Kezelési javaslatok a kiskunsági Natura 2000 területek természeti értékeinek megőrzéséhez
Szöveg: Sipos Ferenc Címlapkép: Kovács Sándor Hátsó borító: Márta Kriszta Fotók: Aradi Eszter, Dr. Kalotás Zsolt, Kovács Sándor, Márta Kriszta, Somogyi István, Vajda Zoltán Grafikai tervezés, nyomdai előkészítés: Mile Bumbar Bt. Kiadta: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság 6000 Kecskemét Liszt Ferenc utca 19. www.knp.hu Kecskemét, 2015. április A kiadvány Cyclus ofszet típusú papírból készült, melyet teljes egészében újrahasznosított hulladékpapírból, klórszármazékok és optikai fehérítők nélkül állítanak elő.
Márta Kriszta
Tartalom Mit jelent a Natura 2000 védettség? Bevezető a Natura 2000 fenntartási tervek áttekintéséhez HUKN20002 Peszéri-erdő HUKN20004 Dél-Bácska HUKN20005 Tass-Szalkszentmártoni szikes puszta HUKN20007 Solti ürgés gyep HUKN20008 Dél-Homokhátság HUKN20010 Szabadszállási ürgés gyep HUKN20012 Szegedi ürgés gyep HUKN20014 Hajósi homokpuszta HUKN20016 Matkópusztai ürgés gyep HUKN20017 Közép-Csongrádi szikesek
4 5 8 8 9 10 10 12 12 13 13 13
HUKN20020 Harkai-tó HUKN20022 Kiskőrösi Turjános HUKN20023 Tázlár-Kiskunhalasi homokbuckák HUKN20025 Fülöpházi Hosszú-rét HUKN20026 Móricgáti lápok HUKN20028 Tisza Alpár-Bokrosi ártéri öblözete HUKN20031 Alsó-Tisza hullámtér HUKN20033 Érsekhalma-nemesnádudvari löszvölgyek HUKN20036 Imrehegy-pirtó-kiskunhalasi homokbuckák HUKN30001 Csongrád-bokrosi Sós-tó
14 15 16 18 19 19 21 21 22 22
A Kiskunsági Natura 2000 területek természetvédelmi jelentősége 23
Vajda Zoltán 3
Mit jelent a Natura 2000 védettség? Az Európai Unió természetvédelmi politikájának meghatározó jogszabályai az 1979-ben megalkotott Madárvédelmi Irányelv (79/409/ EGK) és az 1992-es Élőhelyvédelmi Irányelv (43/92/EGK). E jogszabályok megalkotásának egyik legfontosabb logikai elve az volt, hogy garantáltan csak akkor bízhatunk a természet szolgáltatásaitól függő civilizációnk tartós megőrzésében, életminőségünk fenntartásában, ha képesek vagyunk a károsító hatásokra nálunk érzékenyebb élőlények, környezeti alkotóelemek megóvására is. Magunk és a természetes életközösségek közös érdekében szükséges a megfelelő tájhasználati szabályokat és módszereket kidolgoznunk és betartanunk. Hazánk csatlakozásával az Európai Unió addigi területén található hat biogeográfiai régió kiegészült a tudomány által önállónak tekintett Pannon biogeográfiai régióval, amely a Kárpát-medence területét foglalja magában, ezért e régió biológiai sokféleségének fenntartásáért döntően Magyarország felel. A Pannon biogeográfiai régió önállóságát sajátos földrajzi adottságainak köszönheti, amelyek sok tekintetben egyedülálló élővilág kialakulását segítették elő Európa szívében. Ilyen sajátos adottság az életközösségeket formáló földrajzi hatótényezők (példá4
ul a domborzat, alapkőzet) kis területen belül megvalósuló rendkívüli változatossága, a medence-jelleg, a környező földrajzi térségekhez képest jóval változatosabb, sokkal nagyobb évenkénti eltérésekkel bíró, atlantikus, kontinentális és mediterrán hatásokat egyaránt magán viselő, de összetettsége miatt egyedi klíma. A tagállamokra kötelező természetvédelmi irányelvek megvalósításának legfontosabb – de nem egyedüli – eszköze az európai ökológiai hálózat, vagyis a Natura 2000 területek határokon átnyúló, egységes rendszerének létrehozása. E területek lehatárolása előtt minden uniós tagállam hazai és külföldi, hivatásos és civil szakértők segítségével felmérte az irányelvek függelékein szereplő, különböző okokból veszélyeztetett élőlények és élőhelytípusok állományait. A Natura 2000 területek kijelölésére úgy került sor, hogy állapotuk, kiterjedésük, térbeli kapcsolataik révén az adott tagállamban előforduló minden egyes függelékes növény- és állatfaj, illetve élőhely fenntartására elegendő garanciát biztosítsanak. Minden Natura 2000 területet konkrétan felsorolt fajok és élőhelyek védelmére hoznak létre és minden területnek legalább egy függelékes faj vagy élőhely szempontjából nagy – minimum regionális – jelentőséggel kell bírnia. A területek lehatárolásáról és állapotáról hat évenként leadott tagállami jelentések értékelését az Európai Bizottság szakértői végzik el. Elégtelennek tartott kijelölés esetén a Bizottság kötelezi a tagállamot a Natura 2000 területek hálózatának bővítésére, erre Magyarország esetében is sor került 2006-ban. A függelékes fajok és élőhelyek állapotának romlásáért a tagállamok közösségi szankcióban részesülnek. E szigorú szabályokat a tagállamok dolgozták
ki és vállalták, tudván azt, hogy ezek hiányában a rövidtávú gazdasági és politikai érdek bármelyiküknél könnyen fölé kerekedhet a természeti erőforrások megőrzését szükségessé tevő, hosszútávú társadalmi érdekeknek. A Natura 2000 területek állapotmegőrzésének részletes módszereit a tagállamok maguk választják, alakítják ki lehetőségeik, kulturális és államigazgatási hagyományaik függvényében. Az uniós irányelvek ehhez csupán kötelezően betartandó általános kereteket adnak. Magyarországon a Natura 2000 területek állapotának védelmét jelenleg elsősorban jogszabályi kötelezések, másodsorban pénzügyi, pályázati jellegű támogatások szolgálják, de az utóbbiak még igencsak fejlesztésre szorulnak. A jogi védelemről általánosságban szólva talán azt érdemes kiemelni, hogy a Natura 2000 területként történő kijelölés nem jelent védett természeti területté nyilvánítást. E kijelölés kevesebb hatósági korlátozással
és adminisztratív engedélyezési kötelezettséggel jár, mint a védetté nyilvánítás, és azok a tevékenységek, amelyek nem veszélyeztetik a kijelölés indokául szolgáló fajok és élőhelyek fennmaradását, lényegében korlátozás nélkül folytathatók a területen. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy korábban már védett területek is kijelölhetők Natura 2000 területnek, amint ez hazánkban is történt: Rájuk továbbra is érvényben maradnak a védettséggel együtt járó szigorúbb szabályok. A Natura 2000 területekkel kapcsolatos aktuális információkról jó összefoglalást nyújt a Magyar Madártani Egyesület és a Földművelésügyi Minisztérium együttműködésével fenntartott www.natura. 2000.hu honlap, valamint a magyar állami természetvédelem hivatalos honlapjaként működtetett www.termeszetvedelem.hu oldal. A teljes Európai Unió Natura 2000 hálózatát mutatja be interaktív térképpel és a területek háttér-adatbázisaival az angol nyelvű http://natura2000.eea.europa.eu/# honlap.
