kezd elveszíteni az élet

EQUAL  A/077 PROEJKT 

… akiket  kezd elveszíteni az élet … 

A szakmai ellátási  hálózat modell révén  megvalósuló szervezetközi  terápiás program  működésének,  eredményeinek bemutatása

1 

Az  előkészítő  szakaszban  kidolgozott  előzetes  terveknek  megfelelően  2005.07.01­én  az  A077  számú  fejlesztési  partnerség  megkezdte  együttes  és    összehangolt    szakmai  tevékenységét, hogy a projekt céljait megvalósítsa.  A Fejlesztési Partnerségbe szerveződő 5 szervezet  ­ Belvárosi Tanoda Alapítvány, Megálló  Csoport  Alapítvány  Szenvedélybetegekért,  Leo  Amici  2002  Addiktológiai  Alapítvány,    Kék  Pont  Drogkonzultációs  Központ  és  Drogambulancia  Alapítvány valamint a Belvárosi Tanoda Alapítványi  Gimnázium és Szakközépiskola – e projekt keretein  belül  azért  dolgozott  együtt,  hogy  a  szenvedélybetegségekkel  küszködők  számára  egy  olyan  ellátási  láncot  biztosítson  Magyarországon,  mely  sokszínű  tevékenységével  „lefedte”  a  segítséget  kérők  sokrétű  gondjait,  és  hathatós  válaszokat  adott  a  szenvedélybetegségekkel  kapcsolatos,  és  ahhoz  társuló  változatos  emberi  problémákra.  A  projektben  együtt  dolgozó  segítő  intézmények  szolgáltatásai  nagyon  sokfélék  voltak:  egyéni­  és  csoportos  szociális­  és  egészségügyi  ellátási  formákat,  bentlakásos  terápiás  programot,  oktatási  és  képzési  tevékenységeket  foglalt  magába.  Alapkoncepciónk az volt, hogy a különböző intézmények, sokrétű szolgáltatási formáit nem  hagyjuk  önmagukban  működni,  hanem  összekapcsoljuk,  és  a  kapcsolódási  pontok  megvalósítása révén az ellátás egy új (minőségileg hatékonyabb) szintjét hozzuk létre, mely  új  szinten  jóval  több  segítségre  szorulót  érünk  el  együtt,  és  a  minket  elérőket  jobban  meg  tudjuk tartani, valamint problémáikra adekvátabb segítségnyújtást tudunk adni annál, mintha  ez az öt szervezet csak úgy egymás mellett, összehangolt munka nélkül dolgozna.  Az  együttműködési  és  kapcsolódási  pontok  megtalálásában  és  működtetésében  nagy  szerepe  volt  a  többnyire  havonta  összeülő  szervezetek  közötti  csoportos  esetmegbeszélőknek, ahol az egymáshoz küldött és közösen ellátott, gondozott kliensekről  folyamatosan kicseréltük tapasztalatainkat, gondolatainkat, véleményünket.  E  tanulmányunkban  is  azt  szeretnénk  bemutatni,  hogy  szervezetek  közötti  szakmai  együttműködés  a  közösen  ellátott  kliensek  vonatkozásában  miképpen  valósult  meg  a  vizsgált  időszakban.  Az  alábbiakban  bemutatott  számok  és  jellemzők  tehát  a  közösen  ellátott  kliensekre  vonatkoznak,  azok  a  kliensek,  akik  „csak”  egy  szervezet  segítő, terápiás, oktatási stb. programjában  vesznek  részt  e  tanulmányban  nem  jelennek  meg,  de  az  ő  létszámukról,  szocio­demográfiai  jellemzőikről,  illetve  arról,  hogy  milyen  jellegű  ellátásban  vesznek részt az aktuálisan benyújtott PEJ­  ekben mindig részletes beszámolót adunk.  Az  önértékelési  munka  során  minden  együttműködő szervezet esetében a következő kérdésekre kerestük a választ:  1.  Az  adott  szervezet  hány  klienst  fogadott  (vett  át)  a  többi  partnerszervezettől  a  vizsgált  időszakban, és kik voltak ők? (Mely szervezetektől kiket?)  2.  Az adott szervezet hány klienst küldött más partnerszervezetekhez a vizsgált időszakban  és kik voltak ők? (Mely szervezetekhez kiket?)  3.  Az  adott  szervezet  hány  klienst  látott  el  időben  párhuzamosan  más  partnerszervezetekkel és kik voltak ők? (Mely szervezetekkel együtt, kiket?)

2 

E  kérdések  mentén  a  partnerszervezetek  egymástól  függetlenül  gyűjtötték  össze  azon  klienseiket,  akikről  tudták,  hogy  más  szervezetekhez  küldték  őket,  más  szervezetektől  „vették át” őket valamint egy időben más szervezetekkel együtt gondozták, oktatták stb. őket.  A  szervezetek  „külön­külön  beszámolóit  összesítettük,  és  a  következő  összefoglaló,  szemléletes táblázatokat sikerült létrehozni:  Megállóból  ment  B.B.­N  H.ZS.­N  I.­I.­F  L.G.­F  V.V.­N1  V.V.­N2  M.L.­F  B.ZS.­N  SZ.ZS.­F  E.CS.­N 

Btag­ba  Btag­ból  Megállóba  Leo­tól  Megállóba  ment  ment  N.B.­N  G.T.­F  S.G.­F  F.F.­F  P.D.­F  K.G.­F  D.A.­N  B.D.­F  Sz.I.­N  K.B.­N  L.T.­F  M.K.­F  G.D.­F  F.G.­F  L.G.­F  A.A.­F  Á.Á.­F  A.X.­F  J.A.­F  Sz.Zs.­N  Leóból  Kék  Pontba  Kék  Pontból  Btag­ba  ment  Megállóból Leóba ment  ment  B.G.­F  SZ.I.­N  R.G.­F  T.G.F­F  S.G.­F  P.P.­N  Sz.Zs.­N  K.Á.­F  C.Z.­F  CS.E.­N  K.A.­N  J.Zs.­F  Kék  Pontból  a  Megállóba ment  K.T.­F  B.G.­F 

Leo­tól Btag­ba ment  F.T.­F  E.CS.­N  I.I.­F  N.T.­F 

Kék  Pontból  Leóba  ment  T.G.F­F  F.B.­F  G.J.­F  L.G.­F 

Adott időszakban Megálló­Tanoda viszonylatban párhuzamosan jelen volt  Á.S.­F  SZ.P.­E  B.B.­N  B.N.­N  H.Zs.­N  Adott időszakban Megálló­Kékpont viszonylatban párhuzamosan jelen volt  J.D.­N  F.M.­N  T.G.F­F  S.D.­F

3 

Látható,  hogy  a  projekt  időszakában 48 fő  „delegálódott” egyik  partnerszervezettől a  másik  partnerszervezethez,  vagy  vett  részt  időben  párhuzamosan  több  szervezet  segítő  tevékenységeiben.  (A  táblázatokban  feltüntetett  klienskódok  a  kliensek  vezeték  és  keresztnevének  kezdőbetűi  valamint  nemének  –  férfi/nő  –  kezdőbetűi.  A  vastagon  szedett  kódok  azon  kliensek,  akik  több  helyen  is  fel  lettek  tüntetve.  A  vezeték­  és  keresztnév  kezdőbetűjének  azonossága  és  a  kliensek  nemének  azonossága  esetén  a  három  kódbetű  mögött még egy sorszámot is feltüntettünk, ezzel jelezve, hogy két különböző személyről van  szó.)  Szervezetek  közötti  időbeli  párhuzamos  kliensellátás  9  esetben,  szervezetek  közötti  kliens „átirányításra” 52 esetben került sor.  Az  alábbi  ábra  segítségével  a  szervezetek  között  megvalósuló  „kliensáramlást”,  illetve  az  egy időben történő „párhuzamos gondozásokat” még szemléletesebben tudjuk érzékeltetni: 

5  Megálló 

4  Tanoda 

10  4  7 

3 

2 16 

4 

Leo 

Kékpont  2 

4  Párhuzamosan jelen volt  A szervezetek közötti mozgás iránya  Nyilván minden kliens drogkarrier és kezelési története más és más, nem célunk bemutatni a  feltüntetett  48  fő  „közös  kezelési  karrierjét”  részletesen,  de  négy  esettanulmány  példáján  keresztül azért érzékeltetjük, hogy az összegző táblázatokban megjelenő „klienskód” mögött  valójában milyen történetek is húzódnak. 

