Kis élmények nagy városokban
D. Juhász Zsuzsa
ólomszínű ég alatt egymáshoz bújó háztet ők és szélcibálta antennák A zfelett városi szemetesekké degradált sirályok keringenek. A zárkózott, dúsgazdag Bréma jókedvű, szabad proletárjai. Reggeltől estig bonganak a harangok. A kéttornyú Péter-katedrális hajóiban feketeruhás asszonyok dics őítik a puritanizmus fantáziátlan istenét. Ugyanúgy imádkoznak, mint ahogyan (alattuk, a boltíves pincékben hever ő) mumifikált őseik imádkoztak, id őszámításunk 797. esztendeje óta. A kecses gráciával elrendezett ősöket, a hűvös kasztrendszer megteremt őit, hetenként háromszor lehet megtekinteni, 2 nyugatnémet márkáért. Virágpiac, virágautomaták, virágosboltok. Virág az ablakban, vázában, erkélyeken. Csupa túlméretezett, agyonnemesített virág veszti el lassan színét, illatát, értelmét ebben a tompa szürkeségben ... Szomorú város, ahol a fűszálat is pénzen kell vinni, s ahol az egyetlen meleget árasztó test az olajfűtés bordázata. A város közepén szélmalom kelepel. El őtte, a városszépít őktől megszelídített várárok zöld vizén, fekete hattyúk ringanak. Egy bácsi nézi őket. Rágyújt. A gyufaszálat nem a lustán tovafolyó vízbe dobja, hanem elcammog az első szemeteskosárig. A halak is szürkék. Hosszú, vékonydongájú, sápadt halak, halálukban is összeszorított szájúak. Józanok és tiszták, mint az emberek, akik megveszik és megeszik őket. 859
A „Kedves Asszonyunkról" elnevezett sokszáz éves templomban a háborúk halottjainak emléktáblái alatt sercegnek a rpécsek. Csupa fiatal ember. Csupa idegen, északi név. Egy id ős asszony álla fal el őtt. Ilyen esetten állhattak a bibliai zsidók a siratófal el őtt. A történelem megismétli magát. Az a történelem, mely olyan események sorozatából áll, amelyek jobb, ha sohasem történtek volna meg. „A városi zenészek", a Grimm-testvérek kedves mesealakjai ennek az őszi ég alá szorult városnak nemhivatalos címeralakjai. A hivatalos címerben unatkozó oroszlánok a szabad Hanza-város szigorú szenátoraira emlékeztetnek. A Weser nyílegyenesre kotort csatornái unalmasak, minta parti raktárházak végtelenje és a kopár dünák. Matrózok tisztogatják az óriáshajók fedélzetét. Elképeszt ő trágárságokat kiáltoznak le a sétahajókon illedelmes csendben ül ő nőknek. A szláv, germán és gall nyelvek teljes kétértelm ű szótárát — vagy 5.000 szót — zúdítják le percenként a piciny lélekveszt őkre. Horvátul is kiáltoznak. Szpliti tájszólásban. A Hanza-városban angolszász erkölcs uralkodik, utálják a ténferg ő, kávéházakban üldögél ő idegeneket. Ezért nincs Brémában kávéház, mulatóhely, bár. Marcipánillatú cukrászdáik vannak és cinkancsós éttermeik, melyeknek étlapjai sohaselátott alcímekkel ékesek :... Amit a tyúk tojik és mi hozzáteszünk ... Szeretettel f őzve ... Édesszájúak részére .. . A Schütting előtt, a mindenható keresked ők céhháza el őtt, mely olyan, mint egy ábrándos asszony álmodta csipketerít ő, luxusautók állnak négyes sorokban és a 9 méter magas Roland-szobor. A kolosszus pajzsán 1404 óta pompázik régies helyesírással a város jelmondata — Vryheit! Szegény gazdag brémai polgárok .... A szabadság, a lelki felszabadultság tarka fellegei után áhítozó színtelen pénzeszsákok.
híres hamburgi állatkert majdnem olyan szép, minta prospektuson. A látogatók a szell ős, tiszta, tágas ketrecek el őtt állnak, s meg vannak győződve, hogy az állatok megelégedettek. Az ember önz ő. Azt hiszi, hogy minden él őlény boldog, ha ő jól érzi magát.