Bevezető a Natura 2000 fenntartási tervek áttekintéséhez
Vajda Zoltán
Ha az ember célokat tűz ki maga elé, tervszerű cselekvéssel tehet legtöbbet a megvalósulásukért. Nincs ez másként a Natura 2000 területek természeti értékeinek megőrzésével sem. A Natura 2000 fenntartási tervek foglalják össze mindazokat a rövid- és hosszútávú szakmai javaslatokat, amelyek segíthetik a természet5
védelmi célkitűzések teljesítését. A fenntartási tervek szerepe hasonló a meteorológusok öltözködési és közlekedési javaslataihoz: senkire nézve nem kötelezőek, de a szakmai hátterükre tekintettel sokan alapoznak döntéseket rájuk. A fenntartási tervek javaslatait figyelembe veszik eljárásaik során a hatóságok, jogszabályok szövegezésénél a jogalkotók, hosszútávú gazdálkodási terveik összeállításánál a gazdálkodók. 2012-2015 folyamán húsz Natura 2000 terület fenntartási terve készült el a KNPI működési területén, 44,5 millió Ft-ból, több mint 28 ezer hektárnyi területre vonatkozóan. A tervezés költségeit európai uniós támogatás biztosította, a munkát pályáztatással kiválasztott szakértők végezték. A tervezési folyamatban külön hangsúlyt fektettek arra, hogy az ingatlanjaikkal érintett gazdálkodók elmondhassák véleményüket, javaslataikat: erre írásban és személyesen, egyeztető fórumokon is lehetőségük nyílt. Számos gazdálkodói vélemény beépült a fenntartási tervekbe, amelynél pedig erre nem volt mód – például mert egyértelműen a természeti értékek fenntartása, a tervezés célja ellen hatott volna –, azt indoklással érvelve mellőzték a tervezők. A fenntartási tervek legfontosabb tartalmi elemei a következők: >> a Natura 2000 területre vonatkozó alapadatok (például kiterjedés, egyéb természetvédelmi jogi státuszok, a területre vonatkozó egyéb tervek, szabályozások felsorolása, a kijelölés indokául szolgáló természeti értékek felsorolása, stb.); >> a természeti értékek fennmaradását veszélyeztető tényezők felsorolása (természetes tényezők, mint a kiszáradás, feltöltődés, inváziós fajok terjedése, és különböző mesterséges emberi hatások); 6
>> a természetvédelmi kezelési célkitűzések összefoglalása; >> egységes rendszerbe szedett kezelési javaslatok a szántóföldi,
gyep-, nád- és erdőgazdálkodást, a vízgazdálkodást, vadgazdálkodást, fajvédelmi intézkedéseket (például szükséges esetben mesterséges szaporítást), jövőbeli élőhely-rekonstrukciókat, stb. illetően; >> jogalkotási javaslatok a természetvédelmi célkitűzések segítésére, külön hangsúlyt helyezve az agrártámogatási rendszer fejlesztésére; >> a tervezést megalapozó szakmai információk rövid, tömör összesítése, a terület hidrológiai, geológiai, éghajlati, területhasználati, stb. jellemzőinek ismertetése, élőhelytérképe, a megóvandó természeti értékek jelenlegi helyzetének, állományméretének, állományváltozási tendenciáinak, fennmaradását szolgáló igényeinek az elemzése; >> a terv értelmezését segítő képanyagok, térképmellékletek. Az elkészült tervek természetesen nyilvánosak, elektronikus formában megtekinthetők a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság honlapján, a http://knp.nemzetipark.gov.hu/natura-2000-fenntartasi-tervek linken. A fenntartási tervek készítése számos, korábban nem ismert, vagy kellő hangsúlyt nem kapott természetvédelmi szakmai, gazdálkodási, tájhasználati ismerettel szolgált, és sok esetben valóban előremutató, jelenleg még gyakorlatban nem, vagy nem elterjedten alkalmazott javaslatot eredményezett. A továbbiakban ezekből adunk rövid áttekintést. Vajda Zoltán 7
HUKN20002 Peszéri-erdő Bár a KNPI működési területének legfajgazdagabb, legnagyobb kiterjedésű, természetvédelmi szempontból legértékesebb erdőssztyepp-tölgyeseit tartalmazza, sajnos még itt sem sikerült mindenütt megállítani a lassú állapotromlást. A homoki sztyepprétekkel, nyílt homoki gyepekkel és kékperjés láprétekkel tarkított gyöngyvirágos tölgyesek, pusztai tölgyesek, kékperjés nyíresek megóvása érdekében a legfontosabb természetvédelmi célkitűzések: 1) a vízellátottság javítása (például a belvíztől sikerrel eddig sem megvédett, környékbeli mélyfekvésű szántók visszaalakítása vízhatás mellett is hasznosítható gyepekké, ezzel párhuzamosan a térségből elvezetett vizek mennyiségének csökkentése); 2) a természetes módon felnyíló erdőszerkezet helyreállítása (például a gyenge talajminőségű termőhelyeken tájidegen fafajú, ráfizetéssel gondozott faültetvények helyett laza szerkezetű, kíméletesen legeltethető, sok erdei mellékterméket adó őshonos faállományok létrehozása); 3) az agresszíven terjedő, nem őshonos növényfajok állományainak visszaszorítása. A Peszéri-erdő fenntartási terve útmutatást ad arra nézve, miképp érdemes az ilyen területeket hosszútávon hasznosítani. A tájszintű talajvízszint-süllyedés és a klimatikus szárazodás miatt még ez az erdő is lassan, de folyamatosan egyre inkább felnyílik, csökken a lombkoronaszint záródása, nő a gyepi növények és a cserjék mennyisége. Zárt tájidegen faültetvények telepítése a gyenge minőségű termőhelyeken vagy már most egyre inkább gazdaságtalanná válik (buckai fenyvesek), vagy belátható időn belül az lesz (a többször letermelt és felújított 8
akácosok felújuló képessége már sokfelé jelentősen csökkent, gazdasági értékükkel együtt). A körülményekre tekintet nélkül erőltetett, ipari szemléletű intenzív erdőgazdálkodás helyett a gyepfoltokat megőrző, hasznosító kíméletes legeltetésre és kaszálásra, valamint a gombákban, gyümölcsökben, hosszan kihasználható méhlegelőkben gazdag, laza őshonos erdőállományok fenntartására érdemes törekedni. Ez ugyanis a hosszútávon is gyakorolható, a klímaváltozáshoz alkalmazkodni képes tájhasználati forma. Ma Magyarországon az erdészeti szabályozás – egyes előremutató változások ellenére – sem a természetes módon felnyíló erdők egyszerű módszerekkel történő, természetes újulatra támaszkodó, optimális fenntartását, sem az erdőterületen történő legeltetést nem teszi még lehetővé. Ennek legfőbb oka, hogy a szabályozás szellemisége még mindig a maximális fatömeg kialakítását erőlteti akkor is, ha a környezeti adottságok ezt nem teszik gazdaságossá, és más, összetettebb, több lábon álló területhasznosítás összességében több előnnyel járna, és nem utolsósorban hosszútávon is folytatható volna.
