Kis fordulatszámú gépek, gépszerkezetek vizsgálata

ÜZEMFENNTARTÁSI TEVÉKENYSÉGEK 3.09 3.10

Kis fordulatszámú gépek, gépszerkezetek vizsgálata Gergely Mihály, okl. gépészmérnök, Tóbis Zsolt, doktorandusz, Miskolci Egyetem, Gépelemek Tanszék Tárgyszavak: műszaki diagnosztika; forgógép; rezgésmérés; rezgéselemzés.

Bevezető Gépszerkezetek rezgésdiagnosztikai vizsgálhatóságának elsőrendű szempontja a vizsgálandó gép működési, üzem közbeni paramétereinek pontos ismerete. Az üzemi paraméterek közül, a gép diagnosztizálhatósága szempontjából, mint mérhető jellemző a fordulatszám, a fordulatszám-tartomány ismerete, alapvető tényező. Az alkalmazható mérőműszerek, analizátorok jó megválasztásával a nagy, közepes vagy az annál kisebb fordulatszám-tartományban, üzemelő berendezések is vizsgálhatók. Vannak azonban olyan gépek, gépszerkezetek, amelyek működési fordulatszáma – diagnosztizálhatósági szempontból – az ún. ultra kis fordulatszám-tartományban van, így e fordulatszámcsoportban üzemelő gépek állapotfigyelését különösen nagy körültekintéssel, alapos megfontolással kell kezelni. Az előzőekben meghatározott fordulatszám-tartományok terjedelme: – ultra kis fordulatszám-tartomány:1 min-1< n0 > 30 min-1 – kis fordulatszám-tartomány: 30 min-1 < n0 > 600 min-1 – közepes fordulatszám-tartomány: 600 min-1 < n0 > 3600 min-1 – nagy fordulatszám-tartomány: n0 > 3600 min-1 A cikk további része a közepes fordulatszámon üzemelő berendezésekkel nem foglalkozik.

1. Korlátozó tényezők kis és ultra kis fordulatszámú gépek vizsgálatában 1.1 Vizsgálati szempontok A lassan forgó gépek – kis és ultra kis fordulatszám-tartomány – összetett, nagy forgatónyomaték leadására alkalmas gépszerkezetek,

amelyeket gépegységek hajlékony/merev kapcsolata alkotja, mint például: szállítószalagok, papír/fémipari hengersorok, cementipari golyósmalom, elektronikus mérőrendszerek forgó mérőasztala stb. esetében. Minthogy e fordulatszám-tartományban üzemelő gépek, berendezések nagy tömegű egységekből épülnek fel, ezért az egyes gépelemek (gördülőcsapágy, fogaskerék) hibáinak diagnosztizálhatósága – geometriai méretüknél fogva – erősen befolyásolt. A zavartalan üzem, a váratlan meghibásodás elkerülése érdekében – mint a rezgésdiagnosztikai vizsgálatok esetében – elsődleges a gépcsoport, a gépcsoporton belüli egységek, részegységek fontossági, a technológiai láncban elhelyezkedő szerepét meghatározni, besorolni. A megfelelő fontosságú hellyel besorolt gépcsoport egységeinek, részegységeinek fontossága azonos besorolású legyen. A fenti megállapításokból adódó, méréstechnikai rezgésparaméterek általános szabályrendszerét foglalja össze az 1. ábra [02], amelynek segítségével, rezgésdiagnosztikai vizsgálat alkalmazásánál a gépszerkezetekre és az egyes gépelemekre (tengely, gördülőcsapágy, fogaskerék) vonatkozó rezgésparaméterek a működési frekvenciatartomány függvényében indikálhatók.

REZGÉSSEBESSÉG (mm/s)

REZGÉSGYORSULÁS (g)

frekvencia, Hz

1. ábra Mérési paraméterek szabályrendszere

Egy adott technológiai sorban alkalmazott gépek, gépszerkezetek fontossági sorrendje mellett, el kell dönteni a diagnosztizáláskor alkalmazandó méréstechnológiai eljárást is, amellyel a gépről, illetve annak vizsgált eleméről a legbiztosabb információt kapjuk. 1.2 Méréstechnikai eljárások A gépszerkezetek irányadó rezgésmérési eljárásai biztonságos alapmérésként megfelelő információt – pontos spektrumelemzés után – csak arról adnak, hogy mely méréstechnikai eljárást célszerű a továbbiakban alkalmazni. Az irányadó mérési eljárások közül néhány, amelyek önállóan vagy más mérési eljárással összekapcsolva, egy időben alkalmazhatók: c Összesített rezgés mérése (önálló mérési eljárás). d Burkolóeljárás1 (önállóan és más, pl. gyorsulásmérés kiegészítőjeként). e Burkolóeljárás1 és időfüggvény2 (két mérési eljárás együttes alkalmazása). f Fázismérés3 (más mérési eljárással együtt pl. orbit, kiegyensúlyozatlanság). g Rezonanciavizsgálat4 (önálló vizsgálati eljárás). h Nagyfrekvenciás vizsgálat5 (HFD, önálló mérési eljárás). i SEE-technológia6 (önálló mérési eljárás).⋅ c Összesített rezgés mérése, más néven „overall,” amely a teljes rezgési energia mérése egy bizonyos frekvencialáncolatban. A kis frekvenciatartományban dinamikusan jelentkező hibák – egyensúlyhibák, tengelybeállítási hibák (párhuzamosság, szöghiba), mechanikai lazaság, gépfelépítési rezonancia, lágy alap, tengelybehajlás, túlzott csapágykopás vagy villamos motor esetében a saját ventilátor lapáthibája – miatt, más, jelentős gépelemek vizsgálatához, kezdeti meghibásodásuknak időbeni észleléséhez szükséges adatok elveszhetnek, illetve kis intenzitásuk révén nem értékelhetők, ill. nem mutathatók ki. Ezt a megállapítást igazolja a 2. ábra is. Overall mérési eljárást alkalmazva a vizsgált frekvenciatartomány spektrumát rezgéssebességben vették fel. Az ábrából egyértelműen kitűnik a kis frekvenciatartomány értékelhetetlensége. Az okokat visszavezethetjük az alábbiakra: ⋅

Megjegyzés: az 1, 2, 3, 4, 5, 6 indexezett meghatározások bővebb ismertetését a cikk terjedelme nem teszi lehetővé.

