X. kötet.
6. szám.
KIADJA A DÁVID F E R E N C Z
EGYLET.
SZERKESZTIK Dr. BRASSAI SÁMUEL és BOROS GYÖRGY. Az Unitárius Közlöny előfizetési ára 2 korona 24 fillér (12 kr.) A Dávid Ferencz Egylet rendes 2 koronát fizetnek. Minden pénz Gálfi Lőrincz (Jókai-utcza
40 fillér (1 frt 20 kr.) Egyes s z á m á r a : tagjai, 5 évi kötelezettséggel, egy évre csak egyl. pénztárnoklioz küldendő Kolozsvárra 9. sz.)
Uram, ne büntess! N e b ü n t e s d m e g U r a m , ne büntesd, Ki ellened küzd, p e r b e szállva, D e r ű s , mosolygó kék e g ü n k n e k N e adj vihart csillagzatára. K a r o d ha egy ellen kinyűjtod, Sok milliók reményit sújtod. N e büntesd m e g U r a m , ne büntesd, A kit a gőg hatalma vett m e g , S k e g y e d ha mást fölébe ültet, R e m e g a lelke, teste reszket. Csapásidon vessződ ne törjék, H a n e m alázd m e g durva gőgjét. N e b ü n t e s d m e g Uram, ki álnok, S álutakon halad koválygva, M é r g e t kever békés családok Enyhitő, édes italába. Azzal láss törvényt csak f e j é r e : Kezed ezéljában n e segélje. 5
— §Ö
—
N e b ü n t e s d m e g U r a m , ki bűnnek Ö r v é n y e i felett haladva, T ö r v é n y t , erkölcsöt u g y kerül m e g : Hitét, vallását m e g t a g a d j a . U r a m , n e büntesd s z e n t kezeddel, I n k á b b az örvényt, azt fedezd el. Jöjjön c s a k áldás szent kezedből, Igaz u t o n csak légy szövétnek. Villámokat borult e g e d b ő l Arra s e szórj, ne, a ki vétett. S m e g i s m e r ü n k , m i g j ó k itt lesznek, Irgalmasnak, tökéletesnek. L e g y e n a bűnnek b ü n t e t é s e A vádoló szó szivek m é l y é n , K é t á g ú t ő r k é n t vágja, vésse, D e p i h e n é s r e sose t é r v é n . A régi s e b r e jöjjön uj, m á s ,
A mig beköszönt a —
javulás.
A k k o r hajolj rá Istenem tc, Gyógyirt a szivre osztogatva, Öleld át gyermeked szeretve, S p a r a n c s o d ird a csillagokra. Igy, m i g e földön tart az élet Szent u t a d o n jár s m a j d — tiéd
lesz.
Tarcsafalvi Albert.
Egy láthatatlan hatalom. E g y szelid tavaszi szellő meglebben, e g y - k é t fénysugár melege érezhetővé lesz és íme a r ü g y dagad, külső, barna leple szakadoz. A szellőt vad keleti szél váltja föl, a nap, vastag, szürke felhő alá r e j t ő z i k , olykor olykor fázunk és mégis a r ü g y dagad, fesledezik. E g y n e h á n y sötét éjszaka elmúlik és az erdőnek addig barna k é p é t egy-egy zöldülő fa t a r k i t j a be. A napokat nem is számláltuk és ime a vándor m a d á r megérkezett a fülmile szól és egy felséges zöld lepel borit be m i n d e n t hová a szem tekint. H o n n a n és minő kéz hozta létre ezt a n a g y , ezt a kedves változást? Kérdezd a hívőt, kérdezd a tudóst, mindenik meg-
- 91 egyezik abban, hogy a mi ezt miveli az egy láthatatlan hatalom, n a g y o b b , erősebb, igazabb és szentebb mint mi, mint minden valamivel mi v a g y a fák, kövek, vizek v a g y a csillagok rendelkezünk. Az, a ki csak t u d n i szeret, de hinni nem akar, megelégszik azzal, h o g y e hatalom erő, melyet ő ismer, lát és érez. Az, a ki tud és a ki a mellett hiszen is ezt a hatalmat I s t e n n e k nevezi és u g y a maga, mint a mások kedvéért ellátja mindazokkal a tulajdonságokkal, a melyekkel azokat illeti, a kiket szeret, bámul és tisztel. A hívő előtt a h a t a l o m : jóságos atya, szerető anya, áldó, megszentelő, felmagasztaló és idvezitő ur. Az tanulmányoz, növeli ismereteit, szélesbbíti saját hatalmát, ez hiszen, engedelmeskedik, alázódva meghajol és viszi Isten elébe mindenét a mi kedves neki. Mindkettő ugyanattól a hatalomtól ól és táplálkozik, de mégis m e n n y i r e eltérők. Nemcsak hogy mindig eltérnek, h a n e m csaknem mindig ellenkeznek is egymással. Ott látjuk őket viaskodni a tudomány és a hit útválasztójánál. E g y beláthatlan messziség, hegyek, rónák, mezők ós pusztaságok, a folyamok gyors áradata, a tenger vészes örvényei állanak előttem. Nem tudom hová jutok, csak sejdítem utam czólját, félek a küzdelmektől, ele követem az irányt és íme a távolság elenyészik, a hegyek elmaradnak, a fáradság erővé változik, a hit uj országot teremt, az emberek a j k a beszédes lesz, a sziv felmelegszik, tüzet g y ú j t oltárán és áldozik azon a szeretet, a bizalom, az öröm és jóság jó illatú füstjével. E z a hit varázsa, ez a szeretet müve. Ez az a mi észrevétlenül, zaj nélkül, nyomtalanul indul ós ellenállhatlan hatalmával egyszerre u j életet, u j világot, szeretetet és boldogságot varázsol körültünk. En a hivő ilyen tapasztalatokra j u t o k ós a mellett, h o g y hitem mindig erősödik, tudásom világa is tágul, mert látom, hogy Isten áldó keze van minden munkámon, látom, hogy az ő lelke van kitöltve mindenekre. Ez a pünküsti jelenet az ember életében. A ki azt hiszi, hogy ő reá a lélek még nem töltetett ki ; a ki t u d j a , hogy nála a lelki élet, mely a testet megdicsőíteni van elhíva, m é g nem kezdődött meg, keresse első helyen Isten t á r s a s á g á t ; szakitsori m a g á n a k egy napot, abban egy órát, me6*
-
1)2
-
Iyen megválva a világi élet gyötrelmeitől: éljen az Istennek erős hittel, teljes odaadással és a lélek kitöltetését érezni fogja. A ki azt hiszi, h o g y e világon meglehet élni Isten nélkül, csupán az emberekkel, az keressen fel olyan társaságot, a melynek tagjai ismerik az Urnák utait, és azon j á r n a k mind éjjel nappal, A tiszta szivü és nemes lelkű emberek társasága éreztetni fogja a lélek átszállását. Buzgó szív, hivő lélek, tiszta ö n t u d a t ! Ezek a vallásos és kegyes élet láthatatlan hatalmai. Mindeniket az Isten táplálja a maga lelkének gazdag tárházából, mindenik külön külön is erős és boldogitni t u d egy e m b e r t , de a kinél mindenik m e g v a n azt megszentelik és Isten országa tagjává teszik már itt e földön. Lássátok, érezzétek meg ezt a láthatlan h a t a l m a t és érezni fogtok pünkösdi örömet és szólani fogtok tüzes nyelveken, minek hallatára ezerek fognak k ö v e t n i ! B. Gy
Luther, mint ember. (Vége.)