vízmegőrzés szükségességét, jelentőségét illetően. Az intenzíven hasznosított tájban a Natura 2000 terület maradék természetes élőhelyeit a mai napig legnagyobb mértékben a vízhiány fenyegeti. És jóllehet a tervezés során javasolt vízmegőrzések a mélyfekvésű üde rétek mellett a környező mezőgazdasági területek többségének is hasznot hajtanának a haszonnövények által elérhető talajvízszint emelésével, mindig akadnak olyan, a mélyfekvésű területek kiszárításából pillanatnyilag hasznot húzó (többnyire beszántott rétet művelő) gazdálkodók, akiknek a tiltakozása elegendő a komolyabb vízkészlet-gazdálkodási változások megakadályozására. Igaz, az ő területeiken javasolt területhasználati változtatásokat anyagilag segítő állami támogatási program sem született még. A fenntar-
HUKN20004 Dél-Bácska Különös, és társadalmi problémáinkról sokat eláruló jelenségre világított rá a fenntartási terv készítése. Noha az 1980-as években e térség gazdálkodói és önkormányzatai hívták fel elsőként a figyelmet a Duna-Tisza közi regionális talajvízszint-süllyedés által okozott gazdasági és természeti károkra, és állami szintű intézkedést sürgettek, a mai napig nincs közmegegyezés a térségbeli
Dr. Kalotás Zsolt Ha szárazon megzavarják a vöröshasú unkát, hátára fordulva kifeszíti piros foltokkal tarkított hasát, hogy elrettentse támadóját
tási terv eredményei közé sorolható ugyanakkor, hogy a térségbeli csatornákon a vízügyi kezelő egyes helyeken nevesített olyan, általa is elfogadhatónak tartott vízmegőrzési szinteket, amelyek alatt, ha valóban nem történik a jövőben vízelvezetés, az előrelépést jelent a térségi vízkészlet-gazdálkodásban. Dél-Bácska európai jelentőségű természetvédelmi értékei az itt található pannon szikes vegetáció és a síksági pannon löszgyepek kisfészkű aszattal, dunai tarajosgőtével és vöröshasú unkával.
HUKN20005 Tass-Szalkszentmártoni
szikes puszta A szikes puszta természeti értékeinek hosszútávú fenntartását leginkább a természetes vízkészletek jelenleginél nagyobb arányú megőrzése, illetve az intenzív gyepgazdálkodás egyes káros hatásainak csökkentése – például kaszálatlan búvósávok visszahagyása, túl alacsonyan kaszált gyepek tarlómagasságának emelése – szolgálnák. A fenntartási tervben egyebek között az aktuális agrártámogatási rendszer megváltoztatására tett konkrét, gazdasági számításokkal megalapozott javaslatok is kidolgozásra kerültek, amelyek a gazdálkodói érdeket, továbbá a természetvédelmi és vízkészletgazdálkodási közérdeket egyaránt szolgálnák. Ilyenek például: 1) az alacsony, illetve szélsőséges fűhozamú (0,5-2 t/ha) szikes gyepek teljes területét KAT19 kompenzációs kifizetés alá javasolt vonni; 2) mivel az AKG szántóföldi 9
HUKN20008 Dél-Homokhátság
növénytermesztési célprogramjai közül az évelő szálas pillangósok, illetve ezek füves állományainak támogatási összege nem fedezi a gazdálkodók kieső hasznait, a térség szántóinak termőképességét figyelembe véve a célprogramra nyújtott kifizetést 67-74 ezer forint/ ha összegre javasolt emelni; 3) a szántók gyepesítésére adott támogatást környezetvédelmi célú gyeptelepítéseknél 350-370 euró/ ha, természetvédelmi célú gyeptelepítéseknél 400-430 euró/ha összegre javasolt emelni.
HUKN20007 Solti ürgés gyep A fenntartási terv készítése a korábbiaknál részletesebb természeti értékfelmérésre teremtett lehetőséget. A terület ismert természeti értékeinek száma gyarapodott, például újonnan előkerült mocsári kosbor és poloskaszagú kosbor állományokkal. A legeltetéses gyephasználat fenntartása és kiterjesztése előre jósolható kezelési javaslat volt, az ürgeállományra vonatkozóan azonban így is sikerült új információkat szerezni. Az ürgelyukak sűrűsége a juhaklok közelében háromszorosan meghaladta a természetvédelmi kezelő által régóta monitorozott élőhelyrészen tapasztalt men�nyiséget. Ez világosan rámutat arra, hogy még ezen a településektől távoli, természetközeli állapotú élőhelymaradványon sem jelent komoly problémát az ürge számára az emberi jelenlét, annál sokkal fontosabb számára a mezőgazdasági épületek körül kiszóródott takarmányból, illetve a ragadozók távoltartásából fakadó előny. 10
Dr. Kalotás Zsolt Az orchideafélékhez tartozó poloskaszagú kosbor virágai legtöbbször valóban kellemetlen szagúak, de vannak teljesen szagtalan példányai is
A mozaikos, nagyfokú élőhelyi változatossággal jellemzett terület természeti értékeit veszélyeztető egyik legfontosabb emberi hatás a túlságosan intenzív gyepkezelés. A rövidtávú haszon maximalizálása hosszútávon gazdálkodási szempontból sem előnyös: a túl alacsony tarlóval végzett kaszálás és a túllegeltetés szárítja a gyepet, ami épp a legnagyobb hozamú fűfajokat szorítja vissza. A virágzási időben, teljes területen végzett kaszálás pedig számos gyepnövényt megfoszt a magérlelési, szaporodási lehetőségtől, ezért idővel törvényszerűen csökken a fajgazdagság, ezzel együtt sokszor a széna beltartalmi értéke is. A nagy területeken virágmentesre kaszált gyepekről a természetes beporzó rovarok szintén kipusztulnak, ez pedig gazdálkodási szempontból is hátrány, mert a térségbeli gyümölcsösök, kiskertek beporzásában jelentős szerepük van. A védett területen található gyepek természetes élővilágának megőrzése érdekében nem csak itt (e Natura 2000 terület jelentős része védett is egyben), hanem az országban sokfelé a természetvédelmi hatóság korlátozásokat ír elő a kaszálásra vonatkozóan. Egyebek között a kaszálás lehetséges kezdési időpontját gyakran jelentősen későbbre teszi a gazdasági szempontból optimálisnál, hogy így biztosítsa a tavasszal virágzó növények termésérésének és magszórásának lehetőségét. Ez azonban gyakran nem csak a széna minőségét rontja, hanem természetvédelmi szempontból sem ideális megoldás, mivel a legnagyobb nyári szárazság és forróság
Márta Kriszta A vadon élő beporzó rovaroknak nagy szerepük van a térségbeli kiskertek, gyümölcsösök beporzásában. Megőrzésükben segíthet, ha kaszáláskor levágatlan foltokat hagynak
idejére tolódó kaszálás fokozottan szárítja a termőhelyet, ezzel vis�szaszorítva számos nedvességkedvelő fajt. A fenntartási terv kompromisszumos áthidaló megoldást javasol a kaszálások szabályozására: védett ingatlanokon a természetvédelmi szervek ne egyetlen lehetséges (késői) kaszáláskezdési időpontot határozzanak meg, hanem rugalmasan törekedjenek a korábbi kaszálások engedélyezésére is, de azt az elvet követve, hogy minél korábbi időpontban történik a kaszálás, annál nagyobb arányban kelljen levágatlan hagyásterületet visszahagyni. Így gazdálkodási és vízháztartási szempontból egyaránt kedvezőbb, korábbi időpontban is történ11
hetnek kaszálások, ugyanakkor a hagyásfoltokban biztosított a gyepfajok virágzása, termésérése. Ez a megoldás ráadásul a gazdálkodóknak nagyobb döntési szabadságot biztosít a gyephasználat tervezésében, így növelheti együttműködési szándékukat.