mm/s

frekvencia, Hz

2. ábra Általános spektrumkép (overall) a) nem megfelelő az érzékelő megválasztása (Sv =100 mV/EU1 érzékenységű érzékelő), b) nem megfelelő a mérés beállítása a) Minden mérési eljárásnál elengedhetetlen feltétel a mérési körülmények (hőmérséklet) és a mérésnek megfelelő érzékenységű érzékelő(k) megválasztása, nem utolsósorban az érzékelő(k) felhelyezése, rögzítése a vizsgálandó elem környezetében. Az 1. ábra alapján is 10 Hz alatti frekvenciatartományban a rezgéssebesség-érzékelő relatív érzékenységéből – felépítésénél fogva – jelentősen veszít. Az 1 Hz alatti tartományhoz különösen használhatatlan, mivel a mérőrendszer is nagy rezonanciát, „műszerzajt” okoz. b) A mérés beállítását az egyszerű fizikai összefüggések (3. ábra) felhasználásával célszerű elvégezni, amelyeket az alkalmazott műszer FFT spektrum képzése során alkalmaz. A 3. ábra alapján a mérésbeállításkor az analizátort – amennyiben a műszer belső szoftvere lehetővé teszi – integrálási művelet elvégzésére kell állítani (pl.: Microlog analizátorok esetében: ACC. to VEL., gyorsulás integráltja a sebesség) és a méréshez Sv = 500 mV/EU érzékenységű érzékelőt célszerű használni, ezzel a módosítással a 2. ábra spektrumképe a 4. ábrának megfelelően változik: 1

EU = engineering unit

(rezgés) sebesség

integrálás

differenciálás

(rezgés) kitérés

(rezgés) gyorsulás

mm/s

3. ábra Mérésparaméterek leképezése

frekvencia, Hz

4. ábra Az 500 mV/EU érzékenységű érzékelő hatása a spektrum értékelhetőségére Az ábra szerinti spektrumképen a kisebb frekvenciasávban is határozott, egyértelmű és jól elkülöníthető csúcsok jelentek meg, jelen esetben a mérőrendszer hatása már elhanyagolható. d Burkolóeljárás a rezgésgyorsulás-mérésnek egy különleges esete (lásd: 1.2 alpont felsorolási megjegyzést), amely a kis és ultra kis fordulatszámon üzemelő gépszerkezetek és gépelemek (pl.: fogaskerekek, gördülőcsapágyak) vizsgálatára alkalmas. Egy „hagyományos” gyorsulásmérés-spektrum felvételét mutatja az 5. ábra.

0,12 0,10

g, s

0,08 0,06 0,04 0,02 0,00 0

50

100

frekvencia, Hz

150

200

250

5. ábra Szűrés nélküli gyorsulásspektrum Az 5. ábra egy FAG gyártmányú 23044K.MB sorozatszámú beálló görgőscsapágy környezetében felvett spektrumképet mutat (n0 = 150 min-1). A jelzett csapágy külső gyűrű frekvenciája fkgy = 30,300 Hz amelynek harmonikusai: νfkgy = ν30,300 Hz ahol ν a harmonikus rendszáma, természetes egész szám. Jól beazonosíthatók a frekvencia harmonikusai: a 150–230 Hz frekvenciatartományban lévő ν = 6 és ν = 7 rendszámú harmonikusoknak megfelelő csúcsok kiemelkedése, nagysága a jelentős zajból, amely jellegzetesen a csapágyelem (külső gyűrű) meghibásodására utal. Az ugyanezen sorozatszámú görgőscsapágy belső gyűrű hibáját szemlélteti az ún. ENVELOPE méréstechnológiai eljárással készült spektrumkép, a 6. ábra. A kis és ultra kis fordulatszám-tartományokban a vizsgálati frekvenciatartomány célszerű megválasztási módja (6. ábra) jól értékelhető spektrumképet eredményez. A frekvenciatartomány megválasztását az fmax =

n 0 ⋅ 25 ν E ; Hz 60

fmax = n sk ; Hz

(1) vagy az

(2)

150,8 f/min

tapasztalati összefüggésekkel határozzuk meg, ahol n0 – a vizsgált elem fordulatszáma, νE – a vizsgált elem frekvenciarendszáma, nsk – a vizsgált elem fordulatszámának skalárértéke.

frekvencia, Hz

6. ábra A 0,5–10kHz sávszűréssel készült spektrumkép. e Burkolóeljárás és időfüggvény: A két méréstechnológiai eljárás együttes alkalmazásával a már diagnosztizált hiba pontosítása, mélyebb elemzése lehetséges és egyben szükséges is, amelyet az 1. példa mutat be: 1. példa: Egy n0 = 264,5 min–1 fordulatszámon üzemelő gépegység be- és kimenetoldali tengelyei azonos, SKF 24160 CCK/C3 jelű csapágyazásúak. Mindkét tengely fordulatszáma:

nb = nk = n0 = 264,5 min–1. Azonosítsuk, igazoljuk a burkolóeljárással kapott spektrumképen kiemelt külső gyűrű hibát időfüggvény-felvétellel, ha a külső gyűrű hibafrekvenciája: fkgy = 42,66 Hz, és a gördülőelem hibafrekvenciája: fg = 17,48 Hz. a) A bemeneti oldal burkolóeljárással készült csapágykörnyezeti spektrumképét a 7. ábra mutatja. Az analizáláshoz szükséges spektrumfelvételt (7. ábra) Microlog típusú analizátorral, III-as szűrőbeállítással, 500 mV/EU érzékenységű gyorsulásérzékelővel végeztük.

g 1,0

csapágy külső gyűrű hibafrekvencia (BPFO)

f0 0,8

2f0

0,6

3f0 4f0

0,4

5f0 6f0

0,2

0,0 0

50

100

150

200

250

300

frekvencia, Hz

7. ábra Meghibásodott beálló görgőscsapágy spektrumképe (bemeneti oldal) A felvétel alapján eldönthető a vizsgált gördülőcsapágy állapota: a gördülőcsapágy külső gyűrű frekvenciáján, fkgy = f0 = 42,66 Hz, nagy amplitúdójú csúcs (0,77 mms-2), valamint a vizsgált frekvenciatartományban megjelenő – n f0 – csúcsok egyértelműen külső gyűrű meghibásodásra utalnak. Az ISO 10816–1 szabvány széles sávú mérési előírása szerint – a gépcsoport besorolását, és a gép technológiai láncban elfoglalt helyét – a megengedett rezgésgyorsulás értéke: a = 0,3 mms–2 adja. Meg kell győződni a döntés helyességéről, hogy valóban a külső gyűrű frekvencián jelentkezik a 0,77 mm·s-2 rezgésgyorsulási amplitúdó csúcs. Ezért a spektrumfelvétellel azonos időben vettük fel az időfüggvényt (8. ábra). A 8. ábra szerinti időfüggvénykép jól érzékelteti a jellegzetes csapágy-meghibásodást, az időtengelyen periodikusan váltakozó amplitúdójú és sűrűségű „jelcsomagok” megjelenése. Értékelését, jelentését elemezve: – az időfüggvény jelzett (○) csúcsainak időtávolsága azonos az időtengelyről leolvasva: t2 = 1,62999 s t1 = 1,60655 s képezve ∆t = t 2 − t 1 , értékét, a behelyettesítések után ∆t = 0,02344 s.

