Kezeid teremtettek és alkottak engem énekli a zsoltáros. A hívő ember jól tudja, hogy

Előszó Együtt az Isten tenyerén

K

ezeid teremtettek és alkottak engem – énekli a zsoltáros. A hívő ember jól tudja, hogy Isten keze formálta őt. Nem véletlenül csöppent a világba, nem az értelem nélküli anyag véletlen játékának szüleménye: a Teremtő kéz alkotta meg, akinek nyilván célja is volt ezzel a teremtéssel. A hit lényege ennek a szerető kéznek a fölismerése. Minden új távlatba kerül, az élet minden útvesztője irányba fordul, célt kap ezzel a fölismeréssel. Mégpedig boldogító célt, mert közben olyan kézre bízza magát, aki szeretetből teremtette őt, azért, hogy célba vezesse. Isten kezének fölismerése az életünkben, annak lelkesítő vagy éppen próbára tevő eseményeiben – ez a keresztény hit. A misszió pedig abban áll, hogy hozzásegítsük az embereket ehhez a fölismeréshez. Nem könnyű feladat. Azért sem, mert nem vagyunk egyformák, mindenkinek más és más eszközre van szüksége ennek a kéznek, a kéz vezérelte útnak a megtalálásához. Sója Miklós bácsitól csodálatos eszközt tanulhattunk meg: a hétköznapi élet misszióját. Azt tapasztalta, hogy hiába prédikál, hitoktat, beszél az Evangéliumról, ez a cigány embereket nemigen hatotta meg. Elkezdte hát élni közöttük az Evangéliumot. Ez szívükön érintette őket. A szeretetre egyébként is fogékony, egyszerű emberek, amikor saját életükben megtapasztalhatták egy egyszerű pap személyén keresztülaz Isten irgalmas szeretetét, attól kezdve tudták, hogy nincsenek elhagyatva, hogy van kéz, amely gondoskodik róluk. Megváltozott az életük, és megváltozott a hitük. Ezen keresztül értették meg, merre van az irány, kihez forduljanak, hol keressék az égi segítséget. Mi pedig a cigány testvéreinktől tanulhatjuk meg, akik mindig szoros családi, rokoni, testvéri közösségben éltek és élnek, hogy ez az Istenre hagyatkozás nem élhető másként csak közösségben. Isten keze együtt tart bennünket. Véd, formál, alakít, és közben egymáshoz is közelebb hoz. Miklós bácsi keze alatt, miközben a putrik közül templom emelkedett, a cigánytáborból keresztény közösség formálódott. Isten kezébe tették az életüket, és már ők tesznek tanúságot arról, hogy mennyire más így az élet, együtt az Isten tenyerén. Kocsis Fülöp

1

EGYÜTT AZ ISTEN TENYERÉN – tanulmánykötet a hátrányos helyzetű gyerekek oktatásáról A kötet az ugyanezen címmel 2013. március 8-án rendezett konferencia előadásainak szerkesztett szövegeit tartalmazza

Kiadta: Hajdúdorogi Egyházmegye Felelős vezető: Kocsis Fülöp Szerkesztette: Juhász Éva

A tanulmányok szerzői: Juhász Éva, Sivadó Csaba, K. Nagy Emese, L. Ritók Nóra, Ádám Anetta, Bordács Margit-Lázár Péter Farkasné Karres Éva Györfi Mihály Molnár-Gál Béla

Nyíregyháza, 2013

2

Juhász Éva

Elsők közt a cigánypasztorációban – in memoriam Sója Miklós (1912-1996) 70 évvel ezelőtt maga Dudás Miklós püspök sem gondolta, hogy Sója Miklós Hodászra helyezésével elsőként Európában egy görögkatolikus pap fogja felismerni, hogy a cigányokat is az Isten teremtette. Napjainkban egyre többet és több helyről hallani a cigánypasztorációról, fontos és szükségszerű a cigányság helyzetének javítása, melyben a görögkatolikus egyház jelentős szereppel bír. De más történelmi egyházak is az evangélium azon tanítását hívják segítségül, – melyet Sója Miklós is gyakorta olvasott: „tegyetek tanítványokká minden népeket”.

S

ója Miklós így emlékszik vissza kezdetekre: „Nem tudta azt a püspököm, hogy ottan cigányok is vannak, én se tudtam. Csak egyszer elvetődtem a cigány telepre megérkezésem után nem sokára. Majdnem gyökeret vert a lábam, a bámulattól, amikor megpillantottam a rettenetes szennytengerben a földbe ásott kunyhók össze-vissza sokaságát. Mint afféle Kolombusz-féle felfedező felkiáltottam magamban: de hiszen ez a sziget nincsen rajta a püspöki térképen! Első k kö z t a cig ánypasztorációban

3

Egy tágasabb falusi portának is alig elégséges területen tömérdek tákolt, düledező kalyiba, földbe ásott kunyhó éktelenkedik, belül egymás hegyén-hátán emberek, ruha jóformán csak némelyiken. Az egész telepen nincs egyetlen kút, egyetlen wc sem. Egyben dögtér is volt ez a terület. Akár kunyhó, akár kalyiba – az ablak mindegyike eldobott, törött üvegből került, keret nélkül, sárral beerősítve a bejárati – azaz egyetlen-ajtóval szemközti falba. Belépéskor úgy éreztem magam, mintha Dantét én kísértem volna le a pokolba és szemléltem volna végig a legválogatottabb emberi szenvedéseket. Itt a pokol mélyén már elhatároztam, hogy mint pap nem azért fogok dolgozni, hogy a cigányokat először Istenhez vezessem, hanem hogy az emberekhez vezessem, az emberi társadalomba vezessem őket, emberi méltóságuk felismertetése révén. Első látogatásomkor megállapítottam, hogy ha ezeket is embereknek veszem, akkor engem nem 1500 hanem 3000 emberhez küldtek. Megengedték, hogy néhány kunyhóba benézzek. Fejemet mélyen meg kellett hajtani, hogy beléphessek, óvatosan lefelé lépve jutottam a pince mélyére, ahol ömlesztve éltek s csak némelyiken volt egy-egy darab ruha. A szegénység, éhínség, tisztátalanság, a meztelenség, a bűn látszott rajtuk” Sója Miklós tevékenységét a cigányok között abban az időben sokan sokféleképpen ítélték meg. Egyesek furcsállták, mások támogatták, és az idő múlásával az eredmények, a sikerek megjelenésével egyre több támogatóra talált. De történt egyszer, hogy közölték vele a hivatalból, hogy másnap reggel 9 órakor jelenjen meg 3 napi hideg élelemmel, mert az AVH kiakarja hallgatni a cigányok miatt. Előtte levő este elment a cigánytelepre búcsú misét tartani s elmondta, hogy másnap mi történik s lehet, hogy ő már nem jön többet. Másnap reggel a cigányok csapatostul vonultak a hivatal elé, mert hogy ők kiállnak a papjuk mellett. A hivatal közölte vele”tisztelendő úr tessék szétoszlatni őket és soha többé nem bántjuk magát”. 4

E l s ők kö z t a cig ány p asz to ráció b an

Miklós atyának bizony sok esetben több baja volt a mindenkori tanácsi szervekkel, aktuális politikai helyzettel, mint a cigányokkal. Bizonyítja ezt az előző történet vagy az 1956 utáni időszak, a KISZ megjelenése. Az egyház elvonta a cigány fiatalokat a KISZ-től, ezért meg kellett volna szüntetni. De Miklós atya és a hodászi cigányság most is talált megoldást: létrehozták a templomi KISZ szervezetet. „A putrik között két karó közé voltak kifeszítve rajta egy sok görcsös madzagon a fél tisztára mosott rongyocskák,amelyek jól jelképezik az ő életüket. A keresztelés és a temetés, mint két karó között tengett-lengett az ő életük. Sokat emlegették a magasságos égbe lakó Istent, s megállapítottam, hogy ők sokkal közelebb vannak a magasságos Istenhez, mint a falu népe, amelyet egy sáros dűlő út választ el a teleptől. Próbáltam vallásos témáról beszélni nekik, de láttam, hogy ez nem fekszik nekik, hamar beleuntak. Nem szabad őket untatni ilyenekkel, nem szabad őket az igehirdetéssel zaklatni. Rájöttem, hogy nekik az Evangélium megtestesítését kell alkalmazni olyanformában, hogy nyakunkba vesszük az ő ügyes-bajos dolgait. Így lettem én aztán nekik lassan mindenesük, börtönbe kérvényt kellett írni, iskolás gyereknek írószert kellett venni, építési engedélyt szerezni, betegeknek orvosság kellett, halottat kellett öltöztetni, akik teljesen meztelenül feküdtek egy tákolt koporsóban.” Az idő múlásával, a földi gondok orvoslásával a cigányság szíve nyitottá vált Jézus Krisztus szavaira, meghallották a pócsi Szűzanya hívó szavát, később kápolnát, majd templomot építettek. Ma már idősek otthona, óvoda, házi segítségnyújtás működik. A 70 évvel ezelőtt elütetett mag meghozta gyümölcsét. Sója Miklós hitvallása szerint „a cigány is embernek született, s a társadalom feladata, hogy elvezesse őket a földi boldogságba, az egyházé pedig, hogy utat mutasson a földöntúli boldogság felé.” De azt is mondotta: ”Nem árt ha az egyház beleavatkozik a földi dolgokba, el kell menni az árokpartra le kell ülni és beszélgetni kell a cigányokkal.” Sója Miklós egész életével példát mutatott, fontosnak tartotta a nevelést, a hitet, Aranyszájú Szent János liturgiáját lefordította cigány nyelvre. Hodászon végzett munkája eljutott Rómába is, ahol a pápa fogadta feleségével együtt. 1996-ban temetésén nagy sokan vettek részt, akik jelenlétükkel fejezték ki tiszteletüket iránta és a cigányság körében végzett munkája iránt. Első k kö z t a cig ánypasztorációban

5

Dr. Keresztes Szilárd püspök így búcsúztatta: „szerény és csendes szavai ellenére az Úr adott neki mint örömhirdetőnek nagy erejű szót az evangélium hirdetésére, melyet hiteles tevékenységével igazolt, az egész világon beszélik majd szavait és tetteit.” Nemcsak beszélünk tetteiről, hanem követjük az általa elkezdett munkát. Az elmúlt 70 évben nagy változásokon ment keresztül a társadalom, mely a cigányok között végzett szolgálatot hol nehezíti, hol pedig elősegíti. Amíg a 40-es években az állam tiltotta, ma támogatja az egyházak azon törekvéseit, mellyel a cigányság helyzetének javítását szolgálja. A MAGYARORSZÁGI GÖRÖGKATOLIKUS EGYHÁZ – SÓJA MIKLÓS ESPERES ATYÁNAK KÖSZÖNHETŐEN – A CIGÁNYPASZTORÁCIÓ MEGTEREMTŐJE. Miközben minden más felekezet elsősorban már meglévő híveivel volt elfoglalva, a görögkatolikus egyház nem volt rest azok felé is tekinteni, akik a legelesettebbek, akik a társadalom peremén élnek minden tekintetben. Egyházunk nevéhez fűződik Európa, talán a világ első cigány temploma, a liturgia cigány nyelven való végzése, bibliai részek cigány nyelvre való fordítása. Nem Sója Miklós ma már az egyetlen pap, aki felismerte, hogy az Isten őket is embernek teremtette. Oktatási intézményeink – a bölcsödétől az egyetemi szakkollégiumig, szeretetotthonaink, és olyan elkötelezett parókusaink, tanáraink, hitoktatóink vannak, akik tudják, hogy „mindnyájan egyek vagyunk a Krisztus Jézusban” s e szerint cselekszenek mindennapi szolgálatuk során, mert felemelkedésük és befogadásuk záloga az oktatás, a munka és a Krisztusba vetett hit.

6

E l s ők kö z t a cig ány p asz to ráció b an

Dr. Sivadó Csaba

A romapasztoráció és a katolikus köznevelés

A

Magyar Katolikus Egyház, legfrissebb adatai szerint a 2012/2013-as tanévben a 256 oktatási-nevelési intézményében, 531 tagintézményében összesen 105296 fiatal oktatásával, nevelésével foglalkozik. A diákok összlétszámán belül 21679 hátrányos helyzetű (HH) és 5939 halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) szerepel. A HHH-s gyerekek százalékos aránya a katolikus köznevelésben 5.6%. A Hajdúdorogi Egyházmegyében ez utóbbi arány jelenleg 16.4% feletti! Ha még ehhez az adathoz a Miskolci Apostoli Exarchatus adatait is hozzávennénk, hogy a görögkatolikus szerepvállalást kiemeljük, akkor látható lenne, hogy szűkebb egyházunk milyen részt vállal e területen, s hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekről való gondoskodás Görögkatolikus Egyházunk mindennapos kérdéseinek, lelkiismeretvizsgálatának része. Ha a KSH adatai alapján, a görögkatolikusság földrajzi elhelyezkedését összevetjük a roma népesség, a leghátrányosabb helyzetű kistérségek, a regisztrált munkanélküliek területi elhelyezkedésével, rögtön érthetőbbé válnak a fenti adatok. Az is kirajzolódik, hogy a hátrányos helyzetűekről való gondoskodás, oktatásuk szorosan ös�szekapcsolódik a romapasztoráció kérdésével. Előadásomban ezért – a teljesség igénye nélkül – a romapasztoráció katolikus, keresztény nevelés számára relevánsabb szempontjait szeretném áttekinteni. A romapasztoráció olyan sajátos egyházi tevékenység, amely a társadalom leghátrányosabb rétegének, a roma testvéreknek az üdvösség útjára és ezzel együtt A ro m ap asz to ráció é s a katolikus köznevelés

Regisztrált munkanélküliek elhelyezkedése

Cigányság elhelyezkedése

Görögkatolikusság elhelyezkedése

7

a társadalmi beilleszkedésre, felemelkedésre történő segítése Isten egyháza által. Ez a rétegpasztoráció Krisztus missziós parancsából, az egyház evangelizációjából következik. Az úgynevezett missziós parancs Máté evangéliumának a végén, Jézus utolsó szavai között hangzik föl: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében… És íme én veletek vagyok minden nap a világ végéig!”1 E Jézusi végrendelet az egyház alapvető kötelezettségeként hirdeti meg az evangelizációt: megkeresni az embert ott ahol és amilyen körülmények között van, hogy átadja neki az üdvösség ajándékát2, bevezesse Isten országának örömébe.

A cigánypasztoráció céljaként az „Irányelvek a Cigánypasztorációban” c. Vatikáni dokumentum: a „cigányok és nem cigányok közötti teljes közösség”elérését jelöli meg. A katolikus Egyház vallja, hogy ez a teljes közösség az egyházban, főként eucharisztikus közösségben valósulhat meg. Minden keresztény lét viszonylagos, relációkban áll fenn. Az eucharisztikus közösség, ez a sajátosan keresztény közösség, mely messze felülmúlja mind a római collegium-ok fraternitásait, mind pedig a zsidóság gyülekezeteit. Krisztusban ugyanis nincs se férfi, sem nő, sem görög sem zsidó közötti alapvető különbség, a keresztény nép felülmúlja még a természet szerinti megosztottságokat is. A társadalmi különbözőségeken alapuló diszkriminációk nem kompatibilisek a sok és az egy egyházi szintézisével.3 Az egy1 Mt 28,19-20. 2 v.ö.: „A katolikus iskola a harmadik évezred küszöbén” A Katolikus Nevelés kongregációja, 1997. dec. 28. 3 OROSZ Atanáz, „Az Egyház, mint közösség Joánisz Ziziúlasz teológiájában” in: Keleti teológusok és nyugati interpretációjuk a XX. századból. Nyíregyháza 2007. p. 44.

8

A romap asz to ráció és a kato likus kö z nevelés

ház közösségében a keresztény hívőt a keresztségben kapott új kapcsolatai megszabadítják a családi kötelék korlátoltságától és szükségszerűségeitől is, mert a mennyei Atyához tartozva új testvért kap: az egyház összes tagját4 melybe a cigánytestvéreink is beletartoznak. A romapasztoráció, mint sajátos réteg pasztoráció feltételezi a pasztorálni kívánt csoport közelségét. A Jó Pásztorról szóló példabeszédében a pásztor megy a bárányok után. Az egyház keresi meg a cigányságot, a halmozottan hátrányos helyzetűeket, a társadalom leszakadó rétegeit. Mielőtt további részletezésbe bocsátkoznék, szeretnék néhány súlyos félreértést tisztázni: A) A cigánypasztoráció nem pusztán a cigányságot szólítja meg, hanem mindazon társadalmi rétegeket, akikkel egy lakókörnyezetben élnek. Az Európai Roma Stratégia elfogadása előtt, 2011. február 14-én, a cigánypasztorációval foglalkozó nemzetközi egyházi szervezetek számára kétnapos konferenciát szerveztek. Izsák Rita a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium részéről a következőket mondta: „a roma stratégiának nemcsak a roma közösségekre kell fókuszálnia, hanem a szociálisan hátrányos helyzetűekre egyaránt.”5 Az igaz, hogy többségében a roma kisebbség az, amely mélyszegénységben, leginkább a társadalom peremén él, de a gazdasági válság és a devizahitelek bedőlése átrajzolta a szociális térképeket. B) Ez a sajátos egyházi tevékenység nem kifejezetten hitéleti tevékenységet jelent. Ugyanezen konferencián a résztvevő egyházak képviselői részéről ajánlásként fogalmazódik meg a következő: „Az inkluziónak6 nem szabad azonosnak lenni az asszimilációval, de erőfeszítéseket kell tennie arra vonatkozólag, hogy megváltoztassa mind a többségi, mind a kisebbségi társadalmat.”7 Az iménti idézetből következik, hogy a romapasztoráció nem kifejezetten csak hitéleti tevékenység, hanem mindazon tevékenységeknek a tárhá4 5 6





7

uo. 45. „Churches contribute to European Roma strategies” in: http://refeu2011.reformatus.hu/en/?p=430 Az angolszász szakirodalom a roma integráció kifejezés helyett a roma inklúziót használja leginkább. Ez jellemzi mind az Európai Uniós és a Vatikáni dokumentumok is. Sajnos a magyar közoktatási rendszer ’inklúzív nevelés’ fogalma kisajátította e kifejezés használatát. Varga Aranka a ’Multikulturalizmus – inklúzív oktatási rendszer’ fejezetben (Ismeretek a Romológia Alapképzési Szakhoz, PTE, Pécs) a következõ definíciót adja: Inklúzió: Alapértelmezése a befogadás, azaz az exklúzió (kirekesztés) ellentétes irányú folyamata. Azon a társadalmi felismerésen alapul, hogy különbözõ életmódok és identitások létezhetnek egy idõben és egy helyen, és hogy a közöttük létrejövõ kommunikáció gazdagítja mindegyik résztvevõt. Az inklúzív társadalom, mint szemlélet követõi a kölcsönös befogadást tartják szem elõtt. Integráció: A társadalom különbözõ csoportjainak közös térben megvalósuló sikeres együttélése, illetve az együttélés feltételeinek a megteremtése. Az integráció egyik változata a „rideg integráció”, mely fókuszában a csoportheterogenitás létrehozása áll, és amely nem tesz tartalmi beavatkozást a heterogén csoportban történõ sikeres fejlesztésre. Mivel a vatikáni dokumentumok a romapasztoráció területén a romainklúzió kifejezést használják – épp a szó pozitív tartalma miatt (befogadás, belefoglalás) – kerülendõ lenne a romaintegráció szóhasználat aminek a (beolvasztás, becsatolás, összevonás)jelentés miatt van negatív kicsengése is . Lásd ’rideg integráció’. „Churches contribute to European Roma strategies” in: http://refeu2011.reformatus.hu/en/?p=430 A ro m ap asz to ráció é s a katolikus köznevelés

9

za, mely azt a célt szolgálja, hogy a hátrányos helyzetűeknek a társadalmi beilleszkedése megvalósuljon. Ez utóbbiban az egyháznak történelmi szerepe van, egyrészt azért, mert „Krisztus szeretete sürget minket”, másrészt mert az „egyház erősségeinek az egyike épp abban áll, hogy mivel a romákkal nem ideológiai, vagy politikai elköteleződéssel bánik, megőrzi őket arra, hogy megértéssel legyenek a jelen helyzet iránt.”8 Miért van az egyháznak elsődleges szerepe a romainkluzióban, romaintegrációban? Székely János püspök atya egy Uniós összejövetelen ezt a következőképp fogalmazta meg: „Amellett, hogy munkahelyet teremtünk, nevelést biztosítunk a lelkiismeret formálása a döntő: ’Az ember az alapvető közege a fejlődésnek, nem pedig a pénz, vagy a technológia.’”9

A cigánypasztoráció sajátosságai és annak alkalmazásai a keresztény nevelésben KRISZTUSI SZERETET HAJTJA, MELY IRGALMAS XVI. Benedek pápa, 2011. június 12-én, a főleg roma zarándokoknak tartott audiencián a következőket mondta: „Szeretet nélkül nincs tisztelet a roma emberek és az ő jogaik iránt, és nincs szolgálat és személyes részvétel sem szükségeik és szenvedéseik irányába.”10 Az evangéliumi szeretet az, mely kell, hogy kimozdítson minden embert önzésének várából. „Hatalmas gyógyító erő van a kéznyújtásban, ami kifejezi, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk. De ez csak úgy működik, ha úgy viszonyulunk a cigányokhoz, ahogy Jézus hozzánk.”11 Ennek a szeretetnek a mélysége Isten kegyelmes felénk fordulásában, irgalmasságában tapasztalható meg. Az ószövetség embere Isten irgalmát, szeretetének mindent felülmúló kegyelmi tapasztalatának érzelmi oldalát a „rachamim” (anyai irgalom) szóból származtatják. Az Isten irgalmas szeretetének, irgalmasságának a kifejezése a „rechem” (anyaméh) szóból származik.12 Jézus azt mondja: „Legyetek irgalmasok, amint a ti Mennyei Atyátok irgalmas”. A szükségben szenvedőhöz való odafordulásunk alapja az anyaméh-magzat analógiájára gondolható el. Az anyaméh minden hajszálerével azon van, hogy egykor valaki önálló életet tudjon élni, szeretete által elérje azt az állapotot, amikor már ő maga életének felelős irányí8 ua. 9 „Roma Inclusion: a need, a Challange and Duty” Európai Bizottság Dialógus Szemináriuma 2012. június 27. 10 „The Pastoral care of the Church for Roma” www.siti.chiesacattolica.it/.../v3_s2ew_consultazione. redir_allegati_doc?...%2Fsiti%2Fallegati%2F8860%2FRom%20Seminario%20inclusioneENG%2. Olaszul a Szent atya beszéde: L’Osservatore Romano, Sunday 12 June 2011, p.7. 11 NÁSZÁDI Kriszta/SZABÓNÉ KÁRMÁN Judit: Õszintén a cigányokról – Szabóné Kármán Judit romológussal beszélget Naszádi Kriszta, Budapest, 2012, 70. 12 V.ö.: HILBERATH, B. J. „Kegyelemtan” in: Dogmatikai Kézikönyv, szerk.: SCHNEIDER, Theodor Vol. II. Budapest, 1997, p 6.