A
A gyönyörű színházban az ember istenülése, az embertársi felel ősség problémája lép színre. Az egyéni élet teljes kiélésének merész elvét valló Faust, s szül őatyjának, Goethének szelleme úgy elvész a pazar fényhatások, díszletek és vetítések között, hogy még rend őrkutyákkal sem lehetne nyomukra akadni. Az óceán lenyűgöző. Nem szebb vagy csodásabb, mint bármely hazai víz. Csak nagyobb. S a nagyság, bárhogyan kapálódzunk is ellene -- imponál. Annyira, hogy könnybelábad t őle a szemünk. A természet kevesebb szóval, de hatásosabban dolgozik, minta világirodalom összes holt és él ő drámaírói. Vakító t űzkarikák, neonkörök, csillogó színes villanykörték alatt állnak, sétálnak — magányosan vagy párosával — az éjszaka barátn ői. Kopognak a tűsarkak az aszfalton, ringanak a csíp ők, mellek. Nyelvcsípő amerikai cigaretták füstje kavarog a gépzongoráktól, szirénáktól hangos Reperbahnon.
860
Matrózok dülöngélnek, rend ő rök cirkálnak, turisták bámészkodnak. Itt mindenki és minden olyan, mintha egy tizedrangú film szalagjáról szökött volna te egy órácskára. Sírnivalóin giccses.
R ozsdabarna fák ölelkeznek a topa kémények fölött. Az es őfüggöny mögött vörösen izzanak a m űhelyablakok. A mester lánya kávét hoz be. Nagy fekete macska oson be mellette. Leül a kályha mellé és berill szemeivel hol a kint táncoló árnyakat nézi, hol a mestert — az apát —, hol meg fiait, az inasokat. Burrognak a köször űkövek, sivítanak a reszel ők. Készülnek a világhírű solingeni ollók. Évszázados kenyér ez. Köször űs volt az ükapa, az lett az unoka, s ha a sors úgy akarja, köször űs lesz a ma él ők dédunokája is .. . Еrdemes volna nagyobb dolgokat bízni ezekre a serény munkáskezekre, mint a nem csorbuló késeket, ollókat. Talán akkor jobb volna a világ sora. Mert békesség van ezekben a szerény otthonokban. A jó munka békessége.
„Hachenzellern-híd" brozbafagyott királyszobrai egykedv űen nézik fodrozódó tükörképüket a Rajnában. Dühös germán istenek száguldó csapatai helyett lomha uszályók cammognak a zöld vízen. Kenyér és pöcegödör lett a hatalom aranyát reJtö víz. Hangos és prózai a Niebelungok zord zoly бја. Ujgazdagszagú, minta partján újjáépült modern Köln. Valamikor Colonia Agrippiensisnek hívták ezt a várost. Ma néhány váza, egy csodálatos mozaikpadló és a római civilizáció elmaradhatatlan kísér őjének romja hirdeti, hogy valamikor bens őséges szépség uralkodott a kfvülbelül lemosható, luxus wécés, házöriások helyén. A középkor egyetlen emléke a lélegzetrabló Dóm. Hat évszázad m űvészei építették falaiba lázas álmaikat. A tömjénfüst kék ködében áhítatba dermedt emberek állnak a „Három király-oltár" körül. Kezükben azonban nem imakönyvet, hanem a Baedekert szorongatják. A Dóm tornyai segélykér őn nyúlnak az ég felé. Mint fuldokló a szalmaszálba, úgy kapaszkodnának ők is a surranó felhőkbe ... Csak el innen, err ől a leszűkített modern térr ől, ahonnan az újjáépít ő városatyák kirékesztették a távlatot — minden művészi érték oxigénjét. Az új színház olyan, mint egy piramis. Ezt a kétes érték ű építészeti remeket úgy lengik körül a botrányos viták, minta tragédiák h őseit a balsors. A kölni átlagember minden humoros életszemlélete ellenére sem tud megbékélni azzal, hogy a színházépítési költségek úgy indulnak, mint értelmes tervek s — balga utópiákként végz ődnek. Köln a Ruhr-vidék tüd őemésztő szénporának köszönheti hires illatát. A kőszén, mire ideér, porf őmmé nemesül. Marja Farina és 4711-es lesz a szénb ől. Szőrmekabát, ékk ő és pompa. S mégis csodálatos, hogy ebben a finom illatokat pocsékoló, illatorgiában fürd ő városban minden benzin- és szivarszagú. *
Görbelábú füzek állnak az Isaar vizében. A hidak felett úgy lógnak a felhőfoszlányok, mint kötélen az avult fehérnem ű. 1Vltincnen esogen olyan, minta sörgomba. Nedves, lapos és szürke. 861
Ha kisüt a nap, München zenélni kezd. Énekelnek a terek, az utcák, a házak. A Cuvier színház egy kacagó Mozart-trilla. Fenségesen búg a Residenz. A Frauenkirche Palestrina-lamentációkat sugároz. Gershwin dallamaitól hangosa Stachus. Nymphenburg egy elhaló Weber гΡzongorafutam s az „Udvari park" fái könnyes Schubert-dalt susognak... És mégis, mindez együttvéve olyan, mintha bajor rezesbandák recsegnének szüntelen. A Pinakothek Van D усk-termében egy szász szerelmespár enyeleg a bársonypadon. Mosolyogni kell. A „Lantos nő" képét másolgató öreg kisasz-. szonv mérgesen fordít nekik hátat. Nem bírja el a sok holt remekm ű között az élet remekét, a szerelmesek látványát. A sörhöz fehérkolbászt és retket esznek a müncheniek. A habzó italt párnásmell ű lányok szolgálják fel. Nyakukon fekete bársonyszalag, tomporukon a „dirndl" apró virágmintái himbálódznak. Kezeik tiszták, vaskosak. A „Bavaria" szobor kezének mintája ilyen a „Német múzeumban". Alapos kéz. Ha ez megragad valamit, ott f ű nem nő többé.