 1 Mivel f =   s így fkgy =

(3),

1 (4), ∆t

behelyettesítés és a művelet elvégzése után a külső gyűrű hibafrekvenciája:

g, s

fkgy =42,66 Hz-re adódik.

idő, s

8. ábra A meghibásodott görgőscsapágy időfüggvényképe (bemeneti oldal) b) A kimeneti oldalon lévő csapágyról felvett burkolóeljárással készített spektrumképet a 9. ábra mutatja. A 7. ábrához hasonlóan, a 9. ábrán is a nagy amplitúdócsúcsok megjelenése a külső gyűrű frekvencián, jelenti a csapágy meghibásodását. De mint látható, az alapzaj jelentős mértékben megnövekedett. A zajsávban– több ismeretlen eredetű csúcs mellett – feltehetően a gördülőelem(ek)től származó amplitúdócsúcsok vannak jelen. A hiba alaposabb felderítése érdekében elemezzük, hasonlóan a bemeneti oldalhoz, a 10. ábra időfüggvényképét.

g

csapágy külső gyűrű frekvencia (f0kgy) és harmonikusai (n x f0kgy)

frekvencia, Hz

gördülőelem frekvenciája (f0dg)

9. ábra Meghibásodott beálló görgőscsapágy spektrumképe (kimeneti oldal)

2

1

0 g

-1

-2

1,58

1,60

1,62

1,64

1,66

1,68

1,70

idő, s

10. ábra A meghibásodott görgőscsapágy időfüggvényképe (kimeneti oldal) A csapágy külső gyűrű frekvenciájának beazonosítási eljárása azonos a 8. ábra számítási módszerével,

a ∆t = t2 – t1 időkülönbséget a t1 = 1,61255 s és t2 = 1,63599 s értékekből képezzük. Az így kapott ∆t = 0,02344 s-ból az fkgy (4) meghatározható:

fkgy =

1 1 = = 42,66, Hz ∆t 0,02344

ami azt jelenti, hogy a burkolóeljárással készült felvételen lévő külső gyűrű meghibásodás megjelenése valós. A másik jelenség, amit vizsgálni kell, az erős zaj feltételezett gerjesztőforrása. A több ismeretlen eredetű csúcsból jelentős lehet a 10. ábrán (A) és (B) nyilakkal jelzett csúcsok jelenléte. Különösen figyelemreméltó a (B) jelű, amely markáns oldalsávja a BPFO időtartománynak. Az (A) és (B) jelzett csúcsok időkülönbsége: ∆t = Bt – At.; Bt = 1,659 s és At =1,602 s értékekkel az időtartomány meghatározható: ∆t =0,057s Felhasználva (4) összefüggést, behelyettesítve az értékeket, a gördülőelem frekvenciát(!!) kapjuk:

fg = 17,48 , Hz Az időtartományban a két frekvencia egymást fedi, ebből következtetni lehet a gördülőelem biztos meghibásodására is, egyúttal az alapzaj gerjesztési pontjára. Megjegyzendő, hogy egy csapágy bármely szerkezeti elemének meghibásodása választ adhat üzemelési körülményeire (szerelési hiba, kenéselégtelenség, beállítási hiba stb.), de feltétlenül csapágycserét kell végrehajtani. f Fázismérés: Minden fázisméréshez szükséges egy, a forgó tengely egy pontjának elfordulási helyét – szöghelyzetét – meghatározó jel (trigger). A fázismérést ehhez, mint 0°-os helyzethez kell viszonyítani, és

a fázisértéket tengelyforgással ellentétes irányban értelmezni. Az érzékelő(k) helyzete radiális és axiális síkban egymáshoz képest: 90º±30°. Az effektív mérésindítást a trigger jel vezérli. A teljesség igénye nélkül néhány fázismérési eljárás: – harmonikus analízis, – követő üzemmód, – frekvenciaválasz, átviteli függvény – pályagörbe-analízis. g Rezonanciavizsgálat: A rezgésdiagnosztika gyakorlatában a kis és ultra kis fordulatszám-tartományt a papíripari hengerek, a közepes fordulatszám-tartományt a légtechnikai berendezések, míg a nagy fordulatú gépeket a turbinák, légkompresszorok képviselik. A fordulatuknak megfelelő „képviselők”, gépcsoportok, rezonanciában való huzamosabb idejű üzemelése a gépre nézve katasztrofális következményekkel járhat. Igen sokszor előforduló eset, amikor a gépelemre (testre) súrlódási és rugalmas erőkön kívül még valamilyen, fizikai értelmezésben, Fk = F0 ·cosωk·t periodikusan változó, ωk körfrekvenciájú erő is hat, miáltal az kényszerrezgést (gerjesztett rezgést) idéz elő. A mérések során legtöbbször olyan gerjesztett rezgést kell vizsgálnunk, amelyben a gerjesztő hatás periodikus és a rendszer vizsgálata csak lineáris karakterisztikájú elemekkel közelíthető meg. Az egy szabadságfokú rendszerek öt alaptípusba [01] sorolhatók, illetve a gyakorlatban előforduló szerkezeti megoldások ezen alaptípusokra visszavezethetők a megfelelően rendezett mozgásegyenletük alapján. A rezonancia környezetében működő több szabadságfokú rendszerek is az egy szabadságfokú rendszerekhez hasonlóan viselkednek, következésképpen a megfelelő összefüggések és diagramok [01] nagy körültekintés mellett ezekre is alkalmazhatók. Az alábbiakban egy gyakran előforduló alaptípus fizikai, matematikai összefüggései kerülnek bemutatásra. A 11. ábra [01] egy szabadságfokú lineáris rendszerre visszavezethető típust mutat, amelynek gerjesztési módja: tömegerő. A rendszerre vonatkozó számítási összefüggések [01] a levezetések mellőzésével:

k

ω m0 r

m

c

11. ábra Tömegerővel gerjesztett egy szabadságfokú lineáris rendszer (helyettesítő vázlat) [01] Mozgásegyenlete: m&y& + ky& +

y = m0rω2 ⋅ sin ωt c

(5)

A tömeg állandósult mozgása: y = K ⋅ sin( ω t − ϕ )

(6)

Statikus amplitúdó: K s = Fázisszög:

m0 r m

ϕ = arctg

(7) 2Dλ 1 − λ2

(8)

Nagyításfüggvény (rezonanciafüggvény): N=

K λ2 = Ks (1− λ2 )2 + 4D2λ2

(9)

Rezonanciagörbe csúcsának koordinátái: λ=

1 1 − 2D 2

(10); és: Nmax =

1 2D 1− D2

(11)

2

m  α Vonatkoztatott teljesítmény: P0 =  0 r  m  c

(12)