4 

1. A Megálló Csoport esettanulmánya  S.G.­F  2007.03.12­én  kereste  fel  először  a  Megállót.  A  Tanodán  keresztül  a  Kék  Pontból  érkezett  hozzánk. Elmondása  szerint  kábítószer élvező  bár  nem  tartja  magát függőnek,  és  tanulni szeretne.  Gyermekkora  átlagosnak  mondható  bár  véleménye  szerint  azért  is  került  ide,  ebbe  a  helyzetbe,  mert  túlságosan  elkényeztették  gyermekkorában.  Hét  éves  volt  mikor  elváltak  a  szülei, édesapjával azóta nem tartja a kapcsolatot.  Édesanyjával élt egy háztartásban, de a viszonyuk egyre jobban megromlott mikor elkezdett  kábítószerezni.  Intézetbe  szerette  volna  adni,  de  G. inkább  elszökött  és  a  védelembe  vétel  után nagymamájához költözött vidékre. Egy ismerőse ajánlotta neki a Belvárosi Tanodát és a  Kék  pontból  egy  szociális  munkás  segítségével  bekerült  az  egyik  felvételi  napra.  Az  elmondottak  alapján,  a felvételin  résztvevő  Megállós  munkatárs  úgy  döntött,  hogy  G­nek  a  Megállóba kellene terápián részt venni, és idővel pedig a tanórákat is látogathatná. Mikor a  Megállóba  került,  iskolába  járt,  de  hiányzásai,  igazolatlan  órái,  és  kábítószer  fogyasztása  miatt már az iskolából való elbocsátás fenyegette.  G. az elmúlt 10 hónapban nagy változásokon ment keresztül. Kezdetben visszahúzódó volt  és nem szívesen beszélgetett senkivel. Annak ellenére, hogy ő szeretett volna a Megállóba  járni, sokszor hangoztatta, hogy ez az egész program számára felesleges és nem szeretne a  továbbiakban részt venni az itteni munkában. Ezt megerősítette azzal, hogy eleinte nem járt  be csak hetente egyszer­kétszer de volt olyan is hogy hetekig nem láttuk intézményünkben.  A csoportokon nem vett részt az első hónapokban de meglátásunk szerint az első csoport,  amin részt vett nagy benyomást tett rá még akkor is, ha azt mondja a csoportról a mai napig,  hogy neki nem jó semmire. Részvétele most már ennek ellenére rendszeresnek és aktívnak  mondható. A Megállóban való aktív részvétele elkezdte megváltoztatni a hozzáállását saját  magához és társai felé is egyre nyitottabbá vált. Megbízhatatlansága egyre jobban elkopott,  és  megtanult  őszintén  magáról  beszélni.  Tanulási  problémái  megszűntek,  rendszeresen  látogatja az órákat és a vizsgákon is rendre megfelelő teljesítményt nyújt.  Drogfogyasztása  a  hónapok  alatt  fokozatosan  csökkent.  Jelenleg  kábítószer  fogyasztása  igen  mérsékelté  vált,  elmondása  alapján  5­6  hetente  szív  el  egy  marihuánás  cigarettát.  Alkoholt ritkán fogyaszt nem számottevő mennyiségben.  Családi helyzete javult, nagymamájával jól kijön, segít neki a ház körül. G. a napokban arra  kért,  hogy  vegyük  fel  a  nagymamájával  a  kapcsolatot,  ha  ez  lehetséges.  Ezt  mi  nagy  mérföldkőnek látjuk, hiszen ezzel a lépéssel azt érezzük, hogy teljesen kész átadni magát a  „gyógyulásnak” és kész, hogy új és teljesen tiszta életet kezdjen.  A  terápiát  továbbra  is  javasolnánk  neki,  célunk  a  drogfogyasztás  teljes  elhagyása  és  az  önismereti  csoportokon  a  további  aktív  részvétel  megtartása,  hogy  G.  a  terápia  végeztével  józanul, érettségivel a birtokában tudjon visszailleszkedni a társadalomba.

5 

2. A  Belvárosi Tanoda Alapítványi Gimnázium esettanulmánya  T (született 1974)  T.  drogkarrierje  a  családi  és  az  iskolás  életből  kiszakadva  1990­ben  kezdődött,  miután  3  középiskolás  évet  elvégzett  egy  szakközépiskolában.  A  Belvárosi  Tanoda  Egyéni  Tagozatára jelentkezett, ahová azonnal felvételt nyert.  A 12. évfolyamot és az összes érettségit azonban nem sikerült elvégezni egy év alatt, annak  ellenére, hogy nagyon jó képességekkel és készségekkel rendelkezett. Ezután többször jött  vissza az iskolába, ám 1998­ra kikerült a látóterünkből, telefonon, levélben, táviratban nem  lehetett elérni.  2001­ben  újra  jelentkezett  iskolánkba.  A  felvételin  megtudtuk,  hogy  az  elmúlt  években  sok  minden  történt  T.­vel.  Teljesen  belecsúszott  a  keménydrog­fogyasztásba,  és  kereskedelembe  (heroin).  Lett,  és  megszűnt  egy  élettársi  viszonya.  4  hónapot  Kovácsszénáján  töltött  drog­rehabilitáción,  de  utána  visszatérve  Budapestre  azonnal  visszaesett.  Itt  dolgozott,  próbálkozott  kórházi  rehabilitációval,  de  egyik  sem  ment.  Ekkor  tartóztatták  le,  és  börtönben  ült  három  és  fél  hónapot.  Szabadulásakor  még  egy  rehabilitációval  próbálkozott,  Deszken  volt  10  hónapot,  de  onnan  kirúgták.  Ezek  után  jelentkezett hozzánk újra.  A  2001/02­es  tanévben  visszavettük,  de  T.  újra  eltűnt.  Az  elkövetkezendő  két  évben  csak  hébe­hóba  jelent  meg  az  iskolában,  általában  gyorsan  megnyugtatatta  tanárpárját,  hogy  persze  ő  otthon  tanul,  és  minden  rendben  lesz  az  érettségivel.  Nem  láttuk  órákon,  otthon  megírt  egy­két  házi­dolgozatot,  amin  az  látszott,  hogy  nem  jelentene  neki  problémát  a  tanulás, de az élethelyzete olyan kusza, hogy erre most nem tud összpontosítani. A valóság  sajnos  újra  a  visszaesés  volt,  „dílerkedés”,  bujkálás.  A  2002/03­as  tanév  végével,  egyben  rehabilitációt ajánlva a stáb újra megszűntette a jogviszonyát.  Ekkor  a  komlói  rehabilitációba  vonult  be,  innen  jelentkezet  javaslatunkra  a  Megállóba  2003/04­ben,  de  a  Komlóról  való  bejárás  nem  működött.  Ekkor  5  rendőrségi  ügye  volt  folyamatban, tehát akkor láttuk, ha épp tárgyalásra jött. Ilyenkor azonban mindig beugrott az  iskolába,  erősítendő  velünk  a  jó  kapcsolatot.  Ezt  mindig  igényelte,  ugyanakkor  nagyon  zavarban volt.  A 2004/05­ös tanévben újra a Tanodába felvételizett. A felvételin már sokkal jobb állapotban  volt. Visszavettük, azzal a tervvel, hogy év végére befejezi a 12. osztályt. Pécsett élt. Ekkor  már csak ritka visszaesései voltak. Utólag tudtuk meg, hogy Komló és Pécs nagyon beváltak  neki  a  heroin  és  a  pesti  ügyei  miatt.  Kellemesen  el  lehetett  bújni,  a  rehabilitáció  után  már  nem esett vissza, nehezebb is lett volna, mint Pesten, lévén nehezebb dílereket találni. Sok  pesti  ex­drogos  haverjával  találkozott  ott  össze,  akik  ugyanabban  a  cipőben  jártak,  együtt  pedig  könnyebb  volt  a  józanság.  Munkát  is  tudott  vállalni  Pécsett.  Pestre  már  csak  a  családja, és a még le nem zárt ügyei miatt járt vissza. Viszont a tanulás már nem volt olyan,  mint  régen.  Ekkor  T.  már  30  éves  volt.  A  mi  módszerünk  az  egyéni  konzultáció  volt,  felesleges lett volna elvárni tőle az iskolapadba ülést. E­mail­ben tartottuk a kapcsolatot, de a  munka,  a  távolság  miatt  mégsem  sikerült  év  végén  az  érettségi.  Még  egy  ugyanilyen  év  (2005/06)  végén  újra  elváltunk  levélben.  Ebben  az  évben  került  T.  a  pécsi  színházba  színpadi  kisegítőmunkásnak,  ami  egyébként  nagy  vágya  volt,  ráadásul  dolgozott  már  színpadon, és ezzel is szeretett volna mindig foglalkozni.  Ez lett az oka az érettségi sikertelenségének: 2006 májusában volt egy hónapja próbaidős a  színházban, ezért egy ügyes hazugsággal­kifogással (bokatörés) nem jött el az érettségire.  Utólag,  sok­sok  bocsánatkérés  után,  ő  maga  sem  értette  miért  volt  erre  a  hazugságra  szükség, valószínűleg nagyon félt, hogy kirúgjuk...  A  2006/07­es  tanév  sikeres  felvételijét  követően  egyéni  konzultációkkal  májusban  megszerezte  a  maradék  érettségijeit.  Ebben  az  évben  Pécsett  dolgozott  a  színházban,

6 

immár  státuszban.  Józan  volt, önmagát  teljesen ellátó.  A  bírósági  ügyek  miatt  kellet  jönnie  Budapestre.  T. most a pécsi színháznál dolgozik. Felvételt nyert a Budapesti Színház­és Filmművészeti  Főiskola színpadmesteri szakára, amit a pécsi színház fizet. Pécsett él, józanul. Barátnője is  van. 

3. A Leo Amici Alapítvány esettanulmánya  F.G.­F  2005.  08.  30­án  jelentkezik  kezelő  intézetünk  drogrehabilitációs  programjába.  Apja  és  ­  érzékelhetően ­  igen aggódó anyja kísérik el. A jelentkező a felvételi elbeszélgetésen igen  csapongó,  zaklatott,  feszült,  nyugtalan.  Karjaival  hadonászik.  Elmondása  szerint  évek  óta  partydrogokon  él,  speedet  használ.  Anyja  aggodalmaskodásait  nagyon  nehezen  tűri,  apja  szigora  sem  tetszik  neki.  Elmondja,  hogy  ő  a  három  gyerek  közül  az  egyedüli,  aki  otthon  lakik, együtt a szüleivel. Befejezetlen szakmunkásképző iskolát járt, gpk. vezetői engedélye  van. Ő vezette a mikrobuszt, amellyel a felvételire érkeztek.  Anya  láthatóan  nehezen  engedi  el,  többször  arra  utal,  hogy  G.  éretlen,  tapasztalatlan  az  életben.  Munkatapasztalatai  főként  a  családi  tervek  végrehajtásai  során  születtek,  tartósan  nem dolgozott és nem is volt a szülőktől távol. Testvérei (bátyja, nővére) családosak.  „Engem nem enged az anyu felnőni” ­ mondja.  Kezelése  első  hónapjában  a  fizikai  állapot  javítása,  pszichés,  mentális  karbantartás  és  a  szociális,  foglalkoztatási  állapot  felmérése,  tervezése  voltak  a  fő  szempontok.  G.  függőségének megértése, elfogadása kifejezett nehézséget okozott a számára.  Fizikai,  munkaterápiás  aktivitásokban  nagy  előszeretettel  vette  ki  a  részét,  fokozatosan  teljesítette  az  egészség­  és  testkultúra  javító  programot.  Rendszeres  mozgás  és  sportolás  voltak  a  kitűzött  célok.  Eredmény:  fizikai  állóképesség  javult,  egészséges  rekreációs  tevékenységekre „szocializálódás” sikeres.  Pszichés és mentális állapotának javításában az alábbiakban történő fejlődést tűztük ki célul:  kommunikációja, érzelmi élete, alkalmazkodó­készsége, önsegítő és kölcsönös segítség és  jövőorientáció  szerepeltek  a  gondozási  feladatok  között.  Ezekhez  megfelelő  célokat  rendeltünk: világos, direkt, megfelelő kommunikáció kialakítása, érzéskifejezések (érzelmek  kimutatása,  közlése)  megfelelő  indulatszabályozás,  empátia,  konfliktuskezelés,  konfliktustűrés,  kompromisszumkészség,  szabálykövetés,  szabályelfogadás  elérése.  Önbecsülés,  önkritika,  spontaneitás,  figyelem  és  törődés  a  társakkal,  környezettel,  visszajelzések adása, elfogadása, biztonság és gyengédség kifejezései, gyakorlásai. Reális  jövőre vonatkozó terveket állítottunk fel. „Kis lépések” tervezésének képességei.  Módszereink  a  fentiekhez:  csoportterápiák,  miliőterápia,  színházterápia,  zeneterápia,  esetmunka.  Szociális  helyzetét  feltérképeztük,  alternatívaként  előreláthatólag  a  pécsi  fél­utas  lakásprogramot vettük figyelembe.  A  családdal  két  alkalommal  kíséreltünk  meg  új  távolságok  beállítását  elérni,  az  anya  kényszeres ragaszkodása a fiához G.­t ki is vitte a kezelésből, 2006. 03. 07­én elhagyta az  intézetünket. A Megállóba irányítjuk, keresse a józan közösségeket, csatlakozzon a Megálló  alternatív, közösségi bázisú kezelési, ellátási programjához. Tudomásunk szerint több héten  át felkereste  a  Megállót,  ám egyszer  csak  elmaradt.  2006. év  vége felé a  Megálló  Csoport

7 

bíztatására  ismét  jelentkezik  a  Leo  Amici  2002  Alapítvány  komlói  programjába.  Felvételire  szüleivel érkezik a nagyon lesoványodott, elesett állapotban lévő kliens.  2007.  01.  08­án  ismét  fel  vettük  rehabilitációs  programunkba.  Kezelése,  gondozása  előreláthatólag 2008­ elején jár le. 

4. A Kék Pont esettanulmánya  SZ.I.­N 27 éves nő, aki közel 10 éves drogkarriert tudhat a háta mögött, elsősorban ópiát és  altató/nyugtató függő.  A 10 év alatt számos ambuláns és kórházi kezelésben vett részt, hosszabb távon azonban  ezek a kezelések nem hoztak eredményt, rövid időn belül mindig visszaesett.  2005.  nyarán  egy  újabb  kórházi  méregtelenítést  követően  a  Leo  Amici  bentlakásos  rehabilitációs  programjába  nyert  felvételt,  ahol  több,  mint  5  hónapot  töltött  el,  drog  absztinencia,  illetve  a  józanság  megtartó  képessége  megerősödött.  Azonban  a  szexuális  absztinenciát a bentlakásos koedukált közösségben nem tudta megtartani, ezért a terápiás  programból, jóval a program zárása előtt kikerült.  A  rehabilitációs  program  elhagyását  követően  azonban  nem  a  megszokott  forgatókönyv  szerint  alakult  a  továbbiakban  az  élete.  A  megszokott  forgatókönyv  az  lett  volna,  hogy  Budapestre visszatér, egyedüllét és magány fogadja, felkeresi a régi társaságot, újra dogozni  kezd,  pár  napon,  héten  belül  visszaesik.  Ez  helyett  Budapestre  érve  a  Kék  Pont  kezelési  programjába és a Megálló segítő programjaiba is bekapcsolódott.  A  Kék  Pontban  egyéni  pszichoterápiás  segítséget  kapott  és  részt  vett  a  foglalkoztatási  helyzet javítását célzó egyéni képzésben, melynek eredménye révén sikerült állandó munkát  vállalnia, a Megállóban pedig a józanságmegtartó csoportfoglalkozásokon vett részt. Az így  kapott,  közös  támogatás  révén  sikerült  talpra  állnia  és  talpon  is  maradnia.  Ehhez  az  eredményhez mindhárom szervezet segítő munkája kellett.

8 

A Hálózat jövőképe, fenntartása  Kikísérletezett  ellátási  hálózatunk  a    kialakult  együttműködést fent  kívánja  tartani.  Terveink  és szándékaink szerint a szervezetek közötti közös esetmegbeszélő team üléseket, valamint  a kliensek egymáshoz irányítását a projekt lezárása után is tovább működtetjük.  A  hálózaton  belül  az  egyes  szervezetek  között  kialakult  egy­egy  külön­külön  sajátos  együttműködési gyakorlat,  melyben  tartalom­  és  intenzitásbeli    különbözőségek  vannak, az  egyes szervezetek ill. ellátási módok profiljának megfelelően.  Intézményeink  együttesen  egy  multidiszciplináris  stábot  és  ellátási  rendszert  tudnak  megvalósítani.  Az  emberi  értékek  terén  az  emberi  méltóságot  tiszteletben  tartó  segítés  etikája volt és marad a vezető szempont. A szervezetek közösen osztott szakmai koncepciót  és etikát követnek.  A szervezetek közötti hatótényezők közt ugyanakkor kiemelt fontossága volt az egymásnak  nyújtott,  visszajelzéseknek.  A  szakmai  visszajelzések  adásának,  a  közösen  átélt  tapasztalatok  megfogalmazásának,  s  a  közös,  szervezetek  közti  nyelvhasználat  kialakításának  fő  fóruma  a  biztonságos  érzelmi  légkörben  folyó  szakmai  csoportmunka.  E  csoportmunka  gyakori  tárgykörei  közé  tartozott  a  drogfogyasztók  jellegzetes  önsajnáló,  manipulatív,  másokat  hibáztató,  projektáló  és  tagadó  magatartása.  A  további  gyakori  tárgykörök  közé  tartozott  a  kontrolláló  magatartás  feladásának  kérdése,  az  önbecsülés,  a  bűntudat,  az  érzelmek  és  indulatok,  a  szabályok  és  szerepek,  az  alázat,  az  erkölcsi  leltárkészítés, a megbocsátás, a jóvátétel, az áldozatvállalás, az új magatartások kipróbálása  és a nemet mondás témája.  Összességében  elmondhatjuk,  hogy  a  drogozás  szürreális  és  a  drogozás  közti  szünetek  szubreális  világából  érkező  páciensek  számára  a  lehetőségünkre  álló  keretek  közti  munka  során  a  projektben  együtt  dolgozó  szervezetek  közös  munkája  révén­egyfajta  "többlet  valóságot"  és  "újra  felnövést"  biztosítva  segítettük  a  célcsoportjaink  visszatérését  a  mindennapi élet konszenzuális realitásába. Mindezt úgy tudtuk elérni, hogy összefogásban,  hálózatban  sikerült  felkeltenünk  a  páciensekben  azt  a  reményt,  hogy  vannak  bennük  tartalékok,  rendelkeznek  erővel  ahhoz,  hogy  sok­sok  kis  lépést  megtéve  végül  nagy  dolgokra,  a  talpra  álláshoz  elengedhetetlen  belső,  lelki  fordulat  megtételére  is  képessé  váljanak.  Azt  látjuk,  hogy  a  mai  világban  mindennapos  gyakorlat  az  összehasonlítgatás  és  nem  csupán pl. csak a mosópor­reklámokban. Ez a széles körben elterjedt eljárás meglehetősen  romboló  jellegű.  Politikai­  és  társadalomfilozófiák  egész  sora  épül  az  irigységre,  a  kapzsiságra  és  a  rosszhiszeműségre.  Úgy  véljük,  hogy  a  célos,  pontos  és  erős  szervezeti  küldetéstudattal  rendelkező  szervezetek  szinte  egyedi  kivételt  jelentenek  abban  a  vonatkozásban,  hogy  a  közös  munka  iránt  viselt  felelősségre  összpontosítanak  ahelyett  a  látásmód  helyett,  amely  szerint  a  drogügyben  a  „kormánynak  (vagy  valaki  másnak)  tennie  kéne  már  valamit”.  A  mi    programunk  pont  és  ugyanakkor  éppen  amiatt  a  spirituális  paradoxon  miatt,  mely  szerint  ­  „valaki  csak  azt  őrizheti  meg,  amit  továbbad”,  ­  nem  a  széthúzást, hanem kifejezetten a társadalmi összetartozást erősítő filozófia alapján dolgozott  és dolgozhatna is tovább a civil területen célcsoportunkért.  Most a drogfüggők voltak a program célemberei. A lezajlott közös Equal munkaprogramunk  akár életfilozófiának is tekinthető, nem csupán a függőségek kezelésére szolgáló eljárásnak.  Befogadó  természetűek  a  közös  munkamódszereink,  a  közös  programjaink,  mert  a  teljes  program  és  az  abban  részt  vett    egyes  szervezetek  mások  elfogadására  tanítanak,  függetlenül  attól,  hogy  kezelési  filozófiáinkban,  gyakorlatukban  miben  hiszünk,  hogyan  dolgozunk.  És  mint  ilyen,  túllép  a  vallási,  politikai  vagy  terápiás    módszerek  megosztottságán,  és  ahelyett,  hogy  az  elutasítást  erősítenénk  és  ezzel  további  károkat

9 

okozhatnánk  társadalmunkban,    az  elfogadás  és  a  gyógyítás  erejévé  váltunk,  válhatunk  ezentúl is.  Hasonló, közös programokban célszerű gondolkodnunk. Nem találkoznak Magyarországon a  szervezetek  egymással.  Mi  találkozzunk!  Találkozzunk  a  pályázat  teljes  befejezését  követően  is,  hogy  megoszthassuk  tapasztalatainkat,  reményeinket  egymással,  hogy  ne  szigetelődjünk el egymástól

10