MÉCSVILÁG A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye
Kinek kit kellene kézen fognia? Kultúrbunkeren át a "Szentélybe"
A Magyar Kultúra Napja óriási esemény hazánkban! A Himnusz születésnapjára emlékezni, s ezt az emlékezést igazi tartalommal megtölteni, ez az egyik titka annak, hogy megmaradhat a nemzet e hazán. Mátészalkán mindig szép ez az ünnep! Tavaly Erdõ Péter bíboros érsek úr volt a vendégünk, s mi megint elõkotortunk valami felemelõt városunk múltjából. Áldásban volt részünk ezért. Tizenegy éve ezen a napon lépett a nyilvánosság elé a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület. Azóta is minden közgyûlésünk ehhez a naphoz kötõdik, a Kölcsey szobornál gyülekezünk, és emlékezünk. Városi ünnepségeink is szépek, tartalmasak. 2011-ben tudtuk - legalábbis mi pedagógusok - hogy valami érdekes dolog készülõdik. A Mûvelõdési Központ munkatársai hatalmas csomagolópapírokkal érkeztek minden általános és középiskolába, kérve a gyerekeket, írjanak, rajzoljanak rá mindent, ami eszükbe jut a kultúráról. Csodák születtek! Több száz csomagolópapíron rajzok, versek, fotók, kottarészletek, néhány tanáruk fotója (!), híres emberek gondolatai
. Amikor aztán a nagy nap estéjén az ünnepi mûsorra igyekvõk beléptek a kultúra házának kapuján, egy "bunkerfolyosó" mutatta az utat tovább. A gyerekek rajzaiból a Ház munkatársai egy csodaösvényt varázsoltak. Miközben ámulva botorkáltunk tova, a távolból Latinovits Zoltán hangján a magyar irodalom legszebb versei csendültek fel. Ilyen fogadtatásra igazán nem számíthattunk, de az biztos, ez soha nem felejthetõ élmény. (Késõbb szinte könyörögtünk Buzogány Béla igazgató úrnak, hogy még ne bontsák el, mert ezt mindenkinek látni kell!) Úgy lépkedtünk a lépcsõkön is, hogy hol a lábunk alatt futó verssorokat olvastuk, hol a fölöttünk lévõ "égi" rajzokat néztük. A Szalkai László Terembe, a "Szentélybe" lépve pedig egy másik kézírás fogadott bennünket hatalmas aranykeretbe foglalva. Igen, Kölcsey kézírása, a Himnusz! Ami pedig ezután következett,
az igazi hátborzongató élmény volt: Úgy hallani a Himnuszt, ahogy még sohasem! Buzogány Béla és Csányi Ottó olyat álmodott
. Az Ádám Jenõ Pedagóguskórus, a Talán Teátrum társulata, a Bereczky Band tagjai úgy adták elõ Nemzeti Imádságunkat, ahogyan csak ott, akkor, egyszer lehetett elõadni. Ezután szintén igazgyöngyök következtek, ugyanis ezzel a címmel mutatta be Wass Albert írásaiból összeállított estjét egy székelyföldi tanítónõ, Kádárné Szász Hilda. Elõttünk állt egy nagyon egyszerû asszony, akinek a "zöngéi" sem voltak tökéletesek, aki összes kellékként egy széket használt. És ez az asszony elvarázsolt bennünket! Mert amit mondott, énekelt, az mind hiteles, õszinte, szívbõljövõ, és szép volt. A szünetben újra barangolhattunk a "bunker"-ben, majd a Bereczky Jazz Band kedves, kellemes, magyar dallamokból összeállított estjét élvezhettük, A végére pedig maradt egy súlyos vallomás még: Buzogány Béla színmûvész-rendezõ, társulatának mûvészein keresztül beszélt nekünk hitvallásáról, értékrendjérõl, magyarságáról. Mert hiszem. Ez volt összeállításának címe. Igen, ez az az értékrend, ami képes ilyen esteket létrehozni, ilyen atmoszférát teremteni. Ez az, amit mindenkinek hallania kellene, megértenie és továbbadnia. S, akkor nem lenne ez a sok "visítozás", elégedetlenkedõ hõbörgés, türelmetlen agresszivitás, s ami még mindezeknél is rosszabb: túlélésre berendezkedõ sunyi közömbösség! Egy pici hiba volt csak ezen az esten, a Magyar Kultúra Estéjén: Az a sok-sok gyerek, aki rajzolni, írni tudott a kultúráról, nem fogta meg anya és apa kezét, nem vitte el õket oda a bunkerhez, nem lépdeltek együtt fel a "Szentélybe", nem élték át együtt a csodát, nem rendültek meg a Himnusz hangjaitól. Még tanítóik, tanáraik közül is csak páran jöttek el. Így hát õk is otthonmaradtak. Pénzes Ottó
XI. évfolyam 1. szám 2011. március
muveszetbarat.mateszalka.hu
Losonczi Léna
Féltés Jaj, sekélyessé válik nyelvünk üde hullámzó folyója! Iszaposodik, felszínén mint üres mûanyagpalackok himbálóznak idegen fogalmak. Zavarossá, posvánnyá fajul ez õsi folyam, hogy hûsítõ vízében megmártózni se merjen a magyar már. Hínárok, mocsarak lepik el madárdalos partjait, más ajkúak hullámai verik fel a Nap-tükör ragyogó felszínt. Az idegenségben sorsukra maradva kapaszkodnak megmaradást remélve -, hótiszta falusi ajkakba didergõ szavaink. Vagy elfutnak a megrémültek hegyek közé, óceán túlra, és meglapulnak a menekültek nyelve alatt. Mert ágakra, részekre szakadoznak, s kiszorítják õket buja nádasok apadásra kényszerítéssel. A zamatos szólamok - mint cikkanó halak felfénylenek a mélyben imákba formálódva, felszínre bukni se mernek, hódító hatalmak irtásától remegnek. Míg fecsegõ felszín nyomorítja az édes anya-beszédet, én patyolat-pólyámba takarva védem e szent örökséget. Zengjen hát szívünkbõl féltõ, vigyázó szélszavú ének.
MÉCSVILÁG
2
2011. március
Magyar Kultúra Napja - egyesületünk születésnapja Ebben az évben Katona István emlékezett a Kölcsey szobornál
A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület megalapítása óta, rendes évi közgyûlésünk egyben ünnepi gyûlés is. A Magyar Kultúra Napján álltak az alapítók a város nyilvánossága elé, akkor hívtak százakat a lokálpatriotizmus, a magas színvonalú kultúra, mûvészet jegyében egy nagy közösségbe. Azóta gyülekezünk évrõl, évre a Kölcsey szobornál sötétedés után, és emlékezünk meg nemzeti imádságunkról. Ezúttal Katona István tagtársunk az UNIQA Biztosító Zrt. vezetõ munkatársa, városunk köztiszteletben álló, nagymûveltségû polgára mondott emlékezetes beszédet, amelyet alább közzéteszünk: Tisztelt Ünneplõk! Ünnepelni jöttünk, annak ellenére, hogy január 22-e a naptárban nem piros betûs ünnep, nem munkaszüneti nap. Bár bizonyosan mindenki tudja, mégis fontosnak tartom elmondani, hogy a Fehérgyarmaton bejegyzett Kölcsey Társaság kezdeményezésére lett ez a nap a Magyar Kultúra Napja. Egy ünnepnapon számvetést illik készíteni, de a számvetés most nem az én tisztem, ez mások feladata. Én örömömet szeretném kifejezni, hogy a Magyar Kultúra Napját már nemcsak Szatmárcsekén, Mátészalkán, Nyíregyházán tartják kiemelt ünnepnek. Rendezvénysorozat kíséri e napot Debrecenben, a fõvárosban és más városokban is. Külön öröm számomra, hogy jelenlegi határainkon túl is megünneplik e napot. Felvidéken Galántán, Erdélyben Gyergyószentmiklóson és Székelyudvarhelyen lesznek a központi rendezvények, illetve Délvidéken Zentán, ahol összekötik Liszt Ferenc születésének 200. és Kosztolányi Dezsõ halálának 75. évfordulójával. Miért volt jó gondolat a magyar kultúra tiszteletére egy napot megnevezni és miért volt jó gondolat,
hogy ez a nap a január 22-e legyen? A választ a 188 évvel ezelõtt, 1823. január 22-én befejezett Hymnus életsorsa adja. A Nemzeti Múzeumban õrzött kéziraton csak parányi javítások láthatóak a nyolc versszakban. Az ekkor 33 éves Kölcsey mûveltsége, tudása könnyen onthatta a sorokat. Azonban a csekei csendben megszületett mû nem lett azonnal nemzeti imádságunk. Nyomtatásban elõször 1829-ben jelent meg, a Kisfaludy Károly szerkesztette Aurora évkönyvben, majd 1832-ben Kölcsey verseskötetében. Úgy gondolom ahhoz, hogy Kölcsey Hymnus-ából megszülessen nemzeti Himnuszunk több szerencsés eseménynek kellett megtörténnie. Szükség volt azokra a reformkori aktív cselekedetekre, amelyek eredményeképpen 1823-tól 1848ig több jó változás történt a Magyarországon, mint a Rákócziszabadságharc leverésétõl eltelt, több mint egy évszázad alatt. Széchenyi, Wesselényi, Kölcsey, Kossuth, Batthyány, Eötvös, Deák és más államférfiak közremûködésével Nemeskürty tanár úr szavaival "a nemzet kezdte felemelni önmagát". Kellett hozzá a nemzet közadakozásából felépült, 1837-ben megnyílt Pesti Magyar, majd Nemzeti Színház és annak igazgatója Bartay András, aki 1844 februárjában pályázatot írt ki a Hymnus megzenésítésére. A 13 pályamûbõl a zsûri 1844. június 15-én Erkel Ferenc zenéjét ítélte a legjobbnak. Július 2-án ünnepélyesen elõ is adták a nemzet színházában. Önmagában sem a reformkori lendület, sem Erkel zenéje nem emelte volna ilyen magasra Kölcsey versét. Kellett hozzá a magyar nép közös akarata, hogy a Hymnus nemzeti imává váljék. A Nemzeti Színházban történt bemutatást követõen augusztus 10-
én a "Széchenyi" gõzhajó vízrebocsátásakor az Óbudai Hajógyár zenekarának kíséretével már énekli az ünneplõ közönség a Himnuszt. November 27-tõl kezdve a kolozsvári Nemzeti Színház társulata elõadások után a közönséggel együtt énekli a Himnuszt. Hivatalos állami rendezvényen elõször 1848. augusztus 20-án hangzott fel a budai Mátyás-templomban a mise végén. Azóta is a magyar nemzet azonosságtudatát kifejezõ nemzeti imádságként él, annak ellenére, hogy szövegében és létében is próbálkoztak ezen változtatni. Nem volt ugyan nagy változtatási kísérlet, amikor gyakorlatilag beleírva a mûbe, 1939-ben minisztériumi rendelettel elõírták, hogy a könnyebb énekelhetõség kedvéért a "hozz rá
" helyett, a "hozz reá