Luther ellenségei m i n d e n időben n a g y káröröm- s gyűlölettel hozzák fel, miszerint háza eszeveszett dobzödásnak vala színhelye, s n a g y o n természetes, hogy mindenekelőtt a házi úrra kenték a l e g t ö b b rágalmat, u g y állítván őt az olvasó elé, mint a ki élvhajhászó, bonvivant és a mértéktelenség p é l d á n y k é p e volt. Pedig bizony nincs i g a z u k ! L u t h e r k o r á n t sem volt szent és nem is a k a r t az lenni, de bátran m o n d h a t j u k , hogy pazarló s dőzsölő sem volt, valamint jó mestere sem volt az, holott ellenségei Őt ís annak m o n d o t t á k . A r e f o r m á t o r mindenben kedvelte az egyszerűséget — i g y pl. „drágálja" a választófejedelem által neki a j á n d é k o z o t t p o s z t ó k e l m é t ; n a d r á g j á t nem egyszer sajátkezűleg j a v í t o t t a ki, — egyszerű volt életmódja, evés- s ivásban is. Mit Isten a j á n d é k o z o t t neki, a z t örömmel költötte el, hiszen ú g y m o n d ö m a g a — Isten a z é r t adja javait, hogy azokat élvezzük, értékesítsük; s lelki b a r á t j a Melanchthon is a mellett tanúskodik, „hogy tulajdonkép keveset evett s ivott /" E g y jó falatot s a frissen tajtékzó sört meg nem veté, hisz — ú g y m o n d -— „eleget kínoztam az Ur I s t e n t miseolvasással, azért most j á m bor emberekkel gyönyörűségemre és az ő tiszteletére ihatom egyet." I g y beszélhetett ő, de annak t u d a t á b a n , hogy I s t e n adományaival soha vissza nem é l t ; de hozzá is t e h e t t e : „A világ magyarázza m a g á n a k ugy, a miként tetszik." Azon beszédek is, m e l y e k e t Luther barátai körében foly-
tátott, nyilatkozatai és élozei, melyeket ily alkalommal mondott, hasonlóképen csipős és éles megitéltetósben részesülének. Igaz, nem. mindig finomak, sőt nem ritkán d u r v á k s épen nem melodikusok, de nem szabad azokat korunk álláspontjáról birálgatni. S ámbár L u t h e r erős szólamokat használ, melyek f ü l ü n k n e k szokatlanok, még sem szárnyalja túl e tekintetben k o r t á r s a i t ! Mily szavakat használ 50 évvel L u t h e r u t á n egy Shakespeare, kinek d r á m á i t oly nagyon szerette a szűzies Erzsébet királyné, s mily tónus uralkodott akkoriban a legmagasabb világi, sőt egyházi körökben is! Mig itt a t r á g á r beszéd uralta a társadalmat, a d d i g a reformátor legmerészebb szavai erk, komolyságot lehellenek, elannyira, hogy egyik asztaltársa, a tizzteletremóltó Mathezius L u t h e r biográfiájában j ó lelkiösmerettel elm o n d h a t t a : „Mig körüle forgolódtam. szájából szemérmet sértő szót nem hallottam E z e n észrevételek és nyilatkozatok, melyeket L u t h e r mintegy házi köntösben t e t t s melyek sokszor a legjobb fűszer- és és ételnél is értékesebbek voltak, összegyűjtötték s „asztali beszédek1' czim alatt négy kötetben láttak napvilágot. De az ismert vigtársaságokban is sokszor idézett s z ó t : „Wer nicht liebt Weib, Wein und Gesang, bleibt ein Narr sein L e b e n l a n g ! " v. magyarul mondva, ki nem szeret bort, asszouyt, éneket, bolondul használja az életet — hasztalan keresnők L u t h e r asztali beszédei között. Sőt a Luther élete tudós búvárai azt is m o n d j á k , hogy hiába keresnők a reformátor összes munkáiban, habár nem lehetetlen, h o g y ajkairól röpültek először a világba. E s az őröm ós vigasságból, mely L u t h e r házát uralta, kijutott nemcsak a baráti körnek, h a n e m az idegenek, üldözöttek is részesülének benne, hiszen a nagy férfiú meleg szivével legfőbb boldogságát mások boldogitásában kereste és találta. Talán soha sem teljesitette valaki n a g y o b b mórtékben az apostoli p a r a n c s o t : „Vendégszeretök legyetek, zúgolódás nélkül1', mint épen ö. L u t h e r a j t a j á t senki sem k o p o g t a t t a meg hiába, ő valóban kész volt mindenkor az adakozásra, sokszor nem csekély bosszúságára gondos, takarékos nejének, bárki is fordult légyen h o z á ; utazó diákot, a zárdából szökött szerzetest ós apáczát, fejedelmi személyeket, m i n t p. o. a hite végett üldözött B r a n d e n b u r g i őrgrófnőt, Erzsébetet e g y a r á n t t á m o g a t o t t ; sőt m é g ellenfeleit is, mint p. o. Karlstadt, kit hónapokon keresztül látott el teljesen. A szegénynek, ki alamizsnát kért tőle, sokszor utolsó tallórát nyomta kezébe, sőt készpénz h i á n y á b a n m é g neje keresztapai a j á n d é k á t sem kímélte s odaadta e g y szűkölködőnek, hisz jó és - g a z d a g az Isten, m á s t ad helyébe, ez volt az ő bizodalma, mely soha sem szégyenült meg.
—
94
-
L u t h e r kebelében meleg, emberbaráti sziv dobogott, mely örvendeni t u d o t t az örvendezőkkel és sirni a sírókkal, ós ha valaki, ő t a p a s z t a l t a e szó igazságát: „jobb adni, mint venni!* A jótéteményről soha sem feledkezett m e g és a hol sokfelé igénybe v e t t a n y a g i ereje f o g y n i kezde, v a g y ha jóságával viszszaóltek, ott n a g y tekintélyét vetó a latba egy-egy szerencsétlen j a v á r a . Mi m e g h a t ó látni, midőn az, ki m a g a kevéssel érte be, értékes a j á n d é k o k a t s jövedelmező bányarészeket egész határozottsággal elutasitott magától, minden perczben kész volt másokért, kik v a g y szökőlködének, vagy üldöztetének, tenni, áldozni. S mennyire kimagaslik ez áldott férfiú a nagy csapások, szenvedések n a p j a i b a n ! E g y gonosz vendég, a.pestis, látogatta m e g W i t t e n b e r g á t ; félelem és rettegés szállotta m e g a barátjait, kik a világ m i n d e n tája felé széledtek s z é t ; az egyetem J e n á b a t é t e t e t t á t ; m i n d e n k i f u t á s n a k eredt, csak Luther és Bugenhagen lelkész nem t á v o z o t t a választófejedelem sürgetése ellenére. Megrenditő halálesetek t ö r t é n t e k , tulajdon háza egy kórházhoz hasonlitott, de ő, mint a j ó pásztor, w i t t e n b e r g i hivei közt mar a d t s szóval s tettel segítségökre vala. Valóban rendkívüli és a közönséges m é r t é k e t túlhaladó tünem é n y t kell, h o g y lássunk L u t h e r ü n k b e n , m i n t emberben is. Hozzátéve még a z t is, hogy ő külsőleg is i m p o n á l t későbbi erőtelj e s testalkata, egyenes, m o n d h a t n i fenséges járása, szelíd tekintete, melancholikus komolyságu arezvonásai, ősz haja, fürtéi á l t a l ; nem csudálhatni tehát, ha kegyelettel adóztak nemcsak a hitbajnoknak, h a n e m az embernek is, a ki a sziv s kedély kincseiben oly d ú s g a z d a g volt, mint kevés ember, ós épen azért megérdemli, h o g y róla, emberi nagyságáról is szeretettel emlékezzünk meg. í m e ilyen volt L u t h e r m i n t ember. S midőn köszönöm a tisztelt közönség szives figyelmét, bocsánatot kérek egyszersmind, hogy i s m é t Lutherről szóltam. Nem elfogultságból történt, m e r t hiszen, ha elfogult volnék, ha azok közé tartoznám, a kik — mint m o n d j á k — L u t h e r n é l is lutherebbek akarnak lenni, akkor nem is lennék most itt, kedves unitárius szomszédaim körében. Tiz éve már, hogy L u t h e r t mint családatyát m u t a t t a m be ép itt, e helyen. Akkor az unitár, vallásközönsóg általam is oly mélyen s igazán tisztelt föpásztora felolvasásom végén e szavakra f a k a d t : Vajha házas életünkre n é z v e mi is m i n d n y á j a n olyanok volnánk, mint L u t h e r volt! E szép, kedves s örökké emlékezetes főpásztori szavakat nem f e l e j t h e t e m s ezekből merítettem újra bátorságot, midőn L u t h e r t m i n t embert m u t a t t a m be, kire e részben is illenek kedvencz zsoltára s z a v a i : .„Nem halok meg, hanem élelc és hirdetem az Urnák dolgait." (Zsoltár 118,17.) Grátz Mór.
Hem esküszöm! Szálas Mihály egyetlen fia volt K . . . f a l u b a n az öreg Szálas L a j o s n a k . H a n e m gazdasága, szántója, rétjei- annyi holdat t e t t e k ki, hogy a Nyikó mentén más székely e m b e r olyan t e l e k k ö n y v e t nem tudott volna felmutatni. Szép kőháza, galambbugos k a p u j a már messziről m u t a t t á k a jómódot, h o g y ott igazi vallásos, j á m b o r ember lakik, Isten segítette, Isten áldotta keze munkáját. H a idegen kérdezte, hol k a p h a t n á meg a Szálas L a j o s lakását? — minden megszólított azt m o n d o t t a : n e n j e n csak addig ez utczán, mig egy n a g y galamb-bugos kapun ilyen felirást l á t : béke a bejöveire, áldás a kimenőre! A hol a ház homlokzatán ilyen verset talál: „Ha j ó szived, lelked E ' házhoz bejöhetsz, H a álnok v a g y p e d i g : A l á s fel elmehetsz", — oda m e n j e n be bátran, ott lakik Szálas Lajos. É s Szálas Lajos h á z á t még nem érte semmi szégyen. Vájjon fogja-e érni valaha? Attól függ, h o g y családja t a g j a i meddig t a r t j á k meg az öreg jelszavát: „Eltem a m u n k á n a k , s becsületnek szánom, Tetteimet tudom, soha m e g n e m bánom". H e j h ! hogy m e g d o b b a n t minden lány sziv, midőn a Szálas Mihályók háza előtt elment. I s t e n e m ! ha ón e h á z b a n lakhatnám, h a én lehetnék Mihálynak p á r j a ! — mondogatták m a g u k ban a falu gazdag leányai. É s a szegények? . . . A szegények remélni sem mertek, pedig Szálas Mihálynak egy szegényen, egy özvegy a n y á n a k árva l e á n y á n akadt m e g a szeme: Nótás K a t á n a k .hivták. H a j dan — m i g apja ólt — az ők zsellére volt. Most is Özvegy anyjával az ők h á z á b a n lakik az öreg Szálas L a j o s szivessógéből. Szálas Mihálynak csak Nótás K a t a kellett. Osak ö u t á n a j á r t egyedül. És m i n t h a eltanulta volna az eresze alatti fecske pártól a hűséget, a n a g y kapun turbékoló galamboktól az örök szerelmet: beszélt neki hűségről, einem muló szerelemről, boldog j ö v e n d ő r ő l ; igérte, hogy g a z d a g g á teszi, feleségül veszi, hogy ebből a kis házból abba' a n a g y b a viszi, ha — haza jön a katonaságból. De, édes Mihály, nem vagyok én magához való — mondotta a szép jövőt Ígérőnek a szegény, ágról szakadt leány. Hát u g y a n mit szeret r a j t a m ? szegénységem, árvaságom rosz ajánló levél. Egyebem nincs. Ha ezt v i n n é n magához, nem lenne-e
_
9G
-
sötétebb boldogságának világa, nem hervadna-e h a m a r á b b öröm i n e k szép szinü v i r á g a ? — s aztán még szégyenlé is m a g á t m i a t t a m , ha hallaná beszélni: a g a z d a g Szálas Mihálynak a szeg é n y Nótás K a t a lett a felesége! . . . Mit szeretek r a j t a d ? . . . H á t . . . szeretem szemedet, rózsás ajkadat, karcsú derekadat . . . szeretem szegénységedet, m e r t gazdaggá tehetlek, . . . szeretem árvaságodat, hogy gyámolod lehetek . . . ós szeretem m u n k á r a t e r m e t t kezedet . . . szeretem nevedet . . . a Nótás K a t a nevet. Nó az igaz, h o g y csak nóta lenne az én menyasszonyi hozományom. Nótával mondom h á t meg, h o g y én a j á n l a t á t einem fogadhatom. Árva csalány n ő t t az udvaromon, De szép legény v a n a szomszédomban, Rá sem merem a szememet vetni, Szegény vagyok . . . nem szabad szeretni. K a t a ! nem igaz a n ó t á d ! apámtól tartassz ugy-e ? 0 nem f o g bele szólani házasságomba. Megmondotta még a mikor besoroztak, hogy a mikor haza jövök a katonaságból, olyan leányt v e g y e k el, a m i l y e n t ón akarok. Szegény lesz-e; g a z d a g - e ? neki m i n d e g y ; csak e g y e t köt ki, hogy a kit elveszek, igazán szeressen és igazán szeressem. É s én t é g e d e t igazán szeretlek N e m azt akarom én, hogy Szálas Mihályné a l e g g a z d a g a b b leány legyen; azt akarom, h o g y Szálas Mihályné legyen a legszebb asszony K . . . faluban E z t akarom K a t a ! E z t ! É s neked nincs párod széles-e világon. Áldom az I s t e n t , ki teremtett, anyádat, a ki f ö l n e v e l t ; de boldog igazán csak akkor leszek, ha ide tűzhetlek s z i v e m r e : ha veled a pap elé állhatok, hogy megesküdjem igaz esküvéssel: h o g y ezt a szegény árvát, özvegy édes anyjának egyetlen g y á m o l á t , az én Nótás K a t á m a t igazán szeretem. Látod K a t a ! e boldogságomnak ú t j á t állja a katonaságom. Ma-holnap mennem kell, de rövid lesz nekem a három esztendő, ha tudom, hogy i t t h o n egy hü sziv. a te hű szived imádkozik értem. És Nótás K a t a szivében a bú, ajakán a nóta nem volt olyan fájó soha, m i n t mikor Szálas Mihályt vitték katonának. H o g y megátkozta a közkocsi h a t erős kerekét, a k a s z á r n y á t . . . de imádkozni sem imádkozott oly buzgón: „Ha te elméssz édes rózsám, kivánom, Hogy az ut előtted rózsává váljon. Még a f ü is édes a l m á t teremjen . . . A te szived engem el ne felejtsen". Sok áldás szállhat a Szálas Mihály fejére. K i tűdná meg-
-
97
-
mondani, mennyi imádság száll érte a Nótás K a t i szivéből az égre. Annak kiván minden jót. Önmagának csak egyet . . . e g y e t : hogy őt eine felejtse. És erre nagy oka volt, mert érezte, h o g y a kire n a p o n k é n t az ég áldását l e i m á d k o z t a : Szálas Mihály, neki több a szeretőnél — ma-holnap gyermekének apja is. De, hát v á j j o n lesz-é? . . . Lehetetlen, hogy megcsalja, hiszen százszor is fogadta, ezerszer is m o n d t a : akkor leszek boldog, ha veled a p a p elé á l l h a t o k ! É s Szálas Mihály három év elteltével csakugyan haza jött. Nótás K a t a gyermekének apját látni akarta m é g az első napon. V á r t a , de hiába várta. Nem m e n t el hozzájuk. Gondolta, h o g y a rokonoknak szenteli az első látogatást, s ha azt m e g t e t t e : szalad és megsem áll kicsiny házokig, hogy lássa azt ott, kivel az esküdött szerelem már régen összekötötte, hogy lássa ott azt, kit még sohasem l á t o t t ; de a kit látni az apai szivnek biztosan jólesik, hogy lássa angyal szelid g y e r m e k é t ! Az anya várt, . . . és hiába várt . . . . Az apa nem j ö t . . az anya m e n t el hozzá k a r j á n gyermekével. J ó napot, Szálas Mihály! . . . Vartalak m á r régen. Vártam, hogy beváltod fogadásod, esküvésed; vártam, hogy m e g nézed gyermekedet, vártam, h o g y visszaadsz az emberi társaságnak, melyet kerülnöm kell, vártam, hogy kinyitod előttem I s t e n házának ajtóját, melyet kót év óta bezártál előttem. Vártalak és nem jöttél. É s elsem jösz ugy-e? Minek is j ö n n é l ! É11 szegény vagyok . . . te gazdag. Most még szegényebb m i n t akkor, mikor szerelmet Ígértél, hűséget hazudtál. Akkor m é g m e g volt becsületem, ártatlanságom . . . ma . . . most letépve, sárba tiporva szűzi koronám ! É s tudod-e, ki tépte le? T e ! a ki örvendeztél egykor szegénységemnek, h o g y gazdagságoddal megvedd erényemet, te, a ki örvendeztél árvaságomnak, h o g y gyámolul Ígérkezvén, könyn y e b b e n letéphesd szűzi koronám, te, ki szépségemet kincsnek nevezted, de most, mint tövéről lefejtett v i r á g o t eldobod magadtól ! ! . . . ü g y - 6 ) hogy most beesett szememnek nincsen r a g y o g á s a ; h e r v a d ó a j k a m n a k rózsa mosolygása; karcsú derekamnak ölelő k a r o d r a olyan n a g y h a t á s a ? . . . Nincs! Tudom. De te tépted le arczomnak rózsáját, te oltottad ki szemem ragyogását, te tetted, hogy száradt koró vagyok! É s én nem kellek neked. N e m ! T e szépet akartál . . . s én . . . csak voltam . . . régen . . . . akkor, míg megnem g y a l á z t á l ! Ne félj, nem árulom m a g a m ; de g y e r m e k e m a tied . . . s erről neked gondoskodnod kell! Ki és mi kényszerít e r r e ? — kérdi Szálas Mihály. A tör-
