszak nagy részében pedig komoly küzdelmet jelent a vízhez való hozzáférés. Különösen úgy, hogy – mint ahogyan azt fentebb részleteztük – a közfürdôk gyakorlatilag megszûntek, a nyilvános illemhelyek pedig gyakorlatilag minden esetben csak pénzért vehetôk igénybe, még az olyan közintézményekben is, mint a vasúti pályaudvar.)

Az egészséges környezethez való hozzáférés A környezeti igazságosság kiterjesztett értelmezése viszont a fentieknél többet is magába foglalhat. A víznél maradva, ez egy folyópartra települt város esetében jelentheti mindazon „(alap)szolgáltatások” összességét, amit a folyó az ott élôk számára nyújtani tud. (Ez az idôk folyamán állandóan változik, illetve területileg is nagyban különbözik: a megélhetést jelentô táplálékszerzéstôl a legkülönfélébb rekreációs lehetôségekig rendkívül széles a spektrum.) A folyótól elrugaszkodva pedig az adott régió természeti erôforrásaira (például termálvíz, gyógyvíz, stb.) bizonyos szolgáltatások épül(het)nek, amelyek már-már közszolgáltatásokként funkcionálnak. (Különösen akkor igaz ez, ha egy olyan jóléti rendszer részét képezik mindezek, amelyek megnyirbálása, illetve lebontása nagyon komoly társadalmi feszültségeket/ konfliktusokat generál.)

13 42

Szegedi viszonylatban kezdeményezünk (a Magyar Szegénységellenes Hálózat helyi szervezetével közösen) egy ilyen vizsgálatot, ami hazai és nemzetközi összefüggésben is árnyalja, illetve frissíti az ezzel kapcsolatos adatokat.

43

Ez a jelenség (illetve paradoxon) Európa nyugati részén is felmerült, amikor környezeti/ fenntarthatósági megfontolásokból kiindulva egyesek a minél magasabb vízdíj bevezetése mellett kezdtek érvelni. (Lobina, i.m.)


Szeged és a Tisza-part/ hullámtér Ha szisztematikusan szeretnénk áttekinteni a Tisza-part használatával kapcsolatos legújabb fejleményeket (tendenciákat és változásokat), illetve azok társadalmi hatásait, akkor minimum az alábbi hullámtér-igénybevételeket kellene részletesen sorra vennünk: a) strandok – szabad strandok – partfürdô b) úszóházak – kikötôk (jacht-kikötô) c) vendéglátóegységek, rendezvények (rendezvényterületek) d) vízi és sporttelepek e) üdülôtelepek (Sárga, Tömörkény) f) szabad partszakaszok és magánterületek aránya (privát „mûtárgyak” a Tiszán) g) lakóhajó a Tiszán (egy extrém példa) Erre természetesen itt nincs lehetôségünk, de néhány jellegzetes példa felidézésével a tendenciákat talán sikerül érzékeltetni. a) Az utóbbi idôben nagyon komoly változások álltak be a szegediek vízhez kapcsolódó – mindenekelôtt rekreációs – lehetôségeivel kapcsolatban. Ezek alapvetôen a tiszai strandolás lehetôségeinek a beszûküléséhez kapcsolódnak. Szeged közigazgatási határain belül az utóbbi évtizedek folyamán három jelentôsebb szabadstrand alakult ki a Tisza mentén: a „Sárga” Tápé közelében, a „Foka” a Felsô Tisza-parton és a „Lapos” Újszegeden. E fürdôhelyek egyrészt természet-közeli rekreációs lehetôségeket biztosítanak a szegedi lakosoknak a nyári idôszakban, ráadásul a kevésbé tehetôs (privilegizált) szegediek esetében különösen fontos, hiszen a Tisza hagyományosan az az „erôforrás”, amely a szélesebb társadalmi rétegek számára ingyenesen is hozzáférhetô. E három strand együttesen több 100 méteres partszakaszt garantált a szegediek számára a Tisza és a Tisza-part viszonylagosan kulturált, rekreációs (pihenési/ strandolási) célú használatára. E strandokat a szegedi önkormányzat az utóbbi években gyakorlatilag teljesen (és szisztematikusan) elhanyagolta, lehetetlen helyzetbe hozta. A szemeteskukák hiánya, vagy a Tiszában való fürdés utáni tusolási lehetôség megszüntetése ennek legkirívóbb jelei. Ennek ellenére e helyeket – különösen a Sárgát, de a Lapost és a Fokát is – melegebb idôszakokban máig sok szegedi használja.45 E több száz méter, a város különbözô pontjairól külön-külön könynyen elérhetô partszakasz helyett az önkormányzat jelenleg csupán egy 40 méteres partszakaszon biztosítja a tiszai strandolás lehetôségét a lakosoknak.46 A fenti folyamatokat sokan tendenciózusnak tekintik, az új fürdôkomplexum érdekeinek megjelenését látják mögöttük. Következményeit pedig (különösen társadalmi és környezeti igazságossági szempontból) rendkívül 45

14

Errôl a Védegylet a helyi sajtóban: http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/10/hozzafer-e-mindenki-a-vizhez-%E2%80%93-es-ha-igen-akkor-miert-nem A helyi napilap cikkei jól érzékeltetik a szabad strandokkal kapcsolatos „szándékot” www.delmagyar.hu/szeged_hirek/szegednel_tilos_a_tiszaban_furodni/101892 (2005) www.delmagyar.hu/szeged_hirek/az_eletuket_kockaztatjak_a_tilosban_furdozok/129633 (2006) www.delmagyar.hu/szeged_hirek/lehet_furodni_a_szabad_strandokon/2065983 (2008) www.delmagyar.hu/szeged_hirek/szabad_strandolas_szemet_es_gaz_kozott/2108529 (Különösen ez utóbbi írás rendkívül tanulságos ebbôl a szempontból.) 46 A partfürdôvel kapcsolatos (igen ellentmondásos) városvezetôi szándék valamelyest nyomon követhetô a napilap alábbi cikkei segítségével: www.delmagyar.hu/szeged_hirek/nyitva_a_szabad_strand_es_a_partfurdo/2171250 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/eluszott_a_szezon_a_partfurdon/2169662

negatívnak ítélik meg a szegediek szempontjából, hiszen a Tiszához kapcsolódó rekreációs lehetôségeik nagymértékben beszûkültek, ami különösen rosszul érinti a kevésbé privilegizált szegediek azon csoportjait, akik nem engedhetik meg maguknak a fizetôs strandok használatát sem, nemhogy az élményfürdô látogatását. b) Az úszóházak különösen fontos szerepet töltöttek be a rendszerváltás elôtti években/ évtizedekben. Ez alapvetôen a szegedi társasági élet meghatározó terepe (színtere) volt, méghozzá különösebb társadalmi polarizáció nélkül, diákok, egyetemisták és nyugdíjasok ugyanúgy megengedhették maguknak, hogy horgászbérletet váltsanak, mint az akkori társadalmi/ politikai elit tagjai. (A „békebeli” hatvanas/ hetvenes éveknek emblematikus jelképei voltak a Béke és a Szabadság úszóház – ahogy ez jónéhány korabeli képeslapon is megjelenik.) A rendszerváltást követôen egyre inkább kezdtek elszaporodni a magánhajók és a zártkörû úszóházak, ezzel párhuzamosan pedig pusztulásnak indult ez a fajta közösségi vízi élet, amit a nagy úszóházak jelentettek. A szélesebb közönség számára pedig megjelentek az elsôsorban a fogyasztásra épülô vendéglátó-ipari egységek.47 c) A rendezvényterületek kijelölése áll a jelenlegi városfejlesztési stratégia középpontjában, a Szeged: fesztiválváros szlogen mellé odatehetnénk ezt is: Szeged: rendezvényterület. A területek hasznosítása (így a hullámtéré is) elsôsorban azt jelenti, hogy az adott terület mennyi hasznot hoz/ hajt az üzemeltetô (és így valamilyen értelemben a város) számára. A még „parlagon heverô” területekért ádáz harc dúl: a partfürdô rendezvényterületté nyilvánítása elvileg már megtörtént, a Bertalan-híd szegedi lábánál található hullámtéri területre is hasonló sors vár a tervek szerint – illetve készülnek a tervek a többi terület (Boszorkány-sziget, Foka és a Tisza-palota elôtti ligetes partszakasz, Lapos, stb.) „hasznosítására” is. d) A vízi és sporttelepek esetében itt csak röviden idézzük fel, hogy ezek milyen fontos szerepet játszottak és játszanak még ma is (igaz egyre szerényebb mértékben) abban, hogy a fiatalok közel kerüljenek a folyóhoz és a természethez – egyúttal sportolási/ rekreációs lehetôséghez is jussanak elérhetô áron. (Az egyik általános iskola testnevelô tanára által szervezett/ mûködtetett nyári kenutáborok, illetve a kenuedzések nagyon sok olyan gyereknek nyújtanak nyári vízparti elfoglaltságot már hosszú évek óta, akiknek egyébként más lehetôségük a nyaralásra nem nagyon lenne.) www.delmagyar.hu/szeged_hirek/strand_marad_a_partfurdo_-_amig_birja_az_infrastruktura_/2167351 (Utóbbi link az lmp ezzel kapcsolatos sajtótájékoztatójára és aggályaira adott városvezetôi reakciót is tartalmazza.) 47

A szegedi úszóházak életérôl évente megjelenik a helyi napilapban egy-egy (többnyire semmitmondó) cikk: www.delmagyar.hu/szeged_hirek/keszulnek_a_szezonra_a_vizi_emberek/2007244 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/ejszaka_sem_all_meg_az_elet_a_szegedi_uszohazakon/2017316 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/ritmusra_ringatozo_uszohazak/2057004 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/feltoltodest_kinalo_uszohazak/2102384 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/szurke_uszohaz_ring_a_piros_helyen_a_tiszan/21 43933 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/zenes_vacsora_a_tiszan_ringatozva/2159226 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/apropenzert_evezhetunk_/2176688


e) Az üdülôtelepek közül a Tápé közvetlen közelében található “Sárga” az 50-es/60-as évek jellegzetes terméke, elsôsorban a kisemberek kikapcsolódását volt hivatott szolgálni szerény horgásztanyáival és vállalati üdülôivel. Nem véletlen, hogy az ambíciózusabb fejlesztési elképzelések ezen ingatlanok megszerzésének jogi lehetôségeit is latolgatják. f) Önmagában az is vizsgálatot érdemelne, hogy a Tisza szegedi szakaszán (azaz a kétszer 10 km-es szakaszon) milyen a „szabad területek” és a magánterületek/bérelt területek aránya, mely partszakaszokat lehet „minden további feltétel” nélkül (pl. fogyasztási kötelezettség, stb.) g) A végére egy extrém példát külön is megemlítünk, ami már átvezet a következô szerkezeti egységhez, a Tiszával kapcsolatos (folyamatban lévô) tervekhez. A „Tisza – Szeged fôutcája”- projekt tervében pozitív példaként szerepel az úszóházak egyfajta újraértelmezése, amikor az úszóház fogalma már nem csupán ezt az imént bemutatott közösségi helyet jelenti, hanem olyan magánhajókat is, amelyek a folyón akár lakóhelyül is szolgálhatnak: „Az úszó házak fogalomköre a nemzetközi gyakorlatban eltér a Szegeden megszokottól. Külföldön ugyanis önálló, lakóingatlanra gondolnak, amely nem a lakóhajóból fejlôdött ki, hanem a szárazföldi ingatlanok vízre tételén alapul. Németországban, Berlin mellett hoznak létre ilyen típusú "lakóparkot". Az építészeti látványtervek között több elképzelés is szerepel.(„ Floating home”) A romantikus, természet közeli életforma megtestesülését látják benne. Nagyvárosok vízfelületén élni, saját hajóval járni kiváltság, az árat is ehhez szabják. 140m2-es úszóház 440.000 euróba kerül. Az elsô fecske a Bertalan-híd lábánál már Szegeden is megjelent. A saját építésû úszómû engedélyeztetése okozott némi nehézséget, de a tulajdonos reméli, hogy a fáradozását a vízparti életmód öröme bôségesen kárpótolni fogja”.48 Az idézett példában szereplô lakóhajó tulajdonosa azóta sok borsot tört még az egyébként ilyen kérdésekben igen engedékeny vízügyesek orra alá is: a szomszédos Kati-úszóház megszerzésével és a lakóhajóval egy egész kis birodalmat alakított itt ki a hullámtéren, körülkerítve, kutyával védve.

48

A részlet a projekt (A Tisza – a város fôutcája-projekt) honlapjáról származik, de a helyi (sôt az országos sajtó) is foglalkozott a Bertalan-híd lábánál megvalósuló „kísérlettel”: www.szabadfold.hu/nyomtatobarat?20117 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/az_orszagban_egyedulallo_lakohajo_ring_a_tiszan /2038575 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/horthy_setany_-_ki_lehet_a_keresztapa/2120026 http://szegedma.hu/cimke/otott-ferenc http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/08/erdei-setany-a-horthytol-bertalanig http://szegedma.hu/hir/szeged/2008/10/tortenelmi-uszohaz-%e2%80%93trianon-a-katin http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/10/horthy-setanyavatas-kiemelt-rendorifigyelem, www.dunatv.hu/eletmod/uszohaztisza.html

A „Tisza – Szeged fôutcája”-projekt és a hullámtér tervezett rekonstrukciójának lényegi elemei (szemlélete, felfogása, társadalmi hatásai) A projekt a helyi sajtóban 2006-2007-ben jelent meg elôször49, az elsô részletesebb anyag pedig ezzel kapcsolatban az Oskolás kft. által készített 2006-os hatástanulmány volt, amely felvázolja a nagyszabású terveket, a szegedi 10 km-es partszakasz és hullámtér „rendbetételét”.50 A tervek megjelenésekor a kívülállók számára nem volt teljesen világos, hogy pontosan kik is állnak a tervezett projekt mögött. Aztán 2007-2008 táján kiderült, hogy itt tulajdonképpen egy vízügyes csapat áll a háttérben, akik arra a tetemes uniós támogatásra aspiráltak, amelyet végül a Leisztinger-féle szállodalánc szegedi tagja, a Forrás Hotel nyert el a ligetés termálfürdô wellness-központtá fejlesztésére. Így a projekt elôkészületeinek lendülete kicsit alábbhagyott, egészen a legutóbbi idôkig.51 A 2006-ban készült, az Oskolás Intézet Kft. által jegyzett megvalósíthatósági tanulmányból mindenesetre kiderül, hogy eredetileg egy 15 milliárdos fejlesztésben gondolkodtak, különféle DAOPés KEOP-források bevonásával. (Az uniós források általában a költségek 85%-át fedezték volna, a fennmaradó 15% pedig a sajáterô/önrész lett volna.) Egy 2006-os prezentáció meg is nevezi, hogy a projektgazda tulajdonképpen az illetékes vízügyi igazgatóság (az ATIKÖVIZIG), a témafelelôs pedig az akkori osztályvezetô (jelenlegi igazgató), sôt, a partnerintézményeket, szervezeteket is (Szeged Megyei Jogú Város, Kôrös-Maros Nemzeti Park, Oskolás Intézet, Dalerd Zrt.), projektfelelôként pedig az Oskolás Intézet vezetôjét, aki maga is a vízügyi igazgatóság alkalmazásában áll.Az interjúk során megtudtuk, hogy a terv 2003 körül fogalmazódott meg elôször „laikus, baráti körben”, hogy kezdeni kellene valamit a Tiszának a 10 km-es belterületi szakaszával. Ezt követôen megindult az intenzív lobbi-tevékenység, de (2007 körül) a Leisztinger-féle “nagyprojekt” keresztbe tett, mert a késôbb részletezendô fürdôfejlesztési terv „futott be”, a városvezetés inkább azt támogatta kiemelt uniós fejlesztésként (nagyberuházásként) a “fôutcás” projekt helyett. Megtudtuk továbbá, hogy az üdülô-tulajdonosokat mindenképpen érintik a változások, hiszen a tervek szerint olcsón megvásárolnának „blokkokban” telkeket, amelyeket aztán közösségi területekké lehetne alakítani. Igen ám, de miféle közösségi ter(ület)ekké? Az új szabályozás ugyanis hangsúlyosan számol a gazdasági vállalkozások mennyiségi növekedésével, a területátminôsítések is alapvetôen ezt célozzák. Tehát számítani lehet arra, 50