B
écs a zene halhata *lanjainak, a Habsburgoknak és a maso д áknak városa. Majd minden házfalon tábla hirdeti, hogy itt lakott Haydn, amott Beethoven, a szomszédos utcában Strauss, arrább meg Schubert ... Minden házban egy Habsburg született, élt vagy hunyt el... Minden harmadikban pedig a mai res publica fiainak alsóit mossák. „A régi jó id ők" itt idegenforgalmat el őmozdító jelszó. A papírkereskedések kirakataiban ott látni Ferenc József császárnak új, „hochglanz" papírra kopírozott képeit. A fényképeket az amerikai turisták vásárolják. Őfelsége az ohioi vagy texasi tucatlakósokat díszíti majd, úgy is minta „dear old Europa" utolsó szentimentális emléke. ~
0, angyali fehér lipicaiak, a valamikori császári és királyi lovarda büszkeségei ... Ti vagytok Bécs egyetlen idegenforgalmi alkalmazottai, kik nem kértek beléptidíjat az idegent ől. A kapucinusok sírkamráiban alusznak az uralkodók, díszes cinkoporsókban, melyeknek fedelét lassan, de feltartóztathatatlanul emészti a cinpestis. Európa történelmének hosszú korszaka fekszik itt szarkofágokba zárva. Az 1619-t ől 1918-ig tartó történelem látványa, fejenként, 5 schillingbe kerül. A múlt szemlélete tehát jóval olcsóbb, minta jelené. A hölgyeket a pompás operaházból csak a szalonok érdeklik. Ott folynak a díszelőadások szüneteiben a ruhabemutatók. Csupa mélyen kivágott estélyiruha ... Ez a legbiztosabb módja, immár évszázadok óta, hogy balga férjet szerezzen a n ő. És náthát. A citeraszótól hangos „old Vienna" hangulatot nem veszi be a bécsi purgerek gyomra. Sorzsék és Sániék a kültelki kispiszkosokba járnak, ahol a pecsétes abrosz mellé ül a kövér kocsmáros is, s együttesen szidják a világ folyását. A hangulatot a recseg ő rádió szolgáltatja meg a Mitzi, a kocsmáros hajadon húga, aki még —ahogyan erkölcsös leányzóhoz illik — Küss die Hand die Herschaften-nal köszöni meg a kispolgári borravalót. Soka női taxisofőr. Ha nincs utas, a fehér volán mögé húzódnak és méteres asztalterít őket horgolnak a mödlingi vagy gumpensdorfi egyszoba-
862
konyha összkomfort családi asztalára. „Szegény ember legyen gyakorlatias" wan a leveg őszemek fölé hajló arcokra vésve Valószínűleg ezért kérnek többet a turistától, mint amennyit a taxaméter mutat. ...
grázi várhegy tövében összebújó házacskákban élnek a világ legboldogabb emberei. Mindenkivel és mindennel békén megférnek. Mindenekel őtt a lelkiismerettel, az asszonnyal és gyomrukkal. A ligetben tanyázó szelíd mókusok az igazi realisták. Tíz kekszet is elkapnak kezedb ől pirinyó mellső lábaikkal, bár csak öt kekszre volna szükségük. És egy darabkával is ki tudnak jönni. Olyanok, mint mi... Emberek.
863