-
98
-
vény . . . esküvésed, . . . fogadásod —• feleli a bánatos anya . . . és m é g egyéb is . . . ez az élőtannság, melyet keblemen tartok! — A törvény előtt is eltagadta egykori szerelmét, megtag a d t a gyermekét, de nemcsak, hanem m é g fenyegette is Nótás K a t á t , hogy Őt a gazdagot, e rong3 ), os folt szégyenbe akarja hozni az emberek előtt. Nótás K a t a édes a n y j á v a l , midőn elhagyta Szálas Lajos házát, nem azért sirt, h o g y hajlék nélkül áll, hanem, hogy e házban temette el az a hűtlen az ő szűzi koronáját, az ő boldogságát. K . . faluban az első leány volt Y . . . Juliska, a gazdag biró leánya. Alioz k e z d e t t járni Szálas Mihály. Öllel fogták a szülők. De tartózkodva a J u l i s k a leány. A n n a k is igért szerelmet, nem muló hűséget . . . és a g a z d a g fiu m e g t a r t o t t a a gazdag leánynyal kézfogóját. K i volt tűzve m á r a lakodalom napja. Büszkén t e t t e kalapjába Szálas Mihály völegényi bokrétáját. Szomorúan tűzte fejére V . . . Juliska menyasszonyi koszorúját. I n k á b b menne temetőbe a halottak közé, mint Szálas Mihálylyal e s k ü v ő r e ; de szülői parancsolták . . . s ő megy, ha szive megszakad is. Ott álltak a p a p előtt a templomban. R i t k á n volt e g y ü t t ily n a g y gyülekezet. É s Szálas Mihály esküdött szerelmet, fogadott hűséget. Vájjon i m m á r hányszor ? . . . V . . . Juliska azonban, midőn reá k e r ü l t a sor — kivévén kezét j e g y e s e kezéből, az egész gyülekezet előtt f e l k i á l t o t t : Nem esküszöm! . . . E d d i g engedelmeskedtem szülőimnek, mint g y e r m e k n e k a kötelességem volt; de itt csak lelkiismeretemnek tartozom engedelmességgel s ez azt m o n d j a : Ne esküdjél hűség szegővel, az ártatlanság megró utójával, ne esküdjél hamisan, mert a megcsalt átka és az Isten csapása méltán száll reád! . . . Tisztelendő a t y á m ! Lelkismeretem súgja, hogy az I s t e n n e k inkább kell engedelmeskednem, mint az embereknek. Bocsásson el az úr szine elöl ! . . . Megszégyenülve távozott az Isten házából a büszke Szálas Mihály. É s ez volt az első szégyen a Szálas Lajos házán. Vájjon utolsó-e? Ki t u d h a t n á előre? . . . És, mint Nótás K a t á t szégyene, elzárta Szálas Mihályt is e nem remélt kudarcz az emberek közül. Otthon ült. Magába zárkozott É s úgy tetszett neki, m i n t h a hangokat hallana, melyek átkozzák a gőzkocsi hat kerekét, hogy őt viszi katonának, m i n t h a im a hangok ü t n é k meg a fülét, melyek reá áldást kérnek ; m i n t h a egy angyal szelid g y e r m e k nevén szólitaná, apjá-
n a k nevezné . . . A lélekvádolása elébe állítja. Nótás .Katát, kinek annyiszor igórt szerelmet, fogadott hűséget, ki g y e r m e kének benne apát kórt, de a kit ő hűtlenül megcsalt, elhagyott. É s Szálas Mihály megy, h o g y azt a lerázott rongyot, Nótás K a t á t , felvegye, hogy kiengesztelvén öt, n y u g t o t szerezzen a m a g a háborgó lelkének is . . . Nótás K a t a szótlanul f o g a d j a egy faluvégi házban, hová meghúzódott. Nem tesz szemrehányást, ajka nem szór átkot. Nézi, bánatosan nézi, hogy Szálas Mihály megcsókolja g y e r m e két, a kit megtagadott. Mindent elnéz ós vár, várja, hogy miért m e h e t e t t hozzá ez az e m b e r ; kiért egykor feláldozott mindent, a mivel birt, sőt többet annál, fel m é g boldogságát is, mit megszerezni akart. É s Szálas Mihály m e g m o n d t a miért ment. — K a t a ! ide h a j t o t t hozzád a lelkiismeret. E z a szív, melyre egykor fejedet h a j t o t t a d , ez a szív beszél most, s azt beszéli, hogy bocsáss m e g nekem. E l t a g a d t a m m i n d e n t . . . . hogy szerettelek . . . . h o g y megrontottalak . . . . el, hogy g y e r m e k e d n e k apja én vag y o k . J ó v á akarom tenni hibámat. Vissza akarlak adni a társaságnak, melyből kilöktelek, vissza akarlak vinni az Isten házába, honnan kizártalak; azt akarom, hogy légy az én feleségem s h o g y én lehessek g y e r m e k e m n e k a p j a ! . . . E z t akarom. E z t beszéli szivem. Elfogadod-e a j á n l a t o m a t ; eljösz-e velem a paphoz, h o g y sirig tartó hűséget esküdjem neked ?! . . . Elmegyek, Mihály, elmegyek. Tartozom elmenni, ha esküvőre hív, hisz én az én g y e r m e k e m apjának ós az egész g y ü lekezetnek adós vagyok s azt ott az Isten szine előtt akarom megadni. É s ehnentek a pap elé az Isten házába. Szálas Mihály az U r szolgája ós az egész gyülekezet előtt ismételte azt az esküt, m e l y e t K a t á n a k annyiszor elmondott, annyiszor fogadott. K a t a következett ós nem vonta ki kezét a Szálas Mihály kezéből, hanem minden erejéből szorítván azt, f e l k i á l t o t t : N e m esküszöm! . . . nem, ez embernek felesége nem leszek soha! de ide álltam vele, mert szükség volt nekem, a bukottnak, hogy megkövessem a tiszteletes szent ekklósiát, melyet e csábító szav á r a hajolva, mélyen megsértettem. Azt akarom, azért álltam ide, hogy bocsássanak meg nekem, fogadjanak vissza az emberi t á r s a s á g b a ; engedjék, hogy jöhessek el ide az Ú r szine elé imádkozni és ne szégyeljék leülni mellém, m e r t én . . . ón is megesküszöm, hogy többé elesni nem fogok, szégyent e gyülekezetre nem hozok.
100 — Nótás K a t a lefizette tartozását. A gyülekezet megbocsátott. 0 bebizonyította, liogy s z e g é n y létére becsületes akar maradni. Másodszor szállott szégyen a Szálas Lajos házára. í m e ! a g a z d a g legénynyel nem esküszik senki. Miért ? Kinek volna kedve, bátorsága, olyan r o m l o t t szive, h o g y esküre lépjék hamis esküvővel! . . . Volna-e áldás olyan h á z a s s á g b a n ? ! . . . *
:{: :;:
Szálas L a j o s házán a régi vers helyett csak e felirat v a u : „Alá, s fel elmehetsz!" Azt mondják, h o g y a fiának szól. F a r s a n g lévén, e kis történetet figyelmetekbe a j á n l o m székely ifjaink s hogy leányainkra se l e g y e n hatástalan, ide irom a Nótás K a t a t a n á c s á t : „Mindent igérni és semmit sem adni az oltárig!" Deák Miklós.
EGYHÁZI ÉS ISKOLAI MOZGALMAK. — Máté Sándor szentmihályfalvi énekvezért a főt. püspök úr kinevezte Kövendre énekvezérré. J ó sikert kívánunk. — F i r t o s - V á r a l y a i e k l é z s i á n k b a április 29-én érkezett meg Máté Lajos újonnan választott lelkész, kit a határszélen az ekklézsia férfi és nőtagjainak szép száma, a községi tűzoltó egyesület, az iskolai növendékek serege lelkesen fogadott s József János tanító melegen üdvözölt. A lelkész meghatottan válaszolts biztosította, hogy igyekezni fog, ezt a melegséget továbbra is ápolni a viszonzó szeretet és a papi ügybuzgalom tüzével. Május 2-án volt az u j ékességekben diszlő templomban az ünnepélyes beiktatás az egyház jó hírnevéhez méltó fénynyel. A templom zsúfolásig meg telt s az enlaki tanító orgonával vezette a szép éneklést. Az uj lelkész beköszöntő beszédében Csel. I()..,0 alapján azt a papi hivatást tárgyalta, mely a l e l k i v e z é r l é s b e n és a c s e l e k e d e t e k á l t a l v a l ó ú t m u t a t á s b a n áll. A beszédnek póriasság nélküli szép egyszerűsége az előadásba öntött lelki melegség dicséretet biztosítottak az uj lelkésznek. A templomi ünnepélyt megkoronázta Kozma Dimén enlaki lelkésznek iktatója a s z í v n e k t e l j e s s é g é b ő l s z ó l a z e m b e r n e k s z á j a Kellemes érzést keltett mindnyájunkban az a szép bársony szószék takaró melyet f. váraljai B á l i n t Mihály és neje L á s z l ó Mártha 18 frt értékben — és az a bársony Urasztaltakaró, melyet Márton Sándor és neje Jánosi Anna 15 frt értékben az egyháznak adományoztak s a melyek épen ezon ünnepélyes alkalomra lettek illő helyeikre téve. Gy. F — A jól t e v ő k emlékére rendezett ünnepély éppen lapunk zártakor fos tartatni a kolozsvári unitárius főiskola dísztermében. Jövő számunkban értesítést adunk. — Kolozsvárt áldozó csütörtökön volt az iíjak konfirmálása. 49-en voltak. Péterfi Dénes lelkész mindeniknek egy evangéliumot adott emlékbe.