Teljesítmény nagyításfüggvénye:

Ph Dλ6 hasznos: V = = P0 (1 − λ2 )2 + 4D2λ2

(13)

Pm λ5 = meddő: B = P0 2 (1 − λ2 )2 + 4D2λ2

(14)

Gerjesztés teljesítménye: P = P0 [V + B sin(2ωt − ϕ)]

(15)

Az (5)→(15) összefüggésekben alkalmazott helyettesítések: α2 =

1 ; mc

λ=

ω ; α

és D =

k 2mα

A rendszer akkor van rezonanciában ha: ω = ϕ és λ = 1 ekkor: tgϕ =

2Dλ = ∞ vagyis ϕ = 90° 1 − λ2

A rezonancianagyítás ez esetben: Nr =

λ2

(1 − λ ) + 4D λ 2

2

2

=

1 2D

De a gerjesztett rezgés legnagyobb útamplitúdóját nem rezonanciában kapjuk, ezért célszerű a rezonanciafüggvény (9) reciprok négyzetének

( 1 − λ2 ) + 4D2λ2  1 szélső értékét vizsgálni, differenciálással: =   λ4 N 2

2

2

[ (

d 1 − 2 1− λ =   d (λ2 )  N 

2

) + 4D ] λ − [(1 − λ ) 2

4

2

λ8

2

]

+ 4 D 2 λ2 2 λ2

=0

a fenti egyenletet megoldva, a levezetést mellőzve, (10) összefüggést kapjuk:

λ=

1 1 − 2D2

Ha (10) összefüggést a nagyítás függvényébe helyettesítjük, akkor megkapjuk, hogy a legnagyobb amplitúdó milyen mértékben függ a rendszer csillapításától: Nmax =

1 2D 1 − D2

A kiindulási feltételből (ω = α és λ = 1) következően, a rezonanciagörbék (12. ábra) csúcsa eltolódik a rezonanciától, amelyek helyét eredményvonal jelöli. N 3,0

D=0,1

2,5 2,0 D=0,2 1,5

D=0

D=0

D=0,5

1,0 D=1,0 0,5 D=2,0 0

0,25

0,50

0,75

1,00

1,25

1,50 1,75

λ 2,00

2,25

2,50

12. ábra Rezonanciagörbék a csillapítás függvényében [01] Meg kell jegyezni, ha a rendszer gerjesztése: – állandó erővel, – útgerjesztés rugóval, – útgerjesztés párhuzamos rugóval és csillapítóval jellegűre változik, akkor a rezonanciagörbék csúcsa a rezonanciától jobbra tolódik, de csillapítóval végzett útgerjesztés esetén a görbék maximuma a rezonanciában lesz.

1.3 A méréstechnológia elemei: analizátorok, érzékelők

Általában az analizátorok és adatgyűjtők a közepes és kis (300 < n0, < 3600 min–1) fordulatszám-tartományban működő gépszerkezetek hibaelemzésére alkalmasak. A 300 min-1-nél kisebb fordulatszámon üzemelő berendezések analizálása esetén messzemenően figyelembe kell venni az alkalmazott mérőrendszer, azaz az 1. adatgyűjtő, 2. érzékelő, 3. összekötőkábel alaptulajdonságait, valamint az alkalmazandó mérési technológiát. 1. Adatgyűjtő

Az adatgyűjtők többsége rendelkezik a 3. ábra szerinti paraméterleképezés lehetőségével, azonban, (különösen a kis és ultra kis fordulatszám-tartományban üzemelő berendezések vizsgálatánál) a spektrum leképezésében és annak megjelenésében jelentős hiba léphet fel. Általában a paraméter leképezése gyorsulásból történik, hogy sebességés/vagy elmozdulásspektrumot kapjunk. A sebességspektrum előállításához egyszeres, míg az elmozdulásspektrum előállításához kétszeres integrálással jutunk, ami egy ún. integrációs zajt okoz. Sebességspektrum leképezésénél (n0 = közepes, vonalfelbontás = 400) e „műszerzaj” mértéke a fontos első 2–3 FFT vonal hiányát vagy csak a zaj megjelenését eredményezi. Az elmozdulásspektrum leképezése esetén (azonos fordulatszám és vonalfelbontás mellett) az első 5–6(!) FFT vonal hiányára vagy csak a zaj megjelenésére számíthatunk. Kis és ultra kis fordulatú gépek vizsgálatánál, ahol a rezgésjelek jóval alacsonyabb szintet érnek el, a „műszerzaj” miatt a spektrumok értékelhetetlenné válhatnak. Analizátorokban, adatgyűjtőkben vannak olyan speciális szűrők (roll-off) amelyek, e zajt elnyomják [02], akár a spektrumban, akár a rezgés összegző számításában. Egyes adatgyűjtőkbe beépített nagy áteresztőképességű szűrők a 8 Hz alatti frekvenciák (3–4 Hz környezetében) ~50%-át elnyomják, vagy a tényleges rezgésamplitúdó ~80%-át. De a „neves” adatgyűjtők, analizátorok (CSI; SKF; TEC, IRD) zajszűrése igen jó, mert 2 Hz-en (n0 = 120 min-1) a valós jelszintnek ~ 100%-át, 1 Hz-en (n0 = 60 min-1) ~97%-át, de még 0,3 Hz-en is a valós jelszint 55%-át átengedik.

A fentieket mutatja be a 13. ábra, [02] amely kiemeli a szűrő hatását, frekvenciaválaszát, a standard IRD 890 adatgyűjtő és a roll-off szűrővel ellátott IRD Fast Track frekvenciaválaszát. erősítés

fázisszög

frekvenciaválasz -1

min (csökkenés 2%)

-1

min (csökkenés 20%) -1

min (csökkenés 30%)

-1

min (csökkenés 25%)

szűrő

-1

min (csökkenés 44%)

(6 min-1)

(30 min-1) (60 min-1) frekvencia, Hz

-1

min (csökkenés 50%)

(300 min-1)

(600 min1 )

13. ábra Frekvenciaválasz-görbék a roll-off szűrős IRD Fast Track és IRD 890 standard analizátorral [02] 2. Érzékelők