HUKN20010 Szabadszállási ürgés gyep A fenntartási terv készítése során élőhelytérkép készült a területről, ami korábban nem állt rendelkezésre. A természeti értékekre vonatkozó ismeretek egyebekben is gyarapodtak: a védett agárkosbor állománya került elő, emellett az ürgeállományról is kiderült, hogy mérete meghaladja a korábban becsültet.
Kovács Sándor A szegedi ürgés gyep a Duna-Tisza köze egyik legnagyobb, sok ezres egyedszámú ürgeállományaként volt ismert Az12 agárkosbor kis termetű, májusban nyíló orchideaféle
Kovács Sándor
A természetvédelmi javaslatokról alkotott sztereotípiák cáfolataként, a terv a legeltetés intenzitásának növelésére, a legelő állatállomány másfélszeresre növelésére ösztönöz annak érdekében, hogy az ürgék számára legkedvezőbb, rövidfüvű szárazgyepek kellően nagy területen alakuljanak ki.
HUKN20012 Szegedi ürgés gyep A korábban igen jelentős szegedi ürgeállomány napjainkra ös�szeomlott, több kedvezőtlen tényező hatására, amelyek között szerepet játszott például a gyepek évekkel korábbi kezeletlenül hagyása (magasfüvű állapot kialakulása), és a csapadékos években rég tapasztalt magasságokba emelkedett talajvíz. Utóbbi a telelő állatokat tizedelhette meg, legjobb esetben is kikergetve őket földalatti üregeikből a téli pusztára, ami végzetesen elhasználta energiatartalékaikat. A más természetes élőhelyekkel térbeli kapcsolattal nem rendelkező, repülőtérként használt területen az állományveszteségeket nem tudta ellensúlyozni máshonnan történő bevándorlás. A fenntartási terv legnagyobb eredményének egyelőre az tekinthető, hogy a már-már teljesen kipusztultnak tekintett populáció maradványaira szisztematikus, teljeskörű terepi felméréssel mégiscsak sikerült rábukkanni, a korábban rendszeresen vizsgált területrészektől távolabb eső gyepfoltokon. Az állomány újbóli felszaporodásának esélye azonban még most is nagyon távoli, és sok védelmi erőfeszítést kíván. 13
HUKN20014 Hajósi homokpuszta A fenntartási tervhez készült felmérések alapján a tájidegen növényfajok agresszív, őshonos vegetációt kiszorító terjedése és a változó intenzitással, de különösen aszályos években jelentkező túllegeltetés veszélyezteti leginkább a terület természeti értékeit. Általános gazdálkodási tanulsága a fenntartási terv javaslatainak, hogy változékony klíma és relatíve gyenge termőhelyi adottságok mellett nem az optimális, gyakran nem is az átlagos, hanem a kedvezőtlen
időjárású években várható fűhozamhoz kell igazítani a hosszabb időtávra tervezett hasznosítási intenzitást (esetünkben: a legelőállatok létszámát, legeltetési nyomást), mert ellenkező esetben sajnos rendszeres gyepkárosodás következik be.
HUKN20016 Matkópusztai ürgés gyep A terület természeti értékeiről rendelkezésre álló ismereteket jelentősen bővítette a fenntartási terv készítése. Élőhelytérkép készült a területről, ami korábban sohasem állt rendelkezésre, és védett növényfajok (érdes csüdfű, homoki árvalányhaj) korábban nem dokumentált állományai is előkerültek. A fenntartási terv legeltetésre ösztönöz a jellemzően kaszálással hasznosított gyepterületeken, mert legeltetéssel lehet az ürge számára kedvező, relatíve rövidfüvű gyepszerkezetet tartósan fenntartani.
A helyben keletkező vízkészletek megőrzését, az intenzív gazdálkodás tájátalakító hatásának enyhítését célzó számos lehetséges lépés közül a fenntartási terv ismerteti az úgynevezett ökológiai fókuszterületek kialakítására vonatkozó elképzelést. A koncepció szerint, melyet az uniós agrárpolitika részévé kívánnak tenni, a gazdálkodóknak teljes gazdálkodási területük 5%-át ökológiai fókuszterületként természetes vagy természetközeli állapotban kellene megőrizni. Ilyen ökológiai fókuszterületek lehetnének a legmélyebb fekvésű vizes élőhelyek, de fasorok, cserjések, gyepes mezsgyék, stb. is. Az 5%-nyi természetes élőhely megőrzése lenne az egyik feltétele a földalapú támogatás folyósításának.
HUKN20020 Harkai-tó A Natura 2000 terület kijelölését indokoló természeti értékek egy része a belvízelvezető csatornahálózathoz kötődik, mert a kiszáradó táj hajdani mocsaraiban, tavaiban élő fajok sokszor már csak itt találnak túléléshez elegendő mennyiségű vizet. A jórészt állandó vizű nagyobb csatornák karbantartása igen sok, a mederben élő állat pusztulásához vezethet, például a téli vermelési időszakban történő kotrások alkalmával, amikor az iszapban telelő, dermedt, menekülni nem tudó halak, kétéltűek, stb. kikerülnek a szárazföldre, ahol elpusztulnak. Az előre tervezhető (nem szükséghelyzetben
HUKN20017 Közép-Csongrádi szikesek
Vajda Zoltán A Hajósi homokpuszta növényritkasága az ősszel virító, fokozottan védett homoki kikerics 14
A természetes élőhelyek jó ökológiai állapotának megőrzését leginkább az intenzív vízelvezetés és a szükséges mértékű gyephasználat hiánya veszélyezteti. Az állatlétszám visszaesése, ami korábban elsősorban az ország domb- és hegyvidékeire volt jellemző, mára a Duna-Tisza köze számos pontján szintén bekövetkezett, nyilván összefüggésben a külterületi népesség folyamatos csökkenésével. A megfelelő intenzitású legeltetéses állattartás támogatása a természetvédelem fontos célkitűzései közé kell tartozzon.