-
ioi —
— N a g y E n y e d e n junius 7-én úrvacsora osztással egybekötött isten isz teletet tart Siménfalvi György unitárius lelkész mire a városon és vidékén lakó unitáriusok figyelmét felhívjak. — Dávid F e r e n c z kép Angliában. A Kriesh Aladár kápének hű fénynyomatát Boros György tanár londoni látogatása alkalmával a Brit és külföldi unitárius társulat tanácstermének ajáudékozta, A társulat kebli tanácsa köszönettel fogadta, az oly érdekes és tanulságos képet. — Az a n g o l o k r ó l u n k . Light on the Way, az angol unitáriusok képes havi folyóirata közélte a Stlnffildi conferenczián szereplök arczképét, a, eonferencziárol adott számában. Ugyanaz a lap Burghes ur tollából közli a magyar unitárius egyház történelmét Ferencz József püspök ur és Boros György theol. tanár arczképét s mindkettőnek rövid életrajzát. Nemcsak az unitárius lapok, hanem általában a napi lapok is külön rovatokban, részletes tudositásokat közöltek a konferencziáról. — Felelelet „Tudnivágyó úrnak" nyílt kérdésére. A Közlöny 4-ik számában a hitoktatással foglalkozó sorokat én irtam s így Tudnivágyó úr nyílt kérdéseire a feleletet én óhajtom megadni. Örvendek, hogy Tudnivágyó úr szives volt elolvasni azt az igénytelen czikkecskét s még hozzászólani is kegyes volt Csak azt sajnálom, hogy hozzászólásán nem annyira tárgyilagosság, mint inkább személyi érzékenykedés látszik. Azt is sajnálom, hogy sorainak nyilt, kérdés czimet ad s mégis álnév alá rejtőzik, holott én nyilván szólottam. Már mindegy, kérdéseire röviden felelni óhajtok. E l s ő k é r d é s é r e igennel felelek. Erre késztet újólag is a kiadott és kezeim között levő tanterv. Abból Ítéltem előbb is, abból Ítélek most is, a szerző kilétének tudása nélkül. Hogy a gyakorlat ezt a tervet nem igazolja készítőjére még nem kisebbség, egyházi főhatóságunkra pedig a legtávolabbról sem sérelmes. Egyszerűen practikusabb terv kell s rendben leszünk. Eddig is állítottam, most is állítom s jövőben is állítani fogom, hogy az a tanterv nem az ösmert népiskola talajából nőtt ki. Ezt nem egy hitoktatótól hallottam. Egyébiránt Tudnivágyó ur nagyon lekötelez, ha felvilágosit, hogy első kérdését minő czélzattal vetette fel? Mert én valóban nem tudtam kitalálni. M á s o d i k k é r d é s é r e feleletem e z : lehet! Mert ki áll jót arról, hogy hitoktatással foglalkozó bírálók vájjon nem minősítették volna-é azokat a szerencsétlen pályaműveket, melyeket a kolozsvári bírálók sikertelennek nyilvánitottak. Arról azt hiszem, Tudnivágyó úr meg van győződve, hogy midőn nézetenmek őszinte kifejezést adtam, az általam igen nagyrabecsült bíráld urakat semmi irányban sérteni nem akartam. Azon kijelentésemmel sem akarom kellemetlenül érinteni hogy a czikkemben írottakat fenntartom s e tárgyban megtelelő niveaun álló eszmecserét, szivesen folytatok. Még egy megjegyzésem vau. Előttem mindig megfoghatatlannak látszott s annak látszik most is, hogy azon kolozsvári derék tanár urak közül, kik szívesek voltak bírálatra vállalkozni, miért nem pályáztak a tételekre. Mert a kik e téren tervet készíteni s bírálatot mondani tudnak, azoknak tudni kell, akarni kell könyvet is írni ám! Yégül kifejezem abbeli hő óhajtásomat, hogy „tudnivágyó" úr nevét változtassa „tennivágyóra" s a nagy mértékben szűkölködő iskolákat lepje meg néhány derék tankönyvvel s könyveit biráltassa meg ezekkel a rusticus falusi hitoktatókkal, hátha ők biblicusan a követ kenyérrel dobnák vissza. Mint mondám is, az ügyhöz tárgyiasan továbbra is szívesén hozzászólok, de a személyi érzékenykedések elől félreállok. Fogadja „Tudnivágyó" uram szives üdvözletemet. S, Kőröspatakon 1897. május 15-én. Simó János s. kőröspataki lelkész.
- 102 — „Az édes »itthon" ,irója Gannett amerikai lelkész Angliában is nagy népszerűségnek örvend Az „Édes Otthonhoz" hasonló kedves kis könyvei minden könyvkereskedésben, az olcsó könyvárusoknál, ezernyi ezer példányban árusittatnak el Leghíresebb könyve: „A munka j u t a l m a " Általában ezek a kis könyvek olyan népszerűségnek örvendenek, mint a leghíresebb regények. „Az édes otthonból" még egy néhány példánynyal rendelkezik szerkesztőségünk 1 — 1 koronáért. — Halálozás. B o c k e l Árpád M. Á. V hivatalnok Bockel Károly kolozsvári kereskedő fia éldte 25-ik évében meghalt. Nagykiterjedésű család gyászolja.
EGYLETI ÉLET ÉS MUNKÁSSÁG. Nemes verseny. „Fiatalság Barátja" szerkesztősége 10—10 korona, díjat ajánl fel írói jutalmul. írandó I.) egy elbeszélés ifjak számára, Terjedelme az Unitárius Közlöny három oldalánál (120 nyomtatott sornál) több nem lehet. Az elbeszélés vallásos vagy erkölcsi .irányú kell, hogy legyen. II. írandó egy költemény ifjak számára.. Terjedelme tetszés szerinti Előnyben részesül az a mely egyházi vagy vallásos ünnepélyeken szavalható les«. A dolgozatok junius 26-ig beküldendők lapunk szerkeszstőségéhez (rózsa utcza 2. sz.) a szerző nevét rejtő levéllel együtt. A jutalmazott müvek a „Fiatalság Barátja" juliusi számában fognak megjelenni. Két jntalom a nyári vasárnapi iskolai tanítóknak. A Dávid Ferencz Egylet Választmánya ezennel egy 15 és egy 10 koronás jutalmat tűz ki azon lelkészek, vagy lelkészhelyettesek részére, a kik f. év nyarán a vasárnapi iskolai tanítást legjobban és legczélszerííbben fogják végezni. Feltétel hogy a pályázó mindenik tanítás tárgyát ugy a mint azt az iskolában eltanitotta híven írja le és f évi október első napjáig küldje be az egyleti titkárhoz. A jutalmak az egylet közgyűlésén az aránylag legjobb két dolgozatnak fognak kiadatni. Tisztelt lelkész u r a k ! A vasárnapi vallásos oktatás unitárius egyházunkban 300 éves intézmény, de soha nem volt rá nagyobb szükség, mint ebben az erkölcstelen, vallástalan, önző és rendfelforgató időben. Az ifjúság, a jövő, az önök kezében van Isten nevében fői! Mind a százan teremtsenek egy-egy vasárnapi nyári iskolát és lássák meg mire vihetik a fogékony ifjúi sziveket az evangélium igéivel, az isten kijelentésével. Ne hidjék, hogy nem lesz kit tanítsanak, csak hívják őket melegséggel és fogadják tárt karokkal. Kövessék mesterük példáját! Az új ezer év kezdetén végezzünk olyan dolgot a milyent nem látott az ó. „Fiatalság Barátja" A nyári időre, mikor a gyermeksereg nem lesz iskolában a tanító nem lesz közelökben, mi fogunk küldeni hozzájuk egy jó barátot a „Fiatalság Barátját" a ki órákig el fog játszani velők és elmesél nekik egy és más dolgot. A gyermekek és ifjak legjobb barátai fognak írni verseket szép és kedves olvasmányokat, talányokat. Azt szeretnők, hogy minden olvasni tudó unitárius itjunak küldhessünk egy „Fiatalság Barátját", ezért a fiók egyletek t. Választmányait a lelkész és t.mitó urakat felkérjük, hogy a kis lapot ajánlják szerezzék meg maguknak és minden gyermeknek. Ara csekélyebb lesz mint valaha: csupán 5 — 5 kr. mindazoknak, a kik legalább 10 példányt rendelnek. Egy példány ára mint rendesen 10 kr. A I). F. E. Választmányai hasznos munkát fognak végezni, ha körükben minden ítju megszerzi a „Fiatalság Barátját." A szegényeknek vegyék meg a gazdagok, a kiknek nincsen gyermekök küldjenek a gyermekes szegény esaládoknak IIa mindenki megteszi kötelességét 5000 példány kell hogy olvasóra találjon. Megrendelést csak készpénzzel fogadunk el jul. l-ig. A lap jul 10-én készen lesz. Pályázat. Minő eljárás követendő az egyházi énekek tanításánál stb. pályatételre három dolgozat érkezett be. A dolgozatok kiadattak bírálatra.