Ha a kis vagy ultra kis fordulatszám-tartományban végezzük a mérést, nemcsak az analizátor, hanem az alkalmazandó érzékelő frekvencia- és hőmérsékletválaszát is figyelembe kell venni, mert e tekintetben is nagy különbségek vannak az egyes érzékelőtípusok (gyorsulás- és sebességérzékelők vagy érintkezés nélküli, örvényáramú elmozdulásérzékelő szondák) között. Minthogy méréstechnikailag – az analizátorok által adott lehetőséget felhasználva – legáltalánosabban használatosak a gyorsulásérzékelők, így a továbbiakban azok olyan paraméterei kerülnek részletezésre, amelyek döntően befolyásolhatják a mérést, illetve annak értékelését. A piezoelektromos kristállyal felépített gyorsulásérzékelők kétféle üzemmódban működnek: a) nyíró üzemmód,

b) nyomó üzemmód. a) Nyíró üzemmódú gyorsulásérzékelő elvi elrendezését mutatja a 14. ábra, amelyben a szeizmikus tömeg nyíróerőt fejt ki a kristályelemre, ami arányos feszültséget kelt a ráható gyorsulással. akusztikus árnyékolás

piezoelektromos kristály

szeizmikus tömeg vezetőoszlop

csatlakozóaljzat

alap

ICP áramkör

menetes zsákfurat rögzítéshez

14. ábra Nyíró üzemmódú gyorsulásérzékelő elvi felépítése [02] Ezen típusú érzékelők frekvenciaválasza igen jó, amit a 15. ábra szemléltet: 3

eltérés, dB

2 1 0 -1 -2 -3

0,6

10

100

frekvencia, Hz

1 kHz

20 kHz

15. ábra Wilcoxon 793L gyorsulásérzékelő frekvenciaválasza [02] Az ábrában példaként bemutatott gyorsulásérzékelő csillapításának változása, 1 Hz-nél (n0 = 60 min-1), 18%. Az ugyanezen típusú érzékelő hőmérsékletválaszát a 16. ábra mutatja:

eltérés, %

+20 +10 0 -10 -20 -50

-25

0

+25

+50

+75

+100

+125

hőmérséklet, °C

16. ábra Wilcoxon 793L gyorsulásérzékelő hőmérsékletválasza [02] Az ábrából kitűnik, hogy ~+12,5 °C → ~+40 °C tartományban a hőmérséklet hatása gyakorlatilag 0%, de 0 °C környezetében már min.1%os eltérés lehet. b) A nyomóüzemű gyorsulásérzékelők elvi elrendezését mutatja a 17. ábra.

akusztikus árnyékolás vezetőcsap alap menetes zsákfurat rögzítéshez

szeizmikus tömeg piezoelektromos kristály csatlakozóaljzat ICP erősítő

17. ábra Nyomóüzemű gyorsulásérzékelő elvi felépítése [02] Nyomóüzemű gyorsulásérzékelőben a piezoelektromos kristály szendvicsszerűen helyezkedik el a szeizmikus tömeg és az alap között. Működési elve és fizikai értelmezése hasonló a nyíróüzemhez, különbség csupán, hogy ez esetben a szeizmikus tömeg nyomóerőt gyakorol a kristályelemre. A kétfajta gyorsulásérzékelő frekvenciaérzékenységi görbéit összehasonlítva lényeges különbséget tapasztalunk, nevezetesen, a nyírásüzemű érzékelő (15. ábra) 1 Hz-nél (n0 = 60 min-1), 18% csökkenést; a nyomóüzemű érzékelő (16. ábra) 30% csökkenést mutat!

Hasonló különbséget vehetünk észre a két érzékelőfajta hőmérsékletválasz-görbéiben is. A nyomóüzemű érzékelők +25±5 °C-ig üzemelnek megbízhatóan! Mérés esetén, ha két mérési pont között a mérőfelületek ∆T, ºC hőmérséklet-különbsége a ±5 ºC tűrésmezőt meghaladja, a két mérés közötti idő legalább 5 min legyen! Egy nyomóüzemű gyorsulásérzékelő működését a hideg vagy meleg levegő erősebb áramlása is befolyásolhatja, esetenként e hőmérséklet-instabilitás a mérést lehetetlenné teheti.

Feszültségérzékenység vizsgálata Méréstechnikailag a legfontosabb paraméter a feszültségérzékenység. Az eredményes, jó mérés elvégzéséhez alapvető feltétel, hogy a jel/zaj viszony : jel/zaj ≥ 5/1 legyen.

érzékenység

E feltételnek azonban csak akkor tudunk eleget tenni, ha figyelembe vesszük egyrészt az érzékelő feszültségérzékenységét, 18. ábra, másrészt a 19. ábra szerinti mérés során történő elhelyezését(!).

frekvencia, Hz

18. ábra Érzékenységi görbék frekvenciafüggése különböző érzékelők esetében [02]

síkmágnes

adhezív pad

adhezív felerősítés

felerősítés csavarral

relatív érzékenység, dB

mérőpálca kétpólusú mágnes

frekvencia, Hz

19. ábra Rögzítés hatása a frekvenciaérzékenységre [02] Az érzékelők felhelyezése, a mérés időtartama alatti stabilitás, (egyes esetekben a felület tisztasága) jelentősen befolyásolja a mérési eredményeket, mert zajt vagy jelentős csillapítást visz a mérésbe. Az analizátor és gyorsulásérzékelő okozta veszteségek együttes hatását [02] a mérés hatásfokára az alábbi összefüggés írja le: ηÖ = η A ∗ ηÉ ∗ ηT ∗ ηR

(16)

ahol ηÖ – összes veszteség, ηA – az analizátor érzékenysége okozta veszteség, ηÉ – az érzékelő frekvenciaválasza okozta veszteség, ηT – az érzékelő hőmérsékletválasza okozta veszteség, ηR – a rögzítés okozta veszteség. A (16) összefüggésnek nagy jelentősége van, ugyanis a hazai szabványok csak a 2–1000 Hz, és a 10–1000 Hz frekvenciatartományba eső jel/zajszint értékeket rögzítik a géptípus és annak alapozásmódja szerint (ISO 10816). Így a kis és ultra kis frekvenciatartományban végzett mérések értékeihez a vonatkozó szabvány megfelelő értékeit át kell számolni.

Az átszámítás2 egyszerű matematikai eljárás segítségével megoldható: R AF R KF = fn 0 10 Hz

(17)

Az összefüggés jelölései: RAF – a számítandó veszélyszint kisfrekvencián; mm/s, RKF – veszélyszint közepes frekvencián, amely nagyobb vagy egyenlő a 10 Hz-hez tartozó vRMS értéknél; mm/s, fn0 – az a frekvencia, amelyre a kisfrekvenciás veszélyszintet, RAF értékét számoljuk; Hz. Ha például a vizsgálandó gépszerkezet(ek) jellemző üzemi fordulatszáma n0 = 85 min-1 (f0 = 1,416 Hz), a rendelkezésre álló analizátor hitelesítési jelleggörbéje szerint 1 Hz-en 95,1%-os, 10 Hz-en 99,4%-os érzékenységű a mérés során az 1 × n0 forgási frekvencián a jelcsökkenés, ha csak az adatgyűjtő analizátort vesszük, akkor 4,90%(!). Ez az érték tovább romlik a (16) összefüggés szerint. Ha a méréshez a kisfrekvenciás Wilcoxon 793L típusú 500 mV/g érzékenységű (18. ábra) nyíróüzemű kisfrekvenciás gyorsulásérzékelőt alkalmazzuk, a megfelelő jelleggörbékből – 15., 16. és 19. ábra – választott értéket a (16) képletbe helyettesítve, az összes veszteség: ha: ηA = 0,951(4,9%);

ηÉ = 0,82 (18%);

ηT =10 oC = 0,99 (1%) ηR = 0,92 (8%)

akkor: ηÖ = ηA ∗ ηÉ ∗ ηT ∗ ηR ηÖ = 0,951 ∗ 0,82 ∗ 0,99 ∗ 0,92 ηÖ = 0,71 azaz, a tényleges jelszinthez képest 29%(!)-os jelszintcsökkenéssel mérünk.