A vízügy szerepe rendkívül érdekes az egész folyamatban (különösen a késôbbi történések, a vízügyes tanulmány és a Vg-átminôsítés tükrében), van aki például „hármas szerepkörben” (Atikövizig-munkatársként/az Oskolás Kft. ügyvezetôjeként/ a Hullámtér Egyesület vezetôjeként) is résztvevôje volt a folyamatnak. www.oskolas.hu (A kft. neve, aki a 2005-ös megvalósíthatósági tanulmányt készítette.) www.hullamter.hu (Az egyesület honlapja, amelyet a projekt népszerûsítésére hoztak létre.) www.hullamter.hu/content/5 (Innen elvileg letölthetôk a 2005-ben és 2006-ban készült tanulmányok.) www.oskolas.hu/tisza (A projekt eredeti honlapja.) www.atikovizig.hu (Az illetékes vízügyi igazgatóság honlapja.) 51

49

www.delmagyar.hu/hirek/a_partfalat_is_lebontanak/120476/ (2006, dm, FK) www.delmagyar.hu/szeged_hirek/hetvegenkent_sorompo_kerul_a_szegedi_rakpartra/2013494 (2007) www.delmagyar.hu/szeged_hirek/csak_elemeiben_valosulhat_meg_a_tiszafoutca_terv/2043912 (2008, FK)

Ezt követôen 2009. júniusában küldött ki a város (pontosabban a fôépítészi iroda) az „érintetteknek” egy elôzetes véleménykérô megkeresést, amelyben (mellesleg) tájékoztatja is ôket a 2009 májusában már meghozott településfejlesztési döntésrôl (212/2009. V.15. kgy-i határozat).

15


hogy az egységesen vízgazdálkodási (Vg) besorolás alá kerülô hullámtéri területeken a korábbi bérlôknek olyan feltételeket támasztanak (nincs közmûvesítés, az üdülôk sok helyen nincsenek csatornázva, áram, víz „alternatív módokon” jut el az ingatlanokhoz), amelyeket a bérlôk/tulajdonosok nem tudnak teljesíteni, így a város/vízügy (a tulajdonjogok sérelme nélkül) tehet szert a megüresedô/ felszabaduló telkekre.52 Ebben az új konstrukcióban aztán a vállalkozók/ helyzetbe hozott gazdasági szereplôk bérelnék a hullámtéri területeket (vendéglátóegységeket és/ vagy strandokat üzemeltetve), akik felelôsek lennének a környezô erdôszakaszok rendbetételéért (gondozásáért) is. Pozitív példaként említette a Foka-strand környékén tevékenykedô (a környék vendéglôseit tömörítô) Fókapart Társaságot, akik az aljnövényzet-irtás mellett például a „csövesek kiköltöztetését” is magukra vállalták. A legújabb tervek legproblematikusabb része az, hogy a szabályozással érintett erdôterületek, de a meder, a hullámtér és a töltések egésze is Vg (vízgazdálkodási terület) besorolást kapott, ami egészen új helyzetet teremt a hullámtéren.53 Például további beépítésekre nyílik lehetôség, amit egyébként több is nehezményezett a környezeti vizsgálatba bevont felelôs szervek közül.54 A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága figyelmeztet arra, hogy a nagyvízi meder természeti területként kezelendô, ahol tilos a vízfolyások hullámterében új építmények elhelyezése. Illetve, hogy a Tisza hullámtere ugyanakkor az országos ökológiai hálózat része is (az OTrT értelmében). A teljes vízgazdálkodási besorolás azt is jelenti, hogy minden kérdésben a vízügy diszponál: a hullámtérben ô támasztja a „környezetvédelmi feltételeket”, illetve az építési engedélyezési eljáráshoz az illetékes vízügyi hatóság hozzájárulása szükséges. (Magyarán, fennáll a veszélye annak, hogy kénye-kedve szerint alakítja a hullámterek profilját és a tulajdonosi struktúrát: a gyengéket, kevésbé rentábilisakat ellehetetlenítve, az erôseket (“profitábilisakat”) segítve, helyzetbe hozva, nekik „helyet teremtve”.) A konklúzió természetesen csak az lehet, hogy a hullámtér használatának környezeti igazságossági aspektusait próbáljuk meg még egyszer összegezni. Mert az egy dolog, hogy folyik a harc a különféle erô- és érdekcsoportok között. Na de közben kinek a rovására megy mindez? Az erôs szereplôk (a vízügy, az erdôgazdálkodás, az üzleti szféra szereplôi, a vállalkozók) jó eséllyel tudják érvényesíteni az akaratukat, pláne, ha ehhez politikai szövetségeseket is találnak. De hol maradnak ezen közben a városlakók? Az ô érdekeiket/szempontjaikat ki jeleníti meg ebben a nagy forgatagban? 52 Volt aki ezt nyiltan (bár eufemisztikusan) meg is fogalmazta,, amikor utalt arra, hogy árvíz után kell a telkeket/üdülôket felvásárolni (tömbökben vagy „blokkokban”), amikor lemegy az áruk.

Azért megkerülhetetlen kérdés a nyilvánosság korrekt tájékoztatása és bevonása a teljes folyamatba (tervezés, döntéselôkészítés), mert az „irányított kommunikáció” (vagy a tények elhallgatása, késleltetése) könnyen azt a látszatot keltheti, hogy itt minden a „közért” történik. Azaz az igazából saját parciális érdekeiket képviselô szereplôk kollektív, közösségi érdekek nevében járnak el, amikor árvízvédelemrôl, rendezésrôl, “elevenné tételrôl” beszélnek. Mindezt annak ellenére, hogy nagyon sokszor jól beazonosítható magánérdekek és üzleti szempontok vezérlik az érdekszövetségbe tömörülô szereplôket. Könnyû belátni, hogy a titokban, átláthatatlanul zajló folyamatok vesztesei mindenképpen a gyengébb érdekérvényesítési képességgel rendelkezôk, akik többnyire akkor szembesülnek már csak a változások számukra kedvezôtlen következményeivel, amikor már késô, és maga a folyamat visszafordíthatatlan.

2.3.4. Városi termálfürdôbôl Aquapolis-t (2008-2010) A következô rövid alfejezetben azt vizsgáljuk, hogy miként lesz egyik pillanatról a másikra a város közkedvelt liget- és termálfürdôjébôl egy „aquapolis” fantázianévre hallgató wellnessközpont. A történetet érdemes 2006 nyarán indítani, azzal a helyi napilapban megjelent cikkel, ami még az akkor frissen felújított ligetfürdô korszerûségét méltatja, illetve ecseteli55. Aztán 2007. nyarán (alig egy évvel késôbb) a korábbiakkal éles kontrasztban már a tervezett kiemelt szegedi beruházás, a „fürdôfejlesztés” szükségességét ecseteli a helyi napilap PR-cikkeiben, „KözépEurópa leghosszabb csúszdáját” harangozva be.56 De mi is történt tulajdonképpen? A szegedi önkormányzat 2007 szeptemberében (a szegedi közvélemény számára teljesen váratlanul) a Ligetfürdô és a Termálfürdô értékesítésérôl döntött az alábbiak szerint. A teljes közvagyont (1 milliárd forintra felbecsültetve) „beviszi” egy, a Hunguest Hotels szállodalánccal közösen létrehozott projektcégbe, amely, „kiemelt kormányzati támogatású projektként”, jelentôs uniós pénzek felhasználásával „fejlesztheti” azt.57) A nyilvánosságra került tervek alapján látszott, hogy a fürdôkomplexum fejlesztése (mellette álló Hunguest szálloda funkciójával és érdekeivel összhangban) a gyógy-turizmusra és a wellness-szolgáltatásokra fog koncentrálni – miközben korábbi köz-funkciói a városi lakosság számára gyakorlatilag elérhetetlenné válnak.

55 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/negycsillagos_a_ligetfurdo/127457 2009-ben a frissen felújított fürdô bontásáról a Szegedi Sport és Fürdôk Kft. ügyvezetô igazgatója már így nyilatkozott: http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/05/furdougyelcsakanyozott-fejleszteseket-vizsgaltatnanak.html

53

16

A korábbi védelmi rendeltetésû erdôterület sokkal komolyabb kötöttségeket ír elô – az új besorolás szerint pl. állítólag környezeti hatástanulmányt sem kellene készíteni (ha a vízügy nem akarja).

56 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/szegeden_lesz_europa_leghosszabb_vizi_csuszdaja/2027501

54

57

Itt részletesebben is idézni, hogy ki mit mondott. Az illetékes Erdészeti Igazgatóság például a Vg-besorolást (és az erdôterületek igénybevételét) csak ott tartja elfogadhatónak, ahol ténylegesen árvízvédelmi megfontolásról van szó. (Nem mondja ki, de indirekt formában utal arra, hogy az árvízvédelem nagyon gyakran csak ürügy, hogy gyakorlatilag bármilyen beavatkozást meg lehessen csinálni a területen. Az anyag többször utal is rá, hogy az árvízvédelem az elsôdleges – minden más területhasználat ehhez képest másodlagos.)

A tranzakció üzleti-politikai hátterének azóta már komoly „szakirodalma” van, az ügy az országos sajtót is jócskán bejárta, leggyakrabban a Lágymányosi öbölben történtekkel, az ún. Kopaszi-gát fejlesztésével vontak párhuzamot. Nem véletlenül, hiszen a hasonló módszerek mellett mindkettô a milliárdos Leisztinger érdekkörébe tartozó „fejlesztés” volt: www.nol.hu/archivum/archiv-465403


Eredetileg a város a termálkutakról is lemondott volna a magánberuházó javára.58 A hét érintett kút a partfürdô és a ligetfürdô területén találhatóak (köztük a gyógyvíz-besorolású Dóra-kút) és eredetileg az 1,3 milliárd forintra becsült önkormányzati ingatlanapport részét képezték volna. Ezt késôbb módosították, így a fürdô vízellátását biztosító kutakat nem, „csak” a kutak gépészeti berendezéseit apportálta be a város a projektcégbe. Maguk a kutak így városi tulajdonban maradnak ugyan, de a gépészeti berendezésekkel együtt gyakorlatilag a termálkincshez való hozzáférésrôl is lemondott a város a befektetô javára. A beruházás környezeti igazságossági szempontú értékelésénél fontos szempont, hogy milyen garanciákat/biztosítékokat tartalmazott a szerzôdés, mit vállalt az önkormányzat, illetve a projektcég a vízhez kapcsolódó alapvetô szolgáltatások Szegediek részére történô további nyújtásával kapcsolatban? Gyakorlatilag mindössze annyit, hogy a HunguestHotels az üzemeltetés átvételétôl számított 20 évig fürdôkomplexumot mûködtet a helyszínen, illetve, hogy a külsô SZUE medence kedvezményes használatát biztosítja a lakosság számára legalább 5 éven keresztül. A Védegylet szegedi csoportja 2009-ben újabb demonstrációsorozatot szervezett a fürdô elé, hogy szembesítse a városvezetést a korábbi ígéretekkel. Ismét szórólapon foglaltuk össze az egy évvel korábbi aggályokat, illetve a megszegett ígéreteket, az aláírásgyûjtés azonban már nem vezethetett eredményre. Így nem csoda, ha 2010 tavaszán, az élményfürdô megnyitásakor is az történt, amit sejteni lehetett: a korábbi és az új belépôk árai között természetesen drámai eltérés mutatkozott (lásd alább).

A szegediek (termál- és gyógy)vízhez kapcsolódó rekreációs, (tömeg)sport és egészségügyi, illetve gyógyászati szolgáltatásokhoz való hozzáférése (kitekintés) Hogy meg lehessen érteni ezeknek a „funkcióváltásoknak” az igazi társadalmi jelentôségét, érdemes visszatekinteni, hogy miként szervesült az elmúlt évtizedekben Szegeden az a közgyógyellátási rendszer, illetve azok az egészségügyi szolgáltatások, amelyek ezekhez a (gyógy)fürdôkhöz kötôdtek. (Korábban elsôsorban az Anna-fürdôhöz/ gôzfürdôhöz, majd késôbb a termálfürdôhöz/ Gombához is, miután az megépült.) Az elmúlt évtizedek egyik jellemzôje volt a helyi termál- és gyógyvízre épülô egészségügyi szolgáltatások viszonylag átfogó rendszere, amelyet a szegediek jövedelmi viszonyaikra tekintet nélkül széles körben igénybe tudtak venni – így igen sok idôs ember és gyermek valamint fiatal is. A vizes szolgáltatásokat érintô társadalmi átrendezôdés elsô hullámához tartozott az Anna-fürdô profiljának jelentôs átalakítása az ezredforduló elején: a korábban széles körû gyógyászati szolgáltatásokat nyújtó patinás fürdô küllemében is megújult, ezzel párhuzamosan pedig a wellnessszolgáltatások irányába mozdult el, a tehetôsebb, fizetôképes keresletet megcélozva.

Ebbe a „történelmi” kontextusba illeszkedik ezt követôen a városnak az az ötlete is, hogy a másik – e kiadvány által érintett – fürdôjét, az újszegedi liget- és termálfürdôt részben a szomszédos szálloda szolgálatába állítja, gyakorlatilag kiprivatizálva azt egy néhány éves folyamat végeredményeként a Hunguest Hotelsszállodaláncnak. A városlakók által igen kedvelt és ez idáig még viszonylag elérhetô fürdôkomplexum ezzel a döntéssel gyakorlatilag „elveszett” a szegediek egy viszonylag széles rétege számára. Az eredetileg az önkormányzat tulajdonában lévô Ligetfürdôt a vendégforgalmi adatok szerint ugyanis túlnyomórészt belföldiek, többségében szegediek látogatták: a diákok-nyugdíjasok aránya közel 50% volt, de igen magas volt a családok részaránya is. Hasonló mutatókkal találkozunk a Termálfürdô esetében is. Talán még ennél is fontosabb, hogy a Ligetfürdô (és különösen a Termálfürdô) rendkívül fontos közfunkciókat is ellátott: az iskolai úszásoktatástól kezdve az egészségügyi szolgáltatásokig, a gyógyvízre épülô szakgyógyellátásig bezárólag.