Márta Kriszta A megfelelő intenzitású legeltetéses állattartás támogatása a természetvédelem fontos célkitűzései közé kell tartozzon 15
azonnal kivitelezendő) karbantartások során néhány, a fenntartási terv által ismertetett javaslat betartása nagymértékben növelheti a meder élővilágának túlélési esélyeit. Ilyen javaslatok például: >> A vízi növényzetet teljesen el nem pusztító, rendszeres hínárkaszálást, nádvágást érdemes előnyben részesíteni a kotrással szemben (ami ráadásul könnyen a meder nemkívánatos túlmélyítéséhez vezethet). Előbbiek, ha szükséges, évente többször is végezhetők, és az esetek többségében elegendő mértékben helyreállítják a vízelvezető képességet. >> Kotrásos karbantartás esetén elsősorban félszelvényű kotrást javasolt végezni, és az érintetlenül hagyott oldalt leghamarabb két év múlva javasolt megkotorni. Ilyen módon legalább a meder egy részében folyamatosan fennállhatnak a vízi élővilág számára szükséges feltételek (búvóhely, táplálékkínálat). >> A csatornaszelvényben oldalirányú kiöblösödések kialakítására javasolt törekedni, amelyek a későbbiekben mentesülnek a kotrás alól. Ezek az öblök menedékterületként szolgálhatnak a kotrás által hátrányosan érintett élőlények számára. >> Az előre tervezhető kotrás lehetőleg augusztus 1. és október 15. között történjék, mert ez zavarja legkevésbé a vízi szervezetek szaporodását, illetve a telelést. >> A meder előre tervezhető növénygyérítése, a parti sávot és a csatorna nádszegélyét nem érintő hínárkaszálás tágabb időszakban kivitelezhető komoly természeti károkozás nélkül. Megvalósítása június 15. és február 15. között javasolt (és a tavaszi időszakban kerülendő). 16
HUKN20022 Kiskőrösi Turjános Az elsősorban vizes élőhelyek védelmére kijelölt területen nem meglepő módon a mesterséges vízelvezetés a természeti értékek hos�szútávú fenntartását leginkább veszélyeztető hatás. A fenntartási terv az agrártámogatási rendszer továbbfejlesztésére vonatkozóan olyan javaslatokat tartalmaz, amelyek segíthetnék a természetes módon keletkező vizek hatékonyabb megőrzését. A koncepció alapelve, hogy azok a földhasználók is részesüljenek valamilyen típusú támogatásban, akik közérdeket szolgálóan tartanak fenn a használatukban álló területen rendszeres mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan (tehát jelenleg nem támogatható) területrészeket, így rendszeres legeltetésre, kaszálásra, illetve nádgazdálkodásra alkalmatlan, tartós természetes vízhatásnak kitett élőhelyeket. A rendszeresen nem hasznosított területek támogatásának formája kedvező esetben valamiféle, területi alapon folyósított kompenzációs kifizetés lehetne. Ennek differenciálása történhetne annak függvényében, hogy mennyire szárazodó, a regionális talajvízszint-süllyedéssel mennyire sújtott térségben találhatók. Értelemszerűen a legszárazabb régiókban található, vízmegőrzést szolgáló területek kaphatnák a legmagasabb mértékű kompenzációs kifizetést. Kevésbé jó – leginkább csak ideiglenes – megoldásként, kompenzációs támogatás hiányában, egyéb módon is lehet és javasolt ellentételezni a nem támogatható területeken végzett közérdekű vízmegőrzést, például a gazdálkodókat terhelő költségek, befizetési kötelezettségek mérséklésével, illetve elengedésével. Ilyen típusú
ellentételezésre alkalmas lehet a területtulajdonosok, mint (lehetséges) vízhasználók vízkészletjárulék fizetési kötelezettségének vízmegőrzésükkel arányos mérséklése, adókedvezményben részesítése, engedélyezési eljárásokban felmerülő díj- és illetékfizetési kötelezettségeik mérséklése, stb. Erre a térségre is jellemző, hogy különböző időjárású években (eltérő hőmérsékleti és csapadékviszonyok között) jelentősen különbözhet a növényfajok virágzásának, termésérésének időszaka. Ehhez a természetes változatossághoz nem tud alkalmazkodni az olyan területhasználat, amelyet túlságosan szigorú időkorlátozásokkal szabályoznak, például a kaszálások kezdésére megváltoztathatatlan időpontot kijelölve. A rugalmatlanság gazdálkodási hátrányt okoz (meleg és száraz évben a „szokásosan” engedélyezett kaszálási időpont előtt kisülhet a gyep és elértéktelenedhet a széna), miközben gyakran nem jelent hatékony megelőzést a természeti értékek károsodására nézve sem. Például a viszonylag későn, kényszerűen nyári aszályos időszakban végzett kaszálások szárítják ki legerősebben a gyepeket, ami kifejezetten hátrányos a nedvességkedvelő fajok számára, és visszaszorulásukat sietteti. A fenntartási terv szerint ilyen esetekben jobb megoldás a rugalmas kaszáláskezdés lehetővé tétele azzal a feltétellel, hogy minél korábbi a kaszálás, annál nagyobb arányban kell visszahagyni kaszálatlan gyepfoltokat. A gazdálkodó így maga dönthet arról, hogy mikor, milyen minőségű szénát kíván kaszálni, a korábbi kaszálások kevésbé szárítják az élőhelyet, ugyanakkor a visszamaradó hagyásfoltokban a növények virágzása és termésérése is biztosított.
HUKN20023 Tázlár-Kiskunhalasi
homokbuckák A fenntartási terv készítése során végzett felmérésekből kiderült, hogy a Natura 2000 terület kijelölésének indokául szolgáló két nö-
Puskás József A védett homoki nőszirom állomány 30%-a tájidegen faültetvényekben található 17
vényfaj állományainak jelentős része, így a fokozottan védett homoki kikerics állomány 17%-a, míg a védett homoki nőszirom állomány 30%-a tájidegen faültetvényekben, elsősorban fenyvesekben található, a korábbi természetes homoki vegetáció túlélő maradványaként. A fenntartási terv e jellemzően kedvezőtlen adottságú termőhelyeken található faültetvények esetében a korábban szokásos erdőgazdálkodási gyakorlattól eltérő kezelési javaslatokat fogalmaz meg, és természetes homoki élőhelyek helyreállítását irányozza elő. Ez összességében várhatóan az erdőgazdálkodónak sem okozna anyagi hátrányt.
