KILENCEDIK ÉVFOLYAM IRODALOM DEFINICIÓI
Antikvitás dal, dithürambosz, ecloga, eclogák, elégia, epigramma, epizód, eposz, fabula, hexameter, himnusz, idill, időmértékes verselés, konf. dráma, mítosz, mitológia, óda, szapphói strófa Barokk eposz, ütemhangsúlyos verselés
Biblia
Középkor
Reneszánsz
apokrif, biblia, evangélium, figura etymologica, gondolatritmus, kánon, kanonizáció, példázat, próféta, szinoptikus evangélium
aszkézis, haláltánc, legenda, oktáva, tercina, trubadúrköltészet, vágánsköltészet
Balassi-strófa, konfliktusos dráma, novella, shakespeare-i szonett, szonett
Francia klasszika hármas egység, helyzetkomikum, jellemkomikum, rezonőr
Általános allegória, dramaturgia, időmértékes verselés, komédia, konfliktusos dráma, paradoxon, számszimbolika, szimbólum, tragikum, ütemhangsúlyos verselés
A fogalmakat legjellemzőbb példák, korszakbeli jelentőségük illetve kialakulásuk szerint csoportosítottuk. Természetesen előfordulnak átmenetek is az egyes csoportok között, azonban ezek feltűntetését nem tartottuk fontosnak. Az esetleges tartalmi hibákért felellőséget nem vállalunk!
Allegória: költői képben, képsorban megjelenő gondolatalakzat. Lényege, hogy kettős jelentése van: egy közvetlen és egy átvitt értelmű, ugyanis mást mond ki, mint amit gondol. A klasszikus retorika felfogásában az allegória egy hosszabb gondolatsoron, esetleg az egész költeményen végigvitt metafora vagy megszemélyesítés. Apokrif: Azokat a vallás szolgálatában keletkezett iratokat, melyek nem kerültek be a Biblia kanonizált szövegei közé, apokrif (=elrejtett) műveknek nevezzük. Aszkézis: Lényege a földi élettől való elfordulás, a teljes lemondás mindenféle élvezetről, az önsanyargatás. Balassi-strófa: Gazdag rímtechnikájú, hangsúlyos, magyaros ritmusú versszak, melynek három-, hat- és kilencsoros írásmódja ismeretes. Minden hosszabb sora 6 – 6 – 7 szótagú kisebb egységből (két ütemből) áll, és e tagolás szerint írható a versszak hat vagy kilenc sorba is. Kötött rímképlete aab ccb ddb, vagyis a hosszú sor hatosai egymással belső rímet alkotnak, a hosszú sorok záróegységei pedig szintén egybecsengenek.
©babits10b.try.hu
1
Biblia: Azoknak a könyveknek a gyűjteménye, amelyeket a zsidó és a keresztény hagyomány isteni eredetűnek ismer el, és a hit és erkölcs alapnormáinak tart. Neve (biblion) görög eredetű, jelentése könyvek, iratok. Két részből áll: az Ószövetségből és az Újszövetségből, amit a zsidók nem ismernek el szentnek. Szent Jeromos kapcsolta össze a két kötetet a IV. század végén. Az egybeszerkesztés, válogatás folyamatát kanonizációnak nevezzük. Az Ószövetség nyelve héber, az Újszövetségé görög. Magyar nyelvre Károli Gáspár fordította le 1590-ben, amit Vizsolyi Bibliának nevezünk. Dal: Egynemű érzéseket, hangulatokat egyszerű formában megszólaltató lírai műfaj. Szubjektív, mert benne a lírai én önkifejezése közvetlen, vallomásos jellegű. Rövid terjedelmű, ismétlődő strófaszerkezetű. Pl.: Anakreón: Engem a szerelem Dithürambosz: Az ódával és a bordallal rokonítható ókori görög lírai műfaj. Dionüszosz