2

Megjegyzés: az átszámításokhoz [02] (Chapter 9, 10, 11) szerinti táblázat használata is szükséges!

Mint látható, még a jó feszültségérzékenységű érzékelővel (500 mV/g) végrehajtott mérés is jelentős veszteséget (18%) okoz. E fordulatszám-tartományban végzendő méréshez – kis és ultra kis tartományban – a gyorsulásérzékelő feszültségérzékenysége 500 mV/g–1 V/g legyen. Ezen érzékenységi tartományban található a PCB 393C szeizmikus gyorsulásérzékelő [02], amelynek névleges érzékenysége: 1V/g, frekvenciaátfogása(±5%): 0,025–800 Hz. 3. Összekötőkábel

Jelentősége van a mérőrendszerhez alkalmazott mérőkábelnek, amelynek jellemzője az igen kis csillapítási érték. Ebből következik, hogy mérések alkalmával a légszállító berendezések közelsége okozta levegőáramlás befolyásolja a mérést. Hasonló, mérési eredményt befolyásoló tényező a nagyfeszültségű vezeték közelsége is. A leggyakoribb eset, amikor a mérési pont környezetéből „elektromos zajok” kerülnek az érzékeny kábelen keresztül az analizátorba, ennek jellegzetes megjelenési formája: a spektrumban megjelenő markáns csúcs 50–100 Hz-en.

2. Fogaskerekes hajtóművek diagnosztikája 2.1 Gördülőcsapágyak vizsgálata

A 1. fejezetben ismertetett műszer és érzékelő mérési korlátain túlmenően nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vizsgált fordulatszám-tartományban az egyes gépelemek frekvenciáin megjelenő amplitúdóknak alacsonyabb energiaszintjük van, mint pl. a közepes fordulatszámcsoportba sorolt gépszerkezeteknek. A kis fordulatú gépek esetében különösen nagy jelentőségű az érzékelők felhelyezése a terhelési zóna [03] maximális értékének környezetében (20. ábra). E gépcsoportokban alkalmazott gördülőcsapágyak – pl.: egysoros golyós- és görgőscsapágy esetében – normál radiális hézagainak értéke: Hr = 20–470 µ mérettartományban található. Így, ha az érzékelőt a terhelésizóna-maximum környezetéhez képest 180°-ra helyezzük fel (Hr/2 = Hr), a vett jel erősségének csökkenése olyan mértékű is lehet (50–100%), hogy az egyébként rossz gördülőcsapágyat jónak minősítjük.

terhelési zóna helyes mérési irány

20. ábra Mérési irány megválasztása a kis fordulatú gépek esetében Az esetben ha a terhelési zónában való mérés hozzáférhetetlen, akkor azon a mérőhelyen a kérdéses elem mérése, a nem terhelési zóna axiális irányában, kielégítő eredményt ad. A mérési eredményt adó spektrumban megjelenő amplitúdócsúcsok a csapágyelem – gördülőtest, külső/belső gyűrű – frekvenciáin jelennek meg. Ezen amplitúdócsúcsok elhelyezkedését e frekvenciatartományban is csak geometriai méretük határozza meg. Energiaszintjük a ráható energia miatt változik. Így válik jogossá az (1) vagy (2) tapasztalati képlettel számolt, méréshez alkalmazható, frekvenciatartománybeállítás. A mérési paraméterek (elmozdulás, sebesség, gyorsulás) beállítása esetén figyelembe kell venni, hogy a gördülőcsapágyon csak elmozdulás mérése nem lehet megfelelő, ugyanis az e fordulatszám-tartományban alkalmazott gördülőcsapágyak nagyobb értékű radiális csapágyhézag (Hr) jelenléte megnöveli az egyébként is a kisfrekvenciás, de nagy energiaszintű egyéb hibákból (kiegyensúlyozatlanság, egytengelyűségtől való eltérés stb.) adódó amplitúdócsúcsokat. Következésképpen e paraméterrel végzett mérésbeállítás a gördülőcsapágyat jellemző frekvenciacsúcsok elvesztését eredményezi. Az észlelt rezgésamplitúdó-csúcsok nagyságának megengedhetőségére – a gördülőcsapágyakra vonatkozóan – nincs előirt érték. A gyakorlat azt mondja …..”ha, egy gördülőcsapágy bármely elemének frekvenciáján megjelenő csúcsot a k × n0 (a k értéke pozitív egész szám) oldalsáv körülvesz, a gördülőcsapágyat ki kell cserélni” [03].

A 21. ábra a gördülőcsapágy-meghibásodás harmadik fázisának elvi spektrumképét mutatja a jellegzetes k×n0 oldalsávokkal.

frekvencia, Hz

21. ábra Csapágymeghibásodás elvi spektruma [03] (harmadik fázis)

2.2 Fogaskerekes hajtóművek diagnosztikája

A fogaskerék-hajtóművek jellemzője: az alakzáró csúszásmentes kényszerkapcsolat a be- és kihajtóoldal között, lehetővé téve nagy erő, illetve forgatónyomaték átszármaztatását. A kisfordulatú gépszerkezetek esetében is különös jelentőségűek a gerjesztést alapvetően meghatározó fogkapcsolódási frekvencia összetevői [04]: – a kapcsolódási, – az alakváltozási, – a gördülőköri impulzus. A kapcsolódási impulzus: ütközésszerű jelenség, amely a fogkapcsolat ki- és belépésekor a legördülés folyamán lép fel. Ennek az impulzusnak a nagyságát a változó fogpárkapcsolatnak megfelelő alakváltozások különbsége határozza meg, amely döntően az alaprezgésben jelentkezik. Alakváltozási impulzus a fajlagos fogpármerevség periodikus ingadozásának eredménye. E fogpármerevség-ingadozás befolyásolja a kapcsolódási frekvencia felharmonikusainak sorát.