-
loa
-
l)ávi
- 104 Kelemen Árpád (2-ik díj), Bölöni Vilmos, Takács J á n o s , Berki Ferencz, Csizmadia Imre, Dekáriy Mihály, Nagy József, Szalai I m r e Polgárdi. — 6-ik I m r e h József Balázsfalva, Símó J á n o s (1 -ső helyen), V a s k a Béla. A szavaz a t o k eredménye s z e r i n t az 1-só' díjat a 4-i k f e l e l e t i r ó j a B e r k i J ó z s e f ú r Polgárdiban nyerte. A m á s o d i k díjat a m á s o d i k f e l e l e t í r ó j a F a z a k a s L a j o s l e l k é s z n y e r t e Ny. Szt-Mártonban. Felhívjuk a figyelmet az „ E g y l e t i é l e t é s m u n k á s s á g " cz. rovat első közleményeire. A z egylet pénztárába f. é. ápr. 29-től máj. 25 ig rendes tagsági dijat fizettek : Mózes András, Némethy Józsefné, Kanyaró Ferencz, Timár Ödön. Sigmond Dezső, F e k e t e Mihály, E n d s t r a s s e r Benedekné, Bácz Mihályné, J a n k i E r n ő 97-re, P t a c s n i k Mihályné 95-re Kolozsvár, Szuhay J á n o s Veresp a t a k 9B— 96-ra, Gál Miklós Budapest 93—94-re. A székely-keresztúri f. e. p é n t á r á b a rendes tagsági dijat fizettek: Göncz Károly Sz -Miklós 97-re, Önképzőkör Fírtos-'Váralja 94—96-ra. Miklós György Szent-Mihály 94—96-ra. A háromszéki fiók-egylet p é n z t á r á b a rendes tagsági dijat fizettek : Bedő Sándor nyug. rector, I m r e Györgyné, Bedő András iíj., Szinte Lászlóné, Kosa Áron, Imre József 96-ra, Bedő Gyuláné, Biró János 97-re, Pál Sándor, Barabás Ferencz 96-ra, özv. Gábos Mihályné, ifj. Tana Sámuel 97-re, özv. Boncza Györgyné 96-ra, P é t e r f i Lőrincz, Kisgyörgy Tamás, Pál Eerencz 97-re. Az egylet perselyébe a j á n d é k o z t a k : Dr. Brasssai Sámuel 6 f r t o t és Hajós J á n o s 15 f r t o t pályadíjra. Kolozsvár 1897, május hó 25-én. Gálfi Lőrincz pénztárnok Szerk. üzenetek S. G y. Tszgy. ugy a beiktatásról mint a konfirmálásról a jövő számba kérünk tudósítást. — A nyári tanítás megkezdéséről kérünk egy pár sor tudósítást minden lelkésztől. Az „Unitárius Közlöny" mindenik évfolyama kapható. Egy évfolyam ára 1 frt 20 kr. 3 frtért h á r o m évfolyam bérmentve. Mindenik kiadvány megrendelhető Boros György egyleti titkárnál Kolozsvárt, rózsa-utcza 2. sz., vagy Gálfi Lőrincz pénztárnoknál Kolozsvárt, viz-utcza 5. sz. A fejedelem és papja elbeszélő költemény Tarcsaralvi Alberttől. Jánoa Zsigmod fejedelemről és Dávid Frencz püspökről. II ik kiadás. Egy pld. 10 kr., 25 pld 2 frt 25., 50 pld. 4 frt, 100 pld. 6 frt, 200 pld. 10 frt, 300 pld. 12 frt. Népszerű, tanúságos, kedves s mégis olcsó ! T A R T A L O L / E : Uram, ne büntess! (Költemény). Tarcsafalvi Albert. 89. 1. — Egy láthatatlan hatalom. B. Gy. 90. 1. — Luther mint ember. Grátz Mór 92. 1. — Nem esküszöm . . . Deák Miklós, 95. 1. — E g y h á z i és i s k o l a i m o z g a l m a k : Máté Sándor. Firtos-Váralyai ekklésiánkba Nagy-Enveden Dávid Ferencz kép Angliában. Az angolok rólunk. Felelet. Az édes otthon. Halálozás. 100. 1. — E g y l e t i é 1 e t é s m u n k á s s á g : Nemes verseny. Két jutalom. Tisztelt lelkész urak ! „Fiatalság Barátja." Pályázat. Dávid Ferencz Egyleti ünnepély Bölönben. Mi biztosítja leginkább a templomba járást? Emlékül. Nyugtázás. Szerkesztői izenetek. 102. 1.
Nyomatot Gámán J. örökösénél Kolozsvárt. (Belközéputcza 2.)
