"Kiemelt fontosságú élõhelytípusok kedvezõ konzervációs állapotának biztosítása a Kelemen-Görgény Közösségi Fontosságú Védett Területen" LIFE08 NAT/RO/000502
Layman’s Report
A projekt megvalósításának körülményei
A gazdasági fejlõdés kétségtelen velejárója a környezet károsítása és nagykiterjedésõ természetes élõhelyek eltõnése. Az Európai Unió megoldása erre a problémára a Natura 2000 Hálózat, amelynek a célja biztosítani az élõvilág változatosságának a folytonosságát, és amely kiterjed az egész európai kontinensre. A hálózat elsõdleges feladata a közösségi fontosságú fajok és természetes élõhelyek hosszú távú megõrzése, bizonyos esetekben ezek kedvezõ konzervációs állapotának viszaállítása. A LIFE+ program Természet és Biodiverzitás összetevõjén kerestül olyan projekteket és tevékenységeket kofinanszíroz, amelyek hozzájárulnak a Madárvédelmi Irányelv és az Élõhelyvédelmi Irányelv alkalmazásához, valamint a Natura 2000 Hálózat megszilárdításához, de támogat inovatív és szemléltetõ projekteket is, amelyek a Biodiverzitás Egyezmény gyakorlatba ültetését szolgálják. A Kelemen-Görgényi Natura 2000-es terület magába foglalja majdnem teljesen a Kelemen-Görgényi hegyvonulatot. Ez a vulkáni eredetõ hegység a Keleti Kárpátok belsõ vonulatában helyezkedik el, amely nemcsak festõiséget, hanem különleges, védelemre érdemes biodiverzitást is eredményez. Mivel emberi települések csak a Maros-szorosban vannak, a környéken megmaradhattak a több, mint 100 000 hektárt is meghaladó természetes, összefüggõ erdõségek. Ugyanígy a környéken kevés az emberi aktivitás, így a természetes élõhelyek és a vadvilág majdnem érintetlenül maradhatott meg. Az utóbbi évtizedekben azonban sajnos, mivel az emberi közösségek fejlõdési igénye nem volt összehangolva a természeti értékek megõrzésével, a vidék egyes részei degradálódtak, bizonyos, természetre káros emberi beavatkozások miatt, mint amilyen a törpefenyõ irtása és felgyújtása, az ellenõrizetlen legeltetés, vagy a mértéktelen favágás. Ez volt az oka a LIFE08 NAT/RO/000502 "Kiemelt fontosságú élõhelytípusok kedvezõ konzervációs állapotának biztosítása a Kelemen-Görgény Közösségi Fontosságú Védett Területen" program elindításának, amelyet a Maros megyei Környezetvédelmi Hivatal és a Maros megyei Erdészeti Hivatal bonyolított le 2010 január 1. - 2013 július 31. között. A projekt teljes költségvetése 941 620 , amelynek 74,95%-át (705,744 ) Európai Uniós hozzájárulás teszi ki.
A projekt célja A Kelemen-Görgény Natura 2000-es terület kiemelt fontosságú élõhelytípusainak a restaurálása, amelyeket a nem fenntartható emberi beavatkozások károsítottak. A projekt három közösségi fontosságú élõhelytípus helyreállítását célozza, hagyományos módszerek és újítások kombinációjával, amelyek modellként szolgálhatnak hasonló élõhelytípusok esetében az Európai Unióban.
1
A projekt célkitõzései és eredményei
A törpefenyves (Pinus mugo) és erdélyi havasszépe (Rhododendron myrtifolium) csejés élõhelytípus restaurálása A 4070* élõhelytípust veszélyeztetõ fõ tényezõk* Az alhavasi cserjések területe az utóbbi idõben nagymértékben csökkent, ez pedig legnagyobb mértékben emberi beavatkozás miatt történt. Rendszeresen irtották ezeket a cserjéseket, hogy újabb és újabb alhavasi legelõkre tegyenek szert. Továbbá nem ismerték a cserjések fontos szerepét, és ezért haszontalannak tartották õket. A törpefenyõ irtásával egyidõben a cirbolyafenyõt is kitermelték értékes és mutatós faanyaga miatt. Nemcsak a törpefenyõt, de lágyszárúakat is fõleg árnikát gyõjtöttek gyógyászati célokra. Az égetés szintén fontos veszélyeztetõ tényezõ. A tüzek nagy részét az emberek okozzák, szintén legeõk nyerése céljából, de nagy szárazság esetén természetes tüzek is elõfordulnak. A Kelemen Nemzeti Parkban, a Rekettyés közelében 30 hektár törpefenyvest termeltek ki a 90-es években, gyógyszerészeti célra. A Life projekt célja ennek a területnek a helyreállítása volt, a törpefenyõ (Pinus mugo) és a cirbolyafenyõ (Pinus cembra) visszaültetésével, valamint 1 hektárnyi erdélyi havasszépe (Rhododendron myrtifolium) vetésével.
Legelõ nyerése céljából kivágott törpefenyves a Kelemen Nemzeti Parkban
A csemeték elõkészítése 2010-ben, a projekt kezdetekor a Palotailva Erdészeti Kerületben csemetekertet és fóliaházat létesítettek csemetenevelés céljából. Így biztosították a több, mint 90 000 törpefenyõ csemete nevelését és gondozását. - létrehoztak egy veteményt nyílt területen, 750 m2-en: elegyengettk a talajt, eltávolították a köveket, elveteték a magokat, eltávolították a gazokat, és fenyõ fõrészporból készült komposzttal trágyázták, valamint õrizték a veteményt; - 50 m2-en fóliaházat hoztak létre 2010-ben: elõkészítették azt, táptalajt készítettek, elvetették a magvakat, eltávolították a gazokat, és locsolták a veteményt. A magvak helyi populációkból származtak, ökológiai és genetikai szempontoknak megfelelõen.