10

A romap asz to ráció és a kato likus kö z nevelés

tója. Olyan ez a szeretet, mint az ’irgalmasság evangéliumában’ Lukács evangélistánál az Irgalmas szamaritánus, vagy a tékozló fiú példabeszédének atyai odafordulása. Az ilyen odafordulás felemel, nem vár viszonzást, élethivatást ad. A ROMAPASZTORÁCIÓ A CIGÁNYSÁG IDENTITÁSÁNAK, KULTÚRÁJÁNAK, SZABADSÁGÁNAK, EMBERI MÉLTÓSÁGÁNAK TISZTELETBEN TARTÁSA MELLETT TÖRTÉNIK. „Az Egyház … – tanítja a II. Vatikáni Zsinat – egy-egy nép mulandó javaiból semmit sem vesz el, sőt ellenkezőleg, a népek képességeit és erkölcseit, amennyiben jók, elfogadja és támogatja, s elfogadván megtisztítja, erősíti és nemesíti azokat.”13 „E katolicitás erejével minden egyes rész átadja sajátos ajándékait a többi résznek, és az egész Egyháznak, úgy, hogy az egész és minden egyes rész gyarapodjon a tagok kölcsönös önközlése által, egységben törekedve a teljességre.”14 A romapasztoráció a felek kölcsönös inkultúrációjaként is felfogható. A ROMAPASZTORÁCIÓ A TELJESSÉGRE, ’EGÉSZ’-SÉGESSÉGRE TÖREKSZIK A pasztorációnak ez a sajátos formája csak akkor igazán gyümölcsöző, ha figyelembe veszi a befogadónak a testi, lelki, szellemi dimenzióját. Ha tüzetesebben megvizsgáljuk a szinoptikus evangéliumok csodatörténeteit, számtalanszor megtapasztalható, hogy Jézus úgy gyógyít, hogy helyreállítja a teljes embert.15 A béna meggyógyításának története talán a legszemléletesebb e tekintetben. „Fiam! Bűneid bocsánatot nyertek!” majd később „Kelj föl, vedd ágyadat és járj!”. Jézus mind a lelki, mind pedig a testi gyógyítást elvégzi. Az ember, mint társadalmi lény közösségben, kapcsolatrendszerekben valósítja meg önmagát. Járni, beszélni, viselkedni, gondolkodni mások segítsége által tanulunk meg. Nincs ember kapcsolat, közösség nélkül. Martin Buber írja egyik helyen: „Kezdetben volt a közösség”. 13 II. Vatikáni Zsinat, Lumen Gentium 13. 14 v.ö.: uo. 15 v.ö.: Mk 2,1-12 A ro m ap asz to ráció é s a katolikus köznevelés

11

Az egész-séges ember az, akinek rendben vannak a kapcsolatai, azaz járhatók az útjai. S ezek az utak, Gyökössy Endre pasztorálpszichológus szerint: fölfelé – Isten felé; befelé – önmagunk felé; és kifelé – mások felé kell, hogy járhatóak legyenek. A romapasztorációnak erre a holisztikus szemléletre kell eljutnia. Egészséges társadalmi beilleszkedés csak ott létezhet, ahol ezek az utak közösen, együttes szeretettel is járhatók. De vegyük kissé szemügyre mit is jelentenek ezek a bennünk lévő irányultságok. 1) Fölfelé (Isten felé) irányuló kapcsolat Teremtettségünk és istenképiségünk folytán életünk a természetfölötti, a transzcendens, a Szentháromságos Isten felé irányul. Az emberiség története Isten emberszeretetének története is egyben. Isten megszólított bennünket, s ezáltal az Isten is megszólíthatóvá lett. Az ember nem válik igazán azzá, ami, ha betöltetlenül hagyja ilyen irányú vonatkozását. Mivel „Isten a szeretet”16, ezért aki belemerül Isten dolgaiba, világába, azt elragadja a szeretet áramlata, és nyitottá teszi az utat helyes önmaga és a felebaráttal való közösség felé. Jézus szeretetparancsa kettős-egy parancs: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, … Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Ő a kezdeményező, a megbocsátó, szolgáló szeretete a minta 2000 év után is az Őt követők számára. 2) Befelé (önmagunk felé) irányuló kapcsolat Az lesz igazán méltó cselekedet az ember számára, ami a belső mélység világában született meg. Az egyik legemberibb cselekedetünk az önmagunk felé való reflexió, a belső elmélyülés, a csendes együttlét önmagunk titkával. Weöres Sándor írja: „Mindent elveszítettem, csak azt nem, amit a csend hozott nekem.” Vagy Berzsenyi Dániel ’Az esthajnalhoz’ című versében: „Titkon nyílnak az életnek legszebb rózsái, mély titokban csörgedeznek legszebb órái.” 3) Kifelé (embertársaink felé) irányuló kapcsolatrendszerünk Ha a fölfelé és a befelé vezető utunk járható, hiteles lesz a kifelé – embertárs, család, nemzet és társadalom felé – vezető utunk is. Az ember pszichoszomatikus egysége, annak hármas kapcsolatrendszerével megerősíti a romapasztorációnak és a halmozottan hátrányos helyzetűek nevelésében, oktatásában betöltött egyházi szerepvállalását, létjogosultságát. 16 1Jn 4,8

12

A romap asz to ráció és a kato likus kö z nevelés

A CIGÁNYPASZTORÁCIÓ NEM A CIGÁNYOKRÓL SZÓL CSUPÁN Inkább arról van szó, és elsősorban arról, hogy egy megromlott kapcsolatot kell meggyógyítani, a társadalom különböző rétegei között. „Nemcsak a cigánysággal kell foglalkoznunk, többről van szó: feladatunk a cigány és nem cigányok beteg kapcsolatának gyógyítása. A szakadék fölött a hidat mindkét oldalról kell építeni.”17A kisebbségi és a többségi társadalmat együttesen kell fölkészíteni az inkluzióra. A társadalmi felzárkóztatásnak, a pasztorális gondozásnak két pillére van: a befogadó és a befogadott. A témával foglalkozó református kolléga, egykori kálmánházi szolgatárs, Hadházy Antal jegyzi meg egyik írásában, hogy a cigánypasztoráció első lépése a magunk misszionálása. A CIGÁNYPASZTORÁCIÓ HELYBEN TÖRTÉNIK, A KÖRNYEZETHEZ ALKALMAZKODVA JELENIK MEG Akkor hiteles ez egyházi gondoskodás, ha törekszik arra, hogy fizikailag, földrajzilag is jelen legyen a hátrányos helyzetűekkel. Meg kell látni, tapasztalni örömüket, bánatukat, megpróbáltatásaikat, szenvedésük mélységét. Akkor érthető meg ennek a társadalmi közösségnek az élete, ha szó eredeti értelmében szimpátiára (együttszenvedésre) törekszünk. Sója Miklós bácsi 1941-től, vagy André Barthlemey az 1950-es évektől a Lélek indíttatására ezt tette. A népek apostolát követve vallja az egyház: „A zsidóknak olyan lettem, mint a zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat… A gyöngéknek gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket; mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megmentsek.”18 Krisztus Egyháza ezért megy ki a sokszor elszigetelt telepekre oktatási-nevelési szociális tevékenységeivel együtt. Szabóné Kármán Judit egyik könyvében azt írja: „Rettentő fontos, hogy ne felülről mondjuk meg, mit kell tenni, és ne írjunk elő direktívákat. Oda kell menni, és meg kell nézni, hogyan működik a helyi, telepi társadalom. … Mindig mondom, hogy a pedagógus is menjen el a cigánysorra, a tanítványok otthonába, üljön le a lakásban, házban, fogadjon el egy kávét. Ezzel kezdődik, hogy rájöjjön, mit kell csinálnia.”19 A ROMAPASZTORÁCIÓ A KOMPLEXITÁSRA TÖREKSZIK „Az egyházak különféle nehézségek leküzdésére nyújtott támogatása sokféle, hitéleti motiváláson túlnyúló konkrét tevékenységet is jelent. Szerepet vállalnak szociális és karitatív szolgálatokban, az oktatás-nevelés területén, a kultúra közvetítésében, de akár a foglalkoztatásban, a munkaerő közvetítésben, vagy a hivatali ügyek intézésében is. „Az egyházi projektek sajátja a különleges motiváción túl, hogy alulról jövő, valós társadalmi igénynek megfelelő szociális, oktatási és munkahelyteremtő kezdeményezések jellemzik.”20 Az egyház pasztorális 17 DÚL Géza.: „A cigánypasztoráció kérdéseirõl”, in Embertárs, 2009/3. 18 1Kor 9,20-22. 19 NÁSZÁDI Kriszta/SZABÓNÉ KÁRMÁN Judit: Õszintén a cigányokról – Szabóné Kármán Judit romológussal beszélget Naszádi Kriszta, Budapest, 2012, 122-123. 20 Nemzeti Társadalmi Felzárkóztatási Stratégia – mélyszegénység, gyermekszegénység, romák – (2011-2020) Budapest, 2011. nov. p.: 107-108. A ro m ap asz to ráció é s a katolikus köznevelés

13

tevékenységében mindig a segítségre szorulót tartja szem előtt, az Isten képére alkotott emberi személyt, a maga egyéni és közösségi hátrányaival, problémáival, múltjával és jövőjével együtt. Nem megfelelő a segítségnyújtás, – legyen az szociális, vagy nevelési – ha az fokozatosan nem törekszik a hátrányos helyzetben lévők minden generációjának segíteni. Az egyház tudja, hogy ehhez egyedül kevés. Az Irányelvek a cigánypasztorációban című dokumentumban azt olvassuk: „Az egyház nem tudja, és nem is akarja átvállalni az állam felelősségét, a cigányság mindennapi megélhetésének és a társadalomban beilleszkedésének súlyos gondját, … de az egyház maga is részt akar vállalni benne.”21 Ezért örvendetes az, amikor egyházak, kormányzati, önkormányzati szervezetek, közösségek, civil szerveződések együtt a hátrányos helyzetűekkel akarják előmozdítani a felemelkedés és egység útját! A Katolikus Nevelési Kongregációja az oktatási intézmények számára A katolikus iskola a harmadik évezred küszöbén című dokumentumban megfontolásra ajánlja a következő sorokat: „A katolikus iskola sajátos jegye, hogy mindenki iskolája, különösképpen a legkisebbeké. Ez a tulajdonsága egyházi jellegében gyökerezik. A történelem tanúsága szerint a katolikus nevelő-oktató intézmények azért jöttek létre, hogy feleletet adjanak a szociálisan és gazdaságilag hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportok szükségleteire. … A katolikus iskolák annak a mélységes nevelői szeretetnek erejéből jöttek létre, amelyet az egyház a magukra hagyott és minden nevelési hatástól megfosztott gyerekek és fiatalok iránt érzett.”22

Tegyük

a dolgunkat ennek a szeretetnek az erejében !

21 „Irányelvek a cigánypasztorációban”, 55. 22 „A katolikus iskola a harmadik évezred küszöbén”, A Katolikus Nevelés Kongregációja, Róma, 1997. 12. 28.

14

A romap asz to ráció és a kato likus kö z nevelés

K. Dr. Nagy Emese PhD

A hejőkeresztúri modell

A

Tiszaújvárosi Tankerülethez tartozó oktatási intézmények egyike a hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskola, amelynek vonzáskörzete Hejőkeresztúr, Hejőszalonta és Szakáld községek. Az iskola tanulói létszáma már évek óta 230 körül mozog, viszont a roma és nem roma tanulók arányában fokozatos változás figyelhető meg, amelynek egyik jele, hogy az 1990-es évek 27%-os roma tanuló aránya mára 54%-ra emelkedett. Jellemző továbbá, hogy a tanulók 70%-a hátrányos helyzetű, 10%-a állami gondozott és 8%-a sajátos nevelési igényű. Az iskola nagy hangsúlyt fektet a tanulók képességének kibontakoztatására, amelynek célja a tanulók kulcskompetenciáinak fejlesztése a nevelő-oktató munka során. Tevékenységünk alapgondolata, hogy a mindennapi munkát multikulturális tartalom töltse meg. Az intézmény fő célkitűzései között szerepel: • A szülőkkel való kapcsolat ápolása, szorosabbá tétele, amelynek egyik útja, hogy az iskola olyan programokat kínáljon, ahol a diák-szülő-pedagógus hármas harmonikus együttléte biztosítható, és amely közös élmények a családok és az iskola közötti kapcsolatot erősítik és a különböző generációkat közelebb hozzák egymáshoz. • Feladatunknak tekintjük tanulóink iskolai sikerhez juttatását, ezzel alapozva meg azt a törekvésünket, hogy az életben boldogulni tudó, sikeres diákokat bocsássunk ki az iskola falai közül. Az egészséges sikerorientáltság, céltudatosság, amely nem fajul karrierizmussá, képessé teszi a gyerekeket a kudarcok elviselésére, sőt a negatív tapasztalatokon edződve, azon felülkerekedve további eredmények elérésére sarkall. • A harmonikus személyiség kialakításának nélkülözhetetlen feltétele a belső harmónia, az egészséges lelki élet, ezért törekszünk a szubjektív életminőség-érzésének javítására. A hejőkeresztúri modell

15

AZ ISKOLA NEVELÉSI FILOZÓFIÁJA A tanulói populációban olyan nagyfokú heterogenitás figyelhető meg a különböző kulturális és szociális háttérből adódó eltérések miatt a tanítás minden szintjén, az óvodától az egyetemig, amely különbözőség a gyerekek tudásbeli szintjére is jellemző. A kérdés az, hogyan lehet erre a sokszínűségre, kihívásra magas szintű oktatással válaszolni. Iskolánk célja, hogy az eredményes oktató-nevelő munka szolgálatába állítsa az egyéni bánásmód különböző formáit, úgy a tehetséges, mint a felzárkóztatást igénylő gyermekeknél. Arra törekszünk, hogy minden gyermek a neki megfelelő oktatásban és nevelésben részesüljön, amely törekvés különös jelentőséggel bír az oktatás kezdő szakaszában. Célunk, hogy a hejőkeresztúri általános iskolában a gyerekek optimista életszemléletű, egymásra odafigyelő, toleráns, az új iránt fogékony, a természetes környezetet védő, a nemzeti és helyi hagyományokat ápoló, szilárd ismeretekkel rendelkező fiatalokká váljanak. Az intézmény három program köré szervezi tevékenységét: • Komplex Instrukciós Program • Logikai és táblajáték-foglalkozások. • Generációk Közötti Párbeszéd Program. KOMPLEX INSTRUKCIÓS PROGRAM A Komplex Instrukciós Program olyan tanítási módszer, mely lehetővé teszi a tanárok számára a magas szintű csoportmunka szervezését olyan osztályokban, ahol a tanulók közötti tudásbeli különbség és kifejezőkészség tág határok között mozog. A Program a következők miatt alkalmas a hátrányos helyzetű, tanulásban lemaradt tanulók esélyegyenlőségének megteremtésére az osztálytermi munkában: Az osztályon belüli rangsorbeli problémák már az iskola kezdő szakaszában felismerhetőkké és kezelhetőkké válnak. A csoportfoglalkozások alatt a heterogén összetételű osztályokban a speciális instrukciós eljárás alkalmazásán keresztül lehetőség nyílik a tanulóknak az együttműködési normákra történő felkészítésére. Sokféle, eltérő képességet megmozgató tananyag alkalmazásával a felszín alatt megbúvó képességek kibontakoztatása. 16

A he j ő ke re sz túri m o d ell

A Komplex Instrukció Programnak három fő jellemzője van: • A többféle képességet felszínre hozó tananyag összeállításánál elsődleges cél a tanulók magasabb szintű gondolkodásának előmozdítása egy központi téma, egy alapvető kérdés köré szervezett csoportmunka segítségével. A nyitott végű, több megoldást kínáló feladatok biztosítják a tanulók egymástól független, kreatív gondolkodását, problémamegoldó képességének fejlesztését. A módszer egyik legfontosabb jellemvonása, hogy a feladatok megoldása különböző képességek alkalmazását teszik lehetővé, tehát a különböző szociális háttérrel, tudással rendelkező gyerekeknek alkalma nyílik a feladatok sikeres véghezvitelére, a csoportmunka megoldására. • A speciális munkaszervezés lehetőséget ad a pedagógusnak arra, hogy a feladatok sikeres végrehajtása érdekében megtanítsa a gyerekeket a csoporton belüli együttműködési normákra, a munkában a meghatározott szerepek elsajátítására. A tanárnak az óra során alkalma nyílik a csoport egésze és a csoporttagok egyedi munkájának követésére, és az osztályon belüli hierarchikus rendnek a megváltoztatására, mely alapjában véve felelős a csoporton belüli egyenlőtlenség kialakulásáért. • Ahhoz, hogy minden tanuló számára biztosított legyen a tanulásban történő előmenetel, a tanárnak meg kell tanulnia a diákok között kialakult státusproblémák kezelését. Tudjuk, hogy a csoportmunka során a tanulók nem egyenlő mértékben vesznek részt a munkában, és emiatt a tanulásban való részvétel is egyenlőtlen lesz. A KIP eddigi kutatási eredményei azt támasztják alá, hogy minél többet beszélget és dolgozik együtt a csoport, annál többet tanulnak a gyerekek (Cohen, 1994)1. Azok a tanulók, akik a közösségből társadalmi okok miatt kirekesztődnek, vagy azok, akiknek tanulásában lemaradás tapasztalható, gyakran vonakodnak részt venni a közös munkában, emiatt azonban kevesebbet tanulnak, mint azok, akik aktívabbak. Az osztályrangsor élén elhelyezkedő tanulók nagyobb befolyást gyakorolnak a csoport döntéshozatalára, gyakrabban kérik őket segítségadásra, és több alkalom jut véleményük kifejtésére, mint a rangsor alján elhelyezkedőknek. Az utóbbiak véleményét általában figyelmen kívül hagyják (ez a megnyilvánulás a státusprobléma jelensége). A Komplex Instrukció Programban a tanár célja az, hogy minden diáknak megadja a lehetőséget a munkában való egyenrangú munkavégzésre, tudatosítja, hogy mindenkinek van olyan képessége, amely alkalmassá teszi a feladatok megoldásában való sikeres közreműködésre. A fentieken kívül a módszer egyik fontos célja a tanárok szakmai hozzáértésének fejlesztése a csoportmunka-szervezés során. A pedagógusoknak meg kall tanulniuk, hogy az új módszerben mi a szerepük az osztálymunka alatt. Ezért a módszer bevezetése, elsajátítása során szükség van munkájuk folyamatos, szakértői ellenőrzésére, a kollégák közötti együttműködésre. 1 Cohen, E. G.: Designing Groupwork. Teacher College Press, New York, 1994. A hejőkeresztúri modell

17

A módszer elvei a következők: 1. Differenciált, nem rutinszerű feladatok alkalmazása, mely minden esetben nyitott végű, több megoldást kínáló, sokféle, eltérő képességek mozgósítására alkalmas feladatot jelent. 2. A felelősség megosztásának elve magába foglalja az egyén felelősségét a saját teljesítményéért és a csoport felelősségét az egyén teljesítményéért. 3. A tanulók munkájának ellenőrzése a normákon és a szerepeken keresztül történik. A közös munkában az alábbi együttműködési normák betartása valósul meg: „Jogod van a csoporton belüli segítségkérésre bárkitől.” „Kötelességed segíteni bárkinek, aki segítségért fordul hozzád.” „Segíts másoknak, de ne végezd el helyette a munkát.” „Mindig fejezd be a feladatod.” „Munkád végeztével rakj rendet magad után.” „Teljesítsd a csoportban a kijelölt szereped.” A fenti normák az osztály falán kifüggesztésre kerülnek, és minden alkalommal emlékeztetik a tanulókat a csoportmunka lényegére, alapelveire. A normák együttes használatánál a tanulóknak lehetősége adódik arra, hogy ellenőrzést gyakoroljanak egymás viselkedésére. A munkában minden tanulónak meghatározott szerep jut, mely szerepek az egymást követő csoportmunkák során cserélődnek, rotálódnak. Ez a szerepváltás segíti elő a képességek sokoldalú fejlesztését, a státusprobléma kezelését. A szerep mindig a feladat típusától és a csoport létszámától függ. Az ideális csoportlétszám 3-5 fő. A foglalkozások során az alábbi tanulói szerepek alkalmazása a leggyakoribb: kistanár, beszámoló, jegyzetelő, anyagfelelős, rendfelelős. A szerepek száma függ a csoportlétszámtól. Esetenként egy tanulónak lehet több szerepe is, illetve a fentieken kívül más szerepek is előfordulhatnak (pl. időfelelős, konfliktuskezelő stb). A szerepek rotációja alapkövetelmény. A szerepeken keresztül mindenkinek meg kall tanulnia a munka irányítását, a beszámolást, a helyes, zökkenő- és balesetmentes munkavégzést, végeztetést. 4. A csoporton belül kialakult hierarchia, rangsor kezelése az eltérő, sokféle képességek mozgósítására alkalmas feladatokon keresztül megváltoztatható. A pedagógus feladata annak tudatosítása, hogy nincs olyan tanuló, aki minden képességben kiváló, de mindenki számára van olyan feladat, melyet maradéktalanul meg tud oldani, valamint egyedül senki nem olyan tájékozott, mint a csoport együttesen. Már az iskolába kerülés pillanatától az együttműködési normák kialakításának és a tanulói szerepeknek fontos feladata egy olyan helyzet létrehozása, amelyben a diákok fokozatosan megértik a velük szemben támasztott elvárásokat, és a felső tagozatot elérve képesek direkt tanári irányítás nélkül is dolgozni. 18

A he j ő ke re sz túri m o d ell

A tanár szerepe szintén változik. A hagyományos csoportmunkánál a tanár hajlamos a direkt beavatkozásra, irányításra. Ennél a módszernél a beavatkozás szükségtelen. Az együttműködési normán keresztül a tanár hatalmát átruházza a tanulókra. A rendszer megfelelő működése esetén a tanár feladatainak egy részét maguk a diákok végzik el. A tanulók csak végső esetben fordulnak segítségért a tanárhoz, hisz lehetőségük nyílik a feladat megbeszélésére egymás között. A csoportban a tanulónak eltérő szerep jut: kérdez, előad, beszerzi az anyagot, elsimítja a konfliktusokat stb. A szerepek az egymást követő csoportmunkák során cserélődnek. Ez elősegíti a csoporttagok közötti együttműködést, a szerepek elsajátítását, a mások iránti tisztelet kialakulását.

1. ábra A tanulók beszédgyakorisága a különböző osztálymunkaszervezési technikák alatt

2. ábra A hátrányos helyzetű tanulók tevékenységének gyakorisága és %-os megoszlása az osztályfoglalkozások alatt

A tanár munkája során szakít a rutin-döntéshozatallal. Reagálása attól függ, hogy a csoport milyen úton hajtja végre a feladatot és a meglévő státuszprobléma milyen jellegű beavatkozást igényel. A feladatok jellege megkívánja, hogy új és differenciált feladatokat és módszereket alkalmazzon, ezzel késztetve absztrakt gondolkodásra a tanulókat. Az egyéni feladatot pedig úgy kell meghatározni, hogy a diáknak szüksége legyen a csoportfeladat eredményére, vagyis máris jelentkezik annak igénye, hogy a közös csoportfeladat végrehajtása megfelelő színvonalú legyen az egyéni továbbhaladás érdekében. Az elvek betartása figyelmes, logikus munkaszervezést kíván. A hejőkeresztúri modell

19

A Komplex Instrukciós Programban a csoporttevékenység az osztálytermi munka magja, de nem kizárólagosan. A csoporttevékenység beépül a tananyagba. A tanárok a módszert akkor alkalmazzák, amikor a cél a konceptuális tanulás, a magasabb rendű gondolkodás és a tartalom mély megértése. Továbbra is módszereink közé tartozik az ismeretek tényszerű közlése, a frontális osztálytanítás. A Komplex Instrukciós Program alkalmazására lehetőség van többek között egy anyagrész összefoglalásánál, egy új tananyagrész előkészítésénél, de új ismeret szerzésére és feldolgozására is alkalmat adhat. Ez a csoportmunkát a tanítási órák körülbelül egyötödében alkalmazzuk. A csoportmunkának elemei a csoport-feladatlapok a háttér információt nyújtó adatlapok, az egyéni feladatlapok, illetve a munkához szükséges eszközök, anyagok. Bár az órai munka legfontosabb része a csoportfeladat, a munka minden esetben egyéni feladatmegoldással zárul. A PEDAGÓGUSOK VÉLEMÉNYE A PROGRAM BEVEZETÉSÉRŐL A módszert alkalmazó pedagógusok között öt előre meghatározott itemmel mértük, hogy vajon a frontális osztálytanítás, a hagyományos csoportmunka és a Program szerinti foglalkoztatási forma mennyire bír az oktatási-nevelési munkát könnyebbé tévő erényekkel. A válaszokat az alábbi táblázat összegzi.

A tanítási óra jellemzése (tanárok%) 20

A he j ő ke re sz túri m o d ell

A TANULÓK VÉLEMÉNYE A PROGRAM BEVEZETÉSÉRŐL A tanulóinktól elsősorban az iránt érdeklődtünk, hogyan tetszik nekik a csoportmunka és miben látják Komplex Instrukciós Program által szervezett órának a hagyományos, frontális osztályfoglalkoztatástól való eltérését. A kérdésre az alábbi válaszok születtek (az összehasonlítás alapját a frontális és a hagyományos tanulásszervezésen alapuló tanítási órák képezték / 2. ábra): A válaszokból kitűnik, hogy a tanulók ezeket az órákat színesebbnek, érdekesebbnek találják.

A tanítási óra jellemzése (diákok, %)

A hejőkeresztúri modell

21

„Miért választottam a KIP módszert?”

– Egy pedagógus gondolatai a Program alkalmazásáról „Az elmúlt néhány év alatt többször módosított tantervek, új tankönyvek, módszertani sokszínűség jellemzi a nevelést, oktatást. Gyakorló általános iskolai pedagógusként mégis azt tapasztaltam, hogy a tanulók között rohamosan növekszik azok száma, akik a tantárgyi követelményeket csak alacsony szinten tudják teljesíteni és ismereteiket nem tudják alkalmazni a minden napi életben. Egyre több elkeseredett, fásult gyerekkel találkoztam, akik gyötrődnek az iskolai sikertelenségük miatt. Elkeserítőnek találtam, amikor 9-10 éves tanítványaimtól azt hallottam, hogy „Én ezt úgy sem értem! Ne, tessék tovább magyarázni, úgysem tudom!” A módszer legfontosabb ismérve, – „Mindenki jó valamiben! ” – volt az, ami arra késztetett, hogy megismerjem és kipróbáljam a Komplex Instrukciós Programot. A hátrányos helyzetű tanulók száma évről-évre nő. Társadalmi, gazdasági, szociális helyzetük egyre nagyobb eltérést mutat, ami sajnos az osztályteremben is megmutatkozik. Mire felső tagozatba kerülnek a gyerekek már kialakult státusszal rendelkeznek. Tisztában vannak gyengeségeikkel, de nem ismerik erősségeiket, nem értékelik meglévő képességeiket (pl.: koordinált, szép mozgás; kézügyesség). Emiatt a gyerekek eljutnak a tanulás elutasításához, érdektelenné válnak az iskolai munka iránt. A módszer alkalmazása során megfogalmazott sokféle képességet igénybe vevő, nyílt végű feladatok azonban már a kezdő szakaszban lehetőséget nyújtanak a tanulók motiválására, erősségeik fejlesztésére, gyengeségeik kezelésére. A tanulói csoportokban megfigyelhető sokszínűség miatt szükségessé válik egy olyan módszer alkalmazása, amely lehetővé teszi mindenkinek a képességei szerinti tanulást, biztosítja tudásszintjének megfelelő fejlődést. A státuszproblémák kezelése, gyengébb tanulók felzárkóztatása a jó képességű, tehetséges tanulók elvesztése nélkül komoly kihívást jelent. Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy a KIP alkalmazása segítséget nyújt e problémák megoldásában. Fontos szempont még, hogy a módszer alkalmazása során nincs szükség új tankönyvekre, különleges eszközök beszerzésére. A tanárok, tanítók fantáziájára, alkotó kedvére épül. Ezeken az órákon a pedagógus irányító szerepből szervező szerepbe lép át, mégis izgalmasabb, élvezetesebb az óra megtartása. Megvéd a fásultságtól, ’kiégéstől’.” Logikai játéktevékenység Az iskolában bevezetett, kötelező tanórai és nem kötelező tanórán kívüli logikai- és táblajáték-foglalkozások fő célkitűzései között szerepel a gyerekek értelmi képességének, fejlesztése, a szabadidő igényes, tartalmas eltöltése, a társas élet, a szociabilitás erősítése, a rendszeres megmérettetés, versenyzés és a hagyományápolás. Korunkban a tömegkultúra befolyása jelentős. Alapvető érdekké vált, hogy az a gazdasági és politikai jogosultságok mellett a kulturális állampolgárságot az állami és gazdáság elit 22

A he j ő ke re sz túri m o d ell

tartalommal töltse meg, amelynek az oktatás mellett a modern tömegkultúra vált az elsődleges terepévé. Mivel nap mint nap azt érzékeljük, hogy a tömegkultúrában egyre inkább teret hódít az igénytelenség, szükség van olyan tevékenységekre, amelyek a gyermekek más irányú fejlődését szolgálják szellemi, lelki téren egyaránt. A homo ludens fogalma régóta ismert: az ember minden korban szeretett játszani, versenyezni, hiszen játékra, játszásra mindenkinek szüksége van az izgalom átélése vagy éppen az ellazulás végett. A játék élmény, élvezet, az örömszerzés érdekében végzett tevékenység, amelyben a motívumok és célok egybeesnek, önként vállalt tevékenység, így a gyermek saját maga szabályozza az örömszerzés mértékét. Jelentős szerepe van a lelki egyensúly kialakításában, fenntartásában. Johann Huizinga szerint „az emberi kultúra a játékban, játékként kezdődik és bontakozik ki” és „… az emberi közösség fontos ténykedései mind játékkal vannak átszőve”. Ugyanakkor a játéknak fontos társadalmi haszna is van, jelentős szerepet játszik a társas-kapcsolatok kialakulásában, a kultúra egy része. A játék közben a fair play, a szabályok betartása kerül előtérbe, a helytállás fontosabb a győzelemnél, gazdagodik a jellem, kockázatvállalásra és önfegyelemre nevel. Az emberiség legnagyobb szellemi alkotásai közé tartoznak a táblajátékok. Szűkebb értelemben valamilyen téglalap, vagy négyzet, esetleg hatszög alakú, mezőkre, vagy pontokra felosztott játéktéren, táblán korongokkal, golyókkal vagy bábukkal játszott játékok, mint például a sakk. Tágabb értelemben idesorolhatóak a dominók, a különböző geometriai formákat felhasználó tologatós, játékok is, mint amilyen a pentominók vagy a tangram.2 Alkalmazásuk során a tanulók a táblajátékon keresztül képessé válnak a pontos, kitartó, fegyelmezett mun­kára, törekednek az önellenőrzésre és képesek lesznek várható eredmények becslésére. A játékot úgy kell megszervezni, hogy mindvégig törekedni kell a tanulók pozitív motiváltságának biztosítására, önállóságuk fejlesztésére. Ebben a törekvésben fontos terület a matematika alkalmazásának, eszköz jellegének sokoldalú bemutatása, és a tanításban való érvényesítése. A táblás játékoknak a matematikával való szoros kapcsolata nyilvánvaló, hiszen ez a sajátos ismeretszerzési módszer logikus gondolkodásra, következtetésre nevel. A matematikatanítás célja és feladata a tanulók önálló, rendszerezett, logikus gondolkodásának kialakítása, annak megtanítása, hogy a helyes következtetés menetében a premisszák igazsága 2

Ha sakk az opera és a go a koncert, akkor az operetteknek megfelelők közé sorolható pl. az amőba..., ám, a könnyűzenei slágerekéhez hasonlítható népszerűségű logikai játékok nincsenek (Nagy László: www.tablajatekos.hu). A hejőkeresztúri modell

23

szükségszerűen maga után vonja a konklúzió igazságát, azaz, lehetetlen olyan szituáció, amelyben a premisszák igazak, a konklúzió pedig téves.. Mindezt az a folyamat biztosítja, amelynek során fokozatosan kiépítjük a matematika belső struktúráját fogalmak, axiómák, tételek, bizonyítások elsajátításán keresztül, a tanultakat pedig változatos területeken alkalmazzuk. A logika feladata azon feltételek tisztázása, amelyek a helyes következtetés szabatos megfogalmazásához szükségesek, azon eszközök megadása, amelyek segítségével ellenőrizhetőek, hogy a következtetések valóban helyesek-e. A diszkussziós képesség fejlesztésével, a többféle megoldás keresésével, megtalálásával és megbeszélésével a logikus gondolkodást fejlesztjük, amely a problémamegoldásban, az algoritmikus eljárások során és az alkalmazásokban egyaránt lényeges. A matematikában a logikai játékok segítségével sikereket érhetünk el a valószínűség számításban a relatív gyakoriság vagy a kedvező esetek számának meghatározásával, vagy a kombinatorika területén a permutációk, variációk, kombinációk megkeresésével. Ide tartoznak az algoritmusok, a halmazok, a táblázatok, a nyílt végű feladatok, a divergens problémák, a nyerő stratégiák és még sorolhatnánk, amelyek mind hozzájárulnak a tanulók absztrakciós és szintetizáló képességének fejlesztéséhez. A célszerű, új fogalmak alkotása, az összefüggések felfedezése és az ismeretek feladatokban való alkalmazása fejleszti a kombinatív készséget, a kreativitást, a problémahelyzetek önálló, megfelelő önbizalommal történő megközelítését, megoldását. A logikus gondolkodásra nevelés fejleszti a tanulók modellalkotó tevékenységét, kialakítja a megfogalmazott összefüggések, hipotézisek bizonyításának igényét, megmutatja a matematika hasznosságát, belső szépségét, az emberi kultúrában betöltött szerepét, fejleszti a térbeli tájékozódást és az esztétikai érzéket.3 A problémaérzékenységre, a problémamegoldásra nevelés fontos feladat, amelyhez azonban elengedhetetlen a matematikai szövegek megfelelő értelmezése, logikus elemzése, a tanulók minél gyakoribb önállóan tevékenykedése, aktív részvétele a tanítási, tanulási folyamatban. Általános fejlesztési követelmény a megfigyelőképességnek, a problémamegoldó gondolkodás alapjainak fejlesztése, a matematikatanulással kapcsolatos tevékenységformák megismerése, szokások kialakítása. Konkrét fejlesztési követelmény a kapcsolatok, összefüggések megfigyelése, leolvasása, halmazok jellemzése állításokkal, számosság megállapítása, a szabályszerűség felfedezése, szóbeli megfogalmazása, sorozatok képzése és folytatása. A valószínűség számításban és a statisztikában a közös játékok, kísérletek a “biztos”, a “lehetetlen”, a “lehet, de nem biztos” fogalmak megértését segítik. A táblajátékok alkalmazása során mindvégig előtérbe kerül a széles körű tapasztalatszerzés, amely segíti a matematikában való jártasság kialakítását. 3 Példa a logikai játékoknak a matematikatanításban történő használatáról (Mészáros: www.hejokeresztur.hu) A pentominó az alábbi területeken segíti a matematikai ismeretek elsajátítását: Kocka, téglatest hálója. Kombinatorika (például öt négyzet az oldalai mentén hányféle módon kapcsolódhat egymáshoz) Parkettázási feladatok (adott terület különböző pentaminó elemekkel való lefedése) Különböző konvex, konkáv síkidomok lefedése. Oszthatóság (a hatvan osztói, téglalap, négyzet területek segítségével)

24

A he j ő ke re sz túri m o d ell

Az induktív módszer mellett nagy szerepet kapnak a deduktív következtetések. A logikai játékok alkalmazásának segítségével az elsajátítandó tananyagban feltételezéseket fogalmazunk, fogalmaztatunk meg, amelyek néhány lépésben bizonyíthatóak vagy megcáfolhatóak. Munkánk során fontos a bizonyítás iránti igény felkeltése, ezért előtérbe kerül a különféle bizonyítási módszerek megismerése, valamint a fogalmak, szabályok pontos megfogalmazása. Ezzel egy időben alapvetően fontos az absztrakciós képesség fejlesztése, a komplex szemléletformálás, az önálló ítéletalkotás, a problémák különböző oldalról történő megközelítése, a gyakorlatorientáltság, a pontosság, ütemezés és a tervezés fejlesztése. Tapasztalataink szerint a gyerekek jelentős és tartós javulást érnek el a stratégiai érvelés és a problémamegoldás területein, sőt iskolai eredményük is pozitív irányba változik. Miben ragadható meg a siker szubjektív tartalma? Minden sikernek – jelentkezzen az iskolai élet bármely területén – a jellegzetessége, hogy a gyerek hite megerősödik önmagában. Az a tanuló, aki sikert él át, úgy érzi, hogy ő önmaga sok mindenre alkalmas: amikor ötöst kap matematikából, nem csak azt éli meg, hogy sikeresen hajtotta végre az adott feladatot, hanem úgy érzi, hogy szinte minden feladatot sikeresen meg tud oldani. És ez az igazi motiváció. A siker növeli a személyiség önmagába vetett hitét. Az iskolának abban van óriási felelőssége, hogyan fejleszti a gyerek képességeit, hogyan fejleszti önértékelését, önbizalmát, illetve hogyan idomítja viselkedését. A gyermeknek hinnie kell abban, hogy az elé állított feladatot meg tudja oldani. Ez pozitívan hat önbecsülésére, amely nagy támasza a tanulmányi előrehaladásnak. A képességek kibontakoztatásának egyik útja a tantárgyi előrehaladás segítése, és ezen keresztül az önbizalom növelése. A célunk annak tudatosítása, hogy a teljesítmény kitartó munkával növelhető és tartóssá tehető. Ennek egyik eszköze a különféle versenyeken való megmérettetés. A sikert sok tényező befolyásolhatja, többek között a tanár-diák jó kapcsolata, együttműködése. Biztosítanunk kell a sikerhez vezető helyzet megteremtését, lehetőséget adva a gyerekek képességeinek kibontakoztatására. Az iskolai siker és a magatartás nem választhatóak el élesen egymástól, hiszen a tanulási siker, az önbizalom megkönnyítheti a beilleszkedést a közösségbe. Az iskolának a szaktárgyi felkészítés mellett a személyiségfejlesztésre is gondot kell fordítania. A gyermek attól sikeres, hogy átéli, érdemes próbálkoznia, érdemes keresnie azt A hejőkeresztúri modell

25

az utat-módot, ahogyan a céljait elérheti, és hinnie abban, hogy ezt az utat meg is találja. A személyiségnevelés lényege a játéktevékenység feltételeit és kereteit alkotó pedagógiai helyzetek kialakítása és e helyzetekben tervezett tevékenységek megvalósítása. A tevékenység során magatartási, gondolkodási szabályokat, elvárásokat állítunk a gyerekek elé, amelyeken keresztül megtanulják helyesen értékelni magatartásuk helyességét és betartják a szabályokat. A normák erőssége, kényszerítő ereje fejlesztő hatású, a szabályok alkalmat adnak a rendszeres visszacsatolásokra, amelyen keresztül a gyerekek képesek lesznek követni az irányított folyamatokat. Nevelési célok között szerepel az intellektuális képességek fejlesztése mellett a különböző viselkedésformák kialakítása, mint amilyen a nyerő és vesztő helyzetek, a kitartás, az elszántság, a célorientáltság, a merészség, a kockázatvállalás és megfontoltság, a határozottság, a felelősség vállalás, a szabályok betartása. Ide soroljuk a kudarctűrés, türelem, kapcsolatteremtés, empátia, együttműködés, szociabilitás, udvariasság, fegyelmezettség, rendszeretet és nem utolsó sorban a sikerorientáltság, talpraesettség fejlesztését is. A logikai játékok jól használhatóak a konfliktushelyzet kezelésénél, a gyerekek között zajló folyamatokban, amelyben érdekek, értékek, nézetek, szándékok kerülnek egymással szembe nyílt – tevékenységekben is megnyilvánuló – vagy rejtett – tudati, érzelmi szint – formájában. Segítenek a közösségi normarendszer értékrendjének, és ezzel összefüggésben a személyiség kibontakoztatásának, harmonikus fejlődésének optimális fejlesztéséhez, miközben magatartásuk, a környezetükhöz való viszonyuk harmonikussá válik. Mindennapjaikat átszövi a meggyőződéssé érlelődött ismeret, a pozitív szándék és akarat és a normáknak megfelelő szokások. Segítségükkel megvalósítható a gyerekek tetteinek céltudatos és tervszerű alakítása, illetve a gyerekek számára mindazoknak a társadalmi pedagógiai feltételeknek a biztosítása, amelyek lehetővé teszik, hogy a személyiséget sokoldalúan kifejlesszük, képességüket lehetőségeiknek felső határáig kiműveljük. A készségjellegű cselekvések kiépülése maga után vonja a szokások kialakulását. A gyerekek az ismétlődő játékhelyzetekben erős belső késztetést éreznek arra, hogy az elsajátított módon cselekedjenek, tehát a folyamat lényege a dinamikus sztereotípia. Amennyiben a szokásos cselekvés végrehajtása akadályba ütközik hiányérzet, nyugtalanság érzete támad, ám ha a gyerekek következetesen helyes viselkedési módokat tanúsítanak, az a helyes magatartáshoz vezet. Ugyanakkor a helyes viselkedés elsajátítása hatással van az alkalmi viselkedésre, befolyásolja, meghatározza azt. A táblajátékok és táblajáték feladványok mellett a palettát színesítik a kártyajátékok, keresztrejtvények, sík-és térbeli kirakó játékok, dobókockás játékok és a logikai rejtvények is. A táblajáték alkalmazásának egyik nagy hozadéka a csapatmunkára való alkalmasság kifejlesztése, amelyben elsősorban a kommunikációs- és elemző készség kap helyet. A táblajáték népszerű tevékenység, a foglalkozásokon megfordul az iskola tanulóinak fele. A tanulói csoport összetétele igen vegyes képet mutat: eminensek, renitensek, lányokfiúk, kicsik-nagyok, kiválók-gyengébbek egyaránt, és nemcsak az azonos, hanem a heterogén 26

A he j ő ke re sz túri m o d ell

életkorú tanulók is szívesen játszanak együtt. A logikai játékok alkalmazásának nagy előnye, hogy a legfogékonyabbak együtt tanulnak a lassabban haladókkal. A logikai játékokat remekül tudjuk alkalmazni frontális-, egyéni-, páros- és csoportmunkában személyre szabottan, differenciáltan, de a könyvtári munka és az e-learning szerves része is. A logikai és táblás játékok szoros kapcsolatban állnak a matematikán kívül más tantárgyakkal is. Történelem területén a gyerekeknek alkalmuk adódik kutatni a logikai és táblajátékok keletkezését, országok, népek uralkodók, híres emberek szerepét a játékok elterjesztésében, megismerkednek a játékok népszerűsítésében szerepet játszó történelmi személyiségekkel. Földrajz órán a játékoknak a Földön való megjelenésével, elterjedésével foglalkoznak. Irodalom órán szó esik irodalmi nagyjaink játékszenvedélyéről, ének-zene foglalkozásokon említést teszünk Rossiniről, rajzórán Pieter Van Huys vagy Baugin nevét hallják, és informatika órán a gyerekek ezerféle táblajátékra lelnek rá a különböző weboldalakon. Nevelési célunk, hogy biztonságos, derűs légkörben egyéni képességeiknek megfelelően fejlesszük a gyermekeket az életkoruknak legmegfelelőbb eszközzel, a játékkal. Emellett konkrét célunk, hogy az alapoktatás befejezésével a gyermekek legyenek életkoruknak megfelelően önállóak, magabiztosak, legyenek képesek gondolataikat érthetően közölni, tudjanak a közösség elvárásaihoz megfelelően alkalmazkodni, érzelmeiket szocializált formában kifejezésre juttatni. Legyenek derűsek, bizakodóak, egymást elfogadóak. Tevékenységünkkel a játékokat helyezzük a középpontba, és katalizátorként alkalmazzuk azokat a gondolkodási, a társadalmi és érzelmi készségek elsajátításában. Az iskola nevelőinek a táblajátékok iránti elkötelezettségét jelzi, hogy minden nevelő részt vett az amerikai Yale Egyetem által szervezett MindLab logikai játékoknak az oktatásban történő alkalmazását népszerűsítő akkreditált pedagógusképzésen. Eredményeképpen tanulóink országos versenyen kiváló helyezéseket érnek el (I-IV. helyezés). GENERÁCIÓK KÖZÖTTI PÁRBESZÉD PROGRAM A jó közösségi iskola jellemzője az iskola nyitottsága. A nyitottság egyrészt azt jelenti, hogy a szülők aktív szerepet vállalnak az iskola életében, másrészt az intézmény olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyet nem csak a diákok vehetnek igénybe. A Generációk Közötti Párbeszéd Program a fenti törekvéseket valósítja meg. A foglalkozások a gyerekek és a szülők kölcsönös együttműködésén alapulnak. Az osztályfőnöki órán megismertetjük a felső tagozatos gyermekekkel a családfa készítés technikáját. A család otthon közösen elkészíti a családfát, kiegészítve a családtagok foglalkozásával, hobbijával. A következő osztályfőnöki órán kiválasztjuk a gyerekekkel közösen azokat a szülőket, nagyszülőket, rokonokat, ismerősöket, akiknek vagy a foglalkozását vagy az érdeklődését, hobbiját, vagy valamilyen élményét, múltbéli hagyományát fontosnak, érdekesnek tartjuk, majd behívjuk a szülőket osztályfőnöki órára vagy délutáni foglalkozásra, ahol csoportokban közösen beszélgetnek, kérdeznek a vendégektől a gyerekek. A foglalA hejőkeresztúri modell

27

kozás második részében a gyerekek elmondják, bemutatják egymásnak, hogy mit tanultak, hallottak a felnőttektől. Ezután a gyerekek az Interneten, könyvtárban megmutatják, hogy milyen információkat lehet keresni és találni abban a témában, amiről a felnőttektől hallottak. A célunk az, hogy a gyermek és a felnőtt egymástól tanuljon, kapcsolat alakuljon ki a generációk között, megismerjék egymást, a múltat és beszéljenek a jövőről. Meggyőződésünk, hogy a nyitottság biztosításával ismertebbé és elfogadottabbá válik az intézményünkben folyó nevelési-oktatási munka.

ZÁRÓ GONDOLATOK Munkánkat áthatja a gyerekek iránti felelősségtudat, ami nem nélkülözheti a szociális környezetük folyamatos figyelemmel kísérését. Fontosnak tartjuk a tágabb világ felé nyitást, a naprakész tudást. Ezt jelzik nyert pályázataink, a hatékony módszerek szüntelen tanulmányozása, szakmai nyitottság, önképzések, továbbtanulások. Törekszünk arra, hogy minden gyermek a képességeinek és az életkori sajátosságainak megfelelő terhelést kapja. Kötelességünknek tartjuk, hogy az iskolát kiegyensúlyozott, magabiztos, életszerű és biztos alapokat jelentő tudással felvértezett fiatalok hagyják el. Programjainkban átgondolt, széles elméleti alapon nyugvó, gyakorlatban kipróbált módszerekről van szó. A hejőkeresztúri iskola kollektívája a gazdasági, társadalmi változásokat érzékelve úgy döntött, hogy hosszú távon, fő eszközként fogja azokat használni már az iskolába kerülés pillanatától a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatására, a tehetség kibontakoztatására, az együttműködési normák kiépítésére és a felszín alatt megbúvó képességek fejlesztésére. K. Dr. Nagy Emese PhD, intézményvezető 28

A he j ő ke re sz túri m o d ell

L. Ritók Nóra

Szociális iskolamodell, mint az integrációhoz vezető út egy lehetséges példája (IGAZGYÖNGY ALAPÍTVÁNY, Berettyóújfalu)

A

lapítványunk, az Igazgyöngy Alapítvány Kelet-Magyarországon a 33 leghátrányosabb kistérség egyikében, a berettyóújfalui kistérségben működik, 14 éve. Alapvető célunk a művészetoktatás, különös tekintettel a hátrányos helyzetű és roma gyermekekre. Művészetoktatásunk a kezdetektől sikeres volt, tanítványaink évente ma már kb. 500 díjat hoznak el hazai és nemzetközi képzőművészeti versenyekről. 670 gyermeket tanítunk, akik 70%-ban hátrányos helyzetűek, ezen belül 350 fő a halmozottan hátrányos helyzetűek száma, zömük mélyszegénységben élő, cigány gyermek. Iskolánk sajátossága, hogy a művészeti nevelést sajátos módon párosította a hátránykompenzálással, esélyteremtéssel. Komplex személyiségfejlesztést végzünk, ami mérhetően sikeres a tanulás iránti motiváltság, a személyes és társas kompetenciák fejlesztésében. A sikerélmény, amit a gyermekek az alkotás során átélnek, ösztönzően hat a tanulási tevékenységeikre. Munkánk során nem csupán a vizuális kifejező-rendszerüket fejlesztjük, hanem általában a gondolkodási képességeiket és szociális kompetenciáikat is. Egy sor olyan feladatot dolgoztunk ki, mely sikeres a hátrányok leküzdésében, a finommotorika, a megfigyelési képességek, a lényegmegragadás, a logikai képességek fejlesztésében. Feladatainkban megérintjük más tantárgyak ismeretanyagát is, hiszen lerajzolni csak azt tudjuk, amiről ismereteink is vannak. Munkánk során azt is hamar megértettük, hogy a hátrányos helyzetűek integrációja nem oldható meg az iskola falain belül. Legyen az bármilyen oktatásszervezés, módszer, technika, az iskola nem tud akkora hatást gyakorolni a gyerekekre a tanteremben, ami elég lenne ahhoz, hogy ne a nyomort termelje újra ez a réteg. Mert náluk a születéstől, vagy talán még előbb meghatározódik minden. Mert itt, ebben a társadalmi rétegben minden nagyon korán eldől. És a következő lépések sosem előre visznek. Az alapítvány ezért egy komplex munkába kezdett, melyben a beavatkozási pontok feltérképezésére, megértésére, majd a problémák megoldására irányuló hatások generálása volt a célunk. Ez az esélyteremtő modell három fő, egymással összefüggő területre fókuszál: az oktatás, a családgondozás-közösségfejlesztés és az intézmények közötti együttműködés kialakításának területére. Most, munkánk jelentős része a rendszer működési hibáit foltozgatja. Mondhatjuk, sokszor helyettük dolgozunk. Mert sok dolognak a rendszeren belül lenne helye, ha lenne rá S z o c iá li s i s k ol a mod e l l , mint az integ ráció ho z v ez ető út e g y lehetséges példája

29

forrás, idő, szándék, akarat. De sok esetben nincs. Nincs, mert itt is fontosabb az adminisztratív módon történő megfelelés, mint a valós problémakezelés. Mert az elvárás, elszámoltatás rendszerében a hangsúlyok elcsúsztak. Valami úgy rögzült, olyan rendszerben, hogy a negatívumok nagyobb szerepet kapnak, mint a pozitívumok. Az eszközök a kényszerítés, és nem a meggyőzés felé mozdultak el, ezek hoztak látványos és gyors sikert, még, ha tudja is mindenki, hogy hosszú távon nem működtet, nem hatékony. A helyzetet csak tovább rontja a pénzügyi források beszűkülése, a mozgástér fokozatos csökkenése. Nincs például a jövedelemviszonyokhoz igazítva a gyerekek gyógyszerellátása, betegség esetén nincs miből kiváltani…. nem érik el a szűrővizsgálatokat, mert nincs pénzük még megelőlegezni sem az útiköltséget…lehetetlen annyi pénzt összeszedniük, hogy visszaköttessék a villanyt…A rendszer pedig ezekre nem nyújt megoldást. Mert erre nincs forrás, sőt, sokszor a saját működésre sem. Talán az is lényeges, hogy milyen kifejezés fémjelzi nálunk ezt a munkát. Mi az esélyteremtést használjuk szívesebben. Nem pedig az államilag korábban használt felzárkóztatást, vagy most, a felzárkózást. Látszólag lényegtelen a szavakon lovagolni, ám azt gondolom, a munkánk lényegét határozza meg a pontos megfogalmazás. Aki esélyt teremt, az elfogadja a másikat és nem magához, a maga értékrendjéhez akarja igazítani, hanem esélyt akar adni neki, hogy önmaga lehessen, és önmagából hozza ki a maximumot. Fontos volt ehhez annak a tisztánlátása, hogy a mostani állapotot nem valamiféle személyes döntés, vagy emberi gyarlóság, hanem a lehetőségek beszűkülése hozta létre, az, ami az asszimilálásra tett állami törekvések rendszerében generációkon át rögzült. Mi azt szeretnénk, ha cigányként, de a többségi társadalom törvényeinek elfogadásával integrálódnának be a társadalomba. 30

S zoc iális isko lam o d e ll, m int az integ rációhoz vezető út egy lehetséges példája

Ez a célmeghatározás, és a probléma folyamatos értelmezése és a változások tükrében történő újraértelmezése fémjelzi azt a munkát, amit most végzünk. És még valami: a lehető legkomplexebb, összehangolt, stratégiaszerű, hosszú távban való gondolkodás. Mert ezt a helyzetet nem lehet egy-két éves projektekkel megoldani. Úgy sem, hogy egyik évben az oktatásra, majd a következőben az iskolán kívüli tanodákra, utána mondjuk a közmunkaprogramokra fókuszálunk, és közben elengedjük az előzőeket. Mert a projektszemléletű pályázati támogatások addig tartottak. A problémahalmaz sem egy-két év alatt teremtődött meg. A megoldásban sem lehet kapkodó és türelmetlen az ember. MI A MÓDSZER? Az Igazgyöngy módszere egy komplex, stratégia, mely három terület köré rendezi a hatásokat. Az első és legfontosabb dolog az oktatás, ezen belül is a művészetoktatás sajátos módszertannal. Mi is hiszünk az oktatás erejében. Nélkülözhetetlen, de nem elégséges elemének tartjuk az esélyteremtésnek. A legfontosabb beavatkozási pont, de hogy hatása megfelelő legyen, megerősítést igényel, több területről. Kiemelten fontos, hogy az oktatási tevékenységek véleményünk szerint csak integrált csoportban sikeresek. Mindkét társadalmi csoportnak nélkülözhetetlen megtapasztalásokat ad ez, amire később, felnőttként is szüksége van mindenkinek. Fontos persze az arány. Tapasztalataink szerint a legkedvezőbb, ha a csoportban halmozottan hátrányos helyzet gyerekek aránya 50% alatt marad. Akkor irányíthatjuk legmegfelelőbben a hatásokat. Persze ez nem mindenhol adott. Ahol ez az arány felborul, ott nagyobb próbatétel elé kerül a pedagógus, ott más módszerek szükségesek. Az általuk kifejlesztett módszer hihetetlen erővel hat a gyerekekre. Az oktatáson belül mi a művészetoktatásból indulunk ki, majd a hatást kiterjesztjük az általános iskolai oktatásra is. Az első elemben az alkotásközpontúság a lényeg. Lehet az zene, tánc, bábozás, ének, drámajáték, bármi, ami alkotásközpontú, ami könnyen szembesít a sikerrel, könnyen átélhetővé teszi az erőfeszítés értelmét, ami pozitív és fejlesztő hatású. Fontos, hogy emocionális tartalommal bírjon, ennek hatása ugyanis nélkülözhetetlen. Olyan értékeket tud adni, ami az egész oktatási tevékenységre pozitívan hat. Az alapítvány által fenntartott délutáni művészeti iskolában a gyerekek alternatív módszerekkel tanulhatják meg az önkifejezés fontosságát, a vizuális nyelvrendszer alkalmazását, miközben egész személyiségük óriási fejlődésen megy át. Javul a munS z o c iá li s i s k ol a mod e l l , mint az integ ráció ho z v ez ető út e g y lehetséges példája

31

kafegyelmük, megtanulják a tervezés-kivitelezés-értékelés folyamatát, és teszik mindezt egy pozitív, alkotói légkörben, amelyben énképük pozitívvá alakul, és megtapasztalják az „énhatékonyság” érzését. Az alkotás során minden kompetenciájuk fejlődik, az összes gondolkodási képesség, nő az ismeretanyag (hiszen lerajzolni csak azt lehet, amiről ismereteink vannak), fejlődnek a szociális kompetenciáik. Kooperatív feladatok sorával fejlesztik az együttműködési képességeket is. A művészeti oktatásban résztvevő tanárok külön figyelmet fordítanak arra, hogy a náluk megjelenő pozitív hatás kihasson a gyerekek délelőtti, általános iskolai előmenetelére is. Nagyon fontos, hogy a gyerekek a boldog, örömteli művészi tevékenység, a sikerélmény hírét hazaviszik. Jó alapot ad ez a családokkal történő kapcsolatépítésre. A modellünk alapvető vonása, hogy a gyermeket mindig a teljes szociokulturális környezetével együtt értelmezzük. Bár ezt minden pedagógus a főiskolán megtanulja, a gyakorlatban azonban a tanárok többsége az egységes elvárások szerint dolgozik. Zömében azt tapasztaljuk, hogy az általános iskolai pedagógusok nem szereznek ismereteket halmozottan hátrányos helyzetű tanítványaikról, fogalmuk sincs, hogy élnek. Nem tudják, hogy komfort nélküli, vagy félkomfortos házakban laknak, ahol nincsen vezetékes víz, sok esetben villany sem. Hogy a lakások berendezései között nincsenek asztalok és székek, csupán ágyak, ahol, főleg telente, amikor csak egy szobát képesek fűteni gyakran 6-8, néhol még 10 személy is egy szobában alszik. Nem gondolják végig, hogy náluk nincsen fürdőszoba, WC, és esténként mondjuk hat gyereket végigfürdetni az ártézi kútról hozott vízben nem egyszerű. Nem gondolnak bele, hogy nincs mosógép, centrifuga, és télen nagyon nehezen szárad a kézzel kimosott ruha. Az a gyerek, akinek a családját rendszeresen uzsorások látogatják, és rettegés az éjszakája, nem tud úgy pihenni, mint jobb körülmények között élő társaik. Ahol a napi élelem gond, és csak a kenyér az egyetlen vacsora, reggeli meg nincs is, azt nem fogja érdekelni az első matematika óra reggel nyolckor. Nem látja át, hogy hiába írtjuk ki a fejtetűt, a koszlott ágyneműből visszafertőződik, ugyanúgy. Nem érti meg, hogy azok a magatartásformák, amikbe belenőnek, mélyebben vésődnek be az iskolai hatásoknál. Mindezt nem tudják, nem akarják megtudni, megérteni a pedagógusok. A sztereotípiák mentén szerveződő értékítéleteik direkt, vagy indirekt módon épülnek be a napi pedagógiájukba, és halmozódnak kudarcaik, fásulnak bele a munkába, érzik értelmetlennek a velük való foglakozást. Viszont a kudarcot nem vallják be, gyakran még maguknak sem, inkább továbbgörgetik a gyerekeket, végig a rendszeren, tudás, teljesítmény nélkül. A fontos felismerés, hogy a pedagógiai hatás családi támogatás nélkül nem elégséges, nem új keletű. De valahogy eltűnt a közoktatásból, vagyis csak elviekben és papíron rögzítve létezik. Főleg pedig ezzel a „HHH” társadalmi réteggel nem működik. Vagyis biztosan nem úgy, ahogyan kellene. A mai közoktatás a partneri viszonyt csak azokkal a szülőkkel képes fenntartani, akik maguk jelentkeznek partnerként, és lehetőleg a szülők is kicsit „gyerekszerepben” fogadják el az iskola javaslatait, rendszerét. Ahol a szülő nem jön be, tehát nem teljesíti azokat az elvárásokat, amit az iskola elvár, ott a partneri viszony kialakítására semmiféle 32

S zoc iális isko lam o d e ll, m int az integ rációhoz vezető út egy lehetséges példája

erőfeszítést nem tesz az iskola. Az egyre növekvő problémahalmazban ma leginkább a hatósági eszközök használatát szorgalmazzák, vagyis hatóságként kezdenek működni, utasítva, fenyegetve, megtorolva, büntetve, és a pozitív viszonynak még a lehetősége is megszűnik. Pedig nincs olyan szülő, aki a gyermeke érdekében nem tehető partnerré. De tény, hogy ezért sokat kell tenni, menni, dolgozni az iskolának is. A stratégia második eleme a családgondozás-közösségfejlesztés, ami, bár nem tűnik iskolai feladatnak, mégis szükséges, és abból ered, hogy a hátrányos helyzet problémáját a művészeti iskola programja komplexitásában értelmezi. A mélyszegénységben élő családok gyermekeinél csupán az iskola falain belül maradva nem érhető el érdemi változás. Az alapítvány tanárai családgondozásba kezdtek, a gyerekek érdekében partnerré tették a szülőket. Ezen a területen első és legfontosabb elem a bizalmi kapcsolat kialakítása volt a gyermekek szüleivel, innen lehetett tovább lépni. A kialakult bizalmi légkörben lett lehetősége a tanároknak megérteni a hátrányos helyzet rendkívül bonyolult problémahalmazát. Ma egy olyan, a gyerekre összpontosító komlpex családgondozást végzünk, ami a családok, és a közösségek életében is egyre meghatározóbb. Ebben két fő vonalra koncentrálunk: az egyik az önfenntartás, amiben segítséget adunk ahhoz, hogy képesek legyenek a környezetük értékeit kihasználni. Itt a krízishelyzetek elhárításán kívül olyan lehetőségek bevezetése is történik, mint a táboroztatás, kirándulások, kulturális programok szervezése, ami számukra eddig elérhetetlen volt. A kríziselhárítás egyik eszköze az adományozás. Ez azonban nehéz dolog. A pozitív diszkrimináció könnyen kiváltja, hogy akire irányul, az még elesettebbnek, nyomorultnak mutassa magát, hogy többet kapjon. Hajszálvékony az a határ, amin mozognunk kell. Annyit adni és úgy, hogy segítsen, elmozdítson a mélypontról, és ne elváróvá tegyen. A krízishelyzetek elhárításában minden ponton próbálunk segítetni. Hivatali ügyek intézésében, egészségügyi szolgáltatások elérésében, honosításban, hiányzó iratok beszerzésében, gyógyszerkiváltásban, temetésben, szüléskor, kórházba kerüléskor, amikor elfogy az élelem, nincs tűzifa, cipő, vagy ballagóruha, segítünk, hogy ne kelljen az uzsorásokhoz fordulni, hogy ne szaladjanak bele szabálysértésekbe, stb. Minden területen próbálunk hatni. Egyetlen területen nem számíthatnak ránk, ha bűnelkövetéshez kapcsolódó kötelezettségekben (pl. pártfogóval való találkozás, szabálysértés kifizetése, rendőri intézkedést igénylő konfliktusok, stb.) kérnek segítséget. Ám ezeket is megvizsgáljuk, és ha jogsérelem gyanúja merül fel, intézkedünk. S z o c iá li s i s k ol a mod e l l , mint az integ ráció ho z v ez ető út e g y lehetséges példája

33

Amikor a családok megértik, hogy tőlünk tényleges segítséget kapnak, akkor egy idő múlva kapcsolódhatnak elvárások is az adományokhoz. A lényeg, hogy úgy nyújtsunk segítséget, hogy tényleges előrelépés indulhasson meg, és abban a támogatottak aktivitása is nélkülözhetetlen elem legyen. A mondat, hogy „mi szívesen segítünk, de főleg azoknak szeretnénk, akik nekünk is segítenek az élhetőbb faluért, a gyerekek jövőjéért” a munkánk során értelmet lassan értelmet nyer. Ma már a közösséggel közösen kialakított segítségnyújtás-elvárás rendszerében működtetjük a krízislehárítást. Nem kötelező az együttműködés velünk, de mivel más lehetőség nincs, így mindenki igyekszik így tenni. Így kapcsolódik a gyermekruha-, cipőadományokhoz a gyerekek rendszeres iskolába járása, tisztántartása, a tetűirtóhoz a fejtetűirtás és a visszafertőződés megakadályozása, a mészhez a ház kimeszelése, a tisztítószerekhez a személyi és lakókörnyezeti higiénia, a pottyantós WC-hez annak szükséges karbantartása, stb. Vannak programjaink, amelyben kamatmentes kölcsönként megelőlegezünk számukra olyan beruházásokat, amelyek nekik elérhetetlenek. Pl. ilyen a kártyás villanyóra felszereltetése, amit azokban a házakban, ahol hónapokig, évekig nem volt áram, mert a nagy villanyszámla tartozás miatt levágták az órát. Ennek felszerelése hetven-nyocvanezer Ft körül van. Ennek egyösszegű kifizetésére azonban a családok képtelenek annyi jövedelemből. A rendszer nem teszi lehetővé a részletfizetést, így a családok és a gyerekek áram nélkül maradnak, ami természetesen hatással van az iskolai előmenetelre is. Villanyóra projektünkben már sok családot segítettünk hozzá az elektromos áramhoz kártyás villanyóra felszerelésével. Ebben az elemben a másik rész a tanulás és a munka iránti motiváltság megteremtése. Ebben kiemelt az ösztöndíjprogramunk, aminek specialitása, hogy akkor hat, amikor a legnagyobb a szükség, akkor érkezik, mikor a legszemléletesebben mutathatja: a tanulás pénzt hoz, élelmet, vagy éppen meleget adhat, áramot, vagy cipőt, amire a legnagyobb szükség van. Közben pedig egészséges versenyszellemet alakít ki a településen belül, hiszen nem négyes, vagy ötös bizonyítványhoz kötött, csupán ahhoz, hogy valaki a legjobb ötben (tízben) legyen a településen. Az ösztöndíjszerződés pedig komplexebb megközelítéseket tartalmaz, együttműködésről, agresszióról, közösségben való működésről nemcsak a gyereknek, hanem a szülőknek is. A munkalehetőség megteremtése kulcskérdés, ebben a település önkormányzatával való együttműködés is szükséges, ami sok esetben tudásmegosztást is jelent. Ezzel már érintjük a másik fontos területet, hogy nem elég a családra koncentrálni, fontos, hogy egy szegregátumban a közösség egészét is átfogjuk, hogy kialakítsuk az együttműködés képességét ott, ahol a nyomor a szervezőerő, ahol az uzsora és a bűnözés is jelen van, ahol széthúz a falu, a cigány és a nem cigány, de a cigányon belül is az oláh cigány, meg a romungro, ahol nehéz elhitetni: csak együtt sikerülhet. És ott, ahol sem lehetőség, sem forrás nem áll rendelkezésre, ott igazán nehéz bármit kitalálni. De mindenhol lehet valamit, ami értéket teremt, ami előre visz. Jelenleg a kézművestevékenységek mellett (Szuno szociális innováció) a biobrikettkészítést, illetve a kertprogramot kezdtük meg, munkahely-kezdeményként megállítani a településen. 34

S zoc iális isko lam o d e ll, m int az integ rációhoz vezető út egy lehetséges példája

A stratégia harmadik eleme az intézmények közötti együttműködés. Ebben a hatóságiszolgáltatói-segítői intézmények, szervezetek stratégiaszerű együttgondolkodásának fejlesztéséhez járulunk hozzá. Tulajdonképpen egy szervezetfejlesztés ez az elem, amiben szeretnénk közelíteni a hivatali protokollt és a humánus civil szemléletet. MI SZÜKSÉGES A MÓDSZERHEZ? Leginkább annak a megértése, hogy csak a kettőnk tudásából, közös akaratából lesz igazi integráció. Ez egy olyan tudás, amiben a többségi társadalom csak partnerként lehet jelen, nem felülről jövő ítélkezőként, a beavatkozási pontok meghatározásához, a hatások feltérképezéséhez a romák tudása éppúgy szükséges, mint a mienk. A többi már csak türelem, következetesség és persze pénz kérdése. Nemcsak a hatás kell, hanem a lehetőségnyújtás is. Az államtól egyelőre csak a hatás jön. A lehetőségeket úgy tűnik, a civileknek kell megteremtenie. MILYEN EREDMÉNYEK VANNAK? Amikor elindultunk, és egy-egy gyereknél segítő tevékenységbe kezdtünk, még nem gondoltuk, hogy ekkora problémahalmazzal találkozunk. Mind a rendszer, mind a közösségek leginkább a „tanult tehetetlenség” megtartása irányában mozdul. A rendszer a tőle való függéssel, a „csak úgy jó, ahogy mi mondjuk” szemlélettel kényszerít ki lépéseket, ugyanakkor elvár olyan dolgokat, amire a családok képtelenek. A családokban pedig kialakult a „nekünk úgy sem megy” érzése, ami konzerválja az akaratot, a tenni akarást. Ehhez jön még a többségi társadalom közege, amely elutasító, sokszor rasszista, általánosít, és az esélyt sem adja meg nekik. A mi munkánk azt bizonyítja, hogy helyi jelenléttel, következetességgel, bizalmi légkörben igenis létrehozható elmozdulás. Családjainknál javult a mentális állapot, partnerré tudtuk tenni a szülőket a gyerekek fejlesztése érdekében, javult a lakókörnyezet állapota, kevesebb lett az agresszív megnyilvánulás, a bűnözés, és legutóbbi projektünkkel, a Szuno programmal lépéseket tettünk a munkahelyteremtés irányába is. Sok próbálkozásunk volt már, innovatív ötletek, projektek. Mindegyik fontos tapasztalatokat adott. Az intézményrendszer lassan partnerként kezeli az alapítványt, elismerve eredményeinket. A projekt eddigi tapasztalatai egy dologban megerősítettek bennünket: a mélyszegénységben élők integrációjában kulcskérdés az értelmes, teremtő emberi tevékenység, a munka. Mindennél hatékonyabban változtat szemléletet, ad tartást, motivációt. Ezért kiemelten S z o c iá li s i s k ol a mod e l l , mint az integ ráció ho z v ez ető út e g y lehetséges példája

35

fontos, hogy helyben munkát tudjunk adni. Az asszonyok hímző-varró tevékenysége mellé a most megvásárolt házban szeretnénk a férfiaknak asztalos műhelyet kialakítani, és a telken kap majd helyet a biobrikett-készítés is, melyet most egy ház udvarán tudnak csak végezni. Tervezzük a kert-program bővítését is, most a közösségi kertet is beindítjuk a településen. Mivel minden tevékenységet családi szinten is megtervezünk, így a gyerekeknél egy másfajta szemlélet hagyományozódik, önfenntartással, tudatos életvezetéssel, jövőképpel. Így reményünk van arra, hogy a következő generáció kicsit már más lesz. Cigányként él, de megérti és elfogadja a többségi társadalom szabályait. Persze ehhez nem elég helyben dolgozni. Folyamatosan hangsúlyt fektetünk a nyilvánosság tájékoztatására, a probléma elemzésére, és a döntéshozók figyelmébe is próbálunk bekerülni, hogy tapasztalataink rendszerszinten is segítsenek az integrációban. A stratégiánk kulcselemei – a partneri viszony, a rugalmasság, a türelem, a bizalmi létkör, az együttműködés, az elfogadás. Mindezekkel számunkra bizonyítottan elérhető, hogy belülről jövő igényként fogalmazódjon meg a célcsoportban a változás igénye, az ellátórendszert pedig a siker mozdítsa tovább az együttműködés útján. A végcél az, hogy csökkenjen a halmozottan hátrányos helyzetűek (tehát tanulatlan, szegénységben élők) száma, a modellben részt vevő gyerekek eljussanak a középiskola befejezéséig, szakmatanulásig, és képesek legyenek saját sorsukon változtatni. Ez a stratégia túlmutat az oktatáson. Ám a rendszerben, megfelelően generált együttműködésekkel megvalósítható, bárhol az országban. Persze kell hozzá egy szervező szereplő, ami lehet civil szervezet, egyház, vagy éppen egy iskola is. Dolgozunk azon is, hogy az adaptálhatóság lépései világosak legyenek, és bevezetődhessen máshol is. Ahol mi próbáljuk, nehéz terep. Szándékoltan választottuk az egyik legproblémásabb falut a kistérségben. Ha itt működik, máshol könnyebbe bevezethető. Mert egyben biztosak vagyunk. Csak integrált közegben, és csak komplex hatású pedagógiai eszközökkel lehet változást elérni. Bízunk benne, hogy követőkre találunk. További információ: 36

www.igazgyongy-alapitvany.hu http://nyomorszeleblog.hvg.hu

S zoc iális isko lam o d e ll, m int az integ rációhoz vezető út egy lehetséges példája

Bordács Margit- Lázár Péter

KEDVESHÁZ – ESÉLYTEREMTŐ PROGRAM A KEDVESHÁZ PROGRAM CÉLJAI A roma és/vagy hátrányos helyzetű gyerekek iskolai sikerességének, társadalmi integrációjának elősegítése; az érintett családok élethelyzetének javítása, kitörési aktivitás (önbecsülés, kilátás, jövőkép) erősítése, társadalmi integrációjuk előmozdítása. Ennek keretében a Nyírteleken kikristályosodott Kedvesház program országos és európai terjesztése, beépítése a magyar felsőoktatásba, kutatás és fejlesztés. A PROGRAM INDOKOLTSÁGA Napjainkban egyre nagyobb gazdasági és társadalmi kihívást jelent a roma/hátrányos helyzetű népesség társadalmi felzárkóztatásának, iskolai és társadalmi integrációjának ügye. A demográfiai mutatók szerint, az oktatási rendszerbe belépő gyerekek tekintetében számolni kell azzal, hogy az elmúlt évekhez hasonló mértékben, vagy azt meghaladóan növekszik a roma/hátrányos helyzetűek aránya. Ha az oktatási, szociális és foglalkoztatási területeken nem indulnak meg változások, akkor a jelenleg is kritikus helyzet – az esélytelenség újratermelődésével –, sokkal rosszabbra fordul. A következmények pedig nem csak a romákra, hanem az egész társadalomra nézve veszélyt és fenyegetettséget jelentenek. Sürgetően szükség van tehát olyan programra, mely ezen társadalmi réteg befogadását, oktatási, társadalmi integrációját bizonyítottan képes megvalósítani. A program megvalósulásának szintjei A célok megvalósítása öt egymást erősítő pillér összehangolt tevékenysége mentén történik: 1. pillér: Kedvesház-pedagógia A nyírteleki iskolai és kollégiumi tapasztalatokból kinövő pedagógiai rendszer, mely a halmozottan hátrányos helyzetű és/vagy roma tanulók iskolai sikerességének elősegítésére és a családokkal való együttműködésre, élethelyzetük, életminőségük javítására irányul. Ez egy 3 x 30 órás akkreditált továbbképzési program (Bordács Margit-Lázár Péter), melyet kiegészít egy módszertani kézikönyv (Kedveskönyv – Bordács M. Lázár P. – Dinasztia Tankönyvkiadó 2002; 2006), ami tartalmazza a Kedvesház pedagógia elméletét és gyakorlatát. Ke d v esház – Esé lyteremtő program

37

2. pillér: Kedvesház-kollégium Roma és/vagy hátrányos helyzetű gyerekek számára. A Kedvesház mint rásegítő intézmény az iskolával szoros együttműködésben, az érintett családok bevonásával és aktív közreműködésével működik. Szociális biztonságot, mentálhigiénés törődést, tanulási feltételeket nyújt a gyerekeknek iskolaidőben hétfőtől – péntekig. Kiemelt funkciója továbbá a családokkal való együttműködő kapcsolat fenntartása. 3. pillér: Kedvesház program Egy egységes szemléleten és módszertanon alapuló pedagógiai gyakorlat (Kedvesházpedagógia) intézményi adaptálásával és bevezetésével valósul meg, melynek eredményeként egy adott település összes oktatási ás rásegítő intézményében (óvoda, iskola, kollégium, tanoda, Biztos kezdet gyerekház) azonos elvű és gyakorlatú esélyteremtő munka valósul meg. A Kedvesház-pedagógia elméletének és gyakorlatának elsajátításával, a szakemberek olyan módszertani készségekre és kompetenciákra tesznek szert, melyek alkalmazásával eredményesebbé válik munkájuk a roma és/vagy hátrányos helyzetű gyerekek integrált neveléseoktatása terén, az eltérő kulturális és egyéni másságok kezelésében, a közösségépítésben, a tanulási motiváció erősítésében, a szülőkkel való kapcsolattartásban, szakmai- és szakmaközi együttműködések kialakításában. 4. pillér: Bevezetés a felsőoktatásba A mai napig hiányoznak a magyar felsőoktatásból azok a stúdiumok, melyek megfelelő alapokat jelentenének a roma és/vagy hátrányos helyzet okozta kihívások kezeléséhez. Kellő felkészültség hiányában az érintett szakemberek többsége sikertelen ezen a területen, s a kudarcok sokasága elkeseredettséget, sokszor az elkötelezettség feladását eredményezi. A Kedvesház pedagógia megfelelő módszertani tudást nyújt a szakembereknek ahhoz, hogy a roma és6vagy hátrányos helyzetű gyerekekkel és családjaikkal eredményesen tudjanak együttműködni. 5. pillér: Kutatás és fejlesztés Elmondhatjuk, hogy a Kedvesház pedagógia 18 éves szakmai tapasztalattal rendelkezik, a gyakorlatból kristályosodott ki, még sem tekinthető megváltozhatatlannak. A gazdasági, társadalmi változások szükségessé teszik a program folyamatos felülvizsgálatát, átalakítását, új módszerek, eszközök bevezetését. Ehhez és az eddigi eredmények szélesebb körű elemzéséhez, nyomon követéséhez nélkülözhetetlen a kutatás és a fejlesztés. A KEDVESHÁZ PROGRAM JELLEMZŐI Adaptálhatóság – Helyi társadalmi szinten megvalósítható komplex program, mely adaptálható bármely helyi társadalmi környezetre (speciális adottságok, lehetőségek, hiányok, szükségletek); Komplexitás – Az oktatási esélyek növelésén túl, az érintett gyerekek és családok számára a szociális, lakás – és anyagi körülmények okozta hátrányok javítását is magába foglalja. Helyi „kulcsemberek” együttműködésében valósul meg, ezáltal a település minden intézmé38

Ke d vesház – Esély tere m tő p ro g ram

nyét érinti, így részesei a pedagógusok ill. más intézmények dolgozói, segítő foglalkozású szakemberek, szülők és gyerekek. Összehangoltság – A beavatkozás ill. a célok megvalósítása, az öt egymást erősítő pillér összehangolt tevékenysége mentén történik. Helyi társadalmi beágyazódás, kisugárzás – Egy település közgondolkodását, a roma és/vagy hátrányos helyzetű csoportokkal kapcsolatos attitűdjét nagyban befolyásolja az intézményekben folyó munka eredménye, azoknak hatásai, valamint a „kulcsemberek” hozzáállása, vélekedése. A Kedvesház program széleskörű érintettséget és érdekeltséget von maga után, kisugárzása révén a program értékei beágyazódnak a közgondolkodásba, részévé válva a település életének, ami együtt jár csoportkonfliktusok és az ebből származó előítéletek csökkenésével, a tolerancia növekedésével. A PROGRAM SZAKMAI HÁTTERE 1994-óta működik sikeresen Nyírteleken a Kedvesház program, ami helyi kezdeményezésből jött létre. A program létrehozásakor az motivált bennünket – alkotókat – , hogy megteremtsük az iskolai sikeresség feltételeit a Nyírteleki Általános Iskolában tanuló, a környező tanyabokrokból bejáró halmozottan hátrányos helyzetű, roma és nem roma családok gyerekeinek. A program szakmai hátterét a Kedvesház-pedagógia és a Kedvesház kollégium alkotják. A KEDVESHÁZ – PEDAGÓGIA a pedagógiai gyakorlatból felépített rendszer, mely a roma és/vagy hátrányos helyzetű gyerekek neveléséhez-oktatásához nyújt módszertani ismereteket,melyeket a mindennapi iskolai, óvodai, Kedvesház-kollégiumi gyakorlatban tudnak alkalmazni a pedagógusok ill. a segítő foglalkozású szakemberek. Három szinten kapcsolódik a hátrányos helyzetű gyerekek neveléséhez: – Intézményesített nevelés-oktatás szintje: óvoda, iskola. – Rásegítő nevelés-oktatás szintje: kollégium, tanoda. – Családi nevelés szintje: együttműködés, szociális munka, családsegítés, preventív gyermekvédelem. A KEDVESHÁZ-KOLLÉGIUM egy olyan hetes-otthon kollégium, mely szociális biztonságot, mentálhigiénés törődést és tanulási feltételeket nyújt a gyerekeknek hétfőtől péntekig, iskola időben; és ahol Kedvesház-pedagógia szellemiségében folyik a nevelés-oktatás. Jelentős a hídépítő szerepe az iskola kollégium és a család között. EREDMÉNYEK, MELYEK IGAZOLJÁK A PROGRAM SIKERÉT Az elmúlt 18 évben több, mint 100 lakója volt a Kedvesháznak. Minden növendékünk sikeresen elvégezte az általános iskolát, 65%-uk középfokú végzettséget is szerzett, többségük jelenleg is munkaviszonnyal rendelkezik, sikeresen megkezdték önálló felnőtt életüket. Az idősebbeknek már családjuk van, és a gyerekeiknek adják tovább a Kedvesházban elsajátított értékrendet és életszemléletet. Eredmény az is, hogy a szülőknek megváltozott az Ke d v esház – Esé lyteremtő program

39

iskolához, az iskolázottsághoz való viszonyuk, fontossá vált az iskolázottság. Pedagógusaink felismerték, hogy az eredményes pedagógiai munka egyik alapfeltétele a szülők megnyerése, az együttműködő kapcsolat kiépítése és fenntartása. A Kedvesház működése óta érezhetően csökkent a helyi társadalomban az előítéletesség a hátrányos helyzetű és/vagy roma családok iránt. A település életének részévé vált az intézmény, az emberek büszkék arra, hogy egy országosan is ismert program működik itt. A Kedvesház-programot a hozzá kapcsolódó Kedvesház-pedagógia tette országosan ismertté, elismertté, melyet mi (Bordács Margit és Lázár Péter pedagógus házaspár), a sok éves gyakorlat tapasztalati alapján dolgoztunk ki. A 2002-ben először kiadott Kedveskönyv c. tanári kézikönyvünk, tartalmazza a program létrejöttének történetét, a Kedvesház-pedagógia elméletét és gyakorlatát. Nagy segítséget jelent a gyakorló pedagógusok számára a mindennapokban. Eddig közel 3500 pedagógusnak tartottunk tanfolyamot szerte az országban. A visszajelzésekből tudjuk, hogy a pedagógusok szakmailag hitelesnek és értékesnek tartják a programot, a tőlünk tanult módszereket, saját gyakorlatra adaptálva az ország számos óvodájában, iskolájában alkalmazzák. MIT AKARUNK MEGVALÓSÍTANI, LÉTREHOZNI (2013-2014) A nyírteleki kollégium gazdasági működésének biztosítása • A Gyerekekért SOS ’90 Alapítvány (fenntartó) és a nyírteleki kollégium szervezetfejlesztése • Módszertani Központ létrehozása • A Kedveskönyv újbóli kiadása és terjesztése • Életpálya követési kutatás beindítása (a Kedvesházban nevelkedett gyerekek nyomon követése) • Kutatás és fejlesztés működtetése a program továbbfejlesztésére, kiegészítésére • A Kedvesház pedagógia beillesztése a felsőoktatásba, elsősorban a pedagógusképzésbe • A Kedvesház program bevezetése 4 településen • 4 Kedvesház kollégium létrehozása • A Módszertani Központ tevékenységének kiterjesztése a szomszédos országokra. HOGYAN – MILYEN FORRÁSBÓL Programunkat részben állami támogatásból, másrészt különböző hazai és nemzetközi pályázatokból és civil adományokból tervezzük finanszírozni.

40

Ke d vesház – Esély tere m tő p ro g ram

Ádám Anetta (tanulmányi vezető, Görögkatolikus Cigány Szakkollégium)

Keresztény roma szakkollégiumok szerepe a felzárkózásban

É

rtő szakmai közegben talán nem kell túl sok érvet felsorakoztatni, miért fontos, hogy egyre több cigány hallgatóval találkozzunk a felsőoktatásban. Milyen egyéni, a cigány népcsoportra és a társadalom egészére vetíthető haszna lehet ennek a jelenlétnek. Ugyanakkor mindennapi élő tapasztalatunk, hogy a hétköznapi ember még mindig elcsodálkozik: „Miért, cigányok járnak egyetemre?” Az alábbi tanulmány egy új felsőoktatási intézménytípus, a roma szakkollégium szerepét mutatja be a felzárkózásban. FELSŐOKTATÁS, ESÉLYKIEGYENLÍTÉS A XX. században az oktatáshoz való hozzáférés az állampolgár alapvető jogává és igényévé válik, egyre többen, egyre szélesebb körű oktatási szolgáltatást igényelnek, melynek nyomán beindul egy olyan folyamat, ami alapjaiban változtatja meg az egyetemek szerepét és működését (Hrubos: 1999). A folyamat következtében a felsőoktatás jelentősen veszít exkluzivitásából, devalválódik a képzések értéke, ugyanakkor növekszik a társadalmi mobilitás lehetősége, és mivel egyre többen egyre tartósabban vesznek részt az oktatásban, növekszik az úgynevezett „össztársadalmi tudás”. A felsőoktatási expanzió folyamata hazánkban a 90es évektől éreztette rendkívül erős hatását, gyakorlatilag az elmúlt 20 évben megtörtént minden, ami a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban 50-60 évig tartó lassabb folyamat eredménye volt (Barakonyi: 2004). Az expanzió számos hatása érezhető az egyetemi szférában. Ilyen következmény a felsőoktatásban tanulók számának növekedése. A XX. század utolsó évtizedében megduplázódott a felsőoktatásban résztvevők száma. A kapuk ilyen mértékű kitárása egyben azt is jelenti, hogy jelentősen átalakult a hallgatói összetétel. Megváltozott a hallgatók életkori összetétele. Egyértelmű tendencia az idősebb korúak nagyobb arányban történő megjelenése a képzésben. És ugyanígy változtak a nemi arányok is: a hasonló jellegű folyamatok analógiájára, itt is nőtt a képzésben résztvevő nők aránya. Valamint még egy fontos hozadéka a létszámnövekedésnek, hogy nagyobb számban jelentek meg a különféle etnikumok, kisebbségek képviselői is. Ezek a változások tehát nem csupán egyszerű mennyiségi növekedést jelentenek, hanem nyilvánvalóan következik ezekből, hogy az egyetemeknek és főiskoláknak mind szociális, mint kulturális szempontból heterogénebb tömeggel kell megbirkóznia az eddig viszonylag szelektáltabb és homogénebb populáció helyett. Magyarországon a globálisan megfigyelhető folyamatok mellett, az erre az időszakra eső gyors társadalmi Ke re s z tény ro m a sz akko lé g ium o k sz ere p e a felzárkózásban

41

változások a hallgatói létszámok általános növekedésével párhuzamosan felerősítették azt a lehetőséget, hogy egyre több cigány nemzetiségű hallgató is megjelenjen a felsőoktatásban. Jelen vannak tehát a felsőoktatásban, de számuk még mindig alulreprezentáltságot tükröz. Polonyi István szerint 2010-ben az optimista becslések is 1,3-1,5%-ra teszik a cigány hallgatók felsőoktatási arányát (Polonyi 2009). A tehetséggondozás tradicionális feladata a felsőoktatásnak, szemben a hátránykompenzálással, ami az expanziós folyamatokkal járó új kihívás ebben a szférában. Míg külföldön volt idő arra, hogy az esélykiegyenlítés módjai kiforrjanak, nálunk a gyorsan lezajló expanzió következtében ennek csak bizonyos csírái mutatkoznak. Külföldön az alábbi esélyteremtési eszközöket használják elterjedten a felsőoktatásban (Polonyi 2009): • mentorálás • célzott ösztöndíjak • kedvezmények • felkészítő rendszerek • új képzési formák

Mivel a változás nálunk sokkal rövidebb idő alatt következett be, a változás következményeihez nehezebb volt alkalmazkodni, az adaptációs stratégiák sokszor elégtelenek, a fenti eszközök közül jellemzően az ösztöndíjprogramok (pl. MACIKA, Útravaló) és a kedvezmények nyújtása (felvételi pontszámkedvezmény) került be a rendszerbe. Bár a mentorálás 42

Ke re s z té ny ro m a sz akko lé g ium o k sz ere p e a felzárkózásban

egyes formái megjelentek, látszik, hogy tűzoltás szintjén, jellemzően financiális eszközöket alkalmaztunk eddig. Az ösztöndíjak jellemzően szociális alapon járnak-jártak, talán a kollektív lelkiismeret furdalást csökkentendő vagy a pozitív diszkrimináció elvét követve nem kötötték egyéni teljesítményhez folyósításukat. Pedig közben tudjuk (Gyarmathy 2010), hogy a valódi támogatás az egyén felelősségvállalására épít, akkor segít rajta, ha speciális egyéni befektetéshez köti a támogatás folyósítását. Még egy fontos oka van annak, hogy bár az expanzió tágra nyitotta a felsőoktatás kapuit, az esélykiegyenlítés bizonyos formái is jelen vannak, és különféle erőforrásokhoz is juthat a hátrányból érkező hallgató, mégis alacsony a részvételi arányuk a felsőoktatásban. Radó Péter 1992-93-as tanév adatait elemezve (ez volt az utolsó tanév, amikor nyilván lehetett tartani a cigány származást) arra a következtetésre jutott, hogy a középiskola befejezését tekintve az esélyegyenlőtlenség mértéke több, mint ötvenszeres. Ami azt jelenti, hogy egy cigány tanulónak 50-szer kisebb az esélye bejutni a felsőoktatásba (Radó: 1997). Ez az adat bár húszéves, az expanzió sokat változtatott ezen, mégis valós problémára mutat rá: az esélyegyenlőtlenség oka legnagyobb részt a középfokba való belépéskor keletkezik. A középfokú iskola kiválasztása kardinálisan meghatározza a továbbtanulási esélyeket. A választásban pedig a családnak és az alapfokú iskolának van jelentős szerepe (Liskó: 2002). A KERESZTÉNY ROMA SZAKKOLLÉGIUM Mi történik azzal a hallgatóval, aki cigányként bejut a felsőoktatásba? Akkor is kihívásokkal találkozik, ha cigány származása mellett középosztálybeli háttérből érkezik és hasonló célokkal, kommunikációs eszközrendszerrel, megküzdési stratégiákkal rendelkezik, mint a többi egyetemista. De tapasztalataik szerint gyakoribb, hogy a cigány származású hallgatóink hátrányos helyzetű közegből érkeznek, ami sokkal több terhet ró az egyetemistára és megnehezíti azt az utat, ami egyetemistából diplomást, diplomásból pedig értelmiségit farag. 2011 őszén indult a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat tagjaként öt szakkollégium működik az ország öt nagy egyetemi városában (Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza, Szeged). A keresztény roma szakkollégiumok abból a célból jöttek létre, hogy elősegítsék egy olyan fiatal, a keresztény szellemiséget felvállaló és képviselő értelmiségi réteg kinevelését, akik a fenti kérdésben tudatosan gondolkodnak, és aktívan tevékenykednek. A szakkollégium olyan fiatalokat céloz meg, akik majd felelős értelmiségiként, szakmájukban kimagasló eredményt nyújtva felvállalják azt a társadalmi küldetést is, ami a cigányság felemelkedésének és a cigány-magyar együttélésnek a segítését jelenti. A szakkollégium célja, hogy saját szakmai program kidolgozásával magas szintű, minőségi szakmai képzést nyújtson, segítve a kiemelkedő képességű szakkollégisták tehetséggondozását, közéleti szerepvállalását, az értelmiségi feladatokra történő felkészülés tárgyi és személyi feltételeinek megteremtését, a társadalmi problémákra érzékeny, szakmailag igényes értelmiség nevelését. A szakkollégium alapvető célkitűzése, hogy hozzájáruljon a közéleti feladatvállalás iránt elkötelezett, Ke re s z tény ro m a sz akko lé g ium o k sz ere p e a felzárkózásban

43

aktív társadalmi párbeszédet folytató cigány értelmiségiek formálódásához, akik a szakmai kiválóságot ötvözik a társadalmi és szociális kérdések iránti érzékenységgel. Az egyházi nevelés szellemiségétől vezetett intézmény törekszik arra, hogy hallgatói emberségük minden dimenziójában fejlődjenek, az értelmiségi, a morális és a közösségi életvitel, valamint a lelkiség elmélyítése révén. A szakkollégiumnak a tehetségfejlesztés mellett célja, hogy a hallgatóinak társadalmi hátteréből fakadó hátrányait a lehetőségeihez mérten kompenzálja, segítséget nyújtson számukra az egyetemi közegben történő eligazodáshoz, tanulási módszerek adaptációjához, egyéni célok, célrendszerek megalkotásához. A szakkollégium célja, hogy tagjait aktivizálja a társadalmi felelősségvállalás területén. Arra törekszik, hogy tagjai ne csak elméletben, hanem a gyakorlatban is kipróbálják magukat segítő szerepben, ezzel gyakorolják az aktív felelősségvállalást. Szakmai igényesség, társadalmi érzékenység, moralitás kulcsszavak köré szerveződik az a tevékenység, mely mentén társadalmi párbeszédet folytató aktív és reflektív cigány értelmiségi közösség születik a roma szakkollégiumokban, éppen ezért olyan fiatalokat céloznak meg, akik majd felelős értelmiségiként, szakmájukban kimagasló eredményt nyújtva felvállalják azt a társadalmi küldetést is, ami a cigányság felemelkedésének és a cigány-magyar együttélésnek a segítését jelenti. Ezért a célért dolgozni kívánó, felsőoktatásban, nappali tagozaton tanuló hallgatók nyerhetnek felvételt a szakkollégiumba. Elsősorban cigány származású hallgatók a célcsoport. A szakkollégium integrált tanulóközösségként működik. A fenti célért felnőtt értelmiségiként is együtt dolgoznak majd magyar és cigány származásúak, hiszen a társadalmi feladat és felelősség közös, a megoldásokat is közösen kell megtalálni. Így a szakkollégiumnak is tagjai lehetnek magyar származású hallgatók is. Származásukról a hallgatóknak nyilatkozatot kell tenniük. A felvételi eljárás során azt is vizsgáljuk, hogy az intézmény céljait elfogadja-e a jelentkező, képes-e azokra proaktívan reagálni, a már meglévő közösségbe beilleszkedni. Ugyanakkor a szakkollégium azt a hátteret kívánja biztosítani, ami sokuk mögül szociokulturális hátrányaikból fakadóan hiányzik. Ezek közül a két talán legismertebb tényező a megélhetési gondok és az értelmiségi létmódhoz szükséges kommunikációs és viselkedési minták hiánya. A SZAKKOLLÉGIUM HALLGATÓI A felsőoktatásba már bejutott cigány fiatalok kapcsán ugyanakkor azt látjuk, többnyire rendelkeznek sikeres megküzdési stratégiákkal, hiszen kikerülték az oktatási rendszer eddigi lehetséges buktatóit, bejutottak az egyetemre, jellemzően tehetségesebbek a hasonló helyzetben lévő társaiknál. Előbbre jutásuk érdekében képesek voltak az előttük álló akadályokat sikeresen leküzdeni, stresszkezelésben gyakorlatuk van. Megtapasztalták azt, hogy képesek a boldogulásuk érdekében megfelelő, sikeres döntéseket hozni, még akkor is, ha ez adott esetben a közvetlen környezetük számára – ahonnan jellemzően ki akarnak törni –, akár érthetetlen vállalkozásnak is tűnt. Gyakorta érezzük, hogy korosztályuknál érettebbnek mutat44

Ke re s z té ny ro m a sz akko lé g ium o k sz ere p e a felzárkózásban

koznak. Mivel sokuk hátterében nem volt támogató család vagy iskolai környezet, képesek volt megtalálni azt a támogató személyt vagy közeget, mely segítette céljaik elérésében. Erős belső kontrollal rendelkeznek, hiszen a kitöréshez szükség volt arra, hogy képesek legyen céljaikat, gondolkodásukat függetleníteni környezetükől, követni egy saját, belső értékrendet. Ehhez fejlett érzelmi intelligencia és interperszonális kultúrára volt szükség. Sokuk épp ezért rendkívüli kreativitással is jellemezhető. Ugyanakkor számtalan rizikófaktorral kell szembenézni az ő esetükben. Nehéz áthidalni, akárcsak megérteni azt a távolságot, amivel jellemezhető az a környezet, ahonnan indultak és az, ahová igyekeznek: az értelmiségivé válás folyamata során nagy utat kell bejárniuk. Készülni az értelmiségi életformára, de önmagában már az egyetemista lét sokuk számára jelentős kultúra- és életformaváltást jelent. A folyamatos alkalmazkodás belső feszültségeket generálhat, amelyek kihathatnak a személyiség több dimenziójára is. Az ezáltal létrejövő belső feszültség elbizonytalaníthatja, magányosság érzését generálhatja. Éppen ezért segíthet a szakkollégium, a magányt a társak oldják, a közösség „nem vagy egyedül” bíztatása átsegítheti őket a rizikós élethelyzeteken. A ki vagyok én, honnan jövők és hová tartok kérdése közötti feszültség folyamatos jelenléte a háttérben frusztrációhoz vezet, melynek feloldásában szakkollégium kettős identitás elméletére épülő programja segíthet. Többen – elsősorban szociális hátterükből fakadóan, önmaguk és családjuk fenntartásának érdekében – rendszeres keresőtevékenységet folytatnak, munkát vállalnak felsőoktatási tanulmányaik mellett. A folyamatos megküzdés állandó stresszhelyzetet jelent számukra, mely kifáradáshoz, adott esetben feladáshoz vezethet. Végül még egy rizikófaktor, amivel számolnunk kell: mivel jellemző hallgatóinkra, hogy közoktatási pályafutásuk során nem megfelelő minőségű oktatásban részesültek, komoly tanulás-módszertani deficitet hozhatnak magukkal, melynek leküzdése, kompenzálás a kulcsfontosságú egyetemi tanulmányaik sikerességének szempontjából. Ke re s z tény ro m a sz akko lé g ium o k sz ere p e a felzárkózásban

45

AZ ESÉLYKIEGYENLÍTÉS ESZKÖZEI A szakkollégiumnak minden elemének éppen ezért a hátránykompenzálást és tehetséggondozást párhuzamosan kell szolgálnia. A szakkollégium a közös munka eredményeként az alábbi változást kívánja megcélozni hallgatóinál: • Erősödik az identitástudatuk • Megtapasztalják az összetartozás erejét, megtanulják ennek értékeit használni • Új érdekérvényesítési módokat sajátítanak el • Az egyéni szereprepertoárjuk kiszélesedik • Mélyebb spektrumú szakmai fejlődés lehetősége • Tudatosabb jövő és pályatervezés • Segítő-védő közösségben új személyes kapcsolatok születnek A szakkollégium ösztöndíjat folyósít tagjai számára. Általában megfigyelhető hátrányos helyzetű csoportok számára folyósított felsőoktatási támogatások, ösztöndíjak esetében, hogy – kollektív lelkiismeret furdalást csökkentendő vagy a pozitív diszkrimináció elvét követve – nem kötik a folyósítást speciális egyéni befektetéshez. Ezzel szemben alapelvünk, hogy a valódi támogatás az egyén felelősségvállalására épít, és elvárjuk, hogy a szakkollégista a saját fejlődése, egyetemi és szakkollégiumi előmenetele érdekében tegyen meg minden erőfeszítést. A szakkollégium a szakkollégista teljesítmény alapon differenciált tanulmányi ösztöndíjat folyósít. A szakkollégium tanulmányi programjában kiemelt szerepet kapnak azok az egyetemi oktatók, akik mentori feladatokat látnak el nálunk. A mentor a szakkollégisták egyetemi tanulmányait segíti, kíséri. Olyan egyetemi szakterülethez kapcsolódó kísérő-vezető, aki hasznos egyéni tanácsokkal, rendszeres kontrollal tereli, hozzásegíti a hallgatót az erejéhez, képességeihez mérten legjobb teljesítmény eléréséhez. Széleskörű ismereteit, tapasztalatát és kapcsolatrendszerét felhasználva támogatja és segíti az esetleges tanulási nehézségek leküzdésében, saját érdeklődési irány megtalálásában, kutatási és publikációs tevékenység folytatásában. A mentor a szakmai közösség, így a hallgató számára is szakmai tekintély, a vele való rendszeres konzultáció viselkedési, kommunikációs mintákat is közvetít a hallgatók számára. Kifejezetten a hátránykompenzáló tehetséggondozás eszközeként jelenik meg programunkban az Egyéni Tanulmányi Terv, melyet finnországi minta alapján adaptálunk. Különösen a rövid képzési ciklusok esetén segíti abban a hallgatót, hogy tanulmányait tudatosan tervezze. Szűk értelemben az egyetemi tanulmányit kísérő konkrét folyamatterv, tágabban értelmezve egy egyéni cél- és tevékenységlista, mely tartalmaz szakmai terveket, személyes célokat (rövid és hosszú távra), az egyén erősségeit és fejlesztendő kompetenciáit, tulajdonságait, rendszeres önértékelést. Valójában egy folyamatosan épülő portfólió, mely a hallgató tanulmányait kíséri végig, miközben hozzászoktatja a tudatos tervezéshez. 46

Ke re s z té ny ro m a sz akko lé g ium o k sz ere p e a felzárkózásban

A hátterében mindeközben formális és informális eszközöket felhasználva arra törekszünk, hogy olyan, egymást segítő, tisztelő és elfogadó közösség kialakulását segítsük, mely a konkrét programok és tevékenységek hatását felerősíti. Hiszen nagy út megtételében kell segíteni diákjainkat. Nagy az út, amit be kell járniuk, jelenleg a senki földjén tartózkodnak. A szakkollégiumok itt fogják meg a kezüket, segítve őket abban, hogy ugyanúgy otthon legyenek abban a világban, ahonnan jöttek és abban a világban is, ahová készülnek.

FELHASZNÁLT IRODALOM Barakonyi Károly (2004): Rendszerváltás a felsőoktatásban. Akadémiai Kiadó, Bp. Gyarmathy Éva (2010): Hátrányban az előny. A szociokulturálisan hátrányos tehetségesek (Géniusz könyvek 12.) Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége. Bp. Hrubos Ildikó (1999): A felsőoktatás dilemmái a tömegessé válás korszakában. Bp. Liskó Ilona (2002): Cigány tanulók a középfokú iskolákban. Új Pedagógiai Szemle. 2002/11. 17-40. Polónyi István (2009): Tömegesedés és esélykiegyenlítés a hazai felsőoktatásban Új Pedagógiai Szemle 2009/8-9. 45-56. Radó Péter (1997): Jelentés a magyarországi cigány tanulók oktatásáról. Szakértői tanulmány a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal számára.

Ke re s z tény ro m a sz akko lé g ium o k sz ere p e a felzárkózásban

47

Farkasné Karres Éva

A Lépésről lépésre program lényege és eredménye iskolánkban „Az agy nem egy edény, amit meg lehet tölteni, hanem tűz, amit lángra kell lobbantani.” /Plutarchos

A

Lépésről lépésre (eredeti nevén: Step by Step) óvodai programot 1990-es években az Open Society Institute irányításával amerikai szakemberek dolgozták ki. Létrejöttének célja a kulturális sokféleség értékelésének, az egyenlő esélyek megteremtésének, az aktív, önirányításra, önálló döntésekre, egyéni és közösségi felelősségvállalásra képes, a demokrácia, a nyitott társadalom alapját képező magatartásformák, személyes autonómia kialakításának segítése. A program alkotói azokból a reformpedagógiai szellemi előzményekből merítettek, amelyek a személyiség egyediségére, a világ és a vele kapcsolatos ismeretek komplexitására, oszthatatlanságára, ésszerű korlátokkal, nyitott, természetes nevelésre tették a hangsúlyt.

A PROGRAM AZ ALTERNATÍVÁK RENDSZERÉBEN: Az alternatív iskolák pedagógiai rendszerében a legfontosabb közös elem a gyermekközpontúság koncepciója. Mindezen belül további közös jegyek: – a tanulási környezet esztétikailag és intellektuálisan serkentő hatása – a gyermek részvétele a számára megfelelő tanulási módszer kiválasztásában – az önképzés egyéni és csoportos formáinak megbecsülése – a teljesítmény értékelésének differenciált és személyes módszere – az iskola nyitottsága. 48

A Lépésről lépésre program lényege és eredménye iskolánkban

A Lépésről lépésre program tisztán nem sorolható az alternatív pedagógiák egyik típusába sem, jellegzetessége: Hosszútávon E (egységes célok), A (alternatív módszerek), rövidtávon I (individuális célok), E, A, I (egységes, alternatív és individuális) eszközök.

A PROGRAM ALAPELVEI: – Nyitottság az egész életen át tartó információszerzésre, folyamatos tanulásra, az önálló és csoportos, kooperatív, a projektben folyó, aktív tanulás eszközeivel. – Egyéni fejlődés biztosítása, egyéni szükségleteknek megfelelő optimális követelmények és elérésük érdekében megfelelő pedagógiai fejlesztés, értékelés. – Korszerű anyanyelvi, matematikai, természet- és társadalomtudományi, esztétikai, etikai tudás, amelyben az elméleti és gyakorlati tudás aránya az életkoroknak és sikeres életút biztosításának megfelelő. – Tanulás-, tanulóbarát környezet, harmónia a tárgyi feltételek és a humán szükségletek között, amelyek a kölcsönös megbecsülést, demokratikus szemléletet is hangsúlyozzák. – A családok bevonása az iskolai életbe – a hazai évszázados gyakorlattól eltérően a szülővel, mint felelős partnerrel való együttműködés a mindennapi pedagógiai munkában.

A LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE PROGRAM PEDAGÓGIAI MUNKÁJÁT SZERVEZŐ ALAPÉRTÉKEK: – Gondoskodás, törődés, bánásmód: a felnőttek, pedagógusok és szülők modellértékű viselkedése. A tudatosan szervezett tevékenységeken keresztül a gyerekek tiszteletadó, figyelmes, gondoskodó attitűddel megtanulnak figyelni önmagukra, egymásra, szűkebb és tágabb környezetükre. – A kommunikáció valamennyi formája, a verbális, az írott, a művészetek különböző formanyelve, mint a kompetens viselkedés, a társadalmi beilleszkedés alapja, fontos eleme a nevelésnek. A kommunikáció különböző formáinak ismerete segíti mások gondolatainak megismerését, különböző kultúrák megbecsülését, értékelését. – A világ jelenségeinek komplex megismerését, megértését, az összefüggések, jelenségek közötti kapcsolatok felismerését sokoldalú felfedező, kutató tevékenységeken keresztül segíti. – A közösség, mint a gyermekek együttműködő csoportjai, sokirányú tevékenységek végzése közben szerveződnek közösséggé, s válnak annak felelős tagjaivá. Az együttműködés, a sokoldalú kommunikáció, interakció folyamán megismerik önmagukat és egymást. Az osztály-, és iskolaközösség a demokratikus társadalomba való beilleszkedés modellje is egyben. A Lépésről lépésre program lényege és eredménye iskolánkban

49

A PROGRAM SAJÁTOSSÁGAI: I. A pedagógus szerepe: Elsősorban facilitátor. Megőrzi, felkelti, és folyamatosan fenntartja a tanulási kedvet, motivációt. Segíti, támogatja, szervezi a gyerekek önálló tapasztalat- és ismeretszerzését, biztosítja a sikeres tanulás feltételeit, forrásait. Biztosítja az iskolai és az azon kívül szerzett ismereteik, tapasztalataik integrációját. Minden eszközzel törekszik a gyerekek mélyebb megismerésre, az individuális különbségekre építve tervezi meg a pedagógiai folyamatokat. Segíti kialakulni a gyerekek önismeretét, fejleszti önbizalmukat, s lehetőséget teremt az önállóságukhoz, függetlenségükhöz szükséges készségek kialakulására. Folyamatosan továbbképzi magát, hogy alkalmazni tudja az új eljárásokat, képes legyen a gyerekek szükségleteinek megfelelő metodikai változtatásokra. II. Segítő tanulókörnyezet: A gyermekek életkori sajátosságaihoz, szükségleteihez igazodó bútort, berendezést, eszközöket ún. tevékenységközpontokban helyezi el a program. Az osztálytermekben író, olvasó, matematika, művészeti és természetismereti „sarkokat” rendezünk be. Itt szabadon, a gyerekek számára mindig elérhetően található meg minden anyag, eszköz, amelyre az egyes központokhoz kapcsolódó tevékenységekhez a gyerekeknek szükségük lehet. A megszokott eszközökön kívül különböző „kincsgyűjtemények”, játékok, saját készítésűek is, növények, terrárium, akvárium gazdagítja az élményszerzés lehetőségét. Ezeket a gyerekek önállóan tartják rendben. A tevékenységközpontok tárlópolcai térelválasztóként is funkcionálnak: párnákkal, alacsony ülőalkalmatosságokkal berendezett csendes elvonulásra és közös, együttműködésre, közös játékra, alkalmas terekre osztva a termet. Egy nagy szőnyegen ülve történik a közös beszélgetés a mesehallgatás, a tevékenységek indítása, összegezése, zárása. Itt a tanítónak egy karosszékkel, fotellal jelzett helye van, de ide ülhet az a gyerek is, aki a társainak mesél, bemutat vagy bejelent valamit. A terem falait a gyerekek szemmagasságában elhelyezett, a kifejezetten a tanulmányokhoz kapcsoló esztétikusan rendezett rajzok, képek, feliratok, gyermekmunkák takarják. III. Tanulásszervezés: A program a tevékenységekhez, a gyerekek szükségleteihez, pillanatnyi állapotához rugalmasan alkalmazkodó időkeretekkel dolgozik. A napi és a heti időbeosztás a gyerekekkel megbeszélve kezdetben piktogramokkal, majd szöveggel, olvasógyakorlatként is funkcionálva kerül fel egy táblára. A reggeli nyitó és a délutáni záró beszélgetések az élménymegosztás, kommunikációs és szociális készségek fejlesztése mellett a közösségi élet szabályainak közös kialakítására is alkalmasak. A tanulás egy része projektekben történik, amely a különböző műveltségterületeket változatos tevékenységekkel, munkaformákkal gazdagítva összefüggésekben ismerteti meg. 50

A Lépésről lépésre program lényege és eredménye iskolánkban

A témákhoz kapcsolódó matematikai, természetismeretei, művészeti alkotások megismerése, gyűjtése, készítése változatos lehetőségeket kínál az ismeretszerzésre, a készségek sokoldalú fejlesztésére, komplex gondolkodásra, rendszerező, szisztematikus, és kreatív munkára egyaránt lehetőséget adva. Az egyéni napló írása, a saját könyvek készítése, a szituációs és drámajátékok a kommunikációs készségek fejlesztése mellett a gyermekek számára érdekessé, vonzóvá, örömtelivé teszik az iskolai tanulást, felszabadítják szorongásaikat, kibontakoztatják a kreativitást. A munka többnyire párokban, csoportokban, a kooperatív tanulás módszereit alkalmazva történik, amely tág teret, lehetőséget, biztosít a szociális tanulás számára is, mely ilyen módon nem melléktermékként, hanem a nevelőmunka kiemelt feladataként van jelen. Nem elvárja a kívánatos viselkedést, hanem a megtanulására segítséget nyújt, lehetőséget, alkalmat teremt. Az egyéni fejlődés lehetőségét kötelező, kötelezően és szabadon választható feladatokon keresztül, differenciált réteg és egyéni munkaformákkal biztosítják a tanítók. IV. Értékelés: Az értékelés folyamatos, sokrétű gyermekmegfigyelésen alapszik, ehhez viszonyítja a pedagógus a gyermek fejlődését, haladását, erre építi fejlesztési tervét. A teljesítményt, a haladást elsősorban a gyerekhez, önmagához viszonyítjuk, a másikkal való összehasonlítás nélkül. Az értékelés segíti az önismeret, önértékelés alakulását. A hiteles értékelés fontos részét alkotja a tanuló önértékelése, melynek vállalásával egyben sajátjának érzi és felelősséget is vállal tetteiért, eredményeiért. Olvasmánynaplók, különböző írások, a gyerek saját magával kapcsolatos megjegyzései, ellenőrző listák, kérdőívek teszik szemléletessé és megfoghatóvá a gyermek fejlődését és önmagáról kialakított képét. A Soros Iskolafejlesztő Program olyan értékelési rendszert ajánl, melynek eszközkínálata sokoldalú, s melyben a tanárok a legmegfelelőbb formában tudathatják a szülőkkel és gyerekekkel a fejlődés mértékét és az elért eredményeket. A Lépésről lépésre program lényege és eredménye iskolánkban

51

V. Kapcsolat a szülőkkel: A program hisz a pedagógusok-szülők közös felelősségében. A szülő-iskola kapcsolat alapja a bizalom. Ez a kapcsolat a gyerekek felé azt az üzenetet közvetíti, hogy fontos a felnőtteknek, törődnek vele, közösen segítik őt a fejlődésben. A szülőket bevonják az osztály életébe, iskolán kívüli programok szervezésével, érdekes foglalkozásokkal, gyűjteményeikkel gazdagítják a csoport tapasztalatait, s ők is közvetlen tapasztalatot szereznek saját gyermekükről. Ennek színtere a hagyományos „Roma családi nap”, ahol a szülők aktívan részt vesznek a szervezésben, a hagyományos roma ételek elkészítésében, kínálásában, fellépnek zenével, tánccal vagy csak kísérik gyermekeiket az egész napos program alatt így segítve a kollégák munkáját. Ennek szerves folytatása a második félévben szervezett családi „Sportnap”, ahol a mozgás mellett az egészséges életmódról, helyes táplálkozásról is kapnak hasznos információkat a családok. A család bevonása segíti a tanárt az egyes gyerekek megértésében, az individualizáció alkalmazásában. A szülőkkel való párbeszéd során, s a tőlük kapott információknak köszönhetően értheti csak meg a tanár a gyerek osztálybeli viselkedését. A szülői bevonás segít a tanárnak abban, hogy kevésbé legyen elszigetelt az osztályban. A tanárok és a szülők kölcsönösen támogathatják egymást azzal, hogy olyan programokat és tevékenységeket ajánlanak, melyek csak közösen, több felnőtt közreműködésével jöhetnek létre. Mikor a szülő úgy érzi, részese a gyermek tanulmányainak, akkor kezdi csak megbecsülni igazán a tanár újító, izgalmas kezdeményezéseit. Lelkesedése pedig új, pozitív elvárásokat hoz létre gyermekeivel szemben.

52

A Lépésről lépésre program lényege és eredménye iskolánkban

A LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE ISKOLA PROGRAM BEVEZETÉSÉNEK ÁLLOMÁSAI 1996-ban egy induló első osztályban vezettük be a programot, ezután felmenőben minden évfolyamon. Amikor az elsőként elindított osztályunk a felső tagozat felé közeledett, felmerült a program továbbvitele felső tagozaton is alkalmazható elemeinek alkalmazásával, továbbgondolásával. Mára iskolánk minden osztályában a Lépésről lépésre program alapelvei szerint folyik az oktatás. A program bevezetésének kezdetétől gyakran látogattak iskolánkba magyarországi és amerikai szakemberek, akik gondoskodtak arról, hogy munkánk szakmailag ellenőrzött legyen. A programban résztvevő iskolák folyamatosan kaptak képzéseket a szakmai munka segítése érdekében. Ennek alapján iskolánk bekerülhetett egy nemzetközi kísérletbe, melynek hipotézise az volt, hogy a kis létszámú osztályokba vagy speciális iskolákba irányított hátrányos helyzetű gyerekek a programmal oktatva három év alatt olyan mértékben fejleszthetők, hogy beintegrálhatók lesznek többségi iskolák osztályaiba. A kísérlet eredményesen zárult. A 3 napos nemzetközi záró konferencián került sor az eredmények ismertetésére. A magyarországi szakanyagot Horváthné Valkó Szilvia és Nagyné Baranyi Mária tanítók rendezték össze. Ők ketten jelenleg is iskolánk dolgozói, mentor tanárok és trénerek. LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE REGIONÁLIS SZAKMAI ÉS MÓDSZERTANI KÖZPONT A központ legfontosabb feladata a Lépésről lépésre program terjesztése, a résztvevő iskolák szakmai összefogása, tréningek szervezése. Elsőként iskolánkban nyitotta meg kapuit Lépésről Lépésre Regionális Módszertani Központ. Száznál is több iskolából látogattak iskolánkba bemutató órákra, szakmai rendezvényekre, tréningekre. A Lépésről lépésre program lényege és eredménye iskolánkban

53

KAPCSOLAT A MISKOLCI EGYETEMMEL Ebben az időben merült fel az igény egyfajta mentori, tutori rendszer létrehozására. Így került sor az egyetem BTK Neveléstudományi tanszékével kötött együttműködési megállapodásra. Az együttműködés lényege az volt, hogy a hallgatók felvehetik tárgyaik közé a mentori gyakorlatot, melyet intézményünkben teljesíthettek. Mára kicsit megváltozott formában, de jól működik. Szívesen jönnek hozzánk, segítik munkánkat, rész vesznek programjainkon. Eközben alternatív pedagógiai ismeretekre is szert tesznek. Számos egyetemi dolgozat is született már e témakörből. NYITOTT AJTÓ BAPTISTA ÁLTALÁNOS ISKOLA – (korábban Fazola) eredményei a Lépesről lépesre program segítségével: „Mesevirág a mesevilágban” – országos verseny 2012. Egy másodikos és egy harmadikos csapattal voltunk benne. 10 forduló, a fordulók mindig három részből álltak: ország ismeret, szövegértés, vizuális feladat. első helyezés „A Víz Világnapja 2009.” a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és a Duna Múzeum által meghirdetett országos képzőművészeti vetélkedő különdíj . Mesebolt – Gazdag Erzsi versillusztrációk készítése. Meghirdette a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár, Miskolc „Vigyázz, Kész, Pénz! – országos takarékossági tudásverseny a K&H Bank hirdetésére. Több fordulós volt, vegyes csapatban csináltuk végig 2010/2011-ben. Döntőig jutottunk, ajándékokat kaptunk. Energiasuli pályázatán labdák és sportmezek a nyeremény 2010/2011-ben. Klímaőrjárat szintén országos környezetvédelmi verseny. Szintén vegyes csapattal csináltuk végig 2010/2011-ben. A döntőig jutottunk. Fogyasztóvédelmi totó – a mostani 8. osztályosok voltak benne. Ez is országos 11. helyen végeztünk 2011-ben. Minden évben részt veszünk a „Veszíts el egy könyvet!” országos akcióban. Zöld alma képzőművészeti és rajz verseny a Bookline Kiadó hirdetésére. Ez is országos volt. Gyönyörű munkadarabot küldtünk be. Miskolc város kiírásában „Húsvét” – rajzpályázat 2009. első helyezés Miskolc és Környéke Fiataljaiért Egyesület által meghirdetett Fotó- és rajzpályázat „MOBILITÁS” különdíját nyerte 2009. 02. 21-én szintén az akkori 3. osztály nyert. Cerbona Zrt. által meghirdetett „Időutazás a gabonák körül” – kiemelt díjazottak 2008. Glinda időszakos folyóiratban rendszeresen jelenünk meg cikkeinkkel. Tehetséges tanulóink jártak is az újság szerkesztőségben Budapesten. „Kiállítás a Kandia közben” címmel kiállítási lehetőséget kaptunk a miskolci Operafesztiválon. 54

A Lépésről lépésre program lényege és eredménye iskolánkban

Györfi Mihály

A szolgálat mint életstílus – a nyírteleki példa

M

inden egészségesen fejlett társadalomra jemző, hogy aki sokat birtokol valamiből előbb-utóbb átérzi a birtoklás felelősségét és elkezd segíteni azokon, akik nem birtokolnak annyit, vagy netán hozzásegítették ahhoz, hogy a birtokába kerülhessen az a sok...! Mi keresztyének sokat birtokolunk, s közülünk is ráéreznek sokan, hogy ezzel felelősség jár, adni kell azoknak, akik híjával vannak az értékeknek. Természetesen ez nem fakad a keresztyén értékek, vagy a keresztyén hagyományok ismeretéből, erre nem lehet nevelni vagy idomítani embereket ez egy olyan belső megújulás eredménye, amit értelem megújulásnak nevez a Szentírás más néven megtérésnek, visszatérésnek, újjászületésnek ismerhetjük még. Nos akiben ez végbemegy az kívül tud tekinteni a saját érdekkörén és észreveszi a szűkölködőt, a dicsőséget pedig semmiképpen sem magának tulajdonítja, hanem oda tudja adni annak, akinek ez jár a Teremtő, Megváltó és Megszentelő Urának az egyedüli Istennek. Ezt a hozzáállást hiányolják és vágyják azok, akik még tapasztalták a diakonisszák és apácák beteggondozását a kórházakban, vagy az egyéb oktatási és szociális területeken végzett szolgálatukban. S ez a keresztyének évezredes vonzereje, az első gyülekezettől napjainkig mert egyek tudnak lenni, segítve egymáson, és azokon akik a látóterükbe esnek. Velünk is ez esett meg a Filadelfia Evangélikus Egyházközségben. 20 éves múltunkban azt tapasztaltam, hogy a felülről rendezettséget nyert ember meglátja a feladatát, szolgálatát,

A szolgálat mint életstílus – a nyírteleki példa

55

családban, lakóközösségben, a munkahelyen és a gyülekezetben egyaránt. Ebből fakadtak az újonnan megnyíló szolgálati területeink, és ebből építkezhettünk, mert volt emberünk. Kiss Ulrich jezsuita szerzetes egy előadásában azt mondta „a jó projektet megtalálja a pénz”! Ez a mi tapasztalatunk is pénz valahonnan kerül, de van-e ember? A 38 éve beteg ember a Szentírásban azt sóhajtja Jézusnak, „nincs emberem...” A világban ezt lehet viszhangként hallani ...nincs emberem... mikor nehézségbe kerültem. Egy gyülekezetünkhöz tartozó fiatal cigány asszony a vele készült mélyinterjúban azt sikoltotta bele a világba, hogy amikor meg kellett hozni a döntéseit nem volt senki, akivel megbeszélhette volna. Atomizálódott világunkban sóvárogva várják az Isten fiak megjelenését, persze nem a vallások feszengéseit, hanem az Istenben megigazított neki szolgáló embereket. Nos a közösségünkben felébredt emberek, mint életstílust gyakorolták a missziót, diakóniát a segítő szolgálatot, a közelükben élők felé. Sajnos nem kell nagyon keresni a családokban a szenvedélybetegeket, mély szegénységben élő, magukról gondoskodni elfeledkezett embereket. Így formálódott a külterületi missziónk, amit 40-50 önkéntes szolgálóval kezdtünk, akik között volt aki a zsíros kenyeret kente, mások a gyerekek, fiatalok vagy az asszonyok között szolgáltak és volt aki a zenei szolgálatot vállalta. A külterületi szolgálatunk során sok cigány családdal ismerkedtünk meg és ismertek meg bennünket ők is. Három év kellett ahhoz, hogy valami változás induljon a közösségben. Később vallották be, hogy teszteltek benünket, hogy mi is csak egy fellángolásnak engedtünk és rövid időn belül abbahagyjuk, vagy tényleg érdekel bennünket az életük, és együtt akarjuk velük keresni a megoldást. Jellemző, hogy a legkevésbé remélt életújulást adta az Úr elénk, a legaggresszívabb alkoholfüggő férfi szabadult meg először. Ez az esemény azonban megdöbbentette a közösség tagjait, sokan rácsodálkoztak mit tesz Isten egy ember életében. Önfeláldozó önkéntes munka nélkül ez nem működött volna. Asszonyok minden vasárnap du. kimentek és közösségi alkalmat tartottak. Rendszeresen meglátogattuk őket, szeretetünkről biztosítva azokat, akikkel találkoztunk. Hosszú idő telt el amíg megértették, hogy sokkal többet tudunk adni az alkalmi ruha, vagy élelmiszer csomagoknál. A játékgépezés és egyéb szenvedélyek családokat tettek tönkre, a belőle való szabadulás pedig megadta az új kezdés lehetőségét. Ezek után már lehetett beszélni adósság kezelésről, gazdálkodási ismeretekről, egészséges életmódról, 56

A szolgálat mint életstílus – a nyírteleki példa

az oktatás, tanulás, a munka fontosságáról. S ennek a folyamatnak a vége a rehabilitálódás, mikor a saját erejéből finanszírozott önálló életét élheti. Az előzőekben felsoroltak nem emberi jó szándékra alapultak, hanem Isten vezetésére, amit sokan vágytak a gyülekezetünkből. A szolgálat kezdetén sokan imádkoztak azért, hogy legyen világos mindannyiunk számára, hogy mit szóljunk, mit tegyünk, mivel nem volt tapasztalatunk a cigány misszióban. A zsíros kenyeret imádsággal kenték az asszonyok, hogy aki majd kezébe veszi ezeket hagy találkozhasson a mi Urunk szeretetével. Minden szolgálati ág (gyerekmunka, asszonyok közötti szolgálat, zenei szolgálat, az étkezés lebonyolítása) azzal a céllal működött, hogy a cigány emberek számára is világossá legyen a bennünk végbement megújulás alapja, miszerint a Szentlélek vezet bűnlátásra és megtérésre, amelynek következménye a rehabilitálás, a teljes emberi lét megélése. Akik ezt megtapasztalták, lettek sóvá és kovásszá, bizonyságtevővé és nyílhatott ki a többi ember szíve is Isten felé! Több gyülekezetben, intézményben, – oktatási, büntetésvégrehajtási – megfordultunk cigány szolgáló csoportunkkal. A szolgálat gyümölcseként szolgálókká lettek ők is. Éppen ezek miatt amikor megjelent közösségünkben az első cigány ember, imádság meghallgatásnak vette a gyülekezet és nem volt tapasztalható semminemű kirekesztés, vagy ellenérzés. Ha az Úr végzi a munkáját, akkor előkészíti a szolgáló életét és szívét, de megnyitja azét is, aki felé irányul a szolgálat, akik pedig ezt látják dicsőítik az Urat és nem fintorognak a szokatlan történéseken. A jó projektet megtalálja a forrás, a pénz, igaz lett ez a gondolat ebben az esetben is, és az önkéntes munkánk és munkásaink egy részét állami finanszírozás alá tudtuk vonni. Szolgálatainkat pedig pályázati pénzekkel tudtuk szélesíteni. S így lesz az önkéntesség és a finanszírozott munka összefonódva a rászorulók érdekében végzett szolgálattá. Kezdetben sokáig csak önkéntes szolgálat végzésében gondolkodtam, mert nem akartam feladni az ez irányban kialakult elképzeléseimet és normáimat, azonban mikor a szociális szakma alapját megismerhettem, döbbentem rá, hogy a keresztyén közösség létezése és a szociális alapszolgáltatások törvényi előírásai nagyban fedik egymást. Pl. a közösségi ellátás szenvedélybetegek részére azt írja le amit a mi közösségünk is tett, miszerint a közösség látóterébe kerülő szenvedélybetegeket megszólítja és ártalom csökkentés felé tereli az életét, valamint törekszik arra, hogy segítséget nyújtson a szabadulás felé vezető úton. Azonban az A szolgálat mint életstílus – a nyírteleki példa

57

állami finanszírozás megadta a lehetőségét annak, hogy ne csak szabadidőben végzett tevékenység legyen a szolgálatunk, hanem főállású alkalmazottak is végezzék ezt. Természetesen ez együtt jár magasabb szakmai szinvonallal, és nagyobb szakmai ellenőrzéssel. A szolgálataink a hátrányos helyzetűek segítésére irányulnak. A cigány közösség integrációja rehabilitációja nagyban attól függ, hogy felismerik-e a képzettségük elmaradását, és a tanulás, a munka elnyerheti-e méltó helyét egy-egy család életében! Ehhez adott nagy segítséget a „Biztos kezdet gyerekház”, amelyet pályázati forrásból tudunk működtetni. Már második éve működik a ház, ahol szolgatársaink (4 fő) 0-5 éves gyermekekkel és szüleikkel foglalkoznak, minden munkanapon 9-13 nyitvatartással. Családlátogatás, iskolai korepetálás, és a település egészét megmozgató programok szervezése a feladatuk. Egy cigány is dolgozik a foglalkoztatásunkban, aki egyébként a gyülekezetünk tagja, szolgatársunk. Az itt dolgozó munkatársak nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a foglalkozások elfogadottak legyenek! Jelenleg nagyon jó mutatókkal működik a ház, széles körben érdeklődnek felőle az érintettek és a szakemberek. Ez a gyerekház – együtt a tanyagondnoki szolgálatunkkal – a térség központjává lett és olyan közösségi programokat tudunk általuk megvalósítani, amelyre nem volt még példa ott. Ilyen előzmények után alakult ki a 2011-es helyzet, amikor minden vasárnap segítettünk bejönni – mikrobusszal, a 13 km-re lévő tanya-bokorból – a gyülekezeti Istentiszteletre. Akkor 10-15 cigány ember volt a többségi közösségben az átlag 80-100 fős alkalmunkon. Az aktív részvételüket vártuk és igénybe vettük, így több esetben voltak vendégfogadó, vagy liturgiai szolgálók, és sok esetben tettek bizonyságot a gyülekezetben. Többen kötöttek házasságot és kérték az áldást, valamint megnövekedett a keresztelések száma (5-6 keresztelés évente). Minden hónap első vasárnapján délután Görögszálláson tartottunk Istentiszteletet,

58

A szolgálat mint életstílus – a nyírteleki példa

sajátos körülmények között sajátos liturgiával. Minden pénteken Görögszálláson bibliaórát tartottunk, vasárnaponként délután pedig asszony órát. A bibliaórát felügyelőnk tartotta, aki tanyagondnokként dolgozott abban az időben, és családjával, – missziói cézattal – kiköltözött Görögszállásra. A vasárnapi alkalmat gyülekezetünk asszonykörének 3 tagja tartotta, gyermek foglalkozással egybekötve. Mára azonban a helyzet változott! A tanyagondnoki feladatok ellátását két éve átadtuk egy helyben lakó cigány embernek (felelős beosztás, mondhatni bizalmi állás) sok imádságot és odafigyelést kíván. Pályázat segítségével egy  központot építtettünk, amelyben a képzés és foglalkoztatás felé irányítjuk a figyelmüket. Itt most már minden vasárnap tartunk Istentiszteletet, mivel a templomba járók száma úgy megemelkedett, hogy a Nyírtelekre szállításukat nem tudtuk megoldani, és a helyi közösség megerősítése is ezt kívánta. Bibliaóra péntekenként és a vasárnapi liturgiára felkészítés keddenként történik. Folyamatos ifjúsági program zajlik az új centrumban. Több éve a szociális földprogram segítségével törekszünk a helyben végezhető mezőgazdasági munka beindítására, az értékesítés megszervezésére. Jelenleg 1000 m2 fólia sátorban és 5 Ha szabadföldön gazdálkodunk, 15-20 fő bevonásával. További céljaink: Szeretnénk az adósságkezelést szélesebb körben alkalmazni, és az ifjúság ügyét még szélesebb körben – oktatás, nevelés – felkarolni!