E feladatokat a város már az akkori kondíciók mellett is alig volt képes ellátni a közuszodák/ közstrandok zsúfoltsága, elégtelen kapacitása miatt. Az e célra rendelkezésre álló intézmények közül a Városi Sportuszoda akár tömegsportra, akár a fenti közfunkciók ellátásra már akkor is – az (ott is) fennálló túlzsúfoltság miatt – kevéssé volt alkalmas. Ezzel együtt ismertek voltak már akkor is azok a tervek, melyek szerint Szeged harmadik strandját, a Partfürdôt is felszámolják, így e funkciók oda sem vihetôk – még elvben sem – át.59 Azt, hogy az itt leírtak nem túlzóak, jól mutatja az a tény, hogy a városban több mint egy évtizede – egyesek szerint sokkal régebb óta – ígéri a mindenkori politikai vezetés a „tarthatatlan” strandolási, sportolási, úszásoktatási, egészségügyi és szakgyógyellátási helyzet kezelésére egy harmadik uszoda/ fürdô megépítését. (Mindezidáig ebbôl természetesen semmi sem valósult meg, nem csoda hát, hogy a szegediek többsége meglehetôsen szkeptikus volt már annak idején is e beruházás jólétet növelô hatásával kapcsolatban.) Kijelenthetô tehát, hogy a fürdôfejlesztés kisebb-nagyobb mértékben az összes szegedi lakost érinti. A szegediek (bizonyos) nemprivilegizált csoportjait kifejezetten hátrányosan, a privilegizált társadalmi csoportokat, az ún. elitet inkább pozitívan. E veszélyekre helyi civilszervezetek (elsôsorban csoportunk) már a kezdetekkor felhívták az önkormányzat figyelmét, azonban a fejlesztés természetesen az eredeti formában, a civil és lakossági érveket teljesen figyelmen kívül hagyva valósult meg.

17 58

http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/09/furdougy-a-civilek-szerint-200-milliovalalabecsultek-a-kutakat.html

59

A 2008-ban jóváhagyott újszegedi szabályozási terv módosítása ezt egyértelmûen tartalmazza, amelyben az áll, hogy a korábbi partfürdô (és strand) területe rendezvényterületként fog a késôbbiekben funkcionálni, a strand pedig gyakorlatilag megszûnik: www.delmagyar.hu/szeged_hirek/strand_marad_a_partfurdo_-_amig_birja_az_infrastruktura_/2167351


A fent vázolt veszélyek ellenére, ezeket bagatellizálva, 2010. tavaszára megépült Szegeden az új „Napfényfürdô”,- és a korábban csak valószínûsíthetô társadalmi „mellékhatások” sajnos beigazolódtak. Bár a Napfényfürdô jegyárai a folyamatos lakossági nyomásra (vélhetôen az éppen aktuális politikai választási kampányoktól sem teljesen függetlenül) idôrôl idôre változnak,60 azoknak az alkalmi strandolóknak, akik szeretnék a termálvizes medencéket is használni, egyes speciális esetektôl eltekintve (pl. ha mindig korareggel/ késô este használják a szolgáltatásokat) a korábbi árak többszörösét (teljes árú jeggyel számolva 1100 Ft helyett 2300 Ft-ot) kell ezért fizetniük. Még többet romlott a rendszeres fürdôhasználók helyzete. Azok számára, akik napi/heti többszöri rendszerességgel használták a fürdôt tömegsport, egészségmegôrzés, gyógyúszás/gyógyvízre épülô egészségmegôrzés, vagy esetlegesen „csak” rekreáció céljából, a régi szolgáltatások (beleértve a termálvizet is) igénybevételének költsége a használat gyakoriságától függôen 5-10-szeresére emelkedett (200-400 Ft-ról a jelenlegi bérletkonstrukciókkal számolva alkalmanként 2000 Ft-ra). E változások tovagyûrûzô hatásaként a Szeged Városi Sportuszoda is oly mértékben túlzsúfolttá vált, hogy az ottani rekreációs lehetôségek is nagyban sérültek/sérülnek a korábbi színvonalhoz képest. Mindemellett továbbra is napirenden van a termálvíz használatát szegediek számára immár egyedüliként legalább idôszakosan61 olcsón, a nem privilegizált rétegek számára is elérhetô árakon biztosító Partfürdô fürdôfunkciójának a felszámolása. A város a partfürdô területét „szabadidô-, kemping- és rendezvényterületté” minôsítette át, és ott a fürdôfunkció rovására más funkciók (pl. rendezvényszervezés) elôtérbe helyezését tervezi.62 Elemzésünkbôl tehát az derül ki, hogy a szegediek, különösen pedig a nem (vagy kevésbé) privilegizált helyzetben lévô szegediek termálvízhez, gyógyvízhez, illetve vízhez kapcsolódó szolgáltatásokhoz való hozzáférési lehetôségei az utóbbi idôben nagyban megváltoztak, pontosabban: beszûkültek. Ennek oka elsôsorban az, hogy az önkormányzat a hagyományos, szegediek széles rétegeit érintô termálvízhez, gyógyvízhez, illetve vízhez kapcsolódó szolgáltatásokat gazdasági-idegenforgalmi érdekek mentén „feláldozta”. A Védegylet szegedi csoportja a szegedi fürdôvel és a strandokkal (Tisza-parttal, hullámtérrel, stb.) kapcsolatos álláspontja rendszeresen megjelent a helyi médiában, illetve kifogásainkat eljuttattuk a megfelelô szervekhez (alkotmánybíróság, jövô nemzedékek országgyûlési biztosa, szegedi önkormányzat) is – sajnos kevés eredménnyel.63

60 Ebbôl fakadóan az itt közölt adatok változhattak a nyomtatvány nyomdába kerülése óta. A legfrissebb információk a www.napfenyfurdoaquapolis.com címen találhatók meg.

18

61 A Partfürdô a Tisza hullámterében található, így használata a nyári árvízmentes idôszakra korlátozódik. Ekkor két gyógymedence használatára van lehetôség kedvezô áron. 62 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/strand_marad_a_partfurdo_-_amig_birja_az_infrastruktura_/2167351 63 http://szegedma.hu/hir/szeged/2008/05/a-liget-es-a-furdo.html#more-133 http://szegedma.hu/hir/szeged/2008/06/furdofejlesztes-veszelyben-a-liget.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/06/vedegylet-furdougyben-atvertek-aszegedieket.html

2.3.5. Helyi természeti erôforrások és jövô nemzedékek A fentebbi gondolatmenet elsôsorban Szegedre és közvetlen környezetére koncentrált, itt is a vízzel kapcsolatos társadalmi konfliktusokra és a nemzedéken belüli igazságosságra. Tisztában kell ugyanakkor azzal is lenni, hogy a természeti erôforrásokkal való felelôs vagy felelôtlen bánásmód a nemzedékek közötti igazságosságra is komoly kihatással van. Természetes tehát, hogy a jövô nemzedékek jogait is figyelembe kell venni a természeti erôforrások használatát, illetve ezzel összefüggésben azok tulajdonviszonyait hosszú távon meghatározó stratégiai döntéseknél. Így e helyen mindenképpen írnunk kell még a régió vízkincsének, gázkészletének és földterületeinek felelôs használatáról – különös tekintettel a felszín alatti vízkészleteket érintô beavatkozásokról. Néhány példát ezért megemlítünk ezzel kapcsolatban. (1) Szeged nem vonhatja ki magát azokból a környezeti folyamatokból, amelyek a régió egészét vagy egy jelentôs részét, például a Homokhátságot érintik. A gyakran „sivatagosodásnak” nevezett kiszáradási folyamatnak súlyos társadalmi következményei vannak már ma is, és lesznek még inkább a közeljövôben.64 A jelenség összefügg az évtizedek óta tartó csapadékhiánnyal, az utóbbi idôk rendkívül jelentôs talajvízszint-süllyedésével, illetve a klímaváltozással járó, növekvô párolgásból adódó vízveszteséggel. A kiváltó okok között az emberi hatások rendkívüli jelentôségûek – különösen a talajvízszint-süllyedés tekintetében. Ezek között az alábbiakat fontos mindenképpen kiemelni: •

az indokolatlan belvízelvezetések, melyek csökkentik a talajvíz-utánpótlást és szárítják a felsô talajvízréteget,

•

az ipari és lakossági célokra történô rétegvíz-kitermelések,

•

a hatalmas mértékû, mezôgazdasági célokra történô talajvízfelhasználás,

•

az összefüggô talajvíztükör felszínre kerülése (bányatavak, halásztavak, horgásztavak, állatitatók, öntözôgödrök, stb.),

•

a nagy vízigényû fafajokkal történô erdôtelepítések, és

•

a felszín-közeli vízzáró rétegek átvágásával járó tevékenységek.65

Az utólsó kategóriába a vízzáró rétegeket átszakító csatornák mellett a szénhidrogén-bányászattal összefüggésben készített számtalan kútnak és kutatófúrásnak is igen jelentôs szerepe van. A szénhidrogén-bányászattal kapcsolatos kutatófúrások nem csupán a korábbi évtizedekre voltak jellemzôk, de napjainkban is

http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/10/hozzafer-e-mindenki-a-vizhez%e2%80%93-es-ha-igen-akkor-miert-nem.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/10/kamukommunikacio-szegeden-avarosvezetes-es-a-%e2%80%9efelmeresek%e2%80%9d.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/03/lmp-kampanycelra-hasznalja-a-gyereketaz-onkormanyzat.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/03/a-viz-vilagnapja-sulyos-tarsadalmikonfliktusok-varhatok.html 64

www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=10213 http://index.hu/tudomany/kornyezet/arrakis1002

65

Az alábbi felsorolás a Homokhátság Fejlôdéséért Nonprofit Kft. egy 2010-es tanulmányából való (A fenntarthatóság szemléletének érvényesítési lehetôségei…) www.homokhatsag-leader.hu


gôzerôvel folynak. Megint szó van arról, hogy a Homokhátságban robbantásos rétegvizsgálatokat is végezhetnek, ami annak idején már tragikus (több méteres) talajvízszint-csökkenéshez vezetett, mert megsérültek a vízzáró rétegek. A makói gázmezôk feltárása kapcsán végzett vizsgálatokról (illetve a vízzáró rétegek esetleges sérülésérôl) pedig az utóbbi idôkben sok hír jelent meg az országos és helyi sajtóban egyaránt.66 Magukról a makói gázmezôkrôl néhány éve kezdtek hírek megjelenni a helyi sajtóban, még 2009-ben is igen optimista hangvételben, mint például a Szabó Györggyel, a Falcon magyarországi leányvállalatának ügyvezetôjével készített beszélgetés az ottani tervekrôl és lehetôségekrôl.67 Utóbb aztán arról lehetett olvasni, hogy a TXM (a Falcon leányvállalata) továbbra is próbálkozik, annak ellenére, hogy az Exxon Mobil a próbafúrások eredményeit látva kiszállt a kutatásokból.68 (2) A térség gázkészletének feltárásával járó, a felszín alatti vízkészleteket súlyosan érintô környezeti hatás mellett említeni kell még a tervezett szegedi gázerômû várható környezeti hatásait is – így a helyi vízkészletre, különös tekintettel a Tiszára gyakorolt hatást. 2010 tavaszán értesültünk arról, hogy az Advanced Power AG új, kombinált ciklusú (KCE), 880 MW teljesítményû gázturbinás erômûvet kíván létesíteni Szegeden, az Ipari és Logisztikai Központ 13 hektáros telephelyén, amelyhez a hûtôvízellátáshoz szükséges vízmennyiséget a Tiszából nyernék.69 A projektet bemutató rövid tervanyagban természetesen azt olvashatjuk, hogy a hûtôrendszer kis vízmennyiséget igényel, így a vízkészletre gyakorolt hatása minimális – bár a környezeti hatások feltérképezése még el sem kezdôdött. Számításaink szerint ugyanakkor kb. 760.000 m3 lenne a felhasznált hûtôvíz napi mennyisége (10 fokos hômérsékletnövekedés esetén), ez a Tisza vízhozamának kb 1%-a. Visszaengedve ez mintegy 0,1 fokkal emelné a Tisza vizének hômérsékletét. És, bár a projekt tervanyaga ezekrôl nem tesz említést, a hasonló gázerômûvek azért komoly veszélyeket is rejtenek, nem véletlenül tiltakoznak gyakran az ott élôk egy-egy ilyen tervrôl értesülve.70

66

www.delmagyar.hu/mako_hirek/mako-dallas_takareklangon/2162328

67

www.delmagyar.hu/mako_hirek/magyar_dubai_a_makoi_arokban/2110073

68

www.delmagyar.hu/mako_hirek/mako-dallas_takareklangon/2162328 http://nol.hu/gazdasag/szertefoszlik_a_makoi_gazalom, a helyi sajtóban is: http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/10/gaz-van-rossz-a-gaz-makon.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/11/a-falcon-ideiglenesen-felhagy-agazkutatassal-a-makoi-foldeak-1-kutnal.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/11/hernadi-a-makoi-kutatasok-kilatasairosszabbak-a-vartnal.html 69 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/160_milliardbol_epul_a_880_megawattos_szeg edi_gazeromu/2157572, a szegedi projekt honlapja: www.szegedccgt.com/permitting.aspx, Illetve egy cikk: http://nol.hu/gazdasag/magyarorszagon_kaszalnak_legtobbet_az_energiacegek 70 www.enterprisenews.com/business/x1113937442/Advanced-Power-seeks-twomore-power-plants-in-Massachusetts www.msnbc.msn.com/id/35283135/ns/us_news www.dailynewstranscript.com/news/x644566495/Brockton-plant-opponents-raiseConn-blast-in-latest-push-to-derail-project www.myfoxboston.com/dpp/news/local/proposed-brockton-power-plant-similarto-ct-explosion-site 71 A gyálaréti szennyvíztisztító mûködési zavaraira példa: www.delmagyar.hu/szeged_hirek/szennyviz_a_tiszaban/2110121