Terpentin nyerése végett begyõjtött törpefenyõk, amelyet gyanták készítésénél és a gyógyszeriparban használnak
3
.
Elsõ kiültetés
2011 októberében egy 1,5 hektáros területen ültettek elõször 4500, 2 éves törpefenyõ csemetét. A kiültetés lépései a következõk voltak: - a csemetéket a fóliaházból való kivételük után mõanyag edényekben és ládákban tárolták, - elszállították õket az ültetés helyszínére és ott tárolták õket, - a fenyõ fõrészporból készült komposztot az ültetés helyszínére szállították, - elõkészítették a területet az ültetésre: eltakarítoták a növényi maradványokat, köveket és kõtörmeléket, - elõkészítetté a talajt, és 60/80 cm-es ültetõgödröket készítettek, - mindenik ültetõgödörbe 7 liter komposztot töltöttek, - a csemetéket az ültetõgödrökhöz szállították, - kapák segítségével elültették a csemetéket.
4
Az erdélyi havasszépe (Rhododendron myrtifolium) regenerálódásának elõsegítése 2011 és 2012 októberének végén a törpefenyõ ültetvény 1,5 hektárán havasszépe magvakat vetettek, hogy felgyorsítsák a leromlott élõhely regenerálódását. A havasszépe természetes élõhelye a törpefenyves bozót tisztásain van, sziklás, köves részeken, ahol sekély a talaj. Így természetesen a havasszépe azokon a helyeken szaporodik fel,amelyek nem megfelelõek a törpefenyõ számára, így az élõhely tulajdoképpen törpefenyves bozótba ágyazott havasszépe enklávékból áll. A havasszpe újratelepítését csíráztatással végezék, és ez a következõ lépésekben zajlott:
a havasszépe magvak begyõjtése a Kelemen-Görgény védett területrõl a csíráztatásnak legmegfelelõbb helyszín kijelölése, a törpefenyõ regenerálódási helye mellett, ahol a legjobb a védelem. A célterületen körülbelül 80-100 törpefenyõ egyed vlt hektáronként, amelyek vagy természetes regenerációból származtak, vagy megmaradtak a kitermelések után. Ezeknek a tövébe vetették a magvakat. a magvetés helyérõl elakarítoták a növényi maradványokat és a havat, így biztosították, hogy a magvak érintkezzenek a talajjal, és csírázás után növekedhessenek. A megtisztított felszínek kicsik voltak, csak az a rész, ahova a magvakat szórták, körülbelül 10 x 15 cm, és kizárólag fõnyírót használtak a felszín tisztítására. a havasszépe magvak szétszórása. Minden helyszínen körülbelül 1000 magot szórtak ki - amelyek 4-6 toktermésbõl származtak. Összesen körülbelül 50 000 magot szórtak el, 50 helyen az 1,5 hektáros területen belül. a magvak kiszórása után kézzel betakarták õket egy réteg talajjal, amelyet késõbb befedett a hó. A hó alatti teleltetés szükséges a magvak csírázásához. A hideghatástól óvott magvak nem csíráznak, ezt in vitro kutatások is kimutatták.
5
Második kiültetés 2012 októberében az elsõhöz hasonló módon kiültettek még 85500 törpefenyõ csemetét, valamint 500 cirbolyafenyõ (Pinus cembra) csemetét is, amelyeket szintén a Maros FSA szolgáltatott, a Ratosnyai Erdészeti Kerületen keresztül. A cirbolyafenyõ glaciális relktum, és jellemzõ a 4070*-es élõhelytípusra a Kelemen-havasokban. Ezért tartották fontosnak ezt a harmadik fajt is bevezetni az élõhely restaurálás során. Ezeket a csemetéke vesszõkosarakban szállították, mivel a 2011-es tapasztalat azt mutatta, hogy a ládákban való szállítás nem megfelelõ, amikor meredek lejtõkön szállítják azokat gépjármõvekkel. 2013 májusában még 3000 törpefenyõ csemetét ültettek ki, hogy pótolják azokt az elõz õsszel kiültetetteket, amelyeket károsított a hóolvadás.
A törpefenyõvel beültetett és havasszépével bevetett területet villanypásztorral kerítették be, hogy fékezzék a turisták és legelõ állatok bejutását.
Eredmények a 30 monitoring terület alapján: - nõtt a törpefenyõ borítása, valamint az alacsony borítással rendelkezõ fajok (cirbolyafenyõ, havasszépe) gyakorisága. - a 4070* Törpefenyves (Pinus mugo) és erdélyi havasszépe (Rhododendron myrtifolium) csejés élõhelytípus konzervációs állapota nagyon degradáltról viszonylag kedvezõre (közepes) változott. - 93000 elültetett törpefenyõ csemete, körülbelül 80%-os sikerrel; 500 elültetett cirbolyafenyõ csemete, körülbelül 90%-os sikerrel; 100000 elvetett erdélyi havasszépe mag, körülbelül 1%-os sikerrel. Pinus Cembra (cirbolyafenyõ)
Rhododendron myrtifolium (erdélyi havasszépe)
Pinus mugo (törpefenyõ)
7
Fajgazdag szõrfõgyepek (Nardus stricta) restaurálása 198 hektáron a Kelemen-havasok alhavasi övezetében Mi a 6230* Fajgazdag szõrfõgyepek élõhelytípus?