A tájidegen faállomány letermelése után (amelynek hasznához tehát hozzájuthat a gazdálkodó) elsősorban az erdő művelési ág felhagyásának hatósági jóváhagyása javasolt, vagy kisebb lombkorona-záródású, őshonos fafajú felnyíló erdő létrehozása a többnyire szórtan már jelenlévő nyárfák sarjaztatása révén. Ezeken a termőhelyeken a tájidegen faültetvények felújítása gyakran ráfizetéses a gazdálkodó számára (mert az költséges talaj-előkészítést, egyebek között mélyforgatást igényel), így a területhasználati váltással szem-
ben nem feltétlenül ellenérdekelt. A faültetvények gazdasági érdekekkel is szembemenő, erőnek erejével történő fenntartása „közérdekből” szükségtelen, mert ha nem történik erős talajbolygatást eredményező túllegeltetés (ami a hajdani alföldfásítás idején igencsak elterjedt volt), akkor a természetes növényzet is mozgásmentessé teszi, megköti a homokfelszíneket. Levegővédelmi szempontból hatása sokkal kedvezőbb is, mint a pár évtizedenkénti rendszerességgel nagy területeken létrehozott, sívó homokdűnéket és igen komoly talajeróziót eredményező intenzív erdőgazdálkodás. Amennyiben mégis a fenyőültetvény felújítására kerülne sor, akkor hagyássávos véghasználatot és felújítást javasol a fenntartási terv, a faültetvény területének legalább 20%-án a faállomány lábon hagyását, a természetvédelmi szempontból legértékesebb (rendszerint erdőgazdálkodási szempontból legrosszabb adottságú) élőhelyrészeken. E hagyásterületeken a védett növénypopulációk érdemben túlélhetnek, magot szórhatnak, és esélyt kapnak a környező élőhelyek újbóli benépesítésére.
HUKN20025 Fülöpházi Hosszú-rét
Somogyi István Tázlári homokbuckák 18
A fenntartási terv bemutatja és támogatja azt az elképzelést, amely szerint a Hosszú-rétet egy homokhátsági vízmegőrző és vízpótló rendszer egyik célterületévé tennék, az itt található kékperjés láprét és télisásos megőrzése érdekében. Az engedélyek-
kel is rendelkező, finanszírozásra és megvalósításra váró pályázat szerint a Duna-völgyi főcsatornából hoznának fel vizet Fülöpháza térségébe, és onnan osztanák szét a környékbeli, erősen száradó vizes élőhelyek között. Emellett, a csapadékosabb években természetes módon megjelenő vizek hatékonyabb megőrzését segítő zsilipek is épülnének a vízpótlási útvonalként szolgáló csatornákon, tehát vízpótlás és hatékonyabb vízmegőrzés együttesen szolgálná a tervezett célokat. A Hosszú-réten a tervezett vízhatás a magasabb fekvésű, jelenleg gyepes területeken kora tavaszi 2-15 (20) cm-es felszíni vízborítást jelentene, ami nyár elejére megszűnik, és az ingatlanok kaszálhatók, illetve legeltethetők. A várakozások szerint a rendszeres időszakos vízhatás, illetve a mostaninál magasabb nyári talajvízszint sokéves átlagban általában javítaná a fűhozamot. A mélyebb fekvésű, jelenleg elsősorban sásfélékkel, illetve náddal borított ingatlanokon az 50-60 cm-t is elérné a kora tavaszi vízborítás, ami lassan tűnne el, és itt a talaj várhatóan egész évben átnedvesedett maradna felszínközelben is. A legmélyebb fekvésű területrészek rendszeres kaszálhatósága nem lenne garantált, egykori lápi jellegük visszaállása várható. Ezeken túlmenően, a Hosszú-rét északi részén, összesen kb. 10 ha terjedelemben, szabálytalan eloszlásban, több foltban, a mélyebb fekvésű, sásfélékkel és náddal borított területeken, a felső talaj-, illetve növényi maradványréteg eltávolítása, tehát sekély, legfeljebb 30 cm mélységű gyökérzónás kotrás tervezett. Ennek célja az előrehaladott feltöltődés visszafordítása (beavatkozás nélkül 19
előbb-utóbb az egész medence lassan feltöltődik és ennek megfelelően kiszárad), és sekély nyílt vízfelszínek kialakítása. A kotrás után a növényzet megújulása természetes úton bekövetkezik (rizómákról, gyökerekről, magról). Az ideiglenesen kialakuló nyíltabb, gyérebb növényzetű részek rendszeres további karbantartó kotrása nem tervezett, legfeljebb néhány évtizedenként. Állandó vizű, nyílt tó kialakulása itt sem várható, csupán a jelenleg is megtalálható növényzeti típusok, illetve élőhelyek korábbi, vizesebb állapotának irányába mutatnának a változások.
HUKN20026 Móricgáti lápok A vizes élőhelyek védelmére kijelölt Natura 2000 terület európai jelentőségű természeti értékei például a nagy tűzlepke és a vérfű-boglárkalepke. Ezen fajok és az itt található láprétek, mocsárrétek jó ökológiai állapotban történő megőrzését a fenntartási terv szerint leginkább a természetes vízkészletek elvezetése, és a gyepek túlságosan intenzív hasznosítása fenyegeti. A terv felhívja a figyelmet arra, hogy − a vízviszonyok helyreállítása, élőhelyek rehabilitációja, mint legfontosabb intézkedések mellett − léteznek olyan,
viszonylag egyszerű, nem pénzigényes védelmi intézkedések is, amit akár a természetszerető magángazdálkodók is megtehetnek az eltűnőben lévő vizes élőhelyek egyes állatfajai érdekében. Ilyenek lehetnek például a mocsári teknős esetében: >> Kiszáradó területrészeken talált egyedek betelepítése az évtizedekkel korábban kialakított, alkalmas élőhelyet jelentő horgásztavakba. >> Természetes napozóhelyek kialakítása a vízfelületeken (például egyes bedőlt fák vízben hagyásával). >> Tojásrakóhelyek kialakítása, hálóval történő védelme.
Aradi Eszter A kiszáradó kékperjés lápréteket május végén virágtengerként borítja a karcsú, feltűnő szépségű szibériai nőszirom 20
HUKN20028 Tisza Alpár-Bokrosi
ártéri öblözete Ez a terület a Tisza hazai hullámterének legértékesebb részei közé tartozik. Elég nagy ahhoz, hogy az árvizek az egykori, szabályozás előtti állapotokra emlékeztető módon terülhessenek szét rajta, számos jó állapotú puhafás ligeterdőt, ártéri mocsarat, gazdag élővilágú holtágat éltetve. A Homokhátság keleti peremét kísérő, szivárgó vizek által táplált égeres láperdők, a hajdani magasártér keményfás ligeterdeinek maradványai szintén értékei sorát gyarapítják.