A gördülőköri impulzus a kapcsolódási frekvenciának megfelelően jelentkező, azt gerjesztő, a súrlódó erők irányának egy adott pontban (csúszáskiegyenlítésre méretezett kerék esetében a főpontban) történő megváltozása. A fogaskerék-kapcsolatokban a kis vagy ultra kis fordulatszámoknak megfelelő frekvenciákon megjelenő amplitúdócsúcsok az ismétlődési frekvencia nemkívánatos jelenlétét igazolják. Az ismétlődési frekvencia az esetben fordulhat elő, ha mindkét keréknél egy körülfordulás alatt ismétlődő kapcsolódás van. Ez csak akkor következik be, ha a kapcsolódó kerékpár mindegyikének azonos, az 1es szám kivételével, legkisebb prímszámos közös többszöröse. Ez tervezési hiba. Az ismétlődési frekvenciát (fI) kapcsolódó kerékpár esetében fogszámaikkal kifejezve: fI =

zi / j zi z j

⋅ fhi / j

(18)

összefüggés határozza meg, ahol: fh1i / j – a hajtó/hajtott kerék forgási frekvenciája Hz-ben, zi/j – a kapcsolódó kerekek fogszámainak legkisebb közös többszöröse. E frekvencia érzékelhetősége jelentősen függ a műszer/érzékelő érzékenységétől. A fogaskerekes hajtóművek vizsgálatánál feltétlenül be kell tartani a méréshez szükséges feltételt: a bemenő és kimenő fordulatszám, a tengelyenkénti fordulatszám és fogszámok ismeretét. Ennek szükségességét a mérendő gépelem (csapágy, fogaskerék) frekvenciáinak azonosítása, és a hajtóműre megengedhető νRMS meghatározás teszi indokolttá [02], [05]. A mérőpontokat ennek megfelelően kell megválasztani, de mindenképpen úgy, hogy a hajtóműházban kialakított csapágyhelyeknek (felöntések) megfelelően az öntvényházon kívüli mérés a legkisebb jelúthosszt adja. A fentiek hangsúlyosságát maga a mérendő hajtómű szolgáltatja, összetettségéből adódóan. Ha egy „egyszerű szerkezeti felépítésű”, hipoid hajtás [05] [06] [07] (22. és 23. ábra) állapotát vizsgáljuk a 24. ábra szerinti spektrumkép alapján, már nem egy egyszerű hajtással van dolgunk.

A 22. ábra hipoid hajtás kinematika szerinti elrendezésében a tányérkerék fordulatszáma: nTk = 60min-1; fogszáma: z2 = 74, a G1 és G2 jelű gördülőcsapágyak típusa: SKF 32032.

22. ábra Hipoid hajtás kinematikai vázlata A kúpos csigatengely bekezdéseinek száma: z1 = 3; csapágyazása a 23. ábra szerinti.

23. ábra A csigatengely csapágyazási vázlata A G3 jelű csapágyhelyen két darab SKF 31314, a G4 jelű csapágyhelyen két darab SKF 21310 csapágyat, tengelyvégenként „O” elrendezésben szereltek. A hajtó villamos motor (M) fordulatszáma: n0 = 1480 min-1. Elemezzük a hajtás z2 tányérkerekének állapotát a G3 csapágy környezetében, az öntvényházon felvett spektrumkép alapján (24. ábra). A fordulatszámokat tekintve az elemzést két részre bontjuk: 1. kis fordulatszám-tartomány, amelyben a függőleges tengely (kihajtótengely) tányérkerék és a két darab SKF 32032 gördülőcsapágy található. 2. közepes fordulatszám-tartomány, amelyben a behajtótengellyel együtt forog a négy darab – 2 db SKF 31314, és 2 db SKF 21310 jelű – gördülőcsapágyba ágyazott csigatengely. Minthogy a felvételek a közepes fordulatszámú elemekről készültek, ki lehet zárni annak esélyét, hogy esetleges információvesztés (spektrumvonal(ak) vesztése) az értékelést befolyásolná.

0,96

2 x FTF

1,08

3 x FTF

1 x FTF

1,20

0,84 0,72 0,60 0,48 0,36 0,24 0,12 0 0

50

100

150

200

250

frekvencia, Hz

Megjegyzés: a spektrumképen a G3 jelű csapágyhely (SKF 31314) egyik csapágyának kijelzett frekvenciái is láthatók.

24. ábra Csigatengely G3 csapágyhelyén felvett spektrumkép (az eredeti jelölések szerint) Megállapítások

a) A zoomolt képből következtetni lehet a csapágyfrekvenciákon megjelenő amplitúdónagyságból a csapágy (SKF 31314 jelű) állapotára. A csapágyra meghatározott νRMS csúcsértéktartományba csak a csapágy kosarának megfelelő fk kosárfrekvencián megjelenő amplitúdó (2*FTF) nyúlik a megengedhető érték alsó határa fölé. b) A 16–33 Hz frekvenciatartomány erős zajossága a kapcsolódó elemek súrlódására vezethető vissza. A zajosság feltételezett okai lehetnek: – mint gerjesztőforrás e tartományban található a z1 csigatengely fh = 24,66 Hz hajtási (forgási) frekvenciája nagy amplitúdóval, valamint az SKF 31314 jelű csapágyak egyikének (vagy mindkettőnek!) a kosárfrekvencián fk = 20,63 Hz megjelenő nagy amplitúdójú csúcsa. – a hajtásban részt vevő fogaskerekek kapcsolódási frekvenciája: fkz = 74Hz ,

a z2 tányérkerék fordulatszáma viszont a kis fordulatú tartományban van, így várható, az e fordulatszám-tartományra jellemző szubharmonikus megjelenése, ez: 1 z 2 fk = 24,666Hz (!!), és kétszerese(!): fkz = 49,332Hz 3 3 (lásd: 24. ábra frekvenciatáblázat(!); a z1–z2 fogaskerekek fk kapcsolódási frekvenciájának szubharmonikusa és a csiga fh forgási (hajtási) frekvenciájának szuperponálása!) – figyelemre méltó lehet (de még döntő is) e hajtásrendszerre jellemző, a csiga osztóhengerének érintősíkjába eső erők jelenléte. Az önzárásból adódóan a tányérkeréken keletkező nyomatékot a µ súrlódás ellensúlyozza (visszahajtás nem lehetséges). E súrlódási tényező általában: µ = 0,1–0,15 közötti érték (különleges gyártási körülmények között még µ = 0,02 is lehet). Összegezve a megállapításokat, beavatkozási javaslat: – a z1 jelű csigatengelyen lévő G3 (SKF 31314) kúpgörgős csapágyak rögzítését ellenőrizni, amennyiben rendellenesség észlelhető a csapágykosáron, a csapágyat cserélni kell. – meg kell vizsgálni a z2 tányérkerék fogoldalkopásának mértékét (többfogméret!), szükség esetén cserélni. A fogaskerékházak külső felületén a legritkább esetben vannak kialakítva azon felületek, amelyek, biztosíthatják legalább az overall három irányú mérési lehetőségét. E lehetőség biztosítása érdekében célszerű olyan mérőpont kiépítése, amelyik, a legkisebb jel/út különbséggel rendelkezik a mérőpont és a legtávolabbi gerjesztési pont között.