Viola declinata (erdélyi ibolya)
Az európai élõhelyismereti útmutató (EUR27), de a közösségi fontosságú élõhelytípusok hazai útmutatója is (Gafta et Mountford 2008) a következõ képpen határozza meg a 6230*-as élõhelytípust: fajgazdag szõrfõ (Nardus stricta) dominálta gyepek szilikátos alapkõzeten a kontinentális Európa hegyvidéki és szubmontán övezetében, amelyek állandósult, másodlagos eredetõ, szõrfõ (Nardus stricta) alkotta közösségek, nagy ökológiai plaszticitással, amely nagy szerkezeti változatosságot kölcsönöz a növénytársulásoknak. Ez az élõhelytípus csak azokat a gyepeket foglalja magába, amelyekben a szõrfõ borítása 17,5-62,5% között változik, és kialakításukban sok faj vesz részt. Nem tartoznak ide az erõsen zavart, túllegeltetett gyepek, amelyek erõs degradációt mutatnak.
A 6230*-as élõhelytípus szerepe és fontossága
A hagyományos legeltetés felhagyása
Bár a kodomináns szõrfõ tápértéke nagyon alacsony, és ezért lecsökkenti ezeknek a gyepeknek a gazdasági értékét (a szõrfõborítás mértékétõl függõen), mégis fontos szerepük van ezeknek a gyepeknek bizonyos bennszülött, ritka, és/vagy európai és országos szinten védett fajok megõrzésében (például: az erdélyi ibolya - Viola declinata, a fõrészes levelõ harangvirág - Campanula serrata, vagy a keskenylevelõ csenkesz - Festuca angustifolia). Fontos szerepe ezeknek a gyepeknek a mikroklíma és a talajképzõdés szabályozása, a talaj védelme, valamint a természeti elemek körforgásának szabályozása.
A 6230*-as élõhelytípus degradálódását kiváltó fõ tényezõk a következõk voltak: mivel ennek az élõhelytípusnak a fennmaradásához rendszeres, de kis mértékõ legeltetés szükséges, a túl kevés legeltetés és a gyepek felhagyása kedvez a kompetitív gyomfajok és invazívok elterjedésének, amelyek kiszorítják az õshonos fajokat, így lassanként lényeges változások következnek be a közösség szerkezetében. A gyepek teljes felhagyása még jobban felgyorsítja ezt a folyamatot. A gyepek túlzott taposása nagy mennyiségõ nitrogén felhalmozódásához (az állatok trágyájából) és a talaj tömörödéséhez vezet, ami az eredeti növényzet gyomnövényzetre cserélõdédét eredményezi.
8
Zászpa (Veratrum album) elterjedése a gyepeken
Havasi sóska (Rumex alpinus) elterjedése a túlzott taposás miatt
Az élõhely javaslatok
restaurálására
vonatkozó
A cél elérése érdekében (hogy visszaállítsák az élõhelytípus kedvezõ konzervációs állapotát), a következõ fõ tevékenységeket javasolták és végezték: -
Juhokkal való extenzív legeltetés Szarvasmarhákkal való extenzív legeltetés; Lovakkal való extenzív/ellenõrzött legeltetés; Szarvasmarhákkal és juhokkal való extenzív és ellenõrzött legeltetés. Kezelések 2011-ben
9
A legeltetést minden évben június 1-én kezdték, és augusztus végéig folytatták, mivel legalább 3-4 hét szükséges az elsõ fagyig ahoz, hogy a növénytakaró regenerálódjon, és ne károsodjon az alkotó fajok túlélõképessége. A fõ kezeléstípusok mellett szükséges volt mellék kezelések bevezetése is a célterületen, ahoz, hogy sikerüljön helyreállítani az éõhelytípust. Ezek a következõk voltak: kézi kaszálás, az állayok által nem lelegelt növényi biomassza eltávolítása, és a zászpa kézzel való eltávolítása. A zászpa eltávolítása (amely néhol a 35-50%-os borítást is elérte) volt a legköltségesebb feladat, legfõképpen a faj biológiája miatt. A zászpát jjúnius elején távolították el kézzel, virágzás és magérlelés elõtt. Ugyanakkor megpróbálták kézzel eltávolítani a sédbúzát is, amely azonban nagyon nehéznek bizonyult, mivel a növény töve akár 50-60 cm átmérõjõ dombocskákat is alkothat.
10
Eredmények A szakemberek által javasolt helyreállítást célzó kezelések fõ eredményei a következõk voltak: - csökkent a nemkívánatos fajok (sédbúza Deschampsia cespitosa, zászpa - Veratrum album, havasi sóska - Rumex alpinus stb.) mennyisége a gyepek szerkezetében; - a legkifizetõdõbb kezelési módszernek a sédbúza eltávolítására a lovakkal való ellenõrzött legeltetés bizonyult; - a domináns fajok mennyisége megnõtt (vörös csenkesz - Festuca nigrescens, cérnatippan - Agrostis capillaris, szõrfõ - Nardus stricta) és a jellegztes fajok gyakorisága is megnõtt, bár a borításuk alacsony maradt (erdélyi ibolya Viola declinata, arany pimpó - Potentilla aurea ssp. aurea, P. aurea ssp. chrysocraspeda, vérontó pimpó - P. erecta, orvosi veronika - Veronica officinalis, háromfogfõ Danthonia decumbens, fenyõalja harangvirág - Campanula patula ssp. abietina etc.); - megnõtt a gyepek fajgazdagsága; - megnõtt a gyepek tápértéke.
Fajgazdag szõrfõgyepek (Nardus stricta) helyreállítása 111,6 hektáron a Görgényi-havasok alacsonyabb zónájában A Görgényi-havasok alsó zónájában, Szováta üdülõtelep közelében levõ 111,6 hektár területõ gyep szerkezeti és fizionómiai elemzése rávilágított arra, hogy az egész zóna erõsen degradálódott a túl kevés legeltetés miatt (kevesebb juhval legeltetnek, mint amennyit elbír a gyep eltartóképessége), így megjelent a lucfenyõ (Picea abies), megnõtt a sédbúza (Deschampsia caespitosa) borítása, és lecsökkent az élõhelyre jellemzõ fajok (vörös csenkesz - Festuca rubra, cérnatippan - Agrostis capillaris, szõrfõ - Nardus stricta) mennyisége.
11
Az élõhelytípus helyreállítását célzó kezelések - Juhokkal való extenzív legeltetés; - Szarvasmarhákkal való ellenõrzött legeltetés, két változatban a legelési ciklus tekintetében; - Kézi kaszálás és a nem lelegelt növényi biomassza eltávolítása; - A lucfenyõk (Picea abies) kézi eltávolítása. A legeltetést minden évben június 1-én kezdték, és augusztus végéig folytatták, mivel legalább 3-4 hét szükséges az elsõ fagyig ahoz, hogy a növénytakaró regenerálódjon, és ne károsodjon az alkotó fajok túlélõképessége. A sédbúza csökkentése érdekében szarvasmarhákkal legeltettek ellenõrzött módon, a szõrfõ növekedésének a serkentéséért pedig extenzív juhlegeltetést alkalmaztak.
12
Eredmények A javasolt helyreállítást célzó kezelések fõ eredményei a következõk voltak: - a lucfenyõ (Picea abies) eltávolítása, és felajánlása a helyi iskoláknak karácsonyfa gyanánt, valamint a nemkívánatos fajok (sédbúza - Deschampsia caespitosa) borításának csökkenése; - a domináns fajok mennyisége megnõtt (vörös csenkesz Festuca nigrescens, cérnatippan - Agrostis capillaris, szõrfõ - Nardus stricta) és a jellegztes fajok gyakorisága is megnõtt, bár a borításuk alacsony maradt (erdélyi ibolya - Viola declinata, arany pimpó - Potentilla aurea ssp. aurea, P. aurea ssp. chrysocraspeda, vérontó pimpó - P. erecta, orvosi veronika - Veronica officinalis, háromfogfõ Danthonia decumbens, fenyõalja harangvirág - Campanula patula ssp. abietina etc.), valamint újra megjelent az Európa-szinten jellegzetes és közösségi fontosságu fõrészes levelõ harangvirág (Campanula serrata); - megnõtt a gyepek fajgazdagsága; - megnõtt a gyepek tápértéke.
13
A 91E0* Puhafás ligeterdõk, égerés kõrisligetek, illetve láperdõk kiemelt fontosságú élõhelytípus restaurálása a Maros-szorosban Általános megjegyzések az ártéri erdõkrõl A folyók szerkezete alkalmazkodik a természeti tényezõkhöz, legyenek azok nagyléptékõek és idõben hosszú távúak, mint amilyen az éghajlatváltozás, vagy ideiglenesek és rövid távúak, mint amilyenek a hordalékmennyiség helyi változása, vagy a meanderek átszakadsa. A vízparti növényközösségek, akár ártéri erdõkrõl van szó, akár magaskórósokról, nemcsak válaszolnak ezekre a változásokra, hanem befolyásolják is ezt a dinamikát, annak sebességét és irányát, mivel biztosítják apartok stabilitását és rugalmasságát. Ez a válasz az egyes növények egyedi válaszából tevõdik össze az egyes folyószakaszokon. Így az alföldi folyószakaszokon, például a Duna mentén a természetes ártéri erdõket afehér nyár (Populus alba) - fekete nyár (Populus nigra) - fehér fõz (Salix alba) puhafa ligeterdõk képviselik, dombvidékeken inkább fõz - mézgás éger (Alnus glutinosa) ligeterdõket találunk, míg a hegylábi patakok partján egyre több a hamvas éger (Alnus incana). Bár sokat tanulmányozták már ezeket a vízi-vízparti közösségeket, mindig megjelenhet a dinamikájukban a sztohaszticitás, így megújulásukhoz feltétlenül szükséges a magas talajvízszint és a megfelelõ talajfelszín.