Dr. Kalotás Zsolt A vadregényes holtágak és morotvák a Tisza hullámterének legértékesebb részei 21
A fenntartási terv szerint a természetes élőhelyek jó állapotban történő megőrzését, a Natura 2000 jelölő fajok fenntartását fenyegető hatások legfontosabbjai a természetes hidrológiai viszonyok megváltoztatása, a természetes szukcessziós folyamatok (holtág feltöltődés) és a tájidegen növényfajok terjedése. A jelenlegi területkezelésen több ponton is jelentős változtatást javasolna a terv. A legnagyobb horderejű javaslatok: >> Mivel a területen folytatott szarvasmarha-legeltetés dokumentáltan hatásos az inváziós fásszárú növények (gyalogakác, zöldjuhar, amerikai kőris) terjedése elleni védekezésben, sőt az idősebb gyalogakácos cserjések visszaszorításában is, a terv szerint ki kellene terjeszteni a legeltetett területek körét nem csak gyepekre, hanem erdőterületekre is. A számos tájidegen fás- és lágyszárú gyomnövény által elözönlött, erősen leromlott állapotú erdőterületeken az inváziós növények tartós visszaszorítását sok helyütt csak a legelőerdőként történő hasznosítás tudná elérni. Az erdei legeltetést azonban egyelőre sajnos tiltja a magyar jogrend, annak ellenére, hogy komoly hagyománya volt hazánkban, és Európa legtöbb országában ma is gyakorolják (erdőfelújítások idején természetesen korlátozva a legelőállatok mozgását). >> Az ártéri öblözet egyik fő gazdálkodási és természetvédelmi problémája, hogy a területet érő vízhatások szélsőségesek, előre nemigen jósolhatók. A folytonosan viták kereszttüzében álló nyárigát miatt az ártéri öblözetekre jellemző, természetes ártéri dinamika nem tud kialakulni. Jelenleg a kisebb magasságú árhullámok nem 22
ilyen vízhatásokhoz jól alkalmazkodott, és a mezőgazdasági művelésnek is vannak olyan formái, amelyeket alkalmazni lehetne ilyen vízviszonyok mellett: a ligeterdők fenntartásának és a gyepgazdálkodásnak ez a változtatás kifejezetten kedvezne, de még megfelelő szántóföldi kultúrákat is lehetne gondozni mellette, például egyébként is víz- és szervesanyag-igényes energianövényeket.
HUKN20031 Alsó-Tisza hullámtér
Dr. Kalotás Zsolt Megtalálható itt a fokozottan védett törpegém, más néven pocgém is
törnek be a hullámtérre, a nagyobb magasságúak viszont igen, ám ezek természetes ütemű levonulását épp a nyárigát akadályozza, ezért gyakran nagy területen és huzamos ideig marad meg a pangó víz, ami a gazdálkodásnak sem jó, és a természetes élőhelyek jelentős részét szintén károsítja. A terv javaslata szerint hos�szabb távon a nyílt árterű öblözet kialakítása felé lenne érdemes elmozdulni, amelyet gyakrabban ér ugyan elöntés, viszont az érkező vizek viszonylag gyorsan, természetes úton le is tudnak vonulni a területről. A természetes ártéri élővilág az
A terület magában foglalja a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet hullámtéri részeit és a Mártélyi Tájvédelmi Körzetet is. A folyó főmedrén túl számos további természeti érték védelmét biztosítja, így a fajgazdag folyóparti iszapnövényzetét, puhafás és keményfás ligeterdőkét, mocsárrétekét és holtágakét, amely élőhelye a vidrának, skarlátbogárnak, mocsári teknősnek, réti csíknak és a tavi denevérnek. A fenntartási terv rámutat arra, hogy a hullámtér jelenlegi állapota, magas erdősültsége (elsősorban tájidegen fafajú faültetvényekkel) árvízvédelmi és természetvédelmi szempontból egyaránt kedvezőtlen. Egykor a folyó árterén a lágyszárú növényközösségek domináltak, manapság viszont az ártéri mocsárrétek már csak töredékes maradványaikban léteznek, és a legveszélyeztetettebb természeti értékek közé tartoznak. A természetes lágyszárú növényzet termőhelyeit (is) elfoglaló mesterséges erdősítések mindemellett az árhullámok levezetése szempontjából is egyre nagyobb akadályt jelentenek. A fenntartási terv részletes elemzést közöl arról, hogy
a hullámtéren milyen területhasználati változtatásokat javasolt végrehajtani, amelyek egyaránt szolgálnák a természetvédelmi és az árvízvédelmi közérdeket. Ezek legfontosabbja az erdősültség csökkentése a hullámtéri gyepek kiterjedésének növelésével, rajtuk a legeltetéses és kaszálásos területhasználat újbóli elterjesztésével. A fenntartási terv számos egyéb hullámtéri probléma mellett foglalkozik a vízminőségi problémákkal küszködő Mártélyi-holtág állapotjavításával (tisztított szennyvíz bevezetésének megszüntetése, intenzívebb vízpótlás), részletes technológiai útmutatót ad a tájidegen fásszárú növényfajok egyedeinek irtásához, és más ártéri területekhez hasonlóan e térségben is javasolja a legelőerdei területhasznosítás engedélyezhetővé tételét. Az erdei legeltetés a faállományok alatt besűrűsödő, árvízi lefolyási akadályt képező, zömében tájidegen gyomnövényzet visszaszorításában is jelentős szerepet kaphatna.
HUKN20033 Érsekhalma-
nemesnádudvari löszvölgyek A löszvölgyek természetes növényzetének fennmaradását a fenntartási terv szerint leginkább a becserjésedés-erdősödés, a tájidegen és őshonos fásszárúak terjedése és a rendszeres gyepkezelés hiánya veszélyezteti. Az egykor jellemző legeltetés és kézi kaszálás elmaradásával egyfelől elhárult az akadály a fásszárú növények terjedésével 23
HUKN30001 Csongrád-bokrosi Sós-tó
szemben, másfelől a fűavar felhalmozódásnak indult, ami idővel a gyepek számos, gyengébb növekedésű növényfaját kiszorítja az élőhelyekről. A lombkorona záródása sosem válik teljessé a legmeredekebb lejtőkön, így természetes körülmények között nem járna a löszgyepek maradéktalan eltűnésével. Az ember által átalakított, intenzíven hasznosított tájban azonban sajnos annyira kevés maradt a löszgyepekből, hogy bármilyen okra visszavezethető további területcsökkenésük kipusztulással fenyegetné őket, ezért szükséges a fásszárú vegetáció terjedése elleni aktív védekezés. A terv elsősorban a legeltetéses gyephasználat újraindítását szorgalmazza, és javaslatokat tartalmaz a gyakran komoly tájképi értékű löszvölgyek nagyközönség számára történő bemutatására vonatkozóan is.