istenről szól. Fenséges hangnemű. Dionüszosz tiszteletére rendezett ünnepségeken, férfikórusok adták elő. Dramaturgia: a drámai művekkel a színpadi előadás összefüggésében foglalkozó tudományág, illetve színházi gyakorlat (praxis) Ekloga: Pásztori témájú (bukolika), párbeszédes vagy monológ formájú, hexameterben írt költemény. A békés pásztori élet idilli életérzését kifejező lírai vers, amely epikus elemeket is tartalmaz. Pl.: Vergilius: Eclogák Eklogák: 10 db költemény. Jelentése: szemelvények, válogatás. Elégia: Hosszabb disztichonban írt költemény. Legrégebbi lírai műfaj. Témája változatos. Átmenet a líra és az epika között. Pl.: Türtaiosz: Szép halál Epigramma: Disztichonban írt rövid, pár soros költemény. Témája változatos. Eredetileg műemlékekre, sírkövekre, isteni szent tárgyakra, épületekre vésték. Pl.: Anakreón: Gyűlölöm Epizód: Átmenetileg késlelteti a cselekmény további kifejlettét. Eposz: Verses formájú elbeszélő (epikus) műfaj. Rendkívüli képességekkel rendelkező hősei természetfeletti (isteni) erőktől is támogatva egy egész közösség számára sorsfordító tettet visznek végbe. Pl.: Homérosz: Iliász, Odüsszeia Evangélium: (=örömhír) Jézus életét, tetteit, tanításait megörökítő írásművek. Fabula: versben vagy prózában írt tanmese, amelynek szereplői emberi tulajdonságokkal felruházott állatok. Szerkezetileg két részre oszlik: magára a mesére és a belőle levonható tanulságra. Pl.: Phaedrus: Farkas és a bárány, A róka és a holló
©babits10b.try.hu
2
Figura Etymologica: Szótőismétlés. Olyan szóalakzat, amelyekben azonos tövű, de eltérő szófajú vagy toldalékolású szavak kerülnek egymás közelébe. Gondolatritmus: A tartalom művészi elrendezésének céljait szolgáló gondolatalakzatok egyik formája. A mondatok (gondolatok) részleges vagy teljes ismétlésével hozza létre a szöveg ritmusát. Pl.: Biblia Haláltánc: a XII-XIV. századi művészet jellegzetes műfaja. A haláltánc a múlandóság egyetemes hatalmára emlékezteti az élőket, és szembeállítja a bűnös illetve az erényes életet. Aki ugyanis a földi élet örömeit élte, a halálban mindent elveszít, aki viszont megvetette a földi élet hívságait, megnyeri isten kegyelmét. Hármas egység: „történjék egy eset egy helyen, egy napon, kezdettől végig azt lássuk a színpadon” (Boileau, 1674) Pl.: Moliére: Tartuffe Helyzetkomikum: A komikumnak azon formája, amelyben a komikus esemény hőse nem saját belső tulajdonságai miatt válik nevetségessé, hanem a külső körülmények (szituációk) alakulása folytán. Pl.: Moliére: Tartuffe Hexameter: Hat verslábból álló időmértékes sorfajta. Ötödik verslába kötelezően daktilus. A sor szótagszáma: 13-17. Himnusz: Istenséghez szóló, kérő vagy dicsőítő, ünnepélyes, magasztos hangvételű, keretes szerkezetű mű. Pl.: Szapphó: Aphroditéhoz Idill: Szűkebb értelemben pásztori vagy bukolikus témájú mű. Tágabb értelemben olyan irodalmi alkotás, amelyben az eszmény, mint megvalósult tartalom, a boldogság és öröm forrása jelenik meg. Időmértékes verselés: Ritmusa a hosszú és rövid szótagok szabályos váltakozásán alapul. Hosszú a szótag: ha a benne található mgh hosszú, vagy ha a rövid mgh-t egynél több msgh követi. Rövid a szótag: ha mgh-ja rövid és nem követi msghtorlódás. Alapegysége a versláb. Jambus (u-), trocheus (-u), daktilus (-uu), spondeus (--). Jellemkomikum: A szereplő belső tulajdonságai miatt válik nevetségessé. Pl.: Moliére: Tartuffe Kánon, kanonizáció: Egységes szempontok szerint kiválasztott művek gyűjteménye. Komédia: Az ókorban drámai műfajt, vígjátékot jelentett. A középkorban komédiának neveztek minden olyan hosszabb, bonyolultabb cselekményű alkotást, amely szomorúan kezdődik és szerencsésen ér véget. Modern értelemben komédiának nevezzük azt a drámai műfajt, amelyik a látszat és valóság ellentétén alapul, vagyis
©babits10b.try.hu
3
benne valamilyen álérték vagy értékhiány lepleződik le. Hősei kisszerű, átlagos vagy tipikus alakok, akik jellembeli, vagy erkölcsi fogyatékosságukkal nincsenek tisztában, fogyatékosságukat erényként tüntetik fel. A komédia meghatározója a komikum, a nevetséges hatást kiváltó esztétikai minőség. Pl.: Moliére: Tartuffe Konfliktusos dráma: Meghatározó ellentét köré épül. Az egyik fél olyan tettet hajt végre, ami megbontja a világrend harmóniáját, diszharmonikus állapotot hoz létre (drámai alaphelyzet). Ebben a helyzetben a főszereplő nem képes élni, ezért arra törekszik, hogy helyreállítsa a világrendet, ellenfele pedig arra, hogy fenntartsa a diszharmonikus állapotot. Célja eléréséhez mindkét fél rendelkezi eszközökkel. Küzdelmük tettváltásban zajlik, ez adja a cselekmény előrehaladását. Pl.: Szophoklész: Antigoné Konfliktusos tragédia: a főhős élete vagy személyiségének összeomlása árán éri el célját, vagyis a harmónia helyreállása rendkívüli érték pusztulása árán megy végbe. Legenda: Prózai, ritkábban verses formájú epikus műfaj, amely a vallási szempontból fontos személyek életét és csodaélményeit a példaadás, lelki épülés szándékával fejezik ki. Az első legendák a XI.-XII. században latinul születtek. Pl.: Szent Margit legendája Mitológia: Egy-egy nép mítoszainak összessége, rendszere, ill. mítoszokkal foglalkozó tudomány. Mítosz: (müthosz) görög szó, történetet, elbeszélést jelent. Az emberi kultúra ősi, szájhagyományozással továbbörökített szövegei. A közösség kiemelkedő alkalmain mondták el őket. Hősei: emberfeletti lények, istenek, félistenek (héroszok). A mítoszokban a történelem előtti idők embere tett kísérletet a világ dolgainak megértésére és magyarázatára. Novella: Kisepikai műfaj. Tömören előadott története viszonylag szűkre szabott térben és időben kevés szereplőt mozgat. Gyakran sorsdöntő fordulatra épül, csattanószerűen zárul. Pl.: Boccaccio: Dekameron Óda: magasztos témáról szóló, ünnepélyes hangvételű, hosszabb, bonyolultabb szerkezetű költemény. Pl.: Horatius: Licinius Murenához, Thaliarchushoz Oktáva: nyolcsoros strófaforma, melynek sorai nyolc szótagból állnak, rímképlete a b a b b c b c. Paradoxon: Olyan állítás, amely képtelennek látszik, de alaposabb meggondolás után igaznak bizonyul, tehát ellentmondásossága pusztán látszólagos.