A szolgálat mint életstílus – a nyírteleki példa

59

Molnár-Gál Béla

Don Bosco módszer Kazincbarcikán A Don Bosco Általános Iskola, Középiskola és Kollégium 1993. szeptember 1-jén kezdte meg működését Kazincbarcikán. skolánk többcélú oktatási intézmény, amely a tanulók középfokú iskolarendszerbe való eredményes bevonását tűzte ki célul. Alapvető küldetésünknek tartjuk az esélyteremtést. A tanuló összetétel tekintetében elmondható, hogy a roma diákok száma megközelíti a 70%-ot, nagyrészük halmozottan hátrányos helyzetű. Iskolatípusaink: szakközépiskola; szakiskola (előkészítő évfolyamok); szakképzés: cipész, festő, fodrász, hegesztő, kőműves, női-ruha készítő, nyomdász, pék, gázszerelő és központi-fűtésszerelő valamint fiú kollégium. Tanulóink jelentős hányadának az előző iskolájában nem tolerálták magatartását és tanulmányi hátrányait, és a többség érdekében igyekeztek megszabadulni tőlük. Ezzel súlyosbították a helyzetüket, mert ezek a tanulók később az egész napot csellengéssel, csavargással töltötték, és csak idő kérdése volt, hogy mikor keverednek lopásokba és más bűncselekményekbe. Személyiségproblémáik, származásuk, motiválatlanságuk, mélyszegénységük is komoly akadályai helyzetük javulásának. Ezek a „problémás” tanulók szeretethiánnyal küszködnek, kudarcélményekkel vannak tele, alacsony előzetes tudás, és szocializáltság, gyenge kommunikációs készség jellemzi őket. Iskolánkban a hátrányos helyzetű tanulók száma 304 fő, a teljes létszám (576) 53%-a. Ebből a halmozottan hátrányos helyzetű diákok (akiknek a szülei alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek) száma 101 fő(1). Mi is érzékeljük a munkanélküliség gyerekekre gyakorolt hatását. A családlátogatások tapasztalatai is azt mutatják, hogy a szülők az esetek többségében nem tudják megteremteni a lehetőséget az otthoni fejlesztéshez, tanuláshoz. A munkanélküliségből fakadó anyagi problémák miatt sokszor nincs a tanulónak külön szobája, íróasztala, vagy tanulósarka, ahol nyugodt körülmények között készülhetne a tanórai feladataira. A szülők alacsony iskolai végzettsége rányomja a bélyegét a család értékrendszerére is, hiszen nincsenek otthon például könyvek, és nem biztos, hogy a gyerek iskoláztatásában látják a megoldást a problémára, inkább az azonnali munkába állást választják. A szülői értekezleteken és fogadóórákon sem nagyon jelennek meg a szülők, s ebből szintén arra tudunk következtetni, hogy a család értékrendjében az iskola csak sokadik helyen áll.

I

1 A szülő önkéntes nyilatkozatán alapul és a település jegyzője küldi meg a kormányhivatalnak. 229/2012 (VIII: 28.) Korm. rend. 27§ és 29§. Ez a szám valószínűleg nem pontos, feltételezhetően jóval magasabb.

60

Don Bosco módszer Kazincbarcikán

A szalézi identitást figyelembe kell venni a munkánk során, miszerint a tanítás alapja a szeretet és a vallás. A beszélgetéseknek, közös játékoknak, iskola barátságos, családias légkörének, a tanórán kívüli jelenlétnek szintén nagy szerepe van.

A kazincbarcikai „Don Bosco” már a kezdetektől a hátrányokkal, nehézségekkel küzdő diákok felzárkóztatását, számukra az iskola befejezését, az életben való elindítást próbálta sikeresen megvalósítani, s ezáltal a tanári és a szakmai team nagy gyakorlattal rendelkezik bizonyos problémák megoldásának terén. Az intézmény (befogadó iskola lévén) kapuja nyitva áll a legszegényebbek és legveszélyeztetettebb gyermekek előtt. Két nagyon fontos összetevőt szeretnék kiemelni, melyek szervesen egészítik ki a tanárok feladatait a mindennapokban. A büntetést csak legvégső esetben tartjuk megengedhetőnek, csak akkor, ha már semmilyen más eszköz nem vezet eredményre. Nem indítunk semmilyen eljárást, büntetést addig, amíg minden más nevelői eszközt nem alkalmaztunk. A tanulót a tanárok, szakoktatók próbálják a szív oldaláról megközelíteni, szeretettel, szelídséggel. A fegyelmezés, ha valóban elkerülhetetlen, akkor a büntetésre egy kedvező alkalommal kerítünk sort. Nem azonnal, a tett után, mert a fiatalnak időt kell engedni a meggondolásra, magába szállásra, belső javulásra. A tanároknak is szükséges a várakozás, mert a diák érzi, hogy csak a tárgyilagos észnek van joga büntetni, nem pedig az indulatnak, ezért kerüljük a látszatát annak is, mintha indulatból, önzésből büntetnénk, így a tanár is megőrzi tekintélyét, szerethetőségét tanulóval szemben. A diák nem a büntető személyt látja benne, hanem azt az embert, aki neki jót akar és a jó Don Bosco módszer Kazincbarcikán

61

útra szeretné terelni. Ha büntetni kell, akkor meg kell adni a reményt a hibázónak, hogy újra kezdhesse, más alapokra fektesse eddigi tevékenységét, ezért a büntetés mellé adunk egy kis biztatást, lehetőséget, hogy van egy jó út is, amin mi is segítünk járni. A fegyelmezés után egy szeretetteljes tekintettel vagy biztató szóval többet lehet elérni, mint sok dorgálással. Az asszisztencia nem egyenlő az ügyelettel. A pedagógus nem külső szemlélő, nem mint egy felügyelő van jelen a szünetekben, hanem együtt tölti el az időt a gyermekekkel. Fontos, hogy tudjon együtt nevetni, vigadozni a diákokkal, tudjon rájuk mosolyogni, beszélgessen velük. A kölcsönös bizalom alapján a tanár megbízik növendékében, ezért szabadidejében teljes szabadságot, önfeledt vidámságot biztosít számára. A szórakozás idejének szabadsága, az erkölcsös és egészséges élet a fegyelem fenntartásának leghatékonyabb eszköze. A növendékek a tanáraikkal élet-, munka- és játékközösséget alkotnak, a nevelőnek viszont ügyelnie kell arra, hogy jelenléte ne legyen tolakodó. Célszerű használni olyan sporteszközöket és a kor szellemének megfelelő digitális eszközöket, amivel magához vonzza a tanulót, lefoglalja a tanítási szünetekben is. Ha szükséges, bensőséges barátként álljon a gyermekek rendelkezésére, és óvja meg őket attól, hogy hibát kövessenek el. A Don Bosco módszer a mi iskolánkban is a négy alappillér megvalósításával formálja a fiatalok életét, egymást kiegészítve és felerősítve. A befogadó otthon, azaz a támogató családot, a kollégium és életre nevelő iskola biztosítja. Az evangelizáló közösség, - mert minden embernek szüksége van, hogy kimondhassa, „én odatartozom” – támogatja az közösségi érzést, ebben segít a vallásos nevelés. Az oratórium barátkozásra, játékra, szabadidő aktív eltöltésére alkalmas hely, amely formálja az egyéniséget, kialakítja a személyes kapcsolatokat, közösséget teremt. VALLÁSOS NEVELÉS Mivel Don Bosco pedagógiájának alapeleme a vallásosság, fontos nevelőeszköz a hitélet gyakorlása. Egy katolikus oktatási intézménynek – a hagyományos oktatói-nevelői feladatokon túl – apostoli küldetésének is eleget kell tennie. A keresztény pedagógus alapvető küldetésének tekinti, hogy az esélyteremtés iskolájának lehetőségét kínálja fel minden fiatal számára, befogadva és elfogadva őket, úgy ahogy vannak. Esélyt elsősorban az értelmes, tevékeny, értékes, építő életre való neveléssel adunk – melynek ily módon elválaszthatatlan része az oktatás –, segítve a fiatalokat, hogy igazi önmagukra találjanak. Hiszünk az ember jóságában, és e már bennük lévő jó kibontakoztatását segítjük, mindig az ő sajátos helyzetükből kiindulva, de mindeközben nem feledkezünk meg az ember gyengeségéről, rosszra hajlásának buktatóiról sem. Nevelésünk mindenkinek szól, mindenki számára nyitott, s mindenkire, mint Isten egyedi, méltósággal, rendelkező, szabad képmására tekintünk, akit Ő a közösségi létre hívott. Vállaljuk a valami miatt háttérbe szorult, marginalizálódott, nehéz helyzetbe került, kitaszított, hátrányos helyzetű tanulók befogadását – akikben különösen is Krisztus képmását látjuk az evangélium tanítása szerint, de nem 62

Don Bosco módszer Kazincbarcikán

akarjuk őket elkülöníteni megerősítve különállásukat, hanem annak tudatában fogadjuk be e fiatalokat, hogy bizonyos értelemben mindnyájan „hiányt szenvedünk” valamiben, s hiányainkat csakis közös erővel, együtt és Isten segítségével tudjuk betölteni, leküzdeni. Különös küldetésünknek tekintjük továbbá a roma fiatalok befogadását, megszólítását, és a romák és nem romák együttélése modellértékű helyzetének megteremtését. Hiszünk abban, hogy nevelési tevékenységünk során a krisztusi küldetés teljesítői vagyunk, Ő mindenkinek elvitte az örömhírt, és mindenkit fölemelt. Megvalósítandó cél, hogy a hit és tudás harmonikus egységet alkosson életükben. Merítsenek az európai kultúra értékeiből, ismerjék és tiszteljék a más kultúrákat, tudatosan vállalják magyar identitásukat és legyenek a magyar keresztény közösség aktív tagjai. Tudják kiépíteni az egymás iránti bizalmat és érezzenek felelősséget egymásért. Az ennek során kialakítandó vallásos lelkület kibontakoztatására szolgálnak a különféle „szalézi vallásos gyakorlatok”: Az ünnepnapi szentmisére közösen készülnek a tanárokkal a diákok: énekelnek, hangszeren játszanak, az egész liturgiában részt vesznek. Megtanulnak örömmel együtt élni az egyházzal.

Iskolai énekkar 2011-ben Don Bosco napi szentmisén Forrás: www-don-bosco.sulinet.hu Don Bosco módszer Kazincbarcikán

63

A gyakorlatok körébe tartozik a gyónás és a gyakori áldozásra való biztatás. Egyfajta életvezetés, ahol feltárják a gondjaikat, nehézségeiket és útmutatást kapnak a minden napjaikra. Nagy gondot fordítunk az egyházi ünnepek bensőséges megünneplésére, s ezek fényének emeléséhez az intézet minden tagja hozzájárul. A DON BOSCO MÓDSZER Don Bosco pedagógiai öröksége a mai magyar neveléstudományban még nem kapott kellő értékelést és figyelmet, hiszen csak neveléstörténeti érdekességnek tekintik, azonban egyre több szakembernek keltik fel az érdeklődését Don Bosco módszerei, melynek egyes elemei más nevelési feltételek között is jól használhatók. Don Bosco pedagógiai elveit rendtársai rögzítették módszeres megfigyelés útján. Elsődleges forrásanyag sajnos kevés maradt fönn, mert maga a rendalapító nem tartotta fontosnak saját módszereinek részletes leírását. Rendszeréről keveset írt, de ő maga más, különböző témákban annál többet. Írásaiból kitűnik, hogy figyelemmel kísérte korának pedagógiai kezdeményezéseit, tanulmányozta más iskolák működését, külföldi útjain – egyéb teendői mellett – tájékozódott az újabb pedagógiai eredményekről is.(2) Don Bosco követői és munkatársai ugyanakkor terjedelmes pedagógiai irodalmat hoztak létre, állandóan újraértelmezve és aktualizálva a megelőző módszer gyakorlati megvalósítását. A Don Bosco módszer személyiségképe eltér korának gondolkodásától és mindmáig megállja helyét, miközben újszerűen hat, - hisz • a gyermeket nem kis felnőttként, hanem saját funkciójában értelmezi. • aktualizál, összeköti a vallásos és a társadalmi igények által formált liberális emberképet. A személyiséget fejleszthetőnek gondolja, figyel a szociális környezet hatásaira. Fontos a tapasztalatszerzés és a szokások kialakítása, a szeretetteljes meggyőzés a hatásos. • a közösség fontos, ahol a gyermek megéli a saját emberi méltóságát, az oratórium, a család, az iskola, az egyház és a társadalom. A nevelő, ha sikeresen akarja ezt a módszert alkalmazni, akkor el kell sajátítania a módszer három alap a tulajdonságát. • Vallásosság, azaz a nevelő mögött Jézus áll. Állandó hivatkozás a természetfeletti valóságokra. Központi elem a földi élet természetfeletti értékelése. A kegyelem szerepe és a liturgia. A transzcendencia fontossága a nevelésben. Az ember választ kap a boldogság és az élet értelmének keresésére, s az erre irányuló kérdéseire. Ennek főbb forrásai: Isten Igéje, az Eucharisztia, a bűnbánat szentsége és Máriának, a keresztények segítőjének tisztelete. 2

Bosco, Teresio: Don Bosco, Don Bosco kiadó 1991

64

Don Bosco módszer Kazincbarcikán

• Szeretet, azaz Don Bosco szeretetfogalma az egész ember lényét és jólétét jelenti. Az ember földi és mennyei boldogsága összefüggő egész, emiatt az egész személyiséget akarja teljes módon fejleszteni. Kiemelten fontos az alapvető lélektani beleérző képesség, a fiatalokat nem elég szeretni, nekik is érezniük kell, hogy szeretik őket. • Értelem, azaz életre nevelés. Környezeti és személyi igényekhez igazodó nevelés. Személyes kapcsolatok és az egyének közötti kommunikáció fejlesztése. A keresztény jókedv, a szelídség, a bölcsesség, a munka és a tanulás, valamint az emberiesség egységet alkot. EZ EGY KOMPLEX SZEMÉLYISÉGI FEJLESZTÉS, ÉRTELMI ÉS ÉRZELMI NEVELÉS. A módszer nevelési folyamatának felfogásához meg kell értenünk a fentebb felsorolt fogalmakat. A tekintély alapja a szeretet, ezt pedig a vallásosság teremti meg. A nevelés pedig a szív dolga. A szeretet csak az értelmen, meggyőzésen keresztül érheti el, amit akar. A kornak, kultúrának és a fiatalok számára érthető, megfelelő kapcsolatteremtő képesség szükséges a nevelő részéről. A gyermeket a nevelőnek, sosem tekintély elven kell megközelítenie, hanem szelídséggel és örömmel kell, barátjává tenni. A legfontosabb érzelem a szeretet: ez vezérelje az értelmet és az érzelmeket ki kell mutatni a fiatal felé. A nevelő állandó jelenléte, személyes hatása, nagyon fontos és elkerülhetetlen, részt kell venni a fiatalok életében, mindenapjaiban. Fontos a bizalom, a belső öröm, a barátságosság, a vidámság, a játék és az ünnep. A nagyobbakat, akik már elkötelezettek és megérintődtek a Don Bosco módszer hatásra, be kell vonni a nevelésbe. Elsősorban a játékokban, kirándulásokon, ahol közvetlen tapasztalatszerzés útján a gyermek jobban megismerhető, barátunkká tehető, amelynek fontos nevelő hatása van. Szokásrendszerek és napirendek kialakítása csak az ésszerűség és a meggyőzés útján lehetséges. Becsülni a munkát és a játék mellett a munkával nevelni. Don Bosco módszer = Megelőző módszer „Szeretet nélkül nincs bizalom, bizalom nélkül nincs nevelés.” (Don Bosco) A módszer lényege a minden pillanatra kiterjedő felügyelet. A tanár minél többet legyen a diákok között, előzze meg, hogy a tanuló rosszat tegyen. Nem fenyeget, nem épít a félelemre, hanem a szerető éberség módszerét alkalmazza. Ezzel összetöri azt a korlátot, amely a fiatalt és a nevelőt elválasztja, anélkül hogy tekintélyéből veszítene. Egész életét tanítványainak szenteli. Konfliktuskezelő módszerének lényege, hogy kiemeli a civakodót/vitázót azzal, hogy valamilyen feladattal bízza meg, és a helyére áll. A kapcsolatot nehezen találókat pedig azzal vonja be a munkába, hogy különböző okokra hivatkozva átadja nekik a helyét, ezzel teremt együttműködést. Don Bosco módszer Kazincbarcikán

65

Az empatikus módszer ellenére néha nem kerülhető el a büntetés alkalmazása. Ilyenkor mindig nagyon vigyázni kell, nehogy bezáruljon a fiatal lelke és elzárkózzék a nevelői hatások elől. A fegyelmet nem öncélúan vagy a tanár nyugalma miatt, hanem a nevelés érdekében követeli meg. A torna, a zene, a szavalás, a színielőadás, a séták a leghatékonyabb eszközei a fegyelem fenntartásának, az erkölcsiség és egészség előmozdításának. Csak arra kell ügyelni, hogy az előadás tárgya és az abban megjelenő egyének, a benne található beszédek ne legyenek kifogásolhatók. A diák lelkének ki kell nyílnia a szabad játékban, hogy a pedagógus megismerhesse és feladatát elvégezhesse. A rosszul felfogott fegyelem elnyomja a gyermek szabad megnyilvánulásait. A Don Bosco módszer felfogásában az emberi természet alapvetően nem rossz, feltételezi a jót. Nem esik egyetlen végletbe sem: nem fékezi könyörtelenül a fiatalok szabadságát, de nem is szabadítja fel őket korlátlanul. A túlzott szigor és a korlátlan függetlenség az a két szikla, amelyek között úgy kell áthaladni, hogy sem önkényes zsarnokok, sem a játék távoli szemlélői ne legyünk. Az egyetlen megengedett ráhatás a mások jó példája és a szelíd, szeretetteljes buzdítás. 66

Don Bosco módszer Kazincbarcikán

Az osztályok légköre családias, atyai. Tanulni, leckét írni kötelező, de közben kérdezhet, hozzászólhat. Fontos elem a tréfa, az érdekes vagy mókás történet. A bizalom az egész nevelés alapja. Tekintélye nem a büntetéstől való félelemre, hanem a szeretetre épül. Ez a pedagógiai módszer sok olyan elemet tartalmaz, amely napjainkban is alkalmazható, egyetemes értékekkel rendelkezik. Ilyen elem például a szeretet által irányított nevelés, valamint az öröm és a vidámság légkörében működő és kiteljesedő emberalakító program, valamint a játékközpontú nevelés, a gyermek szabad megnyilatkozási lehetősége. Don Bosco meg volt győződve arról, hogy a fiatalokat nem szigorral, hanem szeretettel kell megközelíteni. „Nem ököllel, de jósággal és szeretettel fogod őket barátaiddá tenni” – vallotta. A szalézi aktivitás módszere nem csupán abból áll, hogy szeretetet közvetítsünk (ami persze elengedhetetlen), hanem abból, hogy pedagógiailag képesek legyünk a szeretetet elfogadni. A szalézi nevelés módszere az úgynevezett „megelőző pedagógiai módszer”. Erre a nevelésre jellemző: • a családias szellem, • a barátságra és a beszélgetésre való készség, • egyszerűség és közvetlenség a rászorultakkal való együttélésben, • a vidám, optimista bánásmód. A megelőző módszer az értelemre, a vallásra és a szeretetre épít. Fontos továbbá a „szalézi jelenlét”, ami nem más, mint a fiatalok barátságos megközelítése, egy aktív és hiteles melléjük állás, teljes szívvel való részvétel életükben és elvárásaikban. Don Bosco alapvető lelki beállítottságát, valamint életének és küldetésének vezérfonalát nevezzük szalézi szellemiségnek, ami Don Bosco lelkiségének a gyakorlati tapasztalatain formálódott. Alapvonása a keresztény reménységből fakadó optimizmus és öröm. Viselkedési normája a bizalom a jó győzelmében. „Minden fiatalban van egy pont, amelyen keresztül megnyerhető a jó ügy számára; minden nevelőnek elsőrendű kötelessége a szívnek ezt az érzékeny pontját meg találni és használni.”(3) Fontos a nyitottság minden emberi értékre. A „szalézi” igenli a világ értékeit és elutasítja a „mai idők” hibái feletti siránkozást. Minden jóhoz ragaszkodik, különösen, ha az tetszik a fiataloknak. Aki hajlamos az állandó siránkozásra, abból hiányzik a szalézi lelkiség. A mindennapok örömére nevelés is alapvető pillér. Sok türelem szükséges a neveléshez, amely során megtanuljuk, és megtanítjuk a sokféle emberi örömet, a maga egyszerűségében felismerni és élvezni. 3 http://donbosconoverek.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=42:szentcsaladovoda&catid =9:budapest&Itemid=35 Don Bosco módszer Kazincbarcikán

67

A KÖTET AZ

TÁMOGATÁSÁVAL VALÓSULT MEG

68