" változatot kell énekelni. Súlyosabb következményekkel járhatott volna, amikor az 50-es években Rákosi magához kérette Kodály Zoltán azzal a felszólítással, hogy írjon egy másik himnuszt, mert nem tetszett neki, hogy az ünnepségek Isten nevével kezdõdtek. Kodály válasza: ahhoz sem hozzá tenni, sem abból elvenni nem lehet. Illyés Gyulát is magához kérette, hogy írjon egy új himnuszt, de Illyés válasza a következõ volt: meg van az már írva! Kedves Ünneplõk! A 60-as években, nekem is, mint ahogy generációm többségének, a Himnusz egy verset, majd egy énekelhetõ verset jelentett. Az ünnepségeken egy meghallgatandó, de többnyire nem énekelt zenemûnek hatott. A 70-es években azonban már megeredt a nagyapám nyelve, aki 1896-ban született és bonyolult XX. századi történelmünknek élõ szemtanúja volt, s már lehozta a padlásról a Rákóczi halálának 200 éves évfordulójára, az 1935-ben kiadott
Emlékkönyvet, és az 1901-es Petõfi összest. A 80-a években már utazhattam pl. Kassára, ahol a dómban Rákóczi és édesanyja, Zrínyi Ilona vagy Késmárkra ahol Thököly síremlékét kerestem fel. A 80-as évek végén személyesen is megismerhettem olyan emberi sorsokat, amik rádöbbentettek, hogy a magyar nemzethez tartozás, a magyar nyelv használata nem magától értetõdõ minden honfitársunk számára, hanem azért nap mint nap meg kell küzdeni, meg kell harcolni és vállalni kell az egzisztenciális tönkremenetelt, vagy akár a Duna-delta "gulágjaiban" a fizikai megsemmisülést is. Számukra a hazaszeretet mellett a túléléshez is erõt adott a Himnusz. Múlt év augusztusában Gelencén jártam családommal és barátaimmal. Gelence Mátészalkától több mint 500 km-re, Kézdivásárhely közelében található. Itt áll a XIII. század óta a Székelyföld egyik leghíresebb mûemléke, a nyugati kereszténység legkeletibb katolikus temploma. A belsõ falak freskóin Szent László királyunk legendáját csodáltuk meg, amikor valaki a társaságunkból el kezdte énekelni a Himnuszt. Szívszaggató érzés volt együtt énekelni a helyiekkel, vendéglátóinkkal és a kis templom gondnokával, velük, akik a nehézségeken túl is így tudtak a
magyar nemzet része maradni. Ezekkel a megtapasztalásokkal jelent nekem is egyre többet mindig, amikor másokkal együtt énekelhetem. A Himnusz számomra a múltunkat, megmaradásunkat a Kárpát-medencében, összetartozásunkat az egész világon és a jövõnket fejezi ki. Kedves Ünneplõk! A Himnusz és Kölcsey munkássága szerves része annak az ezeréves magyar kultúrának, aminek ismerete biztonságot ad identitásunk megõrzésében. Csak így tudunk megfelelõ választ adni az elõttünk álló kihívásokra, melyekkel szembe kell néznünk. Szerencsések lehetünk, hogy itt Mátészalkán, egy mesebeli hasonlattal élve, a kultúra "terülj, terülj asztalkájával" bírhatunk. Koncertek, irodalmi estek, elõadások, kiállítások sora kényeztet bennünket. Becsüljük meg mindazt, ami közvetlenül körül vesz bennünket, legyünk büszkék a mátészalkai írókra, költõkre, képzõmûvészekre, zenészekre, táncosokra és legyünk büszkék a nemzeti magyar kultúránkra! Végezetül, nagyon önzõ módon azt kívánom magunknak, a Mûvészetbarát Egyesület minden tagjának, a mátészalkaiaknak, hogy 2011-ben is hasonló kitûnõ kulturális élményekben legyen részünk, mint a 2010-es évben volt.
Ember tervez
A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület 2011. évi tevékenységének terve Be kell vallanunk, hogy egyesületünk immáron 11 éves mûködése sem tudta elérni azt, hogy a kultúrát, mûvészetet szeretõk "rászokjanak" a rendszeres fogyasztásra. Hiába próbálunk a kulturális közintézményekkel közösen folyamatosan értékes, szellemi csemegének számító produkciókat Mátészalkára szervezni, csak néhány nagy rendezvény tudja kimozdítani a televízió és ma már leginkább a számítógép elõl a város lakóit. A Fényes Napok mellett talán az Udvarias Esték programjai keltik fel az érdeklõdést élénkebben. Szerencsés lenne, ha egyesületünk is több programmal csatlakozna ehhez a sorozathoz. Régóta készülünk már arra, hogy Berecz Andrást újra városunkba invitáljuk. Talán ez megfelelõ alkalom lenne. Próbálkozunk egy kis koncerttel egybekötött ismeretterjesztõ elõadással is a Liszt év kapcsán, amelyre Mándi Ákost, a városunk-
ban élõ zongoramûvészt szeretnénk felkérni. Rövidesen újra elindul a Filmklub sorozat is, ami õsszel folytatódik, s amit egy szûk, de nagyon lelkes kör rendszeresen látogat. A Mûvelõdési Központtal közösen szeretnénk megszervezni azt a bensõséges zenés estet, amelynek vendége Pély Barnabás és Romhányi Áron lehet rövidesen. Megpróbálkozunk ismételten pályázni a Magyar Jazz Ünnepe sorozat támogatására. Siker esetén újra Mátészalkára látogathat a magyar jazz élet valamelyik neves képviselõje. Ha nem szakad meg a Fényes Napok sorozat, akkor abban is szeretnénk részt venni. Bár a szervezõbizottság még nem kezdte meg a munkáját, gyanítható, hogy egyesületünk ismét a zsinagógában megrendezésre kerülõ programok gazdája lehet. A Szatmári Múzeummal mindig
jelentõs programokat szervezünk közösen. Ezúttal az Amerikában élõ világhírû fotómûvész Tibor Huszár alkotásait és Gyémánt László festõmûvész munkáit szeretnénk Mátészalkára hozni. Talán egy Korniss Péter kiállítás sem lenne lehetetlen ebben az évben. Ha a városi könyvtár újra feléleszti a Szalkai Irodalmi Napok sorozatát, szívesen csatlakoznánk egykét program megszervezésével a költészet, a próza életben tartásához. A helyi alkotók és mûvészeti csoportok támogatásáról sem szeretnénk megfeledkezni. Az már biztos, hogy az országos ismertséget és elismertséget szerzett G-Jam Project zenekar második lemezének megjelentetésében jelentõs szerepet vállalunk. A napokban talán már kezünkbe is foghatjuk a cd-t, meg is hallgathatjuk az új zenei anyagot. Lokálpatrióta akcióink sorában a
Dorgay emlékmû felállítása már folyamatban van, de szeretnénk még ebben az évben az úgynevezett "nagyvégesi" pompakút és kis terecske felújítása ügyében is lépéseket tenni. A Mécsvilág címû lap megjelentetését, mégpedig négy alkalommal, mint ahogyan az az elmúlt tíz esztendõben már megszokott volt, szinte kötelezõ feladatnak foghatjuk fel. A lap léte ugyancsak felértékelõdik, ha arra gondolunk, hogy Mátészalka városának nincs rendszeresen megjelenõ közéleti újságja. Ez némileg ellentmond annak, hogy mi egy polgárosult kisvárosként látjuk és szeretnénk láttatni Mátészalkát. A divatos közösségi portálokon való részvétel lehetõségét is ki kellene használnunk. Korábban az iwiw-en jelentkeztünk, de egy adminisztrációs hiba miatt ez a virtuális közösségi lehetõség megakadt. Talán az új "õrületet" a facebook-
ot is meg kellene próbálnunk, hogy propagálhassuk tevékenységünket a fiatalabb nemzedék soraiban is. Az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy év közben is feltárulhatnak olyan lehetõségek, amelyekkel mindenképpen érdemes élni egyesületünknek. Éppen ezért tartózkodunk attól, hogy egy precízen megtervezett programsort fogadtassunk el a tisztelt közgyûléssel. Érdemes teret engedni egyfajta improvizációnak is, ezzel talán sok váratlan, értékes esemény részesei lehetünk Mátészalkán. Remélve, hogy 2011-ben sem lesz unalmas évünk - köszönöm a figyelmet. Pénzes Ottó titkár (Elhangzott a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület közgyûlésén, 2011. január 20-án.)
MÉCSVILÁG
2011. március
3
Egy laza, pihenõs év
Beszámoló a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület 2010. évi tevékenységérõl "Seregszemle" Ebben az évben is a Kölcsey parkból érkeztünk közgyûlésünk színhelyére, a Városi Mûvelõdési Központ Szalkai László Termébe. Nemzeti imádságunk születésére emlékezve mondott emlékbeszédet egyesületünk tagja Katona István a költõ szobránál. Emlékeznünk kell ebben az évben azokra is, akik távoztak közülünk. Sajnos sokkal többen mentek el az elmúlt évben, mint korábban bármikor. Fájdalommal búcsúzunk Dr. Fogarassy Györgyné Annus nénitõl, Áts Józsefné Gizike nénitõl, Kovács Tibortól, Szöllösi Lajostól és Dienes Gábortól. Bár Dr. Pénzes András és Dr. Pénzes Judit hivatalosan nem voltak egyesületünk tagjai, mégis sokat tettek azért, hogy szervezetünk gördülékenyen, törvényesen mûködhessen. Rájuk, Pénzes Ottó titkár úr édesapjára és nõvérére is hálával emlékezünk. Szerencsére volt okunk az ünneplésre is, hiszen több tagtársunk részesült jelentõs elismerésben. Bíró Miklós és Fodor István magas állami kitüntetést kapott, Láng Annamária a Jászai Mari-díjat vehette át, Losonczi Léna és Dr. Hajdú Károlyné Mátészalka Város Po Urbe díjasa lett, Erdõs Jenõ bácsit pedig 90. születésnapján köszönthettük! Gratulálunk valamennyiüknek. Mielõtt hozzáfognánk a 2010. év eseményeinek áttekintéséhez, tartsunk egy rövid seregszemlét, lássuk hányan is vagyunk tagjai ennek a közhasznú szervezetként mûködõ, sokirányú tevékenységet folytató egyesületnek: 54 tiszteletbeli, 257 rendes és 112 külsõ tagot tartunk nyilván, vagyis 423-an vagyunk, ami azért elég tekintélyes létszám, de leginkább jelentõs súly, amivel már komoly tényezõi lehetünk a város életének. Mivel a 2009. évünk rendkívül erõs volt - fennállásunk 10. évfordulóján illett kitenni magunkért - úgy terveztük, hogy egy amolyan "laza" évvel vezetjük majd le a sok fáradtságot, feszültséget. Lássuk, milyen is volt ez a pihenésre szánt év!
Mécsvilág, Szalkai portré és Filmklub A Mécsvilágot annak rendje módja szerint négyszer jelentettük meg 2010-ben is. Jó, hír, hogy volt annyi jó hír, hogy két alkalommal 12 oldalon fértünk csak el. Rossz hír pedig az, hogy ezúttal nem nyertünk támogatást a Nemzeti Civil Alapprogramtól a lap megjelentetésére. A korábbi években kiemelt pontszá-
mokat értünk el pályázatainkkal, ezért kicsit tanácstalanul állunk a fejlemények elõtt. Ennyit romlott volna a színvonal? Esetleg már nem is fontos az "igazi" civil élet támogatása? Az a tény, hogy a mai közgyûlésünket a Szalkai László teremben tartjuk, nem független egyesületünk tevékenységétõl. Bár a kezdeményezés, hogy a város megismerje a hõs fõkancellár, érseket a Képes Géza Általános Iskola tanulóitól indult, a lebonyolításban már mi is részt vettünk, sõt 214.600 Ft-tal támogattuk az impozáns portré elkészítését. Tavalyi közgyûlésünkön fogadtuk Somogyi Gyõzõ Munkácsy-díjas festõmûvészt, a kép alkotóját, és itt voltunk akkor is, amikor Erdõ Péter esztergomi érsek, bíboros, prímás megáldotta a termet. A Filmklub mûködése olyan szellemi csemege, amelyben való részvételünk rendkívül megtisztelõ. Dr. Telkes Lászlóné hatalmas szervezõmunkája tette lehetõvé az elmúlt esztendõben is azt, hogy az Esze Tamás Gimnázium diákjai és egyesületünk tagjai, valamint a város és a környék érdeklõdõ polgárai igazi különlegességeket nézhessenek meg, mégpedig olyan nagyformátumú irodalomtörténész és filmesztéta vezetésével, mint Dr. Hamar Péter. 2010-ben 9 vetítésen vehettünk részt tavasszal és õsszel, de volt egy meglepetés is, ami ezután talán hagyománnyá válik a Filmklub sorozatban.
Az énekelt vers és a jazz ünnep A Magyar Jazz Ünnepe országos rendezvénysorozathoz 2009-ben csatlakoztunk, a múlt évben pedig egyenesen egy világszenzáció részesei lehettünk! A Rolling Stones együttes külsõ tagja a világhírû szaxofonos Tim Ries érkezett Mátészalkára, mégpedig olyan magyar nagyságokkal, mint Oláh Kálmán, Balázs Elemér, és Barcza Horváth József. Különleges eseménye volt ez a koncert egyesületünknek, városunknak. Nem mindennapi fesztivál társrendezõi lehettünk májusban. Mátészalka Város Önkormányzatával a Városi Mûvelõdési Központtal, a Képes Géza Városi Könyvtárral, a Szatmári Múzeummal, valamint a Hangraforgó Szakmai Fórummal közösen hoztuk tetõ alá a III. InterNetVers Fesztivált! Az ország minden pontjáról érkeztek költõk, dalénekesek, akik az interneten ajánlották fel egymásnak mûveiket megzenésítésre, s aztán városunkban élõ-
ben mutatták be az elkészült alkotásokat. Neves vendégek is megtisztelték jelenlétükkel a nagyszerû programsorozatot. Itt járt Lackfy János a közismert és népszerû költõ, Dinnyés József daltulajdonos és a legendás Hobo, azaz Földes László is. A régi és elhivatott mátészalkai mûvészetbarátok ennyi információból már azt is tudják, hogy a fesztivál megálmodói, lelkes szervezõi, összefogói nem lehettek mások, mint a Gyõrben is örök mátészalkaiak, a Hangraforgó együttes tagjai, F. Sipos Bea és Faggyas László.
Udvarias Esték, Fényes Napok A Mûvelõdési Központ népszerû nyári sorozatában idõnként egyesületünk is részt vesz néhány programmal. Az UDVARIAS ESTÉK-re ezúttal nem kisebb mûvészt hozhattunk Mátészalkára, mint Horgas Eszter. A kiváló fuvolamûvésznõ Tangó címû mûsorát mutatta be nekünk, s társaival, Meskó Ilonával, Gazda Bencével és Kurucz Krisztiánnal hatalmas sikert arattak. Az is hagyomány már, hogy a Fényes Napok sorozat keretében is szerepet vállal egyesületünk. Évek óta a zsinagógában megrendezésre kerülõ programok gazdái lehetünk. Mivel a jazz mûfajában már járatosnak számítunk, így nem meglepõ, hogy egy igazi, friss csemegével rukkoltunk ki, amikor a rendkívül szuggesztív fiatal elõadót, Harcsa Veronikát invitáltuk városunkba. A siker nem maradt el, mint ahogyan akkor sem, amikor a világhírû énekmûvész Sebestyén Márta lépett a közönség elé. Nemhogy ülõ, de még állóhely sem volt már a zsinagógában azon az esten, amikor a mûvésznõ Andrejszki Judittal közösen vonultatta fel a barokk és a népzenei elemekbõl építkezõ dalokat. A Fényes Napokra már évek óta egyesületünk meghívására érkezik az ország két leghíresebb karikatúrarajzolója. Tónió és Zsoldos Péter elõtt most is hosszú sorok kígyóztak a Fõtéren, mit sem törõdve azzal, hogy nem csak elõnyös alkotások születhetnek a rövid modellkedés után. Bár nem számíthatjuk saját programjaink közzé, mégis büszkék vagyunk arra, hogy némi szerepet játszhattunk abban, hogy Mátészalkára látogattak a világhírû Bolyki fivérek, a nagyszerû Bolyki Brothers.
Kezdeményezések, támogatások Az elmúlt években több olyan
lokálpatrióta kezdeményezés élére állhattunk, amelynek eredményeképpen közös összefogással nekünk Mátészalkaiaknak fontos értékeket hozhattunk létre, Gondoljunk csak a köztemetõben felállított haranglábra, vagy a már említett Szalkai László portréra. 2010-ben is elindítottunk egy kezdeményezést: Dorgay Károlynak szeretnénk méltó emléket állítani. Az 1848-49-es szabadságharc kapitánya az olmützi és kufsteini fogság után Magyar Királyi Postamester lett Mátészalkán. A Bíró Lajos által megálmodott alkotást a Posta Kálvin téri épületének bejáratánál szeretnénk felállítani. A szervezõmunka nem áll rosszul, így talán nem lehetetlen, hogy ez év március 15-én már bensõséges ünnepség keretében avathatjuk fel az emlékmûvet. (Sajnos ez lehetetlenné vált egyelõre. szerk.) Az év végén jelent meg Pénzes Ottó könyve, amelynek kiadója szintén egyesületünk volt. A rendezvények szervezése, a lokálpatrióta kezdeményezések végigvitele mellett nagyon fontos az, hogy milyen támogatást tudunk nyújtani azoknak a mátészalkai alkotóknak, akik munkájukkal, mûvészi teljesítményükkel hozzájárulnak a város kulturális, szellemi életének gyarapításához. Az Esze Tamás Gimnázium Tudományos Diákkonferenciájának támogatói lehettünk, mégpedig azzal, hogy segítséget nyújthattunk a diákköltõk antológiájának megjelentetéséhez. A Zenebarátok Kórusát is segíthettük, így kicsit mi is részesei lehettünk annak, hogy ez évben Gálakórus minõsítést szerezhetett ez a nagyszerû közösség. A fiatalok között népszerû Atom és Back formáció második lemezének is támogatói lehettünk, mint ahogy a Mátészalkán megrendezésre került rock találkozónak is. Külön öröm, hogy éppen a nagykárolyi fiatalok jelenlétét tette lehetõvé segítségünk. Az Újtelepi templom építését támogattuk azzal, hogy Végh József könyvének több példányát is megvásároltuk. Az úgynevezett TÁMOP pályázatok keretében több intézménnyel is együttmûködési megállapodást kötöttünk, segítve tevékenységüket. Így léphettünk kapcsolatba a Képes Géza Általános Iskolával, a Széchenyi István Általános Iskolával és a Szamosszegi Általános Iskolával. Továbbra is térítésmentesen biztosítunk próbalehetõséget a Közel 10 együttesnek és a break táncosoknak a volt MHSZ épületben lévõ ingatlanrészünkben, és itt oldhatja meg raktározási gondját a Városi Mûvelõdési Központ is.
Támogatóink, partnereink A minket támogatók nélkül pedig szinte semmit nem tudnánk megvalósítani céljainkból, így hát köszönettel tartozunk nekik. Elsõsorban azoknak, akik 3 éves ciklusokban kötnek velünk együttmûködési, támogatási megállapodást. Hálásak vagyunk médiatámogatóinknak is, akik tudatják a szûkebb, tágabb környezetünkben, hogy mi mindenhez van köze egyesületünknek. (Nevük lapunk utolsó oldalán olvasható.) Magánszemélyek támogatásából 2010-ben 128.000 Ft-ot könyvelhettünk el. Nagyon köszönjük a jószívû adományokat Tempfli Józsefnek, Szondi Bertalannak, Dienes Bélánénak, Varga Lászlóné Filep Mariannak, Szil Györgynek és feleségének, Ignácz Gyulának, Dr. Bereczky Kálmánnak, Nagy Györgynek, Dr. Hiriczkó Juliannának, Dr. Hajdu Károlynénak, Katona Istvánnak, Szakszonné Csepei Katalinnak, ifj. Mónus Bélának, Szováti Tibornak, Ujhelyi Jánosnénak, id. Mónus Bélának, Futóné Balás Gyöngyvérnek, Tóth Béla kályhásmesternek és feleségének, T. Nagy Gyulánénak, Dr. Ungor Károlynak és Bõdi Máriának. Pályázatok ügyében kicsit mérsékeltebb sikerrõl számolhatunk be, mint ahogyan azt már jeleztük, Városunk önkormányzata 250.000 Ft mûködési támogatásban részesítette egyesületünket, a közcélú programok támogatása programban pedig 950.000 Ft-ot nyertünk el. A Nemzeti Civil Alapprogram mûködési célú pályázatán 400.000 Ft-ot kaphattunk, a magánszemélyek által felajánlott 1%-ból pedig 240.132 Ft folyt be, amit ezúton is hálásan köszönünk. Köszönettel tartozunk partnereinknek is, akikkel összefogva, sokszor csodákra is képesek vagyunk. (Nevük szintén az utolsó oldalon olvasható.) Nos, így néz ki egy laza, pihenõs esztendõ. Kívánom, hogy erõt gyûjtve folytathassuk közösen kultúrateremtõ, mûvészetpártoló, lokálpatrióta tevékenységünket. A Jóisten adjon egészséget, elszántságot, türelmet és szeretetet hozzá! Dr. Cservenyák László egyesületi elnök (Képes Beszámoló formájában elhangzott a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület közgyûlésén, 2011. január 20-án.)
MÉCSVILÁG
4
Kevésbé "rendes" tagok és jószívû támogatók Január 20-án tartotta meg szervezetünk, a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület rendes évi közgyûlését. Mindenki olvashatja lapunkban, az ott elfogadott beszámolót, tervet és közhasznúsági jelentést. Valamennyi közgyûlésünk befejezõ aktusa, hogy új tagokat kérünk fel arra, csatlakozzanak hozzánk. Ebben az évben, elfogadva hívásunkat egyesületünk rendes tagja lett File Bertalan, Nagy Gábor, Gyõri Károly, Gyõriné Apáti Anna, Szabó Ildikó, Mártonné Molnár Erika és Dr. Szondi Zita. Külsõ tagként üdvözölhetjük a Budapesten élõ Széles Endrét és Tisza Gabriellát. Valamennyiüket szeretettel köszöntjük tagjaink sorában, biztosan tudjuk, hogy ismét erõsebbek, tekintélyesebbek lettünk általuk. 257 rendes tagunk egy része azonban most nem bizonyult elég "rendesnek", hiszen a tagdíjfizetési határidõt 106-an nem tartották be. Rövidesen felszólításokat kell küldenünk majd, ami sem a vezetõségnek, sem a tagoknak nem kellemes. Ezért hát kérünk mindenkit, igyekezzen tagdíját - 2.000 Ft - eljuttatni bankszámlánkra - 67800254-10605747 illetve készpénzben befizetni az alábbi helyeken, a következõ tagtársainknál: Szatmári Múzeum - Farkas Judit, Esze Tamás Gimnázium Könyvtár - Vargáné Herman Anikó, Kovácsné Bálint Mária, Városi Könyvtár - Czine Árpád, Mûvelõdési Központ - Varga Péterné, Széchenyi István Ált. Iskola - Kapturné Bíró Beáta, Móricz Zsigmond Általános Iskola - Erdõs Ákos, Egyesített Óvodai Intézmény - Kokasné Czakó Anikó, Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola - Tóth Béla, Baross L. Mezõgazdasági Szakközépiskola - Bojer György, Polgármesteri Hivatal - Dr. Hadi Éva, Képes Géza Ált. Iskola - Pénzes Ottó (egyesületi titkár) Végül, köszönettel tartozunk azoknak, akik már az év elején fontosnak tartották, hogy akár a tagdíjon túl is támogassák munkánkat. Hálásak vagyunk Tempfli Józsefnek, Dr. Bereczky Zsigmondnak, Ignácz Gyulának, Dr. Moráriu Péternek, ifjú Mónus Bélának, Dr. Hajdú Károlynénak, Tóth Béla kályhásmesternek és feleségének, Dr. Bereczky Kálmánnak, T. Nagy Gyulánénak és Duljánszki Mihálynénak. Õk összesen 57.500 Ft-tal járultak hozzá kiadásainkhoz.
1% Hálásan köszönjük mindazok nagylelkû támogatását, akik adójuk 1%-ával egyesületünk munkáját segítették. 2010-ben 240.132 Ft érkezett számlánkra felajánlásaikból. Ebben az esztendõben ismét lehetõsége lesz adójának 1%-ával támogatni civil szervezeteket, alapítványokat. Ha egyesületünkre gondolna, azt hálával fogadjuk. Adószámunk: 18803891-1-15 Köszönettel!
2011. március
Veszélyben a Dorgay Emlékmû! Rajtunk a sor mátészalkaiak!
Egyesületünk kezdeményezésére és a helyi Postahivatal vezetõjének Csiki János úrnak szíves támogatásával megindulhatott egy újabb olyan összefogás, ami azt bizonyíthatja, hogy mi mátészalkaiak szeretjük lakóhelyünket, képesek vagyunk emlékezni a régiekre, és hajlandók vagyunk áldozatot is hozni azért, hogy jeleket hagyjunk városunkban.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik hõse Dorgay Károly, aki itt volt Magyar Királyi Postamester és itt alussza örök álmát. A Kálvin téri Postahivatal elé tervezett alkotás már készül Bíró Lajos szobrászmûvész mûhelyében. A Mûvészetbarát Egyesület, a Dorgay Egyesület, Szabó István polgármester úr valamint a jószándékú adakozók - Jakab Zoltán, Dr. Molnár Gábor, Galambos Béla és Dienes Judit, Futaky László, Simon Józsefné, a Kertvárosi Református Egyházközség, Dr. Szásziné Tóth Beáta, Szombathy Gézáné - jóvoltából hamar összegyûlt az elsõ 500.000 Ft. Egy sikeres pályázat, Holló tábornok a Hadtörténeti Múzeum igazgatójának
ígérete újabb fél-félmilliót hozhatott, Mátészalka város önkormányzati képviselõinek egyöntetû kiállása az ügy mellet képviselõi alapjuk egy részének felajánlásával, már sínre is tette volna az ügyet. Igen, volna! Ezzel szemben: A pályázati pénz a mai napig nem érkezett meg, a képviselõi alapot pedig törölték a város költségvetésébõl a tragikusan nehéz pénzügyi helyzet miatt. (Holló tábornok felajánlása sem realizálódott még.) A Posta vezérigazgatója háromoldalas levélben fejtegette cégének nagyvonalúságát, segítõkészségét, de egy vasat sem adott, még jelképesen sem. Itt állunk egy félig kész gyönyörû alkotással, pénz nélkül, de nem reménytelenül. A nehézséget nem azért adja a Jóisten, hogy megfutamodjunk, hanem hogy úrrá legyünk rajta.
Kedves Olvasó! Amikor írásom végére pontot tettem éppen március 15-e reggele volt. A városi ünnepségen találkozhattam Dorgay Károly két dédunokájával, két kedves, mûvelt intelligens hölggyel, Dr. Nagy Barnabásnéval, és Árkosyné Dr. Bába Blankával. Családjuk nevében 100-100 ezer forintot adtak át nekem támogatásul az emlékmûre! Rajtunk a sor mátészalkaiak! A legnehezebb anyagi helyzetünkben haranglábat építettünk, Wass Albert szobrot állítottunk, Szalkai László portrét készítettünk - kizárólag közadakozásból! Ha van még bennünk erõ, akarat, elszántság, hogy a jónak, a nemesnek, a bátornak emlékét ápoljuk, akkor cselekedjünk! 67800254-10605747 Dorgay Emlékmû Pénzes Ottó
Jazz Ünnep Mátészalkán Harcsa Veronikával A Magyar Jazz Ünnepén ismét fogadhatjuk városunkban a világszerte egyre jobban ismert és elismert jazzénekesnõt Harcsa Veronikát. A Fényes Napok vendégeként lopta magát a mátészalkaiak szívébe a törékeny mûvésznõ, s, most
a Jazz Szövetség jóvoltából ismét városunkba látogat zenekarával. Április 26-án este a Szalkai László teremben ad koncertet, amellyel egy idõre el is búcsúzunk a Városi Mûvelõdési Központtól, amelyre nagy felújítás vár ezután.
A MÁTÉSZALKAI MÛVÉSZETBARÁT EGYESÜLET KÖZHASZNÚSÁGI JELENTÉSE 2010. ÉVRE INDULÓ TÕKE: 12.000- Ft 2009. ÉVI BEVÉTELEK: Közhasznú célú mûködésre kapott támogatások 1.490.923,- Ft - Helyi önkormányzattól: 560.000,- Ft - Egyéb: 930.923,- Ft Pályázati úton elnyert támogatás: 1.350.000,- Ft Közhasznú tevékenységbõl származó bevétel: 204.000,- Ft Tagdíjból származó bevétel: 566.000,- Ft Szja 1%: 240.000,- Ft Egyéb bevétel: Összes közhasznú tevékenység bevétele: 3.850.923,- Ft 2009. ÉVI KIADÁSOK: Anyagköltség: Igénybevett szolgáltatás: Postaköltség: Egyéb kiadások: - Banki költség:
211.043,- Ft 961.603,- Ft 226.705,- Ft 50.914,- Ft 50.914,- Ft
Mûködési költség: Közhasznú tevékenység ráfordításai: PÉNZKÉSZLET 2010. december 31-én: Bankszámlán: Pénztárban: ÖSSZESEN:
1.944.313,- Ft 3.394.578,- Ft 397.089,- Ft 957,- Ft 398.046,- Ft
KIMUTATÁS A VAGYON FELHASZNÁLÁSRÓL Induló tõke: 12.000,- Ft Tõkeváltozás/eredmény 475.000,- Ft Tárgyévi eredmény alaptevékenységbõl (közhasznú) 475.000,- Ft Tárgyévi eredmény vállalkozási tevékenységbõl 0 Mátészalka, 2011. január 20. Dr. Cservenyák László elnök
MÉCSVILÁG
2011. március
5
Búcsúzunk Futóné Balás Gyöngyvér tanárnõtõl
Szépül(getõ) város
Szép dolog a tenni akarás, de még szebb a tett Szülõföldjét, lakóhelyét, egykori iskolás éveinek színterét szeretõ ember lelke ujjong, amikor valami épül, szépül a környezetében. Gondoljunk csak a megújuló panelházakra, az Eszterlánc és a Kikelet óvodára, a mûfüves focipályára, az "ipari" iskolára, a kerékpárútra, a haranglábra a temetõben, a játszóterekre, a lassan de biztosan megújuló járdákra
E sorok írójának szívét különösen megdobogtatja fõ munkahelyének, a Képes Géza Általános Iskola épületének megszépülése. A város talán legimpozánsabb épületébe belépni nap, mint nap olyan élmény gyereknek, tanárnak, ami még a napi robotot is megszépíti. Legújabb örömöm a Kraszna Áruház
elõtti járda és térszakasz megújulása. Az esztétikumon túl az összefogás ténye az, ami melegíti a szívemet. A környék vállalkozói és önkormányzati képviselõk fogtak össze, s bírták rá az E-ON-t is a közremûködésre. Ami pedig igazán örömmel tölt el, hogy azokat a "hullámvonalakat" - amelyek eddig is ott voltak összetöredezve - most megújították. Hogy miféle hullámvonalak? No, hát nézzünk át a másik oldalra, és ott láthatjuk Csikszentmihályi Róbert Munkácsy-díjas szobrászmûvész Lápi emlékmûvét, igen, azt a tojásdad alakot, rajta egy stilizált madárral. Ez a díszkút is csak akkor szerethetõ, ha értjük mirõl szól, mit fejez ki. Mi, itt a
Nyírség és az Ecsedi lápvidék határán nagyon is szerethetünk egy ilyen alkotást, mert a lakóhelyünk része ez a nem túl barátságos, de fantasztikus élõvilágú és olykor még menedéket is adó természeti képzõdmény. Ez az alkotás gyönyörûen letisztult szimbólumokban idézi fel a láp világát, megjelenítve a környezõ járdarészeken a víz által vert hullámokat is. Nos, hát ezek azok az ívek a másik oldalon! Érdemes megnézni valahonnan fentrõl az egészet, rögtön érthetõvé és szerethetõvé válik az emlékmû. Persze, akkor már azt is érdemes tudni, hogy az alkotás igazából nincs készen, hiszen hiányzik a kis medence és a lefolyó sem mûködik. Lenne hát mit tenni, ha mint lokálpatrióták mégiscsak szeretnénk valamiképpen hasznára lenni városunknak. (Nem tudom, hogy nevessek, vagy bosszankodjak azon, amikor az önkormányzati választások idején fût, fát ígérõ, az egész város "rendbetételét" kilátásba helyezõ ön- és pártjelölt, mi több, "civil" emberek úgy tûnnek el a cselekvés idején, mintha soha itt sem lettek volna. Persze négy év múlva majd újra elõbújnak,
Sokáig reménykedtünk abban, hogy a hírek nem igazak, és szeretett kolléganõnk, tanárnõnk, barátunk visszatér közénk. Most szótlanul és megrendült szívvel vesszük tudomásul, hogy Õ örökre elment.
és városukat szeretõ lokálpatriótáknak nevezik magukat.) Ha csak a Mécsvilágban megjelent "feladatokra" gondolok, akkor összefoghatnánk a "nagyvégesi" pompakút és kis terecske, aztán pedig a Dorgay emlékmû ügyében is. És mi lesz itt még, ha tényleg megindul a belvárosi rekonstrukció, vagy legalábbis annak egy része! Szinte csoda, hogy az elmúlt évek gazdasági, pénzügyi és morális válságidõszakának ellenére, Mátészalka nemcsak túlélt, hanem épült, szépült is. Valószínûleg azért, mert voltak olyanok akik ha ígértek betartották, de ha nem ígértek, akkor is cselekedtek. Pénzes Ottó
Zenei Világnap - biztos, hogy így kell?
Fekete Nándor orgonakoncertje, diákhangverseny és bemutató A decemberben megjelenõ Mécsvilágba már nem fért bele helyhiány miatt a Zene Világnapja kapcsán készült írásom. Mivel azonban nem egyszerûen beszámolóról van szó, bátorkodom több hónap távolából is elõhozakodni gondolataimmal. Egy olyan kisvárosban mint Mátészalka, ahol a kultúra, s azon belül az ének-zene világa szinte része sokak életének, teljesen természetes, hogy egy olyan napon, amit a zenének szentelnek deklaráltan is, történik valami fontos, különleges dolog is. Október elsején rögtön három olyan eseményre is sor került, ami említésre méltó. A legrangosabb az a
koncert volt, amelyet a Városi Mûvelõdési Központ rendezett a Szalkai László teremben. Fekete Nándor orgonamûvész nem elõször járt városunkban, ugyanúgy, mint korábban, most is nagy sikert aratott. A titok, nemcsak a mûvész kitûnõ, alázatos elõadásmódjában keresendõ, hanem a remek mûsorválasztásban is. Kizárólag az orgonairodalom legkiválóbb, legnépszerûbb darabjai kerültek bemutatásra ezen az estén. A Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola tanulói ezen az estén szüleik elõtt mutatták be tudásukat. A magamfajta mûvészetet szeretõ pedagógusféle ilyenkor arra gon-
dol, hogy talán ezt nem így kellene csinálni. Mi lett volna, ha a mûvelõdési központ segítségével ezen az estén a mûvészeti iskolás diákok - persze itt magára az intézményre gondolok - meghívták volna a neves orgonamûvészt, akit zenetanuló diákok és az õ szüleik, s az érdeklõdõ szalkaiak együtt hallgathattak volna. Így láthatnák, hallhatnák, hogy hova lehet eljutni a szorgalmas zenei tanulmányok után, arról nem is beszélve, hogy a zene valóságos élvezetére, értésére is így lehetne lehetõsége diáknak, felnõttnek. A gyermekek bemutatkozására bõven adnak lehe-
tõséget a félévi, év végi tanszaki hangversenyek. Az ilyen napokon - s talán máskor is - valami olyasmit kellene csinálni, amit évek óta Balogh Ferencné a Kálvin János Református Általános Iskolában tesz: Minden szünetben hangszerbemutatók vannak az aulában, és kivétel nélkül fellépnek azok a diákok, akik egyébként pedig hangszeren tanulnak. Játékos rejtvények, versenyek színesítik ezt a napot. Igen, valahogy így kellene. Este pedig irány a "nagy" koncertre. Pénzes Ottó
Március 15 - Nemzeti Ünnep Mátészalkán Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc méltó megünneplésére ebben az évben is három helyszínen gyûltek össze a mátészalkaiak, régen nem látott nagy számban! A Petõfi-szobornál Oláh András költõ, önkormányzati képviselõ mondott beszédet. Közremûködött a Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola Ifjúsági Fúvós-
zenekara Endrédi Róbert, a Zenebarátok Kórusa pedig Balogh Ferencné vezetésével. Bartha-Balogh Bettina és Vékony Fruzsina, a Széchenyi István Általános Iskola diákjai mondtak verset. A Városi Díszünnepségre a Városi Mûvelõdési Központ színháztermében került sor, ahol köszöntõt
mondott Szabó István Mátészalka Város polgármestere, ünnepi beszédet pedig Dr. Vinnai Gyõzõ kormánymegbízott, a SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal vezetõje, fõiskolai docens. A Képes Géza Általános Iskola diákjainak elõadásában irodalmi mûsor hangzott el, amit a Szatmár Táncegyüttes 12 pont címû produkciója kö-
vetett. Mindkét produkció óriási sikert aratott. Koszorúzásra került sor Dorgay Károly, ´48-as honvédszázados sírjánál a Kegyeleti Parkban két dédunoka jelenlétében, ahol Pénzes Ottó, tanár emlékezett. Közremûködött Tóth Hajnalka, az Esze Tamás Gimnázium diákja.
Ûrt hagyott maga után a szó fizikai és lelki értelmében is. Üres maradt az íróasztala, nem sorakoznak már rajta a javítandó füzetek, az eléneklésre váró dalok kottái, a versenyfeladatok, a mûsorok forgatókönyvei. Közel harminc év alatt gyerekek százait tanította a magyar nyelv és irodalom, valamint a zene szeretetére. A tanítási órákra lelkiismeretesen készülve mindig képes volt megújulni. A már felnõtt tanítványok is úgy emlékeznek rá, mint aki mindig a teljességre törekedett. A diákok között kutatta és megtalálta a tehetségeket. Önmagát állandóan mûvelõ tanárként széleskörû szakmai tájékozottsága, igényessége példaként áll elõttünk. Az önmagával szemben állított szakmai követelmény már a fõiskolán is megmutatkozott, ahol Népköztársasági ösztöndíjban részesült. A késõbbiekben a magas színvonalon végzett munkáját iskolája Széchenyi-éremmel majd díjjal ismerte el. Több évtizeden át tartó kimagasló pedagógiai munkájáért pontosan három éve részesült állami kitüntetésben. 2008. március 15-én vette át a Magyar Köztársasági bronz érdemkeresztet. Tanári munkája mellett fontos szerepet vállalt a város kulturális életében is. Hiányozni fog a Zenebarátok Kórusából és egyesületünkbõl, amelynek megalakulása óta tagja és támogatója volt. Isten veled, nyugodj békében!
Bócsi Zoltán emlékére Hosszú harcot vívott az életért, amelyet olyan példásan élt. Szorgalma, tettvágya, segítõkészsége, érzékenysége olyan mintául szolgált mindnyájunknak, amelyért köszönettel tartozunk. Hálásak vagyunk azért is, hogy a tisztességét, tehetségét továbbadva, olyan nagyszerû embereket hagyott nekünk örökül, akikben nemrég még együtt gyönyörködhettünk: Krisztián fia immár országos hírû fotómûvész, Zoli fia Japánban a világ leghíresebb karate mesterétõl tanulhatott, Dia lánya pedig már két diplomával állja meg a helyét külföldön is. Bócsi Zoltán nem hosszú ideig, de teljes életet élt. Mert aki szeretni tud, az mindent megért, és mindent megélt. P.O.
MÉCSVILÁG
6
Karácsony Mátészalkán Már három hónapnál is több eltelt azóta, de ha felemlegetjük, a szívünk ismét békével, nyugalommal telik meg. Mi, Mátészalkán nagyon szépen tudunk karácsonyt ülni. Ez számomra azt jelenti, hogy történjék bármi a hétköznapok stresszes világában, a szívünk mélyén rend, béke és nyugalom van. Hogy ezt átélhessük gyakran - ezt tessék amolyan gyógyírnak felfogni - emlegessük fel minél többször azt az estét, azokat a napokat. Az Ádám Jenõ Pedagóguskórus és a Zenebarátok Kórusa ebben az évben is missziót teljesített. Gyönyörû szép szívüket vitték el a környezõ falvakba, hogy aztán dalban, versben fürösszenek bennünket is itthon. Csányi Ottó és Balogh Ferencné vezetésével a görög és a római katolikus templomokban élhettük át a Megváltó érkezésének örömét. Különleges élmény volt a Városi Karácsony estéje, amikor is kisdiákjaink olyan felnõttekkel együtt álltak a színpadon, mint Becseiné Kató Anikó nagytiszteletû asszony, Czimbalmos Csaba, Cseppentõ Ágnes és Erdõs László. Jókai Mór, Melyiket a kilenc közül címû írását álmodta színpadra Buzogány Béla. Amikor azt gondoltuk, hogy azt a szépséget már nem lehet, nem szabad tovább fokozni, nos, akkor lépett színpadra a Cantemus Kórus Szabó Dénes vezetésével. A többit elképzelhetik. P.O.
Hangoskönyv szeretetbõl Talán meglepõ tavasszal karácsonyról, karácsonyi eseményekrõl szót ejteni, de a Mécsvilág decemberi száma már rég nyomdában volt, mikor a Képes Géza Könyvtár egyik ünnepi akciója kiteljesedet. Igaz a történet még 2010 októberében kezdõdött, mikor Deme Jánosné Anikó, a látássérültek egyesületének helyi vezetõje megkereste a könyvtárat, segítenénk-e klubjuknak a karácsonyi ajándékozásban? Tervük az volt, helyezzünk ki gyûjtõdobozt, s bízzunk az adakozó kedvben. Ám a könyvtár munkatársai gondoltak egy nagyot! Mi lenne, ha gyûjtés nélkül, a lehetõ legkevesebb pénzbõl, de mégis értékes ajándék kerülne az Óda a Fényhez egyesület karácsonyfája alá? Persze ehhez is szükség volt adakozásra, de mindenki csak abból adott, amibõl fölöslege volt: jó szándékból, örömbõl, szabadidõbõl, kedvességbõl, lelkesedésbõl. És ha már könyvtárról van szó, mi más legyen az ajándék, mint könyv? Azaz hangoskönyv. A szereplõválogatás egyszerû volt, hiszen minden könyvtáros részt kívánt venni. Ki-ki egy kedvenc verssel, egy-egy rövid prózával. A hangfelvételhez Németh Sándor (Nani) nyújtott segítséget. Hozzáértésének köszönhetõen igazán jól is sikerült, annak ellenére, hogy csak egy raktárban rögtönzött stúdióban készült. A cd-lemez borítóján a braile feliratot az egyetlen beavatott látássérült, Deme János készítette. Ez ugyan lemezenként csak két sor, ennek ellenére mégis majd egy napi munkába került. Az ajándékozásra az egyesület karácsonyi ünnepségén került sor, a beavatottakon kívül mindenkinek nagy meglepetést okozva. És miért is volt fontos errõl a karácsonyi történetrõl beszámolni akkor is, hogy ha már jócskán benne járunk a böjti idõszakban? Talán épp azért, mert ez az egész igazán jelentéktelennek tûnik a sokmilliós pályázatok idején, ennek ellenére mégis sokaknak okozhatott nagy örömet.
2011. március
Irány a Szatmári Múzeum!
Új kompetenciafejlesztõ múzeumpedagógiai programok Mátészalkán A Magyar Kultúra Napjához kapcsolódóan, 2010. január 21-én tartotta az "Irány a múzeum!" címû projekt nyitó rendezvényét a Szatmári Múzeum. Az intézmény 32.480.000,Forint vissza nem térítendõ támogatásban részesült Európai uniós forrásból (TÁMOP3.2.11/10-1-2010-0076), hogy tevékenységével hozzájáruljon a nevelési-oktatási intézmények tanórai, tanórán kívüli és szabadidõs tevékenységeihez. A 14 hónapos projekt keretében a múzeum munkatársai élményszerû, kompetenciafejlesztõ múzeumi foglalkozásokat dolgoznak ki, és valósítanak meg. A megvalósításhoz egy városi óvodát és négy iskolát hívtak partnernek, segítségükkel 2011. december 31-ig csaknem nyolcszáz gyermek vehet részt múzeumi foglalkozásokon. A projektnyitó rendezvényen a múzeum munkatársai részletesen bemutatták a foglalkozások terveit a partnerintézmények képviselõi számára. Három típusú foglalkoztatási formán belül nyolc különféle tematikájú foglalkozássorozat szerepel a projektben, 184 foglalkozással. Az óvodások és alsó tagozatosok a kétnapos Libale-
gelõ elnevezésû versenyeken ügyességi és testmozgásos népi gyermekjátékokon vehetnek részt, elsajátíthatják pl.a sityázást, vagy a kanászos játékokat, kipróbálhatják magukat a köcsögfára dobásban. A felsõ tagozatosok helytörténeti vetélkedõje Itt vagyok hon', itt az én világom címmel a szûkebb és tágabb környezet történelmi, kulturális és vallási emlékeinek, hagyományainak feltárására, ápolására ösztönöz. A tanulók így megismerhetik népünk kulturális örökségének sajátosságait, elsajátítják azokat az ismereteket, amelyek az otthon, lakóhely, a szülõföld, a haza, a magyarság megismeréséhez vezetnek. Szatmári ember, szatmári táj címet viseli a háromalkalmas témanap, melyek a hagyományos szatmári paraszti kultúrát és értékrendet ismertetik meg, bemutatják a természetben élõ, a természetet tisztelõ, azt felhasználó és nem kihasználó paraszti életmódot: a gasztronómia, a lakáskultúra és a viseletek, a kismesterségek, valamint a népzene témáin keresztül. A program kiemelkedõ elemét a Hopp te, Zsiga! tehetséggondozó program alkalmai jelentik. A tíz foglalkozás
alkalom során a 10-16 éves fiúk és lányok táncpedagógus segítségével sajátíthatják el a cigánytánc és az autentikus hangszer használat alapvetõ tudnivalóit. A foglalkozások eredményeképp, a szûkebb szülõföld hagyományainak alaposabb ismeretén keresztül a résztvevõkben erõsödik a hazaszeretet, olyan egészséges identitástudatuk alakul ki, amely pátosz és túlzó romantika nélkül tanítja meg nemzeti örökségünket megbecsülni, szeretni és tisztelni. Az uniós támogatás biztosítja a programokhoz szükséges alapanyagok beszerzését és a
módszertani anyagok, szemléltetõ eszközök elkészítését. Segíti továbbá a gyermekek és diákok múzeumi tartózkodását. A megvalósítás után a Szatmári Múzeum legalább további 5 éves idõszakig tartja fenn az együttmûködést a partnerintézményekkel. A program távlati célja, hogy a Szatmári Múzeum korszerû múzeumpedagógiai kínálatot nyújtson a nevelési-oktatási intézmények számára, s az élmények után a résztvevõk visszatérõ látogatókká váljanak, a program címét vallva: "Irány a múzeum!" Farkas Judit múzeumpedagógus
Jubileum
Évforduló, kiállítások a Szatmári Múzeumban A Szatmári Múzeum a 2010. évi decemberi kiállítás megnyitója egyben jubileum is volt, hiszen éppen 20 esztendeje, hogy évzáró, adventi kiállításait Ujváry Zoltán professzor ajánlja a mûvészetszeretõk figyelmébe. Ujváry professzor beszédében elmondta, hogy Cservenyák László többnyire rá bízza a mûvészek, illetve a bemutatásra kerülõ anyagok kiválasztását is. Ez tehát kétszeres felelõsséget jelent számára, mivel a választás nemcsak a képzõmûvészeti közéletben való jártasságról, hanem az értékszemléletrõl is tanúskodik. A húsz esztendõ már mélységében és keresztmetszetében is alkalmas egyfajta összegzésre. Bényi Árpád festõmûvész anyagának bemutatása nyitotta meg 1991-ben ezt a nemes hagyományt. Jelképes volt a választás, hiszen Bényi Árpád és Ujváry Zoltán is tanára, mentora volt Cservenyák Lászlónak. Bényi életmûkatalógusában fontos helyet foglal el a mátészalkai kiállítás, mint ahogy más, itt kiállító mûvészek is büszkén
emlegetik a Szatmári Múzeumot bibliográfiájukban. 1991-tõl minden év decemberében a következõ gyûjtõk és mûvészek alkotásait láthatta a mátészalkai közönség: Bényi Árpád, Gábor Marianne, Csongrádi Márta, "Elszármazottak" c. fotókiállítás, Holló László, Miskolczi László, Petkes László, "Szakrális tárgyak" Dénes Zoltán róm. kat. plébános kiállítása, László Ákos, Sz. Havasi Gyopár, Szomolányi Elemér gyûjteménye, E. Kovács Judit és E. Kovács László, Fehérváry Béla, Lovass Kiss Antal, Katona György, Holló grafikák, Cs. Uhrin Tibor, Kolozsvári Katalin, Komiszár János. 2010. december 13-án, Potyók Tamás festõmûvész kiállítását Vitéz Ferenc fõiskolai docens, mûvészeti író nyitotta meg. A Holló Lászlódíj Kuratóriuma képzõmûvészeti tevékenységének elismeréseként ezen a jeles alkalmon Holló László-díjat adományozott Potyók Tamásnak. A decemberi kiállítás megnyitót természetesen követték az újabbak is.
2011. február 7-én nyílt Madarassy György Tamás festõmûvész kiállítása, amely március 16-ig volt látható. 2011. március 21-én Dr. Vargyas Gábor kulturális antropológus "Istenek, õsök és
sámánok", egy vietnami hegyi törzs, a brúk vallása címû, elõadással egybekötött fotókiállítása nyílt meg a Szatmári Múzeumban. Farkas Judit
MÉCSVILÁG
2011. március
A Kis Szatmártól az Öreg Szatmárig... Néhány héttel ezelõtt egy reggel, a szokásos rohanós készülõdés egyfajta hangulati aláfestéseként szólt a televízió. A Hazai Turizmus címû mûsor egyik adását ismételték, amikor is felkaptam fejemet Mátészalka említésén. A tükör elõl beszaladtam a szobába, gondoltam, ott most érdekesebbet fogok látni, ha már az én szeretett városomról lesz szó. Ez így is lett, hiszen a Szatmár Táncegyütteshez látogatott el a stáb. A reggeli nyûgösségemet gyorsan felváltotta egy teljesen másfajta érzés, büszke voltam ezekre a fiatalokra, akikrõl a képernyõn keresztül is bõven "lejött", mennyire tehetségesek. Örültem, hogy nézõk ezrei is betekintést nyerhetnek a csapat munkájába, és az is eszembe jutott, milyen jó is volna, ha láthatnák egyszer élõben is táncolni õket. Mi, mátészalkaiak szerencsések vagyunk, hiszen számos alkalommal vendégeskedhettünk már a csoport fellépésein. Csak néhány emlékezetes alkalom a sok közül: 2008-ban ünnepelte 30 éves születésnapját a Szatmár, amikor egy felejthetetlen esttel ajándékozták meg az ünnepeltek a néptáncot és a csapatot szeretõket. De jóval több volt ez akkor, mint egy táncest. Egy színpadon szaporáztak a mostani tagok
az elõdökkel, s megidézték azok szellemét is, akik sokat tettek az együttesért, de már nincsenek velünk. Hazabeszélek kicsit - nézzék ezt el nekem - , de nem hagyhatom ki a sorból az Udvarias Esték "szatmáros" programjait. Mindig rengeteg érdeklõdõt vonzanak ezek a mûsorok. Egyik évben olyan sokan zsúfolódtunk be a Mûvelõdési Központ belsõ udvarába, hogy a következõ nyáron már attól tartottunk, kitör majd a palotaforradalom, ha nem fér el a kedves közönség a szokásos helyszínen. Ezért a rendezvénysorozat történetében elõször, kiköltöztünk a Ház elé, nagy színpadot építettünk tûzõ napsütésben, harminc fokban a táncos fiúk segítségével
és valóban rengetegen eljöttek, kellett a nagyobb tér. 2010 telén pedig gyönyörû plakát csalogatta a közönséget, melyen a következõ kedves mondat állt: "Hátha ma erre jõ, s mihozzánk béköszön
.". Ez volt a címe ugyanis a Szatmár Táncegyüttes önálló estjének. Aki pedig eljött, egy csodálatos, szemet és szívet melengetõ elõkarácsonyi ajándékban részesült. Nagy készülõdés és igalom, rengeteg munka elõzte meg a rendezvényt mind a táncosok, mind pedig az õket felkészítõ mûvészeti veze-
tõk, Filep László és Filep Gergõ részérõl. Az est folyamán látható kilenc koreográfia nagy része ezen az estén debütált a színpadon a nagyérdemû elõtt. A "nagyok" mellett a Kis és az Ifjúsági Szatmár Táncegyüttes is bemutatkozott, megnyugtatva minket, nézõket, hogy az utánpótlás is biztosított. Az est házigazdája, az együttes vezetõje, Tóth Béla beszélt arról, miért is fontos az, hogy a város iskolásai megismerjék és megszeressék a néptáncot. Véleménye szerint a gyerekek ezen mozgásforma gyakorlásánál nem csupán testüket edzik (bár az sem elhanyagolható), hanem megismerik népi hagyományainkat, értékeinket, s ez tartást, egyfajta szellemi útravalót ad nekik. Azt hiszem, valóban jó helyen tudhatják azok a szülõk gyerekeiket, akik ezekre az órákra járatják csemetéiket. Sokszor
fogalmazódott már meg bennem, milyen jó lett volna, ha annak idején, mikor általános iskolába jártam, lehetõségem lett volna a néptánc tanulására. Filep Lacika mintha olvasott volna a gondolataimban, ugyanis néhány hónappal ezelõtt elindította felnõtt néptánc foglalkozásait. Mi, akik lelkesen járunk csütörtök esténként, kicsit belecsöppenhetünk a próbák hangulatába és hihetetlenül jól érezzük magunkat Rendkívül szerényen csak úgy emlegetjük magunkat, az Öreg Szatmár
..és tanárunkat folyamatosan azzal nyaggatjuk, szervezzen nekünk fellépéseket, mert szeretnénk azokat a gyönyörû viseleteket is magunkra ölteni. De Lacika még türelemre int bennünket
.csak azt nem értjük, miért. Zsoldos Judit Városi Mûvelõdési Központ
Nyílt levél - hozzám Az elmúlt év karácsonya elõtt jelenhetett meg egy szerény kis könyvecske, amit életem egy nagyon nehéz szakaszában írtam, állítottam össze, s ami végül amolyan lélekmentõnek is bizonyult. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy elkészülhetett, s viszonylag sok baráthoz, ismerõshöz, és ismeretlen embertársamhoz eljuthatott. Lelkemet simo-
gatták azok, akiknek volt egy kedves szavuk irományomhoz, még akkor is, ha tudom, nem vagyok író, alkotó ember. Arra azonban végképp nem számítottam, hogy valaki nyílt levélben szeretné kifejezni udvarias elismerését. Egyesületünk Budakeszin élõ tiszteletbeli tagja, Dr. Ungor Károly pedig ezt tette, a Mécsvilág szerkesztõségéhez fordulva.
Válaszlevelemben kértem a Doktor Urat, ha lehet, múljon el tõlem e pohár, hiszen az újság kvázi fõszerkesztõjeként ez nekem nagyon kellemetlen lenne. A következõ választ kaptam: Kedves Pénzes Úr! Megértem aggodalmát, de ennek ellenére kérem, viselje méltósággal a szerénysé-
gén ejtett sérelmet! Semmilyen beosztás, funkció nem lehet akadálya a tisztességes, jó munka elismerésének és én most (is) ezt kívánom a nyilvánosság elé tárni. Kapja mindenki, idõben nem posztumusz - amit megérdemel ! Tehát kérem a megjelentetést, akár ezzel a záradékkal is ! Köszönöm Doktor Úr
Nyílt levél Pénzes Ottóhoz! Tisztelt Pénzes Ottó! Kedves Barátom! Nagyon örülök, hogy - mikor a már megjelent könyvérõl értesülve azon gondolkoztam hogyan szerezhetnék egy példányt ¦ váratlanul betoppant a postás! Örömöm csak fokozódott, amikor a kedves, ajánló sorait, majd magát a Mûvet is elolvastam. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Ön által kiemelkedõen nagyra becsült "Erdõs Jenõ bácsi" mellett számomra is
maradt egy sut az emlékezetében és megtisztelt a könyvével. Közös bánatunk a Hõsökterei Általános Iskola sorsa. Számomra is nagy veszteség, hogy ottlétemkor hiába kerestem a hatalmas fák árnyékát és az osztálytermeket, a gyerekkorom iskoláját, amihez sok-sok maradandó emlék fûz változatlanul. Engedje meg, hogy minden udvariaskodó körbelihegés nélkül - amire bizton nem is tart igényt - a legõszintébb
nagyrabecsülésemet fejezzem ki értékes, sokoldalú fáradozásáért, amit "szülõfalum" szellemi, kulturális felemelkedéséért, fiatalságának józan, szeretetteljes, türelmes neveléséért tesz. Eredményei, jó tapasztalatai alapján láthatóan nem is hiába! Munkastílusa meghatóan szerény, természetes, a "nem adhatom, csak mi lényegem" alapelv õszinte követését mutatja. Ez a "lényeg" az Ön maradandó értékeire épül, nem az erkölcs -, és
lélekromboló neoliberalizmus talaján áll, egyszerûen józanul emberi. Ez derül ki számomra az Ön egyesületi, a "Mécsvilág"- i munkássága és a könyve alapján is. Õszinte szívvel kívánom, hogy Mécsese még sokáig világítson jó egészségben mind családja, mind kiterjedt, más emberi közösségeiben is, azok épülésére szolgáljon. Budakeszi, 2011.01.23. Baráti öleléssel, üdvözlettel Dr. Ungor Károly
7
Ha kedd, akkor Filmklub! Ezúttal úgynevezett kultfilmekkel, avagy rendkívül népszerû, közkedvelt alkotásokkal rukkoltak ki kedd esténként a Filmklub szervezõi, Dr. Telkes Lászlóné és Dr. Hamar Péter. Mire a Mécsvilág megjelenik, a kedves olvasó már csak a "rettegõs" Spielberg filmhez, a Cápához tud csatlakozni április 5-én este az Esze Tamás Gimnázium videótermében. Na, de mi mindent láthattak az érdeklõdõk ebben a sorozatban február elejétõl, március végéig? Szeretni kell (nekem nem megy) azt a világot, amit a Brian élete címû film jelent, de azt kimondottan sajnálom, hogy lemaradtam az Üzenet a Volga partról címû magyar filmrõl. Nagy sikert aratott Tarantino filmje a Becstelen Brigantyk és Spencer Tracy fõszereplésével az Aki szelet vet címû alkotás. És még hátravan a Cápa! P.O.
Újdonság Újévi Koncert A Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola érdekes és ma már elmondhatjuk, hogy sikeres kezdeményezése volt az Újévi Koncert megrendezése. Az iskola fúvószenekara Endrédi Róbert vezetésével állt január 8-án este a közönség elé. A zenekar hullámzó színvonalú játéka egyáltalán nem jelent gondot, hiszen mindenki tudomásul veszi - sõt, sok, sok szülõ kimondottan örömmel - hogy kiváló felnõtt mûvész-tanárok, mint Németh István, Bocz István vagy Máté Dóra mellett fõleg gyerekek alkotják a "bandát". Igazi csemege volt Mándi Ákos zongoramûvész játéka is, aki szintén az intézmény tanára. Talán csak a helyszínen kell majd változtatni, ugyanis bármilyen szépen felújították a Képes Géza Általános Iskolát, a tornaterem, sem akusztikájában, sem esztétikájában nem igazán alkalmas egy ilyen esemény megrendezésére. De, valami elindult, ami fontos, ami szép. Jövõre még jobb lesz. P.O.
Oláh András Bánkuti Miklós-díjas A Mátészalkán élõ költõ, drámaíró tanár, egyesületünk alapító tagja kapta meg az elmúlt év legjobb lírai mûvéért járó díját a NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány kuratóriumától. Oláh András március 1-jén Budapesten a Magyarok Háza Csontváry Termében vette át a kitüntetést, a Bánkuti Miklós-díjat. Újabb elismeréséhez szívbõl gratulálunk!
MÉCSVILÁG
8
Köszönet partnereinknek és támogatóinknak Az alább felsorolt közintézmények, vállalatok, vállalkozások, civil szervezetek, mint együttmûködõ támogatóink és partnereink teszik lehetõvé, hogy a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a tehetséges helyi mûvészek, produkciók segítõje, nívós kulturális rendezvények szervezõje lehet 2010. és 2012. között. Partnereink: Szatmári Múzeum - Dr. Cservenyák László Városi Mûvelõdési Központ - Buzogány Béla Képes Géza Városi Könyvtár - Szabóné Dankó Erzsébet Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola Szûcs Sándorné Esze Tamás Gimnázium - Lukács Bertalan Képes Géza Általános Iskola - Papp Lászlóné Szatmár Néptánc és Népmûvészeti Egyesület - Tóth Béla Fõnix Park - Dr. Ilku Magdolna, Dr. Ungvári Zsigmond Kossuth téri Református Egyházközség Becsei Miklós Mátészalkai Rotary Club - Rozgonyi Dezsõ Támogatóink: Mátészalka Város Önkormányzata Szabó István városunk polgármestere Nobilis Rt. - Novák Tibor "Öcsi Hús" Húsipari Zrt. - Zemlényi Gyula, Zemlényi Tibor, Zemlényi Zoltán Szatmár Optikai Kft - Radics Ilona Carl Zeiss Vision Hungary Kft - Karaffa Róbert HOYA Szemüveglencse Gyártó Zrt. Kerekes János Szatmár-Nyír Kft - Fülöp Bálint Szalka Tüzép, Szalka-Sped Kft - Gladics János Szatmárkerház Kft - Lábas Tibor Hami 138 Bt. és a Falánk Fanni Cukrászda - Dankai Tamás Can-Tel East Telekommunikációs Kft Szabó Tibor Tóth 47 Kft és Kastélyszálló - Tóth József és Tóthné Lakatos Erzsébet Szal-Tó Kft - Tóth Attila és Szalai Árpád Infó-West Kft - Juhász Katalin Norinvest Kft. Könyvelõiroda - Oláh László Szatmár Jármû Kft - Király István Hellog Kft - Heller Gyula Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet Debreczeniné Olajos Katalin, Hetényi Sándorné Médiatámogatóink: Szatmári Szó Információs Lap - Szamosi István M1 Televízió - Varga Dezsõ, Varga Zsolt Szalkahír internetes hírportál - Bacskó Sándor Az egyesület bankszámlaszáma: 67800254-10605747 Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet Adószám: 18803891-1-15 Honlapunk a következõ címen érhetõ el: muveszetbarat.mateszalka.hu, vagy w3.enternet.hu/muveszet
MÉCSVILÁG Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye XI. évfolyam 1. szám Belsõ terjesztésû hírlevél
Megjelenik: negyedévente Szerkesztõ bizottság tagjai: Czine Árpád, Kapturné Bíró Beáta, Losonczi Léna, Pénzes Ottó Tördelõ-szerkesztõ: Orbán Norbert A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a következõ címeken érhetõ el:
4700 Mátészalka Csokonai utca 5. sz. Pénzes Ottó egyesületi titkár Telefon: 44/500-091 vagy 44/313-233 Honlapunk: muveszetbarat.mateszalka.hu Villámposta (e-mail):
[email protected] Nyomdai munkák: INFÓ-WEST Kft. Nyomdaüzeme Mátészalka, Tompa M. u. 1. Telefon:44/500-024 e-mail:
[email protected]
2011. március
Jó, hazai
A G-Jam új lemezérõl, de inkább valami másról Ritkán írok, nem kenyerem. Pénzes Ottó barátom kérésére írnom kéne valamirõl. Persze örömmel teszek eleget a megtisztelõ kérésnek. De olyat fogok méltatni, aminek - még ha csak a kultúra segédmunkásaként is részese vagyok már jó néhány éve. Büszkeséggel tölt el, hogy a barátaimnak nevezhetem írásom alanyait. Utóbb még álságosnak is hatna egy kis önreklám, de sajnos szükséges. Õk a világon bárhol képesek világsztárrá válni másfél óra alatt. Kivéve itthon, Mátészalkán. Valamiért itt nem érdekesek. A mátészalkai ember sajnos igen keveset tud róluk. Talán most tehetek ez ellen. Király István, és a G-Jam Project. Talán épp 10 éve találkoztam elõször velük (akkoriban szokásuk volt nõnapon koncertet adni). Lenyûgözött a precizitás, a jó ízlés, a felkészültség, amivel a rockzenét felvitték a színpadra. Szöges ellentétben állt azzal, amit a hosszú hajú, bõrdzsekis, sörszagú rockzenétõl megszoktam. Igaz, akkor még mások zenéit játszották, de ott volt benne az érzés, a tartalom, csupa olyan dolog, ami nagyot nyitott a zenei ízlésemen. Elhatároztam hát, hogy szolgálni fogom ezt az ügyet, bármilyen módon is tehetem. Eltelt néhány hónap, és már a zenekar barátjaként, és hangmérnökeként voltam számon tartva. Ott lehettem az elsõ saját zenék születésénél, Pittával a zenekar próbatermében, édes kettesben. Magam is megélhettem, milyen gyötrelmek érik a Jóízlést, ha érvényesülni akar. Való igaz, ez
rétegzene. A mai mulatóspopzenés fõ csapásiránytól nagyban eltér. Ezt a zenét érteni, emésztgetni kell. Táncolni nem lehet rá. Odafigyelést igényel, ezt ülve, méltósággal hallgatja az ember. Emiatt nem mindenki alkalmas a hallgatására, nem sok embert fog vonzani. Ellenben sok befektetést igényel. Sok ráfordított idõt, kiváló hangszerparkot. Ilyen kondíciók mellett kijelenthetjük, hogy ezt csak elhivatott emberek mûvelik. És még számukra sem mindig vállalható, emiatt a zenekar tagcseréken ment át. Mindet csapásként éltem meg, de mindig felfelé "bukott" az ügy. Mára egy igazán kiforrott zenekarrá vált ez az öt fiú. Kik is õk
A zenekar hajtómûve, húzóembere, és szólógitárosa Király Pisti. Mindig tudja, merre tart, és sosem alkuszik. Õ hívta életre, és õ tartotta a legrosszabb körülmények közt is életben a zenekart. Keresztapja, Király Gyula teszi stabillá, férfiassá a zenekar hangzását basszusgitáron. Õk ketten az "õstagok", õket egészíti ki az egykori (?) Unicum Plus Band motorja. Két szemtelenül fiatal, és "az öreg". Kovács Balázs a maga szertelen pontosságával igazi egyéniség a dobok mögött, és a gyakran komor arccal zenélõ Pénzes Mátéról is tudom, hogy a faragott arc helyett az ujjaiban van az érzés, amikor azok a billentyûkön elindulnak. Bráder István pedig ritmusgitáron hozza a sokéves színpadi tapasztalatát a zenekarba. Ott voltam a zenekarral, amikor Várpalotán több ezer ember hallgatta földbe
gyökerezett lábbal a számukra ismeretlen bandát. Ott voltam, amikor Békéscsabán egy gombostût nem lehetett leejteni egy klubban, és mindenkinek mozgott a feje. Ott voltam, amikor Mátészalkán húsz embernek játszott a zenekar, mégis nagyszínpadi elánnal tették. Ma már nem keresem az okokat. Nem sértegetem a közízlést (pontosabban annak hiányát). Ma más dolgom lenne. A lemezrõl kéne írnom pár dicsérõ szót. A másodikról. Hát nem fogok. Írtak már néhányan (zenei lapok, internet), és el kell mondjam, hogy a SZAKMA - népiesen szólva - az állát a paszulylevesbõl próbálja összeszedni a lemezt hallgatva. A zenekar mindkét lemeze fellelhetõ a mátészalkai könyvesboltban, és megrendelhetõ a zenekar honlapján (www.kiralyistvan.hu). Bagóért. Tessék megvenni, meghallgatni. Minden zeneértõ ember lemezgyûjteményében ott a helye. És ott lenne a helye szerte a világon minden lemezboltban. Néhány zenetudor barátomnak mutattam részleteket, és nehezen emésztették meg, hogy a hallott zenészek magyarok. Ilyen ízzel játszani
nem divat ma itthon. Vállat vonok. Tudom. Tessék megszokni, mert ezek a srácok nem fognak megállni. Még akkor sem, ha marad az eddigi gyakorlat: Elkészítik a lemezeiket önerõbõl, szétrúgják a malacperselyt, felkutatnak bármilyen forrást, nem szégyellnek szponzorokat keresni. Még akkor sem, ha a magyar zene köré fonódott üzletág szégyene mindez. Nem békétlenkednek, csak teszik a dolgukat. Teszem én is
Pár tõmondat a lemezrõl: Instrumentális gitárzene a legjobbaktól. Tíz szerzemény. A lemez címe jól mutatja a koncepciót. Sides of the soul - A lélek oldalai. Egész pontosan kettõ, jól leválasztva. Öt szám a keményebb hangzás kedvelõinek, lendület, telítettség, mégsem értelmetlen zúzda. Egyéniség, férfiasság, ha úgy tetszik, tökösség. A lemez második felén pedig öt igazán érzelemdús remekmû, Király István módra. Itt kiderül, mekkora lelke van ennek a nagydarab tetovált srácnak. Bocsánat, elrontottam. Tõmondatokban nem ment
Ónodi Zsolt
Bor és filozófia Mátészalkán ha a szellemi utakról, filozófiai gondolatokról, a borkultúráról van szó, mindnyájan ugyanannak az embernek a hatása alá kerülünk. Stonawski Tamás középiskolai tanár sajnos, nem a városunkban és festõmûvész - titokban azért költõ is - köré szervezõdnek azok az események, amelyekrõl idõnként lapunkban is beszámolunk. A Mátészalkai Vörösmarty Kör rendezte meg immár negyedik alkalommal azt a borversenyt, amelyen ebben
az évben a fehér és a vörös mellett a rozé is megjelent. Dr. Cservenyák László, mint amolyan házigazda vezette az eseményeket a Kastélyszálló hangulatos termeiben, ahol felléptek a Széchenyi István Általános Iskola tanulói, a Szatmár Táncegyüttes tagjai, de elhangzottak versek, dalok is. A borverseny fõdíját azért továbbra is az a legjobb "vörös" vihette haza, amelyet ebben az évben Mátészalkán termeltek. A BORKÖRÉSZET tagjai
is összeültek Stonawski Tamás pincéjében, még december végén. A téma ezúttal Hamvas Béla
és Kemény Katalin közös mûve, a Forradalom a mûvészetben volt.
