Kezdem egy közhellyel, amely a téma végére már remélhetőleg nem is lesz közhely. MINDEN RELATÍV!

FÉNYKOR - FÉNYKÖR HÍRLEVÉL /4

2003.04.12.

Fénykor-Info/Madár István [email protected] A hírlevél tartalmát bárki lemásolhatja és/vagy továbbküldheti jogi korlátozás nélkül. Ha valaki le szeretne kerülni a hírlevél címlistájáról kérem, hogy szándékát egy válaszlevélben jelezze.

Üdv Mindenkinek! A következő számban eredetileg csak a valóságról állt szándékomban írni de, éppen mielőtt elküldtem volna, április 11-én „véletlenül” a kezembe került Kryon ez évi január 12-i előadása, amelyben (megint csak véletlenül) beszél a bolygót irányító csapatról, az Illuminati-ról, majd a reinkarnációról, a Minden Létezőről és a valóság teremtéséről. (Csak megjegyzem, hogy –ellentétben a plejádiai és más üzenetekkel— Kryon 10 évig nem beszélt a bolygót irányító összeesküvésről.) Elmondom, bár valószínűleg kevesen hiszik majd el, hogy a teljes saját valóság anyagommal már készen voltam, mikor a Kryon üzenetet megkaptam. Úgy tűnhet, hogy ezt-azt elcsentem Kryontól, de ha hiszitek, ha nem (valamilyen csodás szinkronicitás folytán) teljesen „véletlen” a témák, sőt hasonlatok párhuzama. Gondoltam, hogy ezért talán átszerkesztem az általam írtakat, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy maradjon, ahogyan elkészült. Végül a teljes hírlevél elég hosszúra sikeredett, de azt gondolom (szerényen), hogy megéri végigolvasni. -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------A valóságról Kezdem egy közhellyel, amely a téma végére már remélhetőleg nem is lesz közhely. MINDEN RELATÍV! -„Na --gondoljátok--, ezzel most jó nagyot mondott!” Biztosan sokan láttátok a „Man in black” (Sötét zsaruk) c. film első részét. Azon túlmenően, hogy számomra szellemes és érdekes volt a film, a záró filmkockák különlegesen elgondolkodtatóak voltak. Tudniillik azért, mert a valóság egyik aspektusát jól szemléltették. Azt láthattuk ugyanis, hogy a kamera távolodni kezd a Földtől, majd kilép a Naprendszerből, majd elhagyja a galaxisunkat, ezután elsuhan még jó pár más galaxis mellett. Végül kilép egy… gömbből (amely lehet az /(egyik)/ univerzum is egyben), amely gömb aztán játékgolyóvá zsugorodik és sok másik hasonló golyóval együtt dínó-szerű lények játékszereiként állapodik meg egy játékgolyó tároló edényben. Lehet ennyire relatív minden? Lehetséges, hogy az univerzum, amelyben élünk, más lények számára apró élettér? Elképzelhető, hogy vannak olyan lények a (számunkra) végtelenben, akik számára egy emberöltő csupán egy pillanat? Vajon a tiszavirág kesereg-e azon, amikor megszületik, hogy mekkora kiszúrás, hogy ő csak egy napot él? A mihez képest is? Háát izé… az ember életéhez képest! Gondolhatjuk-e azt komolyan, hogy a tiszavirág tisztában van azzal, hogy létezik olyan élőlény a folyóparti hétvégi házakban, aki magát embernek nevezi, aki azt gondolja magáról, hogy az evolúció csúcsa, és akinek szinte végtelen hosszú élete van? Szerintem ezt ne gondoljuk! Szerintem jobb, ha azt gondoljuk, hogy a tiszavirágnak éppolyan teljes élete van, mint nekünk, éppen úgy teljesíti az életfeladatát, mint mi, és mint minden más (élő)lény minden más dimenzióban. Hogyan jönnek ide a dimenziók? Szerintünk a tiszavirág egyáltalán érzékel bennünket? Ha igen, vajon hogyan? Mit láthat, mit érezhet, milyennek érzékelhet bennünket? És milyennek a nagyvilág, a számára nagyobbik valóság más résztvevőit? A tiszavirág saját „dimenziójában”, életterében él, és tökéletesen fel van szerelve ahhoz, hogy abban az élettérben teljes életet éljen, és végrehajtsa küldetését. Fókusz!

Mi lehet az oka annak, hogy egy hangya például, amikor a cipőnk felé tart, nem ijed meg talpunk ütemes földhöz veregetésétől? Talán extrém-sportol, ahogyan a lesújtó talpunk alá menetel? Nem! Nem érzékeli a veszélyt. Hogyhogy? Nem látja azt a nagy, bazi embert, aki fenyegeti? Nem, nem látja, nem érzékeli. Illetve, ha érzékeli is, teljesen másképpen, mint mi egymást, vagy a hangyákat. Fókusz. fókuszálás! A valóság az, amire a figyelmünket, érzékelésünket fókuszáljuk azzal a „felszereltséggel”, azaz érzékszervekkel és tudattal, amellyel ellátott minket a természet (vagy a teremtőink, mert, hogy ilyenek is vannak, és ezzel nem a legnagyobb kaporszakállúra utalok, hanem alacsonyabb hierarchiájú, kisbetűs istenekre. Miért pont a felettünk lévő szinteken szűnne meg a tudati fejlettség szerinti hierarchia-különbség? Igaz, jól esik azt gondolni, hogy felettünk már csak „a” kaporszakállú „legnagyobb” isten van, de sajna ki kell ábrándítanom azokat, akik ezt gondolják. Olyan ez, mintha a sejtjeink –akik tudatos lények—azt gondolnák, hogy nem alkotnak szöveteket és szerveket vagy testrészeket, hanem közvetlenül, a „természet urának”, azaz embernek fő építőkockái). Tanultuk az iskolában, hogy az ember érzékelési tartománya, látása, hallása, szaglása (és persze ugyanígy az állatoké is) igencsak korlátozott. Látásunk például csak egy nagyon szűk tartományban működik a teljes „láthatósághoz”, érzékeléshez képest. Az érdekes az egészben az, hogy a „tudomány” és képviselői vagyis a tudósaink, akiknek az lenne a hivatása, hogy az igazi, korlátlan tudást keresse és a nem-tudást szelíd alázattal beismerje úgy tesz, mintha mindent tudna, és semmi más nem létezne az aktuális „mindentudáson” kívül. Mi meg készségesen bedőlünk nekik és elhisszük, hogy mindig mindent tudnak és tudunk mi is, mert olyan drágák, hogy mindjárt minden új felfedezést beleírnak a tankönyveinkbe. Vagy lehet, hogy nem is? A napokban olvastam egy szellemes idézetet, így szólt: A tudomány az új felfedezésekre három lépcsőben reagál: 1. Nevetségessé teszi. 2. Hevesen tagadja. 3. Amikor már teljesen egyértelmű, hogy az új felfedezés a valóságot tükrözi, úgy tesz, mintha a felfedezés a legtermészetesebb dolog lenne számára, mintha mindig is tudta volna, hogy a felfedezett dolog „úgy van”. Vagyis arra szeretnék kilyukadni, hogy, amit a tankönyveinkben olvashatunk a valóságról, az azt a sok ezer éves, eddig sikeres törekvést szolgálja, hogy nem kell a „tömegeknek” mindent tudniuk. Emlékszünk, hogy „az egyház” hogyan reagált az új eszmékre. Inkvizícióval, kínhalállal. Az embereknek több évezreden át nem volt szabad „tudniuk”. A tudás veszélyes. Aki tud, azt nagyon nehéz manipulálni. Aki tud, azt nagyon nehéz félelemben tartani olyasvalamikkel, amelyek a tudatlanokat megfélemlítik. (Már korábban is említem, hogy volt, mikor az egyház a nap- és holdfogyatkozásokat félelemkeltésre használta fel, azt prédikálták a népnek, hogy isten megbünteti őket, ha engedetlenek, hitetlenek, stb. lesznek. Azt gondolták és gondolják ma is, hogy a „nyáj” maradjon a „baromkodásnál”, feltétel nélkül fogadja el a terelgetést, és örüljön, hogy élhet úgy, ahogy „pásztorai” és urai hagyják.) A tudás fontos része az is (amelyet szintén ügyesen eltitkoltak előlünk), hogy tisztába legyünk életünk értelmével és céljával. Lényegesen egyszerűbb irányítani a jónépet, ha azt gondolja és hiszi magáról, hogy életének semmi célja, így értelme nincsen, következésképpen a saját magát teljesen jelentéktelennek érző ember úgy érzi, hogy egész élete csak céltalan szenvedésről, boldogtalanságról és nélkülözésről szól. Nem is beszélve arról, hogy állandóan ott settenkedik a halálfélelem, ami az értelmetlen életet még elviselhetetlenebbé teszi.