(3) A város két folyó szegletében, a Maros torkolatánál létesült, ezért a folyókra leselkedô egyéb környezeti veszélyeknek is súlyos társadalmi hatásai lehetnek. Ilyen lehet (A) a határon átnyúló környezeti szennyezések régióra gyakorolt hatása, amelyet 2000ben a tiszai ciánszennyezés kapcsán már megtapasztalhattak az itt élôk. A szennyezés azonban (B) nem csak ilyen távoli és megfoghatatlan lehet, hanem sokkal kézzelfoghatóbb is: például a helyi szennyvíztisztítóból idônként a Tiszába ömlô (zúduló) szennyvíz is ide tartozik, miként a már említett gázerômûnek a Tisza vizére gyakorolt hatása is.71 Az elôbb említett, ide tervezett gázerômû vízszükségletét a tervanyag bagatellizálja, mint ahogy azt is, hogy a jelentôsen felmelegített és így visszajuttatott víz milyen környezeti hatásokat jelent majd pl. a Tisza élôvilágára. Ezeknek a Tiszát általában is érintô környezeti veszélyeknek azonban komoly társadalmi hatásai is vannak. (4) A felszín alatti vízkészletek több szempontból is veszélyben vannak. Ezek egyike például a termálvíz intenzív kinyerésére beindult kampány – különösen akkor, ha a szigorú környezetvédelmi elôírások (visszasajtolás) megkerülésével/ kijátszásával történnek ezek. A termálvíz (és a geotermikus energia) használatának környezeti kockázatai (illetve elônyei) helyett most mégis inkább arra a vélhetôen pozitív társadalmi hatására utalnánk röviden, amely a növekvô gázárak mellett a lakosság szegényebb rétegei számára jelentôs megtakarítást eredményez(het)ne, ha hinni lehet az errôl készült tanulmányoknak. Ha sikerülne a geotermikus energiát szélesebb körben bevezetni például a távhôszolgáltatásba, akkor egy fenntartható(bb) energiahordozó bevezetésével egyúttal a társadalmi igazságosság irányába is lépéseket lehetne tenni,72 miközben a piacot uraló gázlobbira is nyomást lehetne így gyakorolni, aminek szintén meglennének a pozitív társadalmi és környezeti következményei.73 Tipikusan környezeti igazságossági megközelítés az, ha azon gondolkodunk, hogy a rendelkezésünkre álló környezeti javakat (illetve az ezekkel kapcsolatos közszolgáltatásokat) hogyan tudjuk minél olcsóbban, minél szélesebb rétegek számára hozzáférhetôvé tenni – ráadásul úgy, hogy közben a környezetkímélô lehetôségeket részesítjük elônyben, a generációkon átívelô szemlélettel is összhangban. 72 Helyi cikkek a témában (geotermikus energia hasznosítása): http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/03/illes-zoltan-a-kornyezetvedelem-agazdasag-motorja.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/07/elkezdodik-az-egyetem-dom-teri-felujitasa.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/01/a-kesz-kft-epiti-a-szegedi-mernoki-kar-ujepuletkomplexumat.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/04/uj-gazdasag-uj-energiapolitika.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/12/gaz-van-de-lesz-e-geotermikus-energia.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2008/10/kihasznalatlan-termalenergia-kincsunk.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2008/10/geotermika-a-varos-erdektelen-azegyetem-peldat-mutathat.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/08/he-viz.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2008/09/nagy-lehetosegek-a-geotermikusenergiaban.html#more-4497 http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/06/geotermikus-energiat-hasznositoberuhazas-kezdodik-makon.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/07/kozel-40-millios-foldgaz-megtakaritasmorahalmon.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/02/geotermikus-energiaban-is-mintaprojektmorahalom.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/08/megujulo-energia-miskolc-lekoroziszegedet.html 73 www.fn.hu/hetilap/20100628/hol_szivarognak_el_tavhoforintok http://index.hu/gazdasag/magyar/2009/06/05/tavho_levalas http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/08/16/szeptembertol_dragabb_lesz_a_tavfutes

19


2.4. A(z elsôsorban) vízhez kapcsolódó környezeti igazságtalanságok a Torontáli sarokban Csoportunk (a környezeti igazságosság fogalmának fent ismertetett kiterjesztésével összhangban) széles spektrumon vizsgálódott: egyrészt megpróbáltuk Csongrád megye egészére kiterjeszteni a kutatást, másrészt a különféle konfliktusokat valamint az érintettek körét is a lehetô leginkább kiterjeszteni. Ezzel összhangban viszont szûkíteni is kellett, különösen a pilot projekt kijelölése során. Ez két síkon történt meg: egyrészt a környezeti igazságossági konfliktusokat elsôsorban a környezeti javakhoz/természeti erôforrásokhoz való hozzáférés szintjén vizsgáltuk, illetve ezt késôbb tovább szûkítettük a vizes konfliktusokra, a vízhez való hozzáférésre. A másik a földrajzi lehatárolás volt: Szeged mellett Tiszasziget és Térvár (pontosabban TiszaszigetTérvár) került a célkeresztbe, de úgy, hogy közben megpróbáltunk a Tisza-Maros szög (még pontosabban az ún. Torontáli-sarok) egészére kitekintéssel lenni. 2.4.1. A folyóhoz való hozzáférés A Torontáli-sarok a Maros, a Tisza és a déli országhatár (Szerbia és Románia) által határolt terület, amelyet hagyományosan két részre szokás osztani. 1950-ben a tanácsrendszer megszületésével a „torontáli háromszög” nyugati részének községeit (Szôreg, Deszk, Újszentiván, Ószentiván, Kübekháza) Csongrád megye szegedi járásához, a keleti részt (Klárafalva, Ferencszállás, Kiszombor) a makói járáshoz csatolták. A járási rendszer ma már nem él, de kistérségi szinten az említett települések (Deszk, Újszentiván, Tiszasziget, Kübekháza) továbbra is Szeged vonzáskörzetébe tartoznak, Szôreg pedig azóta Szeged része lett (Szeged-Szôreg néven.) Tiszasziget – 1955 elôtt még Ószentiván néven – a temesvári bánsághoz tartozó terület volt, melyre a csanádi tiszttartóság 1746ban szerbeket telepített. A területet 1783-ban a Királyi Kamarától megvásárolta Szeged városa. Ezt követôen a szerbek átköltöztek a mai Újszentivánra, a falut pedig magyarok népesítették be. A település a két nagy folyó, a Tisza és Maros ártere között keletkezett, egy szigetszerû árvízmentes területen. A község területéhez tartozik a közvetlenül a szerb határ mentén fekvô Térvár, a maga mintegy 70 lakosával. Elsôként ezt a települést 1450-ben említik, Therwar-ként. Az 1770-ben Szegedrôl ide érkezett magyar dohánykertészek egyedi településformát hoztak létre ezen a részen. A lakosság lélekszáma jelenleg 1760 fô, a polgármestert az idén negyedszer választották meg a település vezetôjévé. Az eddig nyolcfôs képviselôtestület az idén 6 fôsre apadt – köztük egy térvári lakos is található.

20

Bár maga a falu nem közvetlenül a Tisza partján fekszik, a településhez tartozik közigazgatásilag egy jelentôs partszakasz, a hozzá tartozó hullámtérrel együtt. Ez a hullámtéri terület a tulajdonviszonyok szempontjából eléggé áttekinthetetlen, az viszont megállapítható, hogy a területen intenzív erdôgazdálkodás is folyik, illetve a partszakasz jelentôs részén viszonylag szerény, jórészt fából készült üdülôk és horgásztanyák találhatók, melyeket zömmel szegediek építettek az elmúlt évtizedekben, az önkormányzattól bérelt területeken. A területhasználatban és a tulajdonviszonyok alakulásában most jelentôs változások várhatók, hiszen a tavaly megkezdett, a Tisza és a Maros hullámtereit érintô rekonstrukció a Tisza alsó, Szeged alatti szakaszát is érinti majd.73 A hullámtérrel kapcsolatban az elmúlt két évben igen sok emberrel beszélgettünk – lehetôség szerint az érintettek minden csoportjából. Így a falubeliekkel, a településvezetôkkel, az üdülôtulajdonosokkal, a gyálaréti/ tiszaszigeti folyószakaszon halászókkal és horgászokkal – valamint vízügyi, erdészeti és természetvédelmi szakemberekkel. Ezen beszélgetések során elsôsorban azt érintettük, hogy az elmúlt évtizedekben hogyan változott a folyóhasználat, valamint hogy kik és milyen célra veszik igénybe a Tisza különféle szolgáltatásait. A folyóhoz való hozzáférés mellett tehát a folyó javaiból való részesedés is hangsúlyos szerepet kapott. (Az elmúlt két év interjúi mellett az elmúlt évtizedek tendenciáira, illetve a személyes tapasztalatra is nagymértékben támaszkodtunk.)

73 A Tisza és a Maros folyók hullámterével kapcsolatos építési szabályzat és készülô szabályozási terv sok szempontból igen problematikus és súlyosan érinti a hullámtéren végighúzódó, helyi védelem alatt álló ökológiai folyosót is. (A Védegylet szegedi csoportja egyébként részletesebb anyagot is készít a tervezett hullámtérrekonstrukcióval és várható következményeivel kapcsolatban.). A másik konfliktusforrás a VTT (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének) értelmezései közötti különbség: a vízügy olvasatában ez a terv például egészen másképp fest, mint a környezet- és természetvédôk megközelítése szerint.


Elsô érdekes megfigyelésünk az volt, hogy az utóbbi évtizedekben a falubeliek szinte teljesen eltûntek a hullámtérbôl, illetve a Tisza partjáról. Az üdülôtelep kiépülése kezdetekor a falutól lévô távolság ellenére a falubeliek még rendszeresen használták a partszakaszt horgászásra, fürdésre, kirándulásra egyaránt – a gyermekeknek pedig az természetes játszóhelyéül szolgált. Az elmúlt évtizedekben a falubeliek jelenléte fokozatosan visszaszorult, annak ellenére, hogy ez korántsem lenne szükségszerû, mivel az üdülôtulajdonosok csak bérlik a területeket – ráadásul ez a közvetlen partszakaszokra nem is vonatkozik. A gyakorlat mégis sajnos az, hogy sokan gyakorlatilag magánterületként kezelik az egész területet és nem nézik jó szemmel az „idegenek” felbukkanását. (Ez több évtizedes személyes tapasztalat is, amit egyébként az érintettek is megerôsítettek.) Különösen izgalmas ezen belül a horgászat kérdése, ahol szintén jelentôs változások történtek az elmúlt évtizedekben. Korábban a tiszai horgászat és halászat meghatározó volt a helybéliek számára is, ennek helyét és szerepét azonban a részben újonnan létesített falu környéki horgásztavak töltik ma már be.74 A település vezetôi ezt nem érzik problémának: szerintük a Tiszára nagyobb szükségük van a (nagy)városiaknak, így például a jelenlegi és jövôbeli üdülôtulajdonosoknak, akik (pl. Szegeden) sokkal kevésbé férnek hozzá , a természetes környezethez, a folyóhoz. Ezt annak kapcsán említették, hogy a Tisza-parti területek a jelenlegi tervek szerint az önkormányzat(ok) által értékesíthetôek lesznek, ami azt jelenti, hogy az eddig kvázi-magántulajdonban lévô területek csakugyan magántulajdonná is válhatnak. Ez a tervezett változtatás (a hullámtéri területek értékesítése, illetve magánkézbe adása) még legalább egy társadalmi problémát felvet. A jelenlegi, zömmel szegedi üdülôtulajdonosok jelentôs része kispénzû szegedi városlakó, akik még jórészt a rendszerváltás elôtt építették üdülôjüket/horgásztanyájukat és a területet nem biztos, hogy képesek lennének megvásárolni, pláne azon komolyabb fejlesztéseket önerôbôl végrehajtani. A tervekrôl a bérlôk már egy ideje tudnak, ugyanakkor a részleteket nem ismerik, errôl csak találgatások folynak. Vannak ugyan olyanok, akik örülnek annak, hogy egy esetleges elôvásárlási joggal élve az üdülôjükhöz tartozó területet reményeik szerint relatíve olcsón megvásárolhatják, mások viszont biztosra veszik, hogy üdülôjükrôl, horgásztanyájukról le kell mondaniuk, mivel az önkormányzat és/vagy a vízügy olyan árat és feltételeket állapít meg, amelyeknek nem tudnak eleget tenni.

74 Jelenleg Tiszaszigeten a következô (egyenként kb. 1 hektáros) horgásztavakban van lehetôségük a helybélieknek horgászszenvedélyüknek hódolni: 1. a tiszaszigeti Sellô Horgászegyesület által üzemeltetett Puszta-horgásztónál, 2. a Dél-Tiszai Vadásztársaság által üzemeltetett Peplár-horgásztónál, illetve 3) a magánszemély által üzemeltetett Laczi-horgásztónál. (Itt most arra nem térünk ki, hogy újabb mesterséges tavak létrehozása a térségben mennyire kívánatos a vízgazdálkodás felôl megközelítve.) 75

Többen azt is felvetették, hogy a külföldi befektetôk által lakóparknak felvásárolt területek – amirôl a következô részben írunk – majdani lakossága is igényt tart majd a Tiszával kapcsolatos szolgáltatásokra.

76

Farkas Csaba ezzel kapcsolatos írásai a szegedi napilapban, még 2005-2006 környékérôl: (1) www.delmagyar.hu/szeged_hirek/genbank_a_hullamterben/103942

A helyi lakosok és a jelenlegi üdülôtulajdonosok helyébe így sokak véleménye szerint egy lényegesen tehetôsebb társadalmi réteg kerülhet, amelynek módjában áll a területek megvásárlása, illetve a szükséges fejlesztések végrehajtása. (Ez illeszkedik abba a folyamatba, amelynek során az elmúlt évtizedek társadalmi folyamatainak nyertesei/haszonélvezôi felé tolódik el drasztikusan a környezeti javakból való részesedés mértéke.)75 Ezzel egy gyakorlatilag már a rendszerváltást megelôzôen is tartó folyamat teljesedik be: elôbb a helyiek kiszorulása a településhez tartozó hullámtérrôl és a Tisza közelségébôl, a szomszédos nagyváros üdülôterület-bérlôinek „javára”, majd a szerényebb társadalmi helyzetû szegedi bérlôket váltanák fel a jóval tehetôsebb, a területbe jelentôsen invesztálni is képes új tulajdonosok. Magyarán: a helyiek többsége végérvényesen kiszorul a Tisza partjáról. Ezzel kapcsolatban felmerül a Tisza, mint közjószág problematikája is. A hullámterek hasznosításáról (nem) folyó társadalmi vitának azonban egyéb érintettjei is vannak. A különféle rendezési tervek során elvileg a vízügyi, az erdészeti és erdôgazdálkodási (üzleti-gazdasági) szempontok mellett az ökológiai és környezetvédelmi (természetvédelmi) megközelítéseknek is szerepet kellene kapniuk. Igazából még mindig kevesen vannak, akik a környezet és a természet, de akár a jövô generációk érdekeit is, hathatósan tudnák képviselni a sokkal markánsabb, konkrét anyagi érdekekkel szemben. A területet gazdálkodásra egyébként nem csupán a vízügy és az erdôtulajdonosok használnák szívesen, hanem az ártéri termelést a hullámtérre kiterjeszteni igyekvôk, sôt az invazív fajokra, mint energianövényekre tekintôk is.76 Az ártérben ökológiai gyümölcstermesztéssel kísérletezô helyi gazdák már többször kezdeményezték például, hogy a hullámtér bizonyos területein is jelöljenek ki ilyen típusú gazdálkodásra alkalmas területeket. A Tiszával kapcsolatos környezeti igazságossági kérdések nem merülnek ki az elérhetôségben, hanem a környezeti szennyezésnek való kitettség is ide tartozik. A szennyezések határon átnyúló hatásairól, illetve forrásairól (a 2000. évi tiszai ciánszennyezés és Verespatak kapcsán) elég sok szó esett az utóbbi idôben. A környezetszennyezés ugyanakkor nem csupán határainkon túlról fenyeget, hanem a hétköznapokban is, gyakran egészen (közvetlen) közelrôl.77 A határon átnyúló környezeti szennyezések mellett arra is érdemes odafigyelni, hogy a közvetlen környezetünkben mûködô cégek és vállalatok mindent megtesznek-e a folyó biztonsága érdekében – és amennyiben nem, akkor csakugyan megtörténik-e a felelôsségre vonás az illetékes szervek részérôl.

