Kevesen gondoltuk volna, hogy a 20. század legsikeresebb ideológiája a konzumerizmus lesz. A konzumerizmus egyszerre kínál menekülô utat a 19

megalázottak és megszomorítottak

tartalom „Obszcén egyenlôtlenségek”

2

Teljes kilátástalanságban

4

Nélkülözés hazánkban

5

Hajléktalanság Magyarországon

6

Társadalmi felelôsség

8

Személyes felelôsségvállalás

9

Új fejlôdési modell

10

Akciók

12

Szervezetek és honlapok

13

Hivatkozások és olvasnivaló

13

Kevesen gondoltuk volna, hogy a 20. század legsikeresebb ideológiája a konzumerizmus lesz. A konzumerizmus egyszerre kínál menekülô utat a 19. század „nagy ideológiáinak” zsákutcájából, és kelt reményt soha nem látott boldogság elérésére az egyéni élvezetek halmozásán keresztül. Az ezredforduló elemi erejû szociális változások révén szemünk elôtt szüli meg a globális fogyasztói osztályt. Ez az egyre népesedô tábor (mely számítások szerint jelenleg 1,7 milliárd embert ölel fel 1) ugyanazokat a javakat fogyasztja, ugyanazokat a tévécsatornákat nézi, ugyanazokon az autókon utazik, és ugyanarról a nyaralásról álmodik. A konzmerizmussal teljesen átalakult a szabadidônk is. Az átlagos magyar például 2001-ben naponta több mint négy órát töltött tévénézéssel! 2 Nem csodálkozhatunk, ha emellett nem sok ideje marad a jó fogyasztónak egyéb elfoglaltságra, például közös ügyeink intézésében való részvételre, azaz politikára. Az önazonosság egyéb formáitól megfosztott fogyasztó saját magát tárgyaival, autójával, telefonjával határozza meg és helyezi el a társadalmi térben. 1 Gardner, Assadourian, and Sarin 2004: 17, 2 KSH 2006

2

„Obszcén egyenlôtlenségek” Sajnos míg egyesek a holdutazás nevû szolgáltatást fogyasztják, mások (akik néhány milliárddal többen vannak) alapvetô szükségleteiket sem tudják kielégíteni. A hivalkodó túlfogyasztás ellenére a fogyasztás teljes hiánya, az alapvetô javaktól való megfosztottság továbbra is a civilizáció egyik legnagyobb leküzdendô problémája. Hogy illusztráljuk a fogyasztás terén tapasztalható egyenlôtlenségéket, vegyük például a vízhiány leküzdését: Az évi 7 milliárd dollár, mely ahhoz szükséges, hogy 2,6 milliárd embert tiszta vízhez juttassunk, kevesebb, mint amennyit az európaiak parfümre költenek, és kevesebb, mint amennyit az amerikaiak választott plasztikai sebészetre kiadnak. Mindezt egy olyan befektetés kedvéért, mely számítások szerint naponta 4000 ember életét mentené meg. Hasonlóan beszédes összevetés például, hogy csak Európában és az USA-ban szinte ugyanannyit (17 mrd dollár) költenek a fogyasztók állateledelre, mint amennyi elegendô lenne az éhezés és az alultápláltság globális felszámolására (19 mrd dollár). Fagylaltra csak Európában majdnem tízszer annyit költünk (11 mrd), mint amennyi elég lenne minden gyermek általános járványok elleni beoltására (1,3 mrd). Kozmetikumokra másfélszer annyit költünk (18 mrd), mint amennyi elegendô lenne ahhoz, hogy minden nô számára biztosítsuk a szülési és egészségügyi ellátást (12 mrd).3

3 UNDP 2005: 9, és Gardner, Assadourian, and Sarin 2004: 25

2

A mai világ globális egyenlôtlenségei lélegzetelállítóak. A leggazdagabb öt százalék a globális jövedelmek egy harmadával rendelkezik, ugyanannyival, mind az „alsó” nyolcvan százalék4. A leggazdagabb 10 százalék a jövedelem 54 százalékával rendelkezik. A világ 500 leggazdagabb embere nagyobb jövedelemmel rendelkezik, mint a legszegényebb 416 millió. A világ 2,5 milliárd szegénységben élô embere, akik napi két dollárnál kevesebb jövedelembôl élnek, a világ népességének 40 százalékát teszik ki, míg az összes jövedelemnek mindössze 5 százalékát kapják. Ez a „obszcén egyenlôtlenség” (Nelson Mandela kifejezésével élve) az abszolút szegénység felszámolásának legnagyobb akadálya. A globális egyenlôtlenségek két harmada a nemzetek közötti egyenlôtlenségeknek tudható be, egy harmaduk pedig az országokon belüli egyenlôtlenségeknek.5 4 Milanovic 2005, 5 UNDP 2005: 5, 38

négyszáztizenhatmillió 3

Teljes kilátástalanságban 1990-ben

több

mint

1,2

milliárd

az

alapvetô

létszükségletek kielégítésére képtelen ember élt extrém szegénységben, azaz napi egy dolláros jövedelmi küszöb alatt - teljes kilátástalanságban. Ez a szám 2002-re 19 százalékkal csökkent. Ugyanakkor a csökkenés szinte kizárólag Kelet-Ázsia eredménye, ahol is elsôsorban Kína és a környezô országok jelentôs mértékben tudták csökkenteni a szegények arányát. Latin-Amerika alig tudott elérni csökkenést, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában pedig gyakorlatilag változatlanok a szegénységi mutatók. A szegénységi helyzet romlott az átmeneti gazdaságokban, és a volt FÁK országokban, mind arányait, mind pedig abszolút értékét tekintve. Fekete Afrika szegénységi mutatója százalékban nagyon csekély javulást mutatott a kilencvenes években, ugyanakkor abszolút értéken a mély szegénységben élôk száma tíz millióval nôtt.6

6 UN 2006: 4

4

Nélkülözés hazánkban De nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy kitaszí-

szociális kiadásokra. Ez az arány a rendszerváltás óta

tottsággal és a legelemibb létszükségletek kielégítésének

folyamatosan csökken. Azonban bármennyit is költ az

képtelenségével találkozzunk. A szegénység már a

állami szociálpolitika a probléma „megoldására”, ez

rendszerváltás elôtt is létezett a magyar társadalomban.

valójában csak tûzoltás: csupán a rendszer hiányos-

A rendszerváltás óta azonban természete nagyon

ságaiból fakadó egyenlôtlenségeket próbálja kiegyenlíteni.

megváltozott, illetve bizonyos megjelenési formái

A mai magyar szociálpolitika átmeneti megoldásokat keres

jelentôsen felerôsödtek. A hajléktalanság, amely noha nem

egyéni problémákra, arra azonban nem alkalmas, hogy

a rendszerváltás terméke, a nyolcvanas évek vége óta

magát a társadalmi problémát - a tömeges elszegényedést

mégis egyre szembetûnôbb és egyre több embert érintô

és a mélyszegénységet - valamiképpen kezelje, vagy ami

probléma. Ma is vitatkoznak arról, hogy mik a pontos és

még fontosabb, megelôzze.

meghatározható számbeli adatok: Hányan élnek ma Magyarországon fedél nélkül? Kik a hajléktalanok? Kit tekinthetünk ténylegesen szegénynek? A szociológusok és más társadalomtudósok sok különbözô módszertani mérési eszközzel operálnak, hogy megtudják a pontos számokat. Attól azonban semmiképp nem tekinthetünk el, hogy a tömegeket érintô szegénység létezik, és akkorává nôtt, hogy nem tehetjük meg, hogy csak egyszerûen elsétálunk a probléma mellett. Egyes becslések szerint Magyarország 20%-a szegény, létminimum alatt él. (!!!) Ennek megoldására születnek ugyan állami javaslatok, azonban ezek sok esetben csak a probléma felszíni kezelésére alkalmasak. Ma körülbelül a GDP (bruttó nemzeti termék) 15-20%-át költi az állam 5

Hajléktalanság Magyarországon Ma körülbelül 150.000-re becsülik a hajléktalanok számát, ebbôl Budapesten 45.000 ember él hajléktalanként köztereken7, erdôkben, vagy olyan lakásokban, amelyek nem mondhatóak emberhez méltónak. A hajléktalanság társadalmunk egyik legszembetûnôbb problémája, hiszen nap, mint nap találkozunk vele, bár az utcán látható fedélnélküliek a kisebbség, a legtöbben rokonoknál, családtagoknál könyörgik ki, hogy egy-egy éjszákát ott aludhassanak - ezeket az embereket éppenséggel nem látjuk. A ma mûködô hajléktalan ellátórendszer sem nyújt megfelelô megoldásokat, csak átmeneti tüneti kezelést. Ha egy embernek nincs hol aludnia, laknia hajléktalanszállókon kaphat idôlegesen szállást. Sorban állnak a jelentkezôk a családok átmeneti otthona elôtt is. A megelôzés lehetôsége szinte teljes egészében hiányzik a mai magyar ellátórendszerbôl. A magyarországi szociális bérlakások aránya körülbelül 5,5%, ami európai összehasonlításban is nagyon alacsony.8 Ennek oka, hogy a rendszerváltáskor a privatizáció következtében a lakásállomány nagy része magántulajdonba került és a jelenleg állami kézben lévô lakások egyrészt a rosszabb ingatlanok, másrészt az állami szféra képviselôi szerint nagyon nagy kiadást jelentenének. 7 www.szochalo.hu,8 www.mri.hu

6

A mai magyar politikából hiányzik az a törekvés, hogy lakáspolitikai megoldásokat találjanak a hajléktalanság problémájára. Az önkormányzatok a probléma „megoldását” gyakran abban látják, hogy megpróbálják eltüntetni szemünk elôl a hajléktalanságot. Például betiltják a köztéren való koldulást, ahogy azt tették Kaposváron, Szegeden vagy Budapest 13. kerületében. És ahogy történtek erre kísérletek a budapesti közgyûlésben is. Ezek az önkormányzatok minden bizonnyal még az utcáról is kitiltanák a hajléktalanokat, ha tehetnék. A hajléktalanság kezeléséhez egy olyan megközelítésmódra van szükség, amely alapvetô emberi jognak tekinti a lakhatáshoz való jogot. Olyan ellátórendszerre, amely az utólagos korrekció helyett nagyobb hangsúlyt fektet a megelôzésre, arra, hogy biztosítsuk: senki ne válhasson hajléktalanná. Noha állami kevés ilyen irányú állami törekvés van, léteznek már olyan akciók, szervezetek és különbözô csoportok, amelyek a hajléktalanságot, mint lakhatási és emberi jogi problémát kezelik, és a hangsúlyt a megelôzésre fektetik: arra, hogy az ellátórendszer hosszú távú segítséget nyújtson és ne csupán felszíni segélyezést.

Jóléti funkciókra fordított kiadások a GDP arányában, 2001

Források: nemzetközi adatok: EUROSTAT magyar adatok: Pénzügyminisztérium, Költségvetési fôcsoport számítások

7

7

Társadalmi felelôsség A szegénység a gazdaság a társadalom szerkezetébôl fakadó probléma, így magának a társadalomnak kell megtalálnia a megfelelô megoldásokat.

Jóléti államban élünk - hallhatjuk mindenhonnan. A jóléti

teket, ezek azonban a legtöbbször sikertelenek. A gazda-

rendszer azonban a legtöbb országban átalakulásokon

sági egyenlôtlenségekbôl eredô hiányokat próbálja

megy keresztül. A mai szociálpolitika egyre inkább egy

befoltozni,

szemszögbôl kezeli a társadalmat: a munka- és tudásalapú

sajátosságaiból fakadnak. Akik kiesnek a munkaerôpiacról,

társadalom szemszögébôl. A munkavállalás elôsegítésére

a gazdasági versenybôl, azoknak próbál az állam

törekszik és a hangsúly egyre inkább eltolódik azokról az

kompenzálásként segélyeket juttatni. A segélyek azonban

összetett és bonyolult folyamatokról, amelyek valakit

sokszor nem jutnak el a megfelelô csoportokhoz,

szegénnyé tesznek. Az állam foglalkoztatáspolitikai

egyénekhez, illetve nem elegendôek ahhoz, hogy ezek az

megoldásokkal próbálja átalakítani a társadalom

emberek elfogadható életet éljenek.

ezek

azonban

a

gazdasági

rendszer

szerkezetét, hogy megszûntesse a társadalmi egyenlôtlenségeket. Az egyéni felelôsségvállalásra helyezi a

A problémákat csupán kompenzáló segélyezés helyett

hangsúlyt a társadalmi felelôsségvállalás helyett. Az egyes

elsôsorban társadalmi felelôsségvállalásra van szükség.

egyénnek úgy próbálja megoldani problémáit, hogy

Olyan társadalmi felelôsségvállalásra, amely képessé tesz

beilleszti a jelenlegi gazdasági rendszerbe. Ettôl kezdve

arra, hogy emberhez méltó életet éljünk. A társadalmi

már az egyén felelôssége, hogy mit kezd lehetôségeivel -

létbiztonság megteremtésére van szükség, egy olyan

vallja a mai magyar szociálpolitika. A szociális rendszer

társadalom kialakítására, amelyben mindenki meg-

olyan segélyeket nyújt, amelyek épphogy elégségesek a

találhatja a számára elfogadható életet, egy olyan

létfenntartáshoz. A munkaerôpiacra különbözô képzések-

társadalom kialakítására, amely mindenki számára

kel ugyan megpróbálja visszaintegrálni az onnan kieset-

garantálja az emberi élethez és a méltósághoz való jogot.

8

Személyes felelôsségvállalás Bár a társadalmi szintû felelôsségvállalás megkerül-

Mi, magunk is tehetünk a problémák megoldásáért. Már az

hetetlen, ez nem jelenti azt, hogy az egyes egyénnek ne

is egy lépés, ha nem üveges tekintettel sétálunk el a

lenne lehetôsége változtatásra. Az emberek egyénként is

szegénység és a nyomor képei mellett. Amikor az utcán

tehetnek azért, hogy minél kevesebben kényszerüljenek

sétálva meghalljuk: „Nincs egy kis apród?” idétlenül

megalázottként, hajlék, étel, jövedelem és méltóság nélkül

kapdosunk a mobilunkhoz, hogy eltereljük a figyelmet,

élni. A társadalmi felelôsség így nem csak arról szól, hogy

hogy jelezzük: tulajdonképpen észrevettük, de eszünk

az állami szféra mit tesz, hanem arról is, hogy mi, a

ágában sincs még ránézni sem a segítséget kérô emberre.

társadalom tagjai is tehetünk a minket körülvevô

Biztos elitta a lakását - nyugtázzuk magunkban, és ezzel

problémák megoldásáért. Az elsô és legfontosabb lépés

nyugodtan sétálunk tovább. De ha egy pillanatra megállunk

szemléletmódunk megváltoztatása, annak, újragondolása,

és végiggondoljuk - vagy ne adj' isten meg is szólítjuk ezt

ahogyan hozzáállunk egy-egy problémához. Ha úgy gon-

az ember, hogy megkérdezzük - hogy miért kerülhetett ilyen

doljuk, hogy a szegények vagy a hajléktalanok csak

helyzetbe, akkor máris többet tettünk, mint a legtöbb ember.

önhibájukból, képességeik hiánya miatt váltak olyanná, amilyenek, akkor figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy a környezet, a társadalom az, amely ebbe a helyzetbe hozta ôket.

Új fejlôdési modell A jelenlegi társadalmi fejlôdési modell, és a hátterében

lábnyoma (4-5 hektár) háromszor akkora, mint a Földön

meghúzódó gazdasági paradigma - centrumában a gazda-

rendelkezésre álló terület igazságosan rá esô része . Ha a

sági növekedést generáló túlfogyasztással - nemcsak a

Földön mindenki úgy élne, mint az átlag kanadai vagy

szegénység leküzdése terén, illetve az egyenlôtlenségek

amerikai, legalább három ilyen bolygóra lenne szükségünk,

megfékezésében vallott csúfos kudarcot. Az elmúlt év-

hogy fenntarthatóan éljünk!9

tizedekben gyakorlatilag a legtöbb jelentôs környezeti probléma fokozódott, annak ellenére, hogy a környe-

“A tevékenységek mennyisége önmagában semmit nem

zetvédelem intézményesült a legtöbb ország kormányzati

mondd arról, hogy az élet (...) rosszabb avagy jobb lett-e.

rendszerébe. E trendeket egyetlen mutatóval is meg-

A “kevesebb” vagy “több” nagyon keveset jelent, ha nem

ragadhatjuk: az ökológiai lábnyom a környezet állapotára,

tudjuk mirôl van szó.” Mintha korunk egyetlen mércéje, a

az ökoszisztéma szolgáltatásokra gyakorolt hatásunkat

már-már „szakrális” GDP lenne, pedig a GDP vég nélküli

fejezi ki. Az emberi élet és minden emberi tevékenység a

bôvítése és a túlfogyasztás helyett választhatjuk a fenn-

természettôl függ, a fenntarthatóságnak tehát elenged-

tarthatóságot is. A fenntarthatóság három alappilléren

hetetlen feltétele, hogy az emberiség a természet

nyugszik: a szociális, a gazdasági és a környezeti

eltartóképességének (ökológiai kapacitásának) határain

pilléreken és mindhármat együttesen, kölcsönhatásaik

belül éljen. A Földön az ember rendelkezésére álló

figyelembevételével mérlegelni kell a különbözô fejlesztési

ökológiailag produktív föld az elmúlt évszázad alatt

stratégiák, programok kidolgozása során, illetve a konkrét

folyamatosan csökkent. Ma csak 1,5 hektár jut egy

intézkedésekben, cselekvésekben. A gazdálkodásnak az

emberre, s ebben a vadon is benne van. Ezzel szemben a

élet minôségét kell szolgálnia. Az egészséget, ahogy azt az

gazdagabb országok lakói által “kisajátított” földterület

Egészségügyi Világszervezet határozza meg: Az egészség

állandóan növekedett. Egy tipikus észak-amerikai ökológiai

a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapota. 9 Wackernagel and Rees 2001, 10 Cobb, Halstead, and Rowe 1997: 37

10

A fogyasztás rohamléptékû és globális növekedése

Az ENSZ szerint: A technológia, pénzügyi erôforrások és a

ellenére tehát az alapvetô javakhoz a világ jelentôs

felhalmozódott tudás mai szintjén a világ képes lenne az

hányada a mai napig nem jut hozzá, amin a globális

extrém nélkülözés felszámolására.11 Ez az állítás a maga

kormányzás intézményrendszere sem segít igazán. Nincs

egyszerûségében azért fontos, mert eloszlatja azokat a

morális mérce annak megítélésére honnantól lesz a fo-

tévhiteket, mintha a tudomány vagy technika jelenlegi

gyasztás „túlzó”, önmagában a fogyasztás nem elítélendô

szintjén megoldhatatlan problémákról lenne szó. Ez az elsô

jelenség. Az viszont beszédes, hogy néhány mozgalomtól

globális hazugság, amivel egyszer mindenkorra le kell

és civil szervezettôl eltekintve elfogadjuk, hogy olyan

számolnunk. A társadalmi és környezeti problémák

világban élünk, ahol e perverz jövedelmi és fogyasztási

orvoslására kollektív cselekvésre van szükség, mely olyan

egyenlôtlenségek fennmaradhatnak. Pedig az életesélyek

intézményi és kulturális szabályokat, kereteket generál¸

globális javítása, az alapvetô javakhoz és szolgáltatásokhoz

melyek elôsegítik a fenntartható humán fejlôdést. E cél nem

való hozzáférés biztosítása nem lenne megoldhatatlan

elérhetetlen és nem megvalósíthatatlan. Olyan világban

feladat, mindössze fel kell ébrednünk a konzumerizmus

akarunk élni, ahol milliárdok szenvednek, míg néhányan a

generálta apátiából, morális tunyaságból és privatiz-

holdra utaznak? Olyan földön élnénk, ahol néhányan a

musból, és fel kell ébresztenünk politikusainkat is. Közös-

városok felé meredô luxuspalotákból nézik, ahogy odalent

ségeket kell építeni és civil szervezeteket alapítani. E mikro-

az emberek kavarják saját mocskukat?

világokban kiépülô bizalmi szövedék lehet csak az alapja

Bolygónk boldogtalan elfogyasztása helyett választhatjuk a

annak a kollektív cselekvésnek, mely a globális problémák

jólét értelmének helyreállítását is. Sokan már döntöttek.

megoldásához szükséges. Ami politikai akarat kérdése.

A lehetôség adott: a választás a miénk. 11 UNDP 2005: 1

11

Akciók: Szolidaritás éjszakája. 2004 óta minden év ôszén megrendezett demonstráció és virrasztás a hajléktalanokért a Nyugati téri aluljáróban, és több vidéki (2006-ban például többek között Debrecenben, Tatabányán, Pécsett és Szegeden) városban ételosztással, ruhaosztással, beszédekkel, és hajléktalan mûvészek bemutatóival. A rendezvény célja a kilakoltatások elleni tiltakozás, a lakhatáshoz való jog alkotmányos jogként való elismertetése, és a lakossági szemléletformálás. További információ: www.azutcaembere.net

Ne vásárolj semmit nap Akkor történt, amikor elôször hallottad, hogy a jégtáblák megolvadnak a jegesmedvék alatt? Vagy amikor olvastad, hogy már az anyatej is mérgezô? Vagy amikor elôször kóstoltál igazi, édes, lédús házi paradicsomot? Esetleg amikor rájöttél, hogy ha a föld lakosságának csak a fele úgy él, mint mi, 20 év múlva mind hullák leszünk? Ezek azok a pillanatok, amikor hirtelen valamit új szemszögbôl látsz, és rájössz: másképp is lehetne élni. És hogy úgy kellene élni. A Ne Vásárolj Semmit Nap egy lépés ebben az irányban. Összefogunk és kiállunk a krónikus túlfogyasztás ellen, ami szinte minden környezeti, pszichológiai és politikai gondunk forrása. November 24-én megtagadjuk a részvételt. Magunk mögé dobjuk szokásainkat, új szemléletmódot fedezünk fel, tevékenyek leszünk a közösségeinkben. További információ: www.nevasaroljsemmitnap.hu

Globálisan a szegénység ellen: Fehér szallag A globális fehér szalag mozgalom a világ egyik legszerteágazóbb összefogása, azzal a célkitûzéssel jött világra, hogy nyomást gyakoroljon a politikusokra és döntéshozókra, hogy a megfelelô döntésekkel véget vessenek az extrém globális nélkülözésnek. Magyarországon a parlament elôtt egy „kilógó lólábbal” tiltakoztak a mozgalom tagjai (az Anthropolis, a Védegylet és a HAND Szövetség tagjai) a globális igazságtalanságok ellen. További információ: www.whiteband.org, www.globalance.hu

12

Szervezetek és honlapok Békejel: www.bekejel.net

Food not Bombs (Fegyver Helyett Kenyér): www.foodnotbombs.net

Humanista Mozgalom: www.humanista.hu

Indymédia Magyarország: indy.media.hu

Lehet más a világ Hálózat: www.lmv.hu

Menhely Alapítvány: www.menhely.hu

Roma Polgárjogi Alapítvány: www.rpa.hu

Szocháló: Társadalomtudomány on-line: www.szochalo.hu

Szociális Szakmai szövetség: www.3sz.hu

Utca Embere: www.azutcaembere.net

Védegylet: www.vedegylet.hu

Zöld Fiatalok: www.zofi.hu

Hivatkozások és olvasnivaló Cobb, Clifford, Ted Halstead, and Jonathan Rowe. 1997. "Ha a GDP felmegy, miért megy Amerika lefelé?" Kovász 1:30-47. Gardner, Gary, Erik Assadourian, and Radhika Sarin. 2004. "A fogyasztás mai állása." Pp. 16-40 In A Világ Helyzete 2004, Budapest: Föld Napja Alapítvány. Korten, David. 1996. Tôkés társaságok világuralma. Budapest: Kapu. Milanovic, Branko. 2005. Worlds Apart: Measuring International and Global Inequality. Princeton: Princeton University Press. UNDP. 2005. Human Development Report 2005. International Cooperation at Crossroads: Aid, Trade and Security in an Unequal World. New York: United Nations Development Programme. Wackernagel, Matthias and William E. Rees. 2001. Ökológiai lábnyomunk: Hogyan mérsékeljük az ember hatását a Földön? Budapest: Föld Napja Alapítvány. Weisbrot, Mark, Dean Baker, and David Rosnick. 2005. The Scorecard on Development: 25 Years of Diminished Progress. Washington, D.C.: Center for Economic and Policy Research. Zsolnai, László. 2001. Ökológia, Gazdaság, Etika. Budapest: Helikon.

13

Írta: Kovách Eszter, Scheiring Gábor · Grafika: Kiss Maja · Címlapfotó: Awais Yaqub Kiadja: Védegylet · Készült a G-Print Nyomdában · Támogatók: Budapest, 2007

DG Development www.vedegylet.hu