Az abiotikus és biotikus tényezõk együttes hatása révén egy heterogén parti környezet alakul ki, amely mindig változik, és amelyben a vízi, vízparti és szárazföldi közösségek különbözõ szukcessziós állapotai váltakoznak. Az emberi hatások, amelyek magukba foglalják a vízrendészeti munkálatok széles skáláját, olyan gyorsan történnek, hogy lényegileg megváltoztatják a természetes közösségeket. Az ártéri erdõk szukcesszijában kulcsszerepet játszó pionír fajk, amilyenek a fõzfélék (Salix sp.) és a hamvas éger (Alnus incana) a legveszélyeztetettebbek, mivel egyre csökken a regenerálóásukhoz szükséges felszín. Jelen pillanatban is tanúi vagyunk az ártéri erdõk fokozatos eltõnésének és megváltozásának, nemcsak a folyószabályozások miatt (árvízvédelmi célokból, valamint új mezõgazdasái területek nyerése végett), de az ártéri erdõk gyors növekedésõ fafajok ültetvényeire való lecserélése miatt is (hibrid nyár, vagy energiafõz ültetvények). Az élõhelyek zavrsának az eredményeképen pedig aggasztóan kezdenek terjedni az idegenhonos, invazív növényfajok, leginkább az akác (Robinia pseudo-acacia), a gyalogakác (Amorpha fruticosa), a szerbtövis (Xanthium strumarium), vagy a süntök (Echinocystis lobata).
Égeres ártéri ligeterdõ a Maros-szorosban
14
Az ártéri erdõk szerepe Rana temporaria
Az ártéri erdõk magas konzervációs értéke azok összetett funkciójában rejlik, amely biztosítja a vízi és vízparti közösségek stailitását. Az ártéri erdõk biztosítják a folyóvizek folytonosságát, mintegy zöld folyosóként szolgálva az fajok terjedése és szaporodása során. Úgy ezeknek az élõhelyeknek jellemzõje a magas fajdiverzitás, és egyfajta menedékheyet jelentenek az intenzív agrárterületek között. A vízszint ingadozásának és a sõrõ vegetációnak köszönhetõen kialakul az élõhely foltossága (csupasz talajfelszínek, különbözõ árnyékoltsággal, tápanyagban gazdag foltok, idõszaks pocsolyák az ár levonulása után), amelyek kulcsfontosságúak a magvak csírázásakor (fõleg a fõzek és a nyárfák számára, de a lágyszárúaknak is), valamint a kétéltõek, halak és rovarok szaporodásakor. Ezekben az erdõkben találnak menedéket különbözõ nagyvadak, például a vaddisznó (Sus scrofa), a szarvas (Cervus elaphus), az õz (Capreolus capreolus), de itt ás magának várat a vidra (Lutra lutra) és a borz (Meles meles) is. A hegylábi égeresek biztosítják a faanyagot a hódváraknak is. Madárviláguk is gazdag. Öreg ártéri erdõkben találhatjuk a gém- és kormorántelepeket, itt szaporodik és pihen a szürke gém (Ardea cinerea), a vörös gém (Ardea purpurea), a selyemgém (Ardeola ralloides), a bakcsó (Nycticorax nycticorax), a nagy és kis kócsag (Ardea alba, Egretta garzetta), a fekete gólya (Ciconia nigra), a nagy és kis kárókatona (Phalacrocorax carbo, Phalacrocorax pygmaeus), a ragadozók közül pedig a rétisas (Haliaetus albicilla). A vízparti füzesben halászik a jégmadár (Acedo atthis), itt táplálkozik a barázdabillegetõ és a sárga billgetõ (Motacilla alba, Motacilla flava), a billegetõcankó (Actitis hypoleucos), és ide építi különös ügyességgel csüngõ fészkét a függõcinke (Remiz pendulinus). Az énekesmadarak közül leggyakrbban a vörösbeggyel (Erithacus rubecula), a fülemülével (Luscinia megarynchos) és a sárgarigóval (Oriolus oriolus) találkozhatunk, de a harkályok közül is sok elõfordul, mint például a nagy és kis fakopáncs (Dendrocopos major, Dendrocopos minor) vagy a fekete harkály (Dryocopus martius). A dombvidéki égeresek szintén magas fajdiverzitást mutatak Itt szaporodnak védett kétéltõink (unkák és gõték), de innen terjedhetnek a vízparti magaskrósok jellegzetes növényfajai is, mint a a fehér és vörös acsalapu (Petasitea albus, Petasites hybridus, Petasites kablikianus) vagy a Waldstein-aszat és káposztás aszat (Cirsium waldsteinii, Cirsium oleraceum). Ugyanakkor az ártéri erdõk több szempontból is pufferzónát képeznek, és talán ez a legfontosabb szerepük. Elsõ sorban ezek a közösségek védenek a szélsõséges árvizek ellen, mivel nagymenyiségõ víz felszívására képesek, és azt lassan adják vissza a vízkörforgásba. Több tanulmány is megerõsíti hogy az ártéri erdõk kivágása után sokkal nagyobb kárral járó árvizek sújtották a szomszédos területeket, mint azelõtt, és a lecsapolással nyert mezõgazdasági területek az állandó ntözés és mõtrágyázás miatt erõsen szikesednek. Egy másik fontos szerepe az ártéri erdõknek a parterõsítés, amelyet a sõrõ gyökérrendszer és vegetáció biztosít. Nem utolsó sorban pedig az ártéri erdõk képesek mérséklni a szomszédos mezõgazdasági területekrõ a vízbe beszivárgó vegyszerek káros hatását.