(2) www.delmagyar.hu/szeged_hirek/biogyumolcs_a_hullamterben/115822 (3) www.delmagyar.hu/szeged_hirek/gyalogakac_a_hullamterben/120816 77 Mindkettôre álljon itt egy-egy példa: (1) a tervezett certeji aranybánya felelevenítette (illetve felidézte) a 2000-es ciános környezeti katasztrófát a Tisza mentén élôkben (a cikk az ezzel kapcsolatos 2009es közmeghallgatásról tudósít): http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/09/ujabb-fenyegeto-romaniaifemercbanya.html (2) ugyanakkor a helyi vízmû szennyvíztisztításért is felelôs kisebbségi francia tulajdonosának (Veolia) megbízhatósága is kétségeket ébresztett a Tisza-menti (gyálaréti és tiszaszigeti) halászokban és horgászokban, amikor tavaly nyáron ismételten nagyobb volumenû szennyvíz jelent meg a Tiszában, feltételezhetôen az új gyálaréti szennyvíztisztító szabálytalan/ rendellenes mûködésének következtében: www.delmagyar.hu/szeged_hirek/szennyviz_a_tiszaban/2110121

21


(Az a tapasztalat ugyanis, hogy sokkal könnyebb egy távolról fenyegetô szennyezô ellen tiltakozni, még akár eredményeket is elérni, mint a lakóhelyen tevékenykedôk visszaéléseit szankcionálni. Ezzel kapcsolatban több elgondolkodtató történetet is hallottunk az interjúzás során, a Tisza mentén élô halászoktól és horgászoktól, valamint a korábban a vízmûnél dolgozó szakembertôl egyaránt.) Terepi tapasztalataink alapján egyértelmû, hogy a hatóságok (és az illetékes szervek/szervezetek) ellenôrzô szerepét mindenképpen erôsíteni kell, hogy azok ne csak formális, hanem valódi kontrollfunkciót és visszatartó erôt is jelentsenek. Éppen a hazánkban is tevékenykedô francia vizes multik (Suez, Veolia) kapcsán készültek ugyanis olyan nemzetközi tanulmányok, amelyekbôl egyértelmûen kiderül, hogy a cégek csak ott (és csak olyan mértékben) tartják be a környezetvédelmi elôírásokat, ahol (és ahogyan) ezt tôlük megkövetelik.78

Amikor ilyen fontos természeti értékrôl (mint például a folyó) települési döntés születik, akkor ahhoz, hogy az (környezeti értelemben is) igazságos és a közösség érdekét ténylegesen szolgáló döntés legyen, azt mindenképpen jó alaposan elô kell készíteni, a várható következmények gondos feltárásával és az összes érintett érdemi bevonásával, már a döntés-elôkészítési folyamatban is. Jelen esetben például a folyó és a hullámtér, és így a Tiszához való hozzáférés nem valamely szakma vagy a településvezetés belügye, annak gazdasági vagy rekreációs típusú „hasznosítása” minden ott élôt és területhasználót érint, a rossz döntések következményeit mindenki viseli. (A fô veszélyt nem abban látjuk, amikor a különféle érdekellentétek felszínre kerülnek, hanem éppen ellenkezôleg, abban, hogy ezek sajnos még mindig többnyire rejtve maradnak.)

78 www.acme-eau.org/Nouveau-Rapport-de-PUBLIC-CITIZEN-sur-VEOLIA-enAnglais_a214.html www.citizen.org/documents/profilesuez.pdf (Public Citizen Report a Suez-rôl). www.citizen.org/documents/Vivendi-USFilter.pdf (Public Citizen Report a Vivendi-rôl) 79 A cím utal G. Hardin közlegelôs példájára is, illetve a híres példázat egyfajta konkrét visszabontása: itt az a kérdés jelen esetben, hogy a korábbi szántókból/ legelôkbôl kinyert haszon vajon visszaforog-e az itt élôk javára, és ha igen, akkor hogyan.

22

80 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/halalra_fagyott_egy_50_eves_no_tervaron/2083544 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/tervaron_ma_a_melyszegenyseg_az_ur/2092413 81

A repülôtéri kitelepítésekrôl és következményeirôl Újszászi Ilona írt a helyi napilapban 2005-ben, többször is: www.delmagyar.hu/szeged_hirek/haztulajdonosok_lettek_a_repuloteri_romak/107463 www.delmagyar.hu/jegyzet/hal_es_halo/110798 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/janoshalman_szitokszova_lett_szegedi/110760

2.4.2. Térvár – és a szomszédos szántók/ legelôk79 A pilot projekt terepéül szolgáló térség kiválasztásában több tényezô is szerepet játszott. Ilyen volt például az a néhány tavalyi sajtóhír is, ami különösen jól jelenített meg egyfajta éles kontrasztot, és mutatott rá egy olyan jelenségre, ami általában kevésbé látható ilyen explicit módon: a környezeti javak és a természeti erôforrások feletti (nagyon is konkrét) küzdelemre. 2009 elején a helyi (szegedi) napilap két ízben is foglalkozott Térvárral: elôször egy helybéli asszony fagyhalálával kapcsolatban, majd a szerb határ menti zsáktelepülésen tapasztalható mélyszegénység kapcsán.80 Néhány ottani kirándulásunk (és a helyiekkel történô beszélgetések) során megtudtuk azt is, hogy az egyutcás falu közvetve érintett abban a (minimum ellentmondásos) szegedi történetben is, amely során a repülôtéri cigánycsaládokat a szegedi önkormányzat az ország különbözô pontjaira (fôként Jánoshalmára) telepítette ki még 2005-ben, házat ígérve ott nekik.81 A családok egy részének számításai persze nem váltak be és kénytelenek voltak visszatérni Szegedre. E családok közül kettôt „fogadott be” Tiszasziget, a térvári elszigetelt falurészbe költöz-tetve ôket.82 Mindezek a hírek, és a térvári terepi tapasztalat éles kontrasztban állt azokkal az újságcikkekkel, amelyek szintén ez idô tájt (2009 tavaszán) jelentek meg elôször és a Térvárral közvetlenül szomszédos építési telkek (eredetileg kaszálók/ legelôk, mintegy 8.3 hektáron) külföldi befektetôknek történô értékesítésérôl szóltak. A két lépésben, elôbb 7,4, majd 8,3 hektáras területek eladásával kapcsolatban a helyiek közül néhányan azt sérelmezték, hogy az ivóvízben rendkívül gazdag területet a helyieknek eredetileg meghirdetett ár töredékéért adta el a polgármester, így azok hátrányba kerültek a külföldi tôkével szemben.83 A dolog késôbb (2009 ôszén) újabb fordulatot vett, amikor felröppent az a hír, hogy a Tiszasziget Lakópark Kft.-nek a tulajdonosi köre kapcsolatban állhat az elhíresült sukorói kaszinó-projekt befektetôi körével – ráadásul a Kft-t jegyzô egyik személy neve szerepel egy konzorcium (Bellagio Casino Hungary) azon koncessziós pályázatán, amelyet kaszinóváros építésére nyújtottak be a Dél-alföldi Régió területére.84 És tény az is, hogy ez idô tájt adtak be telekegyesítési kérelmet az érintett területre, ami tovább táplálta sokakban a gyanút. Környezeti igazságossági szempontból minket természetesen nem a radikális országos sajtó által felerôsített felhangok érdekel-

82

Önmagában az a jelenség is érdemelne egy hosszabb, önálló tanulmányt, amikor a de-szegregáció és a cigánytelepek felszámolásának „igénye” inkább csak ürügy, hogy a különféle fejlesztési tervek szempontjából „útban lévô” telepeket és lakóit eltávolítsák a város egy-egy frekventált vagy fejlesztésre kijelölt területérôl. Szegeden ezzel kapcsolatban a repülôtéri kitelepítések után a Cserepes sori cigánytelep felszámolására tett kísérletek (fôleg azok módja) keltettek nagyobb vihart, arra pedig, hogy a jelenség országosan is milyen elterjedt, álljon itt egy egészen friss példa is, Tatabányáról: www.delmagyar.hu/szeged_hirek/fekete_sas_cserepes_egyre_megy/2073380 www.hungary.indymedia.org/node/10441 www.nepszava.hu/articles/article.php?id=358129

83 http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/03/a-jobbik-az-izraeli-foldvasarlasrol-kerdezibodot.html 84 http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/10/jobbik-kaszino-ugy-tiszaszigeten-is.html www.delmagyar.hu/szeged_hirek/kaszinotol_fel_a_jobbik_tiszaszigeten/2121091 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/dubaibol_jon_a_penz_a_termalhotelre/2125812


tek elsôsorban, bár az tény, hogy ebbôl a kiszivárgott ügybôl a település egyáltalán nem jött ki jól. Mi több, Tiszaszigetet „kis Sukoróként” kezdték el egyre inkább emlegetni. Sokkal inkább az a jogosnak tûnô aggodalom,, ami sokakban megfogalmazódott a környéken azzal kapcsolatban, hogy a helyi lakosságot, és a sokszor kifejezetten hátrányos helyzetû helyi közösségeket, mint például Térvár, vajon miként érinthet egy ilyen esetleges beruházás. A földmoratórium várható majdani feloldása kapcsán sokan már eleve úgy érzik, hogy esélytelenek lesznek a termôföldek megszerzéséért, illetve megtartásáért a külföldiekkel folytatott „harcban”. Az ilyen típusú telekeladásokról szóló hírek tovább táplálják a helyiek azon érzését, hogy a helyi környezeti javakhoz és természeti erôforrásokhoz való hozzáférés (a tulajdonviszonyokkal együtt) fokozatosan kicsúszik az itt élôk kezébôl – és ez egyre kiszolgáltatottabb és kilátástalanabb helyzetbe sodorja ôket.85

2.4.3. Az ivóvízminôség-javító program és a vizes lobbi erôfölénye Egy hosszabb (rész)tanulmány témája lesz (és nem csupán az itt érintett legszûkebb régió vonatkozásában), hogy a különféle vízhasználattal kapcsolatos, uniós és egyéb támogatással megvalósuló fejlesztések mennyire átlátható módon történnek, az ott élôk szélesebb bevonása a folyamatba mennyire valósul meg. Illetve, hogy a különféle szempontok és érdekek egyaránt megjelenhetnek-e egymással ütköztetve, méghozzá lehetôleg minél korábban, már a tervezési és döntés-elôkészítési fázisban. E kiadványban terjedelmi okok miatt csak arra van lehetôségünk, hogy néhány társadalmi folyamat (közmeghallgatás, fórum stb.) tapasztalatait röviden felsoroljuk.

Könnyû belátni, hogy a térségben élôk számára épp ezek a környezeti javak és természeti erôforrások lehetnének azok a pénzben nem is igazán kifejezhetô értékek, amelyek a megélhetést biztosíthatnák számukra hosszú távon. A 2010. ôszén negyedszer is újraválasztott polgármester egyik 2007. végi interjújában beszél a falu terveirôl és lehetôségeirôl (az Újszentivánnal való kapcsolat erôsítése kapcsán): „Tíz éves távlatban gondolkodva, a Szegedrôl kitelepülôkkel a két falu együttesen elérheti a négyezres lélekszámot. Egy ilyen település a schengeni határzónában a röszkeinél kisebb, de modern határátkelôvel, egy nagyon élhetô településszerkezetet jelenthet, lehet jövôje. A belterülethez kapcsolódik településenként egy 1400-1500 hektáros szántókülterület. Ha ez közös kezelésben lenne, és ehhez szárítót, magtárat rendelnénk, annak ellenére, hogy a magyar mezôgazdaság milyen bajban van, akkor itt egy 170 ezres nagyváros agglomerációjában értelmet adhatnánk a földmûvelésnek. Nem mindegy persze az sem, hogy ennek hiányában, elôbb, vagy utóbb becsatolnának minket Szegedhez, elôvárosként. Mi szeretnénk a saját dolgainkat magunk intézni. Egyre több összközmûvesített új telek áll rendelkezésre az ide vágyók letelepedéséhez.”86 Ezek környezeti igazságossági szempontból bíztató tervek, amelyek összhangban állnak a polgármester 2010-es szegedi országgyûlési képviselôjelölti kampányának bizonyos elemeivel is87. Csak remélni lehet, hogy a település inkább a fenntartható vidékgazdálkodás irányába lép tovább, az itt élôk aktív bevonásával, elsôsorban az ô javukra használva fel a környék környezeti adottságait. (Annál is inkább, mert hasonló dilemmák merültek fel a szomszédos Újszentiván tervezett termálfürdôje kapcsán is, amit szintén külföldi befektetôk üzemeltetnének – és állítólag a térség vízkincsének palackozását és külföldi forgalmazását is tervezik.

85 Nem véletlen, hogy ezek után a radikális sajtóban (például a Magyar Jelenben, Toroczkai László tollából) ilyen hírek jelenhetnek meg az általunk is vizsgált régióval kapcsolatban: „A felsorolásból az is kiderül, hogy az állami kézben lévô földterületekbôl azokon a helyeken hasítanak ki a legnagyobbat, ahol a legértékesebb földek találhatók. Így Csongrád megyének a Maros, a Tisza és a szerb határ által bezárt háromszögében lévô úgynevezett torontáli területét teljes egészében bagóért elárverezték (…) Érdemes tudni, hogy itt található Magyarország mélypontja, bôséges vízlelôkkel és az ország legértékesebb termôföldjével.” (A cikkben egyébként már 835 ha 2008-2009-ben elárverezett volt állami termôföldrôl beszél a szerzô a térség kapcsán, 20 ezer aranykorona értékben…)

A konkrét földrajzi terület is érintett volt az elmúlt évtizedben több vízhasználattal kapcsolatos fejlesztésben, amelyek közül a következôkre van némi rálátásunk: •

a térségben az elmúlt évtizedben még az ISPA keretében lebonyolított csatornázás és szennyvízelvezetés kommunikációja,

•

a víz-keretirányelv vízgazdálkodási tervének keretében 2009ben lefolytatott társadalmi egyeztetési folyamat,

•

az ivóvízminôség-javító program dél-alföldi tervezési folyamata,

•

a területileg illetékes vízgazdálkodási társulatok mûködése, és

•

az illetékes vízügyi igazgatóság szerepe a Vásárhelyi-terv (VT), illetve a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (VTT) kapcsán, az Alsó Tisza-vidék vonatkozásában.

Az utóbbi években több ezekhez kapcsolódó konzultáción is részt vettünk, tanulmányoztuk a vonatkozó anyagok egy részét, beszélgettünk (különféle mélységû interjúkat készítettünk) jó néhány érintettel, lehetôség szerint különféle „oldalakról”, illetve pozícióból. Kutatásunknak még korántsem értünk a végére, így csupán eddigi benyomásainkról tudunk itt beszámolni.

86 87

http://csmn.freeblog.hu/archives/2007/10/12/Tiszasziget_a_polgarmester_szerint

Többek között a szociális bolthálózatok, a biogazdálkodás és a zöld bankok elterjesztésének fontosságát, az energianövényekben (és a megújuló energiában) rejlô lehetôségeket, a kkv-szektor megerôsítését hangsúlyozta – remélhetôleg ezeket az ígéreteket tettek is követik most már.