Összefoglalás Cikkünk célja volt bemutatni az igen kis fordulatú gépek rezgésvizsgálatánál felmerülő nehézségeket, amelyek visszavezethetők az analizátor–érzékelő csoportkörre, merthogy e fordulatszám-tartományban jelenleg az érzékenységük határán teljesítenek. Ne keressünk méréseink során olyan „ökölszabályokat”, amelyek betartása vagy be nem tartása döntően befolyásolhatja méréseinket, inkább arra kell törekedni, hogy minél több mérési eredményünk, gyakorlatunk legyen, mert ezzel a létező korlátok nagy része elbontható.

FELHASZNÁLT IRODALOM [01] Ludvig Gy.: Gépek dinamikája. = Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1983. [02] Berry, J. E.: Specialists in predictive maintenance, machinery diagnostics and vibration reduction, (Chapter 9, 10, 11) Charlotte, USA, 1992. [03] Gergely M.: Csapágyállapot, csapágyalkalmasság gyakorlati diagnosztikája. = DIAGNOSZTIKA’ 2001, XI. Nemzetközi Diagnosztikai Konferencia és Szakkiállítás, Hajdúszoboszló, 2001. [04] Kováts A.: A fogaskerékpár alapspektruma és torzulásai I. –II. = Karbantartás és Diagnosztika, 3(1966)3. p. 2., 4/8, 4(1997)1. p. 27/30. [05] Gergely M.: Frekvenciák azonosítása többfokozatú fogaskerekes hajtóműveknél. Géptervezők és termékfejlesztők XIII. Országos Szemináriuma, Miskolc,1997. [06] SKF: Wälzlager in Industriegetrieben, 1997. [07] Zsáry Á.: Gépelemek II. = Tankönyvkiadó, Budapest, 1991.

KARBANTARTÁS TÉMAKÖRÉVEL KAPCSOLATOS KÖZLEMÉNYEK EGYÉB KIADVÁNYAINKBAN Műanyaghabok a hőszigetelésben és a tömítéstechnikában. = BME OMIKK ♦ Műanyagok alkalmazása, 2003. 10. sz. p. 20–25. Gépjárműipari szerelési tevékenységek ergonómiai megítélése. = BME OMIKK ♦ Munkavédelem – ergonómia, 2003. 10. sz. p. 56–66. Tűz és robbanás bekövetkezése egymásra kölcsönösen veszélyes létesítményekben – egy esettanulmány elemzése. = BME OMIKK ♦ Munkavédelem – ergonómia, 2003. 12. sz. p. 33–40. A környezetvédelmi monitoring műszereinek megbízhatósága. = BME OMIKK ♦ Környezetvédelem, 2003. 23–24. sz. p. 37–42. A ciklikus korrózióvizsgálat berendezései. = BME OMIKK ♦ Minőségirányítás – műszaki ellenőrzés, 2003. 12. sz. p. 41–44. Rétegelt faáru ragasztási hibáit felderítő termográfiás eljárások összehasonlítása. = BME OMIKK ♦ Minőségirányítás – műszaki ellenőrzés, 2003. 12. sz. p. 45–50. Szállodák karbantartási praktikái és energiaellátása. = BME OMIKK ♦ Energiaellátás, energiatakarékosság – világszerte, 2004. 1. sz. p. 41–51.

KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR SZAKIRODALOMBÓL Kiss Gy.: Épületfelügyeleti rendszerek GSM-kapcsolattal. = Magyar Elektronika, 21. k. 1–2. sz. 2004. p. 34–35. Hajdu A.: A legveszélyesebb üzem az építőipar. = Biztonság, 16. k. 1. sz. 2004. p. 18–20. Gilyén J.; Gilyén N.: Régi épületek szerkezetei (diagnosztika, javítás, megerősítés). = Magyar Építőipar, 53. k. 1/2. sz. 2003. p. 34–41. Dulácska E.; Dulácska Zs.: A Budapest V., Belgrád rakpart 3–4. sz. épület törésnek indult utcai falazott pilléreinek cseréje. = Magyar Építőipar, 53. k. 1/2. sz. 2003. p. 42–53. Gilyén J.: Repedések. A repedések fizikai okai. = Magyar Építőipar, 53. k. 1/2. sz. 2003. p. 59–60. Farkas Gy.; Kovács T.: A tartószerkezeti szabványok helyzetéről – II. rész. = Magyar Építéstechnika, 41. k. 11–12. sz. 2003. p. 16–17. Egedy T.: A lakótelep-rehabilitáció helyzete hazánkban. = Földrajzi Értesítő, 52. k. 1/2. sz. 2003. p. 107–122. Szelepvezérlési zajok. = Autótechnika, 2004. 2. sz. p. 52–54. Az intelligens diagnosztika és amit jelent. = Autótechnika, 2004. 2. sz. p. 10. A klímaberendezések javítása. = Autótechnika, 2004. 2. sz. p. 12–16. Bánk G.; Szelmann Sz.: A Phoenix Contact DiagNet diagnosztikai rendszere. = Magyar Elektronika, 21. k. 1/2. sz. 2004. p. 18–19. Előhegyi I.: GySEV M44-sorozatú mozdonyok fenntartási rendje. = Vasútgépészet, 2003. 4. sz. p. 16–23. Vadászy P.: A V43 sorozatú mozdony új szekrényfelfüggesztési megoldásának üzemeltetési tapasztalatai. = Vasútgépészet, 2003. 4. sz. p. 42–45. Nagy sebességű szén-dioxidos sugár. Takarítás „hóviharral”. = Műszaki Magazin, 14. k. 1/2. sz. 2004. p. 42. A karbantartás világa Milánót választotta. = Magyar Elektronika, 21. k. 1/2. sz. 2004. p. 8. Csúri Gy.: Kiegészítések a CAN-rendszer működésének vizsgálatához. = Autótechnika, 2004. 1. sz. p. 16–19. Reaktortartály-élettartam vizsgálatok. = Technika, 46. k. 11/12. sz. 2003. p. 45–48. Révay H.: Néhány kevésbé ismert példa a beton korróziójára. = Beton, 12. k. 1. sz. 2004. p. 10–13. Bacsáné Szollás Zs.: Fitness gépek karbantartása. = Műszaki Kiadványok 113. A szállodák és vendéglátás eszközei, berendezései, 6. k. 2003/2004. p. 33–34. A tápszivattyút így is lehet vizsgálni. = Autótechnika, 2003. 8. sz. p. 36.