Salamandra salamandra
Áradás a Maros-szorosban
15
A 91E0* Puhafás ligeterdõk, éger- és kõrisligetek, illetve láperdõk élõhelytípus magába foglalja a folyók és patakok partján elterjedt éger - fõz - kõris ligeterdõket, dombvidéktõl hegyvidékig. Így több altípusa különböztethetõ meg, a különbözõ folyószakaszok mentén, és ezt a fajkészletük tükrözi. Általában folyóhordalékon, öntéstlajokon telepednek meg, rendszeresen idõszakosan elárasztott területeken. Hegyvidékeken a hamvas égeresek (Alnus incana) a legelterjedtebbek, ezek gyors folyású kis folyók és patakok mentén találhatóak. A lombkoronaszintben a hamvas éger az uralkodó, de bükk (Fagus sylvatica), jegenyefenyõ (Abies alba) vagy lucfenyõ (Picea abies) is elegyedhetik a környezõ tõlevelõ erdõkbõl. Cserjeszintje szegényes, mogyoró (Corylus avellana), ükörkelonc (Lonicera xylosteum), és rekettyefõz (Salix triandra) alkothatja. A lágyszárú szint viszont annál inkább sõrõ, nedvességkedvelõ magaskórósok uralják: Teleki-virág (Telekia speciosa), vörös és fehér acsalapu (Petasites hybridus, Petasites albus), erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris), káposztás aszat (Cirsium oleraceum),
16
Waldstein-aszat (Cirsium waldsteinii), podagrafõ (Aegopodium odagraria). Alacsonyabb dombvidékeken, a lassúbb folyók mentén mézgás éger (Alnus glutinosa) uralta erdõket találunk amelyeknek lombkoronaszintjébe jócskán vegyül magas kõris (Fraxinus excelsior), vénic szil (Ulmus laevis), fekete és fehér nyár (Populus nigra, Populus alba), fõzek (Salix sp.), és mezei juhar (Acer campestre). Cserjeszintje gazdagabb, kutyabenge (Frangula alnus), veresgyõrõs som (Cornus sanguinea), fekete bodza (Sambucus nigra), mogyoró (Corylus avellana), galagonya (Crataegus monogyna) és ostomén bangita (Viburnum lantana) alkotja. Lágyszárú szintje szintén gazdag, magaskórósok alkotják, amelyek közül említésre méltó a sédkender (Eupatorium cannabinum), az enyves zsálya (Salvia glutinosa), a ragadós galaj (Galium aparine), a podagrafõ (Aegopodium podagraria), a lómenta (Mentha longifolia) és jellegzetes faja, a csillaghúr (Stellaria nemorum). Sok esetben jellemzõ a törékeny fõz (Salix fragilis) és megjelenhet a fehér fõz (Salix alba) is.
A 91E0* élõhelytípust veszélyeztetõ fõ tényezõk Több tényezõ hatására csökken az égerligetek területe. Elsõsorban a vízrendészeti munkálatok veszélyeztetik ezt az élõhelytípust, mivel minden ilyen munka a vízparti fák kivágásával kezdõdik és a partszakaszok lebetonozásával folytatódik, így nemcsak eltõntetik a domináns fafajokat, de a regenerálódásukhoz szükséges felszínt is meszõntetik. A nedves, tápanyaggazdag vízarti területek helyét teljes mértékben mesterséges környezet veszi át. Ugyanígy tönkreteszi ezeket az élõhelyeket a vízierõmõvek építése, mivel a munkálatok vagy szintén eltõntetik ezeket az élõhelyeket, vagy nagymértékben zavarják. Ennek a zavarásnak az eredménye az, hogy megbomlik a közösség egyensúlya, és könnyen betelepülnek az idegenhonos invazív növényfajok. Ezek közül sok máris megfigyelhetõ a folyóvizek partján: az akác (Robinia pseudo-acaia) elõbb megtelepedik, majd elözönli az erdõk lombkoronaszintjét, a gyalogakác (Amorpha fruticosa) monodomináns foltokat hoz létre a csarjeszintben, fõleg az alacsonyabb folyószakaszokon, a japánkeserõfõ (Reynoutria japonica) a megbolygatott talajfelszínen telepedik meg, és sõrõ monodomináns bozótot alkot, a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) pedig kiszorítja az õshonos magaskórósokat. Szintén veszélyforrást jelent a fakitermelés, ugyanis vagy kivágják az égert tõzifa céljából, vagy véletlenül kitörnek a szomszédos lucfenyves kitermelésekor. Néha a helyi lakosok is vágják az égert tõzifának.
17
A degradált élõhelytípus helyreállítása
Az akác (Robinia pseudoacacia) irtása a Maros-szorosban
Enyves éger (Alnus glutinosa) ültetések
A Maros felsõ szakaszán elhelyezkedõ célterület (Maros-szoros Natúrpark) az utóbbi idõben nagyon károsodott, leginkább a vízrendészeti munkálatok (parterõsítések, mederszabályozásaok), de a tõzifakitermelés miatt is. Észrevehetõ az akác (Robinia pseudoacacia) terjedése is, amely egy idegenhonos, invazív fafaj, amely fokozatosan kiszorítja az õshonos égert és fõzet. Az akác kiirtása nehéz feladat, mivel erõsen sarjazik, ezért a gyökereit is le kell távolítani. A munkák során 105 akácot távolította el. A megtisztított terület 3,8 hektáros, és a Maros-szoros alsó szakaszán helyezkedik el. Az akácokat kivágták, a sarjakat eltávolították, a 11 köbmétert kitevõ nagyobb példányoka pedig felajánloták a Göde falu iskolájának tõzifa gyanánt.