23


A domináns diskurzus és a környezeti igazságosság Komoly problémát jelent, hogy a hatalmi pozícióban lévôk által használt, többnyire technokrata nyelvezet legtöbbször egy technokrata megközelítést is takar. Ez a diskurzusban résztvevô „erôsebb” felek egyértelmû erôfölényét (dominanciáját) mutatja. A technokrata nyelvezetre és szemléletmódra álljon itt illusztrációként Novák Gyulának, a Szegedi Víziközmû Mûködtetô és Fejlesztô Zrt. Vezérigazgatójának 2009-es beszámolójából egy rövid részlet az érintett térségben az elmúlt évtizedben megvalósult fejlesztésekrôl: „A Szennyvízcsatorna rendszerek építése Dél-Újszeged térségben (2. sz.) szerzôdés keretében a 4 társult településen (Deszk, Kübekháza, Tiszasziget, Újszentiván) megépült szennyvízcsatorna házi bekötésekkel, bekötôvezetékkel és átemelôkkel. A szilárd burkolattal nem rendelkezô utcákban, ahol csatorna épült, szervizút épült abból a célból, hogy a nehéz csatornatisztító gépjármûvek az adott településrészekben közlekedni tudjanak. Kivitelezô: CULVERT 2004 Konzorcium (Hídépítô Zrt. – Betonút Zrt.) A Konzorcium vezetôje a Hídépítô Zrt. Szerzôdéses összeg: 9 860 320 EUR (ÁFA nélkül) Befejezés dátuma: 2007. 05. 25. Tevékenység: A szegedi kistérségbe tartozó 4 településen (Deszk, Kübekháza, Tiszasziget, Újszentiván) kiépült a teljes szennyvízcsatorna hálózat. A szilárd burkolattal nem rendelkezô utcákban, ahol csatorna épült, aszfaltburkolat épült abból a célból, hogy a nehéz csatornatisztító gépjármûvek az adott településrészekben közlekedni tudjanak. Az építési szerzôdés keretében megépült: 53.593 m gravitációs gerincvezeték (NA 200), 29.209 m nyomócsô (NA 32-300), 33.432 m gravitációs bekötô vezeték (NA 150), 3.201 db házi bekötés, 13 db közterületi átemelô, 204.903 m2 aszfaltfelület. A szerzôdés keretében beszerzésre került 1 db csatornatisztító és mosó jármû, melyet a 4 településen mûködtet az üzemeltetô. A projekt során a Mérnök által elismert és jóváhagyott, a Közremûködô Szervezettel egyeztetett változtatási utasítások értéke: 688.740 EUR.”88 Nehezen lehet elgondolni, hogy ezzel a típusú nyelvezettel, és az általa képviselt fejlesztési logikával miként léphetne párbeszédre egy olyan, az alternatív vízgazdálkodási technikákban, így például az alternatív szennyvízkezelésben érdekelt szemléletmód, amely számára például a gyökérzónás szennyvíztisztítás, vagy akár a komposzt- (vagy száraz) toalett lehetséges vagy akár kívánatos megoldások. (Amely szemlélet számára egyébként a mindenhová elérô le- és kibetonozás is fôként a vízkészletet és vízháztartást is érintô veszélyeket növeli, így például a csapadékvíz azonnali pazarló elfolyását.)

24 88

www.szegedvaros.hu/?option=com_presentation&task=show&cid=272&id=1140 http://eservices.szeged.eu/eku/letoltes.php?dokumentumID=69075

A többi területen is hasonló tapasztalatokat szereztünk, így egyáltalán nem tûnnek megalapozatlannak Jánossy András kemény szavai a VKI-VGT (víz-keretirányelv, vízgyûjtô-gazdálkodási terv) teljes folyamata során tapasztaltak kapcsán: „Egyszerûen mások a céljaik: Ôk továbbra is a piacon minél jobb áron értékesíthetô szolgáltatásokat – ivóvíz-szolgáltatás, szennyvíztisztítás stb. – akarnak elôállítani a vízzel kapcsolatban, illetve a minél nagyobb beruházások – árvízvédelem, vízút-"fejlesztés" – állami és uniós pénzei fölött kívánnak rendelkezni. A VKI ökológiai terminológiája számukra csupán fedôfesték, amit az említett céljaikat szolgáló tervek és intézkedések fölé festenek fel. (…) Példa erre a Tisza, ahol egy teljesen hagyományos – azaz korszerûtlen és ökológiailag káros – megaprojektet, a VTT-t, mint természetvédelmi és vidékfejlesztési célú programot vezettek elô, aminek köszönhetôen az indokoltat sokszorosan meghaladó beruházási pénzhez jutottak. A nagyobb pénzek leköthetôsége érdekében azt a korábbi, 1999-ben tárcaközi egyeztetésen is már átesett megoldást, hogy az árvizeket a Tiszából a mélyárterekre és a természetes mélyedésekbe vezetik tovább – valamelyest helyreállítva az Alföld egykori vízháztartását és területhasználatát – egyszerûen kidobták, és helyette mesterséges tározókat építenek, sok méter magas töltésekkel, drága mûtárgyakkal”

A vízhez való hozzáférés és a víz elérhetôsége A társadalmi vita elmaradása nem csupán súlyos környezeti, hanem súlyos társadalmi hatásokkal is jár. Erre az egyik legjobb aktuális példa a térséget érintô ivóvízminôség-javító program. A szigorúbb uniós szabályozás miatt szükségesnek tûnik sok településen (más egyebek mellett) az arzén-mentesítés. Már ennek indokoltságáról is erôsen megoszlanak a vélemények, de a kivitelezés módja (a fejlesztések/beruházások pazarló jellege stb.) az egész projektet mindenképpen erôsen kérdésessé teszi. Különösen úgy, hogy a költségek jelentôs része(hosszú távon is) áthárul az érintett lakosságra, a kistelepüléseken megtöbbszörözve ezzel az eddigi vízdíjat. Az ivóvízminôség-javító program társadalmi „mellékhatásai” a DélAlföldön, így a vizsgált Torontáli-háromszögben is különösen relevánsak, ezért érdemes röviden összefoglalni az elôzményeket és a tapasztalatainkat. Az Európai Tanács 1998. évi irányelve alapján a magyar kormány 2001-ben döntött a vízminôség-javító programról, amely alapján az egyes önkormányzatoknak biztosítaniuk kell az uniós határértékek betartását. A dél-alföldi régióban ez fôleg az arzén-, bróm-, fluorid-, és ammónium-határértékekre vonatkozik, ezért 2003 decemberében 200 település részvételével konzorcium jött létre a program lebonyolítására, amely a térségben közel 90 milliárd forintos beruházást jelent. (Kezdetben 10%os önrészrôl lehetett hallani, de késôbb kiderült, hogy ez sokkal inkább 20-30%-ot tesz ki, ami a kisebb települések számára megoldhatatlan feladat.)


Milyen kritikák érték eddig a dél-alföldi projektet? Elôször is az, hogy a konzorcium megalakítása után évekig semmi érdemi nem történt, leszámítva a több milliárd forintért elkészített tanulmányokat. Kiderült, hogy sok településen a vízdíj a többszörösére (!) emelkedne, mivel annak fedeznie kellene az önrész biztosítására felvett hitelt, ugyanakkor az uniós támogatás feltétele az is, hogy a vízdíjnak fedeznie kell majd a fejlesztések során beépített eszközök amortizációját. (A megnövekedett üzemeltetési költségek és a beépített amortizációs költségek egyaránt a vízdíj árában jelennének majd meg.) Mivel az EU által megjelölt határidô már lejárt, elvileg az egészségügyi hatóság megtilthatja a helyi kutak használatát, ami lehetetlen helyzetbe hozhat jó néhány kistelepülést a régióban. Zacskós, palackos vagy tartálykocsiból származó vizet kellene ugyanis átmenetileg biztosítani ezeken a településeken, míg a projekt meg nem valósul. Ez a kényszerhelyzet, és a túl szigorú szabályozás a tôkeerôs vállalatok, jellemzôen multinacionáls cégek térnyerését segítheti. Különösen érvényes az elôbbi megállapítás, ha az ilyen módon eladósodott önkormányzatoknak nem lesz más választása, mint megszabadulni a helyi vízmûvektôl. Többségi tulajdont, vagy irányítási jogot szerezve a helyi vízmûvekben, a befektetôk fogják diktálni a feltételeket, ami egyáltalán nem biztos, hogy az ott élôk érdekeivel találkozni fog – amint ez néhány hazai nagyváros esetében már eddig is jól megmutatkozott.89 Arról nem is beszélve, hogy mindez legérzékenyebben a nehéz helyzetben lévô családokat és településeket fogja érinteni, akik így jó eséllyel arra lesznek kényszerítve, hogy a gyakran illegálisan fúrt kutakból nyert szennyezett talajvizet fogyasszák az eddigi jóval egészségesebb víz helyett. A hozzáférés és az elérhetôség közötti különbség90 itt válik igazán nyilvánvalóvá: hiába fér hozzá szinte mindenki az egészséges ivóvízhez, ha ez számukra szinte megfizethetetlen, és így elérhetetlen marad – elsôsorban a hátrányos helyzetû települések lakossága körében. És ez már nagyon komoly környezeti igazságossági kérdés (és kihívás). Különösen szomorú volt azt tapasztalnunk, hogy a helyi lakosság ebbe a folyamatba sincs a legtöbb helyen beavatva, vagyis, ha hallottak is a tervezett fejlesztésrôl, annak csak várható pozitív hozadékát ismerik legfeljebb, a rájuk háruló terhekkel egyáltalán nincsenek tisztában.

2.4.4. Élelmiszer-igazságosság: az ártéri gazdálkodás esélyei A térség gazdálkodását a projekt bô másfél éves idôtartama alatt elsôsorban a tájkímélô, kisléptékû (organikus) gazdálkodás lehetôségei felôl vizsgáltuk. Itt is fôleg az ártéri gazdálkodás néhány meglévô kezdeményezésére koncentráltunk – különös tekintettel ezen belül is a gyümölcstermesztésre. Ez a mintavétel a késôbbiekben nyilvánvalóan bôvítésre szorul, illetve már itt is indokolni kell, hogy miért tekintjük ezt alapvetôen környezeti igazságossági problémának. A legkézenfekvôbb megközelítés, hogy az egészséghez és az egészséges környezethez való (alap)jog szükségszerûen magában kell, hogy foglalja az egészséges élelmiszerhez való (alap)jogot is. Ez nagyon szoros összefüggésben áll egyrészt az élelmiszerbiztonság, másrészt az élelmiszer-önrendelkezés gondolatával, amely egyre inkább elismeri a fogyasztók jogát az ellenôrizhetô minôségû, egészséges élelmiszerekhez – így megnô a jelentôsége az átlátható(bb) helyi termelésnek.91 Az élelmiszer-önrendelkezés és a környezeti igazságosság kapcsolatára világít rá az alábbi idézet is: „A lakosság élelmezésére irányuló helyi mezôgazdasági termelés elônyben részesítése, a parasztok és földnélküli vidéki lakosok termôföldhöz, vízhez, vetômaghoz és mezôgazdasági hitelhez jutásának biztosítása. Ebbôl következik a földreform szükségessége, a GMO-k elleni harc, a vetômagokhoz való szabad hozzáférés, és a víz mint egyenlôen elosztandó közjószág biztosításának érdekében. A gazdák és parasztok joga arra, hogy élelmiszert termeljenek és a fogyasztók joga ahhoz, hogy eldöntsék, mit akarnak fogyasztani, ki által és hogyan termelt élelmiszert kívánnak megvásárolni.”92 A másik példa sokkal konkrétabb: egy francia dokumentumfilm bemutatja azt a kísérletet, melynek során egy helyi kistelepülés úgy dönt, hogy az iskolai étkeztetést az ökológiai (vegyszermentes, bio-) gazdálkodásból származó termények és termékek segítségével próbálja megoldani. Jean-Paul Jaud 2008-ban bemutatott filmje93 a Tiszaszigethez hasonló lélekszámú Barjac példáján keresztül arra is felhívja a figyelmet, hogy a vegyszerek intenzív jelenléte milyen súlyos egészségügyi problémákhoz vezet – és hogy ennek sokan mennyire nincsenek tudatában, amikor például gyermekeik élelmezésével, közétkeztetésben való részvételükkel kapcsolatban döntenek.94

89 Erre a korábban már idézett 1999-es szegedi és a 2009-es pécsi önkormányzati „lázadás” a legismertebb hazai példák.

93

90 Az hozzáférés és az elérhetôség együttes feltételének kell teljesülnie ahhoz, hogy az egészséges ivóvízhez való tényleges hozzáférésrôl beszéljünk, azaz: elérhetô és könnyen megfizethetô áron.

94 Szegeden, illetve a közvetlen környékén a fenntartható, tájkímélô, organikus vagy ahhoz közelítô gazdálkodásnak szintén akadnak elszórtan hívei, még ha nem is túl sokan. Ezek közül két példát emelnék ki: a szegedi Waldorf-iskolát, amely különös hangsúlyt fektet erre pedagógiai programjában is (a jelenlegi, oktatókertként is mûködô bio-tanya elôdje éppen a vizsgált térségben, Újszentiván és Tiszasziget határában volt, miként maga az iskola is), illetve az újszegedi biopiac, ami a régió gazdáinak és a tudatos fogyasztóknak biztosít kapcsolatteremtési lehetôséget. (Bár a helyszín megválasztásával, illetve a megcélzott fogyasztói réteggel kapcsolatban voltak konfliktusok a termelôk között is.)

91 Ezt a kapcsolatot (környezeti igazságosság és élelmiszer-igazságosság között) ma már a vonatkozó szakirodalom is természetesnek veszi, lásd például Gottlieb (2009). 92 Az idézet a Védegylet hatodik JÖNEK jelentésében található, a Via Campesina meghatározásából kiindulva, Simonyi Bori fordításában: www.vedegylet.hu/jonek6/data/IV.1.m1.htm

Jean-Paul Jaud 2008-as filmjét (’Nos enfants nous accuseront’) a magyar forgalmazásban más címen találjuk („Vigyázat, ehetô!”).

25


A környék gazdáival folytatott beszélgetések sok olyan problémára hívták fel a figyelmet, amelyek megnehezítik ezt a fajta progresszív kistermelôi alapállást alaposan leszûkítve ezzel az itt élôk választási lehetôségeit. Ezek közül gyûjtöttünk össze néhányat. A környéken megtalálható termékeny öntéstalaj rendkívül kedvezne az ártéri gazdálkodásnak, különösen a gyümölcstermesztésnek. Nem véletlen, hogy a rózsakertészet is itt alakult ki, a két folyó között, a Tisza-Maros szögben. A kulcskérdés az öntözés megoldása. A Tisza vizére kellene minél inkább építeni, az volt az igazi, amikor például a Tisza elöntötte a földeket, mert akkor lehetôség volt a só kimosódására a talajból. (Itt a Vásárhelyi-terv eredeti elképzelésének megvalósulását hiányolták többen, és úgy érzik, hogy a terv egészen más irányba ment el.) Kisebb víztározókat is lehetne építeni, illetve a helyi TSZ öntözôrendszere is használható, a már meglévô csatornák, de ez a víz drága, így fôleg rétegvízzel öntöznek. Közvetlenül a mentett oldalon is van lehetôség a (bio-) gyümölcstermesztésre, de az itteni gazdák szerint a hullámtér egy része is hasznosítható lenne ilyen célra. Többször próbálták már meggyôzni az illetékes önkormányzatot és a vízügyet errôl a lehetôségrôl, de nem jártak sikerrel. Sôt, a VTT keretében a töltések mentett oldalán is szélesebb elvonulási sávot tervez a vízügy, ami állítólag a telkek/gyümölcskertek egy részének leválasztásával/kisajátításával is járna. Többen is nagyon kritikusan látták a VTT ezen rigorózus, egyoldalú vízügyes értelmezését, illetve a vízügyi munkálatokban jelentôs szerepet játszó vízépítô cég szerepét az eddigi folyamatokban. A szegedi biopiac ismét mûködik ugyan, de sokan úgy érzik, hogy az a jelenleg megvalósult formában csak a biogazdák egy szûk rétegét „tartja el”, csak a nagyobbaknak éri meg ezt csinálni, az újszegedi elit vásárlórétegre támaszkodva. A többiek kiszorulnak a piacról, lévén a sikeresebb gazdáknak nem érdekük a verseny fokozása és az árak lenyomása, amíg egyeduralkodók lehetnek az adott területen, különösen, amíg viszonylag szerény a kereslet. Ugyanakkor a tudatos vásárlóknak is épp az volna az érdeke, hogy a biotermékek minél inkább elterjedjenek, a minél több termelô felbukkanása pedig valamelyest közelítse az árakat a hagyományos termékekéhez, hogy ne csupán egy szûkebb elit számára legyen elérhetô az egészséges élelmiszerhez való hozzáférés.

26

Egy, szintén az élelmiszer-igazságosság kérdéséhez kapcsolódó „ügy”, hogy egymástól függetlenül (Újszegedtôl Kiszomborig), többen is gondolkodnak abban, hogy miként lehetne egy génbankot összehozni a tájfajta gyümölcsfajokból, mert ezekre lehetne aztán építeni – bár egyelôre ez az elképzelés sem valósult még meg.95 A génbank, a tájfajták elterjesztése, a gyümölcstermesztés rangjának visszaállítása (a lekvárbefôzés, befôttek készítése, gyümölcsaszalás, stb.) mind segíthetné ezt a folyamatot, ráadásul a falusi turizmus megalapozásában, egy-egy régió hagyományainak felélesztésében is katalizátor-szerepe lehetne.

A tényleges áttöréshez az érintett települések részérôl kellene közös akarat. Ez történhetne akár a már említett filmben látott módon is (a közétkeztetésbe is széles körben bevezetve a helyi termelôk termékeit), akár a közvetlen kereskedelem meghonosításával és kiépítésével, termelôi boltok (gazdaboltok), helyi piacok kialakításával.

Az ártéri és ökológiai gazdálkodással kapcsolatos legújabb országos kezdeményezésekkel felkerestük a térség több polgármesterét (illetve a települést vezetôket) is96. A legpozitívabb visszajelzéssel Kübekházán találkoztunk, ahol a polgármester komoly érdeklôdést mutatott mindezekkel kapcsolatban. Különösen a közétkeztetésben mutatkoznak bíztató jelek: a teljesen megújult iskola új konyhája már most is széles körben használja a helyi termelôk terményeit, illetve esetleg a vegyszermentes élelmiszerek felhasználása elôl is elhárul majd az akadály.97 Érdekes tapasztalat volt az, hogy bizonyos progresszív kezdeményezések a települések legkülönfélébb szegmenseibôl származhatnak, és ezek sikere gyakran azon múlik, hogy ehhez milyen mértékben találnak támogatókra. Van ahol maga a polgármester, máshol a faluépítést progresszívan értelmezô nagybirtokos, megint máshol 1-1 kistermelô (esetleg biogazda) áll a folyamatok élére. Sôt, az is gyakran elôfordul, hogy 1-1 Szegedrôl kiköltözött család próbál meg beindítani bizonyos folyamatokat. A támogató légkör és a társak hiánya azonban sokak kedvét szegi.

95

97

A megvalósítás a régióban többek közös törekvése, amit több civil szervezet (Csemete Egyesület, Védegylet és Szövet, stb.) egyaránt támogat, de a környezô ártérben/ hullámtérben gazdálkodók is kezdeményezôi valami ilyesféle kísérletnek.

96

A Védegylet élelmiszer-önrendelkezésrôl és környezeti igazságosságról szóló anyagai mellett az Élô Tisza kiadványait, illetve a JNO ombudsmani hivatal által koordinált ’A fenntarthatóság elôôrsei’ hálózatosodási kezdeményezést is propagáltuk a területen.

Ez manapság leginkább abban áll, hogy az ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszerek gyakorlatilag megfizethetetlen a hazai átlagfogyasztók számára. Még a bioétkeztetést bevezetett francia kisváros (Barjac) lakói is panaszkodnak az árkülönbség miatt, pedig az ottani csupán töredéke annak, ami hazánkban megfigyelhetô.


2.4.5. Ötletek, javaslatok Tiszasziget vezetôit 2009 nyár elején kerestük meg elôször konkrét tervekkel, illetve javaslatokkal a pilot projektre vonatkozólag, egy hosszabb anyagban összefoglalva, hogy milyen ötleteink lennének a régió fejlesztését illetôen – természetesen az itt élôk szempontjaihoz/ javaslataihoz igazítva menet közben ezeket. Ez az anyag a következô három pillérre épült kezdetben: •

vidékfejlesztés Térvár kapcsán (közösségi/ részvételi tervezés)

•

a Tisza és az ártér/ hullámtér szerepének egységes újragondolása a térség életében

•

egy „rózsakert” fedônevû nyári (öko)tábor lehetôsége a térségben (2010-tôl)

A módszertani megközelítés és a „hívószavak” pedig a következôk voltak: • „környezeti igazságosság” • „részvételi akciókutatás” • „kritikai/ öko-pedagógia” A közben eltelt néhány hónap interjúi (és egyéb kutatásai) alapján a nyár végére összeállt egy együttmûködési megállapodás a felsorolt pillérekre építve:

Másik kitüntetett terület a megbízható helyi élelmiszerekhez való minél szélesebb körû hozzáférés, ezzel összefüggésben a helyi gazdák (különös tekintettel a kistermelôk) támogatása, egy közös részvételi tervezési folyamat elômozdítása, ami a helyi érdekeken és igényeken alapul, de a legkorszerûbb (társadalmilag igazságos, ökológiailag fenntartható) hazai és európai kezdeményezéseket is figyelembe veszi. Ennek érdekében támogatja a szociális bolthálózatok (és szövetkezetek) létrehozását, a minôségi (esetleg ökológiai termesztésû) helyi élelmiszerek elôállításának és hozzáférhetôségének megkönnyítését. Mindez a jelenlegi „vidékfejlesztési” gyakorlat helyett egy olyan felelôs környezetgazdálkodás elterjedését szeretné segíteni, ami a régió környezeti javainak (természeti erôforrásainak) minél igazságosabb helyi felhasználását célozza – lehetôség szerint a térség minden lakosának, illetve közösségének javára, az ô aktív részvételükkel, illetve bevonásukkal a tervezési és döntési folyamatokba.”98 Menet közben kiderült, hogy több ponton lényegi változások történtek a kistelepülés életében, így a korábbi javaslatokat ennek tükrében módosítottuk. Kiderült például, hogy a korábban bajba jutott iskola mûködtetését a katolikus egyház vállalta magára, így a következô 10 évben biztosítottnak látszik az iskola mûködtetése.99

„Az együttmûködés közelebbrôl a Tisza-Maros szögre, a régió néhány településére (helyi önkormányzatára, gazdakörére, társadalmi szervezetére, stb.) terjed ki. A környezeti igazságosságot a szakirodalomban manapság használatos viszonylag tágabb értelmében használjuk, amely a marginalizált (és/ vagy hátrányos helyzetû) csoportokon, illetve településeken túl a régió lakosai (és közösségei) egészére kiterjedôen is vizsgálja a helyi környezeti javakhoz és természeti erôforrásokhoz való hozzáférést, a környezeti terhelésnek (környezetszennyezésnek) való kitettséget. Ezen belül kitüntetett figyelmet kap a vízhez, mint természeti erôforráshoz való jog, az ehhez való hozzáférés, különös tekintettel az ivóvízre, a szennyvíztisztításra (és szennyvízelvezetésre), a felszíni és felszín alatti vízkészletekre, a folyóvizekhez (és más természetes vizekhez) való hozzáférésre, illetve a helyi gazdálkodás (ökológiailag fenntartható) vízigényére.

98 Részlet az együttmûködési megállapodás szövegébôl, amely Tiszasziget Község Önkormányzata és a Védegylet Egyesület (szegedi csoportja) között jött létre 2009. október 3-i keltezéssel.

99 A kistelepülések iskoláinak bezárása (illetve összevonása) az elmúlt években Csongrád megyét (és Szeged környékét) sem kerülte el: az általunk vizsgált régióban ennek következtében Kübekházán 208-ban be is zárták az iskolát, Újszentivánon és Tiszaszigeten pedig összevonták: egyik helyen alsó tagozatot, másik helyen pedig felsô tagozatot terveztek mûködtetni. Sokan ezt csak az elsô lépésnek vélték az iskolák teljese megszüntetésének az irányába. (Különösen úgy, hogy közben a Szegedhez tartozó szomszédos Szôregen nagyszabású iskolafejlesztésbe fogtak, ami nem titkoltan a környezô kistelepülések gyermekeivel is kalkulált.) Most úgy néz ki, hogy a katolikus egyház szerepvállalása átmenetileg megmentette ezeket az iskolákat. (Az Élôlánc Magyarországért néhány éve országos programot indított a kisiskolák megmentéséért, amely Csongrád megyében is próbálta segíteni a bezárások elleni helyi küzdelmet és összefogást.) http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/01/tiszaszigeten-az-egyhaz-menti-meg-aziskolat.html www.elolanc.hu/phocadownload/vitairat_2010.pdf (A Élôlánc politikai vitairatában is megtalálható mindez, elsôsorban a vidékfejlesztésrôl és az oktatásügyrôl szóló fejezetekben.)

27


Javaslatainkat (és az együttmûködés további lehetôségeit) 2010ben újragondoltuk, de immár kiterjesztve a térség (Tisza-Maros szög, illetve Torontáli-sarok) egészére, elsôsorban azokra a településekre összpontosítva, ahol a leginkább tapasztalható volt a fogadókészség ebbe az irányba. Ezek közül a legfontosabbak talán a következôk. (1) A kritikai pedagógiai alapokon szervezôdô nyári tábor ötletét ötvözni szeretnénk a „torontáli rózsakert” fedônevû térségi kezdeményezéssel, amely a régió rózsafélékhez kapcsolódó hagyományait próbálná meg (elsô lépésben) feléleszteni és összehangolni – egyfajta egységbe kovácsolva és helyzetbe hozva az itt-élôket és itt-dolgozókat. Ennek szerves részét képezné annak a gyûjteményes gyümölcskertnek (génbanknak) az elôkészítése, amely a tradicionális tájfajtákat és a helyben (még) élô szokásokat (befôzés, lekvárkészítés, szörpkészítés, stb.) próbálja meg összegyûjteni, rámutatva arra a veszteségre, amelyet ezek eltûnése jelentene a térség életében. (2) A régió lakosainak vízhez való viszonyát próbálná meg feltárni az a projekt, amelyik az itt élôk Tiszával való kapcsolatát, az egészséges ivóvízhez való hozzáférést (az esetleges „vízszegénység” különbözô megjelenési formáit), a mezôgazdasági vízhasználat és a vízkivétel különféle formáit rendszerezné, elsôsorban a problémákra és konfliktusokra, illetve azok lehetséges megoldásaira koncentrálva. Ennek része lenne egy helyi víz-szimpózium és kiállítás (konferencia/ fesztivál), amely az eredményeket összegyûjti, illetve összegzi. Egyúttal a szokásos lakossági fórumoknak/ közmeghallgatásoknak a „megfordítása” lenne ez, amennyiben nem a vízhasználattal kapcsolatos diskurzust általában tematizálók (vizes szakma, vízügy, stb.) szerveznék, hanem alulról szervezôdne és azokat az alternatív igényeket, megközelítéseket és megoldásokat (megoldási javaslatokat) jelenítené meg, amelyek általában kevésbé jelennek meg hivatalosan (például a 2009-es VKI-VGT folyamat társadalmi párbeszédében vagy a DARFÜ által felügyelt dél-alföldi ivóvízminôség-javító program kommunikációjában). (3) Térvár kapcsán egy energiaszegénységgel (fuel poverty) kapcsolatos részvételi akciókutatás (RAK), amely felméri az itt élôk fûtéssel (és energiahasználattal) kapcsolatos szokásait, költségeit és vizsgálja a lehetôségeket (köztük alternatív technikákat és megoldásokat), amelyek egy fenntarthatóbb és igazságosabb fogyasztás irányába mutatnak. (Nagyléptékû biomassza-erômûvek terve helyett például hogyan lehetne olyan szerényebb „energiaerdôket” telepíteni, hullámtéri erdôgazdálkodást folytatni, ami a környéken élôk fûtési lehetôségeit javítaná.

28

(4) Az egész térség gazdálkodása szempontjából kulcsfontosságú lenne olyan fórumok szervezése a továbbiakban, amelyek a kisléptékû (ártéri és egyéb) tájgazdálkodásban rejlô korszerû lehetôségekkel ismertetnék meg a környék gazdáit (ökológiai gazdálkodás, ártéri gyümölcstermesztés, helyi termékek értékesítésének alternatív lehetôségei: közvetlen kereskedelem, szociális szövetkezetek, a helyi gyermek- és közétkeztetés, stb.). Az ország különbözô területein már sikerrel beindult progresszív kezdeményezések résztvevôi (településvezetôk, gazdák, stb.) jöhetnének el ide a régióba egy-egy hétvégére, hogy példájukkal lelkesítsék az itt élôket. Az interjúk során az érintettekkel abban maradtunk, hogy ez a másfél év sokkal inkább egyfajta problémafeltárásra volt elegendô és a lehetséges irányok kijelölésére – a tényleges együttmûködés (bizonyos értelemben) még csak ezt követôen kezdôdik.



A környezeti igazságosság itt megkísérelt kiterjesztése nem akarja „leváltani” azt a hagyományos értelmezést, ami a marginalizált társadalmi csoportokra és a szûkebben értett létszükségletekre szorítkozik. Éppen ellenkezôleg, azt gondoljuk, hogy a kiadványban emlegetett „beyond the pale” jelenség oldásának ez az egyetlen módja: csak akkor várhatjuk, hogy a többségi társadalom azonosulni tudjon a legelesettebbek elemi igényeivel, ha közben azt tapasztalják, hogy a saját sérelmeiket is artikulálni tudják. Mert különben a marginalizált rétegek gondjai nemcsak hogy a többségi társadalom „vakfoltjára” esnek a továbbiakban is, hanem kifejezett ellenérzéseket szülnek. Véleményünk szerint ez a rendszerváltás óta eltelt két évtized egyik legfôbb tanulsága és egyben az azóta regnáló társadalompolitikák egyértelmû csôdje. Értelmezésünkben a mindenkori elitek és a marginális léthelyzetbe sodródott társadalmi csoportok „közé szorult” széles társadalmi rétegeknek fel kell ismerniük: hiú ábránd volt azt gondolniuk, hogy ôk is a rendszerváltás „nyertesei” lehetnek a közeljövôben. Valójában sokkal inkább elszenvedôi az utóbbi évtizedek folyamatainak, amely folyamaton változtatni csak akkor van esély, ha minél többen felismerik a rendszer „belsô logikáját”. Ebben az összefüggésben viszont aligha valószínû, hogy a gazdasági és politikai elitben fogják megtalálni szövetségeseiket. Kevés olyan fontos közösségi tere van egy városnak, mint amilyen a piac és a fürdô. És kevés fontosabb dolog van a vízparton élôk számára, mint a folyóhoz való hozzáférés, vagy éppen a helyi vízkincsre épülô, sokak számára hozzáférhetô szolgáltatások. Látni kell, hogy az említett területeken gyakorlatilag ugyanazt a drámai átrendezôdést figyelhetjük meg az utóbbi évtizedben Szegeden. A város és a vidék szerves összetartozásának egyik eminens terepe a piac. Látjuk, ahogy a bevásárlóközpontok fokozatosan kiszorítják a hagyományos piactereket, és velük együtt a régió ôsés kistermelôit: a különféle fejlesztések a klasszikus asztalos piacok elsorvasztásával járnak. Szegeden a Mars téri piactérre több befektetôcsoport is szemet vetett és az elmúlt években legvadabb tervváltozatok születtek a tér „hasznosításával” kapcsolatban. Szerencsére ezek (részben az igen intenzív tiltakozások hatására) valamelyest finomodtak, de észre kell venni, hogy a városfejlesztési elképzelések alakulásában gyakran sokkal meghatározóbb szerepet játszik egy-egy befektetôi csoport „akarata”, mint például a városvezetésé, nem is szólva a városlakók szempontjairól. Ugyanezt tapasztalhattuk az újszegedi Ligetfürdô „fejlesz-

tése” során is: a széles körben elérhetô közösségi szolgáltatásokat felváltották a fôként luxusigényeket kielégítô wellness-szolgáltatások, amelyek persze csak a privilegizált társadalmi rétegek (a „fizetôképes kereslet”) számára elérhetôk napjainkban. Mindez abba a folyamatba illeszkedik, amely az erôforrásokat egyre szûkebb társadalmi rétegek számára akarja már csupán fenntartani. És most itt az igénybejelentés a Tiszához való „hozzáféréssel” kapcsolatos erôviszonyok erôteljes átrendezésére is. A tervek részleges ismeretében megalapozottnak tûnik az a vélekedés, hogy hasonló társadalmi átrendezôdésre kell számítani, mint amit a fürdôk esetében megtapasztalhattunk: sokak fognak kiszorulni a folyó nyújtotta örömökbôl, miközben kevesek számára lényegesen szélesebb lehetôségek nyílnak majd ezen a területen is. Az ivóvízprogram megvalósulása esetén pedig nem kérdés, hogy azok a leghátrányosabb helyzetû vidéki lakosok járnak majd a legrosszabbul, akik a drasztikus vízdíj-növekedés miatt kénytelenek a korábbi vízminôségnél jóval szennyezettebb vizet fogyasztani – az illegális kutakból, amíg még tehetik. A „periférián élôknek” viszont szintén szövetségesekre van szükségük, hogy hangjukat hallatni tudják, pláne, hogy jogaiknak és szükségleteiknek érvényt szerezzenek. De nem biztos, hogy azokra, akik eddig az érdekképviseletüket „felvállalták”. A fentiek nem sajátosan magyar jelenségek természetesen: az elmúlt évtizedek nemzetközi irodalma ontja az ilyen típusú esettanulmányokat, gyakorlatilag a világ minden részébôl. És valószínû, hogy nem is új keletû jelenség ez, még a környezeti igazságossággal összefüggésben sem. Különben a Rousseau nyomdokain járó Csokonai sem írhatta volna le az alábbi sorokat, több mint 200 évvel ezelôtt: Nem is csuda, mert már a rétek árkolva, És a mezôk körûl vagynak barázdolva; Az erdôk tilalmas korlát közt állanak, Hogy bennek az urak vadjai lakjanak; A vizek a szegény emberekre nézve Tôlök munkált fákkal el vagynak pécézve.

29



Könyvek, folyóiratcikkek, kiadványok

Bajmócy Z. (2009) Bevezetés a helyi gazdaságfejlesztésbe. SZTE GTK, Szeged. Egan, M. (2002): Subaltern Environmentalism in the United States: A Historiographic Review. Environment and History. 8, 21–41. o. Gottlieb, R. (2009): Where We Live, Work, Play ... and Eat: Expanding the Environmental Justice Agenda. Environmental Justice, 2, 1, 7-8. o. Guha, R. (1989): Radical American Environmentalism: A Third World Critique. Environmental Ethics, 11, 1, 71–83. Guha, R. (2000): Environmentalism: A global history. Longman, New York. Harper, K. - Steger, T. – Filcak, R. (2009): Environmental Justice and Roma Communities in Central and Eastern Europe. Environmental Policy and Governance, 19, 4. Pre-review version. Internet: http://scholarworks.umass.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1000&context=efsp_pub_articles Józsa Z. (2006): Önkormányzati szervezet, funkció, modernizáció. Dialóg Campus, Budapest-Pécs. Martinez-Alier, J. (2002): The Environmentalism of the Poor. A Report for UNRISD for the WSSD. www.wrm.org.uy/actors/WSSD/alier.pdf National Geographic, 2010. április. A kék bolygó kincse. Különszám, magyar kiadás. Rechnitzer J. (szerk.) (2007) Település és fejlesztés. A közszolgáltatások hatékonyságának növelése a településfejlesztésben. KSzK ROP 3.1.1. Programigazgatóság, Budapest. Sachs, W. (2008) Ökológia és emberi jogok. Kovász, 12, 3-4, 15-56. o. Smets, H. (2009) Access to drinking water at an affordable price in transition and developing countries. Water Academy, France. Kézirat. Taylor, D. A. (2000): The Rise of the Environmental Justice Paradigm: Injustice Framing and the Social Constriction of Environmental Discourses. American Behavioral Scientist, 43, 508-580. o. UCC (1987): Toxic Waste and Race in The United States. UCC Commision for Racial Justice, New York. Internet: www.ucc.org/about-us/archives/pdfs/toxwrace87.pdf UCC (2007): Toxic Wastes and Race at Twenty: 1987-2007. Grassroots Struggles to Dismantle Environmental Racism in the United States. A Report Prepared for the United Church of Christ Justice and Witness Ministries. Internet: www.ucc.org/assets/pdfs/toxic20.pdf United States Environmental Protection Agency (EPA). 2002 Environmental justice in waste programs. Internet: www.epa.gov/swerosps/ej/index.html [Consulted 11 February 2003].

30


Internetes honlapok:

http://ej.issuelab.org/research http://euobserver.com/885/30097 www.borsonline.hu/news.php?op&hid=13791 www.delmagyar.hu/_print.php?&block=_article&cid=2070459 www.delmagyar.hu/jegyzet/hal_es_halo/110798 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/biogyumolcs_a_hullamterben/115822 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/fekete_sas_cserepes_egyre_megy/2073380 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/genbank_a_hullamterben/103942 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/gyalogakac_a_hullamterben/120816 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/halalra_fagyott_egy_50_eves_no_tervaron/2083544 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/tervaron_ma_a_melyszegenyseg_az_ur/2092413 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/haztulajdonosok_lettek_a_repuloteri_romak/107463 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/janoshalman_szitokszova_lett_szegedi/110760 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/kaszinotol_fel_a_jobbik_tiszaszigeten/2121091 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/szennyviz_a_tiszaban/2110121 www.ejrc.cau.edu/ejinthe21century.htm www.elolanc.hu/phocadownload/vitairat_2010.pdf www.freeweb.hu/eszmelet/61/bartha61.html www.hungary.indymedia.org/node/10441 www.nepszava.hu/articles/article.php?id=358129 www.nfu.hu/lhh www.partnerinfo.eu/text.aspx?id=SZEVIEPSZERKEZET www.vedegylet.hu/jonek6/data/IV.1.m1.htm http://csmn.freeblog.hu/archives/2007/10/12/Tiszasziget_a_polgarmester_szerint http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/03/a-jobbik-az-izraeli-foldvasarlasrol-kerdezi-bodot.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/07/agota-tabor-a-megbecsulest-erositeni-a-gyerekekben.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/07/ha-nyar-akkor-agota.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/09/ujabb-fenyegeto-romaniai-femercbanya.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/10/jobbik-kaszino-ugy-tiszaszigeten-is.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/01/tiszaszigeten-az-egyhaz-menti-meg-az-iskolat.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/07/a-helyi-polgarorseg-is-segiti-az-idei-agota-tabor-szervezeset.html http://szolidaritas.lelkes.hu http://euobserver.com/885/30097 www.ivovizunk.hu/index.php http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/11/del-alfoldi-ivovizminoseg-javito-program-husz-tarsulas-alakul.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/07/nem-lesz-dramai-vizdijemelkedes-szegeden.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/07/olvasoi-level-meg-egyszer-az-ivovizrol.html www.unrisd.org/80256B3C005BCCF9/(httpAuxPages)/1A4F7C607BA712CDC12572B300408714/$file/WatOver.pdf www.acme-eau.org/Nouveau-Rapport-de-PUBLIC-CITIZEN-sur-VEOLIA-en-Anglais_a214.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/10/botka-kulonos-szerzodeskotesei.html

31


www.mno.hu/portal/739013 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/minoseg_mindenek_elott/138338 www.pecsinapilap.hu/?id=42632 http://index.hu/velemeny/eheti/2009/10/26/nem_sirok_a_suezert http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/02/09/vizhaboru_magyarorszagon_i. http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/02/10/vizhaboru_magyarorszagon_ii. http://index.hu/gazdasag/magyar/2009/06/11/bujtatott_privatizaciotol_tart_a_magyar_vizikozmu_szovetseg http://nol.hu/archivum/szoren-szalan_eltunt_masfelmillio_kobmeter_viz www.psiru.org/reports/2008-09-EW-PoorChoicesWater.pdf http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/10/hozzafer-e-mindenki-a-vizhez-%E2%80%93-es-ha-igen-akkor-miert-nem www.delmagyar.hu/szeged_hirek/szegednel_tilos_a_tiszaban_furodni/101892 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/az_eletuket_kockaztatjak_a_tilosban_furdozok/129633 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/lehet_furodni_a_szabad_strandokon/2065983 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/szabad_strandolas_szemet_es_gaz_kozott/2108529 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/nyitva_a_szabad_strand_es_a_partfurdo/2171250 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/eluszott_a_szezon_a_partfurdon/2169662 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/strand_marad_a_partfurdo_-_amig_birja_az_infrastruktura_/2167351 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/szombaton_nyitnak_a_strandok/2154951 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/keszulnek_a_szezonra_a_vizi_emberek/2007244 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/ejszaka_sem_all_meg_az_elet_a_szegedi_uszohazakon/2017316 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/ritmusra_ringatozo_uszohazak/2057004 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/feltoltodest_kinalo_uszohazak/2102384 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/szurke_uszohaz_ring_a_piros_helyen_a_tiszan/2143933 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/zenes_vacsora_a_tiszan_ringatozva/2159226 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/apropenzert_evezhetunk_/2176688 www.delmagyar.hu/hirek/a_partfalat_is_lebontanak/120476 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/hetvegenkent_sorompo_kerul_a_szegedi_rakpartra/2013494 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/csak_elemeiben_valosulhat_meg_a_tisza-foutca_terv/2043912 www.oskolas.hu www.hullamter.hu www.hullamter.hu/content/5 www.oskolas.hu/tisza www.atikovizig.hu www.delmagyar.hu/szeged_hirek/negycsillagos_a_ligetfurdo/127457 http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/05/furdougy-elcsakanyozott-fejleszteseket-vizsgaltatnanak.html www.delmagyar.hu/szeged_hirek/szegeden_lesz_europa_leghosszabb_vizi_csuszdaja/2027501 www.nol.hu/archivum/archiv-465403 http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/09/furdougy-a-civilek-szerint-200-millioval-alabecsultek-a-kutakat.html www.napfenyfurdoaquapolis.com www.delmagyar.hu/szeged_hirek/strand_marad_a_partfurdo_-_amig_birja_az_infrastruktura_/2167351 http://szegedma.hu/hir/szeged/2008/05/a-liget-es-a-furdo.html#more-133 http://szegedma.hu/hir/szeged/2008/06/furdofejlesztes-veszelyben-a-liget.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/06/vedegylet-furdougyben-atvertek-a-szegedieket.html

32


http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/10/hozzafer-e-mindenki-a-vizhez-%e2%80%93-es-ha-igen-akkor-miert-nem.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/10/kamukommunikacio-szegeden-a-varosvezetes-es-a-%e2%80%9efelmeresek%e2%80%9d.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/03/lmp-kampanycelra-hasznalja-a-gyereket-az-onkormanyzat.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/03/a-viz-vilagnapja-sulyos-tarsadalmi-konfliktusok-varhatok.html www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=10213 http://index.hu/tudomany/kornyezet/arrakis1002 www.delmagyar.hu/mako_hirek/mako-dallas_takareklangon/2162328 www.delmagyar.hu/mako_hirek/magyar_dubai_a_makoi_arokban/2110073 www.delmagyar.hu/mako_hirek/mako-dallas_takareklangon/2162328 http://nol.hu/gazdasag/szertefoszlik_a_makoi_gazalom http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/10/gaz-van-rossz-a-gaz-makon.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/11/a-falcon-ideiglenesen-felhagy-a-gazkutatassal-a-makoi-foldeak-1-kutnal.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/11/hernadi-a-makoi-kutatasok-kilatasai-rosszabbak-a-vartnal.html www.delmagyar.hu/szeged_hirek/160_milliardbol_epul_a_880_megawattos_szegedi_gazeromu/2157572 www.enterprisenews.com/business/x1113937442/Advanced-Power-seeks-two-more-power-plants-in-Massachusetts www.msnbc.msn.com/id/35283135/ns/us_news www.dailynewstranscript.com/news/x644566495/Brockton-plant-opponents-raise-Conn-blast-in-latest-push-to-derail-project www.myfoxboston.com/dpp/news/local/proposed-brockton-power-plant-similar-to-ct-explosion-site www.delmagyar.hu/szeged_hirek/kozmeghallgatas_verespatakrol/131394 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/szennyviz_a_tiszaban/2110121 http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/03/illes-zoltan-a-kornyezetvedelem-a-gazdasag-motorja.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/07/elkezdodik-az-egyetem-dom-teri-felujitasa.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/01/a-kesz-kft-epiti-a-szegedi-mernoki-kar-uj-epuletkomplexumat.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/04/uj-gazdasag-uj-energiapolitika.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/12/gaz-van-de-lesz-e-geotermikus-energia.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2008/10/kihasznalatlan-termalenergia-kincsunk.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2008/10/geotermika-a-varos-erdektelen-az-egyetem-peldat-mutathat.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/08/he-viz.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2008/09/nagy-lehetosegek-a-geotermikus-energiaban.html#more-4497 http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/06/geotermikus-energiat-hasznosito-beruhazas-kezdodik-makon.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/07/kozel-40-millios-foldgaz-megtakaritas-morahalmon.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/02/geotermikus-energiaban-is-mintaprojekt-morahalom.html http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/08/megujulo-energia-miskolc-lekorozi-szegedet.html www.fn.hu/hetilap/20100628/hol_szivarognak_el_tavhoforintok http://index.hu/gazdasag/magyar/2009/06/05/tavho_levalas http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/08/16/szeptembertol_dragabb_lesz_a_tavfutes

33

Kísérlet a környezeti igazságosság kiterjesztett értelmezésére

Recommend Documents