2

Ha belegondolunk, hihetetlenül zseniális az a marketing stratégia, amellyel a „maroknyi” úgy adta el a nélkülözést és a szenvedést az emberiség nagy részének, hogy az egy vágyott állapot legyen, miután a földi élet szenvedései után tuti nyerő helyre lehetett számítani a mennyországban. Mekkora találmány! A bolygó kincseinek, vagyonának 95%-val rendelkező maroknyi csoport úgy használja ki a többséget, hogy azok még boldogok is, hogy kisemmizettek, mert így valószínűleg jobb lesz nekik a halál után. Valószínűleg! Mert legtöbben a nyomorgó, nincstelen, az egyházi és emberi elvárásoknak tökéletesen megfelelő életet élő emberek közül is sokan rettegtek és rettegnek ma is attól, hogy bűneikért esetleg majd a pokolban kell vezekelniük. Miért nem jutott még egyik rafinált hívőnek se eszébe, hogy felajánlja azt a szívességet pásztorainak és urainak, hogy: -Figyu, cseréljünk! Feláldozzuk magunkat, és inkább élünk mi, az egyszerű nép, mint marci hevesen, és szívunk a halál után. Ti meg szívjatok most, és örömködjetek halálotok után az örökkévalóságig. Hát nem jópofa, hogy ha tényleg a szenvedés a legbiztosabb út a boldog örökkévalóságba, akkor uraink és pásztoraink nem ezt az utat választották? Senki sem kérdezte meg kétezer évig, hogy: „Mi van, ezek megbuggyantak? Szenvedhetnének és inkább dorbézolnak? A kedvünkért lemondanak az örök világosság fényeskedéséről, és a pokol fenekére kívánkoznak? Hát tényleg ennyire hülyék lennének? Csak nekünk kell félni a pokol bugyraitól? Nekik nem? Miért? Tűzállóak vagy mi?” Szomorú, de ezt a maszlagot nagyon sokan elhitték. És nem is sejtették, hogy milyen profi manipulációnak estek áldozatul. Tehát a valódi tudást a tömegek nem birtokolhatták. Ez volt az oka annak is, hogy a tudományos tudáshoz sokáig csak latin nyelven lehetet hozzáférni. Ezért volt és van „titkos tudás”. Ezért volt és van például szabadkőműves és rózsakeresztes rend, hogy a tudás, hasonlóan az anyagi javakhoz csak egy beavatott kevesek birtokában legyen. És ugye nem lepődik meg senki, ha elmondom, hogy a „maroknyi”, a bolygót menedzselő „csipet csapat” tagjai mindig is a titkos társaságok beavatottjai voltak. Na nem is a Józsi bácsi meg a Gizi néni! Vagyis, a lényeg: az emberi civilizáció több ezer éve el van zárva a valóság megismerésétől, és ezzel a valódi fejlődés, a teljessé válás lehetőségétől. Még egy meglepetés: Mindannyian tudunk-e arról, hogy réges-régen (sok más tulajdonsága, jellemzője mellett) az ember életideje is manipulálva lett? Hogy eredetileg mintegy ezer évig éltek az emberek? Hogy DNS-ünkbe beleavatkoztak, és a benne rejlő végtelenül gazdag információt (végtelen tudást) összezavarták úgy, hogy olyanná vált, mint egy óriási több dimenziós puzzle, mikor kiveszik a dobozából. Miért? Többek között azért, mert a maximum 100 éves életidő (más, különleges külső környezeti hatások nélkül, mint például a napjainkban megváltoztatott földi mágneses tér vagy a foton öv, melybe már meglehetősen mélyen benne vagyunk) nem elegendő ahhoz, hogy az ember állati eredetű lényét – spirituális fejlődése által – „felemelje”. Ehhez idő kell. Sok idő! Nem is beszélve arról, hogy a nyugdíjas Józsi bácsi, vagy az etióp Umumba Tatunka, akik még etetni is alig tudják családjukat, valószínűleg nem a spirituális felemelkedésükkel fognak foglalkozni. Éhes gyomorral ez nem megy. Nos, vissza az érzékeléshez. Gondolhatjuk-e, hogy az ember úgy van felszerelve érzékszervekkel és az ő központi idegrendszerével, hogy mindent, ami a „nagyobb valóságban” létezik, azt teljességében érzékel? Szerintem nem gondolhatjuk. Nem is cél, hogy mindent, ami létezik érzékeljünk, és nem is volt soha. És ennek nem csak a tudástól való elzárásunk, a szándékos manipuláció az ok. Nem csak az, hogy „tartásunk” során elzárták annak a lehetőségét is, hogy teljes emberré válva kifejlesszük a mai ember számára szinte ismeretlen, mélyen bennünk rejlő érzékeinket (mint például a telepátiát), hanem a létezés magasabb rendű törvényei, szabályai szerint sem cél, hogy a nagy valóságot érzékeljük. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy abban az esetben, ha nem lettünk volna elzárva a tudástól és a teljes emberi lénnyé való fejlődéstől, akkor nem tudnánk, érzékelnénk és éreznénk sokkal-sokkal többet a teljes valóságból. Az ember a korai civilizációkban (itt a letűnt, fejlett több tízés százezer éves civilizációkra gondolok, amelyek nyilvánvalóan a „tudomány” szerint nem léteztek) egészen más lehetőségekkel rendelkezett. Sokkal harmonikusabb életet élt, szoros kapcsolatban volt a természet más lényeivel és erőivel (például növényekkel, állatokkal kommunikált), valamint nem zárták el előle azt a lehetőséget, hogy földi életeiben megtalálja a célt és értelmet.

3

Aki pedig (istenhez vagy más ideához képest) jelentéktelennek érzi magát és céltalannak az életét, az sosem fog rátalálni a benne rejlő hatalomra, isteni erőre, amellyel saját és környezete valóságát alakíthatja, teremtheti. Képzeljük el, mi lenne, ha az ember tömegesen ráébredne arra, hogy gondolataival, érzelmeivel, szándékaival teremti, és mássá teremtheti a valóságot. (Erről később bővebben írok.) Hogyan lehetne egy ilyen, magára talált emberiséget irányítani, manipulálni? Sehogy! A jó hír az, hogy (amint azt már többször is jeleztem) az emberiség éppen ezekben az években indult el a felemelkedés, a felébredés útján. Biztosan nagyon sokan érezzük is, hogy valami megváltozott, más lett, de nem tudjuk, hogy mi. A szétszórt, csodálatos puzzle pedig lassacskán újra összeáll, az ember ismét teljessé válhat. Valóság. Az igazság az, hogy „minden és mindenki egy”. Röviden ez azt jelenti, hogy minden, ami létezik a teljes, nagy valóságban az egymás része. Ezért van az, hogy a Minden Létező (más néven: Isten, Első Alkotó, stb.) bennünk van, de egyúttal a részei is vagyunk. Mondok még egy ősi, univerzális igazságot, ez a kedvencem: „Amint lent, úgy fent”. Tudjátok: mikrokozmosz – makrokozmosz, stb. A nagy valóság számunkra felfoghatatlan mind méreteiben, mind képességeiben, mind megnyilvánulási formáiban. Fókuszunk (most még, egyelőre) kizárólag a valóságnak annak a részét engedi érzékelni, amelyben most dolgunk van. Vegyünk például egy fát és a leveleit. Egy nagyobb fán levelek milliói lehetnek. Minden levél teljes életet él, és mindegyikük fontos része a fának. A levelek sejtekből állnak, melyek szintén ellátják saját feladatukat. Vannak aztán a sejtek alkotó részei, majd a molekuláris, atomi és szub-atomi szintek mind-mind a maguk feladatával és fókuszával. A fa nem élhet levelei nélkül, a levelek nem lennének fa nélkül. De a levelek sem élhetnének sejtjeik, és a sejtek sem alkotóik nélkül. A példa összes valóságszintje együtt, az „egy”-ben létezik. A fa feladata az, hogy faként fejlődjön, növekedjen és többek között az életfeladata, melyre fókuszál az, hogy a széndioxidot oxigénné alakítsa. Nem feladata, hogy rohangáljon fel-alá, vagy sorba álljon egy diszkó klub bejáratánál. A fa egy magasabb tudati hierarchiás szint, a levelei egy alacsonyabb szintet képviselnek, a sejtjeik még alacsonyabbat és így tovább. Viszont egyik sem létezhet a másik nélkül. Mindegyik egyformán fontos, hogy a teljes rendszer (azaz a fa rendszere, amely a nagyobb valóság kis, fontos építő kockája) létezhessen. A fa szintje fölött is van természetesen egy magasabb tudatszint, és a fölött is (számunkra) a végtelenségig. Az írás elején említettem a Man in Black végét a golyókkal. Mert mért is lenne másképpen a valóság hierarchiaszintekben való felépülése a csillagászati rendszerekben. A hierarchia szinteket meghatározhatjuk fizikai jellemzőjük vagy tudatállapotuk szerint is, attól függően, hogy a valóság mely aspektusára akarunk fókuszálni. A bolygó, naprendszer, galaxis, univerzum, több univerzum közös rendszere mind-mind fizikai szintek. De beszélhetünk tudati szintekről is. A csillagászati példánkban a bolygón élő élőlények (növények, állatok, sőt, tárgyak!) egyéni tudatáról és kollektív tudatáról (pl. a Föld összes muskátlijának vagy macskájának közös tudatáról), a galaxis összes bolygójának és csillagának kollektív tudatáról, aztán az univerzum, stb. kollektív tudatáról. Vegyünk most egy minket jobban érdeklő rendszer valóságát, az emberét. Az ember egyéni tudata az a tudat, amellyel saját környezetére, például hétköznapjai eseményeire fókuszál. Létezik, mint tudjuk egy társadalmi tudatszint, amelyet nemzettudatnak hívunk, aztán magasabb szinten kollektív tudat tart össze népcsoportokat, országokat (pl. feketék, eszkimók, USA, EU) és bolygókat, melyeknek jól elkülöníthető érdekeik, céljaik vannak.

4

És most jön a neheze. Az ember gondolataival, érzelmeivel, törekvéseivel és vágyaival teremti saját és környezete valóságát. Ez nem pusztán egy teória, nem azt jelenti, hogy néha, egyszer-egyszer, véletlenül teremtünk ezt-azt, hanem, hogy konkrétan, szó szerint mindenki nem csak a szerencséjének, hanem a teljes valóságának is a kovácsa. Tanultuk agykontrollon, hogy ha rendszeresen vizualizálunk valamit (ez lehet egy tárgy vagy egy esemény) és nagyon vágyunk rá, sőt elvárjuk (azaz őszintén hiszünk benne, hogy el is érjük, amit szeretnénk) az bizony nagy valószínűséggel be is következik. Miért, hogyan? Az emberi teremtés egy (a tudomány által nem (el)ismert) konkrét, fizikai folyamat, amelyben egészen konkrétan fizikai részecskékből építjük fel a teremtményeinket. Vadul hangzik, igaz? (Ha valakit érdekel a téma, az megtalálja a „teremtés-technológia leírását” a Seth Könyve első részében. Én már legalább ötször elolvastam, de még nem sikerült megértenem). Előfordult már, hogy bármelyikünk nagyon vágyott valamire, sokszor gondolt rá, és egyszer csak „véletlen szerencse” folytán elérte, amit akart? Sokan kaptunk már ajándékba olyan valamit, amelyre vágytunk. Erre azt mondjátok: -Ja, jól megteremtettem, ha nem is én szereztem meg, hanem mástól kaptam. A teremtés folyamata bonyolult, inkább együtt-teremtésnek lehetne elnevezni. Tipikus együtt teremtés például egy család, egy vállalkozás, ahol többeknek azonos a célja, melyeket együtt valósítanak illetve teremtenek meg. Teremteni lehet tudatosan és nem tudatosan. A nem tudatos teremtés folyamata az, amikor egyének vagy csoportok sokszor, spontán, intenzíven gondolnak valamire, ami lehet számukra előnyös vagy hátrányos. Pl. ilyen lehet egy új autó, egy megértő társ, félelem a betegségtől, háborútól, attól, hogy megcsal a társunk, vagy egyszerűen csak az, hogy tök hülye, szerencsétlen ember vagyok és semmi esélyem arra, hogy megváltozzam. Ezt mind-mind megteremthetjük magunknak, ha akarjuk. Teremtésünknek ez a módja azért nem tudatos, mert ilyenkor nem szándékosan teremtjük (vonzzuk be életünkbe) gondolataink, érzéseink tárgyát, hanem, mert annyira fontos a vágyunk vagy félelmünk, hogy állandóan a vele kapcsolatos gondolatoknak, érzelmeknek adunk energiát. És az energia nem vész el, csak eseménnyé vagy tárggyá alakul. Jó régen, agykontrollon hallottam egy bácsi esetét, aki krónikus hasmenéssel küszködött már hosszú évek óta. Az első nap előadása után jött rá, hogy régóta az a szavajárása, hogy: beszarok. A test pedig szolga módon követi, amit elménk hosszú időn át, állhatatosan, rendszeresen parancsol neki. Egy másik betegség példával élve, ha bármilyen bajunk, panaszunk van, inkább gondoljuk, hogy már nincs is, már nem is fáj, stb., mert ezzel felgyorsítjuk a gyógyulást. Ugye tudjuk, hogy ezek alapján mi történik, ha percenként panaszkodunk valakinek, hogy: -Apám, elviselhetetlenül fáj a fejem, vagy tök szar napom van”, stb. Persze nehéz lemondani a panaszkodás élvezetéről (én is imádom sajnáltatni magam) arról, hogy megsajnáltassuk magunkat másokkal, ha már e nélkül nem figyelnek ránk. Mi az oka annak, hogy olyan tetű lassan teremtjük a valóságunkat, hogy észre sem vesszük? Éppen nem rég olvastam az egyik Ramtha könyvben (egy könyve megjelent már itthon is) erre egy frappáns hasonlatot. Az életek közti létsíkon (abban a dimenzióban, ahol a le-születések közötti „időt” múlatjuk az elmúlt életek értékelésével és a következő életek megtervezésével) a gondolataink és érzéseink azonnal megvalósulnak, azaz ott azonnali teremtés zajlik. (Állítólag rendesen meg is lepődünk ezen, mikor ezt „odaát” először megtapasztaljuk.) Ha valaki például arra gondol, hogy –A jó életbe, legalább, itt a mennyországban elmehetnék Floridába, abban a pillanatban ott van, amit elképzelt, ahol lenni szeretett volna. Ramtha szerint, ha itt a fizikai dimenzióban azonnali teremtés működne, borzalmassá tennénk az életünket, betegséget, romlást, pusztulást, halált hoznánk magunkra és a bolygóra, mert negatív gondolataink, érzéseink, kívánságaink jelentős része ezt teremtené. Gondoljunk csak bele, ha azt gondolnánk, hogy „hát én nem vagyok normális”, vagy azt, hogy „bárcsak a konkurens vállalkozás padlót fogna”, vagy „a részeges szomszéd menjen a…”, és így tovább.

5

A lényeg, hogy saját érdekünkben kell, hogy hosszabb idő teljen el teremtésünk folyamatában. Teremtésünk csak egy bizonyos küszöb-teremtési energia elérésével indul meg, azaz hosszabb időn át kell gondolnunk ugyanarra a valamire, éreznünk vágyat vagy vizualizálnunk magunkban belső képeket az adott eseményről vagy tárgyról. (Seth például azt javasolja, hogy napi 2-3 percet csak erre koncentráljunk nyugodt körülmények között, teljes figyelmünkkel legalább három hónapig egyfolytában.) Ha a küszöb szintet elérjük, és stabilan folytatjuk alkotásunkat, akkor biztosan meglesz a gyümölcse. A gyümölcs pedig lehet keserű is és édes is, csak rajtunk múlik, hogy mit teremtünk magunknak. Az agykontrollos bácsi példájára visszatérve (ahol is a gyümölcs kifejezés talán nem annyira találó), a bácsi teste illetve idegrendszere fülelt, és hallotta, amint a bácsi mondogatta a „szavajárását” tízszer, százszor, ezerszer, aztán egyszer csak úgy döntött a teste, hogy:” OK, ha ennyire akarod, szarjál be!” Szóval, érdemes odafigyelni, hogy mit gondolunk vagy érzünk magunkról és sorsunkról (pláne, ha vannak rendszeresen előforduló gondolataink, félelmeink, stb.)., mert mi magunk teremtjük meg azt. És mi magunk teremtjük társadalmi szinten és globális szinten is valóságunkat. Ezért nagyon fontos, főleg a jelen korszakváltás időszakában az, hogy próbáljunk megértőbbek, toleránsabbak, békésebbek lenni egymáshoz, mert az uralkodó érzések és elvárások szűkebb társadalmi és globális szinten is alakítják, teremtik sorsunkat. Ha békés jövőbeni életet képzelünk el, és ebben hiszünk minél többen, akkor sokkal nagyobb az esély arra, hogy ilyen valóságot teremtünk magunknak. (A Föld körüli mágneses háló új helyzetében egyébként még fontosabb, hogy figyeljük gondolatainkat, mert a gyengébb mágneses térben teremtésünk folyamata sokkal könnyebbé vált.) Végül megpróbálom a „nagyobb” valóságban elhelyezni az embert és a Minden Létezőt (vagy a nagybetűs Istent, amely kifejezést nem nagyon szeretek, mert az egyházak kisajátították) egy hasonlattal. A hasonlatban a tudati minőségre fogok fókuszálni, nem a fizikai aspektusra. Képzeljünk el egy szőlőfürtöt. A szőlőfürtben egy szőlőszemet, és vegyük úgy, hogy ez az egy szem szőlő az ember. A szőlőszem nem tud róla tudatosan, hogy egy fürtnek a része, mert feladatához erre a tudásra nincs szüksége, azt azonban érzi, hogy a fürt többi szeme közelebb áll hozzá, mint más fürtök gyümölcsei. A fürt többi szőlőszeme legyenek a hasonlatban azok az emberek, akik jelenlegi életükben közeli kapcsolatban vannak egymással. Családtagok, barátok, férjek és feleségek, gyerekek és szülők, kollégák és… bizony, ellenségek. A szőlőszemek egymással közelebbi, távolabbi viszonyban vannak, néha össze-össze ütődnek, vagy állandóan egymáshoz érnek. Az egyik édesebb, mint a többi, és némelyik kisebb a társainál vagy beteg és elfonnyad, mielőtt a többiek megérnének. Aztán eljön a szüret, és a szemek befejezik feladatukat és elhagyják a fürtöt, hogy egy év múlva új életet kezdjenek, azaz reinkarnálódjanak, mint az ember és csoportja, akivel rendszeresen együtt „tanul” több életen át más-más szereposztásban. A szőlőtőke, amely a fürtök feletti tudatszintet képviseli, nem vált tudatformát ősszel, mint gyümölcsei, hanem tovább él és készül a következő tavaszra. Az ember fölött is kell további tudatszinteknek lennie, és bizony vannak is. Az ember feletti tudatszint a felsőbb én, amelyet léleknek is szoktak nevezni és amely „lény” az ember összes reinkarnációjának tudatából, tapasztalatából áll. A felsőbb én jelenlegi énünk számára még hatalmas tudást és energiát jelent. (A korszakváltás során és után a felsőbb én energiája és tudása a felemelkedett, új ember része lesz, ezzel az ember visszanyeri ősi teljességét.) Körülbelül úgy képzelhetjük el a felsőbb én és az ember tudatának viszonyát, mint az ember és a sejtjei közötti viszonyt illetve tudatszintjüket (amint lent, úgy fent, és fordítva). Az emberi sejtek tudatos lények, és tökéletesen látják el feladatukat, mint egy magasabb tudatszint „építőkövei”. A sejteknek halvány gőzük sincs arról, hogy egy náluk végtelenül nagyobb életforma elemei, de még arra sem kell fókuszálniuk, hogy például ők alkotják a májat vagy az egyik gerinccsigolyát.

6

A sejtek szervezett csoportjai azonban, mint például a szervek vagy testrészek a sejteknél magasabb tudatszintet, kollektív tudatot képviselnek és mint önálló szerv vagy testrész működnek illetve látják el feladatukat. A szervek sincsenek tudatában annak, hogy egy magasabb szintű rendszer funkcionális rész-egységei, mert az ő feladatuk az adott szerv tökéletes működése. Ugyanígy az ember sincs még tisztában azzal, hogy alkotó része, egysége („sejtje”) egy nálánál sokkal hatalmasabb tudatnak, mert eddig nem is volt erre szükség. Az új, felemelkedett emberiségnek viszont szüksége lesz a nagyobb tudatosságra, és a Földre kívülről érkező energiák (pl. foton öv vagy a Föld mágneses terének megváltozása) segítségével az emberi tudat újra eggyé válhat felsőbb éne tudatával, amely egy elképzelhetetlenül nagy evolúciós lépés az ember fejlődéstörténetében. Hol jön a képbe a Minden Létező? Én magam úgy képzelem el, hogy a szőlőtőkéket, amelyek a felsőbb énjeinket jelentik szőlőszemeknek képzelem el egy magasabb szintű szőlőtőkén, aztán ezt a magasabb szintű tőkét is egy szőlőszemként képzelem el, és így tovább a végtelenségig. És, ha elértük azt a szintet, ahol a végtelen „szőlőség” végül egyetlen szőlőszemben fejeződik ki, ezt nevezném a Minden Létezőnek. A sejt hasonlattal élve pedig ugyanezt a több szintes, több dimenziós „tudat-épületet” úgy lehet elképzelni, hogy az ember a sejtje a felsőbb énjének, a felsőbb énje egy sejtje a nálánál egyel magasabb szintű tudatformának, és így tovább a Minden Létezőig. A fenti fejtegetés során könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy csak egy porszemek vagyunk a teremtés végtelen „terepasztalán”. Ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy lényünk fontosságát érdemes nem arrogánsan eltúlozni, és azt gondolni, hogy az ember a legfejlettebb, legcivilizáltabb, legmagasabb intelligenciájú, leg…, leg…stb. lény az univerzumban. Meglepődnénk (és valószínűleg meg is fogunk lepődni a közeljövőben), ha rájönnénk, hogy az embernél mennyivel fejlettebb tudatformák léteznek az univerzumban, vagy akár közelebb, saját galaxisunkban. És azok, akik nálunk sokkal fejlettebbek (és természetesen nem csupán a technikai fejlettségre utalok) tudják, hogy náluk is léteznek sokkal fejlettebb tudatformák, és így tovább. A Föld történelme során számtalan alkalommal jártak itt nálunk sokkal fejlettebb civilizációk küldöttei, akik többnyire kritikus időszakokban (mint amilyen a jelenlegi is) segítették az emberi civilizációkat. Példaként megemlítem a Hathorokat (az itthon is megjelent könyvre már utaltam), akik Egyiptom múltjában jártak itt, és tanították az egyiptomi beavatottakat. Naná, hogy nem tudunk róluk semmit! De ha valaki járt a Kairói Múzeumban és látta a hathor szobrokat vagy a könyvben a képeket, szerintem egy cseppet sem fog kételkedni, hogy nem földi „fazonú” emberről van szó (csatolok egy Hathor képet, amelyet a Hathorok című könyvből fényképeztem. Főleg a füle érdekes!. Csatolok egy másik képet is, amelyet a Kairói Múzeumban készítettem, és amelyről majd eldöntitek, hogy a „hölgy” akit a képen lévő szobor mintáz, vajon földi eredetű-e.) A „porszemség” azonban mégsem igaz, mert mint a nagyobb rendszer létfontosságú elemi része alapvetően meghatározzuk a felettünk létező, működő magasabb rendszer létezését, annak minőségét. Gondoljunk csak arra, hogy mi történhet, ha az emberi test többmilliárd sejtjéből csak egy válik rákossá. Egy rákos sejt az egész rendszert veszélyezteti. Az egészséges sejtek pedig biztosítják a magasabb szintű rendszer (azaz ez ember) optimális működését, feladatának végrehajtását. Amint lent, úgy fent. Az emberi tudat minősége és fejlődése alapvetően befolyásolja az általunk épített magasabb tudatformákat. Ezért nagyon kritikus a jelen korszak, mert az ember egyéni spirituális – tudati fejlődésén keresztül a Földet, a galaxist és az egész univerzumot egy magasabb rezgés- illetve tudatszintre emelheti a létezés sok dimenziójára kiterjedően. Pontosabban emeli, mert a folyamat már előrehaladott állapotban van. Nagy most a tét, mert az egész „nagy valóság” minden fizikai- és tudatszintjén mindenki azon drukkol, hogy sikerüljön a Földnek felemelkednie egy magasabb energiaszintre. Ezért a sok tanítás, támogatás a „külső” dimenziókból, mert az ott létezőknek is nagyon fontos a Föld felemelkedése, tudniillik alapvetően befolyásoljuk ezzel az ő életminőségeiket is. Szóval ennyit most a valóságról, tudom, nem volt túl egyszerű. Az vígasztaljon mindenkit, hogy én sem értek sokkal többet belőle, mint amennyit leírtam. Talán ahhoz mégis elég, hogy másokban gondolatokat ébresszen.

7

Most pedig jöjjön Kryon. Az előadás január 12-én, Dallasban volt. A beszéd nagy részét közlöm az alábbiakban, de a nagy terjedelemre való tekintettel nem a teljes szöveget fordítom le. Ha valaki el szeretné olvasni a teljes, eredeti szöveget angolul, a következő címen megtalálja: www.kryon.com/k_chaneldallas03.html „Üdvözlök mindenkit, Kryon vagyok a mágneses erőterekből. …Had ünnepeljünk benneteket, mielőtt megkezdjük a tanítást. A lehetségesség mindig létezett arra vonatkozóan, hogy itt üljetek ezeken a székeken. Figyeltek? Azt gondoljátok, hogy véletlen az, hogy itt vagytok? Olvasó, azt gondolod, hogy véletlen az, hogy a szemed az oldalt pásztázza? Ismerlek téged. Olvasó, ott voltam veled, mikor a Minden Létezőhöz kiáltottál, és ott voltak velem a többiek is. Ott volt egy kíséret melletted, amely fogta a kezedet a legsötétebb pillanatokban. Tudod, ez így működik. Ez az egész nem csak a felemelkedésről, mesterré válásról vagy titokzatosságról szól, bár ezek is fontos részei az egésznek, ami történik. De mi történik éppen most? Elmondtuk korábban, hogy a mágneses erővonalak (a Föld körüli mágneses erővonalak, angolul: grid) Megváltoznak majd, és így is lett. Mondtuk, hogy az erővonalakat megváltoztató csoport (Kryon csapata) is közreműködik majd ebben, és így is lett. Aztán azt is mondtuk, hogy ez a csoport munkája végeztével távozik, és el is távoztak. …Ha egy szóban kellene kifejeznem, hogy mi történt az elmúlt tíz évben, azt mondanám, hogy „emelkedés”. A „fátyolról” beszélünk, amely a dualitást képezi, amelyben éltek, és a bolygó energiájáról, amely a fátyol emelkedésében fontos szerepet játszik.(Kryon fátyolnak nevezi azt, ami a háromdimenziós valóságunkat elválasztja a nagyobb valóságtól). A „fátyol” nem „valahol van”, a fátyol nem egy hely. Inkább egy dinamikus energia, amely körülveszi a tudatosságotokat, testetek minden sejtjét. Most itt vagyunk, hogy elmondjuk nektek azt, hogy a fátyol az elmúlt évek során áttetszőbbé vált, és itt van az ideje az egyenes beszédnek. …Mi az, amin éppen most keresztül mentek kedves Emberi Lények? Egy „ideges” energiában ültök, jól mondom? Mi folyik a Közel Keleten? …Hogyan illik ez a korábbi tanításokban jelzett lehetséges eseményekre? Nem minden az, aminek látszik. A történészeknek a jövőben majd néhány különleges mondandójuk lesz erről a korszakról. Nem minden lett felfedve –különösen nem a ti számotokra— arról, hogy mi történik valójában. Az Ovális Irodában (az USA elnökének irodája a Fehér Házban) dolgozók reményeit és vágyait sem fedték fel nektek. De végül mindenre fény derül majd. Tudjátok, ettől kezdve lehetetlen ezeket a dolgokat titokként kezelni. Had mondjam el, hogy mi is történt valójában. Elmondtuk 1989-ben, hogy megváltoztattátok a valóságotokat. A jó hír az, hogy az Armageddont, amelyre számítottatok, elkerültétek (itt Kryon egy meteorra utal, amellyel szerinte a Föld összeütközött volna 1989-ben, ha az emberiség tudatossága nem kezd változni). A kihívás az volt, hogy a világvégét háborúval fogjátok kiváltani. Ó, nem egy fizikai háborúval, bár volt kettő is mostanáig, nem. Ez a háború a régi és az új energiák között dúlt a bolygón és zajlik jelenleg is. Mondtuk nektek, hogy különféle módokon fog beteljesedni, de meg kell harcoljátok ezt a „háborút”. Nos, had beszéljek nyíltan. Olyan dolgokról, amelyeknek nyilvánvalónak kellene lenniük számotokra, de mégsem mindig azok. …A bolygón végigsöpör az „egyéniség tudatossága” energia még olyan országokban is, amelyek nem szívesen vallják be ezt a tényt. Az Emberi Lények felemelkednek a sötétségből és azt mondják: „Én különleges vagyok, egyedi vagyok és senki sincs, aki hozzám hasonló! Úgy fogok gondolkodni, ahogyan nekem tetszik!” Mindenhol ez történik. Ez a tudatosság megbuktatott kormányokat és még többet, mást is meg fog dönteni… Összeesküvés Had beszéljek még nyíltabban. Visszaviszlek benneteket az időben 15-20 évvel. Van valami, amiről egy másik helyen már beszéltünk. Nagyon hosszú idő óta –és itt most az egész civilizált világról beszélünk—igen sok a titok arról, hogy hogyan is működnek a dolgok. Sok mindent eltitkoltak a Föld lakóitól. Ellenségek lehetnek bárhol utadon és ti sosem láthatjátok őket. Sötét helyeken gyülekezhetnek, és összeesküvést szőnek életetek ellen. Összefognak azért, hogy a gazdaság egy bizonyos módon működjön, hogy befolyásolják a választásaitokat és azt is, hogy mit fizessetek mindenért, amit megvásároltok. Össze tudnak fogni, hogy a Föld egy bizonyos rend szerint működjön. Nagyon erősek, és komoly befolyásuk van az eseményekre. Ezek is emberi lények, amelyek azonban irányító és kapzsi tudatosságot képviselnek.

8

A leglényegesebb jellemzőjük, hogy mindig a sötétségben vannak. A létezésükről szóló hírek kiszivárogtak, és a nevük is ismert. Ők az Illuminati. Egy titkos csoport. Ők a titkos kód-gyártók és ők azok is, akik a társadalmi méretű történések szálait mozgatják. Ők irányítják a (politikai) választásokat. Magukhoz vették a pénzügyi piacokat és irányították is ezeket. Korábban sosem beszéltünk erről élő közvetítés (live channelling) során, de most itt az ideje az egyenes beszédnek. Sokan most azt mondjátok: „Igaz ez? Valóban lehetséges ez?” A válasz az, hogy igen. Észrevettéteke valaha is, hogy az események menetében korábban mindig hasonlóság volt, más szóval stabilnak látszottak, egyformán mentek a dolgok a múltban? Úgy éreztétek, hogy sokkal stabilabb volt minden, és ez jónak tűnt. Találjátok ki, miért. Mert legnagyobbrészt ők irányították. Úgy, mint egy nagy hajót, amelyik ritkán változtat irányt, valósággal belekormányozták létezéseteket a zsebükbe. Hogy hol voltak? Még ezt is elmondom, abban az országban voltak, amelyet Görögországnak hívtok. Ez az a hely, ahol elkezdődött és itt következett be az is, hogy darabokra hullott. Legnagyobb rémületükre a bolygó tudatosságának vibráció emelkedése, amelyet a 12 éve mozgó mágneses háló eredményezett, utat adott az integritás kibontakozásának. Aztán kialakult egy technológia, amelynek használatával bárki kommunikálhat bárki mással a Földön, azaz kiépült az Internet hálózat. Nem rejtőzködhettek tovább a sötétségben, és négy évvel ezelőtt hanyatlásnak indultak. Ez a helyzet őszintén. Soha többé nem lehet ilyen szintű összeesküvést működtetni a bolygón, megmondom, hogy miért: Mert vannak olyan „világítótornyok”, szerte a bolygón, mint ti, akik elkötelezettek arra, hogy talpon maradjanak, és fényt sugározzanak. Mindenhol több és több fény gyúl a Földön. Egyre kevesebb sötét hely van, ahová el lehetne menekülni vagy rejtőzni. Akarjátok tudni, hogy kik voltak azok a nagyszabású valakik, akik a változást elhozták? Ők azok, akik előttem ülnek a székekben, azok, akik éppen most olvassák, amit mondok, akik sok-sok évvel ezelőtt elhatározták, hogy eljönnek a Földre (itt a reinkarnációs születésre gondol Kryon) és elhozzák a változás lehetőségét. Azt gondolod, hogy ez az egész úgy hangzik, mint egy tündér mese? Nos, menj és olvass el egy újságot. Látni fogod, hogy a legnagyobb vállalataitok azért dőlnek össze, mert egy tisztességes egyén felemelte a szavát. Mikor történt ilyen utoljára a múltban? Ha tíz évvel ezelőtt ezt jósoltuk volna nektek, kinevettetek volna. Azt mondtátok volna: „Kryon, meg kell értsed, hogy senki sem juthat a nagy pénzek közelébe, Ez olyan dolog, amelyik sosem fog megváltozni. Vannak dolgok, amelyek ezen a bolygón megváltoztathatatlanok, és a nagy pénzek ilyenek.” Nos, mégis jelentős változás történt. Mi lenne, ha megkérdeznélek benneteket, hogy mi az a másik nagy dolog, amely sosem fog megváltozni? „Nos,” mondanád, „a nagy egyházak a másik ilyen dolog. Ezek mind nagyon régi és nagy szervezetek, amelyeket nem könnyű megváltoztatni.” Valóban? Menj és olvasd el az újságot! Egy nagyon nagy egyház éppen átértékeli önmagát. A tisztesség-tényező itt is meg fog mutatkozni. Vannak, akik az illető egyház szervezetén belül felállnak és így szólnak: „Várjunk csak egy percet! Ez nem korrekt! Az Isten, akit imádok, nem tűrné el az olyan „képviselőit”, akik ilyen dolgokat művelnek. Az én Istenem egy szerető isten, és ezek az egyének nem a szeretetet képviselik.” Az intézmény, amelyet egyháznak neveztek, átértékelés és megtisztulás alatt áll. És ez nem csak a nyugati világra vonatkozik. Figyeljétek a folyamatot világszerte. Jeleztük ezt nektek körülbelül 3 évvel ezelőtt, amikor azt mondtuk, hogy „a legnagyobb egyházi méltóságaitok, akik az istent keresik a bolygón töprengenek” (ez Kryon 8., magyarul most megjelent könyvében van). Mostanra az energia, amit létrehoztatok, utolérte őket is. Az eredmény? A jövőben sokkal több lesz a tisztesség azokban a vezetőkben, akik a bolygó spirituális vezetői. Ezt teszi a vibráció emelkedése. Kevesebb a sötét hely. És had mondjam el nektek, hogy mi történik akkor ha azok, akik összeesküdtek ellenetek búvóhelyet keresnek, de nem találnak. Meg fogják mutatni magukat! Nem akarunk ítélkezni, de sajnos az emberi reakció erre általában az, hogy megtalálják őket és meg akarnak szabadulni tőlük. De vannak más lehetséges megoldási módok is Kedveseim. Ezért vagytok a háború küszöbén Más a jelen kor energiája, észrevettétek?

9

Sokan tejes tagadásban lesznek az egész változásról, az új energiáról. A hírek, az időjárás változások, a bizonyítható mágneses és kristályos energia változások ellenére is a Föld régi energiájához ragaszkodnak. Azt is elmondtuk nektek korábban, hogy szakadék nyílik majd még a metafizikai hitrendszereitekben is. Hát elkezdődött. Sokan vizsgálják majd az új energiát, és érzik majd, hogy valamiképpen a fényetekkel felfeditek az igazságot az összeesküvésről. Valahogyan meg fogják érezni, hogy a fényetek fel fogja fedni a valóságot. Honnan tudhatjátok, hogy ki az, aki igaz, ki az, aki tisztességes? Egyszerű. Nézzétek meg, hogyan élnek. Jó érzés-e velük lenni, békések-e, és sugárzik-e róluk a Minden Létező szeretete? Toleránsake saját életükkel és a környezetükben élőkkel? Szeretnétek-e, hogy a közeletekben legyenek? Sugárzik róluk, hogy hogyan érzik magukat a sejtjeik? Áldott az az Emberi Lény, aki beengedi magába a Szellem (Minden Létező) igazságát. Mert ezzel egészen a vére sejtszerkezetéig befolyásolni fogja az életét. Békés lesz háborús időkben is, és toleráns lesz akkor is, ha a környezetében senki sem az. Olyan új ötleteket teremt, amelyeket még senki sem gondolt ki korábban, és vibrációbeli változást, emelkedést hoz a környezetének. Bush elnök és az elnökválasztás Beszéltünk korábban az elnökötökről. „Helyettesítőnek” neveztük akkor. Ezt nem kritikának szántuk, csak egyszerűen az energia meghatározásának. …Nos, „milyen helyet is foglal ő el?”, kérdezhetnétek.Most olyan információ következik, amelyre nem számítottatok. Vannak dolgok körülöttetek (nem csak az USA-ban), amelyeknek változniuk kell. Vannak olyanok, akiknek tovább kell állniuk, hogy a Föld tudatossága tovább emelkedhessen. És ő az az ember, aki ezt elősegíti. Lehet, hogy nektek ez nem tetszik, de pontosan úgy alakulnak az események, ahogyan terveztétek. (Kryon itt arra utal, hogy nem csak egyénileg, hanem globálisan, mint kollektív emberiség-tudat is megterveztük a lehetséges eseményeket egy magasabb tudatszinten) Ez a „helyettesítő” a változás egyik katalizátora. Gondoljátok, hogy véletlenül lett elnök? Gondoljatok csak vissza a választásra. Először is, szerintetek teljesen szokványos volt a megválasztása? Nem, nem volt az. Tulajdonképpen kényszerű, kiegyensúlyozatlan választás volt, nem olyan, mint a korábbiak. A következő az alapszabálya azoknak, akik irányítani szeretnének benneteket: „Sose teremts szokatlan körülményeket, mert azok kíváncsiságot ébresztenek, és aztán kutatni fognak az okok után!” Ezért azt mondjuk, hogy ezt az elnök választást nem a sötét erők döntötték el, hanem inkább olyasvalami volt, amelyet ti teremtettetek az új energiával. …Tekintsetek a jövőbe, és gondoljatok arra, hogy mit teremthetnek ezek az események. Szóltunk előre 10 éve a lehetségességekről, amelyet az új energia teremt meg a bolygón. Ezért éreztek sokan nyugtalanságot.. Beszéltünk arról, hogy harc lesz, és említettük azt is, hogy lesznek, akik beleegyeznek abba, hogy eltávoznak (Kryon első könyve). Nos, most ennek az eseménysorozatnak a közepén vagytok, és ez nem túl kényelmes, igaz? Talán ezért is nevezik munkának, amit tesztek (itt a „fény-munkára” utal Kryon). Ezek a változások meg fogják tisztítani a bolygót, és külön fogják választani a régit az újtól. A régi energiát képviselőknek meg kell változniuk, mert, ha nem teszik, a régi fajta tudatossággal találják magukat az új energiában. Az eredmény, ha valaki az új energiában a régi energia szerint viselkedik: a betegség. Helyénvaló, hogy az a vezetőtök, aki (azaz Bush). Mert nagy előrelépés fog történni, amely máskülönben nem történt volna meg. Talán éppen az a helyzet megváltoztatásának kulcsa, amit az elnökötök viselkedésére válaszként tesztek. A Minden Létező - Isten - Szellem - Forrás Most pedig beszéljünk Istenről vagy ahogyan sokat hívják, Szellemről vagy Forrásról. Kryon a Nagy Központi Napból (Great Central Sun) származik. Mit gondoltok, hol lehet ez? Biztosan vannak, akik azt mondják: „ Nos, tudjuk, hogy hol kell lennie. Ott fönn, --három csillaggal balra.” Nem, nem ott van. A Nagy Központi Nap nem egy „hely”. A legjobb információ, amit erről adhatunk nektek az, hogy ez az a hely, ahol a Szellem és a család létezik, amelyek a ti részeid is. Hogy hol élnek? Megmondom. Elmondom, hogy hol van a Nagy Központi Nap: A gondolataid közötti térben! A Nagy Központi Nap a távolság az atommag és az azt körülvevő elektronfelhő között minden atomban, amely létezik.

10

Hatalmas és központi, mert mindenhol ott van. Azért nap, mert a nap a fény megfelelője. Ez az, ahonnan származol, és ahonnan kiáradsz, ha éppen nem vagy itt a Földön. Valójában ez nem egy hely, hanem egy dimenzionális jelleg, amely mindenhol és örökké létezik. Nehéz megértetni az egyszámjegyű (azaz 3) dimenzióban élőkkel. Hogyan bizonyítom be? Nem tudom bebizonyítani, de had definiáljam a Minden Létezőt, mint a „puzzle hiányzó darabkáját”. Próbára teszlek benneteket. Tudósok, figyeltek? Olvassátok, amit mondok? Lássatok hozzá, találjátok meg a hiányzó darabot! Tudtátok, hogy van a valóságotoknak egy hiányzó darabkája? Mindenhol ott van. Mondok valamit, aminek látszólag semmi értelme nem lesz. Az univerzumban létezik hiányzó energia. Hová tűnt? A matematikában is van hiányzó energia. Hová lett? Arra bíztatunk, hogy egészítsétek ki a puzzle-t a hiányzó darabbal. Kezdjétek keresni az igazságot. Ez nyílt beszéd. Miért kellene a matematika legismertebb és legalapvetőbb formulájának egy irracionális számnak lennie? A Pi szám (3,14…) nem teljes. Úgy érzitek, hogy van ennek értelme egy elegáns, univerzális rendszerben? Hogy egy szám tovább és tovább megy a végtelenségig és nincsen megoldása? Tudjátok, valami hiányzik. Nem menne a végtelenségig, ha egy kicsit több lenne. Akkor egész szám lenne. (Mosoly) Hiányzó darabok vannak a fizikában, és hiányoznak darabok a tudatosságban is. Hol van a Szellem (Isten)? Mindenhol ott van. És ezért mondjuk nektek, hogy ha kapcsolatba akartok kerülni vele nem kell sehová sem mennetek. Csak néhány tennivaló van és nem kell könyvekhez fordulni. A legalapvetőbb energia a Földön az, amelyet magaddal hordasz, az, amelyet Emberi tudatosságnak hívunk. Ez most nyílt beszéd. Ez a tudatosság fel fog hatalmazni titeket, ha lehetővé teszitek. Fel fogja tölteni a szakadékokat, ha engeditek. Lehetővé teszi a megjelenítését annak, ami a sötétben volt eddig. A darabok, amelyek hiányoztak, kezdenek előtűnni. Ezek a darabok ki fognak egészíteni benneteket. A biológiátok és a tudatosságotok is meg fog változni és a vibrációtok (rezgésszámotok) meg fog emelkedni. Ilyen egyszerű lenne? Reinkarnáció Néhányan megkérdezték: „Kedves Kryon, létezik a reinkarnáció?” Nem szeretném ezt a kifejezést használni, inkább valami másnak nevezném, például: szent teremtésnek, egy régi lélek új testbe olvadásának a bolygón szerezhető tapasztalatok céljából, szeretetben való születésnek, egyenértékűségnek Isten többi részeivel, darabjaival, a létezés új kifejezésmódjaival, melyeket embereknek neveznek. Hát nem jobban hangzik így? Igen ez a rendszer valóságos. Az emberek csak egyenes vonalban tudnak gondolkodni. A lineáris gondolkodás folytán majdnem minden vallás hisz az élet utáni életben. A legtöbb vallásos azt állítja, hogy ha egyszer meghaltok, utána tovább léteztek, mint egy, az örökkévalóságig létező lény. Mindazonáltal kevés hitrendszer hisz az élet előtti létezésben, abban a létben, amely a születés előtt zajlik. Megkérdezzük tőletek, hogy szerintetek ez spirituálisan logikus? Azt tanítják nektek, hogy sehonnan, és a semmiből jöttök és hirtelen örökkévalóak lesztek, a semmiből keletkezve, mindenné válva? Még a fizikusok is tudják, hogy az energia mindig átalakul, de nem semmisül meg. A teremtés nem a semmiből származik. …Az emberiség nagy része nem hisz az élet előtti létezésben. Hogy miért? Mert a bolygó nagy egyházai szerint nincs semmi az élet előtt. Nagy hatalmú, különös ruházatú, dúsgazdagságban és óriási épületekben élő spirituális vezetők adják ezt az információt. Ez vajon elég is ahhoz, hogy igaz legyen? Hol a bizonyíték? Azért, mert már jó ideje hivatalban vannak, már biztosan igazuk is van? Csak annyira, mint nektek! Az ő válaszaik semmivel sem jobbak, érvényesebbek, mint e ti válaszaitok. Tiszteletet kapnak az útkeresésükért, a próbálkozásaikért, de ezt ti is megérdemlitek.

11

Javasolok egy gyakorlatot. … Azt szeretnénk, ha feltennél egy kérdést a felsőbb énednek. Csak egyetlen kérdést, aztán dőlj hátra és csendben várd a választ érzékeidet maximálisra állítva. Kérdezd meg ezt: „Örökkévaló vagyok?” És megkapod a választ. Van egy részed, amely ki akar ugrani a bőréből és azt kiáltja, hogy : igen! Igen és igen! …Örökkévalónak lenni annyit tesz, hogy nincs kezdet és nincs vég. Tudjátok, hogy ez egy kör. És ebben a körben megérkeztek és eltávoztok, megérkeztek és eltávoztok. Ez így működik, mindig is így működött. Precíz és megváltoztatható a rendszer. Tudtátok-e, hogy a „szerződés”, amely alapján a Földre jöttetek ma megváltoztatható? (Kryon itt arra utal, hogy mindenki „leszületése” előtt elfogadja azt, hogy mi lesz a következő életében a feladata. Ezt hívja szerződésnek.) Mi lenne, ha éppen most változtatnátok meg. Ki mondta azt, hogy a szerződés –a karmikus feladatokkal-- , amellyel megérkeztetek megváltoztathatatlan? Had mondjam el az igazat. Ez most nyílt beszéd. A szerződés csak egy kezdeti energia volt. Arra invitált, hogy változtasd meg, de megteheted azt is, hogy érintetlenül hagyod, és akkor az eredeti szerződés szerinti életedet éled. Gondolatok Istenről Az Emberi Lények olyan viccesek! Istent a saját dimenziótokba akarjátok helyezni, aztán azt mondjátok: „Hát ilyen az Isten.” Úgy érzitek, hogy kell lennie egy helynek, ahol Isten létezik, amely hely fizikai jellegű. Egy hasonlat: Mi van, ha a vérsejtek tudatosak? Gondoltatok már erre valaha is, Élő dolgok, vagy nem? Reprodukálják magukat, dolgozni járnak, céljuk van, életet élnek, aztán meghalnak. Épp úgy, mint ti. A hasonlat kedvéért mondjuk, hogy az ő tudatosságuk a „vérsejtségben” van. Aztán mondjuk, hogy a vérsejtek összegyűltek és megegyeztek, hogy egy magasabb rendű, közös céljuk van az életükben. Mit gondoltok, hogy ezek a vérsejtek a test ereiben száguldozva kit imádhatnak istenükként? A szívet? Talán a vesét? Lehet, hogy a tüdőt? És mit gondoltok, a vérsejtek közül hányan keresnék a választ a testen kívüli környezetben? Azt mondhatnák: „Elképzelhető, hogy mi olyasvalaminek a belsejében vagyunk, amely nagyobb, mint amit el tudunk képzelni? Lehet, hogy létezik egy tudatosság, amely a mi tudatosságunk felett áll? Lehetséges, hogy van itt egy olyan cél, amiről mi nem tudunk?” Ahelyett, hogy a szívet, a vesét vagy a tüdőt imádnák lehet, hogy inkább úgy döntenek, hogy van valami minden általuk tudott dolgon kívül, valami, amit sosem láttak és nem is láthatnak? Szerintetek így tennének? Nem valószínű. Inkább úgy látnák Istent, mint például egy óriási vérsejtet ragyogó fénnyel körülvéve. Miért hozom ezt fel? Mert az ember is ugyanígy gondolkodik. Mert Istent fizikai formában képzeli el, és fizikai helyre ülteti egy általa látható univerzumban.A legtöbb ember nem érti meg, hogy a Minden Létező nem az emberi valóság része. Talán most azt mondod, hogy érted, de aztán fogod az angyalokat és bőrt és szárnyakat képzelsz rájuk, majd még neveket is adsz nekik, hogy beszélni tudj hozzájuk. Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy minden entitás (tudatforma) egy Texas méretű „gázfelhőhöz” hasonló? Mindenhol és sehol egyszerre. És minden ilyen gázfelhő több más gázfelhővel is együtt létezik? Hogyan neveznéd el ezeket? Semmi nem látható és teljesen forma nélküli. Mégis ti a valóságotokba akarjátok hozni, hogy foglalkozhassatok velük. Van egy ötletem: miért nem változtok ti is inkább felhővé és csatlakoztok hozzájuk? Éppen úgy, ahogy a vérsejtek szállítják az oxigént, és életet ad ezzel az embernek, az ember ugyanígy hordozza az életét a Minden Létezőnek (Istennek). Ez az igazság! Ti valójában a teljesség részei vagytok, amit Istennek neveztek. A Minden Létező nem létezhet nélkületek. Mindegyikőtök az isteni valóság szerves, lényeges része, és nélkületek ez a csodálatos, sokdimenziós, végtelen egység, Isten nem létezne. Persze igaz, hogy ti itt vagytok a dualitás látszólagos sötétségében és nem értetek mindent.

12

Teremtés a semmiből Az elmúlt években a tudományotok bebizonyította, hogy az emberi tudatosság megváltoztatja az anyagot. (Egy japán tudós mikroszkóp felvétellel bizonyította, hogy a közönséges csap vizet meditációval megváltoztatták. A Kryon honlapon megtalálhatóak a képek: www.kryon.com Érdekes, hogy ezt nem verték nagy dobra nem ?) Ha ezt elfogadjátok, el tudjáto-ek képzelni, hogy az emberi tudatosság esetleg teremthet is anyagot? Nos, a válasz igen, és ez mindig is lehetséges volt! Teremthettek valamit látszólag a semmiből. Azt mondod, lehetetlen? A spiritualitás mesteri fokán lévő emberek mindig is meg tudták tenni. És ti is meg tudjátok tenni. Akkor miért nem teremtetek valami olyat, ami teljesen más, mint a háromdimenziós valóságotok? Ez az igazi alkímia, és elmondtuk nektek korábban, hogy az egész csak egyszerűen az energia megváltoztatása. Elmondom, hogyan működik. Minden nap teremtsetek gondolat engramokat. (kryon szerint az engramok olyan gondolatok, amelyek energia formájában maradnak meg a memóriánkban.) Ezek az engramok többek, mint egyszerű vizualizációk (képszerű megjelenítések). Az engramok energia-gondolatcsoportok. Hogyan teremted őket? Használd az emlékezetedet. Fejleszd tovább, amit láttál vagy tapasztaltál. Mindannyian tapasztaltatok már nevetést. Idézd fel emlékeidből az örömöt, amit korábban éreztél. Mindannyian voltatok fiatalok. Idézzétek föl emlékeitekben a fiatalságotok vagy gyermekkorotok vitalitását. Minél élénkebben idézitek emlékeiteket, annál hatásosabb a teremtés. Érezzétek a szagokat, az ízeket, halljátok a kedves hangokat, lássátok a képeket, tájat, embereket, amelyek kedvesek voltak az adott emlékben. (Kryon más alkalommal elmondta, hogy bármely súlyos betegséget is ugyanezzel a módszerrel meg lehet ön-gyógyítani, annyit kell tenni csupán, hogy egy teljesen egészséges életszakaszból egy kellemes emléket kell felidézni nap mint nap legalább egyszer, nagyon intenzíven, 2-3 percig. A magyarul legutóbb megjelent Seth könyvben is találhatunk „teremtés”-gyakorlatot.) Ezek az engramok azután egy új valóságot hoznak létre bennetek, és lassan a három-dimenziós létből magasabb szintre emelnek fel. Nem érthetitek, hogy ez hogyan működik. A három dimenziós valóságotok olyan, mintha egy dobozban lennétek. Használjátok a három dimenziót arra, hogy felmásztok a doboz oldalán, és álljatok készen arra, hogy alkalmazzátok az eszközöket, amit majd ajándékba kaptok a „mászásért”. Ne akarjátok feltétlenül megérteni, hogy hogyan működik a dolog. „Hogyan?” kérdezhetitek, „Ennek semmi értelme! Nekünk általában előbb tanulmányozni kell egy folyamatot, aztán meg kell értenünk annak érdekében, hogy használhassuk. Ez alapvető!” Valóban? Értitek, hogy hogyan működik az intuíció? El tudjátok magyarázni, hogy miként használjátok? Nem. De azért használjátok, nem? Értitek a gravitációt? Nem. De nap mint nap alkalmazzátok. Szokjatok hozzá ahhoz, hogy felhasználtok olyan „eszközöket”, amelyeknek nem értitek a működését. …Ha most 100 évvel előbbre repíthetnéd magad a jövőbe, akkor azt látnád, hogy valami megváltozott. A lehetőség, amiről mindig is beszéltünk. Száz év múlva a történészek vissza fognak tekinteni, és azt mondják majd, hogy az emberiség megoldotta a megoldhatatlant. Arról fognak beszélni, hogy régen hogyan voltak a dolgok, és aztán arról, hogy az emberiség hogyan változtatatta meg az életet. El fogják mondani, hogy hogyan vált uralkodóvá a Földön az új fajta tudatosság, hogy miként egyezett meg mindenki arról, hogy mit jelent a civilizáció és, hogy a háború soha többé nem lehet megoldása semmilyen problémának.” Ez volt Kryon januári üzenete, remélem nem volt túl nehezen emészthető. Békés gondolatokat, érzéseket és eseményeket kívánok mindenkinek! Üdv: MI

13