A következõ lépésben több, mint 19000 enyves éger (Alnus glutinosa) csemetét ültettek 12,5 hektárra. Ez 2011, 2012 és 2013 májusában történt, elõször 15300 csemetét ültettek, majd a következõ évek tavaszán pótlásokat végeztek a biztos sikerért. A Maros mindkét partjára ültettek, valamint a szigetekre is, Dédabisztra és Csobotfalva között. A csemetéket egy helyi forgalmazó biztosította, és azok természetes újulatból származtak. Begyõjtésük nem jelentett természetkárosítást, mivel felnõtt fák alól emelték ki õket, ahol nem tudtak volna fejlõdni, vagy azokról az árterekrõl, ahol építkezések folytak a Ratosnyai Vízgyõjtõtó miatt, és a csemetéket végleg elárasztották volna. A csemetéket gödrökbe ültették, a terepi viszonyoknak megfelelõen. 30-100 cm-es csupasz gyökerõ csemetéket használtak. Hektárankét körülbelül 1400 csemetét ültettek, 2,5 m x 3,0 m távolságra egymástól, ahol pedig ez nem volt lehetséges, ott sorokba ütették õket. Minden csemetének biztosítottak 7 liter fenyõ fõrészpor komposztot. Az ültetés során a következõ lépések történtek: - a természetes újulatból származó csemeték kiemelése és csomagolása - a csemeték kiültetési helyre sállítása gépkocsikkal - a csemeték ideiglenes tárolása a kiültetési helyen - a talaj ültetéshez való elõkészítése - az ültetõgödrök elõkészítése - a csemeték ültetõgödrökhöz szállítása - a csemeték elültetése 7 liter komposzttal csemeténként - az anyagok kézi szállítása - a kapák élesítése.
18
Monitorozás A 2011-ben ültetett égerest monitorozzák a projekt teljes iõtartama alatt, és a monitorozás folytatódik 2018ig, és alkalmazzák az összes erdészeti eljárást, amely a mesterséges helyreállítást célozza, addig, ameddig a csemeték elérik az önálló kort: ellenõrzik az ültetvényeket, eltávolítják a biomasszát a csemeték tövébõl, kiegészítik új csemetékkel ott, ahol azok kiszáradtak.
A helyreállítás eredményeit a 12 hektáron 2011-2013 között erdészeti és klasszikus fitocönológiai módszerekkel egyaránt vizsgálták. A monitorozás a következõ lépésekben zajlott: - kijelölték a próbaterületeket karókkal, - minden ültetett részben idõközönként megszámolták a csemetéket, - a próbaterületeket évente kétszer ellenõrizték, tavasszal és õsszel, - megszámolták a csemetéket, feljegyezték az datokat azok növekedésére és fejlõdésére vonatkozóan, megállapították a veszteségeket, valamint a továbbiakban szükséges munkákat, - mindezt terepi jegyzetekben rögzítették - a csemeteszámolásnál csak az egészséges, jól növekedõ, hibátlan egyedeket vették számításba. - ugyanakkor feljegyezték az átlagos magasságot, valamint a vegetációs állapotot a következõ skála szerint:nagyon erõs növekedésõ, erõs növekedésõ, normális, gyenge növekedésõ, nagyon gyenge növekedésõ. - az adatgyõjtés és azok elemzése után megállapították azokat a munkálatokat, amelyek az élõhely szempontjából fonts fafajok normális növekedésének a biztosításához szükségesek. - periódikusan feljegyezték minden évszakban a mintaterületek paramétereit: a csemeték számát, minden faj abundanciáját, vegetációs állapotát, a hidrológiai és az éghajlati változásokat, a helyzetüket, és az emberi hatásokat.
19
Eredmények A projekt keretén belül 12.6 hektár folyómenti égerest (91E0* Puhafás ligeterdõk, éger- és kõrisligetek, illetve láperdõk élõhelytípus) állítottak helyre a Maros-szoros felsõ szakaszán, és eltávolították az akácot. A monitorozás azt mutatta, hogy az égerültetés sikeressége 89%-os. A fennmaradó 11%-os veszteség a következõkbõl adódott: a Maros partját kaszálták a kaszálók kezelõi, a tavaszi hóolvadás letörte a csemetéket, valamint az áradások és a halászok is kitörtek néhányat.
20
A nagyközönség bevonása a károsított élõhelyek helyreállítási munkálataiba Mivel a természetes ökoszisztémák képezik az alapját a fejlõdésünknek, valamint ezek adják a felhasznált erõforrásainkat, mindig közel álltunk a helyi lakossághoz, és megpóbáltuk megmutatni nekik és meggyõzni õket arról, hogy együtt tudjuk építeni a jövõt, harmóniában a természettel. Ezért információs tevékenységeket vezettünk a helyi lakosság körében, akik akár a Kelemen-Görgényi Natura 2000-es védett területen laktak, hiszen az õ területhasználatuk is hatással lehet a környék természetes élõhelyeire. A projekt aktivitásaira vonatkozóan 16 nyilvános találkozót szerveztek egy évben, amelyre meghívták a helyi közösségeket, tanulókat, tanárokat, adminisztrátorokat, koordinátorokat, helyi intézmények képviselõit, és természetesen a médiát, és amelyek során tájékoztatták õket a projekt céljairól és lebonyolításáról. 2010 nyarán szerveztek egy diáktábort, amelynek a célja a tanulók bevonása volt a projekt célterületén történõ fehér zászpa (Veratrum album) irtásba. Továbbá a Göde-i Általános Iskolában került sor az Európai Unió Life programjának a 20 éves évfordulójának a megünneplésére. Az így bevont helyiek nemcsak tájékozódtak, hanem a véleményüket is kifejezhették a Life+ projekt lebonyolításával kapcsolatban, valamint az eredmények és javaslatok megvitatsára is sor kerülhetett, amely mindenki számára hasznosnak bizonyult. Következtetés képpen a leghasznosabb és számunkra legfontosabb eszköz, amely a jövõben is létezni fog, a hétköznapok elkötelezettsége.
21
Haszonélvezõ: Maros Megyei Természetvédelmi Hivatal +40265 - 314984
[email protected] www.lifemures.ro Partner: Maros Megyei Erdészeti Hivatal +40265 - 269093
[email protected] A projektet végrehajtották: drd. geogr. Cãlin Cengher - Projektkoordinátor; ing. Dãnuþ ªtefãnescu - Ügyvezetõ igazgató, Maros Megyei Természetvédelmi Hivatal; dr.ing. Abran Peter Projektasszisztens; ec. Peligrad Ioan - Fõkönyvelõ, Maros Megyei Természetvédelmi Hivatal; ref. Carmen Lupa - Maros Megyei Természetvédelmi hivatal; Luca Ioan- Közbeszerzési felelõs, Maros Megyei Természetvédelmi Hivatal; Cristian Domºa - biológus, erdõs élõhely szakértõ; Sandor Attila- biológus, erdõs élõhely szakértõ; Istvan Leszai- biológus, erdõs élõhely szakértõ; dr. biol. Marius Bãrbos; Atena Groza, Florina Ciubuc, Opra Andrea - technikai asszisztens; Munkatársak: dr.ing. Covrig Ilie - Igazgató, Maros Megyei Erdészeti Hivatal, ing. Miculi Vasile - Igazgató, Maros Megyei Erdészeti Hivatal; ec. Kacso Ecaterina - Igazgató, Maros Megyei Erdészeti Hivatal, ing. Sorin Pop, ing. Silvestru Bicãjan - Tevékenység koordinátor, Maros Megyei Erdészeti Hivatal; ing. Basarab Bârlãdeanu - Igazgató, Kelemen Nemzeti Park; Moldovan Cãtãlin, Cristian Cireº, Bicãjan ªtefan, Moldovan Ionel Sorin Természetvédelmi õrök; Lidia Laszlo, Stainbok Sorin, Pirlea Cornelia, Alexandru Bexa, Marian Zaharie, Ujicã Virgiliu, Peter Ferencz, Birtok Gyorgy, Laszlo Sakacs,
Szöveg: Cengher Cãlin, Sorin Pop, Atena Groza, Marius Bãrbos, Attila Sandor, Isvan Leszai, Cristian Domºa. Fényképek: Cristian Cireº, Laszlo Ferencz, Cengher Cãlin, Abran Peter, Lengyel Peter, Cãtãlin Moldovan, Sorin Pop, Cristian Domºa, Attila Sandor. Design/Nyomtatás: Total Impress SRL/ Regsan SRL Az anyag az Európai Unió Life programjának keretén belül készült. Marosvásárhely, 2013
Ennek az anyagnak a tartalma nem tükrözi szükségképpen az Európai Unió hivatalos álláspontját, és a LIFE08/NAT/RO/000502 "Kiemelt fontosságú élõhelytípusok kedvezõ konzervációs állapotának biztosítása a KelemenGörgény Közösségi Fontosságú Védett Területen" projekt keretén belül készült.
22
Tartalom
A projekt megvalósításának körülményei ................................... A projekt célja ........................................................................ A projekt célkitõzései és eredményei ........................................ A törpefenyves (Pinus mugo) és erdélyi havasszépe (Rhododendron myrtifolium) csejés élõhelytípus restaurálása ...... A 4070* élõhelytípust veszélyeztetõ fõ tényezõk* ..................... A csemeték elõkészítése.......................................................... Elsõ kiültetés ......................................................................... Az erdélyi havasszépe (Rhododendron myrtifolium) regenerálódásának elõsegítése ................................................ Második kiültetés ................................................................... Fajgazdag szõrfõgyepek (Nardus stricta) restaurálása 198 hektáron a Kelemen-havasok alhavasi övezetében ..................... Mi a 6230* Fajgazdag szõrfõgyepek élõhelytípus? ..................... A 6230*-as élõhelytípus szerepe és fontossága .......................... Az élõhely restaurálására vonatkozó javaslatok ........................... Eredmények ........................................................................... Fajgazdag szõrfõgyepek (Nardus stricta) helyreállítása 111,6 hektáron a Görgényi-havasok alacsonyabb zónájában ..................... Az élõhelytípus helyreállítását célzó kezelések ........................... Eredmények ........................................................................... A 91E0* Puhafás ligeterdõk, éger- és kõrisligetek, illetve láperdõk kiemelt fontosságú élõhelytípus restaurálása a Maros-szorosban .. Általános megjegyzések az ártéri erdõkrõl ................................. Az ártéri erdõk szerepe ........................................................... A 91E0* élõhelytípust veszélyeztetõ fõ tényezõk ........................ A degradált élõhelytípus helyreállítása ....................................... Az akác (Robinia pseudoacacia) irtása a Maros-szorosban ......... Enyves éger (Alnus glutinosa) ültetések .................................... Monitorozás ........................................................................... Eredmények ........................................................................... A nagyközönség bevonása a károsított élõhelyek helyreállítási munkálataiba .........................................................................
24
1 1 3 3 3 3 4 5 6 8 8 8 9 11 11 12 13 14 14 15 17 18 18 18 19 20 21