©babits10b.try.hu
4
Példázat: Olyan rövid, tanító célzatú elbeszélés, mely egy szöveg vagy beszéd kereteibe foglalva követendő vagy elvetendő erkölcsi tanulságként áll valamely vallási, erkölcsi tétel bizonyításának szolgálatában. Próféta: Olyan embert jelöl, aki Isten nevében szól; akaratának, tanácsainak hírnöke, értelmezője. A bibliai próféta olyan személy, aki isteni megbízás alapján Isten üzenetét közvetíti a közösségnek. Rezonőr: (=szócső) Az epikus, drámai művek jellegzetes szerepköre, amely a szerzői nézőpontot közvetetten, külső szemlélőként, megfigyelőként juttatja érvényre. Pl.: Tartuffe Shakespeare-i szonett: A petrarcaitól ellentétben nem oszlik versszakokra, utolsó két sorát formailag bekezdés különíti el az első tizenkettőtől, amit – a keresztrímeket felváltó, verszáró helyzetben lévő – páros rím is kiemel. (Rímképlete: abab cdcd efef gg) Pl.: Rómeó és Júlia Számszimbolika: A számszimbolika számokhoz kapcsol elvont jelentéseket. Szapphói strófa: Három szapphói és egy adoniszi sorból áll. Az aiol költészet versformáinak egyike. Kolónokból építkezik. Kolón: verslábnál nagyobb állandó ritmusú egység. Szekvencia: A korai középkori egyházi szertartásrend kódexeiben az isteni dícséretekhez kapcsolódó hangjegysort jelentette. Később hozzá kötött szótagszámú szöveg társult, a szöveg versszakokba rendeződött és rímeket kapott, vagyis a himnuszhoz hasonló szertartási ének – ima, könyörgés – vált belőle. Szimbólum: Elvont fogalmak, eszmények hasonlóság segítségével történő közvetett ábrázolása. Az irodalomban olyan szöveget, képet, amelyik nem önmagát jelenti, hanem valami elvontat tesz megragadhatóvá. Szinoptikus evangélium: (=egybetekintő) Máté, Márk, Lukács evangéliumát szinoptikusnak nevezik. Tartalmukban, szerkezetükben, szemléletükben, tagolásukban és forrásfelhasználásukban azonosság, hasonlatosság felfedezhető. Szonett: 14 soros, szigorúan kötött versforma. Petrarcai változata két négysoros (kvatrina) és hét háromsoros (tercina) strófából áll. A verssorok 11 szótagosak, a szonett rímképlete: abba abba cdc dcd. A szonetteket gyakran olyan ciklusokba szerkesztették, melyek nemcsak tartalmilag kapcsolódtak egymáshoz, hanem az azonos rímképletű versek rímei is egybecsengtek. Ezt kezdetben szonettláncnak, később szonettkoszorúnak nevezték. A szonettkoszorú 15 szonettből áll, ahol a 15. szonettet – mesterszonett – az előző 14 szonett első soraik adják. Pl.: Petrarca Szótőismétlés: lsd. Figura Etymologica ©babits10b.try.hu
5
Tercina: hármas rímmel összefogott, háromsoros strófákból álló vers. A sorok tíz vagy tizenegy szótagos jambusokbók állnak. Rímképlete aba – bcb – cdc – ded és így tovább. Pl.: Dante: Isteni színjáték Tragikum: Jelentős érték pusztulására épülő, rendkívüli veszteség érzetét keltő értékszerkezet. Trubadúrköltészet: Meghatározott formai – kötött szótagszám, legalább három rímből felépülő rímrendszer – és tartalmi konvenciókat követő trubadúrköltészet a nőt ellenállhatatlan, magasabb rendű lénynek tartotta, a lovagköltő választottja előkelő férjes asszony volt. A hódoló szerelmet a távolságtartás jellemezte (térbeli, társadalmi) Ütemhangsúlyos verselés: Hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok váltakozásán alapul, alapegysége az ütem. A magyar ütemben a hangsúly mindig az első szótagra esik. Fontos tudni, hogy a verstani és az értelmi nyomaték (hangsúly) nem esik egybe feltétlenül. A hangsúlyos verselés sorfajtáit a verssorokban előforduló ütemek és szótagok száma szerint nevezi meg a verstan. Ha a sor két azonos szótagszámú ütemet tartalmaz, akkor felezésről beszélünk. Pl.: Balassi: Hogy Júliára talála, így köszöne néki, Zrínyi: Szigeti veszedelem Vágánsköltészet: A XII-XIII. századi világi líra jelentős ága. Szabadszájú stílus jellemzi. Szövegeik olyan énekversek, melyeket zenei kísérettel adtak elő. A versek a pénz hatalmát, az erkölcsök romlottságát, a világ rendezetlenségét éppúgy megéneklik, mint a fiatalság, a szerelem, a testiség, a mámor vagy a kocsmázás örömeit. Pl.: Carmina Burata Készítette: Panka Dorottya, Vilmányi Gábor Forrás: Pethőné Nagy Csilla: Irodalom 9, Tankönyv (Nemzeti Tankönyvkiadó 2009)
©babits10b.try.hu
6