HUKN20036 Imrehegy-pirtó-
kiskunhalasi homokbuckák A terület jó ökológiai állapotának fenntartását veszélyeztető legfontosabb tényezők a vízviszonyok kedvezőtlen megváltozása (tájszintű kiszáradás), az erdőgazdálkodás kedvezőtlen hatásai, és a tájidegen inváziós növényfajok spontán terjedése a természetes homoki élőhelyeken. A fenntartási terv gyakorlatias módszertani javaslatokat ad az erdőgazdálkodás kedvezőtlen hatásainak csökkentésére, például azt, hogy erdőfelújítások során a természetes homoki élőhe24
Márta Kriszta A meszes talajú homokpusztagyepek nyár végén virító védett növénye a kései szegfű
lyekkel határos 20m széles sávban ne kerüljön sor agresszíven terjedő, inváziós fásszárúak (elsősorban fehér akác) telepítésére, hanem itt minden esetben őshonos fafajokból álló védősávok legyenek kialakítva. Már az ilyen egyszerűen megvalósítható védelmi intézkedések is jelentősen mérsékelhetnék a tájidegen fásszárú növények jövőbeli invázióját az értékesebb homoki élőhelyeken.
A fenntartási tervhez elkészült a Natura 2000 terület első élőhelytérképe és részletes természeti értékleltára. A terepi felmérések során számos új, érdekes információra derült fény: bár állandó felszíni vizekben nem bővelkedik a terület, mégis találtak élő mocsári teknős populációt, és előkerült a hazánkban ritka és védett vándorsáska is. A terv számos újszerű, gyakorlatias javaslatot ad a természeti értékek kíméletével megvalósítandó mezőgazdasági használathoz. Ezek közül néhány példa: >> Összefüggő, legalább negyed hektár kiterjedésű, aktuálisan fennálló felszíni állóvizek partjától számított 50 méteren belül nem javasolt kaszálni július 1. előtt, mert e szabály betartása a fészkek konkrét feltérképezése nélkül is jó arányban biztosítja a vizenyős területeken, földön fészkelő madárfajok – különösen a Natura 2000 területként történő kijelölés egyik indokául szolgáló gólyatöcs – fészekaljainak kikaszálástól való védelmét. >> Egyéb rendelkezés hiányában a kaszálatlan területet nem tömbben, hanem minimálisan a kaszagép rendszélességét elérő szélességű sávokban, egyenletes eloszlásban javasolt visszahagyni, mert így biztosítható, hogy ne csak a kaszáláshoz egyébként is kedvezőtlen adottságú élőhelyrészeken legyenek hagyásfoltok, hanem minden élőhelytípust érintően.
>> Erdőállomány letermelése után ne legyen erdőfelújítási köte-
lezettség a Natura 2000 területen, az ingatlan bármely erdővédelmi kötelezettség teljesítése nélkül legyen más művelési ágba átminősíthető, mert a tájban korábban sem jellemző, mesterségesen telepített erdők jelentősen csökkentik a felszíni és felszínközeli lefolyást, a védendő szikes tómedrek természetes vízutánpótlását, ezért területcsökkentésük támogatandó. >> Amennyiben a Natura 2000 területet érintő vadásztársasági működési területen olyan elhullott ragadozómadár kerül elő, amelyről boncolásos vizsgálat igazolja, hogy apróvadakat esetenként zsákmányoló ragadozók ellen kihelyezett méregtől pusztult el (sajnos több ilyen illegális mérgezésre került sor a közelmúltban), javasolt a vadászati hatóság részéről megtiltani a mezei nyúl, üregi nyúl, fácán, fogoly és tőkés réce vadászatát a Natura 2000 területen, az aktuálisan tartó, továbbá az adott naptári évben kezdődő következő vadászati szezonban. A mérgezések célja ugyanis az apróvadak védelme, még ha jogtalan és elítélendő módon is teszik azt. A mérgezéses védelemnél azonban hatékonyabb és jogszerű apróvad-állománynövelő intézkedés a vadászközösséget is felrázó és elgondolkodtató vadászati tilalom, amely állománynövelő hatásánál fogva okafogyottá teszi a mérgezést, ezáltal oltalmazza a jelölő és egyéb ragadozómadárfajokat is.
25
A Kiskunsági Natura 2000 területek természetvédelmi jelentősége A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság több mint egymillió hektáros működési területe több élőhelytípus, illetve növény- és állatfaj esetében a világ legnagyobb, esetenként másutt nem is található állományainak ad otthont. A madárvédelmi és az élőhelyvédelmi célokat szolgáló Natura 2000 területek természetesen egymással átfedésben vannak. Együttes kiterjedésük megközelíti a 165 ezer hektárt, a KNPI működési területének 16,5%-át. A Kiskunságban található fontosabb közösségi jelentőségű élőhelytípusok és fajok: >> A pannon homoki borókás-nyárasok világállományának 90%-a (több mint tízezer ha) él a Kiskunságban. >> A pannon homoki gyepek világállományának 65%-a (negyvenezer ha), valamint >> A pannon szikes élőhelyek negyede (közel nyolcvanezer haon, a legerősebb felszíni sókiválással jellemzett, szoloncsák típusú szikesek zöme) található itt. >> Az üde, többségében szikes élőhelyeket kedvelő kisfészkű aszat hortobágyiakat követő második legnagyobb hazai állománya él itt, kb. harmincmillió tő. >> A nyílt homoki gyepekben tenyésző homoki nőszirom magyar állományának 40%-a, kétmilliónál több tő található a KNPI működési területén. 26
>> A mocsarakban élő kúszó zeller Császártöltés környéki populá-
ciója a legnagyobb ismert hazai állomány, ezer körüli tőszámmal. >> Itt található összességében a Kárpát-medence „vezető” mocsári kardvirág-állománya (kisebbrészt a Turjánvidék, nagyobbrészt a Dél-Homokhátság üde rétjein), kétszáztízezret meghaladó tőszámban. >> Az erdőssztyeppi élőhelyekre jellemző homoki kikerics esetében a világállomány 85%-ának (becsülten 3,6-5 millió tőnek) megőrzéséért felel az Igazgatóság. >> A nyílt homokbuckákon honos tartós szegfű esetében a világállomány 90%-át felügyeli a KNPI (kilencvenhétezret kissé meghaladó egyedszámú populáció). >> A Kiskőrös melletti lápterületen tenyésző csengettyűvirág állománya ugyan alig száz tő, azonban így is ez a legnagyobb ismert hazai populáció, és több mint fele az országos állománynak. >> E tájon, a Duna-völgyében találhatók a Kárpát-medence legnagyobb túzokpopulációi, összességében 730 körüli példány. >> Az országos Natura 2000 adatbázis szerint a nemzeti park igazgatóságok közül összességében a Kiskunság madárvédelmi területein fészkel vagy vonul át a legtöbb üstökösgém (270 pár), ugartyúk (35 pár), széki lile (33 pár), fattyúszerkő (1440 pár), szerecsensirály (337 pár), kis sirály (90 pld), vörösnyakú lúd (60-80 pld), bakcsó (1430 pár) és gulipán (470 pár). >> A Kiskunságban él a rákosi vipera ötszáz példányosra becsült hazai állományának nagyobb része.
>> Nálunk található a felső-kiskunsági szikes pusztákon honos
pusztai gyalogcincér ismert világállományának döntő többsége.
Dürgő túzokkakas
Dr. Kalotás Zsolt 27
Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa
