Miniszterelnöki Hivatal
Magyar Tudományos Akadémia
KÍNA STRATÉGIA
Kormányzati fórum a stratégiai kutatások eredményeiről
Kína és az Európai Unió intézményes kapcsolatrendszere (Inotai András)
Budapest, 2008. április 29.
I. Kína világgazdasági szerepe a legutóbbi változások tükrében Bár az EU-Kína kapcsolatokban meghatározóak a gazdasági-kereskedelmiek, a mindkét oldalon „stratégiai partnerségnek” tekintett kapcsolatrendszer jóval szélesebb és mélyebb együttműködést takar. 1. A legfontosabb makrogazdasági jellemzők: a) Kína gazdasági teljesítménye ma már meghaladja nemcsak a német, de a japán mutatót is. Ez még akkor is igaz, ha a kínai (és indiai) GDP-t egyes számítások vélhetően túlbecsülték (rossz fogyasztói kosarat alkalmazva a PPP-mutatókra). Eszerint Kína részesedése a világ GDP-jében nem 15.8, hanem „csak” 10.9 százalék volt 2007-ben (India: 6.4 helyett 4.6 %). (Az aktuális piaci árfolyamok alapján mérve a kínai részesedés – a Világbank szerint – 5, az indiai 1.6 %.) (b) Kína példátlan gazdasági növekedése változatlanul erőforrás-intenzív. Alapanyagok felhasználását tekintve a világfelhasználás százalékában: - acél 25 % - aluminium 23 % - réz 30 % - cink 18 % (2006. évi adatok) (c) 2000-2006 között a világ olajfogyasztása növekedésének 31 %-a jutott Kínára (az egész Észak-Amerikára 20 %) (d) 2010 körül Kína lesz a világ legnagyobb energiafelhasználója (megelőzve az USA-t), miközben a kínai gazdaság – piaci árakon – egyharmadát állítja elő az USA-énak (e) Ugyanakkor 2015-re messze a világ legnagyobb környezetszennyező gázkibocsátója lehet, egyharmaddal magasabb mértékben, mint az USA 2. A kínai gazdaság jelentős hatást gyakorol a világpiaci árakra és a nemzetközi inflációra (a) eleinte a dollárhoz kötött nemzeti valuta, valamint az olcsó munkaigényes termékek lefelé nyomták az inflációt (b) újabban a trend megfordult: felértékelődő valuta, növekvő bérköltségek, és nem utolsósorban hatás a nyersanyagpiacokra (a fémárak 2003-2008 januárja között 180, az energia ára 170 százalékkal nőtt) (c) Hatalmas hatás a világkereskedelemre. A kínai export 2000 és 2007 között 200 mrd. dollárról több mint meghatszorozódva 1.218 mrd.ra nőtt. Ezzel a világ második legnagyobb exportőrévé vált (Németország mögött, részben a magas Euro árfolyam miatt!). A teljes kereskedelem 2007-ben közel 2.200 mrd. dollár volt (USA és EU-extra ennél magasabb
még). 10 év alatt válhat a legnagyobb kereskedelmi partnerré. De 2007-től a legjelentősebb exportőr Japánba, 2006-tól az EU-ba (leszorítva az USA-t az első helyről). (d) Az export jóval magasabb, mint az import. 2007-ben a kereskedelmi mérlegtöbblet 262 mrd. dollárt tett ki, amiből 256 mrd. az amerikai és - 1.50-es dollár-euró áron számolva - 239 mrd. az EU-é. Ugyanakkor hatalmas hiány Japánnal, egyes távolkeletiekkel és a nyersanyagexportőrökkel szemben (még Afrikának is szerény többlete van!) A kínai többlet jóval magasabb, mint Japáné bármikor exportorientált növekedése során. (e) A folyó fizetési mérlegtöbblet 2007-ben a GDP 10.5 %-ára rúgott, ami egy kínai méretű gazdaság esetében történelmileg is egyedülálló. A hatalmas mérlegtöbblet és a jelentős belső megtakarítások eredményeként Kína a világ vezető tartalékvaluta-tartó országa. Ennek összege 2008 elején meghaladta az 1.800 mrd. dollárt (ami közel kétszerese a japánnak). Hiába lazította a kínai központi bank 2005 közepén az addig szoros dollár-yüan kötöttséget, az időközben bekövetkezett 12 %-os felértékelődés sem éreztette negatív (visszafogó) hatását az exporton, amelynek bőven volt ekkora versenyképességi tartaléka.
(f) 2007-ben kínai vállalat lett a világ első cége (amikor a kínai nemzeti olajtársaságot bevezették a shanghaji tőzsdére, értéke háromszorosára ugrott, és magasabban jegyezték, mint a két vezető amerikai vállalat összesített részvényeit (Exxon-Mobil General Electric) (g) a világ öt vezető bankja közül három kínai (2007. évi adatok alapján) (ICBC, China Construction Bank, Bank of China). Egy pedig (HSBC) legalább részben az. (Az ötödik a Bank of America, a 2. helyen).
II.
Az EU és Kína intézményi kapcsolatai
1. Diplomáciai kapcsolatok 1975 – és nem kereskedelmi okokból! 2. A mai gazdasági kapcsolatok alapja az 1985-ben aláírt kereskedelmi és kooperációs megállapodás – természetesen számos további együttműködési területtel bővülve több mint 3 évtized alatt 3. 1995-től rendszeres EU dokumentumok a kínai kapcsolat alakulásáról. Kína 2003-ban készíti el első és eddig egyetlen stratégiai dokumentumát. Az EU 2006-ban fogalmazza meg legutóbbi irányelveit a „Szorosabb partnerek – növekvő felelősségvállalás. Verseny és partnerség” c. dokumentumban. 4. 2007 elejétől előkészítés alatt áll az 1985. évi egyezményt felváltani hivatott Partnerségi és Együttműködési Megállapodás (PCA), amilyent az EU pl. Ukrajnával vagy Oroszországgal – egészen más kontextusban – már jóval korábban megkötött.
5. Éves csúcstalálkozók, a legutóbbi 2007 novemberében Pekingben (a tizedik). 6. Eközben: (a) több mint 20 szektorális egyezmény (energia, környezetvédelem, mezőgazdaság, közlekedés, vámok, információs társadalom, oktatás, tudomány és technológia, űrkutatási együttműködés, terrorizmus elleni harc, migráció, tömegpusztító fegyverek betiltása). (b) Új bilaterális megbeszélések kritikus kérdésekről (EU-biztosi szinten és intenzíven 2008 első negyedében – sőt, áprilisban Barroso Pekingben). Mindez a „sárkányszelidítés” jegyében): - kínai mérlegtöbblet (először 2007-ben merült fel komolyan!) - együttműködés Afrikában -fogyasztóvédelem - szociális és munkajogi kérdések - hamisított kínai termékek visszaszorítása - szektorokon átívelő (cross-sectoral) megbeszélések (kereskedelem, környezetvédelem, energia, high-tech termékek egybevonva) - árfolyam- és monetáris politikai egyeztetések (USA-val is bilaterálisan, mind Kína, mind az EKB)
III.
Kereskedelmi kapcsolatok és problémák
1. A kereskedelem alakulása (EU-27 extra-EU adatai alapján) Főbb mutatók
EU-export 2003 2007
Összesen (Euro mrd) Növekedés (2003=100) Kínai kereskedelem Növekedés (2003=100) Kína részesedése az EU-27 extra-EU kereskedelmében Kereskedelmi mérleg Kínával (Euro mrd.) Kínai kereskedelem mérleghiánya a teljes EU-27 extra-kereskedelemben (%)
869 100 41.5 100 4.8
1.238 142.4 71.7 172.8 5.8
- 64.7
- 159.3
98.0
86.1
EU-import 2003 2007 935 100 106.2 100 11.4
1.423 152.2 231.0 217.5 16.2
Forrás: Eurostat és saját számítások 2. 2007-ben az EU unión kívülre irányuló kivitelében Kína a 4. helyet foglalta el (20032004-ben harmadik volt, megelőzve Oroszországot), az USA, Svájc és Oroszország mögött, de jelentősen megelőzve Törökországot, Japánt, Norvégiát és Indiát.
3. Ezzel szemben az importban 2006-ban szorította le az első helyről az USA-t, és 2007-ben már 28 %-kal többet exportált az EU-ba mint az USA 4. Az EU végig (enyhén) deficites kereskedelmi mérlegén belül a kínai deficit százalékosan nem nőtt. Ugyanakkor maga a hiány 2003 után erőteljesen felgyorsult, hiszen 65 mrd. euróról 2004-ben 80 mrd.-ra nőtt, 2005-ben pedig átlépte a 100 mrd. eurót (109 mrd.). A tendencia gyorsulva folytatódott 2006-ban (131 mrd.), majd 2007-ben is (159 mrd.). Ez azt jelenti, hogy 2007-ben az EU-Kína kereskedelemben óránként 18 millió, naponként pedig 432 millió eurós deficit keletkezett!! Ezt ugyan az EU viszonylag kiegyensúlyozott külkereskedelme, valamint folyó fizetési mérlegének aktívuma egyelőre gond nélkül tudta finanszírozni (ellentétben az USA-val), a 2007. évi csúcstalálkozó egyik lényegi kérdését éppen a deficit mértéke és gyors ütemű növekedése képezte. 5. 2006-ban az EU mind a 27 tagállama deficittel zárta a kínai kereskedelmet (2000-ban még Finnországnak és Svédországnak tekintélyes aktívuma volt – főleg a mobiltelefonok értékesítése következtében). A legnagyobb deficitet a viszonylag legnagyobb kereskedelmet bonyolítók országok jelentették (Hollandia 27, Nagy-Britannia 14, Németország pedig 16 mrd. eurót). Az EU –országok között kiemelkedik Németország, amely az EU-27 Kínába irányuló exportjából egymaga 43 %-ot képviselt 2006-ban, ami kereken kétszerese volt a megfelelő francia kivitelnek. A behozatalban is Németország vezet (EU-27 22 %-a), de jelentős a holland, a brit, az olasz, a francia behozatal is. 6. Az új tagállamok közül Magyarország a legjelentősebb exportőr és importőr egyaránt. Kivitelünk 2006-ban 617 millió euró volt, valamivel magasabb, mint a lengyel (609 millió), de kétszer akkora, mint a cseh, négyszerese a szlováknak – mindenekelőtt pedig 14-szerese a 2000. évinek. Az importban egyértelműen érződik Magyarország regionális elosztó szerepe, hiszen a 2006-ban 4.3 mrd. euróra rugó import az EU 27 tagállamának sorában a 8. helyet jelenti. Ez 20 %-kal magasabb a megfelelő lengyel mutatónál, és 65 %-kal több mint a megfelelő cseh adat. (Szlovákia kínai importja a magyarénak 17 %-át adta.) 7. A kétoldalú kereskedelem áruszerkezetét szinte minden kétszámjegyű árukategóriában tetemes kínai többlet jellemzi. Vagyis a kereskedelmi mérleg EU-oldalról kimutatható hiánya nem néhány nagy, tömegárut megtestesítő termékcsoportra korlátozódik, hanem szinte minden területet érint (ha különböző mértékben is). Már évek óta világos, hogy a kínai kivitel szerkezetében nem a könnyűipari, hanem egyre inkább a közepes és magasabb technológiát megtestesítő termékek játsszák a meghatározó szerepet. 2007-ben a gépek és berendezések (SITC 7) részesedése megközelítette az 50 %-ot, míg a ruházati termékeké alig haladta meg a 11 százalékot. Ugyanebben az évben az EU irodagépimportjának 45, telekommunikációs behozatalának 41 százaléka származott Kínából (az elektromos gépek esetében ez a hányad 28, az általános rendeltetésű gépek esetében 22, ugyanakkor a ruházati termékeknél 36, a textíliáknál 27 % volt). Különösen erőteljes dinamikát mutatott a kereskedelmi vitákat kiváltott acélexport, amely 2006-ról 2007-re, tehát egy év alatt több mint megduplázódott (4-ről 8.4 mrd. euróra), és ezzel részesedése az EU harmadik országokból származó acélimportjában meghaladta a 20 százalékot (2006-ban még csak 13.2 % volt). 8. Mind a kereskedelmi mérleg erőteljes romlása, mind egyes kínai termékek tömeges piaci jelenléte több esetben vetette fel az EU importkorlátozásának lehetőségét. Erre annak ellenére jelentős mozgástere van Brüsszelnek, hogy Kína 2001-ben WTO-tag lett. De az
EU nem ismerte el piacgazdaságnak (mint mások igen, vagy az EU pl. Ukrajnát), ezért élhet a dömpingellenes eljárások széleskörű lehetőségével. 9. Csak a legfontosabb kereskedelmi vitaterületeket említjük: (a) az európai exportőrök a kínai piacon jelentős nem-vámjellegű akadályokkal találják magukat szemben (2004. évi adatok szerint csak ebből 12.4 mrd. eurós exportveszteség származott. A szolgáltatás-kereskedelemben ehhez további 8.9 mrd. euró járul.) (b) a legjelentősebb akadályok közé tartozik a helyi hozzáadott érték magassága (főleg az autóiparban), az elfogadott WTO-szabályok be nem vezetése, a kormányzati közbeszerzésekben hazai cégek preferálása, a szellemi tulajdonjogok messze nem megfelelő védelme, a tulajdonszerzési megkötöttségek, a kínai iparnak juttatott közvetett támogatások, a helyi szervek protekcionizmusa, helyi szabványok és termékigazolási követelmények, a közel sem egységesen alkalmazott jogszabályok (vagyis a „behind the border” barriers). © A piacra jutási problémák egy része nem a központi szerveknek tulajdonítható, hanem a helyi hatóságoknak (a decentralizáció magas foka, a kínai ipar erősen fragmentált jellege – szemben a chaebolok vagy keiretsuk által irányított dél-koreai és japán iparpolitikával). (d) Az EU által a WTO keretében kezdeményezett vagy kétoldalú megbeszélések során felvetett néhány kereskedelmi probléma: - acéltermékek elleni dömpingvád egészségre veszélyes áruk forgalmazásának és importjának megtiltása (játékok, ezek több mint a fele Kínából érkezik) szellemi tulajdonjogok elégtelen védelme környezetvédelmi felelősségvállalás hiánya dömpingellenes vámok kompresszorokra autóalkatrészek vámtételének 10-ről 25 %-ra emelése (ellentétes a 2001-ben vállalt WTO-kötelezettséggel, hogy 2006-ban a vámok csökkennek) - az EU-tagállamok eltérő érdekei (van, ahol Mandelson „győzött”, van ahol egyes tagállamok protekcionista lobbija (e) Árfolyam-ügyek - korábban nem volt lényeges, de a dollár gyors leértékelődése napirendre tűzte, valamint a gyorsan növekvő EU kereskedelmi deficit is - a kínai valuta felértékelődött ugyan a dollárhoz képest, de kevésbé, mint az euró, ezért az utóbbival szembeni árfolyamelőnyét még növelni is tudta. - Kína fontolóra vette hatalmas dollár-tartalékainak (1800 mrd.) részbeni és óvatos átváltását euróra, de ennek a folyamatnak aligha lehet a nyertese (már a gondolat felvetése erőteljes nyomás alá helyezte a dollárt az euróval szemben, és így leértékelte Kína dollárban jegyzett tartalékállományát) - Ezért: 2007 végétől rendszeres magas rangú kétoldalú egyeztetések vannak a kínai központi bank és az EKB között (a kínaiak növekvő nemzetközi felelőssége a monetáris politikát és irányítást illetően nyilvánvaló)
(f) A jövő szempontjából nem elhanyagolható a kínai SME fejlődése: - Eltérően az EU-tól vagy az USA-tól, Kínában 300 és 2000 közötti foglalkoztatott munkaerőben (emellett termelési, értékesítési és beruházott tőkében mért mutatókkal is minősítik a vállalatokat, melyik tartozik az SME-körbe) - 2004-ben hivatalos számok szerint 39 millió SME működött (ebbe a jóval 300 főnél kevesebbet foglalkoztatók is benne vannak), szemben a 19 millió európaival és a 16 millió amerikaival (önfoglalkoztatókat is beleértve). - Majdnem valamennyi kínai SME az utóbbi 10-15 év terméke – ami példátlan vállalkozói szellemet és magatartást tükröz. Ha a „vállalkozói sűrűséget” (entrepreneurial density) nézzük, Kínában valóban 60 millió SME-nek kell(ene) léteznie (lakosság 5 %-a) - Eltérően az EU-tól és az USA-tól, a kínai SME 62 %-kát adja a teljes kínai exportnak (szemben a 30 % alatti európai és amerikai aránnyal). Átlagosan egy kínai SME termelésének közel 30 %-át exportálja, szemben az európai 13 %-kal, vagyis több mint kétszer erőteljesebben „nemzetköziesedett”, mint az európai vagy az amerikai versenytársak. - Az állami vállalatok reformja és szétdarabolása, felvásárlási lehetőségeket teremt az SME számára - Az utóbbi években javult az SME-k finanszírozási háttere, - Igen sok külföldön tanult kínai jött haza és alapított SME-t, ami kezdettől fogva kihasználja a megszerzett nemzetközi tapasztalatokat és kapcsolati hálókat - Az ebből adódó lehetőségeket és veszélyeket már most megfelelően kell(ene) értékelnie az EU-nak és a tagállamoknak.
IV.
Tőkekapcsolatok, a meginduló kínai tőkekivitel és az EU
1. Kína meghatározóan működőtőke-importőr ország. 2007 végén a Kínában beruházott FDI kb 370 mrd. dollár lehetett, amiből csak 2007-ben 75 mrd. érkezett. (Ezt egészítette ki 8 mrd. dollár a bankszektorba.) Az adatok azonban nem tartalmazzák Hongkong sokkal nagyobb állományát (kb. 500 mrd. dollár, ami döntően a pénzügyi szektorban található). 2. Az EU-országok a legjelentősebb befektetők közé tartoznak. Becslések szerint legalább 20.000 európai vállalat tevékenykedik Kínában
3. A külföldi befektetőket 2008-ban eltérő hatások érték, ill. érhetik: (a) a jövedelemadót 25 %-ban egységesítették (korábban a hazai cégek 33, a külföldiek 15 %-ot fizettek). A már létesített vállalatok preferenciális kezelése még 5 évig fennmarad (b) Emelkedtek a nyersanyag-árak és a bérköltségek © Jobb lehetőségek nyílnak a befektetésre a szolgáltató szektorban, (d) Kína állítólag megnyitja a pénzügyi, biztosítási és telekommunikációs piacot a külföldi cégek előtt (e) Kína fő célja 2008-ban nem az FDI mennyiségének emelése, hanem minőségének javítása (high-tech, energiatakarékosság, környezetvédelem). 4. Kína két állami csatornán keresztül exportál tőkét i.a 2007-ben létesített sovereign state fund-on (China Investment Corporation) át (200 mrd. dollár alaptőke, 300 mrd.-ra kívánják növelni), a) State Administration of Foreign Exchange (SAFE), amely a mintegy 1800 mrd. dolláros tartalékok külföldi befektetésekben való elhelyezésével foglalkozik. Az amerikai dollár mélyrepülése erőteljesen dinamizálta ezt a tevékenységet az elmúlt hónapokban. b) Általános félelem, hogy – lévén szó állami alapokról – a gazdasági szempontok mellett vagy kifejezetten azokat háttérbe szorítva politikai törekvések jelennek meg az ilyen beruházásokban. Ezt az aggályt a kínai vezetés igyekszik eloszlatni, miszerint teljes egészében vállalati alapon, a kormányzat bármiféle intervenciója nélkül kerül sor ezekre a beruházásokra. c) Európában is terjeszkedni akar a kínai tőke, amit az EU-tagállamok eltérően értékelnek. (Hagyományosan a legnagyobb kínai érdekeltségű nyugat-európai vállalat a Fortis N.V. (pénzügyi szolgáltató, Belgiumban bejegyezve, 4.2 %-os kínai részesedéssel) (d) Újabb példák: - szerény, de a vállalat piaci értékét jelentősen befolyásoló beszállás a Barclays Bankba
- a Total 1.6 %-ának megvásárlása (kiváltva a gazdasági patriotizmus hullámát Franciaországban). Hivatalos francia válasz: jöhetnek a kínai cégek, amíg működésük transzparens, és Kína hasonló szabadságot ad francia cégek kínai beruházásainak. - Egy kínai állami vállalat 1 % részesedést szerzett a British Petroleumban. Angol vélemény: bármennyi kínai tőke jöhet (Gordon Brown kínai útjának legfőbb mondanivalója), - Építsék fel a kínaiak európai pénzügyi és tőzsdeközpontukat Londonban (cél: a jelenlegi 50 kínai cég megduplázása a londoni tőzsdén) - Beszállás a Rio Tinto-ba (a világ egyik legnagyobb fémkitermelője, angol-ausztrál tulajdonban) (Aluminium Corporation of China 14.1 mrd. dollárért 9 %-ot szerzett). - Németországban mintegy 700 cég van kínai tulajdonban (éttermeket nem számítva). Ezek nagy része kis és közepes vállalat, amelyeket éppen a kínaiak mentettek meg a csődtől. Nagy részüknek kínai társa is van, amely rendszerint jóval nagyobb, mint a német vállalat (Minmetals 60 német munkatársával szemben a kínai vállalat 33.000 főt foglalkoztat).
V.
Az EU-Kína kapcsolatok nem gazdasági (de a gazdasági viszonyokat befolyásoló) elemei
1. Emberi jogok – szegénység leküzdése 2. „demokratikus értékek „ – nem-beavatkozás 3. fegyverembargó és feloldásának lehetőségei (európai dilemmák, transzatlanti feszültségek) 4. migráció, vízumpolitika 5. multilateralizmus – multipoláris világ (nagy különbség!) 6. közös fellépés a nemzetközi biztonság érdekében (egyetértéssel Korea és újabban Irán felé, különbözőképpen Irak, Koszovó esetében) 7. Közös fellépés a nemzetközi terrorizmussal és a nacionalista szakadárokkal szemben – ugyanakkor feltétel nélküli támogatás diktatorikus rendszereknek (Afrikában) 8. Az érdekek ütközésének és harmonizálhatóságának sajátos tanuló terepe: Afrika (segélyezés módja, nyersanyagokhoz való hozzáférés, támogatás, szegénység, migráció stb.). 9. Afrika: a) kiegyensúlyozott kereskedelem (29 mrd. dollár afrikai export, 27 mrd. import) (b) egyszerre nyersanyag-biztosítás és piacszerzés (egyelőre alacsony kínai FDI, inkább hitelek, egyéb jellegű szerződések) (c)Kína meghatározó kereskedelmi partner számos ország számára (50 % felett Szudán, 40-50 % között Benin, Burkina Faso, Congo, 30 %, fölött Angola stb.) (d) A nigériai olajkitermelési jogért közel 4 mrd. euró hitel, emellett exportgarancia-hitel 50 mrd. dollárért (Sinosure 2001-től 113 mrd. dollár hitelbiztosításra tett ajánlatot kínai exportra és beruházásokra).
VI.
Világgazdaságra gyakorolt közvetett (?) hatások
Ezeket 5 területen vizsgálja a most folyó projekt (befejezése összefoglaló jelentéssel együtt 2008. június végére): 1. Kína szerepe a világkereskedelemben, a WTO-tagság tükrében 2. Kína tőkeimportja és tőkeexportja a nemzetközi tőkeáramlás keretében 3. A kínai gazdaság nyersanyag- és energiaigénye és ennek hatása a nemzetközi árupiacokra, valamint a stratégiai szövetségkeresésre (2002 és 2006 között a világ ásványi és fémkeresletének növekedésében meghatározó volt Kína szerepe: vasérc 79 %, acél 77 %, réz 61 %, gyapot 78 %, disznóhús 85 %, marhahús 63 %, szén 52 %, alumínium 51 %, nikkel 43 %, szójabab 53 %, fa 45 %, stb. (lásd a táblázatot) 4. A kínai gazdaság környezetvédelmi (környezetterhelési) kihatásai 5. Kína növekvő szerepe a nemzetközi pénzügyekben (monetáris politika, árfolyamkérdés, dollártartalékok jövője)
VII.
Milyen lehet/legyen az EU Kína-politikája, és milyen lehet Magyarország mozgástere?
1. Az EU Kína-politikáját globális keretekbe kell helyezni (strategic partnership, de tudjuk-e, hogy mit értünk rajta?) Kölcsönös függőség, közös fellépés a globális kihívásokkal szemben, multilateralizmus és multipoláris világrend. Kiemelt kérdés Afrika – a 2007 novemberi csúcs értelmében Kína meghívást kapott, hogy a jövőben megfigyelőként részt vegyen az EU-Afrika csúcsértekezleteken. Együttműködés ázsiai kérdésekben (a hetedik ASEM csúcsra 2008-ban éppen Pekingben kerül sor). 2. A kereskedelmi és a nem-kereskedelmi célokat (bármennyire is sokan nem szeretik a „conditionality” feladását), Kína esetében szigorúan szét kell választani 3. Kínának meg kell adni a piacgazdasági státuszt (nem lehet 2016-ig várni) 4. Az EU-nak tartózkodnia kell a kereskedelmi protekcionizmustól, még akkor is, ha lépései jogosnak tűnnének. Sokkal hatásosabb lehet, ha más területeken keres „ellenszolgáltatást”, mindenekelőtt a kínai piac további liberalizálásában, úgy mint: (a) a szellemi tulajdonjogok védelmének erősítése, (b )a kínai szolgáltatási piac további nyitása, © a külföldi beruházások előtt álló kínai akadályok lebontása, (d )a kínai állami vállalatoknak juttatott szubvenciók átláthatóságának erősítése, (e) a sovereign state fund(s) által kezdeményezett vagy végrehajtott külföldi kínai beruházások transzparenciájának javítása, (f) erőteljesebb törekvés a környezeti károk mérséklésére, (g) a fajlagos anyag- és energiafelhasználás csökkentése
5. Kooperáció a konfrontáció helyett. Az EU egyik alapvető feladata, hogy Kínát felelős játékosként és partnerként segítse integrálni a világgazdaságba és a nemzetközi rendszerbe. A bilaterális protekcionizmus, különösen a kereskedelempolitikai kérdések összekötése pl. az emberi jogokkal semmire sem vezet, mert ez egyrészt elidegeníti Kínát (ilyen lépéseknek eddig sem volt semmiféle eredménye), esetleg még bezárkózásra is késztetheti, de mindenképpen károsan befolyásolja a kínai gazdasági növekedést. Ennek viszont ma már világgazdasági következményei lennének, nem utolsósorban az EU számára (pl. euró, európai beruházások Kínában, magasabb infláció az EU-ban, stb.). 6. Az EU-nak közös álláspontot kell kialakítani Kína kérdésében. Ez egyelőre alig látható, még az egyébként Brüsszelbe delegált kereskedelempolitikában is állandóak a tagállami konfliktusok – éppen kínai termékek „bünetése” vagy nem büntetése kapcsán.
7. Kerülendő az EU és tagállamai részéről a kettős mérce (double standard) alkalmazása (pl. abban, hogy az európai tőke szabadon áramolhasson Kínába, de a kínait ne engedjék be az európai országok). 8. Felkészülés Európában arra, hogy a globális növekedési központ Ázsiára tolódásának első szakaszában vagyunk csak, a ma érezhető következmények még messze nem a teljesség erejével hatnak 9. Erőteljes kooperáció Kínával a feltörekvő fejlődő régiókban 10. Sajátos együttműködési területek (a) magas szintű párbeszéd kezdeményezése és fenntartása a stratégiainak tekintett gazdasági területeken, (b) a Kínában való európai beruházások veszélyeire való figyelmeztetés (kockázatfigyelő testület felállítása, különös tekintettel az európai SME-kre, © a kínai regionális különbségeket és játékszabályokat monitorozó testület létrehozása, (d) a Bizottság kínai jelenlétének személyi megerősítése (több kereskedelmi szakértőt küldeni, jelenleg mindössze három van!). Újabb képviseleti irodák nyitása Shanghaiban és Guangdong tartományban, (e) mezőgazdaság, élelmiszertermelés, öntözés, talajjavítás, agrártechnológia fejlesztése, (f) hozzájárulás a kínai környezetvédelmi beruházásokhoz, (g) a többéves Indikatív Program keretében (2007-2010) az EU költségvetéséből 128 millió euró áll rendelkezésre a szektorális párbeszéd által lefedett területeken, valamint a környezetvédelem, az energetika, a klímaváltozás és az emberi erőforrás-fejlesztés vonatkozásában, (h) a kínai regionális fejlettségi különbségek mérséklésében az EU kohéziós tapasztalatainak felhasználása 11. Konkrét együttműködési lehetőségek a 10. csúcstalálkozó eredményeként (2007 november, Peking): (a) 500 millió eurós kerethitel (EIB) a klímaváltozással szembeni küzdelemre Kínában, (b)erőteljes kooperáció az energiaszektorban (beszerzés, felhasználás, hatékonyság) – 2008ban lesz a hetedik energia-együttműködési bilaterális konferencia, © második Kína-EU párbeszéd az energia- és közlekedési stratégiáról, (d) EU-Kína „tiszta energia központ” létesül (megnyitása 2008-ban) (e)magasszintű gazdasági és kereskedelmi dialógus indul 2008 márciusában (f) a pénzügyi párbeszéd elmélyítése (g) fogyasztóvédelmi megbeszélések folyamatossá tétele, (h) a kínai monopóliumellenes törvény gyakorlati megvalósításának nyomon követése (a törvény 2007-ben lépett életbe), (i)az SME kölcsönös működésének elősegítése (j)kofinanszírozás keretében közös K+F projektek indítása
(k) kínai kutatók részvétele az EU 7. K+F keretprogramjában, és európai kutatók bevonása Kína által finanszírozott kutatási projektekbe (l) kínai fiatalok részvétele EU-s oktatási programokban (jelenleg 170.000 kínai tanul Európában), (m) Europe-China School of Law létrehozása Kínában, (n )a China-Europe Business Management Training Project felfejlesztése (már beindult) (o) a kínai nyelv tanulását támogató EU-s programok erősítése az EU tagállamaiban
2008. április 27-28.
INOTAI András
